PETRIK-NAPRÓL. Petrik lap. Lap. A másokkal megosztott élmények fűszerezik meg az életet. Andrew Matthews

Petrik lap Lap

rt

PETRIK-NAPRÓL

TÉMAÚJSÁG 2014. MÁJUS

„A másokkal megosztott élmények fűszerezik meg az életet.” Andrew Matthews

Lírikus Preambulum A szó elszáll az írás olvashatatlanná válik, Ezért olvashatod most a monitoron A sorokat, mi egy versnek látszik, De írásom szokványos verssel még csak nem is rokon. Hogy munkánk gyümölcse tartós legyen, Ezért olvashatod lapunkat a neten. Kezdem a kapitánnyal, ki a csapatot összefogja, Iskolánkba Tóth Enikőt az élet 3 éve hozta. Azóta matekot angolul és földrajzot tanít, S igazgatja gondosan a nebulók útjait. A Petrik lap ötlete is onnan származott, Hogy Kulcsár Anikóval és Tóth Edinával tanácskozott. Életében még soha nem írt újságot, De sosem késő elkezdeni, így belevágott. Nekünk ezúttal a Bázisiskola programról ír, Melynek gyümölcse ezen újság is. Emellett ő összesíti az eredményeket, Miután sikeresen kijavította az érettségiket. Csapatunk igen kicsi, mégis igen nyerő, A humorra mindig van jelentkező. Farkas Niki kérdésemre röviden mutatkozott be, De várni néhány sorát nagyon is megérte. Star wars a kedvenc filmje elmondása alapján, S a rock tükrözi hangulatát a legtöbb napján, Rajzol, lovagol és regényt is ír, Példaképe a Halkirálynő főhőse Denisa Wry, Melynek szerzője Vavyan Fable, Kiről semmit nem tudok saját kútfőből. Olvassa most mindenki sok-sok kedvvel Mindezt, amit Niki neki írt, S most folytatom egy ifjú hölggyel, Hisz ide már nem jönne ki a rím. Kolnhófer Petra ki jár a kilenc bébe, Kóstolgatja a Petrikes létet az idén, Nem volt nagyon még lehetősége, hogy felfedezze iskolánk közösségi életét, Kolijának újságjába ír rendszeresen, s a Petrik lap ötlete megtetszett neki, így került közénk, s örültünk is rendesen egy új tag, ki a munkából részét kiveszi. Ezúton szeretnénk munkáját megköszönni. S a szót csapatunk következő tagjára terelni. Lajkó Dorci nyár óta Bázisiskola program „bandatag”, Olvashatod interjúját, hisz az alany nem volt hallgatag. Nyáron rendezték meg Bázisiskola vállalkozói tábort, Ember legyen a talpán, ki talál rímet mely ide pa’sszol. Azóta aktívan kiveszi a részét, Hogy feldobja az iskola közösségének egészét. Október végén Dorcinak nagy volt a szerencséje,

Így lehetett az első Commenius projekt résztvevője. Jól tette, hogy e meghívást elfogadta, Szerette a külföldi utat- bevallja, Külföldi kapcsolatra tett ezzel szert, Hajdan magyar nevezetességet járt így be. Újságunknak lett így, nemzetközi olvasatja, Soraimat így már nem csak a Petrikes diák olvashatja. Továbbá, mivel e kiruccanás, Romániába vitte el Kettős állampolgárral is találkozott, s még sok mindenkivel, Kik őt anyanyelvén is megértették nem csak angolul, S remélem érzitek e sorok mögött sok jó emlék lapul. Így tért vissza erről az útról s így lett e lap szerkesztője, Lapozz gyorsan néhány oldalt és olvashatsz is tőle. Hegedűs Anett a tizenegy a-bol, Jócskán kivette részét a munkából, Szervezőként és résztvevőként is kipróbálta, Milyen egy Petrikes csapatépítő nap a naptárban. Gyakorlata van már neki a cikkírásban, bevallása szerint kicsit más témában társas játékról írt egy másik újságban, hogy így magát íróként kipróbálja. Fiatal bűvészekről írt nekünk, S tőle és Dorcitól egy interjúba is beletekinthetünk. Magamról írni nem szeretnék, S talán rosszat nem is tudnék, Minden cikkemben valakit idézek, Mert Túl sok Tuti gimit nézek. Forrest Gump a kedvenc filmem S ez mindent elmond, azt hiszem Jövőre már nem itt leszek, Ha a vizsgát sikeresen leteszem. Dolgoztam már menhelyen s rádióban, Tudásomat újságírásban kamatoztatom, De mint kedvenc könyvemben – Puskin Anyegint – magamat inkább, ha nem is el, de hagyom. Csapatunknak van még további tagja, Ki kilétét felfedni nehezen akarta, Hogy megőrizzem fotósaink névtelenségét Nem fedem fel Ocztos Niki és Szendrényi Ákos kilétét. A képek mik színesítik szerény sorainkat, Ők készítették a vizuális típusoknak. Meg kell még említenem két segítő személyt, Kinek munkája sokak számára kincset ért. Köszönettel tartozunk Tóth Edina tanárnőnek, És Kulcsár Anikó szabadidő szervezőnek. Elfogytak a tagok, elfogynak a sorok is, S ahogy szokták mondani, lássuk a macit. Székely Sára

AZ ALAP, AMIBŐL A LAP LETT:

