PÉNZÜGYI SZERVEZETEK ÁLLAMI FELÜGYELETE

PÉNZÜGYI SZERVEZETEK ÁLLAMI FELÜGYELETE

A magyar nyugdíjpénztári rendszer Európai Uniós összefüggései

Budapest, 2003. szeptember 1.

Tartalom

Első rész................................................................................................................. 3 I. II. III. IV.

Az állami társadalombiztosítási rendszer .................................................................. 3 Egyéni nyugdíj-megtakarítások .................................................................................. 4 Felügyeleti szervek és felügyeleti elvek....................................................................... 7 Legfontosabb befektetési szabályok illetve adókezelés ............................................. 8

Második rész........................................................................................................ 11 I.

Alaphelyzet.................................................................................................................. 11 Egységes modell hiánya ............................................................................................... 11 EU dokumentumok ...................................................................................................... 12 II. A nyugdíjrendszerek közötti átjárhatóság biztosítása............................................ 13 1. Állami nyugdíjrendszerek ........................................................................................ 13 2.

Alapellátást nyújtó magánrendszerek - a magánnyugdíjpénztárak .......................... 14

3.

Kiegészítő ellátást nyújtó magánrendszerek - az önkéntes nyugdíjpénztárak ......... 14

4.

Adózási kérdések...................................................................................................... 15

III. Gyakorlati eljárások .................................................................................................. 16 1. Az állami nyugdíjak a csatlakozás után ................................................................... 16 Általános elvek............................................................................................................. 17 A nyugdíjak folyósítása................................................................................................ 17 2. A magánnyugdíjpénztári ellátások a csatlakozás után ............................................. 18 Általános elvek............................................................................................................. 18 A nyugdíjak folyósítása................................................................................................ 19 3. Az önkéntes nyugdíjpénztári ellátások a csatlakozás után....................................... 19 Általános elvek............................................................................................................. 19 A nyugdíjak folyósítása................................................................................................ 20

1

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) hatásköre alá tartozik a magánilletve önkéntes nyugdíjpénztárak felügyelete. A nyugdíjpénztárak gazdasági súlya jelentős és folyamatosan növekvő. Általánosságban megállapítható, hogy a nyugdíjpénztári vagyon éves növekedése minden évben jelentősen meghaladta a háztartások bruttó pénzügyi vagyonának növekedési ütemét; a nyugdíjpénztári vagyon a lakosság bruttó megtakarításainak közel 10% -át teszi ki. Az elmúlt években tapasztalt konszolidáció eredményeképpen jelenleg összesen közel 100 (magán- illetve önkéntes nyugdíjpénztári) piaci szereplő működik. A magán-ágban a banki-, biztosítói illetve munkáltatói hátterű szereplők a pénztárak számát tekintve megközelítőleg 1/31/3-1/3 arányban vannak, míg az önkéntes nyugdíjpénztári szereplők darabszámra túlnyomórészt munkáltatói, de piaci súlyukat tekintve elsősorban banki- illetve biztosítói háttérrel működnek. Az Európai Uniós csatlakozás közvetlen következményeként nem várható ezekben a tendenciákban semmilyen alapvető változás. A PSZÁF által felügyelt szektorok közül sajátos a pénztári (illetve ezen belül a nyugdíjpénztári) szektor helyzete. Jellegéből adódóan – miszerint a magánnyugdíjpénztári ellátás a kötelező társadalombiztosítási rendszer része – a legtöbb szabályozási kérdés nem vizsgálható önállóan, az állami rendszertől függetlenül. A pénztári rendszer EU összefüggéseinek vizsgálati szempontjai is eltérőek a többi szektortól, hiszen a nyugdíjak EU szabályozása csak koordináló (de nem harmonizáló) jellegű. Továbbá, az EU-ban működő tőkefedezeti rendszerű nyugdíjpénztárak nem pontosan sorolhatók be a hazai magán- illetve önkéntes nyugdíjpénztári struktúrát követve; a nyugdíjcélú megtakarításokat gyűjtő szervezetek egymáshoz történő nemzetközi megfeleltethetősége nehézkes. Ezekből is következik, hogy az anyagunk elsősorban nem a piaci integrációt, konvergenciát vizsgálja, hanem elsősorban a nyugdíjjogosultságok hordozhatóságára koncentrál. A fentiek tükrében értelmezhető a szerkezete: Az anyag első - leíró - részében táblázatos formában összefoglaljuk az EU tagországaiban működő nyugdíjrendszerek alapvető szabályozási környezetét. Mivel az egyéni nyugdíjelőtakarékosság csak az állami nyugdíjrendszer részeként értelmezhető, (1) röviden áttekintjük az állami társadalombiztosítási rendszereket. Ezt követően (2) összefoglaljuk az egyéni nyugdíj-megtakarítások típusait, a járulékok és a járadékok szabályozását, (3) az intézmények felügyeletének szervét és a felügyeleti módszert illetve (4) a legfontosabb befektetési szabályokat és a nyugdíjak adókezelését. Az EU „sokszínűségének” bemutatását követően az anyag analitikus része mindhárom pillér tekintetében áttekinti a hordozhatóságot biztosító szabályozási környezetet (illetve külön kitér az adózási kérdésre) majd - szintén mindhárom pillérre – bemutatja a csatlakozásunk után várható gyakorlati eljárások követelményét.

2

Első rész I .

A z á l l a m i t á r s a d a l o m b i z t o s í t á s i r e n d s z e r

Az összes EU tagország esetében kötelező, minden munkavállalóra, önfoglalkoztatóra és köztisztviselőre kiterjedő állami nyugdíjrendszerről beszélhetünk. A finanszírozás módja mindenhol felosztó-kirovó (azaz az aktuális járulékbevételek szolgálnak az aktuális kiadások fedezetéül) bár néhány országban (Belgium, Írország, Luxemburg) az állami költségvetés is közvetlenül szerepet vállal. A munkáltató és az egyén minden tagországban közösen, megosztva fizeti a járulékot, de mind ezek arányában, mind a teljes járulékteher tekintetében komoly különbségek tapasztalhatók. Minden olyan tagországra, ahol van második pilléres nyugdíj-megtakarítás elmondható, hogy (Magyarországhoz hasonlóan) a magánnyugdíj csökkenti az állami nyugdíj mértékét. Ország Ausztria

Belgium

Dánia

Egyesült Királyság

A rendszer típusa

Felosztó-kirovó / tőkésített, járulékfizetés módja(i)

Második pillérrel kapcsolata

Kötelező állami rendszer minden munkavállaló, önfoglalkoztató és köztisztviselő részére.

Felosztó-kirovó. 12,5%-os munkáltatói járulék, 10,25%-os egyéni járulék.

Nincs

Kötelező állami rendszer minden munkavállaló, önfoglalkoztató és köztisztviselő részére.

Felosztó-kirovó. 8,86%-os Nincs munkáltatói járulék, 7,5%-os egyéni járulék és további 2,2%-os állami támogatás. .

Kötelező állami rendszer

Felosztó-kirovó.

Igen, a kiegészítő nyugdíj csökkenti az állami nyugdíj mértékét.

- kötelező állami alapnyugdíj

- Felosztó-kirovó – 10%-os egyéni járulék, 12,2%-os munkáltatói járulék

Bizonyos intézménytípusuk esetén az egyén a SERPSből kiszerződhet.

- SERPS – heti kb. 100 eurónál többet keresők számára kiegészítő nyugdíj

- Tőkésített


Felosztó-kirovó.


