DOKUMENTUM
PHLEIUSI TIMÓN TÖREDÉKEI* 1. (1 Wachsmuth) A dogmatikus filozófusokra Diog. Laert. IX, 112 Beszéljetek most, akik sokügyű szofisták vagytok!
* Wachsmuth valószínűnek látja, hogy ez a mű kezdősora, amely folytatásában is a homérosi allúzióhoz (Il. 2, 484) igazodik: `ti ugyanis mindent tudtok, míg nekünk (szkeptikusoknak) nincs semmiféle biztos tudásunk@. A `szofista@ kifejezés az egyetlen bölcs, Pyrrhón kivételével valamennyi filozófusra vonatkozik (Wachsmuth, Diels).
2. (39W) Euboios Athénaios XV p. 698 [Timón a Silloi első könyvében megemlékezik Philippos kortársának, parosi Euboiosnak négykönyvnyi terjedelmű paródiáiról.]
3. (44W) A fényűző étkezés Athénaios IV, 159 D Sem a teósi árpakenyér nem ízlik, sem mártása a lydöknek; olcsó, száraz hüvelyes lencséből főzött levesében a helléneknek a teljes, nem fényűző nyomor.
* * A töredékeket H. Diels (Poetarum philosophorum fragmenta, Berlin 1901) számozása szerint közlöm. Zárójelben adom meg C. Wachsmuth (Sillographorum Graecorum reliquiae, Leipzig 1885) számozását.
217
Wachsmuth sejtése szerint a töredék a második könyvből, Timón és Xenophanés párbeszédéből származik: Ezeket a szavakat Xenophanés mondja, aki jól ismerhette a teósziak és a lydök fényűzését. A hüvelyesek közmondásosan szegényes étkeknek számítottak, lásd Kratés versrészletét (DL VI, 86): `Mint írja, a filozófiától ezt kapta: Mérő babot és könnyű lelket, gondtalant.@
4. (46W) A mértéktelen ivás Athénaios X, 445 D Vagy Lykurgosénál élesebb nehéz ösztökét, aki ráütött Dionysos fegyelmezetlen ivójára, kihajította az ivótülköket és a borral kielégíthetetlen csészéket.
* Wachsmuth nézete szerint ez a szöveg `egyetlen antik filozófusra sem utal nagyobb valószínűséggel, mint Hérakleitosra@. Lykurgosnak, Dryas fiának történetét az Ilias 6, 130C140 beszéli el: ösztökéjével elűzte az örjöngő Dionysos dajkáit.
5. (48W) Prótagoras Sextus Emp. adv. math. IX, 56 Prótagoras egy helyütt határozottan azt írja, hogy `az istenekről nem tudom megmondani sem azt, hogy vannak-e, sem azt, hogy milyenek; ennek ugyanis számos akadálya van@. Ennek okán az athéniak halálra ítélték, elmenekült, de meghalt hajótörésben. Megemlékezik erről a történetről a phleiusi Timón is a Silloi második könyvében, így részletezvén: Utána a szofisták közül a nem is tompahangú, nem meggondolatlan, nem szóbőség nélkül való Prótagorasnak. Hamuvá akarták tenni könyvét, mert leírta, hogy ő nem tudja és nem is képes megfigyelni, hogy ha léteznek az istenek, milyenek valójában és milyen a természetük. Teljes figyelemmel volt a mérsékelt szelídségre. De azok [ti. a mű] nem védték meg őt, hanem menekülésre törekedett, nehogy sókratési hűvös italt igyék és lemenjen a Hadésba.
*
218
Wachsmuth valószínűnek tekinti, hogy e sorokat Anaxagoras bevádolásának és menekülésének története előzhette meg. C A `nem is tompahangú@ kifejezés jelentése: `magát nem homályosan kifejező@. Tekintettel azonban a 6. sor állítására: `Teljes figyelemmel volt a mérsékelt szelídségre@, Wachsmuth föltételezi, hogy Prótagorast ez a magatartása éppen hogy arra késztethette, világos gondolatait homályosan adja elő. Ezért javasolja a `magát nem is világosan kifejező@ olvasatot. C Ugyancsak Wachsmuth figyelmeztet arra, hogy Prótagoras menekülése előbb történt, mint Sókratés kivégzése. Az utolsó két sornak az az állítása tehát, hogy Prótagoras a Sókratés sorsát elkerülendő menekült el Athénból, az asebeia-történetek poétikus sűrítéseként értelmezendő.
6. (64W) Athénaios VI, 251 [Timón a Silloi harmadik könyvében khiosi Aristónt Persaios talpnyalójának nevezi.]
7. (56W) Epikuros Athénaios VII, p. 279 Epikurosról Timón a Silloi harmadik könyvében ezt mondja: Gyomrának kedvező, amelynél semmi sem falánkabb.
* Epikuros életmódjáról kétféle tájékoztatás maradt fönn. Az egyik szerint (pl. DL X, 11, 132) rendkívül mértékletesen élt, a másik szerint (pl. DL X, 6) életmódja elpuhult és mértéktelen volt. Timón természetesen az utóbbi hagyományhoz csatlakozik.
8. (35W) Pyrrhón Aristoklés, idézi Eusebios P. E. XIV 18, 17 Pyrrhónnal nem versenyezhetne más halandó.