Ez az újság, amit éppen olvasol, a Bázisiskolai program keretében jött létre. Ha tudod, hogy mi az a Bázisiskolai program (röviden BIP), akkor nyugodtan lapozz a következő oldalra. Viszont, ha számodra a „BIP” kifejezés mindössze a Kengyelfutó gyalogkakukk kapcsán ismerős, akkor a legjobb hely számodra ez az újságlap, olvass tovább! A Bázisiskolai Program célja a diákok támogatása az életpálya-építésben, a pályatervezési és életvezetési kompetenciák fejlesztésében. Ennek fő területei az önismeret és öngondoskodás, a személyes és társas, valamint a munkaerő-piac által elvárt és megbecsült készségek fejlesztése. A cél tehát az, hogy Téged – kedves Petrikes diák – felkészítsünk a Petriken túli életre azzal, hogy olyan kompetenciákat fejlesztünk benned, amikkel könnyebben fogod venni az ÉLET eléd tornyosuló akadályait. A program három elemből – ún. pillérből – áll, amelyek az életpálya-építés, a vállalkozói kompetenciafejlesztés, illetve a kompetenciafejlesztés a művészet eszközeivel. A Petrik azon kevés iskola közé tartozik, amelyek mindhárom pillérben jelen vannak. Hát igen, most elárulom, ezért láttad a Vállalkozói Klub plakátjait az iskola falain, ezért került megrendezésre az I. Petrik Szakmai Nap, illetve az Adventi jótékonysági vásár. Hogy hol találkozhattál még velünk? Hát persze hogy a Petrik-napon! A három pillér egy-egy hangulatos programmal járult hozzá a Petrik-nap kínálatához. Az életpálya-építés kapcsán részt vehettél a Közösségi játékokon, a művészeti programelem miatt került az „LSD” a könyvtárba, és az online újság, amit éppen olvasol a vállalkozói programelem „Petrik-napról Petrik lap!” foglalkozásának kiadványa. Ha felkeltettem az érdeklődésedet a program iránt, akkor csatlakozz Te is! Keresd meg a három pillér tanárait, és vegyél részt a foglalkozásokon. Amit nyújtani tudunk: jó csapat, fergeteges hangulat, odafigyelés, fejlődés és egy-két életre szóló élmény. Mondd, kell ennél több? Ha úgy érzed a válasz igen, akkor látogass el az http://ujnemzedek.hu/ honlapra, ahol mélyebben megismerheted a BIP-et, illetve rengeteg egyéb információt is találsz. Akár most is megnézhetnéd, mielőtt elmélyülnél az újságban… Beszédes számok… A Bázisiskolai program az ország 40 iskolájában van jelen, országszerte több mint 200 felkészített tanár és mintegy 400 diák vesz részt a programban. BIP-es tanárok a Petrikben:  életpályások: Tóthné Zsohár Ildikó, Magyar Erika, Turócziné Pribek Éva  vállalkozósak: Tóth Enikő, Tóth Edina, Kulcsár Anikó  kreatívosok: Farkas Erika, Szabados István

Tóth Enikő

Programkínálat

Play ball! Baseball! Csodálom azokat az embereket, akik mernek nagyot álmodni. Talán ő egy ilyen ember. Nem vágyott nagy dolgokra, csak egy baseballcsapatra, és azt megkapta…. Nem sok baseballcsapatot ismertem életemben, személyesen egyet sem, de hírből azt hiszem a Red Soxt és a Yankeest. Aztán megismertem az Újbuda Rangerst. Kíváncsi voltam, miért ezt a nevet kapta. Valami romantikus és szentimentális történetet vártam, de egyszerűen arról volt szó, hogy egy itt élő amerikai edző – aki már azóta visszautazott – a Texas Rangers mintájára nevezte el a csapatot. Régen éreztem magam olyan jól, mint azon a délutánon, amit kint töltöttem a Csillebérci Szabadidő-és Ifjúsági Központ pályáján a MAFC Újbuda Rangers edzésén. Első ránézésre különböző gyerekek kavalkádja, matematikus nyelven szólva halmaza, de közelebbről valami egészen más, valami sokkal több. Egy csapat. Talán túl sokszor használjuk ezt a szót, és nem mindig gondolunk bele, mennyi mindent is jelent. Amikor a bevezető futás után már nem nagyon bírtam, egy kisfiú odaszaladt és azt mondta, hogy ha bármiben is kell segíteni (dobás, ütés, elkapás), csak szóljak. Teljesen idegen voltam számukra, mégis szeretettel fogadtak egytől egyig. Bevallom, nem nagyon hittem el, hogy ennyire jó kis közösség lehet, amikor először kérdeztem a csapat főedzőjét és menedzserét, akit talán a legtöbben ismerünk a B207-esből, Pál Bottyán László pszichológust. Bottyán saját bevallása szerint általános iskolában rossz diák volt, mégis itt ismerkedett meg – mondjuk úgy – nagy szerelmével, egészen véletlenül. Félreértés ne essék, a baseballról lesz szó. Egyik osztálytársát látta baseballütővel edzésre menni. Ennek a találkozásnak egy ötéves, baseballban aktívan eltöltött időszak lett a gyümölcse. Talán meglehetősen paradoxon, hogy a rossz tanuló általános iskolás középiskolára az elektrotechnikai technikum alatt példás tanuló lett igazgatói dicséretekkel. Öt év munka következett Bottyán életében, majd a tízszeres túljelentkezés ellenére bizonyította, hogy igenis helye van az ELTE pszichológia karán. 2000-2005 között a lélekkel kapcsolatos dolgok iránti érdeklődése lehetővé tette, hogy a hobbija egyben a hivatása is legyen. Aztán szépen lassan pszichológusból szakpszichológus lett. Dolgozott óvodában, iskolában. És mindeközben a 2010-ben megalapított Baseball Akadémia keretében újra a régi szenvedélyének hódolhatott, de már a „kispad másik oldalán”. Ezzel egy időben a Testnevelési Főiskolán baseballedző képességéről is megkapta az írásos bizonyítékot. Időközben a Kungfu Akadémián is „diákoskodott”. 2012-óta dolgozik iskolánkban, mint pszichológus. A Baseball Szövetség 1992-ben alakult meg. Körülbelül 300 igazolt játékos van Magyarországon és több tucat csapat különböző korosztályban. „Nem volt baseball aranycsapat”…. ez a mondta annyira megragadt a fejemben. Ezt Bottyán mondta, amikor arról kérdeztem, hogy miért annyira ismeretlen ez a játék Magyarországon és miért nincs annyira preferálva, mint más sportágak. És mennyire igaza volt. Nem volt baseball aranycsapat, de az Újbuda Rangers csapata jelenthet bárki számára többet, mint a legendás játékosok egykoron szüleinknek jelentettek. A baseball egy csapatjáték, ahol megtanulhat döntéseket hozni az ember úgy, hogy azok következményét azonnal megtapasztalhatja. Az életre nevelő játék.

