Pimper László Tűzveszélyes-folyadék tároló tartályok és jellemző tűztípusaik Az elmúlt években több olyan tartálytűz-esemény történt a világban, melyek kialakulásának körülményei, következményei, vagy elhúzódó felszámolása rávilágított a téma áttekintésének szükségességére. A következőkben röviden áttekintjük az éghető folyadékot tároló tartályok típusait, és tűzeseteik általános jellemzőit. A tárolótartályok típusai Az atmoszférikus szénhidrogén-tároló tartályok többféle jellemző alapján csoportosíthatók. Tűztípusaikat vizsgálva megállapítható, hogy a tartályok kialakítása a fő meghatározó körülmény. Alakjuk szerint megkülönböztetünk gömbtartályokat, álló- és fekvőhengeres tartályokat. A gömbtartályokat általában gázok, valamint illékony cseppfolyós szénhidrogének tárolására használják, általában kisebb tároló-térfogattal. A fekvőhengeres tartályok jellemzően szintén kisebb tároló-térfogatúak, mint az állóhengeres tárolótartályok. A legszélesebb tárolótérfogattartományban kétségtelenül az állóhengeres tartályokkal találkozunk; a néhányezer literestől a 100.000 köbmétert meghaladó térfogatúak is használatban vannak. A kisebb tartályok gyakran technológiai szerepet látnak el, tűztípusaikat vizsgálva inkább tekinthetők technológiai-, mint tároló berendezésnek. Elhelyezkedésük alapján a tartályok földfeletti, földalatti, földtakarás alatti vagy részben földalatti kialakításúak. A földalatti elhelyezkedés elsősorban a kisebb tároló térfogatú, fekvőhengeres tartályokra jellemző, például katonai készlettárolás esetén fordul elő. A tartálytüzeket
említve
általában
nagyméretű,
atmoszférikus,
állóhengeres,
földfeletti
tárolótartályok tűzeseteire gondolunk, de az alapelvek és módszerek gyakran egyéb tűzveszélyes-folyadék tüzek oltására is átültethetőek. A legnagyobb tartálytűz-katasztrófa A világban eddig bekövetkezett legnagyobb tartálytűz-katasztrófa Londontól északnyugatra, a Buncefield-i olajtároló telepen történt 2006. december 11-én. A kezdeti robbanásokat követő, több mint húsz tartályra kiterjedő tűzeset a modernkori történelem egyik legnagyobb ipari katasztrófája volt. Állóhengeres atmoszférikus acéltartályok A továbbiakban elsősorban a folyékony szénhidrogének nagymennyiségű tárolására szolgáló, állóhengeres, atmoszférikus acél tartályok jellemzőit tekintem át. Ezeket az edényzeteket 1
tetőszerkezetük szerint célszerű csoportosítani, melynek megfelelően három fő típusuk fordul elő: Merevtetős tartály: a tartálypalásthoz mereven hozzáerősített, általában megközelítőleg sík vagy kupola formájú tetővel fedett tartály; Úszótetős tartály: közvetlenül a tárolt folyadékon úszó, annak felszínét lefedő tetejű, merevtető nélküli tartály; Belső úszótetős tartály: merevtetővel és a tárolt folyadék felületén közvetlenül úszó belső úszótetővel is rendelkező tartály.
