PhD ÉRTEKEZÉS munkahelyi vita anyaga
dr. Gilányi Eszter MISKOLC 2015
MISKOLCI EGYETEM ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR DEÁK FERENC ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA
dr. Gilányi Eszter A NİK ELLENI ERİSZAK ÉS MAGYAR BÜNTETİJOGI SZABÁLYOZÁSA A NEMZETKÖZI ELVÁRÁSOK TÜKRÉBEN
PHD ÉRTEKEZÉS munkahelyi vita anyaga
(a kézirat lezárásának ideje: 2015. november 25.)
Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola A doktori iskola vezetıje: Prof. Dr. Bragyova András A doktori program címe: A magyar állam- és jogrendszer, jogtudomány továbbfejlesztése, különös tekintettel az európai jogfejlıdési tendenciákra
Tudományos vezetı: Csemáné Dr. Váradi Erika PhD egyetemi docens
MISKOLC 2015
„ÚTON a tudomány felé – tehetséggondozás az iskolapadtól a kutatói hivatásig” TÁMOP-4.2.2.B-15/1/KONV-2015-0003
Az értekezés az „ÚTON a tudomány felé – tehetséggondozás az iskolapadtól a kutatói hivatásig” TÁMOP-4.2.2.B-15/1/KONV-2015-0003 projekt anyagi támogatásával valósult meg.
Tartalom
TÉMAVEZETİI AJÁNLÁS ................................................................................................................ 5 Rövidítések jegyzéke ............................................................................................................................. 7 Bevezetés ................................................................................................................................................ 8 I.RÉSZ - PROBLÉMAFELVETÉS ÉS NEMZETKÖZI KITEKINTÉS....................................... 12 1. A nık elleni erıszak problémája a nıiség pszichológiai, társadalmi és jogi megítélése fényében13 1.1 A biológiai és a társadalmi nem .............................................................................................. 13 1.2 A nemek közti eltérések .......................................................................................................... 14 1.3 A nıiség szociálpszichológiai aspektusai - nemi szerepek, nemi identitás, nemi sztereotípiák és a nemi ideológiák ..................................................................................................................... 16 1.3.1 A nemi szerepek............................................................................................................... 16 1.3.2 A nemi identitás ............................................................................................................... 17 1.3.3 A nemi sztereotípiák ........................................................................................................ 19 1.3.4 A nemi ideológiák............................................................................................................ 21 1.4 A nı helye a társadalomban és a jogban ................................................................................. 24 1.5 A nımozgalmak történetének rövid áttekintése ...................................................................... 28 2. A nıi jogok nemzetközi fejlıdése az ENSZ mőködésének keretében, különös tekintettel a nık elleni nemi alapú erıszak kérdéskörére ............................................................................................ 31 2.1 Az egyenlıség jogi alapjainak biztosítása .............................................................................. 32 2.2. A nık fejlıdésben játszott szerepének elismerése és támogatása .......................................... 34 2.3 A Nık Évtizede ....................................................................................................................... 35 2.4 „Az egyenlıség, fejlıdés és béke felé”................................................................................... 39 2.5 A nık elırehaladásának megszilárdítása – a „gender mainstreaming”................................... 43 3. A nık jogai és a nık elleni erıszakkal szembeni fellépés az Európa Tanács tevékenységének körében.............................................................................................................................................. 48 3.1 A de jure egyenlıségtıl a gender mainstreaming térnyeréséig............................................... 49 3.2 A nık elleni erıszakkal szembeni fellépés ............................................................................. 54 4. Az Európai Unió tevékenysége a nemek egyenlısége és a nık elleni erıszakkal szembeni fellépés terén................................................................................................................................................... 65 4.1 Az „egyenlı munkáért egyenlı bér” elve és az irányelvi szabályozás ................................... 65 4.2 A pozitív programok és a gender mainstreaming idıszaka..................................................... 67 4.3 A nemi alapú erıszakkal szembeni fellépés............................................................................ 73 5. Pillanatkép - a nık elleni erıszak a XXI. században .................................................................... 84 5.1 A nık elleni erıszakkal szembeni fellépés különbözı megközelítései................................... 84 5.2 A nık elleni erıszakot megvalósító magatartások a nemzetközi szervezetek gyakorlatában. 85 5.2.1 Az ENSZ által meghatározott fogalmi keretek................................................................ 85 5.2.2 Az Európa Tanács fogalmi kerete.................................................................................... 87 5.2.3 Az Európai Unió fogalmi kerete...................................................................................... 91 5.3 A nık elleni erıszak különbözı típusainak elıfordulása a XXI. században........................... 94 5.3.1 A nık elleni erıszakra vonatkozó nemzetközi felmérés (IVAWS).................................. 95 5.3.2 Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) jelentése ......................................................... 97 5.3.3 Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) kutatása a nık elleni erıszakról.......... 101 5.3.4 A nık elleni erıszak és a hazai kutatások...................................................................... 103
II. RÉSZ - A NİK ELLENI ERİSZAK EGYES FORMÁIVAL KAPCSOLATOS MAGYAR JOGI SZABÁLYOZÁS TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉSE............................................................... 108 6. A nemi erkölcstıl a nemi önrendelkezésig – a nık sérelmére elkövetett nemi élet szabadsága elleni bőncselekmények fejlıdéstörténete a magyar büntetıjogban ............................................... 109 6.1 Az erıszakos nemi bőncselekmények a Csemegi kódexben ................................................ 110 6.1.1 Az erıszakos nemi közösülés .........................................................................................111 6.1.2 A szemérem elleni erıszak ............................................................................................ 114 6.1.3 Az erıszakos nemi közösülésre és a szemérem elleni erıszakra vonatkozó közös rendelkezések ......................................................................................................................... 115 6.1.4 Exkurzus - a természet elleni fajtalanság ...................................................................... 116 6.2 Az erıszakos nemi bőncselekmények az 1961. évi V. törvényben ....................................... 117 6.2.1 Az erıszakos nemi közösülés ........................................................................................ 117 6.2.2 A szemérem elleni erıszak ............................................................................................ 121 6.2.3 A természet elleni fajtalanság ........................................................................................ 122 6.3. Az 1978. évi IV. törvény ...................................................................................................... 122 6.3.1 Az erıszakos közösülés ................................................................................................. 123 6.3.2 A szemérem elleni erıszak ............................................................................................ 129 6.3.3 A természet elleni erıszakos fajtalanság ....................................................................... 130 7. A prostitúció és a hozzá kapcsolódó élısdi jellegő cselekmények szabályozásának fejlıdéstörténete a magyar jogban .................................................................................................. 132 7.1 A prostitúcióval és a hozzá kapcsolódó élısdi cselekményekkel szembeni fellépés a Csemegi kódex idıszakában...................................................................................................................... 134 7.1.1 A prostitúciós tevékenység rendeleti szabályozása ....................................................... 134 7.1.2 A Büntetı törvénykönyv prostitúcióhoz kapcsolódó rendelkezései .............................. 136 7.1.3 A Csemegi kódex elsı büntetı novellájának vonatkozó rendelkezései......................... 138 7.1.4 További módosítások a nemzetközi szerzıdéseknek való megfelelés érdekében ......... 142 7.2 A prostitúció és a hozzá kapcsolódó cselekményekkel szembeni fellépés az 1961. évi V. törvény idıszakában ................................................................................................................... 145 7.3 A prostitúció és a kapcsolódó magatartások megítélése az 1978. évi IV. tv. idıszakában.... 150 7.3.1 A prohibicionista megközelítés idıszaka....................................................................... 151 7.3.2 A korlátozott abolicionista megközelítés idıszaka........................................................ 153 8. A partnerbántalmazás hazai büntetıjogi szabályozásának kérdései............................................ 160 8.1 A családon belüli erıszak hazai szabályozására tett kezdeti kísérletek ................................ 161 8.2 A távoltartó rendelkezés bevezetése ..................................................................................... 167 8.3 Releváns tényállások a Büntetı törvénykönyvben ............................................................... 178 8.3.1 A zaklatás tényállásának bevezetése a Büntetı törvénykönyvbe .................................. 179 III. RÉSZ - A NİK ELLENI ERİSZAK EGYES FORMÁIVAL KAPCSOLATOS HATÁLYOS MAGYAR JOGI SZABÁLYOZÁS VIZSGÁLATA ÉS KRITIKÁJA.......................................... 184 9. Szexuális bőncselekmények a 2012. évi C. törvényben a nemzetközi elvárások fényében........ 185 9.1 A szexuális kényszerítés az Isztambuli Egyezmény 36. cikke tükrében............................... 186 9.1.1 A szexuális erıszakot megvalósító magatartások.......................................................... 186 9.1.2 A szexuális kényszerítést megvalósító magatartások .................................................... 189 9.1.3 A hatályos rendelkezések értékelése az Isztambuli Egyezmény szemszögébıl ............ 191 9.2 A kényszerítés fogalmának értelmezése a magyar büntetıjogban........................................ 193 9.3 A beleegyezés hiányának értelmezése a magyar büntetıjogban........................................... 198 9.4 Javaslatok a Btk. szexuális bőncselekményekkel kapcsolatos rendelkezéseinek módosítására .................................................................................................................................................... 201
9.4.1 De lege ferenda javaslatok ............................................................................................ 204 9.5 A szexuális zaklatás megjelenése a hazai büntetıjogban...................................................... 205 10. A prostitúció és a hozzá kapcsolódó élısdi jellegő cselekmények hatályos szabályozásának kérdései ........................................................................................................................................... 208 10.1 A korábbi szabályozás és gyakorlat kritikai élő elemzése .................................................. 208 10.2 A prostitúcióhoz kapcsolódó élısdi cselekmények az új Btk-ban ...................................... 212 10.3. A büntetıjogon kívüli eszközök......................................................................................... 219 10.4 A prostitúciós kizsákmányolás és az emberkereskedelem elleni fellépés perspektívái ...... 220 11. A partnerbántalmazással szembeni fellépés az új Büntetı törvénykönyv rendelkezései körében ......................................................................................................................................................... 222 11.1 A családon belüli erıszakkal szembeni fellépés érdekében alkalmazható tényállások a hatályos Btk.-ban ........................................................................................................................ 223 11.2. A zaklatás tényállása az új Btk-ban.................................................................................... 226 11.2.1 A zaklatás tényállásának gyakorlati problémái............................................................ 226 11.2.2 Zaklatás az új Btk.-ban - a 222. § rendelkezései ......................................................... 228 11.2.3 De lege ferenda javaslatok a zaklatás tényállása vonatkozásában............................... 229 11.3 Speciális tényállás a Btk-ban – a kapcsolati erıszak .......................................................... 232 11.3.1 A tényállás kodifikálásának elızményei...................................................................... 233 11.3.2 A kapcsolati erıszak tényállása ................................................................................... 239 11.3.3 A kapcsolati erıszakra vonatkozó kritikai észrevételek .............................................. 241 11.3.4 De lege ferenda javaslatok a kapcsolati erıszak tényállását érintıen ......................... 243 11.4 A családon belüli erıszak szabályozásának jövıbeli perspektívái...................................... 247 Összegzés ............................................................................................................................................ 249 Summary ............................................................................................................................................ 252 Irodalom ............................................................................................................................................. 254 A dolgozat témájával kapcsolatos saját publikációk...................................................................... 281
TÉMAVEZETİI AJÁNLÁS
Gilányi Eszter joghallgató korától elkötelezett a disszertáció anyagává emelt témakör iránt. Lelkes kutató, kitartó olvasó és szenvedélyes vitapartner minden, a nık jogait, az emberi jogok megsértését, a diszkriminációt illetve a gender-szemléletet érintı kérdésben – legyen szó annak pszichológiai, szociológiai, kriminológiai vagy épp jogi aspektusairól. A Szerzı témaválasztása az elmúlt idıszakban sem veszített aktualitásából. 2011-ben került elfogadásra az Európa Tanács „A nık elleni és a családon belüli erıszak megelızésérıl és felszámolásáról” szóló Egyezménye, melyet több okból is mérföldkınek tekintenek. Noha hazánk még nem ratifikálta a dokumentumot, azonban már mind az új Büntetı Törvénykönyvünk, mind a T/11105. számú törvényjavaslat indoklása nevesítetten hivatkozik rá. Az Isztanbuli Egyezmény nem kisebb célt tőzött maga elé, mint hogy megváltoztassa a nık elleni erıszak elfogadását lehetıvé tévı attitődöket és sztereotípiákat. Ennek elérése érdekében az oktatás és a képzés mellett szükség van az erıszak különbözı formáinak és azok traumatizáló jellegének a társadalom legszélesebb rétegei felé történı tudatosítására csakúgy, mint a teljes közvélemény elérésére a civil szervezetek, a média vagy a magánszektor segítségével. Meggyızıdésünk, hogy e folyamat nem képzelhetı el és nem lehet eredményes olyan átfogó és összefoglaló jellegő, a kérdéskör különösen hangsúlyos elemeit interdiszciplináris módon, komplexen elemzı, a fıbb megállapításokon túl konkrét javaslatokat és a továbblépés lehetséges irányait is kijelölı alapmunkák nélkül, mint amilyen a Szerzı dolgozata. A disszertáció elsı részének különös értéket ad, hogy a problémafelvetést a nıiség pszichológiai, társadalmi és jogi megítélése fejlıdésének bemutatásával kezdi. Az itt leírt tudásanyag nem csak a nıi jogokat, a nemi egyenlıséget érintı nemzetközi dokumentumok, így elsısorban az ENSZ, az Európa Tanács és az Európai Unió aktivitását jelzı forrásanyagok megértésében, hanem azok szélesebb történeti és földrajzi aspektusba történı elhelyezésében és értelmezésében is segít. Az I. rész a XXI. századot uraló, a nık elleni erıszakkal szembeni fellépést meghatározó megközelítésmódok, és az ezek által generált gyakorlat bemutatásán túl az erıszak különbözı megvalósulási formáinak számbavételével ér véget, megteremtve ezzel a lehetıséget az erre adandó (büntetı)jogi válaszokat taglaló részegységekhez való átlépéshez. Ahogyan a tágabb fogalom-meghatározás szervesen hozzátartozik a nık jogait érintı
5
folyamatok megértéséhez, úgy a hatályos szabályozás elemzése sem mellızheti a történeti áttekintést. A Szerzı biztos forráskezelése és a téma iránti szeretete a korábbi magyar jogi szabályozás áttekintı, értékelı elemzése során is megmutatkozik, az Olvasó elé tárva nem csak az adott jogszabály fıbb elemeit, hanem az azt indokoló társadalmi, politikai környezetet is. Nem vitathatóan a disszertáció kiemelkedı egysége a nık elleni erıszak egyes formáival kapcsolatos hatályos magyar jogi szabályozás vizsgálatát felölelı III. rész. Külön értékét adja, hogy mindezt a Szerzı a nemzetközi dokumentumokból eredı strict és soft elvárások szem elıtt tartásával teszi meg, miközben mindvégig utal a joggyakorlatra, valamint a hazai elméleti és gyakorlati szakemberek kimunkált állításaira, vitatva vagy megerısítve azokat. Ez az elmélyült tudományos munka, interdiszciplináris megközelítés, széleskörő – többek között jog-összehasonlító, történeti, elemzı – módszeralkalmazás teszi Gilányi Eszter konkrét javaslatait még értékesebbé, melyeket a lenyőgözı számú forrásanyag tovább erısít. A Szerzı által felhasznált igen gazdag irodalomjegyzékbıl külön is kiemelendı az – elsısorban angol nyelvő – szakmai anyagok köre, a nemzetközi szervezetekhez köthetı dokumentumok száma. Ugyanakkor a teljességre törekvést jól jelzi, hogy figyelmét a téma kapcsán hangsúlyosabban jelen levı „civilek”, jog- és érdekvédı csoportok véleményének beemelése sem kerülte el. A messzemenıkig korrekt hivatkozás-megjelölés mellett ez a szintetizáló megközelítés ölt testet a disszertációban található, és többségében a Szerzı szellemi termékeként megszületı táblázatban és ábrában. Mindezek alapján Gilányi Eszter értekezése messzemenıen alkalmas arra, hogy annak alapján nyilvános vitában megvédje kutatómunkája eredményeit, s egyúttal igazolja a PhD tudományos cím elnyerésére való érdemességét. Miskolc, 2015. november 30.
Csemáné Dr. Váradi Erika egyetemi docens témavezetı
6
Rövidítések jegyzéke
Btk.
2012. évi C. tv.
CEDAW Bizottság
A nıkkel szemben alkalmazott megkülönböztetések kiküszöbölésének kérdéseivel foglalkozó Bizottság
CEDAW Egyezmény
A nıkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöbölésérıl szóló ENSZ egyezmény (1979)
Csemegi kódex
1878. évi V. tc. a magyar büntetıtörvénykönyv a büntettekrıl és vétségekrıl
ENSZ
Egyesült Nemzetek Szervezete
ET
Európa Tanács
EU
Európai Unió
I. Bn
1908. évi XXXVI. tc. a büntetıtörvénykönyvek és a bünvádi perrendtartás kiegészitésérıl és módositásáról
Isztambuli Egyezmény
Az Európa Tanács Nık elleni és a családon belüli erıszak megelızésérıl és felszámolásáról szóló egyezménye (2011)
New York-i Egyezmény
Az emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának elnyomása tárgyában kelt ENSZ egyezmény (1950)
Szocialista Btk.
1961. évi V. tv. Törvénykönyvérıl
rBtk
1978. évi IV. tv. a Büntetı törvénykönyvrıl
7
a
Magyar
Népköztársaság
Büntetı
Bevezetés Az értekezés célja annak vizsgálata, hogy az emberi jogok megsértéseként elismert nık elleni erıszak területén a magyar büntetıjogi szabályozás mennyire áll összhangban a kötelezı erejő és ajánlás jellegő nemzetközi dokumentumokban megfogalmazott elvárásokkal, valamint az esetleges feltárt hiányosságok kapcsán a jogalkotó számára is hasznosítható javaslatok megfogalmazása. A témaválasztás indoka az, hogy az általam választott, igen széleskörően meghatározott „Nıi szerep és bőnözés” kutatási területen belül a doktori értekezés terjedelmi követelményeit figyelembe véve némi szőkítés, körülhatárolás szükséges. A disszertáció a még joghallgatóként megkezdett munkám szerves továbbfejlıdésének eredménye, és lehetıséget nyújt az idıközben folytatott kutatásaim számos eredményének beépítésére is. Emellett a téma a nemzetközi és hazai tendenciákat figyelembe véve is aktuális, különös tekintettel az Európa Tanács 2011-ben elfogadott, a nık elleni és a családon belüli erıszak megelızésérıl és felszámolásáról szóló
Isztambuli Egyezményének1 közeljövıben várható hazai
ratifikálására. Az értekezés három nagyobb tartalmi egységbıl áll. Az I. RÉSZ azt vizsgálja, hogy hogyan került sor a nık elleni erıszak, mint társadalmi és jogi probléma megfogalmazására. Ennek keretében érinti a nemi szerepek kérdéskörét, a nık társadalomban betöltött szerepében – és ezzel összefüggésben a jog nıképében – bekövetkezett változásokat, a vizsgálat során alapvetıen történeti elemzı módszert alkalmazva, a pszichológia és szociológia tudományának egyes eredményeire is támaszkodva. Ebben a részben kerül sor a hazai jogfejlıdés szempontjából meghatározó nemzetközi szervezetek (ENSZ, Európa Tanács, Európai Unió) nık jogaival összefüggı intézményi fejlıdése jelentısebb állomásainak, valamint a vonatkozó fontosabb dokumentumainak ismertetésére is. A cél e folyamaton keresztül bemutatni, hogy hogyan vált a nık elleni erıszak emberi jogi kérdéssé, hogyan határozták meg egyre szélesebb körben az ezt megvalósító magatartásokat, és milyen jellegő fellépést kívánnak meg a jelenséggel szemben a tagállamok részérıl a nemzetközi szervezetek. Szintén ebben a részben kerül sor annak áttekintésére, hogy a nemzetközi szervezetek jelenleg mely magatartásokat tekintik a nık elleni erıszak körébe tartozónak, s ezek fogalmát milyen módon határozzák meg, megalapozva a tagállamok jogalkotási kötelezettségét. E 1
Convention on preventing and combating violence against women and domestic violence CETS No. 210.
8
szerkezeti egység mutatja be röviden a jelenség kriminológiai aspektusait is az annak prevalenciája és hatásai feltérképezésére szolgáló nemzetközi, illetve releváns hazai kutatások tükrében. Az ENSZ Közgyőlésének a nık elleni erıszak megszüntetésérıl szóló nyilatkozata2 a „nık elleni erıszak” fogalmát a következıképpen definiálja: „Bármely olyan, a nıket nemük miatt érı erıszakos magatartás, mely fizikai, szexuális vagy pszichés sérelmet, szenvedést okoz vagy okozhat nıknek, beleértve az ilyen cselekménnyel való fenyegetést, a kényszerítést és a szabadságtól való önkényes megfosztást, történjen az akár a közéletben, akár a magánszférában.”3 A Nyilatkozat ilyen magatartásnak tekinti különösen a családon vagy tágabb közösségen belül elszenvedett, illetve az állam által megvalósított fizikai, szexuális és lelki erıszakot.4 Az Isztambuli Egyezmény ezt a gazdasági jellegő sérelmet vagy szenvedést okozó nemi alapú erıszakkal egészíti ki.5 A disszertációban a célom a magyar büntetıjogi szabályozás vizsgálata a nıi jogok szemszögébıl. Mivel a Nyilatkozat (és az ebben meghatározott fogalomra alapozó Isztambuli Egyezmény is) szándékosan tág körben határozza meg a nık elleni erıszakot megvalósító magatartások körét, számos olyan bőncselekmény létezik a hazai büntetıjogi szabályozásban, mely a nıi jogok megsértésével szoros kapcsolatban áll. A nık elleni erıszak és a büntetıjogi szabályok közös metszete által lefedett területek közül kiválasztottam három olyat, melyeket részben történeti, részben jelenkori jelentıségük miatt tartok érdemesnek a további elemzésre. Az elsı vizsgálandó bőncselekménycsoport a szexuális – a mai Btk. rendszerében a nemi élet szabadsága elleni – bőncselekmények, s azok közül is a nemi integritást sértı, a sértett akarata ellenére megvalósuló magatartások. Már elsı büntetı törvényünk, a Csemegi kódex6 is széles körben szabályozott ide sorolható magatartásokat. Napjainkig jelentıs változások következtek be mind a bőncselekmények körét, mind a rendelkezések tartalmát tekintve. A tartalmi változások kapcsán megfigyelhetı, hogy a hazai szabályozás története során a nemi erkölcs, mint jogi tárgy védelmét lépésrıl lépésre váltotta fel a nemi önrendelkezési jog középpontba állítása. A második terület a prostitúció, valamint a hozzá kapcsolódó élısdi jellegő bőncselekmények és emberkereskedelem. E cselekményi kör kapcsán több jelentıs szemléletváltás következett be a magyar büntetıjogi szabályozásban. A 19. század közepétıl a 2
Declaration on the Elimination of Violence against Women A/RES/48/104 (20 December 1993) 1. cikk 4 2. cikk 5 3. cikk a. pont 6 1878. évi V. tc a magyar büntetıtörvénykönyv a büntettekrıl és vétségekrıl 3
9
20. század közepéig a prostitúció vonatkozásában a reglementációs szemlélet érvényesült. 1955-ben
a
prostitúciós
általános
jellegő
kriminalizálására,
majd
1993-ban
a
dekriminalizálására került sor.7 A kapcsolódó élısdi jellegő cselekményeket (kitartottság, kerítés, prostituált szolgáltatásának igénybe vétele) folyamatosan bıvülı körben szankcionálta a magyar büntetıjog. Az emberkereskedelem jelenségével szembeni fellépést a kezdetekkor, a 19-20. század fordulóján a prostitúcióval való szoros kapcsolata határozta meg, a késıbbiek folyamán viszont elıtérbe került azt az illegális migrációval fennálló szélesebb összefüggésében
szemlélı
megközelítés.
Mivel
a
prostitúcióval
összefüggı
emberkereskedelmet – illetve egyre inkább magát a prostitúciót is – az emberi jogok szerves részét képezı nıi jogok megsértésének tekintik, ezért a disszertáció erre az aspektusra kíván összpontosítani. A továbbiakban prostitúcióhoz kapcsolódó élısdi jellegő cselekmények alatt az ilyen célú emberkereskedelmet is értem. E bőncselekményi kör különös jelentıségét napjainkban a külföldön mind nagyobb számban dolgozó magyar prostituáltak adják.8 A harmadik vizsgálandó terület a partnerbántalmazás kérdésköre. A családon belüli erıszak a magatartások számos típusát (szexuális, fizikai, lelki, gazdasági bántalmazás és elhanyagolás) és az áldozatok széles körét öleli fel (jelenlegi és korábbi házastárs, élettárs, szülı, gyermek, testvér, egyéb kiszolgáltatott helyzetben levı személy – lényegi elem a szoros érzelmi, valamint a függıségi viszony). Az Isztambuli Egyezmény 3. cikke szerint családon belüli erıszak alatt értendı minden olyan fizikai, szexuális, lelki vagy gazdasági jellegő erıszakos cselekmény, mely egy családon vagy háztartáson belül, illetve volt vagy jelenlegi házastársak vagy partnerek között fordul elı, függetlenül attól, hogy az elkövetı közös lakóhelyen él vagy élt-e az áldozattal. A disszertáció a nıi jogok érvényesülésének vizsgálata kapcsán a partnerbántalmazás (volt vagy jelenlegi házastársak, partnerek) kérdéskörére fókuszál, mely számos kutatási eredmény szerint a nıket a férfiaknál nagyobb arányban fenyegetı cselekmény.9 A magyar társadalomban a 20. század végén merült fel a társadalmi igény a családon belüli erıszak büntetıjogi szabályozása iránt. A jogalkotó hosszú idın keresztül tartózkodott e magatartási kör önálló tényállásként való megfogalmazásától, elıször büntetıjogon kívüli 7
Fehér Lenke: A prostitúció valósága és a szabályozási modellek. Belügyi Szemle 1997/4. 22.o. Ld. például: Betlen Anna, Matolcsi Andrea, Balogh Lídia (szerk.): Jog, jogvédelem, ellátás. Magyarországi Nıi Alapítvány, Budapest, 2010. http://nokjoga.hu/sites/default/files/filefield/jog-jogvedelem-ellatas-prost-traffhun.pdf (m.i. 2015.10.25.) 91.o., illetve Tamási Erzsébet: Prostitúció és áldozatvédelem. Lehetıségek és szándékok. In: Tamási Erzsébet (szerk.): Áldozatok és segítık. Fehér Győrő Közhasznú Egyesület, Budapest, 2014. 62.o. fehergyuru.eu/newsite/wp-content/uploads/2013/04/aldozatok.pdf (m.i. 2015.10.25.) 9 Ld. például a WHO számos vonatozó tanulmányt feldolgozó jelentését: Krug, Etienne G., Dahlberg, Linda L., Mercy, James A., Zwi, Anthony B. and Lozano, Rafael (Eds): World report on violence and health. World Health Organization, Geneva, 2002. 89.o. 8
10
eszközökkel kívánta rendezni a speciális problémát. Végül elsı lépésként 2008. január 1-i hatállyal megtörtént a zaklatás tényállásának Btk.-ba (1978. évi IV. tv.) emelése, melynek minısített esete a volt vagy jelenlegi partner sérelmére történı elkövetés. Az új Btk. (2012. évi C. tv.) hatályba lépésével pedig kapcsolati erıszak néven egy, a családon belüli erıszak magatartásainak széles körét felölelı tényállás került a jogszabályba. Ez a folyamat várhatóan tovább folytatódik, hiszen napirenden van a korábban említett Isztambuli Egyezmény ratifikációjának kérdése, mely több új bőncselekmény vonatkozásában ír elı szabályozási kötelezettséget a részes államok számára. Az értekezés II. RÉSZE a nık elleni erıszak imént ismertetett három kiemelt részterülete hazai szabályozástörténetét kívánja bemutatni, elsısorban a büntetıjogi rendelkezések változásaira fókuszálva. Ennek során történeti és dogmatikai elemzı, valamint a korabeli nemzetközi dokumentumokban megjelenı kötelezettségek vonatkozásában jogösszehasonlító módszer alkalmazására, illetve a jelenlegi elvárásokkal összevetve retrospektív kritikai értékelésre kerül sor. A nemi élet szabadsága elleni bőncselekmények, valamint a prostitúció és a hozzá kapcsolódó élısdi jellegő bőncselekmények esetében a gazdag történeti elızményekre tekintettel az elemzés kiindulópontja a Csemegi kódex idıszakának szabályozása. A partnerbántalmazás vonatkozásában az 1978. évi IV. törvény rendelkezéseit kívánom vizsgálat alá vonni, a rendszerváltozást követı idıszakra koncentrálva, de e fejezet kapcsán szélesebb körben kerül majd sor a Btk.-n kívüli szabályozási törekvések feltárására is. Az értekezés III. RÉSZE egyrészt a három terület hatályos szabályozásának dogmatikai elemzésével és kritikai értékelésével foglalkozik a nemzetközi dokumentumok és a hazai szakirodalom tükrében. Itt kerül sor továbbá – az ENSZ az ET és az EU, valamint a hazai és nemzetközi civil szervezetek kritikáit, ajánlásait is figyelembe véve – a jogalkotó számára is hasznosítható de lege ferenda javaslatok megfogalmazására. Ennek során a nemzetközi elvárásokkal összhangban álló, és egyúttal a hazai büntetıjogban már meghonosodott terminológián alapuló rendelkezések kidolgozására törekszem. Jelen munkának nem célja a nemzetközi dokumentumokban meghatározott, a nık elleni erıszakkal szembeni hatékony fellépést lehetıvé tevı átfogó, a megelızésre, áldozatsegítésre és a különbözı állami és civil szereplık együttmőködésére vonatkozó szabályrendszer teljes körő értékelése. Elsısorban a büntetıjogi rendelkezésekre fókuszál, s csupán annyiban tér ki a más területeket érintı szabályozásra, amennyiben az a büntetı jogintézmények fejlıdésének bemutatása szempontjából szükséges.
11
I.RÉSZ
PROBLÉMAFELVETÉS ÉS NEMZETKÖZI KITEKINTÉS
12
1. A nık elleni erıszak problémája a nıiség pszichológiai, társadalmi és jogi megítélése fényében A nık elleni erıszak kérdésköre a 20. század második felében került a társadalmi és tudományos érdeklıdés homlokterébe. Nem állíthatjuk azonban azt, hogy korábban nem létezı jelenségrıl van szó, elegendı csak „az asszony verve jó” mondásra gondolni. Ahogy Virág György a családon belüli erıszakkal kapcsolatban megfogalmazta, vannak olyan viselkedésformák, melyek „hosszú idın át, folyamatosan léteznek, de percepciójuk és megítélésük változik a társadalmi fejlıdés során. (…) Elfogadottságuk vagy tolerálásuk a fejlıdés egy pontján a viszonyok változásával megszőnik, többé nem részei a ’normalitásnak’, a társadalom érzékenysége nem tőri tovább gyakorlásukat.”10 Jelen fejezet egyik célja, hogy röviden bemutassa a férfiak és nık közti különbségek, illetve azok értékelésének kérdését néhány, a nemek témakörének vizsgálata során megkerülhetetlen kulcsfogalom elemzésén keresztül. A fejezet második része arra fókuszál, hogy milyen folyamat során vált társadalmi problémaként felismerhetıvé a nık elleni erıszak. A nık és férfiak társadalmi helyzetével kapcsolatos kutatások egyik leggyakrabban felmerülı kérdése, hogy mi állhat annak hátterében, hogy a nemek eltérı pozíciókban jelennek meg és eltérı elvárásokkal szembesülnek. Ahogy a késıbbiekben látni fogjuk, régóta fennálló (bár a nıkérdés tudományos kutatásának eredményei következtében fokozatosan háttérbe szoruló) álláspont az, hogy a biológia, fıként a nık reprodukciós funkciója szükségszerően határozza meg a társadalomban betöltött szerepüket. Az újabb kelető és egyre szélesebb teret nyerı megközelítés szerint viszont meghatározó jelentısége a társadalmi intézményeknek van.11 1.1 A biológiai és a társadalmi nem A magyar nyelv nem alkalmaz eltérı kifejezést a biológiai értelemben vett nem (angol nyelven: sex), illetıleg a társadalmi nem (gender) fogalmára. A biológiai értelemben vett nem (sex) kifejezést eredetileg a nık és férfiak közti anatómiai és fiziológiai eltérésekre, illetve ezek nemzésben játszott szerepére vonatkozóan használták.12 10
Virág György: Áttekintés. In: Virág György (szerk.): Családi iszonyok. A családi erıszak kriminológiai vizsgálata. KJK-Kerszöv Kiadó, Budapest, 2005. 14.o. 11 Nagy Beáta: Biológia vagy társadalom? Bevezetı tanulmány a társadalmi nemek kérdésköréhez. Kultúra és közösség, 2014/4. 96.o. 12 Best, Deborah L. – Williams, John E.: A biológiai, illetve a társadalmi nemek és a kultúra. In: Nguyen Luu Lan
13
Azoknak a veleszületett jellegzetességeknek a megjelölésére szolgál, melyek alapján egy egyén biológiai szempontból férfinak, illetve nınek minısül. A biológiai nem csak jelentıs sebészeti és gyógyszeres beavatkozás útján változtatható meg, és az egyénnek számos társadalmi és jogi akadállyal is szembe kell néznie.13 A társadalmi értelemben vett nem (gender) esetében a hangsúly a biológiairól a társas tényezıkre helyezıdik át. A kifejezés arra utal, hogy a „férfi” és „nı” fogalma nem csupán a biológia, hanem legalább annyira a szocializáció következtében jön létre,14 és a biológiai nemekhez társuló társadalmi jellegzetességeket és szokásokat jelöli. A nıies (feminin) illetve férfias (maszkulin) fogalompárral írható le, melyek sokkal rugalmasabb kategóriák, mint a biológiai értelemben vett „férfi” és „nı” (pl. minden további nélkül mondhatjuk egy nıre, hogy férfiasan öltözik, vagy egy férfira, hogy nıiesen érzékeny.)15 A gender több, mint társadalmilag meghatározott és körülírt nemi hovatartozás, tartalmazza a nıi vagy férfi mivolthoz kötıdı szerepeket, attitődöket, valamint a nemek kapcsán az egyénhez főzıdı társadalmi elvárásokat és az egyén ezekhez való viszonyát is.16 1.2 A nemek közti eltérések Az emberi fajban a két nem között hagyományosan igen jelentısnek tartják a pszichológiai illetve biológiai eltéréseket. Valóban igaz az, hogy a nemek között lényeges genetikai különbség áll fenn, mivel az ivari kromoszómapár a férfiak esetében XX, a nık esetében XY kromoszómákat tartalmaz. Ennek, valamint a gyermeket az anyaméhben érı hormonális hatásoknak a következtében alakulnak ki a magzatban a férfira vagy nıre jellemzı testi sajátosságok.17 Különbözı kutatások a két nem között további biológiai, illetıleg pszichológiai különbségeket is kimutattak. A lányok például – elsısorban a fejlıdés elsı éveiben – fejlettebbek a nyelvi készségek tekintetében, míg az egyéb kognitív képességek – elsısorban a térészlelés – területén a fiúk teljesítménye jobb. Ezek a különbségek a féltekei specializáció eltérı fokára vezethetık vissza. Egyes szerzık ennek tulajdonítják a nemek között az érzelmi reakciókban kimutatható Anh – Fülöp Márta (szerk.): Kultúra és pszichológia. Osiris Kiadó, Budapest, 2003. 249.o. Heidensohn, Frances: Gender and Crime. In: Magiure, M. – Morgan, R. – Reiner, R. (Eds.): The Oxford Handbook of Criminology. Clarendon Press, Oxford, 1994. 997.o. 14 Best-Williams i.m. 250.o. 15 Heidensohn i.m. 997.o. 16 Betlen Anna – Krizsán Andrea – Zentai Viola: Partszélrıl a fısodorba – Gender mainstreaming kézikönyv Clone Design Kft. Budapest, 2009. 9.o. 17 Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába. Osiris Kiadó, Budapest, 1997. 305.o. 13
14
különbségeket is.18 A férfiak magasabbak, fejlettebb az izomzatuk, magasabb az aktivitásszintjük. Ezek az eltérések azonban kizárólag egy adott népességen belül, és kizárólag a csoportátlagra vonatkozóan érvényesek, egyedi összehasonlításra nem,19 vagyis egy konkrét nı lehet erısebb vagy aktívabb, mint egy konkrét férfi. Ugyanakkor azt is kimutatták, hogy körülbelül két éves kortól megjelennek bizonyos viselkedésbeli különbségek. A gyerekek szívesebben játszanak a saját nemükhöz tartozó gyerekekkel, de míg a lányok inkább kisebb csoportokban, egy-két kitüntetett barátnıvel teszik ezt, a fiúk gyakrabban választanak olyan játékot, ami nagyobb létszámot igényel, és gyakrabban száguldoznak, lökdösıdnek. A fiúk általában is agresszívabbak, a lányok viszont jobban keresik a kapcsolatot a felnıttekkel.20 Akár a biológiai, akár a társadalmi meghatározottság hívei, a társadalomtudósok többsége magától értetıdınek tekinti, hogy a nemek között jelentıs különbségek állnak fenn. Néhány kutató azonban ezt az álláspontot megkérdıjelezi, és arra mutat rá, hogy valójában a különbségek az esetek többségében jóval jelentısebbek a nemeken belül. Ezen az állásponton van például a neves maszkulinitás-kutató Kimmel,21 valamint Hyde, aki 2005-ben publikálta a „nemi hasonlóság elméletét” megalapozó szociálpszichológiai munkáját. A tanulmányban 46, a nemi különbségekkel kapcsolatban korábban publikált meta-analízis adatait megvizsgálva arra az eredményre jutott, hogy a nemek a legtöbb tulajdonság szempontjából hasonlóak, s csupán azok egy szők köre esetében mutatható ki mérsékeltnek tekinthetı, illetve jelentıs mértékő nemi különbség. Az elıbbi csoportba tartozik a fizikai agresszió; utóbbiba a szexualitás bizonyos vonatkozásai, pl. az alkalmi szexuális kapcsolatok létesítése, illetıleg a motoros teljesítmény, mint pl. a dobástávolság, mely a férfiak nagyobb izomerejével magyarázható.22
18
Witelson, Sandra: A nemi különbségek a megismerés neurológiájában: pszichológiai, társadalmi, oktatási és klinikai következmények. In: Sullerot, Evelyne (szerk.): A nıi nem. Tények és kérdıjelek. Gondolat, Budapest, 1983. 326.o., 335.o. 19 Best – Williams i.m. 263.o. 20 Maccoby, Eleanor: A nemek lélektana és ennek vonatkozásai a felnıtt szerepekre. In: Sullerot, Evelyne (szerk.): A nıi nem. Tények és kérdıjelek. Gondolat, Budapest, 1983. 275-277.o. 21 hivatkozza Nagy i.m. 96.o. 22 Hyde, Janet Shibley: The Gender Similarities Hypothesis. American Psychologist, September 2005, Vol. 60. No. 6, pp. 581-592
15
1.3 A nıiség szociálpszichológiai aspektusai - nemi szerepek, nemi identitás, nemi sztereotípiák és a nemi ideológiák 1.3.1 A nemi szerepek G. H. Mead meghatározása szerint a szerepek egy adott szituáció olyan szabályszerő viselkedéskomplexusai, melyek egy személy motivációi köré épülnek, sajátos célokat követnek, és kollektív normák és elvárások által meghatározottak. Linton ezt a megközelítést továbbfejlesztve hangsúlyozta, hogy az interperszonális viselkedés nem izoláltan, hanem mindig egy meghatározott társadalmi és kulturális erıtérben történik. Az egyének a sokrétő társadalmi struktúrában különbözı pozíciókban jelennek meg, különbözı feladatokat tölthetnek be, melyeket ı „státuszoknak” nevezett. Az ı felfogásában a szerep az adott státuszhoz tartozó viselkedésminta.23 Élete folyamán mindenki számos szerepet tölthet be egymást követıen vagy párhuzamosan. Az alapján, hogy az adott szerep mennyire átfogó az egyén élete szempontjából, megkülönböztethetünk -
pervazív szerepeket, melyek az egyén összes többi szerepére hatással vannak, módosítva azok teljesítését, illetve kizárva más szerepek elérhetıségét,
-
rokonsági-családi szerepeket, melyek a családi-rokoni hálózatban betöltött státuszhoz kötıdnek, illetve
-
foglalkozási szerepeket, melyek a különbözı rendeltetéső szervezetekben elfoglalt pozíciók függvényében alakulnak.24
A nemi szerepek a pervazív szerep kategóriájába tartoznak, hiszen egy személy neme meghatározza mind a családban betöltött szerepét, mind az általa betölthetı foglalkozási szerepeket. A nemi szerepek olyan társadalmi szerepek, melyeket a férfiak és a nık eltérı gyakorisággal játszanak. Az emberi élet minden területén megjelennek (pl. család, munka, kikapcsolódás). Bár részben eltérı tartalommal, de valamennyi kultúrában kimutathatók; a hasonlóságok elsısorban azon a nemek közti biológiai különbségen alapulnak, hogy a nık szülik az utódokat, s a legtöbb kultúrában ık is nevelik ıket.25
23
Buda Béla: A szerep fogalma a szociálpszichológiában. In: Pataki Ferenc (szerk.): Szociálpszichológiai szöveggyőjtemény I. Tankönyvkiadó, Budapest, 1977. 421.o. 24 Csepeli György: Szociálpszichológia. Osiris Kiadó, Budapest, 2006. 193-194.o. 25 Best-Williams i.m. 250-251.o.
16
1.3.2 A nemi identitás Ahogy azt láthattuk, a „nem” önmagában nem szerep abban az értelemben, mint ahogy szerep bizonyos foglalkozást betölteni. Olyan tulajdonság, mely sok társas szerep kialakításában részt vesz. A nemi identitás befolyásolja a jövıbeli munkaválasztást, a társadalmi státuszt és azt is, hogy hogyan viselkednek velünk idegenek.26 Vannak olyan nézetek, melyek szerint a nemi identitás biológiailag meghatározott, míg mások szerint társadalmi hatások következtében jön létre. Ebben a megközelítésben azt mondhatjuk, hogy a nemi identitás kialakítása az a folyamat, melynek során az egyén beépíti énképébe a kultúrájában férfiasnak és nıiesnek tekintett vonásokat (melyek azonban térben és idıben eltérıek lehetnek27). A kutatási eredmények alapján a nemi identitás kialakulásában mind a veleszületett biológiai eltérések, mind a társadalmi hatások fontos szerepet játszanak. Mindenesetre az kétségtelen, hogy a gyerekek már a beszéd kialakulásának kezdetétıl alkalmaznak a nemek megjelölésére bizonyos szavakat. Saját nemüket körülbelül két éves korban, másokét hároméves koruk körül képesek biztosan azonosítani. Ekkor azonban még nagyon sztereotipikusan ítélik meg a nemeket, nem képesek különbséget tenni a fontos és a kevésbé fontos elemek között (pl. a ruházat megváltoztatása nem változtatja meg a nemet). A nemi identitás rögzülését elısegíti az, hogy a szülık visszajelzései, bánásmódja a nemiséggel kapcsolatos normákra is vonatkozik (pl. rosszallása annak, ha a fiúk lányos játékkal játszanak)28 A nemi identitás kialakulásának kérdése Több elmélet is született arra nézve, hogy hogyan és miért kezdenek magukra férfiként és nıként tekinteni a gyerekek, hogyan sajátítják el a nemi szerepeket, milyen folyamatok útján valósul meg a nemi identitás kialakulása. 1. A pszichoanalitikus elmélet szerint a nemi szerepek elsajátítása identifikáció útján megy végbe: a gyermek az azonos nemő szülıvel azonosul, utánozva annak viselkedését, attitődjeit és személyiségtulajdonságait, hogy minél inkább hozzá hasonlítson. Erre a pszichoszexuális fejlıdés fallikus szakaszában kerül sor, amely a harmadik életévtıl a hatodik életévig terjedı idıszakra tehetı. Sigmund Freud szerint a gyerekek ebben az idıszakban szexuálisan az ellenkezı nemő szülıhöz vonzódnak, s ezzel az azonos nemő szülı vetélytársává válnak; ezt 26
Cole, Michael – Cole, Sheila R.: Fejlıdéslélektan. Osiris Kiadó, Budapest, 2002. 378.o. Best-Williams i.m. 250.o. 28 Vajda Zsuzsanna: A gyermek pszichológiai fejlıdése. Helikon Kiadó, Budapest, 2006. 173.o. 27
17
nevezte Ödipusz-komplexusnak. A fenyegetı helyzet megoldása az azonos nemő szülıvel való identifikáció; a gyerek a szülıvel azonosul, s mind viselkedését, mind értékeit magáévá teszi. Ezt az elméletet számos kritikával illették, mivel empirikus bizonyítékok nem támasztják alá.29 2. Míg a pszichoanalitikus elmélet egy belsı konfliktus feloldási kísérletének tartja a nemi szerepek elsajátítását, a szociális tanuláselmélet hívei ettıl eltérıen úgy vélik, hogy a folyamat egyszerően megfigyelés, tanulás és modellkövetés útján megy végbe. Bandura elmélete szerint a gyerekek megfigyelik, hogy a felnıtt férfiak és a nık másképp viselkednek, és ez alapján hipotéziseket alkotnak arról, hogy melyik viselkedés a helyénvaló az ı számukra. A szülık emellett jutalmazzák a nemnek megfelelı, és büntetik a nemmel ellentétes viselkedéseket. Az elmélet a nemhez igazodó viselkedést ugyanúgy kezeli, mint bármely más viselkedést, nem
feltételez
a
háttérben
semmiféle
sajátos
pszichológiai
folyamatot.
Ennek
következményeként a nemi szerepnek megfelelı viselkedést sem elkerülhetetlennek, sem módosíthatatlannak nem tartja.30Késıbbi vizsgálatok nem támasztották alá a modellkövetés kiemelten fontos szerepét a nemi identitás kialakulásában (pl. azoknak a szülıknek, akik nagyobb mértékben rendelkeztek sztereotipikusan valamelyik nemhez kapcsolt vonásokkal, nem voltak nagyobb arányban nemi szerep-orientáltak a gyerekeik, mint a vizsgált másik szülıcsoportnak).31 3. A kognitív elmélet szerint a gyerek saját fogalomalkotása központi szerepet játszik a nemi szocializációban. A kulcstényezı az, ahogy a gyerekek magukat egyre inkább fiúként, illetve lányként kategorizálják. A gyerekek életük elsı szakaszában nem képesek a nemek helyes megkülönböztetésére, de 2-3 éves koruk körül már elkezdenek nemi kategóriákat alkalmazni magukra és másokra, majd rövidesen elérik a második szakaszt, a nemi identitást. A nemi identitás és a nemek osztályozása a kezdeti idıszakban felszíni fizikai jellemzıkön alapul, például a ruházaton vagy a hajviseleten. A harmadik szakaszban, a nemkonstancia kialakulásának idején a gyerekek felfogják, hogy a nemek idıben mindig állandóak, végül a negyedik szakaszban megértik, hogy a nemeket nem befolyásolják a motivációk, a ruházat vagy a választott tevékenységek.32 29
Atkinson & Hilgard: Pszichológia. Osiris, Budapest, 2005. 118.o.;továbbá Cole – Cole i.m. 380-383.o., H. Sas Judit: Nıies nık és férfias férfiak. A nıkkel és férfiakkal kapcsolatos társadalmi sztereotípiák élete, eredete és szocializációja. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1984. 34-39.o. 30 Atkinson & Hilgard i.m. 118-120.o., Cole-Cole i.m. 383-384.o., H. Sas i.m. 45-47.o. 31 Stockard, Jean: Gender Socialization. In: Chafetz, J.S. (Ed.): Handbook of the Sociology of Gender. Springer, New York 2006. 218.o. 32 Best-Williams i.m. 275-276.o.
18
A nemi szerepek elsajátítása ebben a megközelítésben nem külsı jutalmazás függvénye. A fiús illetve lányos viselkedés belsı motiváción alapul, a gyerek arra törekszik, hogy a nemekrıl magában kialakított képnek megfeleljen.33 4. A nemi séma elmélet szerint a gyerekek rendelkeznek egy kognitív struktúrával, a nemi sémával, ami asszociációk olyan hálózata, mely a kultúra nemi szerepekrıl alkotott felfogását testesíti meg. Mind a környezettel, mind az énnel kapcsolatban befolyást gyakorol az információk észlelésének, szervezésének módjára. A nemi séma elmélet a kognitív elmélethez hasonlóan úgy tekint a gyerekekre, mint akik saját szocializációjuk aktív közremőködıi, és a szociális tanuláselmélethez hasonlóan nem gondolja, hogy a nemhez igazodás elkerülhetetlen vagy módosíthatatlan lenne. Újat nyújt azonban annyiban, hogy felteszi a kérdést: miért kell a gyerekeknek énképüket elsısorban nemük köré szervezniük. Bem szerint azért, mert a nemi különbségek hangsúlyozása központi kérdés minden társadalomban. A nemi séma megtanítása nem közvetlenül zajlik, hanem a kultúra mindennapi gyakorlatában van elrejtve. Ebbıl fakadóan, ha a kultúra kevésbé fog nemhez igazodni ideológiájában, a gyerekek is kevésbé fognak nemükhöz igazodni viselkedésükben és énképükben.34 1.3.3 A nemi sztereotípiák Mivel az ember információfeldolgozó képessége korlátozott, az egyének a környezetük által szolgáltatott információknak csupán egy részérıl vesznek tudomást. Egy új objektummal szembesülve az egyén összehasonlítja azt más, általa már ismert dolgokkal, melyek jellemzıit már emlékezetében tárolja. Azok a tényezık kerülnek egy közös kategóriába, melyeknek egy vagy több jellegzetessége közös, ez azonban nem feltétlenül kell, hogy megfeleljen a kérdéses tárgy belsı minıségének vagy objektív tulajdonságának. Adott esetben elegendı lehet a gyakori együttes megjelenés, vagy az ok-okozati kapcsolat megfigyelése is.35 Ez a kategorizációs mechanizmus a környezet minden tényezıjével kapcsolatban érvényesül. A társas környezetben úgy tudunk eligazodni, ha egy csoportba soroljuk azokat az embereket, akik hasonlónak tőnnek, és az így létrehozott csoport tagjait nagyjából 33
Atkinson & Hilgard i.m. 120-121.o., Cole-Cole i.m. 384-385.o., H. Sas i.m. 42-45.o. Atkinson & Hilgard i.m. 121.o., Cole-Cole i.m. 384.o., Bem, Sandra L.: Androgyny and Gender Schema Theory: A Conceptual and Empirical Integration. In: Sonderegger, Theo B. (Ed.): Nebraska Symposium on Motivation 1984: Psychology and Gender, Lincoln, NE: University of Nebraska Press, 1985. 179-226.o. 35 Hewstone, M. – Stroebe, W. – Codol, J.–P. – Stephenson, G.. M. (szerk.): Szociálpszichológia. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1997. 110.o. 34
19
egyformának tekintjük.36 Ez a csoportosítás számos szempont szerint történhet, például az életkor, a bırszín, az etnikai hovatartozás, a hobbi vagy a foglalkozás alapján. Mint Eagly és munkatársai kimutatták, az egyik legalapvetıbb és leginkább szembetőnı elhatárolási szempont az illetı személy neme.37 A nemekrıl kialakított vélekedések meglehetısen egyformák a különbözı kultúrákban. A nıket hagyományosan passzívabbnak, gyengébbnek, míg a férfiakat aktívabbnak, erısebbnek gondolják. A nemi sztereotípiák egyrészt leíró, deskriptív jellegőek, azaz „megmondják”, hogy milyenek a nık és a férfiak. A személyiségvonás, a szerepviselkedés, a fizikai megjelenés és a foglalkozás dimenziói mentén a férfiakat elsısorban olyannak írják le, mint aki domináns, racionális, objektív gondolkodású, független, dönteni képes, versengı, agresszív, jó vezetı, jó képességekkel rendelkezik a matematikában, a természettudományokban és a sportban, jobban érdekli a politika. Ezzel szemben a nı általánosnak tekintett jellemzıi közé tartozik, hogy intuitív, alárendeli magát a férfiaknak, érzelmes, szubjektív, hiszékeny, függı, gondoskodó, áldozatos, ügyes a háztartásban és a gyermekgondozásban.38 A nemi sztereotípiák emellett preskriptív, vagyis normatív, elıíró jellegőek is, azaz azt is „megmondják”, milyennek kell lenniük a nıknek és a férfiaknak. Mint Fiske és munkatársai kimutatták, a nemi szerepelvárásoknak kényszerítı ereje van, az azoktól való eltérés esetében társadalmi elutasítás tapasztalható.39 A nemi sztereotípiák másik fontos jellemzıje, hogy nem csak külsı kényszerként érvényesülnek. Az énképbe beépülve befolyásolják az önmeghatározást és a saját csoportról alkotott képet is, sıt, mint Jost és munkatársai felismerték, rendszerigazoló funkciójuk is van, vagyis a nemi sztereotípiák hozzájárulnak a status quo fenntartásához is azáltal, hogy az emberek
azok
segítségével
indokolják
meg
illetve
igazolják
a
nemek
közötti
munkamegosztást és a társadalmi rendet, amiben élünk.40 Befolyásolják a percepciót is, amennyiben az azoknak megfelelı információkat 36
Smith, Eliot R. – Mackie, Diane M.: Szociálpszichológia. Osiris Kiadó, Budapest, 2004. 262.o. Kovács Mónika: Nemi sztereotípiák, nemi ideológiák és karrier aspirációk. Educatio, 2007. Tavasz. 100.o. 38 Nguyen Luu Lan Anh: A nemek szerepe az iskolában. In: Mészáros Aranka (szerk): Az iskola szociálpszichológiai jelenségvilága. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2004. 117-118.o. 39 Kovács i.m. 100.o. 40 Nguyen Luu Lan Anh: Nemi sztereotípiák változásai a 90-es években. In Hunyady György, Nguyen Luu Lan Anh (szerk.) Sztereotípiakutatás: Hagyományok és irányok. ELTE Eötvös Kiadó, 2002. 437.o. 37
20
könnyebben megjegyezzük és elıhívjuk, és fontosabbnak, hihetıbbnek gondoljuk, mint az azoknak nem megfelelı adatokat; ezért úgy tőnik, mintha a férfiak és a nık e szeterotipikus vonásokkal rendelkeznének, és sztereotip módon cselekednének.41 A sztereotípiák a viselkedésünket is meghatározzák. Úgy viszonyulunk az egyik vagy másik nemhez tartozókhoz, mintha ténylegesen rendelkeznének a sztereotipikus vonásokkal, és ezzel kiváltjuk belılük az annak megfelelı reakciókat. Geis szerint ezzel a nemi sztereotípia önbeteljesítı jóslattá válik.42 Eagly szerint a nık és a férfiak a nemükhöz rendelt társadalmi szerepeknek megfelelı készségek, pszichológiai jellemzık elsajátítására törekszenek. A nemi sztereotípia részévé azok a jellemzık válnak, melyek az adott nem által betöltött társadalmi szerep gyakorlásához szükségesek.43 A nemi sztereotípiák létrejötte tehát egyrészt az emberi észlelés, gondolkodás speciális jellegzetességének, a kategorizációnak köszönhetı, másrészt annak a ténynek, hogy a családban, a munkában, a kikapcsolódásban, vagyis az emberi élet gyakorlatilag minden területén a férfiak és nık eltérı társas szerepeket töltenek be. 1.3.4 A nemi ideológiák Best és Williams szerint a nemi szerepekkel kapcsolatos ideológiák fogalma azokat a vélekedéseket jelenti, melyek a nemek elvárt kapcsolatára vonatkoznak. A kutatók többsége ezeket a hagyományostól a modernig terjedı dimenzióban osztályozza, melyben a „hagyományos” a férfiuralmat vagy nıellenességet jelenti, vagyis azt, hogy a férfiak fontosabbnak tekintik a nıknél, akikrıl úgy vélik, hogy ellenırizniük, uralniuk kell ıket. A modern vagy egyenlıségelvő (feminista) ideológiák szerint a nık és férfiak egyformán fontosak, és egyik nem sem uralhatja a másikat.44 Szabó Mónika a nemi ideológiákat a szexizmussal azonosítja, azaz a férfiak és nık közti egyenlıtlenségeket legitimizáló ideológiákkal, melyek mőködése tetten érhetı mind társadalmi, mind csoportközi, mind egyéni szinten. A szexizmus azonban nem csak nézetekben és hiedelmekben, hanem megkülönböztetı bánásmódot jelentı gyakorlatok formájában is megjelenik. Szabó tanulmányában a szexizmus két típusát különbözteti meg. Az egyik a hagyományos 41
Nguyen Luu: A nemek szerepe az iskolában. 119.o. Nguyen Luu: Nemi sztereotípiák és hatásuk a munkahelyi kapcsolatokra. 249.o. 43 Kovács M. i.m. 102.o. 44 Best-Williams i.m. 250-251.o. 42
21
szexizmus, mely (hasonlóan a Best és Williams által ismertetett fogalomhoz) a nemek viszonyáról, feladatairól, jogairól a tradicionális felfogás szerint gondolkodik, és a nıket alacsonyabbrendőnek tekinti. A társadalmi változások következtében azonban az ilyen álláspont már nem kommunikálható nyíltan, így kialakult egy újabb, árnyaltabb forma, a modern szexizmus. Ez az ideológia társadalmi szinten nem érzi az egyenlıtlenségeket, ezért tagadja a fennálló diszkriminációt, és ellenzi a változtatási törekvéseket (noha az ezt az ideológiát valló személy magát egyenlıségpártinak tartja); a nıkhöz ez a típus is negatívan viszonyul. Más megközelítésben vizsgálható a szexista ideológiák ambivalens mivolta is, megkülönböztetve ellenséges (melynek nıképe egy versengı, esetleg szexuális kontrollra törekvı, nem szerethetı, de kompetens személy) és jóindulatú szexizmust (bájos és védelemre szoruló, azaz szeretetre méltó és inkompetens személy a nıképe). Ez utóbbit az emberek sokkal kevésbé gondolják szexizmusnak, pedig éppúgy az egyenlıtlenségek fenntartásának eszköze, mint a többi típus.45 Mind a nemi ideológiák, mind a nemi sztereotípiák befolyással vannak az emberek viselkedésére és reakcióira. Egyéni szinten beépülnek az énképbe, és arra motiválják az embereket, hogy bizonyos módon cselekedjenek. Ugyanakkor társadalmi szinten is befolyásolják a személyközi kapcsolatokat, a társadalmi szervezetek és a jog mőködését. 46 Ahogy a következı fejezetben látni fogjuk, a nemzetközi szervezetek az egyik nem felsıbbrendőségén és a sztereotipikus nemi szerepeken alapuló szokásokat és gyakorlatokat a nık elleni erıszak hátterében álló egyik kulcstényezınek tekintik. A nıkkel és férfiakkal kapcsolatos eltérı elvárások következménye például a nemek szexuális viselkedésével kapcsolatosan kialakult, és bizonyos mértékben még ma is ható kettıs mérce.47 Erre vezethetı vissza például, hogy a prostitúciót sokáig megszüntethetetlen jelenségnek tartották, olyan társadalmi intézménynek, mely lehetıvé teszi, hogy a férfiak kiéljék természetüknél fogva fokozott szexuális ösztönkésztetéseiket.48 Ugyanakkor a prostituáltakra sokáig úgy tekintettek, mint olyan nıkre, akiket „úgy a (…) veleszületett, mint a nevelés és 45
Szabó Mónika: Változó sztereotípiák, változó társadalom: az egyenlıtlenségek ideológiái és a kritikai társadalom-lélektan. In: Fülöp Márta, Szabó Éva (szerk.): A pszichológia mint társadalomtudomány. A 70 éves Hunyady György tiszteletére. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2012. 323-326.o. 46 Morash, Merry: Understandig Gender, Crime and Justice Sage Publications, Thousand Oaks, CA 2006. 10.o. 47 Giddens, Anthony: Szociológia, Osiris Kiadó, Budapest, 2008. 345.o. 48 Ld. pl. Schreiber Emil: A prostitúció. Pátria Irodalmi Vállalat és Nyomdai Részvénytársaság, Budapest, 1917. 50-51.o., Bíró Béla: A prostitúció. A M. Kir. Rendırség Országos Szaktanfolyamainak Kiadványa, 1933. 71.o.
22
környezet által elsajátított erkölcsi defektusok”49 visznek rá életmódjukra. Bár napjainkra már megerısödtek a prostitúció hátterében elsısorban gazdasági – és az esetek egy jelentıs részében fizikai – kényszerek hatását látó nézetek,50 még mindig jellemzı a prostituáltak társadalmi megbélyegzése.51 Van olyan álláspont is, mely szerint ehhez a prostituáltat áldozatnak tekintı szemlélet is hozzájárul, ezért a stigmatizáció csökkentésére a megfelelı megoldást a szexmunka teljes legalizálása jelentené.52 Szintén a nemek szexuális viselkedésének eltérı megítélése áll például annak a büntetıjogi szakirodalomban is megjelenı hiedelemnek a hátterében, hogy a nık a férfiak szexuális közeledésével szemben gyakran „színlelt, tehát nem komoly”53 ellenállást fejtenek ki „a nehezen elérhetés látszata végett”.54 De erre vezethetıek vissza a nemi erıszakkal összefüggı egyéb „mítoszok” is.55 A családon belüli erıszak megítélésében is nagy szerepük van a nemi sztereotípiáknak, melyek szerint a nınek, mint jó feleségnek és anyának, a család mindenáron való összetartása a feladata. Ha ez az elvárás egy nı önképének részévé válik, a kapcsolatból való kilépése az önértékelését veszélyeztetné.56 A segítséget keresı bántalmazott nı azonban azzal is szembesülhet, hogy a jó feleségrıl és anyáról kialakított sztereotípiák miatt ıt tekintik majd veszélyeztetı szülınek azért, mert nem volt képes a gyermekeit megvédeni a családon belüli erıszaktól, és nem tudta megoldani külsı segítség nélkül a családon belül kialakult konfliktust.57 A modern szexizmus hatására vezethetı vissza a partnerbántalmazás olyan 49
Schreiber i.m. 55.o. Ld. pl. Balogh L., Betlen A., Kassa N., Matolcsi A., Sáfrány R. (szerk.): Emberkereskedelem, szexuális kizsákmányolás, prostitúció. MONA Magyarországi Nıi Alapítvány, Budapest, 2012. http://monaalapitvany.hu/wp-content/uploads/2012/08/emberkereskedelem_szexualiskizsakmanyolas_prostitucio_kiadvany-1.pdf (m.i. 2015.07.30.) 51 A prostituáltakkal és a prostituáltakat érı hatósági diszkriminációval kapcsolatos vélemények, EnterCom Kft. 2009. 5-6. illetve 31.o. http://szexmunka.hu/wp-content/uploads/2013/01/lakossagi-kozvelemenykutatas.pdf (m.i. 2015.07.30.) 52 Ld. pl. Tamási Erzsébet: Tiltás vagy támogatás. Idealizmus vagy realitás. A prostitúció szabályozásának alternatívái. Magyar jog, 2012/6. 322-323.o. 53 Angyal Pál: A magyar büntetıjog kézikönyve 14. A szemérem elleni bőntettek és vétségek. Attila-nyomda Részvénytársaság, Budapest, 1937. 36.o. 54 Lukács Tibor, Traytler Endre: A nemi erkölcs elleni bőntettek. Közigazgatási és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1963. 165.o. 55 Ilyen hiedelem például, hogy a nıket általában idegenek erıszakolják meg sötét sikátorokban; hogy a nemi erıszakot a nık provokálják ki öltözködésükkel vagy viselkedésükkel; hogy ha egy nı alkoholt vagy drogot fogyaszt, az „felhívás keringıre”; hogy a nemi erıszak „szenvedély-bőncselekmény”; hogy ha a nı nem sikolt, áll ellen vagy szenved el sérülést, akkor nem történt nemi erıszak; a nık nemi erıszakot kiáltanak, ha megbánják a nemi aktust vagy bosszút akarnak állni; hogy ha nem tesznek azonnal feljelentést, nem történt nemi erıszak. The Crown Prosecution Service: Prosecution Policy and Guidance. Rape and Sexual Offences: Chapter 21: Societal Myths http://www.cps.gov.uk/legal/p_to_r/rape_and_sexual_offences/societal_myths/ (m.i. 2015.07.30.) 56 A bántalmazó kapcsolat megszakításának akadályairól ld: Herman Judit (szerk.): Miért marad??? Feleség- és gyerekbántalmazás a családban. Hogyan segíthetünk? NaNE Egyesület, Budapest, 2006. 47-52.o. http://nane.hu/kiadvanyok/kezikonyvek/miertmarad/miertmarad.pdf (m.i.2015.07.28.) 57 Ld. például Spronz Júlia: A jog hálójában, in: Wirth Judit (szerk.): Rendszerbe zárva. Hogyan kezeli az 50
23
felfogása, mely a gender-szemponttól azt teljesen függetleníti, és nem vesz tudomást arról, hogy e cselekmények egyik jellemzı oka a de facto nemi egyenlıtlenség.58 1.4 A nı helye a társadalomban és a jogban A szakirodalomban idırıl idıre megjelenik, hogy az emberi társadalom eredendıen matriarchális berendezkedéső volt, és csak a népesség növekedése, a magántulajdon megjelenése vezetett a társadalmi berendezkedés megváltozásához, a patriarchátus kialakulásához.59 Az ókortól már a társadalmi berendezkedésre vonatkozó konkrét írásos bizonyítékok is léteznek, ezért vizsgálódásomat e korszaktól indítom. Az ókori Hellászban és a Római Birodalomban a nık politikai jogokkal nem rendelkeztek.60 Arisztotelész szerint az asszonynak nincs teljes értékő „megfontoló képessége”, ezért természetes, hogy a családokat a férfiaknak kell vezetniük, a nıknek és a gyermekeknek pedig gyámság alatt kell állniuk; a lányok férjhezmenetelük után férjük gyámsága alá kerültek. Platón Az állam címő mővében azt állítja, hogy a nık mind szellemileg, mind fizikailag alkalmasak a férfiak által végzett tevékenységekre, ugyanakkor fokozati különbséget lát a nemek között mindkét téren, természetesen a nıket tartva gyengébbnek. Ha politikai jogokkal nem is, de bizonyos polgárjogokkal rendelkeztek a nık. Athéni polgár például Periklész törvénye szerint csak az lehetett, akinek mindkét szülıje az volt. Fiútestvér híján nı is örökölhetett földet, melyet akár maga is igazgathatott, de a nagyobb értékő szerzıdések érvényességéhez szükség volt egy férfi gyám aláírása is. Bár gyakran lehet arról olvasni, hogy a nık elzárva éltek és csak külön engedéllyel, ellenırzés mellett léphettek az utcára, a gyakorlatban legfeljebb az arisztokraták és a gazdag polgárok engedhették meg maguknak, hogy feleségeik a gyereknevelésen és a háztartás ellátásán kívül egyéb munkát ne végezzenek. A kevésbé vagyonos rétegekben a nık és férjeik együtt dolgoztak, pl. a földmővelésben, a termények piaci árusításában ık is részt vettek, bába pedig kizárólag nı lehetett. A lányok nem voltak kizárva az oktatásból, Spártában pl. igazságügyi rendszer a nık és gyerekek elleni férfierıszak jelenségét ma Magyarországon? NANE Egyesület – PATENT Patriarchátust Ellenzık Társasága, Budapest, 2009. 25-58.o. 58 Tóth Olga: Láthatatlan ügyek: a nık elleni erıszak és a prostitúció kezelésének intézményes mechanizmusai. In: Juhász Borbála (szerk.): A nıtlen évek ára. A nık helyzetének közpolitikai elemzése 1989-2013. Magyar Nıi Érdekérvényesítı Szövetség, Budapest, 2014. 307-308.o. 59 Ld. pl. Miles, Rosalind: Az idı leányai, Balassi Kiadó Budapest, 2000. 21-88.o., Utrio, Kaari: Éva lányai. Az európai nı története. Corvina Kiadó, Budapest, 1989. 60 Licskó György: A nık a közéletben és a vezetésben. Összefoglaló a nemzetközi szakirodalom alapján. In: Palasik Mária (szerk.): A nı és a politikum. A nık politikai szerepvállalása Magyarországon. Napvilág Kiadó, Budapest, 2007. 17.o.
24
ugyanolyan képzésben részesültek, mint a fiúk. Az iskolázott nık szinte bármilyen szellemi tevékenységet végezhettek, számos költını és filozófusnı (pl. Szapphó, Hüpatia) neve maradt fenn.61 Az ókori Rómában a nıi nemhez tartozás a polgár jogképességét korlátozó tényezı volt. Ahogy arra korábban utaltam, a római nı poltikai jogokkal (pl. választójog) nem rendelkezett, csak a magánjog terén lehetett jogok alanya. A családi és vagyonjog terén is meglehetısen korlátozott volt jogképessége, nem lehetett gyám (csak a posztklasszikus korban az anya és a nagyanya), nem lehetett formális szerzıdések tanúja, perbeli képviselı, kezességet nem vállalhatott, és teljes öröklı- és végrendelkezési képességgel is csak a posztklasszikus kortól rendelkezett.62A római jogban (a köztársaság korában és részben a császárkorban is, egészen a Kr. u. IV. századig) a nık cselekvıképessége is korlátozott volt. Az önjogú nı is élete végéig gyámság
alatt
állt,
és
bár
maga
kezelhette
vagyonát,
a
jelentısebb
civiljogi
jognyilatkozataihoz illetve a perléshez szükséges volt gyámja hozzájárulása.63 A házasság ısi római formája szorosan összefonódott a férji hatalommal, eredeti formájában a feleség felett a férjnek szinte korlátlan uralmat biztosított (manusos házasság). A manusos házasságban a feleség férje hatalma alá került; ha a nı korábban önjogú volt, ezt a státuszát elvesztette, és minden vagyona a férje tulajdonába ment át. A XII táblás törvények idején azonban már biztosan létezett a házasságnak egy olyan formája is, melyhez nem kapcsolódott férji hatalom (manus nélküli házasság). Ilyenkor a nı vagyoni jogképessége megmaradt, ám eltartása ekkor is a férjet terhelte. Az utóbbi forma fokozatosan kiszorította az elıbbit, s ez a nıi beleegyezés fontosságát és a házasság hatalmi jellegének háttérbe szorulását jelentette.64 A római jog továbbélése során a családot érintı jelentısebb döntések (pl. a lakóhely megválasztása, a gyermekek nevelése) a férjet illették meg. Sokáig fennmaradt a nı megfenyítésének joga is, néhány jogrendszer még arra is lehetıséget adott, hogy a férj házasságtörı feleségét megölje.65 Az ókori Rómában a gyerekek a ludusokban, kis magániskolákban sajátíthatták el az alapkészségeket (írás, olvasás, számolás). A szegényebb polgárok lányai is járhattak a ludusba, de magasabb fokú iskolai oktatásban már nem részesültek. Közéleti szerep híján 61
Németh György: A nık erényei. Nıi szerepek az ókori Hellaszban. Rubicon, 2001/6. Nık a történelemben. http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/a_nok_erenyei_noi_szerepek_az_okori_hellaszban/ (m.i. 2015.07.29.) 62 Földi András, Hamza Róbert: A római jog története és institúciói. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1996. 218.o. 63 Uo. 224.o. 64 Uo. 245-251.o. 65 Uo. 263.o.
25
legfontosabb feladatuk az volt, hogy „erényes feleségekké, gondos édesanyákká” váljanak, az ehhez szükséges tudást a családi nevelés keretei között szerezték meg. A jómódúak lányai édesanyjuktól és házitanítójuktól tehettek szert irodalmi és zenei mőveltségre.66 Shulamith Shahar a nyugat-európai feudális államokat elemzı munkájában megállapítja, hogy a középkorban alapvetıen a családi állapot és a társadalmi helyzet határozta meg a nıket megilletı jogokat, de léteztek rájuk nıi mivoltukban ható, törvény által meghatározott korlátozások is. Többek között nem gyakorolhattak politikai hatalmat, nem lehettek jogászok, bírák, nem tölthettek be közhivatalokat, más személy képviseletében nem jelenhettek meg a bíróságon, és korlátozott perindítási joggal rendelkeztek. Az egyház a nıkkel kapcsolatos eltérı bánásmódot a nık teremtésben betöltött másodlagos helyével és az eredendı bőnben való szerepével, a világi jog a nık mérsékelt értelmi képességeivel, könnyelmőségével, alattomosságával és fösvénységével indokolta.67 Az egyház a feleség bántalmazását nem ösztönözte, de elfogadta, sıt, erkölcsileg is igazolta azáltal, hogy a férfiakat felsıbbrendővé nyilvánította. A jogtudósok álláspontja az volt, hogy a feleségnek kötelessége engedelmeskednie férjének, és még ennek kikényszerítése érdekében alkalmazható módszereket is javasoltak. Bizonyos keretek között akár ütlegelhette is feleségét, de ha túl messzire ment, bíróság elé állították és megbírságolták, illetve a túlságosan kíméletlen férj esetében az egyházi bíróságok elrendelhették a házaspár különélését is.68 Bár közkelető vélekedés, hogy a nık az ipari forradalmat megelızıen „nem dolgoztak”, a nık a gyermekek nevelése és a háztartás vezetése mellett a középkorban is kivették a részüket férjük mellett a termelı munkából is (pl. földmővelés). Írásos emlékek azonban csak azokról a nıkrıl maradtak fenn, akik valamilyen szempontból kivételesek voltak a szintén dolgozó többséghez képest, pl. olyan özvegyek, akik bírósági engedélyért folyamodtak, hogy férjük iparát folytathassák.69 Ehhez természetesen rendelkezniük kellett a megfelelı szaktudással, ami arra utal, hogy korábban is gyakorolták az adott tevékenységet. Az iparosítást megelızıen a nıkre hárult számos olyan feladat ellátása, melyek azóta önálló mesterséggé váltak, mint például az étel- és italkészítés, a háztartási eszközök készítése; a háztartás által fel nem használt felesleget eladták a vásárokon, piacokon.70 66
Pukánszky Béla, Németh András: Neveléstörténet. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1997. 69.o.; 72.o. Shahar, Shulamith: A negyedik rend. Nık a középkorban. Osiris Kiadó, Budapest, 2004. 22-24.o. 68 Uo. 120-122.o. 69 Miles, i.m. 171.o. 70 Uo. 181-184.o. 67
26
A lányoknak a kolostorok jelentették a lehetıséget a tanulásra. Az elıkelı családok lányait gyakran több évre ide küldték, hogy megfelelı nevelést kapjanak. Elsajátíthatták a görög és latin nyelvet, megismerkedhettek egyházatyák és ókori filozófusok mőveivel, megtanultak énekelni, táncolni és hímezni.71A nemesasszonyok legfontosabb feladata azonban az önellátó gazdaságként mőködı nemesi udvarház vagy lovagvár vezetése volt férje távollétében. Szükséges volt tehát, hogy szert tegyenek a gazdálkodással, pénzügyekkel kapcsolatos ismeretekre. Törvénytudónak kellett lenniük, hiszen alkalomadtán a döntıbíró szerepét is be kellett tölteniük; valamennyire a harcászathoz is érteniük kellett, és a betegápolás, az orvoslás is a feladataik közé tartozott. Ezeket a készségeket az elıkelı származású lányok a várúrnı vezetésével sajátították el. Mivel igen korán férjhez adták ıket, az elméjük pallérozására nem sok idejük volt, így a többségük írástudatlan maradt, és olvasni is csak kevesen tanultak meg.72 Az alacsonyabb státuszú nık esetében a helyzet még kedvezıtlenebb volt. A 18-19. században a tudományok fejlıdése és az iparosodás következtében komoly társadalmi változások zajlottak. A hagyományos családi gazdaság felbomlásával a munkahely és az otthon különvált egymástól, és ezzel a nık helyzete is alapvetıen megváltozott. Az addig az otthoni gazdaságban megbecsült munkát végzı nık számára két lehetıség maradt: a kedvezıbb társadalmi helyzetben levık férjük által eltartott feleséggé válhattak, a kevésbé szerencsések alulfizetett, alantas munkák elvégzése utáni fennmaradó idejükben végezhették háztartási teendıiket. Míg korábban, mikor jövedelmüket a kereskedelmi célokra termelt árukkal szerezték lehetıségük volt arra, hogy nagyobb erıfeszítéssel magasabb bevételhez jussanak, bérmunkásként fix heti bért kaptak, amelyet a férfiak, sıt, néha még a gyermekek bérénél is alacsonyabban határoztak meg.73 A 19. században, a romantika korában a mőalkotásokban „a nıket általában dicsfény övezte”,74 a tényleges társadalmi megítélés azonban ettıl eltért. Az újonnan létrejött természettudományokat felhasználták a nıket szellemileg, fizikailag alsóbbrendőnek tekintı hagyományos szemlélet alátámasztására (pl. a nık kisebb agytérfogata, mint a felsıbbrendő férfi intelligencia bizonyítéka).75 1885. november 8-án például a Vasárnapi Újság rövidhírben számolt be arról, hogy „Albrecht brüsszeli tekintélyes antropológ” állítása szerint „a nı közelebbi rokonságban van a majomhoz, mint a férfi”, melyre többek között bizonyíték a
71
Utrio i.m. 109.o. Pukánszky Béla - Németh András: Neveléstörténet. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1997. 102-103.o. 73 Miles i.m. 213-214.o. 74 Licskó, i.m. 20.o. 75 Miles, i.m. 259.o. 72
27
koponya eltérı alakja és az alacsonyabb termet.76 1.5 A nımozgalmak történetének rövid áttekintése Noha a 19. század a „forradalmak kora” volt, és a politikai részvétel mind szélesebb körben vált lehetıvé, a demokratikus szellemben átfogalmazott törvények a nıktıl tudatosan és kategorikusan megtagadták a férfiaknak biztosított jogokat. (Angliában pl. Cecilia Cochrane ügyében 1841-ben a bíróság kimondta, hogy a férjnek joga van erıvel magánál tartani és megverni is a feleségét). A korszak utolsó politikai fellángolásaként azonban a nık jogaiért, személyes szabadságáért és emberi méltóságáért is megindult a harc.77 A mozgalomnak voltak elızményei: 1791-ben Olympe de Gouges megfogalmazta A nıi jogok deklarációját, melyben kijelentette, hogy a nı szabadnak születik, és jogai megegyeznek a férfiéval, valamint, hogy joga van indulni a parlamenti választásokon, ha joga van a vérpadhoz is. Felismerte, hogy az alacsony iskolázottság áll a nık hátrányos helyzetének és politikai jogoktól való megfosztottságának hátterében.78 Mary Wollstonecraft 1792-ben írta meg Vindication of the Rights of Woman (A nık jogainak védelmében) címő mővét, melyben saját élettapasztalatai alapján ostorozta a társadalmi egyenlıtlenségeket, melyeket a „férfi nı fölötti zsarnokságára” vezetett vissza. Követelte a nık oktatáshoz, munkához és egyenlı partneri viszonyhoz való jogát. A 19. század derekán kibontakozó mozgalom céljai közé egyebek között a nık választójogának kivívása, az oktatáshoz és a tulajdonhoz való jog és a közéletben való részvétel lehetıségének biztosítása tartozott. Az Egyesült Államokban a nımozgalom kezdete az 1848-as Seneca Falls-i kongresszushoz köthetı, fı alakjai Elizabeth Cady Stanton és Susan B. Antony voltak. Angliában a nık szavazati jogáért folytatott harc, a szüfrazsett-mozgalom emblematikus alakja és egyik vezetıje Emmeline Pankhurst volt.79 A nımozgalom az Egyesült Államok és Anglia után más országokra is kiterjedt, és a 20. század elsı felében a demokratikus államokban a nık fokozatosan elnyerték a szavazati jogot. Ez azonban nem járt automatikusan együtt olyan gyökeres változásokkal, mint amilyenre az aktivisták számítottak. A nımozgalom második hulláma a ’60-as évekre tehetı. A megerısödésére a korszak egyéb megmozdulásai – mint például a feketék polgári jogi küzdelmei, vagy a diáklázadások 76
Fábri Anna, Borbíró Fanni, Szarka Eszter (szerk.): A nı és hivatása II. Szemelvények a magyarországi nıkérdés történetébıl, 1866-1895. Kortárs Kiadó, Budapest, 2006. 371.o. 77 Miles i.m. 253-254.o. 78 Uo. 208-210.o. 79 A 19. századi nımozgalom történetérıl: Miles i.m. 253-279.o.
28
– nagy hatással voltak. A nımozgalom második hullámának egyes képviselıi a szociális, kulturális, polgári és politikai jogok követelésén túl megpróbálták felderíteni a férfiak és nık közti egyenlıtlenségek mélyebb okait is – ık voltak azok, akik magukat feministának nevezték. Bár a ’60-as években még nem dolgoztak ki mély és alapos társadalomelméleteket, bizonyos állításokat mégis megfogalmaztak, és bizonyos problémákat is felvetettek; például, hogy a patriarchális társadalom törvényesíti a férfiuralmat és a nık sajátos elnyomását; hogy a biológiai különbségeket következetesen társadalmi hátránnyá alakítják; hogy a nıket másodlagos munkaerıként kezelik; hogy a nıket arra szocializálják, hogy elfogadják alárendelt szerepüket; és hogy a nıket szexuális tárgyként kezelik. A ’70-es évekre a korábbi mozgalom szétesett, és országonként, kultúránként változó alakzatban élt tovább. Gyakorlati eredményeként – a különbözı államokban természetesen eltérı, de – gyökeres változások zajlottak le a törvényalkotásban, és a nemzetközi szervezetek is egyre hangsúlyosabban foglalkoztak a nık helyzetének kérdésével, melynek részletesebb kifejtésére a következı fejezetben kerül sor. Az elmélet vonatkozásában is változások következtek be. A korábban a nemi szerepek létével kapcsolatos biológiai magyarázat helyett számos teoretikus (Nancy Chodorow, Ann Ferguson, Catharine A. MacKinnon és mások) társadalmi szempontból, például a kultúrákon átívelı magán- és közszféra szétválasztása, az idıben újratermelıdı anyaság és egyéb jelenségek vizsgálatával kívánta a nemek egyenlıtlen helyzetét magyarázni.80 A nımozgalom második hullámának rendszerszintő megközelítése azonban abból indult ki, hogy a nık helyzete és céljai univerzálisak. Aktivistáit (akik elsısorban fehér, heteroszexuális, középosztálybeli nık voltak) emiatt már a hetvenes években számos kritika érte, például leszbikus nık részérıl. A feminizmus harmadik hulláma az 1990-es években indult az Egyesült Államokban, részben a második hullám kritikájaként, részben új területekre fókuszálva. Egyrészt a globális tudatú feminizmus igényével lépett fel, a faji- és osztálykülönbségeket is figyelembe véve kiterjesztette a társadalmi elnyomás elleni küzdelmet a kirekesztett csoportokra (pl. munkásnık, harmadik világbeli nık, nem heteroszexuális irányultságúak), figyelembe véve halmozottan hátrányos helyzetüket. Másrészt felismerte, hogy a második hullám törekvései számos területen nem értek még célt, esetenként még a jogi háttér kialakításának ellenére sem (pl. a nık munkaerıpiaci 80
A nımozgalom második hullámával kapcsolatban: Lévai Katalin: A nı szerint a világ, Osiris Kiadó, Budapest, 2000. 29-33.o.
29
horizontális és vertikális szegregációja). Harmadrészt síkra szállt a pluralizmus és az egyéni döntések tiszteletben tartása mellett is (pl. megengedı a populáris kultúra és a szépségipar termékeinek – mint a szappanoperák vagy nıi magazinok, illetve smink, tősarkú cipı – fogyasztóival, használóival szemben, ha az önkéntes választás eredménye).81 Napjainkra a feminizmus számos irányzata különíthetı el (pl. liberális, szocialista, radikális, fekete és posztmodern feminizmus), melyek a nemi egyenlıtlenségek okait többféle társadalmi folyamattal magyarázzák.82 Bár sok kérdés létezik, melyet mindannyian fontosnak tartanak a nık helyzetét illetıen, mások vonatkozásában alapvetıen eltérı következtetésekre jutnak, vagy más megoldásokat tartanak megfelelınek (ilyen például a nıkkel kapcsolatos egyenlı illetve eltérı bánásmód kérdése,83 vagy a prostitúció korábban már említett eltérı megítélései). Tagadhatatlan azonban, hogy a nımozgalom által kifejtett erıfeszítések nélkül nem irányult volna ekkora figyelem a nemi egyenlıtlenségekre és a nık elleni erıszak kérdésére, és nem jöhettek volna létre azok az intézmények és jogi eszközök, melyek feladata e problémák leküzdése. A következı fejezetekben ennek folyamatát kívánom bemutatni három nemzetközi szervezetben, melyek tevékenysége Magyarország jogfejlıdése szempontjából meghatározó: az Egyesült Nemzetek Szervezetében, az Európa Tanácsban és az Európai Unióban.
81
A feminizmus harmadik hullámáról: Barna Emília, Hudy Róbert: “Nem pusztán a vágy tárgyai vagyunk” Feminista viták a mainstream popzeneiparban. Társadalmi Nemek Tudománya. Interdiszciplináris eFolyóirat 2015/1. 117-118.o., 125.o. http://tntefjournal.hu/vol5/iss1/barna_hudy.pdf (m.i. 2015.07.10.) illetve Antoni Rita: A feminizmus története – vázlatos áttekintés. http://www.nokert.hu/index.php/ntoertenetfeminizmustoertenet/feminizmustoertenet/520-a-feminizmus-toertenete-vazlatos-attekintes (m.i. 2015.07.10.) 82 Giddens i.m. 364-365.o. 83 Ld. bıvebben: Morgan, Jenny: Feminist Theory as a Legal Theory, in: Olsen, Frances E. (Ed.): Feminist Legal Theory, Volume 1. 1995. Darmouth Publishing/NYU Press 33-49.o.
30
2. A nıi jogok nemzetközi fejlıdése az ENSZ mőködésének keretében, különös tekintettel a nık elleni nemi alapú erıszak kérdéskörére Jelen fejezet célja annak a folyamatnak a bemutatása, melynek során a nemek közti egyenlıség elımozdítása, a nık jogainak érvényesítése egyre fontosabb szerepre tett szert az Egyesült Nemzetek Szervezetének tevékenységében. A fókuszban azon intézmények és dokumentumok állnak, melyek hozzájárultak ahhoz, hogy a részes államok jogalkotásában a nık elleni erıszakkal szembeni fellépés kikerülhetetlenné váljon. Az ENSZ Alapokmánya,84 a tagállamokra közvetlenül kötelezı erıvel nem bíró, de az Alapokmány autentikus értelmezésének tekintett85 Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata86 valamint a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya és a Gazdasági Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya87 deklarálták a nık és férfiak egyenjogúságát, és hogy a bennük foglalt emberi jogok nemtıl függetlenül mindenkit egyaránt megilletnek. Napjainkban a nemek egyenlısége és a nık elırehaladása az ENSZ munkájának valamennyi aspektusát érintı kérdés, ehhez azonban hosszú idıre és számos intézmény létrejöttére volt szükség. A szervezet e területen végzett tevékenysége öt szakaszra osztható. 1. 1945-1962-ig: az egyenlıség jogi alapjainak biztosítása 2. 1963-1975-ig: a nık fejlıdésben játszott szerepének elismerése és támogatása 3. 1976-1985 – a Nık Évtizede 4. 1985-1995: „az egyenlıség, fejlıdés és béke felé” 5. 1996 óta: a nık elırehaladásának megszilárdítása88 84
Az ENSZ Alapokmány preambuluma kinyilvánítja: „… hitet teszünk az alapvetı emberi jogok, az emberi személyiség méltósága és értéke, a férfiak és nık, valamint a nagy és kis nemzetek egyenjogúsága mellett…” az 1. cikk 3.bekezdése értelmében az Egyesült Nemzetek célja, hogy „[…] az emberi jogok és az alapvetı szabadságok mindenki részére, fajra, nemre, nyelvre vagy vallásra való tekintet nélkül történı tiszteletbentartásának elımozdítása és támogatása révén nemzetközi együttmőködést létesítsen.” az 55. cikk c. pontja szerint pedig az Egyesült Nemzetek elı fogja mozdítani „az emberi jogoknak és alapvetı szabadságoknak mindenki részére, fajra, nemre, nyelvre, vagy vallásra való tekintet nélkül történı általános tiszteletbentartását.” 85 Halmai Gábor, Tóth Gábor Attila (szerk.): Emberi jogok. Osiris Kiadó, Budapest, 2003. 144.o. 86 Preambulumában hivatkozik arra, hogy „az Alapokmányban az Egyesült Nemzetek népei újból hitet tettek […] a férfiak és nık egyenjogúsága mellett…”, emellett a 2. cikk kimondja, hogy „Mindenki, bármely megkülönböztetésre, nevezetesen fajra, színre, nemre, nyelvre, […] való tekintet nélkül hivatkozhat a jelen nyilatkozatban kinyilvánított összes jogokra és szabadságokra.” 87 A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 2. cikk 1. pontja és a Gazdasági Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 2. cikk 2. pontja hasonlóképpen biztosítani kívánja a rögzített jogok nemre való tekintet nélküli gyakorlását, 3. cikkeikben pedig kimondják, hogy az adott egyezségokmányban rögzített jogok tekintetében biztosítják a férfiak és nık egyenjogúságát. 88 The United Nations and The Advancement of Women 1945-1996. Volume VI of the United Nations Blue Book Series. Hivatkozza: Pietilä, Hilkka: The Unfinished Story of Women and the United Nations. Development Dossier published by the UN Non-Governmental Liaison Service, Geneva 2007. 21.o., Short History of the
31
2.1 Az egyenlıség jogi alapjainak biztosítása Az elsı lépéseket a nık egyenjogúságának az Alapokmányban történı deklarálása, valamint a Nık Helyzetével Foglalkozó Bizottság (Commission on the Status of Women, CSW) megalakítása jelentette. A CSW-t 1946-ban hozta létre a Gazdasági és Szociális Tanács. Feladata a nık egyenlısége irányába tett intézkedések vizsgálata, javaslattétel a nık jogainak elımozdítására politikai, gazdasági és szociális területeken,89 ennek keretében tanulmányok, jelentések készítése és ajánlások megfogalmazása. A CSW munkájának elsı évtizedeiben a nık helyzetének feltérképezésével foglalkozott,90 majd annak javítását célzó elıkészítı tevékenységet végzett a jogalkotáshoz és a nemzetközi egyezmények megalkotásához kapcsolódóan.91 A nıi jogok fejlıdésének elsı szakaszában a CSW által meghatározott területeken olyan kulcsfontosságú egyezmények jöttek létre, mint -
a nık politikai jogairól szóló Egyezmény,92 mely a nıknek és a férfiaknak egyenlı feltételek mellett biztosítja a választójogot és a közéletben való részvétel jogát;
-
a férjezett nık állampolgárságáról szóló Egyezmény,93 mely arról rendelkezik, hogy a házasság megkötése, fennállása vagy felbomlása esetén a nı állampolgárságára önmagában nem lehet kihatással férje állampolgársága, kiküszöbölve ezzel az esetleges kettıs állampolgárság vagy hontalanság létrejöttét;
-
a házasságkötéshez szükséges kölcsönös beleegyezésrıl, legalsóbb korhatárról, valamint a
Commission on the Status of Women, http://www.un.org/womenwatch/daw/CSW60YRS/CSWbriefhistory.pdf (m.i. 2015.08.06.) A CSW történetérıl szóló dokumentum 2006-ban jött létre, ezért az utolsó szakaszt csupán addig tartóként jelöli; álláspontom szerint ez az év nem tekinthetı az új korszak végpontjának, mivel az 1995. évi Pekingi Nıi Világkonferenciát követıen egy napjainkban is tartó szerves fejlıdési folyamat kezdıdött meg, melyet a gender mainstreaming szemlélet jellemez, azaz a nemek közötti társadalmi viszonyrendszer diszkriminatív mőködésének átalakítására való törekvés, mely nem csak az ENSZ, hanem egyéb nemzetközi szervezetek, többek között az Európai Unió és az Európa Tanács tevékenységét is áthatja. 89 E/RES/2/11 ECOSOC Resolution 11(II) of 21 June 1946. establishing the Commission on the Status of Women 90 Elsı feladatai egyikeként felmérést készített a nık helyzetérıl, és négy olyan területet azonosított, melyekre, mivel itt különösen súlyos a diszkrimináció, nagy hangsúlyt kívánt fektetni tevékenysége során: a nık politikai jogai és azok gyakorlásának lehetısége; a nık (mint egyének és mint egy család tagjai) törvény által biztosított jogai; a lányok és nık oktatásban és képzésben való részvétele, beleérve a szakképzést; munkavállalás. Pietilä, Hilkka - Vickers, Jeanne: The UN System in the vanguard of advancement of women, development and peace in: Alger, Chadvick F. (Ed.): The Future of the United Nations: Potential for the Twenty-first Century. United Nations University Press, 1998. 249.o. 91 Pietilä i.m. 15.o. 92 Convention on the Political Rights of Women (1952), kihirdette az 1955. évi 15. tvr. 93 Convention on the Nationality of Married Women (1957), kihirdette az 1960. évi 2. tvr.
32
házasságkötések anyakönyvezésérıl szóló Egyezmény,94 mely az elsı lépés volt a nık családjogi és magánjogi helyzetének rendezése terén; -
az emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának elnyomása tárgyában kelt Egyezmény,95 melyrıl, mivel az értekezés szempontjából kiemelt fontosságú, az alábbiakban részletesebben szólok. A New York-i Egyezmény célja a prostitúcióra kényszerítés és leánykereskedelem elleni
fellépés jegyében korábban született instrumentumok tartalmának szintetizálása, s egyben új ideológia felmutatása volt. A prostitúciót és az e célt szolgáló emberkereskedelmet az emberi méltósággal összeegyeztethetetlennek, a prostituáltat pedig áldozatnak tekinti.96 Tiltja a prostitúció kizsákmányolását, infrastruktúrájának kiépítését, fenntartását (pl. bordély); elıírja, hogy büntetendıvé kell nyilvánítani a prostitúciót elısegítı és azt kihasználó magatartásokat még akkor is, ha azok a prostituált beleegyezésével történnek; valamint tiltja a prostituáltak speciális nyilvántartásba vételét, igazolvánnyal való ellátását illetve azt, hogy különleges ellenırzési vagy bejelentési elıírásokat alkalmazzanak velük szemben. Az Egyezmény a prostitúció okainak felszámolásáról nem rendelkezett, valamint nem volt hatékony kontrollmechanizmusa sem. A megalkotása óta eltelt évtizedek alatt a prostitúció jellege is alapvetıen megváltozott.97 Nem csoda hát, hogy kudarcot vallott a probléma megszüntetése, vagy akár csökkentése terén is,98 és számos kritika érte. A kérdéskör idırıl idıre felbukkant késıbb létrehozott egyezményekben is. Ebben az idıszakban az ENSZ szakosított szervei is számos dokumentum elfogadásával járultak hozzá saját területükön a nıi jogok deklarálásához.99 Az 1950-es évektıl a CSW figyelme a nık és gyermeklányok számára ártalmas hagyományos gyakorlatok felé fordult. Bár ebben az idıszakban már az ECOSOC és a Közgyőlés is adtak ki határozatot, melyben sürgették a részes államokat, hogy hozzanak 94
Convention on Consent to Marriage, Minimum Age of Marriage, and Registration of Marriages (1962) kihirdette az 1976. évi 7. tvr. 95 Convention for the Suppression of Traffic in Persons and the Exploitation of the Prostitution of Others (1950) kihirdette az 1955. évi 34. tvr. 96 Az egyezmény 16. cikke kifejezetten a prostitúció áldozatait említi (az eredeti szövegben „victims of prostitution”). 97 Weller Mónika: A nık jogai a nemzetközi emberi jogi szabályozásban, in: Fehér Lenke-Forrai Judit (szerk.): Prostitúció, prostitúcióra kényszerítés, emberkereskedelem, Szociális és Családügyi Minisztérium, Nıképviseleti Titkárság, Budapest, 1999. 39.o.; Fehér Lenke: Prostitúció és emberkereskedelem In: Fehér Lenke-Forrai Judit (szerk.): Prostitúció, prostitúcióra kényszerítés, emberkereskedelem. Szociális és Családügyi Minisztérium, Nıképviseleti Titkárság, Budapest, 1999. 124-125.o 98 Pietilä-Vickers i.m. 250.o. 99 A legjelentısebbek közé tartozik az ILO a férfi és a nıi munkaerınek egyenlı értékő munka esetén járó egyenlı díjazásáról szóló 100. egyezménye (Convention Concerning Equal Remuneration for Men and Women Workers for Work of Equal Value (1951) kihirdette a 2000. évi LVII. tv.); vagy az UNESCO az oktatásban alkalmazott megkülönböztetés elleni küzdelemrıl szóló egyezménye (International Convention Against Discrimination in Education (1960) kihirdette az 1964. évi 11. tvr.) Pietilä i.m. 27.o.
33
intézkedéseket az olyan gyakorlatok felszámolása érdekében, melyek sértik a nık emberi jogait és testi integritását, a kérdés érzékeny terület maradt, és csak a 80-as évek közepétıl ismerték el, hogy az olyan szokások, mint pl. a nıi nemi szerv megcsonkítása, a nık elleni erıszak egyik formájának tekinthetık.100 2.2. A nık fejlıdésben játszott szerepének elismerése és támogatása A nıi jogok fejlıdési folyamatának második szakaszában, az 1960-as években az összegyőjtött adatok alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a nıket aránytalanul nagy mértékben érinti a szegénység. Így a CSW tevékenységének középpontjába olyan kérdések kerültek, mint a nık szükségletei a vidék fejlıdése, a mezıgazdasági munka, a tudományos és technológiai fejlıdés, valamint a családtervezés területén, különös tekintettel a fejlıdı országokra.101 1967-ben a Közgyőlés kiadta a nıkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés felszámolásáról szóló Nyilatkozatát.102 A dokumentum – összefoglalva az eddigi eredményeket – 11 cikkben deklarálta, hogy a nıket és a férfiakat mind a politikai, mind a polgári jogok tekintetében egyenlı jogok illetik meg, és a tagállamoknak mindent meg kell tenniük az ezzel ellentétes jogszabályi rendelkezések megváltoztatása, illetıleg a nıkkel szembeni diszkriminációt megvalósító szokások, gyakorlatok felszámolása érdekében. Elítélte a nıkereskedelmet és a prostitúció kihasználását is. A nyilatkozatban foglaltak – kötelezı erı hiányában – a gyakorlatban csekély hatással bírtak. A késıbb megalkotott hasonló elnevezéső egyezmény elızményeként azonban a nık egyenlıségének jogi megalapozása szempontjából mégis fontos lépésnek tekinthetı.103 A ’70-es évekre a fejlıdı országok aránya az ENSZ tagállamainak körében mind nagyobbá vált, és elıtérbe került a fejlesztés kérdése. A népességnövekedés és az élelmezés problémái felhívták a figyelmet arra, hogy a nık szerepe ezek megoldásában megkerülhetetlen.104 1972-ben a Közgyőlés 1975-öt a Nık Évévé nyilvánította, majd döntés született arról, hogy szintén 1975-ben Mexikóvárosban megrendezik a Nık Évének Világkonferenciáját. 1974-ben került sor két nagy jelentıségő kérdés, a népesség és az élelmezés kapcsán egy-egy konferencia megrendezésére Bukarestben (World Population Conference, 1974) illetve Rómában (World Food Conference, 1974), melyeken nıi nézıpontok is érvényesülhettek a 100
Short History… 6.o. Uo. 7.o. 102 Declaration on the Elimination of Discrimination Against Women, A/Res/2263 (XXII) (7 November 1967) 103 Short History… 8.o. 104 Pietilä i.m. 37.o. 101
34
problémák megvitatása kapcsán, ami a ’70-es években megrendezett konferenciák nagy részére nem volt jellemzı.105 2.3 A Nık Évtizede Az 1975-ös Elsı Nıi Világkonferencia záródokumentuma az eljövendı idıszakra elıirányozta a nık helyzetének javítását valamennyi országban, az élet minden területén. Az 1976-85-ig terjedı idıszakot a Nık Évtizedévé nyilvánították, témájául az EgyenlıségFejlıdés-Béke fogalomtriászt választották, és megalkották az erre az idıszakra vonatkozó cselekvési tervet is.106 Mindkét dokumentum konkrét intézkedéseket követelt meg a tagállamoktól és a nemzetközi szervezetektıl is, ennek következtében kerülhetett sor több releváns intézmény, ajánlás és egyezmény létrejöttére. Ezek egyike a Nemzetközi Kutató és Oktató Intézet a Nık Elırehaladásáért (International Research and Training Institute for the Advancement of Women, INSTRAW). Ez egy autonóm szervezet volt, melynek célja a tagállamokkal, civil szervezetekkel és az ENSZ szerveivel együttmőködve a nık helyzetének javítása kutatások, képzések, valamint információk győjtése és terjesztése útján. Olyan témakörökkel foglalkozott, mint például a nık és a fenntartható fejlıdés, a nemekre vonatkozó statisztika és mutatószámok politikai használata, vagy a nık elleni erıszak.107 Az ENSZ Nıügyi Fejlesztési Alapja (United Nations Development Fund for Women, UNIFEM) szintén a Nık Évéhez és az Elsı Nıi Világkonferenciához köthetı. Eredetileg a Gazdasági és Szociális Tanács hozta létre, mint a Nık Évének finanszírozására szolgáló alapot. 1976-ban mőködését meghosszabbították a Nık Évtizedének idıtartamára.108 1985ben autonóm testületté vált, immár UNIFEM néven. A nık politikai és gazdasági felemelkedését elısegítı innovatív programok és stratégiák anyagi támogatásában játszott szerepet, elsısorban fejlıdı országokban. Tevékenységi területei közé tartozott a nık mint vállalkozók és termelık gazdasági kapacitásainak megerısítése; olyan kormányzat és vezetés létrehozása, mely a nık részvételét növeli a döntéshozatalban; a nık emberi jogainak elımozdítása a nık elleni erıszak megszüntetése céljából.109 Ugyanebben az idıszakban alkották meg a „Nıi Jogok Egyezményét”, a nıkkel szemben 105
Uo. 41.o. Uo. 43.o. 107 Gömbös Ervin (szerk.): Alapvetı tények az ENSZ-rıl, Magyar ENSZ Társaság, Budapest, 2000. 62. o, 193194.o. 108 Voluntary Fund for the United Nations Decade for Women, A/RES/31/133 (16 December 1976) 109 Gömbös (2000) 61.o., 193.o. 106
35
alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöbölésérıl szóló (CEDAW) Egyezményt.110
A CEDAW Egyezmény Az Egyezmény preambulumában utal arra, hogy az ENSZ Alapokmánya és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata megerısíti, hogy a férfiak és nık egyenlı jogokkal rendelkeznek, amelyeket biztosítanak számukra az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi egyezmények is. Ennek ellenére a gyakorlatban még mindig létezik a nıkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés, s e dokumentum ennek felszámolása érdekében jött létre. Az Egyezmény 1. része (1-6. cikk) tartalmazza a nıkkel szembeni diszkrimináció fogalmát,111és az államoknak az ennek kiküszöbölésével kapcsolatos kötelezettségeit. Ezek egyrészt jogalkotási kötelezettséget jelentenek a nık jogainak védelmét illetıen, másrészt a társadalmi és kulturális viselkedés olyan irányú befolyásolását, mely annak irányába hat, hogy megszőnjön minden olyan elıítélet és gyakorlat, mely valamelyik nem alsóbb- vagy felsıbbrendőségével, illetve a hagyományos férfi és nıi szerepfelfogással függ össze. A diszkrimináció tilalma nem csak az állami szervekre vonatkozik; a részes államnak bármely személlyel, szervezettel vagy vállalattal szemben is fel kell lépnie. Az egyenlıség megvalósítását célzó átmeneti intézkedések, illetve az anyaság védelmével kapcsolatos különleges intézkedések azonban nem tekinthetık megkülönböztetı jellegőnek. Az értekezés szempontjából fontos kiemelni, hogy a 6. cikk a nıkereskedelem és a nıi prostitúció kizsákmányolása visszaszorításának kötelezettségét tartalmazza. A 2. rész a nık politikai jogaival foglalkozik (7-9-cikk); itt visszaköszönnek a nık politikai jogairól szóló 1952-es, valamint a férjezett nık állampolgárságáról szóló 1957-es egyezmény rendelkezései. A 3. részben (10-14. cikk) találhatóak az oktatással, a foglalkoztatással, egészségügyi ellátással kapcsolatos jogokkal összefüggı elıírások. Az oktatás kapcsán nemcsak az azonos tananyag és az azonos tanulási lehetıségek biztosítását teszi az Egyezmény az államok feladatává, hanem az oktatott tananyag felülvizsgálatát is a nemi szerepekkel kapcsolatban hagyományosan kialakult, megmerevedett elképzelések kiküszöbölése érdekében. 110
Convention on the Elimination of All Forms of Discrimination against Women New York, 18 December 1979, A/RES/34/180; kihirdette az 1982. évi 10. tvr. 111 „…a nemi hovatartozás miatti minden olyan megkülönböztetést, kizárást vagy korlátozást jelent, amelynek az a hatása vagy célja, hogy csorbítsa vagy megsemmisítse a politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális, polgári vagy bármely más területen fennálló emberi jogoknak és alapvetı szabadságjogoknak elismerését és megvalósítását a férfiak és a nık közötti egyenlıség alapján, nık által való gyakorlatát, függetlenül családi állapotuktól.”