219
9. (32W) Pyrrhón beszéde Aristoklés, idézi Eusebios P. E. XIV 18, 19 Mennyire ködmentesnek és nem-kényszeríthetőnek láttam azok által, akiknek egyaránt engednek a hírnév nélküliek és hírnevesek súlytalan népség, akik itt is, ott is elnyomottai az indulatokból fakadó vélekedésnek és a találomra történő véleményformálásnak.
10. (33W) Antropológiai pesszimizmus Aristoklés, idézi Eusebios P. E. XIV 18, 28 Hitvány emberek, szégyenletesek, csupa-gyomrok, micsoda viszályokból és jajveszékelésekből vagytok formálva!
11. (34W) Antropológiai pesszimizmus Aristoklés, u. o. Emberek: üres vélekedéssel teli bőrtömlők.
12. (60W) Az alexandriai Museion Athénaios I p. 22 D Phleiusi Timón, a szillográfus a Museiont valahol kalitkának nevezi, amikor gúnyolja az ott élő filozófusokat, akik úgy táplálkoznak ott, mint ritka madarak valamely állatseregletben. Legelészik a soknépű Egyiptomban számos, könyvekben jártas, világtól elzárkózott, tömérdek sokat vitázó [ti. tudós] a Múzsák kalitkájában.
* Kérdés, vajon Timón kizárólag az alexandriai poéta-filológusokra céloz, vagy filozófusok is tartoznak a Múzsakalitka menazsériájához. Wachsmuth C Lehrs Aristarchus c. munkájára hivatkozva C a filozófusokat is a világtól elzárkozó tudós vitázók közé sorolja. Diogenés Laertiostól tudjuk, hogy Ptolemaios Sótér
220
alexandriai és megarai udvarában a következő filozófusok fordultak meg: Theodóros, Aristippos tanítványa (II, 101), Diodóros Kronos, Stilpón (II, 111), Menedémos (II, 140). Ám ezekre a gondolkodókra semmiképpen sem illik Timón leírása, hiszen a sókratikusok C a kor filozófiai stílusának megfelelően C korántsem a világtól elzárkózó szobatudósok voltak. Tanításukat nem filozófiai szimpóziumokon, kollégáikhoz szólva adták elő, hanem a nyilvánosság előtt filozofáltak, megcélzott hallgatóságuk pedig éppen hogy laikusokból állt, akiket elsősorban meghökkenteni igyekeztek.
13, 14. (22, 21W) A sztoikusok Athénaios IV, p. 158 A Sztoikus tantétel, hogy a bölcs mindent helyesen tesz, még lencselevest is okosan készít. Ezért mondja a phleiusi Timón: `És aki nem tanult meg okosan főzni a lencselevest@, vagyis hogy másként nem lehet lencselevest főzni, csak a zénóni útmutatás szerint, aki, mint mondja `a lencselevesbe egy koriandermag tizenkettedrészét vetette@.
* A lencséről lásd a 3. töredékhez írottakat. A `koriandermag tizenkettedrésze@ azért komikus mérték, mert ennek a magnak az átmérője mintegy öt milliméter.
15. (31W) Homéros-parafrázis Athénaios IV, p. 160 D születésedtől nevezett anyád ... szép és nagy [C ti. vagy]
16. (30W) Ktésibios Athénaios IV, p. 162 E Mint a karystosi Antigonos említi Életrajzaiban, amikor Menedémos barátját, a chalkisi Ktésibiost valaki megkérdezte mi haszna van a filozófiából, így felelt: `az ingyen lakoma@. Ezért mondja Timón valahol ezt róla: `Evés bolondja, őzborjú-szemű, rettenthetetlen szívű.@
*
221
Az Ilias 1, 225. sorában Akhilleus szidalmazza így Agamemnónt: `Lomha borostömlő, szarvasszivü és kutyaképű.@ C A Ktésibios-történet már önmagában is a filozófusok ellen irányuló paródiának tetszik, amelyben két apophthegma-típus keveredik össze. Az egyik a `mi hasznod van a filozófiából?@ kérdés és a filozófus erre adandó elmés válasza (pl. DL VI, 6 `Az önmagammal való beszélgetés képessége@ C feleli erre Antisthenés); a másik a filozófusról mint öntudatos élősködőről szóló chreia, pl. DL VI, 54: Diogenés arra a kérdésre, hogy milyen bort iszik a legszívesebben, így válaszolt: `A másét.@ Hasonló a DL VI, 46: `Amikor szűkében volt a pénznek és szólt a barátainak, akkor nem azt mondta, hogy adjanak neki pénzt, hanem hogy adják meg a pénzét.@
17. (59W) Dionysios Metathemenos Athénaios VII, p. 281 D Amikor merülni kellene, akkor kezdi a kellemes életet; ideje van a szerelemnek, ideje a házasodásnak, ideje annak, hogy abbahagyjuk.
18. (11W) Prodikos Athénaios IX, p. 406 E pénzszerző, a Hórákból hasznot húzó
* a Hórák Prodikos művének címe. A jelző arra az ismert tényre utal, hogy Prodikos pénzért tanított.
19. (52W) Platón Athénaios XI, p. 505 E Mások meg azt mondják, hogy amikor Gorgias elolvasta a [Gorgias című] platóni dialógust, azt mondta a jelenlévőknek, hogy ezeket soha nem mondta és nem hallotta. Beszélik, hogy Phaidón is ezt mondta, amikor elolvasta A lélekről című írást [vagyis a Phaidónt]. Ezért Timón helyesen mondja róla: `Így formálta meg Platón, a megformált csodák tudója@.
