Pethes Mária
Lelkem Atlantisza Versek A kötetben Péli Tamás 1985-86-ban készült rajzai és szobortervei láthatók
TARTALOM Minden készen állt Vallomás Az ég is beborult... Az égre rúgnám bánatom Hites nővér Villon-i gyónása Márciusi látkép Szívem félrevert harang Lelkes kezdemények II. És megindulnak... Hajnalra Verskamikázék Pécsről Pest felé Az első idei jácinthoz Konténervers Június 100 éve halt meg Antoine de Saint-Exupery Este Indulat Merengés Híd Timót napján születtem 1526. augusztus 29. Mohács Ilonának Isten Völgyében Esküt pecsételtek a rímek Levitézlett egy barátság Levél valahova túlra Vannak családok Vannak emberek Közeledik arcomhoz a föld Őket kíméld
A Szépség létezése Álmok kertje Agárd márciusban Agárd októberben Eső után Az álmok kertjébe Fűnyírás után Őszelő Útonálló esők özönlenek Eszményi délután Május esti égbolt Téli emlék nyáron Virradat Az agárdi templomkertben Őszülő Madárszó Vihar előtt Február
A Te dicsőségedre Édesanyám Jaj ha tudnám Három hónapja már Terrorista emlékek Csak bolyongok... Szívem piramisa Lelkem Atlantiszában Halottaim halottja vagy Az a november... Pillanat II. Tudom megbocsátod Bánatom szálfaerdejében Minden Neked Érted Utánad Felfigyelt rám a bánat Pillanat Szívemben... Melankólia A Te dicsőségedre Édesanyám
Nyelvminátor Nőnek a sarcok Most vagy sonka Létkarcok Nyelvminátor vagyok A Plázahodályban Profán séta Zománc vallomás Zománchír Zománchír I. Agykrém Profánc zsörtölődés Abszurd requiem Karrier Mai Kikiáltó Kvarcolat
Szívem félrevert harang Egyenes tekintetű Szép Kedvesem Kérdezz míg lehet Lecsókolom arcodról... Vízkereszt Repkény futja be szádat Szavak kőzáporába állnék Szívritmusszabályzó csókokról álmodom Ősóceánok... Felbuzog ezernyi feszes ének
2
Mottó: „Utolsó leheletemig, vagy utolsó szavamig, hűséges akarok maradni az értelemhez, az igazsághoz, a gondolkozás bátorságához, megvetem a lélek ernyedtségét és szajkoló gépiességét, mely szórakozássá aljasította a szellemet és a művészetet.” (Márai)
A Szépség létezése Pethes Mária. Szinte a szemem előtt nőtt föl. Költőként, persze. És most, újabb kötetét elolvasva bátran állíthatom: nagyra nőtt. Nekem már csak Mari. Barát, pályatárs, kishúg - és szövetséges abban a gigászi erőfeszítésben, amely a fogyasztógéppé alázott embertömeget emberiséggé igyekszik visszaemelni. Mert nem kisebb a feladata manapság annak, aki életét a szépség - más szóval: az igazság szolgálatára tette fel. Berlioz 1864-ben írta Wittgenstein hercegnőnek: „...a legundorítóbb az a bennem élő bizonyosság, hogy az emberi majmok megszámlálhatatlan többségének számára nem létezik a szép.” Én nem tudom, hogy tévedek-e akkor, amikor ezeket a keserű szavakat, ezt a szomorú kifakadást most, kerek száznegyven esztendővel később, a humán szféra látványos zsugorodásának évtizedeiben aktuálisnak minősítem. Mert én ma érzem igazán, hogy az emberi majmok megszámlálhatatlan többségének számára nem létezik a szép. Csak a hasznos. Amihez érdek fűződik. S az érdekek érvényesítésére a legembertelenebb módszerek is polgárjogot nyernek. Pedig csak a szépség létezése - mégha csupán vegetálás is ez - képesít minket arra, hogy emberek legyünk, ne csupán arctalan masszává silányult sokaság, amely robotként, mechanikusan teszi a dolgát. Olyan tömeg, amely politikailag a legprimitívebb módszerekkel is manipulálható, mert már teljes mértékben alkalmatlan arra, hogy felelősen vegye kézbe a saját sorsa irányítását. Nos, Mari versei e szörnyű perspektíva ellen dolgoznak. Minden verse. Azok is, amelyekben tájakat, természeti szépségeket varázsol elénk. Azok is, amelyben édesanyja halálát próbálja feldolgozni. Azok is, amelyekben korunk égető kérdéseire keresi a választ. És azok is, amelyekben nagy nyelvi leleménnyel fricskázza a visszásságokat. Ám leginkább azok, amelyekben a szerelem halállal dacoló erejéről vall. A szerelemről, amely letéteményese az „éltető akaratnak”. A szerelemről, amely maga is halhatatlan: önnön lángolása emészti el, de újjászületve szárnyal föl mindig az tűzből, mint a főnixmadár. Bolygók robbanhatnak szét, összekuszálódhat a világmindenség évmilliárdos rendje, de a „primo amora” - az elsődleges, az ős-szerelem - lebegni fog az elnéptelenedett világűrben is, miként az Úr lelke a vizek felett annakidején. És ha moccanó életet észlel bárhol az univerzumban, abba azonnal beleköltözik, mert kivirágozni, kiteljesedni a halhatatlan szerelem csakis a halandók felizzott lelkében és testében képes. Ám ehhez az kell, hogy újra halandók legyünk. Szeretni, érezni képes, emberarcú halandók, ne pedig gépek. Pethes Mária versei segítenek ebben. Baranyi Ferenc
3
Álmok kertje Agárd márciusban A kertben Anyám elhagyott lábnyomába botlott a márciusi nap A rózsafákon tavalyi bimbók hónaljában új hajtások fészkelődtek s a kerítés tövébe hordott föld elnyúlva tárta magokra várva fekete ölét Mogyoróbokrok pucér ágain fürtös virágok csilingeltek mint kínai vendéglő ajtaján libegő arany szélhárfák Egy tócsa mosolygó tükrében piciny rigó fürdette tollat Minden ment tovább ahogy máskor szokott Csillagözönben ellipszis útján az elaggott golyóbis unottan forgott Én álltam csak értetlenül hogy bírják Anyám nélkül és a pengeéles fény kíméletlen sercegéssel árva árnyékom vonalát véste a falra 2001. 03. 04.
4
Agárd októberben A kisváros elnéptelenedett Elvarázsolt házak zárták szégyenlős redőnyszemhéjaik mögé régvolt grillsütések illatát Árva kertekben dacosan nyílnak még bársonykák rózsák dáliák A vadszőlő lédús termés helyett leveleit érlelte rubinra kacéran hívogat kézfogóra széttárt tenyerében vöröslő ujja Már több levél van lent mint fent vagy én nem tudom hol van fent és a felhőt nézem földnek Csökönyös lépteim alatt üvegcserép-levelek csörögnek A gesztenye szétszórta bronzhaja minden díszét a természet színmámorába A vízbepottyanó nap Péli-pannót fest az ég fátyolába narancsok kékek türkizek lilák az égoltáron a megfeszített vére izzó lávafolyás Kárörvendő varjúcsapat károgja szép nyarakat őrző szívembe tavalyi gyászos őszömet 2001. 10. 22.
