Peking+15. Az ENSZ Pekingi Nők Világkonferenciájának (1995) Cselekvési Terve megvalósulásának értékelése Magyarországon

Peking+15 Az ENSZ Pekingi Nők Világkonferenciájának (1995) Cselekvési Terve megvalósulásának értékelése Magyarországon - 2009 I. rész: Eredmények és buktatók áttekintése a nemek közti egyenlőség és a nők nagyobb döntési jogkörben részesítése területén A Magyar Köztársaságban a nemek közötti hátrányos megkülönböztetés általános tilalmát az Alkotmány 66. § (1) bekezdése rögzíti. Magyarországon a 2003-ban elfogadott, az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvényben (továbbiakban: Ebtv.) határozta meg a különböző – így többek közt a nemi – alapú diszkrimináció fogalmát, és rendelkezik annak tilalmáról. A törvény alapján 2005-ben megkezdte működését az Egyenlő Bánásmód Hatóság. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság az Ebtv. rendelkezései és a 362/2004. (XII. 26.) számú Kormányrendelet rendelkezései alapján látja el feladatait. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság az egyenlő bánásmód érvényesülésének ellenőrzését szolgáló országos hatáskörű közigazgatási szerv. A hatóság fő céljai között – az egyedi ügyek vizsgálata után – második kiemelt célként a diszkriminációval szembeni fellépésben a társadalmi tudatosság, a jogérvényesítéssel kapcsolatos ismeretek terjesztése szerepel. Ha a hatóság megállapítja az egyenlő bánásmódra vonatkozó rendelkezések megsértését, akkor az alábbi szankciókat alkalmazhatja: a) elrendelheti a jogsértő állapot megszüntetését, b) megtilthatja a jogsértő magatartás további folytatását, c) a jogsértést megállapító határozatát nyilvánosságra hozhatja, d) (diszkriminációs) bírságot szabhat ki. Az Egyenlő Bánásmód Hatóságnak számos további hatásköre van, így például: közérdekű igényérvényesítés joga alapján per indítása, véleményezési jogkör az egyenlő bánásmódot érintő jogszabályok tervezetei esetében, tájékoztatás stb. A hatóság feladatait a miniszterelnök által felkért Tanácsadó Testülettel együttműködve látja el. A testület tagjai az emberi jogok védelme és az egyenlő bánásmód követelményének érvényesítése területén kiemelkedő tapasztalatokkal rendelkező független szakértők. A 2005 nyarán megalakult Tanácsadó Testület állásfoglalásokat fogadott el, például a diszkriminációs eljárások bizonyítási kérdéseiről szólót. Fontos azt látni, hogy a jogilag garantált egyenlőség mellett ma már sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a szabályok gyakorlati megvalósításának elősegítésére. Ehhez többoldalú összefogás, a célok és eredmények időről időre történő felülvizsgálata szükséges. A kormányzat ennek megfelelően rendszeresen értékeli a pekingi Cselekvési Tervben foglaltak megvalósulását. Az Európai Uniós tagság jól érzékelhető pozitív hatással van a gender kérdések magyarországi kezelésére. Az európai irányvonalak követendő utat jelölnek ki, valamint támogatást is biztosítanak a közös célok eléréséhez. Megkerülhetetlenné teszik a társadalmi nemek szempontrendszerének beépítését a közpolitika valamennyi területébe és a közgondolkodásba is. Az Európai Parlamentben dolgozó magyar képviselők, a jelöltállítás során a kormányzó párt által önként vállalt kvótának is köszönhetően, 30% feletti. 1

2009-re Magyarországon létrejött a nők és férfiak közötti egyenlőséget biztosító és támogató jogszabályi környezet, és az annak megvalósítását elősegítő intézményrendszer. Az Ebtv. kimondja, hogy az esélyegyenlőség előmozdítása elsősorban állami kötelezettség és deklarált célja, hogy hatékony jogvédelmet biztosítson a hátrányos megkülönböztetést elszenvedők számára. A 2003-ban létrejött Esélyegyenlőségi Kormányhivatal jogutódjaként működő Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium, majd 2006-tól Szociális és Munkaügyi Minisztérium biztosítja a megfelelő kormányzati hátteret a gender kérdésekkel foglalkozó állami szakemberek számára. A Nőképviseleti Tanács utódjaként létrejött a Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlősége Tanács, mely biztosítja a nem kormányzati szervek és szakértők bevonását a magyarországi nőpolitika alakításába. (Lásd: 3. fejezet) A nőkkel és gyermekekkel szembeni erőszak, különösen a családon belüli erőszak megelőzése és kezelése terén is számos, jól működő mechanizmusról számolhatunk be. (Lásd: 2. fejezet) Ma már elmondhatjuk, hogy a nők helyzetét javító projektek sora valósult meg Magyarországon, részben az Európai Unióval társfinanszírozásban (pl.: EQUAL, HEFOP stb.). Az szemléletformálást elősegítendő konferenciák, workshopok kerültek megrendezésre. Továbbra is (2000-től kezdve) évről évre kiadjuk a „Nők és Férfiak Magyarországon” című statisztikai zsebkönyvet (magyar és angol nyelven), mely ma már elektronikusan is elérhető. A CEDAW Egyezmény és a CEDAW Bizottság ajánlásai magyar nyelven elektronikus és nyomtatott formában is mindenki által ingyenesen hozzáférhetőek. Magyarország 2006-ban adta le hatodik országjelentését a Bizottságnak, melynek értékelésére 2007-ben került sor. A jelentés elkészítése széles bázison alapult: a kormányzati oldal mellett szakértők és civil aktivisták bevonásával készült el. A „Nők joga” című kiadványban már a legutóbbi ajánlások is megjelentek. A könyvet a női civil szervezetek és aktivisták bevonásával több csatornán keresztül folyamatosan terjesztjük. A Pekingi Cselekvési Terv végrehajtása ellen ható akadályok és nehézségek: A „gender mainstreaming” stratégia, a kormányzati munkában még nem eléggé elterjedt. Optimizmusra ad azonban okot az, hogy 2008-ban megtörtént az első (nagy sikerű) gender képzés a minisztériumokból jelentkező dolgozók részére, továbbá hogy 2009-ben a magyarországi fejlesztési források elosztásában meghatározó szerepet játszó Nemzeti Fejlesztési Ügynökség munkatársai számára nyújtunk többnapos képzést. A társadalomban már meghonosodott a nők és férfiak közötti egyenlőségről, egyenlőtlenségekről való gondolkodás, ám a nők jogismerete és jogérvényesítő készségei és képességei még mindig alacsony szinten vannak, így ezen a területen feltétlenül erősíteni kell a kormányzati politikát. A meglehetősen konzervatív társadalmi attitűdök, dacára az aktív szemléletformáló munkának, igen lassan változnak, számos nemi sztereotípia felszámolása nehézséget okoz. A fiatalabb generációk körében azonban már érezhető elmozdulás: nyitottabbak a nemek közötti egyenlőség kérdéseire.

2

II. rész: A Pekingi Cselekvési Program által meghatározott 12 kritikus területen elért haladás 1. A nők és a szegénység Magyarországon az országos szegénységi ráta nem mutat különbséget férfiak és nők között, a női háztartásfővel rendelkező családok szegénysége is csak csekély mértékben magasabb, mint a férfi háztartásfőjűeké. Mégis, bizonyos háztartástípusokban nagyobb a nők szegénységi kockázata. Ilyenek az egyszülős családok, melyekben jellemzően az anya neveli egyedül gyermekét és a 65 évesnél idősebb, egytagú háztartások, melyekben a nők szegénységi aránya jelentősen meghaladja a férfiakét, elsősorban a rövidebb szolgálati idő, az alacsonyabb kereset és a hosszabb várható élettartam miatt. Az egyedülálló nyugdíjas férfiak száma 2006-ban 132438, a nőké 534619 fő volt. E két családtípusban nem csupán a jövedelmi szegénység kockázata magasabb, hanem a halmozott anyagi deprivációé is. A nők foglalkozási struktúrában elfoglalt, átlagosnál rosszabb pozíciója nemcsak a nőknek a férfiakénál kisebb keresetében tükröződik vissza, hanem az ebből származtatott szociális jövedelmek alacsonyabb szintjében is. Ezek közül a nők öregségi nyugdíját emeljük ki, ami 2007-ben mintegy 25%-kal volt alacsonyabb a férfiakénál. Ez az elmaradás – a munkaerő-piaci pozíciók különbözőségén túl – arra vezethető vissza, hogy a nők szolgálati ideje átlagosan 2-3 évvel rövidebb, mint a férfiaké, továbbá az előrehozott nyugdíjazásnál a nők jelenleg még kedvezőbb feltételek mellett, a férfiakéhoz képest 3 évvel korábban mehetnek nyugdíjba. Fontos kiemelni azt is, hogy éppen a hátrányos helyzetű romák által felülreprezentált településeken az utóbbi időkben a fiatal roma nők egyre korábban kezdenek szülni, s a fiatalkorú népesség száma jelentősen növekszik ezeken a településeken. A tizenéves korukban, akár több gyereket is szülő nők teljesen kiszorulnak az oktatási intézményrendszerből, következésképpen a munkaerő-piacról is. A helyzet javítására kidolgozásra került a „Lépj egyet előre!” program, melynek célja a magyar felnőtt lakosság képzettségi színvonalának növelése érdekében olyan képzések indítása, amelynek során a korábbi képzettségi, tudásszintjüktől egy szinttel magasabb szintre kerülnek. A képzés a résztevők számára ingyenes, vagyis a képzésbe bekapcsolódó felnőttek a képzési költségek, plusz egy havi minimálbér mértékéig támogatást kapnak. A nőknek a férfiakéhoz képest hátrányosabb pozíciója és alacsonyabb keresete megmutatkozik alacsonyabb szociális jövedelmükben, így kihat a várható nyugdíjukra is. A nyugdíjhatár meghatározásánál a nők pozitív diszkriminációja fokozatosan megszűnik, és 2009-re megvalósul a nemenként egységes 62 éves nyugdíjkorhatár. Egyéb területen a magyar nyugdíjrendszer biztosítja a teljes jogegyenlőséget a nemek között. 2. A nők oktatása és képzése Az oktatásra vonatkozó Magyarország által követett irányelvek azt hangsúlyozzák, hogy lehetőséget kell adni mindenki számára a személyes fejlődésre, az új nemzetközi környezet által megkívánt legmagasabb szintű teljesítmény elérésére és a társadalmi integrációhoz szükséges forrásokhoz való hozzájutásra. Ezért olyan oktatásirányítási stratégiákat kell kimunkálni és alkalmazni, melyeknek deklarált alapelve, hogy (1) nem fogadhatja el a társadalmilag tartósan és visszafordíthatatlanul kizárt személyek létét; hogy (2) elő akarja segíteni a személyiség fejlődését és az aktív polgárok nevelését. Magyarországon a nők iskolai végzettsége általánosságban valamivel magasabb, mint a férfiaké. A munkaképes korú nők nagyobb százalékának van középfokú, illetve felsőfokú végzettsége, mint a hasonló korú férfiaknak, a férfiak viszont magasabb arányban rendelkeznek szakképesítéssel. A lányok a gimnáziumokban jelentősen felül, a szakiskolákban jelentősen 3

