Pénzügyi okosságok babaváróknak és kisgyermeket nevelőknek Hogyan tervezzünk egy olyan időszakra, amikor biztosan kevesebb lesz a bevételünk, de biztosan több lesz a kiadásunk? (Figyelem, a szokásosnál hosszabb felvezetés következik, de nagyon fontos, hogy értsd, mit miért tanácsolok. Ezt a tanulmányt kisgyermekes CSALÁDOKNAK együtt érdemes elolvasniuk, nem elég, ha csak az apa, vagy csak az anya olvassa! Köszi a megértést és a türelmet ☺ Rita)
Miért vagyunk itt? Azért vagyunk itt, hogy az élet legszebb, legboldogítóbb időszaka végén ne kelljen azt mondanod: „Sajnos azért nem lettem gazdag – vagy: „azért vagyok szegény” -, mert helyette inkább gyerekeket neveltem, és különben is, a kisgyerekes szülők sokkal nehezebb helyzetben vannak!” Ezt mostanában olyan sok nőtől hallom, hogy bizony kinyílt a bicska a zsebemben. A fiam kétemberes babaként 8 hónapos volt, amikor vállalkozni kezdtem. (Most 5.5 éves, és még sosem aludtuk át az éjszakát, van egy 18 éves, egyetemre készülő lányom, és most várom a harmadik csemetét. Kép a két nagyról itt balra .)
Marci fiam másfél éves volt, mikor az első komolyabb bevételeimet szereztem a saját vállalkozásommal, és megfogadtam, hogy mindent megadok a gyerekeimnek anyagilag is, amit megérdemelnek!
Alapelvem:
A
gyerek
ne
kifogás
legyen,
hanem
alapos
INDOK!
Hát ezért vagyunk itt! Mit akarsz megtanítani a gyermekeidnek? Azt, hogy hogyan kell a szegénység szélén lavírozni, vagy azt, hogy hogyan lehet tudatos munkával, céltudatosan előre haladni? Mert én azért vagyok itt, hogy abban segítsek, hogy céltudatosabb legyél, és jobb anyagi körülmények között élj. Tedd meg magadnak azt a szívességet, hogy nyitott leszel az itt leírtakra.
Az a harci helyzet, hogy… Nap, mint nap találkozni a médiában olyan cikkekkel, interjúkkal, vitákkal, amik arról szólnak, hogy fogy a magyar. Egyre kisebb a gyermekvállalási kedv, és a szakemberek és laikusok ennek okát abban látják, hogy egyre szegényebbek az emberek. Nos, ha megkérdezném nagymamámat – sajnos már nem él -, hogy miért vállalt 4 gyereket annak ellenére, hogy tudta, hamarosan egyedül kell őket felnevelnie, mert nagyapám nagyon beteges volt, akkor azt mondaná: a Jóisten így akarta, jöttek sorban, csak az számított, hogy egészség legyen. (Bár nagymamám már nem él, de annak idején, mikor az első gyermekemet vártam, abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy hónapokon át minden nap több órát beszélgethettem vele, erről a témáról is.) Aztán, mivel kíváncsi természet vagyok, én bizony megkérdeztem minden idős néni ismerősömtől az évek során, hogy miért szültek 6-8 gyereket a mérhetetlen, háború utáni szegénység ellenére. Mert biztosan te is gondoltál már arra – én nagyon kíváncsi voltam erre a dologra -, hogy valami ellentmondás van abban, hogy sok helyen még élelem sem volt, a földek-házak lebombázva, a gyerekek mégis születtek szépen sorban. Sok elmélet kering ennek magyarázatáról, sokan visszanyúlnak még az evolúciós elmélethez is, és azt mondják, hogy háborús és háború utáni helyzetekben szinte szó szerint a túlélés záloga a sok gyermek. Ilyenkor nem számít, hogy a felnőttek is nélkülöznek, nem számít, hogy hat gyerek hordja ugyanazt a ruhát, nem számít, hogy csak egy gyerek járhat iskolába közülük, mert csak neki jut tisztességes cipőre való. Az ember bizonyos helyzetekben regresszióba esik, és visszatér a gyökereihez: a férfiak dolgoznak a megélhetésért, a nők pedig gyerekeket szülnek és felnevelik őket, ahogy tudják, amennyire a körülmények lehetővé teszi. Nos, ennek egyik esetleges magyarázatát éljük manapság: nem azért fogy a népesség, nem azért születik kevés gyerek, mert nincs pénz – hiszen ha ez lenne az igaz a mai viszonyokra, akkor pont, hogy sok gyereknek kellene születnie, hiszen az emberi faj túlélésének záloga a gyermek -, hanem pontosan azért, mert a pénz átvette az uralmat minden felett. Az életünk felett is, a gondolataink felett is. Annyira rossz a helyzet, hogy valójában rengeteg gyereknek kellene születnie, de az emberi fejekben nem az a folyamat zajlik, mint háborúk idején, hiszen a jólét látszólag megvan. Látszólag. Igazából minden van, csak jólét nincs, mert a pénz ural mindent és mindenkit. Ezzel egyidejűleg felbomlottak a régi családi közösségek, és a nők számára már nem adottak azok a mikroközösségek, amik annak idején a legtöbb támogatást adták: a nagy családok, az együttélés a nagyszülőkkel, a rokonok egymáshoz közel való letelepedése, a szomszédok egymásra való odafigyelése. A társadalom tagjait régen sem vetette fel a pénz. De a mindent uraló pénzmánia helyett volt minden más: szeretet, szorgos munka, odafigyelés a másikra, önzetlen segítségnyújtás még erőn felül is. Így bátran lehetett gyermeket vállalni.
Már más világot élünk, már a pénz dominál mindent, és ez borzasztó hatással van a gyermekvállalási kedvre, hiszen állandóan hintában tartja a társadalmat. Lehet azt mondani, hogy SAJNOS, de panaszkodással nem megyünk semmire. Most egy fontos evolúciós ugrást élünk meg: az él túl, aki/ami a legjobban alkalmazkodik. Nem az erős, nem a kitartó, nem a robosztus, hanem az ÜGYES. Lehet utálni a mostani helyzetet, lehet utálni a bankokat, a pénzügyi világot, az IMF-et, a kormányt, a politikai pártokat, de utálkozástól még senkinek sem lett több pénze, senki nem lett boldogabb, senki nem élt könnyebb életet.