Franciaország



Nincs

Görögország



Nincs

Hollandia


Felosztó-kirovó. Csak az egyén fizet 23,75%-ot.


Finnország

3

Írország


Felosztó-kirovó – adóból finanszírozott.

Luxemburg


Felosztó-kirovó. A munkáltató, az Igen, a kiegészítő nyugdíj egyén és az állam 8-8-8%-ot csökkenti az állami nyugdíj fizet. mértékét.


Felosztó-kirovó. A munkáltató és az egyén is 9,75-9,75%-ot fizet.

Közelmúltban került bevezetésre, egyre növekvő járulékkulccsal.


Felosztó-kirovó. A 32,7%-os járulékból, 8,89%-ot fizet az egyén.

Nincs

Portugália


Felosztó-kirovó. 23,75%-os munkáltatói járulék, 11%-os egyéni járulék.


Spanyolország




Svédország


Felosztó kirovó, 16%-os járulékkulccsal.


Németország

Olaszország

Nincs

Forrás: OECD, EU, saját válogatás

I I .

E g y é n i n y u g d í j m e g t a k a r í t á s o k

A tagországok többségében az egyéni nyugdíj-előtakarékosság alapvetően az egyén önkéntes döntésén múlik. Néhány országban azonban az önkéntesség korlátozott abban a tekintetben, hogy amennyiben a munkáltatónak van nyugdíj-előtakarékossági módozata az egyénnek kötelező belépni, illetve ennek módját a kollektív szerződések szabályozzák. További országokban éppen fordított a helyzet; amennyiben a munkavállaló igényli, a munkáltatónak kötelessége segíteni a nyugdíjcélú termékek elérését. Ezekből is adódik, hogy a tagországok között hatalmas eltérés mutatkozik a lakosság tagságának hányadában – míg például Görögországban a lakosság mindösszesen 5%-a tag, addig Hollandiában illetve Svédországban a lakosság több mint 90% rendelkezik egyéni nyugdíj-előtakarékossággal. A legtöbb tagországban nyugdíjpénztárak (nyugdíjalapok) illetve életbiztosítók is jogosultak az egyéni nyugdíj-megtakarítások kezelésére. Néhány országban azonban lehetősége van a munkáltatónak közvetlenül (külön tartalékképzéssel) kezelni a megtakarításokat. A legtöbb tagország esetében nincs általános szabály a befizetések mértékére, annak meghatározása az adott intézmény hatásköre. Bár mind a járulék- mind a járadékmeghatározott rendszerek elterjedtek, a tagországok több mint felében a járadékmeghatározott rendszer a jellemző (ellenben a magyarországi járulékmeghatározott rendszerrel). Több tagország megengedi mindkét tőkésített alrendszert,

4

sőt három ország esetében (Írország, Svédország illetve az Egyesült Királyság) felosztókirovó elven működő intézmények is működnek. Ország

Ausztria

Belgium

Dánia


Finnország

A rendszer típusa

Jogosult nyugdíjszolgáltatók

Befizetések

Járadékmeghatározott / járulékmeghatározott / hibrid rendszerek

Önkéntes – semmiféle kötelezettsége nincs sem, az egyénnek sem a munkáltatónak. A lakosság 11%-a tag.

Életbiztosítók, nyugdíjpénztárak és foglalkoztatók amennyiben külön tartalékot képeznek.

Nincs általános szabály, az adott intézmény szabályozásától függ.

A nyugdíjpénztárak illetve életbiztosítók által kezelt megtakarítások tőkésítettek, a munkáltatói megtakarítások részben tőkésítettek. Gyakoriak mind a járadékmeghatározott, mind a járulékmeghatározott rendszerek.

Részben Nyugdíjpénztárak és önkéntes. életbiztosítók. Amennyiben a munkáltatónak van nyugdíjelőtakarékossági módozata, az egyénnek kötelező belépni. A lakosság 31%-a tag.


Tőkésített. Főleg járulékmeghatározott.

Kötelező – a Nyugdíjpénztárak, kollektív életbiztosítók és bankok. tárgyalások része. A lakosság 80%-a tag.

Átlagosan 12%-os Tőkésített. Főleg munkáltatói járulékmeghatározott. járulék.

Önkéntes megtakarítások – a foglalkoztatottak kb. 46%-a tag. (ezen kívül a SERPS is gyakorlatilag kötelező megtakarításként működik)

A legtöbb intézményt a Nincs általános munkáltató alapít és szabály, az adott „trust” formában működik. intézmény alapszabályai alapján.

Általában járadékmeghatározott. (De léteznek felosztókirovó elven működő munkáltatói intézmények is!)

- Kötelező – a munkáltatónak kötelező létesíteni munkáltatói alapot, amelybe az egyénnek kötelező belépni.

- Nyugdíjpénztárak és életbiztosítók. 300 főnél kisebb létszámnál kötelező életbiztosítót igénybe venni.

- Átlag járulékkulcs 21,5% (ebből az egyén átlag 4,7%ot fizet).

- Felosztó-kirovó vagy tőkésített. Járadékmeghatározott.

- Nyugdíjpénztárak minimum 300 fővel működhetnek.

- Szinte mindig csak a munkáltató fizet, bár kevés esetben az egyén is (0-3%-ot).

- További önkéntes rendszerek.

5

- Mindig tőkésített és járadékmeghatározott.

Franciaország

Görögország

Hollandia

Írország

Luxemburg

Németország

Olaszország

Portugália

Önkéntes megtakarítás lehetséges.

Általában életbiztosítók kezelik.

Nincs általános szabály.

A kötelező minimum szinten felül tőkésített rendszerként működik.

Önkéntes, a munkáltatók döntésétől függ. A lakosság kb. 5%-a önkéntesen tag.

Főleg életbiztosítók, kisebb mértékben nyugdíjpénztárak.


Tőkésített. Járadékmeghatározott.

Részben önkéntes Nyugdíjpénztárak és – rendelettel életbiztosítók. bizonyos megtakarítási formák kötelezhetővé tehetők. A lakosság 91%-a tag.


Tőkésített. Főleg járadékmeghatározott.

Befektetési alapok (= Önkéntes. A nyugdíjpénztárak). lakosság kb. 50%a önkéntesen tag.

Nincs általános szabály, az adott intézmény szabályozásától függ, de az adókedvezmény igénybevételének meghatározott plafonja van.

Tőkésített (köztisztviselőknek felosztó-kirovó). Főleg járadékmeghatározott.

Önkéntes, csak a bizonyos jövedelem felett lehetséges a tagság, a lakosság 30%-a tag.

Életbiztosítók, nyugdíjpénztárak, illetve (külön tartalékképzéssel) maga a munkáltató.



Önkéntes, a munkáltatók döntésétől függ. A lakosság kb. 50%-a önkéntesen tag.

Munkáltatók (ha külön tartalékot képeznek), nyugdíjpénztárak és életbiztosítók.


Tőkésített (köztisztviselőknek felosztó-kirovó). Járadékmeghatározott.

Az egyén számára Nyugdíjpénztárak. önkéntes, az alapítás a munkáltatóval kötött kollektív szerződések szabályozzák.


Tőkésített. Az új alapítású intézmények járulékmeghatározottak. A régiek járadékmeghatározottak vagy hibridek.

Elsősorban nyugdíjpénztárak.



Nincs általános szabály, az adott intézmény szabályozásától

Tőkésített. Sokszor hibrid rendszer.

Önkéntes. A lakosság 15%-a tag.

Főleg nyugdíjpénztárak és Spanyolország Önkéntes. A életbiztosítók. lakosság kb. 15%a tag.