alulképviseltek. Ez azt jelenti, hogy a lányok inkább általános középfokú képzést kapnak, és ritkábban is tanulnak szakmát ezen a szinten. Az oktatás jelenleg Magyarországon nemek szerint szegregált, ami főleg a szakoktatásban és a felsőoktatásban érhető tetten. A lányok felülreprezentáltak a középiskolai oktatásban is. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény számos strukturális és tartalmi változás iránytűje a közoktatási rendszerben. Az Európai Uniós irányelvekkel egyező elvi és stratégiai alapozás mellett a törvényi kereteket biztosítja ahhoz, hogy az oktatási intézmények a tanulói szükségleteknek megfelelően dolgozzák ki helyi oktatási profiljukat. A taneszközök és tankönyvek minősége kimondja, hogy a tankönyvek elbírálása során vizsgálni kell a tananyag tartalmát – többek között – a nemek egyenlőségét sértő, illetve az esélyegyenlőtlenséget erősítő sztereotípiák, kijelentések, ábrák, fotók grafikák használat szempontjából. A felsőoktatás és benne a tanárképzés jelenlegi helyzetében a létező gender kurzusok egyértelműen személyhez/oktatóhoz kötöttsége látszik a meghatározó tényezőnek, azaz ott tud élni a kurzus, ahol az oktató státusza létezik. A széleskörű szakmai és tudományos választék létrejötte ellen ható tényező a felsőoktatás tartalmi és minőségi értelemben vett homogenizálódása, annak ellenére, hogy a bolognai folyamat egyik hivatása a nyitás a társadalom szélesebb rétegei felé, és a diverzifikáció. A szakképzésben és felnőttoktatásban − a célcsoportok és a fenntartók sokfélesége miatt − kevéssé nyomon követhető a diszkrimináció és szegregáció. Az elkövetkezendő években azonban ezeken a területeken várhatóak a legnagyobb strukturális és tartalmi változások. Ezért olyan kutatások szükségesek, amelyek eredményeire alapozva a felnőttoktatás pedagógiájának módszertani alapozásakor eleve megfogalmazott már a társadalmi nem szempontja. A pedagógusok munkaerő-piaci helyzetéről 2003-ban készített értékelés szerint az elmúlt egy évtizedben a közoktatásban foglalkoztatott pedagógusok esetében az átlagos életkor és a nők aránya növekedett, a képzettség átlagos szintje viszont csökkent, miután a fiatalabb korcsoportokban a főiskolai végzettségűek aránya nőtt. Ez a megállapítás továbbra is megerősíti a közoktatásban dolgozóknak a nemek tekintetében megnyilvánuló munkaerő-piaci szegregációját. Bár a tanárok nagy része nő, a nők aránya a vezetésben a pozíció presztízsével és szintjével egyenes arányban csökken. Kormányzati, szakértői és civil összefogással elkészült egy oktató DVD (és az azt kísérő fogalommagyarázó füzet), mely több, a nemi szerepekkel foglalkozó kisfilmet tartalmaz, valamint a „Nők és férfiak története a hosszú 20. században” című tankönyv, melyek kísérleti oktatása 2009-ben kezdődik meg. 3. A nők és az egészség A felnőtt népesség egészségi állapotának két legfontosabb jellemzője a várható élettartam és ezzel szoros összefüggésben az idő előtti halálozás aránya, valamint a megélt életévek során elérhető életminőség. A felnőtt magyar népességet ebből a két szempontból éppen ellenkező irányú tendenciák jellemzik. Magyarországon a férfiak jelentősen korábban halnak meg, mint ami az ország gazdasági fejlettsége alapján várható volna. A UNDP Human Development Report (2008) adatai szerint annak valószínűsége, hogy egy nő illetve férfi túléli a 65. életévét, Magyarországon 84%. Az idő előtti halálozás tekintetében elsősorban a férfiak életkilátásai tekintetében nagy a lemaradásunk.

4

A társadalmi-gazdasági tényezők meghatározó szerepet játszanak az idő előtti halálozás alakulásában. Az 1986-1990-es évek átlagában 8,9 év volt a különbség a legmagasabb és legalacsonyabb végzettségű férfiak várható élettartama között, ez 2004-re 16,5 évre nőtt. A nők esetében a korábbi 4 évnyi hátrány 10,2 évre emelkedett a legalacsonyabb végzettségűek rovására. Hasonló a különbség abban, hogy a 30 évesek hány százaléka éli meg a 65. évét. Ennek valószínűsége a legalacsonyabb iskolai végzettségű férfiak esetében csupán 43%, a nőknél pedig 70%, ezzel szemben a legmagasabb iskolai végzettségű férfiak és nők körében 85%, ill. 91%. A hazai várható átlagos élettartamtól a romák mindkét nemnél még 8-10 évvel elmaradnak. Amennyiben a cigány népesség mutatóit az iskolai végzettséggel korrigáljuk, már nem tapasztalunk eltérést a nyolc általánosnál alacsonyabb végzettségű roma és nem roma népesség adatai között. A Roma Integráció Évtizede Program Stratégiai Tervről szóló 68/2007. (VI. 28.) országgyűlési határozat többek között a romák egészségügyi állapotának javítása érdekében is számos intézkedést megfogalmaz, melyek végrehajtása folyamatban van. A halálokok közül az emésztőszervi és a külső ok – gyilkosság, öngyilkosság − miatti halálozás 65 év alatt lényegesen gyakoribb a férfiak között. A szív-érrendszeri és a daganatos halálozás a nők esetében nagyobb részt az idősebb életkorra tolódik, de ezek miatt is lényegesen többen halnak meg, mint az európai átlag. Míg a 70 évnél fiatalabbak 8,1%-át jellemzi súlyos, feltétlenül kezelésre szoruló depressziós tünetegyüttes, ami a tartós egészségromláshoz vezető stressz következménye, a nyolc általánosnál kevesebbet végzettek között ez az arány 15%, a nyolc általánost végzettek között 11%, a felsőfokú végzettségűek között pedig 5,6%. A népegészségügyi szűrővizsgálatok kiemelt fontosságúak. Prioritást élveznek az alábbi szűrések:  a 45-65 év közötti nők kétévenként végzett emlőszűrése lágyrészröntgenvizsgálattal (mammográfia);  a 25-65 közötti nők egyszeri negatív szűrővizsgálata után 3 évenként megismételt, sejtvizsgálatot (citológia) is alkalmazó nőgyógyászati szűrővizsgálata; valamint  az 50-70 év közötti férfiak és nők kétévenkénti szűrővizsgálata a székletbeli rejtett vér laboratóriumi (immunkémiai) kimutatása útján. A Nemzeti Alaptanterv testi és lelki egészséggel foglalkozó részében erőteljes hangsúlyt kap, hogy az iskola nyújtson támogatást a gyerekeknek — különösen a serdülőknek — a családi életre nevelés, HIV— AIDS prevenciós területén. Az iskola megkerülhetetlen feladata, hogy foglalkozzon a szexuális kultúra és magatartás kérdéseivel, a családi életre, a felelős, örömteli párkapcsolatokra történő felkészítéssel. Ebben a pedagógusok életvitelének is jelentős szerepe van, az iskolai program megvalósulásához folyamatos szakmai támogatást nyújtunk elsősorban a középfokú, de az alapfokú nevelési-oktatási intézményeknek is. Az Egészségügyi Minisztérium 2007 elején megbízta az Országos Epidemiológiai Központot azzal, hogy a HIV terjedésének monitorozása c. projekt keretében szervezze meg a gravidák sentinel HIV szűrővizsgálatát. A vizsgálat célja a nők HIV-fertőzöttségének monitorozása, a trendek időbeni változásának mérése a terhes nők HIV-prevalenciájának keresztmetszeti vizsgálata révén. 2007-ben 12 területen élő, 8000 terhességi szűrővizsgálaton szeptember 3 és október 15 között megjelent nő vérmintája került vizsgálatra. Valamennyi vérminta negatívnak bizonyult, ami arra utal, hogy a nők HIV-fertőzöttsége igen alacsony, és az előző, 2003-ben kivitelezett vizsgálat óta a prevalenciában nem történt mérhető változás. Magyarország támogatja az anonym HIV/AIDS szűrést is: az önkéntesség elvén nyugvó, az egyén számára térítésmentes szűrővizsgálatokra van lehetőség 17 HIV/AIDS Tanácsadóban. 4. Nők elleni erőszak 5

A nőkkel és gyermekekkel szembeni erőszak megelőzése terén kezdeményezések egész soráról számolhatunk be legutóbbi jelentésünk óta, azzal együtt, hogy az addig elért eredményeket továbbra is fenntartja az ország. Családon belüli erőszak A családon belüli erőszak megelőzésére és hatékony kezelésére irányuló nemzeti stratégia kialakításáról szóló 45/ 2003. (IV.16.) országgyűlési határozat és a 115/2003. (X.28.) országgyűlési határozat a társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiája előírja és meghatározza a kormány feladatait. Magyarország a fentiek értelmében egyedi, állami támogatással működő intézményrendszert hozott létre. Elemei:  Regionális Kríziskezelő Hálózat –jelenleg 10 működik, országos hatáskörrel  Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat – nap 24 órájában ingyenesen hívható az ország minden pontjáról  Titkos Menedékház, mely szintén országos befogadó intézmény  Köztudatformálás- szemléletváltás érdekében a média szerepe, országos road-show-k szervezése, konferenciák, kerek-asztal beszélgetések rendszeres szervezése szakemberek számára.  Félutas-kiléptető rendszer elindítása- minisztérium- önkormányzat –krízisközpontot működtető civil szervezetek közötti együttműködés eredményeként önkormányzati lakás biztosítása., ahol a bántalmazott öt évig lakhat, ahol szakemberek segítik a családot.  Miniszter által kijelölt módszertani központ működtetése (Titkos menedékház) Az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal 2004. október 25-én Regionális krízis-szolgáltató hálózat felállítására meghívásos pályázatot írt ki, azon családok és gyermekek átmeneti otthonai számára, melyek a családon belüli erőszaktól fenyegetett, illetve áldozataivá vált személyeket (szülőgyermek nő) befogadja és számára komplex segítségnyújtást biztosít. Lehetőség volt személyi és tárgyi feltételek kialakítására, illetve azok javítására, amivel legalább 4 férőhellyel tudja bővíteni a jelenlegi szolgáltatását. Pályázatot azon átmeneti otthonok adhattak be, amelyek a programhoz tartozó települések tekintetében, további együttműködést fejlesztenek-alakítanak ki. A nyertes pályázók: 7 civil szervezet és egy önkormányzati fenntartású intézmény. A pályázható összeg vissza nem térítendő támogatás volt, mely kizárólag a pályázati feltételeknek megfelelően a családok átmeneti otthonainak fejlesztésére, szolgáltatások biztosítására lehetett felhasználni. A program 2005. januártól elindult kísérleti jelleggel. A nagyszerű eredmények hatására a programot indítása óta folyamatosan működtetjük, elemeit fejlesztjük. 2005. január 25-27-én és február 2-3-án a nyertes családok átmeneti otthonok és a hozzájuk kapcsolódó alapellátást végző szolgáltatók számára egy 33 órás képzés zajlott le, valamint régióként eset feldolgozási, illetve az együttműködést elősegítő eset megbeszélési folyamat. A HÁLÓZAT CÉLKITŰZÉSEIT ÖSSZEFOGLALÓ TÁBLÁZAT Működési cél Szakmai, módszertani munka