Az ügyes magyarok Nemrég írtam egy tanulmányt arról, hogy milyenek a magyar emberek. Csak úgy hobbiból, nem kell félned, nem foglak fárasztani vele. De azt mindenképp szeretném kiragadni a tanulmányból, hogy a magyar emberek Európa legszorgalmasabb és legügyesebb emberei. Leleményesek, okosak, furmányosak, ügyeskedők vagyunk. Persze, ezt akár negatív értelemben is fel lehet fogni, de szerintem pont itt van az ideje annak, hogy értékeljük az előnyös tulajdonságainkat, és végre pozitívnak könyveljük el még a puszta tényeket is. Állítólag Hollywood-ban terjedt el az a mondás, hogy „A magyar nagyon cseles népség. Mögötted lép be a forgóajtón, de előtted jön ki.” Naná! Ügyesek vagyunk, vegyük tudomásul, és éljünk vele! Tisztességesen, korrekt módon, példaértékűen, de éljünk vele mindenképp!
Hogy mi köze ennek a gyerekvállalással kapcsolatos pénzügyi helyzethez? Az a köze kérlek szépen, hogy egy olyan élethelyzetben, amikor a család bevétele garantáltan kevesebb lesz – anya nem dolgozik, hanem GYED-re, GYES-re megy -, ugyanakkor a család kiadása garantáltan növekszik – már a terhesség alatt megkezdődik ez a folyamat, és évekig tart! -, akkor bizony nem elég ugyanazt az életstratégiát folytatni, ami addig esetleg jól bevált, hanem nagyon ügyesnek, nagyon eszesnek, és nagyon talpraesettnek kell lenni, mert különben a kedves fiatal szülők nem tudják megadni a gyermeküknek azt, amit szeretnének! Ebben a tanulmányban azon túl, hogy konkrét tippeket adok azzal kapcsolatban, hogyan lehet ügyesen átvészelni a babavárást és a kisgyermekkort pénzügyi szempontból, a két szülő különböző szempontjának egybeesésére is rámutatok, ami azért érdekes, mert ez az egybeesés okoz egy csomó problémát a kapcsolatban. Mindezt abból a megközelítésből, hogy muszáj alkalmazkodni a megváltozott globális körülményekhez, a megváltozott családi helyzethez, a megváltozott személyes anyagi helyzethez, de annak figyelembevételével, hogy minden magyar ember képes arra, hogy ügyesen gazdálkodjon az erőforrásaival, legyen szó akár pénzről, akár kétkezi munkáról, akár szellemi tevékenységről. Egészséget, és hosszú, boldog életet kívánok a babának, a mamának és a papának ☺
Hogyan csináljuk??? Arra már rájöttem sokéves tanácsadói munkám során, hogy a legkönnyebb tudni, hogy mit kellene csinálni, de a legnehezebb azt kitalálni, hogy HOGYAN is kellene kivitelezni a gyakorlatban! Teljesen más mentalitást kíván a két dolog: azok, akik úgy tudják magukról, hogy kompetensek a témában, boldog elégedettséggel veszik tudomásul a legnagyobb kudarcaikat is – legalábbis egy jó darabig -, míg azok, akik a megvalósításra helyezik a hangsúlyt a puszta ismeretek helyett, minden pillanatban szembesülnek a gyengeségeikkel. Igen, szembesülnek velük, néha meg is rogynak tőlük, de a következő percben már új emberekké válnak, erősebbekké, okosabbakká, tapasztaltabbakká. Mindezt azért tartottam fontosnak kiemelni, hogy tudomásul vedd végre: azzal, hogy olvasol, azzal, hogy megtudsz valamit, még semmit nem érsz el, sőt, ez a tudás akár még veszélyes is lehet számodra hosszú távon. Minél több tudást halmozol fel gyakorlati megvalósítás nélkül, annál jobban belesüllyedsz a romlásba, mert minél több időt töltesz a tudás mezején, annál nehezebb lesz elhagynod azt, hogy belépj a megvalósítás sötét erdejébe. De az biztos, hogy csak azok boldogulnak, akik TESZNEK is, nemcsak olvasnak! De ezt egy babaváró család biztosan nagyon jól tudja ;)
A két legfontosabb feladat Kezdjük azzal, hogy tisztázzuk: két iszonyatosan fontos pénzügyi feladata van annak a családnak, amelyik gyermeket tervez, vagy már gyermeket nevel. 1.) Csökkenteni a felesleges kiadásokat. 2.) Növelni a lehetséges bevételeket. A kiadások csökkentéséről, a spórolásról már olvashattad átfogó tanulmányunkat, érdemes felfrissíteni az arról szóló tudást, és újra végigmenni a listán a megvalósítás érdekében: http://www.hosnok.hu/20ezer/20ezer.pdf A második pont itt a sokkal rázósabb része a dolognak, elvégre egy új jövevény érkezése annyira kitölti minden pillanatunkat már a gyermekvárás ideje alatt is, a születése után pedig még inkább, hogy lényegében csak a vak szerencse hatására fordulhat elő, hogy a családnak plusz bevételek jutnak. Mint látod, nem szerepel a fontos feladatok között a hosszú távú megtakarítás, és hamarosan kitérünk arra is, hogy miért nem!
Mennyibe kerül egy gyerek? Volt egy ismerősöm, aki, amint a felesége terhes lett, elkezdte számolni, hogy mennyibe kerül a gyerek, a fogantatásától, 18 éves koráig. Elborzadva hallgattuk a költségek vezetésének tervét, és még inkább elborzadtunk akkor, amikor rendszeresen hozta az eredményeket a táblázatból, bemutatásra (és elrettentésre).