36
A 4. rész (15-16. cikk) a polgári jogokkal kapcsolatos; a törvény elıtti egyenlıség, a jogképesség, a szerzıdéskötés és a szabad mozgás, lakóhely szabad megválasztása, a házassággal és a családdal kapcsolatos jogokban való egyelıség biztosítását kívánja meg az államoktól. Az 5. rész (17-22. cikk) a nıkkel szemben alkalmazott megkülönböztetések kiküszöbölésének kérdéseivel foglalkozó Bizottság (CEDAW Bizottság) létrehozásával és mőködésével kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazza. A 18. cikk alapján az államoknak négyévente jelentést kell készíteniük a CEDAW Bizottság számára a meghozott jogszabályokról és megtett intézkedésekrıl, illetve azokról a körülményekrıl, melyek ezeknek esetleges akadályát jelentik. A 6. rész az Egyezmény alkalmazásával, a ratifikációval és a hatályba lépéssel kapcsolatos szabályokat tartalmazza. A CEDAW Bizottság az Egyezmény 17. cikke alapján jött létre. 23 tagból áll, akiket a Részes Államok jelölnek, de nem államuk képviselıiként látják el feladataikat. Megbízatásuk négy évre szól. A Bizottságot az Egyezmény hatályba lépését követıen, 1982-ben állították fel. A Bizottság feladata az Egyezményben foglaltak megvalósulásának vizsgálata az államok által négyévenként benyújtott országjelentések alapján. A CEDAW Bizottságnak az Egyezmény 21. cikke alapján lehetısége van a Közgyőléshez benyújtott éves jelentései keretében javaslatokat és általános ajánlásokat tenni. Napjainkig harminchárom általános ajánlást tett, melyek eleinte rövidek voltak, késıbb viszont egyre hosszabbak, részletesebbek lettek. Céljuk az Egyezményben foglaltak értelmezése, és ezáltal a részes államok jogalkotásának, jogalkalmazásának elısegítése. Ezek az ajánlások kötelezı jellegőek, mivel az Egyezmény autentikus interpretációinak számítanak.112 A Bizottság bizonyos szempontból az Egyezmény kibıvítésére is felhasználta az ajánlástételi lehetıségét. A 12. (1989-es) és a 19. (1992-es) ajánlás például a nık elleni erıszakkal foglalkozik, holott az Egyezmény explicit módon errıl a kérdésrıl nem rendelkezik (kivéve a nıkereskedelemmel és prostitúcióval kapcsolatos 6. cikket). A Bizottság azonban úgy ítélte meg, hogy „a nemi alapon elkövetett erıszak, minthogy korlátozza, vagy egyenesen megakadályozza a nıket abban, hogy éljenek az általános nemzetközi jog és az emberi
jogi
egyezmények
által
biztosított
112
emberi
jogaikkal
és
alapvetı
Morvai Krisztina: A nık elleni családon belüli erıszakkal szembeni állami fellépés eszközei – a legfontosabb ENSZ dokumentumok tükrében, in: Gellér Balázs (szerk.): Györgyi Kálmán ünnepi kötet, KJK. Budapest. 2004. 433.o.
37
szabadságjogaikkal”,113 az Egyezmény 1. cikke alapján diszkriminációnak minısül. A nemi alapon elkövetett erıszakot úgy definiálják, mint „azt az erıszakot, amelyet azért követnek el valaki ellen, mert nı, illetve, amely aránytalan mértékben sújt nıket”.114 A 19. általános ajánlásban részletesen megvizsgálják, hogy a nık elleni erıszakkal szembeni fellépés hiánya az Egyezmény mely cikkeibe ütközik. (Például a családon belüli erıszak, a kényszerházasság, a nıi körülmetélés a tradicionális nıi-férfi szerepek, a nemek alá-fölérendeltségi viszonya által igazolt – amelynek fennmaradása ellen 2., 5., 10. cikk értelmében fel kell lépniük az államoknak; a munkahelyi szexuális zaklatás sérti a 11. cikkben elıírt foglalkoztatási egyenlıséget.)115 Ahogy korábban említettem, a tagállamok egyezménnyel kapcsolatban kifejtett tevékenységét a négyévenként benyújtandó országjelentések segítségével értékeli a CEDAW Bizottság; véleményt alakít ki a nık helyzetérıl az adott országban, és ajánlásokat is megfogalmaz, melyek
iránymutatásul szolgálnak az állam jövıbeni tevékenysége
szempontjából. Az egyezmény egyéni panaszok benyújtására nem adott lehetıséget. Ezt a hiányosságot a 2001. március 22-én lépett hatályba Kiegészítı Jegyzıkönyv orvosolta,116mely lehetıvé teszi egyének, egyének csoportja, illetve a nevükben eljáró más személyek számára, hogy beadvánnyal fordulhassanak a Bizottsághoz, amennyiben úgy vélik, hogy az államuk nem tett eleget az Egyezményben foglalt kötelezettségeinek, és ezzel jogaikat megsértette. A Bizottság a beadvány és az állam által szolgáltatott információk vizsgálata után véleményét és ajánlásait megküldi az érintetteknek. Az államnak hat hónapon belül írásos nyilatkozatot kell tennie az üggyel kapcsolatban. Magyarország ellen eddig két alkalommal adtak be ilyen egyéni panaszt, a Bizottság mindkét esetben megállapította az Egyezmény megsértését.117 Az egyik eset részletesebb ismertetésére a partnerbántalmazásról szóló 8. fejezetben fog sor kerülni. A Nık Évtizede elsı öt évi eredményeinek áttekintése és a hátralévı idıszak feladatainak megfogalmazása volt a célja az 1980-ban Koppenhágában megrendezett Második Nıi Világkonferenciának. A konferencia záródokumentuma már kitért a bántalmazott nık és a családon belüli erıszak a kérdéskörére, és mind az ENSZ szerveit, mind a tagállamokat 113
A 19. sz. általános ajánlás 1. pontja. Betlen Anna (szerk.): Nık joga – ENSZ-egyezmény a nıkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának kiküszöbölésérıl. ÖnKorPress Kft., Budapest, 2003. 28.o. 114 A 19. sz. általános ajánlás 6. pontja, uo. 28.o. 115 Uo. 23.o., 28-32.o. 116 Optional Protocol to the Convention on the Elimination of All Forms of Discrimination against Women, A/RES/54/4; Magyarországon kihirdette a 2001. évi LX. tv. 117 CEDAW/C/36/D/2/2003 – T. A. panaszos partnerbántalmazással kapcsolatos ügyében; CEDAW/C/36/D/4/2004 – S.A. panaszos informált beleegyezés nélküli sterilizációja ügyében.
38
felszólította a probléma tanulmányozására és megfelelı intézkedések megtételére a megelızés és az áldozatok védelme érdekében.118 A következı Nık Világkonferenciáját ismét öt év elteltével, 1985-ben, Nairobiban tartották, ahol az évtized folyamán szerzett tapasztalatok, elért eredmények és felmerült akadályok felmérésére és értékelésére került sor. Megállapították, hogy bár a Mexikóban meghatározott célok elérése nem sikerült, mégis számos fontos eredménnyel járt ez az idıszak. Lehetıség nyílt a nık helyzetének minden addiginál alaposabb megismerésére, és fény derült a nemi bontású nemzeti és nemzetközi statisztikák hiányára. A másik nagy eredmény az volt, hogy a nıkre immár nem mint a fejlıdés elısegítésének „eszközeire”, hanem egyre inkább mint annak tevékeny elımozdítóira és haszonélvezıire kezdtek tekinteni. A Nairobi Elıremutató Stratégiák a Nık Elırehaladásáért elnevezéső záródokumentum az eredmények összegzésén túl új stratégiákat is megfogalmazott a Nık Évtizedére kitőzött célok jövıbeli megvalósítása érdekében.119 A dokumentum120 a „különleges jelentıségő kérdések” között tárgyalta a bántalmazott nık (a nık elleni erıszak), valamint az emberkereskedelem és a nem önkéntes prostitúció nıi áldozatainak kérdését (egy külön pontban ugyan, de megemlíti a prostitúció, valamint a nık kihasználása és a nık elleni erıszak összekapcsolódását is). Kinyilvánította, hogy „a nemhez tartozással összefüggı erıszak növekszik, és a Kormányoknak prioritásként kell kiállniuk a nık méltósága mellett”.121Konkrét intézkedések sürgetése mellett122 felhívta a figyelmet a nık társadalmi alávetettsége és a nık elleni erıszak közti kapcsolatra, és leszögezte, hogy az okok feltárása mellett összehangolt stratégiára és jogszabályalkotásra van szükség. 2.4 „Az egyenlıség, fejlıdés és béke felé” 1990-ben nem került sor újabb Nıi Világkonferencia megrendezésére, de a Harmadik és Negyedik Konferencia között eltelt évtized sem múlt el eseménytelenül a nıi jogok fejlesztése
118
Report of the World Conference of the United Nations Decade for Women: Equality, Development and Peace, A/Conf./94/35 (19 September 1980), 67-68.o. 119 Pietilä i.m. 44-45.o. 120 Nairobi Forward-looking Strategies for the Advancement of Women A/CONF.116/28/Rev1. 26 July 1985 121 Morvai: A nık elleni… 419.o. 122 Széleskörő támogatás jogszabályok, az állami szervek megfelelı mőködése, a megelızés érdekében tett intézkedések valamint intézményes segítségnyújtás útján. A/CONF.116/28/Rev1 258. pont
39
szempontjából. 1993-ban tartották ugyanis a Bécsi Emberi Jogi Konferenciát, melynek Zárónyilatkozata és Cselekvési Terve kinyilvánította, hogy a nık és leánygyermekek jogai az univerzális emberi jogok elidegeníthetetlen, szerves és oszthatatlan részét képezik, és az élet minden területén való mind nemzeti, mind regionális, mind nemzetközi szintő részvételük elısegítése, valamint a nemi alapú diszkrimináció leküzdése a nemzetközi közösség elsıdleges céljai közé tartozik. Azt is kimondták, hogy a nemi alapú erıszak bármely formája összeegyeztethetetlen az emberi méltósággal, és megszüntetésén minden eszközzel munkálkodni kell.123 Annak elismerése, hogy a nık elleni erıszak a nık emberi jogainak megsértése, fordulópontot jelentett az erıszakkal szembeni fellépés és az áldozatok szükségleteinek figyelembevétele terén. Olyan normák és minimumkövetelmények kialakításához vezetett, melyek megállapítják az államok felelısségét az erıszak fennmaradásához vezetı körülmények fenntartásáért, és felhívják ıket a probléma kezeléséhez szükséges lépések megtételére. Az emberi jogi nézıpont egyfelıl hatékonyan biztosított cselekvési keretet az államok számára, másfelıl a kérdést a nık társadalmi és gazdasági egyenlıtlenségének kontextusába helyezte, kapcsolatba hozva azt a nık helyzetét befolyásoló diszkrimináció egyéb formáival. A nemzetközi szervezetek és a civil szervezetek számára pedig lehetıvé tette, hogy az emberi jogvédelmi mechanizmusok segítségével léphessenek fel a megfelelı intézkedések kikényszerítése érdekében.124 A nézıpontváltás eredményeként kerülhetett sor a nık elleni erıszak problémájával foglalkozó különleges jelentéstevı tisztségének létrehozására (Special Rapporteur on violence against women),125 valamint a Nık Elleni Erıszak Megszüntetésérıl Szóló Nyilatkozat elfogadására. A Nyilatkozat126 1. és 2. cikke a „nık elleni erıszak” fogalmát a következıképpen határozta meg: 123
Vienna Declaration and Programme of Action A/CONF.157/23 (12 July 1993), par. 18. Johnson, Holly – Ollus, Natalia – Nevala, Sami: Violence against Women. An International Perspective. Springer Science+Business Media, LLC, New York, 2008. 4.o. 125 A tisztséget az Emberi Jogok Bizottsága 1994/45. sz. határozatával hozta létre. Feladatai közé tartozik a nık elleni erıszakkal kapcsolatos információk győjtése; a nık elleni erıszak és annak okai felszámolásával, következményei enyhítésével kapcsolatos intézkedésekre való javaslattétel; együttmőködés az ENSZ egyéb emberi jogi szerveivel a nık jogainak integrálása és a gender-szemlélet érvényesítése érdekében, valamint a CSW-vel annak munkájában. Tevékenysége ellátása során továbbítja az államok részére a nık elleni erıszakot megvalósító esetekre vonatkozó sürgıs folyamodványokat és beadványokat; tényfeltáró országlátogatásokat végez (country visits); évente tematikus jelentéseket nyújt be az Emberi Jogi Bizottsághoz, majd 2009 óta a CSW-hez. ld: Special Rapporteur on violence against women, its causes and consequences http://www.ohchr.org/EN/Issues/Women/SRWomen/Pages/SRWomenIndex.aspx (m.i. 2015.08.10.) 126 Declaration on the Elimination of Violence against Women 124
40
Bármely olyan, a nıket nemük miatt érı erıszakos magatartás, mely fizikai, szexuális vagy pszichés sérelmet, szenvedést okoz vagy okozhat, beleértve az ilyen cselekménnyel való fenyegetést, a kényszerítést és a szabadságtól való önkényes megfosztást, akár a közéletben, akár a magánszférában kerül rá sor. (1. cikk) Nık elleni erıszak alatt (a teljeskörőség igénye nélkül) az alábbiakat értjük: -
a családon belül megvalósuló fizikai, szexuális és lelki erıszak (beleértve a bántalmazást, a lánygyermekkel való szexuális visszaélést, a hozományhoz kapcsolódó erıszakot, a házasságon belüli nemi erıszakot, a nıi nemi szerv csonkítását és egyéb ártalmas hagyományos gyakorlatot, a nem-házastársi erıszakot, valamint a kizsákmányolással összefüggı erıszakot)
-
a tágabb közösségben megvalósuló fizikai, szexuális és lelki erıszak (beleértve a nemi erıszakot, a szexuális visszaélést, a munkahelyen, oktatási intézményekben és egyéb helyeken megvalósuló szexuális zaklatást és megfélemlítést, a nıkereskedelmet és a prostitúcióra kényszerítést)
-
az állam által elkövetett vagy elnézett fizikai, szexuális és lelki erıszak, bárhol is valósuljon meg. (2. cikk)
Az államoknak jogalkotási kötelezettséget írt elı a nık elleni erıszak megelızése, felderítése, megbüntetése és az áldozatok sérelmeinek jóvátétele, illetve a megelızés érdekében. Felszólította az államokat, hogy tegyenek intézkedéseket az áldozatok biztonsága, fizikai és pszichés rehabilitációja és a másodlagos viktimizáció megelızése céljából, és ezekre a feladatokra megfelelı forrásokat is különítsenek el. Emellett elıírta, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket – elsısorban az oktatás terén – a nıkkel és férfiakkal kapcsolatos társadalmi és kulturális magatartásminták módosítása, az egyik nem felsıbbrendőségén és a sztereotipikus nemi szerepeken alapuló szokások és gyakorlatok felszámolása terén. Végezzenek adatgyőjtést, valamint szolgáltassanak adatokat az emberi jogi szervezetek számára. Ismerjék el a nımozgalom és a civil szervezetek szerepét a nık elleni erıszakkal szembeni fellépés terén; segítsék munkájukat és mőködjenek együtt velük. A Pekingben, 1995-ben megrendezett Nık Negyedik Világkonferenciája a gender-szemlélet megjelenésével járult hozzá a nıi jogok fejlıdéséhez. Ahogy az elızı fejezetben láthattuk, a „gender” kifejezés a férfiak és nık biológiai és fizikai jellemzıinek tulajdonított, valójában társadalmilag kialakult szerepeire utal. A gender-szemlélet annyit tesz, hogy az egyenlıség elérése nem tekinthetı pusztán technikai és statisztikai kérdésnek, hanem annak megértését igényli, hogy a férfiak és nık véleménye, értékei, tapasztalatai sok tekintetben eltérıek, és 41
éppen ezért szükséges mind a férfiak, mind a nık véleményének meghallgatása és figyelembe vétele a társadalmi, gazdasági és politikai döntések elıkészítése, meghozatala és alkalmazása során.127 A Pekingi Nıi Világkonferencián elfogadott Cselekvési Terv 12 kiemelten kezelt területtel kapcsolatban fogalmazott meg stratégiai célokat, valamint javaslatokat ezek megvalósítására. Ezek a kiemelt területek a következık: nık és a szegénység; oktatás és a nık (tovább)képzése; nık és egészség; nık elleni erıszak; nık fegyveres konfliktusokban; nık és a gazdaság; nık a hatalomban és a döntéshozatalban; intézményi mechanizmusok a nık helyzetének javításáért; nık emberi jogai; nık és a média; nık és a környezet; leánygyermek.128 A Cselekvési Terv a társadalmi, politikai és gazdasági élet minden területén a nık és férfiak kiegyensúlyozott részvételét, az 50-50%-os arány elérését célozta meg (kiemelve a döntéshozatali folyamatokban való részvételt és a hatalomhoz való hozzáférést); e cél elérését a nık teljes bevonásával és olyan programokon keresztül kívánva megvalósítani, melyek elısegítik a nık képességekkel való felruházását (empowerment).129 A nık elleni erıszak kapcsán rögzítette, hogy a nık és lányok minden társadalomban ki vannak téve kisebb-nagyobb mértékő erıszaknak, jövedelemtıl, társadalmi helyzettıl és kultúrától függetlenül.130A nık elleni erıszak a nemek közt történetileg kialakult egyenlıtlen hatalmi viszonyok megnyilvánulása, mely a férfiak nık fölötti dominanciájához és nıkkel szembeni diszkriminációjához, valamint teljes kibontakozásuk megakadályozásához vezet; a jelenség strukturális jellegő, a társadalomba beágyazott.131 Fogalmát a Nyilatkozatban foglaltakra alapozta, kiegészítve azt két további esetkörrel: a nık emberi jogainak súlyos megsértésével fegyveres konfliktusok idején,132illetıleg a reproduktív jogok korlátozásával, a lánygyermekek szisztematikus megölésével és a születendı gyermek nemének megválasztásával.133 A stratégiai célkitőzései részben szintén megegyeztek a Nyilatkozatban foglaltakkal. Új elemként jelent meg, hogy a nık elleni erıszakkal kapcsolatos intézkedések terén is
127
Pietilä i.m. 76-77.o. Beijing Declaration and Platform for Action, A/CONF.177/20 (17 October 1995) 129 Palasik Mária: A nıi egyenjogúság szabályozása Magyarországon a 20. század második felében, In: Palasik Mária (szerk.): A nı és a politikum. A nık politikai szerepvállalása Magyarországon. Napvilág Kiadó, Budapest, 2007. 90.o. 130 Beijing Platform for Action par. 112. 131 Uo. par. 118. 132 Különösen: emberölés, szisztematikus nemi erıszak, szexuális rabszolgaság, kényszerterhesség (par. 114.) 133 A rendelkezés reproduktív jogok körében nevesíti a kényszer-sterilizációt, kényszer-abortuszt és kényszerfogamzásgátlást. (par. 115.) 128
42
megkívánta a gender-szemlélet alkalmazását; a témakörrel kapcsolatban az ismeretek bıvítését és figyelemfelhívó kampányok szervezését írta elı, és a média e területen fennálló felelısségének elismerését (mind az erıszak, mind a nemek sztereotipikus ábrázolása, mind pedig a témakörrel kapcsolatos ismeretek terjesztése terén). Felszólított a nık elleni erıszak okainak
és
következményeinek,
valamint
a
megelızésére
szolgáló
intézkedések
hatékonyságának vizsgálatára. A nıkereskedelemmel és prostitúcióval szembeni fellépés terén elvárt intézkedéseket külön kiemelve nevesítette. 2.5 A nık elırehaladásának megszilárdítása – a „gender mainstreaming” E korszakban kezdıdött el a Pekingi Cselekvési Tervben foglaltak megvalósítása, melynek monitorozásában a CSW kulcsszerepet kapott.134 1997-ben Kofi Annan fıtitkár létrehozta a Nemek Egyenlıségével Foglalkozó Különleges Tanácsadó tisztségét és annak hivatalát is.135 Szintén 1997-ben az Egyesült Nemzetek Szervezete elkötelezte magát amellett, hogy tevékenysége során érvényesíti a gender mainstreaming szemléletet. Az ECOSOC témában elfogadott következtetései136 a gender mainstreaming fogalmát a következıképpen határozták meg: „olyan folyamat, melynek során minden területen és minden szinten bármely tervezett fellépés
(pl.
jogalkotás,
szakpolitikák,
programok)
férfiakat
és
nıket
érintı
következményeinek értékelésére sor kerül. Olyan stratégia, mely a nık és férfiak szempontjait és tapasztalatait minden politikai, gazdasági és szociális területet érintı valamennyi szakpolitika és program tervezésének, végrehajtásának, ellenırzésének és értékelésének elválaszthatatlan részévé teszi, hogy a nık és a férfiak egyformán részesüljenek annak elınyeibıl, és az egyenlıtlenség ne maradjon fenn. Végsı célja a nemi egyenlıség elérése.”137 Ez a megközelítés, ahogy a késıbbiekben láthatjuk, a 20. század végétıl nem csak az ENSZ, hanem az Európai Unió és az Európa Tanács tevékenységét is áthatotta. A dokumentum részletesen rendelkezett az ENSZ különbözı egységeinek a szemlélet érvényesítése érdekében megteendı intézkedéseirıl, és elıírta a speciálisan a nık jogainak elımozdításával foglalkozó intézményeknek (UNIFEM, INSTRAW, DAW138) hogy 134
Short History… 16.o. Office of Special Adviser on Gender Issues and Advancement of Women (OSAGI); feladata a Pekingi cselekvési Terv, majd a Milleniumi Célkitőzések és a Peking +5 Záródokumentumban foglaltak végrehajtásának elısegítése; tanácsok és segítség nyújtása a Fıtitkárnak és a Titkárságnak a nemi egyenlıséggel kapcsolatos kérdésekben; az ENSZ tevékenysége során a nemi szempontok megjelenésének monitorozása, érvényesítése és ezzel kapcsolatban tanácsadás. http://www.un.org/womenwatch/osagi/aboutosagi.htm (m.i. 2015.08.06.) 136 ECOSOC Agreed Conclusions, 1997/2, A/52/3 Rev.1 23-31.o. 137 Uo. 24.o. 138 A nık elırehaladásával foglalkozó osztály, Division the Advancement of Women. 1946-ban hozták létre, 135
43
támogassák a többi szervezeti egységet, és osszák meg velük a témát érintı tapasztalataikat.139 A Nemzetközi Büntetıbíróság 1998-as Statútuma az emberiesség elleni bőncselekmények körében kodifikálta a polgári lakosság elleni széleskörő vagy módszeres támadás részeként elkövetett nemi erıszakot, nemi rabszolgaságban tartást, prostitúcióra kényszerítést, kényszerterhességet, kényszer-sterilizációt és a szexuális erıszak egyéb, hasonlóan súlyos formáit.140 A Pekingi Cselekvési Tervben foglaltak megvalósításának áttekintése és értékelése céljából nem hívtak össze újabb világkonferenciát, hanem 2000. június 5-9-ig, az ENSZ Közgyőlésének 23. rendkívüli ülésén került rá sor, mely a „Nık 2000: nemek egyenlısége, fejlesztés és béke a 21. századra” címet kapta (más néven: Peking+5). A Közgyőlés kimondta, hogy mivel teljes mértékben nem sikerült elérni a Pekingi Konferencia záródokumentumában megfogalmazott célokat, az ENSZ a következı öt évben is erre törekszik,141 és további intézkedéseket is megfogalmaztak ennek érdekében.142 Döntés született arról is, hogy a tízéves évfordulón ismételten felülvizsgálják a folyamatot. Nevesítették a nık elleni erıszak további formáit: a becsület védelmében elkövetett bőncselekményeket, az özvegyek és ıslakos nık elleni erıszakot, a nık ellen rasszista indítékból elkövetett erıszakot, a kényszerés korai házasságot, és kimondták, hogy az, ha az állam nem nyújt segítséget az áldozatoknak, az az emberi jogok megsértése.143 Ezt követıen öt évenként került sor a Cselekvési Tervben és a Peking+5 záródokumentumában kitőzött célok megvalósulásának felülvizsgálatára, értékelésére, és szükség esetén új célok kitőzésére. A következı alkalomra 2005. február 28. és március 11. között, a Nık Helyzetével foglalkozó Bizottság (CSW) 49. ülésén került sor („Peking+10”), majd 2010. március 1-12. között a CSW 54. ülésén (Peking+15), végül pedig 2015. március 9-20. között, a CSW 59. ülésén (Peking+20).144
feladatköre és a szervezetben elfoglalt helye többször változott; 1996-2010-ig az ECOSOC funkcionális bizottságaként mőködött. 1946 óta segíti a CSW, és annak megalakulása, 1982. óta a CEDAW Bizottság tevékenységét. http://www.un.org/womenwatch/daw/daw/history.html (m.i. 2015.08.06.) 139 Pietilä i.m. 79-80.o. 140 Sántha Ferenc: A Nemzetközi Büntetıbíróság joghatóságába tartozó nemzetközi bőncselekmények vázlata. In: Bragyova András (szerk.): Tanulmányok a bőnügyi tudományok körébıl. Gazdász-Elasztik Kft., 2013, Miskolc, 184.o. 141 General Assembly Political Declaration A/RES/S-23/2 (10 June 2000) 142 Further actions and initiatives to implement the Beijing Declaration and Platform for Action (Outcome Document) A/RES/S-23/3 (10 June 2000) 143 Johnson et al. i.m. 7.o. 144 Beijing+10: http://www.un.org/womenwatch/daw/Review/english/49sess.htm; Beijing+15: http://www.un.org/womenwatch/daw/beijing15/index.html; Beijing+20: http://www.unwomen.org/en/csw/csw59-2015 (m.i.2015.08.16.)
44
A 2000. évi Milleniumi csúcson elfogadott Millenniumi fejlesztési célok145 között nem szerepel kiemelten a nık elleni erıszak kérdése, de a benne foglaltak elérése csökkentheti a nemi alapú erıszak elıfordulását; a kapcsolat fordítva is fennáll, az erıszak megelızése hozzájárulhat a kitőzött célok eléréséhez.146 A fejlesztési célok elérése a Pekingi Cselekvési Tervben foglaltak megvalósulását is támogatja.147 Ugyanebben az évben alkották meg az ENSZ szervezett bőnözés elleni egyezményének az emberkereskedelem, különösen a nık és gyermekek kereskedelme megelızésérıl, visszaszorításáról és büntetésérıl szóló Palermói Jegyzıkönyvét,148 melyet a szervezett bőnözéssel
összefüggı
emberkereskedelem
visszaszorításának
és
a
terminológia
egységesítésének igénye hívott életre. 149 A prostitúcióhoz kapcsolódó emberkereskedelmet a CEDAW Egyezmény és a nık elleni erıszak megszüntetésérıl szóló Nyilatkozat a nık elleni erıszak egyik formájának tekinti. A Jegyzıkönyv értelmezı rendelkezése meghatározta az emberkereskedelem fogalmát,150 és elıírta a Részes Államok számára e magatartások, valamint a meghatározott cselekmények kísérletének, az azokhoz kapcsolódó részesi magatartásoknak,151 valamint más személyek ezzel kapcsolatos beszervezésének vagy irányításának büntetendıvé nyilvánítását. Hasonlóan a New York-i Egyezményhez kimondta, hogy a kizsákmányolást megvalósító magatartások esetében az emberkereskedelem áldozatának beleegyezését nem kell figyelembe venni. A Jegyzıkönyv részletes rendelkezéseket tartalmazott az áldozatok támogatása és védelme vonatkozásában (megfelelı szabályok kidolgozását írta elı a tájékoztatás, az álláspontjuk kifejtésének lehetıvé tétele, fizikai, pszichés és társadalmi felépülésük 145
Millenniumi fejlesztési célok: A mélyszegénység és éhínség felszámolása; a mindenkire kiterjedı alapfokú oktatás megvalósítása; a nemek egyenlıségének,a nık felemelkedésének elımozdítása; a gyermekhalandóság csökkentése; az anyai egészségügy javítása; a HIV/AIDS, malária és más betegség elleni küzdelem; a környezeti fenntarthatóság biztosítása; globális fejlesztési partnerség kiépítése. http://www.menszt.hu/tudnivalok_az_egyesult_nemzetek_szervezeterol/millenniumi_fejlesztesi_celok (m.i. 2015.08.15.) 146 Johnson et al. i.m. 9.o. 147 Pietilä i.m. 97.o. 148 Protocol to Prevent, Suppress and Punish Trafficking in Persons Especially Women and Children, supplementing the United Nations Convention against Transnational Organized Crime A/RES/55/25 Annex III. (15 November 2000) kihirdette a 2006. évi CII. tv. 149 Johnson et al. i.m. 8.o. 150 Az „emberkereskedelem”: személyek toborzását, szállítását, eladását, elrejtését, vagy átvételét jelenti fenyegetés, erıszak vagy a kényszer más formáinak alkalmazásával, erıszakos elrablás, csalás, megtévesztés, hatalommal vagy kiszolgáltatott helyzettel való visszaélés útján, vagy anyagi ellenszolgáltatás vagy elınyök adásával, vagy elfogadásával annak érdekében, hogy a kizsákmányolás céljából elnyerjék egy olyan személy beleegyezését, aki más személy felett hatalommal rendelkezik. A kihasználásnak magában kell foglalnia legalább a mások prostituálásának kihasználását, vagy a szexuális kizsákmányolás más formáit, kényszermunkát vagy szolgáltatásokat, rabszolgatartást vagy a rabszolgatartáshoz hasonló gyakorlatot, mások leigázását vagy emberi test szerveinek tiltott eltávolítását. 151 Az eredeti szöveg az „accomplice” kifejezést alkalmazza, amelyet a kihirdetésrıl szóló jogszabályban „társtettes”-ként fordítottak, véleményem szerint azonban itt megfelelıbb lenne a „részes” kifejezés alkalmazása.
45
támogatása, fizikai biztonsága, kártalanítása terén), és a megelızés érdekében meghozandó intézkedések tekintetében. Rendelkezéseit áthatotta a nıi és gyermek áldozatok speciális szükségleteinek figyelembe vétele iránti igény. A 21. századra az ENSZ nık helyzetének javítása kapcsán kifejtett tevékenysége annyira széleskörővé vált, hogy jelen keretek között nincs lehetıség annak teljes bemutatásra. Csupán a nık elleni erıszakkal szembeni küzdelem néhány fontosabb lépésének felvázolására teszek kísérletet. Az ENSZ Fıtitkár 2006-ban kiadott egy részletes tanulmányt a nık elleni erıszakról.152 A Közgyőlés erre válaszul elfogadta „Az erıfeszítések fokozása a nık elleni erıszak felszámolása érdekében” címő határozatát.153A határozat nyomán sor került több szakértıi csoport-találkozó megszervezésére,154valamint a Fıtitkár is létrehozott egy adatbázist 2009ben, mely a részes államok témakörben meghozott intézkedéseirıl (jogszabályok, intézmények, szolgáltatások, megelızésre tett intézkedések) tartalmazott információt.155A Fıtitkár 2008-ban elindította a „Fogjunk össze a nık elleni erıszak megszüntetéséért” (UNITE to End Violence Against Women) elnevezéső kampányát, melynek célja, hogy megakadályozza és megszüntesse a nık és a lányok elleni erıszakot a világ minden táján.156Annak érdekében, hogy a tagállamok megfelelı jogi környezetet tudjanak kialakítani, kidolgozták és 2010-ben kiadták a Nık elleni erıszakkal kapcsolatos jogalkotás kézikönyvét,157 majd 2012-ben a Nık elleni erıszakkal kapcsolatos nemzeti akcióterv kézikönyvét.158 A további hatékony fellépés elısegítése érdekében a témakörben rendszeresen fogad el határozatokat és ajánlásokat az ENSZ számos szervezeti egysége, többek között a Közgyőlés, a Biztonsági Tanács, az Emberi Jogi Tanács és a Nık Helyzetével Foglalkozó Bizottság (CSW).159 152
In-depth study on all forms of violence against women. Report of the Secretary-General A/61/122/Add.1 (6 July 2006) 153 Intensification of efforts to eliminate all forms of violence against women A/RES/61/143 (19 December 2006); ezt számos további határozat és jelentés követte. 154 Expert group meetings on violence against women (co)-convened by the DAW/DESA http://www.un.org/womenwatch/daw/vaw/v-egms.htm (m.i. 2015.08.16.) 155 UN Secretary-General's database on violence against women http://www.un.org/womenwatch/daw/vaw/vdatabase.htm (m.i. 2015.08.16.) Az adatbázis maga jelenleg nem elérhetı. 156 Gömbös Ervin (szerk.): Alapvetı tények az ENSZ-rıl, Magyar ENSZ Társaság, Budapest, 2013. 46.o. 157 UN Handbook for Legislation on Violence against Women. United Nations, New York 2010 http://www.un.org/womenwatch/daw/vaw/handbook/Handbook%20for%20legislation%20on%20violence%20ag ainst%20women.pdf (m.i. 2015.08.16.) 158 UN Handbook for National Action Plans on Violence against Women. UN Women, New York, 2012 http://www.un.org/womenwatch/daw/vaw/handbook-for-nap-on-vaw.pdf (m.i. 2015.08.16.) 159 A Közgyőlés dokumentumai: Work of the General Assembly on violence against women http://www.un.org/womenwatch/daw/vaw/v-work-ga.htm
46
A gender mainstreaming megközelítésnek köszönhetıen a nemek közti egyenlıség, a nık emberi jogainak védelme és a nık helyzetének javítására tett törekvések az ENSZ szervezetének egészét, és tevékenységének minden aspektusát áthatják. Ahhoz, hogy ezek a szempontok hatékonyabban érvényesülhessenek a mindennapi munka során, szükségessé vált a kapcsolódó intézményrendszer átalakítása. Az ENSZ Közgyőlése 2010-ben hozta létre a Nemek Egyenlıségével és a Nık Felemelkedésével Foglalkozó Egységet (United Nations Entity for Gender Equality and the Empowerment of Women, UN-Women). A UN-Women az alábbi ENSZ-intézmények és -hivatalok egyesítésével jött létre: az ENSZ Nıügyi Fejlesztési Alapja (UNIFEM), a Nık Elırehaladásával Foglalkozó Osztály (DAW), a Nemek Egyenlıségével Foglalkozó Különleges Tanácsadó Hivatala (OSAGI) és Nemzetközi Kutatóés Oktatóintézet a Nık Elırehaladásáért (INSTRAW). A szervezet fı feladatai közé tartozik a kormányközi szervezetek (pl. CSW) normaalkotó és globális standardokat meghatározó tevékenységének elısegítése; a tagállamok támogatása az ezen elıírásoknak való megfelelés során; együttmőködés a civil szervezetekkel; az ENSZ nemek egyenlıségével kapcsolatos munkájának vezetése és koordinálása.160 Napjainkra kikristályosodott, hogy a nemek egyenlısége, a nık helyzetének javítása nem csupán önmagában fontos, hanem hozzájárulhat az Egyesült Nemzetek Szervezete fenntartható gazdasági és társadalmi fejlıdéssel, békével és biztonsággal, valamint az emberi jogok védelmével kapcsolatos céljainak eléréséhez.161 Felismerték, hogy a de jure egyenlıség nem elegendı, szükséges a de facto egyenlıség megteremtése is, ehhez pedig szükség van a nemek sajátos szempontjainak, igényeinek figyelembe vételére minden területen.
A Biztonsági Tanács dokumentumai: Work of the Security Council on violence against women http://www.un.org/womenwatch/daw/vaw/v-sc-work.htm Az Emberi Jogi Tanács dokumentumai: Work of the Human Rights Council (2006 – present) and the Commission on Human Rights (until 2006) http://www.un.org/womenwatch/daw/vaw/v-hrc.htm A CSW dokumentumai: Commission on the Status of Women http://www.un.org/womenwatch/daw/vaw/v-esccsw.htm (m.i.2015.08.16.) 160 Gömbös (2013) 70.o.; About UN Women http://www.unwomen.org/en/about-us/about-unwomen#sthash.fkSmh3a6.dpuf (m.i.2015.08.16.) 161 Gender equality http://www.unrol.org/article.aspx?article_id=28 (m.i.2015.08.16.)
47
3. A nık jogai és a nık elleni erıszakkal szembeni fellépés az Európa Tanács tevékenységének körében „A nemek egyenjogúságának elérése az Európa Tanács tagállamainak elsıdleges fontosságú célja”.162 A nemi alapú diszkrimináció tilalma az ET emberi jogi alapdokumentumaiban megjelenik. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye163 14. cikke fogalmazta meg az egyezményben foglalt jogok vonatkozásában a hátrányos megkülönböztetés, többek között a nemi alapú diszkrimináció tilalmát.164 A 7. kiegészítı jegyzıkönyv 5. cikke mondta ki, hogy a házasság és a gyereknevelés tekintetében a házastársak azonos jogokkal rendelkeznek. Bár a nıkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés a mindennapokban gyakran elıfordul, a strasbourgi bíróság joggyakorlatában a 2000-es éveket megelızıen ritkán jelent meg.165 A diszkrimináció tilalmának általános megfogalmazása nem ad lehetıséget arra, hogy közvetlenül a 14. cikk megsértése miatt forduljon a Bírósághoz valaki. A diszkriminációnak az egyezményben felsorolt valamely joggal összefüggésben kell bekövetkeznie.166 A Bíróság elismerte a nemek egyenjogúsága fontosságát, ugyanakkor széles mozgásteret engedett a tagállami szabályozásnak. Ítélkezési gyakorlatából leszőrhetı, hogy a különbségtétel akkor tilalmazott, ha egy személyt vagy csoportot más hasonló helyzetben levıkkel összehasonlítva kezelnek hátrányosan, de még ebben az esetben is összeegyeztethetı az eltérı bánásmódot alkalmazó szabály vagy intézkedés az egyezménnyel, ha a tagállam igazolni tudja, hogy annak oka valamely kivételesen fontos érdek.167 A '90-es években felmerült annak igénye, hogy azokat a nehézségeket, melyet a 14. cikk alkalmazhatósága jelent a nemek egyenlısége érvényesítése szempontjából, egy újabb kiegészítı jegyzıkönyv vagy egy keretegyezmény kidolgozásával orvosolják.168A 2000-ben
162
Ezt a Strasbourgi Bíróság nyilvánította ki az Abdulaziz, Cabales and Balkandali ügyben, hivatkozza HalmaiTóth 402.o. 163 Convention for the Protection of Human Rights and Fundamental Freedoms, ETS/STE No. 005. Egyezmény az emberi jogok és alapvetı szabadságok védelmérıl. Az egyezményt és elsı nyolc Kiegészítı Jegyzıkönyvét kihirdette az 1993. évi XXXI. tv. 164 „A jelen egyezményben meghatározott jogok és szabadságok élvezetét minden megkülönböztetés pl. nem, faj, szín, nyelv, vallás, politikai vagy egyéb vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés szerinti vagy egyéb helyzet alapján történı megkülönböztetés nélkül kell biztosítani.” 165 Compilation of Case Law of the European Court of Human Rights on Gender Equality Issues http://www.coe.int/t/DGHL/STANDARDSETTING/EQUALITY/03themes/access_to_justice/Case%20LawECH R.pdf (m.i. 2015.08.21.) 166 Kardosné Kaponyi Erzsébet: A nemek közötti egyenjogúság kérdése az Európa Tanács tevékenységének tükrében. Acta Humana 1999. No. 35-36. 59.o. 167 Halmai-Tóth i.m. 402.o., Kardosné i.m. 59-60.o. 168 Kardosné i.m. 60-61.o.
48
elfogadott 12. kiegészítı jegyzıkönyv169 megerısítette a diszkrimináció tilalmának elvét. 1. cikke kimondta, hogy a törvények által biztosított jogoknak mindenféle – többek között nemi alapú – diszkriminációtól mentesen érvényesülniük kell. A kiegészítı jegyzıkönyv tehát az Emberi Jogok Európai Egyezményében nevesített jogokon túlmenıen biztosítani kívánta a nemzeti jogszabályok által biztosított jogok megkülönböztetésmentes élvezetét is. Pozitív intézkedésekre expressis verbis nem kötelezte a tagállamokat, de lehetıséget adott arra, hogy a Bíróság ilyen módon értelmezze a rendelkezéseit.170 Az Európai Szociális Karta (1961) 4. cikkének 3. pontja – a késıbb tárgyalandó európai uniós gyakorlathoz hasonlóan – elismerte a férfi és nıi munkavállalók egyenlı értékő munka egyenlı díjazásához való jogát.1718. cikke foglalkozott a dolgozó nık védelmével. Az 1996ban elfogadott Módosított Szociális Karta már nem tilalmazta a nık bizonyos típusú foglalkoztatását (pl. az iparban éjszakai mőszakban, vagy földalatti bányászatban), hanem csak a terhes, szülés után levı és szoptató nık speciális védelmére tért ki. 17. cikke rendelkezett az anyák és gyermekek gazdasági és szociális védelemre való jogáról; a módosított Kartában az anyák védelme átkerült a család védelmérıl rendelkezı 16. cikkbe.172 3.1 A de jure egyenlıségtıl a gender mainstreaming térnyeréséig Az ET mőködésének elsı idıszakát a nık polgári és politikai jogainak formális elismerése jellemezte.173Sokáig még a nemek közti egyenlıséggel foglalkozó külön testület sem létezett. Az ENSZ 1970-es években megtett – az elızıekben felvázolt – intézkedéseinek hatására az ET is megnövelte e területtel kapcsolatos aktivitását. Az ET Miniszteri Bizottsága 1979ben hozta létre a nık helyzetével foglalkozó ad hoc bizottságot a Jogi Fıigazgatóság keretében.174 E testület feladata az volt, hogy kidolgozzon egy, a nemek közti egyenjogúságra vonatkozó cselekvési programot az ET második középtávú akcióprogramján (1981-1986) belül. A cselekvési program azon a felismerésen alapult, hogy a férfiak és nık között nem 169
Protocol No. 12 to the Convention for the Protection of Human Rights and Fundamental Freedoms, ETS/STE No. 177. Magyarország nem ratifikálta. 170 Positive Action in the Field of Equality Between Women and Men EG-S-PA (2000) 7, 16.o. http://www.coe.int/t/dghl/standardsetting/equality/03themes/standards-mechanisms/EG_S_PA_2000_7_en.pdf (m.i. 2015.08.22.) 171 Halmai-Tóth i.m. 402-403.o. 172 Weller, i.m. 42-43.o. 173 Lovecy, Jill: Gender mainstreaming and framing of women's rights in Europe: the contribution of the Council of Europe. Feminist Legal Studies, 2002/3-4, 276.o. 174 Sineau, Mariette: Genderware – the Council of Europe and the participation of women in political life, Council of Europe, December 2003. 19.o. http://www.coe.int/t/dgap/forumdemocracy/Source/Young%20Women%20Participation%20in%20Political%20Life/Genderware_en.pdf (m.i. 2015.08.22.)
49
csak de jure, hanem de facto fennálló egyenlıtlenségek az emberi méltóságot és a demokráciát is veszélyeztetik, ezért szükséges ezek kiküszöbölése.175 A bizottság 1981-ig mőködött, ekkor a Nık és Férfiak Egyenjogúságának Bizottsága váltotta fel (CAHFM; mandátumát 1986-ig hosszabbították meg), melynek felhatalmazása már túlmutatott a nık helyzetének puszta vizsgálatán. Feladata az ET egyenlıséggel kapcsolatos tevékenységének ösztönzése és koordinálása volt, s mivel hamarosan átkerült a Gazdasági és Szociális Fıigazgatóság keretei közé, mozgástere jelentısen megnövekedett.176 Ebben az idıszakban már több dokumentum is érintette a nemek egyenjogúságának kérdését, például a Miniszteri Bizottság R(79)10 sz. ajánlása a migráns nıkrıl,177 R(85)2 sz. ajánlása a nemi alapon történı megkülönböztetés elleni jogi védelemrıl,178 R(85)4 sz. ajánlása a családon belüli erıszakról,179 a Parlamenti Közgyőlés 1008(1985) sz. ajánlása a nık politikai életben való részvételérıl180 és 855(1986) sz. határozata181 a nık és férfiak közötti egyenjogúságról.182 Az R(85)4 ajánlás a családon belül a gyermekek és nık sérelmére megvalósított erıszakkal foglalkozott, és fıként a gyermekekre fókuszált. Bevezetı része nık kapcsán deklarálta, hogy speciális védelemre jogosultak a megkülönböztetéssel, elnyomással és – az akár a családban, akár más intézményben bekövetkezı – hatalommal való visszaéléssel szemben, valamint, hogy de facto egyenlıtlen helyzetük akadályozza, hogy bejelentést tegyenek az általuk elszenvedett erıszak miatt. A Miniszteri Bizottság ajánlásait a megelızéssel, a családon belüli erıszak bejelentésének elısegítésével, valamint az állami válaszreakciókkal kapcsolatban tette meg. A késıbb kialakult felfogással ellentétben ez a dokumentum még nem a társadalmi struktúrából eredı problémaként, hanem családon belüli konfliktus eredményeként tekintett a jelenségre. A megelızés érdekében a társadalmi és családi kapcsolatokkal, a lehetséges konfliktushelyzetek korai felismerésével és a személyközi és családon belüli konfliktusok rendezésével kapcsolatos információk terjesztését tartotta szükségesnek. A bevezetıben foglaltaknak némiképp ellentmondóan azt is ajánlotta, hogy csak akkor indítsanak eljárást, ha azt az 175
Kardosné, i.m. 37.o. Sineau, i.m. 19.o. 177 Recommendation No. R (79) 10 of the Committee of Ministers to member states concerning women migrants 178 Recommendation No. R (85) 2 of the Committee of Ministers to member states on legal protection against sex discrimination 179 Recommendation No. R (85) 4. of the Committee of Ministers to member states on violence in the family 180 Parliamentary Assembly Recommendation 1008 (1985) Women in politics 181 Parliamentary Assembly Resolution 855 (1986) Equality between men and women 182 Kardosné i.m. 38.o., Palasik i.m. 86.o., Gender Euality and Women’s Rights. Council of Europe Standards. (2015) https://www.coe.int/t/dghl/standardsetting/equality/01ataglance/standardsmechanisms/Fachsheet%20Key%20standards.pdf (m.i. 2015.08.22.) 176
50
áldozat kéri, vagy a közösség érdeke ezt kívánja. Elıremutató javaslata volt, hogy bizonyos szakmák képviselıit a felderítés elısegítése érdekében mentesítsenek a titoktartási kötelezettség alól; hogy az ilyen esetekkel az igazságszolgáltatási rendszerben csak speciális ismeretekkel rendelkezık foglalkozhassanak; hogy a büntetıjogot csak végsı eszközként alkalmazzák; és hogy abban az esetben, ha az az áldozat érdekeivel nem ellentétes és az elkövetı is beleegyezik, büntetıjogi szankció alkalmazása helyett szociális, egészségügyiszociális vagy pártfogó szolgálat felügyelete alá kerüljön. A Parlamenti Közgyőlés 855 (1986) sz. határozata volt az elsı olyan dokumentum, mely átfogóan tárgyalta a nık és férfiak közti egyenjogúság kérdését.183 A dokumentum kimondta, hogy a két nem egyenlı méltósága, esélyegyenlısége és a diszkrimináció megszüntetése a demokratikus értékek és emberi jogok alkotóelemei. A férfiak és nık egyenlısége azt jelenti, hogy ugyanolyan esélyük van a lehetıségeik kibontakoztatására a munka, a politikai, családi és kulturális élet területén is, és ehhez szükség van a két nem szerepeinek megváltoztatására, s ennek érdekében egyenlıbb munkamegosztásra és felelısségvállalásra. A dokumentum nem csak a nık helyzetével foglalkozott, hanem a férfiakat is arra biztatta, hogy vállaljanak nagyobb szerepet a családi életben és a hagyományosan nıi foglalkozások terén. Kitért a nık elleni erıszak kérdésére is (külön nevesítve a nık elleni támadásokat, szexuális visszaéléseket, illetve az otthonokban bekövetkezı erıszakot), az érintettek mindegyike számára segítséget nyújtó létesítmények kialakítására, valamint az áldozatok támogatására hívva fel. Intézkedéseket sürgetett „a rabszolgakereskedelem új formája”, a harmadik világból „importált” nık kizsákmányolása ellen is. 1987-ben egy új ad hoc bizottságot hoztak létre „Európai Bizottság a Nık és Férfiak Egyenjogúságáról” (CEEG) néven. Tevékenységét az ET más szerveivel összehangoltan végezte, és törekedett arra, hogy a tagállamok szintjén is hatékonyan foglalkozzon a feladatkörébe utalt kérdésekkel.184 Elıkészítı munkájának eredményeként jött létre a Miniszteri Bizottság 83. ülésszakán, 1988. november 16-án elfogadott Nyilatkozat a nık és férfiak egyenjogúságáról.185 E dokumentum kinyilvánította, hogy a nemek közti egyenjogúság az emberi jogok alapját képezi, és a nemi alapú diszkrimináció, történjen az a politikai, gazdasági, szociális, oktatási, kulturális vagy bármely más szférában, az emberi jogok és alapvetı szabadságjogok sérelmét jelenti; az egyenjogúság biztosítása a demokrácia elengedhetetlen feltétele és szükségszerő a társadalmi igazságosság megvalósításához. Elítélte 183
Kardosné, i.m. 38.o., Palasik i.m. 87.o. Kardosné i.m.39.o. 185 Kardosné i.m. 41.o.; Lovecy i.m. 277.o., Sineau i.m. 25.o. 184
51
a szexizmus minden formáját, mivel az fenntartja az egyik nem felsıbb- és a másik alsóbbrendőségével kapcsolatos nézeteket, és igazolja az egyik nem másik feletti dominanciáját. A nyilatkozat kinyilvánította, hogy az ET célja a férfiak és nık tényleges egyenjogúságának elımozdítása, és az ennek érdekében kialakított stratégiáknak – elismerve a pozitív intézkedések alkalmazásának szükségességét – átmeneti speciális rendelkezéseket is tartalmazniuk kell a folyamat meggyorsítása érdekében. A dokumentum ennek kapcsán számos területet sorolt fel példálózó jelleggel (pl. egyéni jogok védelme, oktatáshoz való hozzáférés, a gyermekekkel kapcsolatos jogok és kötelezettségek), köztük a családon és társadalmon belüli erıszak felszámolását. A nyilatkozatnak nem volt kötelezı ereje, de nagy hatást gyakorolt az ET késıbbi tevékenységére, valamint a tagállamok jogalkotására is. A nık és férfiak egyenjogúságának elımozdítása egyre hangsúlyosabb kérdéssé vált.186 A CEEG 1989-ben a Szociális és Gazdasági Ügyek Fıigazgatóságától átkerült az Emberi Jogok Fıigazgatóságához, majd 1992-tıl immár állandó bizottságként, „A Nık és Férfiak Egyenlıségével Foglalkozó Operatív Bizottság” (CDEG) néven mőködött tovább.187 Az egyes államok kormányszakértıi alkották, széleskörő tevékenységet folytatott a nemek közti egyenjogúság megvalósítása érdekében. Figyelemmel kísérte és elemezte az európai társadalomban az e kérdéskör kapcsán végbemenı folyamatokat, együttmőködött a tagállamokkal és a kérdéssel foglalkozó nemzetközi szervezetekkel, NGO-kkal, javaslatokat dolgozott ki, ad hoc szakértıi bizottságokat hozott létre, részt vett a Miniszteri Bizottság döntéseinek végrehajtásában, és elıkészítette az 1986 óta rendszeresen megrendezett nık és férfiak egyenlıségérıl szóló miniszteri konferenciákat.188 A ’90-es években az ET tevékenységére ismételten nagy hatást gyakoroltak az ENSZ nık egyenjogúságának elımozdítása terén megtett intézkedései. Az 1995-ben az ENSZ 4. Nıi Világkonferenciáján elfogadott Pekingi Cselekvési Terv új lendületet adott az ET nık egyenjogúságával kapcsolatban kifejtett tevékenységének. Ugyanebben az évben a CDEG egy gender mainstreaming szakértıi csoportot alakított, mely 1998-ra készítette el jelentését a témakörben.189 A következı fogalom-meghatározást 186
Kardosné, uo. Lovecy i.m. 277.o., Sineau, i.m. 27.o. 188 Kardosné i.m. 42-43.o. 189 Gender Mainstreaming: Conceptual Framework, Methodology and Presentation of Good Practices, Final Report of the Activities of the Group of Specialists on Mainstreaming, EG-S-MS(98)2 rev http://www.coe.int/t/dghl/standardsetting/equality/03themes/gender-mainstreaming/EG_S_MS_98_2_rev_en.pdf (m.i. 2015.08.22.) 187
52
fogadták el: „A gender mainstreaming a közpolitikai eljárások felülvizsgálata, átszervezése, fejlesztése és értékelése a felelıs mindennapi döntéshozók által úgy, hogy a nemek közötti egyenlıség szempontja beépüljön a közpolitikába annak minden területén, a döntéshozatal minden szintjén és annak minden stádiumában.”190 Az Európai Tanács Miniszteri Bizottsága gender mainstreamingrıl szóló ajánlásában a tagállamok figyelmébe ajánlotta a jelentésben foglaltakat a nemi egyenlıséggel kapcsolatos politikájuk továbbfejlesztése érdekében.191 Az ET maga is egyre inkább e megközelítésben folytatta tovább jogfejlesztı tevékenységét a CDEG vezetı szerepe mellett, mely a szervezet különbözı testületeivel és operatív bizottságaival együttmőködve segítette a szemlélet érvényesítését munkájuk során.192 Számos területen fogadott el a Miniszteri Bizottság a nemek közti egyenlıséget érintı új ajánlásokat, például a politikai és állami döntéshozatal, az oktatás, az egészségügy, a média vagy a sport terén.193 A nık elleni erıszakkal szembeni fellépés kapcsán az ajánlások mellett két egyezmény kidolgozására is sor került, melyrıl a következıkben részletesebben szólok. A közeli jövıben a szervezet tevékenységét a 2012-ben elindított nemek közötti egyelıség transzverzális program, illetve az annak nyomán létrehozott Nemek Közötti Egyenlıség Stratégia (2014-2017) határozza meg. A transzverzális program célja a nıi egyenjogúság terén kidolgozott normák hatékonyabb és láthatóbb érvényesítése; három prioritása a nık elleni erıszak megszüntetése, a nemi sztereotípiákkal szembeni fellépés a médiában és a nık igazságszolgáltatáshoz való hozzáférése volt.194A célkitőzések hatékonyabb elérése érdekében szervezetátalakításra is sor került. A CDEG helyett immár a Nemek Közötti Egyenlıség Bizottsága (Gender Equality Commission, GEC) gondoskodik arról, hogy az ET szervezetében érvényesüljön a gender mainstreaming megközelítés; részt vesz új javaslatok kidolgozásában, a korábban megalkotottak végrehajtásának ellenırzésében; segíti a tagállamoknak a területen kifejtett jogés intézményfejlesztı tevékenységét, valamint a nemzeti fókuszpontok hálózatának munkáját; együttmőködik más nemzetközi szervezetekkel; és támogatja a Nemek Közötti Egyenlıséggel
190
Hivatkozza: Betlen és mtsai (2009) 49.o. Recommendation No. R (98)14 of the Committee of Ministers to member states on gender mainstreaming 192 Gender mainstreaming. Actions undertaken by the Council of Europe. www.coe.int/t/der/docs/gender_mainstrealing_EN.pdf (m.i.2015.08.22.) 193 pl. Rec(2003)3 on balanced participation of women and men in political and public decision making; Rec(2007)13 on gender mainstreaming in education; Rec(2008)1 on the inclusion of gender differences in health policies; Rec (2013)1 on gender equality and media; Recommendation Rec (2015)2 on gender mainstreaming in sport, ld. Gender Euality and Women’s Rights. Council of Europe Standards. (2015) 194 About the Programme https://www.coe.int/t/dghl/standardsetting/equality/02_GenderEqualityProgramme/Programme/Index_en.asp (m.i. 2015.08.21.) 191
53
kapcsolatos Stratégia végrehajtását.195 A Stratégia átfogó célja a nık helyzetének javítása és képességekkel való felruházása (empowerment), és ezáltal a nemek egyenjogúságának tényleges megvalósítása az ET tagállamaiban a már kialakított standardok végrehajtásának támogatásával.196 Öt stratégiai célt határoz meg: a nemi sztereotípiákkal és a szexizmussal szembeni fellépést; a nık elleni erıszak megelızését és az azzal szembeni fellépést; a nık igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésének szavatolását; a politikai és állami döntéshozatalban való kiegyensúlyozott részvétel elérését; a gender mainstreaming érvényesülését valamennyi szakpolitika és intézkedés terén. 3.2 A nık elleni erıszakkal szembeni fellépés Bár az ET már korábban is fogadott el olyan dokumentumokat, melyek érintették a nık elleni erıszak kérdéskörét (mint például az R (85) 4 sz. ajánlás, mely a családon belüli erıszak nıi áldozataira is kitért), az ENSZ tevékenysége ezen a téren is termékenyítıleg hatott az Európa Tanács munkájára. 1992-ben a CEDAW Bizottság megfogalmazta 19. sz. általános ajánlását, melyben megállapította, hogy a nık elleni erıszak a nık hátrányos megkülönböztetésének egyik formája. 1993-ban a Közgyőlés kiadta a Nık Elleni Erıszak Megszüntetésérıl Szóló Nyilatkozatot. Ugyanebben az idıszakban az ET 1993-as, Rómában megrendezett 3. nık és férfiak egyenlıségérıl szóló miniszteri konferenciája témájául szintén a nık elleni erıszakot választották. A konferencia záródokumentumában elıirányozták egy, a jelenséggel szembeni fellépésre vonatkozó akcióterv kidolgozását, melynek fel kell ölelnie -
a kutatás;
-
a hatékony felderítésre, szankcionálásra és áldozatsegítésre vonatkozó jogalkotás;
-
a megelızés, figyelemfelhívás és képzés;
-
valamint az áldozatok hatékony támogatásának kérdéseit.197
Az Akcióterv elfogadására 1997-ben sor került.198 195
Gender Equality Commission https://www.coe.int/t/dghl/standardsetting/equality/02_GenderEqualityProgramme/GEC/default_en.asp (m.i. 2015.08.21.) 196 Council of Europe Gender Equality Strategy (2014-2017) https://www.coe.int/t/dghl/standardsetting/equality/02_GenderEqualityProgramme/Council%20of%20Europe%2 0Gender%20Equality%20Strategy%202014-2017.pdf (m.i. 2015.08.21.) 9.o. 197 3rd European Ministerial Conference on equality between women and men. Rome, 21-22 October 1993. Strategies for the elimination of violence against women in society: the media and other means, Declarations and Resolutions MEG-3 (93) 22 (Strasbourg, 1993)
54
A 2000-es évek kezdetétıl az ET Parlamenti Közgyőlése több határozatot és ajánlást fogadott el a nık elleni erıszak számos válfaját, többek között a nıi nemi szervek csonkítását,199 a családon belüli erıszakot,200 az ún. becsület-bőncselekményeket,201 a kényszer- és gyermekházasságokat202 és a randevú-erıszakot203 érintıen. Jogi lépéseket sürgetett a jelenséggel szembeni fellépés terén, valamint intézkedéseket az áldozatok segítése és a cselekmények megelızése érdekében. A Miniszteri Bizottság 2000-ben fogadta el a szexuális kizsákmányolás céljából megvalósított emberkereskedelemrıl szóló ajánlását,204 melynek kettıs célja a szervezett bőnözéssel, valamint a nık és gyermekek szexuális kizsákmányolásával szembeni fellépés volt. Az ajánlás meghatározta a szexuális kizsákmányolás céljából megvalósított emberkereskedelem fogalmát,205 és felhívta a tagállamokat, hogy erre alapozva tegyék meg a szükséges jogi és gyakorlati lépéseket az áldozatok, különösen a legveszélyeztetettebbek, a nık, serdülık és gyermekek jogai és érdekei védelmében, és biztosítsák számukra a szükséges támogatást. Tegyenek intézkedéseket az emberkereskedelemért felelıs személyek felelısségre vonása és a szexturizmus, valamint az olyan tevékenységek megelızése érdekében, melyek emberkereskedelemhez vezetnek.206 Tekintsék e magatartásokat a nemzetközi szervezett bőnözés körébe tartozónak, és tegyenek összehangolt lépéseket az ellenük való küzdelem érdekében mind nemzeti, mind nemzetközi szinten. Szintén a Miniszteri Bizottság fogadta el a témakörben ezen idıszak legátfogóbb szabályozását tartalmazó, legnagyobb hatású dokumentumát, a nık erıszakkal szembeni védelmérıl szóló Rec (2002) 5. sz. ajánlást.207 198
Ld. Information document on the Council of Europe’s action to combat violence against women EG-TFV (2006) 2rev (Strasbourg, 22 March 2006) 5.o. 199 Resolution 1247 (2001) on female genital mutilation 200 Resolution 1582 (2002) on domestic violence 201 Resolution 1327 (2003) on so-called “honour crimes” 202 Recommendation 1723 (2005) on forced marriages and child marriages 203 Recommendation 1777 (2007) on sexual assaults linked to “date-rape drugs” 204 Recommendation No. R (2000) 11 of the Committee of Ministers to member states on action against trafficking in human beings for the purpose of sexual exploitation 205 Magában foglalja személyek akár azok beleegyezésével, szexuális kizsákmányolásuk céljából, egy vagy több természetes vagy jogi személy általi megszerzését, vagy kizsákmányolásuk, és/vagy akár legális, akár illegális szállításuk vagy migrációjuk megszervezését többek között kényszer, különösen erıszak vagy fenyegetés, megtévesztés, vagy hatalommal és kiszolgáltatott helyzetükkel való visszaélés útján. (1. pont) 206 Ennek kapcsán például az ajánlás elıirányozza, hogy a tagállamok szervezzenek gender-szemlélető információs kampányokat, hogy az emberkereskedelem negatív hatásaival és a megvalósulása szempontjából kockázatos szituációkkal kapcsolatos tudatosságot növeljék; széles körben terjesszék a szexuális kizsákmányolás egészségügyi kockázataival kapcsolatos információkat; szervezzenek olyan szexuális felvilágosító programokat az iskolákban, melyekben nagy hangsúlyt fektetnek a nık és férfiak egyenlıségének, az emberi jogok és egyéni méltóság tiszteletben tartásának kérdésére. (11. és 16. pont) 207 Recommendation Rec (2002) 5 of the Committee of Ministers to member states on the protection of women against violence
55
Az ajánlás – nagyban támaszkodva az ENSZ hivatkozott 1993-as Nyilatkozatára – meghatározta a nık elleni erıszak fogalmát,208 és a jelenséggel szembeni fellépés érdekében komplex ajánlásokat tett a tagállamok szakpolitikáinak, jogi szabályozásának és gyakorlatának alakítása terén. Az ajánlás felhívta a tagállamokat, hogy -
ismerjék el, hogy „a nıkkel szemben a férfiak által elkövetett erıszak jelentıs strukturális és társadalmi probléma, amely a nık és a férfiak közötti egyenlıtlen erıviszonyokon alapul,”209 valamint hogy az államnak kötelezettsége az erıszakos cselekmények megelızése, kivizsgálása és megbüntetése, és az áldozatok védelmének biztosítása;
-
támogassák a kutatást, az adatgyőjtést és a hálózat-építést nemzeti és nemzetközi szinten; az esélyegyenlıségi kérdésekkel, különösen a nık elleni erıszakkal foglalkozó felsıoktatási programok és kutatási központok létrehozását;
-
javítsák a tudományos közösség, a civil szervezetek, a politikai döntéshozók és a jogalkotó, egészségügyi, oktatási, szociális és rendıri szervek közötti együttmőködést a nık elleni erıszakkal kapcsolatos összehangolt tevékenység érdekében, és ösztönözzék valamennyi illetékes szervet és intézményt egyeztetett cselekvési tervek kidolgozására;
-
vizsgálják felül jogszabályaikat és szakpolitikáikat a nık emberi jogainak és alapvetı szabadságjogainak biztosítása és tényleges érvényesíthetısége; az imént említett szervezeti együttmőködés létrehozása és mőködtetése; és a jelenséggel foglalkozó civil szervezetek munkájának elısegítése és a velük való aktív együttmőködés érdekében.
208
„(…)a „nıkkel szembeni erıszak” olyan nemi alapú erıszakos cselekmény, amely a nık számára fizikai, nemi vagy pszichológiai sérelmet vagy szenvedést okoz vagy arra vezethet, beleértve az ilyen cselekményekkel való fenyegetettséget is, továbbá kényszert vagy szabadságtól való megfosztást eredményez akár a nı közösségi akár magánéletében. Ez magában foglalja egyebek mellett az alábbiakat: a. a családban vagy a háztartási egységben történı erıszak, beleértve többek között a fizikai és mentális agressziót, érzelmi vagy pszichés bántalmazást, erıszakos közösülést és szexuális visszaélést, a vérfertızést, a házastársak, rendszeres vagy alkalmai partnerek, élettársak közötti erıszakos közösülést, a becsületbőncselekményeket, a nıi nemiszervek megcsonkítását és a nık számára sérelmes egyéb olyan hagyományos gyakorlatokat, mint például a kényszerházasság; b. a nagyobb közösségen belüli erıszak, beleértve többek között az erıszakos közösülést, a szexuális bántalmazást, a szexuális zaklatást és megfélemlítést a munkahelyen, intézményekben vagy máshol, a nıkkel való emberkereskedelmet szexuális, gazdasági kizsákmányolás vagy szexturizmus céljából; c. az állam vagy tisztviselıi által elkövetett vagy elnézett erıszak; d. a nık emberi jogainak megsértése fegyveres konfliktusokban, különösen a túszszedés, a kikényszerített lakóhely-elhagyás, a szisztematikusan elkövetett erıszakos közösülés, a szexrabszolgaság, a kikényszerített terhesség, valamint a szexuális kizsákmányolás és a gazdasági kizsákmányolás céljából történı emberkereskedelem.” forrás: az ajánlás nem hivatalos magyar fordítása, http://www.coe.int/t/dghl/standardsetting/equality/03themes/violence-againstwomen/Rec%282002%295_Hungarian.pdf (m.i. 2015.08.26.) 209 uo. III. pont
56
Az ajánlás felhívta a tagállamokat a mellékletében meghatározott, számos területet érintı210 konkrét intézkedési javaslatok végrehajtására is. A kutatás és adatgyőjtés fontos feladatként jelent meg. Nemi bontású és integrált statisztikák létrehozását, az áldozatokat ért támadások következményeivel, a jelenség egészségügyi,
szociális
és
gazdasági
költségeivel
kapcsolatos
adatgyőjtést,
az
igazságszolgáltatás és a jogrendszer hatékonyságának értékelését, valamint a nıkkel szembeni erıszak okainak (a férfiak erıszakossága és a társadalmi elnézés) felmérését irányozta elı. Kifejezetten a büntetıjog vonatkozásában a tagállamok feladatává tette számos nık elleni erıszakot megvalósító magatartás büntetendıvé tételét,211 és annak kinyilvánítását, hogy az ilyen magatartás „nem csak az erkölcs, a becsület vagy a jó ízlés megsértésének minısül”.212 A bírósági eljárással kapcsolatban többek között az eljárás megindításának széleskörő lehetısége (pl. az áldozatot képviselı szervezetek is kezdeményezhessék), az áldozatok védelme (orvosi és pszichés ellátás biztosítása; a tanúkihallgatás során speciális körülmények kialakítása; az áldozat fenyegetésekkel és megtorlással szembeni védelme); valamint a gyermekek speciális szükségleteinek figyelembe vétele terén javasolt intézkedéseket. Az áldozatok védelme kapcsán a büntetıeljárás szabályain túl is megfogalmazott ajánlásokat, mint az azonnali, komplex szaksegítség ingyenes, 24 órás biztosítását valamint ingyenes segélyvonalak létesítését; tájékoztatást a jogokról és az elérhetı szolgáltatásokról; speciálisan képzett szakemberek biztosítását; a reviktimizáció elkerülése érdekében minden szükséges intézkedés megtételét. Végül, de nem utolsó sorban az ajánlás arra is felszólította a tagállamokat, hogy tájékoztassák az Európa Tanácsot a rendelkezések nyomán meghozott intézkedésekrıl. Az ajánlásban foglaltak végrehajtásának áttekintése érdekében felállítottak egy szakértıi bizottságot. E testület végsı jelentése213 három részbıl állt. Egyrészt tartalmazott egy elemzı 210
A nıkkel szembeni erıszakra vonatkozó általános intézkedések a tájékoztatás, köztudatformálás, oktatás és képzés; média, helyi, regionális és városi tervezés; áldozatsegítés és áldozatvédelem (fogadás, bánásmód és tanácsadás); büntetıjog, polgári jog és bírósági eljárás területén; valamint a nık elleni erıszak egyes specifikus területein, mint a szexuális erıszak; családon belüli erıszak, szexuális zaklatás; nemi szerv megcsonkítása; fegyveres konfliktus és posztkonfliktus szituációkban megvalósuló erıszak; intézményi környezetben megvalósuló erıszak; reprodukciós szabadság tiszteletben tartásának elmulasztása; „becsületgyilkosságok”; korai házasság. 211 Szexuális erıszak, valamint a házastársak, a rendszeres vagy alkalmi partnerek és az élettársak közötti szexuális erıszak; beleegyezését nem adó személlyel megvalósított szexuális cselekmények; a sértett speciális állapotával vagy az elkövetı helyzetével visszaélve elkövetett cselekmények; a családon belüli erıszak minden formája; nı vagy lánygyermek nemi szerveinek megcsonkítása;a fegyveres konfliktusok során nık és gyermekek sérelmére elkövetett cselekmények, nemi erıszak, nemi rabszolgaságban tartás, kényszerterhesség, kényszersterilizáció és a szexuális erıszak egyéb, hasonlóan súlyos formái; az állam vagy tisztviselıi által elkövetett vagy elnézett fizikai, nemi és pszichés erıszak valamennyi formája; „becsületgyilkosságok”. 212 melléklet, 34. pont 213 Implementation of and Follow-up to Recommendation Rec(2002)5 on the Protection of Women against
57
tanulmányt, mely a tagállamok által a nık elleni erıszakra vonatkozó jogszabályokról, gyakorlatokról és mechanizmusokról szolgáltatott információkon alapult; másrészt egy indikátorokon alapuló nyomonkövetési keretrendszert, harmadrészt pedig egy válogatást a tagállamok jó gyakorlataiból. A keretrendszer adatai alapján elkészült egy összegzı tanulmány a tagállamokban meghozott intézkedésekrıl és fellépésekrıl,214 mely kitért a végrehajtás akadályaira is, és javaslatokat tett a leküzdésükre. Az ET 2005-ös 3. csúcsértekezlete Varsóban elfogadott egy akciótervet, melyben két célt irányoztak elı. Egyrészt egy nık elleni erıszakkal (beleértve a családon belüli erıszakot) szembeni küzdelemmel foglalkozó munkacsoport215 felállítását a nemzeti szintő folyamatok értékelése és az európai szinten elért fejlıdés számszerősítésére szolgáló eszközök kidolgozása érdekében. Másrészt egy kampány elindítását a nık elleni (és családon belüli) erıszakkal szembeni fellépés témakörében. A kampány 2006-ban indult meg, államközi és civil szervezetek bevonásával. Céljai közé tartozott a tudatosság növelése annak terén, hogy a nık elleni erıszak az emberi jogok megsértése, és az állampolgárok bátorítása az azzal szembeni fellépésre; a tagállamok ösztönzése arra, hogy nyilvánítsák ki politikai akaratukat a nık elleni erıszak visszaszorítására azáltal, hogy megfelelı forrásokat biztosítanak a konkrét eredmények elérése érdekében; a nık elleni erıszak visszaszorítása érdekében hatékony intézkedések megalkotásának elımozdítása és a fejlıdés nyomon követése.216 2005-ben került sor szintén Varsóban az ET emberkereskedelem elleni Egyezményének217 elfogadására. Az egyezmény az ENSZ Palermói Jegyzıkönyvének rendelkezéseire épített, elfogadta az abban foglalt – korábban ismertetett – definíciót,218 szemléletében viszont némileg eltért. Az emberi jogi szempont, a nemek egyenlıségének kérdése hangsúlyosan jelent meg benne, és ugyanezen az alapon az áldozatok védelmét és segítését is kiemelten fontosnak tartotta,219 magát az áldozat fogalmát is definiálta.220 Céljaként jelölte meg az Violence EG-S-MV (2004) RAP FIN rev (Directorate General of Human Rights, Strasbourg, 2005) 214 Hagemann-White, Carol: Combating violence against women – Stocktaking study on the measures and actions taken in Council of Europe member states. CDEG (2006) 3 (Directorate General of Human Rights, Strasbourg, 2006)http://www.coe.int/t/dghl/standardsetting/equality/03themes/violence-againstwomen/CDEG(2006)3_en.pdf (m.i. 2015.08.26) 215 Task Force to Combat Violence against Women, including Domestic Violence 216 The Council of Europe Campaign to Combat Violence against Women, including Domestic Violence Factsheet http://www.coe.int/t/dg2/equality/domesticviolencecampaign/Fact_Sheet_en.asp (m.i. 2015.08.26.) 217 Council of Europe Convention on Action against Trafficking in Human Beings CETS No. 197 kihirdette a 2013. évi XVIII. tv. 218 Ld. 150. lj. A dokumentumokatt kihirdetı két törvényben a fogalom magyar fordítása nem egyezik meg szó szerint. 219 Fehér Lenke: Az emberkereskedelem komplex problémája. Állam- és Jogtudomány 2012/4. 411.o. 220 4. cikk e) „áldozatnak” minısül minden természetes személy, aki sértettje a jelen cikk szerint meghatározott
58
emberkereskedelem megelızését és leküzdését, valamint az emberkereskedelem áldozatai emberi jogainak védelmét, az áldozatok és tanúk védelmét, és ennek során biztosítani kívánta a nemek közötti egyenlıséget.221 Az Egyezmény természetesen nem csak a nıi áldozatokra vonatkozik; rendelkezéseit mindenféle (többek között nemi alapú) megkülönböztetéstıl mentesen kell alkalmazni.222 Az Egyezmény a megelızés érdekében hatékony politikák és programok alkalmazását írta elı, melybe beletartozik például a kutatás, a tájékoztatás, a figyelemfelkeltı és oktatási kampányok, a szociális és gazdasági kezdeményezések, és különbözı képzési programok. Ezek esetében is alkalmazni kell az emberi jogokon alapuló megközelítést, valamint a nemi szempontok figyelembe vételét.223 A kereslet csökkentése érdekében tett megelızı intézkedések kapcsán kinyilvánította, hogy fel kell hívni a figyelmet „a nemi alapon történı megkülönböztetés elfogadhatatlan természetére és hátrányos következményeire, valamint a nemek közötti egyenlıség, illetve az emberi méltóság és sérthetetlenség fontosságára”.224 A korábbi emberkereskedelemre vonatkozó dokumentumokhoz hasonlóan az Egyezmény is elıírta, hogy az áldozat kizsákmányolásba való beleegyezése nem vehetı figyelembe, és emellett azt is, hogy a nyomozás vagy a vádemelés nem függhet az áldozat bejelentésétıl vagy feljelentésétıl. Új elem volt, hogy – bár kötelezıen nem írta elı, de – a részes államok számára megfontolásra ajánlotta az áldozat kizsákmányolásának bőncselekménnyé nyilvánítását.225 Az Egyezmény alkalmazási területe széleskörő, az emberkereskedelem minden formájával szemben alkalmazandó, függetlenül attól, hogy nemzeti vagy nemzetközi, illetve, hogy a szervezett bőnözéssel kapcsolatos-e. Tartalmaz büntetı anyagi jogi, valamint nyomozásra és vádemelésre vonatkozó szabályokat, és átfogó jogi keretet hoz létre az áldozatok és a tanúk védelme érdekében.226A rendelkezések hatékony végrehajtásának elısegítése céljából speciális ellenırzési mechanizmust állított fel (az Emberkereskedelem Elleni Küzdelem Szakértıi Csoportja, GRETA). emberkereskedelemnek. 221 1. cikk 222 3. cikk 223 5. cikk, az eredeti szövegben „gender mainstreaming” szerepel. 224 6. cikk 225 19. cikk: „A Felek megfontolják olyan jogalkotási és egyéb intézkedések elfogadását, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a nemzeti jogban bőncselekménnyé nyilvánítsák a 4. cikk a) pontjában meghatározott szolgáltatások kizsákmányolási célból történı igénybevételét annak tudatában, hogy az érintett személy emberkereskedelem áldozata.” 226 Windt Szandra: 2013, az emberkereskedelem elleni fellépés éve Magyarországon. Belügyi Szemle, 2014/1. 64.o.
59
Szintén kapcsolódik a nık elleni erıszak kérdésköréhez az ET 2007-ben Lanzarote-ban elfogadott Egyezménye a gyermekek szexuális kizsákmányolás és szexuális zaklatás elleni védelmérıl.227 Ennek egyik alapelve a megkülönböztetés-mentesség, mely azt jelenti, hogy a benne foglalt rendelkezések végrehajtását, különösen az áldozatok jogainak védelme érdekében tett intézkedések igénybevételét mindennemő megkülönböztetéstıl mentesen (többek között nemre való tekintet nélkül) kell biztosítani. Az egyezmény céljai: -
a gyermekek szexuális kizsákmányolásának és szexuális zaklatásának megelızése és leküzdése;
-
a szexuális kizsákmányolás és a szexuális zaklatás gyermekáldozatai jogainak védelme;
-
a gyermekek szexuális kizsákmányolása és szexuális zaklatása elleni nemzeti és nemzetközi együttmőködés elısegítése.228
Az egyezmény a 18 éven aluli személyekkel kapcsolatban fogalmazott meg a részes államoknak kötelezettségeket. Számos magatartás büntetendıvé nyilvánítását követelte meg,229 rendelkezett a nyomozás, büntetıeljárás és eljárásjog speciális szabályairól, elıírta megelızı intézkedések létrehozását (például a gyermekekkel foglalkozó személyek képzése, a gyermekek oktatása vagy a nyilvánosság tájékoztatása terén), és átfogó rendelkezéseket tartalmazott az áldozatok segítésével és az intervencióval kapcsolatban. Az egyezményben foglaltak végrehajtásának monitorozása érdekében létrehozta a Felek Bizottsága elnevezéső testületet. A magyar jogalkotó már az új Büntetı Törvénykönyv (a 2012. évi C. tv.) megalkotásakor, a szexuális bőncselekmények újrakodfikálása során figyelemmel volt az Egyezményben foglaltakra,230 noha hazánk az egyezményt csak 2015-ben ratifikálta. Jelen fejezetben utolsóként az Európa Tanács nık elleni erıszakkal kapcsolatosan legátfogóbb, és globálisan is legnagyobb jelentıségő dokumentumát, az Isztambuli
227
Convention on the Protection of Children against Sexual Exploitation and Sexual Abuse, CETS No. 201, kihirdette a 2015. évi XCII. tv. 228 1. cikk 229 Szexuális zaklatás, gyermekprostitúcióval kapcsolatos bőncselekmények, gyermekpornográfiával kapcsolatos bőncselekmények, gyermekek pornográf elıadásokban való részvételével kapcsolatos bőncselekmények, gyermekek megrontása, gyermekek szexuális célú megszólítása. Megjegyzendı, hogy az egyezmény magyar fordításában szereplı „szexuális zaklatás” a hivatalos angol szövegben eredetileg „sexual abuse”, melynek ily módon való fordítása terminológiai zavarhoz vezethet, mivel ez a meghatározás a „sexual harassment” fogalom bevett magyar fordítása. 230 2012. évi C. tv. indokolása a XIX. fejezethez.
60
Egyezményt231 tekintem át. A nık elleni és családon belüli erıszak megelızésérıl és felszámolásáról szóló egyezmény létrejötte egyenes következménye az ET 2002 óta folytatott munkájának. A számos nemzet állami szervének és civil szervezetének bevonásával zajló tevékenység során fény derült arra, hogy mennyire eltérıek a nık elleni erıszakra adott nemzeti válaszok, és nyilvánvalóvá vált, hogy szükség van egy összehangolt szabályozásra, mely a védelem azonos szintjét biztosítja az áldozatok számára szerte Európában. 2008 decemberében a Miniszteri Bizottság felállított egy szakértıi bizottságot (ad hoc bizottság a nık elleni és a családon belüli erıszak megelızésére és felszámolására, CAHVIO), hogy dolgozzon ki egy egyezmény-tervezetet. Ennek szövegét 2010 decemberében véglegesítették. Az Egyezményt 2011 áprilisában fogadták el, és 2014-ben lépett hatályba.232 Magyarország 2014-ben aláírta, ratifikációjának elıkészítése folyamatban van. Az Isztambuli Egyezmény azon ET dokumentumok sorába tartozik, mely a nık elleni erıszak problémáját emberi jogi kérdésként fogja fel. Preambulumában kinyilvánította, hogy a nık elleni erıszak az emberi jogok súlyos megsértése, a nık és férfiak közötti hagyományosan
egyenlıtlen
hatalmi
viszonyok
megnyilvánulása,
és
megelızése
szempontjából a nemek de jure és de facto egyenlısége kulcstényezı. Elismeri a nık elleni erıszak strukturális természetét, és azt, hogy az egyike azoknak a társadalmi mechanizmusoknak, melyek a nıket a férfiakkal szemben alárendelt helyzetbe kényszerítik. A nık gyakran szenvedik el az erıszak különbözı formáit, ami emberi jogaik súlyos megsértését jelenti, és akadálya a nık és férfiak közötti egyenlıség elérésének. Kimondja, hogy a nık a nemi alapú erıszak nagyobb kockázatának vannak kitéve, mint a férfiak, és a családon belüli erıszak is aránytalanul nagyobb mértékben éri ıket. Az Egyezmény célja ennek megfelelıen a nık mindenfajta erıszakkal szembeni védelme, és a nık elleni erıszak, valamint a családon belüli erıszak megelızése, megbüntetése és felszámolása, valamint az, hogy hozzájáruljon a nık diszkriminációjának megszüntetéséhez és elısegítse a nık és férfiak közti valós egyenjogúság létrejöttét. Célja továbbá az áldozatok védelme és támogatása érdekében átfogó keretrendszer, szakpolitikák és módszerek kialakítása, a nemzetközi együttmőködés ösztönzése, valamint a különbözı szervezetek és igazságszolgáltatási szervek integrált megközelítéső együttmőködésének támogatása.
231
Convention on preventing and combating violence against women and domestic violence Istanbul Convention. Historical background. http://www.coe.int/t/dghl/standardsetting/conventionviolence/background_en.asp (m.i. 2015.10.30.) 232
61
A nık elleni erıszak233 és a családon belüli erıszak234 minden formájára vonatkozik, tehát ez utóbbi esetében nem csak a nık sérelmére elkövetett magatartásokra. Az Egyezmény azonban kötelezi a részes államokat, hogy különös figyelmet fordítsanak a nıi áldozatokra. Mind békeidıben, mind háborús konfliktusok idején alkalmazandó. Ez az elsı olyan egyezmény, mely – mivel a jelenséget a nemi egyenlıség perspektívájából közelíti meg – meghatározza a „gender” fogalmát, mint olyan társadalmilag konstruált szerepek, viselkedések, tevékenységek és attribútumok összességét, melyeket az adott társadalom a férfiak és nık számára megfelelınek tekint.235 Az ilyen szociális és kulturális viselkedésmintáinak megváltoztatása érdekében a 12. cikk (1) az erıszak megelızésével kapcsolatos általános kötelezettségként rendelkezik a nık alsóbbrendőségének ideáján és a nık és férfiak sztereotip szerepein alapuló elıítéletek, szokások, tradíciók és egyéb gyakorlatok felszámolásáról, valamint az áldozatok védelme és támogatása kapcsán is elıírja a nık elleni erıszak nemi szempontú megközelítését.236 A 4. cikk az alapvetı jogok, egyenlıség és diszkrimináció-mentesség követelményét rögzíti. Az Egyezmény indoklása szerint e rendelkezések nem teremtenek új jogokat, hanem már létezı emberi jogokat tisztáznak.237 Az Egyezmény a nık elleni erıszakkal szembeni holisztikus szemlélető fellépést várja el a részes államoktól a „4 P” megközelítés alkalmazásával (’prevention’ – vagyis a bántalmazások megelızése, ’protection’ – az áldozatok védelme, ’prosecution’ – az elkövetık felelısségre vonása és ’integrated policies’ – „integrált politikák”).238 A megelızés terén a már korábban említett, egyenlıtlenséghez vezetı és az erıszakot igazoló társadalmi és kulturális minták leépítését; az erıszakkal szemben jogi és egyéb intézkedések megtételét; az áldozatok emberi jogainak középpontba állítását, és a nık képességekkel való felruházását (empowerment) irányozza elı általános kötelezettségként. 233
Fogalma: a nık elleni erıszak megvalósítja az emberi jogok megsértését, és a nık elleni diszkrimináció egyik formájának tekintendı. Minden olyan nemi alapú erıszakot érteni kell alatta, mely fizikai, szexuális, lelki vagy gazdasági jellegő sérelmet vagy szenvedést okoz vagy okozhat, beleértve az ilyen cselekménnyel való fenyegetést, a kényszerítést vagy a szabadságtól való önkényes megfosztást is, történjen az akár a közéletben, akár a magánszférában. (3. cikk a. pont) 234 Fogalma: Családon belüli erıszak alatt értendı minden olyan fizikai, szexuális, lelki vagy gazdasági jellegő erıszak, mely egy családon vagy háztartáson belül, illetve jelenlegi vagy volt házastársak vagy partnerek között fordul elı, függetlenül attól, hogy az elkövetı közös lakóhelyen él vagy élt-e az áldozattal. (3. cikk b. pont) 235 3. cikk c. pont 236 Explanatory Report to the Council of Europe Convention on preventing and combating violence against women and domestic violence. Istanbul, 11.V.2011 43. pont http://rm.coe.int/CoERMPublicCommonSearchServices/DisplayDCTMContent?documentId=09000016800d383 a (m.i. 2015.10.30.) 237 Uo. 47. pont 238 The Istanbul Convention - A global tool to prevent and combat violence against women and girls (2014) 4.o. https://edoc.coe.int/en/index.php?controller=get-file&freeid=6082 (m.i. 2015.08.26.)
62
Konkrét elıírásokat tartalmaz a jelenséggel kapcsolatos tudatosságnövelés, az oktatás és a szakemberek képzése, az elkövetıket célzó prevenciós intézkedések és tréningprogramok kialakítása, valamint a magánszektor és a média bevonása érdekében.239 Az áldozatok védelme és támogatása kapcsán az általános kötelezettségek között elıírja az áldozatok ismételt és másodlagos viktimizációjának megelızését, a nemi alapú és integrált megközelítés, valamint az érintett szervek és szervezetek hatékony együttmőködésének kialakítását és azt, hogy a különbözı szolgáltatások biztosítása nem függhet attól, hogy az áldozat kíván-e feljelentést tenni. Konkrét elıírásokat fogalmaz meg az elérhetı szolgáltatásokkal kapcsolatos információk; a jogi, pszichológiai, munkaerı-piaci tanácsadás, valamint pénzügyi segítségnyújtással, elhelyezéssel és oktatással kapcsolatos szolgáltatások; az azonnal elérhetı speciális szolgáltatások, menedékhelyek, 24 órás, ingyenes telefonos segélyvonalak biztosításával kapcsolatban.240 Az elkövetık felelısségre vonása érdekében számos nık elleni erıszakot megvalósító magatartás büntetendıvé nyilvánítását írja elı.241 A részes államoknak meg kell tenniük a szükséges lépéseket, hogy az eljárás indokolatlan késedelem nélkül, az áldozat jogainak tiszteletben tartása mellett folyjon, számára azonnali és megfelelı védelmet biztosítva; ennek érdekében különbözı védelmi intézkedések kialakítását is elıírja (például távoltartó és védelmi határozatok). A polgári jogot érintıen elvárás a jogorvoslathoz és kompenzációhoz való jog biztosítása; az egyezmény rendelkezéseinek figyelembe vétele a szülıi felügyelet és kapcsolattartás meghatározása során; valamint a kényszerházasságok érvénytelenítése.242 Az „integrált politikák” elfogadása azt jelenti, hogy a részes államoknak az egyezmény rendelkezéseinek végrehajtása során hatékony, koordinált, átfogó, és a nık elleni erıszak megelızése és leküzdése érdekében minden releváns eszközt magában foglaló intézkedéseket kell tenniük, bevonva az érintett hazai állami, regionális és helyi szerveket és civil szervezeteket, valamint a társadalom egészét.243 Az Egyezmény végrehajtásának monitorozására egy ellenırzı testületet hoztak létre „a nık elleni és családon belüli erıszakkal szembeni fellépés szakértıi bizottsága” (GREVIO) néven.244
239
Isztambuli Egyezmény, III. fejezet IV. fejezet 241 Pszichológiai erıszak; zaklatás; fizikai erıszak; szexuális erıszak, ideértve az erıszakos közösülést (a hangsúlyt a beleegyezés hiányára helyezve); kényszerházasság; nıi nemi szerv megcsonkítása; kényszerabortusz és kényszer-sterilizáció; szexuális zaklatás (ez büntetıjogon kívüli eszközökkel is tilalmazható). 242 VI. fejezet 243 II. fejezet 244 Group of experts on action against violence against women and domestic violence; 66. cikk 240
63
Az Európa Tanács nık elleni erıszakkal szembeni fellépése a jövıben is tovább folytatódik. A kérdéskör a korábban említett Nemek Közötti Egyenlıséggel kapcsolatos Stratégia (20142017) egyik célkitőzése. Ez konkrét teendıként irányozza elı -
a tagállamok technikai és jogi támogatását az Isztambuli Egyezmény ratifikálása érdekében;
-
a nemzeti szinten a nık elleni erıszak megelızése és visszaszorítása érdekében meghozott jogi és egyéb intézkedésekkel kapcsolatos információk győjtését és terjesztését; a jó gyakorlatok bemutatását;
-
az Isztambuli Egyezmény Európán kívüli megismertetését, hogy lehetıvé váljon a nem tag államokkal és más regionális és nemzetközi szervezetekkel való együttmőködés során a szaktudás rendelkezésre bocsátása és a jó gyakorlatok megosztása245
245
CoE Gender Equality Strategy (2014-2017) 11.o.
64
4. Az Európai Unió tevékenysége a nemek egyenlısége és a nık elleni erıszakkal szembeni fellépés terén A nık és férfiak egyenlıségének megvalósítása az Európai Unió legfontosabb célkitőzéseinek is egyike. Már az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Római Szerzıdésben megjelent a nemek egyenjogúságának kérdése: a 119. cikk deklarálta az egyenlı munkáért egyenlı bér elvét. A nemek közti egyenlıség kérdésének szempontjából az alábbi idıszakokat különíthetjük el: 1. 1957-1975-ig: kizárólag „az egyenlı munkáért egyenlı bért” elv biztosításának idıszaka; 2. 1975-tıl a 80-as évek végéig: a tagállamok egyenlı bánásmóddal kapcsolatos szabályozásának harmonizálása irányelvek útján; 3. a 80-as években: az esélyegyenlıségi koncepció kialakítása; túllépés az egyenlı bánásmód garantálásán; a pozitív programok, pozitív diszkrimináció megjelenésének idıszaka.246 4. a 90-es évektıl: a „gender mainstreaming” megközelítés idıszaka; egyedi fellépések helyett a nemek közötti egyenlıség elvének általános érvényesítése.247 4.1 Az „egyenlı munkáért egyenlı bér” elve és az irányelvi szabályozás A Római Szerzıdés 119. cikke248 megalkotásának kettıs célja volt. Egyrészt egy – elsıdleges – gazdasági cél: az, hogy azok a tagállamok, melyekben a nemek közötti esélyegyenlıség mindennapos gyakorlatként mőködött, ne kerüljenek hátrányos helyzetbe az ilyen szabályokat csupán formálisan deklaráló államokkal szemben. A másik cél szociális jellegő: a munkavállalók élet- és munkakörülményeinek folyamatos javítása.249 A gyakorlati érvényesülést akadályozta, hogy a rendelkezés nem írta elı az elv alkalmazhatóságát „egyenlı értékő munka” esetére, s ennek következtében mind a tagállamok, mind az Európai Bíróság igen szőken értelmezte azt. (A bírói gyakorlat kezdetben nem adott módot „hipotetikus” összehasonlításokra, azaz más munkahelyen illetve eltérı idıben végzett munkák
246
Gyulavári Tamás: Esélyegyenlıség nık és férfiak között. In: Gyulavári Tamás (szerk.): Az Európai Unió szociális dimenziója. Szociális és Családügyi Minisztérium, Budapest, 2000. 191.o. 247 Franceskides, Rebecca: EQUAL útmutató a nemek közötti esélyegyenlıség elvének általános érvényesítésérıl, Európai Bizottság, 2004. 12.o. http://ec.europa.eu/employment_social/equal_consolidated/data/document/gendermain_hu.pdf (m.i. 2015.08.02.) 248 „Minden tagállam az elsı szakasztól biztosítja és a továbbiakban is fenntartja annak az elvnek az alkalmazását, hogy a férfiak és nık egyenlı munkáért egyenlı bért kapjanak.” 249 Lehoczkyné dr. Kolonnay Csilla: Az egyenlı bánásmód elve az Európai Unió elsıdleges és másodlagos jogában in: Gyulavári Tamás (szerk.): Egyenlı esélyek és jogharmonizáció, MüM Egyenlı Esélyek Titkársága, Integrációs Stratégiai Munkacsoport, 1997. 12.o.
65
összevetésére.)250 A szélesebb körő összehasonlításra csak a férfiak és a nık egyenlı díjazása elvének alkalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítésérıl szóló 75/117/EGK irányelv251 elfogadása után nyílt meg a lehetıség,252 s e tekintetben sokat változott az Európai Unió Bíróságának értelmezési gyakorlata is.253 A 70-es évek közepétıl a Közösség jogalkotói és az Európai Bíróság igyekeztek minél szélesebben meghatározni a diszkrimiáció tilalmának közösségi fogalmát, és egymás után jöttek lére azok az irányelvek, melyek már – túllépve az „egyenlı munkáért egyenlı bér”-elv érvényesítésén – az egyenlı bánásmód elvének érvényesülését törekedtek elısegíteni. A 76/207/EGK irányelv a férfiak és a nık közötti egyenlı bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az elımenetel és a munkakörülmények terén történı végrehajtásáról254 2. cikke alapján „az egyenlı bánásmód elve azt jelenti, hogy semmiféle nemi megkülönböztetés nem alkalmazható sem közvetlenül, sem közvetetten, különös tekintettel a családi állapotra és a családi jogállásra történı hivatkozással”. Az egyenlı esélyek kérdése azonban nem szőkíthetı pusztán a munkavállalásra. Ez a felismerés vezetett a szociális biztonsági rendszerekre vonatkozó irányelvek megalkotásához, melyeknek célja a „férfi mint kenyérkeresı”-modell átformálása volt.255 Elsıként a 79/7/EGK számú, a férfiak és a nık közötti egyenlı bánásmód elvének a szociális biztonság területén történı
fokozatos
megvalósításáról
szóló
irányelvet256
fogadták
el,
majd
ennek
kiegészítéseként a 86/378/EGK irányelvet,257 mely a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerekre is kiterjesztette az egyenlı bánásmód elvének alkalmazhatóságát. A 86/613/EGK
250
Uo. 13-14.o. A Tanács irányelve (1975. február 10.) a férfiak és a nık egyenlı díjazása elvének alkalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítésérıl (75/117/EGK) HL L 045, 19/02/1975 0019-0020 o. 252 Az irányelv elsıdleges célja az egyenlı és az egyenlı értékő munka fogalmának tisztázása volt. 1. cikke szerint „[…] a férfiak és a nık egyenlı díjazásának elve […] azt jelenti, hogy ugyanazért a munkáért vagy azonos értékőnek tekintett munkáért járó díjazás minden vonatkozásában és minden feltételében meg kell szüntetni a nemi alapon történı megkülönböztetés minden fajtáját.” 253 Pl. a Murphy-esetben[157/86. Murphy v. Bord Telecomm Eireann [1988] ECR 673] megállapította, hogy ha egyenlı értékőnek tekintett munkáért egyenlı bér jár, akkor a nagyobb értékő munkát végzı személynek legalább ugyanakkora bért kell fizetni, mint annak, aki nála kisebb értékő munkát végez. A Machartys-esetben [129/79. McChartys v. Wendy Smith [1980] ECR 1275] kifejtette, hogy az egyenlı munkáért egyenlı bér elve akkor is alkalmazandó, ha a nem egyenlıen fizetett férfi és nı nem egyidejőleg áll a munkaadó rendelkezésére. A két jogesetet hivatkozza: Kiss György: Az Európai Unió munkajoga Osiris Kiadó, Budapest, 2001. 75-76.o. 254 A Tanács irányelve (1976. február 9.) a férfiak és a nık közötti egyenlı bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az elımenetel és a munkakörülmények terén történı végrehajtásáról 76/207/EGK, HL L 39, 1976.2.14., 40-42.o., módosította a 2002/73/EK irányelv, HL L 269, 05/10/2002 15-20.o. 255 Tolnai Ágnes: A nık esélyegyenlıségének kérdése az Európai Unióban, Acta Humana 2005/4. 47.o. 256 A Tanács irányelve (1978. december 19.) a férfiak és a nık közötti egyenlı bánásmód elvének a szociális biztonság területén történı fokozatos megvalósításáról HL L 6., 1979.1.10., 24-2.o. 257 A Tanács irányelve (1986. július 24.) a férfiak és a nık közti egyenlı bánásmód elvének a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerekben történı megvalósításáról, HL L 225., 1986.8.12., 40-42., módosította a 96/97/EK irányelv HL L 46., 1997.2.17., 20-24.o. 251
66
irányelv258 az egyenlı bánásmód elvének alkalmazását az önfoglalkoztató nık esetében is elıírta.259 4.2 A pozitív programok és a gender mainstreaming idıszaka A 80-as évek közepétıl a Közösség tagállamaiban – a korábbinál súlyosabb szociális helyzet, különösen a növekvı munkanélküliség miatt – felmerült a szociálpolitika átalakításának igénye. 1989-ben sor került a „Közösségi Charta a munkavállalók alapvetı szociális jogairól” címő dokumentum elfogadására, mely az eredeti szándék szerint kötelezı érvényő jogi dokumentum lett volna, ám a konzervatív brit kormány elutasítása miatt csupán „ünnepélyes deklaráció” maradt. Egységes, átfogó szövegben, pontos alapelvek formájában jelenített meg szociális célokat;260 16. cikke pedig a férfiak és nık közötti egyenlı bánásmódról szólt.261 1991-ben, a Maastrichti Csúcstalálkozón a Római Szerzıdés szociális vonatkozású rendelkezéseinek módosítását szintén a brit elutasítás akadályozta meg. A többi tagállam azonban elfogadott egy dokumentumot, az ún. Szociálpolitikai Megállapodást, s azt a 14. számú „Jegyzıkönyv a szociálpolitikáról” címő dokumentum segítségével az Európai Közösség Alapító Szerzıdéséhez csatolták. A Megállapodás 6. cikke foglalkozott a férfiak és nık egyenlıségének kérdésével. Megismételte a Római Szerzıdés 119. cikkét, és kiegészítette egy új, a pozitív diszkriminációt lehetıvé tevı bekezdéssel. A végleges jogi rendezést az Amszterdami Szerzıdés jelentette, mely e két dokumentum rendelkezéseit beiktatta az Alapszerzıdés szövegébe.262 Ahogy arra korábban utaltam, a közösségi politikában már a ’80-as évektıl megjelent a negatív megközelítés (egyenlı bánásmód) helyett a pozitív, az egyenlı esélyek (equal opportunities) politikája. Ennek végsı célja az volt, hogy jogi és nem jogi eszközök útján
258
A Tanács irányelve (1986. december 11.) valamely önálló vállalkozói tevékenységet, beleértve a mezıgazdasági tevékenységet is, folytató férfiak és nık közötti egyenlı bánásmód elvének alkalmazásáról, valamint az önálló vállalkozó nık terhességi és anyasági védelmérıl. HL L 359., 1986.12.19., 56-58.o. 259 Ez a dokumentum a 76/207/EGK és a 79/7/EGK irányelvek kiegészítésére szolgált, elsıdleges célja az volt, hogy két területen – a munkavégzéssel kapcsolatos feltételek és a társadalombiztosítási rendszerek terén – rendezze az önfoglalkoztató nık (jellemzıen mezıgazdasági farmerek feleségeinek) helyzetét. Lehoczkyné i.m. 35.o. 260 Gyulavári Tamás, Könczei György: Európai szociális jog, Osiris Kiadó, Budapest, 2000. 41. ill. 45-46.o. 261 „Biztosítani kell a férfiak és a nık között az egyenlı bánásmód elvét. Ki kell terjeszteni a férfiak és a nık esélyegyenlıségét. Ennek elérése érdekében fokozott intézkedéseket kell tenni a férfiak és a nık közötti egyenjogúság alapelvének érvényesítése érdekében, különösen a munkához jutás, a bérezés, a munkafeltételek, a szociális védelem, az oktatásügy, a szakképzés és a szakmai elırejutás tekintetében. Intézkedéseket kell tenni annak érdekében, hogy a férfiak és nık össze tudják egyeztetni munkahelyi illetve családi kötelezettségeiket” idézi Gyulavári-Könczei i.m. 292.o. 262 Uo. 50-53.o.