5
Eső után Könny-gyöngyök a virágok között megannyi elgurult gyémánt A föld nagyokat kortyol és mélán bámulnak a levelek alatt menedéket kapó hangyák Riadót fúj egy rigó magára vonva a macska figyelmét Szárnyával sebesültként vergődik a porban Áldozatkész falat de cicánk jóllakottan hever a fűben rá sem hederít a Jászai Mari-díjas előadóra A kis madárka egyre haldoklik és kétkedve pislog reá míg cirmosunk éles fogakkal teli szájával hálátlan közönség ásít és napozik tovább Mint egy színházi előadást ámulva lesem e tragikomédiát A ház előtt ülök mellettem hiába várja Anyámat karosszéke Meséket szövök mint egykor vele a kert felett elsuhanó felhőkbe és a történetek folytatója a lemenő nap mögül súgja mennyei üzenetét 2001. 07. 07.
Az álmok kertjébe Kertbirodalmamba az álmok kertjébe a tavasz szimfonikus zenekart csempész be és csillagközi hullámhosszon a szeretet adókészülékével békét sugároz szívembe Mosolyogni tanulok a virágtól erőt kapok a dolgos hangyáktól szelídséget lesek el a madarak apró szívével írt kottából s az ingyen koncerten szívem törött cserepei összeforrnak 2001. 07. 09.
6
7
Fűnyírás után Angyal simogatja bársony talpával a kicsorbult fűszálakat Az óvatosan körülnyírt kertben árvácskák kérdő tekintetébe bámul meglepetten egy feketerigó Barkafa ágán pelyhes kiscsibék halványsárga bolyhukban virgonc szél babrál Szélütött szívem lükteti gyámoltalanul áramló vérem és Anyám után túlordítom a csapatba verődött madarak dalát 2001. 04. 08.
Őszelő Elnémultak a trombitavirág harsonái Liános karjai megadón lehulltak nem tudta megtartani szép szeretőjét a nyarat Bús fűzfa borong magában hűvös szél turkál földig érő hajában Apró cseppű eső hajamba gyöngyöt fűzöget mennék is maradnék is még mindent lehet 2001. 09. 09.
Útonálló esők özönlenek Körbezárultak a felhők csak sejteni lehet a napot útonálló esők özönlenek álmodó szívemre 2002. 06. 07.
8
Eszményi délután Két szitakötő nászrepülését meg sem szakítva szív alakú ölelésben vitorlázik a drótra futó loncra A locsolócső vedlő kígyó Kockás műanyag bőrén öngyilkos bizonytalansággal billeg egy idei rozsdafarkú Piciny torkában magyar népdaltöredék Csak addig hallgat míg a hangyák labdányi buckából csipeget Körülölel békességes csend Szellő lebben vagy talán angyal nagyanyám szárnyával simogat 2000. 06. 05.
Május esti égbolt A nagy vágtában felborult a Göncöl szétgurult a csillagrakomány Az Esthajnalcsillag távoli lámpaoszlop fénye talán Igazgyöngyök közé fekszem a harmatos fűbe Hajamba fonódnak hajszálgyökerek Kihallgatom a tücskök imáját és felém rezeg elmúlt emlékek borongós muzsikája 2002. 05. 10.
9
Téli emlék nyáron Virágba borult hársról lenge fuvallat sodorja egy szerelmes téli este mézízű illatát Kezed óvatosan érintette homlokom Aggódó sóhajt repített a szád „Nem megy le róla a láz” Én öntudatlanul feküdtem szálló madár érintésed éreztem és aprókat kortyoltam ennek a hársnak teájából 2000. 05. 06.
Virradat A nyitott ablakon át a tavasz illatos hátán besuhantak eltemetett szavak A tulipán mosolya ronggyá foszlott a virradat az eső verte földre rogyott s én ráeszméltem csak Neked tudnám elmondani milyen szörnyű nélküled 2002. 04. 19.
10
11
Az agárdi templomkertben Húsvétra megjavították a Jézuska letört kezét Örökbe fogadtam titkon a megújult szobrot és esténként őrjáratot teszek nehogy a vandálok ismét leverhessék csuklóból a két áldó kezet mert félnek szembesülni az értük is hozott önzetlen áldozattal 2002. 04. 22.
Őszülő Hirtelen vetkeztek le a fák mint idegen szobában találkozó titkos szeretők Divatos rőtbarna ruhájukat a fonnyadó fűbe dobták Kitakart szemérmükre ködfátyol terült 2003. 02. 10.
Madárszó Mennyit ér Kicsit ér Pipit ér Sokat ér Ide ér Oda ér Ki zenél Ki ezért Ki azért Kivel él Mivel él Miből él
12
Érted él Érte él Értem én 2001. 07. 17.
Vihar előtt Szélirányban bukdácsol egy lepke Valahol messze felmorog az ég gyomra s a szél eső szagot gyűröget maga előtt Váratlanul elnémul a táj akár 1999-ben napfogyatkozáskor Rémülten zárok be ajtót ablakot százhúszat verő szívemen 2001. 07. 18.
Február A jégvirágos ablakban felfelé száll a hó játszi ugrándozása féktelen Aztán bemondja a rádió hogy az utak járhatatlanok és a köztisztasági vállalat bár bőszen sóz és kotor megtisztítani mégis képtelen Engem lenyűgöz ez a felelőtlen pajkos hópehelyparádé A hódunna alatt szunnyadó autókban rekedt parkolójegyek és az ülésen feledett félbehagyott szendvicsek békés várakozása Vastag fehér takaró alatt a szántóföldeken bő termésű aratásról álmodnak a magvak Az elveszett kulcsok is mély álomban fekszenek A hó betemet falut és utakat sok helyen üresen áll a bolt Az emberek félve néznek az égre mert mindenfelől súlyos havakat cipelő felhő gomolyog Ám önző nyugalmam nem zavarja semmi riadalom mert a metró kitartóan jár a régen kiásott alagúton 13
Mosolyogva ámuldozom a piciny rigó súlytalanságán keresgélés közben léptei nyomot sem hagynak az égi túl bőséges hófehér áldáson 2003. 02. 06.
14
A Te dicsőségedre Édesanyám Jaj ha tudnám Jaj ha tudnám hogy az utolsó órán mikor kiszolgáltattalak a halálhoz szokott kíméletlen ápolóknak a tartózkodón álomba menekülő szobatársaknak a mardosó kínoknak jaj ha tudnám hogy szegény Anyám e végső órán láztól kiégett ajkaddal utánam sóhajtottál vagy még eszméletedben Isten igéjébe botlott kettérepedt nyelved Mindvégig reménykedtem nem akartalak megijeszteni sem egy pap begyakorlott beszédével meg féltem is még megfulladnál a neked felszentelt ostyát felmaródott torkodon lenyelni már képtelen volnál Ölembe kellett volna vegyem de érinteni is alig mertem mindenhol sajgó testedet Könyörgéssel majd szitkokkal dobáltam a téged követelő eget Jaj ti hárfázó szeráfok és minden angyalok A mennyben gyengéden vártátok elgyötört testét lágyan karoltátok és tudtátok-e hogy egy áldott szentet fogadtok magatok közé 2001. 12. 04.