6

függ. Svédország

Kötelező – a kollektív szerződések szabályozzák. A lakosság 90%-a tag.

Életbiztosítók, nyugdíjpénztárak, illetve (külön tartalékképzéssel) maga a munkáltató.


Tőkésített (köztisztviselőknek felosztó-kirovó). Járadékmeghatározott.

Forrás: OECD, EU, saját válogatás

I I I .

F e l ü g y e l e t i s z e r v e k f e l ü g y e l e t i e l v e k

é s

Rendkívül sokféle intézményi formában történhet a nyugdíjpénztárak felügyelete. Több EU országban minisztériumon keresztül történik a felügyelet (ez legtöbb esetben a pénzügyilletve a gazdasági-, de két esetben is a szociális területért felelős minisztérium). Ahol külön felügyeleti szerv működik, ott általában a biztosítás-felügyelet hatálya alá tartoznak a nyugdíjpénztárak (vagy a nyugdíj-előtakarékosságot kezelő intézmények). Több EU tagországban integrált pénzügyi felügyelet működik. A felügyeleti ellenőrzési módszertanban két alaptípus különböztethető meg: reaktív és proaktív, illetve ezek keveréke. Az egyes országokban alkalmazott módszer nagymértékben függ a felügyelt intézmények számától, valamint az adott ország jogi berendezkedésétől. Bár minden tagországban joga van a felügyeletet végző szervnek helyszíni ellenőrzést tartani, több tagország ezt csak elvétve, nem rendszeresen végzi. A legtöbb tagország elsősorban a beküldött jelentések alapján végez nem-helyszíni ellenőrzést. Különleges eset Franciaország, ahol a felosztó-kirovó elvű finanszírozás miatt elsősorban a pénzügyi egyezőséget szükséges ellenőrizni. Ország

Felügyeleti szerv

Felügyeleti elvek

Pénzügymisztérium

Alapvetően a beküldött jelentések (éves jelentés, aktuáriusi- statisztikai beszámolók) alapján, az életbiztosítókat rendszeresen, a nyugdíjpénztárakat ritkán ellenőrzik a helyszínen.

Belgium

Gazdasági Minisztérium illetve a Biztosításfelügyelet

Alapvetően a beküldött jelentések alapján, bár lehetséges, ritka a helyszíni ellenőrzés.

Dánia

Pénzügyi Szervezetek Felügyelete

Rendszeres helyszíni és nem-helyszíni ellenőrzések is.

A munkáltatói nyugdíjelőtakarékossági intézmények esetében az OPRA (Occupational Pensions Regulatory Authority), minden egyéb esetben az FSA (Financial Services Authority).

Elsősorban jogszabályi megfelelőséget vizsgál, illetve központilag nyilvántartja a tagokat, helyszíni ellenőrzéseket is végezhet.

Biztosításfelügyelet de a törvényelőkészítési munkába a Szociális és Egészségügyi Minisztériumot is be kell vonni.

Alapvetően a beküldött jelentések (éves jelentés, aktuáriusi- statisztikai beszámolók) alapján, a felügyeletnek joga van bármikor helyszíni ellenőrzést végezni.

Ausztria


Finnország

7

Franciaország

Görögország Hollandia

Írország

Luxemburg

Németország

Olaszország

Portugália

Spanyolország

Svédország

Pénzügyminisztérium illetve a Biztosításfelügyelet.

Mivel felosztó-kirovó elven működnek, a felügyeleti elvek eltérnek a tőkefedezeti rendszernél alkalmazottaktól.

Fejlesztési Minisztérium

Alapvetően a beküldött jelentések alapján, de időnként helyszíni ellenőrzésre is sor kerülhet.

A Pénzügyminisztérium és a A beküldött jelentések alapján illetve rendszeres Szociális- és Munkaügyi Minisztérium helyszíni ellenőrzések által. közösen. . Az életbiztosítókat a Gazdasági, Kereskedelmi és Munkaügyi Minisztérium felügyeli, a nyugdíjpénztárakat a „Pensions Board”.


Biztosításfelügyelet.


Bundesanstalt for Finanzdienstleistungsaufsicht


A nyugdíjpénztárak felügyeletének felelőssége megosztott a Munkaügyi és a Pénzügyminisztérium között.

Rendszeres helyszíni és nem-helyszíni ellenőrzések is.

Tőkepiaci felügyelet


Pénzügyminisztérium


Pénzügyi Szervezetek Felügyelete

Alapvetően a beküldött jelentések (éves jelentés, aktuáriusi- statisztikai beszámolók) alapján, a felügyeletnek joga van bármikor helyszíni ellenőrzést végezni. A nyugdíjpénztárak ellenőrzése alapvetően az éves beszámolójuk alapján történik. Forrás: OECD, EU, saját válogatás

I V .

L e g f o n t o s a b b b e f e k t e t é s i s z a b á l y o k i l l e t v e a d ó k e z e l é s

A legtöbb EU tagországban - a magyarországi szabályozáshoz hasonlóan - kvantitatív befektetési korlátok vannak érvényben, bár a járadékmeghatározott rendszerek esetén ezen kívül az ún. minimális finanszírozási követelménynek (azaz, hogy a befektetett eszközök piaci értéke elégséges legyen a várható kifizetések finanszírozására) is meg kell felelni. A tagországok túlnyomó többsége maximum korlátokat alkalmaz, bár néhány ország 8

(elsősorban az állampapírokra) minimális küszöbértékeket is meghatároz. A magyarországi befektetési szabályok ezzel teljesen összhangban vannak, EU csatlakozásunk miatti módosításuk nem szükséges. A nyugdíj-megtakarítások adóztatása három időszakban történhet: adó vethető ki a befizetésekre, a befektetési hozamokra illetve az ellátásra. Ezek alapján különböztethetünk meg, pl. EET, TEE, stb. rendszereket (ahol E – exempt – adómentes, T – taxed – adóköteles). Elmondható, hogy a tagországok közül 11 az EET elvet alkalmazza, azaz a nyugdíjmegtakarítások a befizetéskor illetve a hozamok jóváírásakor nem adóznak, de a nyugdíjak folyósításkor adókötelesek (ezzel a magyarországi szabályozás is összhangban van). Ország

Befektetési szabályok

Adókezelés

Részvény Ingatlan

Kötvény

Befektetési alap

Hitel

Bankbetét

50%

20%

Nincs korlát

Nincs korlát

10%

Nincs korlát

EET (plafon az egyéni járulék adókedvezményére, a járadékok mindössze 25%-os kulccsal adóznak).

Belgium

Jegyzett: nincs korlát; nincs korlát, nem jegyzett: 30%

Nincs korlát

Nincs korlát

Nincs korlát

Nincs korlát

Nincs korlát

EET (az egyösszegű kifizetés adókulcsa 16,5%, életjáradékok az általános SZJA szabályok szerint adóznak)

Dánia

70%

Nincs korlát

Nincs korlát

70%

Nincs korlát

Nincs korlát

EET (az egyösszegű kifizetés adókulcsa 40%, az életjáradékok az általános SZJA szabályok szerint adóznak)

Ausztria

Egyesült Királyság Finnország

Franciaország

A legtöbb járadékmeghatározott munkáltatói intézménynek egy un. „minimum finanszírozási követelménynek1” kell mindenkor megfelelnie. Jegyzett: 50%; nincs korlát, nem jegyzett: 10%

40%

Nincs korlát

Nincs korlát

N/A

Jelzáloghi Nincs tel: 70%, korlát egyéb: 10%

EET

EET

A nyugdíjak az általános jövedelemadó-szabályok szerint adóznak.