Tartálytípusok Tartály
Védőgödör
Névleges tartályűrtartalo Átmérő Felület m
(m3)
2000
Kerület
(m)
(m2)
(m)
16
201
51
2
Magass felülete ág
tartály
(m)
(m2)
10
671
nélkül
5000
22
380
70
13
1505
10000
30,5
779
96
13
2585
20000
40
1256
126
16
6175
20000 (orosz)
45,6
1633
143
12
4569
30000
50
1963
157
16
7565
1. táblázat: A merevtetős tartályok hazánkban jellemző méretei A merevtetős tartályokat általában olyan „fekete/sötét-”, nehéztermékek tárolására használják, mint a fűtőolaj, a vákuum desztillátum, vagy a bitumen. A könnyebb, illékonyabb anyagok tárolására a nyitott, és belső úszótetős tartálytípus szolgál. Névleges Tartály
Körgyű Gödör
tartály Magass
űrtartalo Átmérő Felület Kerület ág m (m) (m2) (m) (m) 3 (m )
rű felülete
Köztité
felülete r tartály nélkül
felülete
(m2)
(m2)
(m2)
5000
22
380
70
13
96
1505
-
10000
32
804
100
16
143
2930
-
20000
42
1385
132
16
190
4715
-
40000
58
2641
182
16
265
7968
-
60000
72
4070
226
16
331
7706
5336
80000
70,5
3902
221
22,2
325
573
-
2. táblázat: A nyitott úszótetős tartályok hazánkban jellemző méretei Tartályok jellemző tűztípusai A folyékony szénhidrogének nagymennyiségű tárolására szolgáló állóhengeres, atmoszférikus acéltartályokat érintő tűzeset-típusokat vizsgálva megállapítható, hogy a legfontosabb és a beavatkozás lehetőségére is meghatározó tényező a tárolóedény (tetőszerkezetének) és a felfogótér kialakítása.
3
A tartálytüzek előfordulási gyakoriságát - általánosságban vizsgálva a LastFire projekt statisztikai adatai alapján - a tűzesetek száma és a tartályév hányadosaként mutatom be [1]. A projekt a 10 méternél nagyobb átmérőjű, atmoszférikus tárolótartályoknál bekövetkezett eseteket vizsgálja. Megállapításuk szerint a tartálytüzek átlagos valószínűsége 3,84 × 10-4. Ezen átlagos értéket meghaladó gyakorisággal, 6,51 × 10-4 értékkel következnek be tűzesetek nyitott úszótetős tartályokon, amely a tartálytüzek által leggyakrabban érintett tartálytípus. E gyakoriság-adatot értékelve figyelemmel kell lennünk azonban arra a tényre is, hogy a – nagy tartályátmérők merevtetővel történő lefedésének nehézségei miatt – nyitott úszótetővel a legnagyobb tárolótérfogatú tartályokat létesítik. Ezt támasztja alá egy másik forrás [2], mely szerint a 40 méternél nagyobb tartályok esetében az általános tartálytűz gyakoriság 1,5 -1,6 × 10-3 tűz/tartályév. A merevtetős (2,28 × 10-4) és belső úszótetős tartályok (1,46 × 10-4) esetében a tűzeset gyakoriság kisebb. [1] Anyagkijutás
Kezdeti tűztípus Tűz felfogótérben
Gyakoriság (×10-5/tartályév)
Tetőre
Tető megsüllyedés
Felfogótérbe
Körgyűrűtűz
160
110
280
160
Kisebb (keverő, Kiterjedt szerelvény, (nagyobb karima, stb.) anyagkifolyás) 9
6
Felületi Teljes tűz a felületű tetőn tartálytűz
3
3
A tartályból kijutás és a tűztípusok gyakorisága A táblázat a LastFire projektben résztvevő vállalatok 2006-ig terjedő időszakra vonatkozó adatai alapján mutatja be a tárolt anyag tartályból történő kijutásának, és a kezdeti tűztípusoknak a gyakoriságát [3]. A tartályokra kiterjedő tüzek oltásának módszerét alapvetően határozza meg a lángolás térbeli alakja, melynek három típusát érdemes megkülönböztetnünk: Pontszerű tüzek, Vonalszerű tüzek, Felületi tüzek. Tűztípusok Térbeli kiterjedés Pontszerű tüzek
Nyitott, úszótetős tartályok
Belső úszótetős tartályok
Kaverna robbanástűz
Merevtetős tartályok
Szellőző tűz
4
„Halszájak” tüze
Vonalszerű tüzek
Tömítőrés (körgyűrű) tűz Felületi tűz az úszótetőn
Felületi tűz az úszótetőn
-
Részleges tartálytűz
Felületi tüzek
Teljes felületű tartálytűz Takart felületű tűz A tartálytüzek legjellemzőbb típusai a lángolás kiterjedése szerint csoportosítva [4]. Az éghető folyadékot tároló tartályok és felfogótereik tüzeinek oltása alapvetően a habbal oltás, de a tartály-tűzoltás területén sem kizárólagosan habbal történhet a beavatkozás. Bizonyos beavatkozási feladatok esetén sor kerülhet további oltóanyagok önálló bevetésére, vagy a kombinált oltás alkalmazására. Míg pontszerű tüzek esetében gyakran a legelőnyösebb választás az oltópor, vagy porlasztott vízsugár bevetése, addig ezek a módszerek vonalszerű, vagy felületi tüzeknél csak kisebb tűzfelület esetén biztosítanak a habbal oltásnál jobb, vagy vele egyenértékű eredményt. A kombinált oltás jelentőségére szemléletes példa a tartálytüzek során is előforduló áramló folyadékok tűzoltása (pl. kiszakadt keverőmotor tüze). A térbeli tűzként jellemezhető lángolás elfojtása általában csak oltópor – rendszerint oltóhabbal együttes – bevetésével biztosítható megfelelően.
