Plébániánk levele – 2013 Pünkösd
Plébániánk levele PÜNKÖSD 2013
KÖVI SZŰZ MÁRIA
Pünkösdre Óbudán tett sétáim során, a Mária-kő felújítása kapcsán nagyon sok történelmi emlék ragadta meg a figyelmemet, és elgondolkodtam: szinte mindegyik a Római Birodalom nagyságára emlékeztet minket. Ott van a Hercules-villa (a villa környékén élő emberek ma tömbházakban és panellakásokban laknak, és a Hercules villa nem lakóház már), vagy ott van a méreteivel lenyűgöző Amfiteátrum, amely 10-12 ezer embert is befogadott, de most inkább kutya sétáltató hely. Ott vannak a kastélyok (Kiscelli, Zichy): ragyogó épületek, de már nem lakóházak, hanem múzeumok és kulturális események színtere, és ott van a most felújított Kiscelli Keresztút, ami nagyböjtben mélyen megérinti az ember lelkét, és évente egyszer-kétszer végig járva, végig imádkozva megtisztul a bűnbánó lélek. Azon tűnődtem, hogy vajon a mi Mária-kövünk is csak egy rendbe hozott régi emlék, csak egy időszakosan használt imahely lett? Amikor tavaly leszedtük a kőről a mindent beborító borostyánt és kitettük az ikont, már akkor voltak emberek, akik imákat mondtak és könyörögtek a szükségükben Mária pártfogásáért. Mikor pedig elkezdődtek a kőműves felújítási munkák, félelemmel teli kérdések is elhangoztak:„ugye nem bontják le a Követ?”Mikor pedig elkészült, már másnap több ember megállt imádkozni, és van, aki napjában többször is odamegy. A Mária-kő tehát nem csak egy időszakos régi emlék, hanem élő, a jelenben és a hétköznapokban is mondanivalóval bíró hely lett. Mi lehet vonzó Szűz Máriában? Miért aktuális még mai is? A mai ünnepen az a gondolat jár a fejemben, hogy Mária személye talán azért lehet nekünk nagyon is vonzó, mert eltöltötte Őt a Szentlélek: de jó látni, hogy volt egy kicsi lány, aki ezt alázatosan élte meg, és éli meg még ma is. Tudom és hiszem, hogy a keresztelésnél, a bérmálásnál minket is eltölt a Szentlélek, de míg mi a Lélek segítségével inkább csak botladozunk az Istenhez vezető úton, addig Mária esetében ott Názáretben a Szentlélek erejéből a Fiú fogant! A Léleknek ereje van: Mária ezt alázattal elfogadta, és hordozója lett. Amikor a szívünk mélyén fohászkodunk, hogy nekünk is legyen erőnk és biztos kapcsolatunk Jézussal, a hétköznapi problémáink, gyengeségeink, kiszolgáltatottságunk, szeretetlenségeink leküzdéséhez erőt meríthetünk abból, ahogyan Mária elfogadta a Szentlelket. A Mária-kő látszólag egy hétköznapi hely, de mégis a Szentlélekkel eltöltött Máriával találkozhatunk. Járuljunk imáinkkal Máriához, aki a Szentlélek erejének elfogadása által ma is közbenjár értünk! Minden kedves Testvéremnek a Kövi Szűz Mária pártfogását kívánom sok szeretettel Pünkösd ünnepén. Péter atya 1
Plébániánk levele – 2013 Pünkösd