67
lehetıvé váljon, hogy a nık és férfiak egyenlı eséllyel érvényesülhessenek az élet különbözı területein (pl. oktatás, munkaerıpiac, egészségügy). A közösségi programoknak, a soft lawnak éppen akkora jelentısége volt ezen a területen, mint a kötelezı erejő rendelkezéseknek.263 A pozitív programok stratégiájának keretében a tagállamokat a nık helyzetének tényleges javítására, vagyis a de facto egyenlıség megvalósítását szolgáló programok finanszírozására kötelezték. Ennek érdekében már 1982-ben meghirdették az elsı Akcióprogramot a Nık Esélyegyenlıségéért (1982-1985), melyet további négy akcióprogram követett.264 Számos egyéb kötelezı erıvel nem rendelkezı dokumentumot is elfogadtak az Unió intézményei, mint pl. a Tanács 84/635/EGK. sz. ajánlása a nıkkel kapcsolatos pozitív intézkedések támogatásáról, vagy a Tanács 96/694/EK ajánlása a nık és férfiak kiegyensúlyozott részvételérıl a döntéshozatali eljárásban.265 Az új megközelítés megjelent az ebben az idıszakban elfogadott irányelvekben is. A 92/85/EGK irányelv266 a várandós, gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók speciális szükségleteire vonatkozott, fellépve az ellen, hogy az ebben a – férfiak és nık eltérı adottságai folytán – kizárólag csak nıket érintı helyzetben hátrányos megkülönböztetést alkalmazzanak. A szülıi szabadságról szóló 96/34/EK irányelv267 pedig már az anya és az apa számára is biztosítani kívánta a szülıi szabadság intézményét, a munka és család összeegyeztethetıségének kérdését a férfi munkavállalók esetében is figyelembe véve.268 Noha az egyenlı bánásmóddal kapcsolatban számos irányelv kötelezte a megfelelı szabályok nemzeti jogba való beépítésére a tagállamokat, az elv gyakorlati megvalósulása nem volt akadálytalan. Ezek lebontása volt a célja a nemi alapon történı hátrányos megkülönböztetés esetén a bizonyítási teherrıl szóló 97/80/EK irányelv269 meghozatalának. Az irányelv a bizonyítási teher megfordításáról rendelkezett a diszkriminációval kapcsolatos eljárásokban; ez volt az a jogszabály, mely elsıként határozta meg a közvetett diszkrimináció fogalmát.270 263
Palasik i.m. 89.o. A második akcióprogram az 1986-1990, a harmadik az 1991-1995, a negyedik 1996-2000, az ötödik a 20012006 közötti idıszakokra vonatkozott. 265 Ld. Gyulavári-Könczei i.m. 147.o. 266 A Tanács 92/85/EGK irányelve (1992. október 19.) a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönzı intézkedések bevezetésérıl (tizedik egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikke (1) bekezdésének értelmében) HL L 348., 1992.11.28., 1-7.o. 267 A Tanács 96/34/EK irányelve (1996. június 3.) az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a szülıi szabadságról kötött keretmegállapodásról. HL L 145., 1996.6.19., 4-9 o. 268 Tolnai i.m. 48.o. 269 A Tanács 97/80/EK irányelve (1997. december 15.) a nemi alapon történı hátrányos megkülönböztetés esetén a bizonyítási teherrıl. HL L 14., 1998.1.20., 6-8.o. 270 (…) közvetett megkülönböztetés áll fenn, amikor egy látszólag semleges rendelkezés, feltétel vagy gyakorlat az egyik nemhez tartozókat lényegesen nagyobb arányban érinti kedvezıtlenül, kivéve, ha a rendelkezés, feltétel 264
68
Az Amszterdami Szerzıdést követıen a nık és férfiak egyenlıségével kapcsolatos jogalkotás új lendületet kapott. Ezt követıen az EK-Szerzıdés -
a nık és férfiak egyenlıségének elımozdítását a Közösség céljainak egyikeként határozta meg, (2. cikk),
-
kimondta, hogy a Közösségnek valamennyi tevékenysége során törekednie kell a férfiak és nık közötti egyenlıség elısegítésére és az egyenlıtlenségek kiküszöbölésére (3. cikk (2) bek.),
-
valamint, hogy a Közösség intézkedéseket hozhat a nemi alapú diszkriminációval szembeni küzdelem érdekében (13. cikk),
-
kinyilvánította, hogy a Közösség támogatja és kiegészíti a tagállamok a férfiak és nık közötti egyenlıség a munkaerıpiaci esélyek és a munkával kapcsolatos elbánás terén történı megvalósításával kapcsolatos tevékenységét; (137. cikk),
-
és hogy a szakmai életben való tényleges egyenlıség biztosítása érdekében lehetıség van külön elınyöket elıíró rendelkezések alkalmazására. (141. cikk (4) bekezdés),271
megteremtve ezzel a pozitív programok és a gender mainstreaming érvényesülésének alapszerzıdéses hátterét. A gender mainstreaming már ezt megelızıen is jelen volt az Unió politikájában, köszönhetıen a IV. akcióprogramnak272 – mely az ENSZ 1995-ös Pekingi Nıi Világkonferenciáján elfogadott Cselekvési Tervben foglalt célok közösségi adaptációjának elsı állomása volt –, illetve a Bizottság által 1996-ban kiadott közleménynek a nık és férfiak egyenlı esélyének beemelésérıl a Közösség minden részpolitikájába és tevékenységébe.273 Ezzel a lépéssel azonban az Unió elsıdleges jogforrásainak szintjére került. A Nizzai Szerzıdés e területen nem jelentett változást, meg kell azonban említeni az Európai Unió 2000-ben elfogadott Alapjogi Chartáját. E dokumentum két cikke kapcsolódott kifejezetten a nık helyzetéhez. A 21. cikk mondta ki a nemi alapú megkülönböztetés tilalmát, a 23. cikk pedig a nık és férfiak közti egyenlıségrıl rendelkezett, nem zárva ki a pozitív intézkedések alkalmazásának lehetıségét. A 33. cikk (2) bekezdése emellett kimondta, hogy „a család és a munka összeegyeztetése érdekében mindenkinek joga van” gyermekvállalással vagy gyakorlat helyes és szükséges, és a nemi hovatartozástól független, objektív okok igazolják. [2. cikk (2)] 271 Emellett deklarálta, hogy a tagállamoknak az azonos vagy azonos értékő munkáért egyenlı bért kell biztosítaniuk a férfi és nıi munkavállalók számára (141. cikk (1) bek.), és a Közösségnek biztosítania kell a férfiak és nık közötti esélyegyenlıség és az egyenlı elbánás elvének érvényesülését a munkavégzés tekintetében (141. cikk (3) bek.) 272 Council Decision of 22 December 1995 on a medium-term Community action programme on equal opportunities for men and women (1996-2000), idézi Gyulavári-Könczei i.m. 146.o. 273 Communication from the Commission "Incorporating Equal Opportunities for Women and Men Into All Community Policies and Activities" COM/96/67 Final (Brussels, 21.02.1996)
69
összefüggı okból történı elbocsátás elleni védelemre, valamint fizetett szülési és szülıi szabadságra.274 A Lisszaboni szerzıdés275 elismerte az Alapjogi Charta jogilag kötelezı jellegét, ezzel a benne foglaltak az uniós jog részévé váltak. A nemek közötti egyenlıség megvalósításával kapcsolatos új szemlélet kialakulása és az annak következtében megvalósult eredmények maguk után vonták a – nemegyszer több mint két évtizede megalkotott – irányelvek korszerősítésének igényét. Sor került a 2002/73/EK irányelv276elfogadására, mely a férfiak és nık közötti egyenlı bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az elımenetel és a munkakörülmények terén történı végrehajtásáról szóló 76/207/EGK tanácsi irányelv módosításáról rendelkezett. Legfontosabb vívmányainak egyike, hogy az egyenlı bánásmódról szóló irányelv szövegébe iktatta a közvetlen és közvetett diszkrimináció, a zaklatás, valamint a szexuális zaklatás fogalmát. Kötelezte továbbá a ragállamokat, hogy hozzanak létre olyan testületet, mely nemzeti szinten elısegíti a nemi megkülönböztetéstıl mentes bánásmód érvényesülését. Az egyenlı bánásmód elvének alkalmazhatóságát a munka világán kívülre is kiterjesztette a 2004/113/EK irányelv.277 Alkalmazási köre azokra a személyekre terjedt ki, akik olyan árukat vagy szolgáltatásokat nyújtanak, melyek a nyilvánosság számára hozzáférhetıek, és amelyek a magán- és családi élet szféráin kívül elérhetıek, valamint az ilyenekhez kapcsolódó ügyletekre. Az irányelv nem zárta ki az eltérı bánásmód alkalmazását, ha azt törvényes cél objektíve igazolta, és az annak elérésére irányuló eszközök megfelelıek és szükségesek (ilyen lehet például a nemi alapú erıszak áldozatainak védelme érdekében a kizárólag azonos nemőek számára fenntartott menedékek létesítése). A nık és férfiak egyenlıségével összefüggı jogalkotás következı lépéseként létrehozták a 2006/54/EK irányelvet,278 mely férfiak és nık közötti esélyegyenlıség és egyenlı bánásmód elvének a foglalkoztatás és a munkavégzés területén történı végrehajtásáról szólt. Az irányelv célja az volt, hogy a foglalkoztatás és a munkavégzés területén kialakult joganyagot egyszerősítse, modernizálja és fejlessze, áttekinthetıbbé és könnyebben alkalmazhatóvá
274
Az Európai Unió Alapjogi Chartája. HL C 326., 2012.10.26., 391-407. o Az Európai Unióról szóló Szerzıdés (EUSz) 6. cikke 276 Az Európai Parlament és a Tanács 2002/73/EK irányelve (2002. szeptember 23.) a férfiak és nık közötti egyenlı bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az elımenetel és a munkakörülmények terén történı végrehajtásáról szóló 76/207/EGK tanácsi irányelv módosításáról. HL L 269., 2002.10.5., 15-20.o. 277 A Tanács 2004/113/EK irányelve (2004. december 13.) a nık és férfiak közötti egyenlı bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történı végrehajtásáról. HL L 373., 2004.12.21., 37-43.o. 278 Az Európai Parlament és a Tanács 2006/54/EK irányelve (2006. július 5.) a férfiak és nık közötti esélyegyenlıség és egyenlı bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történı megvalósításáról. HL L 204., 2006.7.26., 23-36.o. 275
70
tegye. Ezt úgy kívánták elérni, hogy az ezzel összefüggı irányelvek279 rendelkezéseit egységes szövegbe szerkesztették, figyelembe véve az Európai Bíróság e területen kialakult esetjogát is. 2010-ben a további korszerősítés jegyében sor került a szülıi szabadságról szóló, a kérdéskört korábban rendezı a 96/34/EK irányelvet felváltó 2010/18/EK irányelv,280 valamint az egyenlı bánásmód elvének érvényesítését az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nık esetében elısegítı, a korábban e területet szabályozó 86/613/EGK irányelvet felváltó 2010/41/EK irányelv elfogadására.281 A 2009-ben hatályba lépett Lisszaboni szerzıdés megerısítette az alapszerzıdésben a nemek egyenlıségével összefüggésben korábban rögzített szabályokat,282 azzal pedig, hogy 6. cikke elismerte az Alapjogi Charta jogilag kötelezı jellegét, az abban foglalt jogok érvényesítését is kötelezıvé tette. A 20. század vége óta a gender mainstreaming központi helyet foglal el a közösségi politikában, és nem csak a kötelezı erejő dokumentumokban érvényesül. Alapvetıen meghatározta a 2001-es nemek közötti egyenlıségre vonatkozó Közösségi Keretstratégiában, illetve a hozzá kapcsolódó Cselekvési Programban283foglaltakat. A Keretstratégia a férfiak és nık közötti egyenlıség megteremtését szolgáló összes közösségi politikára és intézkedésre kiterjedt,284 ideértve a nemek közötti egyenlıséggel kapcsolatos általános politikákat és a nıkre vonatkozó konkrét intézkedéseket; érvényesülési területei a következık voltak: a gazdasági élet, az egyenlı részvétel és képviselet, a szociális jogok, a magánszféra, valamint a nemi szerepek és sztereotípiák.285 Az „Esélyegyenlıség és diszkrimináció-mentesség a kibıvített Európai Unióban” címő Zöld Könyv (2004) szintén hangsúlyozta az esélyegyenlıség érdekében hozandó közösségi
279
Az érintett irányelvek: 75/117/EGK; 76/207/EGK és az azt módosító 2002/73/EK; 86/378/EG és az azt módosító 96/97/EK; 97/80/EK és az azt módosító 98/52/EK. 280 A Tanács 2010/18/EU irányelve (2010. március 8.) a BUSINESSEUROPE, az UEAPME, a CEEP és az ESZSZ által a szülıi szabadságról kötött, felülvizsgált keretmegállapodás végrehajtásáról és a 96/34/EK irányelv hatályon kívül helyezésérıl, HL L 68., 2010.3.18., 13-20.o. 281 Az Európai Parlament és a Tanács 2010/41/EU irányelve (2010. július 7. ) az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nık közötti egyenlı bánásmód elvének alkalmazásáról és a 86/613/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezésérıl, HL L 180., 2010.7.15., 1-6.o. 282 Az Európai Unió Mőködésérıl szóló Szerzıdés (EUMSz) 8. cikke átveszi az EKSz korábbi 3. cikkének (2) bekezdését; 153. cikke az EKSz. korábbi 137. cikkét; 157. cikke az EKSz. korábbi 141. cikkét. 283 Towards a Community Framework Strategy on Gender Equality COM(2000) 335 (7 June 2000); Council Decision of 20 December 2000 establishing a Programme relating to the Community framework strategy on gender equality (2001-2005), 2001/51/EC. A Keretstratégia és a Program a 2001-2005-ig terjedı idıszakra vonatkozott, de a Program mőködését 2006 végéig meghosszabbították. 284 A Keretstratégia 2.1 pontja. 285 3. pont
71
akciók fontosságát.286 2005-ben sor került az európai szociális partnerek által a „Nemek esélyegyenlıségének keretprogramja” ,287 2006-ban pedig az állam-és kormányfık által a „Nemek Közötti Egyenlıségrıl szóló Európai Paktum”,288 valamint „A nık és férfiak közötti egyenlıségre vonatkozó ütemterv 2006–2010”289 elfogadására. A nık munkaerı-piaci helyzetének javításával kapcsolatban is indítottak több programot, mint pl. az EQUAL közösségi kezdeményezés (2000-2006), vagy a PROGRESS program (2007-2013), melynek egyik eleme a nık és férfiak közötti esélyegyenlıség. Az Európai Unió szociális programjainak is része a nemek közötti esélyegyenlıség kérdése.290 2006-ban döntés született a Nemek Közötti Egyenlıség Európai Intézete (EIGE) megalakításáról,291 mely az EU autonóm szervezete, feladata, hogy hozzájáruljon a nemek közti egyenlıség és a gender mainstreaming megközelítés érvényesülésének elımozdításához, fellépjen a nemi alapú megkülönböztetéssel szemben, valamint a tudatosság növelése a nemi egyenlıség terén az EU polgárainak körében. Mőködését 2010-ben kezdte meg.292 2010-ben sor került a „Nık Chartája” elfogadására,293 mely a nık és férfiak közötti egyenlıség iránti fokozott elkötelezettség manifesztuma. Ez a dokumentum, valamint a „Nık és férfiak közötti egyenlıségre vonatkozó stratégia (2010–2015)” is,294 prioritásait tekintve a 2006-os ütemtervben kitőzött, de teljes mértékben meg nem valósult célok továbbvitelét szorgalmazza. Napjainkban ez a stratégia, valamint a „Nemek közötti esélyegyenlıség Európai Paktuma
286
Koncz Katalin: Mit tett és mit nem tett a világ (és Magyarország) a nık egyenjogúsága és helyzete javítása érdekében? In: Gömbös Ervin (szerk.): Globális kihívások, Millenniumi Fejlesztési Célok és Magyarország. ENSZ-Akadémia 2008. Magyar ENSZ Társaság, Budapest, 2008. 123-125.o. 287 Framework of Actions for Gender Equality. Prioritásai: a nemi szerepek kezelése, a nık részvételének növelése a politikai döntéshozatali folyamatokban, a munka és a magánélet egyensúlyának támogatása, a nemek közötti bérkülönbségek csökkentése. Koncz (2008): 124.o. 288 Az Amszterdami szerzıdés esélyegyenlıségi céljainak megvalósítását szolgáló követelményeket fogalmazza meg, célja a foglalkoztatásban és a szociális védelem terén kialakult nemi alapú különbségek enyhítése. Koncz (2008): 124.o. 289 Roadmap for equality between women and men, COM(2006) 92 final (Brussels, 01.3.2006); Prioritásai: a nık és férfiak egyenlı mértékő gazdasági függetlensége; a munka és magánélet összeegyeztetése; a nemek egyenlı képviselete a döntéshozatalban; a nemi alapú erıszak valamennyi formájának felszámolása; a nemi sztereotípiák leküzdése; a nemek közti egyenlıség támogatása harmadik országokban. 290 Koncz (2008): 124-126.o. 291 Az Európai Parlament és a Tanács 1922/2006/EK rendelete (2006. december 20.) a Nemek Közötti Egyenlıség Európai Intézetének létrehozásáról HL L 403., 2006.12.30., 9-17.o. 292 About EIGE http://eige.europa.eu/about-eige (m.i. 2015.08.15.) 293 Strengthening the commitment to equality between women and men: a women’s charter, COM(2010) 78 final (5 March 2010) 294 A nık és férfiak közötti egyenlıségre vonatkozó stratégia. 2010-2015 COM(2010) 491 végleges (Brüsszel, 2010.9.21.)
72
(2011–2020)”295
határozza
meg
a
nemek
egyenlıségének
politikája
gyakorlati
megvalósulását.296 4.3 A nemi alapú erıszakkal szembeni fellépés A bőncselekmények áldozatairól szóló EU irányelv meghatározása szerint: „nemi alapú erıszaknak a személy ellen neme, nemi identitása vagy annak kifejezése miatt irányuló erıszak, vagy az olyan erıszak minısül, amely aránytalanul nagy számban egy adott nemhez tartozó személyek ellen irányul. A nemi alapú erıszak következménye az áldozat által elszenvedett fizikai, szexuális, érzelmi vagy pszichológiai károsodás vagy gazdasági hátrány lehet. A nemi alapú erıszak a diszkrimináció egyik formája, valamint az áldozat alapvetı szabadságainak megsértése, és magában foglalja a hozzátartozók közötti erıszakot, a szexuális erıszakot (beleértve az erıszakos közösülést, a szemérem elleni erıszakot és a szexuális zaklatást), az emberkereskedelmet, a rabszolgaságot és az olyan káros gyakorlatok különbözı formáit, mint a kényszerházasság, a nık nemi szerveinek megcsonkítása, valamint az úgynevezett ’becsületbeli’-bőncselekmények.”297 Az Európai Unió napjainkig nem alkotott még olyan kötelezı erejő dokumentumot, mely a nık és lányok elleni erıszak megelızése és az azzal szembeni fellépés átfogó kereteit nyújtaná a tagállamok számára. A Maastrichti Szerzıdés által kialakított hárompilléres rendszer, a bel- és igazságügyi együttmőködés létrehozása teremtette meg annak elvi lehetıségét, hogy az EU felléphessen a nık elleni erıszakkal szemben. Korábban, a tisztán gazdasági együttmőködésre koncentráló rendszerben ez fel sem merülhetett.298 A szubszidiaritás és az arányosság elve299 következtében a tagállamok büntetıügyekkel kapcsolatos jogharmonizációjának közvetlen befolyásolására csak szők – bár folyamatosan bıvülı – körben van lehetıség. A jogharmonizáció közvetlen elımozdításán túl az EU számos 295
2006-ban hozott Paktum megosszabbítása, fı célkitőzései a bérkülönbség felszámolása, a munka és a magánélet összehangolása, és a nık elleni erıszak elleni küzdelem. 296 Koncz Katalin: Nık az Európai Parlamentben, az európai uniós nıpolitika. Statisztikai Szemle, 2014/10. 871.o. 297 Az Európai Parlament és a Tanács 2012/29/EU irányelve (2012. október 25.) a bőncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról HL L 315., 2012.11.14., 57-73.o., preambulum, (17) bek. 298 Pollak, Mark A. – Hafer-Burton, E.: Mainstreaming the gender in the European Union. Journal of European Public Policy 7:3 Special Issue 434.o. 299 A szubszidiaritás elve azt jelenti, hogy az Unió a kizárólagos hatáskörébe nem tartozó területeken csak akkor és annyiban járhat el, amikor és amennyiben a tervezett intézkedés terjedelme vagy hatása miatt az uniós célkitőzés tagállami szinten nem valósítható meg kielégítıen. (EUSz. 5. cikk (3) bek.) Az arányosság elve értelmében az intézkedés sem tartalmilag, sem formailag nem terjedhet túl azon, ami a Szerzıdések célkitőzéseinek eléréséhez szükséges. (EUSz. 5. cikk (4) bek.)
73
kezdeményezés útján törekedett arra, hogy elısegítse a nık elleni erıszakkal szembeni fellépés területén a tagállamok közötti együttmőködést és az eltérı szabályok közelítését. A nemi alapú erıszakkal szembeni fellépés fontos cél volt a nemek közötti egyenlıségre vonatkozó stratégiákban.300 A Daphne programot már kifejezetten a gyermekek, fiatalok és nık elleni erıszak leküzdése érdekében hozták létre.301 A program célja az volt, hogy hozzájáruljon a testi és lelki egészség megóvásához a gyermekek, fiatalok és nık erıszakkal szembeni védelme (beleértve a szexuális kizsákmányolással és visszaéléssel szembeni védelmet), az erıszak megelızése és az erıszak áldozatai számára a támogatás biztosítása útján. A konkrét célkitőzés a kormányzati szervek, NGO-k és egyéb, az erıszak leküzdésében szerepet vállaló szervezetek közötti határokon átnyúló együttmőködés, információcsere elısegítése volt, valamint a nyilvánosság figyelmének felkeltése az erıszak problémaköre iránt. Elsı szakasza 2003-ban zárult le, a második 2004-2008-ig tartott.302 Az elsı szakaszhoz képest jelentısen kibıvített célkitőzései számos területen irányozták elı határokon átnyúló, összehangolt intézkedések támogatását,303 illetıleg a Bizottság kezdeményezésén alapuló kiegészítı intézkedések végrehajtását.304 Harmadik, 2007-2013 közötti idıszakra kiterjedı szakasza305 alapvetıen
a
korábban
meghatározott
célkitőzések
körében306
határokon
átnyúló
intézkedéseket, a Bizottság konkrét intézkedéseit, valamint nem kormányzati és egyéb szervezetek tevékenységét támogatta. 300
A nemek közötti egyenlıségre vonatkozó Közösségi Keretstratégia és a hozzá kapcsolódó Cselekvési Program (2001-2005); A nık és férfiak közötti egyenlıségre vonatkozó ütemterv (2006–2010) és a Nık és férfiak közötti egyenlıségre vonatkozó stratégia (2010–2015) 301 Decision No 293/2000/EC of the European Parliament and of the Council of 24 January 2000 adopting a programme of Community action (the Daphne programme) (2000 to 2003) on preventive measures to fight violence against children, young persons and women 302 Decision No 803/2004/EC of the European Parliament and of the Council of 21 April 2004 adopting a programme of Community action (2004 to 2008) to prevent and combat violence against children, young people and women and to protect victims and groups at risk (the Daphne II programme) 303 Multidiszciplináris hálózatok kialakítása elsısorban az erıszak áldozatai és a veszélyeztetett csoportok támogatása érdekében; a tudásbázis növelése, az információcsere és a jó gyakorlatok azonosítása és terjesztése; a jelenséggel kapcsolatos tudatosság növelése az érintettek, különösen bizonyos szakmák képviselıi és az illetékes hatóságok tagjai körében; az erıszakhoz kapcsolódó jelenségek és a megelızés lehetséges eszközeinek tanulmányozása, valamint az erıszak okainak felderítése és megszüntetése a társadalom valamennyi szintjén. (2. cikk, 2. a) pont) 304 Tanulmányok készítése; indikátorok kidolgozása; adatgyőjtés; statisztikák elıállítása nemek és életkor szerinti bontásban; szakértıi szemináriumok és találkozók valamint egyéb események rendezése a program tudásbázisának megerısítése és eredményeinek terjesztése érdekében (2. cikk, 2. b) pont) 305 Az Európai Parlament és a Tanács 779/2007/EK határozata (2007. június 20.) az „Alapvetı jogok és jogérvényesülés” általános program keretében a 2007–2013 közötti idıszakra vonatkozóan a gyermekek, a fiatalok és a nık elleni erıszak megelızésérıl és az azzal szembeni küzdelemrıl, valamint az áldozatok és veszélyeztetett csoportok védelmérıl szóló egyedi program (Daphne III program) létrehozásáról. HL L 173., 2007.7.3., 19-26.o. 306 Új célként jelent meg a erıszak megelızésérıl szóló figyelemfelkeltı és oktatóanyagok kidolgozása és tesztelése, az erıszakhoz kapcsolódó hatások (például az egészségügyi, szociális és gazdasági költségek) tanulmányozása, illetve az elkövetıket célzó intervenciós programok kidolgozása és végrehajtása.
74
Az Amszterdami Szerzıdés jónéhány, a belügyi és igazságügyi pillérbe tartozó területet (pl. vámügyi, menekültügyi politika) az I. pillér szabályozási körébe utalt, így a III. pillérben már csak a rendıri, igazságügyi és bőnügyi együttmőködés különbözı formái maradtak.307 A büntetı anyagi jogi jogharmonizáció intézményesítésére az Amszterdami Szerzıdésben került sor, mely meghatározta azokat a területeket (szervezett bőnözés, terrorizmus, tiltott kábítószer-kereskedelem), melyek kapcsán az Unió – tekintettel a deliktumok súlyára és határokon átnyúló jellegére – bőncselekmények tényállási elemeire és büntetési tételekre vonatkozó közös szabályozási minimumokat alakíthatott ki. A jogközelítés eszköze a kerethatározat volt, mely közvetlen hatállyal nem rendelkezett; tartalmában kötelezte a tagállamokat, amelyek szabadon dönthettek a megvalósítás formájának és módszerének megválasztása terén. Bár az EU szerzıdés csak az említett szők körben tette lehetıvé a büntetıjogi jogharmonizációt, a szabályokat tágan értelmezték, és más bőncselekmények vonatkozásában is sor került kerethatározatok elfogadására.308 A következıkben az EU kifejezetten nık elleni erıszakkal összefüggı, tagállamokra nézve kötelezı erejő jogi aktusait tekintem át röviden. Az
emberkereskedelem
elleni
küzdelemrıl
szóló
2002/629/IB
kerethatározat309
rendelkezett a mások prostitúciójának kizsákmányolása vagy a szexuális kizsákmányolás egyéb formáinak céljából megvalósított emberkereskedelemrıl is, melyet több ENSZ dokumentum, köztük a CEDAW Egyezmény és a nık elleni erıszak megszüntetésérıl szóló Nyilatkozat is a nık elleni erıszak egyik formájának tekint. A kerethatározat meghatározott elkövetési magatartások310 meghatározott elkövetési módokon311 való megvalósítását rendelte büntetendıvé nyilvánítani, amennyiben a magatartásokat két célzat egyikének312 elérése érdekében valósították meg. A New York-i Egyezményhez vagy a késıbbiekben, 2006-ban elfogadott Palermói Jegyzıkönyvhöz és az emberkereskedelemrıl
szóló
irányelvhez
307
hasonlóan
kimondta,
hogy
a
sértett
Farkas Ákos: Büntetıjogi együttmőködés az Európai Unióban. Osiris Kiadó, Budapest, 2001. 75.o. Többek között a pénzmosás, a korrupció, a rasszizmus és idegengyőlölet és az emberkereskedelem vonatkozásában. Ld. Udvarhelyi Bence: Büntetı anyagi jogi jogharmonizáció az Európai Unióban. In: Publicationes Universitatis Miskolcinensis. Sectio Juridica et Politica, Tomus XXXI. 304-305.o. 309 A Tanács kerethatározata (2002. július 19.) az emberkereskedelem elleni küzdelemrıl (2002/629/IB) HL L 203, 01/08/2002 1-4.o. 310 Személyek toborzása, szállítása, átadása, bújtatása, késıbbi befogadása, beleértve az adott személy feletti ellenırzés felváltását vagy átengedését is. 311 Kényszerrel, erıszakkal vagy fenyegetéssel, beleértve az erıszakos elhurcolást is; megtévesztéssel; hatalommal vagy kiszolgáltatott helyzettel visszaélve; ellenszolgáltatás vagy elıny nyújtásával egy másik személy felett ellenırzést gyakorló személy beleegyezésének megszerzése érdekében. 312 Az adott személy munkájának vagy szolgáltatásainak kizsákmányolása céljából; mások prostitúciójának kizsákmányolása vagy a szexuális kizsákmányolás egyéb formáinak céljából beleértve a pornográfiát is. 308
75
kizsákmányoláshoz adott beleegyezését nem lehet figyelembe venni, ha bármely elkövetési mód fennáll. A gyermekekre speciális szabályok vonatkoztak. Rendelkezett a felbujtás és a bőnsegély, valamint a kísérlet büntetendıvé nyilvánításáról is. A cselekmények alapesetére a kiadatást lehetıvé tevı büntetési tételt irányzott elı; a bőncselekmény minısített eseteire313 a tételkeret legalább 8 éves felsı határát. A nık elleni erıszakkal szembeni fellépés kapcsán fontos megemlíteni a bőncselekmények áldozataira vonatkozó szabályok közelítését célzó 2001/220/IB314 kerethatározatot is, mely ugyan nem nevesítette kifejezetten a jelenséget, rendelkezett viszont arról, hogy -
a tagállamoknak biztosítaniuk kell a különösen veszélyeztetett sértettek számára, hogy a speciális helyzetüknek legmegfelelıbb bánásmódban részesüljenek,315
-
hogy értesítést kapjanak a büntetıeljárás alatt álló, illetve elítélt személy szabadon bocsátásakor,316
-
valamint hogy a legveszélyeztetettebb sértettek esetében a tanúvallomás megtételére olyan módon kerüljön sor, mely alkalmas arra, hogy megvédje ıket a vallomástétel káros következményeitıl.317
A kerethatározatban foglaltak tagállami végrehajtásáról szóló elsı318 és második319 Bizottsági jelentés alapján egyes államok e rendelkezések vonatkozásában különösen veszélyeztetett sértetteknek tekintették olyan bőncselekmények áldozatait is, melyek a nık elleni erıszak körébe
sorolhatók
(például
családon
belüli
erıszak,
szexuális
bőncselekmények,
emberkereskedelem). A gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemrıl320 szóló 2004/68/IB kerethatározat szintén olyan bőncselekmények esetében kötelezte a
313
A bőncselekmény szándékosan vagy súlyos gondatlanságból az áldozat életét veszélyeztette; a bőncselekményt különösen kiszolgáltatott helyzetben lévı sértettel szemben követték el; súlyos erıszak alkalmazásával követték el, vagy a sértettnek különösen súlyos sérelmet okozott; bőnszervezet keretében követték el. 314 A Tanács kerethatározata (2001. március 15.) a büntetıeljárásban a sértett jogállásáról HL L 82., 2001.3.22., 1-4.o. 315 2. cikk (1) bek. 316 4. cikk (3) bek. 317 8. cikk (4) bek. 318 Report from the Commission on the basis of Article 18 of the Council Framework Decision of 15 March 2001 on the standing of victims in criminal proceedings {SEC(2004)102}, COM/2004/0054 final/2 319 A Bizottság jelentése a büntetıeljárásban a sértett jogállásáról szóló, 2001. március 15-i tanácsi kerethatározat (2001/220/IB) 18. cikke szerint [SEC(2009) 476] /* COM/2009/0166 végleges (Brüsszel, 20.4.2009) 320 A Tanács 2004/68/IB kerethatározata (2003. december 22.) a gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemrıl. HL L 13., 2004.1.20., 44-48.o.
76
tagállamokat jogharmonizációra,321 melyek a nık elleni erıszak körébe is tartoznak, de csak a 18. életévüket be nem töltött sértettek vonatkozásában. A Lisszaboni Szerzıdés alapvetı változásokat hozott büntetıügyekben folytatott rendırségi és igazságügyi együttmőködés terén. A pillérrendszert megszüntette, így ez a terület is szupranacionális hatáskörbe került. Az EUMSz. 83. cikk (1) bekezdése értelmében a büntetı anyagi jogi jogharmonizáció eszköze már nem a kerethatározat lett. A különösen súlyos, jellegüknél vagy hatásuknál fogva több államra kiterjedı, illetve közös alapokon nyugvó fellépést igénylı bőncselekmények esetében a tényállásokra és a büntetési tételek meghatározására vonatkozó szabályozási minimumokat irányelvekben állapíthatják meg. A rendelkezés e körben tíz bőncselekményt nevesített, köztük a nık és gyermekek szexuális kizsákmányolását.322 A
nık
elleni
erıszak
problémakörét
érintı
irányelvek
közül
elsıként
az
emberkereskedelemmel szembeni fellépésrıl szóló 2011/36/EU irányelvet említeném.323 Preambulumában elismerte „az emberkereskedelem nemektıl függı jellegét, továbbá azt, hogy a férfiakkal és a nıkkel különbözı célokból kereskednek,” valamint a „kényszerítı” és „ösztönzı” tényezık az érintett ágazatok (pl. a szexiparhoz kapcsolódó vagy a munkaerı kizsákmányolása céljából történı emberkereskedelem) szerint eltérhetnek. A tagállamok számára elıírta, hogy nyilvánítsák büntetendıvé személyek toborzását, szállítását, átadását, rejtegetését vagy fogadását (beleértve az adott személyek feletti ellenırzés megváltoztatását vagy átadását is), amennyiben az a meghatározott elkövetési módok valamelyikével324 valósul
321
Gyermekek szexuális kizsákmányolásával kapcsolatos bőncselekmények: a) gyermekek kényszerítése prostitúcióra vagy pornográf tevékenységben való részvételre, illetve gyermekek ilyen célra történı felhasználásából való haszonszerzés vagy gyermekek egyéb módon, e célból történı kizsákmányolása; b) gyermekek prostitúcióra vagy pornográf tevékenységben való részvételre toborzása; c) gyermekkel folytatott szexuális tevékenység, amelyben kényszert, erıszakot vagy fenyegetést alkalmaznak; a gyermek által folytatott szexuális tevékenységért fizetségképpen pénzt vagy egyéb díjazást vagy ellenértéket nyújtanak; vagy a gyermekkel kapcsolatban fennálló, elismert bizalmi, hatalmi vagy befolyási helyzettel visszaélnek. (2. cikk) Gyermekpornográfiával kapcsolatos bőncselekmények: gyermekpornográfia elıállítása; forgalmazása, terjesztése vagy továbbítása; felajánlása vagy hozzáférhetıvé tétele; megszerzése vagy birtoklása. 322 Terrorizmus, emberkereskedelem, nık és gyermekek szexuális kizsákmányolása, tiltott kábítószerkereskedelem, tiltott fegyverkereskedelem, pénzmosás, korrupció, pénz és egyéb fizetıeszközök hamisítása, számítógépes bőnözés, szervezett bőnözés. A felsorolás nem taxatív. Udvarhelyi i.m. 306-307.o. 323 Az Európai Parlament és a Tanács 2011/36/EU irányelve (2011. április 5.) az emberkereskedelem megelızésérıl, és az ellene folytatott küzdelemrıl, az áldozatok védelmérıl, valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról HL L 101., 2011.4.15., 1-11.o. 324 Fenyegetéssel, erıszakkal vagy egyéb kényszer alkalmazásával, emberrablással, csalással, megtévesztéssel, hatalommal vagy a kiszolgáltatott helyzettel való visszaélés révén, illetve anyagi ellenszolgáltatásnak vagy elınyöknek valamely személy felett ellenırzést gyakorló személy beleegyezésének megszerzése érdekében történı nyújtásával vagy elfogadásával, 2. cikk (1) bek.
77
meg, kizsákmányolás céljából. A célzat magában kell, hogy foglalja többek között a prostitúció révén történı kizsákmányolást vagy a szexuális kizsákmányolás más formáit.325 A sértett beleegyezését nem lehet figyelembe venni, ha valamelyik elkövetési mód megvalósult. A gyermekekre nem csak a bőncselekmények meghatározása, hanem a nyomozásra és büntetıeljárásra, valamint a segítségnyújtásra és támogatásra vonatkozó intézkedések kapcsán is speciális szabályok vonatkoznak. Az irányelv – a korábbi kerethatározattal összhangban – elıírta a felbujtás és a bőnsegély, valamint a kísérlet büntetendıvé nyilvánítását is. A cselekmények alapesetének büntetési tételkeretére legalább 5 éves felsı határt határozott meg, míg a bőncselekmény minısített eseteire326 legalább 10 évest. Az irányelv alapján az emberkereskedelem megelızése és az áldozatok védelme kapcsán elıírt intézkedések megtétele során a tagállamoknak figyelembe kell venniük a nemi szempontokat.327 A segítı és a támogató intézkedéseknek tekintettel kell lenniük a nemek közötti különbségekre.328 A különleges szükségletekkel rendelkezı áldozatok kapcsán az irányelv csak a gyermekeket nevesíti, a preambulum szerint viszont egyéb tényezıket is figyelembe kell venni, például az áldozat nemét, vagy azt, hogy várandós-e.329 Az 2011/93/EU irányelv330 - a témakörben korábban meghozott kerethatározattal egyezıen - szintén a 18 évesnél fiatalabb személyek vonatkozásában írt elı tagállami kötelezettségeket, de
a
nık
elleni
erıszak
körébe
is
sorolható
magatartásokkal
kapcsolatban.
Minimumszabályokat állapított meg a gyermekek szexuális bántalmazása és szexuális kizsákmányolása, a gyermekpornográfia, valamint a gyermekkel való, szexuális céllal történı kapcsolatfelvétel területén bőncselekményi tényállások és szankciók meghatározására vonatkozóan, valamint e bőncselekmények megelızésének és áldozataik védelmének erısítését szolgáló rendelkezéseket vezetett be. A konkrét bőncselekményekre vonatkozó elıírásokon túl az EU a bőnügyi együttmőködés területén egyéb, nık elleni erıszakot érintı irányelveket is elfogadott.
325
Illetve a kényszermunkát vagy –szolgáltatásokat; a bőncselekményhez kapcsolódó kizsákmányolást és a szervek kivételét. 326 Ezek megegyeznek a kerethatározatban foglalttal, de a gyermek áldozatot mindenképpen különösen kiszolgáltatottnak kell tekinteni. 327 1. cikk 328 Preambulum, (3) bek. 329 Preambulum, (12) bek. 330 Az Európai Parlament és a Tanács 2011/93/EU irányelve (2011. december 13.) a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemrıl, valamint a 2004/68/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról HL L 335., 2011.12.17., 1-14.o.
78
A
bőncselekmények
áldozatairól
szóló
2012/29/EU
irányelv
célja,
hogy
a
bőncselekmények áldozatai megfelelı tájékoztatásban, támogatásban és védelemben részesüljenek, valamint képesek legyenek részt venni a büntetıeljárásban. Az irányelv számos ponton érintette a nık elleni erıszak kérdését. A preambulum kimondta, hogy a bőncselekmények áldozatait ebbéli minıségükben el kell ismerni; tisztelettel, tapintattal és szakértelemmel kell velük bánni, mindenfajta (többek között nemen, nemi identitáson és annak kifejezésén alapuló) megkülönböztetés nélkül.331 Meghatározta a nemi alapú erıszak e fejezetben már idézett fogalmát, és deklarálta, hogy az ilyen cselekmények nıi áldozatai és gyermekeik gyakran különleges támogatást és védelmet igényelnek a másodlagos és ismételt áldozattá válás, megfélemlítés és megtorlás nagy kockázata miatt.332Az irányelv elıírta, hogy az ilyen áldozatok számára menedékotthonokat vagy egyéb megfelelı ideiglenes elhelyezést kell biztosítani.333 A preambulum meghatározta a hozzátartozók közötti erıszak fogalmát is.334 Felhívta a figyelmet arra, hogy a nıket aránytalanul nagy számban érinti az erıszaknak ez a típusa, és e magatartás súlyos következményei miatt különleges védelmi intézkedésekre lehet szükség. A különösen kiszolgáltatott vagy a sérelem kockázatának különösen nagymértékben kitett áldozatoknak (pl. hozzátartozóik által ismételten elkövetett erıszak vagy a nemi alapú erıszak áldozatai) integrált és célzott megközelítést alkalmazó szaksegítségben (többek között traumakezelés és tanácsadás), és jogi védelemben kell részesülniük.335 Annak érdekében, hogy meghatározható legyen, hogy az adott áldozatnak vannak-e specifikus védelmi szükségletei, ki kell dolgozni az egyéni értékelést lehetıvé tevı szabályokat. Az egyéni értékelést az áldozat szoros bevonásával, a lehetı legkorábban el kell végezni, és lefolytatása során figyelembe kell venni -
az áldozat személyes jellemzıit (például az életkorát, nemét és nemi identitását vagy annak kifejezését);
-
a bőncselekmény típusát vagy természetét (például elıítéleten vagy megkülönböztetésen alapuló indítékkal elkövetett bőncselekmény-e, szexuális erıszak-e, hozzátartozók közötti erıszak-e);
331
2012/29/EU irányelv, preambulum, (9) bek. Preambulum, (17) bek. 333 9. cikk 3. a) pont 334 Hozzátartozók közötti erıszak esetében az áldozat jelenlegi vagy volt házastársa vagy partnere, vagy más családtagja követ el erıszakot függetlenül attól, hogy az elkövetı az áldozattal egy háztartásban él-e vagy korábban egy háztartásban élt-e. Az ilyen jellegő erıszak lehet fizikai, szexuális, pszichológiai vagy gazdasági jellegő, és eredményezhet fizikai, szellemi vagy érzelmi sérülést, vagy gazdasági hátrányt. Preambulum, (18) bek. 335 Preambulum, (38) bek., 9. cikk 3. b) pont 332
79
-
és a bőncselekmény körülményeit (például ha az áldozat az elkövetıhöz főzıdı kapcsolata vagy a tıle való függısége okán különösen veszélyeztetett).336
A büntetıeljárás során a specifikus védelmi szükségletekkel rendelkezı áldozatok kihallgatásának kifejezetten e célra kialakított vagy átalakított helyiségekben kell történnie, erre kiképzett szakemberek révén vagy azok segítségével, és lehetıleg ugyanazon személy által. A szexuális erıszak, a nemi alapú erıszak és a hozzátartozók közötti erıszak áldozatainak kihallgatását, ha az áldozat úgy kívánja, fıszabályként az áldozattal azonos nemő személy kell, hogy lefolytassa.337 A tagállamoknak intézkedniük kell az irányelvben rögzített jogokról való felvilágosítás, az áldozattá válás kockázatának csökkentése, a bőncselekmény negatív hatásainak, valamint a másodlagos és ismételt áldozattá válás, a megfélemlítés és a megtorlás veszélyének lehetı legkisebbre csökkentése érdekében, különösen az olyan veszélyeztetett csoportok megcélzásával, mint a gyermekek, illetıleg a nemi alapú erıszak és a hozzátartozók közötti erıszak áldozatai. Ezek az intézkedések többek között lehetnek az érintett civil szervezetekkel együttmőködésben megvalósított tájékoztató és figyelemfelkeltı kampányok, kutatási és oktatási programok.338 Az EU két olyan kötelezı erejő dokumentumot is kibocsátott, melyek célja, hogy lehetıséget adjon a tagállamok hatóságai által egy veszélyeztetı személlyel szemben meghatározott tilalom illetve és korlátozás határokon átnyúló érvényesítésére a védett személyek számára. Az európai védelmi határozatról szóló 2011/99/EU irányelv339 célja egy olyan mechanizmus létrehozása volt, mely biztosítja a bőncselekmények áldozatainak védelmével kapcsolatos határozatok tagállamok közötti kölcsönös elismerését. Nem csak a nemi alapú erıszak, hanem valamennyi bőncselekmény áldozatának a védelmét célozta. Európai védelmi határozat kizárólag a védett személy kérelmére és abban az esetben bocsátható ki, ha korábban a védett személy életét, testi vagy lelki épségét, méltóságát, személyes szabadságát vagy nemi integritását veszélyeztetı bőncselekménnyel (például a zaklatás bármely formája, emberrablás, követés és a közvetett kényszer egyéb formái) szembeni védelme érdekében védelmi intézkedést fogadtak el, és a védett személy úgy dönt, 336
Preambulum (55)-(57). bek., 22. cikk 23. cikk 2. bek. 338 26. cikk 339 Az Európai Parlament és a Tanács 2011/99/EU irányelve (2011. december 13. ) az európai védelmi határozatról HL L 338., 2011.12.21., 2—18.o. 337
80
hogy egy másik tagállamban kíván élni vagy tartózkodni. A védelmi intézkedésnek a veszélyeztetı személlyel szemben az alábbi tilalmak és korlátozások közül legalább egyet elı kell írnia: -
tilalom arra vonatkozóan, hogy belépjen bizonyos helyekre, helységekbe vagy meghatározott területekre, ahol a védett személy tartózkodik vagy amelyeket látogat;
-
a védett személlyel való, bármely formában történı érintkezés tilalma vagy szabályozása, beleértve a telefonon, elektronikus vagy hagyományos levélben, telefaxon vagy egyéb eszközök révén történı érintkezést is;
-
tilalom vagy szabályozás arra vonatkozóan, hogy elıre meghatározott távolságon belül megközelítse a védett személyt.
Az illetékes hatóságok az európai védelmi határozattal kapcsolatos minden hivatalos közlést közvetlenül küldenek meg egymásnak. A határozat elismerése – néhány kivételtıl eltekintve (pl. ha a cselekmény a végrehajtó állam joga szerint nem bőncselekmény, vagy a veszélyeztetı személy nem büntethetı) indokolatlan késedelem nélkül meg kell, hogy történjen, a végrehajtó hatóság a vonatkozó nemzeti jog alapján hasonló esetben rendelkezésre álló bármely intézkedés meghozataláról kell, hogy határozatot hozzon a védett személy védelmének biztosítása érdekében. A polgári ügyekben elrendelt védelmi intézkedések kölcsönös elismerésérıl szóló 606/2013/EU rendelet340 a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttmőködés körébe tartozik. Az európai védelmi határozatra vonatkozó irányelvhez hasonlóan a védelmi intézkedések határokon átnyúló elismerését szolgáló egyszerő és gyors mechanizmusra vonatkozó szabályokat határoz meg. Védelmi intézkedésnek minısül – elnevezésétıl függetlenül – minden olyan határozat, melyet abban az esetben rendel el a hatóság, ha a védett személy testi vagy lelki épségét veszély fenyegeti. A rendelet preambuluma szerint ilyen lehet például a nemi alapú erıszak vagy a szoros kapcsolatban állók közötti erıszak bármely formája, így a fizikai erıszak, a zaklatás, a szexuális bántalmazás, a követés, a megfélemlítés és a közvetett kényszerítés egyéb formái.341 A védelmi intézkedés a veszélyeztetı személlyel szemben az alábbi kötelezettségek közül egyet vagy többet ír elı:
340
Az Európai Parlament és a Tanács 606/2013/EU rendelete (2013. június 12.) a polgári ügyekben hozott védelmi intézkedések kölcsönös elismerésérıl HL L 181., 2013.6.29., 4-12.o. 341 Preambulum, (6) bek.
81
-
a védett személy lakóhelyére, munkahelyére illetve az olyan helyre való belépés tilalma vagy szabályozása, amelyet rendszeresen látogat, vagy ahol rendszeresen tartózkodik;
-
a védett személlyel való, bármilyen formában történı érintkezés tilalma vagy szabályozása (telefonon, elektronikus vagy hagyományos levélben, telefaxon vagy egyéb eszközök révén);
-
a védett személy egy elıre meghatározott távolságon belüli megközelítésének tilalma vagy szabályozása.
A valamely tagállamban elrendelt védelmi intézkedést a többi tagállamban külön eljárás nélkül el kell ismerni, közvetlenül végrehajtható; érdemi felülvizsgálatára nincs lehetıség. Az elismeréshez szükséges az eredeti határozat hiteles másolatának, az eredeti eljárás helye szerinti
tagállamban,
többnyelvő
formanyomtatvány
felhasználásával
kiállított
tanúsítványnak, valamint szükség esetén a tanúsítvány átiratának és/vagy fordításának a hatóság rendelkezésére bocsátása. Az elismerés hatálya a tanúsítvány kiállításának idıpontjától számított tizenkét hónap. Tanúsítvány csak akkor állítható ki, ha a veszélyeztetı személyt megfelelıen tájékoztatták a védelmi intézkedés elrendelésérıl; ıt a tanúsítványról és annak joghatásáról is értesíteni kell.
Láthatjuk, hogy az EU kötelezı erejő dokumentumai jelenleg a nık elleni erıszak jelenségének csak igen szők körét fedik le. Néhány területen már konkrét lépések elıkészítésére is sor került; például a Bizottság közleményt adott ki a nıi nemi szerv megcsonkításával
szembeni
fellépés
témakörében;342 az
Európai
Parlament
pedig
állásfoglalást a nık elleni erıszakról,343 szexuális kizsákmányolásról és a prostitúcióról, valamint ezeknek a nemek közötti egyenlıségre gyakorolt hatásáról.344 Folyamatosan zajlanak a jelenség jobb megismerését és a további lépéseket megalapozó kutatások is. Az EU Alapjogi Ügynöksége 2014-ben publikálta a nıkkel szembeni erıszakkal kapcsolatos, az Unió egészére kiterjedı, 42000 nıvel készített interjún alapuló felmérésének eredményeit.345 342
European Commission Communication: Towards the elimination of female genital mutilation. COM(2013) 833. 343 Az Európai Parlament 2014. február 25-i állásfoglalása a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a nık elleni erıszakról P7_TA-PROV(2014)0126 344 Az Európai Parlament 2014. február 26-i állásfoglalása a szexuális kizsákmányolásról és a prostitúcióról, valamint ezeknek a nemek közötti egyenlıségre gyakorolt hatásáról P7_TA(2014)0162 345 Violence against women: an EU-wide survey http://fra.europa.eu/sites/default/files/fra-2014-vaw-surveymain-results-apr14_en.pdf (m.i. 2015.08.25.)
82
A Nemek Közötti Egyenlıség Európai Intézete (EIGE) számos tanulmányt készített a nık elleni erıszak különbözı részterületei (például a nıi nemi szerv megcsonkítása, a családon belüli erıszak vagy a szexuális erıszak) vonatkozásában. Kutatómunkája nyomán fény derült a rendelkezésre álló adatok elégtelenségére. A következı idıszakban (2015-2018) a nık elleni erıszakkal kapcsolatos statisztikai adatgyőjtés módszertanának kidolgozására fókuszál, hogy lehetıvé váljon összevethetı adatokat tartalmazó adatbázisok kialakítása, hogy megbízhatóbb és pontosabb kép alakulhasson ki a jelenségrıl.346 Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy az EU számos tagállama ratifikálta az ENSZ illetve az ET égisze alatt létrehozott egyezményeket, melyek így – bár még nem általánosan, de – szintén érvényesülnek az Európai Unióban.
346
Strategic framework on violence against women http://eige.europa.eu/sites/default/files/documents/mh0215481enn.pdf (m.i. 2015.08.25.)
83
2015-18
5. Pillanatkép - a nık elleni erıszak a XXI. században 5.1 A nık elleni erıszakkal szembeni fellépés különbözı megközelítései Már jóval azt megelızıen, hogy a nık elleni erıszak kérdésköre társadalmi problémaként egyáltalán felmerült, a viktimológia a nıket – a gyermekekkel és az idıs áldozatokkal együtt – speciális áldozati csoportba tartozónak tekintette.347 Így például Hans von Hentig a „gyengébb nemhez” tartozásuk miatt tipikus áldozatnak tartotta ıket.348 Nem csoda hát, hogy a nık elleni erıszak kérdéskörének kutatása a kezdeti idıszakban büntetıjogi megközelítésben zajlott, olyan jelenségek középpontba állításával, mint a nemi erıszak, a partnerbántalmazás vagy az incesztus. E magatartásokat egy külön bőncselekményi csoportnak tekintve a kutatók és aktivisták a büntetı törvénykönyvek és a büntetı igazságszolgáltatási rendszerek reformjára fókuszáltak. A ’90-es évektıl a nık elleni erıszakot elkezdték közegészségügyi problémaként is definiálni, tekintettel arra, hogy például az Egyesült Államokban a felnıtt nık esetében ez bizonyult a sérülések, valamint a halálozás egyik fı okának. Ennek következtében a közegészségügyi szervek és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is bekapcsolódott a megelızési és felvilágosító tevékenységbe. Az új megközelítés lehetıvé tette, hogy a nık elleni erıszak – büntetıjogi megközelítésben általában figyelmen kívül hagyott – olyan aspektusaival is foglalkozzanak, mint a pszichológiai következmények, az áldozat és az elkövetı közti kapcsolat, valamint a depriváció és az elhanyagolás nem csak gyermekeket érintı formája. Ahogy az elızı részben kifejtettem, 1993 óta a nık elleni erıszak emberi jogi megközelítése is érvényesül. Ez egyrészt lehetıvé tette a fogalom kiszélesítését (belevéve például a fegyveres konfliktusok során megvalósított erıszakcselekményeket), másrészt az állam felelısségének felvetését is olyan körülmények fenntartása miatt, melyek hozzájárulnak az erıszak fennmaradásához (például a tulajdonszerzés korlátozása).349 Jelen értekezés a nık elleni erıszak hazai büntetıjogi megítélésére fókuszál, ezért elengedhetetlen annak meghatározása, hogy melyek azok a magatartások, melyek büntetıjogi szankcionálását a nemzetközi szervezetek elıírják. Ezek közül – amennyiben elérhetı – azoknak a definícióját is ismertetem, melyek az értekezés témájául választott hazai 347
Görgényi Ilona: A viktimológia alapkérdései. Osiris kiadó, Budapest, 2001. 38.o. Hentig, H. von: The Criminal and His Victim. Studies int he Sociobiology of Crime. Archon Books, Hamden, Conn. 1967. 404.o. 349 Tjaden, Patricia: Defining and measuring violence against women: Background, issues, and recommendations, 1-3.o. http://www.un.org/womenwatch/daw/egm/vaw-stat-2005/docs/expertpapers/Tjaden.pdf (m.i. 2015. 08.27.); Johnson et al. i.m. 3-4.o. 348
84
bőncselekményekkel összefüggésben a késıbbiekben további vizsgálat tárgyává lesznek. 5.2 A nık elleni erıszakot megvalósító magatartások a nemzetközi szervezetek gyakorlatában Ahogy az elızı fejezetben láthattuk, a nemzetközi szervezetek a nık elleni erıszakot a hátrányos megkülönböztetés különösen súlyos formájának és az emberi jogok megsértésének tekintik, s az azzal szembeni fellépést kiemelt célként kezelik. 5.2.1 Az ENSZ által meghatározott fogalmi keretek Az Egyesült Nemzetek Szervezete napjainkig még nem hozott létre a nık elleni erıszakkal szembeni fellépésre vonatkozó, átfogó jellegő, kötelezı erejő dokumentumot. A CEDAW Egyezmény a nık elleni erıszak fogalmát explicit módon nem tartalmazza, ugyanakkor a CEDAW Bizottság 19. általános ajánlása értelmében az Egyezmény rendelkezéseibıl levezethetı, hogy az nıkkel szembeni erıszak diszkriminációnak minısül, és ezért a jelenséggel szembeni fellépés a részes államok kötelessége. A kötelezı erıvel nem bíró 1993-as nık elleni erıszak megszüntetésérıl szóló Nyilatkozatban már szerepel egy fogalom-meghatározás, melyet a Pekingi Cselekvési Terv valamint a Peking+5 záródokumentum és az ezeket felülvizsgáló ülések záródokumentumai tovább bıvítettek.350 Ahhoz, hogy pontosan meg tudjuk határozni, hogy az ENSZ jelenleg mely magatartásokat sorolja a nık elleni erıszak körébe tartozónak, a Nık elleni erıszakkal kapcsolatos jogalkotási kézikönyvet hívhatjuk segítségül.351 A dokumentum felhívja a figyelmet arra, hogy a nık elleni erıszak konkrét megjelenési formáit befolyásolja a társadalmi, gazdasági, szociális helyzet és politikai háttér. A Kézikönyv nem taxatív felsorolása értelmében a jogalkotásnak ki kell terjednie - a családon belüli erıszakra (melynek fogalmát átfogóan kell meghatározni), - a szexuális erıszakra, beleértve a szexuális bántalmazást és a szexuális zaklatást, - a káros gyakorlatokra (beleértve a korai házasságot, kényszerházasságot, a nıi nemi szerv megcsonkítását, a lánycsecsemık megölését, születendı gyermek nemének megválasztását, a szüzességi
vizsgálatot,
a
HIV/AIDS-tıl
„megtisztulást”,
az
ún.
„becsület”-
bőncselekményeket, a savas támadásokat, a menyasszonypénzzel és a hozománnyal 350 351
Ld. 2.4 fejezet. UN Handbook (2010)
85
összefüggı
cselekményeket,
az
özvegyekkel
kapcsolatos
rossz
bánásmódot,
a
kényszerterhességet, valamint a nık varázslás és/vagy boszorkányság miatti próbáját) - a femicídiumra/feminicídiumra - az emberkereskedelemre - a nemi rabszolgaságban tartásra, és el kell ismernie a meghatározott személyek által vagy meghatározott körülmények között történı elkövetést , beleértve a családban, a közösségben, a konfliktusok idején megvalósított, illetve az állam által elnézett erıszakot, ez utóbbi körében értékelve a rendırségi fogva tartás során, vagy a biztonsági erık által megvalósított cselekményeket. Függetlenül attól, hogy a releváns magatartásokat egy vagy több jogszabály tartalmazza, minden formája esetében szükséges egy, a megelızésre, az áldozat védelmére és támogatására, az elkövetı megbüntetésére és a törvény teljes körő végrehajtására és értékelésére kiterjedı, átfogó jogi keret alkalmazása.352 A Kézikönyv szerint a családon belüli erıszak fogalmát széleskörően kell meghatározni, kitérve a fizikai, szexuális, lelki és gazdasági erıszakra. Ez utóbbi két típus vonatkozásában a hatékony alkalmazhatóság követelményének megfelelı, gender-érzékeny, az érintett szakemberek
(pszichológusok,
ügyvédek,
áldozatsegítı
szervezetek
munkatársainak)
véleményén alapuló definíció kialakítása szükséges. A rendelkezéseknek vonatkozniuk kell legalább azokra a személyekre, akik között aktuálisan vagy korábban intim kapcsolat állt fenn (beleértve a házastársi, nem házastársi, azonos nemő és együttéléssel nem járó kapcsolatokat); azokra a személyekre, akik családi kapcsolatban állnak egymással, illetve a közös háztartás tagjaira.353 A szexuális erıszak fogalmát szintén tágan kell meghatározni. A szexuális bántalmazást a testi integritás és a nemi önrendelkezés megsértéseként kell definiálni. Az erıszakos közösülés helyett a szexuális bántalmazást átfogóan szabályozó, a sérelmen alapuló minısítési rendszerre épülı bőncselekményt szükséges meghatározni. Minısítı körülményként figyelembe kell venni többek között az áldozat életkorát, az elkövetı és az áldozat közötti kapcsolatot, az erıszak vagy fenyegetés alkalmazását, több elkövetı jelenlétét, és a támadás áldozatra gyakorolt súlyos fizikai vagy mentális következményeit. Minden olyan követelményt ki kell venni a törvénybıl, mely arra vonatkozik, hogy a 352 353
Uo. 23-24.o. Uo. 24-25.o.
86
szexuális cselekményt csak erıszakkal vagy fenyegetéssel lehet elkövetni, illetve amely a behatolás bizonyítását megkívánja. Minimalizálni kell az áldozat másodlagos viktimizációját olyan definíció megalkotásával, mely vagy megköveteli az egyértelmő és önkéntes beleegyezés meglétét, és az elkövetıre rója a bizonyítás terhét azzal kapcsolatban, hogy lépéseket tett-e annak megállapítására, hogy a másik fél beleegyezését adta; vagy megköveteli, hogy a cselekményre „kényszerítı körülmények” közepette kerüljön sor, és ezek széles skáláját tartalmazza. Emellett kriminalizálni kell a kapcsolaton belül megvalósuló szexuális bántalmazást (azaz a házastársi nemi erıszakot) vagy úgy, hogy biztosítják, hogy a rendelkezések a kapcsolat természetétıl függetlenül alkalmazhatóak legyenek, vagy kimondva, hogy „sem a házasság, sem más kapcsolat nem mentesítheti az elkövetıt e bőncselekmény tekintetében a felelısségre vonás alól”.354 A szexuális zaklatást is kriminalizálni kell, és a hátrányos megkülönböztetés egyik formájaként, valamint a nık emberi jogainak egészségügyi és biztonsági kockázatot jelentı megsértéseként kell elismerni. Úgy kell meghatározni, mint akár horizontális, akár vertikális kapcsolatokban (beleértve a foglalkoztatást, és akár az informális munkavégzést; az oktatást; áruk és szolgáltatások átvételét; sporttevékenységet; tulajdon-átruházást, stb.) megvalósuló nem kívánt, szexuális jellegő viselkedést. A nem kívánt, szexuális jellegő viselkedés magában kell, hogy foglalja (az akár közvetlen, akár közvetett) testi kontaktust és közeledést; szexuális szívességek kérését vagy követelését; szexuális színezető megjegyzéseket; explicit szexuális tartalommal bíró képek, poszterek vagy graffitik mutatását; és bármely más, nem kívánt szexuális természető fizikai vagy verbális magatartást.355 A Kézikönyv az emberkereskedelem tényállásával kapcsolatban nem tartalmaz ajánlást, mert azt egy – részes államokra nézve – kötelezı erejő dokumentum, a Palermói Jegyzıkönyv nevesíti.356 5.2.2 Az Európa Tanács fogalmi kerete Az ET – részes államok vonatkozásában – kötelezı erejő dokumentuma, az Isztambuli Egyezmény 3. cikk a) pontja határozza meg a nık elleni erıszak fogalmát,357mely nık elleni 354
Uo. 26-27.o. Uo. 27.o. 356 Ld. 2.1.5. fejezet 357 Ld. 233. lj. 355
87
erıszak megszüntetésérıl szóló Nyilatkozatban foglaltakra épít, kiegészítve azt az ENSZ késıbbi gyakorlatában is megjelenı gazdasági jellegő erıszakkal. A családon belüli erıszak fogalmát a 3. cikk b) pontja nevesíti.358 Az Egyezmény számos nık elleni erıszakot megvalósító magatartás büntetendıvé nyilvánítását írja elı. Ezek a lelki (pszichikai) erıszak; zaklatás; fizikai erıszak; szexuális erıszak, beleértve az erıszakos közösülést; kényszerházasság; nıi nemi szerv megcsonkítása; kényszerabortusz és kényszer-sterilizáció; szexuális zaklatás. Az értekezés további fejezetei szempontjából releváns magatartások fogalmát a következıképpen határozza meg:359 Pszichológiai erıszak – 33. cikk: „A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a más személy pszichológiai sértetlenségét kényszerítés vagy fenyegetés révén súlyosan károsító cselekmények szándékos elkövetése büntetendı legyen.” Az Egyezmény értelmezı jelentése alapján e rendelkezés célja nem egyes elkülönült esetek, hanem egy támadó, sértı jellegő viselkedésmintázat kriminális jellegének megragadása, mely idırıl idıre elıfordulhat akár családon belül, akár azon kívül. Bár az Egyezmény megalkotói elsısorban az ilyen magatartásokkal szembeni büntetıjogi védelmet kívánják biztosítani, a csatlakozó állam a 78. cikk 3. bekezdés alapján e cikk vonatkozásában fenntartással élhet, és más jellegő szankcióval is sújthatja a lelki bántalmazást megvalósító magatartásokat, azonban követelmény, hogy az hatékony, arányos és kellı visszatartó erıvel rendelkezı legyen.360 Zaklatás361 – 34.cikk: „A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a más személy ellen irányuló ismételt fenyegetésekbıl álló, az érintett személy biztonságával kapcsolatban félelmet keltı cselekmények szándékos elkövetése büntetendı legyen.” Az értelmezı jelentés szerint a rendelkezés olyan viselkedésmintázat kriminalizálására irányul, melynek egyes elemei önmagukban nem feltétlenül valósítanak meg bőncselekményt. Az ismétlıdı megfélemlítı viselkedés magában foglalhatja a meghatározott személy követését (beleértve az interneten való nyomon követését is), vele kapcsolatfelvétel 358
Ld. 234. lj. Az Egyezmény alábbiakban hivatkozott, idézıjelben szereplı cikkei esetén a forrás az alábbi nem hivatalos magyar fordítás: http://lehetmas.hu/wp-content/uploads/2015/04/Isztambuli-Egyezm%C3%A9ny-nem-hivatalosford%C3%ADt%C3%A1s.pdf (m.i. 2015.09.30.); a nem idézıjelben szereplı rendelkezések esetében saját fordítás. 360 Istanbul Convention Explanatory Report 179-181. pont 361 Az elızı lábjegyzetben hivatkozott fordítás a „fenyegetı zaklatás” elnevezést alkalmazza, ehelyett azonban – a terminológiai egységesség érdekében – jelen munka a „zaklatás” kifejezést alkalmazza. 359
88
megkísérlését bármilyen kommunikációs eszköz útján (beleértve az új technológiai eszközöket is), annak a tudomására hozatalát, hogy megfigyelik; illetve olyan további fenyegetı cselekményeket, mint például az áldozat tulajdonának megrongálása, vagy vele kapcsolatos hamis információk online terjesztése. Az Egyezmény rendelkezései értelmében e magatartásoknak a megfélemlítendı személyre kell irányulniuk, de a tagállamok ezt kiterjeszthetik az áldozat környezetében élı személyekkel (pl. hozzátartozók, kollégák) szemben tanúsított cselekményekre is. Az értelmezı jelentés szerint elkövetı szándéka a félelemkeltésre is ki kell, hogy terjedjen. Az Egyezmény 78. cikk 3. bekezdése alapján e cikk vonatkozásában is fenntartással élhet a csatlakozó állam.362 Fizikai erıszak – 35. cikk: „A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a más személlyel szembeni fizikai erıszak szándékos elkövetetése büntetendı legyen.” Szexuális erıszak, beleértve az erıszakos közösülést is – 36. cikk: „1. A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a következı cselekmények szándékos elkövetése büntetendı legyen: a. beleegyezés nélküli, szexuális természető hüvelyi, anális vagy orális behatolás egy másik ember testébe bármilyen testrésszel vagy tárggyal; b. beleegyezés nélküli, szexuális természető egyéb cselekmények egy másik személlyel;” c. annak elıidézése, hogy egy másik személy beleegyezés nélküli, szexuális természető cselekményben vegyen részt egy harmadik személlyel.363 2. A beleegyezésnek önkéntesnek, az adott személy szabad akaratán alapulónak kell lennie, melyet az eset összes körülményei alapján kell értékelni. „3. A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az 1. bekezdés rendelkezései a volt vagy jelenlegi házastársak, illetve a belsı jog által elismert volt vagy jelenlegi partnerek ellen elkövetett cselekményekre is vonatkozzanak.” Az értelmezı jelentés364 alapján a bőncselekmény passzív alanya nı és férfi is lehet. A rendelkezés célja valamennyi, a sértett beleegyezése nélkül, szándékosan megvalósított szexuális magatartás kriminalizálása. A fogalom egyik fı eleme a cselekmény ’szexuális 362
Explanatory Report 182-186. pont A c. pont esetén a hivatkozott fordítás a következı szöveget tartalmazza: „más személy rábírása arra, hogy beleegyezés nélküli, szexuális természető cselekményben vegyen részt egy harmadik személlyel.” Álláspontom szerint ez a megfogalmazás dogmatikailag megkérdıjelezhetı; ld. errıl bıvebben a III. részben, a 9. fejezetben írtakat. 364 Explanatory Report 189-194. pont 363
89
természete’, tehát nem tartoznak a körébe azok a magatartások, melyek ilyen jelleggel nem bírnak. A fogalom másik kulcseleme a beleegyezés hiánya. Ennek kapcsán – az Emberi Jogok Európai Bíróságának esetjogára hivatkozva365 – az értelmezı jelentés felhívja a figyelmet arra, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezménye 3. és 8. cikkére tekintettel már most is a tagállamok kötelezettsége, hogy kriminalizáljanak és hatékonyan bíráljanak el minden, a sértett beleegyezése nélkül megvalósuló szexuális cselekményt, és nem lehet követelmény a sértett fizikai ellenállása. Függetlenül a jogszabály konkrét szövegezésétıl (pl. kényszerítés, erıszak, fenyegetés mint fogalmi elem), a rendelkezéseket úgy kell értelmezni, hogy alkalmazhatóak legyenek a beleegyezés hiányában megvalósított valamennyi cselekményre. Az Egyezmény implementálása során a tagállamoknak be kell építeniük a beleegyezés hiányát a jogi szabályozásba. A 36. cikk 2. bekezdésében foglaltak figyelembe vétele mellett ennek konkrét megszövegezése – és azon körülmények rögzítése, melyek fennállása esetén a beleegyezés kizárt – azonban a jogalkotóra van bízva. A cselekmény elbírálása során mindig esetrıl esetre, az összes körülmény vizsgálatával dönthetı el, hogy a bőncselekmény megvalósult-e. A jogalkalmazó nem támaszkodhat az ilyen helyzetben tipikus viselkedésre vonatkozó feltételezésekre, és különös figyelemmel kell lennie arra, hogy az eljárást ne befolyásolják a nemi sztereotípiák és a férfiak és nık szexualitásával kapcsolatos mítoszok. Szexuális zaklatás – 40. cikk: A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a nem kívánt, szexuális természető verbális, nonverbális vagy fizikai cselekmény, amelynek célja vagy hatása egy személy méltóságának megsértése, különösen akkor, ha az megfélemlítı, ellenséges, megalázó, megszégyenítı vagy sértı környezetet teremt, büntetıjogi vagy más jogi szankció tárgyát képezze. A részes államok megválaszthatják, hogy büntetıjogi vagy azon kívül esı eszközökkel kívánnak-e fellépni e magatartásokkal szemben. Az értelmezı jelentés szerint a nem kívánatos szexuális természető verbális cselekmények körébe tartozhatnak például az ilyen színezető viccek, kérdések, megjegyzések (akár szóban, akár írásban közlik). A nonverbális cselekmény felölel minden olyan kommunikációt, mely nem szavak vagy hangok formájában történik (például arckifejezés, kézmozdulatok, szimbólumok használata). A fizikai formába tartozik az elkövetı szexuális viselkedése, mely magában foglalhatja az áldozat testének érintését is. Fontos elem, hogy a magatartásnak vagy célja, vagy következménye az áldozat méltóságának
365
M.C. v Bulgaria, (39272/98) [2003] ECHR 646 (4 December 2003)
90
megsértése. Az ilyen magatartásokkal tipikusan együtt jár a hatalommal való visszaélés, elınyök ígérete vagy megtorlással való fenyegetés. Az elkövetı és az áldozat jellemzıen ismeri egymást, és köztük hatalmi különbség áll fenn. Az Egyezmény e magatartásokat nem kizárólag a munkaviszonyok területén kívánja szankcionálni.366 Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának R(2000)11. sz. ajánlása határozta meg a szexuális kizsákmányolás céljából megvalósított emberkereskedelem fogalmát.367 A 2005-ös Varsói Egyezmény már az emberkereskedelem szélesebb körő, többféle célzatot magában foglaló formája ellen kíván fellépni, melyek közé a prostitúció révén történı kizsákmányolás, vagy a szexuális kizsákmányolás más típusai szintén beletartoznak.368 Az Egyezmény emellett megfontolásra ajánlja
a részes
államok
számára az
áldozat kizsákmányolásának
bőncselekménnyé nyilvánítását. 5.2.3 Az Európai Unió fogalmi kerete Az Európai Unió nem fogadott el átfogó, kötelezı erejő dokumentumot a nık elleni erıszakkal szembeni fellépés terén. A bőncselekmények áldozatairól szóló irányelv preambuluma meghatározza a nemi alapú erıszak, illetve a hozzátartozók közötti erıszak fogalmát.369 Az EU tematikus honlapja370az irányelv preambulumának (17) bekezdésében szereplı fogalomra építve határozza meg a releváns magatartásokat, kiemelve, hogy a nemi alapú erıszak, életkortól és egyéb körülményektıl függetlenül, leginkább a nıket és lányokat éri. Egyaránt lehet fizikai, szexuális és/vagy pszichés jellegő; magában foglalja a közeli kapcsolatban megvalósuló erıszakot; a szexuális erıszakot (beleértve a nemi erıszakot, szexuális bántalmazást és szexuális zaklatást); a rabszolgaságot; az olyan káros gyakorlatokat, mint a kényszerházasság, a nıi nemi szerv megcsonkítása és az ún. becsület védelmében elkövetett bőncselekmények; és az új technológiai eszközök útján megvalósított cybererıszakot és zaklatást. E két utóbbi magatartás az irányelv preambulumában nem szerepel. A szexuális zaklatás fogalmát a 2006/54/EK sz. nemi esélyegyenlıségi irányelv határozza meg az Isztambuli Egyezmény rendelkezéseivel megegyezıen: „szexuális természető, nemkívánatos magatartás minden formája, amely szóbeli, nem szavakkal történı vagy fizikai 366
Explanatory Report 207-209. pont Ld. 3.2 fejezet, 205. lj. 368 ld. 3.2 fejezet 369 Ld. 4.3 fejezet 370 Zero tolerance of violence against violence/index_en.htm (m.i. 2015.08.22.) 367
women.
91
http://ec.europa.eu/justice/gender-equality/gender-
módon valósul meg, olyan céllal vagy hatással, amely sérti az adott személy méltóságát és különösen amennyiben megfélemlítı, ellenséges, megalázó, megszégyenítı vagy sértı környezetet teremt”.371 A nemi alapú erıszakot megvalósító emberkereskedelemrıl az Európai Parlament és a Tanács 2011/36/EU irányelve rendelkezik, mely figyelemmel van az emberkereskedelem nemektıl függı jellegére, valamint arra, hogy a férfiakkal és a nıkkel különbözı célokból kereskednek. Az egyes nemzetközi szervezetek által nık elleni erıszaknak tekintett magatartásokat az 1. táblázat mutatja be.
371
2. cikk d) pont. Az Isztambuli Egyezmény 40. cikkének hivatalos angol szövegében szereplı fogalom szó szerint megegyezik e szakasz angol szövegével; az Egyezmény nem hivatalos magyar fordításán alapuló saját fordításomban a verbális és nonverbális kifejezések szerepelnek, melyek az értelmezı jelentésben foglaltak alapján álláspontom szerint jobban kifejezik a rendelkezés célját.
92
ENSZ
Európa Tanács
nık elleni erıszak fogalma családon fogalma
belüli
nık elleni erıszak fogalma
erıszak családon fogalma
belüli
Európai Unió nemi alapú erıszak fogalma
erıszak hozzátartozók erıszak fogalma
közötti
nık elleni erıszak fajtáiként meghatározott magatartások családon belüli erıszak
közeli kapcsolatban megvalósuló erıszak
szexuális erıszak (beleértve szexuális erıszak (beleértve szexuális erıszak (beleértve a szexuális bántalmazást és a az erıszakos közösülést) a nemi erıszakot, a szexuális bántalmazást és a szexuális szexuális zaklatást) zaklatást) szexuális zaklatás káros hagyományos gyakorlatok (korai házasság; kényszerházasság; nıi nemi szerv megcsonkítása; lánycsecsemık megölése; születendı gyermek nemének megválasztása, szüzességi vizsgálat; HIV/AIDS-tıl „megtisztulás”, az ún. „becsület”bőncselekmények; savas támadások; menyasszonypénzzel és hozománnyal összefüggı cselekmények; özvegyekkel kapcsolatos rossz bánásmód; kényszerterhesség; nık varázslás és/vagy boszorkányság miatti próbája)
kényszerházasság; nıi nemi szerv megcsonkítása; kényszerabortusz és kényszer-sterilizáció
káros hagyományos gyakorlatok (kényszerházasság, a nıi nemi szerv megcsonkítása és az ún. becsület védelmében elkövetett bőncselekmények)
femicídium/feminicídium
-
-
emberkereskedelem (a Palermói Jegyzıkönyvben definiálva)
emberkereskedelem emberkereskedelem (a irányelvben (a Varsói Egyezményben 2011/36/EK definiálva) definiálva)
nemi rabszolgaság
az áldozat rabszolgaság kizsákmányolásának bőncselekménnyé nyilvánítása (nem kötelezı elıírás) zaklatás
új technológiai eszközök útján megvalósított cybererıszak és zaklatás
1. táblázat – A nemzetközi szervezetek fogalmi kereteinek összehasonlítása
93
5.3 A nık elleni erıszak különbözı típusainak elıfordulása a XXI. században A vizsgált nemzetközi szervezetek mindegyike szorgalmazza a nık elleni erıszakkal kapcsolatos megbízható, összehangolt és folyamatos adatgyőjtést a jelenség okainak, természetének és megjelenési formáinak feltárása érdekében, hogy lehetıvé váljon a vele szembeni fellépés, a megelızés és az áldozatok segítése terén a hatékony szabályozás és gyakorlat kialakítása. Ez megköveteli a nemek szerinti bontásban történı adat- és információgyőjtést és -értékelést az egészségügyi és szociális szolgáltatások, valamint a büntetı igazságszolgáltatás területén.372 Ahogy korábban említettem, valamennyi vizsgált nemzetközi szervezet felismerte, hogy ennek érdekében szükség van egységes fogalomrendszer és statisztikai adatgyőjtési módszerek kialakítására, mellyel kapcsolatban meg is tették ajánlásaikat. Ahogy a bőncselekmények esetében általában, úgy a nık elleni erıszak vonatkozásában is igaz az, hogy a statisztikai adatok nem tartalmaznak valamennyi elıforduló esetet, fıként, ha maga a jogi háttér sem adott. Ám még a megfelelı jogintézmények kialakítása esetén sem garantált az, hogy az áldozatok a hatóságokhoz fordulnak. Számos körülmény játszhat ebben szerepet. Oka lehet például a bizalomvesztés annak következtében, hogy a sértett saját maga vagy közvetlen környezete által rossz tapasztalatokat szerzett a hatóság eljárását illetıen; a hatósággal vagy az elkövetıvel szemben érzett félelem; fizikai (erıszak) és lelki (szégyen, zsarolás) akadályok; az, ha az elkövetı rokon vagy ismerıs; vagy a cselekménnyel okozott sérelem csekély. A „másik oldalról” akadályt jelenthet a hatóság ún. „szelekciós” magatartása, vagyis a feljelentés felvételének elhárítása is.373 Ebbıl kifolyólag a pontosabb kép kialakítása érdekében célszerő a potenciális érintettek megkérdezése is. E kutatási módszer lényege, hogy reprezentatív módon összeválogatott lakossági mintának kérdıív segítségével szóban (interjú) vagy írásban (önfelmérı megkérdezés) kérdéseket tesznek fel adott témával kapcsolatban.374 Mivel a statisztikai adatok nemzetközi összevetésére a nık elleni erıszakot megvalósító
372
Johnson et al. i.m. 17.o. Barabás A. Tünde: Áldozattá válás Magyarországon: a statisztika és az empirikus vizsgálatok valóságképe. In: Borbíró A. - Kiss A. – Velez E. – Garami L. (szerk.): A kriminálpolitika és a társadalmi bőnmegelızés kézikönyve II., IRM Budapest, 2009., 41.o. 374 Korinek László: A bőnözés visszatükrözıdése. Látens bőnözés, bőnözésábrázolás, félelem a bőnözéstıl. In: Gönczöl K., Kerezsi K., Korinek L., Lévay M. (szerk): Kriminológia–Szakkriminológia. Complex Kiadó, Budapest, 2006. 250.o. 373
94
legtöbb magatartás esetében jelenleg – egységes adatgyőjtés hiányában – nincs lehetıség, a nık
elleni
erıszak
elıfordulási
gyakoriságáról
leginkább
ilyen
kutatásokból
tájékozódhatunk. Ez a típusú vizsgálat sem teszi lehetıvé, hogy valamennyi esetre fény derüljön, hiszen elıfordulhat, hogy például az áldozatok emlékezete az idı múlásával megkopik, vagy a megszégyenüléstıl tartva nem tárják fel a velük történteket, esetleg a hivatalos és a köznapi fogalomhasználat eltérései miatt adnak nem helytálló válaszokat. 5.3.1 A nık elleni erıszakra vonatkozó nemzetközi felmérés (IVAWS) A nık elleni erıszakkal kapcsolatos elsı nagy nemzetközi kutatás, a nemzetközi nık elleni erıszak-felmérés (International Violence Against Women Survey, IVAWS) véletlenszerő statisztikai mintavétellel folytatott adatgyőjtésen alapult. A kutatás az ENSZ Bőnmegelızési és Bőnözés Kontrolljával Foglalkozó Európai Intézete (HEUNI), az ENSZ Interregionális Bőnügyi és Igazságügyi Kutató Intézete (UNICRI) és a Kanadai Statisztikai Hivatal szakmai kontrollja mellett zajlott, számos állam vett benne részt.375 Nagy hangsúlyt fektettek az összehasonlítható adatok győjtését lehetıvé tevı megfelelı módszertan kidolgozására (a folyamat 1997-tıl 2002-ig tartott).376 Ez magában foglalta egy olyan kérdéssor kidolgozását, mely ahelyett, hogy pusztán arra kérdezett volna rá, hogy a vizsgált személy volt-e bántalmazás vagy erıszak áldozata, a releváns magatartások részletes leírásán alapult (például „Meglökték vagy megragadták-e önt, vagy megcsavarták-e a karját, vagy meghúzták-e a haját olyan módon, hogy az fájdalmat okozott, vagy félelmet keltett önben?”377), és alkalmas volt az erıszak súlyának (az erıszakos cselekmények elıfordulási gyakorisága illetve következményei) meghatározására is.378 A kérdéssor mellett a kutatás technikai hátterével (finanszírozás, a kérdezık felkészítése, a válaszadók kiválasztása, az adatok kódolása) kapcsolatos módszertani útmutatók is készültek.379 A felmérés a 16 éves és idısebb nık sérelmére partnerük, illetve egyéb általuk ismert vagy számukra idegen férfi által elkövetett fizikai és szexuális erıszak elıfordulási gyakoriságának feltárására irányult. A kérdıív a gyermekkori áldozattá válásra is rákérdezett; ezt is figyelembe véve a
375
A 2008-ban publikált elsı jelentés, melynek fontosabb eredményeit ismertetem, az alábbi államok adatain alapult: Ausztrália, Costa Rica, Csehország, Dánia, Kína (Hong Kong), Olaszország, Mozambik, a Fülöpszigetek, Lengyelország és Svájc. 376 Johnson et al. 17-18.o. 377 Uo. 29.o. 378 Uo. 26.o. 379 Uo. 20-21.o.
95
különbözı országok adatai alapján a nık 24-73%-a tapasztal élete folyamán valamikor fizikai vagy szexuális erıszakot.380 A felnıtt korban (a 16. életév betöltése után) legalább egy alkalommal elıforduló erıszak a nık több, mint 35%-ánál fordult elı.381 Általában nagyobb arányban számoltak be fizikai (1251%), mint szexuális erıszak (6-41%) elıfordulásáról.382 A partner általi bármiféle bántalmazás – figyelembe véve azon nık válaszait, akik valaha is éltek házasságban, élettársi kapcsolatban vagy randevúztak férfiakkal – elıfordulása 9-40% közé tehetı.383 Fizikai erıszak nagyobb (6-36%), szexuális kisebb (3-15%) arányban fordult elı.384 A nem partner (rokonok, ismerısök, idegenek) által elkövetett erıszakos cselekmények elıfordulási gyakorisága 10-42% közé tehetı. Fizikai erıszakot a válaszadók 7-23%-ával, szexuális erıszakot 4-31%-ával szemben tanúsítottak. Egyes országokban (Costa Rica, Csehország, Svájc) a szexuális erıszak prevalenciája magasabb volt.385 Természetesen e kutatás esetében sem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy félelem, szégyenérzet vagy kulturális tabuk miatt elıfordulhat, hogy a válaszadók nem számoltak be valamennyi esetrıl. A nık elleni erıszak hatása és következményei kapcsán a válaszokból kiderült, hogy minél közelibb a kapcsolat az elkövetıvel, annál nagyobb arányban fordul elı fizikai sérelem. A partnerbántalmazás következtében fizikailag sérült válaszadók 57%-a említette zúzódások, 20%-a vágások, karcolások és égések, a többiek 23%-a pedig törések, fejsérülések, genitális sérülések és egyéb belsı sérülések elszenvedését. A nem partner általi bántalmazások esetében ezek aránya 56%, 16% és 28% volt. A válaszokat befolyásolja, hogy milyen az erıszak társadalmi elfogadottsága. Ha általánosan elfogadott, és az áldozatokat nem bátorítják, hogy vessenek véget az erıszaknak, vagy forduljanak segítségért, a kisebb sérülésekrıl kevésbé hajlamosak beszámolni, fıként partnerbántalmazás esetén.386 Számos válaszadó felelt igennel arra a kérdésre, hogy szenvedett-e olyan súlyos sérülést, mely miatt orvosi segítségre lett volna szüksége, még ha nem is jutott hozzá. Erre a válaszok tanúsága alapján leggyakrabban a korábbi partner által kifejtett erıszakos cselekmények kapcsán kerül sor (11-29%), a jelenlegi partnerek esetében általában kisebb az elıfordulási arány (5-18%), 380
Uo. 34.o. Uo. 37.o. 382 Uo. 39.o. 383 Uo. 38.o. 384 Uo. 40.o. 385 Uo. 52-53.o. 386 Uo. 68-70.o. 381
96
és még ritkább az idegenek vagy ismerısök részérıl elszenvedett bántalmazás (5% alatt) vonatkozásában.387 A bántalmazás érzelmi és fizikai hatásaival való megküzdés érdekében a válaszadók 330%-a használt alkoholt vagy más szert. Az arány Mozambikban volt a legalacsonyabb, ahol jelentıs számú muzulmán lakosság él, a legmagasabb pedig a posztszocialista országokban (Csehország, Lengyelország). A nem partnerük által bántalmazott nık kisebb valószínőséggel nyúltak szerekhez (3-21%), mint a partnerbántalmazás elszenvedıi (5-30%).388 A kutatás eredményei alapján a nık kevesebb, mint harmada jelentette az erıszakos cselekményt a rendırségnek, függetlenül az elkövetı kilététıl. A legtöbb vizsgált országban a legnagyobb valószínőséggel erre az idegenek által elkövetett cselekmények esetében került sor.389 5.3.2 Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) jelentése Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) már a ’90-es évek óta bekapcsolódott a nık elleni erıszakkal szembeni küzdelembe, és számos jelentést készített és ajánlást fogalmazott meg a témában.390 Egyik közelmúltban, 2013-ban elkészült jelentése391 a nık elleni erıszak különbözı formáinak elıfordulási gyakoriságával és egészségügyi következményeivel foglalkozik. A dokumentum más kutatások adataira támaszkodik, azokat elemezve szolgáltat adatokat a partnerbántalmazás, (beleértve a fizikai és szexuális erıszakot), illetve a nem partner által elkövetett szexuális erıszak, illetve ezek
egyes egészségügyi
következményeinek
vonatkozásában.392 A jelentés nem tér ki az érzelmi/pszichés bántalmazásra. Az egészségügyi következmények feltárása kapcsán is korlátokat állított az elemzés elé a rendelkezésre álló adatok köre; nem volt lehetıség például a komorbiditás meghatározására.393 A partner által megvalósított fizikai és szexuális erıszak prevalenciája 79 ország és 2 387
Uo. 70-71.o. Uo. 74-75.o. 389 Uo. 137.o. 390 Például Researching violence against women: a practical guide for researchers and activists (2005); WHO multi-country study on women's health and domestic violence against women (2005); Responding to intimate partner violence and sexual violence against women - WHO clinical and policy guidelines (2013) WHO Violence against women publications http://www.who.int/reproductivehealth/publications/violence/en/ (m.i. 2015.08.28.) 391 Global and regional estimates of violence against women. Prevalence and health effects of intimate partner violence and non-partner sexual violence. WHO, 2013. http://www.who.int/entity/reproductivehealth/publications/violence/9789241564625/en/index.html (m.i. 2015.08.28.) 392 Uo. 1.o. 393 Uo. 32.o. 388
97
terület (Palesztina és Hong Kong) adatai alapján világszerte 30 % volt azon nık körében, akik betöltötték a 15. életévüket, és volt már valaha partnerük (beleértve a volt vagy jelenlegi házastársakat, élettársakat, házasság nélküli szexuális kapcsolatokat és randevúpartnereket). A különbözı életkori csoportokban jelentıs eltérések mutathatók ki. A legmagasabb elıfordulási arány a 40-44 éves korcsoportban volt tapasztalható (37,8%), de már a 15-19 éves korcsoportban
is
magas
volt
azok
aránya
(29,4%),
akik
életük
folyamán
partnerbántalmazással szembesültek.394 A nem partner által megvalósított szexuális erıszak prevalenciája a 15. életévüket betöltött nık körében 59 ország és a két terület adatai alapján 7,2%. Bár a nık elleni erıszak e típusáról kevesebb adat áll rendelkezésre, azok alapján az aktuális vagy volt partnertıl elszenvedett szexuális erıszak elterjedtebb és általánosabb, mint a más személyek által megvalósított. Ez utóbbi azokban a régiókban fordul elı magasabb arányban, ahol az erıszak más típusai (pl. gyermekek sérelmére vagy más férfiak sérelmére megvalósított) is gyakoribbak. Az adatok alapján világszerte átlagosan a nık 35,5%-a tapasztalja meg az erıszak fent említett egyik vagy mindkét típusát; az egyes régiókban ez 27,2 és 45,6% közötti arányt jelent.395 A partnerbántalmazásnak és a nem partner által megvalósított szexuális erıszaknak számos egészségügyi következménye lehet, melyek közül akár egyszerre több is jelentkezhet, illetve egyesek létrejötte hozzájárulhat mások kialakulásához is. A WHO e következményeket és a köztük levı lehetséges összefüggéseket egy ábrán szemlélteti (ld. 1. ábra). A jelentés nem tér ki az összes lehetséges következményre, csak azokat vizsgálja, melyekkel kapcsolatban rendelkezésre álltak az elemzéshez szükséges adatok; felhívja azonban a figyelmet arra, hogy a további következmények jelentısége sem becsülhetı le. A partnerbántalmazás növeli a HIV/AIDS és más nemi úton terjedı betegségek kialakulásának kockázatát a nık körében. Ennek hátterében állhat egyrészt a kikényszerített szexuális aktus során közvetlenül létrejövı fertızés. Másrészt az erıszakos kapcsolatban élı nık, vagy akik fenyegetı környezetben élnek, általában kevésbé tudják befolyásolni, hogy mikor és milyen körülmények között kerüljön sor szexuális aktusra, vagy hogy partnerük használ-e óvszert. A bántalmazás következtében a kapcsolat megszőnhet; egy új kapcsolat létesítése szintén növelheti a nemi betegségek kialakulásának kockázatát. Bizonyítékok vannak továbbá arra, hogy a partnerüket bántalmazók a nem erıszakos férfiakhoz képest nagyobb valószínőséggel tanúsítanak a nemi betegségek szempontjából kockázatot jelentı 394 395
Uo. 16-17.o. Uo. 20.o.
98
magatartást (mint pl. több szexuális partnerrel folytatott kapcsolat; gyakori alkoholfogyasztás; szexmunkások látogatása).396
397
1. ábra – A nık elleni erıszak lehetséges egészségügyi következményei
Az erıszakos kapcsolatban élı nık körében nagyobb arányban fordulnak elı a szexuális és reproduktív egészséget károsító következmények. Ezek közvetlen oka lehet a szexuális kényszer, de létrejöhetnek közvetetten, a fogamzásgátlás akadályozásán keresztül is. A bántalmazott nık körében gyakrabban fordul elı nem kívánt terhesség, valamint terhesség396 397
Uo. 22.o. Uo. 8.o.
99
megszakítás. A születendı gyermek esetében az alacsony születési súly kialakulhat korszülés miatt, vagy azért, mert a magzat az anyaméhben nem tud megfelelıen fejlıdni. A bántalmazó és veszélyeztetı környezet krónikus stresszt okozhat, mely kockázatot jelent mind az anya egészsége, mind a magzat fejlıdése szempontjából.398 A problémás alkoholfogyasztás és az erıszak között szintén kimutatható összefüggés. Egyrészt az alkoholfogyasztás hozzájárulhat ahhoz, hogy a férfiak erıszakos magatartást tanúsítsanak, másrészt a nık esetében is vannak bizonyítékok a gyakori alkoholfogyasztás és az erıszak közti kapcsolatra. Az összefüggés iránya nem egyértelmő. A nık fogyaszthatnak alkoholt
annak
érdekében,
hogy
képesek
legyenek
megküzdeni
az
erıszak
következményeivel, de maga az erıszak is lehet például annak következménye, hogy partnerük nem nézi jó szemmel az italozást. Azzal kapcsolatban mindenesetre rendelkezésre állnak bizonyítékok, hogy azok a nık, akik erıszak áldozatává váltak, több alkoholt fogyasztanak, és azok a nık, akikre jellemzı a kockázatos alkoholfogyasztás (például rohamivás), gyakrabban számolnak be erıszakról. Nem zárható ki azonban az sem, hogy mindkét jelenség hátterében egy közös tényezı, például valamilyen mentális zavar vagy egyéb szerhasználat áll.399 A bántalmazás okozta trauma vezethet depresszióhoz és öngyilkossági kísérletekhez, de az összefüggés fordított is lehet: a súlyos mentális problémákkal küzdı nık nagyobb eséllyel válnak erıszak áldozatává. A korai életszakaszban megtapasztalt erıszak és egyéb traumatikus élmények elırevetítik mind az erıszak, mind a depresszió késıbbi elıfordulását.400 A partnerük által bántalmazott nık mintegy fele (42%) számolt be arról, hogy különbözı testi sérüléseket (fıként fej- nyak- és arcsérüléseket, valamint izom- csont- és genitális sérüléseket) szenvedett el. 65 országból származó, az 1982 és 2011 közötti idıszakra vonatkozó adatok alapján a partner sérelmére elkövetett emberölések aránya az ismertté vált emberölések 13%-ára tehetı. Az emberölés áldozatául esett valamennyi nı 38%-ának sérelmére partnere követte el a cselekményt (míg a férfiak esetében ez az arány 6%). Ennél valószínőleg magasabb az ilyen jellegő cselekmények tényleges elıfordulási aránya, tekintettel arra, hogy a sértett és az áldozat közötti kapcsolat gyakran nem ismert, vagy a bőnügyi statisztikákban nem jelenik
398
Uo. 23.o. Uo. 24.o. 400 Uo. 24.o. 399
100
meg.401 A nem partner által megvalósított szexuális erıszak egészségügyi következményeivel kapcsolatban jóval kevesebb kutatási eredmény állt rendelkezésre. A szexuális erıszak valamint a depresszió, a szorongásos zavarok, illetve a problémás alkoholfogyasztás kialakulása között találtak összefüggést, de ezek az eredmények kevés, és szinte kizárólag az Egyesült Államokból származó adaton alapultak.402 5.3.3 Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) kutatása a nık elleni erıszakról A nık elleni erıszakkal kapcsolatos legújabb komplex kutatást az EU Alapjogi Ügynöksége403 végezte. Az Unió 28 tagállamában 42000 nıvel készült interjún alapult.404 A felmérés érintette a nıkkel szemben akár párkapcsolaton belül, akár azon kívül elkövetett fizikai és szexuális erıszakot, a párkapcsolaton belül elkövetett pszichológiai erıszakot, a zaklatást,405 a szexuális zaklatást, a gyermekkorban elszenvedett erıszakot, az erıszak következményeit, valamint az azzal kapcsolatos attitődöt és az áldozattá válástól való félelem kérdéskörét. Az alábbiakban a felnıtt korban (15. életév betöltését követıen) elszenvedett bántalmazások elıfordulási gyakoriságára vonatkozó adatokat ismertetem. A felmérés alapján a 15. életévük betöltése óta a nık 33%-a szenvedett el fizikai vagy szexuális erıszakot, illetıleg mindkettıt. Az interjút megelızı 12 hónapban mintegy 8% tapasztalt fizikai és/vagy szexuális erıszakot.406 A fizikai erıszak egy vagy több formáját (fıként lökés vagy taszítás, ütés, rángatás, haj húzása) 15 éves kora óta a nık 31%-a, a szexuális erıszak valamely típusát a nık 11%-a tapasztalta meg; 5%-ukat kényszerítették szexuális együttlétre úgy, hogy az elkövetı lefogta vagy más módon bántalmazta ıket.407 Az adatok alapján a nık 22%-a szenvedett el nem partner által elkövetett fizikai erıszakot 15 éves kora után. E nık 67%-a arról számolt be, hogy az elkövetı férfi volt, 7%-ukat férfi és nıi elkövetı egyaránt bántalmazta (szexuális bántalmazás esetében 97% állította, hogy az
401
Uo.26-27.o. Uo. 27-30.o. 403 European Union Agency for Fundamental Rights, FRA 404 Violence against women – an EU wide survey 405 A magyar nyelvő összefoglalóban (Nıkkel szembeni erıszak – az Unió egészére kiterjedı felmérés http://fra.europa.eu/sites/default/files/fra-2014-vaw-survey-at-a-glance-oct14_hu.pdf [m.i. 2015.08.23.]) a „stalking” kifejezést „követésként” fordították. A továbbiakban e helyett a magyar szakirodalomban meghonosodott „zaklatás” kifejezést alkalmazom, tekintettel arra is, hogy az érintett magatartások (támadó vagy fenyegetı e-mailek, SMS-ek, levelek, képeslapok küldése; ilyen jellegő telefonhívások; követés) a Btk. 222. §ában szabályozott „zaklatás” elnevezéső tényállás keretei közé illeszkednek. 406 Nıkkel szembeni erıszak… 17.o. 407 Uo. 20-21.o. 402
101
elkövetı férfi volt).408 A korábban vagy a felmérés idıszakában partnerkapcsolatban élı nık 22%-a szenvedett el fizikai és/vagy szexuális erıszakot partnerétıl.409 A korábbi partner (azaz olyan férfi, aki a kérdıív felvételekor már nem volt a válaszadó partnere) által bántalmazott nık 16%-a esetében erre már a kapcsolat felbontása után került sor.410 A nık 43%-a tapasztalt bármiféle pszichológiai bántalmazást a megkérdezés idıpontjában fennálló vagy korábbi kapcsolatában partnere részérıl (beleértve a bántalmazó magatartást, mint például a lekicsinylés, megalázás, a válaszadó bezárása vagy a ház elhagyásának megtiltása, megfélemlítés vagy erıszakkal fenyegetés; a kontrolláló magatartást, mint a barátokkal, rokonokkal való kapcsolattartás akadályozása; és a gazdasági erıszakot, mint például a munkavállalás megtiltása). A pszichológiai erıszak több formáját is elszenvedı nık többsége beszámolt arról, hogy a partnere fizikailag és/vagy szexuálisan is erıszakos volt vele.411 A nık 18%-a tapasztalta meg a zaklatás különbözı formáit 15. életévét követıen (14% kapott ismétlıdı támadó vagy fenyegetı üzenetet vagy telefonhívást; 8%-ukat követték vagy az otthonuk, munkahelyük környékén lézengtek; 3%-uknak ismétlıdıen megrongálták a tulajdonát). 8%-ukkal ez a felmérést megelızı 12 hónapban történt meg. A válaszadó nık 1%-át aktuális, 9%-át korábbi partnere, 7%-át általa ismert, 8%-át ismeretlen személy zaklatta.412 Szexuális zaklatást 15. életévének betöltése óta a nık 55%-a tapasztalt legalább egy alkalommal. A kérdıív 11 magatartásformára kérdezett rá, ezek közül a legsúlyosabb hat típust (kéretlen érintés, ölelés vagy csók; sértı, szexuális célzatú megjegyzések vagy viccek; sértı, szexuális tartalmú képek, fotók vagy üzenetek küldése; illetlen magamutogatás; pornográf anyagok nézésére kényszerítés akarata ellenére; sértı, kéretlen, nyíltan szexuális tartalmú e-mailek vagy SMS üzenetek) 43% élte át. A nık elleni erıszak e típusának leginkább a 18-29 éves (38%) és a 30-39 éves (24%) korcsoport van kitéve. A Magyarországon felvett adatokat az EU 28 tagállamának átlagával összevetve azt tapasztalhatjuk, hogy a hazai válaszadók a nık elleni erıszak majd mindegyik formája esetében alacsonyabb elıfordulási arányról számoltak be, ahogy azonban arra korábban is utaltam, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy hazánkban ténylegesen kevesebb ilyen eseményre 408
Uo. 22.o. Uo. 17.o. 410 Uo. 22.o. 411 Uo. 25-26.o. 412 Uo. 28-29.o. 409
102
kerül sor. A jelentés maga is felhívja a figyelmet több, akár a válaszadási hajlandóságot is befolyásoló tényezıre. Ilyen például az erıszak kulturális elfogadottsága, vagy a nık egyenlıségének szintje és ezzel összefüggésben a nık elleni erıszakkal szembeni fellépésre való hajlandóság.
szexuális és/vagy fizikai erıszak (partner és nem partner) fizikai erıszak (nem partner) fizikai erıszak (partner) szexuális erıszak (nem partner) szexuális erıszak (partner) pszichológiai erıszak (partner) zaklatás szexuális zaklatás
EU átlag
Magyarország
33%
28%
20%
12%
20%
19%
6%
3%
7%
7%
43%
49%
18%
12%
55%
42%
2. táblázat - A nık elleni erıszak különbözı típusainak elıfordulása a 15. életévüket betöltött nık 413 körében az Európai Unióban és Magyarországon
5.3.4 A nık elleni erıszak és a hazai kutatások A nık elleni erıszak és a prostitúció kérdését Magyarországon mind a közpolitika, mind a közvélemény ’nem fontos’, ’keveseket érintı’ problémának tekinti; a hazai jogalkotásban tartózkodnak a családon belüli erıszak gender-szemlélető megközelítésétıl.414 A hazai bőnügyi statisztikai adatok a nık elleni erıszak vonatkozásában még a látencia problémáját figyelmen kívül hagyva sem adnak valós képet, mivel az Egységes 413
forrás: Physical, sexual and psychological violence visualisation: At a glance, country: EU average, compare with: Hungary FRA gender-based violence against women survey dataset, 2012. http://fra.europa.eu/DVS/DVT/vaw.php?locale=EN&dataSource=VAW&media=png&width=740&plot=atAGlan ce&topic=1.+Physical%2C+sexual+and+psychological+violence&question=DVS_A01&superSubset=1&countr y=EU27&countryB=HU (m.i. 2015.08.25.) Sexual harassment and stalking visualisation: At a glance, country: EU average, compare with: Hungary - FRA gender-based violence against women survey dataset, 2012 http://fra.europa.eu/DVS/DVT/vaw.php?locale=EN&dataSource=VAW&media=png&width=740&plot=atAGlan ce&topic=3.+Sexual+harassment+and+stalking&question=DVS_D01&superSubset=1&country=EU27&country B=HU (m.i. 2015.08.25.) 414 Tóth O. (2014) 301.o.
103
Nyomozóhatósági és Ügyészségi Bőnügyi Statisztika (ENYÜBS) csupán a kiemelt bőncselekmények
sértettjeivel
kapcsolatosan
győjt
információkat,
és
az
adatok
összehasonlítását a jogszabályok változásai is megnehezítik vagy akár lehetetlenné is tehetik. Magyarországon a nık elleni erıszakkal kapcsolatban áldozati megkérdezésen alapuló átfogó felmérés napjainkig még nem készült.415 Az egyes nık elleni erıszakot megvalósító magatartásokat érintıen több, általában szőkebb vizsgálódási körő kutatás is megvalósult, melyek eredményei az eltérı módszertan és fogalmi meghatározások miatt sem egymással, sem a nemzetközi adatokkal nem összehasonlíthatóak. Ezek egy része statisztikai adatok illetve bírósági akták elemzésén alapult,416 de voltak olyanok is, melyek a lakosság bizonyos csoportjainak kérdıíves vagy interjús megkérdezésének módszerével készültek. Ez utóbbiak közül két olyan kutatás említhetı meg, mely reprezentatív mintát alkalmazott. Az egyik Tóth Olga Erıszak a családban címmel publikált, 1100 nı kérdıíves megkérdezésén alapuló 1998-ban lezajlott felmérése, mely a következı erıszakfajtákra terjedt ki: gyermek fizikai bántalmazása és szexuális zaklatása, valamint feleség fizikai bántalmazása és megerıszakolása.417 Vizsgálta a válaszadók családon belüli erıszak témakörére vonatkozó attitődjeit és másoktól hallott tapasztalatait is.418 A másik az Országos Kriminológiai Intézet által 10200 személy bevonásával végzett Áldozatok és vélemények címen publikált telefonos áldozatkutatás, mely azt térképezte fel, hogy az 1998-2003-ig terjedı idıszakban, illetıleg 2002-2003 folyamán hányan váltak bőncselekmény áldozatává.419 A szexuális zaklatásra és szexuális erıszakra vonatkozó kérdésekre olyan kevés válasz érkezett,420 hogy azok elemzésére nem volt lehetıség, ugyanakkor fontos arra is figyelemmel lenni, hogy a kutatás nem alkalmazott az ilyen 415
FRA - Violence against women, 169.o. Például az Országos Kriminológiai Intézet kutatása, ld. bıvebben: Virág György (szerk.): Családi iszonyok, KJK-Kerszöv Kiadó, Budapest, 2005. 417 Tóth Olga: Erıszak a családban. TÁRKI Társadalompolitikai Tanulmányok 12. Budapest, 1999. 9.o. www.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/a396.pdf (m.i. 2015.08.22.) 418 A válaszadók 13,4%-a számolt be arról, hogy férje, partnere vagy udvarlója megverte, 14,6% e kérdésre nem válaszolt. (Uo. 31.o.) Ugyanakkor a férj általi fizikai bántalmazás a válaszadók 34,8% szerint sok házasságban elıfordul, 44,3% vélte úgy, hogy nem túl gyakori, és csak 15,7% gondolta, hogy nagyon ritkán fordul elı. (Uo. 29.o.) A válaszadók 2,2%-a számolt be arról, hogy megerıszakolták, 12,3%-a nem adott e kérdésre választ. 7,6%-uk válaszolta azt, hogy férje/partnere kényszerítette, hogy nemi életet éljen vele. (Uo. 24.o.) Az, hogy a férj a feleségét erıszakkal szexuális aktusra kényszeríti, 11,8% szerint sok házasságban elıfordul, 38,3% szerint elıfordul, de nem túl gyakori. (Uo. 23.o.) 419 Barabás, A. Tünde: Általános viktimológia, latencia. In: Irk Ferenc (szerk): Áldozatok és vélemények I. OKRI, Budapest, 2004. 164.o. 420 A tízezres mintából 40 megérdezett (7 férfi, 33 nı) számolt be arról, hogy hogy a vizsgálatotmegelızı öt év során szexuális zaklatás, 11 fı(4 férfi, 7 nı) pedig, hogy szexuális erıszak áldozatává vált. Ld. Virág György: Szexuális erıszak. In: Irk Ferenc (szerk.): Áldozatok és vélemények II., OKRI, Budapest 2004. 76.o. 416
104
traumatizáló
jellegő
cselekmények
feltárását
hatékonyabban
elısegítı
módszertani
eszközöket.421 A gyakorlati és elméleti szakemberek körében eltérı fogalmi értelmezések különösen a családon belüli erıszakkal kapcsolatban tárhatóak fel. Szöllısi Gábor mutatott rá egy tanulmányában arra, hogy Magyarországon mind a laikusok, mind a szakemberek körében jellemzı, hogy egymástól meglehetısen különbözı magatartásokat homogén egészként próbálnak kezelni, és nem érvényesül az a differenciálódás, ami a családon belüli erıszakkal kapcsolatosan
átvett
angol,
amerikai
fogalmakat
eredetileg
jellemezte.
