Ph.D. Értekezés Tézisei

Ph.D. Értekezés Tézisei

AZ EXTRACELLULÁRIS MÁTRIX SZEREPE A HUMÁN OSTEOSARCOMA INVAZÍV NÖVEKEDÉSÉBEN ÉS CITOTOXIKUS GYÓGYSZEREKKEL SZEMBENI VÁLASZREAKCIÓJÁBAN

Dr. Harisi Revekka

Témavezető: Prof. Dr. Jeney András Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar I. sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet

Semmelweis Egyetem Doktori Iskola Patológiai Orvostudományok Doktori Iskola Onkológiai Program

Programvezető: Prof. Dr. Kopper László

Budapest, 2005

Dr. Harisi Revekka: Az extracelluláris mátrix szerepe a humán osteosarcoma invazív növekedésében és citotoxikus gyógyszerekkel szembeni válaszreakciójában.

1

BEVEZETÉS

Az osteosarcoma a leggyakoribb primer csontdaganat, amelyre jellemző a tumorsejtek direkt csontszövet-, illetve osteoidtermelése. Az elmúlt évtizedekben a kemoterápia alkalmazása lényeges előrelépést jelentett az osteosarcomák kezelésében, alapvetően megváltoztatta a kezelési stratégiát, és ezzel a túlélését jelentősen fokozta. A kombinációs kemoterápia alkalmazásával, az időben felismert esetek 80-85%-ában nyílik lehetőség végtagmegtartó műtétek elvégzésére, és egyre nagyobb számban kerül sor a távoli áttétek metasztazektomiájára is. A kemoterápiára jól válaszoló esetek ötéves túlélése 91-95% között mozog, a kemoterápiára kevésbé reagáló daganatoknál ez mindössze 50-60%. Utóbbi betegcsoportban szignifikánsan magasabb a relapszus ráta, a betegek több mint 40%-ában a betegség progrediál és halálhoz vezet a tüdő áttétek kialakulása miatt. A számos kutatás ellenére a kemoterápiára adott csökkent válasz továbbra is egy meg nem oldott probléma az osteosarcomás betegekben. A neoadjuváns kemoterápiára adott hisztológiai válasz a túlélő daganatsejtek mértékétől függően, azaz a Huvos szerinti klasszifikáció, jelenleg is a legmegbízhatobb prognosztikai faktornak tekínthető a betegségmentes túlélés megitélését illetően. A Huvos szerinti klasszifikáció hátránya azonban, hogy több hét is eltelik mire értékelhetővé válik a preoperatív kezelésre adott válaszreakció. Klinikai vizsgálatok igazolták, hogy a kemoterápiára rosszul reagáló betegek esetében alkalmazott agresszívebb kemoterápia nem járt sikkerel, csak az amugy sem elhanyagolható mellékhatásokat tovább növelte. Azon betegek esetében akik rosszul reagálnak a kemoterápiára kiemelkedő jelentőségű, olyan új biológiai faktorok meghatározása, amelyek már a diagnózis idejében, megbízható információkkal szolgáltatnak a kemoterápiás választ illetően. Ebben a betegcsoportban vállik különösen fontossá a gyógyszerek hatékonyságát meghatározó celluláris és molekuláris események megismerése. A tumoros extracelluláris mátrix (ECM) lehetséges célpontot jelenthet a daganat terápiában. A közelmúltban több kutató laboratóriumban, valamint a mi intézetünkben is beigazolódott, hogy az ECM mikrokörnyezet jelentősen módosítani képes az egészséges és a malignus sejtek fenotipusát, a tumorsejtek szaporodását, invazív és metasztatikus képességét, valamint daganatellenes szerekkel szembeni válaszreakcióját.

2 Ph.D. értekezés tézisei


Az ECM, illetve annak egyes komponensei nemcsak a szövet specifikus szerkezet kialakításáért felelősek és az intercelluláris kapcsolatok megteremtésében vesznek részt, hanem újabb megfigyelések szerint; közreműködnek a sejtek proliferációjában, differenciációjában, szövetspecifikus működésében, életképességének fenntartásában, valamint a biokémiai és a celluláris szerkezetet szabályozó jelátvitelben. Az ECM-sejt interakció eltérése több kóros állapot, így a malignus transzformáció és progresszió jellemzője. Megállapítást nyert, hogy az ECM-sejt kölcsönhatás jelentősen módosul a malignus transzformációt követően, melynek következtében megváltozik a differenciált szövetek

három

dimenziós

szerkezete.

Számos

vizsgálati

eredmény

alapján

megállapítható, hogy a tumorsejt egyfelől az ECM-ben raktározott növekedési faktorokat hasznosítja, másfelől a metasztatizáló növekedés igényének megfelelően alakítja át az ECM-et tumoros extracelluláris mátrixszá. A daganatsejtek úgynevezett "neostrómát" termelnek, vagy olyan mediátorokat szintetizálnak, melyek a stróma nem tumoros sejtjeit mátrixtermelésre serkentik. A daganatsejtek növekedésük és terjedésük során a már meglévő strómát lebontják. A daganatok strómája eltér a kiindulási szövetben található strómától. A stróma sejtes elemei és a mátrixban található fehérjék egyaránt befolyásolhatják a daganat viselkedését. A daganatsejt-mátrix kölcsönhatás rendkívül fontos a daganat invázió és áttétképzés során is. Az utóbbi évek számos olyan ismeretet halmoztak fel, amelyek alapján a proteoglikánoknak

egyre

nagyobb

szerepet

lehet

tulajdonítani

a

daganat

progressziójában. A daganatos mátrixban gyakran fordul elő a proteoglikánok fokozott depozíciója. Bár a proteoglikánok csak kis százalékát teszik ki az extracelluláris mátrixnak (4-8%), mégis képesek modulálni a sejtek közti információcserét, interakcióba lépve számos ECM és sejtfelszíni komponenssel. Fontosak az ECM proliferációval járó folyamatokban, sejtvándorlással kísért folyamatokban (invázió és metasztázis), ott, ahol a sejt mikrokörnyezetbeli változása miatt szabályozási zavarok lépnek fel (daganatok autoregulációja). Az osteosarcoma kezelésében elért jelentős eredmények ellenére, marad egy betegcsoport, akinél nem, vagy kevésbé lehet terápiás választ elérni a jelenlegi kemoterápiás szerek alkalmazásával. A kezelési eredmények további fokozása olyan daganat elleni vegyületektől várható, amelyek újabb támadási pontra irányulnak.



2

CÉLKITŰZÉSEK

Munkám középpontjába a human osteosarcoma sejtek és az extracelluláris mátrix (ECM) kölcsönhatását helyeztem, azzal a céllal, hogy megállapítsam az ECM szerepét az

osteosarcoma

progressziójában

és

citoreduktív

kezeléssel

szembeni

válaszreakcióban. Az ECM hatását a humán osteosarcomára egy háromdimenziós ECM modell és egy általunk kialakított humán osteosarcoma sejtvonal segítségével vizsgáltam.