Út Krisztus felé Kiskoromban meglátogattunk távoli ismerőseink közül egy lakótelepen élő idős asszonyt. Szerény lakásának tárgyaiból, megjelenéséből, szóhasználatából arra következtettem, hogy vallásos. Kedvesen kérdezgetett, iskolásként a tanulmányaim felől érdeklődött, aztán valahogy eljutottunk a teremtés kérdéséhez. Az élővilág bonyolultságával és szépségével érvelt, mondván, hogy ez csakis Isten keze munkája lehet. Én fölényesen azt válaszoltam, hogy az „evolúció” eredménye. Nem tudtam mit jelent, de azt gondoltam, hogy egy „komoly ember” nem hisz „babonákban”, hanem a tudomány pártján áll. Eltelt másfél évtized. Frissen megtért keresztény vagyok. Meggyőződéssel imádkozom az Apostoli Hitvallásban megfogalmazott tételeket. Mindemellett már nem gondolom, hogy a hitünk szembemegy a modern természettudomány eredményeivel. Henry de Lubac bíboros megvilágosító sorait idézve: „Az embert kétségtelenül porból és sárból teremtették - ma úgy mondanánk, de ez ugyanazt jelenti: az állati életből emelkedett ki.” A legkülönfélébb emberek és élmények segítettek rátalálni az útra, amelyen a mai napig Krisztus felé utazom. Elsőként Pilinszky látnoki erejű költészete indított el lelki változást bennem középiskolásként. Megrendített, ahogy Jézus szeretetét és irgalmát felmutatta a XX. század borzalmai között. Ezt a mélységet tárta fel páratlan érzékenységgel Tarkovszkij filmművészete is. Műveikből megértettem, hogy Krisztus nem a templomban és a könyvekben „lakik”. Szerető családom és rokonaim, akik a mai napig keményen dolgozó emberek és mindenben segítenek: velük éppen úgy Istenben léteztünk, csak ezt nem tudatosítottuk magunkban. Érettségi után a Máté-Tóth András vezette vallástudományi tanszéken voltam hallgató. Ez a karizmatikus tudós megtanított árnyaltan gondolkodni. Előadásaiból egy bűnös, de mégis szerethető Egyházat ismertem meg, amely egy tökéletes és szerető Isten felé utazik a maga reményteljes módján. Ez a felismerés kiszakított az elszigeteltségből. Ebben a „lábadozásban” Szeged város jezsuita atyáinak melegszívű, türelmes és értő tevékenysége volt a következő mérföldkő számomra. Munkájukban egyesülni láttam korábbi felismeréseimet, és megragadott egy szebb, közösségben megélt keresztény élet ideálja. A legutóbbi fordulat első munkahelyemen ért. A szegedi egyetem „jóléti társadalmából” önként vonultam a büntetés-végrehajtás bástyafalai mögé. Alkalmatlannak bizonyultam, komoly kudarcok értek és néhány hónap után leszereltem. A tapasztalat viszont egy életre szól. A börtönök szélsőséges világában a szigorú szabályrendszer és a szenvedés éppen olyan szerves része a mindennapos valóságnak, mint a megújulás iránti vágy. Ezt az ólomnehéz világot látva végre megértettem, hogy Isten miért hagy nekünk akkora szabadságot. Lassan felfogtam, hogy miért kegyelemmel válaszol bűneinkre, hogy egy határtalan erő miért olyan törékeny jelekben mutatkozik meg, mint a szentostya vagy a felebaráti szeretet. A kilátástalanságból leendő feleségemmel Budapestre költöztünk, hogy levelezőn teológiát hallgathassak, miközben állást találunk. Isten áldását adta törekvésünkre, hihetetlen gyorsasággal követték egymást az apró sikerek, és talpra álltunk. Így találtunk a Kövi Szűz Mária templomra és Péter atyára, aki nagy türelemmel segít minket hitbéli törekvéseinkben. Személyes példám okán csak annyit kérek, hogy megértéssel forduljunk útkereső társainkhoz. Bennem ez a megértő szeretet növeli a hitet. Megerősítés számomra, hogy Ferenc pápa is ezen a nyelven szól a világhoz. Dani Bence 2
