PÉNZÜGYI SZERVEZETEK ÁLLAMI FELÜGYELETE

PÉNZÜGYI SZERVEZETEK ÁLLAMI FELÜGYELETE

ÉVES JELENTÉS 2002

Budapest, 2003. április 23.

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének kiadványa 1013 Budapest, Krisztina krt. 39. Telefon: 489-9100 Fax: 489-9102 Internet: www.pszaf.hu ©Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete Minden jog fenntartva ISSN 1587-9135

2

ELŐSZÓ Az elmúlt három év alatt elvégzett kemény munka gyümölcsei most érnek be a magyar pénzügyi szektort felügyelő intézmény életében. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) – a szankcionáló-követő típusú jogelőd hatóságokkal szemben – gyors ütemben fejlődő, a megelőzésre koncentráló, s a felügyelt szektorokkal párbeszédet folytató szolgáltató szervezetté vált 2000. áprilisi megalapítása óta. Mindezzel komoly tekintélyt vívott ki magának a hazai piacokon, külföldi szakértők pedig a konszolidált felügyelés egyik úttörőjének tartják. Olyan ellenőrző intézmény jött létre és erősödött meg Magyarországon az elmúlt időszakban, ahol érték dolgozni, s amelynek ellenőrei a pénzügyi szervezetek véleménye szerint is magas szintűen képzettek. A felügyeleti munka is szerepet játszott abban, hogy a magyar pénzügyi rendszer stabil és egészségesen fejlődik. A 2000. év a felügyelet működési alapjainak megteremtésével, a rákövetkező esztendő pedig az egységes szemlélet, módszerek és eljárások kialakításával telt el. A PSZÁF 2002-ben úgy kezdhetett hozzá feladatainak megvalósításához, hogy jórészt életbe léptek a felügyeleti önállóságot szavatoló jogszabályok. A függetlenséget erősítette, hogy a tavalyi volt az első olyan év, amikor a felügyelet – a díjfizetési struktúra év elejétől hatályos harmonizálásával – kizárólag saját bevételeiből, állami támogatás nélkül gazdálkodhatott. Az önállóság teljes körű garantálásához azonban változatlanul szükség van a rendelkezési jog biztosítására. Az előző években elvégzett munkánknak köszönhetően a felügyelet teljes működési rendszere ma átlátható, egységesen szabályozott és hatékony. Eredményeink elismeréseként a PSZÁF 2002 novemberében – a hazai államigazgatási szervek közül elsőként – megkapta az önértékelési rendszerrel kombinált ISO 9001 minősítést, amely tanúsítja: a PSZÁF a nemzetközi szabványoknak megfelelően működik. Minőségirányítási rendszerünk, munkánk középpontjában változatlanul a professzionalitás és a megelőzés áll. A felügyeleti munka támogatására, a stratégia fejlesztésére jött létre a 15 tagú Felügyeleti Tanács államigazgatási szakemberek, a felügyelt szektorok képviselői, illetve külföldi szakértők részvételével. A felügyelt intézményekkel való kapcsolat során a PSZÁF továbbra is a nyitott, versenysemleges partneri együttműködésre törekszik, miközben alapvető cél, hogy a piac valamennyi szereplője átláthatóan, a jogszabályoknak megfelelően, biztonságosan működjék. Tavaly is nagy hangsúlyt helyeztünk a pénzügyi szervezeteknek nyújtott, munkájukat segítő szolgáltatásokra. A 2002. év a felügyelet korszerűsítését segítő projektek megvalósításának időszaka is volt. Az adatracionalizálási projektünknek köszönhetően ötödével csökkent a felügyelt intézményektől rendszeresen bekért adatok volumene. Végéhez közeledik az egységes informatikai rendszer kialakításának folyamata is, amely révén a PSZÁF – a központi törzsadattár, korszerű elemző és minősítő modul, illetve az új iktató- és dokumentumkezelő rendszer használatával – hatékonyan tudja majd kezelni a hozzá beküldött adatokat. Bevált a minden egyes felügyelt társasággal napi kapcsolatot tartó intézményfelelősi rendszer. A korábbinál jóval több alkalommal szerveztünk szakmai konzultációkat egy-egy jogszabály, szabályozási téma kérdésköreinek megvitatására. Jelentős segítséget nyújtottak a piaci ügyfelek és intézmények eligazodásában a PSZÁF által kibocsátott ajánlások, módszertani útmutatók és irányelvek. Negyedévente kockázatközpontú piaci elemzéseket teszünk közzé, rendszeres sajtótájékoztatóinkon és közleményeinkben pedig felhívtuk a figyelmet a pénzügyi területeket jellemző fejleményekre. A felügyelet stratégiájában kiemelten kezeltük az érdemi fogyasztóvédelem megerősítését a korábban túlsúlyos és jogi lehetőségek híján nem túl hatásos panasz-ügyintézési tevékenységgel szemben. Erőfeszítéseink révén a PSZÁF közérdekű keresetindítási jogot

3

kapott, így az adott társaság rendszerének egészét érintő fogyasztóvédelmi ügyekben is lehetősége van bírósági eljárást kezdeményezni. Az eddiginél erőteljesebben koncentrálunk arra, hogy a felügyelet a Polgári Törvénykönyv alapján lépjen fel egy-egy cég tisztességtelennek bizonyuló általános szerződési feltételei ügyében, ezen túlmenően kiszélesítettük az együttműködést a fogyasztóvédelmi és érdekképviseleti szervezetekkel. A hazai pénzügyi szolgáltatók ma megbízhatóan, stabilan működnek. Nem létezik az ügyfelek követeléseit veszélyeztető rendszerprobléma, s a szektorok szereplőinél elvégzett ellenőrzések csak kisebb problémákat tártak fel. A PSZÁF határozott, kiszámítható felügyelő magatartása nyomán a piaci szereplők a jogszabályok passzusait pontosabban betartva tevékenykednek. Így a korábbinál lényegesen kevesebb alkalommal volt szükség a legszigorúbb intézkedések – engedély-visszavonás, bírság – alkalmazására: határozataink több mint négyötödének témája az engedélyezés volt. A felügyelt szektorok hatékonyabb ellenőrzését nagyban segítette, hogy a PSZÁF elvégezte az ágazati törvények összhangját megteremtő, és a piacok további fejlődéséhez szükséges jogszabály-előkészítő munkát, kidolgozta a konszolidált mérésen és adatszolgáltatáson alapuló felügyelés elemeit. Az elért eredmények után változatlanul nincs idő a pihenésre: újabb komoly kihívások várnak ránk. Az Európai Uniós (EU) csatlakozásra való felkészülés felügyeleti szempontból is sok feladattal jár. Az egységes, határok nélküli piac megnyílása nyomán a hazai központú társaságok tagállamokban létesített fiókjait is a PSZÁF ellenőrzi majd. Új pénzügyi szolgáltatók jelenhetnek meg itthon is, így erősödhet a verseny, ami fokozott felügyeleti figyelmet igényel. Az EU-ajánlásai alapján a felügyelet által készített cselekvési program súlypontjait a csoportszintű értékelés, az ellenőrzési kézikönyvek továbbfejlesztése, és – intézménytípustól függetlenül – az azonos tevékenység azonos jellegű elbírálásának elvei jelentik. Rendszeressé váltak kapcsolataink az EU intézményeivel, fokozatosan bekapcsolódunk a pénzügyi szektor kérdéseivel foglalkozó munkacsoportok és szakbizottságok tevékenységébe. A jövőben tovább kell erősítenünk az együttműködést az EU-tagállamok társhatóságaival a Magyarországon működő külföldi szolgáltatók ellenőrzésének megkönnyítése, illetve a termékeiket külföldön is kínáló magyar szolgáltatók hatékony felügyelete érdekében. A felkészültség fokát jelzi, hogy a PSZÁF már tavaly év végéig is számos kétoldalú megállapodást kötött külföldi társintézményekkel. A Bázel II. elnevezést kapott új, az eddiginél kifinomultabb tőkeszabályozási és kockázatkezelési rendszer nemcsak az intézmények működését, de a felügyelési feladatokat is jelentősen átalakítja majd. A felügyelet oroszlánrészt vállalt a pénzügyi szférához kötődő jogellenes, vagy legalábbis vitatható jellegű tevékenységekkel szembeni államigazgatási fellépés koordinálásában. A pénzmosás elleni tárcaközi bizottságban végzett munkának – s nyomában az ilyen jellegű visszaélések megelőzését szolgáló jogszabályok korszerűsítésének – köszönhető jelentős siker volt, hogy a FATF 2002. júniusi ülésén levette hazánkat a pénzmosás elleni harcban nem megfelelően együttműködő országok listájáról. A jogszabályok által ráruházott feladatokon túl a felügyelet számtalan alkalommal nyilvánosan felhívta a figyelmet az állami felügyelet nélkül működő ingatlanbefektetési szövetkezetek kockázataira, illetve foglalkozott a bennfentes kereskedelemmel és a vásárlói klubokkal kapcsolatos problémák tisztázásával. A jövőbeni hatékonyabb működés érdekében jelenleg is zajlik a felügyeleti ellenőrzés rendszerének átalakítása. Szétválasztottuk a felügyelés és a helyszíni ellenőrzés folyamatait. Informatikai rendszerünk korszerűsítése révén az előzetes adatok elemzésével eldönthetővé válik, hogy szükség van-e helyszíni ellenőrzésre az adott intézménynél. Egyes piaci szereplők esetében így a kétévenkénti átfogó ellenőrzés rövidül, hatékonyabbá válik. Mindezzel párhuzamosan az eddiginél differenciáltabb, testre szabottabb helyszíni vizsgálati rendszert

4

alakítunk ki, amely az eddiginél kisebb terhelést jelent majd az ellenőrzött intézményeknek. A pénzügyi szervezetek, ügyfelek körében 2002-ben is elvégzett ismertség- és imázsvizsgálat tapasztalatai alapján csökkentettük a külsős szakértőkkel végzett vizsgálatok számát, így több feladat hárul a szakszerűbb vizsgálatokat végző felügyeleti munkatársakra. A magas színvonalú felügyeleti munkavégzést bizonyára elősegítette a tavaly bevezetett teljesítményértékelési rendszer is. Az elmúlt év jelentős eredményei közé sorolhatjuk a konszolidált felügyelés rendszerének megalkotását. Az integrált felügyeleti eljárásokat, módszereket kiterjesztettük valamennyi intézménytípusra. A PSZÁF – híven az előző évben megkezdett gyakorlathoz, s szakítva a korábbi hagyományokkal – ismételten már a nyár elején közrebocsátja tájékoztatóját a közvélemény és a szakma gyors tájékoztatása érdekében. A könnyebb kezelhetőség érdekében, jelentésünk magyar és angol nyelvű verzióját újszerű módon, CD-n is elérhetővé tesszük. A hazai pénzügyi szolgáltatók tavaly a kedvezőtlen nemzetközi környezet ellenére is jól gazdálkodtak lehetőségeikkel és eredményesen tevékenykedtek. A felügyelet valamennyi munkatársa a jövőben is arra törekszik majd, hogy tovább erősödjék az ügyfeleknek a magyar pénzügyi rendszer egészébe vetett bizalma, s javuljon a szektor – nemzetközileg is számottevő – versenyképessége. Biztos vagyok benne, hogy mindebben továbbra is számíthatunk a felügyelt intézmények segítségére. Köszönöm az együttműködésüket és megértésüket.

Budapest, 2003. május

Dr. Szász Károly elnök

5

TARTALOMJEGYZÉK

A PÉNZÜGYI SZERVEZETEK ÁLLAMI FELÜGYELETÉNEK 2002. ÉVI TEVÉKENYSÉGE.............................................................................. 12 A FELÜGYELETI TEVÉKENYSÉG GAZDASÁGI KÖRNYEZETE ............................. 12 KÜLSŐ FELTÉTELEK .................................................................................................... 12 A PÉNZÜGYI SZEKTOR ................................................................................................. 13 ÖSSZEFOGLALÓ ............................................................................................................... 14 KIEMELT FELADATOK ................................................................................................... 17 PÉNZMOSÁS ELLENI KÜZDELEM ............................................................................... 17 MINŐSÉGIRÁNYÍTÁS ..................................................................................................... 18 ADATRACIONALIZÁLÁS ÉS INFORMATIKAI FEJLESZTÉSEK.................................. 19 Adatracionalizálás ................................................................................................... 19 Komplex Informatikai Rendszer (KIR) ............................................................. 20 MÓDSZERTAN................................................................................................................... 21 KONSZOLIDÁLT FELÜGYELÉS .................................................................................... 21 BÁZEL II. ......................................................................................................................... 22 EGYÉB MÓDSZERTANI FELADATOK.......................................................................... 24 JOGSZABÁLY-ALKOTÁSHOZ KAPCSOLÓDÓ FELADATOK ................................... 25 ENGEDÉLYEZÉS ............................................................................................................... 26 FELÜGYELETI ELLENŐRZÉS......................................................................................... 30 ELLENŐRZÉSI TAPASZTALATOK................................................................................. 32 JOGÉRVÉNYESÍTÉS ......................................................................................................... 35 FOGYASZTÓVÉDELEM ................................................................................................... 37 ADATVÉDELEM................................................................................................................ 40 BELFÖLDI KAPCSOLATTARTÁS ÉS KOMMUNIKÁCIÓ ........................................... 40 BETAGOZÓDÁS A NEMZETKÖZI KÖRNYEZETBE.................................................... 42 FELKÉSZÜLÉS AZ EURÓPAI UNIÓHOZ VALÓ CSATLAKOZÁSRA .......................... 42 A NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK SZEREPE ................................................................ 44 RÉSZVÉTEL A NEMZETKÖZI SZERVEZETEK MUNKÁJÁBAN .................................. 45 TAPASZTALATOK ÁTADÁSA ......................................................................................... 46 GAZDÁLKODÁS................................................................................................................ 46 HUMÁNPOLITIKA ............................................................................................................ 50 MELLÉKLET ...................................................................................................................... 53

A FELÜGYELT SZEKTOROK 2002. ÉVI MŰKÖDÉSE ................ 56 MAKROGAZDASÁGI ÖSSZEFOGLALÓ........................................................................ 56 KÜLSŐ FELTÉTELEK .................................................................................................... 56 6

BELFÖLDI GAZDASÁG.................................................................................................. 56 PÉNZÜGYI MEGTAKARÍTÁSOK ................................................................................... 57 A PÉNZÜGYI KÖZVETÍTŐ RENDSZER FEJLŐDÉSÉNEK FŐ VONÁSAI................... 59 HITELINTÉZETI SZEKTOR.............................................................................................. 67 BANKSZEKTOR............................................................................................................... 67 Piaci szereplők ......................................................................................................... 69 A mérleg fő elemei .................................................................................................. 71 Eszközkihelyezés ..................................................................................................... 74 Lejárati transzformáció .......................................................................................... 77 Forrásgyűjtés ............................................................................................................ 80 Mérlegen kívüli aktivitás ....................................................................................... 82 Portfolió minőség .................................................................................................... 84 Eredmény ................................................................................................................... 88 Jövedelmezőség ....................................................................................................... 89 Tőkehelyzet ............................................................................................................... 92 SZÖVETKEZETI HITELINTÉZETEK.............................................................................. 94 Piaci szereplők, pénzügyi közvetítő szerep mértéke, koncentráció ............ 94 A mérleg fő elemei .................................................................................................. 96 Mérlegen kívüli aktivitás ....................................................................................... 99 Portfolió minőség .................................................................................................... 99 Eredmény ................................................................................................................. 100 Jövedelmezőség, létszámhatékonyság ............................................................. 102 Tőkehelyzet ............................................................................................................. 103 PÉNZÜGYI VÁLLALKOZÁSOK.................................................................................... 104 Piaci szereplők, a szektor piaci súlya, koncentráció ..................................... 104 A mérleg fő elemei ................................................................................................ 107 Ügyfélportfólió....................................................................................................... 111 Eredmény ................................................................................................................. 113 Jövedelmezőség ..................................................................................................... 113 Tőkehelyzet ............................................................................................................. 114 TŐKEPIAC ........................................................................................................................ 115 KIBOCSÁTÁSOK ........................................................................................................... 115 BEFEKTETÉSI SZOLGÁLTATÓK ÁLTAL LEBONYOLÍTOTT FORGALOM ............. 116 BEFEKTETÉSI SZOLGÁLTATÓK ÁLTAL KEZELT ÜGYFÉLVAGYON ..................... 121 BEFEKTETÉSI VÁLLALKOZÁSOK .............................................................................. 122 BEFEKTETÉSI ALAPOK............................................................................................... 128 BIZTOSÍTÁSI SZEKTOR................................................................................................. 134 BIZTOSÍTÓTÁRSASÁGOK............................................................................................ 134 A szektor nagysága, növekedése ....................................................................... 135 A piac szereplői, piaci koncentráció, tulajdonosi szerkezet ....................... 135 Élet üzletág .............................................................................................................. 137 Élet üzletág – Befektetési egységhez kötött életbiztosítások ..................... 141 Nem élet üzletág .................................................................................................... 143 Nem élet üzletág – Kötelező gépjármű felelősség biztosítás ..................... 146 Biztosítástechnikai tartalékok, biztonsági tőke, összes befektetés ........... 148

7

Eredmény, jövedelmezőség, tőkefeltöltöttség................................................ 150 BIZTOSÍTÓ EGYESÜLETEK ........................................................................................ 152 PÉNZTÁRI SZEKTOR...................................................................................................... 155 MAGÁN- ÉS ÖNKÉNTES NYUGDÍJPÉNZTÁRAK GAZDASÁGI SÚLYA ................... 156 MAGÁNNYUGDÍJPÉNZTÁRAK ................................................................................... 159 A piac szereplői, piaci koncentráció ................................................................. 159 Taglétszám és kormegoszlás .............................................................................. 160 Tagdíjbevételek és szolgáltatási kiadások ....................................................... 161 Befektetési tevékenység eredménye ................................................................. 161 Működési költségek .............................................................................................. 162 Vagyon, portfolió .................................................................................................. 164 ÖNKÉNTES NYUGDÍJPÉNZTÁRAK ............................................................................ 166 A piac szereplői, piaci koncentráció, taglétszám........................................... 166 Tagdíjjellegű bevételek, szolgáltatási kiadások ............................................. 168 Befektetési tevékenység eredménye ................................................................. 168 Működési költségek .............................................................................................. 169 Vagyon, portfolió .................................................................................................. 170 ÖNKÉNTES EGÉSZSÉG- ÉS ÖNSEGÉLYEZŐ PÉNZTÁRAK ..................................... 173 A piac szereplői, taglétszám, koncentráció ..................................................... 173 Bevételek, kiadások .............................................................................................. 174 Vagyon, portfolió .................................................................................................. 175 PÉNZÜGYI CSOPORTOK ............................................................................................... 177

8

A PÉNZÜGYI SZERVEZETEK ÁLLAMI FELÜGYELETÉNEK VEZETŐI

Az első sorban balról jobbra: Dr. Sáray Éva elnökhelyettes Dr. Szász Károly elnök Náray László elnökhelyettes A hátsó sorban balról jobbra: Erdős Mihály – Pénztári szervezetek felügyeleti főtanácsadója Dr. Banyár József – Biztosítási szervezetek felügyeleti főtanácsadója Garay Lászlóné ügyvezető igazgató – Felügyeleti ellenőrzési igazgatóság Dr. Csoór Klára – Pénzpiaci szervezetek felügyeleti főtanácsadója Dr. Kabai Gyula ügyvezető igazgató – Engedélyezési és jogérvényesítési igazgatóság Balogh László ügyvezető igazgató – Módszertani, elemzési és nemzetközi igazgatóság Nevelős Géza ügyvezető igazgató – Informatika szolgáltatási igazgatóság 9

10

A PÉNZÜGYI SZERVEZETEK ÁLLAMI FELÜGYELETÉNEK SZERVEZETE

ELNÖK ELNÖKI TITKÁRSÁG

INFORMÁCIÓS ÉS MINŐSÉGIRÁNYÍTÁSI FŐOSZTÁLY

BELSŐ ELLENŐRZÉS

KOMMUNIKÁCIÓS FŐOSZTÁLY

HUMÁNPOLITIKAI FŐOSZTÁLY

GAZDASÁGI FŐOSZTÁLY

GÉPJÁRMŰ FELELŐSSÉGBIZTOSÍTÁSI BIZOTTSÁG

ELNÖKHELYETTES KIEMELT FELÜGYELETI TANÁCSADÓK

INFORMATIKAI SZOLGÁLTATÁSI IGAZGATÓSÁG

Pénzpiaci szervezetek felügyeleti főtanácsadója Tőkepiaci szervezetek felügyeleti főtanácsadója Biztosítási szervezetek felügyeleti főtanácsadója Pénztári szervezetek felügyeleti főtanácsadója

Folyamatszervezési főosztály IT-alkalmazások főosztály Pénztárak központi nyilvántartási főosztálya IT-infrastruktúra főosztály Informatika felügyeleti főosztály

MÓDSZERTANI, ELEMZÉSI ÉS NEMZETKÖZI IGAZGATÓSÁG

Stratégiai és módszertani főosztály Elemzési főosztály Aktuáriusi főosztály Monitoring főosztály Nemzetközi kapcsolatok főosztálya

FELÜGYELETI ELLENŐRZÉSI IGAZGATÓSÁG

ENGEDÉLYEZÉSI ÉS JOGÉRVÉNYESÍTÉSI IGAZGATÓSÁG

Bankellenőrzési Főosztály Szövetkezeti Hitelintézeti Ellenőrzési Főosztály Szakosított Hitelintézetek és Pénzügyi Vállalkozások Ellenőrzési Főosztálya Tőkepiaci Ellenőrzési Főosztály Kiemelt Tőkepiaci Intézmények és Folyamatok Felügyeleti Főosztálya Biztosítási Tevékenységek Ellenőrzési Főosztálya Pénztárak Ellenőrzési Főosztálya Általános Ellenőrzési Főosztály Felügyeleti Ellenőrzési Koordinációs Főosztály

Pénzpiaci Engedélyezési Főosztály Tőkepiaci Engedélyezési Főosztály Tőkepiaci Befektetések és Vállalatfinanszírozások Főosztálya Biztosítási Engedélyezési Főosztály Pénztári Engedélyezési Főosztály Szabályozási és Kodifikációs Főosztály

FELÜGYELETI TANÁCS

ELNÖKHELYETTES FOGYASZTÓVÉDELMI SZOLGÁLAT

Fogyasztóvédelmi Főosztály Pénztári Szakigazgatási Főosztály Ügyfélszolgálati Főosztály

A PÉNZÜGYI SZERVEZETEK ÁLLAMI FELÜGYELETÉNEK 2002. ÉVI TEVÉKENYSÉGE

A FELÜGYELETI TEVÉKENYSÉG GAZDASÁGI KÖRNYEZETE

KÜLSŐ FELTÉTELEK A hazai pénzügyi szektor 2002-ben változékony, több szempontból romló nemzetközi feltételek mellett tevékenykedett. A világgazdaság növekedése jelentős mértékben lelassult, a vállalatok jövedelemtermelő képessége jellemzően csökkent, miközben világszerte nőtt a munkanélküliség. Fokozódott a nemzetközi terrorizmus kockázata, nagymértékben nőttek az energiaárak, és erőteljes volt a valutaárfolyamok ingadozása is. Ugyanakkor a vezető gazdaságok számos nagyvállalatánál súlyos nyilvántartási és vezetési hibákra derült fény, amelyek a gazdaság információs és szabályozási rendszerébe vetett befektetői bizalmat negatívan érintették. Tovább folytatódott a részvényárak gyors ütemű lemorzsolódása, amely a gazdaság minden szektorában jelentős vagyonvesztést eredményezett. A romló konjunktúra és hitelminőség, a zuhanó részvényárak, és a terrorizmus miatti veszteségek jelentős része a pénzügyi szolgáltatóknál csapódott le: a jövedelmek lassuló növekedése mellett romlott az eszközök minősége és nőtt a tőkeigény. A kedvezőtlen folyamatok hatására a pénzügyi szektorral szembeni fogyasztói bizalom világszerte jelentősen gyengült. A nemzetközi környezet kedvezőtlen változása a magyar gazdaság 2002. évi tevékenységében többnyire tompítva érvényesült. A jövedelmek növekedése csak mérsékelten lassult, a munkanélküliség alig emelkedett, a belföldi kereslet pedig több területen kifejezetten gyorsan nőtt. A hazai tőzsdeindex - a legtöbb fejlett piacéval ellentétben - az év egészét tekintve nőtt. A vezető gazdaságok kedvezőtlen konjunkturális helyzete elsősorban az ipari exportkereslet lanyhulásában, külföldi vállalatok hazai leépítéseiben és gyárbezárásaiban, a vállalati beruházások és a készletezés visszaesésében, illetve a befektetett működő tőke gyakori repatriálásában tükröződött. Ezeket a hatásokat azonban nagyrészt ellensúlyozta a fogyasztási és lakáspiaci kereslet gyors bővülése, illetve olcsó feldolgozóhelyet kereső új működőtőkebefektetők érkezése. Jelentősen nőtt ugyanakkor a költségvetés és a folyó fizetési mérleg hiánya, amely hangsúlyosan veti fel a tavalyi növekedési pálya fenntarthatóságának kérdését. A magyar gazdaságra az eddigiekben is jelentős stabilizáló hatást gyakorolt az Európai Unióhoz történő várható csatlakozás. Az EU kormányainak 2002. decemberi döntése, amely a csatlakozás dátumát 2004-re tűzte ki, várhatóan tovább javítja a magyarországi befektetések kockázatának értékelését - köztük a nemzetközi hitelminősítéseket - és a korábbiaknál nagyobb rugalmasságot biztosít a gazdaságpolitikai kiigazítások tekintetétben. Az uniós csatlakozás fokozódó közelsége ugyanakkor követelményeket is támaszt a szerkezeti kiigazítás, a szabályozás harmonizálása és a versenyképesség javítása tekintetében. Fel kell készülni a csatlakozással járó esetleges átmeneti zavarok kezelésére is, amelyeknek egyik sajátos példája volt a 2003. januárjában tapasztalt valutaspekulációs roham.

A PÉNZÜGYI SZEKTOR A hazai pénzügyi szolgáltatók 2002-ben lehetőségeikkel jól gazdálkodva, eredményesen tevékenykedtek, a nemzetközi feltételek romlása a szektor eredményében csak korlátozottan tükröződött. Ehhez hozzájárult az is, hogy a külföldi tulajdonban lévő hazai szolgáltatók tevékenységét mindeddig nem korlátozta érzékelhetően a tulajdonos szakmai befektetők helyzetének esetenkénti gyengülése. A hitelintézetek tevékenysége 2002-ben dinamikusan bővült, mind az eszközállomány, mind a gazdaság banki szolgáltatásokkal való ellátottsága terén. A szektor közvetítő szerepének erősödése szerkezeti átrendeződéssel is járt: a hitelintézetek növekvő mértékben finanszírozták a magánszektort (vállalatokat és háztartásokat), és egyre kevésbé az államháztartást (beleértve a jegybankot). Különösen gyorsan nőtt a lakossági hitelek – ezen belül a hosszúlejáratú hitelek – állománya, valamint a jutalékos tevékenységek súlya. A nagyarányú hitelexpanziót nem kísérte a hitelminőségi mutatók romlása, a szektor tőkeállománya pedig összességében továbbra is biztonságos szinten áll. A következő időszak egyik legfontosabb kihívása az lesz, hogy a kockázatkezelési rendszerek és gyakorlat, valamint a hitelezési aktivitás közötti összhang a gyors hitelexpanzió mellett is fennmaradjon. A pénzügyi vállalkozások (lízingcégek, pénzkölcsönzők, faktoring cégek, stb.) eszközállománya és pénzügyi eredménye 2002-ben ugrásszerűen nőtt. Ennek következtében - tavaly először – a pénzügyi vállalkozások mérlegfőösszege már meghaladta a szövetkezeti hitelintézeti szektorét. Aktivitás tekintetében egyértelmű a banki tulajdonosi hátterű intézmények meghatározó szerepe, az adózás előtti eredménynek azonban csak kisebb része keletkezett ezeknél az intézményeknél. Bár a pénzügyi vállalkozások súlya a pénzügyi szektoron belül még mindig viszonylag alacsony, a következő időszakban fokozottan figyelni kell arra, hogy ezek a vállalkozások ne a bankok számára túlzottan kockázatos szolgáltatások átvállalására alapozzák tevékenységüket. A befektetési szolgáltatók által lebonyolított forgalom, különösen a származékos termékek forgalma, és ezzel összefüggésben a kezelt ügyfélvagyon is nagymértékű növekedést mutatott 2002-ben. Mindkét fejlemény hátterében a kínálkozó piaci lehetőségek kihasználása áll, amelynek az eredményre gyakorolt pozitív hatása a befektetési vállalkozások esetében elkülönítetten is mérhető. A rendkívül nagyarányú eredménynövekedés a befektetési vállalkozások tőkehelyzetére is stabilizáló hatással volt. A korábbi évek kedvezőtlen piaci tendenciái a bankokat arra késztették, hogy befektetési vállalkozás leányvállalataik tevékenységét a bank szervezeti keretébe integrálják. Ez a folyamat az elmúlt év első felében volt a legerőteljesebb, és a kilépő nem banki hátterű vállalkozásokkal együtt a befektetési vállalkozások számának jelentős csökkenéséhez vezetett. A koncentrációs tendencia az év vége felé jelentősen lelassult. A befektetési alapok esetében a nettó vagyon további, de egyre lassuló ütemű növekedése tapasztalható, ami azt jelzi, hogy ez a szektor túljutott a kezdeti, a befektetési forma újdonságából is fakadó expanzív növekedési szakaszon. 2002-ben kezdődött meg az első külföldi alapok befektetési jegyeinek forgalmazása. A biztosítók díjbevétele a hazai összjövedelem bővülését meghaladóan nőtt, mint ahogy erősödött az életbiztosítási díjtartalékok szerepe is a háztartások pénzügyi vagyonában. Ennek hátterében a háztartások gyors ütemű vagyonosodása, illetve az élet- és járműbiztosítások iránt ennek hatására fokozódó kereslet áll. A növekvő keresletre a szektor gazdagodó biztosítási termékválasztékkal reagált. A hazai biztosítók adózás előtti eredménye a kedvező – és az ágazat világszerte tapasztalható nehézségeinek ellentmondó - folyamatok hatására gyorsan nőtt. A hazai és a nemzetközi tendenciák közötti különbséget a befektetési aktivitás

13

magyarázza: a belföldön működő biztosítók portfóliójának csupán kis hányadát tették ki a 2002-ben rosszul teljesítő, az amerikai és nyugat-európai biztosítók eszközállományában nagy súllyal szereplő részvények. A pénztárak körében 2002-ben folytatódott a taglétszám lassú és a kezelt vagyon ennél jóval gyorsabb ütemű növekedése. Az éves vagyongyarapodást korlátozta a pénztári hozzájárulások és a kapcsolódó adókedvezmények törvényi szabályozása, a keresetek gyors növekedése pedig ezzel ellentétes hatást fejtett ki. A pénztárak súlya a háztartások megtakarításaiban és a hazai értékpapírpiac kapitalizációján belül egyaránt tovább nőtt. A kezelt vagyon - a korábbi évekhez hasonlóan - nagyrészt államkötvényekben testesült meg, a 2001. évvel szemben azonban a portfoliókon összességében az inflációt meghaladó befektetési eredményt értek el a pénztárak. Tovább erősödött a működési és befektetési hatékonyság fokozását célzó szervezeti koncentráció.

ÖSSZEFOGLALÓ Az integrált felügyelet 2000. áprilisi létrehozása óta a pénzügyi felügyeleti munka és annak feltételrendszere rendkívüli változásokon ment keresztül. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (a továbbiakban PSZÁF, illetve felügyelet) által felmutatott fejlődés megfelelt a felállításakor meghatározott elvárásoknak, megvalósította az integráció kitűzött céljait, és ezen keresztül hazai és a nemzetközi elismerést vívott ki magának. A felügyelet fejlődési pályáját jelentős mértékben meghatározta az az igény, hogy stratégiájának meghatározása és feladatai végrehajtása során vegye figyelembe a hazai pénzügyi szektor erőteljes nemzetközi betagozottságát, az intézmények nemzetközi tulajdonosi hátterét, kövesse a nemzetközi felügyeleti normarendszer átalakulását, a pénzügyi felügyeletek szerepének világméretű felértékelődését, valamint alkalmazkodjék és készüljön fel az Európai Uniós csatlakozás által megkövetelt új helyzetre. A 2002. év feladatainak megvalósításához a felügyelet úgy kezdhetett hozzá, hogy a felügyeleti önállóság és függetlenség jogszabályi háttere jelentős mértékben megerősödött, a függetlenség legtöbb eleme – a nemzetközi elvárásoknak részben eleget téve - biztosított volt. 2002. január 1-től törvény rendelkezik a tevékenységi önállóság legfontosabb eleméről, arról, hogy a felügyelet számára feladatot csak törvény, vagy annak felhatalmazása alapján más jogszabály írhat elő, feladatkörében a felügyelet nem utasítható. A gazdálkodási önállóság irányába tett lépésként a felügyelet fejezeti jogosítványokat kapott, azzal, hogy költségvetése a Pénzügyminisztérium fejezeten belül – elkülönítetten – jelenik meg. A törvény ugyanakkor kimondta, hogy további előrelépésként 2003. január 1-től a fejezeti jogkör teljessé válik, a PSZÁF önálló költségvetési fejezet lesz. 2002 volt az első olyan év, amelyben a felügyelet kizárólag saját bevételeiből, mindenfajta állami támogatás nélkül gazdálkodott. A felügyelt szervek által fizetett felügyeleti díjak mértékének 2002 elejétől hatályos, csaknem teljes körű harmonizálása, a díjfizetési struktúra tevékenységekhez igazítása biztosította, hogy a feladatai maradéktalan ellátásához szükséges források rendelkezésére álljanak. A törvényi háttér és a felügyeleti szakmai munka fejlődése, az átláthatóság erősödése, a preventív és kockázat-központú megközelítés érvényesítése együttesen olyan feltételrendszert teremtett, amely biztosította a felügyelet megalapozott, határozott fellépését a hatáskörébe tartozó feladatok esetében, a további fejlődést, az egyre erőteljesebb piaci és nemzetközi kihívásoknak való rugalmas megfelelést. Az önállóság elemei között kivételt a – nemzetközi szervezetek által is megkövetelt – rendelkezésalkotási jog hiánya jelentett. Emellett néhány további, a felügyelt szektorok működését, az Európai Unióhoz való csatlakozást érintő, 2002-ben elhalasztott jogszabályalkotási feladat is lezárásra vár. Kiemelkedő ezek közül a konszolidált felügyelés kérdésköre, amelynek törvényi szabályozása 2003-ra tolódott, jelentős mértékben lerövidítve ezáltal azt az időtartamot, amit az érintett pénzügyi intézmények a felkészülésre fordíthatnak. Ugyancsak az

14

EU-csatlakozást megelőzően kell megoldani az ágazati törvényekben és az EU-direktívákban használt definíciók tartalmi összehangolását. A biztosítási törvény esetében a felkészülési idő rövidülése mellett fontos tartalmi módosítások kerültek ki a törvénytervezet szövegéből. A PSZÁF a működése során tapasztaltakra reagálva, a feladatai elvégzéséhez, a szakmai előrelépéshez, valamint a piac és a szereplők működése átláthatóságának növeléséhez szükséges jogszabály módosításokat kezdeményezi. Ezek a felügyelet véleménye szerint hosszabb távon elengedhetetlenek a fogyasztói bizalom és a pénzügyi rendszer stabilitásának megerősítéséhez. Nemcsak a felügyelet, hanem az ország egésze szempontjából nagy jelentőségű esemény volt az FATF 2002. júniusi ülése, amelynek zárónapján Magyarországot levették a pénzmosás elleni harcban nem megfelelően együttműködő országok listájáról. Elvi jelentősége mellett ez a lépés az üzleti élet mindennapjai szempontjából is fontos volt, mivel a döntés hatására automatikusan megszűntek azok az üzleti korlátok, amelyeket korábban a listára kerülés okozott. A felügyeletnek a szükséges lépések kidolgozásában, koordinálásában és részben végrehajtásában is meghatározó szerepe volt, a kedvező döntéshez azonban elengedhetetlen volt az a rendkívül hatékony együttműködés, amelyet a pénzmosás elleni harcban érintett valamennyi szereplő - hatóságok, piaci intézmények és a lakosság – megvalósított, és amelynek részét képezte a hazai törvényi háttér korszerűsítése, a nemzetközi sztenderdekkel, hangsúlyozottan az Európai Unió követelményeivel való összhangba hozása. Az országos jelentőségű feladatok mellett a felügyelet 2002-ben számos, a felügyeleti munka támogatása szempontjából fontos, részben már 2001-ben kitűzött projektet is megvalósított. A felügyeleti feladatok egyértelmű meghatározását követően a PSZÁF teljes körűen áttekintette, és a 2002 áprilisában lezárt adatracionalizálási projekt keretében ésszerűsítette, valamint a felügyeleti munka ellátásához szükséges mértékűre csökkentette a felügyelt intézmények által teljesítendő adatszolgáltatást. Az átalakított adatszolgáltatás képezi a Komplex Informatikai Rendszer (KIR) egyik legfontosabb információforrását. A KIR kialakítása azt jelenti, hogy az elődszervezetektől örökölt, szétdarabolt számítástechnikai hátteret 2002 közepétől folyamatosan felváltja egy egységes, integrált rendszer, amely minden felügyeleti munkafolyamat számára biztosítja a korszerű, rugalmas informatikai támogatást. Annak érdekében, hogy a felügyelet egyik legfontosabb célkitűzését jelentő fogyasztóvédelmi tevékenység megerősödjön, az Ügyfélszolgálati, nyilvántartási és panasz-ügyintézési igazgatóság teljes átszervezésre került. Az átszervezéssel a PSZÁF azt kívánja elérni, hogy a fogyasztókkal kapcsolatos felügyeleti tevékenység – az európai gyakorlattal összhangban egyértelműen az érdemi fogyasztóvédelemre koncentráljon, kialakításra kerüljön az ennek megfelelő szervezet, a korábban túlsúlyos panasz-ügyintézés pedig az ügyfél és az érintett intézmény között folyjon le. A felügyelés-ellenőrzés hatékonyságának növelése érdekében szintén történtek szervezeti változások: a helyszínen kívüli felügyelés és a helyszíni ellenőrzés folyamatai szervezetileg is szétválasztásra kerültek. Ezzel párhuzamosan a felügyeleten belüli munkamegosztás is változott, a korábbinál lényegesen nagyobb mértékben kerültek bevonásra a nem ellenőrzési területek a helyszíni vizsgálatok előkészítésébe és lebonyolításába. Ezek a változások azt szolgálták, hogy a vizsgálatok jobb előkészítésével, az erőforrások optimalizálásával lehetőség legyen a helyszíni jelenlét időtartamának és terheinek csökkentésére. További előrelépésre ad lehetőséget az a jogszabályi változás, amely a felügyelt intézményeknél végzett, kétévenként kötelező, átfogó ellenőrzés szükséges, indokolt tartalmának és mélységének meghatározásában a korábbinál nagyobb szabadságot biztosít a felügyelet részére. A szélesebb lehetőségek nagyobb kihívást is jelentenek; az elvárások teljesítése érdekében 2003-ban jelentős módszertani fejlesztésekre lesz szükség. Jelentős előrelépések történtek annak érdekében, hogy a PSZÁF gazdálkodási tevékenysége a

15

korábbinál átláthatóbb legyen, a gazdálkodás szabályozottsága megfeleljen a legmagasabb elvárásoknak. A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal vizsgálata várhatóan megerősíti azt, hogy a felügyelet szabályosan, átláthatóan, hatékonyan és ellenőrzötten gazdálkodik. Azok az előremutató szervezeti és szakmai változások, amelyek az elvégzett feladatok, a lezárt projektek hatására bekövetkeztek, megteremtették az alapot ahhoz, hogy a 2001-ben indult minőségirányítási projekt lezárásaként a PSZÁF 2002 novemberében – írásbeli észrevétel nélkül – megkapja az ISO 9001:2000 szabvány szerinti minőségtanúsítványt. A felügyelet volt az első hazai közigazgatási szerv, amely a minőségirányítási fejlesztések részeként teljes, komplex minőségirányítási rendszert vezetett be, amely az ISOtanúsítvány elérése mellett az Európai Unióban kidolgozott Általános Értékelési Keretrendszer hazai modelljét és a munkatársi elégedettség felmérését is tartalmazza. A felügyelet és a felügyeleti munka támogatására, a PSZÁF fejlesztésének stratégiai kérdéseire, a szabályozás alkalmazására és továbbfejlesztésére vonatkozó kérdések tisztázásának elősegítésére létrejött a Felügyeleti Tanács. A Tanács tagjai1 az államigazgatás magas szintű képviselői, két külföldi szakember, valamint a felügyelt szektorok képviselői. 2002. szeptember 11-ére összehívott első ülésén a Tanács megtárgyalta a PSZÁF eddigi tevékenységét, valamint a tervezett feladatokat. A Felügyeleti Tanács tagjai a felügyelet fejlesztésének irányával egyetértettek, a további munkát kiegészítő javaslataikkal is támogatták. Nemcsak a Felügyeleti Tanács, hanem a korábbi években indult, a felügyeleti folyamatok világszintű értékelését célzó, a nemzetközi szervezetek (IMF-Világbank, EU-bizottság) által lebonyolított felmérő programok mindegyike is elismeréssel szólt a PSZÁF erőfeszítéseiről, az integrált felügyelet működéséről és a felügyeleti munka eddigi fejlődéséről. A hazai pénzügyi szektorban lezajlott, a pénzügyi csoportok előretörését mutató tendencia, az elvégzett munka, valamint az a nemzetközi fejlődés, amely a legfejlettebb országokban is az integrált felügyeletek felé történő elmozdulást váltott ki, utólag is igazolja az összevont magyar felügyelet létjogosultságát. A PSZÁF ezzel együtt működésének és tevékenységének folyamatos fejlesztését alapvető feladatnak tartja. A szükséges átalakítások, a korszerű technikai, informatikai háttér megteremtését követően, az Európai Unióhoz való csatlakozás közeledtével, a felügyeletre váró feladatok között egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a nemzetközi vonatkozású fejlesztések. Ezek nemcsak az uniós módszertan, hanem a megfelelő felügyelési gyakorlat átvételét is jelentik. Noha a felügyelet kezdeményezte, 2002-ben halasztást szenvedett az Európai Unió terminológiájának átültetése a hazai pénzügyi törvényekbe, ami – a biztosítási törvény harmonizálása és a konszolidált felügyelés átvétele mellett – pénzügyi területen a harmonizációs folyamat lezárását jelentené. Az Unió mindennapi munkájába való fokozatos bekapcsolódásra adnak lehetőséget azok a meghívások, amelyek lehetővé teszik a felügyelet részvételét az EU különböző pénzügyi munkacsoportjaiban és testületeiben. A szakértői szintű egyeztetések, az EU felügyeleti gyakorlatának tanulmányozása, a munkabizottságokban való részvétel a hazai pénzügyi szektor érdekei érvényesítésének egyre fontosabb terepévé válik. Az eddigi erőfeszítések eredményeként gyakorlatilag minden olyan banki és értékpapír felügyelettel kétoldalú együttműködési megállapodást kötött a felügyelet, amely érintett a magyar piacon.2 Ez fontos támogatást jelent a csatlakozási feladatok megoldásában. Jelentős munka vár a PSZÁF-ra az új bázeli tőkemegfelelési előírások, valamint a nemzetközi számviteli sztenderdek átvételében, 1 2

A Felügyeleti Tanács tagjainak névsora a Mellékletben található. Az utolsó, a francia bankfelügyelettel kötendő megállapodás véglegezés előtt áll.

16

illetve ezeknek a szektorral való megismertetésében is. Az ellenőrzési és a fogyasztóvédelmi tapasztalatok egyaránt azt mutatják, hogy a fogyasztói tudatosság erősítése, illetve az ilyen tartalmú projektek támogatása szintén sürgető, a fogyasztók, azon belül az ügyfelek tájékozottsága, pénzügyi döntéseik tudatossága ugyanis jelentősen elmaradt a hazai pénzügyi szektor fejlettségi szintjétől.

KIEMELT FELADATOK PÉNZMOSÁS ELLENI KÜZDELEM A felügyeleti munka fókuszában már 2001-ben megjelent a pénzmosás elleni fellépés megerősítése, aminek később különleges hangsúlyt adott, hogy az FATF az év közepén a pénzmosás elleni fellépés területén nem kellően együttműködő országok közé sorolta Magyarországot. Noha ennek nem voltak azonnali, súlyos, a pénzügyi életet megbénító következményei, számos nehézséget okozott a hazai szereplőknek, a piaci szankciók valós és folyamatos fenyegetést jelentettek a magyar gazdaság számára, illetve a feltételek romlását eredményezték szerződések, megállapodások megkötésében. A felügyelet esetében kézzelfogható hátrányt jelentett, hogy az előkészített, részletekbe menően egyeztetett, aláírásra kész nemzetközi felügyeleti együttműködési megállapodások megkötésére nem kerülhetett sor, mert a fejlett országok felügyeleti hatóságai nem írhattak alá megállapodást egy az FATF listáján szereplő ország felügyeletével. 2001 végéig a jogszabályi környezet szükséges, radikális módosítását sikerült megvalósítani, ebben a PSZÁF vezető szerepet játszott. Az FATFlistáról való lekerüléshez azonban nem elegendő az elvek meghirdetése, a szervezet a tényleges végrehajtást legalább olyan szigorúan ellenőrzi. Az ezzel kapcsolatban elvégzett munka eredményeként, amelyet alapvetően a felügyelet koordinált, az FATF 2002. júniusi ülésének zárónapján, június 21-én Magyarország – alig egy év elteltével - hivatalosan lekerült a nem együttműködő országok listájáról. A felügyeleti munka keretében 2002-ben átdolgozásra került a törvénymódosításokat megelőzően, 2001-ben kiadott pénzmosással kapcsolatos felügyeleti ajánlás. A PSZÁF kidolgozta, és több mint kétezer érintett intézménynek kiküldte a pénzmosási mintaszabályzatot, amely alapján az intézmények szabályzatai elkészültek. Ezeket a felügyelet – a szükséges módosítások, kiegészítések átvezettetése után - jóváhagyta. A PSZÁF szervezte és bonyolította le az Európa Tanács, az IMF és az FATF pénzmosási témájú vizsgálatát, amelyek keretében a három nemzetközi szervezet valamennyi érintett hatósággal (PM, IM, Ügyészség, Rendőrség, stb.) és a piaci szereplők reprezentatív körével konzultálva a helyszínen ellenőrizte a pénzmosás elleni küzdelem tényleges gyakorlatát. Az Európa Tanács az 1998-99-es vizsgálatban elmarasztalt valamennyi területen (anonim betétek, hatóságok közötti gyenge koordináció, elégtelen rendőrségi kapacitás a pénzmosás ellen) pozitívan értékelte a változásokat. Az előbbiekben elért eredmények mellett a pénzügyi szektor intézményeinél kiemelte a pénzmosás elleni gyakorlat aktív felügyeleti ellenőrzését. Ugyancsak a pénzmosás terén elért fejlődés értékelésére került sor Clarie Lo, az FATF soros elnökének a felügyeleten tett látogatása során. A PSZÁF oroszlánrészt vállalt a Pénzmosás Elleni Tárcaközi Bizottság, valamint ennek kodifikációs albizottsága munkájában, ahol a pénzmosásról szóló törvény szükséges módosításának és három kapcsolódó kormányhatározat előkészítésének munkálatai folytak. A felügyelet bekapcsolódott az FATF új ajánlásainak kidolgozásába, számos jelentést készített az FATF-nek és más nemzetközi szervezeteknek a pénzmosással kapcsolatos előírások végrehajtásáról. A listáról való törlésünket előkészítő FATF-jelentéstervezet véleményezését a PSZÁF vezérelte, mint ahogy aktív szerepet játszott a szakmai konzultációkon, a listáról való törlésünket célzó nemzetközi tárgyalásokon, és a pénzmosással kapcsolatos kommunikációs 17

munkában is, pl. internetes honlapján, rádión, televízión stb. keresztül, valamint 2002 márciusában sikeres nemzetközi konferenciát szervezett a témában. A pénzmosás beépült az átfogó felügyeleti vizsgálatok programjába és erre összpontosító speciális vizsgálódás is folyt. Az összes helyszíni vizsgálatok 36%-át kitevő célvizsgálatok többsége a pénzmosás elleni intézményi fellépés gyakorlatát ellenőrizte. Ennek tapasztalatai alapján a felügyelt intézmények döntő többsége hiánytalanul eleget tett a pénzmosással kapcsolatos szigorú előírásoknak, mindennapi működésük során körültekintően, kellő gondossággal jártak el. Kivételek főként a biztosítási szektorban fordultak elő, elsősorban az előírt személyi azonosítások, valamint a szintén kötelező belső oktatás elmaradása, illetve hiányosságai miatt. Ezekben az esetekben a felügyelet szigorúan fellépett az intézménnyel szemben. A legtöbb pénzmosással kapcsolatos bejelentés a bankoktól érkezett, egyes bankok igen szofisztikált elektronikus szűrőrendszert vezettek be a gyanús tranzakciók kimutatására. A bejelentések többsége készpénzes tranzakciók után érkezett, azon belül is jellemzőek voltak a külföldi magánszemélyek tranzakcióihoz kötődő jelzések. A nem névre szóló betétkönyvek forgalmazása megszűnt, az anonim betétek tulajdonosainak azonosítása az év végéig 90%-os mértékben megtörtént. Ez az eredmény minden előzetes várakozást messze felülmúlt. MINŐSÉGIRÁNYÍTÁS A minőségügyi tevékenység továbbfejlesztése, a belső szabályozottság erősítése, és a legszigorúbb követelményeknek való megfelelés érdekében a felügyelet 2001-ben célként jelölte meg egy minőségorientált értékrend kialakítását és fejlesztését, a korszerű, integrált minőségirányítási eszközök és módszerek alkalmazásának bevezetését. Ennek érdekében 2002-ben a PSZÁF kiépítette és bevezette minőségirányítási rendszerét, és 2002 novemberében megszerezte az ISO 9001:2000 szabvány szerinti minőség-tanúsítványt. A tanúsító auditon az SGS Switzerland SA International Certification Services (Zurich) írásbeli észrevétel (hiányosságok) nélkül adta ki a minőségirányítási rendszert tanúsító oklevelet. A minőségirányítási rendszer keretében a felügyeleti munkafolyamatok eljárásrendekbe rendszerezésével javult a belső szabályozási színvonal, egyértelművé váltak a feladat- és felelősségi viszonyok. A szakmai feladatok megoldásában erősödött a folyamatszemléletű megközelítés, nőtt a dolgozók bevonása a döntési folyamatokba, hatékonyabbá vált a szakterületek együttműködése. A rendszeres belső auditokkal megvalósult a szervezetben zajló tevékenységek folyamatos kontrollja. A minőségirányítási rendszer kiépítése magas fokú vezetői támogatással és nagyarányú munkatársi bevonással történt. A felügyelet azonban nem pusztán az ISO szabvány megszerzésére törekedett, tevékenységét - a hazai közigazgatási szervek között elsőként - komplex, teljes körű minőségügyi átvilágításnak kívánta alávetni. A PSZÁF az integrált minőségirányítási rendszer részeként az ISO szabvány szerinti minőségirányítási rendszer kiépítésével párhuzamosan az elsők között alkalmazta az Európai Unióban kidolgozott Általános Értékelési Keretrendszer (CAF) hazai modelljét, amely a közigazgatás továbbfejlesztésének egyik eszköze. Ezzel párhuzamosan felmérés készült a munkatársi elégedettségről, valamint a felügyelet ismertségéről és elismertségéről is. A munkatársi elégedettség felmérésére a CAF keretében kapott eredmények hátterének részletesebb megismerése érdekében került sor. A felmérés kiterjedt a munkavállaló és a szervezet viszonyára, a vezetők megítélésére, a dolgozók elégedettségét leginkább befolyásoló tényezőkre, a szervezeti célokkal való azonosulásra, az elkötelezettség mértékére, valamint a munkateljesítményt leginkább befolyásoló – esetleg

18

javítandó – tényezőkre. A felmérésben az alkalmazottak 93,4%-a vett részt, az értékelés szerint a PSZÁF-nál a dolgozói elégedettség mértéke 64,4%.3 Az IIASA-Shiba Alapítvány a közigazgatás, közszolgálat szervezeti kategóriában a minőségügy területén végzett kiemelkedő minőségfejlesztő munka elismeréseként 2002-ben a felügyeletet oklevélben részesítette. ADATRACIONALIZÁLÁS ÉS INFORMATIKAI FEJLESZTÉSEK Az integrált felügyelet létrehozását követően a PSZÁF – törvényben foglalt kötelezettségeiből kiindulva – megfogalmazta munkájának módszertani kereteit, és egyértelműen meghatározta a felügyeleti feladatokat. Az ezek ellátásához szükséges fejlesztések kijelölése és előkészítése 2001-ben megtörtént, 2002-ben a projektek megvalósítása került sorra.

Adatracionalizálás A felügyeleti feladatok egyértelmű meghatározását, az adatszolgáltatással szembeni felügyeleti elvárások tisztázását követően első lépésként a felügyelet teljes körűen áttekintette, és a 2002 áprilisában lezárt adatracionalizálási projekt keretében ésszerűsítette az adatszolgáltatást.4 A megválaszolandó kérdésekből kiindulva meghatározásra került mintegy 400 releváns mutató, amelyek a felügyelt szektorok tőkehelyzetére, az eszközök minőségére, a likviditásra és a jövedelmezőségre vonatkozó ellenőrzési információkat biztosítanak, és az ezekkel kapcsolatos előrejelzések lehetőségét nyújtják. Ezen mutatók adatigénye jelentette az adatracionalizálási projekt egyik kiindulópontját. A munka során cél volt, hogy az adatszolgáltatás terjedelmének lehetséges maximális csökkentése mellett javuljon a beérkező adatok hasznosulása, minden feladat elvégzéséhez rendelkezésre álljanak a szükséges információk, az új adatstruktúra az adatszolgáltatás folyamatos módosítása nélkül, viszonylag rugalmasan tudjon alkalmazkodni a változó feladatokhoz. A racionalizálás során a felügyelet és a jegybank egyaránt törekedett arra, hogy – akár kompromisszumok árán – az azonos tartalmú jelentéseket egyben tartsa, az intézményeket ne kényszerítse arra, hogy azokat két különböző jelentőrendszerben kelljen jelenteniük. Célként fogalmazódott meg az is, hogy az univerzális bankok számára az egységes jelentés megvalósítható legyen. A projektvezetők ezen célok elérése érdekében piaci szereplőkkel is konzultáltak. Egyes jelentőtáblák elhagyása, mások gyakoriságának csökkentése, a duplikátumok és a nem használt adatok kiszűrése eredményeként végül az informatikai visszajelzés szerint mintegy 20%-os csökkenés következett be a négy felügyelt szektor adatszolgáltatásában. Számos más szempont (elemzési és monitoring területek igényei, nemzetközi adat- és információszolgáltatások stb.) mellett ugyanakkor az adatszolgáltatás racionalizálása során figyelembe kell venni a felügyelet azon törekvését, hogy a helyszíni vizsgálatokat a lehetséges legrövidebb időtartamban, a felügyelt intézményeket a legkevésbé terhelő módon kívánja megvalósítani. Ez az elv a gyakorlatban csak akkor működhet, ha a nem helyszíni értékelés alapját képező rendszeres adatszolgáltatás minősége, tartalma és mélysége azt lehetővé teszi.

3

Egy 2001-ben 6000 magyar alkalmazott körében lezajlott kutatás szerint Magyarországon az átlagos munkahelyi elégedettség mértéke 55%, a legjobb vállalatok – a Magyar Nemzeti Minőségdíj győztesei – körében 70% fölötti. 4 Az adatracionalizálási projekt eredményeinek átvezetésére a 2003. január 1-től hatályos adatszolgáltatási rendeletekben volt lehetőség.

19

Komplex Informatikai Rendszer (KIR) Az adatracionalizálás eredményeit is felhasználva került kialakításra és folyamatos átadásra a Komplex Informatikai Rendszer. A KIR indulása azt jelenti, hogy két évvel az integrált felügyelet felállítását követően a korábbi felaprózott rendszerekkel szemben a felügyeleti munkát támogató informatika területén is megvalósul az integráció: minden felügyeleti munkafolyamat egyetlen, egységes rendszerbe szervezett informatikai támogatást kapott. Az ezzel kapcsolatos előkészületek 2001-ben lezajlottak, a rendszer kialakítása, feltöltése, tesztelése és fokozatos elindítása azonban a 2002. év feladatát képezte. A KIR struktúrájának kialakításában alapvető követelmény volt, hogy a rendszer olyan informatikai támogatást nyújtson a felügyeleti munkához, amely lehetővé teszi a preventív, kockázat-érzékeny felügyelést, kellően rugalmas, és mind biztonsági elemeit, mint hatékonyságát tekintve egyensúlyt teremt a korszerűség, hatékonyság és a megvalósítás költségei között. 2002-ben a KIR kiépítése csaknem teljes egészében megtörtént, az egyes alrendszerek 2003-ra is áthúzódóan folyamatosan kerülnek átadásra. Az alrendszerek közül elsőként a Központi Törzsadattár (KTA) készült el, ami a felügyelt intézmények, valamint az ezekhez kapcsolódó egyéb intézmények és személyek engedély- vagy bejelentés-köteles adatainak történeti nyilvántartására szolgál. A naprakész nyilvántartás és a kapcsolódó dokumentumok közvetlen elérését biztosító technikai megoldás jelentősen javítja az ügyintézés gyorsaságát és pontosságát. Az adatszolgáltatási (ASZ) alrendszer a pénztári adatszolgáltatás terén, 2002 közepén, a befektetési alapok esetében 2002 szeptemberében indult el, a többi szektor adatszolgáltatásai ütemezetten, 2003 első negyedévében kerülnek át a KIR-be. A még hátralévő feladatok (jogszabály módosítások miatti korrekciók, új igények átvezetése, a további adatfogadások elindítása) 2003. március 31-ig fejeződnek be, a felhasználói oktatások 2003 januárjában megkezdődtek. PHARE támogatással 2002 végére elkészült az Adattárház, amely elsősorban a komplex lekérdezéseket igénylő feldolgozásokat (csoportvizsgálatok, konszolidált felügyelés, elemzés stb.) támogatja, 2003 I. felében történő indulását követően. Az induláshoz megtörtént a korábbi adatkezelő rendszerek adatainak migrálása. Az Adattárház az intézményi és csoportszintű adatkezelés mellett hiánytalan idősor-kezelésre is alkalmas, mivel rugalmasan képes követni a változó adatszolgáltatásokban az azonos közgazdasági tartalmú adatokat. Dokumentum- és adat-kapcsolatok az új informatikai rendszerben

Iktató-rendszer

Felhasználói felület

Felhasználói felület

KTA

Dokumentumkezelő (kizárólag az iktatórendszer dokumentumai tárolására)

KIR

ASZ (Internet)

KIRdokumentumkezelő

Intranet

Adattárház

Adatszolgáltatás

e-Irattár

Felhasználói felület

20

Működik az Iktatórendszer, amely elektronikus iratarchiválást és -visszakeresést tesz lehetővé. A korábbi, nem elektronikus iratok archiválása 2003-ban történik meg. Ugyancsak a KIR-hez kötődően 2003-tól új dokumentum-kezelő rendszer alkalmazására kerül sor, ami biztosítja a felügyeleti iratok életciklusának folyamatos nyomon követhetőségét. A kialakított jogosultsági rendszer nagymértékben fejleszti az irat- és dokumentum-kezelés adatvédelmét. A PSZÁF-nak törvényi kötelezettsége a Pénztárak Központi Nyilvántartása-nak, vagyis a magánnyugdíjpénztárak központi nyilvántartó rendszerének üzemeltetése. A 2002-ben befejeződött korszerűsítés eredményeként olyan adatfeldolgozó- és nyilvántartó rendszer készült el, amely a magánnyugdíjpénztárak adatszolgáltatására, valamint az egyéb, államigazgatási nyilvántartásokkal (Cégnyilvántartás, TB, KSH stb.) kiépített kapcsolatokra alapozva naprakész információ feldolgozást, tárolást és lekérdezést tesz lehetővé. Az adatfogadás folyamatos, a korábbi adatok áttöltése 2003 áprilisában fejeződik be.

MÓDSZERTAN Az integrált felügyelés keretei 2002 elejére kialakultak, a módszertani fejlesztések eredményeként az év során fontos előrelépések történtek az integrált felügyelés tartalmában. Ennek elemeként 2002-ben megvalósult az ágazati pénzügyi törvények lehetséges mértékű harmonizációja, és előrelépés történt a felügyeleti módszertanban. A biztosítási ellenőrzési területen is bevezetésre került a többi szektor esetében már alkalmazott intézményfelelősi rendszer, amely a felelősségek egyértelmű meghatározását szolgálja, miközben a felügyelt intézmény és a felügyelet közötti kapcsolattartás elsődleges csatornáját is jelenti. KONSZOLIDÁLT FELÜGYELÉS Módszertani területen a 2002. év egyik legnagyobb kihívását jelentette a konszolidált felügyelés terén történő előrelépés, amelynek első fontos eleme, a konszolidált felügyeléssel kapcsolatos elvi dokumentum még 2001-ben elkészült. A konszolidált, nemcsak az egyes intézményekre, hanem a pénzügyi csoportok egészére és a csoporton belüli kapcsolatokra és kockázatokra is kiterjedő felügyelés jelentősége a piac átrendeződésével, az egyre szélesebb tevékenységi spektrumot felölelő csoportok súlyának meghatározóvá válásával került előtérbe. Az elvi dokumentumhoz hasonlóan még 2001-ben megtörtént a felügyelés gyakorlatának átalakítása oly módon, hogy a csoportok esetében a helyszíni vizsgálatok a csoport egészére terjedjenek ki. Az elvi keretek meghatározását és a csoportszintű felügyelés gyakorlatának kialakítását követően ezen a téren a konszolidált mérésen alapuló felügyelés elemeinek hatástanulmányok, a konszolidált adatszolgáltatás ki dolgozása és az ehhez szükséges jogszabályi háttér - megteremtése jelentették a továbblépés legfontosabb elemeit 2002ben. A konszolidált felügyeléssel kapcsolatos jogi munkák elsősorban az EU előírásaival összhangban álló és a felügyelt szektorok között is konzisztens jogszabályi háttér megteremtésére koncentráltak. A szükséges módosítások kidolgozásában a felügyelet az Unió elvi előírásai mellett a tagállamok gyakorlati tapasztalataira is támaszkodhatott. Ehhez egy PHARE-project keretében a konszolidált felügyelés szempontjából legfontosabb tagállamokban5 lebonyolított személyes tapasztalatgyűjtés biztosított szakmai keretet. A csoportszintű felügyelés jogi hátterének mielőbbi megteremtése az EU követelmények mellett azért is fontos, mert az integrált felügyelet létrehozásának egyik fontos oka annak idején éppen a pénzügyi csoportoknál felmerülő kockázatok felismerésének, értékelésének és kontrolljának 5

Egyesült Királyság, Németország, Franciaország, Belgium, Svédország.

21

megerősítése volt. A módosítási javaslatok elkészítésekor ezt az előnyt a PSZÁF ki is használhatta: a javaslatokat egy olyan szervezet készíthette el, amely mindhárom érintett szektor felügyeletéért felelős, így a javaslatok kidolgozásához szükséges minden szakismeret egy helyen állt rendelkezésre, és a szektorok közötti szakértői egyeztetések a munka korai szakaszában megkezdődhettek. A végleges felügyeleti javaslat kidolgozását hatástanulmány előzte meg, amely a bankcsoportok konszolidált tőkemegfelelését, valamint a nagykockázati és a befektetési korlátoknak való megfelelést vizsgálta. A 21 bankcsoport részvételével lebonyolított, rendkívüli, kísérleti adatszolgáltatáson alapuló hatásvizsgálat kedvező tapasztalatokkal zárult, a magyar bankrendszer összességében megfelelt az EU-ban érvényes előírásoknak. A vizsgált bankok háromnegyedénél a konszolidált tőkeráta magasabb volt, mint az anyabank egyedi mutatója, a többi bank esetében az eltérés nem érte el az egy százalékpontot. A bankcsoportok a kockázatokat elsősorban alapvető tőkeelemekkel fedezik, kiegészítő alárendelt kölcsöntőke bevonására pedig egyáltalán nem került sor. A konszolidált előírásoknak való megfelelést a csoportokban domináns bankok mutatói határozzák meg a jellemzően kisszámú és a csoportban alacsony súlyt képviselő leányvállalatokkal szemben. Kritikus pontot jelentett egyes bankcsoportoknál a nagykockázatok nem megfelelő kezelése, ebből adódóan a nagykockázati limitek sérülése mind egyedi intézményi, mind csoport szinten. Ez azt jelenti, hogy majdan az EU-val harmonizált szabályozás keretében az intézményeknek a limittúllépéssel progresszíven növekvő tőkét kell ezen kockázatok mögé állítaniuk, vagy fel kell számolniuk a limittúllépést eredményező kockázatvállalásokat. A konszolidált felügyelés terén elért eredményeket, a felügyelet által a továbblépés érdekében tett javaslatokat, a szükséges jogszabály-módosítások tervezetét a Felügyeleti Tanács megtárgyalta és elfogadta. Az ezzel kapcsolatos munka megismertetése érdekében a megtárgyalt anyagot a felügyelet internetes honlapján közzétette. A jogszabály-módosítási javaslatok várhatóan 2003. első felében kerülnek a Parlament elé, és elfogadásuk esetén 2004. január 1-től lépnek életbe. A hatályba lépéssel teljesül a legutóbbi EU ország-jelentés azon követelménye, amely a konszolidált felügyelés elveinek és módszertanának kidolgozásában továbblépést várt el a magyar szabályozó hatóságoktól. Az eredmények folyamatos nyomon követése érdekében a felügyelet 2003-ban ismét elrendeli a bankcsoportok konszolidált – csoportszintű – megítéléséhez szükséges adatszolgáltatást. BÁZEL II. A szintén korábban indult, és 2002-ben is fajsúlyos feladatként megjelent, Bázel II. néven ismertté vált új banki tőkemegfelelési szabályozás kidolgozása nemzetközi szinten várhatóan 2003 végére fejeződik be. A bankokra szabott rendszer új nemzetközi előírásait– a megfelelő módosításokkal – átveszi az EU is, de kiterjesztve azokat valamennyi befektetési szolgáltatóra. A hatályba lépés várható dátuma 2006 vége, akkor a már EU-tagállam Magyarországon működő hitelintézeteknek és befektetési szolgáltatóknak is teljesíteniük kell az új előírásokat. Az új típusú tőke-szabályozás életbe lépését követően a hazai pénzügyi szektor, a szabályozó hatóságok és a felügyelet egy tartalmában és megközelítésmódjában az eddigiektől gyökeresen eltérő követelmény-rendszerrel találja szemben magát, amely várhatóan hosszú távon meghatározza a felügyelés és a felügyeleti megfelelés kereteit, az intézményektől pedig egy sokkal érzékenyebb, kifinomultabb kockázatkezelést követel meg. Mivel az új tőkeszabályozás nagy hangsúlyt fektet a jelenleg tőkével nem fedezett működési kockázatokra, egyes intézményeknél előfordulhat a tőke-szükséglet növekedése.

22

A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság először 1988-ban hozott nyilvánosságra tőkeelőírásokra vonatkozó anyagot, amely a felmerülő hitelezési kockázatok fedezetére 8%-os fizetőképességi mutató alkalmazását javasolta a nemzetközileg aktív nagybankok esetében. A módszert néhány éven belül a legtöbb ország átvette, és a bankrendszer egészére alkalmazta. A ’90-es évek második felében felerősödtek a rendszerrel kapcsolatos kritikai észrevételek: a fizetőképességi mutató az alkalmazott kockázati súlyozás ellenére nem differenciál megfelelően a hitelkockázatot hordozó eszközök tőkeszükséglete között. Emiatt az előírt („szabályozói”) tőke és az adott valószínűség mellett a veszteségek fedezetéhez szükséges („közgazdasági”) tőke között nagyságrendi eltérések lehetnek. Tipikus példa a vállalati hitelezés, ahol a kockázati súly egységesen 100% (vagyis a tőkekövetelmény egységesen 8%), függetlenül attól, hogy egy AA besorolású tőzsdei vállalatról, vagy egy a befektetési kategóriák alsó osztályába tartozó vállalkozásról van szó. a mutató a tőkeallokációt egyedi kockázatok mögé írja elő, nem a portfólió egészének kockázata mögé, vagyis nem ismer el bizonyos szofisztikált kockázatkezelési technikákat és nem veszi figyelembe, hogy az adott bank alkalmaz-e ilyeneket, emiatt nem tesz különbséget egy diverzifikálatlan és egy jól diverzifikált eszközportfolió tőkekövetelménye között. A pénzpiacok fejlődésének tendenciája ezzel szemben éppen az egyre sokoldalúbb kockázatkezelési technikák rohamos terjedését mutatja.6 A „Bázel II.” néven folyó munka ezen legfontosabb hátrányok kiküszöbölését célozza. Az új szabályozás három fő pillére közül csak az elsőt jelenti az előírt minimális tőkekövetelmény, amely kiegészül a fokozottabb felügyeleti mérlegeléssel (2. pillér), valamint a piac (a nyilvánosság) fegyelmező erejének (3. pillér) kihasználásával. A fejlemények folyamatos nyomon követésével párhuzamosan a PSZÁF számos lépést tett annak érdekében, hogy a magyar banki és befektetési szektor felkészülése zavartalanul folyjon. A felügyelet e témával foglalkozó munkatársai részt vesznek a Bázeli Bizottság munkájában és külföldi rendezvényeken, mind a felügyelet többi dolgozóját, mind a szélesebb szakmai közönséget folyamatosan, előadások és publikációk formájában tájékoztatják a fejleményekről. A minimális tőkekövetelményre vonatkozó előírások esetében a munka alapját a nemzetközi hatástanulmányok képezik. A Bázelben koordinált hatásvizsgálatok hazai lebonyolításával kapcsolatos többletterheket nyolc bank vállalta, a tőlük kapott információk alapján 2002 decemberében a felügyelet – 42 további felügyelettel egyidőben – a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság iránymutatása alapján elkészítette az első összefoglaló országtanulmányt. Az ország-tanulmányok a Bázelben készítendő nemzetközi hatástanulmány alapját jelentik. A Bázeli Bizottság munkájában a szervezet működése által megszabott lehetséges legteljesebb mértékig részt vesz a felügyelet, és az ott szerzett tapasztalatokat figyelembe veszi az új tőke-szabályozással kapcsolatos munkában. A nemzetközi hatástanulmányban való részvétel eredményeként számos felügyelet, köztük a PSZÁF, eredményesen tudta jelezni, hogy a jelenleg érvényes tőke-szabályozási javaslatot a kockázati súlyok és egyes módszerek struktúrája tekintetében egyaránt módosítani kell, mivel az országok jelentős részét hátrányosan érinti, illetve számos országban a kívánatosnál magasabb effektív tőkemegfelelési mutatót eredményez. A másik oldalon, a résztvevő bankok számára is fontos, a felkészülésüket konkrét kérdésekben támogató információforrást jelentett 6

Gyakran felmerül a 8%-os mutató egységes alkalmazása is a kritikák között, ez azonban nem teljesen jogos. Egyrészt a bázeli javaslat nem a teljes bankrendszert, hanem annak csak egy részét, a nemzetközileg aktív bankokat célozta meg. Másrészt a pénzügyi felügyeletek nemzetközileg megfigyelhető erősödésével párhuzamosan egyre több felügyeleti hatóság kapott jogot arra, hogy a 8%-os minimumnál magasabb tőkemegfelelést írjon elő az általa kockázatosnak ítélt hitelintézetek számára.