15
Három hónapja már Szívemben bimbóban fagyott meg a remény Mint zsenge sziromra szélvész támad a gond Közben szüntelen kutatom mit szolgált tanulságul az élet mikor hirtelen és oktalanul éppen Anyámra mutatott Értünk vonta magára szelíd jóságával a figyelmet megváltott minket hogy időt nyerjünk és én balga nem vettem észre márványba álmodott homlokán a kegyetlen jelet Csak azt a mosolyt láttam ajkán halványan felragyogni melyet egy marék hamuba lopott mindörökre az otromba halál 2001. 02. 28.
Terrorista emlékek Lelkem kagylóhéját feltörve gonoszul áramlik ki-be a roskasztó fájdalom Ez is egy ilyen nap mikor vakon a szépre jóra süketen az édes szóra lábaim nem bírják el megbomlott életem Rogyadozva állok tarkálló virágok és szívemet lerohanó terrorista emlékek súlya alatt 2001. 07. 19.
16
17
Csak bolyongok... Csak bolyongok mint tékozló gyermek Hová vezetnek nélküled az utak Anyám Az idő semmire nem jó Sajgó sebeket üt a rózsák szirmán egy emlékzátonyon fennakadt délutánon A virágok ernyedt szirmát csókolgatom ajkad helyett Intő szavaid elhalón kongnak forgószél szaggatta szívem felett 2001. 07. 28.
Szívem piramisa Szívem piramisa nyughelyed lüktető vérem gyilkos tehervonat zakatolja az éjszakába égbekiáltó árvaságomat 2002. 04. 17.
Lelkem Atlantiszában November végi dér aranyló avar szemfödél borult szemedre Most zöld kardlapokkal villódzó nárciszokkal törnek ellenem az emlékek A tavasz első virágai mézédes illatod idézik és örökre fájsz lelkem Atlantiszában 2002. 04. 18.
18
Halottaim halottja vagy Halottaim halottja vagy mindenütt kereslek mindenütt ott vagy és mégsem vagy sehol A rőt levél érted szállingózik gyászos némasággal A fák érted állnak kérgükbe vésett nyíllal átlőtt szívek meztelen igazával A hófelhők mögül is miattad ragyog ki a bátortalan nap Minden temetőből a te hiányod jéghideg sóhaja száll a te daloddal vigasztalja árvádat az ablakába tévedt fagyos madár 2002. 11. 28.
Az a november... Az a november elrabolta a jászolmeleget az átható szalmaillatot Anyámmal együtt sírba szédült a világ Mellkasomban kucorgó szívemre hangtalan hó hullik Dadogó imákkal közelít az éj és könny nélkül csikorgó szememre csillagpor szitál 2002. 12. 20.
Pillanat II. A zsebkendőkön miket egykor Te vasaltál Anyám kihűlt a sistergő vasaló nyoma de redőikben ott lapul kimoshatatlanul kezed után a világ legfinomabb illata 2001. 11. 27.
19
20
Tudom megbocsátod Tudom megbocsátod hogy ma ezt a gyertyát nem lelked üdvéért gyújtom az estébe fordult délutánon Lecsurgó viaszkönnyek hullnak az enyémek helyett Mellemben nyugtalan szívem ernyedten veri ősi ritmusát Hol van a teherbíró vállad hogy jajongva ráboruljak Imánk összefonódva szállna a rémülettől megfakult planétákra mert pokolra készül a világ S mielőtt ránk borul a történelmi éj őrizze e láng a törékeny békét s ami még hátra van Nem tudni milyen jövőbe rohanunk barbár életünk száguldó vonatán s hogy mi végre jutunk ha jutunk valahová Drága Szép Anyám 2001. 09. 23.
Bánatom szálfaerdejében Bánatom szálfaerdejében vígasztal a rám zúduló tengernyi rózsa A soha ennyi virágot nem nyitó lonc bódító illata csókod sodorja arcomra S ebben a mámorító részegségben tébolyult árvaságom feledem egy percre s mint egykor édes öledbe fejem a virágözönbe rejtem 2001. 06. 05.
21
22
Minden Neked Érted Utánad A gesztenyefák emlékeztek súlytalan léptedre Érted borult fehér fénybe viráglámpásaival a fasor A rózsák felidézték kecses kezed érintését neked ontották a tengernyi bimbót Tegnap este felemlegetett s hiányodtól dühében higannyá vált a tó Felbecsülhetetlen ezüst érméket hányt fel mélyéből Apró halak voltak fulladozva menekültek egy nagy balin elől Nálad kerestek volna menedéket de Te már egy másik víz másik partján más halaknak szórod a kenyérdarabokat Légies ölükben játszi fellegek hordozták valahai üzeneted Egy felhő-bálna mosolyogva úszott felém s tovatűnő szavaidat zsolozsmázta a szél 2001. 05. 17.
Felfigyelt rám a bánat Gyógyíthatatlan szeretet-függőségben Anyám utáni vágyam illatát őrző szekrényébe zárom Ökölbe szorított kézzel talál a hajnal Körmeim vésik tenyerembe a kétségbeesettség félhold alakú lenyomatait Zavarodottan lüktet a vérem mint sikertelen hangversenyen botorkáló harmóniák Karomban lezsibbadnak a tervek mert felfigyelt rám a bánat Csüggedten járom kálváriámat számból kifordul a derűvel ízesült falat Kiszolgáltatott lettem a gyászban emberek együtt érző türelmének és átkozott rettegésben milyen borzalom jöhet még vonszolom szétszakadt szívem a komor ég alatt 2001. 01. 03. 23
24
Pillanat Kisírt szemmel pislant az ég Arcán részvevőn selymes felhőfátyol Kecses kezével egy angyal különös üzenetet borzol a lemenő nap tavon tükröződő aranyló víz fodrába 2001. 02. 21.
Szívemben... Szívemben tar ágakon fagyott rügyek Elmaradt a csók utáni izgatott bizsergés az elévülhetetlen kérdés szeretsz-e nem szeretsz-e Váratlanul fel kellett nőnöm Legalábbis úgy kell tennem mintha S máris beleöregedtem Anyám elárvult kabátjába 2001. 02. 22.
Melankólia Fogaid gyöngysorán szelíd mosolyra derül a tavaszi nap melyet a suhanc szél szívemben őrzött fényképedre simítgat Még elszántan kutatom a vakító márciusi fényben tünékeny árnyékodat De hiába vallatom a készülődő bimbókat angyal életedről Ragacsos szirmuk szorosan zárva esküt tettek a némaságra 2001. 02. 23.
