Pénzügyi és adózási ismeretek Pénzelmélet
Az önellátó, autarch gazdaságokban , ahol többnyire mindenki magának termelt, ritka volt a csere. A munkamegosztás kialakulásával válik a csere rendszeressé s kialakul a cserekereskedelem. Ha két árutulajdonost feltételezünk - A1 és A2 áru tulajdonosát (ezek az áruk bármik lehetnek) - , csere csak akkor jön létre közöttük, ha egymás termékére kölcsönösen szükségük van. Ekkor A1 árut közvetlenül A2-re, A2 árut közvetlenül A1 árura cserélnek. Ez a csere meglehetõsen nehézkes és lassú, létrejöttéhez feltétlenül szükséges a kölcsönösség
Amikor késõbb a cserefolyamatba közvetítõeszköz - nevezhetjük pénznek - iktatódik, lényegesen könnyebbé és fõleg gyorsabbá válik a csere: A1 árut a közvetítõeszközre (M) cserélnek , amit késõbb bármikor elcserélhetnek A2 árura. Ezzel a csere közvetettéválik (anyagát tekintve bármibõl is legyen a közvetítõeszköz). Ez az általános csereközvetítõképesség a pénz lényege, amely alkalmassá teszi arra, hogy tulajdonosa érte bármikor, bármit megkaphasson, mindig a közvetlen kicserélhetõség állapotában van.
A pénz általános csereközvetítõ eszköz, általános egyenértékes, amely az árucsere fejlõdésének folyamatában alakul ki. A pénzforma történelmi fejlõdési folyamatában - a pénz anyagiságát tekintve - három szakaszt különböztetünk meg: - árupénz - valamilyen hétköznapi szükséglet kielégítésére is alkalmas dolog - pl. só, bõr, fûszerek - vagy nemesfémpénz) van forgalomban - árupénz és pénzhelyettesítõk(papírpénz és hitelpénz) együttes forgalma jellemzõ A fenti két esetben ún. belsõ értékkel rendelkezõ pénzrõl van szó - belsõ érték nélküli pénz van forgalomban
1.1.1. Árupénzek, fémpénzek
Bizonyos javak - amelyeket elsõsorban a cserére való alkalmasságuk tett értékessé az emberek számára (bõr, só, gabona, ékszer, stb.) -, egy idõ után általános csereeszközzé váltak. Ezek a javak - amellett, hogy széles körben keresettek voltak, még olyan egyéb tulajdonságokkal is rendelkeztek, amelyek megkönnyítették a csere lebonyolítását. Ezek a tulajdonságok: a forgalomképesség (kis térfogatban is nagy értéket képviselt az a bizonyos dolog) az oszthatóság a tartósság a könnyû felismerhetõség az egynemûség (minõségi különbségek nem tették nehézkessé a használatát) Ezeknek a követelményeknek legjobban a nemesfémek(arany, ezüst) feleltek meg és végül kiszorították a forgalomból az egyéb, csereeszköz szerepét betöltõ javakat. Közülük világméretekben elsõsorban az arany töltötte be a pénz szerepét a múlt század közepétõl századunk elsõ harmadáig.
Két Nobel-díjat is eltüntetett egy magyar kutató 2011. október 5., szerda, 10:38 Voltak olyan idők, amikor a Nobel-díj nemcsak örömöt, hanem gondot is okozott. A második világháború idején nem lehetett aranyat kivinni Németországból. Két fizikus azonban kicsempészte az érméjét, és rábízták dán kollégájukra, Niels Bohrra. A névfeliratos Nobel-díj azonban felért egy beismerő vallomással, ezért a náci megszállás idején sürgősen el kellett tüntetni, amiben egy későbbi Nobel-díjas magyar kutató aktívan közreműködött.