1

A járadékmeghatározott rendszerek esetében alkalmazható minimum finanszírozási követelmény (minimum funding requirement) az eszközök azon minimális szintjén határozza meg amely egyenlő a várandóságok diszkontált értékével.

9

Maximum 20% lehet nem EU értékpapírban.

Görögország

Hollandia

A nyugdíjak az általános jövedelemadó-szabályok szerint adóznak.

„Prudenciális egyén szabálya” (prudent person rule) van érvényben, továbbá maximum 5%-ot lehetséges külföldi (nem-EU) értékpapírokba fektetni.

EET

Írország

Nincs korlát

Nincs korlát

Nincs korlát

Nincs korlát

Nincs korlát

Nincs korlát

EET

Luxemburg

Nincs korlát

Nincs korlát

Nincs korlát

Nincs korlát

Nincs korlát

Nincs korlát

TEE (a járulékok csak rendkívül alacsony plafon alatt levonhatók)

Jegyzett: 30%; nem jegyzett: 10%

25%

50%

30%

50%

50%

TTE / EET

Németország

„Prudenciális egyén szabálya” 2 van érvényben.

Olaszország

Portugália

50%

Spanyolország Jegyzett: nincs korlát; nem jegyzett: 10% Svédország

ETT (járulékok – bizonyos plafonig – adómentesek, a hozamok adókulcsa 11%, az egyösszegű kifizetések magasabb adókulccsal, az életjáradékok az általános jövedelemadó-szabályok szerint adóznak)

45%

60%

30%

25% (csak jelzálog)

30%

EET (a járulékok bizonyos plafon alatt levonhatók)

Nincs korlát

Nincs korlát

Nincs korlát

10% (ha nincs jelzálog)

15%

EET (A nyugdíjak az általános jövedelemadószabályok szerint adóznak.)

Nincsenek külön befektetési korlátok, kivéve a törvény kitétele, ETT miszerint „megfelelő óvatossággal kell a befektetéseket eszközölni”. Forrás: OECD, EU, saját válogatás

2

A prudenciális egyén szabálya (prudent person rule) nem határoz meg kvantitatív szabályokat, csak azt követeli meg, hogy az egyén kellő „körültekintéssel, megfontoltsággal és értelemmel” döntsön a befektetésekről „elsődlegesen szem előtt tartva a megfelelő hozamot és a tőke biztonságát”.

10

Második rész

I .

A l a p h e l y z e t

Egységes modell hiánya Láthattuk, hogy az Európai Unió nyugdíjrendszereinek nincsen egységes típusa, nem található minden országra egyformán érvényes „modell”. Ebből a sokszínűségből is következhet, hogy – sok más területtel ellentétben - az Unió nem fogalmaz meg minden tagországra kötelező érvényű követelményeket, azaz a nyugdíjrendszerekre érvényes szabályozások jellemzően koordinálók, de nem harmonizálók. Azonban alapvető elvárás a személyek szabad mozgásának Uniós alapelvét lehetővé tevő átjárhatóság biztosítása és minden, ezt korlátozó rendelkezés megszűntetése. Habár – amint említettük – nincs egységes Uniós szabályozás, a nyugdíjrendszerek tekintetében meghatározható egy „tipikus EU tagország” modellje, amely a vonatkozó Uniós dokumentumokból is visszakövetkeztethető, s az alábbi „pilléreket” tartalmazza:

Részvétel

Szervező elv

Finanszírozás

Kockázatviselő

1. pillér

Kötelező

Állam

Felosztó-kirovó

DB3 – társadalom

2. pillér

Kötelező / önkéntes

Munkáltató (zárt)4

Tőkésített

DB – munkáltató

3. pillér

Önkéntes

Egyén

Tőkefedezeti

DC5 - egyén

A csatlakozó országok nyugdíjrendszereinek – és ezen belül különösen a magyar nyugdíjrendszernek – a jellemzői azonban ezzel nem teljesen összeillők. A fenti leíráshoz hasonlóan, a „meghatározó, tipikus leendő EU tagország” modelljére, az alábbi pillérek jellemzőek:

3

DB – „defined benefit” azaz járadékmeghatározott vagy várományfedezeti rendszer (Egy olyan típusú nyugdíjrendszer, amelyben a nyugdíjjáradékok mértéke - pl. a bérek százalékában - előre meghatározott. A nyugdíjjárulék mértékét úgy számolják ki, hogy elégséges legyen a járadékok jövőbeni értékének kifizetésére.) 4

Zárt működési elv - Olyan intézmény, amely szakmai vagy más szervezési elv alapján a lehetséges tagok körét meghatározza. 5

DC – „defined contribution” azaz járulékmeghatározott vagy befizetésekkel meghatározott rendszer (Egy olyan típusú nyugdíjrendszer, amelyben a nyugdíjjáradék mértéke a befizetett járuléktól illetve a befektetések teljesítményétől függ.)

11

Részvétel

Szervező elv

Finanszírozás

Kockázatviselő

1. pillér

Kötelező

Állam

Felosztó-kirovó

DB – társadalom

2. pillér

Kötelező

Egyén / munkáltató (zárt / nyílt6)

Tőkefedezeti

DC - egyén

3. pillér

Önkéntes

Egyén

Tőkefedezeti

DC - egyén

Amint a fenti táblázatokból is kitűnik a különbség elsősorban a „második pillért” érinti, amelynél három jelentős ismérv is eltérő: (1) Míg a jelenlegi EU országok túlnyomó többségégen a részvétel alapvetően az egyén önkéntes döntésén múlik, a leendő EU országok esetében - éppen jellegéből adódóan a részvétel kötelező. (2) Lényeges eltérésé tapasztalható a szervező elv tekintetében is. A „tipikus EU ország” esetében a nyugdíj-előtakarékosság a munkáltató „körül” szerveződik, kizárólagosan zárt elven, míg a csatlakozó országok esetében bár jellemző lehet a munkáltatói rendszer az mind zárt mind nyitott elvű lehet; illetve egyéni (tehát nem munkáltatóhoz kötött) intézmények is működhetnek. (3) A szervező elv különbségéből is adódik, hogy eltérő a végső kockázatviselő. Az EU tagországaira jellemző járadékmeghatározott (DB) rendszerek esetében a végső kockázatviselő a munkáltató7, míg a leendő tagországoknál a munkáltató csak, mint (lehetséges) szerveződési kör jelenik meg, mivel a végső kockázatot – alacsonyabb járulék formájában – az egyén viseli. Az Európai Unió dokumentumai, direktívái – kimondatlanul ugyan, de – egyértelműen a „tipikus EU modell” három pillérjének jellemvonásaira alapuló belső logikát követik. Így alapproblémaként merül fel, hogy az EU szabályozások sok esetben nem is értelmezhetőek a leendő tagországok és különösen a magyar rendszer fogalomkörében, hiszen a magyarországi 2. pillér kötelező, egyéni rendszer. (Feltételezhető, hogy az új tagországok nyugdíjrendszer jellemzői a későbbi, közös döntéshozatalai mechanizmusban fognak érvényesülni.)

