PÉNZÜGYI SZERVEZETEK ÁLLAMI FELÜGYELETE

Az EU-csatlakozás hatása a hazai biztosítási szektorra

PÉNZÜGYI SZERVEZETEK ÁLLAMI FELÜGYELETE


Budapest, 2003. szeptember 1.

-1-


Tartalomjegyzék

Bevezetés .............................................................................................................................. 3 Vezetői összefoglaló ....................................................................................................... 4 A hazai biztosítási szektor általános áttekintése 2002. év végén.............. 6 Magyarország biztosítási szektorának helye az Európai Unió tagállamai között ............................................................................................................... 8 Hazai jogszabályváltozások által meghatározott fejlődési irány ............ 14 Az EU-jogharmonizáció első szakasza ...................................................................... 14 Az EU-jogharmonizáció második szakasza .............................................................. 15

Az EU jogszabály-változásai által meghatározott fejlődési irány.......... 27 Összefoglalás – Mi várható a csatlakozás után? ............................................. 29 Melléklet ............................................................................................................................. 31

-2-


Bevezetés A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete 2003. júniusában megjelentette „Az EUcsatlakozás hatása a magyar pénzügyi szektorra” című tanulmányát. A téma folytatásaként született meg jelen tanulmány, amely a biztosítási szektor jövőbeni lehetőségeit, korlátait, várható fejlődési irányait veszi elemzés alá. Az anyag a jövőbeni kitekintés mellett képet ad arról, hogy a hazai biztosítótársaságok szektora - a főbb paraméterek alapján - az EUtagállamok között milyen helyet foglal el. Amint az a fent említett tanulmányban összefoglalásra került, Magyarország pénzügyi szektora - benne a biztosítási szektor - fejlődésében három fő változási irány határozható meg: Hazai jogszabály-változások által meghatározott irány, azaz 2004. májusáig hatályba lépő jogszabályok által előírt változásokhoz való alkalmazkodás. Az EU olyan jogszabály-változásai által meghatározott irány, amely jogszabályok előkészítése jelenleg is folyamatban van. Az EU várható jogszabály-változásai által meghatározott irány, azaz Európai Uniós tagállamként az uniós jogszabályok által előírt változásokhoz való alkalmazkodás. Ez azon szerves fejlődést jelenti, amely hatókörét tekintve kiterjed a gazdaság minden területére. A hazai biztosítási szektorról beszélve elsősorban – mérlegfőösszeg szerinti nagyságuk és gazdasági jelentőségük miatt - a biztosítótársaságok juthatnak eszünkbe. A szektor azonban több szereplővel bír: említést kell tenni a biztosítási egyesületekről, a biztosítási alkuszokról a biztosítási ügynökökről, a biztosítási szaktanácsadókról. Amennyiben az EU-csatlakozás biztosítási szektorra irányuló hatását kívánjuk elemzés alá venni, úgy elsősorban a biztosítótársaságokra irányuló számszerűsíthető hatást és a nem számszerűsíthető, azaz a minőségi hatást kell feltérképezni. Számos kérdés azonnal megfogalmazódik a tanulmány címét olvasva: vajon a csatlakozással változik-e a biztosítótársaságok száma, szervezeti formája (gondolunk itt a fiókosodásra); a hazai biztosítótársaságok biztosítási konstrukcióikkal kilépnek-e országhatáron kívülre is; vajon a díjtételek merre mozdulnak el; vajon a viszontbiztosítási tevékenység nagyságrendi változása várható-e, azaz a hazai biztosítótársaságok kockázatviselése csökkenni/növekedni fog-e; a befektetési korlátok szabadabbá válása a gyakorlatban is magával hozza-e a diverzifikáltabb befektetéseket; a felügyeleti szerv felé irányuló adatszolgáltatás miképpen változik a jövőben, stb. A tanulmány ezen kérdéseket is körbejárja, de mindenekelőtt egy általános képet rajzol a biztosítótársaságok szektorának jelenlegi1 tulajdonosi struktúrájáról, koncentrációjáról, az életág és nem életág főbb jellemzőiről, a szektor eredményességéről, hatékonyságáról, a befektetések összetételéről. Mivel azonban a hazai biztosítótársaságok teljesítményét és nagyságát nem elégséges önmagában értékelni, ezért a szektor főbb paramétereit összehasonlítjuk az EU-tagállamok, valamint a hazánkkal egy időben csatlakozó egyes országok rendelkezésre álló hasonló adataival.

1

2002. év vége

-3-


Vezetői összefoglaló 1. A biztosítási szektor fejlődése a következő években nagy valószínűséggel gyors ütemű lesz. Ez következik a gazdasági fejlődés csatlakozás után várható gyorsulásából, valamint a lakossági megtakarítások várható növekedéséből. A bruttó megtakarítások szerkezetének tartós változásai szintén a biztosítási szolgáltatások iránt várható növekvő keresletre utalnak. A nem banki jellegű megtakarításokon belül a nyugdíjpénztárak ugyan alternatívát kínálnak az életbiztosításokkal szemben, de ezek növekedése több speciális tényező által korlátozottabb lesz - belépési korlátok, munkavállalói hozzájárulások, adókedvezmények - mint az életbiztosításoké. 2. A biztosítási szolgáltatásokon belül az életbiztosítások különböző hosszú távú megtakarításokat kínáló formáinak, a lakásokhoz kötött biztosításoknak, a gépjármű casco biztosításnak a gyors fejlődése várható a csatlakozás után, hosszabb távon a felelősségbiztosítások dinamikus fejlődésével számolunk, elsősorban a vállalati vezetők javára kötött személyi felelősségbiztosításokban. 3. A biztosítók meghatározó része pénzügyi csoportok keretében működik jelenleg is Magyarországon. Ehhez a szervezeti formához képest - a unit linkek kivételével- viszonylag alacsony a kombinált biztosítási termékek elterjedtsége. A jövőben ezek gyors bővülésével számolunk: a bankbiztosítási termékek, a befektetéssel kombinált élet és nem életbiztosítási szerződések, a nyugdíjpénztáraknak nyújtott szolgáltatások, a jelzáloghitelek, és az EU-ban elterjedt hitelderivatívák és más kockázat megosztó és átvállaló biztosítási termékek területén. 4. A biztosítási szektor jövedelmezősége jelenleg igen magas: a ROE 20% fölött van. Ez jelentősen meghaladja az EU átlagát. Ennek egyik meghatározó oka a biztosítók portfoliójában döntő szerephez jutó államkötvények kiemelkedően magas hozama. A jövőben a biztosítók jövedelmezőségének csökkenése várható több okból. Ezek a szolvencia szabályok szigorodása - Szolvencia I, II szabályozás - miatt megnövekvő tőkeigény, az állampapírhozamok várható csökkenése, a továbbra is magas akvizíciós szükséglet, az erősödő konkurencia miatt megnövekvő reklám és marketing költségek. A jövedelmezőség növekedése irányába hathat viszont a növekvő kereslet miatt erősödő méretgazdaságosság. 5. A csatlakozás kedvező lehetőséget teremt a fióktelepek és a határon átnyúló szolgáltatások számára. A jelenlegi EU tagországok tapasztalatait is figyelembe véve nem számolunk sem a fiókosodás sem a határon átnyúló szolgáltatások jelentékeny növekedésével. Minden jel arra utal, hogy a biztosítási szektorban a jelenlegi - a pénzügyi csoportok által meghatározott - (oligopolisztikus) szerkezet fennmarad, néhány új szereplő megjelenésével. Ha lesznek is változások a piaci szerkezetben, azok fokozatosak lesznek és elsősorban az eurozónához való csatlakozás után várhatók. 6. A biztosítókat is működtető pénzügyi csoportokban viszont belső átrendeződéssel számolunk. A bankok jelenleg kiemelkedő jövedelmezőségének már a közeli jövőben várható mérséklődése miatt, ezek a csoportok pénzügyi és humán erőforrásaikat a hozzájuk tartozó biztosítókba fogják nagy valószínűséggel átcsoportosítani. Ezt a várható tendenciát támasztja alá, a biztosítók erős piaci potenciálja, magas jövedelmezősége, valamint az, hogy az alternatívaként felmerülő befektetési szolgáltató tevékenységek zöme már ma is a bankokba integrált, a nyugdíjpénztárakban a hazai jogszabályok alapján a pénzügyi csoportok nem szerezhetnek tulajdont. -4-


7. Az EU csatlakozás a biztosítók számára speciális többletfeladatot nem jelent. Az eurozónához való csatlakozás viszont jelentős közgazdasági, pénzügyi és logisztikai problémák megoldását igényli, mivel az összes szerződést: a benne foglalt ígérvényeket át kell számolni euróba és biztosítók fedezettségének is fenn kell állnia a közös európai valutában.

-5-


A hazai biztosítási szektor általános áttekintése 2002. év végén 2002. év végén 31 biztosítótársaság működött a biztosítási piacon. 2001. év végéhez képest számuk öttel nőtt. Az új biztosítótársaságok piacszerzése hosszabb időt vesz igénybe, működésük első évében nem volt jellemző az intenzív ügyféltoborzás és piaci tevékenység. A 31 biztosítótársaság összesített mérlegfőösszege 2002. év végén 978 milliárd forint volt, miután az előző év végéhez képest nominálisan 16,8%-os növekedés valósult meg. A biztosítótársaságok közül az öt piacvezető társaság mérlegfőösszeg szerint a piac 83,9%-át, az éves díjbevétel összegét tekintve a szektor 81,0%-át adta 2002. év végén. Ezek az adatok az elmúlt években is hasonlóan alakultak. A biztosítótársaságok fele pénzügyi csoport tagja, vezetője. A pénzügyi csoportba tartozó biztosítótársaságok mind mérlegfőösszeg, mind díjbevétel szerint a szektor 90%-át fedik le. A biztosítótársaságok összesített mérlegfőösszege a GDP-hez mérten az elmúlt öt évet tekintve jelentősen, 4,3%-ról 5,8%-ra nőtt, összesített éves díjbevételük a GDP arányában ugyanezen időszak alatt 2,4%-ról 2,9%-ra nőtt. A biztosítótársaságok mérlegfőösszege és GDP-hez viszonyított aránya Biztosítótársaságok

1998

Mérlegfőösszeg (MFÖ) (milliárd forint) Növekedési index (év/év) MFÖ / GDP Díjbevétel / GDP

1999

439,053 140,0% 4,3% 2,4%

556,439 126,7% 4,8% 2,5%

2000 707,789 127,2% 5,2% 2,8%

2001 838,096 118,4% 5,6% 2,8%

2002 978,482 116,8% 5,8% 2,9%

A biztosítótársaságok tulajdonosi szerkezetében meghatározó szerepe van a közvetlen, illetve közvetett külföldi tulajdonnak. 2002. év végén a külföldi és magyar tulajdon aránya 80-20%-ot tett ki. A külföldi tulajdont vizsgálva megállapítható, hogy a hazai piacon az osztrák (23,5%), a holland (17,3%), a német (16,7%) biztosítótársaságok képviseltetik magukat a legnagyobb arányban. Ezek a tulajdonosok, pontosabban országok az Európai Unióban is kiemelkedő szerepet játszanak a biztosítási piacon, mind a díjbevétel (díjbevétel / GDP, egy főre jutó díjbevétel), mind például a viszontbiztosítási tevékenységet tekintve. Az Unió államai közül a fentieken túl még Belgium (7,3%), valamint Franciaország (4,1%) említhető meg, amelynek nagy biztosítótársaságai hazánkban is jelen vannak.