Niels Bohr Nobel-díjas fizikus számára rendkívüli veszélyt jelentett, amikor 1940-ben a nácik bevonultak Koppenhágába. Bohr ugyanis két zsidó származású német kollégájának Nobel-díját rejtegette az Elméleti Fizikai Intézetben. A Nobel-díj egy meglehetősen nagy méretű, 23 karátos aranyból készült érem, így elég nehéz elrejteni. Bohr pedig tudta, hogy csak néhány órája van, mielőtt a Gestapo rátöri az ajtót. Ha megtalálják nála a két érmét, az egyenlő a halálos ítélettel. A két érem eredeti tulajdonosait ráadásul le sem lehetett volna tagadni, ugyanis a díjazottak nevét rávésik a Nobel-díjra. Ezeken is ott állt: "Von Laue" (Max von Laue, az 1914-es fizikai díj nyertese) és "Franck" (James Franck, az 1925-ös fizikai Nobel-díjas). Abban az időben Bohr intézetében dolgozott a kikeresztelkedett magyar zsidó szülők fia, Hevesy György (aki később maga is Nobel-díjas lett). Önéletrajzában később azt írta, hogy azt javasolta Bohrnak, ássák el az érmeket, de Bohr túl veszélyesnek gondolta ezt. Úgy vélte, a németek képesek felásni a kertet, és átkutatni az épület minden zugát, csak hogy megtalálják a keresett érmeket. Ekkor Hevesy úgy gondolta, hogy szakmáját, a kémiát hívja segítségül. "Elhatároztam, hogy feloldom [az érmeket]. Miközben a megszálló erők Koppenhága utcáin masíroztak, én Lau és James Franck érmeinek feloldásával foglalkoztam." Az arany azonban az egyik legellenállóbb fém (ezért hívják nemesfémnek). Nem oxidálódik, és szinte semmilyen vegyülettel nem lép reakcióba. Egyetlen különleges oldószere van, az úgynevezett királyvíz, mely három rész sósav és egy rész salétromsav keveréke. De még ez a brutális elegy is csak rendkívül lassan oldja fel. Hevesy az egész délutánt az érmek feloldásával töltötte, azon izgulva, mikor törik rá a németek az ajtót. Szerencsére, mire a nácik betoppantak, a két érme helyén már csak egy narancssárga oldat pihent a laboratórium egyik polcán. A németek valóban töviről hegyire átkutatták az egész épületet, de nem akadtak az érmek nyomára. Hamarosan Bohr és Hevesy is kénytelen volt elhagyni Dániát. Svédországba menekültek, ahonnan csak a háború után tértek vissza. Mikor Hevesy belépett a megrongálódott laboratóriumba, legnagyobb meglepetésére épségben találta az üveget, amelyben a Nobel-díjak voltak. Arany oldása királyvízben Hevesy visszanyerte az aranyat az oldatból, és a nyers aranyat elküldte Stockholmba a Svéd Akadémiára. A Nobel Alapítvány újraöntette az érmeket az eredeti aranyból, és 1952-ben újra átadta őket jogos tulajdonosaiknak. Bohr 1922-ben kapott érme is kalandos utat járt be. 1940 márciusában elárvereztette, hogy pénzt szerezzen egy háborús alapítvány, a Finnish Relief számára. A nyertes névtelen maradt, de később ez a névtelen licitáló a fredriksborgi Dán Történeti Múzeumnak adományozta az érmet, ahol a mai napig látható.
Az áruk pénzben kifejezett csereértéke(pénzbeni egyenértéke) az ár. Ahhoz, hogy a cserében az értékkülönbségeket az árban is ki lehessen fejezni, a pénzegységeket részekre osztották és meghatározták a pénzegység többszörösét is. A pénzegységek eredetileg súlymértékek voltak (a csere alkalmával méréssel állapították meg a fémdarab súlyát és értékét) . Késõbb ennek megtörténtét a fémdarabokra ütött pecséttel tanúsították (így lett a fémdarabból érme, a pecsétbõl veret, s kialakult az ércpénznek az az alakja, amellyel - nem nemesfémbõl - ma is találkozunk). A pénzérme klasszikus formája meghatározott súlyú, meghatározott finomságú, közhitelû bélyeggel és névvel (verettel) ellátott nemesfémdarab volt. Mivel a hitelesség és megbízhatóság garantálása végett az éremverésbe az állam is beavatkozott; így az éremverés állami monopólium lett, a pénz pedig törvényes fizetõeszköz.
Eredetileg az érme névértéke (képviseleti értéke) és fémértéke egyenlõ volt. Késõbb ez a kettõ elszakadt egymástól. Okai: - az érme kopott (fémértéke a névértéke alá süllyedt) - egyes uralkodók szándékos pénzrontása (ha ez kitudódott, nehezen vagy egyáltalán nem fogadták el az érmét) - a kis összegû fizetések lebonyolításához kisebb értékû fémekbõl (ezüstbõl, vasból) ún. kisegítõ érméket kellett forgalomba hozni (belõlük alakult ki a késõbbi váltópénz). Az egységnyi fémmenyiségben lévõ nemesfémtartalmat az érme finomságának, az egységnyi súlyú nemesfémbõl vert pénzegységek számát pénzláb nevezték. E kettõ révén összehasonlíthatók voltak a különbözõ pénzrendszerekhez tartozó érmék illetve az ezek által képviselt értéknagyságok, valamint a köztük lévõ érékviszony is meghatározatóvá vált. Mind a pénz finomságát, mind a pénzlábat az állam szabályozta.
1.1.2. A pénz funkciói
A pénz funkciói azok a fel adatkörök,amelyeket a pénz a gazdaságban betölt. A pénz anyagiságától függetlenül ezek a következõk lehetnek: a./ Értékmérés. Értékmérõként a pénz kifejezi a cserében résztvevõ áruk értékét, mely árakban jelenik meg. b./.Forgalmi eszköz. Ez a funkció kifejezi, hogy a cserék a pénz közvetítésével bonyolódnak, illetve utal az árumozgás és a pénzmozgás egyidejûségére. c./ Felhalmozási eszköz. Ha a pénzt nem használjuk azonnal vásárlásra, felhalmozhatjuk (aranypénzrendszerben- ahol az aranypénzmennyiség automtikusan igazodik az áruforgalom pénzigényéhez - ezt a funkciót kincsképzõ funkciónak nevezzük. ) e./Fizetési eszköz. Ha az árumozgás és a pénzmozgás idõben elkülönülnek,akkor értelmezhetõ. Ha az árumozgás történik meg elõbb, és késõbb követi ezt a pénzmozgás - kereskedelmi vagy áruhitelrõl (a hitel elsõ történelmi formája), fordított esetben pénzhitelrõl vagy bankhitelrõl van szó. A vevõ ebben az esetben adós, az eladó pedig hitelezõ lesz. A pénz fizetési eszköz funkciója a hitel megjelenéséhez kapcsolódik. f./Nemzetközi pénz (világpénz). Olyan eszközt (eszközöket) jelent, amelyek a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban (nemzetközi színtéren) is képesek az elõbbi négy pénzfunkció betöltésére. Ez aranypénzrendszerben az arany, a mai modern pénzrendszerben egyes országok nemzeti valutája (pl. amerikai dollár, angol font) illetve az ún. mesterséges pénzek (SDR, ECU).