Néhány év alatt milliókat költöttek a gyermekre, de úgy, hogy semmi extra sznobizmus nem jellemezte őket, egyszerűen csak azt vették, azt fizették, ami szokványos. Most éppen 13 hetes kismama vagyok, eddig két vizsgálaton voltam, és összesen 32 ezer forintot fizettem értük. Két olyan vizsgálat, ami ugyan rendelkezésre áll az SZTK rendelésen és a körzeti kórházban is, de ennyibe kerül ma az, hogy amikor időpontra mész, akkor maximum 5 percet vársz, és amikor genetikai ultrahangot csinálnak, akkor az egy órán át tart, és a baba minden szervét megvizsgálják, és erről 10 oldalas dokumentációt adnak. (Előző terhességemnél a fiammal, 5 perc volt a nagy genetikai ultrahang, és semmiféle dokumentáció nem volt róla, és magánrendelésen 8ezer forintba került az is.) Szeretek csak annyit költeni, amennyit muszáj, és minden babaholmit eltettünk a fiamról, de a legoptimistább becslések szerint is közelíti a 200ezer forintot a gyerek megszületéséig elköltött pénz összege, beleértve a szülést is. (Ha esetleg azon háborogna valaki, hogy ma Magyarországon a szülésért érdemes fizetni, és érdemes orvost fogadni, mert anélkül kutyába se veszik az embert, akkor szeretném felhívni a figyelmet arra bekezdésre a tanulmány elejéről, amely arról szólt, hogy muszáj alkalmazkodni.) A baba születése előtti és születési utáni időszakra komplett iparágak alapulnak. A gyógyszeripar jelentős részt hasít abból, hogy az anyák szeretnének a terhesség alatt végig egészségesek maradni, és a pocaklakónak is biztosítani az egészség alapjait (vitaminok, táplálékkiegészítők, homeopátiás szerek, extra vizsgálatok, stb.) A baba születése után pedig indulhat a nagy kaszálás a babaipar részéről: légzésfigyelő, fejőgép, hiperszuper biotápszerek, babavíz, sterilizáló berendezés, Nike cipő az újszülöttre, pelenkaverseny és így tovább.
A rettegett, százezer forintos babakocsi csak a jéghegy csúcsa, a lényeg, az óriási kiadások alatta bújnak meg, szinte rejtve maradva, folyamatosan erodálva a család pénzügyi anyagi helyzetét!
Feladat 1. Bármennyire is meghökkentőnek – vagy visszatetszőnek - tűnik, egy kiindulási alapot kell képezned arról, hogy mennyi kiadást jelent a család számára a gyermek jelenleg (több gyermek esetén természetesen minden gyermeket figyelembe kell venni), ezt pedig csak úgy tárhatod fel, ha pontos kimutatást vezetsz arról, mikor és mennyit költesz a gyerekre. 0-3 éves korig speciális kiadások jelenhetnek meg a családi kasszában, a drága babaruhák, a pelenka, a babafürdető és bőrápoló szerek, és a babaélelmiszerek miatt. Ezek nagy része természetesen az idő múlásával el fognak tűnni a családi költségvetésből, de ahhoz, hogy korrekt, átfogó képed legyen arról, hogy mi a kiindulási pont, el kell kezdened vezetned a gyermek(ek)re fordított kiadásokat. Ezt a kimutatást ne negatívumként éld meg, hanem a tisztánlátás segédeszközeként: nem kell minősíteni az elköltött összeget soknak vagy kevésnek, egyszerűen csak látni kell, hogy mennyi az annyi.
Miért? Azért van szükség ennek a feladatnak az elvégzésére, mert csak azok tudnak előre haladni a pénzügyi fejlődés sugárútján, akik tudják, honnan indulnak, és milyen kihívásaik lesznek út közben. Márpedig te és a családod fejlődni akartok ugye? Ehhez nem kell más, mint toll, papír, és legalább harminc napon keresztül követni – felírni, feljegyezni -, hogy milyen, a gyermek érdekében történő kiadások realizálódtak a valóságban. Csak a megtörtént pénzkiadásokat dokumentáld! Szorgalmasak és eltökéltek mostantól kezdve mindig vezethetik ezt a kimutatást. Ismétlem, ez nem azért szükséges, hogy 18 éves korában benyújthasd a gyereknek a számlát, hanem azért, hogy észnél maradj, és mindig tisztán láss.
Mi fog történni a feladat hatására? Több dologra is hatással lesz ennek a feladatnak az elvégzése. •
Automatikusan csökkenni fog a kiadás. A gyakorlati tapasztalatok ügyfeleimnél azt mutatják, hogy a kiadások követésének puszta dokumentálása tudatosabb vásárláshoz vezet. Lehet, hogy nem halmoztok majd fel több hónapra elegendő pelenkát, hanem ügyesebben ki tudjátok majd számolni a szükségletet, és lehet, hogy bizonyos összeghatár fölött jobban meggondoljátok majd a kiadásokat. A gyermektől eközben semmi nem lesz megvonva, neki semmiből nem jut kevesebb, sőt, akár több is juthat – lásd következő pont.
•
Automatikusan növekedni fog a minőség. – Milliónyi játékot és egyéb hasznos holmit vettem már a gyerekeimnek. Alig van olyan, ami állja a szülői taposást, a tűző napon való napokig történő hányódást, vagy a harminc centis havat télen. De az biztos, hogy ha követed a kiadásokat, hirtelen érzékennyé válsz arra, hogy csak olyasmit vegyél meg, ami hosszú ideig bírja, még akkor is, ha csak pár évre szólnak. A Thomas vonatok, a Lego hősök, és a Transformers robotok szinte örökéletűek, ugyanúgy, mint a Barbie babák, vagy My Little pónik. A minőség megtanítja a gyereket arra, hogy a kevesebb néha több.
•
Automatikusan tudatosabbá fogtok válni a család pénzügyeit tekintve. – Matekozni jó dolog, hasznos dolog, a matek a barátunk, és erre csak akkor fogtok rájönni, amikor a gyakorlatban használjátok a matekozást. Akkor is barátunk a matek, ha néha negatív számokkal kell szembesülnünk. Érdemes tudomásul venni, hogy még senkinek nem lett jobb az anyagi helyzete attól, hogy homokba dugta a fejét.