Bottyán a pályán bevallása szerint nem pszichológus, hanem edző. Ezt tapasztaltam. :D Sajnos magából a baseballból nem lehet megélni, nem olimpiai sport és nem élvez nagy támogatottságot. Bottyán mégis szerencsés helyzetben van, mert abból tud megélni, amit szeret, és szabadidejében azt csinálhatja, amit talán még jobban szeret. A Bottyánhoz hasonló baseballszerető emberek a sportág mellőzöttsége ellenére mindig megtalálják az edzéseken, bajnokságokon, külföldi barátságos tornákon a lehetőségeket, hogy továbbvigyék ezt a fajta „baseballos”közösséget és szellemet. A baseball egy furcsa játék. Az edző számára is kihívást jelent, komplex feladat elé állít minden meccs egy csapatfőnököt. Talán az edzőn kívül csak a játékosnak nehezebb sokkal a feladata, akiknek az odafigyelés mellet még ügyesnek és gyorsnak kell lenniük. Mégis mindezek ellenére az Újbuda Rangers játékosai igazán élvezik és szeretik a játékot. A szülők ugyanannyira élvezik a játékot, mint a gyermekeik. Tiszteletre méltó, hogy napjainkban vannak még olyan dolgok, melyek igazán össze tudják tartani a családokat, és őszintén boldoggá tenni és megszínesíteni a sokszor szürke hétköznapokat. Bevallom sosem értettem a focit, bár kiskoromban nagy Fradirajongó voltam, felnőtt fejjel nem tudom felfogni, hogy sok ismerősöm miért lett elkötelezett focidrukker. Gondoltam felteszem a nagy kérdést egy baseballedzőnek, aki általános iskolában nem élvezte annyira a focit, mint a társai. Miben jobb a baseball, mint a foci? A válasz egyszerű volt. „Semmiben, csak a foci egyszerűbb és nagyobb a támogatottsága.” Ebben mélyen egyet tudtam érteni. Az interjú során és az edzésen szerzett tapasztalataim alapján kicsit kiegészíteném ezeket a sorokat. Hihetetlen, hogy sokszor annyira rohanunk, hogy nem vesszük észre a körülöttünk lévő világot. Csodálkozva hallgattam, hogy a XVIII. kerületben felépült egy baseballpálya, amit eddig nem vettem észre. Ennek a pályának az építésében a Petrikes diákok is segítettek. Visszatérve egy gondolat erejéig a kiinduló kérdéshez, miben jobb a baseball mint a foci, vagy bármelyik más játék? Talán tényleg igaz, hogy semmiben. De ha úgy kérdezzük, miben más, akkor már megláthatjuk azokat a bizonyos eltéréseket. A baseball egy olyan sport, melyet páran sportszeretetből még fenntartanak. Ez kicsit szomorú, de felemelő is egyben. Az edzéseken mindig van felszerelés, néhány Amerikában élő támogatónak és az olyan embereknek köszönhetően, mint Pál Bottyán. Újbuda Rangers. A név egyszerű, de a csapat valódi értéket képvisel. A név mögött hatalmas akaraterő, munka és áldozat rejlik. Te is ehhez a csapathoz tartozhatsz, csak keresd az edzőt a B 207-ben. Soraimat Rogers Hornsby baseball játékos szavaival zárom .„Az emberek kérdezgetik tőlem, hogy mit csinálok télen, amikor nincs baseball. Megmondom. Bámulok ki az ablakon, és várom a tavaszt”

Székely Sára

BűvÉszetek palotája Mikor a Petrik-napos programokat sorolták fel nekünk, azonnal felkaptam a fejem a bűvészmutatványok hallatán. Mindig is érdekeltek az ilyesféle dolgok, ráadásul, otthon a testvérem is rákapott és úgy gondoltam, hogy talán látok néhány érdekes mutatványt, amit elmesélhetek neki, talán rá is jön a turpisságra és büszkén mutatja meg nekünk és társainak. A Petrik-nap, számunkra nagyon be volt táblázva, mármint csak számomra és egy osztálytársam számára, mert betábláztam. Papírokat írtam tele és még egy számegyenest is rajzoltam, színesekkel bejelölve, hogy mikor kezdődnek és meddig tartanak azok a foglalkozások, amikre szeretnénk elmenni. Sajnos több programot választottunk, mint amennyire lehetséges lett volna elmenni, ezért párat kihúztunk, de a bűvészet megmaradt. Mikor eljött a megbeszélt idő elmentünk a teremhez és nagy szerencsénkre pont jókor érkeztünk, mert még volt helyünk, de utánunk csak úgy özönlöttek az emberek. Két fiatalember felváltva mutatták meg trükkjeiket. Voltak kártya trükkök, poharak, szögek, de sajnos olyan is volt, ami nem pont úgy sikerült, ahogy azt tervezték, de egy jó bűvészen soha nem látszik az aggodalom és könnyedén átsiklik a problémákon, ahogy ezt ott is láthattuk. Voltak olyan trükkök, amiket ismertem korábbról, de ők megcifrázták és egyedivé tettek. Mindig önkénteseket hívtak a nézők közül, hogy bizonyítsák, semmi féle csalás nem történi előadásuk közepette. Hangulatos zene, jó hangulat és feszült figyelem kísérte a bűvészek hangját. Sokszor a meglepődés hangjai hallatszódtak körülöttünk és a nevetés nem hagyta el soha a társaságot, mert mindig belecsempésztek egy kis poént a show-ba. Szerintem a legfontosabb az egy bűvésznek, hogy elhitesse a nézővel, hogy tud varázsolni, nem pedig csak egy „nézd a kezem, mert csalok” mutatványról van szó. Az emberek tudják, hogy nincs itt semmi féle varázslat, csak trükkök sokasága, de még is megnézik, mert szeretnek elbűvölve lenni. A nézők szeretik a csodákat és akkor mondható jónak egy produkció, ha ez sikerül. De a legfontosabb szerintem az, ha gondolkodnak. Ha gondolkodnak a nézők azon, hogy most akkor mi is történt és próbálnak rájönni. Ez azért jó, mert az azt jeleni, hogy érdekli őket. Ezt az érdeklődést végig lehetett látni az emberek arcán. Nem könnyű egy bűvész dolga, de ezt is meg lehet tanulni. A tanuláshoz pedig gyakorlás kell és szerintem ez az alkalom nagyon jó gyakorlás volt és a diákok, akik bementek a terembe, egy időre el lettek varázsolva és sok új élménnyel lettek gazdagabbak. Én például ügyetlenkedve, de el tudtam mondani testvéremnek, hogy mit is láttunk. Hegedűs Anett