LastFire projekt A terület átfogó vizsgálatára, elemzésére és a nemzetközi tapasztalatcsere lehetőségének biztosítására jött létre a LastFire (Large Atmospheric Storage Tank Fire) projekt. A 1997 júniusa óta működő szervezetben a világ legnagyobb olajipari vállalatai a tartályüzemeltetési, a biztonsági és a tartálytűz-oltási területen működnek együtt. Jelenleg 16 nagy olajipari vállalat dolgozik együtt a fejlesztéseken, teszi közzé tapasztalatait, eredményeit. A MOL Magyar Olajés Gázipari Nyrt. 2003-tól tagja a szervezetnek, aktív részvételével hozzájárul a kutatásokhoz. A cégcsoport 3 fővel képviselteti magát a projekt irányítótestületeiben és az évente két alkalommal megrendezésre kerülő tanácskozásokon. Merevtetős tartályok jellemző tűztípusai Merevtetős tartályok tűztípusait csoportosítva felületi és pontszerű (lokális) lángolásokról beszélhetünk. 5
Ennek megfelelően a felületi tűz lehet: Teljes felületű tartálytűz; Takart felületű tartálytűz; Osztott felületű tűz; Részleges felületű tartálytűz; Míg a pontszerű tüzek típusai a Szellőzők tüzei és a „Halszájak” tüzei; A felületi tűz lehetősége akkor adott, ha egy robbanás következtében megsérül, vagy leszakad a tető. Ha a tető részben vagy teljesen felhasad, kialakulhat a teljes felületű tartálytűz, és a beavatkozók feladata „csupán” a kész oltóhab tűzfelületre juttatása. A legkézenfekvőbb megoldásnak a beépített habfolyatók alkalmazása tűnik. E beépített berendezések és részegységek azonban rendkívül sérülékenyek, a detonáció gyakran – a tetővel együtt – a szerelvények sérülését és deformációját is okozza. Takart felületű tartálytűzről akkor beszélhetünk, amikor a tárolt anyag a tartály valamely megsérült szerkezete – általában a tartálytető, a tartálypalást, vagy annak egy része - alatt, annak takarásában lángol. Ebben az esetben komoly kihívást jelent az oltóhab tűzfelületre juttatása, a teljes felület habtakarásának kialakítása, hiszen a hab belövését akadályozza a takaró hatású szerkezet. Osztott felületű tűz esetében a sérült szerkezeti elem kettő, vagy több felületre tagolja a lángoló felszínt. Ebben az esetben a folyadékfelületet megosztó szerkezetroncs a habtakaró szétterjedését, így a teljes felület oltását akadályozza. A tűzoltás eredményessége több habbejutatási pont egyidejű alkalmazásával, a mobil eszközökkel képzett habsugár pozíciójának változtatásával biztosítható. A feladatot tovább nehezítheti, ha takart tűzfelület is kialakul. A feladat részleges felületű tartálytűz kialakulása esetén egyszerűbb. Ebben az esetben a teljes felületű tartálytűznél kisebb tűzfelület - megosztás és takart felület nélkül - alakul ki. Elhúzódó beavatkozás esetén fel kell készülni a lángolás kiterjedésére és az esemény teljes felületű tartálytűzzé fejlődésére. A teljes felületű tartálytűz esetében a lángtér által melegített palástszerkezet beépített hűtőberendezéssel és telepíthető eszközökkel általában jól hűthető, ezzel is megteremtve az eredményes tűzoltás lehetőségét. Megfelelő hűtés hiányában, illetőleg takart-, osztott-, vagy részleges felületű tartálytűz esetén nehézséget okoz a felhevült, hűtés nélküli acélszerkezetek visszagyújtó hatása és a „falhatás”. A falhatás következtében a felhevült acélszerkezetek mellett – és hatására – a nyílt felszínnél nehezebben eloltható tűzfelület (tűzgyűrű/sáv) marad vissza. A 6