1.2. A pénzhelyettesítõk megjelenése
A nemesfémpénzek alkalmazásának többhátránya is volt: nagy összegû, nagy távolságokra történõ fizetéseknél a nemesfém szállítása, tárolása költséges és veszélyes volt, forgása közben kopott illetve hamisították, csonkították. A nemesfémpénz-forgalom ugyanakkor korlátozott is volt, mert a gazdaság dinamikus fejlõdésével (a dinamikusan bõvülõ áruforgalommal) a nemesfémtermelés nem tudott lépést tartani. Ezért szükségessé vált a forgalomban a nemesfémpénz kímélése illetve helyettesítése. Pénzhelyettesítõknek nevezzük a forgalomban az aranyat a fenti okok miatt helyettesítõ eszközöket (ún. értékjeleket). A pénzhelyettesítõk két csoportja: - a pénz forgalmi eszköz funkciójából kinõtt, értéktelen anyagból lévõpapírpénz - a pénz fizetési eszköz funkciójából kinõtt hitelpénz különbözõ fajtái (leginkább bankjegy és bankszámlapénz)
1.2.1. A klasszikus bankjegy
Az áruforgalom folyamatos bõvülése relatív pénzhiányhoz vezetett,ami kikényszerítette a kereskedelmi hitelt, a váltót, a klasszikus bankjegyet és az egyéb banki hitelakciókat. A hitel a pénzforgalomban a pénzhiány áthidalására szolgáló eszköz. Két fajtája: - az áruhitel vagy kereskedelmi hitel - a pénzhitel vagy bankhitel (ezt a 2. pontnál tárgyaljuk)
Mint már említettük, az áruhitel vagy kereskedelmi hitel a hitel elsõ történelmi formája. (Mûködõ tõkés nyújtja mûködõ tõkésnek, akit a pénzhiány kényszerített hitelbe való eladásra. Késõbb a mûködõ ipari - tõkés a kereskedõnek is hitelbe ad el.) Fajtái: a./Egyszerû áruhitel. A felek megegyezése (szerzõdés) mellett úgy is létrejöhet, hogy a vevõ önhatalmúlag nem fizet. A hitelezõ (eladó) számára így kevésbé biztonságos a kinnlévõségek behajtása. b./Folyószámlahitel. Az eladó és a vevõ közti rendszeres kereskedelmi kapcsolaton és a kölcsönösen felmerülõ fizetési kötelezettségeken alapul. Ez a kapcsolatrendszer - leegyszerûsítve a következõképpen mûködik: mindkét fél számlát nyit és vezet egymás számára, s a tartozások és követelések kölcsönös beszámításával csak az egyenleget rendezik. Igy nõ a hitelezõ biztonsága s a pénzforgalom készpénzigénye és az ahhoz kapcsolódó költség is csökken.
A kereskedelmi hitel általánossá válásával kialakul az adós fizetési ígéretének értékpapírba foglalása: a váltó. A váltó olyan rövidlejáratú fizetési ígéretet tartalmazó értékpapír, mely tulajdonosát arra jogosítja, hogy az adóstól fizetést követeljen a váltón feltüntetett idõpontban és összegben. Mint minden értékpapír, valamilyen vagyonnal kapcsolatos jogot megtestesítõ forgalomképes okirat A váltó fajtái a fizetésre kötelezett szerint: - saját váltó - a kiállító saját nevében ígér fizetést -idegen váltó- a kiállító maga helyett felszólít egy másik személyt - az intézvényezettet, a váltó adósát -, hogy a váltón feltüntetett kedvezményezett (rendelvényes) számára fizessen. Ez az ún. intézvényezett vagy elfogadvány-váltó. Ez a gyakoribb. A váltó fajtái a lejárat (a fizetés esedékessége) szerint: - bemutatóra (látra) szóló váltó: megtekintésekor azonnal esedékes -bemutatás után bizonyos idõre szólóváltó: elõször az adósnak kell bemutatnia, a fizetés az ettõl számított határidõre esedékes -határozott napra szóló váltó: a rajta feltüntetett idõpontban lehet érvényesíteni A váltó átruházható (forgatható): hátoldalán aláírással továbbadható, s ezzel a jogok átruházhatók, az új hitelezõre (a forgatmányosra). A forgatók száma korlátlan
A váltó útja a forgalomban
a./megtartható a lejáratig (akkor a névértéknek megfelelõ összeg kapható érte). A rendelvényes esedékességkor beszedi vagy a bankkal beszedeti a váltó összegét. b./felhasználható fizetésre (ha elfogadják). Ekkor a váltótulajdonos nem készpénzzel fizet, hanem követelést enged át saját hitelezõjének. Ekkor a váltót fizetési eszközként (hitelpénzként, pénzhelyettesítõként) használja. E hitelpénz minõségében a váltó opcionális pénz (elfogadható fizetés teljesítésére, de elfogadása nem kötelezõ, szemben a törvényes fizetési eszközzel). A váltó tehát - enyhíti a gazdaságban a relatív pénzhiányt (ha fizetési eszközként használják) - de azt korlátozott forgalomképessége miatt (csak az üzleti életben használható fel, s nem kötelezõ elfogadni) nem szünteti meg. c./eladható pénzintézetnek. Ez a mûvelet a váltóleszámítolás (diszkontálás).A váltótulajdonos így a váltó lejárata elõtt jut pénzhez (a váltó névértéke diszkonttal csökkentett összegéhez).