Szakmai tevékenységek 1. A krízishelyzetbe jutott kliensek szakszerű ellátásához kapcsolódó képzettség megszerzése és alkalmazása – minden régióban biztosított 2. Információk gyűjtése és feldolgozása, felmérések, elemzések készítése – témában jártas szakemberek megbízása – minisztérium részéről 2006tól folyamatos, A feladat szakszerű ellátásának széleskörű biztosítása a szakmai háttér információk karbantartásával - képzések szupervízió-eset megbeszélések – minisztérium szervezésében 3. Adekvát információtechnológia humánszolgáltatások területén 4. Szakmai tanácsadás települési önkormányzatok és civil szervezetek részére, a célcsoportok közvetett ellátásának támogatása – regionális

6

Kliensek ellátása

Családon belüli erőszak, és krízis helyzetek számának csökkentése kommunikációs és tájékoztatási eszközökkel Hálózatépítés, kapcsolattartás

Szakmai támogatás (TA)

1. Szociális, ügyintézési és egyéb ellátások biztosítása, az erőszak áldozatain, a krízis helyzetbe került személyeken való közvetlen segítés, a speciális szükségletekkel rendelkező áldozatok és segítségre szoruló személyek számára. 2. Elhelyezkedési, képzési, pszichológiai, jogi tanácsadás és információs szolgáltatás megszervezése és fenntartása. 3. Mentortípusú szolgáltatások, mediáció, családi csoport konferencia 4. Az áldozatok szakszerű elhelyezése és reintegrációja biztonságos társadalmi közegbe. 1. A társadalmi nyilvánosság, a média lehetőségeinek igénybevétele a személyiségi és az adatvédelmi jogok tiszteletben tartásával. 2. A családon belüli erőszak visszaszorítását célzó intézkedések, programok tervezésének és megvalósításának kommunikálása, tájékoztató anyagok terjesztése- a hálózat tagjai igénybe veszik a régióban működő médiát, helyi Tv, sajtó 1. A kríziskezelő hálózat fejlesztését célzó intézkedések, programok tervezése, szervezése és megvalósítása., folyamatos bővítés 2. Forrásfejlesztés, projektmenedzsment. 3. A krízissel kapcsolatos megbízói és civil kezdeményezések feltárása, a tapasztalatok elemzése, közreadása. 1. monitoring rendszer 2. Szakmai programok, konferenciák műhelyfoglalkozások 3. Kommunikációs tevékenység megtervezése-végrehajtása, kiadványok 4. Közigazgatási egyeztetés 5. Tapasztalatok átadása a szakpolitikákban

A program figyelemmel kisérése és minőségbiztosítása érdekében egy Monitoring Bizottságot hoztunk létre a családon belüli erőszak területén dolgozó minisztériumi dolgozókkal. Célul tűztük ki, egy olyan megfigyelő-, értékelő és jelzőrendszer kiépítését, amely a programot és a fenntartó részéről nyújtott támogatások pénzügyi felhasználását követi nyomon. Ezen kívül, a program folyamatos szakmai véleményezése által biztosítja céljainak megvalósulását, elvégzi az elért eredmények és hatások elemzését, előkészíti a sikeres elemek elterjesztését, továbbá segítséget nyújt az esetleges hibák, hiányosságok kiküszöböléséhez. A programért felelős szereplők folyamatos visszajelzést kaptak a program végrehajtásáról elsősorban a problémákra és hiányosságokra koncentrálva, és ennek eredményeképpen készült cselekvési terv a következő időszakra, mely azt tükrözi, hogyan tudják a jövőben korrigálni a problémákat. A monitoring rendszer két alapvető komponensből tevődött össze: a szakmai és pénzügyi folyamatok értékeléséből. 2008-ban már külső szakértőket kértünk fel a monitorozási feladatok ellátására. A program legfontosabb jellemzője az azonnali védelem nyújtása bántalmazott emberek számára. További cél volt a fent nevezett célcsoport számára komplex segítő (intenzív szociális munka, jelzőrendszer hatékonyabb működtetése, szociális támaszok azonnali segítségül hívása, mentálhigiénés és jogi segítségnyújtás folyamatos biztosítása), kríziskezelő program kialakítása, továbbá prevenció, ellátás, utógondozás megvalósítása. A hálózatot folyamatosan bővítjük, 2007-ben egy 25 fő egyidejű fogadására képes, majd 2008ban 10 fő bántalmazott fogadására alkalmas ingatlant kialakító szervezet csatlakozott a programhoz. A regionális programvezetők 2005. decemberében kezdték meg a helyi szakmai protokoll kidolgozását, 2006-tól már a szakmai protokoll alapján végzik tevékenységüket. 2008-ban a krízisközpontokba felvett személyek száma: 1347 fő volt, ebből 421 fő a nők száma, 9 fő férfi - gyermekkel, 8 fő férfi bántalmazott, 858 gyerekek száma, egyedül álló nők 51 fő volt. 7

Testi erőszak: 348; lelki erőszak: 462; szexuális bántalmazás: 111; gazdasági erőszak: 190; szeparálás: 236 esetben történt. A modellkísérletben résztvevő krízisközpontok szoros együttműködésben dolgoznak mind az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálattal, mind a kliensek ügyében eljáró hatóságokkal, szociális-gyermekvédelmi és egyéb szervezetekkel. (jelzőrendszer tagjaival) A kríziskezelő hálózaton kívül Magyarországon 2901 férőhellyel rendelkező Családok Átmeneti Otthona rendszer is működik, akik jogszabály értelmében, családon belüli erőszak áldozatait is fogadnak, van ahol 100%-ban és van, ahol csak várólistáról fogadnak áldozatokat. A krízisközpontok, jól használja ki a civil szervezetekkel, médiával való együttműködést. Bemutatták a programot a regionális, ill. városi TV-ben, több város a bántalmazottak részére „befogadó család” keresésével segítette a programból kilépőket. A civil szervezetek álláskeresésben, illetve szálláslehetőséggel segítették a programot. Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT) A modellkísérletének keretében a telefonos szolgáltatás modernizációjára 24 órás ingyenes, az ország egész területéről elérhető segítségnyújtást biztosító szolgáltatást hozott létre a kormányzat: 2005. április elsejétől működik az OKIT. A szolgálat munkatársai mentálhigiénikus, szociálpolitikus, szociális munkás végzettségűek. Munkájukat az általuk készített szakmai protokoll szerint végzik. A 24 órás telefonszolgáltatás keretében két fő a nap 24 órájában fogadja a hívásokat és a hálózat tagjaival a kapcsolatot fölvéve azonnali intézkedéseket kezdeményez, illetve az azonnali intézkedést nem kívánó ügyekben szakmai jelzést ad azon szervezetek számára, amelyek helyileg a legközelebb vannak a kliensekhez. A munkatársak a problémák megoldását nyomon követik, visszacsatolást kérnek (és kapnak) a kliensektől, a hivataloktól, intézményektől, a hatóságtól, amellyel közösen segítették az ügyfél élethelyzetének javítását. A munkatársak az OKIT működésének megkezdése előtt átfogó szakmai felkészítő képzésen vettek részt, folyamatos szakmai képzésük a telefonos szolgálat beindulását követően is szerves részét képezi az intézmény működésének (pl. emberkereskedelem). Ezen túl team ülések, esetmegbeszélések, szupervízió és korszerű adatbázis segíti a mindennapi munkájukat. A krízistelefon a nemzetközi alapelvek figyelembevételével (IFOTES), a hatályos jogszabályok és a szakma etikai követelményeinek megfelelően jött létre és működik. 2008-ban 53 426 hívás érkezett, ebből a sikeres hívások száma 68, 26% volt, mely az előző évekhez viszonyítva 10%-al nőtt. Az eddigi tapasztalatok szerint lényegesebben több a női, mint a férfihívó. 2008-ban a női hívók 68,42%, míg a férfi hívók aránya 31,58% volt. A nők elsősorban anyák több gyermekkel, kevés köztük az egyedül álló. Legnagyobb számban a családon belüli erőszakkal kapcsolatos hívások érkeznek. Gyakoribb a tanácsadásra való igény, mint az elhelyezésre irányuló kérés. Minden hatósággal, intézménnyel és civil szervezettel, amelyek tenni tudnak és tesznek a családon belüli erőszak ügyében kapcsolatot tartanak. (Rendőrség, Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, Határőrség Országos Parancsnoksága stb.) A jelzőrendszer tagjaival - intézményekkel és civil szervezetekkel egyaránt- jó szakmai kapcsolatot építettek ki. A regionális kríziskezelő hálózattal napi kapcsolatban vannak, jelzik, hogy hol van elhelyezésre lehetőség. A kormányzat támogatásával és szervezésében több alkalommal közös szakmai napok történtek, történnek. Titkos menedékház A menedékház megnyitására 2006. februárjában került sor. A titkos menedékház funkciója, a súlyosan bántalmazott gyermekkel menekülő vagy gyermektelen nők befogadása, problémáik komplex segítése. Módszertani Központ

8

A kríziskezelő modellprogram egységben tartása érdekében, a kormányzat egy civil szerveztet bízott meg módszertani központként való működéssel, a modellprogram szakmai feladatának ellátására. Félutas kiléptető program Ahhoz, hogy a bántalmazottaknak a krízisellátás után ne keljen vissza mennie a bántalmazóhoz, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium 2008-ban modellprogramként, három megyében elindította a félutas-kiléptető programot. A Program alapján, a bántalmazott 5 évig lakhat a helyi önkormányzat által biztosított lakásban, (ahol szakemberek segítik álláskeresésben) melynek feltétele, hogy a beköltöző bántalmazottnak takarékoskodnia kell, életcéljának kell lennie, a programban töltött időszak alatt pedig olyan anyagi hátteret kell szereznie, hogy képes legyen kölcsönnel önálló lakást vásárolni, illetve jogosulttá válhasson, az 5 év folyamán önkormányzati bérlakás igénylésre. A modellprogramban jogász, pszichológus, szociál- pedagógus segíti a beköltözött bántalmazót. Ezen költségeket a kormányzat biztosítja. Köztudatformálás – szemléletváltás 2005. őszén indult társadalmi információs program a családon belüli erőszakkal kapcsolatos információknak, valamint az OKIT telefonszámának a lakosság legszélesebb körével való megismertetése céljából. (szóróanyagok elkészítése és terjesztése). A köztudatformálása érdekévben a kormányzat2006-tól évente szervez road-show-t szakemberek, illetve a média részére. 2007-ben a média részére sajtópályázat díjat hirdetett meg a Szociális és Munkaügyi Minisztérium, a hiteles tájékoztatás érdekében. A díj kiírása folyamatos, minden évben meghirdetjük. Távoltartás Az Országgyűlés 2006. február 14-én fogadta el a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosításáról szóló 2006. évi LI. törvényt, amelyet 2006. március 3-án hirdettek ki, s amelynek rendelkezései 2006. július 1-én lépnek hatályba. A rendelkezés értelmében szabadságvesztéssel büntethető bűncselekmény alapos gyanúja esetén, tíztől harminc napig terjedő időtartamra a büntetőeljárás megindítása után, a nyomozási bíró elrendelheti a távoltartást, amelynek hatálya alatt a terheltnek a használat jogcímétől függetlenül el kell hagynia a sértettel közös lakóhelyet, és nem látogathatja azokat az intézményeket/helyeket, amiket a sértett látogatni szokott. A távoltartás személyes találkozás, valamint a kommunikációs eszközök útján, így például a telefonon, vagy elektronikus úton történő kapcsolatfelvétel tilalmát is jelenti. A szabályok megsértése esetén elrendelhető az előzetes letartóztatás illetve rendbírsággal sújtható a terhelt. A távoltartás elrendelését az ügyész, a magánvádló, a pótmagánvádló, a sértett, a cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes sértett törvényes képviselője, valamint a terhelttel közös háztartásban élő kiskorú személy törvényes képviselője indítványozhatja. A hatálybalépés óta eltelt időszak tapasztalatinak felhasználásával 2008-ban megkezdődött a jogintézmény felülvizsgálata. Emberkereskedelem Az emberkereskedelem és a tanúvédelem jogi szabályozásában az elmúlt években nem történt változás. Megszületett azonban a 1018/2008. (III. 26.) Korm. határozat az emberkereskedelem elleni, 2008-2012 közötti nemzeti stratégiáról. Az emberkereskedelem önálló törvényi tényállása 1999-től hatályos a magyar büntetőjogban, jelentős módosítására 2001-ben került sor tekintettel arra, hogy az ENSZ határokon átnyúló szervezett bűnözés elleni egyezményének ú.n. Palermói Jegyzőkönyve ezt szükségessé tette. A korábbi Belügyminisztérium, a Rendőrség, a korábbi Határőrség, valamint a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) részére 2005 júniusában Intézkedési Terv készült az emberkereskedelem elleni fellépés feladatairól. Az ORFK és az egyes megyei rendőrfőkapitányságok elkészítették a kapcsolódó belső szabályozásukat. Az ORFK utasításának 9