•
Felértékelődnek a jó állapotú, jó minőségű használt, örökölt holmik. – Amikor a lányom volt kicsi, még nem volt ennyi turkáló, babaruhák meg főleg ritkaságnak számítottak. Így aztán nagyon megörültem, mikor egy ismerősöm nyitott turkálót, és ajándékba kapott babaruhás bálát is. Minden nap elsétáltunk, és minden nap vettem a lányomnak egy fidres-fodros kisruhát. Ezek olyan könnyűek voltak, hogy alig 20-30 forintokat fizettem értük. Mindegyik hibátlan volt és mindegyik kiszolgálta őt évekig – ami eleinte a bokájáig ért, azt hordhatta néhány évvel később miniruhaként is. Nem innen vásároltam be, de innen szereztem az exkluzív ruhákat ☺. Amikor a
fiamat vártam, anyósom félve kérdezte, hogy elfogadnék-e egy rokontól kinőtt játékokat. Naná! Így lett sok játékunk, motorunk, biciklink, csúszdánk, stb. Százezreket spóroltunk azzal, hogy egyszerűen elfogadtuk azt, amit mások adtak. Nem használtunk mindent, de rengeteg kiváló állapotú, hasznos holmit kaptunk. Mi is eltettünk mindent, így lényegében az új jövevénynek alig kell majd néhány dolgot vennünk, pedig nem magunknak raktuk el, hanem sógornőmnek. Ő még vár a babavállalással, mi meg addig is beterveztünk még egyet ☺.
Miről kell lemondani? A minap a facebook oldalunkon – http://www.facebook.com/tanacsokpenzrol - egyik tagunk arról írt, hogy rengeteg anyagi lemondással jár a gyermekvállalás. Igen, volt olyan kolléganőm régen, aki azért nem akart gyereket, mert nem akart lemondani a reggeli nyugodt újságolvasásról (!!!), és az évente egyszeri két hetes nyaralásról. Csendben hallgattunk mi gyerekesek, mikor ezekről beszélt, és nem mondtuk el neki, hogy a reggeli nyugodt újságolvasásnál ezerszer többet ér egy kócos buksi és két alvástól dagadt csodaszép szempár bámulása, és az évenkénti két hetes nyaralás sehol nincs attól a néhány boldogító hónaptól, amikor ez a kis élőlény, aki leszületik hozzánk, teljesen ránk van nőve, és csak mi létezünk számára. A lemondás tényszerű. Igen, rengeteg mindenről le kell mondanunk azért, hogy a gyerekeinknek mindent megadjunk. A lemondás mérhető időben – például alvásidőben -, figyelemben – például garantáltan nem lehet végignézni egy jó filmet, mikor kicsi gyerekek vannak körülöttünk -, és pénzben is akár – hiszen ezerszer inkább megveszünk BÁRMIT a gyereknek, mint magunknak.
Feladat 2. A gyermek(ek)re fordított kiadások követése mellett kezdd el azt is figyelni – és dokumentálni -, hogy pénzben kifejezve mennyi mindenről mondotok le ti, szülők. Lemondtatok a moziról? Lemondtatok a külföldi nyaralásról? Lemondtatok a sportautóról? Lemondtatok a téliszalámiról? Lemondtatok az éttermi vacsorákról? Lemondatok a barátokkal való bulikról?
Ezek mennyibe kerültek VOLNA? Mennyibe került volna a mozijegy , a popcorn és a cola kettőtöknek? Mennyibe került volna a sör és a pizza, amit a haverokkal lehetett volna elfogyasztani? Mennyibe kerülne a téliszalámi a virsli helyett? Írj listát minden egyes lemondásotokról, és írd mellé, mennyit spóroltatok!
Igen, lemondani nehéz lehet, és hiányérzetünk – egyesekben űr – támadhat, amiért lassan már teljesen más emberekké válunk, mint a gyermek várása és születése előtt voltunk. De azzal, hogy új emberekké válunk, még nem veszítjük el önmagunkat. Igen, lehet életünk végéig dorbézolni… Akik ehhez ragaszkodnak, sosem fognak magasabb szintre lépni: sosem lesznek igazi szülők.
A lemondás legintenzívebb megnyilvánulásai csak átmenetiek – én pl. 5.5 éve nem alszom… de ezek önként vállalt áldozatok! Az ég óvjon meg attól, hogy a sors kényszerítsen bárkire áldozatvállalást! Inkább vállaljuk önként és dalolva, és közben élvezzük gyümölcseit – gyermekkacaj, és egyre nagyobb talpacskák hajnali tapicskolásának formájában (mikor épp átjönnek a mi ágyunkba, hogy kitúrjanak onnan ☺).
Nemcsak a kisgyerekeseket sújtják anyagi problémák: szintén a facebook oldalon panaszkodott egy nyugdíjas tagunk, hogy sosem fog már eljutni nyaralni. Nyaralni otthon is lehet, csak rá kell szánni az időt és a kreativitást. Ne gondolja senki, hogy szegényes megoldás nem kidobni százezreket a Balatonon, és otthon koktélozni meg a kerti felfújható medencében strandolni. Tudod: túlélés és alkalmazkodás. Akik erre képesek, azoké a jövő!
„Szerintem te szórod a pénzt!” A kisgyermekes évek legintenzívebb és leggyakoribb konfliktusait a pénzgondok okozzák a szülők között. Rengeteg házasság és kapcsolat ilyenkor indul el véglegesen a romlás útján, mert olyan megoldhatatlan problémákkal találják szembe magukat az anyagiak terén, amik felőrlik amúgy is túlterhelt kapcsolatukat. Mi ennek az oka? A terhesség elején a női agy elkezd átalakulni. Egészen más hormonokat termel, mint addig, és megváltoznak a gondolatok is. Mindennél fontosabbá válik a pocakban fejlődő baba egészsége, de ezek tulajdonképpen tudatos, éber szinten is követhető folyamatok. Ami nem ennyire nyilvánvaló az, ami mélyen az agyban történik: a gyermeket váró női agy számára nemcsak az utód egészsége és fejlődése válik fontossá, hanem a születése utáni túlélési esélyei is, és ez abban nyilvánul meg, hogy a terhes nő, párja iránti elvárásai hirtelen megnövekednek. A terhes nő agya átkapcsol „gyermektúlélési programba”, és mindent ennek rendel alá. Vigyáz magára, sokat pihen – koraterhességi álomkór -, megválogatja, mit eszik – koraterhességi szagundor , és bizony a pénzre is nagy hangsúlyt helyez, de másképp, mint eddig. Modern társadalmakban a nők ugyanúgy kiveszik részüket a pénzkeresésből, mint a férfiak – még ha egyenlőtlen eséllyel is indulnak neki a munkaerőpiacnak -, de amikor egy nő terhes lesz, még most, a 21. században is az válik számára természetessé – az agyi hormonok miatt -, hogy a férfi keresse meg azokat a javakat, amiből majd a munkából kiesett anyát és az utódokat is el tudja tartani. A női agy szinte minden átmenet nélkül visszatér a tradicionális nemi szerepekhez. Azt várja el párjától, hogy egyedül ő gondoskodjon a család fenntartásáról, elvégre a nőnek 24 órás szolgálatban kell majd állnia éveken keresztül ahhoz, hogy a gyermek erős, magabiztos, boldog felnőtté válhasson.