23

az, hogy egy a jelenlegi magyar számviteli-adatszolgáltatási rendtől eltérő - ám hamarosan bevezetésre kerülő - szemléletben felépített felmérésben részt vehettek. 2003-ban további fontos feladatokat kell megoldani. Ennek kiindulópontját jelenti az a felmérés, amelyet a felügyelet a bankok és befektetési szolgáltatók körében végzett tájékozottságukkal és a felkészüléssel kapcsolatban. A Bázelben folyó munkával és a felkészüléssel kapcsolatos, az érintett piaci szereplőknek szóló aktív tájékoztatás, konzultáció továbbra is fontos részét képezi a felügyeleti akcióprogramnak. A program emellett célul tűzi ki a hazai hatóságokkal (főként PM, MNB és IM) való szorosabb együttműködést, az aktív és kezdeményező részvételt az új elveknek megfelelő magyar szabályozás kidolgozásában. A munka során figyelembe kell venni, hogy az EU nem az eredeti bázeli javaslatot, hanem annak kiterjesztett és részben módosított változatát vezeti be. A szabályozási környezet meghatározását a felügyeletre háruló feladatok feltérképezése, a követelményeknek megfelelő felügyeleti gyakorlat kialakítása és az esetleges szervezeti változások kidolgozása és végrehajtása követi. Mindezen feladatokat a szektorral folytatott folyamatos párbeszéd keretében, a piaci szereplők versenyképességi érdekeit maximálisan figyelembe véve kell megoldani. EGYÉB MÓDSZERTANI FELADATOK A fenti, kiemelt módszertani feladatokon túl a vizsgálati módszertan fejlesztése jelentette a legnagyobb kihívást. A helyszíni és nem helyszíni vizsgálatok előkészítését, a lebonyolítás egyszerűsítését és gyorsítását célzó módszertani dokumentumok legnagyobb részét a felügyelet 2000-2001-ben kidolgozta. 2002-ben ennek megfelelően a jogszabályi és piaci változások átvezetése, a dokumentumok pontosítása, kiegészítése és korszerűsítése következett. Az aktuális jogszabályi változások figyelembevételével sor került az egyes intézménytípusokra kialakított vizsgálati programok felülvizsgálatára, valamint befejeződött a biztosítási és a pénztári kézikönyvek elvi fejezeteinek kidolgozása. A vizsgálati kézikönyv célja az, hogy összefoglalja azokat a felügyeleti módszereket, amelyekkel a vizsgálatokat le kell folytatni. A kézikönyvek segítik a vizsgálatok egységesítését, valamint az új kollégák munkafolyamatba illeszkedését. A pénztárak esetében a vizsgálati kézikönyv kidolgozása külföldi szakértők segítségével már 2001-ben megkezdődött, 2002-ben történt meg az elvi fejezetek véglegesítése. A biztosítók esetében a vizsgálati kézikönyv kidolgozását a felügyelet önállóan végezte. 2003-ban mind a pénztári, mind a biztosítási kézikönyvet ki kell egészíteni azokkal a módszertani segédletekkel, amelyek a konkrét vizsgálati folyamatok, a részletes módszerek – pl. alkalmazandó mintavételi eljárások és azok paraméterei – sztenderdizált leírását tartalmazzák. A vizsgálati módszertan továbbfejlesztése érdekében a felügyelet rendszeresen összesíti a felügyeleti határozatok és a vizsgálati jegyzőkönyvek tartalmából leszűrhető tendenciákat, különösen azon kockázati tényezők azonosítására törekedve, amelyek több intézménynél is problémát jelentenek. A feldolgozás eredményei a vizsgálati programok átdolgozása és a vizsgálati kézikönyvek összeállítása, illetve felülvizsgálata során is hasznosulnak. A szakmai ismeretek fejlesztése, a nemzetközi fejlődési tendenciák és a „jó gyakorlat” megismertetése, a felügyeleti elvárások egyértelművé tétele érdekében a PSZÁF 2002-ben is ajánlásokat, irányelveket és útmutatókat tett közzé. A tavalyi év során nyilvánosságra hozott anyagok a pénztári területet, a pénzmosás elleni harcot, az ügynöki tevékenységet, a pénzügyi és befektetési szolgáltatási tevékenységek elkülönítését, valamint a szolgáltatói szerződéseket érintették. Az év során összesen négy új felügyeleti ajánlás, öt módszertani útmutató és négy irányelv látott napvilágot, ezek mindegyike elérhető a PSZÁF honlapján. A felügyeleti

24

elvárások, illetve álláspont ilyen formájú nyilvánosságra hozatalának hasznosságát jelzi, hogy a pénzügyi szervezetek a tisztánlátást egyértelműen segítő eszközt látnak benne, amelyet – saját értékelésük szerint - a szervezetek 86%-a hasznosítani tud a munkájában. 2002 végén összesen 29 felügyeleti ajánlás, öt módszertani útmutató és négy irányelv volt érvényben. További két nagy jelentőségű, nemzetközi módszertani kezdeményezéssel kapcsolatban felkészülési feladatok hárulnak a PSZÁF-ra és a szektorra. Az Európai Bizottság a biztosítók jövendő felügyeletét előkészítő „Szolvencia II” projekt keretében megbízta a KPMG-t, hogy készítsen áttekintést a biztosítók teljes pénzügyi pozíciójának értékelési módszereiről.7 Az ezzel kapcsolatos felügyeleti szempontok összesítése, belső oktatás keretében a kollégákkal való megismertetése 2002-ben megkezdődött. Az IAS nemzetközi számviteli szabványok átvételéről szintén az Európai Unió döntött, azok bevezetése 2005. január 1-től a pénzügyi szektor teljes területén, a tőzsdén jegyzett társaságok esetében, valamennyi tagországban – akkor már Magyarországon is – kötelező lesz.8 A nem tőzsdei vállalatokra a tagországok szintén kiterjeszthetik az IAS alkalmazását. A felkészülés – szintén belső oktatás keretében – ezen a területen is megkezdődött. A PSZÁF 2002-ben áttekintette az integrált felügyelet létrehozása óta végrehajtott legfontosabb feladatokat és fejlesztéseket abból a szempontból, hogy azok mennyire állnak összhangban a PSZÁF működését meghatározó, 2000-ben közzétett Alapelvekkel. A tapasztalatok szerint a felügyelet tevékenységét az Alapelveknek megfelelően folytatta, és minden alapelv megvalósulása érdekében lényeges előrelépések történtek. Az Alapelvek az elmúlt két évben kiállták az idő próbáját, ma is időszerűek, a nemzetközi követelményekkel összhangban állnak és a továbbiakban is alkalmasak arra, hogy a PSZÁF tevékenységét ezekre alapozza. A 2003. év módszertani fejlesztései a korábbi években megkezdett, folyamatos előrehaladást igénylő feladatok – bázeli ajánlások, EU követelmények, konszolidált felügyelés teljes körű jogszabályba ültetése és gyakorlati megvalósítása – köré csoportosulnak.

JOGSZABÁLYALKOTÁSHOZ KAPCSOLÓDÓ FELADATOK A felügyeleti munka jogszabályi hátterének folyamatos karbantartása, a piaci fejlődés és a nemzetközi ajánlások követése sokrétű, a felügyelet különböző tevékenységeit érintő jogi feladatokat ró a PSZÁF-ra. Ezek nem önálló jogszabály-alkotási feladatként jelennek meg, sokkal inkább a nemzetközi felügyeleti tapasztalatokon, az ellenőrzések tanulságain alapuló módosítási kezdeményezésekről, illetve a jogszabály-alkotásban való aktív részvételről van szó. 2002-ben a PSZÁF 55 jogszabály, köztük 14 törvény, 22 kormányrendelet és 19 miniszteri rendelet megalkotásában vett részt. 2002. évi jogalkotási feladataiban a PSZÁF hármas célt tűzött maga elé. Az elmúlt két évben folyamatosan zajlott a felügyelet által alkalmazott legfontosabb öt ágazati törvény (hitelintézeti, tőkepiaci, biztosítási, önkéntes- és magánnyugdíjpénztári) összhangjának megteremtését célzó munka, amely mellett az elmúlt évben a fogyasztói jogviták rendezésére vonatkozó szabályozás erősítése és a piaci fejlődés elősegítéséhez szükséges jogszabályi háttér megteremtése került a jogszabály-alkotási munka középpontjába. Ezek a célok egy-egy javaslat során átfedéseket is mutattak egymással. (A fogyasztói jogvitákkal kapcsolatos szabályozás fejlődését a fogyasztóvédelemről szóló fejezet tárgyalja.) 7

A tanulmány 2002 májusában elkészült, és mind az EU, mind a KPMG honlapján elérhető. Azok a tőzsdei vállalatok, amelyek a US GAP számviteli előírások szerint készítik el konszolidált beszámolójukat, 2006 december 31-ig átmenetileg felmentést kapnak az IAS alkalmazása alól.

8

25

A törvények közötti összhang megteremtése érdekében a célok megfogalmazását, a kapcsolódó javaslatok kidolgozását és törvényekben való megjelenítését az indokolta, hogy a PSZÁF szervezeti összevonását nem követte az általa alkalmazott törvényekben foglalt jogintézmények, eljárások teljes körű áttekintése és egységesítése. Ez a jogszabályi hiányosság akadályozza az egységes felügyelés hatékonyságának – és ezáltal a kormányzati munka hatékonyságának – növelését. Különösen igaz ez a megállapítás a csoport szintű – konszolidált - felügyelés esetén, melynek során az egy tulajdonosi csoporthoz tartozó hitelintézetet, befektetési vállalkozást, biztosítót, pénztárat más szabályok szerint, más eljárási rendben kell felügyelni. Az egységesítésre vonatkozó javaslatok eredményei közül kiemelést érdemel az egységes felügyeleti eljárás megteremtésének részleges megvalósítása, valamint az egységes felügyeleti intézkedési rendszer tőkepiaci törvényben való megjelenítése. Az egységes engedélyezési, ellenőrzési, intézkedési eljárások megteremtésében jelentős eredményt sikerült elérni a biztosítási törvény, a hitelintézeti törvény és a tőkepiaci törvény módosítása során. Az önkéntes- és magánnyugdíj pénztári törvény módosítás kapcsán azonban a PSZÁF-nak nem sikerült érvényesítenie az egységes felügyeleti eljárásra vonatkozó harmonizációs célját. Ennek megvalósítása a 2003. év egyik jogalkotási célkitűzése maradt. A piaci fejlődés elősegítése érdekében a PSZÁF javaslatok megfogalmazásával támogatta a pénzügyi szervezetek azon igényeit, amelyek elősegítik ennek a sajátos piacnak a fejlődését, eredményes működését, ugyanakkor nem hordoznak prudenciális kockázatot, mint pl. a tőzsdében, illetőleg a hitelintézetben való tulajdonszerzés korlátainak eltörlése, az ingatlan alapok esetében a forrásbevonás lehetőségének bővítése stb. A biztosítási törvény módosítása kapcsán a felügyelet számos, a szektor átláthatóságát növelő javaslatot tett. Ezek egy része a piaci szereplők szerint jelentős mértékben megváltoztatná a hazai biztosítási piac szerkezetét és feltételrendszerét, ezért bevezetésükre csak hosszabb távon, fokozatosan kerülhet sor. Ilyen javaslat volt az, hogy az ügyfelek még a szerződés megkötése előtt részletes tájékoztatót kapjanak az életbiztosítások díjának szerkezetéről, beleértve a biztosításközvetítőnek az adott szerződésre kifizetni szándékozott jutalékot is. Ugyancsak szükséges az alkuszok világos és egyértelmű érdekeltségének megteremtése azáltal, hogy az alkuszok kizárólag a megbízójuktól fogadhatnak el díjazást. A PSZÁF elfogadta a fokozatos bevezetésre vonatkozó kérést, de fenntartja azt az álláspontját, hogy középtávon ezeknek a javaslatoknak be kell épülniük a jogszabályokba. A jogszabályokkal kapcsolatos felügyeleti tevékenységeknek az előkészítésen és a szorosan vett kodifikációs munkán túl szerves részét képezi a jogszabályok alkalmazásának támogatása. A PSZÁF a piaci szereplők jogkövető magatartásának erősítése érdekében, valamint a jogszabályok könnyebb értelmezését elősegítendő, irányelveket és ajánlásokat bocsátott ki. A felügyelet honlapján elérhető az az összefoglaló, amely a négy felügyelt szektor törvényeinek általános érdeklődésre számot tartó változásait mutatja be, és ugyanott megtalálhatók a felügyeleti állásfoglalások is, természetesen oly módon, hogy az bank-, értékpapír-, biztosítási-, pénztár-, vagy üzleti titkot ne sértsen.

ENGEDÉLYEZÉS A PSZÁF-nak alapvető feladata, hogy tevékenységével hozzájáruljon a pénzügyi szektor stabilitásának és átláthatóságának folyamatos erősítéséhez. A gyakorlatban ez rendkívül széles körű, a felügyelt intézmények működését folyamatosan figyelemmel kísérő feladatok megoldását jelenti. A felügyelet első lehetősége a szektor és/vagy az ügyfelek számára

26

potenciális kockázatot jelentő szereplők kiszűrésére az engedélyezés. A 2002-ben született összesen 5661 határozat több mint 80%-a volt engedélyező határozat.9 Ezek között tömegesek a szabályzatok és szabályzatmódosítások, a vezető tisztségviselők személyében bekövetkező változások, az ügynökökkel kapcsolatos engedélyek, illetve egyes piaci szegmensekben – bankok, tőkepiac - jelentős a tevékenységi kör bővítésével kapcsolatos engedélyek száma is. A szabályozás folyamatos hozzáigazítása a nemzetközi sztenderdekhez és a piaci fejlődéshez szintén számos engedélyező határozat forrása. 2002-ben továbbra is a koncentráció és a tevékenységi kör bővítése jellemezte a szereplőket. Az engedélyezési folyamatok gyorsítása érdekében a felügyelet honlapján az engedélyezéssel foglalkozó jogászok által összeállított Engedélyezési útmutató került elhelyezésre, amelyben a törvényi előírásokat valamennyi felügyelt szektor esetében kiegészítik a gyakorlati lebonyolítás tudnivalói. Ennek köszönhetően csökkent a hiányosan beadott engedélykérelmek száma, ami jelentősen rövidítette az engedélyezéshez szükséges időt. Kiemelt engedélyező határozatok Megnevezés

Hitelintézetek

Pénzügyi vállalkozások

3

8

Tőkepiac

Biztosítók

Pénztárak

Összesen

Alapítási/tevékenységi engedélyek kiadása visszaadása, végelszámolás jóváhagyása Egyesülés

5

Állomány átruházások

3

16

68

20

28 1

8

103

48 11

8

Nyilvános vételi ajánlat jóváhagyása Befektetési alapok nyilvántartásba vétele Befektetési alapok törlése a nyilvántartásból Értékpapírok nyilvános forgalomba hozatala

11 8

8

13

13

3

3

39

39

A PSZÁF kötelezettségének bővülését jelentette, hogy a pénzváltási tevékenység engedélyezése 2002. január 1-jével kezdődően a Magyar Nemzeti Banktól a PSZÁF hatáskörébe került. Ezzel párhuzamosan új kormányrendelet született a pénzváltási tevékenységről, amely azt kizárólag hitelintézet, illetve annak ügynöke részére teszi lehetővé. A korábbi, 2002. június 30-ig érvényes engedélyeket július 1-től az új jogszabályi környezetnek megfelelő engedélyekkel kellett felváltani. Az idegenforgalmi szezon ellenére az átállás zökkenőmentesen megtörtént. Az eljárások során a PSZÁF 860, pénzváltókkal kapcsolatos határozatot hozott, ebből 293 a pénzváltó ügynöki engedélyek száma. Ez azt

9

A többi határozat felügyeleti vizsgálatot zárt le és/vagy felügyeleti intézkedést tartalmazott.

27

17

jelenti, hogy a korábbi, közel hatszáz pénzváltó fele tudott megfelelni az új, a pénzmosás elleni harcot célzó szabályozásnak. A hitelintézeti szektort emellett további, részben szintén a jogszabályok módosulásából eredő változások is érintették. A Hpt. alapján a korábbi szakosított pénzintézetek 2002. december 31ig kötelesek voltak bankká, szakosított hitelintézetté vagy pénzügyi vállalkozássá alakulni. A négy érintett szakosított pénzintézet közül három bankká10, egy pedig pénzügyi vállalkozássá11 alakult át. További két hitelintézet a piaci változásokra reagálva alakult pénzügyi vállalkozássá, közülük a volt Société Generale Hungaria Bank Rt. nem sokkal később végelszámolt. A 2002. évben két hitelintézeti alapítási12 és egy működési13 engedély kiadására került sor. Ugyancsak jellemző volt a pénzügyi csoportot irányító bankok között egyes leányvállalatok, különösen a befektetési vállalkozások tevékenységének – többnyire állomány átruházással, ritkábban beolvadással történő – átvétele. A szövetkezeti hitelintézetek fokozatos tőkeemelését – az uniós előírások teljesítése érdekében - szintén a Hpt. írja elő. A szakaszos követelmény-növekedés miatt lökésszerűen jelentkeznek a megfelelő saját tőke szintet elérni nem tudó szövetkezeti hitelintézetek egyesülései. Tekintettel arra, hogy a 60 millió forintos saját tőke szintet 2001 végéig kellett elérni, a következő szintet, a 100 millió forintos saját tőkét pedig csak 2003. december 31-ig, a tavalyi évben nem volt jelentős az egyesülések száma a szektorban. Jelentősebb számú engedély kiadását igényelte az ügynök igénybevételével folytatott zálogtevékenység, amely elsősorban a szövetkezeti hitelintézetekre jellemző. A pénzügyi vállalkozások esetében az előző évhez viszonyítva mind az alapítási, mind a tevékenységi kör bővítésére vonatkozó engedélyezések száma csökkent, ugyanakkor megduplázódott a piacról kilépők száma. Ennek hátterében szintén törvényi változás áll: a pénzügyi vállalkozások saját tőkéjének 2002. december 31-ig el kellett érnie az 50 millió forintos, a piacon maradás törvényi feltételét jelentő szintet. A tőkepiaci területen az év engedélyezési folyamatait a korábbi piaci tendenciák folytatódása, illetve a tartalmában és szerkezetében egyaránt jelentősen megújult Tőkepiaci törvény (Tpt.) hatályba lépése határozta meg. A befektetési vállalkozások száma 2002-ben 14-gyel csökkent, elsősorban amiatt, hogy számos banki tulajdonban lévő befektetési vállalkozás tevékenységét átvették az anyabankok. Ezzel a legjelentősebb, a befektetési forgalom legnagyobb részét bonyolító vállalkozások léptek ki a piacról. Néhány további tevékenység-átvételre számítani lehet egyes, befektetési vállalkozással rendelkező anyabankoknál, ezzel együtt 2003-ban várhatóan kialakul az a kör, amely a tőkepiacon tartósan jelen tud maradni. A jelenleg működő cégek általában tőkeerősebbek, megbízhatóbbak és prudensebb magatartást tanúsítanak, mint néhány évvel korábban. Ezt a felügyeleti imázs-vizsgálat eredményei is megerősítik, amennyiben az ügyfelek bizalmának erősödését jelzik a befektetési vállalkozásokkal szemben. A Tpt. hatályba lépésétől egy évet biztosított arra, hogy a piaci szereplők a jogszabályban megfogalmazott, a strukturáltabb, prudensebb működést támogató előírásoknak megfeleljenek. A felügyelet számára ez azt jelentette, hogy az új szabályozási, szervezeti, személyi és más működési feltételek engedélyezését 2002 végéig be kellett fejeznie annak érdekében, hogy a tőkepiac működése 2003. január 1-jét követően zavartalan legyen. Az átállás elősegítése 10

Magyar Cetelem Bank Rt., Merkantil Bank Rt., Porsche Bank Hungaria Rt. GMAC Bank Hungary Rt. 12 EB und Hypo Bank Burgenland Sopron Rt. és Bank of China (Hungaria) Rt. 13 OTP Jelzálogbank Rt. 11

28

érdekében a PSZÁF jogszabály magyarázatokat és állásfoglalás-gyűjteményt tett közzé, konzultációkat tartott, és 66, az átállással összefüggő határozatot hozott. 2002-ben nyolc nyilvános vételi ajánlatot hagyott jóvá a PSZÁF. Ezek közül négy esetben külföldi társaság szerzett 33%-ot meghaladó mértékű befolyást nyilvánosan működő magyar részvénytársaságban. A külföldi társaságok a részvények 80-90%-ának megszerzése után többnyire zártkörűvé alakításról, egy esetben14 a tőzsdetagság fenntartásáról döntöttek. A társaságokban befolyást szerzett négy magyar társaság a tulajdonosi struktúra átrendezésén túl a vállalatok jogi státuszában nem okozott változást. A Tpt-nek a nyilvános társaságokban való befolyás-szerzésre vonatkozó előírásai a tapasztalatok tükrében korszerűnek és sikeresnek – a feladatukat jól betöltőnek – bizonyultak. A kibocsátások adatai alapján nem következett be elmozdulás a tőkepiaci forrásbevonás struktúrájában. 2002-ben mindössze két kisebb volumenű, tőkeemelésként végrehajtott nyilvános részvénykibocsátás15 történt, miközben a zártkörű részvénykibocsátások száma 392 volt, közte 123 alapítással. A hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok piacán élénkülést eredményezett a jelzáloglevél kibocsátások növekedése. A folyamat tartósságával kapcsolatban optimizmusra ad okot, hogy az év során egy új jelzáloghitel intézet, az OTP Jelzálogbank Rt is megkapta tevékenységi engedélyét, és a HVB Rt-vel együtt megkezdte a jelzáloglevelek nyilvános kibocsátását. A Tőkepiaci törvény lehetőséget ad kibocsátási programok létrehozására, ezzel 11 esetben éltek a kibocsátók. Új típusú feladatot jelentett a PSZÁF számára a korábban sui generis szervezetként működött Budapesti Értéktőzsde részvénytársasággá alakulásának engedélyezése. A befektetési alapok piacán szintén a korábbi tendenciák folytatódtak: egyes alapok megszűnését és átalakulását a másik oldalon a vezető alapkezelők új típusú alapjainak megjelenése, a kínált befektetési paletta szélesedése kísérte. Az év során két új alapkezelő lépett a piacra, ennek következtében a tényleges alapkezelési tevékenységet végző alapkezelők száma 24-re nőtt. Élve az új Tpt. adta lehetőséggel, a pénzügyi csoportok vagyon- és portfoliókezelési tevékenységei jelentős mértékben átkerültek a csoporthoz tartozó alapkezelőkhöz. A biztosítási piac erősödését jelzi, hogy jelentősen nőtt az alapítások száma: 2002-ben öt biztosító részvénytársaság és egy egyesület kezdte meg működését. A 2002-ben kiadott új biztosítási alkusz (34) és többes biztosítási ügynök (24) engedélyek egyaránt magas száma azt mutatja, hogy a piacon a két engedélyköteles közvetítői forma egyaránt fejlődőképes. Mindeközben a kiegészítő tevékenységek iránti engedély-kérelmek számának határozott növekedése azt jelzi, hogy a biztosítási piac folyamatosan nyit az egyéb pénzügyi tevékenységek irányába. 2002-ben sem magánnyugdíjpénztár, sem önkéntes nyugdíjpénztár alapítására nem került sor. Tovább folytatódott azonban a szereplők számának növekedése az egészség- és önsegélyező pénztárak esetében, ahol 12 engedélykérelemből nyolc zárult le, így nyolc esetben került kiadásra tevékenységi engedély. Az egészség- és önsegélyező pénztárak számának gyarapodása részben annak köszönhető, hogy egyre több munkáltató ismeri fel, ebben a formában kedvezőbb feltételekkel, szervezetten tudja alkalmazottai egészségének megőrzését támogatni. Ugyanakkor valószínűsíthető ok a várható egészségügyi reformra való felkészülés is. A pénztári engedélyezések elsősorban szervezeti változásokhoz kapcsolódtak; 11 egyesülési engedély kiadására került sor, ami egyértelműen jelzi a folytatódó koncentrációt a szektorban. A magánnyugdíjpénztári szegmensben három beolvadás történt, ezek – eltérően a korábbi évektől, amikor kis pénztárak olvadtak be – mind a kezelt vagyon, mind a taglétszám tekintetében közepes méretű pénztárakat érintettek. 2003-ban a folyamat fennmaradása várható. 14 15

EON-Hungária – ÉDÁSZ ügylet. Abbázia Idegenforgalmi Rt., Petneházi Üdülőfalu Rt.

29

Az alapítások, egyesülések, beolvadások, átalakulások és kilépések eredményeként a PSZÁF által felügyelt piaci szereplők száma nőtt a 2002. évben. Bár a táblázat a hagyományos intézményi felosztást mutatja, a felügyeleti tevékenység egyre sokrétűbbé, összetettebbé és tevékenységcentrikusabbá válik, ahogy az intézményi határokat egyre inkább összemossa a tevékenységi körök bővülése. 24 bankot pl. nemcsak bankként, hanem befektetési szolgáltatóként is felügyelni kell, vagy hasonlóképpen az 53 árutőzsdetag közül nyolc részvénytársaság egyúttal befektetési szolgáltató is. Mindemellett a legtöbb bank egyúttal pénzügyi csoportvezető intézménye, mint ahogy a biztosítótársaságok között is vannak csoportvezető intézmények. A csoportok jelentőségét egyértelműen mutatja, hogy a pénzügyi szektorban kezelt eszközök több mint 80%-át olyan intézmények kezelik, amelyek a 19 csoport valamelyikének részeként tevékenykednek. Felügyelt piaci szereplők Megnevezés

2001. XII. 31.

2002. XII. 31.

Pénzpiac

429

425

Tőkepiac

146

122

64

69

175

164

Intézmények összesen

814

780

Egyéb piaci szereplők (kibocsátók nélkül)*

796

1045

Nyilvános kibocsátók (csak kibocsátási tevékenység vonatkozásában)

151

132

1761

1957

Biztosítási piac Pénztárak

Piaci szereplők összesen

* Itt szerepelnek az engedély alapján tevékenykedő pénzpiaci és a tőkepiaci ügynökök, a befektetési tanácsadók, a biztosítási alkuszok, biztosítási szaktanácsadók és többes biztosítási ügynökök. A nem engedély-, csak bejelentés-köteles pénzpiaci és tőkepiaci ügynökök nem szerepelnek a táblázatban, mivel ott felügyelés nem történik. Ez utóbbiak száma összesen 7257.

FELÜGYELETI ELLENŐRZÉS A PSZÁF 2002. évi stratégiai célkitűzései között kiemelt célként szerepelt az ellenőrzések hatékonyságának javítása, a vizsgálati idők – különösen a helyszínen tartózkodás időtartamának – csökkentése, valamint az ellenőrzési erőforrásokkal való gazdálkodás optimalizálása. A megvalósítás érdekében készített munkaterv több területen nagy jelentőségű, hosszabb lefutású módosításokat is tartalmaz, amelyek részben befejeződtek, részben azonban 2003-ra is áthúzódnak. A felügyelet ismertségét és a felügyeleti munka megítélését célzó felmérések azt mutatták, hogy a felügyelt intézmények felkészültebbnek, szakszerűbbnek és hatékonyabbnak tartják a PSZÁF alkalmazottai által végzett vizsgálatokat, mint a külső szakértők alkalmazásával lebonyolítottakat. Ezért a felügyelet úgy döntött, hogy a jövőben folyamatosan csökkenti a pályáztatás útján, külső szakértőkkel végeztetett vizsgálatok számát, és a kieső kapacitást a felügyeleti munka hatékonyságának növelésével pótolja. 2002-ben a helyszíni vizsgálatok 95%-át a PSZÁF önerőből végezte, a külső cégek által végzett vizsgálatok elsősorban a takarékszövetkezetek ellenőrzésére irányultak. A munka átszervezése során határozott

30

törekvés, hogy a helyszíni vizsgálat minél rövidebb ideig és minél kevésbé terhelje a felügyelt intézményeket, vagyis feladatát a lehető legnagyobb mértékben piac- és üzletbarát módon teljesítse. Az ellenőrzési tevékenységgel kapcsolatos stratégiai célok megvalósítása érdekében szervezeti és a felügyeleti munkamegosztást érintő változások is történtek, amelyek az ellenőrzések nem helyszíni pillérének megerősítését célozták. Szervezetileg is szétválasztásra került a felügyelés és a helyszíni ellenőrzés folyamata, ily módon különváltak az intézmény-felügyelői és vizsgálatvezetői feladatok. A felügyeleti munkamegosztás változása a vizsgálatok jobb előkészítését, a felhalmozott információk hatékonyabb felhasználását és az intézkedések több oldalról történő megalapozását szolgálták. A helyszíni vizsgálókat nemcsak az intézményfelügyelők, hanem az engedélyezési (jogi), a módszertani, monitoring és az elemzési területek is támogatják munkájuk előkészítésében és elvégzésében. A jogi szakemberek a korábbiaktól eltérően a helyszíni ellenőrzésekben is részt vesznek, elsősorban a szabályzatok törvényi megfelelőségének és egymás közötti összhangjának vizsgálatát végzik. A helyszíni vizsgálatokban résztvevő kollégák számának, valamint az intézményi jelenlét időtartamának csökkentése mellett – a felügyelt intézmények véleménye szerint is – a PSZÁF a korábbinál magasabb színvonalon végezte ellenőrzési tevékenységét. Középtávú cél egy olyan rendszer kialakítása, amelyben a nem helyszíni ellenőrzés a rendszeres adatszolgáltatás alapján azonosítja a kockázatot hordozó intézményeket, illetve az egyes intézmények kockázatos területeit. Ezt követően a helyszíni vizsgálatok ezekre a kockázatos területekre tudnak koncentrálni. Az ágazati törvények 2003. január 1-től hatályos módosítása megteremtette ennek törvényi hátterét, a felügyeleti módszertanban azonban 2003-ban ehhez igazodóan jelentős fejlesztéseket kell végrehajtani. A legfontosabb ezek közül a kockázatok hatékonyabb mérése; ennek érdekében át kell alakítani a felügyelet belső, intézmény-minősítési rendszerét, amelyre a jövőben lényegesen nagyobb felelősség hárul a vizsgálati programok összeállításában, a vizsgálatok tartalmának és célzott területeinek meghatározásában. A 2002. év során nyolc,16 még a korábbi minősítési szempontok szerint kialakított minősítési rendszer működött. Ezek negyedévenként rendszeres és teljes körű rálátást biztosítottak az érintett intézmények, illetve csoportok adataira és minőségi információira, és az év során csak annyiban változtak, amennyiben azt a használat során felmerült problémák igényelték. A szükséges átalakítások nemcsak a minősítési rendszereket érintik; az ellenőrzési munkát a kézikönyveknek aktualizálásával kell támogatni és mind a helyszíni, mind a nem helyszíni munkafolyamatok tervezését és végrehajtását eljárásrendben kell módosítani. Ezek a munkák megkezdődtek. Ugyancsak az ellenőrzési hatékonyság növelését célozta a kiemelt tőkepiaci intézmények és folyamatok vizsgálatának különálló szervezeti egység keretében történő megoldása. A felügyeleti státustörvény 2002 elejétől hatályos módosítása nyomán a PSZÁF-nak kiemelt, nevesített feladata a bennfentes kereskedelem és az árfolyam-manipuláció elleni küzdelem. Ez a feladat jellemzően nem intézményekhez, hanem piaci magatartáshoz, konkrét ügyletekhez kötődő vizsgálatokat jelent, amelyek nem tervezhetőek, felmerülésükkor azonnali, előre nem meghatározható időtartamú célvizsgálatokat igényelnek. A feladatok speciális jellege mindenképpen indokolttá tette a megfelelő szervezeti háttér kialakítását. 2002-ben 85 kiemelt ügylet vizsgálata zajlott le, bennfentes kereskedelemmel, árfolyam-manipulációval, illetve nyilvános társaságokban történő befolyásszerzéssel összefüggésben. A vizsgálatok közül 22 került lezárásra, illetve rendőrségi feljelentés útján történő továbbadásra. Ez az arány 16

Bankok, szövetkezeti hitelintézetek, lakás-takarékpénztárak, pénzügyi vállalkozások, befektetési vállalkozások, befektetési alapkezelők, biztosítók és pénztárak minősítési rendszerei.

31

önmagában igen alacsonynak tűnik, azonban a nemzetközi tapasztalatok is hasonlóak, sőt nem egy nálunk fejlettebb országban lényegesen rosszabbak, mert a bennfentes kereskedelem és az árfolyam-manipuláció bizonyítása igen nehéz. Mivel a jogilag is alátámasztható esetek többsége viszonylag kisebb súlyú jogsértést jelentett (pl. bennfentes személy ügyletkötésének késedelmes nyilvánosságra hozatala), 50 ezer és 5 millió forint között szóródva átlagosan 1,164 millió forintos bírságok kiszabására került sor. Csoportok esetében a helyszíni és a nem helyszíni vizsgálatok egyaránt tartalmazzák a csoport pénzügyi tagjainak ellenőrzését, valamint a csoporton belüli kapcsolatok értékelését. Ennek keretében a felügyelet csoportszinten vizsgálja a kockázatkezelést, a prudenciális előírások betartását, a tulajdonosi kontroll gyakorlását, a jövedelmezőségi kapcsolatokat, valamint a bankcsoport szerkezetének alakulásával kapcsolatos banki terveket. A csoportvizsgálatok lezárásaként születő határozatok, illetve a vezetői levél több esetben tartalmazott bankcsoport szintű elvárásokat, javaslatokat. A csoportszintű felügyelés az OTP szlovákiai érdekeltségei körében – a szlovák felügyeleti hatósággal kötött együttműködési megállapodás alapján, és az EU gyakorlatnak megfelelően – a határon túlra is kiterjed. Az első, a megcélzott piacon nagyméretű, stratégiai típusú akvizíció teljesen új, speciális feladatot jelent a PSZÁF számára is. 2002-ben a vizsgálati programnak megfelelően az átfogó ellenőrzések között 8 – 2001-ben 9 – banki csoportvizsgálatot végzett a felügyelet. Az év során összesen 446 olyan vizsgálat zajlott le, ahol lezárásra került a helyszíni szakasz. Ezt egészítik ki az alábbi táblázatban fel nem tüntetett további vizsgálatok, amelyek felmerülő egyedi problémákra reagáltak (pl. kiemelt tőkepiaci intézmények és ügyletek, pénztári nyilvántartók ellenőrzése, jogosulatlan tevékenység vizsgálata stb.). 2002-ben 43 vizsgálatot bonyolítottak le külső szakértők, ez 36-tal kevesebb, mint egy évvel korábban volt. A 2002-ben lebonyolított helyszíni ellenőrzések összefoglaló adatai Felügyelt intézmények

Átfogó vizsgálat

Célvizsgálat

Utóvizsgálat

Téma-vizsgálat

Összesen

2000 2001 2002 2000 2001 2002 2000 2001 2002 2000 2001 2002 2000 2001 2002 Bankok

13

15

14

36

8

17

0

2

0

2

0

1

51

25

32

5

10

4

8

0

5

1

0

0

2

0

0

16

10

9

Szövetkezeti hitelintézetek

87

111

82

14

3

1

1

16

13

0

0

0

102

130

96

Pénzügyi vállalkozások

11

11

14

68

69

42

0

0

0

0

0

0

79

80

56

Befektetési vállalkozások

40

32

16

48

42

30

1

2

5

4

0

0

93

76

51

9

13

13

3

5

0

0

1

0

0

0

0

12

19

13

Biztosítók

12

28

31

5

0

10

2

11

2

2

0

0

21

39

43

Pénztárak

65

57

87

88

52

56

18

8

3

0

33

0

171

150

146

Összesen

242

277

261

270

179

161

23

40

23

10

33

1

545

529

446

Szakosított hitelintézetek

Befektetési alapkezelők

ELLENŐRZÉSI TAPASZTALATOK A felügyelet helyszíni és helyszínen kívüli vizsgálatainak tapasztalatai alapján egyértelműen megállapítható, hogy a pénzügyi rendszer stabilitását, megfelelő 32

működését, az ügyfelek követeléseit veszélyeztető rendszerprobléma nem áll fenn. A felügyelt intézmények többsége stabil, működésük prudens, a felügyeleti ellenőrzések általában kisebb súlyú problémákat tártak fel, amelyek egyike sem tekinthető akár a szektorban, akár annak egy-egy részében általánosnak. A hiányosságokat a felügyelet minden esetben kivizsgálta, ha szükséges volt, megfelelő intézkedéseket hozott, utóvizsgálaton ellenőrizte a hibák kijavításának megtörténtét, tájékoztatókat, szakmai konzultációkat, megbeszéléseket tartott. A pénzügyi szektor egészét tekintve viszonylag gyakrabban fordultak elő számviteli hiányosságok, és a működési kockázatok jelenléte is általánosnak tekinthető. A működési kockázatok pénzügyi szektorban betöltött szerepéről összefoglaló tanulmány készült a felügyeleten, figyelembe véve az ezzel kapcsolatban folyó nemzetközi munkákat (főként Bázelben), és az ellenőrzési tapasztalatokat. Tulajdonosi kontroll, a vezetés színvonala: a tulajdonosi kontroll minden területen megfelelő, a bankok és a biztosító társaságok esetében kifejezetten erős, emiatt egyes külföldi tulajdonban lévő intézmények gyakorlatilag fiókként működnek. A vezetés képzettsége és szakértelme összességében megfelelő vagy annál jobb, a takarékszövetkezeteknél korábban gyakori, az előírt végzettség hiányából fakadó problémák megszűntek. A munkahelyi alapon szerveződő, kisebb létszámú és vagyonú pénztárak általában jobban szervezettek és kevesebb problémával küzdenek, mint a nagy banki, biztosítói hátterű pénztárak, amelyek között van, amelyik a háttérintézmény érdekeit alkalmanként a tagi érdekek elé helyezi. Ez ellen a felügyelet minden esetben a leghatározottabban fellép. Belső ellenőrzés: a működési kockázatok feltárásában és megelőzésében alapvető szerepet játszó belső ellenőrzési hiányosságok több szektorban előfordultak, leginkább a pénzügyi vállalkozásoknál, a befektetési vállalkozásoknál és a biztosítóknál voltak tapasztalhatók. Problémát többnyire a belső ellenőrzési szabályzatok és munkaterv hiánya, a szabályzatok és a gyakorlat összhangjának és a belső ellenőr függetlenségének hiánya, illetve a belső ellenőrzés néhol formális szerepe okoz. Azzal párhuzamosan, ahogy az egyéb kockázatok kezelése erősödik, és ezzel azonos időben fokozatosan előtérbe kerül a jelenleg még „szűk keresztmetszetet” jelentő működési kockázatok kezelése, a hazai pénzügyi szervezeteknek a működési kockázatok minden eleme – köztük a belső ellenőrzés – terén határozott előrelépést kell elérniük. Tőkehelyzet, jövedelemtermelő képesség: A pénzügyi szektorban a tőkehelyzet stabil, az intézmények tőkésítettsége megfelelő hátteret képez a tevékenységek további expanziójához, sőt a biztosító-társaságok tőkemegfelelési és jövedelmezőségi mutatóik alapján felültőkésítettnek minősíthetők. A befektetési vállalkozások tőkehelyzete folyamatosan javult, az üzleti aktivitás növekedésének lehetőségei 2002-ben a korábbinál magasabb nyereségben és a saját tőke növekedésében csapódtak le. A pénztári vagyonokon elért befektetési eredmény – a 2001. év negatív tapasztalatai után – ismét pozitívvá vált. Üzleti kockázatok kezelése, befektetési, letét- és vagyonkezelési tevékenység: A kockázatkezelési rendszerek alapvetően minden szektorban megfelelőek, általában összhangban állnak a vállalt kockázatok nagyságával. A területet a felügyelet a jövőben is hangsúlyosan ellenőrzi. A továbblépés érdekében az intézményeknek meg kell kezdeni, illetve ahol már megkezdődött, ott folytatni kell az új bázeli tőkeszabályozáshoz kötődő, a kockázatkezelést érintő átalakítások végrehajtását. Rövid időn belül előrelépés szükséges a banki nagykockázati limitek menedzselése terén, ahol – a jelenlegi, csoporton belüli terítési lehetőséggel szemben - a konszolidált szabályozás és tőkemegfelelési előírások bevezetését követően pótlólagos tőkeszükséglet valószínűsíthető, amennyiben a limittúllépések fennmaradnak. Noha tömeges kifizetések csak évek múlva várhatók, a pénztáraknak már most ki kell építeniük, és tesztelniük

33

kell azokat a kockázatkezelési módszereket, amelyek a kifizetések megindulása után is biztosítják a folyamatos fedezettséget. Takarékszövetkezetnél kiemelt figyelmet kap annak megítélése, hogy az aktív üzletágak körének folyamatos bővülése együtt jár-e a kockázatkezelés színvonalának növekedésével. Az eddigiekhez hasonlóan rendkívül szigorúan jár el a felügyelet azokban az esetekben, ahol az ügyfélkövetelések biztonsága veszélyeztetett, vagy sérül. Erősíteni kell a letétkezelési tevékenységet, a letétkezelőknek rendkívül szigorúan kell ügyelniük arra, hogy jogszabályi kötelezettségeiknek teljes mértékben eleget tegyenek. A jól működő letétkezelés megteremtené annak lehetőségét, hogy a PSZÁF csökkentse helyszíni jelenlétét a felügyelt intézmények letétkezelők által is ellenőrzött területein. Aktuáriusi megítélés alá eső területek: az aktuárius feladata minden intézmény esetében az, hogy megfelelő matematikai módszerekkel a jövőbeni kockázatokat felmérje és számszerűsítse. A napi felügyeleti munkában ezzel kapcsolatban három tevékenység – biztosítások, pénztári működés, az ún. belső modellek megítélése a kereskedési könyvet vezető intézményeknél ellenőrzése folyik, a működést veszélyeztető probléma itt sem merült fel. A PSZÁF fontosnak tartja, hogy a döntés-előkészítést támogató aktuáriusi módszerek alkalmazására ott is sor kerüljön, ahol ezt jogszabály nem írja elő, a tevékenység jellege, és/vagy kockázata azonban indokolja ezt (pl. viszontbiztosítási döntések). Az életbiztosítások esetében fokozott előrelátást vár el a felügyelet azoktól a biztosítóktól, amelyeknél a szerződésállomány jelentős része a korábbi, magas technikai kamatlábakkal került megkötésre. Jelenleg az életbiztosítási állomány mintegy kétharmada (a matematikai tartalékok 62%-a) kötődik 5%-nál magasabb technikai kamatlábat tartalmazó szerződésekhez. Egy folyamatosan csökkenő hozamszintet biztosító makrogazdasági környezetben ez a szerződési struktúra a megfelelő tartalékképzésnek különös jelentőséget ad. Jogszabálykövetés, belső szabályozottság: a felügyelt intézmények általában a jogszabályi előírásoknak megfelelően működtek, súlyos, jelentős kockázatot hordozó jogszabálysértés nem történt. Kisebb jogszabálysértések azonban valamennyi szektorban előfordultak, különösen azokon a területeken, ahol a felügyeletnek csak a helyszíni ellenőrzések során van rálátása a folyamatokra (pl nem engedély/bejelentés-köteles szabályzatok stb.), és nagyon gyakori az, hogy a szabályzatok aktualizálása nem történik meg. A jogszabályi előírások azonnali követése a felügyelt szervezetek törvényi kötelezettsége, amelyben semmiféle mulasztás nem engedhető meg. A belső szabályozottság magas színvonala – más elemek mellett – a működési kockázatok megelőzésének egyik fontos eszköze, az intézmények a súlyának megfelelően kell kezeljék ezt a területet. Itt a jelenlegi helyzethez viszonyítva jelentős előrelépésre van szükség. A nemzetközi tendenciák, köztük az új bázeli tőkemegfelelési szabályozás hangsúlyos kérdésként kezeli a működési kockázatokat. Számviteli és nyilvántartási fegyelem, felügyeleti kapcsolatok: A kisebb-nagyobb számviteli hiányosságok felszámolásában, a tevékenységet bemutató adatok számviteli alátámasztottságában a felügyelet jelentős előrelépést vár el az intézményektől, mint ahogy feltétlenül szükséges a felügyeleti adatszolgáltatás pontosságának javítása is. A PSZÁF törekszik arra, hogy az intézményeket a lehető legkevésbé és a lehető legrövidebb ideig terheljék a helyszíni vizsgálatok, megfelelő minőségű adatszolgáltatás hiányában azonban a tervezettnél lassabban tud ebben előrelépni. A felügyeleti vizsgálatok minden szektorban tártak fel olyan számviteli hiányosságokat, amelyeket az auditornak – törvényi kötelezettségénél fogva - jeleznie kellett volna. A felügyelet a jövőben az eddigieknél nagyobb mértékben kíván az auditorok munkájára támaszkodni, a nemzetközi tendenciákkal összhangban egy magasabb szintű együttműködést szeretne megvalósítani, mivel számviteli területen ez lehetővé tenné a felügyelt intézmények felügyeleti terhelésének jelentős

34

csökkentését. Ennek azonban elengedhetetlen előfeltétele, hogy az auditorok magas színvonalon, a tőlük elvárható legteljesebb gondossággal végezzék munkájukat. Befektetői és ügyfélkapcsolatok: a pénzügyi szektor szereplői az utóbbi években nagyszabású fejlesztéseket hajtottak végre az ügyfélkapcsolatok terén, amelynek során igyekeztek kihasználni a rendelkezésre álló összes kommunikációs csatornát – ügyfélszolgálat, tájékoztatók, Internet, mobiltelefon, stb. – termékeik és tevékenységük megismertetésére. Egyes intézmények rendkívül sokrétű, magas színvonalú és jól strukturált tájékoztatási rendszert alakítottak ki. A felügyelt intézményekhez és a felügyelethez érkező panaszok nagy száma azonban azt mutatja, hogy ez a nyitás egyelőre passzív, nem terjed ki arra, hogy az intézmények aktívan, kezdeményezően lépjenek fel annak érdekében, hogy ügyfeleik a termék vagy szolgáltatás minden szerződéses feltételét és kockázatát megismerjék, és meg is értsék. Noha ez nem jogszabályi kötelezettsége az intézményeknek, a pénzügyi szektorral szembeni bizalom kiépítésében és megerősítésében meghatározó szerepe van. Jelentős előrelépés szükséges a panaszügyek pénzügyi szervezetek által történő kezelésének tartalmi elemeiben és időtartamának lerövidítésében, ahol gyakori a megalapozott kritika a jogszabályi előírások sérülése miatt. Informatika, adatbiztonság: az informatikai rendszerek ellenőrzése a prudenciális felügyelet szerves részeként minden felügyelt intézménynél megtörténik. A felügyelet a helyszíni ellenőrzések során az üzleti és üzemi területek informatikai működési kockázatait vizsgálja a COBIT szabványon alapuló vizsgálati módszertan, valamint az Információs Rendszerellenőrök Nemzetközi Szövetségének ajánlásai alapján. Az integrált, a munkafolyamatok teljes körére kiterjedő és biztonságos informatikai támogatottság nemcsak a működési kockázatok kezelésének – a korábbiak mellett – fontos eleme, hanem egyúttal a felügyelt intézmények alapvető üzleti érdeke is. Bár – nem kis részben a határozott felügyeleti fellépés eredményeként – az informatikai rendszerek biztonsági elemeinek megerősítésében és az integrált rendszerek kiépítésében történtek előrelépések, további fejlesztések szükségesek, különösen azoknál az intézményeknél, ahol a munkát egy integrált rendszer helyett számos széttagolt rendszer szolgálja ki. Különös gondossággal kell eljárni az informatikai szolgáltatási szerződések megkötésekor, elsősorban a biztonsági garanciák meghatározásában, amennyiben az intézmény ezt a tevékenységet szolgáltató útján oldja meg.

JOGÉRVÉNYESÍTÉS A PSZÁF munkája során arra törekszik, hogy a felügyelt intézmények jogkövető magatartását elsősorban a vizsgálatokat lezáró határozatokkal, szakmai konzultációkkal, állásfoglalásaival orientálja, a szankcionálás eszközeit csak súlyos jogsértés, illetve visszatérő problémák esetén használja. Azokban az esetekben, ahol a jogérvényesítés szigorúbb eszközeinek alkalmazása indokolt, a szektorsemlegesség és a fokozatosság elveinek érvényre juttatásával, határozottan és következetesen lép fel a jogszabályok megsértőivel szemben. Ezek a törekvések, a jogérvényesítés felügyeleti elvei a PSZÁF nyilvánosságra hozott szankciópolitikájában kerültek megfogalmazásra. A felügyelet számára a törvényi környezet a szankcionálás eszközeinek rendkívül széles skáláját nyújtja, ami lehetővé teszi, hogy az alkalmazott szankciók differenciáltan, a jogszabálysértés és a kockázat súlyához, valamint az érintett intézmény együttműködési hajlandóságához mérten kerüljenek megállapításra. Ily módon a szankcionálás súlyosabb formáival (pénzbírság, tevékenységi korlátozások vagy végső esetben a tevékenységi engedély visszavonása) csak ritkán, kizárólag indokolt esetben kénytelen élni a PSZÁF. A szankcionálási politika a 35

szintén nyilvánosságra hozott határozatokkal együtt a felügyelt szervezetek és a nyilvánosság számára is egyértelművé és kiszámíthatóvá teszi a felügyelet szankcionálási gyakorlatát. Az alkalmazott szankciók szektorok közötti összehangolását segíti az elnökhelyettesi értekezlet, amely a nagyobb jelentőségű és a vitatott határozatok mindegyikét megtárgyalja. A közzétételi helyként elismert Magyar Tőkepiac átalakításához is hozzájárult a PSZÁF annak érdekében, hogy létrejöjjön egy olyan nyilvános információs rendszer, amelyben egy helyen, elektronikusan és nyomtatott formában, változtatás és kommentár nélkül, közlöny jelleggel elérhetőek a teljes pénzügyi szektor hivatalos információi. A PSZÁF kiszámítható fellépésének köszönhetően a piaci szereplők jogkövető magatartása tovább erősödött, ennek eredményeként a korábbinál lényegesen kisebb számban volt szükség a legszigorúbb intézkedés alkalmazására - alapítási/tevékenységi engedélyek visszavonására -, a kiszabott bírságok száma és mértéke egyaránt csökkent. Intézkedő határozatok, 2002* Megnevezés Intézkedés és felügyeleti vizsgálatot lezáró határozat

Pénzügyi Tőkepiac Befektetési Biztosító Pénztár Összesen vállalkozá (alapok alap s nélkül)

Hitelintézet

162

38

31

22

42

103

398

14

18

15

4

21

26

98

Tevékenység felfüggesztése

--

--

13

--

1(1)

--

14

Alapítási/tevékenységi engedély visszavonása, felszámolási eljárás kezdeményezése

--

8

--

4(2)

5

17

202

--

--

--

--

291

ebből bírság

Adatszolgáltatást elrendelő határozat

89

* Az összes intézkedő határozatok száma (398) nem egyezik meg az intézkedések számának összegével, mivel egy határozatban általában több intézkedésről dönt a felügyelet.

Külön ki kell emelni a PSZÁF által nem felügyelt, de a pénzügyi szférát érintő két területet. Egyrészt továbbra is problémát jelent a fogyasztói csoportok ellenőrzésének és felügyeletének megoldatlansága. A PSZÁF-nak csak abban az esetben van lehetősége a panaszok kivizsgálására, ha a felmerülő problémák túlmutatnak a fogyasztói csoport működésével járó nehézségeken, illetve felmerül a jogosulatlan pénzügyi szolgáltatás végzésének gyanúja. Változatlanul aggályos, hogy a fogyasztói csoportok nyilvántartásba vételét és felügyeletét szabályozó kormányrendelet 2004. július 1-jei hatályba lépését megelőzően ez a kockázatos tevékenység az indokolt hatósági kontroll nélkül folytatható. A vásárlói csoportokhoz hasonlóan megoldatlan a befektetési szövetkezetek ellenőrzésének és felügyeletének kérdése. A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény tagi kölcsönnyújtására vonatkozó szabályaiban rejlő lehetőségeket kihasználva, tartalmát tekintve

36

lakossági forrásgyűjtés valósul meg.17 A piacit meghaladó mértékű kamatokkal vonzóvá tett pénzbefektetések nemcsak üzleti szempontból kockázatosak, hanem azért is, mert a befektetésekre nincs állami garancia, miközben maguk a befektetési szövetkezetek is állami felügyelet és garancia nélkül működnek. A fogyasztói csoportok, illetve a befektetési szövetkezetek tevékenysége két olyan terület, amely tartalmában, és a fogyasztók szempontjából pénzügyi tevékenységnek tekinthető, a jogszabályok azonban nem ekként kezelik, felügyeleti kontroll nem érvényesül az ilyen tevékenységet végzőkkel szemben. A probléma természete és a felmerült panaszok hatására a PSZÁF megtette azt, amire a jelenlegi helyzetben lehetősége volt: közleményeket hozott nyilvánosságra, amelyben felhívta a figyelmet a kockázatokra, és jelezte az illetékes szerveknél a jogszabályi háttér hiányából fakadó veszélyeket. Mindaddig azonban, amíg a hatályos szabályozás nem teremt egyértelmű helyzetet, ez a két tevékenység jelentős, elsősorban a lakosságot érintő, nem kontrollált kockázatok forrása marad. A PSZÁF a biztosítási piacon a korábbinál nagyobb hangsúlyt fektetett a biztosítók biztosításközvetítőkkel való kapcsolatának, a biztosítókat terhelő és közvetítőkön keresztül megvalósuló ügyfél tájékoztatás színvonalának, illetve a közvetítők oktatásának vizsgálatára. Ugyancsak erősödött a kontroll a biztosítási alkuszok tevékenységében, amennyiben a PSZÁF helyszíni ellenőrzés keretében is vizsgálta azt. 2002-ben a biztosítók belső adatszolgáltatása alapján kiszűrésre kerültek azon biztosítási ügynökök, akik a PSZÁF engedélye nélkül több biztosító számára végeztek ügynöki tevékenységet. A felügyelet az előző évekhez hasonlóan 2002-ben is következetesen fellépett a jogosulatlan pénzügyi szolgáltatást végzők ellen. 2001-hez viszonyítva nőtt az ilyen esetek kivizsgálása céljából indított felügyeleti eljárások száma, és az esetek felében kétséget kizáróan megállapítható volt a jogosulatlan pénzügyi szolgáltatás végzésének gyanúja. Emiatt a PSZÁF 14 esetben feljelentést tett az illetékes hatóságnál. A felügyeleti vizsgálatok nagyrészt hitelnyújtással, faktorálással, hitelközvetítéssel, illetve pénzváltással foglalkozó személyek ellen indultak. A jogosulatlan tevékenység gyanújával indított eljárások számának szaporodása feltehetően a folyamatos liberalizációval áll összefüggésben. A kötöttségek további, szükségszerű enyhítése várhatóan tovább növeli a hasonló esetek számát, mint ahogy nőni fog ezen belül azon „határeseteké” is, ahol jogi szempontból nem lefedett, ezért megalapozottan nem bizonyítható jogosulatlan tevékenység folyik (pl. budapesti „központú” külföldi tulajdonban lévő cég, amely tényleges pénzügyi-befektetési üzletkötéseit Magyarországon kívül végzi).

FOGYASZTÓVÉDELEM A PSZÁF fogyasztóvédelmi stratégiájának célkitűzése 2002-ben is az volt, hogy a fogyasztók pénzügyi rendszerbe vetett bizalmát, valamint a fogyasztói tudatosságot erősítse. A PSZÁF feladat- és hatáskörének megfelelően fogyasztóvédelmi szerepkörét a pénzügyi szervezetek szolgáltatásaival kapcsolatosan érvényesíti. Ugyanakkor ezt a tevékenységet nem szűkíti le a pénzügyi szervezetek ügyfeleire, hanem a potenciális ügyfeleket is magába foglaló teljes fogyasztói kör irányában fejti ki. A fenti elveknek megfelelően a felügyeleti fogyasztóvédelmi munka súlypontját a fogyasztók felvilágosítása, a pénzügyi ismeretek bővítése, a pénzügyi és fogyasztói tudatosság, a felelős fogyasztói magatartás erősítése jelentik. A fogyasztóvédelmi tevékenységet folytató felügyeleti szervezeti egység 2002 17

Lakossági forrásgyűjtésre azonban a Hpt. csak a hatálya alá tartozó, annak végzésére jogosító felügyeleti engedéllyel rendelkező intézményeknek ad törvényes lehetőséget.

37

júniusában végrehajtott átszervezése ezeknek a prioritásoknak az elérését, a panaszügyintézés helyett a tényleges fogyasztóvédelmi feladatok előtérbe helyezését szolgálta. A szervezeti átalakítás során megszűnt a korábbi Ügyfélkapcsolati, nyilvántartási és panasz ügyintézési igazgatóság, és a terület teljes egészében átalakításra került. Az átalakítás során a PSZÁF figyelembe vette Howard Davies, a brit pénzügyi felügyelet elnöke, valamint Robin McConnachie tanácsadó véleményét, akik szerint a panaszügyek leválasztása a fogyasztóvédelemről erősíti az érdemi fogyasztóvédelmi munkát. A felügyelt intézményekkel kapcsolatban felmerült panaszügyek kezelése a felügyeleti ellenőrzési igazgatóság hatás- és feladatkörébe került át, a szorosan vett fogyasztóvédelmi munka pedig a Fogyasztóvédelmi szolgálat, azon belül a Fogyasztóvédelmi főosztály feladatát képezi. A Fogyasztóvédelmi főosztály felelős a PSZÁF fogyasztóvédelmi programjának, a továbblépés irányainak megfogalmazásáért, a fogyasztóvédelmi feladatok összehangolásáért, megjelenítéséért és képviseletéért, a fogyasztóvédelmi hatóságokkal és a civil fogyasztóvédelmi szervezetekkel való kapcsolattartásért és együttműködésért. Ez utóbbi érdekében 2002 novemberének végén a PSZÁF és a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség (FVF) megújította együttműködési megállapodását. Ugyancsak a Fogyasztóvédelmi főosztály felelős az EU-csatlakozással kapcsolatos felügyeleti fogyasztóvédelmi teendők koordinálásáért és ellátásáért. A felügyelet a fogyasztóvédelem hatékony ellátása és az EU előírásokkal való összhang megteremtése érdekében célul tűzte ki a rá vonatkozó fogyasztóvédelmi szabályok áttekintését, kiegészítését és pontosítását. Annak érdekében, hogy a PSZÁF-hoz beérkező egyedi panaszügyek kezelése egységesen történjék, a Bit-ben már ismert panasz ügyintézési eljárás a Hpt-be és a Tpt-be is átültetésre került. Az eljárás értelmében a beérkező írásos panaszokat a felügyelet továbbítja az érintett intézménynek, amely azt köteles 30 napon belül kivizsgálni, és a vizsgálat eredményéről az ügyfelet és a PSZÁF-ot tájékoztatni. Az ügyfél és a pénzügyi szervezet közötti egyedi jogvitába a felügyelet nem avatkozik be. Ha azonban indokoltnak látja, akkor a Ptk-ban18 biztosított jogával élve megtámadhatja a tisztességtelennek tartott általános szerződés feltételeket, vagy 2003-tól életbe lépett új lehetőségként közérdekű keresetet indíthat19 azon pénzügyi szervezet ellen, amelynek jogellenes tevékenysége a fogyasztók széles körét érinti vagy jelentős nagyságú hátrányt okoz. A pénzügyi jogviták megoldásában egyre nagyobb szerephez jutnak a bíróságon kívüli vitarendezés lehetőségei. Ilyen lehetőség a békéltetés, amelyet a Fogyasztóvédelmi törvényben szabályozott békéltető testületek végeznek, valamint az erről szóló külön törvény alapján gyakorolható közvetítői tevékenység (mediálás). A felügyelet a pénzügyi szervezeteknél történő panaszügyintézés egységes és hatékony gyakorlatának kialakítása mellett nagy jelentőséget tulajdonít a bíróságon kívüli vitarendezés fórumainak, ezért működésüket folyamatosan figyelemmel kíséri és a rendelkezésére álló eszközökkel támogatja. A fogyasztóvédelmi irányvonal változása, a tájékoztatás, felvilágosítás szerepének erősödése nyomon követhető a konkrét fogyasztóvédelmi munkában. A honlapon 2002 folyamán 9 termék-összehasonlító (komparatív) tábla került elhelyezésre,20 az adatok folyamatos frissítése mellett. Elkészült egy 45 perces oktatófilm, amely a középiskolás korosztály tájékoztatását, a pénzügyek kezelésére való felkészítését szolgálja. A filmet 2003-ban a 18

Ptk. 209. §. A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV törvény 39. §-a. 20 A 9 tábla témái: támogatott lakáshitel, áruhitel, folyószámlahitelek, betétek, befektetési szolgáltatók díjtételei, lakásbiztosítás, kötelező felelősségbiztosítás, magánnyugdíjpénztár, önkéntes nyugdíjpénztár. 19

38

PSZÁF honlapjáról tölthetik le az iskolák. A lakossági tájékoztató kiadványok, felügyeleti tájékoztató levelek, valamint a média útján történő kommunikációval a felügyelet az ügyfelek figyelmét fel tudja hívni azokra a kritikus pontokra, amelyek pontos ismerete elengedhetetlen a megalapozott pénzügyi döntéshozatalhoz. 2002-ben a hatékonyabb tájékoztatásban kiemelt szerepet kapott a közszolgálati rádió, ahol 62 alkalommal szerepelt közéleti, fogyasztóvédelmi műsorban felügyeleti munkatárs. A „Pénzem és…” sorozat keretében – összesen több mint egymillió példányban –, lakossági igények alapján a befektetővédelemről, a magánnyugdíjpénztárakról és az áruhitelekről készültek tájékoztató kiadványok, amelyek főként a felügyelt intézményeken keresztül jutottak el a fogyasztókhoz. A felügyeleti tájékoztatásban egyre nagyobb szerephez jutó honlapon 2002-ben több lakossági tájékoztató21 is megjelent, és ismét elérhető a korszerűsített egyéni nyugdíjszámító program, amelyet az érdeklődők 2002 november közepe és az év vége között közel húszezer alkalommal futtattak le. A szakmai közönség tájékoztatását szakfolyóiratokon és szakmai rendezvényeken, konferenciákon, valamint az érintett szervezetekkel (pl. FVF) való kapcsolattartáson keresztül oldja meg a PSZÁF. A pénztári szakigazgatási terület folyamatosan részt vesz a többes tagsággal rendelkező pénztártagok ügyének rendezésében. 2002-ben tovább fejlődött a PSZÁF ügyfélszolgálati tevékenysége is. Az ügyfélszolgálat feladata az, hogy centralizáltan, szakszerűen és hatékonyan végezze a felügyeletet személyesen vagy telefonon megkereső ügyfelek kiszolgálását, információkkal való ellátását. 2002-ben személyesen közel ezer érdeklődő kereste fel a PSZÁF ügyfélszolgálatát és mintegy 18 000 – az egy évvel korábbinál 35%-kal több – telefonhívás érkezett. A megkeresések számának növekedése az imázsvizsgálat eredményei és az ellenőrzési tapasztalatok szerint nem a szektor problémáinak gyarapodásával, hanem a felügyelet ismertségének jelentős növekedésével magyarázható. 2001-hez képest 2002 folyamán mintegy 20%-kal, közel háromezerre emelkedett a felügyelethez érkező bejelentések és panaszok száma. A tapasztalatok szerint a panaszok jelentős hányada a pénzügyi szektor minden területén az ügyfelek tájékozatlanságából, figyelmetlenségéből, vagy félreértésekből fakad. A panaszok kis hányadában történt tényleges mulasztás a felügyelt intézmény részéről, a pénzügyi rendszer szempontjából azonban ezek sem jelentenek kockázatot. Néhány panaszbejelentés felvetette jogosulatlan tevékenység végzésének gyanúját, ezekben az esetekben vizsgálatra, megalapozott esetekben felügyeleti intézkedésre került sor. A panaszos megkeresések többsége a pénzügyi szervezetek tájékoztatási és panaszkezelési tevékenységét érintette. A felügyelet 2002. évi fogyasztóvédelmi munkáját összességében jelentős változások fémjelzik: az egyedi panaszügyek tömeges intézése helyett a felügyelet a panaszok kezelését a felügyelt intézmények és az alternatív vitarendezés fórumain kívánja erősíteni, fogyasztóvédelmi munkájával pedig elsősorban a panaszok tájékoztatási, oktatási eszközökkel történő megelőzésére illetőleg számának csökkentésére koncentrál. A felügyeleti tevékenység valamennyi elemében továbbra is hangsúlyosan érvényesíti az ügyfél- és fogyasztóvédelem szempontjait, különös hangsúlyt helyezve az EU-csatlakozással járó pénzügyi fogyasztóvédelmi követelmények megismerésére és a pénzügyi piac ilyen irányú felkészítésére.

21

Pl. a devizahitelek árfolyam kockázatáról és a nyugdíjpénztári portfolióválasztás jelentőségéről.

39

ADATVÉDELEM A felügyelet kötelessége egy olyan adatvédelmi rendszer működtetése, amely a PSZÁF feladataival összefüggésben kezelt, nagy mennyiségű, a szaktörvények alapján kiemelt jogi védelmet igénylő információ (banktitok, értékpapír titok, biztosítási titok, pénztártitok, üzleti titok) biztonságos kezelése mellett lehetővé teszi a közérdekű adatok nyilvánosságát, a felügyeleti nyitottság követelményének teljesülését. A felügyeleti munka végzéséhez elengedhetetlen, hogy a PSZÁF a felügyelt intézményekkel kapcsolatos bizalmas információkat használjon. A felügyeleti adatvédelmi munka legfontosabb feladata, hogy a felügyelt intézményektől származó, védelmet élvező adatok biztonságát minden körülmények között garantálja. A PSZÁF kizárólag akkor teljesítheti hitelesen a feladatait, ha az intézményekben semmilyen kétely nem merül fel azzal kapcsolatban, hogy a bizalmas információk kizárólag a felügyeleti munka céljait szolgálják, illetve kizárólag a jogszabályokban meghatározott esetekben és szervezeteknek kerülnek átadásra. Ezt a feladatát a felügyeleti adatvédelem maradéktalanul teljesíti. A törvényekben meghatározott keretek legkisebb sérelme a PSZÁF hosszú távú hitelességét, ezen keresztül a felügyeleti munka hatékonyságát ásná alá. A 2002. év adatvédelmi feladatai közül – jelentősége folytán – kiemelkedett a Komplex Informatikai Rendszer kialakítása során felmerülő adatbiztonsági szempontok, a jogi és technikai védelem teljes körű érvényre juttatása. A munka eredményeként optimális és biztonságos jogosultsági rendszer került kialakításra, amelynek megfelelő működését a kapcsolódó belső szabályozás garantálja. A napi munkavégzést támogató, az adatkezelést, illetve adattovábbítást érintő kérdésekben egységes felügyeleti álláspont segíti a munkatársakat az adatvédelmi előírások maradéktalan betartásában. Az adatvédelem folyamatos teendői mellett kiemelést érdemel a lezajlott öt adatvédelmi belső vizsgálat, valamint az, hogy teljes körűen felülvizsgálatra került az állam- és szolgálati titoknak minősített iratok kezelése, a minősítés fenntartásának indokoltsága. Az adatvédelem számítástechnikai támogatottsága, az adatbiztonsági szempontok maradéktalan érvényesítése érdekében kialakításra került az informatikai biztonsági megbízott munkaköre.

BELFÖLDI KAPCSOLATTARTÁS ÉS KOMMUNIKÁCIÓ A PSZÁF a belföldi partnerek széles rétegeivel tart fenn kapcsolatot, illetve különböző célcsoportok felé kommunikálja tevékenységét, a pénzügyi szektor fejlődésével kapcsolatos tapasztalatait. Ennek megfelelően a kommunikációs kapcsolatok igen sokrétűek, de minden kapcsolattartásra jellemző a transzparencia, a nyitottság, a folyamatos tájékoztatás és a szolgáltató funkció erőteljes jelenléte, valamint az, hogy a felügyelet minden partnere irányában az elérhető kapcsolattartási eszközök mindegyikének kihasználására törekszik. A belföldi felügyeleti kommunikáció négy fő csoport, azaz a társhatóságok, a szakmai közvélemény, a sajtó és a fogyasztók felé irányul. 2002-ben a felügyeleti kommunikáció irányvonalát az alaptevékenység eredményeinek bemutatása, a szükséges információk közzététele, a pénzügyi szektor egy részét, vagy egészét érintő súlyponti kérdések nyilvánosságra hozatala határozta meg, sarokpontjait az előző 40

években elvégzett munka továbbfejlesztése jelölte ki. A felügyelet arra törekedett, hogy a PSZÁF szerepét, a felügyeleti termékeket még közismertebbé tegye, a tapasztalatokat a lehetséges kommunikációs eszközök útján átadja. A társhatóságokkal és a szakmai közvéleménnyel való kapcsolattartás döntően a korábban már bemutatott felügyeleti munkavégzés során valósul meg, és együttműködési megállapodások, előkészítő és értékelő megbeszélések, egyeztetések formáját ölti. Mindezeken túlmenően a korábbi közvélemény-kutatások egyértelműen azt mutatták, hogy a piaci szereplők szerint a leghatékonyabb, a mindennapi munkát leginkább támogató kapcsolattartási forma a szakmai konzultáció. A megfogalmazódott igények alapján a PSZÁF 2002-ben a korábbiaknál jóval több, összesen 32 szakmai konzultációt rendezett a felügyelt intézmények számára, ezeken összesen mintegy 2000 szakértő vett részt. Az intézmény a sajtóval folytatott kommunikációban is a szakmaiságra, a lakosság pénzügyi ismereteinek bővítésére koncentrált, törekedett arra, hogy az újságírók révén elért nyilvánosságot is felhasználja az ügyfelek minél önállóbb érdekérvényesítésének támogatására. A rendszeres, havonkénti sajtótájékoztatók és elnöki interjúk alkalmával ismertetésre kerültek a legfontosabb célkitűzések, felügyeleti tapasztalatok és üzenetek. Az újságírók széles körével tartott napi kapcsolaton túl a PSZÁF összesen 77 sajtóközleményt adott ki és a fogyasztók védelme érdekében több fizetett hirdetést tett közzé. Az év folyamán a nyomtatott sajtóban néhány esetben a PSZÁF működésének szakszerűségét és jogszerűségét megkérdőjelező cikkek jelentek meg. A felügyelet - jó hírének megóvása érdekében megtette a szükséges jogi lépéseket, és a jogerős bírósági ítéletek minden esetben a PSZÁF álláspontját erősítették meg. A felügyelet továbbfejlesztette internetes honlapját, ahol az archivált, dátum szerint vezetett Újdonság menüpont és a kiterjesztett Kereső funkció jelentős segítséget nyújt a felhasználóknak. Az internetes megjelenés angol nyelvű változata az információk nemzetközi felhasználhatóságát támogatja. A honlapra 2002 folyamán mintegy 8000 oldalnyi hasznos információ került ki. A PSZÁF rendszeresen nyilvánosságra hozta a felügyelt szektorok fejlődési folyamatait összegző negyedéves jelentések nyilvános (cégszintű adatokat nem tartalmazó) változatát. A negyedéves jelentések belső változatai részben döntés-előkészítési célokat szolgálnak, részben a vizsgálatokra való felkészülés helyszínen kívüli szakaszát támogatják. Fontos szerepük, hogy olyan kommunikációs eszközként használhatók, amely alkalmas a szektorban rejlő, a szektor egésze szintjén jelentkező kockázatok, valamint az ezek hátterét adó fejlemények bemutatására. Az átláthatóság és a nyilvánosság alapelvének gyakorlati érvényre juttatásaként, egyúttal törvényi kötelezettségének eleget téve, a PSZÁF éves összefoglalót készít tevékenységéről és a pénzügyi szektor működéséről, amelyet szintén minden esetben nyilvánosságra hoz. A folyamatok naprakész nyomon követését, a kockázatok mielőbbi felismerését és indokolt esetben az azonnali felügyeleti reakciót támogató belső eszköz az ún. piacfigyelő rendszer, amely szintén jelentős fejlődésen ment keresztül 2002-ben. Ez a piaci folyamatokat nemcsak bemutató, hanem értelmező-kifejtő, a vezetők tájékoztatását szolgáló rendszer számos alkalommal bizonyította fontosságát. Döntés-előkészítő, a felügyeleti munkát támogató szerepe van azoknak a tanulmányoknak, amelyek aktuális témákban egy-egy terület (pl. lakossági hitelezés) általános fejlődését, a szabályozási előrelépés lehetőségeit mutatják be. A belső kommunikációt korszerű, megújított intranetes információs rendszer segíti. Itt a minőségirányítási rendszer követelményeinek megfelelően a munkához szükséges minden nyilvános, belső dokumentum elérhető. Az intranetre 18 500 oldalnyi információ került ki.