A váltóleszámítolás a bankok egyik legõsibb üzleti tevékenysége, összefonódik benne a kereskedelmi hitel és a bankhitel (a folyamat elején a mûködõ /ipari/ tõkés kereskedelmi hitelt nyújt, a folyamat végén az adóssal szembeni hitelezõi tevékenységet a bank veszi át, megelõlegezi /idõben elõre hozza/ a hitelezõ jövõben esedékes követelését). A bank egy késõbb esedékes pénzösszegért jelenleg kevesebb pénzt ad, gazdaságossági megfontolásból; a mai pénz értékesebb, mint a jövõbeli pénz. Ez az ésszerûség a pénz idõértéke fogalomban fejezõdik ki. A pénz idõértékének jelentése a váltóforgalomban: - a bank ma a kamattal kevesebbet fizet a leszámítolt váltóért, mint ami a jövõben esedékes - a mai váltón szereplõ összegért a jövõben az átlagos kamattal növelt nagyobb összeget kér (a mai pénz jövõbeni értékétkamatszámítással, a jövõben pénz mai értékét diszkontálással határozhatjuk meg).
Mit ad a bank a leszámítolt váltóért?
- kezdetben aranyat - késõbb saját váltóját (a bank váltóját), a bankjegyet ez elõnyösebb a magánváltónál, mert forgalomképesebb (a bankot jobban ismerik, fizetõképességében jobban bíznak). A bankjegy még mindig nem törvényes fizetõeszköz (munkabér fizetésére nem alkalmas). A bankok bizonyos formai változtatásokkal tovább növelték a bankjegyek forgalomképességét (lejárat nélkül, kerek összegrõl állították ki, bemutatáskor rögtön aranyra váltották). Az ilyen bankjegy már készpénzt jelentett. A zavartalan pénzforgalom biztosítása érdekében az állam - a bankjegykibocsátást egy (vagy egyes) bankok monopóliumává teszi - a bankjegyet törvényes fizetõeszközként ismeri el. A bankjegy ezzel az országon belüli forgalomban egyenrangú pénzzé válik az arannyal
1.2.2. A bankjegyek fedezete
A bankjegykibocsátási monopólium révén az állam növelni tudta befolyását a jegybank üzletpolitikájára - a jegybank szervezetének és - mûködésének szabályozása révén. Ez a szabályozás vonatkozott: a./ a jegybank üzletkörére Ezen szabályok szerint a jegybank csak rövidlejáratú hiteleket nyújthat. Oka: csak a rövidlejáratú hitelnyújtás teszi lehetõvé, hogy a bankjegyforgalom gyorsan alkalmazkodjék a fizetõeszközszükséglet változásához.(Ha csökken a fizetõeszközszükséglet és a forgalomban lévõ bankjegyek egy része feleslegessé válik, akkor azok a hitelek visszafizetése révén automatikusan visszakerülnek a bankhoz. ) Legkisebb a kockázat az áruváltók leszámítolásánál. b./ a bankjegykibocsátásra Ezek a szabályok azt írják elõ, hogy - a bankjegykibocsátás milyen keretek között mozogjon, s - a forgalomban lévõ bankjegyek fedezeteként a banknak milyen aktívákat (az "aktívák" fogalmához lásd az 1.2.4. pont végén lévõ zárójeles "Megjegyzés"-t!)kell tartania. c./ a bankjegyek beváltására (fedezeti elv) Fedezeti elv: az állam elõírta az aranykészlet alapján a bankjegykibocsátás méreteit (mivel a bankjegy a jegybank aranyra szóló fizetési ígérete volt.