Részleteiben az alábbi kérdések, feladatok kerültek megfogalmazásra:

1. Kialakítani olyan in vitro és in vivo vizsgálati modellt, amely alkalmas a humán osteosarcoma invazív növekedését meghatározó tényezők tanulmányozására. 2. Jellemezni az ECM biopolimerek szerepét a humán osteosarcoma sejtek szaporodásában és migrációjában, valamint citosztatikumokkal szembeni válaszreakciójában. 3. Megvizsgálni a sejtciklushoz társuló fehérjék, tumor szuppresszor fehérjék, topoizomerázok, mátrix metalloproteinázok és β1 integrin működésének változásait ECM biopolimerek jelenlétében. 4. Kialakítani olyan in vitro modellt, amely segítségével megállapítható, hogy daganatellenes szerekkel az osteosarcoma proliferációja és migrációja azonos mértékben befolyásolható-e. 5. Megvizsgálni, hogy az ECM biopolimer szintézisének a gátlása hasznosítható-e az osteosarcoma kemoterápia hatékonyságának a növelésében.



3

ANYAGOK ÉS FŐBB VIZSGÁLATI MÓDSZEREK

1. OSCORT sejtvonal kialakítása Egy 17 éves fiú bal humerus proximális metaphysisében lévő centrális, osteosarcomából OSCORT néven szövettenyészeti sejtvonalat indítottunk. A sejtvonal humán eredetét laktátdehidrogenáz (LDH)-izoenzim identifikálásával és citogenetikai vizsgálatokkal igazoltuk. 2. ECM előállítása és ECM biopolimerek izolálása Az extracelluláris mátrixot Engelbreth-Holm-Swarm (EHS) egér sarcomából (EHSECM) Kramer és munkatársai módszerével (1986) izoláltuk. A laminint, entaktint és kollagén IV-et az EHS-ECM-ből izoláltuk Kleinman és munkatársai (1982), valamint Bissell és munkatársai (1987) leírása alapján. A heparánszulfát proteoglikánt (HSPG), Lyon és Gallagher (1991) izolálás módszerével állítottuk elő az EHS-ECM-ből. A fibronektint a Sigma-tól (St. Louis, MO, USA) vásároltuk. Az OSCORT sejtek által termelt extracelluláris mátrixot (OSCORT-ECM) Fuks és munkatársai (1992) módszere szerint izoláltuk. 3. Sejttenyésztési és citosztatikus kezelési módszerek Az OSCORT sejtek 48 órás szérumos médiumban történő tenyésztését követően a médiumot eltávolítottuk és a sejtek felére savós médiumot, másik felére extracelluláris mátrixot rétegeztünk. Az ezt követő 24, 48, 72, 96, 120, 144, 168 órás újabb inkubációk alatt sejtproliferációt, sejtviabilitást, tumor szuppresszor és sejtciklushoz társuló fehérjék expresszióját, sejtéletciklus paramétereket, topoizomerázok aktivitását, DNS fragmentációt vizsgáltunk, valamint morfológiai megfigyeléseket végeztünk. Összehasonlítottuk

az

egyes

ECM

biopolimerek

(fibronektin,

heparánszulfát

proteoglikán, laminin, entaktin, kollagén IV) hatását az OSCORT sejtek sejtbiológiai és biokémiai viselkedésére. Az OSCORT sejteket az osteosarcoma kezelésében használt különböző dózisú (0.01-10 μg/ml) citosztatikumokkal kezeltük. Az alkalmazott citosztatikumok (a sejtnövekedés 50%-os gátlásához szükséges) IC50 értékekeit nem lineáris közelítő görbe felvételével határoztuk meg a Dose-Effect Analysis software (Elsevier-Biosoft, Cambridge, UK) segítségével.



4. Sejtnövekedés, életképesség és migráció vizsgálata A sejtpopuláció nagyságának változásait sejtszámolással és MTT teszt segítségével határoztuk meg. A sejtek életképességét tripánkék kizárási teszt segítségével, az apoptotikus, nekrotikus sejtek mennyiségét fluoreszcens mikroszkópiával kombinált acridinorange-etidium-bromid festéssel határoztuk meg. Az ECM biopolimerek hatását az OSCORT sejtek invazív képességére az általunk kialakított in vitro háromdimenziós agaróz-gél inváziós modell segítségével vizsgáltuk. A doxorubicin hatását az OSCORT sejtek invazív képességére az általunk kialakított in vitro háromdimenziós ECM-gél inváziós módszer alapján vizsgáltuk. 5. Immunhisztokémia és immuncitokémia Immunhisztokémiai vizsgálatokat fagyasztott metszeteken, illetve formalinban fixált, paraffinba ágyazott anyagokon végeztünk: osteokalcin, dekorin, kollagén-I-c-peptid antigének kimutatása céljából. Immuncitokémiai vizsgálatokat citospin keneteken p53 és topoizomeráz II antigének kimutatása céljából végeztünk. 6. Biokémiai vizsgálatok A sejtmagi fehérjekivonatokat a tenyésztett sejtekből Duguet és munkatársai (1983) módszere szerint állítottuk elő, Sullivan és munkatársai (1989) módosításával. Sejtmagi kivonatokból, illetve teljes sejt lizátumokból tumor szuppresszor és sejtciklushoz társult fehérjék, proteoglikánok, topoizomerázok és DNS bontó enzimek kimutatása céljából poliakrilamid

gélelektroforézist

és

western

blot

vizsgálatokat

végeztünk.

A

topoizomeráz enzimek aktivitását plazmid relaxáció, dekatenáció és specifikus DNS hasítási módszerekkel végeztük. A metalloproteinázokat és a DNS bontó enzimeket szubsztrát-gél elektroforézissel vizsgáltuk. A doxorubicin DNS-t károsító hatását agaróz gélelektroforézissel és egy-sejt agaróz gélelektroforézissel (comet assay) mutattuk ki. 7. Proteoglikán szintézis vizsgálata Proteoglikán

szintézis

[14C]-glükózamin-bioszintetikus

vizsgálatához

jelölést

alkalmaztunk, majd Pogány és munkatársai (1994) módszere alapján proteoglikán frakciót állítottunk elő mind a médiumból, mind az OSCORT sejtekből.



4

EREDMÉNYEK

Az extracelluláris mátrix (ECM) biopolimerek hatásának tanulmányozására humán osteosarcoma biológiai viselkedésére és citosztatikumokkal szembeni válaszreakciójára, kialakítottunk in vitro és in vivo növő osteosarcoma sejtvonalat. Az in vitro növő osteosarcoma sejtvonalat OSCORT tenyészetnek neveztük el. A proliferáció és a migráció egyidejű vizsgálatára alkalmasnak találtuk az ECM-gélt vagy agaróz-gélt tartalmazó háromdimenziós tumor sejttenyészetet.

1. Az osteosarcoma sejtek által termelt extracelluláris mátrix (OSCORT-ECM) és az EHS sarcomából izolált ECM (EHS-ECM, ECM-gél) hasonlóan serkenti az invazív növekedést, ami alátámasztja az ECM-gél létjogosultságát in vitro modellként a daganatkutatásban és a daganatellenes gyógyszerfejlesztésben. 2. Az ECM-gél komponensei közül a heparánszulfát proteoglikán (HSPG) és a fibronektin serkenti, a laminin és az entaktin nem befolyásolja, a kollagén IV gátolja a sejtproliferációt. 3. A β1 integrin expresszióját mutattuk ki az osteosarcoma sejtekben, amely szignifikánsan megemelkedik az ECM-gélen tartott sejtekben. Az összes ECMgél komponens fokozza a β1 integrin termelését, azonban a proliferációt legnagyobb mértékben fokozó HSPG és fibronektin növeli leginkább a β1 integrin expresszióját. 4. A sejtéletciklus vizsgálata alapján arra következtethetünk, hogy az ECM-gél legalább két ponton avatkozik be a sejtciklus folyamatába. Az egyik beavatkozási pont a G1-S átmenet, a másik a G2-M átmenet. Az ECM-gél elősegíti a sejtek átjutását ezeken az ellenőrzési pontokon. Az ECM fokozza a PCNA és Ki-67 expressziót, ami a sejtek megnövekedett proliferációs aktivitására utal. Az ECM-gélen tartott sejtekben a PCNA 36-kDaos formáján kívül a 48 kDa-os forma expressziója is kimutatható. Az ECM komponensek közül legnagyobb mértékben a HSPG és a fibronektin növeli a PCNA és Ki-67 expresszióját. 7 Ph.D. értekezés tézisei