A hazai biztosítótársaságok tulajdonosi szerkezete a jegyzett tőke alapján 2002. december 31.

francia 4,1%

svájci 4,9%

egyéb 4,1%

magyar 20,3%

holland 17,3%

osztrák 23,5%

belga 7,3% amerikai 1,8%

német 16,7%

-6-


2002. év végén a biztosítótársaságok összesített szerződésállománya 12,9 millió darab volt, amelynek 27,6%-át az életági szerződések, 72,4%-át a nem életági szerződések tették ki. Az arány a korábbi éveknek megfelelő. A biztosítótársaságok 2002. évi díjbevétele 489,7 milliárd forint volt, ennek 41,0%-át az életági díjbevétel, 59%-át a nem életági díjbevétel tette ki. A biztosítótársaságok tekintetében összehasonlítva az életági és a nem életági folyamatokat megállapítható, hogy az utóbbi biztosítási ág mind a szerződés-állomány, mind a díjbevétel, mind a kár- és szolgáltatás kifizetések, mind pedig a költségek tekintetében dinamikusabb fejlődést mutatott 2002-ben. Mindkét biztosítási ágban mind a kárhányad, mind a költséghányad folyamatosan csökken. Az aktív viszontbiztosítási tevékenység mindkét biztosítási ágban csekély, a passzív viszontbiztosítás esetében a saját megtartás az életágban 90% körüli, a nem életágban 80% körüli volt az elmúlt éveket tekintve. Az életág húzóágazatai továbbra is a vegyes, valamint a befektetési egységekhez kötött életbiztosítások, míg a nem életág húzóágazatai a kötelező gépjármű felelősség, valamint a casco biztosítások. A biztosítótársaságok összesített biztosítástechnikai tartalékainak (matematikai tartalék + befektetési egységekhez kötött életbiztosítások tartalékai + további biztosítástechnikai tartalékok) 2002. év végi záró állománya 786 milliárd forint volt. 2001. év végéhez viszonyítva 21,2%-os tartalékbővülés történt. A biztosítástechnikai tartalékok befektetett állományának legnagyobb része (81,9%) – a korábbi időszakokhoz hasonlóan – továbbra is állam által kibocsátott értékpapírban testesült meg. A portfolió 5,1%-át a részvények, 6,8%-át a vállalati, hitelintézeti és önkormányzati kötvények, további 2,7%-át a befektetési jegyek tették ki. A befektetett állomány 3,5%-a bankszámlán, bankbetétben és egyéb befektetési formákban testesült meg. A biztosítótársaságok összesített adózás előtti eredménye - 1999. év kivételével nominálisan évről-évre nőtt, 2002-ben 28 milliárd forint volt. A jövedelmezőségi mutatók szintén javultak az elmúlt évek során folyamatosan. A sajáttőke-arányos nyereség 2002-ben 24,3%, az eszközarányos nyereség 3,1% volt. A jövedelmezőségi mutatók magas értéke részben a szektorban rejlő magasabb kockázattal, a hosszabb megtérüléssel és a likviditási igény kisebb fokával magyarázható. A biztosítótársaságok eredménye, jövedelmezősége Eredmény, jövedelmezőség ADÓZÁS ELŐTTI EREDMÉNY (milliárd forint) Év/év növekedési index Sajáttőke-arányos nyereség = ROE (adózás előtti eredmény/átlagos saját tőke) Eszközarányos nyereség = ROA (adózás előtti eredmény/átlagos mérlegfőösszeg)

1998

1999

2000

2001

2002

16,933

9,052

18,416

20,639

27,984

132,5%

53,5%

203,4%

112,1%

135,6%

23,6%

10,9%

19,9%

20,9%

24,3%

4,5%

1,8%

2,9%

2,7%

3,1%

A biztosító egyesületek tevékenysége továbbra is kis területét teszi ki a biztosítási szektornak, jelentőségük azonban növekvő, különösen a nagy egyesületeket tekintve. 2002. év végén az egyesületek száma 37 volt, ebből 7 nagy egyesület2. A biztosító egyesületek összesített mérlegfőösszege 2002. év végén a teljes biztosítási szektor 3,2%-át tette ki, szemben az elmúlt év végi 2,8%-kal.

2

Nagy egyesület az az egyesületet, amely nem felel meg a Bit. 80. § (3) bekezdés c) pontjában előírtaknak, és a 192/2000. számú kormányrendelet szerint nem készíthet egyszerűsített beszámolót.

-7-


Magyarország biztosítási szektorának helye az Európai Unió tagállamai között A biztosítási szektor egyik fő jellemzője az éves díjbevétel nagysága. Ez azonban országok közötti összehasonlításban kevés információval bír, ezért a Díjbevétel / GDP (penetráció) mutató az, amely alapján már az országok közötti összehasonlítás elvégezhető. Fontosnak tartjuk az egy főre jutó díjbevétel nagyságának összehasonlítását, valamint az életág és nem életág szerepének bemutatását. Nemzetközi adatok jelenleg 2000-ig állnak rendelkezésünkre, az Európai Unió tagállamai vonatkozásában teljes körűen, míg a hazánkkal együtt csatlakozó országok tekintetében „csak” további három ország adatai ismertek. A 2000. évi Díjbevétel / GDP mutató értékei szerint meghatározott sorrendben az Európai Unió 14 tagállama - Görögországot kivéve - megelőzi Magyarországot. A szomszédos csatlakozó országok közül egyedül Csehország haladja meg Magyarországot e mutató tekintetében, míg Szlovákia, Lengyelország és Magyarország gyakorlatilag azonos fejlettségű etekintetben. Magyarország Díjbevétel / GDP mutatójának értékét (2,9%) az uniós átlaghoz (9,7%) hasonlítva elmondható, hogy annak kevesebb, mint harmadát tette ki 2000-ben.

Díjbevétel / GDP 35,00% 1998

30,00%

1999 25,00%

2000

20,00% 15,00% 10,00% 5,00%

EU 19

EU 4 új

EU 15

Görögország

Magyarország

Lengyelország

Szlovákia

Csehország

Finnország

Ausztria

Olaszország

Dánia

Németország

Spanyolország

Portugália

Belgium

Svédország

Franciaország

Hollandia

Írország

Egyesült Királyság

Luxemburg

0,00%

Forrás: Insurance Statistics Yearbook 1993-2000, OECD

A 2000. évi egy főre jutó díjbevétel értékei szerint felállított sorrendben kivétel nélkül minden Európai Uniós tagállam megelőzi Magyarországot, azonban a négy újonnan csatlakozó országok sorában hazánk a második Csehország után csakúgy, mint a Díjbevétel / GDP mutató esetében. Az egy főre jutó díjbevétel Európai Uniós átlaga 2000-ben 2573 US dollár volt, Magyarországon az egy főre eső díjbevétel 2000-ben 133 US dollár volt, ami azt jelenti, hogy ez az uniós átlag 5%-át tette ki.

-8-


Díjbevétel / Lakosság 14 000 1998 12 000

1999 2000

US dollár

10 000 8 000 6 000 4 000 2 000

EU 19

EU 4 új

EU 15

Szlovákia

Lengyelország

Magyarország

Csehország

Görögország

Portugália

Spanyolország

Olaszország

Finnország

Ausztria

Németország

Belgium

Dánia

Franciaország

Svédország

Hollandia


Írország

Luxemburg

0


A 2000. évi éves díjbevétel alapján az életág és a nem életág aránya Magyarország esetében 46% : 54% volt a nem életág javára. Az azóta rendelkezésre álló adatok alapján 2001-ben és 2002-ben ez az arány tovább tolódott a nem életág javára. Az Európai Unió 15 tagállamában 2000-ben átlagosan 60% : 40% volt az arány az életág javára. Az EU nagy államaiban szintén az életág a domináns biztosítási ág díjbevétel tekintetében. Életági díjbevétel és nem életági díjbevétel megoszlása

életági díjbevétel nem életági díjbevétel

EU 19 EU 4 új EU 15 Szlovákia Magyarország Lengyelország Csehország Svédország Spanyolország Portugália Olaszország Németország Luxemburg Írország Hollandia Görögország Franciaország Finnország Egyesült Királyság Dánia Belgium Ausztria 0%

10%

20%

30%

40%

50%


-9-

60%

70%

80%

90%

100%


Az életág : nem életág súlya - a díjbevétel alapján - az uniós országok biztosítási szektorában tehát többnyire az életág felé tolódik el, amíg hazánk és a velünk egy időben csatlakozó országok esetében a nem életág kap nagyobb szerepet a biztosítási tevékenységben. Ugyanakkor a hazai biztosítótársaságok tulajdonosi szerkezetében meghatározó szerepet játszó Németország és Ausztria esetében szintén nem az uniós sztenderd figyelhető meg, hanem ott is a nem életág a domináns. Korábbi felügyeleti vizsgálódások azt mutatják, hogy az élet ág súlya nincsen olyan szoros kapcsolatban a gazdasági fejlettséggel (az egy főre eső GDP-vel). Úgy tűnik, hogy az élet ág súlyába egyéb tényezők is belejátszanak: valószínűsíthető, hogy komoly szerepe van például annak, hogy a társadalombiztosítás mekkora hányadát fedezi az öregkori megélhetésnek. Definíciós különbségek is közrejátszhatnak például az Egyesült Királyságban, ahol az életbiztosítási szektorba sorolják az ún. „friendly societies”-t is, amelyek nagyon hasonlítanak a mi nyugdíjpénztárainkhoz, de például Finnországban is az életbiztosítási ághoz tartoznak a mi értelmezésünk szerint inkább pénztáraknak tekintendő szervezetek. Ugyanakkor említést érdemel, hogy Magyarországon több életbiztosító a baleset, betegség ágazatok adatait az életági adatok között mutatja ki. Amennyiben a rendelkezésre álló három év adata alapján a díjbevétel éves növekedési ütemét vizsgáljuk meg, úgy az életág dinamikusabb fejlődése mutatkozik csaknem minden ország tekintetében. Ezt a megállapításunkat azonban a későbbi évekre nem vonatkoztathatjuk, ugyanis 2000 óta csak Magyarországról van adatunk, ami alapján tudjuk, hogy hazánkban az életág felfutása átmenetinek bizonyult, ehhez nagymértékben járultak hozzá az akkor igen népszerű befektetési egységekhez kötött (unit linked) életbiztosítások, valamint az 1998-ban tevékenységüket megkezdő magánnyugdíjpénztárak. Amellett, hogy az életág a díjbevétel tekintetében mind 1999-ben, mind 2000-ben dinamikusabban nőtt, mint a nem életág, mindkét biztosítási ágban csökkent az éves növekedési ütem 1999-ről 2000-re. Konkrétan: a 19 ország adatait tekintve az életági díjbevétel növekedési üteme 2000-ben – az Egyesült Királyság, Magyarország és Szlovákia kivételével – minden országban csökkent 1999-hez képest, a nem életági díjbevétel éves növekedési üteme 2000-ben – a fenti kivételek és Portugália kivétele mellett - minden országban csökkent 1999-hez képest. Díjbevétel éves növekedési üteme Ausztria Belgium Dánia Egyesült Királyság Finnország Franciaország Görögország Hollandia Írország Luxemburg Németország Olaszország Portugália Spanyolország Svédország Csehország Lengyelország Magyarország Szlovákia