A fedezeti elõírások történelmi típusai:
- teljes fedezet (100%-os aranyfedezet elõírása) - bankszerû fedezet (a kibocsátott bankjegyek mögött nincs teljes aranyfedezet., bankjegykibocsátás lehetséges rövidlejáratú értékpapírok, követelések ellenében is). Hitelezéssel kapcsolatos bankjegykibocsátást jelent. Nem minden bankjegyet váltanak be aranyra, a bankjegyek nagy részét továbbra is felhasználják az áruforgalom lebonyolításában. Ezt az elvet a huszadik század elején már általánosan alkalmazták. Az államok törvényesen szabályozták az aranyfedezet és az értékpapírfedezet arányát. 1/3 rész aranyfedezetet és 2/3 rész rövidlejáratú értékpapír- illetve követelésfedezetet írtak elõ. Ez volt az ún. harmadfedezeti elv.
1.2.3. A papírpénz
A papírpénz a pénz forgalmi eszköz funkciójából keletkezik. Mivel e funkció értelmében a pénz egy kézben csak átmenetileg - általában igen rövid ideig- tartózkodik, a forgalom névértékénél kisebb értékû (esetleg értéktelen) pénzzel is zavar nélkül lebonyolítható. A megszakítás nélkül zajló cserefolyamatban nem maga a pénz értéke lényeges, hanem az, hogy a pénz egységéért mindig ugyanakkora értéket lehessen vásárolni. A papírpénz a belsõ értékkel bíró pénz értéktelen jele, melyet az állam törvényes fizetõeszközzé tett (állami szentesítés) s kényszerforgalommal ruházott fel (elfogadása kötelezõ).
A papírpénz forgalomba kerülése: ha az állam kiadásai > az állam bevételei,s a különbözetet az állam - hatalmi pozíciójánál fogva - újonnan nyomtatott papírdarabokkal fizeti ki (bankóprés). Ezt a pénzt kötelezõ mindenkinek elfogadnia, maga az állam is elfogadja (pl. adófizetésnél). A törvényes fizetõeszközt mindenki elfogadja, ezáltal maga a társadalom is szentesíti. (Ez legalább olyan fontos, mint az állami szentesítés!) A papírpénz addig nem okoz zavart, amíg nincs belõle több a forgalom szükségleténél (mint amennyi aranyra szükség lenne a pénzforgalom lebonyolításához). Ez a felesleg nem tudja elhagyni a forgalmat, "elértéktelenedik". Annak megértéséhez, hogy ez milyen problémákat okozhat, itt, a tanulmányainak elején vegyünk egy leegyszerûsített példát!
A példa
Kiinduló helyzet: létezik az egyensúly a forgalomban lévõ áruk és a pénz között (teljesül a pénzkibocsátás követelménye) 1Pénz = 1Áru Az egyensúly megbomlik (ennek többféle oka lehet áru- és pénzoldalról vagy mindkettõrõl kiindulva, gondolja végig a szóba jöhetõ eseteket!), s a felesleges papírpénzmennyiség nem tudja elhagyni a forgalmat. P > A pl. konkréten 1P = 0,5Á Papírpénzrendszerben ez az egyensúlytalanság tartós marad. Mivel az árukínálat bõvülése csak nehezen és hosszabb távon lehetséges, az egyensúly helyreállítása rövid távon ár(színvonal)emelkedésformájában valósul meg. Ezzel egyidejûleg csökken a papírpénz képviseleti értéke (vásárlóereje), s a papírpénz "elértéktelenedik", inflálódik. Ez a folyamat végsõ esetben a pénzrendszer összeomlásához vezethet. (Az egyensúly megbomlását és annak következményeit gondolja végig aranypénzrendszerben is!)
1.2.4. A bankszámlapénz
Az elõzõkben tárgyalt pénzhelyettesítõket - a bankjegyet és a papírpénzt - készpénznek nevezzük (mivel kézzel fogható, dologi formájuk van). A bankszámlapénz azonban ilyen formában nem jelenik meg, csak a bankok nyilvántartásaiban, a számlákon. A bankszámlapénz megjelenése a bankok ún. pénztárosi funkciójához kapcsolódik. A vállalkozók pénztõke formájában tartott tõkerészüket bankokban helyezik el ún. látra szóló betétként (amivel bármikor szabadon rendelkezhetnek, azonnal esedékes). Azt, hogy mennyi pénztõkéje (bankszámlapénze) van a számla tulajdonosának, a bankszámla egyenlege mutatja. A számla egyenlegének megfelelõ összegben a számla tulajdonosa bármikor bankjegyet követelhet a banktól (tehát a bankszámlapénz valóságos pénz) , csaknem készpénz .