magas hőmérsékletű fémfelület mellett a tűzveszélyes folyadék a forráspontja feletti hőmérsékleten – folyamatosan forrásban – van, gőznyomása meghaladja a környezeti nyomást, így az intenzív gőzképződés megakadályozza a habtakaró zárását, és folyamatosan táplálja a lángokat. A jelenség a teljes felület eredményes eloltását számottevően késleltetheti, megnöveli a teljes oltóanyagigényt. [2] A merevtetős tartályok tetején légzőszerelvények – nyomás/vákuum (P/V) szellőzők – találhatók, mely nyílások akkor nyitnak, amikor a tartály
ürítés vagy töltés alatt áll. A
legtöbb, ilyen tartályon előforduló tűzeset pontszerű tűz, azon belül is a légzőszerelvény tüze. Előfordul, hogy a belső gőztér-robbanás a túl erős szerkezeti kialakítás következtében „csupán” néhány kisebb nyílást szakít a tetőn. Ezeket a formájukból adódóan „halszájaknak” nevezik. A kialakult nyílások elhelyezkedésétől, méretétől, a tárolt folyadék jellemzőitől és a felszín elhelyezkedésétől függően – a szellőzők tüzeihez hasonlóan – többnyire a külső tűzoltás szükséges. A szellőzők és a „halszájak” tüzei általában elolthatóak vízköd alkalmazásával, inertgáz tartályba juttatásával a levegő kiszorítása érdekében, vagy – a tűz és a tetőre vezető feljáró elhelyezkedésétől függően – oltópor alkalmazásával. Nyitott úszótetős tartályok jellemző tűztípusai A nyitott úszótetős tartályok esetében – a tűz elhelyezkedése és alakja szerint – vonalszerű (körgyűrű-tűz) és felületi tűztípusok is kialakulhatnak: Körgyűrű-tűz Az úszótető és a tartálypalást közötti tömítőrés-tűz. Leggyakrabban ezt a tűztípust azonosítják az úszótetős tartályokkal, a források egy része még a lehetőségét sem említi más típusú események kialakulásának ennél a tartálytípusnál. A tömítés csökkent záróképessége esetén, ha gyújtóforrás jelentkezik, egy vagy több kisebb tűz keletkezhet a körgyűrű mentén, és akár a teljes kerületre kiterjedő körgyűrűtűz is kialakulhat. A lángok ebben az esetben nem olyan magasak, mint teljes felületű tartálytűz esetén, azonban eloltásuk a lángoló felülethez viszonyítva aránytalanul nehéz a falhatás miatt. Kialakulásának gyakoriságára nézve a 3,77 ×10-4 tűz/tartályév [1] adat a leginkább elfogadott [1]. Erre a „vonali tűzoltásra” elsődlegesen a beépített habfolyatók biztosítanak lehetőséget. Hiányuk, vagy üzemképtelenségük esetén a beavatkozóknak fel kell hatolniuk a tartályra, hiszen a nagyobb bevetési távolságot és ezzel a biztonságot garantálni képes habágyúk a tömítőrés-tűz oltására nem, vagy csak korlátozott mértékben alkalmasak. E művelet lehetősége nagyban függ a feljárók és a körjárda kialakításától, elhelyezkedésétől.
7
Körgyűrű tűz
Körgyűrű-tűz oltása kézi habsugárral
Felületi tűz 8
A felületi-tűz kialakulásának leggyakoribb oka a műszaki meghibásodás (pl. az úszótető rekeszeinek lyukadása, robbanása, a tető megszorulása, túltöltés). Az erős esőzések során esetlegesen
felgyülemlett
esővíz
is
okozhatja
a
tető
alámerülését,
amennyiben
a
csapadékelvezető rendszer eldugul, vagy alulméretezett. Ezen okok következtében az úszótető részben, vagy teljesen elsüllyedhet, így megteremtve a tűzveszélyes folyadék - részleges, vagy teljes - felületi tüze kialakulásának a lehetőségét.