Plébániánk levele – 2013 Pünkösd Vallásszabadság (I. rész)
A II. Vatikáni zsinat atyái, az utolsó ülésszakon fogadták el, „A Hit Éve: 50 éve nyílt meg a II. Vatikáni Zsinat nem keresztény vallások”-ról és a „Vallásszabadság”-ról szóló 2012. október 11-én, a II. Vatikáni Zsinyilatkozatokat. Mindkettő, hosszas viták után került elfogadásnat megnyitásának 50. évfordulóján ra. Mindkettő jelentős változást hoz az Egyház külvilághoz való vette kezdetét a „Hit éve”. Az évforduló kapcsolatában. Mi most a vallásszabadság kérdését tárgyaló alkalmából több érdekes olvasnivalót is Dignitatis Humanae kezdetű deklarációval foglalkozunk. találhatunk a Hit évében megjelenő A nyilatkozat bevezetése megindokolja, hogy miért kell kiadványainkban. A mostani és az őszi ezzel a kérdéssel a zsinatnak foglalkoznia. Korunk embere minszámban a vallásszabadságról kialakídinkább tudatára ébred az emberi személy méltóságának, amitott zsinati álláspontot ismerteti Kékesi nek az a következménye, hogy mindenkinek joga van saját beJános, a felnőtt katekézis vezetője. látása és lelkiismerete szerint cselekedni. Ezt a zsinat elfogadja, bár kiemeli, hogy „az egyetlen igaz vallás a katolikus és apostoli Egyházban létezik, melyre az Úr Jézus rábízta a feladatot, hogy terjessze el az összes ember k özött.” Az embernek továbbá kötelessége, hogy keresse az igazságot és azt megismerve, ragaszkodjék hozzá. Kissé szépíti az igazságot a szöveg, amikor arról szól, hogy az egyház hagyományát megvizsgálva, a régiekkel összhangban álló, új igazságot adnak elő. Ez csak akkor igaz, ha eltekintünk az egyháztörténet kb. 1700 éves gyakorlatától, és Jézus magatartását tartjuk irányelvnek, aki a szamaritánusokra tüzet kérő tanítványainak azt mondta: „Nem tudjátok, hogy milyen lélek van bennetek, mert az Emberfia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem azért, hogy megmentse.”(Lk 9,54-56) A bevezető után a nyilatkozat két fejezetben tárgyalja a kérdést. Az első fejezetben azt fejtik ki, hogy melyek a vallásszabadság alapjai: „Ez a Vatikáni Zsinat kijelenti, hogy az emberi személynek joga van a vallásszabadsághoz. E szabadság abban áll, hogy minden embernek mentesnek kell lennie egyesek, társadalmi csoportok vagy bárminemű emberi hatalom kényszerítő hatásától, mégpedig úgy, hogy a vallás tekintetében senki se legyen kénytelen lelkiismerete ellen cselekedni, és ne is akadályozzák a bban, hogy - jogos határok közt - magánéletében vagy nyilvánosan, egymagában vagy közösségben lelkiismerete szerint cselekedjék”. Ez a jog nem csupán egyszerű türelmet jelent a másképp gondolkodókkal szemben, hanem ez az ember természetéből fakadó jog, amit a társadalomban, civil jogként is el kell ismerni. Negatíve azt jelenti, hogy senki nem kényszeríthető vallási dolgokban a lelkiismerete ellen cselekedni. Pozitíve pedig azt, hogy az ember köteles az igazságot keresni és ahhoz ragaszkodni. A kényszertől való mentesség megmarad azoknál is, akik nem keresik az igazságot, vagy nem ragaszkodnak hozzá, ha megtalálták. Az ember közösségi lény, és ezért ezt a jogot nemcsak magánosan, hanem közösségben is gyakorolhatja. A polgári hatalom ezt semmiféleképpen