A bankszámlával rendelkezõ ügyfelek közti fizetések lebonyolítása a bankszámlapénzzel történik, a számlákon vezetett nyilvántartások módosításával (a kötelezett számláján csökkenést, a jogosultén növekedést könyvel a bank. A bankszámlákat a kettõs könyvvitel szabályai szerint vezetik; "Passzívák"/"Követel" oldalán a számlatulajdonos rendelkezésére álló összeget illetve a növelõ tételeket, "Aktívák"/"Tartozik" oldalán a csökkentõ tételeket. Megjegyzés:a kettõs könyvvietel szabályait a "Számvitel" tantárgy keretében fogják megismerni. Amennyiben számviteltanulmányaikban még nem haladtak annyira elõre, hogy tantárgyunknak ezt, valamint a 2.3.1. és 2.3.2. /Pénzteremtés egy- és kétszintû bankrendszerben/ címû fejezeteit megértsék, kérjük, használják a "Számvitel"-jegyzetet és az abban - eseteg - ajánlott egyéb tananyagokat! Itt figyelemfelhívásként csak annyit közlünk: a "Számvitel"-tananyag a gazdasági /ipari/ szféra könyvelését mutatja be. A bankszféra a gazdasági szférával ellentétesen könyvel: a gazdasági eseményeket nyilvántartásai /számlái, mérlegei/ ellenkezõ oldalán mutatja ki. Szívlelje meg ezt a tanácsot! Tapasztalataink szerint ugyanis a fent említett témák megértése nagymértékben múlik a számviteli ismereteken!). A bankszámlapénzzel történõ -készpénz nélküli - fizetés a betétek átruházásával valósul meg. Ezek ma legelterjedtebb változatai az átutalás és a csekk (ezekrõl lásd késõbb). A bankszámlapénzzel történõ fizetés kényelmesebb, biztonságosabb és olcsóbb s a bankok pénzteremtési lehetõségeit is kiszélesíti
1.3. Az aranypénzrendszer megszûnése 1.3.1. Az aranypénzrendszer megszûnésének okai
A klasszikus aranyvalutarendszer (aranystandard-rendszer) az 1929-1933-as világgazdasági válságig mûködött. Megszûnésének elõzményei: - az aranystandard-rendszerben sem kizárólag az arany a pénz, hanem az aranyra váltható bankjegy is - a bankszámlapénz megjelenése és általánossá válása (nem törvényes fizetõeszköz, de arra - bankjegyre - beváltható) A pénzforgalom bõvülésével nõtt a pénzhelyettesítõk aránya az aranyhoz képest; a jegybank aranykészletének többszörösét tette ki a bankjegytömeg, ennek többszörösét a számlapénztömeg. Mindemellett ebben a pénzrendszerben a pénzhelyettesítõk kapcsolódtak az aranyhoz,s ez - "korrekt" bankjegykibocsátás és ellenõrzött számlapénzteremtés mellett - biztosította a pénz értékállóságát.
Gazdasági válságok idején azonban a forgalom kevesebb pénzt igényelt. Ilyenkor a pénzhelyettesítõket aranyra igyekeztek váltani, s a tömeges igényt a bankok nem tudták kielégíteni.Ekkor felfüggesztették a pénzhelyettestõk aranyra váltását (pl. az elsõ világháború alatt), majd gyakorlatilag megszüntették az 1929-1933-as válság után (a tõkés gazdaságnak ún. manipulálható pénzre volt szüksége).
Történeti szakaszai
árupénz árupénz és pénzhelyettesítők belső érték nélküli pénz aranystandard rendszer (1870-1914) a két világháború közötti időszak (19181939) a Bretton Woods-i egyezmény (1944-1973) szabad és irányított lebegtetés (1973-tól)
Aranystandard rendszer (1870-1914)
első nemzetközi pénzrendszer jellemzői :
forgalomban van aranyérme és pénzhelyettesítők, melyek átválthatók arany kivitele és behozatala korlátlan mennyiségben szabad pénzhelyettesítők nemzetközi forgalma megengedett a nemzeti árfolyamok a behozatali (alsó) és a kiviteli (felső) aranypont között mozognak
A két világháború közötti időszak (1918-1939) nem sikerült átfogó monetáris rendszert felállítani okai : Párizsi béke (Keynes) infláció, leértékelési verseny, válság és bezárkózás, devizakorlátozások, kedvezőtlen nemzetközi helyzet, aranyeloszlás egyenetlenné válik, kevés az arany, nincs vezető világhatalom 1930-as évek eleje (30-31) állami beavatkozás ténye : jegybank az állami költségvetést a konjunktúrától függően finanszírozza, nem az arany ! a függés (nem az aranytartalék függvénye)
A Bretton Woods-i egyezmény (1944-1973) hazai pénz átváltása általános eszközre, dollár középpontban, rögzített aranyár 35 USD/uncia, csak a jegybankok számára konvertálható, IMF létrehozása első szakasz 1958 végéig, főbb devizák konvertibilitásának megteremtése, korlátozások, bizalom második szakasz 1958-68 (1962 aranypool) fix rátákon történő szabad átválthatóság előnye, liberalizált kereskedelem harmadik szakasz 1968-73 bomlás 1968 aranypool feladása (Gresham törvény), dollárstandard vietnámi háború, 1971 megszűnik az arany dollár átválthatósága,
Szabad és irányított lebegtetés (1973-tól)
Piaci alapon Piszkos lebegtetés (dirty floating) (Jegybank saját érdeke alapján interveniál) Tiszta lebegtetés (Jegybank nem avatkozik be)
Napjainkban nem található általános feltételű rendszer
1.4. Nemzeti pénzrendszerek
Az állam a pénzforgalom egységességének és rendszerezettségének érdekében hozza létre a nemzeti pénzrendszert. A nemzeti pénzrendszer a pénzforgalom államilag szabályozott formája, amely meghatározza - a pénz szerepét betöltõ dolgot - a pénz egységét - a pénzjegyek fajtáit - kijelöli a törvényes fizetõeszközöket.