Az ECM és biopolimerei a ciklin D1 indukciójával és a pRb fehérje expresszió egyidejű csökkenésével a G1/S ellenőrzési ponton való túljutást segíti elő. Az ECM, illetve annak legtöbb biopolimerének hatására elsősorban a p36(ciklin D1)-p34(cdk4) komplex forma képződése erősödik. Az S-fázis ciklin komplex aktiválódásának legerősebb fokozódását a HSPG majd a fibronektin éri el. A proliferációt gátló kollagén IV az S-fázis ciklin komplex termelődésének mértékét csökkenti, ellentétben növeli a G2/M-fázisra specifikus ciklin B1-cdc2 és a topoizomeráz II expresszióját. Az ECM-gél és biopolimerei a G2/M ellenőrzési ponton való túljutást is elősegítik, a ciklin B1-cdc2 expresszió csökkentésével. Utóbbi expressziója a legnagyobb mértékben a HSPG és a fibronektin esetében csökken. 5. Az in vitro háromdimenziós gél inváziós modell előnye, hogy a sejtek proliferációját és migrációját egyidőben és egymással összefüggésben lehet tanulmányozni, valamint a sejteket további biokémiai és molekulárbiológiai vizsgálatokra lehet használni. Ez a módszer lehetővé tette annak megállapítását, hogy a HSPG és a fibronektin jelentős mértékben fokozzák az OSCORT sejtek migrációját is. 6. Vizsgálatainkban

elsőként

tapasztaltuk

a

topoizomeráz

váltást

az

osteosarcomában ECM jelenlétében. A topoizomeráz II aktivitás emelkedése egyidejű topoizomeráz I csökkenéssel összefüggést mutat a tumoros ECM által indukált invazív növekedéssel. A legmagasabb topoizomeráz II a HSPG esetében volt tapasztalható. 7. Az ECM-gél hatására aktiválódó MMP-9 metalloproteináz és a 82 kDa-os aktív formája az ECM szerepét igazolja az osteosarcoma sejtek inváziójában. Ebben az esetben is a legmagasabb aktivitást a HSPG és a fibronektin eredményezi. A laminin nem befolyásolja az OSCORT sejtek MMP-9 aktivitását. 8. Az osteosarcoma kezelésében leggyakrabban használt citosztatikumokkal [cisplatin, methotrexat, mafosfamid (4-hidroxi-ciklofosfamid, a ciklofosfamid aktív metabolitja, amely in vitro aktív), doxorubicin] kezelve az OSCORT sejteket, megállapítottuk, hogy sejtproliferációt gátló hatásuk jelentősen csökken 8 Ph.D. értekezés tézisei


ha az OSCORT sejtek monolayerben történő 4 órai kezelése után ECM-et helyezünk a tenyészetre. Mivel a legkifejezetebb különbséget a doxorubicin esetében tapasztaltuk, további vizsgálataink célpontjául a doxorubicint választottuk. 9. Az extracelluláris mátrixhoz lehorgonyzott OSCORT sejtek apoptózis rátája a doxorubicin kezelést követően szignifikánsan kisebb, amely részben a p53 csökkent expressziójával magyarázható. Az OSCORT sejtekben a doxorubicin kezelést követően a p53 expresszió fokozódása mellett, a p53 citoplazmából a sejtmagba való transzlokációja volt megfigyelhető. Mindkét folyamatot az ECM-gél gátolja, meghiúsítva ezáltal két kritikus lépést a kemoterápia sikerességét illetően. Adataink arra utalnak, hogy az ECM olyan módon tudja módosítani a doxorubicin hatását, hogy a p53 sejtmagba történő bejutásának elmaradása következtében a p53 működése korlátozódik. Tehát epigenetikai mechanizmus tételezhető fel az ECM citoprotektív hatásában. Emellett azonban nem zárható ki az ECM DNS károsodást kijavító szerepe, amelyet valószínűsít az ECM-gél hatására aktiválódó 55 kDa-os nukleáz aktivitás kimutatása is. Vizsgálataink alapján tehát feltételezhető az ECM által indukált DN-áz II családba tartozó fehérje szerepe a „repair” folyamatokban. 10. Repopulációs kísérleteink alapján a megnövekedett túlélés és az apoptózis csökkenés olyan hosszútávú hatások, amelyek még akkor is fenmaradnak az OSCORT sejtek életében ha már megszünt a sejt-ECM kapcsolat. 11. Az ECM biopolimerek közül a fibronektin és a legnagyobb mértékben a HSPG a felelős a doxorubicinnel szembeni csökkent válaszreakcióért, azaz az ECM-gél által biztosított “védelemért”. A laminin és az entaktin nincs hatással az OSCORT sejtek doxorubicinnel szembeni válaszreakciójára. A kollagén IV elősegíti a doxorubicin citosztatikus hatását. 12. Az in vitro háromdimenziós gél inváziós modell segítségével a doxorubicin eltérő hatása tapasztalható a proliferációra és a migrációra. A 4 órás kezelés során a kisebb dózisok esetében (0.01-0.25 μg/ml) a migráció szelektív gátlása, míg a magasabb dózisok (0.5 és 5.0 μg/ml) esetében a nem migráló sejtek 9 Ph.D. értekezés tézisei


számának a csökkenése jellemezte a doxorubicin hatását. A 24 órás kis dózisú doxorubicin kezelés antimigrációs hatása még kifejezettebbnek bizonyult a 4 órás kezeléssel összehasonlítva. 13. Az ECM-gélben lévő sejtek esetében topoizomeráz II csökkenést mutattunk ki. A kezelést követő topoizomeráz II aktivitás csökkenését a topoizomeráz I növekvő aktivitása kompenzálja. 14. Hasonlóan az EHS-ECM-hez az osteosarcoma sejtek által termelt ECM (OSCORT-ECM) az osteosarcoma növekedését segíti. Az OSCORT-ECM fokozza a sejtek proliferációját, növeli az S-fázisban levő sejtek arányát és az ECM-gélhez hasonló mértékben, fokozza a sejtciklus-asszociált fehérjék expresszióját. A topoizomeráz II aktivitást és expressziót növeli, a topoizomeráz I-et ezzel párhuzamosan csökkenti, valamint fokozza az MMP-9 aktivitást és a β1 integrin expressziót. Megegyezően az ECM-géllel az OSCORT-ECM is kivédi a doxorubicin citotoxikus hatását. 15. Az EHS-ECM-ben, az OSCORT-ECM-el ellentétben, kimutatható volt a perlekán. Az agrin heparánszulfát proteoglikán azonban kimutatható volt mint közös HSPG, mind az EHS-ECM-ben mind az OSCORT-ECM-ben. Vizsgálataink az agrin jelenlétét igazolták az osteosarcoma által termelt tumoros extracelluláris mátrixban és jelentőségét hangsúlyozzák az osteosarcoma malignus fenotípusának a fenntartásában és citosztatikumokkal szembeni rezisztenciájában. 16. Doxorubicin hatására az OSCORT sejtekben fokozódik a proteoglikán mennyisége. Ezzel szemben a doxorubicinhez viszonyítva a clodronatnak sokkal kisebb sejtszaporodást csökkentő hatása van, ugyanakkor főleg az extracelluláris frakcióban csökkenti a glükózamin beépülést.



