PEDAGÓGUSFÓRUM. Minden kedves kollégának és tanulónak kellemes szünidőt, jó nyaralást kívánunk!

PEDAGÓGUSFÓRUM A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének lapja



X. évfolyam



2011. május-június



5-6. szám



Ára: 1,20 € (40,-Sk)

Minden kedves kollégának és tanulónak kellemes szünidőt, jó nyaralást kívánunk!

2

Pedagógusfórum



Szervezeti élet

Megalakult az SZMPSZ Nyitrai Területi Választmánya

Szigeti László és Jókai Tibor előadás közben

A Zoboralji Információs és Kulturális Központ szervezésében az Alsóbodoki MTNY Magán-szakközépiskola előadótermében, Szórványban, magyarul címmel oktatási konferenciára került sor, melyen közel negyvenen jelentek meg a nyitrai régió pedagógusai, polgármesterei, önkormányzati képviselői közül. Nyitóakkordként a nagykéri, illetve a gímesi alapiskolából egy-egy tehetséges tanuló előadását hallgathatták meg a megjelent vendégek. Ladányi Lajos, a Zoboralji Információs és Kulturális Központ elnöke betegsége miatt nem tudott részt venni a rendezvényen, de felolvasásra került a konferencia résztvevőit üdvözlő és köszöntő szövege. Az előadások sorát Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzepolitikáért felelős helyettes államtitkára nyitotta meg, ezt követte Ulicsák Szilárd, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. elnök-vezérigazgatójának előadása, a vendégeket Berényi József, az MKP elnöke is köszöntötte. A szakközépiskola igazgató-

ja, Hajtman Béla elmondta, hogy az oktatási konferencia része annak a szakmai-pedagógiai hétnek, melynek keretében délutánonként a régió pedagógusaival a Comenius Pedagógiai Intézet munkatársai foglalkoznak. A szakmai hét részét képezte a Pozbai Alapiskola egy héten át tartó Alsóbodokon való tartózkodása is. A pozbai tanulók délelőttönként a szakközépiskola épületében tanultak, délutánonként pedig különböző foglalkozásokon vettek részt. A konferencia második részében Szarka László,Szigeti László és Jókai Tibor tartotta meg előadását. Az SZMPSZ irodavezetője külön szólt a „Szülőföldön magyarul” nevelési, oktatási, valamint tankönyv és taneszköz-támogatás igényléséről. A konferencia fontos része volt, hogy hivatalosan megalapításra került a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Nyitrai Területi Választmánya, melynek elnökévé Hajtman Bélát választották. A rendezvény után kötetlen beszélgetésre került sor a megjelent vendégek között. A szakmai hét fő témája a pedagógiai programok írására, elkészítésére, az intézményi pedagógiai programok fejlesztésére, a célok és stratégiák meghatározására vonatkozott. A képzést Fodor Attila, a Comenius Pedagógiai Intézet igazgatója és Takács Erika, a Szenci Molnár Albert MTNY Alapiskola igazgatónője vezette. A szakmai héten résztvevő pedagógusok kifejezték abbéli szándékukat, hogy a jövőben is szívesen részt vennének a Comenius Pedagó-

Fodor Attila: a minőségi munka alapja a jó pedagógiai program

A csoportfeladatok alapos elemzést igényeltek

giai Intézet által szervezett továbbképzéseken. A szakmai héten tréningező pedagógusok a pozbai, nagykéri, nagycétényi, gímesi és pogrányi alapiskolákból érkeztek, akik a házigazdákkal, az alsóbodoki szakközépiskola pedagógusaival együtt vettek részt a különböző foglalkozásokon. A június 8-án zajló oktatási konferencián Szarka László kihangsúlyozta, hogy modellszerűen jól működő szórványiskolákra van szükség. Ezt segíthetik elő a különböző konferenciák, szakmai foglalkozások és prog-

ramok. Remélhetőleg a jövőben az újjáalakult területi választmány szervezésében és koordinálásában továbbra is lesz lehetőség hasonló jellegű konferenciákat, öszszejöveteleket, szakmai találkozókat megszervezni. Az SZMPSZ Nyitrai Területi Választmányának alelnökévé Nagyné Lehocky Zsuzsát, a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karának oktatóját, pénztárossá a Pogrányi MTNY Alapiskola igazgatóját, Sonkoľ Zoltánt választották meg. (szerk.)

Pedagógusfórum

Tartalom

Megalakult az SZMPSZ Nyitrai Területi Választmánya (szerk.) Susla Béla: Egy kicsi(vel több) mozgás… Stirber Lajos: Újra felcsendült a kórusmuzsika Kodály városában Juhász Dósa János: Keresetlen gondolatok a XX. Tompa Mihály Napok után és a XXI. elé Fodor Mária: A 4. Szabó Gyula Rajz- és Művészettörténeti Verseny Gyurenka István: II. Generációk találkozója – Sport és nosztalgia Sztasko Mónika: Anya, anyukám, édesanyám... Rozsnyóról jelentjük (Szekciótitkárok beszámolóiból) Králik Zsuzsanna: Zrínyi Ilona Matematikaverseny 2011 Madleňák Andrea: Ismét helytálltunk Králik Zsuzsanna: Gimnáziumunk büszkesége, Farsang István Német Henriett: Az ipolysági Szalma József szép sikere Veresegyházán Hajtman Béla: Nyelvünk, nyelvjárásaink sokszínűségének és a tudománynak a szolgálatában (interjú) Peternainé Juhász Zsuzsa–Kónya István: Könyvtárhasználati és olvasási szokások mérése a debreceni Ady Endre Gimnáziumban Krascsenics Renáta: Magyar iskolák és óvodák igazgatóinak szakmai találkozója Kovácspatakon Hecht Anna: A capella rekviem a költő szüleinek emlékére (Tóth Árpád – Koncsol László: Csontok) Cseri Ilona: Megvan „A legszebb magyar iskola“! Dániel Erzsébet: GIMI konferencia Párkányban Tóth Tibor: Hétköznapi nacionalizmus Molnár Marietta, Várközi Patrícia: Az Élet menetén Auschwitzban Birke Éva: A mi kis iskolánk életéből (MTNYA, Battyán) Csicsay Alajos: „Az élet nagy játszmára szemelt ki bennünket” (Stafétabot) Pelle István: Az „áruló” halála (Történelmi évforduló) Stirber Lajos: Jubilálnak a komáromi Jókai Mór Alapiskola kórusai Csicsay Alajos: Találkozás a szeretettel II.(Interjú) Gálfi Mária: 2011 – a család éve Paluska Zsuzsanna: Szemezgetés a diákélet eseményeiből Czakó Attila: Vágai iskolások az Atlantis Tudományos Központban Futó Mária: Kirándultunk Gálfi Mária: IQ vagy EQ? Benkő Timea: Csillagászati előadás a gimnazistáknak Bálint Katalin: Médiasztár II. – 2011 Benkő Timea: A jövő újságírói? Lajos Marianna: A XVI. Komáromi Pedagógiai Napokról még egyszer Pék László: Tantárgyi felületek az SZMPSZ honlapján Darnai Zsolt: Irodalomtanítás az alapiskolák felső tagozatán Gálfi Mária: Egymástól tanulni Magyarországi továbbképzési lehetőségek Felhívások Dohányos Katalin: Ünnepel a Vágsellyei Pázmány Péter Alapiskola és Óvoda

2 3 4–5 6–7 8–9 9 10 11 12 12 13 13 14 15–20 20 21 21 22 23 23 24–25 26–27 28–29 30–31 32–33 34 35 36 36 37 37 38 39 39 40 41–43 44 45 46 47–48

A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének lapja Felelős kiadó: Pék László Tel./fax:031/780 7928, e-mail: [email protected] Főszerkesztő: Hajtman Béla Tel.: +421-37-7876 240, mobil: 0917842919, e-mail: [email protected] Nyelvi szerkesztő: Szanyi Mária Tel.: +421-31-780 4864, mobil: +421-911 451 024 e-mail: [email protected] Grafika, tördelés, nyomás: PRINT-K, Komárno Címlapkép: Illusztrációs fotó A szerkesztőség postacíme: SZMPSZ, Villanytelep u. 2., P.O.BOX 49., 94501 Komárno 1 Tel.: 035/77 77 313, fax: 035/77 14 756 e-mail: [email protected], [email protected] honlap: www.szmpsz.sk Engedélyezési szám: EV 3408 / 09, ISSN 1338-1296 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza!

A lap támogatói: Pázmány Péter Alapítvány az MK Oktatási Minisztériuma az SZK Kulturális Minisztériuma Szülőföld Alap, Budapest



Lapszél

3

Egy kicsi(vel több) mozgás... Ismerős, ugye, csak egyszerűsítettebb változatban: „Egy kicsi mozgás mindenkinek kell...“ Anno a Magyar Televízióban esténként sugároztak vagy ötperces torna- és mozgásgyakorlatokat, hogy a híradó, vagy az esti film elé letelepedő nagyérdemű némelyest megmozgassa izomzatát. A nóta ma még hatványozottabban aktuális, mint vagy három évtizede volt. Mert miképpen is van ez mostanság? A reggeli első iskolacsengetés előtt kétkerekű járgányomon a közeli nagykereskedelmi üzletláncba karikázgatok, amikor az alapiskola előtt forgalmi dugóba keveredek. Ezt tessék felfogni! Reggel hét óra tájban, vagy mondjuk inkább fél nyolc körül, óriási dugó az alapsuli előtt. A személygépkocsi-áradatban – szerencsére – nem adtak egymásnak egy-egy hatalmas cuppanóst négykerekűjükkel a sofőrök, csak éppen nebulójukat hozták el: egészen az iskola bejárati kapujáig. Nehogy szegény gyerek már kora reggel gyalogoljon vagy száz métert, de még csak ötvenet se! A gyerek aztán szépen kiszáll a kocsiból, ismétlem, szinte a bejárati kapunál, talán még félig csipásan, anyuka vagy apuka kiadja a táskáját, aztán elköszönnek egymástól, miközben jönnek a további kocsik… Aki meg kerékpáron szeretne végighaladni a forgatagban, az várjon, szálljon le a járgányáról, karikázzon körbe, vagy csináljon, amit akar. Mert a suli előtt most éppen a reggeli csúcsforgalom ideje zajlik. Viszonylag hosszasan, talán húsz percen keresztül is... Ez van, a huszonegyedik század második évtizedének kezdetén. A gyermeki tunyaság, a számítógép-mánia, a Coca-Cola, a Pepsi-Cola, a chips, a kényelem világában. Közben meg arról papolnak illetékes helyeken illetékes képviselők, hogy az iskolákban több tornaórára lenne szükség hetente, hogy a tanulók legalább az iskolában mozogjanak valamennyit. Mozognak a frászt! Nem gond hozni az orvosoktól a felmentő igazolásokat, ha éppen úgy gondolják, hogy ők már bizony nem fognak hetente két-három alkalommal átöltözni tornaszerelésbe, netán futni néhány száz métert, nem is beszélve a magasugrásról, a súlylökésről, a távolugrásról, a labdajátékokról… Persze, szerencsére kivételek is akadnak szép számban, akik imádják a tornaórákat, akik élvezik annak bármely fejezetét, legyen szó éppen atlétikáról, kézivagy kosárlabdáról. De aki nem akar, az egyszerűen kijátssza a tanárt, megkerüli az előírásokat. Ezzel kapcsolatosan természetszerűleg kérdések egész sorozata vetődik fel. Kik a hibásak, hogyan kell lépni, hogy a tanulók ne csináljanak bohócot az igazgatókból és a tornatanárokból egyaránt? Utánanézni, hogy az orvos mennyire becsületes? Hogyan kell meggyőzni a szülőt, hogy gyermeke ne hozza az orvostól az igazolást a tornaórák alóli felmentésre? Milyen módon kell előadni, lelkébe magyarázni a gyereknek, hogy szüksége van egy kicsi mozgásra? A válasz egyik kérdésre sem egyszerű. Vagyis: az igazgató, a tornatanár jobban nézzen utána az igazolás hitelességének. Ez a legbonyolultabb feladat valamennyi közül – és most nem védelmezem pedagóguskollégáimat. Az orvos legyen becsületesebb, főleg szem előtt tartva a gyermek későbbi egészségi állapotának alakulását. Ez is kemény fába való fejszevágás! Ugye, ismerős a szitu?! Marad a szülő és a gyermek. Ők ketten, mint a folyamat fő részesei. S főképpen a gyerek. Mert neki kell akarnia. Hiába noszogatja anyuka-apuka drágalátos gyerkőcét, hogy mozduljon már ki abból a szobából – és sportoljon egyet. Nem kell mindezt órákon át tenni. Elég napi bő fél óra. Persze, a rendszeresség felettébb lényeges! Szóval: tessék nekifogni, hátha éppen most lehet újraénekelni a nótát, mások előtt ugrándozva, röpizve, görkorizva: „Egy kicsi mozgás...“ Sőt, még annál is több! Susla Béla

4

Pedagógusfórum



XV. Kodály Napok, Galánta

Újra felcsendült a kórusmuzsika Kodály városában „Állj közénk és mondjuk: hála égnek! Még van lelke Árpád nemzetének.” (Vörösmarty Mihály) Kodály Zoltán Galántai táncok című zenekari művének partitúrájában olvasható: „Galántán töltötte a szerző gyermekkora legszebb hét esztendejét.” Mi sem természetesebb, hogy 1969 óta a magyar kóruskultúra megteremtőjének szeretett városa, Galánta jogosult a Szlovákiai Magyar Felnőtt Énekkarok Országos Fesztiválja, a Kodály Napok megrendezésére. Most is, három napon át (2011. május 27–29.) zengett a dal, a kórusmuzsika Galántán. A Kodály Napok fő rendezői a Csemadok keretében működő Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társasága (SZMZT) és a Csemadok Galántai Területi Választmánya; a rendezvény fővédnöke Kodály Zoltánné Péczely Sarolta volt.

A fesztiválon résztvevő kórusokat Hrubík Béla, a Csemadok Országos Tanácsának elnöke üdvözölte. Hrbácsek Réka Vörösmarty Mihály: Liszt Ferenchez című versét adta elő, majd Mézes Rudolf, a Csemadok országos alelnöke, a Csemadok Galántai Területi Választmányának titkára mondott köszöntőt. Őt idézem: „Tizenötödik alkalommal köszöntjük Mátyusföld központjában a versenyre jelentkezett kórusokat és fesztiválunk vendégegyütteseit. A több mint négy évtized alatt háromévente megvalósuló ünnepre, kórusversenyre több mint félszáz hazai kórusunk

nevezett be és hasonló a száma a rendezvényünkön résztvevő külföldi és hazai vendégkórusoknak, együtteseknek is. A XV. Kodály Napok szervezői, rendezői nevében kívánom, hogy töltsenek felejthetetlen órákat, napokat rendezvényünkön.” Több évtizede már, hogy a kórusok művészi teljesítményét a bírálóbizottság egy nemzetközileg elfogadott pontozás alapján minősíti, azokat ún. sávokba – bronz, ezüst, arany sáv – sorolja be a kiemelkedő teljesítményt az „aranysáv a zsűri dicséretével“ minősíti. Az idei versenyre bejelentkezett 21 énekkar tel-

jesítményét a következő öszszetételű bírálóbizottság értékelte: Erdei Péter, Liszt-díjas és Bartók-Pásztory díjas karnagy (Kecskemét), az értékelő bizottság elnöke; Erdélyi Ágnes, karnagy (Veszprém); Kertész Attila, Liszt-díjas karnagy (Pécs); Kollár Éva, Liszt-díjas karnagy, a KÓTA elnöke (Budapest); Kneifel Imre, karnagy (Székesfehérvár). A bírálóbizottság titkára Hritz Júlia, az SZMZT tagja volt. A szombaton lezajlott verseny értékelésére vasárnap került sor. A városháza üléstermét megtöltő hallgatóságot, az értékelő bizottság elnöke, Erdei Péter üdvözölte. Mon-

danivalóját így kezdte: „Folyamatosan épülő, művészileg egyre értékesebb mozgalom, amely egyre fiatalabb generációt von be.” Mint a továbbiakban mondta: „A nehézségek ellenére, nemzeti büszkeségre támaszkodó folyamat. Az ügy fontossága, a mozgalom ereje abból is látszik, hogy tele van a terem. A kultúra egyre kevésbé támogatottsága ellenére, a mozgalom lényege: a barátságból, a hagyományból eredő továbbépítkezés: a kórusok műsorában egyre több az igényes Kodály mű, sőt az énekkarok már Bartók műveket is mernek vállalni.” Az elnök úr azt is nagyra értékelte, hogy a karnagyok számon tartják a nagy évfordulókat, s hogy most Liszt Ferenc születésének bicentenáriuma évében, néhány kórus Liszt műveket is énekelt. „A továbbépítkezni akarást bizonyítja az is – hangsúlyozta Erdei Péter tanár úr–, hogy egyre több azoknak a felvidéki karnagyoknak a száma, akik jelen vannak a kórusélet sodrásában: vállalják a magyarországi továbbképzéseket, részt vesznek a kórusszemináriumokon is”. A zsűri elnöke arra buzdította és bátorította a kórusokat és karnagyaikat, hogy a repertoárjukat újítandó, a magyar kórusirodalom mellett bátran nyúljanak az európai irodalomhoz is. Majd szólt a kórus – mint hangszer – kezeléséről, az énekkar hangzásának fejlesztéséről, egy műsorblokk helyes felépítéséről; a vezénylésről, mint szavak nélküli kommunikáció-

Pedagógusfórum



XV. Kodály Napok, Galánta

Csemadok részéről: Hrubík Béla; Görföl Jenő és Huszár László, a Szlovák Köztársaság Kormányhivatala részéről Petőcz Kálmán. A fesztivál záróhangversenyét – amely Galántán a Szent István király római katolikus templomban zajlott – jelenlétével megtisztelte Rudolf Chmel, a Szlovák Köztársaság Kormányának alelnöke is.

ról. Pozitívumként nyugtázta, hogy a zsűri elé került – a karvezetők által leadott – kották arról is tanúskodnak, hogy a kollégák, hol-mindenütt megfordulnak, hogy az énekkarok gazdag kóruséletet élnek. Arra bíztatta a karvezetőket, mind magukkal, mind kórusukkal szemben legyenek igényesek: „célozzák meg mindig a fejlődési sáv tetejét!” Erdei Péter után Kollár Éva kért szót: „Tisztelettel gratulálok a szervezőknek a fesztivál csodálatosan gondos előkészítéséhez. Már maga az is példaértékű, hogy a Kodály Napok még ma is létezik!” A karnagynő afelett is örömét fejezte ki, hogy a fesztiválon mindvégig a szeretet légköre volt érzékelhető, hogy a kórusok kölcsönösen meghallgatták és tapssal buzdították egymást. Szólt arról is, hogy – legfontosabbnak tartva a hagyományok őrzését – üdvös lenne, ha a kórusok új népdalfeldolgozások alkotására inspirálnák a zeneszerzők ifjabb nemzedékét. Kertész Attila számára – aki a többi zsűritaghoz hasonlóan nem először volt jelen a fesztiválon „a Kodály Napok mindig a magyarságtudattal való feltöltődést jelenti”. Kneifel Imre, mint mondta: „A gyerekekkel magyarságot tanulni jövünk ide. Különben óriási a fejlődés.” Erdélyi Ágnes azo-

nosulva az előtte szólók által mondottakkal, azokat azzal egészítette ki, hogy számára azért is megtisztelő itt lenni a Kodály Napokon, mert érezni, hogy „Még van lelke Árpád nemzetének.” Mint krónikás, – abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy végighallgathattam az összes kórus szereplését, sőt a kulisszák mögé is betekinthettem – hadd fűzzem hozzá az elhangzottakhoz: örömmel tapasztaltam, hogy minden úgy igaz, ahogy az értékelőn elhangzott. A körültekintő, mindenre maximálisan odafigyelő előkészítés azt eredményezte, hogy minden és mindenki mindenkor a helyén volt. Hritz Júliának arra is kiterjedt a figyelme, hogy a rendezvény eseményeiről telefonon tájékoztassák dr. Duka Zólyomi Emesét, az SZMZT elnökasszonyát, hogy lélekben jelen lehessen, s hogy mielőbb felépüljön betegségéből. A rendezvény mindvégig zökkenőmentesen, oldott légkörben zajlott. Öröm volt tapasztalni a valóban nemes versengést; látni az egymásnak gratuláló karnagyok ölelkezését; hallgatni a szép magyarsággal beszélő Csenger Ferenc műsorvezetőt. A versenyt záró gálaműsort és díjkiosztó ünnepséget jelenlétükkel megtisztelték a

A jubileumi XV. Kodály Napok sikeres előkészítéséért köszönetet kell mondani a rendezvény fő-, szervező- és műsorbizottsága tagjainak; a rendezvény lebonyolításáért, a „stáb” minden egyes tagjának – élén Mézes Rudolffal, „a fesztivál lelkével”; a főrendező Kazán Józsefnek, valamint a bírálóbizottság minden egyes tagjának, fáradságot nem kímélő, odaadó becsületes munkájukért. Továbbá köszönet illeti a társrendezőket és a fesztivál támogatóit: Galánta városa, Galántai VMK, a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete, Nagyszombat Kerület Önkormányzata, KÓTA, a Szlovák Köztársaság Kormányhivatala; s csakúgy köszönet illeti a gálaműsorban közreműködő helyi Kodály Zoltán Alapiskola Gyermekkarát és karnagyát Balogh Csabát és a Kodály Zoltán Gimnázium

5

Kórusát Józsa Mónika karnaggyal az élen. A kórusünnep záróakkordjaként az egyesített énekkarok közösen énekelték Liszt Ferenc–Kerényi György: Magyar ünnepi dal című művét Stubendek István; az Ág Tibor által – Bartók gyűjtéséből – összeállított népdalcsokrot Orsovics Yvette és Kodály Zoltán-Berzsenyi Dániel: Magyarokhoz című kánonját Erdei Péter vezényletével. A „nagy Harmóniát” a közönség állótapssal köszönte meg. Végezetül a kórusok és a jelenlevők közösen énekelték el nemzeti imánkat, Erkel Ferenc–Kölcsey Ferenc Himnuszát. Magam is, mint az „ügy” elkötelezettje, szeretném hinni, hogy a jövőre esedékes XV. Csengő Énekszó fesztiválon Érsekújvárott majd azt tapasztaljuk, hogy a XV. Kodály Napokon vezénylő fiatal karnagyok – biztosítandó felnőtt kórusaik számára az utánpótlást – gyermekkarokat is alapítanak; hogy megszaporodnak gyermekkaraink is. Biztatásul álljon itt egy kodályi üzenet: „Máskép énekel a felnőtt is, ha magával hozza a gyermekkori ének rajongó lelkesedésének emlékét!” Stirber Lajos, nyugalmazott zenepedagógus

6

Pedagógusfórum



Országos rendezvények

Keresetlen gondolatok a XX. Tompa Mihály Napok után és a XXI. elé A Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondók, Verséneklők és Lírai Színpadok versenyében lezárult egy fejezet. Ahogy Köteles László, a Csemadok országos alelnöke (sajnos Hrubík Béla országos elnök nem talált időt arra, hogy megmutassa magát a jubileumi rendezvényen) feledékenységből vagy a józan észnek engedelmeskedve meghirdette a XXI. Tompa Napokat (egymás között csak Tompikát), csak remélhetjük, hogy jövőre már egy sokkal átgondoltabb, a gömöri jelleget is kihangsúlyozó rendezvénynek tapsolhatunk majd Gömörország fővárosában. Megfáradt, sótlan volt az idei verseny (vagy fesztivál?), konzervműsorokkal körítve, amelyből mind a versenyjelleg, mind a hangulat elveszett. Szóljunk először a versenyről, s az évek óta felmerülő gondokról. Húsz év óta minden az országos döntőről szól, s szinte senkit sem érdekelnek a járási és kerületi versenyek, holott nagyon sok minden itt dől el. Ezeket a versenyeket a kezdetek óta kisebb érdekközösségek irányítják, így nem ritka, hogy évekig ugyanaz a zsűri, s a színvonal senkit sem érdekel. Ahogy az egyik komáromi tanárnő panaszolja, amióta egy bizonyos társaság dönt mindenről, azóta az ő diákjai labdába sem rúghatnak. Holott évtizedekig hozott díjnyertes gyerekeket Rimaszombatba. Ez a bizonyos komáromi társaság annyira zokon vette, hogy az idén Léván megrendezett országos elődöntőben nem az ő emberei ültek a zsűriben, hogy Rimaszombatba el se jöttek. S ez nagyon jót tett az országos döntőnek. A tavalyi botrányos szakmai döntések után (lásd az idei versenyen a tavalyi győztesek labdába se rúgtak) végre igazságos és a semleges néző számára is elfogadható döntések születtek. Most is voltak persze, akik szerint a közép- és kelet-szlovákiai gyerekek ismét hátrányba kerültek, de e sorok írója, végigzsűrizvén az ipolynyéki, kassai és galántai országos elődöntőket, nyugodtan, de nem keserű szívvel írhatja le, hogy a bajok másutt keresendők. Visszatérve az eredeti gondolathoz, más hasonló fel-

építésű versenyeken (lásd pl. Hviezdoslavov Kubín) nagyon fontos szerepet kapnak már a járási és a kerületi versenyek, amelyeknek állandó helyszínük, nevük és igen komoly hagyományaik vannak, amelyre eljutni és helyezést elérni komoly sikerélmény versenyzőnek és felkészítő tanárnak egyaránt. Az elmúlt évek szakmai döntései közül talán a leginkább vitatható döntés az országos elődöntő megszüntetése. Ha ugyanis versenyről van szó, akkor talán elvárható, hogy egy Rimaszombatba eljutott versenyző repertoárjában legalább két mű szerepeljen, nem beszélve arról, hogy a jelenlegi lebonyolítási rendszerben a nagyközönséget kirekesztik a versenyből, míg a szombati nap gyakorlatilag fölöslegessé válik. A már említett komáromi tanárnő a döntő átalakítása mellett főleg a szakmai hátteret hiányolja, s mint mondja, a Csemadok Művelődési Intézetének egyszemélyes intézménye nem pótolhatja azt a háttérmunkát, amit pl. a jelenleg tetszhalott állapotában leledző Szlovákiai Magyar Vers- és Prózamondók Egyesülete kezdeményezett. Az idei versenyen is (semmi új a nap alatt) a szervezők konzervanyagokra hagyatkoztak kiegészítő műsorokként, így láthattuk Mácsai Pál éppen tízéves Örkény-estjét, Gál Tamás és Lakatos Róbert Jöttünk külhonból c. Tóth László versestjét, s a nem túl sikeresen felújított Fesztiválklubban Jakubecz László és a Deja vu közös műsorát. Szó, mi szó, a maguk műfajában remek előadásokról van szó, a kérdés csak az, hogy mennyire tudtak ezek a műsorok szervesen be-

épülni a verseny menetébe. Sajnos, nem igazán. Nem beszélve arról, hogy a mezőny nagy részét kitevő I.-III. kategória korosztályáról teljesen elfeledkeztek, s egy rövid játszóházon kívül semmit sem kaptak. Kínos volt a megnyitón szöszmötölő, nagyokat ásító gyerekek látványa, de nem vált a szervezők dicsőségére a szombaton 15 ember előtt lebonyolított irodalmi kávéház sem, amelyen olyan gömöri nagyágyúk szerepeltek, mint Tőzsér Árpád, Koncsol László, Kovács Magda, Hizsnyai Zoltán vagy a beszélgetést vezető Szászi Zoltán. Igen szomorú, hogy a szervezőknek a huszadik fesztiválon semmi érdemleges nem jutott az eszükbe, meghívni pl. más, a Felvidéken bővelkedő szavalóversenyek legjobbjait, vagy az egykori győzteseket egy gálaműsor keretébe, netán ha már Gömörben vagyunk, megmutatni ennek a kulturálisan is igen sokszínű régiónak az értékeit. Talán olcsóbb is lett volna, bár az is igaz, hogy ezzel

dolgozni is kellett volna. Ahogy a Csemadok Művelődési Intézetének egyik munkatársa mondja, végignézvén a versenyt, semmi sem utalt arra, hogy azt Rimaszombatban rendezték volna. Pár szót szóljunk a verseny színvonaláról is. Mivel a vitatható lebonyolítás miatt földi halandó nem nézheti végig az egész mezőnyt (annak csak egy pici szegmensét), így elődöntős élményeimre, s a gálán látottakra kell hagyatkoznom. A gála mezőnye összehasonlíthatatlanul jobb volt az előző évinél. Láthattunk egészen kivételes tehetségeket (Haris Katalin, Galamb Krisztián, Matusek Attila), egészen érdekes és még el nem koptatott szövegeket (Selmeczi Tibor, Gyüre Lajos, Sütő András, Tóth László, Örkény István, Tóth Elemér, Szászi Zoltán). Az elmúlt évekhez képest ismét megerősödött az I. kategória mezőnye, s mintha több lett volna a fiú, mint az előző években.

Díjazottunk - Szvorák Zsuzsanna

Pedagógusfórum

Virágzik a megzenésített versek kategóriája

A IV. kategória viszont igencsak átlagosnak mutatkozott, holott itt szoktak kiugró, a színészi pályával kacérkodó ifjú tehetségek megmutatkozni. A legproblematikusabb kategória ezúttal is

az V. kategória, ahol alig akadt jelentkező. Pár éve elindult egy kezdeményezés, amelynek segítségével szerették volna bevonni az egyetemistákat, de mintha gyorsan megfeneklett volna. Elhangzottak olyan vélemények is, hogy fölösleges ezt a kategóriát erőltetni, én messzemenően nem értek vele egyet. Sokkal több munkát és befektetést – tenném inkább hozzá. Virágzik viszont a megzenésített versek kategóriája, amely az elmúlt tíz esztendő legjobb ötletének bizonyult. Azóta nem egy, ebből profitáló együttes indult el Rimaszombatból (gondoljunk csak a Kicsi Hangra), akik ma már szerte a magyarlakta területeken népszerűsítik a költészetet. Az idén is több egészen



Országos rendezvények

kivételes előadónak örülhettünk (a szabadverset is egészen hihetetlen módon működtető farnadi Saróka Liliána vagy a világzenét a hangzásvilágába beépítő galántai Traband együttes), akik bizonyították, hogy a vers, ha nem is eredeti formájában, de énekelt változatában rendületlenül él tovább. Beilleszkedett a Tompika világába a lírai színpadok kategóriája is, s a Rimaszombatban látott öt csoport a kezdetekhez képest már látványos fejlődést mutat, s új távlatokat nyitott meg a szép szó előtt. Az idén is átadták a Kulcsár Tibor-díjat, amelyet Szvorák Zsuzsa füleki pedagógus kapott meg, aki Apropó Diákszínpadával már számtalan sikert aratott

határokon innen és túl is, de nincs év, hogy ne legyen háromnégy diákja a rimaszombati országos döntő mezőnyében. Jelentem, a huszadik Tompika nagyobb zökkenők nélkül, a tavalyihoz képest tényleg kevesebb vitát generálva lebonyolítódott. De sokak igénye, hogy a XXI. már tényleg a XXI. század, a mozgalom és a gömöri régió követelményeit is szem előtt tartva fogadja a szép szó szerelmeseit. Juhász Dósa János, fotó: Gecse Attila

XX. Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondók, Énekelt versek, Lírai színpadok Versenye Helyezés / Név / Iskola / Felkészítő pedagógus I. kategória – Vers 1. Haris Katarína, AI Naszvad, Holka Gizella 2. Forró Dávid, Corvin Mátyás AI Gúta, Kaldrovits Szilvia 3. Davitko Olivér, Márai Sándor AI és Gimn., Kassa, Tóth Erzsébet I. kategória – Próza 1. Galamb Krisztián, MTNYAI Csákányháza, Bali Renáta 2. Gyürky Mátyás, Munka Utcai MTNYAI Komárom 3. Balog Patrik, MTNYAI Boly, Kondás Viola II. kategória – Vers 1. Orbán Dávid, Munka utcai MTNYAI Komárom, Jókai Éva 2. Renczés Zsófia, AI Deáki, Renczés Nóra 3. Gál Réka, Tarczy Lajos AI Hetény, Csintalan Márta II. kategória – Próza 1. Cserepes Zoltán, Móra Ferenc Alapiskola Nemesócsa, Fekete Irén 2. Köles Bence, MTNYAI Nyárasd 3. Moravcsík Kinga, Kossánnyi József Alapiskola és óvoda Szentpéter, Lacza Aranka III. kategória – Vers 1. Kanyicska Bálint, Csongrády Lajos AI Szőgyén, Bartal Ilona 2. Török Máté, Nyényei Alapiskola, Balázs Éva 3. Renczés Viktória, Deáki MTNYAlapiskola, Renczés Nóra III. kategória – Próza 1. Aranyosi Zsolt, Jókai Mór Alapiskola Komárom, Juhász Mónika 2. Lakatos Lili, Jókai Mór Alapiskola Komárom, Varga Ilona

7

3. Hostomská Fanni, Gáspár Sámuel Alapisk. és óvoda Csicsó, Nagy Edit IV. kategória – Vers 1. Dékány Nikolett, Selye János Gimnázium Komárom, Farkas Adrianna 2. Tóth Nikolett, Márai Sándor Gimnázium Kassa, Bodon Andrea 3. Hernandez Franco Vivien, Komárom IV. kategória – Próza 1. Matusek Attila, Ipari Szakközépiskola Komárom 2. Dékány Nikolett, Selye János Gimnázium Komárom, Farkas Adrianna 3. Tóth Viktória, Gimnázium Nagykapos, Bodnár Mária V. kategória – Vers 1. Till Tímea, Komárom 2. Szabó Marietta, KFE Nyitra, Tóth Anikó 3. Foglár Gábor, Gömöralmágy V. kategória – Próza 1. Kontár Piroska, KFE Nyitra 2. Demeter Katalin, Uzapanyit VI. kategória – Énekelt versek 1. Saróka Liliána, Farnad 2. TRABAND, Galánta 3. Farkas Csaba, Rimajánosi VII. kategória – Lírai színpadok 1. MÚLT-„ALAKÍTÁS“, Zselíz 2. SZEGŐ, KOMÁROM

8

Pedagógusfórum



Rendezvények

A 4. Szabó Gyula Rajz- és Művészettörténeti Verseny (Tehetségnap a Kodály Zoltán Alapiskolában, Dunaszerdahelyen)

Bizonyára nem mondok újat azzal, hogy a mai kor gyermeke arra fogékony, ami számára újszerű, érdekes és legfőképpen: gazdagon vizualizált. Ilyen a világunk, ilyenné alakítottuk, és valószínű, egyre inkább ilyenné válik. És mivel a gyerekek szocializációs hátterében nem azonos szintű a vizuális kultúra és a művészetek jelenléte, a rajztanár kiemelt felelőssége és feladata, hogy az első önkifejezésektől az alkotó folyamatig eljutó vizuális nevelés során biztosítsa a gyerekek helyes látásmódjának kialakítását. Éppen ezért szerveztük meg immár negyedszer a Szabó Gyuláról elnevezett rajz- és művészettörténeti versenyt. Évről évre egyre több iskolából jelentkeznek be a versenybe, az idei évben az ország 25 iskolájából mintegy 170 alap- és középiskolás diák kapcsolódott be a megmérettetésbe. A Katedra Társaság által meghirdetett négyfordulós levelezős verseny első két fordulójában az alapiskolások hosszabban időzhettek a barokk korszak világában, lehetőséget kapva arra, hogy megismerjék a kor nagyjait,mind az építészetben, mind a szobrászatban és a festészetben. A gyakorlati feladatok közé tartozott többek között: barokk szobrok készítése, egy-egy ismert mű illusztrálása a korszak irodalmából, barokk díszítőelemek készítése vitrázs technikával, de gyönyörű domborművek, ékszerek, az eredeti alkotással versengő képmásolatok, csendéletek, tájképek is születtek az ügyes kezeknek köszönhetően. Az utolsó fordulóban képelemzéssel is megpróbálkoztak a tanulók, ezzel közelebbről megismerhették a romantika korszakára jellemző vonásokat, az ismeretek megszerzése mellett pedig eljutottak oda, hogy a választott műalkotás elgondolkodtasson és hatással legyen az érzelmeikre. A műelemzés összetett folyamat, meg kell alaposan ismerni a mű alkotóját,

egyéniségét, stílusát ahhoz, hogy a diákok megfelelő véleményt alkothassanak az általuk választott képről. Ez volt az első alkalom, hogy ilyen jellegű feladatokkal találkoztak a verseny résztvevői, ennek ellenére néhány igazán jól sikerült, frappáns elemzéssel is találkoztunk. Az előzőekből kitűnik, hogy egy-egy kérdés helyes megválaszolása alapos felkészülést igényelt, főleg az igaz-hamis kérdéskörben kellett nagy odafigyeléssel válaszolni, és kiszűrni az esetleges hamisnak tűnő állításokat. Némelyik feladat az előző években megtanult ismeretekre épült, és nagy örömünkre szolgált az a tény, hogy ebben az évben találtunk a legkevesebb hibát a feladatmegoldásokban. Ez azt jelenti, hogy komolyan vették a versenybe kapcsolódó diákok a feladatokat, és megfelelő időt szántak a megoldásukra. Nem titkolt célkitűzése ennek a versenynek az, hogy a tehetséges diákok számot adnak képességeikről, kreativitásukból, a művészettörténet világát is jól megismerjék és megszeressék. Így felnőtt korukra művészetet kedvelő, múzeumba járó művelt emberekké válhatnak. Örömmel fogadtuk, hogy a középiskolásoknak meghirdetett versenyre többen kapcsolódtak be, mint tavaly, és szinte kivétel nélkül nagyszerű és értékes alkotások születtek. Ennek a

korosztálynak a témája a tavaly megkezdett modern művészeti irányzatok voltak, mint a kubizmus, a futurizmus és az expreszszionizmus. Hasonlóan fiatalabb társaikéhoz, a középiskolásoknak az elméleti feladatok megoldása mellett az adott stílushoz kapcsolódó munkákat kellett készíteniük. A Szabó Gyula Rajz- és Művészettörténeti Verseny országos döntőjére Szabó Kinga fővédnökségével, a Katedra Alapítvány főszervezésében, illetve a dunaszerdahelyi Kodály Zoltán Alapiskola és a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galéria társszervezésében került sor 2011. április 29-én. Mintegy 80 diák és 25 felkészítő pedagógus érkezett Dunaszerdahelyre, hogy átvegyék a megérdemelt jutalmat a versenyen nyújtott kiváló teljesítményükért és tehetségükért. De még mielőtt erre sor kerülhetett volna, a délelőtt folyamán a Kodály Zoltán Alapiskolában a versenyzők a felkészítő pedagógusaikkal együtt gyakorlati foglalkozáson vettek részt. Az országos versenybe bejutó tanulók feladatot kaptak, amelyre otthon kellett felkészülniük. Ezzel a rajzzal dolgoztak tovább, mialatt újabb technikákat sajátíthattak el. Mialatt az alapiskolások munkálkodtak, addig a középiskolásoknak és a felkészítő tanároknak egy másik helyi-

ségben gyakorlati foglalkozást nyújtott Egyházi Dóra és Dénes Éva, akik a gútai Schola Privata Gutaiensis iskolából érkeztek. Miután 2011. februárjától a Kodály Zoltán Alapiskola és a gútai Schola Privata Gutaiensis iskola is akkreditált Tehetségpontként működnek, az együttműködési szerződésben foglaltak alapján kölcsönösen segíti egymást a két intézmény. A délelőtt folyamán elkészült tűzzománc képekből rögtönzött kiállítást szerveztünk a Galériában. A délután két órakor kezdődő kiállítás megnyitóján került sor a Szabó Gyula Rajz- és Művészettörténeti Verseny díjazottainak kihirdetésére. A résztvevő diákokat és tanáraikat a város polgármesterhelyettese, A. Szabó László köszöntötte, majd Iván Péter, a Kortárs Magyar Galéria vezetője, és Ibolya Olivér, a Kodály Zoltán Alapiskola igazgatója szólt a közönséghez. Ezután Krascsenits Dániel, a zsűri elnöke értékelte a versenyre beérkezett munkákat. Végezetül Hodossy Gyula, a Katedra Alapítvány igazgatója méltatta a versenyt, majd átadták az okleveleket és az értékes ajándékokat a verseny díjazottainak. Senki nem ment haza üres kézzel, hiszen a szervezők mindegyike ajándékot osztott gyereknek és tanárnak egyaránt, ezen kívül a versenyt támogatta a Partnerség a Képzésben Polgári Társulás is.