A hazai
fogalomhasználat során összemosódnak az angolszász terminológiában child abuse, child maltreatment, child abuse and neglect elnevezésekkel illetett gyermekbántalmazás, a spouse abuse, partner abuse vagy intimate partner violence elnevezéső partnerbántalmazás, illetve az elder abuse and neglect, vagyis az idıs személyek bántalmazása.422 A partnerbántalmazással kapcsolatban a hazai közbeszédben ráadásul kétféle uralkodó nézet különíthetı el. Az egyik közel egyenlı felek között fellépı, magánéleti jellegő, individuális, pszichológiai természető konfliktusként értelmezi, melynek hátterében az áll, hogy a felek a kapcsolatban fellépı érdek- és nézetkülönbségeiket képtelenek ésszerően megbeszélni. A másik – általam is követett – felfogás szerint a jelenség a nık és férfiak közötti társadalmi egyenlıtlenség megnyilvánulása, s az áldozatok védelme emberi jogi kérdés.423 Az elsı megközelítést tette magáévá a hazai kutatások jelentıs része,424 míg a másik nézıpont elsısorban a problémával foglalkozó civil szervezetek munkásságára jellemzı, a tudományos kutatásban kevésbé. E megközelítést követte például Morvai Krisztina bőnügyi statisztikai adatokon és áldozatokkal készített mélyinterjúkon alapuló munkája,425 illetıleg Tóth Olga idıs nık ellen irányuló partnerbántalmazást vizsgáló kutatása.426 E fogalmi értelmezési eltérések nem csak a kutatási eredmények összehasonlíthatósága, hanem a jogi háttér kialakítása szempontjából is problémát jelentenek. A késıbbiekben 421
Uo. 76-77.o. Szöllısi Gábor: A családon belüli erıszak differenciáltsága – Különbség a nevek, a felfogások és a helyzetek szintjén, in: Virág György (szerk.): Családi iszonyok. KJK-Kerszöv Kiadó, Budapest, 2005. 65-68.o. 423 Morvai Krisztina: A családon belüli erıszakkal szembeni határozott állami fellépésért: egy emberi jogi mozgalom története és lehetıségei. Fundamentum, 2004/3. 148.o.; Kuszing Gábor: Milyen érvek szólnak a mediáció alkalmazása ellen párkapcsolaton belüli erıszak esetén? Ügyészek Lapja 2003/6. 34.o. 424 Pl. Herczog Mária, Gyurkó Szilvia: Randevú-erıszak – partnerbántalmazás a családi együttélést megelızıen, in: Irk Ferenc (szerk.): Kriminológiai Tanulmányok 43., OKRI, Budapest, 2006. 136-155.o., vagy Virág: Családi iszonyok, mely kutatási beszámoló tanulmányainak egy részét, ahogy arra Tóth Olga is rámutat, a nık áldozattá válásának relativizálása jellemzi. Ld. Tóth O. (2014) 315.o. 425 Morvai Krisztina: Terror a családban. A feleségbántalmazás és a jog. Kossuth Könyviadó, Budapest, 1998. 426 Tóth Olga, Róbert Katalin: Idıs nık partner általi bántalmazása. Nemzeti jelentés Magyarország 2010 http://www.ipvow.org/images/ipvow/reports/IPVoW_Hungary_Magyar_final.pdf (m.i. 2015.08.25.) 422
105
tárgyalandó 45/2003. (IV. 16.) OGY határozat a családon belüli erıszak megelızésére és hatékony kezelésére irányuló nemzeti stratégia kialakításáról a nıket, gyermekeket és más családtagokat is sértettként jelöli meg, ugyanakkor az állami fellépést alátámasztó érvek és a megoldási javaslatok a nık elleni erıszakkal szembeni fellépés érv- és eszközrendszerét tükrözik.427 A 115/2003. (X.28.) OGY határozat, a társadalmi bőnmegelızés nemzeti stratégiája családon belüli erıszak megelızésére vonatkozó része ezzel szemben fıként a fiatalkorú és gyermekkorú áldozatokra koncentrált, késıbbi, hasonló jellegő magatartásuk megelızését tekintette fı céljának; kisebb hangsúlyt fektetett a szintén áldozattá váló felnıtt személyekre. Problémát jelent az is, hogy a jelenség Magyarországon meggyökeresedett megnevezése, a „családon belüli erıszak” a döntéshozók egy része számára elfogadhatatlan, mivel álláspontjuk szerint negatív kontextusba helyezi a család fogalmát.428 Ennek következtében – a fogalmi zavart tovább növelve – idınként „otthoni erıszak”, „hozzátartozók közötti erıszak” vagy „kapcsolati erıszak” terminológiával utalnak a jelenségre, mely kifejezések a társadalmi probléma tartalmi jellemzıinek megragadására semmivel sem alkalmasabbak, mint a leváltani kívánt, immár széles körben elterjedt elnevezés. Az értekezés szempontjából fontos további témakörök, a prostitúcióval összefüggı valamint a szexuális bőncselekmények hazai elıfordulásával kapcsolatban sem állnak rendelkezésre megbízható információk. A prostitúció jelenségének méreteirıl nem rendelkezünk megfelelı adatokkal, egyes becslések szerint a prostituáltak száma 10-15 ezer közé tehetı.429 A prostitúcióhoz kapcsolódó élısdi jellegő cselekmények vonatkozásában 2006-ban zajlott egy empirikus kutatás, mely ügyészségi házi iratok és nyomozati iratok elemzésén alapult.430 A prostitúcióhoz kapcsolódó emberkereskedelem méreteirıl nincsenek pontos információk; a bőnügyi statisztikában nagyon alacsony elıfordulással szerepel a bőncselekmény.431 A szexuális bőncselekmények átfogó kriminológiai kutatására utoljára a ’80-as években került sor.432 Az azóta eltelt idıszakban nem zajlott sok releváns vizsgálat, s azok is csak egy-
427
Szöllısi i.m. 69.o. Errıl ld. részletesen a 8. fejezetben írtakat. 429 Betlen és mtsai (2010) 8.o 430 Fehér Lenke: A prostitúció körüli élısdi jellegő bőncselekmények: egy empirikus vizsgálat fıbb tanulságai, in: Virág György (szerk.): Kriminológiai Tanulmányok 44., OKRI, Budapest, 2007. 111-133.o. 431 2009: 9, 2010: 8, 2011: 18, 2012: 22, 2013: 5 eset, forrás: Tájékoztató a 2013. évi bőnözésrıl, Legfıbb Ügyészség, Budapest, 2014. 21.o. http://www.mklu.hu/repository/mkudok8770.pdf (m.i. 2015.10.25.) A témakörrel kapcsolatos két, jogerısen befejezett eseteket vizsgáló kutatás eredményeirıl a 7. illetve a 10. fejezetben lesz szó. 432 Merényi Kálmán: A szexuális erıszak, Közigazgatási és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1987. 428
106
egy szegmensét érintették a problémának. Tóth Olga korábban említett felmérése kitért a házasságon belül elkövetett szexuális erıszak kérdésére,433 Virág György a szexuális erıszak áldozataival kapcsolatos vélekedéseket, az áldozatsegítés lehetıségeit kutatta.434 A hatóságok tudomására nem jutott nemi bőncselekmények illetıleg a látencia, valamint a megindult ügyek félbeszakadása okainak feltérképezésére civil szervezetek tettek kísérletet.435
433
Tóth O. (1999) Pl. Virág György: A szexuális erıszak áldozatai, PhD értekezés, Miskolc, 2001. 435 Meg nem hallott segélykiáltások – A nık nem kapnak megfelelı védelmet a családon belüli szexuális erıszak ellen, Amnesty International 2007. http://www.amnesty.hu/data/file/526meg_nem_hallott_segelykialtasok_jelentes.pdf?version=1412429919 (m.i. 2015.08.26.) illetve Eltérı rendszerek, hasonló eredmények? A regisztrált nemi erıszak esetek attríciójának nyomon követése tizenegy országban. Összefoglaló jelentés: Magyarország. http://nokjoga.hu/sites/default/files/filefield/nemi-eroszakattricio-kutatas-2009-mo.pdf (m.i. 2015.08.26.) 434
107
II. RÉSZ
A NİK ELLENI ERİSZAK EGYES FORMÁIVAL KAPCSOLATOS MAGYAR JOGI SZABÁLYOZÁS TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉSE
108
6. A nemi erkölcstıl a nemi önrendelkezésig – a nık sérelmére elkövetett nemi élet szabadsága elleni bőncselekmények fejlıdéstörténete a magyar büntetıjogban A szexuális bőncselekmények sajátos helyet foglalnak el a büntetıjogilag szankcionált magatartások körében. Az erıszakos szexuális bőncselekményeket az összbőnözésre jellemzınél sokkal magasabb arányban követik el gyermek- és fiatalkorúak illetve nık sérelmére. Míg az ismertté vált sértettek kétharmadának esetében idegen tettes valósítja meg a bőncselekményt, a szexuális cselekmények esetén ez az arány éppen fordított; az elkövetı az esetek mintegy kétharmadában a sértett ismerıse, hozzátartozója. Ez, valamint a cselekménnyel és az érintettekkel kapcsolatos társadalmi megítélés (pl. áldozathibáztatás) állhat annak hátterében, hogy a szexuális erıszak esetében a látencia igen magas.436 Ebbıl fakadóan a szexuális bőncselekményekkel szembeni hatékony fellépés a nık elleni erıszak visszaszorítása szempontjából kiemelten fontos kérdéskör. Jelen fejezet célja az, hogy áttekintse a szexuális bőncselekmények magyar büntetıjogi szabályozásának fejlıdéstörténetét a nık elleni erıszakkal szembeni fellépés perspektívájából. Azon tényállásokra fókuszál, melyek más személyek sérelmére azok beleegyezése nélkül megvalósított szexuális cselekményeket pönalizálnak. Nem terjed ki többek között a prostitúcióra és az ahhoz kapcsolódó élısdi jellegő cselekményekre – melyekkel az értekezés következı fejezete foglalkozik, - vagy a megrontásra vonatkozó rendelkezések elemzésére. Ahogy korábban kifejtésre került, napjainkra a hazánk jogfejlıdése szempontjából kiemelt szerepet játszó nemzetközi szervezetek (ENSZ, ET és az EU) a nık elleni erıszakot a nık elleni diszkrimináció egyik formájának, valamint a nık alapvetı emberi jogai megsértésének tekintik. A szexuális erıszakra (sexual violence) vonatkozó büntetıjogi rendelkezések kapcsán a tagállamok kötelezettsége, hogy a. a szabályozás alapja ne az erkölcsök, a közszemérem és a becsület, hanem a testi integritás és a nemi önrendelkezés védelme legyen,437
436
Virág (2004) 73.o. Ezt az elvárást fogalmazza meg az ENSZ kötelezı erıvel nem bíró nık elleni erıszakkal kapcsolatos jogalkotási kézikönyve, mely szerint „a jogalkotásnak a szexuális bántalmazást a testi integritás és a nemi önrendelkezés megsértéseként kell definiálnia”. UN Handbook (2010) 26.o. A CEDAW Egyezmény alapján azonban ez kötelezettsége is a részes államoknak. Magyarország vonatkozásában a CEDAW Bizottság hazánk 4-5. összevont országjelentésével kapcsolatosan megfogalmazott észrevételei között mondta ki, hogy a magyar jogi szabályozásban a hangsúlyt a tisztesség és az erkölcs védelme helyett a nık testi integritásának védelmére kell helyezni. Concluding comments of the Committee on the Elinimantion of Discrimination against Women: Hungary Combined fourth and fifth periodic report CEDAW A/57/38 (magyar nyelven: Betlen (2003) 69-75.o.) 74.o.
437
109
b. a kriminalizált magatartások ne csak az erıszakkal vagy fenyegetéssel megvalósított szexuális cselekmények legyenek, hanem felöleljék valamennyi olyan esetet, melynek során az áldozat beleegyezése nélkül kerül sor szexuális tevékenységre,438 c. valamint a bőncselekmények sértetti körét úgy kell meghatározni, hogy abba beletartozzanak az elkövetıvel a bőncselekmény idején, vagy azt megelızıen párkapcsolatban lévı személyek is.439 Ezen elvárások fényében a történeti áttekintés elsısorban a jogi tárgyra, a passzív alanyra, illetıleg az elkövetési magatartásra és módra fókuszál. A dogmatikai elemzés általánosan elfogadott sorrendjét megtörve az alany jellemzıinek vizsgálata a passzív alanyét megelızıen történik, mivel a bőncselekmények e két szereplıje közti viszonynak számos vizsgált magatartás esetében jelentısége van. Az alanyi oldal egyéb tényezıi nem kerülnek részletes kifejtésre, ezért szükségesnek tartom itt jelezni, hogy valamennyi elemzett bőncselekmény csak szándékosan, mégpedig – mivel céljuk mindig valamilyen nemi cselekmény megvalósítása – kizárólag egyenes szándékkal követhetı el. A fejezet célkitőzése a hazai büntetıjogi szabályozás elemzése. Kiindulópontja az elsı magyar büntetıkódex, az 1878. évi V. tc. (Csemegi kódex); a korábban érvényesülı szabályokra és szokásjogra nem tér ki. 6.1 Az erıszakos nemi bőncselekmények a Csemegi kódexben A Csemegi kódex XIV. fejezetében, a szemérem elleni bőntettek és vétségek között szabályozta az erıszakos nemi közösülés, a szemérem elleni erıszak és a megfertıztetés bőntettét, a természet elleni fajtalanságot, a vérfertızést, a férjszínlelést, a házasságtörést, a csábítást és a szemérem elleni vétséget, valamint az elsı büntetınovellát (1908. évi XXXVI. tc.) követıen a kerítést és a leánykereskedést. A korábbi felfogás szerint az e körbe sorolható magatartások „testi bőnök” (delicta carnis), és a büntetıjogi felelısségre vonás alapja a nemi ösztön tiltott kielégítése volt. A kódex szakított e vallási szempontú megközelítéssel, és a „büntetendı cselekmény objectuma”, vagyis védendı jogi tárgyaként a szemérmet határozta meg, amely a jogszabály indokolása szerint „a közszemérem megtámadását; (…) az erıszakkal, vagy a ravaszsággal elkövetett szemérmetlen tettet és a botrányt” jelenti.440 Ennek köszönhetıen a büntetendı cselekmények 438
UN Handbook (2010) 26.o.; a CEDAW Bizottság észrevételei a 4-5. összevont országjelentéshez, 334. pont; Isztambuli Egyezmény 36. cikk (1) és (2) bekezdés 439 UN Handbook (2010) 26.o., Isztambuli Egyezmény 36. cikk (3) bek. 440 Az 1878. évi V. tc. indokolása In: Pomogyi László (szerk.): Corpus Juris Hungarici CD-ROM, KJK-Kerszöv
110
viszonylag szők körben lettek szabályozva, nem volt büntethetı például a nagykorú, különbözı nemő személyek házasságon kívüli nemi kapcsolata. Fayer László441 és Halász Zoltán442 szerint e fejezet vezérgondolata a nı erkölcsi értékének, valamint a nı szeméremérzetének védelme. Finkey Ferenc szerint is e cselekmények a nıi szemérmet, a nemi „érülkezés” természetes rendjét és szabadságát és az uralkodó általános erkölcsi felfogást sértik és támadják. Korát meghaladóan modern álláspontja szerint azonban „Elsı sorban és tulajdonképen e cselekmények jogi tárgya a nı azon joga, hogy akarata ellen nemi érülközésre senkivel sem kényszeríthetı”.443 Angyal Pál ezzel éppen ellentétesen foglal állást; e cselekmények közös jogi tárgyként a nemi élet szociál-etikai felfogásán alapuló tisztaságához főzıdı érdeket azonosítja, és elveti azt, hogy a pönalizálás alapja egyesek nemi szabadsága vagy erkölcsi érzése legyen, mivel ez bizonyos magatartások, például az azonos nemőek között megvalósított, beleegyezésen alapuló szexuális cselekmények (természet elleni fajtalanság) büntethetıségét nem tenné lehetıvé.444 Az egyes bőncselekmények közvetlen jogi tárgyainak meghatározásakor azonban ehhez nem ragaszkodik következetesen; az erıszakos nemi közösülés és a szemérem elleni erıszak esetében kijelenti, hogy ezek a nı nemi szabadságát sértı bőncselekmények.445 6.1.1 Az erıszakos nemi közösülés A 232.§-ban meghatározott bőncselekmény446 jogi tárgya a nı nemi szabadsága. Közvetlen tettese csak (közösülésre képes) férfi lehetett, felbujtója vagy bőnsegédje azonban nı is. A nık társtettesi és közvetett tettesi minıségével kapcsolatban a szakirodalomban ellentétes álláspontok fogalmazódtak meg.447 Kiadó, Budapest, 1999. 441 Fayer László: A magyar büntetıjog kézikönyve, Franklin Kiadó, Budapest, 1906. 90.o. 442 Halász Zoltán: A szemérem elleni bőncselekmények. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt., Budapest, 1909. 299.o. 443 Finkey Ferenc: A magyar büntetıjog tankönyve. Politzer-féle Könyvkiadó Vállalat, Budapest, 1905. 637.o. 444 Angyal (1937) 17-18.o. 445 Uo. 29.o., Angyal Pál: A magyar büntetıjog tankönyve. Különös rész Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt., Budapest 1915. 207.o. 446 „Erıszakos nemi közösülés büntettét követi el, és tiz évig terjedhetı fegyházzal büntetendı: 1. a ki valamely nıszemélyt erıszakkal, vagy fenyegetéssel arra kényszerit: hogy vele házasságon kivül nemileg közösüljön; 2. a ki valamely nıszemélynek öntudatlan, - vagy akarata nyilvánitására, vagy védelmére tehetetlen állapotát arra használja fel, hogy vele házasságon kivül nemileg közösüljön; akár ı idézte elı azon állapotát, akár nem.” 447 Edvi Illés Károly: A magyar büntetıtörvénykönyv magyarázata, Révai Testvérek Irodalmi Intézet, Budapest, 1909. 269.o., Fayer i.m. 91.o., Halász i.m. 298.o. amellett foglal állást, hogy társtettes nı nem lehet; Finkey i.m. 639.o. és Angyal (1915) 207.o., (1937) 29-30.o. szerint viszont lehet az a nı társtettes, aki az erıszak vagy fenyegetés kifejtésében, az öntudatlan állapot elıidézésében vesz részt, például a sértettet lefogja, illetve
111
Passzív alanya csak nı lehetett, korára, erkölcsiségére tekintet nélkül, tehát a cselekmény feslett élető nıvel, sıt, akár prostituálttal (kéjnıvel) szemben is megvalósítható volt.448 A törvény indokolásában azonban megjegyzik, hogy természetesen a „feslett életü nık ellen, könynyelmő ifjak által” elkövetett cselekmény esetén a büntetésnek sokkal enyhébbnek kell lennie. A cselekmény csak házasságon kívül volt elkövethetı, mivel, mint Angyal Pál megfogalmazta: „a közösülés a férjjel szemben a nınek hitvestársi kötelessége, mit a férj erıszakkal is kikényszeríthet”449. A korabeli törvény450 a házasság megszőnésének két formájáról, a felbontásról, valamint az ágytól és asztaltól való elválásról rendelkezett. Ez utóbbi csak a vagyoni viszonyok tekintetében bírt a felbontás joghatályával; a felek a másik életében például új házasságot nem köthettek.451 A büntetıjog-tudomány képviselıi, többek között Edvi Illés Károly, Finkey Ferenc és 1915-ös tankönyvében még Angyal Pál is452 a mellett foglaltak állást, hogy a bőncselekmény még az ágytól és asztaltól elválasztott házastársak között sem valósulhat meg. Angyal késıbb kézikönyvében felülvizsgálta ezt az álláspontját, és kijelentette: „az ’ágytól’ elválasztott nı nemi szabadsága a válást kimondó ítélettel ismét teljes, […] még a férjével szemben is.”453 A bőncselekmény elkövetési magatartása az erıszakkal, fenyegetéssel kikényszerített, illetve a sértett védelemre, akaratnyilvánításra képtelen állapotát kihasználva megvalósuló közösülés. Ahogy láthatjuk, az elkövetési magatartás két mozzanatból állt, melyet egyes szerzık eltérı elméleti alapon közelítettek meg.454 Az egyes fogalmi elemek korabeli értelmezése a mai napig nagy hatást gyakorol a büntetıjog-tudományra és a joggyakorlatra.
közvetett tettes az a nı, aki az elmebeteg férfit a közösülésre ráveszi. 448 Edvi Illés i.m. 270.o., Halász i.m. 301.o., Angyal (1937) 33.o. 449 Angyal (1915) 208.o. 450 1894. évi XXXI. tc. a házassági jogról 451 Merényi Kálmán: Gondolatok a nemi erkölcs elleni bőncselekmények közelmúltbeli törvényi változásairól in: Gönczöl K. - Kerezsi K. (szerk.): Tanulmányok Szabó András 70. születésnapjára. Magyar Kriminológiai Társaság, Budapest, 1998. 175.o. 452 Edvi Illés i.m. 270.o., Finkey i.m. 639.o., Angyal (1915) 208.o. 453 Angyal (1937) 34.o. 454 Egyesek a kétmozzanatúságot a cselekmény (nemi közösülés) illetve annak eszközei és módjai (erıszak, fenyegetés, illetve a nı öntudatlan, akarata nyilvánítására vagy védelmére tehetetlen állapota) kettısségében ragadták meg. (ld. Edvi Illés i.m. 270.o. Halász i.m. 304.o.). Mások két „elkövetési cselekvést” azonosítottak. Finkey (1) a nı személyes szabadságának megsértését (melynek két módja az erıszakkal vagy fenyegetéssel való kényszerítés illetve a nı öntudatlan, tehetetlen állapotának felhasználása); valamint (2) a nıvel annak akarata, beleegyezése nélküli nemi közösülést (i.m. 639.o.). Angyal (1) az erıszakkal vagy fenyegetéssel való kényszerítést illetve az említett állapotok felhasználását, valamint (2) a házasságon kívüli (a sértett akarata ellenére vagy akarata hiányában megvalósított) nemi közösülést [(1915) 208-209.o., (1937) 35.o.]
112
A közösülés élettani fogalmától eltérıen455 annak speciális büntetıjogi fogalma csupán a különbözı nemő személyek nemi szerveinek érintkezését kívánta meg a pénisz nıi nemi szervbe való bevezetése céljából.456 Ezáltal lehetıvé vált a cselekmény testileg fejletlen, és emiatt élettani közösülésre nem alkalmas passzív alany sérelmére való elkövetésének befejezett bőncselekményként való értékelése.457 Angyal Pál szerint a bőncselekmény egyik elkövetési magatartása a kényszerítés, mely akkor tényállásszerő, ha „a nıszemély ellenálló ereje megbéníttatott, azaz, vagy egyáltalán nem képes a túlerıvel szemben ellenszegülni, vagy belátván, hogy csakhamar kimerül, felhagy a további ellenállással,” vagy ha azért nem kezdi meg vagy folytatja az ellenállást, mert „komoly baj bekövetkezésétıl kell tartania”.458 További feltétel, hogy a kényszerítés két meghatározott „eszközének” (erıszak, fenyegetés) valamelyike fennálljon. Az erıszak fogalmát a kódex nem határozta meg. Angyal szerint a tényállásszerő erıszak négy ismérve, hogy -
a megtámadott teste ellen irányul (vis corpori afflicta)
-
a nı ellenállása komoly
-
az erıszak közvetlen célja a komoly ellenállás legyızése
-
és alkalmas is kell, hogy legyen erre.459 Az általánosan elfogadott álláspont az volt, hogy az erıszak mértékét tekintve meg kell,
hogy haladja a sürgetı, tolakodó fellépés szintjét (vis grata), alkalmas kell, hogy legyen a komoly ellenállás legyızésére, de nem szükséges, hogy ellenállhatatlan erı legyen.460 A fenyegetés fogalmát a kódex 243. §-a határozta meg.461 A fenyegetésnek közvetlennek kellett lennie, és a passzív alany vagy jelenlévı hozzátartozója életére, testi épségére kellett irányulnia. A rendelkezés a „súlyos sértés” kilátásba helyezését követelte meg, mely alatt Fayer szerint a jogszabály 301. §-ában meghatározott súlyos testi sértést kell érteni,462 más szerzık szerint viszont ez relatív fogalom, olyan testi sérelmet jelent, ami a fenyegetett személyre nézve tekinthetı súlyosnak, s ennek következtében a nı akaratának, cselekvésének 455
Mely „két különbözı nemő személy nemi szerveinek egyesítése, amely lehetıvé teszi az ivarsejtek egymáshoz terelését, s így a megtermékenyítést”, s melynek befejezetté válásához szükséges a szervek érintkezése (conjunctio membrorum), a behatolás (immissio penis) és a magömlés (emissio seminis). 456 Tehát az immissio penis és az emissio seminis már nem szükséges. 457 Edvi Illés i.m. 272-273.o., Angyal (1915) 210.o., (1937) 43-44.o. 458 Angyal (1937) 35.o. 459 Uo. 36.o. 460 Uo. 35.o., Angyal (1915) 209.o., Fayer i.m. 90.o., Edvi Illés i.m. 270.o. 461 „Fenyegetés alatt a jelen fejezetben olyan fenyegetés értetik, mely alkalmas arra, hogy a fenyegetettben saját, - vagy jelenlévı hozzátartozójának életét, vagy testi épségét veszélyeztetı sulyos sértés közvetlen bekövetkezése iránt, alapos félelmet gerjeszszen.” 462 Fayer i.m. 90.o.
113
befolyásolására alkalmas.463 A korabeli értelmezés szerint a bőncselekmény második fordulatában meghatározott öntudatlan állapot akkor áll fenn, ha a sértett „magát a külvilágtól megkülönböztetni nem tudja”464 „a körülötte történt dolgokat felismerni nem képes”465 (például részegség, ájulás, hipnotikus állapot vagy bizonyos körülmények esetén az alvás). Az „akarata nyilvánítására tehetetlen” állapotban levınek vagy általában (pl. 12 éven aluli lány), vagy a konkrét esetben (pl. poszt-hipnotikus állapotban levı személy) nincs figyelembe vehetı akarata. A „védelemre tehetetlen” állapotban levı olyan helyzetbe kerül, mely a védekezés lehetıségét kizárja (pl. a teljes kimerültség állapota).466 Az elkövetı ezen állapotok valamelyikét használja fel közösülésre, függetlenül attól, hogy azt maga idézte-e elı. Ahogy láthatjuk – bár a jogszabály erre vonatkozó rendelkezést nem tartalmazott – a korabeli bírói gyakorlat a 12. életévét be nem töltött lányt akaratnyilvánításra képtelennek tekintette.467 A passzív alany elmebetegsége viszont nem minısült automatikusan akaratnyilvánításra képtelen állapotnak468 A bőncselekmény minısített esete volt, ha a passzív alany az elkövetı felmenı vagy lemenı ágbeli rokona vagy testvére, illetve gyámságára, gondnokságára, tanítására, nevelésére, felügyeletére, gyógykezelésére vagy gondviselésére bízott személy,469 illetve ha a bőntett, vagy az annak elkövetésére használt eszközök, szerek a sértett halálát okozták.470 6.1.2 A szemérem elleni erıszak A kódex 233. §-ában471 meghatározott bőncselekmény tényállása – az elkövetési magatartásként meghatározott fajtalanság, a kilátásba helyezett szankció és a szubszidiaritásra vonatkozó rendelkezés kivételével – minden elemében megegyezett az erıszakos nemi közösülés tényállásával.
463
Edvi Illés i.m. 271.o., Angyal (1937) 39.o. Angyal (1937) 40.o. 465 Edvi Illés i.m. 271.o. 466 Angyal (1937) 41.o. 467 Uo. 41.o., Edvi Illés i.m. 272.o., Fayer i.m. 272.o., Halász i.m. 315.o. 468 Angyal (1937) 41.o. 469 235.§ 470 237.§ 471 „A szemérem elleni erıszak büntettét követi el, és öt évig terjedhetı börtönnel büntetendı: a ki valamely nıszemélyen erıszakkal, vagy fenyegetéssel, - vagy a nıszemélynek a 232. § 2. pontjában meghatározott állapotában, házasságon kivül fajtalanságot követ el, a mennyiben cselekménye sulyosabb beszámitásu büntettet nem képez.” 464
114
A fajtalanság fogalmát a jogszabály nem határozta meg, így kimunkálásának feladata a bírói gyakorlatra és a jogtudományra várt. A jogszabály rendelkezéseibıl levezethetıen a közösülés körébe tartozó cselekmények nem tartoztak bele. Angyal a korabeli fogalom-meghatározásokat áttekintve a következı pozitív ismérveket határozta meg: -
a nı testét – akár csak közvetve – érintı cselekmény szexuális vonatkozású legyen,
-
az „általános erkölcsi érzület” durva megsértésére alkalmas legyen,
-
a tettes, a sértett vagy harmadik személy kéjérzésének felkeltése vagy kielégítése céljából történjen.472
A szemérem elleni erıszak az erıszakos nemi közösüléshez képest szubszidiárius cselekmény volt, vagyis ha az elkövetı szándéka közösülésre irányult, akkor az erıszakos nemi közösülés kísérlete volt megállapítható akkor is, ha magatartásával csak fajtalanságot valósított meg.473 6.1.3 Az erıszakos nemi közösülésre és a szemérem elleni erıszakra vonatkozó közös rendelkezések E két cselekmény – valamint a jelen tanulmányban nem tárgyalt, 236. §-ban szabályozott megfertıztetés – vonatkozásában minısített eset volt az is, ha a bőntett, vagy az annak elkövetésére használt eszközök, szerek a sértett halálát okozták.474 Az eljárás e bőncselekmények esetében néhány kivétellel (a sértett halála; a 235. §-ban meghatározott minısített eset megvalósulása; más, összefüggı, hivatalból üldözendı bőncselekmény fennforgása) a sértett fél indítványára indult. A Csemegi kódex indokolása a sértetti indítványhoz főzött magyarázata körében a jogintézmény szükségességét azzal indokolta, hogy „vétessék tekintetbe például annak a szerencsétlen atyának helyzete, kinek leánya ellen [erıszakos nemi közösülés] követtetett el”.475 A bőncselekmény kapcsán arra hivatkozik, hogy az állam nem volt képes a családot (!) megvédeni a cselekménytıl, és adott esetben a család becsülete (és másodlagosan a hajadon szeméremérzete) követelheti a tett titokban maradását.476 Edvi Illés szintén a családot tekinti sértett félnek477(megjegyzendı azonban, hogy Fayer például kizárólag a meggyalázott nı kíméletére hivatkozott478). A Kúria 16. sz. döntvénye a házassági életközösség tartama alatt a férjnek is biztosította saját jogán a 472
Angyal (1937) 46.o. Angyal (1937) 48.o. 474 237.§ 475 Az 1878. évi V. tc. indokolása 476 Uo. 326-327.o. 477 Edvi Illés i.m. 478 Fayer i.m. 424-425.o. 473
115
joghatályos indítvány megtételének lehetıségét, vagyis a férjet is „sértett félnek” tekintették. Hivatkoztak egyrészt a törvény indokolásában foglaltakra (a család, mint sérelmet szenvedett fél, illetve a férj, mint a család feje),479 illetve arra, hogy a bőncselekmény elkövetésével meggyalázták „a nemi élet tisztaságához, mint a házassági hőség legfıbb követelményéhez” főzıdı kizárólagos jogát.480 Mivel az indítványt visszavonni nem lehetett, a törvénybe bekerült egy büntethetıséget megszüntetı ok, mégpedig a tettes és a sértett közötti, az ítéletet megelızı házasságkötés.481 Angyal értelmezése szerint az elkövetı az utólagos házasságkötés útján „jóvátétellel expiálja bőnét s ad elégtételt a nınek.”482 Jóllehet a korabeli társadalmi megítélés szerint ezzel a nı tisztessége helyreállt, a jogi szabályozás tükrében viszont elmondható, hogy kiszolgáltatta magát korábbi erıszaktevıje kénye-kedvének, mivel mint láthattuk, a házasságban élı nıt a törvény férje erıszakos nemi cselekményeitıl nem védte. 6.1.4 Exkurzus - a természet elleni fajtalanság Az e név alatt szabályozott magatartások sértettje – már amennyiben volt – kizárólag férfi lehetett. Bár emiatt nem tartozik a nık elleni erıszak körébe sorolható deliktumok körébe, az erıszakos nemi cselekmények megítélése szempontjából mégis fontosnak tartom vizsgálatát, mivel további adalékot szolgáltat a szexuális magatartások korabeli felfogásának megismeréséhez. A bőncselekmény két vétségi alakzata, a 241. §-ban szabályozott „férfiak között véghezvitt fajtalanság” illetve az „embernek állattal elkövetett fajtalansága”483 különös jogi tárgya „a nemi élet normális lebonyolításához s a contra naturam lebonyolítás szociális veszélyének távoltartásához főzıdı jogvédelmet kívánó közérdek”.484 E magatartásoknak nem volt sértettje. Az elsı alakzat megvalósulása esetén a beszámítási képességgel bíró, cselekménybe beleegyezı passzív közremőködı férfi szintén önálló tettesként volt felelısségre vonható. Tettese csak férfi lehetett, részese azonban nı is. A második alakzat esetében tettes férfi és nı is lehetett; az állat a bőncselekmény elkövetési tárgya.485 A korabeli felfogás szerint e két konkrét személynek sérelmet nem okozó magatartás azon az alapon igényelt büntetıjogi 479
Lengyel Aurél (szerk.): Büntetıjogi döntvénytár. XVIII. kötet. Franklin-Társulat, Budapest, 1926. 94.o. Uo. 95.o. 481 240. § 482 Angyal (1937) 60.o. 483 „Férfiak között véghezvitt fajtalanság, ugyszintén embernek állattal elkövetett fajtalansága: a természet elleni fajtalanság vétségét képezi, és egy évig terjedhetı fogházzal büntetendı.” 484 Angyal (1937) 79.o. 485 Uo. 78-79.o. 480
116
szankcionálást, hogy „szociáletikai (…) szempontból káros és tehát az állam és társadalom erkölcsi alapjait megingatni alkalmas”.486 A 242.§-ban487 meghatározott bőntetti alakzat, az erıszakkal, fenyegetéssel megvalósítható természet elleni fajtalanság tettese és passzív alanya csak férfi lehetett. A nık közötti fajtalankodás még erıszak, fenyegetés alkalmazása esetén sem volt büntetendı. E cselekmények elkövetési magatartása a fajtalanság volt, mely „a nemi inger felkeltésére vagy kielégítésére irányul és arra alkalmas, amennyiben a nemi közösülés utánzataként jelentkezik”,488 állattal elkövetett fajtalanság esetében pedig, „amelynek során a tettes nemiszerve érintkezésbe kerül az állat testével”.489 Az erıszak, fenyegetés kapcsán a korábban leírtak irányadóak. 6.2 Az erıszakos nemi bőncselekmények az 1961. évi V. törvényben A Magyar Népköztársaság Büntetı Törvénykönyve XV. fejezetének (a család, az ifjúság és a nemi erkölcs elleni bőntettek) II. címe alatt (a nemi erkölcs elleni bőntettek) szabályozta az erıszakos nemi közösülést, a szemérem elleni erıszakot, a természet elleni fajtalanságot, a megrontást, a vérfertızést, az üzletszerő kéjelgést, az üzletszerő kéjelgésre rábírást, az üzletszerő kéjelgés elısegítését, a kitartottságot, a kerítést, valamint a szemérem elleni bőntettet. A bőncselekmények közös jogi tárgya a nemi kapcsolatok társadalmi rendje.490 A megváltozott
erkölcsi
felfogásra
és
gyakorlati
szempontokra
tekintettel
bizonyos
bőncselekmények pönalizálásától eltekintett (pl. férjszínlelés, csábítás), más cselekmények esetében a büntetıjogi védelem körét tágította (pl. erıszakos nemi közösülés) vagy szőkítette (pl. természet elleni fajtalanság), illetve új cselekményeket is kriminalizált (pl. az üzletszerő kéjelgés elısegítése). 6.2.1 Az erıszakos nemi közösülés A 276. §-ban meghatározott alaptényállás491 számos ponton megegyezett a Csemegi 486
Uo. 18.o. „A természet elleni fajtalanság büntettét képezi, és öt évig terjedhetı börtönnel büntetendı; ha az férfiak között, erıszakkal vagy fenyegetéssel követtetett el; ha pedig a büntett a sértettnek halálát okozta: életfogytig terjedı fegyházzal büntetendı.” 488 Uo. 81.o. 489 Uo. 83.o. 490 Neményi Béla: XV. A család, az ifjúság és a nemi erkölcs elleni bőntettek. In: Halász Sándor (szerk.): A büntetı törvénykönyv kommentárja. Közigazgatási és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1968. 1337.o. 491 „Aki nıt házassági életközösségen kívül erıszakkal, avagy az élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel közösülésre kényszerít, úgyszintén, aki a nınek védelemre, illetıleg akaratnyilvánításra képtelen 487
117
kódexben foglaltakkal. Közvetlen jogi tárgya a nı nemi szabadsága volt.492 Önálló tettese csak közösülésre képes férfi lehetett,493 társtettese (az erıszak, fenyegetés megvalósítója) és részese nı is.494 Passzív alanya csak nı lehetett, korára és erkölcsiségére tekintet nélkül. A cselekmény csak házassági életközösségen kívül volt elkövethetı; ez kizárta a passzív alanyok körébıl az elkövetı jogilag érvényes házasság keretében ténylegesen együtt élı házastársát (élettársát azonban nem).495 A korabeli felfogás szerint „a házasság tartalma a nemi élet. Teljesítése házastársi kötelesség, indokolatlan megtagadása bontó ok”.496 (A megtagadás indokoltnak például fertızı betegség, elırehaladott terhesség, orvosi tilalom miatt, vagy idegenek közelsége esetén számított.)497 Ez, valamint a bizonyítás nehézségei jelentették a kivétel indokát.498 A Csemegi kódextıl eltérıen viszont a negatív feltétel nem a házasság puszta ténye volt, hanem „a valóságban fennálló, tényleges együttélésben realizálódó”499 házasság, vagyis ha a feleség az életközösséget megszakította, vagy közös lakásban élve „nem eseti, hanem mindenkori szándékkal tagadta meg (…) a közösülést”, már elkövethetı volt sérelmére a cselekmény.500 A bőncselekmény két fordulatból állt, az egyik a sértett közösülésre kényszerítése, a másik meghatározott állapotának közösülésre való kihasználása. Mindkét fordulatban megjelenı elkövetési magatartás volt a közösülés. Ezt – a korábban ismertetett megközelítéssel megegyezıen – az élettani fogalomtól eltérıen értelmezték, azonban a büntetıjogi értelemben vett befejezett közösülés megállapíthatóságához szükségesnek tartották a nemi szervek puszta érintkezésén túlmenıen azt, hogy „a közösülés szándékával cselekvı elkövetı hímtagja részben behatoljon a sértett nemi szervébe, ami már a hímtagnak a szeméremajkak közé illesztésével is megtörtént.”501A törvény miniszteri
állapotát közösülésre használja fel…” 492 Neményi i.m. 1337.o. 493 A merevedésre való képtelenség (impotentia coeundi) kizárta a közvetlen tettesi minısítést, a relatív (adott esetben fennálló) impotencia vagy a puszta nemzési képtelenség (impotentia generandi) nem. ld. Neményi i.m. 1359.o. 494 Uo. 1361-1362.o. 495 Uo. 1338.o. 496 Lukács-Traytler i.m. 160.o. 497 Uo. 162.o. 498 A Magyar Népköztársaság büntetı törvénykönyve. Közigazgatási és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1962. 478.o. 499 Neményi:i.m. 1338.o. 500 Lukács-Traytler i.m. 160.o. 501 Schultheisz Emil: A nemi erkölcs elleni bőntettek de lege lata, Közigazgatási és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1966. 28.o.
118
indokolása olyan „újabb állandó bírói gyakorlatra”502 utalt, mely már a hüvelybe való legalább részleges behatolást is megkívánta, ennek érvényesülését azonban sem a korabeli kézikönyv,503 sem a jogszabály Kommentárja504 nem erısítette meg. A bőncselekmény elsı fordulata vonatkozásában a másik elkövetési magatartás,505 mint eszközcselekmény a kényszerítés, melynek az egyik álláspont szerint két elkövetési módja,506 másik álláspont szerint két formája507 az erıszak és a fenyegetés. A tényállásszerő erıszak a komoly ellenállás leküzdésére alkalmas fizikai kényszer.508 A nı teste ellen kellett, hogy irányuljon, a sértett részérıl pedig (amennyiben arra képes volt, tehát nem volt például beteg) fenn kellett állnia a komoly ellenállásnak, melyet a bizonyítás során az eset körülményeinek vizsgálata segítségével kellett feltárni.509 Nem volt azonban megkövetelt a leküzdhetetlen erı (vis absoluta) alkalmazása.510 A fenyegetés fogalmát a törvény 115. §-a határozta meg,511 az erıszakos nemi közösülés vonatkozásában azonban ezt leszőkítette az az élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetésre. A Csemegi kódexhez képest eltérés volt, hogy a fenyegetés címzettje már nem csak a sértett vagy jelenlevı hozzátartozója lehetett, hanem bármely más személy. A tényállásszerő fenyegetés közvetlen kellett, hogy legyen, vagyis olyan, amely esetében a kilátásba helyezett sérelem azonnali bekövetkezésével kellett számolni.512 A fenyegetés komolyságát nem az elkövetı tudattartalma határozta meg, hanem a sértettben kiváltott pszichés hatás,513 mely alkalmas kellett, hogy legyen a sértettet ellenállásra indító motívumok leküzdésére vagy közömbösítésére.514 502
A Magyar Népköztársaság… 480.o. 4. pont Lukács-Traytler i.m. 162.o. 504 Neményi:i.m. 1340.o. 505 Lukács-Traytler i.m. 163.o. szerint a kényszerítés a közösülés elkövetési módja, „olyan leküzdhetetlen erı, mely képtelenné teszi az akaratnak megfelelı magatartást.” 506 Schultheisz i.m. 22.o. „Kényszerítés a nı tényleg kifejtett vagy várható ellenállásának megbénítása és ezzel olyan állapotba juttatása, amelyben a közösülés elé nem képes vagy nem mer akadályt gördíteni.” 507 Miniszteri indokolás 2. pont: „Az elkövetési cselekmény eszközcselekménye a kényszerítés (…), az erıszak vagy fenyegetés alkalmazásával azonos.” (A Magyar Népköztársaság… 478.o.) Kommentár: „A Btk. szóhasználatában a kényszerítés kifejezés az erıszak és a fenyegetés összefoglalására szolgál. A kényszerítés tehát e bőntett kapcsán – vagylagosan – két alakban fordul elı: erıszakként és fenyegetésként.” (Neményi i.m. 1347.o.) 508 A Magyar Népköztársaság… 478.o., Lukács-Traytler i.m. 163.o., 509 Például a sértett bőntettet megelızıen tanúsított magatartása, vagy a testén észlelhetı nyomok alapján, ld. Lukács-Traytler i.m. 164-170.o., Neményi i.m. 1349-1351.o. 510 Neményi i.m. 1348.o. 511 „Súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen” 512 Ez tipikusan jelenlevı személy megfenyegetését jelentette, kivételesen azonban távol levı is lehetett, ha a sértett tarthatott attól, hogy a hátrány azelıtt bekövetkezik, hogy ı a helyzetbıl szabadulna. Lukács-Traytler i.m. 175.o., Neményi i.m. 1352.o. 513 Neményi i.m. 1355.o., Lukács-Traytler i.m. 174.o. alapján ez a komoly félelem kialakulása. 514 A Magyar Népköztársaság… 479.o. 503
119
A bőncselekmény második fordulata a nı védelemre, akaratnyilvánításra képtelen állapotát felhasználva megvalósuló közösülés volt. „Akaratnyilvánításra képtelen az a személy, akinek – akár állandó jelleggel, akár alkalmilag – nincs jogilag figyelembe vehetı akarata.”515 (Pl. ájult, öntudatlan részeg, vagy az akaratképzıdést kizáró elmebetegségben szenved). Ez az állapot a Csemegi kódexben – a törvényminiszteri indokolása szerint „hézagmentesen”516 – meghatározott öntudatlan és akarata nyilvánítására tehetetlen állapotokat ölelte fel. Védelemre képtelen volt az, aki akaratát ki tudta nyilvánítani, de akár állandó (pl. végtagok bénulása), akár átmeneti adottságai (pl. teljes fizikai kimerültség) folytán nem volt képes fizikai ellenállás kifejtésére.517 Korábban a bírói gyakorlat a 12. életévét be nem töltött leányt „akarata nyilvánítására tehetetlennek” tekintette. E jogszabály ezzel szemben azt a megdönthetetlen vélelmet állította fel, hogy „a tizenkettedik életévét meg nem haladott személyt védelemre képtelennek kell tekinteni”.518 Az elkövetı a második fordulat megvalósítása során a passzív alanynál fennálló e két állapot valamelyikét kellett, hogy felhasználja, függetlenül attól, hogy ı idézte-e elı. Ha azonban erıszakkal hozta ilyen állapotba, akkor nem a bőncselekmény második, hanem elsı fordulatáért felelt.519 Minısített esetként szabályozták, ha a sértett az elkövetı nevelése, felügyelete, gondozása vagy gyógykezelése alatt állt, illetve ha ugyanazzal a nıvel, azonos alkalommal két vagy több férfi egymás cselekményérıl tudva közösült.520 Ha a bőncselekmény alapesete valósult meg, az eljárást csak magánindítványra lehetett megindítani, kivéve, ha más, hivatalból üldözendı cselekményt is elkövettek.521 A férj ekkor már nem terjeszthetett elı saját jogán indítványt, a Legfelsıbb Bíróság szerint ugyanis „amennyiben a férj saját jogán elıidézhetné a szóban forgó, elsısorban a nı érdekeit érintı hátrányokat, úgy ez a nıi egyenjogúság megsértésével járna.”522 Az elkövetı és a sértett elsıfokú ítélet meghozatalát megelızı házasságkötése esetén lehetıség volt a büntetés korlátlan enyhítésére.523 Ez a rendelkezés már nem jelentett
515
Neményi i.m. 1356.o. A Magyar Népköztársaság… 480.o., 3. pont 517 Neményi i.m. 1358.o. 518 290.§ 519 Neményi i.m. 1358.o. 520 276.§ (2) bek. 521 289. § 522 B. D. 1269. sz., Büntetıjogi döntvénytár: bírósági határozatok (1953 október-1963. október) Közigazgatási és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1964. 547.o. 523 Kivéve akkor, ha az azonos alkalommal, többek által elkövetett közösülés valósult meg. 276. § (3) bek. 516
120
automatikusan mentesülést a felelısségre vonása alól. A bíróság az elkövetı javára figyelembe vehette a sértett számára utólagos rehabilitációt jelentı házasságkötést, ha az valóban erkölcsi okból, és nem a büntetés elkerülése miatt történt.524 6.2.2 A szemérem elleni erıszak A 277.§-ban525 meghatározott cselekmény törvényi szabályozása majdnem teljesen megegyezik az erıszakos nemi közösülésével, ezért a tanulmány csak az eltérı elemekre tér ki. A bőncselekmény jogi tárgya– a nemek közti szexuális egyenlıségre tekintettel – a nemi szabadság.526 Ennek oka, hogy – a Csemegi kódex korábbi szabályozásától eltérıen – mind elkövetıje (bármely minıségben), mind passzív alanya férfi és nı is lehetett. A passzív alanyok körébıl ki volt zárva az elkövetıvel házassági életközösségben élı, illetve a vele azonos nemő személy (mert ez utóbbi esetben a természet elleni fajtalanság volt megállapítható).527 Az elkövetési magatartásként szabályozott fajtalanság fogalmát a törvény nem határozta meg. A miniszteri indokolás értelmében „a közösülés kivételével minden olyan szeméremsértı cselekményt felölel, mely a nemi vágy felkeltésére vagy kielégítésére szolgál.”528 A fajtalanság egyik ismérve a szeméremsértı jellege volt; ebbe a körbe tartozott minden olyan magatartás, mely az általános erkölcsi felfogást szexuális vonatkozásban durván sérti (pl. a sértett mellének fogdosása ennek híján csak becsületsértésnek minısül).529 A másik ismérv a nemi vágy felkeltését vagy kielégítését szolgáló jelleg. (Ha a szeméremsértı magatartás például a sértett megszégyenítésére irányult, más bőncselekmény valósult meg).530 Ahhoz, hogy a magatartás fajtalanságnak minısüljön, mindkét ismérvnek teljesülnie kellett. A szemérem elleni erıszak akkor valósult meg, ha sértettet az elızıekben kifejtett erıszak, fenyegetés útján kényszerítették fajtalanságra vagy annak eltőrésére, vagy azt a megjelölt állapotok valamelyikének felhasználásával fejtették ki. Minısített esetként határozták meg, ha a sértett az elkövetı nevelése, felügyelete, 524
A Magyar Népköztársaság… 481.o. 6. pont „Aki mást házassági életközösségen kívül erıszakkal, avagy az élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel fajtalanságra vagy fajtalanság eltőrésére kényszerít, úgyszintén, aki másnak védelemre, illetıleg akaratnyilvánításra képtelen állapotát fajtalanságra használja fel…” 526 A Magyar Népköztársaság… 482.o 527 Neményi i.m. 1378.o., 1380.o. 528 A Magyar Népköztársaság… 475.o 529 Neményi i.m. 1358-1359.o. 530 Lukács-Traytler i.m. 204..o. 525
121
gondozása vagy gyógykezelése alatt állt. A magánindítványra és a korlátlan enyhítésre vonatkozó szabályok itt is azonos tartalommal jelentek meg. 6.2.3 A természet elleni fajtalanság A jogszabály ezen elnevezés alatt két szakaszban három magatartásformát rendelt büntetni. A 278.§-ban az „erıszakos természet elleni fajtalanságot”,531 279. §-ban pedig két, tipikusan konszenzuális alapon, de a jogalkotó megítélése alapján a társadalomra veszélyes körülmények között megvalósuló természet elleni fajtalanságot kriminalizált. A Csemegi kódextıl eltérıen a bestialitást (az állattal elkövetett fajtalanságot) már nem szankcionálta. Az erıszakos természet elleni fajtalanság a szemérem elleni erıszaktól csupán annyiban tért el, hogy passzív alanya kizárólag a fajtalanságot megvalósító tettessel azonos nemő személy lehetett. Az elkövetési magatartás a korabeli értelmezés szerint – ellentétben a korábban uralkodó felfogással – nem csak a közösülést utánzó, hanem bármely fajtalan cselekmény útján megvalósítható volt.532 A törvény nem rendelte általános érvénnyel büntetni az azonos nemő személyek között kölcsönös beleegyezéssel megvalósuló szexuális magatartásokat. A 279. §-ban szabályozott tényállások egyike az ifjúság egészséges nemi fejlıdésének érdekében a huszadik életévét be nem töltött személlyel, míg a másik a nemi erkölcs, illetve a köznyugalom védelme érdekében a másokat megbotránkoztató módon elkövetett természet elleni fajtalanságot pönalizálta.533 6.3. Az 1978. évi IV. törvény A jogszabály XIV. fejezetében (a házasság, a család, az ifjúság és a nemi erkölcs elleni bőncselekmények), II. címében (a nemi erkölcs elleni bőncselekmények) hatályba lépésekor a következı bőncselekményeket szabályozta: erıszakos közösülés, szemérem elleni erıszak, természet elleni fajtalanság és természet elleni erıszakos fajtalanság, megrontás, vérfertızés, üzletszerő kéjelgés, üzletszerő kéjelgés elısegítése, kitartottság, kerítés, szeméremsértés. A késıbbiek folyamán a jogalkotó az üzletszerő kéjelgést 1993-ban dekriminalizálta;534 a természet elleni fajtalanság és erıszakos fajtalanság rendelkezéseit az AB 2002-ben
531
Schultheisz i.m. 154.o. Neményi i.m. 1383.o. 533 Uo. 1384-1387.o. 534 Az 1993. évi XVII. tv-nyel, 1993. V. 15-i hatállyal. 532
122
alkotmányellenesnek találta és megsemmisítette.535 Az állam nemzetközileg vállalt kötelezettségeinek teljesítése érdekében 2007-ben új tényállásként került ebbe a címbe a tiltott pornográf felvétellel visszaélés.536 6.3.1 Az erıszakos közösülés A 197. §-ban meghatározott bőncselekmény jogi tárgya a nı nemi szabadsága volt. Alanya önálló tettesként – az elızı törvény rendelkezéseivel megegyezıen – eleinte csak közösülésre képes férfi, passzív alanya csak olyan nı lehetett, aki nem élt az elkövetıvel házassági életközösségben.537 Az 1997. évi LXXIII. tv. változtatta meg az elkövetık és a passzív alanyok körét, az elıbbit kiterjesztve a nıkre, az utóbbit a férfiakra, valamint a házassági életközösségben élı nıkre is. A bőncselekmény passzív alanyi körének férfiakra való kiterjesztése elsısorban gyakorlati szempontú, a közösülés fokozatosan kialakult büntetıjogi fogalmára visszavezethetı ellenérveket szült. A bírói gyakorlatban a közösülés – a korábban ismertetett állásponttal megegyezıen – élettani értelmétıl eltérıen már a nemi szervek érintkezésével megvalósult, ha a közösülésre irányuló szándék fennállt. Ez azzal a következménnyel járt, hogy sértetté válhatott olyan – négy-ötéves fiúgyermek, vagy abszolút impotens – személy is, aki a korábbi szabályozás alapján elkövetıként nem jöhetett szóba. E probléma megoldásaként több szerzı is a közösülés fogalmának újragondolását, illetve a közösülés és a fajtalanság fogalma alá esı cselekmények azonos tényállásba foglalását vetette fel.538 A tényállás alkalmazhatóságának házassági életközösségre való kiterjesztése igen heves ellenérzéseket váltott ki. Számos tanulmányban merült fel az, hogy a házasságon belüli elkövetés büntetendısége nem kívánatos. Ezt olyan érvekkel támasztottak alá, mint hogy „a család funkciózavarainak (…) kezelése elsısorban nem a büntetıjog területére tartozik”,539 hogy ez a rendelkezés „a privát szféra legintimebb részéhez” tartozó kérdést érint, olyan beavatkozást jelent egy család életébe, mely „talán lényegesen fontosabb (…) érdekeket sért, 535
37/2002. (IX. 4.) AB határozat Az EU 2004/68/IB kerethatározatának való megfelelés érdekében a 2007. évi XXVII. tv. vezette be, hatályos: 2007. VI. 1-tıl. 537 Bogdál Zoltán – Pintér Jenı: A nemi erkölcs elleni bőncselekmények. In: Bogdál-Bodrogi-Erdısy-FonyóGál-Gáspár-Kovács-Pintér-Wéber: Magyar büntetıjog – különös rész. BM Könyvkiadó, Budapest, 1981. 196.o., 200.o., 538 Nagy Ferenc – Szomora Zsolt: A házasság, a család, az ifjúság és a nemi erkölcs elleni bőncselekmények (Btk. XIV. fejezet) de lege ferenda II. rész. Büntetıjogi Kodifikáció 2004/2. 21.o., illetve Gál István László: Szempontok a nemi erkölcs elleni bőncselekmények új szabályozásához. Büntetıjogi Kodifikáció, 2002/4. 30.o. 539 Merényi (1998) 176.o. 536
123
mint az emberi jog, amelynek biztosítására e törvényt” megalkották,540 illetve hogy a büntetıjog csak egy jelenség tömegessé válását követıen foglalkozik adott kérdéssel, ami jelen esetben nem áll fenn541 valamint, hogy a bizonyítási nehézségek és az esetleges hamis feljelentések miatt sem indokolt a büntetendıvé nyilvánítás.542 Ellenérvként felhozható, hogy az adott esetben nem egy, a büntetıjog számára ismeretlen magatartás szabályozásáról volt szó, hanem egy már meglevı (és a másik oldal véleménye szerint épp e módosítás hiányában diszkriminatív)543 tényállás kiterjesztésérıl. A sértett emberi jog fontosságával kapcsolatos érvre jó válasz lehet a CEDAW Bizottság Magyarországot elmarasztaló döntése, melyben kinyilvánította, hogy a nık élethez, testi épséghez való jogát semmilyen egyéb jog, így többek között sem a tulajdonhoz, sem a magánélethez való jog nem bírálhatja felül.544 A bizonyítás nehézségével kapcsolatos érvvel szemben felhozható, hogy a nem házasságon belül elkövetett erıszakos közösülés bizonyítása is nehéz, de így van ez valamennyi olyan bőncselekménynél, ahol a terhelt az elkövetést tagadja (pl. a korrupciós bőncselekmények). A hamis vád bőncselekményének és a büntetıeljárás terheltet védı, és az ártatlanság vélelmével összefüggı garanciarendszerének (különösen az in dubio pro reo elv) léte megfelelı védelmet nyújt a visszaélésekkel szemben.545 Az alkotmánybíróság álláspontját e kérdés kapcsán sosem fogjuk megismerni, mivel mielıtt még határozatot hozhatott volna az erıszakos közösülés passzív alanyai kapcsán fennálló diszkrimináció kérdésében, az Országgyőlés módosította a Btk-t.546 A szakirodalomban az is felmerült, hogy a férj által megvalósított cselekményt, akivel „a sértett az esetek többségében már több év óta önszántából ’folytatólagosan’ közösül”547 indokolt lenne privilegizált alakzatként kezelni, tekintettel arra, hogy az ilyen cselekmény kisebb sérelmet okoz. Ez a felvetés elvethetı azon az alapon, hogy a témával kapcsolatos kutatások szerint a férj által elkövetett nemi erıszak ugyanolyan vagy súlyosabb megrázkódtatást jelent az áldozat számára,548 tekintettel arra is, hogy magán az erıszakos 540
Kovács Gyula: Az erıszakos közösülés bizonyítási problémái az 1997. évi LXXIII. törvény módosítását követıen. Belügyi Szemle, 2000/4-5. 39.o. 541 Uo. 40.o. 542 Uo. 40.o., illetve Gál (2002) 30.o. 543 ld. pl.: Morvay (sic!) Krisztina: Van-e az államnak keresnivalója polgára hálószobájában? A házasságon belüli nemi erıszak és az alkotmány. Beszélı, 1996/5. 38.o. 544 CEDAW/C/36/D/2/2003 Ms. A.T. v. Hungary; magyar nyelven: http://users.atw.hu/alairas/forcedownload.php?fn=ensz_cedaw.pdf (2015.09.25.) 9.3 pont 545 Morvay (sic!): i. m. 44-45.o. 546 1046/B/1994. AB végzés 547 Gál (2002) 30.o. 548 Ld. például. Martin, Elaine K. – Taft, Casey T. – Resick, Patricia A.: A review of marital rape. Agression and
124
cselekményen túl az érzelmi közösség, a bizalom, a kölcsönös kapcsolat „felrúgása” is traumatikus hatást gyakorolhat. Ahogy Morvai Krisztina fogalmaz: „Akit megerıszakoltak, egy szörnyő emlékkel kénytelen együttélni. Akit a férje erıszakolt meg, az a tettessel.”549 A módosító jogszabály indokolásában a következı olvasható: „A házastársak a házasságkötéssel nem mondanak le teljesen szexuális önrendelkezési jogukról, a házasságkötés ténye nem jogosítja fel egyik felet sem arra, hogy a szexuális érintkezést a másik fél akarata ellenére, a házastársnak lelki és sokszor fizikai gyötrelmet elıidézı módon gyakorolja. Az, hogy ez a cselekmény csak magánindítványra üldözendı, biztosítja azt, hogy a hatóság a házastársak intim szférájába csak akkor avatkozik be, ha ez a kapcsolat az egyik fél számára elfogadhatatlan.”550 A bőncselekmény elkövetési magatartásai – a korábbi szabályozást követve – az erıszakkal, élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel való közösülésre kényszerítés, illetve a védekezésre, akaratnyilvánításra képtelen állapot felhasználása útján megvalósuló közösülés. Az elsı fordulat vonatkozásában a szakirodalomban kétféle álláspont alakult ki azzal kapcsolatban, hogy hogyan értelmezik a kényszerítés és az erıszak, illetve fenyegetés viszonyát. Az egyik megközelítés szerint a kényszerítés összefoglaló fogalomként az erıszak és fenyegetés alkalmazását, mint eszközcselekményt fedi le.551 A másik álláspont szerint a kényszerítésnek, mint elkövetési magatartásnak az erıszak és a fenyegetés a két elkövetési módja.552 Az erıszakot a jogszabály hatályba lépését követı idıszakban a korábbi szakirodalmi állásponttal, valamint a jogszabály miniszteri indokolásával összhangban komoly ellenállás leküzdésére alkalmas fizikai kényszerként határozták meg.553 Az újabb munkákban ez már azzal a kiegészítéssel jelenik meg, hogy „ennek következtében a sértett képtelenné válik a valódi akaratának megfelelı magatartás tanúsítására”.554 A magyar bírói gyakorlatban és a violent behavior 2007/3. 341-342.o. 549 Morvay (sic!) i.m. 46.o. 550 Az 1997. évi LXXIII. tv. indokolása 551 Például Berkes György: XIV. fejezet. A házasság, a család, az ifjúság és a nemi erkölcs elleni bőncselekmények. In: László Jenı (szerk.): A Büntetı Törvénykönyv magyarázata, Közigazgatási és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1986. 596.o.; illetve BH 1997.568, és erre hivatkozva Fehér Lenke: XIV. fejezet. A házasság, a család, az ifjúság és a nemi erkölcs elleni bőncselekmények. In: Horváth Tibor-Lévay Miklós (szerk.): Magyar büntetıjog. Különös Rész. CompLex Kiadó, Budapest, 2009. 215.o. 552 Ld. például Nagy Ferenc: A házasság, a család, az ifjúság és a nemi erkölcs elleni bőncselekmények (XIV. Fejezet) In: Nagy Ferenc (szerk): A magyar büntetıjog különös része, Korona Kiadó, Budapest, 1999. 269.o.; Sinku Pál: XIV. fejezet. A házasság, a család, az ifjúság és a nemi erkölcs elleni bőncselekmények. In: Busch Béla (szerk.): Büntetıjog, Különös Rész, HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2009. 248.o.; Szomora (2009) 135.o. 553 Bogdál-Pintér i.m. 197.o. 554 Szomora Zsolt: A nemi bőncselekmények alapkérdései. Rejtjel Kiadó, Budapest, 2009. 135.o.
125
jogirodalomban is általánosan elfogadottá vált az a megközelítés, mely az erıszak-ellenállás viszonyát – az eset körülményei és a sértett személyes jellemzıi fényében – rugalmasan értelmezi (pl. gyermek vagy függıségi viszonyban levı sértett esetén kisebb mértékő erıszak kifejtése; ha segítségkérésre esély sincs, akár néhány pofon is tényállásszerő lehet).555 Figyelmet érdemlı még e fordulattal összefüggésben a sértett magatartásának kérdése, mely nem egyszer áldozathibáztató felhanggal jelenik meg mind a közbeszédben, mind a szakirodalomban. Egy 1981-es tankönyv például ezzel kapcsolatban úgy foglal állást, hogy gyakran a sértett magatartása is részben kiváltója lehet az erıszaknak, mikor „részt vesz olyan szituációk alakításában, melyrıl gondolnia kellett volna, hogy annak folytatása nemi közösülés lehet. (Pl. az elkövetı kíséretében járatlan helyre megy, felmegy annak lakására stb.) A potenciális elkövetı ilyen helyzetekben feltételezheti, hogy a sértett hajlandó közösülésre.”556 Álláspontom szerint a másik személy nemi önrendelkezésének tiszteletben tartása esetén e tényezık önmagukban nem kelthetnek ilyen benyomást. A Legfelsıbb Bíróság BK 154. sz. állásfoglalása a büntetést befolyásoló tárgyi körülmények körében a sértett felróható közrehatását enyhítı körülményként értékelte, ennek egyik példája „a nemi erkölcs elleni bőncselekményeknél a könnyelmő, kihívó magatartása”557 volt. Az e dokumentumot felülvizsgáló és felváltó 56. BKv e rendelkezést változatlanul átvette.558 Mindkét dokumentum megfogalmazza azonban a konkrét és a minıségi értékelés elvét.559 Ahogy Szomora is megjegyzi, „a sértett kihívó magatartása (…) önmagában semmit nem dönt el”,560 mivel a szexuális önrendelkezés körébe tartozik a nemi cselekmény szituációs elemeinek megválasztása is, tehát az elkövetı ezzel kapcsolatos tévedésének a minısítés során nem adható túl nagy tér. A nemi bőncselekményekkel kapcsolatos sztereotípiák azonban nemkívánatos irányba befolyásolhatják a rendelkezések alkalmazását. Az Egyesült Államokban például az ügyészek kevésbé hajlandóak vádat emelni olyan ügyekben, melyekben a sértett nem fejtett ki fizikai ellenállást vagy nem kiáltott, illetve kockázatosnak minısített magatartást tanúsított a bőncselekményt megelızıen (pl. éjjel egyedül ment haza), még akkor sem, ha bőncselekmény tárgyi súlya egyébként nagy, vagy a bizonyítékok jól megalapozottak. Álláspontjuk szerint ugyanis az esküdtszék ilyenkor nem az
555
Uo. 139.o. Bogdál-Pintér i.m. 197.o. 557 BK 154. szám III. 4. pont 558 56/2007. BK vélemény a hatályon kívül helyezett BK 154. számú állásfoglalás felülvizsgálatáról, III. 4. pont 559 Vagyis azt, hogy az egyes bőnösségi körülményeket nem elvont általánosságban, hanem a konkrét ügyre vonatkoztatva, valamint egymással egybevetve, összefüggésükben kell értékelni. 560 Szomora (2009) 140.o. 556
126
áldozatnak hinne.561 Magyar vonatkozásban érdemes megemlíteni egy igazságügyi pszichológus szakértık körében a családon belüli erıszakkal kapcsolatos ügyeik vonatkozásában készített vizsgálatot (a kérdések a szexuális erıszakot is érintették). Több szakértı relativizálta a nemi erıszakot; egyesek nem hittek bizonyos típusainak létezésében (pl. egyikük szerint a legtöbb nemi erıszakról szóló beszámoló megkérdıjelezhetı; egy másik szerint egy nı megerıszakolása nem kivitelezhetı, ha csak egy elkövetı van; egy másik szerint akkor sem, ha a sértett nadrágot visel). Ez különösen azért sajnálatos, mert az ı kompetenciájuk, hogy a sértett szavahihetıségének kérdésében szükség esetén szakvéleményt adjanak, elıítéleteik viszont a vizsgálatok önkényes értelmezéséhez és az eredmények torzításához vezethetnek.562 A fenyegetés fogalmát szintén az 1961-es Btk.-ban foglaltakkal megegyezıen, az élet, testi épség elleni közvetlen fenyegetésre korlátozva tartalmazta a jogszabály. A jogirodalomban általánosan elfogadott volt, és a törvény miniszteri indokolása is rögzítette, hogy a „nemi zsarolást”, vagyis a nem tényállásszerő (pl. nem közvetlen) fenyegetéssel megvalósított közösülést a törvény 174. §-ában meghatározott kényszerítés tényállása keretében kell elbírálni. A védekezésre képtelen állapot – a korábbi megközelítéssel egybevágóan – a miniszteri indokolás szerint akkor állt fenn, ha a sértett „fizikai adottságainál vagy helyzeténél fogva nem tud ellenállást kifejteni”. A jogalkotó a 2009. évi LXXX. törvénnyel a jogszabály szövegébe is bevezette ennek fogalmát, az egyértelmő, töretlen, következetes gyakorlat megerısítésére hivatkozva.563 A törvény 210. §-a értelmében a 12. életévét be nem töltött személyt védekezésre képtelennek kellett tekinteni. Akaratnyilvánításra képtelen állapotnak – összhangban az 1961-es Btk.-hoz kapcsolódó, illetve a korábbi értelmezéssel – azt tekintették, ha a passzív alanynak „akár állandó, akár alkalmi jelleggel nincs jogi értelemben figyelembe vehetı akarata”.564 A közösülés fogalmát a törvény szintén nem határozta meg; értelmezése során a korábban kialakult álláspontot követték. A törvény indokolása szerint „a közösülés büntetıjogi szempontból – amely nem fedi az élettani fogalmat – akkor befejezett, ha a férfi a nemi szervét közösülési szándékkal a nı nemi szervéhez érinti”. Késıbbi határozatában az 561
Morash i.m. 105-106.o. Kuszing, Gábor: Az igazságügyi pszichológus szakértık gyakorlata családon belüli erıszak eseteiben. In: Wirth Judit (szerk.): Rendszerbe zárva. Hogyan kezeli az igazságügyi rendszer a nık és gyerekek elleni férfierıszak jelenségét ma Magyarországon? NANE Egyesület – PATENT Patriarchátust Ellenzık Társasága, Budapest, 2009. 94-99.o. 563 137.§ 18. pont: „védekezésre képtelennek kell tekintetni azt is, aki helyzeténél vagy állapotánál fogva ideiglenesen vagy véglegesen nem képes ellenállás kifejtésére” 564 Bogdál-Pintér i.m. 199.o. 562
127
Alkotmánybíróság is ezt a megközelítést tette magáévá, s arra mint élı jogra, évszázados múltra visszatekintı jogalkalmazási gyakorlatra hivatkozott.565 Minısített esetként ugyanazok a körülmények kerültek szabályozásra, mint amelyekrıl az 1961-es Btk. is ekként rendelkezett – ha a sértett az elkövetı nevelése, felügyelete, gondozása vagy gyógykezelése alatt áll, illetve ha a sértettel azonos alkalommal, egymás cselekményérıl tudva, többen közösülnek. Az 1997. évi LXXIII. tv. bevezetett egy újabb minısített esetet, a tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére történı elkövetést (197.§ (2) a.), valamint „szuperminısített esetként” ezen új, illetve a régi minısítı körülmények valamelyikének együttes megvalósulását. Ez a változás, arra is figyelemmel, hogy a 12. életévét be nem töltött személyt védekezésre képtelennek kellett tekinteni, felvetett bizonyos problémákat. A védekezésre képtelennek tekintett kiskorúval való közösülés mindenképpen erıszakos közösülésnek minısült, és automatikusan az 1997-ben bevezetett új minısített eset alapján kellett az elkövetıt felelısségre vonni, mely megfelelt ugyan a nyelvtani értelmezésnek, de a logikai értelmezéssel ellentétes volt,566és a kétszeres értékelés tilalmába ütközött.567 Ezt az ellentmondást oldotta fel a 2005. évi XCI. tv., mely eme szakasz helyébe a következıt léptette: „az erıszakkal, avagy az élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel közösülésre kényszerített sértett a tizenkettedik életévét nem töltötte be”. A minısített esetté nyilvánítás az újabb tényállási elem bevezetésével immár indokolttá vált. 2012-ben hazánk nemzetközi kötelezettségeivel összhangban568 a minısített esetek körébe iktatták a sértettel kapcsolatban fennálló egyéb hatalmi vagy befolyási viszonnyal visszaélve való elkövetést. A „visszaélve” fordulat e vonatkozásban arra utal, hogy nem volt elegendı pusztán a sértett és elkövetı közti ilyen jellegő szituáció léte (pl. a munkahelyi aláfölérendeltségi helyzet), hanem az is szükséges volt, hogy az elkövetı ezt kihasználva valósítsa meg a cselekményt.569 A bőncselekmény alapesete csak magánindítványra volt büntethetı. A 197. § (3) bekezdése értelmében a büntetés korlátlan enyhítésére volt lehetıség, ha a tettes és a sértett az elsı fokú ítélet meghozataláig házasságot kötött. A jogszabály indokolása szerint ennek hátterében az állt, hogy az elkövetıt ösztönözze arra, hogy ily módon erkölcsi 565
20/1999. (VI. 25.) AB határozat, II. 1.3 pont Gál (2002) 31.o. 567 Nagy–Szomora i.m. 19.o. 568 A 2012. évi LXII. tv. a gyermekbarát igazságszolgáltatás megvalósulásához kapcsolódó egyes törvények módosításáról; a tv. indokolása szerint az EU 2004/68/IB kerethatározata, a 2011/93/EU irányelv, a CAHVIO, és a PCES Egyezmény által megfogalmazott elıírások miatt. 569 Jacsó Judit: XIX. fejezet. A nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bőncselekmények. In: Horváth Tibor – Lévay Miklós (szerk.): Magyar Büntetıjog. Különös Rész. Complex Kiadó, Budapest, 2013. 172.o. 566
128
elégtételt adjon a sértettnek. A korábbi szabályozással megegyezıen az azonos alkalommal, több elkövetı által megvalósított cselekmény esetében nem volt erre lehetıség, illetve új elemként a részeseket is kizárták a kedvezményezettek körébıl. Az 1997. évi LXXIII. tv. ezt a korlátlan enyhítési lehetıséget hatályon kívül helyezte. 6.3.2 A szemérem elleni erıszak A 198. §-ban meghatározott szemérem elleni erıszak a törvény indokolása szerint „az erıszakos közösüléshez hasonló, de általában kevésbé súlyos támadás a nemi szabadság ellen. A két bőncselekmény törvényi tényállási elemei nagyrészt megegyeznek.” Különbségek a törvény hatályba lépésének idıpontjában a jogi tárgy – és ennek következtében az alanyok és a passzív alanyok köre –, az elkövetési magatartások terén, valamint a kilátásba helyezett szankció tekintetében álltak fenn. A bőncselekmény jogi tárgya a nemi élet – férfit és nıt egyaránt megilletı – szabadsága.570 Alanya tettesi minıségben akár férfi, akár nı, de csak a sértettıl különbözı nemő személy lehetett. Passzív alanya szintén lehetett bárki, kivéve a fajtalankodást megvalósító tettessel azonos nemő, illetve vele házassági életközösségben együtt élı személyt. Az 1997. évi LXXIII. tv. e bőncselekmény passzív alanyi körét is kiterjesztette a tettessel házassági életközösségben élı személyekre, azt követıen pedig, hogy a 37/2002. (IX. 4.) AB határozat alkotmányellenesnek ítélte és megsemmisítette a természet elleni erıszakos fajtalanság tényállását, az azonos nemő tettes és sértett között megvalósuló ilyen jellegő cselekmények is e tényállás szerint minısültek. A bőncselekmény elkövetési magatartása a fajtalanság. Ennek fogalmát a törvény hatályba lépésének idején még nem határozta meg. A korábbi állásponttal megegyezıen az indokolás szerint e körbe tartozott „- a közösülés kivételével - minden súlyosan szeméremsértı cselekmény, amely a nemi vágy felkeltésére vagy kielégítésére szolgál”, függetlenül attól, hogy a közfelfogás szerint az „normálisnak” vagy „rendellenesnek” minısül-e. Jogszabályi rendelkezés szintjére ezt a fogalmat az 1993. évi XVII. tv. emelte. A szemérem elleni erıszak akkor valósult meg, ha a passzív alanyt az elızı tényállás kapcsán ismertetett erıszakkal, fenyegetéssel kényszerítették fajtalanságra vagy annak eltőrésére, illetve ha a fajtalanságra védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapotának kihasználásával került sor. A bőncselekmény minısített eseteként a törvény hatályba lépését követıen csak azt 570
Bogdál-Pintér i.m. 204.o.
129
szabályozták, ha a sértett az elkövetı nevelése, felügyelete, gondozása vagy gyógykezelése alatt állt. Az 1993. évi XVII. tv. mind a minısített esetek, mind a büntetési tételkeret tekintetében egységesítette az erıszakos közösülésre és a szemérem elleni erıszakra vonatkozó rendelkezéseket.571 A magánindítványra, büntetés korlátlan enyhítésére (illetve ez utóbbi hatályon kívül helyezésére)
vonatkozó
rendelkezések
az
erıszakos
közösülés
kapcsán
leírtakkal
megegyeztek. 6.3.3 A természet elleni erıszakos fajtalanság A 200.§-ban szabályozott bőncselekmény jogi tárgya nemi élet szabadsága. A bőncselekmény elkövetési magatartása és elkövetési módja megegyezett a személy elleni erıszak tényállásában foglaltakkal. Szintén megegyezett a minısítési rendszere és a kilátásba helyezett szankciók mértéke is. A két tényállás között különbséget jelentett, hogy passzív alanya csak az elkövetıvel azonos nemő személy lehetett. Alaptényállása is hivatalból üldözendı volt, és nem kapcsolódott hozzá a korlátlan enyhítés lehetısége sem. Az 1993. évi XVII. tv. e bőncselekmény vonatkozásában is elvégezte a büntetési tételek és a minısített esetek egységesítését. A tényállás 2002. szeptember 4-ig volt hatályban. Az Alkotmánybíróság 37/2002. (IX. 4.) számú határozatával megállapította, hogy a 200. §, tekintettel arra, hogy szexuális irányultságon alapuló diszkriminatív jellege miatt alkotmányellenes, s ezért azt a határozat közzétételének napjával megsemmisítette. A jogszabály a 199.§-ban az ifjúság egészséges nemi és erkölcsi fejlıdése, mind jogi tárgy védelme érdekében „természet elleni fajtalanság” elnevezéssel kriminalizálta a 18. életévét be nem töltött, a tettessel azonos nemő személy sérelmére elkövetett fajtalanságot, amennyiben az nem a 200.§-ban meghatározott módon valósult meg. A tipikus e körben a kölcsönös beleegyezéssel megvalósult magatartás volt. A 37/2002. (IX. 4.). AB határozat e tényállást is alkotmányellenesnek
találta és
megsemmisítette,
tekintettel
arra,
hogy „önkényes
megkülönböztetést tesz a szexuális irányultság szerint az olyan 18 éven felüli személyek között, akik 14-18 év közötti személyekkel beleegyezésen alapuló szexuális kapcsolatot
571
Ugyanígy a természet elleni erıszakos fajtalanságra vonatkozó rendelkezéseket is. A törvény indokolása szerint ezek a bőncselekmények is elkövethetık „oly módon, hogy az emberi mivoltában mélyen megalázott sértettnek nagymérvő testi vagy lelki gyötrelmet kell elszenvednie, ezért a (…) megkülönböztetés nem tartható fenn.”
130
létesítenek.”572 Az elsı magyar büntetı törvénykönyv a nemi bőncselekményeket a közszemérem és az erkölcsök elleni támadásként fogta fel, a nık önrendelkezésének kérdése annyira háttérbe szorult, hogy a sértett kíméletének érdekében a büntetıeljárás megindításához feltételül szabott magánindítvány elıterjesztése kapcsán az áldozat férjét is sértett félnek tekintették. A jogszabályok változásai nyomán a sértett beleegyezése nélkül megvalósított szexuális cselekményekkel kapcsolatban egyre nagyobb teret kapott a nemi önrendelkezéshez való jog érvényesülése, s ezzel párhuzamosan a védelmet a passzív alanyok mind tágabb körére terjesztették ki. Kijelenthetjük tehát, hogy a szabályozás fokozatosan a nemzetközi szervezetek által elvárt irányba mozdult el. Az 1978. évi IV. tv. vonatkozó rendelkezései az alatt az idıszak alatt, míg a jogszabály hatályban volt, jelentıs módosításokon estek át. A minısítési rendszer és a szankciók egységesítését,
valamint
a
természet
elleni
erıszakos
fajtalanság
tényállásának
megsemmisítését követıen az erıszakos közösülés és a szemérem elleni erıszak mindössze két elem, az elkövetési magatartás (közösülés illetıleg fajtalanság) illetve ebbıl fakadóan az elkövetı és a passzív alany egymáshoz viszonyított neme (az elıbbi cselekmény kizárólag különnemő, míg a másik akár azonos, akár különbözı nemő személyek között is megvalósítható volt) vonatkozásában tért el. Erre tekintettel sok szerzı felvetette, hogy indokolt lenne egy új elkövetési magatartás meghatározásával egy tényállás keretében szabályozni e cselekményeket.573 Az 1978-as Btk. „Csemegi kódextıl örökölt” szabályozási struktúrája és terminológiája sem felelt meg az idıközben végbemenı, a szöveg tartalmi változásaiban is kifejezıdı szexualitással kapcsolatos társadalmi változásoknak.574 Mindezek mellett a Magyarország által e területtel összefüggésben vállalt nemzetközi kötelezettségek is indokolták egy alapjaiban megújított szabályrendszer kialakítását. A jogalkotó a 2012. évi C. tv. kodifikációs munkálatai keretében kívánta elvégezni ezt a feladatot. A 2013. július 1-jén hatályba lépett új Btk. rendelkezéseirıl részletesen a 9. fejezetben szólok.
572
Indokolás III. Ld. pl. Gál (2002) 30.o. 574 Szomora (2013) 649.o. 573
131
7. A prostitúció és a hozzá kapcsolódó élısdi jellegő cselekmények szabályozásának fejlıdéstörténete a magyar jogban A prostitúcióra hagyományosan úgy tekintenek, mint elkerülhetetlen társadalmi jelenségre, „szükséges rosszra”. Kialakulását és fennmaradását különbözı korszakokban különféle okokkal magyarázták, például erkölcstelenséggel, a vallásosság hiányával, a kapitalista társadalmi berendezkedés sajátosságaival, a férfi nemi ösztön jellegzetességeivel,575 illetve a diszkrimináció különbözı formáinak – s különösen a nemek közti egyenlıtlenség – hatásaival.576 A prostitúciót minden korban igyekeztek több-kevesebb korlát közé szorítani, elsısorban a prostituáltat helyezve a szabályozás középpontjába. Ahogy Fehér Lenke fogalmaz, a „tiltástőrés-megengedés” fogalmi triásza váltakozott a különbözı jogi törekvésekben.577 A XX. századra a jelenség kezelésével kapcsolatban többféle szabályozási modell jött létre. A prohibicionista modellre az jellemzı, hogy tiltja és bünteti mind magát a prostitúciós tevékenységet, mind az arra épülı, jellemzıen azt kizsákmányoló „parazita” jellegő cselekményeket (pl. kerítés, kitartottság, bordélyház létesítése), s olykor a szexuális szolgáltatást igénybe vevı személyt is, figyelemmel arra, hogy a kliens keresletet gerjeszt.578 E megközelítés eredményeként a prostituált is bőnelkövetınek minısül, s ez egyrészt fokozza a társadalmi stigmatizációt, kirekesztést, másrészt a prostitútorral és a kliensekkel szembeni kiszolgáltatottságot.579 A reglementációs modell kiindulópontja, hogy a teljes tiltás nem vezet eredményre, ezért a prostitúciós tevékenységet szabályozni, korlátok közé szorítani törekszik. E modell konkrét megjelenési formái korszakonként és az azt alkalmazó országok jogrendszerének sajátosságai miatt rendkívül változatosak voltak. A kezdeti törekvések morális és egészségügyi indokok alapján a prostitúciós tevékenység elkülönítését és szigorú szabályok szerinti ellenırzését szolgálták (bordélyok létesítése, az abban dolgozók regisztrálása és engedéllyel való ellátása, rendszeres orvosi ellenırzés).580 Napjainkban – a korábban ismertetett nemzetközi kötelezettségek miatt – ezen eszköztár valamennyi eleme már nem alkalmazható. Az e modellbe sorolható jogi szabályozások célja továbbra is a teljes dekriminalizáció negatív következményeinek csökkentése. A jelenség üldözését ez a megközelítés azonban csak 575
Schreiber i.m. 50-51.o. O’Connor, Monica – Healy, Grainne: A prostitúció és a szexuális célú emberkereskedelem összefüggései: Ismeretterjesztı kézikönyv (2006) http://www.prostitucio.hu/Healy-OConnor.hu.pdf (m.i. 2015.11. 03.) 6.o. 577 Fehér Lenke: A prostitúció szabályozásának európai modelljei. Állam- és Jogtudomány 2006/4. 524.o. 578 Fehér (1997) 15.o. 579 Fehér (2006) 533.o. 580 Uo. 529.o. 576
132
késlelteti, mert a szabályok megszegése esetén végsı eszközként büntetıjogi szankció alkalmazása is lehetıvé válik. E „féllegális” megítélés negatív következménye lehet, hogy növelheti a prostituáltak számát, illetve, hogy a prostitútor is egy lépést tehet a legalitás felé.581 Az abolicionista modell a prostitúciós tevékenység szabályozásának eltörlését célozza. A prostitúciót magánügynek tekinti mindaddig, míg a közrenddel és a közmorállal nem kerül összeütközésbe.
Nem
tekinti
büntetendı
cselekménynek,
de
nem
is
legalizálja.
Bőncselekményként határoz meg azonban minden, a prostitúció kihasználására illetve elısegítésére irányuló tevékenységet, s ezek vonatkozásában a prostituáltat áldozatnak tekinti.582 A 20. század második felére újabb, eltérı sajátosságokkal bíró modellek is létrejöttek.583 Valamennyi modell közös eleme, hogy a nem önkéntes és a gyermekprostitúciót, illetve a prostitúciós célú emberkereskedelmet kriminalizálja.584 Az emberkereskedelem jelenségével szembeni fellépést a kezdetekkor, a 19-20. század fordulóján a prostitúcióval való szoros kapcsolata határozta meg. Ebben az idıszakban szinte kizárólag csak prostitúciós célra irányuló nı- és gyermekkereskedelemrıl lehetett beszélni.585 Manapság a prostitúcióval összefüggésben való vizsgálaton kívül létezik egy másik irányzat is, mely az emberkereskedelmet az illegális migrációval fennálló szélesebb összefüggésében szemléli,586 illetve az elsı irányzaton belül is megfigyelhetı egy szemléletváltozás. Az eltelt évtizedek során a prostitúcióval összefüggı emberkereskedelemre, illetve bizonyos államokban magára a prostitúcióra is egyre inkább mint az emberi jogok szerves részét képezı nıi jogok megsértésére kezdtek tekinteni,587 semmint a közerkölcsöt súlyosan veszélyeztetı, ám elkerülhetetlen jelenségre.
581
Fehér (1997) 15.o. Uo. 16.o. 583 Például az önkéntes prostitúciót a hozzá kapcsolódó magatartásokkal együtt dekriminalizáló és törvényes vállalkozásként elismerı holland vagy legalizált modell, illetve az ún. „svéd modell”, mely a prostitúciót a nık ellen irányuló strukturális erıszak részének tekinti, és az azt igénybe vevı személyt bünteti. Ld. bıvebben: Fehér (2006) 534-537.o. 584 Fehér (1997) 17.o. 585 Fehér Lenke: Az emberkereskedelem fogalmi megközelítésének néhány kérdése in: Ligeti Katalin (szerk.): Wiener A. Imre ünnepi kötet, KJK-Kerszöv, Budapest, 2005., 115.o. 586 Fehér Lenke: Illegális migráció, embercsempészet, emberkereskedelem in: Irk Ferenc (szerk.): Kriminológiai Tanulmányok 42., OKRI, Budapest, 2005. 210.o. 587 O’Connor–Healy i.m. 12.o. 582
133
7.1 A prostitúcióval és a hozzá kapcsolódó élısdi cselekményekkel szembeni fellépés a Csemegi kódex idıszakában A 19-20. század fordulóján Magyarországon a reglementációs szemlélet érvényesült. A prostitúciós tevékenység végzését meghatározott keretek közé szorították, a közerkölcs és a közegészség védelme érdekében elıírták a „kéjnık” regisztrációját és rendszeres erkölcsrendészeti valamint orvosi felügyeletét.588 A prostitúcióra vonatkozó önálló, átfogó jellegő törvény nem volt. A magyar jog ebben az idıszakban nem tiltotta magát a prostitúciót, amennyiben az a rá vonatkozó szabályok betartásával zajlott.589 7.1.1 A prostitúciós tevékenység rendeleti szabályozása A közegészségügy rendezésérıl szóló 1876. évi XIV. tc. 91. §-a kimondta, hogy „A kéjelgési ügy, a mennyiben a közegészségre vonatkozik, rendeleti uton szabályoztatik.” Ennek ellenére egészen 1926-ig nem született ilyen, a prostitúció rendészetét országosan szabályozó dokumentum.590 Ennek hiányában a törvényhatóságok helyi szabályrendeleteket alkottak. A századforduló prostitúcióval kapcsolatos felfogásának illusztrálására az alábbiakban röviden a budapesti szabályozás fıbb fordulópontjait ismertetem. A fıvárosban, mely a 19. század közepére virágzó nagyvárossá fejlıdött, különösen nagy problémát jelentett a prostitúció és a vele kéz a kézben járó nemi betegségek elterjedtsége.591 Grosz Lajos 1863-ban írt Orvosi Rendırség címő munkájában felvetette, hogy a „kéjhölgyek” számát korlátozni szükséges, s legalább hetente kétszer kötelezni kell ıket orvosi vizsgálatra, megbetegedésük esetén pedig gyógykezelésre.592 A fıváros e témakörben elsı, 1867-ben elfogadott szabályrendelete593 a prostitúciós tevékenységet bordélyházak keretei között engedélyezte.594 Meghatározta azok maximális számát, az abban foglalkoztatható kéjnık minimális illetve maximális létszámát, a kéjnık bejegyzésének feltételeit, illetve rendelkezett a kötelezı négynaponkénti orvosi vizsgálatokról, melyet nem rendırorvos, hanem a „kerületi
588
Schreiber i.m. 57.o. Uo. 67.o. 590 160.100/1926. B. M. számú rendelet, ld. Bíró i.m. 3.o. 591 Forrai Judit: Visszatekintés a budapesti prostitúció múltjára. Belügyi Szemle 1997/5. 105.o. 592 Uo. 106; Kiss Bernadett: Koldulás és prostitúció a rendészeti szabályozásban a XIX-XX. század fordulóján. Rendészeti Szemle 210/1. 91.o. 593 33.474/1867 szabályrendelet 594 Császár Kinga: A kéjelgésügy szabályozása a dualizmus-kori Magyarországon, különös tekintettel Somogyra. Jura 2012/1. 20.o. 589
134
fıorvos” végzett, s melynek költségei a prostituáltakra terhelték.595 A szabályrendelet nem szólt a bordélyon kívüli kéjelgésrıl, és nem szabályozta a leánykereskedelmet sem.596 Az 1885-ben életbe lépett 837/1884. sz. rendelet, figyelembe véve a realitásokat, a bordélyok mellett már engedélyezte a magánkéjnılakásokat is, de háromnál több prostituált nem lakhatott egy házban.597 A kötelezı vizsgálatokat e rendelet alapján már a rendırorvos végezte.598 Az engedélyhez számos feltételnek kellett megfelelni, és jelentıs költségvonzata is volt, ezért számos nı mőködött – akár fıfoglalkozásként, akár ily módon csupán mellékkeresetre szert téve – titkos prostituáltként. Mivel a nemi betegségek terjedése szempontjából az ilyen „titkos kéjnık” fokozott veszélyt jelentettek, felmerült az igény egyrészt az engedélyezés kereteinek kiterjesztésére, másrészt a gyaníthatóan prostitúciós tevékenységet folytató nık fokozott ellenırzésére. Az 1900-as fıkapitányi rendelet599 a bordélyokra és a bárcás kéjnıkre vonatkozó szabályozáson túl bevezette az ún. diszkrét kéjnık, vagyis az egészségi lappal bíró nık és a magánlakáson lévı találkahelyek ellenırzését is.600 Az 1907-es szabályrendelet601 a bordélyházban lakó kéjnık mellett szintén rendelkezett a magánlakásban levı bárcás kéjnıkrıl, illetve az ún. diszkrét kéjnıkrıl immár igazolványos kéjnı elnevezéssel, akikre kedvezıbb szabályok vonatkoztak.602 A rendelet pontosan meghatározta, hogy milyen feltételek mellett végezhetı a prostitúciós tevékenység, de már tartalmazott olyan rendelkezéseket is, melyek a prostituáltak kizsákmányolásának megelızését szolgálták (pl. a bárcás kéjnınek kiadott lakás napi bérösszegén felül további juttatást a lakás kiadója nem kérhetett).603 E szabályrendelet is kötelezıvé tette az e célra kijelölt hivatalos helyiségekben a heti kétszeri rendırorvosi vizsgálatot, de kimondta, hogy ezek a prostituált számára díjtalanok.604 A rendelet tartalmazott a keresetszerő kéjelgés céljára szolgáló egyéb alkalmi helyekre vonatkozó szabályokat is, e körbe tartoztak a nyilvános és magán találkahelyek, a magánkéjnıtelepek és egyes éjjeli kávéházak és mulatóhelyek.605 595
Bíró i.m. 207.o. Kiss i.m. 92.o. 597 Bíró i.m. 207.o. 598 Az 1881. évi XXI. tc. a Budapest-fıvárosi rendırségrıl, 41.§ a) pontja rendelkezett arról, hogy a tiszti személyzet közé tartozik a rendıri orvos is. 599 49.465/1900. fk. I. sz. budapesti fıkapitányi rendelet 600 Forrai i.m. 112.o. 601 88-1008/1907. kgy. sz. rendelet a prostitúcióról 602 Bíró i.m. 208.o. 603 88-1008/1907. kgy. sz. rendelet 14.§ 604 VI. fejezet 605 VII. fejezet 596
135
Részletes rendelkezések szóltak továbbá a titkos prostitúcióval szembeni fellépésre vonatkozó rendészeti szabályokról.606 Természetesen a prostitúciós tevékenység rendeleti szabályozására nem csak a fıvárosban került sor. Schreiber Emil 1917-es monográfiájában arról számol be, hogy „Egy városi és tizennyolc megyei törvényhatóság kivételével minden törvényhatóságnak van ilyen szabályrendelete,”607 ezek azonban nem mindig feleltek meg a modern jogfelfogásnak, és nem álltak összhangban az újabb törvényekkel (például a késıbb tárgyalandó I. büntetınovella, az 1908. évi XXXVI. tc. rendelkezéseivel). A belügyminiszter ezért kiadta a 120.835/1913. B. M. sz. rendeletet, mely felhívta a törvényhatóságokat a kor követelményeinek megfelelı szabályok megalkotására.608 A prostitúciós tevékenység országos szintő egységes szabályozásáról végül az 160.100/1926. B. M. sz. rendelet gondoskodott,609 melynek nagy jelentıségő rendelkezése volt, hogy 1928. évi május l-jével megszüntette a bordélyházak mőködését, és ezt követıen már csak a magán- és nyilvános találkahelyek, illetıleg kéjnıtelepek engedélyezésére volt lehetıség.610 7.1.2 A Büntetı törvénykönyv prostitúcióhoz kapcsolódó rendelkezései A Csemegi kódex maga nem rendelte büntetni a prostitúciós tevékenységet. Az 1879. évi XL. tc., a kihágási Btk. 81. §-a viszont úgy rendelkezett, hogy a „Kéjnık, a kik a reájuk vonatkozó hatósági szabályokat meg nem tartják: egy hónapig terjedhetı elzárással büntettetnek.” A prostitúcióhoz kapcsolódó élısdi cselekmények közül a kódex hatályba lépésekor a XIV. fejezetében, a szemérem elleni bőntettek és vétségek között csak a kerítés egy speciális alakzatát rendelte büntetni 247.§-ában, csábítás elnevezéssel. A tényállás elsı alakzata szerint öt évig terjedhetı fegyházzal volt sújtható az a szülı, aki törvényes vagy természetes nıgyermekét mással nemi közösülésre, illetve törvényes vagy természetes gyermekét mással nemi, vagy természetelleni fajtalanság elkövetésére csábította. A tényállás második alakzata szerint ugyanígy volt büntetendı az is, aki a gyámságára, gondnokságára, nevelésére, tanítására vagy felügyeletére bízott személyt csábította ezen cselekményekre. Angyal szerint a bőncselekmény jogi tárgya „a társadalom szexuálszociális értékrendjének 606
VIII. fejezet Schreiber i.m. 67.o. 608 Bíró i.m. 208.o. 609 A m. kir. belügyminiszter 1927. évi 160.100/1926. számú körrendelete, a prostitució szabályozásáról 610 Kántás Péter: Kérdıjelek a prostitúció körül. Magyar jog, 1994/ 6. 357.o. 607
136
normalitásához, másfelıl a sértett erkölcsiségéhez, testi fejlıdéséhez és egészségéhez, valamint a nemi életnek önelhatározásból való lebonyolítása szabadságához főzıdı érdek.”611 A bőncselekmény elkövetıi csak a passzív alannyal speciális viszonyban álló személyek lehettek, „a kik a természet kötelékeinél vagy a törvény, illetıleg a hatóság bizalmánál fogva tartoznak a reájuk bizott kiskoruak erkölcsiségének ırei lenni.”612 A törvény indokolása szerint a kerítés egyéb esetei vonatkozásában egyrészt a bizonyítás nehézségeire, másrészt a sértett illetve családtagjai kíméletére tekintettel tartózkodtak a kriminalizálástól. Fayer álláspontja szerint azonban ez utóbbit az is megfelelıen biztosította volna, ha magánindítvány elıterjesztéséhez kötik az eljárás megindítását, s így lehetıség nyílt volna a „leányvásárlás” egyéb tetteseinek szankcionálására is.613 A bőncselekmény passzív alanya közösülésre csábítás esetén nı, fajtalanságra csábítás esetén bármilyen nemő személy lehetett. A jogszabály életkori feltételt nem állapított meg, a törvény indokolásában azonban kiskorúakra utalt. A jogirodalomban ezért eltérı álláspontok fogalmazódtak meg. Volt, aki szerint bármely korú személy lehetett passzív alany, mások szerint csak kiskorú, illetve Angyal Pál szerint a szülı által megvalósított magatartás csak gyermek sérelmére, míg a második alakzat szerinti bármely életkorú sérelmére elkövethetı, amennyiben az elkövetıvel függıségi vagy alárendeltségi viszonya állt fenn.614 Az elkövetési magatartás a nemi közösülésre, illetve nemi vagy természet elleni fajtalanságra615 csábítás. A csábítás Angyal szerint nem csupán rábírást jelent, hanem minden olyan aktív magatartás beletartozik, mely a passzív alanyt az említett cselekmények végzésére motiválja.616 A bőncselekmény befejezettségéhez szükséges, hogy az említett cselekményeket a passzív alany legalább megkezdje.617 A jogirodalomban és a gyakorlatban nem volt egységes az álláspont a tekintetben, hogy a második alakzat vonatkozásában tényállásszerő-e az, ha az elkövetı nem mással, hanem saját magával végzendı nemi cselekményre csábítja a sértettet. A Curia 89. döntvénye végül úgy döntötte el a kérdést, hogy kimondta, hogy az ilyen magatartás nem valósítja meg a csábítás bőntettét.618 A kerítés e szőkre szabott büntetıjogi szankcionálása nem tette lehetıvé a mind nagyobb problémát jelentı leánykereskedelem elleni hatékony fellépést. A XIX. század végén mind 611
Angyal (1937) 123.o. Az 1878. évi V. tc. indokolása 613 Fayer i.m. 100.o. 614 Hollán Miklós: Emberkereskedelem. A kizsákmányolás büntetendı esetei és a büntetıjogi szabályozás határai. HVG-ORAC, Budapest, 2012. 239.o. 615 E magatartások fogalmi elemeit ld. a 6.1 fejezetben. 616 Angyal (1937) 146.o. 617 Angyal (1915) 236.o. 618 Angyal (1937) 148.o. 612
137
nemzeti, mind nemzetközi szinten egyre nagyobb figyelmet keltett az „ártatlan leányoknak üzletszerő elcsábítása, bordélyházakba, kivált külföldre (keletre) szállítása”.619 Az elsı e témával foglalkozó konferenciát 1895-ben tartották Párizsban, ezt követte 1899-ben egy londoni konferencia, majd egy budapesti, mely a prostitúció korabeli idıszerő kérdéseirıl szólt.620 1904-ben jött létre e témában az elsı nemzetközi szerzıdés, az ún. fehérkereskedés elleni megállapodás, mely az asszonyok és leányok „külföldi kéjelgés céljára megkerítésével” foglalkozott.621 A leánykereskedés ellenırzését és megakadályozását célzó rendészeti intézkedéseket tartalmazott.622 Az egyezmény elıírta, hogy a megtévesztéssel vagy erıszakkal megvalósított ilyen cselekmény elkövetıi (a kéjelgésre szánt asszonyok és leányok kísérıi) „kinyomoztassanak”, hogy minden tagállamban legyen olyan hatósági szerv, mely e kérdéssel foglalkozik és kapcsolatot tart a többi tagállam szerveivel, s emellett rendelkezett az érintett nık hazaszállításának szabályairól is. A megállapodást Magyarországon csak 1912-ben hirdették ki,623 a hazai szakirodalomban azonban már ezt megelızıen is megjelent a probléma orvoslásának igénye.624 7.1.3 A Csemegi kódex elsı büntetı novellájának vonatkozó rendelkezései A Csemegi kódex elsı novellája625 a kerítésre vonatkozó rendelkezéseket iktatott be a kódex 247.§-a után. A törvény indokolása szerint a hatályos jogszabályok nem voltak alkalmasak a leánykereskedés elleni hatékony fellépésre; az új szabályok szükségességének alátámasztására a nemzetközi törekvésekre is hivatkozott.626 Az I. Bn rendelkezései szerint a. kerítés vétségét követi el, aki 20. életévét be nem töltött tisztességes nıt házasságon kívüli nemi közösülés vagy fajtalanság céljára önérdekbıl más részére szándékosan megszerez vagy megszerezni törekszik;627 b. kerítés vétségét követi el, aki tisztességes nıt szándékosan rábír, hogy az elıbbiekben meghatározott célra bordélyházba vagy hasonló üzletbe lépjen;628 619
Finkey i.m. 645.o. Fehér (1999) 123.o. 621 International Agreement for the suppression of the „White Slave Traffic” (Paris, 18 May 1904) 622 Doros Gábor (szerk.): Küzdelem a leánykereskedés és a prostitúció ellen. Magyar Egyesület a Leánykereskedés Ellen, Budapest, 1935. 15.o. 623 1912. évi XLIX. tc. a leánykereskedés elnyomása végett Párizsban létrejött nemzetközi megállapodás és egyes hozzátartozó okiratok beczikkelyezése tárgyában 624 Ld. pl. Finkey i.m. 646.o., vagy Fayer: 100.o. 625 1908. évi XXXVI. tc. a büntetıtörvénykönyvek és a bünvádi perrendtartás kiegészitésérıl és módositásáról 626 Az 1908. évi XXXVI. tc. indokolása a 39-42.§-okhoz. In: Pomogyi László (szerk.): Corpus Juris Hungarici CDROM, KJK-Kerszöv Kiadó, Budapest, 1999. 627 43.§ 620
138
c. ha a sértett 20. életévét még nem töltötte be, e cselekmény bőntett;629 d. kerítés bőntettét követi el az is, aki ıt bordélyházban vagy hasonló üzletben akarata ellenére bármely okból visszatart.630 A kerítés a sértett nı korára és erkölcsiségére tekintet nélkül bőntett, ha a tettes 1. a cselekményt csalárdsággal, erıszakkal vagy fenyegetéssel követi el; 2. a cselekményt hozzátartozója, nevelés, tanítás vagy felügyelet végett rábízott vagy neki alárendelt nı ellen követi el; 3. a nıt külföldre szállítja vagy szállíttatja; 4. a kerítéssel üzletszerőleg foglalkozik, vagy kerítés miatt kiszabott büntetésének kiállása óta tíz év még nem telt el.631 A kerítés bőntettét követi el az is, aki a nıt bordélyházban vagy hasonló üzletben elhelyezés végett külföldre szállatja vagy szállíttatja.632 A 43.§-ban meghatározott „egyszerő kerítés”633 vagy „elszerzés”634bőncselekmény jogi tárgya az indokolás szerint „a gyöngébb s ellentállásra alig képes fiatal nı erkölcsi integritása.”635 Tettese bárki lehetett, kivéve, aki a sértettet a nemi cselekmények céljára magának szerezte meg vagy arra törekedett.636 A bőncselekmény passzív alanya a 20. életévét be nem töltött tisztességes nı. Az életkori határ 20. évben való megállapítását az indokolta, hogy az ilyen korú nı „már átesett a nemi érettség elsı évein, (…) tapasztaltabb lett, (…) a keritıkkel szemben védekezı erıre tett szert.”637 A korabeli álláspont szerint csak tisztességes nı esetében lehet szó a bőncselekmény jogi tárgyát képezı erkölcs sérelmérıl.638 A tisztesség fogalmát a törvény nem határozta meg, az indokolás a közfelfogásra hivatkozott, mely szerint „tisztességes az a nı, ki a társadalom életében részt vehet. Fogalmilag ki van zárva e körbıl az örömleány, a bordélyházban és hasonló üzletekben alkalmazott s minden más nı, ki köztudomás szerint erkölcstelen keresetforrásból él.”639 A cselekmény elkövetési magatartása a passzív alany házasságon kívüli nemi közösülés 628
44.§ 44.§ 630 44.§ 631 45.§ 632 46.§ 633 Edvi Illés i.m. 309.o. 634 Angyal (1915) 230.o. 635 Az 1908. évi XXXVI. tc. indokolása a 43.§-hoz 636 Angyal (1915) 231.o. 637 Az 1908. évi XXXVI. indokolása a43.§-hoz 638 Edvi Illés i.m. 309.o. 639 Uo. 629
139
vagy fajtalanság640 céljára, önérdekbıl, más részére való szándékos megszerezése vagy erre való törekvés. A megszerzés fogalma tágabb, mint a rábírás, minden olyan magatartást felölel, mely a nemi cselekmények mással való végzését lehetıvé teszi, arra módot, alkalmat nyújt, és akár a nı tudtán kívül is végbemehet. A megszerzésre törekvés elkövetési magatartásként való szabályozása lehetıvé tette a fogalmilag kísérleti, elıkészületi cselekmény befejezett bőncselekményként való értékelését.641 A bőncselekmény csak szándékosan volt megvalósítható. Az elkövetı célja arra kellett, hogy irányuljon, hogy a passzív alany házasságon kívül mással közösüljön vagy fajtalankodjon. A motívum az önérdek, mely nem korlátozódik kizárólag a nyereségvágyra, hanem egyéb elıny elérésére is irányulhatott (pl. alkalmazott követi el a cselekményt munkahelyi elımenetele érdekében).642 Magánindítványra volt büntetendı, mely nem volt visszavonható. A 44.§ elsı két alakzatában szabályozott „kerítés bordélyház részére”643 vagy „bordélyházba való belépésre bírás”644 jogi tárgya a sértett erkölcsiségéhez főzıdı társadalmi érdek,645 de ez a bőncselekmény a sértett személyi szabadságát is sérthette.646 Tettese bárki lehetett. Passzív alanya a vétségi alakzatnak 20. életévét betöltött, a bőntetti alakzatnak 20. életévét be nem töltött tisztességes nı. Az elkövetési magatartás a passzív alany rábírása arra, hogy bordélyházba vagy hasonló üzletbe lépjen. A rábírás alatt „az akaratnak determináló hatással való olyan befolyásolását kell értenünk, mely a reábíró céljának megfelelı eredménnyel járt”.647 A rábírásnak szándékosnak kellett lennie, és arra kellett irányulnia, hogy a passzív alany házasságon kívüli közösülés vagy fajtalanság céljából bordélyházba vagy hasonló üzletbe lépjen. „Bordélyház általában kéjnıket tartó vállalat – hasonló üzlet az, mely szintén abból a célból áll fenn, hogy az abban alkalmazott személyek testüket kéjelgésre másoknak áruba bocsássák.”648 A 44.§ harmadik alakzata a bordélyházban való visszatartás. Jogi tárgya egyrészt az „elbukott személy” jó útra térésre vonatkozó akarat-elhatározásához főzıdı társadalmi érdek, másrészt a sértett személyes szabadsága volt.649 Tettese az egyik álláspont szerint csak a
640
E fogalmak részletes kifejtését ld. a 6.1 fejezetben. Angyal (1915) 232.o. 642 Edvi Illés i.m. 311.o. 643 Uo. 314.o. 644 Angyal (1915) 230.o. 645 Edvi Illés i.m. 311.o. 646 Angyal (1937) 130.o. 647 Angyal (1915) 233.o. 648 Angyal (1937) 130.o. 649 Uo. 135.o. 641
140
bordélyüzlet felett rendelkezı személy lehetett,650 a másik álláspont szerint bárki, mivel a jogszabály nem tartalmazott speciális alanyra vonatkozó rendelkezést.651 Passzív alanya csak bordélyházban vagy hasonló intézetben levı nı lehetett.652 A bőncselekmény elkövetési magatartása a sértett akarata ellenére bármely okból visszatartása.653 A bőncselekmény csak szándékosan volt elkövethetı.654 Az I. Bn. 45.§-ában meghatározott esetek a törvény indokolása szerint annak megfelelıen, hogy a kerítés egyébként büntetendı lenne-e, részben alapesetet, részben minısített esetet képeztek,655 és bőntettnek minısültek a sértett nı életkorától vagy erkölcsiségétıl függetlenül. A rendelkezés 1. pontjában meghatározott elkövetési módok: -
a csalárdság: a sértett tévedésbe ejtése vagy tévedésben tartása útján való elkövetés (pl. az elkövetı tisztességes állást ígér, de ehelyett bordélyházba juttatja);
-
az erıszak: fizikai erı alkalmazását jelentette, mely a sértett ellenállásának leküzdésére alkalmas, vagy másként való cselekvését kizárja;
-
a fenyegetés: Angyal szerint a Csemegi kódex 234.§-ában meghatározott minısített fenyegetés volt szükséges,656 a Curia szerint azonban az is tényállásszerő volt, ha a tettes a prostituáltat azzal fenyegette meg, hogy titkos kéjelgésért feljelenti.657
A 2. pontban meghatározott eset az elkövetınek a passzív alannyal fennálló speciális viszonyán alapult; hozzátartozó alatt a Csemegi kódex 78.§-ában meghatározott személyek voltak értendık.658 A kerítés ezen alakzata a csábítással (Csemegi kódex 247.§) látszólagos halmazatban állhatott. Amennyiben ez utóbbi keretei közé volt illeszthetı a magatartás, akkor az elkövetı csábításért felelt, tekintettel a súlyosabb büntetési tételkeretre.659 A 3. pontban meghatározott eset egyes álláspontok szerint a kerítés önálló ötödik alakzatának volt tekinthetı, mások szerint csupán minısített eset.660 Az elıbbi álláspontot támogatja, hogy a jogalkotó önálló elkövetési magatartásként határozta meg a külföldre szállítást illetve szállíttatást. A rendelkezés törvényszövegben való elhelyezkedése folytán rendszertani értelmezéssel megállapítható, hogy a 45.§ e fordulata csak arra az esetre 650
Edvi Illés i.m. 317.o. Angyal (1937) 134.o. 652 Edvi Illés i.m. 317.o. 653 Angyal (1937) 135.o. 654 Uo. 136.o. 655 Hollán i.m. 243.o. 656 Angyal (1915) 233.o. 657 Hollán i.m. 251.o. 658 „Hozzátartozóknak tekintetnek: a fel- és lemenı ágbeli rokonok és sógorok, a testvérek, unokatestvérek és ezeknél még közelebbi rokonok, az örökbefogadó és tápszülık, az örökbe fogadott és tápgyermekek, a házastársak és jegyesek, testvérek házastársai s a házastársnak testvérei.” 659 Angyal (1915) 237.o. 660 Ld. Hollán i.m.243-244.o. 651
141
vonatkozott, ha az elkövetı célja az volt, hogy a nıt házasságon kívüli nemi cselekmény végzésére másnak megszerezze. A leánykereskedés, vagyis a nı külföldre szállítása vagy szállíttatása bordélyházban vagy hasonló üzletben való elhelyezés végett a jogszabály 46.§ában meghatározva súlyosabb szankcióval fenyegetett alakzat.661 A 4. pont egyrészt az üzletszerő elkövetés esetét határozta meg. A törvény indokolása szerint ennek megállapításához az volt szükséges, hogy „a büntettes eljárásából, cselekményei elkövetési módjából, eszközeibıl kitünjék a tervszerü ismétlési szándék és a nyerészkedési czélzat.”662 Másrészt e pont rendelkezett arról az esetrıl, ha az elkövetı visszaesı volt, azaz korábban kerítés miatt kiszabott büntetésének kitöltése óta 10 év nem telt el. Angyal szerint e rendelkezés szempontjából a csábítás miatt való korábbi büntetés is releváns volt, mivel az a kerítés speciális alakzata.663 7.1.4 További módosítások a nemzetközi szerzıdéseknek való megfelelés érdekében Ahogy korábban említettem, az 1904-es párizsi fehérkereskedés elleni megállapodást hazánk 1912-ben hirdette ki. Ugyanebben az évben került sor az 1910-es párizsi fehér rabszolgaság visszaszorításáról szóló nemzetközi egyezmény kihirdetésére is,664 mely már büntetıjogi jellegő rendelkezéseket tartalmazott. Az egyezmény értelmében „Büntetni kell azt, a ki oly czélból, hogy mások szenvedélyeit kielégitse, kiskoru asszonyt vagy leányt, bárha beleegyezésével is, kéjelgés czéljára megkerit, magával visz vagy házi körébıl eltávolit, még ha a büncselekmény tényálladékának egyes elemei különbözı országok területén valósultak is meg.”665 Nagykorú nık esetében a büntetendı cselekmények köre szőkebb volt, mivel csak bizonyos elkövetési módok fennállása esetén kívánták kriminalizálni e magatartásokat.666 Az egyezmény záró jegyzıkönyve alapján kiskorúnak a huszadik életévét be nem töltött személyt kellett tekinteni. A konvenció a nık bordélyház részére való értékesítését nem vonta a büntetendı magatartások körébe, s szintén nem rendelkezett arról, ha prostituáltat bordélyházban akarata ellenére visszatartanak.667 Kiszélesítette viszont a védeni kívánt személyi kört azokra a nıkre is, akikkel szemben a büntetni rendelt cselekményeket egy-egy országon belül valósították 661
Angyal (1915) 238-239.o. Az 1908. évi XXXVI. indokolása a43.§-hoz 663 Angyal (1915) 239.o. 664 International Convention for the Suppression of the White Slave Traffic (Paris, 4 May 1910) kihirdette az 1912. évi LXII. tc. 665 1. cikk 666 Erıszakkal, fenyegetéssel, hatalommal való visszaéléssel vagy egyéb kényszer alkalmazásával (2.cikk) 667 Hollán i.m. 43.o., 45.o. 662
142
meg.668 Az egyezmény rendelkezett továbbá a tagállamok együttmőködésének szabályaitól is.669 A jogalkotó álláspontja szerint a megállapodásban és az egyezményben foglaltaknak a hazai jogszabályok teljes mértékben megfeleltek.670 Valójában azonban az I. Bn-t követı rendelkezések nem teljesítették valamennyi követelményt, mivel a 20. életévüket be nem töltött személyek megszerzése csak akkor volt – a meghatározott elkövetési módok illetve a speciális jellemzıkkel bíró elkövetı hiányában – büntethetı, ha a nı tisztességesnek minısült, és a cselekményt önérdekbıl valósították meg.671 A prostitúcióval összefüggı büntetıjogi rendelkezések következı állomása a közveszélyes munkakerülıkrıl szóló 1913. évi XXI. tc. volt, mely a kitartottságot rendelte büntetni. A jogszabály 4.§ 2. pontja szerint vétség miatt 15 naptól 6 hónapig terjedhetı fogházzal és 500 koronáig terjedhetı pénzbüntetéssel büntetendı, aki kéjnıvel vagy tiltott kéjelgésbıl élı nıvel tartatta el magát. A következı fontos lépés az 1921-es nı- és gyermekkereskedelem tilalmáról szóló genfi egyezmény kihirdetése 1925-ben.672 Az egyezményt abból a célból hozták létre, hogy „hatásosabb módon biztosítsák a nıkkel és a gyermekekkel őzött kereskedés elnyomását”.673 A tagállamok a védelmet az 1910-es egyezmény 1. cikkében meghatározott magatartások tekintetében mindkét nemhez tartozó gyermeknek biztosítani kívánták. Megegyeztek abban, hogy megteszik a szükséges intézkedéseket az 1910-es egyezmény 1. és 2. cikkében meghatározott bőncselekmények kísérletének és - a törvényes határok között - elıkészületi cselekményeinek büntetése érdekében.674 A kiskorúság életkori határát felemelték a 21. évre.675 A konvenció emellett számos rendelkezést tartalmazott a tagállamok hatékony együttmőködésének elımozdítása érdekében. Az egyezményt kihirdetı törvény a nemzetközi kötelezettségeknek való megfelelés érdekében módosította az I. Bn kerítésre vonatkozó rendelkezéseit is. A büntetıjogi védelmet
668
Uo. 45.o. 6-7. cikk 670 1912. évi XLIX. tc. indokolása In: Pomogyi László (szerk.): Corpus Juris Hungarici CD-ROM, KJK-Kerszöv Kiadó, Budapest, 1999. 671 Hollán i.m. 255.o. 672 International Convention for the Suppression of the Traffic in Women and Children (Geneva, 30 September 1921) kihirdette az 1925. évi XIX. tc. 673 Preambulum 674 3. cikk 675 5. cikk 669
143
kiterjesztették „az egyébként ott megszabott korlátok között a férfinemhez tartozókra is”.676 Ezzel a rendelkezéssel a jogalkotó „túlteljesítette” nemzetközi kötelezettségeit, mivel az egyezmény csak a 21. életévét be nem töltött fiúgyermekek esetében követelte meg a kriminalizálást.677 A fokozott védelmet jelentı életkori határt a 20. életévrıl a 21. évre emelték. A jogalkotó továbbá elıkészületi cselekményként egy évig terjedhetı fogházzal rendelte büntetni az I. Bn. 44., 45. és 46. §-ában meghatározott kerítés bőntettének elkövetésére létrejött szövetséget, ha ahhoz a bőntett véghezvitelét célzó más elıkészületi cselekmény nem járult; ha pedig elıkészületi cselekményt is elkövettek, két évig terjedhetı fogházzal. A
következı
jelentıs
esemény
a
nagykorú
nık
sérelmére
elkövetett
emberkereskedelemmel szembeni fellépésrıl szóló 1933-as genfi egyezmény kihirdetése volt, melyre 1935-ben került sor.678 Az egyezmény kifejezetten a felnıtt nıkre vonatkozott, és az 1904. évi megállapodás 1. cikkében meghatározott magatartásokra terjedt ki. A korábbi nemzetközi szerzıdéseket kiegészítve a nık prostitúció céljából történı külföldre szállítását kívánta a büntetıjog eszközeivel kezelni, de a kényszer elemét már nem követelte meg, azaz büntetni rendelte a sértett beleegyezésével történı nemzetközi nıkereskedelmet is.679 Az egyezményt kihirdetı jogszabály szintén tartalmazott az I. Bn. által meghatározott kerítést módosító szakaszokat. A módosítást követıen a 45. §-ban meghatározott tényállás a cselekményeket a sértett nemétıl függetlenül büntetni rendelte, amivel az egyezmény követelményeihez képest tágabb körben biztosította a büntetıjogi védelmet. Szintén ez volt a helyzet az elkövetési magatartások vonatozásában, melyek kiterjedtek a megszerzésre való törekvésre illetve – tisztességes személyek esetében – a belföldi bordélyba való belépésre történı rábírásra is.680 Az I. Bn. 45.§-ának 3. pontja esetében a „külföldre szállítja vagy szállíttatja” helyébe a „célja a sértettnek külföldre juttatása volt” fordulat lépett. A második világháborút követıen hazánkban jelentıs társadalmi változások zajlottak le. Ez hatással volt a prostitúció társadalmi és jogi megítélésére is. Az 1950-es évektıl Magyarországon a prohibicionista modell érvényesült.681 Az 1236/1950. BM rendelet „az ország gazdasági és társadalmi szerkezetében végbement alapvetı változásokra” tekintettel 676
1925. évi XIX. tc. 2.§ Hollán i.m. 257.o. 678 International Convention for the Suppression of the Traffic in Women of Full Age (Geneva, 11 October 1933), kihirdette az 1935. évi XX. tc. 679 Fehér (1999) 123.o. 680 Hollán i.m. 258.o. 681 Fehér Lenke: A magyar szabályozási modell. In: Fehér Lenke (szerk.): Nemzetközi emberkereskedelem. Az MTA Jogtudományi Intézetének kiadványa. Budapest, 2008. 107.o. 677
144
megszüntette a keresetszerően őzött kéjelgést; megtiltotta a magán- és nyilvános találkahelyek létesítése céljából az engedélyek kiadását, a már kiadott engedélyek és a kéjnıknek kiadott igazolványok érvényüket vesztették.682 Az 1955. évi 17. tvr.683 továbbá felszámolta a kihágások jogintézményét, s ennek folyományaként a prostitúciót üzletszerő kéjelgés elnevezéssel bőncselekménnyé nyilvánította.684 Hazánk szintén 1955-ben csatlakozott az abolicionista szemléletet tükrözı, az emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának elnyomása tárgyában kelt 1950-es New York-i Egyezményhez.685 Ez azonban még hosszú ideig nem hozott változást a hazai szabályozás prohibicionista szemléletében. Ezen idıszak utolsó jelentıs állomása, hogy az 1960. évi 14. tvr.686 1.§-a az üzletszerő kéjelgést szabálysértéssé nyilvánította, ha az eset összes körülményeire (különösen az elkövetés módjára és az elkövetı személyi körülményeire) tekintettel a cselekmény kisebb jelentıségő volt. 7.2 A prostitúció és a hozzá kapcsolódó cselekményekkel szembeni fellépés az 1961. évi V. törvény idıszakában Az elsı szocialista Btk. XV. fejezetének II. címe alatt (a nemi erkölcs elleni bőntettek) szabályozta a prostitúciót, illetve egyes hozzá kapcsolódó élısdi jellegő cselekményeket üzletszerő kéjelgés, az üzletszerő kéjelgésre rábírás, az üzletszerő kéjelgés elısegítése, a kitartottság és kerítés elnevezéssel. A csábítás tényállása nem került be az újtörvénybe, mivel annak 14. életévétbe nem töltött személy sérelmére való elkövetése a megrontás minısített esetét, 14. életévét betöltött sértett esetében pedig haszonszerzési célzat esetén a kerítés minısített esetét valósította meg.687 A törvény 283.§-ában határozta meg az üzletszerő kéjelgés tényállását. A korabeli felfogás az volt, hogy „a szocializmus alapjainak lerakása, a munkanélküliség teljes felszámolása”688 következtében a prostitúció fennmaradása már nem a gazdasági kényszernek, csupán a túlzott igényeknek, a léha élet utáni vágynak köszönhetı.