25
A Te dicsőségedre Édesanyám Havaktól fuldokló vasárnapon ezerkilencszázötvenöt januárjában fájdalmak rengették riadó édes méhed és hasadon áthullámzó ritmikus földrengések de Te arcodon Mária üdvözült mosolyával szelíden adtad át tested-lelked a készülő csodának Hitted-e akkor a gyötrelem igazgyöngyeivel ékesítetten hogy majd verseim sikolya veri fel Érted a földkerekség minden nyugalmát-csendjét és rímeim lüktetik zokogva fel a mennybolt csillagokkal kirakott cifrázatába szörnyű bánatom Sosem enyhül ez a fájdalom Hiányodtól testi hibás botladozó szívem zavarodott taktust dübög torkomba lélegzet szorul tüdőbokraimba a nélküled töltendő időt minden porcikám tagadja Szentem hová siettél el tőlem hová igyekeztél Áldott kezedből merre szórtad a lepkeszárnyú simogatásokat mézédes ajkadról merre rabolta temető csöndje a szerető szókat Szentem hová siettél el tőlem hová igyekeztél Gyertyákat ellobbantó sóhajokat szívkérgesítő hétköznapokat szélharsonák bömböléseit requiem-ek dalökleléseit hagyva reám És mégis mindennap feltápászkodik bennem a lélek versekben jajongok Élek a Te dicsőségedre Édesanyám 2001. 11. 20.
26
Szívem félrevert harang Egyenes tekintetű Szép Kedvesem Egyenes tekintetű Szép Kedvesem Rodin szoborrá dermedten küzdelmes jövőnk felett mereng Ébenszín haját télelő dere festi mindjobban galambőszre De ha koromfekete szemében este felizzik a szerelem Viseltes szókkal verseket szaval nekem Egyenes tekintetű Szép kedvesem mint vízbefúló az egyetlen menedéket álmában liánként fonja körül testem Gondjai torkában hadat üzennek az éjjeli elnehezülő levegőnek De ha koromfekete szemében reggel felizzik a szerelem tejes kávéval ébresztget engem Egyenes tekintetű Szép Kedvesem kötelességtudón kelti a hajnalt Munkába magára vasalt ingben indul elegáns léptei alá simul minden rutinos mozdulat Fejében már a majdani feladatok körüljárnak a gondolatok De ha koromfekete ölében ágaskodik a szerelem már délután a csillagfényes égbe repít engem 2001. 11. 08.
27
Kérdezz míg lehet Fiamnak 22. születésnapjára Megingathatatlan talpain ez a két szám mint szecessziós vártemplom áll s emeli az ég felé szépreményű gének programozta léted Előtted még minden kapu nyitva akármelyiken bekopoghatsz mindenütt örömmel várnak mindenütt más szépet kínálnak Az én gyermekkorom vasajtaja nagy robajjal döngve bezárult Azóta illúzióim nincsenek és nincs aki a múlt tengeréből felbukkanó emlékek kérdéseire válaszolna Te még kérdezhetsz még van kitől neked még van aki feleljen Sok fényképet őrzök van miről ha leszel tovább oltalmazójuk lesz kinek mesélnem Kérdezz hát Gyermekem Ne forrasszon majd ajkadra vád kérdő szókat mint most nekem Én későn kezdtem Anyám szívén a titkok ajtaján dörömbölni ezernyi kérdésre nem jön már felelet Az én válaszadóm idejekorán megfellebbezhetetlenül Angyallá lett Sem könnyel sem könyörgő szóval nem lehet visszahozni Még időben biztatlak Fiam kérdezz míg lehet hogy Te majd emlékezhess legalább az én múltamra 2001. 04. 20.
28
Lecsókolom arcodról... Lecsókolom arcodról a fontos államérdekekben megviselt mosolyt Tejeskávé színű csípőm lesz simogató ágyad testmeleg mellem két párnácskájával várlak Nem bánom azt se ha ki kell vetkeztesselek hivatalnoki formádból és zokszó nélkül kell átadjalak jófajta viszki gőzben hánykolódó telefoncsengésre riadó álmaidnak csak gyere már Kedves haza Szívemet szívedre terítem és oltalmazlak a veszedelmek ellen 2001. 03. 19.
Vízkereszt Már le kellene szednem a fát Az ünnepnek vége Az angyalok mással törődnek Az ajándékok újdonsága lejárt belesimultak a hétköznapok szürkeségébe Hordjuk és elhordjuk mindet és magunkat is velük Nincsen csak emlék a csendes éjről a szemünkben gyülekező könnyekről is megfeledkezünk A szeressük egymást belefagyott a mínusz tízbe tizenötbe de ez a fácska itt akar állni mindörökre Levéltüskéit vígan méregeti nem billegnek rajta a díszek bár a szaloncukor papírok már üresen csörögnek Törvény szerint le kellene szednem de még idézgeti a meghittséget mint szeretet-felkiáltójel hívogat egy angyalt az enyémet 2002. 01. 06.
29
30
Repkény futja be szádat Reggel kezed nyomába simul kezem a kávéfőző meglazított torkán s míg az illatos nedű halk csordogálását várom tengerek könnyeit önti rám a testvéri ölelésbe fulladt bánat Nézd lábad karoló üzenetét combomon hordozom de téged minden hajnal a tajtékos tóparton talál és nem látod meg a felcsapó hullámok hátán ringó napszikrában elizzó vágyam Tudom hogy jössz pedig háttal ülök a kiskapun befolyó murvás útnak Repkény futja be szádat Hiábavaló lett a korai ébredés az ősi élelemszerzés ösztöne zsémbelésre vált száraz maradt a haltartó szák 2002. 06. 05.
Szavak kőzáporába állnék Szavak kőzáporába állnék Koszorúját vesztett vászoncseléd Ajkad íve szűk rést sem enged az enyelgő szónak Hangtalan vágyak csapódnak pihegő mellkasomnak és lefoszlik arcomról a mátkamosoly Megcsontosodott engedelmességben lázadó álmok vigasztalnak Közönyös eső esik nem illyési a rejtőző tavaszra árvízhordalék zúdul a hétköznapokra 2002. 04. 11.
31
Szívritmusszabályzó csókokról álmodom Olyan vagyok mint ez a macska Örök túlélő Szeme füle kikaparva tüdejében akadozik a levegő De jön hűségét dörgöli lábamhoz bágyadtan nyekeregve Én is így vagyok vélt valós szeretetlenségbe teperve állom az újabb napok újabb megpróbáltatásait legyőzhetetlen konok és szívritmusszabályzó csókokról álmodom 2002. 05. 02.
Ősóceánok... Ősóceánok atlantiszi nedveit sodorja eléd ölem Ne félj hiába földrengés jön és hatalmas hullámok ragadják magukkal összefonódott testünket A szerelem ritmusára gerincünk íjként megfeszül Egy perc töredékéig meglehet hajszálon múlik az életünk Viszlek karollak repítelek míg lélegzeted megcsendesül 2002. 06. 10.
Felbuzog ezernyi feszes ének Rigókra hagyom az enyelgő évődést Gombócot formáz torkomban a gőg Rózsákra hagyom a csendes elmúlást és versemmel megállítom az időt Mellem és hasam rugalmasságát elsodorták az évek de szívemről felbuzog ezernyi feszes ének 2002. 06. 08.
32
33
Minden készen állt Minden készen állt Minden elmaradt Szerelmes vágyamat az ablak alatt nyíló estikék közé dobtam és émelyítő illatukba zokogva elfojtottam 2002. 06. 09.