életági díjbevétel 1999/1998 111,9% 115,4% 92,3% 120,2% 130,2% 109,9% 130,5% 103,0% 142,1% 107,0% 107,4% 127,2% 129,6% 133,1% 122,0% 122,5% 114,4% 116,6% 106,1%

életági díjbevétel 2000/1999 96,4% 110,9% 91,8% 125,1% 116,2% 104,4% 81,5% 94,9% 120,7% 98,4% 91,1% 97,9% 102,6% 121,2% 101,8% 103,0% 108,4% 122,6% 127,4%

nem életági díjbevétel 1999/1998 97,8% 100,5% 94,9% 98,7% 96,3% 98,3% 109,0% 103,3% 118,3% 100,5% 99,0% 102,1% 101,1% 106,8% 119,6% 98,9% 100,4% 98,5% 89,5%


- 10 -

nem életági díjbevétel 2000/1999 89,8% 87,2% 84,9% 106,0% 90,4% 90,9% 93,3% 97,1% 96,4% 97,9% 90,7% 92,4% 104,9% 98,8% 119,5% 99,6% 100,2% 101,3% 91,9%


A díjbevétel mellett a biztosítástechnikai tartalékok befektetés-állományának összetételét érdemes nemzetközi szinten összehasonlítani, amiből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a hazai biztosítási szektor összességében kockázatkerülő befektetési magatartást tanúsít, amellett persze, hogy a befektetési jogszabályok egyébként is gátat szabtak a túlzott kockázatvállalásnak. Ezek a korlátok valamelyest „lazultak” a biztosítási törvény 2002. január 1-én életbe lépett módosításával, és további liberalizálás történik hazánk uniós csatlakozásával (lásd a következő fejezetben). 12 uniós tagállam, valamint 4 csatlakozó ország biztosítási szektorának portfolióját (biztosítástechnikai tartalékok befektetés-állományát) tekintve a fix hozamú kötvények (állampapírok, gazdálkodói kötvények, hitelintézeti kötvények) aránya 2000-ben Magyarország esetében a legnagyobb, 90% körüli, Németország esetében a legkisebb, 10% körüli. A 16 ország átlagában 2000-ben a fix hozamú kötvények aránya 45% körüli volt. 1998

Fix hozamú kötvények aránya

1999

2000

100,0% 90,0% 80,0% 70,0% 60,0% 50,0% 40,0% 30,0% 20,0% 10,0% Szlovákia

Magyarország

Lengyelország

Csehország

Svédország

Portugália

Olaszország

Németország

Luxemburg

Írország

Hollandia

Franciaország


Dánia

Belgium

Ausztria

0,0%


12 uniós tagállam, valamint 4 csatlakozó ország biztosítási szektorának portfolióját tekintve a részvények aránya 2000-ben Magyarország esetében a legkisebb, 6-8% körüli, az Egyesült Királyság esetében a legnagyobb, 60% körüli. A 16 ország átlagában 2000ben a részvények aránya 25% körüli volt. 1998

Részvények aránya

1999

2000

70,0% 60,0% 50,0% 40,0% 30,0% 20,0% 10,0%


- 11 -

Szlovákia

Magyarország

Lengyelország

Csehország

Svédország

Portugália

Olaszország

Németország

Luxemburg

Írország

Hollandia

Franciaország


Dánia

Belgium

Ausztria

0,0%


Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy - bár konkrét adataink nemzetközi összehasonlításban „csak” 2000-ig vannak – a 2000 után zajló gazdasági folyamatok eredményeképpen minden bizonnyal több ország biztosítási szektorában a részvényarány csökkent. A fix hozamú kötvényeken és részvényeken túl a portfolióban (2000-es adatok szerint) jellemzőek az ingatlan-befektetések, a 16 ország átlagában 5% körüli aránnyal; a jelzáloglevelek, 16 ország átlagában 2% körüli aránnyal; valamint a jelzáloghiteleken kívül nyilvántartott hitelek, 16 ország átlagában 6% körüli aránnyal. Az utóbbi arány annak ellenére kicsinek tűnik, hogy hazánk szempontjából talán érdekesebb országok, mint Ausztria, Németország és Hollandia esetében ezek az arányok szembetűnők, az előzőek sorrendjében 20%, 45% és 10% közeliek. A díjbevétel és a biztosítástechnikai tartalékok befektetés-állományának összetétele mellett a viszontbiztosítási tevékenység az, amely nemzetközi összehasonlításban figyelemreméltó. A passzív viszontbiztosítási tevékenység esetében a saját megtartás mutatójának értékét áttekintve az EU-tagállamok (Dánia kivételével3) és a csatlakozó 4 ország esetében megállapítható, hogy (2000-ben) az EU-14 átlag 90% feletti, a mutató legkisebb értéke Ausztria esetében, a mutató legnagyobb értéke Belgium esetében adódik. A saját megtartás aránya az életág és a nem életág esetében különbözik, életág esetében az EU átlag 2000-ben 96%, a nem életág esetében 81% volt. Ennek hátterében az áll, hogy az életági szerződések esetében a gyakorlatban általában csak a kockázati díjrészt viszontbiztosítják (mert csak ennél nem kell a viszontbiztosításba adott rész után is megképezni a tartalékot4), ez pedig kis részét teszi ki az összes életági szerződésnek és életági díjbevételnek. 1998

Saját megtartás (passzív viszontbiztosítás)

1999

2000

100,00% 95,00% 90,00% 85,00% 80,00% 75,00%

EU 19

EU 4 új

EU 15

Szlovákia

Magyarország

Lengyelország

Csehország

Svédország

Portugália

Spanyolország

Olaszország

Németország

Luxemburg

Írország

Hollandia

Görögország

Franciaország

Finnország


Dánia

Belgium

Ausztria

70,00%


3

Adathiány miatt. A Bit. 75.§ (3) bekezdés értelmében „Az életbiztosításokra – tiszta kockázati életbiztosítások, illetve a haláleseti kockázatot is tartalmazó biztosítások kockázati részének kivételével – a biztosítástechnikai tartalékokat a viszontbiztosításba adott rész után is meg kell képezni.”

4

- 12 -


Az EU-tagállamok és a csatlakozó országok biztosítási szektorának aktív viszontbiztosítási tevékenységet az aktív viszontbiztosítás keretében átvett díjak és teljes díjbevétel hányadosával mért mutató értékei alapján hasonlítjuk össze. Az értékek alapján megállapítható, hogy nagy eltérések vannak az országok között. Az EU-14 átlag (az Egyesült Királyság kivételével5) 6% körüli, amelynek hátterében az áll, hogy az életági aktív viszontbiztosítás aránya 2% körüli, míg a nem életági aktív viszontbiztosítás aránya 12% körüli. Jelentős az átvállalt kockázat Németország (22%) és Ausztria (12%) esetében. Magyarország aktív viszontbiztosítási tevékenysége nagyon csekély, aránya 0,2-0,3% körül alakult (a rendelkezésre álló későbbi adatok szerint 2002-ben is). A szomszédos országaink az aktív viszontbiztosítás tekintetében is „hasonló cipőben járnak”, bár Lengyelország aktív viszontbiztosítási tevékenységének aránya 1,3% körüli, ezzel kiemelkedik a négyes mezőnyből. 1998

Aktív viszontbiztosítás aránya

1999

2000

25,00%

20,00%

15,00%

10,00%

5,00%

EU 19

EU 4 új

EU 15

Szlovákia

Magyarország

Lengyelország

Svédország

Csehország

Spanyolország

Portugália

Olaszország

Németország

Luxemburg

Írország

Hollandia

Görögország

Franciaország

Finnország

Dánia


Belgium

Ausztria

0,00%


Összefoglalva a nemzetközi összehasonlítást megállapíthatjuk, hogy Magyarország biztosítási szektora várhatóan a csatlakozás után is kis szegmensét fogja képezni az Európai Unió egységes biztosítási piacának. A csatlakozó Csehországhoz, Szlovákiához és Lengyelországhoz képest Magyarország biztosítási szektora nem mutat számottevő eltérést, azonban az EU-átlaghoz képest a legtöbb paraméter tekintetében van még fejlődési lehetőség. Ezt támasztja alá az a vizsgálat, amelynek eredménye bemutatja, hogy a biztosítás termék-életgörbéjén hazánk mely szakaszban helyezkedik el jelenleg. Maga a görbén való elhelyezkedés azt mutatja, hogy Magyarország gazdasági fejlettségének megfelelő a biztosítás iránti kereslet. „Egy ország biztosítás iránti keresletét alapvetően az átlagos jövedelem határozza meg. A nemzetközi tapasztalatok alapján Magyarországon a biztosítás „fogyasztása” enyhén szólva nem telített, a logisztikus görbén valahol itt helyezkedik el: 5

Adathiány miatt.

- 13 -


A biztosítási díjbevétel aránya GDP-n belül

A biztosítás termék-életgörbéje Magyarországon

Magyarország

Egy főre jutó GDP

Forrás: Dr. Banyár József: A makrogazdasági környezet és a fogyasztói szakások hatása a biztosítási piacra

Az adatok alapján igazából még nehéz lenne olyan országot mutatni, ahol már elérték a telítettségi pontot, de ez biztosan bekövetkezik. Formálisan gondolkodva tehát Magyarországon a biztosítási piacnak nagy fejlődés „előtt kell állnia”, hiszen a gazdaság várhatóan hosszú távon növekszik, a polgárok gazdagodnak és nőnek a biztonságielőgondoskodási igényeik, amiket a biztosítási „ipar” tud kielégíteni.”

Hazai jogszabályváltozások által meghatározott fejlődési irány Az EU jogharmonizáció első szakasza A hivatalos tárgyalási dokumentumot alapul véve a szakértők a 3. A szolgáltatások szabad áramlása című fejezetben a biztosítással kapcsolatosan az alábbiakat rögzítették: „A biztosítási piacot szabályozó alapvető rendelkezéseket a Biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI. törvény (továbbiakban Bit.) és módosításai tartalmazzák. A magyar szabályozás már nagymértékben harmonizál az acquis-val. A teljes megfelelés elérése érdekében kiigazításokra és finomításokra van szükség. Ezek Magyarország számára nem fognak különösebb gondot okozni. A további harmonizálás két szakaszban zajlik, az első szakasz 2000. december 31-ig tart6, a második a csatlakozásig. … A második szakasz során azok az intézkedések kerülnek bevezetésre, amelyek csak a csatlakozást követően alkalmazhatók (pl.: Az EU és a tagállamok viszonyaira vonatkozó szabályok). A második szakaszt követően a biztosítási szektor harmonizáltsága teljessé válik.” A csatlakozás első szakaszáról ma már múlt időben beszélhetünk.

6

A harmonizáció első szakaszának lépései az 1. számú mellékletben olvashatók.