*
222
Noha Athénaios abban marasztalja el Platónt, hogy dialógusaiban vét a történelmi hűség ellen, Wachsmuth szerint a timóni kritika mélyebb. A `csodák@ a szemfényvesztő csodái, a szemfényvesztés pedig nem más, mint az ideaelmélet.
20. (65W) Platón Athénaios XIII, 610 B Kynulkos így szólt: `A sokféle tudásnál nincs üresebb C mondotta Hippón, az ateista. De az istenes Hérakleitos is így beszélt: A sokféle tudás nem tanít meg rá, hogy esze legyen valakinek. Timón is ezt mondta: Aztán meg hencegése a sokféle tudásnak, amelynél nincs üresebb.@
21. (14W) Az erisztikusok Alexandriai Kelemen Strom. V 11. Föl-alá jár az embert tönkretevő, üres dolgokat üvöltő Eris, férfiölő Niké nővére és szolgálója, aki minden körül vakon csapong, majd egyszer csak beveszi magát a halandók fejébe és reményre sarkallja Åket.
22. (15W) Az erisztikusok Alexandriai Kelemen Strom. V 11 Kevéssel alább [a fr. 21 után] hozzáteszi: Ki uszította ezeket pusztító viszállyal a harcra? A Visszhang vele együtt robogó tömege; ez megdühödvén ugyanis azokra, akik csöndben vannak, a férfiak között fecsegő-betegséget keltett, hullottak sokan.
Ezt a Hazug-érvről mondja meg a Szarvasról, az Észre-nem-vettről, a Krokodilról, a Halomról és a Csuklyásról, a kétértelmű érvekről és a szofizmákról.
23. (6W) Thalés Diogenés Laertios I 34 Timón is ismerte csillagászati tevékenységét és a Silloiban dicsérőleg így szól róla: A hét bölcs közé tartozó Thalést, aki jártas a csillagászatban.
223
24. (47W) Anaxagoras Diog. Laert. II 6 Elsőként tette az anyag mellé az Észt, a műve pedig így kezdődik [...]: `Minden dolog együtt volt; majd jött az Ész és elrendezte őket.@ Innen őt magát is Észnek nevezték, és Timón így ír róla a Silloiban: Azt mondják Anaxagorasról, az erős héroszról, hogy Észnek nevezték, mert volt esze, amely mindent fölébresztve elrendezett, ami azelőtt rendezetlen volt.
Anaxagorast Észnek nevezték C ugyanígy tájékoztat Plutarkhos, Periklés 4. és a Suda `Anaxagoras@-címszava. Abban a fordulatban, hogy Anaxagoras esze ébresztett föl és rendezett el mindent, azaz indította meg a kozmikus folyamatot, irónia lappanghat.
25. (50W) Sókratés Diog. Laert. II 19 Duris azt mondja, szolgaként is dolgozott és követ faragott. Azt mondják, az Akropolison a leplet viselő Kharisok az ő művei. Ezért mondja Timón is a Silloiban: [idézet]. Mert, mint Idomeneus mondja, a retorikában is jártas volt. Alexandriai Kelemen Strom. I 14 Arkhelaos, akit Sókratés hallgatott. `Elfordult ezektől a kőfaragó, a törvényekről fecsegő, hellének elbűvölője@, mondja Timón a Silloiban, mert a természetfilozófiától az etika felé fordult. Sextus Emp. adv. math. VII 8 Sókratés csak az etikával foglalkozott ismerősei szerint; Xenophón is azt beszéli Visszaemlékezéseiben, mondván, hogy a természetfilozófiát teljesen elutasította, mint olyasmit, ami kívül áll hatáskörünkön, és kizárólag etikával foglalkozott, ami a hatalmunkban lévő dolgokra vonatkozik. Ilyennek ismerte őt Timón is, amennyiben azt írja róla: `Elfordult ezektől a kőfaragó, a törvényekről fecsegő@, azaz a természetfilozófiai kérdésektől az etikai elmélet felé; azt, hogy `törvényekről fecsegő@, azért fűzi hozzá, mert a törvényekről való beszélgetés része az etikának. Elfordult ezektől a kőfaragó, a törvényekről fecsegő, hellének elbűvölője, aki pontosan érvelőkké tette őket, az ékesszavú csúfolódó, az irónia mögé rejtőző attikai tréfamester.
224
Elfordult ezektől C az `ezek@ egyaránt jelenthet tanításokat és filozófusokat. Wachsmuth az utóbbi értelmezést javasolja. Valószínűbb azonban, hogy Sókratés a természetfilozófiai tanításoktól fordul el az etikai tanítás felé. Ilyennek ábrázolja őt a Memorabilia kozmológiai diafónia-katalógusa (1, 1, 10 skk.), a Phaidón 96A skk., Aristotelés pedig így ír: Sókratés hatására `a hasznos, mégpedig az államtudománnyal kapcsolatos erény felé fordultak a filozófusok@ (PA I 1, 642 a 26). kőfaragó (görögül λαξόoς vagy λαoξόoς) Wachsmuth föltevése szerint szójáték. Az összetett kifejezés előtagja, a laos ugyanis C ékezésétől függően C nemcsak 'kő'nek, hanem 'nép'-nek is érthető, azaz Sókratés valójában emberfaragó. ékesszavú csúfolódó (µυκτήρ ρητoρόµυκτoς) lefordíthatatlan szójáték. Szó szerinti jelentése 'rétorok által kifújt orr', Wachsmuth), s így olyan emberre utal, aki könnyen és értelmesen szól, mert orrlikai tiszták. A kifejezés talán utalást tartalmaz egy olyan platóni helyre, ahol a rétor-szofista Thrasymakhos gúnyosan gyerekként kezeli Sókratést és alapos orrfúvást javasol neki: `Mondd csak, Sókratés, van neked dajkád? [...] Csak azért kérdezem, mert nem akarja észrevenni, hogy folyik az orrod és nem fújja ki, pedig kellene ám, hiszen C szégyenére C nem tudod a nyájat a pásztortól megkülönböztetni.@ (Az állam I, 343 A; Szabó M. fordítása nyomán; lásd Platón összes művei, II.k. Budapest 1984, 49. o.)