1.4.1. A nemzeti pénzrendszerek történelmi típusai
- fémpénzrendszerek (belsõ értékû pénzrendszer) - belsõ érték nélküli pénzrendszerek a./ Fémpénzrendszerek (belsõ értékkel rendelkezõ pénzrendszerek) Fajtái: a bimetallikus és a monometallikuspénzrendszer.
Történelmileg elõször a bimetallikus pénzrendszer terjedt el. Két fém (arany és ezüst ) egyidejû forgalmát jelentette. Mivel az árak itt aranyban és ezüsten is kifejezõdtek, az értékmérés nehézkes volt. Ezért alakult ki a bimetallikus pénzrendszeren belül a - párhuzamos (paralel) forma, amelyben a két fém cserearánya szabadon alakul, az állam azt hivatalosan nem határozza meg, ezért az árak állandóan ingadoznak az arany és az ezüst cserearányaitól függõen - alternatív forma, amelyben az állam törvényesen meghatározza a két fém egymás közti arányát, A monometallikus pénzrendszerben egyféle fém forog pénzként (ott terjedt el, ahol jelentõs aranykészletek halmozódtak fel az aranytermelés bõvülésével, de lehetett ez a pénz az ezüst is). Mint már említettük, az aranyérmerendszeraz elsõ világháború idején bomlásnak indult, s kényszerintézkedéseket vezettek be: felfüggesztették a bankjegyek aranyra váltását és újabb aranyérméket nem hoztak forgalomba. Mivel az áruforgalom pénzszükséglete nagymértékben meghaladta a rendelkezésre álló aranymennyiséget, az aranypénzrendszert már nem lehetett visszaállítani. A gazdaságok a második világháború után áttértek az aranydevizarendszerre.
b./ Belsõ érték nélküli pénzrendszerek
Ezekben a nemzeti pénzegység nincs nemesfémértékhez kötve . Típusai: - papírpénzrendszer törvényes fizetõeszköz, aranyra nem váltható, papírból lévõ pénzjegy - keletkezésekor nem rendelkezik árufedezettel (lásd kibocsátásának mechanizmusát klasszikus illetve modern papírpénz esetén!) - nem hagyja el automatikusan a forgalmat - mivel az állam többletkiadásainak fedezésére bocsátja ki, inflációs jellegû - hitelpénzrendszer hitelnyújtás révén kerül a forgalomba, s hitel visszafizetésével lép onnan ki automatikusan (ha kibocsátása az áruforgalom szükségleteihez igazodik. Ennek megértéséhez lásd a következõ fejez etet). - kevert pénzrendszer Ez a papírpénz és a hitelpénz gyakorlatban létezõ kombinációja. Ma törvényes fizetõeszközként a modern bankjegy (nem azonos a klasszikus bankjeggyel!) szolgál.
Napjaink pénze
Elhatárolások a pénz lehet :
belföldi vagy külföldi (valuta,deviza) jegybankpénz vagy kereskedelmi banki pénz jelenbeli vagy jövőbeli
A monetáris szféra szerkezete :
1. Jegybank egyéb felettes hatóságok 2. Bankok 3. biztosítók 4. szakosított pénzügyi tevékenységet végző intézmények 5. értékpapírkereskedő, brókercégek 6. egyéb kiegészítő szolgáltatást nyújtó cégek
Egyéb felettes hatóságok : Jegybank
intézményi felügyeletek (bank-, (ÉP)tőzsde-, biztosításfelügyelet) egyéb érdekvédelmi szervek (Bankszövetség) védelmi alapok (Országos Betétbiztosítási Alap, OBA, Befektetővédelmi Alapok) Pénzügyminisztérium
Szereplők : Bankok monetáris pénzintézetek nem monetáris pénzintézetek csoportjába Egyéb kiegészítő szolgáltatást nyújtó cégek kivásárlások, tanácsadások, minősítések
A modern pénz fogalma és fajtái
a hitelpénz olyan bankpasszíva, amely forgalmi, fizetési, felhalmozási funkciót tölt be a pénz formáját tekintve : készpénz (bankjegy és érme) Számlapénz kvázi pénz : (felhalmozás) takarékbetét Eredetét tekintve : Jegybankpénz (high powered money vagy monetáris bázis) kereskedelmi bankpénz
Monetáris aggregátumok Magyarországon : M1- szűkebb értelemben vett pénz M2- tágabb értelemben vett pénz M3 = M2+ bankrendszerre szóló értékpapírok M4 = M3+ nem monetáris állampapírok
A pénzteremtés alapelve, módja, mechanizmusa hitelnyújtás (közvetlen, vagy ÉP vásárlás) NDC (Net Domestic Credit) deviza vásárlás NFA (Net Foreign Asset) A pénz a szereplők számára eszköz, a felvett hitel forrás