- 14 -


A felsorolt harmonizációs lépések közül egyesek átkerültek a második szakasz harmonizációs lépései közé, mint például a matematikai tartalék befektetésire vonatkozó előírások. A fentebb említett tárgyalási dokumentum 4. A tőke szabad áramlása című fejezetben a biztosítók befektetéseivel kapcsolatosan derogációs kérelmet fogalmaztak meg, miszerint Magyarország a csatlakozástól számított ötéves átmeneti időszakra fenn kíván tartani egyes létező korlátozásokat, többek között például a biztosítótársaságok külföldi befektetéseire. A befektetések korlátozására irányuló derogációt a későbbi tárgyalások során a magyar tárgyaló delegáció azonban visszavonta. A harmonizáció első szakaszának lépései számottevő gazdasági hatással nem jártak a hazai biztosítási szektorban. Ennek egyrészt az volt az oka, hogy jórészt technikai jellegű jogszabály-módosítások születtek az első szakaszban, másrészt pedig az első szakasz harmonizációs lépései közül egyeseket a harmonizáció második szakaszában sikerült csak megvalósítani.

Az EU jogharmonizáció második szakasza A harmonizáció második szakaszában megszületett az új Bit, amelynek előírásai hazánk Európai Uniós csatlakozásával fognak hatályosulni. A legfontosabb változtatások - nem teljes körűen - a ma hatályos szabályozáshoz képest az alábbiakban foglalhatók össze: 1. Az uniós csatlakozást követően a határok megnyílásával hazánkban szabadabbá válik a biztosítások értékesítése. A külföldi székhelyű biztosítók fióktelepet jelenleg is létrehozhatnak a hatályos szabályozás szerint Magyarországon a teljes pénzügyi szektorban - speciális szabályok alkalmazásával. A nagy változást az fogja jelenteni, hogy ebből a körből kikerülnek az EU tagállamok biztosítói, akik az egységes engedélyezés elve (single passport) alapján már sokkal liberálisabb szabályok szerint működhetnek az EU egységes belső piacán, a csatlakozástól Magyarországon is. A külföldön bejegyzett biztosítók közül az így fennmaradó körre lesz érvényes a „harmadik ország” szabályozási fogalma, amely tehát az EU határokon kívüli társaságokat jelenti. A biztosítások értékesítése másrészt pedig azáltal válik szabadabbá, hogy határon átnyúló szolgáltatás keretében is értékesíthet biztosítást a külföldön bejegyzett biztosító. Amennyiben a hazai biztosítók 2002. év végi tulajdonosi szerkezetére tekintünk (6. oldal), látható, hogy a nagyobb EU-s országok már képviseltetik magukat Magyarországon. A kérdés azonban adódik, hogy ezek a biztosítók esetlegesen fiókteleppé alakulnak-e vagy változatlanul önálló Rt. formájában folytatják-e továbbra is biztosítási tevékenységüket. A problémával már találkozhattunk a bankszektorban is, hiszen ott is a külföldi tulajdon a meghatározó. Ismerve a hazai biztosítók egy évtizedes hazai jelenlétét, jelenlegi szervezetükben elért eredményességüket és hatékony működésüket (7. oldal), nem nagy esélyt látunk arra, hogy a hazai biztosítási piacon tömeges szervezet-átalakítások (fiókosítások) menjenek végbe. Nem kizárt azonban, hogy egyes kisebb biztosítótársaságok a fiókosodás mellett, egyes egyesületek az egyesülés mellett döntenek, ugyanis a csatlakozás után a hazai cégek

- 15 -


számottevő része állományához képest aránytalanul nagy saját tőkével7 lesz kénytelen működni, ami jelentősen rontja majd a megtérülési mutatóikat. Persze ezek mellett új fióktelepek, leányvállalatok megjelenése is várható. Emellett meg kell említeni a hazai biztosítótársaságok Magyarország határain kívüli terjeszkedését (nemcsak szolgáltatás, de fióktelep vagy székhely létrehozását), amelyre már nagyobb az esély, mivel jelenleg is folyamatban van például az OTP csoport biztosítási tevékenységének kiterjesztése északi szomszédunk irányába. Harmadrészt meg kell említeni a határon átnyúló szolgáltatások elterjedését. Erre látunk esélyt, mivel egyrészt az ezt támogató technikai, informatikai háttér is egyre szélesebb körben adott, másrészt amennyiben megvalósul a munkaerő szabad áramlása, úgy ez is magával hozza ezen szolgáltatások szükségességét. A határon átnyúló szolgáltatásoknál maradva érdemes megemlíteni egy közeli példát, Ausztriát. Ausztria esetében az volt tapasztalható, hogy az ország 1995. évi csatlakozása után öt év elteltével a regisztrált határon átnyúló szolgáltatók száma 145-ről 396-ra nőtt. A határon átnyúló szolgáltatók az Európai Gazdasági Térség (EEA) csaknem minden országából jelentkeztek. A szolgáltatók anyaország szerinti megoszlását az alábbi kördiagram szemlélteti. Ugyanakkor a fiókok száma 6-ról 17-re nőtt, a társaságok és egyesületek összesített száma 62-ről 56-ra csökkent ugyanazon öt év alatt. Határon átnyúló szolgáltatók m egoszlása az anyaország szerint, Ausztria, 2000. dec. 31. Írország 11%

Olaszország 8% Luxemburg 7%

Németország 21%

Franciaország 5% Sv édország 5% Hollandia 5% Belgium 4%

Egy esült Király ság 22%

Finnország 3%

Egy éb EEA ország összesen 6%

Dánia 3%

Forrás: Versicherungsaufsicht, Jahresbericht 2000, Bundesministerium für Finanzen

Ausztria (1995-2000) példájánál maradva megállapítható, hogy amíg a fiókok tevékenysége gyakorlatilag csak a nem életági biztosításokra terjedt ki, addig a határon átnyúló szolgáltatások az 1995. évi díjbevétel alapján: 43%-a az életági, 57%-a a nem életági tevékenységhez, az 1999. évi díjbevétel alapján: 63%-a az életági, 37%-a a nem életági tevékenységhez kapcsolódott. Az életágban megvalósuló határon átnyúló szolgáltatás nagy része a lakossági üzletághoz kapcsolódik, amíg a nem életághoz kapcsolódó határon átnyúló szolgáltatás kapcsolódhat a lakossághoz (például személygépkocsikhoz kapcsolódó biztosítások esetében), de ugyanakkor a vállalati szektorhoz is (például tűz és elemi károkra kötött biztosítások esetében).

7

Az új tőkekövetelményekről később részletes tájékoztatás olvasható az 5. és 6. pont alatt.

- 16 -


Európai Unión kívüli országban („harmadik országban”) székhellyel rendelkező biztosítótársaság tevékenységét Magyarországon csak olyan fióktelepe útján végezheti, amelyhez felügyeleti engedély szükséges. Ez az az eset, ha például amerikai biztosítótársaság kíván a magyar piacra belépni, bár ez hazánk uniós csatlakozásához csak annyiban köthető, amennyiben nagyobb figyelem, érdeklődés mutatkozik meg hazánk iránt a csatlakozás után. Ehhez még azt kell hozzátennünk, hogy elvileg van rá esély, hogy ilyen „harmadik országbeli” biztosító8 lépjen a magyar biztosítási piacra, de valószínűsíthető, hogy piacszerzése nem lesz gyors és egyszerű feladat a hazai piacon, de újszerű biztosítási konstrukcióval és alacsonyabb árakkal versenybe tud szállni. 2. Az előző ponthoz kapcsolódva tehát a csatlakozást követően alapvetően megváltoznak a felügyeleti rendszer szabályai: az egységes uniós belső piacon az egységes engedély elve érvényesül, azaz a tagállamok bármelyikében kiadott biztosítási tevékenységi engedély az egész Európai Unió területére érvényes. Az egységes engedély elve következtében a hazai felügyeletre nagyobb szerep és nagyobb felelősség hárul például azon biztosító esetében, amelynek székhelye Magyarországon van, de ugyanakkor határon kívül is fog terjeszkedni. Ha már a szervezeti formát említjük, szót kell ejteni azon szervezeti formáról, amely hazánkban ugyan nem létezik a gyakorlatban, de a Bit. eddig is lehetőséget biztosított a szövetkezeti formában végzett biztosítási tevékenységre. A változás abban áll, hogy a korábbi 50 fő helyett 10 fő elegendő ahhoz, hogy biztosító szövetkezetet hozzanak létre. Az EU országok felügyeletei közül kiragadva néhány - hazánk szempontjából meghatározó jelentőségű vagy éppen példaértékű - felügyeletet, számba vesszük a felügyeletek közötti hasonlóságokat és különbözőségeket. Fontos megjegyezni, hogy a 2002. év vége óta Belgiumban és Franciaországban is integrált felügyeleti hatóság működik. Szervezetük, jogkörük azonban ma még nem teljesen kiforrott, így korábbi (2002. év végi) szervezetük és jogkörük kerül bemutatásra. A táblázatban nincs kiemelve az ellenőrzés, mivel erről általánosságban elmondható, hogy az „activity-based supervision” elve alapján nem szervezetet, hanem tevékenységet ellenőriz a felügyelet, tehát határon túl is történik ellenőrzés. A táblázatban szintén nincs kiemelve a jelentési vagy adatszolgáltatási kötelezettség, ugyanis minden ország tekintetében elmondható, hogy mind konszolidálatlan, mind konszolidált szinten és általában mindenhol negyedéves és éves gyakorisággal kell teljesíteni a jelentési kötelezettséget.

8

Megjegyezzük, hogy jelenleg is vannak hazánkban amerikai, illetve ausztrál tulajdonban lévő biztosítók.

- 17 -


Biztosítás felügyeletek az EU egyes országaiban és Magyarországon (2002) Országok Belgium


Franciaország

Magyarország

Németország

Svédország

Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) Igen, 2000-től9

Bundesanstalt for Finanzdienstleistun gsaufsicht (BaFin)

Finansinspektionen (FI)

Igen, 2002-től

Igen, 1991-től

Jellemzők Hatóság Összevont (kiegészítő) felügyelet működik?

Felépítés, tagozódás, jogkör

Office de controle des Assurances (OCA)

Financial Supervisory Authority (FSA)

Commission de controle des assurances (CCA)

Nem

Igen, 2001-től

Nem

A felügyelő hatóságok elkülönültek, közöttük együttműködési megállapodás van.

Egyetlen engedélyezési, felügyeleti és végrehajtási hatáskör.

Egyetlen engedélyezési, felügyeleti és végrehajtási hatáskör.

Két központ (Bonn, Frankfurt), három területi szint: szövetségi főhadiszállás + 9 regionális iroda + 135 helyi fiók.

Egyetlen engedélyezési, felügyeleti és végrehajtási hatáskör, nemzeti jogot kiegészítő másodlagos jogalkotás.

100 alkalmazott, akiknek egynegyede a biztosítók pénzügyi felügyeletét teljesíti.

2300 alkalmazott, szektorokon „átnyúló” igazgatóságok.

A felügyelő hatóságok elkülönültek, közöttük együttműködési megállapodás van. A bizottságok által hozott döntéseket a központi bank divíziói készítik elő és hajtják végre. A felügyelő testületek szervezete a francia jegybank struktúrájára alapul.

2002. év végén 514 alkalmazott, szektorokon „átnyúló” igazgatóságok.

150 alkalmazott, lapos piramisszervezet a felügyelt szektor szerinti divíziókkal.

Az engedélyezést egy másik szerv végzi: Commission Bancaire et Financiére. Vizsgálat: kötelező kritériumok teljesítése + szervezeti felépítés áttekintése + csoport esetén a csoport felépítésének vizsgálata, ennek megfelelő felügyelet áttekintése.