nem befolyásolhatja. „Ezért a polgári hatalom, melynek sajátos célja, hogy a mulandó közjóról gondoskodjék, köteles ugyan a polgárok vallásos életét elismerni és támogatni, de túllépi határait, ha a vallásos cselekedeteket irányítani vagy akadályozni merészeli.” A vallási közösségeket megilleti a jog, hogy vezetőiket megválasszák, kapcsolatban lépjenek más közösségekkel saját országukban és az egész földön. A vallási közösségek hitüket szóban, és írásban szabadon terjeszthetik, de tartózkodniuk kell a morális pressziótól, különösen, ha anyagilag vagy másképpen kiszolgáltatott emberekkel van dolguk. A családnak is joga van, hogy szabadon rendezze be vallási életét. Ezért szabadon választhatók iskolák vagy egyéb nevelési intézmények, ahol ezt a jogot gyakorolhatják. Részletesen tárgyalja a dokumentum a közhatalom feladatait. Elsősorban megfelelő törvényekkel kell gondoskodni a vallásszabadságról. Ahol bizonyos vallási közösségeket előnyben részesítenek, például ahol a katolikus az államvallás, ott is tiszteletben kell tartani a többiek jogát. Semmiféle erőszak nem alkalmazható, amivel valakit egy vallási közösségbe belépni, vagy onnan távozni kényszerítenének. Mindemellett az is igaz, hogy amint más jogok, úgy a vallásszabadság joga sem korlátlan: „az erkölcsi törvény az egyes embert és a csoportokat arra kötelezi, hogy a maguk jogainak érvényesítésénél legyenek tekintettel mások jogaira, mások iránt való kötelességeikre és mindenki közös javára.” A zsinat figyelmezteti, elsősorban a nevelőket, hogy a szabadságra és mások jogainak tiszteletben tartására nevelni kell az embereket. Kékesi János hitoktató 3
Plébániánk
levele – 2013 Pünkösd
MÁJUS 19. vasárnap
PÜNKÖSD ÜNNEPE
20. hétfő
Karizmák napja
26. vasárnap
SZENTHÁROMSÁG VASÁRNAPJA
JÚNIUS 1. szombat
Kövi piknik a Hajógyári szigeten
2. vasárnap
KRISZTUS SZENT TESTE ÉS VÉRE ÜNNEPE: ÚRNAPJA
7. péntek
JÉZUS SZENT SZÍVE
9. vasárnap
TE DEUM
23. vasárnap
Nyári miserend kezdete. Vasárnapi szentmisék: 9:00h 11:00 és 19:00h
24. hétfő
KERESZTELŐ SZENT JÁNOS SZÜLETÉSÉNEK EMLÉKNAPJA
27. csütörtök
SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY ÜNNEPE
29. szombat
SZENT PÉTER ÉS PÁL APOSTOLOK ÜNNEPE
JÚLIUS 1. vasárnap
Hittanos tábor kezdete
2. kedd
SARLÓS BOLDOGASSZONY: SZŰZ MÁRIA LÁTOGATÁSA ERZSÉBETNÉL
3. szerda
SZENT TAMÁS APOSTOL ÜNNEPE
14. vasárnap
A 8 órai szentmise keretében emlékezünk Lehotay Imre atya halálának 33. évfordulójára
26. hétfő
A betegek szentségének felvétele
26-27-28.
Nosztalgia hétvége az egykori Kövis ifjúsági táborozóknak
AUGUSZTUS 6. kedd
URUNK SZÍNEVÁLTOZÁSA
14. szerda
Virrasztás Magyarországért
15. csütörtök
NAGYBOLDOGASSZONY ÜNNEPE: SZŰZ MÁRIA MENNYBEVÉTELE Parancsolt ünnep. Ünnepi szentmise reggel 8 és este 18 órakor.
20. kedd
SZENT ISTVÁN KIRÁLY ÜNNEPE
25. vasárnap
Téli miserend kezdete. Vasárnapi szentmisék: 8:00h, 9:30, 11:00h és 18:00h
4
Plébániánk
levele – 2013 Pünkösd
SZEPTEMBER 7. szombat
KASSAI VÉRTANÚK
8. vasárnap
Veni Sancte KISBOLDOGASSZONY: SZŰZ MÁRIA SZÜLETÉSE
9.
A plébániai hitoktatás kezdete
12-13-14.
Triduum
15. vasárnap
Templombúcsúnk ünnepe. Ünnepi szentmise 11 órakor lesz.