Közös LSD-zés a könyvtárban Johann Wolfgang von Goethe egyszer azt mondta, hogy az ember a könyvtárban egy nagy tőke jelenlétében érzi magát, amely kiszámíthatatlan kamatokat osztogat nesztelenül. Szeretem a könyvtárat. A suli legnyugodtabb helye sokak szerint a legunalmasabb, de mégis van benne valami különösen varázslatos dolog. Találó az, ahogyan Goethe fogalmazott a könyvtárról. Valami ilyesféle jelenség volt tapasztalható a Petrik-napon. Kicsit megijedtem, amikor bementem a könyvtárban. Azelőtt soha nem láttam bent egyszerre ennyi embert, és azóta sem. A könyvtár megtelt vidámsággal és élettel. A mosoly tárgyai legtöbbször azok a diákok voltak, akik hatalmas lendülettel jöttek be a könyvtárba egy QRkódért, és nem is sejtették, hogy ezért meg kell dolgozniuk. Ez a kód egyébként az English Treasure Hunt programrész egy fontos támpontja, mondhatjuk iránymutatója volt. Talán itt volt a legjobban érezhető a Petrik- nap üzenete. Az, hogy a tanár is ember. Félreértés ne essék, ezt senki nem kérdőjelezi meg. Csupán arról van szó, hogy az egészséges közvetlenség, ami tanár és diák között hétköznapi emberként kialakulhat, nagyon jól tükröződött az LSD könyvtárban. Néhány szót írva a feladatokról, amelyek olykor elég nagy fejtörést okoztak. Kezdetben felmerült a kérdés: mi is az a haiku? Röviden megfogalmazva: hagyományos japán versforma. Három sorból áll, melyek 5, 7 és 5 szótagosak. Remélem sikerült ezzel valamit tanítani. Nos, akkor nézzük, mi sült ki belőle, persze a teljesség igénye nélkül Szendvics Szalámis, sajtos sonkás és változatos. Ez a jó szendvics. Csiga Ballagás: Csúszik és mászik, Isten veletek, a lába sose fázik, ó már okos emberek Bár lehetnék ő. vár a jövőtök! Büfé: Csúszok mászok én, Kaja, pia, hamm elcsapott az autó A büfében minden van! már lapos vagyok. Vásárolj ma itt! Labor Laborban ülök, Nyílik a büfé, a rímen gondolkodom, diákok sorban állnak, inkább feladom. Nem kapnak semmit. Hírek Petrik: Két kicsi körte, Ősi kémikus, tegnap este nyakét törte magyar mint te kis buta Élni Meg-ért-e? Tanulj hát tőle! A balga alga? Ő csak a napot lopta.. És? És ingyen Volt.

Sok jó diák van, a petrik otthonában. De ez nem igaz.

Egy vadász azzal védekezett, hogy a hód csupán prémium

Év végén vagyunk, kedvenc osztályunk ballag, és tízen buktak

A keresztrejtvényről csak néhány szót szólnék, ezzel megbosszulva, hogy nem tudtam kitölteni. Nem volt velem egy jó barátom, akit Google-nek hívnak. A szövegértés – ellentmondva az általános sztereotípiáknak, miszerint minden szövegértés egy unalmas, értelmezhetetlen szöveg – egy érdekes hangulatjelekről szóló feladat volt. Ezúton is köszönjük annak, aki kiválasztotta; megkímélt minket egy újabb szívrohamtól, amit akkor szoktunk kapni, amikor elolvassuk a szövegértés címét. Még mindig foglalkoztat az a kérdés, milyen logika alapján állították össze azokat a szavakat, melyekből történeteket kellett írni. Meglehetősen sokféle műfajban, hangnemben és üzenetben születtek irományok. Nos, lássuk a medvét. Az ezeréves tudás Hol volt, hol nem volt, élt az üveghegye aljánál egy faodvában egy ezer éves boszorkány. Szegény néne már igencsak öreg és beteges volt, szerette volna 1000éves tudását átadni egy arra méltó legénynek vagy leánynak. Híre ment ennek Meseország minden királyságában. Jöttek is tanulni vágyó jelentkezők. Érkeztek szendék, bátrak fösvények és áhítatosak, szépek, csúnyák és egészen furcsák. A boszorkány minden jelentkezőt kihívások, próbák és tesztek egész sora elé állított, de sajnos senki sem tudott megfelelni. A néne sokszor elrágódott a dolgon, vajon miért nem tudja senki elvégezni az ő egyszerű feladatait. Végül minden jelentkezőt haza küldött, és szomorúan ült le kedvenc hintaszékébe Maca nevű macskájával az ölében. Alig pár órával később kopogtattak az ajtaján. nagy nehezen elcsoszogott az ajtóig és amikor kinyitotta a helyi levélkézbesítő, a sisakos gomba állt ott előtte. A boszorkány elámult hiszen telerakta a kertjét kihívásokkal, próbákkal és tesztekkel, és a gomba előtt senki sem tudott eljutni a házig. A gombát egyből tanítványának fogadta és megtanította a varázslás, kotyvasztás és bájolás minden módjára. Így lett a helyi kézbesítő sisakos gombából egy röpke pillanat alatt Meseország legnagyobb boszorkánya. Levél Egyszer volt, hol nem volt, volt egy lovag, ki sisakjáról volt ismeretes. Sas minta volt a sisakján, az egész országban nem volt még egy ilyen. Egy nap amikor egy kézbesítő elhozta neki a király által küldött áhítatos talizmánt megy mellé egy levél volt mellékelve. A sisakos hosszan elrágódott a levélen. Másnap elindult a megye szélén álló kastélyhoz, melyet egy sárkány őrzött. A sárkány ősi ellenfél volt 3szor, 4szer esett neki a lovag. A kívülállók betegesnek hitték ezt a cselekedetet. Mikor végre legyőzte a sárkányt és bejutott, megpillantott egy szende királylányt. – Micsoda maca – gondolta. A királylánynak se kellett több, röpke idő alatt beleszeretett. Már csak az volt a kérdés, hogy mit szeretne a lánnyal a király? Ugyanis az állt a levélben, hogy vigye el neki, különben halál fia lesz.

