Ernyey József
Pestisjárványok hazánkban1
A bécsi esetek izgalmainak hatása alatt lapjaink több-kevesebb alapossággal tárgyalták a rettenetes kór általános történetét s az ellene irányult óvóintézkedéseket. Ezen közlemények kiegészítéséül rövid vázlatban nyújtjuk a dögvészről szóló történelmi emlékeket. A középkor úgyszólván szakadatlan láncolata a különböző járványoknak, de a szűkszavú krónikások adatai nyomán megállapítani is lehetetlen, vajon tényleg pestis, vagy másnemű epidemikus járvány volt-e, mely Európát általában s így hazánkat is oly sűrűn sújtotta. Legelső történelmi emlék Szent István idején 1006-ban éhhalál kíséretében dühöngött epidemia funesta-ról szól, míg 1010-ben már pestis atrocissimá-ról is van említés. 1015-ben, 1063-ban, 1071-ben uralkodott emberirtó járványokról is e néven emlékezik meg a honi történelem. Arany János, ’Szent-László füve’ c. költeménye a hazánkat ért dögvészt és a Gentiana cruciata csodás felismerésének legendáját írja le, sőt ha a krónikásnak „fatali aegritudine conceptus” szavait tágabban értelmezzük, Szent Lászlónak 1095-ben történt halálát is pestisnek kell tulajdonítanunk, annál is inkább, mert tudjuk, hogy a keresztes hadak sorait keleti pestis pusztította, mely 1096/98-ban Európában is dühöngött. Némelyek szerint ez lett volna az első valóságos pestisjárvány a művelt nyugaton, mely ezentúl mind sűrűbben ismétlődött és oly nagy mértékben, hogy pl. az 1100-ban indított keresztes hadat is ez semmisítette meg. A babonás kor e csapást természeti tüneményekkel hozta kapcsolatba: földrengés, vízáradás, szokatlan időjárás, üstökös megjelenése stb. a pestis előhírnöke volt, ami sajnos a legtöbb esetben valósult is. Így az 1777-ben dühöngött járványt rendkívüli hideg tél előzte meg, melyre exitialis morbus, pestis consequebatur [halálos kór, pestis következett]. 1110, 1126, 1147-ben ugyancsak csodás jelenségek hirdették az öldöklő angyal közeledtét, nyomában pedig éhhalál támadt, mely nem kevesebb áldozatot követelt. Ugyancsak pestis öldökölt III. István királyunk idején 1173-ban. Az 1187–1193-ban dühöngött járvány megtizedelte egész Európát, nálunk pedig a Duna 1
Forrás: Ernyey József: A pestis-járvány hazánkban. = Gyógyszerészi Értesítő 6 (1898) No. 44. pp. 723–729.
rendkívüli áradásai nyomán támadt febris ignea, lues ignea, febris acuta stb. néven említett dögvész még a madarakra is kitejedt. II. Endre idején 1224–27 tartó járvány, pestis et lues pecorum (baromvész) pusztított. A tatárjárás után 1242-ben fellépett dögvész elpusztította azokat, kiket az ellenség fegyvere nem ért s nehezítette a hon új alapítójának munkáját. 1262ben homályosan csak gravis morbus (súlyos betegség) néven említett betegség pusztított. Csupán hazánkra szorítkozó száraz kronológiai adatok szűk körébe fel nem ölelhetjük Európa többi államait sújtó járványok felsorolását, mert alig volt idő, hogy a fekete halál itt, vagy ott ne szedte volna áldozatait, a vész ilyenkor csak az egy országra szorítkozott, pl. 1264 folyamán nálunk csak éhség volt, ellenben Ausztriában és Csehországban pusztító döghalál hazánkat nem érte, csak 1270-ben sújtott bennünket is… pestis et fames magnam copiam hominum absumpsit [a pestis és az éhínség nagy tömeg embert emészett el] – éhhalállal kapcsolatban sok embert ragadott el és rákövetkező években még többször visszatért, mikor az emberek és barmok oly tömegesen hullottak, hogy a hullákat nem győzték eltakarítani. 