5

AZ EREDMÉNYEK ÉRTÉKELÉSE

Annak ellenére, hogy az osteosarcomás betegek jelentős része jól reagál a kemoterápiára, kiemelkedően fontos azoknak a tényezőknek a vizsgálata, amelyek a kemoterápia rezisztenciához vezetnek, mivel az osteosarcoma többsége az élet első két évtizedében keletkezik. A nemzetközi adatok alapján érthetővé válik, olyan tumorbiológiai faktoroknak a kutatása és a kimutatása, amelyek magyarázattal szolgálhatnak a kemoterápia rezisztenciáért az osteosarcomás betegekben, valamint új terápiás célpontokat jelenthetnek az osteosarcoma hatékonyabb kezelésében. Az extracelluláris mátrix tumorbiológiai szerepének a felismerése olyan új daganatterápiai támadási pontok bevezetésére ösztönözhet a gyógyszerfejlesztési kutatásokban, amelyek nem a daganatsejteket célozzák meg, hanem az ECM-tumorsejt kölcsönhatásának a figyelembevételével, ennek az interakciónak a befolyásolását. A tumor progresszió, invázió és metasztázis lépéseinek tanulmányozása, megértése valamint gyógyító igényű befolyásolása szempontjából alapvető fontosságú a megfelelő modellrendszer alkalmazása. Jelen adataink igazolják, hogy a rekonstituált mátrix (ECM-gél, EHS-ECM) egyedülálló háromdimenziós sejttenyészeti rendszert biztosít az osteosarcoma biológiai sajátosságainak, valamint kemoterápiai hatóanyagokkal szembeni válaszreakciójainak a tanulmányozására. Az általunk alkalmazott EHS tumorból előállított ECM-gél használhatóságát az ECM vizsgálatára az bizonyítja, hogy az osteosarcoma sejtek által termelt saját tumoros mátrixszal hasonló hatásokat tapasztaltunk. Vizsgálataink arra utalnak, hogy a tumoros ECM meghatározó szerepet játszik az osteosarcoma malignus fenotípusának a fenntartásában. A tumoros ECM egyfelől számos ponton befolyásolja az osteosarcoma biológiai viselkedését, másfelől csökkenti a doxorubicin citotoxikus hatását. Eredményeink új távlatot adhatnak az osteosarcoma doxorubicin kezelését illetően, miszerint a doxorubicin eltérő antiproliferatív és antimigrációs hatása az osteosarcoma sejtekre eltérő adagolást tehetnek szükségessé: nagy dózisú, sejtproliferációt gátló és egy kis dózisú, antimigrációs kezelést. A topoizomeráz váltás a kezelést követően, a topoizomeráz I inhibitorok alkalmazását is felveti az osteosarcoma hatékony kemoterápiás kezelésében. 11 Ph.D. értekezés tézisei


Az ECM hatást elsősorban az ECM heparánszulfát proteoglikán biopolimerének és kisebb mértékben a fibronektinnek tulajdoníthatjuk. A heparánszulfát proteoglikán specificitást adhat a tumoros mátrixnak, ami tumorprogressziót eredményez. Vizsgálatainkkal az agrin heparánszulfát proteoglikán jelenlétét igazoltuk a tumoros extracelluláris mátrixban. Az új, kifejezetten a daganatos mátrixra jellemző heparánszulfát proteoglikán az osteosarcoma kezelésének új célpontját jelentheti. A bisphosphonátok, a proteoglikán szintézist csökkentő hatásuk révén, elősegithetik az osteosarcoma kezelésében jelenleg alkalmazott citosztatikumok hatékonyabb alkalmazását.

6

AZ ÉRTEKEZÉS FŐBB MEGÁLLAPÍTÁSAI

1. Az általunk kidolgozott in vitro háromdimenziós gél inváziós modell alkalmazásával a sejtek proliferációját és migrációját egyidőben és egymással összefüggésben lehet tanulmányozni, valamint a sejteket további biokémiai és molekulárbiológiai vizsgálatokra lehet használni. 2. A tumoros ECM serkentő hatását állapítottuk meg az osteosarcoma sejtek proliferációjára és inváziójára, amely kapcsolatba hozható a β1 integrin-, a ciklin D1-, a Ki-67, PCNA expresszió és az MMP-9 aktivitás fokozódásával, valamint a pRb, p53 tumor szuppresszor fehérjék és ciklin B1-cdc2 expresszió csökkenésével. 3. Az OSCORT sejtek invazív növekedését a HSPG és a fibronektin serkenti, a laminin és az entaktin nem folyásolja be, a kollagén IV pedig gátolja. 4. Az ECM jelenlétében a topoizomeráz I csökken, míg a topoizomeráz II emelkedik (topoizomeráz váltás). 5. Igazoltuk az ECM citoprotektív hatását az osteosarcoma sejtek doxorubicinnel szembeni válaszreakciójában.



6. A doxorubicin alacsony koncentrációban, szelektíven a sejtmigrációt és nem a sejtproliferációt gátolja. 7. Az ECM biopolimerek közül legnagyobb mértékben a heparánszulfát proteoglikán (agrin) serkenti az OSCORT sejtek invazív növekedését és csökkenti a doxorubicinnel szemben válaszreakciót. 8. A doxorubicin kezelést követően fokozódik a proteoglikánok képződése. A clodronat gátolja a proteoglikánok szintézisét és elősegíti a doxorubicin tumor gátló hatását. A proteoglikánok gátlásának lehetséges hasznosítását mutattuk ki az osteosarcoma kemoterápiája hatékonyságának a növelésében.

7

EREDMÉNYEINK KLINIKAI GYAKORLATBAN HASZNOSÍTHATÓ KÖVETKEZTETÉSEI

1. A

kórlefolyás

előrejelzésére

számbavehető

az

osteosarcoma

stróma

állományának immunhisztokémiai vizsgálata. 2. A topoizomeráz váltás alapján az osteosarcoma kemoterápiás kezelésében, javasolható a topoizomeráz II inhibitorok alkalmazását követően, második lépésben, a topoizomeráz I inhibitorok használata is. 3. A doxorubicin eltérő antiproliferatív és antimigrációs hatása eltérő adagolást tehetnek szükségessé: nagy dózisú, rövidtávú doxorubicin kezelést, amely a tumor növekedést célozza és kis dózisú, hosszútávú kezelést, amely a tumor inváziót célozza meg. 4. Az osteosarcoma progressziójának megelőzésére HSPG-t és fibronektin szintézisét gátló gyógyszerek alkalmazása, illetve fejlesztése javasolható.