41

A felügyelet az ismertség- és imázsvizsgálat immár harmadik alkalommal történt megismétlésével 2002-ben is arra törekedett, hogy megismerje a tevékenységével kapcsolatos partner (felügyelt intézmények, azok ügyfelei és a széles lakosság) elvárásokat, hasznosítsa az összegyűjtött véleményeket és tapasztalatokat, és a megalapozott igényeket a maga számára követelményekké alakítsa. A felmérés szinte minden területen előrelépésről adott visszajelzést. A felügyelet szakmai munkáját fokozatosan javuló, jó színvonalúra értékelték. Mind a felügyelt intézmények, mind az ügyfelek 99%-a szükségesnek tartja a pénzügyi szervezetek állami ellenőrzését. A véleményekben előtérbe került a kockázatokra való figyelemfelhívás erősítése. A 2001-ben kialakított új, egységes felügyeleti arculat tovább erősödött, és a különböző felügyeleti termékeken következetesen érvényesült. A nyomdai termékek gyártására közbeszerzési pályázatot írt ki a PSZÁF.

BETAGOZÓDÁS A NEMZETKÖZI KÖRNYEZETBE A pénzügyi felügyeleti munka piaci feltételrendszere az elmúlt években rendkívüli változásokon ment keresztül. A szerteágazó változások között meghatározó szerepet játszott egyrészt az egyes intézmények tevékenységének diverzifikációja és ezzel párhuzamosan a pénzügyi csoportok egyre erőteljesebb térnyerése, másrészt a pénzügyi szolgáltatás-nyújtás túllépése az országhatárokon. Noha ezek a változások fontos előnyöket kínáltak a pénzügyi szolgáltatások fogyasztói számára, számos veszélyt is hordoztak, ami az 1997-98-as válságok kapcsán nemzetközi szinten is nyilvánvalóvá vált. A válságok egyik legfőbb tanulságaként a pénzügyi felügyeleti tevékenység megközelítése alapvető változáson ment keresztül; nemcsak a felügyeletek megerősítése történt meg, hanem a korábbi „követő-szankcionáló” felügyeleti hatósággal szemben nemzetközi szinten előtérbe került egy a megelőzésre koncentráló, a kockázatokra érzékeny, a felügyelt szektorokkal párbeszédet folytató, szolgáltató felügyelet koncepciója. A PSZÁF egyik fontos stratégiai célkitűzése, hogy az itt folyó nemzetközi munka tudatos kialakításával és következetes végrehajtásával, már kialakított és még kiépítendő nemzetközi kapcsolatainak felhasználásával, elősegítse a fenti célok érvényesülését, erősítse a magyar pénzügyi szektor és a felügyelet nemzetközi betagozódását, alkalmazza és közvetítse a legkorszerűbb ismereteket és nemzetközi sztenderdeket, és elősegítse a hazai pénzügyi szektor ezekhez való alkalmazkodását. Kiemelt szerepet kapott ezen belül az EU normáknak való mielőbbi tényleges megfelelés biztosítása annak érdekében, hogy a csatlakozás pillanatában a piac, a piaci szereplők és a felügyelet egyaránt teljes mértékben felkészült legyen az uniós elvárások teljesítésére. A fenti célkitűzések teljesítése igen sokrétű nemzetközi tevékenységgel valósítható meg. A 2002-ben elvégzett munka fókuszában alapvetően négy terület állt: az Európai Unióhoz való csatlakozás, a nemzetközi betagozódás erősítése a nemzetközi kapcsolatok továbbépítése révén, a nemzetközi szervezetek munkájában való aktív részvétel, valamint a megszerzett tapasztalatok továbbadása más, a PSZÁF tapasztalatai iránt érdeklődő országoknak. FELKÉSZÜLÉS AZ EURÓPAI UNIÓHOZ VALÓ CSATLAKOZÁSRA Az Európai Uniós csatlakozás előkészítése, illetve az erre való felkészülés kiemelkedő fontosságú a felügyeleti munkában. A csatlakozással a pénzügyi szolgáltatások terén (is) az egységes, határok nélküli belső piac részévé válunk, amely nemcsak a piac működésének kereteit, a piac és a szereplők egyes reakcióit, de a felügyelés feladatait is meg fogja változtatni. A korábbi években igen fontos előrelépések történtek a csatlakozás 42

érdekében, amelyek eredményeként a pénzügyi szektor egészének felkészültsége a legtöbb területen – a lehetőségekhez mérten – teljesnek, vagy csaknem teljesnek mondható, az EU előírások átvétele, a hazai szabályozási környezet harmonizálása jelentős mértékben megtörtént. A piac fejlődésével, a nemzetközi környezet változásával együtt azonban egyrészt maguk az EU előírások is változnak, kiegészülnek, másrészt – az eddigi eredmények ellenére – egyes területeken lényeges harmonizálási feladatok várnak a pénzügyi szektorra. A csatlakozási folyamat előrehaladását nemcsak maga a PSZÁF vizsgálja; az Európai Unió rendszeres átvilágítások (peer review) keretében értékeli a csatlakozó országok eredményeit. A 2001-ben lefolytatott, és 2002 februárjában lezárt átfogó vizsgálat során az EU számos ajánlást fogalmazott meg a magyar pénzügyi szektorra, a szabályozási környezetre és a felügyeletre vonatkozóan. Ezek egy részét a PSZÁF saját hatáskörben tudja teljesíteni, nagyobb részben azonban a szabályozási környezetet érintő, a felügyelet hatáskörén túlmutató elvárások kerültek megfogalmazásra: A jogszabályi-szabályozási környezetet érintő ajánlások között kiemelkedett a felügyeleti függetlenség további erősítése, ennek részeként a szabályozói jogkör biztosítása, a konszolidált felügyelés jogszabályi hátterének fejlesztése, a pénzügyi közvetítőkre vonatkozó törvényi előírások lehetséges harmonizálása, rugalmasabb szankcionálást lehetővé tevő szabályozás kialakítása. Nagy hangsúlyt kapott az új bázeli tőke-szabályozásra való felkészülés, ennek részeként nagyobb rugalmasság biztosítása a PSZÁF részére az egyes intézményekre vonatkozó tőke-követelmény megállapításában, a külső könyvvizsgálók és a felügyelet közötti együttműködés tartalmasabbá tétele, valamint a legkevésbé harmonizált biztosítási előírások EU-konformmá tétele. A PSZÁF által önállóan megvalósítható ajánlások között a konszolidált felügyelés elveinek és módszereinek kidolgozása és fejlesztése, a pénzügyi csoportokon belüli kapcsolatok szorosabb nyomon követése, a pénzmosás elleni fellépés további erősítése, az engedélyezési eljárások egyszerűsítése, az engedélykérők lehetséges tehermentesítése szerepeltek. Az EU ajánlások alapján a felügyelet 2002 áprilisában cselekvési programot dolgozott ki a csatlakozásig szükséges javaslatok ütemezett végrehajtása érdekében. A jogharmonizáció PSZÁF-részvétellel kidolgozott és a Pénzügyminisztérium által jegyzett lépései azóta részben beépültek a pénzügyi törvényekbe, a jogszabályi környezet legkritikusabb területein azonban nem történt jelentős előrelépés. Továbblépés a konszolidált felügyelés elemeinek törvényi szintre emelésétől, valamint a szintén parlamenti beterjesztésre váró új biztosítási törvénytől várható. Nem látható egyelőre a rendelkezési jog biztosításának mikéntje és az sem, hogy megadására a csatlakozás előtt sor kerül-e. Ugyanakkor a PSZÁF által önállóan végrehajtható ajánlások 2002-re előírt része teljes egészében megvalósult. Így kidolgozásra kerültek a csoport szintű értékelés módszerei, módosításra kerültek az ellenőrzési kézikönyvek, az egyenszilárdságú felügyelés elve következetesen érvényesült. A szankcionálási politika a jogszabályi kereteken belül kezeli az egyedi ügyeket, az engedélyezési politika egyszerűsödött, a felügyelt intézményeknek a fogyasztók hitelképességére vonatkozó rendszereinek és eljárásainak értékelése része a felügyeleti ellenőrzéseknek, és megkezdődött a könyvvizsgálókkal való információcsere kereteinek feltárása is. A felügyelet módszereinek EU-konform fejlesztéséhez a Német Alapítvány a Nemzetközi Jogi Együttműködésért nevű szervezet és a brit kormány által szponzorált német és brit szakértők számottevő támogatást adtak.

43

Az EU felkészülés eredményessége szempontjából külön említendő, hogy az Európai Bizottság 2002. évi, október végén megjelent ország-jelentése összességében igen pozitívan értékelte a PSZÁF felügyeleti tevékenységét és az elért szakmai fejlődést, ugyanakkor a pénzügyi szabályozás felügyeletet érintő, fent említett hiányosságaira sürgetőleg hívta fel a figyelmet. A fenti Uniós megállapításokkal egybecseng a Nemzetközi Valutaalap véleménye: az IMF a pénzügyi szektor stabilitásának és kockázatainak felmérésére szolgáló világméretű programja keretében 2002 februárjában felfrissítette a magyarországi pénzügyi szektorra és felügyelésre vonatkozó információkat, illetve vizsgálta a pénzmosás elleni fellépést. Az IMF a legtöbb területen megelégedéssel nyugtázta a 2000. évi felméréshez viszonyított előrelépést, két területen azonban fenntartotta korábbi álláspontját: a konszolidált felügyelés gyakorlata sokat fejlődött ugyan, a megfelelő törvényi háttér megteremtése azonban hiányzik, mint ahogy a felügyeleti szabályozási függetlenség fontos eleme, a PSZÁF rendelkezés-alkotási joga sem született meg. A csatlakozási folyamat előrehaladtával a nagyléptékű, átfogó változások mellett egyre inkább előtérbe kerültek a szakértői szintű, a csatlakozás részletkérdéseit tisztázó, a korábbiakhoz viszonyítva kevésbé látványos feladatok. Az EU csatlakozás a PSZÁF részére azt is jelenti, hogy be kell kapcsolódnia az EU különböző szintű egyeztetési fórumaiba, munkacsoportjaiba és tanácsadó testületeibe. A csatlakozás időpontjának megjelölése lehetővé tette, hogy a felügyelet megfigyelőként már a csatlakozást megelőzően – eddig nyolc testületben - is részt vehessen az ott folyó munkában. A PSZÁF szempontjából a legfontosabb testületek a Banki Tanácsadó Bizottság (Banking Advisory Committee), a Biztosítási Bizottság (Insurance Committee) az Európai Értékpapírfelügyelők és Szabályozók Bizottsága (Committe of European Securities Regulators), a banki terülten működő Kapcsolati Csoport (Groupe de Contact). A felsorolt testületek közül 2002-ben kettő esetében történt tényleges megfigyelői részvétel (BAC, Group de Contact), és továbbiakkal létezik informális munkakapcsolat. A felkészülés részeként a PSZÁF anyagi hozzájárulásával és a felügyelet munkatársainak aktív részvételével került lebonyolításra egy sikeres PHARE projekt „A pénzügyi szektor szabályozása és a felügyeleti munka megerősítése” címmel. Ennek keretében készült el a PSZÁF által már korábban beazonosított és az EU Bizottság által is kritizált területen a konszolidált felügyelésről szóló, a módszertani munkák között bemutatott tanulmány, valamint összeállításra került egy pénztári szakszótár. Tanulmányutak keretében a felügyelet munkatársai a helyszínen tanulmányozták a német, svéd, brit, belga, francia, társfelügyeletek konszolidált felügyelésre vonatkozó gyakorlatát, valamint a holland, dán, brit és belga biztosítás-felügyeleteket. A tapasztalatcsere során több száz dokumentum megismerésére nyílott lehetőség. A projektet a konszolidált felügyelésről szóló konferencia zárta. A kétéves programidejű, Consensus III elnevezésű szintén PHARE-projekt ugyancsak 2002-ben zárult. Ez a program a migráns munkavállalók szociális ellátásával kapcsolatos európai szabályozás megismerését és átvételét célozta. A NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK SZEREPE Az EU-kapcsolatok fejlesztésével párhuzamosan és ahhoz kapcsolódóan a PSZÁF 2002-ben tovább bővítette kétoldalú kapcsolatait. Noha Magyarországnak az FATF feketelistáján való szereplése jelentősen hátráltatta a kapcsolatok formális megerősítését, a tárgyalások

44

folyamatosak zajlottak, és a már működők mellett újabb öt felügyeleti együttműködési megállapodás22 került aláírásra, további öt pedig teljes előkészítésre. Az együttműködési megállapodások megkötésekor vezérlőelv volt, hogy olyan nemzetközi felügyeleti hálózat alakuljon ki, amely magába foglalja a magyar piacon jelen lévő valamennyi fontosabb intézmény anyaintézményének felügyeleti hatóságát, a jelenlegi és a leendő EU tagokat. Ezek közül a megállapodások közül – az OTP érdekeltségei miatt – kiemelkedő a Szlovák Nemzeti Bankkal mint bankfelügyelettel kötött megállapodás Az együttműködési megállapodások a legtöbb EU-tagországban fontos kiegészítői a felügyelés általános kereteit meghatározó, ezért a mindennapi felügyeleti munkához elvi és sokkal kevéssé gyakorlati támogatást nyújtó EU rendeletek, direktívák, illetve nemzeti jogszabályok mellett. A megállapodások lehetővé teszik, hogy szükség esetén felügyeleti információ-cserére, vagy akár helyszíni vizsgálatra kerülhessen sor. Erre 2002-ben a PSZÁF-nak több alkalommal is szüksége volt a vizsgálatok során,23 miközben magyar leányvállalatok helyszíni vizsgálatában két partner felügyelet, a belga és a New York-i vett részt. 2002-ben látogatást tett a PSZÁF-nál Frits Bolkestein, az EU belső piacért felelős biztosa, akivel a felügyelet vezetői az intézmény státuszát, önállóságát, uniós felkészültségét értékelték, valamint ismertették a pénzmosás terén elért eredményeket. A felügyelet meghívására, az együttműködési megállapodások aláírása kapcsán, vagy konferenciák alkalmával tavaly 16 külföldi felügyeleti hatóság elnöke volt a PSZÁF vendége, köztük Howard Davies, az integrált brit, és Jochen Sanio, az integrált német felügyelet elnöke. A látogatások alkalmat teremtettek arra, hogy a felügyelet tovább erősítse nemzetközi kapcsolatait, illetve tapasztalatokat cseréljen az uniós csatlakozás és a bázeli tőke-szabályozás kérdéseiben, valamint az integrált felügyeleti működés eredményeivel kapcsolatban. RÉSZVÉTEL A NEMZETKÖZI SZERVEZETEK MUNKÁJÁBAN A már említett, és elsősorban az EU-hoz kapcsolódó nemzetközi tevékenységekhez hasonlóan aktív volt a PSZÁF szerepvállalása az többi nemzetközi pénzügyi szervezetekben. Az eddigi munkának, a bizottságokban és munkacsoportokban kifejtett aktivitásának köszönhetően a nemzetközi szervezetek ma már célzottan megkeresik a PSZÁF-ot a pénzügyi szektort érintő felmérések, összehasonlítások összeállításakor, a nemzetközi ajánlások kidolgozása során. Ily módon a felügyelet egyenrangú félként kapcsolódhat be ezen szervezetek munkájába. A Világbankkal való együttműködés – az ország fejlettségének eredményeként – a helyszíni vizsgálódások helyett a kérdőíves felmérésekben való részvételre helyeződött át, ezek pénzügyi területen több különböző témát (integrált felügyelet, hitelintézeti válságkezelés, hitelinformációs rendszerek, stb.) érintettek. Az OECD számos szakértői bizottságot működtet, ezek közül felügyeleti szempontból kiemelkedő a Pénzpiaci Bizottság, a Biztosítási Bizottság és a Pénztári Munkacsoport, amelyek ülésein, valamint az előkészítő munkában a PSZÁF rendszeresen és aktívan részt vesz. A biztosítási terület nemzetközi szervezete, az IAIS, valamint annak munkabizottságai szintén rendszeres, személyes és írásos közreműködést igényelnek a PSZÁF részéről. Az értékpapír terület nemzetközi szervezete, az IOSCO esetében a személyes részvétel az éves közgyűlésekre korlátozódik, a nagy volumenű munkákban (pl. 2002-ben az IOSCO-Alapelvek érvényesülése 22 New York Állam Bankfelügyelete, Osztrák Biztosításfelügyelet, biztosítás-felügyeleti megállapodás az integrált német felügyelettel, Szlovák Nemzeti Bank, Ciprusi Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet. 23 Az eddig megkötött felügyeleti együttműködési megállapodások listája a Mellékletben található.

45

az egyes országokban) és a kérdőíves felmérésekben azonban minden esetben rész vesz a felügyelet. Az IOSCO multilaterális felügyeleti együttműködési megállapodásához várhatóan 2003 késő tavaszán tud a PSZÁF csatlakozni. A pénztár-felügyeleti nemzetközi szervezetben (INPRS) a PSZÁF képviselője vezető pozíciót tölt be. A korábbi évekhez hasonlóan a PSZÁF látja el a Közép- és Kelet-Európai Bankfelügyelők Csoportjának (KKBCS) titkársági teendőit, ami jelentősen növeli a magyar felügyelet presztízsét a 18 országot tömörítő csoportban és a nemzetközi szervezetekben egyaránt. A csoport éves jelentését rendszeresen a PSZÁF állítja össze, és 2002-ben az éves közgyűlés és két szeminárium megszervezésében is közreműködött a felügyelet. TAPASZTALATOK ÁTADÁSA A felügyeleti munkával, valamint a pénzügyi szektor szabályozásával, működésével kapcsolatos tapasztalatok gyűjtésének és megosztásának a már bemutatott nemzetközi tevékenységek során is szerepe van, kifejezetten erre a célra azonban a konferenciák szolgálnak. A felügyelet munkatársai számos, a felügyeleti munka vagy a felügyelt szektorok szempontjából fontos konferencián képviselték a hazai pénzügyi szektor érdekeit. Emellett három konferencia házigazdájaként a szervezés és lebonyolítás feladatait végezte a PSZÁF. A 2002 márciusában megrendezett, korábban már említett pénzmosási konferenciát követően áprilisban az OECD-vel és a nemzetközi pénztár-felügyeleti szervezettel közösen szervezett konferencia következett, ahol 18 országból 75 résztvevő cserélhetett véleményt a pénztári befektetésekről. 2002 októberében az IOSCO európai regionális ülésének házigazdája szintén a felügyelet volt. A kétnapos konferencia során 31 ország 43 magas rangú felügyeleti képviselője – köztük 9 felügyeleti elnök – tárgyalt a tőkepiac aktuális kérdéseiről. Ezen felül a PSZÁF az amerikai Értékpapír felügyelettel (SEC) közösen bonyolította le azt az egy hetes továbbképzést, amelynek keretében a közép-kelet-európai régió felügyeleti szakemberei a tőkepiaci felügyelés témájában hallhattak előadásokat és esettanulmányokat. Az integrált felügyeleti struktúra nemzetközi szinten tapasztalható előretörésével párhuzamosan, valamint az elért nemzetközi eredmények hatására a magyar felügyeleti gyakorlat és módszerek több ország számára példaértékűvé váltak. A magyar pénzügyi szektor relatív fejlettsége, valamint a PSZÁF elismertsége egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy a PSZÁF-hoz hasonló feladatokkal szembesülő országok részéről rendszeressé vált a budapesti konzultációk kérése az integrált felügyelésre való áttérés módszereinek, a pénztári reformok bevezetésének vagy a pénzmosás elleni fellépés módszereinek megismerése érdekében. Ilyen kérések érkeztek többek között Kínából, Albániából, Szlovéniából, Ukrajnából. Immár rendszeresnek mondhatóak azok a felkérések, amelyekkel tekintélyes nemzetközi szervezetek (IMF, OECD) fordulnak a felügyelethez, és amelyek a felügyeleti munkatársak szakértőként való igénybevételére, „kölcsönadására” irányulnak. Ez utóbbiak szintén a PSZÁF – és vele a magyar pénzügyi szektor – nemzetközi elismertségét növelik.

GAZDÁLKODÁS A PSZÁF gazdálkodási kereteit és feltételeit a felügyeletről szóló 1999. évi CXXIV. törvény, a felügyelt intézményekre és tevékenységekre vonatkozó, valamint a pénzügyi, számviteli törvények és az államháztartásra előírásokat tartalmazó jogszabályok határozzák meg. A felügyelet jogállását tekintve önállóan gazdálkodó, országos hatáskörű közigazgatási szerv. Gazdálkodási önállóságát 2002. január 1-jétől nyerte el azzal, hogy költségvetési szempontból felügyeleti szervi (fejezeti), a felügyelet elnöke pedig felügyeleti szerv vezetői jogosítványokat kapott.

46

A felügyelet 2002-ben teljes egészében saját bevételekből gazdálkodott. A gazdálkodási stratégia legfontosabb eleme, hogy az előírt feladatok ellátásához szükséges sokoldalú, az elvárásoknak és a kor színvonalának megfelelő feltételrendszert folyamatosan biztosítsa, ugyanakkor az erőforrásokkal való hatékony, ésszerű gazdálkodást, a kiadási oldalon célszerű takarékosságot valósítson meg. A követelményeknek való megfeleléshez elengedhetetlen a gazdálkodás átláthatósága és megfelelő szabályozottsága. 2002-ben felülvizsgálatra, illetve korszerűsítésre került a pénzügyi, számviteli jogszabályokban előírt kötelező, és az egyéb, nem kötelező belső szabályozások jelentős köre (pl. számviteli politika, számlarend, pénzkezelési, gazdálkodási, kötelezettségvállalási szabályzatok, gazdasági ügyrend). Garanciális elem továbbá a belső ellenőrzés megerősítése. 2002. november és december hónapban a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal átfogó helyszíni ellenőrzést hajtott végre a felügyeletnél. A vizsgálat az integrált felügyelet megalakulásától, 2000. április 1-től, 2002. szeptember 30-ig terjedő időszakot ölelte fel. Az ellenőrzésről szóló jelentés véglegesítése 2003 első felében várható. A PSZÁF 2002. évi teljesítési adatai (ezer forint) Bevételek Támogatás Egyéb pénzügyi elszámolások Összesen

8 546 031Kiadások

7 937 684

Előirányzat maradvány

608 347

1 329Egyéb pénzügyi elszámolások

1 329

8 547 360Összesen

8 547 360

A felügyelet bevételi előirányzatát – támogatások hiányában – kizárólag a makroszintű gazdasági folyamatok, a gazdaság jövedelemteremtő képessége, s ezeknek a PSZÁF által felügyelt piaci szereplőkre gyakorolt hatásai alakítják. 2002-ben emellett egyes szektorokban jelentős hatása volt a felügyeleti díjfizetésre vonatkozó jogszabályok módosításának is. A PSZÁF bevételei Bevételek Alaptevékenység bevételei

2001 ezer forint

2002 ezer forint

megoszlás (%)

5 961 311

7 515 212

87.94

Bírságbevételek

249 202

178 483

2.09

Egyéb működési bevételek

611 426

731,714

8.56

Felhalmozási célú átvett pénzeszköz

113 900

118 872

1.39

Működési célú átvett pénzeszköz

142 777

1 750

0.02

7 078 616

8 546 031

100.00

Bevételek összesen

A felügyeleti bevételek legnagyobb részét az alaptevékenységből származó bevételek – felügyeleti és eljárási díjak – teszik ki.

47

A PSZÁF alaptevékenységének bevételei (ezer forint)

Díjbevételek

Bank

Bevételek

Bevételek

2001

2002

Alaptevékenység bevételeinek megoszlása, 2002 (%)

2 707 219

3 033 845

Takarékszövetkezet

180 301

217 176

Pénzügyi vállalkozások

196 548

213 763

3 084 068

3 464 784

Befektetési szolgáltatók

1 007 298

1 460 285

Befektetési alapkezelők

476 543

643 856

Árutőzsdei szolgáltatók

9 382

5 627

1 493 223

2 109 768

28,1

Biztosítók összesen

826 471

981 005

13,1

Pénztárak összesen

477762

876 819

11,7

Eljárási díj

79 787

82 853

1,1

5 961 311

7 515 212

100,0

Pénzpiac összesen

Tőkepiac összesen

Alaptevékenység összesen

46,1

2002-ben a pénzpiaci szereplők többségének – a takarékszövetkezetek kivételével – mérlegfőösszege az év első nyolc-kilenc hónapjában a tervezettnél kevésbé nőtt, sőt egyes időszakokban nominálisan is csökkent. Ebben az időszakban az aktivitás bővülése elsősorban a mérlegstruktúra átrendezésével, az eszközök átcsoportosításával valósult meg. A szeptember végén kezdődött piaci folyamatok hatására a mérlegfőösszeg az év utolsó harmadában gyors növekedésnek indult. Az év során összességében a pénzpiaci terület díjfizetése a tervezettől alig maradt el, miközben jelentős változások következtek be a tőkepiaci területen. Itt az átlagot meghaladó növekedési ütem részben a piaci folyamatokból adódó változásokra, részben a szektort érintő jogszabály módosításokra vezethető vissza, amely a korábbi díjfizetési kötelezettséget részben a felügyelet, részben a PM javaslata szerint strukturálta át. A növekedéshez hozzájárult a PSZÁF aktív kintlévőség-behajtási tevékenysége, aminek következtében az előző időszakot érintő tartozások folytak be. A biztosítási piacon jogszabály-változás nem történt, a szektor folyamatos növekedése azonban a díjbevételekben is ezzel arányos, közel 19%-os növekedést eredményezett. A pénztári szektorban a - korábban a többi felügyelt szektorhoz képest lényegesen alacsonyabb – díjfizetési kötelezettség szintén emelkedett, és ez, a kezelt pénztári vagyon növekedésével párosulva, a bevételek nagyobb arányú növekedését eredményezte. A pénztári díjbevételek ezzel együtt is csak kevéssé befolyásolják a felügyelet gazdálkodási mozgásterét, mivel az alaptevékenység bevételeinek alig több mint egytizedét teszik ki.

48

Az egyéb bevételek között részben a felügyelet által lefolytatott államigazgatási eljárásokért fizetendő, PM rendeletben szabályozott igazgatás-szolgáltatási díjbevételek jelennek meg, de itt kerülnek elszámolásra a felügyelet által szervezett konferenciák költségtérítései, a bérbeadásból származó bevételek, valamint az eladott tárgyi eszközök értékesítéséből származó bevételek. Itt jelenik meg az előző évi előirányzat-maradvány igénybevétele is. A számviteli előírások értelmében a bevételek között kell megjeleníteni a felügyeleti bírságokból származó bevételeket is. A bírságbevételek a felügyelet folyó működési kiadásainak fedezetére nem fordíthatók – a pénzügyi felügyelés hazai történetében soha nem is volt erre lehetőség -, a PSZÁF-nak nem alakulhat ki ezek növelésére irányuló gazdálkodási érdekeltsége. A bírság kizárólag a jogérvényesítés eszköze. A felügyelt intézmények által befizetett bírságösszegek felhasználását a felügyeletről szóló 1999. évi CXXIV. törvény szerint az ágazati törvények rendelkezései határozzák meg. A Hpt. előírásai alapján a hitelintézetektől és pénzügyi vállalkozásoktól befolyt bírságbevételek 80%-át tovább kell utalni az adott terület ügyfélvédelmi alapjába. A 2002. január 1-től hatályos Tpt. nem rendelkezik a bírságbevételek kötelező továbbutalásáról. A felügyeletnél maradó bírságösszegek felhasználását PSZÁF elnöki utasítás szabályozza. Ennek értelmében ezek az összegek a hazai pénz- és tőkepiac fejlesztésére, pénzügyi oktatás és kutatás támogatására, ügyfelek tájékoztatására, valamint az érintett piaci szektorok intézményeinek felszámolását végző közhasznú társaság felszámolásból eredő veszteségeinek megtérítésére használhatók fel. A bírságpénzek odaítélése a legszélesebb nyilvánosság bevonásával, pályázatok útján történik. 2002-ben a 129 beérkezett pályázatból a bíráló bizottság 81 pályázatnak ítélt meg összesen 75 millió forint támogatást. A bírságpénzek eredményesebb felhasználása érdekében - az eddigi tapasztalatok figyelembe vételével - a pályázati rendszer átalakításra került. A 2003-ra vonatkozó nyilvános pályázati kiírás már a támogatás hatékonyságát segítő koncepció szerint jelent meg. A felügyeleti költségvetés kiadási oldalát az ésszerű takarékosság mellett a felügyeleti fejlesztési célok forrásigénye határozta meg. Az éves felhalmozási kiadások alakulása a 2001ben megkezdett, és tavaly kiteljesedett informatikai fejlesztések folytatását tükrözi. A 2001. évben ezen az előirányzaton keletkezett maradványok felhasználása szintén megjelenik a növekedésben. A dologi kiadások mind az előző évitől, mind az előirányzattól elmaradtak, részben a tárgyévi takarékos gazdálkodás eredményeként, részben pedig azért, mert egyes kötelezettségvállalások teljesítésére 2003-ban kerül sor.

49

A PSZÁF kiadásai (ezer forint) Kiadások

2001. évi 2002. évi teljesített kiadás teljesített kiadás

Személyi juttatások

2002. évi kiadások megoszlása (%)

2 488 935

2 941 335

37,1

856 119

915 943

11,5

2 345 857

2 243 831

28,3

Felújítások, felhalmozási kiadások

743 187

939 058

11,8

Pénzeszköz átadás

445 010

754 556

9,5

Kölcsönök nyújtása

126 083

142 961

1,8

Kiadások összesen

7 005 191

7 937 684

100,0

Munkaadókat terhelő járulékok Dologi kiadások

A személyi juttatások és a kapcsolódó járulékok előző évhez viszonyított növekedése szintén kettős hatás eredőjeként alakult ki. Egyrészt a 2001. július 1-jén hatályba lépett köztisztviselői törvény előírásai szerinti illetményemelés egész éves hatása megjelent, másrészt a felügyelet – bevételi többletei terhére – élni tudott a személyi juttatás előirányzat növelésének lehetőségével. Ennek hátterében az a tudatos humánpolitikai stratégia áll, amelynek keretében a PSZÁF a felügyelt intézményekéhez közelítő jövedelmi viszonyok megteremtését tűzte ki célul. Ez jogos igény, és egyúttal szükségszerűség is egy olyan szervezet esetében, amely a felügyelt szervekkel szembeni szigorú elvárásait magára nézve is kötelezőnek tekinti. A magasan képzett, gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező munkaerő megszerzése és megtartása kulcskérdés a felügyeleti munka színvonalának megtartása, illetve emelése szempontjából. A PSZÁF a költségvetési gazdálkodás keretei között vállalkozási tevékenységet nem folytat. Alapítói feladatai vannak azonban az alapvetően üzemeltetési feladatokat ellátó Budaglobál Kft.-ben és a bírósági döntés alapján felszámolási és végelszámolási feladatokat végző Hitelintézeti Felszámoló Közhasznú Társaságban. A felügyelet a két társaság működésének hatékonyságát folyamatosan figyelemmel kíséri. A felügyelet valamennyi bevallási, közteher fizetési és gazdálkodási adatszolgáltatási kötelezettségének maradéktalanul eleget tett.

HUMÁNPOLITIKA A felügyelet vezetése 2001-ben fogadta el a PSZÁF humánpolitikai stratégiáját, amelynek kialakításakor – az előmeneteli rendszer, a minimális követelmények és a munkakörökhöz rendelt alkalmazási feltételek meghatározása révén – a piaci és a nemzetközi elvárásokra egyaránt tekintettel volt. A felügyelet célja az, hogy az elfogadott humánpolitikai fejlesztési elvek végrehajtásával egy magasan képzett, elhivatott szakembergárda álljon fel, akik mind a hazai, mind a nemzetközi elvárásoknak magas szinten és rugalmasan

50

képesek megfelelni. Ennek megvalósítását hivatottak támogatni a humánpolitikai stratégia elemei: az áttekinthető előmeneteli rendszer kialakítása érdekében alkalmazott pályaívek, az alkalmazottak egyéni, a felügyeleti igényekkel összhangban álló fejlődését támogató középtávú oktatási-képzési tervek, valamint a teljesítmény-értékelő és ösztönzési rendszer. A pályaívek és az oktatási-képzési tervek meghatározása még 2001-ben megtörtént, ezekkel kapcsolatban a 2002. év feladata a végrehajtás volt. A jogszabályokban rögzített előírásokon túlmenően meghatározásra kerültek az egyes munkakörökben elvárható további követelmények (gyakorlati idő, szakmai képesítés, nyelvtudás, stb.). Ezek az előírások nemcsak a belépőkre vonatkoznak; az aktív dolgozóktól is elvárják a felzárkózást az új munkatársakkal szemben megfogalmazott szinthez, ily módon a jövőben is garanciát jelenthetnek a minőségi munkavégzésre. Az egyéni oktatási tervben rögzített képzésekhez a felügyelet tervezetten biztosítja a szükséges anyagi eszközöket. Ugyancsak biztosítja a munkatársak részvételét – a szükséges szabadidővel – a közigazgatásban szervezett nemzetközi (elsősorban EU) képzésekben, valamint folyamatosan nyomon követi és az oktatási tervezésben figyelembe veszi a munkakörökhöz rendelt képzési elvárásokat. A humánpolitikai stratégia lehetőséget adott arra is, hogy középtávon tervezhetőek legyenek a minőségi cserék, valamint a nemzetközi integrációból adódó humánpolitikai feladatok. A felügyelet az új munkatársak kiválasztásánál arra törekszik, hogy a legjobb, lehetőleg piaci tapasztalatokkal is rendelkező szakembereket szerezze meg. Az előkészítési periódust követően 2002-ben bevezetésre került a felügyelet vezetése által elfogadott teljesítmény-értékelő és ösztönzési rendszer. A rendszert a PSZÁF mind a köztisztviselői, mind a nem köztisztviselői besorolású munkatársakra vonatkozóan alkalmazza. A cél- és feladatorientált értékelő rendszer a munkavállaló munkaköréhez rendelt, a felügyelet célkitűzéseinek figyelembe vételével meghatározott feladatok teljesülése mellett az adott munkakörhöz szükséges és a célkitűzéskor előre megjelölt készségek, képességek fejlesztésében elért eredmények értékelését is magába foglalja. A rendszer bevezetését megelőzte az annak gyakorlati alkalmazását végző vezetők tréning keretében történő felkészítése. Az intézmény vezetése prioritásként kezeli, hogy a munkatársak elkötelezettsége, a PSZÁF stratégiai céljaival való azonosulás minden területen erősödjön. Ezt a célt az ösztönzési rendszer átalakítása szolgálta. E téren a felügyelet mozgásterét azonban – akár előmenetel, akár egyéb ösztönzők esetében – behatárolja a Ktv. kötött rendszere. A kialakított ösztönzési rendszer az anyagi és nem anyagi ösztönzők széles skálájára támaszkodik. A negyedévenként megállapítható jutalom alapja a korábbi rendszerrel ellentétben nem az illetmény, hanem egy rögzített jutalomegység, amely az adott munkakörhöz rendelt szorzószámmal megszorozva határozza meg a jutalom kiinduló összegét. Elvárás a felügyelet vezetőivel szemben, hogy az így meghatározott jutalomkeretet differenciáltan, a tényleges teljesítményeknek megfelelően alkalmazzák, a kiinduló összeg ne jelentsen automatikus jutalmazást. Az illetménytől elszakadó jutalmazási rendszer lehetőséget teremt arra, hogy a felügyelet a kiemelkedő színvonalon teljesítő és a munkaerőpiac „elszívó” hatásának kitett munkatársakat, valamint a kimagasló teljesítményt felmutató, de a Ktv. illetményrendszerében életkoruk miatt alacsonyan besorolt fiatal munkatársakat megfelelő jövedelemben részesítse, általánosságban a tényleges teljesítményeket jobban tükröző jövedelmi struktúrát alakítson ki. Ezen túlmenően a PSZÁF a nyelvtudás elismerésével, a fiatal munkatársakra szabott speciális ösztönzőkkel (pl. lakásépítés lehetséges támogatása, szakmai klub működtetése a felügyelet munkájának teljes körű megismertetése érdekében stb.), valamint egyes szociális támogatások emelésével törekszik az elkötelezettség erősítésére. A nem anyagi eszközök között olyan elemek jelennek meg, mint pl. a

51

munkakörök gazdagítása egyéni kezdeményezőkészséget, kreativitást, felelősségvállalást igénylő feladatokkal, képzések, a kiemelkedő teljesítményt elismerő felügyeleti érem stb. A felügyeleti szervezetfejlesztési munka keretében 2002-ben az Ügyfélkapcsolati, nyilvántartási és panasz ügyintézési igazgatóság megszüntetésével párhuzamosan jelentős munkaerő- és létszám racionalizálásra került sor. A felügyeleten 2001 végén 411 fő, 2002 december 31-én 398 fő dolgozott, ez utóbbiak között 295 munkatárs látott el alaptevékenységet. Az összlétszámhoz viszonyítva a felsőfokú végzettségűek aránya magas, mintegy 86% (367 fő). A felügyelet tulajdonában álló Budaglobál Kft-be kiszervezett tevékenységek (informatika, karbantartás, stb.) ellátását 2002-ben 116 fő végezte. A napi működéssel, és az előre látható követelmények teljesítésével kapcsolatos elvárások kielégítése érdekében a felügyeleti humánpolitikai gyakorlatnak szerves részét képezik a folyamatos oktatások, képzések. A köztisztviselői státuszból adódó törvényi kötelezettség alapján 2002-ben 10 fő közigazgatási alapvizsgát, 42 munkatárs közigazgatási szakvizsgát tett. A PSZÁF tanulmányi szerződés alapján 85 fő képzését támogatta, ebből nyelvi képzésben 41 munkatárs vett részt. Tanulmányi szerződéshez nem kötött tanfolyamon 6, konferencián további 64 fő vehetett részt. Az oktatások körében külön említést érdemel a felsővezetők számára szervezett, a vezetési képességeket, készségeket felmérő és fejlesztő program, a vezetők számára biztosított, a felügyelet épületében megszervezett angol nyelvtanulási lehetőség 20 fő részvételével az európai számítógépes jogosítvány megszerzésének biztosítása 60 munkatárs számára az ECDL Start tanfolyamok és vizsgák megszervezésével.

A nyelvi fejlesztések eredménye Megnevezés

2001

2002

Nyelvvizsgával rendelkező munkatársak (fő)

176

226

Nyelvvizsgák száma (db)

273

331

52

Melléklet A PSZÁF engedélyezési és jogérvényesítési tevékenysége számokban Megnevezés

Határozatok

Állásfoglalások

Pénzpiac

3718

97

Tőkepiac

1051

370

Biztosítási szektor

598

51

Pénztárak

294

142

Összesen

5661

660

A FELÜGYELETI TANÁCS TAGJAI Elnök: Dr Szász Károly, a PSZÁF elnöke Államigazgatási oldal: Dr László Csaba pénzügyminiszter, Dr Járai Zsigmond, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Wolfgang Artopoeus, a Német Bankfelügyelet nyugalmazott elnöke, Sir Andrew Large, a Bank of England kormányzó-helyettese

A pénzügyi szektor oldaláról: Dr Csányi Sándor, az OTP Bank Rt. elnök-vezérigazgatója Dr Matthias Kunsch, a HVB Bank Rt. vezérigazgatója, Dr Farkas Ádám, a CIB Bank Rt. vezérigazgatója, Dr Patai Mihály, az Allianz-Hungária Biztosító Rt. vezérigazgatója, Dr. Pálvölgyi Mátyás, a Generali-Providencia Biztosító Rt. vezérigazgatója, Nagy Csaba, a Stabilitás Pénztárszövetség elnöke, Kozek András, az Allianz-Hungária Önkéntes és Magánnyugdíjpénztár ügyvezető igazgatója, Fatér Gyula, a Befektetési Alapkezelők Magyarországi Szövetsége elnöke, Morgós Katalin tanácsadó Somogyiné Dr. Kováts Erzsébet, a Magyar Könyvvizsgálói Kamara szakmai alelnöke

53

A PSZÁF és jogelődei által a külföldi társhatóságokkal kötött együttműködési megállapodások Hitelintézeti Biztosítási Tőkepiac szektor szektor

Ország/Intézmény

Időpont

Commission des Valeurs Mobiliéres du Québec

1992. III. 4.

X

1997. X. 7.

X

1998. IV. 24.

X

Kanada

Luxemburg Commissariat aux Bourses Németország Bundesaufsichtsamt für den Wertpapierhandel (2002. V. 1-től Bundesanstalt für Finanzdienstleistungsaufsicht) Bundesaufsichtsamt für das Kreditwesen

2000. IX. 14.

X

(2002. V. 1-től Bundesanstalt für Finanzdienstleistungsaufsicht) Bundesanstalt für Finanzdienstleistungsaufsicht

2002. VI. 7.

X

Franciaország Commission des Operations de Bourse

1998. VI. 24.

X

1998. IX. 14.

X

Olaszország Commissione Nazionale per le Societa e la Borsa Banca d’ Italia

2003. I. 16.

X

Ausztria Bundes-Wertpapieraufsicht

1998. XI. 16.

X

(2002. IV .1-től Financial Market Authority) Bundesministerium für Finanzen, Banking Suprvisory Department

2001. XII. 13.

X

(2002.IV.01-től Financial Market Authority) Bundesministerium für Finanzen, Insurance Supervision 2002. III. 20.

X

(2002.IV. 1-től Financial Market Authority) Csehország Ceská Komise pro Cenné Papíry

1999. IX. 12.

X

1999. IX. 12.

X

1999. IX. 13.

X

Lengyelország Komisja Papierów Wartosciowych i Gield Portugália Comissao do Mercado de Valores Mobiliários USA

54

State of New York Banking Department

2002. II. 27.

X

Národná Banka Slovenska

2002. Vi. 11.

X

Úrad pre financny trh

2003. I. 27.

X

2002. XI. 19.

X

2003. I. 8.

X

Szlovákia

Ciprus Securities and Exchange Commission Görögország Capital Market Commission Hollandia De Nederlandsche Bank

2003. I. 22.

X

Commission Bancaire et Financière

2003. III. 5.

X

Belgium

55

A FELÜGYELT SZEKTOROK 2002. ÉVI MŰKÖDÉSE MAKROGAZDASÁGI ÖSSZEFOGLALÓ KÜLSŐ FELTÉTELEK A hazai pénzügyi szektor 2002-ben vegyes, sok tekintetben romló nemzetközi feltételek mellett tevékenykedett. A világgazdaság növekedése számottevően lassult, a vállalatok jövedelemtermelő képessége jellemzően csökkent, ugyanakkor világszerte nőtt a munkanélküliség. Ezzel egyidejűleg fokozódott a nemzetközi terrorizmus kockázata, nagymértékben nőttek az energiaárak, és jelentős volt a valutaárfolyamok ingadozása. A vázolt körülmények a pénzügyi szolgáltatókat világszerte igen kedvezőtlenül érintették. A jövedelmek lassuló növekedése miatt romlott a fennálló hitelek minősége. Tovább folytatódott a részvényárak gyors ütemű lemorzsolódása, amely a gazdaság minden szektorában jelentős vagyonvesztést eredményezett. Ugyanakkor a vezető gazdaságok számos nagyvállalatánál nyilvántartási és vezetési hibákra derült fény, amelyek nyomán csökkent a gazdaság információs és szabályozási rendszerébe vetett befektetői bizalom. A romló konjunktúra és hitelminőség, a zuhanó részvényárak és a terrorizmus miatti veszteségek jelentős része a pénzügyi szolgáltatóknál (bankok, biztosítók, brókercégek, stb.) csapódott le. BELFÖLDI GAZDASÁG A nemzetközi környezet kedvezőtlen változása a magyar gazdaság 2002. évi tevékenységében jellemzően tompítva érvényesült. A gazdasági növekedés csupán mérsékelten lassult, a belföldi kereslet több területen szokatlanul gyorsan nőtt, és a munkanélküliség csupán kismértékben emelkedett. Elsősorban a forint jelentős felértékelődése miatt tovább mérséklődött az infláció. A hazai tőzsdén a részvényárak inkább stagnáltak, semmint süllyedtek. A vezető gazdaságok kedvezőtlen konjunkturális helyzete elsősorban az ipari exportkereslet lanyhulásában, külföldi vállalatok hazai leépítéseiben és gyárbezárásaiban, a vállalati beruházások és a készletezés visszaesésében, illetve az új működő-tőke befektetések beáramlásának lassulásában tükröződött. Mindezeket a hatásokat nagymértékben ellensúlyozta a költségvetés keresletbővítő politikája, illetve - nagyrészt az utóbbiból fakadóan - a reálbérek, valamint a fogyasztói és lakáspiaci kereslet gyors bővülése. Ugyanakkor nőtt a költségvetés és a folyó fizetési mérleg hiánya, amely hangsúlyosan veti fel a követett növekedési pálya fenntarthatóságának kérdését. A magyar gazdaságra jelentős stabilizáló hatással van az Európai Unió kormányainak 2002. decemberi döntése hazánk 2004. évi csatlakozásáról. A közeli csatlakozás kilátásai jelentősen javították a magyarországi befektetések kockázatának megítélését, beleértve a kedvezőbb nemzetközi hitelminősítéseket is, és a korábbiaknál nagyobb rugalmasságot biztosítanak a gazdaságpolitikai kiigazítások tekintetétben. Az uniós csatlakozás fokozódó közelsége ugyanakkor követelményeket is támaszt a szerkezeti kiigazítás, a szabályozási felkészülés és a versenyképesség javítása tekintetében. Ezzel egyidejűleg fel kell készülni a csatlakozással járó esetleges átmeneti zavarok kezelésére is, amelynek a 2003. januárban tapasztalt valutaspekulációs roham egyik sajátos példája volt.

56

PÉNZÜGYI MEGTAKARÍTÁSOK A pénzügyi megtakarítások 2002. évi keletkezésében és áramlásában több sajátos vonás is megfigyelhető, a következők szerint: - A háztartások nettó pénzügyi megtakarítása (az MNB piaci árfolyamhatásokat is tükröző állományváltozási adataiból levezetve) jelentősen – a GDP 4,9%-áról 1,9%-ára – csökkent. Ennek fő oka a lakossági ingatlanhitel-állománynak az állami kamattámogatással összefüggő nagyarányú – a GDP 2,7%-át kitevő éves növekedése volt. A háztartások követelései az előző évihez hasonló, de annál lassabb ütemben gyarapodtak. Utóbbiakon belül a bankbetétek felhalmozása jelentősen elmaradt a 2001. évi szinttől, mert fokozódóan érvényesült a nembanki megtakarítási formák (életbiztosítás, nyugdíjpénztárak és befektetési alapok) elszívó hatása. - A vállalatok a szokásos hitelfelvevői pozícióval szakítva 2002-ben jelentős megtakarítóként jelentek meg. Nettó pénzügyi eszközeik az év során a GDP 4,7%-ával gyarapodtak, éles ellentétben az egy évvel korábbi – e szektorra egyébként általában jellemző – nettó hitelfelvevői pozícióval. Ez a jelenség egyrészt arra vezethető vissza, hogy a külföldi tulajdonú, exportra dolgozó vállalatok az év során jelentős takarékossági programokat hajtottak végre, összhangban a nemzetközi gazdaság romló állapotával, ezen belül a lanyhuló exportkereslettel. E programok keretében sor került a készletfelhalmozás és a beruházások visszafogására, illetve jelentős összegű bel- és külföldi adósság törlesztésére. Figyelembe veendő ugyanakkor, hogy a vállalatoknak a monetáris statisztikában tükröződő nagyarányú pozícióváltása részben technikai eredetű. E változásban ugyanis szerepet játszottak az állam 2002. végi adósságátvállalásai (elsősorban az autópálya-építéssel kapcsolatos vállalati tartozások körében). Az említett adósságátvállalások hatása igen jelentős volt – ezek nélkül a vállalatok 2002. évi nettó megtakarítói pozíciója a GDP 1,7%-át érte volna el. Ugyancsak jelentős szerepet játszottak a szektort kedvezően érintő valutaárfolyam-változások is. - Az államháztartás nettó tartozásai a GDP 5,8%-át kitevő 2001. évi gyarapodás után 2002ben igen jelentősen, a GDP 8,8%-át kitevő mértékben bővültek. E folyamat összhangban van az államháztartási hiánynak a GDP 9,3%-ára történt növekedésével. Megjegyzendő, hogy mind a hiány, mind a nettó hitelfelvételi adat tartalmazza a már említett, 2002. év végi adósság-átvállalások hatását, amelyek az állami eladósodás tavalyi gyorsulását nagyrészt okozták. Az éves hiány túlnyomó részét azonban új államkötvények kibocsátása finanszírozta. - A belföldi szektoroknál azonosított nettó eladósodás ellentételeként a külföld a GDP 1,5%ával növelte nettó követeléseit. Ez a GDP 4%-át kitevő folyó fizetési mérleg hiányhoz képest túlságosan kicsinek tűnik, figyelembe kell azonban venni, hogy külföld nettó követeléseinek forintértékét a forint 2002. évi (az euróval szemben 4%-os, a dollárral szemben pedig 24%-os) felértékelődése jelentősen csökkentette. E hatásnak a belföldi ellentétele elsősorban a vállalati szektor devizatartozásainak a leértékelődésében jelentkezett, amely az állományváltozási adatok összesítésénél a szektor megtakarításaként jelentkezik. Tranzakciós alapon (az árfolyamváltozások hatását kiszűrve) tehát a hazai vállalatok nettó pénzügyi megtakarításai minden bizonnyal sokkal kisebbnek tűnnének: az állami adósság-átvállalásoktól eltekintve a szektor éves nettó pozíciója valószínűleg nulla közeli értéket vett volna fel.

57

1. tábla A pénzügyi megtakarítások alakulása jövedelemtulajdonosi szektorok szerint 2001 I-III név mrd Ft

2001 IV név mrd Ft

2001 Összesen mrd Ft

2001 Összesen GDP %-a

2002 I-III név mrd Ft

2002 IV név mrd Ft

2002 Összesen mrd Ft

2002 Összesen GDP %-a

392,5 673,0 66,4 241,8 48,1 104,0 59,9 87,4 65,4 280,5 97,8 109,8 2,8 70,1

338,0 448,5 33,8 251,9 61,3 75,0 32,7 17,5 -23,7 110,5 41,5 32,1 3,6 33,3

730,5 1121,5 100,2 493,7 109,4 179,0 92,6 104,9 41,7 391,0 139,3 141,9 6,4 103,4

4,9 7,6 0,7 3,3 0,7 1,2 0,6 0,7 0,3 2,6 0,9 1,0 0,0 0,7

105,1 650,0 131,0 66,1 105,0 109,6 79,4 86,7 72,2 544,9 302,1 128,0 10,3 104,5

209,3 439,9 34,7 230 61,1 73,2 40,5 21,0 -20,6 230,6 158,4 13,0 13,1 46,1

314,4 1089,9 165,7 296,1 166,1 182,8 119,9 107,7 51,6 775,5 460,5 141,0 23,4 150,6

1,9 6,4 1,0 1,7 1,0 1,1 0,7 0,6 0,3 4,6 2,7 0,8 0,1 0,9

Vállalatok nettó követelései/* Nem pénzügyi vállalatok követelései, nettó Követelések - készpénz - bankbetét - kötvény, részvény, befektetési jegy/** - nyújtott hitel - egyéb követelés Tartozások - hitel/* - kötvény, derivatíva, részvény/** - egyéb tartozás Pénzügyi vállalatok követelései, nettó Követelések - bankbetét - kötvény és derivatíva - nyújtott hitelek - részvény, befektetési jegy/** - egyéb követelés Tartozások - hitel - kötvény és derivatíva - részvény, befektetési jegy/** - biztosítási díjtartalék - nyugdíjpénztári díjtartalék - egyéb tartozás

-508,7 -458,0 407,1 2,4 55,9 24,8 312,2 11,8 865,1 695,3 -84,7 254,5 -50,7 324,6 64,7 188,4 120,6 -15,9 -33,2 375,3 134,6 -38,4 117,3 68,4 104,0 -10,6

277,3 265,1 308,0 0,2 184,8 -25,6 143,4 5,2 42,9 169,8 41,8 -168,7 12,2 210,4 -33,6 175,6 67,3 -7,6 8,7 198,2 23,9 2,9 48,6 35,6 75,0 12,2

-231,3 -192,9 715,1 2,6 240,7 -0,8 455,6 17,0 908,0 865,1 -42,9 85,8 -38,4 535,1 31,1 364,0 187,9 -23,4 -24,5 573,5 158,5 -35,5 165,9 104,0 179,0 1,6

-1,6 -1,3 4,8 0,0 1,6 0,0 3,1 0,1 6,1 5,8 -0,3 0,6 -0,3 3,6 0,2 2,5 1,3 -0,2 -0,2 3,9 1,1 -0,2 1,1 0,7 1,2 0,0

294,5 220,3 809,8 11,1 133,6 15,0 337,4 312,7 589,5 231,1 140,7 217,7 74,2 598,4 -6,6 267,3 315,8 45,0 -23,1 524,2 190,7 -9,2 186,9 86,9 109,6 -40,7

498,6 456,4 93,9 -3,8 275,5 -17,6 -136,4 -23,8 -362,5 -268,6 -6,2 -87,7 42,2 351,6 136,8 129,8 59,4 17,2 8,4 309,4 78,4 0,0 91,8 45,4 73,2 20,6

793,1 676,7 903,7 7,3 409,1 -2,6 201,0 288,9 227,0 -37,5 134,5 130,0 116,4 950,0 130,2 397,1 375,2 62,2 -14,7 833,6 269,1 -9,2 278,7 132,3 182,8 -20,1

4,7 4,0 5,3 0,0 2,4 0,0 1,2 1,7 1,3 -0,2 0,8 0,8 0,7 5,6 0,8 2,3 2,2 0,4 -0,1 4,9 1,6 -0,1 1,6 0,8 1,1 -0,1

Államháztartás nettó követelései/* Követelések - jegybanki betét - egyéb bankbetét - nyújtott hitelek - kötvény és derivatíva - részvény, befektetési jegy/** - egyéb követelés Tartozások - jegybanki hitel - egyéb hitel/* - kötvény és derivatíva - egyéb tartozás

-104,4 453,5 240,9 29,2 -5,8 138,5 -94,1 144,8 557,9 -192,7 -141,7 864,7 27,6

-750,8 -331,2 -67,2 33,2 -24,1 -52,3 -124,1 -96,7 419,6 -149,7 61,9 220,9 286,5

-855,2 122,3 173,7 62,4 -29,9 86,2 -218,2 48,1 977,5 -342,4 -79,8 1085,6 314,1

-5,8 0,8 1,2 0,4 -0,2 0,6 -1,5 0,3 6,6 -2,3 -0,5 7,3 2,1

-637,3 -39,5 -68,8 -6,2 -3,3 -139,9 33,0 145,7 597,8 -314,6 180,6 939,8 -208,0

-862,6 -320,1 -281,4 34,7 -15,2 -74,4 80,7 -64,5 542,5 -128,7 301,7 444 -74,5

-1499,9 -359,6 -350,2 28,5 -18,5 -214,3 113,7 81,2 1140,3 -443,3 482,3 1383,8 -282,5

-8,8 -2,1 -2,1 0,2 -0,1 -1,3 0,7 0,5 6,7 -2,6 2,8 8,1 -1,7

Belföldi szektorok nettó követelései

-220,5

-135,4

-356,0

-2,4

-237,7

-154,7

-392,4

-2,3

428,6 1091,0 309,0 396,8 234,3 150,9 662,4 555,3 79,0 93,9 -65,8

-50,9 -89,1 60,6 -138,4 70,9 -82,2 -38,2 283,3 -278,1 -18,7 -24,7

377,7 1001,9 369,6 258,4 305,2 68,7 624,2 838,6 -199,1 75,2 -90,5

2,5 6,7 2,5 1,7 2,1 0,5 4,2 5,6 -1,3 0,5 -0,6

209,5 7,9 -309,8 54,2 203,7 59,8 -201,6 291,3 -712,0 19,1 200,0

38,1 -81,1 -172,0 162,1 -15,9 -55,3 -119,2 -65,4 -134,3 -26,6 107,1

247,6 -73,2 -481,8 216,3 187,8 4,5 -320,8 225,9 -846,3 -7,5 307,1

1,5 -0,4 -2,8 1,3 1,1 0,0 -1,9 1,3 -5,0 0,0 1,8

-208,1

186,4

-21,7

-0,1

28,1

116,6

144,8

0,9

Háztartások nettó követelései Követelések - készpénz - bankbetét és banki értékpapír - befektetési jegy - nyugdíjpénztár - biztosítási díjtartalék - kötvény, részvény/** - egyéb követelés Tartozások - ingatlanhitel - egyéb bankhitel - nem banki hitel - egyéb tartozás

Külföld nettó követelései Követelések - betét és hitel - kötvény és derivatíva - részvény, befektetési jegy/** - egyéb követelés Tartozások - betét és hitel - kötvény és derivatíva - részvény és részesedés/** - egyéb tartozás Egyéb nettó követelés (maradék)

Forrás: MNB, PSZÁF; Megjegyzés: A táblázat adatai állományváltozásokat tükröznek és tartalmazzák a piaci árfolyamváltozások hatását. A résztételek előjelei a tétel eredeti változásának irányát tükrözik. */ Tartalmazza az állam 2002. év végi adósság-átvállalásainak hatását; **/ A tőzsdei részvények állományváltozása tranzakciós adatokat tükröz

58

- A 2002. évi folyamatok tekintetében figyelemre méltó az utolsó negyedév folyamatainak a január-szeptemberi irányzattól számottevően eltérő jellege. Az állomány-változási adatokból az a következtetés adódik, hogy a megtakarítások áramlása ebben az időszakban felgyorsult: az államháztartás éves eladósodásának nagyobbik része, illetve a külföld megtakarításának csaknem fele ebben az időszakban keletkezett, miközben jelentősen felgyorsult a háztartások és – főként – a vállalatok bankbetéteinek felhalmozódása. A banki ügyfélbetét-állomány 2002. évi növekedésének meghatározó része a IV. negyedévben jött létre, a vállalati hitelállomány pedig ebben az időszakban jelentősen csökkent. Mindezen változások egyik fő okát az állami költségvetés év végi rendkívüli kiadásai (600 milliárd forint) adják, amelyek döntően vállalati adósságok állami átvállalását testesítették meg. Ezen túlmenően szerepet játszottak a közszférában végrehajtott nagyarányú szeptemberi béremelések, amelyek nyomán a háztartások megtakarításai a korábbiaknál gyorsabb ütemben kezdtek növekedni. Végül fontos összetevő volt a külföldiek fokozódó év végi államkötvény-vásárlása, amely a kedvező EU-csatlakozási fejleményeknek tudható be. A IV. negyedévben külföldiek nagyobb összegben vásároltak forintkötvényeket, mint amelyre az államkincstár párhuzamos kötvénykibocsátása kínálatot biztosított. Így a külföld jelentős részben belföldiektől – például nem-pénzügyi és pénzügyi vállalatoktól – vásárolt államkötvényeket, amelyek ellenértéke bankbetétként csapódott le. Hasonlóképpen gyarapította a betéteket az a tény, hogy az állami költségvetés hiánya (a rendkívüli kiadásoktól eltekintve is) ebben az időszakban jelentősen meghaladta a nettó államkötvény-kibocsátás összegét, az államháztartás tehát a hiány révén több likviditást teremtett, mint amennyit az új adósság értékesítése révén elvont. 2. tábla A központi kormányzat negyedéves finanszírozási adatai (milliárd forint) I. Megnevezés negyedév II. negyedév III. negyedév IV. negyedév Forint kibocsátás (kötvény+DKJ) 1075 1057 1074 1178 Forint törlesztés (kötvény+DKJ) 558 821 730 1004 Nettó kibocsátás 517 235 344 174 Külföldi állomány változása, nettó 144 33 239 303 Belföldi állomány változása, nettó 373 202 105 -129 Központi kormányzat pénzforgalmi egyenlege/* -242 -261 -255 -305 Nettó többletkibocsátás 276 -26 89 -132 Forrás: ÁKK, PSZÁF; */ A pénzforgalommal nem járó tételek (például adósságátvállalások) miatt a pénzforgalmi hiány jelentősen elmarad az államháztartási hiány összegétől

A PÉNZÜGYI KÖZVETÍTŐ RENDSZER FEJLŐDÉSÉNEK FŐ VONÁSAI A pénzügyi szektor által kezelt összes vagyon a 2002-ben 26%-kal, a GDP nominális növekedését csaknem kétszeresen meghaladó mértékben bővült. Az összes kezelt vagyonnak a GDP-hez viszonyított aránya ezzel mintegy 146%-ra emelkedett (2001-ben 132%), ami a hazai gazdasági szereplők vagyonosodásának, a külföldi gazdasági kapcsolatok növekvő intenzitásának, illetve a pénzügyi szolgáltatások növekvő választéka iránti fokozódó keresletnek egyfajta bizonyítéka. Ugyanakkor a pénzügyi szektoron belül 2002-ben növekedett az amúgy is meghatározó hitelintézetek szerepe, hiszen a (mérlegen belül és kívül) kezelt összes vagyon 78%-a (2001-ben 71%-a) ennél az intézménytípusnál összpontosult.

59

2002 4383 3113 1270 719 551 -1062 208

A bankrendszer túlnyomó szerepének fokozódása jelentős részben a befektetési vállalkozások tevékenységének a bankokba történő fokozódó integrálása miatt jött létre. Részben e folyamat eredménye, hogy a hitelintézetek által a mérlegen kívül kezelt ügyfélvagyon 2002 során 90%kal növekedett, miközben a bankok saját eszközei ennél jóval kisebb mértékben, mindössze 14%-kal bővültek. Figyelemre méltó ugyanakkor a befektetési alapok, biztosítók, pénztárak és pénzügyi vállalkozások alacsony bázisról történő gyors ütemű növekedése, amely a pénzügyi szolgáltatások természetes fejlődésével együtt járó diverzifikációként értelmezhető. E területek keresletvezérelt dinamizmusa a különböző tevékenységek tőkemegtérülési rátáiban (ROE) is megmutatkozik. Így például a gyorsan növekvő pénzügyi vállalkozások esetében a ROE 2002-ben átlagosan 27,3%-ot ért el, az ugyancsak dinamikus biztosítási szektor esetében pedig 24,3%-ot. A bankrendszer esetében a ROE 18,7%-os volt, a csökkenő ügyfélvagyont kezelő – a banki szolgáltatók versenyétől szorongatott – befektetési vállalkozások körében pedig mindössze 14%-os. Végül érdemes megjegyezni, hogy elsősorban a lakossági hitelállomány gyors növekedésével összefüggésben dinamikusan bővült a szövetkezeti hitelintézetek üzletmérete is, amelyet ugyancsak magas – 19,8%-os ROE kísért. 3. tábla A pénzügyi szektor által kezelt vagyon intézménytípusonként 2001 2000 2001/2000 milliárd milliárd forint forint %

Megnevezés

Hitelintézetek

mérlegfőösszeg kezelt ügyfélvagyon

összesen kezelt Befektetési vállakozások ügyfélvagyon nettó eszközérték Befektetési alapok

8427,4

2001 %

2002/2001

2002

2002

% milliárd forint

%

10825,0

43,8

12,8

9506,0

48,5

13,9

n.a.

n.a.

4417,2

22,5

89,6

8376,0

33,9

n.a.

n.a. 13923,2

71,0

37,9

19201,0

77,7

2470,9

3,1

2546,5

13,0

-44,8

1404,7

5,7

552,5

27,7

705,4

3,6

31,9

930,0

3,8

Pénzügyi vállalkozások mérlegfőösszeg biztosítástechnik ai tartalék Biztosítók

429,7

30,9

562,4

2,9

49,1

838,6

3,4

536,6

21,4

651,5

3,3

20,6

785,6

3,2

Pénztárak Szövetkezeti hitelintézetek

vagyonérték

404,7

43,8

582,0

3,0

32,9

773,3

3,1

mérlegfőösszeg

532,5

19,8

638,0

3,3

22,1

779,0

3,2

n.a. 19609,0

100,0

26,0

24712,1

100,0

..

..

145,5

..

Összesen

n.a.

- a GDP %-ában

n.a.

..