1292-ben a szomszédos országokban pusztító járvány nálunk alig terjedt el, ellenben 3 évvel utóbb Itáliából került dögvész már megtizedelte hazánk lakosait is, ezután gyengébb lefolyású volt 1301-ben és 1305–1308-ban, mikor Európaszerte dühöngött; ez utóbbiról a krónikások határozottan írják, hogy Angliából hurcolták be. 1312-ben rendkívül terméketlen esztendőre éhhalál és dögvész következett, mely két esztendeig tartott. Ezután ismét olyan korszak következett, mikor az Európát ért csapások hazánkat elkerülték: ilyen volt az 1320. esztendő, mely felénk fordította az éhező, beteg szomszédok figyelmét s menedéket nyújtott nekik. Hungaria fertilissima, refugium inaedia pressorum írja az egykorú krónikás – és az ég, mintha jutalmazná e cselekedetet, 17 esztendeig tartotta távol az öldöklő angyalt 2, csak 1337-ben jelent meg rövid időre és újra 5 esztendőre megpihent. Nagy Lajos uralkodása alatt 1342–45-ig tartó pestis, majd ismét 1347-ben pestis exitalis cum abscessibus et haemoptisi [daganatokkal és vérköpéssel járó halálos járvány] sújtotta hazánkat, mely miatt a szomorú emlékű zsidóüldözés is támadt. 1348, 1350, 1359-ben a pestishez még valami vérömléssel kapcsolatos betegség is járult (profluvium sanquinis), úgyhogy a nép már a világ végét várta, annál is inkább, mert szokatlan égitünemények: északi fény, üstökös, szokatlan zivatarok és jégverések, mind megannyi új csapást az ég haragját hirdették. 1365-ös rövid félbeszakítással 1371-ig újra 2
Mikor 1333-ban Florenz lakosságának háromnegyede, Kölnben 30 ezer, Triestben 12 ezer, Würzburgban 40 ezer ember pusztult el, Franciaországban egész városok maradtak üresen. IV. Fülöp francia királyt is e vész ölte meg. A rákövetkező éhség még fokozta a szenvedéseket úgy, hogy a szülők gyermekeiket ölték meg, s az emberek kannibálok módjára a holtakat is kiásták és megették.
végigsöpörte a világot a rettenetes halál, de a legutolsó időben Regensburg a világ csodájára érintetlen maradt. 1382, 1393, 1399, 1410, 1425 mind szomorú emlékű évek hazánk és egész Európa történetében földrengés és pestis miatt. 1425 enyhe tél, 1426-ban erős nyár, 1431 éhség és szokatlanul erős tél után (az Északi tenger befagyott) újra végigszáguld Európán a fekete halál. 1435–36 a bécsi egyetemet a járványra való tekintettel feloszlatták. 1438-ban Albert király idején a pestis új alakban jelentkezett: három napos mély álom után „expergefacti mox in agone…” [majd haláltusára ébredtek]. 1444 a szomorú várnai ütközet után pestis dühöngött, úgyszintén 4 évre rá, mely már harmad napra megölte a beteget (pestis tertia necans die). Az 1456–57. járvány Hunyadyt és a hős Capisztrani Jánost ragadta el s eleinte csak a végvidéken pusztított, míg a hazabocsátott keresztesek széjjel nem hurcolták. Mátyás uralkodása első éveiben ugyancsak pestisnek nevezett, de körülményesebben le nem írt betegség a legjava férfiakat (viros robustissimus) öldökölte, míg a nőket és gyermekeket megkímélte. 1471–72. A cometa ismét pestist hozott hazánkra. 1477. 1482–84 ismét új alakban: pestis peracerba, qua adflati dabant se ex tectis… aut in fluvium ruebant ululantes [iszonyatos járvány, amelynek hatására az emberek a háztetőkről vetették alá magukat… vagy üvöltve a folyóba rohantak]. Habár a történelem e járványt pestis néven írja le, a tünetek, őrjöngés stb. nem vallanak erre. II. Ulászló idejében 1491–94. rövid félbeszakítással állandóan tartott, majd ismét 1503, 1506–7-ben a földrengések után Duna rendkívüli áradása következett be s évente megújuló járvány, mely 1508-ban érte tetőpontját, mikor különösen Győr, Pápa, Veszprém stb. környékén szedte áldozatait. Az orvosi tudomány akkori állapotában tehetetlenül állott a vésszel szemben: egységes eljárása nem volt, óvóintézkedései vesztegzár és füstölésre szorítkoztak, sőt a beteg kezelését illetőleg határozottan ellentétes nézeteket vallottak: némelyek érvágás és purgatió mellett kardoskodtak, mások ellenezték. 1521-ben, mikor a vész újra kitört, I. Ferdinánd udvari orvosa, Salzmannus már tájékozására kis füzetet adott ki, melyben 1506–10 Erdélyben szerzett tapasztalatait írja le, pl. felemlíti, hogy Nagy-Szebent a contumacia és borókával való füstölés mentette meg (ward ganz behuet). Belső szerül „erős pilulákat” purgatiót ajánl, de főleg gyakori érvágásban látja az óvó eljárás maximumát.