Mária-kő
Mária-kő
Mária-kő
Mária-kő
Mária-kő
Idén tavasszal folytattuk a tavaly megkezdett munkát, és a gyomfák, valamint a felesleges törmelék eltávolítása után végre kegyhelyhez méltó környezetet sikerült kialakítani a Mária-kő körül. Nagyon köszönjük mindazoknak, akik munkájukkal segítettek ennek megvalósításában. A felújítási munkálatokról készült képeket Sárbogárdi Tamás készítette.
5
Plébániánk
levele – 2013 Pünkösd
A Mi bérmálkozásunk
A bérmálás a hét Szentség egyike, amelyben a Szentlélek megerősít, hogy megvalljuk hitünket és aszerint éljünk. Ezáltal nagykorúvá válhatunk a hitben, ehhez az Úr külön kegyelmet ad nekünk. A bérmálás örök jelet nyom a lelkünkbe, ezért is vehetjük fel csak egyszer. Minden megkeresztelt katolikus részesülhet ebben, fiatal és idősebb testvéreink egyaránt. A krisztusi nagykorúság szentségének is nevezzük, mert a bérmálkozó saját felelősségével vállalja a Krisztus-követést, nem pedig szüleinek engedelmességéből. Péter atya egyik mise végén hirdette, hogy lehetősége nyílik mindazoknak felvenni ezt a Szentséget, akik felkészültnek érzik magukat rá. Édesapám és én is elhatároztuk, hogy osztozni szeretnénk ebben az ajándékban azon családtagjainkkal, akik már bérmálkoztak. A szentmise után jelentkeztünk a sekrestyében, ahol kaptunk a vizsgára való felkészüléshez egy kis segítséget. Bérmanevet és bérmaszülőt is választottunk. Az előbbihez olyan szent neve mellett kell döntenünk, akit védőszentünknek tekintünk, az utóbbi pedig már bérmálkozott személy. Mi nővéremet választottuk, hogy a későbbiekben segítse keresztény életünket. Körülbelül egy hónapnyi felkészülés után elérkezett a vizsga, amit sikeresen teljesítettünk, közös erővel. Az előkészület, a nagy nap előtti utolsó mozzanat a gyónás volt, ahol kegyelmet kaptunk Istentől, hogy tiszta lélekkel bérmálkozhassunk. Másnap, április 28-án, a vasárnapi szentmise keretében történt a bérmálás, az evangélium után. Először is megújítottuk keresztségi fogadalmunkat, amit kiskorunkban szüleink és keresztszüleink ígértek meg helyettünk. Ezután a püspök (templomunkba látogatott Ferenc püspök) kitárta felénk karját, és a Szentlélek hét ajándékát – bölcsesség, értelem, jó tanács, tudomány, jámborság, istenfélelem, lelkierő – kérte nekünk. Sorban minden egyes bérmálkozó feje fölé emelte kezét, hogy a Szentlélek kiáradhasson felénk, majd megkente homlokunkat a krizmával, ami erőt és bátorságot jelent. A szentmise végén külön áldásban is részesültünk. A záró ének után a templomkertben gyülekeztünk, hogy együtt átsétálhassunk a felújított Mária-kőhöz, amit Ferenc püspök megáldott. Először közösen is imádkozhattunk ott. Ezt követően a bérmálás szentségében való részesülés örömével ünnepeltük meg szeretteinkkel ezt az eseményt. Szőgyén Leona
A Teleki család kisze-kusza útja a bérmálkozásig
Magyarországon a ma templomba járó idősebb generáció többsége már a háború utáni nemzedékből való, akik vagy egyáltalán nem nevelkedtek vallásosan, vagy titokban kellett hittanra járniuk. A Teleki házaspár képviseli mindkét „megoldást”. A feleséget, Juditot református hitre keresztelték, de a család nem járt templomba, nem íratták be hitoktatásra. A férjet, Miklóst viszont kisgyerek korában arra tanították, hogy lehetőleg tartsa titokban, hogy hittanra jár. Azonban Miklós is csak az elsőáldozásig jutott, mert