EU dokumentumok 2000-ben a lisszaboni tanácsülés feladatként határozta meg a „társadalombiztosítások jövőbeni alakulásának hosszú távú áttekintését különös tekintettel a nyugdíjrendszerek 2020ig vagy még tovább tartó fenntartható működésére”. 2001-ben a göteborgi tanácsülés ezek alapján fogadta el a nyugdíjrendszerek modernizálását szolgáló három irányelvet, azaz: „a nyugdíjrendszer képességének megőrzése, hogy megfelelően ellássa a társadalmi célokat, pénzügyileg fenntartható maradjon és továbbra is megfeleljen a változó társadalmi kihívásoknak”.

6

Nyílt működési elv – Olyan intézmény, amely a tagok körét nem korlátozza.

7

Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a jelenlegi EU tagországok esetében is elmozdulás figyelhető meg a járulékmeghatározott (DC) rendszerek irányába.

12

A lekeni tanácsülés (2001. decemberében) e három irányelv szellemében 11 közös célkitűzést8 fogalmazott meg. Végül, 2002-ben a barcelonai tanácsülés szólította fel a tagországokat, hogy ún. Nemzeti Stratégiai Jelentésben 2002. szeptemberre részletesen mutassák be, hogy a 11 célnak miképpen kívánnak eleget tenni. Az év végén kiadott hivatalos kommunikáció ezen 11 célkitűzést fogalmazza meg, és a nemzeti stratégiai jelentések alapján elemzi, hogy a tagországok e kritériumoknak milyen mértékben felelnek meg. Külön kiemelendő, hogy a 11 cél között található olyan is, amely nem kizárólag a nyugdíjrendszerre fogalmaz meg követelményt, hanem tágabb értelemben a foglalkoztatottság emelését (összhangban az elfogadott „közös foglalkoztatottsági célokkal”), a munkában töltött évek számának növelését illetve a nők foglalkoztatási szintjének emelését is célként fogalmazza meg. Habár e célok teljesítése is kétségtelenül elősegíti a nyugdíjrendszerek egyensúlyának fenntartását, ezek önmagukban a finanszírozási problémákat nem oldják meg. Az anyag külön jelzi, hogy a leendő tagországok esetében is – már a csatlakozásra elkészülő - hasonló vizsgálatot tervez, illetve az ezt előkészítő megbeszélésekre 2003. nyarán / kora őszén kerül majd sor.

I I .

A n y u g d k ö z ö t t i b i z t o s í t

í j r e n d s z e r e k á t j á r h a t ó s á g á s a

1. Állami nyugdíjrendszerek A nyugdíjrendszerek közötti átjárhatóság biztosítására lépett hatályba az eljárási természetű, azaz csak koordináló 1408/71-es EGK rendelet. A rendelet alapvető célja a migráns munkavállalók esetében, a különböző tagországokban megszerzett biztosítási időszakok egybeszámításának megteremtése, illetve a szolgáltatási időszakban a nyugdíjfolyósító intézmények közötti elszámolások módjának meghatározása. Mivel az első pillér tekintetében a jelenlegi és a leendő EU tagországok nyugdíjrendszereinek alapvető jellemvonásai megegyeznek (kötelező felosztó-kirovó rendszerek), így a rendelet magyar alkalmazása - a TB rendszer esetében - nem vet fel különösebb elvi problémákat.

8

A célkitűzések az alábbi témákat érintik: 1. A társadalmi kirekesztettség elkerülése 2. Lehetővé tenni az egyén életszínvonalának megőrzését 3. Szolidaritás elősegítése 4. A foglalkoztatottsági színt emelése 5. A munkában töltött évek számának növelése 6. A költségvetési egyensúly biztosítása mellett a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságának biztosítása 7. Az ellátások és a járulékok arányos módon történő változtatása 8. Biztosítani a magánnyugdíjak megfelelő mértékét és pénzügyi stabilitásukat 9. Alkalmazkodás a rugalmasabb foglalkoztatottsági- és karrier pályákra 10. Törekvés a nők és férfiak egyenlőbb elbánására 11. Biztosítani, hogy a nyugdíjrendszer a kihívásoknak meg tud felelni

13

2. Alapellátást nyújtó magánrendszerek - a magánnyugdíjpénztárak A magyarországi magánpénztári rendszer a kötelező TB rendszer része. Ebből következően a 1408/71 rendelet tárgyi hatálya értelmében - a magánpénztárak e rendelet alá tartoznak, s erről már hivatalos döntés is született. Azonban a rendelet általános logikája és fogalomhasználata a – kötelező rendszerekre (1. pillér) általában jellemző – felosztókirovó elvet követi, így a magyar pénztári rendszer (2. pillér) tekintetében alkalmazása problémás, értelmezése nehézkes. A fenti dilemma feloldása alapvetően meghatározza a magyar és a „tipikus” EU nyugdíjrendszerek közötti harmonizálás, illetve átjárhatóság biztosításának módját, a nem állami nyugdíjelemekkel kapcsolatos közösségi joganyag alkalmazásának relevanciáját. Ez a probléma Magyarországon kívül több csatlakozó országot is érint, hiszen ahogyan a bevezetőben megfogalmaztuk, az új tagországok „tipikus” nyugdíjrendszere eltér az „EU modell”-től. Így ennek kezelése esetleg nem csak az EU és Magyarország, hanem a leendő EU tagok egymás közötti viszonylatában is együttműködést követel meg. A közelmúltban került elfogadásra az első - a magyar nyugdíjpénztárakra már értelmezhető – irányelv9. Az alapproblémát itt az jelenti, hogy míg a 1408/71-es rendelet tárgyi hatálya alá tartoznak a magyar magánnyugdíjpénztárak, addig annak tartalma logikáját tekintve nagyon nehezen értelmezhető, míg az irányelv esetében éppen fordított a helyzet; tartalmát tekintve természetes módon alkalmazható, a hatályosságát tekintve viszont nem terjed ki a magyar magánnyugdíjpénztárakra. Ebből következően fontos azt szem előtt tartani, hogy a csatlakozást követően az új tagállamok meghatározó része számára fontos lesz elfogadtatni a „tipikus rendszerek” közötti különbségek elfogadását, mert egyébként folyamatos értelmezési és alkalmazhatósági problémák merülnek fel.10

3. Kiegészítő ellátást nyújtó magánrendszerek - az önkéntes nyugdíjpénztárak Uniós csatlakozásunkat követően az önkéntes nyugdíjpénztári tagok migrációját a 98/49/EK irányelv fogja szabályozni11. Az irányelv a hosszabb (12 hónapot meghaladó) időre

9

Directive 2003/41/EC of the European Parliament and of the Council on the Activities and Supervision of Institutions for Occupational Retirement Provision. 10

Kiemelendő, hogy a fenti irányelv egy un. „committee of supervisors” (felügyelők bizottsága) felállítását tervezi, amelynek céljaként a nemzeti felügyeletek közötti együttműködés, koordináció és információáramlás elősegítését határozza meg.

11

Az 1998. június 29-én elfogadott, a kiegészítő nyugdíjpénztárakról szóló irányelv főbb pontjai: • önkéntes és kötelező kiegészítő nyugdíjrendszerekben szerzett jogosultságokra vonatkozik, kivéve az 1408/71 rendelet hatálya alá tartozó rendszereket (1. cikk) • áttelepülő munkavállaló, aki szünetelteti járulékfizetését az anyaországban, kiegészítő nyugdíja vonatkozásában ugyanazokat a jogokat élvezheti, mint az, aki maradt az adott tagállam területén, de szintén szünetelteti a befizetést (4. cikk) • tőke szabad mozgása értelmében biztosítani kell a tagállamoknak a szerzett járadékok folyósítását más ország területére is

14

külföldön munkát vállalók számára követeli meg az egyenlő elbánást (tehát, hogy nem kerülhetnek hátrányosabb helyzetbe azoknál, akik otthon maradnak, és nem teljesítenek befizetést). Azoknak, akik ennél rövidebb időre vállalnak egy másik tagországban munkát, lehetőséget kell nyújtani, hogy befizetéseiket tovább teljesíthessék az állandó lakhelyükön működő kiegészítő nyugdíjpénztárba. A fenti fejezetben említett alapvető logikai ellentmondások itt nem jelentkeznek, a magyarországi rendszer a migráció szempontjából az Uniós követelményekkel összeegyeztethető, de meg kell teremteni ennek jogszabályi, eljárási feltételeit.