Pedagógusfórum A Szabó Gyula Rajz- és Művészettörténeti Verseny díjazottjai: 5. évfolyam: 1. Farkas Cynthia (Kodály Zoltán Alapiskola, Dunaszerdahely, felk. tanára: Fodor Mária) 2. Nagy Péter (Kodály Zoltán Alapiskola, Dunaszerdahely, felk. tanára: Fodor Mária) 3. Kovács Veronika (Kodály Zoltán Alapiskola, Dunaszerdahely, felk. tanára: Fodor Mária) 6 évfolyam: 1. Szabó Lilla, Nagy Fanni (Kodály Zoltán Alapiskola, Dunaszerdahely, felk. tanára: Fodor Mária) 2. Bereznai Zsuzsanna (Kodály Zoltán Alapiskola, Dunaszerdahely, felk. tanára: Fodor Mária) 3. Diószeghy Dániel (Pázmány Péter Alapiskola, Vágsellye, felkészítő tanára: Berec Katalin)

7. évfolyam: 1. Babindai Renáta (Perbetei Alapiskola, felk. tanára: Jakab Katalin) 2. Szabó Annamária (Kodály Zoltán Alapiskola, felk. tanára: Fodor Mária) 3. Kišš Norbert (Kodály Zoltán Alapiskola, felk. tanára: Fodor Mária) 8. évfolyam: 1. Hodul Nikoletta ( Ifjúság utcai MTNYA, Fülek, felkészítő tanár: Tomolya Adrianna) Ollári Anna (Kodály Zoltán Alapiskola, Dunaszerdahely, felk. tanára: Fodor Mária) 2. Patócs Viktória (Kodály Zoltán Alapiskola, Dunaszerdahely, felk. tanára Fodor Mária), 3. Gyetvai Zsófia ( Ifjúság utcai MTNYA, Fülek, felkészítő tanár:. Tomolya Adrianna) 9. évfolyam: 1. Fodor Dávid (Kodály Zoltán Alapiskola, Dunaszerdahely, felk. tanára Fodor Mária)



2. Zöld Júlia (Kodály Zoltán Alapiskola, Dunaszerdahely, felk. tanára Fodor Mária) 3. Kulich Gizella (Nagyboldogasszony Egyházi Gimnázium, Gúta, felk. tanár: Németh Csilla) A középiskolások versenyén 1. helyezettek: 









Vida Kitti, 1. évf. (Vámbéry Ármin Gimnázium, Dunaszerdahely, felk. tanára: Pintér Judit), Sátor Dénes, 4. évf. (Vámbéry Ármin Gimnázium, Dunaszerdahely, felk. tanára: Pintér Judit), Kara Barbara, 3. évf. (Schola Privata Gutaiensis, Gúta, felkészítő pedagógusok: Egyházi Dóra, Dénes Éva) Mester Zsanett, 2. évf. (Schola Privata Gutaiensis, Gúta, felkészítő pedagógusok: Egyházi Dóra, Dénes Éva) Kovács Balázs, 3. évf. (Schola Privata Gutaiensis, Gúta, fel-

Rendezvények

9

készítő pedagógusok: Egyházi Dóra, Dénes Éva) 

Jónás Attila, 3. évf. (Márai Sándor Gimnázium, Kassa, felk. tanára: Fecsó Szilárd)

A kiállításon szereplő diákok munkái a következő iskolákból érkeztek: Kodály Zoltán AI, Dunaszerdahely; II. Rákóczi Ferenc AI, Gúta; Ifjúság Utcai AI, Fülek; Bartók Béla AI, Nagymegyer; Majthényi Adolf AI, Udvard; Pázmány Péter AI, Vágsellye; Zselízi Alapiskola; Nagyboldogasszony Egyházi Gimnázium, Gúta; Szombathy Viktor AI, Feled; Szabó Gyula AI, Dunaszerdahely; Vámbéry Ármin Gimnázium, Dunaszerdahely; Osztényi Leander AI, Sókszelőce; Felsőpatonyi Alapiskola, Vámbéry Ármin Alapiskola, Dunaszerdahely; Schola Privata Gutaiensis, Gúta; kassai Márai Gimnázium, Kassa; Pázmány Péter Gimnázium, Érsekújvár. Fodor Mária, versenyszervező

II. Generációk találkozója – Sport és nosztalgia „Generációk találkozója” – ezzel a mo�óval került ismét megrendezésre április 1-jén a Selye János Gimnázium testnevelőtanárai (Gyurenka István és Diósi Viktor főszervezők) által szerveze� tizenkét órás focimaraton, amelynek a komáromi sportcsarnok ado� o�hont. Az iskola melle� működő Klapka György Sportklub megalakulásának 70. évfordulója alkalmából tavaly szerveze� rendezvénynek akkora sikere volt, hogy idén másodszor is megrendezésre került, amivel reményeink szerint egy szép hagyomány alapjait raktuk le. A reggel nyolc órai megnyitón Bastrnák Tibor, a komáromi régió parlamenti képviselője és a Klapka György Sportklub elnöke, Héder Ágnes, a komáromi sportbizo�ság elnöke, Szarka László, a Selye János Egyetem dékánja, valamint Andruskó Imre, a gimnázium igazgatója is köszöntö�e a megjelenteket. Ezt követően megkezdődtek a mérkőzések, amelyek során először a legi�abb generáció általános iskolás korú résztvevői mérték össze erejüket, majd a gimnázium jelenlegi diákjai mérkőztek a budapesti Szent István Gimnázium legjobbjaival. A következő egy óra a Selye János Egyetem csapataié volt, amit a gimnazista lányok mérkőzése követe�. Délután két órától következtek az öregdiákok mérkőzései, akik közül a legfiatalabb 2010-ben, míg a legidősebb – dr. Both László – 1975-ben ére�ségize�. Nagy élmény volt mindannyiunk számára, hogy ezeken a mérkőzéseken Németh Szilárd 59-szeres szlovák válogato� labdarúgó is rúgta a bőrt. Zárómérkőzésként az öregdiákok válogato�ja játszo� a gimnázium tanárválogato�jával. Nyolc óra után egy gulyásparti keretében nyílt alkalom a nosztalgiázásra, amellyel éltek is az öregdiákok, hiszen legnagyobb örömünkre jóval nagyobb létszámmal jelentek meg a vacsorán, mint tavaly. Köszönet illet mindenkit, aki bármilyen módon hozzájárult a sportrendezvény megvalósításához. Legfőképp Ódor Lajosnak, Olláry Viktornak, Both Lászlónak és Németh Szilárdnak, akik nagyobb összeggel támoga�ák a rendezvényt. Természetesen köszönjük minden volt diákunknak, akik kisebb-nagyobb összeggel hozzájárultak a sportesemény méltó megrendezéséhez. A Generációk találkozójának közel 160 aktív résztvevője volt, az alábbi csapatok ütköztek meg egymással: Selye gimi – lányok, Eötvös Utcai Alapiskola, Selye gimi – fiúk, Szent István Gimnázium, Selye János Egyetem hallgatói, Old Boys csapatok, Selye gimi tanárai. Az egykori diákok közül is sokan megtisztelték részvételükkel a sportrendezvényt. Gyurenka István – TB vezető

10

Pedagógusfórum



Köszöntő

Anya, anyukám, édesanyám...

Anya. Oly rövid, mégis sokat mondó szó ez. Mondjuk bárhogyan – anya, anyuka, anyu, édesanyám – mindig csak egyet jelent. A biztonságot. Történjék bármi, egy anya mindig jelen van életünkben. Ő az, akire a születésünk percétől kezdve számíthatunk. Ő az, akire először rámosolygunk, s akitől az első mosolyt kapjuk. Tőle kapjuk az első kedves szavakat. Ő kísér el az első napon az óvodába, mint ahogyan az iskola küszöbét is az ő jelenlétében lépjük át. Ő az, aki miután hazaért a munkából, a leckét szorgalmasan tanulja velünk. Tőle kapjuk a dicséretet, ha jó jegyet kapunk, ugyanakkor ő dorgál meg, ha nem tanulunk, s rendetlenek vagyunk. Ő int a jóra, ha valami rosszat teszünk. Mellettünk áll jóban és rosszban. Az anya az, aki még akkor is bír, ha mi már elfáradtunk, s ő az, aki még hisz, ha mi már feladtuk. Nem véletlenül tartja azt a mondás, hogy anya csak egy van. Hiszen egy anya nem pótol-

ható. Éppen ezért megérdemli a figyelmünket és a szeretetünket. Megérdemel egy napot, ami csak őt ünnepli. Most is, mint minden év májusában, a péderi alapiskola és óvoda gyermekei egy kis anyák napi összeállítással kedveskedett az édesanyáknak. A műsor keretén belül egy verses énekes összeállítással felléptek az óvodások, valamint verssel és énekekkel köszöntötték az édesanyákat és a nagymamákat az alapiskola növendékei is. A műsoron – mint minden más rendezvényen a falunkban – fellépett a péderi vegyeskar is, akik anyák napi énekcsokorral kedveskedtek az egybegyűlteknek. A falu vezetősége sem feledkezett meg az édesanyákról, de azokról sem, akiknek az életben nem adatott meg, hogy anyai örömökben legyen részük. Még a műsor kezdete előtt minden kedves odalátogató hölgyet egy-egy szál virággal köszöntöttek.

Csupán másfél órát tehetett ki a műsor, viszont úgy gondolom, nem is a mennyiség, annál inkább a minőség számít. Az pedig megvolt. Az iskola és az óvoda pedagógusai minden tőlük telhetőt megtettek azért, hogy a gyermekek műsora a lehető legjobban sikerüljön, s amennyire csak lehet, kifejezze azt, amiért akkor és ott összegyűltünk. Az pedig nem volt más, minthogy elmondani az édesanyáknak és a nagymamáknak, hogy milyen fontos részét képezik az életünknek, mennyi mindenért hálásak vagyunk nekik. Elmondani, hogy ők azok, akiknek talán a legtöbbet köszönhetjük az életben. Megköszönni az odaadást, az értünk hozott áldozatot, a szeretetet, amelyet tőlük kapunk. Azt, hogy milyen szépre sikeredett a gyermekek előadása, talán nem is igazolja jobban más, mint egy apuka, aki a műsor után megkereste az iskola igazgatónőjét, s elmondta, hogy mennyire sajnálja, hogy gyermekeik édesanyja nem tudott részt venni a műsoron, s nem láthatta ezt a megható és szívhez szóló előadást, ami biztosan sok anyukának könnyet csalt a szemébe.

Végezetül pedig Dsida Jenő Hálaadás című verséből idézek:

Köszönöm Istenem az édesanyámat! Amíg Ő véd engem, nem ér semmi bánat. Körülvesz virrasztó áldó szeretettel, Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell. Áldott teste, lelke csak érettem fárad, Köszönöm Istenem az édesanyámat! Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat: Köszönöm, köszönöm az édesanyámat! Szóljon ez minden édesanyának, és nagymamának, akik itt vannak közöttünk, de ugyanakkor azoknak is, akik már nem lehetnek velünk. Becsüljük meg, de legfőképpen szeressük őket! Hiszen anya csak egy van! Az anyát nem pótolhatja senki sem! Sztasko Monika

Pedagógusfórum



Pedagógustalálkozó

11

Rozsnyóról jelentjük Ez év április 2-3-án került sor a Szlovákiai Magyar Pedagógusok XVII. Országos Találkozójára, amellyel lapunk előző számában részletesen foglalkoztunk. Az alábbiakban a 2. és a 4. szekció tartalmáról, munkájáról számolunk be.

Az óvoda célrendszerének felépítése A második szekció az óvónőket szólította meg, előadója, Ferenczné Teleky Éva Szolnok Városi Óvodák Egységes Pedagógiai Szakszolgálat és Pedagógiai–szakma Szolgáltató Intézmény igazgatója. Az előadó 30 éves pedagógusi és 18 éves vezető tapasztalatát hozta el hozzánk „Az eredményes óvoda – Az óvoda célrendszere” című előadásában. Saját intézményének bemutatójában megtudhattuk, hogy Intézményi- és a Helyi Pedagógiai Programjuk, Intézményi Minőségirányítási Programjuk támogatja a tehetséggondozás, az esélyegyenlőség megvalósulását, különös tekintettel a hátrányos helyzetű gyermekekre. Az intézményhez tartozó 22 óvodájuk mindegyike saját arculattal rendelkezik, más-más nevelési terület preferálásával alkották meg programjukat, szervezik az óvodai mindennapokat. Megismerkedhettünk intézményük pedagógiai, valamint működési érték- és célrendszerével. Egy ilyen komplexum vezetése nem kis feladattal jár. Hatékonyságot, eredményességet, csak minőségi munkával lehet elérni. Vonatkozik ez, azonban minden intézményre füg-

getlenül helytől és nagyságtól egyaránt. Rajtunk áll, hogy csak vegetálva túléljük-e a dolgokat, vagy elsőbbségre törekszünk. Ha viszont a második megoldást választjuk, át kell alaposan gondolnunk, mit akarunk, ehhez tisztában kell lennünk milyen értékeket, akarunk képviselni. A jelenlévő óvónők egyik feladata volt, munkájukban fontosnak ítélt értékek felsorolása, melyből mindenki csoportján belül kiválasztotta az általa legfontosabb hármat, mint a gyerekcentrikus hozzáállás – a gyermek személyiségét tiszteletben tartó bánásmód, a jó vezető – aki magával tudja húzni munkatársait, a jó kollektíva – ahol fontos az együttműködés, az igényes nevelői munka. Egy intézmény célrendszerének felépítéséhez vezető első lépés, tehát az értékválasztás. Értékeink meghatározzák gondolkodásunkat, gondolkodásunk alapelveinket, alapelveink viselkedésünket, viselkedésünk normáinkat. A viselkedés, a dolgokhoz való hozzáállás vezérfonala a stratégia. Az előadásból kiderült, fontos hogy legyen stratégiai gondolkodásunk úgy a magán, mint a szakmai életben. Ily módon fel tudunk ké-

szülni helyzetből adódó számos lehetőségre, a legjobbra, és a legroszszabbra is, ami történhet munkánk, valamint életünk folyamán. Mielőtt célokat tűznénk ki magunk elé, tudnunk, kell, mit is akarunk elérni, milyen források, eszközök, módszerek szükségesek. Hogyan kell alkalmaznunk az eszközöket, módszereket a cél eléréséhez. Min kell változtatnunk, ahhoz, hogy jobbak legyünk, a változó igények, elvárások milyen változásokat kívánnak meg tőlünk. Ez nem más, mint stratégiai tervezés. A stratégiai tervezés feladata a célok kitűzése, a célokhoz vezető utak megtervezése, figyelembe véve a környezet és szervezet adottságait. Az előadó példákon mutatta be e tervezés négy fő szakaszát. Ezek a célkitűzés – pl. helyi óvodai program; stratégiai elemzések – pl. helyzetértékelés, önmeghatározás; akciók kimutatása, választás – pl. középtávú ütemezés, prioritások, megvalósítás ütemezése, programbevezetés ütemezése, innováció belső kiterjesztése, standardizálás; megvalósítás, ellenőrzés – pl. az éves munkatervek. Tapasztalatból tudjuk, hogy a nevelési programok bevezetése új szer-

vezeti kultúra megjelenését, mozgásba hozását tette és teszi szükségessé. Ahhoz, hogy az általunk képviselt intézmény, óvoda hatékony és sikeres legyen egy jó felépített célrendszer szerint, kell előrehaladnia. A tartalmas előadásból kiderült, hogy egy ilyen célrendszer felépítésénél menynyi tényezőt, ismérvét, kell figyelembe vennünk. Fontos „ismérve” az óvoda célrendszerét meghatározó tényezők, mint az iskola, az igazgató, pedagógus gyerek, szülő, tehát mi mindannyian, akik részt veszünk benne; az önkormányzat, aki elvárásokat mutat fel; az állam, aki irányit és szabályoz, törvényeket ad ki; a helyi társadalom- érdekcsoportok, pl. szülők. Természetes, ez minden óvodában sajátosan alakul, az intézménynek gondolnia kell a helyi viszonyokra, szükségletekre, igényekre, hogy funkciójának megfelelő, jól működő, hatékony intézmény legyen. Ebben kaptunk segítséget Ferenczné Teleky Éva igazgató asszonytól, aki zárszóként Weöres Sándor: A teljesség felé művéből idézett találóan: „Alattad a föld,/ fölötted az ég, / benned a létra.” Hajnovič Gabriella

A szervezetfejlesztés lehetséges céljai és a beavatkozás folyamata Beszámoló a 4. szekció munkájáról Előadó: Barlai Róbertné közoktatási szakértő, Budapest A foglalkozás bevezető részében az előadó rövid elméleti áttekintést nyújtott a téma fontosabb területeiről. Hallhattunk a csoport definíciójáról, a hatékonyan működő csoport jellemzőiről. Majd minden résztvevő egy általa elképzelt, tetszőleges csoportot jellemzett, értékelt egy 9 fokú kritériumrendszerben. A következő részben a csoportfejlődés Paul A. Hare féle modelljével ismerkedtek meg a jelenlévők – az orientációs szakasztól kezdődően, a polarizáció és belharc valamint a konszolidáció fázisán keresztül egészen a negyedikig, a munkafázisig. A tanultak üzenete: a tantestület mint csoport az iskola minőségének legmeghatározóbb tényezője; a minőség fejlesztése szempontjából a jövőben felértékelődik a testületi együttműködés, a csoportműködés, a szervezeti kultúra színvonalának emelésére irányuló tudatos, együttes tantestületi erőfeszítés. A szekció-munka ezekután egy igazi csoportmunkával folytatódott. A feladat (egy titkosírás megfejtése) bebizonyította, hogy mindannyiunkban erősen él a homo ludens – igazi versenyhangulat bontakozott ki az idő múlásával a 8 négytagú csapat között. Miután megszülettek a megoldások, előbb általánosságban értékelték az egyes csoportok, miben látták sikerességük / sikertelenségük okát, majd minden résztvevő egy csapattagtípus kérdőívet töltött ki. A kérdőívek kiértékelése során mindenki megtudhatta, adottságai milyen teamszerep betöltésére teszik őt alkalmassá (vállalatépítő, elnök, serkentő, ötletgyártó, forrásfeltáró, helyzetértékelő, csapatjátékos, megvalósító). A foglalkozás záró részében a szervezetfejlesztéssel foglalkozott az előadó. Bevezetésként egy további kérdőívet töltöttünk ki (Munkahelyed szervezete, ahogy te látod), majd a kiértékelésére került sor. Arról, hogy egy érdekes, mindannyiunkat foglalkoztató témában mélyülhettünk el egy nagyszerű előadó segítségével, tanúskodik az a tény, hogy mindannyian nagyon rövidnek éreztük azt a három órát, ami a rendelkezésünkre állt. Bízom benne, hogy még sok, hasonló élményben lehet részünk az elkövetkező rozsnyói találkozókon. Vetter János, szekciótitkár

12

Pedagógusfórum



Eredményeink

Zrínyi Ilona Matematikaverseny 2011 Talán a legnagyobb tömeget megmozgató rendezvény a Zrínyi Ilona Matematikaverseny, melyet Keszegh István kollégám, a Selye János Gimnázium tanára, idén is nagy lelkesedéssel szervezett meg. Szlovákia nyugati régiójának területi fordulója teszt formájában zajlott az ismert szabályok szerint. Az összeállított feladatsorokkal a tanulók logikus gondolkodását, gyors feladatmegoldó készségét mérik, illetve lehetőséget biztosítanak az általános iskolás korú tanulóknak, hogy összemérhessék matematikai tudásukat. Egy-egy iskolából tetszőleges számú versenyző indulhatott. Örömünkre szolgált, hogy egyre népszerűbb ez a verseny a tanulók körében. 9 különböző helyszín közül választhattak a diákok, s a verseny szabályait mindenki matematikai pontossággal betartotta.

A verseny főszervezője, Keszegh István gratulál a díjazottaknak

„A matematika annyira komoly szakterület, hogy egyetlen alkalmat sem szabad elmulasztanunk arra, hogy szórakoztatóbbá tegyük.“

A versenyre összesen 787 tanuló jelentkezett. A feladatok javítása számítógéppel történt, a feladatmegoldók teljesítményét pedig évfolyamonként értékelték. Az ünnepélyes eredményhirdetésre március 22-én került sor a szülők, tanárok, diákok, szponzorok és természetesen a szervezők közreműködésével a Selye János Gimnázium dísztermében. A díjátadást jelenlétével megtisztelte Oláh György tanár úr, Méhes Vilmos, a Tonex kft ügyvezetője és Andruskó Imre, a Selye János Gimnázium igazgatója. A verseny első 5 helyezettje oklevélben és tárgyi jutalomban részesült. Szintén tárgyi jutalmat kaptak az első helyezést elért diákok felkészítő tanárai is. Évfolyamonként az első tíz tanuló eredményes megoldó. Értékelve lettek az iskolák közötti háromfős csapatok is. Az egyéni versenyben legeredményesebben szereplő tanulók meghívást kaptak a Kecskeméten megrendezendő országos döntőre. Köszönet minden felkészítő tanárnak, akik gyarapították diákjaik tudását és sikerélményhez juttatták mindazokat, akik szeretik a matematikát.

( Blaise Pascal )

Králik Zsuzsanna

Ismét helytálltunk

2011. március 1-jén, a komáromi Selye János Gimnáziumban került megrendezésre a Poznaj slovenskú reč – Ismerd meg a szlovák nyelvet elnevezésű verseny kerületi fordulója. A társalgási vetélkedőben a 3. és a 4. kategória versenyzői mérték össze tudásukat. A 3. kategóriában a gimnáziumok és a szakközépiskolák 3. osztályos tanulói, a 4. kategóriában pedig a szaktanintézetek 2. évfolyamos diákjai versenyeztek. A versenyt Csémy Marianna tanárnő nyito�a meg, aki üdvözölte a versenyzőket, felkészítő tanárokat, és ismerte�e a versenyfeladatokat. A verseny három fordulóban zajlo�. Az elsőben a tanulóknak egy felolvaso� szöveget kelle� hűen reprodukálniuk. A másodikban 15 téma közül egyet a zsűri elő� kelle� kifejteni. Az utolsó versenyszámban 10 megado� szó felhasználásával összefüggő történetet kelle� megfogalmazni és előadni. Az elkészíte� szövegeket jegyzet segítsége nélkül, fejből kelle� felmondani. A háromtagú zsűri különböző szempontokat figyelembe véve értékelte a versenyzőket, akik a verseny megkezdésekor sorszámot húztak, így biztosítva volt a verseny anonimitása, és a zsűritagok pártatlansága. Az első három helyen végze� diákok oklevelet, és értékes díjakat vehe�ek át, és egyú�al jogot nyertek arra, hogy részt vegyenek az országos fordulóban, amely Nyitrán került megrendezésre június 8–10-én. A 3. kategória győztesei: 1. Madleňák Andrea, Selye János Gimnázium, felkészítő tanára: Matus Alica 2. Kmetyo Rebeka, Selye János Gimnázium, felkészítő tanára: Králik Zsuzsanna 3. Hörigh Szilvia, Alsóbodok, felkészítő tanára: Balkó Andrea A 4. kategória díjazo�jai: 1. Molnár Norbert, Karva, felkészítő tanára: Kimák Éva 2. Miško Imre, Ipolyság, felkészítő tanára: Szabó Edit 3. Horváth József, Ógyalla, felkészítő tanára: Silvia Košľabová A győzteseknek szerete�el gratulálunk, és sok sikert kívánunk az országos megmére�etéshez. Madleňák Andrea, II.C

Pedagógusfórum



Kiváló és eredményes tanítványaink

13

Gimnáziumunk büszkesége, Farsang István határon túli diák, megkapta a Richter Gedeon Talentum ösztöndíját, versenyeredményeinek köszönhetően pedig már elsősként felvételt nyert a pozsonyi Comenius Egyetemre.

Farsang István,

a révkomáromi Selye János Gimnázium negyedik osztályos diákja nemcsak a diákolimpiák rendszeres díjazottja, hanem kutatótevékenységének köszönhetően, különböző diákkonferenciák résztvevője is. Eredményei kapcsán a tavalyi év során, mint egyetlen

Ásványtannal foglalkozó, a pozsonyi Comenius Egyetemen, a Szlovák Tudományos Akadémián és a Miskolci Egyetemen végzett kutatásának eredményeit az idei tanévben számos versenyen és konferencián ismertette, melyeken valamennyiszer a zsűri kitűnő értékelésében volt része. István évek óta résztvevője a Miskolci Egyetem által szervezett Országos Földtudományi Diákkonferenciának, melyen maximális pontszámot elérve, idén harmadszor lett szekciója legjobbja, ill. elnyerte a PTE különdíját is. Ezen eredményének köszönhetően

április végén, az egyetemisták számára szervezett XXX. Jubileumi Országos Tudományos Diákköri Konferencián mutatta be munkáját, ahol a Fizika– Földtudományok–Matematika szekció Junior-díjasa lett. Pozsonyban szlovák és angol nyelven folyó Tudományos és technikai projektek versenyén munkáját a zsűri a legjobbnak értékelte, s lehetőséget kapott az idén áprilisban, Barcelonában megrendezett Exporecerca Jove diákkonferencián is részt venni, melyen szintén díjazott lett, munkáját a három legjobb külföldi projekt egyikének választották. Sajnos az időpontok egybeesése miatt nem tudott részt venni az országos Geográfia olimpián, de kerületi szinten a D és a Z kategória győztese lett, ami önmagában is példa nélküli eredmény iskolánkban. A Kutdiák által szer-

vezett verseny, a TUDOK konferencia szlovákiai döntőjén abszolút első díjban részesült, a magyarországi döntő biokémia-kémia szekciójának első díjasa lett. Idén már másodszor nyerte meg a rangos szlovákiai verseny, a Stredoškolská odborná činnosť (Középiskolai szaktevékenység) kerületi és országos fordulóját is. István a biológiaolimpia A kategóriájának országos győztese, kutatótevékenységéért pedig idén immár ötödször nyerte el a pozsonyi Comenius Egyetem dékáni díját. Iskolánk a négy év alatt nyújtott teljesítményéért Selye János-díjjal tüntette ki. István fizika szakos hallgatóként tanul majd tovább, egyetemi tanulmányaihoz sok sikert kívánunk! Králik Zsuzsanna

Az ipolysági Szalma József szép sikere Veresegyházán Magyarországon kívül még három országban, Romániában, Szerbiában és Szlovákiában is rendeztek elődöntőket, melyek sikeres továbbjutói aztán részt vehettek a veresegyházi döntőn.

Az Anyám Fekete Rózsa Közhasznú Alapítvány, Veresegyház Város Önkormányzata és a Váci Mihály művelődési ház az idén immár 21. alkalommal rendezte meg az édesanyák tiszteletére az Anyám Fekete Rózsa Nemzetközi Vers- és Prózamondó Találkozót. Mivel egy nemzetközi versenyről volt szó, a szervezők

A szlovákiai elődöntőt 2011. április 16-án a lévai Reviczky Társulás rendezte meg, négy kategóriában (gyermek, ifjúsági, felnőtt és szépkorú). Ezen az elődöntőn indult ifjúsági kategóriában iskolánk, az Ipolysági Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium három diákja: Paulenda Éva (3. évf.), Rédli Beáta (1. évf.) és Szalma József (3. évf.). Mind a hárman szépen szerepeltek, s közülük Szalma József kapott meghívást a döntőre, ami azt jelentette, hogy a másik négy továbbjutó mellett ő is képviseli Szlovákiát Veresegyházon. A döntő szervezői kétnapos programmal várták az elődöntők továbbjutóit 2011. április 30-án és május 1-jén. Tehát izgatottan

és kíváncsian indultunk útnak április 30-án reggel Veresegyházra. Izgultunk, mivel a döntőre három művel kellett készülni, s így nem tudtuk, hogy a zsűri melyik művet szeretné meghallgatni. A délelőtti regisztráció után a versünnepet Pásztor Béla, a város polgármestere nyitotta meg, s mutatta be a zsűri tagjait. A megnyitót aztán a három részből álló szavalómaraton követte. Feszülten és idegeskedve hallgattuk az előttünk sorra kerülő szavalókat, mígnem a döntő harmadik részében Józsit szólították a színpadra. A zsűri Bereményi Géza Dodó néni c. művét választotta, s egy rövid bemutatkozás után Józsira figyelt az egész terem. A zsűri arcáról nem tudtunk leolvasni semmit, így kicsit már megkönnyebbülten, ám mégis izgatottan vártuk az esti szakmai értékelést. Ez egy általános összértékélés volt, amikor is a zsűri elnöke, Dr. Sződy Szilárd, Csokonai- és Radnóti-díjas

dramaturg értékelte a versenyzőket. Ekkor még a kategóriák helyezettjeit nem árulták el, így várnunk kellett a másnap megrendezett anyák napi gálaműsorig. A május 1-jei gálaműsort Sumonyi Zoltán, József Attila-díjas költő, a Magyar Pen Klub elnöke nyitotta meg, majd Csoóri Sándor Anyám fekete rózsa c. versét Dankó Szilvia, Fekete Rózsa-díjas versmondó szavalta el. A nemzetközi találkozó helyezettjeit kategóriánként ismerhettük meg. Az ifjúsági kategória 15 résztvevője közül Szalma József megnyerte az 1. helyezést, s értékes tárgynyereményekben részesült. Reméljük, hogy jövőre is sikerül eljutnunk Veresegyházra, s megmutathatjuk, hogy igenis helyünk van ezen a versenyen. Német Henriett, felkészítő tanár

14

Pedagógusfórum



7 kérdés + 7 válasz

Nyelvünk, nyelvjárásaink sokszínűségének és a tudománynak a szolgálatában A Magyar Tudományos Akadémia 181.közgyűlése keretében került sor az Arany János-díjak átadására május 2án. Kiemelkedő Tudományos Teljesítmény Díjban részesült Sándor Anna nyelvész, aki által – áll az indoklásban – a nyitrai Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék nagyszerű tudományos, oktatási és emberi közösséggé érett az elmúlt években, meghatározó tényező lett a szlovákiai felsőoktatásban, továbbá az egyetemes és a kisebbségi magyar tudományban és kultúrában. E rangos díj átadása apropóján kérdezzük a jeles nyelvészt, Sándor Anna egyetemi docenst és oktatót, aki Alsócsitáron született, a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karán magyar-latin, később történelem szakos tanári oklevelet szerzett. 1974 és 1985 között gimnáziumi tanár, majd 1990-től a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Magyar Tanszékén oktató. 2000-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán PhD tudományos fokozatot szerzett. 2001-től a Nyitrai Konstantin Egyetem magyar tanszékének vezetője. 1. Mikor döntötte el, hogy nyelvészettel, s ezen belül a dialektológiával és szociolingvisztikával foglalkozzon? Már egyetemi éveim alatt Sima Ferenc tanár úr arra ösztönzött bennünket, hogy készítsünk szövegfelvételeket szülőfalunk nyelvjárásából. A későbbiek folyamán a kétnyelvű környezet és a nyelvjárások újabb és újabb nyelvi kérdéseket ébresztettek bennem, melyekre igyekeztem megkeresni a választ, s elkezdtem az ezzel kapcsolatos szakirodalmat böngészni. Egyre inkább magával ragadott a téma, majd a kilencvenes években, amikor a tanszékre kerültem, az Ön által említett nyelvtudományi ágakban kezdtem el kutatni. Végül e tudományterületből doktoráltam és habilitáltam a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen is. 2. Ha visszatekint a diákéveire, a pályája során voltak-e olyan tanárszemélyiségek, akikre szívesen visszaemlékezik? Többen is vannak, akikre szívesen emlékezem, de nem szeretnék bárkit is kihagyni, ezért most neveket nem említenék. Volt tanárom, akinek a tudása imponált, volt, akinek az embersége hatott meg, de olyan is volt, aki negatív példájával úgy hatott rám, hogy eldöntöttem: én nem szeretnék ilyen pedagógus lenni! 3. A Kalligram kiadónál jelent meg A Nyitra-vidéki magyar nyelvjárások atlasza című tanulmánykötete 2004-ben. Ez a kötet minden bizonnyal nagy segítséget nyújt a kutatóknak Zoboralja nyelvjárásának vizsgálatához. Vajon van-e még olyan nyelvészeti vagy néprajzi jellegű szakterület Nyitra vidékén, amely további feltárásra, kutatásokra vár? A nyelv és a népszokások is folyamatosan változnak, s ez különösen érvényes az olyan nagy átalakulások korában, mint amilyen a múlt század második felétől tájainkra jellemző. A hagyományos falusi társadalom felbomlása nagy változásokat hozott nemcsak a Nyitra-vidéki magyar köz-

ségek, hanem az egész szlovákiai magyar közösség életében is, hiszen az itteni magyarság nagy része falu jellegű településen él. E változások természetesen hatással vannak nyelvünkre és népszokásainkra is. Bizonyos elemek a nyelvjárásainkban kihalnak, de újak is keletkeznek. A kétnyelvűségi helyzet, az asszimiláció szintén számos kutatási témát kínál. Ráadásul egy-egy nyelvi jelenség vizsgálatát több szempontból is meg lehet közelíteni, ezért kutatási témában nincs hiány. 4. A rendszerváltás óta a nyitrai egyetemen oktat. Az eddig letanított évek és az egyetemi kutatások ideje alatt sok pozitív változás történt az egyetemen. Kérem, mondja el a középiskolai végzősöknek és a pályaválasztási tanácsadóknak, miért érdemes a nyitrai Konstantín Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara egyes szakjaira benyújtani a jelentkezési lapot? Több oknál fogva is javasolni tudom az érintetteknek, hogy intézményünket válasszák leendő tanulmányaik színhelyéül. Ha csak a Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéket vesszük szemügyre, elmondhatjuk, hogy alaposan kibővült a tanszék tanulmányi programjainak kínálata. A tanári szakon huszonhárom szakpárosításban tanulhatják a magyar nyelv és irodalom szakot, ráadásul doktori képzést is biztosítunk. A tanárképzés mellett baccalaureátusi és magiszteri szinten is működik a tolmács- és fordítóképzés, mégpedig magyar–szlovák szakpárosításban. A múlt évben két új szakot sikerült akkreditáltatnunk: az egyik a magyar–szlovák kétnyelvű ügyvitelszervezés, a másik a finnugor tanulmányok. E gazdag programkínálatot jól képzett, tudományos minősítéssel és publikációs háttérrel rendelkező oktatói gárda biztosítja, akik fontosnak tartják a tehetséggondozást, ezért kutatásaikba bevonják a hallgatókat is. Hallgatóink ezáltal az országos és nemzetközi tudományos diákköri versenyeken előkelő helyezéseket szereznek. Ezenkívül felkészítjük

hallgatóinkat a vers- és prózamondás, valamint a Szép magyar beszéd versenyére, illetőleg a szónokversenyre is. Nagyon fontosnak tartjuk továbbá, hogy hallgatóink külföldi tapasztalatokat is szerezzenek, ezért arra ösztönözzük őket, hogy tanulmányaik egy részét külföldön folytassák. Magyarországi egyetemeken kívül finn- és lengyelországi, hollandiai, valamint a nagyváradi egyetemmel van Erasmus-kapcsolatunk. De nem hagyható ki az sem, lévén szó fiatalokról, hogy a tanulás mellett szórakozási lehetőségek is vannak Nyitrán, különösen a több évtizede működő Juhász Gyula Ifjúsági Klub szerteágazó tevékenysége biztosítja hallgatóink számára a kikapcsolódást. 5. Milyen további tervei és elképzelései vannak a Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék vezetőjeként? Szeretnénk az életen át tartó tanulás és a felnőttképzés minél több területén jelen lenni. Itt egyrészt a pedagógus-továbbképzésre gondolok, másrészt az adminisztratív munkakörben dolgozók kétnyelvű szakmai képességeinek fejlesztésére. Ez utóbbi felnőttképzési programunkat néhány hete akkreditálta az oktatási minisztérium, s ősztől be is indítjuk a képzést. Azért tartjuk fontosnak ezt a programunkat, mert a kisebbségi nyelvhasználati törvény lehetővé teszi ugyan, hogy anyanyelvünket a hivatalos érintkezésben írásban is használhassuk, de nem élünk e jogunkkal. S ennek az az oka, hogy nemcsak az ügyfelek, hanem gyakran az adminisztratív dolgozók sem rendelkeznek a magyar hivatalos nyelvhasználat ismereteivel. E hiányt pótolná az említett továbbképzési program. Ezenkívül szeretnénk szorosabb kapcsolatot kialakítani a magyar középiskolákkal, s ennek első lépéseként az országos Implom József helyesírási versenyt a Gramma Nyelvi Irodával közösen tanszékünkön szeretnénk megrendezni, melynek kísérőrendezvényeként továbbképzést biztosítanánk a pedagógusok részére. 6. Sajnos, tapasztalatból tudom, hogy egyre kevesebb magyar sza-

kos pályakezdő pedagógus tud tanítóként, tanárként elhelyezkedni. Van-e erre a jelenségre valamilyen megoldás? Hallgatóink egy része régebben sem csak a tanári pályát választotta, hiszen nyelvismeretük, megfelelő szintű verbális és problémamegoldó képességeik által más munkakör betöltésére is képesek. Persze, mi is annak örülnénk, ha a pedagógusi elhivatottsággal és jó felkészültséggel rendelkező végzőseink a pályán maradnának. De ennek egyik legnagyobb akadálya, hogy a magyar iskolákban fogy a diákok száma, egyrészt azért, mert a déli járásokban a legalacsonyabb a születések száma, másrészt pedig azért, mert a magyar szülők is gyakran szlovák iskolába járatják gyermeküket. 7. Sajnos, azt is tapasztalom, hogy még mindig sok magyar anyanyelvű szülő nem értette meg, hogy gyermekének magyar tanítási nyelvű iskolában a helye. Hogyan és miképpen lehetséges ez ellen a beidegződés ellen felvenni a harcot? A beidegződések, mítoszok és babonák ellen csakis a tudomány segítségével lehet felvenni a harcot. Itt arról a babonáról van szó, hogy sok szülő úgy véli, a szlovák iskola jobban biztosítja gyermeke számára az érvényesülést. Holott a tudományos szakirodalomban is azt olvashatjuk, hogy az ismeretek elsajátítását minden gyermeknek az anyanyelvén kell elkezdenie. A szlovák anyanyelvűnek szlovákul, a magyar anyanyelvűnek magyarul. Másként fogalmazva: a gyermeknek azon a nyelven kell tanulnia, amelyet nem csupán jól, hanem a legjobban tud. Ez pedig minden esetben az anyanyelv. Tehát a szülőknek racionális érvekre támaszkodva kellene dönteniük, de ezekért a racionális érvekért nem a szomszédasszonyhoz, hanem a szakemberhez kellene fordulnia. Emellett erőteljesebb tudományos ismeretterjesztésre is szükség lenne e témában!