Egyes jogi személyek és csoportok engedélyezése is folyik. Határon átnyúló tevékenységre eseti vizsgálatot folytat. Az engedélyezési vizsgálat módszere mindig helyszíni látogatás is. Vizsgálat: kötelező kritériumok teljesítése + konszolidált felügyelés szükséges-e

Vizsgálat: kötelező törvényi kritériumok teljesítése (Bit. 4346.§) (tőke, személyi feltétel, üzleti terv, stb.)

Határidő kitűzésével szólítja fel a felügyelt intézményt a helyzet

Legszélesebb az eszközök köre. Különféle büntetőjogi vádemelési

Az engedélyezést egy másik szerv végzi: Comité des établissements de crédit et des ebtreprises d’investissement. Vizsgálat: kötelező kritériumok teljesítése a „tőkét hozó” anyacég esetében + nemzetközi csoportok vonatkozásában az összes anyaországbeli releváns információ. Adminisztratív hatósági minőségben: figyelmeztető értesítést küldhet,

Különálló szervezeti egységben a bankfelügyelet, a biztosításfelügyelet és az értékpapírfelügyelet, DE! szektoron átnyúló osztályok is vannak. A második felügyeleti igazgatóság felelős a biztosítótársaságok felügyeletéért, amely munkát 6 osztály 33 szekcióban végzi. Ezen kívül van 3 szektorokon átnyúló osztály. Vizsgálat: kötelező kritériumok teljesítése a tulajdonosok esetében + konszolidált felügyelés szükséges-e. Fontos kritérium a nemzeti felügyelő hatóságok közötti koordináció megléte is.

Szervezet

Engedélyezés

Szankcionálás

9

Az új Bit. III. fejezete „Összevont alapú felügyelet”-et említ.

- 18 -

Határidő kitűzésével meghatározott feltételeknek való megfelelésre

A szankcionálási lehetőségek a büntetőjog és a nemzeti alkotmány keretében lévő

Vizsgálat: kötelező kritériumok teljesítése + becsületes üzleti magatartást tanúsíte + konszolidált felügyelés szükséges-e. A teljes engedélyezési folyamat kb. 6 hónapig tart.

Legszűkebb az eszközök köre. Alapvetően kétféle szankciót alkalmazhat:

Az EU-csatlakozás hatása a hazai biztosítási szektorra rendbetételére. Majd kijelölhet különleges vizsgálót, részben vagy egészben felfüggesztheti a tevékenységét, elrendelheti a vezetők leváltását, végül visszavonhatja az engedélyt.

hatáskörökkel is rendelkezik, beleértve az azon személyek elleni vádemelés hatáskörét, akik felhatalmazás nélkül végeznek szabályozott tevékenységeket.

javaslatot tehet a megfelelő intézkedésre, utasítást adhat a szükséges intézkedésre, fegyelmi eljárást is kezdeményezhet.

kötelezhet, felügyeleti bírság megfizetésére kötelezhet, határidő megjelölésével előírhatja szanálási terv, illetve pénzügyi terv benyújtását, felfüggesztheti valamely termék terjesztését, megtilthatja egyes biztosítási termékek terjesztését, korlátozhatja, illetve megtilthatja a biztosítónak a biztosítástechnikai tartalékai és a szavatoló tőke feletti szabad rendelkezési jogát, a kiadott tevékenységi engedélyt részben vagy egészben felfüggesztheti, a kiadott tevékenységi engedélyt visszavonhatja.

közigazgatási jog nemzeti jogrendszerétől függenek. Minden esetben be kell tartani az arányosság elvét.

figyelmeztetés vagy az engedély visszavonása. A gyakorlatban kevés a szankció, mert az FI működése a prevencióra irányul, ebben partnerek a felügyelt szervek is.

3. Az új törvény a biztosítói csoportok ellenőrzésére, a szavatoló tőke megállapítására az egyedi ellenőrzéstől eltérő, a halmozódásokat kiszűrő számítási módszereket, szabályokat határoz meg. Megítélésünk szerint a konszolidált, egyedi ellenőrzés igen fontos ezen biztosítói csoportok esetében, ugyanis ma a biztosítótársaságok fele pénzügyi csoport tagja, vezetője. A pénzügyi csoportba tartozó biztosítótársaságok mind mérlegfőösszeg, mind díjbevétel szerint a szektor 90%-át fedik le, tehát hatalmas gazdasági erőfölénnyel rendelkeznek, ugyanakkor ilyen esetekben sohasem lehet kizárni a gazdasági erőfölénnyel való visszaélést, bár ennek megítélése nem kizárólagosan a pénzügyi felügyelet kompetenciája. Véleményünk szerint a csatlakozással tovább fog nőni a pénzügyi csoportok jelentősége, egyre mélyülnek a pénzügyi csoport tagjai közötti gazdasági kapcsolatok, összefonódások. A pénzügyi csoport témakörénél maradva érdemes részleteiben is bemutatni a csoporton belüli kapcsolódásokat. A hazai pénzügyi szektorban pénzügyi csoportokról beszélünk, de a bankcsoportok mellett biztosítói csoportokat is elkülöníthetünk. A bank nevével jelzett pénzügyi csoport esetében az adott bank a többségi tulajdonában levő pénzügyi intézményeket vezetve alkot csoportot. A biztosító nevével jelzett pénzügyi csoport esetében kissé más tartalommal körvonalazódik egy-egy pénzügyi csoport, mivel a hazai biztosítótársaságok jellemzően külföldi tulajdonban vannak. Mindez azt jelenti, hogy amikor biztosítói csoportokról beszélünk, akkor nem a közvetlen tulajdonlás alapján határozzuk meg a pénzügyi csoportot, hanem az üzletvitelük során kialakított kapcsolat alapján. Ez a kapcsolat mind hosszú távon (a stratégiát tekintve) – elsősorban a nyugdíjpénztárak vonatkozásában -, mind pedig rövidtávon (mindennapi működést tekintve) nagy jelentősséggel bír.

- 19 -


Bankok és biztosítók kapcsolata (bancassurance) Az egyes pénzügyi csoportokon belüli együttműködés ma még nem mondható kiforrottnak, a legtöbb együttműködés megmarad egymás termékeinek szűkebb értelemben vett marketingjénél, esetleg kisebb keresztértékesítésnél. A nyugat-európai országok tapasztalatai szerint biztosítási termék bankfiókban való értékesítése jelentős mértékű jövedelemforrás a bankoknak. Hazánkban elsősorban a klasszikus életbiztosítások, illetve a folyószámlákhoz, bankkártyákhoz kötött élet- és utasbiztosítások bankok általi értékesítésében vannak tapasztalatok. Az utóbbi évek szembetűnő változást hoztak bankok és biztosítók kapcsolatában: újdonságként jelentek meg a jelzáloghitelekhez kötött életbiztosítások, amelyek azonban már minőségibb kapcsolatot feltételeznek bank és biztosító között. Ez az üzletág minden bizonnyal fejlődés előtt áll az elkövetkezendő években. A biztosítási törvény 2001. január 1-től hatályos módosítása teszi lehetővé a biztosítóknak, hogy életbiztosítási díjtartalékaik meghatározott mértékéig jelzáloghiteleket nyújtsanak, azonban jelenleg még nem élnek ezzel a lehetősséggel a hazai biztosítók. A csatlakozás után a fejlődés iránya azonban nem csak az életbiztosítás lehet, ugyanis számos európai uniós országban a jelzáloghitelezés a nem életághoz is kapcsolódik, gondolunk itt a lakásbiztosításhoz, gépjármű biztosításhoz kapcsolódó hitelezés lehetőségére. Befektetési alapok és biztosítók kapcsolata (unit linked biztosítások) A befektetési egységekhez kötött, ún. unit linked biztosítások, mint biztosítási termékek öt-hat éve jelentek meg a biztosítási piacon, amelyek hamarosan megjelenésük után jelentősen átformálták a kínálati oldalt. A befektetési egységekhez kötött életbiztosítások ugyanis egyben kínáltak befektetési lehetőséget és biztosítást is az ügyfél számára. A befektetési egységekhez kötött biztosítás esetében a klasszikus életbiztosítási termékekhez képest a befektetési elem hangsúlyosabb a biztosítási elemnél. A biztosító társaságok a befektetési alapokhoz hasonlóan a hozam és kockázat szempontjából egyaránt diverzifikált konstrukciókat kínálnak ügyfeleiknek. A biztosítók kínálnak kötvényalapokat, részvényalapokat és vegyes alapokat, amelyek mind kockázat, mind hozam szempontjából az előzőkhöz képest középutat képviselnek. A befektetéshez kötött biztosítás előnye, hogy a szerződés időtartamára az ügyfél biztosításhoz is jut, amely rendszerint életbiztosítás, de léteznek más kiegészítő biztosítási formák is, például baleseti halálra, rokkantságra szóló kiegészítő biztosítási formák. A szerződés lejártakor az ügyfél megkapja felhalmozott pénzének hozamokkal megnövelt összegét. Amennyiben a futamidő alatt bekövetkezik a biztosítási esemény, a kedvezményezettek általában megkapják a biztosítási összeg és a felhalmozott összeg közül a nagyobbikat. Az ügyfél szempontjából a unit linked biztosítás még annyiban különbözik a befektetési alapoktól, hogy rendszerint hosszabb távra szól a szerződés, ezért kevésbé rugalmas, valamint hogy a unit linked biztosítások nagy része rendszeres díjfizetésű biztosítás. A unit linked biztosítások jelentőségét az alábbi számokkal világíthatjuk meg: az életág ezen húzóágazata 2002. év végén 10,4%-os részaránnyal rendelkezett az összes életági szerződés-állományon belül, 35,7%-os részaránnyal rendelkezett az összes életági díjbevételen belül,