Lerobbant tartálytető A felületi tűz fajtái Felületi-tűz kialakulhat az úszótetőn, valamint a tárolt anyag szabad folyadékfelszínén. Felületi-tűz az úszótetőn: Az úszótető felszínén szennyeződés-szerűen jelenlévő éghető folyadék tüze. A tárolt folyadék felszínén lebegő úszótetőn tócsatűz is kialakulhat, amennyiben a tető felszínére valamely okból éghető folyadék került. Ez olyan meghibásodások eredményeként következhet be, mint például úszótető lyukadás, úszótető sérülés, tűzveszélyes folyadékszennyeződés, valamint a tárolt anyag tetőre áramlása, ami a tető vízelvezetőn vagy sérült rekeszeken keresztül történhet.
9
Részlegesen elsüllyedt úszótető Tűzveszélyes folyadék felületi tüzek esetén a tartályban tárolt anyag szabad folyadékfelszíne lángol. Típusait a tető és a lángoló felület elhelyezkedése alapján – a merevtetős tartályokhoz hasonlóan – csoportosíthatjuk. Részleges tartálytűz akkor fordul elő, ha az úszótető valamely oldala megsüllyed, ami nyílt folyadékfelület kialakulásához vezet a tartályfelület egy részén. Elhúzódó beavatkozás esetén fel kell készülni a lángolás kiterjedésére (pl. az úszótető teljes elsüllyedése következtében) és az esemény teljes felületű tartálytűzzé fejlődésére. A lángolás közben az úszótető mozgása, a tető kamrák (kavernák) robbanása, vagy egyéb jelenségek további szerkezeti változást okozhatnak. Szélsőséges esetben akár a tartálypalást sérülése is bekövetkezhet, ami a lángoló folyadék felfogótérbe jutását és a tűz kiterjedését okozhatja. E veszély
csökkentésére
egyetlen
lehetőségként
az
eredményes
–
a
továbbterjedést megelőző - tűzoltás kínálkozik. Teljes felületű tartálytűz általában az úszótető teljes elsüllyedése esetén fordul elő. A merevtetős tartályoknál említetthez hasonló beavatkozási feladat, azonban a beépített habfolyatók alkalmazása csak részben kínál megoldást. A nyitott úszótetős tartályok beépített habfolyató-teljesítményét rendszerint 10
körgyűrű-tűzre méretezik, így - még a sértetlen, üzemkész állapotú beépített rendszer bevetése esetén is - szükség van az oldatteljesítmény növelésére további eszközök alkalmazásával.
Teljes felületű tartálytűz
Teljes felületű tartálytűz lángterének hőképe
11
Tartálytűz oltása habágyúval Takart tűzfelület akkor jön létre, ha az úszótető valamely oldala megsüllyed, míg a tető átellenes oldala kiemelkedik a folyadékfelszínről. A megemelkedett tetőrész alatti nyílt folyadékfelületen a tető által takart tűzfelület alakul ki, melynek oltása – a habbejuttatás korlátozott lehetősége okán - különlegesen nehéz feladat. Amennyiben az úszótető alsó pozícióban, a támasztólábakon áll, gőztér alakul ki a tető és a termék felszíne között. Ebben az esetben a körülmények hasonlóak a merevtetős tartályokhoz, és számolni kell a gáz/levegő keverék robbanásának veszélyével. Belső úszótetős tartályok jellemző tűztípusai A belső úszótetős tartályoknál a két együttesen alkalmazott tetőszerkezet előnyei mellett nehézséget jelent, hogy az üzemeltetés során az úszótető helyzete, állapota, felületének esetleges szennyeződése nem követhető figyelemmel. Az úszótető könnyített, vékonyabb kialakítása miatt könnyebben fordulhat elő szabad tűzveszélyes folyadék felszín az úszótető felületén, amit a vizuális ellenőrzés nehézségei okán nehezebb észlelni. A tárolt anyag magas hőmérséklete, a nyári kánikula, vagy az erős napsugárzás intenzív kipárolgást okozhat, ami a nagyméretű
12