132,1

A hitelintézetek összesített mérleg-főösszege 2002-ben a bruttó hazai terméknél (GDP) valamelyest gyorsabban – 13,9%-kal – nőtt, a két mutató hányadosaként számított penetrációs ráta tehát az év során nagyjából változatlan maradt. Még ennél is gyorsabban – 15,5%-kal – bővült azonban a hitelintézeteknek az egyes jövedelemtulajdonosi szektorokhoz eszközölt összes kihelyezés-állománya (hitel, illetve adósságot megtestesítő vásárolt értékpapír). Utóbbin belül pedig a belföldi szektorokkal szembeni követelések állománya 22,4%-kal nőtt, míg a külföldi eszközök állománya pedig 20,6%-kal csökkent. A belföldi szektorokkal szemben a bankrendszer hitelaktivitása tehát az előző évhez képest gyorsuló ütemben növekedett (miközben a GDP nominális növekedése lassult), s a kihelyezés-állomány ilyen ütemű növekedése jelentős részben a hitelintézetek külföldi eszközeinek a rovására következett be. A belföldi hitelexpanzió fő tényezője a lakossági hitelállománynak – főként a támogatott ingatlanhitelek miatti – páratlanul gyors, 68%-os növekedése volt, amely a teljes növekmény mintegy 40%-át tette ki. Ugyanakkor a vállalatokkal szembeni kihelyezések állománya mindössze 3%-kal (2001-ben 11%-kal) bővült, ami részben a készletállomány és a beruházások visszafogásával, részben a devizában igénybevett hitelek forintban számított leértékelődésével, részben pedig az év végén végrehajtott állami adósság-átvállalásokkal 60

függött össze. Végső soron elmondható, hogy a nagyarányú lakossági hitelexpanziót nagyrészt a vállalati szektor hitelkeresletének összehúzódása, illetve a külföldi eszközöknek a folyó fizetési mérleg hiányával összefüggő csökkenése finanszírozta. A bankrendszer 2002. évi fejlődésének további fontos ténye, hogy a hitelintézetek kihelyezéseinek (hitel és vásárolt értékpapír) növekedése jelentősen meghaladta a hasonlóan definiált tartozások (betét és értékpapír-adósság) bővülésének ütemét. Az összes tartozás növekedése 11,6%-ot, a belföldi szektorokkal szembeni tartozások bővülése pedig 14,6%-ot ért el. Az általános megtakarítási irányzattal összhangban jelentősen romlott a háztartásoknak a bankrendszerrel szembeni nettó pozíciója, mivel a lakossági betétek állománya a hitelekénél jóval kisebb mértékben gyarapodott. Ennek hatását részben ellensúlyozta a vállalati szektor – nagyrészt a nem-pénzügyi vállalatok – betétállományának bővülése, a kormányzat és a külföld azonban csak minimális mértékben bocsátott rendelkezésre új forrásokat. A külföld – tartozásainak csökkenése miatt – így is jelentős részben javította a bankrendszerrel szembeni nettó pozícióját, miközben a kormányzat továbbra is (és az előző évhez képest növekvő mértékben) nettó hitelfelvevőként jelent meg. Összességében a jövedelemtulajdonosi szektoroknak a hitelintézetekkel szembeni nettó követelései jelentős (a GDP mintegy 2%-át kitevő) mértékben csökkentek, vagyis a bankok kihelyezéseinek éves növekménye ilyen mértékben haladta meg a rendelkezésükre bocsátott új források összegét. Ez megfelelt az előző évi változás irányának, bár a banki kihelyezések és a források növekedése közötti pozitív ütemkülönbség 2001-hez képest mintegy felére csökkent. 4. tábla Egyes jövedelemtulajdonosi szektorok szerepe a bankrendszer mérlegszerkezetének változásában

Jegybankkal szembeni nettó követelések

2001 I-III név mrd Ft

2001 IV név mrd Ft

2001 Összesen mrd Ft

2001 Összesen GDP %-a

2002 I-III név mrd Ft

2002 IV név mrd Ft

2002 Összesen mrd Ft

2002 Összesen GDP %-a

19,1

276,1

295,2

2,0

622,0

-109,3

512,7

3,0

Háztartások nettó követelései Államháztartás nettó követelései - követelés - tartozás Külföld nettó követelései

70,7 552,3 243,8 -308,5 -603,9

78,1 52,1 -69,0 -121,1 145,9

148,8 604,4 174,8 -429,6 -458,0

1,0 4,1 1,2 -2,9 -3,1

99,8 297,1 -66,6 -363,7 225,1

36,2 -144,0 -282,8 -138,8 -1,5

136,0 153,1 -349,4 -502,5 223,6

0,8 0,9 -2,1 -3,0 1,3

Hitelintézetekkel szembeni nettó követelések - követelés, összesen - tartozás, összesen

-491,7 535,6 1027,3

-80,6 427,8 508,4

-572,3 963,4 1535,7

-3,9 6,5 10,3

-556,9 104,6 661,5

239,4 773,2 533,8

-317,5 877,8 1195,3

-1,9 5,2 7,0

Háztartások nettó követelései - követelés - tartozás ingatlanhitelben - tartozás egyéb bankhitelben Nem-pénzügyi vállalatok nettó követelései - követelés - tartozás Pénzügyi vállalatok nettó követelései - követelés - tartozás Államháztartás nettó követelései - követelés - tartozás Külföld nettó követelései - követelés - tartozás

34,2 241,8 97,8 109,8 -258,7 55,9 314,6 -24,3 64,7 89,0 -231,1 29,2 260,3 -11,8 144,0 155,8

178,3 251,9 41,5 32,1 133,8 184,8 51,0 -66,3 -33,6 32,7 -13,8 33,2 47,0 -312,6 -8,5 304,1

212,5 493,7 139,3 141,9 -124,9 240,7 365,6 -90,6 31,1 121,7 -244,9 62,4 307,3 -324,4 135,5 459,9

1,4 3,3 0,9 1,0 -0,8 1,6 2,5 -0,6 0,2 0,8 -1,6 0,4 2,1 -2,2 0,9 3,1

-364,0 66,1 302,1 128,0 -245,1 133,6 378,7 -186,0 -6,6 179,4 -55,6 -6,2 49,4 293,8 -82,3 -376,1

58,6 230,0 158,4 13,0 557,8 275,5 -282,3 63,3 136,8 73,5 -414,5 34,7 449,2 -25,8 96,2 122,0

-305,4 296,1 460,5 141,0 312,7 409,1 96,4 -122,7 130,2 252,9 -470,1 28,5 498,6 268,0 13,9 -254,1

-1,8 1,7 2,7 0,8 1,8 2,4 0,6 -0,7 0,8 1,5 -2,8 0,2 2,9 1,6 0,1 -1,5

Forrás: MNB, PSZÁF; Megjegyzés: A táblázat adatai állományváltozásokat tükröznek és tartalmazzák a piaci árfolyamváltozások hatását

A fenti táblában jól követhető, hogy a hitelintézetekkel szembeni nettó jövedelemtulajdonosi követelések csökkenése elsősorban a jegybank és a hitelintézetek közötti kihelyezés- és forrásosztozkodás eredménye. A jegybank és a hitelintézetek ugyanis jellemzően nem jövedelem-tulajdonosként, hanem közvetítő intézményekként jelennek meg, úgy, hogy együttes saját nettó megtakarításaik makrogazdasági arányokkal mérve viszonylag kis mértékűek. A hitelintézetek nettó forrásállományának csökkenését ezért az utóbbi két évben 61

nagyrészt a jegybank hasonló összegű forrástöbblete ellentételezte (lásd a tábla két összesen sorát). A feljebb vázolt nettó pozícióváltozás a jegybank oldaláról egyrészt úgy jön létre, hogy a forint készpénzállomány növekedése a jegybankot finanszírozza – ami a hitelintézeteknél és a bankrendszeren kívül jellemzően a vállalati hitelek és/vagy az állam kötvényadósságának növekedéseként jelenik meg. A változás másik oka pedig az, hogy az államháztartás és a külföld a jegybankkal szemben együttesen nettó megtakarítói pozícióban van, döntően azért, mert az államháztartás külföldi adósságát jelentős részben a jegybanki devizatartalékból törleszti, miközben ennek fedezetére kötvénykibocsátás révén máshonnan – ugyancsak jelentős részben a hitelintézetektől – von el forrásokat. (Az utóbbi feltétel 2002. utolsó negyedében a központi kormányzat szokatlanul nagy év végi kiadásai miatt kivételesen nem teljesült.) A két említett mechanizmus együttes eredményeként a hitelintézetek likviditási tartalékaként értelmezhető jegybanki betétek állománya folyamatosan csökken, bár a rendszer likviditásának szintje továbbra is bőségesnek értékelhető. 1. ábra A hitelintézetek jegybanki betéteinek alakulása 2300

30%

2100

25%

1900 1700

20%

1500

15%

1300 1100

10%

900

Jegybanki betétek (mrd Ft, bal skála)

700

Jegybanki betétek / összes eszköz (%, jobb skála)

500 98-Már

99-Már

00-Már

01-Már

02-Már

5%

0% 03-Már

Forrás: MNB, PSZÁF

A hitelintézetek likviditásának csökkenése egyáltalán nem új jelenség. A fenti ábrán jól látható, hogy öt évvel ezelőtt a hitelintézetek jegybanki betétei a bankrendszer összesített mérleg-főösszegének nem kevesebb, mint 25%-át érték el. Ezt követően a jegybanki betét és az összes eszköz aránya szinte monoton folyamatossággal csökkent – vagyis a hitelintézeti ügyfélkövetelések állománya gyorsabban növekedett, mint a mérleg-főösszeg – és 2003. március végén már csupán mintegy 10%-ot tett ki. E csökkenő irányzat két alkalommal, 2000. februárban és 2003. januárban szakadt meg átmenetileg, mindkét esetben a viszonylag magas forintkamatokra, illetve az utóbbi esetben a forintnak a piac által várt felértékelődésére alapozott spekulatív tőkebeáramlás miatt. A hazai valuta túlzott felértékelődését megakadályozandó – az érvényben lévő sávos árfolyam-mechanizmus értelmében – a jegybank mindkét esetben intervenciós forinteladásokat hajtott végre, amelynek következtében lökésszerűen növekedett a hitelintézetek likviditása. Ugyancsak mindkét esetre igaz, hogy a bankrendszer likviditásának szintje a monetáris feltételek jelentős lazítását követően mindkét esetben „normalizálódott”, vagyis nagyjából a spekulatív beáramlást megelőző trendvonalhoz tért vissza. A 2003. januári valutaspekulációs rohammal kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy az a hazai pénzügyi rendszerre átmenetileg jelentős, de hosszabb távon csekélynek tekinthető hatást gyakorolt. Január 15-16-án a Magyar Nemzeti Bank az érvényben lévő valutasávos 62

árfolyam-mechanizmus védelmében mintegy 5 milliárd euró értékű intervenciós forinteladást hajtott végre, illetve effektív sterilizációs kamatlábát átmenetileg 8,5%-ról 3,5%-ra csökkentette. A vázolt intézkedések nyomán a forint az euróval szemben azonnal jelentősen gyengült, a forint felértékelésére spekuláló befektetők pedig jelentős árfolyam-veszteségeket szenvedtek el. Ebben a veszteségben azonban a hazai bankrendszer lényegében egyáltalán nem osztozott, mert a forint elleni spekulatív rohamot alapvetően külföldi befektetők kezdeményezték, a belföldi hitelintézetek pedig csak közvetítő szerepet játszottak, a szokásos üzletmenetnek – és a nyitott devizapozícióra vonatkozó szabályozásnak – folyamatosan megfelelő valutakockázat vállalása mellett. A hazai bankokat ugyanakkor veszteség érte a hirtelen megnövekedett szabad likviditásuk befektetési lehetőségeit sújtó jegybanki kamatcsökkentés miatt, ezt azonban részben ellensúlyozták a korábbinál nagyobb állományok, illetve a jelentősen nagyobb ügyleti forgalom. A fennmaradó veszteségek ellensúlyozására a hitelintézetek saját ügyfélkamataik gyors kiigazítását hajtották végre. Mindezek következtében úgy tűnik, hogy a hazai bankrendszert összességében nem érték veszteségek, és a hitelintézetekre vonatkozó prudenciális szabályok betartása sem szenvedett sérelmet. Az intervenciós többletlikviditás február végére lényegében felszámolódott, mert az időközben gyengülő dollár alkalmat adott a döntően dollárbázisú spekulatív befektetőknek, hogy a január közepén vásárolt hosszú forintpozícióikat értékesítve viszonylag csekély veszteséggel visszavonuljanak. A helyzet normalizálódása nyomán a jegybank 2003. február 24-én ismét 6,5%-ra emelte az alapvető sterilizációs kamatlábat, amelyet rövid időn belül a bankok megfelelő ügyfélkamat-korrekciói követtek. 2. ábra A bankrendszer mérlegen belüli nyitott devizapozíciójának alakulása (időszak végi állományok, milliárd Ft) 400 300 200 100 0 -100 -200 -300 -400 -500 01- 01Dec Már

01- 01- 01- 02Jún Sze Dec Már

02- 02- 02Jún Sze Okt

02- 02Nov Dec

03- 03Jan Feb

A korábban már említett 2002. negyedik negyedévi portfoliótőke-beáramlás – külföldi befektetők fokozódó forintkötvény-vásárlása – és a 2003. januári valutaintervenció hatását jól szemlélteti a bankok mérlegen belüli nyitott devizapozíciójának alakulása is. A fenti ábra tanúsága szerint az október közepétől (az Európai Unióval kapcsolatos, pozitív kimenetelű írországi népszavazást követően) megélénkült külföldi forintkötvény-kereslet nyomán a bankok nettó devizaeszközei folyamatosan növekedtek, és december végére mintegy 340 milliárd forintot értek el. Ez a helyzet azonban a január közepi jegybanki intervenciós devizavétel hatására megfordult, s a bankok mérlegében a hónap végére mintegy 420 milliárd forint összegű nettó devizatartozás alakult ki. Az utóbb említett nagyarányú pozícióváltás úgy jött létre, hogy a spekulatív pozíciókat vásárolt (jellemzően külföldi) befektetők 63

forintköveteléseiket rövid lejáratú, mérlegen kívüli (döntően swap) műveletekkel devizára konvertálták, melynek következtében a hazai bankok mérlegében átmenetileg nagy összegű nettó devizatartozások jöttek létre. A swap műveletek „távoli lába” miatt azonban e pozíciókat a mérlegen kívül hasonló összegű devizakövetelések ellensúlyozták, s így az összes nyitott devizapozícióra vonatkozó prudenciális szabályok betartása nem sérült. A mérlegen belüli nyitott pozíciók februári csökkenése pedig azt bizonyítja, hogy a spekulatív befektetők a hónap folyamán jellemzően felszámolták pozícióikat, s a bankok mérlegében a helyzet – a forintlikviditás korábban tárgyalt alakulásához hasonlóan – normalizálódott. A makrogazdasági feltételek hatásvizsgálatával kapcsolatban végül érdemes egy pillantást vetni arra, hogy a jegybanki kamatpolitika és a piaci kamatirányzatok miként befolyásolták a bankrendszer működését. E témával kapcsolatban általánosságban elmondható, hogy a 2002. évi kamatfolyamatok a hazai bankok számára igen kedvezően alakultak. 3. ábra Fogyasztói infláció és jegybanki sterilizációs kamat (%) 13

13

12

12

11

11

10

10

9

9

8

8 7

7 Infláció

6 5 4

6

Kamat

5 4

Forrás: KSH, MNB

3 00-Feb

00-Aug

01-Feb

01-Aug

02-Feb

02-Aug

3 03-Feb

A jegybanki sterilizációs ráta és az infláció különbségeként meghatározott reálkamat 2002ben átlagosan az előző két évit lényegesen meghaladó, 3,7%-os szinten (2001: 1,8%) alakult. Ez önmagában akár kedvezőtlen jelenség is lehetett volna, hiszen a magasabb jegybanki reálkamat alkalmazására a romló költségvetési egyensúly miatt került sor. Ez a forgatókönyv általában a magánszektor hitelkeresletének az állam általi kiszorításához vezet, amelynek nyomán az ügyfélhitel-állomány növekedése többnyire lassulni szokott. Itt azonban azzal a sajátos körülménnyel állunk szemben, hogy a költségvetési egyensúlyromlás jelentős részben egy erősen támogatott hitelprogramon – olcsó ingatlanhiteleken – keresztül valósult meg, amely a magánszektor (a háztartások) hitelkeresletét számottevően bővítette, miközben a bankok érdekeltségét az állami kamattámogatás révén folyamatosan fenntartotta. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a bankok 2002-ben úgy számíthattak fel magasabb kamatot hiteleikért, hogy a hitelek iránti kereslet közben nem csökkent, hanem növekedett. 4. ábra

64

Banki hitelek és betétek átlagos kamatlábai 30 Rövid lejáratú vállalati hitelek

25

Jelzáloghitelek Lakossági betétek, 3-12 hó

20 15 10 5 Forrás: MNB

0 99F

99A

00F

00A

01F

01A

02F

02A

03F

A növekvő jegybanki reálkamat hatása jól követhető a banki ügyfélkamatok alakulásán. Látható, hogy míg a legutóbbi két évben lezajlott dezinfláció időszakában – 2000 és 2002 vége között – a fogyasztói infláció éves rátája 530 bázisponttal (10,1%-ról 4,8%-ra) zuhant, addig a rövidlejáratú vállalati hitelek átlagos kamatlába mindössze 310 bázisponttal, a jelzáloghiteleké pedig 370 bázisponttal mérséklődött, nagyjából tehát az időközben 325 bázisponttal csökkenő jegybanki sterilizációs ráta mozgását követte. Figyelemre méltó, hogy időközben a rövid lejáratú lekötött vállalati betét átlagos kamata csak 210 bázisponttal, a hasonló lakossági betét kamata pedig 170 bázisponttal csökkent. A hitelek és a lekötött betétek közötti kamatrés – a változatlanul költséges fogyasztási hitel kivételével – tehát csökkent, s a lekötött ügyfélbetétek kamatlába jellemzően az infláció fölé került. 5. ábra Tipikus banki kamatrések Vállalati hitelek a vállalati lekötött betétek fölött Jelzáloghitelek a lakossági lekötött betétek fölött

20

Fogyasztási hitelek a lakossági lekötött betétek fölött

15 10 5 Forrás: MNB

0 99F

99A

00F

00A

01F

01A

02F

02A

03F

A kamatrések szűkülése általánosságban nem vezetett a banki eredmények csökkenéséhez. Ez azért volt így, mert a bankok a mérlegük szerkezetében végbement – és korábbi táblázatainkon követhető – két szerkezeti változással kárpótolták magukat. Egyrészt a korábbiakban igen jelentős jegybanki betéteik helyébe magasabb kamatozású (igaz, ugyancsak magasabb kockázatú) ügyfélhitelek léptek, másrészt pedig ügyfélhiteleiken (és összes kihelyezésükön) belül számottevően nőtt a magasabb kamatbevételt biztosító lakossági

65

hitelek, elsősorban pedig az ingatlanhitelek aránya. Mindezek fényében általánosságban elmondható, hogy a gyorsan növekvő lakossági hitelüzletágon belüli megfelelő piaci részesedés fenntartása, illetve növelése 2002-ben az egyes hazai bankok sikerének egyik kulcstényezője volt.

66

HITELINTÉZETI SZEKTOR BANKSZEKTOR A bankszektor24 fejlődése 2002-ben sajátosan alakult. Az év nagyobbik részében, az első kilenc hónapban az egyre gyorsuló hitelezés forrásait a bankok leginkább likvid eszközeik átcsoportosításával biztosították, a mérlegfőösszeg alig változott, kilenc hónap alatt nominálisan mindössze 4,5%-kal növekedett. Októbertől ezzel szemben, nagymértékű forrásbeáramlás indult meg, amelynek eredményeként év végén a mérlegfőösszeg a szeptember végit 9%-kal, a 2001 december végit pedig 14%-kal meghaladta. (A növekedés ennél is gyorsabb lett volna, ha a forint árfolyamának erősödése nem módosította volna lefelé a forintban kifejezett mérlegfőösszeget.) A betétállomány negyedik negyedévi dinamikus, 10,5%-os bővülésére a szokásos szezonalitás csak részben ad magyarázatot. A 2002 októberétől megfigyelhető betétállomány növekedésében egyfelől a lakosság jövedelem- és bérnövekedése, másfelől a beáramló külföldi tőke játszott szerepet. A lakossági jövedelem- és bérnövekedés októbertől megemelte a lakosság bruttó megtakarításait, amely a banki betétek gyarapodásában jelentkezett. A külföldi tőkebeáramlás pedig ugyancsak októbertől, az EU csatlakozásunk szempontjából meghatározó, pozitív eredményt hozó ír népszavazást követően felgyorsult. Ebben az időszakban a külföldiek leginkább államkötvényt vásároltak az államkincstártól, de belföldiektől is (köztük az egyéb pénzügyi közvetítőktől, pénzügyi vállalatoktól), akik az állampapírokért kapott pénzeszközeiket jelentős részben a bankokban helyezték el betétként. A források döntő részét, 56,8%-át természetesen továbbra is a belföldiek bankbetétei adták. A betétek nagyobb arányban növekedtek volna, ha a forint árfolyamának erősödése a devizaforrások volumenének és forintban kifejezett értékének csökkenését nem okozta volna. A további forintárfolyam erősödést valószínűsítő várakozások és a devizabetétek alacsony kamatszintje azonban az ügyfeleket devizabetét-állományuk csökkentésére késztette. 6. ábra A bankszektor legfontosabb eszközeinek és forrásainak alakulása milliárd Ft

Likvid és értékpapír eszközök

7000 6000

Hitelek

5000 4000

Betétek

3000 2001. 12.

2002. 03.

2002. 06.

2002. 09.

2002. 12.

24 Az ebben a fejezetben szereplő egyes hitel-, illetve betétállomány adatok eltérnek a makrogazdasági összefoglalóban bemutatott adatoktól. Ezek az eltérések tartalmi, módszertani okokra vezethetők vissza. Az legfontosabb tartalmi különbségek egyike, hogy ebben a fejezetben lakosság és vállalkozások, a makrogazdasági összefoglalóban pedig háztartások és nem pénzügyi vállalkozások szerepelnek. Az eltérést az egyéni vállalkozók eltérő besorolása okozza. Az egyéni vállalkozók ebben a fejezetben a vállalkozások között, a makrogazdasági összefoglalóban pedig a háztartások között szerepelnek. Másik fontos tartalmi eltérés, hogy ebben a fejezetben a bankok PSZÁF részére nyújtott adatszolgáltatásából származó, kamatokat nem tartalmazó adatok, a makrogazdasági összefoglalóban ezzel szemben az MNB adatbázisából származó kamatokkal növelt hitel, illetve betét adatok szerepelnek.

67

Az egész évre jellemző hitelezési aktivitás októberig negyedévről negyedévre gyorsult, majd az utolsó negyedévben kissé mérséklődött ugyan, de továbbra is jelentős maradt, a kockázatosabb hitelezési tevékenység aránya növekedett, az ügyfélhitelek betétekkel való fedezettsége csökkent. A szektor pénzügyi közvetítő szerepe a mérlegfőösszeg / GDP mutató alapján tovább mérséklődött, ám a bankszektor tényleges közvetítő szerepét tükröző hitel / GDP mutató alapján ismét emelkedett. A hitelezésen belül a vállalkozói hitelezés növekedési üteme elmaradt a lakosságitól, de az éves állománynövekedés ezen a területen is meghaladta az inflációt. Az első háromnegyedév tendenciája alapján ennél gyorsabb növekedés adódott volna, azonban az utolsó negyedévben néhány nagy volumenű hitel átkerült a vállalkozói kategóriából államiba. A lakossági hitelezés rendkívül dinamikusan növekedett, így a lakossági hitelek aránya már elérte az összes eszköz 10,7%-át. A lakossági hitelezés bővüléséhez kapcsolódóan a szektorban évek óta először ismét nőtt a foglalkoztatottak létszáma. A lakossági hitelek minőségi összetétele az új, tipikusan problémamentes kihelyezések arányának növekedése következtében javult. Ugyanakkor a vállalkozói hitelállomány minősége romlott, mert az új kihelyezések növekedési üteme jelentősen elmaradt a problémássá váló hitelek növekedési ütemétől. Megjegyzendő azonban, hogy a problémás állomány aránya továbbra is csekély. A portfolió minősége összességében nem romlott, mert a kedvező minősítésű mérlegen kívüli állomány súlya megnövekedett a portfolióban. 2002-ben a kereskedelmi bankok eredményessége reálértéken is növekedett, összesített 151,3 milliárd Ft adózás előtti eredményük 17,3%-kal meghaladta az előző évit, miközben külföldi anyaintézményeik számos problémával küzdtek. A teljes bankszektor eredményessége ugyanakkor rendkívüli mértékben romlott az MFB nem hagyományos banki tevékenységéből származó értékvesztési és céltartalék képzési ráfordításai következtében. A szektor összesített 16,8 milliárd Ft adózás előtti eredménye csupán 12,4%-a az előző évinek. A bankszektor tőkeellátottság továbbra is stabil, bár a tőkemegfelelési mutató számításaink szerint csökkent a 2001 végi 15,64%-ról, kb. 14%-ra. A tőkemegfelelési mutató alakulása a hitelezési aktivitás növekvő tőkeszükségletére hívta fel a figyelmet, nem jelzett azonban olyan kockázatot, amely a bankszektor tőkeellátottságának stabilitását veszélyeztette volna. 5. tábla A bankok (részvénytársasági formában működő hitelintézetek) főbb jellemzői Megnevzés Intézmények száma (darab, %) Átlagos állományi létszám (fő, %) Mérlegfőösszeg (milliárd forint, %) Hitelállomány (milliárd forint, %) Betétállomány (milliárd forint, %) Saját tőke (milliárd forint, %) Adózás előtti eredmény (milliárd forint, %) ebből: kereskedelmi bankok adózás előtti eredménye (milliárd forint, %)

Tőkemegfelelési mutató* (%) (a 2002.végi adat becslés!) Problémás állomány aránya a portfolióban (%)

1999

2000

2001

2002

43

42

41

39

97,7

97,6

95,1

28 394

26 695

26 270

26 947

94,0

98,4

102,6

7 336

8 427

9 499

10 825

114,9

112,7

114,0

3 259

4 323

5 137

6 534

132,7

118,8

127,2

4 657

5 371

6 064

6 714

115,3

112,9

110,7

632

782

920

1 021

123,7

117,6

111,0

37,0

96,8

135,3

16,8

261,6

139,8

12,4

35,8

97,3

129,0

151,3

271,9

132,6

117,3

15,02

15,21

15,64

14,00

3,7

2,8

2,9

3,7

68

2000/1999

2001/2000 2002/2001

ebből: problémás állomány aránya a kereskedelmi bankok portfoliójában (%)

Közvetlen külföldi tulajdoni arány a jegyzett tőkében (%) Mérlegfőösszeg / GDP (%) Betétállomány / hitelállomány (%) ROA (%) (adózás előtti eredmény / átl. mérlegfőösszeg) ROE (%) (adózás előtti eredmény / átl. saját tőke) ebből: kereskedelmi bankok átlagos ROA mutatója kereskedelmi bankok átlagos ROE mutatója Létszámhatékonyság (millió forint/ fő) (átlagos mérlegfőösszeg / átlagos létszám)

3,4

2,4

2,2

2,0

65,3 63,8

66,7 67,0

63,0 63,9

60,5 66,4

142,9

124,2

118,0

102,8

0,55

1,25

1,57

0,17

6,36

13,84

15,72

1,67

0,57

1,33

1,60

1,71

7,13

16,14

18,62

18,65

235,6

291,1

327,8

361,3

Piaci szereplők 2002 folyamán a bankok száma összességében kettővel csökkent, az OTP Jelzálogbank megkezdte működését, ugyanakkor a Rabobank, az SG Bank és az Otthon Lakástakarékpénztár beszüntette hitelintézeti tevékenységét és pénzügyi vállalkozássá alakult. A lakossági hitelezés dinamikus bővüléséhez kapcsolódóan az átlagos állományi létszám évek óta először emelkedett a bankszektorban. 2002-ben a szektor átlagos állományi létszáma 677 fővel gyarapodott 2001 évhez képest, mely 1067 fős fejlesztés és 390 fős leépítés egyenlege. Létszámfejlesztést az új alapítású OTP Jelzálogbank mellett huszonöt bank, közöttük nyolcvan főt meghaladó növelést öt bank hajtott végre. Létszámleépítés a megszűnt három intézmény mellett tizenkét bankot érintett, közöttük negyven főt meghaladó két bankban volt. 6. tábla A bankok száma és átlagos létszáma Megnevezés Bankok száma Átlagos létszám

2000. XII. 2001. XII. 2002. XII. 42 41 39 26 695

26 270

26 947

A bankszektor tulajdonosi struktúrájában az arányok némiképp eltolódtak a belföldi tulajdon felé, a külföldi tulajdon meghatározó szerepe azonban továbbra is fennmaradt. A belföldi tulajdoni arány a 2001 végi 33,8%-ról 36,0%-ra emelkedett. Ebben döntő szerepet játszott az állami tulajdon nagyarányú, 15,9%-os, mintegy 17 milliárd Ft-ot kitevő növekedése, melynek döntő részét, az MFB-ben történt jegyzett tőkeemelés tette ki. A privatizáció előkészítése megkezdődött, de az év során még nem zárult le három banknál (Postabank, Konzumbank és FHB). Az állami tulajdont is magában foglaló belföldi tulajdonú jegyzett tőke az MFB mellett hét bankban összesen 29,6 milliárd Ft értékben növekedett,

69

ugyanakkor öt bankban25 összesen 10,8 milliárd Ft-tal csökkent, így e két ellentétes irányú változás eredőjeként a közvetlen belföldi tulajdonú jegyzett tőke szektorszinten összességében 6%-kal, 18,8 milliárd Ft-tal emelkedett. A közvetlen külföldi tulajdonú jegyzett tőke szektorszinten 2,0%-kal, 5,3 Mrd Ft-tal gyarapodott. Hét banknak növekedett a jegyzett tőkéje, egynek pedig belföldiből külföldi tulajdonba került jegyzett tőkéjének egy jelentős része alapvetően tőzsdei vásárlások következtében. Ezen változások együttes hatása 17,1 milliárd Ft-tal emelte a szektor közvetlen külföldi tulajdonban lévő jegyzett tőkéjét. Ugyanakkor az év során a megszűnt két bank és egy lakástakarékpénztár (Rabo, SG, Otthon) jegyzett tőkéje, valamint a közvetlen belföldi tulajdonúvá váló HVB Jelzálogbank és egy jegyzett tőke csökkenést elszenvedő bank összesített jegyzett tőke csökkentő hatása 11,8 milliárd Ft-ot tett ki.

25

20 millió Ft-ot meghaladó összegben.

70

7. tábla A bankszektor közvetlen tulajdonosi szerkezete a jegyzett tőke alapján Jegyzett tőke (milliárd Ft)

Változás %

Megoszlás (%)

Állami tulajdon

121,5

2002. 12. / 2001.12. 115,9

Belföldi magántulajdon

38,8

106,0

8,7

8,7

Belföldi tulajdon

160,4

113,3

33,8

36,0

Külföldi tulajdon

269,3

102,0

63,0

60,5

Elsőbbségi és visszavásárolt részvények

15,7

115,4

3,2

3,5

Mindösszesen

445,4

106,3

100,0

100,0

2002.12.

2001.12.

2002.12.

25,0

27,3

A mérleg fő elemei A bankszektor mérlegfőösszege 2002. december végén 10 825,0 milliárd forintot tett ki, nominálisan 14%-kal többet mint az előző év végén. A növekedés üteme a 2002 első negyedévi 1,8%-os visszaesés után a második és a harmadik negyedévben még szerény, az előző negyedév végéhez képest mindössze 3,2 és 3,1% volt. Fellendülést csak az utolsó negyedév hozott, amikor a mérlegfőösszeg szeptember végéhez képest 9,0%-kal gyarapodott. Az utolsó negyedévi nagyarányú felfutás eredményeként az eszközállomány értéke 2002. december végén reálértéken is növekedett. (fogyasztói árindex 2002. dec. /2001. dec.: 104,8 %) A kereskedelmi bankok mérlegfőösszege 9,3%-kal nőtt tavaly év vége óta, a szakosított hitelintézeteké pedig 67,5 %-kal növekedett az év folyamán. 2002. december végén a bankszektor mérlegfőösszegéből már 11,7%-kal részesedtek a szakosított hitelintézetek, szemben az 2001. végi 7,9%-os részesedéssel. A szakosított hitel- illetve pénzintézetek összesített mérlegfőösszegének dinamikus növekedése döntő mértékben az OTP és OTP Jelzálogbank közötti lakossági jelzálog típusú hitelállomány átadásának volt köszönhető, mely teljesen megváltoztatta nemcsak a lakossági hitelezési piacon szokásos piaci részesedést, hanem a mérlegfőösszeg alapú piaci részesedést is. A bankcsoportok piaci részesedését ugyancsak módosította, hogy a Konzum és a Volks bankok mérlegfőösszege egyenként elérte a szektor mérlegfőösszegének 0,9%-át, ezért 2002ben a kisbankok csoportjából átkerültek a középbankok közé. Így a középbankok csoportja a már korábban is odatartozó bankok egyedi fejlődésénél nagyobb ütemben növekedett, a csoport bővült, ugyanakkor a kisbankok csoportja pedig szűkült.

71

8. tábla A bankcsoportok piaci részesedése a kiemelt eszközökből (%) Hitelek 2001. 12. 2002. 12. 77,3 72,9 11 12,3 3,9 1,1 7,8 13,7

Nagybankok (10) Középbankok (9) Kisbankok (7) Szakosítottak (14)

Vállalkozói hitelek 2001. 12. 2002. 12. 77,9 74,9 12,8 14,4 4,3 1,1 5 9,6

Lakossági hitelek 2001. 12. 2002. 12. 71,3 57,8 6,3 8,8 3,2 0,9 19,2 32,5

Eszközök összesen 2001. 12. 2002. 12. 76,1 72,6 11,6 13,8 4,3 1,9 7,9 11,7

A koncentráció alig oldódott 2002-ben. A szektor mérlegfőösszegéből a tizenkét legnagyobb bank együttes piaci részesedése a 2001 végi 79,%-ról 76,2%-ra módosult, a hat legnagyobbé pedig mindössze 2,2 százalékponttal mérséklődött 62,4%-ról 60,2%-ra. 7. ábra A bankszektor koncentrációja a bankok mérlegfőösszege alapján % 25,0 20,0 15,0 10,0

2001.12.31

39

38

37

36

35

34

33

32

31

30

29

28

27

26

egyedi bankok

25

24

23

22

21

20

19

18

17

16

15

14

13

12

11

9

10

8

7

6

5

4

3

2

0,0

1

5,0

2002.12.31

Továbbra is a nagybankok (10 bank) gyűjtötték a szektor ügyfélbetéteinek nagy részét, 84,2%-os részesedésük az előző év végéhez mérten csupán 1,5 százalékponttal mérséklődött. A betétgyűjtés intézményi koncentrációja továbbra is erős maradt, meghaladta a hitelezés koncentrációját. A tizenkét legnagyobb ügyfélbetét-állománnyal rendelkező bank a szektor ügyfélbetéteinek 90%-át gyűjtötte, szinte ugyanakkora részt mint 2001 végén. Az öt legnagyobb betétgyűjtő bank piaci részesedése is csupán 1,5 százalékponttal mérséklődött a 2001 végi 66,7%-ról 65,2%-ra. 9. tábla A bankcsoportok piaci részesedése a kiemelt forrásokból (%) Vállalkozói Lakossági Bankközi betét és Értékpapír Források Saját tőke betétek betétek felvett hitel források összesen 2001. 2002. 2001. 2002. 2001. 2002. 2001. 2002. 2001. 2002. 2001. 2002. 2001. 2002. 53 90,2 42,3 26,8 64,4 69,5 76,1 72,6 85,7 84,2 80,3 79,6 87,1 86,7 7,9 11,3 12,4 15,9 6 8,5 27,7 63,1 5,6 2,5 8,6 10,7 11,6 13,8 Betétek

Nagybankok (10) Középbankok (9) Kisbankok (7)

3,7

1,5

6,3

2,9

2,4

0,6

5,7

5,6

0,2

0,3

6,8

4,8

4,3

1,9

Szakosítottak (14)

2,8

3

1

1,7

4,5

4,1

13,6

41

51,8

70,5

20,2

15

7,9

11,7

72

A forint árfolyamának erősödése a bankszektor mérlegfőösszegének növekedési ütemét lefelé módosította. Míg 2001 végén egy eurót 246,33 Ft-on, egy US dollárt pedig 279,03 Fton számoltak el a bankok, addig 2002. december végén az eurót 235,9 Ft-on, az US dollárt pedig 225,16 Ft-on jegyezték. A bankok mérlegében szereplő devizák Ft-ban kimutatott értéke így leértékelődött. Számításaink szerint 2001. végi változatlan Ft árfolyamok esetén a bankszektor mérlegfőösszege nominálisan kb. 18,2 %-kal növekedett volna 2001. végéhez képest. 8. ábra A bankszektor mérlegfőösszege (tény és becslés – 2001. végi változatlan Ft árfolyammal) milliárd Ft

12000,0 11000,0 10000,0 9000,0 8000,0 7000,0 6000,0 5000,0 4000,0

devizaeszköz forinteszköz

2001. 12.

2002. 12. T ény

2002. 12. Becslés (2001. végi változatlan Ft árfolyammal)

A szektor pénzügyi közvetítő szerepe mérlegfőösszeg alapján számolva évek óta csökkent, ez a tendencia 2002-ben sem változott, a mérlegfőösszeg / GDP mutató a 1998 végi 65,2%-ról 2002. évben 63,8 %-ra csökkent. A szektor tényleges pénzügyi közvetítő szerepét azonban jobban kifejezi a hitel / GDP mutató, hiszen a bankok pénzügyi közvetítő szerepe elsősorban hitelezési tevékenységük során valósul meg. A bankok kihelyezései között lévő jegybanki betétek nem a pénzügyi közvetítés eszközei, hanem a jegybank monetáris politikájának megvalósulását szolgálják. A hitelállomány alapján számított pénzügyi közvetítő szerep évek óta folyamatosan növekszik. A hitel / GDP mutató az 1998 végi 25,8%-ról 2002. végére 38,5 %-ra emelkedett. Nemzetközi összehasonlításban azonban ez az arány továbbra is alacsonynak számít. 9. ábra A bankszektor közvetítő szerepének alakulása % 70 65 60 55 50 45 40 35 30 25 20 1998

1999

2000

2001

Bankszektor mérlegfőösszege / GDP % Bankszektor hitelállománya / GDP % Bankszektor betétállománya / GDP

73

2002

Eszközkihelyezés A hitelállomány növekedési üteme az utolsó negyedévig negyedévről negyedévre gyorsult, majd a negyedik negyedévben kissé mérséklődött ugyan, de továbbra is jelentős maradt. (Első negyedév: 2,4%, második negyedév: 5,6%, harmadik negyedév: 9,8%, negyedik negyedév: 7,1%.) A bankok ügyfélhitel állománya 2002. december végére összességében 27,2%-kal bővült. 10. tábla A bankszektor eszközei Állomány (milliárd Ft)

Változás (%)

2002.12.

2002. 12. / 2001. 12.

2001.12.

2002.12.

Pénztár és elszámolási számlák

490,3

75,9

6,8

4,5

Értékpapírok összesen Jegybanki és bankközi betétek

1688,9 1450,5

108,7 95,7

16,4 16

15,6 13,4

Hitelek ebből: vállalkozói hitelek lakossági hitelek egyéb ügyfelek hitelei Egyéb eszköz Eszközök összesen

6534,3 3677,9 1157,9 1698,5 661,1 10825

127,2 107,2 175,3 162,2 102,3 114

54,1 36,1 7 11 6,8 100

60,4 34 10,7 15,7 6,1 100

Megnevezés

Megoszlás (%)

A bankokon belül a kereskedelmi bankok ügyfélhitel állománya 19%-kal bővült, ezen belül a vállalkozói hitelek állománya 2,1 %-kal, a lakosságiaké 46,6%-kal nőtt. (A vállalkozói hitelek növekedési ütemét csökkentette, hogy néhány nagy volumenű korábban vállalkozói besorolású hitel átkerült az állammal szemben fennálló hitelek közé.) A szakosított hitelintézetek hitelállománya 124,9 %-kal növekedett az előző év végéhez képest. Mint azt már korábban leírtuk a hitelállomány bankcsoportok közötti átrendeződése, azaz a szakosított hitelintézetek hitelállományának nagyarányú növekedése alapvetően az OTP és az OTP Jelzálogbank közötti állomány átadásnak volt köszönhető. 10. ábra A bankszektor eszközeinek, lakossági hiteleinek és vállalkozói hiteleinek alakulása milliárd Ft 12000 10000 8000 6000 4000

2002. 12.

2002.09.

2002. 06.

2002. 03.

2001. 12.

2001.09.

2001.06.

2001. 03.

2000.12.

0

2000.09.

2000

lakossági hitelek

vállalkozói hitelek eszközök összesen

74

A bankszektor hitelállományán belül a vállalkozói hitelek az átlagosnál kisebb mértékben (7,2%-kal) nőttek. (Mint azt már korábban leírtuk a vállalkozói hitelek növekedési ütemét csökkentette, hogy 2002-ben néhány nagy volumenű vállalkozói hitel államivá vált. Az állam hitelállománya így nagyarányban növekedett.) A lakossági hitelek állománya egy év alatt több mint másfélszeresére duzzadt (75,3%-os növekedés). A dinamikus állománynövekedés következtében 2002. december végén a lakossági hitelek tették ki az összes eszköz 10,7 %-át. (2001. 12.: 7%) A lakossági hitelek közül továbbra is a lakáshitelek állományemelkedése a növekedés fő forrása, állományuk 2002. december végén több mint két és félszer akkora volt, mint a 2001. végén. 11. tábla A bankszektor lakossági hitelállománya Állomány (milliárd Ft) 2001. 12.

2002.12.

660,4 261,9

1157,9 695

Változás (%) 2002. 12. / 2001. 12. 175,3 265,4

369,3

432,1

117

folyószámla hitel

28

30,1

107,6

értékpapír vásárlásra nyújtott hitel

1,2

0,7

57,7

Megnevezés Lakossági hitel összesen lakáscélú, jelzálog típusú hitel fogyasztási és egyéb hitel összesen

Amíg az első három negyedév folyamán a hitelexpanzió forrásait a bankszektor nem kis részben az eszközportfolió – likvid- és értékpapíreszközök - átcsoportosításával biztosította, addig a negyedik negyedévben nagymértékű forrásbeáramlás következett be, így az év egészére elmondható, hogy a hitelállomány növekedésére csaknem teljes egészében fedezetet nyújtottak az új források. A hitelállomány 2001 végéhez képest 27,2%-kal, 1397 milliárd Ft-tal bővült, a forrásállomány pedig 1326 milliárd Ft-tal. Az aktív hitelezési tevékenység következtében a hitelállomány mérlegen belüli súlya szektorszinten tovább növekedett a 2001 végi 54,1%-ról 60,4%-ra. Az aktív hitelezési tevékenységet folyatató bankoknál a kockázatot hordozó hitelállomány szerepének folyamatos emelkedése növeli a hitelezési kockázatokat, ezek fedezésére a bankok folyamatos tőkeemelési nyomás alatt vannak. A kockázatok növekedését jelzi a betét/hitel mutató évek óta folyamatos csökkenése is. 2002-ben tovább folytatódott az a tendencia, hogy a bankokban elhelyezett ügyfélbetétek állománya az ügyfélhiteleknél jóval kisebb mértékben gyarapodott. Ezáltal az ügyfélhitelek betétekkel való fedezettsége tovább csökkent. Ez az arány 1999 végén még 142,9% volt, 2001 végén már 118,0%, 2002 végén pedig már csupán 102,8%. A nemzetközi irodalom a betét / hitel mutatót 140%-ig tartja biztonságosnak, a bankszektor átlagos a 100%-ot alig meghaladó mutatója a növekvő kockázatokra utal. A hitelek eszközökön belüli előretörése, részarány növekedése a szektoron belül nem csupán néhány nagyobb súlyú intézmény eszközportfolió változásának tudható be, a bankok döntő többsége növelte hitelei eszközökön belüli részarányát az előző év végéhez képest.

75

11. ábra A hitelek aránya a bankok eszközeiben % 100,0 90,0 80,0 70,0 60,0 50,0 40,0 30,0 20,0 10,0 1

0,0

egyedi bankok 2001. 12.

2002. 12.

A devizában való hitelfelvétel elsősorban a lakosság körében bővült, ahol a devizahitelállomány dinamikusan, 67,8%-kal növekedett, volumenét tekintve azonban az összes eszköz továbbra is elenyésző, mindössze 0,3 %-át adta. (A lakossági devizahitelek nagyarányú bővülése a lakosság növekvő árfolyamkockázat-vállalását jelenti, amely a forint árfolyamának esetleges gyengülése esetén éreztetné kedvezőtlen hatását.) A vállalkozói devizahitelkihelyezések forintban kifejezve reálértéken szinten maradtak, mivel a nominálisan 4,5%-os növekedés a 4,8%-os inflációval csaknem megegyezett. A devizaeszközök állománya - a devizahitelek növekedése ellenére - 1,5 %-kal csökkent tavaly év vége óta, mivel a bankok likvid- és értékpapír devizaeszközeiket jelentősen, 37,4%kal csökkentették, így arányuk az összes eszközből a 2001 végi 34,4%-ról 29,7%-ra csökkent. (Megjegyzendő azonban, hogy a forintban kifejezett érték csökkenésében szerepet játszott a forint árfolyamának erősödése is!) 12. tábla A bankszektor eszközei forint-deviza bontásban

Forint likvid- és értékpapír eszközök

Állomány (milliárd Ft) 2001.12. 2002. 12. 2 456,20 2 840,80

% 115,7

milliárd Ft 384,5

2001.12. 25,9

2002. 06. 25,3

2002. 09. 24

2002. 12. 26,2

Deviza likvid- és értékpapír eszközök

1 259,60

788,9

62,6

-470,7

13,3

9,2

6,9

7,3

Forinthitelek

3 180,30

4 163,20

130,9

982,8

33,5

36,1

38,3

38,5

Devizahitelek Forint egyéb eszközök

1 957,00 595,1

2 371,10 601

121,2 101

414,1 5,9

20,6 6,3

21,6 7,1

23,2 7

21,9 5,6

Megnevezés

Deviza egyéb eszköz

Változás

Megoszlás (%)

51,1

60,1

117,7

9

0,5

0,6

0,7

0,6

Forinteszközök összesen

6 231,60

7 604,90

122

1373,3

65,6

68,5

69,3

70,3

Devizaeszközök összesen

3 267,70

3 220,10

98,5

-47,6

34,4

31,5

30,7

29,7

76

Lejárati transzformáció A bankok hagyományosan végzett eszköz-forrás lejárati transzformációja 2002-ben folyamatosan növekedett. A három hónapos (90 napig lejáró) lejárati tartományban a források növekvő mértékben haladták meg az eszközöket, a bankok egyre több rövid lejáratú forrást helyeztek ki hosszú lejáratú eszközben. A lejárati összhangtalanság növekedését jellemzi, hogy míg 2001. végén a 30 napig lejáró források 2,1-szeresen haladták meg az eszközöket, addig 2002 december végén már két és félszeresen. Ugyanez a mérték a három hónapos tartományban 1,9-szeresről 2,2 –szeresre növekedett. 13. tábla A bankszektor eszköz- és forrásállománya a 0-30 és 0-90 napos26 lejárati tartományban 0-30 napos lejárat 2001. 12. 2002. 12. Mrd Ft

0-90 napos lejárat

változás %

2001. 12. 2002. 12. Mrd Ft

változás %

Eszköz Forrás Eszköz-forrás

2598,9 5494,6 -2895,7

2700,7 5886,2 -3590,3

103,9 107,1 124,0

3250,3 6278,1 -3027,7

3279,2 6501,1 -3693,3

100,9 103,6 122,0

Forrás / eszköz

211,4

250,9

-

193,2

222,3

12. ábra

27

A bankszektor nettó eszközpozíciója lejáratok szerint (milliárd Ft) milliárd Ft 2500 2000 1500 1000 500 0 -500 -1000 -1500 -2000 -2500

2001. 12.

Ct

lejárat nélküli

5 év felett

2-5 év

1-2 év

91-365 nap

31-90 nap

15-30 nap

8-15 nap

0-7 nap

lejárt

2002. 12.

A lejárati transzformációból eredő kockázatot az adott időintervallumban várható bevételek és ráfordítások sem módosították érdemben. A lejárat szerinti bázispozíciók3, amelyek tartalmazták a várható bevételeket és ráfordításokat is (eszközök + adott intervallumban várható bevételek – források - adott intervallumban várható ráfordítások) szinte teljesen megegyezetek a nettó eszközpozíciókkal.

26 27

A 0-90 napos lejárati tartomány magában foglalja a 0-30 napos lejárati tartományt is. Nettó eszközpozíció: eszközök – források.

77

A bankszektor lejárati nettó eszközpozíciója és lejárati bázispozíciója28 lejáratok szerint

13. ábra

2500 2000 1500 1000 500 0 -500 -1000 -1500 -2000 -2500 lej árt

0-7 nap

8-14 nap

15-30 nap

31-90 nap

91-365 nap

1-2 év

2-5 év

5 év felett

lej árat nélküli

Ct

Nettó eszközpozíció (eszköz- forrás) 2001. 12. Nettó eszközpozíció (eszköz- forrás) 2002. 12. Bázispozíció 2001.12. Bázispozíció 2002.12.

A lejárati nettó eszközpozíció (eszközök - források) bankonként szélsőségesen alakult. 2002 december végén négy bank esetében a három hónapig lejáró tartományban a lejárati nettó eszközpozíció nagymértékben negatív volt, a három hónapos lejáratú tartományban a forrástöbblet több mint kétszeresen meghaladta az eszközállományt. 14. ábra

2

A bankok lejárati nettó eszközpozíciója az eszközök arányában a 0-90 napos lejárati tartományban

200,0 100,0 0,0 -100,0 -200,0 -300,0 -400,0 -500,0 -600,0 -700,0 -800,0 -900,0

1

%

egyedi bankok 2001.12.

2002.12.

28

Lejárati bázispozíció: Lejárat szerint (eszközök + adott intervallumban várható bevételek - források – adott intervallumban várható ráfordítások).

78

A sokéves tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a rövid, egy-három hónapra lekötött betétek bankonként változó - azonban általában jelentős része a valóságban a szerződés szerinti lekötési időnél hosszabb ideig marad a bankok forrásai között. Ez és egyéb a likviditást befolyásoló tényezők oly nagymértékben eliminálták a lejárati transzformációból eredő kockázatot, hogy a bankok felénél (21 bank) követeléstöbblet alakult ki a 0-90 napos tartományban. Néhány bank esetében továbbra is jelentős a rövidlejáratú kötelezettségtöbblet, ez azonban csak abban az esetben jelentene tényleges likviditási kockázatot, ha illékony forrásokon (pl. külföldi forró pénzeken) alapulna. A bankszektor egészében a likviditási kockázat csekély volt. 15. ábra A bankok lejárati nettó eszközpozíciója és módosított bázispozíciója29 az eszközök arányában a 0-90 napos lejáraton 2002. december végén (%) % 600,0 400,0 200,0 0,0 -200,0 -400,0 -600,0 -800,0 -1000,0

egyedi bankok

nettó eszköz / eszköz

módosított bázispozíció / eszköz

A lejárati transzformáció a likviditási kockázat mellett átárazási kockázatot is magában rejt, azaz a bankok eredményére gyakorolt hatása szempontjából is fontos. A kamatszintek és az árfolyam ingadozása rövidtávon jelent kockázatot, a lejárati transzformáció az eszközök és források átárazási lehetőségén keresztül hat az eredményre. Csökkenő kamattrend esetén a rövid lejáratú tartományban a forrástöbblet kedvez a bankok eredményének, hiszen hamarabb tudják átárazni a forrásokat, mint az eszközöket, ezáltal előbb érvényesíthetik a kamatcsökkentést a betéteknél. A kamatkiadások és kamatbevételek tanúsága szerint a bankok ezt meg is tették az elmúlt időszakokban. A bankszektor 2002 végén a 90 napig terjedő lejárati tartományban összesen 3221 milliárd Ft értékben tartott fenn lejárati összhangtalanságot ez a szavatoló tőke 3,9-szerese volt. A bankszektor átárazási kockázata csekély volt, hiszen 2002 végén egy átlagos bank az átlagos piaci kamatszint 1%-os változása esetén a rövidlejáratú tartományban átárazási késedelem esetén a szavatoló tőkéje mindössze 0,66%-át veszíthette volna el, ha a lejárati összhangtalanság átlagosan 60 napig állt volna fenn.

29

Lejárati módosított bázispozíció: Lejárat szerint (eszközök + bevételek – források – ráfordítások + betétek átcsoportosítása-betétek becsült kifizetése-egyéb forrás átcsoportosítás- egyéb tételek)

79

16. ábra

% 6,0 4,0 2,0 0,0 -2,0 -4,0 -6,0 -8,0 -10,0 -12,0 -14,0 -16,0

1

A bankok szavatoló tőke arányos lejárati nettó eszközállománya a 0-90 napos tartományban 2002. december 31-én

egyedi bankok

Forrásgyűjtés 2002. végén a bankszektor forrásainak 62,0 %-a az ügyfelektől (ebből: 19,7 %-a a vállalkozóktól, 30,8 %-a a lakosságtól, 5,2% külföldről), 7,3 % a bankközi pénzpiacról, 9,8 %-a pedig a hitelintézetektől felvett hitelekből származott. A szektor összesített saját tőkéje az összes forrás 9,4 %-át adta. 14. tábla A bankszektor forrásai Állomány (milliárd Ft)

Változás (%)

2002.12.

2002.12. / 2001. 12.

2001. 12.

2002.12.

Betétek ebből: vállalkozói betétek

6714,0 2134,4

110,7 120,1

63,8 18,7

62,0 19,7

lakossági betétek egyéb belföldi ügyfelek betétje (egyéb pénzügyi közvetítőkkel) külföldi ügyfelek betétje

3328,7

106,5

32,9

30,8

690,3 560,6

142,8 82,6

5,1 7,1

6,4 5,2

Bankközi betétek Felvett hitelek

784,8 1060,4

99,7 127,7

8,3 8,7

7,3 9,8

Hitelezői jogot megtestesítő értékpapírok Saját tőke Források összesen

577,0 1021,1 10825,0

214,5 111,0 114,0

2,8 9,7 100,0

5,3 9,4 100,0

Megoszlás (%)

A betétek az első háromnegyedévi stagnálást követően az utolsó egyetlen negyedévben 10,5%-kal bővültek. A betétállomány dinamikája az első háromnegyedévben elmaradt a mérlegfőösszegétől, a lemaradást csak az utolsó negyedév hozta be. A negyedik negyedévi nagyarányú növekedésnek köszönhetően az összes forrás 14%-kal emelkedett 2001 végéhez képest. A vállalkozói betétek 20,1%-kal, 356 milliárd Ft-tal és a lakossági betétek 6,5%-kal, 205 milliárd Ft-tal növekedtek éves szinten. A vállalkozói és lakossági betétállomány alakulásában megfigyelhető szezonalitás nagyarányú betétállomány növekedést eredményezett az év végén, ez azonban önmagában nem magyarázta az ügyfélbetét-állomány 80

megugrását. A betétállomány utolsó negyedévi növekedésében az egyéb pénzügyi közvetítők betéteinek 160%-os, 167 milliárd Ft-ot kitevő rendkívüli mértékű növekedése is jelentős szerepet játszott. Ez pedig közvetetten az utolsó negyedévi külföldi tőkebeáramlást tükrözte. Az EU csatlakozásunk szempontjából meghatározó, pozitív eredményt hozó ír népszavazást követően 2002 októberétől felgyorsult a külföldi tőkebeáramlás, amely 2002-ben még leginkább forintkötvény-vásárlásban jelentkezett. 2002 utolsó negyedévében a külföldiek államkötvényt részben az államkincstártól, részben a belföldiektől (köztük egyéb pénzügyi közvetítők, pénzügyi vállalatoktól) vásároltak. A belföldiek az állampapírokért kapott pénzeszközeiket jelentős részben a bankokban helyezték el betétként. A bankokon belül a kereskedelmi bankok betétállománya 10,4 %-kal nőtt a múlt év vége óta, ezen belül a kereskedelmi bankoknál elhelyezett vállalkozói betétek állománya 19,3%-kal, a lakosságiaké 7,0 %-kal bővült. A szakosított hitelintézetek ügyfélbetét állománya pedig 20,7 %-kal bővült. A szakosított hitelintézetek forrásai között alacsony a betétek aránya, így a bankok betétállományából a szakosított hitelintézetek részesedése mindössze 3% volt 2002. december végén. A bankközi betétek állománya negyedévente erőteljes ingadozással minden második negyedév végén növekedett, illetve csökkent. A felvett hitelek állománya 27,7 %-kal, 230 milliárd Ft-tal növekedett, benne a külföldről származó állományok 130 milliárd Ft-ot tettek ki. A külföldről származó hitelforrások pótolták a külföldi ügyfelek betétkivonását. A hitelezői jogot megtestesítő értékpapírok elsősorban a jelzálogbankok jelzáloglevél kibocsátásai következtében megduplázódtak (114,5%-os növekedés) és év végén elérték a 308 milliárd Ft-ot. A forint árfolyamának erősödése a devizaforrások volumenének és forintban kifejezett értékének csökkenését okozta. Az év során a források eltolódtak a forintforrások irányába, amelyek 24,3%-kal növekedtek, ugyanakkor a devizaforrások forintban kifejezett értéke 5,4%-kal csökkent. 2002 végére a bankszektor forrásai 71,1%-ban forintban 28,9%-ban devizában voltak denominálva. A forint árfolyamának erősödése és az erősödést valószínűsítő várakozások, valamint a devizabetétek alacsony kamatszintje az ügyfeleket devizabetét-állományuk csökkentésére késztette, ezért szektorszinten az ügyfelektől származó devizabetét-állomány 12,2%-kal, 220 milliárd Ft-tal csökkent tavaly év végéhez képest. Köztük a lakossági devizabetétek 17,9%kal, 135 milliárd Ft-tal, a külföldiek devizabetétjei 22,4%-kal 142 milliárd Ft-tal estek vissza. (A vállalkozások devizabetét-állománya nem csökkent, hanem 9,2%-kal, 34 milliárd Ft-tal növekedett.) Az ügyfél devizabetétek csökkenése mellett a bankközi devizabetétek és a bankok által felvett devizahitelek együttes állománya is visszaesett (14,4, illetve 12,2%-kal). 15. tábla A bankszektor forrásai forint-deviza bontásban

Forintbetét Devizabetét Forint bankközi betét és felvett hitel Deviza bankközi betét és felvett hitel Forint egyéb források Deviza egyéb források Saját tőke (forint) Forintforrások összesen Devizaforrások összesen

Állomány (milliárd Ft) 2001.12. 2002.12. 4 261,20 5 131,10 1 802,80 1 582,90 378,5 435,1 408,4 349,8 636,6 1 112,40 1 091,60 1 192,70 920,3 1 021,10 6 196,60 7 699,70 3 302,80 3 125,30

81

Változás % milliárd Ft 120,4 869,9 87,8 -219,9 114,9 56,6 85,6 -58,6 174,8 475,8 109,3 101,1 111 100,8 124,3 1 503,10 94,6 -177,4

Megoszlás (%) 2001.12. 2002.12. 44,9 47,4 19 14,6 4 4 4,3 3,2 6,7 10,3 11,5 11 9,7 9,4 65,2 71,1 34,8 28,9

A bankok saját tőkéjének állománya 2002. december végén 11,0%-kal, 101 milliárd forinttal volt magasabb, mint a megelőző év végén, a mérlegfőösszegnél lassabban növekedett. Mint azt a tulajdonosi struktúra bemutatásánál már leírtuk, a megszűnt két bank és egy lakástakarékpénztár tőkéje csökkentette, a tevékenységét megkezdő OTP Jelzálogbanké pedig növelte a szektor saját tőkéjét. A veszteséges tíz intézmény közül kettő tulajdonosai teljesen, egy tulajdonosa pedig részben pótolta a 2002 –re elszámolt veszteségeket, a többiek saját tőkéje a veszteséggel csaknem teljesen megegyező értékben csökkent. Szektorszinten összesen 32 bank saját tőkéje haladta meg év végén a 2001 végit. A kereskedelmi bankok saját tőkéje 18,1%-kal, 133,1 milliárd forinttal bővült 2002. év folyamán, miközben a szakosított hitelintézeteké 17,3 %-kal, 32,2 milliárd forinttal csökkent. A betétállomány szerepének csökkenése az egyes bankokat tekintve nem volt annyira markánsan jellemző a szektorra, mint az eszközök esetében a hitelek súlyának előretörése. Hét szakosított hitel- illetve pénzintézet és egy kisbank egyáltalán nem gyűjtött betétet, a kereskedelmi bankok felénél pedig csökkent az ügyfélbetétek aránya a forrásokon belül, hat banknál 5 százalékpontot meghaladó mértékben nőtt, míg a többiek esetében 0-5 százalékpont között változott az arány. 17. ábra A betétek aránya az egyes bankok forrásaiban % 100,0 80,0 60,0 40,0

0,0

1

20,0

egyedi bankok

2001.12.

2002. 12.

Mérlegen kívüli aktivitás 2002-ben is folytatódott a mérlegen kívüli aktivitás bővülése. A mérlegen kívüli állományok december végén 2001 végéhez képest 57,4%-kal növekedve elérték a 7 511,8 milliárd Ft-ot. A devizában denominált mérlegen kívüli állományok - elsősorban a származtatott devizaműveletek miatt - jelentős mértékben megemelkedtek, így év végén már elérték az összes mérlegen kívüli állomány 42,5%-át szemben a 2001 végi 38,3%-kal. A származtatott deviza és forint műveletek gyarapodása járult hozzá leginkább a mérlegen kívüli aktivitás bővüléséhez.

82

16. tábla A bankszektor mérlegen kívüli állománya (céltartalékkal nem csökkentett bruttó állomány) Állomány (milliárd Ft)

Változás

Megoszlás

(%)

(%)

2001.12.

2002. 12.

2002. / 2001.

2001.12.

2002. 12.

4773,8

7511,8

157,4

100,0

100,0

Függő és jövőbeni köt. - forintban

2416,9

2474,8

102,4

50,6

32,9

Függő és jövőbeni köt. - devizában

675,4

800,8

118,6

14,1

10,7

Származtatott és azonnali ügyletek - forintban Származtatott és azonnali ügyletek - devizában

524,8

1844,3

351,4

11,0

24,6

1156,7

2391,9

206,8

24,2

31,8

Mérlegen kívüli állomány összesen

A függő és jövőbeni kötelezettségek tavaly év végéhez számított növekedési üteme 4,6% volt, míg a származtatott és azonnali ügyletek két és félszeresükre nőttek, így utóbbiak az összes mérlegen kívüli tételeknek már több mint a felét adták. A függő és jövőbeni kötelezettségek között a hitelkeretek (átlagosan az összes mérlegen kívüli tétel 21,5%-a) és garanciák (átlagosan az összes mérlegen kívüli tétel 10,5%-a), a származtatott ügyletek között pedig a határidős ügyletek (átlagosan az összes mérlegen kívüli tétel 42,2%-a) képviseltek jelentős arányt. 17. tábla A bankszektor mérlegen kívüli állományának változása és megoszlása (céltartalékkal csökkentett nettó állomány) Állomány (milliárd Ft)

Változási %

2002. 12.

2002. / 2001

2001. 12.

2002. 12.

Mérlegen kívüli állomány összesen

7452,2

156,6

100,0

100,0

Függő és jövőbeni kötelezettségek ebből: hitelkeretek

3219,3 1599,6

104,6 96,1

64,7 35,0

43,2 21,5

garanciák Származtatott és azonnali ügyletek ebből: határidős ügyletek

783,1 4232,9 800,5

95,1 252,0 226,7

17,3 35,3 7,4

10,5 56,8 10,7

SWAP ügyletek határidős ügyletrésze miatti követelések

2347,5

298,4

16,5

31,5

2 napon belüli elszámolású deviza ügyletek 3-14 nap közötti elszámolású deviza ügyletek

635,4 238,3

274,8 126,2

4,9 4,0

8,5 3,2

Megoszlási %

A növekedés következtében a bankszektor átlagában a mérlegen kívüli tételek elérték a mérlegtételek 68,8 %-át, 2001. végén ez az arány még 50,3% volt. A szektorátlagot meghaladó mérlegen kívüli állománnyal 10 bank rendelkezett 2002. december végén. Közöttük hat bank mérlegen kívüli állománya meghaladta mérlegfőösszegük 100%-át.

83

18. ábra A bankok mérlegen kívüli tételei mérlegfőösszegük arányában (%) 1000,0 800,0 600,0 400,0

0,0

1

200,0

egyedi bankok 2001. 12.

2002. 12.

Portfólió30-minőség Kereskedelmi bankok A kereskedelmi bankok portfoliójának minőségi összetétele 2001. végéhez képest a vállalkozói hitelállomány romló minőségi összetétele ellenére sem módosult negatív irányba, mert a növekvő, ám minőségében változatlanul kedvezőnek ítélt mérlegen kívüli állomány szerepe a portfolióban jelentős arányban megnövekedett. Az év során a kereskedelmi bankok vállalkozói hitelállománya összességében reálértéken csökkent, a nominális emelkedés ugyanis csupán 2,1%-ot tett ki. (Az eszközkihelyezéseknél leírt technikai okok miatt ilyen szerény a növekedés!) Az állományon belül a problémamentes állomány csupán 1,9%-kal, 52 milliárd Ft-tal emelkedett, ugyanakkor a külön figyelendő állomány egy része problémássá vált, így az állomány 10,9%-kal csökkent. A problémás állomány nagyütemben 31,1%-kal, 27,5 milliárd Ft-tal gyarapodott, ezért a kereskedelmi bankok vállalkozói hitelállományának minőségi összetétele romlott, a problémás állomány aránya a 2001 végi 2,7%-ról 3,5%-ra emelkedett. Elsősorban az átlag alatti minősítésű állomány aránya növekedett a tavaly év végi 0,9%-ról 1,3%-ra.

30

Portfolió: a minősítési kötelezettség alá tartozó tételek, melyek nem tartalmazzák az állammal és a jegybankkal szembeni követeléseket és a saját eszközöket.

84

18. tábla A kereskedelmi bankok vállalkozói hitelállományának alakulása minőség szerint Állomány (milliárd Ft)

Változás (2002. 12. / 2001. 12.) % Mrd Ft

2001. 12.

2002. 12.

Minősítési kötelezettség alá tartozó tételek összesen Problémamentes

3257,4 2779,0

3325,9 2831,0

102,1 101,9

Külön figyelendő

390,0

379,0

Problémás

88,0

ebből: átlag alatti kétes rossz

Megoszlás (%) 2001. 12.

2002. 12.

68,5 51,9

100,0 85,3

100,0 85,1

97,2

-10,9

12,0

11,4

116,0

131,1

27,5

2,7

3,5

29,0

44,0

150,8

14,7

0,9

1,3

25,0 35,0

37,0 36,0

147,7 102,7

11,9 0,9

0,8 1,1

1,1 1,1

A kereskedelmi bankok lakossági hitelállományának rendkívül dinamikus, 46,6%-os bővülése következtében a problémamentes lakossági hitelállomány 48,2%-kal, 237,8 milliárd Ft-tal gyarapodott. A külön figyelendő állomány is nagyarányban emelkedett, ez az emelkedés volumenét tekintve azonban csupán 5,3 milliárd Ft-ot tett ki. A problémás állomány növekményének üteme ugyan közel 21%-os volt, volumene azonban ugyancsak alacsony, 5,4 milliárd Ft. Az új, tipikusan problémamentes kihelyezések nagyságrendekkel meghaladták a problémássá váló régebbi kihelyezéseket, ezért a kereskedelmi bankok lakossági hitelállományának minőségi összetétele javult. 19. tábla A kereskedelmi bankok lakossági hiteleinek alakulása minőség szerint Állomány (milliárd Ft) Minősítési kötelezettség alá tartozó tételek összesen Problémamentes

Változás (2002.12. / 2001.12.) % Mrd Ft

2001. 12.

2002.12.

533,4

781,9

146,6

493,7

731,5

Megoszlás (%) 2001. 12.

2002.12.

248,5

100,0

100,0

148,2

237,8

92,6

93,6

Külön figyelendő Problémás

13,9

19,2

138,1

5,3

2,6

2,5

25,8

31,2

120,9

5,4

4,8

4,0

ebből: átlag alatti

4,3

4,9

115,0

0,6

0,8

0,6

6,1 15,4

10,3 15,9

169,3 103,4

4,2 0,5

1,1 2,9

1,3 2,0

kétes rossz

A kereskedelmi bankok vállalkozói hiteleinek romló összetétele következtében a mérlegtételek minőségi összetétele is romlott, a problémás tételek aránya a 2001 végi 3,5%ról 3,7 %-ra emelkedett; a külön figyelendő tételek egy része problémássá vált, ezért összesített arányuk csökkent a tavaly év végi 8,5%-ról 7,3 %-ra. A kereskedelmi bankok mérleg és mérlegen kívüli állományát egyaránt magában foglaló portfoliójának minősége a mérlegtételek összességében romló minőségi összetétele ellenére sem romlott, sőt kismértékben javult, mert a dinamikusan növekvő, ám változatlan minőségi összetételű mérlegen kívüli állomány súlya a portfolióban a 2001 végi 40,7%-ról 51,4%-ra emelkedett. A mérlegen kívüli állományban a problémás 85

minősítésű tételek aránya továbbra is csupán 0,4%-ot tett ki, a külön figyelendő tételek aránya pedig egyenesen csökkent a tavaly év végi 3,7%-ról 2,4%-ra. 20. tábla A kereskedelmi bankok portfoliójának változása és összetétele Változás (%)

Megnevezés

Megoszlás (%)

2002. 12. / 2001. 12.

2001.12.

2002. 12.

Mérlegtételek összesen

109,8

59,3

48,6

Követelések

109,2

56,7

46,2

102,1

30,8

23,5

146,6

5,1

5,5

Mérlegen kívüli tételek összesen

169,2

40,7

51,4

Minősítési kötelezettség alá tartozó tételek összesen

134,0

100,0

100,0

Belföldi vállalkozói hitelek Lakossági hitelek

A problémás állomány aránya a kereskedelmi bankok portfoliójában a 2001 végi 2,2%ról 2,0%-ra mérséklődött, a külön figyelendő állomány aránya pedig 6,6%-ról 4,9%-ra csökkent. 19. ábra A problémás minősítésű tételek aránya a kereskedelmi bankok portfoliójában % 4,0 3,5 3,0 2,5 2,0 1,5 1,0 0,5 0,0

Mérlegtételek

Mérlegen kívüli tételek Teljes portfolió 2001. 12.

2002. 03.

2002. 06.

2002. 09.

2002. 12.

21. tábla A kereskedelmi bankok portfoliójának minőségi összetétele a bankok saját minősítése alapján (%)

Mérlegtételek összesen Belföldi vállalkozói hitelek

Problémamentes 2001. 12. 2002.12. 88,0 88,8

Külön figyelendő 2001. 12. 2002.12. 8,5 7,5

Problémás 2001. 12. 2002.12. 3,5 3,7

85,3

85,1

12,0

11,4

2,7

3,5

Lakossági hitelek Mérlegen kívüli tételek

92,6 95,9

93,6 97,2

2,6 3,7

2,5 2,4

4,8 0,4

4,0 0,4

Minősítési kötelezettség alá tartozó tételek összesen

91,2

93,1

6,6

4,9

2,2

2,0

86

22. tábla A kereskedelmi bankok problémás minősítésű állományának megoszlása a bankok saját minősítése alapján (%) Átlag alatti 2001. 12. 2002. 12. 1,3 1,8

Mérlegtételek összesen

Kétes 2001. 12. 2002. 12. 1,0 1,0

Rossz 2001. 12. 2002. 12. 1,2 0,9

Belföldi vállalkozói hitelek

0,9

1,3

0,8

1,1

1,1

1,1

Lakossági hitelek

0,8

0,6

1,1

1,3

2,9

2,0

Mérlegen kívüli tételek

0,2

0,2

0,1

0,1

0,1

0,1

Minősítési kötelezettség alá tartozó tételek összesen

0,8

0,9

0,7

0,5

0,7

0,5

A romló összetételű vállalkozói hitelekre nagyobb arányban, a javuló összetételű lakossági hitelekre pedig kisebb arányban számoltak el értékvesztést mint tavaly év végén, így megvalósult az összhang a minőségi összetétel és tartalékképzés között. A mérlegtételek egészét tekintve azonban az összességében romló összetételt nem követte növekvő értékvesztés-szint, a vállalkozói hitelekre elszámolt értékvesztés-növekményt ellensúlyozták az egyéb mérlegtételeknél csökkenő arányú értékvesztés elszámolások. 23. tábla A kereskedelmi bankok portfoliójának értékvesztés- és céltartalék szintje (%) 2001.12.

2002.12.

2,0

1,8

Belföldi vállalkozói hitelek

1,8

1,9

Lakossági hitelek

3,5

2,5

Mérlegen kívüli tételek összesen

0,3

0,3

Minősítési kötelezettség alá tartozó tételek összesen

1,3

1,0

Mérlegtételek összesen

Teljes bankszektor A teljes bankszektor (MFB-vel) kockázatot hordozó portfoliójának minőségi összetétele 2001. végéhez képest romlott. Ezt a portfolió minőségromlást elsősorban az MFB idézte elő nem hagyományos banki tevékenységéből származó jelentős mértékű értékvesztés és céltartalék elszámolásával. 2002. december végén a teljes bankszektor kockázatot hordozó mérlegtételeinek 6,1%-a, a mérlegen kívüli tételek 1,1%-a, a teljes portfolió 3,7%-a volt problémás. 2001 végén még a mérlegtételek 4,6%-a, a mérlegen kívüli tételek 0,4%-a, a teljes portfolió 2,9%-a volt problémás. A portfolióban a problémás minősítésű tételek aránya – hasonlóan 2001 végéhez -általában továbbra is 5% alatt maradt és csupán öt bank esetében haladta meg a 10%-ot.

87

20. ábra A problémás tételek aránya a bankok (MFB nélkül) kockázatot hordozó portfoliójában % 15,0

10,0

0,0

1

5,0

egyedi bankok 2001. 12.

2002. 12.

Eredmény 2002-ben a kereskedelmi bankok eredményessége reálértéken is növekedett, összesített 151,3 milliárd Ft adózás előtti eredményük 17,3%-kal haladta meg az előző évit. A teljes bankszektor eredményessége ugyanakkor rendkívüli mértékben romlott az MFB nem hagyományos banki tevékenységéből származó értékvesztési és céltartalék képzési ráfordításai következtében. A szektor összesített 16,8 milliárd Ft adózás előtti eredménye csupán 12,4%-a az előző évinek. A nyereséges bankok összesen 163,7 milliárd Ft nyereséget értek el, a tíz veszteséges bank pedig összesen 146,9 milliárd Ft veszteséget. Köztük az MFB rendkívüli mértékű vesztesége volt a meghatározó. 21. ábra A bankszektor eredménye milliárd Ft 600,0

Banksz e ktor

500,0

Ke re ske de lmi bankok

Rendkívüli eredmény

400,0 300,0

Működési költségek

200,0 100,0

Nem kamateredmény (értékvesztéssel) Kamateredmény

0,0 -100,0 -200,0 -300,0 -400,0

Adózás előtti eredmény

-500,0 2001. év

2002. év

2001. év

88

2002. év

24. tábla A bankszektor eredményének legfontosabb összetevői 2002. évben Teljes bankszektor

Kereskedelmi bankok

Változás 2002. év

Változás

2002. / 2001.

2002.. - 2001.

2002. év

2002. / 2001.

2002. - 2001.

milliárd Ft

%

milliárd Ft

milliárd Ft

%

milliárd Ft

Kamatbevételek

863,4

107,0

56,8

782,9

105,0

37,2

Kamatráfordítások 1. Kamateredmény 2. Nem kamateredmény

477,1 386,4

104,0 111,0

18,5 38,3

435,3 347,5

101,4 109,9

5,9 31,3

-25,9

-34,8

-100,4

118,6

129,8

27,2

ebből: jutalékeredmény

128,7

129,1

29,0

129,5

129,9

29,8

osztalék devizakereskedelem és árfolyamváltozás eredménye egyéb eredmény (értékvesztéssel és céltartalék képzéssel) Működési költségek Rendkívüli és egyéb nem pénzügyi eredmény együtt

4,5 52,8

81,5 120,0

-1,0 8,8

3,9 47,1

89,6 108,3

-0,5 3,6

-211,9

283,7

-137,2

-61,9

119,5

-10,1

350,7 7,1

114,1 35,4

43,5 -12,9

321,2 6,4

112,2 84,2

35,0 -1,2

16,8

12,4

-118,5

151,3

117,3

22,3

3. 4. 5.