26. (53W) Xenophón és Aiskhinés Diog. Laert. II 55 és II 61 A logosok gyönge kettőssége, hármassága vagy még többessége, amilyen Xenophóné; Aiskhinésé nem meggyőző erő nélkül íródott ...
27. (54W) Aristippos Diog. Laert. II 66 Timón kigúnyolja Aristippost, mint elpuhult embert, mondván: `Ilyen Aristippos elpuhult természete, aki a hamis után tapogatózott@.
*
225
`Timón [...] arra utal, hogy a kyrénéiek szerint az érintés (φή, eredeti jelentése 'tapintás'), melyet belső érzéknek neveznek, képes egyedül megítélni az érzékelés során minket ért hatások igazságát vagy hamisságát.@ (Lautner Péter: A kürénéi hedonizmus, Budapest 1995, 96. o. 8. j.)
28. (41W) Megarai Eukleidés Diog. Laert. II, 107 [Eukleidés] a bizonyításokat nem a premisszáiknál, hanem a konklúziójuknál fogva támadta meg. Az analógián alapuló érvet elutasította, mondván, hogy az vagy hasonló, vagy nem hasonló dolgokra vonatkozik. Ha hasonlókra, akkor inkább magával a dologgal kapcsolatban kell érvet állítani, nem pedig azokhoz folyamodni, amik hasonlók hozzá; ha pedig nem hasonlókra vonatkozik, akkor fölösleges egymás mellé helyezni őket. Ezért is írta róla Timón C némi oldalvágással a többi Sókratés-tanítvány felé C a következőket: De semmi dolgom ezekkel a fecsegőkkel; másnak a dolgai sem érdekelnek, Phaidón sem, bárki legyen is, sem a civakodó Eukleidés, aki a megaraiakba a vita harci hevét ültette.
29. (28W) Menedémos Diog. Laert. II, 126 Úgy látszik, Menedémos meglehetősen gőgös ember volt. Ezért is írta róla Kratés azt a gúnyverset, [...] Timón meg így írt: `Dagályosságot mutató fölfuvalkodott hólyag.@
30. (7W) Platón Diog. Laert. III, 7 Mindnyájukat vezeti a Platistakos, ám ő édesbeszédű szónok, tücskök módjára daloló, akik a Hekadémos fáin ülnek, liliomhangon ciripelnek.
*
226
A platistakos lepényhalat jelent, obszcén mellékjelentése szerint pedig női nemiszervet.
31. (16W) Arkesilaos Diog. Laert. IV, 33 Némelyek szerint Pyrrhónnal is versengett, s foglalkozott dialektikával meg az eretriai tanokban is otthonos volt. Ezért is mondja róla Aristón: `Elöl Platón, hátul Pyrrhón, középütt Diodóros.@ Timón meg így ír: [idézet]. Numénios, idézi Eusebios P. E. XIV 5, 12 Krantór révén szert tett a meggyőzés képességére, Diodóros révén szofista lett, Pyrrhón révén sokoldalú, merész és semmirekellő. [...] A dialektikus Diodóros finom érvelésével kapcsolva össze Pyrrhón gondolatait és szkepszisét, gondolatmenetét Platón nagyszerű előadásmódja szerint rendezte el, és így fecsegett összevissza mindenféle bolondságot, és állított és tagadott, és majd innen, majd onnan fordult át, ahogy éppen adódott; ismétlésekbe bocsátkozó, nehezen értelmezhető, egyszersmind megbízhatatlan és vakmerő. Menedémost tartja a melle alatt mérőónként így siet vagy Pyrrhónhoz, a hústoronyhoz, vagy Diodóroshoz.
32. (17W) Arkesilaos Diog. Laert. IV, 33 (a fr. 31. után) Nem sokkal ezután így beszélteti: `Elúszom Pyrrhónhoz és a homályos Diodóroshoz.@
33. (18W) Arkesilaos Diog. Laert. IV 33 (a fr. 32. után) Nagyon méltóságteljes és nyomatékos volt a beszéde, csevegés közben is szabatosan ejtette a szavakat, éles volt és szókimondó. Ezért is írta róla Timón azt is, hogy `[...] gáncsokkal elegyítő@.
227
34. (19W) Arkesilaos Diog. Laert. IV, 42 A tömeg előtti népszerűségre vonatkozó, kárhoztatott vonzalmára Timón több megjegyzést tett, mégpedig ilyen formában: Így szólt és lemerült a körbesereglő tömegbe. Azok meg meredten bámultak rá, mint pintyek a bagolyra, mutogatva az ostobára, mert hízeleg a tömegnek. Nem nagy dolog, nyavalyás! Mit hányod-veted magad hülye módjára?