hatályosítására sor került, az Országos Rendőrfőkapitánynak a prostitúcióval összefüggő jogsértések és az emberkereskedelem kezelésével kapcsolatos rendőri feladatok végrehajtásáról szóló 46/2007. (OT 30.) ORFK utasítása 2007. december 20-án megjelent. 2004 második fele óta működik a Külügyminisztérium kezdeményezésére létrehozott Magyar-Amerikai Emberkereskedelem elleni Munkacsoport, melynek célja az emberkereskedelem elleni kormányzati intézkedések hatékonyságának fokozása. Mindezeken túl elmondható, hogy elsősorban a volt Belügyminisztérium, illetve a Szociális és Munkaügyi Minisztérium éltek különböző kezdeményezésekkel, kampányokkal, továbbképzésekkel. A fent kifejtetteken túl hazánk a stratégia megalkotása előtt jelenséggel szembeni összehangolt, szabályozott, mérhető fellépéssel, rendszeres monitorozással, értékeléssel nem rendelkezett, ám koordinációs testület létrehozására az Európa Tanács emberkereskedelem elleni Egyezménye (melyet hazánk 2007. október 10-én aláírt) is felhívta a részes államokat. A fentieken túl megemlítendő, hogy az Amerikai Egyesült Államok Emberkereskedelem Elleni Hivatala (ún. TIP Office) 2007. június 12-én hozta nyilvánosságra az emberkereskedelemmel kapcsolatos legutóbbi jelentését. A 2006. április - 2007. március közötti időszakot vizsgáló jelentésben Magyarország – most először – az első csoportba került, tekintettel arra, hogy folyamatos erőfeszítéseket tesz az emberkereskedelem megelőzéséért, az elkövetők megbüntetéséért és az áldozatok segítéséért. A jelentés ugyanakkor a kedvező megítélés fennmaradásához szükséges elvárásként fogalmazta meg – egyebek mellett – a nemzeti stratégia elkészítését, abban koordinációs mechanizmus kialakítását, és a koordinációs testület élén álló elnök (a nemzetközi terminológiában elfogadott kifejezéssel: nemzeti koordinátor) kijelölését is. Az emberkereskedelem elleni nemzeti stratégia az alapja az emberkereskedelem elleni fellépésnek, meghatározza annak legfőbb elveit, a megelőzésben, bűnüldözésben és az áldozatsegítésben érintettek és résztvevők körét. A stratégia megvalósítása során alapelvként kell szem előtt tartani az emberi jogok tiszteletben tartását - különös tekintettel a gyermeki jogokra -, a kiszolgáltatott helyzetű áldozatok védelmét, valamint a diszkriminációmentességet, így különösen a nemek közötti egyenlőség biztosítását, mely a nők és férfiak eltérő szükségleteinek felismerésén alapszik. 5. Nők és a háborús konfliktusok Idegenrendészet, menekültügy Magyarország idegenrendészeti és menekültügyi szabályozása változásokon ment át az Európai Unióhoz való csatlakozás, majd a Schengeni Övezetbe való belépés hatására. A korábban hatályos idegenrendészeti jogszabályokat 2007. július 1-jétől két új törvény, a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi I. törvény, valamint a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény és azok végrehajtási rendeletei váltották fel. Ezek alapján a szabad mozgás és tartózkodás joga megilleti az Európai Gazdasági Térség tagállamai, valamint Svájc állampolgárait ( a továbbiakban: EGT állampolgár) az EGT állampolgárt kísérő vagy hozzá csatlakozó harmadik országbeli családtagjait, illetve a magyar állampolgárt kísérő vagy hozzá csatlakozó harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtagjait. A harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtag részére a törvény hatálybalépését megelőzően kiadott tartózkodási vízum, tartózkodási engedély, bevándorlási és letelepedési engedély az érvényességi idejének lejártáig tartózkodásra jogosít. Az EGT állampolgárhoz hasonlóan az okmány kérelemre tartózkodási kártyára cserélhető. Ha a letelepedési vagy bevándorlási engedéllyel rendelkező EGT állampolgár vagy harmadik országbeli családtagja azt kéri, a regionális igazgatóság részére – a feltételek vizsgálata nélkül − állandó tartózkodási jogot igazoló okmányt ( állandó tartózkodási kártyát ) állít ki. 10

A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény azon külföldiekre terjed ki, akik nem rendelkeznek a szabad mozgás és tartózkodás közösségi jogával. A három hónapot meg nem haladó tartózkodás céljából beutazni kívánó harmadik országbeli állampolgárok beutazására a személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi létrehozásáról szóló, 2006. március 15-i 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) szabályait kell alkalmazni. A tartózkodási vízumok és tartózkodási engedélyek korábbi rendszere lényegében megmarad, de a törvény a különböző tartózkodási célok alapján kiadható tartózkodási vízumokra és tartózkodási engedélyekre különös szabályokat is megállapít. A letelepedési jogállások átjárhatóak, így az ideiglenes letelepedési engedéllyel rendelkező nemzeti letelepedési engedélyt és EK letelepedési engedélyt, a nemzeti letelepedési engedéllyel rendelkező, valamint a korábban hatályos törvények alapján bevándorolt vagy letelepedett státuszt szerző harmadik országbeli állampolgár EK letelepedési engedélyt kérelmezhet. Menekültügy: A 2008. első félévében Magyarországra érkező menedékkérők több mint 90%-a illegálisan érkezett, több mint 60%-uk Európán kívüli országból. 2005 óta a menekült státuszt kapók száma folyamatosan nő, vélhetően a konfliktushelyzetekre visszavezethetően. Nők a hadseregben: Magyarországon a rendszerváltozás előtt a hadsereg katonaállományának körülbelül egy százaléka volt nő, ma már 16-17 százalék az arány. Míg a Magyar Honvédségben 1994-ben 1628 volt a katonanők száma, addig 2003-ban ez a szám 2581-re emelkedett, és 2006 évre meghaladta a 4000 főt. Jelen helyzetben a Honvédség egyes területein a nők alul- vagy felülreprezentáltak melyet az időszakos értékelések illetve ellenőrzések jegyzőkönyvei összefoglalóan be is mutatnak. 2007-ben került aláírásra és közzétételre a 107/2007. (HK 18.) HM utasítás, mely a honvédelmi miniszter Esélyegyenlőségi Irányelveit foglalja magában. A Honvédelmi Minisztérium jogszabályokon és belső megállapodásokon alapuló érdekvédelmi és érdekérvényesítési rendszert működtet. Az egyeztetések és az érdekvédelem legmagasabb szintje a Honvédelmi Érdekegyeztető Fórum. A tárcánál (2003-ban) megalakításra került az MH Katonanői Bizottság. Az MH Katonanői Bizottság figyelemmel kíséri, vizsgálja a Magyar Honvédségben hivatásos és szerződéses szolgálatot teljesítő katonanők helyzetét, élet- és munkakörülményeit, a járandóságok és a szociális juttatások alakulását. Elemzi, értékeli a vizsgálatok tapasztalatait, amelyekkel kapcsolatban jelentést, javaslatot tesz a HM közigazgatási államtitkára, a HM Honvéd Vezérkar főnöke, valamint a HM humánpolitikai helyettes államtitkár részére, illetve segíti a tárca vezetésének döntéshozatali tevékenységét. Fentiek alapján kimondhatjuk, hogy a honvédség – jogi alapon - megkülönböztetés nélkül biztosítja - kizárólag a szakmai képességek, a gyakorlat és a teljesítmény, továbbá a szolgálatban eltöltött idő, valamint a rendfokozati és a beosztási kötöttségek teljesítése alapján – az állomány tagjainak előmenetelét, érvényesülését. Biztosítja a nők diszkriminációmentes beilleszkedését, munkavégzését. Ugyanakkor egyértelmű, hogy a szervezet által biztosított „de jure” egyenlőség nem azonos az ún. „de facto” egyenlőséggel, ezért vannak még megoldásra váró kérdések, de az egyenlő bánásmódot biztosító – minden tagország számára kötelező érvényű – közösségi irányelvek többségét a honvédelmi tárca már megvalósította, illetve a magyar jogszabályok alapján 11