1529-ben kitört járvány nemzetiség szerint látogatja a népet: magyarokat a pestis, germanos autem febris sudotorius pusztította egyenlő eredménnyel. 1529-ben Ritius ’Regiae Maiestatis Hungariae archiater Pharmacum contra pestem’ címen kiadott művecskéje az „Electuarium de ovo aureo, seu Electuarium regis” [a magyar királyi felség főorvosának ’Pestis elleni orvosság’ címen kiadott művecskéje az aranytojásból való liktáriom avagy királyi liktáriom] kitűnő hatását magasztalja, mint már évszázadok óta (1345) bevált csodaszert, mely III. Frigyes és Miksa császárok életét mentette meg. Az electuarium készítését hosszadalmasan tárgyalja, bár lényegileg nagyon naiv gyógyszer: tojásból kifújták a fehérjét és helyébe töretlen sáfrányt téve forró hamuban addig sütötték, míg megbarnult, aztán mindenestül összetörve fehér mustárt, tormentillát, citvar magot, terjéket és Paris quadrifolia bogyót (Krähen augen) adtak hozzá. A csodaszer 30 évig megtartotta hatását, belőle reggelenként borsó nagyságút kellett bevenni óvószerül. Ha valaki már megkapta volna a bajt: Bolus Armen, a fenti electuarium, sikkantyu (Scabiosa) vizet és rózsaecetet kapott, mire jótevő izzadás állott be s a beteg félig mentve volt. Utána 4–5 óra múlva syrop acetose citri et simplex, bolus armen, scabiosa víz és jó óborkeveréket kapta, mitől annyira magához jött, hogy májerét, majd később a mediánát meg lehetett vágni, mindenikből 3–4 uncia vért bocsátván. Erre erősítőszerül fragmenta cordialia és végül diacatoliconnal való purgatio, esetleg klistély befejezte a kúrát. Ennek a receptnek olyan jó híre volt, hogy még 1553-ban Drezdában is újra kiadták. Mily rengeteg embert pusztított el e járvány arról, a külföldi adatokon kívül honi íróink is tanúskodnak. A városok lakói menekültek, prédául hagyva mindent. 1570-ben a bécsi egyetem feloszlott, 1571-ben Körmöcön, 1572-ben az alvidéken dühöngött pestis után rendkívüli éhség következett s eltartott 1576-ig. 1582, 85, 86. Ordo infectionis címen a bécsi kormány rendeleteket adott a vész tovaterjedésének meggátlására, kordonokat állítva a határszéleken, vesztegzárakat a DunaTisza mentén, természetesen kevés sikerrel. 1616-ban Bolestajner Nagy-Szombatnál táborozó hadára Isten döghalált bocsátott… 25,000 haltanak. Ezentúl az Ordines infectionis majdnem szakadatlan sora tanúskodik az állandó vészről: 1627, 1630, 1633, 1635, 1642, 1645/6–49. III. Ferdinánd gyűjtő rendeletei újra kiadva 1652, 1654–56 nálunk is kihirdetve érvényre emelkednek. Jelentékeny újítás bennük, hogy a városok tisztaságát szabályozzák, vész idején vásárokat stb. sokadalmakat betiltják, vésztemetők rendezése stb. által a fertőzést és érintkezést lehetőleg gátolni igyekeznek.
Történelmünk példát tud felmutatni arra is, hogy pestis hírével megszalasztották az ellenséget. Így tettek Rozsnyó (Rossnó Bánnya) polgárai 1659-ben Lippai érsek hadával szemben… költik, hogy dögh halál uralkodik… és az érsek még az éjjel megfutamodék – 1678/9 Erdélyben azonban tényleg kiütött s még az évben átszármazott Bécsbe, honnan a császár Prágába menekült s ott 1679. szept. havában új Ordo infectionist [járványrendelet] bocsátott ki. Managetta és Sorbait doktorok pedig Remedia pestis címen népszerű utasítást írtak, melyben újságképpen citrom-kúrát ajánlottak. Mennyire nem ismerték a baj lényegét, bizonyítja az, hogy még meghatározni sem tudták… „es sey kein formal Infection, sondern morbus contagiosus” [nem formális fertőzésről, hanem érintkezéssel fertőző betegségről van szó]. Védő eljárásként illatos füvekkel és kénnel való füstölés, reggeli levesben fokhagyma kénvirággal, zacskóba varrt kámfor nyakba akasztva és fültő tájéknak skorpio olajjal való kenegetése van ajánlva. A gyógyszerészek hivatalos utasítást kaptak a pestisellenes gyógyszerek egységes készítésére: Electuarium contra pestilent. Pulvis sudorifer. és a fent írt Guldes ay [pestis elleni liktáriom, izzasztó por, aranytojás] képezték a főszereket érvágás és pépes borogatás mellett. Újítás a forralt víz ajánlása és az elhaltak ruháinak erőszakkal való megégetése. 