Vallomás Már nem tudnék elmenni tőled Arcomra gyűrődtek arcod ráncai Szemem íriszében szemed lángjai Hűlő vágyad is őrzi ölem Része lettél a nagy egésznek a lábamat mozdító erőnek a számra tóduló szavaknak az éltető akaratnak 2002. 08. 11.
Az ég is beborult... Az ég is beborult Fiam üzenetére Mégsem tud jönni az álomkertbe lepkéket röptetni madarak énekétől megrészegülni drága kutyánk behorpadt sírhalma fölött viruló rózsákban gyönyörködni Izgatott telefonálása hallatán beleim vad morajlásba kezdtek azóta a lakás legkisebb helyiségében gubbasztok kínos magányban 2002. 05. 04.
34
35
Az égre rúgnám bánatom Az égre rúgnám bánatom de még megsebezné azt Jeges esőként ömölne a fájdalom és tönkre verné az ifjonc tavaszt 2002. 04. 28.
Hites nővér Villon-i gyónása Uram szemeim még meglátják a hó alatt készülődő rügyek nedvedző izgalmát Uram az ölelésben sem lankadnak még dolgos kezeim Ajkam már a csók gondolatától fakadó rózsabimbó és ölem is emlékezik még perzselő tüzére De az életem zord zárdák félhomályában elfojtott sóhajok közt telik Uram valaha szép kertem gondozatlan sínylődik A józan idő így gyorsabban múlik felette pedig tündöklő lehetne ha volna Uram egy tettre kész kertész 2002. 01. 13.
36
Márciusi látkép A Kék Palota 12. emeletén egy perce megállok az ablaknál Nyüzsögve jön elém a város megannyi játékautó rohangál Babszemjankók rángatóznak az idő pókhálójában Kötelező rítus a pénzkeresés Magukat becsapva egymást letaposva is nehéz a megélhetés Megnyugvást kereső szemem a mogorva öregúrra a pipáló Csúcs-hegyre vetem Budai hegyek ormán felhő-rongyfoszlányok lengenek tévelygő madarak keringnek A lankákba tűzött apró házak között mámoros kedvű tavasz botorkál Kényes szél lebbenti fel arcáról farsangi maszkját 2002. 02. 27.
Szívem félrevert harang Kimázolt pantomim táncos a járdán egyensúlyozok Szívem félrevert harang Nyomorúságos dalok zengenek mellemben Az út előttem Salvador Dali festmény lefolyik a horizontról Csak tűsarkú cipőm szurkál körkörös jeleket a megolvadt beton szívébe. 2002. 03. 19.
37
38
Lelkes kezdemények II. Lelkem ütött-kopott viseltes dívány ingatag lábán a folyosó sivár szegletébe támolyog * Megöregedett a lelkem * Lelkem elnyűtt kabát csüggő ujja * Lelkem sebesült levél aléltan libeg és zörögve földet ér * Zigótára gömbölyödött lelkem visszavágyik Anyám bársonyos ölébe * Kertemből és lelkemből irtom a gyomokat * Lelkemben learatott búzaszálak dobhártya repesztő sikolya * Lekaszálom a lelkemen ágaskodó csendet * Szűkre szabott mellkasomban kucorog elárvult szívem * Lelkem gazdátlan kert *
És megindulnak... És megindulnak a poklok előbújnak a varangyok lüktető fények csapódnak éhes láng mar az édes földbe Legyalulják legázolják átrajzolják a határokat Repülők lopakodnak Menedékbe bújt vacsorák asztalához biztonságosnak hitt ölekben lapuló gyermekek tetemek fölött zokogó anyák és emlékeken rezzenő mosolyok közé Megindulnak az összes poklok 2001. 09. 11.
39
Hajnalra Az esti szenvedélyes szavak szerelmed leszállópályáján szívemen hajnalra szétgurult gyöngyök lettek s a rájuk tévedő méhek gyöngéden nyalogatták le róluk az édes harmatot 2001. 07. 14.
Verskamikázék Baranyi Ferenc útitársa voltam Verskamikázék érkeztünk a hazai mediterráneumba A Mester profi költőturnés Áldozatkészen vezetett a Hodálybazárba Palaszürke esővel cirkált a tavasz a városban Még utazás közben a ködbe vesző Misina-tetőn észrevettem a tévétorony finom italkoktélban desszertfára szúrt bonbon fityegett Megrészegültem a Versóriás mellett Lenyűgözött kisfiús bája légiesen könnyed udvarlása Lánykák és asszonyok akiket szeretett neve titokzatosan visszhangzott bennem fontosnak Nőnek éreztem magam s elragadtatással hagytam hogy ez egész este így legyen 2001. 03. 22.
Pécsről Pest felé Vasúti árokban kövér kökény-menyasszony bokrok tömeges esketésre várnak Mellettük titkolódzó vőlegény akácok sorsukba beletörődve állnak Indul a szertartás felzúg a szélorgona a nász éjszakáján Pogány Erdőisten viharágyán rikoltva remegő lombcombok közé hatol 2001. 03. 24.
40
Az első idei jácinthoz rajongó sóvárgás érzéki nászszagok bohó-mohó ifjúság indaként fonódó karok ledér szemrebegtetés pajzán mozdulatok felkínálkozó csókok gyorsvonatként elzúgó hétköznapok ügyetlen léptek tétovázó gondolatok ágaskodó érzelem kacér ágyra omlás tetszhalott értelem sikoltó befogadás jaj a jácint illatát szerfelett szeretem 2001. 03. 08.
Konténervers A nap lezuhant a sukorói hegy mögé véresre festve az ég kék szemét Hatalmas felhőszörnyek úsztak az égen de nem féltem Riadozó lelkemre Angyal-Anyám vigyáz * Virradóra szegény ember koncertjére vagyok hivatalos Énekes madarak százai trilláznak felülénekelve egymás szólóját mint hajnalig nyitva tartó kocsmában munka után összegyűlt muzsikus cigányok örömzenéléskor * Dadogó csillagok beszédhibás fényébe suhint farkával egy mosolygó felhőbálna * Az eső elől a hársfák illatalagútjába menekültem és rájöttem a méheket nem a csodálatos megtermékenyítés kényszere hajtja hanem az élvezet * 41
Lelkem magasán emlékek havasán hószín ágyhuzatban dobálom álmatlan éjszakám * Elém jön a tó szivárvány hasával * Bakfis eső esik mélázva mintha nem is akarna * Kertemben felhők pásztora vagyok esténként kézen fogva vezetem a csillagokat * Szívem feldúlt csendjébe dörömböl hiányod Emlőd rózsaszín rózsa ajkad édes szavak temetője * Ez volt az a pillanat amiért érdemes volt élni A sóhajgyönge szélben szemem tükrében nézegette magát egy táncoló rózsaszirom és a sírhantra hullva petyhüdt ajkába harapott a föld * Nem szeretem az almát megőrzi foglenyomatom látható és megtalálható leszek hiába bújtam el Anyám dimenziók nélküli szíve mögé * Szeretnék titok lenni akire egyszer nagy örömmel rálel egy becsületes megtaláló *
42
Június Okádták a tüzet rózsák és pipacsok Az árok széle lángolt Nyurga nyárfák köptek mindent belengő nyákot Bánatos napraforgók guggoltak a gyászos földben A templom térdeplőjére száraz levél csörögve két galamb csókja hullt le Mellkasom páncélsípján igéző dallam babrált s a tó lúdbőrös vizén a nap aranykorongja libegett fuldokolva 2001. 06. 04.