Mit hányod-veted magad C A fordítás Wachsmuth értelmezését követi. Diels így érti: `Minek adod át magad a tömegnek@; Wilamowitz: Antigonos 76. o.: `Miért maradsz platonikus?@
35. (42W) Az akadémikusok Diog. Laert. IV 67 Az akadémikusokat általában Timón így gúnyolta: `Sem az akadémikusok sótlan fecsegésének ...@
36. (43W) Aristotelés Diog. Laert. V 11 Timón is gáncsolta őt, mondván: `Sem Aristotelés kínos gondolattalanságának...@
37. (12W) Antisthenés Diog. Laert. VI 18 Ezeket írta Antisthenés, s ennélfogva Timón a mennyiséget kifogásolva `mindent termő fecsegőnek@ nevezte őt.
38. (8W) Kitioni Zénón Diog. Laert. VII 15 Buzgón folytatta kutatásait és mindenről pontos fogalmat alkotott. Ezért is ír róla így Timón a Silloiban: És láttam egy őszhajú föníciai anyót az árnyas ködben,
228
mindenre mohót; halászhálója elúszott, mert kicsi volt; kevesebb esze van, mint egy lantnak.
39. (20W) A kitioni Zénón hallgatói Diog. Laert. VII 16 Mocskos és csupasz emberek is körülvették, mint Timón mondja: Mig szolgahad fellege gyűlt, akik mind közül a legkoldusabbak voltak, a legnincstelenebb városlakók.
40. (61W) Khiosi Aristón Diog. Laert. VII 16 [A khiosi Aristón] jó rábeszélőkészséggel rendelkezett és vonzotta a tömeget. Ezért mondja róla Timón: `Valaki Aristón nemzetségéből, aki előhívja a hízelgést.@
41. (24W) Kleanthés Diog. Laert. VII 170 Munkabíró volt, ám hitvány testalkatú és lassú felfogású. Ezért is írt róla Timón így: Ki az, aki kosként járkál a férfiak sorai közt? Szavakat főző, assosi kő, lusta kőnehezék.
* assosi kő C szarkofág.
42. (49W) Empedoklés Diog. Laert. VIII 67 Timón őt sem hagyta említetlenül, hanem így érintette szavával: És Empedoklés az agorára illő szavakat zendítve: ezeket olyan erővel jelenti ki, ahogy csak bírja, arkhón módjára olyan princípiumokat rendelve el, amelyeknek továbbiakra van szükségük.
229
43. (29W) Hérakleitos Diog. Laert. IX 6 (Könyvét) némelyek szerint szándékosan írta homályosan, hogy csak azok férhessenek hozzá, akiknek megvan erre a képességük, és nehogy népszerű stílusa következtében könnyen érthető legyen. Erre utal Timón is, amikor ezt írja: [idézet]. Proklos in Alcibiad. I p. 525, 19 Cousin Helyesen jár el a nemes Hérakleitos is, amikor kárhoztatja a tömeget mint esztelent és gondolkodás nélkülit: `Mert miféle nekik az értelmük vagy az elméjük? A köznép énekeseire hallgatnak és tanítónak elfogadják a tömeget, nem tudván, hogy a sok a hitvány és a kevés a jó@; ezt mondja tehát Hérakleitos. Ezért nevezi őt a szillográfus is `tömeget becsmérlő@-nek. Köztük a vijjogó, a tömeget becsmérlő Hérakleitos, a rejtvényben beszélő állt föl.
44. (4W) Parmenidés Diog. Laert. IX 22 Azt állította, az érzékek nem pontosak. Ezt mondja: (Parm. B 7, 2C5). Ezért is írja róla Timón: A hatalmas elméjű Parmenidésnek nem sokvéleményű erejét, aki a csalárd képzetektől fölfelé viszi a gondolatokat ...
45. (5W) Zénón és Melissos Diog. Laert. IX 22 Róla és Melissosról Timón ezeket mondja: A kettősbeszédű Zénón nagy, nem gyengülő erejét, a mindent [vagy: mindenkit] dorgálóét és Melissost [aki?] sok képzeten felülemelkedik, kevésnél alábbvaló.
Plutarkhos Periklész c. 4 Az eleai Zénón éppúgy foglalkozott a természettel, mint Parmenidés, de emellett azt a képességet is kifejlesztette magában, mely a cáfolásra irányul, s amely az egymásnak ellentmondó érvek révén aporiákba kényszerít, miként a phleiusi Timón mondja e szavakkal: `A kettősbeszédű Zénón nagy, nem gyengülő erejét, a mindent [vagy mindenkit] dorgálóét.@
230
Élias in Arist. Categ. p. 109, 7 Busse Az eleai, aki parmenideánus is, a kettősbeszédű; róla mondják: `A kettősbeszédű Zénón nagy, nem gyengülő ereje.@ Kettősbeszédűnek meg nem azért nevezik, mintha dialektikus lett volna, mint a kitioni, és ugyanazokra a dolgokra vonatkozóan tudott volna megsemmisíteni és fölépíteni érveket, hanem mert életére nézve volt dialektikus, mind beszédében, mind gondolkodásában. Simplikios in Phys. p. 139, 3 És valószínűleg Zénón, aki mindkétféleképpen gyakorlottan érvelt (ezért is nevezik `kettősbeszédűnek@). Simplikios in Phys. p. 1011, 11 Róla írja a szillográfus: `A kettősbeszédű Zénón nagy, nem gyengülő ereje.@ Proklos in Parm. p. 632, 13 Cousin Platón állítja és tagadja is az érveket, nem úgy, mint Zénón, aki csak állítja őket. Ennélfogva a dialektikai érvelés jóval színesebb gazdagságát mutatja, mint amaz, aki a másik oldaltól visszariad; úgyhogy a szillográfus `kettősbeszédűnek@ mondja őt, és a férfiú dicső képességéről, `Zénón nagy, nem gyengülő erejéről@ beszél. Proklos in Parm. p. 684, 26 Cousin A szillográfus `kettősbeszédűnek@ nevezi őt, mintegy cáfoló és pozitív módon egyaránt érvelőnek. Skholion Iamblikhos Vita Pyth. 267 p. 198. 2. ed. Nauck Zénón, a kettősbeszédű.