érvényesítette a honvédség napi életében. Ezek néhány nőkre vonatkoztatott jellemzője az alábbiakban foglalható össze: A katonaság más társadalmi szervezetekhez képest sokkal formalizáltabb, belső élete szabályozottabb ezért itt kizárhatók a karrierérvényesülés folyamatából azok a szubjektív szempontok, amelyek más társadalmi szegmensekben olyan visszásságokhoz vezethetnek, mint az azonos munkakörben dolgozó férfiak és nők eltérő bérezése, mely jellemző mutató számok tükrében 20-30 százalékos eltérést mutatnak a női munkaerő hátrányára. A honvédség rendfokozathoz, beosztáshoz és a munkavégzés sajátosságaihoz kapcsolódóan állapítja meg az illetményt, függetlenül nemtől és kortól. Nincs semmilyen különbség nő és férfi katona között, az előmenetelt végzettséghez, gyakorlati jártassághoz köti, a jogok, kötelezettségek és az illetmény pedig a viselt rendfokozattól és a beosztástól függenek. A nők katonai pályán történő érvényesülésének lehetőségét először a képzés lehetősége nyitotta meg. Így a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen ma már számos olyan szak van, amelyet a katonai pályát választó érettségizett lányok is választhatnak, s vele együtt a katonai pályán történő érvényesülés lehetősége is előttük áll. Különböző szintű összevonások - egy naptól akár több hétig - segítik a feladatok megoldásához szükséges a minél magasabb szintű ismeretek megszerzését és tovább fejlesztését (pl. új technikai eszközök rendszerbe állításakor, vagy a jelenleg aktuális, a NATO feladatellátásokkal kapcsolatos új struktúrák és a hazai gyakorlattól jelentősen eltérő követelményrendszer, missziós tevékenységek feladatainak elsajátításakor). Természetesen a polgári személyek képzése (közalkalmazotti, köztisztviselői) is hasonló előrelátással és rendszerességgel valósul meg. Minden képzési forma azt a célt szolgálja, hogy a beosztások betöltéséhez szükséges ismeretek megszerzése mellett, segítse a katonai szolgálatot (honvédségi munkahelyet) választó személyt karrier lehetőségei megvalósításában. Beosztástól és szakképzettségtől függően, az előmenetelhez szükséges tanfolyamokon történő részvétel folyamatosan biztosított, akár katonai szakképzés, akár civil képzés keretében. (Ezek között a nyelvtanfolyamok, számítógépes ismeretek stb. is értendő.) Az utóbbi években meg növekedett békemissziós feladatok és az azzal együtt járó magasabb jövedelem szintén növelte a fegyveres szolgálat iránti érdeklődés, melynek eredményeképpen a külföldön szolgálatot teljesítők között megtaláljuk a nőket is. A külszolgálat tapasztalatai szerint konfliktusok esetén jobban elfogadják a katonanőket. Jelenlétük nem sugall agresszivitást, a muzulmán országokban is könnyebben érvényesülnek a rendész szolgálatot ellátó katonanők, mert a sajátos kulturális közegben más kommunikációs technikákat kell érvényesíteni, melyeket a nők kifinomultabb emocionális érzékük okán sikeresebben alkalmaznak. Említésre méltó az a tény, hogy a haderő átalakítással együtt járó nagy létszámú pályaelhagyás a korábbi állomány-arányok miatt illetve a nyugellátáshoz szükséges 25 év szolgálati idő megléte miatt elsősorban a férfi katonákat érintette, míg a beáramlás során jóval nagyobb arányban vállaltak katonai szolgálatot a nők. A mai napig nyomon követhető az a tendencia, hogy szinte minden foglalkozási területen, így a katonai pályán is, a nők részére először az alacsonyabb presztízsű munkaköröket ajánlja fel a szervezet, majd – elsősorban szociális-politikai nyomásra – néhány magasabb („kirakat”) státuszt is betölthetnek, ezzel kívánva deklarálni a vezetés demokratizmusát, a nők egyenjogúsági törekvése iránti lojalitást. Ez azt jelenti, hogy a nők számára azok a ’hagyományos’ katonai beosztások nyílnak meg elsősorban, amelyek nem a rendszerben lévő parancsnoki karrier lehetőségét biztosítják, hanem az úgynevezett szakszolgálati és támogató tevékenységet. Ezt tovább árnyalja az a tény, hogy a nők, mivel eleve később kerültek a honvédség rendszerébe, a 12

hierarchikus ’ranglétrán’ még nem juthattak el azokra a szintekre (sem az eltelt időt, sem pedig a beosztást tekintve), ahová férfi kollégáik, ezért is találhatunk kevés vezetőt, vagy magas rendfokozatút a katonanők körében. A katonanők foglalkoztatása, és a megváltózó szerepek elfogadása mellett, komoly kihívást jelentett a megfelelő munkakörülményeik kialakítása. A katonanők létszámának növekedése számos gyakorlati, ellátási, képzési, szolgálat-ellátási, munkapszichológiai és egyéb problémák, megoldását igényli. A női katonák munkába állításával egyidejűleg meg kellett teremteni a foglalkoztatás infrastrukturális feltételeit (öltöző, mosdó, WC, a szolgálati helyiségben külön pihenő, női szállás, stb.), valamint a katonai ruházat nőknek legjobban megfelelő változatát is rendszerbe kellett állítani. 6. A nők és a gazdaság (a nők munkavállalása, jövedelmi helyzete) Az európai foglalkoztatási iránymutatások azt a követelményt támasztják, hogy az Európai unió tagországai olyan foglalkoztatáspolitikát folytassanak, amely a tagállamok átlagában biztosítja a 15-64 éves népesség 70%-os foglalkoztatási rátájának elérését, a nők esetében pedig a 60%-ot. A foglalkoztatottság növelése Magyarországnak az Európai Uniótól függetlenül is elemi érdeke. A munkaerő-piaci részvétel nem csupán magasabb jövedelemhez juttathat, s ily módon mérsékli a szegénységet, hanem gazdagíthatja az emberi kapcsolatokat, hatékonyabbá teheti az információkhoz való hozzáférést, erősíti az egyének társadalmi részvételét, hozzájárul a társadalmi kohézió erősödéséhez, csökkenti a társadalmi kirekesztődés kockázatát. 2004-2007 között a 16-64 éves népesség foglalkoztatási rátája mindössze fél százalékkal emelkedett. Ez kizárólag a férfiakat érintette, a foglalkoztatott nőket ugyanakkor kismértékű létszámcsökkenés sújtotta. Emiatt a foglalkoztatási ráták közti rés tágulni kezdett, és 2007-ben 13,1%-ot ért el. 2007-ben mindkét nemnek 7,4-7,5%-ponttal volt alacsonyabb a foglalkoztatási mutatója, mint az EU27 tagállamának az átlaga. A foglalkoztatás terén fennálló deficit a fiatalokra és az idősekre koncentrálódik. A fiatalok esetében különösen aggasztó, hogy 2000. óta nemhogy nem csökkent, hanem jelentősen nőtt a lemaradásunk az EU átlagától. 2000-ben a 15-24 éves fiúk közül 4,1%-ponttal, a lányok között pedig 5%-ponttal kevesebben dolgoztak nálunk, mint amit az EU tagállamok átlaga mutatott. 2007-ben hátrányunk mindkét nemnél meghaladta a 16%-pontot. Az idősek esetében ugyanakkor sikeres felzárkózási folyamat közepette vagyunk: évről évre egyre többen dolgoznak közülük. A férfiak foglalkoztatási rátája 33,2%-ról 41,6%-ra, a nőké pedig 13,3%-ról 26,3%-ra nőtt 2000-2007. között. A pályakezdő fiatalok és a 45 év felettiek foglalkoztatásának elősegítésére a Kormány kidolgozta a START programcsomagot. A pályakezdő fiatalok elhelyezkedését elősegítendő START program 2005. október 1-től lépett életbe. A fiatalok munkatapasztalat-szerzését elősegítő START program 2 éven át biztosít lehetőségek a pályakezdőknek a munkatapasztalat szerzésre, a munkáltatóknak pedig a fiatalok foglalkoztatásához kötődő járulékkedvezmény érvényesítésére. A program célja a fiatalok munkaerőpiacra történő belépésének elősegítése a munkaerőpiacon nélkülözhetetlen munkatapasztalat megszerzésének céljából. A programban az a pályakezdő fiatal vehet részt, aki a 25. életévét, felsőfokú végzettség esetén a 30. életévét nem töltötte be, és tanulmányait befejezte, vagy megszakította, és a tanulmányai befejezését követően először létesít foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt, vagy ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyt. A START EXTRA programban az a tartósan álláskereső vehet részt, aki az igénylés időpontját megelőző 16 hónapon belül legalább 12 hónapig álláskeresőként volt nyilvántartva és az 50. életévét betöltötte. Továbbá aki az igénylés időpontját megelőző 16 hónapon belül legalább 12 hónapig álláskeresőként volt nyilvántartva és életkorra való tekintet nélkül legfeljebb alapfokú 13

iskolai végzettséggel rendelkezik vagy a rendelkezésre állási támogatásra jogosult álláskereső, akit az igénylés időpontjában az állami foglalkoztatási szerv álláskeresőként nyilvántart, és rendelkezésre állási támogatásban részesül. A fiataloknak szóló programhoz hasonlóan a munkáltató ebben az esetben is járulékkedvezményt érvényesíthet. A programcsomag harmadik eleme a START PLUSZ (részletesen lásd később). A munkavállalás szempontjából ideálisnak tekintett 25-54 éves nők foglalkoztatási rátája 2000ben még megegyezett az EU átlagos mutatójával, ami 67% körüli volt. Azóta itt is nő a lemaradásunk: 2004-ben másfél, 2007-ben három és fél százalékra. 2000-ben a férfiak közül nálunk 6,8 százalékkal kevesebben dolgoztak. Ezt 2007-re 5,5%-pontra sikerült csökkenteni. Az alacsony magyar foglalkoztatási mutatók szorosan összefüggnek a részmunkaidő szűkös elterjedtségével, ami nem új jelenség. 2007-ben a férfiak 2,7%-a, a nőknek pedig 5,7%-a dolgozott részmunkaidőben. 2004. óta a munkanélküliség korábban csökkenő trendje visszájára fordult. Az is új jelenség, hogy ebben az időszakban a nők munkanélküliségi rátája magasabb lett, mint a férfiaké, ami ezt megelőzően még nem fordult elő a rendszerváltozás óta. Ma már több a tartós munkanélküli is a nők között, mint a férfiak körében. A gazdasági aktivitás tekintetében nagyok a területi különbségek. A fővárosban a nők munkaerőpiaci részvétele 10%-ponttal marad el a férfiakétól, a városokban 12-vel, a községekben pedig 16%-ponttal. Alacsony gazdasági aktivitás jellemzi a fiatalokat és az időseket, továbbá a kis- és sokgyermekes anyákat is, különösen, ha azok a roma kisebbséghez tartoznak. A legalább egy, 12 éven aluli kiskorú gyermekkel rendelkező, 25-49 éves nők közül Málta után Magyarországon vannak a legkevesebben jelen a munkaerőpiacon. A gyermekgondozás miatt inaktív személyek munkaerőpiacára való visszatérését segíti többek között :  A gyermek egy éves korától lehetőség van a GYES , GYET illetve ápolási díj mellett teljes munkaidőben munkát vállalni.  A STRAT program: A program célja, hogy segítséget nyújtson a munkaerőpiacra történő visszatéréshez a tartósan álláskeresőknek és a kisgyermeket nevelő szülőknek, közeli hozzátartozót ápoló családtagoknak, hogy a gyermekgondozási, ápolási ellátást követően munkát vállalhassanak, illetve, hogy az ellátás folyósítása mellett is dolgozhassanak. A programban részt vehet az a személy, aki a gyermekgondozási segély (gyes), gyermekgondozási díj (gyed), gyermeknevelési támogatás (gyet), ápolási díj folyósításának megszűnését követő egy éven (365 napon) belül kíván foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt létesíteni, vagy a gyermek 1 éves korának betöltése után, a gyes folyósítása mellett kíván munkát vállalni, feltéve, hogy a GYES, GYED, GYET, családtag ápolásának időszakára igénybevett fizetés nélküli szabadság, illetve távollét alatt megszűnt a munkaviszonya, nincs (vagy a gyes folyósítása előtt sem volt) munkáltatója. A támogatás a programban történő részvételre jogosultak személyéhez kötődő, két éves időtartamú, alanyi jogon járó járulék-kedvezmény, amely azt a munkáltatót illeti meg, aki a program jogosultjait munkaviszonyban foglalkoztatja. A munkahelyi és a családi kötelezettségek összeegyeztetésének támogatására 2000 óta minden évben meghirdetésre kerül a Családbarát Munkahely Díj, melyet a kiemelkedő családbarát intézkedéseket megvalósító vállalatok és intézmények nyerhetnek el. Hat kategóriában – mikro-, kis-, közép- és nagyvállalat, költségvetési szerv és non-profit szervezet – lehet pályázni a bevált gyakorlatainak bemutatásával. A pályázati adatlap kérdései a következő főbb témakörökhöz kapcsolhatóak: Munkavállalókra vonatkozó adatok, politikák és gyakorlatok (pl.: a munkavállalók megoszlása pozíció, családi állapot, munkavégzés módja szerint, előmeneteli rendszerek, gyermekgondozással összefüggő kérdések, bérezés, képzés stb.). Munkahelyi esélyegyenlőséget 14