100 éve halt meg Antoine de Saint-Exupery „Nézzetek föl az égre és tegyétek föl a kérdést: megette, vagy nem ette meg a virágot a bárány? S aszerint, hogy igen, vagy nem, meglátjátok, egyszerre megváltozik minden.” Válasz nélkül hagyott segély-szignál Szeretet után ácsingózó róka Galaxisban elveszett pilóta Utolsó és azonosíthatatlan vércsoportú egyetlen rózsa tövisei között lecsurgó könnycsepp Szájkosár nélküli együgyü barika Csak a tapasztalt kígyó tudja hogy a bárányok karámban szaporodnak de az oroszlánok harcban esnek el 2002. 07. 15.
43
44
Este Mint egy tehervonat zúgott át rajtam az este kerekek csattogása vert öklömnyi köveket kétségbeesett lüktetéssel bezúzott szívemre Nélküled a félrebillent ágyban zakatolás utáni némaságban világárvája feküdtem a hófelhőktől terhes leszakadni készülő ég alatt 2001. 12. 08.
Indulat Sötét barlanggá vált csókos ajkam szitkok verdeső denevérei csapódtak szájpadlásomra Fogaim között sziszegve visszhangzott a düh 2001. 07. 10.
Merengés Sokasodnak a temetők melyekben ismerős a járás Sokasodnak a gyászoló barátok kik más-más temetőkben botorkálnak szétszakadt szívekkel múltjaik összeroskadt panteonjai alatt Időutazás a gyermekkorba Orrgyilkos nap tőrével hátba szúrva nézzük egymást gyanakodva melyikünket sodorja előbb magával az Apostolok lova 2001. 07. 12.
45
Híd Fiam 24. Születésnapjára Anyám szívének túlvilági tornácán összegömbölyödve mint hű kutya oltalmazom a szeretetteljes intelmeket Már nekem kell továbbadnom nehogy feledésbe merüljenek a féltő gonddal vigyázott emlékeket Egy szelíd mosoly és díszes ünnepek békéje felett őrködöm Óvom a türelmes gondoskodást az aggódó várakozást Eddig én voltam a Jelen egy szörnyű novemberben három éve már a Múlt lettem Rakoncátlan csikó Fiam vedd kezedbe és vidd győztesen a Jövőt így verünk hidat elhunytak és élők között 2003. 04. 20.
Timót napján születtem Timót napján születtem Már majdnem félévszázada nézhetem mindig e reggelen latyakos hókupacok roskatag nyugalmát A télvég ez már s mint a Farsang gyermeke ünnepelnem kellene de valami bűbájos bölcsesség omlott szívemre A rádióban sem mondták az Isten éltessét A házban és a városban mindenki tette a dolgát Persze tudtam felejthető az évszám mely felettem egyre telik súlyuk egyedül az én vállamra nehezedik Valami mégis hiányzott S akkor emlékeimben fellobbant egy mosoly Anyám drága arca Lázongásom megcsitult és híven készen álltam egy újabb napra 2003. 01. 24.
46
1526. augusztus 29. Mohács Pirahnja-nyár mar kényes húsomba Fekete-véres a hold sarlója Letaglóz a buzogányidő Agyvelősikoly zúg a Sírkertben és kopjafák nyihognak Elsüllyedt hazadarab kövei csikognak talpam alatt Megveszekedetten némák a koponyaőr-rózsák 22 ezer magyar halálhörgését csontok százezreit háromszög alakú lyukakkal kivert fejcsontokat és gúlába hordott csontokat nyel a föld nyel iszonyodva Jövőt múltat elválasztva Csontkapu mered Sírni sem merek a rám zúduló őrületben Földbevert nemzet tenyérnyi halmán a Sík vádló ujját a Lélekharangot rázom lélekszakadva 2002. 06. 04.
Ilonának Kalandor szelek támadnak ismeretlen utcák fogadnak A város őrzi lépteid nyomát Szívedre HONTALAN hó szitál Kávéscsésze óvja rúzslenyomatod idegen párnák vigyázzák sóhajod mosolyod egy londiner viszi tovább Lelked tengerén a remény ladikját ringatod és kitartó erővel hiszed hogy rád egy tavaszi mennyegző vár 2001. 12. 05.
47
Isten Völgyében H. M.-nak Dombok ágyékában házad ámbitusán hűsölünk és makrancos rózsáidban gyönyörködünk Kisnyárád köldökén testékszer kopjafád szurkálja szíven a bálnahasú felhőket Óriási famalomkőről csipegetünk jó szalonnát és sírunk egymás jóságától Versrészegen Rigolettóval imádkozunk és könyörgünk a száguldó Időnek most az egyszer itt megálljon 2001. 08. 03.
Esküt pecsételtek a rímek Hirtelen kifeslett minden A föld zöld az ég hasa azúrkék Minden vanília sárga fényben ragyogott Ezer virággal érkezett a tavasz és mindenki alulöltözött és mindenki szívébe szerelem költözött Mint velencei bárkák ringtak az őszi vetésű búzatáblák és esküt pecsételtek a rímek egy szomorú szemű költő ajkára 2002. 04. 26.
48
Levitézlett egy barátság Hiába vetsz gyöngyöt bőtermő talajba a barázdában semmi nem fakad A gyöngy örökkön örökké a föld mélyén is gyöngy marad s hiába járod jó gazda a vetést lábadhoz csak súlyos sár ragad * Látjátok feleim szerelmeteken megittasultam én is Igaz szavaknak hittem álnok szellemetek böffentéseit Szívemben dédelgettem bérgyilkos álmaitokat és nyálatokban is a jámborságot láttam csorogni hazug szátokról De ma már tudom arcotok jégmaszk fedi s a föld amerre jártok a lábatokról lepergő sarat nyeli Látjátok feleim ma reggel arra riadtam hogy ez érzelmi dágványban én is besározódtam 2002. 09. 12.
49
50
Levél valahova túlra Várkeszői Konczos Ernőnének Édes Ancsám mit itt csak megvagyunk Ostoba kérdésekkel ostromoljuk az ég kék gyolcsát Mivégre voltak a kedélyfokozó cédulák tiszta szép konyhád falára tűzve amerre mentél hogy mindig rájuk nézzél már jobban vagyok a levegőt egyre könnyebben veszem és sokkal tisztább a lélegzetem Igen hittem hogy a karcos légből könnyedén siklik lyuggatott tüdőd viharvert bokraiba az élet De oldalra néztél egy percre s ez elég volt A betegség leharcolt Téged Ki kit győzött le Édes Ancsám Ha a választ tudnám nem állnék beledögönyözve az indián nyár rózsaszirmot marcangoló földjébe Hol cseng most kacagásod merre sodorja az öregasszony szíveket melengető szél s vajon a felhőkön túlról marad-e elég erőd két kicsiny árvádnak számot adni tőlük hova siettél Egyivású nyaraink őszbe fordulnak és télbe Megtörve kullogok ki a temetőbe Édes Ancsám tétovázó szavaim kövekként dübögnek a sírgödörbe 2001. 10. 03.