46. (2W) Démokritos Diog. Laert. IX, 40 Platón csaknem az összes régi filozófusról megemlékezik, ám Démokritost nem említi, még ott sem, ahol ellentmondania kellene neki; nyilvánvalóan tudja, hogy a legkiválóbb filozófusnak kellene ellentmondania, akit Timón is a következőképpen dicsér: Démokritost, a szavak gondolatokban gazdag pásztorát, a kétfelé figyelő vitázót az elsők közt ismertem föl.
47. (10W) Prótagoras Diog. Laert. IX, 52 [...] és szócsatákat vívott és szofizmát szegezett szembe azokkal, akik tényekről számoltak be, és az értelmet elhanyagolta a szópárbaj kedvéért, és létrehozta az erisztikusok most elterjedt nemzetségét; ezért mondja Timón is róla: Prótagoras, a vitatkozásba nagy jártassággal belemerülő ...
231
48. (38W) Pyrrhón Diog. Laert. IX, 64 Pyrrhónnak számos követője akadt a közügyektől elzárkózó életmód terén, ezért is mondja róla Timón a Pythónban és a Silloiban: Ó mester, ó Pyrrhón, hogyan és honnan találtál kiutat a vélekedések szolgálatából és a szofisták üres bölcsességéből? Hogyan bontottad föl az összes csalárdság és rábeszélés kötelékeit? Nem törődtél annak aprólékos vizsgálatával sem, hogy milyen szelek fújnak Hellasban, honnan támad mindegyik és hova tart.
49. (62W) A szkeptikus Eurylokhos Diog. Laert. IX 69 (Eurylokhos) a legellenségesebben viseltetett a szofistákkal szemben, mint Timón is mondja.
50. (63W) A szkeptikus Philón Diog. Laert. IX 69 Philón (Pyrrhón tanítványa) a legtöbbször magában beszélt, ezért mondja róla a következőket: avagy az emberektől távol, magában tanuló, önmagával csevegő, a vélekedésre és a versenyekre fittyet hányó Philónt.
51. (55W) Epikuros Diog. Laert. X 2 Hermippos azt mondja, Epikuros korábban tanító volt, majd rábukkanva Démokritos könyveire, a filozófia felé fordult, s hogy ezért is írja róla Timón [idézet]. Athénaios XIII p. 588 A A tudományok terén avatatlan lévén szerencsésnek tartotta azokat, akik hozzá hasonló módon adták fejüket a filozófiára, s azt mondta az ilyennek: `Szerencsésnek tartalak, hogy minden erőszaktól mentesen törekszel a filozófiára.@ Ezért is nevezte őt Timón `tanítónak, aki az élők közül a legföljebbre emelkedett [vagy: az állatok közül a leginkább idomíthatatlan C S. K.]@.
232
(A) Legkésőbbi és legmerészebb természetfilozófus, Sámosról érkező tanító, aki az élők közül a legföljebbre emelkedett. (B) Legdisznóbb és legkutyább természetfilozófus, Sámosról érkező tanító, aki az állatok közül a leginkább idomíthatatlan.
* Az Epikurosról szóló sorok oly erősen kettős értelműek, hogy helyesebbnek láttam kétféle fordítását adni. Legkésőbbi / Legdisznóbb C `Epikuros C írja Wachsmuth C nemcsak a legkésőbbi természetfilozófus elnevezést kapja, hanem ahogy Sóphrón (fr. 96 Ahrens) mond olyasmit, hogy 'báránynál bárányabb, juhnál juhabb' (πρoβάτoυ πρoβάτερov, (ÏιÎς oÆότερov), ugyanúgy Timónnak is az a szándéka, hogy a κύωv-ból ('kutya') képzett κύvτατoς mellé helyezett àστατoς-t a âς-ből ('disznó') merészen képzett felsőfokként kezelje.@ legmerészebb / legkutyább C a κύvτατoς jelentése az Ilias 10, 503 sorában a merészséggel kapcsolatos, de jelenthet 'leginkább szégyentelent' és 'legfalánkabbat' is. a legföljebbre emelkedett / a leginkább idomíthatatlan C attól függően, hogy az •vαγωγότατoς-ban az •v-t prepozícióként vagy fosztóképzőként értjük.