Hajtman Béla

Pedagógusfórum



Tanulmány

15

Peternainé Juhász Zsuzsa - Kónya István:

Könyvtárhasználati és olvasási szokások mérése a debreceni Ady Endre Gimnáziumban Iskolánk, az Ady Endre Gimnázium 26 éves, dinamikusan fejlődő debreceni belvárosi gimnázium. Az idei tanév végén a tanulói létszám 21 osztályban 746 fő volt. A tantestületnek 70 tagja van. A könyvtárban két teljes állású könyvtárostanár dolgozik, ez teszi lehetővé a folyamatos nyitva tartást naponta fél nyolctól négyig, illetve heti egy alkalommal fél négyig. Jellemzően humán jellegű képzési formáinkban intenzív angol, német, olasz és francia nyelvoktatás folyik: emelt szintű (angolnémet) nyelvi képzés, két tanítási nyelvű (angol célnyelvű), hat évfolyamos, valamint emelt szintű drámai és ének-zenei képzés. Országszerte ismert és elismert a művészeti képzésünk. Harmadik éve mérjük fel az iskola bejövő osztályaiba járó (7. a, 9. b, 9. c, 9. d) és végzős (ebben a tanévben 12. a, 13. b és 13. c) diákok könyvtárhasználati és olvasási szokásait, valamint az iskolai könyvtár szolgáltatásaival kapcsolatos véleményét. A kérdések egy része sorrend felállítását, rangsorolást (legszívesebben,….., legkevésbé szívesen) követel meg, másik része felsorolás jellegű választ igényel. A tanulmány ennek a méréssorozatnak a 2009/2010. tanévi eredményeit kívánja bemutatni. Ismeretes, hogy a mai ifjúság egy része nem szeret olvasni, illetve érdeklődésük korlátozódik a szórakoztató irodalomra. Olvasászszociológiai kutatások bizonyítják, hogy az olvasás tagadása, elutasítása összefügg a helytelen, rossz olvasási szokásokkal. Holott a tanulók személyiségének fejlődéséhez, gazdagodásához; képességeinek, készségeinek árnyaltabbá válásához elengedhetetlenül szükségesek a színvonalas, értékes olvasmányok, szépirodalmi élmények. Mindez csak akkor következik be, ha értő olvasó az olvasó. Tapasztalataink szerint az iskolánkba járó 13–19 éves tanulók körében is megcsappanni látszik az érdeklődés a szépirodalmi művek

iránt. Jó részüknél az olvasás korlátozódik a kötelező olvasmányokra. Az országos mérések eredményei is hasonlóak. Nagy Attila, Gereben Ferenc, Katsányi Sándor, Vidra Szabó Ferenc, Kamarás István vizsgálatai, megállapításai, a PISA mérések eredményei magukért beszélnek. Egyre kevesebb időt fordít a mai fiatalság az olvasásra. Nő az olvasást elutasítók száma. Egyre több gond van az értő olvasással. Fantáziatréning nélkül, olvasni tudás nélkül azonban a mai kor embere nem boldogul, hiszen a legfőbb információforrás – saját mérésünk szerint is – az internet, ahonnan csakis értő olvasó tud hasznos információhoz jutni! Kiemelten fontos feladatnak tartjuk könyvtári munkánk során az olvasóvá és tudatos könyvtárhasználóvá nevelést. A kérdőív segítségével választ keresünk arra, milyenek az iskolánkba járó tanulók könyvtárhasználati és olvasási szokásai, mit tartanak meghatározó olvasmányélményüknek, kiknek a szerepét emelik ki olvasóvá válásukban, milyen típusú könyveket szeretnek olvasni, mekkora a családi könyvtáruk, milyen alkalomból jutnak könyvekhez, A kérdőív 24 kérdést tartalmazott, amelyet 126 hetedikes és kilencedikes tanuló, valamint 86 tizenkettedikes és tizenharmadikos tanuló töltött ki név nélkül, csak osztályjelzéssel ellátva 2010 januárjában. (A válaszok többségükben értékelhetőek voltak, csak néhány esetben tapasztaltunk komolytalanságot, s voltak olyanok, akik nem válaszoltak minden kérdésre.) Az elemzésben szereplő ábrák és táblázatok általában kétkomponensűek. A „kicsik” jelzéssel a bejövő (7, 9. évfolyamosok), a „nagyok” jelzéssel a kimenő (12. és 13.) évfolyamosok sze-repelnek. A kérdések első része arra vonatkozott, hogy milyen gyakran, mikor és milyen célból látogatják a tanulók az iskolai könyvtárat. A kicsik fele, a nagyok több, mint 80%-a hetente vagy havon-

ta többször is megfordul az iskolai könyvtárban. Ez igen jó eredmény, mutatja a könyvtár szolgáltatásainak globális eredményességét és hasznosságát. A válaszokból kiderül azonban az is, hogy néhányan (a végzősök 13%-a) úgy vélik, hogy még sosem jártak az iskolai könyvtárban, holott bejövő évfolyamosként könyvtárbemutató foglalkozásokon vesznek részt, s az informatika tantárgyon belül tanulnak könyvtárhasználati ismereteket is, amelyhez szükséges a könyvtár használata. Inkább arról lehet szó, hogy önszántából nem volt még 13%-uk a könyvárban. A kicsiknél ez az arány 48%, de ott a felmérés időpontjában még több csoport a könyvtárhasználati órák előtt állt. Használati idő tekintetében kiugró a kicsik aktivitása óraközi szünetekben (több, mint 50%). Ez a fajta igénybevétel kíváncsiságot jelez, de a tapasztalatok szerint azt is, hogy az otthon felejtett tankönyveket igyekeznek a könyvtári állomány segítségével az órára pótolni. A lyukasórabeli látogatottság aránylag magas értéke arra utal, hogy sokan vannak, akik ilyen formában akarják a rendelkezésükre álló üres időszakot eltölteni. Ez mindenképpen pozitívum. A nagyok esetében a könyvtár igénybe vétele megoszlik, nagyjából harmadolódik: lyukasórában, utolsó óra előtt, első óra előtt. Náluk minimális az óraközi szünetekben való igénybevétel. Délután 4 óra után már a válaszadók döntő többsége nem venné igénybe a könyvtári szolgáltatásokat. Az a néhány tanuló, aki mégis, főleg az olvasótermi szolgáltatásokat használná. A könyvtárhasználat órákon kialakult személyes jó kapcsolat mutatkozik meg abban is, hogy szívesen jönnének tanulni, anyaggyűjtéshez segítséget kérni, beszélgetni, olvasmányokhoz ajánlatot kérni. A nagyok közül csak páran dolgoznának a jelzett időszakban is a könyvtárban, tanulás, olvasás, kutatómunka céljából. Kölcsönözni ekkor

már csak néhányan szeretnének mindkét korosztályból. A következő kérdéscsoportban arra kerestük a választ, hogy milyen módon jutnak a legfontosabbnak vélt információkhoz, továbbá néhány felsorolt könyvtári szolgáltatást milyen gyakran vesznek igénybe a tanulók. Ebben a kérdéscsoportban kérdeztük meg az olvasóteremről a véleményüket, valamint azt is, hogy mivel kellene szerintük bővíteni a könyvtári szolgáltatások jelenlegi listáját. Az olvasás az információszerzés legfőbb eszköze: akár számítógépen, akár könyvekből szerezzük is meg az új ismereteket. Ezt látszik alátámasztani a kiugróan magas százalékarány az internet mint legfőbb információforrás esetében. A kicsik 70%-a, míg a nagyok 80%-a csaknem mindig a világhálót használja informálódás céljából, s csak ezt követően a többi forrást. Periodikákat, újságot, folyóiratot információszerzés céljából a kicsik 36, a nagyok 33 %-a olvas gyakran, az otthoni könyvtár könyveit a kicsik 39, a nagyok 54%-a forgatja hasonló célból, a könyvtári könyveket még ennél is kevesebben, a kicsik 14, a nagyok 23 %-ban mondják, hogy onnan szerzik gyakran az információkat. A televízió és a rádió híradásait már jóval kevesebben jelölik meg, a kicsik 34, a nagyok 36%-a használja informálódásra ezeket a médiákat. Nagyobb szerep jut a verbális kommunikációnak, a szülők, barátok, tanárok információközvetítő hatása sokkal erőteljesebb, közülük is a legmeghatározóbb a szülőké. Érdekes módon a kicsiknél alacsonyabb az arány, 47%-uk, míg a nagyok 68%-a mondja, hogy gyakran informálódik a szüleitől. A csaknem mindig válaszokra is érdemes figyelni, bár nagy a szóródás ezen a téren. A kicsiknél még 25% a tévéből, rádióból informálódik szinte állandóan, 21%-uk a szülőket, 17%-uk a tanárait tartja legfőbb információforrásnak.

16

Pedagógusfórum



Tanulmány

A könyvtár általános szolgáltatásainak igénybevétele az 1. sz. táblázatban lév� adatok szerint alakult a megkérdezettek között. A könyvtár általános szolgáltatásainak igénybevétele az 1. sz. táblázatban lévő adatok szerint alakult a megkérdezettek között.

K

N

K N K N K N K N K N K N Folyóiratok, Könyvek Tankönyvek napi - és kölcsönzés Kézikönyvtár Helyben Számítógép Kutatás kölcsönzés használata hetilapok olvasás használata hosszabb órára olvasása id�re Naponta nincs 5%kényelmes 4% 2% 0% 2%folyóirat 4% olvasására, 5% 0% illetve 3% a 0% 0% lehet�ségek 0% 4% 0% számára olvasóhelyiség pénzügyi sz�kössége miatt a periodikák száma csökken� tendenciát mutat. Hetente 12% 25% 5% 8% 4% 6% 5% 6% 7% 6% 6% 2% 6% 2% többször Tény, hogy az olvasóterem jelenlegi állapotában elmélyült munkára alkalmatlan (átjárás, Havonta megvilágítás, szell�zési gondok, áthallás a tanáriból), legfeljebb beszélgetésre, rövid idej� 13% 39% 7% 17% 21% 8% 15% 10% 14% 8% 12% 11% 13% 8% többször tanulásra, számítógép-használatra megfelel�. A kritikusabb és a könyvtárat elmélyültebb Ezeknél is használni kívánók körében 83 (kicsik) és 57 (nagyok) %-os az elégedetlenség. munkára 36% 27% 29% 43% 26% 32% 22% 25% 35% 32% 27% 25% 16% 23% ritkábban (Csak figyelemfelkeltésül: Az el�z� tanévi mérésben ez a két szám 16% és 28% volt!) Sosem 34% 5% 57% 32% 48% 50% 53% 60% 41% 54% 54% 62% 61% 67%

igényekr�l a 2. sz. táblázat ad tájékoztatást. A szolgáltatásb�vítési és egyéb 1. sz. táblázat: A könyvtári szolgáltatások igénybevétele (K= kicsik, N=nagyok) 1. sz. táblázat: A könyvtári szolgáltatások igénybevétele (K= kicsik, N=nagyok)

A tankönyvek órára történ� kölcsönzése kétkomponens� folyamat. Az egyik az, amikor a diák

Több, jobb Hangos Gazdagabb Külön Könyvtári Klubszer� Igények otthon felejti a könyvet, és a tanórán szükség lenne rá,Fénymásolás a másik pedigháziversenyek az a lehet�ség, hogy a Egyéb számítógép olvasó választék olvasóterem beszélgetés

Ezeknél is többet

Jó volna, ha ezek a kölcsönzések nemcsak a tankönyvekre terjednének ki, hanem az irodalmi és 3 ismeretközlő műveket is nagyobb

Havonta egyet

tenzív készülés miatt).

Legalább negyedévenként egyet

iránt iigény azért lehet havi rendszerességű mindkét korosztályban, mert az iskolánkban meglévő „Nyitott internet-pont”-okon 8 géphez tudnak naponta hozzá-

1-3 könyvet

Egyet sem

tanár mondja meg az óra el�tt, hogy milyen tankönyvet, segédkönyvet vagy forrásgy�jteményt fognak az órán használni a tanulók. 63% 41% a legalapvet�bb 22% 38% 65% szolgáltatás 19%esetében, a20% Kicsik A könyvkölcsönzés, azaz klasszikus könyvtári havi 19% 59% ritkább 10% kölcsönzés 21% elfogadható 41% gyakoriságú, 67% hiszen a28% 7% Nagyok rendszerességnél diákok az 13% egyéb tennivalóik mellett nem minden esetben tudnak id�t fordítani a könyvtárban fellelhet� 2. sz. táblázat: Tanulói igények – szolgáltatásbővítés, új szolgáltatások bevezetése könyvek olvasására. A helyben olvasás ritka volta szoros összefüggést 2. sz. táblázat: Tanulói igények –tanulás, szolgáltatásb�vítés, új szolgáltatások bevezetése mutat a mostani olvasóteremnek nevezett helyiség alkalmatlanságával. Könyvtár és a kicsik, mind A tankönyvek órára történő férni a tanulók, míg a könyvtárban arányban keresnék a tanulók,igazi hi- m�vel�dési Kiemelkedő mind kölcsönzése kétkomponensű focsak kettőhöz, s azok is elég korszeszen az iskolai könyvtár nem tana nagyok részéről a mind a kicsik, mind aválása nagyokténylegesen részér�l a fénymásolás valamint a fénymásolás leKiemelked� kutatási, alkotói helyszínné olvasásra lehet�ségének, használható olvasóhelyiség lyamat. Az egyik az, amikor a diák rűtlenek. könyvtár! hetőségének, számítógéppark b�vítésénekárán igénye. El�bbivel valószín�leg az ingyenesvalamint a számítónélkül nagy nehézségek képzelhet� el, s�tkapcsolatosan szinte elképzelhetetlen. otthon felejti a könyvet, és a tanA szakirodalom összegyűjtéA kézikönyvtár használatában géppark bővítésének igénye. Előbfénymásolásra gondolnak, az iskolában a diákok számára van lehet�ség fénymásolásra. Aszükség számítógép-használat iránti igény azért eredmélehet havi rendszeresség� mindkét korosztályban, órán lenne rá, a másik pe- hiszen se, kutatása ritkaságának nagy versenytárs az internet, ahol bivel kapcsolatosan valószínűleg dig az a lehetőség, hogy a tanár Érdekes jelenség, hogy a kicsiknek csaknem a fele szeretne hangos olvasót is, naponta pl.fénymásolásra gonaz ingyenes mert az iskolánkban meglév� „Nyitott internet-pont”-okon 8 géphez nye erősen összefügg a tényleges valószínűsíthetően hamarabb hoz- tudnak mondja meg az óra előtt, hogy dolnak, hiszen hiányával, továbbá tanuló is az elég azonnali zenehallgatás, hangoskönyv hallgatás céljából. Ezzájutnyilvánvalóan aátfogó számítógéppark az iskolában a diáhozzáférni a tanulók, mígolvasóterem a könyvtárban csak kett�höz, sa azok korszer�tlenek. milyen tankönyvet, segédkönyvet azzal, hogy a gimnáziumi életkor információhoz. A folyóirat- illetve kok számára van lehetőség fényb�vítésével és kényelmes, csendes, nyugodt munkára alkalmas olvasóterem létrehozásával Aforrásgyűjteményt szakirodalom összegy�jtése, kutatása ritkaságának eredménye er�sen összefügg a tényleges vagy fognak az még nem kutatási életkor az ese- újságolvasás gyakorisága elhanya- másolásra. Érdekes jelenség, hogy egyidej�leg lenne kialakítható. órán használni a tanulók. a kicsiknek csaknem olvasóterem hiányával, továbbá azzal, hogy a gimnáziumi életkor még nem kutatási életkor aza fele szeretne tek többségében, de kivétel akad. golható a tanulók körében. Ennek hangos olvasót is, A könyvkölcsönzés, azaz a legNövelhető ez az arány azzal is, ha egyik okát abban látjuk, esetek többségében, de kivétel akad. Növelhet� ez az arány azzal is, hogy ha aa ditanórákon kutatási,pl. zenehallgatás, hangoskönyv hallgatás céljából. alapvetőbbA klasszikus könyvtári a tanórákon kutatási, keresési felákok számára nincs kényelmes olkérdéscsoport a témakörökhöz tanulók konkrét olvasási következ� kapnak keresési feladatokat bizonyos a tanulók (lásdszokásairól, kés�bb). Ide olvasott kapcsolódik szolgáltatás esetében, a havi rend- adatokat kapnak bizonyos téma- vasóhelyiség folyóirat olvasására, Ez nyilvánvalóan a számítógéppark könyveir�l, kedvelt m�fajairól érdekl�dött. szorosanritkább azoknak a tantárgyaknak a felsorolása, a leggyakrabban használják a bővítésével és kényelmes, csendes, szerességnél kölcsönzés körökhöz a tanulók (lásd később). amelyekhez illetve a pénzügyi lehetőségek szűAzdiákok elmúltgyakoriságú, egy évben a megkérdezettek a kötelez� olvasmányokon kívül az 1. sz. ábrán látható nyugodt munkára alkalmas olvasóelfogadható hiszen a Ide kapcsolódik szorosan azoknak kössége miatt a periodikák száma az iskolai könyvtárat. Az els� 3 helyen a magyar nyelv és irodalmat, az angol nyelvet terem létrehozásával egyidejűleg diákok az egyéb könyvet tennivalóik olvasták mel- a tantárgyaknak a felsorolása, ame- csökkenő tendenciát mutat. mennyiség� el. és a történelmet jelölték meg a nagyok és a kicsik is. Negyedik helyen a matematika áll lett nem minden esetben tudnak lyekhez a leggyakrabban használTény, hogy az olvasóterem je- lenne kialakítható. korcsoportnál. Er�teljes könyvtárilenlegi dokumentumok használata Aa következő kicsiknél időtmindkét fordítani a könyvtárban fellel- ják a diákok azmég iskolaiakönyvtárat. kérdéscsoport a állapotában elmélyült munhetőföldrajzból könyvek olvasására. első 3 helyen a magyar nyelv (talánA helya sokAzórára kölcsönzött atlasz, valamint a sok, könyvtárat is igényl� tanulók konkrét olvasási szokákára alkalmatlan (átjárás, megviláNagyok Kicsik Könyvolvasások ben tanulás, olvasás ritka volta szo- és irodalmat, az angol nyelvet és gítás, szellőzési gondok, áthallás sairól, olvasott könyveiről, kedvelt keres�feladat az oka), valamint a nagyoknál olaszból (a nyelvvizsgákra való intenzív készülés ros összefüggést mutat a mostani a történelmet jelölték meg a na- a tanáriból), legfeljebb beszélge- műfajairól érdeklődött. miatt). nevezett 40% helyiség 34% olvasóteremnek gyok és a kicsik is. Negyedik helyen tésre, rövid idejű tanulásra, számí30% Az elmúlt egy évben a meg35% 29% alkalmatlanságával. igaa matematika áll mindkét korcso26% Jó volna, haKönyvtár ezek a kölcsönzések nemcsak a tankönyvekre terjednének ki, hanem az irodalmi 30% tógép-használatra megfelelő. A kérdezettek 23% a kötelező olvasmázi művelődési és kutatási, alkotói portnál. Erőteljes még a könyvtári 25% 19% kritikusabb és a könyvtárat elméés ismeretközl� m�veket is nagyobb arányban keresnék a tanulók, hiszen az iskolai könyvtár nyokon kívül az 1. sz. ábrán látható 20% 13% helyszínné válása ténylegesen ol- dokumentumok használata a ki10% kívályültebb munkára is használni 15% mennyiségű könyvet olvasták el. nem tankönyvtár! vasásra használható 10% olvasóhelyi- csiknél földrajzból (talán a sok óránók körében 83 (kicsik) és 57 (na2% 1% 5% ségA nélkül nagy nehézségek árán ra kölcsönzött atlasz, valamint az a internet, ahol valószín�síthet�en hamarabb kézikönyvtár használatában nagy versenytárs gyok) %-os az elégedetlenség. 0% képzelhető el, sőt szinte elképzel- sok, könyvtárat is igénylő keresőfelAránylag jónak mondható ez hozzájut a tanuló az azonnali átfogó információhoz. folyóirat- illetve újságolvasás (Csak A figyelemfelkeltésül: Az hetetlen. adat az oka), valamint a nagyoknál az eredmény, hiszen rendszeres előző tanéviokát mérésben ez alátjuk, két gyakorisága elhanyagolható a tanulók körében. Ennek egyik abban hogy a azt diákok olvasónak tartják olvasás-szoA sz á m í tó g é p - h a s z n á l a t olaszból (a nyelvvizsgákra való inszám 16% és 28% volt!)

A szolgáltatásbővítési és egyéb igényekről a 2. sz. táblázat ad tájékoztatást.

ciológusok, aki havonta legalább egy könyvet elolvas. Örömmel tölt el bennünket az, hogy végzős diákjaink 34%-a a kötelezőkön kívül olvas havonta egy könyvet, s még

1. sz. ábra: Az utóbbi egy évben elolvasott könyvek számának eloszlása

A következ� kérdéscsoport a tanulók konkrét olvasási szokásairól, olvasott veir�l, kedvelt m�fajairól érdekl�dött. lmúlt egy évben a megkérdezettek a kötelez� olvasmányokon kívül az 1. sz. ábrán látható Pedagógusfórum nyiség� könyvet olvasták el.



Tanulmány

17

tündérmeséje, A Gyűrűk Ura és gazdagodjon általa. Ez a hatás minOrwell 1984 című regénye is. Érde- dig csak utólag érezhető. De az jó kes, hogy a nagyok közül továbbra dolog, hogy a tanulók közel fele 40% 34% 30% is megemlítik páran a Harry Potter úgy érzi, hogy egy-egy könyv elol35% 29% 26% 30% 23% sorozatot és Darren Shan vámpír- vasása érzelmi gazdagodást hozott 25% 19% 20% 13% sorozatát is! Rowling nagy érdeme, számára. Hasonló képet mutat a 10% 15% 10% hogy a gyerekek tömegeit vezette szórakozási, kikapcsolódási indok2% 1% 5% 0% vissza a könyvhöz, az olvasáshoz! ból történő olvasás megítélése is. A Vámpírtörténetek ekkora hatását kötelezőség miatti olvasás eléggé érezni még 18-19 évesen is nem túl vegyes képet mutat, itt kiemelkedő örvendetes, de tény - Ranschburg a kicsiktől kapott „legutolsó sorban” Jenő pszichológus megállapítása válaszok magas aránya (40%). szerint -, hogy a gyerek szeret félEz arra enged következtetni, ni, s a borzongás közös, ha másnap hogy a kötelezőség nem túlzott még a barátaival is megbeszélhe- motivációs erő egyik korcsoport1. 1. sz. ábra:AzAzutóbbi utóbbi egy évben elolvasott könyvek számának eloszlása sz. ábra: egy évben elolvasott könyvek számának eloszlása ti az élményt, s ezzel enyhítheti a ban sem! Nagyon fontos tehát a szorongást. A neves pszichológus jól megválasztott irodalom ajánennél is többet 10 %-uk. A kicsik- élményei, amelyek saját bevallásuk szerint a horrorolvasás valójában lása! Az unaloműzés céljából törnél is ígéretesnek mutatkozik a 13 szerint a legnagyobb hatással vol- az érzelmi kapcsolatkeresés egyik ténő olvasás egyenletes eloszlású módja. A gyerekek valós démo- mindkét korosztályban, általában % rendszeres olvasó. Érdemes oda- tak rájuk. küzdenek, nem lebecsülen- nem ezért olvasnak a tanulók. figyelni arra a 29 % -ra, akik évente 4 Igazolódni az aaznagyok ol- nokkal kicsik több, látszik mint 50, 60%-a els�sorban tudásvágyból olvas. Ez azt jelenti, hogy a 12 könyvnél is többet is olvasnak a Avasásszociológiai megállapítás, dő hát az effajta irodalom olvasása ÉrdemesPersze megnézni az olvaroppant er�s az ismeretszerzési attit�d, ami igen jó dolog. a tudásvágy bejövő évfolyamosok (7.,9.) közül! tanulókban hogy napjainkban a nemzeti és vi- sem Hiszen már az nagy eredmény, sásmotivációs rangsort másképp a kicsik éshelyét nagyok között és más, defiatal. a lényeg a tudni akarás. Szorosan olvas amás mai gyerek, illetve Vizsgáltuk azt is, hogy milyen szerkezete lágirodalmi klasszikusok a ha is! (Összevetettük az idei eredmé-

Izgalmas olvasni, melyek a mai diákok legmeghatározóbb könyv-

Ezeknél is többet

Havonta egyet

összefügg a tudásvággyal a kíváncsiság, amelyben látható nagyoknál Megkérdeztük, hogy miérta hasonló divatos angol és amerikai szerzők nyeket azeloszlás, előző két éva mérési eredtalán Érzelmi gazdagodás a kicsik 46, a nagyok 50%-a olvas. szoktak olvasni a céljából tanulók. Ez az ményeivel veszikkiugróbb át. Nálunk amértékben. kicsik között veis). Az elsősorban az egyszerűegy és olykor nehezen megPersze senki semPotter úgy sorozatvesz a kezébe könyvet, nem azértadott olvassa el, hogy zet Rowling a Harry motivációs okotérzelmileg választók válaszolható érdekes Dearányát tal és közvetlenül a nyomában az új mindig 2. sz. ábra, amegazdagodjon általa. Ez a hatás csakkérdés utólagsok érezhet�. az jó mutatja dolog,ahogy a tanulók választkönyv hozott magával bestseller, Meyer sorozalegmagasabb pontszámmal közel feleStephenie úgy érzi, hogy egy-egy elolvasása érzelmi lyen gazdagodást hozott számára. ta áll, akit képet meglepő módon főleg a a legnagyobb jelöljük. Akikapcsolódási kicsik több, mint 50, a nagyok történ� Hasonló mutat a szórakozási, indokból olvasásmotivációt megítélése is. A hetedikesek említenek nagyobb 60%-a elsősorban tudásvágyból ol- Első helyeken így a kikapcsolódás kötelez�ség miatti olvasás eléggé vegyes képet mutat, itt kiemelked� a kicsikt�l kapott számban! vas.aránya Ez azt jelenti, hogy a tanulók- és érzelmi gazdagodás vágya áll „legutolsó sorban” válaszok magas (40%). Jó látni azonban, hogy a nagy ban roppant erős az ismeretszerzé- a kicsiknél, valamint a kíváncsiság Ez arra enged következtetni, hogy a kötelez�ség nem túlzott motivációs er� egyik klasszikusok, Exupéry, Gárdonyi, si attitűd, ami igen jó dolog. Persze és a kikapcsolódás a nagyoknál. A korcsoportban sem! Nagyon fontos tehát a jól megválasztott irodalom Az 3. helyen a kicsiknélajánlása! a kíváncsiság, Mikszáth, Molnár sőt Brontë és Jó- a tudásvágy szerkezete a kicsik és unalom�zés céljából történ� olvasás egyenletes eloszlású mindkét korosztályban, általában a nagyoknál azonban a tudásvágy kai is megjelennek meghatáro- nagyok között más és más, de a lénem ezért olvasnak a tanulók. zó olvasmányként, s nem marad nyeg a tudni akarás. Szorosan ösz- és az egyéb-meg nem nevezett – Érdemes azAgatha olvasásmotivációs rangsorta kíváncsimásképpokok is! szerepelnek. (Összevetettük az idei szefügg a tudásvággyal ki a sorból megnézni természetesen ság, amelyben látható a is). hasonló Christie sem, a „krimi királynője”. A következő eredményeket az el�z� két Őt év mérési eredményeivel Az els�sorban az adottkérdéscsoport motivációs a nagyoknál kiug- márpontszámmal a nagyok is említik, de elsőmutatja helyen a eloszlás, nem kifejezetten az olvasásra okot választók arányát 2. sz. ábra, amelyentalán legmagasabb a legnagyobb mértékben. Érzelmi gazdanáluk Coelhojelöljük. művei állnak. Fel- róbbígy vonatkozott, hanem avágya szabadidő motivációt Els� helyeken a kikapcsolódás és érzelmi gazdagodás áll a bukkan Kundera A lét elviselhetet- godás céljából a kicsik 46, a nagyok eltöltésének formáira. Itt felsokicsiknél, valamint a kíváncsiság és a kikapcsolódás a nagyoknál. A 3. helyen a kicsiknél a len könnyűsége és Keyes Virágot 50%-a olvas. Persze senki sem úgy roltunk sokféle lehetőséget, ezekíváncsiság, a nagyoknál azonban a tudásvágy és az egyéb-meg nem nevezett – okok Algernonnak című műve, valamint vesz a kezébe egy könyvet, nem ket kellett rangsorolni oly módon, szerepelnek. Stendhal Vörös és feketéje, Tolkien azért olvassa el, hogy érzelmileg hogy legszívesebben, illetve legkeOlvasásmotiváció

kicsik 2008.

kicsik 2009.

kicsik 2010.

nagyok 2008.

nagyok 2009.

Olvasásmotiváció 2.2. sz. sz.ábra: ábra: Olvasásmotiváció

egyéb

unalom�zés

kötelez�

elszakadás a mindennapoktól

kikapcsolódás

9 8 7 6 5 4 3 2 1 0

érzelmi gazdagodás

Az egyes műfajok pontos elhatárolása igen nehéz még a szakember ismereteivel is, a tanulók tudatában valószínűleg még kevésbé tudnak ezek egymástól elkülönülni, ezért az ábrákban inkább a tendenciák, mintsem a konkrét számok érdekesek.

Nagyok

kíváncsiság

A romantikus regény esetében a két szélsőség a legjellemzőbb mindkét korosztályban. Vagy nagyon szívesen, vagy egyáltalán nem szívesen olvasnak ilyen témájú könyveket. A kalandos történeteket jellemzően a kicsik szeretik leginkább. A történelmi regények szeretetének megítélésében a kicsik nem szívesen olvassák, egyébként a kép kiegyensúlyozott, inkább a kevésbé szeretett művek irányába eltolódó. A verseket sajnos egyik korosztály sem szereti igazából. A mesét, meseregényt – meglepő módon – a nagyok egy része (27%) viszonylag szívesen olvassa, míg a kicsik csaknem ekkora hányada (28%) elutasítja. Az ismeretterjesztő művek esetében két ellentétes tendencia rögzül. A kicsik inkább nem, a nagyok inkább szeretik olvasni az ilyen témájú műveket. Végezetül az egyéb (horror, krimi stb.) műfaját a kicsik nagyon szeretik, míg a nagyok esetében ismét két véglet a jellemző: Vagy nagyon szeretik (26%), vagy nagyon nem szeretik (35%).

Kicsik

tudásvágy

témájú olvasmányokat olvasnak legszívesebben, illetve legkevésbé szívesen. A válaszokból a következő kép rajzolódott ki.

Legalább negyedévenként egyet

1-3 könyvet

Egyet sem

Könyvolvasások

nagyok 2010.