4. Adózási kérdések A nyugdíjrendszerek szempontjából a személyek szabad áramlásának további alapvető követelménye az egységes, vagy legalábbis hátrány nélkül átjárható olyan adózási rendszerek megteremtése, amelyek nem gördítenek akadályt a munkaerő szabad áramlása elé. A nyugdíjak, illetve a nyugdíj-megtakarítások adóztatása három időszakban lehetséges: adó vethető ki a befizetésekre, a befektetési hozamokra illetve az ellátásra. Ezek alapján a nemzetközi terminológia megkülönböztet, pl. EET, TEE, stb. rendszereket (ahol E – exempt – adómentes, T – taxed – adóköteles).

Amint már említettük, a jelenlegi tagországok többsége, vagyis a 15-ből 11 az EET elvet alkalmazza12.

A jelenlegi gyakorlat alapján könnyen előfordulhat, hogy különböző tagországokban nyugdíjbefizetést teljesítő és nyugdíjellátást kapó egyén egész életpályája során elkerüli ezt az adózást, illetve őt ez több alkalommal is sújtja. Mivel mindegyik eset a személyek szabad áramlásának elvét sérti, a Bizottság – túl részletes szabályok rögzítése nélkül – az azonos adókezelés biztosítását kívánja előírni. Az Uniós törekvések egyértelműnek tűnnek: a munkáltatói nyugdíjrendszerekre vonatkozó direktívához kapcsolódó, az annak megvalósulását elősegítő egyértelmű adózási elvárások rögzítése és kikövetelése. Megoldásnak tűnhet az az előírás, hogy minden tagállam egységes elveket, pl. származási hely elvét és/vagy az EET rendszert alkalmazza. Ilyenkor is előfordulhat azonban az, hogy más kulcsokkal történik meg az adózás. Az viszont már a nemzeti rendelkezés még erőteljesebb csorbítását jelentené, ha ebben a kérdésben is kötelező érvényű, egységes mértéket kellene alkalmazni. Ezek alapján a nyugdíjak adózásának EU szabályozáshoz való megfelelése úgy tűnik, hogy a magyar rendszer esetében nem vet fel különösebb speciális elvi problémákat. •

a munkáltatójuk által rövid időre, külföldre delegált munkavállalók tovább teljesíthessék befizetéseiket egy, az állandó lakhelyük szerinti tagállamban működő kiegészítő nyugdíjpénztárba, és ekkor tartózkodási helyükön mentesüljenek a járulékfizetési kötelezettségük alól (6. cikk) • a kiegészítő nyugdíjrendszer által másik tagállamba teljesített kifizetéseket (járadékokat) ne terheljék az azokat egyébként terhelő adók és kezelési költségek (5. cikk). Azoknak az önkéntes pénztári tagoknak, akik 12 hónapnál nem hosszabb időre mennek külföldre dolgozni, lesz arra lehetőségük, hogy tovább fizethessék korábbi nyugdíjalapjukba a tagdíjat/járulékot. 12 Forrás: Communication from the Commission to the Council, the European Parliament and the Economic and Social Committee: The elimination of tax obstacles to the cross-border provision of occupational pensions

15

Azonban meg kell teremteni a lehetőségét és az egységes adójogi kezelését a határon átnyúló pénztártagságnak és tagdíjfizetésnek. Ezentúl mindenképpen biztosítani szükséges, hogy a magyarországi kötelező nyugdíjrendszer két elemének (TB illetve pénztári nyugdíj) adózási kezelése minden tekintetben azonos legyen.

I I I .

G y a k o r l a t i

e l j á r á s o k

Amint említettük, az EU csak koordinációs előírásokat rögzít, de nem követel meg harmonizációt, ugyanis a szociális biztonságra vonatkozó szabályok minden esetben nemzeti hatáskörbe tartoznak. A koordináció megteremtéséhez az alábbi alapelvek rögzítése szükséges: (1)

Egy tagállam jogszabálya alá tartozás elve: A tagállamok különböző szociális biztonságra vonatkozó jogszabályai különböző módon fogalmazzák meg a biztosítási jogviszony létrejöttét (pl. helybenlakáshoz vagy kereső tevékenységhez kötik). Az alapelv kizárja, hogy az egyénnek egyidejűleg egynél több biztosítási jogviszonya legyen illetve, hogy egyetlen jogszabály hatálya alá se tartozzon oly módon, hogy – főszabályként – a munkavállalás helye szerinti jogszabály alkalmazását írja elő.

(2)

Biztosítási időszakok összeszámításának elve: A több tagállamban szerzett biztosítási időszakok – alapesetben – összeszámítódnak; a jogosultságok nem veszhetnek el.

(3)

Ellátások korlátlan exportálhatóságának elve: Az alapelv biztosítja, hogy a már megszerzett és elismert jogosultságok alapján járó ellátások – bizonyos megkötésekkel - az EU bármely tagországában hozzáférhetőek legyenek.

(4)

Egyenlő elbánás elve: Az alapelv értelmében – mind a jogosultságok, mind a kötelezettségek szempontjából – az EU bármely állampolgára bármely EU ország szociális jogszabályai alapján egyenlő elbánásban kell, hogy részesüljön.

A fenti elvek figyelembevételével a különböző országok társadalombiztosítási szabályai közötti átjárhatóság megteremtése több gyakorlati problémát is felvet.

1. Az állami nyugdíjak a csatlakozás után Különböző EU rendeletek alapján megoldott, hogy egy másik EU tagországban munkát vállaló egyén ne legyen többszörösen biztosított (azaz ne kelljen több helyen járulékot fizetnie) azonban biztosítási jogviszonya folyamatos maradjon. Megoldott az is, hogy minden tagországban megszerzett biztosítási időszakok figyelembe legyenek véve, illetve az is, hogy a másik tagországban szerzett és megállapított nyugdíjak is felvehetőek legyenek (az ún. ellátások exportálhatóságának elve).

16

Általános elvek Más EU tagállamban történő munkavállalás esetén elsődleges teendő annak meghatározása, hogy az egyénre mely ország szabályai lesznek irányadóak. Általános alapelv, hogy a biztosítási jogviszonyt a munkahely szerinti EU tagállam szabályai szerint kell megállapítani. Ebből következik, hogy ha például egy magyar egyén külföldi (más EU országbeli) munkavégzés céljából elhagyja az országot, úgy itt a szolgálati évek gyűjtése abbamarad és az a munkahelye szerinti EU tagországban folytatódik (a lakóhelyétől függetlenül). E általános szabály alól kivételt képez az az eset, ha az egyént a munkaadója átmeneti (várhatóan 12 hónapot meg nem haladó) időre valamely másik EU tagországba küldi dolgozni, mert ekkor továbbra is az eredeti tagország szabályai alkalmazandók. További kivételeket jelentenek – és így más szabályozás alá eshetnek – az ún. határmenti munkavállalók (aki munkáját nem a lakóhelye szerinti EU tagállamban végzi de legalább hetente egyszer hazatér), illetve azok az egyének, akik egyszerre két EU tagállamban dolgoznak. Szintén különleges szabály vonatkozik a köztisztviselőkre, a katonákra illetve a diplomáciai testületek tagjaira. Az egyén minden olyan tagországtól fog nyugdíjat kapni, ahol egy évnél hosszabb biztosítási időszakkal rendelkezett13. A nyugdíjának mértéke arányban lesz az adott országban megszerzett biztosítási időszakkal. Minden tagállamnak a saját nyugdíjmegállapítási szabályait kell alkalmazni, függetlenül attól, hogy másik tagországban már jogosult-e nyugdíjra.