- 20 -


42,0%-os részaránnyal rendelkezett az összes életági kár- és szolgáltatás kifizetésen belül. A folyamatos díjfizetésű befektetési egységekhez kötött életbiztosítások száma az elmúlt öt év alatt 88,5 ezer darabról 368,6 ezer darabra, aránya 2,7%-ról 12,6%-ra nőtt. Az egyszeri díjfizetésű befektetési egységekhez kötött életbiztosítások száma 2002. év végén 142,3 ezer darabot tett ki, amely 37,6%-os arányt jelentett az összes egyszeri díjfizetésű szerződésállományon belül. A befektetési egységekhez kötött életbiztosítások tartaléka 1998. év végén 11,9 milliárd forintot, míg 2002. év végén 140,5 milliárd forintot tett ki. A befektetési egységekhez kötött életbiztosítások tartaléka 1998. év végén 5%-át tette ki az összes életági (matematikai + befektetési egységekhez kötött életbiztosítások) tartalékának, míg ez az arány 2002. év végén már 20% volt. 2002-ben 13 biztosítótársaság kínált folyamatos díjfizetésű befektetési egységekhez kötött életbiztosítást. Mind a szerződés-állomány, mind a díjbevétel, mind a kár- és szolgáltatás kifizetés tekintetében 3 társaság koncentrálta az ágazat közel 70%-át, amely arány a 2001. évre is jellemző volt. A befektetési egységekhez kötött biztosítások10 iránti kereslet hazánkban 2000ben volt a legkiemelkedőbb, azóta az irántuk megvalósuló kereslet csökkenni látszik. A folyamat azonban nem tűnik tartósnak, ugyanis 2003. első negyedévétől ismét növekvő szerződésszám tapasztalható. A befektetési egységekhez kötött biztosítások népszerűek az Európai Unióban is, bár kétségtelen, hogy népszerűségéhez nem csupán az adott ország biztosításhoz kapcsolódó hagyományai és a biztosítók intenzív marketing-tevékenysége, hanem egy aktív, jól működő tőkepiac is szükséges. Magánnyugdíjpénztárak és biztosítók kapcsolata A magánnyugdíjpénztárak a hazai vegyes finanszírozású nyugdíjrendszer második pillérét alkotják, amely intézmények tulajdonosai a tagok, és amelynek gazdálkodása a tagok kötelező befizetésein alapul, bár van lehetőség önkéntes tagdíj-kiegészítésre is. Tőkefedezeti jellege azt jelenti, hogy a tagok egyéni számláján gyarapodik az a sok éven át befizetett összeg (a működési kiadásokkal csökkentett, de kamattal növelt összeg), amelyet majd a nyugdíjra jogosító korhatár elérkezése után járadékszolgáltatásra válthatnak. A pénztár járadékos időszakban lévő tagjai járadékszolgáltatását a járadék saját maga általi folyósítással vagy biztosítóintézettől vásárolt járadékkal teljesítheti. A folyósítás módja a pénztár szolgáltatási szabályzata szerint járadékonként különböző lehet. A pénztár járadékszolgáltatási kötelezettsége tehát a Bit. hatálya alá tartozó valamely, az ügyfélvédelmi alapban tagsággal rendelkező biztosítóintézettől történő járadék vásárlása útján is teljesíthető. A járadék vásárlásának forrása a pénztár erre vonatkozó szolgáltatási tartaléka. A biztosítóintézettől vásárolható járadékok azonosak azzal, amelyet a pénztár maga is felajánlhat. A járadékszolgáltatást teljesítő biztosítóintézetet 10

A rendszeres díjfizetésű befektetési egységekhez kötött biztosítások gyarapodása csaknem töretlen, ami az időszakos kiugrást és törést okozza a tendenciában, azok az egyszeri díjfizetésű befektetési egységekhez kötött biztosítások.

- 21 -


a pénztár, illetve szolgáltatást igénybe vevő tag egyaránt kiválaszthatja. A pénztártag abban az esetben is választhat más biztosítóintézet által nyújtott járadékszolgáltatást, ha pénztára is nyújtja ugyanazt a járadékszolgáltatást. A biztosítóintézettel a járadékszolgáltatására vonatkozó szerződést a pénztár köti meg, illetve eljár az érintett pénztártag(ok) nevében. A biztosítóintézettől vásárolt járadékkal teljesített járadékszolgáltatásra (járadék-megállapítás, egyösszegű kifizetés, öröklés) a Bit. rendelkezései az irányadóak azzal, hogy a járadékszolgáltatásra jogosultat legalább élethosszig tartó járadékban kell részesíteni. A biztosítóintézettől vásárolt életjáradékot a tag nem szüntetheti meg. Hazánkban a magánnyugdíjpénztári rendszer 1998-ban indult, 2002. év végén a teljes pénztári tagság kb. 20%-a (450 ezer tag) 40-55 év közötti (idősebbek nem jellemzők a rendszerben), ami azt jelenti, hogy 8-10 év múlva elkezdődnek a járadékszolgáltatások. Önkéntes nyugdíjpénztárak és biztosítók kapcsolata Az önkéntes nyugdíjpénztárak a hazai vegyes finanszírozású nyugdíjrendszer harmadik pillérét alkotják, amely intézmények gazdálkodása a tagok, illetve azok munkáltatóinak önkéntes hozzájárulásain alapul. Olyan öngondoskodási forma, amely tőkefedezeti elven működik, azaz a tagok egyéni számlán gyűjtik a hosszú távú nyugdíjcélú megtakarításaikat, a jövőbeli nyugdíjszolgáltatás forrása az egyéni számlán összegyűlt tőke. Az önkéntes nyugdíjpénztár önmaga is szolgáltathat járadékot (alapszabályban rögzített előírások mellett), de a biztosítón keresztüli szolgáltatásnyújtást sem tiltja az önkéntes pénztári törvény. Hazánkban az önkéntes nyugdíjpénztári rendszer 1994-ben indult, és 2004-2005-ben várható fordulat a szektor eddigi egyenletes növekedésében. Ekkor ugyanis több tag esetében letelik a törvényben rögzített 10 éves kötelező várakozási idő és megnyílik az a lehetőség arra, hogy egy összegben (de adózás után) felvehetik az addig felhalmozott tőkéjüket. Ez a folyamat az egyösszegű kifizetés szempontjából nem érinti a biztosítótársaságokat, csak annyiban, amennyiben a többi pénz- és tőkepiaci szereplőt, ugyanis azon önkéntes nyugdíjpénztáraknak, akik ilyen tagokkal rendelkeznek, likviddé kell tenniük vagyonuknak egy részét, amely leginkább az állampapírpiacon fog jelentkezni, mivel a pénztárak portfoliójának nagy része (átlagosan 75-80%) állampapírban testesül meg. Járadékszolgáltatás ma is van a szektorban, bár a teljes szolgáltatási kiadásnak csupán 2%-át teszik ki, és ezt is maguk az önkéntes nyugdíjpénztárak nyújtják. Amennyiben a tag eléri a nyugdíjkorhatárt, úgy lehetősége van akár egy összegben, akár járadékszolgáltatás keretében is felvenni a nyugdíjcélú megtakarítását. A tag mindkét esetben mentesül az adófizetési kötelezettség alól.

- 22 -


4. A biztosítási szektor látványosan fejlődött az elmúlt évek során, amely több paraméter alapján nyomon követhető, úgymint piaci szereplők száma, mérlegfőösszeg, díjbevétel, biztosítástechnikai tartalékok, eredményesség, hatékonyság, stb. Kiragadva ebből a sorból a biztosítástechnikai tartalékokat11 - lévén hogy ezt érinti egy következő változás - elmondható, hogy amíg 1998-ban ezen tartalékok összege 325 milliárd forint volt, addig 2002. év végére 867 milliárd forintra nőtt. A ma hatályos szabályozás értelmében a biztosítótársaságok a matematikai tartalékot ma csak Magyarországon fektethetik be, azonban a 2004. május elején hatályba lépő rendelkezések értelmében már bármelyik EU tagállamban eszközölhetik a befektetést. Ezen túlmenően bővül azoknak az eszközöknek a köre is, amelyekbe a pénz elhelyezhető. Az EU-irányelvek alapján az új törvény meghatározza a kockázatosabb, illetve a nehezebben készpénzzé tehető befektetés-fajták maximálisan megengedett arányát is. Új elemként jelenik meg a származtatott ügyletek alkalmazása, persze meghatározott keretek között. Áttekintve, hogy a hazai biztosítótársaságok a biztosítástechnikai tartalék befektetésállományát milyen mértékben diverzifikálták a kevésbé kockázatos és kockázatosabb befektetési formák között (7. oldal), várható, hogy az állampapír-befektetések dominanciája a csatlakozást követően is megmarad. A kockázatosabb részvénybefektetések és vállalati kötvények aránya várhatóan nem fog számottevően növekedni. Mindez a vélemény annak ismeretében vállalható, mivel a nyugdíjpénztárak befektetési szabályai eddig is jóval liberálisabbak voltak a biztosítók befektetési szabályaival szemben, mégsem történt áttörés az évek elteltével, holott az önkéntes nyugdíjpénztárak is lassan egy évtizede működnek már Magyarországon és szintén hosszú távú befektetésről van szó, csakúgy, mint az életbiztosítások (és az ehhez kapcsolódó legnagyobb tartalék a matematikai tartalék) esetében. Talán még egy érv megemlíthető ezzel kapcsolatosan: a legnagyobb biztosítótársaságok, valamint a legnagyobb nyugdíjpénztárak egyazon pénzügyi csoport tagjai. A befektetések témájánál meg kell említeni a hozamok alakulását. Jelenleg a magyarországi állampapírhozamok, betéti kamatok az Európai Unió átlagához képest kétszer-háromszor nagyobbak. Ez az arány rövid időn belül, de legkésőbb hazánk euro-zónához való csatlakozásáig le kell, hogy csökkenjen. A hozamok (kamatlábak) csökkenése együtt kell, hogy járjon a technikai kamatlábak csökkenésével is, ugyanis a technikai kamatláb maga a beígért hozam az adott életbiztosításon (lásd később még a 27. oldalon). Az életbiztosítások hosszú távú megtakarítások, több biztosító hosszú lejáratú állampapírokkal biztosítja a majdani kötelezettség teljesítését. A későbbiekben megkötött életbiztosítások mögött felhalmozott életbiztosítási tartalékok befektetését egyre kisebb hozamot ígérő állampapírokkal, kötvényekkel lehet majd megvalósítani. A hozamokban és a technikai kamatlábakban tehát változást hoz majd Magyarországon az euro bevezetése (lásd később a 27. oldalon).

11

Biztosítástechnikai tartalékok = Matematikai tartalék + Befektetési egységekhez kötött biztosítások tartaléka + további biztosítástechnikai tartalékok. A biztosítástechnikai tartalékok legnagyobb részét a matematikai tartalék teszi ki.

- 23 -


5. A módosított előírások a minimális biztonsági tőke értékét is érintik. A jelenlegi 6. pontban, majd pedig a következő 7. pontban összefoglalt módosítások az Unióban 2002. márciusában hatályba lépett, a Szolvencia I projekt keretében kidolgozott új élet, illetve nem élet irányelveknek megfelelően születtek. A Szolvencia I projekt fő célja a biztosítottak védelmének javítása a szolvencia-követelmények szigorításán keresztül. Biztosítótársaságok Életág

Nem életág

Jelenleg hatályos előírás

Csatlakozással hatályosuló előírás

250 millió forint

750 millió forint

150-350 millió forint a művelt ágazatoktól függően

500-750 millió forint a művelt ágazatoktól függően

A minimális biztonsági tőkére vonatkozó új előírások tekintetében ugrásszerű változást látunk, ami azonban csak részben köszönhető az Uniós irányelv változásának. A növekedés döntő részét az okozza, hogy a Bit. 1996-os elfogadása óta nem módosultak az abban megállapított, a minimális biztonsági tőkére vonatkozó összegek, így az infláció következtében azok fokozatosan értéküket vesztették. Az EU-irányelvek a minimális biztonsági tőke inflációkövető indexálását is előírják, az új törvény így felhatalmazza a pénzügyminisztert az értékkövetési index rendeleti úton történő meghatározására. Jelentős engedmény, hogy a már működő biztosítók öt éves átmeneti időszakot kapnak a biztonsági tőke-megfelelés elérésére, ami külön felügyeleti engedéllyel még két évvel meghosszabbítható. Új alapítás esetén azonban a megemelt összegnek már induláskor rendelkezésre kell állnia. Az átmeneti időszakot követően a magasabb tőkekövetelmény - a kis és közepes biztosítók esetében minden bizonnyal - magával hozza az egységnyi tőkére eső jövedelmezőség (ROE) csökkenését. Ugyanis amint az az 7. oldalon bemutatásra került, a biztosítótársaságok ROE-ja viszonylag magasnak mondható. Bár a jövedelmezőség nemcsak a tőkekövetelmény függvényében alakul, hanem többek között még a működési költségek függvényében is. Véleményünk szerint a jelenleg önálló Rt. formájában működő társaságok nem fognak fiókteleppé alakulni, azonban esély van arra, hogy új fióktelepek alakulnak hazánkban, amelynek – talán kisebb költséggel tudnak majd működni, de – az alakulás költségei kezdetben jelentkeznek. Ez szintén a jövedelmezőség csökkenéséhez vezethet. A működési költségek között fognak jelentkezni azok a kiadások, amelyeket a biztosítók az informatikai háttér, a technológia fejlesztésére fognak majd fordítani azért, hogy megteremtsék a feltételeit a határon átnyúló szolgáltatások nyújtásának. Ez szintén a jövedelmezőség csökkenéséhez vezethet. A biztosítók személyi jellegű kiadásai a csatlakozással párhuzamosan még nem fognak számottevően megnőni, de mivel hosszú távon a bérek területén is felzárkózás szükséges az EU béreinek szintjéhez, így a személyi jellegű kifizetések megnövekedése szintén a jövedelmezőséget csökkentheti.