Anya beteg Este van… anya megint lázas. Tavaly óta ilyen beteges. Az áhítatos karácsonyi csendben elrágódunk rajta ismét, egész év csak egy röpke pillanat lett volna, pedig mennyi minden történ! Kezdem januárral: ekkor jött a kézbesítő, hogy közölje, már nem jár segély, mert apa már 10 éve hogy elment, mikor a hazát szolgálta. Ezért dolgozni kezdtem, nyolc órát robotoltam a gyárban é közben anyám, az én dolgos édesanyám egyre betegebb lett. Ott kellett hagynom a gyárat, nem hagyhattam egyedül őt. Az élet piszkosul nehéz lett. Márciusban szülém jobban lett, ezért elmentünk a hivatalba, hátha jár nekem munkanélküli segély. Valami szőke, mázolt maca elküldött minket melegebb éghajlatra. Januárban azt hittem az élet nehéz. Most keményebb, mint valaha gondoltam. Augusztus: ó milyen gyönyörű volt! A babám gyönyörű volt a lenyugvó nyári nap fényében. Csak mi ketten a vízesésnél. Nóra itt vallott szerelmet. Csodálatos két hetet töltöttünk együtt. Aztán behívtak katonának. Éjjel jött értem egy sisakos férfi, kirángatott az ágyból édesanyám forró, láztól égő teste mellől a frontra. Szeptemberben tértem haza kéz nélkül, de ismét járt a segély. Mikor anya meglátott hetekig nem aludt. Megváltás volt látni szendén pihegő testét, ahogy elnyomta az álom. Most itt vagyunk. Anya rosszul van. Anya lázas, anya köhög, anya szenved, anya fáradt, anya elalszik, anya már nem ébredt fel. Hazament karácsony éjjel. Különös történet Szent Péter a mennyország kapujában vizsgálja a beérkező leveleket. Legalábbis vizsgálná, ha állna ott valaki. Év vége felé járunk, ilyenkor tumultus van a bejáratnál, most azonban kong az ürességtől a kapu. Előveszi a távcsövét és átkukkant a pokolba, ahol alig győzik fogadni az érkezőket. Arra gondol Szent Péter, talán odalent kevertek el valamit a földi portán, így lemegy megnézni. A felirat még mindig áll a falon: „Ha jó embernek érzed magad nyomd meg a csengőt egyszer, ha szeretnél sokáig sőt örökké szenvedni nyomd meg kétszer a csengőt.” Péter kipróbálja, megnyomja 1x és visszakerül a mennyországba. Most elrágódik a dolgon és szemügyre veszi újra a pokolban lévőket: egy beteges pedofil, aki egyben szeret szenvedni, egy látszólag áhítatos csaló, aki a nyakában lévő keresztet is lopta, egy erkölcstelen maca, aki annak reményében ment a pokolba, hogy gazdag üzletembert foghat. Egy látszólag szende nő áll még a sorban, aki tulajdonképpen férfi és nem engedték be a mennyországba. A sorban utolsó előtti egy sisakos katona, aki annak reményében jött a pokolba, hogy itt melegebb lesz, mint Szibériában, ahol harcolt. Micsoda egy csapat… Péter egy röpke pillantást vet még egyszer a sorra, ahol a kézbesítő az utolsó. Nem érti a postás mit csinálhatott, ami miatt oda került ahová. Lemegy és megkérdi. Kedves kézbesítő, avagy postás úr, miért ide a pokolba jött, miért nem 1x nyomta azt a bizonyos csengőt? Nagy meglepődve hallgatja Szent Péter a választ: - Tudja Uram, a postás mindig kétszer csenget! Ha még az eddigi történetek nem is voltak túlságosan kirívóak, akkor itt az ideje a következő feladat eredményeit közzé tenni. Vajon melyik volt a nehezebb feladat: Kölcseynek megírni a Husztot vagy nekünk paródiát írni belőle? Mindenki döntse el, miközben olvassa a paródiákat.

Must Dús szőlőtövein Tokajnak aszuja megérik, Szüretelés ideje van, dombok alól jön fel a szorgos nép. Ünnep legyen most, mint május elsején, de sajnos a bor elfogyott Szőlőtövek között az új mustnak illata száll felém. És múlik a gond: hisz Mit is ér a szőlő a saját tövén? Régi bor íze felé kacsingatni semmit sem ér. Az új bor ízével ébredj s feküdj mindenkor, Érlelj, szüretelj, készítsd a mustot: s a haza kedvre derül. És egy cím nélküli alkotás: Búsan dülöngélek, hapci! A kocsmába bemenvén a huszadik fröccs vala. A gyomromból jött fel a bor. A nap kele most, mint Béla az árokból, az egész falu elázott. Az utcák közt valahol feleségem sodrófával inte felém. És mond: Józsi, mit ér a segély e kocsma láttán? Az anyád felé botladozz vissza te részeges tehén! A jövőd forog kockán, így nem éred meg az öregkort, Mosogass, takaríts te marha! S talán hasznod előkerül! Lassan a cikk végére érek, ahogyan szépen lassan a Petrik-nap is véget ért, de a könyvtár még mindig tárt karokkal vár mindenkit. Babits talán jól ismert szavaival zárom soraimat: „Óh ne mondjátok azt, hogy a Könyv ma nem kell, hogy a Könyvnél több az Élet és az Ember: mert a Könyv is Élet, és él, mint az ember így él: emberben könyv, s a Könyvben az Ember.”

Székely Sára

„Még nem vagyunk profi zenekar, de a Nirvana is így kezdte.” Az idei Petrik Napon, a Zenesarokban az érdeklődők egy csak PETRIKES DIÁKOKBÓL álló bandát hallgathattak meg. Készítettünk velük egy interjút az első fellépésükről. Íme!

Hogy jött össze a banda? „Először ugye csak ez az éneklős dolog volt, amikor Tanárnő szólt, hogy lehet gitározni, szóltam Emilnek, hogy jöjjön Ő is, meg ott volt Mesi. Aztán később jött Nati.” „Nekem úgy annyi emlékem van róla, hogy így a Soma random megkérdezte, hogy nem akarsz dobolni ebben a cuccban? Mondom De.”

Más terveitek is vannak fellépéssel kapcsolatban? „De ez nem idén, hanem majd jövőre. Szerintem a Keleti aluljárójában, így jó esetben. Aztán még lehet, hogy tovább is visszük.” „Turán lenne fellépés, amit Tóth Enikő tanárnő javasolt.”