később elfordult az egyháztól, bár a hitet magában megőrizte, és magában sokszor imádkozott. Judit és Miklós már gyerekkorukban ismerték egymást, mivel nagymamáik egymás mellett laktak. A gyermek Judit időnként elkísérte játszópajtását, Miklóst a templomba, mert Miklós őt mégis beavatta ebbe a „titkos” dologba. Így volt lehetősége már gyermekként valamit megtudni a katolikus hitről. Később kamaszként a két fiatal eltávolodott egymástól, majd felnőttként egymásba szerettek és összeházasodtak. Egy lányuk és egy fiuk született még a rendszerváltás előtt, majd - csak pár évvel megelőzve az első unoka születését - érkezett a családba még egy kisfiú, akit apja után szintén Miklósnak neveztek el. Bár a család akkoriban nem kötődött templomokhoz, első két gyermeküket katolikusra keresztelték. „Akkoriban ez könnyen ment, nem szabtak hozzá feltételeket”- magyarázza az apa. „Miklósnál, aki a rendszerváltás után jött, már különféle feltételekhez kötötték a keresztelést, ezért ez akkor elmaradt.” – magyarázza tovább – „mivel például mi a feleségemmel nem éltünk egyházi házasságban. A polgári az megvolt, de egyházi nem”. „Miklóst Pál Feri keresztelte 9 éves korában. 6
Plébániánk levele – 2013 Pünkösd De addigra már Miklós egyházi iskolába és templomba is járt.” – folytatja Judit – „Mikor beírattuk a Ward Mária általános és középiskolába, még nem volt Miklós megkeresztelve, de azzal, hogy havonta egyszer vállaljuk, hogy az iskolai misére elvisszük, felvették. Részben ezek az Egyetemi templomi bábos gyerekmisék hoztak engem is közelebb a katolikus valláshoz”. „Meg részt vettünk az iskolai családos táborokban, a zarándoklatokon, és a Kövibe is rendszeresen jártunk.” A családban tehát a legkisebb gyerek volt a „kovász”, aki kapcsán a szülők odáig jutottak, hogy Judit 2010-ben áttért a katolikus hitre, és még abban az évben, polgári házasságuk 31. évében rendezték az egyházi házasságot is. „Először csodálkoztam, amikor bejelentették, hogy összeházasodnak, de egyben nagyon örültem is” – emlékszik vissza a középiskolás Miklós gyerek. 2013. április 28-án Judit és Miklós az immár 17 éves Miklós fiukkal együtt vette fel a bérmálkozás szentségét a Köviben. Mindhármuknak nagy boldogság volt a bérmálkozás. A fészekből már kirepült gyerekek is jelen voltak, együtt volt a család. Ki tudja, talán egyszer őket is megérinti a Szentlélek. Szénay Márta
Közösségeink életéről
Közösségeink életéről
Közösségeink életéről
Évente visszatérő programunk az FRM-hétvége, azaz a Kövihez kapcsolódó Filatorigáti Regnum Marianum ifjúsági közösségeinek közös együttléte. Április első napjaiban a Szentendrei-szigeten, Horányban töltöttünk egy emlékezetes hétvégét. Talán mindenki emlékszik még rá, hogy abban az időszakban milyen erősen lehűlt a levegő, de szerencsékre mégis volt annyira jó idő, hogy a szabadban sportoljunk. Így Levi irányításával számháborúzhattunk, focizhattunk és métázhattunk. Barbi vezetésével a fiatalok bögrét festettek és a kavicsokból hűtőmágnest készítettek. Két hónap távlatából visszagondolva is hatalmas öröm volt látni, mennyire kreatív az ifjabb nemzedék, és milyen szépen, ötletesen megfestett bögrék készültek. Késő délután P. Lukovits Milán, a szentendrei Ferences Gimnázium igazgatója jött el közénk és mutatott be szentmisét. Az estét pedig Stefi izgalmas játékos vetélkedője tette