szellőzőnyílásokon át kiáramolva robbanásveszélyes koncentrációt alakíthat ki a környezetben. E kibocsátó forrás megszüntetése összetett, elhúzódó és nagy odafigyelést igénylő feladat. Párolgáscsökkentő habtakaró alkalmazása esetén figyelemmel kell lenni az oltóhab sztatikus szikraképző képességére, ami technológiai meghibásodásból könnyen robbanást és tartálytüzet okozhat. Ennél a tartálytípusnál pontszerű, vonalszerű és felületi tüzek egyaránt kialakulhatnak, leggyakrabban szellőző, körgyűrű, vagy felületi tűzként. A körgyűrűtűz a nyitott úszótetős tartályoknál leírtakhoz hasonló, azonban - a tartály kialakításának következtében - ebben az esetben a beépített habfolyatók alkalmazhatóak. E vonalszerű tűz a belső úszótetős tartályok esetében 7,28 × 10-5 tűz/tartályév gyakorisággal következik be. [1] A szellőzők tüzét leginkább a merevtetős tartályokhoz hasonlóan kezelhetjük, lángolás környékére nagy odafigyeléssel irányított oltóanyagsugarakkal. Veszélyt jelent, hogy a merev-tartálytetőn belüli tér oxigénben gazdag, így bekövetkezhet a láng visszaégése, illetve ennek a (tárolt) anyaggőz-levegő keveréknek a robbanása. A felkészülést nehezíti, hogy ilyen tűzesetek vonatkozásában nem áll rendelkezésre kellő tapasztalat. A belső úszótetős tartályok esetében is kialakulhatnak nagyobb tartálytűz-felületek, azonban ehhez a merevtető sérülése, és a tárolt éghető folyadék úszótető fölé jutása szükséges. Adat hiányában nem ismert e tűztípus belső úszótetős tárolóedényeken történő bekövetkezésének a gyakorisága. A felületi-tűz a korábban - a merevtetős, illetve nyitott úszótetős tartályoknál - említettekhez hasonló beavatkozási feladat. Összefoglalás Anyagomban folyadéktároló
áttekintettem tartályok
és
a
nagyméretű, lehetséges
állóhengeres,
tűztípusainak
atmoszférikus,
legfontosabb
tűzveszélyes-
összefüggéseit.
A
tárolótartályok tűzvédelme területén zajló kutatások és fejlesztések, valamint a viszonylagosan kisszámú valós események tapasztalatainak feldolgozása a szakterület változását hozza. A folyamatosan bővülő ismeretanyag nyomon követése különösen a beavatkozás területén elengedhetetlen, hiszen sikeres beavatkozás kizárólag a jól felkészült és gyakorlott szakemberek és a megfelelő eszközállomány összhangjával biztosítható. Míg a legtöbb tüzet univerzális felkészültségű szakemberek, általánosan használható eszközök alkalmazásával oltják el, addig tartálytűz esetén a tűzoltás nem lehet eredményes speciális eszközök, oltóanyagok és felkészültség hiányában. A kialakuló esemény jellemzői és a felszámolás módja leginkább a
13
tartály kialakításától függ, így a tárolóedények legfontosabb jellemzőinek ismerete a tűzoltásra történő felkészülés alappillére. (A következő számokban foglalkozunk a tárolótartályok tűzoltásához kapcsolódó további kérdésekkel.) Pimper László ügyvezető, tűzoltóparancsnok FER Tűzoltóság és Szolgáltató Kft., Százhalombatta Hivatkozások: [1]
LastFire project update - Large Atmospheric Storage Tank Fire Project: Incident survey
for 1984-2005 (Final 2006 edition), LastFire update project, UK, 2006. p.19. [2]
Szőcs István: A falhatás befolyása az oltás hatékonyságára, Védelem folyóirat, 2002/3,
pp.: 38-40 [3]
Risk Engineering Position Paper: Atmospheric Storage Tanks, Marsh Ltd., UK, February
2011. p.23. [4]
Pimper László: Atmoszférikus szénhidrogén-tároló tartályok mobil tűzoltása, erő-eszköz
tervezése, szakdolgozat, ZMNE, Budapest, 2009. p.95.
14