18

Pedagógusfórum

vésbé szívesen tölti így a szabadidejét a tanuló. (lásd 4. sz. táblázat) Az adatok itt három év felmérésének az eredményét mutatják. Elemzésünkben most csak a 2010es adatokat vizsgáljuk. Mélyebb értékelésre, tanulságok leszűrésére akkor kerül sor, amikor az először bejövőként mért diákokat két év múlva kimenőként is megkérdezzük. Természetes, hogy a barátokkal való együttlét mindkét korosztályban (kicsiknél 68%, nagyoknál 77%) kiemelkedően a legszívesebben választott szabadidő eltöltési mód. Elgondolkoztató azonban, hogy mindkét korosztályban vannak tanulók igaz, csak 2–3, akik a szabadidő eltöltésének ezt a módját legkevésbé szívesen választják. A tanulók többsége szívesen kirándul, vagy játszik a szabadban (kicsiknél 59%, nagyoknál 55%). Arányaikban ugyanennyien videóznak, DVD-znek szabadidejükben szívesen. A két korosztály között lényeges különbség nincsen. Szépirodalmat viszont a kicsiknek egyötöde, a nagyoknak közel harmada olvas szívesen szabadidejében! Fontos adat ez, hiszen jelzi az olvasáshoz való pozitív hozzáállást. Sajnos még így is csak a 11–12. helyen szerepel az olvasás a szabadidős tevékenységek között! Elgondolkoztató a tavalyi 6. helyről a 12.-re visszaeső eredmény a nagyoknál. Az ismeretközlő irodalom olvasása meglehetősen háttérben van, a válaszadók közel 80%-a mindkét korosztályban hátra sorolta ezt a szabadidő eltöltési formát. Tanulóink szeretik a számítógépes játékokat, a nagyok harmada ezzel tölti legszívesebben a szabadidejét. Mind a kicsik, mind a nagyok esetében az interneten történő böngészés a második leginkább szeretett szabadidő eltöltési tevékenység. Mindkét korosztályban a válaszadók több, mint kétharmada ezt jelölte be az első vagy a második helyen. A televíziózás esetében inkább a két korosztály közti eltérés érdekes. A kicsik (49% legszívesebben, vagy eggyel ki-sebb rendű kategóriát választ) sokkal szívesebben néznek tévét szabadidejükben, mint a na-gyok (35% legszívesebben, vagy egygyel kisebb rendű kategóriát választ). Médiakutatói feladat lenne ennek okának mélyebb kiderítése. Általában szívesen járnak moziba, itt nincs lényeges különbség a két csoport között. Szívesen hallgat-



Tanulmány

szabadid�s kicsik nagyok tevékenységek 2008 2009 2010 2008 2009 2010 együttlét barátokkal 1. 1. 1. 1. 1. 1. kirándulás 7. 7. 6. 5. 4. 8. videózás, DVD nézés 5. 5. 6. 3. 3. 5. szépirodalom olvasása 11. 10. 11. 10. 6. 12. ismeretközl� irodalom olvasása 13. 11. 12. 13. 9. 12. számítógépes játékok 2. 3. 9. 4. 3. 6. Internet használat 3. 3. 2. 4. 3. 3. televíziózás 8. 6. 8. 9. 10. 13. moziba járás 6. 6. 8. 7. 8. 7. könny�zene hallgatása 3. 2. 2. 2. 2. 3. komolyzene hallgatása 14. 11. 10. 12. 7. 9. sportolás 4. 4. 5. 8. 5. 4. zenélés, éneklés 9. 8. 4. 11. 9. 11. színjátszás 12. 10. 7. 14. 11. 11. tánc 10. 9. 7. 6. 7. 10. 3 sz. táblázat : A szabadid�s tevékenységek rangsora (összehasonlítva a korábbi mérésekkel) 5 sz. táblázat : A szabadidős tevékenységek rangsora (összehasonlítva a korábbi mérésekkel)

Természetes, hogy a barátokkal való együttlét mindkét korosztályban (kicsiknél 68%,

nak könnyűzenét,77%) s a komolyzene 67, a nagyok 64%-a az apát jelöazok aránya, akik nemeltöltési beszélget-mód. nagyoknál kiemelked�en a legszívesebben választott szabadid� hallgatása is az első tíz szabadidős li még meg, az édesanyákat jóval nek egyáltalán könyvélményükről Elgondolkoztató azonban, hogy mindkét korosztályban vannak tanulók igaz, csak 2-3, akik a tevékenység között foglal helyet!. kevesebb arányban tartják olvasni senkivel sem a két korcsoportban. szabadid� eltöltésének ezt aszeretőnek. módját legkevésbé szívesen választják. többsége Úgy véljük, hogy a zenehallgatás A nagyszülőket is fi- Ez jó eredmény!ADetanulók örvendetes az szívesen kirándul, vagy játszik a szabadban (kicsiknél 59%,is, nagyoknál elsősorban háttértevékenységet gyelemre méltóan nagy számban hogy a kicsik 55%). 16%-a, s Arányaikban a nagyok jelent, de zenei képzésünk, rend- DVD-znek ugyanennyien videóznak, A két olvasmányélmékorosztály között említik (kicsikszabadidejükben 45%, a nagyok 62%).szívesen. 31%-a megosztja szeres komolyzenei koncertjeink, lényeges különbség nincsen. A tanár esetében nem vizsgálható, nyét a tanárával, tanáraival, sőt a kiazSzépirodalmat ének tagozat hatása is megmuhogy gondoltak-e konkrét tanárra. csik 12%-aharmada a könyvtárostanárral is. viszont a kicsiknek egyötöde, a nagyoknak közel olvas szívesen tatkozik abban, hogy a kicsik 17, a A nagyok esetében természetes, A nagyoknál ez utóbbi arány már szabadidejében! Fontos adat ez, hiszen jelzi az olvasáshoz való pozitív hozzáállást. Sajnos nagyok 14 %-a szeret komolyzenét hogy az iskolában együtt töltött csak 6%. még így is csak a 11-12. helyen szerepel az olvasás a szabadid�s tevékenységek között! hallgatni. évek során közvetett tapasztalatot Megkérdeztükaaztnagyoknál. is, hogy szí- Az Elgondolkoztató a tavalyi 6. helyr�l a 12.-re visszaes� eredmény A megkérdezettek harmada nyerhettek arról, hogy tanáraik ol- vesen beszélgetnének-e könyismeretközl�sportol irodalom olvasása meglehet�sen háttérben van, a válaszadók közel 80%-a vasnak. legszívesebben szabadidevekről az iskolai könyvtárban. A mindkét korosztályban hátra sorolta ezt a szabadid� eltöltési jében, a többi besorolás nagyjából Olvasmányélményeikről nyil- formát. válaszok eloszlását a 3. sz. ábra muTanulóink szeretik számítógépes játékokat a nagyok harmada egyenlő mértékű. Zenélni,a énekelvánvalóan azokkal , szoktak legytatja. ezzel tölti legszívesebben a niszabadidejét. a tanulók közül aMind kicsik szeretnek a kicsik,gyakrabban mind a nagyok esetében böngészés a beszélgetni, akikről az interneten A válaszok történ� motivációja és oka inkább, a nagyok ezt a szabadidő hogy szeretnek olvasni. Így lehet az,Mindkét második leginkább szeretetttudják, szabadid� eltöltési tevékenység. korosztályban a hogy az iskolában eltöltött eltöltési formát kifejezetten eluta- természetes, hogy a döntő többválaszadók több, mint kétharmada ezt jelölte be az els� vagy évek a második helyen. A televíziózás alatt természetszerűleg kialasítják, s csak 10 %-uk kedveli. A szín- ség baráttal, osztálytárssal beszélkul egy „könyvtárlátogató törzskö-vagy esetében inkább a két korosztály közti eltérés érdekes. A kicsik (49% legszívesebben, játszás és a tánc, mint szabadidő el- get erről, valamint az, hogy az apáakiktévét közül szabadidejükben, sem mindenki eggyel kisebb rend�iskolánk kategóriát választ) sokkal szívesebbenzönség”, néznek töltési forma elsősorban val. Érdekes, hogy a nagyszülővel beszélget ott a könyvekről. Cél lemint a nagyok (35% legszívesebben, eggyel rend� kategóriát választ). drámatagozatos növendékeinek már nem, holottvagy a nagyok 62, a ki-kisebb het az, hogy a kicsikben meglévő kedvenc időtöltésefeladat lehet, a kicsik Médiakutatói lenne ennek okának kiderítése. Általában szívesen járnak csik 45%-a mondja,mélyebb hogy szerinte nyitottságot ez iránt a tevékenység 26%-át, akikitt legszívesebben ezzelkülönbség moziba, nincs lényeges a kétacsoport között. hallgatnak könny�zenét, s szeret olvasni nagyszülő. Peda- Szívesen iránt fenntartsuk egészen a tanulfoglalkoznak szabadidejükben vél-is az gógussal ritkábban beszélgetnek a komolyzene hallgatása els� tíz szabadid�s tevékenység között foglal helyet!. Úgy hetően a kilencedik évfolyamos a tanulók könyvekről, valószínűleg mányok befejezéséig. Nagy eredvéljük, hogy a zenehallgatás els�sorban háttértevékenységet jelent, de zenei képzésünk, drámás tanulók jelentik. A nagyok az alkalom hiányzik hozzá, hiszen ménynek tartjuk, hogy a kicsik körendszeres komolyzenei koncertjeink, az ének tagozat hatása is megmutatkozik abban, hogy a zel fele, s a nagyok ötöde igenlő esetében ebben a tanévben nincs az olvasni szeretők között a kicsik választ adott. Ez komoly igény! kicsik 17, a nagyok 14 %-a szeret komolyzenét hallgatni. végzős osztály ebben a képzési for- 51%-a, a nagyok 76%-a felsorolta a mában, onnan ezért hiányzik ha- pedagógusokat is. A következő kérdéscsoport a sonló erejű adat! saját illetve az otthoni könyválÉrdemes ennél a kérdésnél lományra, valamint a könyvekhez 7 mérések való jutás alkalomszerűségére vokitekinteni az országos A következő kérdéscsoport a eredményére! Ábrahám Mónika és natkozott. tanulók környezetében lévők ol- Nagy Attila felmérései azt mutatják A házi, otthoni könyvtárban vasási attitűdjeiről, a könyvekről, (1977, 1997, 2004), hogy a gyerek könyvélményekről való beszélge- a barátjával, kortársával szeret leg- lévő könyvek számát becsültettük tésekről szólt, mindez a megkérde- inkább olvasmányélményről be- meg velük, majd az ebből saját zettek szemszögéből. szélgetni. Megdöbbentő azonban, könyveik számát (a tankönyvek kiKik szeretnek legjobban olvas- hogy a 2004-es felmérésben 53,1% vételével). A válaszok eloszlását az ni a felsoroltak közül? Valószínűleg senkivel sem osztja meg könyv- 5. sz. és a 6. sz. táblázatok mutattermészetesen a barátot, barátnőt, élményét, pedagógust alig emlí- ják. osztálytársat jelölték meg sokan, és figyelemre méltó, hogy a kicsik

tenek, könyvtárost pedig egyáltalán nem. Nálunk 20%-ot sem éri el

A könyvek számának megbecsülése igen nehéz feladat. Ezért a

eredmény! De örvendetes az is, hogy a kicsik 16%-a, s a nagyok 31%-a m olvasmányélményét a tanárával, tanáraival, s�t a kicsik 12%-a a könyvtárostanár nagyoknál ez utóbbi arány már csak 6%. Megkérdeztük azt is, Pedagógusfórum hogy szívesen beszélgetnének-e könyvekr�l az iskolai  Tanulmány 19 köny A válaszok eloszlását a 3. sz. ábra mutatja. válaszokat inkább csak tendenciájukban lehet értékelni, messzemenő következtetések levonása tévútra vezethet. Országos mérésekhez viszonyítva (Nagy Attila, 2003, Ábrahám Mónika 2004) azonban látható, hogy míg Újbudán 2003-ban a családi könyvtárban 100-nál több könyv 37%-nál volt, 2004-ben Komárom-Esztergom megyében 57 %-nál, addig az Ady Endre Gimnáziumban 51–200 könyv között a kicsik 26, a nagyok 21%-a rendelkezik családi könyvtárral, 500-nál több könyvvel rendelkezik a kicsik 26, a nagyok 24%-a, s ezernél is többel a kicsik 17, a nagyok 35 %-a.

annyira a figyelmüket a könyvtárba kerülő sok új könyv, egy pályázaton nyert kötetekből készült kis bemutató vagy a két tanítási nyelvű oktatást segítő könyvek, szótárak válogatott gyűjteménye.

Beszélgetés a könyvtárban 90%

81%

80% 70% 60%

Ez a kiállításfajta ebben a tanévben kezdődött, így remélhetőleg a felnövekvő tanulókat még jobban rábírja majd a könyvek, az olvasás szeretetére.

50%

53%

47%

Igen Nem

40% 30%

19%

20% 10%

Összegzésként megállapíthatjuk, hogy a vizsgált korosztály olvasási, könyvtárhoz, könyvekhez való viszonyulásai, valamint szabadidő eltöltési szokásai az országos mérések eredményeinek többnyire megfelelnek. Néhány érdekesebb tényre azonban fel kell hívni a figyelmet.

0% Kicsik

Nagyok

3 sz. Beszélgetés könyvekr�l a könyvtárban 3 sz.ábra: ábra: Beszélgetés könyvekről a könyvtárban

használó (nem csupán 10-13%),ha kötelezőségnek (kötelező olvasnem volnának szűkös keretek, nem 8 mányok) alig van motiváló jellege. akadályozná a zsúfoltság a haszná- Több oka lehet ennek is. Először is latot. Több, korszerű számítógép a kötelezőséggel szembeni ösztöA könyvtárba járás gyakorisága híján a tanulók nem a könyvtárban nös ellenállás ebben az életkorban, főleg a nagyok esetében örvende- szerzik be információikat, pedig a másodsorban azon is el lehetne tes, hiszen több, mint 80%-uk he- legfőbb információhordozóként az gondolkozni, hogy a kötelezőként tente vagy havonta többször jár internetet jelölték meg. össze-válogatott irodalom vajon könyvtárba. Nyilván ez a gyakoriA tantárgyakhoz használt se- megfelel-e a diákok életkori, érdekság a kölcsönzött könyvek darab- gédkönyvek a válaszok szerint fő- lődési sajátosságainak? Talán inÉrdekes lehet az is, hogy miszámával is összefüggésben van, leg a magyar nyelv és irodalomhoz, kább arra kellene törekedni, hogy lyen alkalomból szoktak könyvet illetve a könyvtárba járás okával is. angol nyelvhez és a történelemhez elsősorban olvasson a tanuló! kapni a diákok A válaszokból kikapcsolódnak. Ezek mind érettséÉletvitelükhöz, kíváncsiságuk Az olvasni szeretők tekintetéderült, hogy főleg a nagyok névnapra vagy születésnapra kapnak kielégítéséhez szükséges informá- gi tantárgyak, több segédanyagot ben a barátokat, osztálytársakat könyvet, a többi lehetőség (hús- cióikat elsősorban az internetről, igényelnek. Kiugró a kicsik eseté- említik leginkább a megkérdezetvét, karácsony, egyéb ünnepek) valamint az otthoni könyvekből ben földrajzból a kellő segédköny- tek. De érdekes módon a családon egyenlő mértékben vannak jelen. szerzik be. Újságból csak kevesen, vek használatának magas szintje, ez belül kiugró az apa megjelölése, Jó érzés, hogy versenyeredmény (ez jelzésértékű lehet az újságok- az atlasz használatnak és az olyan valamint a nagyszülőké! Ez minjellegű házi feladatnak tudható be, denképpen figyelemre méltó adat. jutalmaként is sokan kaptak köny- ban lévő tartalom felé is.) A válaszok motivációja és oka lehet az, hogy az iskolában eltöltött évek al vet (mindkét korosztályra jellemA könyvtár szolgáltatásai kö- amely elkészítése során könyvtári Könyvekről szoktak beszélAtermészetszer�leg válaszok motivációja és oka lehet az, hogy az iskolában eltöltött a búvárkodás szükséges. ző ez). Azt az örvendetes tényt is zül nagyon kialakul egy „könyvtárlátogató törzsközönség”, akik semévek minden magas arányban vegetni a tanulók, közül főleg egymással. megtudtuk, hogy „csak úgy”, vagyis szikottigénybe sokat aolvasnak. Ezt Ez kialakul egy törzsközönség”, közül természetszer�leg a tankönyvek köl-„könyvtárlátogató nagyonakik lényeges, mertsem közös beszélget a könyvekr�l. Cél lehetTanulóink az, hogy kicsikben meglév� nyitottságot ezminde irán mindenféle konkrét alkalom nélkül csönzését, aminek több oka is mutatja a mérés, de javítani mindig élményfeldolgozást jelent, vélebeszélget ott a könyvekr�l. Cél lehet az, hogy a kicsikben meglév� nyitottságot ez irán tevékenység iránta feledékenység fenntartsuk egészen a tanulmányok befejezéséig. Nagy eredményn mindkét korosztály harmada is szo- lehet. Részint (ott- lehet az elért eredményeken. Cé- ményformálást, ütköztetést, konftevékenység iránt fenntartsuk a ötöde tanulmányok befejezéséig. Nagy Pozitív eredmény kott könyvet kapni. azok elérése, olvasóvá nevelétartjuk, hogy a kicsik közelrészint fele,azegészen s alunk nagyok igenl� választ adott. Ez komoly igény! hon felejtett tankönyv), liktuskezelést, értelmezést. se, akik nem sorolják magukat ebbe órát tartó tanár igényei, amennyitartjuk, hogy a kicsik közel fele, s a nagyok ötöde igenl� választ adott. Ez komoly igény! visszacsatolás és örömteli eredAz utolsó kérdéscsoport speciálisan az iskolánkban lévő esz- ben olyan könyveket kér az órára a csoportba, akik nem szeretnek ol- mény az, hogy könyvtárostanárral A következ� kérdéscsoport a saját illetve az otthoni könyvállományra, valamin közökre, illetve néhány könyves bevinni, amelyek a könyvtárban vasni vagy elutasítják azt. További (azaz velünk) is megosztják olvaskérdéscsoport a azsaját illetve azkerüljön otthonimányélményeiket könyvállományra, valamin A következ� is, hogy az olvasás könyvekhez valópéldányszámban jutás alkalomszer�ségére vonatkozott. van- cél a tanulók. Ebrendezvényre vonatkozott. Isko- megfelelő vissza az első tíz legkedveltebb szanak meg, és ezért a diákoknak nem ben vizsgálatunk eltér az országos lánkban harmadik éve könyvekhez működik való jutás alkalomszer�ségére vonatkozott. A házi, otthoni könyvtárban lév� könyvek számát becsültettük meg velük, majd az ebb�l sa eredményektől. Ábrahám Mónika nyitott internet pont, ahol nyolc kellett megvenni. A többi lehetősé- badidős tevékenység közé. A házi, otthoni könyvtárban lév� könyvek számát becsültettük meg velük, majd az ebb�l s könyveik (a tankönyvek az 5. sz. csak kismértékben használják ki kivételével). számítógép áll a tanulók ren- getszámát 2004-es felmérésében 0% (!)ésvolta 6. Kiemelkedően Aa válaszok tudásvágy eloszlását könyveik számát (a aztankönyvek A válaszok 5. asz. ennek okát elsősorban kivételével). delkezésére. Ennek használata a a tanulók, ez az arány, mígaz nálunk kicsikés12,a 6. táblázatok mutatják. miatt olvasnak a diákok. Ez termé- eloszlását megkérdezettek csaknem felének az olvasóterem hiányában látjuk. a nagyok 6 %-a beszélget könyvről szetes is ebben az életkorban. Fitáblázatok mutatják. esetében havi rendszerességnél Több volna a rendszeres könyvtár- gyelemre méltó azonban, hogy a a könyvtárban, sőt sokuknak igéritkábban történik, de tapasztalataink szerint az ott működő gépeket 0-50 51-200 201-500 500-1000 1000-nél több mindig használják az iskola tanulói. 0-50 51-200 201-500 500-1000 1000-nél több 5% 22% 26% 26% 17% Kicsik Sajnos nem a legkorszerűbb gépek ezek, talán ezért sem olyan gyakori 22% 26% 26% 17% Kicsik 3% 8% 21% 24% 35% Nagyok 5% a géphasználat! A legutóbb olvasott könyvhöz való jutásban jellemzően a kicsik és a nagyok is vagy vásárolták vagy ajándékba kapták könyveiket. A kölcsönzés valamilyen könyvtárból kevésbé jellemző. Viszonylag kicsi az aránya azoknak a tanulóknak (kb egy ötöde), akik az otthoni könyvek közül választottak olvasnivalót.

Iskolánkban könyvkiállításokat is szoktunk rendezni. Ezek hasznáról, látogatottságáról is kérdeztük a tanulókat. A válaszokból látható, hogy nagy többségük (főleg a nagyok, majdnem mindannyian) látta a kiállításokat. Inkább a kicsik tartják hasznosnak, 79 %-ban, míg a nagyok 64 %-ban. A nagyok kritikusabbak. Talán nem kötötte le

Nagyok

3%

Kicsik Kicsik Nagyok Nagyok

0-50 0-50 30% 30% 27% 27%

8%

21%

24%

35%

51-200 51-200 47% 47% 33% 33%

201-500 201-500 12% 12% 24% 24%

500-1000 500-1000 4% 4% 3% 3%

1000-nél több 1000-nél több 2% 2% 1% 1%

4. sz. táblázat: Az otthoni könyvek száma 4. sz. táblázat: Az otthoni könyvek száma 4. sz. táblázat: Az otthoni könyvek száma

5. sz. táblázat: A saját könyvek száma

5. sz. táblázat: A saját könyvek száma 5. sz. táblázat: A saját könyvek száma

20

Pedagógusfórum

nye is ez. Jóval több tanuló igénye azonban ez a beszélgetés, mint akik ezt meg is teszik. A kicsik 47, a nagyok 19 %-a mondja azt, hogy szívesen beszélgetne könyvekről a könyvtárban (könyvtári rendezvé-nyek keretében). Meg kell találni a megfelelő formát ehhez az intim, bensőséges alkalomhoz. Jó kezdeményezés iskolánkban az Élő Újság, ahol interjúk hangzanak el élőben különböző témában. Nagyon örülünk annak, hogy sikerült könyvekről, olvasmányokról is beszélgetni tanárral-diákkal a kulturális rovatban! Keresni kell az egyéb lehetőségeket, hiszen van rá igény! S tudjuk – Kodály Zoltán a zenére értette, de az olvasásra



Tanulmány/Továbbképzéseink

is értelmezhető: olvasás nélkül lehet élni, csak nem érdemes. Örvendetes tény, hogy a mérés szerint megkérdezett diákjaink több, mint 30%-a mindenféle alkalom (névnap, születésnap, ünnep stb.) nélkül, „csak úgy” szokott könyvet kapni, illetve „csak úgy” jutott a legutóbb olvasott könyvéhez. A könyv tehát fontos része az életüknek, s a család életének is. Partnerré kell, hogy váljunk a közös ügy érdekében! Talán nem véletlen, hogy az idei év a Családi olvasás éve hazánkban! A Könyvtári Intézet (Országos Széchenyi Könyvtár) idei kampánya rámutat arra, hogy a család az olvasóvá nevelés egyik legfontosabb színtere. Ahogy az iskola is! Kö-

zös erővel tehetünk hát ezért az ügyért, amely hitünk szerint minden könyvtáros, könyvtárostanár szívügye! A szó sokszor kevés, a tett a lényeges, akkor is, ha nincsenek megfelelő tárgyi, pénzügyi, környezeti adottságok! Olvasni szerető emberek, az olvasás ügyéért elkötelezett szakemberek és a család összefogásával új, az olvasást egyre nagyobb arányban kedvelő generáció nevelhető. A mérés ebben a tanévben immár harmadik alkalommal történt meg. Az, hogy összehasonlítsuk a korábbi mérési eredményekkel, nem ennek a tanulmánynak a feladata. Igazán izgalmassá az ilyenfajta összehasonlítás akkor

válik majd, amikor a bejövőként mért diákokat két év múlva kimenőként is megkérdezzük és akkor láthatóvá és igazolhatóvá válik a könyvtárral, az olvasással, művelődéssel kapcsolatban megtett fejlődésük. 1 Mit és miért olvasnak a mai gyerekek? / Bozzai Judit, Nagyváradi Enikő. – In : Iskolakönyvtáros, 14.évfolyam, 2010/1.sz. 3.p. 2 Mit olvasnak a 12-14 évesek? / Ábrahám Mónika – In : Új pedagógiai Szemle, 2006.1. szám 323 p. http://www.oki.hu/oldal. php?tipus=cikk&kod=2006-01-taAbraham-12#top 3 Horváth Tibor: Az olvasás jövőjéről. – In : Könyv és nevelés, III. évf. 2001. 3. szám. 10-11. p.

Magyar iskolák és óvodák igazgatóinak szakmai találkozója Kovácspatakon A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének Komáromi Területi Választmánya és a Comenius Pedagógiai Intézet szervezésének köszönhetően 2011. május 10– 11-én Kovácspatakon kétnapos szakmai találkozón vehettek részt a Komáromi járás magyar tannyelvű oktatási intézményeinek (óvodák, alap- és középiskolák) vezetői, igazgatói és igazgatóhelyettesei. 19 igazgató és 8 igazgatóhelyettes használta ki a kiváló lehetőséget, melynek során két napon keresztül szakmailag képezhettük magunkat, erősíthettük az iskolák közötti együttműködést, baráti kapcsolatokat, és nem utolsó sorban megoszthattuk egymással problémáinkat, módszereinket. Hozzánk csatlakoztak a Komáromi Módszertani Központ munkatársai is, akik május 1-jétől immár Komáromból irányíthatják és segíthetik a tanárok továbbképzéseit. A találkozó első napján három nagyon tartalmas előadást hallgathattunk végig. A délelőtt folyamán Balogh Edit tanfelügyelőnő osztotta meg velünk a munkája során szerzett tapasztalatait. Délután két magyarországi vendég, Hernádi Jánosné, a Qualy-Co Kft ügyvezető igazgatója és Palotás Zoltán, a szekszárdi Pallasz Pedagógiai Intézet igazgatója tartott ötórás képzést a pedagógusmunka értékeléséről, módszereiről és lehetőségeiről. Az elméleti

ismereteken túl gyakorlatban is kipróbálhattuk, hogyan is lehetne egy-egy intézmény belső szervezeti életében kiépíteni az értékelési rendszert és annak kritériumait. Vacsora után Fibi Sándorral, az Iskolavezetők Országos Társulása elnökével és Pék Lászlóval, az SZMPSZ országos elnökével folytathattunk szakmai beszélgetést. Fontos információkhoz juthattunk a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. által meghirdetett „Szülőföldön magyarul” című pályázattal kapcsolatban, melynek lebonyolítója az SZMPSZ lesz, s amelynek célja a szlovákiai magyar nyelvű oktatás és nevelés támogatása. Mivel ezt a

pályázatot az eddigi Pázmány Péter Alapítvány által meghirdetett és lebonyolított pályázattól eltérően most a szülőknek egyéni módon kell benyújtaniuk, az SZMPSZ vezetése felkérte az intézményvezetőket, hogy segítsék a szülőket az adatlapok kitöltésénél és begyűjtésénél. Másnap délelőtt Szabó Győzőné pszichológus, a Szolnoki Pedagógiai Intézet igazgatója tartott csapatépítő tréninget, melynek célja a tantestületi együttműködés fejlesztése volt. A jól sikerült csapatmunka után a szakmai találkozó egy ünnepi ebéddel zárult.

A két nap legnagyobb hozadéka a szakmai képzésen túl még az volt, hogy személyesen megismerkedhettünk azokkal a munkatársakkal akikkel a pedagógiai közéletben gyakran kapcsolatba kerülünk. Köszönjük a lehetőséget Fekete Irénnek, az SZMPSZ Komáromi Területi Választmány elnökének és Fodor Attilának, a komáromi Comenius Pedagógiai Intézet igazgatójának, hogy az iskolákat érintő aktuális problémákhoz szakmai segítséget nyújtottak! Találkozzunk jövőre is! Krascsenics Renáta, igazgatóhelyettes –Lakszakállas

Pedagógusfórum



Ajánló/Eredmények

21

Tóth Árpád – Koncsol László : C S O N T O K

A capella rekviem a költő szüleinek emlékére A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának zenei műhelyében – Mgr. Art. Józsa Mónika művészeti vezető és Tóth Árpád Lantos-díjas vendégkarnagy és zeneszerző feladatvállalásával és közreműködésük által – adottak voltak a szakmai feltételek ahhoz, hogy 2010 júliusától kezdve a kórus műsorára tűzze a ”CSONTOK” c. ciklus (rekviem Koncsol László versciklusára) részleges, majd teljes bemutatását itthon és külföldön, valamint elkészítse a mű CD felvételét, majd kiadja 511 példányban.

Koncsol László A verseskötetet és a CD-t, amely a versciklusra komponált „rekviem” hanganyaga, a következőképpen jellemezzük: Koncsol László felvidéki magyar költő Csontok c. verseskötete Dunaszerdahelyen először 2000ben jelent meg a Lilium Aurum kiadónál, majd 2010-ben újra kiadták. Kulcsár Ferenc költő a kötetet a következőképpen jellemzi: „szomorú” témája ellenére, vagy éppen

azért, megrendítő és felemelő, katarzist kiváltó, reményt sugárzó.” Koncsol László édesapja református lelkész volt, édesanyja zenei tehetséggel megáldott, finom lelkületű, művelt asszony. Ennek megfelelő volt a költő és író Koncsol László neveltetése is, az európai humanista örökség és a keresztény értékek szellemében. Koncsol László Csontok c. versciklusa nyomán Tóth Árpád budapesti Lantos-díjas karnagy, ze-

neszerző, akinek 2007-ben a IV. Budapesti Nemzetközi Karvezetőversenyen különdíjat, 2009-ben Artisjus előadói díjat és Vass Lajos emlékplakettet adományoztak, a kórus számára gyönyörű „ A capella szertartást” komponált. A zeneszerző az alkotásról így vall: „ A Csontok a katolikus halotti szertartásrend által ihletett versciklus, amelyet a költő édesapja halálára írt. Ebből az igen erős önálló zeneiséggel bíró szövegből került kiemelésre és megzenésítésre először a bűnbánati Kyrie, később pedig további hét tétel. Az így létrejött ciklus a szerzők szándékai szerint egy felekezethez nem köthető szakrális szertartássá formálódott.” A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa a CSONTOK c. kortárs magyar kórusművet 2010. július 25-én Nagyváradon az olaszi református templomban mutatta be először, majd a 2010. évi őszi tájolási programja során bemutatta itthon is , 2010. október 2-án Párkányban, a XVIII. ZENEI NAPOK kereteiben.

A rekviem KYRIE részletét a kórus Svájcban és Olaszországban is műsorára tűzte: LugánóBreganzonában 2010. december 4én, majd Rómában az „Omaggio a Giovanni Paolo II. – MILLENNIUM IN MUSICA” fesztivál keretében, 2011. február 26-án a trasteverei Santa Maria della SCALA templomban. A Tóth Árpád – Koncsol László: CSONTOK c. a capella rekviemet Dunaszerdahelyen a református templomban 2011. március 13-án mutattuk be a 9.00 órakor kezdődő istentisztelet keretében.  Somorján 2011. október 28-án a SREK péntek esti hangversenyeinek keretében,  Pozsonyban 2011 novemberében a Pozsonyi Kulturális Napok alkalmával,  Komáromban pedig 2011. december 3-án szeretnénk a rekviemet bemutatrni. Szeretettel várjuk a középiskolások részére szervezett „költő-olvasó-zeneszerző” találkozókra! Sikeres találkozót tartottunk Dunaszerdahelyen 2011. március 11-én (pénteken) 10.00 órakor a Vidékfejlesztési Szakközépiskolában, majd 11.30 órakoi kezdettel a Vámbéry Ármin Gimnáziumban. Ősszel a hasonló találkozókat a hangversenyek napján, ill. a megelőző napon a helyi magyar tanítási nyelvű gimnázium diákjai és pedagógusai bevonásával tervezzük. Hecht Anna, a kórus elnöke

Megvan „A legszebb magyar iskola“! A VIA NOVA ifjúsági csoport pályázatára 175 diák küldte be rajzát, melyen a legszebb magyar iskolát kerestük gyerekszemmel. Az alapiskolák felső tagozatáról és a középiskolák tanulói közül 37 diák ragadott tollat, hogy egy képzeletben szüleinek címzett levélben elmondja, miért örül annak, hogy magyar nyelven – anyanyelvén tanulhat. Mindhárom kategóriában csodaszép munkák születtek, s ezúton szeretnénk gratulálni mind a gyerekeknek, mind pedig a felkészítő tanároknak. A munkákat 5 tagú bizottság értékelte – ők a gútai Magyar Tannyelvű Magán Szakközépiskola tanárai és diákjai (Bálint Katalin, Cseri Ilona – tanárok, Menyhárt Júlia, Tauber Ramóna és Morvai Boglárka – diákok). A pontozás utáni összesített eredmények nyomán a következő eredmények születtek:

„A legszebb magyar iskola“ – Rajzpályázat 1. hely: Berki Krisztina és Denisza, Jánosi 2. hely: Levicky Brigitta, Zselíz 3 hely: Pekárovics Antónia, Dunaszerdahely Beke Zsolt, Hetény Gaál Boglárka, Zselíz „Kedves szüleim...“ – Levélpályázat 1. hely: Szvorák Lilla, Fülek 2. hely: Forró Réka Dorina, Gúta 3. hely: Takács Tamás, Naszvad A középiskolások kategóriájában egyetlen munkát díjaztunk: (ez felelt meg a verseny feltételeinek): 1. hely: Garami Boglárka, Gúta A díjazottaknak gratulálunk – a nyereménnyel járó jutalmat postai úton juttatjuk el az iskola címére. Cseri Ilona, a verseny szervezője, VIA NOVA ICS elnökségi tag

22

Pedagógusfórum



Iskoláink életéből

GIMI konferencia Párkányban Párkányban, a Csemadok által szervezett Balassi Bálint Napok keretében első alkalommal rendezett a Párkányi Gimnázium diákkonferenciát a városi kultúrházban. A megnyitót a város polgármestere, Ján Oravec tartotta, s a programot Mocsi Beáta igazgatóhelyettes, történelem szakos tanár állította össze és vezette le. A konferencia, melynek előadói az iskola diákjai voltak, két részből állt. Az első részben egészségügyi témák szerepeltek, mindazok, amelyekkel a diákok az utóbbi években sikerrel szerepeltek az országos és nemzetközi döntőkben, mint a TUDOK, a KINCSKERESŐK versenyek, melyek itthon és Magyarországon zajlottak a legutóbbi tanévben. A páros előadásokat filmbetétekkel illusztrálták. Alvás és álom címmel Molnár Réka III. C évfolyamos tanuló a legfontosabb tudnivalókat ismertette a nagy érdeklődést tanúsított, nagy létszámú közönséggel. Beszélt mindazon problémákról, melyet valamennyien ismerünk, mint pl. a horkolás, az alvajárás és ezek kiváltó okairól. Szépség vagy betegség címmel Pathó Krisztína VII. D osztályos tanuló a tinédzserek aktuális témakörét választotta: a beteges soványság, ill. a divatos fogyókú-

ra kóros problémáit, veszélyeit tárta fel korosztályának. Figyelemkeltő és érdekes előadás volt ez is, mint valamennyi témakör. Az Agydaganat c. előadást Farkas Dóra VI. D és Molnár Viktória VI. D ismertették, szinte szakszerű felvételek bemutatásával, itt is mintegy figyelmeztetve e, sajnos, egyre elterjedtebb kór előzményeit, és lefolyását. Ezeknek az egészségügyi előadásoknak nagyon időszerű jellege volt, és nagy érdeklődést váltott ki a régió iskoláiból érkezett diákok körében. A második részben főleg történelem–néprajz témakörökben tartottak igen izgalmas előadásokat a diákok. A barti hiedelemvilág c. előadás, mely Barti Réka VII. D és Barna Gergő VIII. D előadásában hangzott el, a már-már elfeledett világ különlegességeit (boszorkányok, táltosok) tárta fel helyi gyűjtés alapján.

is benne volt. Hogy mennyire élvezték az általuk kiválasztott témakörök „feltárását”, ez az átadott előadásmódjukból is érződött. Dicséret illeti ezért a diákokat, de a felkészítő tanáraikat is.