8

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Szeretném megköszöni témavezetőmnek Dr. Jeney András professzornak, aki mindig nagy türelemmel bíztatott a tudományos munkában való elmélyülésre, és aki éveken át figyelemmel irányítja kísérletes munkámat. Köszönettel tartozom Dr. Kopper László tanszékvezető egyetemi tanárnak, aki lehetővé tette, hogy munkámat az I. sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézetben végezhessem és mindig támogatott a munkámban. Köszönetet szeretnék mondani Professzoromnak, Dr. Szendrői Miklós tanszékvezető egyetemi tanárnak, aki mellett tudományos diákkörösként kezdtem foglalkozni a csontdaganatokkal, és aki arra ösztönzött, hogy a Ph.D. keretében kutatási munkámat az osteosarcomával folytassam és mindig értékes tanácsokkal látott el. Köszönetet mondok Dr. Szende Béla, Dr. Tímár József és Dr. Kovalszky Ilona egyetemi tanároknak, a sok segítségért, amit a Ph.D. munkám elvégzéséhez kaptam. Külön köszönöm Dr. Dudás Józsefnek, munkatársamnak és jó barátomnak, aki mindig segítségemre volt. Köszönöm dr. Tímár Ferencnek, Felletár Györgynének, Oláh Lászlónénak, Dr. Bocsi Józsefnek, Dr. Pogány Gábornak, Dr. Németh Attilának, Csorba Gézánénak, Egedi Krisztinának, dr. Hauser Péternek és dr. Lásztity Jovánkának a munkámhoz nyújtott segítségért. Továbbá köszönettel tartozom az I. sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet minden tagjának, akik munkám elvégzéséhez segítő, baráti légkört teremtettek. Köszönettel tartozom Dr. Major Jenő igazgató úrnak a citogenetikai vizsgálatokban és Dr. Battmann A. (Institute of Pathology, Klinikum of Justus-Liebig-University, Giessen, Germany) az immunhisztokémiai vizsgálatokban nyújtott pótolhatatlan segítségért. Köszönöm Füzesi Jánosnak, aki sok értékes tanáccsal látott el a munkám stilisztikáját illetően. Külön köszönettel tartozom Dr. Weltner János főorvos úrnak bölcs tanácsaiért, mellette tudományos diákkörösként kezdtem ismerkedni a klinikai kutatással és segített a számítógép rejtelmeinek elsajátításában.



Köszönöm Dr. Flautner Lajos és Dr. Kupcsulik Péter tanszékvezető egyetemi tanároknak, akik mindig támogattak a tudományos munkámban. Köszönetet mondok tanáraimnak és kollegáimnak a Semmelweis Egyetem Ortopédia Klinikából, I. sz. Sebészeti Klinikából és II. sz. Pathológiai Intézetből a sok segítségért, amit a tudományos munkám elvégzéséhez kaptam. Köszönöm Dr. Bodoky György professzornak, aki mellett a klinikai onkológia alapjait sajátíthattam el. Szeretettel gondolok Dr. Staub Mária professzor asszonyra, aki mellett elsőéves orvotanhallgatóként kezdtem foglalkozni a molekuláris biológiai alapkutatással. Köszönöm a Goodwill Research Kft.-nek és a Novartis Hungária Kft.-nek, hogy támogatták tudományos munkámat. Köszönetet mondok a Magyar Oktatási Minisztériumnak, aki „Állami Ösztöndíjat” bocsátott rendelkezésemre. Végül, de nem utolsósorban hálás vagyok szüleimnek és nagyszüleimnek, akik lehetővé tették számomra azt, hogy eljuthassak idáig, mindig mindenben mellettem álltak és biztosították a hátteret a terveim megvalósításában.



9

PUBLIKÁCIÓK

A disszertáció témájával kapcsolatos közlemények G. Pogány, F. Timár, J. Oláh, R. Harisi, G. Polony, S. Paku, J. Bocsi, A. Jeney, G.W. Laurie. Role of the basement membrane in tumor cell dormancy and cytotoxic resistance. Oncology 2001;60:274-281 IF: 3.009 R. Harisi, J. Dudás, F. Timár, G. Pogány, S. Paku, J. Timár, I. Kovalszky, M. Szendrői, A. Jeney. Antiproliferative and antimigratory effects of doxorubicin in human osteosarcoma cells exposed to extracellular matrix. Anticancer Research 2005;25(2A): 805-813 IF: 1.395 R. Harisi, J. Dudás, F. Tímár, G. Pogány, I. Kovalszky, M. Szendrői, J. Timár, A. Jeney. Invasive growth and topoisomerase switch induced by the tumorous extracellular matrix in osteosarcoma cell culture. (Cell Biology International 2005; megjelenés alatt) IF: 1.015 R. Harisi, F. Tímár, G. Pogány, J. Dudás, J. Nagy Oláh, M. Szendrői, A. Jeney. Repopulation of osteosarcoma cells after treatment with doxorubicin in the presence of extracellular matrix biopolymers. (Cancer Chemotherapy and Pharmacology, közlésre elfogadva) IF: 2.216

Egyéb onkológiai tárgyú közlemények Tanyi J., Rigó J. jr., Szabó I., Hariszi R., Szánthó A. Petefészek eredetű cystákkal szövődött terhességek. Orvosi Hetilap 1997;46:2927-2930 Harisi R., Bodoky G., Borsodi M., Flautner L., Weltner J. Rectal cancer therapy: decision making on basis of quality of life? Zentralblatt für Chirurgie 2004;129(2):139148 IF: 0.339 Gy. Ostoros, R. Harisi, G. Kovacs, J. Horti, L. Geczi, K. Szondy, M. Orosz, E. Ferenczi, E. Ruby, B. Dome. Inhibition of EGFR Tyrosine-Kinase in NSCLC Treatment: the Hungarian Experience with Gefitinib in the Context of an Expanded Access Programme. (Anticancer Research 2005; megjelenés alatt) IF:1.395

Könyvfejezet R. Harisi, J. Dudás, Gy. Bodoky, J. Weltner, T. Winternitz, P. Kupcsulik, L. Harsányi, B. Járay, L. Flautner. The prognostic significance of proliferating cell nuclear antigen in 16 Ph.D. értekezés tézisei


colorectal cancer. A prospective study with clinical correlation. In Proceedings of the 37th Congress of the European Society for Surgical Research, 23-25 May, 2002, Szeged, Hungary. Ed. M. Boros. Bologna, Italy: Monduzzi Editore, 2002,175-179

A disszertáció témájával kapcsolatos előadások Jeney A., Lasztity J., Harisi R., Pogany G., Timar F., Olah J., Szendroi M. Molecular targets for antiproliferative and antimetastatic agents in human osteosarcoma cells.10th NCI-EORTC Symposium on New Drugs in Cancer Therapy, 1998, Amsterdam. The Netherlands. Annals of Oncology 1998;9(S2):549 IF: 2.867 Harisi R., Jeney A. Az osteosarcoma kemoterápiás kezelés hatékonyságát befolyásoló tényezők. Korányi Frigyes Szakkolégium III. Tudományos Fóruma, április 21-22, 1999, Budapest. Avatron díj (Molekuláris Biológiai Módszerek Onkológiai Alkalmazása) Harisi R., Jeney A. Az extracelluláris mátrix szerepe az osteosarcoma sejtek adriamycinnel szembeni válaszreakciójában. SOTE Ph.D. Tudományos Napok, május 31- június 1, 1999, Budapest. Absztrakt könyv: 31. oldal Harisi R., Tímár F., Lásztity J., Szendrői M., Pogány G., Jeney A. Az adriamycin rezisztens osteosarcoma és az extracelluláris mátrix. A Magyar Kemoterápiai Társaság XIV. Konferenciája, június 2-4, 1999, Hajdúszoboszló. Absztrakt könyv: 83. oldal Harisi R., Pogány G., Tímár F., Lásztity J., Szendrői M., Jeney A. Multicelluláris rezisztencia kialakulása osteosarcoma sejtekben. A Magyar Élettani Társaság LXIV. Vándorgyűlése, július 5-8, 1999, Budapest. Absztrakt könyv: 49. oldal Harisi R., Lásztity J., Tímár F., Pogány G., Timár J., Jeney A. Az extracelluláris mátrix (ECM) szerepe az osteosarcoma sejtek adriamycinnel szembeni multicelluláris rezisztencia kialakulásában. Magyar Onkológusok Társasága XXIII. Kongresszusa, november 11-13, 1999, Budapest. Magyar Onkológia 1999;43(4):295 Poszter díj Harisi R., Timár F., Szendrői M., Jeney A. Az extracelluláris mátrix korlátozó szerepe a citosztatikumok sejtproliferációt gátló hatásában. Semmelweis Egyetem, Doktori Iskola, Ph.D. Tudományos Napok, február 16-17, 2000, Budapest. Absztrakt könyv: 50.-51. oldal Pogány G., Tímár F., Oláh J., Harisi R., Polony G., Bocsi J., Jeney A., G.W. Laurie. Role of microenvironment in the antiproliferative action of DNA damaging agents. A Magyar Kemoterápiai Társaság XV. Konferenciája, június 7-9, 2000, Hajdúszoboszló. G. Pogány, F. Tímár, J. Oláh, R. Harisi, G. Polony, J. Bocsi, A. Jeney, G.W. Laurie. Basement membrane induced cell type specific dormancy of tumor cells. 8th 17 Ph.D. értekezés tézisei