mindannyiunk számára vidámmá. Közös imádságaink során taize-i énekekkel kísért esti gyertyafényes imánk is volt, de helyet kapott a közösen énekelt zsolozsma, a rövid gondolatébresztő és az egymásért mondott köszönet is. Eszter jóvoltából pedig senkinek nem kellett éhesen hazajönnie, hiszen az ebédre készült paprikás krumpliból még vacsorára is jutott. Jelenleg négy ifjúsági közösségünk van, amelyekbe általános iskolások és középiskolások tartoznak. A Repülő Makik, Pottók, Bajszikák és a Partfutók hétről-hétre találkoznak seniorjaik vezetésével. Egy ilyen közös hétvége mindig kiváló lehetőség, hogy a különböző korosztályokba tartozó Kövis gyerekek és lassan felnőttek találkozzanak, megtapasztalják a nagyobb közösséghez tartozást és jobban összekovácsolódjanak. Idei évünk egyik váltása volt, hogy Aba Csaba sokéves lelkes seniorvezetői munkája után, amit itt is szeretnék neki közösségeink nevében is megköszönni, e sorok íróját választották meg, hogy vigye tovább a stafétát. Seniorjaink, így hívjuk régi Kövis névvel a közösségek vezetőit, egész évben sokat tesznek a rájuk bízottakért. Egy fontos programot szeretnék kiemelni az évből a heti találkozók mellett: kora tavasszal, a nagyböjti időszakban megtartott elcsendesülést, amikor lehetőség van arra, hogy közösségenként Budapest zajából kiszakadva, 1,5-2 nap során lelkileg is felkészüljünk Húsvét közeledtére. A közös hétvégét szinte még ki sem heverve, már most is nagy munkában vagyunk, hiszen a tavasz már a nyári táborra való készület jegyében telik. Táborhelyet keresünk, kerettörténetet írunk, programokat szervezünk. Reméljük akkor is ilyen jó élményekkel jövünk majd haza! Sándor Bence 7
Plébániánk levele – 2013 Pünkösd
REJTVÉNY
Plébániánk levelének előző számában megjelent rejtvény megfejtése: Ruben, Zebulon, Naftali Helyes megfejtést 11-en küldtetek be, a sorsoláson az alábbi eredmény született: I. díjat nyert: Zentai Norbert II. díjat nyert Dudás Tibor III. díjat nyert Kelényi Nóra Köszönjük, hogy velünk játszottatok. Következzen az új rejtvény, amelyet Migléczi Béla készített: Induljatok el a megjelölt betűtől, és keresessétek meg a szavak kanyargós útját! Minden szó utolsó betűje egyúttal a következő szó első betűje is. A többi betűt csak egyszer használhatjátok! Ha már minden szót megtaláltatok, marad még néhány betű, amelyre nem volt szükség. Ezeket összeolvasva megkapjátok a megfejtést. L E N E K E J Ö R Y N O V O K E S U V A E G N K E K K L I U A szavak: EVANGÉLIUM JELENÉSEK KIVONULÁS KOLOSSZEIEK KORINTUSIAK KÖNYVE
É S I O N E B A A M
U T N M A H E M S A
S S N L L O K I A M
I S Z S A L Á V E U
KRISZTUS LEVITÁK MAKKABEUSOK NEHEMIÁS SALAMON SÁMUEL
A I T U S O T I L E
K R E Z S É I T U S
K E I Á S Z T K A Z
I Z T I N E N A R I
V E L Á O F L I S Á
O N U S Z O E R Á K
SIRÁK SZENT SZOFONIÁS TITUSZ ZAKARIÁS
Beküldési határidő: 2013. június 23. SMS: +36/30/343-0108 v. +36/20/505-3340; pályázati szelvény az irodába; e-mail:
[email protected]
Jó fejtörést kívánunk!
A megoldás:
Migléczi Béla és Szakály Józsi Pályázati szelvény ..………….……………………………………………………………………..……………………..
A megfejtő neve:.………………………………………………………………………………….……………..….…..
Kövi Szűz Mária Plébánia 1033 Budapest, Szentendrei út 69-71. Tel./fax: 3886-535 e-mail:
[email protected] web: http://kovi-maria.hu Kövi Szűz Mária Egyházközség:
11703006-20163006