682
1236/1950. IV-2. BM sz. rendelet, 16. számú Rendırségi Közlöny, 1950. július 1. 324.o. 1955. évi 17. tvr a kihágás intézményének és a kihágási bíráskodásnak megszüntetésérıl 684 6. § Bőntettet követ el és két évig terjedhetı börtönnel büntetendı az, aki üzletszerő kéjelgést folytat, vagy aki lakását üzletszerő kéjelgés céljára másnak rendelkezésére bocsátja. 685 Részletesen ld. 2.1fejezet. 686 1960. évi 14. tvr. egyes bőncselekmények kisebb jelentıségő eseteinek szabálysértéssé nyilvánításáról 687 A Magyar Népköztársaság… 477.o. 688 Neményi i.m. 1398.o. 683
145
A bőncselekmény jogi tárgya a nemi kapcsolatok társadalmi rendje.689 A bőncselekmény elkövetési magatartása közösülés, természet elleni vagy egyéb fajtalanság690 folytatása volt. A folytatás a törvény indokolása szerint több különálló szexuális cselekmény végrehajtását jelentette különbözı személyekkel, személyválogatás nélkül, általában eseti jelleggel.691 A tényállás további eleme volt, hogy az elkövetı e magatartást üzletszerően folytassa. A jogszabály 114.§-a határozta meg az üzletszerő elkövetés fogalmát,692 e tényállás vonatkozásában viszont – a folytat tényállási elemre tekintettel – azt sajátosan értelmezték, mivel egyetlen nemi cselekmény megvalósítása még nem volt elegendı a befejezett bőncselekmény megállapításához.693 A rendszeres haszonszerzés célzata azt jelenti, hogy az elkövetı arra törekszik, hogy az ilyen cselekmények ellenszolgáltatásaként állandó jövedelemre tegyen szert. Nem volt azonban szükséges, hogy kizárólag ebbıl a jövedelembıl tartsa fenn magát, és pénzen kívül egyéb anyagi elınyök elfogadása is tényállásszerő volt.694 A bőncselekmény elkövetıje bármilyen nemő személy lehetett; a magatartás csak szándékosan volt elkövethetı, mely ki kellett, hogy terjedjen a rendszeres haszonszerzésre is.695 A bőncselekmény minısített esete volt a visszaesıként való elkövetés, melynek fogalmát a 243. § (3) bekezdése határozta meg.696 Az üzletszerő kéjelgésnek szabálysértési alakzata is volt, melyrıl a korábban már ismertetett 1960. évi 14. tvr. 1.§-a rendelkezett. Az ezt hatályon kívül helyezı 1968. évi I. tv. 92.§-ában szintén szabálysértésként határozta meg e magatartás kisebb jelentıségő eseteit, a korábbihoz lényegileg hasonló tartalommal; eltérést jelentett, hogy a büntetı törvénykönyv alapján visszaesınek minısülık magatartása nem minısült szabálysértésnek. A jogszabály 284.§-a sui generis bőncselekményként rendelte büntetni az üzletszerő kéjelgésre rábírást. Ezt a magatartást, mivel a jogalkotó álláspontja szerint a jogi tárgyra, vagyis a nemi kapcsolatok társadalmi rendjére nagyobb veszélyt jelentett, súlyosabb büntetési 689
Uo. E fogalmak ismertetésére a 6.2 fejezetben sor került. E tényállás elkövetési magatartásai közé azonban ezen túlmenıen beletartozott a természet elleni fajtalanság minden olyan formája is, melyet a korábban kifejtett bőncselekmény körében nem rendeltek büntetni, ld. Neményi i.m. 1399.o. 691 A Magyar Népköztársaság… 491.o. 692 „üzletszerően követi el a bőncselekményt, aki hasonló jellegő bőncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik” 693 Neményi i.m. 1399.o. 694 Schultheisz i.m. 221.o. 695 Neményi i.m. 1400-1401.o. 696 „E § alkalmazásában visszaesı az, akit közveszélyes munkakerülés, tiltott szerencsejáték szervezése, üzletszerő kéjelgés, üzletszerő kéjelgésre rábírás, üzletszerő kéjelgés elısegítése, kitartottság vagy kerítés bőncselekménye miatt szabadságvesztésre ítéltek, és e büntetés kiállásától, vagy végrehajthatósága megszőnésétıl az újabb bőncselekmény elkövetéséig öt év még nem telt el.” 690
146
tétellel fenyegették.697 A bőncselekmény passzív alanya nemre és korra tekintet nélkül bárki lehetett. Elkövetési magatartása az üzletszerő kéjelgésre való rábírás, azaz eredményes felbujtás. Elkövetıje szintén bárki lehetett. A bőncselekmény csak szándékosan volt megvalósítható; a szándéknak át kellett fognia az üzletszerő kéjelgés fıbb ismérveit (nemi cselekmények, üzletszerőség, folytatás).698 A 285.§-ban szabályozott üzletszerő kéjelgés elısegítése elsı alakzata szintén sui generis bőncselekmény volt, az üzletszerő kéjelgéshez nyújtott bőnsegély tipikus formája.699 Szövegezése megegyezett a korábban az 1955. évi 17. tvr. 6.§-ában szabályozott bőncselekmény második fordulatával. Elkövetési magatartása az elkövetı lakásának üzletszerő kéjelgés céljára másnak rendelkezésére bocsátása. A lakás fogalmát a törvény indokolása szerint tágan kellett értelmezni, ide tartozott bármely olyan helyiség, „amely alkalmat vagy lehetıséget nyújt a nemi érintkezés véghezvitelére”.700 A szakirodalomban ezért megjelent olyan értelmezés is, hogy e bőncselekmény vonatkozásában a lakás tulajdonképpen a helyiséggel azonos, és ezért tényállásszerő a félrevonulás biztosítása is (pl. egy vízparton felállított sátorban).701 A törvény kommentárja szerint azonban csupán a lakás helyiségei érthetık e fogalom alatt.702 A rendelkezésre bocsátás történhetett akár egy, akár több alkalommal, egyetlen személy részére vagy válogatás nélkül, ingyenesen vagy visszterhesen, de ha az elkövetı maga használta a lakását arra, hogy prostituálttal ellenszolgáltatás fejében közösüljön, nem valósult meg a bőncselekmény.703 A cselekmény tettese csak az lehetett, aki valamilyen jogcímen a lakással rendelkezni jogosult volt.704 A bőncselekmény csak szándékosan volt elkövethetı, és az elkövetı tudatának át kellett fognia, hogy vagy az a személy, akinek a lakást a rendelkezésére bocsátja, vagy annak partnere azt üzletszerő kéjelgés céljára fogja használni.705 A bőncselekmény második alakzata körében a bordélyház fenntartása, vezetése, a fenntartáshoz szükséges anyagi eszközök szolgáltatása vagy abban való részvétel volt büntethetı. A törvény indokolása szerint e fordulatnak gyakorlati jelentısége nem volt, csupán a New York-i Egyezménynek való megfelelés érdekében került be a törvénybe,706 mivel
697
A Magyar Népköztársaság… 492.o. Neményi i.m. 1403-1404.o. 699 Uo. 1406.o. 700 A Magyar Népköztársaság… 493.o. 701 Lukács-Traytler i.m. 292.o. 702 Neményi i.m. 1406.o. 703 Uo. 1407.o. 704 Uo. 1408.o. 705 Schultheisz i.m. 247.o. 706 A Magyar Népköztársaság… 493.o. 698
147
ekkorra már Magyarországon nem lehetett legálisan bordélyházat mőködtetni. Lukács és Traytler szerint a bordélyház létesítéséhez helyiségre és abban mőködı prostituáltra, fenntartásához pedig nyilvánosságra és vendégekre van szükség. A titkosság a forgalom bizonytalanságával, a nyilvánosság pedig a leleplezıdéssel jár együtt, ezért a bordélyház létrehozása a gyakorlatban még elképzelhetı, fenntartása azonban mőködésének jellegénél és illegális mivoltánál fogva nem.707A fenntartó az, aki „a más testét a maga hasznára árusítja”,708 vagyis a vállalkozó; a bordélyházat a technikai irányítást végzı vezeti;709 az anyagiakban résztvevı „a részvényes”.710 E személyek valamennyien a bőncselekmény önálló tettesének minısültek. A bőncselekmény csak szándékosan volt elkövethetı; a haszonszerzési célzat a tényállás megvalósulásához nem volt szükséges.711 A 286.§-ban szabályozott kitartottság jogi tárgya elsıdlegesen a nemi kapcsolatok társadalmilag elfogadott rendje volt, de a miniszteri indokolás rámutatott, hogy „a szocialista munkaerkölcsöt is súlyosan sérti.”712 Elkövetési magatartás az üzletszerő kéjelgést folytató személlyel egészben vagy részben való kitartatás. A kitartás gazdasági értelemben eltartást jelent; az eltérı igekötı annak nem legális módjára,713 az anyagi gondoskodás nemi indokára utal.714 A bőncselekmény megvalósulásához szükséges volt az elkövetı és a prostituált közti szoros, nem csupán az anyagi vonatkozásban kimerülı személyes kapcsolat.715A részbeni kitartatás azt jelenti, hogy az elkövetınek más forrásból származó jövedelme is van.716 Nem volt azonban ennek tekinthetı az eseti juttatások, alkalmi ajándékok, illetve a rendszeres, de jelentéktelen elınyök adása (pl. naponta villamosjegy fizetése). A tényállás megállapításának nem volt akadálya, ha kitartót nem vonták büntetıjogi felelısségre üzletszerő kéjelgés miatt, és az sem, ha nem vagy nem kizárólag a prostitúcióból származó jövedelme képezte a tartás alapját.717 A bőncselekmény tettese bármely férfi vagy nı lehetett, kivéve, akinek eltartására a prostituált törvénynél fogva köteles volt.718 A bőncselekmény csak szándékosan volt 707
Lukács-Traytler i.m. 295.o. Uo. 709 Neményi i.m.1408.o. 710 Volt olyan álláspont is, mely szerint a fenntartáshoz szükséges anyagi szolgáltatásnak tekintendı a vendég által a prostituált szolgáltatásáért fizetendı ellenérték is, így e tényállás körében a prostitúció kliense is felelısségre vonható, ld. Lukács-Traytler i.m. 296.o. 711 Neményi i.m.1408.o. 712 A Magyar Népköztársaság… 494.o. 713 Neményi i.m.1410.o. 714 Lukács-Traytler i.m. 303.o. 715 Schultheisz i.m. 251.o. 716 Uo. 717 Neményi i.m.1410.o. 718 Uo. 708
148
megvalósítható, az elkövetı tudatának át kellett fognia azt a körülményt, hogy az ıt eltartó személy üzletszerő kéjelgést folytat.719 A bőntett minısített esete volt, ha az elkövetı visszaesınek minısült; ennek fogalmát – éppúgy, mint az üzletszerő kéjelgés esetében – a törvény 214.§ (3) bekezdése határozta meg. A szocialista Btk. 287.§-ában szabályozta a kerítés bőntettét. A tényállás – a korábbi szabályozástól eltérıen – nem tartalmazott a bordélyház részére történı kerítésre és a bordélyházban való jogtalan visszatartásra vonatkozó speciális rendelkezéseket, azzal az indokkal, hogy e magatartások többsége a tényállás keretében amúgy is értékelhetı, vagy ha a kerítés tényállását nem is valósítja meg, a prostitúcióhoz kapcsolódó egyéb cselekmények körében elbírálható. A külföldi bordélyház részére illetve a külföldre juttatás céljából történı kerítés kiemelését az ilyen cselekmények elıfordulásának hiányában720 nem tartották szükségesnek. A jogalkotó álláspontja szerint a rendelkezés teljes mértékben megfelelt a New York-i Egyezményben foglaltaknak.721 A bőncselekmény jogi tárgya „a nemi szabadság és a nemi kapcsolatok társadalmi rendje, valamint a sértett erkölcsisége egyaránt.”722 A bőncselekmény alapesete körében volt büntetendı, ha valaki egy személyt házasságon kívüli közösülésre, természet elleni vagy más fajtalanságra más részére haszonszerzés céljából megszerzett. A bőncselekmény passzív alanya nemére, korára, erkölcsiségére tekintet nélkül bárki lehetett, kivéve annak a személynek a házastársát, aki számára a megszerzés történt. A cselekmény elkövetési magatartása a megszerzés volt, melyet – a korábbi megítéléssel összhangban - a rábírásnál tágabb fogalomként értelmeztek, mely minden, a cél elérésének megfelelın magatartást felölel;723 a kerítı magatartása a nemi aktust lehetıvé tevı döntı jelentıségő ok.724 A tényállásból a jogalkotó kihagyta a „megszerezni törekszik” elkövetési magatartást. A megszerzésnek házasságon kívüli közösülésre, természet elleni vagy egyéb fajtalanságra kellett725 irányulnia. Ez nem az elkövetınél fennálló célzat volt, hanem a tényállás objektív eleme,726 nem volt azonban egységes a szakirodalmi álláspont abban a kérdésben, hogy a 719
Uo. 1411.o. A külföldre utazás szabályozásának sajátosságai miatt, ld. Hollán i.m. 264.o. 721 A Magyar Népköztársaság… 495.o. A miniszteri indokolás szövege genfi nemzetközi egyezményre hivatkozik, de mivel megjelöli az egyezmény aláírásának dátumát és az azt kihirdetı 1955. évi 34. tvr-t, kétségtelen, hogy a New York-i Egyezményre utal. 722 Uo. 723 Uo. 496.o. 724 Neményi i.m. 1413.o. 725 A fogalmak értelmezését ld. a 6.2 fejezetben; megjegyzendı, hogy e tényállás vonatkozásában természet elleni fajtalanság alatt nem csak a 278-279.§-ban alapján büntetendı magatartásokat értették. 726 Hollán i.m. 263.o. 720
149
nemi
cselekmény
véghezvitele
szükséges-e
a
cselekmény
befejezett
alakzatának
megállapíthatóságához.727 További kritérium volt, hogy a magatartás csak házasságon kívül követhetı el, ami jelen tényállás vonatkozásában a jogi értelemben fennálló házasságot, és nem a házassági életközösséget jelentette.728 A bőncselekmény tettese bárki lehetett, kivéve, aki a maga részére szerezte meg a sértettet.729 A cselekmény csak szándékosan volt elkövethetı. A korábbi szabályozáshoz képest eltérés, hogy a tényállásban az önérdek motívuma helyett a haszonszerzés célzata szerepelt azzal az indokkal, hogy tipikusan az anyagi haszonra törekvés motiválja az ilyen cselekmény elkövetıit. Arra tekintettel, hogy a megszerezni törekvés már nem volt elkövetési magatartás, a bőncselekmény célzata pedig nem a közösülés vagy fajtalanság, hanem a haszonszerzés volt, megállapítható, hogy a rendelkezés – a jogalkotó álláspontjával ellentétben – nem volt összhangban a New York-i Egyezményben foglalt kötelezettségekkel.730 A bőncselekmény minısített esete volt a kerítéssel üzletszerően foglalkozás, mely megfogalmazás éppúgy, mint az üzletszerő kéjelgés esetében, arra utal, hogy a súlyosabb minısítéshez szükséges volt több, egymástól elkülönülı cselekmény kifejtése.731 Minısítı körülmény volt továbbá a visszaesıként való elkövetés, melynek kapcsán ugyancsak a 214.§ (3) bekezdésében meghatározott fogalom volt az irányadó. Még súlyosabban minısült a magatartás, ha a kerítést az elkövetı a hozzátartozója, nevelése, felügyelete vagy gondozása alatt álló, vagy huszadik életévét be nem töltött személy sérelmére követte el; vagy ha a cselekményt csalárdsággal, erıszakkal, illetıleg az élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel valósították meg. A tényállás (4) bekezdése elıkészületi cselekményként büntetni rendelte az üzletszerő kerítés elkövetésére való szövetkezést. A jogszabály imént ismertetett rendelkezéseit a jogalkotó nem módosította az alatt az idıszak alatt, míg a törvény hatályban volt. 7.3 A prostitúció és a kapcsolódó magatartások megítélése az 1978. évi IV. tv. idıszakában A jogszabály XIV. fejezetének II. címében (a nemi erkölcs elleni bőncselekmények) 727
pl. Schultheisz i.m. 263.o. emellett foglalt állást, míg Lukács-Traytler i.m. 338.o. szerint a nemi tevékenység nem eredménye, csupán következménye a kerítésnek. 728 Neményi i.m. 1412.o. 729 A Magyar Népköztársaság… 496.o. 730 Hollán i.m. 263-265.o. 731 Neményi i.m. 1418.o.
150
szabályozta a prostitúciót, illetve egyes hozzá kapcsolódó élısdi jellegő cselekményeket üzletszerő kéjelgés, az üzletszerő kéjelgés elısegítése, a kitartottság és kerítés elnevezéssel. A törvény a hatálybalépését követı idıszakban továbbra is a prohibicionista szemléletet érvényesítette egészen 1993-ig, amikor a szabályozás a New York-i Egyezmény által is képviselt abolicionista megközelítés irányába mozdult el.732 7.3.1 A prohibicionista megközelítés idıszaka A törvény által meghatározott tényállások az elsı szocialista Btk. rendelkezéseihez képest tartalmilag kevés eltérést mutattak. A bőncselekmények közös jogi tárgya a nemi kapcsolatok társadalmi rendje, valamint a közrend volt.733 A 204.§ alapján az üzletszerő kéjelgést az követte el, aki a közösülést vagy a fajtalanságot üzletszerően folytatta. A szövegezésben már nem jelent meg önálló fogalmi elemként a természet elleni fajtalanság, de a jogszabály indokolása szerint a tényállás azonos nemő személyek között is megvalósítható volt.734 Az üzletszerő folytatás kapcsán továbbra is az az értelmezés érvényesült, hogy a bőncselekmény csak akkor állapítható meg, ha az elkövetı a szexuális cselekményeket több, egymástól elkülönülı alkalommal fejti ki. Az egy alkalommal való elkövetés legfeljebb szabálysértésként volt értékelhetı.735 Az üzletszerőség fogalmát az rBtk 137.§-ának 7. pontja határozta meg,736 ennek értelmében a bőncselekmény akkor valósult meg, ha az elkövetı a szexuális cselekmény „ellenszolgáltatásaként” vagyoni elıny szerzésére törekedett. A gyakorlat szerint a bőncselekmény megállapításának kritériuma volt a nemi kapcsolatok személyválogatás nélküli létesítése; az anyagi színezető, de döntıen érzelmi tényezık által motivált kapcsolatok nem tartoztak e körbe,737 sem pedig a partnerek váltogatása rendszeres haszonszerzésre törekvés nélkül.738 A tettes férfi és nı egyaránt lehetett, a bőncselekmény csak szándékosan volt elkövethetı.739 Az üzletszerő kéjelgés szabálysértési alakzatát az 1968. évi I. tv. 92.§-a határozta meg, mely a Btk. hatályba lépésével egyidıben, 1979. július 1-jével módosult. A szabálysértés új 732
Fehér (2008) 107.o. Meg kell azonban jegyezni, hogy a korabeli tankönyv álláspontja szerint már a korábbi, prostitúciót tiltó megoldás is abolicionista szemlélető, ld. Bogdál-Pintér 212.o. 733 Bogdál-Pintér i.m. 213.o. 734 Az 1978. évi IV. tv indokolása a 204.§-hoz. A különbözı nemi cselekmények fogalmi értelmezésével kapcsolatban ld. a 6.3 fejezetet. 735 Indokolás a 204.§-hoz, Bogdál-Pintér 213.o., Berkes i.m. 620.o. 736 „Üzletszerően követi el a bőncselekményt, aki hasonló jellegő bőncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik.” 737 Berkes i.m. 621.o. 738 Bogdál-Pintér i.m. 213.o. 739 Uo. 214.o.
151
elnevezése tiltott kéjelgés lett, melyet az valósított meg, aki pénzért közösült vagy fajtalankodott. A 205.§ (1) bekezdésben meghatározott üzletszerő kéjelgés elısegítése sui generis bőnsegédi magatartás; szó szerint megegyezett a szocialista Btk. által szabályozott bőncselekmény elsı alakzatával. Az követte el, aki a lakását üzletszerő kéjelgés céljára másnak rendelkezésére bocsátotta. Az elkövetési magatartás a rendelkezésre bocsátás, mely „annak közvetlen lehetıvé tételét jelenti, hogy valamelyik helyiségét üzletszerő kéjelgés céljára használják fel.”740 A törvény indokolása szerint lakáson a hozzá tartozó összes helyiséget érteni kellett; a törvény kommentárja szerint rendeltetésénél fogva lakásnak volt tekintendı a hétvégi ház és a nyaraló is, de az ideiglenes jellegő építmény (pl. sátor) vagy az ideiglenes szállás (pl. szállodai szoba) nem.741 A korábbi megközelítéssel megegyezıen értelmezték a „másnak” és az „üzletszerő kéjelgés céljára” fogalmi elemeket, illetve továbbra sem volt szükséges a rendszeresség vagy az anyagi haszonszerzésre törekvés. Az elkövetıje csak olyan személy lehetett, aki valamilyen címen a lakással rendelkezni jogosult. A cselekmény szándékosan volt megvalósítható, az elkövetı tudatának át kellett fognia, hogy a rendelkezésre bocsátás üzletszerő kéjelgés céljára történik;742 a törvény indokolása szerint a magatartás akkor is tényállásszerő, ha az üzletszerő kéjelgés csak szabálysértés, vagy az azt folytató személy nem büntethetı. A (2) bekezdésben a bőncselekmény két fordulatát szabályozta a jogalkotó. Az elsı fordulat a korábban önálló tényállásban üzletszerő kéjelgésre rábírás elnevezéssel szabályozott sui generis felbujtói jellegő magatartás. Passzív alanya bármilyen nemő, korú személy lehetett. Elkövetési magatartása az üzletszerő kéjelgés folytatására való eredményes rábírás, mely a passzív alanyra determináló hatást kellett, hogy gyakoroljon. Alanya tettesként szintén bármilyen nemő személy lehetett. A cselekmény csak szándékosan volt megvalósítható, a szándéknak át kellett fognia az üzletszerő kéjelgés tényállásának valamennyi ismérvét.743 A (2) bekezdés második fordulata a bordélyház fenntartását vagy vezetését rendelte büntetni. A törvény indokolása szerint a New York-i Egyezmény 2. cikkében meghatározott magatartás kriminalizálása volt a cél, de e fordulat csupán deklaratív jellegő, mivel gyakorlatilag e magatartás nem fordulhat elı, tekintettel arra, hogy a prostitúció minden
740
Berkes i.m. 623.o. Uo. 742 Uo. 743 Bogdál-Pintér i.m. 216.o. 741
152
formája tiltott.744 Megjegyzendı, hogy az egyezménynek való megfelelésre irányuló jogalkotói törekvés nem járt sikerrel, mivel a tényállás nem rendelte büntetni a bordélyház fenntartásához szükséges anyagi eszközök szolgáltatását vagy az abban való részvételt. A 206.§ rendelkezett a kitartottság büntethetıségérıl, mely szintén kisebb változtatással vette át a szocialista Btk. rendelkezéseit. A bőncselekményt az követte el, aki üzletszerő kéjelgést folytató személlyel egészben vagy részben kitartatta magát. A tényállás fogalmi elemeinek értelmezése megegyezett a korábbiakban ismertetettel.745 Különbség volt a korábbi szabályozáshoz képest, hogy az elkövetı visszaesıkénti minısülése már nem képezett minısített esetet; az általános szabályok szerint nyert értékelést. A 207.§-ban szabályozott kerítés is lényegileg átvette a szocialista Btk. rendelkezéseit. A bőncselekményt az követte el, aki valakit haszonszerzés céljából másnak közösülésre vagy fajtalanságra megszerzett. Az alaptényállás körében változást jelentett, hogy nem volt explicit tényállási elem a természet elleni fajtalanság; a fajtalanság fogalma viszont az azonos nemőek között megvalósított nemi cselekményeket is magában foglalta.746 A másik különbség, hogy nem volt kritérium az, hogy a nemi cselekményekre házasságon kívül kerüljön sor. Minısített esetként volt meghatározva az üzletszerőség, még súlyosabban minısült a cselekmény egyes speciális passzív alanyokra (az elkövetı hozzátartozója, nevelése, felügyelete vagy gondozása alatt álló, illetıleg tizennyolcadik életévét be nem töltött személy), illetıleg az elkövetés módjára (megtévesztéssel, erıszakkal avagy az élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel) tekintettel. A bőncselekmény elıkészületeként az üzletszerő kerítésben való megállapodást rendelte büntetni a jogalkotó. A rendelkezés – tekintettel arra, hogy a közösülés vagy fajtalanság is objektív elem, illetve hogy a bőncselekmény célzata a haszonszerzés – továbbra sem felelt meg a nemzetközileg vállalt kötelezettségeknek.747 7.3.2 A korlátozott abolicionista megközelítés idıszaka Ahogy az az ismertetett rendelkezések tartalmából és a hozzájuk főzött indokolásokból is látható, hazánkban évtizedeken keresztül élt az az elképzelés, hogy a prostitúció és – ahogy
744
Indokolás a 205.§-hoz. Ld. Berkes: i.m. 626-627.o. 746 Indokolás a 207.§-hoz. 747 Hollán i.m. 268.o. 745
153
Borai Ákos fogalmaz748 – „holdudvara” büntetıjogi eszközökkel kordában tartható.749 A rendszerváltozást követıen azonban – tekintettel a bekövetkezett társadalmi és gazdasági változásokra – nem csak a prostitúció olyan hagyományos formáinak az elburjánzásával kellett szembenézni, mint például az utcai prostitúció, hanem új formák is kialakultak. A vállalkozási szabadság lehetıségével élve megjelentek a masszázs-szalonok, peep show-k, szexklubok,750 a határok könnyebb átjárhatósága következtében pedig a Szovjetunió államaiból hazánkba illetve Nyugat-Európába irányuló modern leánykereskedelem.751 Megváltozott azonban a prostituáltak büntetıpolitikai megítélése is. Mindinkább elıtérbe került az ıket elsısorban áldozatnak tekintı szemlélet, mely ugyanakkor a prostituáltakat kihasználó személyekkel, szervezetekkel szembeni szigorúbb büntetıigény érvényesítésének szándékával párosult.752 A jogalkotó ezt a megközelítést elsıként az rBtk-t módosító 1993. évi XVII. tv. megalkotásával öntötte törvényi formába. A jogszabály dekriminalizálta az üzletszerő kéjelgést, melynek hátterében a törvény indokolása szerint a prostitúcióhoz kapcsolódó bőncselekmények hatékonyabb üldözésének igénye állt.753 Továbbra is hatályban maradt azonban a tiltott kéjelgés szabálysértése. A módosítás emellett jelentısen átalakította az üzletszerő kéjelgés elısegítése tényállását, és egyes alakzatai vonatkozásában súlyosabb szankciót helyezett kilátásba. Alapesete körében a New York-i Egyezmény 2. cikkére hivatkozva754 a lakás helyett az annál szélesebb értelmezési körő épület vagy egyéb hely prostitúció céljára való rendelkezésre bocsátását tiltotta, tekintettel az üzletszerő kéjelgés újabb formáinak elterjedésére is. A (2) bekezdés körében ismét büntetendı magatartás lett a bordélyház mőködéséhez anyagi eszközök szolgáltatása. A (4) bekezdésben önálló alakzatként szankcionálták a sui generis felbujtói magatartást, az üzletszerő kéjelgés elısegítését. A gyermek- és a fiatalkorúak fokozott védelme érdekében minısített esetként határozták meg azt, ha a bordélyházban tizennyolcadik életévét be nem töltött személy folytat üzletszerő kéjelgést. Mivel a prostitúciós cselekmény maga már nem volt büntetendı, de az ahhoz kapcsolódó magatartások igen, a jogszabály a nemi erkölcs elleni bőncselekmények értelmezı
748
Borai Ákos: Prostitúció. Print 2000 Nyomda Kft. Kecskemét, 2003. 14.o. Kántás i.m. 357.o. 750 Kránitz Mariann: Prostitúció: az élet és az irodalom változásai a rendszerváltás éveiben. In: Irk Ferenc (szerk.): Kriminológiai és kriminalisztikai tanulmányok 34. OKRI, Budapest, 1997. 116.o. 751 Kántás i.m. 357.o. 752 Kránitz i.m. 123-124.o. 753 Az 1993. évi XVII. tv. indokolása a 103.§-hoz. 754 Indokolás a 47.§-hoz 749
154
rendelkezései közé iktatta az üzletszerő kéjelgés fogalmát is.755 A büntetıpolitika e változása, mely „az illegális prostitúciót láthatóvá tette, a társadalmat váratlanul és sokkolóan szembesítette”756 a korábban is létezı, de a kriminalizálásnak köszönhetıen a közrendet, a polgárok nyugalmát nem veszélyeztetı jelenséggel. A kialakult jogi háttér ráadásul nem volt képes biztosítani a kapcsolódó cselekmények eredményesebb üldözését,757 s a szervezett bőnözés is egyre nagyobb szerepet töltött be e területen.758 Ezekre a problémákra tekintettel mind a társadalom, mind az elméleti és gyakorlati szakemberek részérıl megfogalmazódott a további szabályozás igénye. 1996-ban kidolgozásra került a prostitúció szabályozásának koncepciója, mely a New York-i Egyezmény rendelkezéseinek tiszteletben tartásával kívánta a prostitúciós tevékenységet – a közterületen és nyilvános helyeken szigorú korlátok közé szorítva – a legalitás talajára helyezni, az azt kizsákmányoló magatartások kriminalizálásának fenntartása mellett.759 A koncepció elvetette a tiszta abolicionista illetve tiszta prohibicionista modell alkalmazásának lehetıségét. Két lehetséges utat vázolt fel. A korlátozott abolicionista megközelítés keretében „az állam eltőrné az egyéni prostitúció folytatását, (…) nem kötné hatósági engedélyhez illetve egészségügyi kontrollhoz e szolgáltatás gyakorlását.”760 E modell alapja a zónásítás, azaz bizonyos köz- és egyházi intézmények, más létesítmények meghatározott körzetében tilos, míg a helyi önkormányzatok által kijelölt területeken megengedett lenne a prostitúciós tevékenység folytatása.761 A másik megoldási javaslat a korlátozott reglementációs modell bevezetése, melyben „a prostituált szigorúan személyhez kötött, s kizárólag egyénileg gyakorolható szolgáltatását egyéni vállalkozóként végezhetné.”762 A prostitúciós tevékenység jogi kereteit a korlátozott abolicionista megközelítést követve a szervezett bőnözés, valamint az azzal összefüggı egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól szóló 1999. évi LXXV. tv. teremtette meg. A jogszabály III. fejezete rendelkezett a prostitúció kezelésének
egyes
közrendvédelmi
szabályairól,
755
egyrészt
nevesítve
a
tilalmazott
„210/A. § (1) Üzletszerő kéjelgést folytat az, aki rendszeres haszonszerzésre törekedve közösül vagy fajtalankodik. (2) E Cím alkalmazásában fajtalanság: a közösülés kivételével minden súlyosan szeméremsértı cselekmény, amely a nemi vágy felkeltésére vagy kielégítésére szolgál.” 756 Fehér (1997) 22.o. 757 Kántás i.m. 357-358.o. 758 Borai Ákos: A prostitúció szabályozásának koncepciójáról I. rész. Belügyi Szemle 1996/11. 4.o. 759 Uo. 7.o. 760 Uo. 8.o. 761 Fehér (1997) 25.o. 762 Borai Ákos: A prostitúció szabályozásának koncepciójáról II. rész. Belügyi Szemle 1996/12. 3.o.
155
magatartásokat,763 másrészt az önkormányzatok hatáskörébe utalva az ún. türelmi zónák764 kijelölését, illetve lehetıséget biztosított számukra a törvényben meghatározott védett övezeteken765 kívül is a prostituáltak tevékenységének megtiltására. A szervezett bőnözésrıl szóló törvény a hatályba lépésével egy idıben módosította az 1968. évi I. tv. rendelkezéseit, a tilalmazott magatartásformákat leíró diszpozíció alkalmazásával szabálysértéssé nyilvánítva egyrészt a tiltott kéjelgés (92.§) szabályainak módosításával, másrészt az újonnan megalkotott szexuális szolgáltatásra való felhívás tilalma (92/A. §) és a szexuális szolgáltatás felkínálásának, hirdetésének tilalma (92/B. §) tényállások keretein belül. A 2000. március 1-én hatályba lépett második szabálysértési kódex, az 1999. évi LXIX. tv. e rendelkezéseket lényegében változatlan tartalommal átvette. A 2012. április 15-én hatályba lépett, jelenleg is hatályos szabálysértési kódex, a 2012. évi II. tv. a tiltott kéjelgést már csak keretjelleggel határozta meg.766 Emellett szintén tartalmazza a prostitúció kliensének védett övezetben kifejtett magatartását szexuális szolgáltatásra való felhívás tilalma elnevezéssel (184.§). Bár e szabályok elvileg meghatározzák a prostitúciós tevékenység legális folytatásának kereteit, a gyakorlatban problémát okoz az, hogy a helyi önkormányzatok elmulasztották a türelmi zónák kijelölését,767 vagy a védett övezetet túlzottan nagy területen határozták meg.768 A prostituáltakra áldozatként tekintı Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom 763
A prostituált vonatkozásában:18. életévét be nem töltött személy szexuális szolgáltatás igénybe vételére való felhívása vagy ilyen személy erre irányuló ajánlattételének elfogadása; szexuális szolgáltatásra felajánlkozás mást vagy másokat zaklató módon; orvosi igazolás hiányában végzett prostitúciós tevékenység. A prostitúció kliense vonatkozásában: védett övezetben ellenszolgáltatás fejében szexuális szolgáltatás nyújtására felhívás vagy ilyen felajánlás elfogadása; A prostituált illetıleg más személy vonatkozásában: írásban, kép- vagy hangrögzítı, illetve más berendezés útján szexuális szolgáltatás felajánlása, hirdetése. (9-11.§) 764 4. § i) türelmi zóna: közterületnek az önkormányzat rendeletében a prostitúció tömeges megjelenése esetén kijelölt azon körzete, ahol a prostituált szexuális szolgáltatásra felajánlkozhat vagy a szexuális szolgáltatására irányuló kezdeményezést elfogadhatja. 8.§ (1) (…) A közterületi prostitúció folyamatos észlelése esetén türelmi zóna kijelölése nem mellızhetı az ötvenezer lélekszám feletti települések esetében. 765 A 4.§ h) pontja értelmében védett övezet a közterületnek a törvény, illetve önkormányzat képviselı-testülete rendeletében meghatározott azon része, ahol a prostituált a szexuális szolgáltatásra nem ajánlkozhat fel, szexuális szolgáltatást nem nyújthat. 766 „172. § Aki a külön törvényben, vagy törvény felhatalmazása alapján hozott önkormányzati rendeletben a szexuális szolgáltatással összefüggı korlátozást, illetve tilalmat megszegi, szabálysértést követ el.” 767 Az állampolgári jogok országgyőlési biztosa általános helyettese megállapította, hogy e kötelezettség nem teljesítésével az érintett önkormányzatok törvénysértı mulasztás állapotát idézték elı, amelynek következtében jogbizonytalanság alakult ki, mely alkotmányos visszásságot okoz a prostituáltak törvényben legalizált jogaival és törvényes érdekeivel összefüggésben. Ld. OBH 4007/2003. 768 Az e tárgykörben hozott alkotmánybírósági határozatok a rendeletek alkotmányellenességét az azokat kibocsátó képviselıtestületek hatáskörének hiányára tekintettel minısítették állapították meg, a túlzottan nagy területet lefedı védelmi övezetek alkotmányosságának kérdését már nem vizsgálták. Ld. 54/2003. (XI.13.) AB határozat, illetve 55/2003 (XI.13.) AB határozat.
156
álláspontja szerint769 a szabályozás a New York-i Egyezménybe ütközik, mivel nem a prostitúcióból való kilépést, hanem az abban való benntartást segíti elı. A prostituáltak kötelezı egészségügyi vizsgálata – mivel a szexuális szolgáltatást igénybe vevı személy számára nem írtak elı ilyen kötelezettséget – diszkriminatív, emellett stigmatizáló, és szintén akadályozza a kényszerpályája elhagyását. Kifogásolták,
hogy
a
törvénycsomag
nem
tartalmazott
a
gyermekprostitúció
visszaszorítására vonatkozó rendelkezést. Az 1978. évi IV. tv. az üzletszerő kéjelgés elısegítése és a kerítés vonatkozásában már ekkor is minısítı körülményként szabályozta a 18. életévét be nem töltött személy sérelmére való elkövetést. A 2007. évi XXVII. tv. új rendelkezést iktatott be a gyermekprostitúciót kriminalizáló magatartások közé. A gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemrıl szóló 2004/68/IB kerethatározat rendelkezéseinek való megfelelés érdekében770 megrontás miatt büntethetıvé vált az, aki 18. életévét be nem töltött személlyel ellenszolgáltatás fejében közösül vagy fajtalankodik. A civil szervezet álláspontja szerint a rendelkezések a CEDAW Egyezményt is sértik, melynek 6. cikke szerint „A Részes Államok kötelesek minden megfelelı intézkedést megtenni, ideértve a jogszabályalkotást is, abból a célból, hogy elfojtsák a nıkereskedésnek és a nık prostitúciós kizsákmányolásának minden formáját.” A prostitúcióval összefüggı szabályok a prostituáltak által elkövethetı cselekményeket üldözik szigorúbban és szélesebb körben, nem pedig a kliensek által megvalósított magatartásokat, s mivel a prostituáltak túlnyomó része nı, a kliensek pedig tipikusan férfiak, a jogszabályok ilyen egyoldalúsága a nemek közötti megkülönböztetést jelent.771 A CEDAW Bizottság hazánk 4-5. összevont országjelentéséhez főzött záró észrevételei körében aggodalmát fejezte ki a zónák kialakítására épülı szabályozás miatt, mert álláspontja szerint „megnehezítheti a prostitúció kizsákmányolóinak büntetését, és így tovább ronthatja a prostituált nık helyzetét,” s felkérte hazánkat, hogy következı jelentésében nyújtson tájékoztatást minden olyan jogszabály-változtatásról, amely e nık számára biztosítja egyrészt kizsákmányolásuk részesülésüket.
hatékony
tilalmát,
másrészt
támogató
szolgáltatásokban
való
772
A CEDAW Egyezmény 6. cikke szempontjából az is aggályos volt, hogy az 769
Felhívás a zónatörvény eltörlésére, az illegális bordélyok http://prostitucio.hu/felhivas.zonatorveny.eltorlesere.pdf (m.i. 2015.11.20) 770 Ld. a tv. indokolását a 7-8.§-hoz. 771 Felhívás…5.pont 772 CEDAW A/57/38, Betlen (2003) 73.o.
157
felszámolására
(2004)
emberkereskedelemre hazánkban egészen 1999. március 1-jéig nem vonatkozott önálló büntetıjogi rendelkezés. Az 1998. évi LXXXVII. tv. iktatta be az rBtk. 175/B.§-ába az emberkereskedelem tényállását. A törvény indokolása ezt a szervezett bőnözéssel szembeni hatékonyabb fellépést szolgáló jogintézménynek tekintette, bevezetésének nemzetközi háttereként az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, valamint a rabszolgaság tárgyában Genfben, 1926. évi szeptember hó 25-én kelt nemzetközi egyezményt jelölte meg. A tényállás lényegében ezen egyezmény elkövetési magatartásait vette át;773 a New York-i Egyezmény elıírásait a jogalkotó a szöveg megalkotása során nem vette figyelembe. Bár az elkövetési magatartások között szerepelt a passzív alany megszerzése, ehhez nem az egyezményben meghatározott prostitúciós célzat kapcsolódott,774 a minısített esetként szabályozott fajtalanság vagy közösülés végett való elkövetés már csak ehhez a leszőkített körő
magatartáshoz
járult. A rendelkezések
között
nem
szerepelt
a
prostitúció
kizsákmányolásának tilalma, az ilyen magatartások a korábban ismertetett nemi erkölcs elleni bőncselekmények körében (kitartottság, kerítés) nyerhettek értékelést. A tényállás nem tartalmazott kifejezett rendelkezést a sértett beleegyezésének megítélésével kapcsolatban sem, a kialakult bírói gyakorlat azonban a passzív alany beleegyezése esetén is jogellenesnek tekintette a magatartást.775 Az emberkereskedelem tényállását a 2001. évi CXXI. tv. módosította, a törvény indokolása776 szerint az ENSZ 2000-ben elfogadott Szervezett bőnözés elleni Egyezményére illetve az ahhoz kapcsolódó Palermói Jegyzıkönyvre tekintettel. A jogalkotó álláspontja az volt, hogy a nemzetközi kötelezettségek teljesítéséhez elegendı a hatályos rendelkezések bıvítése.777 Az új tényállás így továbbra is adós maradt a New York-i Egyezményben foglalt kötelezettségek teljesítésével. Ugyanakkor a Palermói Jegyzıkönyv rendelkezéseinek sem felelt meg, mivel az újonnan bevezetett elkövetési magatartások (pl. szállítás) célzataként a rabszolgaság elleni egyezményen alapuló elkövetési magatartásokat (pl. eladás) határozta meg,
s
ennek
következtében
a
hazai
szabályozás
alapján
nem
minısült
emberkereskedelemnek, ha valaki például annak érdekében toborzott, hogy a sértettet saját
773
Más személy eladása; megvásárlása; ellenszolgáltatás fejében való átadása, átvétele; más személyért elcserélés; e célokra harmadik személynek való megszerzés. 774 Hollán i.m. 273-274.o. 775 Hrabovszki Zoltán: Az emberkereskedelemmel kapcsolatos ítélkezésben a Fıvárosi Ítélıtáblán felmerülı gyakorlati tapasztalatok, 3-4.o. http://fovarosiitelotabla.birosag.hu/sites/default/files/field_attachment/bk_2009_1.pdf (m.i. 2015.11.20.) 776 A 2001. évi CXXI. tv. indokolása a 21.§-hoz. 777 Új elkövetési magatartásként szabályozták az eladás, megvásárlás, ellenszolgáltatásként való átadás, átvétel vagy más személyért való elcserélés érdekében kifejtett toborzást, szállítást, elszállásolást és elrejtést.
158
maga zsákmányolja ki.778 A módosított tényállás sem rendelkezett a kizsákmányolási célzatról, s egyáltalán nem jelent meg benne az emberkereskedelem és a prostitúciós tevékenység kihasználása között fennálló szoros kapcsolat. Az emberkereskedelem tényállásának hatályba lépését követı elsı idıszak jogerıs bírósági ítéleteit vizsgáló kutatás megállapításai szerint e bőncselekmény tipikus megjelenési formája az országhatárokon belüli prostitúciós célú nıkereskedelem volt.779 A CEDAW Bizottság Magyarország 6. országjelentéséhez főzött záró észrevételei körében aggodalmát fejezte ki a nık és lányok magyarországi kereskedelmének továbbélése miatt, s felhívta hazánkat a büntetıjogi rendelkezések nemzetközi kötelezettségekkel való összehangolására az emberkereskedıkkel szembeni hatékonyabb fellépés biztosítása érdekében,
valamint
felgyorsítására.
780
a
jelenséggel
kapcsolatos
nemzeti
stratégia
kialakításának
Emellett sürgette a jelenséggel összefüggı hazai és nemzetközi forrásokból
származó adatok győjtését és elemzését, és ajánlást tett arra nézve, hogy az állam tegyen intézkedéseket az emberkereskedelem áldozataivá vált nık és lányok rehabilitálására és társadalmi beilleszkedésének elısegítésére, valamint arra, hogy az emberkereskedelem gyökereit a nık gazdasági helyzetének javítására tett erıfeszítései növelésével kezelje.781 A Csemegi kódex megalkotása óta eltelt idıszakban a prostitúció megítélése az erkölcsileg elítélendınek, de elkerülhetetlennek tekintett, és ezért a társadalom érdekében korlátok közé szorított jelenségként való kezelésétıl a nık szexuális kizsákmányolását az emberi jogok sérelmeként felfogó megközelítésig változott. Ahogy az e fejezetben kifejtettek alapján látható, a 2000-es évek elején létezı szabályok nem feleltek meg maradéktalanul a nemzetközi elvárásoknak. A jogalkotó számára az új büntetı törvénykönyv kodifikálása jó lehetıséget biztosított arra, hogy e hiányosságokat orvosolja. A 2012. évi törvénnyel hatályba lépett és ma is érvényesülı szabályok elemzésére a 10. fejezetben kerül sor.
778
Hollán i.m. 295.o. Az 1999 és 2005 között jogerısen lezárt 27 ügy mindegyikének passzív alanya prostitúciós tevékenységet folytató nı volt, vagy a terheltek szándéka ilyen tevékenység végeztetésére irányult. Ld. Hrabovszki Zoltán, Kenéz Andrea: Az emberkereskedelem bőncselekményének bírói gyakorlata a nemzetközi szabályozás tükrében. Rendészeti szemle 2007/11. 39.o. 780 Az emberkereskedelem elleni, 2008-2012 közötti nemzeti stratégiáról szóló 1018/2008. (III. 26.) Korm. határozat 2008. április 10-én lépett hatályba, specifikus céjaiként az áldozatsegítés és a megelızési tevékenység fejlesztését, az érintett szervek mőködésének összefogására szolgáló koordinációs mechanizmus kialakítását, a bőnüldözés és büntetı igazságszolgáltatás hatékonyságának fokozását, aszakemberek oktatását és információs bázis kialakítását tőzték ki. 781 Concluding comments of the Committee on the Elimination of Discrimination against Women: Hungary CEDAW/C/HUN/CO/6; magyar nyelven: http://szmm.gov.hu/download.php?ctag=download&docID=14996 (m.i. 2015.09.28.) 22. és 23. pont 779
159
8. A partnerbántalmazás hazai büntetıjogi szabályozásának kérdései A családon belüli erıszak, az azzal szemben való állami fellépés szükségességének kérdése régóta jelen volt a magyar közbeszédben, s idırıl idıre – például nagy közfigyelmet keltı bőncselekmények megvalósulása vagy nemzetközi szervezetek állásfoglalásai kapcsán – elıtérbe kerül a jogi szabályozás alakításának igénye. Magyarországon jelenleg még mindig nincs olyan jogszabály, amely pontosan meghatározná a családon belüli erıszak fogalmát. A szakirodalomban általában legjellemzıbb vonásait emelik ki. A különbözı szerzık a következı magatartásformákat sorolják ide: testi (fizikai), lelki (pszichikai), szóbeli, szexuális és gazdasági (anyagi) erıszak, valamint elhanyagolás.782 E magatartásformák speciális jellemzıje, hogy a bántalmazásra az elkövetı és a sértett közötti ismeretségbıl fakadó intim viszony,783 illetve az életkorból, nemi hovatartozásból
adódó
egyenlıtlenségek
okozta
anyagi,
érzelmi
és
szexuális
függıség784keretei között kerül sor, és jellemzı, hogy az érintettek hosszabb idın keresztül együtt élnek egy olyan korlátozott térben, mely természeténél fogva megnehezíti vagy kizárja a kapcsolat feletti társadalmi ellenırzés lehetıségét.785A tipikus áldozati kör alapján megkülönböztethetı a partner, a gyermek illetve egyéb személyek, pl. idıs szülık, fogyatékkal élı családtag elleni erıszak.786 A terminológia gyakorlati alkalmazásának problémáiról az 5. fejezetben részletesen szóltam. Mivel jelen értekezés célja a nık elleni erıszakra vonatkozó hazai (elsısorban büntetı-) jogszabályok elemzése, e fejezet elsısorban a partnerbántalmazással kapcsolatban alkalmazható rendelkezések vizsgálata, és a gyermekbántalmazással összefüggı kérdésekkel csak érintılegesen foglalkozik. Nem elemzi a gyermekvédelmi rendszer kapcsolódó feladatait, és a jogalkotó által a büntetı anyagi jog illetve eljárásjog terén biztosított speciális védelmi jogintézményeket.
782
A teljesség igénye nélkül: Szóbeli, testi, lelki, szexuális és gazdasági (anyagi) erıszak - Herman Judit (szerk.): Miért marad??? Fizikai, pszichikai, szexuális bántalmazás és elhanyagolás – Herczog Mária: Gyermekbántalmazás, Complex Kiadó, Budapest, 2007. Fizikai, pszichológiai, szexuális erıszak és elhanyagolás – Ranschburg Jenı: A meghitt erıszak, Saxum Kiadó Bt., Budapest, 2006. Fizikai bántalmazás; lelki bántalmazás, pszichikai abúzus; szexuális bántalmazás; pénzügyi abúzus; elhanyagolás – Gyurkó Szilvia: A családon belüli erıszak megítélése és szabályozása a magyar jogrendszerben In: Virág György (szerk.): Családi iszonyok. KJK-Kerszöv Kiadó, Budapest, 2005. 113-135.o. 783 Herman i.m. 11.o. 784 Kerezsi Klára: A védtelen gyermek; Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest 1995. 53.o. 785 Forgó Györgyné (szerk.): Erıszak a családban – mit tehet a rendırség a családi kapcsolatokon belül a nık ellen elkövetett erıszak leküzdése érdekében? - Szociális és Családügyi Minisztérium Bp., 1999. 10.o. 786 Herman i.m. 12.o.
160
8.1 A családon belüli erıszak hazai szabályozására tett kezdeti kísérletek Magyarországon sokáig semmiféle családon belüli erıszakra vonatkozó speciális szabályozás nem létezett, noha nemzetközi szervezetek tagjaként hazánkra is hárultak bizonyos – ha nem is mindig kikényszeríthetı – kötelezettségek.787 A CEDAW Bizottság hazánk elsı országjelentéséhez 1984-ben kiadott záró észrevételei körében még nem érintette a kérdéskört.788 1988-ban, a második jelentéssel kapcsolatban azonban már megjegyezte, hogy nincsenek a családon belüli erıszak leküzdésére irányuló programok, illetve az annak áldozatául vált nık védelmére szolgáló speciális intézkedések.789 1996-ban a harmadik országjelentésre adott záró észrevételei körében az aggodalomra okot adó tényezık között értékelte a nık elleni erıszakos cselekmények és szexuális bőncselekmények számának nagymértékő emelkedését, és az e magatartások megfékezésére szolgáló speciális jogszabályok hiányát. Felkérte a kormányt, hogy sürgısen tegye meg a szükséges jogi és gyakorlati intézkedéseket annak érdekében, hogy az áldozatok számára biztosítani tudja a védelmet és a megfelelı szolgáltatásokat.790 A kormány a Pekingi Nıi Világkonferencia záródokumentumában foglaltakra válaszul alkotta meg a 2174/1997. számú Kormányhatározatot, melyben elkötelezte magát a családon belüli erıszakkal szembeni hatékony fellépéshez szükséges jogi szabályozás megalkotására. Érdemi rendelkezések megtételére azonban még hosszú ideig nem került sor, holott a dokumentum konkrét felelısöket (igazságügy- és belügyminiszter) és határidıt (1997. december 31.) is megjelölt.791 A 2002-es évben számos jelentıs eseményre került sor. Az Európa Tanács Miniszteri bizottsága kiadta a nık erıszakkal szembeni védelmérıl szóló Rec (2002) 5. sz. ajánlását, mely a tagállamok feladataként határozta meg a családon belüli erıszak minden formájának
787
Például az Európa Tanácsi R 1582 (2002), R 1450 (2000), Rec (2002)5 sz. ajánlásai, a CEDAW Egyezmény, stb. 788 Concluding comments of the Committee on the Elinimantion of Discrimination against Women: Hungary Initial report CEDAW A/39/45 paras 18-68 http://www.un.org/womenwatch/daw/cedaw/cedaw25years/content/english/CONCLUDING_COMMENTS/H ungary/Hungary-CO-1.pdf (m.i. 2015.09.28.) 789 Concluding comments of the Committee on the Elinimantion of Discrimination against Women: Hungary Second periodic report CEDAW A/43/38 paras 672-719. http://www.un.org/womenwatch/daw/cedaw/cedaw25years/content/english/CONCLUDING_COMMENTS/H ungary/Hungary-CO-2.pdf (m.i. 2015.09.28.) 680. és 697. pont 790 Concluding comments of the Committee on the Elinimantion of Discrimination against Women: Hungary Third periodic report CEDAW A/51/38 paras 229-264 http://www.un.org/womenwatch/daw/cedaw/cedaw25years/content/english/CONCLUDING_COMMENTS/H ungary/Hungary-CO-3.pdf (m.i. 2015.09.28.) 252. és 259. pont 791 a Nık IV. Világkonferenciáján elfogadott Nyilatkozatban megfogalmazott feladatok magyarországi megvalósítását szolgáló cselekvési programról, 1. melléklet 5 a)
161
büntetendıvé nyilvánítását, valamint a családon belül elkövetett testi sértés és egyéb tettlegesség büntetésének szigorítását. Megfontolásra ajánlotta továbbá intézkedések meghozatalát többek között az illetékes intézmények együttmőködésének biztosítása, a rendırség, az egészségügyi és szociális szolgáltatók egységes eljárásának kialakítása, valamint annak érdekében, hogy a bíróság ideiglenes védelmi intézkedésként eltilthassa az elkövetıt attól, hogy kapcsolatba lépjen az áldozattal, kommunikáljon vele, megközelítse ıt vagy lakóhelyét, illetve meghatározott területre belépjen. A CEDAW Bizottság Magyarország 4-5. összevont jelentéséhez főzött záró észrevételei körében aggodalmát fejezte ki a családon belüli erıszak gyakorisága miatt. Különösen aggasztónak tartotta, hogy nincs a családon belüli erıszakra vonatkozó speciális törvény, és hogy a nıi áldozatok közvetlen védelmét sem védelmi vagy távoltartó rendelkezések, sem pedig menedékotthonok nem segítik elı. Felszólította Magyarországot, hogy „tekintse elsırendő feladatának a nık ellen a családban és társadalom más színterein irányuló erıszak leküzdését szolgáló intézkedések bevezetését, és ismerje el, hogy a nık elleni erıszak, amelynek része a családon belüli erıszak, az Egyezmény szerint kimeríti a nık emberi jogainak megsértését”,792 gondoskodjon az ilyen cselekmények megfelelı kivizsgálásáról és megbüntetésérıl, az erıszak nıi áldozatai számára biztosítson azonnali védelmet és jogorvoslatot (ideértve a menedékotthonban való elhelyezés lehetıségét is). Szervezzen az érintett állami alkalmazottak számára érzékenyítı képzést, valamint a nık elleni erıszak társadalmi és erkölcsi elfogadhatatlanságát hirdetı köztudatformáló intézkedéseket és „zéró tolerancia” kampányt. Végül, de nem utolsó sorban a Bizottság javasolta, hogy az állam alkosson a nıket a családon belül érı erıszakot tilalmazó önálló jogszabályt, melyben rendelkezzen a védelmi illetve távoltartó határozatról, a jogi segítséghez jutás lehetıségérıl, valamint a szexuális zaklatást tilalmáról is. 2002 ıszén egy közfelháborodást kiváltó bőncselekmény hatására civil szervezetek és magánszemélyek aláírásgyőjtésbe kezdtek a családon belüli erıszak elleni törvény megalkotása érdekében.793 Ennek hatására 2003. február 14-én az Országgyőlés elfogadta a családon belüli erıszak megelızésére és hatékony kezelésére irányuló nemzeti stratégia kialakításáról szóló 45/2003. (IV. 16.) OGY határozatot. A dokumentumban 2004. március 31-i határidıvel végrehajtandó feladatként szerepelt a családon belüli erıszakkal kapcsolatban a távoltartó rendelkezés és a 792 793
CEDAW A/57/38; Betlen (2003) 72.o. Morvai: A családon belüli… 144-145.o.
162
soron kívüli eljárás bevezetésérıl, valamint hatékony tanúvédelemi szabályokról rendelkezı törvények megalkotása, a civil szervezetekkel együttmőködve egységes eljárási szabályok kidolgozása, a menedékház hálózat bıvítése, korszerősítése; speciális áldozatvédelmi kríziskezelı központok létrehozása; jogi segítségnyújtás biztosítása; szakemberképzés; statisztikai
adatgyőjtés
feltételeinek
megteremtése,
valamint
felvilágosító
kampány
szervezése. Az országgyőlési határozat szövegezésébıl kitőnik, hogy a magyar szabályozás nem azt a modellt kívánta követni, melyben a családon belüli erıszakot önálló, sui generis bőncselekményként,
illetve
minısítı
körülményként
szabályozzák.
A
határozat
kidolgozásában részt vevı szakemberek úgy vélték, a hatályban levı büntetıjogi szabályok körültekintıbb alkalmazása és egyes új, más jogágakba tartozó jogintézmények bevezetése (pl. távoltartó rendelkezés) a járható út. A határozat parlamenti megvitatása során felmerült a jelenség elnevezésével kapcsolatos – napjainkig vissza-visszatérı – probléma. A képviselık egy része kifogásolta a „családon belüli erıszak” elnevezést, mert véleményük szerint ez rossz fényt vet a család intézményére, és problémát vet fel azon személyek esetében való alkalmazása, akik nem élnek hagyományos értelemben vett családban. Emiatt az „otthonon belüli erıszak” alkalmazását javasolták.794 A rendırség családon belüli erıszakkal szembeni fellépésével kapcsolatos negatív megítélésének hatására a Belügyminisztérium már az említett határozatot megelızıen kiadta a 34/2002. (BK. 24.) BM utasítást. Ez a belügyminiszter irányítása és felügyelete alá tartozó szervek számára határozott meg feladatokat a bőncselekmények – különösen a családon belüli erıszak – áldozatai emberi jogainak fokozottabb, konkrét intézkedésekben is megvalósuló védelmének biztosítása érdekében. Ennek köszönhetıen került sor a családon belüli erıszak kezelésével és a kiskorúak védelmével kapcsolatos rendıri feladatok végrehajtására vonatkozó 13/2003. számú országos rendır-fıkapitányi intézkedés kibocsátására. A dokumentum – az Országgyőlési határozattal összhangban - az érintett civil szervezetek bevonásával készült. A módszertani útmutatóként szolgáló intézkedés oly módon határozta meg a családon belüli erıszak fogalmát, hogy nevesítette annak alanyi körét és az azt megvalósító bőncselekményeket és szabálysértéseket.
794
Soltész Miklós képviselı hozzászólása az országgyőlési határozat részletes vitája során: http://www.parlament.hu/internet/plsql/ogy_naplo.naplo_fadat?p_ckl=37&p_uln=59&p_felsz=245&p_szoveg =&p_felszig=245 (m. i.: 2015.09.25.)
163
Az alanyi körbe az egy háztartásban együtt élı személyeket, a Büntetı Törvénykönyvrıl szóló 1978. évi IV. tv. 137.§ 6. pontjában meghatározott hozzátartozókat,795 a volt házastársakat és volt élettársakat, valamint a gyermekvédelmi intézményben nevelkedı kiskorúak sorolták. A dokumentum felhívta a rendırök figyelmét a különleges helyzetbıl adódó sajátos intézkedési módok alkalmazásának szükségességére. Elıírta, hogy a rendır ismerje meg a konfliktust, de ne tegyen kísérletet a megoldására, tájékoztassa az érintetteket a rendelkezésükre álló jogérvényesítési lehetıségekrıl, segítı szolgáltatásokról illetve szervezetekrıl. Külön-külön hallgassa meg a feleket és egyéb, a helyszínen tartózkodó személyeket, törekedjen a másodlagos viktimizáció elkerülésére; törekedjen a családon belüli erıszakkal
érintett
családok
feltérképezésére,
a
tudomására
jutott
információkról
haladéktalanul adjon jelzést a gyermekjóléti szolgálat felé, azzal tartson fenn folyamatos munkakapcsolatot. A családon belüli erıszak áldozatát értesítse az elıállítás, az ırizetbe vétel és az elızetes letartóztatás megszüntetésérıl, és tájékoztassa, hogy milyen lehetıségei vannak, amennyiben biztonságát veszélyben érzi. Követelményként állította fel, hogy az egyéb jellegő erıszakos cselekmények gyanúsítottját tanulmányozni kell abból a szempontból is, hogy veszélyes lehet-e a környezetére, fennáll-e a veszélye családon belüli erıszak elkövetésének; amennyiben igen, elıírta a megelızés érdekében szükséges intézkedések megtételét. A rendıri szervek számára bőnmegelızési tevékenységükkel összefüggésben is meghatározott feladatokat, mint például a családon belüli erıszak jogi, viktimológiai jellemzıinek megismertetése a társszervek munkatársaival célzott programok, elıadások keretében; a vonatkozó bőncselekmények morfológiai sajátosságainak tanulmányozása és az eredmények beépítése az ifjúságvédelmi és áldozatvédelmi munkába; együttmőködés a gyermekvédelmi jelzırendszer tagjaival és az érintett civil szervezetekkel; egységes eljárási gyakorlat kialakítása és érvényesítése; éves jelentések készítése. Elıírta, hogy a rendırségi kommunikáció eszközeivel hozzá kell járulni a családon belüli erıszakkal kapcsolatos közvélekedés megváltoztatásához, és javítani kell a családon belüli erıszak körébe tartozó jogsértésekkel kapcsolatos tájékoztatási gyakorlaton. Az intézkedés számos speciális rendelkezést tartalmazott a gyermekbántalmazással szembeni fellépés érdekében is.
795
„az egyeneságbeli rokon és ennek házastársa, az örökbefogadó és a nevelıszülı, az örökbe fogadott és a nevelt gyermek, a testvér, a házastárs, az élettárs és a jegyes, a házastárs egyeneságbeli rokona és testvére, valamint a testvér házastársa”
164
Az Országgyőlés 2003. október 20-án fogadta el a 115/2003. (X.28.) számú, a Társadalmi Bőnmegelızés Nemzeti Stratégiájáról szóló határozatot. A dokumentum mellékletének 7.3 fejezetét kifejezetten a családon belüli erıszak kérdésének szentelték. A stratégia elsısorban a fiatalkorú és gyermekkorú áldozatokra koncentrált, késıbbi, hasonló jellegő magatartásuk megelızését tekintette fı céljának; kisebb hangsúlyt fektetett a szintén áldozattá váló felnıtt személyekre. A stratégia napi 24 órás ügyeleti segélyvonal biztosítását, a szociális igazgatásban jelzırendszer kialakítását, védı, óvó, krízisintervenciós intézmények mőködtetését, az áldozatok orvosi, jogi és pszichológiai segítését irányozta elı. A megoldandó feladatok közé sorolta a jogerısen elítéltek és az önként jelentkezık számára rehabilitációs programok és tréningek szervezését, a segítı szakemberek ismereteinek növelését, a problémával kapcsolatos célzott képzésének megszervezését, a távoltartó rendelkezés bevezetését törvényalkotás útján, a problémával foglalkozó civil szervezetek támogatását. Emellett médiakampány folytatását irányozta elı a lakossági tájékoztatás érdekében. A családon belüli erıszakkal kapcsolatos stratégia és a bőnmegelızési stratégia végrehajtására tett intézkedések következtében jött létre és mőködik 2005. április 1-jétıl az Országos Kríziskezelı és Információs Telefonszolgálat, mely országos lefedettségő, és a nap 24 órájában ingyenesen elérhetı;
796
elsıdleges feladata a telefonon segítséget kérı áldozatok
krízisközpontokba és a titkos menedékházba való irányítása. Emellett sor került a Regionális Kríziskezelı Hálózat kialakítására. A kezdeti idıszakban hét régióban és Budapesten mőködı intézmények köre 2007-ben 9-re, 2008-ban 11-re bıvült. Családok átmeneti otthonaiban kerül sor a családon belüli erıszak áldozatainak - szülı gyermekével, egyedülálló nı - befogadására. A bántalmazottak azonnali, komplex segítségnyújtásban – elhelyezés, pszichológiai, jogi, szociális tanácsadás – részesülnek. Egy, a családon belüli erıszak áldozatait befogadó titkos menedékház is megkezdte mőködését 2005-ben. Feladata bántalmazott nık és gyerekek számára a különösen veszélyes esetekben azonnali, biztonságos és titkos elhelyezés biztosítása.797 A 13/2003. számú országos rendır-fıkapitányi intézkedést 2007. október 30-án váltotta fel a családon belüli erıszak kezelésével és a kiskorúak védelmével kapcsolatos rendıri feladatok végrehajtására vonatkozó 32/2007. (OT 26.) ORFK utasítás, az ORFK intézkedés lényeges
796
Az Országos Kríziskezelı és Információs Telefonszolgálat honlapja: http://www.bantalmazas.hu/ (m.i. 2015.09.12.) 797 1004/2010. (I. 21.) Kormányhatározat - A Nık és Férfiak Társadalmi Egyenlıségét Elısegítı Nemzeti Stratégia - Irányok és Célok 2010-2021 melléklete, IV. – Magyarországi helyzetkép, Nıkkel szembeni erıszak
165
elemeit megtartva, de azokat a hatékonyabb fellépés érdekében kiegészítve és módosítva; az alábbiakban csak az intézkedéshez képest új rendelkezések rövid bemutatására térek ki. Az utasítás meghatározta a hatalmi viszony fogalmát,798 és ezt tekinti a cselekmény alapját képezı tényezınek (az intézkedés ezzel szemben a családon belüli erıszak indítékaként még a bántalmazó és a bántalmazott között kialakult konfliktust jelölte meg). A családon belüli erıszak áldozatával kapcsolatban elıírta a megfelelı bánásmódot, az emberi méltóság tiszteletben tartását, és azt, hogy törekedni kell az oldott légkör kialakítására; hogy a sértettet – kérelmére – lehetıség szerint rendırnı hallgassa meg; valamint a fenyegetésekkel és bosszúval szembeni hatékony védelem biztosítását. A családon belüli erıszak elkövetıivel kapcsolatban a tájékoztatást azon civil kezdeményezésekrıl (és azok elérhetıségérıl), melyek célja a felelısség tudatosítása és erıszakos magatartáson való változtatás. A megyei (budapesti) rendır-fıkapitányságok bőnmegelızési egységei számára elıírta, hogy készítsenek listát a segítı és információs szolgáltatásokról, illetve szervezetek, menedékházak,
anyaotthonok,
hajléktalanszállók
elérhetıségérıl,
és
tegyék
azt
hozzáférhetıvé az intézkedı rendır számára. A már az ORFK intézkedés által is elıírt éves jelentési kötelezettséggel kapcsolatban meghatározott konkrét tartalmi követelményeket is (az áldozatok, elkövetık számára, nemére, jellemzıire vonatkozó adatok szolgáltatása; a feladatok végrehajtásának helyzete, tapasztalatai; gyermekjóléti szolgálatnak küldött jelzések száma; civil szervezetekkel, családsegítı és/vagy gyermekjóléti szolgálatokkal folytatott együttmőködés tapasztalatai; mellékletként példatár). A CEDAW Bizottság 2008-ban, Magyarország 6. országjelentésével kapcsolatos záró észrevételei körében nyugtázta, hogy az állam megtett bizonyos intézkedéseket a családon belüli erıszakkal szembeni fellépés érdekében, megemlítve a stratégia megalkotását, az ingyenes telefonos segélyszolgálat és a menedékházak létesítését, ám ismételten aggodalmát fejezte ki a nık elleni erıszak – ideértve a családon belüli erıszakot is – továbbélése illetve az arra vonatkozó külön törvény hiánya miatt.799 Felhívta hazánkat, hogy meghatározott idıkereten belül, hatékonyan valósítsa meg a családon belüli erıszak megelızésére és eredményes kezelésére vonatkozó nemzeti stratégiát, 798
2. f) pont: „hatalmi viszony: függı, alá-fölérendeltségi viszony, amelyben az alárendelt fél a hatalom gyakorlója által tanúsított kényszer vagy manipuláció hatására olyan dolgot tesz vagy tőr el, amely számára nem megfelelı” 799 CEDAW/C/HUN/CO/6 18-19. pont
166
és alkosson külön törvényt a nık elleni, családon belüli erıszakról, mely az áldozatok számára biztosítja az azonnali védelem és jogorvoslat lehetıségét, és gondoskodjon az érintett állami alkalmazottak képzésérıl; dolgozzon ki átfogó megközelítést a nık elleni erıszak valamennyi formájának megelızése és kezelése érdekében, valamint fejlessze a nık elleni erıszakkal kapcsolatos kutatásait és adatgyőjtését. A 2010-ben elfogadott „Nık és Férfiak Társadalmi Egyenlıségét Elısegítı Nemzeti Stratégia”800a Pekingi Cselekvési Programra is hivatkozva 6 prioritást határozott meg olyan területeken, ahol a nık és férfiak társadalmi egyenlıségének eléréséhez határozott kormányzati lépések szükségesek. Ezek egyike a nık erıszak elleni hatékony fellépéshez, a megelızéshez szükséges intézkedések megtétele. A nık elleni családon belüli erıszak vonatkozásában a Stratégia elıirányozta: -
a családon belüli erıszak és a kapcsolódó fogalmak nemzetközi definíciókon alapuló pontos meghatározását, valamint annak vizsgálatát, hogy ezek tükrében szükséges-e a Btk. illetve a szabálysértési törvény módosítása;
-
a nemek szerint bontott kriminálstatisztikai adatgyőjtés bıvítését és az ügyek lemorzsolódására vonatkozó rendszeres felmérések, kutatások támogatását;
-
az áldozatokkal foglalkozó állami és civil áldozatvédelmi szolgáltatások személyi és intézményi kapacitásának növelését, az integrált ügyfélellátás bevezetését az áldozatokat ellátó állami szolgáltatóknál; a segítségnyújtás fejlesztését;
-
az iskolai képzésbe és a szakemberek oktatásába a bántalmazó magatartás, bántalmazó viselkedésjegyek felismerésére kidolgozott képzések beépítését;
-
a tömegtájékoztatás eszközeinek bevonását a párkapcsolati erıszakkal kapcsolatos sztereotípiák felszámolásába, valamint felvilágosító és köztudatformáló kampányok meghirdetését, oktatási anyagok terjesztését.
8.2 A távoltartó rendelkezés bevezetése A családon belüli erıszak esetében igen magas a látencia, mivel e magatartásokkal összefüggésben tipikusan több olyan tényezı is felmerül, mely akadályát képezheti annak, hogy az áldozat a hatósághoz forduljon (pl. az elkövetı erıszakkal vagy fenyegetéssel meggátolja, hogy a sértett feljelentést tegyen; az áldozat szégyenérzete; a társadalmi normák 800
1004/2010. (I. 21.) Kormányhatározat - A Nık és Férfiak Társadalmi Egyenlıségét Elısegítı Nemzeti Stratégia - Irányok és Célok 2010-2021 melléklete, V. fejezet 4.2 pont
167
hatása; a hatóság megfelelı eljárásával kapcsolatos bizalomvesztés801). A probléma fokozottan jelentkezik a partnerbántalmazás olyan eseteinél, melyben a sértettnek nincs kiskorú gyermeke – aki maga is áldozatnak minısül –, s így a gyermekvédelmi jelzırendszer beavatkozására sincs esély. Problémák merülhetnek fel azonban akkor is, ha az áldozat feljelentést tesz, és a hatóság megindítja az eljárást. A vallomástétel – az abszolút és relatív akadályok eseteit kivéve – kötelezettsége a tanúnak. Mivel azonban ez az egyik legfontosabb, sıt, gyakran az egyetlen bizonyíték, az elkövetınek érdekében áll, hogy a tanút megakadályozza e kötelezettsége teljesítésében. Bizonyos típusú bőncselekmények (elsısorban a szervezett bőnözéshez kapcsolódó cselekmények; súlyosan erıszakos bőncselekmények) esetében különösen tartani lehet attól, hogy az elkövetı a felmentés vagy az enyhébb szankció érdekében megfélemlíti, vagy akár meg is öli a terhelı tanút vagy annak családját, hozzátartozóit. Ennek megelızése érdekében a büntetıeljárási törvények számos tanúvédelmi eszköz alkalmazását teszik lehetıvé. A mai magyar Büntetıeljárási törvény (1998. évi XIX. tv., a továbbiakban: Be.) e körben a tanú személyi adatainak és nevének zártan kezelésérıl (Be. 96. §), különösen védetté nyilvánításáról (Be. 97.§), illetve a tanúvédelmi programról (Be. 98/A §) rendelkezik.802 Mint utaltam rá, vannak olyan esetek, amikor a tanú a vallomástételt megtagadhatja. A Be. alapján ebbe a körbe tartoznak a terhelt hozzátartozói (Be. 82. § a.). Az eddigiek alapján könnyen levonható az a következtetés, hogy a sértett, mint tanú védelmének talán legproblémásabb esetei azok, amikor az elkövetı az áldozat hozzátartozója. Ekkor az elkövetı megfélemlítéssel elérheti nemcsak azt, hogy a tanú hamis vallomást tegyen, hanem akár azt is, hogy megtagadja a vallomástételt. Ráadásul az ilyen esetekben a tanúvédelem hagyományos eszközei nem alkalmazhatók, hiszen az elkövetı pontosan tisztában van a tanú kilétével, lakóhelyével – hiszen nem egyszer közös lakásban élnek. A családon belüli erıszak jellegzetességei tehát nem csak azt teszik nehézzé az áldozatok számára, hogy jelezzék a hatóságok felé a történteket, hanem azt is, hogy a késıbbiek folyamán megfelelıen együttmőködjenek az eljáró szervekkel. E probléma megoldását az jelentené, ha az áldozat az elkövetı bármiféle befolyása nélkül vehetne részt az igazságszolgáltatás folyamatában. Az egyik lehetıség az lehet, ha az áldozat elhagyja azt a környezetet, melyben a cselekmény történt, s melyben az elkövetıvel együtt kell élnie, legyen ez akár a közös lakás, akár a település, ahol mindketten laknak. Ennek 801 802
Barabás i.m. 41.o. Farkas Ákos – Róth Erika: A büntetıeljárás. CompLex Kiadó, Budapest, 2012. 146-147.o.
168
azonban akadálya lehet az, ha az áldozatnak nincs pénze, ha a gyermekeivel együtt kell menekülnie, illetve elıfordulhat az is, hogy az elkövetı követi ıt, és újabb cselekményt valósít meg a sérelmére. A másik lehetıség az, ha az elkövetıt távolítják el az áldozat környezetébıl, és visszatérését is megakadályozzák. Erre az egyik alkalmas eszköz a távoltartó rendelkezés lehet, melynek bevezetését egyrészt a nemzetközi szervezetek is szorgalmazták ajánlásaikban, másrészt mind a családon belüli erıszakkal kapcsolatos, mind pedig a bőnmegelızési stratégiában meghatározott feladatok között is szerepelt. A távoltartás hazai szabályozására irányuló elsı kísérlet a Kormány által 2004. április 16-án benyújtott T/9837 számú, „A családon belüli erıszak miatt alkalmazható távoltartásról” szóló törvényjavaslat volt. A javaslat – eltérıen a korábban ismertetett országos rendır-fıkapitányi intézkedéssel – a releváns magatartások meghatározásakor nem az rBtk. tényállásait nevesítette, hanem büntetıjog
fogalomrendszeréhez
visszanyúlva
élethelyzeteket
kívánt
megragadni803
meghatározott alanyi kör viszonylatában.804 A jogintézmény két típusát kívánta bevezetni: -
közigazgatási határozatként a rendırség hatáskörébe tartozó ideiglenes távoltartó határozatot (idıtartama legalább öt, legfeljebb tíz nap, mely egy alkalommal hivatalból vagy kérelemre meghosszabbítható, legfeljebb 20 napra);
-
valamint a bíróság hatáskörébe tartozó távoltartó határozatot (családon belüli erıszakkal összefüggı polgári vagy büntetıeljárásban, illetve a rendırség által már elrendelt ideiglenes távoltartó határozat esetén; idıtartama legfeljebb 6 hónap, mely 3 hónappal meghosszabbítható, ha az eljárás még jogerısen nem fejezıdött be).
A javaslat mind a civil szervezetek részérıl, mind az Országgyőlésben számos kritikát kapott. A civil szervezetek többek között túl rövidnek találták az ideiglenes távoltartó határozat idıtartamát; a minimumát 10 napra, a maximumát 30 napra kívánták emelni (ez utóbbi indoka a magánindítvány elıterjesztésére rendelkezésre álló 30 napos határidı).805Javasolták a 803
Tettleges bántalmazás, vagy azzal való fenyegetés; nemi önrendelkezési jog megsértése; ezeken kívül erıszakkal, vagy fenyegetéssel arra való kényszerítés, hogy a bántalmazott valamit tegyen, ne tegyen vagy eltőrjön; személyi szabadságtól való megfosztás; a mindennapi biztonságos életvitelben való tartós, rendszeres vagy súlyos zavarás (zaklatás); az emberi méltóság vagy becsület rendszeres illetve súlyos megsértése. 804 A korábbi Polgári törvénykönyvben meghatározott hozzátartozók (1959: IV. tv. 685. § b) pont), valamint a volt házastárs vagy volt élettárs, gyámság vagy gondnokság alá tartozó személy, illetve a közös háztartásban rendszeresen illetve idıszakonként együtt élı más személy. 805 A NANE (Nık a Nıkért Együtt az Erıszak Ellen) Egyesület és a Habeas Corpus Munkacsoport javaslatai a családon belüli erıszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló törvényjavaslathoz
169
bírósági felülvizsgálat jogának kiterjesztését arra az esetre, ha a rendırség a bántalmazott kérelme ellenére nem hoz ideiglenes távoltartó határozatot, vagy elutasító határozatot hoz; az ideiglenes távoltartó rendelkezés érvényben maradását a távoltartó rendelkezés meghozatalára irányuló bírósági eljárás alatt. Az országgyőlési vita során a képviselık fıként ellentétes elıjelő kifogásokat fogalmaztak meg.806 Ismételten felmerült a családon belüli erıszak elnevezésével kapcsolatos kifogás.807 Alkotmányossági szempontból aggályosnak tartották, hogy a bántalmazót nemegyszer saját lakásából távolítják el, miáltal sérül a tulajdonhoz való joga, hogy lakhatása nem biztosított, hogy a rendırség hatásköre túl széleskörő, és a bántalmazás megfelelı bizonyítottsága nélkül kerülhet sor a határozat meghozatalára. Kifogásolták, hogy a jogintézmény egyik jogágba sem tartozik igazán, és hogy visszaélésekre ad lehetıséget, mert egy majdani válás során kedvezıbb feltételek kiharcolásához fogják felhasználni. Mindezek miatt az általános vitát követıen a javaslat részletes vitájára már nem került sor; 2004. szeptember 6-án az Igazságügyi Minisztérium visszakérte átdolgozásra. A CEDAW Bizottság a 6. országjelentéshez megfogalmazott záró észrevételei körében aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a javaslatból végül nem született meg az áldozatok védelmét szolgáló jogszabály. A jogintézmény bevezetésének e koncepcióját Domokos Andrea alapvetıen elhibázottnak tekintette, figyelemmel arra, hogy e súlyosan szabadságkorlátozó intézkedést a polgári bíróságok
is
alkalmazhatnák.
A
jogintézmény
büntetıeljárási
és
szabálysértési
kényszerintézkedésként való bevezetését tartotta volna szükségesnek és indokoltnak.808 Az elsı törvényjavaslat visszavonását követıen, 2004 novemberében megszületett elıterjesztés809 új koncepciót követett a távoltartó rendelkezés bevezetése kapcsán. A családon belüli erıszak fogalmát nem definiálta, mivel „a hatályos jogban kimerítıen és pontosan szerepelnek azok a törvényi tényállások, amelyekbe valamennyi családon belül elkövethetı jogsértés beilleszthetı”. Az elıterjesztés fıbb pontjai a távoltartás, mint http://www.habeascorpus.hu/jogok/csbe/modositok.2004.04.08.htm (m.i. 2005. 03.31.) 806 A törvényjavaslat általános vitája 2004. 04. 27. http://www.mkogy.hu/internet/plsql/ogy_naplo.naplo_fadat_aktus?p_ckl=37&p_uln=145&p_felsz=15&p_fels zig=53&p_aktus=6 és az általános vita folytatása 2004. 05. 03. http://www.mkogy.hu/internet/plsql/ogy_naplo.naplo_fadat_aktus?p_ckl=37&p_uln=146&p_felsz=240&p_fel szig=290&p_aktus=35 (m. i.:2015.09.25.) 807 Harrach Péter így fogalmazott: „Számunkra a család kifejezés pozitív tartalmat hordozó szó, ez az összefüggés viszont, azt hiszem, negatív színben tünteti fel a családot, bár nem ez a szándéka.” 808 Domokos Andrea: A „távoltartás” bevezetése a magyar jogba. In: Imre M. – Lamm V. – Máthé G. (szerk): Közjogi tanulmányok Lırincz Lajos 70. születésnapja tiszteletére Budapest, Aula, 2006. 90-91.o. 809 IM/BÜNT/2004/681 Elıterjesztés a Kormány részére a büntetıeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény, a szabálysértésekrıl szóló 1999. évi LXIX. törvény és más törvények módosításáról
170
büntetıeljárási és mint szabálysértési kényszerintézkedés bevezetése volt, illetve emellett a „zaklatás”
szabálysértési
tényállásának
megalkotása.
E
két
utóbbi
jogintézmény
kodifikálására végül nem került sor. Idıközben a CEDAW Egyezmény Kiegészítı Jegyzıkönyve által biztosított lehetıséget megragadva 2003. októberében egy magyar nı, T. A. beadványt nyújtott be a CEDAW Bizottsághoz, melyben azt állította, hogy a magyar állam nem tett eleget az Egyezményben foglalt kötelezettségeinek, és ezzel megsértette emberi jogait. A Bizottság a T. A. és a magyar állam által szolgáltatott információk vizsgálatát követıen, 2005. január 26-án hozta meg döntését,810 melyben megállapította, hogy a magyar állam valóban megsértette a panaszos jogait. Az elıterjesztı élettársa ellen több büntetıeljárás is folyt a nı sérelmére elkövetett testi sértések miatt, de a férfi egyik esetben sem volt elızetes letartóztatásban, és az eljárások ideje alatt is folytatta T. A és két közös gyermekük zaklatását, fenyegetését, valamint a nı bántalmazását. Az állam képviselıje a Bizottságnak küldött tájékoztatójában maga is elismerte, hogy az elıterjesztı által igénybevett jogorvoslati lehetıségek nem voltak alkalmasak arra, hogy azonnali védelmet nyújtsanak a volt élettárssal szemben, valamint hogy a jogi és intézményi feltételeket illetıen az állam egyelıre nem készült fel a családon belüli erıszak sértettjeinek a nemzetközi gyakorlatban elfogadott, összehangolt, átfogó és hatékony védelmére és támogatására. A Bizottság véleményében kijelentette, hogy a nık élethez és testi épséghez való jogát semmilyen egyéb jog, így sem a tulajdonhoz, sem a magánélethez való jog nem bírálhatja felül, továbbá emlékeztetett arra, hogy korábban már felhívta a magyar állam figyelmét a családon belüli erıszakra vonatkozó speciális törvény megalkotásának szükségességére. A Bizottság ajánlásai között szerepel, hogy a magyar állam - tartsa tiszteletben a nık emberi jogait, ezen belül a megfélemlítéstıl és az erıszakkal való fenyegetéstıl mentes élethez való jogot, - foganatosítsa a családon belüli erıszak megelızésére és hatékony kezelésére vonatkozó nemzeti
stratégia
haladéktalan
megvalósításához
intézkedéseket,
810
CEDAW/C/36/D/2/2003, Ms. A.T. v. Hungary
171
és
értékeléséhez
szükséges
- biztosítsa az esetek megfelelı, gyors és pártatlan kivizsgálását és az elkövetı megbüntetését, az áldozatok maximális jogvédelmét és a megfelelı jogorvoslati lehetıségeket, - alkossa meg az említett önálló törvényt, - és vezessen be rehabilitációs és konfliktuskezelı módszerekre vonatkozó programokat az elkövetık számára. A távoltartás, mint büntetıeljárási kényszerintézkedés magyarországi bevezetésére a 2006. évi LI. törvénnyel, 2006. július 1-i hatállyal, az elıterjesztésnek megfelelı koncepció alapján került sor. A távoltartás (Be 138/A §) a terhelt szabad mozgáshoz és a tartózkodási hely szabad megválasztásához való jogát korlátozó kényszerintézkedés, mely éppúgy, mint a lakhelyelhagyási tilalom és a házi ırizet, az elızetes letartóztatás egyik alternatívája. Alapvetı célja a bizonyítási eljárás sikerének elısegítése.811 Szabadságvesztéssel büntetendı bőncselekmény megalapozott gyanúja esetén rendelheti el a bíróság. Az eredeti szabályok alapján idıtartama tíztıl harminc napig terjedhetett, a 2009. évi LXXII. törvénnyel a jogalkotó a maximális idıtartamot hatvan napra módosította. Akkor rendelhetı el, ha a bőncselekmény jellegére, a terhelt eljárás elıtt és alatt tanúsított magatartására, valamint a terhelt és a sértett viszonyára tekintettel feltehetı, hogy a sértett tanú
befolyásolásával
vagy
megfélemlítésével
meghiúsítaná,
megnehezítené,
vagy
veszélyeztetné a bizonyítást, illetve a megkísérelt vagy elıkészített bőncselekményt véghezvinné, vagy a sértett sérelmére újabb szabadságvesztéssel büntetendı bőncselekményt követne
el.
Magánindítványra
büntetendı
cselekmények
esetében
távoltartás
a
magánindítvány elıterjesztése elıtt nem rendelhetı el. A kényszerintézkedés hatálya alatt a terhelt köteles a bíróság által meghatározott ideig a bíróság által meghatározott lakást elhagyni, illetve köteles magát távol tartani a bíróság által meghatározott személytıl, illetıleg e személy lakó- és munkahelyétıl, oktatási intézményétıl, általa látogatott egészségügyi intézménytıl, vallásgyakorlásának helyszínétıl; továbbá tartózkodni attól, hogy bíróság által meghatározott személlyel közvetlenül vagy közvetve érintkezésbe lépjen. Ha a terhelt a távoltartó rendelkezésben foglaltakat megszegi, akár elızetes letartóztatása is elrendelhetı.
811
A 2006. évi LI tv. indokolása
172
A távoltartásról szóló rendelkezések elfogadását követıen, 2006. március 23-án az Országos Kriminológiai Intézetben az új jogintézmény megvitatása céljából kerekasztalbeszélgetésre került sor. A megbeszélésen részt vettek elméleti és gyakorlati szakemberek és a minisztérium munkatársai is. Az új jogintézmény kapcsán számos kérdés merült fel, többek között a családon belüli erıszak megelızésével összefüggésben a távoltartás hatékonyságát firtatva. A minisztérium munkatársai – a törvény indokolásával összhangban – rámutattak, hogy ez a kényszerintézkedés – bár alkalmas lehet a családon belül elkövetett cselekményekkel szembeni fellépésre is, és az áldozat pillanatnyi védelmét is biztosíthatja – elsısorban a büntetıeljárás céljainak elérésére szolgál.812 Civil szervezetek számos kritikával illették a jogintézményt, kifogásolva, hogy a családon belüli erıszakhoz semmilyen módon nem kötıdik; hogy kizárólag folyamatban lévı büntetıeljárás esetén lehetséges, s ennek folytán egyrészt nem alkalmas az azonnali beavatkozásra, másrészt nem biztosít védelmet azok számára, akik bőncselekménynek nem minısülı bántalmazás áldozatai; idıtartama túlzottan rövid, s letelte után fennáll a veszélye a bántalmazás folytatásának illetve fokozódásának.813 2009-ben tovább folytatódott a távoltartó rendelkezés bevezetésével kapcsolatos jogalkotói tevékenység. 2008. szeptember 22-én T/6306-os számon sor került egy törvényjavaslat benyújtására ismét „A családon belüli erıszak miatt alkalmazható távoltartásról” címmel, mely a korábban már ismertetett 2004-es törvényjavaslat koncepciójának megfelelıen kívánta bevezetni a távoltartó rendelkezést, meghatározva annak ideiglenes, rendırségi hatáskörbe tartozó, valamint bíróság által elrendelhetı változatát, nem felváltva, hanem kiegészítve a távoltartás 2006 óta büntetıeljárási kényszerintézkedésként létezı formáját. A törvényjavaslat a korábbihoz hasonlóan kívánta megragadni a családon belüli erıszak jelenségét, kiegészítve az azt megvalósító magatartásokat814 a közös- vagy különvagyon körébe tartozó gazdasági javakhoz való hozzáférés jogellenes korlátozásával vagy megakadályozásával. Az elızı javaslatban rögzített alanyi kört815 ki kívánta terjeszteni a korábban nevesítetteken kívül az együttélés nélkül bensıséges kapcsolatban álló személyekre a kapcsolat fennállása alatt vagy annak megszakadása után; emellett a bántalmazók körében 812
Errıl ld. bıvebben: Gilányi Eszter: A távoltartás, mint új kényszerintézkedés (Beszámoló az Országos Kriminológiai Intézetben 2006. március 23-án megtartott kerekasztal-beszélgetésrıl) Ügyészek Lapja 2006/2. 31-34.o. 813 Sajtóközlemény a 2006. július elsején hatályba lépı távoltartásról szóló törvényi rendelkezésrıl http://www.nane.hu/egyesulet/mediafigyelem/Tavoltartas_sajto_20060701_NANE_HCM.pdf (m.i. 2015.09.29.) 814 Ld. 798. lábjegyzet 815 Ld. 790. lábjegyzet
173
nevesítette az ilyen személyeken kívül a bensıséges kapcsolat kialakítására törekvı, de a másik fél részérıl elutasított személyt is. A parlamenti vita során ismételten felmerült a kifogás a „családon belüli erıszak” elnevezéssel szemben,816 ezért végül a törvényt „A hozzátartozók közötti erıszak miatti távoltartásról” címmel fogadták el. Bár az eredeti elıterjesztéshez képest a végül 2008. december 15-én elfogadott törvényszöveg mind a családon belüli erıszakot megvalósító magatartásokat,817 mind az alanyi kört818 némileg szőkebben határozta meg, Sólyom László köztársasági elnök megítélése szerint ezek a rendelkezések alkotmányossági szempontból aggályosnak minısültek. Álláspontjs szerint túlságosan széles körő fogalom-meghatározással operáltak, s ezért nem feleltek meg az arányosság követelményeinek, és ezen belül a legenyhébb eszköz elvének.819 Az Alkotmánybíróság határozatában820(két alkotmánybíró különvéleménye mellett) a vonatkozó rendelkezéseket alkotmányellenesnek ítélte, magát a távoltartás jogintézményét azonban nem. Az Országgyőlés ezt követıen a két érintett rendelkezést eltérı tartalommal határozta meg,821 s végül kihirdették a hozzátartozók közötti erıszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló 2009. évi LXXII. törvényt (a továbbiakban: Hke. törvény), mely 2009. október 1-jén lépett hatályba.
816
Pelczné Dr. Gáll Ildikó felszólalása a törvényjavaslat általános vitája során: „Úgy gondolom, ez a kifejezés azt sugallja, hogy a család egy olyan közösség, amelyben erıszakos cselekmények rendszeresen elıfordulnak. A család számomra pozitív érték, és ezzel a címmel, úgy érzem, az elıterjesztık degradálják a család intézményét.” http://www.parlament.hu/internet/plsql/ogy_naplo.naplo_fadat?p_ckl=38&p_uln=179&p_felsz=234&p_szove g=&p_felszig=234 (m.i. 2015.09.29.) 817 Hozzátartozók közötti erıszaknak minısül a bántalmazó által a bántalmazott sérelmére megvalósított, a méltóságot, az életet, a szexuális önrendelkezéshez való jogot, továbbá a testi és lelki egészséget súlyosan és közvetlenül, vagy rendszeresen, ismétlıdı jelleggel veszélyeztetı tevékenység, vagy mulasztás. 818 E törvény alkalmazásában hozzátartozónak kell tekinteni a[z 1959. évi IV. tv.] 685. §-a b) pontjában meghatározott közeli hozzátartozókat és hozzátartozókat, valamint a volt házastársat, a volt élettársat, a volt jegyest, a gondnokot, a gondnokoltat, a gyámot, a gyámoltat, továbbá együttélés nélkül bensıséges kapcsolatban álló személyt e kapcsolat fennállása alatt vagy után. 819 A köztársasági elnök II-1/05531-1/2008. sz. indítványa http://www.keh.hu/admin/data/00000003/_fix/00000000/_fix/00000002/_fix/00000011/_file/20090105abindit vany_hozzatartozok_kozotti_eroszak_cimerrel.pdf (m.i. 2010. 12. 16.) 820 53/2009. (V.6.) AB határozat 821 Hozzátartozók közötti erıszak: a bántalmazó által a bántalmazott sérelmére megvalósított, a méltóságot, az életet, a szexuális önrendelkezéshez való jogot, továbbá a testi és lelki egészséget súlyosan és közvetlenül veszélyeztetı tevékenység [1. § (1) a)], valamint a bántalmazó által a bántalmazott sérelmére megvalósított, a méltóságot, az életet, továbbá a testi és lelki egészséget súlyosan és közvetlenül veszélyeztetı mulasztás [1. § (1) b)]. Hozzátartozó: a[z 1959. évi IV. tv.]. 685. § b) pontjában meghatározott közeli hozzátartozók és hozzátartozók, a volt házastárs, a volt bejegyzett élettárs, a gondnok, a gondnokolt, a gyám és a gyámolt.