Mutasd be magad pár mondatban! „Én úgy kerültem bele ebbe az egészbe, hogy (Kornél: Szoták Somának hívják.) én így nagyon szeretek gitározgatni és mi Emillel ketten is szoktunk így gitározgatni. És ööö, így nagyon jó nekünk, hogy így belekerültünk ebbe a zenekaros balhéba. Ugye itt lehet komolyabban is ahhoz képest, hogy otthon szoktunk gitározgatni. (T.E.: Magyarul tud fejlődni.) Meg olyan tapasztalatokat lehet szerezni, amiket egyébként nem lehetne, ilyen közönség előtt.” „Én Herpai Kornél vagyok. Hát igazából én úgy kerültem ide, hogy Emil és Soma behívtak engem ebbe a bandába. Én dobolni úgy kezdtem, hogy ugye három éve capoeirázom és ott megismerkedtem a kézi dobokkal és a 16. születésnapomra kaptam egy djembet, azt a kis kehely dobot és hát én igazából mindig is akartam valamilyen együttes- szerűségben zenélni, de még lehetőségem nem volt és így gondoltam erre lecsapok. Igazából, amit így magamtól meg tudtam tanulni az nem túl sok – de remélem – itt eleget tudok.” „ Gyetván Réka vagyok a 9.A-ba járok és úgy kerültem bele ebbe az egészbe, hogy matek pótlódolgozatot írtam és hallottam az egyik próbájukat, majd megkérdeztem, hogy csatlakozhatom-e. Meghallgattak, majd beleegyeztek. Azóta itt vagyok. Igazából én nagyon szeretek énekelni, már tanulok is egy ideje és szeretem a péntek délutánjaimat azzal tölteni, hogy a bandával próbálunk. Remélem, hogy azért továbbra is fönn fogunk így állni és nem csak az iskolán belül fogunk fellépni.” „Novák Emilnek hívnak, 11.A-s vagyok. Alsós koromban egy kis ideig gitároztam, persze akkor klasszikus gitáron, de érdeklődés hiányában hamar abbahagytam. Két éve viszont újrakezdtem, mert megvolt a kellő ösztönzés: Soma is vett egy gitárt, így már volt kivel játszani. Kézenfekvőnek tűnt, hogy a múlt évi zánkai táborba is vigyünk gitárt, ott keltettük fel Tóth Enikő tanárnő figyelmét. A zenei összhangban néha akadnak komplikációk, de mindig megtaláljuk a megoldást. Külön köszönet a tanárnőnek a kitartó munkájáért és a csapatépítő programokért.”

„Rigó Emese vagyok a 9.B-be járok. Könnyen barátkozom, imádok énekelni és ezzel néha az őrületbe kergetem a tesóm. Kis korom óta álmodoztam arról, hogy majd énekelek egy zenekarban, és ez az álom valóra vált. Úgy kerültem ide, hogy Tóth Enikő tanárnő kért meg még decemberben, hogy a település-karbantartó osztálynak énekeljek karácsonykor Soma és Emil kísérete mellett, mert emlékezett rá, hogy év elején mondtam, hogy imádok énekelni.” „Én Vereszki Nátáli vagyok és úgy kerültem a képbe, hogy Mesivel mi már Csibetáborban elkezdtünk énekelgetni és az öltözőben is, meg ahol lehetőség volt rá. Aztán így nagyon jól tudunk együtt dolgozni, és amikor Tanárnő és Mesi énekeltek együtt, akkor így földrajz órán kerültem én a képbe, amikor a fiúk is ott zenéltek és akkor ott elkezdtünk így énekelgetni és Angol Karácsonyon volt fellépésünk és utána összeálltunk így négyen és utána meg csatlakoztak a többiek is.”

Mi a zenekar neve? „Hát ő, ez egy igen érdekes kérdés.”

„SKREEN” „Nekem az eddigi kitalált nevek közül a Kresen volt a kedvencem, de a SKREEN több szavazatot kapott.”

Milyen stílust képviseltek? ”Jót. ”Igazából nincs saját stílusunk. Fél pop rock-ot.” ”Rock szerű.”

”Hát inkább ilyen Cover-eket. Feldolgozásokat adunk elő.”

” Fúú hát igazából fogalmam sincs, próbálunk minden kiválasztott számhoz olyan covereket keresni és azokat kicsit a saját "stílusunk" szerint eljátszani, hogy a fiúk minél többet tudjanak gitározni illetve, hogy Kornél is tudjon rá dobolni, szerintem inkább a rock felé hajlik.”

Mennyit próbáltok? „Mikor, hogy; változó aktivitással.”

„Hát kevesebbet, mint kéne. Három és fél órát.” „Alapból minden héten pénteken, meg, hogyha jön fellépés, akkor kétszer, háromszor is egy héten.”

Kik a háttérszervezők és további segítők? „ Tóth Enikő tanárnő és Király Anita.”

„Viszont a Tanárnő fogta össze az egészet.” „Kulcsár Anikó”

Pontosan miben segítettek? „Anitának megvan az a zenei előképzettsége, hogy esetleg a mi hibáinkat koordinálni tudja.” „ Hát Anita így a Petrikben volt tavaly ének és magyar tanár.” „Hogyha Kulcsár Anikó nem intézte volna el, hogy felléphessünk, akkor nem léphettünk volna föl sehol.”

Ti, mint banda bármi mást is csináltok együtt a próbákon kívül? „Mostanában röpizünk, szünetnek jó, próba közben, hogy pihenjünk egy kicsit.”

„Voltunk csapatépítő pizzázáson is.” „Szülinapi ünneplés. Szünetekben is szoktunk beszélni. Sportolunk is.”

Köszönjük az interjút! On the stage…

Hegedűs Anett, Lajkó Teodóra

A nagy Fizikai Kísérletező verseny Az idei fizika kísérletező versenyen érdekesebbnél érdekesebb bemutatókat láthattunk, melyekhez szakszerű magyarázattal is szolgáltak a diákok. Láthattuk, hogyan lehet citromokkal áramot fejleszteni, magyarázatot kaphattunk arra, hogy ha befújunk 2 lap közé, miért összemennek, nem pedig szét, érdekes kísérletet mutatott be egy diák nem-newtoni folyadékkal. A számomra legérdekesebb kísérlet a pulzár hajtómű házilag nevet viseli. Egy pulzár hajtóművet készített befőttes üveggel a versenyző. Kiss Jolán tanárnőt kérdeztük a versenyről. Hogy tetszett az idei verseny Önnek? „Hát szerintem nagyon helyesek voltak a gyerekek, amit hiányoltam, hogy többféle elektromos kísérlet szokott lenni. Egyébként a folyadékok témaköréből, a mágnességből, sőt még fénytanból is voltak kísérletek. Szóval sokféle volt.” Több versenyzőre számított? amiből 2 páros.”

„Nem. 14 versenyző volt,

A diákok kérték az Ön segítségét? „Volt olyan. Igen. Szerencsére a legtöbbnek tudtam segíteni, aki kérte.”