érintő kérdések (pl.: szabályozás, gyakorlatok stb.) itt több kérdés is szerepel, mely az egyes intézkedések dokumentáltságára kérdez rá. Családbarát, a munka és magánélet összeegyeztetését támogató politikák, gyakorlatok (pl.: munkaszervezés, szabadságolás, egyéb juttatások stb.). Szervezeti kultúrára vonatkozó kérdések (pl.: családbarát szervezeti kultúra, munkavállalók bevonása, társadalmi felelősségvállalás stb.) Egyéb kérdések (pl.: fejlesztés, monitoring stb.). A pályázat nyertesei egy éven keresztül jogosultak a „Családbarát Munkahely” embléma használatára. 2003-ban a 15-74 év közötti roma férfiak kevesebb, mint harmadának volt valamilyen munkajövedelem az elsődleges megélhetési forrása, kevesebb, mint harmadának volt valamilyen rendszeres munkája. A roma nők mintegy hatodának volt elsődleges megélhetési forrása valamilyen munkajövedelemből, és szintén mintegy hatodának volt valamilyen rendszeres munkája. A roma nők kedvezőtlen foglalkoztatási helyzete összefügg az alacsony iskolázottsággal, korai gyermekvállalással, a nem megfelelő képzettséggel, illetve a nemi (gender) alapú diszkriminációval. A korábbiakban említett „Lépj egyet előre!” program erre a problémára is reflektál. A gender alapú és etnikai alapú diszkrimináció összefonódása a legösszetettebben a roma nőket, illetve a bevándorló (faji alapon megkülönbözetett) etnikai csoportokhoz tartozó nőket sújtja. Esetükben a munkanélküliség, az alacsony iskolázottság, a tartós szegénység, a rossz egészségi állapot, a nem megfelelő lakhatási körülmények, alacsony társadalmi és gazdasági státuszuk, valamint az előítéletek és diszkriminatív eljárások együttesen és egymással kölcsönhatásban okozzák a többszörös (interszekcionális) társadalmi kirekesztettséget. Az inaktivitásból az aktivitás felé segíti a nőket az „Út a munkához” program is, melynek célja a rendszeres szociális segélyen lévő, tartósan munkanélküliek munkára ösztönzése és foglalkoztathatóságának javítása. Ezen kettős cél megvalósítása komplex megközelítést és egymásra épülő foglalkoztatás-, illetőleg szociálpolitikai intézkedések sorozatának bevezetését követeli meg. A 35 év alatti, általános iskolai végzettséggel nem rendelkezők számára (kb. 7-8 ezer fő) a segély folyósításának feltételévé válik a tanulás. A szakképzetlenek pedig a munkaerőpiac által igényelt szakmákra való felkészítést nyújtó tanfolyamokon vehetnek részt. 2000-ben a női bruttó átlagkereset elmaradása a férfiaké mögött 20%-os volt, de 2006-ban már csak 11%. Az Európai Unió átlagában 2000-ben 16%-os, 2005-ben pedig 15%-os volt a női-férfi kereseti rés, azaz kezdetben alacsonyabb, napjainkban pedig magasabb, mint Magyarországon. A nemzetgazdasági kereseti rés csökkenésében szignifikáns szerepet játszottak a költségvetési szféra 2001-ben kezdődő kereset-kiigazításai (köztisztviselők, közalkalmazottak, bírók, ügyészek, szolgálati jogviszonyosok bérrendezése), hiszen e szférát a női foglalkoztatottak dominanciája jellemzi: a munkavállalók 68%-a közülük kerül ki. A bérek kiigazításában tehát nagyobb volt a nők érintettsége, mint a férfiaké. A nők bérelmaradása elsődlegesen nem annak tulajdonítható, hogy azonos munkáért nem azonos bért fizetnek a férfiaknak és a nőknek, hanem annak, hogy a két nemhez tartozók eltérő típusú munkát végeznek. A nők viszonylag kevés szakmában koncentrálódnak, - sokkal kevesebbe, mint a férfiak. A férfi keresők közel háromnegyede a foglalkozások erőteljesen, vagy teljesen szegregált 52%-ában található, a nőknek pedig majdnem ugyanekkora hányada a foglalkozások nemileg elkülönülő másik 30%-ában. A nők és férfiak jelenléte a munka világának hierarchikus rendjében ugyancsak aránytalan. A nagyobb keresettel járó magasabb vezetői beosztásokba jóval nagyobb valószínűséggel neveznek ki férfiakat, mint nőket, még a „női” szakmákban is. A nők alulreprezentáltan vannak jelen a vállalkozók között is: előfordulási gyakoriságuk hosszabb ideje csupán 30%. Egy 2008-as vállalkozó női kutatás szerint a vállalkozó nők 15

mindössze kb. 15%-a tartja növekvőnek vállalkozását. Nagy részüknek nincs jelentős nyeresége, kétharmaduk még soha, semmilyen együttműködésben nem vett részt, többségük csak a saját településén értékesít. Mindössze 15%-uk vett már fel vállalkozói bankhitelt, ugyanakkor 30%-uk használt már személyi vagy háztartási hitelt a vállalkozása érdekében. 2008-ban alig több mint 10%-uk tervezte vállalkozása bővítését, több mint felük a visszaforgatott (csekély) nyereségből finanszírozza fejlesztéseit. A vállalkozó nők nagyon csekély arányban veszik igénybe szakértők szolgáltatásait, alig rendelkeznek üzleti tervvel, márkanévvel, logóval, nem foglalkoznak szellemi tulajdonuk védelmével. Akik sikeresek, a következőkben térnek el az átlagtól: 2000-ben vagy később alakultak; tulajdonosuk 35 és 45 év közötti, felsőfokú végzettségű, és nagyon sokat dolgozik a vállalkozásban; jellemzően néhány nagy stabil vevővel és sok kis vevővel rendelkeznek; jóval tudatosabban működnek, mint az átlag: körükben háromszor gyakoribb az üzleti terv készítés, mint a mikro-vállalkozók között általában. Szívesen felvennének alkalmazottat, ha csökkennének a közterhek és az ezzel járó adminisztráció. 7. A nők helyzetének javítását segítő kormányzati intézményi fejlesztés (Lásd: III. rész) 8. Nők a hatalomban és döntéshozatalban (politikai életben és közéletben szereplés) A 2006. évi országgyűlési választásokon a jelöltek 16,7%-a volt nő, aktivitásuk csökkent a 2002évi jelölési időszakhoz képest. A csökkenő jelöltarány ellenére azonban a megválasztott képviselők között növekedett a nők aránya: a 2002- évi 9,1%-kal szemben 10,6%-ra. A magyarországi vegyes választási rendszerben (egyéni jelöltek, területi és országos listák) azt figyelhetjük meg, hogy a nők leginkább a listákon alapuló csatornán kerülnek a parlamentbe (2002-ben az országos, 2006-ban a területi listákon került be arányaiban a legtöbb nő.) 2007-ben önálló képviselői indítvány keretében született törvényjavaslat a kvóta-rendszer bevezetéséről. A javaslat alapján a parlamentbe bekerülő politikusok legalább 30% nő lehetett volna a következő, 2010-es választások után. Sajnos ez a kezdeményezés nem vált törvénny, annak ellenére sem, hogy a civil szervezetek a törvényjavaslat tárgyalása során nagyszerű és az eddigiekben példátlan lobbi-tevékenységet végeztek annak érdekében, hogy az indítvány megszavazására ösztönözzék a politikusokat. A javaslat elvetése rávilágított azonban számos a nők döntéshozatalbeli szereplésével kapcsolatos problémára és felszínre hozott számtalan kérdést, mind össztársadalmi, mind politikai szinten. A kvóta kérdés olyan érzékeny témát vetett fel, melyhez kapcsolódva minden politikai, szakmai és civil erő hallatni kívánta a hangját. Hamar felszínre került az a probléma, hogy sokan nem értelmezik megfelelően sem a kvóta-kérdést, sem a gender kérdést. A kormányzat a szemléletformálás elősegítése érdekében, a témában létrehozott kormányzati szakemberek, civil szervezetek és szakértők bevonásával működő munkacsoport közreműködésével 2008-ban megjelentett egy tanulmánykötet „Női kvóta Magyarországon: ha igen, akkor miért nem?” címmel, melyben szakértői értekezéseken túl publicisztikai anyagok is helyet kapnak. Valamennyi, a kötetben olvasható írás a kvóta kérdését járja körül. Jelen pillanatban is zajlik az az országos roadshow, melynek keretében a könyv bemutatása mellett a kvóta-javaslat által felszínre hozott problémák kezelése, kérdések megválaszolása is zajlik. A helyhatósági választások eredményei pozitívabb képet mutatnak: 2008-ban a települési polgármesterek 15,9%-a volt nő, ami javulást jelent a 2002. évi választásokat követő arányhoz képest. A 2006. évi jelölés során a polgármesterjelöltek 19,3%-a volt nő. A települési hierarchiát is figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy a női polgármesterek aránya a hierarchiában felfelé haladva csökken.