Vannak családok Kányádi Sándor után szabadon Vannak családok ahol sebhelyes arccal jön elébed a keserű szó ahol egy ágyban ketten kucorognak az elhagyatottság meg a magány és csak hírből ismerik a gondoskodást Üres kenyértartóban morzsák visszhangzanak a gyermekek csorba fűszálakként élnek tovább Vannak családok ahol árvábbnál is árvább az árva élő szüleit nem ismeri a mindennél szebb titkot még gondolni sem meri hogy egyszer rálel anyjára ki sosem akarta magához ölelni Vannak családok ahol kezek fonódnak egymásba de jeges tengerágyban ring a két szabadulásra váró lélek és nem lelnek egymásnál menedéket Vannak családok 51
ahol a hétfőt várják akkor enni kap a gyermek mert segélyből már nem telik a napköziben meleg étellel kínálják az iskolába elég ezért elmenni Ahol nem nevetnek szabadon és lélegzetért kapkodva ajkukon pecsét arcukon megfagyott ima s áhított percekben álom tör reájuk édes andalító messzi családok asztalt körül ülő vacsorájáról hol desszert a lágy szó és szép dalokat pendít a simító meleg tenyér és már nem is kell kenyér mert mindenük megvan mert együtt vannak szelíd szózuhatagban Vannak családok ahol idegen az áldás az anyaméhben zigótára gömbölyödött remény fészkel és vannak minden lehetőséget vesztett anyák akik a korai klimax verítékhullámaiban fuldokolnak és ritkult csontokon rogyadozva cipelik beteljesületlen vágyaikat a megnemszületett gyermek kacagására ébrednek lucskos álmaikból és vannak családok ahol az asszony a férfi és a férfi az asszony s törvénytelen törvényszerűségben mind arra tör hogy irányítson szélmalmaik emancipációs szózatokat őrölnek durva szemekre magukra maradva aztán méltóságukat vesztve teóriákat gyártanak megszentségtelenítve a még menthetőt de letiporják a szebb jövőt és vannak családok ahol hazudni sikk és senki nem tudja kinek mit lódított s a hűséget már csak a köztük alvó eb ismeri kész átverés show az élet miközben istenítik a hűséget az egyszer élünk jelszavával lelakják egymás életét és vannak családok ahová a jó szó levélben érkezik s a pengére vékonyult szájak az erkölcsre hivatkozva nem nyílnak meg soha s anyáik bűnét cipelik magukban a szeretetlen gyermekkor sikoltó hangjára riadnak nagykabát helyett bicikliről álmodnak s az elpazarolt anyai csókok selymét vágyják vissza tökéletesre álmodva kifosztott életüket s a sírba magukkal viszik az egyetlent mi megmaradt a becsületüket 2001. 09. 05.
52
Vannak emberek Kányádi Uram szerénytelenül folytatom Vannak emberek akiken álarc szívükben dac és önmaguk ellen fordított erő életeket legyaluló erő Gyötrő gyötrelmekre vannak emberek Akik nem mernek szembenézni tökéletesnek hitt magukkal mellükben szívük otromba ritmusokat püföl és testük sem ismeri az ős-konok taktusokat Életük egyre jár a semmire langyosságra taglózó kritikára tönkreverésre mások el nem ismerésére Önmaguk istenítésére vannak emberek Akik önző módon hisznek pótolhatatlan egyetlenségükben s hogy felettük nem jár el a cserbenhagyó idő A történelembe írva látják nevüket pedig az csak egy kavargó porfelhő És vannak emberek akik gyávák élni könnyebb ítélni Látványosan haldokolnak mindenért másokat okolnak akikben lánctalpakon csikorogva jár az érzelem agyukban szikráját sem őrzi az értelem Kanóc nélküli vaksi gyertyájuk Rajtuk kívül senki semmit nem tud Sárba döngölésre vannak emberek 2001. 09. 12.
53
54
Közeledik arcomhoz a föld Stroke után A holtak üveges tekintettel bámulták nyughelyük falát Mikor homorú lett köröttem és lelki tehetetlenségi nyomatékként rám szakadt a világ Anyám után sikongattam eszelősen Félrecsúszott életem látóhatára kapaszkodtam a roggyant fotel karfájába húsomba véres utat vágtak körmeim Pedig nem is a haláltól féltem hanem attól hogy kimeredt testem megtalálják hazatérő szeretteim * Az eszméletlenség puha kezei közül akár egy hópehely némán és nagyon lassan a vacogó földre huppantam Ájulás közben szembesültem a fenyegető lehetőséggel és lelkem kristályburka megrepedt Az élet védtelenségébe visszahullva csörögve gurultak szerteszét róla szikrázó szilánkszemek * Az éjjel álmomban a boldog gyermekkorba vágyódtam Anyám karjai közé de sűrű iszapban gázoltam és az erőfeszítés hogy valaha elérem őt kivett belőlem minden erőt Csak ébredéskor jutott eszembe hogy semmit sem kell tennem érte mindennap közeledik arcomhoz a föld 2003. 06. 30.
55
Őket kíméld Uram én már nem kérdem ki mért hagyott el ki mért maradt velem hisz Te tudod mily erővel igyekszem mindenkinek megfelelni Engem sokszor meg is vertek sokszor meg is simogattak a szószegők hála neked tőlem elmaradtak Uram én már elfogadom keresztem és sosem szelídülő kezed ütéseit A megpróbáltatás ellen Uram én már nem veszekszem Becsülettel bírom az életem s mielőtt bármire méltatnál hallgasd meg legalább álmatlan éjszakák holdarcába rebegett imám hisz Te tudod a rám bízottakat nincs már kire hagynom Ütlegelj engem bátran állom csak őket kíméld Nem tudom elhallatszik-e hozzád hangom és sok gondod engedi-e velem foglalkoznod ezért ismétlem monoton csak őket kíméld őket kíméld 2003. 01. 10.
56
57
Nyelvminátor Nőnek a sarcok Nőnek a sarcok nincsenek harcok nincs kivel és nincsen mivel Ebben a géncserés vércserés időben némán és vádlón rohad az országaranyalma Kihalnak amiknek nem kéne elhalnak akiknek élniük kellene Lúdbőrös vizekben caplat a múlt Nem vezet sehova az úttalan út Kufárok adják és veszik honunkat majd elvesztik az angyalok városában mindenünket és mi csak restelkedünk helyettük mert ők is e néphez tartozóknak nevezik magukat 2001. 01. 24.
58
Most vagy sonka Most vagy sonka Parafenomének poroszlányszelídítök nyálastársam keresem csak még kikezeltetem honlaptalanságomat és kínzó melankólikámat aztán kutatásba feledkezem Legyen bár mestergályos fénymázológépszerelő illetőleg fércbányász vagy a gazdagsági árok túloldaláról származó horkoláb csak kapiskálja milyen is a mázasélet Döntését fejvesztés terve mellett gondolja végig mert ha átvág lesz neki hengerre magyar Versinkvizítorok kíméljenek a többinek szabad a vásár 2001. 03. 02.