A modern hitelpénz olyan bankpasszíva, amely képes betölteni a forgalmi, fizetési és felhalmozási eszköz funkciót
Pénzteremtés hatása a banki mérlegre A
P
+ Deviza + Arany + Hitel + Értékpapír
+ Pénz
Pénzmegsemmisülés
Hiteltörlesztés Bank devizaeladása Bank aranyeladása Bank értékpapír eladása A hitelpénz mechanizmus körforgás jellegű, a bankok a vállalatoknak nyújtott hitelek révén juttatnak pénzt a gazdaságba
A bank azáltal tud pénzt teremteni, hogy sok, egymással kapcsolatban levő ügyfélnek vezet számlát P A
X Bank
A betéte –10 B betéte + 10
A
A vállalat
Pénz – 10
A Pénz +10 Vevők – 10
P Szállítók – 10
B vállalat
P
Kötelező tartalék pénzmultiplikátor
A kereskedelmi bankok likviditását biztosító (kötelező) jegybanki betéteit nevezik (kötelező) jegybanki tartaléknak, a betétekhez viszonyított arányát pedig (kötelező) tartalékrátának A pénzmultiplikátor a kötelező tartalékráta reciproka m = 1/t
A pénztömeg nagysága
A pénz forgási sebessége megmutatja, hogy egységnyi idő alatt a pénz hányszor cserél gazdát az áruforgalomban
Fisher – féle forgalmi egyenlet : M*v = P*Q M pénztömeg – pénzmennyiség V pénz forgási sebessége P árszínvonal Q a forgalomba került áruk mennyisége n
M *V
Pi * Qi i 1
Jövedelmi egyenlet
M *V
YN
P *Y
M pénztömeg – pénzmennyiség V a jövedelem forgási sebessége Y N a nominál jövedelem, pl nominál GDP P árszínvonal Y reál jövedelem
A mennyiségi pénzelmélet cambridge-i egyenlete
M
k * P *Y
M pénztömeg – pénzmennyiség K = 1/V pénztartási hányad (a forgási sebesség reciproka) P árszínvonal Y reál jövedelem
A pénzkeresleti függvény közgazdasági változók (a jövedelem és a kamatláb) és azok matematikai kapcsolódása, amelyek függvényében meghatározható az emberek által tartani kívánt pénz mennyisége Általában reálpénzmennyiségre vonatkozik
M /P
f Y,i
Jövedelem Y
FOGYASZTÁS C MEGTAKARÍTÁS Megtakarító saját beruházása Pénzmegtakarítás Értékpapírvásárlás Lekötött bankbetét Pénzkészlet növelése
S=I BERUHÁZÁS I önfinanszírozás Saját forrásból
Ideiglenes újraelosztás pénzteremtés
Értékpapír kibocsátás Bankhitelfelvét
Nyitott gazdaság
Külföld belép Folyó fizetési mérleg (Current Account) (CA) Tőketételek (dK) Capital A bankrendszer devizatartalék változásai (dRES) Reserves
Fizetési mérleg 1. Termékek exportja és importja (X,M) A) Külkereskedelmi mérleg (Trade Balance=X-M) 2. Szolgáltatások (Nonfactor services) exportja és importja 3. Kamat, Profit osztalék (Factor Services) 4. Egyoldalú átutalások (segély, bérhazautalások: UT) B) Folyó fizetési mérleg egyenlege (Current Account) 5. Közvetlen külföldi tőkebefektetések (Direct foreign investments) 6. Közép és hosszú lejáratú hitelek C alapegyenleg (Basic Balance) 7. Rövid lejáratú hitelek 8. Tévedések, kihagyások D fizetési mérleg egyenlege (Overall balance)
9. Bankrendszer devizatartalékainak változása (Reverses)
Gazdasági szektor Felhasználás
Forrás
Anyagi felhalmozás (I) Megtakarítás (S) Államkötvény vásárlás Külföldi hitelfelvétel (dKp) Bankhitel (dNDCp) (dBg) Pénzfelhalmozás (dMO)
Költségvetés Felhasználás
Kormányzati kiadások (G) Transzferek (TR)
Forrás Adó (T) Kötvénykibocsátás (dBg) Külföldi hitelfelvétel (dKg) Bankhitel (dNDCg)
Külföld Felhasználás
Export (X) Hitelnyújtás (dK)
Forrás Import (M) Egyoldalú átutalások (R) Külföldnek nyújtott hitel (dK) Devizatartalék változás (dRES)
Bankrendszer Felhasználás
Belföldi hitelnyújtás (dNFA) Devizatartalék növekedése (-dRES)
Forrás Pénzfelhalmozás (dMO) Külföldi hitelfelvétel (dK)
Flow of funds séma (tőkeforgalmi mátrix)
1. Nem pénzügyi egyenleg
Gazdasági szféra
Költség vetés
I-S
G-T
Bank rendszer
Külföld X-M-R
0
-dKb dRES
dK - dRES
0 0 0 0 0
0
0
0
Finanszírozása 2. Pénz + kvázipénz 3. Bankhitel 4. Állami ÉP 5. Külföldi tőke 6. Bankrendszer devizatartalék változása
dMO -dNDCp dBg -dKp
-dNDCg -dBg -dKg
0
0
-dMO dNDC
Köszönöm a figyelmet!