A verseny eredménye a következő lett: 1. Ujvári Bence 10. b 2. Konda Mihály 12. a 3. Jenei Lívia 9. b Zsoldi Cintia 11. b

Kolnhófer Petra

Elkapod? Kutyás frizbiseket hívtunk meg a Petriknapra, akik rövid bemutató tartottak, majd néhány kérdésünkre válaszoltak. A Petrik-nap folyamán az iskola megszervezett egy rövidke kis kirándulást a Városligetbe, ahol frizbis kutyákkal és azoknak a gazdáikkal találkozhattunk és láthattunk tőlük egy bemutatót is. A szervező-Solti Alexandraröviden bemutatta ennek a sportágnak a történetét Magyarországon. Majd a gazdikkal – Zsíros József; Puskás Orsi és Óvári Tamás – és kedvenceikkel – egy angol agár és border collie keverék; két border collie – is megismerkedhettünk. Maga a sportág 7-9 éve van hazánkban. Rendszeresen szerveznek versenyeket, amelyeken sokan részt vesznek eredményesen. A kutyás frizbizést akár hobbi szinten is lehet végezni, olyan kutyákkal, akik aktívak és nagy mozgásigényük van és még a frizbi után is érdeklődnek. Ez a sport nem csak fizikailag fárasztja le a kedvencünket, hanem mentálisan,mivel mikor el akarják kapni a röpített tárgyat, ki kell számolniuk, hogy mikor kell ugorniuk. De ha ezt a sportot szeretnénk végezni háziállatunkkal, figyelnünk kell, hogy ne egy kínai 100 forintos frizbit, hanem egy rendes kutya frizbit vegyünk neki – ami még olcsó is –, hogy az ne sérthesse fel a kutyánk száját. Az olcsóbb frizbik nagyon könnyedén szilánkosra törhetnek, ezért nem is ajánlották ennek a használatát. A sportágnak két fajtája van – free style és távolsági. Ezeket versenyként is megszervezik szerte az egész világban. A távolsági versenyeken az a lényeg, hogy egy magadott időn belül hányszor tudja ez dobni a gazdi a frizbit. A messzebbre jutott frizbik plusz pontokat érnek. A free stylen-nál pedig lényeg az, hogy hányféleképpen tudja eldobni – persze a kutyának el is kell kapnia. A bemutatón inkább free style-t láthattunk, ami áll eséseket okozott a nézőknek, hiszen a kutyák épphogy észrevehető jelekre már tudták, hogy mit kell tenniük

Maga a bemutató körülbelül 10-15 percig tartott – még az elején mondták, hogy nem szabad sokat, mert nagyon fárasztó és a kutyák nem tudják, hogy hol van a határ emiatt akár bele is pusztulhatnak ebbe az egyszerű kis játékba. Ezek után kérdéseket tehettünk fel Zsíros Józsefnek – távolsági világbajnok (1. európai) – és Óvári Tamásnak – free style eredményes versenyzőnek. Mi Tamásnak tettük fel a kérdéseinket. Kiderült, hogy már két éve űzi ezt a sportot kutyusával, aki most 3 éves, tehát, mikor elkezdték 8-9 hónapos lehetett! Rengeteget szoktak gyakorolni a versenyekre, akár heti ötször is, de akkor is csak egy kis időre, nehogy a kedvence túlhajszolja magát. Megkérdeztük, hogy milyenek is ezek az edzések és kiderült, hogy 3-féle edzést tartanak. 1.A kűr felvázolása, illetve megtervezése. 2. Kutya nélküli edzés, mikor kipróbálják, hogy sikerül-e úgy dobni a frizbit, ahogyan kell, és csak a 3. edzés stílus a kutyás, mikor összehangolják az egészet. Leginkább az összhangot tartja a legfontosabbnak, mivel ha ez meg van kutya és gazda között, akkor a legtöbb baki elkerülhető. Évente 8-10 versenyt rendeznek, aminek a nagy részén igyekeznek jelen lenni. A nevezési díj 2000-3000 forint között szokott lenni és a jutalom esetleg egy zacskó kutyatáp, tehát nem ez a sport ahol meggazdagszik az ember. Ezen a kiránduláson rengetegen voltunk ezért megkérdeztünk egy baráti csoportot is, hogy ők hogy érezték magukat. Magát a programot érdekesnek találták, de a kutyák tudása fogta meg őket nagyon. Mindegyikőjüknek van otthon kutyája, akivel rendszeresen jár el otthonról futni,és szeret vele játszani. Bár ők nem szívesen csinálnák ezt a sportot versenyszerűen, maximum hobbi szinten. Kísérőként Kugyelláné Schmidtka Ágnes jött velünk, aki sajnos nem hozta el az ő házi kedvencét – Vacakot. De ha már ő is ott volt mint kutyatulaj neki is feltettünk néhány kérdést. A tanárnő naponta kb. 4 órára viszi le kedvencét, reggel 1 órára és este 3 órára. Természetesen ő is játszik hasonló dolgokat Vacakkal, de csak hobbi szinten.

Személy szerint én nagyon élveztem a programot, érdekes és lenyűgöző volt a kutyák tudása. Sok új tapasztalatot és információt szereztem, amiket igyekszek majd a jövőben felhasználni. Nekem 2 kutyám is van, de ebből csak az egyikkel foglalkozok (Lola), akit 1 évvel ezelőtt fogadtunk be nagyon betegen. Halál közeli helyzetben volt, de mára már teljesen jól van. Sokat szoktunk elmenni biciklizni, általában a Duna partra ahol labdázunk, vagy kirándulunk. Mivel magyar vizsla, nagy a mozgás igénye, ezért naponta van, mikor 4-5 órát vagyok lent vele. A kicsivel (Melcsi) nem nagyon foglalkozok, őt inkább öcsémre hagyom, hogy ő is ki vegye a részét a dolgokból. "A kutya az egyetlen teremtmény a világon, mely jobban szeret téged, mint saját magát." (Josh Billings) A programnak az idő szelesedése vetett végett, ezért visszaindult az egész csoport az iskolába és búcsút vett az előadóktól. A szervező felajánlotta, hogy bárki kérdésére szívesen válaszol ebben a témában. Elérhetősége: [email protected]

Farkas Nikolett

Van képünk hozzá!