A nyugdíjak folyósítása A nyugdíj-megállapítás módját az alábbi példán keresztül mutatjuk be. Tegyük fel, hogy egy uniós állampolgár három uniós tagállamban dolgozott élete során. országban 10, „B” országban 15 és „C” országban 20 év biztosítási időt szerzett, összeszámítva 45 év. Feltételezzük, hogy az illető jelenleg „C” országban él, elérte a ország szerinti nyugdíjkorhatárt és rendelkezik önálló jogosultsággal, s így kérelmezi országban a nyugdíj-megállapítást.

„A” ami „C” „C”

„C” ország kiszámítja az illető adott országban szerzett szolgálati ideje alapján (példánkban 20 év) járó nyugdíját (ez az ún. autonóm nyugdíj) Ezen túlmenően az illetékes intézmény megállapítja, hogy az egyén mennyi nyugdíjat kapna, ha egész életében egyazon tagországban lett volna biztosítva (példánkban ez – 20 év + 25 év más EU országokban – 45 év). Az így kapott ún. elméleti értéknek veszik a szolgálati évekkel arányos (20/45) részét. Az elméleti értéket illetve ennek időarányos értékét természetesen minden olyan tagországra meg kell állapítani, ahol az egyén jogosultságot szerzett. Végül, az így kapott elméleti értékek időarányos részéinek összegét összehasonlítják az autonóm nyugdíjjal. Az egyén a két érték közül a magasabb nyugdíjra jogosult. A nyugdíjkorhatár különböző országokban azonban eltérő lehet. Ez nem jelent gondot abban az esetben, ha az egyén a pályája végén olyan országban kéri a nyugdíja megállapítását, ahol a korhatár magas. A fenti példa alapján amennyiben „C” ország nyugdíjkorhatára, „A” és „B” országnál alacsonyabb, úgy az egyén csak az abban az országban ledolgozott biztosítási 13

Amennyiben az egyén nyugdíját másik országból fizetik, a folyósító intézménynek jogában áll a postai, banki és egyéb költségeket levonni.

17

időszakkal arányos (20/45 évnyi) nyugdíjra jogosult, amely valószínűsíthetően nagyon alacsony. Természetesen, amikor „A” illetve „B” országban is eléri az adott ország nyugdíjkorhatárát nyugdíja az onnan folyósított összegekkel, kiegészül.

2. A magánnyugdíjpénztári ellátások a csatlakozás után A magánnyugdíjpénztári tagok a csatlakozást követően nagy változást nem fognak tapasztalni, hiszen a tagsági kör 2004-ben már csak a pályakezdők révén fog változni (vagyis egy ideig még növekedni), s ezek a biztosítottak csak magyar magánnyugdíjpénztárat választhatnak, illetve kötelező választaniuk. Ez azt is jelenti, hogy a biztosítás alapjául szolgáló jövedelem alapján jogszabályban meghatározott tagdíjat csak magyar pénztárba lehet – a tagsági körnek kell –, befizetni, s így tagi átlépés is csak az ilyen pénztárak között képzelhető el.

Általános elvek A pénztártagság szempontjából az első biztosítottá válás a mérvadó. Vagyis, az a személy lesz kötelezően magyar magánnyugdíjpénztár tagja, aki először Magyarországon kezdett el dolgozni. Ebből a szempontból tehát, az állampolgárság másodlagos. Ha valaki külföldre megy dolgozni, illetve nincs a magyar társadalombiztosítási szabályok szerinti jövedelme, akkor ebben az időszakban nem fizethet tagdíjat magánnyugdíjpénztárba, kivéve, ha megállapodást köt tagdíjfizetésre. Számára, azon túl, hogy kisebb felhalmozott tőkéből képződik jövedelme, ennek korlátozott a jelentősége (nem választhat és nem választható a pénztár vezető szervezeteibe), hiszen egyösszegű pénztári kifizetésre mint szolgáltatásra csak az jogosult, akinek 180 hónapnál (15 év) kevesebb tagsági jogviszonya van. A tagsági viszony pedig – törvény által meghatározott esetekben - nem követeli meg a tagdíjfizetést. Abból a célból, hogy a külföldön munkát vállaló megfelelő szintű magánpénztári nyugdíjjal is biztosítsa nyugdíjas éveire a megélhetését, megteheti, hogy megállapodást köt a pénztárral tagdíjfizetésre. A pénztárba fizetendő tagdíj alapja a nyugdíjjárulék-alapot képező adóköteles jövedelem, vagyis csak ilyen jövedelem után kell a magyar magánnyugdíjpénztárakba tagdíjat fizetni. Az adókedvezmények is csak az ide befizetett összegek után járnak. A tagdíj mértékét a magyar jogszabályok rögzítik, amely jelenleg a bruttó bér 7%-a, 2004-től 8%-a. Ezt akár külföldről is lehet utalni. Külföldi állampolgár, függetlenül attól, hogy EU tagországból vagy más államból származik, csak abban az esetben válik egy magánnyugdíjpénztár tagjává, ha első ízben Magyarországon válik biztosítottá14. Ekkor ugyanis a magyar jogszabályok szerint pályakezdőnek minősül és kötelező belépnie valamelyik pénztárba. A befizetéseit az itt szerzett jövedelme után kell megtennie. Ha befejezi a munkáját Magyarországon és továbbra is fizetni kíván tagdíjat a magyar pénztárba, akkor – a fentebb jelzett módon – megállapodást köthet a pénztárral, s külföldről is fizethet.

14

Az Mpt. legutóbbi módosítása kapcsán, - az átmeneti rendelkezések között - első alkalommal tartalmaz konkrét említést az EU állampolgárok magánnyugdíjpénztári tagságáról. E kitétel szerint, azon EU állampolgárok, akik 2002. naptári év folyamán váltak pályakezdővé, magyarországi munkavállalásuk esetén egy alkalommal eldönthetik, hogy belépnek-e magánnyugdíjpénztárba.

18

Erre azért kerülhet sor, mert mindaddig, amíg a magyar jogszabályok szerinti nyugdíjkorhatárt nem éri el, nem juthat hozzá a befizetéseihez, azokat nem utaltathatja az új lakhelyére, új munkahelyére. Csupán amiatt, hogy már nem tartózkodik hazánkban, a pénztárba befizetett összegekkel kapcsolatos garanciák nem csorbulnak a számára. Ha valamikor még visszatér Magyarországra, és innen jövedelme származik, akkor – ha ezt nem tette volna meg külföldről – újból kezdi fizetni a pénztári tagdíjat. A nem öregségi jogon történő hozzáférések (rokkantság, öröklés) esetében a hazai jogszabályok az irányadók akkor is, ha valaki külföldön tartózkodik.