16

A 2004 júniusában tartott Európai Parlamenti választásokat megelőzően a pártok elkötelezték magukat amellett, hogy a jelöltjeik legalább egyharmada nő lesz. A Magyar Szocialista Párt képviselőjelölti listájának ötven százalékát nők alkották. A Magyar Köztársaság 24 európai parlamenti képviselőjéből 8 nő. A pártok közül a Magyar Szocialista Párt alkalmaz 20%-os kvótát vezető testületeiben a nők és 35 éven aluli fiatalok képviseletének biztosítására. 9. A nők emberi jogai Az Alkotmány 70/A.§-a rögzíti a nők egyenlő bánásmódhoz való jogát. Az Alkotmány külön is rendelkezik a férfiak és a nők egyenjogúságáról, amikor a 66.§ (1) bekezdésében kimondja, hogy „A Magyar Köztársaság biztosítja a férfiak és a nők egyenjogúságát minden polgári és politikai, valamint gazdasági, szociális és kulturális jog tekintetében.” Magyarország 2001-ben ratifikálta a CEDAW Egyezmény Kiegészítő Jegyzőkönyvét. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság munkája nyomán a nők jogainak érvényesítésére további fórumok állnak rendelkezésre. A hatósághoz 2007-ben 729 diszkriminációs panasz, illetve egyéb beadvány érkezett. Ebből 159 esetben zárult le az ügy érdemi döntéssel, 96 áttétellel, tájékozató levéllel pedig 348. A hatóság 29 elmarasztaló határozatot hozott. A panaszok egy részét a védett tulajdonság, vagy a védett tulajdonság és a hátrány közötti ok-okozati összefüggés hiánya, vagy amiatt kellett elutasítani, hogy az összefüggés nem volt bizonyítható. A hatóság 2007. december 31-ig összesen 542 érdemi határozatot hozott. Az elmarasztalást tartalmazó ügyek kérelmezői közül 12 a férfi és 17 a női kérelmezők száma. A 29 elmarasztaló döntés során 14 esetben szabott ki a hatóság pénzbírságot is. Az Ebktv. rendelkezik arról, hogy a hatóság feladatait az Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testülettel (Testület) együttműködve látja el. A Testület hat tagja (akik közül a két nem 5050%-ban képviselteti magát) a törvény rendelkezésének megfelelően az emberi jogok védelme és az egyenlő bánásmód követelményének érvényesítése területén kiemelkedő tapasztalatokkal rendelkező személy. A Testület rendszeresen, előre meghatározott munkaterv szerint ülésezik. A munkatervi feladatok meghatározásánál figyelembe vették a hatóság javaslatait, azokat a problémákat, amelyek a hatósághoz érkezett ügyek kapcsán felvetődtek. A Testület 2007-ben 6 alkalommal tartott ülést. Áttekintették és aktualizálták az ügyrendjüket, megvitatták az Ebktv. és a végrehajtására kiadott kormányrendelet módosítási javaslatait, véleményezték az EBH Kormány elé terjesztendő 2006. évi tevékenységéről szóló beszámolót, tárgyalták a roma gyermekek iskolai szegregációjának kérdéskörét, részt vettek az azonos neműek házassága és a regisztrált partnerkapcsolat kérdéskörével foglalkozó jogalkotási folyamatban. Elkészítették többek között az egyenlő értékű munkáért egyenlő bér elvéről szóló állásfoglalás tervezetet, valamint a megtorlás fogalomköréről szóló állásfoglalás tervezetét. Véglegesítették az állásinterjún feltehető munkáltatói kérdésekről szóló állásfoglalást, valamint az egyenlő bánásmód követelményéről a közoktatásban c. állásfoglalásukat. 10. A nők és a média A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény előírásai szerint a műsorszolgáltatók tevékenysége nem sértheti az emberi jogokat és nem lehet alkalmas – többek között – a nemek elleni gyűlölet keltésére. Amennyiben a műsorszolgáltatók a nőkkel való egyenlő bánásmód követelményét megsértik az ORTT eljárást indít ellenük. Az ORTT éves beszámolójában vizsgálja a nemek arányát az országos műsorszolgáltatók műsorszámaiban (hír-, háttérműsorok, konkrét műsorszámok). A hírműsorok (nem intézményi) szereplőinek nemek szerinti összetétele 2006-ban is jelentős egyenlőtlenséget mutatott. A 17

megjelenő személyek több mint 80 százaléka férfi volt. Az átlagnál némileg kedvezőbb kép rajzolódott ki az egyik kereskedelmi televízió híradójában (76% vs. 24%), a legerőteljesebb férfi fölényt az egyik közszolgálati rádió hír- és elemző műsora produkálta (87%). 2006-ban mintegy 38 ezer szereplőt regisztrált a Testület, a legtöbb aktor egy kora reggeli magazinműsorban jelent meg (37%). A nemek arányait vizsgálva az egyes műsorok között komoly egyenlőtlenségek mutatkoztak. Egy kereskedelmi tévé elemző, ismeretterjesztő műsorának minden negyedik vendége nő volt. Míg számos műsorszóró háttérműsorait maszkulin programnak tekinthetjük, mivel a szereplők háromnegyede férfi volt. Összességében a férfiak több mint hatszor gyakrabban tűntek fel a műsorokban, mint a nők (60,4% vs. 8,3%) A Testület több alakalommal is megállapított törvénysértést a nők megalázó ábrázolásával összefüggésben. Számos hazai és nemzetközi vizsgálat eredményei azonban megmutatják, hogy a magyarországi elektronikus és nyomtatott média, a közszolgálati, a profitorientált és az alternatív egyaránt hátrányos képet üzen a nők társadalmi és kulturális státuszáról és szerepeiről – a témaválasztásban és a képi és nyelvi kommunikáció szintjén egyaránt − a nők magánéleti és közéleti környezetben való ábrázolásakor. Ezzel megsokszorozza, tovább élteti a tradicionális felfogásokból eredő sztereotip közvélekedések hatását. A hátrányos ábrázoláson túlmenően a szexista töltetű nyelvezet és attitűd médiában való „elfogadottsága” kimondottan diszkriminatív jelleggel bír, ezért indokolt egyrészt a társadalmi szintű média kritika, továbbá olyan elvárás-rendszer létrehozása és működtetése, amely elfogadhatatlanná teszi a különböző kisebbségi társadalmi csoportokkal szembeni diszkriminatív kommunikációs módokat. Az ellenőrzésre és önszabályozásra hivatott szervezeteket − pl. Önszabályozó Reklámtestület, ORTT Panaszbizottság − gender vakság és hatékonyságot nélkülöző működési mód jellemzi. A megújítandó média törvény módosításának a folyamatából − a sokféle hatalmi érdek-terhelt volta következtében − a gender szempontok hangsúlyos beemelése ismét elmaradt. A média szakma összetettsége és viszonylagos szervezetlensége megnehezíti a civil nyomásgyakorlást, a számonkérés és érdekérvényesítés gyakorlását, ill. ezek stratégiáinak fejlesztését. Az újságíró ill. kommunikációs szakember képzés társadalomismereti mélységének és társadalomkritikai érzékenységének hiánya ugyancsak hozzájárul a média általános gender vakságához. 11. Nők és a környezet A környezettudatos viselkedés Magyarországon még kevéssé jellemző, viszonylag kevés tanulmány és kutatás foglalkozik a témával. Ennek ellenére a kormányzat számos erőfeszítést tesz a környezettudatos és egészséges életmód támogatása és fejlesztése érdekében. Az egészségfejlesztés mindennapi alkalmazását erősíti az a kötelezettség, amely az 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról, a 2003. évi LXI törvénnyel történt módosításából fakad. A 48. (3) bekezdésében előírja, hogy az iskoláknak kötelező a 2004/2005. tanévtől a pedagógiai programjukban megfogalmazniuk az egészségneveléssel, egészségfejlesztéssel és a környezeti neveléssel kapcsolatos feladataikat, el kell készíteni az iskolai egészségnevelési és környezeti nevelési programját, amelybe be kell vonni az iskola-egészségügyi szolgálatot is. A kormányzat a nevelési-oktatási intézményeknek folyamatos szakmai támogatást nyújt az intézmények egészségnevelési, egészségfejlesztési feladatainak megvalósításában. A lakosság élelmiszerbiztonságra vonatkozó informálása érdekében létrejött egy weboldal, melynek segítségével (főként a gyermekek) hiteles információkhoz jutnak a környezetből, de

18

ezen belül is elsősorban az élelmiszerekből származó, egészségre potenciálisan veszélyes anyagokról. A weboldal főbb témakörei: 1) A különféle egészségre ártalmas anyagok eredetének és az ezeknek az emberi élelmiszerekbe vezető útjának bemutatása, 2) Az élelmiszerek helytelen és helyes tárolásának és a helytelen tárolás következtében fellépő kémiai és mikrobiális szennyeződés veszélyeinek bemutatása és a vizuális módon észlelhető mikrobiológiai fertőzöttségek felismerésének oktatása, 3) A GMO, mint jelenség egyszerűsített ismertetése, 4) A különféle természetes eredetű vitaminforrások és egyéb egészségvédő élelmiszer anyagok népszerűsítése és a káros anyagokkal szembeni védekezésben játszott szerepük bemutatása. Információink szerint a gyerekek a weboldalt gyakran látogatják. Környezet-egészségügyi Akcióprogram a következő elemeket foglalja magában:  Levegőtisztaság-védelem  Klímavédelem,  Hulladékgazdálkodás  Kármentesítés  Víz- és talajvédelem  Felszín alatti vizek védelme  Nemzeti Ivóvízminőség Javító Program  Parlagfű-mentesítés 12. A lány-gyerekek A gyermekvédelmi törvényben 2003-ban bevezetett gyermekjogi képviselő látja el gyermekvédelmi gondoskodásban részesülő gyermek jogainak védelmét és segíti a gyermeket jogai megismerésében és érvényesítésében. Magyarországon a gyermeknevelés támogatásának számos anyagi és nem anyagi formája van. Gyermekintézmények: Magyarországon alanyi jogon óvodai ellátásra jogosult az a gyermek, aki a tanév kezdetét tartalmazó naptári év végéig a 3. életévét betölti, de a 6. életévét május 31-ig nem töltötte be, valamint az, aki a 6. életévét elérte, de az iskolai tanulmányait nem kezdte meg, és az óvodában maradt. Az óvodai ellátások közül ingyenesen lehet igénybe venni, az óvodai foglalkozásokat, szükség esetén a logopédiai, dyslexia megelőző foglalkozásokat és a sajátos nevelési igényű gyermekek felzárkóztató programjait. Térítésmentes továbbá a rendszeres egészségügyi felügyelet valamint a szolgáltatások igénybevételekor az óvoda létesítményeinek és eszközeinek használata. Az alapellátásként nyújtott szolgáltatások közül csak az étkezésért kérnek térítési díjat, de a rászoruló gyermekek a térítési díjból különböző kedvezményeket, akár 100%-ot is kaphatnak. A gyermeke elhelyezésének egyéb módja lehet a családi napközi. Anyagi támogatások: A 24 hét szülési szabadság időtartamára járó juttatást követően a gyermek 2. életéve betöltésének napjáig Gyermek Gondozási Díj (GYED) jár és a díj összege a naptári napi átlagkereset 70 %-a, de az összeget minden évben maximálják. Az ellátási forma biztosításhoz kötött. Alanyi jogon bármely szülő (nagyszülő is bizonyos feltételek mellett) veheti igénybe a Gyermek Gondozási Segélyt (GYES) saját háztartásában nevelt gyermek 3. életévének betöltéséig, ikergyermekek után a gyermekek tankötelessé válása. A jogosultság független az előzetes biztosítási időtől. A Gyermeknevelési Támogatást (GYET) az a szülő, nevelőszülő vagy gyám veheti igénybe, aki saját háztartásban három vagy több kiskorút nevel. A támogatás a legfiatalabb gyermek 3. életévétől 8. életévének betöltéséig jár. Valamennyi gyermek után családi pótlék jár. 19