A vérfürdő vagy rózsavíz előadásban Becse Orsolya VII. D és Halasi Natália VII. D Báthory Erzsébet izgalmas életének szeletét mutatták be, ismertetve a szlovák filmfeldolgozás lényegét is. A vérszívó lények nyomában c. előadásban a diákok – Uzsák Krisztína VI. D és Hajdú Dalma VI. D – a vámpírok rejtelmeit elemezték, itt is utalva a híres filmregényekre. Egy nem mindennapi beszélgetés alapján készítettek előadást Barti Réka VII. D és Pathó Krisztina VII.D diáklányok, akik Bíró András Zsolt humánbiológus antropológussal. A beszélgetés alapján a magyarok rokon népeiről, az ősmagyar kutatás eredményeiről tartottak izgalmas bemutatót. Valamennyi előadás igen pontos, szorgalmas előkészítést igényelt, amely az előadások színvonalából következtethető volt. Pontosan feltüntették a forrásanyagot, sőt csaknem valamennyinél a személyes adatközlők (szakemberek) véleménye

Ezen a konferencián a Párkányi Gimnázium is bizonyította, hogy diákjaik képességeikkel semmivel sem maradnak el a nagyobb városokban működő középiskolák színvonalától. Talán csak a jó hírt nem tudják úgy továbbítani a nyilvánosság felé, mint azt tudják másutt. Hisz e gimnázium tanulói ott vannak más versenyeken is, csakúgy mint a tanulmányi eredmények listáján is jó helyet foglalnak el. A konferencia megrendezése egy igen jó formája mind a tehetséges diák megnyilvánulásának, mind a közönség „megnyerésének”. Dániel Erzsébet

Pedagógusfórum



Szóvá tesszük

23

Hétköznapi nacionalizmus 2008-tól diákjaimmal minden évben részt veszünk az Élet menetén Auschwitzban, hogy ezzel is lerójuk kegyeletünket a nácik által ártatlanul legyilkolt zsidó és nem zsidó áldozatok emléke előtt. (Lásd az erről szóló cikket ezen az oldalon.) Mindezidáig még nem fordult elő, hogy bármiféle attrocitás ért volna bennünket magyarságunk miatt. Na, de ami késik, az nem múlik. Most is egy autóbuszban utaztunk az ipolysági, szeredi és lévai szlovák nemzetiségű diákokkal. Rögtön az ipolysági felszállás után az egyik középkorú hölgy diákjaimra ripakodott: „Nechcem tu počuť maďarčinu! Čo si to dovolujete? Na Slovensku po slovensky!” (Nem akarok magyar szót hallani! Mit meg nem engedtek magatoknak? Szlovákiában beszéljetek szlovákul!) Sajnos, én ezt nem hallottam,

mert távolabb ültem diákjaimtól, csak később szóltak az incidensről. - Na és hogy reagáltatok erre? Mit mondtatok neki? – kérdeztem tőlük. - Hát azt, hogy: Máme na to právo. Nechajte nás na pokoji! (Jogunk van rá! Hagyjon békén bennünket!) – felelték diákjaim. - Nagyon helyes, jól válaszoltatok! Mostantól pedig még hangosabban beszéljetek magyarul! Ha

még egyszer rátok rivall, szóljatok nekem! – biztattam őket. A fiúk (különben nagy csibészek) ezt be is tartották, s egész úton ízes magyarsággal hangoskodtak, nevetgéltek. Egyébként nem szeretem a zajt, de most kifejezetten élveztem, és büszke voltam bátor kamaszaimra, hogy határozottan viselkedtek, és nem ijedtek meg a nacionalista hőzöngéstől. Gondolkoztam, hogy majd elbeszélgetek a „toleráns hölggyel”, de ilyenekkel a vita értelmetlen, ezért teljesen ignoráltam. Olykor-olykor azért hátrapillantottam, hogy minden rendben van-e, s láttam, hogy a hölgy időnként kortyolgatott egy laposüvegből (talán így jobban viselte a magyar szót). Leszállván a buszról, észrevettük, hogy sántított, tehát lényegében ő is kisebbségi volt bizonyos értelemben. Később meg-

döbbenésemre kiderült, hogy egy keresztény lelkipásztor nővére, aki judaisztikát tanul az egyetemen!!! Tudvalevő, hogy az Élet menete az egymás iránti tiszteletről, a kölcsönös toleranciáról szól. Diákjaim szlovák és egy méretes magyar zászlót is hoztak magukkal (kifejezvén, hogy szlovákiai magyarok vagyunk), s Viktor, a cseh-magyar családból származó fiú beleburkolózott a magyar trikolórba, s így vonult a szlovák gimisek mellett a menetben. Senki sem szólt rá. Auschwitzból visszafelé megálltunk egy bevásárlóközpontnál, majd útközben derült ki, hogy a hölgyet otthagytuk a szupermarketnél. Nagy röhögés tört ki. Senki sem vette észre, hogy nincs a buszban. Valószínűleg azért, mert senkinek sem hiányzott igazán. Tóth Tibor

Az Élet menetén Auschwitzban Már hagyománnyá vált, hogy az Ipolysági Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium diákjai részt vesznek az Élet menetén az Auschwitz-Birkenau-i koncentrációs táborban. Az Élet menete olyan nemzetközi rendezvény, amelyen az egész világból öszszesereglett fiatalok róják le kegyeletüket az ártatlanul meggyilkolt áldozatok emléke előtt. Szlovákiát két autóbusznyi középiskolás diák képviselte a Jeruzsálemi Nemzetközi Keresztény Nagykövetség (ICEJ) szlovákiai irodája szervezésében. Tóth Tibor történelemtanárunk kíséretében május 1-jén autóbusszal indultunk az ipolysági, lévai, szeredi és zsolnai szlovák diáktársainkkal együtt. Magyar nemzetiségű diákokként a szlovákiai magyar középiskolákat képviseltük. Első megállónk Krakkóban volt, itt Pavol Mešťan professzor – a Pozsonyi Zsidó Múzeum igazgatója – tartott előadást a szlovákiai holokausztról, amelyet később csoportokba rendeződve vitattunk meg. A kiadós vacsora után pedig szállásunkra, a csehországi Třinecbe utaztunk. Kényelmes, szép, jól felszerelt szobák fogadtak minket a négycsillagos szállodában. A másnapi célpont már Auschwitz volt. Innen indult az Élet menete (The March of the Living). Rengeteg fiatal gyűlt össze a világ minden tájáról, hogy együtt emlékezzen a múlt szörnyűségeire. A magyar barakk előtti megemlékezésen Rogán Antal országgyűlési képviselő, Budapest 5. kerületének polgármestere mondott emlékbeszédet, majd megrendülve hallgattuk a gödöllői Jancsi bácsit, aki túlélőként mesélte el a koncentrációs táborok borzalmait. Ezt követően indult a hétezres menet Birkenau felé. Birkenau hatalmas kiterjedésű, őrtornyokkal, drótkerítéssel körbevett terület, a világ legnagyobb temetője, hisz több mint egymillió ártatlan ember lelte itt iszonyú halálát. Megrendülten vonultunk végig a vasúti sínek mellett, áthaladtunk a rámpán is, ahová a deportáló vonatok futottak be és itt szelektálták a szerencsétlen embereket. A központi emlékünnepség – amely angol nyelven folyt – a krematóriumok romjai mellett zajlott. Beszédet mondott Israel Meir Lau, Izrael volt főrabbija és Branko Lustig, a Schindler listája c. film Oscar-díjas producere. Mindketten gyermekfejjel élték át a holokausztot, s hallgatván autentikus visszaemlékezésüket, sokunknak bizony könny szökött a szemébe. Felcsendült az Eli, Eli című dal is, amelyet a magyar Szenes Hanna írt, őt a nyilasok végezték ki 1944-ben, mindössze 23 éves volt. Az emlékezés végén lángra lobbant a hatmillió áldozatot jelképező hat hatalmas fáklya, s felhangzott a Hatikva, a világ zsidóságának himnusza. Az utolsó napon egy érdekes előadást hallgathattunk meg, egy Jeruzsálemben élő német újságíró, Johannes Gerloff beszélt a zsidó-arab konfliktusról, majd barátja, Samer Mohammed – a keresztény hitre áttért muzulmán férfi szólt kalandos sorsáról. Kifáradva, de élményekkel gazdagon szálltunk fel az autóbuszra, amivel a kora esti órákban Ipolyságra érkeztünk. Felejthetetlen és egyben megrendítő élmény volt ez a három nap mindannyiunk számára, mert az Élet menete nem csak a múltról való megemlékezésről szólt, hanem a jelenünkről és jövőnkről is egyaránt, hiszen az üzenete egyértelmű: soha többé nem szabad megengedni, hogy ilyesmi megtörténhessen! Molnár Marietta és Várközi Patrícia, diákok

24

Pedagógusfórum



Bemutatkozunk

A mi kis iskolánk életéből Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola, Battyán

„ Nem elég mag yar anyanyelvűnek születnünk, tanulnunk kell mag yarul a sírig.„ ( Nagy László )

A Ba�yáni Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Bodrogköz egyetlen magyar tanítási nyelvű kisiskolája, amely különálló osztályokkal rendelkezik. Az első írásbeli dokumentumok az iskola életéről az 1920-as évekből származnak, bár a helybéliek elmondása alapján már a huszas évek elő� is léteze� iskola Ba�yán községben. Iskolánk épületeiben 1950től újra magyar nyelvű, alapszintű oktatás folyik, és ez a mai napig is tart. Az intézmény fenntartója Ba�yán község önkormányzata. Jelenleg 54 tanuló látogatja iskolánkat, mind helybéli gyerek, akikkel hat pedagógus foglalkozik. Az oktató-nevelő munka két épületben zajlik, négy különálló évfolyam és egy napközis csoportban. A diákokat kellőképpen szakképze� pedagógusok tanítják és nevelik, akiknek szívügyük, hogy a gyerekek jól felkészülten, tudással felvértezve hagyják el iskolánk padjait, s megállják helyüket a felsőbb évfolyamokban. Nagyon fontos számunkra, hogy kitartó,

Föld napja- virágültetés az iskola kertjében

becsületes, egymást tisztelő és szerető embereket formáljunk tanulóinkból. Mivel a kor „betegségei”, mint pl. a munkanélküliség jelentősen meghatározzák a családok szociális helyzetét, ezért iskolánknak a nevelés terén jelentősebb szerep jut. Egyre inkább előtérbe kerül az egyéni bánásmód, mivel gyerekeink többsége szociálisan hátrányos helyzetű családból származik. Tudatosítjuk, hogy minden tanuló teherbíró képessége véges, minden tanulónál meg kell találni azokat a módszereket, melyek meghozzák számára a sikert. Nagyobb odafigyelésben részesítjük

az integrált tanulókat. A gyerekek érdeklődésüknek megfelelően választhatnak szakköri foglalkozásokat: játékos angol, számítástechnika, ügyes kezek, valamint mozgásos játékok keretein belül. Rendszeresen látogatják a jól felszerelt iskolai könyvtárat is. Az oktatásban kihasználjuk az új tanítási módszereket. Erőfeszítéseket teszünk új tankönyvek, modern segédeszközök beszerzésére, amelyek megkönnyítik a tananyag elsajátítását. Minden lépésünket a minőségi iskola megteremtése mozgatja. Lehetőségeinket és fel-

szereltségünket kihasználva nagy hangsúlyt fektetünk anyanyelvünk, nemzetiségi kultúránk és népi hagyományaink megőrzésére, ápolására, a szülőföld szeretetére. Fontosnak tartjuk az idegen nyelvek és az informatika alapjainak elsajátítását, a természe�udományi tantárgyak színvonalas oktatását, s így nagyban elősegítjük tehetséges tanulóink felkészítését a különböző tantárgyi versenyekre is. Igyekszünk bekapcsolódni számos meghirdete� versenybe, ilyen pl: a Nota Bene természet- és földrajzi vetélkedő, különböző képzőművészeti versenyek, Tompa Mihály próza- és versmondó verseny, valamint a roma szavalóverseny. Korszerűen felszerelt informatikai szaktanteremmel rendelkezünk, ahol minden diáknak és iskolai alkalmazo�nak lehetősége nyílik az internethálózaton keresztül kommunikálni a nagyvilággal. Annak ellenére, hogy az oktatás régi falak közt történik, berendezése mégis modern, ezt bizonyítja, hogy a tanítást három interaktív tábla segíti. Nagy súlyt fektetünk az egészséges életmódra való nevelésre, környezetünk megóvására. Éppen ezért 2010-től iskolánk tagja a

Pedagógusfórum

Ügyelünk a park tisztántartására

December 6-án Mikulás látogatott hozzánk



Bemutatkozunk

nagymamák is hivatalosak, akik meghatódva veszik át a csemetéik által készíte� apró ajándékot. Fontos számunkra, hogy tanulóink megjegyezzék azokat a dátumokat, amikor a Föld napjáról és az AIDS világnapjáról emlékezünk meg. A Föld napján az iskola területén és környékén hulladékgyűjtést szervezünk, amivel felhívjuk a gyermekek figyelmét a szemetelés megakadályozására. Ilyenkor természetvédelemről szóló vetélkedőt is iktatunk be, továbbá vetítünk olyan filmeket, amelyek a Föld kincseiről, szépségeiről szólnak. Az AIDS világnapját beszámolóval tesszük emlékezetessé, hisz ez a betegség egyre nagyobb méreteket ölt és feladatunknak érezzük elmagyarázni diákjainknak e kór beláthatatlan következményeit. Nem feledkezünk meg a Víz világnapjáról, az Egészség világnapjáról és a Drogellenes világnapról sem. Igyekszünk részt venni az oktatás megújulását célzó folyamatokban is. Ezért tanítóink részt vesznek az aktuális továbbképzése-

ken, így fejlesztve tudásukat és képesítésüket, amit kellőképpen kamatoztatnak a tanítási órák keretein belül. Arra törekszünk, hogy magas szintű tantárgyi tudás melle� tanulóink megfelelő emberi tartással is rendelkezzenek. Legyenek nyito�ak, fogékonyak a művészetek értékeire, becsüljék meg a tudást, és képességeiket, tehetségüket kamatoztatva megtalálják helyüket a társadalomban és az életben. Iskolánk hosszú múltja ala� többször változtak az iskola falai, de nem változo� a bennük munkálkodó pedagógusok fő célja: emberiséget és tudást adni a felcseperedő ba�yáni polgároknak. Büszkék vagyunk múltunkra, eddig elért eredményeinkre és a jövőben is meg szeretnénk felelni a kor elvárásainak. Victor Hugo gondolatával: „Szép dolog kifaragni egy szobrot és életet adni neki, de még szebb kiformálni egy emberi lelket és megtölteni igazsággal.” Birke Éva, igazgatónő

Köszöntjük az édesanyákat

Zöld iskola programnak, amely egy nemzetközileg elismert projekt, amelybe számos ország iskolái is bekapcsolódnak. A legfontosabb feladata, küldetése az, hogy a gyerekeket, szüleiket és az egész faluközösséget megtanítsa a természet szeretetére, védelmére. Ez a program elképzelhetetlen a szülők, a községi hivatal, a lakosság összefogása és támogatása nélkül. Gyermekeink ösztönzik a felnő�eket ennek a programnak a megvalósításában, így került sor a

komposztálásra, különböző fák, bokrok valamint virágok ültetésére. Évről évre igyekszünk hagyományt teremteni különféle rendezvényeinkkel: kultúrműsorral kedveskedünk községünk nyugdíjas lakosainak, megrendezésre kerül a Mikulás és a karácsonyi ünnepség, ünnepélyes beíratási délután, jelmezbál, gyermeknap és sportnap. Diákjaink szerete�el készülnek az Anyák napjára, melyre természetesen az édesanyák és

25

Védjük és óvjuk környezetünket !

26

Pedagógusfórum



Stafétabot

„Az élet nagy játszmára szemelt ki bennünket” Az idézet abból a laudációból való, amelyet 2010. március 27-én Rozsnyón, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok XVI. Országos Találkozóján olvasott fel Győző Andrea abból az alkalomból, hogy Varga Lajos, iskolájuk volt igazgatója átvette a Felvidéki Magyar Pedagógusdíjat. Arra is utalt, hogy kollégáival együtt, és persze másokkal is, akik szívügyüknek tartották (tartják) iskoláink megmaradását, társai voltak Varga Lajosnak az „embert próbáló időben”. Közben bemutatta őt, mint példás tanítót és iskolaigazgatót, akinek hivatástudatát egyetlen mondatba tömörítve így summázta: „Az elődök tisztelete, a hagyományok ápolása, a felnövekvő generáció iránti felelősségtudat vezérelte eddigi pályafutását.” Újra elolvasva a beszédet, az az érzésem támadt, mintha e mondatba saját ars pedagogikáját is belesűrítette volna, mivelhogy Varga Lajos az általa végzett munka folytatását, kollégáik beleegyezésével és támogatásával, Győző Andreára bízta. Így hát ma ő a földrajztudós Katona Mihály nevét viselő búcsi alapiskola igazgatója. Én pedig arra törekszem, hogy a kollégákkal készített interjúim által megrajzolódjék az ő emberi-szakmai arcképük. Ez okból néha, mint a hiteles felvételekre törekvő fotográfus, nem riadok vissza bizonyos trükköktől sem. Ezért hát első kérdésem így szólt Andreához: - Milyen igazgatónak tartod magadat? – Természetes, hogy Andrea előbb meghökkent, kicsit elpirult, majd hirtelen azt mondta, ami akaratlanul a szájára jött, - tapasztalatlannak. Tovább gyötröm. - Milyen a viszonyod kollégáidhoz és fordítva? - Igyekszem elfogadni őket, és úgy érzem, ők is elfogadnak engem. Aki ilyen spontán választ tud adni egy tolakodó kérdésre, joggal feltételezhetjük róla, hogy elfogadó attitűdje érvényesül minden cselekedetében, embertársaihoz, így a tanulóikhoz, helyesebben a neveltjeikhez fűződő viszonyában is, amit azzal bizonyít, hogy a legfontosabb emberformáló erőként tartja számon a közösséget, pontosabban a közösségeket, amelyek közül az ember egyazon időben többhöz is tartozhat. Kapcsolatainak kiindulópontja a harmonikus életet élő család, a munkatársak, de kellenek olyasfélék is, ahol az ember a lehető legjobban feloldódik, amire pedig szinte minden település számtalan lehetőséget kínál. De mielőtt ezekre rátérnénk, javaslom, kezdje el bemutatkozását. Alsó tagozatos tanítónő vagyok, de külön vizsgát tettem zenei nevelésből, aminek gyakorlati része a zongorán játszás és az éneklés volt. Oklevelemet 1992ben vettem át Nyitrán, a Konstantin Filozófus Egyetemen. Persze odáig hosszú, ám élményekben felbecsülhetetlenül gazdag út vezetett. Már az életutam kezdete sem egyértelmű, mert az anyakönyvbe Ógyalla van beírva, mivel anyukám 1969 őszén az ottani szülészeten hozott a világra,

ahonnan az „igazi” szülőfalumba, Karvára vitt haza. Szüleimtől a Tóth családnevet kaptam örökül, amit huszonegy éves koromig viseltem, míg aztán férjem a Győző vezetéknévvel és két szép gyerekkel, egy kislánnyal és egy fiúval ajándékozott meg. Bár azt szokták mondani, hogy gyerekekkel a feleség ajándékozza meg a férjet, de én szentül hiszem, hogy ez kölcsönös. De kapunk mi egy másféle ajándékot is a szüleinktől, amellyel a közösségeinkhez, így a nemzetünkhöz is kötődünk. Ez az anyanyelv. Úgy kapjuk és adjuk tovább, akár az életet. Nem ártana, ha ezt mindenki tudatosítaná. Azok is, akik el akarnak bennünket tőle tiltani. Ha jól számolom, tizenhét évig voltam tanuló, illetve diák. Első tanítóm Karván Novotný Magdolna volt négy esztendeig, tőle Búcsra kerültem a felső tagozatba, ahol Kovács Aranka, majd Rácz Erzsébet lett az osztályfőnököm. Az alapiskola elvégzése után a patinás múltú komáromi gimnázium diákja lettem négy évig. Tanáraim közé tartoztak Kalácska

József matematika, Konczer Veronika szlovák és Szénássy Zoltán történelem szakos tanárok. Ajándékként éltem meg, hogy én is szerephez juthattam a Gáspár tanár úr által szervezett irodalmi színpadban. Szívesen tanultam, de meg kell vallanom, nem minden tantárgy vonzott egyformán, ami szintén természetes, s a legtöbb ember, ha őszinte, bevallja, ezért hát nem a tanítási órák adják meg a diákévek sava-borsát, hanem azok a közösségek, amelyek egy-egy iskolában kialakulnak. Számomra a csúcs Nyitrán a Juhász Gyula Ifjúsági Klub lett, amelynek mozgatórugója számos diáktársam mellett László Béla tanár úr volt. Nem tudom minek okán, hamarosan én lettem a klub pénztárosa. Csodálatosak voltak az összejöveteleink, amelyek önfeledt szórakozások mellett közművelődési szerepet is betöltöttek, vagy talán fordítva? Nem is tudom. Tény, hogy nagyban gyarapították ismereteinket, spontánul szerzett világlátásunkat. Említetted, hogy részt vettél az SZMPSZ alakuló konferenciáján 1990. január 13-án, egyetemünk

aulájában. Mi is ott voltunk diákként a rendezők között, így hát bizonyára találkoztunk is. - Én arra a találkozásunkra emlékszem, amikor együtt utaztunk Rozsnyóra valamikor a kétezres évek közepén. A busz hátulja veletek, a búcsi tantestület életvidám fiataljaival volt tele, közöttetek láttam egykori tanulónkat, Horváth Annát is. Nagyon kedves látványt nyújtottatok. Látod, ma is emlékszem rá. Soha nem zavart, hogy megöregedtem, s a pályám rég befejeződött, de akkor egy pillanatra felvillant bennem, de jó lenne közétek tartozni. Mondtad, az egyetemről egyenesen a volt iskoládba, Búcsra kerültél vissza, egykori tanítóid közé. Hogyan fogadtak? - Kedvesen, szeretettel, ami azt is jelenti, nem hagytak magamra, vagyis tanítottak tanítani. A tanítottak elé nem teszek igekötőt, mert ez a tanulás a mi pályánkon sohasem fejeződhet be. Engem akkor személyesen Varga Éva vett leginkább pártfogásába, akitől megtanulhattam a legfontosabb szakmai fogásokat. Ezért máig hálás vagyok neki. - Beszélgetésünk folyamán felidézted diákkori élményeidet, a JUGyIK által szervezett gímesi nyári táborokat, a szentendrei tábort nyolcvankilencben a leggazdagabbként jelölted meg. Viszont kevesebbet szóltál az előadásokról, vizsgákról.

Esztergomban készült a kép, amikor ott tartottunk egy tantestületi tréninget 2010 augusztusában Strédl Terike vezetésével.

- Ki dicséri azt, ami kötelező? Nem mintha egy-egy sikeres vizsga, tartalmas előadás nem nyújthatna élményt, olykor még felemelőt is, de ott van mögöttük a korántsem bűvös kötelező. Kérdezd meg a gyerekeket, sze-

Pedagógusfórum retnek-e iskolába járni, még a kitűnő tanulók között is akadnak szép számmal, akik megrázzák a fejüket, nem. Fodor Attila végzett is ilyen jellegű felméréseket, ún. klímateszt formájában, többek között nálunk is. Mi éppen ezért, hogy ne viszolyogjanak az iskolától, pótolhatatlannak tartjuk a gyerekek szabadidős foglalkoztatását. Hogy délutánjaikat számukra vonzó dolgokkal tölthessék el, de ne otthon a tévé vagy a számítógép előtt, esetleg rosszban sántikálva csellengjenek. Az utóbbi másfél, lassan két évtizedben divatba jött az iskolákban a videó, a számítógép, az interaktív tábla. A mi tantermeink felszereltsége e szempontból is gazdagnak mondható, csakhogy van e törekvésnek, mint minden jó szándéknak, negatív oldala is. Míg a tanító, tanár hosszadalmas magyarázatai passzivitásra kárhoztatnak, a modern eszközök az emberi kapcsolatokat silányíthatják el. Ezért hát e kettőnek egyensúlyát kell megtalálni, de még inkább azt, hogy a gyerekeknek adjunk lehetőséget a cselekvésre. Ne kelljen azt érezniük, hogy ők valamiféle eszközök, passzív befogadói az általunk közvetített tananyagnak. Erre már felhívták figyelmünket kitűnő tanáraink is, például Nyitrán Szeberényi Judit és Esztergomban Gyárfás Endréné. - Hogy kerül ide Esztergom? - Nem Esztergom került ide, hanem én az évfolyamtársaimmal jutottam el Esztergomba. Nem tudom, pontosan mikor, talán még a nyolcvanas évek elején jött létre Csehszlovákia és Magyarország Oktatásügyi Minisztériumai között a diákcserékre vonatkozó szerződés, amelynek alapján mi, a nyitrai alsó tagozatos tanítójelöltek két szemesztert az esztergomi Vitéz János Főiskolán hallgathattunk, ahol Gyárfás tanárnő szinte anyai gondoskodással istápolt bennünket. Éppúgy, mint Nyitrán Szeberényi Judit. Ki ne hagyjam a felsorolásból férjét, Szeberényi Zoltánt, aki szintén közkedvelt volt a diákok között. Én a diplomamunkámat is nála írtam az olvasóvá nevelésről. Erről jut eszembe, mennyire fontos a nevelés-oktatásban a leírt és a kimondott szó, amit megszerettetni, és hatékonyan alkalmazni, csak folytonos gyakorlás által lehet. Vagy már utaltam rá? Úgy érzem, egy kicsit elkalandoztunk. - Én megszoktam, hogy a kollégákkal folytatott beszélgetések szinte kivétel nélkül az emlékek



Stafétabot

27

kavalkádját zúdítják ránk, s ezek óhatatlanul szakmai problémákkal keverednek. Adósak vagyunk még a konkrét példákkal a Ti szabadidős foglalkozásaitokra vonatkozóan. - Nagyon vonzóak a támogatóink segítsége által szervezett „madártáborok”, a szakkörök, főleg a sport, de szeretik tanulóink a kísérletező foglalkozásokat, nem különben az éneklést, a történelmet, sőt még a matematikát is némelyek, no meg az iskolai kirándulásokat, rendezvényeket, ahol szerepelhetnek. Nem is tudok hirtelen mindent felsorolni. - Fülembe jutott, hogy Te a Selye János Egyetemen is tanítottál. Hogyan kerültél oda? - Ennek az előzménye az volt, hogy 2005-ben az SZMPSZ aktív tagjaként bekerültem abba a csoportba, amely az Országos Választmány szervezésében elutazhatott Strassbourgba. Együttlétünk ideje alatt szólított meg Strédl Terike, az újonnan létrejött Óvó- és Tanítóképző Tanszék vezetője, lenne-e kedvem náluk módszertani szemináriumokat vezetni. Örömmel vállaltam heti 9–10 órában, s ez három évig tartott. Amit az egyetemen tapasztaltam, arról győzött meg, hogy a fiatalok általános műveltsége, világlátása sok kívánni valót hagy maga után, de ha a nevelésben szép számmal előforduló problémák megoldásának módjára sem készítik fel őket, mit kapnak útravalóul? Nem hiszem, hogy van még egy olyan szakma, amelyik annyira közügy lenne, mint a miénk. Épp ezért van szükség szakmai műhelyekre. - Annak idején az SZMPSZ is részben azért alakult meg, hogy általa a szakmai dolgokban hathatós segítséget kapjanak a pedagógusok. Ezek szerint úgy tűnik, még inkább szükség lesz erre. Tudnád bizonyítani, Te mennyire vetted hasznát a szövetség törekvéseinek? - Engem, vagy inkább minket Búcson, Varga Lajos ösztönzött arra, hogy mindenütt ott legyünk, ahol szakismereteinket gyarapíthatjuk. Személyes példájával ő járt előttünk. Sajnálom azokat az iskolákat, főleg a fiatal kollégákat, akiknek nem ilyen igazgatójuk van. Én eddig nyolc alkalommal vettem részt a rozsnyói napokon. Pályamunkát írtam a tanulók viselkedési zavarairól, és voltam szekciótitkár is, továbbá az alapszervezet elnöke, és sok éven át a komáromi területi választmány tagja. Az elnöki tisztséget, mivel igazgató lettem,

Honismeret óra a negyedikeseknek a galériánkban, ahol Nagy János László fafaragásairól tanuljuk a magyar nép történelmét szükségesnek láttam átadni másnak. Vaszily Tímea vállalta a szerepet, illetve őt választották meg a kollégák. Az SZMPSZ-ben végzett szakmai munkámban nagyon sok segítséget kaptam Ádám Zitától és Fodor Attilától is. Sokat jelentett számomra a hasonló gondolkodású emberekkel végzett közös munka, hogy csak néhányat említsek, a CED-program és a tananyagok digitalizálásának koordinálása. - Tímea is a búcsi iskola tanulója volt? - Nem, ő nem is itteni lakos, Komáromból jár ki hozzánk naponta. Több fiatal kollégám a volt diákjaim közé tartozik: Csákvári Zoltán, Bóna Angelika és Grajczki István. Pityu matematikát tanít, aktívan bekapcsolódik a falu közösségi életébe, akárcsak Pelle Pista, ráadásul hozzá hasonlóan nemcsak a mi iskolánk tanítója, hanem a bátorkeszi magániskoláé is. - Vannak olyan dolgok, amelyek kellemetlenek számodra, mondjam azt, hogy bosszantanak? - Apró-cseprő dolgok mindig akadnak, viszont ezek az élet velejárói, de ami kirí közülük, nem helyi jellegű. Ilyen volt például az ún. hazafisági törvény. Mi azonnal megtagadtuk a végrehajtását. Nem az egynyelvű bizonyítványok által kirobbantott háború kötelezett rá bennünket, hanem a jóérzés. Egy ország szimbólumai, köztük a himnusza sem arra való, hogy erőszakoskodjanak vele, meg cirkuszoljanak. Mi soha nem kezdtünk himnusszal tanévet, a magyarral sem. Tanítási hetet vagy napot meg pláne nem. Másképpen is lehet ünnepi hangulatot teremteni. Mindennek megvan a módja és az oka. Azt sem szeretem, ha némely szülő úgy tekint az iskolára, mint gyermekmegőrzőre, de ami még ennél is jobban bánt mostanában, a köz-

ség politikai ügyei, amelyek sajnos az iskolába is beszűrődnek. Mint ahogy a legtöbb településen, nálunk sem tartoztak az iskola ügyei az önkormányzat prioritásai közé. Hogy nem jártunk a nyakukra folyvást, és anyagi, gazdasági terhet – kiváló titkárnőnk és könyvelőnk jóvoltából – eddig nem jelentettünk számukra, nem azt tükrözi, hogy nem esne jól néha, ha legalább megkérdeznék, miben segíthetnének. Az utóbbi pár hónapban azért történt már némi javulás. Bízunk benne, ez az elkövetkező időben csak fokozódni fog, hiszen az egyre öregedő iskolaépület, a demográfiai hullám miatt csökkenő gyereklétszám és az iskolával szemben támasztott egyre nagyobb elvárások miatt sajnos gyakrabban szorulunk majd a kívülről érkező támogatásokra. Amikor felhívtam Andreát, hogy szeretnék vele interjút készíteni, akkor a faluban működő éneklőcsoport próbájára sietett. - Mi az, ami örömet ad? - Mindenekelőtt a gyerekek és persze a kollégáim sikerei, a szülők visszajelzése egy-egy szép rendezvény vagy jó eredménnyel záruló megmérettetés után. - Van-e, akinek átadhatod majd a stafétabotot? - Egyelőre úgy tűnik, sajnos gyerekeimnek nem, mert lányunk a Corvinus Egyetemre jár Pesten, fiunk pedig szakmát tanul Gútán. Bár ki tudja, mit tartogat még a sors. Maradnak hát a kollégák. Megtisztelő lenne, persze nem éppen az igazgatói posztra gondolok, ha úgy adhatnám át az ominózus botot, ahogyan Varga Lajostól és az engem tanító egykori kollégáimtól átvettem, remélve, hogy majd ők is tovább adják az utánuk jövő nemzedéknek.

Csicsay Alajos

28

Pedagógusfórum



Történelmi évforduló

95 évvel ezelőtt történt

Az „áruló” halála „Párizs

ifjúságának vádja egy szó: áruló. Akire rásütik, meghal. A szó kivégez, gyilkol.” (Madách Imre: Az ember tragédiája)

Az ember, aki 67 éven át hordozta az árulás vádját, 1916. május 21-én, életének 99. évében fejezte be hosszú földi pályafutását. Volt ebben valami sorsszerű: Görgey Artúr (1818-1916) pontosan azon a napon hunyt el Budapesten, a lipótvárosi Mária Valéria utca 17. számú házában, amelyiken az 1848–1849es szabadságharc idején talán legfényesebb katonai győzelmét aratta. A diadalmas tavaszi hadjárat lezárásaként a honvédsereg 1849. május 21-én vette vissza az osztrákoktól Buda várát. Hogyan lett a külföldön is hatalmas visszhangot kiváltó tavaszi hadjárat vezetőjéből áruló; pontosabban: „áruló”? Bihari Péter történész egyik tanulmányában így ír e jelenségről: „… úgy tűnik, hogy Magyarországon, amelynek fordulatos történelmében a vereségek gyakoribbak, mint a győzelmek, szükség van árulókra, akik a győzelmeket vereségbe fordítják. Hiszen így sokkal egyszerűbb a magyarázat.” * 1849. szeptember 12-én az elbukott magyar szabadságharc politikai vezetője, Kossuth Lajos, törökországi emigrációja kezdetén levelet írt az angliai és a franciaországi magyar követekhez és diplomáciai ügynökségekhez. Ennek célja az volt, hogy a magyar kérdést a nemzetközi diplomácia szintjére emelje. A történelemben a „vidini levél” néven ismert írás első mondatai a következők: „Szegény szerencsétlen hazánk el van veszve. Nem az ellenség ereje, hanem az árulás és alávalóság által esett el. (…) Én Görgeyt a porból emelém fel, hogy magának halhatatlan dicsőséget, s a hazának szabadságot vívjon ki! S ő Magyarország gyáva hóhérává lőn.” Ma már nyilvánvaló, hogy a kormányzó azt akarta érzékeltetni a nyugati közvéleménnyel, hogy Magyarország nem saját gyengesége miatt szenvedett vereséget a két retrográd nagyhatalommal szemben. A bukás fő oka a magyar fővezér árulása volt. Ez a konstruált vád élete végéig, sőt azon túl is Görgeyn maradt. Lehetetlenné

a neves vegyészprofesszor, Josef Redtenbacher legkedvesebb tanítványa, akit mestere a lembergi egyetem tanársegédjévé akart megtétetni. Ekkor azonban újabb fordulat következett be: 1847-ben elhunyt nagybátyja, Görgey Ferenc, akinek özvegye Görgey Artúrra kívánta hagyni a toporci birtok kezelését. Artúr a hazatérés mellett döntött, ám mielőtt Magyarországra visszatelepült volna, Prágában eljegyezte, majd feleségül vette a Redtenbacher család egyik hölgytagjának társalkodónőjét, a francia hugenotta famíliából származó Adéle Aubouin-t. Budavár bevétele (Jakobey Károly festménye) tette számára a magyarországi közéletbe való tényleges visszatérést – a kiegyezés után is. * Görgey Artúr 1818. január 30án született a felvidéki Toporcon – Görgey György és Perczián Erzsébet harmadik fiaként. Szüleiről 94 éves korában érdekes módon nyilatkozott a Nyugat című lapnak róla írást készítő Móricz Zsigmondnak: „Az apám! Az nem volt ember! Az egy lump volt… Az anyám! Nem féltem a haláltól, mert meg akartam halni. Minden csatába azzal mentem, hogy kitártam magam a golyónak! Bele a csata legnagyobb tüzébe, s kitártam a karom, és azt kiáltottam: Anyám! És láttam őt az égben…” Ez a szenvedélyes időskori viszszaemlékezés valószínűleg több dologra vezethető vissza. Görgey Artúr tizenegy éves korában elvesztette az édesanyját, akivel 1829-ben a rák végzett. Görgey György könnyelműen elherdálta felesége hozományát, emiatt anyja, Görgey Jánosné megszakított a családdal minden kapcsolatot. A pénztelenség nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy Görgey Artúrt apja a késmárki gimnázium elvégzése után 1832-ben a tullni császári-királyi utásziskolába íratta be. A természettudományok iránt érdeklődő Artúr elég lesújtóan nyilat-

kozott a katonaságról: „Mai pályámat – katonának lenni béke idején – akkor azért utáltam, mivel nem ismertem; ma azért utálom, mert ismerem.” Ennek ellenére a tullni iskolát kitűnő eredményekkel végezte el. 1837-ben Ármin bátyja helyére – immár hadnagyi rangban – felvételt nyert a bécsi nemesi testőrségbe. Rengeteget nélkülözött, sőt: ideiglenesen a magyar nemzeti identitása is meggyengült. Egyre rosszabbul beszélt magyarul. Ez a negatív tendencia azonban nem folytatódott, amit elsősorban öccsének, Istvánnak köszönhetett, akivel szabadsága idején 1840-ban hosszú túrákat folytattak a Tátrában, közben megvitatták a reformkori Magyarország dolgait. Görgey Artúr a nemesi testőrségtől főhadnagyi rangban a Nádor-huszárokhoz került, 1842-ben csehországi szolgálatra vezényelték. Ám hazájával a kapcsolata nem szűnt meg. Hűséges olvasója lett a reformkor legfajsúlyosabb újságjának, Kossuth Pesti Hirlapjának, melyet öccse jóvoltából rendszeresen megkapott. 1843-ban váratlanul elhunyt az édesapja, Görgey György, aki a katonai pályára irányította. Két évvel később hősünk – főhadnagyi rangját elhagyva – kilépett a hadsereg kötelékéből. 1845 őszén már a prágai egyetem hallgatója volt,

* Görgey Artúr 1848 tavaszán egy forrongó és alapjaiban változó Magyarországra tért haza. Így a toporci birtok vezetése csak egy rövid intermezzo volt a 30 éves fiatalember életében. Miután befejezte vegyészeti szakdolgozatát (A kókuszdióolaj szilárd és folyékony zsírsavai), és elküldte azt Redtenbachernak, Pestre indult, hogy belépjen a Batthyány-kormány új hadseregébe. A kormány ugyanis felhívásban szólította csatlakozásra a kilépett tiszteket. Görgeyt századosi ranggal osztották be a Győrött szerveződő 5. honvédzászlóaljba. Előbb kiképzőtisztként tevékenykedett, majd a kormány megbízásából Törökországban, Ausztriában és Csehországban járt: fegyverek, illetve hadászati eszközök beszerzése volt a feladata. 1848 késő nyarán az osztrák vezetés elhatározta a forradalmi Magyarországnak adott korábbi engedmények megnyirbálását – megpróbálta megfosztani a Batthyánykormányt a hadügyi és pénzügyi önállóságtól. A kialakult konfliktusban a fegyverek vették át a szót. 1848. szeptember 11-én Jellasics horvát bán megtámadta Magyarországot. Előretörését csak szeptember 29-én állította meg Móga János Pákozdnál. A kibontakozó szabadságharc eseményei hamar meghozták Görgeynek a hírnevet. Jellasics veresége után Csepel-sziget parancsnokaként elfogatta, haditörvényszék

Pedagógusfórum elé állította, majd szeptember 30-án Lórév községben kivégeztette a horvát bánnal összejátszó gróf Zichy Ödönt. Egy héttel később Perczel Mór parancsnoksága alatt jelentős része volt Roth és Philippovich horvát seregének legyőzésében Ozoránál. Határozottsága sokaknak, főképp az Országos Honvédelmi Bizottságot vezető Kossuth Lajosnak is feltűnt. Egyre többen a lehetséges magyar fővezért látták Görgeyben. Az 1848. október 30-án elszenvedett schwechati vereség után be is következett a váltás: november 1-jén Kossuth Móga János helyére Görgey Artúrt nevezte ki – tábornoki rangban – a feldunai hadsereg, és valójában az összes magyar hadsereg főparancsnokának. A harmincegyedik életévében járó hadvezér hamarosan komoly feladattal nézett szembe. December közepén az új császár, Ferenc József megindította csapatait Magyarország ellen: nyugatról Windischgrätz, északról Schlik tört be az országba. Görgey előbb a nyugati határszél, a Dunántúl, majd, Kossuth ellenvéleménye dacára, a főváros, Pest-Buda feladása mellett döntött. Az országgyűlés és a kormány szerepét betöltő OHB 18481849 fordulóján Debrecenbe tette át a székhelyét. A hadsereg soraiban – főleg a tisztikarnál – a bomlás jelei mutatkoztak. Ezt megakadályozandó Görgey 1849. január 5-én kiadta a nevezetes váci kiáltványt, amely az első komoly ellentétet váltotta ki a szabadságharc katonai és politikai vezetője között. A váci kiáltvány politikai kinyilatkoztatásaival különösebb probléma nem volt, ám Görgey a hadi sikertelenségekért egyértelműen az OHB-t okolta, s megtagadta annak az engedelmességet azzal, hogy csak a hivatalban lévő hadügyminiszter, Mészáros Lázár parancsait hajlandó követni. A váci kiáltvány felkeltette a debreceni vezetés, főleg Kossuth bizalmatlanságát Görgeyvel szemben. Kossuth Lajos radikális lépésre szánta el magát: a Párizsban tevékenykedő Teleki László javaslatára Görgey helyett a lengyel Henryk Dembinskyt nevezte ki a magyar hadak élére. Január elején Görgey megkezdte az ún. északi hadjáratát, amellyel kettős célt követett: megakadályozni, hogy Windischgrätz Debrecen irányába nyomuljon, ugyanakkor lehetővé tenni az új politikai centrum védelmének megszervezését. S mivel Józef Bem Erdélyben sikeres hadműveleteket hajtott végre, Debrecen egyelőre minden irányból védve volt. Az 1849. február 5-én meg-



Történelmi évforduló

29

jelen állapotom százszorta rosszabb mindezeknél!” Az árulási vádakat az 1852-ben német nyelven írt Életem és működésem Magyarországon 1848-ban és 1849-ben című emlékiratában próbálta cáfolni. Ám ezzel inkább olajat öntött a tűzre, mert több helyen kemény kritikával illette a sokak szemében érinthetetlen Kossuthot, továbbá vezértársait, Klapkát és Perczelt. Igaz, nem kímélte az osztrák hadvezetést sem. A kiegyezés évében jelent meg a Gazdátlan levelek című védőirata, de komolyabb áttörést ezzel sem sikerült elérnie. Az idős Görgey

Görgey Artúr (Barabás Miklós festménye)

vívott branyiszkói csata után Görgey sikerrel levitte seregét a Tisza mögé, ahol megkezdődött a magyar seregek összevonása. Az új fővezér, Dembinsky bemutatkozása azonban nem sikerült: a magyar hadsereg 1849. február 26–27-én vereséget szenvedett a kápolnai csatában. Néhány nappal később Tiszafüreden a tisztikar megbuktatta a lengyelt. A katonai táborba még indulattal érkező Kossuth végül jóváhagyta a tisztek döntését, a hadsereg élére Vetter Antalt nevezte ki, aki azonban hamarosan beteget jelentett. Az OHB elnöke kicsit kényszeredetten ugyan, de mégis újra Görgeyt bízta meg a honvédsereg vezetésével – helyettes fővezéri minőségben. Görgey Artúr élt a lehetőséggel, sokkal kezdeményezőbb oldaláról mutatkozott be, mint a téli hadjárat során. Vezetésével a magyar sereg áprilisban és májusban egymást követő hét csatában legyőzte az osztrákokat. Görgey és Kossuth vitájának újabb fejezete viszont éppen a diadalmas hadjárat idején Debrecenben kiadott Függetlenségi Nyilatkozat kapcsán alakult ki. Igaz, a konfliktus nem azonnal eszkalálódott. A Habsburg-ház trónfosztását követően megalakult Szemere-kormányban (a fővezérség mellett) a hadügyminiszteri posztot is elvállaló Görgey az ún. békepárt segítségével megpróbálta visszavonatni a Függetlenségi Nyilatkozatot, mert azt Magyarország nemzetközi megítélése szempontjából elhibázottnak tartotta.

június 28-án Görgey távollétében a haditanács a magyar hadsereg Tisza-Maros-szögi összpontosítása mellett döntött. A fővezér ellenvéleményét levélben közölte Kossuthtal, majd egy következőben azt is megírta, fenntartásai ellenére teljesíti a parancsot. A levelek azonban fordított sorrendben kerültek a kormányzó kezébe, aki e tévedés miatt újból megfosztotta a fővezérségtől az „engedetlen” Görgeyt. Ismét Dembinskyt nevezte ki a fősereg élére. A komáromi harcokban életveszélyes sebesülést szenvedő Görgey Artúr a szabadságharc utolsó bravúros hadműveletét végrehajtva, az orosz csapatoktól szorongatva, sértetlenül vezette le a hadseregét Aradra. Ám a többi csapat, Dembinsky és Bem seregei időközben felőrlődtek az osztrákok és az oroszok ellen vívott harcokban. Görgey és Kossuth aradi megegyezése értelmében a kormányzó Törökországba emigrált, a teljhatalommal bíró hadvezér pedig 1849. augusztus 13-án a Világos melletti Szőlősnél az oroszok előtt letette a fegyvert.