A nyugdíjak folyósítása Minden tagállamnak szuverén joga, hogy saját maga határozza meg a nyugdíjba vonulás jogszabályi időpontjait. Ez azt jelenti, hogy a magyar magánnyugdíjpénztárba befizetett összegekhez is a magyar jogszabályok szerint meghatározott időpontokban, esetekben és formákban lehet hozzájutni. Így előfordulhat olyan eset, hogy valaki a magyar pénztári nyugdíjat hamarabb, vagy később kapja meg annál, mint ahogy az abból az országból származót, ahol éppen lakik vagy letelepedett. A nyugdíjfizetést – valószínűleg majd - közvetlenül a nyugdíjpénztár végzi a tag által kért – jogszabály által előírt – formában (életjáradék típus) és a megadott címre. A pénztári nyugdíjak adózására ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint az állami nyugdíjakra. Ha külföldre utalják a nyugdíjakat, akkor adókezelés szempontjából lényeges, hogy van-e az adott országnak Magyarországgal kettős adóztatást elkerülő egyezménye. Az adófizetés keletkezése szempontjából a kifizetés helye a mérvadó.

3. Az önkéntes nyugdíjpénztári ellátások a csatlakozás után Önkéntes nyugdíjpénztárban jelenleg az lehet tag, aki magyar állampolgár, Magyarországon letelepedett, illetőleg magyarországi munkavállalási engedéllyel rendelkező nem magyar állampolgár, ha a 16. életévét betöltötte, az alapszabály rendelkezéseit magára nézve kötelezőnek ismeri el, és tagdíjfizetést vállal.

Általános elvek A hazai rendelkezés alapján a munkáltató – alapesetben – nem tehet különbséget a munkavállalói között abban a tekintetben, hogy kinek, mekkora összegű munkáltatói hozzájárulást fizet, s azt melyik nyugdíjpénztárba utalja. Ha valaki külföldi nyugdíjpénztárba fizet, akár a munkavállaló, akár a munkáltató, ugyanazokat az adó- és társadalombiztosítási kedvezményeket kell, hogy igénybe vehesse a befizetései után a magyar adóhatósággal szemben, amelyek egy magyar pénztárba történő befizetés esetében megilletné. Fontos viszont annak tudatában lenni, hogy mi minősül nyugdíjpénztárnak, illetve hasonló intézménynek ahhoz, hogy a befizetések után a hazai kedvezmény megillesse az érintettet, ugyanis más országokban nem feltétlenül nyugdíjpénztári formában működik az az intézmény, amelyiknél előtakarékoskodhatunk nyugdíjas korunkra. Az természetesen alapkövetelmény, hogy a megtakarítást alapvetően nyugdíjcélra gyűjtse egy jogilag elkülönült szervezeti formában működő intézmény.

19

Az Unióban van arra vonatkozó szabályozás, hogy ha valaki külföldre megy dolgozni, akkor a kiegészítő nyugdíjrendszerbe történő befizetései tekintetében miként kell eljárni. Ugyan ez a közösségi rendelkezés csak a munkahelyi pénztárakra ír elő minimális követelményeket, de nincs különösebb akadálya annak, hogy a nem munkahelyi pénztárakban tag személyekre is alkalmazni lehessen. Ezek szerint, ha egy önkéntes nyugdíjpénztár tagja külföldre megy munkát vállalni, és ez a kiküldetés nem haladja meg a 12 hónapot (hosszabbítás esetén a 24 hónapot), akkor kiegészítő nyugdíja vonatkozásában ugyanazokat a jogokat kell, hogy megkapja, mint az a személy, aki otthon maradt és szintén szünetelteti a befizetését (kiküldetésben lévő). Erre az eljárásra nincs konkrét központi hazai szabályozás, a pénztárak saját maguk szabályozzák a tagdíj szüneteltetés feltételeit, de nem tehetnek különbséget Magyarországon vagy külföldön tartózkodó pénztártagok között. Arra is van azonban lehetősége a külföldön munkát vállaló személynek, hogy továbbra is teljesítse a tagdíjfizetését a hazai pénztárába. Ilyenkor természetesen csak a küldéssel kapcsolatos költségek merülhetnek fel speciális költségtényezőként. A befizetések utáni adókedvezmény azon ország adóhivatalával szemben érvényesíthető, amelyikhez az éves adóbevallását teljesíti a pénztártag. Ugyan nincs Uniós szabályozás a nem kiküldetésben lévő pénztártagok befizetéseiről, de az ő esetükben sem merülhet fel olyan adminisztrációs akadály, amely meggátolná a hazai pénztárba történő befizetést.

A nyugdíjak folyósítása A befizetésekhez való hozzáférés tekintetében annak az országnak a jogszabálya, és annak a pénztárnak a szabályozása a mérvadó, ahová a befizetéseket teljesítik. Ez azt jelenti tehát, hogy ha pl. valaki magyar önkéntes nyugdíjpénztár tagja, akkor a jelenleg hatályos rendelkezések szerint a belépéstől számított tíz év után juthat hozzá leghamarabb a megtakarításaihoz (természetesen az előírt közterhek levonása után). Arra nem lehet érvényesen hivatkozni a gyorsabb hozzáférés céljából, hogy az illető külföldre költözik. Nem biztos viszont, hogy ugyanilyen feltételek mellett lehet hozzájutni a nyugdíjcélú megtakarításokhoz egy külföldi szervezet esetében. Nincs Uniós rendelkezés arra nézve, hogy milyen típusú szervezetek között lehet átlépni, és a megtakarításokat átvinni. Ugyanez a kérdés felmerül viszont nemzetközi viszonylatban is. Átlépés csak olyan, különböző tagországban működő szervezetek között tehető meg, amelyek működési jellemvonásai megegyeznek (ezekre azonban még nincs semmilyen egységes értelmezés). Ennek az az oka, hogy más esetben ún. szabályozási arbitrázsra nyílna lehetőség, vagyis meg lehetne azt tenni, hogy a magánszemély kihasználja a nemzeti jogszabályok eltérését, és a számára legkedvezőbb (pl. adózási szempontból) országban gyűjti össze a különböző ország(ok)ban eddig felhalmozott megtakarításait. Ez viszont ellentmond az egységes, a munkaerő szabad áramlását megkövetelő Uniós rendelkezéseknek. A nyugdíjak kifizetése közvetlenül az adott szervezetből történik. Ha a jogosult ekkor másik tagállamban él, akkor oda kell utalni a nyugdíjat. A nyugdíjak adózása vonatkozásában annak az országnak a szabályozás a mérvadó, ahol felveszik ezt az összeget, vagy hozzájutnak ehhez az összeghez.

20

A felügyelt szektorok közül sajátos a pénztári szektor helyzete. Mint egyéni megtakarításokat gyűjtő intézményi befektető a pénzügyi rendszer részeként működik. Ugyanakkor a magánnyugdíjpénztárak a kötelező társadalombiztosítási ellátórendszer egyik elemét is alkotják. A PSZÁF működése során alapvetően a felügyelt pénztárak prudenciális működésére koncentrál, de a több pilléres nyugdíjak esetén a rendszer egészének vizsgálata is kiemelten fontos szempont kell, hogy legyen, így a magánnyugdíjpénztáraknak az állami nyugdíjrendszerrel való kapcsolatát is elemezni szükséges. Ezt szem előtt tartva vizsgáltuk a pénztári szektor EU összefüggéseit illetve a nyugdíjjogosultságok hordozhatóságának szabályozását.

21

PÉNZÜGYI SZERVEZETEK ÁLLAMI FELÜGYELETE

Recommend Documents