III. rész: A nők helyzetének javítását segítő kormányzati intézményi fejlesztés A nemzeti mechanizmus (intézményrendszer) 1995-ben a 2268/1995 (IX.8.) a nőpolitikával kapcsolatos kormányzati munkamegosztásról szóló Korm. határozattal jött létre „A nők egyenlő státusát biztosító magyar nemzeti mechanizmus.” A határozat alapján kezdte meg működését a Munkaügyi Minisztérium keretein belül a Nőpolitikai Titkárság, amely a nők helyzetének javításáért felelős egyetlen kormányzati szintű szervezet volt. Az intézményi fejlődés során 2004-ben több tárca összevonásával létrejött az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium. A miniszter feladat- és hatásköréről szóló 289/2004. (X. 28.) Korm. Rendelet a miniszter alapvető feladatai között határozza meg a nők és férfiak társadalmi esélyegyenlősége érvényesülésének elősegítését. Ezen feladatkörében ellátja CEDAW Egyezmény végrehajtásának összehangolásával és ellenőrzésével kapcsolatos feladatokat és elkészíti az Egyezményben foglaltak érvényesüléséről szóló jelentéseket. A 2006. évi kormányzati változásokat követően a nők és férfiak közötti egyenlőségért felelős kormányzati egység a Szociális és Munkaügyi Minisztériumban kapott helyet, feladatinak változatlanul hagyása mellett. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium koordinálásában több munkacsoport is működik, melyek az Európai Bizottság által kiadott: A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemterv 2006–2010 prioritásai köré szerveződtek. Ennek megfelelően a következő témákban működnek munkacsoportok:  a nők és férfiak egyenlő mértékű gazdasági függetlenségének megteremtése  a szakmai, a magán-és családi élet fokozottabb összehangolása  egyenlő arányú férfi-női részvétel támogatása a döntéshozatalban  a nemi alapú erőszak és az emberkereskedelem felszámolása  a nemekhez kötődő sztereotípiák felszámolása a társadalomban  a nemek közötti egyenlőség támogatása az EU-n kívül. A munkacsoportokban a különböző minisztériumok, civil szervezetek, szakértők és gazdasági társaságok képviselői vesznek részt. A munkacsoportok munkája nyomán az elmúlt években számos pozitív kezdeményezés született és projekt valósult meg, melyek a nők helyzetét javítják. A Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlősége Tanács A nemzeti intézményrendszer részének tekinthetjük a Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlősége Tanácsot, mely a Nőképviseleti Tanácsot váltotta fel. A Nőképviseleti Tanács: A Kormány a nők esélyegyenlőségét biztosító jogszabályalkotás és cselekvési programok felgyorsítása, a nők érdekeit képviselő társadalmi szervezetek bevonása érdekében az 1059/1999 (V. 28.) Korm. határozattal létrehozta a Nőképviseleti Tanácsot (a továbbiakban: Tanács). A Tanács a Kormány döntéseit előkészítő konzultatív, véleményező, javaslattevő, a nők esélyegyenlőségét elősegítő cselekvési programok végrehajtása és annak ellenőrzése tekintetében koordináló testület volt. Tagjai a kormányzat, a nők esélyegyenlőségének javításáért dolgozó civil szervezetek, a nők érdekképviseletét ellátó országos hatáskörű társadalmi szervezetek képviselőiből, és a nők esélyegyenlőségével kapcsolatban kiemelkedő tudományos és gyakorlati tevékenységet végző személyek közül kerültek ki. A Tanács létrejötte hozzájárult ahhoz, hogy a nők és férfiak helyzetéről szóló témák és viták először kaptak nagyobb nyilvánosságot. A Tanácsról szóló jogszabályi rendelkezés nyomán a nők esélyegyenlőségét elősegítő, azt közvetlenül érintő jogszabályok, intézkedések előkészítése során a Tanács véleményezési joggal rendelkezett. A Tanács működése fennállásának ideje alatt folyamatosan akadozott, majd teljesen működésképtelenné vált. 20

2006-ban ezért a Nőképviseleti Tanács egyidejű megszüntetésével a Kormány létrehozta a Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlősége Tanácsot, majd 2009-ben (1008/2009. (I. 28.) Korm. Határozattal) az évek során felgyűlt tapasztalatok beépítésével újraszabályozta a Tanács működését. A Tanács a Kormány döntéseit előkészítő konzultatív, véleményező, javaslattevő testület. E feladatkörében a) véleményt nyilvánít a nők és férfiak társadalmi egyenlőségét érintő szabályozási javaslatokról, illetőleg a hazai és nemzetközi jelentésekről, tájékoztatókról és beszámolókról; b) közreműködik a nők és férfiak társadalmi egyenlőségének javítását szolgáló hazai, illetve nemzetközi támogatással megvalósuló programok kidolgozásában, a tárgyban készült jelentések, beszámolók elkészítésében; c) a nők és férfiak társadalmi egyenlőségének megvalósítását elősegítő jogszabálymódosításokat, egyéb kormányzati döntéseket, új programokat kezdeményezhet; d) javaslatot tehet konkrét intézkedésekre a nők és férfiak társadalmi egyenlőségének megvalósítása érdekében, az Új Magyarország Fejlesztési Terv és az Új Magyarország Vidékfejlesztési Stratégia Terv vonatkozásában. A Tanács tagjai: a) a minisztériumok, illetőleg a Miniszterelnöki Hivatal egy-egy - a szerv vezetője által kijelölt - vezető besorolású képviselője; b) a társadalmi esélyegyenlőség előmozdításáért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) által felkért, a nők és férfiak társadalmi egyenlősége tárgyában kiemelkedő tudományos, érdekképviseleti, illetve gyakorlati tevékenységet végző 11 személy; c) a nők és férfiak társadalmi egyenlőségét képviselő civil szervezetek által delegált 8 személy. Nemzeti Cselekvési Program, azaz „A Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlőségét Elősegítő Nemzeti Stratégiai Terv 2009-2020” A Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlőségét Elősegítő Nemzeti Stratégiai Terv 6 prioritást határoz meg olyan területeken, ahol a nők és férfiak társadalmi egyenlőségének eléréséhez határozott kormányzati lépések megtétele szükséges. (Részletesen lásd: IV: rész.) A tervek szerint a Kormány a Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlőségét Elősegítő Nemzeti Stratégiai Tervet hosszú távú fejlesztési koncepcióként fogadja el még 2009-ben. A hosszú távú célkitűzésekhez kapcsolódó intézkedéseket, és azok megvalósításának konkrét módozatait a kétévenként kidolgozandó intézkedési tervek tartalmazzák majd. A kétéves intézkedési tervet a kormány a Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlősége Tanáccsal együttműködve készíti elő. A parlament szerepe a nők helyzetének javítása érdekében Mint a korábbi fejezetben láthattuk a nők aránya a Parlamentben alacsony ahhoz, hogy kritikus tömegről beszélhessünk. A parlamenti képviselők között az 1994-98-as ciklusban volt a legmagasabb a nők aránya (11,1%). Ezt követően 1998 és 2002 között 9,1% volt. A 2002-ben a parlamentbe csak 9,1%-nyi nő jutott be. 2006-ban a nők részaránya emelkedett a parlamenti képviselők között. Jelenleg a 385 képviselői helyből 41-et töltenek be nők - ez a helyek 10,6%-át jelenti. A parlamenti alelnökök körében valamivel kedvezőbb a helyzet, a nők aránya 1990 és 2002 között határozottan nőtt (1990-94: 0%, 1994-98: 50%, 1998-2002: 50%), és jelenleg már másodszor van női elnöke a magyar országgyűlésnek. A parlamenti állandó bizottságokban a nők általában alacsony létszámban vesznek részt, és többnyire azokon a területeken, amelyek a hagyományosan női szerepekhez kötődnek, mint pl. a szociális és családügy, egészségügy, társadalmi szervezetek, kultúra.

21

A rendszerváltás utáni ciklusokban működő kormányok tagjai között egy-két nőt találunk csak. A 2002-es kormányalakításkor viszonylag javult a nők aránya a miniszterek között, a 23 miniszterből 4 volt nő. Jelenleg 2 női miniszter van, egyikük a külügyi tárcát vezeti. IV. rész: Főbb feladatok és ezek megvalósítását célzó intézkedések Legfőbb feladatnak továbbra is a tényleges egyenlőség elősegítését tekintjük, a már megteremtett intézmények és mechanizmusok fenntartása és fejlesztése mellett. A fennálló problémákra az a Stratégia Terv adhat megoldásokat, melyre a harmadik fejezetben már röviden utaltunk A kormány a programjában ígéretet tett az Európai Unió irányelveinek következetes érvényesítésére, amely irányelvek kiemelt fontosságot tulajdonítanak az élet minden területén a nők nyílt vagy rejtett diszkriminációja felszámolásának, és meghatározzák a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének nemzetközileg elismert terminológiáját is, a gender mainstreaming szóhasználatát. Ez egyrészt azt jelenti, hogy minden szakmapolitikai intézkedésnél mérlegelni kell, hogy az hogyan hat a nemek egyenlőségére, illetve a nők és férfiak életére, másrészt, hogy célzott programokkal aktívan támogatni kell azon intézkedéseket, amelyek segítenek fölszámolni a nőket vagy a férfiakat érintő egyenlőtlenséget a társadalmi élet valamennyi területén. A fentiek indokolják a Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlőségét Elősegítő Nemzeti Stratégiai Terv megalkotását és a fejlesztési tervekbe, stratégiákba és intézkedésekbe való integrálását, valamint olyan intézményrendszer létrehozását és működtetését, mely az ágazatokban érvényesítendő feladatok koordinálását, megvalósítását, annak monitorozását, kiértékelését és ellenőrzését biztosítja. A szakértők segítségével elkészített Stratégiai Terv hosszú távú, 12 évre vonatkozó fejlesztési koncepció, mely 6 kiemelt területen meghatározott feladatokkal és az ahhoz kapcsolódó hosszú távra tervezett intézkedésekkel került meghatározásra. Ezek konkrét megvalósítását szolgáló rövid távú intézkedéseket a kétévenként kidolgozásra kerülő Intézkedési Tervek tartalmazzák majd. A 2009-2020-ig szóló hosszú távú stratégia prioritásai, amelyek a Pekingi Cselekvési Programmal összhangban és „A Nők és Férfiak egyenlőségéről szóló útiterv 2006-2010” (Roadmap) dokumentum alapján fogalmazódtak meg, a következők: 1. A nők és férfiak egyenlő mértékű gazdasági függetlenségének megteremtése, a fizetési és foglalkoztatási aránytalanságok felszámolása, a nők és a szegénység, a nők és az egészség szempontjainak figyelembe vétele, 2. A szakmai, a magán- és a családi élet fokozottabb összehangolásának támogatása, a felelősség egyenlő megosztása a családi kötelezettségek vállalásában, háztartási és gondozási feladatokban, 3. Az egyenlő arányú férfi-női részvétel támogatása a politikai és gazdasági döntéshozatalban, valamint a tudomány területén, 4. A nők ellen elkövetett erőszak minden formájának felszámolása, sürgős fellépés a nők és férfiak, lányok és fiúk testi és érzelmi integritáshoz való alapvető jogának megsértése ellen, 5. A nemekhez kötődő sztereotípiák felszámolása a társadalomban. 6. A gender mainstreaming, mint stratégia célkitűzéseinek megvalósításához elengedhetetlen változások szakmai megalapozása. Azonban a gazdasági válság sok igen fontos területen gátat szab a tervek megvalósításának, ennek ellenére rendkívül fontos stratégiai szinten meghatározni a szükséges lépéseket és megteremteni a stratégiai gondolkozás alapjait.

22