Itt kezdődik a probléma. Ezt a gondolkodásmódbeli változást sokan nem ismerik fel – fogalmazhatnék úgy is, hogy csak nagyon kevesen ismerik fel -, helyette a nők azt szokták észrevenni, hogy valahogy kevésbé értenek szót a párjukkal a pénzügyek terén. A nők bármit megvennének és bármit megadnának, amit pénzben ki lehet fejezni, a férfiak viszont nem mennek át ilyen drasztikus agyi változáson, bennük nem tombolnak a hormonok, ezért értetlenül állnak az irreálisnak tűnő költekezési rohamok, és a megnövekedett elvárások előtt. Persze az apák is szeretnének mindent megadni a családnak, de sokkal inkább szemmel tudják tartani ebben az esetben a bevétel-kiadás oldalt. A nők ilyenkor jórészt csak azt látják, hogy mire van szüksége az utódnak, és az anyagi szükségletek kielégítésének feladatát maximálisan a férfiakra hárítják, még akkor is, ha nincsenek ennek tudatában. Nyilván nem mindegy, hogy a terhes nő tud-e dolgozni a terhessége alatt, tud –e pénzt keresni, és a szülés után mennyi lesz a család összjövedelme. Óriási szórások fordulhatnak elő, még látszólag egyforma családok között is, ezért nem lehet kijelenteni azt, hogy a gyermek vállalása egészen biztosan túlterheli a családi kasszát, mert ez mindig speciális. De ennél a szituációnál okosabbnak kell lennünk, mint amennyire okosaknak hisszük magunkat. A terhes nő agya egészen biztosan megváltozik – szó szerint összezsugorodik, majd a szülés utáni hónapokban visszanyeri eredeti méretét, és fontos tudni, hogy ez a kognitív képességekben nem jelent minőségi változást -, és MÁS dolgok is fontosakká válnak, mint amire a terhesség előtt gondoltunk volna. Fontossá válik a nő számára a pénz, de nem bankjegy formában, hanem apai gondoskodási eszköz formájában. Ezzel kezdődnek az első viták: -
Szerintem nincs szükség arra, hogy a barátaiddal sörözz, inkább maradj velem itthon – mondja a terhes anya. Szerintem dolgozhatnál többet is, és közben nekem is segíthetnél itthon a baba körül – mondja a frissen szült anyuka. A gyereknek szüksége van rá és KÉSZ! – jelenti ki ellentmondást nem tűrően a totyogós gyermek anyukája, miközben leemeli az áruház polcáról a készségfejlesztő játékot.
A kapcsolat eredendő minősége és a benne lévő felek személyiségének érettsége határozhatja meg azt, hogy hova fajulhatnak el a dolgok. Ha sikerül megbeszélni – előtte persze ráeszmélni a jelenségre -, hogy az anyának megváltoztak átmenetileg az apával szembeni elvárásai – jócskán növekedtek -, és ennek olykor hangot is kell adnia, akkor könnyebb átvészelni a szituációt, még irracionálisnak is tűnik egy-egy vita. A problémát tetőzi az, hogy a nő úgy várja el az anyagi biztonság megteremtését a férfitól, hogy a hétköznapokban is érzékelhetően csökkent a család bevétele (mivel az anya nem dolgozik), és közben mindenképp nőtt a kiadás.
Most légy okos kos! Az biztos, hogy ilyenkor nem segít a duzzogás, az agyonhallgatás, az egymással nem beszélés, vagy a másokkal való megbeszélés, a másik fél szapulása.
Az biztos, hogy ilyenkor nem segít más problémák megoldásának halogatása sem, vagy más szóval a problémák halmozása. Ilyenkor az segít, hogy ha megértjük és elfogadjuk, hogy mi játszódik le a másik félben, és tudomásul vesszük, hogy átmeneti kommunikációs zavarról van szó a felek között. Az anya ritkán tudja megfogalmazni megváltozott igényeit, csak azt érzi, hogy nincs meg a megszokott harmónia, és próbálja ennek okát felfedezni. Általában az apa viselkedésében találja meg az okot, holott az pont az anya fejében gyökerezik. A lényeg: el fog múlni a probléma! Csak túl kell élni, közben pedig arra kell koncentrálni, ami az örömet okozza: a szerető kapcsolatból született gyermek.
Feladat 3. Ha bármelyik fél azt érzi, hogy borul a családi harmónia, azonnal családi válságstábot kell összehívni, és megbeszélni a konkrét esetet, és meg kell próbálni feltárni a probléma okát, mert csak akkor lehet megoldani, ha megvan a kiindulási pont is. (Nyilván az legyen válságstáb a kezdeményezője, aki ezt a tanulmányt olvasta ☺.) Bátran szóba kell hozni a pénzt, a pénzügyi helyzetet, az egymás iránt táplált elvárásokat, a bennünk zajló érzéseket. Az apák nehezen tudják kitalálni, mi játszódik le a friss anyuka fejében, hiszen sosem voltak terhesek, és sosem szültek gyereket, sosem szoptattak. Hiába vannak jelen, nem azt érzik, amit a nő. Ezért kell megbeszélni akkor is, ha előzőleg a felek szinte olvastak egymás gondolataiban, mert a gyerekvárás mindent megváltoztat a nő hormonális állapotában, ezáltal a gondolataiban is mindent felforgat.
Hogyan beszéljük meg?
Ne az üvöltő gyerek mellett, ne szoptatás közben, és ne mások társaságában. Ezek privát dolgok, és átmenetiek. Nem kell nagydobra verni, hogy nézeteltéréseink vannak – ha vannak -, mert ezek elmúlnak, aztán meg lehet majd magyarázkodni a rokonoknak, akkor, amikor már régen túl vagyunk az egészen. Ne beszéljünk meg fontos dolgokat éhesen, vagy valahova éppen indulva. Megbeszélésekre kiváló hely bármilyen nyugodt sarok, ahova minimum fél órára visszahúzódhatunk együtt, és ahol senki nem zavarhat. Garantáltan ez lesz a legnehezebb feladat! Sokkal könnyebb szembenézni a kiadásainkkal és a lemondásainkkal, mint egy ilyen beszélgetéssel elismerni azt, hogy nem minden tökéletes az életünkben. Márpedig akár elismerjük, akár nem, senki élete nem tökéletes. Csak vannak, akik ráülnek a problémáikra, míg vannak olyanok is, akik megoldják azokat. Remélem, te oda tartozol, ahova én: a megoldók táborába.