52. (25W) Apophthegma Galénos ad Hipp. epid. VI 44 (Hippokratés némely magyarázóiról) Némelyek szemlátomást azt teszik, amit Timón így jelenít meg: `Mit akarsz? Kevés hús, sok csont.@
53. (0W) Pyrrhón Galénos Subfig. empir. p. 62, 23 Bonnet Mesterkéletlen férfiú, aki nem vágyik üres népszeráségre.
233
54. (26W) Platón Timaiosáról Gellius III, 17, 4 A csípősnyelvű Timón igen rosszmájú könyvet írt Silloi címmel. Ebben a könyvben név szerint megrágalmazza Platónt, a filozófust, hogy megvásárolt egy pythagoreus tanokat tartalmazó könyvet, és ebből állította össza a Timaiost, ezt a nagyszerű dialógust. Timón verse erről így hangzik: [teljes idézet]. Iamblikhos in Nicomach. p. 105, 11 Pist. A lokroi Timaios A természetről írott művében a kozmosszal és a lelkekkel foglalkozik. Azt mondják, Platón úgy szerkesztette meg a Timaiost, hogy ebből szerelkezett föl gondolatokkal, s ezért is adta neki ezt a címet. Ezekről a Silloit költő Timón is ezt mondja: `sok ezüstön kis könyvet vásároltál, s nekifogtál a Timaios-írásnak@. Skholion Timaios 20 A-hoz Timaios [...], a pythagoreus filozófus matematikai értekezéseket írt és egy könyvet a természetről pythagoreus modorban. Platón a dialógust is róla írta, mint a szillográfus is említi vele kapcsolatban: `sok ezüstön kis könyvet vásároltál s nekifogtál a Timaios-írásnak@. Proleg. Platon. philos. 5 (p. 201 Hermann) A Timaiost hét ezüstön vásárolta a pythagoreusoktól és ezt utánozva írta meg a dialógust. Ezért is járja róla a mondás: `sok ezüstön kis könyvet vásároltál s nekifogtál a Timaios-írásnak@. Proklos in Plat. Timae. p. 1. Schneider A pythagoreus Timaiosnak A természetről című irata pythagoreus modorban lett megszerkesztve, `s nekifogott@ Platón `a Timaios-írásnak@. Hát te, Platón! mert vágytál rá, hogy tanítást kapj, sok ezüstön kis könyvet vásároltál, s attól fogva ki voltál tanítva, hogy megkezdd a Timaios-írás áldozatát.
55. (0W) Arkesilaos Numénios fr. 2 Thedinga Mnaseas, Philomélos és Timón, a szkeptikusok szkeptikusnak nevezték őt [ti. Arkesilaost], amilyenek maguk is voltak, mivel ez is kiküszöbölte az igazat, a hamisat és a plauzibilist.
234
56. (13W) Speusippos Plutarkhos Dion. c.17 Ilyen ember volt Speusippos, akit Timón a Silloiban úgy aposztrofált, hogy `gúnyt űz a Jóból@.
57. (3W) Pythagoras Plutarkhos Num. c. 8 Pythagoras a sast is meg tudta szelídíteni bizonyos hangokkal és rá tudta venni, hogy leszálljon, az olimpiára egybesereglett közönségnek pedig megmutatta, hogy combja aranyból van. Beszámolnak még egyéb csodás mutatványairól és tetteiről, amelyekről Timón ezt írja: [idézet]. Diog. Laert. VIII 36 Pythagoras ünnepélyes megjelenését Timón sem hagyja említés nélkül a Silloiban, hanem harapósan ezt mondja: Pythagorast, a kérkedés barátját, aki csaló hírnév vonzásának enged emberekre vadászva...
58. (9W) Anaxarkhos Plutarkhos de virt. mor. 6 p. 446B Valójában teljes vitorlázattal viszik a mértéktelent a gyönyörök felé vágyai, ő meg átadja magát nekik és ezzel elősegíti a dolgot. Felemás a fegyelmezetlen: állapotának velejárója, hogy az indulat föltolul benne és ő belebotlik a hitvány dolgokba. Ahogy Anaxarkhost gúnyolja Timón: A vakmerőség és a makacsság merre törjön előre? Meglátszott Anaxarkhos szégyentelen természete. Bár tudatában volt mégis, mint mondják, hitvány maradt. Az ellenkező irányba vezette a gyönyörhajhász hajlam, amelynek követésétÅl a legtöbb szofista visszaretten.