És végül, a nagy csapatépítő tréning Meghalt a buli, mi a wifi kódja? Ezt a mondatot egy társaságban hallottam, és előszeretettel használom azóta annak érzékeltetésére, hogy társas lényként szükségünk van a közösséget fejlesztő játékokra, mondjuk úgy csapatépítő tréningekre. A Petrik-napon ezt az üzenetet hivatott közvetíteni a Közösségi játékok nevet viselő program. Talán egymásról és önmagunkról legtöbbet egy játék alatt tanulhatunk. Zalán Tibor magyar költő és író egyszer azt írta, hogy a játék azoknak a bátraknak adatik meg, akik már eleget tudnak és még nem, akik már elég erősek és még nem, akik már elég bölcsek és még nem. Játszani annyi, mint felfüggeszteni az élet mindenhatóságát felettünk. Azoknak, akik nem vettek részt ezeken a játékokon, biztosan hasznos lesz az elkövetkezendő néhány gondolat, mely rávilágít, hogyan lehetséges másfél órára úgymond „felfüggeszteni az élet mindenhatóságát felettünk”. Persze azoknak is jól jön egy kis emlékeztető, akik ott voltak. Ami számomra is új volt, hogy bizony lehetséges három teljesen ellentétes témájú és tartalmú játékot úgy egy nagy kerek egészbe foglalni, hogy annak végén egy tökéletes összhangot és megtervezettséget sugárzó csapatépítő tréning legyen a vége. De kezdjük az elején. Mi is fogadta azokat a diákokat és tanárokat, akik beléptek az ajtóm? Ráhangolódásként egy helyfoglaló játék. Bevallom, én sohasem szerettem ezt a játékot, talán azért, mert a legtöbbször én maradtam szék nélkül, ugyanis nem nagyon izgatott, hogy lesz-e helyem vagy sem, nem nagyon törtem magam, hogy eljussak egy szabad székig. A hozzám hasonló gondolkodású embereknek találó üzenetet közvetített ez a játék. Meg kell tanulni elviselni, ha nem jutott nekünk szék. Tudom, nem könnyű, de sokat dobhat az ember jellemén, ha ezt megtanulja. Mindazt, amit talán személyiségfejlesztő tréningeken hosszú órák után tanulhatunk meg, ez a játék mindössze 20 perc alatt megtanít az önfegyelemre és arra, hogy figyeljünk egymásra és a környezetünkre. Szóval, ha van néhány szabad szék és egy jó nagy hely, akkor máris kezdődhet a székfoglaló, persze tanóra keretein kívül. Miután ráhangolódtunk a játékra, jöhet a fejtörést okozó, ugyanakkor szórakoztató játék, amely az Atlantiszi építőmesterek névre hallgat, ahogyan ez a Petrik-napon is volt. Bevallom, amikor olvastam a játék leírását, komoly fejtörést okozott. Már éppen le akartam ülni, kiszámolni, mikor rájöttem, hogy a megoldás is mellékelve van. Persze, akik akkor oldották meg a feladatot, nem kapták meg a megoldást, csak egymásra és magukra számíthattak. Ennek a játéknak éppen ez volt a lényege. Személyes tapasztalatokat szerezni arról, milyen az, ha egy csoportban egymásra vagytok utalva, és együtt kell működötök. Ebben a játékban nem volt elég, ha egy ember rájött a megoldásra. A csapat minden tagjának le kellett tudni vezetni, miért az a megoldás, ami; szemben való élettel, ahol a legtöbbször elég, ha egyvalaki tudja a megoldást, hiszen a többiek bíznak a tudásában és elhiszik neki, hogy a jó megoldást kapta. Félreértés ne essék, nem a dolgozatírásokra gondolok, ott nem csapatmunka folyik. Visszatérve, ez a játék komoly matematikai tudást is igényelt. A Petrik-napon is tanulhattak a diákok. Miután mindenki sikeresen felépítette – persze csak jelképesen – az obeliszkjét 50 000 téglából, mely ékes bizonyítéka volt a csoportok együttműködésének és a tagok alázatosságának, összegzésképpen, mondhatni levezetésképpen egy mondatlánc következett. Vagyis az előző két játék nagy sikere miatt erre már nem maradt idő, de majd legközelebb. De ez nem akadályoz meg abban, hogy néhány szót szóljak erről a játékról. Nem

mondhatja senki, hogy nem volt gyerekszobám, ezért nem szeretek játszani; bevallom, hogy ezt a játékot nagyon szeretem. Nem is kell hozzá sok minden, csupán egy mondat. És most ne menjen senki a papír-írószerbe azzal a kéréssel, hogy egy mondatot kér, mert félő, hogy kap egy mondatot, csak azt nem nagyon kéne továbbadnia. Komolyra fordítva a szót, ez a játék az együttműködés játéka. Megtanít, hogyan figyeljünk egymásra, és hogy milyen vicces lehet, ha nem figyelünk. Néha jó egy kicsit megbundázni ezt a játékot, és kicserélni néhány szót, hiszen akkor sokkal viccesebb lesz a vége, de mint tudjuk, nem szép dolog csalni egy játékban. Ez a program is véget ért, mint megannyi a Petrik-nap végeztével, de nem kell véget érnie örökre, vagy legalábbis a következő Petrik-napig sem kell rá várni. Ha legközelebb egy kellemes délutánt töltesz a rokonaiddal, barátaiddal és valaki a wifi kódját követelné, ahogy a kezdő szavaimban írtam, akkor jusson eszedbe ez a néhány játék. Megéri. Mivel is zárhatnám soraimat? Friedrich Schiller német költő egyszer a következőket írta: „Az ember csak ott egészen ember, ahol játszik.” Azt hiszem, ez már nem igényel magyarázatot.

Székely Sára

Petrik-napi eredmények NARANCS-díjas tanár: Hudacsek Lászlóné Petrik-napi verseny helyezettjei:

1.) 9.A 2.) 9.KNY 3.) 9.B

162 pont 161 pont 146 pont

Így ünnepelte győzelmét a 9.A osztály…

Fizikai kísérletező verseny: 1.) Ujvári Bence 10. b 2.) Konda Mihály 12. a 3.) Jenei Lívia 9. b és Zsoldi Cintia 11. b

English Treasure Hunt: 1.) 9.A csapata 2.) 11 A, 9.KNY csapata valamint a 12.A + 14.E közös csapata 3.) 14.S csapata

Foci: 1.) 13.A és 13.C közös csapata 2.) 14.R 3.) 9.D

Zene- és filmfelismerés: 1.) 12.B csapata 2.) 11.A csapata 3.) 13.S csapata

Röplabda: 1.) 11.C 2.) 14.E 3.) 9.C

LSD könyvtár: - különdíj: Nagy Lívia 12.A - haiku: Papp Endre 10.D - novella: Székely Sára 14.K - paródia: Kubis Lotti 9.KNY