International Congress of the Metastasis Research Society, 24–27 September, 2000, London, U.K. Clinical and Experimental Metastasis 1999;17(9):756 IF: 2.522 R. Harisi, J. Dudás., G. Pogány, F. Tímár, A. Jeney. Importance of the microenvironment in the biological behaviour and cytostatic treatment of human osteosarcoma. Semmelweis Symposium-Oncology, November 9-10, 2000, Budapest. Abstract book: p. 76-77 G. Pogány, F. Tímár, J. Oláh, R. Harisi, G. Polony, J. Bocsi, A. Jeney, G.W. Laurie. Basement membrane induced cell type specific dormancy of tumor cells. Semmelweis Symposium-Oncology, November 9-10, 2000, Budapest. Abstract book: p. 82-83 R. Harisi, A. Jeney. The importance of the microenvironment in human osteosarcoma biological behaviour and cytostatics treatment. Korányi Frigyes Szakkollégium VI. Tudományos Fóruma, április 19-20, 2001, Budapest. Absztr. sz:6 I. díj és Dékáni Dicséret R. Harisi, G. Pogány, M. Szendrői, A. Jeney. A human osteosarcoma malignus fenotípusának in vivo és in vitro modellezése. Magyar Onkológusok Társasága XXIV. Kongresszusa, november 22-24, 2001, Budapest. Magyar Onkológia 2001;45(3):267 Harisi R., Dudás J., Timár F., Bocsi J., Szendrői M., Jeney A. Az extracelluláris mátrix szerepe a human osteosarcoma malignus fenotipusában. Semmelweis Egyetem, Doktori Iskola, Ph.D. Tudományos Napok, június 7-8, 2002, Absztrakt könyv: 47. oldal R. Harisi, J. Dudás, M. Szendrői, J. Lásztity, J. Bocsi, F. Tímár, A. Jeney. Az extracelluláris mátrix komponensek szerepe a human osteosarcoma proliferációjában. A Magyar Ortopéd Társaság 45. Kongresszusa, június 20-22, 2002, Pécs. Magyar Traumatológia, Ortopédia 2002;XLV(S):29 R. Harisi, J. Dudás, G. Pogány, F. Timár, J. Bocsi, M. Szendrői, A. Jeney. Role of extracellular matrix in human osteosarcoma proliferation. 12thAnnual Meeting of the German Society of Cytometry (DGfZ), 15th Heidelberg Cytometry Symposium, 17-19 October, 2002, Heidelberg, Germany. Abstract book: p. 46 R. Harisi, J. Dudás, G. Pogány, F. Timár, J. Bocsi, I. Kovalszky, M. Szendrői, A. Jeney. Extracellular matrix of human osteosarcoma as a potential new therapeutic target.14th EORTC-NCI-AACR Symposium on Molecular Targets and Cancer Therapeutics, 19-22 November, 2002, Frankfurt, Germany. European Journal of Cancer 2002;38(S7):102 IF: 3.562 Harisi R., Dudás J., Szendrői M., Jeney A. Role of extracellular matrix in proliferation of human osteosarcoma. 16th Annual Meeting of the European Musculoskeletal Oncology Society, 7-9 May, 2003, Budapest, Hungary. Sarcoma 2003;7(2):127–128 II. díj



R. Harisi, J. Dudás, M. Szendrői, A. Jeney. Role of extracellular matrix in proliferation of human osteosarcoma. A Magyar Ortopéd Társaság 46. Kongresszusa, június 19-21, 2003, Budapest, Magyar Traumatológia, Ortopédia 2003;XLVI(S1),78-79 R. Harisi, J. Dudás, F. Timár, I. Kovalszky, M. Szendrői, A. Jeney. Extracellular matrix biopolymers as new targets in the therapy of human osteosarcoma. International Conference on Applied Genomics, 9th ESACP/16th ISDQP Meeting, 1-4 October, 2003, Amsterdam, The Netherlands. Analytical Cellular Pathology 2003;25(5,6):259 IF: 1.255 R. Harisi, J. Dudás, F. Timár, M. Szendrői, A. Jeney. Role of extracellular matrix biopolymers in proliferation of osteosarcoma cells. 13th Annual Meeting of the German Society of Cytometry (DGfZ), 16th Heidelberg Cytometry Symposium (HCS), 16-18 October, 2003, Heidelberg, Germany. Abstract book: p. 28-29 Jeney A., Tímár F., Harisi R., Oláh J., Kenessey I., Babó I., Ötvös L., Süliné Vargha H. A daganatok áttét képzése gyógyszeres kezelésének kísérleti modellezése. Magyar Onkológusok Társasága XXV. Kongresszusa, november 12-15, 2003, Budapest. Magyar Onkológia 2003;47(3):268 Kenessey I., Tímár F., Harisi R., Polony G., Paku S., Oláh J., Kovalszky I., Jeney A. Az extracelluláris mátrix biopolimerjeinek módosító hatása a tumorsejtek vándorlására. Magyar Onkológusok Társasága XXV. Kongresszusa, november 12-15, 2003, Budapest. Magyar Onkológia 2003;47(3):273 R. Harisi, J. Dudás, J. Bocsi, M. Szendrői, A. Jeney. Role of extracellular matrix biopolymers in proliferation of human osteosarcoma. 39th Congress of the European Society for Surgical Research, 12-15 May, 2004, Athens, Greece. European Surgical Research 2004;36(S1):134-135 IF: 0.750

Egyéb onkológiai tárgyú előadások Piróth Zs., Harisi R. Egy új antileukémiás purin származék hatása a pirimidin nukleotid anyagcserére humán limfocitákban. SOTE TDK Konferencia, február 10-11, 1993, Budapest. Absztrakt könyv: 70. oldal Harisi R., Münch Z. A colorectalis carcinoma klinikai és patológiai klasszifikációjának összehasonlítása. SOTE, TDK Konferencia, február 14-15, 1996, Budapest. Absztrakt könyv: 49. oldal II. díj Harisi R., Szendrői M. Fibrosus dysplasiás betegek sebészi eredményeinek hosszú távú utánkövetése. Magyar Ortopéd Társaság Kongresszusa, június 20-22,1996, Nyíregyháza Harisi R. Fibrosus dysplasia miatt operált betegek hosszútávú utánkövetése. SOTE, TDK Konferencia, február 12-13, 1997, Budapest. Absztrakt könyv: 72. oldal II. díj 19 Ph.D. értekezés tézisei


