PIROSKA ÉS A -szövegkönyv-
Németh Kende Berci nyomán lejegyezte NT Pákolicz
Szereplők: -
Piroska Farkas Nagymama Vadász Narrátor
Narrátor:
Egy szép nyári napon piros ruhás kislány loholt az erdőben.
Piroska:
A fene egye már meg, megint engem küldenek melózni. Ha kell valami, Piroska pattan. Persze… Piroska így – Piroska úgy, Piroska csináld ezt, Piroska csináld azt! Itt van ez a vacak kosár is, miért pont nekem kell elcipelni ilyen marha messze. Miért nem Anya viszi!? – Naná, mert egyszerűbb engem elküldeni.
Narrátor:
Morfondírozott Piroska, miközben az is bosszantotta, miért kell épp most megbetegednie a nagymamájának, mert ha nem betegedett volna meg, nem kellene kalácsot vinni neki és mézes bort, hogy meggyógyuljon, így elmehetne ehelyett moziba, megnézni a Sikoly 3-mat. Aztán az egyik kanyarban megzördült a bokor…
Piroska:
Hé, te ott a bokorban, bárki vagy gyere elő, különben baj lesz! Kalács van nálam, és nem félek használni! Olyan, kemény, mint a kő. A nagyinak vettük, még a múlt héten.
1/6
Narrátor:
És akkor előugrott a bokorból a nagy és félelmetes, rettenetes, visszataszítóan undorító, ázott kutya szagú, vicsorgó, csorgónyálú, szeme vérben forgó fenevad.
Farkas:
Sejbus, én vajok a fajkasz!
Piroska:
Tessék?
Farkas:
Sejbus, én vajok a fajkasz! (lassan tagoltan elmondva)
Piroska:
Bocs haver, még mindig nem értem.
Farkas:
Én vajok a fajkasz! (még tagoltabban)
Piroska:
Kicsoda?
Farkas:
A fajkasz!
Piroska:
Farkas?
Farkas:
Igen a nevem fajkasz! Ojdasz fajkasz!
Piroska:
Milyen farkas?
Farkas:
Ojdasz.
Piroska:
Hát, így sem értem…
Farkas:
Ojdasz, mejt jettentően soktam ojdítani!
Piroska:
Na jó, feladom. Ki vele, mit akarsz, mert sietnék.
Farkas:
Mi jájatban ejjefejé, ahol még a madáj se jáj?
2/6
Piroska:
Hát ez komplett idióta… (a közönség felé, félhangosan)
Narrátor:
És már ment is volna tovább Piroska, de a farkas újra elé állt.
Farkas:
Mit visej a koszajadban?
Piroska:
Kalácsot és bort. (ingerülten)
Farkas:
Ész kinek vised azst a bojt?
Piroska:
A nagymamámnak, aki beteg.
Narrátor:
Ekkor a farkasnak véres gondolata támadt. Azon mesterkedett, hogyan ehetné meg mindkettejüket.
Farkas:
Te kiszlány, nem akars sedni egy kisz vijágot a nagyidnak? Bistos öjülne neki!
Piroska:
Nem hinném, allergiás a virágporra.
Farkas:
Akkoj mennyéj ej egy Mekdonájcba, éssz vegyéj neki hambujgejt.
Narrátor:
Piroska ezt jó ötletnek tartotta, ezért sarkon fordult és indult hamburgerért. Eközben a farkas elment a nagymamához megebédelni. Amikor odaért, bekopogott… (kopp-kopp)
Nagymama: Ki az? Farkas:
Én vajok a posztász.
Nagymama: Kicsoda? Farkas:
A posztász. (lassan tagoltan elmondva)
3/6
–
Nagymama: Postás? Farkas:
Igen a posztász. Hostam a nyugdíjat.
Nagymama: Ó, miért nem ezzel kezdte, kerüljön beljebb. Narrátor:
A nagymama kinyitotta az ajtót, és a farkas abban a pillanatban bekapta, és egyben lenyelte. Azután felvette a nagymama ruháját, és befeküdt az ágyába. Ekkor érkezett meg Piroska.
Piroska:
Hahó nagymama, megjöttem, hoztam hamburgert is, mert a kalács nagyon megszáradt. Hol vagy?
Farkas:
Itt feksem azs ágyban. Gyeje sak ide!
Piroska:
Hű nagymama, de furcsa vagy! Miért ilyen nagy a szemed?
Farkas:
Hogy jobban játhasszalak.
Piroska:
És miért ilyen nagy a füled?
Farkas:
Hogy jobban hajhasszalak.
Piroska:
És miért ilyen nagy a szád?
Farkas:
Azéjt, mejt besédhibász vajok. Ész mijért isz még (gondolkodik), ja, hogy jobban bekaphasszajak)
Narrátor:
Azzal Piroska is a farkas gyomrában kötött ki, ahol a nagymama fogadta.
Nagymama: Á, drága kis unokám, hát eljöttél hozzám?
4/6
Piroska:
Igen hoztam neked kalácsot, hamburger, és mézes bort is, de azt nem nyelte le velem a farkas, úgyhogy kint maradt.
Nagymama: Nem baj kicsim, az a lényeg, hogy itt vagy velem. Olyan régen láttalak! Narrátor:
Így diskurálgattak a farkas gyomrában, miközben a vadász adakünn az erdőt járta.
Vadász:
Nézzed máá, mik ezek a nyok itten, dik mán he. Faaarkas ez, vagy mifene. Hogy a ménykűbe kerül ide faaarkas? Ördög vigye, biztos rosszban sántikál. Ez meg itten micsoda? Hát kutya legyek, ha ez nem a Piroska kendője. Mit keres Piroska az erdőben, mikor farkas jár erre.
Narrátor:
Mivel a vadásznak szörnyű gyanúja támadt követni kezdte a farkas nyomait. Hamarosan eljutott a nagymama házához, és benyitott.
Vadász:
No csak, no csak. Ki fekszik abban az ágyban. Majdnem olyan, mint a nagymama, de valami mégis hibádzik. Nem olyan a keze, a feje, a haja, az alakja… Ez nem is a nagymama! Kelj fel kutya, vagy istenemre keresztüllőlek!
Farkas:
Nem kutya, ha kéjhetném, hanem fajkasz.
Vadász:
Kicsoda?
Farkas:
Fajkasz.
Vadász:
Nem értem!
Farkas:
My name is Fajkasz. Ojdasz Fajkasz.
5/6
Vadász:
Édes eccsém, gőzöm sincs miről hadoválsz, de ha nem adod elő septiben a nagymamát és Piroskát, hát ne legyen vadász a nevem, ha nem váglak agyon!
Farkas:
Hát assal les egy kisz gond…
Narrátor:
De a farkas a mondatot már nem tudta befejezni, mert a vadász fejbe vágta a puskatussal. Amíg ájultan feküdt, a nagymama és Piroska kimásztak a gyomrából, és maguk helyett kövekkel töltötték meg, mert ezt viccesnek találták. A farkas nemsokára felébredt.
Farkas:
Jaj a fjancba, szöjnyen fáj a fejem ész a haszam, meg szomjasz isz vajok.
Innom
kell
valami
pijját.
Hol
lehet
azs
öjegjány
dugipájinkája? Á ezs azs. Na, moszt meg jám jött a pösszentész. Mejek isz, belecsujjantok a patakba. Narrátor:
Azzal a farkas kiment a kert végébe, ahol a patak kissé felduzzadt részén megállt, hogy elvégezze dolgát. A hasába töltött kövek súlya miatt azonban bebillent a vízbe. És soha többé nem jött ki onnan… Vége
2013. november 16
6/6