Nincs arra legjobb pillanat, hogy felhagyjunk az önámítással, de fel kell vele hagynunk, mert hosszú távon a problémák feltárása és megbeszélése anyagilag is pozitív változásokat hoz majd!
Hogyan lehet növelni a bevételeket kisgyerek mellett? Amikor bevételnövelésre terelem a szót, sokan felhorkannak felháborodásukban: -
Kisgyerek mellett??? Meg vagy őrülve??? Mégis MIKOR??? Örülök, hogy van munkám, fizetésemelést már nem tudok kiharcolni! És a gyereket ki neveli majd? A szomszéd?
Kell-e mondanom, hogy ezek kifogások?
Nézd, senki sem tart pisztolyt a kisgyerekes családok fejéhez, hogy mindenképp több pénzt keressenek. Senki számára nem kötelező jobban élni. Szabadok vagyunk, szabadon döntünk az életünkről. De a szabadság nem azt jelenti, hogy az állam támogat mindenben, amit jól bezsebelünk, és amikor nincs támogatás, akkor végeláthatatlanul panaszkodunk. A szabadság azt jelenti, hogy lehetőségünk van javítani az életünkön, de a lépéseket nekünk kell megtennünk, és a jó példát is nekünk kell megmutatnunk a gyerekeinknek.
Tévedés azt hinni, hogy a kisgyerekes családok nehezebb helyzetben vannak, mint például a nagy gyerekesek. A kisgyerekes évek ugyanis átmenetiek. Maguktól elmúlnak, mert a gyerekek minden nap egyre okosabbak és érettebbek lesznek, és olyan gyorsan felnőnek, hogy csak pislogunk. (A nagy gyerekes évek sokkal tovább tartanak ☺).
Magyarországon a legnagyobb bajban pénzügyileg azok vannak, akik rokkantak, és nem tudnak dolgozni. Nekik tényleg nehéz tanácsot adni, számukra tényleg szó szerint személyre kell szabni a lehetőségek vizsgálatát és a tanácsokat, de ismerek olyan rokkantnyugdíjasokat, akik egészségeseket megszégyenítő módon és intenzitással dolgoznak. A kisgyermekes családok számára, ahol ráadásul apuka és anyuka és a gyerekek is egészségesek, egyszerűen nincs mentség a szegénységre. (Nem véletlenül fogalmazok ilyen sarkosan, ha esetleg eddig szunyókáltál volna, most szeretnélek magadhoz téríteni.) -
Igen is lehet napi 10 órát dolgozni, de minek, ha ebből a 10 órából csak 2 óra a hatékony munkavégzés? Minek az időt pazarolni egy munkahelyen, ha helyette pénzt is lehetne keresni? (Azért holnap még ne hagyd ott a munkahelyed!)
-
Egy kis szervezéssel – logisztikával – még anya is dolgozhat naponta néhány órát, jócskán megnövelve a család bevételi oldalát! Azért mert a GYES három évig jár, az még nem jelenti azt, hogy három évig csak a gyerek felé kell fordulnunk, minden mást kizárva. A gyerek
mellett lehetünk éjjel-nappal, éveken, évtizedeken keresztül, de neki is jobb lehet, ha nem anyagi gondokkal küszködik a család, hanem maximum időbeosztási gondokkal. -
Bevételt növelni nemcsak több munkával lehet, sőt, több munkával alig lehet. MÁS munkával, más MÓDON végzett munkával, és további rengeteg, a szemünk előtt lévő dologgal lehet több bevételre szert tenni még kisgyermekes családok esetében. Én összesen 43 ilyen módszert gyűjtöttem össze, a Gazdagodás Receptje tanfolyamon – http://www.hosnok.hu/penz/ két lecke is szól csak erről a témáról (23 másik lecke mellett).
-
Szerencsére ritka, hogy a kisgyermekes családnak egyáltalán nincs segítsége. Mint a hosszas felvezetőben írtam, manapság már nem jellemzőek a szűk családon kívüli társadalmi kötelékek, de az, hogy ez trend, még nem jelenti azt, hogy ennek kell kötelező érvényűnek lennie ránk nézve. Ha nincs nagymama a közelben, akkor legyenek barátaink, akik segíthetnek! Csak rajtunk múlik, milyen támogató közösséget építünk magunk köré. A támogató közösség nemcsak anyagilag segíthet olykor, hanem lelkileg és mentálisan is erős támaszt nyújthat.
-
Utálatos munkák is hozhatnak a konyhára. Magyarországon szinte bűn valamilyen MLM hálózathoz tartozni, és mindenkinek megvan a véleménye arról, aki ilyesmire pazarolja az idejét. Holott ilyen hálózatokban pénzt spórolhatunk a termékek vásárlásával, és pénzt is kereshetünk. Mindenki megtalálhatja a számára szimpatikus kezdeményezést.
-
Rossz hír: az alkalmazottak sokkal nehezebb helyzetben vannak, ha több pénzt szeretnének, mint a vállalkozók. Egy alkalmazottnak nincs ráhatása a saját idejére, a saját keresetére, igaz, általában délután 5-kor leteheti a lantot, és másnap reggelig nem kell a munkán gondolkodnia. Egy vállalkozó ezzel szemben agyban mindig dolgozik, de a bevételei volumenét is ő irányítja cserében, és például egy vállalkozó anyuka dolgozhat akkor, mikor a csemete alszik. Most, hogy gyermeket várok, ugyanúgy dolgozom itthon, mint eddig, és tudom, hogy szülés után maximum 1-2 hónapot fogok kizárólag csak babázni, utána napi egy-két órát újra dolgozom. Mindössze egy méterre a babától. Közben az üzletem nem áll meg, közben te ugyanúgy fogod kapni a leveleimet, tanulmányaimat, leckéimet még akkor is, amikor esetleg éppen szülök. Mert egy vállalkozó előre is dolgozhat! A vállalkozási tudnivalókról ajánlom figyelmedbe teljesen ingyenes átfogó anyagomat: http://www.hosnok.hu/vallalkozas/iranytu/
Mekkora tartalékra lenne szükség ideális esetben? Van egy olyan aranyszabály, mely szerint egy családnak az egy havi megélhetéséhez szükséges pénzösszeg 5-6szorosával kellene rendelkeznie, azonnal hozzáférhető formában, hogy maximális létbiztonságban élhessen. Tehát, ha a család havi kiadása 350ezer forint – csak mondok egy számot -, akkor kb. 1millió 750ezer-2millió 100ezer forint vésztartalékra lenne szükség. Akár van kisgyerek, akár nincs.