Adózás előtti eredmény

A kereskedelmi bankok eredményét kedvezően érintette, hogy • a kamateredmény 9,9%-kal, 31,3 milliárd Ft-tal emelkedett, mert a kamatbevételek a hitelexpanzió következtében emelkedtek, ugyanakkor a kamatráfordításokat visszafogták, • a nem kamateredmény 29,8%-kal, 27,2 milliárd Ft-tal, benne a jutalékeredmény 29,9 %-kal, 29,8 milliárd Ft-tal emelkedett, kedvezőtlenül hatott ugyanakkor, hogy • az értékvesztést és céltartalék-képzést magában foglaló negatív egyéb eredmény 19,5%-kal, 10,1 milliárd Ft-tal emelkedett, • a működési költségek 12,2 %-kal, 35 milliárd Ft-tal emelkedtek, • a pozitív rendkívüli eredmény közel 16 %-kal, 1,2 milliárd Ft-tal csökkent.

Jövedelmezőség A kereskedelmi bankok jövedelmezőség kismértékben javult az előző évhez képest, a súlyozott átlagos eszközjövedelmezőség (ROA) a 2001. évi 1,60%-ról 1,71%-ra, a tőkejövedelmezőség (ROE) 18,62 %-ról 18,65 %-ra módosult. A kereskedelmi bankok eszközjövedelmezőségére kedvezően hatott, hogy • a kamatmarzs minimális mértékben bővült, gyakorlatilag változatlan maradt. 2001-ben 3,91 %, 2002-ben 3,93% volt. • az eszközarányos nem kamateredmény a 2001. évi 1,13%-ról 1,34%-ra emelkedett, benne a jutalékeredmény eszközarányosan 1,23%-ról 1,47%-ra.

89

Kedvezőtlen változás ugyanakkor, hogy • a működési költséghatékonyság romlott, az eszközarányos működési költségek az előző évi 3,54%-ról 3,64%-ra emelkedtek. • az értékvesztési ráfordításokat és céltartalék-képzést tartalmazó eszközarányos negatív egyéb eredmény –0,64%-ról –0,70%-ra emelkedett, • az eszközarányos rendkívüli eredmény 0,09%-ról 0,07%-ra mérséklődött. 25. tábla A bankszektor eszközjövedelmezőségének legfontosabb tételei (%) Teljes bankszektor

Kereskedelmi bankok

2001. év

2002. év

2001. év

2002. év

9,37 5,32

8,87 4,90

9,23 5,32

8,86 4,93

a kamateredmény (kamatmarzs) a nem kamateredmény ebből: jutalékeredmény osztalék

4,04 0,86 1,16 0,06

3,97 -0,27 1,32 0,05

3,91 1,13 1,23 0,05

3,93 1,34 1,47 0,04

devizakereskedelem árfolyamváltozás egyéb üzleti eredmény (értékvesztéssel és céltartalék képzéssel) a működési költségek

0,51 -0,87 3,57

0,54 -2,18 3,60

0,54 -0,64 3,54

0,53 -0,70 3,64

a rendkívüli és egyéb nem pénzügyi eredmény együtt az adózás előtti eredmény (ROA)

0,23 1,57

0,17 0,17

0,09 1,60

0,07 1,71

Az átlagos mérlegfőösszeg arányában... a kamatbevételek a kamatráfordítások

A teljes bankszektor jövedelmezőségét az MFB jelentős mértékben lerontotta, a szektor éves szintre átszámított súlyozott átlagos eszközjövedelmezősége (ROA) az előző évi 1,57 %-ról 0,17 %-ra, a tőkejövedelmezősége (ROE) 15,72 %-ról 1,67 %-ra esett vissza. 22. ábra A bankok eszközjövedelmezősége (ROA) % 9,00 7,00 5,00 3,00 1,00 -1,00

-5,00

1,00

-3,00

egyedi bankok

2001.

2002.

90

Kamatmarzs31 A szektor átlagos kamatmarzsa a 2001 évi 4,04%-ról minimális mértékben 3,97%-ra szűkült. Az átlag elfedi, hogy a legszűkebb kamatmarzzsal továbbra is a középbankok dolgoztak (2001: 2,57%, 2002: 2,86%), a legszélesebbel pedig a szakosított pénz- illetve hitelintézetek (2001: 5,96%, 2002: 4,30%), a nagybankoké 4,14% (2001: 4,13%), kisbankoké pedig 3,89% (2001: 4,14%) volt. 23. ábra A bankcsoportok kamatmarzsa % 17,00 12,00 7,00 2,00 -3,00 -8,00

2000. 2001. 2002. 2000. 2001. 2002. 2000. 2001. 2002. 2000. 2001. 2002. 2000. 2001. 2002. 2000. 2001. 2002. Bankok

Kereskedelmi bankok

Jutalékeredmény

Nagy ker.bankok

Közepes ker.bankok

Kamatráfordítások

Kis ker.bankok

Szakosítottak

Kamatbevételek

Kamatmarzs

Működési költséghatékonyság – létszámhatékonyság A működési költség hatékonyság a teljes bankszektor átlagában 1999 óta javuló tendenciája 2002-ben megállt és romló irányba mozdult. A szektor átlagos eszközarányos működési költségei a 2001 évi 3,57%-ról 3,60%-ra módosultak. A bankcsoportok között továbbra is a legkedvezőbb költséghatékonysággal a középbankok, a legrosszabbal a kisbankok működtek. 24. ábra A bankcsoportok átlagos működési költséghatékonysága % 6,00 5,00 4,00 3,00 2,00 1,00

Bankok

Kereskedelmi bankok

Személyi kifizetések

Nagy ker.bankok

Bérleti díjak

Közepes ker.bankok

Kamatmarzs: nettó kamateredmény / átlagos mérlegfőösszeg Nettó kamateredmény: kamatbevétel-kamatkiadás

91

2002.

2001.

2000.

1999.

2002.

Kis ker.bankok

Egyéb igazgatási költségek

31

2001.

2000.

1999.

2002.

2001.

2000.

1999.

2002.

2001.

2000.

1999.

2002.

2001.

2000.

1999.

2002.

2001.

2000.

1999.

0,00

Szakosítottak

Értékcsökkenési leírások

A hatékonyság másik fontos mérőszáma, a létszámhatékonyság (átlagos mérlegfőösszeg / átlagos létszám) ugyanakkor folyamatosan javul. Míg 1999 –ben a bankszektorban egy foglalkoztatottra átlagosan 235,6 millió Ft mérlegfőösszeg jutott, addig 2002-ben már 361,3 millió Ft. 25. ábra A bankcsoportok átlagos létszámhatékonysága (millió Ft / fő) millió Ft/fő 600,00 550,00

Bankszektor átlag

500,00

Nagy kereskedelmi bankok

450,00

Közepes kereskedelmi bankok

400,00 350,00

Kis kereskedelmi bankok

300,00

Szakosítottak

250,00 200,00 1999.

2000.

2001.

2002.

Tőkehelyzet A bankok súlyozott átlagos tőkemegfelelési mutatója az előzetes, nem auditált adatok szerint a 2001 végi 14,15%-ról 2002-ben tovább csökkent 12,21%-ra. Megjegyzendő azonban, hogy mivel a nem auditált szavatoló tőke nem tartalmazza a pozitív mérleg szerinti eredményt a negatív eredményt azonban igen, az auditált mutató magasabb, 2001 végén 15,64% volt, 2002 végére pedig számításaink szerint 14% körüli érték valószínűsíthető. Számításaink szerint a pozitív mérleg szerinti eredményt is magában foglaló auditált szavatoló tőke a 4,8%-os fogyasztói áremelkedést (2002 december/ 2001 december) némileg meghaladó ütemben, azonban a kockázattal súlyozott banki könyvi kockázatoknál (19,7%-os megugrás) lassabban növekedett, ezért az auditált tőkemegfelelési mutató mindenképpen csökkent az előző évhez képest. A tőkemegfelelési mutató alakulása a hitelezési aktivitás növekvő tőkeszükségletére hívta fel a figyelmet, nem jelzett azonban olyan kockázatot, amely a bankszektor tőkeellátottságának stabilitását veszélyeztette volna. Előfordult, hogy néhány intézménynél a pozitív eredménnyel növelt szavatoló tőke nem tudott lépést tartani a meglóduló hitelezés tőkeszükségletével, ezért a tőkemegfelelési mutató csökkent, de meghaladta az előírt 8%-ot. A jövőben a megfelelő tőkeellátottság biztosítása érdekében néhány aktív hitelezést folytató banknál pótlólagos tőkebevonás válhat szükségessé. Ugyanakkor néhány kevésbé aktív intézménynél - nemzetközi összehasonlításban is – magas, 40% feletti volt a tőkemegfelelési mutató.

92

26. tábla A bankszektor átlagos tőkemegfelelési mutatója 2001. (előzetes) 12,05

2001. (auditált) 13,64

2002. (előzetes) 10,96

Szakosított pénz- és hitelintézetek

35,32

36,09

26,27

Bankszektor összesen

14,15

15,64

12,21

Kereskedelmi bankok összesen

A kereskedelmi bankok átlagos tőkeellátottsága csökkent, számításaink szerint a tőkemegfelelési mutató a 2001 végi auditált 13,64%-ról 13,4% körüli értékre mérséklődött. Az aktivitás bővülése következtében a kockázattal súlyozott mérlegfőösszeg növekedési üteme jelentősen meghaladta a szavatoló tőke növekedését. 26. ábra A kereskedelmi bankok auditált szavatoló tőkéjének és korrigált mérlegfőösszegének alakulása mérlegfőösszeg milliárd Ft

szavatoló tőke milliárd Ft

6500

1000

6000

800

5500

Korrigált mérlegfőösszeg Szavatoló tőke

600

5000

400

4500

200

4000 3500

0 2000. 12.

2001. 12.

2002. 12. (becslés)

A bankok több mint felének (23 intézmény) pozitív mérleg szerinti eredményt nem tartalmazó nem auditált tőkemegfelelési mutatója meghaladta a 12%-ot, négy banké azonban csupán 9% alatt volt. 27. ábra 32 33 A bankok tőkemegfelelési mutatója %

140,0 120,0 100,0 80,0 60,0 40,0

0,0

1

20,0

egyedi bankok

2001. 12.

2002. 12.

32 Dresdner és PK nélkül, mert az előbbi mutatóját a tevékenység megkezdésének, a utóbbi mutatóját pedig a tevékenység befejezésének körülményei erősen torzították. 33 Nem auditált, pozitív mérleg szerinti eredményt nem tartalmazó mutatók.

93

SZÖVETKEZETI HITELINTÉZETEK A szövetkezeti hitelintézetek szektorában 2002-ben dinamikus növekedés valósult meg, a szektor összesített mérlegfőösszege (779 milliárd forint) – a bankokénál lényegesen gyorsabban - 22,1%-kal nőtt. Ezáltal a 2001. évi 4,3%-ról 4,6%-ra emelkedett a szektor mérlegfőösszegének az adott évi GDP-hez mért aránya. A szövetkezeti hitelintézetek eszközein belül az átlagosnál nagyobb mértékben (28%) nőtt a lakossági hitelek állománya, s ezen belül is a lakáscélú, jelzálog típusú hitelek állomány növekedése volt a leggyorsabb (36,4%). A források meghatározó részét (90,1%) továbbra is a betétek, ezen belül is a lakossági betétek (75,5%) jelentik. A szövetkezeti hitelintézetek minősítési kötelezettség alá eső portfólió minősége összességében javult, nőtt a problémamentes, csökkent a problémás minősítésű állomány aránya. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy a portfólió minőség javulásában – egyéb tényezők mellett - szerepet játszott, hogy az utóbbi években, s így 2002ben is dinamikus hitelkihelyezés következtében a minősített állományon belül a potenciálisan az átlagosnál kockázatosabbnak tekintett hitelállomány átlagosan „fiatalodott”, s az új kihelyezések a kihelyezést közvetlenül követő időszakban értelemszerűen nem a problémás állományt gyarapítják. A szektor adózás előtti eredménye (8,9 milliárd forint) 39,1%-kal volt magasabb, mint 2001-ben. A 189 szövetkezeti hitelintézetből mindössze 8 volt veszteséges. A szövetkezeti hitelintézetek eredményét kedvezően érintette a kamateredmény és a jutalék- és díjeredmény jelentős emelkedése, kedvezőtlenül befolyásolta ugyanakkor, hogy a működési költségek az inflációt lényegesen meghaladó mértékben nőttek. A szövetkezeti hitelintézetek jövedelmezősége javult 2002-ben (ROA: 2001.:1,12%, 2002.: 1,29%, ROE: 2001.:16,52%, 2002.:19,75%), az eszközjövedelmezőségük így valamelyest elmaradt a kereskedelmi bankoké mögött, tőkejövedelmezőségük viszont kedvezőbb volt, mint a kereskedelmi bankoknak. A szövetkezeti hitelintézetek átlagos tőkemegfelelési mutatója - a 2001. évi (auditált adatok alapján számolt) 16,96%-ról (előzetes adatok alapján) 14,32%-ra – csökkent. 2002. év végén a szövetkezeti hitelintézetek 9,5%-ának saját tőkéje egyelőre még kisebb volt a 2003 végére elérendő 100 millió forintos minimumösszegnél. Bár a szövetkezeti hitelintézetek jellemzőn relatíve kis méretű cégek, nem túl jelentős tőkeerővel, de – a helyi kis- és középvállalkozásoknak és a lakosságnak - nyújtott szolgáltatásaikra szükség van, s ezt aktivitás növekedésük, piaci eredményességük, jövedelmezőségük is visszaigazolja.

Piaci szereplők, pénzügyi közvetítő szerep mértéke, koncentráció Az ügyfélkörükben a lakosságra és a helyi vállalkozásokra koncentráló szövetkezeti hitelintézetek száma 2002. végén 189 volt, ez néggyel kevesebb, mint amennyi az előző év végén volt. A takarékszövetkezetek száma hárommal, a hitelszövetkezeteké eggyel csökkent, mivel beolvadtak egy-egy másik szövetkezeti hitelintézetbe34. A szövetkezeti hitelintézeteknél foglalkoztatottak átlagos létszáma a 2001. évi 8379 főről 2002-ben 8579 főre (2,4%-kal) nőtt.

34

A Jánosháza és Vidéke Takarékszövetkezet a Rum és Vidéke Takarékszövetkezetbe, a Pétervására és Vidéke Takarékszövetkezet az Eger és Környéke Takarékszövetkezetbe, a Porcsalma és Vidéke Takarékszövetkezet a Hodász és Vidéke Takarékszövetkezetbe (új nevük: Hodász-Porcsalma Takarékszövetkezet), a Széchenyi Hitelszövetkezet pedig a Zala Hitelszövetkezetbe olvadt be.

94

27. tábla A szövetkezeti hitelintézetek számának alakulása 1998. 12. 237 8 245

Takarékszövetkezetek Hitelszövetkezetek Szövetkezeti hitelintézetek

1999. 12. 209 8 217

2000. 12. 192 7 199

2001.12. 186 7 193

2002.12. 183 6 189

2002. végén a szövetkezeti hitelintézetek mérlegfőösszege (779 milliárd forint) nominálisan 22,1%-kal volt magasabb, mint az előző év végén, így az – a fogyasztói árak növekedését figyelembe véve - reálértéken is lényegesen (16,5%-kal) nőtt. (A teljes bankszektor 14%-os illetve a kereskedelmi bankok 9,3%-os nominális mérlegfőösszeg növekedésénél a szövetkezeti hitelintézeti szektoré lényegesen, 8,1, illetve 12,8 százalékponttal gyorsabban nőtt.) Egyúttal a szövetkezeti hitelintézetek pénzügyi közvetítő szerepe is erősödött 2002 folyamán. 28. ábra A szövetkezeti hitelintézetek pénzügyi közvetítő szerepének alakulása %

5,0 4,5 4,0 3,5 3,0 2,5 2,0 1,5 1,0 2000 Mérlegfőösszeg/GDP

2001 Ügyfélbetét állomány/GDP

2002 Ügyfélhitel állomány/GDP

A szektor összesített mérlegfőösszege 2000-ben még csak a GDP 4, 2002-ben viszont már annak 4,6%-ával volt egyenértékű. Az aránynövekedés mértéke a tavalyi évben ugyanúgy 0,3 százalékpont volt, mint 2001-ben. A szövetkezeti hitelintézetek szektorában a koncentráció 2002-ben kismértékben növekedett, amíg 2001. decemberében a tíz legnagyobb szövetkezeti hitelintézet a szektor mérlegfőösszegéből 19,4%-kal részesedett, addig 2002. végére ez a részarány 19,7%-ra nőtt. A húsz legnagyobb intézmény esetében a részesedés a 2001. végi 30,6%-ról, 2002. december végére 31,1%-ra nőtt.

95

29. ábra Az egyes szövetkezeti hitelintézetek mérlegfőösszege 2002. december 31-én m illiárd forint

30

25

20

15

10

5

0

A mérleg fő elemei A szövetkezeti hitelintézetek dinamikusan növekvő mérlegfőösszegén belül az utóbbi néhány évben egyre nagyobb tért nyertek a betétek és a hitelek. Ennek köszönhetően – a korábban is magas részaránnyal rendelkező – betétállomány 1999. évi 88,4%-os mérlegen belüli súlya 2002. végére 90,1%-ra (állományösszegük 702 milliárd forintra) növekedett, a hitelek részaránya pedig az 1999. évi 30,8%-ról 40,5%-ra (értékvesztéssel korrigált állományuk 315,9 milliárd forintra) nőtt. 28. tábla A szövetkezeti hitelintézetek néhány fontosabb mérlegadatának alakulása 1999. 12. Mérlegfőösszeg Hitelek Betétek

451,4 139,2 398,9

2000. 12. 2001. 12. Milliárd forint 532,5 638,0 201,2 255,0 474,9 574,6

96

2002. 12. 779,0 315,9 702,0

2000/1999 2001/2000 2002/2001 Növekedési ütem (%) 18,1 19,8 22,1 44,6 26,7 23,9 19,1 21,0 22,2

30. ábra A szövetkezeti hitelintézetek eszközstruktúrája Milliárd forint 800 700 600 500 400 300 200 100 0

Hitelek

2000 Jegybanki és bankközi betétek

2001 Értékpapírok

2002 Pénztár és elszámolási számlák

Egyéb

A folytatódó – bár a megelőző két évinél lassabb – hitelállomány expanzió (2002-ben 23,9%-os állománynövekedés) következtében az eszközök nominális (141 milliárd forintos) 2002. évi növekedéséhez a legnagyobb összeggel (60,9 milliárd forinttal) a hitelállomány növekedés járult hozzá. Az ügyfélhiteleken belül 2002-ben a lakossági hitelek (bruttó) állománya gyorsabban (28%-kal, 179,1 milliárd forintra) nőtt, mint a vállalkozói hitelek (bruttó) állománya (18,1%-kal, 146,2 milliárd forintra). A lakossági hiteleken belül a lakáscélú, jelzálog típusú hitelek állománya 36,4%-kal (22,1 milliárd forinttal, 83 milliárd forintra), a lakosság fogyasztási hiteleinek állománya pedig 28,7%-kal (15,4 milliárd forinttal, 69 milliárd forintra) nőtt. A lakáscélú hitelek állománynövekedésében fontos szerepet játszott a hitelfelvevők szempontjából kedvező átlagos hitelkamatláb alakulás, különös tekintettel a kedvezményes (kamatláb-támogatásos) konstrukciókra. A fogyasztási hitelek magas dinamikája - az infláció relatíve alacsony mértékét figyelembe véve kamatoldalról nem magyarázható, a mögött inkább a fogyasztási hajlandóság erős volta állhat. A lakáscélú és a fogyasztási hitelek állományának dinamikus bővülése következtében a lakossági hitelek részaránya az összes eszközön belül 2002. végére 23%-ra nőtt az előző évi 21,9%-ról. A szövetkezeti hitelintézetek eszközein belül az átlagosnál lényegesen gyorsabban (36,7%kal, 99,1 milliárd forintra) növekedett a jegybanki és bankközi betétek állománya. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy súlyuk tovább (a 2000. év végi 8,7%-ról 2001-re 11,4%-ra, majd 2002-re 12,7%-ra) növekedett az eszközportfolión belül. Az értékpapírok állományának növekedési üteme (2002. december/2001 december: 121%) ugyan elmaradt az átlagostól, ám – az értékpapíroknak a mérlegfőösszegen belüli nagy súlya következtében – az értékpapírok mégis a második legnagyobb összeggel (47,4 milliárd forinttal) részesedtek a mérlegfőösszeg állománynövekedéséből. Az értékpapír állomány átlagos növekedési üteménél lényegesen gyorsabban (46,9%-kal) nőtt az állampapírok állománya, miközben minden egyéb értékpapírfajta szinte eltűnt a portfólióból. Így amíg 2001. végén az értékpapíroknak 81,3%-át tették ki az állampapírok, addig 2002. végén ez az arány 98,6%-ra nőtt.

97

Összességében tehát a potenciálisan nagyobb kockázatot hordozó hitelállomány növekedését a kevésbé kockázatos, illetve gyakorlatilag kockázatmentes eszközelemek (jegybanki és bankközi betétek, állampapírok) növelésével részben „ellensúlyozta” a szövetkezeti hitelintézeti szektor. Mindamellett a minősítendő mérlegtételek állománya35 gyorsabban (36,3%-kal) növekedett, mint a teljes eszközportfólió (22,1%-os növekedés). 31. ábra A szövetkezeti hitelintézetek forrásstruktúrája

A szövetkezeti hitelintézetek forrásainak továbbra is meghatározó részét (90,1%-át) alkották a betétek, ezen belül is a - 2002-ben növekvő részarányú - lakossági betétek (az összes forrás 75,5%-a, 588,4 milliárd forint). A lakossági betétek növekedési ütemét (25,2%) is meghaladta a vállalkozói betéteké (28,7%), így a vállalkozói betétek összes forráson belüli részaránya is emelkedett (11,3%-ról 11,9%-ra, 92,9 milliárd forintra) 2002-ben. A céltartalékok állománya a mérlegfőösszeg bővülésétől elmaradó (19,7%) mértékű volt, részaránya az összes forráson belül a megelőző évihez hasonlóan 0,4% maradt. Bár a saját tőke állomány (2002 végén 50,3 milliárd forint) egy év alatt nominálisan 19%kal, reálértéken pedig 13,6%-kal nőtt 2002-ben, ám – a mérlegfőösszeg bővülése ütemétől való elmaradása miatt – részaránya a forrásokon belül kismértékben (6,6%-ról 6,5%-ra) csökkent. A saját tőkén belül a jegyzett tőke mindössze 0,9%-kal nőtt, a saját tőke állománynövekedése elsősorban az előző évek után képzett eredménytartalék (33,6%-os, 4,9 milliárd forintos összegű) és másodsorban a mérleg szerinti eredmény (55,5%-os, 2,4 milliárd forint összegű) növekedésének tudható be. A szövetkezeti hitelintézeti szektor mérlegen belüli devizaeszköz többlete 2002 végére az előző év végéhez képest ugyan 73,6%-kal ( 377,6 millió forintra) növekedett, ám annak a mérlegfőösszeghez viszonyított mértéke (0,05%) továbbra is marginális. A szövetkezeti 35

A portfólió minőség alfejezetben bemutatásra kerül, hogy a növekvő minősítendő állomány minősége összességében javult.

98

hitelintézeti szektor devizaforrásai elenyésző mértékűek, devizaeszközeik is csekélyek voltak, sőt, az egyes intézmények többsége mérlegében egyáltalán nem volt deviza található.

Mérlegen kívüli aktivitás A szövetkezeti hitelintézetek mérlegen kívüli aktivitása ugyan gyorsabban (37,2%-kal) nőtt, mint a mérlegfőösszeg (22,1%-os növekedés), ám a mérlegen kívüli aktivitás továbbra is csekély szerepet játszott működésük során. A mérlegen kívüli tételek 100%-át a függő és egyéb jövőbeni kötelezettségek (ennek 98,9%-át is a függő kötelezettségek) tették ki, származtatott és azonnali ügyletről a szövetkezeti hitelintézetek nem számoltak be 2002. végén. A függő és egyéb jövőbeni kötelezettség állomány átlagosan kockázatosabb besorolásúvá vált a megelőző év vége óta: a teljes kockázatú állomány részaránya a 2001. év végi 51,8%-ról 61%-ra nőtt, miközben a közepes kockázatúé 20,7%-ról 14,3%-ra, az alacsony kockázatú és kockázatmentes állományé pedig 27,5%-ról 24,6%-ra csökkent. 2002. év végén a mérlegen kívüli tételek (26,5 milliárd forint) - a megelőző év végi 3,1%-kal szemben - a mérlegfőösszeg 3,5%-át érték el.

Portfolió minőség A szövetkezeti hitelintézetek minősítési kötelezettség alá eső (mérlegen belüli és kívüli) portfolió minősége összességében javult 2002. folyamán, hiszen nőtt a problémamentes és csökkent a külön figyelendő, valamint a problémás minősítésű állomány aránya. A problémás minősítésű állományon belül is mindhárom besorolási típus részarány csökkenése figyelhető meg: az átlag alatti állomány (0,6 százalékponttal) 2,1%-ra, a kétes minősítésű (0,1 százalékponttal) 1,5%-ra, a rossz minősítésű állomány pedig (0,4 százalékponttal) 1,9%-ra zsugorodott. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy a portfólió minőség javulásában szerepet játszott, hogy az utóbbi években, s így 2002-ben is dinamikus hitelkihelyezés következtében a minősített állományon belül a potenciálisan az átlagosnál kockázatosabbnak tekintett hitelállomány átlagosan „fiatalodott”, s az új kihelyezések a kihelyezést közvetlenül követő időszakban értelemszerűen nem a problémás állományt gyarapítják. A minősített mérlegtételek összesített portfoliója tekintetében is minden tekintetben javulás következett be 2002. folyamán. 29. tábla A szövetkezeti hitelintézetek minősítési kötelezettség alá tartozó portfoliójának minőségi összetétele saját minősítésük alapján (%) Problémamentes

Külön figyelendő

Problémás*

Megnevezés 2001 Mérlegtételek összesen 63,3 Vállalkozói hitelek 33,3 Lakossági hitelek 72,6 Mérlegen kívüli tételek 69,0 Minősítési kötelezettség 63,6 alá tartozó tételek összesen *Átlag alatti, kétes és rossz együtt.

2002 66,8 32,1 73,9 70,3 67,0

2001 29,7 56,9 20,2 30,7 29,8

2002 27,4 59,3 19,4 28,5 27,5

2001 7,0 9,7 7,2 0,3 6,6

2002 5,7 8,6 6,7 1,2 5,5

A vállalkozói hitelek külön figyelendő besorolású állomány aránya ugyan meglehetősen magas, illetve növekvő volt, ám ez a szövetkezeti hitelintézetek óvatos kockázatkezelési gyakorlatából fakadt. A vállalkozói hitelek állományának minősége illetve a változás iránya

99

megítélése szempontjából érdemesebb a problémás hitelek arányát vizsgálni: bár a problémás minősítésű állomány a vállalkozói hiteleken belül magasabb, mint az összes minősítési kötelezettség alá eső tételben, ám arányuk a vállalkozói hitelek esetében is (1,1 százalékponttal, 8,6 %-ra) csökkent. Ezen belül is mind az átlag alatti (3,2%), mind a kétes (1,9%), mind a rossz (3,6%) tételek állomány aránya alacsonyabbá vált. A lakossági hitelek esetében is csökkent (0,5 százalékponttal, 6,7%-ra) a problémás tételek állomány aránya. Az arányjavulás a kétes és a rossz minősítésű állomány aránya csökkenésének volt köszönhető. A mérlegen kívüli tételek esetében ugyan (0,9 százalékponttal) nőtt a problémás állomány aránya, ám ez még így is csak 1,2%-ot tett ki. A növekedés az átlag alatti és a kétes minősítési besorolású tételeknél következett be, a rossz besorolású állomány továbbra is igen alacsony (0,1%) maradt. 32. ábra A minősítési kötelezettség alá eső portfolióból a problémás állomány aránya és megoszlása (%) 7 6 5 4 3 2 1 0 2001

2002

Rossz

Kétes

Átlag alatti

Eredmény A szövetkezeti hitelintézetek adózás előtti eredménye az utóbbi években dinamikusan nőtt, 2002-ben nominálisan két és negyedszerese volt az 1999. évinek. 30. tábla A szövetkezeti hitelintézetek adózás előtti eredménye (milliárd forint) 1999 3,9

2000 4,8

2001 6,4

2002 8,9

2002-ben is lényeges javulás következett be az előző évhez képest, hiszen a szövetkezeti hitelintézetek adózás előtti eredménye 2002-ben (8868,4 millió forint) 39,1%-kal volt magasabb a 2001. évi teljesítménynél. (Összehasolításképp: a kereskedelmi bankok adózás előtti eredménye 17,3%-kal volt magasabb a megelőző évinél.) A 183 takarékszövetkezetből mindössze 7, a 6 hitelszövetkezetből 1 volt veszteséges, összesített veszteségük 388,5 millió forint volt.

100

31. tábla A szövetkezeti hitelintézetek eredményének legfontosabb tételei 2002-ben Millió forint Megnevezés 1. Kamateredmény Kamatbevételek Kamatráfordítások 2. Nem kamatjellegű eredmény Ebből: Jutalék- és díjeredmény Nettó értékvesztés és céltartalék képzés 3. Működési költségek 4. Rendkívüli eredmény Adózás előtti eredmény (1.+2.-3.+4.)

Takarékszövetkezetek 42312,7 83046,4 40733,7 4513,2

Hitelszövetkezetek 638,4 1330,5 692,1 -35,6

Szövetkezeti hitelintézetek 42951,1 84376,9 41425,9 4477,8

Változás (%) 2002/2001 Szövetkezeti hitelintézetek 114,4 109,9 105,6 190,8

10074,6

100,0

10174,6

128,4

-4113,9

-89,4

-4203,2

38065,9 35,2 8795,2

529,7 0,0 73,1

38595,7 35,2 8868,4

97,7 (becslés) 114,9 41,8 139,1

33. ábra A szövetkezeti hitelintézetek eredménye 2001-ben és 2002-ben

A szövetkezeti hitelintézetek eredményét kedvezően érintette, hogy a kamateredmény lényegesen (14,4%-kal, 5,4 milliárd forinttal) emelkedett. Ez annak volt köszönhető, hogy a miközben a kamat és kamatjellegű bevételek 9,9%-kal (7,6 milliárd forinttal) növekedtek, addig a kamat és kamatjellegű ráfordítások csak 5,6%-kal, (2,2 milliárd forinttal) nőttek. Ugyancsak lényegesen hozzájárult az adózás előtti eredmény előző évihez képesti növekedéséhez, hogy a nem kamatjellegű eredmény dinamikusan, 2,1 milliárd forinttal növekedett. A nem kamatjellegű eredmény növekedésében meghatározó szerepet játszott a jutalék- és díjeredmény 2,3 milliárd forintos emelkedése. A nettó értékvesztés és céltartalék képzés 2002. évi nominális összege csaknem megegyezett a megelőző évi összeggel.

101

Kedvezőtlenül hatott ugyanakkor, hogy a működési költségek az inflációt lényegesen meghaladó mértékben (14,9%-kal, 5 milliárd forinttal) nőttek. Az 5 milliárd forintos költségnövekedésből 3,1 milliárd forint a (költségek 58,9%-át kitevő) személyi jellegű kifizetések 15%-os növekedésének volt betudható. A számítástechnikai kiadások nőttek a leggyorsabban (21,8%-kal), de ezen kiadások viszonylag kisebb súlya (az összes költség 3,7%-a) miatt az ebből származó költségnövekedés mindössze 258 millió forint volt. További 350 millió forint összegű költségnövekedés adódott a fizetett bérleti és szakértői díjak, valamint a marketing költségek (18,3%-os) növekedése következtében. Az értékcsökkenési leírások (10,7%-os növekedési ütem) összege 245 millió forinttal voltak magasabbak 2002ben, mint a megelőző évben, az úgynevezett egyéb igazgatási költségek összegének 13%-os növekedése pedig 1,1 milliárd forint költségnövekedést okozott.

Jövedelmezőség, létszámhatékonyság A szövetkezeti hitelintézetek jövedelmezősége javult 2002-ben. Az átlagos eszközjövedelmezőség (ROA) az előző évi 1,12%-ról 1,29%-ra, a tőkejövedelmezőség (ROE) 16,52%-ról 19,75%-ra nőtt. (A kereskedelmi bankok eszközjövedelmezősége (1,71%) valamivel jobb, tőkejövedelmezősége kicsit rosszabb (18,65%) volt 2002-ben, mint a szövetkezeti hitelintézeteké. Az, hogy a két mutató nem ugyanazt a szektort mutatja jövedelmezőbbnek, abból fakad, hogy a szövetkezeti hitelintézetek saját tőke állományának mérlegfőösszeghez viszonyított aránya alacsonyabb, mint a kereskedelmi bankoké.) Az átlagos kamatmarzs ugyan csökkent 2002-re, ám a jövedelmezőség szempontjából kedvezően változott a jutalék- és díjeredmény, valamint a működési költségek mérlegfőösszeghez mért aránya, és az eredmény egyéb tételei is összességükben elősegítették a jövedelmezőség javulását. 32. tábla A szövetkezeti hitelintézetek eszközjövedelmezőségének (ROA) legfontosabb tételei Az átlagos mérlegfőösszeg arányában (%) Nettó kamateredmény (kamatmarzs) Jutalék- és díjeredmény Működési költségek Adózás előtti eredmény

2001 6,58 1,39 5,89 1,12

2002 6,24 1,48 5,61 1,29

A szövetkezeti hitelintézeteknél foglalkoztatottak átlagos létszáma 2002-ben (8579 fő) 2,4%kal volt magasabb, mint a megelőző évben. Mivel a szövetkezeti hitelintézetek piaci tevékenysége ennél lényegesen nagyobb mértékben bővült, így az egy alkalmazottra jutó (éves átlagos) mérlegfőösszeg (nominálisan) gyorsan, 17,9%-kal (68 millió forintról 80,2 millió forintra) nőtt. Ha ezt a növekedési ütemet korrigáljuk a forint értékcsökkenésével (az éves fogyasztói árindexszel), úgy az adódik, hogy az egy alkalmazottra jutó mérlegfőösszeg reálértéken 12%-kal volt magasabb 2002-ben, mint 2001-ben. Hasonló módon számítva az egy alkalmazottra jutó adózás előtti eredmény reálértékének alakulását, 29%-os hatékonyságjavulás adódik. Mivel az egy alkalmazottra jutó személyi jellegű kifizetések reálértéke csak 6,7%-kal nőtt, így az egy alkalmazottra jutó költséghatékonyság lényegesen, 20,9%-kal javult 2001-hez képest.

102

Tőkehelyzet A szövetkezeti hitelintézetek súlyozott átlagos tőkemegfelelési mutatója 2002-ben – a 2001. évi auditált adatok szerinti 16,96%-ról a tavalyi előzetes adatok szerinti 14,32%-ra – csökkent, mivel az aktivitásbővülés következtében jelentősen, 22,5%-kal növekvő korrigált mérlegfőösszeggel szemben a szavatoló tőke mindössze 3,4%-kal nőtt az év folyamán. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy az auditálás után – mivel a mérleg szerinti eredmény összegével ekkor megnő a szavatoló tőke állománya – a szektor átlagos tőkemegfelelési mutatója valamivel magasabb lesz, mint az előzetes adatok alapján. (A kereskedelmi bankok átlagos tőkemegfelelési mutatója mind 2001-ben, mind 2002-ben alacsonyabb /2001.:13,64%, előzetes 2002.: 10,96%/ volt, mint a szövetkezeti hitelintézeteké.) A csökkenés természetesen az egyes intézmények szintjén is megmutatkozott, az egyes szervezetek döntő többségének 2002. végén alacsonyabb volt a tőkemegfelelési mutatója, mint 2001. decemberében. S ezen belül is, amíg 2001. végén a szövetkezeti hitelintézetek 4,1%-ának (8 darab) volt 10% alatti a tőkemegfelelési mutatója, addig 2002. decemberében már 8,5%-uk (16 darab) tőkemegfelelési mutatója nem érte el a 10%-ot. 34. ábra A szövetkezeti hitelintézetek tőkemegfelelőségi mutatója (%) 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0

2002.12.31

2001.12.31

2002. év végén a szövetkezeti hitelintézetek 9,5%-ának (16 takarékszövetkezet és 2 hitelszövetkezet) saját tőkéje egyelőre még kisebb volt a 2003 december 31-ig elérendő 100 millió forintos minimumösszegnél. Ezt, valamint a 2006., illetve 2007. végétől hatályos saját tőke minimum összeg követelményt (előbb 200, majd 250 millió forint) figyelembe véve valószínűsíthető, hogy a következő években a szövetkezeti hitelintézeti szektor jó néhány tagja felvásárlások, fúziók segítségével tudja csak majd teljesíteni a saját tőke mindenkori minimumkövetelményét.

103

PÉNZÜGYI VÁLLALKOZÁSOK

A pénzügyi vállalkozások szektora – a 2001. évi dinamikus növekedés után - 2002-ben még a megelőző évinél is expanzívabbnak bizonyult, a szektor mérlegfőösszege 49,1%-kal növekedett. Az utóbbi évek fejlődése következtében a pénzügyi vállalkozásoknak a gazdaságon, illetve a pénzügyi szektoron belüli súlya is gyorsan nőtt, összesített mérlegfőösszegük 2002. végén már az azévi GDP 4,9%-ával volt egyenértékű, ami 0,3 százalékponttal magasabb volt a szövetkezeti hitelintézetek hasonló mutatószámánál. A pénzügyi vállalkozásoknak a vállalkozások és a lakosság finanszírozásában való egyre nagyobb szerepe, dinamikus fejlődése indokolttá teszi a felügyelet fokozott prudenciális odafigyelését a szektorra. A pénzügyi vállalkozások piacán a koncentráció nagy, a húsz legnagyobb pénzügyi vállalkozás (az összes pénzügyi vállalkozás 10,3%-a) a mérlegfőösszeg 70,8%-ával rendelkezett. A piaci részesedés szempontjából meghatározó szerepet játszottak a banki tulajdoni hátterű pénzügyi vállalkozások. A pénzügyi vállalkozások szektor összesített mérlegében az eszközök között továbbra is meghatározóak, sőt növekvő arányúak (2002.: 86%) az ügyfelekkel szembeni pénzügyi szolgáltatásokból származó követelések, a források között pedig a hitelintézetekkel szembeni kötelezettségek szerepelnek a legnagyobb súllyal (78,7%). A pénzügyi vállalkozások szektorának expanziójával egyidejűleg a szektor nyeresége is dinamikusan, (36,6%-kal) 24,1 milliárd forintra nőtt. Ennek köszönhetően a szektor jövedelmezőségi mutatói is igen kedvezően alakultak: a 3,44%-os ROA és a 27,32%-os ROE mutató a hitelintézetekkel összehasonlítva kifejezetten magasnak mondható. Ugyanakkor a szektorban sem a jegyzett tőke, sem a saját tőke növekedési üteme nem tartott lépést az aktivitáséval. 2002. végén a pénzügyi vállalkozások 15,9%-ának (31 darab intézmény) a saját tőkéje vagy a jegyzett tőke kétharmadát és/vagy az erre az időpontra előírt 50 millió forintos minimumösszeget nem érte el. Az elégtelen tőkehelyzetű vállalkozásokkal szemben a felügyelet megteszi a szükséges intézkedéseket.

Piaci szereplők, a szektor piaci súlya, koncentráció A szektor bemutatása során az intézményeket az elemzett időszakban ténylegesen végzett tevékenység alapján soroltuk csoportokba. A lízing-, a faktoring cégek és a pénzkölcsönzők36 közé azok a vállalkozások kerültek, amelyek ezeket a tevékenységeket kizárólag, vagy döntő arányban végezték a vizsgált időszakban. A vegyes tevékenységű csoportba kerültek azok a vállalkozások, amelyek a tevékenységek közül (lízing, faktoring, pénzkölcsönzés) legalább kettőt folytattak. Az egyéb tevékenységűek közé azon vállalkozások kerültek, amelyek lízing, faktoring tevékenységet illetve pénzkölcsönzést nem, ehelyett egyet, vagy többet végeztek a következő tevékenységek közül: kereskedelmi tevékenység valutával, devizával; vagyonkezelés, kezességvállalás, bankgarancia, pénzügyi ügynök a bankközi pénzpiacon, elszámolás-forgalmi ügylet.

36 A pénzkölcsönzéssel foglalkozó pénzügyi vállalkozások a pénzkölcsönzési licencet korlátozásokkal (kérik és) kapják meg a felügyelettől, így valójában adott pénzkölcsönzési/ügylet típus(ok) végzésére szóló engedéllyel rendelkeznek (pl. gépjármű, ingatlan, stb. vásárlására való ügyfélkölcsön nyújtása, kézizálog adása mellett nyújtott hitel, stb.).

104

33. tábla A pénzügyi vállalkozások száma tevékenység szerint (db) Ténylegesen végzett tevékenység

Lízingcégek Pénzkölcsönzők ebből: kézizálog-hitelezők Faktoring cégek Vegyes tevékenységet folytatók Egyéb tevékenységet folytatók Nem specifikált Pénzügyi vállalkozások összesen

Összesen 2000. 12. 20 31 10 42 52 13 12 170

2001. 12. 26 38 12 46 56 21 187

Közvetlen és/ vagy közvetett banki tulajdonban/irányítás alatt lévők 2002. 12. 2000. 12. 2001. 12. 2002. 12. 23 12 16 12 49 5 5 7 12 38 3 3 3 62 9 12 16 23 5 5 6 .. 195 34 41 44

A pénzügyi vállalkozások egyre kevésbé elhanyagolható, egyre markánsabb szerepet vállalnak a pénzügyi szektoron belül, gazdaságon belüli súlyuk gyorsan növekszik. Összesített mérlegfőösszegük – a 2001. évi 30,9%-os növekedés után – 2002-ben 49,1%-kal bővült, amely így már az adott évi GDP 4,9%-ával volt egyenértékű. Ennek jelentős voltát jelzi, hogy ez az arány már (0,3 százalékponttal) magasabb, mint például a szövetkezeti hitelintézetek hasonló mutatószáma. 34. tábla A pénzügyi vállalkozások szektora piaci súlyának alakulása Milliárd forint 2001 2002 562,4 838,6 3,8 4,9

A pénzügyi vállalkozások mérlegfőösszege Mérlegfőösszeg/GDP (%)

Változás 2002/2001 149,1 130,0

Lényegében a pénzügyi vállalkozások minden tevékenységi csoportjában dinamikus fejlődés figyelhető meg, mégis érdemes külön kiemelni a pénzkölcsönzési valamint a lízing tevékenység dinamikáját, térnyerését37. Az ezekben részt vevő pénzügyi vállalkozások döntően hitelintézeti források kihelyezésével végzik tevékenységüket, közöttük meghatározó súllyal bírnak a banki tulajdoni hátterű cégek. A banki tulajdoni hátterű pénzkölcsönzők nem versenytársai az anyabankoknak, olyan speciális területeken végeznek pénzkölcsönzést, amiről az anyabank úgy ítéli meg, hogy a bankcsoport számára jövedelmezőbb, ha azt a pénzügyi vállalkozás végzi. Árnyalja a képet, hogy a 2002-ben banki tulajdoni hátterű pénzkölcsönző cégek közé soroltak között jelentős súllyal szerepelnek olyan cégek, amelyek tevékenységüket akár lízing formájában is végezhetnék, ám ehelyett – mivel úgy látják, hogy az adott piaci körülmények között így eredményesebben működhetnek - a pénzkölcsönzést tartják megfelelőbbnek (pl. gépjármű, termelőeszköz, ingatlan finanszírozás).

37

Ezeknek a tevékenységeknek jelentős részét értelemszerűen a „vegyes tevékenységet folytatók” csoportjának tagjai végezték.

105

Mint ahogy a pénzügyi vállalkozások általában, a lízingeléssel foglalkozó cégek is meglehetősen nagy rugalmassággal alkalmazkodnak a piaci helyzet változásaihoz. Az előző évhez képest lassuló GDP növekedés és a nem túl dinamikus beruházási aktivitás közepette 2002-ben a gépjármű lízingelés, ezen belül is a személygépkocsik lízingelése jelentette a szektor húzóágazatát. A 2002-ben a megelőző évinél 25,5%-kal több, 239 ezer új és használt személygépkocsit, ebből 161 ezer új személygépkocsit helyeztek forgalomba Magyarországon, s ez növekvő lehetőségeket szolgáltatott a lízingcégeknek a növekedéshez, amit azok megfelelőképpen ki is aknáztak. A faktoring cégek csoportjának némiképp visszafogottabb növekedési üteme mögött egyrészt a gazdaság szereplői által hagyományosan is folyamatosan igényelt tevékenységi területek (pl. külkereskedelemhez, mezőgazdasághoz, stb. kapcsolódó faktoring tevékenység) fejlődése és a work out tevékenység húzódik meg. Mindamellett ez a terület is gyorsan növekszik és eredményesen (nyereségesen) működik. A pénzügyi vállalkozások a vállalkozások finanszírozásában való részvétel mellett a lakosság finanszírozásában is nem elhanyagolható szerepet játszanak (pl. kézizálog hitelezés, személygépkocsi vásárlására vagy egyéb célra nyújtott pénzkölcsönök, személygépkocsi lízingelés, stb.) A pénzügyi vállalkozásoknak a vállalkozások és a lakosság finanszírozásában való egyre nagyobb szerepe indokolttá teszi a felügyelet fokozott prudenciális odafigyelését ezen cégekre. 35. tábla Közvetlen és/vagy közvetett banki tulajdonban/irányítás alatt lévő pénzügyi vállalkozások száma és piaci részesedése a szektor* összesített mérlegfőösszegéből 2002. végén Lízingcégek cégek száma Db

Pénzkölcsönzők

Faktoring cégek

Vegyes tevékenységű cégek

Összesen Egyéb

rész az cégek rész az cégek rész az cégek rész az cégek rész az cégek rész az összes száma összes száma összes száma összes száma összes száma összes mérlegmérlegmérlegmérlegmérlegmérlegfőösszegből főösszegből főösszegből főösszegből főösszegből főösszegből % db % db % Db % db % Db %

Banki tulaj.-i hátterűek összesen

12

75,6

7

65,5

3

58,0

16

77,3

6

83,4

44

73,7

Pénzügyi vállalkozások összesen

23

100,0

49

100,0

38

100,0

62

100,0

23

100,0

195

100,0

*szektor: pénzügyi vállalkozások összesen

A pénzügyi vállalkozások piacán a koncentráció nagy, 2002. végén a húsz legnagyobb cég, az összes pénzügyi vállalkozás 10,3%-a a mérlegfőösszeg 70,8%-ával rendelkezett. A pénzkölcsönzéssel, a faktoring tevékenységgel foglalkozó, illetve a vegyes tevékenységű pénzügyi vállalkozások csoportjaiban a mérlegfőösszeg szerint legnagyobb cégek első 1010%-a a (csoport) mérlegfőösszegek mintegy kétharmadával rendelkeztek. A lízingcégek között ennél kisebb (mintegy kétötödös), az egyéb cégek között ennél nagyobb (négyötödöt meghaladó) volt a koncentráció.

106

A nagy mérlegfőösszeggel rendelkező pénzügyi vállalkozások döntő többsége - a 20 legnagyobb mérlegfőösszeggel rendelkező cégből 16, a 30 legnagyobból 24 - banki tulajdoni hátterű cég. így azután nem meglepő, hogy a szektor mérlegfőösszegéből való részarány tekintetében összességében csaknem háromnegyedes a banki tulajdoni hátterű pénzügyi vállalkozások részesedése, miközben számukat tekintve az összes pénzügyi vállalkozásnak csak 22,6%-át alkotják. Ezen belül is minden elemzési csoportban 50%-ot lényegesen meghaladó a banki tulajdoni hátterű pénzügyi vállalkozások részesedése a mérlegfőösszeg szerint.

A mérleg fő elemei 36. tábla A pénzügyi vállalkozások mérlegfőösszegének alakulása

Ténylegesen végzett tevékenység Lízingcégek Pénzkölcsönzők ebből: kézizálog-hitelezők Faktoring cégek Vegyes tevékenységet folytatók Egyéb tevékenység Pénzügyi vállalkozások összesen

Összes vállalkozás Állomány Változás milliárd Ft % 2002. 12. 31. 2002. 12. 31. / 2001.12.31. 97,1 133,3 181,9 145,7 11,0 120,9 47,8 118,2 479,3 162,2 32,4 838,6

112,6 149,1

Banki tulajdoni hátterűek Állomány Változás milliárd Ft % 2002. 12..31. 2002.12. 31./ 2001.12.31. 73,4 127,2 119,1 148,2 27,7 130,0 370,5 174,5 27,0 617,8

102,1 155,1

A 2001. évi dinamikus (31,2%-os) mérlegfőösszeg növekedés 2002-ben tovább gyorsult, 49,1%-os nominális növekedés valósult meg. Ezen belül a banki tulajdoni hátterű pénzügyi vállalkozások mérlegfőösszegének növekedési üteme 2002-ben szintén gyorsult (2001.: 40,1%, 2002.: 55,1%), s egyúttal lényegesen (hat százalékponttal) meghaladta a szektor átlagos mérlegfőösszeg növekedési ütemét is. 2002-ben a leggyorsabban a vegyes tevékenységet folytató pénzügyi vállalkozások csoportjának mérlegfőösszege növekedett (62,2%), s ezen belül is a banki tulajdoni hátterűek piacnyerése volt a jelentősebb (74,5%-os mérlegfőösszeg növekedés). A többi csoport mérlegfőösszege növekedési üteme az átlagostól többé-kevésbé elmaradt, de így is kifejezetten magasnak mondható mind a pénzkölcsönzők (45,7%), mind a lízingcégek (33,3%) növekedési üteme. Ugyanakkor a pénzügyi vállalkozások között alacsonyabb növekedési ütemet produkáló csoportok (a faktoring cégek, illetve az egyéb tevékenységet folytató cégek csoportja) indexe is többszöröse az inflációnak, így ezekben a csoportokban is masszív reálnövekedés valósult meg. A pénzügyi vállalkozások eszközeinek meghatározó részét az ügyfelekkel szembeni pénzügyi szolgáltatásból származó követelései jelentették, részarányuk a 2001. évi 82,6%ról 2002. végére 86%-ra nőtt. Ezen belül az éven belüli, illetve az éven túli követelések eltérő ütemben növekedtek (28,8, illetve 73,9%-kal), így az összes eszközön belül az előbbiek részaránya 34,2%-ról 29,6%-ra csökkent, míg az utóbbiaké 48,4%-ról 56,4%-ra nőtt. A pénzügyi vállalkozások értékpapír állománya a mérlegfőösszeg növekedési ütemétől elmaradva 33,7%-kal nőtt, részesedésük az összes eszközből 5,7%-ról 5,1%-ra csökkent.

107

35. ábra A pénzügyi vállalkozások eszközstruktúrája Mrd Ft

900 800 700 600 500 400 300 200 100 0 2001

2002

Ügyfelekkel szembeni köv. pü-i szolg.-ból, éven túli

Ügyfelekkel szembeni köv. pü-i szolg.-ból, éven belüli

Értékpapírok

Aktív időbeli elhatárolás

Egyéb

A pénzügyi vállalkozások ügyfélkihelyezés állományának növekedése 2002-ben (55,2%) a mérlegfőösszeg bővülésnél (49,1%) is gyorsabb volt. A pénzügyi vállalkozások összesen 721,1 milliárd forint ügyfélkihelyezésének csaknem háromnegyedét, 536 milliárd forintot a banki tulajdoni hátterű cégek nyújtották az ügyfeleknek. A banki tulajdoni hátterű cégek 2002-ben (mintegy kilenc százalékponttal) gyorsabb ütemben növelték ügyfélkihelyezéseik állományát a szektorban jellemző átlagnál. Az ügyfélkihelyezéseiket a legdinamikusabban a vegyes tevékenységet folytató vállalkozások bővítették, őket a lízingcégek követték. (A lízingcégek, illetve a lízinggel is foglalkozó vegyes tevékenységű pénzügyi vállalkozások ügyfélköréből jelentős részt képviseltek a lakossági autóvásárlók.) 37. tábla A pénzügyi vállalkozások ügyfélkihelyezéseinek alakulása Ténylegesen végzett tevékenység

Lízingcégek Pénzkölcsönzők ebből: kézizálog-hitelezők Faktoring cégek Vegyes tevékenységet folytatók Egyéb tevékenység Pénzügyi vállalkozások összesen

Összes vállalkozás Állomány Változás % milliárd Ft 2002. 12. 31. 2002. 12. 31. / 2001.12.31. 86,4 155,1 151,8 147,4 9,7 122,9 36,5 118,7 444,2 163,2 2,2 73,2 721,1 155,2

108

Banki tulajdoni hátterűek Állomány Változás % milliárd Ft 2002. 12..31. 2002.12. 31./ 2001.12.31. 65,5 154,6 97,1 151,9 23,3 123,7 348,1 175,5 2,1 73,3 536,0 164,3

A pénzügyi vállalkozások forrásai között 2002 végén is meghatározó szerepet játszottak a hitelintézeti források. Az összes pénzügyi vállalkozás hitelintézetekkel szembeni kötelezettsége 2002. végén az összes forrás 78,7%-át (721,1 milliárd forintot), a banki tulajdoni hátterűek forrásainak pedig 83,1%-át (536 milliárd forintot) tette ki. A banki tulajdoni hátterűek esetében a forrásokon belüli banki eredetarányt tovább növelte a jegyzett tőkéből való jelentős (közvetlen és/vagy közvetett) banki részesedés. 38. tábla A pénzügyi vállalkozások forrásainak szerkezete 2002. december 31-én (%) Összes vállalkozás Hitelintézetekkel szembeni kötelezettségek Saját tőke Ügyfelekkel szembeni kötelezettségek Egyéb

Banki tulajdoni hátterűek 83,2 10,3 1,6 5,0

78,7 12,3 2,7 6,3

A pénzügyi vállalkozások hitelintézetekkel szembeni kötelezettségei 2002-ben – a megelőző évhez hasonlóan – az összes forrás növekedési üteménél lényegesen gyorsabban (61,7%-kal) nőttek, s ezen belül is az átlagosnál gyorsabban (67,2%-kal) bővültek a banki tulajdoni hátterű pénzügyi vállalkozások hitelintézetekkel szembeni kötelezettségei. 2002. végén a pénzügyi vállalkozások hitelintézetekkel szembeni kötelezettségeinek 41,8%-a állt fenn devizában, ez mintegy hét százalékponttal magasabb részarány a 2001. év véginél. 39. tábla A pénzügyi vállalkozások hitelintézetekkel szembeni kötelezettségei Összes vállalkozás Ténylegesen végzett tevékenység Lízingcégek Pénzkölcsönzők Ebből: kézizálog-hitelezők Faktoring cégek Vegyes tevékenységet folytatók Egyéb tevékenységet végzők Pénzügyi vállalkozások összesen

Állomány milliárd Ft

Változás %

Banki tulajdoni hátterűek

Rész az Állomány összes Milliárd Ft forrásból%

Változás %

Rész az összes forrásból %

2002.12. 2002.12. / 2002. 12. 2002.12. 2002.12. / 2002. 12. 2001.12. 2001.12. 84,9 139,0 87,5 65,6 134,4 89,4 139,4 153,0 76,6 95,8 153,3 80,4 8,1 121,7 73,9 15,5 158,7 32,4 9,6 191,2 34,7 419,8 170,6 87,6 342,7 179,5 92,5 0,1 659,7

161,7

0,2 78,7

0,0 513,7

167,2

0,0 83,2

A lízingcégek hitelintézetekkel szembeni kötelezettségeinek aránya forrásaikon belül (87,5%) meghaladta a pénzügyi vállalkozások szektorának átlagát (78,7%). A lízingcégek hitelintézeti kötelezettségeinek 75,1%-a devizában állt fenn. (A pénzügyi vállalkozások e források számottevő részét úgynevezett deviza alapú forint ügylet során helyezték ki ügyfeleik részére. Ezekben a deviza alapú pénzügyi lízing konstrukciókban az árfolyamkockázat az ügyfeleket terheli.) A banki tulajdoni hátterű és a független lízingcégek finanszírozási struktúrájában nincs nagy eltérés, mindkét csoport esetében meghatározó a hitelintézeti forrásfelhasználás, s ezen belül nagy a deviza aránya. 109

A pénzkölcsönzéssel foglalkozó cégek forrásai között a lízingcégekénél alacsonyabb volt a hitelintézeti források aránya - hitelintézetekkel szembeni kötelezettségeik forrásokon belüli részaránya 2002. végén 76,6%-volt -, s ezen belül is csekélyebb (46,2%-os) volt a deviza részaránya. A pénzkölcsönzők közül a kézizálog hitelezők csoportjuk átlagánál valamivel kisebb mértékben támaszkodtak hitelintézeti forrásokra, ám a hitelintézetekkel szembeni kötelezettségeik még esetükben is a források 73,9%-át jelentették. A pénzügyi vállalkozások közül a faktoring cégek csoportjának a többi elemzési csoportétól lényegesen eltérő a forrásstruktúrája. Esetükben a hitelintézeti kötelezettségek forrásokon belüli aránya 32,4%. A saját tőke a források 30,8%-át, az ügyfelekkel szembeni kötelezettségek 22%-át, az úgynevezett egyéb kötelezettségek pedig 13,7%-át tették ki. 36. ábra A pénzügyi vállalkozások forrásstruktúrája Mrd Ft

900 800 700 600 500 400 300 200 100 0 2001 Rövid lejáratú kötelezettségek

2002

Hosszú lejáratú kötelezettségek

Saját tőke

Egyéb (passzív időbeli elh+ céltart.)

Lejárat szerinti megközelítésben a pénzügyi vállalkozások forrásstruktúráján belül jelentős elmozdulás következett be a rövid lejáratú kötelezettségek irányába: amíg 2001. végén még a források 49%-a, addig 2002. decemberében már 57,9%-a volt rövid lejáratú kötelezettség. Ennek megfelelően a hosszú lejáratú kötelezettségek súlya lényegesen (35,6%ról 27,9%-ra) csökkent. Amíg tehát az eszközökön belül a hosszabb lejáratú követelések részaránya növekedett jelentősen, a források között épp ellenkezőleg, a rövid lejáratú kötelezettségek nyertek teret. Ugyanakkor ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a szektorban jelentős lenne a likviditási vagy az átárazási kockázat, illetve annak növekedése valósult volna meg, hiszen a lejárati transzformáció, illetve annak időről-időre való elmozdulása – akárcsak a hitelintézeti szektor esetében – a pénzügyi szférában természetes jelenség. Mindamellett a felügyeletnek az egyes pénzügyi vállalkozások ellenőrzésekor (a nyers mutatószámoknál szofisztikáltabb módszerekkel) arra is fokozott figyelmet kell fordítania, hogy a lejárati transzformáció, s annak elmozdulása mekkora kockázatnövekedéssel jár az adott intézmények esetében.

110

Bár a pénzügyi vállalkozások saját tőkéje nominálisan 42%-kal növekedett, forrásokon belüli súlya mégis 0,7 százalékponttal (12,3%-ra) csökkent. 2002. december végén a pénzügyi vállalkozások eszközeinek 13,2%-a, 110,8 milliárd forint, forrásainak 33,7%-a, 282,9 milliárd forint volt deviza. Így a mérlegen belül jelentős (172,2 milliárd forint értékű) devizaforrás többlet alakult ki, ami a pénzügyi vállalkozások mérlegfőösszegének 20,5%-ával volt egyenértékű. (A devizaforrás többlet több mint fele a /kizárólag vagy jelentősrészt/ lízingtevékenységgel foglalkozó cégeknél keletkezett.) A pénzügyi vállalkozások mérlegen kívüli függő és jövőbeni kötelezettségei 2002. végén 152,7 milliárd forintot tettek ki, ez a mérlegfőösszeg 18,2%-ával volt egyenértékű. A mérlegen kívüli kötelezettségek 95,9%-a hét céghez, 85,6 %-a egy céghez kötődik.

Ügyfélportfólió Habár a 250/2000. számú Kormányrendelet 13 paragrafusa alapján „a pénzügyi vállalkozásnak a mérleg fordulónapjával a kintlévőségeket minősítenie kell”, s ezt a cégek meg is teszik, ám a helyszínen kívüli ellenőrzés keretében a minősítésre vonatkozó adatokat a PSZÁF nem kéri be. így a portfólió minőséget, illetve annak változását az ügyfélportfólió lejárat szerinti összetételének változásával, valamint az ügyfelekkel szembeni követelésekkel szemben elszámolt értékvesztésnek (megképzett céltartalékoknak) az összes megfelelő követeléshez mért arányával (arányváltozásával) tudjuk jellemezni. 40. tábla A lízing követelések minőségi összetétele lejárat szerint (érték alapján, %) 38

Megnevezés

Tőke- és kamatkövetelés összesen 2001. XII. 2002. XII. 100,0 100,0 96,4 96,6 3,6 3,4 1,5 1,1 0,7 0,6 0,4 0,4 0,5 0,4 0,6 0,8

Pénzügyi lízing összesen Nem lejárt Lejárt összesen Ebből: 1-30 nap 31-90 nap 91-180 nap 181-365 nap 1 év felett

A lízing és vegyes tevékenységet folytató cégek lízing követeléseinek minőségi összetétele a megelőző év végéhez képest csak minimálisan módosult, mindamellett a nem lejárt lízing követelések összegének magas aránya 2002. végére tovább (96,6%-ra) nőtt. Kedvező, hogy bár az értékvesztés (az ügyfelekkel szembeni követelésekre képzett céltartalékok) összege a 2001. évi 2,6 milliárd forintról 3,3 milliárd forintra nőtt, a (bruttó, tőke és kamat) lízingkövetelésekre vetített értékvesztési arány 1,6%-ról 1,2%-ra csökkent.

38

A lízing és vegyes tevékenységet folytató cégek adatai együttesen.

111

41. tábla A pénzkölcsön szerződések39 minőségi összetétele lejárat szerint (érték alapján, %) Megnevezés

Tőke- és kamatkövetelés összesen 2001. XII. 2002. XII. 100,0 100,0 92,2 96,3 7,8 3,7 4,5 1,8 1,5 0,6 0,6 0,4 0,5 0,5 0,7 0,5

Pénzkölcsön nyújtás állomány (zálog is) összesen Nem lejárt Lejárt összesen Ebből: 1-30 nap 31-90 nap 91-180 nap 181-365 nap 1 év felett

A pénzkölcsön szerződések lejárat szerinti minőségi összetétele lényegesen javult, a lejárt szerződések (bruttó) értékösszegének aránya az összes pénzkölcsön szerződés (bruttó) értéken belül 4,1 százalékponttal csökkent. A javulás legnagyobb része a maximum 30 napja lejárt szerződések összegének aránycsökkenésében jelentkezett. Az értékvesztési arány tekintetében is kismértékű javulás következett be (2001.: 1,3%, 2002.:1,2%). 42. tábla

40

A faktoring ügyletek minőségi összetétele (érték alapján, %) Megnevezés Faktoring ügyletek összesen Nem lejárt Lejárt összesen Ebből: 1-30 nap 31-90 nap 91-180 nap 181-365 nap 1 év felett Lejártan vásárolt

Ügyletszám szerint 2001. XII. 2002. XII. 100,0 100,0 0,6 0,3 64,9 69,1 14,6 11,4 8,1 7,1 7,5 7,2 12,7 14,0 22,0 29,4 34,6 30,7

Beszerzési érték szerint 2001. XII. 2002. XII. 100,0 100,0 54,2 44,4 19,2 10,6 3,4 1,8 1,7 0,8 1,1 0,9 2,7 1,2 10,4 6,0 26,6 45,0

A faktoring ügyletek lejárat szerint besorolt minőségi összetételében a legnagyobb elmozdulás a 2001. évi állapothoz képest a lejártan vásárolt követelések beszerzési érték szerinti súlyának nagymértékű növekedése volt 2002. folyamán. Bár ügyletszám szerint a lejártan vásárolt követelések részaránya 3,9 százalékponttal csökkent, beszerzési értéken számolt értékük részaránya 18,4 százalékponttal, 45 %-ra nőtt az összes faktoring ügyleten belül. A nem lejárt faktoring követelések beszerzési érték szerinti részaránya 9,8 százalékponttal, a lejárt, de még lejárat előtt vásárolt követeléseké 8,6 százalékponttal csökkent. A faktoring ügyletek értékvesztési aránya (értékvesztés/beszerzési érték) lényegesen (2001.:5,1%, 2002.: 12%) növekedett.

39 40

A pénzkölcsönzési és a vegyes tevékenységet folytató cégek adatai együttesen. A faktoring és vegyes tevékenységet folytató cégek adatai együttesen.

112

Eredmény 43. tábla A pénzügyi vállalkozások adózás előtti eredménye 2002-ben

Ténylegesen végzett tevékenység Lízingcégek Pénzkölcsönzők Ebből: kézizáloghitelezők Faktoring cégek Vegyes tevékenységet folytatók Egyéb tevékenységet végzők Pénzügyi vállalkozások összesen

Összes vállalkozás

Banki tulajdoni hátterűek

millió Ft 2002. 600 5490 756 5995 10630 1360 24076

millió Ft 2002. 541 3355 454 6074 1129 11553

A szektor adózás előtti eredménye 2002-ben (24,1 milliárd forint) 36,6%-kal volt magasabb, mint 2001-ben. A szektor eredménye 35 veszteséges cég 3 milliárd forint veszteségének és a nyereségesek 27,1 milliárd nyereségének eredője volt. (2001-ben a szektor 17,6 milliárd forintos adózás előtti eredménye 39 veszteséges cég 1,3 milliárd forintos veszteségéből és a nyereségesek 18,9 milliárd forint nyereségéből adódott.) A banki tulajdoni hátterű pénzügyi vállalkozások csoportjának eredménye (11,6 milliárd forint) 17,7%-kal haladta meg a 2001. évi összeget.

Jövedelmezőség 44. tábla A pénzügyi vállalkozások súlyozott jövedelmezőségi mutatói csoportonként (%) Tevékenység

Lízingcégek Pénzkölcsönzők Faktoring cégek Vegyes tevékenységet folytatók Egyéb tevékenységet végzők Pénzügyi vállalkozások összesen

Összesen

Banki tulajdoni hátterűek

ROA

ROE

ROA

ROE

0,74 3,67 13,55* 2,83 5,99 3,44

15,36 24,87 49,98* 46,87** 7,80 27,32

0,87 3,39 1,85 2,20 6,70 2,27

21,47 23,99 9,10 59,57** 8,82 20,94

* A kiemelkedően jó jövedelmezőségi mutatókban fontos szerepet játszott, hogy ebbe a csoportba tartozott a pénzügyi vállalkozások közül 2002-ben a két legnagyobb nyereséggel záró cég (nyereségük összesen 4,2 milliárd forint volt). Ez a nyereség kiemelkedő jövedelmezőség mellett valósult meg, nélkülük a csoport ROA mutatója 4,65%, ROE-je pedig 20,99% lett volna. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy rajtuk kívül is volt viszonylag nagy nyereséget produkáló, de nagy veszteséget termelő cég is a faktoring cégek között. ** A banki tulajdonosi hátterű vegyes tevékenységű cégek jelentős részére jellemző, hogy relatíve (a cég aktivitásához /mérlegfőösszegéhez/ képest) alacsony saját tőkével üzemeltetik őket, s ez is szerepet játszott a magas ROE értékben.

113

A pénzügyi vállalkozások szektor eszközjövedelmezősége a dinamikus nyereségalakulás ellenére sem változott igazán jelentősen, hiszen 2002-ben piaci aktivitásuk is jelentősen növekedett. Így a szektorban a ROA 2002-ben valamelyest kisebb (3,44%) volt, mint 2001ben (3,48%). A szektor átlagos saját tőke állománya 2002-ben nem nőtt olyan dinamikusan, mint az adózás előtti eredménye, így a tőkejövedelmezőség (ROE) a szektorban a 2001. évi 24,52%-ról 27,32%-ra növekedett. A hitelintézetekkel összehasonlítva a pénzügyi vállalkozások jövedelmezősége kifejezetten magasnak mondható.

Tőkehelyzet A pénzügyi vállalkozások szektorában sem a jegyzett tőke, sem a saját tőke növekedési üteme nem tartott lépést az aktivitáséval, miközben a jegyzett tőke állománya 27,1%-kal, a saját tőkéé pedig 42%-kal bővült, addig a pénzügyi vállalkozások összesített mérlegfőösszege ennél is gyorsabban, 49,1%-kal nőtt. 45. tábla A pénzügyi vállalkozások jegyzett és saját tőkéjének alakulása

Jegyzett tőke Saját tőke

2001. december 31. Állomány Forrásokon (milliárd forint) belüli részarány (%) 32,4 5,8 72,8 13,0

2002. december 31. Állomány Forrásokon (milliárd forint) belüli részarány (%) 41,1 4,9 103,4 12,3

2002/2001 Állomány növekedési ütem (%) 127,1 142,0

A 195 pénzügyi vállalkozásból 23-nak, a cégek 11,8%-ának a saját tőkéje 2002. december 31én alacsonyabb volt jegyzett tőkéjénél. Ezek közül a cégek közül 11-nek - az összes pénzügyi vállalkozás 5,6%-ának - a saját tőkéje a jegyzett tőke kétharmadát sem érte el. A pénzügyi vállalkozások 13,8%-ának (27 darab cégnek) a saját tőkéje nem érte el az erre az időpontra előírt 50 millió forintos minimumösszeget. A fenti cégek közül hétnek (a vállalkozások 3,6%-ának) a saját tőkéje sem a jegyzett tőke kétharmadát, sem pedig az 50 millió forintot nem érte el. Az elégtelen tőkehelyzetű vállalkozásokkal szemben a felügyelet megtette a szükséges intézkedéseket.