Münch Z., Harisi R. Vastagbélrák miatt operált betegek utánkövetése. SOTE, TDK Konferencia, február 12-13, 1997, Budapest. Absztrakt könyv: 122. oldal Rektori dicséret Harisi R., Münch Z. Vastag- és végbéldaganat miatt műtött betegek életminőségének vizsgálata. I. Korányi Frigyes Tudományos Fóruma, április 24-25, 1997, Budapest. I. díj Harisi R. Műtéti eljárások hosszú távú eredményei a fibrosus dysplasia kezelésében. I. Korányi Frigyes Tudományos Fóruma, április 24-25, 1997, Budapest. Harisi R. A korai diagnózis és a differenciáldiagnózis szerepe a fibrosus dysplasia kezelésében. SOTE, TDK Konferencia, február 11-12, 1998, Budapest. Rektori dicséret Harisi R., Münch Z. Vastag- és végbéldaganat miatt műtött betegek életminőségének vizsgálata. SOTE, TDK Konferencia, február 11-12, 1998, Budapest. Absztrakt könyv: 65.oldal Harisi R. Colorectalis tumor miatt operált betegek életminőségének vizsgálata egy illetve három évvel a műtétet követően. Korányi Frigyes Szakkollégium II. Tudományos Fóruma, április 22-23, 1998, Budapest. Különdíj Harisi R. A korai diagnózis és differenciáldiagnózis szerepe a fibrosus dysplasia kezelésé-ben. Korányi Frigyes Szakkollégium II. Tudományos Fóruma, április 22-23, 1998, Budapest. Harisi R., Münch Z., Weltner J., Németh Zs. Vastag- és végbéldaganat miatt műtött betegek életminőségének vizsgálata. Magyar Gasztroenterológiai Társaság 40. Nagygyűlése, június 9-13, 1998, Balatonaliga. Absztrakt könyv: 103. oldal Poszter díj Harisi R., Weltner J. Colorectalis tumor miatt operált betegek utánkövetése különös tekintettel az életminőség változására. A Magyar Belgyógyász Társaság 37. Nagygyülése, november 19-21, 1998, Budapest. Magyar Belorvosi Archivum 1998;(S3) :235 Harisi R., Weltner J. Colorectalis tumor miatt operált betegek utánkövetése különös tekintettel az életminőség változására. Korányi Frigyes Szakkolégium III. Tudományos Fóruma, április 21-22, 1999, Budapest. Harisi R., Weltner J., Németh Zs., Bursics A., Morvay K., Flautner L. Analysis of the clinical and surgical staging and their predictive values using the TNM method at colorectal cancer. 41st Annual Meeting of the Hungarian Society of Gastroenterology, 812 June, 1999, Balatonaliga, Hungary. Z. Gastroenterologie 1999;37:420 IF: 0.887



Harisi R., Weltner J., Németh Zs., Flautner L. Colorectalis tumor miatt műtött betegek életminőségének vizsgálata. A Magyar Onkológusok Társaságának XXIII. Kongresszusa, november 11-13, 1999, Budapest. Magyar Onkológia 1999;43( 4):255 Németh Zs., Winternitz T., Kupcsulik P., Weltner J., Harisi R., Flautner L. Intraoperative ultrasound in the management of liver cancer. A Magyar Onkológusok Társaságának XXIII. Kongresszusa, november 11-13, 1999, Budapest. Magyar Onkológia 1999;43(4):257 Harisi R., Weltner J., Flautner L. Predictive value using the TNM method at colorectal carcinoma patients. European Association for Cancer Research Conference XVI, 30 May-5 June, 2000, Halkidiki, Greece. EACR Proceedings Book: p.120 Harisi R., Weltner J., Jeney A., Flautner L. TNM classification and type IV collagenase activity as prognostic factors in colorectal carcinoma patients. 42nd Annual Meeting of the Hungarian Society of Gastroenterology, 6-10 June, 2000, Balatonaliga, Hungary. Z. Gastroenterologie 2000;38:407 Poszter díj IF: 0.887 Harisi R., Flautner L., Weltner J. A TNM rendszer mint prognosztikai faktor colorectalis carcinomában. Pathologus Kongresszus, szept. 21-24, 2000, Eger. Absztr. könyv: 52. oldal Harisi R., Weltner J., Jeney A., Flautner L. A TNM klasszifikáció és a kollagenáz IV aktivitás - prognosztikai faktorok a vastagbélrákos betegeken. Az MGT Colon szekció 12. Tudományos Ülése, október 27-28, 2000, Veszprém. Ferring-díj Harisi R., Flautner L., Schaff Zs., Bodoky Gy., Weltner J. A TNM klasszifikáció mint prognosztikai faktor colorectalis carcinomában. Magyar Klinikai Onkológiai Társaság I. Kongresszusa, november 10-11, 2000 Budapest. Lege Artis Medicinae 2001;11(S1):9 Harisi R., Bodoky Gy., Flautner L., Weltner J. Az életminőség vizsgálata colorectalis tumor miatt kezelt betegeken. Magyar Klinikai Onkológiai Társaság I. Kongresszusa, november 10-11, 2000, Budapest. Lege Artis Medicinae 2001;11(S1):18 Harisi R., Dudás J., Winternitz T., Járay B., Bodoky Gy. Az Irinotecan hatékonyságának előjelzése colorectalis rákban. Magyar Klinikai Onkológiai Társaság I. Kongresszusa, november 10-11, 2000, Budapest. Lege Artis Medicinae 2001;11(S1):13 Harisi R., Jeney A., Flautner L., Weltner J. A TNM rendszer és a matrix metalloproteáz IV szerepe a colorectalis carcinoma diagnosztikájában és terápiájában. A Magyar Belgyógyász Társaság XXXVIII. Naggyűlése, november 16-18, 2000, Budapest. Magyar Belorvosi Archivum 2000;(S3):85 Harisi R., Dudás J.,Winternitz T., Járay B., Bodoky Gy. Prediction of irinotecan efficiency in colorectal cancer. 37th Annual Meeting of the American Society of Clinical 21 Ph.D. értekezés tézisei