Ám hamarosan újból a honvédelem kérdése került előtérbe. A júniusi orosz invázió új helyzetet teremtett. A magyar hadakat a sikertelen Vág menti csaták után Komárom térségében összpontosították. Görgey meggyőződése az volt, hogy csak itt lesznek képesek feltartóztatni a hatalmas túlerőben lévő ellenséget. Ám

* Bár minden józanul ítélő ember számára világos volt, hogy a harcok folytatása már csupán további felesleges emberáldozatot jelentett volna, Kossuthnak a vidini levélben Görgeyvel szemben megfogalmazott árulási vádja termékeny talajba hullott. S a szabadságharc legnagyobb hadvezérének helyzetét még tovább rontotta, hogy nem osztozott tiszttársai sorsában. Az ő életét – az aradi vértanúkétól eltérően – az oroszoknak sikerült megmenteni: feleségével együtt a karintiai Klagenfurtba internálták. Miután az október 6-i események híre eljutott hozzá, rezignáltan írta István öcscsének: „Akasztófát, golyót vagy örökös börtönt vártam – rövid szenvedések után végső nyugodalmat. De

Az 1867. évi kiegyezés után hazatérhetett Ausztriából, ám Budapestre érkezésekor ablakát bedobták, a pesti ifjúság pedig macskazenével fogadta. Munkához csak alkalmanként, s akkor is csupán rövid időre jutott. Némi elégtételt jelenthetett számára, hogy 1884-ben 207 egykori honvéd, köztük Klapka György, nyilatkozatban jelentette ki: Görgeyt nem tartja árulónak. Élete hátralevő részét felváltva Visegrádon, illetve Budapesten töltötte. * A Görgey-kérdés hosszú évtizedekig foglalkoztatta Magyarország közvéleményét. Olyan jelentős személyiségek nevezték árulónak, mint Vörösmarty Mihály, Bajza József, Vajda János, Ady Endre, Illyés Gyula. S olyan jelentős személyiségek álltak ki mellette, mint Gyulai Pál, Kemény Zsigmond, Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond, Jászi Oszkár, Németh László. Azt azonban el kell mondani: a személyét elítélők hangja sokáig jóval erősebb volt. Görgey Artúr rehabilitálását tulajdonképpen Kosáry Domokos végezte el, aki 1936-ban megjelentette A Görgey-kérdés története című kötetét, amelyben bebizonyította: Görgey Artúr nem a szabadságharc elvetemült elárulója, ellenkezőleg: annak legtehetségesebb hadvezére volt. A jelenlegi történészszakma véleményét a Görgey-kérdésről Hermann Róbert hadtörténész a következőképpen foglalta össze: „Manapság már nemigen akad épelméjű történész, aki az árulási vádat vallaná. Tagadhatatlan: máig egyetlen olyan dokumentum sem került elő, mely azt bizonyítaná, Görgey tudatos kártevője lett volna az ügynek, vagy hogy akár az osztrák, akár az orosz féllel tudatosan összejátszott. Természetesen követett el taktikai vagy hadászati hibákat – de ez minden hadvezérrel megesik.” Pelle István

30

Pedagógusfórum



Évfordulóink

Jubilálnak a komáromi Jókai Mór Alapiskola kórusai „Fel hát a szépség jegyében, dalra, énekre fel!” (Kodály Zoltán)

A Jókai Mór (egykor II. lakótelepi, később Béke Utcai) Alapiskolában 50 évvel ezelőtt alakult gyermekkar–, az intézmény gyermekkarának krónikája szerint a fent idézett kodályi üzenet szellemében. 50 év, ez már történelem! Hihetetlen, mintha csak tegnap történt volna (1965-öt írt a naptár), amikor a már 5. éve eredményesen működő gyermekkar egyik próbájára először mentem be, és rácsodálkoztam a csillogó szemű gyermeksereg szépen csengő éneklésére, hangjára. Pálinkás Zsuzsa – az iskola matematika-fizika szakos pedagógusa – a gyermekkar alapító karnagyának keze alatt áhítattal, tiszta szívvel, őszinte lélekkel énekeltek a gyerekek; akkor hallottamláttam életemben először ezt a csodát. Pálinkás Zsuzsa lelkesedése, az „ügyben” való hite, engem, a frissen végzett zeneszakos tanítót arra ösztökélt, hogy a csodát, amit úgy hívnak, hogy kórusmuzsika, én is műveljem. Pálinkás Zsuzsával 15 éven át tartó közös tevékenységünk – melyet ezúton is köszönök

neki –, egymás bátorítása, biztatása gyümölcsöző lett: kórusunk hamarosan a szlovákiai magyar gyermekkarok élmezőnyében helyezkedett el. A kórusversenyeken való sikeres megmérettetések – a Jókai Mór Alapiskola Gyermekkórusa az egyedüli gyermekkar, amely a Csengő Énekszó, a szlovákiai magyar gyermek- és ifjúsági kórusok országos fesztiválja eddig összes (XIV) évfolyamán részt vett –, a hazai és a magyarországi cserefellépések adta élmények számomra mindmáig felejthetetlenek. A karvezető öröme mindig megsokszorozódik, amikor kórusának egykori tagjai – ma már felnőttek – örömmel idézik fel az „énekkarozás” izgalmait és élményeit: örömmel emlékeznek vissza egy-egy nagysikerű fellépésre, jelentős eseményre. A sok közül hadd idézzem a talán legemlékezetesebbeket. Ilyen volt az I. Kodály Napok, a szlovákiai magyar énekkarok országos fesztiválja Galántán, amelyre néhány gyermekkar, közöttük a miénk is meghívást kapott. A rendezvényhez nevét adó is elfogadta a meg-

hívást, de sajnos ő nem érte meg a mi nagy ünnepünket. Kodály Zoltánné azonban a jelenlétével megtisztelte a rendezvényt. Krónikánkba a következőket írta: „A komáromi 2. számú lakótelep kilencéves iskolájának további jó munkát és sok hasonló szép kórusszereplést kíván Kodály Zoltánné, Galánta 1969. június 22.” Felemelő érzés volt, nagy élmény: látni-hallani az egyesített kórusok, a mintegy 600 énekes közös éneklését, Kodály– Berzsenyi: Magyarokhoz című kánonjának megszólaltatását Szijjártó Jenő vezényletével. A kiváló Kodály tanítvány, Bárdos Lajos 75. születésnapját (a zeneszerző jelenlétében) a szlovákiai magyar kórusok – közöttük Gyermekkarunk is – egy közös hangversennyel Komáromban ünnepelték. Ennek a csodálatos estnek emlékét őrzi krónikánkban ez a bejegyzés: „Hálával 1975. február 18-ért”. Talán Bárdos Lajostól kaptuk a legnagyobb elismerést: a „mester” ezen a hangversenyen kórusunk éneklését egy brávó bekiáltással jutalmazta. 1985-ben a jubiláló gyermekkar Zsol-

nára is eljutott, a Znejúca pieseň (Éneklő Ifjúság) – a gyermekkarok össz-szlovákiai versenye országos fordulójára, ahol – a szlovákiai magyar gyermekkórusok egyedüli képviselőjeként – aranysávos minősítést ért el. Idézem dr. Ivan Hrušovský, a neves szlovák zeneszerző, a bírálóbizottság tagjának bejegyzését a kórus krónikájából: „Sympatickému detskému zboru z Komárna gratulujem k jeho výkonu, ktorým potvrdil tradičnú vysokú úroveň maďarských zborov a želám mu – i jeho dirigentovi – veľa úspechov a vytrvalosti pri ďalšom zdokonaľovaní svojho umenia“. (A szimpatikus komáromi gyermekkarnak gratulálok teljesítményéhez, amellyel bizonyította a magyar kóruséneklés hagyományosan magas színvonalát. A kórusnak – és karnagyának – további sok sikert és kitartást kívánok művészetük tökéletesítéséhez.) Ugyancsak nagy élmény volt mindegyik – 5 évente sorra kerülő – jubileumi hangversenyünk; de kiváltképpen a 40. évforduló alkalmából rendezett, hiszen a gyermekkar

Pedagógusfórum egykori tagjai kilencvenen álltak önálló kórusként dobogóra; a hangversenyt záró összkarban pedig mintegy 400 énekes énekelt közösen. És akkor is öröm tölt el bennünket, ha az I. VOX HUMANA rendezvényünkre, a komáromi énekkarok első fesztiváljára emlékezünk, amelyet 2002. áprilisában, Kodály Zoltán születésének 120. évfordulója alkalmából tartottunk. Újfent, mintegy 300–350 énekes énekelte közösen Kodály Zoltán: Háry János című daljátékából a Toborzót a helyi Comorra kamarazenekar kíséretével. Duka-Zólyomi Emese, a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társaságának elnöke a következőket jegyezte be a krónikánkba: „Köszönöm ezt a felejthetetlen estét. Kívánok sok sikert, és remélem, hogy a szép rendezvény híre átlépve Komárom határait, további kórusokra is bíztatóan fog hatni és azok egy igazi családot fognak alkotni.” A Jókai Mór alapiskola másik jubiláló énekkarát, az alsó tagozatos Kicsinyek Kórusát, amely már 40 éve, mint forrás a patakot táplálja a „nagyok kórusát”, a gyerekek szeretett tanító nénije, Kaszás Jánosné Morvay Margit alapította. Az ő kivételes pedagógiai érzéke, szaktudása, lényéből áradó kisugárzása nemcsak a gyerekeket bűvölte el, ránk, „ifjabb” kollégáira is rendkívüli erővel hatott, nemkülönben a vele jó néhány éven át együttmunkálkodó, majd a „kiskórus” élére álló Zsákovicsné Kubovits Zsuzsannára is, akinek következetes, kitartó munkája eredményeként a Kicsinyek Kórusának neve továbbra is jól csengett Szlová-

kia szerte. A „kicsinyeket” Zsákovics Zsuzsától 2000ben Juhászné Kopják Mónika, az iskola zene szakos pedagógusa vette át, aki a gyermekkar egykori tagja, jelenleg a nagykórus karnagya. Velem való 10 éves együttmunkálkodását ezúton is köszönöm! A jubiláló kórusok hoszszú élete ékes bizonyítéka Kodály Zoltán tanítása igazának, miszerint: az iskolai kórus sikeres működésének legfőbb záloga az olyan „… énektanár, aki déli harangszókor nem dobja vissza a maltert a vakolóládába. Akinek lelki szükséglete az a kis munkatöbblet, amire hivatala nem kötelezi, de ami éppen a hivatalos munka ízét, lelkét, értelmét adja meg. Szerencsére vannak ilyenek is.” – Szerencsére mindmáig vannak ilyenek. Közülük való Pfeiferlikné Hajabács Annamária is, aki 5. éve áll a Kicsinyek Kórusa élén, akinek (elődeihez hasonlóan) lelki szükséglet az a kis munkatöbblet, ami olyan színvonalat eredményez, amelynek alapján 2009-ben a Kicsinyek Kórusa – a járási és kerületi megmérettetések után – a szlovákiai magyar gyermekkórusok képviselőjeként meghívást kapott a Mládež Spieva országos verseny 40. évfolyamára. A „kicsinyek” kórusa nagy sikert aratott; a neves szlovák szakemberek alkotta bírálóbizottságtól ezüstsávos minősítést kapott. De hadd tegyek említést az iskola harmadik kórusáról, a GAUDIUM vegyes karról is. A kórust 9 évvel ezelőtt a gyermekkar azon egykori tagjai alapították, akik felnőttként is gaudiummal – örömmel énekel-

nek; innen az énekkar elnevezése is. Számomra az a nagy öröm – az elixír – hogy karnagyuknak engemet választottak. Köszönöm! Kevés kórusnak és karvezetőnek adatik meg, hogy egy-egy zeneszerző nekik írjon művet. Kórusainknak ez is megadatott. Ezúton is tisztelettel köszönjük a komáromi zeneszerzőknek: Dobi Gézának és Zsákovics Lászlónak, hogy egynéhány szerzeményüket nekünk írták. A felejthetetlen emlékű Erkel-díjas zeneszerző, a kiváló karnagy, a szlovákiai magyar kórusmozgalom újjáélesztéséből nagy részt vállaló Vass Lajos, a jubilánsok őszinte barátja mindig nagy elismeréssel volt „zeneszerzőink” műveit illetően; a kórus krónikájából idézem: „A komáromi II. lakótelep énekesei (…) mindig szolgálnak valami csemegével.” Önzetlen, segítőkész munkájukért mondok köszönetet Czókoly Éva és Bakos Márta (az iskola egykori diákjai) a Komáromi Művészeti Alapiskola (MAI) tanárainak, állandó zongorakísérőinknek, s csakúgy Domonkos Dezső tanár úrnak is, aki a MAI növendékzenekarával a VOX HUMANA fesztiválok rendszeres közreműködője volt. És köszönet illeti a mindenkori kórustagok szüleit; a kollégákat, a mindenkori iskolavezetést – Bartha Vilmos és Vörös Mária igazgatókat –, a VMK dolgozóit – Varga Anna igazgatónővel az élen –, s mindazokat, akik az eltelt 50 évben támogatták kórusaink és a karvezetők munkáját. A jubiláló kórusok hangversenye – a GAUDIUM polgári társulás és a Komáromi Városi Művelődési



Évfordulóink

31

Központ szervezésében – a X. VOX HUMANA, a komáromi énekkarok hagyományos tavaszi fesztiválja keretében került megrendezésre. A jubilánsok mellett fellépnek: a helyi Eötvös Utcai Alapiskola Gyermekkara, Siposs Jenő, a Marianum Egyházi Iskolaközpont GyermekkaraStubendek István, a Selye János Gimnázium Kórusa és Hangszeres Kamaraegyüttese, Stirber Lajos, a Művészeti Alapiskola Zenekara, Fekete Vince vezetésével. Vendégfellépők: a pápai Erkel Ferenc Ének-zenei Általános iskola Gyermekkara, karnagy Kálmán Frigyes, és a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Magyar Kórusa, karnagy Józsa Mónika. A hangversenyt a hagyományhoz hűen az egyesített kórusok összkara – mintegy 300 énekes közös éneklése – zárja. Mind a szereplők, mind a szervezők minden kórusbarátot szeretettel vártak a „vox humana – az emberi hang”, a kórusmuzsika ünnepére a X. VOX HUMANA fesztiválra, a Jókai Mór Alapiskola kórusainak Jubileumi hangversenyére, 2011. április 15-én, 18 órakor a Vmkba. Befejezésül hadd idézzem a jubiláló kórusok egy volt tagjának, Csere Andreának a 40 éves jubileumi hangverseny után, a kórus krónikájába írt üzenetét: „Mindig is imádtam ezt az énekkart, és ezt az iskolát. Szívem még most is visszahúz ide, a régi falak és kedves tanítóim közé. Kívánom, hogy még sokan így érezzenek!” Stirber Lajos, a Jókai Mór AI ny. pedagógusa

32

Pedagógusfórum



Interjú

Csicsay Alajos:

Találkozás a szeretettel II. mázott gyógypedagógiából a pozsonyi Komenský Egyetemen. Így most már a mentálisan sérült gyerekek szakképzett pedagógusaként dolgozik Dunaszerdahelyen a Szabó Gyula utcai iskolában. Készségfejlesztő csoportjába öt fiatal tartozik. A nevelteknek csak a keresztnevét tüntetjük fel, mégpedig úgy, ahogyan „Bea néni” emlegeti őket: Veronkám Down-kóros, 31 éves, Udvarnokról hordják őt naponta. Romanom halmozottan sérült, gyengén látó is, húsz éves, dunaszerdahelyi. Ivettkám halmozottan sérült, azt mondják vak, de szerintem, lát valamennyire, 36 éves, dunaszerdahelyi.

Mi egy jó csapat vagyunk!

László Irén 1978-ban szerezte meg a mentálisan sérült gyerekek nevelésére feljogosító szakképesítését a pozsonyi Komenský Egyetem Nagyszombatba kihelyezett pedagógiai karán. Büszkén mondja, hogy szorgalma jutalmául promóciója alkalmával piros diplomát vehetett át. Pályáját a Gágyor József néprajzgyűjtő és helytörténeti író igazgatása alatt működő tallósi bennlakásos kisegítő iskolában kezdte, ahol tíz évig tanított. Jól tudott hegedülni és két énekkarban, a már említett CSMTKÉ és a dunaszerdahelyi Szent György Kórusban, valamint az Orbán Gyula vezette kisudvarnoki Pünkösdirózsa éneklő csoportban énekel, immár évtizedek óta. Huszonkét évig állt a szóban forgó speciális iskola élén, amelynek vezetését 2010-ben adta át kollégájának, Šándor Györgynek. Ő pedig most a súlyosan sérültekkel foglalkozik. Vannak közöttük olyanok is, akik alig reagálnak. Már annak is örülni lehet, ha egyegy ráhatásra valami módon visszajeleznek. Láthatóan igen szeretnek gyerektársak között lenni. A test lehet mozgásképtelen, de a lélek, ha felvidul, szárnyalni is képes. Találkoztam Bea nénivel is, aki egy csinos, jó kedélyű fiatalasszony, két nagyfiú édesanyja. Büszkén mondja, hogy idősebbik fia Zoltán, hivatásos sportoló, Szlovákia-szerte ismert futballista, pályáját Szerdahelyen a DAC-ban kezdte, most is a csapat tagja, ám egy évre kölcsönjátékosnak ment Teheránba. Harsányi Beáta nem készült pedagógusnak. Mivel külföldön szeretett volna egyetemi diplomát szerezni régészetből, érettségi előtt egy évvel Selmecbányára kellett mennie

az ún. felkészítőbe, de mire leérettségizett, beköszöntött a rendszerváltozás, s az addigi államforma nemcsak politikailag omlott össze, hanem más szerkezeti elemeinek is leállt a működése. Beáta férjhez ment és munkát keresett. Dolgozott a takarékpénztárban, egy varrodában (magánvállalkozónál), ami betette nála az ajtót. Rájött, hogy tanulni akar és elkezdett érdeklődni a pedagógusi pálya iránt. Két évig dolgozott a csallóközkürti óvodában, és fél évig a nagymegyeri speciális iskolá-

ban asszisztensként. Közben a Komáromi Városi Egyetemre járt, valójában a győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola levelezői tagozatának volt a hallgatója. Meg is szerezte az általános iskola alsó tagozatára szóló oklevelét 2005-ben. Kitüntetéssel végzett – 1200 diákból csak heten –, ezért az Apáczai-emlékérem ezüst fokozatát adományozták neki. Ahhoz, hogy Szlovákiában is elfogadják diplomáját, még két évig kellett tanulnia Nyitrán. Ott érdemelte ki a Mgr. titulust. Végül 2010-ben diplo-

Matyikám (vagy Martinom) halmozottan sérült, 24 éves, vásárúti. És Andikám (Andrea) mentálisan sérült, erős autista beütéssel, 27 éves, Komáromból hordják őt. Nagyon szeretem őket, teszi hozzá, s aztán részletekkel szolgál neveltjei apró megnyilvánulásairól, amelyek rengeteg szertelenséggel tarkítottak, amiket olykor nevetve idéz fel, mert mi tagadás, eléggé sok bennük a komikus elem. Amíg benn voltam közöttük, hol az egyik, hol a másik csimpaszkodott a nyakába. Egy-egy pillanatig hagyta, de aztán rájuk szólt, elég a hízelkedésből, tessék dolgozni! A „gyerekek” rajzoltak, képeket rakosgattak össze, ha jól láttam babszemekből, magokból, papírszeletekből, miegymásból. – Hogy állunk a vizsgákkal? – kérdeztem. - Ó, a vizsgák! Azokat nagyon komolyan veszik. Ekkor

Pedagógusfórum mutathatják meg, mit tudnak. Kérdéseket húznak, mint az igazi vizsgázók. Duzzognak, ha rossz a kérdés, és viharos öröm tör ki belőlük, ha jó, vagyis akkor, ha „szerencséjük” van. Attól függ, kinek mi megy jobban. Arra készítjük fel őket, hogy tudjanak önállóak lenni, például öltözködni, pénzzel bánni, kevésbé igényes ételeket elkészíteni, mint például a sülttojás, kenyeret szelni, megkenni valamivel, kávét leforrázni, tésztát gyúrni, lángossá formálni. Hiába mondanám nekik, kerek legyen a lángosnak való, ha csak azt értik meg, hogy napocskát csináljanak belőle. Mindehhez persze bizonyos fokú fegyelemre is szükség van. Veronkám például szeretett ki- s berohangálni hol az egyik, hol a másik csoport tantermébe. Nem engedtem. Ezért mondta azt, hogy kikészítem őt. Vagy Mariánom egyszer a napocska helyett téglaalakot formált. Láttam, csak azért is csinálja. Rászóltam keményen: „Ez neked napocska?” Összemarkoltam a tésztát és mérgesen lecsaptam. Nagyon meglepődött, de én még jobban. Túl valóságosra sikeredett a kiborulásom. Azóta nagyon vigyázok, hogy ilyesmi ne forduljon elő. Nekik mindig érezniük kell, hogy szeretem őket. Higgye el, valóban így érzek irántuk. Gyakorló pedagógusként nem szerettem ezt az ezerszer lejáratott szót, de neki elhittem. Meg is mondtam, miért. Hogy egyetlen nyelvtani jellel győzött meg őszinteségéről, amit véletlenül sem hagyott el a „gyerekek” nevének végéről, az-m toldalékot. Kicsit meglepődött az észrevételemen, mert munkája során nála e szóhasználat magától értetődővé vált. Még annyit hozzátett, hogy némelyik neveltjét a szülők igen elkényeztetik, ezért próbálja meggyőzni őket, hogy gyerekük sok mindenre képes pátyolgatás nélkül is, önállóan. Nem kell mindenhová személykocsival hordani, hiszen jól bír gyalogolni, és a csoportról sem válik le, ha valaho-



Interjú

33

László Irén foglalkozás közben

va együtt megyünk. Bízzanak benne, mert neki is van személyisége, amely ezt igényli. – Szívesen van itt? – fölösleges kérdés az elmondottak után, de azért feltettem. - Sehol másutt nem tudnék ilyen odaadással dolgozni. Šándor György 2010. január elsejével került az iskola élére, de már évekkel előtte benne dolgozott. Két diplomával rendelkezik. Mint a legtöbb gyógypedagógus, előbb általános iskolára vonatkozó képesítést szerzett. A nagymagyari szlovák tannyelvű alapiskolának volt az igazgatója, amelyben túlnyomó többséget alkotnak a roma gyerekek, akik között sok volt a szociálisan hátrányos helyzetű. Sokan úgy vélik, a szellemi fogyatékosság leginkább genetikai eredetű, azaz öröklött vagy veleszületett, ami azt jelenti, hogy a magzatot méhen belül, esetleg szülés közben érte károsodás. Ám van egy harmadik is, a valamilyen betegség vagy a környezet káros ráhatása folytán, általában kisgyermek- esetleg csecsemőkorban szerzett. Ennek taglalása most nem lehet szándékunk, ezért az igazgatót inkább a speciális iskolájuk rövid bemutatására kértem. - Hozzánk kizárólagosan közepes és súlyosan fogyatékos fiatalok járnak. Az enyhén fogyatékosoknak

Dunaszerdahelyen külön iskolájuk van. Az 1988-ban alapított iskolánk előbb egy családi házban kapott helyet, de azt pár évvel ezelőtt a város vezetősége eladta, ezért egy másik épületbe kellett átköltöznünk. Végül, köszönhető ez Homolya Évának, a már említett szakközépiskola igazgatójának, hogy épületkomplexumuknak e részét átengedte nekünk, kedvező bérlet ellenében. Először féltem, hogy az egészségesen fejlődött szakközépiskolás kamaszok nem tudják majd elfogadni a mi sérültjeinket, ha testileg nem is, de pszichikailag bántalmazni fogják őket. Szerencsére nem így történt. Azt is mondhatnám, hogy kölcsönös elfogadás, mi több, ragaszkodás és talán még szeretet is kialakult közöttük. Számomra ez megnyugtató, sőt felemelő érzés. Az alapiskolában húsz, napi „tanulónk” van négy csoportba (osztályba) besorolva, ebből kettő az autistáké. Kilenccel foglalkozunk individuálisan. Olyan súlyos fogyatékos, mozgásképtelen is van közöttük, aki csak hetente kétszer két órát tölthet nálunk. A két készségfejlesztő osztályunkat pedig 10 diák látogatja. A pedagógusok száma tizenegy, ebből három asszisztens, akik az autistáknál segédkeznek. Köztudott, hogy speciális iskolába is csak tizennyolc éves koráig járhat a fiatal, ameddig

iskolaköteles, viszont a hároméves készségfejlesztő iskola nincs korhoz kötve. Ezért van az, hogy található közöttük harminc év fölötti is. - Mi lesz a további sorsuk, ha a három év letelik? - Működik a városban egy, a Mentális sérülteket segítő társulás, Cséfalvay Ágnes vezetésével. Klubot is működtetnek, ahová a volt neveltjeink délutánonként bejárhatnak. Cséfalvay Ágnest szerdahelyi tartózkodásom rövidsége miatt csak hazulról tudtam felhívni telefonon. Ő egészségügyi nővér volt, de megszerezte a pedagógiai minimumot. Társulásuk működéséről rengeteg információ birtokába jutottam, amit most sajnos a terjedelem miatt nem írhatok le. Annyit azonban igen, hogy a társulás támogató tagjai között található: Lanstyák István, ismert nyelvész-professzor, Zsidó János, katolikus esperesplébános, valamint dr. Strédl Teréz és dr. Németh Margit pszichológusok. Az utóbbi kettő az Összevont (speciális) iskolához kötődik, a harmadik részlegben, amely a Gyógypedagógiai tanácsadási központ nevet kapta. A benne dolgozó négy szakember közül három fő-, egy pedig mellékállásban végzi áldásos munkáját.

34

Pedagógusfórum



Szülők rovata

2011 – a család éve „A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az.” (Lev Tolsztoj: Anna Karenyina) Húsz egynéhány évvel ezelőtt a család témakörének illusztrációja valamennyi iskolai olvasókönyvben a következő volt: Este a konyhában együtt a család. Anya főz, apa rádiót javít, a nagymama a karosszékben kötöget, nagyapa újságot olvas, a gyerekek az asztalnál tanulnak. Még a nyelvkönyvek is ezt a képet idézték, hiszen bemutathatók rajta a családi viszonyok és a megszokott tevékenységek. Mára ez az idilli kép alaposan megváltozott. Hol él ma együtt két generáció egy kétszobás lakótelepi lakásban? A mai nagymamák – jó esetben – még javában dolgoznak, hogy segíthessék felnőni nem akaró vagy nem tudó gyermekeiket. A nagyapák úgyszintén. Az apa nem rádiót javít, (a rádiót talán már nem is javítják, hiszen egyhasználatosak, akár a borotva), hanem éppen a másodállásában teljesít. A gyerekek a napköziben már végeztek a tanulással, este tévét néznek vagy chatelnek a virtuális térben. Mindig van egy barát online. Az anya szerepe az egyedüli, amely talán állandó (ez sem lehet véletlen). Tehát anya főz, ha éppen nem éjszakás a Nokiában. Körülöttünk minden változik (a környezet, az életfeltételek, a szokások, az erkölcs), miért lenne éppen a család kivétel? A gond csak az, hogy a változások nem jó irányt mutatnak. A legtöbb párkapcsolat nem is végződik házassággal, jó esetben együttéléssé szelídül. A megkötött házasságok sorsa is cérnaszálon függ. Európában minden fél percben elválik egy házaspár. 1980 és 2005 között a házasságkötések száma több mint 22 százalékkal csökkent, a válások száma azonban 55 százalékkal emelkedett. Az ezer főre jutó válások száma Görögországban a legalacsonyabb, Litvániában és Csehországban a legmagasabb, Magyarország és Szlovákia a középmezőnyben helyezkedik el. A válások 21 millió gyermeket érintenek. Míg 2003-ban Szlovákiában 10 716 házasságot bontottak fel – közülük 7470 esetben kiskorú gyermekeket érintett a családfelbomlás – 2008-ra ez a szám 13 412-re emelkedett. A legnagyobb a válási hajlandóság a Kassai, Nyitrai és a Pozsonyi kerületben, a válást kezde-

ményezők életkora általában 30–35 év. A válóokok között leggyakrabban az összeférhetetlenséget jelölték meg a házastársak (61%), 11%ban a férj, 6%-ban a női hűtlenség a válás oka. Az élettársi viszony népszerűsége viszont egyre növekszik. A szinglilét – világjelenség. Egész iparágak épülnek ennek az életmódnak a kiszolgálására. Aki fél a kötöttségektől és vígan boldogul egyedül, választhatja ezt az életformát. Vannak, akik nem kedvelik a magányos életmódot, de elköteleződni sem akarnak, míg a halál el nem választ, nos, ők lépnek élettársi kapcsolatba. Ez a „majdnem házasság”megadja nekik a „bármikor megszakíthatom” illúzióját. Az együttélés – papírral vagy anélkül – nem biztos, hogy automatikusan gyermekvállalással is jár. Akik tartanak a gyermeknevelés nem kis felelősségétől, vagy nem akarják feladni függetlenségüket, inkább ne is próbálkozzanak vele. A gyermeknek ugyanis teljes értékű család jár, ahol örömmel várják érkezését, még akkor is, ha mások a biológiai szülők. A család olyan szerepet tölt be az életünkben, amely semmivel sem pótolható. Gazdasági, érzelmi, kulturális és szellemi közösség ez, amelyben a gyermek mindent megtanulhat, hogy önálló élete a későbbiekben stabil gazdasági és érzelmi alapokra épülhessen. A családban megtanulható, hogy mi a jó és mi a rossz. Mi az anya, az apa és a nagyszülők szerepe. Megtanulható a jó gazdálkodás mibenléte, a pénz szerepe, a beosztás, a beruházások fontossági sorrendje. Megtapasztalható, mi az áldozatvállalás, gondoskodás, összetartás, szeretet.

A munkáról alkotott felfogás, hozzáállás is a családban alakul ki, mint ahogyan az is, milyen véleményt alkotunk a körülöttünk élő emberekről, hozzátartozókról, idegenekről. A másság elfogadása is a társadalom legkisebb közösségében dől el, de az identitás, az önazonosság kérdése is. Milyen nyelven (nyelveken) beszélünk, melyik kultúrához tartozunk, mely nemzettel vállalunk sorsközösséget, mely szellemi örökség továbbhordozóivá szeretnénk válni. Hatalmas felelősség kimondani a holtomiglan, holtodiglant, és még nagyobb felelősség gyermeket vállalni, őt (őket) a fentiekre megtanítani, példát mutatni, értük régi életünk tükörcserepeiről lemondani, magunkat egy kicsit háttérbe szorítani. De megéri! A gyermek – ajándék. Nem kérte tőlünk az életét, de ha már a sors kegyéből hozzánk került, az élet legnagyobb lehetőségét kaptuk meg általa. Nemcsak saját vonásainkat leljük meg benne, hanem ezer meg ezer felfedezésre váró örömteli titkot, mely csak általunk bontakozhat ki. Bánjunk hát vele úgy, ahogyan megérdemli, adjuk meg neki azt, amit csak mi adhatunk meg. Először is: jó szülőket, akik a sokadik kiszámíthatatlan, előre nem látható családi bonyodalom után

sem hátrálnak meg, nem menekülnek ki a kapcsolatból, amely nem sokkal előtte két ember igaz érzelméből köttetett. A gyermek ugyanis saját magát is hibáztatja szülei kapcsolatának megromlása miatt, lelkiismeret-furdalás gyötri, lelki gondokkal küzd. Ennek következtében a válás nemcsak a gyermek életszínvonalának csökkenését, hanem lelki károsodását is előidézheti. Nyilván más megítélés alá esnek azok a boldogtalan családok, ahol olyannyira elfajulnak a dolgok, hogy a válás az egyetlen és legjobb megoldás. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 2011-re meghirdette a család évét azzal a céllal, hogy növelje a felelősség érzését a társadalom legfontosabb intézménye, a család iránt. A család az emberi együttélés alapformája, amelynél az emberiség még nem talált jobb megoldásra. Becsüljük meg hát értékeit! Gálfi Mária

Pedagógusfórum



Diákszemmel

35

Szemezgetés a diákélet eseményeiből tartott előadást, buzdítva mindenkit az önkifejezésre. Nálunk járt Zsapka Attila verséneklő, aki megzenésített verseket hozott a kultúrára szomjazó fiatalságnak. Lengyel Zoltán hobbifotós pedig a fényképezés rejtelmeibe avatta be a társaságot, elmondva mitől is válik igazán széppé egy kép. A Vasárnap szerkesztőségéből is elfogadták a meghívásunkat, és talán sikerült felkelteniük a diákok érdeklődését a nyomtatott sajtó iránt. Február 14-én, Valentin-nap alkalmából mézeskalács szíveket és rövid üzeneteket küldhettünk szerelmünknek, vagy egyszerűen csak azoknak, akiket szeretünk.

A Selye János Gimnázium diákönkormányzatának élére a tanév kezdetekor Varjú Csaba került. A diákéletnek azóta is az önkormányzat a motorja, sorra követik egymást az érdekesebbnél érdekesebb programok, rendezvények, s még nem érkeztünk el a tanév végéhez. Az első bál november 15–én került megrendezésre, elsőként összekötve a diszkóval. A diákok talán ezen jelentek meg a legtöbben, betöltve az aulát és a diszkónak berendezett kis osztályt. A diszkóhoz a zenét az iskola tanulója szolgáltatta. November 19én, a bántalmazott gyermekek világnapján selyés diákok is bekapcsolódtak az adománygyűjtésbe. Decemberben hagyományosan meglátogatták iskolánkat a Mikulás és segítői, akik szaloncukrokat osztogattak az osztályokban (persze miután az osztály megcsillogtatta énektudását). Szerveztünk egy Lucanapi palacsintázást is, ez az elmaradhatatlan szokás népszerű a gimnáziumban, a nagyszünetben tömegesen jönnek a tanulók a lekváros és csokis palacsintákért. Utána gyűjtöttünk a gadóci kutyamenhely kutyái számára, hogy nekik is szép karácsonyuk legyen.