59
60
Létkarcok Mázsás nyomormatracok és márványkőlapterror alatt vacog hajléktalan a szeretet de az is meglehet hogy az isten hidege eszi meg A sarki ivóban csak kocsmajaj Sörrablók támaszkodnak a pultra véreres szemükben az értelem szikrája egyenlő nulla Génsarcot húz az emberből a tudomány az ember meg elsikkasztja a békét aranyéletketrecben vagy talán lékhajón limbáltatja létét Vámszedő naplopók matatnak csúfolódó garasokat hullató zsebekben Csak a remény marad a közrabszolgáknak és ismerős dalt kántálnak kétségbeesetten Hurrá Hodálybazárban mozizhatunk arcátlanok maradhatunk Vakok legyünk vagy szabadok Karcostársak válasszatok 2001. 11. 26.
Nyelvminátor vagyok Nyelvminátor vagyok Esősegélyre várok és álmélkodom a sok agybafúrt államfejtő szorgosságán Szellemvesztett költségmentési terveket és korzósztárokat gyártanak majd zuhanó gombászóként csapódnak bele a kapajogú társadalom kárrendszerébe Mert ez itten kérem tanyaország szájakból kilógó kopott kapák fényjelzik az útszélét Joga van a körömlánynak a megtévedt álompolgárnak de ebben a nagy jövésmenésben kötelezettsége nincsen csak az nincsen senkinek 2003. 08. 19. 61
A Plázahodályban (Szigeti és Taki Barátaimnak) A Plázahodályban korgó nyomorral ülünk anyaszoborító barátommal gyászoljuk a versinkvizíció áldozatait Az izgalomtól zseblázunk van Szarvasbombát csipegetünk Nyelvkarcunk az égig ér Szegény Barátom mit nem adna egy csupa csecskebel farizom reklámbabáért Hiába az intő szó hogy koponyagöndörbe dönti Perzselő árvaságát a firnamentumba üvölti 2001. 05. 29.
Profán séta Nem vagyok egy Barbie és kéjcica sem Több dolog áll mögöttem mint előttem Lágybérlőm van és bálsejtelmem hogy amit magaménak hittem réges-régen elvesztettem Unottan ahogy kell sétálgatok a Koldus Centerben sok kincskereső kisköcsög között Bármit kerestem jól elrejtőzködött Álomadósságom törlesztésre vár a türelmi idő lassan lejár S mielőtt jobblétre hengerülök talán meg is szelídülök Apapulcoba vágyom de maradok Fegyvert bimbózik a kardvirág ütközetre biztat de én sajna már antikmilitarista vagyok 2002. 03. 28.
62
Zománc vallomás Lehettem volna habszorpciós törpe vagy habroncsfeszítő Szőhettem volna damaszthabroszt Akár fegyverszagértőnek is tanulhattam volna s akkor lehetnék szivatásos katona De a banyajogú társadalom galibi foglalkozásai komorbajossá tettek még fazonosító kódomat is elfelejtettem A billentyűk előtt ülök és hátformáló erőkkel birkózom Ételhalálharcot nem vívok csakhogy a folytonos éremkimaradás összekuszálja belém nevelt mértéktárgymegőrző elvemet Hajszálbérből élő antiktalentum vagyok Kalapvető jogom hogy választhatok maglegényélet vagy mázasság A tápolónők elhivatottsága előtt Bélám szamaraként állok és elbűvölnek a génlakatosok de tálarcosbálba sosem járok Magamra nagyon vigyázok míg idővel kicipelnek egy zavarkori temetőbe 2002. 02. 06.
Zománchír A banya és kotróiparban kitört a bélviszály a dolgozók sztrájkot hirdettek és elhúzódó bérbántalom miatt követelték a bérszorító bérvénytelenítését Hosszas huzavona után a vezetőség békajobbot nyújtott és falfejű alkalmazottait vártalanította 2002. 04. 16.
63
Zománchír I. Bájszerencse hogy génidő van és az iramfejlesztő gépek működésbe léptek Abárolt hajlamú támasztópolgárok járulnak az aranyműves báloldal urnáihoz 2002. 04. 15.
Agykrém A doki azt mondja akasztófatumorom van és sajnálatos módon nem gyógyítható A tápolási díj bizony bokros de ha már ezt mérte rám a jó sors adóbevarrásom cserébe felajánlom 2002. 04. 14.
Profánc zsörtölődés A gazdagsági átok langymelegében lágynemű garnitúrám lengeti a szél A rádióból dőlő hírek rengetegében a Duma Plázából közvetít egy banyarém A bejáratnál egy acélcsősz facsarkodik hangosan magában hogy ezek az álomigazgatók érdemtelenül vedelik a bélkereskedelmi alkalmazottak visszbéréből származó aranykortyokat 2002. 05. 03.
64
Abszurd requiem Az újságok még hírre sem méltatták a szörnyű véget Hogy-hogyan nem a metró állomáson egy cselló a sínek közé esett A szerelvény szikrázva fékezett és sokáig maga előtt tolta törékeny testét darabokra zúzta A tok mely eddig védte szilánkokra esett az elpattanó húrok nyögve zenéltek Ezer éves dallamtöredékek nyikkantak s ahogy a hangok elhaltak a peronra rogyott egy őrjöngő férfi és eszét vesztve kérlelte az Istent vitte volna inkább el őt A romokat gyorsan eltakarították az összetört férfi elé felhalmozták de így is több százan néma főhajtással adóztak a szerencsétlenül járt cselló előtt 2002. 11. 05.
65
Karrier A porzósztár szerelemzsonglőrként kezdte mono-szapiensz lett belőle A fényes jövővel kecsegtető mázasságpiacon csiklórepüléssel nagy mélységekbe jutott újabban létkondicionált szobában körömkoncertet ad 2003. 08. 18.
66
Mai Kikiáltó Csak tessék tessék Itt látható a Kamu Szútra torzósztárja Kalamajka az ósdi hős TisztaKoki és megannyi Neve Senki A világ legtörpébb törpéi Ragacska és Szörpilla A csiklóejtőernyős Lerántó SzundiBanda, Torkoska Hempergő és Lomposka Vörös-szőke bombászik volt van és leszboszik Csak tessék tessék hasra ne essék Aki bírja kibírja Jutalomdévédét kap ajándékba Nyerminátor avagy a gének ráadása Szem nem marad szárazon minden komor-szapiensz mulasson 2003. 08. 17.
Kvarcolat Neandervölgyiekse vagyunk Létreményünk sincs szabadulni a parancsrabságból Mégis kenyérbérlőt tartunk Van érzékeny szóradarunk arányvalutánk és visszbérünk magas kárszínvonalunk bérrendszeri betegségünk Statisztikák szerint egyre sokasodnak a bélkereskededelmi alkalmazottak s ha már nagyon nem bírjuk napfény nélkül a telet műózoncsecseket cuclizunk da Vinci Man-ként szétterülve egy fittnesz napládájában 2003. 02. 13.
67