174
A törvényben a korábbi kezdeményezésekhez képest új elemként jelenik meg, hogy a jogszabály – nem taxatív jelleggel – megnevez bizonyos szerveket,822 melyek tevékenységük körében a hozzátartozók közötti erıszak megelızéséhez kapcsolódó feladatot látnak el, és elıírja számukra, hogy jelezzék a családvédelmi koordinációért felelıs szervnek, ha hozzátartozók
közötti
erıszak
veszélyét
észlelik.
Emellett
az
érintett
szerveket
együttmőködésre és kölcsönös tájékoztatásra is kötelezi. A családvédelmi koordinációért felelıs szerv számára is meghatároz hozzátartozók közötti erıszak esetére konkrét feladatokat, melyek – a törvény indokolása alapján – a konfliktus kezelésére és feloldására, valamint információk szolgáltatására irányulnak. A törvény alapján a távoltartás két formája: -
az ideiglenes megelızı távoltartás (a rendırség rendeli el hivatalból, vagy a bántalmazott, illetve hozzátartozója, illetve a jelzésre kötelezett szerv bejelentésére, azonnal a helyszínen vagy elıállítás alkalmazása esetén annak lejártáig; idıtartama 72 óra; bírói felülvizsgálatára van lehetıség; elrendelésével egyidejőleg az illetékes helyi bíróságnál megelızı távoltartás elrendelését kell kezdeményezni)
-
a megelızı távoltartás (elrendelésérıl a bíróság nemperes eljárásban dönt a rendırség kezdeményezésére vagy a bántalmazó, illetıleg hozzátartozója kérelmére; idıtartama az eredeti szabályok szerint legfeljebb 30, a 2013. évi CCLII. tv. hatályba lépése óta legfeljebb 60 nap)
Mindkettı átmenetileg korlátozza a bántalmazó tartózkodási szabadságát, a tartózkodási hely szabad megválasztásának jogát, szülıi felügyeleti jogát, valamint gyermekével való kapcsolattartási jogát. Akivel szemben elrendelték, köteles: -
távol tartani magát a bántalmazottól,
-
távol tartani magát a bántalmazott életvitelszerő tartózkodására szolgáló ingatlantól,
-
távol tartani magát a határozatban megjelölt más személytıl, és
-
tartózkodni attól, hogy a bántalmazottal közvetlenül vagy közvetve érintkezésbe lépjen.
Újból csak akkor kérhetı az elrendelésük, ha annak feltételei ismételten megvalósulnak. A Hke. törvény hatályba lépésével egyidejőleg mind az távoltartó határozat szabályainak megszegését, mind a megelızı távoltartás alaptalan kezdeményezését szabálysértéssé nyilvánították.823 822
Például egészségügyi és személyes gondoskodást nyújtó szolgáltatók; közoktatási intézmények; gyámhatóság; rendırség; ügyészség; bíróság; pártfogó felügyelıi szolgálat; áldozatsegítı szervezetek. 823 Az 1999. évi LXIX. tv-t felváltó 2012. évi II. tv. is tartalmazza e szabálysértéseket.
175
Civil szervezetek e törvény kapcsán is fogalmaztak meg kritikát. Túl szőknek találták egyrészt a bántalmazottak, másrészt a hozzátartozók közötti erıszaknak minısülı magatartások törvényben meghatározott körét. Az elıbbit célszerőnek tartanák kiterjeszteni a bántalmazó volt élettársára és azokra, akikkel együttélés nélkül tartott vagy tart fenn intim kapcsolatot. Az erıszaktípusok körébe pedig fel kívánnák venni a közvetlen szexuális és fizikai erıszakon kívül a szóbeli, lelki és gazdasági erıszakot is.824 Problematikusnak tartották továbbá, hogy a jogszabály nem tesz különbséget az alkalmazható jogkövetkezmény szempontjából a súlyos és kevésbé súlyos erıszak-cselekmények között, és aggodalmukat fejezték ki, hogy a polgári ügyekben eljáró bíróságok megfelelı eljárási szabályok megalkotása hiányában nem lesznek képesek hatékonyan alkalmazni a jogintézményt.825 A hazai jog jelenleg a távoltartás három formáját szabályozza: -
a távoltartást, mint a büntetıeljárás során alkalmazható kényszerintézkedést
-
a rendırség által azonnali intézkedésként alkalmazható ideiglenes megelızı távoltartást
-
és a bíróság által elrendelhetı megelızı távoltartást.
Idıközben sor került az európai védelmi határozatról szóló 2011/99/EU irányelv és a polgári ügyekben elrendelt védelmi intézkedések kölcsönös elismerésérıl szóló 606/2013/EU rendelet hazai alkalmazásának lehetıségét megteremtı jogszabály-módosításokra is. A 2012. évi CLXXX. tv. az európai unió tagállamaival folytatott bőnügyi együttmőködésrıl kiegészült az európai védelmi határozat végrehajtására irányuló jogsegélyrıl rendelkezı XI/A fejezettel.826 A Hke. törvény úgy módosult,827 hogy a bántalmazott fogalmába ezután bele kell érteni a rendelet által meghatározott védett személyt is; ahol eddig a távoltartó határozatot említette a törvény, ott kiegészült a védelmi tanúsítvánnyal is. A rendeletben meghatározott védelmi tanúsítványt ideiglenes megelızı távoltartás esetén a rendırség, megelızı távoltartás esetén a bíróság állítja ki. Más tagállamban hozott védelmi intézkedés magyarországi elismerésérıl a bíróság dönt; az összes feltétel fennállta esetén a megelızı távoltartást az elismerni kért intézkedés idıtartamára, de legfeljebb tizenkét hónapra rendeli el.828
824
Kuszing Gábor, Spronz Júlia, Wirth Judit: Szakmai módszertani útmutató a párkapcsolati erıszak elleni hatékony fellépésre, NANE Egyesület — PATENT Egyesület Budapest, 2012. 9.o. 825 Újabb távoltartási törvény a bántalmazottak ellen. http://nokjoga.hu/sites/default/files/filefield/2009-nanepatent-stopffe-sajtokozlemeny-tavoltartotorveny.pdf (m.i.2015.09.30.) 826 A jogszabályt a 2014. évi LXXII. tv. módosította, a rendelkezések 2015. I. 1-tıl hatályosak. 827 A 2014. évi LXXIII. tv-nyel, 2015. I. 11-i hatállyal. 828 Tóth Andrea Noémi: Múlt, jelen, jövı: merre tart a távoltartás? Pro Futuro 2015/1. 94-95.o.
176
A távoltartás hazai szabályozásban megjelenı e „három pilléres” formája három különbözı jogterületet érint. A hatékony alkalmazáshoz szükséges tehát a büntetı-, a közigazgatási valamint a polgári nemperes eljárás területét érintı szabályozás összehangolása. A jogintézmény
gyakorlati
alkalmazásának
problémái
jórészt
az
eljárási
szabályok
összeegyeztetésének hiányából fakadnak, melynek gyakori következménye az eljárások elhúzódása829 Ezzel kapcsolatban hazánkat az Emberi Jogok Európai Bírósága is elmarasztalta egy ítéletében.830 A gyakorlat oldaláról is kritikával illetik a Hke. törvényben meghatározott hozzátartozófogalmat, és indokoltnak tartják annak legalább a volt élettársi,831 vagy akár „az élettársi szintő kapcsolatot el nem érı baráti, volt baráti viszony”832 körére való kiterjesztését. Mind a gyakorlati alkalmazás nehézségei, mind a civil szervezetek által feltárt hiányosságok indokolhatják tehát a távoltartó rendelkezés jelenlegi szabályainak módosítását. Az áldozatok védelmének rendszere azonban egy további jogintézménnyel is bıvíthetı lenne. Tóth Andrea Noémi javaslata szerint megfontolásra érdemes, hogy a távoltartás a büntetı anyagi jogban is megjelenjen, azaz egyes bőncselekmények vonatkozásában a Btk. alapján önálló szankcióként is alkalmazhatóvá váljon az elkövetı bizonyos személyek vagy helyek megközelítésétıl való eltiltása akár a szabadságvesztés alternatívájaként, akár a mellett kiszabva.833 E jogintézmény nem lenne idegen elem a jelenlegi szankciórendszerben, hiszen a pártfogó felügyelet elrendelése esetén már ma is elıírható külön magatartási szabályként, hogy az elkövetı „a bőncselekmény sértettjétıl, illetve annak lakásától, munkahelyétıl, vagy attól a nevelési-oktatási intézménytıl, ahová a sértett jár, továbbá a sértett által rendszeresen látogatott helytıl tartsa távol magát”.834 Az új büntetés ennek alkalmazását további esetekben, akár súlyosabb bőncselekmények vonatkozásában is lehetıvé tehetné.
829
Ld. errıl bıvebben pl. Alföldi Ágnes Dóra: Szemelvények az ügyészség ideiglenes megelızı és megelızı távoltartás alkalmazása során kialakult gyakorlatából. Családi jog, 2011/2. 34-39.o., Gyengéné Nagy Mária: A megelızı távoltartás bírósági gyakorlata. Családi jog, 2011/2. 27-33.o. illetve Tamási Erzsébet - Bolyky Orsolya: A távoltartás gyakorlati alkalmazásának körülményei. Iustum aequum salutare, 2014/4. 51-84.o. 830 Case of Kalucza v. Hungary, (57693/10) [2012] ECHR (24 April 2012) 831 Alföldi i.m. 37.o., Gyengéné i.m. 29.o., Tamási-Bolyky i.m. 64.o. 832 Geréby Zsuzsanna: A hozzátartozók közötti erıszak miatt alkalmazható távoltartásról, avagy egy jogszabály „sötét oldala” bírói szemszögbıl. Családi jog, 2010/4. 7.o. 833 Tóth A. i.m. 97.o. 834 2012. évi C.tv. 71.§ 2 (bek) b)
177
8.3 Releváns tényállások a Büntetı törvénykönyvben A magyar Büntetı törvénykönyv – ahogy arra már korábban utaltam – hosszú idın keresztül nem tartalmazott olyan tényállást, mely kifejezetten a családon belüli erıszakra vonatkozott volna. Az e körbe tartozó magatartások többnyire az rBtk. által meghatározott tényállások körében voltak értékelhetıek (ld. 3. táblázat), a büntetés kiszabása során a BK 154. (majd a BKv 56.) alapján a közeli hozzátartozó sérelmére való elkövetést súlyosító körülményként kellett értékelni. A szabálysértésekrıl szóló 1999. évi LXIX. tv. is tartalmazott releváns tényállásokat.835 fizikai bántalmazás
lelki bántalmazás
emberölés (166.§) erıs felindulásban elkövetett emberölés (167.§) öngyilkosságban közremőködés (168.§) magzatelhajtás (169.§ (2) bek. b)) testi sértés (170. §) kényszerítés (174. §) személyi szabadság megsértése (175.§) emberrablás (175/A.§) emberkereskedelem (175/B.§)836 magánlaksértés (176.§)837 közúti veszélyeztetés (186.§) közveszélyokozás (259.§)838 terrorcselekmény (261.§)839 garázdaság (271.§)840 visszaélés kábítószerrel (282/B.§)
lelkiismereti és vallásszabadság megsértése (174/A.§) visszaélés személyes adattal (177/A.§.) levéltitok megsértése (178.§) magántitok jogosulatlan megismerése (178/A.§) rágalmazás (179.§) becsületsértés (180.§) kiszolgáltatott személy megalázása (180/A.§)841 kiskorú elhelyezésének megváltoztatása (194.§) zaklatás (210/A. §)842
szexuális bántalmazás erıszakos közösülés (197.§) szemérem elleni erıszak (198.§) megrontás (201.§) vérfertızés (203.§) tiltott pornográf felvétellel visszaélés (204.§) üzletszerő kéjelgés elısegítése (205.§) kitartottság (206.§) kerítés (207.§) szeméremsértés (208.§)
pénzügyi abúzus
elhanyagolás
tartás elmulasztása (196.§) önbíráskodás (273.§) lopás (316.§) rablás (321.§) zsarolás (323.§) rongálás (324.§)843
gondozás elmulasztása (173.§) családi állás megváltoztatása (193.§) kiskorú veszélyeztetése (195.§)844
3. táblázat - Az 1978. évi IV. tv. (rBtk.) családon belüli erıszak eseteiben alkalmazható tényállásai845
835
A 32/2007. (OT 26.) ORFK utasítás alapján ezek a becsületsértés (138.§), magánlaksértés (139.§), gyermekkel koldulás (146.§) és a veszélyes fenyegetés (151§). 836 A szexuális bántalmazás körébe is vonható, amennyiben prostitúciós kizsákmányolás céljából kerül rá sor. 837 Lelki bántalmazás, valamint pénzügyi abúzus megvalósítására is alkalmas. 838 Pénzügyi abúzust is megvalósíthat, amennyiben jelentıs anyagi javak kerülnek veszélybe. 839 Lelki bántalmazás és pénzügyi abúzus megvalósítására is alkalmas. 840 Pénzügyi abúzust is megvalósíthat, amennyiben az erıszakos magatartás dolog ellenirányul. 841 Az ORFK utasítás e tényállást nem tartalmazta, mivel 2012. január 1-jén lépett hatályba. 842 Az ORFK utasítás e tényállást nem tartalmazta, mivel 2008. január 1-jén lépett hatályba. 843 Az önbíráskodás, rablás és zsarolás egyúttal fizikai vagy lelki bántalmazást is megvalósít, mivel e cselekmények elkövetésére erıszakkal vagy fenyegetéssel kerül sor. 844 A tényállás a fizikai vagy lelki bántalmazás körébe tartozó magatartást is magában foglalhatja.
178
Néhány e körbe vonható magatartásformát azonban a hazai jogszabályok nem rendeltek büntetni, ilyen volt például a pszichikai erıszak alkalmazása (mely csupán abban az esetben volt értékelhetı a testi sértés tényállása körében, ha a magatartással okozati összefüggésben a sértettnél betegség alakult ki), vagy az áldozat zaklatása (melyet csupán részben fedett le a „veszélyes fenyegetés” szabálysértés tényállása). 8.3.1 A zaklatás tényállásának bevezetése a Büntetı törvénykönyvbe A zaklatás bőncselekménnyé nyilvánítása szintén fontos lépés volt a családon belüli erıszak szabályozástörténetében. A zaklatás jelensége, mint jogi szabályozást igénylı helyzet a XX. század végén került a figyelem középpontjába Nyugat-Európában, s még inkább az Egyesült Államokban. A nemzetközi szervezetek dokumentumai, az európai uniós jogforrások és a nemzetközi szabályozás alapján három fı típusa különböztethetı meg: -
az etnikai, faji alapú zaklatás,
-
a munkahelyi szexuális zaklatás,
-
és az „általános értelemben vett”, kifejezetten személyes indítékú zaklatás.846
A zaklatás áldozatai – amint azt számos kutatás is kimutatta847 – túlnyomórészt nık, míg elkövetıi elsısorban férfiak, s leginkább az áldozatok szoros ismeretségi körébıl kerülnek ki, nem ritkán azok volt vagy éppen aktuális partnerei. A hazai szabályozás elızményei az Alkotmánybíróság 56/1994. (XI. 10.) sz. határozatáig nyúlnak vissza, melyben kimondták, hogy bár a „magánszférához való jogot” az Alkotmány konkrétan nem nevezi meg, de az az egyén autonómiájának védelmére szolgáló olyan alapjog, mely az ember veleszületett méltóságából levezethetı. Ennél fogva „a magánszférához való jog, az önmegvalósítás joga, a személyiség szabad kibontakozása és az autonómia védelme megköveteli az Alkotmány848 8. § (1) bekezdésében írt szempontok érvényesülését, azaz azt, hogy az állam az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvetı jogait tartsa tiszteletben és védelmezze.” Ennek értelmében az államnak alkotmányos kötelessége olyan feltételeket
845
A táblázat a 32/2007. (OT 26.) ORFK utasítás illetve Gyurkó i.m. alapján készült. Fogarassy Edit: Zaklatás: egy ismeretlen fogalom a magyar jogban. Jogtudományi Közlöny, 2004/2. 73.o. 847 A németországi Fehér Győrő Egyesület által 2002 és 2005 között végzett kutatás szerint a zaklatók 81%-a férfi volt; az esetek 49%-ában volt partner, és csak 9%-ában idegen. Egy Ausztriában végzett kutatás alapján a zaklatást elkövetık 83%-a volt férfi – ld. Kiss Szabolcs: A zaklatás pönalizálásáról – németországi kitekintéssel. Rendészeti Szemle, 2008/4. 63.o. 848 1949. évi XX. tv. 846
179
biztosítani állampolgárai számára, mely a magánszférához való jog érvényesülését és védelmét biztosítja. Az állampolgári jogok országgyőlési biztosának általános helyettese továbbá vizsgálata során megállapította, hogy a zaklatásra vonatkozó jogi szabályozás hiánya visszásságot okoz az
emberi
méltósághoz
összefüggésben.
való
jogból
levezethetı
magánszférához
való
joggal
849
Elsıként az egyenlı bánásmódról és az esélyegyenlıség elımozdításáról szóló 2003. évi CXXV. tv. tartalmazta a zaklatás fogalmát, összhangban a korábban említett 2006/54/EK irányelvvel. A jogszabály 10. §-a értelmében „zaklatásnak minısül az emberi méltóságot sértı, szexuális vagy egyéb természető magatartás, amely az érintett személynek a 8. §-ban meghatározott tulajdonságával függ össze, és célja vagy hatása valamely személlyel szemben megfélemlítı, ellenséges, megalázó, megszégyenítı vagy támadó környezet kialakítása.” Az említett tulajdonságok egyike a nem. A törvény hatálya számos jogalanyra terjed ki (pl. hatósági
jogkört
gyakorló
szervezetek,
oktatási
intézmények),
amelyek
kötelesek
jogviszonyaikban, eljárásuk és intézkedéseik során a törvény rendelkezéseit betartani. Esetleges jogsértés esetén az ügyet az Egyenlı Bánásmód Hatóság vizsgálja, az egyenlı bánásmód követelményét biztosító rendelkezések megsértésének megállapítása esetén szankciókat alkalmazhat. A családon belüli erıszak körébe tartozó zaklatással szembeni fellépésre azonban alkalmatlanná teszi a rendelkezést az, hogy a törvény hatálya nem terjed ki a családjogi jogviszonyokra és a hozzátartozók közötti jogviszonyokra. A 2004-ben elıterjesztett T/9837. sz. törvényjavaslat a távoltartó rendelkezést családon belüli erıszak esetén kívánta lehetıvé tenni, melynek fogalmát az alanyi kör és a releváns magatartások rögzítése útján határozta meg. Ez utóbbit nem az rBtk. tényállásaira utalva, hanem konkrét élethelyzeteket megragadva kívánták szabályozni. Ezek egyike volt a zaklatás, mely a törvényjavaslat meghatározása szerint nem más, mint „a mindennapi biztonságos életvitelben való tartós, rendszeres vagy súlyos zavarás”.850 A javaslat indokolása alapján a zavarás -
súlyosnak tekinthetı, ha a bántalmazó zavaró magatartása olyan mértékő, amelynek elviselése a bántalmazottól már nem elvárható;
-
tartós, ha idıben hosszan elhúzódó;
849
OBH 4460/2002.: Javaslat az igazságügyi- és a belügyminiszternek a szabálysértésekrıl szóló 1999. évi LXIX. törvénynek a zaklatásra vonatkozó szabályokkal való kiegészítésére 850 T/9837. sz. törvényjavaslat 1.§ e) pont
180
-
rendszeres, ha többször ismétlıdı, amelynek eredményeképpen a mindennapi biztonságos életvitel ellehetetlenül.
Ahogy korábban említettem, a törvényjavaslat számos kritikát kapott, s végül vissza is vonták. A zaklatás a következı alkalommal ismételten a távoltartó rendelkezéssel kapcsolatos IM/BÜNT/2004/681 sz. jogszabályi elıterjesztésben bukkant fel, mely egyszerre kívánta bevezetni a távoltartást, mint büntetıeljárási és mint szabálysértési kényszerintézkedést, illetve a zaklatást, mint szabálysértési tényállást az 1999. évi LXIX. törvényben. Az elıterjesztés szerinti zaklatás szabálysértési tényállásának védett jogi tárgya az emberi méltósághoz, a magánélet, a cselekvés szabadságához való jog volt. A tervezet szerinti zaklatás tényállása két elkövetési magatartást fogalmaz meg. Zaklatást követ el, aki a mindennapi életvitelben tartósan vagy súlyosan mást zavar, illetve arra kényszerít valakit, hogy valamit tegyen, ne tegyen, vagy eltőrjön. Az elsı fordulat szerinti zavarás – éppúgy, mint a korábbi törvényjavaslat alapján – akkor „súlyos”, ha a bántalmazó zavaró magatartása olyan mértékő, amelynek elviselése a bántalmazottól már nem elvárható, és akkor „tartós” ha az idıben hosszan elhúzódó, illetve ha többször ismétlıdı, s melynek eredményeképpen a mindennapi életvitel ellehetetlenül. A második fordulat szerinti magatartás az 1978. évi IV tv. 174. §-ában meghatározott kényszerítés speciális formája, mivel a bőncselekmény esetében tényállási elem a cselekvés módja, azaz az erıszakkal vagy fenyegetéssel való elkövetés. Mindkét fordulat szerinti zaklatás materiális tényállás, tehát csak akkor befejezett, ha a tényállás szerinti jelentıs érdeksérelem létrejön. A szabálysértés passzív alanya mindként nemhez tartozó személy, nı és férfi egyaránt lehetett volna. A tényállás minısített eseteként kívánták szabályozni a „családon belüli elkövetést”. Ez a személyi kör egyrészt az rBtk. 137. §-ának 6. pontjában meghatározott hozzátartozókat,851 másrészt olyan személyeket foglalt magában, akik szoros érzelmi, gazdasági vagy fizikai közelségben élnek, éltek a potenciális elkövetıvel. A szabálysértési tényállás megvalósulása esetén az eljárás megindításához magánindítvány elıterjesztését is megkövetelte volna a jogalkotó.
851
az egyeneságbeli rokon és ennek házastársa, az örökbefogadó és a nevelıszülı, az örökbe fogadott és a nevelt gyermek, a testvér, a házastárs, az élettárs és a jegyes, a házastárs egyeneságbeli rokona és testvére, valamint a testvér házastársa
181
Az elıterjesztésnek a távoltartásra, mint büntetı-eljárásjogi kényszerintézkedésre vonatkozó rendelkezései végül 2006. július 1-jén hatályba léptek, a zaklatás szabályozása azonban tovább váratott magára. A jogintézményt végül a 2007. évi CLXII. tv. iktatta be az 1978. évi IV. tv-be, 2008. január 1i hatállyal. A jogalkotó a bőncselekményt a törvény személy elleni bőncselekményeket tartalmazó XII. fejezetébe, a szabadság és az emberi méltóság elleni bőncselekmények között helyezte el, a 176/A §-ban. A bőncselekmény jogi tárgya a magánszférához való jog biztosításához főzıdı társadalmi érdek volt. Az elsı bekezdésben meghatározott cselekmény elkövetési magatartása a háborgatás, mely a zaklató, zavaró jellegő magatartásokat jelenti. A jogalkotó ezek körébıl kiemelte és külön nevesítette a telekommunikációs eszköz útján vagy személyesen elkövetett rendszeres kapcsolatteremtési kísérletet. A magatartás tényállásszerőségéhez szükséges, hogy a háborgatás rendszeres vagy tartós legyen. A rendszeresség azt jelenti, hogy rövidebb idıközönként, többször valósítja meg a zaklató cselekményt az elkövetı, a tartósság pedig azt, hogy a magatartás huzamosabb ideig tart.852A magatartás célzatos, az elkövetı szándéka arra kell, hogy irányuljon, hogy a sértettet megfélemlítse,
vagy
magánéletébe,
illetıleg
mindennapi
életvitelébe
önkényesen
beavatkozzon. A második bekezdésben a jogalkotó a korábban a „veszélyes fenyegetés” szabálysértési tényállásában foglalt magatartást853 emelte bőncselekményi szintre. Az elkövetési magatartás személy elleni erıszakos vagy közveszélyt okozó büntetendı cselekmény elkövetésével való fenyegetés, mely a passzív alanyra, vagy rá tekintettel annak hozzátartozójára irányul. A jogalkotó a 2008. évi LXXIX. törvénnyel egy új fordulatot iktatott a tényállásba, büntetendıvé nyilvánította, ha valaki annak a látszatnak a keltésére törekszik, hogy a sértett vagy hozzátartozója életét, testi épségét vagy egészségét sértı vagy veszélyeztetı esemény következik be. A családon belüli erıszak elleni fellépés szempontjából a jogszabályhely (3) bekezdésében meghatározott minısítı körülményeknek volt kiemelt szerepe. A jogalkotó eredetileg akkor rendelte súlyosabban büntetni a cselekményt, ha azt az elkövetı a volt házastársa vagy volt élettársa, illetve a nevelése, felügyelete, gondozása vagy gyógykezelése alatt álló személy 852 853
Ld. a 2007. évi CLXII. tv. indokolását 1999. évi LXIX. tv. 151.§
182
sérelmére követte el. A 2008. évi XCII. tv. ezt a kört kiegészítette a volt bejegyzett élettárssal, majd a 2010. évi CLXI. tv. kiterjesztette a fokozott védelmet az elkövetı házastársára, élettársára és bejegyzett élettársára is, tekintettel arra, hogy a volt és aktuális partner közti különbségtételt a jogalkotó nem látta indokoltnak. A bőncselekmény magánindítványra volt büntethetı. A családon belüli erıszakkal kapcsolatosan Magyarországon a 20. század utolsó évtizedében merült fel a speciális szabályozás társadalmi igénye. A jogalkotó több stratégiában is elkötelezte magát az anyagi büntetıjogon kívül esı jogintézmények, rendelkezések kidolgozása mellett, önálló büntetıtényállás létrehozását azonban nem tartotta indokoltnak. A családon belüli erıszakkal kapcsolatos nemzeti stratégia 2003-as megalkotását követı évtizedben sor került a távoltartó rendelkezés – két lépcsıben, és nem kellıen összehangolt rendelkezések útján történı – bevezetésére, menedékházak és telefonos segélyvonal létesítésére, az eljáró hatóságokra vonatkozó szabályok módosítására, valamint – a Btk.-t illetıen – a zaklatás tényállásának kodifikálására. Nem hoztak azonban létre sem egy, a kérdéskört átfogóan szabályozó önálló törvényt, sem pedig speciális büntetıjogi rendelkezést. E tízéves periódus végére sor került az új Btk. megalkotására és hatályba léptetésére. A nık elleni erıszakkal szembeni fellépés ügyét képviselı hazai civil szervezetek ebben jó lehetıséget láttak arra, hogy a hazai büntetıjogban is megjelenjen az általuk képviselt – és a nemzetközi szervezetek által is elvárt – irányvonal. A kodifikációs folyamatot követıen létrejött szabályozás – melynek elemzésére és kritikájára a 11. fejezetben kerül sor – azonban ezeknek a törekvéseknek nem minden vonatkozásban felelt meg.
183
III. RÉSZ
A NİK ELLENI ERİSZAK EGYES FORMÁIVAL KAPCSOLATOS HATÁLYOS MAGYAR JOGI SZABÁLYOZÁS VIZSGÁLATA ÉS KRITIKÁJA
184
9. Szexuális bőncselekmények a 2012. évi C. törvényben a nemzetközi elvárások fényében Az új büntetı törvénykönyv, a 2012. évi C. tv. megalkotása során a jogalkotó számos területen változtatott a korábbi szabályozáson. A törvény indokolása szerint, figyelemmel a „Nemzetközi egyezmények rendelkezéseire, valamint a jobb áttekinthetıség érdekében teljesen átalakul a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bőncselekményekre vonatkozó szabályozás.”854 Ez mind szerkezeti, mind tartalmi jellegő módosításokat magában foglalt.855 A hatályos büntetı törvénykönyv XIX. fejezetében (a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bőncselekmények) szabályozza a szexuális kényszerítést, a szexuális erıszakot, a szexuális visszaélést, a vérfertızést, a kerítést, a prostitúció elısegítését, a kitartottságot, a gyermekprostitúció kihasználását, a gyermekpornográfiát és a szeméremsértést. A gyermekek érdekét sértı és a család elleni bőncselekményeket a jogalkotó külön fejezetbe helyezte át. A korábbi szabályozás nemegyszer százéves múltra visszatekintı fogalmakat alkalmazott, melyek egy részét – ahogy az indokolás fogalmaz – „a korszerőség, a nemzetközi kifejezésekkel való összhang és a jobb közérthetıség követelményének megfelelıen”856 újak váltották fel (pl. erıszakos közösülés és szemérem elleni erıszak helyett szexuális erıszak, közösülés és fajtalanság helyett összefoglalóan szexuális cselekmény). A fejezet címe reflektál a törvényi szabályozás alapjainak megváltozására, tükrözi azt, hogy a nemi erkölcs védelme mellett e tényállások egy része a nemi integritás, nemi önrendelkezés, nemi szabadság védelmére szolgál. A jogalkotó számos nemzetközi dokumentumra tekintettel volt az új rendelkezések kialakítása során, az indokolásban többek között az Isztambuli Egyezményre (CAHVIO) is hivatkozik. Magyarországnak nemzetközi kötelezettsége áll fenn a sértett beleegyezése nélkül magvalósuló szexuális bőncselekmények kriminalizálása tekintetében. Bár hazánk jelenleg még nem ratifikálta az Isztambuli Egyezményt, de az Emberi Jogok Európai Bíróságának jogértelmezése szerint az Emberi Jogok Európai Egyezményének 3. és 8. cikkére tekintettel a tagállamok kötelezettsége, hogy minden, az adott személy beleegyezése nélkül megvalósuló szexuális cselekményt büntetni rendeljenek és hatékonyan bíráljanak el.
854
A 2012. évi C. tv. indokolása, Általános indokolás - IV. Az új Btk. Különös Részének újításai, 7. pont Szomora Zsolt: Megjegyzések az új Büntetı Törvénykönyv nemi bőncselekményekrıl szóló XIX. Fejezetéhez Magyar Jog 2013/11. 649.o. 856 A 2012. évi C. tv. indokolása a XIX. Fejezethez 855
185
A nemzetközi szervezetek a nemi önrendelkezést és emberi méltóságot szintén sértı szexuális zaklatás jogi szabályozásával kapcsolatban is megfogalmaztak ajánlásokat,857 az Isztambuli Egyezmény 40. cikke alapján pedig az egyezményben részes államoknak meg kell tenniük a szükséges lépéseket, hogy az ebbe a körbe sorolható magatartásokat büntetıjogi vagy egyéb jellegő szankcióval sújtsák. A fejezet utolsó részében ebbıl a szempontból is vizsgálom a hatályos jogi rendelkezéseket. 9.1 A szexuális kényszerítés az Isztambuli Egyezmény 36. cikke tükrében A jogalkotónak a Btk. indokolásában kifejtett álláspontja szerint „a szexuális cselekmény végzésére vagy annak eltőrésére való kényszerítés felölel minden olyan magatartást, amikor a sértett nem önként és szabadon adja a beleegyezését a szexuális cselekményhez, hanem valamilyen kényszer hatására”,858 és így – a nagyobb tárgyi súlyú cselekményeket magában foglaló szexuális erıszak tényállásával együtt – alkalmas az Isztambuli Egyezmény 36. cikkében meghatározott valamennyi magatartás lefedésére. Ennek tisztázása érdekében két kérdést szükséges megvizsgálni. Egyrészt azt, hogy mi lehet e tényállás ’maximuma’, azaz melyek azok a magatartások, melyeket már a szexuális erıszak tényállása körében kell értékelni. Ennek feltárása érdekében – a jogszabályban szereplı tényállási sorrendtıl eltérve – elsıként a szexuális erıszak tényállásának elemzésére kerül sor a vonatkozó szakirodalom tükrében. A másik fontos kérdés a szexuális kényszerítés ’minimuma’, azaz, hogy melyek azok a magatartások, melyek kifejtésével az elkövetı már belép e tényállás keretei közé, és vajon a hazai rendelkezés értelmezhetı-e oly módon, hogy magában foglalja a sértett beleegyezése nélkül megvalósított szexuális magatartásokat. 9.1.1 A szexuális erıszakot megvalósító magatartások A 197.§-ban meghatározott tényállás keretében a jogalkotó összevonta a korábban, az 1978. évi IV. törvényben – az elkövetési magatartástól eltekintve – teljesen azonosan szabályozott erıszakos közösülés és szemérem elleni erıszak tényállását. A bőncselekmény jogi tárgya a nemi élet szabadságához főzıdı érdek.859
857
Ld. UN Handbook (2010) 27.o. A 2012. évi C. tv. indokolása a 196.§-hoz 859 Jacsó i.m. 173.o. 858
186
Alanya (nemétıl függetlenül) bárki, passzív alanya szintén bárki lehet, kivéve a harmadik fordulatban meghatározott cselekményt, mely csak 12. életévét be nem töltött személy sérelmére követhetı el.860 A tényállás elsı fordulatának elkövetési magatartása kétmozzanatú. Eszközcselekménye az erıszakkal vagy élet, testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel kényszerítés, célcselekménye a szexuális cselekmény. A szakirodalomban kétféle álláspont alakult ki azzal kapcsolatban, hogy hogyan értelmezik a kényszerítés és az erıszak, illetve fenyegetés viszonyát. Az egyik – napjainkban háttérbe szoruló – megközelítés szerint a kényszerítés összefoglaló fogalomként az erıszak és fenyegetés alkalmazását, mint eszközcselekményt fedi le.861 A másik álláspont szerint a kényszerítésnek, mint elkövetési magatartásnak az erıszak és a fenyegetés a két elkövetési módja.862 A jogirodalomban több szerzınél megjelenı tétel, hogy e tényállás vonatkozásában a „kényszerítés a sértett komoly ellenállásának a leküzdésére alkalmas olyan tevékenység, amelynek eredményeként a sértett képtelen valódi akaratának megfelelı magatartás tanúsítására.”863 Más szerzık az alkalmazott bírói gyakorlatra hivatkozva kényszerítés alatt a sértetti akarat megtörésére vagy hajlítására alkalmas magatartást értik.864 Ennek megfelelıen a tényállásban meghatározott erıszaknak az egyik álláspont szerint hatását tekintve akaratot megtörınek (vis absoluta) kell lennie,865 míg mások szerint elegendı lehet az akaratot hajlító (vis compulsiva) erıszak is.866
860
Gál István László: XIX. Fejezet. A nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bőncselekmények, in: Polt Péter (szerk.): Új Btk. kommentár, 4. kötet, Különös Rész, Nemzeti Közszolgálati és Tankönyv Kiadó, Budapest, 2013. 16-17.o. 861 A szexuális erıszak tényállása vonatkozásában ez az álláspont jelenik meg Márki Zoltán: XIX. Fejezet - A nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bőncselekmények, in: Kónya István (szerk.): Magyar büntetıjog. Kommentár a gyakorlat számára, HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2013. 692.o.: „A kényszerítés mint összefoglaló kifejezés, olyan erıszak vagy fenyegetés alkalmazását jelenti, amely eszközcselekményként a szexuális cselekményre mint célcselekményre irányul.” Az rBtk. 197.§-ában szabályozott erıszakos közösülés vonatkozásában ezt az álláspontot képviselte például Berkes i.m. 596.o.; illetve BH 1997.568, és erre hivatkozva Fehér (2009) 215.o. 862 Ld. például Szomora Zsolt: XIX. Fejezet. A nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bőncselekmények, in: Karsai Krisztina (szerk.): Kommentár a Büntetı Törvénykönyvhöz, Complex Kiadó, Budapest, 2013. 407.o.; Sinku Pál: A nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bőncselekmények - Btk. XIX. Fejezet, in: Busch Béla (szerk.): Büntetıjog II. Különös Rész, HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2014. 199.o.; Gál i.m. 16.o. 863 Sinku: A nemi élet… 199.o.; hasonlóan foglal állást az egyik Btk. kommentár szerzıje is: „A kényszerítés olyan leküzdhetetlen erı, mely képtelenné teszi az akaratnak megfelelı magatartást.” (Márki: XIX. Fejezet… 688.o.); más szerzık a kényszerítés elkövetési módjaként szabályozott erıszak vonatkozásában állapítják meg, hogy annak a sértett ellenállásának megtörésére alkalmasnak kell lennie. (Gál i.m. 16.o. illetve Jacsó i.m. 175.o.) 864 Szomora: XIX. Fejezet... 407.o.; a vonatkozó bírói gyakorlatról ld. bıvebben: Szomora Zsolt: Az erıszakos nemi bőncselekmények kényszerítési elemérıl, Büntetıjogi Kodifikáció, 2008/2. 27.o. 865 Gál i.m. 16.o. 866 Szomora: XIX. Fejezet… 407.o., Márki: XIX. Fejezet… 689.o. (2. pótlás, kiadva: 2015)
187
A fenyegetés értelmezı rendelkezések között867 meghatározott fogalmához képest szőkebb körő, ún. kvalifikált fenyegetéssel valósulhat meg a bőncselekmény, mely az élet, testi épség ellen kell, hogy irányuljon, és közvetlen kell, hogy legyen. Az elkövetési magatartás második mozzanata, azaz a szexuális cselekmény fogalmát a törvény a következıképpen határozza meg: „a közösülés és minden súlyosan szeméremsértı cselekmény, amely a nemi vágy felkeltésére, fenntartására vagy kielégítésére alkalmas, vagy arra irányul”.868 Ez magában foglalja az rBtk. nemi bőncselekményeinek vonatkozásában elkövetési magatartásként szabályozott közösülés illetve fajtalanság fogalmát, úgy, hogy ez utóbbi elnevezését nem, hanem csupán fogalmi elemeit tartja meg. A régi fogalmi elemekhez képest változás a nemi vágy fenntartására irányuló cselekmények beépítése, illetve az, hogy a korábbi, a bírói gyakorlatban szexuális célzatként értelmezett „szolgál” kifejezést felváltja az „alkalmas, vagy arra irányul” fogalompár. Ennek következtében lehetıség nyílik arra, hogy a szemérmet súlyosan sértı, de nem szexuális motivációjú (hanem pl. bosszúból megvalósított) cselekményeket is nemi bőncselekményként értékeljék,869 ami a sértett szexuális szabadságának szélesebb körő védelmét tenné lehetıvé. A magatartás szeméremsértı jellege a korábbi
értelmezéssel
összhangban
az
uralkodó
erkölcsi
normákra
figyelemmel
870
azonosítható.
A második fordulatban a törvényben meghatározott állapotok szexuális cselekményre való felhasználása képezi az elkövetési magatartást. A védekezésre képtelen állapot fogalmát a jogszabály az rBtk. rendelkezésével megegyezıen határozza meg.871 Az elızı törvény szabályaihoz képest eltérés, hogy immár nem kapcsolódik megdönthetetlen vélelem a 12. életévet be nem töltött személy e minıségéhez; helyette a jogalkotó egy új alapeset bevezetésével rendezte a kriminalizálás kérdését. Az akaratnyilvánításra képtelen állapot esetében a sértett pszichikai értelemben – vagy állandó, vagy átmeneti jelleggel – nem tud védekezni.872 Ez azt jelenti, hogy a passzív alanynak a szexuális aktussal kapcsolatban vagy egyáltalán nincs akaratképzıdése (pl. ájult),
867
Btk. 459.§ (1) bekezdés 7. pont: „eltérı rendelkezés hiányában súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen.” 868 Btk. 459.§ (1) bekezdés 27. pont 869 Szomora: Megjegyzések… 651.o. 870 Jacsó i.m. 170.o. 871 Btk. 459.§ (1) bek. 29. pont: „védekezésre képtelennek kell tekintetni azt is, aki helyzeténél vagy állapotánál fogva ideiglenesen vagy véglegesen nem képes ellenállás kifejtésére.” 872 Jacsó i.m. 176.o.
188
vagy normatív értékelés folytán az akaratképzıdése hibásnak minısül (pl. a kóros elmeállapot bizonyos típusai esetében).873 Az új Btk. hazánk nemzetközi kötelezettségeire tekintettel a bőncselekmény harmadik, súlyosabb szankcióval fenyegetett alapeseteként szabályozza874 a 12. életévét be nem töltött személlyel kényszerítés nélkül, akár annak beleegyezésével; illetve az elızıekben ismertetett mértéket el nem érı875 kényszerrel megvalósított szexuális cselekményt. A bőncselekmény minısített eseteit a sértett életkorára (18. illetve 12. életévét be nem töltött személy); az elkövetı és a sértett közötti kapcsolatra (hozzátartozója, vagy nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése, illetve egyéb módon a hatalma vagy befolyása alatt álló személy sérelmére – itt elegendı e kapcsolat ténye, nem szükséges az azzal való visszaélés); illetve az elkövetık számára (azonos alkalommal, egymás cselekményérıl tudva, többen) tekintettel határozták meg. Még súlyosabban büntetendı, ha ezek közül több körülmény egyszerre forog fenn. A 207.§ értelmében a bőncselekmény 197.§ (1) bekezdésében a) pontjában meghatározott alapesete magánindítványra büntetendı. 9.1.2 A szexuális kényszerítést megvalósító magatartások A törvény indokolása szerint a 196.§-ban meghatározott rendelkezés célja, hogy a korábbi joggyakorlat alapján a kényszerítés tényállása körében értékelt nemi zsarolást, azaz „a sértett nem önkéntes beleegyezésével, ám mégsem kvalifikált fenyegetés hatására megvalósuló szexuális aktust”876 önálló bőncselekményként, súlyosabb büntetéssel szankcionálja. A bőncselekmény jogi tárgya a nemi önrendelkezés, a nemi szabadság.877 A bőncselekmény alanya – akár tettesként, akár részesként – nemtıl függetlenül bárki lehet. Passzív alanya szintén (kivétel ez alól a 12. életévét be nem töltött személy, akinek sérelmére – akár a szexuális cselekménybe való beleegyezése esetén is – szexuális erıszak állapítható meg).878 A bőncselekmény elkövetési magatartása két, egymással cél-eszköz viszonyban levı elembıl tevıdik össze. Az eszközcselekmény a kényszerítés, a célcselekmény a szexuális cselekmény (melyben a passzív alany vagy aktívan, vagy passzívan mőködik közre). 873
Szomora: XIX. Fejezet… 408.o. Btk. 197.§ (2) bek. 875 Mivel annak megvalósítása már a 197.§ (4) bek. a) pontja értelmében minısített eset. 876 A 2012. évi C. tv. indokolása a 196.§-hoz 877 Jacsó i.m. 170.o. 878 Uo. 170-171.o., Szomora: XIX. Fejezet… 403.o., 405.o. 874
189
Az eszközcselekmény kapcsán a szakirodalomban általánosan elfogadott az a – törvényi indokolással egybevágó – álláspont, mely szerint a kényszerítés e tényállás vonatkozásában magában foglal minden olyan tevékenységet, amelynek következtében a bőncselekmény sértettje nem képes a valódi akaratának megfelelı magatartás tanúsítására. A kényszerítés tényállásbeli
fogalma
ennek
megfelelıen
az
elkövetı
által
kifejtett
magatartás
következményére, vagyis a sértettre gyakorolt hatására fókuszál. A jogszabály – a szexuális erıszak tényállásától eltérıen – nem ad támpontot arra nézve, hogy milyen típusú cselekmények tölthetik ki tartalommal e fogalom kereteit, és elkövetési módokat sem határoz meg. A szakirodalomban ennek következtében többféle értelmezés jelent meg. Az egyik álláspont szerint a szexuális kényszerítés törvényben meghatározott elkövetési módjai az erıszak és a fenyegetés.879 Ez nyilvánvalóan hibás álláspont, feltehetı, hogy a szerzıt a korábbi gyakorlat befolyásolta, mely alapján a nemi integritást kisebb mértékben sértı cselekményeket a kényszerítés tényállásának keretében kellett értékelni, melynek viszont valóban tényállási eleme az erıszak, fenyegetés. A másik megközelítés szerint, mivel a szexuális erıszak azon fordulata vonatkozásában, melynek eszközcselekménye a kényszerítés, a jogalkotó elkövetési módként az erıszakot (mely mértékét tekintve elegendı, ha akaratot hajlító, vagyis vis compulsiva) és az élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést határozza meg,880 ezért a kényszerítés kizárólag fenyegetéssel valósítható meg. Mivel azonban ez tényállási elemként nem szabályozott, hanem csak implicit elkövetési mód, nem szükséges, hogy elérje a törvény által meghatározott,881 komoly félelem kiváltására alkalmas fenyegetés szintjét.882 A harmadik álláspont az elızıhöz hasonlóan a szexuális erıszaktól való elhatárolással határozza meg a kényszerítés tartalmát, két eltéréssel. Egyrészt a szerzı szerint a vis compulsiva szintjét elérı erıszak már a szexuális kényszerítés körében értékelhetı. Másrészt a fenyegetés kapcsán a törvényi fogalomból indul ki, tehát csak a komoly félelem kiváltására alkalmas, bár nem élet, testi épség ellen irányuló (hanem pl. vagyoni károsodásra vonatkozó) illetve nem közvetlen fenyegetéssel megvalósított kényszerítést tekinti tényállásszerőnek.883 A negyedik álláspont szintén azokat a magatartásokat tartja a szexuális kényszerítés körébe vonhatónak, melyek nem valósítják meg a szexuális erıszak tényállását, vagyis a vis absoluta 879
Sinku: A nemi élet… 196.o. Szomora: XIX. Fejezet… 407.o. 881 Btk. 459.§ (1) bek. 7. 882 Szomora: XIX. Fejezet... 404.o. 883 Márki: XIX. Fejezet… 682-683.o. (1. pótlás, kiadva: 2014) 880
190
szintjét elérı erıszakkal, a kvalifikált fenyegetéssel, illetve a meghatározott állapotok kihasználásával megvalósított szexuális cselekményeken kívül esı magatartásokat.884 Ezek közé sorolja az akaratot hajlító erıszakkal illetve a nem kvalifikált fenyegetéssel megvalósuló, valamint a sem erıszaknak, sem fenyegetésnek nem minısülı módon kifejtett kényszerítı hatású cselekményeket (pl. a sértett olyan állapotának kihasználását, mely alapján nem minısül védekezésre képtelennek, de a cselekmény elhárítására való képessége korlátozottá válik).885 Az elkövetési magatartás második mozzanata, vagyis a célcselekmény a szexuális cselekmény, melynek fogalmi elemei a szexuális erıszakkal összefüggésben már kifejtésre kerültek. A jogalkotó a minısített eseteket a sértett életkorára (18. illetve 14. életévét be nem töltött személy), valamint az elkövetı és a sértett között fennálló speciális viszonyra (hozzátartozója, vagy nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése alatt álló személy sérelmére, illetve a sértettel kapcsolatban fennálló egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyával visszaélve való elkövetés) tekintettel határozta meg. A 207.§ értelmében a bőncselekmény alapesete csak magánindítványra büntethetı. 9.1.3 A hatályos rendelkezések értékelése az Isztambuli Egyezmény szemszögébıl Az Egyezmény rendelkezéseivel összhangban mind a szexuális kényszerítés, mind a szexuális erıszak tényállása szándékos bőncselekmény, mégpedig kizárólag egyenes szándékkal valósítható meg, tekintettel arra, hogy a szexuális cselekmény mint célcselekmény kifejtésére irányul az elkövetı szándéka. Mindkét tényállás megvalósítható akár nı, akár férfi sérelmére, és a passzív alanyi körbıl nincsenek kizárva az elkövetıvel életközösségben levı személyek (házastársak, élettársak, bejegyzett élettársak) sem. A két tényállás elkövetési magatartásaként meghatározott szexuális cselekmény fogalma alkalmas arra, hogy lefedje az Egyezményben meghatározott magatartásokat (szexuális
884
Gál i.m. 16-17.o., illetve Gál István László: A szexuális bőncselekmények az új magyar büntetıjogban, in: Elek B., Háger T., Tóth A. N. (szerk.): Igazság, ideál és valóság: Tanulmányok Kardos Sándor 65. születésnapja tiszteletére. Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Büntetı Eljárásjogi Tanszéke, Debrecen, 2014. 118-121.o. 885 Uo. 12.o. illetve ld. még: Gál István László: A szexuális bőncselekmények az új magyar büntetıjogban, in: Elek Balázs, Háger Tamás, Tóth Andrea Noémi (szerk.): Igazság, ideál és valóság: Tanulmányok Kardos Sándor 65. születésnapja tiszteletére. Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Büntetı Eljárásjogi Tanszéke, Debrecen, 2014. 118-121.o.
191
természető hüvelyi, anális vagy orális behatolás egy másik ember testébe bármilyen testrésszel vagy tárggyal, illetıleg szexuális természető egyéb cselekmények). A kényszerítés fogalmával kapcsolatos elméleti megközelítések diverzitására tekintettel azonban megállapítható, hogy a jogalkotó nem határozta meg kellı pontossággal a büntetni kívánt cselekmények körét. A szexuális kényszerítés tényállásának jelenleg a törvényben szereplı szövege nem tükrözi egyértelmően a beleegyezés hiányát kriminalizálni kívánó jogalkotói akaratot, és fennáll annak a veszélye, hogy a joggyakorlatban egy ehhez képest szőkebb értelmezés ver gyökeret, s ez sérti a jogbiztonság követelményét. A kifejtettek fényében kimondható, hogy az Isztambuli Egyezményben foglaltaknak a jelenlegi szabályozás nem felel meg maradéktalanul. Ezt támasztják alá a CEDAW Bizottság Magyarország legutóbbi országjelentésével kapcsolatos észrevételei is, mely szerint a Bizottságot „továbbra is aggasztja az, hogy az áldozat beleegyezésének hiánya helyett még mindig az erıszak és fenyegetés, valamint a kényszerítés alkalmazásán alapul a nemi erıszak törvényi definíciója”.886 A Bizottság elıírta, hogy Magyarország két éven belül nyújtson be írásbeli tájékoztatót, többek között a szexuális cselekmények szabályozása érdekében megtett intézkedéseirıl. A 2015-ben benyújtott dokumentum e vonatkozásban a 2012. évi C. törvény indokolásának
szexuális
kényszerítéssel
kapcsolatos
egy
részét
tartalmazta
angol
fordításban.887 A Bizottság tagja az ajánlást teljesítettnek értékelte,888 ami kevéssé érthetı annak fényében, hogy a szövegben szerepel az, hogy a sértett „kényszer hatására” adja beleegyezését.889 Ahogy korábban kifejtettem, a szexuális kényszerítés és a szexuális erıszak tényállásának elhatárolása nem egyértelmő a hazai jogirodalomban. A probléma elsısorban arra vezethetı vissza, hogy a jogalkotó nem határozott meg elkövetési módot a szexuális kényszerítés elkövetési magatartásaként szabályozott kényszerítés vonatkozásában, és értelmezı rendelkezéssel sem segítette a jogalkalmazó tevékenységét. 886
Concluding Observations on the combined seventh and eighth periodic reports of Hungary CEDAW/C/HUN/CO/7-8, 20. pont http://noierdek.miria.hu/wp-content/uploads/2013/03/ENSZ-CEDAW-ZaroEszrevetelek-Magyarorszag-2013-2.pdf (m.i. 2015.09.28.) 887 Information provided by Hungary in follow-up to the concluding observations, CEDAW/C/HUN/CO/78/Add.1 (9 February 2015) 19. pont 888 YH/follow-up/Hungary/61 2.o. http://tbinternet.ohchr.org/Treaties/CEDAW/Shared%20Documents/HUN/INT_CEDAW_FUL_HUN_21737_E. pdf (m.i. 2015.10.25.) 889 „As the coercion to perform or tolerate sexual activities encompasses all conducts when the injured party did not give voluntary and freely consent to the sexual activity, but under constraint, this offence is also suitable for the implementation of the provisions of the Convention on Preventing and Combating Violence against Women and Domestic Violence (CAHVIO Convention), since that Convention requires the lack of consent as an element of the offence.”
192
A törvény indokolásában megfogalmazott álláspont szerint a szexuális kényszerítés tényállása „felölel minden olyan magatartást, amikor a sértett nem önként és szabadon adja a beleegyezését a szexuális cselekményhez, hanem valamilyen kényszer hatására”.890 Kérdés, hogy vajon a tényállás megfogalmazása megfelel-e annak a követelménynek, hogy a büntetendı magatartásnak a sértett beleegyezésének hiányában megvalósított cselekménynek kell lennie. A hatályos jogszabály tényállásaiban megjelenı „kényszerítés” és „beleegyezés hiányában” fogalmi elemek jogirodalmi értelmezésének vizsgálata segítséget nyújthat ahhoz, hogy meghatározzuk, hogy a szexuális bőncselekményekkel kapcsolatos rendelkezések további alakításával hogyan lenne létrehozható egy olyan jogszabályi környezet, mely a szexuális szabadságot – a nemzetközi kötelezettségekkel is összhangban – a lehetıségekhez képest a legjobban védi. 9.2 A kényszerítés fogalmának értelmezése a magyar büntetıjogban A kényszerítést a jogalkotó a Btk. különös részében több bőncselekmény elkövetési magatartásaként szabályozza. Emellett a törvény általános részében a büntethetıséget kizáró vagy korlátozó okként jelenik meg a kényszer és a fenyegetés (26.§). A büntethetıségi akadály diszpozíciójában szereplı kényszer fogalmát a Btk. nem határozza meg. A szakirodalomban és a bírói gyakorlatban általánosan elfogadott álláspont szerint rendszerint erıszak, más testére gyakorolt fizikai ráhatás, mely lehet akaratot megtörı (vis absoluta) vagy akaratot hajlító (vis compulsiva).891 Elképzelhetı erıszak nélküli kényszer is, például, ha a nagyon rövidlátó személyt szemüvegének elrejtésével kényszerítik mulasztásra.892 A fenyegetés pszichikai ráhatás, fogalmát a Btk. 459.§ (1) bek. 7. pontja határozza meg. A „kényszerítés két alakzata” egyrészt az alapján határolható el, hogy a büntethetıségi akadály esetében a kényszert, fenyegetést a bőncselekmény elkövetıjével szemben alkalmazzák, aki e ráhatások következtében beszámítási képességének hiánya miatt nem lesz büntethetı, vagy annak korlátozott mivolta miatt csak enyhébben; míg a különös részi tényállásokban szereplı kényszerítést a bőncselekmény elkövetıje fejti ki annak passzív 890
A 2012. évi C. tv. indokolása a 196.§-hoz Nagy Ferenc: Anyagi büntetıjog. Általános rész I., Iurisperitus Bt., Szeged, 2014. 266.o. 892 Karsai Krisztina: IV. Fejezet – A büntethetıséget kizáró vagy korlátozó okok, in: Karsai Krisztina (szerk.): Kommentár a Büntetı Törvénykönyvhöz. Complex Kiadó, Budapest, 2013. 80.o. 891
193
alanyával szemben.893Másrészt a büntethetıségi akadályként szabályozott kényszer egy „eredmény, helyzet, állapot, amelyben az ellenállhatatlan fizikai vagy pszichikai erı hatása alatt álló személy cselekvési szabadsága megszőnt”,894 míg a különös részben megjelenı kényszerítés egy cselekményfolyamat, mely a kényszerhelyzet, kényszerállapot létrehozására irányul. A Btk. különös részében szabályozott azon bőncselekményeket, melyek esetében az elkövetési magatartás a kényszerítés, a következı csoportokba sorolhatjuk: 1. A kényszerítés elkövetési módja az erıszak, valamint az élet és testi épség elleni közvetlen fenyegetés. Ilyen bőncselekmény a szexuális erıszak (197.§), melynek kapcsán e tényállási elemek elemzésére a korábbiakban sor került. A Btk.-ban szereplı egyes bőncselekmények tényállásában a jogalkotó szintén az erıszakkal, valamint az élet és testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel való elkövetést szabályozza (emberrablás [190.§]; kiskorú elhelyezésének megváltoztatása minısített esete [211.§ (2) bek.]; rablás [365.§ (1) bek. a)]; jármő önkényes elvétele minısített esete [380.§ (2) bek. a)]). Az erıszak fogalmának értelmezése a rablás vonatkozásában a legkidolgozottabb. Általánosan elfogadott álláspont, hogy a kifejtett erıszaknak személy ellen irányulónak, lenyőgözı jellegőnek, akaratot megtörınek (vis absoluta) kell lennie, melynek megállapítása során figyelemmel kell lenni a támadó és a megtámadott közti erıviszonyokra és az elkövetı által használt eszközre;895 egyes álláspontok szerint dolog elleni erıszak is lehet abban az esetben, ha áttevıdik személyre.896 Az erıszak személy elleni irányultsága és akaratot megtörı hatása tipikusan a többi tényállás vonatkozásában is megjelenik. A fenyegetés, éppúgy, mint a szexuális erıszak esetében akkor tényállásszerő, ha élet vagy testi épség ellen irányul, és közvetlen.
893
Nagy Ferenc: Anyagi büntetıjog. Általános rész I. 267.o. Erdısy Emil: A kényszerítés kettıs alakzata a magyar büntetıjogban, in: Tóth Mihály, Herke Csongor (szerk.): Tanulmányok dr. Földvári József professzor 75. születésnapja tiszteletére, Pécs, 2001.36.o. 895 Akácz József: XXXV. Fejezet. A vagyon elleni erıszakos bőncselekmények, in: Kónya István (szerk.): Magyar büntetıjog. Kommentár a gyakorlat számára, HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2013. 1355.o.; Sinku Pál: A vagyon elleni erıszakos bőncselekmények – Btk. XXXV. Fejezet, in: Busch Béla (szerk.): Büntetıjog II. Különös Rész, HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2014. 626.o.; Szomora Zsolt: XXXV. Fejezet. A vagyon elleni erıszakos bőncselekmények, in: Karsai Krisztina (szerk.): Kommentár a Büntetı Törvénykönyvhöz, Complex Kiadó, Budapest, 2013. 755.o. 896 Akácz i.m. 1355.o., Szomora: XXXV. Fejezet… 755.o. 894
194
2. A kényszerítés elkövetési módja az erıszak, valamint a fenyegetés. Ilyen bőncselekmény a kényszerítés (195.§), valamint a kényszermunka egyik fordulata (193.§); a közösség tagja elleni erıszak minısített esete (216.§ (2) bek.); a kényszerítés hatósági eljárásban (278.§); a hivatalos személy elleni erıszak (310.§) és a közfeladatot ellátó személy elleni erıszak (311.§) egyik fordulata; a zsarolás (367.§) és az önbíráskodás (368.§ (1) bek.), mely bőncselekmények a kényszerítés speciális alakzatai. E tényállások az egyén cselekvési szabadságának a Btk. által nevesített valamely aspektusát védik, a Btk. 195.§-ában szabályozott magatartás azonban az általános, tág értelemben vett cselekvési szabadságot, 897 szubszidiárius jellegébıl fakadóan abban a körben, melyet más kényszerelemet tartalmazó bőncselekmények nem fednek le. Mivel e bőncselekménycsoport vonatkozásában az elkövetési módok megegyeznek, és csupán a kényszerítés irányultsága alapján van különbség, az értelmezés során alapvetıen a kényszerítés tényállására vonatkozó álláspontokra támaszkodom. Az elkövetési magatartás a kényszerítés, olyan külsı ráhatás a passzív alanyra, amely ıt a cselekvési szabadságától megfosztja vagy abban korlátozza. Az elkövetési módok az erıszak és a fenyegetés. Az erıszak a személyre fizikai erıvel történı, támadó jellegő testi ráhatás; a dologra ható erıszak csak akkor tényállásszerő, ha áttevıdik személyre. Hatását tekintve lehet mind akaratot megbénító, lenyőgözı jellegő (vis absoluta), mind a sértett akaratát hajlító (vis compulsiva). A fenyegetés fogalmára nézve a Btk. 459.§ (1) bek. 7. pontja az irányadó, vagyis olyan súlyos hátrány kilátásba helyezése, mely objektíve alkalmas a sértettben komoly félelem kiváltására, s ezáltal arra, hogy a szabad akaratával ellentétes cselekvésre késztesse.898 Irányulhat akár élet, testi épség ellen is, és lehet közvetlen is. Ebben az esetben azonban csak akkor állapítható meg a 196. § szerinti kényszerítés, ha más bőncselekmény (pl. szexuális erıszak) nem valósul meg. A zsarolás tényállása kapcsán megjegyzendı, hogy annak minısített esetét képezi, ha élet vagy a testi épség elleni, illetve más hasonlóan súlyos fenyegetéssel valósítják meg. Ha a dolog átadására kényszerítés kvalifikált fenyegetéssel valósul meg, akkor nem zsarolás, hanem rablás állapítható meg.
897
Szomora Zsolt: XXI. Fejezet. Az emberi méltóság és egyes alapvetı jogok elleni bőncselekmények, in: Karsai Krisztina (szerk.): Kommentár a Büntetı Törvénykönyvhöz, Complex Kiadó, Budapest, 2013. 400.o. 898 Szomora Zsolt: XVIII. Fejezet. Az emberi szabadság elleni bőncselekmények, in: Karsai Krisztina (szerk.): Kommentár a Büntetı Törvénykönyvhöz, Complex Kiadó, Budapest, 2013. 401.o.; Kónya István: XVIII. Fejezet. Az emberi szabadság elleni bőncselekmények, in: Kónya István (szerk.): Magyar büntetıjog. Kommentár a gyakorlat számára. HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2013. 675.o.
195
Szükségesnek tartom megemlíteni a kényszervallatást (303.§) is. Jóllehet e tényállásban a jogalkotó nem a kényszerítést, hanem az erıszak, fenyegetés vagy más hasonló módszer alkalmazását határozta meg elkövetési magatartásként, de e magatartásokat a hivatalos személy a passzív alany akaratának befolyásolása érdekében alkalmazza, abból a célból, hogy az vallomást tegyen, illetve ne tegyen. E bőncselekmény tehát szintén kényszerítı magatartás,899 s van olyan büntetıjogi tankönyv is, mely kifejezetten elkövetési magatartásként nevesíti a kényszerítést.900 E tényállás vonatkozásában az erıszak „fizikai ráhatás, fizikai kényszer, a sértett testének támadó jellegő érintése”,901 „mely alkalmas akaratának hajlítására, arra, hogy ne szabad akaratának megfelelı magatartást tanúsítson”.902 A fenyegetés fogalmára nézve a Btk. 459.§ (1) bek. 7. pontja az irányadó. A harmadik elkövetési magatartás a „más hasonló módszer”, mely alatt a bírói gyakorlat a pszichés vagy morális kényszer ’enyhébb’ eszközeit érti; minden olyan, az erıszakon illetve fenyegetésen kívüli módszert, amely „a passzív alanyban pszichés, biológiai, fiziológiai hatásokat idéz elı, melyek alkalmasak akaratának, magatartásának érdemi befolyásolására”. 903 E körbe tartozik például az elınyök kilátásba helyezése, vagy az emberi méltóságot sértı kihallgatás.904 3. Az elkövetési magatartásként meghatározott kényszerítéshez a jogalkotó nem kapcsol elkövetési módot. A bőncselekmények e csoportjába tartozik a szexuális kényszerítés (196.§), illetve egyes emberiesség elleni bőncselekmények (a népirtás egyik fordulata [142.§ (1) bek. c)]; az emberiesség elleni bőncselekmény két fordulata [143.§ (1) bek. b) és f)]; és az apartheid egyik fordulata [144.§ (1) bek. b)]; valamint egyes háborús bőncselekmények (a védett személyek elleni erıszak két fordulata [149.§ (2) bek. b) és c)]; a tiltott sorozás alapesetének mindkét fordulata [152. § (1) bek.]. A szexuális kényszerítés esetében a fogalom vizsgálatára a korábbiakban sor került. A felsorolt emberiesség elleni bőncselekmények és háborús bőncselekmények esetében bírói gyakorlatról nem beszélhetünk. Az elkövetési magatartásként szabályozott kényszerítés
899
Váradi Erika: XXVIII. Fejezet. A hivatali bőncselekmények, in: Horváth Tibor – Lévay Miklós (szerk.): Magyar Büntetıjog. Különös Rész, Complex Kiadó, Budapest, 2013. 393.o. 900 Nagy Zoltán: XXVIII. Fejezet. A hivatali bőncselekmények, in Tóth Mihály - Nagy Zoltán (szerk.): Magyar büntetıjog. Különös rész, Osiris Kiadó, Budapest, 2014. 314.o. 901 Váradi i.m. 394.o. 902 Mezılaki Erik: XXVIII. Fejezet. A hivatali bőncselekmények, in: Karsai Krisztina (szerk.): Kommentár a Büntetı Törvénykönyvhöz, Complex Kiadó, Budapest, 2013. 630.o. 903 Váradi i.m. 394.o. 904 Mezılaki i.m. 630.o.
196
tartalmi elemeinek meghatározása során a legtöbb szakirodalom a kényszerítés (195.§) tényállására hivatkozik.905 A pusztulással fenyegetı életkörülmények közé kényszerítés, mint elkövetési magatartás esetében egyes források szerint emellett a személyi szabadság megsértése (194.§) elkövetési magatartásai is irányadóak lehetnek.906 A személyi szabadság megsértése nyitott törvényi tényállás, melynek elkövetési magatartása minden olyan tevést vagy mulasztást felölel, melynek következtében a passzív alany elveszítheti a mozgási, helyváltoztatási illetve a tartózkodási hely szabad megválasztásával kapcsolatos cselekvési szabadságát.907 A tevéssel megvalósított magatartás tényállásban nem szabályozott tipikus elkövetési módjai az erıszak és a fenyegetés valamint a megtévesztés, de megvalósulhat a sértett testére vagy tudattartamára közvetlenül nem ható magatartásokkal is.908 Az ítélkezési gyakorlat alapján ilyen például „a helyiségben tartózkodó sértettre az ajtó rázárása, (…) a rokkant személytıl a mankó, bot vagy mővégtag elvétele, a fürdı személy ruhanemőitıl való megfosztása, (…) olyan helyzet létrehozása, amelynek folyományaként a sértett a megtévesztés eredményeként önmaga mozgáskorlátozását idézi elı”.909 Mulasztásos elkövetés akkor állapítható meg, ha az elkövetınek speciális jogi kötelezettsége van a személyi szabadság biztosítása (pl. az általa gondatlanságból bezárt személyt nem engedi ki).910 Véleményem szerint a szexuális kényszerítés tartalmának értelmezése vonatkozásában a személyi szabadság megsértésének mulasztásos alakzata nem bír relevanciával, mivel ha az elkövetı a sértett kiengedését ahhoz a feltételhez köti, hogy az vele szexuális cselekményt végezzen, tulajdonképpen azzal való fenyegetést alkalmaz, hogy a személyi szabadságától az illetıt továbbra is meg fogja fosztani. A pusztulással fenyegetı életkörülmények közé kényszerítés vonatkozásában unikális álláspontot képvisel Sántha Ferenc, aki szerint a „kényszerítés olyan fizikai jellegő, a fenyegetést is felölelı ráhatás, amelynek következtében a csoport életfeltételei annyira
905
Márki Zoltán: XIII. Fejezet. Az emberiesség elleni bőncselekmények, in: Kónya István (szerk.): Magyar büntetıjog. Kommentár a gyakorlat számára, HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2013. 411. és 417.o.; Törı Sándor: XIII. Fejezet. Az emberiesség elleni bőncselekmények valamint XIV. Fejezet. A háborús bőncselekmények, in: Karsai Krisztina (szerk.): Kommentár a Büntetı Törvénykönyvhöz, Complex Kiadó, Budapest, 2013. 282., 284., 286., 295. és 298.o.; Molnár Gábor Miklós: Az emberiesség elleni bőncselekmények - XIII. Fejezet, in: Busch Béla (szerk.): Büntetıjog II. Különös Rész, HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2014. 23.o.; Hornyák Szabolcs: XIII. Fejezet. Az emberiesség elleni bőncselekmények valamint XIV. Fejezet. A háborús bőncselekmények, in: Tóth Mihály - Nagy Zoltán (szerk.): Magyar büntetıjog. Különös rész, Osiris Kiadó, Budapest, 2014. 22., 23., 27. és 34.o. 906 Törı i.m. 282., 284., 286., 295.o.; Molnár: Az emberiesség… 23.o. 907 Kónya: XVIII. Fejezet… 665.o. 908 Szomora: XVIII. Fejezet… 399.o. 909 Kónya: XVIII. Fejezet… 655.o. 910 Szomora: XVIII. Fejezet… 399.o.
197
ellehetetlenülnek, hogy a csoport vagy annak részének fizikai fennmaradása is veszélybe kerül.”911 A fentiek alapján a magyar büntetıjogban a kényszerítés három „fokozata” különíthetı el: 1. a legsúlyosabb formája esetén az alkalmazott erıszak, fenyegetés tipikusan olyan mértékő, mely a passzív alany akaratának megtörésére alkalmas; 2. a következı fokozat esetén elegendı az akaratot hajlító erıszak illetve az „egyszerő” fenyegetés, illetve a zsarolás minısített esetében az élet vagy a testi épség elleni, illetve más hasonlóan súlyos „félkvalifiált fenyegetés” alkalmazása; 3. a harmadik fokozat az olyan kényszerítés, melyhez elkövetési módot a jogalkotó nem kapcsolt; ez a szakirodalmi álláspontok szerint megvalósítható erıszakkal, fenyegetéssel (mely nem szükséges, hogy komoly félelem kiváltására alkalmas legyen), a passzív alany védekezési képességét befolyásoló állapotának kihasználásával vagy megtévesztéssel. 9.3 A beleegyezés hiányának értelmezése a magyar büntetıjogban A beleegyezés hiánya nem ismeretlen fogalom a magyar büntetıjogban, mivel a Btk. több bőncselekmény vonatkozásában is tényállási elemként szabályozza. A magzatelhajtás egyik minısített esete912 más magzatának elhajtása az állapotos nı beleegyezése nélkül. E vonatkozásban a nı határozott, komoly, szabad akarat-elhatározáson alapuló,913 elızetesen megfontolt914 nyilatkozata hiányzik. A beleegyezés nélküli elkövetés megvalósul, ha az állapotos nı -
akaratnyilvánításra vagy védekezésre képtelen állapotban van
-
kifejezetten tiltakozik a beavatkozás elvégzése ellen
-
kényszer vagy fenyegetés hatására adja beleegyezését, illetve ha
-
megtévesztik
-
vagy a beleegyezés megszerzésére utólagosan kerül sor.915
911
Sántha Ferenc: XIII. Fejezet. Az emberiesség elleni bőncselekmények, in: Horváth Tibor – Lévay Miklós (szerk.): Magyar Büntetıjog. Különös Rész, Complex Kiadó, Budapest, 2013. 20.o. 912 Btk. 163.§ (2) bek. b) 913 Kónya István: XV. Fejezet. Az élet, a testi épség és az egészség elleni bőncselekmények, in: Kónya István (szerk.): Magyar büntetıjog. Kommentár a gyakorlat számára, HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2013. 542.o. 914 Karsai Krisztina - Szomora Zsolt - Vida Mihály: Anyagi Büntetıjog Különös rész I., Iurisperitus Bt. Szeged, 2013.47.o. 915 Uo. 47.o., illetve Belovics Ervin: Az élet, a testi épség és az egészség elleni bőncselekmények – Btk. XV. Fejezet, in: Busch Béla (szerk.): Büntetıjog II. Különös Rész, HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2014. 107.o.
198
A kiskorú elhelyezésének megváltoztatása916 tényállása alapján „Aki végrehajtható hatósági határozat alapján elhelyezett kiskorút attól, akinél a hatóság elhelyezte, annak beleegyezése nélkül, az elhelyezés tartós megváltoztatása céljából elvisz…”, valósítja meg a bőncselekményt. E tényállás vonatkozásában a beleegyezésnek kifejezettnek és elızetesnek vagy egyidejőnek kell lennie; a kiskorú elvitelének tudomásul vétele vagy az utólagos jóváhagyása nem zárja ki a tényállásszerőséget.917 Az egészségügyi önrendelkezési jog megsértése918 tényállásában nevesített egészségügyi beavatkozások esetében szükséges a beteg beleegyezése vagy hozzájárulása, melynek vonatkozásában az egészségügyrıl szóló 1997. évi CLIV. tv. rendelkezései az irányadóak. A 15.§ (3) bekezdése szerint „Az e törvényben foglalt kivételektıl eltekintve bármely egészségügyi beavatkozás elvégzésének feltétele, hogy ahhoz a beteg megtévesztéstıl, fenyegetéstıl és kényszertıl mentes, megfelelı tájékoztatáson alapuló beleegyezését (…) adja.” A törvény eltérı rendelkezése hiányában a beleegyezés szóban, írásban vagy ráutaló magatartással is megadható. Az okirattal visszaélés egyik fordulata919 a tényállásban meghatározott közokiratnak mástól, annak beleegyezése nélkül való jogtalan megszerzése. E bőncselekmény vonatkozásában a beleegyezés hiánya azt jelenti, hogy a jogosult az okiratnak más személy birtokába kerüléséhez nem járult hozzá, vagy a hozzájárulását azért adja meg, mert az elkövetı megtévesztette.920 A lopás egyik minısített esete921 a helyiségbe vagy ehhez tartozó bekerített helyre megtévesztéssel, vagy a jogosult, illetve a használó tudta és beleegyezése nélkül bemenve történı elkövetés. A BKv. 42. alapján a lopás ezen alakzata törvényi egység, melynek eszközcselekménye a magánlaksértés,
célcselekménye a lopás.
A magánlaksértés
tényállásában azonban nem a beleegyezés hiánya, hanem a lakásba az ott lakó vagy azzal rendelkezı akarata ellenére való bemenetel szerepel tényállási elemként.922 E tényállás vonatkozásában nem elegendı pusztán a hozzájárulás hiánya, hanem a rendelkezni jogosult
916
Btk. 211.§ (1) Márki Zoltán: XX. Fejezet. A gyermekek érdekét sértı és a család elleni bőncselekmények, in: Kónya István (szerk.): Magyar büntetıjog. Kommentár a gyakorlat számára, HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2013. 802.o. (1. pótlás, kiadva: 2014) 918 Btk. 218.§ 919 Btk. 346.§ (1) a) 920 Belovics Ervin: A közbizalom elleni bőncselekmények – Btk. XXXIII. Fejezet, in: Busch Béla (szerk.): Büntetıjog II. Különös Rész, HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2014. 588.o. 921 Btk. 370.§ (2) bf) 922 Btk. 221.§ (2) 917
199
személynek úgy kell kifejezésre juttatnia akaratát, hogy arról az elkövetı minden kétséget kizáróan tudomást szerezzen. Ezt megteheti szóban, írásban, vagy akár ráutaló magatartással is (pl. ajtó bezárása).923 A készpénz-helyettesítı fizetési eszközzel visszaélés egyik fordulata924 a tényállásban meghatározott készpénz-helyettesítı fizetési eszköznek mástól, annak beleegyezése nélkül való jogtalan megszerzése. E bőncselekmény vonatkozásában – éppúgy, mint az okirattal visszaélés esetében - a beleegyezés hiánya azt jelenti, hogy a jogosult az okiratnak más személy birtokába kerüléséhez nem járult hozzá, vagy a hozzájárulását azért adja meg, mert az elkövetı megtévesztette; a beleegyezés utólag nem pótolható.925 A beleegyezés fogalmának büntetıjogi értékelése kapcsán érdemes megvizsgálni a sértett beleegyezésére, mint büntethetıséget kizáró okra vonatkozó szakirodalmi álláspontot is. Ennek megfelelıen a sértett beleegyezése csak akkor zárhatja ki a cselekmény jogellenességét, ha -
a
beleegyezést
a
cselekvıképes
(megfelelı
ítélıképességgel,
akaratnyilvánítási
képességgel rendelkezı) sértett adja; -
olyan jogi tárgy ellen elkövetett bőncselekményre vonatkozik, mely fölött a sértettnek rendelkezési lehetısége van;
-
nem irányulhat társadalomra káros célra.
Magának a beleegyezésnek -
valóságosnak, azaz komolynak, önkéntesnek és szabad akarat-elhatározásból eredınek (vagyis tévedéstıl, kényszertıl, fenyegetéstıl mentes) kell lennie;
-
sor kerülhet rá a cselekmény elkövetése elıtt vagy alatt (de az utólagos beleegyezés nem mentesít). 926
A „beleegyezés hiánya” a magyar büntetıjogban tehát azokat az eseteket fogja át, amikor
923
Kónya: XXI. Fejezet. Az emberi méltóság és egyes alapvetı jogok elleni bőncselekmények, in: Kónya István (szerk.): Magyar büntetıjog. Kommentár a gyakorlat számára, HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2013. 851.o. 924 Btk. 346.§ (1) a) 925 Molnár Gábor Miklós: A pénz- és bélyegforgalom biztonsága elleni bőncselekmények – Btk. XXXVIII. Fejezet, in: Busch Béla (szerk.): Büntetıjog II. Különös Rész, HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2014. 732.o. 926 Kádár Miklós – Kálmán György: A büntetıjog általános tanai, Közigazgatási és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1966. 342-344.o.; Horváth Tibor: A jogellenességet kizáró okok, in: Horváth Tibor-Lévay Miklós (szerk.): Magyar büntetıjog. Általános rész, Wolters Kluwer CompLex Kiadó, Budapest, 2014. 201.o; Nagy Ferenc: Anyagi büntetıjog. Általános rész I. 233.o.; Belovics Ervin: A büntetıjogi felelısségre vonás akadályai, in: Belovics Ervin, Gellér Balázs, Nagy Ferenc, Tóth Mihály: Büntetıjog I. Általános rész, HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2012. 262-263.o.
200
a. egy személy kényszerrel vagy fenyegetéssel szerez érvényt akaratának, vagyis erıszakot alkalmaz, a másik személyre pszichikai ráhatást gyakorol, vagy olyan magatartást tanúsít, melynek folytán a kényszerített személy nem lesz képes az akaratának megfelelı magatartás tanúsítására (álláspontom szerint ide tartozik az az esetkör is, ha a beleegyezést e módokon kényszerítik ki, ekkor sem beszélhetünk ugyanis arról, hogy az érintett személy az akaratának megfelelıen cselekszik); b. a magatartással érintett személy akaratnyilvánításra vagy védekezésre képtelen állapotban van, c. a magatartással érintett személy cselekvıképtelen; d. a magatartással érintett személy tévedésben van (mely releváns lehet egyrészt akkor, ha azt a magatartást tanúsító személy idézi elı; másrészt akkor, ha felismerve a téves tudatállapotot, azt kihasználva cselekszik); e. a magatartással érintett személy nem adja kifejezett hozzájárulását a cselekmény véghezviteléhez; f. vagy a beleegyezés megadására nem a magatartást megelızıen illetve azzal egy idıben, hanem utólagosan kerül sor. Ha a beleegyezés hiánya a szexuális cselekmény vonatkozásában áll fenn, -
a. esetkör vonatkozásában a szexuális erıszak, kisebb mértékő fizikai vagy pszichikai ráhatás esetén a szexuális kényszerítés tényállása alkalmazható;
-
b. esetkör szintén a szexuális erıszak tényállása keretében értékelhetı;
-
c. esetkör – önmagában, más tényezı együttes fennállása nélkül, gyermekkorú sértett esetén – a szexuális erıszak (197.§ (2) bek.) vagy a szexuális visszaélés (198.§) megvalósítását jelenti.
Álláspontom szerint a d. e. és f. esetkört, valamint a c. esetkört a nem életkora miatt cselekvıképtelennek minısülı sértett esetében a jelenleg a Btk.-ban szereplı nemi bőncselekmények tényállásai nem fedik le. 9.4 Javaslatok a Btk. szexuális bőncselekményekkel kapcsolatos rendelkezéseinek módosítására A szexuális kényszerítés megfogalmazásában rejlı problémákat más szerzık is észlelték. Franczia Barbara tanulmányában a büntetıpolitikai célok jobb érvényesítése és a hatékonyabb jogalkalmazás
érdekében
kialakított
szabályozási
201
javaslata
„egyfajta
felbujtói”
cselekményként a következı fogalmi meghatározást rögzíti: „Aki mást annak akarata ellenére vagy beleegyezése nélkül szexuális cselekményre vagy annak eltőrésére rábír, bőntett miatt egy évtıl öt évig terjedı szabadságvesztéssel büntetendı.”927 Álláspontom szerint ez a megoldási javaslat dogmatikai problémát vet fel. A felbujtás megállapításának feltétele az, hogy a tettesben egy adott magatartás megvalósítása vonatkozásában kialakuljon a szilárd akarat-elhatározás.928
Az
egyes
sui
generis
felbujtói
magatartásokban
elkövetési
magatartásként rögzített rábírás fogalmilag felbujtás,929 tehát e magatartás esetében szintén szükséges, hogy a passzív alanyban a magatartás megvalósításának szándéka kialakuljon. Ha a szexuális cselekményre a passzív alany akarata ellenére illetve beleegyezése nélkül kerül sor, esetében nem beszélhetünk akarat-elhatározásról, tehát a rábírás az elkövetı részérıl nem valósulhat meg. Az új Btk. kodifikációs folyamatának idıszakában, 2012 tavaszán civil szervezetek szintén megfogalmaztak a nık elleni erıszakkal szembeni fellépés hatékonyabbá tétele érdekében a szexuális bőncselekmények rendszerét és rendelkezéseik tartalmát, valamint azokkal összefüggı egyes általános részi szabályokat érintı javaslatokat.930 A Btk. általános részét érintı javaslataik között szerepelt, hogy -
a jogos védelem kapcsán az élet kioltására irányuló jogtalan támadásra vonatkozó törvényi vélelem esetköreit egészítse ki a jogalkotó a nemi önrendelkezést sértı magatartásokkal;931
-
az el nem évülı bőncselekmények körébe emeljék be a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bőncselekményeket;932
-
a szexuális bőncselekmények egyik fordulata se legyen magánindítványra büntethetı.933
A különös részi rendelkezések körében javaslatot tettek arra, hogy -
a kábítószer-kereskedelem tényállásába minısített esetként kerüljön be a „más védekezésre, akaratnyilvánításra képtelen állapotának elıidézése céljából, ezen állapot kihasználásával a nemi élet szabadsága elleni bőncselekményt elkövetve” fordulat;934
927
Franczia Barbara: A nemi önrendelkezési jog és a szexuális kényszerítés. Elemzés és javaslat de lege ferenda, Jog, állam, politika, 2014/1. 172.o. 928 Nagy Ferenc: Magyar büntetıjog. Általános rész II., Iurisperitus Bt. Szeged, 2014. 60.o. 929 Ld. pl. Márki: XIX. Fejezet… 732.o., Kónya: XXI. Fejezet… 866.o. 930 Nıszervezetek észrevételei a büntetı törvénykönyv tervezetének a nık elleni erıszak különbözı formáit érintı részeinek vonatkozásában http://nokjoga.hu/sites/default/files/filefield/2012-btk-javaslatmarc-9-nanepatent-mona-ne-benyujtva.pdf (m.i. 2015.10.15.) 931 Uo. 4.o. 932 Uo. 5.o. 933 Uo. 7.o. 934 Uo. 13.o.
202
-
a szexuális bőncselekményeket tartalmazó különös részi fejezet címe „a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bőncselekmények” helyett „a nemi önrendelkezés elleni bőncselekmények” legyen;935
-
a szexuális cselekmény fogalmának módosítására az alábbi szöveggel: „szexuális cselekmény: a közösülés és minden súlyosan szeméremsértı cselekmény, amely valakinek a nemi önrendelkezési jogát és/vagy testi integritását sérti vagy veszélyezteti”936
-
a megrontás937 és a vérfertızés ne legyen önálló bőncselekmény, hanem a jelenleg e rendelkezések által lefedett magatartások a szexuális erıszak tényállása körében legyenek értékelve;938
-
a szexuális erıszak tényállását a jogalkotó szövegezze át oly módon, hogy a bőncselekmény alapesete körében a kifejezett beleegyezés nélküli szexuális kapcsolat létesítése szerepeljen, az alábbiak szerint: „(1) Aki mással annak kifejezett beleegyezése nélkül szexuális kapcsolatot létesít, két évtıl nyolc évig terjedı szabadságvesztéssel büntetendı. Ugyanígy büntetendı az is, aki másnak védekezésre, illetıleg akaratnyilvánításra képtelen állapotát kihasználva létesít ilyen személlyel szexuális kapcsolatot. Tizennégy év alatti személyt beleegyezés adására képtelennek kell tekinteni. (2) A büntetés öt évtıl tíz évig terjedı szabadságvesztés, ha a) a sértettet a szexuális aktusra erıszakkal, avagy az élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel kényszerítették. b) a sértettel azonos alkalommal, egymás cselekményérıl tudva, többen létesítenek szexuális aktust. (3) A büntetés tíztıl húsz évig terjedı szabadságvesztés, ha a sértettel létesített szexuális aktus a (2) bekezdés (a) és (b) pontja szerint is minısül. (4) Szexuális aktus minden olyan cselekmény, amely a személy szexuális önrendelkezését sérti, amennyiben az meghaladja az egyszeri futó érintés mértékét.”939
E rendelkezések valóban alkalmasak lehetnek a korábban a megrontás, illetve a nem kölcsönös beleegyezéssel megvalósuló vérfertızés szankcionálására.
935
Uo. 14.o. Uo. 16-17.o. 937 E bőncselekmény a jogszabályba végül szexuális visszaélés elnevezéssel került be. 938 Uo. 15.o. 939 Uo. 14-15.o. 936
203
A törvényszöveg-javaslat kidolgozása során a civil szervezetek nem alkalmazták az általuk tartalmilag módosítani kívánt szexuális cselekmény fogalmát, helyette a szexuális aktus, illetve a szexuális kapcsolat létesítése szerepel tényállási elemként, mely utóbbi fogalmát azonban a javaslat nem fogalmazta meg. Álláspontom szerint az Isztambuli Egyezmény rendelkezéseinek átültetése szempontjából a civil szervezetek javaslata megfelelı, szükséges lenne azonban az elkövetési magatartás szövegezését érintı módosítás; a szexuális cselekmény és a szexuális aktus részben eltérı fogalmi elemeinek egyesítését követıen940 azonos terminológia alkalmazása a bőncselekmény különbözı fordulataiban. 9.4.1 De lege ferenda javaslatok Bár a civil szervezetek javaslata is megfelel a nemzetközi elvárásoknak, álláspontom szerint a jogalkotó olyan módon is eleget tehet a szexuális bőncselekmények szabályozására vonatkozó kötelezettségeinek, mely kisebb beavatkozást jelent a fejezet rendszerébe, és nagyobb mértékben támaszkodik a hazai büntetıjogban alkalmazott terminológiára. Az egyik lehetıség a szexuális kényszerítés tényállásában szereplı kényszerítés fogalmának – a jelenlegi szakirodalmi álláspontokhoz képest való – tágítása a 196.§ (4) bekezdésébe foglalt értelmezı rendelkezés bevezetésével. Például: „E § alkalmazása szempontjából kényszerítés alatt minden olyan magatartást is érteni kell, melynek következtében szexuális cselekményre a sértett beleegyezése nélkül kerül sor.” Ez – figyelembe véve a beleegyezés hiányának 9.3. részben meghatározott esetköreit – lehetıvé tenné, hogy a szexuális kényszerítés körében értékelést nyerjenek a passzív alany tévedésének, védekezési képességét vagy akaratnyilvánítási képességét befolyásoló helyzetének, állapotának kihasználásával, vagy kifejezett beleegyezése nélkül megvalósuló cselekmények is. Nem oldódna meg azonban a szexuális erıszak és a szexuális kényszerítés elhatárolásának problémája. A másik megoldási lehetıség a passzív alany akarata ellenére megvalósított szexuális bőncselekmények körének bıvítése egy új, a szexuális kényszerítéshez képest enyhébben büntetendı cselekménnyel, valamint a szexuális kényszerítés tényállásába elkövetési módok bevezetése, a következıképpen:
940
Például: szexuális cselekmény: a közösülés és minden súlyosan szeméremsértı cselekmény, amely valakinek a nemi önrendelkezési jogát vagy testi integritását sérti vagy veszélyezteti, amennyiben az meghaladja az egyszeri futó érintés mértékét.
204
Szexuális szabadság megsértése: 195/A.§ „Aki mással annak beleegyezése nélkül szexuális cselekményt végez vagy végeztet, bőntett miatt három évig terjedı szabadságvesztéssel büntetendı.” Szexuális kényszerítés: 196.§ (1) „Aki mást fenyegetéssel vagy más hasonló módszerrel szexuális cselekményre vagy annak eltőrésére kényszerít, bőntett miatt egy évtıl öt évig terjedı szabadságvesztéssel büntetendı.” A szexuális kényszerítés tényállásába bevezetett új elkövetési módok lehetıvé tennék a szexuális erıszaktól való pontos elhatárolást. E bőncselekménynek – a kétszeres értékelés tilalma miatt – nem lehet tényállási eleme az erıszak, mint elkövetési mód. Ezért az „egyszerő” fenyegetés mellett javaslom a kényszervallatás tényállásában – igaz, elkövetési magatartásként – már szereplı „más hasonló módszer” fogalmának alkalmazását, mely a kényszerítés erıszakon, fenyegetésen kívül esı egyéb módozatainak lefedésére alkalmas. Ide tartozhatnak például az olyan fizikai, pszichikai jellegő ráhatások, melyek nem érik el az erıszak vagy fenyegetés szintjét, de alkalmasak a passzív alany akaratának, magatartásának érdemi befolyásolására. A szexuális szabadság megsértése tényállás körében lenne értékelhetı minden olyan eset, amikor a passzív alannyal szemben az elkövetı kifejezett kényszert nem alkalmaz, hanem a szexuális cselekményt a passzív alany tévedésének, védekezési képességét vagy akaratnyilvánítási képességét befolyásoló helyzetének, állapotának kihasználásával, vagy kifejezett beleegyezése nélkül valósítja meg. A „szexuális cselekményt végeztet” elkövetési magatartás lehetıvé tenné az Isztambuli Egyezmény 36. cikk 1. bekezdés c. pontjában meghatározott azon eset büntethetıségét, amikor az elkövetı ráhatása következtében a passzív alany a beleegyezés nélküli szexuális cselekményt harmadik személlyel végzi. Az értekezés 11. fejezetében a partnerbántalmazással szembeni hatékonyabb fellépést elısegítı, szexuális erıszakra vonatkozó de lege ferenda javaslatok megfogalmazására is sor kerül. 9.5 A szexuális zaklatás megjelenése a hazai büntetıjogban A 2012. évi C. törvény önálló bőncselekményként nem szabályozza a szexuális zaklatást. Az Isztambuli Egyezmény 40. cikkében meghatározott fogalom alapján ebbe a körbe vonhatóak a nem kívánt, szexuális természető verbális, nonverbális vagy fizikai jellegő cselekmények, melyek célja vagy hatása egy személy méltóságának megsértése. Az
205
Egyezmény példálózó jelleggel kiemeli a megalázó, megszégyenítı vagy sértı környezet megteremtését. E fogalom-meghatározás számos ponton megegyezik az esélyegyenlıségi törvény941 10. §ában meghatározott zaklatás fogalmával, mely szerint ez olyan emberi méltóságot sértı, szexuális vagy egyéb természető magatartás, amely az érintett személynek a törvény által meghatározott védett tulajdonságával függ össze, és célja vagy hatása valamely személlyel szemben megfélemlítı, ellenséges, megalázó, megszégyenítı vagy támadó környezet kialakítása. E törvény rendelkezései azonban nem terjednek ki a családjogi, a hozzátartozók közötti, az egyházak hitéleti tevékenységével közvetlenül összefüggı jogviszonyokra, valamint különbözı szervezetek tagjai közötti, a tagsággal összefüggı jogviszonyokra. Nem tartoznak továbbá e törvény hatálya alá a magánszemélyek jogilag nem szabályozott kapcsolatai, tehát a személyes indíttatású zaklatások körében nem alkalmazható a rendelkezés.942 Álláspontom szerint az Egyezmény 40. cikkében meghatározott magatartások egy részét lefedi a szeméremsértés (Btk. 205.§) tényállása, melynek egyik fordulata elkövetési magatartásként azt határozza meg, ha valaki más elıtt magát szeméremsértı módon mutogatja. E fordulat célzatos, az elkövetı e cselekményt a nemi vágyának felkeltése vagy kielégítése céljából végzi. Súlyosabban minısül a cselekmény második alakzata, ha az elkövetı ugyanazon célzat mellett 18. életévét be nem töltött személy elıtt szeméremsértı magatartást tanúsít. Az elsı fordulat vonatkozásában a „magát szeméremsértı módon mutogatja” magatartás gyakorlatilag azt jelenti, hogy az elkövetı nemi szervét feltőnıen látni engedi, vagy nemi cselekmények (önkielégítés, közösülés) nyilvános végzését; a második fordulatban a „szeméremsértı magatartás” ehhez képest kiterjedhet még a gyermek elıtt harmadik személlyel folytatott szexuális cselekmény végzésére is.943 A bőncselekmény harmadik fordulata vonatkozásában az indokolás kifejezetten utal az Isztambuli
Egyezmény
vonatkozó
cikkére.944
A
rendelkezés
szubszidiárius
bőncselekményként rendeli büntetni azt, ha valaki mással szemben olyan szeméremsértı magatartást tanúsít, mely a passzív alany emberi méltóságát sérti. A jogalkotó e magatartáshoz nem kapcsolt szexuális célzatot. E fordulat körébe tartoznak azok a szeméremsértı magatartások, melyek nem olyan súlyúak, hogy a szexuális cselekmény fogalma alá vonhatóak lennének (pl. a sértett mellének megfogása), illetve az olyan súlyosan 941
2003. évi CXXV. tv. az egyenlı bánásmódról és az esélyegyenlıség elımozdításáról Ld. a 2007. évi CLXII. tv. indokolását a 4.§-hoz, 2.pont. 943 Szomora: XIX. Fejezet... 428-429.o. 944 A 2012. évi C. tv. indokolása a 205. §-hoz 942
206
szeméremsértı cselekmények, melyek nem szexuális célzattal valósultak meg (pl. a nemi szerv mutogatása a passzív alany megalázása céljából).945 Ahogy látható, e rendelkezések nem merítik ki teljes egészében a szexuális zaklatásként meghatározott magatartások körét, mivel kizárólag a fizikai cselekménnyel való megvalósítás eseteiben alkalmazhatóak, és azok körét sem fedik le teljesen. A verbális és nonverbális megnyilvánulások (pl. megalázó környezet kialakítására alkalmas megjegyzések vagy gesztusok, szeméremsértı szimbólumok rajzolása) egyáltalán nem értékelhetıek a bőncselekmény keretében. Álláspontom szerint – mivel az Egyezmény nem követeli meg feltétlenül a büntetıjogi szankcionálást – a további magatartási formákat indokolt lenne szabálysértéssé nyilvánítani. E tényállás megfogalmazásához segítséget nyújthat az esélyegyenlıségi törvény zaklatásról szóló rendelkezése. Például: Szexuális zaklatás: „Aki olyan emberi méltóságot sértı, szexuális természető magatartást tanúsít, amely más személlyel szemben megfélemlítı, ellenséges, megalázó, megszégyenítı vagy támadó környezet kialakítását célozza vagy arra alkalmas, szabálysértést követ el.” Mivel az ilyen magatartások súlyosan sértik az emberi méltóságot, szabálysértési elzárás alkalmazása is indokoltnak tőnhet.
945
Szomora: XIX. Fejezet… 429.o.
207
10. A prostitúció és a hozzá kapcsolódó élısdi jellegő cselekmények hatályos szabályozásának kérdései Ahogy a prostitúció és az ahhoz kapcsolódó cselekmények szabályozástörténetét vizsgáló 7. fejezetbıl is látható, hazánkban a 20. század végétıl a jelenséggel kapcsolatban a korlátozott abolicionista modell érvényesült. A prostitúciós tevékenység végzése büntetıjogilag nem volt tilalmazott, az egyéb jogszabályokban, elsısorban a szervezett bőnözés elleni 1999. évi LXXV. tv-ben illetve önkormányzati rendeletekben meghatározott szabályok megszegése, tilalmak áthágása esetén azonban a magatartás elzárással is sújtható szabálysértésnek minısült. 10.1 A korábbi szabályozás és gyakorlat kritikai élő elemzése A prostitúcióhoz kapcsolódó, azt kihasználó, parazita jellegő cselekmények büntetıjogi szabályozása fél évszázad alatt csak szők körben módosult. Az rBtk. szövegében számos, a 19. század erkölcsi értékítéletét tükrözı meghatározás (pl. fajtalanság,946 kéjelgés) a Csemegi kódex élı örökségeként élt tovább a 21. századig. A tényállások szövegezése körében emellett a kéjelgés üzletszerően való folytatásának értelmezése is problémát jelentett, a gyakorlatban ugyanis az általános szabálynak megfelelıen értelmezték az üzletszerőséget, vagyis már egyetlen anyagi ellentételezés fejében végzett nemi cselekményhez kapcsolódó járulékos magatartást is tényállásszerőnek tekintettek, ha a célzat megvolt.947 A rendelkezéseket nem csak az alkalmazott terminológiára, hanem a tilalmazott magatartások körére és a tényállások szerkezetére tekintettel is számos kritika érte. A szakirodalomban felismerték az üzletszerő kéjelgés elısegítése kapcsán azt a problémát, hogy ha a jogalkalmazó a bordélyház fenntartásával megvalósított alakzat esetén a specialitás elvére tekintettel (mivel a bordélyház fenntartása bőnsegédi és felbujtói jellegő magatartást is magában foglal) nem állapítja meg halmazatban a kerítéssel, az elkövetıt csak enyhébb szankcióval lehet sújtani a többletelemet tartalmazó rendelkezés megvalósítása miatt. A szerzık szerint megoldás lehet a bordélyház fenntartása büntetési tételének megemelése, illetve egy másik álláspont szerint önálló tényállásként való szabályozása.948 946
A fajtalanság megnevezés kapcsán egy indítványt is benyújtottak az alkotmánybírósághoz, melyben kifogásolták, hogy „a közösüléstıl eltérı szexuális magatartások megjelölésére a ’fajtalanság’, illetve a ’természet elleni fajtalanság’ megbélyegzı kifejezések használata, mivel ’értékrangsort kíván teremteni az emberek ízlései, érzelmei és szokásai között”. Az AB 37/2002. (IX.4.) AB határozatában nem állapította meg, hogy az elnevezés a gondolati, lekiismereti és vallásszabadsághoz való jogba ütközne. 947 Nagy-Szomora: i.m. 25.o. 948 Ez utóbbi álláspontot Vida Mihály fejtette ki Vázlat a Btk. „A házasság, a család, az ifjúság és a nemi erkölcs
208
A kitartottság kapcsán kiemelésre érdemes a Legfelsıbb Bíróság 3/1999-es Büntetı jogegységi határozata, melyben azt a kérdést vizsgálta, hogy azokban az esetekben, ha az elkövetıt több prostituált tartja ki, megállapítható-e a többrendbeli bőncselekmény halmazatban. Az LB álláspontja szerint nem, tekintettel arra, hogy a kitartó legfeljebb kriminológiai értelemben tekinthetı a bőncselekmény sértettjének, és nem büntetıjogi szempontból. Ezt a jogegységi határozat a következıképpen indokolta: „Rá kell mutatni arra, hogy a kitartó, aki maga is jogellenes tevékenységet folytat (bár az jelenleg csupán szabálysértés),949 csak tágabb, kriminológiai értelemben tekinthetı a kitartottság mindenkori sértettjének. Büntetıjogi szempontból azonban, a magyar Btk. szerint, a sértetti minısége a kitartottság törvényi tényállásának nem szükségszerő eleme. A kitartó és a kitartott rendszerint közös megegyezéssel folytatja bőnös tevékenységét, amelybıl nem feltétlenül csak a kitartottnak származik haszna, hanem kölcsönös elınyökkel jár (a kitartó "védelmet" biztosít a kitartottnak stb.).” Ennek következtében az eset összes körülményeitıl függ, hogy a kitartó sértettnek tekinthetı-e, és ha igen, akkor más bőncselekmény is megállapítható lesz-e a kitartottsággal halmazatban (pl. kerítés minısített esete). A New York-i Egyezmény 5. cikke a prostituáltat sértettnek tekinti, s erre figyelemmel hibás a BJE álláspontja és indoklása.950 Véleményem szerint, ami a hivatkozott érvelés elsı felét illeti, semmi nem indokolja, hogy kizárjuk azt, hogy egy szabálysértés elkövetıje egyúttal egy bőncselekmény sértettje is lehessen. Másrészt – mivel a bíróságok gyakorlatát e BJE napjainkig is meghatározza – hasznos lenne figyelembe venni azt is, hogy 1999-tıl a prostitúciós tevékenység már nem általános érvénnyel, csak a tevékenység kereteit meghatározó szabályok megsértése esetén szabálysértés. Ami az érvelés második felét illeti, a Legfelsıbb Bíróság teljes mértékben figyelmen kívül hagyta a nık egyenlı jogai biztosítására szolgáló CEDAW Egyezmény rendelkezéseit. A konvenció 6. cikke szerint „A Részes Államok kötelesek minden megfelelı intézkedést megtenni, ideértve a jogszabályalkotást is, abból a célból, hogy elfojtsák a nıkereskedésnek és a nık prostitúciós kizsákmányolásának minden formáját.” A prostituált keresményének elvétele, felélése tipikusan gazdasági jellegő kizsákmányolást jelent, és álláspontom szerint a LB által hivatkozott „elınyök” nem állnak arányban a cserébe vállalni kényszerült elleni bőncselekmények” szövegtervezetéhez. c. munkájában, Kézirat, hivatkozza Nagy-Szomora i.m. 25.o. 949 1999. február 23-án, amikor a jogegységi határozat született, az 1968. évi I. tv. 92.§-a tartalmazta a tiltott kéjelgés szabálysértését, a rendelkezés arra vonatkozott, „Aki pénzért közösül vagy fajtalankodik.” 950 Juhász Géza: Hogyan hátráltatja a nıkereskedelem felszámolását a nık emberi jogai iránt érzéketlen magyar büntetıjogi szemlélet? A Habeas Corpus Munkacsoport tagjaként készített állásfoglalás, 2004. szeptember 16. http://prostitucio.hu/juhasz.geza.hogyan.hatraltatja.pdf (m.i.2015.11.15.)
209
hátrányokkal. A LB arra utal az indokolásban, hogy a kitartó és a kitartott közötti megegyezés nem minden esetben, csupán rendszerint jön létre. Vida Mihály korábban hivatkozott kéziratában éppen ellenkezıleg foglal állást, arra utal, hogy a kitartottság életbeli megvalósulása során az erıszak, fenyegetés alkalmazása, mely irányulhat a prostituálttal vagy olyan személlyel szemben, akire tekintettel zsarolható, gyakran elıfordul és fokozott veszélyt jelent.951 Ezen indokokra tekintettel javaslatot fogalmazott meg arra vonatkozóan, hogy a kerítés tényállásának minısített eseteként kerüljön a törvénybe az, ha valaki a kitartottságot a sértettel vagy harmadik személlyel szemben alkalmazott erıszakkal vagy fenyegetéssel valósítja meg. A prostituáltakra áldozatként tekintı civil szervezet, a MONA Alapítvány tagjai egyik kutatási beszámolójukban konkrétan megszövegezett javaslatot tettek egy, a prostitúciós célú kizsákmányolással és emberkereskedelemmel szembeni hatékony, átfogó fellépést biztosító országgyőlési határozat megalkotására, mely a prostitúcióba kényszerítést a nık elleni erıszak egyik formájaként kezeli. A javasolt OGY határozat áldozatvédelmi, gyermekvédelmi rendelkezések szorgalmazása mellett kitér arra, hogy szükséges lenne áttekinteni a büntetıeljárásról szóló, illetve a Büntetı törvénykönyv rendszerét, ez utóbbi vonatkozásában a törvény szövegében is megjeleníteni a prostitúció és az emberkereskedelem közti szoros kapcsolatot a szexuális kizsákmányolás céljából történı emberkereskedelem kifejezett nevesítésével. Tekintettel arra, hogy az elkövetési magatartásként szabályozott átadás, átvétel nehezen bizonyítható, megfogalmaztak egy sor bizonyítási alapelvet, melyek alkalmazása segítségével könnyen megállapíthatóvá válna, ha valaki emberkereskedelem vagy szexuális kizsákmányolás áldozata (pl. nem rendelkezhet szabadon úti okmányaival, vagy a szexuális szolgáltatást adósság fejében végez). A megrontás azon alakzata vonatkozásában, mely a kiskorú prostituált kliensének büntetıjogi felelısségét megalapozza, javasolták a rendelkezés áthelyezését a prostitúciós bőncselekmények rendszerébe. A rendészeti szabályok átalakítására tett javaslataik között szerepelt pl. az, hogy a törvény alapján szükséges egészségügyi igazolással nem rendelkezı prostituáltakat tekintsék áldozatnak, és kerüljön sor a prostitúciós tevékenységet végzıkre vonatkozó egészségügyi szabályok olyan átalakítására, mely folytán azok alkalmasak lesznek a prostituált védelmére.952 Ennek kapcsán szükséges megemlíteni, hogy az Alkotmánybíróság 1/2011. (I. 14.) AB határozatában megállapította, hogy a prostituáltak részére kiadandó orvosi igazolásról szóló 951 952
Nagy-Szomora i.m. 25.o. Betlen és mtsai (2010) 45-47.o.