A karácsonyi bált nem fűztük össze diszkóval. A sok ember alig fért el az aulában, mindenki táncolni akart. Reméljük, a diákok számára kellemes befejezése volt ez az évnek.

Január 24-én, a magyar kultúra napja alkalmából vendégeket hívtunk meg iskolánkba. Különböző osztályok vehettek részt az előadásokon. Kopócs Tibor festőművész a kortárs festészetről

Nemrégen, március 8-án került megrendezésre a gimnázium álarcosbálja és diszkója. Ez volt a tanév legszínesebb bálja, bár a diákok létszáma az eddigiekhez képest csökkent. Viszont találkozhattunk rózsaszín-seprűs boszorkánnyal, focista fiúkkal, rémisztő kutya-álarcossal és papírlovaggal, aki végül a jelmezversenyt is megnyerte. Itt üzemelt először a diákbüfé, ahol gofrit, hot-dogot, melegszendvicseket, süteményeket egyaránt megtalálhattak az éhező gimisek. És hogy mi vár ránk? Áprilisban a költészet napja alkalmából a diákönkormányzat szintén érdekes rendezvényekkel készült, a Föld napján pedig fát ültettünk az iskolaudvaron. Valamint vár ránk még egy diákbál, ami reméljük szintén olyan sikeres lesz, mint az előzőek. És év végén ne feledje a sok gimis az After Party-t, ami a tavalyihoz hasonlóan fergetegesnek ígérkezik. A sok munkának, fáradságnak, ami a programok megszervezésével jár, tehát megvan az eredménye. Ha más nem is, legalább a sosem unatkozó diáksereg. Paluska Zsuzsanna, III. H

36

Pedagógusfórum Rendezvények 

Vágai iskolások

az Atlantis Tudományos Központban A vágai alapiskola 2011 tavasza folyamán partnerszerződést írt alá a lévai székhelyű Atlantis Tudományos Központot létrehozó és üzemeltető „Gyermekek és az iskola” nonpro�t szervezettel, amelynek köszönhetően az iskola módszertani támogatásban részesül a természettudományi tantárgyak területén. Ez magában foglalja a kedvezményes látogatást és a kiállításszervezést, valamint az iskolánk tanári módszertani segédanyagokkal való ellátását. E reményteljes együttműködés első lépéseként az iskolánkat meghívták 2011. április

27-én szerdán délelőtt 10 órára e tudományos központ ünnepélyes megnyitójára. Eleget téve e felkérésnek 4 vágai iskolás a fizikatanárával karöltve látogatt el e napon Lévára, ahol még abban a megtiszteltetésben is részesültek, hogy a 7. osztályos tanulónk, Szakál Kevin vághatta át a megnyitón a szalagot „Albert Einsteinnel” együtt az érdeklődő közönség és a médiák figyelme kíséretében. Az ünnepélyes megnyitó után a tanulóink is kipróbálhatták a megközelítőleg 500 m2-es területen felállított több mint 75 interaktív fizikai segédeszközt, ahol majdnem 3 órán keresztül kalandoztak az érdekesebbnél

Buborékok...

Ünnepélyes megnyitó

érdekesebb eszközök között. Mindenképpen elmondhatjuk, hogy ez az élménytúra jól sikerült, hiszen tanulóink másnap élményteljes beszámolót tar-

tottak osztálytársaiknak, akik már türelmetlenül készülnek az újabb kiruccanásra e tudományos központba. Czakó Attila

Kirándultunk A nemeskajali gyerekek minden évben nagy izgalommal várják az év végi kirándulást. Most sem volt ez másként. Május végén ismét útra keltünk, gyerekek, szülők, pedagógusok. Az úticél ezúttal Ógyalla és Komárom volt. A planetárium, a csillagos égbolt vizsgálata mindenki számára nagy élményt jelentett. Komáromban múzeumban voltunk, ahol a gólyákról szóló vándorkiállítást tekintettük meg. Sokan itt láttak először fekete gólyát. Utána sétáltunk a Klapka-téren is, majd az Európa-udvarban töltöttünk el egy órát. Hazafelé sajnos lerobbant az autóbusz és több mint kétórás késéssel értünk haza, de azért mindenki nagyon jól érezte magát. Kép és szöveg: Futó Mária Csoportkép a csillagvizsgáló parkjában

Klapka György szobránál

Gyerekek és gólyák

Pedagógusfórum



Figyelő

37

A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége megalakulásának 20. évfordulóját a hazai pedagógustársadalom nagyszabású rendezvénysorozat keretében ünnepelte meg az elmúlt év novemberében Komáromban. Az ünnepség keretében húsz pedagógus kapta meg a szövetség komáromi területi választmányának elismerő oklevelét. Az egyik közülük Szalay Szilvia volt, az idén megalakulásának 150. évfordulóját ünneplő komáromi Művészeti Alapiskola pedagógusa. Vele beszélgettem iskolájáról, saját magáról, pályafutásáról, mindennapjairól. Szó esett arról is, hogy iskolájuk négy tagozatát mintegy 1100 tanuló látogatja, és sohasem küszködtek tanulóhiánnyal. Elmondta, hogy az ő intézményüket is sújtják a tetemes pénzelvonások, és amikor meg kell küzdeni a járandóságokért, döntő érvként mindig azt hozzák fel, hogy a művészeti nevelésbe befektetett pénz a társadalom számára minden esetben megtérül. A művészeti iskolát látogató tanulóból ritkán lesz elveszett ember, hiszen ez az életforma megkövetel bizonyos fegyelmet, kitartást, öltözködési és viselkedési kultúrát, összpontosítási készséget, tudatosságot, önuralmat, melynek birtokában a diákokból határozott, öntudatos, a művészeteket, kultúrát értő és támogató felnőttek lesznek. Ez az okfejtés számomra nagyon rokonszenves, és egybevág azzal az elképzeléssel, ami Magyar-

országon az új oktatási törvény előkészítésével kapcsolatban felmerült, nevezetesen: a művészeti tárgyak óraszámának megemelése. Az oktatási szakemberek szerint a zenei és a képzőművészeti oktatás óriási hatással van a többi készség: a fegyelem, a többirányú figyelem, a memória, a koncentráció és a teljesítmény fejlesztésére is. A művészeti tárgyaknak az erőszak visszaszorításában is bizonyított eredményei vannak. Mindazok, akik a közoktatásért felelősek, már rájöttek arra, mai iskolai oktatásunk bizony féloldalas a szó szoros értelmében, hiszen csak az agy bal féltekéjét képzik, miközben a kreativitásért és az érzelmekért felelős jobb félteke kihasználatlanul marad. Hiába tanítják a reál tárgyakat nagy erővel, az érzelmi sivárság miatt a tanulók idővel nem tudnak továbbfejlődni. Márpedig az utóbbi időben egyre inkább előbbre kerül az értelmi intelligencia mellett az érzelmi intelligencia szükségessége is. Az iskolázott, értelmes, művelt, logikusan gondolkodó emberre szoktuk mondani, hogy magas az IQ-ja. Az „intelligence quotient” tulajdonképpen egy viszonyító szám, amely az ember pillanatnyi értelmi képességét jelzi.

Napjainkban azonban egyre inkább előtérbe kerül az ember EQ-jának vizsgálata, ami az érzelmi intelligenciát rejti magában. Rég megdőlt már ugyanis az a nézet, hogy az életben a biztos siker titka kizárólag az értelmi pallérozottság. A sikeres életvitelt az érzelmi intelligencia magas foka jobban befolyásolja. A magas értelmi szint tág lehetőségeket nyit az ember életében az érvényesüléshez, de az érzelmi intelligencián múlik, hogy használni tudja-e ezeket. A szakember ezt így fogalmazza meg: „Az IQ fontos, hogy munkát kapj, az EQ pedig az előléptetéshez kell.” Mi mindent foglal magában az értelmi intelligencia? Egy bizonyos tudásszintet, józan ítélőképességet, logikus gondolkodást, az öszszefüggések felismerését, elvont gondolkodást. Az érzelmi intelligencia pedig önismeretet, önuralmat, kitartást, beleérző képességet, a környezethez való alkalmazkodást, a társas kapcsolatokban való jártasságot, gyakorlati érzéket, dönteni tudást, problémamegoldó képességet. Ki ne szeretne mindezekből többet? Az értelmi és érzelmi intelligencia egyaránt fejleszthető. Az első a

tudásszint fejlesztésével, a második pedig az érzelmi neveléssel. A tudásszint fejlesztését az oktatásra bízzuk, de magunk is tehetünk hozzá bőven önképzéssel, olvasással, tájékozódással. Az érzelmi intelligencia alapjait gyermekkorunk biztosítja a szülői ráhatás, nevelés és a környezet által. Érdekes módon az érzelmi intelligencia a korral együtt szinte magától növekszik az élettapasztalatokkal arányosan, húsz és ötvenéves korunk között mintegy 25 százalékkal. Az oktatásban a művészeti nevelés az érzelmi intelligencia alappillére, hiszen a művészet az öröm forrása, márpedig a sikeres skolai (és nem iskolai élethez is) az öröm feltétlenül szükséges. A művészet élmény, amely feléleszti, illetve fokozza az életörömöt. Jó lenne, ha más országokhoz hasonlóan nálunk is növelnék a művészeti tantárgyak oktatásának heti óraszámát. Hosszú távon mindannyian jól járnánk vele. A címben megadott választási lehetőséget pedig így módosíthatnánk: IQ és EQ! Gálfi Mária

Csillagászati előadás a gimnazistáknak A 42. Czuczor Gergely Irodalmi és Kulturális Napok keretén belül Csizmadia Béla, a gimnázium egykori tanára 2011. március 18-án könyvbemutatót tartott az érsekújvári Csemadok-székházban. Közönségét a Pázmány Péter Gimnázium diákjai képezték, akik pedagógusai között a könyv szerzője örömmel fedezte fel egykori tanítványait. Üdvözölte – ahogy ő fogalmazott – az „apródnevelést”, azaz: az intézmény képes kinevelni tanárokat saját diákjai közül, akik továbbra is hűek maradnak az alma materhez. Ő ebben is látja a gimnázium jövőjét. Emlékezett egykori diákkorára, a hontalanság éveire, amikor magyar gyerekként nem járhatott magyar iskolába, majd a középiskolás évekre, amikor rajongani kezdett a csillagászatért. Matematika-fizika szakos tanárként csillagászati szakkört is vezetett, a sok-sok év tapasztalatait most papírra vetette, így született meg A klasszikus csillagász elemi módszerei című kiadvány. Mindazoknak az amatőr csillagászoknak ajánlotta, akik szívesen kémlelik az égboltot, és úgy állította össze, hogy már egy középiskolás is használni tudja. Gyakorlati példákkal illusztrálta, hogyan használhatják fel a diákok matematikai ismereteiket a csillagászatban: hogyan számíthatják ki Érsekújvár pillanatnyi távolságát a Naptól, a Föld forgási sebességét stb. A nyugalmazott tanár gyakorlati jótanácsokkal is ellátta közönségét. Óvta őket attól, hogy mindent feltétel nélkül elhiggyenek, amit az iskolában hallanak. Arra kérte őket, mindig próbáljanak megbizonyosodni saját maguk egy-egy tétel, állítás igazságáról. „Az univerzum végtelen, de jó volt benne találkozni” – búcsúzott. Benkő Tímea

38

Pedagógusfórum



Rendezvényeinkből

Médiasztár II. – 2011 A Médiasztár II. döntőjének ismét a Gútai Magán Szakközépiskola adott otthont. A döntőt levelező forduló előzte meg. A versenyre jelentkezett 74 diák négy fordulón keresztül postai levélben vagy elektronikus formában küldhette el feladatlapját a szervezőknek. Az ifjú tehetségek a levelezőfordulóban készítettek szórólapot, gyakorolták a kutatómunkát, érvelhettek különböző álláspontok mellett vagy ellen, utánajártak a CSEMADOK működésének, megvizsgálták a nyelvtörvényt és kipróbálhatták magukat szerkesztői és újságírói szerepekben is. A beérkező munkákat Cseri Ilona és Bálint Katalin értékelte. Az értékelés után felállított sorrend alapján a Médiasztár II. döntő fordulójára az első kategóriában 8, a második kategóriában 9 és a harmadik kategóriában 8 tanuló mérte össze tudását, leleményességét, kreativitását és újságírói tehetségét. Az iskolaújságok számára meghirdetett versenybe 15 iskolaújság nevezett be. A Médiasztár II. döntősei 2011. 3. 29-én reggel folyamatosan érkeztek az ország különböző pontjairól. A regisztrációt követően mindenki iskolánk galériatermében foglalt helyet és izgatottan várta a verseny kezdetét. A döntő megmérettetést ünnepélyes megnyitó előzte meg Komáromi Enikő, a gútai Magyar Tannyelvű Magán Szakközépiskola 1. osztályos tanulójának a szavalata után Cseri Ilona, a Médiasztár főszervezője köszöntötte a verseny házigazdáit: Szokol Dezső mérnök urat, a Gútai Magyar Tannyelvű Magán Szakközépiskola alapító tulajdonosát és Murányi György igazgató urat, valamint kedves vendégünket: Szigeti László volt oktatásügyi minisztert és a versenyzőket, felkészítő tanárokat. Rövid beszédében köszönetet mondott a verseny főtámogatójának az SZMSZSZ-nek pályázati támogatásáért, illetve a verseny médiapartnereinek, a Vasárnap és az Új Szó szerkesztőinek. A rövid köszöntő után Szokol Dezső iskolaalapító és Szigeti László tartotta meg nyitó beszédét. Ezt követően az ifjú tollforgatók értékelői kerültek bemutatásra. A döntő megmérettetés egyéni versenyzői három kategóriában mérték össze erejüket. Az első kategória értékelői Cs. Liszka Györgyi a Vasárnap főszerkesztője, Nagy Erika magyar szakos tanárnő és Saróka Liliána a 2009/2010 év harmadik kategóriás Médiasztárja volt. A második kategóriában versenyző diákokat Molnár Norbert, az Új Szó főszerkesztője, Vermes Anikó és Benkő Tímea értékelte. A harmadik kategória értékelői Lacza Gergely, a Katedra szerkesztője, Szabó Szokol Katalin magyar szakos tanárnő és Lantódy Andrea voltak. A Médiasztár iskolaújságok számára meghirdetett verseny értékelésére Szanyi Mária, a Pedagógusfórum szerkesztője, Fekete Irén és Mastiš Ilona érkezett. Ez után a verseny segítőit mutatták be.. Az első kategóriában versenyző tanulók összecsapását Bálint Katalin tanárnő – a levelező forduló értékelője – irányította, munkáját Komáromi Enikő és Morvai Boglárka tanulók segítet-

ték. A második kategória versenyzőit Szapu Tünde tanárnő vezette, akit a Médiatáborból ismerhettek a versenyzők. Munkáját Kovács Kinga és Németh Barnabás tanulók segítették. A harmadik kategória versenyzőit dr. Balázs Zoltán tanár úr irányította, munkáját Csontos Orsolya és Hegedűs Orsolya tanulók segítették. A megmérettetés főszervezője, Cseri Ilona ügyelt a verseny problémamentes lebonyolítására. Az ő segítségére Kondé Dóra tanuló, a Vasárnap aktuális számának címlaplánya volt. A segítők bemutatását követően az ifjú tollforgatók elfoglalták helyüket a megmérettetésre kijelölt tantermekben, és kezdetét vette a versengés. A döntő 12 óráig tartott, ennyi idő állt a versenyzők rendelkezésére, hogy a megadott három feladatot megoldják, és a bemutassák az értékelőknek. A versengést a felkészítő tanárok is figyelemmel kísérték, együtt izgultak növendékeikkel. Míg a tantermekben lázasan folyt a munka, addig az iskola galériatermében az iskolaújságok versenyére beérkezett iskolaújságok kiértékelése zajlott. A verseny alatt az iskola galériatermében állandó büfé állt a kedves vendégek, versenyzők rendelkezésére, ahol Vass Danka mesternő irányításával iskolánk pincérnövendékei kávéval és frissítővel szolgáltak a vendégeknek. A szellemi felfrissülésről pedig diákjaink féléves munkáiból készített kiállítás és a Gömöri Fotóklub vándorkiállítása gondoskodott. Ebéd után növendékeink körbevezették vendégeinket iskolánk épületeiben, bemutatták a tantermeket, informatika és grafika szaktantermeket, kozmetikai szalont. A rövid séta után elérkezett a nap fénypontja, az eredményhirdetés, melyre a galériateremben került sor. Az eredményhirdetést rövid értékelés előzte meg, minden kategória értékelőinek elnöke pár mondattal foglalta össze a nap eseményeit és értékelte a feladatokat. Az első kategória feladatait Cs. Liszka Györgyi, a Vasárnap főszerkesztője, a második kategória versenyzőit Molnár Norbert, az Új Szó szer-

kesztője, a harmadik kategória versenyzőit Lacza Gergely, a Katedra szerkesztője értékelte. Mindhárom zsűritag elismerően beszélt a diákok munkáiról, az értékelés mellett sok hasznos tanáccsal is ellátta az ifjú tollforgatókat, s a további alkotásra ösztönözte őket. Az iskolaújságok értékelését Szanyi Mária, a Pedagógusfórum szerkesztője végezte. Értékelésében felhívta a figyelmet az iskolaújság jelentőségére és feladatára, majd tanáccsal és példával szolgált az ifjú szerkesztőknek munkájuk javítása érdekében. A rövid értékelést követően minden versenyző könyvjutalomban részesült és átvehette a Médiasztár oklevelét, ami Egyházi Dóra tanárnő tervei alapján készült. Ez után az eredményhirdetés és ajándékozás következett. Minden kategória győztese az év Médiasztárjának járó emlékplakettet és medált vehetett át, melyet Kovács Ingrid tanárnő tervezett és készített. Senki sem térhetet haza üres kézzel a döntőről. A tanulókat felkészítő tanárok elismerő oklevelet vehettek át iskolánk vezetőségétől. A versenyt értékelő kedves vendégeknek pedig virággal köszönték meg az odaadó munkájukat. A Médiasztár II országos újságírói tehetséggondozó verseny országos döntő eredményei: 1. kategória: 1. helyezett: Tánczos Rita, Corvin Mátyás Alapiskola, Gúta, felkészítő tanár: Lantódy Andrea 2. helyezett: Horváth Viktória, Corvin Mátyás Alapiskola, Gúta, felkészítő tanár: Lantódy Andrea 3. helyezett: Šesták Krisztina, Gömöralmágyi Alapiskola, felkészítő tanár: Végh Mária 2. kategória: 1. helyezett: Puchla Nikolett, Gregorovits Lipót MTA, Jóka, felkészítő tanár: Kovács Anikó 2. helyezett: Koncz Regina, Párkányi Gimnázium, felkészítő tanár: Forgács Péter 3. helyezett: Cselényi Krisztina, Tornaljai Gimnázium, felkészítő tanár: Miko Attila

3. kategória: 1. helyezett: Varga Dávid, Bátorkeszi Magán Szakközépiskola, felkészítő tanár: Csekes Ilona 2. helyezett: Forgács Ádám, Párkányi Gimnázium, felkészítő tanár: Forgács Péter 3. helyezett: Baka Veronika, Alsóbodoki Magyar Tanítási Nyelvű Magán Szakközépiskola, felkészítő tanár: Szomolai Andrea Iskolaújságok - Alapiskola: 1. helyezett: Sulisok(k), AI, Hidaskürt 2. helyezett: Tükörkép, Alapiskola és Óvoda, Ipolyszakállos 3. helyezett: S.TRE.SSZ, Jókai Mór Alapiskola, Komárom és Mátyás, az igazmondó, Corvin Mátyás Alapiskola, Gúta Iskolaújságok - Középiskola: 1. helyezett: Krétapor, Párkányi Gimnázium 2. helyezett: Krétapor, Nagyboldogasszony Egyházi Gimnázium, Gúta 3. helyezett: Bakancs, Magyar Tannyelvű Magán Szakközépiskola, Gúta Az eredményhirdetést követően Cseri Ilona felkérte Szokol Dezső mérnök urat és Murányi György igazgató urat, hogy útravalóul, zárszóként mondjanak néhány szót vendégeinknek. Murányi György elismerő szavakkal beszélt az ifjú tehetségek munkáiról és kiemelte, hogy az útravaló kincs már minden versenyében megtalálható. Mert a kincset nem lehet szavakba önteni, a kincs ott van mindenki szívében, lelkében. Szokol Dezső az anyanyelv ápolását, a magyar nyelv és magyar nemzetiség védelmét emelte ki, melyet a Médiasztár verseny is elősegít.

Bálint Katalin

Pedagógusfórum



Eredményeink

39

A jövő újságírói? A gútai Magyar Tannyelvű Magán Szakközépiskola már másodszor hirdette meg a Médiasztár elnevezésű országos újságírói tehetséggondozó versenyt. Pályázni lehetett Az év diákújságírója címre, valamint Az év iskolaújsága kategóriában is. A verseny 4 fordulós egyéni levelezőversenyből áll, adott műfajban, meghatározott terjedelemben, két alkalommal kötelező témát, két alkalommal pedig szabadon választott témát dolgoznak fel a versenyzők. Az 5. forduló már élő verseny, az intézmény oszlopgalériájában rendezik, idén 2011. március 29-én került rá sor. Itt háromlépcsős vetélkedőben dőlt el, kik lesznek az idei Médiasztárok. Egy-egy kategóriába az év folyamán a legtöbb pontszámot elért versenyzők kaptak meghívást. Az érsekújvári Pázmány Péter Gimnáziumot Vanya Dorottya képviselte. Az iskola Mi ONE? című diáklapja ugyancsak ringbe szállt.

A szakmai zsűri a következő felállásban értékelte a fiatal tehetségeket: 1. kategória – alapiskolák 5–7. évfolyama: Cs. Liszka Györgyi, a Vasárnap főszerkesztője, Nagy Erika, magyar szakos tanár, Saróka Liliána, a 2009/2010-es év Médiasztárja középiskolás kategóriában Médiasztár lett: Tánczos Rita (Gúta) 2. kategória – alapiskolák 8–9. évfolyama:

Médiasztár lett: Varga Dávid (Bátorkeszi) Az év iskolaújsága az alapiskolások kategóriájában a hidaskürti Sulisok(k), a középiskolások kategóriájában a párkányi Ady Endre Gimnázium Krétapora lett. Az iskolaújságokat Szanyi Mária értékelte.

Az I. kategória zsűrije

A verseny főszervezője Cseri Ilona, a szakközépiskola tanára volt. A rendezvényt a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége is támogatta. Benkő Tímea

A II. kategória zsűrije

Molnár Norbert, az Új Szó főszerkesztője, Vermes Anikó, magyar szakos tanár, Benkő Tímea, magyar szakos tanár, a Vasárnap munkatársa Médiasztár lett: Puchla Nikolett (Felsőszeli) 3. kategória – középiskolások: Lacza Gergely, a Katedra főszerkesztője, Lantódy Andrea, magyar-média szakos tanár, Szabó Szokol Katalin, magyar szakos tanár

Vanya Dóri, a pázmányos versenyző

A XVI. Komáromi Pedagógiai Napokról még egyszer Rendhagyó találkozásra került sor 2011. március 18-án a Felvidéki Magyar Pedagógusok Házában, Komáromban. Fekete Irén, az SZMPSZ Komáromi Területi Választmányának elnöknője hívta meg a Komáromi Pedagógiai Napok (2011. 2. 14–18.) szervezőit, társszervezőit, a befogadó intézmények vezetőit és azokat az intézményvezetőket, akik a legtöbb pedagógust tették szabaddá a hét folyamán, és biztosítani tudták az oktatás zökkenőmentességét. A jelenlévők köszöntése után az elnöknő hangsúlyozta, hogy fontosnak tartja, hogy a rendezvényről legyen visszajelzés, legyen kiértékelés, mert abból lehet jövőre még jobb, sikeresebb szakmai találkozót szervezni. Ezen találkozó célja is ez volt.

Az összefoglalásából kiderült, hogy Ranschburg Jenő professzor nyitóelőadásán 310 résztvevő, a Drogmegelőzés fontossága c. előadássorozaton – alapiskolás és középiskolás diákok részére – 240 érdeklődő volt jelen. A lebonyolított 12 képzés – gyakorló pedagógusok és egyetemi hallgatók részére – 637 résztvevőt vonzott. A hét folyamán összesen 947 résztvevő jelent meg. A nemesócsai Móra Ferenc Alapiskola 11, az óvónők szakmai társulásától 9, a komáromi Eötvös Utcai Alapiskola, a Jókai Mór Alapiskola 8-8, a csicsói Gáspár Sámuel Alapiskola, a lakszakállasi Magyar Tannyelvű Alapiskola, az ógyallai Feszty Árpád Alapiskola, a csallóközaranyosi Kóczán Mór Alapiskola 5–5, az ekeli Hetényi János Alapiskola 4 képzésen képviseltette magát. Ezen

intézmények vezetőinek megköszönte az elnöknő az aktivitást, majd sajnálattal állapította meg, hogy voltak olyan intézmények is járásunkban, amelyek nem vettek részt egyetlen képzésen sem. Aggódását fejezte ki, mert szerinte a XXI. század sikeres iskolájának egyik feltétele a megújulás, az innovatív pedagógusok kinevelése. Ehhez pedig kitűnő „receptet“ adtak a hét folyamán zajló képzések. Sajnos aki kimarad, az lemarad – jegyezte meg az elnöknő. Az értékelés után megköszönve a segítséget, kedves meglepetésként emléklapot nyújtott át minden szervezőnek, majd kötetlen beszélgetés, véleménycsere közben megvendégelte a meghívottakat.

Sajnos, egy nagyon szomorú esemény árnyékolta be a XVI. Komáromi Pedagógiai Napokat. Ranschburg Jenő pszichológus, a pszichológiai kandidátusa valószínűsíthetően itt tartotta élete utolsó előadását, mert 2011. március 10-én, 76. életévében elhunyt. A találkozó résztvevői egyperces néma csenddel tisztelegtek emléke előtt. Valamenyien, akik a kiértékelésen jelen voltunk, azt a véleményt fogalmaztuk meg, hogy a 2011-es Komáromi Pedagogiai Napokat sikeresnek mondhatjuk, és ez erőt ad ahhoz, hogy a 2012-es még sikeresebb legyen. Lajos Marianna, Speciális Alapiskola Gúta/Nemesócsa

40

Pedagógusfórum



Tantárgyfigyelő

Tantárgyi felületek az SZMPSZ honlapján Az elmúlt három évben a tantervek és a tananyagtartalmak változásai, a „reformévfolyamok” aggasztó tankönyvhiánya, a tanári módszertani kiadványok elmaradása arra kényszeríte�e a munkáját tisztességesen ellátni igyekvő pedagógust, hogy a tananyag kiválasztását, tanórákra történő rendszerezését, módszertani feldolgozását, az eddigieknél több munkát fáradtságos módon önmaga végezze el. A temérdek ismeretanyag és az informatikai technikák ugyan lehetőségeket nyitnak, csábítanak az oktatási tartalmak, tananyagok színvonalas tanórai feldolgozására, azonban a munka időigényessége gátat szab annak, hogy a napi több tanítási órára való tananyag előkészítése a tanév során folyamatosan kidolgozásra kerüljön. A tanórák hatékony megtervezése, a témához leginkább illeszkedő módszerek alkalmazása megfelelő tankönyvek hiányában megfeszíte� munkát igényel a tanárok részéről. Az oktatási minisztérium a tankönyvhiányt „gavallérosan” a digitális és interaktív tananyagtartalmak létrehozásával kívánja orvosolni. Az előző választási ciklusban kiválaszto�, erre szakosodo� cég vár az alkalomra, hogy megfeleljen a megszabo� feltételek kívánalmainak. Az informatika mai lehetőségei kínálják ezt az utat. Bizonyára élni is kell vele, de az iskolai állapotokat ismerve a tankönyvek helye�esítésére kizárólagos megoldást valószínűleg nem ez fog nyújtani. A www.zborovna.sk honlap tananyagbankja az utóbbi hónapokban népszerűvé vált a pedagógusok körében. Annak ellenére, hogy különböző színvonalú anyagokról van szó, a tanárok számára hasznos segítséget jelentenek ezek a feldolgozo� tananyagok. A magyarországi Sulinet projekt tananyag-feldolgozásait pedig évek óta kihasználják az informatikában jártas szlovákiai magyar pedagógusok is A kollégákkal folytato� beszélgetések nyomán érlelődö� meg a gondolat, hogy a felvidéki magyar pedagógusok is segíthetnék egymás munkáját a digitális technika és az internet nyújto�a lehetőségek kihasználásával. A kidolgozo� szlovák nyelvű anyagok fordítást igényelnek, a magyarországi tantervek szerint kidolgozo� ismeretanyagot pedig a hazai igények, tantervek szerint szükséges módosítani. Az iskolák pedagógiai programjaiban rögzíte� elvárások és a regionális sajátosságok is befolyásolják a tananyagtartalmakat. Szövetségünk ezért ajánlja a kollégák figyelmébe a hon-

testületeinkben elmaradnak a szakmai, tudományos, módszertani témájú beszélgetések, a szakmai műhelyek termékeny hatása nagyobb iskolák esetében sem bír számo�evő erővel. A honlapon létrejövő szakmai véleménycsere lehetősége, az együ�működés ebben a formában azon kollégák közö� is létrejöhet, akik jelentős távolságra élnek egymástól. A terhes utazások, a találkozások időpont-egyeztetései sem nehezítik a kapcsola�artást. A program megfelelő kialakítása és fogadtatása a szlovákiai magyar közoktatás egészére kedvező hatással lehet.

lapunkon (www.szmpsz.sk) fokozatosan kialakítandó tantárgyi felületeket, melyek az egyes műveltségi területekre összpontosítva kívánnak információkat adni, szakmai segítséget, fórumot nyújtani a szaktanárok számára. Az iskola pedagógiai programjához jól illeszkedő tantervek, tantervrészek egyeztetése, az alap- és a kiegészítő ismeretek elérhetőségeinek közkinccsé tétele, a tananyag-feldolgozások cseréje, közös továbbfejlesztése, pontosítása, kibővítése, célirányos átalakítása bizonyára alkalmat fog adni a kollégák közö�i szakmai egyeztetésekre. Az ado� műveltségi terület oktatásában részt vevő pedagógusok remélhetőleg alkalmat találnak arra

is, hogy megbeszéljék, megvitassák, véleményt cseréljenek egymással a tankönyvekről, a szakköri foglalkozásokról, a segédeszközök használatáról, a versenyfeladatokról, a továbbképzési lehetőségekről. Alkalomadtán a nem oktatással foglalkozó szakemberek, mentorok, a tudománynépszerűsítéssel foglalkozó személyek hozzászólásai termékenyítő hatással lehetnek az oktatásra. A kollégák, különösen a kisebb iskolákban sokszor szakmailag elmagányosodnak, önmagukra maradnak módszertani gondjaikkal. Az iskolai könyvtárak felszereltsége, akár a tudományos kiadványok, akár a szakfolyóiratok tekintetében szűkösek. Tan-

A Pedagógusszövetség lehetőséget kínál fel a szakma, a tantárgyuk iránt elköteleze� pedagógusok számára – vegyenek részt a tantárgyfelületek létrehozásában, fejlesztésében, gondozásában – ehhez anyagi forrásokat biztosít. Várjuk az egyes tantárgyi honlapfelületek gondozását felvállaló és e munkába bekapcsolódó kollégákat, szakmai csoportokat. A tanév során létrejö� értékes szakmai anyagokat az SZMPSZ – igény esetén – szeretné kiadvány formájában tematikus füzetekben is megjelentetni. A nyári szünidő a pedagógus számára a pihenés és az erőgyűjtés ideje, de egyben a következő tanév megalapozásának az időszaka is. Reméljük, hogy a szünidő ellenére pedagógusaink saját munkájuk megkönnyítése érdekében kialakítják a szakmai együ�működés ezen formáját, mely jótékony hatással lesz iskoláinkban a szakmai munka minőségére. Pék László

Pedagógusfórum



Tantárgyfigyelő

41

Darnai Zsolt:

Irodalomtanítás az alapiskolák felső tagozatán Az alábbi írást a szerző elsősorban a pedagógiai munkája során szerzett tapasztalataira alapozva állította össze (a 2010/2011-es tanév első félévének végén), miközben az irodalom tanításának különböző problémaköreire egy magyartanár nézőpontjából igyekezett rámutatni. A tanulmány első változata a szombathelyi Savaria Egyetemi Központ (Nyugat-magyarországi Egyetem) magyartanári képzésén (2009–2010) Az irodalom tanítása c. tantárgy szemináriumi dolgozatának íródott. (Teljes szövege a www.szmpsz.sk honlapon a Tantárgyfigyelő menüpont alatt, Irodalomtanítás a Csallóközben címen olvasható. – szerk.) Az egyes fejezetek témáját a szlovákiai magyar (alap)iskolák irodalomoktatásához kötődő kérdéskörök közül választottam ki: irodalomtanítás magyarul, a tankönyvek problematikája, illetve az irodalomtudomány, a tananyagszervezés, a tanítás és a regionális ismeretek összefüggései. A regionális kultúrának és a szülőföld irodalmának tananyagban való megjelenítését ismertető részben olyan példákat is hoztam, amelyek a közelmúlt helyi, regionális és országos szintű rendezvényein gyűjtött tapasztalataimhoz kapcsolódnak. Írásommal a fent említett kérdéskörökből kiindulva – tágabban értelmezve az oktatásügyön, szűkebben az irodalomtanításon belül – a következő témák fontosságára kívánok rámutatni: egy Kárpát-medencei együtt gondolkodás feltételeinek megteremtésére, az iskoláinkban felmerülő problémáink és nehézségeink pontos megfogalmazására, illetve ezek megoldására szánt szakmai javaslatok kidolgozására, és a különböző országokban felhalmozott magyar pedagógusi tapasztalatok rendszeres és kölcsönös átadására. Nem tekinthettem célomnak az irodalomtanításunk minden iskolatípusra kiterjedő egé-

szének feltárását, mivel az elmúlt közel egy évtizedben – egy-egy középiskolai szakmai gyakorlatot nem számítva – kizárólag a szlovákiai magyar alapiskolában tevékenykedtem, valamint nem a teljes intézményrendszerünkre kiterjedő kutatás eredményét, hanem egy magyartanár saját tapasztalatain alapuló véleményét kívánom közölni. Irodalomtanítás ma magyarul, Szlovákiában „...két fogalom – identitás és irodalom – gyakran és magától értetődő módon jelenik meg egymás kiegészítőjeként, különösen az ún. kisebbségi vagy határon túli magyar irodalmak vonatkozásában.” A magyar nyelv és irodalom oktatása napjainkban két program, illetve (reform)elképzelés alapján történik. A 2010/2011-es tanévben az 5., a 6. és a 7. évfolyamon már az új szlovák közoktatási törvénynek (2008) megfelelve terveztük meg a munkát. A 8–9. osztályokban még a korábbi tanterv szerint haladunk. Az 5. osztályban továbbra is a legkiterjedtebb tananyag Petőfi Sándor János vitéz c. műve, míg a 6. osztályban Arany János Toldija. Természetesen a tanulók a magyar és a világirodalomból további más irodalmi al-

kotásokkal is megismerkednek. A 7. évfolyamban a témakörök feldolgozása már időrendi sorrendben történik: a 2008-ban harmadik kiadásban is megjelent tankönyvben az Irodalmunk az írásbeliség előtt c. résszel kezdődik és Mikszáth Kálmánnal zárul. Ezt követi egy rövid világirodalmi kitekintés: William Shakespeare, Johann Wolfgang Goethe, Victor Hugo műveivel. Az itt ismertetett felosztási mód véleményem szerint több nehézséget is okozhat: a.) az 5. és a 6. osztály után a tanulókra hirtelen hatalmas mennyiségű ismeretet zúdít, b.) a pedagógusnak nem kis feladatot jelent a helyes arányok megtalálása (a magyar irodalomban a kezdetektől kell eljutni a XIX. század végéig), c.) az életrajzi adatok mellett az alkotások címeinek sokaságával, valamint az irodalomelméleti ismeretekkel is küzdenek a tanulók, d.) az élmény rovására a lexikális tudáson van a hangsúly – ennek mérséklése a tanár hozzáállásán múlik, e.) a követelmények teljesítése a tanulói kreativitás kibontakozásához szükséges időt is elveszi.