Oncology, 12-15 May, 2001, San Francisco, CA. ASCO Proceedings 2001;20:Abstract number: 2243 Harisi R., Bodoky Gy., Flautner L., Weltner J. Investigation of the quality of life of patients treated for colorectal cancer. 43rd Annual Meeting of the Hungarian Society of Gastroenterology, 5-9 June, 2001, Balatonaliga, Hungary. Z. Gastroenterologie 2001; 39:394 IF: 0.803 Harisi R., Flautner L., Weltner J., Bodoky Gy. Az életminőség mint a kemoterápia hatékonyságát meghatározó tényező colorectalis tumor miatt kezelt betegekben. A Magyar Onkológusok Társaságának XXIV. Kongresszusa, november 22-24, 2001, Budapest. Magyar Onkológia 2001;45(3):266 Bodoky Gy., Nagy T., Tamás K., Harisi R. Raltitrexed szerepe az előrehaladott vastagbéldaganat kezelésében. A Magyar Onkológusok Társaságának XXIV. Kongresszusa, november 22-24, 2001, Budapest. Magyar Onkológia 2001;45(3):252 R. Harisi, J. Dudás, Gy. Bodoky, T. Winternitz, L. Flautner, J. Weltner. The prognostic significance of proliferating cell nuclear antigen in colorectal cancer. A prospective study with clinical correlation. 37th Congress of the European Society for Surgical Res., 23-25 May, 2002, Szeged, Hungary. European Surgical Research 2002;34(Sl ):45 IF: 0.903 R. Harisi, J. Dudás, Gy. Bodoky, T. Winternitz, B. Járay, L. Flautner, J. Weltner. Evaluation of clinicopathological variables and proliferating cell nuclear antigen in patients with resected adenocarcinoma of the colorectum. 44th Annual Meeting of the Hungarian Society of Gastroenterology, 4-8 June, 2002, Balatonaliga, Hungary. Z. Gastroenterologie 2002;40:336 IF: 0.837 T. Winternitz, P. Kokas, P. Kupcsulik, R. Harisi, L. Flautner. The role of endoscopic ultrasound examinations of submucosal and extraluminar lesions of upper gastrointestinal tract. 44th Annual Meeting of the Hungarian Society of Gastroenterology, 4-8 June, 2002, Balatonaliga, Hungary. Z. Gastroenterologie 2002;40:365 IF: 0.837 R. Harisi, J. Dudás, J. Weltner, Gy. Bodoky, B. Járay, L. Flautner. Expression of proliferating cell nuclear antigen during colorectal tumorigenesis. 12th World Congress of the International Association of Surgeons and Gastroenterologists, 30 October-2 November, 2002, Istanbul, Turkey. Hepato-Gastroenterology 2002;49(S2):CCXXXI IF: 0.833 Bodoky Gy., Hariszi R., Nagy T., Tamás Κ. Előrehaladott vastagbéldaganat első illetve másodvonalbeli Campto kezelésének eredményessége. A Magyar Klinikai Onkológiai Társaság II. Kongresszusa, november 21-23, 2002, Budapest. Magyar Onkológia 2002; 46/3(S1):23 22 Ph.D. értekezés tézisei


Harisi R., Bodoky Gy., Flautner L., Weltner J. Colorectal cancer therapy: decision making on basis of quality of life? 6th Annual Meeting of the European Society of Surgery, 28-30 November, 2002, Budapest, Hungary. Abstract book: p. 211-212 Harisi R., Járay B., Dudás J., Bodoky G., Flautner L., Weltner J. Rectal mucosal proliferation and the risk of colorectal adenomas. 45th Annual Meeting of the Hungarian Society of Gastroenterology, 3-7 June, 2003, Balatonaliga, Hungary. Z. Gastroenterologie 2003;4:438 IF: 1.076 Harisi R., Járay B., Dudás J., Bodoky Gy., Morvay K., Friedman G., Flautner L., Weltner J. Proliferation in colorectal adenoma–carcinoma sequence. 19th Congress of the Experimental Surgical Section of Hungarian Surgical Society, 11-13 September, 2003, Siofok, Hungary. Magyar Sebészet 2003;56(3-4):146 R. Harisi, J. Dudás, T. Winternitz, B. Járay, L. Flautner, G. Bodoky. Prognosis for irinotecan efficiency in advanced colorectal cancer. International Conference on Applied Genomics, 9th ESACP / 16th ISDQP Meeting, 1-4 October, 2003, Amsterdam, The Netherlands, Analytical Cellular Pathology 2003;25(5,6):268 IF: 1.255 Bodoky Gy., Hariszi R., Tamás Κ. The efficiency of first and second line irinotecan treatment in advanced colorectal cancer. 25th Congress of the Hungarian Cancer Society, 12-15 November, 2003, Szeged, Hungary. Magyar Onkológia 2003;47(3):240 R. Harisi, B. Járay, J. Dudás, Gy. Bodoky, K. Morvay, G. Friedman, L. Flautner, J. Weltner. Proliferative activity in colorectal adenoma–carcinoma sequence. 13th World Congress of the International Association of Surgeons and Gastroenterologists, 3-6 December 2003, Estoril, Portugal. Hepato-Gastroenterology 2003;50(S1):CIXVI IF: 0.837 R. Harisi, B. Járay, K. Morvay, G. Bodoky, L. Harsányi, G. Friedman, J. Dudás, L. Flautner, J. Weltner. Proliferative activity in colorectal adenoma-carcinoma sequence. 12th Congress of the European Society of Surgical Oncology, 31 March-3 April, 2004, Budapest, Hungary. EJSO 2004;30(2):148 Legjobb poszter díj IF: 1,882 R. Harisi, J. Dudás, K. Morvay, J. Weltner, L. Flautner, L. Harsányi, B. Járay, P. Kupcsulik. Changes in distribution pattern of proliferating cells associated with progression of human colorectal benign and malignant tumor. 39th Congress of the European Society for Surgical Research, 12-15 May, 2004, Athens, Greece. European Surgical Research 2004;36(S1):125-126 IF: 0.750 Harisi R., Weltner J., Morvay K., Dudás J., Bodoky G., Harsányi L., Járay B., Kupcsulik P. Relationship between cell proliferation pattern and the adenoma-



carcinoma progression sequence of human colorectum. 46th Annual Meeting of the Hungarian Society of Gastroenterology, 1-5 June, 2004, Balatonaliga, Hungary. Z. Gastroenterologie 2004;42:414-415 IF: 1.000 R. Harisi, L. Flautner, J. Weltner. General and specific quality of life: measures of outcome in rectal surgery. 20th Biennial Congress of the International Society of University Colon and Rectal Surgeons. 6-10 June, 2004, Budapest, Hungary. Diseases of the colon and rectum 2004;47(6):100 IF: 2.343 R. Harisi, K. Morvay, J. Dudás, Gy. Bodoky, L. Harsányi, J. Weltner, P. Kupcsulik. Relationship between cell proliferation pattern and the adenoma-carcinoma progression sequence of human colon and rectum. 6th World Congress on Gastrointestinal Cancer, 16-19 June, 2004, Barcelona, Spain. Abstract number:132 R. Harisi, J. Weltner, K. Morvay, J. Dudás, L. Harsányi, P. Kupcsulik. The prognostic value of cell proliferation in colorectal adenomas. 144th Falk Symposium, Gastroenterology Week, Gastroenterology Yesterday-Today-Tomorrow: A Review and Preview, 16-17 October, 2004, Freiburg, Germany. Abstract number: 180 Legjobb poszter díj Harisi R., Dudás J., Weltner J., Morvay K., Harsányi L., Járay B., Kupcsulik P. Relationship between the distribution of proliferating cells and the progression of colorectal polyps, adenomas and tumors. 40th Congress of the Hungarian Society of Internal Medicine, 11-13 November 2004, Budapest, Hungary. Magyar Belorvosi Archivum 2004;(S2):67 Németh Zs., Winternitz T., Harisi R., Weltner J., Kupcsulik P. The value of intraoperative ultrasound in the management of primary and metastatic liver malignancies. 47th Annual Meeting of the Hungarian Society of Gastroenterology, 7-11 June, 2005, Balatonaliga, Hungary. Z. Gastroenterologie 2005;43(Abstract number: 92) IF: 1.000 Harisi R., Schaff Z., Winternitz T., Németh Z., Harsanyi L., Morvay K,. Jaray B., Kupcsulik P., Weltner J. TNM staging at colorectal cancer. 47th Annual Meeting of the Hungarian Society of Gastroenterology, 7-11 June, 2005, Balatonaliga, Hungary. Z. Gastroenterologie 2005;43:489 IF: 1.000


Ph.D. Értekezés Tézisei

Recommend Documents