210
41/1999. (IX. 8.) EüM rendelet melléklete – mely a konkrét orvosi igazolás formai követelményeit határozta meg – nemzetközi szerzıdésbe ütközik, mivel sérti a New York-i Egyezmény 6. cikkét, s ezért e mellékletet megsemmisítette. A rendelet alapján kiállítandó igazolás személyi igazolvánnyal együttesen használva jogosította fel a birtokosát szexuális szolgáltatásra való felajánlkozásra, és tartalmazta a következı mondatot: „A prostituáltak részére kiadandó orvosi igazolásról szóló 41/1999. (IX. 8.) EüM rendelet 2. §-a (2) bekezdésében felsorolt fertızések nem mutathatók ki.”. E két dokumentum együttesen alkalmas volt arra, hogy közhitelesen tanúsítsa, hogy birtokosuk prostituált, így az AB többségi véleménye szerint az igazolás a New York-i Egyezmény 6. cikke által tilalmazott „külön igazolványnak” minısült. Nem állapította meg ugyanakkor magának a kötelezı egészségügyi vizsgálatnak a nemzetközi szerzıdésbeütközését, így a jogalkotó – az EüM rendeletet hatályon kívül helyezve – arról 2012. I. 4-i hatállyal a fertızı betegségek és a járványok megelızése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekrıl szóló 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet 22.§ában, „egyéb szőrıvizsgálatok” elnevezéssel rendelkezett. A rendelet 5. sz. mellékletében meghatározott „Orvosi igazolás szexuális úton terjedı fertızések kimutatására végzett vizsgálatok eredményérıl” már nem utalt arra, hogy az igazolás prostitúciós tevékenység végzése érdekében lett kiállítva, ehelyett a rendelet 22.§-ában meghatározott nemi úton terjedı betegségek felsorolását tartalmazza. Az emberkereskedelem vonatkozásában – ahogy azt az elızıekben láthattuk – nem jelent meg explicit módon a prostitúcióval való szoros összefüggés, holott Czine Ágnes kutatása953 alapján a bírói gyakorlatban továbbra is a prostitúciós tevékenységhez kapcsolódó emberkereskedelem a tipikus.954 A New York-i Eyezmény rendelkezéseinek hazai átültetésére nem ez a tényállás, hanem az üzletszerő kéjelgés elısegítése illetve a kerítés szolgált, és sem a hatályba
lépését
követıen
elfogadott
emberkereskedelem
elleni
EU
2002/629/IB
kerethatározat, sem az ezt felváltó 2011/36/EU irányelv elvárásaival nem volt összhangban.955 Hollán Miklós 2012-ben írt monográfiájában az emberkereskedelem szabályozásának koncepcionális átalakítására tett javaslatot.956 A tényállás jogi tárgyaként az önrendelkezési jogot határozta meg. Passzív alanya nemtıl függetlenül bárki lehetett. A tényállás elkövetési magatartásait nem a rabszolgaság elleni egyezményekben, hanem az emberkereskedelem 953
A vizsgálat a 2008. 2009. és 2010. évben jogerısen befejezett, illetıleg 2010-ben folyamatban levı, összesen 22 ügyre terjedt ki, ld. Czine Ágnes: Az emberkereskedelem, mint a szervezett bőnözés egyik megjelenési formája. PhD értekezés. Pécs, 2011. 182-255.o. 954 Uo. 185., 204.o. 955 Ld. Hollán i.m. 302-306.o. 956 Uo. 309-319.o.
211
elleni fellépésre vonatkozó nemzetközi instrumentumokban nevesített magatartásokra alapozta (toborzás, szállítás, másnak való átadás, elrejtés, mástól való átvátel). A bőncselekmény célzataként az általa szintén önálló büntetıjogi tényállásként megfogalmazott kizsákmányolást
határozta
meg,957
büntetni
kívánta
továbbá
az
annak
jövıbeli
megvalósulásába belenyugodva való elkövetést is. Javaslata alapján a prostitúció elısegítése önmagában, kizsákmányolás nélkül nem tartozna az emberkereskedelem célzatának körébe, azt egyéb tényállások keretében rendelhetné büntetni a jogalkotó. E vonatkozásban tehát a Hollán által javasolt új tényállások a prostitúcióhoz kapcsolódó cselekmények újabb típusait vonnák a büntetıjog rendelkezési körébe, lehetıvé téve az egyéb cselekményektıl való pontos elhatárolást. Megfontolásra érdemesnek tartotta továbbá a kerítés tényállásának átalakítását, vagy akár új tényállás megalkotását a prostitúció rendészeti szabályozásával összhangban. Az emberkereskedelem általa kidolgozott tényállásának alapesete nem tartalmazott az önrendelkezést sértı vagy veszélyeztetı elkövetési módokat (pl. erıszak, fenyegetés megtévesztés, hatalmi helyzettel visszaélés, a sértett sérülékeny helyzete), ezeket csak a minısített esetek körében kívánta szabályozni. A minısítési rendszert a fennálló rendelkezésekhez képest jelentısen egyszerősíteni kívánta, az imént említett elkövetési módok mellett súlyosabb szankciót kilátásba helyezve a sértett speciális jellemzıjére (18. életévét be nem töltött, várandós, fogyatékos), illetve a bekövetkezett eredményre (súlyos testi sértés, jelentıs érdeksérelem, életveszély, halál). A javaslat – a Varsói Egyezmény ajánlásával összhangban – kiterjedt a kizsákmányolt személy szolgáltatása igénybe vételének kriminalizálására is. 10.2 A prostitúcióhoz kapcsolódó élısdi cselekmények az új Btk-ban A Btk. XIX. fejezete a prostitúcióhoz kapcsolódó élısdi cselekményekkel szembeni fellépés érdekében a kerítést, a prostitúció elısegítését, a kitartottságot, valamint újonnan meghatározott tényállásként a gyermekprostitúció kihasználását tilalmazza. A jogalkotó az új Büntetı törvénykönyv megalkotása során több jelentıs, a 21. századra
957
A kizsákmányolás lényege a más által végzett, meghatározott tevékenységekbıl olyan bevétel szerzése, mely különösen aránytalanul meghaladja az elkövetı segítségnyújtása vagy szolgáltatása ellenértékét, illetıleg e tevékenységek végzésére (eltőrésére) olyan körülmények meghatározása, mely a sértett sanyargatásával jár, feltéve, hogy az érdeksérelmet megfelelı anyagi kompenzáció nem ellensúlyozza. A releváns tevékenységek a szexuális szolgáltatás nyújtása (beleértve az üzletszerő kéjelgést) illetve szexuális cselekmény eltőrése, tiltott pornográf elıadás vagy pornográf felvétel készítésének eltőrése, munkavégzés, koldulás, bőncselekmény elkövetése, szerv adományozása. Ld. uo. 310. és 316.o.
212
megváltozott társadalmi felfogást tükrözı, illetve a nemzetközi kötelezettségeknek való megfelelést is lehetıvé tevı módosítás eszközölt a rendelkezések körében. A törvény szövegébıl kikerült jónéhány hagyományos, mára régiesen hangzó és nehezen értelmezhetı fogalom; e kifejezéseket a jogalkotó „a korszerőség, a nemzetközi kifejezésekkel való összhang és a jobb közérthetıség”958 követelményére figyelemmel újakkal váltotta fel.959 Ez a terminológiai újítás érintette a prostitúcióhoz kapcsolódó tényállásokat is. A nemi cselekmények körét korábban két csoportra, a közösülésre és fajtalanságra osztotta fel a jogalkotó. Ezeket az új jogszabályban a szexuális cselekmény fogalma fedi le.960 Az üzletszerő kéjelgés kifejezést szintén felváltotta a köznyelvben, valamint a hazai és nemzetközi jogi nyelvezetben általánosan alkalmazott prostitúcióval, melynek fogalommeghatározása is módosult az üzletszerő kéjelgéséhez képest, reflektálva az üzletszerőség értelmezésével kapcsolatos gyakorlati problémára. A prostitúció fogalmát a 459.§ (1) bek. 25. pontja határozza meg, mely szerint „prostitúció a rendszeres haszonszerzés céljából történı szexuális cselekmény végzése”. A meghatározásból a jogalkotó kivette a ’folytat’ elemet, s ezáltal egy fél évszázados vitában foglalt állást a mellett a megközelítés mellett, hogy a prostitúcióhoz kapcsolódó bőncselekmények megállapíthatóak akkor is, ha rendszeres haszonszerzés céljából, de csak egy nemi cselekmény megvalósítására kerül sor.961 Arra tekintettel, hogy életbelileg milyen sorrendben következnek be ezek a járulékos magatartások a prostitúciós cselekményhez képest, megváltoztatták a tényállások korábban fennálló sorrendjét. A rendelkezések a nemzetközi kötelezettségekre figyelemmel tartalmilag is módosultak, elsısorban a gyermekek szexuális bántalmazásának és kizsákmányolásának visszaszorítására szolgáló instrumentumokra tekintettel. A jogalkotó e tényállások kapcsán -
a New York-i Egyezményre,
-
a gyermekmunka legrosszabb formáinak betiltásáról és felszámolására irányuló azonnali lépésekrıl szóló 182. számú ILO Egyezményre;962
-
a gyermekkereskedelemrıl, gyermekprostitúcióról és gyermekpornográfiáról szóló Gyermekjogi Fakultatív Jegyzıkönyvre (2000);
958
A 2012. évi C. tv. indokolása a XIX. fejezethez. Álláspontom szerint e módosítás pozitív ’mellékhatása’, hogy hozzájárulhat az ilyen bőncselekményekkel tipikusan együtt járó másodlagos viktimizáció mérsékléséhez, mivel az áldozatoknak nem kell szembenézniük a pejoratív jelentéstartalmú fogalom stigmatizáló hatásával. 960 Részletes elemzését ld. a 9.1 fejezetben. 961 Szomora (2013) 656.o. 962 Kihirdette a 2001. évi XXVII. tv. Az Egyezmény 3. cikke a gyermek prostitúciós célra való felhasználását a gyermekmunka legrosszabb formái között tartja számon. 959
213
-
az Európa Tanács gyermekek szexuális kizsákmányolása és szexuális bántalmazása elleni védelmérıl szóló Egyezményére (Lanzarote Egyemény, 2007);
-
valamint a 2011/93/EU irányelvre hivatkozik.963
A bőncselekmény-csoportból elsıként a kerítés tényállása szerepel a fejezetben. A 200.§ keretében a jogalkotó több változtatást hajtott végre a korábbi rendelkezésen. A jogszabályhely két magatartást rendel büntetni. Az (1) bekezdésben meghatározott alakzata lényegében azonos az rBtk. korábbi tényállásának (1) bekezdésében foglaltakkal. Jogi tárgya a nemi kapcsolatok társadalmilag elfogadott rendje. Passzív alanya bármely férfi vagy nı lehet; elkövetési magatartása a nemi cselekményre való megszerzés szándékosan, haszonszerzési célzattal. Az egyetlen eltérı elem a nemi cselekmény fogalmának meghatározása, mely az új Btk-ban (a vérfertızés egyik alakzata kivételével) egységesen a szexuális cselekmény.964 Az (1) bekezdésben foglalt cselekmény minısített esete a (3) bekezdésben meghatározott üzletszerő elkövetés; ennek a minısített esetnek a (6) bekezdés értelmében büntetendı az elıkészülete is. A (4) bekezdésben meghatározott körülmények megvalósulása esetén még súlyosabban minısül a cselekmény (a passzív alanyra tekintettel a 18. életévét be nem töltött személy, illetıleg az elkövetıvel a törvényben meghatározott speciális viszonyban levı személy sérelmére;965 illetıleg az elkövetési módra tekintettel, ha megtévesztéssel, erıszakkal vagy fenyegetéssel valósítják meg).966 Az (5) bekezdés a minısített esetek együttes elıfordulásához főz még súlyosabb szankciót, ha az elkövetı valamelyik speciális passzív alany sérelmére a meghatározott módon követi el a kerítést. A bőncselekmény második alakzataként a jogalkotó a 18. életévét be nem töltött személy prostitúcióra felhívását vagy felajánlását tilalmazza. E két magatartás kvázi sui generis elıkészületi jellegő cselekmény, melyek egy egyébként büntetlen alapcselekményhez, a 18. életévét be nem töltött személy prostitúciójához kapcsolódnak. A felhívás eredménytelen felbujtás, (ha eredményes, a prostitúció elısegítése tényállás egyik alakzata, a prostitúcióra felbujtás valósul meg),967 a jogalkotó a nemzetközi egyezményekben szereplı toborzás helyett alkalmazza.968 A felajánlás azt jelenti, hogy a tettes egy konkrét személynek ajánl fel egy 963
Indokolás a XIX. fejezethez Fogalmát ld. a 9.1 fejezetben 965 E vonatkozásban új tényállási elem a sértettel kapcsolatban fennálló egyéb hatalmi vagy befolyási viszonnyal visszaélve való elkövetés. 966 Mely már nem szükséges, hogy qualifikált legyen. 967 Szomora: XIX. fejezet… 419.o. 968 Jacsó i.m. 188.o. 964
214
konkrét passzív alanyt.969 Ennek az alakzatnak nincsenek minısített esetei. A kerítés két alapesetének tettese bárki lehet. A prostitúció elısegítése a Btk 201.§-ában szerepel, és szintén módosult az új kódexben, – elsısorban a gyermekek magasabb szintő védelmének biztosítása érdekében – kiegészülve új alakzatokkal. A jogalkotó a rendelkezéshez a tényállás korábbi elemeinek megtartását a New York-i Egyezmény rendelkezéseivel való összhangjával indokolta, a prostitúcióra rábírást pedig beépítette az azonos büntetési tétellel fenyegetett (1) bekezdésbe.970 A bőncselekmény jogi tárgya a nemi kapcsolatok társadalmilag elfogadott rendje.971 Passzív alanya egyes alakzatainak bárki, míg más alakzatainak csak 18. életévét be nem töltött személy lehet. A tényállás keretében négy kvázi sui generis részesi jellegő deliktumot, valamint az egyikhez kapcsolódó minısített esetet rendelnek büntetni.972 Az elsı alakzat a prostitúcióra rábírás, mely egy felbujtói jellegő magatartás. Passzív alanya bárki lehet, nemtıl függetlenül. A rábírásnak egy olyan magatartásra kell irányulnia, mely a prostitúció törvényi fogalmának valamennyi elemével rendelkezik. Ehhez az alapesethez kapcsolódik minısített esetként a 18. életévét be nem töltött személy sérelmére való elkövetés.973 A tényállás második alakzata az épület vagy egyéb hely prostitúció céljára másnak rendelkezésre bocsátása. A korábbi bőnsegélyszerő magatartást szabályozó rendelkezést a jogalkotó szinte változatlanul vette át, az üzletszerő kéjelgés kifejezést a prostitúcióra cserélve. A harmadik alakzat a 18. életévét be nem töltött személy prostitúciós magatartásához kapcsolódó bőnsegély jellegő magatartás. Az általa kifejtett, nem büntetendı cselekményhez kapcsolódva nem csupán az épület vagy egyéb hely biztosítása, hanem bármilyen segítségnyújtás büntetendı. A negyedik alakzat a bordélyház fenntartása, vezetése, annak mőködéséhez anyagi eszközök szolgáltatása; ez a rendelkezés szintén a korábbi diszpozíció – ezúttal szó szerinti – átvétele. Valamennyi alakzat szándékos bőncselekmény, az elkövetı tudatának át kell fognia a második alakzat vonatkozásában azt, hogy az épületet prostitúció céljára fogják használni, a
969
Szomora: XIX. fejezet… 419.o. Indokolás a 201.§-hoz. 971 Sinku: A nemi élet… 213.o. 972 Szomora: XIX. fejezet… 420.o. 973 Uo. 970
215
minısített eset vonatkozásában pedig a passzív alany életkorát.974 A kitartottság a Btk 202.§-ában szerepel, szintén lényegileg változatlan formában. Jogi tárgya a nemi kapcsolatok társadalmilag elfogadott rendje. Az valósítja meg, aki prostitúciót folytató személlyel tartatja ki magát, egészben vagy részben. A fejezet és a postitúcióval összefüggı magatartások köre szempontjából újdonság a gyermekprostitúció kihasználása (203.§). A külön tényállás megalkotásának indoka egyrészt az volt, hogy a nemzetközi dokumentumok is önállóan kezelik az ilyen jellegő cselekményeket, másrészt az, hogy a jogalkotó megítélése szerint a prostitúcióval összefüggı másik három tényállásba ezek a magatartások nem lettek volna beilleszthetık.975 Valójában ez elég furcsa érv, tekintettel arra, hogy mind a kerítés, mind a prostitúció elısegítése tényállása tartalmaz a 18. életévüket be nem töltött személyek fokozott védelme érdekében megalkotott rendelkezéseket. A gyermekprostitúcióhoz kapcsolódó magatartások rendszerét a 4. táblázat mutatja be.
magatartás
tényállás elnevezése
szakaszszám
ügyfél
szexuális cselekményért ellenszolgáltatás nyújtása
gyermekprostitúció kihasználása
Btk. 203. § (2) bek
ügyfél
prostitúcióra felhívás
kerítés
Btk. 200. § (2) bek
ügyfél
prostitúcióra rábírás
prostitúció elısegítése
Btk. 201. § (2) bek
futtató
prostitúcióra felajánl vagy felhív
kerítés
Btk. 200. § (2) bek.
futtató
prostitúcióra rábír
prostitúció elısegítése
Btk. 201. § (2) bek
futtató
prostitúcióból haszonszerzésre törekszik
gyermekprostitúció kihasználása
Btk. 203. § (1) bek
futtató
részben vagy egészben kitartja magát
gyermekprostitúció kihasználása
Btk. 203. (3) bek
futtató
prostitúcióhoz segítséget nyújt
prostitúció elısegítése
Btk. 201. § (1) bek c)
futtató
haszonszerzés céljából szexuális cselekmény végzésére másnak való megszerzés
kerítés minısített esete
Btk. 200. § (4) bek
gyermek bordélyházban foglalkoztatása
gyermekprostitúció kihasználása
Btk. 203. § (4) bek
futtató
4. táblázat - Gyerekprostitúcióhoz kapcsolódó cselekmények a Btk. XIX. fejezetében976
974
Jacsó i.m. 192.o. Indokolás a 203.§-hoz 976 Forrás: Szomora (2013) 656-657.o. 975
216
A tényállás jogi tárgya a gyermekek szexuális kizsákmányolással szembeni védelme és a nemi erkölcs. A cselekmények passzív alanya csak 18. életévét be nem töltött személy lehet. A tényállás keretében négy olyan magatartást szabályoz a jogalkotó, melyek egymással csak annyiban állnak kapcsolatban, hogy valamennyi a gyermekek prostituálttá válását ösztönzı cselekmény.
Szomora
az
általa
írt
Kommentár-fejezetben
frappánsan
„tényállás-
977
konglomerátumnak nevezi.”
A gyermekprostitúció kihasználása elsı fordulatának elkövetési magatartása a 18. életévét be nem töltött személy prostitúciós tevékenysége révén haszonszerzésre törekvés. Az elkövetı a prostitúciós tevékenységet jövedelemforrásnak tekinti;978 tulajdonképpen a kitartottság elıkészületének tekinthetı magatartás. Nem szükséges, hogy az anyagi elınyt ténylegesen realizálja, elegendı az erre irányuló célzat. Amennyiben a hasznot ténylegesen meg is szerzi, tipikusan a tényállás harmadik fordulata valósul meg, a 18. életévét be nem töltött személlyel való kitartatás.979 A második fordulat esetében az elkövetési magatartás 18. életévét be nem töltött személynek ellenszolgáltatás nyújtása szexuális cselekményért. Ez a magatartás a régi Btkban a megrontás tényállása keretében értékelhetı cselekményhez hasonló, annyi különbséggel, hogy míg a korábbi tényállás esetében a szexuális cselekmény anyagi ellenszolgáltatás fejében való végzése volt büntetendı, tehát a nemi cselekmény kifejtése volt szükséges a befejezetté váláshoz, addig a gyermekprostitúció kihasználásának ezen alakzata esetében a magatartás nem a szexuális cselekménnyel, hanem az ellenszolgáltatás nyújtásával válik befejezetté, akkor is, ha utóbb nem került sor nemi aktusra.980. Kérdéses annak a megítélése, ha valaki szexuális cselekményért cserébe ellenszolgáltatást helyez kilátásba, majd az aktust követıen annak átadása elmarad. Van olyan álláspont, mely szerint ha az ellenszolgáltatás ígérete elhangzott, a cselekmény kísérleti szakba lép.981 Abban az esetben viszont, ha a tettes az ígért ellenszolgáltatást soha nem is kívánta teljesíteni, nem valósul meg a bőncselekmény.982 Ezzel az a felemás helyzet állhat elı, hogy a gyermeket jóval nagyobb mértékben veszélyeztetı véghezvitt szexuális cselekmény büntetlen marad, míg a másik esetben, amikor a nemi vágy kiélése megmaradt pusztán az akarat-elhatározás szintjén, de ellenszolgáltatás átadására sor kerül, a tettest befejezett bőncselekményért vonhatják felelısségre. A jogalkotónak ezt az ellentmondást fel kell oldania, annál is inkább, mert ez a 977
Szomora: XIX. fejezet… 423.o. Jacsó i.m. 195.o. 979 Sinku i.m. 217.o. 980 Márki i.m. 742.o. 981 Uo. 743.o. 982 Szomora: XIX. fejezet…424.o 978
217
helyzet ellentétes a 2011/93/EU irányelv 2. cikk d) pontjával. Problémát jelent még ezen alakzat nemzetközi egyezményekkel való összhangját illetıen, hogy a tettes esetében nincs elıírva a személyes kvalifikáltság, azaz a 18. életév betöltése.983 A tényállás harmadik alakzata az, ha az elkövetı részben vagy egészben prostitúciót folytató 18. életévét be nem töltött személlyel tartatja ki magát. A rendelkezés a kitartottság minısített esetének tekinthetı a passzív alany speciális jellemzıjére tekintettel. A negyedik alakzat szintén minısített esetnek tekinthetı, a bordélyház fenntartásával megvalósuló prostitúció elısegítése vonatkozásában.984 Ahogy láthattuk, a gyermekprostitúció újonnan kialakított tényállása nem felel meg teljes mértékben a nemzetközi elvárásoknak, s az átláthatatlan szabályozási rendszer miatt gyakorlati alkalmazási nehézségekre is lehet számítani.985 Célszerő lenne, ha a jogalkotó áttekintené és rendszerezné ezt a céljában összefüggı, de a törvényben mégis nagyon széttagoltan megjelenı szabálytömeget, akár egy egységes, koherens tényállás megalkotása útján. A nemi erkölcs elleni bőncselekmények körén túl szintén szükséges megemlíteni az emberkereskedelemre vonatkozó rendelkezéseket is, melyek a Btk. XVIII. fejezetében, az emberi szabadság elleni bőncselekmények között (192.§) kaptak helyet. A jogalkotó az új rendelkezések kialakítása során továbbra is tekintettel volt az 1926-os Genfi Egyezményre, a New York-i Egyezményre, a 2000-es Palermói Jegyzıkönyvre, valamint a 2011/36/EU irányelvre.986 A tényállás a korábbi szabályozáshoz képest több ponton módosult, de nem került sor a Hollán Miklós által javasolt, a nemzetközi szerzıdésekkel való összhangot nagyobb mértékben biztosító és a jogbiztonság, a normavilágosság követelményének jobban eleget tevı koncepcionális átalakítására. Az (1) bekezdésben meghatározott elkövetési magatartások987 közül kikerült a toborzás. A (2) bekezdésbe a cselekmény új alakzatát emelte be a jogalkotó. A toborzáshoz és az (1) bekezdésben meghatározott elkövetési magatartásokhoz célzatként kapcsolta a kizsákmányolást. Ennek fogalmát a 192.§ (8) bekezdése adja meg: „E § alkalmazásában kizsákmányolás a kiszolgáltatott helyzetbe hozott vagy helyzetben tartott sértett e helyzetének kihasználásával elıny szerzésére törekvés.” A megfogalmazás szándékosan absztrakt maradt, a jogalkotó nem kívánta szerepeltetni a tényállásban a kizsákmányolás tipikus megjelenési formáit; a más prostitúciójának 983
Uo. Uo. 985 Szomora (2013) 657.o. 986 Indokolás a 192.§-hoz. 987 a) eladás; megvásárlás; elcserélés; ellenszolgáltatásként való átadás, átvétel. b) ezek érdekében szállítás; elszállásolás;elrejtés; másnak való megszerzés. 984
218
kihasználása, és egyéb szexuális jellegő kizsákmányolás így az új szabályozásban sem jelenik meg. A rendelkezések módosítása viszont már lehetıvé tette a sértettetek saját maguk általi kizsákmányolása végett toborzók büntetését.988 Az emberkereskedelem minısítési rendszere továbbra is bonyolult és kevéssé áttekinthetı maradt. A minısítı körülmények öt típusa különíthetı el, a speciális passzív alanyra; a motívumra és célzatra; a meghatározott elkövetési módokra; eredményre; illetve a tettes személyes kvalifikáltságára tekintettel.989 10.3. A büntetıjogon kívüli eszközök A 2012. évi C. tv. hatályba lépésével maga a prostitúciós tevékenység dekriminalizált maradt. Jogi kereteit továbbra is alapvetıen a szervezett bőnözés elleni fellépésrıl szóló 1999. évi LXXV. tv. határozza meg, a kötelezı egészségügyi vizsgálatok tekintetében 2012. januárjától a 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet az irányadó. A védett övezetek és a türelmi zónák vonatkozásában a települési önkormányzat képviselı-testületének rendeletei bírnak nagy jelentıséggel, a szabályokat megszegıkkel szemben pedig a 2012. évi II. tv. alkalmazható. Ezen, alapvetıen rendészeti jellegő szabályok számos problémát vetnek fel. Ahogy azt a történeti részben már kifejtettem, a türelmi zónák kijelölésének hiánya és az önkormányzatok által túl nagy területen meghatározott védett övezetek gátolják a tevékenység szabályszerő végzését. Az új szabálysértési törvény korábbihoz képest megváltozott eljárási szabályai szintén problémákat okoznak. A Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesülete készített egy hatástanulmányt az újonnan bevezetett rendelkezések szexmunkásokra és szexmunkára990 gyakorolt hatása tekintetében. A változásokat a 2011-es és 2012-es év adatainak egybevetésével szemléltették. Az új törvény hatályba lépésével a rendırség jogosultságot kapott valamennyi szabálysértés elkövetésének esetén helyszíni bírság kiszabására. A tiltott szexmunka miatt elmarasztalással zárult szabálysértési ügyek száma a 2011-es évhez képest 2012-ben meghatszorozódott. A 2012-ben szexmunkásokra összesen kiszabott pénzbírságok, helyszíni bírságok értéke átlépte az 1 milliárd forintot, ami elkövetınként átlagosan 427.334 forintot tett ki. A hatástanulmány kitért arra a kérdésre is, hogy türelmi zónák hiányában a
988
Szomora: XVIII. fejezet…394.o Uo. 395.o. 990 A Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesületének deklarált célja a prostitúciós tevékenység legalizálása, a prostituáltakkal szembeni diszkriminatív attitőd lebontása. A prostituált, prostitúció kifejezések helyett következetesen a szexmunkás, szexmunka megjelölést használják, ezért a továbbiakban a rájuk vonatkozó információk körében én is így teszek. Ld: a Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesületének honlapja: http://szexmunka.hu/ (m.i.2015.11.20) 989
219
szexmunkásokkal szemben szabálysértési eljárás indulhat közterületi megjelenésük esetén. A védett övezetek és a szabálysértési bírságok elburjánzása hozzájárul a szexmunkások marginalizálódásához, s tevékenységük kriminális kockázatai is nınek.991 Ezzel összefüggésben Magyarország 7-8. összevont országjelentésére kiadott záró észrevételei körében a CEDAW Bizottság aggodalmát fejezte ki a szexmunkások elleni hátrányos megkülönböztetés miatt, és amiatt is, hogy hazánk nem biztosít biztonságos munkakörülményeket és kilépési lehetıségeket azok számára, akik ezt a tevékenységet abba akarják hagyni. A Bizottság nyugtázta az új Btk.-ban szereplı, átfogóbb definíciót tartalmazó emberkereskedelemre vonatkozó tényállást, valamint az emberkereskedelem áldozatainak azonosítására szolgáló nemzeti mechanizmus kialakítását. A Bizottságot ugyanakkor továbbra is aggasztotta, hogy az emberkereskedelem nıi áldozatai számára nem áll rendelkezésre megfelelı számú menhely, és hogy korlátozott a hozzáférésük az igazságszolgáltatáshoz. Számos ajánlást fogalmazott meg az aggodalomra okot adó körülmények javítása érdekében. Javasolták többek között az új, 2013-2016 közötti idıszakra vonatkozó emberkereskedelem leküzdésére
irányuló
stratégiába
beemelni
a
nıkkel
és
gyerekekkel
szembeni
emberkereskedelem alapvetı okaival foglalkozó rendelkezéseket; az emberkereskedelem összes nıi áldozata számára megfelelı ellátás és védelem, beleértve a jogi segítségnyújtás és társadalmi reintegráció biztosítását, valamint a szexmunkásokkal szembeni hátrányos megkülönböztetés megakadályozására szolgáló intézkedések bevezetését és biztonságos munkakörülményekhez való joguk biztosítását.992 10.4 A prostitúciós kizsákmányolás és az emberkereskedelem elleni fellépés perspektívái Magyarország 2015-re számos olyan nemzetközi szerzıdéshez csatlakozott, melynek célja az emberkereskedelemmel szembeni fellépés. A hazai szabályok folyamatosan alakulnak, és nem csak a büntetıjogi rendelkezések terén, de a megelızés és az áldozatok segítése területén is történnek elırelépések. Az emberkereskedelemmel szembeni hazai fellépés jövıjét alapvetıen a 2013-2016 közti idıszakra szóló stratégia fogja meghatározni, melyet az 1351/2013. (VI.19.) Korm. határozattal hoztak létre. A stratégia egyben cselekvési terv is, számos intézkedést fogalmaz meg felelısökkel, forrásokkal, indikátorokkal és partnerekkel együtt; középpontjában az 991
Az új szabálysértési törvény hatásai http://szexmunka.hu/szabsertes/?aid=2097&sa=0 (m.i.2015.11.20) 992
CEDAW/C/HUN/CO/7-8, 22. és 23. pont
220
a
szexmunkásokra
(2014)
áldozatok, illetıleg azonosításuk, elhelyezésük, reintegrációjuk áll, de emellett a prevencióra és az adatgyőjtésre is nagy hangsúlyt fektet. A 2008-2012 közötti idıszakban mőködı stratégia vívmánya volt az ún. koordinációs mechanizmus, melyintézménynek a jelenlegi is fontos szerepet szán.993 A fejlıdés másik nagyon fontos katalizátora az ET 2005-ös Varsói Egyezménye által létrehozott ellenırzı testület, a GRETA, melynek feladata az Egyezmény rendelkezései érvényesülésének
vizsgálata.
Magyarországnak
az
Egyezmény
implementálásával
kapcsolatban megtett lépéseit 2015-ben vizsgálta felül, üdvözölve az új stratégiát. A büntetıjogi szabályok vonatkozásában megállapította, hogy a rendelkezések alapvetıen megfelelnek az Egyezményben foglaltaknak, bár hiányzik az elkövetési magatartások közül a csalás, illetıleg az elınyök nyújtása vagy elfogadása valamely személy felett ellenırzést gyakorló személy beleegyezésének megszerzése érdekében. A testület továbbá megjegyezte, hogy a releváns elkövetési magatartások nem a 192.§ (1) bekezdésében, hanem a (2) (3) bekezdésben kaptak helyet, minısített esetként. A GRETA felhívta a magyar államot, hogy tekintettel arra, hogy e cselekmények az emberi jogok nagyon súlyos megsértését jelentik, kísérje folyamatosan figyelemmel e rendelkezések hatékonyságát és visszatartó erejét. Ajánlásként fogalmazta meg továbbá, hogy határozzák meg a jogszabályban a kizsákmányolás Egyezményben nevesített formáit, mint például a más prostitúciójának kihasználása, és egyéb szexuális jellegő kizsákmányolás.994 A prostitúció jövıbeli megítélésével kapcsolatban érdekes új fejlemény, hogy az emberi jogok védelmével foglalkozó szervezet, az Amnesty International 2015. augusztus 15-én kiadott nyilatkozatával a prostitúciós tevékenység teljes dekriminalizálását célul tőzı törekvések mellé állt.995 Ez a megközelítés a prostitúciós tevékenység legális foglalkozásként való őzését és a szexmunkásokkal szemben jelentkezı diszkrimináció lebontását irányozza elı. Kockázatot jelent viszont az, hogy így a legalitás talajára kerülnek azok a cselekmények is, melyek az esetek egy részében a prostituált tevékenységére épülnek rá, kihasználva ıt, és megfosztva tényleges döntési lehetıségeitıl.
993
Windt: i.m. 70-71.o. GRETA Report concerning the implementation of the Council of Europe Convention on Action against Trafficking in Human Beings by Hungary GRETA(2015)11 https://www.coe.int/t/dghl/monitoring/trafficking/Docs/Reports/GRETA_2015_11_FGR_HUN_en_w_cmnts.pdf (m.i.2015.11.20.) 995 Sex Workers' Rights are Human Rights. https://www.amnesty.org/en/latest/news/2015/08/sex-workers-rightsare-human-rights/ (m.i.2015.11.20) 994
221
11. A partnerbántalmazással szembeni fellépés az új Büntetı törvénykönyv rendelkezései körében A családon belüli erıszakkal kapcsolatos speciális jogi rendelkezések megalkotása – ahogy arról a korábbi fejezetekben szó esett – már hosszú ideje hazánk nemzetközi kötelezettsége volt; a CEDAW Bizottság ajánlásaiban rendszeresen felszólította Magyarországot, hogy alkosson jogszabályt nıi áldozatai védelmének biztosítása érdekében. Az Isztambuli Egyezmény 2011-es létrejötte – mely meghatározta a családon belüli erıszak fogalmát és elıírta bizonyos magatartások büntetendıvé nyilvánítását – egy újabb olyan tényezı volt, mely a jogalkotó figyelmét e kérdéskörre irányította, az új Btk. kodifikációja pedig tálcán kínálta a lehetıséget arra, hogy sor kerüljön olyan tényállások megalkotására, melyek szervesen illeszkednek a hazai büntetı rendelkezések közé. Az új Btk. kodifikációs folyamatának idıszakában, 2012 tavaszán civil nıszervezetek a nık elleni erıszakkal szembeni fellépés hatékonyabbá tétele érdekében megfogalmazták a családon belüli erıszak büntetıjogi szabályozásával kapcsolatos észrevételeiket.996 A Btk. általános részét érintıen javasolták: -
a jogos védelem kapcsán az élet kioltására irányuló jogtalan támadásra vonatkozó törvényi vélelem esetköreinek kiegészítését a családon belüli erıszak körében megvalósuló támadásokkal;997
-
a közvetítıi eljárás, és ennek folyományaként a tevékeny megbánás alkalmazásának kizárását a családon belüli erıszakot megvalósító bőncselekmények esetében;998
-
a magánindítvány eltörlését a családon belüli erıszakot megvalósító bőncselekmények vonatkozásában;999
-
a kitiltás alkalmazásának elıírását a családtagjai sérelmére rendszeresen vagy súlyosan erıszakot elkövetı személyek esetében1000
A különös részi rendelkezések vonatkozásában javaslatot tettek: -
egy önálló tényállás megalkotására családon belüli erıszak elnevezéssel, az alábbi szövegezéssel: „(1) Aki jelenlegi vagy volt hozzátartozója, partnere vagy nevelése, felügyelete,
996
Nıszervezetek észrevételei a büntetı törvénykönyv tervezetének a nık elleni erıszak különbözı formáit érintı részeinek vonatkozásában 997 Uo. 4.o. 998 Uo. 6.o. 999 Uo. 7.o. 1000 Uo. 8.o.
222
gondozása, gyógykezelése alatt álló személy sérelmére, illetve a közte és a sértett között fennálló egyéb hatalmi vagy befolyási viszonnyal visszaélve ismételten, tartósan vagy súlyosan érzelmi, fizikai, szóbeli, gazdasági vagy szexuális erıszakot követ el vagy ezzel fenyeget, ha súlyosabb bőncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el, és egy évig terjedı szabadságvesztéssel büntetendı. (2) Két évig terjedı szabadságvesztéssel büntetendı, aki az (1) bekezdésben meghatározott bőncselekményt a) kiskorú jelenlétében, b) lıfegyverrel, c) (megelızı) távoltartás hatálya alatt követi el.”1001 -
illetve amennyiben a jogalkotó az önálló tényállás megalkotásától eltekintene, a családon belüli erıszak körébe sorolható bőncselekmények esetében annak minısítı körülményként való szabályozására, „ha a sértett az elkövetı jelenlegi vagy volt hozzátartozója, egyéb partnere, vagy nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése alatt álló személy, illetve a közte és a sértett között fennálló egyéb hatalmi vagy befolyási viszonnyal visszaélve követi el a cselekményt.”1002
Az általános részre vonatkotó javaslatokat a jogalkotó nem építette be az új Btk-ba. A hosszas jogalkotási folyamat végén a törvénybe került „kapcsolati erıszak” sem nevében, sem tartalmilag nem egyezik meg a civil szervezetek által szorgalmazott tényállással. S bár egyes bőncselekmények esetén minısítı körülményként megjelent a hozzátartozó sérelmére való elkövetés, a jogalkotó a fokozottan védett személyek körébe nem kívánta bevonni az elkövetı hozzátartozónak nem minısülı, egyéb partnerét. 11.1 A családon belüli erıszakkal szembeni fellépés érdekében alkalmazható tényállások a hatályos Btk.-ban A 2012. C. tv. létrehozása során a jogalkotó nem szakított teljesen a korábbi büntetı törvénykönyv dogmatikai rendszerével.1003 A 32/2007. (OT 26.) ORFK utasítás által felsorolt releváns bőncselekményi kör egy része az új Btk.-ban is megtalálható (ld. az 5. táblázatot), bár néhány tényállás új elnevezést kapott (pl. gondozási kötelezettség elmulasztása, személyes adattal visszaélés), illetve a jogalkotó egyes, korábban más tényállás egyik fordulataként szabályozott magatartásokat önálló 1001
Uo. 10.o. Uo. 11.o. 1003 A 2012. évi C. tv indokolása - Általános indokolás 1002
223
bőncselekmény rangjára emelt (pl. kiskorú elhelyezésének megváltoztatása, kóros szenvedélykeltés). Egyes újonnan meghatározott bőncselekmények elkövetıi szintén megvalósíthatnak családon belüli erıszakot (pl. új pszichoaktív anyaggal visszaélés gyermekbántalmazás megvalósítására alkalmas alakzatai). fizikai bántalmazás
lelki bántalmazás
emberölés (160.§) erıs felindulásban elkövetett emberölés (161.§) öngyilkosságban közremőködés (162.§) magzatelhajtás (163.§ (2) bek. b)) testi sértés (164. §) kábítószerkereskedelem (177.§) kábítószer birtoklása (Btk. 179.§) kóros szenvedélykeltés (181.§) új pszichoaktív anyaggal visszaélés (184/A.§ és 184/C.§) emberrablás (190.§) emberkereskedelem (192.§)1004 személyi szabadság megsértése (194.§) kényszerítés (195. §) gyermekmunka (209.§)1005 kapcsolati erıszak (212/A.§)1006 magánlaksértés (221.§)1007 közúti veszélyeztetés (234.§) közveszély okozása (322.§)1008 terrorcselekmény (314.§)1009 garázdaság (339.§)1010
kiskorúval való kapcsolattartás akadályozása (210.§) kiskorú elhelyezésének megváltoztatása (211.§) lelkiismereti és vallásszabadság megsértése (215.§) személyes adattal visszaélés (219.§.) zaklatás (222.§) levéltitok megsértése (224.§) kiszolgáltatott személy megalázása (225.§) rágalmazás (226.§) becsületsértés (227.§) tiltott adatszerzés (422.§)
szexuális bántalmazás szexuális kényszerítés (196.§) szexuális erıszak (197.§) szexuális visszaélés (198.§) vérfertızés (199.§) kerítés (200.§) prostitúció elısegítése (201.§) kitartottság (202.§) gyermekprostitúció kihasználása (203.§) gyermekpornográfia (204.§) szeméremsértés (205.§)
gazdasági abúzus
elhanyagolás
tartási kötelezettség elmulasztása (212.§) rablás (365.§) zsarolás (367.§) önbíráskodás (368.§) lopás (370.§) rongálás (371.§)1011 jármő önkényes
gondozási kötelezettség elmulasztása (167.§) kiskorú veszélyeztetése (208.§)1012 családi jogállás megsértése (213.§)
elvétele (380.§)
5. táblázat - A 2012. évi C. tv. (Btk.) családon belüli erıszak eseteiben alkalmazható tényállásai 1004
A szexuális bántalmazás körébe is vonható, amennyiben prostitúciós kizsákmányolás céljából kerül rá sor. Lelki bántalmazás, valamint pénzügyi abúzus megvalósítására is alkalmas. 1006 Lelki bántalmazás, valamint pénzügyi abúzus megvalósítására is alkalmas. 1007 Lelki bántalmazás, valamint pénzügyi abúzus megvalósítására is alkalmas. 1008 Pénzügyi abúzust is megvalósíthat, amennyiben jelentıs anyagi javak kerülnek veszélybe. 1009 E tényállás lelki bántalmazás és pénzügyi abúzus megvalósítására is alkalmas. 1010 Pénzügyi abúzust is megvalósíthat, amennyiben az erıszakos magatartás dolog ellenirányul. 1011 Az önbíráskodás, rablás és zsarolás egyúttal fizikai vagy lelki bántalmazást is megvalósít, mivel e cselekmények elkövetésére erıszakkal vagy fenyegetéssel kerül sor. 1012 A tényállás a fizikai vagy lelki bántalmazás körébe tartozó magatartást is magában foglalhatja. 1005
224
Jelentısen
módosult
a
gyermekbántalmazást
megvalósító
tényállások
rendszere
(elsısorban a kábító hatású anyagokkal kapcsolatos, illetve a szexuális bőncselekményeket tartalmazó fejezetek elvi jelentıségő átalakítása következtében). Bizonyos szexuális bőncselekmények vonatkozásában minısítı körülmény, ha a sértett az elkövetı hozzátartozója, vagy nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése, illetve egyéb módon a hatalma vagy befolyása alatt áll, vagy a magatartást az ilyen viszonnyal visszaélve követik el.1013 A zaklatásnak – melyrıl a késıbbiekben részletesebben szólok – szintén minısített esete a speciális passzív alanyi kör sérelmére való elkövetés. A szabálysértésekrıl szóló 2012. évi II. tv. tényállásai közül – az ORFK utasításban foglaltakra tekintettel – a családon belüli erıszak körébe vonható a magánlaksértés (166.§), a veszélyes fenyegetés (173.§), a becsületsértés (180.§) és a koldulás (185.§). Álláspontom szerint ebbe a körbe sorolható még a távoltartó határozat szabályainak megszegése (168.§), a garázdaság (170.§), a megelızı távoltartás alaptalan kezdeményezése (181.§), a fertızı betegség elleni védekezés elmulasztása (239.§), valamint a gyermekbántalmazás kapcsán az óvodai nevelésben való részvételi kötelezettség és a tankötelezettség megszegése (247.§). A civil szervezetek emellett felhívják a figyelmet arra,1014 hogy – bár a táblázatban meghatározott kategóriákba egykönnyen nem illeszthetı be, de – releváns magatartás még a hamis vád (Btk. 268.§), a hatóság félrevezetése (Btk. 271.§), illetve a fenti jogsértésekkel összefüggésben elkövetett hamis tanúzásra felhívás (Btk.276.§) és kényszerítés hatósági eljárásban (Btk. 278.§), melyek segítségével a bántalmazó az áldozat igazságszolgáltatásban való részvételét akadályozhatja. A nıvédı civil szervezetekkel1015 egyet kell értenem abban, hogy a rendelkezésre álló büntetıjogi és szabálysértési tényállások alkalmazása nem tud minden esetben megfelelı választ nyújtani a családon belüli erıszakra, mivel a jogalkalmazó egy konkrét eljárásban tipikusan csak egy-egy elszeparált cselekményt vizsgál. Nem képes megragadni a bántalmazás folyamat-jellegét, azt, hogy az egyes, jogilag értékelhetı epizódok között fennálló helyzet, melynek folyamán az áldozat tipikusan szorongást, félelmet él át, hozzájárul a magatartás társadalomra veszélyességének növeléséhez. Az egyes bőncselekmények önálló – akár folytatólagos egység körében történı – elbírálása relatíve enyhe szankció alkalmazását
1013
Szexuális kényszerítés, szexuális erıszak, szexuális visszaélés. Háttéranyag a családon belüli erıszak önálló büntetıjogi tényállásként történı szabályozásához, 8.o. http://nokjoga.hu/sites/default/files/filefield/2012-nane-patent-sui-generis.pdf (m.i. 2015.10.25.) 1015 Nıszervezetek észrevételei…9-10.o. 1014
225
vonja maga után.1016 Emellett fennáll annak a veszélye, hogy a partnerbántalmazás áldozatát egy újabb bántalmazó magatartás elhárítása érdekében kifejtett cselekménye miatt – mivel a történteket kontextusából kiragadva értékelik – a konkrét esetben elkövetıként vonják felelısségre.1017 Bár az új Btk. eredetileg kihirdetett szövegében még nem szerepelt, a jogalkotó a törvény hatályba lépésének idejére kidolgozott egy speciális tényállást is, a kapcsolati erıszakot, mely alkalmas bizonyos családon belüli erıszak körébe tartozó magatartások rendszeres elkövetésének értékelésére. Errıl a bőncselekményrıl a késıbbiek folyamán részletesen szólok. 11.2. A zaklatás tényállása az új Btk-ban A jogalkotó ezt a tényállást már az 1978. évi IV. törvénybe beiktatta, így 2008. január 1-jétıl alkalmazható. A jogintézmény – noha a cselekmény magánindítványra büntetendı – igen „népszerővé” vált, évente mintegy 7000 eset jutott a hatóság tudomására.1018 Ennek köszönhetıen a rendelkezés problémás pontjai hamar nyilvánvalóvá váltak. 11.2.1 A zaklatás tényállásának gyakorlati problémái A jogintézménnyel kapcsolatban mind a jogalkalmazók, mind a civil szervezetek részérıl számos kritikai észrevétel fogalmazódott meg. A jogalkalmazók részérıl felmerült egyik gyakorlati probléma az elsı alapeset elkövetési magatartásának kritériumaként meghatározott rendszeresség illetve tartósság fogalmi értelmezésével kapcsolatos. A miniszteri indokolás szerint „Rendszerességen rövidebb idıközönkénti elkövetést kell érteni, tartós az elkövetés, ha az huzamosabb ideig tart.” Ennek
1016
Mint ahogy az a korábban már hivatkozott T.A. esetében is történt, akinek bántalmazó élettársát több alkalommal is csupán pénzbüntetésre ítélték, ld. T.A. kontra Magyarország 6.o., 9.o. 1017 Nıszervezetek észrevételei… 10.o. Ezzel kapcsolatban megemlíthetı például Simek Kitty elhíresült esete, akivel szemben nevelıapja hosszú idın keresztül valósított meg fizikai, szexuális, lelki és gazdasági bántalmazást, míg végül a lány álmában lelıtte. 2 év 2 hónap végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, majd kegyelmet kapott a köztársasági elnöktıl. Ld.: Csere Péter: Katarzis nélkül. S.K. története. Család, gyermek, ifjúság 2005/1. 35-41.o. 1018 Regisztrált bőncselekmények: zaklatás: 2009: 6400; 2010: 7777; 2011: 7594; 2012: 7888; 2013: 7584 ezzel szemben magánlaksértés: 2009: 1548; 2010: 1616; 2011: 1537; 2012: 1493; 2013: 1697 illetve becsületsértés: 2009: 482; 2010: 697; 2011: 705; 2012: 780; 2013: 766. forrás: Tájékoztató a 2013. évi bőnözésrıl, 21.o.
226
következtében a gyakorlat alapján a bőncselekmény nem valósul meg, ha ugyanazon a napon több alkalommal próbál az elkövetı a sértettel kapcsolatot teremteni.1019 A háborgatás kapcsán – mivel nagyon szubjektív jellegő – problémát jelenthet annak „minimuma”,1020 illetve a halmazat megállapíthatóságának kérdése, ha a magatartás nem csak a „célszemélyre”, hanem annak családtagjaira is hatást gyakorol, illetıleg az is kérdéses, hogy a sértett sérelmére elkövetett bőncselekmények illetve szabálysértések (pl. rongálás, lopás, magánlaksértés) együttesen értékelhetıek-e tartós háborgatásként.1021 A tényállásban meghatározott egyik célzat a megfélemlítés, melynek vonatkozásában problémát jelenthetnek az indulatból megfogalmazott, vagy az illetı bevett kommunikációs eszközeként alkalmazott kifejezések, melyek mögött adott esetben félelemkeltési célzat nem áll.1022 A magánéletbe, mindennapi életvitelébe történı önkényes beavatkozás a büntetıjogi gyakorlatban idegen fordulatnak számít; a két célzat eltérı absztrakciós szintje nehezíti a jogalkalmazást. Ezért javaslat is született a célzatok elhagyásáról.1023 Problémás elemként merült fel továbbá a (2) bekezdés szerinti „annak a látszatnak a keltésére törekszik” megfogalmazás, mivel a „látszatot kelt” kifejezés már önmagában lefedi azokat a magatartásokat, melyekkel egy be nem következı esemény reális lehetısége hitethetı el.1024 A civil szervezetek kifogásolták egyrészt a büntetni rendelt magatartások körét, mivel álláspontjuk szerint az rBtk. 176/A. § nem terjedt ki az áldozatok által gyakran elszenvedett jogi zaklatásra (amikor a volt partner értelmetlen és alaptalan jogi procedúráknak teszi ki; pl. eljárásokat kezdeményez a gyámhatóság, adóhatóság elıtt), valamint az internetes visszaélésekre (áruk, szolgáltatások rendelése a zaklatott személy adataival visszaélve). Javaslatot tettek a tényállás ilyen irányú kibıvítésére, valamint arra, hogy a már meghatározott elkövetési magatartások ne csak rendszeres vagy tartós megvalósítás, hanem akár egyszeri, súlyos cselekmény esetén is büntetendıek legyenek.1025 Szorgalmazták továbbá, hogy a jogalkotó a tényállás mindkét fordulatából emelje ki a célzatot, mivel a zaklatásnak tipikusan nem célja, hanem eszköze a zavarás, félelemkeltés.1026 A szakirodalom 1019
Szathmáry Zoltán: Gondolatok a zaklatás bőncselekményérıl. Magyar Jog, 2009/12. 731.o.; Gelányi Anikó: A zaklatás bőncselekményérıl a Budapesti X. és XVII. kerületi Ügyészségen szerzett gyakorlati tapasztalatok tükrében. Ügyészek lapja, 2011/1. 14.o. 1020 Gelányi i.m.15.o. 1021 Szathmáry i.m. 731-732.o. 1022 Szathmáry i.m. 732.o.; Gelányi i.m. 15.o. 1023 Szathmáry i.m. 731.o.; 1024 Uo. 730.o. 1025 Nıszervezetek észrevételei… 19.o. 1026 A javasolt szöveg: „Aki más életét nem kívánt módon rendszeresen, tartósan vagy súlyosan megzavarja, mely az életminıség romlásához vezet…” Uo. 18.o.
227
szerint a leggyakrabban elıforduló zaklatási típusra jellemzı, hogy az elkövetı a vele korábban szoros kapcsolatban álló, de a kapcsolatot megszakítani kívánó személy döntését nem hajlandó elfogadni, s zaklató magatartását motiválhatja az emiatti bosszú, de a korábbi kapcsolat helyreállításának vágya is.1027 Ilyen esetben a zaklató általában „olyan romantikus indokokkal legitimálja tettét, mint ’szerelemféltés’, ’elszakadni nem tudás’, ’kóros ragaszkodás’”.1028 A passzív alanyokat érintıen javaslatot tettek arra, hogy a tényállásszerő fenyegetetés ne csak a zaklatás célszemélye illetve annak hozzátartozója, hanem más, a sértett számára fontos személy ellen is irányulhasson; a minısített eset vonatkozásában pedig az egyéb jelenlegi és volt partnerre való kiterjesztésre.1029 Áldozatsegítı tevékenységük során a civil szervezetek a gyakorlatban érvényesülı problémaként észlelték, hogy a jogalkalmazók nem tekintik zaklatásnak a megjelenési formájában önmagában nem, de kontextusban vizsgálva bántó és az áldozatra romboló hatást gyakorló magatartásokat (pl. olyan sms-ek küldése, melyek formálisan a közös gyerekkel való kapcsolattartásról szólnak, ám hatásukat tekintve a volt feleséget fenyegetı, megalázó, sértı tartalmúak).1030 11.2.2 Zaklatás az új Btk.-ban - a 222. § rendelkezései A 2012. évi C. törvény XXI. fejezetében, az emberi méltóság és egyes alapvetı jogok elleni bőncselekmények között került szabályozásra a zaklatás tényállása. A szabályozás alapvetıen megegyezik az 1978. évi IV. tv. 176/A.§-ában szereplı rendelkezésekkel. A bőncselekmény jogi tárgya „a személy általános és legtágabb értelemben vett magánszférája.”1031 Passzív alanya bármely természetes személy lehet. A bőncselekménynek továbbra is három fordulata különíthetı el. Az (1) bekezdésben meghatározott fordulat elkövetési magatartása a háborgatás, mely zavaró, zaklató jellegő cselekmények megvalósítását jelenti.1032 A jogalkotó már nem szerepelteti példálózó felsorolással a tipikusan elıforduló zaklató jellegő tevékenységeket. A háborgatásnak rendszeresnek, vagyis többszörösen megvalósulónak, illetve tartósnak, vagyis 1027
Korinek Beáta: A stalkingról, in: Korinek L., Kıhalmi L., Herke Cs.(szerk.): Emlékkönyv Irk Albert egyetemi tanár születésének 120. évfordulójára. Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Pécs, 2004. 123.o. 1028 Nıszervezetek észrevételei… 19.o. 1029 Uo. 19.o. 1030 Uo. 9.o. 1031 Szomora: XXI. fejezet… 465.o. 1032 A 2012. évi C. tv. indokolása a 222.§-hoz
228
idıben hosszasan elhúzódónak kell lennie,1033 az eseti jellegő, súlyosan zavaró magatartás továbbra sem értékelhetı e bőncselekmény körében. A magatartás továbbra is célzatos, az elkövetı szándéka arra kell, hogy irányuljon, hogy a sértettet megfélemlítse, vagy magánéletébe, illetıleg mindennapi életvitelébe önkényesen beavatkozzon. A cselekmény szubszidiárius, vagyis csak akkor állapítható meg, ha súlyosabb bőncselekmény (pl. magánlaksértés vagy garázdaság) nem valósul meg. A tényállás (2) bekezdésében szabályozott két fordulat egyikének elkövetési magatartása személy elleni erıszakos vagy közveszélyt okozó büntetendı cselekmény elkövetésével való fenyegetés, mely vonatkozásában a Btk. nem határozza meg a releváns tényállásokat, de irányadónak tekinthetıek a terrorcselekmény 314.§ (4) bekezdésében felsoroltak.1034 A fenyegetés a sértett vagy rá tekintettel annak a Btk. 459.§ (1) bekezdés 14. pontjában meghatározott hozzátartozója ellen kell, hogy irányuljon. A második fordulat elkövetési magatartása a passzív alanyban annak a képzetnek a kialakítása, hogy – immár nem specifikusan a sértett vagy hozzátartozója, hanem bármely, az elkövetın kívüli, tehát – más személy vonatkozásában az életet, testi épséget vagy egészséget sértı vagy közvetlenül veszélyeztetı esemény következik be. A normaszöveget a jogalkotó a korábbi rendelkezéshez képest megváltoztatta, a „látszat keltésére törekszik” helyett a „látszatot kelti” kifejezést alkalmazza. Mindkét fordulat célzatosan valósítható meg, az elkövetı szándéka félelemkeltésre kell, hogy irányuljon. A bőncselekmény minısített esetei a speciális passzív alanyi körre tekintettel lettek megállapítva. A korábbi szabályozással megegyezıen súlyosabban minısül a cselekmény, ha az elkövetı házastársa, volt házastársa, élettársa vagy volt élettársa,1035 nevelése, felügyelete, gondozása vagy gyógykezelése alatt álló személy sérelmére követik el. Új minısítı körülmény a hatalmi vagy befolyási helyzettel visszaélve való elkövetés; az indokolás szerint tipikusan ide tartozhat, ha a munkáltatói jogok gyakorlója a tettes. 11.2.3 De lege ferenda javaslatok a zaklatás tényállása vonatkozásában A CEDAW Bizottság Magyarország 7-8. összevont jelentésével kapcsolatos záró észrevételei körében úgy ítélte meg, hogy a magyar jogszabályok nem tartalmaznak megfelelı rendelkezéseket a nık elleni erıszakot megvalósító fenyegetı zaklatás tekintetében, és 1033
Szomora: XXI. fejezet… 466.o. Kónya: XXI. Fejezet… 585.o. 1035 A 459.§ (2) bek. értelmében élettárs alatt a bejegyzett élettársat is érteni kell. 1034
229
felszólította az államot, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket.1036 A magyar állam által a Bizottság ajánlásaival kapcsolatban megtett konkrét lépéseket ismertetı, 2015-ben benyújtott írásbeli tájékoztatásra kiadott értékelésében a Bizottság továbbra sem tartotta megfelelınek a vonatkozó rendelkezéseket.1037 Az Isztambuli Egyezmény 34. cikke értelmében büntetıjogi szankcióval kell sújtani a más személy ellen irányuló, ismételt fenyegetésekbıl álló, az érintett személy biztonságával kapcsolatban félelmet keltı szándékos cselekményeket. Az értelmezı jelentés szerint az elkövetı szándéka a félelemkeltésre is ki kell, hogy terjedjen. A jogalkotó azonban dönthet úgy, hogy az Egyezményben foglaltnál tágabb körben biztosítja az áldozatok védelmét. A 222.§ rendelkezései a megfélemlítést és a magánéletbe, mindennapi életvitelbe való önkényes beavatkozást célzatként szabályozzák, mely a jogalkalmazók álláspontja szerint bizonyítási nehézségekhez vezet, a civil szervezetek tapasztalatai szerint pedig nem életszerő feltétel. A magasabb szintő védelem biztosítása érdekében indokoltnak tőnik továbbá a (2) bekezdés a) pontjában a fenyegetés célpontjaként meghatározott, valamint a minısített esetek között a (3) bekezdés a) pontjában felsorolt passzív alanyok körének kiterjesztése. E körülményekre figyelemmel álláspontom szerint célszerő lenne a zaklatás tényállásának módosítása – a civil szervezetek javaslatának elemeire is figyelemmel1038 – az alábbiak szerint: „Zaklatás: Btk. 222. § (1) Aki mást rendszeresen, tartósan vagy súlyosan oly módon háborgat, mely alkalmas arra, hogy a) benne komoly félelmet keltsen, vagy b) magánéletébe, illetve mindennapi életvitelébe önkényesen beavatkozzon, ha súlyosabb bőncselekmény nem valósul meg, vétség miatt egy évig terjedı szabadságvesztéssel büntetendı. (2) Aki a) mást vagy rá tekintettel harmadik személyt személy elleni erıszakos vagy közveszélyt okozó büntetendı cselekmény elkövetésével megfenyeget, vagy b) azt a látszatot kelti, hogy más életét, testi épségét vagy egészségét sértı vagy közvetlenül veszélyeztetı esemény következik be, vétség miatt két évig terjedı szabadságvesztéssel büntetendı. 1036
CEDAW/C/HUN/CO/7-8, 20. és 21. pont YH/follow-up/Hungary/61 1.o. 1038 Nıszervezetek észrevételei… 18.o. 1037
230
(3) Aki a zaklatást a) házastársa, volt házastársa, élettársa vagy volt élettársa, egyéb partnere vagy volt partnere sérelmére, b) nevelése, felügyelete, gondozása vagy gyógykezelése alatt álló személy sérelmére, illetve c) hatalmi vagy befolyási helyzetével visszaélve követi el, az (1) bekezdésben meghatározott esetben két évig, a (2) bekezdésben meghatározott esetben bőntett miatt három évig terjedı szabadságvesztéssel büntetendı.” Értelmezı rendelkezés: „231/A. §:„A 221/A-222.§-ban meghatározott bőncselekmények alkalmazása szempontjából partner az elkövetıvel házassági vagy élettársi kapcsolatnak nem minısülı – akár együttélés nélküli – párkapcsolatban lévı személy.” E javasolt tényállás nagyrészt a jogalkalmazói gyakorlatban már kikristályosodott terminológiát alkalmazza, a fogalmi elemek egy részét azonban az általános törvényi tényállás rendszerében átstrukturálja. Az (1) bekezdés vonatkozásában az elkövetési módok közé új elemként javaslom – a civil szervezetek hivatkozott ajánlásával összhangban – a súlyos háborgatás beemelését is, mely alkalmassá teszi a tényállást az eseti jellegő, de nagy mértékben zavaró magatartásokkal szembeni fellépésre. A korábban célzatként szabályozott magánéletbe, mindennapi életvitelbe való önkényes beavatkozás illetve megfélemlítés elkövetési módként került a szövegbe, ez utóbbi az „alkalmas arra, hogy benne komoly félelmet keltsen” megfogalmazással. Az ilyen módokon véghezvitt zaklató magatartás akkor valósítana meg bőncselekményt, ha ahhoz egyidejőleg a további elkövetési módok egyike (rendszeresség, tartósság vagy súlyosság) is járul. A (2) bekezdésbıl szintén javaslom a célzat elhagyását, mivel, ahogy arra hivatkozott állásfoglalásukban a civil szervezetek is rámutattak, ezen emberi méltóságot sértı cselekmény vonatkozásában a hangsúlyt nem az elkövetı szándékára, hanem a magatartás sértettre gyakorolt hatására célszerő fektetni. Ezzel összefüggı javaslat az is, mely a fenyegetés ’célpontjaként’ meghatározott személyek körét a sértett hozzátartozóinak körén túl bármely más személyre is ki kívánja terjeszteni. Új elem (az elkövetı jelenlegi vagy volt egyéb partnere) bevezetésére tett javaslat szerepel a (3) bekezdésben, melynek fogalmát értelmezı rendelkezésben is célszerőnek tartom meghatározni.1039 Felvetıdhet a kérdés, hogy ez a kiterjesztett passzív alanyi kör nem vezet-e jogbizonytalansághoz. Az Alkotmánybíróság 53/2009. (V.6.) AB határozatában a 1039
A javasolt szövegben megjelölt – jelenleg még nem létezı – 221/A.§ a kapcsolati erıszak általam javasolt új tényállását tartalmazná, ld. bıvebben e fejezetben késıbb.
231
hozzátartozók közötti erıszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló törvény hozzátartozófogalma kapcsán (mely eredetileg kiterjedt az együttélés nélkül bensıséges kapcsolatban álló személyre is e kapcsolat fennállása alatt vagy után) megállapította az Alaptörvénybe ütközést, azonban e mellett a fı érv az volt, hogy a tágan meghatározott fogalom egy, a büntetıjog önkényes jogalkalmazás ellen védı garanciarendszerén kívül esı, ugyanakkor alapjogot jelentısen korlátozó jogintézmény vonatkozásában került meghatározásra. Az AB kimondta, hogy „önmagában még nem vezet alkotmányellenességhez a hozzátartozó-fogalom családon túli kiterjesztése, ha az összhangban van a törvény céljával, s e cél csak így valósítható meg.”1040 Álláspontom szerint a fokozott védelmet indokolt kiterjeszteni a törvényi meghatározás alapján élettársnak nem minısülı, de az elkövetıvel aktuálisan vagy korábban a mindennapi életben partnerkapcsolatnak tekintett érzelmi viszonyban álló személyekre is.1041 Ahogy arra korábban utaltam, a zaklatás leggyakrabban elıforduló típusa az elkövetıvel szoros kapcsolatban álló, de a kapcsolatot megszakító vagy megszakítani kívánó személlyel szemben tanúsított zavaró magatartás.1042 Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a közös háztartásban nem élı, de egymással intim kapcsolatban álló személyek számos olyan információval rendelkeznek, mely a másik életvitelébe való önkényes beavatkozást vagy a súlyosabb félelem kiváltására alkalmas fenyegetés kidolgozását megkönnyítheti, ezáltal növelve a cselekmény társadalomra veszélyességét. A partnerkapcsolat korábbi vagy aktuális fennállása véleményem szerint tanúvallomások, valamint az elkövetı és a sértett birtokában levı telekommunikációs eszközök vizsgálata segítségével könnyen bizonyítható. 11.3 Speciális tényállás a Btk-ban – a kapcsolati erıszak Ahogy az eddigiek alapján látható, a családon belüli erıszak folyamat-jellegét kevéssé tudják kezelni a Btk. és a szabálysértési törvény tényállásai. A zaklatás egyik fordulata ugyan lefedi a lelki bántalmazás körébe tartozó, rendszeresen vagy tartósan megvalósuló magatartások egy részét, de a fizikai vagy szexuális erıszak ezen aspektusát a vonatkozó tényállások nem képesek megragadni, a gazdasági abúzus legtöbb formája pedig egyáltalán nem jelenik meg a
1040
53/2009. (V.6.) AB határozat, 4.2 pont Hazai demográfiai kutatások adatai alapján az ilyen jellegő, a szakirodalomban „látogató kapcsolat” néven ismert viszonyban álló személyek aránya a 20-82 éves népességen belül mintegy 6%. KSH Népességtudományi Kutatóintézet által 2008–9-ben felvett „Életünk Fordulópontjai III.” nagymintás adatfelvétel alapján. Ld.: Kapitány Balázs: ’Látogató párkapcsolatok’ Magyarországon, Szociológiai Szemle, 2012/1. 7.o. 1042 Korinek B. i.m. 123.o. 1041
232
törvényben. Az új Btk. kodifikációja jó lehetıséget nyújtott arra, hogy a speciális büntetıjogi tényállás kérdése ismét terítékre kerüljön. Ahogy korábban említettem, a civil szervezetek egy komplex, átfogó jellegő tényállás megalkotását szorgalmazták. Bár a kodifikációs folyamat során voltak olyan elképzelések, melyek ezt a megközelítést támogatták, végül mégis csak egy szőkebb alkalmazási körő tényállás jött létre. 11.3.1 A tényállás kodifikálásának elızményei A családon belüli erıszak elleni fellépés újabb eszközeként a jogalkotó az új Büntetı törvénykönyvbe be kívánta iktatni az „együtt élık közötti lelki bántalmazás” tényállását,1043 méghozzá a XX. fejezetbe, a gyermekek érdekét sértı és a család elleni bőncselekmények közé. A jogszabálytervezet1044 indokolása szerint a cselekmény a családon belüli erıszakot megvalósító magatartások széles spektrumú elkövetési körébe illeszkedett volna úgy, hogy a már szabályozott egyéb magatartások mellett kisegítı jelleggel nyert volna alkalmazást. Az eredeti javaslat szerint a bőncselekmény az alany és a passzív alany speciális viszonya esetén megállapítható szubszidiárius jellegő bőncselekmény („ha más bőncselekmény nem valósul meg”); elkövetési magatartása rendszeresen vagy tartósan erıszakos magatartás tanúsítása. A bőncselekmény célzatos (annak érdekében valósul meg a magatartás, hogy a passzív alany valamit tegyen, ne tegyen vagy eltőrjön), és eredmény-bőncselekmény (lelki szenvedés). Csak magánindítványra lett volna büntethetı. Az új tényállás nem aratott osztatlan sikert az országgyőlési képviselık körében. Több módosító indítványban is javasolták a tényállás elhagyását,1045 míg más képviselık súlyosabb
1043
212. § (1) Aki azért, hogy a vele közös háztartásban vagy egy lakásban élı a) házastársa, volt házastársa, b) élettársa, volt élettársa, c) egyeneságbeli rokona, d) nevelése, felügyelete vagy gondozása alatt álló kiskorú, illetve e) ıt nevelı, felügyelı vagy gondozó személy valamit tegyen, ne tegyen, vagy eltőrjön, rendszeresen vagy tartósan olyan erıszakos magatartást tanúsít, amely a sértettnek lelki szenvedést okoz, ha más bőncselekmény nem valósul meg, vétség miatt egy évig terjed ı szabadságvesztéssel büntetendı. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott bőncselekmény csak magánindítványra büntethetı. 1044 T/6958. sz. törvényjavaslat a Büntetı Törvénykönyvrıl www.parlament.hu/irom39/06958/06958.pdf (m.i. 2015.10.20.) 1045 Varga István és Salamon László indokolásukban arra hivatkoztak, hogy a tényállás elemei egyrészt megtalálhatók más tényállásokba, másrészt a normavilágosság követelményébe ütköznek. T/6985/89 http://www.parlament.hu/irom39/06958/06958-0089.pdf (m.i. 2015.10.20.) Bárándy Gergely szerint a tényállás nem megfelelı az elérni kívánt cél szempontjából, és akár aránytalan beavatkozást is jelenthet büntetıjogi szabályozása a családok életébe. T/6985/115 http://www.parlament.hu/irom39/06958/069580115.pdf (m.i. 2015.10.20.)
233
büntetési tételt vagy új minısített eseteket kívántak volna bevezetni.1046 A 2012. évi C. tv-be végül e tényállás nem került bele, a családon belüli erıszak Büntetı törvénykönyvbe iktatásának kérdése azonban ezzel még nem zárult le. Halász Pálma, az Élet-érték Alapítvány vezetıje népi kezdeményezést indított. A „Kezdeményezzük, hogy az Országgyőlés tőzze napirendre azt, hogy legyen önálló büntetıjogi törvényi tényállása a családon belüli erıszaknak Magyarországon.” szöveget tartalmazó aláírásgyőjtı ívet több mint százezren írták alá,1047 így az Országgyőlés napirendjére tőzte a kérdés megvitatását. A parlamenti vitára 2012. szeptember 10-én késı este került sor. Az egyik képviselı hozzászólása miatt1048 civil szervezetek demonstrációt szerveztek az Országház elé.1049 A népi kezdeményezést végül a parlament 2012. szeptember 17-i ülésén elfogadta. Ennek nyomán Balog Zoltán, az Emberi Erıforrások Minisztériumának tárcavezetıje kezdeményezte egy munkacsoport felállítását a leendı tényállás kidolgozása érdekében.1050 A bizottságban képviseltette magát a Belügyminisztérium, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, az Egyenlı Bánásmód Hatóság, az Országos Rendır-fıkapitányság, az Alapvetı Jogok Biztosának Hivatala, az Országos Bírósági Hivatal, valamint egy civil munkacsoport. Az egyeztetés alatt álló leendı bőncselekmény elnevezése „Hozzátartozó bántalmazása” volt. A tervezett tényállás meghatározott, a Btk-ban már szereplı cselekmények (könnyő testi sértés, becsületsértés, minısített esetként súlyos testi sértés, személyi szabadság megsértése, kényszerítés) közös háztartásban vagy közös lakásban élı hozzátartozók, volt házas- és élettársak, gondnok, gondnokolt vagy gyám sérelmére való rendszeres elkövetését kívánta szankcionálni. A tervezet eredeti formájában szubszidiárius 1046
Szabó Tímea és Dorosz Dávid módosító javaslatai: T/6985/43 http://www.parlament.hu/irom39/06958/06958-0043.pdf (m. i. 2015.10.20.); T/6985/70 http://www.parlament.hu/irom39/06958/06958-0070.pdf (m.i. 2015.10.20.) 1047 Az Országos Választási Bizottság 62/2012. határozata http://www.valasztas.hu/hu/nvb/hatarozatok/2012/2012-3851.html (m.i. 2015.10.20.) 1048 Varga István képviselı: „És végül, de nem utolsósorban abban sincs vita a Ház két oldalán ülı képviselık között, hogy a büntetı törvénykönyv nem mindenható eszköz, és nem hiszem, hogy a strindbergi házasságokat és a családon belüli erıszakot külön precizitással sui generis bőncselekményként törvényi tényállások tömkelegével lehetne megakadályozni. Talán vissza kellene állítani a családnak, a gyermekvállalásnak a rangját és szerepét. Talán az anyáknak vissza kellene térni elsısorban a gyermeknevelés mellé, és elsısorban azzal kellene foglalkozni, hogy ebben a társadalomban ne egy vagy két gyermek szülessen, hanem három, négy vagy öt gyermek. És akkor lenne értelme annak, hogy jobban megbecsülnénk egymást, és fel sem merülhetne a családon belüli erıszak.” http://www.parlament.hu/internet/plsql/ogy_naplo.naplo_fadat?p_ckl=39&p_uln=216&p_felsz=278&p_szove g=&p_felszig=278 (m.i. 2015.10.20.) 1049 Nık Lázadása – tüntetés a nık jogaiért http://patent.org.hu/hirek/item/nk-lzadsa-tntets-a-nk-jogairt (m.i. 2015.10.20.) 1050 Már az idén önálló büntetıjogi tényállás lehet a párkapcsolati erıszak. http://www.kormany.hu/hu/emberieroforrasok-miniszteriuma/hirek/mar-az-iden-onallo-buntetojogi-tenyallas-lehet-a-parkapcsolati-eroszak (m.i. 2013. február 25.)
234
jelleggel tartalmazta a rendszeres súlyos lelki sérelem okozásának pönalizálását is,1051ez azonban a késıbbiekben – a bizonyítás nehézségére való hivatkozással – kikerült a javaslatból. 2013 januárjában a civil munkacsoportból kiléptek a nıvédı szervezetek (a NANE Egyesület, PATENT Egyesület, MONA Alapítvány és a Magyar Nıi Érdekérvényesítı Szövetség), mivel a munkacsoporton belül szakmai szempontjaikat nem tudták érvényre juttatni, és álláspontjuk szerint a bántalmazott nık és gyerekek védelmének és biztonságának kérdése fokozatosan háttérbe szorult.1052 Ezt követıen, egy 2013. január 30-án zajló egyeztetés folyamán a kormányzat képviselıi pozitívan fogadták a bizottság még megmaradt civil tagjainak arra vonatkozó felvetését, hogy az együttélés ne legyen a tényállás eleme. A civilek emellett nyomatékosan kérték azt is, hogy ne a már kialakult joggyakorlatból fakadó nehézségek figyelembe vételével történjen a kodifikáció, hanem inkább a késıbbiekben azt igazítsák a problémára megfelelıen reflektáló tényálláshoz. Végül az ülésen az a megegyezés született, hogy a szakmai egyeztetést tovább kell folytatni, és ennek érdekében a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium szövegelıkészítı csoportjának egy új normaszöveg javaslatot kell kidolgoznia.1053 Ezen egyeztetéstıl függetlenül 2013. április 3-án Schiffer András és Ertsey Katalin országgyőlési képviselık benyújtottak egy törvényjavaslatot az új Büntetı törvénykönyv eltérı szövegő hatályba lépése érdekében. A javaslatukban szereplı tényállás elnevezése „Családon belüli erıszak”.1054 1051
„Aki a vele közös háztartásban vagy egy lakásban élı hozzátartozójának, volt házastársának, volt élettársának, gondnokának, gondnokoltjának vagy gyámjának rendszeresen súlyos lelki sérelmet okoz, ha súlyosabb bőncselekmény nem valósul meg, vétség miatt két évig terjedı szabadságvesztéssel büntetendı.” Ld. Frech Ágnes: Bírónık Egyesületének 2012. november 27. napján a családon belüli erıszak tárgyában tartott konferencián elhangzott elıadás, 3.o. http://www.birosag.hu/sites/default/files/csaladon_beluli_eroszak.pdf (m.i. 2015.10.20.) 1052 Kilépés a családon belüli erıszak önálló büntetıtényálláskénti megalkotására létrejött civil munkacsoportból http://patent.org.hu/hirek/item/kilps-a-csaldon-belli-erszak-nll-bntettnyllsknti-megalkotsra-ltrejtt-civilmunkacsoportbl (m.i. 2015.10.20.) 1053 Kincses István ügyvéd, civil résztvevı tájékoztatója a civil munkacsoport 2013. január 20-i ülésérıl users.atw.hu/alairas/KormányJavaslatTájékoztatás130201.doc (m.i. 2015.10.20.) 1054 T/10607 sz. javaslat. http://www.parlament.hu/irom39/10607/10607.pdf (m.i. 2015.10.20.) „Családon belüli erıszak 215. (1) Aki a jelenlegi vagy volt hozzátartozója, élettársa vagy annak hozzátartozója vagy élettársa továbbá az elkövetıvel érzelmi közösségben lévı vagy volt személy, valamint a nevelése, felügyelete, gondozása alatt álló vagy – ha a bőncselekményt ezzel összefüggésben követik el – korábban állt személy sérelmére a) olyan ismétlıdı erıszakos, elszigetelı vagy súlyosan megalázó magatartást tanúsít, ilyennel fenyeget, vagy egyéb módon olyan állapotot idéz elı és tart fenn, amely komoly fizikai vagy lelki szenvedést okoz, b) a közös gazdálkodás körébe tartozó vagyoni elemet a közös gazdálkodás alól egyoldalúan kivonja, és ezzel a sértettet akarata ellenére gazdaságilag függı helyzetbe hozza vagy ellehetetleníti, c) kizsákmányolja, ha súlyosabb bőncselekmény nem valósul meg bőntettet követ el, és 3 évig terjedı szabadságvesztéssel büntetendı.
235
A megfogalmazott tényállás nem a Btk. rendelkezéseire utalt, hanem azokat kiegészítve, szubszidiárius bőncselekményként fizikai, lelki és gazdasági bántalmazást megvalósító magatartásokat határozott meg. A tervezett jogintézmény „büntetni rendeli azokat az emberi méltóságot és szabadságot sértı cselekményeket, melyek a sértett és az elkövetı közötti családi, érzelmi kapcsolat vagy függıség miatt fokozottan veszélyesek a társadalomra”.1055 A passzív alanyok körének meghatározását a tágan értelmezett család fogalmára alapozta, ezt kiegészítve olyan személyekkel, akik az elkövetıvel szintén érzelmi közösségben, tartós kapcsolatban állnak, illetve vele nevelési, felügyeleti, gondozási viszonyban vannak. Ezt a javaslatot végül az Alkotmányügyi Bizottság – figyelemmel az idıközben, 2013. május 10-én elıterjesztett T/11105 számú törvényjavaslatra és az ahhoz kapcsolódó javaslatokra is – nem vette tárgysorozatba. A törvényjavaslatban annak benyújtásakor a családon belüli erıszakra vonatkozó speciális tényállás „hozzátartozó bántalmazása”1056 címen szerepelt. Az egyeztetési folyamatban korábban ugyanezen elnevezés alatt szereplı tényálláshoz képest a passzív alanyok körét kibıvítették; kiterjedt az elkövetıvel nem csupán a cselekmény megvalósításakor, hanem azt megelızıen együtt élı személyekre is. A rendelkezés utaló diszpozícióként a Btk-ban meghatározott bőncselekmények (a testi sértés egyes alakzatai, becsületsértés, személyi szabadság megsértése, kényszerítés) e személyek sérelmére történı rendszeres elkövetését határozta meg elkövetési magatartásként, súlyosabb szankciókat helyezve kilátásba. A törvényjavaslat indokolása szerint a külön büntetıjogi tényállás megalkotását három tényezı indokolta. Az elkövetı és a sértett közt fennálló speciális viszony; a – legalább korábban fennálló – együttélés, mivel az abból „fakadó bizalom, adott esetben kiszolgáltatottság növeli az elkövetı általi abúzus lehetıségét”; valamint a rendszeres elkövetésre vonatkozó kritérium. (2) Az (1) bekezdés alkalmazásában hozzátartozónak minısül a gyám és a gyámolt, a gondnok, a gondnokolt és az elkövetı kiskorú gyermekének nevelésére, gondozására köteles személy is. (3) Az (1) bekezdés alkalmazásában kizsákmányolás a kiszolgáltatott helyzetbe hozott vagy helyzetben tartott sértett e helyzetének kihasználásával elıny szerzése. (4) Az (1) bekezdés alkalmazásában elszigetelés a sértett társadalmi kapcsolatrendszerének tartós és rendszeres rombolása.” 1055 A T/10607 sz. javaslat indokolása. 1056 T/11105. sz. törvényjavaslat http://www.parlament.hu/irom39/11105/11105.pdf (m.i.2015.11.25) 17.§ Hozzátartozó bántalmazása „(1) Aki az elkövetéskor vagy korábban vele közös háztartásban vagy egy lakásban élı hozzátartozója, volt házastársa, volt élettársa, gondnoka, gondnokoltja, gyámja vagy gyámoltja sérelmére rendszeresen követ el a) a 164. § (2) bekezdése szerinti testi sértést vagy a 227. § (2) bekezdése szerinti becsületsértést, bőntett miatt három évig, b) a 164. § (3)-(4) bekezdése szerinti testi sértést, a 194. § (1) bekezdése szerinti személyi szabadság megsértését vagy kényszerítést, egy évtıl öt évig terjedı szabadságvesztéssel büntetendı. (2) Hozzátartozó bántalmazása elkövetıjével szemben kitiltásnak is helye van.”
236
A tervezett új tényállást kritikával fogadták a civil nıszervezetek.1057 Nem tartották megfelelınek sem a passzív alanyok (mivel az nem terjedt ki a nem házas vagy nem élettárs partnerekre és azokra, akik soha nem éltek együtt1058), sem az elkövetési magatartások meghatározott körét; álláspontjuk szerint ez utóbbiakat önkényesen válogatták ki, mivel egyes, a tervezetbe bekerült cselekménytípusok kapcsán szinte soha nem indul eljárás, míg kimaradnak olyanok, melyek a gyakorlatban gyakran elıfordulnak (pl. gazdasági ellehetetlenítés vagy elszigetelés). A javaslat az országgyőlési képviselık körében sem aratott osztatlan sikert. Több módosító javaslatot nyújtottak be. Ezek között volt olyan, amely a szabályozott magatartási kört nem érintve csupán a kilátásba helyezett szankciót kívánta szigorítani.1059 Volt olyan javaslat is, mely új elkövetési magatartásokat kívánt meghatározni (új elnevezéssel – családon belüli erıszak), és emellett a hivatkozott bőncselekmények – például becsületsértés – minısített eseteként értékelte volna a speciális passzív alanyi kör sérelmére való elkövetést.1060Más javaslatok a hozzátartozó bántalmazása mellett családon belüli erıszak elnevezéssel a korábban ugyanezen névvel beterjesztett1061 tényállást is kodifikálni kívánták,1062 vagy e két tényállás elemeit ötvözve tágították volna a büntetendı magatartások körét.1063 Végül egy ehhez hasonló megoldás kapott a kormánytól támogatást „háztartási erıszak” elnevezéssel,1064 mely végül a törvénybe – mivel a passzív alanyi kört az utolsó pillanatban kiegészítették az elkövetı gyermekének szülıjével – kapcsolati erıszak címmel került be.
1057
Sajtóközlemény és háttéranyag: Nem megfelelı a családon belüli erıszak tényállásának beterjesztett szövegjavaslata http://nokjoga.hu/sites/default/files/filefield/2013-hozzatartozo-bantalmazasasajtokoezlemeny-es-hatteranyag-2013maj16.pdf (m.i. 2015.10.20.) 1058 Azonos nemő párok esetén ez különösen hátrányos lehet, mivel ık a szexuális irányultság kiderülésétıl és az ezzel járó társadalmi elutasítástól tartva gyakran nem költöznek össze. Ld.: A magyar LMBT Szövetség véleménye a hozzátartozó bántalmazása új tényállásáról http://www.lmbtszovetseg.hu/sites/default/files/mezo/file/lmbtszov_embjogi_noi_csbe.pdf (m.i. 2015.10.20.) 1059 T/11105/10. http://www.parlament.hu/irom39/11105/11105-0010.pdf (m.i. 2015.10.20.) 1060 T/11105/2. http://www.parlament.hu/irom39/11105/11105-0002.pdf (m.i. 2015.10.20.) 1061 T/10607 sz. javaslat 1062 T/11105/4. http://www.parlament.hu/irom39/11105/11105-0004.pdf (m.i. 2015.10.20.) 1063 T/11105/8. http://www.parlament.hu/irom39/11105/11105-0008.pdf (m.i. 2015.10.20.) 1064 T/11105/20. http://www.parlament.hu/irom39/11105/11105-0020.pdf (m.i. 2015.10.20.)
237
11.3.2 A kapcsolati erıszak tényállása A Btk. a 2013. évi LXXVIII. törvénnyel módosított szöveggel lépett hatályba, így a XX. fejezetben, a gyermekek érdekét sértı és a család elleni bőncselekmények között, a 212/A.§ban helyet kapott a kapcsolati erıszak tényállása is. A bőncselekmény jogi tárgya a családi jellegő kapcsolatokban, az együttélés során is jelen lévı emberi méltóság, az egzisztenciális biztonsághoz, önrendelkezéshez, személyi szabadsághoz,
testi
integritáshoz,
valamit
az
erıszakmentes
családi
kapcsolatok
fenntartásához főzıdı társadalmi érdek.1065 A passzív alany és az elkövetı között speciális viszony kell, hogy fennálljon. Ez a Btk. általános hozzátartozó-fogalmánál részben szélesebb, részben szőkebb kört jelent.1066 Szélesebb körő annyiban, hogy az elkövetı gyermekének másik szülıjét, a volt házastársat, a volt élettársat, a gondnokot, a gondnokoltat, a gyámot és a gyámoltat is bevonta a potenciális sértetti körbe a jogalkotó. Szőkítı feltétel azonban, hogy – az elkövetı gyermekének szülıje kivételével – az elkövetés idıpontjában vagy korábban közös háztartásban vagy egy lakásban kell élniük az elkövetıvel. A jogalkotó álláspontja szerint az együttélésbıl fakadó bizalom illetıleg kiszolgáltatottság a bántalmazás lehetıségét növeli, s többek között ez teszi indokolttá a speciális tényállás létrehozását.1067 A bőncselekmény elkövetési magatartásai három csoportra oszthatók: a 212/A§ (1) bekezdésében meghatározott - az emberi méltóságot súlyosan sértı, megalázó és erıszakos magatartás tanúsítása, - a közös gazdálkodás körébe vagy közös vagyonba tartozó anyagi javak elvonása, - illetve a tényállás (2) és (3) bekezdésében utaló diszpozícióval meghatározott magatartások;1068 ezekhez a jogalkotó – tekintettel a speciális passzív alanyi körre és az 1065
Szomora Zsolt: XX. Fejezet. A gyermekek érdekét sértı és a család elleni bőncselekmények, in: Karsai Krisztina (szerk.): Kommentár a Büntetı Törvénykönyvhöz, Complex Kiadó, Budapest, 2013. 444.o.; Sinku Pál: A gyermekek érdekét sértı és a család elleni bőncselekmények - XX. Fejezet, in: Busch Béla (szerk.): Büntetıjog II. Különös Rész, HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2014. 262.o., Görgényi Ilona: XX. Fejezet. A gyermekek érdekét sértı és a család elleni bőncselekmények, in: Horváth Tibor-Lévay Miklós (szerk.): Magyar Büntetıjog. Különös Rész, Complex Kiadó, Budapest, 2013. 217.o. 1066 Btk. 459.§ (1) bek. 14. „hozzátartozó: a) az egyeneságbeli rokon és ennek házastársa vagy élettársa, b) az örökbefogadó és a nevelıszülı (ideértve az együtt élı mostohaszülıt is), az örökbe fogadott és a nevelt gyermek (ideértve az együtt élı mostohagyermeket is), c) a testvér és a testvér házastársa vagy élettársa, d) a házastárs, az élettárs, e) a házastárs vagy az élettárs egyeneságbeli rokona és testvére; 1067 A 2013. évi LXXVIII. tv. indokolása a 19.§-hoz 1068 Könnyő testi sértés [164.§ (2)], tettleges becsületsértés [207.§ (2)], súlyos testi sértés [164.§ (3)], a könnyő
239
elkövetés körülményeire – az alapcselekményekhez képest súlyosabb jogkövetkezményt főz. Erıszakos magatartás alatt a bírói gyakorlat által kimunkált, és a Btk. értelmezı rendelkezései között is megjelenı fogalom értendı, azaz a „más személyre gyakorolt támadó jellegő fizikai ráhatás abban az esetben is, ha az nem alkalmas testi sérülés okozására”.1069 Ez jelen fordulat vonatkozásában csak akkor releváns, ha nem éri el a tettleges becsületsértés szintjét sem, mivel ellenkezı esetben a (2) bekezdés alkalmazható. Az erıszakos magatartásnak egyben emberi méltóságot súlyosan sértınek és megalázó jellegőnek kell lennie. A szakirodalmi álláspont szerint ez a dolog elleni erıszakot vagy annak kísérletét (beleértve az állatkínzást) jelentheti, amelyhez tipikusan a sértett jelenlétében (mely implicit tényállási elem) megvalósított szóbeli becsületsértés szabálysértése járul, mely a bőncselekménybe beleolvad.1070 Álláspontom szerint nem feltétlenül szükséges, hogy a magatartás a passzív alany jelenlétében valósuljon meg; elképzelhetı például az, hogy az elkövetı a sértett távollétében úgy rongálja meg rendszeresen annak ruháit, hogy obszcén feliratokkal látja el, melyekkel a sértett késıbbi idıpontban is szembesülhet. A második fordulatban meghatározott elkövetési magatartás kapcsán a közös gazdálkodás körébe vagy közös vagyonba tartozó anyagi javak köre az elkövetı és a sértett között fennálló polgári jogi viszonyok alapján értelmezhetı.1071 Az elkövetési magatartás e javak elvonása.1072
E
fordulat
eredményt
is
tartalmaz:
az
elkövetı
magatartásának
következményeként a sértettet súlyos nélkülözésnek teszi ki, ami azt jelenti, hogy elemi létszükségleteinek (pl. táplálkozás, ruházkodás, tisztálkodás, szállás) kielégítése lehetetlenül el.1073 Mindhárom fordulat esetében közös elkövetési mód a rendszeresség. A jogalkotó a törvény indokolásában1074 e fogalom tartalmát legalább két, rövid idıközönkénti elkövetésként határozta meg.1075 A szakirodalomban nem egyöntető ezen meghatározás elfogadottsága. Van, aki két alkalmat nem tart elegendınek,1076 más szerzı a rövid idıköz kritériumával nem ért egyet,1077 s van olyan álláspont is, amely mindkettıt elveti.1078 Mivel a jogalkotó megítélése testi sértés minısített esetei [164. § (4)], személyi szabadság megsértése [194. § (1)], kényszerítés [195. §]. Btk. 459.§ (1) bek. 7. 1070 Szomora: XX. fejezet… 445.o. 1071 Görgényi: XX. fejezet 218.o. 1072 Szomora: XX. fejezet… 446.o. 1073 Sinku: A gyermekek… 243.o. 1074 A 2013. évi LXXVIII. tv. indokolása a 19.§-hoz 1075 Ezt az álláspontot osztja pl. Görgényi: XX. fejezet 218.o. 1076 Szomora: XX. fejezet… 445.o.: „A rendszeres elkövetés ’alsó határa’ egzakt módon nem számszerősíthetı, de mindenképpen kettınél több, nagyobb számú elkövetési alkalmat jelent.” 1077 „A rendszeresség valójában nem a köztes idıtartam hosszát, hanem az alkalomszerőség megállapításának 1069
240
szerint ez a tényállási elem az egyik sarokpontja a kapcsolati erıszaknak, mint önálló bőncselekménynek, célszerő lenne, ha a jogalkotó értelmezı rendelkezéssel segítené a jogalkalmazók tevékenységét. A tényállás (1) bekezdésben meghatározott elsı két fordulata szubszidiárius jellegő, azaz csak akkor állapítható meg, ha súlyosabb bőncselekmény nem valósult meg. E magatartások magánindítványra büntetendıek, a (2) bekezdésben meghatározott cselekmények azonban – tekintet nélkül arra, hogy az alapcselekmények esetében szükséges-e magánindítvány elıterjesztése – hivatalból üldözendıek. 11.3.3 A kapcsolati erıszakra vonatkozó kritikai észrevételek Az ENSZ Nık elleni erıszakkal kapcsolatos jogalkotási kézikönyve szerint a családon belüli erıszak fogalmát széleskörően kell meghatározni, kitérve a fizikai, szexuális, lelki és gazdasági erıszakra. Az Isztambuli Egyezmény 3. cikkének b. pontjában szereplı fogalmi meghatározás szerint „családon belüli erıszak alatt értendı minden olyan fizikai, szexuális, lelki vagy gazdasági jellegő erıszak, mely egy családon vagy háztartáson belül, illetve jelenlegi vagy volt házastársak vagy partnerek között fordul elı, függetlenül attól, hogy az elkövetı közös lakóhelyen él vagy élt-e az áldozattal.” Figyelmet érdemel még a 33. cikkben meghatározott pszichológiai erıszak fogalma, mely eszerint „más személy pszichológiai sértetlenségét kényszerítés vagy fenyegetés révén súlyosan károsító”1079 szándékos cselekmény. A kapcsolati erıszakra vonatkozó kritikák egy része – ahogy az elızı részben kifejtettem – a tényállás fogalmi elemeinek értelmezési nehézségeivel kapcsolatos, mivel nem a nemzetközi elvárásoknak való megfelelés, hanem a jogalkalmazás szemszögébıl vizsgálta a jogintézményt. Más észrevételek viszont már elsısorban ebbıl az aspektusból fogalmaztak meg kritikát. A Human Rights Watch nemzetközi jogvédı szervezet 2013 novemberében kiadott jelentése a tényállás (1) bekezdésében foglaltakra nem tért ki. A 122/A.§ (2) bekezdése vonatkozásában
kizártságát feltételezı fogalom.” Márki: XX. Fejezet... 811.o. „…a rendszeresség lényegileg az az objektív tényállási ismérv (elkövetési mód), amely elıre nem meghatározható, de nagyobb számú , az alkalomszerőséget kizáró, hosszabb intervallumon belül, idırıl idıre – akár nagyobb idıközökkel is megszakítottan – visszatérı elkövetés esetén állapítható meg.” Ambrus István: A kapcsolati erıszak néhány büntetıjog-dogmatikai kérdése. Családi jog, 2014/2. 22.o. 1079 Ld. az Egyezmény nem hivatalos fordítását. 1078
241
-
kifogásolta, hogy a rendelkezés csak akkor alkalmazható, ha egynél több alkalommal valósul meg a bántalmazás, melyekre a törvény indokolása alapján „rövid idıközönként” kell, hogy sor kerüljön; ez számos esetet kizár a tényállás alkalmazási körébıl;
-
problematikus, hogy a támadások száma, és nem az egyéni körülmények vizsgálata alapján tesz különbséget az áldozatok között;
-
a kapcsolat jellege alapján is kizár egyes csoportokat a potenciális sértetti körbıl (az elkövetıvel partnerkapcsolatban álló, de együtt nem élı személyeket, hacsak nincs az elkövetıvel közös gyermekük);
-
és nem terjed ki a szexuális bántalmazás eseteire.1080
A hazai nıszervezetek szintén kifogásolták a meghatározott passzív alanyi kört, illetve azt, hogy az elkövetési magatartások nem terjednek ki a fenyegetı zaklatásra, a szexuális és reprodukciós jogok korlátozására. A gazdasági jellegő erıszak törvényi meghatározását hiányosnak és pontatlannak, valamint – tekintettel a tényállásban szabályozott eredményre – túlzottan szők körben megállapíthatónak tartották. A lelki és gazdasági visszaélés kapcsán kifogásolták továbbá a büntethetıség magánindítványhoz kötését.1081 A CEDAW Bizottság korábban már hivatkozott, Magyarország 7-8. összevont jelentésével kapcsolatos záró észrevételei körében aggodalmát fejezte ki „a gazdasági és a lelki erıszakra, valamint a fenyegetı zaklatásra vonatkozó speciális szabályok hiánya miatt.”1082 A 2015-ben benyújtott írásbeli tájékoztatásra kiadott értékelésében a Bizottság rámutatott, hogy a lelki erıszakra, valamint a fenyegetı zaklatásra vonatkozó szabályok továbbra is váratnak magukra. A gazdasági erıszak vonatkozásában megtett intézkedéseket pozitívan nyugtázta. Álláspontom szerint ez annak köszönhetı, hogy a magyar rendelkezéseket angol nyelvre lefordítva ismertették, melynek során a tájékoztatóban szereplı gazdasági ellehetetlenülés (a dokumentumban: ’economic impossibility’)1083 fogalmát a Bizottság értékelést készítı tagja gazdasági jellegő sérelemként értelmezte (állásfoglalásában az ’economic harm’ kifejezést használja).1084 Nem volt információja arról, hogy a magyar joggyakorlatban ez alatt a fogalom alatt az elemi létszükségletek kielégítésének lehetıségeitıl való megfosztást értik, s ennek
1080
Human Rights Watch: Addig, amíg vér nem folyik. Védtelenség a családon belüli erıszak ellen Magyarországon 16-17.o. https://www.hrw.org/sites/default/files/reports/hungary1113hun_ForUpload.pdf (m.i. 2015.10.25.) 1081 Jó, de még nem elég. Nıszervezetek közleménye a családon belüli erıszak hétfın elfogadott új büntetı tényállásáról http://nokjoga.hu/sites/default/files/filefield/2013-nane-patent-mona-ne-csbe-onallo-tenyallas2013jun5.pdf (m.i. 2015.10.25.) 1082 CEDAW/C/HUN/CO/7-8, 20. és 21. pont 1083 CEDAW/C/HUN/CO/7-8/Add.1 4. pont 1084 YH/follow-up/Hungary/61 1.o.
242
folytán a rendelkezések a nemzetközi elvárásoknál jóval szőkebb körben tilalmazzák a releváns magatartásokat. 11.3.4 De lege ferenda javaslatok a kapcsolati erıszak tényállását érintıen A nemzetközi elvárásokra és a civil szervezetek által megfogalmazott kritikákra és javaslatokra is tekintettel véleményem szerint indokolt a kapcsolati erıszak tényállásának átalakítása, a következıképpen: 221/A. §: „(1) Aki hozzátartozója, annak nem minısülı egyéb partnere vagy volt partnere, volt házastársa, volt élettársa, illetve nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése alatt álló személy sérelmére, vagy a közte és a sértett között fennálló egyéb hatalmi vagy befolyási viszonnyal visszaélve a) rendszeresen, tartósan vagy az emberi méltóságot súlyosan sértı módon a sértettet megalázó vagy erıszakos magatartást tanúsít, b) a közös gazdálkodás körébe vagy közös vagyonba tartozó anyagi javakat von el, és ezzel a sértettnek jelentıs érdeksérelmet okoz, ha súlyosabb bőncselekmény nem valósul meg, vétség miatt két évig terjedı szabadságvesztéssel büntetendı. (2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott személy sérelmére rendszeresen követ el a) a 164. § (2) bekezdése szerinti testi sértést vagy a 227. § (2) bekezdése szerinti becsületsértést, bőntett miatt három évig, b) a 164. § (3) és (4) bekezdése szerinti testi sértést, a 194. § (1) bekezdése szerinti személyi szabadság megsértését vagy kényszerítést, egy évtıl öt évig, terjedı szabadságvesztéssel büntetendı (3) Kapcsolati erıszak elkövetıjével szemben kitiltásnak is helye van. (4) Az (1) bekezdésben meghatározott bőncselekmény csak magánindítványra büntethetı.” Álláspontom szerint a kapcsolati erıszak tényállását célszerő lenne áthelyezni a Btk. XX. fejezetébıl a XXI. fejezetbe, tekintettel arra, hogy a bőncselekményben meghatározott magatartások az elkövetıvel speciális kapcsolatban álló személyek emberi méltóságát, alapvetı jogait sértik. Ebben az esetben a passzív alanyi kör általam javasolt kibıvítése, az elkövetıvel meghatározott érzelmi, hatalmi vagy függıségi viszonyban állókra való kiterjesztése nem jelentene dogmatikai problémát. Ennek érdekében javaslom az együttélés kritériumának törlését a tényállásból. E feltétel fenntartása már a jelenleg hatályos rendelkezéssel kapcsolatban megfogalmazott jogalkotói
243
célkitőzéssel - a házasságra, a családra és a gyermekekre tényleges fenyegetést jelentı magatartások kriminalizálása1085 - sincsen összhangban, mivel kizárja a passzív alanyi körbıl az elkövetıvel soha együtt nem élt gyermekét (akinek szülıjét viszont megilleti e speciális védelem). Indokoltnak tartom a passzív alanyi kör kiterjesztését az elkövetıvel a szakirodalomban ’látogató kapcsolatnak’1086 nevezett viszonyban álló személyekre is. Az Isztambuli Egyezmény 3. cikkében meghatározott fogalom szerint a családon belüli erıszak partnerek között attól függetlenül megvalósulhat, hogy az elkövetı közös lakóhelyen él vagy élt-e az áldozattal. Az Alkotmánybíróság korábban már hivatkozott 53/2009. (V.6.) AB határozatában kimondta, hogy „önmagában még nem vezet alkotmányellenességhez a hozzátartozó-fogalom családon túli kiterjesztése, ha az összhangban van a törvény céljával, s e cél csak így valósítható meg.”1087 A rendelkezésre álló adatok alapján a hagyományos párkapcsolatokban (házastársi, élettársi kapcsolat) élık aránya a népesség körében 51,3%.1088 Demográfiai kutatások adatai alapján azonban Magyarországon a 20–82 éves lakosság mintegy 6%-a él úgynevezett látogató párkapcsolatban, ami számszerősítve – nagyságrendileg – mintegy félmillió személyt jelent.1089 Erre, illetve a felek között fennálló (vagy korábban fennállt) érzelmi viszonyra tekintettel álláspontom szerint indokolt a fokozott büntetıjogi védelem, a partnerkapcsolat korábbi vagy aktuális fennállása pedig – ahogy korábban már kifejtettem – tanúvallomások, valamint telekommunikációs eszközök (pl. mobiltelefon, e-mail fiók tartalma) vizsgálata segítségével könnyen bizonyítható lenne. A „partner” fogalmának tartalmi meghatározására vonatkozó értelmezı rendelkezést a zaklatás tényállása kapcsán ismertettem. Az (1) bekezdés a) pontja vonatkozásában javaslatot tettem a jelenlegi szövegezés fogalmi elemeinek dogmatikai átsrukturálására, illetve új elem bevezetésére. Van olyan szakirodalmi álláspont, mely szerint az emberi méltóság súlyos sérelme és a megalázás azonos tartalmú fogalmak.1090 Véleményem szerint a megalázás, bár az emberi méltóság megsértését jelenti, 1085
Ld. a 2013. évi LXXVIII. tv. indokolását a 19.§-hoz „A külvilág számára ismert kizárólagos partnerkapcsolatokról – nem alkalmi kalandokról – van szó, amelyekben a partnereknek nincsenek más tartós párkapcsolatai, ám külön háztartásban élnek. A különélés lehet tudatos, önként vállalt; de lehet külsı kényszerre visszavezethetı is, például munkahelyük távolsága vagy a lakáskörülmények miatt nem tudnak összeköltözni.” Pongrácz Tiborné: A párkapcsolatok jellegzetességei. In: Monostori J. - İri P. - S. Molnár E. - Spéder Zs. (szerk.): Demográfiai portré 2009. KSH Népességtudományi Kutató Intézet, Budapest, 2009. 12.o. 1087 53/2009. (V.6.) AB határozat, 4.2 pont 1088 2011. évi népszámlálás - 16. A családtípusok jellemzıi, Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 2015. 9.o. http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/nepsz2011/nepsz_16_2011.pdf (m.i. 2015.10.22.) 1089 Kapitány i.m. 7-8.o. 1090 Szomora: XXI. fejezet… 466.o. 1086
244
de nem feltétlenül annak súlyos sértését,1091 ezért a cselekmény ilyen jellegő megvalósítása elkövetési módként szerepelhetne a tényállásban. További új elkövetési módként javaslom meghatározni a magatartások tartós (idıben elhúzódó) megvalósítását. E fordulat vonatkozásában javaslom továbbá, hogy a bőncselekményt megvalósító magatartás megalázó illetve erıszakos volta ne konjunktív, hanem alternatív elkövetési magatartásként szerepeljen, lehetıvé téve ezáltal a rendszeres, tartós vagy hatásában súlyos megalázó magatartás, vagyis a lelki bántalmazás önálló értékelését. A megfogalmazás jellege folytán
e
fordulat
alkalmas
lehet
a
reprodukciós
jogok
korlátozásának
(pl.
fogamzásszabályozás lehetıségének kizárása1092) értékelésére is. Az (1) bekezdés második fordulata vonatkozásában javaslom a rendszeresség kritériumának elhagyását, valamint a tényállásszerő eredmény módosítását. A jelenleg hatályos rendelkezések csak a gazdasági erıszak szélsıségesen súlyos esetei ellen jelentenek védelmet, a közös javak olyan elvonása esetén, aminek következtében a passzív alany életfeltételei is ellehetetlenülnek. Álláspontom szerint, tekintettel arra, hogy az idegen dolgot elkövetési tárgyként szabályozó vagyon elleni cselekmények körében (pl. lopás, sikkasztás) már ötvenezer forintot meghaladó értékő dologra való elkövetés, sıt, a lopás minısített eseteként szabályozott „lakást vagy hasonló helyiséget az elkövetıvel közösen használó sérelmére” megvalósításkor már a szabálysértési étékre való egyszeri elkövetés is bőncselekményként szabályozott, a kapcsolati erıszak vonatkozásában indokolatlan az ilyen mértékő szőkítés fenntartása. Szükségesnek tartom annak kriminalizálását is, ha az elkövetı a közös javakat ugyan egyszeri alkalommal vonja el, de azzal a sértettnek jelentıs érdeksérelmet okoz. Bár ez általában jelentheti a közérdek vagy magánérdek sérelmét,1093 e bőncselekmény vonatkozásában azonban tipikusan anyagi jellegő hátrányt jelentene (pl. a válófélben levı házastárs önkényesen eladja a közös személygépkocsit, ezért a sértett munkába járása és a gyermekek iskolába-óvodába szállítása jelentısen megnehezül). A bőncselekmény e fordulatai vonatkozásában – tekintettel az elszenvedett sérelem személyes jellegére – véleményem szerint igazolható a magánindítványra üldözendıség fenntartása. A civil szervezetek kifogásolták, hogy a szexuális erıszakot megvalósító magatartások nem szerepelnek a tényállás keretei között. A jogalkotó ezt azzal indokolta, hogy a „magasabb 1091
A szakirodalomban ezzel egyezı álláspont pl. „(…) megalázó magatartás megítélésekor abból kell kiindulni, hogy a cselekmény sérti-e az emberi méltóságot, ellentétes-e a sértett önbecsülésével”, ld. Hornyák Szabolcs: XXI. fejezet. Az emberi méltóság és egyes alapvetı jogok elleni bőncselekmények, in: Tóth Mihály - Nagy Zoltán (szerk.): Magyar büntetıjog. Különös rész Osiris Kiadó, Budapest, 2014. 190.o. 1092 Nıszervezetek észrevételei… 9.o. 1093 Ld. Kónya: XVIII. Fejezet… 677.o., Szomora: XVIII. Fejezet… 401.o.