Reális ez szerinted? Életszerű ez?
Magyarországon egyáltalán nem. Óriási szó, ha egy családnak megvan az egy hónapra szükséges tartaléka, de leginkább néhány tízezer forint tartalékkal rendelkeznek a családok általában. Ha valami balul sül el – például a terhesség alatt anya veszélyeztetett terhesnek minősül, vagy a kisgyermekkel néhány napra kórházba kell vonulni -, akkor ez a tartalék semmivé lesz. Azt szoktam javasolni, hogy senkit ne stresszeljen az, hogy mennyi pénznek kellene lennie tartalékban. Elárulom: a vésztartalékot sosem érezzük elégnek. Eleinte madarat lehetett velem fogatni, mikor meglett az egy havi vésztartalék, aztán elértük a három hónapot, majd a fél évet, és így tovább. De még mindig építem a vésztartalékot, mert minél nagyobb összeg lapul benne, annál nagyobb biztonságérzetet ad.
A lényeg az, hogy kötelezzük el magunkat arra, hogy anyagilag is felkészülünk a krízishelyzetekre.
Milyen anyagi krízishelyzetek léphetnek fel kisgyermekes családok esetében? Érdemes előre szembenézni mindennel, hiszen akkor sokkal inkább fel tudunk rájuk készülni, ha másképp nem is, legalább lélekben! Így könnyebben tudjuk megoldani majd aktuálisan a problémát! 1.) Nem egy, hanem több baba születik. – Óriási öröm és egyben óriási anyagi kihívás, mikor ikrek születnek. Ilyenkor dupla a kiadás a babákra nézve, és dupla a szülők igénybevétele is. (Pontosabban annyiszoros, mint ahány baba születik ☺) A terhességgondozás során természetesen fény derül arra, hogy hány baba fog érkezni, de az, akinek nincs benne tapasztalata, el sem tudja képzelni, mekkora kihívással fog szembekerülni, még nyugodt babák esetén is. 2.) Nem lesz anyatej, tápszert kell kapnia a babának. – Szerencsére nagyon ritkán fordul elő, és szerencsére az anyák óriási többsége szoptatáspárti, de nekem például nem volt tejem a lányommal sem és a fiammal sem. Marci születésekor egy heti éhezés és majdnem 70 dekás súlyvesztés után jött az ítélet: TÁPSZER. Zokogtam, mikor életében először 7 naposan jóllakott a fiam, majd aludt 4 órát. (Addig lényegében egy percet sem.) Aztán gyorsan jött az újabb sokk: ha nincs tejed, és nincs pénzed, simán hagyná az állam éhen halni a babádat, ugyanis tápszert csak pénzért kaphatsz! Nagyon sok pénzért! Ráadásul mire megtalálod, melyik tápszer a legjobb a gyerekednek… Ezt a tortúrát senkinek sem kívánom. Óriási, nem várt kiadást jelentett a tápszer, amit 1 éves korig kell adni, mert 1 éves kor alatt nem lehet tehéntejet adni a babának. 3.) Ha beteg a baba, vagy valamilyen speciális igénye van – Tejfehérje és/vagy tejcukor érzékenység, cukorbetegség, Krupp, ekcéma, asztma, hogy csak a gyakoribb, ismert krónikus betegségeket említsem. Nem is kell súlyos betegségekre gondolni, hogy a kassza és a szülői szervezet túlterhelődjön. Havi pár ezer forintos plusz kiadás, és közben az állandó utánajárás, orvostól-orvosig császkálás, a minden gondolatunkat kitöltő betegségtudat nem tesznek jót a
családi kasszának. Egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy a gyerek és az ő egészsége az első, de ha mindezt üres pénztárcával társítjuk, akkor borítékolható a szülők túlterheltsége, a kapcsolat tönkremenetele, a jelzáloghitel nem fizetésének réme, adósságok halmozása, válás, és a többi. Egyszerűen: nagyobb megterhelés alatt nagyobb a kopás is. 4.) Egyik szülő vagy egy támogató családtag elvesztése. – Nem szeretnék horrorsztorikkal terhelni senkit, de nem élünk örökké, és sok család van, ahol apa és anya nem élnek EGYÜTT örökké. Sokan vallják azt, hogy úgy kell élnünk, mintha a mai nap lenne az utolsó napunk. Amikor gyermekünk van, nem akarunk arra gondolni, hogy ez lehet az utolsó napunk, hiszen annyi feladatunk van még, annyi mindent meg akarunk neki tanítani! Arra sem akarunk gondolni, hogy egyedül maradunk a gyerekünkkel, vagy, hogy el kell hagynunk őt, mert úgy dönt a bíróság (főleg apák esetében, váláskor). Fel lehet ezekre a helyzetekre készülni anyagilag? Aki konkrétan ilyesmire készül, azt nem szokták normálisnak tekinteni, de mindenképp úgy kell az anyagi ügyinket intézni, hogy egyedül is helyt tudjunk állni az életben, illetve, ha mi idő előtt elmegyünk, akkor ne anyagi problémákat hagyjunk hátra, hanem esetleg pénzt, vagyont, gondtalan életet szeretteink számára.
Nem tanácsokra van szükségem, hanem pénzre! Mostanában egyre többektől hallom ezt – főleg azoktól, akik még nem ismernek, hogy mivel foglalkozom igazából ☺ -, és ilyenkor ezt szoktam tőlük kérdezni: Mit gondolsz, ha ezt vallod, akkor mindjárt itt terem egy kisangyal és hozzád vág egy köteg húszezrest? De ez olyan hosszú téma, hogy hamarosan egy új cikket írok erről, majd küldök e-mail értesítést róla!