Mert sem a bölcs nem fegyelmezett, hanem mértékletes, sem az ostoba nem fegyelmezetlen, hanem mértéktelen. Amannak ugyanis a szép dolgok szereznek gyönyörűséget, emezt meg nem nyomasztják a rútak. Az értelemmel rendelkező szofista lélek az, amely fegyelmezetlen: pontosan tudja, minek nem tud ellenállni. Plutarkhos de vitioso pudore 2 p. 529 A Megint csak nem méltó dicséretre a változni képtelen és petyhüdt lélekállapot: `A vakmerőség és a makacsság merre törjön előre? Meglátszik Anaxarkhos szégyentelen természete.@
235
Plutarkhos quaest. conviv. VII 5, 3 p. 705 C Ezért azokat, akik az evés, a szerelem és az ivás terén elvétik a célt, betegségekbe esnek, elherdálják a vagyonukat és még rossz hírbe is kerülnek, fegyelmezetlennek nevezzük, mint ezt a Theodektést ... vagy az abdérai Anaxarkhost: `Gyönyört hajszoló természete az ellenkező irányba vezette, amelynek útjától a legtöbb szofista visszahúzódik.@
59. (45W) Xenophanés Sextus Pyrrh. hypot. I 223 Az, aki az Egyről dogmatikus módon gondolkozik, vagy aki valamilyen bizonytalan dologra vonatkozóan a hitelessége vagy hiteltelensége alapján elÅnyben részesíti az egyik képzetet a másikkal szemben, az dogmatikus jellemá ember C mint Timón is mondja a Xenophanésról írottakban. Mert sok tekintetben dicsérőleg beszél róla, sőt, a Silloit neki is ajánlja, úgy is ábrázolja őt, amint éppen feddőleg szól magához és ezeket mondja: Bárcsak nekem is olyan szilárd elmében lett volna részem, kétfelé tekintve pillantásommal! A csalfa úttól megcsalatván elsőszülött létemre nem voltam elég óvatos a mindenre kiterjedő vizsgálódásban. Elmémet ugyanis bármerre fordítottam, minden föloldódott az Egyben és Azonosban. Örökké minden lévén, mindenfelé vonódva, ugyanazon, önmagával azonos természetbe tér vissza minden módon.
60. (40W) Xenophanés Sextus Pyrrh. hypot. I, 224 Ezért is nevezi `eléggé ködmentesnek@, nem pedig teljesen ködmentesnek, mikor ezt mondja: [idézet]. `Eléggé ködmentesnek@ mondja, mert némileg ködmentes, `a homérosi képzelgések@ kicsúfolójának, mert csúfondárosan gyomlálgatja Homéros csalóka képzelgését; dogmatikusan gondolkodik Xenophanés, amikor a többi ember prekoncepciójának megfelelően azt tartja, egy a mindenség és az isten koegzisztens vele, gömb alakú, hatást el nem szenvedő, változatlan és értelmes. Diog. Laert. Timón dicséri őt, mint `Xenophanést, a Homérost megtaposó gúnyolódót@. Xenophanés eléggé mentes a ködtől, a homérosi képzelgések gyomlálója, az emberektől távoli istent mindenfelé egyenlőnek képzeli, rendületlennek, hiánytalannak és az értelemnél is értelmesebbnek.
236
61. (58W) A grammatikáról Sextus adv. math. I 53 A grammatika hasznos. Jóllehet azt gondolhatná valaki, ezzel ellentétes nézeteket fejt ki Pyrrhón érveinek értelmezője, Timón, amikor ezt írja: A grammatika olyasmi, amit nem kell megfontolnia és szigorúan mérlegelnie a Kadmos föníciai betűit tanulmányozó férfinak.
Csakhogy nem így fest a dolog. Az a fordulata, hogy `nem kell megfontolnia és szigorúan mérlegelnie@ nem ama `grammatika@ ellen irányul, amellyel Kadmos főníciai betűit tanulmányozza valaki, [...] hanem inkább ezt mondja: `aki Kadmos föníciai betűit tanulmányozza, annak nem kell figyelmet fordítania a másfajta írásjegyekkel foglalkozó grammatikára@. Ez nem a betűket, meg a segítségükkel történő írást és olvasást nyilvánítja haszontalannak, hanem ennek az üresen dicsekvő, fontoskodó fajtáját.
62. (51W) Sókratés Sextus adv. math. VII 9 Platón a filozófia minden ágában részelteti Sókratést; a logikaiban, amennyiben a definíciókra, a felosztásokra és az etimológiára vonatkozó kutatóként lépteti föl C ezek logikai témák C, az etikában, mert az erénnyel, az állammal és a törvényekkel kapcsolatban vizsgálódik, a természetfilozófiában, mert a kozmoszról, az élőlények keletkezéséről és a lélekről alkot filozófiai gondolatokat. Emiatt Timón is hibáztatja Platónt, hogy ily módon sok tantétellel díszíti föl Sókratést, aki, mint mondja, `nem akart több lenni, mint jellemábrázoló@.
63, 64. (36, 37W) A lélek békéje Sextus adv. math. XI 141 Boldog, aki zavartalanságban éli le életét, s mint Timón mondja, nyugalomban és csöndben él, mert mindenfele elterjed a tenger csöndje,
és észrevettem őt a tenger csöndjének szélmentes nyugalmában.
237
65, 66. (57, 23W) A sztoikus tanítás Sextus adv. math. XI 171 Az efféle ígérgetések [mint amilyen pl. az, hogy `egyedül a bölcs az, aki gazdag@], amelyek egyáltalán nem igazak, az ostoba reményekkel eltelt ifjakra vadásznak. Timón is gúnyolódik e hagyomány továbbadóin, mondván: Sok vad fecsegéssel rombolók reménység koholók.
Azokat pedig, akik hisznek nekik és csalódnak hiú reményeikben, így gúnyolja ki: Azt mondta az egyik panaszkodva, ahogy a halandók panaszkodnak: `Jaj nekem, mi lesz velem! Hát miféle bölcsesség támadjon bennem? Elmémre nézve koldus vagyok, nincs egy szemernyi eszem. Úgy gondolom, el fogom kerülni, hogy megismerjem a meredek veszedelmet. Háromszor boldogok, sőt négyszer, akiknek nincsen, és nem kell falniuk üres semmittevésben, amit főztek. Szomorú viszályoknak leszek most kényszerű zsákmánya és a szegénységnek, s mindannak, ami sújtja a sok halandó fajankót.@
238