245
büntetési tétellel fenyegetett egyéb (pl. szexuális) bőncselekmények bevonása a tényállásba a büntetési tételek csökkentését eredményezné, ami nyilvánvalóan ellentétes a törvény céljával.”1094 Ahogy korábban említettem, a sértett életkorára illetve az elkövetıvel fennálló speciális kapcsolatára tekintettel a releváns szexuális bőncselekmények minısített alakzata valósul meg. Nem értékelik azonban ezek a rendelkezések a társadalomra fokozottabb veszélyt jelentı rendszeres elkövetést. A jogalkotó a problémát orvosolhatná úgy, hogy új minısített esetekként kriminalizálhatná az egyes fordulatok illetve alakzatok rendszeres megvalósítását, az irányadó szankciót „egy szinttel” megemelve, az alábbiak szerint: Szexuális kényszerítés: 196. § (2) Két évtıl nyolc évig terjedı szabadságvesztéssel büntetendı, aki a szexuális kényszerítést (…) c) rendszeresen követi el. (…) (4) A büntetés tíz évtıl tizenöt évig terjedı szabadságvesztés, ha a (3) bekezdésben meghatározott bőncselekményt rendszeresen követik el. Szexuális erıszak: 197. § (4) Öt évtıl tizenöt évig terjedı szabadságvesztéssel büntetendı, (…) vagy c) aki az (1)-(3) bekezdésben meghatározott bőncselekményt rendszeresen követi el. (…) (6) Tíz évtıl húsz évig terjedı vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendı, aki a (4) bekezdés b) vagy c) pontjában meghatározott bőncselekményt rendszeresen követi el. Szexuális visszaélés: 198. § (…) (5) A büntetés
1094
A 2013. évi LXXVIII. tv. indokolása a 19.§-hoz
246
a) egy évtıl öt évig terjedı szabadságvesztés, ha a (2) bekezdésben vagy a (3) bekezdésben, b) két évtıl nyolc évig terjedı szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben vagy a (3) bekezdés b) pontjában c) öt évtıl tizenöt évig terjedı szabadságvesztés, ha a (3) bekezdés b) pontjában meghatározott szexuális visszaélést rendszeresen követik el. E módosításokkal nem csak a családon belüli erıszak keretében, hanem bármely passzív alany sérelmére rendszeresen megvalósított szexuális bőncselekmények súlyosabban lennének szankcionálhatók. Álláspontom szerint a szexuális erıszak javasolt új (6) bekezdésében meghatározott életfogytig tartó szabadságvesztés alternatív lehetıségként való kilátásba helyezése nem tekinthetı aránytalannak, tekintettel a számos minısítı körülményre. 11.4 A családon belüli erıszak szabályozásának jövıbeli perspektívái A családon belüli erıszakkal és az annak részét képezı partnerbántalmazással szembeni fellépés jövıjét két dokumentum vizsgálata segítségével tudjuk felvázolni. Az egyik a 2013-as Nemzeti Bőnmegelızési Stratégia,1095 a másik pedig a 2015-ös kapcsolati
erıszak
elleni
hatékony
fellépést
elısegítı
nemzeti
stratégiai
célok
meghatározásáról szóló OGY határozat.1096 A 2013-as Nemzeti Bőnmegelızési Stratégia felváltotta a 2003-ban megalkotott Társadalmi Bőnmegelızés Nemzeti Stratégiáját. Az abban meghatározott célok teljesülését értékelve megállapította, hogy nem valósult meg valamennyi célkitőzés. A családon belüli erıszakkal összefüggésben pozitívumként említette az Országos Kríziskezelı és Információs Telefonszolgálat létrejöttét, Budapesten és hét régióban regionális kríziskezelı hálózat megalakítását, a titkos menedékház létrehozását, valamint a távoltartás jogintézményének bevezetését.1097 A 2013-as stratégia maga nem határozott meg új célokat a családon belüli erıszak visszaszorítása érdekében, mivel a benne foglalt álláspont szerint azt külön szakpolitikának tekinti, melynek csupán kapcsolódási pontjai vannak a bőnmegelızési stratégiával.
1095
1744/2013. (X.17.) Korm. határozat a Nemzeti Bőnmegelızési Stratégiáról (2013–2023) 30/2015. (VII. 7.) OGY határozat a kapcsolati erıszak elleni hatékony fellépést elısegítı nemzeti stratégiai célok meghatározásáról 1097 1744/2013. (X.17.) Korm. határozat melléklete, 4.1 pont 1096
247
A területtel kapcsolatban önálló stratégia kialakítása érdekében született a 30/2015. (VII. 7.) OGY határozat, mely számos nemzetközi dokumentumra hivatkozva – közöttük olyanokra is, melyek a nık elleni erıszakkal szembeni fellépést szorgalmazzák vagy teszik kötelezıvé – kéri fel a Kormányt, hogy határozza meg a szükséges célkitőzéseket. Az OGY határozat fontosnak tartja a megelızéssel, az áldozatsegítéssel, az eljárások hatékonyabbá tételével kapcsolatos stratégiai célok megfogalmazását. Azonban – ahogy arra a nıvédı civil szervezetek is rámutattak közleményükben1098 – a kapcsolati erıszak kialakulásának hátterében álló okként kizárólag a kapcsolati problémákat azonosítja, figyelmen kívül hagyva a nık elleni és a párkapcsolati erıszak természetrajzát. Aggályosnak tartják továbbá a civilek, hogy a határozat nem a szükséges intézkedésekhez kíván megfelelı költségvetési forrásokat rendelni, hanem a hatékony fellépést köti a költségvetési lehetıségekhez. Ezek következtében úgy vélik, hogy a dokumentum sem az Isztambuli Egyezmény szellemével, sem betőjével nincs teljes összhangban, s emellett problémásnak tartják azt is, hogy az OGY határozat 2016. év végéig ad határidıt a Kormány számára a témához kapcsolódó stratégiák felülvizsgálatára és szükség szerinti módosítására.
1098
Határozat helyett határozott fellépést! http://nokjoga.hu/sites/default/files/filefield/2015-06-11-noi-erdeknane-patent-mona-sajtokozlemeny-ogyh-javaslatra.pdf (m.i.2015.10.30.)
248
Összegzés A nık elleni erıszak végigkísérte az emberiség történetét, de társadalmi és jogi problémaként való általános elismerése a 20. századig váratott magára. A nemzetközi szervezetek jogfejlesztı tevékenysége tette a probléma kezelésének igényét a tagállamok szintjén is kiemelt jelentıségő kérdéssé, felhívva a figyelmet arra, hogy a probléma hátterében álló okok között a hagyományos nemi szerepek által létrehozott nemek közti egyenlıtlenség kulcsfontosságú. Napjainkra általánosan elfogadott tétel, hogy a nemi alapú erıszak az emberi jogok megsértése, és a tagállamoknak kötelessége azzal szemben fellépni. Az értekezés a nık elleni erıszakot megvalósító, a nemzetközi szervezetek gyakorlatában széles körően meghatározott magatartások közül három területre: a szexuális erıszakra; a prostitúcióra
és
a
hozzá
kapcsolódó
élısdi
jellegő
cselekményekre,
valamint
emberkereskedelemre; illetve a partnerbántalmazásra fókuszál. Célja a vonatkozó büntetıjogi rendelkezések elemzése a nemzetközi kötelezettségek tükrében. A vonatkozó hazai büntetı jogszabályok fejlıdésének áttekintése nyomán álláspontom szerint két fı tényezı hatása volt tetten érhetı. Az egyik a társadalmi és állami berendezkedés idırıl idıre való átalakulása. Az egymással sokszor éles ellentétben álló nézetrendszerek közvetlenül is hatottak a jogi szabályozásra, idınként új irányba terelve azt, nem függetlenül a másik releváns tényezı, a nemzetközi szervezetek által jegyzett vonatkozó dokumentumok hazai implementálásának hatásaitól. Így például a hagyományos felfogás a nı és családja erkölcsi megítélésének sérelmében látta a szexuális bőncselekmények pönalizálásának fı indokát, az ezt követı idıszakban azonban fokozatosan teret nyert a nemi önrendelkezés védelmének fontossága, a bőncselekmény áldozatának nemétıl függetlenül. Kezdetben a prostitúciót korlátok közé szorító, a problémákat a tisztes polgárok szeme elıl eltakaró szabályozást tartották megfelelınek, a szocialista rendszer felfogásától azonban idegen volt a léha, munkakerülı életmódnak tekintett tevékenység legalizálásának gondolata. A nemzetközi dokumentumoknak a 19-20. század fordulóján a hazai jogfejlıdésre gyakorolt fontos szerepére jó példa a leánykereskedelemmel szembeni fellépés, mely nemzetközi instrumentumok a magatartások egyre szélesebb körét minısítették büntetıjogilag üldözendıvé, s ezzel párhuzamosan a hazai szabályozás területe is bıvült. A két összefonódó hatás a hazai jog terén különösen a rendszerváltozás után, s még inkább az Európai Unióhoz való csatlakozásunk következtében érvényesült egyre erıteljesebben, noha kétségtelen, hogy bizonyos – bár mai szemmel korlátozott – körben a nıkkel szemben 249
megvalósuló erıszakcselekmények már az elsı büntetıkódex óta tilalmazottak voltak. A családon belüli erıszakkal, s az annak részét képezı partnerbántalmazással szembeni fellépés igénye azonban csak e korszakban jelent és erısödött meg. A három terület büntetıjogi szabályozására legnagyobb hatást gyakorló kötelezı jellegő nemzetközi dokumentumok: -
a Csemegi kódex vonatkozó rendelkezéseit alapvetıen megújító fehér rabszolgaság és nıkereskedelem visszaszorításáról szóló nemzetközi instrumentumok,
-
a hazai szabályozást a szocialista Btk. óta befolyásoló New York-i Egyezmény,
-
a CEDAW Egyezmény, melynek ellenırzı testülete a jogszabályi környezet hatásait a nık jogai illetve a nık elleni erıszakkal szembeni fellépés szemszögébıl folyamatosan figyelemmel kíséri,
-
valamint a hazánk által jelenleg még nem ratifikált Isztambuli Egyezmény, melynek rendelkezései már azt megelızıen befolyásolták a hazai jogalkotást, hogy országunk szempontjából jogi kötıerıvel bírt volna.
Emellett jelentıs hatással bírnak a nem kötelezı jellegő, ún. soft law dokumentumok is, melyek meghatározzák a nemzetközi közösség tagjai által követendı standardokat. Ilyenek többek között az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának ajánlásai, például a nık erıszakkal szembeni védelmérıl szóló Rec (2002) 5. sz. ajánlás. A hatályos szabályozás elemzése során megállapítást nyert, hogy a nemzetközi szabályokkal való összhang hiánya alapvetıen két tényezıre vezethetı vissza. Az egyik, ha a vonatkozó rendelkezés régóta a hazai jogrendszer részét képezi. Ennek következménye lehet egyrészt az, hogy a jogalkotó vonakodik megváltoztatni a régóta alkalmazott jogintézményeket (pl. kerítés). Másrészt a hosszú évtizedek alatt kialakult jogalkalmazói gyakorlat még a jogalkotó változtatási készsége esetén is nehezítheti az új megközelítés tényleges érvényesülését (pl. szexuális kényszerítés). A másik az, ha a jogalkotó álláspontja szerint egy adott társadalmi probléma kezelése nem a büntetıjogra tartozik, s ezért elzárkózik attól, hogy megalkossa a nemzetközileg elvárt tényállásokat (pl. szexuális zaklatás vagy lelki bántalmazás). A hatályos szabályok kritikai elemzését követıen, figyelembe véve a nemzetközi egyezmények szövegét, az ajánlás jellegő dokumentumokban foglaltakat (pl. az ENSZ családon belüli erıszakkal kapcsolatos jogalkotásról szóló kézikönyve), valamint a civil szervezetek ajánlásait és a hazai szakirodalmi álláspontokat, a feltárt hiányosságok orvoslására de lege ferenda javaslatokat fogalmaztam meg. A javasolt törvényszöveg
250
kialakítása során különös figyelemmel voltam arra, hogy lehetıség szerint ne új kifejezéseket használjak, hanem a hazai büntetıjogban már meggyökeresedett terminológiát alkalmazzam. A témakör vizsgálatában elmélyült kutatóként tisztában vagyok azzal, hogy a nık elleni erıszak problémájának nem mindent megoldó csodaszere a büntetıjogi szabályozás. A társadalom mőködésébe mélyen beágyazódott jelenség sokrétő kezelést igényel, melynek pusztán egy apró szelete maga a jogi szabályozás. Ahogy arra a nemzetközi szervezetek is rámutatnak, a társadalmi és kulturális viselkedés olyan irányú befolyásolása szükséges, melynek eredményeként megszüntethetık a nemek alsóbb- vagy felsıbbrendőségével, illetve a hagyományos férfi és nıi szerepfelfogással összefüggı elıítéletek és gyakorlatok. A disszertációban azonban részint a terjedelmi korlátok, részint a tartalmi koherencia megtartása érdekében elsısorban a büntetı anyagi jogi vetületekre koncentráltam, egyéb területeket csak annyiban érintve, amennyiben az a téma szempontjából elengedhetetlen. Ezen aspektusok vizsgálata jövıbeli kutatásaim tárgyát képezheti. Reményeim szerint javaslataimmal érdemben hozzá tudok járulni a nık jogainak büntetıjogi szabályozáson keresztül megvalósított védelmének hatékonyabbá tételéhez.
251
Summary However violence against women existed throughout the history, it became regarded as a social problem requiring legal response only in the 20th century. The international organizations urged the state parties to take appropriate measures, requesting them to consider inequality between men and women effected by traditional gender roles as one of the main causes of violence against women. The aim of this work is to examine the provisions of the Hungarian Criminal Code concerning some forms of violence against women, namely sexual violence, exploitation of prostitution and sex trafficking, and intimate partner violence in the light of the related international obligations. Analysing the development of criminal provisions, two main influential factors can be identified. One of them is the social and political transformation. Essentially different views formed the legal system, time to time affected by the second factor, the legal activity of international organizations and the implementation of human rights instruments. According to the traditional Hungarian legal view for example, sexual violence have to be criminalized on the basis of harm of moral and honour suffered by the victim and her family. During the decades this view progressively changed, and the protection of sexual autonomy became more and more important, irrespective of the gender of the victim. The initial conception of regulating prostitution was controlling and preferably hiding it from the decent citizens. After a fundamental political transition, the demand of prohibition appeared; socialist regime regarded prostitution as inappropriate and immoral behaviour. A good example for the important affect of legally binding international documents is the attempts of combating against trafficking in women in the beginning of the 20th century. These instruments and the national criminal law implementing them penalized broader and broader types of conducts. These linked factors became increasingly effective after the Change of Regime, and especially after the accession to the EU. Although there were some rudimentary provisions concerning violence against women since the first Hungarian Criminal Code, the question of domestic violence (and intimate partner violence) only emerged at the end of the century. According to the results of this work, the most important legally binding international instruments in the field of the three specified forms of violence against women are:
252
-
the international instruments concerning white slave trafficking and trafficking in women which in this respect fundamentally changed the regulations of the first Hungarian Criminal Code;
-
the New York Convention (1950) affecting the Hungarian legal system since the second Criminal Code of 1961;
-
the CEDAW Convention monitoring the legal environment regarding the rights of women and as a part of it, the measures to combat against violence against women;
-
and the Istanbul Convention not ratified yet, but still affecting the legislation of Hungary.
Besides this the role of soft law establishing international standards also incontrovertible, e.g. the Rec(2002)5 of the Committee of Ministers of the Council of Europe. According to the examination of the current regulation we can state that the lack of the accordance with the international provisions can be traced back to two basic factors. On the one hand, if the concerning regulation forms the part of the legal system for a long time, legislator resists to change the rules regarding to traditions (e.g. procurement). Even in case of new legislation the judicial practice can prevent the application of the new standards (e.g. sexual coercion). On the other hand legislator can take the opinion that a social problem does not need to be criminalized, and therefore fail to fulfill the international obligations (e.g. intimate partner violence). After the critical analysis of the current legal regulation, ‘de lege ferenda’ proposals were formulated in favor of increasing the effectiveness of concerning regulations, considering the international obligations, the soft law documents, the opinions of Hungarian legal professionals, theorists, and NGOs. For the better applicability of the proposed texts primarily the existing Hungarian legal terminology has been used instead of creating new notions or definitions. We have to keep in mind that the criminal law is not an omnipotent solution. Deeply embedded social problems need multidisciplinary approach. Several documents of international organizations pointed out that the traditional, stereotypical gender roles are still existing and affecting the behavior of people. Therefore it is not enough to create some new laws, it is also essential to take appropriate measures to change this attitude. However within the framework of this dissertation I mainly focused on the criminal law aspects. I hope this work could contribute to the more effective criminal protection of the rights of women.
253
Irodalom I. Felhasznált szakirodalom a. Könyvek, tankönyvek 1. 2011. évi népszámlálás - 16. A családtípusok jellemzıi, Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 2015 http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/nepsz2011/nepsz_16_2011.pdf (m.i. 2015.10.22.) 2. Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába. Osiris Kiadó, Budapest, 1997 3. Angyal Pál: A magyar büntetıjog tankönyve. Különös rész. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt., Budapest 1915 4. Angyal Pál: A magyar büntetıjog kézikönyve 14. A szemérem elleni bőntettek és vétségek. Attila-nyomda Részvénytársaság, Budapest, 1937 5. Atkinson & Hilgard: Pszichológia. Osiris Kiadó, Budapest, 2005 6. Betlen Anna (szerk.): Nık joga – ENSZ-egyezmény a nıkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának kiküszöbölésérıl. ÖnKorPress Kft., Budapest, 2003 7. Betlen Anna – Krizsán Andrea – Zentai Viola: Partszélrıl a fısodorba – Gender mainstreaming kézikönyv Clone Design Kft. Budapest, 2009 8. Betlen Anna, Matolcsi Andrea, Balogh Lídia (szerk.): Jog, jogvédelem, ellátás. Magyarországi Nıi Alapítvány, Budapest, 2010 9. http://nokjoga.hu/sites/default/files/filefield/jog-jogvedelem-ellatas-prost-traff-hun.pdf 10. Bíró Béla: A prostitúció. A M. Kir. Rendırség Országos Szaktanfolyamainak Kiadványa, 1933 11. Borai Ákos: Prostitúció. Print 2000 Nyomda Kft. Kecskemét, 2003 12. Cole, Michael – Cole, Sheila R.: Fejlıdéslélektan. Osiris Kiadó, Budapest, 2002 13. Csepeli György: Szociálpszichológia. Osiris Kiadó, Budapest, 2006 14. Czine Ágnes: Az emberkereskedelem, mint a szervezett bőnözés egyik megjelenési formája. PhD értekezés. Pécs, 2011 15. Doros Gábor (szerk.): Küzdelem a leánykereskedés és a prostitúció ellen. Magyar Egyesület a Leánykereskedés Ellen, Budapest, 1935 16. Edvi Illés Károly: A magyar büntetıtörvénykönyv magyarázata, Révai Testvérek Irodalmi Intézet, Budapest, 1909 17. Fábri Anna, Borbíró Fanni, Szarka Eszter (szerk.): A nı és hivatása II. Szemelvények a magyarországi nıkérdés történetébıl, 1866-1895. Kortárs Kiadó, Budapest, 2006 18. Farkas Ákos: Büntetıjogi együttmőködés az Európai Unióban. Osiris Kiadó, Budapest, 2001 19. Farkas Ákos – Róth Erika: A büntetıeljárás. CompLex Kiadó, Budapest, 2012 254
20. Fayer László: A magyar büntetıjog kézikönyve, Franklin Kiadó, Budapest, 1906 21. Finkey Ferenc: A magyar büntetıjog tankönyve. Politzer-féle Könyvkiadó Vállalat, Budapest, 1905 22. Forgó Györgyné (szerk.): Erıszak a családban – mit tehet a rendırség a családi kapcsolatokon belül a nık ellen elkövetett erıszak leküzdése érdekében? - Szociális és Családügyi Minisztérium Budapest, 1999 23. Földi András, Hamza Róbert: A római jog története és institúciói. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1996 24. Giddens, Anthony: Szociológia, Osiris Kiadó, Budapest, 2008 25. Gömbös Ervin (szerk.): Alapvetı tények az ENSZ-rıl, Magyar ENSZ Társaság, Budapest, 2000 26. Gömbös Ervin (szerk.): Alapvetı tények az ENSZ-rıl, Magyar ENSZ Társaság, Budapest, 2013 27. Görgényi Ilona: A viktimológia alapkérdései. Osiris kiadó, Budapest, 2001 28. Gyulavári Tamás, Könczei György: Európai szociális jog, Osiris Kiadó, Budapest, 2000 29. H. Sas Judit: Nıies nık és férfias férfiak. A nıkkel és férfiakkal kapcsolatos társadalmi sztereotípiák élete, eredete és szocializációja. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1984 30. Halász Zoltán: A szemérem elleni bőncselekmények. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt., Budapest, 1909 31. Halmai Gábor, Tóth Gábor Attila (szerk.): Emberi jogok. Osiris Kiadó, Budapest, 2003 32. Hentig, H. von: The Criminal and His Victim. Studies int he Sociobiology of Crime. Archon Books, Hamden, Conn. 1967 33. Herczog Mária: Gyermekbántalmazás, Complex Kiadó, Budapest, 2007 34. Herman Judit (szerk.): Miért marad??? Feleség- és gyerekbántalmazás a családban. Hogyan segíthetünk? NaNE Egyesület, Budapest, 2006 http://nane.hu/kiadvanyok/kezikonyvek/miertmarad/miertmarad.pdf (m.i.2015.09.28) 35. Hewstone, Miles – Stroebe, Wolfgang – Codol, Jean–Paul – Stephenson, Geoffrey M. (szerk.): Szociálpszichológia. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1997 36. Hollán Miklós: Emberkereskedelem. A kizsákmányolás büntetendı esetei és a büntetıjogi szabályozás határai. HVG-ORAC, Budapest, 2012 37. Johnson, Holly – Ollus, Natalia – Nevala, Sami: Violence against Women. An International Perspective. Springer Science+Business Media, LLC, New York, 2008 38. Kádár Miklós – Kálmán György: A büntetıjog általános tanai, Közigazgatási és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1966 39. Karsai Krisztina - Szomora Zsolt - Vida Mihály: Anyagi Büntetıjog Különös rész I. Iurisperitus Bt. Szeged, 2013 40. Kerezsi Klára: A védtelen gyermek; Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest 1995 41. Kiss György: Az Európai Unió munkajoga. Osiris Kiadó, Budapest, 2001 42. Kuszing Gábor, Spronz Júlia, Wirth Judit: Szakmai módszertani útmutató a párkapcsolati 255
erıszak elleni hatékony fellépésre, NANE Egyesület — PATENT Egyesület Budapest, 2012 43. Lévai Katalin: A nı szerint a világ. Osiris Kiadó, Bp., 2000 44. Lukács Tibor, Traytler Endre: A nemi erkölcs elleni bőntettek. Közigazgatási és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1963 45. Merényi Kálmán: A szexuális erıszak, Közigazgatási és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1987 46. Miles, Rosalind: Az idı leányai, Balassi Kiadó Budapest, 2000 47. Morash, Merry: Understandig Gender, Crime and Justice. Sage Publications, Thousand Oaks, CA 2006 48. Morvai Krisztina: Terror a családban. A feleségbántalmazás és a jog. Kossuth Könyviadó, Budapest, 1998 49. Nagy Ferenc: Anyagi büntetıjog. Általános rész I., Iurisperitus Bt., Szeged, 2014 50. Nagy Ferenc: Magyar büntetıjog. Általános rész II., Iurisperitus Bt. Szeged, 2014 51. O’Connor, Monica – Healy, Grainne: A prostitúció és a szexuális célú emberkereskedelem összefüggései: Ismeretterjesztı kézikönyv (2006) http://www.prostitucio.hu/HealyOConnor.hu.pdf (m.i. 2015.11. 03.) 52. Pietilä, Hilkka: The Unfinished Story of Women and the United Nations. Development Dossier published by the UN Non-Governmental Liaison Service, Geneva 2007 53. Pietilä, Hilkka - Vickers, Jeanne: The UN System in the vanguard of advancement of women, development and peace in: Alger, Chadvick F. (Ed.): The Future of the United Nations: Potential for the Twenty-first Century. United Nations University Press, 1998 54. Pukánszky Béla, Németh András: Neveléstörténet. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1997 55. Ranschburg Jenı: A meghitt erıszak, Saxum Kiadó Bt., Budapest, 2006 56. Schreiber Emil: A prostitúció. Pátria Irodalmi Vállalat és Nyomdai Részvénytársaság, Budapest, 1917 57. Schultheisz Emil: A nemi erkölcs elleni bőntettek de lege lata. Közigazgatási és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1966 58. Shahar, Shulamith: A negyedik rend. Nık a középkorban. Osiris Kiadó, Budapest, 2004 59. Smith, Eliot R. – Mackie, Diane M.: Szociálpszichológia. Osiris Kiadó, Budapest, 2004 60. Tóth Olga: Erıszak a családban. TÁRKI Társadalompolitikai Tanulmányok 12. Budapest, 1999 www.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/a396.pdf (m.i. 2015.08.22.) 61. Tóth Olga, Róbert Katalin: Idıs nık partner általi bántalmazása. Nemzeti jelentés Magyarország 2010 http://www.ipvow.org/images/ipvow/reports/IPVoW_Hungary_Magyar_final.pdf (m.i. 2015.08.25.) 62. Utrio, Kaari: Éva lányai. Az európai nı története. Corvina Kiadó, Budapest, 1989 63. Vajda Zsuzsanna: A gyermek pszichológiai fejlıdése. Helikon Kiadó, Budapest, 2006 64. Virág György: A szexuális erıszak áldozatai, PhD értekezés, Miskolc, 2001 (kézirat) 256
65. Virág György (szerk.): Családi iszonyok. KJK-Kerszöv Kiadó, Budapest, 2005 b. Tanulmányok, folyóiratcikkek, könyvfejezetek 1. Akácz József: XXXV. Fejezet. A vagyon elleni erıszakos bőncselekmények, in: Kónya István (szerk.): Magyar büntetıjog. Kommentár a gyakorlat számára, HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2013. 1354-1377.o. 2. Alföldi Ágnes Dóra: Szemelvények az ügyészség ideiglenes megelızı és megelızı távoltartás alkalmazása során kialakult gyakorlatából. Családi jog, 2011/2. 34-39.o. 3. Ambrus István: A kapcsolati erıszak néhány büntetıjog-dogmatikai kérdése. Családi jog, 2014/2. 18-24.o. 4. Antoni Rita: A feminizmus története – vázlatos áttekintés. http://www.nokert.hu/index.php/ntoertenet-feminizmustoertenet/feminizmustoertenet/520a-feminizmus-toertenete-vazlatos-attekintes (m.i. 2015.07.10.) 5. Barabás A. Tünde: Áldozattá válás Magyarországon: a statisztika és az empirikus vizsgálatok valóságképe. In: Borbíró A. - Kiss A. – Velez E. – Garami L. (szerk.): A kriminálpolitika és a társadalmi bőnmegelızés kézikönyve II. IRM Budapest, 2009. 3953.o. 6. Barabás, A. Tünde: Általános viktimológia, latencia. In: Irk Ferenc (szerk): Áldozatok és vélemények I. OKRI, Budapest, 2004. 157-198.o. 7. Barna Emília, Hudy Róbert: „Nem pusztán a vágy tárgyai vagyunk” Feminista viták a mainstream popzeneiparban. Társadalmi Nemek Tudománya. Interdiszciplináris eFolyóirat 2015/1. 112-129.o. http://tntefjournal.hu/vol5/iss1/barna_hudy.pdf (m.i. 2015.07.10.) 8. Belovics Ervin: A büntetıjogi felelısségre vonás akadályai, in: Belovics Ervin, Gellér Balázs, Nagy Ferenc, Tóth Mihály: Büntetıjog I. Általános rész, HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2012. 218-315.o. 9. Belovics Ervin: A közbizalom elleni bőncselekmények – Btk. XXXIII. Fejezet, in: Busch Béla (szerk.): Büntetıjog II. Különös Rész, HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2014. 572597.o. 10. Belovics Ervin: Az élet, a testi épség és az egészség elleni bőncselekmények – Btk. XV. Fejezet, in: Busch Béla (szerk.): Büntetıjog II. Különös Rész, HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2014. 72-125.o. 11. Bem, Sandra L.: Androgyny and Gender Schema Theory: A Conceptual and Empirical Integration. In: Sonderegger, Theo B. (Ed.): Nebraska Symposium on Motivation 1984: Psychology and Gender, Lincoln, NE: University of Nebraska Press, 1985. 179-226.o. 12. Berkes György: XIV. Fejezet. A házasság, a család, az ifjúság és a nemi erkölcs elleni bőncselekmények, in: László Jenı (szerk.): A Büntetı Törvénykönyv magyarázata, Közigazgatási és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1986. 573-635.o. 13. Best, Deborah L. – Williams, John E.: A biológiai, illetve a társadalmi nemek és a kultúra. In: Nguyen Luu Lan Ahn – Fülöp Márta (szerk.): Kultúra és pszichológia. Osiris Kiadó, Budapest, 2003. 249-283.o.
257
14. Bogdál Zoltán – Pintér Jenı: A nemi erkölcs elleni bőncselekmények. In: Bogdál-BodrogiErdısy-Fonyó-Gál-Gáspár-Kovács-Pintér-Wéber: Magyar büntetıjog – különös rész. BM Könyvkiadó, Budapest, 1981.195-221.o. 15. Borai Ákos: A prostitúció szabályozásának koncepciójáról I. rész. Belügyi Szemle 1996/11. 3-11.o. 16. Borai Ákos: A prostitúció szabályozásának koncepciójáról II. rész. Belügyi Szemle 1996/12. 3-12.o. 17. Buda Béla: A szerep fogalma a szociálpszichológiában. In: Pataki Ferenc (szerk.): Szociálpszichológiai szöveggyőjtemény I. Tankönyvkiadó, Budapest, 1977. 417-431.o. 18. Császár Kinga: A kéjelgésügy szabályozása a dualizmus-kori Magyarországon, különös tekintettel Somogyra. Jura 2012/1. 15-28.o. 19. Csere Péter: Katarzis nélkül. S.K. története. Család, gyermek, ifjúság 2005/1. 35-41.o. 20. Domokos Andrea: A „távoltartás” bevezetése a magyar jogba. In: Imre M. – Lamm V. – Máthé G. (szerk): Közjogi tanulmányok Lırincz Lajos 70. születésnapja tiszteletére Budapest, Aula, 2006. 86-94.o. 21. Erdısy Emil: A kényszerítés kettıs alakzata a magyar büntetıjogban, in: Tóth Mihály, Herke Csongor (szerk.): Tanulmányok dr. Földvári József professzor 75. születésnapja tiszteletére, Pécs, 2001. 16-38.o. 22. Fehér Lenke: A magyar szabályozási modell. In: Fehér Lenke (szerk.): Nemzetközi emberkereskedelem. Az MTA Jogtudományi Intézetének kiadványa. Budapest, 2008. 107129.o. 23. Fehér Lenke: A prostitúció körüli élısdi jellegő bőncselekmények: egy empirikus vizsgálat fıbb tanulságai, in: Virág György (szerk.): Kriminológiai Tanulmányok 44., OKRI, Budapest, 2007. 111-133.o. 24. Fehér Lenke: A prostitúció szabályozásának európai modelljei. Állam- és Jogtudomány 2006/4. 523-542.o. 25. Fehér Lenke: Az emberkereskedelem fogalmi megközelítésének néhány kérdése in: Ligeti Katalin (szerk.): Wiener A. Imre ünnepi kötet, KJK-Kerszöv, Budapest, 2005. 115-126.o. 26. Fehér Lenke: Az emberkereskedelem komplex problémája. Állam- és Jogtudomány 2012/4. 394-420.o. 27. Fehér Lenke: Illegális migráció, embercsempészet, emberkereskedelem in: Irk Ferenc (szerk.): Kriminológiai Tanulmányok 42., OKRI, Budapest, 2005. 210-233.o. 28. Fehér Lenke: Prostitúció és emberkereskedelem In: Fehér Lenke-Forrai Judit (szerk.): Prostitúció, prostitúcióra kényszerítés, emberkereskedelem. Szociális és Családügyi Minisztérium, Nıképviseleti Titkárság, Budapest, 1999. 121-127.o. 29. Fehér Lenke: XIV. Fejezet. A házasság, a család, az ifjúság és a nemi erkölcs elleni bőncselekmények, in: Horváth Tibor-Lévay Miklós (szerk.): Magyar büntetıjog. Különös Rész, CompLex Kiadó, Budapest, 2009. 187-242.o. 30. Fogarassy Edit: Zaklatás: egy ismeretlen fogalom a magyar jogban. Jogtudományi Közlöny, 2004/2. 73-78.o. 31. Forrai Judit: Visszatekintés a budapesti prostitúció múltjára. Belügyi Szemle 1997/5. 105-
258
119.o. 32. Franceskides, Rebecca: EQUAL útmutató a nemek közötti esélyegyenlıség elvének általános érvényesítésérıl. Európai Bizottság, 2004. http://ec.europa.eu/employment_social/equal_consolidated/data/document/gendermain_hu .pdf (m.i. 2015.08.02.) 33. Franczia Barbara: A nemi önrendelkezési jog és a szexuális kényszerítés. Elemzés és javaslat de lege ferenda, Jog, állam, politika, 2014/1. 165-173.o. 34. Frech Ágnes: Bírónık Egyesületének 2012. november 27. napján a családon belüli erıszak tárgyában tartott konferencián elhangzott elıadás http://www.birosag.hu/sites/default/files/csaladon_beluli_eroszak.pdf (m.i. 2015.10.20.) 35. Gál István László: Szempontok a nemi erkölcs elleni szabályozásához. Büntetıjogi Kodifikáció, 2002/4. 29-33.o.
bőncselekmények
új
36. Gál István László: XIX. Fejezet. A nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bőncselekmények, in: Polt Péter (szerk.): Új Btk. kommentár, 4. kötet, Különös Rész, Nemzeti Közszolgálati és Tankönyv Kiadó, Budapest, 2013. 7-45.o. 37. Gál István László: A szexuális bőncselekmények az új magyar büntetıjogban, in: Elek B., Háger T., Tóth A. N. (szerk.): Igazság, ideál és valóság: Tanulmányok Kardos Sándor 65. születésnapja tiszteletére. Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Büntetı Eljárásjogi Tanszéke, Debrecen, 2014. 115-151.o. 38. Gelányi Anikó: A zaklatás bőncselekményérıl a Budapesti X. és XVII. kerületi Ügyészségen szerzett gyakorlati tapasztalatok tükrében. Ügyészek lapja, 2011/1. 11-25.o. 39. Gender Mainstreaming: Conceptual Framework, Methodology and Presentation of Good Practices, Final Report of the Activities of the Group of Specialists on Mainstreaming, EG-S-MS(98)2 rev http://www.coe.int/t/dghl/standardsetting/equality/03themes/gendermainstreaming/EG_S_MS_98_2_rev_en.pdf (m.i. 2015.08.22.) 40. Geréby Zsuzsanna: A hozzátartozók közötti erıszak miatt alkalmazható távoltartásról, avagy egy jogszabály „sötét oldala” bírói szemszögbıl. Családi jog, 2010/4. 6-11.o. 41. Global and regional estimates of violence against women. Prevalence and health effects of intimate partner violence and non-partner sexual violence. WHO, 2013. http://www.who.int/entity/reproductivehealth/publications/violence/9789241564625/en/in dex.html (m.i. 2015.08.28.) 42. Görgényi Ilona: XX. Fejezet. A gyermekek érdekét sértı és a család elleni bőncselekmények, in: Horváth Tibor-Lévay Miklós (szerk.): Magyar Büntetıjog. Különös Rész, Complex Kiadó, Budapest, 2013. 205-221.o 43. Gyengéné Nagy Mária: A megelızı távoltartás bírósági gyakorlata. Családi jog, 2011/2. 27-33.o. 44. Gyulavári Tamás: Esélyegyenlıség nık és férfiak között. In: Gyulavári Tamás (szerk.): Az Európai Unió szociális dimenziója. Szociális és Családügyi Minisztérium, Budapest, 2000. 191-217.o. 45. Gyurkó Szilvia: A családon belüli erıszak megítélése és szabályozása a magyar jogrendszerben In: Virág György (szerk.): Családi iszonyok. KJK-Kerszöv Kiadó, Budapest, 2005. 113-135.o.
259
46. Hagemann-White, Carol: Combating violence against women – Stocktaking study on the measures and actions taken in Council of Europe member states. CDEG (2006) 3 (Directorate General of Human Rights, Strasbourg, 2006) http://www.coe.int/t/dghl/standardsetting/equality/03themes/violence-againstwomen/CDEG(2006)3_en.pdf (m.i. 2015.08.26) 47. Heidensohn, Frances: Gender and Crime. In: Magiure, M. – Morgan, R. – Reiner, R. (Eds.): The Oxford Handbook of Crimiology. Clarendon Press, Oxford, 1994. 997-1039.o. 48. Herczog Mária, Gyurkó Szilvia: Randevú-erıszak – partnerbántalmazás a családi együttélést megelızıen, in: Irk Ferenc (szerk.): Kriminológiai Tanulmányok 43., OKRI, Budapest, 2006. 136-155.o. 49. Hornyák Szabolcs: XIII. Fejezet. Az emberiesség elleni bőncselekmények in: Tóth Mihály - Nagy Zoltán (szerk.): Magyar büntetıjog. Különös rész, Osiris Kiadó, Budapest, 2014. 19-29.o. 50. Hornyák Szabolcs: XIV. Fejezet. A háborús bőncselekmények, in: Tóth Mihály - Nagy Zoltán (szerk.): Magyar büntetıjog. Különös rész, Osiris Kiadó, Budapest, 2014. 30-40.o. 51. Hornyák Szabolcs: XXI. fejezet. Az emberi méltóság és egyes alapvetı jogok elleni bőncselekmények, in: Tóth Mihály - Nagy Zoltán (szerk.): Magyar büntetıjog. Különös rész Osiris Kiadó, Budapest, 2014. 169-200.o. 52. Horváth Tibor: A jogellenességet kizáró okok, in: Horváth Tibor-Lévay Miklós (szerk.): Magyar büntetıjog. Általános rész, Wolters Kluwer CompLex Kiadó, Budapest, 2014. 174-204.o. 53. Hrabovszki Zoltán, Kenéz Andrea: Az emberkereskedelem bőncselekményének bírói gyakorlata a nemzetközi szabályozás tükrében. Rendészeti szemle 2007/11. 13-54.o. 54. Hrabovszki Zoltán: Az emberkereskedelemmel kapcsolatos ítélkezésben a Fıvárosi felmerülı gyakorlati tapasztalatok Ítélıtáblán http://fovarosiitelotabla.birosag.hu/sites/default/files/field_attachment/bk_2009_1.pdf (m.i. 2015.11.20.) 55. Human Rights Watch: Addig, amíg vér nem folyik. Védtelenség a családon belüli erıszak ellen Magyarországon 16-17.o. https://www.hrw.org/sites/default/files/reports/hungary1113hun_ForUpload.pdf (m.i. 2015.10.25.) 56. Hyde, Janet Shibley: The Gender Similarities Hypothesis. American Psychologist, September 2005, Vol. 60. No. 6, pp. 581-592 57. Jacsó Judit: XIX. Fejezet. A nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bőncselekmények, in: Horváth Tibor – Lévay Miklós (szerk.): Magyar Büntetıjog. Különös Rész, Complex Kiadó, Budapest, 2013. 161-203.o. 58. Kántás Péter: Kérdıjelek a prostitúció körül. Magyar jog, 1994/ 6. 357-363.o. 59. Kapitány Balázs: ’Látogató párkapcsolatok’ Magyarországon. Szociológiai Szemle, 2012/1. 4-29.o. 60. Kardosné Kaponyi Erzsébet: A nemek közötti egyenjogúság kérdése az Európa Tanács tevékenységének tükrében. Acta Humana 1999. No. 35-36. 36-67.o. 61. Karsai Krisztina: IV. Fejezet – A büntethetıséget kizáró vagy korlátozó okok, in: Karsai
260
Krisztina (szerk.): Kommentár a Büntetı Törvénykönyvhöz. Complex Kiadó, Budapest, 2013. 72-95.o. 62. Kiss Bernadett: Koldulás és prostitúció a rendészeti szabályozásban a XIX-XX. század fordulóján. Rendészeti Szemle 2010/1. 75-95.o. 63. Kiss Szabolcs: A zaklatás pönalizálásáról – németországi kitekintéssel. Rendészeti Szemle, 2008/4. 61-68.o. 64. Koncz Katalin: Mit tett és mit nem tett a világ (és Magyarország) a nık egyenjogúsága és helyzete javítása érdekében? In: Gömbös Ervin (szerk.): Globális kihívások, Millenniumi Fejlesztési Célok és Magyarország. ENSZ-Akadémia 2008. Magyar ENSZ Társaság, Budapest, 2008. 115-153.o. 65. Koncz Katalin: Nık az Európai Parlamentben, az európai uniós nıpolitika. Statisztikai Szemle, 2014/10. 853-873.o. 66. Kónya István: XV. Fejezet. Az élet, a testi épség és az egészség elleni bőncselekmények, in: Kónya István (szerk.): Magyar büntetıjog. Kommentár a gyakorlat számára, HVGORAC Kiadó, Budapest, 2013. 467-602.o. 67. Kónya István: XVIII. Fejezet. Az emberi szabadság elleni bőncselekmények, in: Kónya István (szerk.): Magyar büntetıjog. Kommentár a gyakorlat számára. HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2013. 648-678.o. 68. Kónya István: XXI. Fejezet. Az emberi méltóság és egyes alapvetı jogok elleni bőncselekmények, in: Kónya István (szerk.): Magyar büntetıjog. Kommentár a gyakorlat számára, HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2013. 822-899.o. 69. Korinek Beáta: A stalkingról, in: Korinek L., Kıhalmi L., Herke Cs.(szerk.): Emlékkönyv Irk Albert egyetemi tanár születésének 120. évfordulójára. Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Pécs, 2004. 117-130.o. 70. Korinek László: A bőnözés visszatükrözıdése. Látens bőnözés, bőnözésábrázolás, félelem a bőnözéstıl. In: Gönczöl K., Kerezsi K., Korinek L., Lévay M. (szerk): Kriminológia– Szakkriminológia. Complex Kiadó, Budapest, 2006. 247-272.o. 71. Kovács Gyula: Az erıszakos közösülés bizonyítási problémái az 1997. évi LXXIII. törvény módosítását követıen. Belügyi Szemle, 2000/4-5. 39-60.o. 72. Kovács Mónika: Nemi sztereotípiák, nemi ideológiák és karrier aspirációk. Educatio, 2007. Tavasz. 99-115.o. 73. Kránitz Mariann: Prostitúció: az élet és az irodalom változásai a rendszerváltás éveiben. In: Irk Ferenc (szerk.): Kriminológiai és kriminalisztikai tanulmányok 34. OKRI, Budapest, 1997. 112-132.o. 74. Kuszing Gábor: Milyen érvek szólnak a mediáció alkalmazása ellen párkapcsolaton belüli erıszak esetén? In: Ügyészek Lapja 2003/6. 34.o. 75. Kuszing, Gábor: Az igazságügyi pszichológus szakértık gyakorlata családon belüli erıszak eseteiben. In: Wirth Judit (szerk.): Rendszerbe zárva. Hogyan kezeli az igazságügyi rendszer a nık és gyerekek elleni férfierıszak jelenségét ma Magyarországon? NANE Egyesület – PATENT Patriarchátust Ellenzık Társasága, Budapest, 2009. 59-108.o. 76. Lehoczkyné dr. Kolonnay Csilla: Az egyenlı bánásmód elve az Európai Unió elsıdleges
261
és másodlagos jogában. In: Gyulavári Tamás (szerk.): Egyenlı esélyek és jogharmonizáció, MüM Egyenlı Esélyek Titkársága, Integrációs Stratégiai Munkacsoport, 1997. 11-42.o. 77. Licskó György: A nık a közéletben és a vezetésben. Összefoglaló a nemzetközi szakirodalom alapján. In: Palasik Mária (szerk.): A nı és a politikum. A nık politikai szerepvállalása Magyarországon. Napvilág Kiadó, Budapest, 2007. 17-44.o. 78. Lovecy, Jill: Gender mainstreaming and framing of women's rights in Europe: the contribution of the Council of Europe. Feminist Legal Studies, 2002/3-4, 271-283.o. 79. Maccoby, Eleanor: A nemek lélektana és ennek vonatkozásai a felnıtt szerepekre. In: Sullerot, Evelyne (szerk.): A nıi nem. Tények és kérdıjelek. Gondolat, Budapest, 1983. 273-296.o. 80. Márki Zoltán: XIII. Fejezet. Az emberiesség elleni bőncselekmények, in: Kónya István (szerk.): Magyar büntetıjog. Kommentár a gyakorlat számára, HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2013. 399-420.o. 81. Márki Zoltán: XIX. Fejezet - A nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bőncselekmények, in: Kónya István (szerk.): Magyar büntetıjog. Kommentár a gyakorlat számára, HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2013. 679-761.o. 82. Márki Zoltán: XX. Fejezet. A gyermekek érdekét sértı és a család elleni bőncselekmények, in: Kónya István (szerk.): Magyar büntetıjog. Kommentár a gyakorlat számára, HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2013. 672-821.o. 83. Martin, Elaine K. – Taft, Casey T. – Resick, Patricia A.: A review of marital rape. Agression and violent behavior 2007/3. 329-347.o. 84. Meg nem hallott segélykiáltások – A nık nem kapnak megfelelı védelmet a családon belüli szexuális erıszak ellen, Amnesty International 2007. http://www.amnesty.hu/data/file/526meg_nem_hallott_segelykialtasok_jelentes.pdf?version=1412429919 (m.i. 2015.08.26.) 85. Merényi Kálmán: Gondolatok a nemi erkölcs elleni bőncselekmények közelmúltbeli törvényi változásairól in: Gönczöl K. - Kerezsi K. (szerk.): Tanulmányok Szabó András 70. születésnapjára. Magyar Kriminológiai Társaság, Budapest, 1998. 172-179.o. 86. Mezılaki Erik: XXVIII. Fejezet. A hivatali bőncselekmények, in: Karsai Krisztina (szerk.): Kommentár a Büntetı Törvénykönyvhöz, Complex Kiadó, Budapest, 2013. 625641.o. 87. Molnár Gábor Miklós: A pénz- és bélyegforgalom biztonsága elleni bőncselekmények – Btk. XXXVIII. Fejezet, in: Busch Béla (szerk.): Büntetıjog II. Különös Rész, HVGORAC Kiadó, Budapest, 2014. 714-735.o. 88. Molnár Gábor Miklós: Az emberiesség elleni bőncselekmények - XIII. Fejezet, in: Busch Béla (szerk.): Büntetıjog II. Különös Rész, HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2014. 19-33.o. 89. Morgan, Jenny: Feminist Theory as a Legal Theory, in: Olsen, Frances E. (Ed.): Feminist Legal Theory, Volume 1. 1995. Darmouth Publishing/NYU Press 33-49.o. 90. Morvai Krisztina: A családon belüli erıszakkal szembeni határozott állami fellépésért: egy emberi jogi mozgalom története és lehetıségei. Fundamentum, 2004/3. 144-153.o. 91. Morvai Krisztina: A nık elleni családon belüli erıszakkal szembeni állami fellépés
262
eszközei – a legfontosabb ENSZ dokumentumok tükrében, in: Gellér Balázs (szerk.): Györgyi Kálmán ünnepi kötet, KJK. Budapest, 2004. 413-436.o. 92. Morvay (sic!) Krisztina: Van-e az államnak keresnivalója polgára hálószobájában? A házasságon belüli nemi erıszak és az alkotmány. Beszélı, 1996/5. 37-46.o. 93. Nagy Beáta: Biológia vagy társadalom? Bevezetı tanulmány a társadalmi nemek kérdésköréhez. Kultúra és közösség, 2014/4. 95-104.o. 94. Nagy Ferenc – Szomora Zsolt: A házasság, a család, az ifjúság és a nemi erkölcs elleni bőncselekmények (Btk. XIV. fejezet) de lege ferenda II. rész. Büntetıjogi Kodifikáció 2004/2. 17-25.o. 95. Nagy Ferenc: A házasság, a család, az ifjúság és a nemi erkölcs elleni bőncselekmények (XIV. Fejezet) In: Nagy Ferenc (szerk): A magyar büntetıjog különös része, Korona Kiadó, Budapest, 1999. 247-304.o. 96. Nagy Zoltán: XXVIII. Fejezet. A hivatali bőncselekmények, in Tóth Mihály - Nagy Zoltán (szerk.): Magyar büntetıjog. Különös rész, Osiris Kiadó, Budapest, 2014. 309-321.o. 97. Neményi Béla: XV. A család, az ifjúság és a nemi erkölcs elleni bőntettek. In: Halász Sándor (szerk.): A büntetı törvénykönyv kommentárja. Közigazgatási és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1968. 1313-1436.o. 98. Németh György: A nık erényei. Nıi szerepek az ókori Hellaszban. Rubicon, 2001/6. Nık a történelemben. http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/a_nok_erenyei_noi_szerepek_az_okori_hellaszban / (m.i. 2015.07.29.) 99. Nguyen Luu Lan Ahn: Nemi sztereotípiák változásai a 90-es években. In: Hunyady György, Nguyen Luu Lan Ahn (szerk.) Sztereotípiakutatás: Hagyományok és irányok. ELTE Eötvös Kiadó, 2002. 437-448.o. 100.Nguyen Luu Lan Ahn: A nemek szerepe az iskolában. In: Mészáros Aranka (szerk): Az iskola szociálpszichológiai jelenségvilága. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2004. 117131.o. 101.Nıkkel szembeni erıszak – az Unió egészére kiterjedı felmérés http://fra.europa.eu/sites/default/files/fra-2014-vaw-survey-at-a-glance-oct14_hu.pdf (m.i. 2015.08.23.) 102.Palasik Mária: A nıi egyenjogúság szabályozása Magyarországon a 20. század második felében, In: Palasik Mária (szerk.): A nı és a politikum. A nık politikai szerepvállalása Magyarországon. Napvilág Kiadó, Budapest, 2007. 81-125.o. 103.Pollak, Mark A. – Hafer-Burton, E.: Mainstreaming the gender in the European Union. Journal of European Public Policy 7:3 Special Issue 432-456.o. 104.Pongrácz Tiborné: A párkapcsolatok jellegzetességei. In: Monostori J. - İri P. - S. Molnár E. - Spéder Zs. (szerk.): Demográfiai portré 2009. KSH Népességtudományi Kutató Intézet, Budapest, 2009. 9-17.o. 105.Sántha Ferenc: A Nemzetközi Büntetıbíróság joghatóságába tartozó nemzetközi bőncselekmények vázlata. In: Bragyova András (szerk.): Tanulmányok a bőnügyi tudományok körébıl. Gazdász-Elasztik Kft., 2013, Miskolc, 170-197.o. 106.Sántha Ferenc: XIII. Fejezet. Az emberiesség elleni bőncselekmények, in: Horváth Tibor
263
– Lévay Miklós (szerk.): Magyar Büntetıjog. Különös Rész, Complex Kiadó, Budapest, 2013. 17-28.o. 107.Sineau, Mariette: Genderware – the Council of Europe and the participation of women in political life, Council of Europe, December 2003. http://www.coe.int/t/dgap/forumdemocracy/Source/Young%20Women%20Participation%20in%20Political%20Life/Gende rware_en.pdf (m.i. 2015.08.22.) 108.Sinku Pál: A gyermekek érdekét sértı és a család elleni bőncselekmények - XX. Fejezet, in: Busch Béla (szerk.): Büntetıjog II. Különös Rész, HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2014. 225-249.o. 109.Sinku Pál: A nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bőncselekmények - Btk. XIX. Fejezet, in: Busch Béla (szerk.): Büntetıjog II. Különös Rész, HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2014. 192-224.o. 110.Sinku Pál: A vagyon elleni erıszakos bőncselekmények – Btk. XXXV. Fejezet, in: Busch Béla (szerk.): Büntetıjog II. Különös Rész, HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2014. 623640.o. 111.Sinku Pál: XIV. fejezet. A házasság, a család, az ifjúság és a nemi erkölcs elleni bőncselekmények. In: Busch Béla (szerk.): Büntetıjog, Különös Rész, HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2009. 210-247.o. 112.Spronz Júlia: A jog hálójában, in: Wirth Judit (szerk.): Rendszerbe zárva. Hogyan kezeli az igazságügyi rendszer a nık és gyerekek elleni férfierıszak jelenségét ma Magyarországon? NANE Egyesület – PATENT Patriarchátust Ellenzık Társasága, Budapest, 2009. 25-58.o. 113.Stockard, Jean: Gender Socialization. In: Chafetz, J.S. (Ed): Handbook of the Sociology of Gender. Springer, New York 2006, 215-227.o. 114.Szabó Mónika: Változó sztereotípiák, változó társadalom: az egyenlıtlenségek ideológiái és a kritikai társadalom-lélektan. In: Fülöp Márta, Szabó Éva (szerk.): A pszichológia mint társadalomtudomány. A 70 éves Hunyady György tiszteletére. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2012. 321-332.o. 115.Szathmáry Zoltán: Gondolatok a zaklatás bőncselekményérıl. Magyar Jog, 2009/12. 726734.o. 116.Szomora Zsolt: Az erıszakos nemi bőncselekmények kényszerítési elemérıl. Büntetıjogi Kodifikáció, 2008/2. 27-33.o. 117.Szomora Zsolt: Megjegyzések az új Büntetı Törvénykönyv nemi bőncselekményekrıl szóló XIX. Fejezetéhez. Magyar Jog 2013/11. 649-657.o. 118.Szomora Zsolt: XIX. Fejezet. A nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bőncselekmények, in: Karsai Krisztina (szerk.): Kommentár a Büntetı Törvénykönyvhöz, Complex Kiadó, Budapest, 2013. 403-431.o. 119.Szomora Zsolt: XVIII. Fejezet. Az emberi szabadság elleni bőncselekmények, in: Karsai Krisztina (szerk.): Kommentár a Büntetı Törvénykönyvhöz, Complex Kiadó, Budapest, 2013. 388-402.o. 120.Szomora Zsolt: XX. Fejezet. A gyermekek érdekét sértı és a család elleni bőncselekmények, in: Karsai Krisztina (szerk.): Kommentár a Büntetı Törvénykönyvhöz, Complex Kiadó, Budapest, 2013. 432-450.o. 264
121.Szomora Zsolt: XXI. Fejezet. Az emberi méltóság és egyes alapvetı jogok elleni bőncselekmények, in: Karsai Krisztina (szerk.): Kommentár a Büntetı Törvénykönyvhöz, Complex Kiadó, Budapest, 2013. 451-481.o. 122.Szomora Zsolt: XXXV. Fejezet. A vagyon elleni erıszakos bőncselekmények, in: Karsai Krisztina (szerk.): Kommentár a Büntetı Törvénykönyvhöz, Complex Kiadó, Budapest, 2013. 751-765.o. 123.Szöllısi Gábor: A családon belüli erıszak differenciáltsága – Különbség a nevek, a felfogások és a helyzetek szintjén, in: Virág György (szerk.): Családi iszonyok. KJKKerszöv Kiadó, Budapest, 2005. 65-86.o. 124.Tamási Erzsébet - Bolyky Orsolya: A távoltartás gyakorlati alkalmazásának körülményei. Iustum aequum salutare, 2014/4. 51-84.o. 125.Tamási Erzsébet: Tiltás vagy támogatás. Idealizmus vagy realitás. A prostitúció szabályozásának alternatívái. Magyar jog, 2012/6. 321-333.o. 126.Tamási Erzsébet: Prostitúció és áldozatvédelem. Lehetıségek és szándékok. In: Tamási Erzsébet (szerk.): Áldozatok és segítık. Fehér Győrő Közhasznú Egyesület, Budapest, 2014. 55-75.o. fehergyuru.eu/newsite/wp-content/uploads/2013/04/aldozatok.pdf (m.i. 2015.10.25.) 127.Tjaden, Patricia: Defining and measuring violence against women: Background, issues, and recommendations. http://www.un.org/womenwatch/daw/egm/vaw-stat2005/docs/expert-papers/Tjaden.pdf (m.i. 2015. 08.27.) 128.Tolnai Ágnes: A nık esélyegyenlıségének kérdése az Európai Unióban. Acta Humana 2005/4. 46-54.o. 129.Tóth Andrea Noémi: Múlt, jelen, jövı: merre tart a távoltartás? Pro Futuro 2015/1. 84100.o. 130.Tóth Olga: Láthatatlan ügyek: a nık elleni erıszak és a prostitúció kezelésének intézményes mechanizmusai. In: Juhász Borbála (szerk.): A nıtlen évek ára. A nık helyzetének közpolitikai elemzése 1989-2013. Magyar Nıi Érdekérvényesítı Szövetség, Budapest, 2014. 301-325.o. 131.Törı Sándor: XIII. Fejezet. Az emberiesség elleni bőncselekmények in: Karsai Krisztina (szerk.): Kommentár a Büntetı Törvénykönyvhöz, Complex Kiadó, Budapest, 2013. 281289.o. 132.Törı Sándor: XIV. Fejezet. A háborús bőncselekmények, in: Karsai Krisztina (szerk.): Kommentár a Büntetı Törvénykönyvhöz, Complex Kiadó, Budapest, 2013. 290-308.o. 133.Udvarhelyi Bence: Büntetı anyagi jogi jogharmonizáció az Európai Unióban. Publicationes Universitatis Miskolcinensis. Sectio Juridica et Politica, Tomus XXXI. 295315.o. 134.Váradi Erika: XXVIII. Fejezet. A hivatali bőncselekmények, in: Horváth Tibor – Lévay Miklós (szerk.): Magyar Büntetıjog. Különös Rész, Complex Kiadó, Budapest, 2013. 385-405.o. 135.Violence against women: an EU-wide survey http://fra.europa.eu/sites/default/files/fra2014-vaw-survey-main-results-apr14_en.pdf (m.i. 2015.08.25.) 136.Virág György: Áttekintés. In: Virág György (szerk.): Családi iszonyok. A családi erıszak
265
kriminológiai vizsgálata. KJK-Kerszöv Kiadó, Budapest, 2005. 13-30.o. 137.Virág György: Szexuális erıszak. In: Irk Ferenc (szerk.): Áldozatok és vélemények II. OKRI, Budapest 2004. 71-83.o. 138.Weller Mónika: A nık jogai a nemzetközi emberi jogi szabályozásban. In: Fehér LenkeForrai Judit (szerk.): Prostitúció, prostitúcióra kényszerítés, emberkereskedelem, Szociális és Családügyi Minisztérium, Nıképviseleti Titkárság, Budapest, 1999. 37-44.o. 139.Windt Szandra: 2013, az emberkereskedelem elleni fellépés éve Magyarországon. Belügyi Szemle, 2014/1. 58-71.o. 140.Witelson, Sandra: A nemi különbségek a megismerés neurológiájában: pszichológiai, társadalmi, oktatási és klinikai következmények. In: Sullerot, Evelyne (szerk.): A nıi nem. Tények és kérdıjelek. Gondolat, Budapest, 1983. 325-348.o. c. Egyéb szakmai anyagok 1. A magyar LMBT Szövetség véleménye a hozzátartozó bántalmazása új tényállásáról http://www.lmbtszovetseg.hu/sites/default/files/mezo/file/lmbtszov_embjogi_noi_csbe.pdf (m.i. 2015.10.20.) 2. A NANE (Nık a Nıkért Együtt az Erıszak Ellen) Egyesület és a Habeas Corpus Munkacsoport javaslatai a családon belüli erıszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló törvényjavaslathoz http://www.habeascorpus.hu/jogok/csbe/modositok.2004.04.08.htm (m.i. 2005. 03.31.) 3. A prostituáltakkal és a prostituáltakat érı hatósági diszkriminációval kapcsolatos vélemények, EnterCom Kft. 2009. http://szexmunka.hu/wpcontent/uploads/2013/01/lakossagi-kozvelemenykutatas.pdf (m.i. 2015.07.30.) 4. Az új szabálysértési törvény hatásai a szexmunkásokra http://szexmunka.hu/szabsertes/?aid=2097&sa=0 (m.i.2015.11.20)
(2014)
5. Balogh L., Betlen A., Kassa N., Matolcsi A., Sáfrány R. (szerk.): Emberkereskedelem, szexuális kizsákmányolás, prostitúció. MONA Magyarországi Nıi Alapítvány, Budapest, 2012. http://mona-alapitvany.hu/wpcontent/uploads/2012/08/emberkereskedelem_szexualiskizsakmanyolas_prostitucio_kiadvany-1.pdf (m.i. 2015.07.30.) 6. Compilation of Case Law of the European Court of Human Rights on Gender Equality Issues http://www.coe.int/t/DGHL/STANDARDSETTING/EQUALITY/03themes/access_to_just ice/Case%20LawECHR.pdf (m.i. 2015. 08.21.) 7. Eltérı rendszerek, hasonló eredmények? A regisztrált nemi erıszak esetek attríciójának nyomon követése tizenegy országban. Összefoglaló jelentés: Magyarország. http://nokjoga.hu/sites/default/files/filefield/nemi-eroszak-attricio-kutatas-2009-mo.pdf (m.i. 2015.08.26.) 8. Felhívás a zónatörvény eltörlésére, az illegális bordélyok felszámolására (2004) http://prostitucio.hu/felhivas.zonatorveny.eltorlesere.pdf (m.i. 2015.11.20) 9. Gender Euality and Women’s Rights. Council of Europe Standards. (2015)
266
https://www.coe.int/t/dghl/standardsetting/equality/01ataglance/standardsmechanisms/Fachsheet%20Key%20standards.pdf (m.i. 2015.08.22.) 10. Gender mainstreaming. Actions undertaken by the Council www.coe.int/t/der/docs/gender_mainstrealing_EN.pdf (m.i.2015.08.22.)
of
Europe.
11. Habeas Corpus Munkacsoport, NaNE Egyesület: Sajtóközlemény a 2006. július elsején hatályba lépı távoltartásról szóló törvényi rendelkezésrıl http://www.nane.hu/egyesulet/mediafigyelem/Tavoltartas_sajto_20060701_NANE_HCM. pdf (m.i. 2015.09.29.) 12. Határozat helyett határozott fellépést! http://nokjoga.hu/sites/default/files/filefield/201506-11-noi-erdek-nane-patent-mona-sajtokozlemeny-ogyh-javaslatra.pdf (m.i.2015.10.30.) 13. Háttéranyag a családon belüli erıszak önálló büntetıjogi tényállásként történı szabályozásához http://nokjoga.hu/sites/default/files/filefield/2012-nane-patent-suigeneris.pdf (m.i. 2015.10.25.) 14. In-depth study on all forms of violence against women. Report of the Secretary-General A/61/122/Add.1 (6 July 2006) 15. Jó, de még nem elég. Nıszervezetek közleménye a családon belüli erıszak hétfın elfogadott új büntetı tényállásáról http://nokjoga.hu/sites/default/files/filefield/2013-nanepatent-mona-ne-csbe-onallo-tenyallas-2013jun5.pdf (m.i. 2015.10.25.) 16. Juhász Géza: Hogyan hátráltatja a nıkereskedelem felszámolását a nık emberi jogai iránt érzéketlen magyar büntetıjogi szemlélet? A Habeas Corpus Munkacsoport tagjaként készített állásfoglalás, 2004. szeptember 16. http://prostitucio.hu/juhasz.geza.hogyan.hatraltatja.pdf (m.i.2015.11.15.) 17. Kilépés a családon belüli erıszak önálló büntetıtényálláskénti megalkotására létrejött civil munkacsoportból http://patent.org.hu/hirek/item/kilps-a-csaldon-belli-erszak-nllbntettnyllsknti-megalkotsra-ltrejtt-civil-munkacsoportbl (m.i. 2015.10.20.) 18. Kincses István ügyvéd, civil résztvevı tájékoztatója a civil munkacsoport 2013. január 20i ülésérıl. users.atw.hu/alairas/KormányJavaslatTájékoztatás130201.doc (m.i. 2015.10.20.) 19. Nıszervezetek észrevételei a büntetı törvénykönyv tervezetének a nık elleni erıszak különbözı formáit érintı részeinek vonatkozásában http://nokjoga.hu/sites/default/files/filefield/2012-btk-javaslatmarc-9-nane-patent-monane-benyujtva.pdf (m.i. 2015.10.15.) 20. Physical, sexual and psychological violence visualisation: At a glance, country: EU average, compare with: Hungary - FRA gender-based violence against women survey dataset, 2012. http://fra.europa.eu/DVS/DVT/vaw.php?locale=EN&dataSource=VAW&media=png&wid th=740&plot=atAGlance&topic=1.+Physical%2C+sexual+and+psychological+violence& question=DVS_A01&superSubset=1&country=EU27&countryB=HU (m.i. 2015.08.25.) 21. Positive Action in the Field of Equality Between Women and Men EG-S-PA (2000) 7, 16.o. http://www.coe.int/t/dghl/standardsetting/equality/03themes/standardsmechanisms/EG_S_PA_2000_7_en.pdf (m.i. 2015.08.22.) 22. Sajtóközlemény és háttéranyag. Nem megfelelı a családon belüli erıszak tényállásának beterjesztett szövegjavaslata http://nokjoga.hu/sites/default/files/filefield/2013-
267
hozzatartozo-bantalmazasa-sajtokoezlemeny-es-hatteranyag-2013maj16.pdf 2015.10.20.)
(m.i.
23. Sexual harassment and stalking visualisation: At a glance, country: EU average, compare with: Hungary - FRA gender-based violence against women survey dataset, 2012 http://fra.europa.eu/DVS/DVT/vaw.php?locale=EN&dataSource=VAW&media=png&wid th=740&plot=atAGlance&topic=3.+Sexual+harassment+and+stalking&question=DVS_D 01&superSubset=1&country=EU27&countryB=HU (m.i. 2015.08.25.) 24. Tájékoztató a 2013. évi bőnözésrıl, Legfıbb Ügyészség, http://www.mklu.hu/repository/mkudok8770.pdf (m.i. 2015.10.25.)
Budapest,
2014.
25. The Council of Europe Campaign to Combat Violence against Women, including Domestic Violence Factsheet http://www.coe.int/t/dg2/equality/domesticviolencecampaign/Fact_Sheet_en.asp (m.i. 2015.08.26.) 26. The Istanbul Convention - A global tool to prevent and combat violence against women and girls (2014) https://edoc.coe.int/en/index.php?controller=get-file&freeid=6082 (m.i. 2015.08.26.) 27. UN Handbook for Legislation on Violence against Women. United Nations, New York 2010 http://www.un.org/womenwatch/daw/vaw/handbook/Handbook%20for%20legislation%20 on%20violence%20against%20women.pdf (m.i. 2015.08.16.) 28. UN Handbook for National Action Plans on Violence against Women. UN Women, New York, 2012 http://www.un.org/womenwatch/daw/vaw/handbook-for-nap-on-vaw.pdf (m.i. 2015.08.16.) 29. Újabb távoltartási törvény a bántalmazottak ellen. http://nokjoga.hu/sites/default/files/filefield/2009-nane-patent-stopffe-sajtokozlemenytavoltartotorveny.pdf (m.i.2015.09.30.)
II. Felhasznált jogi dokumentumok 1. Nemzetközi szervezetek a. ENSZ 1. ENSZ Alapokmány (1945) 2. Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (1948) 3. Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (1966) 4. Gazdasági Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (1966) 5. 182. számú ILO Egyezmény, Kihirdette a 2001. évi XXVII. tv. 6. az UNESCO az oktatásban alkalmazott megkülönböztetés elleni küzdelemrıl szóló 268
egyezménye (International Convention Against Discrimination in Education (1960) kihirdette az 1964. évi 11. tvr. 7. Beijing Declaration and Platform for Action, A/CONF.177/20 (17 October 1995) 8. CEDAW Bizottság 12. általános ajánlása (1989); magyar nyelven: Betlen (2003) 23.o. 9. CEDAW Bizottság 19. általános ajánlása (1992); magyar nyelven: Betlen (2003) 28-32.o. 10. CEDAW/C/36/D/2/2003 Ms. A.T. v. Hungary; magyar nyelven: http://users.atw.hu/alairas/forcedownload.php?fn=ensz_cedaw.pdf (2015.09.25.) 11. Concluding comments of the Committee on the Elimination of Discrimination against Women: Hungary CEDAW/C/HUN/CO/6; magyar nyelven: http://szmm.gov.hu/download.php?ctag=download&docID=14996 (m.i. 2015.09.28.) 12. Concluding comments of the Committee on the Elinimantion of Discrimination against Women: Hungary Initial report CEDAW A/39/45 paras 18-68 http://www.un.org/womenwatch/daw/cedaw/cedaw25years/content/english/CONCLUDIN G_COMMENTS/Hungary/Hungary-CO-1.pdf (m.i. 2015.09.28.) 13. Concluding comments of the Committee on the Elinimantion of Discrimination against Women: Hungary Second periodic report CEDAW A/43/38 paras 672-719. http://www.un.org/womenwatch/daw/cedaw/cedaw25years/content/english/CONCLUDIN G_COMMENTS/Hungary/Hungary-CO-2.pdf (m.i. 2015.09.28.) 14. Concluding comments of the Committee on the Elinimantion of Discrimination against Women: Hungary Third periodic report CEDAW A/51/38 paras 229-264 http://www.un.org/womenwatch/daw/cedaw/cedaw25years/content/english/CONCLUDIN G_COMMENTS/Hungary/Hungary-CO-3.pdf (m.i. 2015.09.28.) 15. Concluding comments of the Committee on the Elinimantion of Discrimination against Women: Hungary Combined fourth and fifth periodic report CEDAW A/57/38; magyar nyelven: Betlen (2003) 69-75.o. 16. Concluding Observations on the combined seventh and eighth periodic reports of Hungary CEDAW/C/HUN/CO/7-8; magyar nyelven: http://noierdek.miria.hu/wpcontent/uploads/2013/03/ENSZ-CEDAW-Zaro-Eszrevetelek-Magyarorszag-2013-2.pdf (m.i. 2015.09.28.) 17. Convention Concerning Equal Remuneration for Men and Women Workers for Work of Equal Value (1951) kihirdette a 2000. évi LVII. tv. 18. Convention for the Suppression of Traffic in Persons and the Exploitation of the Prostitution of Others (1950) kihirdette az 1955. évi 34. tvr. 19. Convention on Consent to Marriage, Minimum Age of Marriage, and Registration of Marriages (1962) kihirdette az 1976. évi 7. tvr. 20. Convention on the Elimination of All Forms of Discrimination against Women New York, 18 December 1979, A/RES/34/180; kihirdette az 1982. évi 10. tvr. 21. Convention on the Nationality of Married Women (1957) kihirdette az 1960. évi 2. tvr. 22. Convention on the Political Rights of Women (1952) kihirdette az 1955. évi 15. tvr. 23. Declaration on the Elimination of Discrimination Against Women, A/Res/2263 (XXII) (7 November 1967)
269
24. Declaration on the Elimination of Violence against Women A/RES/48/104 (20 December 1993) 25. E/RES/2/11 ECOSOC Resolution 11(II) of 21 June 1946. establishing the Commission on the Status of Women 26. ECOSOC Agreed Conclusions, 1997/2, A/52/3 Rev.1 23-31.o. 27. Further actions and initiatives to implement the Beijing Declaration and Platform for Action (Outcome Document) A/RES/S-23/3 (10 June 2000) 28. General Assembly Political Declaration A/RES/S-23/2 (10 June 2000) 29. Information provided by Hungary in follow-up to the concluding observations, CEDAW/C/HUN/CO/7-8/Add.1 (9 February 2015) 30. Intensification of efforts to eliminate all forms of violence against women A/RES/61/143 (19 December 2006) 31. Nairobi Forward-looking Strategies A/CONF.116/28/Rev1 (26 July 1985)
for
the
Advancement
of
Women
32. Optional Protocol to the Convention on the Elimination of All Forms of Discrimination against Women, A/RES/54/4; Magyarországon kihirdette a2001. évi LX. tv. 33. Protocol to Prevent, Suppress and Punish Trafficking in Persons Especially Women and Children, supplementing the United Nations Convention against Transnational Organized Crime A/RES/55/25 Annex III. (15 November 2000) kihirdette a 2006. évi CII. tv. 34. Report of the World Conference of the United Nations Decade for Women: Equality, Development and Peace, A/Conf./94/35 (19 September 1980) 35. Vienna Declaration and Programme of Action A/CONF.157/23 (12 July 1993) 36. Voluntary Fund for the United Nations Decade for Women, A/RES/31/133 (16 December 1976) 37. YH/follow-up/Hungary/61 http://tbinternet.ohchr.org/Treaties/CEDAW/Shared%20Documents/HUN/INT_CEDAW_ FUL_HUN_21737_E.pdf (m.i. 2015.10.25.) b. Európa Tanács 1. Convention for the Protection of Human Rights and Fundamental Freedoms, ETS/STE No. 005. Egyezmény az emberi jogok és alapvetı szabadságok védelmérıl. Az egyezményt és elsı nyolc Kiegészítı Jegyzıkönyvét kihirdette az 1993. évi XXXI. tv. 2. Convention on preventing and combating violence against women and domestic violence CETS No. 210; nem hivatalos magyar fordítása: http://lehetmas.hu/wpcontent/uploads/2015/04/Isztambuli-Egyezm%C3%A9ny-nem-hivatalosford%C3%ADt%C3%A1s.pdf (m.i. 2015.09.30.) 3. Convention on the Protection of Children against Sexual Exploitation and Sexual Abuse, CETS No.: 201, kihirdette a 2015. évi XCII. tv. 4. Council of Europe Convention on Action against Trafficking in Human Beings CETS No.:
270
197 kihirdette a 2013. évi XVIII. tv. 5. Council of Europe Gender Equality Strategy (2014-2017) https://www.coe.int/t/dghl/standardsetting/equality/02_GenderEqualityProgramme/Counci l%20of%20Europe%20Gender%20Equality%20Strategy%202014-2017.pdf (m.i. 2015.08.21.) 6. Explanatory Report to the Council of Europe Convention on preventing and combating violence against women and domestic violence. Istanbul, 11.V.2011 http://rm.coe.int/CoERMPublicCommonSearchServices/DisplayDCTMContent?document Id=09000016800d383a (m.i. 2015.10.30.) 7. GRETA Report concerning the implementation of the Council of Europe Convention on Action against Trafficking in Human Beings by Hungary GRETA(2015)11 https://www.coe.int/t/dghl/monitoring/trafficking/Docs/Reports/GRETA_2015_11_FGR_ HUN_en_w_cmnts.pdf (m.i.2015.11.20.) 8. Implementation of and Follow-up to Recommendation Rec(2002)5 on the Protection of Women against Violence EG-S-MV (2004) RAP FIN rev (Directorate General of Human Rights, Strasbourg, 2005) 9. Information document on the Council of Europe’s action to combat violence against women EG-TFV (2006) 2rev (Strasbourg, 22 March 2006) 10. Parliamentary Assembly Recommendation 1008 (1985) Women in politics 11. Parliamentary Assembly Resolution 855 (1986) Equality between men and women 12. Protocol No. 12 to the Convention for the Protection of Human Rights and Fundamental Freedoms, ETS/STE No. 177 13. Recommendation 1723 (2005) on forced marriages and child marriages 14. Recommendation 1777 (2007) on sexual assaults linked to “date-rape drugs” 15. Recommendation No. R (2000) 11 of the Committee of Ministers to member states on action against trafficking in human beings for the purpose of sexual exploitation 16. Recommendation No. R (79) 10 of the Committee of Ministers to member states concerning women migrants 17. Recommendation No. R (85) 2 of the Committee of Ministers to member states on legal protection against sex discrimination 18. Recommendation No. R (85) 4. of the Committee of Ministers to member states on violence in the family 19. Recommendation No. R (98)14 of the Committee of Ministers to member states on gender mainstreaming 20. Recommendation Rec (2002) 5 of the Committee of Ministers to member states on the protection of women against violence; nem hivatalos magyar fordítása: http://www.coe.int/t/dghl/standardsetting/equality/03themes/violence-againstwomen/Rec%282002%295_Hungarian.pdf (m.i. 2015.08.26.) 21. Resolution 1247 (2001) on female genital mutilation 22. Resolution 1327 (2003) on so-called “honour crimes”
271
23. Resolution 1582 (2002) on domestic violence 24. Strategies for the elimination of violence against women in society: the media and other means, Declarations and Resolutions MEG-3 (93) 22 (Strasbourg, 1993) c. Európai Unió 1. Római Szerzıdés (Az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerzıdés, 1957) 2. Amszterdami Szerzıdés az Európai Unióról szóló Szerzıdés, az Európai Közösségeket létrehozó szerzıdések és egyes kapcsolódó okmányok módosításáról HL C 340., 1997. 11. 10., 1-144. 3. Lisszaboni Szerzıdés az Európai Unióról szóló szerzıdés és az Európai Közösséget létrehozó szerzıdés módosításáról [HL C 306., 2007. 12. 17., 1-271.] 4. A nık és férfiak közötti egyenlıségre vonatkozó stratégia. 2010-2015 COM(2010) 491 végleges (Brüsszel, 2010.9.21.) 5. A Tanács 2004/113/EK irányelve (2004. december 13.) a nık és férfiak közötti egyenlı bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történı végrehajtásáról. HL L 373., 2004.12.21., 37-43.o. 6. A Tanács 2004/68/IB kerethatározata (2003. december 22.) a gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemrıl. HL L 13., 2004.1.20., 4448.o. 7. A Tanács 2010/18/EU irányelve (2010. március 8.) a BUSINESSEUROPE, az UEAPME, a CEEP és az ESZSZ által a szülıi szabadságról kötött, felülvizsgált keretmegállapodás végrehajtásáról és a 96/34/EK irányelv hatályon kívül helyezésérıl, HL L 68., 2010.3.18., 13-20.o. 8. A Tanács 92/85/EGK irányelve (1992. október 19.) a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönzı intézkedések bevezetésérıl (tizedik egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikke (1) bekezdésének értelmében) HL L 348., 1992.11.28., 1-7.o. 9. A Tanács 96/34/EK irányelve (1996. június 3.) az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a szülıi szabadságról kötött keretmegállapodásról. HL L 145., 1996.6.19., 4-9.o. 10. A Tanács 97/80/EK irányelve (1997. december 15.) a nemi alapon történı hátrányos megkülönböztetés esetén a bizonyítási teherrıl. HL L 14., 1998.1.20., 6-8.o. 11. A Tanács irányelve (1975. február 10.) a férfiak és a nık egyenlı díjazása elvének alkalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítésérıl (75/117/EGK) HL L 045, 19/02/1975 0019-0020 o. 12. A Tanács irányelve (1976. február 9.) a férfiak és a nık közötti egyenlı bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az elımenetel és a munkakörülmények terén történı végrehajtásáról 76/207/EGK, HL L 39, 1976.2.14., 40-42.o., módosította a 2002/73/EK irányelv, HL L 269, 05/10/2002 15-20.o. 13. A Tanács irányelve (1978. december 19.) a férfiak és a nık közötti egyenlı bánásmód elvének a szociális biztonság területén történı fokozatos megvalósításáról HL L 6., 272
1979.1.10., 24-2.o. 14. A Tanács irányelve (1986. december 11.) valamely önálló vállalkozói tevékenységet, beleértve a mezıgazdasági tevékenységet is, folytató férfiak és nık közötti egyenlı bánásmód elvének alkalmazásáról, valamint az önálló vállalkozó nık terhességi és anyasági védelmérıl. HL L 359., 1986.12.19., 56-58.o. 15. A Tanács irányelve (1986. július 24.) a férfiak és a nık közti egyenlı bánásmód elvének a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerekben történı megvalósításáról, HL L 225., 1986.8.12., 40-42., módosította a 96/97/EK irányelv HL L 46., 1997.2.17., 20-24.o. 16. A Tanács kerethatározata (2001. március 15.) a büntetıeljárásban a sértett jogállásáról HL L 82., 2001.3.22., 1-4.o. 17. A Tanács kerethatározata (2002. július 19.) az emberkereskedelem elleni küzdelemrıl (2002/629/IB) HL L 203, 01/08/2002 1-4.o. 18. Az Európai Parlament 2014. február 25-i állásfoglalása a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a nık elleni erıszakról P7_TA-PROV(2014)0126 19. Az Európai Parlament 2014. február 26-i állásfoglalása a szexuális kizsákmányolásról és a prostitúcióról, valamint ezeknek a nemek közötti egyenlıségre gyakorolt hatásáról P7_TA(2014)0162 20. Az Európai Parlament és a Tanács 1922/2006/EK rendelete (2006. december 20.) a Nemek Közötti Egyenlıség Európai Intézetének létrehozásáról HL L 403., 2006.12.30., 9-17.o. 21. Az Európai Parlament és a Tanács 2002/73/EK irányelve (2002. szeptember 23.) a férfiak és nık közötti egyenlı bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az elımenetel és a munkakörülmények terén történı végrehajtásáról szóló 76/207/EGK tanácsi irányelv módosításáról. HL L 269., 2002.10.5., 15-20.o. 22. Az Európai Parlament és a Tanács 2006/54/EK irányelve (2006. július 5.) a férfiak és nık közötti esélyegyenlıség és egyenlı bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történı megvalósításáról. HL L 204., 2006.7.26., 23-36.o. 23. Az Európai Parlament és a Tanács 2010/41/EU irányelve (2010. július 7. ) az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nık közötti egyenlı bánásmód elvének alkalmazásáról és a 86/613/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezésérıl, HL L 180., 2010.7.15., 1-6.o. 24. Az Európai Parlament és a Tanács 2011/36/EU irányelve (2011. április 5.) az emberkereskedelem megelızésérıl, és az ellene folytatott küzdelemrıl, az áldozatok védelmérıl, valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról HL L 101., 2011.4.15., 1-11.o. 25. Az Európai Parlament és a Tanács 2011/93/EU irányelve (2011. december 13.) a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemrıl, valamint a 2004/68/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról HL L 335., 2011.12.17., 1-14.o. 26. Az Európai Parlament és a Tanács 2011/99/EU irányelve (2011. december 13. ) az európai védelmi határozatról HL L 338., 2011.12.21., 2—18.o. 27. Az Európai Parlament és a Tanács 2012/29/EU irányelve (2012. október 25.) a bőncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról 273
HL L 315., 2012.11.14., 57-73. o 28. Az Európai Parlament és a Tanács 606/2013/EU rendelete (2013. június 12.) a polgári ügyekben hozott védelmi intézkedések kölcsönös elismerésérıl HL L 181., 2013.6.29., 412.o. 29. Az Európai Parlament és a Tanács 779/2007/EK határozata (2007. június 20.) az „Alapvetı jogok és jogérvényesülés” általános program keretében a 2007–2013 közötti idıszakra vonatkozóan a gyermekek, a fiatalok és a nık elleni erıszak megelızésérıl és az azzal szembeni küzdelemrıl, valamint az áldozatok és veszélyeztetett csoportok védelmérıl szóló egyedi program (Daphne III program) létrehozásáról. HL L 173., 2007.7.3., 19-26.o. 30. Az Európai Unió Alapjogi Chartája. HL C 326., 2012.10.26., 391-407. o 31. Communication from the Commission "Incorporating Equal Opportunities for Women and Men Into All Community Policies and Activities" COM/96/67 Final (Brussels, 21.02.1996) 32. Council Decision of 20 December 2000 establishing a Programme relating to the Community framework strategy on gender equality (2001-2005), 2001/51/EC 33. Decision No 293/2000/EC of the European Parliament and of the Council of 24 January 2000 adopting a programme of Community action (the Daphne programme) (2000 to 2003) on preventive measures to fight violence against children, young persons and women 34. Decision No 803/2004/EC of the European Parliament and of the Council of 21 April 2004 adopting a programme of Community action (2004 to 2008) to prevent and combat violence against children, young people and women and to protect victims and groups at risk (the Daphne II programme) 35. European Commission Communication: Towards the elimination of female genital mutilation. COM(2013) 833. 36. Report from the Commission on the basis of Article 18 of the Council Framework Decision of 15 March 2001 on the standing of victims in criminal proceedings {SEC(2004)102}, COM/2004/0054 final/2 37. Roadmap for equality between women and men, COM(2006) 92 final (Brussels, 01.3.2006) 38. Strategic framework on violence against women 2015-18 http://eige.europa.eu/sites/default/files/documents/mh0215481enn.pdf (m.i. 2015.08.25.) 39. Strengthening the commitment to equality between women and men: a women’s charter, COM(2010) 78 final (5 March 2010) 40. Towards a Community Framework Strategy on Gender Equality COM(2000) 335 (7 June 2000)
274
d. Egyéb International Agreement for the suppression of the „White Slave Traffic” (Paris, 18 May 1904) kihirdette a 1912. évi XLIX. tc. International Convention for the Suppression of the White Slave Traffic (Paris, 4 May 1910) kihirdette az 1912. évi LXII. tc. 2. Magyarország a. Jogszabályok és egyéb jogi dokumentumok A joganyagok forrása a CompLex Új Jogtár; az ettıl eltérı forrás külön jelölve. 1878. évi V. tc. 1881. évi XXI. tc. 1894. évi XXXI. tc. 1908. évi XXXVI. tc. 1912. évi LXII. tc. 1912. évi XLIX. tc. 1925. évi XIX. tc. 1935. évi XX. tc. 1949. évi XX. tv. 1961. évi V. tv. 1968. évi I. tv. 1978. évi IV. tv. 1993. évi XVII. tv. 1997. évi LXXIII. tv. 1997. évi CLIV. tv. 1998. évi XIX. tv. 1998. évi LXXXVII. tv. 1999. évi LXIX. tv. 1999. évi LXXXVII. tv. 2001. évi CXXI. tv. 2003. évi CXXV. tv. 2005. évi XCI. tv. 2006. évi LI. tv. 275
2007. évi XXVII. tv. 2007. évi CLXII. tv. 2008. évi LXXIX. tv. 2008.évi XCII. tv. 2009. évi LXXII. tv. 2009. évi LXXX. tv. 2010. évi CLXI. tv. 2012. évi II. tv. 2012. évi LXII. tv. 2012. évi C. tv. 2012. évi CLXXX. tv. 2013. évi LXXVIII. tv. 2013. évi CCLII. tv. 2014. évi LXXII. tv. 2014. évi LXXIII. tv. 1955. évi 17. tvr. 1960. évi 14. tvr. 2174/1997. (VI.26.) Korm. határozat 1018/2008. (III. 26.) Korm. határozat 1004/2010. (I. 21.) Korm. határozat 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet 41/1999. (IX. 8.) EüM rendelet 45/2003. (IV. 16.) OGY határozat 115/2003. (X.28.) OGY határozat 34/2002. (BK. 24.) BM utasítás 1236/1950. IV-2. BM sz. rendelet (16. számú Rendırségi Közlöny, 1950. július 1. 324.o.) 13/2003. (III.27.) ORFK intézkedés (www.nane.hu/eroszak/ORFK%20intezkedes.rtf; m.i. 2015. 09.28.) 32/2007. (OT 26.) ORFK utasítás (bunmegelozes.easyhosting.hu/dok/32_2007_ot_26_orfk_utasitas.pdf; m.i. 2015. 09.28.) 88-1008/1907. kgy. szabályrendelet a prostitúcióról (Schreiber Emil: A prostitúció 72-91.o.) 56/1994. (XI. 10.) AB határozat 1046/B/1994. AB végzés 20/1999. (VI. 25.) AB határozat
276
37/2002. (IX. 4.) AB határozat 54/2003. (XI.13.) AB határozat 55/2003 (XI.13.) AB határozat 53/2009. (V.6.) AB határozat 1/2011. (I. 14.) AB határozat BK 154. 42. BKv 56. BKv OBH 4460/2002 m.i.2015.09.30)
(http://www.ajbh.hu/documents/10180/86969/200204460.rtf/
OBH 4007/2003. m.i.2015.11.20)
(http://www.ajbh.hu/documents/10180/90008/200304007.rtf
A köztársasági elnök II-1/05531-1/2008. sz. indítványa http://www.keh.hu/admin/data/00000003/_fix/00000000/_fix/00000002/_fix/00000011/_file/2 0090105abinditvany_hozzatartozok_kozotti_eroszak_cimerrel.pdf (m.i. 2010. 12. 16.) b. Jogszabályok miniszteri vagy elıterjesztıi indokolásai Az 1878. évi V. tc. indokolása (Pomogyi László (szerk.): Corpus Juris Hungarici CD-ROM, KJK-Kerszöv Kiadó, Budapest, 1999.) 1912. évi XLIX. tc. indokolása (Pomogyi László (szerk.): Corpus Juris Hungarici CD-ROM, KJK-Kerszöv Kiadó, Budapest, 1999.) Az 1961. évi V. tv. indokolása (A Magyar Népköztársaság büntetı törvénykönyve. Közigazgatási és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1962.) 1978. évi IV. tv. indokolása 1993. évi XVII. tv. indokolása 1997. évi LXXIII. tv. indokolása 1998. évi LXXXVII. tv. indokolása 2001. évi CXXI. tv. indokolása 2006. évi LI tv. indokolása 2007. évi CLXII. tv. indokolása 2012. évi LXII. tv. indokolása 2012. évi C. tv. indokolása 2013. évi LXXVIII. tv. indokolása
277
c. Törvényjavaslatok T/6958 www.parlament.hu/irom39/06958/06958.pdf (m.i. 2015.10.20.) T/6985/89 http://www.parlament.hu/irom39/06958/06958-0089.pdf (m.i. 2015.10.20.) T/6985/115 http://www.parlament.hu/irom39/06958/06958-0115.pdf (m.i. 2015.10.20.) T/6985/43 http://www.parlament.hu/irom39/06958/06958-0043.pdf (m. i.: 2015.10.20.) T/6985/70 http://www.parlament.hu/irom39/06958/06958-0070.pdf (m.i. 2015.10.20.) T/10607 http://www.parlament.hu/irom39/10607/10607.pdf (m.i. 2015.10.20.) T/11105 http://www.parlament.hu/irom39/11105/11105.pdf (m.i.2015.10.20) T/11105/10 http://www.parlament.hu/irom39/11105/11105-0010.pdf (m.i. 2015.10.20.) T/11105/2 http://www.parlament.hu/irom39/11105/11105-0002.pdf (m.i. 2015.10.20.) T/11105/4 http://www.parlament.hu/irom39/11105/11105-0004.pdf (m.i. 2015.10.20.) T/11105/8 http://www.parlament.hu/irom39/11105/11105-0008.pdf (m.i. 2015.10.20.) T/11105/20 http://www.parlament.hu/irom39/11105/11105-0020.pdf (m.i. 2015.10.20.) T/6306 http://www.parlament.hu/irom38/06306/06306.pdf (m.i. 2015.09.29.) T/9837 http://www.parlament.hu/irom37/9837/09837.pdf (m.i. 2015.09.25) IM/BÜNT/2004/681 elıterjesztés 3. Eseti döntések A Kúria 16. sz. döntvénye (Lengyel Aurél (szerk.): Büntetıjogi döntvénytár. XVIII. kötet. Franklin-Társulat, Budapest, 1926. 91-95.o.) B. D. 1269. sz. (Büntetıjogi döntvénytár: bírósági határozatok (1953 október-1963. október) Közigazgatási és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1964.) BH 1997.568 M.C. v Bulgaria, (39272/98) [2003] ECHR 646 (4 December 2003) Case of Kalucza v. Hungary, (57693/10) [2012] ECHR (24 April 2012)
278
III. Felhasznált weboldalak 1. A T/9837 sz. törvényjavaslat általános vitája 2004. 04. 27. http://www.mkogy.hu/internet/plsql/ogy_naplo.naplo_fadat_aktus?p_ckl=37&p_uln=145 &p_felsz=15&p_felszig=53&p_aktus=6 (m. i.:2015.09.25.) 2. A T/9837 sz. törvényjavaslat általános vitájának folytatása 2004. 05. 03. http://www.mkogy.hu/internet/plsql/ogy_naplo.naplo_fadat_aktus?p_ckl=37&p_uln=146 &p_felsz=240&p_felszig=290&p_aktus=35 (m. i.:2015.09.25.) 3. About EIGE http://eige.europa.eu/about-eige (m.i. 2015.08.15.) 4. About the Office of the Special Adviser to the Secretary-General on Gender Issues and Advancement of Women http://www.un.org/womenwatch/osagi/aboutosagi.htm (m.i. 2015.08.06.) 5. About UN Women http://www.unwomen.org/en/about-us/about-unwomen#sthash.fkSmh3a6.dpuf (m.i.2015.08.16.) 6. Az Országos Kríziskezelı és Információs http://www.bantalmazas.hu/ (m.i. 2015.09.12.) 7. Beijing+10: (m.i.2015.08.16.)
Telefonszolgálat
honlapja:
http://www.un.org/womenwatch/daw/Review/english/49sess.htm
8. Beijing+15: http://www.un.org/womenwatch/daw/beijing15/index.html (m.i.2015.08.16.) 9. Beijing+20: http://www.unwomen.org/en/csw/csw59-2015 (m.i.2015.08.16.) 10. Commission on the Status of Women http://www.un.org/womenwatch/daw/vaw/v-esccsw.htm (m.i.2015.08.16.) 11. DAW – Brief History http://www.un.org/womenwatch/daw/daw/history.html (m.i. 2015.08.06.) 12. Expert group meetings on violence against women (co)-convened by the DAW/DESA http://www.un.org/womenwatch/daw/vaw/v-egms.htm (m.i. 2015.08.16.) 13. Gender Equality Commission https://www.coe.int/t/dghl/standardsetting/equality/02_GenderEqualityProgramme/GEC/d efault_en.asp (m.i. 2015.08.21.) 14. Gender equality http://www.unrol.org/article.aspx?article_id=28 (m.i.2015.08.16.) 15. Gender Equality programme. About the Programme https://www.coe.int/t/dghl/standardsetting/equality/02_GenderEqualityProgramme/Progra mme/Index_en.asp (m.i. 2015.08.21.) 16. Istanbul Convention. Historical background. http://www.coe.int/hu/web/istanbulconvention/historical-background (m.i. 2015.10.30.) 17. Már az idén önálló büntetıjogi tényállás lehet a párkapcsolati erıszak. http://www.kormany.hu/hu/emberi-eroforrasok-miniszteriuma/hirek/mar-az-iden-onallobuntetojogi-tenyallas-lehet-a-parkapcsolati-eroszak (m.i. 2013. február 25.) 18. Millenniumi fejlesztési célok http://www.menszt.hu/tudnivalok_az_egyesult_nemzetek_szervezeterol/millenniumi_fejle
279
sztesi_celok (m.i. 2015.08.15.) 19. Nık Lázadása – tüntetés a nık jogaiért http://patent.org.hu/hirek/item/nk-lzadsa-tntets-ank-jogairt (m.i. 2015.10.20.) 20. Pelczné Dr. Gáll Ildikó felszólalása a T/6306 sz. törvényjavaslat általános vitája során. http://www.parlament.hu/internet/plsql/ogy_naplo.naplo_fadat?p_ckl=38&p_uln=179&p_ felsz=234&p_szoveg=&p_felszig=234 (m.i. 2015.09.29.) 21. Short History of the Commission on the Status of Women, http://www.un.org/womenwatch/daw/CSW60YRS/CSWbriefhistory.pdf (m.i. 2015.08.06.) 22. Soltész Miklós képviselı hozzászólása a 45/2003 (IV. 16.) OGY határozat részletes vitája során: http://www.parlament.hu/internet/plsql/ogy_naplo.naplo_fadat?p_ckl=37&p_uln=59&p_f elsz=245&p_szoveg=&p_felszig=245 (m. i.: 2015.09.25.) 23. Special Rapporteur on violence against women, its causes and consequences http://www.ohchr.org/EN/Issues/Women/SRWomen/Pages/SRWomenIndex.aspx (m.i.2015.08.10.) 24. A Szexmunkások (m.i.2015.11.20)
Érdekvédelmi
Egyesületének
honlapja:
http://szexmunka.hu/
25. The Crown Prosecution Service: Prosecution Policy and Guidance. Rape and Sexual Offences: Chapter 21: Societal Myths http://www.cps.gov.uk/legal/p_to_r/rape_and_sexual_offences/societal_myths/ (m.i. 2015.07.30.) 26. UN Secretary-General's database on violence against http://www.un.org/womenwatch/daw/vaw/v-database.htm (m.i. 2015.08.16.)
women
27. Varga István parlamenti felszólalása 2012. szeptember 10-én: http://www.parlament.hu/internet/plsql/ogy_naplo.naplo_fadat?p_ckl=39&p_uln=216&p_ felsz=278&p_szoveg=&p_felszig=278 (m.i. 2015.10.20.) 28. WHO Violence against women publications http://www.who.int/reproductivehealth/publications/violence/en/ (m.i. 2015.08.28.) 29. Work of the General Assembly on violence against http://www.un.org/womenwatch/daw/vaw/v-work-ga.htm (m.i.2015.08.16.)
women
30. Work of the Human Rights Council (2006 – present) and the Commission on Human Rights (until 2006) http://www.un.org/womenwatch/daw/vaw/v-hrc.htm (m.i.2015.08.16.) 31. Work of the Security Council on violence against http://www.un.org/womenwatch/daw/vaw/v-sc-work.htm (m.i.2015.08.16.)
women
32. Zero tolerance of violence against women. http://ec.europa.eu/justice/genderequality/gender-violence/index_en.htm (m.i. 2015.08.22.)
280
A dolgozat témájával kapcsolatos saját publikációk
Tanulmány, könyvrészlet 1. Nıi bőnök: A magzatelhajtás, a gyermekölés és a gyermekkitétel szabályozásának áttekintése. In: Publicationes Universitatis Miskolciensis. Sectio Juridica et Politica, Tomus XXIV., Miskolc: Miskolc University Press, 2006. 79-98.o. 2. Nıi jogok az ENSZ rendszerében. In: Studia Iurisprudentiae Doctorandorum Miskolciensium - Miskolci doktoranduszok jogtudományi tanulmányai 7. kötet; Miskolc: Bíbor Kiadó, 2006. 163-186.o. 3. Távoltartás – nemzetközi ajánlások és a magyar helyzet. In: Farkas-Nagy-Róth-SánthaVáradi (szerk.): Bőnügyi Tudományi Közlemének 8. – Tanulmányok Dr. Dr. h.c. Horváth Tibor Professor Emeritus 80. születésnapja tiszteletére Miskolc: Bíbor Kiadó, 2007. 299320.o. 4. The Introduction of the Restraining Order to the Hungarian Legal System. In: ЄВРОПЕЙСКА ЮРИДИЧНА ОСВІТА І НАУКА: сmуdенmськuŭ вuмір, Кївський університет права НАН України, 2007. 47-53.o. 5. Nemi szerepek, nemi sztereotípiák és a nıi bőnözés elméletei. In: Tanulmányok Dr. Dr. h.c. Horváth Tibor Professor Emeritus 85. születésnapja tiszteletére (Szerk.: Róth Erika) Bíbor Kiadó, Miskolc, 2012. 19-42.o. 6. A családon belüli erıszak és a magyar szabályozási törekvések (társszerzı: Csemáné Dr. Váradi Erka) In: Stipta István (szerk.) Miskolci Doktoranduszok Jogtudományi Tanulmányai 12. Miskolc, Gazdász-Elasztik Kft., 2013. 497-530.o. 7. A nemi erkölcstıl a nemi önrendelkezésig – a szexuális bőncselekmények szabályozástörténete Magyarországon a nık elleni erıszak szemszögébıl. In: Szabó Mikós (szerk.): Studia Iurisprudentiae Doctorandorum Miskolciensium. Miskolci Doktoranduszok Jogtudományi Tanulmányai, Tomus: 16. Gazdász Elasztik Kft., Miskolc, 2015. 87-120.o. 8. A családon belüli erıszakra vonatkozó magyar jogi szabályozás a nık elleni erıszakkal szembeni fellépés szemszögébıl. In: Csemáné Dr. Váradi Erika (szerk.): Current Questions and European Answers in the Field of Law and Justice in Romania and Hungary. A Miskolci Egyetem, Állam- és Jogtudományi Kar és a Nagyváradi Egyetem, Állam- és Jogtudományi Kar közös kiadványa, Miskolc, 2015. 67-79.o. Folyóiratban megjelent cikk 9. A családon belüli erıszakkal kapcsolatos jogszabályalkotás Magyarországon. Collega, 2005/2. 98-102.o. 10. A távoltartás, mint új kényszerintézkedés (Beszámoló az Országos Kriminológiai Intézetben 2006. március 23-án megtartott kerekasztal-beszélgetésrıl) Ügyészek Lapja 2006/2. 31-34.o. 11. A nıkereskedelem visszaszorítására szolgáló hazai és nemzetközi megoldások. Collega, 2007/2-3. 86-91.o.
281
Konferenciakiadványban megjelent elıadás 12. A családon belüli erıszakkal kapcsolatos jogszabályalkotás Magyarországon. In: Miskolci Egyetem Doktoranduszok Fóruma, Miskolc, 2004. november 4., az Állam- és Jogtudományi Kar szekciókiadványa; a Miskolci Egyetem Innovációs és Technológia Transzfer Centruma, Miskolc, 2005. 109-115.o. 13. Az erıszakos közösülés büntetıjogi megítélésének változásai. In: Miskolci Egyetem Doktoranduszok Fóruma, Miskolc, 2005. november 9., az Állam- és Jogtudományi Kar szekciókiadványa; Miskolci Egyetem Innovációs és Technológia Transzfer Centruma, Miskolc, 2006. 75-80.o. 14. Gondolatok a családon belüli erıszak nemzetközi megítélésérıl. In: Kriminológiai Közlemények különkiadás, Bizalom-társadalom-bőnözés, V. Országos Kriminológiai Vándorgyőlés; Bíbor Kiadó, Miskolc, 2006. 115-120.o. 15. A zaklatás tényállása a családon belüli erıszak elleni fellépés szemszögébıl. In: Kriminológiai Közlemények különkiadás. Koncepciók és megvalósulásuk a rendszerváltozás utáni kriminálpolitikában, VI. Országos Kriminológiai Vándorgyőlés; Bíbor Kiadó, Miskolc, 2009. 289-295.o. 16. Kísérlet a „Miért marad?” kérdés szociálpszichológiai szempontú megválaszolására – avagy miért nem hagyják el a bántalmazott nık partnerüket. In: Miskolci Egyetem Doktoranduszok Fóruma, Miskolc, 2009. november 5., az Állam- és Jogtudományi Kar szekciókiadványa; Miskolci Egyetem Innovációs és Technológia Transzfer Centruma, Miskolc, 2010. 29-33.o. 17. Some Provisions of the New Criminal Code in the light of CEDAW Convention. In: Miskolci Egyetem Doktoranduszok Fóruma, Miskolc, 2013. november 7., az Állam- és Jogtudományi Kar szekciókiadványa; Miskolci Egyetem Innovációs és Technológia Transzfer Centruma, Miskolc, 2014. 75-80.o. 18. Some Thoughts about the Female Victims of Crime. In: Miskolci Egyetem Doktoranduszok Fóruma, Miskolc, 2014. november 20., az Állam- és Jogtudományi Kar szekciókiadványa; Miskolci Egyetem, Miskolc, 2015. 105-108.o.
Oktatási anyag 19. Speciális áldozati csoportok - A nıi áldozatok In: Az áldozatpolitika új irányai Magyarországon, e-learning tananyag (2012) ISBN 978-963-358-040-0 Egyéb 20. Az Európai Unió Bizottságának jelentése az áldozat büntetıeljárásbeli jogállásáról szóló 2001. március 15-i kerethatározat végrehajtásáról (fordítás) in: Áldozatsegítés Európában 2004.; IM OBBT, Budapest, 2005. 135-166.o.
282
NYILATKOZAT Ezennel kijelentem, hogy a doktori fokozat megszerzése céljából benyújtott értekezésem kizárólag saját, önálló munkám. A benne található másoktól származó, nyilvánosságra hozott vagy közzé nem tett gondolatok és adatok eredeti lelıhelyét a hivatkozásokban (lábjegyzetekben), az irodalomjegyzékben, illetve a felhasznált források között hiánytalanul feltüntetem. Kijelentem továbbá azt is, hogy a benyújtott értekezéssel azonos tartalmú értekezést más egyetemen nem nyújtottam be tudományos fokozat megszerzése céljából. E kijelentésemet büntetıjogi felelısségem tudatában tettem.
Miskolc, 2016. január 18.
dr. Gilányi Eszter