- 24 -


6. A szavatoló tőke számítására a halmozódásokat kiszűrő számítási módszereket, szabályokat vezetnek be. Minimális szavatoló tőke szükséglet számítása Az új EU-szabályozás a korábbi számítási módot alapjában változatlanul hagyta, ám számos technikai részletet módosított. A változások közül a leglényegesebb az, hogy a légijármű-felelősség, a tengeri, tavi és folyami járművekkel összefüggő felelősség és az általános felelősség ágazatok szavatoló tőke szükséglete 1,5-szerese a korábbinak. Ennek ellenére az új Bit-ben a minimális szavatoló tőke-szükséglet számítását leíró melléklet teljes átdolgozása megtörtént, ami azért volt szükséges, mert a sokszori módosítás a korábbi változatot egyre áttekinthetetlenebbé tette. Az új változat pontosan követi az EU-irányelvek szerinti éves számítási módot, és ahhoz illeszkedően írja le külön a negyedéves számítást (ami egyelőre még nem általános gyakorlat az EU-ban). Szavatoló tőke számítása Az EU új irányelvei pontosították a rendelkezésre álló szavatoló tőkébe beszámítandó, illetve beszámítható tőkeelemek meghatározását, az EU-szabályozás azonban ezen belül mozgásteret hagy a tagállamok egyedi szabályozásának. A jelenlegi törvény szerint a rendelkezésre álló szavatoló tőkébe beszámítandó a saját tőke és bizonyos feltételek teljesülése esetén az alárendelt kölcsöntőke. Eltekintve számos technikai részletnek az EU-irányelvekhez történő illesztésétől, ez az új törvényben lényegében ugyanígy marad. Intézkedések elégtelen szavatoló tőke esetén A jelenlegi törvény szerint a biztosítót (legfeljebb egyéves) szanálási terv benyújtására kell kötelezni, ha rendelkezésre álló szavatoló tőkéje nem éri el a minimális szavatoló tőke szintjét. Ha a rendelkezésre álló szavatoló tőke kisebb, mint a szükséges biztonsági tőke, akkor a biztosítót féléves pénzügyi terv benyújtására kell kötelezni. (Ha a benyújtott terv nem megfelelő, vagy nem hajtják végre, akkor a Felügyelet további szükséghelyzeti intézkedésekre jogosult.) Az új törvényben a fenti rendszer megmarad, azonban az EU-irányelvek alapján új, a Felügyeletnek diszkrecionális intézkedési lehetőséget biztosító elemmel egészül ki: Ha a biztosító szavatoló tőkéje pillanatnyilag ugyan megfelelő, de a biztosító működése a biztosítottak érdekeit veszélyezteti, akkor a biztosító hároméves pénzügyi helyreállítási terv készítésére kötelezhető. A Felügyelet továbbá lehetőséget kap arra, hogy indokolt esetben felülbírálja a rendelkezésre álló szavatoló tőke értékelését, illetve a viszontbiztosítás beszámítását. A szabályozás módosulásai a szektor egészére nézve növelik a tőkeszükségletet, ezzel párhuzamosan rontják a tőkefeltöltöttséget, ugyanakkor a hatás mértéke nagy szóródást mutat a különböző cégeknél. A 2002. év végén rendelkezésre álló szavatoló tőke mellett számos társaság és egyesület inszolvens lenne az új szabályok alkalmazása esetén, ezen belül az utóbbiak helyzete romlana nagyobb mértékben. A már említett átmeneti rendelkezéseknek köszönhetően azonban a biztosítóknak nem kell azonnal megszüntetniük a tőkehiányt, a feltöltést minimális szavatoló tőke esetén

- 25 -


három év, minimális biztonsági tőke esetén öt év alatt lineárisan kell végrehajtaniuk. Ennek ellenére a csatlakozás után néhány egyesületnek valószínűleg így is komoly problémát fog okozni az új tőkekövetelményeknek való megfelelés. 7. Magyarországon jelenleg is megvan a jogi lehetőség12 arra, hogy a biztosító tevékenységének bármely elemét kiszervezze, kivételt képeznek ez alól az alábbi tevékenységek: 1. a biztosító szervezeti kialakításával kapcsolatos feladatok; 2. a kockázat elvállalása; 3. ügyfélszolgálati tevékenység; 4. belső ellenőrzési tevékenység; 5. mérlegelemzés és szavatoló tőke számítás; 6. személyzeti ügyekben való döntés; 7. viszontbiztosítási szerződés megkötése. Ezen kívül vannak azok a tevékenységek, amelyek csak a Felügyelet engedélyével szervezhetők ki, mint az aktuáriusi feladatok, az elektronikus adatfeldolgozás, a kárrendezés, a befektetési vagyonkezelési tevékenység. Az ügymenet kiszervezésének megvalósításánál alapvetően két célt kíván megvalósítani a biztosító: a működés hatékonyságának növelése és ezzel párhuzamosan a költségek csökkentése. Az EU számos országában, de hazánkban is egyre kedveltebb és elterjedtebb megoldás a tevékenységek kiszervezése. A leggyakoribb talán ezek közül az IT-outsourcing. Az ügymenet kiszervezésének azonban számos veszélye is van, mint például a szolgáltatótól való túlzott függés és ráutaltság, az adatbiztonság kérdése. 8. A csatlakozással egy időben jelentősen megváltoznak az ügyfélforgalommal kapcsolatos, illetve az ügyfelek védelmét szolgáló szabályok. A szabályozás egyértelmű és szigorú rendelkezéseket tartalmaz majd arról, hogy a biztosítóknak mikor, milyen tájékoztatást kell nyújtaniuk az ügyfeleknek, ami különösen fontos a kisebb érdekérvényesítési képességgel rendelkező magánbiztosítottak esetében. A szabályok kiterjednek a biztosítási és üzleti titkokra, valamint a személyes adatok védelmére, mivel a társaságok az ügyintézés során nagyon sok információhoz jutnak a szerződő vagy a károsult személyekről. 9. Speciális szabályok vonatkoznak majd a biztosítók csődjére, illetve felszámolására és végelszámolására. Noha az uniós szabályok biztosítóval szemben csődeljárás lefolytatását nem engedik meg (hasonlóan például a nyugdíjpénztárakhoz), lehetővé teszik a társaságok felszámolást és végelszámolását. Ezt azonban az illetékes felügyelet által létrehozott közhasznú társaság végezheti azzal a megkötéssel, hogy a biztosító biztosítási szerződésből származó kötelezettségeivel szemben csak a felszámolási költségeknek van elsőbbsége.

12

Bit. 48/A.§, 48/B.§, 48/C.§

- 26 -


Az EU jogszabály-változásai által meghatározott fejlődési irány A fejezetcím két időszak alatt meghatározott irányra is utal, egyrészt a jelenleg is előkészítés alatt álló jogszabályok által meghatározott irányra, másrészt hazánk csatlakozás utáni időszakára eső jogszabály-változások által meghatározott irányra. Mivel azonban mindkettő a jövőben megvalósuló események sorát jelenti, így ezek a változások természetesen nem konkretizálhatók, de a változások iránya nagy valószínűséggel előre jelezhető. A fejlődés fő iránya - a múltbeli ismeretek alapján – a további liberalizáció, a pénzügyi piac egységesítése (értve ezalatt a jogszabályi hátteret, a pénzügyi felügyeletet), az euro, mint törvényes fizetőeszköz bevezetése azokban a tagállamokban is, amelyek eddig nem tartoztak az euro övezetbe. Ez utóbbinál megemlítendő, hogy az újonnan csatlakozó országok esetében nincs lehetőség választani, hogy bevezetik-e az eurot, vagy sem, mert ezt a kötelezettséget a csatlakozási szerződés tartalmazza. A bevezetés időpontja az, amelyet a csatlakozó ország megválaszthat. A további liberalizáció valamint a pénzügyi piac egységesítése már valószínűleg nem ró olyan nagy feladatokat hazánkra, mint az eddig megvalósult jogharmonizáció. Ezek az események, folyamatok Magyarország és az Európai Unió szerves fejlődésének eredményeképpen fognak alakulni. Szolvencia II projekt A korábbiakban már szó esett a Szolvencia I projektről, amelynek fő célja a biztosítottak védelmének javítsa a szolvencia-követelmények szigorításán keresztül. Ennek a munkának a szerves folytatásaként már elindult a Szolvencia II projekt, amelynek vitaanyaga 2003. márciusában nyert végleges formát a Biztosítási Bizottság 2003. áprilisi ülésén, valamint azt követően az EU biztosítás-felügyleteinek fórumán került megvitatásra. A további munkálatok a Szolvencia Albizottságban folynak majd. A Szolvencia II feladatainak végrehajtására mind a Felügyeletnek, mind a biztosítási piac szereplőinek fel kell készülniük, amelynek területei – a teljesség igénye nélkül - az alábbiakban foglalhatók össze: Részvétel a Szolvencia Albizottság munkájában Szolvencia II munkacsoport létrehozása EU hatástanulmányok elemzése, elemzések készítése a hazai biztosítók bevonásával Folyamatos tájékozódás a szolvencia kérdéskörében, kapcsolattartás az EUbizottságokkal, az IAIS és egyéb nemzetközi szervezetek munkacsoportjaival, a szolvencia témakörében rendezett konferenciákon való részvétel, az EU-tagállamok, valamint a nem EU-tagállamok felügyeleti hatóságok között létrejött és létrehozandó együttműködési megállapodások nyújtotta lehetőségek kihasználása Információ és segítségnyújtás a biztosítási piac szereplőinek Euro bevezetése Amennyiben legkorábban 2008-ban Magyarországon is az euro lesz a törvényes fizetőeszköz, úgy újabb feladatok állnak a biztosítási szektor előtt is. Ezen feladatok között van a technikai kamatlábak megváltoztatása. A technikai kamatláb az a kamatláb, amellyel a biztosító az élet- és betegségbiztosítási díj és díjtartalék, illetve a járadéktartalék

- 27 -


megállapításakor kalkulál. A ma hatályos jog értelmében törvényi felhatalmazással rendeleti13 szinten történik a technikai kamatláb mértékének a rögzítése: 1. § Az élet-, baleset- és betegségbiztosítási (egészségbiztosítási) termék díjkalkulációjánál, a matematikai tartalékok és a járadékok számításánál alkalmazható technikai kamatláb legnagyobb mértéke 4%. 2. § A technikai kamatláb - amely a biztosítási szerződésben kerül rögzítésre - a szerződés tartama alatt nem változhat. 3. § (1) Ez a rendelet 2002. január 1-jén lép hatályba. Az életbiztosítás esetében tehát a törvény a biztosító által garantált minimális hozamot (ez a technikai kamatláb) maximálja. Az EU erre vonatkozóan tételesen nem rendelkezik. A törvény előírja továbbá, hogy a technikai kamatlábon felüli nyereség minimálisan 80%-át kötelező visszajuttatni a biztosítottaknak. Az EU ilyen kötelezettséget szintén nem fogalmazott meg, Európa legtöbb országában azonban jelenleg is 90% feletti az "illő visszaadási hányad". A technikai kamatláb tehát a már megkötött szerződések esetén nem változtatható, de az új szerződések esetében lehetőség van annak alacsonyabb szinten történő megállapítására (mivel maximálva van az érték) abban az esetben, amennyiben a piac nem tesz lehetővé ilyen hozam elérését az adott befektetett állományon. A problémakör tehát minden olyan szerződés esetében jelentkezik, amelyeknek a lejárata hazánk EU-s csatlakozása után esedékes.