114

TŐKEPIAC A tőkepiaci folyamatok 2002. évi alakulását két fontos jellemzővel lehet leírni: a tőkepiaci aktivitás, illetve a piaci struktúra korábbi jellemzői fő vonásaikban változatlanok maradtak, a piaci lehetőségek ugyanakkor két spekulációs hullám keretében kibővültek, és a befektetési szolgáltatók – bankok és befektetési vállalkozások – éltek a kínálkozó lehetőségekkel. A hazai piacon 1998 óta egyre erőteljesebben kirajzolódott strukturális tendenciák az év egésze során folyamatosan fennálltak: a „tőzsde” (itt BÉT) és a „tőkepiac” egyre határozottabban elvált egymástól. Ez a tendencia már az elsődleges piacon érzékelhető, amennyiben a vállalati papírok kibocsátása csaknem teljes mértékben a tőzsde kikerülésével, zárt körben történik. A másodpiaci forgalom terén a tendencia mind az állampapírok egyértelmű dominanciájában, mind az OTC forgalom tőzsdei forgalommal szembeni meghatározó szerepében megjelenik. 2002 egészét tekintve a tőzsde egy keveset ledolgozott ebből a hátrányból: noha az első negyedévben az összes azonnali forgalom növekedését még a tőzsdei forgalom csökkenése kísérte, az év hátralévő részében bekövetkezett tőzsdei forgalom-növekedés hatására a tőzsdei forgalom éves szinten 58,5%-kal, a tőzsdén kívüli forgalom 10,6%-kal nőtt. Ezzel együtt az azonnali tőzsdei forgalom aránya az összes azonnali forgalomban mindössze 13,4%. az univerzális bankok 1999. január 1-től hatályos engedélyezését követően lassan indult meg, 2002-ben azonban gyors ütemben zajlott a banki hátterű befektetési vállalkozások anyabankba integrálása. A korábbi évektől eltérően tavaly a piacvezető befektetési vállalkozások – OTP Értékpapír Rt, Takarékbróker, MKB Befektetési Rt., stb. –körében is több esetben a tevékenységek átvételéről döntöttek az anyabankok, ennek következtében a 2001 végén még 14 banki hátterű befektetési vállalkozásból egy évvel később már csak 7 volt a piacon, és ezek között is van, amelyik már megkezdte tevékenységének beszüntetését. Ennek következtében 2002ben gyorsan nőtt a bankok közvetlen szerepvállalása a befektetési szolgáltatások piacán. A tevékenységi körök bővülése különös hangsúlyt ad a konszolidált kockázatmérésnek és -kezelésnek, a „tűzfal”-szabályozás betartásának, a pénzpiaci és a tőkepiaci aktivitás megfelelő elkülönítésének, amellyel 2002-ben voltak problémái az ’univerzális’ bankoknak. Részben szabályozási (pénztár és befektetési alap letétkezelője csak bank lehet), részben üzletpolitikai megfontolásokból úgy tűnik, hogy a bankok befektetés szolgáltatási tevékenysége inkább a vagyonkezelési és a vagyonkezeléshez kapcsolódó tevékenységekre (portfoliókezelés, letéti szolgáltatások) koncentrál, a megbízásos tőkepiaci ügyleteket (különösen a nem állampapírra vonatkozókat) pedig jellemzően a piacon maradt befektetési vállalkozások teljesítik. KIBOCSÁTÁSOK A piaci struktúra változatlan formában megőrződött elemei között szerepelnek az értékpapír kibocsátások, illetve leginkább azok hiánya. Az elsődleges piacon 2002-ben is fennmaradt a zárkörű kibocsátások dominanciája, miközben – az elsődleges piac egészével együtt - a részvények zártkörű forgalomba hozatala is 27%-kal alacsonyabb volt, mint 2001-ben. Az összesen 262 milliárd forint értékű zártkörű részvénykibocsátás 392 kibocsátásból származik,

115

ami azt jelenti, hogy a zártkörű részvénykibocsátások átlagos volumene gyakorlatilag nem változott 2002-ben 2001-hez képest. Ezt mindössze két, kis volumenű nyilvános kibocsátás egészítette ki, 517 millió forint kibocsátási értékkel (Abbázia Idegenforgalmi Rt. és Petneházi Üdülőfalu Rt.). 46. tábla Zártkörű részvénykibocsátások

alaptőke emelés alapítás átalakulás Összesen

Kibocsátások száma Kibocsátások volumene (mó Ft) 2000 2001 2002 2000 2001 2002 493 299 260 233 549 306 692 172 803 278 218 124 38 202 43 952 83 885 86 40 8 22 087 8 823 5 480 857 557 392 293 838 359 467 262 168

Arány az összes kibocsátásban (%) 2000 2001 2002 79% 85% 66% 13% 12% 32% 8% 2% 2% 100% 100% 100%

A hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kibocsátása valamivel színesebb képet mutat, nagyobb mértékű előrelépés azonban itt is csak egy részpiacon, a jelzáloglevelek kibocsátása terén történt. A zártkörű kötvénykibocsátások volumene mindig is nagyon változékony volt, 2001-ben több mint kétszeresére nőtt 2000-hez viszonyítva, 2002-ben ezzel szemben nagymértékű csökkenés következett be: a 2001. évi 55,1 milliárd forintnyi zártkörű kötvénykibocsátást 2002-ben mindössze 6,7 milliárd forint követte. Ez az összeg sem közvetlenül a vállalati szektort finanszírozta, a kibocsátó ugyanis mindhárom esetben bank volt. A nyilvános kötvénykibocsátások volumene – a zártkörűekkel szemben – tovább nőtt, a 2001. évi 49 milliárd forintot 42,4%-kal meghaladó, 69,8 milliárd forintnyi nyilvános kötvény kibocsátására került sor 2002-ben. 2001-ben a nyilvános kötvénykibocsátásokat 8,3 milliárd forint nyilvános jelzáloglevél kibocsátás egészítette ki, 2002-ben ez a kibocsátási összeg 107,5 milliárd forintra nőtt, miután mindhárom jelzálogbank megkezdte a nyilvános kibocsátást. Az elsődleges piaccal szemben a másodlagos piacok kínálta lehetőségek tavaly nagymértékben kibővültek, ami jól tükröződik többek között a forgalom, azon belül a bizományosi forgalom növekedésében, a befektetési szolgáltatási tevékenység keretében kezelt ügyfélvagyon gyarapodásában, a befektetési szolgáltatási eredmények emelkedésében, vagy a befektetési vállalkozások tőkehelyzetének erősödésében. BEFEKTETÉSI SZOLGÁLTATÓK ÁLTAL LEBONYOLÍTOTT FORGALOM A befektetési szolgáltatók 2002-ben 45720 milliárd forint azonnali forgalmat bonyolítottak le, ez 2001-hez viszonyítva 15,3%-os növekedést jelent. Az azonnali forgalom ilyen mértékű növekedése – a korábbi éveket jellemző stagnálás, illetve kismértékű csökkenés után – az első és a negyedik negyedévben megnövekedett aktivitás eredménye volt. A forgalom emelkedését mindkét esetben piaci spekuláció váltotta ki, és mindkét időszakban jellemző volt, hogy a kereskedési aktivitás a főszerepet játszó állampapír piac mellett a részvénypiacon is nőtt. 2002 első negyedévében a tőzsdei részvényindex, a BUX emelkedését az állampapír piacon a hozamok csökkenése – az árfolyamok emelkedése – kísérte. A spekuláció ezen trend fennmaradására irányult, a tendencia azonban a második negyedévben kifulladt, ennek következtében a befektetési szolgáltatási forgalom is alacsonyabb volt a következő két negyedévben. A negyedik negyedév meghatározó jelensége

116

a 2002 szeptemberében lassan indult, majd 2003 januárjában tetőzött valutaspekuláció volt, amely a forint intervenciós sávja ellen irányult. Noha a hazai befektetési szolgáltatók – a bankok és a befektetési vállalkozások egyaránt – kivették részüket a piaci lehetőségek kihasználásából, mindkét negyedév főszereplői a külföldi befektetők voltak. 2001-hez – és a korábbi évekhez – viszonyítva jelentős ütemkülönbségek alakultak ki az azonnali forgalom összetételében és a szereplők súlyában, az azonnali piac struktúrája azonban nem változott meg alapvetően: bár a tőzsdei forgalom lényegesen gyorsabb ütemben nőtt, mint a tőzsdén kívüli, a tőzsdei kereskedés kis súlyának köszönhetően nem következett be jelentős eltolódás a két piac között, az OTC forgalom továbbra is meghatározó maradt. Ennek hátterében a „klasszikus” tőzsdei szerepvállalás, a vállalati értékpapírok kibocsátásának hiánya, a nem tőkepiaci finanszírozási források meghatározó szerepe áll. Az állampapírok nem tekinthetők tipikus tőzsdei terméknek, különösen egy olyan országban nem, ahol az államháztartás hiányának finanszírozását a tőzsdétől független, szervezett, likvid elsődleges és másodlagos állampapírpiac segíti elő. Ugyancsak nagymértékű növekedés történt a megbízásos - bizományosi – ügyletek piacán: a 2002-ben a magyar tőkepiacra visszatért befektetők éves szinten több mint 56%-kal növelték a forgalmat 2001-hez viszonyítva. Ezzel együtt a saját számlás azonnali kereskedés még mindig 71%-át jelentette az összes azonnali forgalomnak. Tovább erősödött a befektetési szolgáltatási tevékenység keretében lebonyolított azonnali forgalomban a befektetési szolgáltató bankok szerepe: az első negyedévben még az összes azonnali befektetési szolgáltatási forgalom egyharmadát adó bankok –részben a banki hátterű brókercégek tevékenységének az év során folyamatosan zajló bankba integrálása eredményeként - a második negyedévtől kezdődően a forgalom több mint felét, a negyedik negyedévben már 61%-át bonyolították le. Ennek hatására éves szinten a forgalom csaknem fele-fele arányban oszlott meg a befektetési szolgáltatók két csoportja között. 47. tábla Befektetési szolgáltatók azonnali piaci forgalma (kétszeres) 2001

tőzsdei bizományos saját számlás tőzsdén kívüli bizományos saját számlás ÖSSZESEN bizományos saját számlás

2002

bank

befektetési vállalkozás

ÖSSZESEN

bank

befektetési vállalkozás

ÖSSZESEN

401,4 88,9 312,5 10 544,7 3 078,5 7 466,2 10 946,1 3 167,4 7 778,7

3 469,8 2 358,5 1 111,3 25 251,0 2 957,4 22 293,6 28 720,8 5 315,9 23 404,9

3 871,2 2 447,4 1 423,8 35 795,7 6 035,9 29 759,8 39 666,9 8 483,3 31 183,6

1 624 1 016 609 20 374 2 428 17 946 21 999 3 444 18 555

4 511 2 755 1 756 19 210 7 048 12 162 23 721 9 803 13 918

6 136 3 771 2 365 39 584 9 476 30 108 45 720 13 247 32 473

Az azonnali tőzsdei forgalom éven belüli lefutása – az összes azonnali forgalomhoz hasonlóan – a kereskedési aktivitás spekulációs hullámokhoz kötődő élénkülését mutatta: az I. negyedévben volt a legmagasabb (2928 milliárd forint, duplikáltan), a középső két negyedévben alig haladta meg ennek egyharmadát, majd a negyedik negyedévben 1396 milliárd forintra nőtt. A brókercégek jelentései alapján az azonnali tőzsdei forgalom mind a szereplők, mind a befektetési eszközök tekintetében karakteres képet mutatott. A tőzsdei termékek magyarországi székhelyű befektetési szolgáltatók által lebonyolított

117

tőzsdei kereskedésében 2002-ben meghatározó volt a Budapesti Értéktőzsde szerepe. Az adatok szerint a befektetési vállalkozások az összes tőzsdei azonnali forgalmuk 3,17%-át, a befektetési szolgáltató bankok pedig mindössze 0,62%-át bonyolították a BÉT-en kívüli elismert tőzsdéken. A tőzsdei ügyletek szinte kizárólag forintban köttettek, a devizában lebonyolított ügyletek aránya az összes azonnali tőzsdei forgalomban mindössze 0,5% volt a befektetési szolgáltató bankok, és ennél is alacsonyabb, 0,3% a befektetési vállalkozások esetében. Így a devizapozíciókra nem volt különösebb hatása az azonnali befektetési szolgáltatási forgalomnnak. A forint meghatározó szerepéből azonban nem lehet a devizakülföldi partnerek alacsony arányára következtetni, éppen ellenkezőleg, a külföldi partnerek aránya a forgalmi adatok alapján a befektetési szolgáltató bankoknál 16%, a befektetési vállalkozásoknál pedig 42% volt. 37. ábra

Azonnali tőzsdei forgalom összetétele Bef.vállalkozások, BÉT

Bef.vállalkozások, egyéb elismert tőzsde

Bankok, BÉT

Bankok, egyéb elismert tőzsde 0%

részvény

10%

20%

30%

40%

állampapír

50%

60%

70%

egyéb kötvény

80%

90%

100%

egyéb értékpapír

A befektetési szolgáltató bankok az azonnali tőzsdei ügyletek közel felét (49,7%) devizabelföldi partner megbízásából, forintban kötötték. A bankok kereskedési aktivitásában fontos szerep jutott még a devizabelföldi partnerrel forintban, de saját számlára kötött ügyleteknek (33,8%), valamint a devizakülföldi partner megbízásából forintban kötött ügyleteknek (10,6%). A befektetési vállalkozások által lebonyolított azonnali tőzsdei forgalomban ugyanezen három ügylettípus adta az azonnali tőzsdei forgalom 99,2%-át, a hangsúlyok azonban kissé eltértek a bankokétól. Legnagyobb súllyal (41,4%) a devizakülföldi partnerek által forintban adott megbízások szerepeltek, ilyen kötésekről a 25 vállalkozás közül 16 számolt be. A devizabelföldi partnerek megbízásai 40,2%-os súllyal a második legjelentősebb tevékenységet képezték, a devizabelföldi partnerrel forintban, de saját számlára kötött ügyletek pedig 17,7%-át adták az összes azonnali tőzsdei forgalomnak. Az azonnali tőzsdei kötések túlnyomó többsége 2002-ben a befektetési vállalkozások esetében részvényvásárlásokra, illetve eladásokra irányult, ez tette ki az összes azonnali tőzsdei forgalom 91,5 %-át. Emellett az állampapírok (6,5%), valamint az egyéb hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok (1,5%) forgalma nem nevezhető jelentősnek. A befektetési 118

szolgáltató bankok befektetési szolgáltatási tevékenység keretében lebonyolított forgalma jóval változatosabb összetételű volt, mint a brókercégeké. A részvények (30%) mellett magas (57%) a tőzsdén vásárolt állampapírok aránya, és nem elhanyagolható az egyéb kötvények (12,8%) szerepe sem. Ez azonban nem tudta eltolni a tőzsdei kereskedés termékösszetételét az állampapírok irányába, mivel a bankok súlya az összes tőzsdei azonnali forgalomban mindössze 10,4%. A BÉT-en kívüli egyéb elismert tőzsdéket a befektetési szolgáltatók szinte kizárólag részvényforgalom céljaira vették igénybe. Új, és nagymértékben a spekulációkhoz kötődő jelenség, hogy 2001-hez – és 1998 óta valamennyi évhez – viszonyítva rendkívüli mértékű növekedés történt a származékos termékek befektetési szolgáltatási tevékenység keretében lebonyolított forgalmában. Az elmúlt években a származékos termékek forgalma gyakorlatilag a bankközi piacot jelentette, ahol likviditás- és kockázatkezelési – tehát nem befektetési szolgáltatási – tevékenység keretében a bankok kereskedtek származékos – főként néhány napos lejáratú határidős deviza – termékekkel. 2002-ben (kétszeresen számolva) több mint 70 ezer milliárd forint kötési értékű (a GDP több mint négyszeresének megfelelő) származékos forgalom bonyolódott le a tőzsdén kívüli piacokon. A nettó elszámolás következtében ez természetesen nagyságrenddel kisebb mértékű kötelezettségeket jelentett az intézmények számára. A 2002 április 1-től megváltozott adatszolgáltatási kötelezettségek miatt a korábbi negyedévekkel szerkezetében összehasonlítható adatok nem állnak rendelkezésre, ezért a változásokat 2002 utolsó három negyedéve alapján lehet bemutatni. A származékos befektetési szolgáltatási piac korábbi méretét és a rendelkezésre álló információkat figyelembe véve ez nem befolyásolja érdemben a következtetések érvényességét. A 2002 április és december közötti időszak alapján az azonnali piacon uralkodó állampapírdominanciával szemben a származékos termékek kereskedését a deviza termékek uralták – összhangban a spekulációs folyamatok működésével. Az azonnali állampapírpiaci vásárlások részben a hazai szereplőknél is, a külföldi befektetőknél pedig természetszerűleg főként deviza tranzakciókat jelentettek. A forint széles árfolyamsávja mellett részben a konverziós célokat szolgáló swapok, részben az árfolyamkockázat fedezetéül szolgáló deviza határidős termékek forgalmának kellett nőnie. 38. ábra Tőzsdén kívüli származékos forgalom összetétele

Bankok

Befektetési vállalkozások 0%

20%

40%

Deviza határidős Deviza opciós Egyéb származékos

60%

80%

Kamat határidős Deviza swap

119

100%

A befektetési szolgáltatási tevékenység keretében lebonyolított tőzsdén kívüli származékos forgalomból a befektetési szolgáltató bankok részesedése csaknem 98%-os volt a 2002 áprilisától rendelkezésre álló adatok szerint. A befektetői összetétel alapján a deviza belföldi partnerek szerepe ezen a piacon gyakorlatilag állandónak tekinthető, a piac mozgását – a felfutásokat és összehúzódásokat egyaránt – a származékos OTC forgalom átlagosan 70%át generáló külföldi befektetők határozzák meg. Az ügyletek jelentős része - a vizsgált kilenc hónap átlagában 56%-a - devizában bonyolódik (ebben természetesen a devizabelföldi partnerek devizaügyletei is megjelennek, amelyek az összes származékos OTC deviza ügyletek 43%-át tették ki, miközben a külföldiek forint ügyleteinek súlya is jelentős volt, az összes származékos OTC forint ügyletek között 65%). 39. ábra Befektetési szolgáltató bankok forgalmának összetétele, 2002 április - december (adatok milliárd forintban, spot piac árfolyam értéken, származékos termékek kötési értéken) Azonnali OTC forgalom, bankok

Származékos OTC forgalom, bankok 12000

3000 2500

10000

2000

8000

1500

6000

1000

4000

500

2000

bizományos

szept

dec

dec

nov

okt

szept

aug

júl

devizabelföldi partner

devizakülföldi partner

Azonnali OTC forgalom, bankok

dec

0 nov

0

okt

2000 szept

500

aug

4000

júl

1000

jún

6000

ápr

1500

nov

8000

okt

2000

aug

10000

júl

2500

jún

12000

máj

bizományos

Származékos OTC forgalom, bankok

3000

ápr

jún

saját számlás

Azonnali OTC forgalom, bankok

devizabelföldi partner

máj

ápr

dec

nov

okt

0

máj

saját számlás

szept

aug

júl

jún

máj

ápr

0

devizakülföldi partner

Származékos OTC forgalom, bankok

3000

12000

2500

máj

jún

forint

júl

aug

szept

okt

nov

dec

forint

deviza

120

deviza

dec

ápr

nov

0 okt

0

szept

2000 aug

500

júl

4000

jún

6000

1000

ápr

8000

1500

máj

10000

2000

A tőzsdén kívüli ügyletekre jellemző módon a befektetési szolgáltató bankok csaknem teljes egészében saját számlára kereskedtek, a megbízásos ügyletek súlya nem érte el az 1%-ot a teljes származékos tőzsdén kívüli piachoz viszonyítva. Meg kell azonban jegyezni, hogy a forgalmi statisztikákban saját számlásként jelentett ügyletek mögött közvetetten nagyon gyakran megbízó áll. Tipikusan ilyen eset az, amikor a külföldi befektető közvetlenül a külföldi anyabanknak ad megbízást, amit az itteni leánybank teljesít. Ebben az esetben a tranzakció saját számlás ügyletként jelenik meg, noha tartalmilag ügyfélmegbízásról van szó. A bankközi devizapiaci, a befektetési szolgáltatási és a banki mérleg alatti aktivitás adatainak összevetése alapján egyértelmű, hogy a belföldi székhelyű bankok – és lényegesen kisebb volumenben a brókercégek is – aktívan részt vettek a forint intervenciós sávjára irányuló spekulációban. A devizapozíciók ennek ellenére nem nyíltak szét, mert swapokat alkalmaztak, majd a kockázatot határidős termékekkel fedezték. Mind az azonnali, mind a származékos tőzsdén kívüli forgalom éven belüli lefutásában jól nyomon követhető az első és a negyedik negyedévi spekulációs hullám, valamint a kettő közötti, visszafogottabb kereskedést mutató időszak.

BEFEKTETÉSI SZOLGÁLTATÓK ÁLTAL KEZELT ÜGYFÉLVAGYON A megnövekedett üzleti aktivitás maga után vonta a befektetési szolgáltatási tevékenység keretében kezelt ügyfélvagyon növekedését is. 2001 vége és 2002 december 31-e között a befektetési szolgáltatási tevékenység keretében kezelt ügyfélvagyon névértéken 14,3%kal, árfolyamértéken 40%-kal nőtt, árfolyamértéken számítva 2002 végén 10934 milliárd forintot tett ki. A növekedés az év során nem volt egyenletes. Az ügyfélvagyon alakulása a bankok esetében teljes egészében a spekulációs hullámokkal azonos képet mutat: névértéken – volumenben – az első és a negyedik negyedévben nőtt a leggyorsabban, és ezt a változást csak felerősítette a piaci árfolyamok alakulása, amelyek az említett két negyedévben határozott növekedést mutattak – ellentétben a második negyedévben bekövetkezett árfolyamcsökkenéssel, és a harmadik negyedév mérsékeltebb árfolyam emelkedésével. A befektetési vállalkozások esetében a spekulációs hullámok hatása nem tudott érvényesülni, a kezelt ügyfélvagyon alakulását egyértelműen a piacról kilépő vállalkozások negatív hatása determinálta. A befektetési vállalkozások által befektetési szolgáltatási tevékenység keretében kezelt ügyfélvagyon az év során névértéken (-49%) és árfolyamértéken (-51,4%) egyaránt csökkent. A banki hátterű brókercégek bankba integrálása a befektetési vállalkozások szerepének csökkenése mellett a befektetési szolgáltató bankok közvetlen tőkepiaci előretörését eredményezte: az összes kezelt ügyfélvagyonból (névértéken) 65,5% volt a bankok részesedése 2001 végén és 84,7% egy évvel később.

121

48. tábla Befektetési szolgáltatók által kezelt ügyfélvagyon árfolyamértéken*

bizományosi letéti őrzési letétkezelési portfolió kezelési szabad rendelkezésű számlán összesen zárolt számlán ÖSSZESEN

2001 december 31. befektetési bef.szolgáltató bank vállalkozás összesen 302,7 563,2 865,9 391,7 800,3 1 192,0 4 571,5 391,8 4 963,3 0,0 416,9 416,9

2002 december 31 befektetési bef.szolgáltató bank vállalkozás összesen 649,3 630,2 1 279,5 490,7 201,4 692,2 8 496,1 128,0 8 624,2 61,4 205,6 267,1

5 265,9

9 697,6

5 265,9

2 172,2 14,2 2 186,4

7 438,1 14,2 7 452,3

9 697,6

1 165,3 71,5 1 236,8

10 862,9 71,5 10 934,4

A táblázat nem makrogazdasági szempontok alapján készült, ezért a makrogazdasági szempontból duplikációt okozó tényezők nem kerültek kiszűrésre (pl. pénztárak és befektetési alapok vagyonának megjelenése a letétkezelt vagyonban).Célja az, hogy a befektetési szolgáltatási tevékenység keretében kezelt ügyfélvagyon volumenét – a tőkepiaci közvetítés egyik fontos mutatóját – érzékeltesse. Önmagában a táblázat nem tartalmaz kétszereződést – a nem megbontható portfoliókezelt vagyonok kivételével, amelyek egy része megjelenhet letétkezelt vagyonként -, a befektetési szolgáltatási tevékenység keretében kezelt ügyfélvagyont a lehetséges mértékig tisztítva tartalmazza. Közvetlen makrogazdasági összesítésre azonban nem alkalmas, azt a makrogazdasági részben szereplő táblázat teszi meg a szükséges szűrések – befektetési alapok és pénztárak vagyonával csökkentett letétkezelt állomány számítása - elvégzésével. A 2001. évi adatok itt is korrigáltak, a táblázat 2001-re vonatkozóan csak a mindkét év végén működött 25 vállalkozás adatait tartalmazza. A 2001 végén működő összes (37) vállalkozás adatait tartalmazó tábla a Statisztikai mellékletben található.

A kezelt ügyfélvagyon összetétele a fentieken túl nem változott lényegesen, az állomány döntő részét továbbra is a bankoknál letétkezelt vagyon teszi ki. A banki hátterű befektetési vállalkozások állományainak átvételével ugyanakkor nőtt a bankoknál a bizományosi, és részben ennek hatására a letéti őrzési állomány. A növekedés üteme jelentős, a teljes állományhoz viszonyítva azonban a letétkezelésen kívüli tevékenységek során a bankokhoz került ügyfélvagyon aránya mindössze 12,4%. BEFEKTETÉSI VÁLLALKOZÁSOK A befektetési vállalkozások tevékenységének környezetét 2002-ben a folytatódó – sőt erősödő – koncentráció, valamint a piaci lehetőségek kedvezőbbé válása jellemezte. 2002-ben 15 befektetési vállalkozás engedélyét vonta vissza a felügyelet, ezek közül kettő korábbi évekről áthúzódó felügyeleti szankcióként került alkalmazásra, 13 esetben a vállalkozások maguk kérték az engedély visszavonását. A piacról a tavalyi évben kilépett vállalkozások között kilenc pénzügyi tulajdonosi hátterű volt, ezen belül hét olyan, amelynek tevékenységét hazai székhellyel rendelkező anyabankja vette át. A kilépések hatására a tevékenységi engedéllyel rendelkező befektetési vállalkozások száma a 2001 december 31-ei 38-ról 2002 végére 24-re csökkent. (Az elemzés ennek ellenére 25 vállalkozás adatait tartalmazza, a kilépettek között ugyanis van olyan, amelynek az év végére még jelentési kötelezettsége állt fenn.) 2003-ban néhány további kilépés várható, mivel már 2002-ben megkezdődött a CIB Befektetési Rt. tevékenységének a CIB bankba integrálása, és néhány további cég is fontolóra vette a piacról való kilépést. A 2002. évi nagyarányú csökkenést követően azonban várható, hogy 2003 végére kialakul egy stabil, a hazai tőkepiacon hosszabb

122

távon jelenmaradó befektetési vállalkozási kör. (A 2002-ben a piacról kilépett befektetési vállalkozások listája a Statisztikai mellékletben található.) 49. tábla Koncentráció a befektetési vállalkozások között Tevékenységi engedéllyel rendelkező vállalkozások 2000 végén:

51

Adatszolgáltatást teljesítő vállalkozások 2000 december 31-én:

48

Tevékenységi engedéllyel rendelkező vállalkozások 2001 végén:

38

Adatszolgáltatást teljesítő vállalkozások 2001 december 31-én:

37

beolvadás állomány átruházás egyéb ok miatt kilépett Tevékenységi engedéllyel rendelkező vállalkozások 2002 végén: Adatszolgáltatást teljesítő vállalkozások 2002 december 31-én*

2 9 3 24 25

ebből: bizományos kereskedő befektetési társaság

2 15 11

* A 2002 végére vonatkozóan még adatszolgáltatást teljesítő vállalkozás, amelynek tevékenységi engedélye már visszavonásra került, a befektetési társaságok között szerepel.

Mivel a kilépett vállalkozások között piacvezető cégek is nagy számban voltak, minden mutató esetében jelentős torzítás származik a szereplők változásából. Annak érdekében, hogy a bekövetkezett változások a szereplők számának csökkenésére való folyamatos hivatkozás nélkül is értelmezhetőek legyenek, az elemzés során 2001-re vonatkozóan is korrigált, a mindkét év (2001 és 2002) végén működő 25 vállalkozás adatai kerültek felhasználásra. A korrigálatlan 2001. évi fontosabb adatok csak a szektor egészére jellemző változások érzékeltetésére szerepelnek. A befektetési vállalkozások mérlege a szektor aktivitásának csak kis részét mutatja, a mérleg alatt megjelenő aktivitás meghatározó részét kitevő ügyfélvagyon és származékos ügyletekből fakadó kitettség fenti bemutatásával együtt azonban értékelhető képet ad a vállalkozások 2002. évi tevékenységéről. A befektetési vállalkozások mérlegen belüli aktivitása csökkent 2002-ben, a mérlegfőösszeg a teljes, 37 vállalkozást felölelő 2001 végi 156,6 milliárd forintról 95,4 milliárd forintra esett vissza (-39,1%). Kiszűrve ebből a kilépett vállalkozások hatását, a mindkét év végén működő vállalkozások eszközei a 2001 végi korrigált 112,5 milliárd forinthoz viszonyítva éves szinten 15%-os csökkenést mutatnak. Az eszközök csaknem valamennyi csoportjában összességében csökkenés következett be, kivételt csak az ügyfelekkel szembeni követelések 12,9%-os növekedése jelent, amely a megbízásos – bizományosi - ügyletek növekedésének, a befektetők piacra való visszatérésének hatására alakult ki. Ez a növekmény a két társaság által nyújtott befektetési hitelek, valamint a nyitva szállításból eredő követelések hatására alakult ki. Időben mindkét követelés-típus fennállása törvény által korlátozott, állománya véletlenszerűen változik.

123

50. tábla Befektetési vállalkozások eszközei Állomány (mó Ft) 2002 december 31. ESZKÖZÖK ÖSSZESEN 95 433,8 Forgóeszközök 86 161,5 Pénzeszközök 10 405,6 Értékpapírok 48 250,6 Forgatási célú papírok 33 081,6 Forgatási célú állampapírok 27 941,6 Követelések 27 504,9 Ügyfelekkel szembeni követelések 4 971,1 Készletek 0,4 Befektetett eszközök 7 408,0 Befektetett pénzügyi eszközök 3 280,7 Immateriális javak 853,8 Tárgyi eszközök 3 273,4 Aktív időbeli elhatárolások 1 864,3 * Változás a mindkét év végén működő 25 vállalkozás adatai alapján.

Változás* (%) 2002/2001 -15,0% -15,0% 32,4% -16,1% -25,0% -30,4% -23,5% 21,3% 624,9% -16,2% -18,6% -21,0% -12,2% -10,7%

Az értékpapír állomány jelentős, az állampapír állomány csökkenése által kiváltott visszaesése a negyedik negyedévi valutaspekulációban való részvétel következménye, amelyben a befektetési vállalkozások saját számlás kereskedéssel – állampapírok saját számláról történő eladásával – vettek részt. 51. tábla Befektetési vállalkozások forrásai Állomány (mó Ft) 2002 december 31. FORRÁSOK ÖSSZESEN 95 433,8 Kötelezettségek 55 718,4 Rövid lejáratú kötelezettségek 55 682,4 Kötelezettségek tozsdei ügyletekből 4 900,4 Ügyfelekkel szembeni kötelezettségek 10 617,6 Kötelezettség a tozsdén kívüli ügyletekből 24 512,2 Hosszú lejáratú kötelezettségek 36,0 Hátrasorolt kötelezettségek 0,0 Passzív időbeli elhatárolások 703,2 Céltartalékok 432,0 Saját tőke 38 580,1 * Változás a mindkét év végén működő 25 vállalkozás adatai alapján.

Változás* (%) 2002/2001 -15,0% -25,1% -24,1% 61,9% 19,1% -37,1% -96,5% 0,0% 7,8% 213,4% 4,0%

A forrás-struktúra változása szintén tükrözi a befektetői aktivitás élénkülését, amennyiben növekedés itt is csak az ügyfelekkel szembeni kötelezettségeknél, illetve a tőzsdei ügyletekből fakadó kötelezettségeknél következett be. A tőzsdén kívüli ügyletekből fakadó kötelezettségek csökkenése részben a befektetési vállalkozások visszaszorulásából fakad a

124

befektetési szolgáltató bankok által meghatározott azonnali piacon, ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy ez az állomány napi szinten is igen változékony. A negyedik negyedévi spekulációs időszak során – a banki mérlegek tanúsága szerint – a befektetési vállalkozások részben bankoktól felvett hitelekkel finanszírozták aktivitásuk erősödését. A bizományosi megbízások, valamint egyes piacokon a saját számlás aktivitás erősödése következtében a befektetési vállalkozások – a 2001. évi mélypontot követően – növelni tudták eredményüket. 2002-ben 17 vállalkozás 4,7 milliárd forintos nyeresége és 8 vállalkozás 330 millió forintot kitevő vesztesége eredőjeként a befektetési vállalkozások 4,4 milliárd forint profitot értek el. A 2001-ben működött összes vállalkozáshoz viszonyítva ez közel 68%-os növekedést jelent. A kilépett vállalkozások hatását kiszűrve, csak a mindkét év végén működött 25 vállalkozást figyelembe véve a 2002. évben megtermelt profit 32%kal haladta meg az egy évvel korábbit. 52. tábla Nyereséges és veszteséges vállalkozások, korrigált adatok* Veszteségesek Nyereségesek A szektor vesztesége száma nyeresége eredménye (millió Ft) (millió Ft) (millió forint) 2001 2002 2001 2002 2001 2002 2001 2002 2002 4 152,5 11 1 087,9 935,4 6 899,4 9 529,3 Kereskedő és bizományos 4 177,3 6 3 637,8 3 460,5 Társaság 2 175,2 8 3 860,2 ÖSSZESEN 8 8 1 074,5 329,9 17 17 4 389,5 4 725,7 4 395,8 6 178,9 10 630,1 451,2 Független 6 411,7 10 345,1 2 151,0 7 4 095,6 3 944,6 Pénzügyi hátterű 2 662,8 7 4 044,4 * Azon vállalkozások adataiból, amelyek mindkét év végén működtek. A korrigálatlan tábla a Statisztikai mellékletben található. száma

A befektetési szolgáltatási aktivitás más mutatóihoz hasonlóan az eredmény alakulása is követte a piaci lehetőségek hullámzását a piacon maradt 25 vállalkozás körében. Az első negyedévben megtermelt, a 2001. évi teljes profit több mint felének megfelelő szektorszintű nyereséget a második negyedévben alig tudták növelni a vállalkozások. Ezt követően a harmadik negyedévben a befektetési vállalkozások nyeresége közel 90%-kal, az utolsó negyedévben pedig további csaknem 60%-kal nőtt. A mindkét évben tevékenykedő 25 vállalkozás körében a profit-termelés szerkezete nem változott, továbbra is meghatározó a társaságok, illetve tulajdonosi háttér szempontjából a pénzügyi hátterű vállalkozások szerepe, akik a szektor nyereségének meghatározó részét adják. A korábbi évekhez hasonlóan 2002ben is egy cég érte el a szektorszintű nyereség közel felét (45,6%-ot), valamivel több mint 2 milliárd forintot. Nyereségessé vált a 25 vállalkozás körében a tulajdonosi szempontból „független”-nek tekinthető kör tevékenysége, miután a 2001. évi 66,6 millió forintos veszteség helyébe 451,3 millió forintos nyereség lépett. Mindeközben a pénzügyi tulajdonosi háttérrel rendelkező befektetési vállalkozások eredménye 16,6%-kal haladta meg a 2001. évit. Szektorszinten valamennyi befektetési szolgáltatási tevékenység nyereséges volt 2002ben, a befektetési szolgáltatások összesített eredménye azonban az adózás előtti eredménnyel ellentétes irányban változott. Az adózás előtti eredményben bekövetkezett növekedéssel szemben az alaptevékenységként végzett befektetési szolgáltatási tevékenység eredménye 1,8%-kal elmaradt az egy évvel korábbitól. Ez azt jelenti, hogy az adózás előtti eredmény növekedését részben más, később bemutatásra kerülő tényezők okozták. A befektetési szolgáltatási eredmény csökkenését az okozta, hogy több befektetési szolgáltatási tevékenység esetében profit-csökkenés következett be a korrigált 2001. évi eredményekhez viszonyítva.

125

Súlyánál fogva a befektetési szolgáltatási tevékenység egészének eredményére negatív hatással volt a kereskedési – saját számlás – tevékenységek profitjának csökkenése. 2002 első három negyedévében a csökkenés mértéke még nagyobb, 11,6%-os volt, a negyedik negyedévben felerősödött saját számlás eladások hatására azonban a csökkenés üteme az év végéig 8,8%-ra mérséklődött. Ezzel szemben az eredmény (és az eredmény növelésének) egyik legfontosabb tényezőjévé lépett elő a megbízásos tevékenység. A bizományosi ügyletekből származó nyereség 13%-ot meghaladó növekedése hatására ebből a tevékenységből származott a befektetési vállalkozások 2002. évi befektetési szolgáltatási eredményének 40%-a. Különösen gyorsan nőtt a bizományosi tevékenység eredménye az erős piac- és ügyfélszerzési nyomás alatt álló „független” befektetési társaságok körében. 53. tábla Befektetési vállalkozások eredmény-kimutatásának kiemelt tételei, 2002.12.31. 2001 eredeti Befektetési szolgáltatási tev eredménye Bizományosi tev eredménye Kereskedelmi tev eredménye Értékpapír forgalomba hozatal eredménye Letétkezelés, letéti őrzés, portfolió kezelés eredm. Egyéb befektetési szolg tev eredménye Üzleti tevékenység eredménye Működési költségek Adózás előtti eredmény

18 333,7 5 857,5 7 504,3 687,4 3 699,5 584,9 2 755,6 15 165,5 2 618,2

2001 korrigált millió forint 14 146,1 4 849,7 4 475,9 612,4 2 925,2 1 282,8 3 349,4 10 301,7 3 315,0

2002 13 891,9 5 501,9 4 083,6 536,9 2 265,8 1 503,7 4 874,8 8 833,9 4 395,8

változás (%) (2002/2001 korrigált) -1,8% 13,4% -8,8% -12,3% -22,5% 17,2% 45,5% -14,2% 32,6%

A befektetési szolgáltatási és az üzleti tevékenység közötti különbséget az egyéb eredmények, valamint a nem befektetési szolgáltatási tevékenység eredménye okozzák. Ezek között a Tpt 88.§-ában felsorolt tevékenységek szerepelhetnek, mint váltóval végzett bizományosi és kereskedelmi ügyletek, árutőzsdei szolgáltatás, részvénykönyv-vezetés, részvényesi meghatalmazotti tevékenység, pénzügyi és biztosítási szolgáltatások közvetítése, önkéntes és magán nyugdíjpénztár részére végzett vagyonkezelés, stb.

Az eredmény szempontjából szintén jelentős súlyt képviselő letétkezelési, letéti őrzési és portfoliókezelési tevékenységből származó profit 22%-ot meghaladó mértékű csökkenése visszatükrözi az ügyfélvagyon alakulásakor már bemutatott változásokat, elsősorban a befektetési szolgáltató bankok egyértelmű előretörését, a befektetési vállalkozások rovására történő piacszerzést. Az értékpapír forgalomba hozatal eredménye ugyancsak hosszú ideje fennálló tendenciára utal vissza: a tőkepiaci forrásbevonás – részvények, kötvények és más tőkepiaci eszközök kibocsátása – évek óta stagnál vagy csökken, 2002-ben jelentős csökkenés történt, ami természetesen negatívan hatott az ebből származó bevételekre. Noha a befektetési szolgáltatási tevékenységből származó eredmény összességében kismértékben csökkent 2001-hez viszonyítva, a nem befektetési szolgáltatási, valamint az egyéb tevékenységek eredményének növekedése, főképpen pedig a működési költségek évek óta tartó visszafogása az üzleti tevékenység eredményének, illetve az adózás előtti eredménynek a növekedésében csapódott le. A működési költségek 2002-ben 14%-kal maradtak el az egy évvel korábbi szinttől a mindkét évben működött 25 befektetési vállalkozás esetében. A költségtakarékosság fő formája az eszközök cseréjének elhalasztása (lassított leírás) volt, de 15%-os csökkenés következett be a személyi jellegű és 12%-os az anyagjellegű költségek esetében is. A személyi jellegű költségek csökkenésének forrása a befektetési vállalkozások által foglalkoztatott alkalmazottak számának csökkentése. 2002-ben az év eleji 1080 főről 690re (-36%) csökkent az átlagos állományi létszám. Az alkalmazottak számának visszaesése csak 126

kisebb részben tulajdonítható a piacról kilépett vállalkozásoknak, mivel a mindkét évben működő 25 vállalkozás is közel 22%-kal kevesebb alkalmazottat foglalkoztatott, mint egy évvel korábban. Az eszközök és a működési költségek közel azonos ütemű csökkenése következtében az eszközarányos költség a 25 vállalkozás körében gyakorlatilag változatlan maradt (9,18%-ról 9,26%-ra emelkedett). Az eszközarányos költségek jelentősen csökkentek a bizományosok-kereskedők csoportjában, illetve a pénzügyi tulajdonosi hátterű vállalkozások esetében, miközben a független vállalkozásoknál a mutató a 2001. évi 23,48%-ról 33,8%-ra romlott. A gyorsan csökkenő kezelt ügyfélvagyonhoz viszonyítva ezzel szemben a költségek 14%-os csökkenése szektorszinten is a kezelt vagyon arányában mért költséghatékonyság romlását eredményezte (a mutató a 25 vállalkozás összességét tekintve a 2001. évi 0,44%-ról 0,63%-ra nőtt). Itt is a független vállalkozások körében következett be a legnagyobb mértékű romlás (0,38%-ról 1,09%-ra), ahol nincs lehetőség a költségek befektetési vállalkozás és anyabank közötti „megosztására”. A befektetési vállalkozások tőkehelyzete stabil, 2002-ben kismértékű javulás következett be, amiben fontos szerepet játszott a saját tőke eredménynövekedés által kiváltott emelkedése. A kilépett vállalkozások hatására a korrigálatlan adatok ugyan a saját tőke 25%os csökkenését mutatják, a 2001-ben és 2002-ben is működött vállalkozások körében a saját tőke 4%-kal nőtt, és 2002 december 31-én 38,6 milliárd forintot tett ki. Sem az Épt., sem a Gt. tőkekorlátját egyetlen cég sem sértette meg, a saját tőke azonban egy cég esetében éppen csak elérte az Épt-ben előírt minimumot, a Gt. előírások közvetlen közelében pedig három cég egyensúlyoz a megfelelés határán. A felügyelet ezen cégek tőkehelyzetét fokozottan figyeli, a Buda-Cash esetében felügyeleti intézkedésre, illetve ennek hatására tőkeleszállításra is sor került. A saját tőkéhez hasonlóan a kockázatok fedezetére hivatott szavatoló tőke is nőtt a mindkét évben működött vállalkozások körében, a növekedés mértéke azonban itt nagyobb volt: a 2001. december 31-i 28 milliárd forintról 33,3 milliárd forintra (+19%) emelkedett. Mind a befektetési vállalkozások, mind a befektetési szolgáltató bankok körében jellemző, hogy a szavatoló tőke csaknem teljes egészében alapvető tőkeelemekből áll, a járulékos tőkeelemek szerepe elhanyagolható. Jelentős piaci kockázatot nem vállalnak fel sem a befektetési vállalkozások, sem a befektetési szolgáltató bankok, a befektetési vállalkozások esetében azonban – a tevékenység jellegéből és az aktivitás erősödéséből fakadóan – lassan, de folyamatosan nőtt az év során a piaci kockázatok mögé állított tőke. A befektetési vállalkozások 2002 végén a szavatoló tőke 11,1%-át (3346 millió forint) különítették el a kereskedési könyvi és a deviza árfolyam kockázatok fedezésére. (Összehasonlításképpen, a befektetési szolgáltató bankoknál ez az arány 2,4%-volt 2002 végén, a volumen azonban – 18 milliárd forint - természetesen nagymértékben meghaladta a befektetési vállalkozási szektorét. Fontos megjegyezni, hogy a bankok esetében a devizaárfolyam kockázatra elkülönített tőke nemcsak a kereskedési könyvi – vagyis befektetési szolgáltatási – kockázatok, hanem a banki könyvi kockázatok tőkekövetelményét is tükrözi.) A befektetési vállalkozások körében 2001 végén még nem volt szükség arra, hogy devizaárfolyam kockázat miatt tőkét különítsenek el. A negyedik negyedévi forintspekuláció eredményeként nyitott devizapozíciók keletkeztek, ezek mögé a befektetési vállalkozások megfelelő nagyságú tőkét állítottak. A vállalkozások körében a kockázatok 87%-át a befektetési társaságok vállalták fel, tulajdonosi háttér alapján pedig továbbra is a pénzügyi hátterűek játszottak meghatározó szerepet.

127

54. tábla A szavatoló tőke főbb tételei, 2002. december 31. milliárd forint

Alapvető tőke Járulékos tőke Prudenciális előírásokhoz tartozó szavatoló tőke Országkockázat miatt tőkekövetelmény Pénzügyi és befektetési szolgáltatási tevékenység fedezetére szolgáló tőke Kerekedési könyv tőkekövetelménye összesen Kereskedési könyv kockázatára Deviza árfolyam kockázatra Szavatoló tőke TMM számításához

BEFEKTETÉSI VÁLLALKOZÁS ÖSSZESEN 33,335 0,050 33,365 0,000

összesből: társaságok 28,670 0,000 28,650 0,000

összesből: pénzügyi hátterűek 24,946 0,000 24,946 0,000

BEFEKTETÉSI SZOLGÁLTATÓ BANKOK* 805,999 118,299 848,643 17,863

33,365 3,346 3,273 0,073 30,019

28,650 2,908 2,836 0,073 25,742

24,946 2,385 2,316 0,069 22,562

770,702 18,134 14,596 3,538 752,568

A mindkét év végén működő 25 vállalkozás körében bekövetkezett mérsékelt tőkenövekedés és az adózás előtti eredmény gyors növekedése eredményeként a befektetési vállalkozások tőkearányos jövedelmezősége (ROE) 11,6%-ra emelkedett. 55. tábla Befektetési vállalkozások tőkearányos jövedelmezősége

ROE teljes 2002 ROE korrigált 2002* ROE teljes 2001

Befektetési vállalkozások összesen 10,3% 11,6% 4,8%

Bizományosok és kereskedők 12,3% 16,0% -11,4%

Független Társaságok vállalkozások 9,6% 4,7% 10,8% 4,7% 8,7% -0,7%

Pénzügyi hátterű vállalkozások 11,6% 14,0% 6,5%

Az átlagos saját tőke a negyedév végi állományok átlaga a 2001 és 2002 végén egyaránt működött 25 vállalkozás adatai alapján.

BEFEKTETÉSI ALAPOK A tevékenységi engedéllyel rendelkező befektetési alapkezelők száma 2002-ben kettővel, 27-re csökkent, ugyanakkor a kezelt alapok száma néggyel nőtt. 2002-ben 6 alap olvadt be más alapokba, és három alap került törlésre a felügyeleti nyilvántartásból. Emellett egy átalakulás és 13 új alap nyilvántartásba vétele történt meg, így az év végén 111 alap volt a piacon.41 A szereplők számának változását az alapokban kezelt vagyon jelentős növekedése kísérte: az összes alapok 2001 végén alig 710 milliárd forintnyi saját tőkéje 2002 végére 943,6 milliárd forintra nőtt, ami éves szinten 31%-os növekedésnek felelt meg.

41

A befektetési alapokkal kapcsolatos változások részletes bemutatása a Statisztikai mellékletben található.

128

56. tábla Befektetési alapok, 2002. december 31. száma nyilvános értékpapír alapok nyilvános ingatlan alapok zártkörű alapok Összesen

96 6 9 111

nettó vagyona milliárd forint 901,632 17,800 24,178 943,61

A 6 nyíltvégű, nyilvános ingatlanalap által kezelt 17,8 milliárd forint saját tőke mind a nyilvános ingatlanalapok számát, mind vagyonát tekintve kétszeres növekedést jelent a 2001 végi állapothoz viszonyítva. Az ütemét tekintve jelentős növekedéshez minden bizonnyal hozzájárult, hogy az ingatlanalapok mindkét évben a legmagasabb hozamot biztosították a befektetőknek. Súlyuk a folyamatos növekedés ellenére 2002 végén mégsem érte el a nyilvános befektetési alapokban kezelt vagyon 2%-át. Így a nyilvános értékpapír alapok meghatározó szerepe továbbra is fennmaradt, sőt azt középtávon sem fenyegeti más jellegű (zártkörű, ingatlan, stb.) alap előretörése. A befektetési alapokban kezelt vagyon több mint 230 milliárd forintos növekményének legnagyobb része (166,1 milliárd forint) a befektetési jegyek hagyományos vásárlóihoz, a háztartási szektor szereplőihez került. A háztartások által az év végén tartott állomány ezzel együtt 81,9%-ról (2001 vége) egy év alatt 77,9%-ra csökkent – vagyis a többi szektor a korábbi évekhez viszonyítva a forgalomba hozott befektetési jegyek növekvő részét vásárolta meg. A nyilvános, nyíltvégű alapok 2002 végén forgalomban lévő jegyeinek nettó értéke a GDP 5,41%-át tette ki. A devizaliberalizáció által nyújtott lehetőséget kihasználva 2002 III. negyedévében jelentek meg a hazai befektetési piacon az első külföldi alapok jegyei: a Credit Suisse First Boston összesen 2,6 milliárd euró (mintegy 630 milliárd forint, vagyis a teljes belföldi befektetési jegy piac kétharmadának megfelelő) vagyonnal rendelkező négy alappal jelent meg a magyar piacon. A hazai befektetési alapok fenti növekedési üteme ismeretében az új alapok eddig nem gyakoroltak érzékelhető elszívó hatást. A 2002. év első- és másodpiaci változásai valamelyest módosították a nyilvános értékpapír alapokban kezelt portfolió összetételét, alapvető szerkezeti változást azonban nem okoztak.

129

Nyilvános, nyíltvégű értékpapír befektetési alapok portfoliójának összetétele 57. tábla

készpénz, betét, egyéb követelés magyar államkötvény diszkont kincstárjegy MNB-kötvény külföldi állampapír euroforint kötvény belföldi gazdálkodói kötvény külföldi gazdálkodói kötvény belföldi részvény külföldi részvény jelzáloglevél befektetési jegy külföldi befektetési jegy kárpótlási jegy származékos kontraktus Bruttó eszközérték összesen

2001.12.31 2002.12.31 megoszlás, % 14,3% 23,0% 24,5% 24,9% 20,4% 26,6% 30,3% 0,0% 0,7% 3,0% 0,0% 0,3% 3,0% 4,3% 0,4% 0,6% 2,8% 2,5% 3,1% 2,9% 0,4% 4,4% 0,0% 0,1% 0,0% 0,1% 0,0% 0,0% 0,0% 7,4% 100,0% 100,0%

40. ábra

2002

2001

0%

20%

40%

60%

készpénz, betét

állampapír

jelzáloglevél

egyéb

80%

100%

vállalati papír

Figyelemre méltó ugyanakkor a nyilvános értékpapír alapok portfoliójában a leglikvidebb eszközök, a készpénz és a bankbetétek állományának és szerepének jelentős növekedése, ami két tényezővel magyarázható: A második leggyorsabb ütemben a pénzpiaci alapok saját tőkéje nőtt, 2001 vége és 2002 vége között 49,3%-kal. Ezeknél az alapoknál a készpénz, a bankbetét és az egyéb követelések – a leginkább likvid eszközök - együttes aránya a portfolió értékéhez viszonyítva közel 35%, ellentétben a többi alapokkal, ahol ennél lényegesen alacsonyabb (a kötvényalapoknál 22%, más alapoknál ennél is kevesebb). A pénzpiaci alapok gyors növekedése azonban a leglikvidebb eszközök 110,8 milliárd forintos éves növekményének csak kevesebb, mint felét, 44,1 milliárd forintot magyaráz. A növekmény legnagyobb részét az OTP Optima alap likvid eszközeiben bekövetkezett 50,1 milliárd forintos növekedés eredményezte. Ez jelezheti a belföldi befektetési lehetőségek korlátozott voltát, ami különösen a legnagyobb alapokat érintheti érzékenyen. Miután az MNB megszüntette a jegybanki kötvények kibocsátását, az ennek következtében felszabadult likviditás csak részben talált új befektetési lehetőségeket. Ez tükröződik az állampapírok (jegybanki kötvénnyel együtt) arányának 75%-ról 51%-ra csökkenésében, illetve ezzel párhuzamosan a készpénz és a banki eszközök szerepének növekedésében 2002 második negyedévétől. Az állampapírok egyes fajtáinak a bruttó portfolióban betöltött szerepének változása is alátámasztja ezt a feltételezést: mind a belföldi államkötvények, mind a diszkont kincstárjegyek, mind a külföldi állampapírok aránya nőtt 2002-ben, ez azonban nem volt elegendő a lejárt jegybanki kötvények pótlására. A Tőkepiaci törvény adta lehetőségek közül eddig csak „alapok alapja” típusú speciális alapok jöttek létre (2002-ben négy), ami szintén jelzés lehet a jövedelmező befektetési eszközök korlátozott voltára. Az MNB-kötvények helyett részben jelzáloglevelet vásároltak az alapkezelők, ennek állománya a 2001 december 31-ei 3,2 milliárd forintról 2002 végére 40,7 milliárd forintra nőtt, jelentős részben lekötve a csaknem 100 milliárd forintnak megfelelő jelzáloglevél kibocsátási növekményt. 22 milliárd forintos állomány-növekedés következett be a nyilvános értékpapír alapok által tartott külföldi államkötvények állományában, ezek 130

súlya azonban így is csak a teljes bruttó eszközállomány 3%-át tette ki 2002 végén. Kissé csökkent a részvények, és valamelyest nőtt a belföldi „gazdálkodói” (legnagyobb részben banki, Matáv, MOL és Számalk) kötvények állománya és súlya. A belföldi befektetési lehetőségek korlátozott voltára utalhat az is, hogy a IV. negyedév kivételével folyamatosan, és jelentős mértékben nőtt 2002-ben a külföldi eszközök súlya a nyilvános értékpapír alapok portfoliójában. Az év első három negyedévében a növekedés különösen szembetűnő volt, a külföldi kibocsátású, devizában denominált értékpapírok állománya háromszorosára emelkedett. A forint árfolyamsávjára irányuló spekuláció ezt az állományt visszaszorította, az alapkezelők – a többi befektetőhöz hasonlóan – növelték a magyar állampapírok állományát. Ennek eredményeként 2002 végén a külföldi papírok állománya (64 milliárd forint) több mint kétszerese volt a 2001 véginek (26,2 milliárd forint). A devizaeszközt is tartó alapok saját tőkéje ennél lassabban, a 2001 végi 443 milliárd forintról 505,3 milliárd forintra nőtt (+14%). A külföldi eszközök növekedése csaknem teljes egészében euro-ban kibocsátott eszközökből fakadt, amelyek állománya egy év alatt hatszorosára emelkedett. 58. tábla Devizaeszközt is tartó nyilvános értékpapír alapok deviza-portfoliója

EUR* USD GBP CHF AUD CAD JPY PLN CZK ÖSSZES KÜLFÖLDI ESZKÖZ

eszközérték, millió forint 2001.12.31 2002.12.31 6 395 39 915 11 746 13 609 2 263 1 920 693 541 30 47 185 37 835 1 025 3 839 4 422 248 2 435 26 235

63 952

megoszlás, % 2001.12.31 2002.12.31 24,4% 62,4% 44,8% 21,3% 8,6% 3,0% 2,6% 0,8% 0,1% 0,1% 0,7% 0,1% 3,2% 1,6% 14,6% 6,9% 0,9% 3,8% 100,0%

100,0%

A befektetési alapok által vásárolt eszközök között jelentős, 68%-os növekedést mutatott 2002-ben a közép-európai régió vállalati papírjainak piaci értéke, noha ezen alapok összességében az egy évvel korábbinál kisebb külföldi portfoliót tartottak. Részben cserélődve, a 2001. évi héttel szemben 2002 végén 8 alap eszközei között szerepelt lengyel vagy cseh vállalatok értékpapírja, ezzel 2002. december 31-én 5 (egy évvel korábban 4) alapkezelő volt érintett a régió tőzsdéin. Különösen a cseh vállalatok tőkebevonását finanszírozták szívesebben a magyar alapkezelők, mint egy évvel korábban: a cseh koronában kibocsátott értékpapírok állománya tízszeresére nőtt, és ennek meghatározó részét részvények tették ki. Ez a közép-európai régió EU-csatlakozással összefüggő felértékelődésével, a fejlett országok tőzsdéihez viszonyítva lényegesen kedvezőbb tőzsdei árfolyam-alakulással, illetve részben a forint euróval és dollárral szembeni erősödésével magyarázható.

131

59. tábla Lengyel és/vagy cseh papírokat tartó alapok 2001.12.31 7 410,249 26,408 3,839 0,248 4,088 28,1% 68,7% 3,2% 0,0%

száma nettó vagyona (md Ft) külföldi eszközei (md Ft) PLN eszközök (md Ft) CZK eszközök (md Ft) lengyel és cseh eszközök összesen (md Ft) ebből: részvény állampapír gazdálkodói kötvény banki eszköz

2002.12.31 8 29,579 6,892 4,422 2,435 6,857 93,7% 5,3% 0,0% 1,0%

A nyilvános alapok befektetési politikája és befektetési gyakorlata alapján képzett csoportok szerepének változása szintén az általános piaci feltételek alakulását tükrözte. 2002-ben az ingatlanalapok és a hazai részvényalapok eszközei nőttek a leggyorsabban (nettó vagyonuk több mint megkétszereződött), ezeket a pénzpiaci (+49,3%), majd a kötvényalapok (+26,8%) követték. Ezen változások többsége a tényleges piaci folyamatokkal magyarázható: az ingatlan, a pénzpiaci és a kötvényalapok egyaránt figyelemre méltó hozamot értek el (az egy jegyre jutó nettó eszközérték változása alapján), akár más befektetési politikát követő alapokkal, akár az egyéb befektetési lehetőségekkel szemben. A nyilvános értékpapír alapok nettó vagyonának mindössze 2,5%-át képviselő hazai részvényalapok esetében a nagymértékű növekedés egyetlen alapnak köszönhető, amely a megnövekedett forrásokat főként devizában kibocsátott részvények vásárlására fordította. A vásárlás hátterében az alapkezelő (befektető) várakozásai állhattak a jelenlegi alacsony árfolyamról induló pozitív változásokkal kapcsolatban. 41. ábra Alapok súlya a befektetési politika alapján 1,77%

5,76%

71,79%

0%

10%

20%

kötvényalapok

30%

40%

20,69%

50%

részvényalapok

60%

70%

pénzpiaci alapok

132

80%

90%

100%

vegyes alapok

A többi hazai pénzügyi piachoz hasonlóan a befektetési alapok piaca is erősen koncentrált. A piacvezető OTP Alapkezelő 2002 végén 474,399 milliárd forintos nettó vagyona önmagában a szektor saját tőkéjének felét képviseli, és hosszú időre behozhatatlan előnyt biztosít a második legnagyobb vagyont kezelő Budapest Alapkezelővel (174,649 milliárd forint) szemben. A harmadik helyen 2002-ben változás történt, a K&H alapok rendkívüli növekedése következtében a K&H Alapkezelő által kezelt 91,399 milliárd forintnyi vagyon az év végén már jelentősen felülmúlta a negyedik helyre szorult CA Alapkezelő által kezelt 50,399 milliárd forintos saját tőkét. Az öt legnagyobb, 20 milliárd forintnál magasabb nettó vagyont kezelő alapkezelő a befektetési alap piac 85,7%-át mondhatta magáénak 2002 december 31-én. A 10-20 milliárd forintos nettó vagyont jelentő sávban hat alapkezelő volt, 10 milliárd forint alatt pedig tizenkettő. Az alapkezelők a befektetési kínálat szélesítésével, a különböző befektetési politikát követő alapok számának növelésével igyekeznek piaci részesedésüket megtartani, illetve növelni. Ennek érdekében 2002-ben is jellemző volt az alapcsaládok bővítése, amit különösen a nagy- és a közepes alapkezelők alkalmaztak. A 2002-ben felügyeleti nyilvántartásba vett új alapok között az „alapok alapja”, pénzpiaci alapok és az ingatlanalapok voltak a legnépszerűbbek. A 20 milliárd forint fölötti vagyont kezelő alapcsaládoknál általában 7-9 alap tartozott egy csoporthoz, a 10-20 milliárd nettó vagyont kezelők körében jellemzően már csak négy-hat, a legkisebbek között pedig 1-4 alap képezett egy-egy családot (eltérés természetesen minden csoportban létezett).

133

BIZTOSÍTÁSI SZEKTOR 2002. év végén 31 biztosítótársaság működött a biztosítási piacon. Összesített mérlegfőösszegük az előző év végéhez képest nominálisan 16,8%-kal 978 milliárd forintra nőtt. A szektor dinamikus fejlődése mind a szerződésállományban (év/év: +3,2%), mind a díjbevételben (év/év: +17,9%), mind a kár- és szolgáltatás kifizetések előbbinél kisebb (év/év: +10,6%) mértékű növekedésében is megmutatkozott. Az eredmény javulásához ezen tényezők növekedése mellett a költségek - díjbevételhez képest - kisebb mértékű (év/év: +11,3%) növekedése is hozzájárult. Mind a négy fő jellemző tekintetében megállapítható a nem életág dinamikusabb előretörése. Annak ellenére, hogy a hazai biztosítótársaságok többsége közvetlen vagy közvetett külföldi tulajdonban van, a tevékenységük kockázati szintjére nincsenek negatív hatásai a külföldi biztosítási piacon megnyilvánuló folyamatoknak. A hazai társaságok aktív viszontbiztosítási tevékenysége továbbra sem jelentős. Előzetes adatok szerint a biztosítótársaságok 2002. évi adózás előtti eredménye 28 milliárd forint volt, amely az előző évhez képest 35,6%-kal több eredményt jelentett. A biztosító egyesületek tevékenysége továbbra is kis területét teszi ki a biztosítási szektornak, jelentőségük azonban növekvő, különösen a nagy egyesületeket tekintve. A biztosító egyesületek összesített mérlegfőösszege 2002. év végén a teljes biztosítási szektor 3,2%-át tette ki, szemben az elmúlt év végi 2,8%-kal. BIZTOSÍTÓTÁRSASÁGOK 60. tábla A biztosítótársaságok főbb jellemzői Megnevezés

Üzletág

Összesen Élet Nem élet Összesen Díjbevétel Élet (milliárd forint) Nem élet Összesen Kár- és szolgáltatás Élet (milliárd forint) Nem élet Kár- és szolgáltatáshányad Összesen Élet (%) Nem élet Összesen Költség Élet (milliárd forint) Nem élet Összesen Költséghányad Élet (%) Nem élet Összesen Aktív viszontbiztosítás Élet (milliárd forint) Nem élet Összesen Passzív viszontbiztosítás Élet (milliárd forint) Nem élet Adózás előtti eredmény Összesen (milliárd forint) Szerződésszám (ezer darab)

1998

1999

2000

2001

2002

12 061 3 956 8 105 244,7 89,8 154,9 95,7 19,4 76,3 --21,6% 49,3% 93,9 37,4 56,5 38,4% 41,6% 36,5% 0,5 0,0 0,5 38,9 14,2 24,8

11 963 3 599 8 364 297,5 120,2 177,3 133,2 21,7 111,5 --18,0% 62,9% 107,8 43,9 63,9 36,2% 36,6% 36,0% 0,4 0,0 0,4 47,4 15,7 31,7

12 157 3 552 8 606 384,2 178,4 205,8 147,7 38,5 109,1 --21,6% 53,0% 121,3 48,7 72,6 31,6% 27,3% 35,3% 0,3 0,0 0,3 56,8 18,2 38,7

12 450 3 618 8 831 415,4 172,7 242,7 190,0 64,1 125,9 --37,1% 51,9% 131,3 52,7 78,6 31,6% 30,5% 32,4% 0,5 0,0 0,5 67,0 18,6 48,4

12 853 3 545 9 308 489,7 200,7 289,1 210,2 69,4 140,8 --34,6% 48,7% 146,1 55,1 91,0 29,8% 27,4% 31,5% 0,8 0,0 0,8 85,5 22,5 63,1

99,2% 91,0% 103,2% 121,6% 133,8% 114,5% 139,2% 111,6% 146,2% ------114,8% 117,6% 113,0% ------73,6% --73,6% 121,8% 110,9% 128,1%

101,6% 98,7% 102,9% 129,2% 148,4% 116,1% 110,9% 177,9% 97,9% ------112,5% 110,8% 113,6% ------71,7% --71,3% 119,8% 115,4% 122,0%

102,4% 101,9% 102,6% 108,1% 96,8% 117,9% 128,7% 166,5% 115,3% ------108,3% 108,2% 108,3% ------186,5% --176,0% 117,9% 102,4% 125,2%

103,2% 98,0% 105,4% 117,9% 116,2% 119,1% 110,6% 108,1% 111,9% ------111,3% 104,5% 115,8% ------163,3% --174,0% 127,6% 120,8% 130,2%

16,9

9,1

18,4

20,6

28,0

53,5%

203,4%

112,1%

135,6%

134

1999 / 1998 2000 / 1999 2001 / 2000 2002 / 2001

42. ábra

43. ábra

Az élet üzletág legfőbb jellemzőinek éves növekedési ütemei

A nem élet üzletág legfőbb jellemzőinek éves növekedési ütemei

Szerződésszám Díjbevétel Kár- és szolgáltatás Költség

180,0% 170,0%

Szerződésszám Díjbevétel Kár- és szolgáltatás Költség

150,0% 140,0%

160,0% 130,0%

150,0% 140,0%

120,0%

130,0% 110,0%

120,0% 110,0%

100,0%

100,0% 90,0%

90,0%

80,0%

80,0% 1999 / 1998

2000 / 1999

2001 / 2000

1999 / 1998

2002 / 2001

2000 / 1999

2001 / 2000

2002 / 2001

A szektor nagysága, növekedése A biztosítótársaságok összesített mérlegfőösszege 2002. év végén 978 milliárd forint volt, amely nominálisan 16,8%-kal, reálértékben 11,4%-kal haladta meg a 2001. év végi összesített értéket. Az elmúlt öt év alatt kirajzolódó tendencia azt mutatja, hogy továbbra is dinamikusan nőnek a biztosítótársaságok, de ez a növekedés egyre kisebb mértékű. 2002-ben jellemző volt új biztosítótársaságok megjelenése az egyébként is egyre telítettebb biztosítási piacon, amelyek esetében az ügyfelek szerzése és ezáltal a díjbevétel gyűjtése több hónapig még kevésbé intenzív, ugyanakkor a már meglévő piaci szereplők számára az értékesítési csatornák szűkülnek. A biztosítótársaságok összesített mérlegfőösszege a GDP-hez mérten az elmúlt öt évet tekintve jelentősen, 4,3%-ról 5,8%-ra nőtt, összesített éves díjbevételük a GDP arányában ugyanezen időszak alatt 2,4%-ról 2,9%-ra nőtt. 61. tábla A biztosítótársaságok mérlegfőösszege és GDP-hez viszonyított aránya Biztosítótársaságok Mérlegfőösszeg (MFÖ) (milliárd forint) Növekedési index (év/év) MFÖ / GDP Díjbevétel / GDP

1998

1999

439,053 140,0% 4,3% 2,4%

556,439 126,7% 4,8% 2,5%

2000 707,789 127,2% 5,2% 2,8%

2001 838,096 118,4% 5,6% 2,8%

2002 978,482 116,8% 5,8% 2,9%

A piac szereplői, piaci koncentráció, tulajdonosi szerkezet 2002. év végén az engedéllyel rendelkező biztosító részvénytársaságok száma 31 volt, miután 2002. december 10-én a Magyar Posta Biztosító Rt., valamint a Magyar Posta Életbiztosító Rt. megkapta a tevékenységi engedélyét a PSZÁF-tól. A negyedik negyedév folyamán a Victoria Volksbanken Életbiztosító Rt., valamint a Victoria Volksbanken Biztosító Rt. tevékenységi engedélyének felfüggesztését a felügyelet meghosszabbította 2002. december 31-ig. A biztosító társaságok száma 2002. év végén így kettővel nőtt az előző

135

negyedévhez képest és öttel nőtt 2001. év végéhez képest42. A biztosítótársaságok közül 13 társaság kompozit biztosító, 7 társaság életági tevékenységi engedéllyel, míg 11 társaság neméletági tevékenységi engedéllyel rendelkezik. A biztosítótársaságok közül az öt legnagyobb társaság mérlegfőösszeg szerint a piac 83,9%-át, az éves díjbevétel összegét tekintve a szektor 81,0%-át adja. A biztosítótársaságok fele pénzügyi csoport tagja, vezetője. A pénzügyi csoportba tartozó biztosítótársaságok mind mérlegfőösszeg, mind díjbevétel szerint a szektor 90%-át fedik le. 44. ábra A biztosítási piac koncentrációja (időszak végén) 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20%

többi társaság

10%

5 legnagyobb társaság

0% 1998

1999

2000

2001

2002

Mérlegfőösszeg szerint

1998

1999

2000

2001

2002

Díjbevétel szerint

A biztosítótársaságok tulajdonosi szerkezetében meghatározó és növekvő szerepe van a közvetlen külföldi tulajdonnak. Amíg 1998. év végén a biztosítók jegyzett tőkéjében a közvetlen külföldi tulajdon aránya 68%, a közvetett külföldi tulajdon aránya 11% és a tiszta magyar tulajdonrész aránya 21% volt, addig 2002. év végére a közvetett külföldi tulajdon aránya jelentősen lecsökkent (1,5%-ra), azonban gyakorlatilag ugyanannyival nőtt a közvetlen külföldi tulajdon aránya. Ennek elsődleges oka az elmúlt öt évben megvalósult tulajdonos-váltások voltak. 62. tábla A biztosítótársaságok tulajdonosi szerkezete 2002. év végén Biztosítótársaságok Magyar tulajdon Külföldi tulajdon Ebből: közvetett tulajdon közvetlen tulajdon Összesen

Mérleg-főösszeg milliárd forint 97,5 881,0 2,6 878,4 978,5

% 10,0% 90,0% 0,3% 89,8% 100,0%

42

Saját tőke milliárd forint 13,6 116,6 0,8 115,8 130,2

Jegyzett tőke %

10,5% 89,5% 0,6% 88,9% 100,0%

milliárd forint 11,4 42,1 0,8 41,3 53,5

% 21,3% 78,7% 1,5% 77,2% 100,0%

2002 folyamán kapott tevékenységi engedélyt még a D.A.S. Jogvédelmi Biztosító Rt., Cardif Biztosító Magyarország Rt., Cardif Életbiztosító Magyarország Rt.