Hol vannak a hosszú távú megtakarítások, biztosítások, befektetések a tanulmányból? Tedd a szívedre a kezed: elhiszed azt, hogy kisgyermeket várva, kisgyermeket nevelve valóban életszerű 20-30 évvel előre tekinteni? Én támogatom az előre dolgozást, de nem azért dolgozom ma, hogy 30 év múlva garantáltan jó legyen, hanem azért dolgozom ma, hogy egy-két év múlva garantáltan jó legyen. Mert az ember ennyit lát előre: maximum 4-5 évet, de inkább maximum 1 évet, és akkor is sokat kell alkalmazkodni a folyamatosan változó körülményekhez. Remélem, nem fog benned nagy felháborodást kelteni a véleményem, de egyszerűen nem életszerűek a hosszú lejáratú életbiztosítások. Ki az az ember, aki előre lát 20-30 évet? Ki az az ember, aki a következő 20 év problémáit már megoldotta, és a pontosan 20 év múlva következő problémákon dolgozhat MA? A valóság az, hogy az embernek nem szabad a hétköznapokban 20-30 évet előre nézni. Gyakran hallom azt a történetet, mely szerint nagyanyáink idejében gondoltak a jövőre: aratás után a betakarított mag egyharmadát elrakták jövő évre VETŐMAGNAK. Igen, gondoltak a jövőre: a jövő évre. De nem raktak el vetőmagot 20 évre ők sem!
Természetesen hasznos a jövőre gondolni, elvégre az ilyen életbiztosítások kedvezményezettjei a gyerekeink, de érdemes megkérdezni a biztosítási ügynököt, hogy mi történik akkor, ha 3 év múlva meghalunk? Mi történik akkor, ha két év múlva nem várt fordulatok miatt nem tudjuk fizetni a havi részleteket? Ki fog jól járni az ilyen esetben? Az ember a mában akar élni, nem a jövőben. A ma megélése, megtapasztalása a fontos, nem a 20 év múlva bekövetkezőké. Ma akarok gyönyörködni a gyerekem kristálytiszta tekintetében, ma akarok válaszolni a néha megválaszolhatatlan kérdéseire, ma akarom őt tanítani, és ma akarok tőle tanulni, nem pedig 20 év múlva.
Javaslat: ha marad havonta annyi pénz a családi kasszában, hogy egy látszólag kiváló kondíciókkal rendelkező életbiztosítást tudj kötni belőle, akkor életbiztosítás helyett tedd be azt az összeget valamilyen lekötött betétbe, havonta pakold hozzá az újabb és újabb adagokat, amikor meg tudod tenni. Amikor nem tudod megtenni, akkor nem fog az a veszély fenyegetni, hogy felmondják a biztosításodat és elúszik az addig félretett pénzed nagy része… Ha bankban tartod a pénzed és meghalsz, az örökösök ugyanúgy öröklik, mint az életbiztosítás összegét, csak épp garantáltan hozzá is jutnak.
Köss balesetbiztosítást, lakásbiztosítást, vagy bármilyen hasznos, évente pár tízezer forintba kerülő biztosítást, ami nem ró a családi kasszára irracionális terhet, mégis biztonságot nyújt hirtelen esetekben… Ha már van életbiztosítás, és kezdenek elviselhetetlen terhet jelenteni, akkor érdemes megfontolni a „kivásárlást” vagy megszüntetést. Az egy összegben visszakapott pénzt nem szabad felélni, hanem el kell tenni vésztartaléknak. (Lásd. 5-6 hónapnyi megélhetéshez szükséges pénzösszeg, egyben, könnyen hozzáférhetően. Ez iszonyúan nehéz feladat, ha ilyen egy összegben kapott pénzt éppen el akarnál költeni, írj e-mailt akár névtelenül is, lebeszéllek ☺) Kisgyermekes családok esetében nem életszerű továbbá a nyugdíj-megtakarítás sem. Az agyunk azon dolgozik, hogy túléljük a következő heteket, hogy túlélésre neveljük az utódunkat, jó példát mutassunk neki a mában, és segítsünk neki beilleszkedni a társadalomba. Őszintén: kit érdekel a nyugdíj, amikor babakocsit tologat és az a legnagyobb problémája, hogy jövő hónapban jut-e pelenkára? Evolúciós ellentmondásba keveredünk, mikor 20-30-40 évre előre akarunk gondolkodni babát várva, kisgyermeket nevelve. Félre ne értsd!
Én is azt pártolom, hogy gyűljön a pénz, akár elképzelhetetlenül sok pénz, de ne azért gyűljön, mert kötelező havonta befizetni, mert elkötelezted magad, leszerződtél 20 évre, hanem azért gyűljön, mert tudatosan és 4-5 évre előrelátóan kezeled a pénzügyeidet, és olyan céljaid vannak, amik valóban megvalósíthatóak.
TILOS életbiztosítást és nyugdíj-előtakarékosságot hitelből fizetni!!!! Ezek voltak a legfontosabb dolgok, amiket el akartam neked mondani, és látod, csupán ezek a legfontosabb dolgok is 16 oldalt tesznek ki. Ha komolyabban szeretnéd kezedbe venni a család gazdagodását, akkor jelentkezz itt, házastársak, élettársak ingyen betársulhatnak, így együtt fejlődhettek. Élj te is a családi lehetőséggel! http://www.hosnok.hu/penz/
Összegezve: 1.) Gyermekre jutó kiadások követése, legalább 30 napon keresztül. Konkrét számok nélkül fogalmad sem lehet, hogy mi a helyzet most és mi lesz a helyzet a jövőben. 2.) A lemondással járó megspórolt összegek összeírása, és örülés annak, hogy a lemondás anyagi haszonnal is járhat ☺ 3.) Mindenféle pénzügyi konfliktus csírájában elfojtása, és rászokás arra, hogy egymással beszélitek meg a problémát! 4.) Hosszú távú megtakarítások, befektetések nem erőltetése, ellehetetlenült életbiztosítások „visszavásárlása”, megszüntetése. 5.) Tartalékképzés lépésről-lépésre: először legyen meg az egy havi tartalék, aztán ezt folyamatosan fejleszteni. 6.) Olvasgasd a vállalkozóknak szóló Iránytűt is! Nagyon sok boldogságot kívánok az egész családnak!
i|w| e|àt Gondolkodásmód tanácsadó HősNők.hu