13

53/2001. (XII. 22.) PM rendelet az élet-, baleset- és betegségbiztosítási termékek technikai kamatlábának legnagyobb mértékéről

- 28 -


Összefoglalás – Mi várható a csatlakozás után? A ma működő biztosítási piac első nagy reformja közel másfél évtizede valósult meg. A biztosítás reformja a bankrendszer reformját követően kezdődött oly módon, hogy 1986. júliusától az Állami Biztosítóból kivált az általános felhatalmazású biztosító intézetként létrehozott Hungária Biztosító. A Hungária Biztosító létrejöttével a biztosítási piac még nem alakult ki. A két biztosító eltérő összetételű állománnyal, eltérő szervezési rendben, a piacot megosztva - de egyes termékek esetében párhuzamosan - folytatta tevékenységét. A 90-es évek elején sorra alakultak azok a biztosítótársaságok, amelyek ma már a szektor „élmezőnyét” jelentik. A privatizáció eredményeképpen rendezett tulajdoni viszonyok alakultak ki a biztosítási szektorban. 1995-ben megszületett az egységes törvény a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről, amely azóta többször is módosításra került. A biztosítók tevékenységét akkor az Állami Biztosításfelügyelet felügyelte, 2000. április 1-től az integrált felügyelet, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete végzi ezt a tevékenységet. 2002. év végén a 31 biztosítótársaság jegyzett tőkéjének 80%-a külföldi tulajdonban van, a nagy Európai Uniós tagállamok évek óta képviseltetik magukat a hazai biztosítási piacon. A hazai biztosítási piac jellemzője továbbá, hogy az utóbbi időben a nem életág egyrészt dinamikusabb fejlődést mutat, mint az életág, másrészt az összes díjbevételből a nem életági díjbevétel aránya 55-60% körül alakul évek óta. A portfolió összetételére évek óta az állampapírok dominanciája jellemző. A biztosítók viszontbiztosítási tevékenysége csekély, de kissé növekvő. A biztosítók eredménye, jövedelmezősége kiemelkedő, a szektor átlagos ROE mutatója 20% feletti, amely érték mind a hazai gazdaság átlagos jövedelmezőségét tekintve, mind pedig a unióbeli anyaország biztosítójának jövedelmezőségét tekintve magasnak mondható. A csatlakozást követő években várhatóan bővülni fog a biztosítási piac résztvevőinek száma, valamint a biztosítási kínálati palettán megjelennek a határon átnyúló szolgáltatások. A verseny fokozódása egyrészt magával hozhatja a díjak csökkenését bizonyos ágazatokban, mint például a gépjárművekhez kapcsolódó biztosítások esetében, másrészt új és/vagy kombinált konstrukciók megjelenését, mint például a hitelekre kötött biztosítások. A demográfiai helyzet változásával, az életszínvonal emelkedésével együtt járhat az életbiztosítási ág előretörése, amely magával hozhatja az életági díjbevételek összes bevételen belüli arányának növekedését. Ez az EU átlagához való közeledést is jelentené. A befektetési korlátok liberalizálásával a portfolió-összetételben megvalósulhat a külföldi befektetések részarányának a növekedése (ezáltal az árfolyamkockázatnak való kitettség, legalábbis hazánk eurozónához való csatlakozásáig), valamint a kockázatosabb befektetési formák (részvények, befektetési jegyek) irányába történő elmozdulás. A külföldi befektetések részarányának a növekedését viszont nagyban korlátozza az a Bit-ben is kimondott megfeleltetési szabály, miszerint a tartalékokat általában olyan pénznemben fennálló követelésekbe kell befektetnie a biztosítónak, amilyenben a biztosító fizetési kötelezettségei felmerülnek. Ugyanakkor minden bizonnyal a hozamok, kamatlábak és így az életágban a technikai kamatláb csökkenésével a befektetett portfolió hozama (legalábbis nominálisan) csökkenni fog, ezen túl csökkenést valószínűsítünk a ma még igen magasnak mondható tőke-jövedelmezőség esetében is. Ehhez az említett hozamcsökkenésen túl – többek között – az egyes ágazatokban törvénymódosítással rögzített magasabb tőkekövetelmény is hozzájárul. Bár nem feltétlenül a csatlakozásnak köszönhetően, de a már ma is nagy gazdasági - 29 -


erővel bíró pénzügyi csoportok terjeszkedésére, a kapcsolatok tartalmi bővülésére számítunk. Változást hoz a csatlakozás a Felügyelet tevékenységében is, és a korábbiaknál is nagyobb szerepet kap a nemzetközi együttműködés a társfelügyeletekkel. A tanulmányban leírt jelenlegi és várható folyamatok alapján a biztosítási szektor eredményét csökkentik az alábbi tényezők: Európai Unió Bizottságai által kidolgozott új tőkekövetelmények (Szolvencia I projekt) Az előkészület alatt álló Szolvencia II projekt által meghatározott még szigorúbb, de a tagállamok biztosítóinak vállalt kockázataihoz jobban igazodó új tőkekövetelmények A biztosítók összesített portfoliójában az állampapír-dominancia melletti jelenleg magas állampapír-hozamok csökkenése Hosszú távon az unió-szintű bérekhez való felzárkózás. A tanulmányban leírt jelenlegi és várható folyamatok alapján a biztosítási szektor eredményét növelik az alábbi tényezők: Nagy a potenciális piac mind az életágban, mind a nem életágban (életbiztosítások, lakásbiztosítások, felelősségbiztosítások) Az EU-val való verseny a költségek visszaszorításán keresztül a költséghányadok csökkenéséhez vezet A pénzügyi csoportok keretében már jelenleg is kínált kombinált termékek előtt nagy fejlődési lehetőség van Az uniós csatlakozás után a bankrendszer csökkenő eredménye mellett a pénzügyi csoportok meg kívánják tartani pozícióikat a pénzügyi piacon, így elképzelhető egy átcsoportosítási folyamat a biztosítási szektor felé.

- 30 -


Melléklet

- 31 -


1. számú melléklet KORMÁNYKÖZI KONFERENCIA A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG EURÓPAI UNIÓHOZ TÖRTÉNŐ CSATLAKOZÁSÁRÓL A Kormányközi Konferencia hivatalos tárgyalási dokumentumának az angol nyelvű (CONF-H 33/99 jelű) változat minősül A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYÁNAK TÁRGYALÁSI ÁLLÁSPONTJA 3. FEJEZET SZOLGÁLTATÁSOK SZABAD ÁRAMLÁSA 1. ….. Biztosítás 10. A biztosítási piacot szabályozó alapvető rendelkezéseket a Biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI. törvény és módosításai tartalmazzák. A magyar szabályozás már nagymértékben harmonizál az acquis-val. A teljes megfelelés elérése érdekében kiigazításokra és finomításokra van szükség. Ezek Magyarország számára nem fognak különösebb gondot okozni. A további harmonizálás két szakaszban zajlik, az első 2000. december 31-ig tart, a második a csatlakozásig. Az első szakaszban a következő lépésekre kerül sor: A biztosítási tevékenység megkezdéséhez a biztosító egyesületek számára szükséges minimális alaptőke-követelmény fokozatos felemelése a Közösségi szintre; Az új biztosítási termékkel kapcsolatos, a módozatterv kötelező benyújtása formájában megjelenő rendszeres adatszolgáltatási kötelezettség eltörlése; A biztosító társaságok szavatoló tőkéje számítása során számba vehető vagyonelemek körének bővítése a vonatkozó Közösségi irányelveknek megfelelően (immateriális javak, visszavásárolt saját részvények, más biztosítótársaságban meglévő részesedés könyv szerinti értéke, alárendelt kölcsönök, stb.); Kompozit biztosító társaságok esetében az életbiztosítási és a nem-életbiztosítási ágazatok szavatoló tőkéjének szétválasztása; A biztosítástechnikai tartalékok viszontbiztosítással fedezhető hányadának meghatározása; A matematikai tartalék befektetésére megengedett eszközök kategorizálásának és értékelési elveinek, és az egyes befektetési formák megengedett arányainak kiigazítása; A minősített részesedés eladásáról szóló előzetes értesítési kötelezettség és a minősített részesedés megszerzéséhez szükséges engedélyezés kiigazítása; A társadalombiztosítási tevékenységben való aktív részvétel engedélyezése a biztosító társaságok számára;

- 32 -


A kongruencia szabályok alkalmazása; A biztosításközvetítőkre vonatkozó összeférhetetlenségi szabályok kiigazítása és ezek kiterjesztése a közvetítők alvállalkozóira; A hitelbiztosításokra és a kezességbiztosításokra engedélyezése a biztosító társaságok számára;

történő

speciális

tartalékképzés

A biztosítási ügynökökkel és alkuszokkal szemben támasztott szakmai követelményekre vonatkozó szabályozás kiigazítása (szakképesítés, szakmai gyakorlat és jó hírnév).

A második szakasz során azok az intézkedések kerülnek bevezetésre, amelyek csak a csatlakozást követően alkalmazhatók (pl.: Az EU és a tagállamok viszonyaira vonatkozó szabályok). A második szakaszt követően a biztosítási szektor harmonizáltsága teljessé válik. 11. A magyar Kormány emlékeztet a biztosítóintézetek külföldi befektetéseire vonatkozó bizonyos korlátozások fenntartásáról szóló álláspontjára és kérelmére (A Magyar Köztársaság Kormányának tárgyalási álláspontja 4. Fejezet – Tőke szabad áramlása, 8. bekezdés; CONF-H 23/99). Ez magában foglalja a közvetlen életbiztosítási tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról szóló 79/267/EGK sz. módosított első tanácsi irányelv 17(3) cikkében meghatározott kötelezettség alkalmazása alóli átmeneti mentességet is.

- 33 -

PÉNZÜGYI SZERVEZETEK ÁLLAMI FELÜGYELETE

Recommend Documents