136

Élet üzletág A háztartások bruttó pénzügyi vagyona 2002. év végén 8519,1 milliárd forintot tett ki, amely az előző év végéhez képest 12,3%-os vagyongyarapodást jelentett. Ez a növekedési ütem - az elmúlt öt évet tekintve - fokozatosan csökken, amíg az életbiztosítási díjtartalék43 éves növekedési ütemei hullámzó tendenciát mutatnak. Általában elmondható, hogy az életbiztosítási díjtartalék év/év növekedési üteme az elmúlt öt év mindegyikében meghaladta a bruttó pénzügyi vagyon év/év növekedési ütemét. Az életbiztosítások háztartások körében megnyilvánuló növekvő népszerűségét bizonyítja, hogy azok pénzügyi eszközökön belüli aránya fokozatosan nőtt, az elmúlt öt évet tekintve 4,3%-ról 7,0%-ra. Az aránynövekedés hátterében ugyanakkor más pénzpiaci eszközök (forintbetét, devizabetét, banki értékpapír, nem hitelintézeti értékpapír) iránti csökkenő kereslet is meghúzódik. 63. tábla Életbiztosítások helye a háztartások bruttó pénzügyi vagyonában Megnevezés

1998

1999

2000

2001

2002

bruttó pénzügyi eszközök (milliárd forint)

4852,8

5722,8

6635,0

7583,2

8519,1

életbiztosítási díjtartalék (milliárd forint)

209,6

298,5

413,3

494,5

595,0

életbizt. díjtart. / bruttó pü-i vagyon

4,3%

5,2%

6,2%

6,5%

7,0%

bruttó pénzügyi eszközök év/év növ index

122,6%

117,9%

115,9%

114,3%

112,3%

életbiztosítási díjtartalék év/év növ index

136,1%

142,4%

138,5%

119,6%

120,3%

Forrás: MNB

2002. év végén a biztosítótársaságok összesített szerződésállománya 12,9 millió darab volt, amelynek 27,6%-át az életági szerződések tették ki. Az arány a korábbi éveknek megfelelő. Az életági szerződések év végi záró állománya 3,6 millió darab volt, amely az előző év végéhez képest 2,0%-kal csökkent. A 2002-ben bekövetkezett állománycsökkenés a 719 ezer darab új szerződésnek, valamint a 798 ezer darab állományvesztésnek köszönhető. Az életági szerződésállomány állományvesztésének 17%-át a visszavásárlások, közel tizedét a lejáratkori megszűnés, azonban közel 70%-át az egyéb megszűnés44 esetei tették ki 2002-ben. 64. tábla Életági szerződésállomány változásának összetevői (időszak végén, ezer darab)

Életági Nyitó szerződések állomány 1998 1999 2000 2001 2002

3 983,4 3 739,7 3 596,7 3 537,3 3 624,5

Díjmentesít Haláleset ett Visszavásár Lejáratkori Egyéb Állományve Záró Szaporulat miatti állomány lások megszűnés megszűnés sztés állomány megszűnés csökkenése 731,9 517,2 631,0 706,9 718,8

26,1 22,9 23,6 51,7 26,4

163,1 277,3 150,7 185,9 133,0

24,1 19,7 8,8 13,4 13,1

54,3 61,2 49,5 48,5 63,7

491,3 276,4 443,5 326,4 561,7

759,0 657,5 676,1 625,8 797,9

3 956,4 3 599,4 3 551,7 3 618,3 3 545,5

43 ez a kérdéskör csak az életágat érinti, mivel az életbiztosítási díjtartalék, mint felhalmozott vagyon értelmezhető a háztartások bruttó pénzügyi vagyonában 44 Egyéb megszűnés esetei lehetnek: díj-nemfizetés, visszavásárlási opció alkalmazhatatlansága

137

év/év növekedési index 100,4% 91,0% 98,7% 101,9% 98,0%

Az életági szerződésállomány 2,0%-os csökkenése • a halálesetre szóló biztosítási, • a befektetési egységhez kötött életbiztosítási, valamint • az egyéb életbiztosítási ágazat szerződés-állomány • az elérésre szóló életbiztosítási • a vegyes életbiztosítási, valamint • a járadékbiztosítási ágazat szerződés-állomány eredményeként adódott.

növekedésének,

csökkenésének

Az életági szerződésállomány 82,8%-át a folyamatos díjas szerződések, 10,7%-át az egyszeri díjas szerződések, további 6,5%-át a díjmentes állomány45 tette ki 2002. év végén. Az előző év végéhez képest az életági szerződéseken belül tovább nőtt a folyamatos díjfizetésű szerződések részaránya a díjmentes állománnyal szemben. 2002. év végén az életági szerződések több mint felét a vegyes életbiztosítások képviselik. Ezen szerződésállomány (öt év alatti 20 százalékpontos) részarány-csökkenésének hátterében részben a halálestre szóló életbiztosítások46, valamint a befektetési egységhez kötött életbiztosítások fokozatos térnyerése áll. A folyamatos díjas befektetési egységhez kötött biztosítások aránya az összes életági szerződésen belül az elmúlt öt év alatt 2,2%-ról 10,4%-ra nőtt. 65. tábla Élet üzletági szerződésállomány Élet üzletági szerződések (időszak végén) Folyamatos díjas szerződések Ebből: Elérésre szóló életbiztosítás Halálesetre szóló életbiztosítás Vegyes életbiztosítás Járadékbiztosítás Befektetési egységhez kötött életbiztosítás Egyéb életbiztosítások Egyszeri díjas szerződések Díjmentes állomány Összesen

ezer darab

év/év növekedési index

3 275

2 941

2 669

2 775

1999 / 2000 / 2001 / 2002 / 2002 1999 2000 2001 1998 2 936 89,8% 90,8% 104,0% 105,8%

92 196 2 796 49

91 106 2 488 54

71 139 2 103 56

67 346 1 961 44

89

151

251

321

1998

1999

2000

2001

megoszlási arányok 1998

1999

2000

2001

2002

82,8%

81,7%

75,2%

76,7%

82,8%

61 98,4% 78,3% 94,2% 91,6% 535 54,3% 130,6% 249,6% 154,4% 1 889 89,0% 84,5% 93,2% 96,3% 40 110,0% 103,3% 77,6% 91,7%

2,3% 4,9% 70,7% 1,3%

2,5% 2,9% 69,1% 1,5%

2,0% 3,9% 59,2% 1,6%

1,8% 9,6% 54,2% 1,2%

1,7% 15,1% 53,3% 1,1%

369 170,0% 166,8% 127,8% 114,9%

2,2%

4,2%

7,1%

8,9%

10,4%

1,4% 54 51 49 36 43 94,5% 96,7% 74,2% 117,9% 1,4% 1,4% 1,0% 1,2% 246 208 409 346 379 84,6% 196,1% 84,7% 109,3% 6,2% 5,8% 11,5% 9,6% 10,7% 435 450 474 497 231 103,6% 105,2% 105,0% 46,5% 11,0% 12,5% 13,3% 13,7% 6,5% 3 956 3 599 3 552 3 618 3 545 91,0% 98,7% 101,9% 98,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0%

A biztosítótársaságok 2002. évi díjbevétele 489,7 milliárd forint volt, ennek 41,0%-át (200,7 milliárd forint) az életági díjbevétel tette ki, amely 16,2%-kal haladta meg az előző év életági díjbevételét. Az életágon belül a vegyes életbiztosítások 2002. évi díjbevétele 18,1%-kal haladta meg az előző év díjbevételét, mialatt ezen szerződések száma 3,7%-kal csökkent. Ez egyik oldalról azt jelenti, hogy az új szerződéseket magasabb díjjal kötik meg a biztosítók az ügyfelekkel, másik oldalról azt, hogy többnyire azok a szerződések futnak ki, amelyek viszonylag „olcsóbbak”, azaz kisebb éves átlagos díjas szerződések voltak. A befektetési egységhez kötött életbiztosítások díjbevétele 15,3%-kal volt több mint az előző év végén amellett, hogy egy év alatt 14,9%-kal nőtt e szerződések darabszáma. 45

Rendszeres díjfizetésű biztosítások esetén van mód a biztosítások díjmentes leszállítására. Ebben az esetben az ügyfél nem fizeti tovább a biztosítás díját, a biztosító pedig a tartam változtatása nélkül a meglévő díjtartalékból, mint egyszeri díjból egy alacsonyabb biztosítási összegű egyszeri díjas biztosítást ad a szerződőnek. 46 A 2001. évi állomány-bővülésben szerepet játszik az egyik biztosítótársaságnál megvalósult átsorolás is.

138

2002-ben is az életági díjbevétel több mint fele a vegyes életbiztosításokból származott csakúgy, mint a szerződésszám tekintetében. További közel 36%-ot tett ki a befektetési egységhez kötött életbiztosítások díjbevétele, amelyek ugyanakkor a szerződésszámot tekintve közel 10%-ot tettek ki az összes életági szerződésállományon belül. Az összes életági díjbevétel 21,1%-át az egyszeri díjas díjbevétel tette ki 2002. év végén. A folyamatok ismeretében megállapítható a hosszú távú megtakarítások erősödése. 66. tábla Élet üzletági díjbevétel milliárd forint Élet üzletági díjbevétel (időszak végén) Életág összesen Elérésre szóló életbiztosítás Halálesetre szóló életbiztosítás Vegyes életbiztosítás Járadékbiztosítás Befektetési egységhez kötött életbiztosítás Egyéb életbiztosítások Ebből: Egyszeri díjas

1998

1999

2000

év/év növekedési index 2001

2002 200,7 4,3 4,8 113,9 2,6

1999 / 1998 133,8% 127,2% 156,2% 120,8% 121,0%

2000 / 1999 148,4% 71,4% 168,7% 114,4% 142,8%

2001 / 2000 96,8% 103,9% 105,1% 107,0% 111,8%

megoszlási arányok 2002 / 1998 1999 2000 2001 2002 2001 116,2% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 2,5% 2,1% 99,6% 5,1% 4,8% 2,3% 2,2% 2,4% 128,7% 1,5% 1,8% 2,0% 118,1% 72,6% 65,5% 50,5% 55,8% 56,8% 1,7% 1,3% 87,0% 1,7% 1,6% 1,5%

89,8 4,6 1,3 65,2 1,5

120,2 5,8 2,1 78,8 1,9

178,4 4,1 3,6 90,1 2,7

172,7 4,3 3,7 96,4 3,0

15,5

29,5

76,1

62,2

71,7 190,0% 258,0%

81,8% 115,3%

17,3%

24,5%

42,6%

36,0%

35,7%

1,7 11,1

2,2 19,8

1,8 53,6

3,0 31,6

3,3 131,7% 83,2% 165,8% 109,5% 42,3 177,5% 271,0% 58,9% 133,9%

1,9% 12,4%

1,8% 16,5%

1,0% 30,1%

1,8% 18,3%

1,7% 21,1%

A folyamatos díjfizetésű életági szerződések tekintetében az átlagos éves díj 2002-ben 54 ezer forintot tett ki, az elmúlt öt évet tekintve ennek összege folyamatosan növekszik. Ez a növekedési ütem a 2001. év kivételével minden évben meghaladta az éves átlagos infláció mértékét. Az átlagdíj változása mögött egyrészt a meglévő állomány indexálása (inflációt követő), másrészt az új kötések díjának infláció feletti emelkedése áll. A folyamatos díjfizetésű szerződéseken belül a legnagyobb az átlagos éves díja (2002-ben 119 ezer forint) a befektetési egységhez kötött biztosításoknak, a legkisebb az átlagos éves díja a halálesetre szóló biztosítási szerződéseknek (2002-ben 6,4 ezer forint). A vegyes életbiztosítások átlagdíja közel fele a befektetési egységhez kötött életbiztosítások átlagdíjának. Amellett, hogy a folyamatos díjas befektetési egységhez kötött életbiztosítások állománya is és éves díjbevétele is közel azonos mértékben (15%-kal) nőtt, az állomány átlagdíja 8,5%-kal haladta meg az előző év állományának átlagdíját. Ennek hátterében részben az új szerződésekhez kapcsolódó magasabb díjak, és a „kifutó” szerződésekhez kapcsolódó alacsonyabb díjak állnak. Az egyszeri díjas szerződések esetében az egy szerződésre jutó átlagos díj 2002-ben 111,7 ezer forint volt. Áttekintve az előző öt év adatát, megállapítható, hogy 2000-ben jelentősen megugrott az egy szerződésre jutó átlagos egyszeri díj, amely a befektetési egységhez kötött szerződések iránt megnyilvánuló kiugró kereslet eredménye volt. Az egy szerződésre jutó átlagos egyszeri díj 2001-ben tapasztalt csökkenése után 2002-ben 22,5%-os éves díjnövekedés valósult meg. 67. tábla Életági átlagdíjak és növekedési indexeik Élet üzletági átlagdíjak (ezer forint/szerződés/év) Életág összesen - összesen Életág összesen - folyamatos díjas Elérésre szóló életbiztosítás Halálesetre szóló életbiztosítás Vegyes életbiztosítás Járadékbiztosítás Befektetési egységhez kötött életbiztosítás Egyéb életbiztosítások Életág összesen - egyszeri díjas

1998 25,5 24,0 40,1 6,6 23,1 22,9 72,3 28,9 45,3

1999 38,2 34,1 63,1 18,4 30,6 14,7 92,9 36,3 94,9

2000 58,0 46,7 56,5 16,0 40,9 38,2 113,9 36,7 131,2

139

2001 55,3 50,8 62,5 7,6 47,9 47,7 109,7 77,4 91,2

2002 60,5 54,0 68,4 6,4 53,8 50,8 119,0 70,3 111,7

1999 / 1998 149,7% 142,2% 157,2% 279,4% 132,4% 63,8% 128,6% 125,3% 209,7%

2000 / 1999 151,8% 136,9% 89,6% 87,3% 133,6% 260,9% 122,5% 101,2% 138,2%

2001 / 2000 95,5% 108,8% 110,6% 47,2% 117,2% 124,9% 96,3% 210,9% 69,5%

2002 / 2001 109,4% 106,1% 109,5% 84,3% 112,4% 106,4% 108,5% 90,9% 122,5%

A biztosítótársaságok 2002. évi kár- és szolgáltatás kifizetéseinek összege 210,2 milliárd forint volt, ennek 33,0%-át (69,4 milliárd forint) az életági kár- és szolgáltatás kifizetések tették ki, amelyek 8,1%-kal haladták meg az előző év összesített életági kifizetéseit. A kár- és szolgáltatás kifizetések éves növekedése jelentősen meghaladja az életági díjbevétel éves növekedését, ami azt jelenti, hogy az életági állomány felfutó állomány. Az életági ágazatokat tekintve az elérésre szóló életbiztosításokhoz kapcsolódó kifizetések éves növekedési üteme a legnagyobb 2002-ben, mivel azonban az életági kifizetések között ez csekély részarányt képvisel, így nagyobb figyelmet érdemel a vegyes életbiztosításokhoz kapcsolódó kifizetések 22,4%-os éves növekedési üteme. Az élet üzletági szolgáltatások 90%a a vegyes életbiztosításokhoz, valamint a befektetési egységhez kötött életbiztosításokhoz kötődik. Ezen kifizetések hátterében jellemzően a visszavásárlások, valamint az egyéb megszűnések állnak. 68. tábla Élet üzletági kár- és szolgáltatás kifizetés Élet üzletági kár- és szolgáltatás kifizetések (időszak végén) Elérésre szóló életbiztosítás Halálesetre szóló életbiztosítás Vegyes életbiztosítás Járadékbiztosítás Befektetési egységhez kötött életbiztosítás Egyéb életbiztosítások Élet üzletág összesen

milliárd forint 1998

1999

2000

év/év növekedési index 2001

2002

1999 / 1998 88,6% 189,3% 96,9% 83,4%

2000 / 1999 98,5% 230,4% 141,9% 262,2%

2001 / 2000 178,8% 89,1% 140,5% 254,7%

megoszlási arányok 2002 / 1998 1999 2000 2001 2002 2001 127,5% 1,5% 1,8% 3,2% 2,6% 1,4% 81,1% 1,5% 1,1% 1,2% 2,1% 2,7% 122,4% 78,5% 68,1% 54,4% 45,9% 51,9% 43,3% 5,1% 2,0% 3,0% 2,3% 3,3%

0,6 0,2 15,2 0,6

0,6 0,5 14,8 0,5

0,6 1,1 20,9 1,3

1,0 0,9 29,4 3,3

1,3 0,8 36,0 1,4

2,5

5,2

14,2

28,5

29,1 208,1% 275,2% 200,6% 102,2%

0,2 19,4

0,2 21,7

0,5 38,5

1,1 64,1

1,7% 1,2% 0,8 104,0% 211,4% 213,2% 78,0% 1,2% 1,1% 1,3% 69,4 111,6% 177,9% 166,5% 108,1% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0%

12,8%

23,8%

36,8%

44,4%

42,0%

Az életágban a haláleseti biztosítások esetében a hagyományos szolgáltatáshányad (éves kifizetés / éves díjbevétel) mutatóval számolva 2002-ben 15,8%-os kárhányad adódik, amely az elmúlt három évet tekintve egy csökkenő tendenciába illeszkedik. 69. tábla Kockázati életbiztosítások kárhányada Egyes élet üzletági kárhányadok

1998

Halálesetre szóló életbiztosítás

1999

17,9%

2000

21,7%

2001

29,6%

25,1%

2002 15,8%

A megtakarítási célú életbiztosításoknál (ide értve a vegyes életbiztosításokat is) a hagyományos szolgáltatáshányad mutatójával szemben a visszavásárlási hányaddal számolva hullámzó tendenciát tapasztalunk. 2002-ben a megtakarítási célú életbiztosítások átlagos visszavásárlási aránya 4,2% volt, szemben az előző évi 6,3%-kal. A megtakarítási célú életbiztosítások közül 2002-ben a folyamatos díjas befektetési egységhez kötött életbiztosításoknak volt a legnagyobb (6,6%) a visszavásárlási aránya. 70. tábla Megtakarítási célú életbiztosítások visszavásárlási arányai Visszavásárlási arány a megtakarítási célú életági szerződéseknél Elérésre szóló életbiztosítás - folyamatos díjas Vegyes életbiztosítás - folyamatos díjas Járadékbiztosítás - folyamatos díjas Házasság, születés biztosítás - folyamatos díjas Befektetési egységhez kötött életbiztosítás folyamatos díjas Egyéb életbiztosítások - folyamatos díjas Összesen

1998

1999

2000

2001

2002

1,2% 5,1% 2,8% 1,3%

2,0% 9,9% 2,6% 3,2%

3,0% 4,2% 2,9% 1,7%

3,7% 6,1% 5,3% 2,0%

5,1% 3,8% 4,9% 1,6%

6,3% 0,1% 4,9%

5,4% 1,0% 9,2%

6,2% 1,3% 4,3%

7,1% 31,7% 6,3%

6,6% 4,6% 4,2%

Megjegyzés: 2001-ben az egyéb életbiztosítások kiugró visszavásárlási aránya egy biztosítótársaságnak tulajdonítható.

140

Élet üzletág – Befektetési egységhez kötött életbiztosítások Az élet üzletágon belül kiemelt figyelmet érdemelnek a befektetési egységhez kötött életbiztosítások egyrészt a biztosítás speciális jellege, másrészt pedig az ágazat dinamikus fejlődése, harmadrészt a magas átlagos éves díj miatt. Az életág ezen húzóágazata 2002. év végén • 10,4%-os részaránnyal rendelkezett az összes életági szerződés-állományon belül, • 35,7%-os részaránnyal rendelkezett az összes életági díjbevételen belül, • 42,0%-os részaránnyal rendelkezett az összes életági kár- és szolgáltatás kifizetésen belül. A folyamatos díjfizetésű befektetési egységhez kötött életbiztosítások száma az elmúlt öt év alatt 88,5 ezer darabról 368,6 ezer darabra, aránya 2,7%-ról 12,6%-ra nőtt. Az egyszeri díjfizetésű befektetési egységhez kötött életbiztosítások száma 2002. év végén 142,3 ezer darabot tett ki, amely 37,6%-os arányt jelentett az összes egyszeri díjfizetésű szerződésállományon belül. 71. tábla A befektetési egységhez kötött életbiztosítások alakulása Befektetési egységhez kötött életbiztosítások Folyamatos díjas szerződések (ezer darab) Ebből: Befektetési egységhez kötött életbiztosítás (ezer darab) Befektetési egységhez kötött életbiztosítás (%) Egyszeri díjas szerződések (ezer darab) Ebből: Befektetési egységhez kötött életbiztosítás (ezer darab) Befektetési egységhez kötött életbiztosítás (%)

2002. II. né. 2 825,2

2002. III. né. 2 904,0

2002. IV. né. 2 935,8

3 275,3

2 940,6

2 669,3

2 774,8

2002. I. né. 2 821,3

88,5 2,7% 246,4

150,5 5,1% 208,5

251,1 9,4% 408,8

320,9 11,6% 346,3

335,5 11,9% 360,5

357,1 12,6% 374,0

366,9 12,6% 373,7

368,6 12,6% 378,5

na na

133,2 36,9%

143,7 38,4%

146,1 39,1%

142,3 37,6%

1998

1999

na na

2000

na na

na na

2001

2002-ben a folyamatos díjas befektetési egységhez kötött biztosítások szerződés-állománya 14,9%-kal gyarapodott, ami a 132 ezer új szerzésből, valamint a 84 ezer állományvesztésből adódott. A folyamatos díjas szerződések állományvesztése 27,0%-ban a visszavásárlásoknak, közel 70%-a az egyéb megszűnéseknek volt köszönhető. 72. tábla A befektetési egységhez kötött életbiztosítások állományvesztésének összetevői Folyamatos díjas befektetési egységhez kötött életbiztosítás Díjmentesített állomány csökkenése Visszavásárlások Haláleset miatti megszűnés Lejáratkori megszűnés Egyéb megszűnés Állományvesztés

1998

1999

2000

2001

2002

0,0% 50,5% 1,0% 4,6% 43,9% 100,0%

1,4% 39,1% 1,0% 8,5% 50,0% 100,0%

1,6% 27,4% 0,4% 2,8% 67,8% 100,0%

3,5% 32,2% 1,0% 0,0% 63,2% 100,0%

2,5% 27,0% 1,0% 0,7% 68,7% 100,0%

2002-ben 13 biztosítótársaság kínált folyamatos díjas befektetési egységhez kötött életbiztosítást. Az ebből származó összesített díjbevételük 71,7 milliárd forint volt, amely 15,3%-kal volt több mint a 2001. évi ugyanezen díjbevétel. A 13 biztosító összesen 2001-hez képest 2,2%-kal több, 29,1 milliárd forint szolgáltatás-kifizetést teljesített 2002-ben. Mind a szerződés-állomány, mind a díjbevétel, mind a kár- és szolgáltatás kifizetés tekintetében 3 társaság koncentrálta az ágazat közel 70%-át, amely arány a 2001. évre is jellemző volt.

141

45. ábra A folyamatos díjas befektetési egységhez kötött biztosítások koncentrációja 3 társaság

80,0%

10 társaság

70,0% 60,0% 50,0% 40,0% 30,0% 20,0% 10,0% 0,0% 2001

2002

2001

szerződés

2002 díjbevétel

2001

2002

kár- és szolgáltatás

A koncentráció arányaiból megállapítható, hogy a 10 kisebb társaság állományminősége jobb, mint a 3 társaság állományminősége, ugyanis a 10 társaság díjbevételben számolt részaránya nagyobb, mint a kár- és szolgáltatás kifizetésekben számolt részaránya. Ebben az életbiztosítási ágazatban (folyamatos díjas szerződések tekintetében) az átlagdíjak társaságonként jelentősen szóródnak: 30 ezer – 270 ezer forint /év /szerződés intervallumban. 2002. évben a biztosítótársaságok összesen 146,1 milliárd forintot fordítottak szerzési, igazgatási, valamint kárrendezési költségek finanszírozására. Az életághoz ezen költségek 37,7%-a (55,1 milliárd forint) kapcsolódott, amely 4,5%-kal haladta meg az előző év ugyanezen költségeinek összegét. 2002-ben legnagyobb mértékben (7,2%-kal) az igazgatási költségek nőttek az előző évhez képest. Az életágban 2002-ben ezen összesített költségek 61,8%-át a szerzési, 36,4%-át az igazgatási és igen kis hányadát (1,8%-át) a kárrendezési költségek tették ki. 73. tábla Élet üzletági költségek Élet üzletági költségek (időszak végén) Élet üzletág összesen Összes szerzési költség Igazgatási költség Kárrendezési költség

milliárd forint 1998 37,4 22,4 14,7 0,3

1999 43,9 27,4 15,8 0,8

2000 48,7 30,7 16,7 1,3

év/év növekedési index 2001 52,7 32,9 18,7 1,1

2002 55,1 34,0 20,1 1,0

1999 / 1998 117,6% 122,2% 106,9% 319,3%

2000 / 1999 110,8% 112,2% 106,2% 154,6%

2001 / 2000 108,2% 107,0% 111,9% 87,0%

megoszlási arányok 2002 / 1998 1999 2000 2001 2002 2001 104,5% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 103,5% 59,9% 62,3% 63,0% 62,4% 61,8% 107,2% 39,4% 35,9% 34,3% 35,5% 36,4% 89,8% 0,7% 1,9% 2,6% 2,1% 1,8%

Ezen költségelemek díjbevételhez viszonyított aránya az elmúlt évhez viszonyítva kis mértékben csökkent, mialatt egymáshoz viszonyított arányuk gyakorlatilag nem változott, az életágban mindvégig a szerzési költségeknek van a legnagyobb jelentősége. Az életágban 2002-ben az átlagos költséghányad 27,4% volt, szemben a 2001. évi 30,5%-kal. 74. tábla Élet üzletági költséghányadok Időszak 1998 éves 1999 éves 2000 éves 2001 éves 2002 éves Mutató 38,4% 36,2% 31,6% 31,6% 29,8% Élet+nem élet költség / élet+nem élet díjbevétel 41,6% 36,6% 27,3% 30,5% 27,4% Élet költség / élet díjbevétel Élet szerzési / élet díjbevétel 24,9% 22,8% 17,2% 19,0% 16,9% 16,4% 13,1% 9,4% 10,8% 10,0% Élet igazgatási / élet díjbevétel 0,3% 0,7% 0,7% 0,6% 0,5% Élet kárrendezési / élet díjbevétel

142

A biztosítótársaságok 2002-ben 85,5 milliárd forint (év/év: 27,6%) díjat adtak át viszontbiztosítóknak passzív viszontbiztosítás keretében. Az éves növekedési ütem jelentősen meghaladja a díjbevétel 17,9%-os éves növekedési ütemét, amelynek hátterében elsősorban a viszontbiztosítók díjemelése áll. Az összes átadott díj 26,3%-a (22 milliárd forint) az életághoz kapcsolódik. A viszontbiztosítóknak átadott díj teljes összege külföldi viszontbiztosítókhoz került. Az életágban 2002-ben nem történt aktív viszontbiztosítás. 75. tábla Élet üzletági passzív viszontbiztosítás Passzív viszontbiztosítás (milliárd forint) Élet üzletág összesen Ebből: Belföldi biztosító Külföldi biztosító Saját megtartás

1998 14,194 0,000 14,194 84,2%

1999

2000

15,739 0,000 15,739 86,9%

2001

18,157 0,015 18,142 89,8%

18,599 0,001 18,598 89,2%

2002 22,472 0,000 22,472 88,8%

1999 / 1998 110,9% 0,0% 110,9%

2000 / 1999 115,4% 0,0% 115,3%

2001 / 2000 102,4% 7,5% 102,5%

2002 / 2001 120,8% 0,0% 120,8%

A saját megtartás mutatójának magas értéke (közel 90%) azt jelzi, hogy a magyar piacon tevékenykedő társaságok a díjbevételből viszonylag nagy részt tartanak meg, ugyanakkor a saját megtartás ilyen magas aránya kockázatban állásuk magas szintjét is mutathatja.

Nem élet üzletág 2002. év végén a biztosítótársaságok összesített szerződésállománya 12,9 millió darab volt, amelynek 72,4%-át a nem életági szerződések tették ki. A nem életági szerződések év végi záró állománya 9,3 millió darab volt, amely az előző év végéhez képest 5,4%-kal nőtt. Áttekintve az elmúlt öt év növekedési indexeit megállapítható, hogy a nem életági szerződésállomány - amellett, hogy a viszonyítási alap évről-évre nagyobb - évről-évre egyenletesen gyarapszik. A 2002-ben bekövetkezett állománynövekedés a 3 millió darab új szerződésnek, valamint a 2,5 millió darab állományvesztésnek köszönhető. Az állományvesztés közel 40%-át az érdekmúlás miatti törlés, közel harmadát a díj-nemfizetés miatti törlés tette ki. 76. tábla Nem életági szerződésállomány változásának összetevői (időszak végén, ezer darab) Nem életági szerződések 1998 1999 2000 2001 2002

Nyitó állomány 7 857,6 8 057,8 8 322,4 8 568,3 8 831,1

Törlés Törlés év/év Egyéb Állományve Záró Szaporulat díjnemfizet érdekmúlás növekedési megszűnés sztés állomány és miatt miatt index 2 857,7 1 022,6 1 126,5 461,5 2 610,6 8 104,7 102,9% 3 209,3 1 127,3 1 310,0 465,9 2 903,2 8 363,8 103,2% 2 901,1 986,1 1 168,6 463,2 2 617,9 8 605,5 102,9% 2 784,3 877,5 1 302,9 340,9 2 521,3 8 831,3 102,6% 3 003,1 874,8 1 022,5 629,4 2 526,7 9 307,6 105,4%

A nem életágon belül a szerződésállomány megoszlása évek óta gyakorlatilag hasonló arányokat mutat. A nem életágon belül az elsődleges húzóágazat a kötelező gépjármű felelősség biztosítás, részarányuk közel 36%. Jelentős részarányt (közel 20-20%-ot) képviselnek az előzőn túl az egyéb vagyoni kockázatra47 kötött szerződések, valamint a tűz és elemi kockázatra kötött szerződések. 2002-ben legnagyobb mértékben (39,4%-kal48) a tűz és elemi kockázatokra kötött szerződések állománya, valamint a casco szerződések állománya (12,7%-kal) nőtt. Az egyéb vagyoni kockázatokra kötött szerződések állománya az elmúlt öt év alatt folyamatosan csökken. 47 48

Egyéb vagyontárgyakban (például föld, lakás, ingóság) jellemzően jégverés, fagy, lopás által okozott kár. A 2002. évi állomány-bővülésben szerepet játszik az egyik biztosítótársaságnál megvalósult átsorolás is.

143

77. tábla Nem élet üzletági szerződésállomány ezer darab

év/év növekedési index

Nem élet üzletági szerződések (időszak végén)

1998

Baleset Casco Jármű felelősség összesen Ebből: kötelező gépjármű Tűz- és elemi kockázatok Egyéb vagyoni kockázatok Egyéb nem-életági szerződések Összesen

896 956 1 046 1 093 1 133 421 543 561 599 675 2 867 2 946 2 999 3 075 3 321 2 867 2 945 2 998 3 074 3 320 975 1 039 1 125 1 191 1 660 2 241 2 154 2 133 2 126 1 756 705 727 742 747 763 8 105 8 364 8 606 8 831 9 308

1999

2000

2001

2002

1999 / 1998 106,7% 128,8% 102,7% 102,7% 106,6% 96,1% 103,1% 103,2%

2000 / 1999 109,4% 103,3% 101,8% 101,8% 108,3% 99,0% 102,1% 102,9%

2001 / 2000 104,5% 106,8% 102,5% 102,5% 105,9% 99,7% 100,7% 102,6%

megoszlási arányok 2002 / 1998 1999 2000 2001 2002 2001 103,7% 11,1% 11,4% 12,2% 12,4% 12,2% 112,7% 5,2% 6,5% 6,5% 6,8% 7,3% 108,0% 35,4% 35,2% 34,9% 34,8% 35,7% 108,0% 35,4% 35,2% 34,8% 34,8% 35,7% 139,4% 12,0% 12,4% 13,1% 13,5% 17,8% 82,6% 27,6% 25,8% 24,8% 24,1% 18,9% 102,1% 8,7% 8,7% 8,6% 8,5% 8,2% 105,4% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0%

A biztosítótársaságok 2002. évi díjbevétele 489,7 milliárd forint volt, ennek 59,0%-át (289,1 milliárd forint) a nem életági díjbevétel tette ki, amely 19,1%-kal haladta meg az előző év összesített nem életági díjbevételét. Ez az éves növekedési ütem jelentősen meghaladta a 2002. évi éves átlagos infláció 5,3%-os ütemét, de ugyanez elmondható az elmúlt öt év nem életági díjbevételének növekedési indexei ismeretében is. A díjbevétel növekedés hátterében egyrészt a szerződésállomány növekedése, másrészt a díjemelés, harmadrészt a díjat nem fizetők csoportjának csökkenése állhat. A nem életágon belül a tűz és elemi kockázatok ágazat díjbevétele nőtt a legnagyobb mértékben (48,2%-kal), amely az indexálás mellett ezen ágazat szerződés-állomány növekedésének köszönhető. A nem életági díjbevételen belül a legnagyobb arányt (28%) a kötelező gépjármű felelősség biztosítások (KGFB) díjbevétele tette ki 2002. év végén éppúgy, mint a korábbi évek tekintetében és éppúgy, mint a szerződésállomány tekintetében. Emellett azonban a casco biztosítások, amíg a szerződésállományon belül „csupán” közel 7%-ot, addig a díjbevétel tekintetében 27%-ot tettek ki. Mindez azt is jelenti, hogy a casco biztosítások „drága” biztosítások, azaz az éves átlagos díj ebben az ágazatban kiemelkedően magas. 78. tábla Nem élet üzletági díjbevétel Nem élet üzletági díjbevétel (időszak végén) Baleset Casco Jármű felelősség összesen Ebből: kötelező gépjármű Tűz- és elemi kockázatok Egyéb vagyoni kockázatok Egyéb nem-életági szerződések Nem életág összesen

milliárd forint 1998 3,0 35,2 56,2 52,4 19,7 28,9 11,9 154,9

1999 4,6 43,9 59,0 58,7 25,6 30,9 13,3 177,3

2000 5,5 53,1 65,3 64,5 29,5 35,8 16,6 205,8

év/év növekedési index 2001 6,4 65,6 72,1 70,1 33,1 44,1 21,4 242,7

2002 7,2 78,4 82,5 81,0 49,1 46,5 25,4 289,1

1999 / 1998 152,4% 124,7% 105,1% 112,0% 129,7% 106,9% 112,3% 114,5%

2000 / 1999 120,0% 121,0% 110,5% 110,0% 115,5% 116,1% 124,4% 116,1%

2001 / 2000 116,5% 123,4% 110,5% 108,7% 112,3% 122,9% 129,1% 117,9%

megoszlási arányok 2002 / 1998 1999 2000 2001 2002 2001 112,5% 1,9% 2,6% 2,7% 2,6% 2,5% 119,5% 22,7% 24,8% 25,8% 27,0% 27,1% 114,4% 36,3% 33,3% 31,7% 29,7% 28,5% 115,5% 33,8% 33,1% 31,4% 28,9% 28,0% 148,2% 12,7% 14,4% 14,3% 13,7% 17,0% 105,5% 18,7% 17,4% 17,4% 18,2% 16,1% 118,5% 7,7% 7,5% 8,1% 8,8% 8,8% 119,1% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0%

A nem élet üzletág egészét tekintve 2002-ben az egy szerződésre jutó átlagos éves díj 31,1 ezer forint volt, amely 13,0%-kal nagyobb, mint az előző év egy szerződésre jutó átlagos éves díja. Az átlagot nagyban meghatározzák a fent említett húzóágazatok, mint a KGFB-ok, valamint az egyéb vagyoni kockázatra kötött szerződések, amelyek jelentős részarányt képviselnek a szerződés-állományon belül, ugyanakkor - amint már szó volt róla - a casco biztosításoknak van a legmagasabb éves átlagos díja. A nem életági átlagdíjak éves növekedési indexei közül kiemelkedik az egyéb vagyoni kockázatok átlagos éves díjának 27,7%-os növekedése, mivel a többi ágazat átlagos éves díjának növekedése nem sokkal haladja meg az infláció mértékét. 144

79. tábla Nem élet üzletági átlagdíjak és növekedési indexeik Nem élet üzletági átlagdíjak (ezer forint/szerződés/év) Baleset Casco Jármű felelősség összesen Ebből: kötelező gépjármű Tűz- és elemi kockázatok Egyéb vagyoni kockázatok Egyéb nem-életági szerződések Nem életág összesen né = nem értelmes

1998

1999

3,4 83,5 19,6 18,3 20,2 12,9 né 19,1

2000

4,8 80,9 20,0 19,9 24,6 14,3 né 21,2

2001

5,3 94,7 21,8 21,5 26,2 16,8 né 23,9

2002

5,9 109,4 23,5 22,8 27,8 20,7 né 27,5

6,4 116,1 24,8 24,4 29,6 26,5 né 31,1

1999 / 1998 142,8% 96,8% 102,3% 109,0% 121,7% 111,2% né 110,9%

2000 / 1999 109,7% 117,1% 108,6% 108,0% 106,7% 117,2% né 112,8%

2001 / 2000 111,5% 115,5% 107,8% 106,0% 106,1% 123,3% né 114,9%

2002 / 2001 108,5% 106,1% 105,9% 107,0% 106,4% 127,7% né 113,0%

A biztosítótársaságok 2002. évi kár- és szolgáltatás kifizetéseinek összege 210,2 milliárd forint volt, ennek 67,0%-át a nem életági kárkifizetések tették ki, amelyek 11,9%-kal haladták meg az előző év nem életág összesített kárkifizetéseit. Ez a növekedési ütem mind 2002, mind az előző év tekintetében meghaladja az éves átlagos infláció ütemét. Mivel azonban a díjbevétel dinamikusabban nőtt, mint a kárkifizetés, ez a nem életági kárhányad javulását eredményezte. A nem életági ágazatok tekintetében a kárkifizetés előző évhez viszonyított növekedése a tűz és elemi kockázatok ágazat esetében volt a legnagyobb (30,6%), ugyanakkor ez az ágazat a károk tekintetében „csupán” a nem életág tizedét teszi ki. A nem életági kárkifizetésen belül a legnagyobb arányt (39,7%) a KGFB-ok kárkifizetése tette ki 2002. év végén. Az arány az elmúlt öt év tekintetében hasonlóan alakult. A casco biztosításokhoz kapcsolódó kárkifizetések a nem életágon belül ugyanolyan arányt (közel 30%-ot) képviselnek, mint a nem életági díjbevételen belül. Ez négyszerese annak az aránynak, amelyet a casco biztosítások a nem életági szerződésállományon belül képviselnek. Az egyéb vagyoni kockázatok mind a szerződésállomány, mind a díjbevétel, mind a kárkifizetés tekintetében hasonló (15-20% közötti) arányt képviselnek. 80. tábla Nem élet üzletági kárkifizetés Nemélet üzletági kárkifizetések (időszak végén) Baleset Casco Jármű felelősség összesen Ebből: kötelező gépjármű Tűz- és elemi kockázatok Egyéb vagyoni kockázatok Egyéb nem-életági szerződések Nemélet üzletág összesen

milliárd forint 1998 0,8 17,5 31,9 29,9 8,3 14,2 3,6 76,3

1999

2000

1,1 25,7 41,2 41,0 20,9 18,8 3,9 111,5

1,0 31,0 44,7 44,2 11,9 15,6 5,0 109,1

év/év növekedési index 2001

2002

1,4 36,0 50,1 49,6 11,4 21,9 5,2 125,9

1,4 41,2 56,3 55,9 14,9 20,3 6,8 140,8

1999 / 1998 133,3% 146,9% 129,1% 137,4% 251,7% 132,2% 107,9% 146,2%

2000 / 1999 95,5% 120,5% 108,7% 107,7% 56,6% 83,0% 128,5% 97,9%

2001 / 2000 135,3% 116,3% 111,9% 112,3% 96,0% 140,1% 104,1% 115,3%

megoszlási arányok 2002 / 1998 1999 2000 2001 2002 2001 106,2% 1,0% 0,9% 0,9% 1,1% 1,0% 114,5% 22,9% 23,0% 28,4% 28,6% 29,3% 112,4% 41,8% 36,9% 41,0% 39,8% 40,0% 112,7% 39,1% 36,8% 40,5% 39,4% 39,7% 130,6% 10,9% 18,8% 10,9% 9,0% 10,5% 92,6% 18,7% 16,9% 14,3% 17,4% 14,4% 130,7% 4,7% 3,5% 4,5% 4,1% 4,8% 111,9% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0%

A nem életági kárhányad 1999 óta fokozatosan csökken, amely tendenciához hozzájárul a casco biztosítások, valamint a tűz- és elemi károk kárhányadának csökkenése, ugyanakkor ellene hat a KGFB-ok és az egyéb vagyoni kockázatok kárhányadának változó alakulása. 81. tábla Nem életági kárhányad Nem élet üzletági kárhányad Nem életág összesen Ebből: Casco: Szárazföldi járművek Tűz- és elemi kockázatok Egyéb vagyoni kockázatok Jármű felelősség: kötelező

1998

1999

49,3% 49,9% 42,2% 49,3% 57,0%

145

62,9% 58,9% 82,0% 61,0% 69,9%

2000 53,0% 58,3% 40,2% 43,6% 68,5%

2001 51,9% 55,2% 34,3% 49,7% 70,7%

2002 48,7% 53,2% 30,2% 43,6% 69,0%

Nem élet üzletág – Kötelező gépjármű felelősség biztosítás A nem életágon belül kiemelt figyelem illeti a kötelező gépjármű felelősség biztosításokat. 2002. év végén a 13 kompozit biztosító, a 11 nem életbiztosító társaság és a 37 egyesület közül 8 társaság és 2 egyesület foglalkozott kötelező gépjármű felelősség biztosítással. Összesített szerződés-állományuk 3,4 millió darab volt, amely 8,6%-kal haladta meg a 2001. év végi záró állományt. Az ebből származó összesített díjbevételük 84,0 milliárd forint volt, amely 17,1%-kal volt több mint a 2001. évi ugyanezen díjbevétel. A 10 biztosító összesen 2001-hez képest 14,2%-kal több, 57,4 milliárd forint kárkifizetést teljesített 2002-ben. Mind a szerződés-állomány, mind a díjbevétel, mind a kár- és szolgáltatás kifizetés tekintetében 3 társaság koncentrálta az ágazat közel 80%-át, amely arány 2001. évben is mind a három jellemző tekintetében hasonló volt. Ebben a nem életbiztosítási ágazatban az átlagdíjak 18 ezer – 40 ezer forint /év /szerződés közötti intervallumban szóródnak. 46. ábra A kötelező gépjármű felelősség biztosítások koncentrációja 3 társaság 5 társaság+2 egyesület

90,0% 80,0% 70,0% 60,0% 50,0% 40,0% 30,0% 20,0% 10,0% 0,0% 2001

2002

szerződés

2001

2002

díjbevétel

2001

2002

kár- és szolgáltatás

Az országos közúti gépjármű-állomány adatai ismeretében megállapítható, hogy a kötelező gépjármű felelősség biztosítások lefedik az egész járműállományt, ugyanakkor a casco biztosítások a járműállomány közel 22%-át biztosítják. 82. tábla A járműállomány, a KGFB-ok, valamint a Casco biztosítások kapcsolata Járművek és biztosítások az időszak végén Járművek* száma (ezer darab) Év/év növekedési ütem Kötelező gépjármű felelősség biztosítások (társaságok+egyesületek) (ezer darab) Casco biztosítások (szárazföldi járművek) (társaságok+egyesületek) (ezer darab) Casco telítettség

1998

1999

2000

2001

2002

2 670,5 95,5%

2 706,5 101,3%

2 840,2 104,9%

2 974,2 104,7%

3 108,0 104,5%

2 868,2

2 948,7

3 022,2

3 137,9

3 409,2

421,0 15,8%

542,7 20,1%

560,9 19,8%

600,5 20,2%

675,4 21,7%

* személygépkocsi+autóbusz+motorkerékpár+tehergépkocsi+vontató; rendszám nélküli segédmotoros kerékpár nélkül Forrás: KSH a sötét cella becsült adatot tartalmaz

146

A nem életágban a szerzési, igazgatási, valamint kárrendezési költségek összege 2002. év végén 91,0 milliárd forint volt, amely 15,8%-kal haladta meg az előző év ugyanezen költségeinek összegét. A nem életághoz kapcsolódó költségek a szektor ezen költségeinek 62,3%-át tették ki. A nem életágban ezen összesített költségek 53,6%-át a szerzési, 35,0%-át az igazgatási és 11,4%-át a kárrendezési költségek adták. A nem életági költségek közül 2002-ben legnagyobb mértékben (21,7%-kal) a szerzési költségek nőttek. 83. tábla Nem élet üzletági költségek Nem élet üzletági költségek (időszak végén) Nem élet üzletág összesen Összes szerzési költség Igazgatási költség Kárrendezési költség

milliárd forint 1998 56,5 25,4 24,7 6,4

1999 63,9 30,5 25,7 7,7

2000

év/év növekedési index 2001

72,6 36,2 28,1 8,3

78,6 40,1 28,5 10,0

2002 91,0 48,8 31,8 10,4

1999 / 1998 113,0% 120,3% 103,8% 120,2%

2000 / 1999 113,6% 118,7% 109,4% 107,7%

2001 / 2000 108,3% 110,7% 101,7% 120,1%

megoszlási arányok 2002 / 1998 1999 2000 2001 2002 2001 115,8% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 121,7% 44,9% 47,8% 49,9% 51,0% 53,6% 111,5% 43,8% 40,2% 38,7% 36,3% 35,0% 104,3% 11,3% 12,1% 11,4% 12,7% 11,4%

Ezen költségelemek díjbevételhez viszonyított aránya az elmúlt öt évet tekintve nem mutat számottevő változást, emellett egymáshoz viszonyított arányukban annyi változás történt, hogy mialatt a szerzési költségek aránya 45%-ról 54%-ra nőtt az elmúlt öt év alatt, addig az igazgatási költségek aránya 44%-ról 35%-ra csökkent ezen időszak alatt. A nem életágban az átlagos költséghányad 2002-ben 31,5% volt, szemben az elmúlt évi 32,4%-kal. 84. tábla Nem élet üzletági költséghányadok Időszak 1998 éves 1999 éves 2000 éves 2001 éves 2002 éves Mutató 38,4% 36,2% 31,6% 31,6% 29,8% Élet+nem élet költség / élet+nem élet díjbevétel 36,5% 36,0% 35,3% 32,4% 31,5% Nem élet költség / nem élet díjbevétel Nem élet szerzési / nem élet díjbevétel 16,4% 17,2% 17,6% 16,5% 16,9% 16,0% 14,5% 13,6% 11,8% 11,0% Nem élet igazgatási / nem élet díjbevétel 4,1% 4,3% 4,0% 4,1% 3,6% Nem élet kárrendezési / nem élet díjbevétel

A biztosítótársaságok 2002. évben 85,5 milliárd forint díjat adtak át viszontbiztosítóknak passzív viszontbiztosítás keretében, amelynek 73,7%-a a nem életági szerződésekhez kapcsolódott. A viszontbiztosítóknak átadott díj csaknem teljes összege külföldi viszontbiztosítókhoz került. A 2002-ben viszontbiztosítás keretében átadott díjak 30,2%-kal haladták meg a 2001-ben átadott díjakat. Ennek hátterében a viszontbiztosítók díjemelései, valamint több kockázat (szerződés) viszontbiztosításba adása állhat. 85. tábla Nem élet üzletági passzív viszontbiztosítás Passzív viszontbiztosítás (milliárd forint) Nem élet üzletág összesen Ebből: Belföldi biztosító Külföldi biztosító Saját megtartás

1998 24,754 0,061 24,693 84,0%

1999 31,699 0,137 31,562 82,1%

2000

2001

38,689 0,127 38,562 81,2%

48,445 0,308 48,137 80,0%

2002 63,064 0,384 62,680 78,2%

1999 / 1998 128,1% 225,4% 127,8%

2000 / 1999 122,0% 92,8% 122,2%

2001 / 2000 125,2% 242,1% 124,8%

2002 / 2001 130,2% 124,7% 130,2%

A nem életágban a saját megtartás mutató értéke mintegy 10%-kal kisebb, mint az életági passzív viszontbiztosítás ezen mutatójának értéke, azonban viszonylag magas értéke szintén az érintett társaságok kockázatban állásának magas, bár évről-évre csökkenő szintjét mutathatja.

147

A hazai biztosítótársaságok által aktív viszontbiztosítás keretében átvett díjak értéke 2002. évben is csekély, 823 millió forint volt, amely teljes összegben a nem életági szerződésekhez kapcsolódott. A 2002-ben viszontbiztosítás keretében átvett díjak 74%-kal haladják meg a 2001-ben átvett díjakat. 86. tábla Nem élet üzletági aktív viszontbiztosítás Aktív viszontbiztosítás (milliárd forint) Nem élet üzletág összesen Ebből: Belföldi biztosító Külföldi biztosító Átvett díj / összes díj

1998 0,512 0,250 0,262 0,3%

1999 0,377 0,204 0,173 0,2%

2000 0,269 0,131 0,137 0,1%

2001 0,473 0,165 0,308 0,2%

2002 0,823 0,645 0,178 0,3%

1999 / 1998 73,6% 81,8% 65,9%

2000 / 1999 71,3% 64,4% 79,5%

2001 / 2000 176,0% 125,4% 224,3%

2002 / 2001 174,0% 391,5% 57,7%

A nem életági aktív viszontbiztosításból származó díjbevétel az összes nem életági díjbevételnek mindössze 3 ezreléke volt 2002-ben.

Összehasonlítva az életági és a nem életági folyamatokat megállapítható, hogy az utóbbi biztosítási ág mind a szerződés-állomány, mind a díjbevétel, mind a kár- és szolgáltatás kifizetések, mind pedig a költségek tekintetében dinamikusabb fejlődést mutatott 2002-ben. Mindkét biztosítási ágban mind a kárhányad, mind a költséghányad folyamatosan csökken. A viszontbiztosítási tevékenység mindkét biztosítási ágban csekély, azonban a nem életági passzív viszontbiztosítást tekintve az érintett társaságok kockázatban állása kisebb, mint az életágban. Az életág húzóágazati továbbra is a vegyes életbiztosítások, valamint a befektetési egységhez kötött életbiztosítások, míg a nem életág húzóágazatai a kötelező gépjármű felelősségbiztosítások, valamint a casco biztosítások.

Biztosítástechnikai tartalékok, biztonsági tőke, összes befektetés A biztosítótársaságok összesített biztosítástechnikai tartalékainak (matematikai tartalék + Befektetési egységhez kötött életbiztosítások tartalékai + különféle biztosítástechnikai tartalékok) 2002. év végi záró állománya 786 milliárd forint volt. 2001. év végéhez viszonyítva 21,2%-os tartalékbővülés történt. A biztonsági tőke 2002. év végi záró állománya 27,7 milliárd forintot tett ki, amely 17,9%-kal több mint előző év végén. A biztosítástechnikai tartalékok befektetett állományának legnagyobb része (81,9%) – a korábbi időszakokhoz hasonlóan – továbbra is állam által kibocsátott értékpapírban testesült meg. A portfolió 5,1%-át a részvények, 6,8%-át a vállalati, hitelintézeti és önkormányzati kötvények, további 2,7%-át a befektetési jegyek tették ki. A befektetett állomány 3,5%-a bankszámlán, bankbetétben és egyéb befektetési formákban testesült meg.

148

87. tábla A biztosítótársaságok tartalékainak befektetései év/év növ index

milliárd forint Befektetési formák

megoszlási arányok

573,9 544,0 30,0 36,9 15,0 3,6 3,0 16,5

627,2 580,7 46,5 36,3 19,6 4,1 2,5 2,1

642,7 594,3 48,4 36,0 18,7 7,9 2,4 2,2

671,7 622,3 49,4 35,5 19,6 7,4 2,3 2,1

2002 Q4 / 2001 Q4 2002 Q1 2002 Q2 2002 Q3 2002 Q4 2001 Q4 121,6% 88,5% 697,8 90,7% 90,5% 91,0% 88,8% 644,2 118,4% 83,8% 83,9% 83,7% 84,3% 81,9% 53,7 179,0% 4,6% 6,7% 6,8% 6,7% 6,8% 108,5% 5,7% 40,0 5,2% 5,1% 4,8% 5,1% 141,8% 2,3% 21,3 2,8% 2,6% 2,7% 2,7% 615,2% 0,5% 21,9 0,6% 1,1% 1,0% 2,8% 120,0% 0,5% 0,4% 0,3% 0,3% 0,5% 3,6 10,1% 2,5% 1,7 0,3% 0,3% 0,3% 0,2%

648,8

691,8

710,0

738,5

786,2

2001 Q4 2002 Q1 2002 Q2 2002 Q3 2002 Q4 Hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok Ebből: Állampapírok Vállalati, hitelintézeti kötvények Részvények Befektetési jegyek Lekötött betét Készpénz, számlapénz Egyéb befektetési formák Biztosítástechnikai tartalék befektetései összesen

121,2%

100,0%

100,0%

100,0%

100,0%

100,0%

A biztosítótársaságok összesített befektetett állománya 2002. év végén 919,5 milliárd forint volt, szemben a 2001. év végi 867,0 milliárd forinttal. Éves szinten ez 6,1%-os növekedést jelentett. Az összesített portfolió 77,6%-át (2001-ben 78,7%-át) az állampapírok, 6,9%-át (2001-ben 9,5%-át) a részvények tették ki. 47. ábra Az állampapír-állomány tulajdonosi megoszlását tekintve a biztosítótársaságok, mint intézményi befektetők összesített portfoliójában lévő állampapír-állomány 2001. év végén 683 milliárd forintot tett ki, amely a nemzetgazdaság összes állampapírállományából 11,5%-os részesedést jelentett. 2002. év végi adatok szerint a biztosítók állampapír-állománya 714 milliárd forintra nőtt, amely 10,3%-os részesedést eredményezett.

A biztosítótársaságok részesedése az állampapírportfolióból 14,0% 11,5%

12,0% 9,3%

10,0% 8,0%

10,3%

8,9% 7,1%

6,0% 4,0% 2,0% 0,0% 1998

149

1999

2000

2001

2002

48. ábra A tőzsdén jegyzett részvényállomány tulajdonosi megoszlását tekintve 2001. év végén a biztosítótársaságok összesített portfoliójában lévő részvény-állomány 82 milliárd forintot tett ki, amely az összes részvény-állományából 2,9%os részesedést jelentett. 2002. év végi adatok szerint a biztosítók részvény-állománya 63 milliárd forintra csökkent, amely 2,2%-os részesedést eredményezett.

A biztosítótársaságok részesedése a tőzsdén jegyzett részvényekből 2,9%

3,0% 2,5%

2,2% 2,0% 1,5% 1,0% 1,0% 0,5%

0,5%

1998

1999

0,5% 0,0%

2000

2001

2002

Eredmény, jövedelmezőség, tőkefeltöltöttség Előzetes adatok alapján a 31 biztosítótársaság összesített adózás előtti eredménye 28 milliárd forint nyereséget mutatott 2002. év végén. Ez az eredmény 16 társaság 33,2 milliárd forint nyereségének, valamint 15 társaság 5,2 milliárd forint veszteségének egyenlegéből adódott. Ezt az adózás előtti eredményt összehasonlítva a 2001. évi 20,6 milliárd forint adózás előtti eredménnyel megállapítható, hogy a biztosítótársaságok 2002-ben 35,6%-kal több adózás előtti eredményt értek el. A jövedelmezőségi mutatók szintén javultak az elmúlt évek során folyamatosan. A sajáttőke-arányos nyereség 2002-ben 24,3% volt, szemben a 2001. évi 20,9%-kal, az eszközarányos nyereség 3,1% volt, szemben az elmúlt évi 2,7%-kal. A jövedelmezőségi mutatók magas értéke részben a szektorban rejlő magasabb kockázattal, a hosszabb megtérüléssel és a likviditási igény kisebb fokával magyarázható. 88. tábla A biztosítótársaságok eredménye, jövedelmezősége Eredmény, jövedelmezőség ADÓZÁS ELŐTTI EREDMÉNY (milliárd forint) Év/év növekedési index Sajáttőke-arányos nyereség = ROE (adózás előtti eredmény/átlagos saját tőke) Eszközarányos nyereség = ROA (adózás előtti eredmény/átlagos mérlegfőösszeg)

1998

1999

2000

2001

2002

16,933

9,052

18,416

20,639

27,984

132,5%

53,5%

203,4%

112,1%

135,6%

23,6%

10,9%

19,9%

20,9%

24,3%

4,5%

1,8%

2,9%

2,7%

3,1%

150

A biztosítótársaságok (központi és hálózati49) átlagos állományi létszáma 2002. évben 28,9 ezer fő volt, szemben az elmúlt évi 30,0 ezer fővel. Az állományi létszám csökkenése mellett megvalósult díjbevétel- és eszközállomány-növekedés a hatékonysági mutatók javulását eredményezte. Az egy főre jutó díjbevétel 2002-ben 22,3%-kal, az egy főre jutó átlagos eszközállomány 20,7%-kal nőtt. Az elszámolt jutalék összege 2002-ben 17%-kal, a biztosításközvetítéssel kapcsolatos költségek összege 54%-kal nőtt az előző évhez képest. Az egy főre jutó jutalék 21,8%-kal haladta meg a 2001. évi értéket. Az egy főre jutó költség tekintetében a 2001-ben tapasztalt csökkenés után 2002-ben jelentős, mintegy 60%-os növekedés adódott. 49. ábra A biztosítótársaságok hatékonysági mutatói 1 főre eső díjbevétel (bal tengely) 1 főre eső MFÖ (bal tengely) 1 főre eső jutalék (jobb tengely) 1 főre eső költség (jobb tengely)

35 000 30 000

900 800 700 600

20 000

500

15 000

400

ezer forint

ezer forint

25 000

300

10 000

200 5 000

100

0

0 1998

1999

2000

2001

2002

50. ábra 2002. év végén a biztosítótársaságok rendelkezésre álló szavatoló tőkéje 125,9 milliárd forintot tett ki, amellyel szemben a minimális szavatoló tőke szükséglet 64,5 milliárd forint volt. A tőkefeltöltöttségi mutató értéke 2002-ben is – mint ahogyan a korábbi években is jellemző volt – 200% körül alakult.

A biztosítótársaságok szavatoló tőkéje és tőkefeltöltöttsége 140,0

250,0%

120,0 200,0% 100,0 150,0%

80,0 60,0

Minimális szavatoló tőke szükséglet (bal tengely)

Rendelkezésre álló szavatoló tőke (bal tengely)

100,0%

40,0 50,0% 20,0 0,0

0,0% 1998

1999

49

Központon kívüli egységek, például kirendeltség, fiók, stb.

151

2000

2001

2002

Tőkefeltöltöttség (jobb tengely)

BIZTOSÍTÓ EGYESÜLETEK A biztosító egyesületek száma 2002. év végén 37 volt, számuk eggyel kisebb a 2001. év végi számnál. 2002. év folyamán 1 egyesület alakult50 és 2 egyesület szűnt meg51. Az egyesületek közül 29 ún. „mezőgazdasági”52 egyesület, a további 8 egyesület nem sorolható ilyen egységes megnevezés alá. A 8 egyesület közül 2 egyesület az életágban, 6 egyesület a nem életágban tevékenykedik. 51. ábra A mezőgazdasági egyesületek területi elhelyezkedése A mezőgazdasági egyesületek állat- és növénybiztosítással foglalkozó egyesületek, amelyek regionális és speciális igényeket elégítenek ki. A 29 egyesületből 17 a Tiszántúlon, 5 a Duna-Tisza közén, 7 a Dunántúlon végzi a biztosítási tevékenységét.

A 37 egyesület összesített mérlegfőösszege 2002. év végén 31,8 milliárd forint volt, amely nominálisan 31,9%-kal (reálértékben 25,9%-kal) több mint a 2001. év végi összesített érték. A 8 nagy egyesület ennek 99,4%-át adta. Az egyesületek összesített mérlegfőösszege a biztosítási szektor53 összesített mérlegfőösszegének 3,2%-át tették ki 2002. év végén, szemben az előző év végi 2,8%-kal. 2002. év végén a biztosító egyesületek 209,9 ezer szerződéssel rendelkeztek, amely 65,1%-kal több mint az elmúlt év végén jelentett állomány. A biztosító egyesületek szerződés-állományának 53,8%-át a nem életági szerződések, további 46,2%-át az életági szerződések tették ki.

50

2002. 06. 11. Egervidéki Kertészeti Biztosító Egyesület 2002. 02. 14. MOL Magyar Olaj- és Gázipari Részvénytársaság Nyugdíjbiztosító Egyesület, 2002. 04. 04. Dél-Borsodi Növénybiztosító Egyesület 52 A Bit 80.§ (3) c) pontjának megfelelő 53 társaságok + egyesületek 51

152

89. tábla A biztosító egyesületek főbb jellemzői Megnevezés

Egyesület

Üzletág

Szerződésszám (ezer darab)

Mindösszesen Nem élet Kis egyesületek Nagy egyesületek Összesen Nem élet Élet

Díjbevétel (millió forint)

Mindösszesen Nem élet Kis egyesületek Nagy egyesületek Összesen Nem élet Élet

Kár- és szolgáltatás Mindösszesen Nem élet (millió forint) Kis egyesületek Nagy egyesületek Összesen Nem élet Élet Kárhányad Mindösszesen Nem élet (%) Kis egyesületek Nagy egyesületek Összesen Nem élet Élet Költség Mindösszesen Nem élet (millió forint) Kis egyesületek Nagy egyesületek Összesen Nem élet Élet Költséghányad Mindösszesen Nem élet (%) Kis egyesületek Nagy egyesületek Összesen Nem élet Élet

1998

1999

2000

2001

2002

50,6 1,6 49,0 10,1 38,8 2 447,3 135,3 2 312,1 242,1 2 070,0 257,7 35,3 222,3 93,4 129,0 10,5% 26,1% 9,6% 38,6% 6,2% 254,3 25,6 228,7 104,1 124,6 10,4% 18,9% 9,9% 43,0% 6,0%

60,4 0,4 60,0 17,7 42,3 3 109,6 135,1 2 974,5 390,0 2 584,6 521,3 130,4 390,9 187,8 203,2 16,8% 96,5% 13,1% 48,1% 7,9% 304,5 27,4 277,1 122,4 154,6 9,8% 20,3% 9,3% 31,4% 6,0%

83,1 0,5 82,6 41,0 41,6 4 205,1 135,7 4 069,3 953,0 3 116,3 690,1 43,2 646,9 329,2 317,7 16,4% 31,8% 15,9% 34,5% 10,2% 819,9 22,4 797,5 235,5 562,0 19,5% 16,5% 19,6% 24,7% 18,0%

127,1 0,5 126,6 83,6 43,0 6 223,6 216,6 6 007,0 2 420,2 3 586,8 1 541,2 106,6 1 434,6 910,6 524,0 24,8% 49,2% 23,9% 37,6% 14,6% 1 060,9 37,1 1 023,7 590,1 433,6 17,0% 17,2% 17,0% 24,4% 12,1%

209,9 0,3 209,6 112,6 97,1 8 506,2 215,1 8 291,1 4 180,7 4 110,4 2 684,8 62,4 2 622,4 2 003,1 619,4 31,6% 29,0% 31,6% 47,9% 15,1% 1 377,9 33,8 1 344,1 983,4 360,7 16,2% 15,7% 16,2% 23,5% 8,8%

1999 / 1998 2000 / 1999 2001 / 2000 2002 / 2001 119,3% 25,6% 122,5% 174,4% 108,9% 127,1% 99,9% 128,7% 161,1% 124,9% 202,3% 369,2% 175,8% 201,1% 157,6%

137,7% 128,9% 137,7% 231,5% 98,5% 135,2% 100,5% 136,8% 244,4% 120,6% 132,4% 33,1% 165,5% 175,3% 156,3%

152,9% 97,4% 153,3% 204,1% 103,3% 148,0% 159,5% 147,6% 254,0% 115,1% 223,3% 246,7% 221,8% 276,6% 164,9%

165,1% 57,7% 165,6% 134,7% 225,6% 136,7% 99,3% 138,0% 172,7% 114,6% 174,2% 58,5% 182,8% 220,0% 118,2%

119,7% 106,9% 121,1% 117,6% 124,1%

269,3% 81,8% 287,8% 192,3% 363,4%

129,4% 165,8% 128,4% 250,6% 77,2%

129,9% 91,0% 131,3% 166,6% 83,2%

Megjegyzés: kis egyesületek = a 29 mezőgazdasági egyesület nagy egyesületek = Autohome, Dimenzió, KÖT, Közlekedési, MÁV, Magyar Ügyvédek, TIR, Volán

A 2002. évi díjbevétel 8,5 milliárd forint volt, amely 36,7%-kal haladta meg az előző év díjbevételét. Az egyesületek díjbevétel növekedési üteme jelentősen meghaladja a társaságok 17,9%-os díjbevétel növekedési ütemét. A biztosító egyesületek díjbevételének 51,7%-a a nem életági szerződésekből, további 48,3%-a az életági szerződésekből folyt be. A biztosító egyesületek életági szerződéseinek száma 2001. év végéhez képest megduplázódott, amely dinamikát azonban a díjbevétel nem követett, ugyanis az életági díjbevétel 14,6%-kal volt több mint egy évvel korábban. Az egyesületek nem életági szerződéseinek állománya 2001. év végéhez képest 34,2%-kal gyarapodott, amely dinamika mellett 66,7%-kal több bevétel folyt be, mint az előző évben. A biztosító egyesületek díjbevétele a biztosítási szektor összesített díjbevételének 1,7%-át tette ki 2002-ben, míg egy évvel korábban ez az arány 1,5% volt. A biztosító egyesületek az év során 2,7 milliárd forint kárkifizetést teljesítettek, amely 74,2%-kal több mint az előző évben teljesített kifizetések. A kifizetések 76,9%-a a nem életági szerződésekhez, míg 23,1%-a az életági szerződésekhez kapcsolódott. A biztosító egyesületek kárkifizetése a biztosítási szektor összesített kárkifizetésének 1,3%-át tette ki 2002-ben, egy évvel korábban ez az arány 0,8% volt. A 37 egyesületet összesen 1,4 milliárd forint szerzési, igazgatási és kárrendezési költség terhelte 2002-ben, amely az előző évhez képest 29,9%-kal több költséget jelentett. Az összes költség 73,8%-a a nem életághoz, 26,2%-a az életághoz kapcsolódott.

153

A biztosító egyesületek biztosítástechnikai tartalékai befektetéseinek nagysága 2002. év végén 27,9 milliárd forintot tett ki, amely 38,9%-os éves gyarapodást jelentett. A biztosítótársaságokhoz hasonlóan az egyesületek befektetéseinek legnagyobb része (77,9%-a) is az állam által kibocsátott értékpapírban található. A nagy egyesületek 2002. évi adózás előtti eredménye - előzetes adatok alapján – 798,5 millió forint volt. A 8 nagyegyesület mindegyike nyereséges volt. A 2002. évi nyereség csaknem megegyezik a 2001. évi 800,3 millió forint nyereséggel. A nagy egyesületek tőke-ellátottsági szintje jelentősen lecsökkent a 2001. évihez képest (230%-ról 130%-ra). Ennek oka, hogy megnőtt a szükséglet, ugyanakkor 2002. év végével lejárt az átmeneti időszak, amely alatt az egyesületeknek fel kellett tölteniük tőkéjüket egy magasabb szintre54. A magasabb tőkekövetelménynek mindegyik nagyegyesület eleget tudott tenni 2002. december 31-ével.

54

Ezt a tőkekövetelményt a 2000. év januárjában hatályba lépett Bit. határozta meg.

154

PÉNZTÁRI SZEKTOR

A pénztári rendszer szabályozása immáron több mint egy évtizedes múltra tekint vissza. 1993-ban került elfogadásra az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakról szóló törvény majd e piaci tapasztalatokra is alapozva 1997-ben a nyugdíjreform keretében született meg a magánnyugdíjrendszer szabályozási környezete. A 2002-es év a szabályozási környezet két jelentős változását hozta: 1) megszűnt a - végső soron - állami garanciavállalás a magánnyugdíjpénztári kifizetések minimális szintjére (az ún. normajáradék rendszere), illetve 2) eltörlésre került a pályakezdők kötelező magánnyugdíjpénztári tagsága55. A nyugdíjpénztári szektornál a 2002. év folyamán mind a magán- mind az önkéntes ágon további koncentráció volt tapasztalható. A magánnyugdíjpénztárak száma a 2001 évi 22-ről, 18-ra, míg az önkéntes nyugdíjpénztárak száma az év alatt 16-tal 82 darabra csökkent. Az önkéntes egészség- illetve önsegélyező pénztárak tekintetében fordított tendencia tapasztalható, a piaci szereplők száma négy illetve egy darabbal, 37 illetve 23 pénztárra nőtt. A pénztári szektor egésze 2002. év végén összesen több mint 3 millió 400 ezer tagsági jogviszonyt tartott nyilván. A magánnyugdíjpénztári ágban a gazdaságilag aktívak közel 55%-a tag, akik jelentős hányada feltételezhetően önkéntes nyugdíjpénztári tag is. 2002-ben számottevően nőtt a tagdíjbevétel, amely a magánnyugdíjpénztárak esetében 117 milliárd forintot (nominálisan 12,7%-os éves növekedés) az önkéntes nyugdíjpénztárak esetében 71 milliárd forintot (nominálisan 10,8%-os éves növekedés) tett ki. Folyamatosan növekszik mind a három önkéntes pénztártípus általi kifizetések jelentősége, ezek mértéke az önkéntes nyugdíjpénztárak esetében 15,0 milliárd (27,0%-os éves növekedés), az egészségpénztárak esetében 5,5 milliárd (66,0%-os éves növekedés) illetve az önsegélyező pénztárak esetében 2,7 milliárd forintot (34,2%-os éves növekedés) tett ki 2002-ben. A pénztári szektor egészét tekintve elmondható, hogy a felhalmozott vagyon több mint 780 milliárd forint, ami a 2002-es GDP 4,6 százalékának felel meg. A 2002. év folyamán jelentős arányváltozás figyelhető meg, hiszen megalakulásuk óta most először haladta meg a magánnyugdíjpénztári vagyon az önkéntes nyugdíjpénztárakban felhalmozott vagyon mértékét.

55 Megemlítendő, hogy ezen utóbbi intézkedés csak rövidtávú volt, hiszen 2003. január 1.-től a pályakezdők számára ismét kötelező a magánnyugdíjpénztári tagság. Ezen túlmenően szintén 2003-tól a 30 év alattiak számára ismét megnyílik a lehetőség a magánnyugdíjpénztári tagság létesítésére.

155

90. tábla

A pénztári szektor főbb jellemzői56 Főbb jellemző Pénztárak száma (db)

Taglétszám (ezer fő)

Tagdíjbevétel (milliárd forint)

Működési költség (milliárd forint)

Kifizetés (milliárd forint)

Vagyon (milliárd forint)

Pénztár típusa mnyp önyp öep ösp mnyp önyp öep ösp mnyp önyp öep ösp mnyp önyp öep ösp mnyp önyp öep ösp mnyp önyp öep ösp

1998

1999

2000

2001

2002

38 190 28 17 1 346,7 939,3 31,1 14,0 28,6 41,8 0,8 0,2 2,9 2,4 0,1 0,0 0,0 1,4 0,3 0,1 28,8 101,5 0,8 0,1

30 145 25 18 2 064,1 1 007,4 48,5 46,1 57,7 55,2 2,0 1,9 4,4 3,0 0,1 0,0 0,0 3,7 0,8 0,7 89,8 159,6 1,9 1,1

25 116 30 20 2 193,4 1 080,6 71,4 60,5 98,2 58,6 3,9 2,5 5,4 3,4 0,4 0,1 0,0 7,2 1,7 2,9 175,6 224,3 4,0 0,9

22 98 33 22 2 252,7 1 153,1 108,5 68,7 104,1 64,0 6,0 2,4 6,7 3,6 0,9 0,2 0,2 11,8 3,3 2,0 283,1 291,5 6,3 1,1

18 82 37 23 2 225,4 1 180,0 151,2 77,3 117,3 70,9 9,2 3,3 7,1 3,7 1,2 0,4 0,1 15,0 5,5 2,7 413,1 358,0 9,0 1,5

2001 / 2000 -3 -18 3 2 102,7% 106,7% 151,9% 113,5% 106,0% 109,2% 153,0% 96,4% 123,7% 106,7% 211,5% 177,4% 518,1% 165,1% 192,4% 69,7% 161,2% 130,0% 157,3% 129,3%

2002 / 2001 -4 -16 4 1 98,8% 102,3% 139,4% 112,5% 112,7% 110,8% 152,3% 136,8% 106,4% 103,6% 127,8% 186,8% 57,7% 127,0% 166,0% 134,2% 145,9% 122,8% 143,1% 136,0%

Jelmagyarázat: mnyp = magánnyugdíjpénztárak önyp = önkéntes nyugdíjpénztárak öep = önkéntes egészségpénztárak ösp = önkéntes önsegélyező pénztárak

MAGÁN- ÉS ÖNKÉNTES NYUGDÍJPÉNZTÁRAK GAZDASÁGI SÚLYA A háztartások bruttó pénzügyi vagyona 2002. év végén 8519 milliárd forintot tett ki, amely év/év alapon 12,3%-os nominális növekedésnek felel meg. Ennél jelentősen nagyobb mértékben gyarapodott a nyugdíjpénztárakban levő vagyon állománya, amely ugyanezen időszak alatt 31,0%-al nőtt. Általánosságban megállapítható, hogy bár a nyugdíjpénztári vagyon éves növekedésének üteme folyamatosan csökken, mértéke minden évben jelentősen meghaladta a háztartások bruttó pénzügyi vagyonának növekedési ütemét. Év végére a nyugdíjpénztári vagyon hányada a lakosság bruttó pénzügyi megtakarításainak már 9%-át tette ki, azaz részesedése az 1998-os mértékhez képest több mint háromszorosára nőtt.