1686-ban a Budára siető török csapatok hozták be a keleti pestist, mely aztán rövid félbeszakítással 1692-ig tartott. Erről szólnak 1690-ben kiadott Ordo infect. 1891-ben Litterae patent és ugyanezen évben még kétszer megújított (okt. 28., nov. 26.) Praecautiones óvórendszabályok, melyek eredetileg latinul adattak ki, de Kollonich érsek sürgetésére a magyarok számára (!) németre is fordították, sőt lényegesen átalakították a helyi viszonyok szerint. A vesztegzár intézetek rendszeresíttettek, községeknél „quarentanae” házakat állítottak s a közegészségügyi személyzet számára részletes utasítást adtak. A gyógyszerészeknek meghagyja, hogy elegendő anyagkészletet szerezzenek, szereket készítsenek, de vész idején a közönséggel csak ablakon érintkezzenek és az officina zárva legyen, a bevett pénzt pedig ecetes edényben vegyék át. Az orvosoknak megtiltotta pestis ellen érvágást alkalmazni és kellő óvatossággal járni el, hogy a ragályt át ne hurcolják. Utasítást ad a pap számára, ki a beteget látogatja: óvóeljárásul különböző illatos anyagokkal való füstölést, szükség esetén szarv, szaru vagy bőrhulladékkal, kezeit kámforral vagy fokhagymával mossa, szeszes italt ne igyék, ellenben rágjon dohány levelet stb. Ezen pestisjárvány ellen a városok maguk hatáskörében is intézkedtek és Constitutiones epidemicaet adtak ki. Nálunk 1692 végével enyhülni kezdett ereje, de ekkor Bécsbe csapott át és ott 1 évig pusztított. 1702-ben Lengyelországban dühöngött, de hozzánk csak 1708-ban
került, mikor Szegeden ütött ki és rákövetkező évben már országszerte szedte áldozatait, ebbe halt a vitéz Vak Bottyán generális is. Ausztriának ekkor különben is oka volt védeni határait a kurucok ellen, egy füst alatt tehát contumaciat is csinált s eltiltotta a valóban „veszedelmes” rebellisekkel való érintkezést. Az akkor dívott gyógyszerek közül nagyra becsülték a pulvis alexipharmacust, az infusum scordiae-t tyúklevesben, a felfakadt tályogok gyógyítására káposztalevél terpentinnel stb. A hivatalos utasítás 8 receptet közöl a gyógyszerészekkel, melyeket készen kellett tartani. Cataplasma alexiterium név alatt friss kenyérkovászt tört hagymával és terjékkel, ung. alexiter. néven Ung. Aegyptiae Pilulae canfort. név alatt pedig aloe, myrrha és g. ammoniacból készült labdacsok járták.3 Ezen járvány emlékét sok városban emelt szent szobor hirdeti, valamint számos orvosi értekezés is. Ennél sokkal komolyabb volt az 1709–12-ben pusztított járvány, mely ellen VI. Károly gróf Ilyésházy és Hunyady által ’Ordo infectionis’-t adott ki. 1713-ben nálunk megszűnt, de új erővel Ausztriában tört ki,4 mire viszont nálunk kezdtek óvóintézkedéseket tenni, hogy a dögvész vissza ne térjen. A kiadott népszerű utasítások és hivatalos intézkedések ezúttal már jókora könyvet tesznek ki a curiosum kedvelő számára bőséges anyagot kínálva. Felosztás szerint első helyen állanak a Praeservativa theologica – utána alexipharmaca mixta – külön a szegényeknek és gazdagoknak, végül alexiph. politica és medica. A pestis vírusát itt egyenlő erejűnek mondják cum acido sulphur. arsenic – aut napello –, mert a kés pengéje utána megkékül! Egészségügyi intézkedései sok tekintetben visszaesést mutatnak, pl. forralt víz helyett elegendőnek tartja a parázzsal tisztított vizet stb. Ezen járvány lett volna napilapjaink szerint az utolsó pestis hazánkban, holott 1738-ról is van ennek nyoma… Praecautiones, ob pestem in Transsylvania et Banatu grassantem… valamint ugyanezen ügyben két Decret. caesareoregium. Ezentúl több valóságos pestisjárvány nem lépett fel, de a Normativa Sanitatis és az Ordines infectionis új kiadásai mindenkor megemlékeznek róla – quod Deus avertat … és szigorú tisztaság ajánlásán kívül ismétlik a zsoltáros szavait: Nisi DOMINUS custodiverit civitatem, frustra vigilant, qui custodiant eam… [Isten mentsen… Ha Isten nem őrzi a várost, hiába virrasztanak őrei]. 3
4
Lásd: Patent. Libri I. p. 397. 26, 27, 43. Belügym. Lev.; Linzbauer: Codex sanitario-medicinalis Hungariæ… Tom. I. Budæ, 1852–1856. Lásd az akkor keletkezett leírást: Imago miseriarum pestilentiae grassantis ex ungaria translatae [A Magyarországról átszármazott és most itt dühöngő pestis nyomorúságainak ábrázolása]