56

A fejezetben szerepeltetett vagyonérték eltérhet a makrogazdasági összefoglalóban szereplő adatoktól, melynek oka a eltérő adatszolgáltatásból adódó módszertani különbség.

156

91. tábla A pénztári vagyon és a háztartások bruttó pénzügyi vagyonának alakulása 1998 Megnevezés

milliárd forint

Háztartások bruttó pénzügyi eszközei Pénztári vagyon Pénztári vagyon aránya a háztartások bruttó pénzügyi vagyonában

1999

éves változás

4 852,8

22,6%

131,3

128,6% éves változás

arány

milliárd forint

2000

éves változás

5 722,8

17,9%

252,5

92,3% éves változás

arány

milliárd forint

2001

éves változás

6 635,0

15,9%

406,9

61,1% éves változás

arány

2,7% 1,1%pont 4,4% 1,7%pont Forrás: MNB (Az eltérő adatforrás miatt a vagyonértékben kisebb eltérések előfordulhatnak.)

6,1% 1,7%pont

milliárd forint

2002

éves változás

7 583,2

14,3%

586,7

44,2% éves változás

arány

milliárd forint

éves változás

8 519,1

12,3%

768,7

31,0% éves változás

arány

7,7% 1,6%pont

9,0% 1,3%pont

A magán- és önkéntes nyugdíjpénztárak - mint intézményi befektetők - összesített befektetett állománya 2002. év végén 771milliárd forintot tett ki, szemben a 2001. év végi 575 milliárd forinttal. Éves szinten ez több mint 34%-os növekedést jelentett. A nyugdíjpénztárak összesített portfoliójának jelentős hányadát (háromnegyedét) az állampapírállományuk teszi ki, habár mind a magán- mind az önkéntes nyugdíjpénztárak esetében ennek aránya valamelyest csökkent az elmúlt évek alatt. Ebből, illetve a pénztári vagyon növekedési ütemének lassulásából adódóan a korábbi évekhez képest kisebb mértékben nőtt a nyugdíjpénztárak részesedése a hazai állampapír-állományból. 2002. év végén a nyugdíjpénztárak a hazai állampapírok több mint 8%-át birtokolták, szemben az 1998as 2,6%-os aránnyal. Mindkét nyugdíjpénztár típus esetén a részvények a portfoliójuk kevesebb, mint 10%-át teszik ki. Ebből is következően kevésbé jelentős a teljes tőzsdén jegyzett részvény-állományban betöltött szerepük, ugyanakkor az elmúlt öt év alatt a nyugdíjpénztári részvényállomány aránya közel ötszörösére növekedett, 2002. év végére meghaladta a 2%-t. Alapvetően hasonló - hosszú távú - befektetési politikájukból következően a magán- és az önkéntes ág megoszlása közel 50-50%-os. 52. ábra

53. ábra

A nyugdíjpénztári szektor részesedése az állampapír-állományból

A nyugdíjpénztári szektor részesedése a tőzsdei részvényekben

9%

2,5%

8% 7% 6%

Magánnyugdíjpénztárak

2,0%

Önkéntes pénztárak Magánnyugdíjpénztárak 1,5%

5%

Önkéntes pénztárak

4% 1,0%

3% 2%

0,5%

1% 0%

0,0%

1998

1999

2000

2001

2002

1998

157

1999

2000

2001

2002

A pénztári vagyon hányada mind GDP arányosan, mind a háztartási megtakarításokon belül folyamatosan, azonban csökkenő dinamikával nő. A kezdeti évek igen nagymértékű növekedési üteméhez képest némileg lassult a pénztári vagyon növekedési dinamikája és ebből következően mind a háztartások bruttó pénzügyi vagyonán mért, mind a GDP arányos térnyerése. A lassulás számos okkal magyarázható. Ezek közül a legjelentősebb, hogy az önkéntes nyugdíjpénztáraknál tapasztalt nagymértékű taglétszám-növekedést követően 1999től a piac fokozatos telítődése figyelhető meg. Az éppen akkor beinduló és gyorsan felfutó magánnyugdíjpénztári szektor taglétszámbővülése azonban ezt ellensúlyozta. Az önkéntes átlépési határidő elmúltával azonban a magánnyugdípénztárak taglétszáma csak a pályakezdőkkel - illetve 2002. évben csak ezek egy részével - nőtt és a kizárólag állami rendszerbe visszalépőkkel csökkent. 54. ábra A pénztári vagyon gazdasági térnyerése Pénztári vagyon a háztartások bruttó pénzügyi vagyonának arányában Pénztári vagyon a GDP arányában

10% 9% 8% 7% 6% 5% 4% 3% 2% 1% 0% 1998

1999

2000

2001

2002

Az elkövetkező években mind a magán- mind az önkéntes nyugdíjpénztári vagyon folyamatos, egyenletes növekedése várható. A vagyonnövekedést a nagy valószínűséggel előre jelezhető folyamatos tagdíjbevétel biztosítja. A pénztári vagyon dinamikus növekedése a szolgáltatások tömegessé válásáig folytatódni fog. Ez a magánnyugdíjpénztárak esetében még legalább egy évtized, önkéntes nyugdíjpénztárak esetében viszont ez már a közeljövő. Azon önkéntes nyugdíjpénztári tagok számára, akik már elérték a nyugdíjra jogosító korhatárt, természetesen jelenleg is nyitott a lehetőség a pénztári szolgáltatás igénybevételére, akár egyösszegű, akár járadékszolgáltatás formájában. Az önkéntes nyugdíjpénztárakra vonatkozó szabályozás értelmében a pénztártag az egyéni számláján nyilvántartott összeghez minimálisan 10 évnyi várakozási idő letelte után juthat hozzá. Az önkéntes nyugdíjpénztárak 1994-től kezdődő alapítását figyelembe véve 2004-től a pénztártagok egyre növekvő hányada jogosult a felhalmozott vagyon felvételére. Amint a táblázatban is látható a jogosultak száma 1994-ben még nem jelentős, de 2005-től kezdve az önkéntes pénztártagok százezres nagyságrendben válnak jogosulttá, így a jelenlegit jelentősen meghaladó mértékű kifizetés várható. A várakozási idő letelte utáni szolgáltatás igénybe vétele lehetőség a tagok számára amellett, hogy az önkéntes nyugdíjpénztári rendszer a hosszú távú megtakarítást és a majdani öregségi, rokkantsági, hátramaradotti ellátások kiegészítését szolgálja. 92. tábla Az önkéntes nyugdíjpénztárak taglétszámának alakulása (1994-1998) Taglétszám Új belépők

1994 13 211

1995 194 349 181 138

1996 464 382 270 033

158

1997 675 019 210 637

1998 939 291 264 272

MAGÁNNYUGDÍJPÉNZTÁRAK

A piac szereplői, piaci koncentráció 2002. év folyamán a korábbi évek tendenciájához hasonlóan tovább csökkent a magánnyugdíjpénztárak száma. Év végére 1 banki, 1 munkáltatói és 1 vegyes hátterű pénztár beolvadása illetve 1 munkáltatói pénztár végelszámolása eredményeképpen 18 darab magánnyugdíjpénztár működött. 93. tábla A magánnyugdíjpénztárak háttere Pénztárszám Háttér Banki Biztosítói Munkáltatói Egyéb (vegyes) Összesen

darab 2001 6 5 7 4 22

2002 5 5 5 3 18

százalék 2001 2002 27,27 27,78 22,73 27,78 31,82 27,78 18,18 16,67 100,00 100,00

Létszám millió fő százalék 2001 2002 2001 2002 0,79 0,76 35,02 34,25 1,27 1,28 56,15 57,54 0,07 0,07 3,20 2,92 0,13 0,12 5,64 5,28 2,25 2,23 100,00 100,00

Vagyon milliárd forint százalék 2001 2002 2001 2002 97,0 136,1 34,26 32,95 156,4 235,1 55,25 56,92 17,6 24,8 6,22 6,01 12,1 17,3 4,27 4,19 283,1 413,1 100,00 100,00

A piaci szereplők számának csökkenésével is összhangban – ha kis mértékben is, de – tovább nőtt a piaci koncentráció. A hat legnagyobb pénztár mind taglétszám, mind vagyon tekintetében is növelni tudta piaci részesedését, év végére a tagok 87,1%-át, illetve a vagyon 82,9%-át tudhatták magukénak. 55. ábra A magánnyugdíjpénztárak taglétszám és vagyon koncentrációja 100% 95% 90% 85% 80% 75% 70% 65% Hat legnagyobb pénztár

Többi pénztár

60% 55% 50% 1998

1999

2000 Taglétszám

2001

2002

1998

1999

2000 Vagyon

2001

2002

Taglétszám és kormegoszlás A magánnyugdíjpénztárak taglétszáma 2002. év végén 2 millió 225 ezer fő volt, amely az előző év végéhez képest egy százalékot kis mértékben meghaladó csökkenést jelent. A magánnyugdíjpénztári rendszer megalakulása óta 2002. évben fordult elő első alkalommal, hogy a pénztári taglétszám – ha kis mértékben is, de – csökkenést mutatott. Ennek oka egyértelműen két kormányzati intézkedésben keresendő. 2002. évre vonatkozóan felfüggesztésre került a pályakezdők kötelező pénztári tagsága, melynek eredményeképpen a korábbi éveknél lényegesen kevesebb, mindössze 25 ezer pályakezdő lépett be (önkéntes döntése alapján) valamelyik magánnyugdíjpénztárba. A kizárólag állami rendszerbe történő visszalépési lehetőség határidejének meghosszabbítása miatt, a korábbi évek tapasztalatát kétszeresen meghaladóan, több mint 40 ezren léptek vissza a felosztókirovó rendszerbe. Megemlítendő, hogy a magánnyugdíj-pénztári rendszer működésének 5 éve alatt, összesen 93 ezren éltek az önkéntes visszalépési lehetőségükkel, amely a jelenlegi pénztári tagság valamivel több, mint 4%-ának felel meg. 56. ábra A magánnyugdíjpénztári taglétszám alakulása 2 400,0 2 193,4

2 252,7

2 225,4

2001

2002

2 200,0 2 064,1

ezer fő

2 000,0 1 800,0 1 600,0 1 400,0

1 346,7

1 200,0 1998

1999

2000

Nem változott jelentősen a magánnyugdíjpénztári tagság korcsoportos megoszlása. A pénztári tagok több mint ¾-e az „ideálisnak” mondható 20-39 év közötti és így a szolgáltatási időszakra már jó pár évnyi tagdíjbefizetés – és annak kamatos kamatai – állnak majd rendelkezésükre. Ezzel szemben a tagok mindösszesen egy ezreléke idősebb 55 évnél, az ő esetükben a rövid felhalmozási időszakból következően kicsi lesz a majdan felhalmozott vagyon nagysága. A 20 év alattiak aránya csökkent, a 2001. év végi 3,1%-ról 1,5%-ra, amelynek oka a pályakezdők kötelező pénztári tagságának átmeneti – csak a 2002. évre vonatkozó - eltörlésében kereshető. 94. tábla A magánnyugdíjpénztári tagság koreloszlása Pénztári tagság

15-19 20-24 25-29 30-39 40-54 55-59 60-74 Összesen

ezer fő (1) 33,8 372,0 548,1 772,4 456,9 2,4 0,1 2185,7

% (2) 1,54 17,02 25,08 35,34 20,90 0,11 0,01 100,00

Gazdaságilag aktívak ezer fő (3) 40,3 434,5 631,8 1032,9 1627,0 256,4 65,7 4088,6

% (4) 0,99 10,63 15,45 25,26 39,79 6,27 1,61 100,00

Pénztári tagság és gazdaságilag aktívak... ...létszámaránya ...megoszlásaránya % % (1)/(3) (2)/(4) 83,77 156,71 85,61 160,14 86,75 162,28 74,78 139,89 28,08 52,53 0,95 1,77 0,21 0,39 53,46 100,00

Forrás: KSH, PSZÁF PKN (A pénztári taglétszám összesen sora az eltérő adatstruktúra és adatszolgáltatás miatt nem feltétlenül egyezik a teljes pénztári taglétszámmal.)

160

Tagdíjbevételek és szolgáltatási kiadások 2002. év folyamán 117,3 milliárd forint befizetés érkezett a magánnyugdíjpénztárakba. A tagdíjbevétel 12,7%-os éves növekedési üteme valamelyest alulmúlja a nemzetgazdaság bruttó nominális bérnövekedését. Ennek legfőbb oka lehet az idősebb (és az életpálya keresetből adódóan feltehetően magasabb jövedelemmel rendelkező és így több tagdíjbefizetést teljesítő) pénztártagok visszalépése. A tagdíjbevételeknek az elméletileg vártnál alacsonyabb emelkedésének további oka lehet a járulékplafon hatása, illetve a tagdíjat nem fizetők57 számának növekedése. A 2002. évi magánnyugdíjpénztári befizetések 98,3%-át az azonosított tagdíjbevételek tették ki. Az azonosítatlan (függő tételek) aránya (amelynek nagy részét a munkáltatóhoz rendelhető, de egyéni számlára fel nem osztott befizetések teszik ki) a tárgyidőszak befizetéseinek 1,7%-t tették ki. A szektor szintjén az azonosított befizetések 93,1%-át a fedezeti tartalékra, 6,3%-át a működési tartalékra, további 0,6%-át a likviditási tartalékra írták jóvá. A 2001. évhez képest 0,6 százalékpontos arányeltolódás tapasztalható a fedezeti tartalék javára a működési tartalékkal szemben. Az azonosított tagdíjbevételek megközelítőleg 97%-ban a kötelező tagdíjbevételekből és körülbelül 3%-ban a (munkáltató vagy a tag által fizetett) tagdíj-kiegészítésekből adódtak. Ezek az arányok a korábbi éveknek megfelelően alakultak. A rendszer elvéből adódóan egyelőre rendkívül kicsi a kifizetések mértéke. A magánnyugdíjpénztárak jellegüknél fogva járadékszolgáltatást még nem, csak egyösszegű kifizetést teljesítenek. A magánnyugdíjpénztári kifizetések értéke 2002. év folyamán mindösszesen 112 millió forintot tett ki, amely az előző évi kiadásnál 42%-kal volt kisebb, és amelyek elsősorban elhunyt pénztártag utáni öröklésből adódtak.

Befektetési tevékenység eredménye 2002. évben 45,7 milliárd forint befektetési tevékenységből származó bevételt (2001-ben 30,6 milliárd forint), illetve 23,4 milliárd forint befektetési tevékenységből származó ráfordítást (2001-ben 14,6 milliárd forint) számoltak el a magánnyugdíjpénztárak. A korábbi évek tendenciáihoz alapvetően hasonlóan, a befektetési bevétel több mint 52%-át a kapott kamatok és kamatjellegű bevételek illetve a kapott osztalékok, további 38%-át az eladott értékpapírok után elszámolt árfolyamnyereség adta. A befektetési tevékenység ráfordításainak legnagyobb hányadát (48%-át) tette ki a pénzügyi befektetések (visszaírt értékvesztéssel korrigált) értékvesztése. További közel 22%-ot tett ki az eladott értékpapírok után elszámolt árfolyamveszteség. A befektetési tevékenységből származó nettó bevétel 22,3 milliárd forintos értéke az átlagos befektetési állomány 6,3%-át tette ki, amely az azonos időszak inflációját 1,4%kal haladta meg. Bár a nettó bevételnek az átlagos befektetési állományhoz viszonyított aránya az előző évinél kismértékben alacsonyabb, inflációval korrigáltan azonban már jelentősen meghaladja a 2001. évben elértet. Az előző évhez hasonlóan az értéke 2002-ben is kicsivel (0,3 százalékponttal) elmarad az önkéntes nyugdíjpénztári eredménytől. Ennek oka

57

A tagsági jogviszony fenntartása mellett a jogszabály különböző időszakokra lehetővé teszi a tagdíj fizetés szüneteltetését. Ezek közé tartoznak azok az esetek, amikor a biztosítás szünetel (pl. fizetés nélküli szabadság), ha az egyénnek nincs biztosítási jogviszonya (pl. munkanélküli, tanuló) illetve ha társadalombiztosítási ellátásban részesül és nincs járulékalapot képező jövedelme (pl. táppénz, terhességi gyermekágyi segély).

161

többek között az eltérő portfolió-összetételben, valamint az eltérő vagyonkezelési költségekben kereshető. 95. tábla A magánnyugdíjpénztárak befektetésből származó eredménye 2000 milliárd % forint 31,5 100,0% 19,4 61,4%

Magánnyugdíjpénztárak befektetési bevételei és ráfordításai Befektetési tevékenység bevételei Kapott (járó) kamatok, kamatjellegű bevételek Tulajdoni részesedést jelentő befektetések és hitelviszonyt megtestesítő nyereségjellegű különbözete (árfolyamnyereség) Befektetési jegyek realizált hozama Kapott (járó) osztalékok részesedések Pénzügyi műveletek egyéb bevételei Befektetési célú ingatlanok hasznosításából, eladásából származó bevételek Befektetési tevékenység ráfordításai Fizetett kamatok és kamatjellegű ráfordítások Tulajdoni részesedést jelentő befektetések és hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok veszteségjellegú különbözete (árfolyamveszteség) Befektetési jegyek realizált vesztesége Pénzügyi befektetések értékvesztése Pénzügyi befektetések visszaírt értékvesztése (-) Pénzügyi műveletek egyéb ráfordítása Befektetési célú ingatlanokkal kapcsolatos különböző egyéb ráfordítások Vagyonkezelői és letétkezelői díjak Befektetési tevékenységgel kapcsolatos egyéb ráfordítások Befektetési tevékenység eredménye

2001 milliárd % forint 30,6 100,0% 17,5 57,2%

2002 milliárd % forint 45,7 100,0% 24,0 52,6%

10,6 0,0 0,3 1,3 0,0 23,5 8,3

33,6% 0,0% 0,8% 4,1% 0,0% 100,0% 35,2%

10,4 0,1 0,3 2,2 0,0 14,6 0,0

34,1% 0,5% 1,1% 7,2% 0,0% 100,0% 0,3%

17,5 0,7 0,5 2,9 0,0 23,4 0,0

38,3% 1,5% 1,1% 6,4% 0,0% 100,0% 0,0%

6,3 0,0 8,9 2,8 0,0 0,0 1,6 1,2 8,1

27,0% 0,0%

1,9 0,1 13,6 5,9 0,0 0,0 2,6 2,2 16,0

13,3% 0,8%

5,1 0,5 16,8 5,4 -0,1 0,0 3,5 3,0 22,3

21,8% 2,2%

25,9% 0,0% 0,0% 6,7% 5,2% ---

52,6% 0,2% 0,0% 17,7% 15,0% ---

48,6% -0,5% 0,0% 15,0% 12,8% ---

2002-ben a vagyonkezelői és letétkezelői díjak a befektetési ráfordítások 15,0%-át tették ki, abszolút összegük 3,5 milliárd forint volt, amely 35%-kal több, mint az előző évben. Ez a növekedési ütem alacsonyabb, mint a vagyon 46%-os éves növekedése. A vagyonkezelési és letétkezelési díjak az átlagos befektetési állományhoz viszonyítva 1,0%-ot tettek ki 2002ben. 96. tábla A vagyonkezelői és letétkezelői díjak a vagyon* arányában Megnevezés Vagyonkezelői és letétkezelői díjak a vagyon arányában * átlagos befektetett állomány

2000 1,18%

2001 1,13%

2002 1,01%

Működési költségek 2002-ben a szokásos működési tevékenység eredménye, azaz a működési tartalék javára levont tagdíj és a ténylegesen elszámolt működési költség különbsége a szektor szintjén pozitív volt. 2002. évben a magánnyugdíjpénztárak összesen 7,3 milliárd forintot számoltak el a működési tartalék javára (év/év: +5,7%) és 7,1 milliárd forintot számoltak el a működési költségeik finanszírozására, amely összeg az előző évinél 5,8%kal több. A működési költségeknek a befolyt és azonosított tagdíjakhoz viszonyított mértéke 6,3%-ot tett ki, amely az előző évinél 0,6%-kal alacsonyabb és az azt megelőző évek tendenciájához igazodik. Nem változott jelentősen a működési költségek és ráfordítások megoszlása. A költségek legnagyobb (61%-os) hányadát továbbra is az adminisztrációs és nyilvántartási feladatokkal 162

kapcsolatosan kifizetett díjak tették ki. Emelkedett a felügyeleti és a garanciadíj hányada, együttesen a működési költségek több mint 13%-t tették ki. További jelentős tételek a pénztári alkalmazottak munkabére (8%) illetve az ügynöki költségek (4%) voltak. 97. tábla A magánnyugdíjpénztári működéssel kapcsolatos ráfordítások megoszlása

Anyagköltség Pénztári alkalmazottak munkabére és közterhei Pénztári tisztségviselők tiszteletdíja és közterhei Tagszervezéssel kapcsolatos ügynöki költségek Adminisztrációs és nyilvántartási feladatokat ellátó szervezetnek fizetett díjak Könyvvizsgálat díja Aktuáriusi díj Szaktanácsadás díja Marketing-, hirdetés-, propaganda- és reklámköltség Felügyeleti díj Garancia díj Egyéb (külön soron nem nevesített) működési költségek, ráfordítások ÖSSZESEN

2000 millió forint százalék 194,7 3,59 400,4 7,38 132,1 2,43 330,4 6,09 2777,1 51,17 33,5 0,62 11,5 0,21 62,1 1,14 23,2 0,43 164,1 3,02 330,5 6,09 968,0 17,83 5427,6 100,00

2001 millió forint százalék 61,1 0,91 464,8 6,93 111,7 1,66 339,3 5,06 3644,5 54,30 53,9 0,80 19,3 0,29 22,7 0,34 31,1 0,46 341,3 5,09 399,9 5,96 1221,9 18,21 6711,5 100,00

2002 millió forint százalék 45,0 0,63 582,6 8,20 101,8 1,43 269,8 3,80 4329,8 60,96 52,6 0,74 28,6 0,40 62,3 0,88 97,1 1,37 571,4 8,04 401,9 5,66 560,3 7,89 7103,2 100,00

Ha a működési költségeket a felhalmozott vagyon százalékában vizsgáljuk, megállapítható, hogy az arány természetszerűleg csökkenő tendenciát mutat, az arány az elmúlt öt év alatt 10,2%-ról 1,7%-ra csökkent. Az éves működési költségek éves befizetésekhez mért aránya szintén csökkenő tendenciát mutat (1998: 10,3%, 2002: 6,1%), miután a magánnyugdíjpénztári tagdíjak kereset-arányos befizetések, és mivel a nominális bruttó kereset éves növekedési indexe mindig meghaladta a pénztári működési költségek éves növekedési ütemét, ez csökkenő arányt eredményezett. Az egy főre jutó működési költség azonban növekszik, amíg 1998-ban ennek értéke 2,2 ezer forint/év, addig 2002-ben 3,2 ezer forint/év volt. 57. ábra A magánnyugdíjpénztári működési költség vagyonra, befizetésekre és taglétszámra vetített mértéke 12%

3 500

Működési költség a vagyon százalékában Működési költség a befizetések százalékában Egy főre jutó működési költség

10%

3 000 2 500 2 000

6% 1 500 4% 1 000 2%

500 0

0% 1998

1999

2000

163

2001

2002

forint / év

8%

Vagyon, portfolió 2002. év végére a magánnyugdíjpénztári szektor befektetéseinek nyilvántartási értéke 413,1 milliárd forint volt, ami év/év alapon 45,9%-os vagyongyarapodást jelent. GDP arányosan is jelentősen nőtt a vagyon, 2002. év végére meghaladta a GDP 2,4%-t. 58. ábra A magánnyugdíjpénztári vagyon alakulása 3,0%

450 400

2,43%

Magánnyugdíjpénztári vagyon értéke

413,06 2,5%

Magánnyugdíjpénzári vagyon a GDP %-ban 1,90%

300

2,0%

283,07

250

1,5%

1,34%

200

175,78

150

1,0%

Vagyon a GDP %-ban

Vagyon értéke (milliárd forint)

350

0,79%

100 50 0

0,29%

0,5%

90,49

28,83 1998

0,0% 1999

2000

2001

2002

A tagdíjjellegű bevételeknek és a befektetésekből származó bevételeknek köszönhetően szintén meredeken gyarapszik az egy főre jutó vagyon mértéke. Az előző év végi közel 126 ezer forintos értékhez képest 2002. év végére 47%-al nőtt az egy főre jutó vagyon és meghaladta a 185 ezer forintot. A tőkefedezeti rendszer elvéből adódóan a felhalmozott vagyon a majdani nyugdíjszolgáltatás fedezete. Ezt figyelembe véve érdemes megvizsgálni az egy főre jutó vagyon alakulását a nemzetgazdasági havi nettó átlagbér százalékában is. Látható, hogy a felhalmozott vagyon növekedése folyamatosan és jelentősen meghaladja a bruttó bérnövekedést, 2002. év végén az egy főre jutó vagyon a havi nettó átlagbér közel 240%-t tette ki. (szemben a 2001. évi 193%-os mértékkel).58

58 Természetesen az összehasonlítás a pénztártagok illetve a nemzetgazdaság egészének – elsősorban az eltérő kormegoszlásból adódó – különböző jövedelemarányai miatt kis mértékben torzíthat. A fenti számítás jellegénél fogva, természetesen nem ad információt a magánnyugdíjpénztárból majdan kifizetett járadéknak az akkori bérhez viszonyított mértékére. A számítással csupán azt kívántuk jelezni, hogy a tendencia az elvártak szerint alakul, azaz a pénztárakban levő vagyon egy főre vetített mértéke a bérnövekedésnél jelentősen gyorsabb ütemben nő. Ez azért lényeges, mert a felhalmozott vagyon a majdani nyugdíj fedezete, amely az egyén bérének meghatározott hányadát kell, hogy nyújtsa (ez az un. helyettesítési ráta). Végül, a grafikonban jelzett mutató – éppen a rövid felhalmozási időből adódóan – semmilyen módon sem értelmezhető jelenlegi nyugdíjvárományként.

164

59. ábra A magánnyugdíjpénztárak egy tagra jutó vagyonának alakulása 200 000

300% 185 609

180 000 Egy főre jutó vagyon a havi nettó átlagbér százalékában

160 000

239,17%

Egy főre jutó vagyon

140 000

193,57%

200%

125 658

120 000 forint

250%

143,66%

100 000 80 000

150%

80 142

100%

87,55%

60 000 40 000

43 841

47,40%

50%

21 407

20 000 0

0% 1998

1999

2000

2001

2002

Alapvetően nem változott a magánnyugdíjpénztárak portfoliója. A korábbi éveknél kicsit kisebb arányban, a vagyon 68,0%-a állampapír befektetésben fekszik. Az elmúlt két év tendenciájához hasonlóan tovább csökkent a részvényarány, a 2001. évi 11,6%-ról, 8,9%-ra. A vagyon sokkal kisebb hányadát fektették a pénztárak befektetési jegyekbe (7,1%59), kötvényekbe (4,2%), illetve 4,0%-t tartanak bankbetéten, számlán illetve készpénzben. A 2002. év volt a harmadik naptári év, amikor a pénztárak külföldi befektetéseket eszközölhettek, ezek aránya a 2001. évi 2,5%-hoz képest csökkent és mindösszesen 0,9%-ot tett ki. 60. ábra A magánnyugdíjpénztárak portfoliójának alakulása

100% 90% 80%

1 ,4 %

2 ,0 %

2 ,6 %

2 ,3 %

2 ,3 %

7 ,8 %

3 ,0 %

7 ,1 %

1 1 ,6 % 1 4 ,8 %

4 ,2 % 8 ,9 %

70% 8 0 ,0 %

60% 50% 40%

7 7 ,6 %

30%

E B V R Á B B

gyéb e fe k te té s i je g y á lla la ti, h ite lin té z e ti k ö tv é n y észvény lla m p a p í r a n k b e té t a n k s z á m la , k é s z p é n z

6 8 ,0 %

20% 10% 0 ,0 %

0 %1 ,3 % 2000

0 ,0 %

0 ,7 %

1 ,1 %

3 ,3 %

2001

2002

59

A befektetési jegyek arányának gyors növekedése elsősorban egy – piaci arányát tekintve nagyon jelentős – pénztár közel 15%-os értékéből adódik.

165

ÖNKÉNTES NYUGDÍJPÉNZTÁRAK Az önkéntes nyugdíjpénztárak a magyar nyugdíjrendszer harmadik pillérét alkotják a kötelező társadalombiztosítási, illetve a magánnyugdíjpénztári pillér mellett. Az első önkéntes nyugdíjpénztárak 1994-ben alakultak, alapvetően vállalati, munkáltatói, érdekképviseleti csoportok kezdeményezésére. Ezek általában zárt pénztárak, az adott - előbb említett csoporthoz való tartozás határozza meg a pénztári tagságot. Ezeken kívül vannak még az országos hatáskörű nyílt pénztárak, amelyekben szintén gyakorlatilag többségben is vannak a munkáltatói tagok, de nem egy-egy munkáltatóhoz való tartozás határozza meg a tagságot. Ezen pénztárak (adminisztratív, vagyonkezelői, letétkezelői) hátterében a nagy hazai pénzügyi csoportok állnak. A tagok szempontjából az önkéntes nyugdíjpénztári tagság jelentősége – a hosszú távú szociális biztonság növelése mellett – abban áll, hogy a munkáltatói tagok részére a munkáltató rendszeres hozzájárulást fizet, ami ugyanúgy az egyéni számla egyenlegét növeli, és ugyanúgy hozamot hoz a befektetés során, mint a tagi befizetések, de ami után a tag nem érvényesíthet adókedvezményt. A munkáltatónak ez egy olyan lehetőség, amellyel az általa nyújtott szociális, jóléti juttatások körét bővítheti.

A piac szereplői, piaci koncentráció, taglétszám Az önkéntes nyugdíjpénztárak többsége jellemzően munkáltatói háttérrel rendelkezik, bár a megvalósult egyesülések illetve beolvadások következtében a pénztár mögötte álló intézmény jellegét egyre kevésbé lehet egyértelműen meghatározni. A korábbi évekhez hasonlóan tovább csökkent az önkéntes nyugdíjpénztári piac szereplőinek száma. A munkáltatói hátterű pénztárak - elsősorban méretgazdaságossági okokkal magyarázható - beolvadásának eredményeképpen az év folyamán a piaci szereplők száma 16-tal csökkent és így 2002. év végén a jelentést küldő önkéntes nyugdíjpénztárak száma 82 volt. Megfigyelhető, hogy a jellemzően banki illetve biztosítói hátterű pénztárak a munkáltatói pénztárak „kárára” tovább tudták növelni mind taglétszám- mind vagyonarányos részesedésüket. 98. tábla Az önkéntes nyugdíjpénztárak háttere Pénztárszám Háttér Banki Biztosítói Munkáltatói Összesen

darab 2001 7 5 86 98

2002 7 5 70 82

százalék 2001 2002 7,14 8,54 5,10 6,10 87,76 85,37 100,00 100,00

Létszám millió fő százalék 2001 2002 2001 2002 0,329 0,371 28,53 31,42 0,443 0,465 38,42 39,43 0,381 0,343 33,04 29,06 1,153 1,180 100,00 100,00

Vagyon milliárd forint százalék 2001 2002 2001 2002 85,8 118,5 29,43 33,11 80,1 108,6 27,48 30,34 125,6 130,8 43,09 36,55 291,5 358,0 100,00 100,00

A magánnyugdíjpénztárakhoz hasonlóan ebben a szektorban is folyamatos, bár némileg kisebb mértékű koncentráció figyelhető meg. A piaci szereplők számának csökkenésével párhuzamosan a 15 legnagyobb (elsősorban banki illetve biztosítói hátterű) pénztár további térnyerése figyelhető meg. 2002. év végére megállapítható, hogy a piaci szereplők megközelítőleg 1/5-e rendelkezett mind a tagok, mind a vagyon körülbelül 4/5-ével.

166

61. ábra Az önkéntes nyugdíjpénztárak taglétszám és vagyon koncentrációja 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30%

Többi pénztár

Tizenöt legnagyobb pénztár 20% 10% 0% 1998

1999

2000

2001

2002

1998

1999

Taglétszám

2000

2001

2002

Vagyon

2002. év végén az önkéntes nyugdíjpénztári szektor 1,180 millió tagot tartott nyilván. Megállapítható, hogy a korábbi éveknél némileg kisebb mértékben a 2002. év folyamán megközelítőleg 25 ezer fővel (2,3%-kal) nőtt az önkéntes nyugdíjpénztári tagok száma. 62. ábra Az önkéntes nyugdíjpénztári taglétszám alakulása 1 200,0 1 153,1 1 150,0 1 080,6

1 100,0 ezer fő

1 180,0

1 050,0 1 007,4 1 000,0 950,0

939,3

900,0 1998

1999

2000

167

2001

2002

Tagdíjjellegű bevételek, szolgáltatási kiadások Az önkéntes nyugdíjpénztárak bevételeit elsősorban a tagdíjjellegű bevételek adják, amelyek származhatnak a tagoktól vagy munkáltatói hozzájárulásokból, és összegük meghatározása lehet fix vagy jövedelemarányos. 2002. év folyamán közel 71 milliárd forint tagdíjjellegű bevétel folyt be, amely az előző évi összeget 10,8%-al haladta meg. Az összes tagdíjjellegű bevétel 99,5%-a azonosított, további 0,5%-a azonosítatlan, átmenetileg függő számlára helyezett tétel volt. A szektor szintjén az azonosított befizetések 94,0%-át a fedezeti tartalékra, 5,5%-át a működési tartalékra, további 0,5%-át a likviditási tartalékra írták jóvá. A 2001. évhez képest 0,3 százalékpontos arányeltolódás tapasztalható a fedezeti tartalék javára a működési tartalékkal szemben. Az azonosított egyéni számlára jóváírt tagdíjjellegű bevételek 65%-a munkáltatói hozzájárulásokból, 33%-a tagok által fizetett tagdíjból és további 2%-a támogatásokból származott. Az önkéntes nyugdíjpénztárak 2002. folyamán 15,0 milliárd forint értékű kifizetést teljesítettek (ez a vagyon 4,4%-nak felel meg) amely gyakorlatilag teljes egészében (98,9%ban) egyösszegű kifizetés (tehát nem „valódi” nyugdíjszolgáltatás) formájában került folyósításra. A 2002. évi kifizetések 27%-kal haladták meg az előző évi értéket.

Befektetési tevékenység eredménye 2002. évben az önkéntes nyugdíjpénztárak 36 milliárd forint befektetési tevékenységből származó bevételt (2001-ben 31 milliárd forint), illetve 15 milliárd forint befektetési tevékenységből származó ráfordítást (2001-ben 13 milliárd forint) könyveltek el. A befektetési bevételek több mint 61%-t a kapott kamatok és kamatjellegű bevételek, illetve 35%-át az eladott értékpapírok utáni árfolyamnyereségek adták. 2001-hez hasonlóan a befektetési ráfordítás legnagyobb tételét (52%-át) a pénzügyi befektetések (visszaírt értékvesztéssel korrigált) értékvesztése adta. További közel 28%-t tett ki az eladott értékpapírok után elszámolt árfolyamveszteség. Az arányok megfelelnek a korábbi évek tendenciáinak, illetve nagymértékű hasonlóságot mutatnak a magánnyugdíjpénztári szektorban tapasztaltakkal. A befektetési tevékenység 21 milliárd forintos nettó bevétele az átlagos vagyonállomány 6,6%-át tette ki és így az azonos időszak inflációját 1,7%-al haladta meg. A nettó bevétel átlagos befektetési állományhoz viszonyított aránya itt is elmarad a 2001. évitől, de inflációtól szűrten jelentősen meghaladja az előző évi értéket.

168

99. tábla Az önkéntes nyugdíjpénztárak befektetésből származó eredménye 2000 milliárd % forint 37,7 100,0% 26,4 70,0%

Önkéntes nyugdíjpénztárak befektetési bevételei és ráfordításai Befektetési tevékenység bevételei Kapott (járó) kamatok, kamatjellegű bevételek Tulajdoni részesedést jelentő befektetések és hitelviszonyt megtestesítő nyereségjellegű különbözete (árfolyamnyereség) Befektetési jegyek realizált hozama Kapott (járó) osztalékok részesedések Pénzügyi műveletek egyéb bevételei Befektetési célú ingatlanok hasznosításából, eladásából származó bevételek Befektetési tevékenység ráfordításai Fizetett kamatok és kamatjellegű ráfordítások Tulajdoni részesedést jelentő befektetések és hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok veszteségjellegú különbözete (árfolyamveszteség) Befektetési jegyek realizált vesztesége Pénzügyi befektetések értékvesztése Pénzügyi befektetések visszaírt értékvesztése (-) Pénzügyi műveletek egyéb ráfordítása Befektetési célú ingatlanokkal kapcsolatos különböző egyéb ráfordítások Vagyonkezelői és letétkezelői díjak Befektetési tevékenységgel kapcsolatos egyéb ráfordítások Befektetési tevékenység eredménye

2001 milliárd % forint 31,2 100,0% 19,6 62,9%

2002 milliárd % forint 36,2 100,0% 22,2 61,3%

9,8 0,0 0,5 0,9 0,1 23,0 9,2

26,1% 0,0% 1,3% 2,4% 0,2% 100,0% 40,0%

10,4 0,3 0,2 0,5 0,3 13,2 0,8

33,2% 1,0% 0,6% 1,5% 0,9% 100,0% 5,8%

12,5 0,6 0,6 0,3 0,1 15,5 0,2

34,5% 1,6% 1,5% 0,8% 0,1% 100,0% 1,2%

3,8 0,0 10,6 2,8 0,0 0,1 1,8 0,3 14,7

16,5% 0,0%

2,9 0,6 14,7 8,7 0,1 0,1 2,0 0,7 18,0

21,9% 4,5%

4,1 0,3 14,7 6,5 0,1 0,1 2,6 0,1 20,7

26,3% 1,8%

34,1% 0,0% 0,4% 7,8% 1,2% ---

45,2% 1,1% 0,7% 15,3% 5,6% ---

52,3% 0,4% 0,7% 16,9% 0,5% ---

2002-ben a vagyonkezelői és letétkezelői díjak az önkéntes nyugdíjpénztárak befektetési ráfordításainak 16,9%-át tették ki, abszolút összegük 2,6 milliárd forint volt, amely 29,8%-kal haladta meg az előző év ezen díjait. Ez a növekedési ütem magasabb, mint a vagyon 23%-os éves növekedése. A vagyonkezelési és letétkezelési díjak az átlagos befektetési állományhoz viszonyítva 0,8%-ot tettek ki 2002-ben. 100. tábla A vagyonkezelői és letétkezelői díjak a vagyon* arányában Megnevezés Vagyonkezelői és letétkezelői díjak a vagyon arányában * átlagos befektetett állomány

2000 0,94%

2001 0,78%

2002 0,81%

Működési költségek 2002-ben a szokásos működési tevékenység eredménye, azaz a működési tartalék javára levont tagdíj és a ténylegesen elszámolt működési költség különbsége a szektor szintjén pozitív volt. A 2002. évben az önkéntes nyugdíjpénztárak összesen 3,9 milliárd forintot számoltak el a működési tartalék javára (év/év: +7,2%) és 3,7 milliárd forintot számoltak el a tényleges működési költségekre, ami az előző évi költségeket 3,0%-kal haladták meg. Továbbra sem változott jelentősen a pénztári költségek megoszlása, legnagyobb tételt idén is az adminisztrációs és nyilvántartási feladatok kapcsán felmerülő díjak adták. Kiemelendő, hogy - az egyszerűbb adminisztrációból adódóan – 34%-os súlya illetve egy főre vetített mértéke jelentősen alacsonyabb a magánnyugdípénztáraknál tapasztalatnál. Szintén jelentős tétel a pénztári alkalmazottak munkabére (19%) illetve a felügyeleti díj (9%).

169

101. tábla Az önkéntes nyugdíjpénztári működéssel kapcsolatos ráfordítások megoszlása

Anyagköltség Pénztári alkalmazottak munkabére és közterhei Pénztári tisztségviselők tiszteletdíja és közterhei Tagszervezéssel kapcsolatos ügynöki költségek Adminisztrációs és nyilvántartási feladatokat ellátó szervezetnek fizetett díjak Könyvvizsgálat díja Aktuáriusi díj Szaktanácsadás díja Marketing-, hirdetés-, propaganda- és reklámköltség Felügyeleti díj Egyéb (külön soron nem nevesített) működési költségek, ráfordítások ÖSSZESEN

2000 millió forint százalék 211,9 6,28 530,0 15,71 224,5 6,65 215,4 6,38 1369,9 40,59 71,1 2,11 19,7 0,58 87,4 2,59 141,8 4,20 112,1 3,32 390,9 11,58 3374,7 100,00

2001 millió forint százalék 66,3 1,84 576,8 16,02 233,0 6,47 242,4 6,73 1294,4 35,94 66,2 1,84 36,4 1,01 55,3 1,54 49,4 1,37 206,6 5,74 774,5 21,51 3601,3 100,00

2002 millió forint százalék 71,5 1,92 705,8 18,95 230,1 6,18 190,3 5,11 1268,4 34,05 75,7 2,03 50,6 1,36 67,7 1,82 40,5 1,09 318,3 8,55 705,9 18,95 3724,9 100,00

Megállapítható, hogy a működési költségek vagyonarányosan folyamatosan csökkenő tendenciát mutatnak, azonban az egy tagra jutó költség kismértékben, de folyamatosan nőtt. Vagyonarányosan az önkéntes nyugdíjpénztárak a magánnyugdíjpénztáraknál némileg „olcsóbban” működnek, az egy főre vetített összköltség körülbelül 3000 forintos éves tétele azonban minkét ágban közel azonos. A működési költségek befizetésekhez mért aránya az elmúlt öt évet tekintve mindvégig 6% alatt volt, a magánnyugdíjpénztárak esetében ugyanez az arányszám több év tekintetében 6% feletti volt. 63. ábra Az önkéntes nyugdíjpénztári működési költség vagyonra, befizetésekre és taglétszámra vetített mértéke Működési költség a vagyon százalékában Működési költség a befizetések százalékában Egy főre jutó működési költség

3 500

6,0%

3 000

5,0%

2 500

4,0%

2 000

3,0%

1 500

2,0%

1 000

1,0%

500

0,0%

forint / év

7,0%

0 1998

1999

2000

2001

2002

Vagyon, portfolió 2002. év végére az önkéntes nyugdíjpénztári szektor befektetéseinek nyilvántartási értéke 358 milliárd forint volt, ami év/év alapon 23%-os vagyongyarapodást jelentett. A vagyonnövekedés GDP arányosan is folyamatos, az év alatt 12%-os volt; 2002. év végére a vagyon a GDP 2,1%-át tette ki.

170

64. ábra Az önkéntes nyugdíjpénztári befektetett vagyon alakulása 2,5%

350

Önkéntes nyugdíjpénztári vagyon értéke

300

Önkéntes nyugdíjpénztári vagyon a GDP %-ban

2,11% 358,29 2,0%

1,96% 1,71%

291,50

250

1,5%

1,40% 224,31

200 1,01%

150 100

1,0% 159,59

101,46

Vagyon a GDP %-ban

Vagyon értéke (milliárd forint)

400

0,5%

50 0,0%

0 1998

1999

2000

2001

2002

Bár 2002. év folyamán először múlta alul az önkéntes nyugdíjpénztárak által kezelt vagyon a magánnyugdíjpénztári vagyon mértékét, viszont az egy főre jutó vagyon tekintetében – elsősorban a hosszabb felhalmozási és tagdíjfizetési időszakból adódóan – még mindig jelentős az önkéntes nyugdíjpénztári szektor „előnye”. A korábbi évekhez hasonlóan tovább nőtt az egy főre jutó vagyon mértéke, a 2001. év végi 253 ezer forintos értékhez képest 303 ezer forintra, amely az adott évi nettó havi átlagbér közel négyszeresének felel meg. 65. ábra Az önkéntes nyugdíjpénztárak egy tagra jutó vagyonának alakulása 450%

350 000

300 000

Egy főre jutó vagyon a havi nettó átlagbér százalékában Egy főre jutó vagyon

389,43% 372,10%

391,52% 303 850

400% 350%

316,35%

250 000

252 800

300% 239,18%

forint

200 000

250% 158 416

150 000

100 000

207 574

200% 150%

108 017

100% 50 000

50%

0

0% 1998

1999

2000

171

2001

2002

A portfolió összetétel tekintetében nem figyelhető meg alapvető változás. Kismértékben csökkent az állampapír- (68,3%-ra) illetve a részvényarány (8,5%-ra), ugyanakkor nőtt a kötvény (6,3%-ra) és a befektetési jegyek aránya (4,3%-ra). 66. ábra Az önkéntes nyugdíjpénztárak portfoliójának alakulása 100%

2,5%

2,5%

3,9%

2,4%

7,8%

90% 3,8%

5,5%

4,3%

10,8%

6,3%

14,0%

80%

8,5%

70% 60%

77,0%

50% 40%72,5% 30% 20% 10%

1,9%

0%1,4% 2000

Egyéb Befektetési jegy Vállalati, hitelintézeti kötvény Részvény Állampapír Bankbetét Bankszámla, készpénz

68,3%

1,4%

0,3% 1,5%

3,4%

2001

2002

Az önkéntes pénztári szektor – több éves – működését illetve teljesítményét a magánpénztári szektorral összevetve megállapítható, hogy az önkéntes pénztárak több mutatója is a magánpénztárakénál kedvezőbb képet mutat. • A befektetési tevékenység nettó bevételének az átlagos vagyonállományhoz viszonyított aránya 0,3 százalékponttal magasabb az önkéntes pénztárak esetében. Ennek oka elsősorban a kismértékben eltérő portfolió összetételben és a vagyonkezelői költségekben kereshető. • Elsősorban a magánnyugdípénztáraknál egyszerűbb adminisztratív feladatokból adódóan – vagyonarányosan mérve - „olcsóbban” működnek az önkéntes nyugdíjpénztárak, az egy főre jutó (közel 3000 forintos) éves költség azonban mindkét ágban közel azonos. • A két ág összevetésében végül megemlíthető, hogy - elsősorban a hosszabb átlagos felhalmozási idő eredményeképpen – jelentősen magasabb az egy főre jutó önkéntes nyugdíjpénztári vagyon mértéke (300ezer forint). Növekedési ütemükben (évente kb. 50-60ezer forint) azonban nincs jelentős különbség.

172

ÖNKÉNTES EGÉSZSÉG- ÉS ÖNSEGÉLYEZŐ PÉNZTÁRAK Önkéntes egészség- és önsegélyező pénztárak 1995 óta működnek a pénztári piacon. Alapvetően munkáltatói pénztárakról van szó, amelyek egészségügyi szolgáltatást nyújtó szervezetekkel állnak kapcsolatban. Bár már nyolc éve megjelentek az ilyen típusú pénztárak, mégis azt mondhatjuk, hogy egy újfajta önkéntes kiegészítő ellátási formáról van szó, amelyek egyrészt a prevenció mellett az egészségügyi kultúra minőségének javítására, másrészt a szociálisan rászorult pénztártagok helyzetének javítására hivatottak.

A piac szereplői, taglétszám, koncentráció 2002. év végén 37 egészségpénztár illetve 23 önsegélyező pénztár működött. Ellentétben a nyugdíjpénztárakkal, ahol a piaci szereplők számának csökkenése figyelhető meg, eggyel gyarapodott mind az egészség- mind az önsegélyező pénztári szektor szereplőinek száma. 102. tábla Az önkéntes egészség- és önsegélyező pénztári piac szereplői Pénztárszám darab 2001 2002 33 37 22 23

Pénztártípus Önkéntes egészségpénztár Önkéntes önsegélyező pénztár

Létszám ezer fő 2001 2002 108 151 69 76

Vagyon milliárd forint 2001 2002 6,3 9,0 1,1 1,4

Az egészségpénztárak 2002. év végén 151,2 ezer tagot tartottak nyilván, ez év-év alapon rendkívül jelentős, 39,4%-os növekedésnek felel meg. Némileg kisebb mértékben, de az önsegélyező pénztári szektor is fejlődik, 2002. év végén 77,3 ezer tagot számlált, amely éves szinten 12,5%-os növekedést jelent. 67. ábra Az önkéntes egészség- és önsegélyező pénztárak taglétszámának alakulása 160,0 151,2

egészségpénztárak

140,0

önsegélyező pénztárak

120,0

108,5

ezer fő

100,0 71,6

80,0

40,0

77,3

48,5

60,0

60,5

31,1

68,7

46,1

20,0

14,0

0,0 1998

1999

2000

173

2001

2002

Mind az egészségpénztári, mind az önsegélyező pénztári piacon koncentráció figyelhető meg. Az új piaci szereplők megjelenésével természetszerűleg csökken a piacvezető pénztárak piaci részesedése, azonban ez lassú folyamat, mivel az új pénztárak tagtoborzó tevékenysége és az ezt követő tagdíj- és vagyongyűjtés időben később jelentkezik. 2002. év végén az egészségpénztári piacon a 7 - a létszámot tekintve - piacvezető pénztár koncentrálta a tagság 74,6%-át ( 2001-ben 81,1%-át), a vagyon 84,3%-át (2001-ben 88,3%-át). Az önsegélyező pénztárak piacán a 2 taglétszám szerint legnagyobb pénztár koncentrálta a szektor tagságának 52,3%-át (2001-ben 59,5%-át), ugyanakkor a szektorban felhalmozott vagyon „csupán” 40,6%-a (2001-ben 37,7%-a) koncentrálódott ezekben a pénztárakban.

Bevételek, kiadások Az egészségpénztár dinamikus fejlődése a létszámalakulás mellett a pénzügyi folyamatokban is jelentkezik. 2002. év folyamán az egészségpénztárakba összesen 10,2 milliárd forint tagdíjjellegű bevétel és támogatás folyt be, amely 48,5%-kal több mint a 2001. évi ugyanezen bevétel. Ez a növekedési ütem jóval meghaladja a taglétszám 39,4%-os éves növekedési ütemét. Az összes bevétel 16,1%-a a tagoktól befolyt tagdíjbevétel, 80,6%-a munkáltatói hozzájárulás, további 3,3%-a támogatás volt. Összpénztári szinten és évek között a tagi/munkáltatói/támogatói befizetések aránya változó képet mutat. Amint a taglétszám éves növekedési üteme, úgy az önsegélyező pénztárak bevételeinek volumene és növekedési üteme is elmarad ugyan az egészségpénztári bevételektől, ugyanakkor figyelmet érdemel, hogy ebben a szektorban egyre jelentősebb szerepet kapnak a szolgáltatások finanszírozásában a tagok által fizetet tagdíjak a munkáltatói hozzájárulások mellett. 2002. év folyamán az önsegélyező pénztárakba összesen 3,4 milliárd forint tagdíjjellegű és támogatóktól származó bevétel folyt be, amely 36,9%-kal haladja meg az előző év ugyanezen bevételét. Ez a növekedési ütem jóval meghaladja a taglétszám 12,5%-os éves növekedési ütemét. Az összes bevétel 17,8%-a a tagoktól, 43,9%-a munkáltatóktól, további 38,3%-a származott. Amint az már az egészségpénztáraknál említésre került, összpénztári szinten és évek között a tagi/munkáltatói/támogatói befizetések aránya változó képet mutat. Mind az önkéntes egészség- mind az önsegélyező pénztárak folyamatos szolgáltatásnyújtást végeznek. Az egészségpénztárak elsősorban prevenciós jellegű szűrővizsgálatokat, fogorvosi kezelést illetve gyógyszer és gyógyászati segédeszközök vásárlását támogatják, míg az önsegélyező pénztárak főleg szülési illetve temetési segélyeket illetve oktatási és lakásfenntartási támogatást nyújtanak. Az egészségpénztárak esetében e szolgáltatási kiadások értéke 2002. év folyamán 5,5 milliárd forintot (év/év: +66,0%), az önsegélyező pénztárak esetében 2,7 milliárd forintot (év/év: +34,2%) tett ki.

174

68. ábra Az önkéntes egészség- és önsegélyező pénztárak szolgáltatási kiadásinak alakulása 6 000 egészségpénztárak 5 000

önsegélyező pénztárak

millió forint

4 000 3 000 2 000 1 000 0 1998

1999

2000

2001

2002

2001. évi adatok60 szerint az egészségpénztárak esetében a szolgáltatási kiadások (3,3 milliárd forint) felét a gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz vásárlás támogatására fordított összeg tette ki. A kiadások 17%-át a fogászati ellátásra, 8%-át a rehabilitáció, rekreáció, gyógyüdülés támogatására fordított összeg tette ki. A további 25%-ot a szemészeti, optikai szolgáltatások támogatásai, a szűrővizsgálatok, az egészséges életmód támogatásával kapcsolatos kiadások, a táppénz-kiegészítések és egyéb egészségpénztári szolgáltatások alkották. Az önsegélyező pénztárak esetében a 2001. évi szolgáltatási kiadások (2,0 milliárd forint) 40%-át a nyugdíjazási, rokkantnyugdíjazási segélyek, 15%-át a munkahely-változtatáshoz nyújtott, illetve a munkanélküli járadék kiegészítéseképpen nyújtott támogatások tették ki. A kiadások 10-10%-át jelentették a gyermeknevelési és iskolakezdési támogatások, 2-2%-át a születési és temetési segélyek, 5%-át a lakáscélú támogatások. A további 16%-ot a baleseti, betegségi, kórházi ellátások támogatásai, szakmai továbbképzések támogatásai, a szociális segélyek és egyéb önsegélyező pénztári szolgáltatások alkották. Az egészségpénztárak 2002. év folyamán 1,2 milliárd forintot számoltak el a működési ráfordításokra, amely összeg 27,8%-kal haladja meg az előző évben elszámolt összeget. Ez az éves növekedési ütem elmarad mind az éves létszámnövekedés, mind az éves bevételnövekedés ütemétől. Az önsegélyező pénztárak ugyanezen kiadási tétele 2002-ben 0,4 milliárd forintot tett ki, amely 87,0%-kal haladta meg a 2001. évi működési költségeket.

Vagyon, portfolió Az egészségpénztárak vagyona egy év alatt több mint 43%-kal, 9 milliárd forintra nőtt. Az önsegélyező pénztárak esetében a növekedés mértéke 27%-os volt, 2002. év végén a vagyon 1,5 milliárd forintot tett ki61.

60

2002. évre vonatkozó adatok az auditált Éves Beszámolóban jelennek meg, de valószínűsíthető, hogy az arányok a 2001. évhez hasonlóan fognak alakulni. 61 Az egészség- és önsegélyező pénztárak esetében a vagyon nagysága, a változás tendenciája nem jellemző adat a szolgáltatások gyors és nagymértékű változása miatt.

175

A folyamatos szolgáltatásnyújtás és ezáltal a folyamatos likviditási igény biztosítása miatt valamelyest eltér az egészség- és önsegélyező pénztárak portfoliója a nyugdíjpénztárakétól. 2002. év végén az állampapír-állomány az egészségpénztárak esetében 75,7%-ot tett ki, míg az önsegélyező pénztárak esetében mindösszesen 27,9%-ot . A részvényállomány az egészségpénztári vagyon 3,9%-át, tette ki, míg a bankszámla, bankbetét és készpénz állomány az egészségpénztárak esetében 12,4%-ot, az önsegélyező pénztárak esetében 71,6%-ot jelentett. 69. ábra Az önkéntes egészségpénztárak portfoliójának alakulása 100% 90%

1 ,7 % 5 ,2 % 0 ,1 % 6 ,5 %

0 ,8 %

1 ,5 % 3 ,8 %

3 ,7 %

2 ,7 % 3 ,9 %

7 ,1 % 4 ,6 %

80% 70% 60% 50%

7 1 ,3 %

40% 30%

E g yé b B e fe k te té s i je g y V á lla la ti, h ite lin té z e ti k ö tvé n y 7 3 ,0 % R é s z vé n y Á lla m p a p ír B a n k b e té t B a n k s z á m la , k é s z p é n z

7 5 ,7 %

20% 10%

6 ,6 %

0% 2000

8 ,7 %

4 ,4 %

4 ,1 % 6 ,7 %

8 ,0 %

2001

2002

70. ábra Az önkéntes önsegélyező pénztárak portfoliójának alakulása 1 0 0 % 10 ,00 ,% 0% 2 ,4 %

1 ,8 %

90% 80%

0 ,0 5%

1 0 ,0 %

0 ,0 % 3 9 ,7 %

70%

2 8 ,0 %

2 ,2 % 3 2 ,9 %

5 ,7 %

60% 50%

1 4 ,5 %

40% 30% 2 0 % 4 2 ,4 % 10%

1 4 ,6 %

E gyéb B e f e k t e t é s i je g y V á lla la t i, h it e lin t é z e t i k ö t v é n y R észvény Á lla m p a p í r B a n k b e té t B a n k s z á m la , k é s z p é n z

6 5 ,9 %

3 8 ,4 %

0% 2000

2001

2002

176

PÉNZÜGYI CSOPORTOK A szolgáltatók tulajdonosi koncentrációjának alakulását feltárandó ismét elvégeztük a pénzügyi szektorban működő szervezetek tulajdonosi csoportjainak vizsgálatát. Ennek során 2002. év végén 20 csoportot azonosítottunk, amelyekben egy-egy hazai anyaszervezet, illetve közös külföldi tulajdonos (közvetlen vagy közvetett) irányításával összesen 185 szervezet tevékenykedett. Az így azonosított csoportok 22 hitelintézet, 18 biztosító, 8 befektetési vállalkozás, 38 pénzügyi vállalkozás, 73 befektetési alap és 26 nyugdíj-, illetve egészségpénztár részvételével jöttek létre. Az anyaszervezet szerepét e húsz csoport közül 15ben hitelintézet, öt esetben pedig biztosító tölti be. Az egyes csoportok méreteit az általuk kezelt vagyon alapján határoztuk meg. A besorolás alapjául a szolgáltatók által kezelt vagyon áramlási irányát meghatározó befektetői döntés helye szolgált, így tehát egy adott csoporthoz való tartozás szempontjából nem tulajdonítottunk jelentőséget annak, hogy az érintett szervezet által kezelt vagyon saját, vagy idegen tulajdonú (közvetlenül ügyfelek tulajdonában lévő) eszközökben testesült-e meg. 103. tábla Összefoglaló tábla a pénzügyi csoportok által kezelt vagyon fejlődéséről/*

Hitelintézetek - mérlegfőösszeg - kezelt ügyfélvagyon

Befektetési vállakozások Befektetési alapok Pénzügyi vállalkozások Biztosítók Pénztárak Szövetkezeti hitelintézetek Összesen

Csoportok összesen 2001 mrd Ft

Szektor összesen 2001 mrd Ft

Csoportok aránya 2001 %

Csoportok összesen 2002 mrd Ft

Szektor összesen 2002 mrd Ft

Csoportok aránya 2002 %

Csoportok változása 2002/01 %

Szektor változása 2002/01 %

12049,8 8315,0 3734,8 1354,5 670,5 317,8 604,8 440,7 0,0 15438,0

13923,2 9506,0 4417,2 2546,5 705,4 562,4 651,5 582,0 638,0 19609,0

86,5 87,5 84,6 53,2 95,1 56,5 92,8 75,7 0,0 78,7

16751,6 9547,2 7204,4 918,6 884,9 591,2 727,8 601,9 0,0 20476,0

19201,0 10825,0 8376,0 1404,7 930,0 838,6 785,6 773,3 779,0 24712,1

87,2 88,2 86,0 65,4 95,1 70,5 92,6 77,8 0,0 82,9

39,0 14,8 92,9 -32,2 32,0 86,0 20,4 36,6 n.a. 32,6

37,9 13,9 89,6 -44,8 31,9 49,1 20,6 32,9 22,1 26,0

*/ Kezelt vagyonnak a következőket tekintettük: hitelintézetek - mérlegfőösszeg, kezelt ügyfélvagyon; befektetési vállalkozások kezelt ügyfélvagyon; befektetési alapok - nettó eszközérték; pénzügyi vállalkozások és szövetkezeti hitelintézetek - mérlegfőösszeg;

pénztárak - vagyonérték

A pénzügyi szektor tevékenységében 2002 során tovább nőtt a tulajdonosi csoportok részaránya: az összes kezelt vagyonból való részesedésük a 2001. év végi 79%-ról egy év alatt 83%-ra nőtt. Ez úgy következett be, hogy a csoportok által közvetített vagyon az év folyamán 33%-kal növekedett, miközben a szektor teljes portfoliója valamivel szerényebben, 26%-kal bővült. A csoportoknak a szektor egészénél gyorsabb növekedése a biztosítók kivételével valamennyi intézménytípus esetében megfigyelhető volt. A biztosítói tevékenység 93%-a már 2001-ben is a csoportokban összpontosult, itt tehát a koncentráció további fokozódása természetes akadályokba ütközött. A csoportok térnyerése azonban különösen látványos volt a pénzügyi vállalkozások körében, ahol az általuk közvetített vagyon – elsősorban a lízingcégek expanziójának köszönhetően – 86%-kal, az intézménytípus egészének növekedését csaknem kétszeresen meghaladó mértékben bővült. A befektetési vállalkozások összesített mérete jelentősen csökkent, ez azonban főként azért következett be, mert jellemzően a csoportokhoz tartozó szolgáltatók tevékenységének az anyaszervezetbe való integrációjára került sor. Ez a jelenség a hitelintézetek által kezelt ügyfélvagyon mértékének és koncentrációjának gyors növekedésében is nyomon követhető. További figyelmet érdemel,

177

hogy a teljes pénzügyi szektoron belül növekvő jelentőségű befektetési alapok kezelése kiemelkedően nagy, 95%-os mértékben a pénzügyi csoportoknál összpontosul. A koncentráció fokozódása a csoportok által közvetített vagyonon belül is megfigyelhető. A pénzügyi szektor által kezelt összes vagyonból az öt legnagyobb csoport részesedése egy év alatt mintegy 5%-ponttal nőtt, és 2002. végén közel 52%-ot ért el, miközben a többi csoport részesedése enyhén csökkent. A legnagyobbaknál megfigyelt növekmény főként az anyaszervezetként működő hitelintézetek által kezelt ügyfélvagyon bővüléséből származott, és döntően két csoportnál ülepedett le. 104. tábla Csoportok részesedése a pénzügyi rendszer által kezelt összes eszközből

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20.

2001 dec 31

2002 dec 31

Növekmény

OTP HVB KH Citi ING MKB CIB Raiffeisen BB MFB Postabank Erste ÁB-Aegon IEB BNP Paribas Allianz Generali Volksbank Credit Suisse AXA

21,7% 8,9% 7,9% 1,7% 6,0% 6,2% 5,0% 4,5% 3,4% 2,2% 2,7% 1,8% 1,9% 1,4% 1,0% 0,9% 0,7% 0,6% 0,2% 0,2%

23,7% 7,8% 7,5% 6,5% 6,1% 5,8% 4,5% 4,2% 3,3% 2,9% 2,4% 2,0% 1,7% 1,1% 0,9% 0,9% 0,7% 0,5% 0,2% 0,2%

2,1% -1,0% -0,5% 4,8% 0,0% -0,5% -0,5% -0,3% -0,2% 0,7% -0,3% 0,2% -0,1% -0,3% -0,1% 0,0% 0,0% 0,0% 0,0% 0,0%

Csoportok összesen - öt legnagyobb csoport - második öt legnagyobb csoport - összes többi csoport

78,7% 46,2% 21,3% 11,2%

82,9% 51,6% 20,6% 10,6%

4,1% 5,4% -0,7% -0,5%

A szolgáltatói csoporttevékenység koncentráltsága az egyes intézménytípusok esetében is jelentősen különbözik. A koncentráció legszélsőségesebb esete a befektetési alapok esetében áll fenn, ahol az adott intézménytípus által kezelt összes vagyon 51%-a egyetlen szolgáltató kezében összpontosul – igaz, e szolgáltató piaci részesedése egy év alatt csaknem három százalékponttal csökkent. Ebben az alszektorban az öt legnagyobb szolgáltató összesített tevékenysége a piac 87%-át öleli fel. Pontosan ugyanekkora az öt legnagyobb csoport részesedése a biztosítók piacán – itt azonban a legnagyobbak között kiegyenlítettebbek az erőviszonyok. Jóval csekélyebb, bár még mindig jelentős – mértékű azonban a koncentráció a bankok saját eszközei, a befektetési vállalkozások, a pénzügyi vállalkozások, illetve a pénztárak esetében. Ezekben az alszektorokban az öt legnagyobb csoport adott szektoron belüli piaci részesedése 48-59% közé tehető. A banki saját eszközök területén egy szolgáltató az alszektor 25%-át adja, míg a kezelt ügyfélvagyon tekintetében három kiemelkedő részesedésű szolgáltató található, együttesen az összes kezelt vagyon 59%-át összpontosítva.

178

105. tábla Csoportok részesedése az egyes alszektorok által kezelt összes eszközből Öt Öt legnagyobb legnagyobb Többi csoport/* csoport/* csoport 2001 dec 31 2002 dec 31 2001 dec 31 Bankok - mérlegfőösszeg - kezelt vagyon Biztosítók (biztosítástechnikai tartalék) Befektetési vállalkozások (kezelt ügyfélvagyon) Pénzügyi vállalkozások (mérlegfőösszeg) Befektetési alapok (nettó eszközérték) Pénztárak (vagyonérték) Rendszer összesen

59,7% 58,4% 71,1% 87,0% 58,5% 48,9% 87,0% 57,9% 51,6%

60,5% 58,8% 64,0% 87,9% 41,8% 40,5% 88,5% 54,6% 50,8%

26,1% 28,7% 20,6% 5,0% 11,4% 16,0% 6,5% 21,1% 28,0%

Többi Csoportok csoport összesen 2002 dec 31 2001 dec 31 27,5% 29,8% 14,9% 5,7% 6,9% 21,6% 8,2% 20,0% 31,2%

Csoportok összesen 2002 dec 31 87,2% 88,2% 86,0% 92,6% 65,4% 70,5% 95,1% 77,8% 82,9%

86,5% 87,5% 84,6% 92,8% 53,2% 56,5% 95,1% 75,7% 78,7%

*/ az adott szektoron belül legnagyobbak

Az egyes csoportokon belül a tevékenység ugyancsak erősen koncentrált. Az anyaszervezetek részesedése a csoport által kezelt vagyonból az összes csoportot tekintve 2002 végén 81%-os volt, amely a hitelintézetek által kezelt ügyfélvagyon gyors növekedése – részben tehát a befektetési szolgáltatóknak az anyaszervezetbe történt integrálása – miatt két százalékponttal meghaladja az előző év végi mértéket. 106. tábla Anyaszervezetek részesedése a csoportok által kezelt eszközökből

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20.

OTP HVB KH Citi ING MKB CIB Raiffeisen BB MFB Postabank Erste ÁB-Aegon IEB BNP Paribas Allianz Generali Volksbank Credit Suisse AXA Csoportok összesen

2001 dec 31

2002 dec 31

Növekmény

81,6% 87,1% 90,3% 98,7% 35,2% 93,6% 79,4% 83,6% 71,4% 78,8% 73,7% 77,4% 39,8% 97,3% 100,0% 67,1% 68,1% 92,9% 12,8% 50,3%

81,6% 94,9% 86,3% 99,1% 55,8% 92,0% 81,8% 80,4% 70,5% 70,1% 74,5% 78,1% 38,2% 96,2% 98,4% 62,1% 68,6% 90,8% 10,0% 50,1%

0,1% 7,7% -4,0% 0,4% 20,6% -1,6% 2,4% -3,3% -0,9% -8,7% 0,8% 0,7% -1,7% -1,2% -1,6% -5,0% 0,5% -2,1% -2,9% -0,2%

79,0%

81,2%

2,2%

A csoporton belüli koncentráció jellemzően a bankok által vezetett csoportok esetében magas. E körben az anyaszervezetnek a csoporton belüli részesedése 56-98% közé esik. Lényegesen kiegyenlítettebb a helyzet a biztosítók által vezetett csoportok esetében, ahol az anyaszervezetnek az összes kezelt vagyonból elfoglalt részesedése 10-69% közé esik. Egy esetben az anyaszervezet a csoport teljes méretének mintegy felét adja, két esetben pedig az anyaszervezet a csoport tevékenységének kisebbik részét adja. 179

107. tábla Egyes szektorok részesedése a csoport által kezelt összes eszközből

Bank

bankok saját eszközei

banki kezelt ügyfélvagyon

OTP HVB KH Citi ING MKB CIB Raiffeisen BB MFB Postabank Erste ÁB-Aegon IEB BNP Paribas Allianz Generali Volksbank Credit Suisse AXA

87,1% 96,1% 86,3% 99,1% 55,8% 92,0% 81,8% 80,4% 70,5% 95,5% 75,1% 78,1% 0,0% 96,2% 98,4% 0,0% 16,4% 90,8% 0,0% 0,0%

46,3% 31,1% 64,8% 20,0% 13,7% 67,8% 75,0% 53,6% 41,3% 85,6% 69,2% 78,1% 0,0% 66,3% 39,5% 0,0% 16,4% 90,8% 0,0% 0,0%

40,8% 65,0% 21,5% 79,1% 42,2% 24,2% 6,9% 26,8% 29,2% 10,0% 6,0% 0,0% 0,0% 29,8% 58,9% 0,0% 0,0% 0,0% 0,0% 0,0%

1,2% 0,0% 0,5% 0,0% 13,7% 0,0% 0,0% 0,0% 0,0% 0,0% 0,0% 0,1% 38,2% 0,0% 0,0% 62,1% 69,0% 0,7% 10,0% 50,1%

0,0% 0,0% 1,5% 0,0% 23,9% 0,0% 6,2% 11,1% 0,0% 0,0% 15,5% 17,8% 39,0% 0,0% 0,0% 0,0% 0,0% 0,0% 0,0% 0,0%

1,2% 0,9% 5,4% 0,9% 0,0% 4,6% 9,4% 6,8% 5,6% 4,5% 7,4% 0,3% 0,0% 3,8% 1,6% 0,0% 0,0% 8,5% 0,0% 1,1%

8,1% 2,6% 4,4% 0,0% 0,5% 0,6% 2,4% 1,8% 21,8% 0,0% 1,9% 2,2% 3,2% 0,0% 0,0% 0,0% 1,3% 0,0% 5,7% 0,0%

2,4% 0,3% 1,9% 0,0% 6,1% 2,8% 0,1% 0,0% 2,1% 0,0% 0,0% 1,4% 19,6% 0,0% 0,0% 37,9% 13,3% 0,0% 84,3% 48,8%

100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0% 100,0%

Csoportok összesen

81,8%

46,6%

35,2%

3,6%

4,5%

2,9%

4,3%

2,9%

100,0%

2002 december 31 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20.

Befektetési Pénzügyi Biztosító vállalkozás vállalkozás

180

Befektetési alap

Pénztár Összesen