A 8. osztályban a magyar irodalmat a XIX. század végétől a II. világháború végéig tárgyalják (Ady Endrétől Radnóti Miklósig) a tanév végi világirodalmi kitekintéssel (Ernest Hemingway, Thomas Mann, Paul Verlaine, Arthur Rimbaud) zárva. A 9. osztály tanulói a II. világháború végétől napjainkig tanulják a magyar irodalmat (Tamási Árontól Nemes Nagy Ágnesig), a szlovákiai magyar irodalmat (Forbáth Imrétől Grendel Lajosig), a határon túli többi (romániai, vajdasági, kárpátaljai), illetve nyugati magyar irodalmat. A zárást itt is a világirodalom megismerése jelenti (William Golding, Mihail Bulgakov, George Arthur Orwell, Bohumil Hrabal). Ez utóbbi két évfolyam tananyagához és a jövőbeni (reform)tankönyvekhez a következő rövid megjegyzéseket teszem: a.) az irodalom és a kultúra kapcsolatára minél több példát kell(ene) közölni, b.) a feladatok ösztönözzék a tanulókat az együtt gondolkodásra, c.) a színes képeket közvetlenül a tananyagba is be kell(ene) építeni, d.) az élmény és a tanulói kreativitás irodalomórai megjelenése ne csak a peda-

42

Pedagógusfórum

gógus hozzáállásán (-járulásán?) múljon, e.) a világháló kínálta lehetőségeknek is teret kell(ene) adni. A felsorolt kérdés-, illetve problémakörök is rámutatnak azokra a nehézségekre, amelyek már központilag „bekódolva” érkeznek az iskolákba. Nem vitatom, nagyon sok múlik a tanár és a tanulók hozzáállásán, ám a közös (!) munkájukat nem nehezíteni, inkább ösztönözni kell(ene). Ez természetesen új megközelítést igényelne a módszertan, a tankönyvírás, a tantervkészítés, a segédtankönyvek és a munkafüzetek stb. szerkesztése terén (is). Új időknek új dalaival? A mindenkinek megfelelő válasz még mindig várat magára, hiszen a közoktatási reform intézkedései már a 7. évfolyamot is érintik/érintenék, azonban az új tankönyv híre még mindig nem jutott el hozzánk. A magyartanároknak sem lehetett örömteli pillanat, amikor 2010 szeptemberében világossá vált, hogy a fent (reformelképzelők által) megfogalmazott újat lent (az iskolákban) a régi (tankönyv) szerint kell oktatni – mint ahogyan a tantárgyak egy részénél ez korábban már tapasztalható volt. Az irodalomtudomány egy terminológiai kérdése A különböző kiadványok és a szakirodalmak egyaránt használják a szlovákiai magyar irodalom megjelölést. Így tesz a szlovákiai magyar tannyelvű alapiskolák kilencedik osztályának írt tankönyv is, mivel ebben az évfolyamban tanulunk róla. Előtte A magyar irodalom a II. világháború végétől napjainkig című témakör van (Tamási Árontól Nemes Nagy Ágnesig), utána pedig a határon túli többi magyar irodalom következik. Azonban a tankönyvünk is adós



Tantárgyfigyelő

maradt a magyarázattal arra vonatkozóan, mi is tekinthető szlovákiai magyar irodalomnak, illetve mely szerzőket sorolhatjuk ide. Vegyük például Tamási Áront: az első tananyag az ő élete és pályája, de a magyar irodalmon belül tárgyalva. Az ugyancsak 1897-ben született Fábry Zoltán már a szlovákiai magyar irodalomhoz tartozik. 1.) Mi alapján történt a besorolás? a.) Tamási Áron: 1897, Farkaslaka, magyar irodalom, b.) Fábry Zoltán: 1897, Stósz, szlovákiai magyar irodalom. 2.) Melyik a helyes terminus? Miért? a.) csehszlovákiai magyar irodalom / (cseh)szlovákiai magyar irodalom, b.) szlovákiai magyar irodalom. A kérdés megválaszolása azért sem egyszerű, mivel a nyelv (Szlovákiában nincs külön magyar nyelv), az állampolgárság (egy szerző élete során többel is rendelkezhet), a lakóhely és az életrajzi adatok (az ember hoszszabb-rövidebb ideig több országban is megfordulhat), a szerző által választott témák (Miért kellene minden szlovákiai magyar alkotónak a szlovákiai magyarsággal foglalkoznia?) alapján nem tudok egyértelmű kritériumrendszert felállítani. Ha a tankönyv által sugallt megoldásnál maradok, akkor azokat az írókat és költőket sorolnám ide, akik Csehszlovákiában/Szlovákiában éltek, illetve – a fiatalabb nemzedék közül – akik itt születtek. A könyv öszszeállításakor valószínűleg az ország(ok) területéből indultak ki (a feltételezést csak erősíti a szlovákiai magyar irodalom államtörténet-központú korszakolása is). Ha ezt a rendszerezést

elfogadom, még mindig nem tudok mit kezdeni Tamási Áron elhelyezésével (a születési hely, az életrajzi adatok, a választott témák stb. alapján). A bizonytalanságot tovább fokozhatja a tankönyvben említett szerzők között körülnézve még Márai Sándor pályáját és műveit bemutató témakör is. Életrajza a nyugati magyar irodalomnál jelenik meg a következő zárójeles kiegészítéssel: „(1925-ig csehszlovákiai magyar írónak számított)” A tananyagszervezés kérdése A (cseh)szlovákiai magyar irodalmat miért a XX. századi magyar irodalom után oktatjuk? A kérdéssel a tananyagszervezésre kívánok utalni Gordon Győri János véleményére hivatkozva: „Az irodalomtanítás egyik legfontosabb kérdése a tananyagszervezés.” Tankönyveink többsége azt az érzést keltheti a tanulókban, mintha például a magyar irodalomhoz képest a szlovákiai magyar irodalom egy későbbi korszakhoz tartozna. Ez sajnos zavart is okozhat a fejekben, így nincs okunk a csodálkozásra, ha olykor problémát jelent nekik egy-egy szerző időben való elhelyezése. Mindez kiküszöbölhető lenne az ugyanazon korszakban alkotott/alkotó írók műveinek egy témakörön belüli megismertetésével (pl. Tamási Áron és Fábry Zoltán). Már csak azért is, mert a magyar és a világirodalom egészének bemutatására való törekvés önmagában hordozza a (pedagógiai) kudarc élményromboló negatív hatását is. Regionális ismeretek az irodalomtanításban Egy kisebbségben élő közösségnek a szülőföld meg-

ismeréséhez nagy szüksége van a hagyományokra, a családi gyökerekre, az iskolában pedig a különböző tantárgyak – mint például a honismeret, a történelem, a földrajz, az irodalom stb. – megfelelő tankönyveire is. Csakhogy a központilag kiadott művek az esetek többségében éppen ebben a megismerés-élmény kialakításban nem tudnak a szlovákiai magyar tanulók és a tanárok társaivá válni. Miért? Mert alig vagy egyáltalán nem tartalmaznak a szülőföldre vonatkozó információkat. Nem kell azonban kétségbe esni, hiszen a hiány ezen a téren is pótolható. A feladat első ránézésre nagyon egyszerűnek tűnhet: a helyi és regionális ismereteket kell beemelni az irodalom oktatásába. Ez azonban nem lehetséges tervszerű és rendszeres önképzés, valamint pedagógusi összmunka és külső segítség nélkül. Mindezt pedig régiónként kell megoldani, hiszen egy központból előre elkészített forgatókönyv szerint ezt a munkát sikeresen irányítani szinte lehetetlen. Sajnos, továbbra is adott az időhiány és a tanulók leterheltsége, ám bizonyos helyi elemeket be lehet csempészni az egyetemes, országos szintű ismeretek közé. Az elmúlt években is így tettem a csallóközi kötődésű művekkel és szerzőkkel, majd az előző tanévben a helyi és regionális értékeinket bemutató szakkör indításával a régiónk irodalmának még ennél is jelentősebb szerepet szántam. Szülőföldünk, Csallóköz irodalmi hagyományainak és emlékhelyeinek feltérképezéséhez a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának (Dunaszerdahely) honlapját szoktam ajánlani. A főoldalra érkezve két helyen is kutathatunk:

Pedagógusfórum a.) Magyar irodalmi hagyományok és emlékhelyek Szlovákiában A-Z, b.) Emlékhelyeink (ill. Irodalmi emlékhelyeink). A weboldalon elhelyezett csallóközi regionális ismeretek jól érzékeltetik szülőföldünk gazdag – ám a tankönyvekben alig tárgyalt – irodalmi hagyományát, valamint kínálják a világháló tanórai alkalmazásának lehetőségeit. Egy példa a regionális ismeretek átadására A 2006-os évben mi is részt vettünk a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége által első alkalommal meghirdetett Kincskeresők – regionális értékeket felkutató diákok című országos diákkonferencián. Csapatunk (egy kilencedik és két nyolcadik osztályos tanuló alkotta) összeállítása után azokat a helyi kötődésű témaköröket kerestük, amelyek számíthattak a közönség és a zsűri érdeklődésére. Mivel a témaválasztás időszerűségét is szerettem volna hangsúlyozni, ezért a legmegfelelőbbnek Baka község szülöttének, Jankó Zoltán író pályájának megismertetése mutatkozott (2006-ban volt születésének 135. és halálának 65. évfordulója). Sajnos, neve a szülőföldjén a XXI. század elején sokak számára már nem csengett ismerősen, ezért a csapat tagjai valóban kincs-

1

2

3

4

keresőkként kutattak a még fellelhető források után. Írói pályája mellett az első Csehszlovák Köztársaság idején kifejtett közéleti tevékenységét (publicista, lapszerkesztő, múzeumalapító és mecénás) is igyekeztünk bemutatni. A helytörténeti témát feldolgozó és prezentáló szakköri tevékenység során szükségesnek tartottam az alkalmazásképes tudást középpontba helyező oktatás eredményeinek felhasználását. Az utólagos elemzések és a csapat sikerei alapján ugyanis helyesnek bizonyult a törekvésem az egyik legfontosabb célom elérésére: az elméleti ismeretek és a gyakorlati tapasztalatok egymást kiegészítve legyenek jelen a szakköri munkánkban, a helyi és regionális ismeretek oktatásakor. Az írói pálya eseményeit nem csupán a történetiség szemüvegén keresztül dolgoztuk fel, hanem a művek ismertetése terén és a prezentációk elkészítésekor nagy hangsúlyt kapott a tanulói alkotóképesség kibontakoztatása is. A délutáni szakköri órákon a tanulók és a pedagógus a téma kiválasztásától, a pályázati jelentkezés elkészítésén, az információk gyűjtésén és feldolgozásán át, az előadás előkészítéséig jó hangulatban tudott dolgozni annak érdekében, hogy a közönség érdeklődését egy

Bárczi Zsófia, Identitás és irodalom, In Identitás – nyelv – irodalom. Kérdések és válaszadási lehetőségek a Muravidéken és Dél-Szlovákiában, Ruda Gábor szerk., Pilisvörösvár – Dunaszerdahely, Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület – Gramma Nyelvi Iroda, 2008, 116. vö. Lengyelné Cs. Julianna, Irodalom az alapiskola 7. osztálya számára. Literatúra pre 7. ročník základných škôl s vyučovacím jazykom maďarským, Bratislava, Slovenské pedagogické nakladateľstvo – Mladé letá s.r.o., Harmadik kiadás, 2008. vö. Simonné Teleki Mária, Irodalmi nevelés az alapiskola 8. osztálya számára. Literárna výchova pre 8. ročník základnej školy s vyučovacím jazykom maďarským, Bratislava, Slovenské pedagogické nakladateľstvo – Mladé letá s.r.o., Negyedik kiadás, 2008. Pappné Balázs Éva, Irodalom az alapiskola 9. osztálya számára. Literatúra pre 9. ročník základnej školy s vyučovacím jazykom maďarským, Bratislava, Slovenské



Tantárgyfigyelő

helyi születésű személyiség pályájára irányítsa. Befejezés Dolgozatom egyes fejezeteiben a problémafeltáró megközelítés révén olyan kérdéskörökre igyekeztem kitérni, amelyek egy magyar nyelv és irodalom szakos tanárt naponta foglalkoztathatnak. Mint már korábban is utaltam rá, a megoldások keresése és a vélemények kölcsönös megosztása a Kárpátmedence bármelyik régiójában tevékenykedő pedagógus munkáját segíthetik. Pontosabban segíthetnék, mivel a rendszeresen megszervezésre kerülő fórumok hiányában, sajnos, éppen a mi szülőföldünkön nem vitathatják meg a leginkább érintettek: a magyar szakos tanárok. Az írásomban gyakorta megjelenő „kell(ene)” szóval is az irodalomtanításkor és úgy általában az oktatási rendszeren belül tapasztalható bizonytalanságokra, illetve ellentmondásokra kívántam utalni. A Csallóközben – de talán máshol is – mindez az egyetemi tanulmányok módszertani és szaktárgyi ismereteinek, a hétköznapok tapasztalatainak, valamint a közoktatási törvények kínálta lehetőségek összehangolásának nem elégséges mértékéből is ered(het). Megfelelő szakmai irodalom-/magyartanári fórumok, szlovákiai ma-

43

gyar módszertani központ, valamint állami segítséggel kiépített országos lefedettséggel rendelkező szlovákiai magyar pedagógiai intézetek hálózata nélkül ezen nincs is mit csodálkozni. Ezzel természetesen nem a fennálló helyzeten való kesergésre, sokkal inkább a (közel)jövőben megvalósítandó építkezésekhez szükséges alapok lerakására, tehát a célok újrafogalmazására szeretném az érintetteket ösztönözni. Az irodalomra és annak tanítására napjainkban is nagy szükség van, ám ezt nem csupán egy-egy oktatási intézmény falain belül képzelem el (bár kétségtelen, a nevelés és az oktatás oldaláról nézve ez a legfontosabb helye), hanem egyre több feltételt kell biztosítani, egyre több lehetőséget kell adni az iskola–irodalom–társadalom kisebb-nagyobb közösségekben működő kapcsolatának kialakulásához. Meggyőződésem: nem csupán oktatni, hanem nevelni is kell, hiszen a jövő évtizedek írói, költői, tanárai, olvasói és törvényalkotói most ülnek az iskolapadokban. Közös felelősségünk nagy, a tét pedig óriási. Miért? Mert ma, holnap és holnapután a tantermekben dől el, vajon egy vagy néhány évtized múlva lesz-e irodalom a tantárgyaink között, egyáltalán lesz-e irodalomtanítás az iskoláinkban.

pedagogické nakladateľstvo, 2000. Pappné Balázs Éva 2000. Pappné Balázs Éva 2000: 199. Gordon Győri János, Irodalomtanítás. Közös kérdések-különböző válaszok, In Gordon Győri János-Jakobsenné Szentmihályi Rózsa-Jankay Éva-Juhászné Horváth Katalin-Kutyina Olga-Roni Mann-Pála Károly-Rab Irén-Sándor Csaba, Irodalomtanítás a világ kilenc oktatási rendszerében, Budapest, Pont Kiadó, 2003, 14. 8 vö. Fűzfa Balázs, Irodalomtanítás ma és holnap? In Eső, Irodalmi lap, 2003. ősz, VI. évfolyam, 3. szám, 65. 9 http://vfek.vfmk.hu/00000018/eso_2003_03.pdf 10 /2010.08.28./ 11 http://www.szmit.sk/ 5 6 7

44

Pedagógusfórum



Kapcsolataink

Egymástól tanulni A kétnyelvűség, mint oktatási forma a felsőőri kétnyelvű gimnáziumban Kedves vendégek látogattak el Komáromba egy szokatlanul hideg februári napon. Húsz gimnazista diák két tanárával együtt irodalmi és interkulturális tanulmányi kirándulás keretében kereste fel a Duna parti várost. A Felsőőri (Oberwart, Ausztria) Kétnyelvű Szövetségi Gimnázium tanulói megtekintették Győr nevezetességeit, a monostori erődöt, számba vették Komárom látnivalóit, majd Pozsony felé vették az irányt. Nem titkolt szándékuk volt bepillantani az itt élő magyar népcsoport társadalmi és politikai helyzetébe is, hiszen olyan közegből érkeztek, ahol a többnyelvűség és egymás nyelvének tisztelete a mindennapok elkerülhetetlen velejárója. A felsőőri kétnyelvű gimnáziumban ugyanis a matematika és az idegen nyelvek kivételével minden tantárgyat német és magyar, illetve német és horvát nyelven tanulnak. A gimnázium 270 tanulója ugyanis német, magyar, illetve horvát anyanyelvű. Felsőőr hétezer lakosú ausztriai kisváros, Bécstől 128, Graztól 88, a magyarországi Szombathelytől 35 kilométerre, Burgenland tartomány kötelékében. Neve a határvidékre telepített őrökre utal, a német Oberwart a magyar név tükörfordítása. A kétnyelvű gimnáziumot az osztrák kormány 1992-ben alapította azzal a céllal, hogy a magyar és horvát népcsoportnak anyanyelvű és német nyelvű középiskolai képzést biztosítson. A 2001-es népszámlálás feldolgozott adatai szerint ugyanis az Osztrák Köztársaság területén 40 583 személy jelölte meg használati nyelvként a magyart, ezzel a magyar népcsoport lélekszámban a legnagyobbnak mondható, megelőzve a karintiai és stájerországi szlovéneket, burgenlandi horvátokat, romákat, a bécsi szlovákokat és cseheket. Mivel a burgenlandi tartományban jelentős számú horvát népcsoport is él, kézenfekvőnek tűnt a magyar-horvát-német

nyelv oktatásának összekapcsolása. Az ötlet bevált, az iskola iránti érdeklődés tekintélyes. Nemcsak a közeli településekről, hanem Bécsből és Szombathelyről is látogatják a kétnyelvű gimnáziumot, ahol a bejáró tanulók részére a közeli Felsőlövőben (Oberschützen) van lehetőség kollégiumi elszállásolásra. Különösen Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozása után nőtt meg a kétnyelvű gimnázium iránti érdeklődés. A nyolcéves gimnáziumba tízéves kortól jelentkezhet az a tanuló, aki sikeresen befejezte a negyedik évfolyamot, és beszél németül. Az itt tanuló magyar diákok három csoportba oszthatók: akik jól beszélik a magyar és a német nyelvet is, akik rosszul beszélnek magyarul, de jól németül, és akik jól beszélnek magyarul, de rosszul németül. Ez a tény nyilvánvalóan komoly kihívást jelent az oktatóknak, hiszen a kétnyelvű tantárgyak oktatása során figyelembe kell venniük a diákok különböző szintű nyelvtudását. Ezt úgy igyekeznek megoldani, hogy a kezdők megtanulják a szakszavakat, a haladók pedig németül, illetve magyarul tartanak beszámolókat, felelnek. A lemaradást tanítási időn kívüli foglalkozások keretében is igyekeznek behozni,

de hatalmas előnyt jelent a napi együttlét, az egymástól tanulás lehetősége is. A cél: érettségiig mindkét nyelvet magas színvonalon elsajátítani. A tantárgyak hasonlóak a többi középiskoláéhoz, vannak alternatívan és kötelezően választható tárgyak is, valamint minden osztályban heti két órában, labdajátékok, népzene, néptánc, karének, színjátszás, számítástechnika szerepel a szabadon választható tantárgyak listáján. Népszerű a fordítói tanfolyam is. A gimnáziumban a magyar illetve horvát nyelvet oktató tanerőktől elvárják mindkét nyelv magas szintű ismeretét és az ezt tanúsító diplomát, amelynek megszerzése a Bécsi Egyetem Finnugor Tanszékén történik, illetve a tanárok másik felének

Magyarországon szerzett diplomája van. A kétnyelvű tantárgyakat oktató tanerőknek elegendő a nyelvtudás, nem feltétel a nyelvi diploma.A fiatalok fegyelmezettek, érdeklődők és kulturáltak voltak. A szokatlanul hideg februári szélben, könnyű öltözékben, de zokszó nélkül néztek meg mindent, amit városunk látnivalókban kínál, fényképeztek, jegyzeteltek, figyeltek minden szóra. Mint minden első találkozás, ez is hordozott számomra meglepetéseket és tanulságokat. Leginkább az gondolkodtatott el, hogy a két kísérő tanár (prof. mag. Pathy Lívia és mag. Őze Géza) és a tanulók is, beszélgetéseink során következetesen ausztriai magyar és horvát népcsoportról beszéltek, és az itteni magyarokat is ezzel a szóval emlegették. Kérdésemre elmondták, hogy náluk szalonképtelen szóvá vált a „kisebbség” megnevezés, hiszen ez magával hordja azt a mellékjelentést is, hogy „kevesebb”, „értéktelenebb”, „alsóbb rendű” – ami előbb-utóbb kisebbségi érzést válthat ki abból, akit vele megneveznek. Hát, tényleg van mit tanulni egymástól! Sok sikert, kétnyelvű gimnázium, ahol nem csak az oktatás európai színvonalú, hanem a gondolkodás kultúrája is! Gálfi Mária

Pedagógusfórum



Felhívások

45

Magyarországi továbbképzési lehetőségek A Magyar Köztársaság Nemzeti Erőforrás Minisztériumának Külhoni Magyarok Osztálya a Balassi Intézet közreműködésével a szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001. évi LXII. törvény 11.§-a értelmében 2011. év II. félévére a továbbképzési jegyzékben szereplő, indítási engedéllyel rendelkező 30 órás akkreditált magyarországi pedagógus-továbbképzéseken való részvételre biztosít lehetőséget 1. Hatékony iskolavezetés a közoktatásban - MIOK A továbbképzés célja az intézményvezetők, a pedagógusok segítése a nagyobb felelősséggel járó feladatok elvégzésében, a nevelési, oktatási intézmények eredményesebb működésének érdekében. A résztvevők a tanfolyam során megismerik a professzionális vezetés és a hatékony intézmény működését a következő területeken: •

a vezetői tevékenység lényeges elemei a törvényi szabályozók tükrében;

•

a humánerő gazdálkodás új kihívásai;

•

a vezető szerepe a pedagógusok kompetencia bővítésében, a módszertani kultúra fejlesztésében;

•

az intézmény szerepe és küldetése;

•

projektmenedzsment dése;

•

a szervezetfejlesztés és a változásmenedzsment – ismeretek, gyakorlati tudnivalók;

•

műkö-

a nevelés-oktatás és a menedzsment összeegyeztethetősége.

A képzés gyakorlatorientált, a résztvevők megismerik a tanulók egyéni fejlesztéséhez igazodó pedagógiai eljárásokat és munkaformákat, az intézményi konfliktusok kezelésének módjait és a csapatépítés ismérveit, alkalmazhatóságát. 2. Kooperatív módszerek az oktatásban - Qualitas T&G A továbbképzés fő témái: A kooperatív tanulás négy alapelve, tanulásszervezési módok, csoportalakítási módok. Szerepek a kooperációban. A hagyományos és a kooperatív csoportok összehasonlítása. A csoportépítő gyakorlatok szerepe. Differenciálás. Képességek, tanulási stílusok, tudásszint szerinti differenciálás. A tanár megváltozott szerepe.

3. Hiperaktivitás és figyelemzavar- Eötvös József Pedagógiai Szolgáltató

resztül megtapasztalják a szabad választás és a tervezett tevékenykedés élményét.

A program célja a hiperaktív (AD/HD) szindrómás és figyelemzavarral küzdő gyermekek együttnevelési esélyeinek javítása, tanórai működésük minőségének fejlesztése, a közoktatásban dolgozó pedagógusok szemléletének formálásával, speciális tantárgy-pedagógiai elemek átadásával. Ennek érdekében a résztvevők megismerik az AD/HD (hiperaktivitás) szindróma és a figyelemzavar elméleti hátterét, diagnosztizálási és kezelési módszereinek lehetőségeit, valamint megtapasztalják a differenciált csoportmunka előnyeit, az ezekre épülő tantárgy-pedagógiai módszereket, oktatási-nevelési eljárásokat, speciális pedagógiai technikákat és alkalmazzák a saját mindennapi oktatói-nevelői munkájukban.

- Közös tevékenységeken, vitákon és konfliktusokon keresztül jutnak el a kooperációig, miközben fejlődik kommunikációs technikájuk, konfliktuskezelő képességük, együttműködési készségük, és megismerkednek néhány kooperatív technikával. A továbbképzés során az önálló, a kiscsoportos feldolgozás és a közös tudásmegosztás élményét is átélik. Az egész továbbképzést átfogja az állandó reflexió a történésekre, érzésekre, saját tanulási tevékenységre, amely a tudatosodást, a tapasztalatok mélyebb beépülését szolgálja. A foglalkozási egységek végén kulcsszavak gyűjtésével alakul ki a tevékenységközpontú pedagógiák fogalmi rendszere. 5. Kompetenciák fejlesztés az irodalomórákon - Nemzeti Tankönyvkiadó A képzésen az alábbi témák és művek megbeszélésére kerül sor: Paradigmaváltás a nevelés- és irodalomtudományban (tanulásés tudásfelfogások, olvasásmódok, a saját tanári gondolkodás és gyakorlat, tanárszerep)

A résztvevők tapasztalatokat szereznek a valós oktatási-nevelési problémahelyzetekről. 4. Tevékenységközpontú pedagógiák a tanítás-tanulás folyamatában- Baranyai Pedagógiai Szakszolgálatok A továbbképzés a pedagógusok szemléletváltozását kívánja segíteni azzal, hogy megismerteti őket a tevékenységközpontú tanulás elméletével, eljárásaival. Szélesíti módszertani eszköztárukat, hogy képesek legyenek a bevett tanítás módszerek helyett a gyermeki tanulás egyediségének figyelembe vételére, így az együtt tanulás hatékonyabb szervezésére. A tanfolyam tematikája indirekt és direkt tanulásra, kooperatív tanulásszervezésre is lehetőséget biztosít, melynek során lehetővé válik az egyéni és csoportos tapasztalatszerzés: ismerkednek a résztvevők. - Tudatosul, hogy felbontható a tanterem rendje, az osztály-tantárgytanóra rendszer is, amennyiben új tanulásszervezési eljárásokat alkalmaznak. Egy projekt részletén ke-

A tudás és kérdezés szintjei (gondolkodás, intelligencia, kognitív kompetencia, a kritikai gondolkodás lehetőségei az irodalomtanításban, a tanári és tanulói kérdezés irodalomórán). Az érvelés és a vita (érvelő szöveg alkotásának előkészítési folyamata, vitatechnikák és szerepük az irodalomtanulás folyamatában) A szövegalkotási kompetencia (a szövegalkotást: elemzés, esszé, összehasonlítás, érvelés) támogató módszerek, kreatív írás. A kooperatív tanulás, mint az irodalomóra stratégiai kérdése (a szöveg jelentésének dialogikus jellege, értelmezői közösségek, a kooperatív tanulás tanári és tanulói feltételei, a kooperatív tanulás hatékonyságának feltételei, differenciálás, csoportalakítás).

A projektorientált tanulás lehetőségei az irodalomtanulásban (a projekt- és portfóliós tanulás folyamatának áttekintése a tanár és a diák szempontjából, irodalmi projektvázlat vagy portfólióvázlat kidolgozása). •

A tanulói portfólió lehetőségei az irodalomtanulásban.

•

Drámajátékok irodalomórán. A drámaóra szervezésének feltételei, szempontjai, szabályozó elemei

•

A tervezés a kompetenciaalapú irodalomtanításban/tanulásban

•

Összehasonlító elemző óra tervezése

6. Tehetségfejlesztés, tehetséggondozás az alap-és középiskolákban - Kocka Kör Tehetséggondozó Kulturális Egyesület A képzést azoknak ajánljuk, akik a tehetséggondozás szakmai műhelytitkaiba kívánnak betekintést nyerni. A gyakorlatcentrikus képzés főbb témakörei (ezek öszszeállításakor figyelemmel voltunk a határon túli magyar szervezetek, pedagógusok számára is elérhető pályázati lehetőségekre): •

A tehetséggondozás pszichológiai alapjai.

•

Kiket, milyen téren kell gondozni.

•

Iskolai tehetséggondozó programok tervezése.

•

Tanárok, tanulók felkészítések az iskolai tehetséggondozó programban való részvételre.

•

Az alulteljesítő gondozása.

tehetségek

•

„Jó gyakorlatok’ bemutatása.

•

A tehetséggondozó programok hatásvizsgálata.

•

Nemzetközi kitekintés.

7. Környezetismeret, környezeti nevelés - Nemzeti Szakképzési Intézet A továbbképzés főbb témái: A környezetszennyezés okai, következményei

Pedagógusfórum

46

A légkör szennyezői, élővizek szennyezései, talajszennyezések. Globális környezeti problémák, megelőzési lehetőségek (nemzetközi egyezmények). Az Eu környezetvédelmi előírásai Természetvédelmi terepgyakorlat Nemzeti Parkban (A helyszín ismertetése, a megfigyelés szempontjainak összegyűjtése: mik figyelhetők meg és ezekből mire lehet következtetni.) Szennyvízkezelés. Víztakarékosság a háztartásba. Közművesítés, szennyvíztisztító szerepe a környezet megóvásában. Pedagógiai, módszertani lehetőségek az iskolában a víztakarékossággal kapcsolatos egyéni és közösségi teendők tudatosításával kapcsolatban. Energiatakarékosság, Pedagógiai, módszertani lehetőségek az iskolában az energiatakarékossággal kapcsolatos egyéni és közösségi teendők tudatosításával kapcsolatban. A környezetszennyezés megelőzés - Hulladékkeletkezés megelőzése, hulladékkezelés szakszerű módjai. Környezettudatos vásárlás, fogyasztási szokások.



Felhívások

Találkozás és szervezett, konzultatív eszmecsere a magyar Környezettudatos Iskolák Hálózatának tanáraival. Környezetvédelem beépítése a tananyagba. A résztvevők saját szaktárgyaik tanítása és osztályfőnöki munkája során adódó lehetőségek és módszerek összegyűjtése, megvitatása, részletes kifejtése. Tanórán kívüli lehetőségek, módszerek: projektek, terepgyakorlatok, erdei iskola, kirándulások, táborozások alkalmával megvalósítható tevékenységek. 8. Erkölcsi nevelés az iskola és a szülő együttműködésével – Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai Intézet A továbbképzés célja, hogy a hallgató konkrét segítséget és módszertani ötleteket kapjon az erkölcsi nevelés az iskola és a szülői együttműködés témakörében. A cél olyan változatos módszerek megismertetése és kipróbálása, amelyek a tanítási gyakorlatban jól alkalmazhatók. Az erkölcsi nevelés tanítási órán történő megismertetése, az tanítási óra megtervezése. Az erkölcsi nevelés az iskola és a szülő együttműködés lehetősége-

inek sokoldalú bemutatása, mindezek megvalósítása. Az erkölcsi nevelés az iskolában, az etika oktatás és képzés az iskola és szülői együttműködésre épülő képzés az érintett pedagógusok számára nyújt gyakorlati felkészítést a tananyag tanításához. 9. Problémás, gyerekek kezelése az óvodától az iskoláig Nehezen, de nevelhető gyerekek sajátosságai - Horvát&Dubecz Tanácsadó Kft A programban az alábbi témakörök megbeszélésére, gyakorlatok elvégzésére kerül sor:

ra épülő tanórai differenciálás •

kiscsoportos gyakorlat: a többszörös intelligenciára épülő differenciált tananyag-feldolgozáshoz minta vázlatkészítés,

•

vázlatok bemutatása, reflexiók, érzékenyítő gyakorlat,

•

előadás PPT: Legújabb/ lehetőségek az iskolai inklúzió /befogadás/ sikerességébe,

•

Papíros –nem papíros gyerekek kategorizálása,

•

érzékenyítő gyakorlat,

•

csoportos megbeszélés: befogadó attitűd elérése,

•

hallgatói prezentáció: korai érzelmi nevelés és drogprevenció témában osztályfoglalkozási terv,

•

A ma iskolájának megváltozott szociálpszichológiai közege, egészséges média használat

•

páros gyakorlat :konfliktusok a Tekintély-tisztelet témában,

•

non verbális gyakorlat- értjük-e a néma üzenetet,

•

teszt csoportos megbeszélés,

elemzése,

•

•

PPT: Pozitív pszichológiai megközelítés az iskolában.

információ torzulós „így terjed a pletyka” játék: tábornok üzenete,

•

•

Hatékony tanulás feltételei, hatékony tanulás, gondolattérkép, többszörös intelligencia teszt kitöltése.

PPT : Kommunikáció és konfliktuskezelés: tudatos kommunikáció,

•

szituációs játék-konfliktusok kezelése témában.

•

PPT: a többszörös intelligenciá-

KINCSKERESŐ – honismereti tábor pedagógusoknak és diákoknak A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Galántai Regionális Központja honismereti tábort (továbbképzést) szervez a szlovákiai illetőségű, helytörténet iránt érdeklődő tanároknak és tehetséges diákoknak. A tábor időpontja: 2011. július 18–23. Helyszín: Áj (Háj), Kassa-vidéki járás, http://www.haj.altway.sk Célcsoport: Pedagógusok és diákok (az alapiskola 7–9. évfolyamát, ill. a nyolcéves gimnáziumok ennek megfelelő évfolyamát befejező diákok, valamint középiskolások és egyetemisták). A tábor célja: Módszertani segítség a helytörténeti kutatásokat végző, helytörténetet tanító, szlovákiai magyar tanároknak és tehetséges, érdeklődő tanítványaiknak. Részvételi díj, mely magában foglalja a teljes ellátást és az 1 napos kirándulást a borsodi (Boldva, Edelény, Tornaszentandrás) műemlékekhez: 50 €/fő, diákokat kísérő SZMPSZ tagoknak 35 €, bejáróknak 30 €.       

Felkészülés a terepmunkára; adatgyűjtés a terepen és a könyvtárban; egy nap a múzeumban; az adatok lejegyzése és rendszerezése; egy adott témakör kidolgozásának módszertani szempontjai. Szabadidőben túra a festői szépségű Áji völgybe, ill. a tornai várromhoz. Részletes programot a jelentkezések után kapnak az érdeklődők. Jelentkezés: a www.szmpsz.sk honlapról letölthető jelentkezési lap beküldésével. Határidő: 2011. jún. 30. További információk: Szanyi Mária, [email protected], 0911 451 024, 031/780 4864

Pedagógusfórum



Névadóink emlékezete

47

Ünnepel a Vágsellyei Pázmány Péter Alapiskola és Óvoda „Nézz vissza most egy percre, nézz az útra, Nézd meg, mit tett, mit alkotott a munka. Nézz vissza.... aztán ismét csak előre. S indulj tovább az alkotó jövőbe!“

(Kiss József)

Iskolánk krónikájában és történelmében több jelentős kötődése lesz a 2011-es évnek, hiszen ehhez az évhez fűződik az iskola újraindításának 60. évfordulója, a Pázmány Péter tiszteletbeli név felvételének 10., az iskolaépület átadásának 105. és az óvoda iskolával való egyesítésének 5. évfordulója. Minden születésnap, minden jubileum legalább annyira szól a jövőről, mint a múltról. Sok minden múlik a bennünket körülvevő világon, amivel itt most foglalkozni aligha érdemes, nézzük tehát csak önmagunkat. Meggyőződésem, hogy iskolánknak akkor lesz jövője, ha a két megtartó erőnk – épület és szellem – tovább él és fejlődik. Ezért is volna olyan fontos, hogy a régi, patinás épület újjá változzon, helyzetünk benne stabilizálódjon, és a klasszikus, a régi, a történelmi kor a modern kor vívmányaival karöltve adjon otthont a korszerű magyar nyelvű oktatásnak Vágsellyén. A másik, a szellem, a nevelés kérdése kicsit bonyolultabb. Ma az oktatást sokan egyszerű szolgáltatásnak tekintik, amelyben az iskola feladata, hogy információszerzésre és -feldolgozásra nevelje a felnövekvő nemzedékeket. Egyéni szinten ez a versenyképesség növelését, társadalmi szinten a megfelelő munkaerő biztosítását jelenti. Ebben az összefüggésben az oktatás megrendelője egyfelől a szülő, aki minél hasznosabb képzettséget kíván gyermeke számára biztosítani, másfelől a gazdaság, a munkaerőpiac. Nos, nem tagadván, hogy biztosítanunk kell tanulóink versenyképességét, hogy továbbra is felvételt nyerhessenek a legjobb középiskolákba és egyetemekre. A Pázmány elsőrendű hivatását mégsem ebben látom. Nem fogok újat mondani, hiszen régóta ezt próbáljuk adni változó körülmények között is mindig: a valóság ismerete mellett eszményeket, gondolatok mellett a gondolkodás készségét és igényét, de mindenekelőtt szellemet és erőt,

hogy tudjunk méltón küzdeni nemes célokért. Szent-Györgyi Albert szavai szerint „az iskola arra való, hogy az ember megtanuljon tanulni, hogy felébredjen tudásvágya, megismerje a jól végzett munka örömét, megízlelje az alkotás izgalmát, megtanulja szeretni azt, amit csinál, és megtalálja azt a munkát, amit szeretni fog”. A legegyszerűbb út eme cél megvalósításhoz a szeretet, hogy szeretettel tudjunk diákjaink felé fordulni, és a tudat, hogy nem önmagunkért, nem pusztán a tudásért, hanem egy kultúra képviseletében tanítunk. Elődeink a legnehezebb években is tudták ezt, és ha mi nem ehhez tartjuk magunkat, soha nem lesz sikeres a munkánk. A legszebb szavunk is csak zengő érc, ha nincs mögöttünk az a kultúra, amelynek nevében diákjaink elé állunk. Ugyanilyen prioritás számunkra, hogy az oktató-nevelő munkánk során a legkorszerűbb módszertani és tanítási technikákat alkalmazzuk, e célból pedagógusaink folyamatosan továbbképzéseken, tanfolyamokon, nyári egyetemi képzéseken vesznek részt, hogy tudásukat a napi gyakorlatban alkalmazzák. Mindezen törekvéseink és innovációs szándékaink helyes irányát erősítik meg, támasztják alá tanítványaink sikerei, a különböző szintű versenyeken elért eredmények, helyezések, elismerő oklevelek. Büszkeséggel tölt el, hogy pedagógusaink országos szintű eredményekhez segítették tanítványaikat (Öveges fizika verseny, Katedra, Kincskeresők, Fiz IQ stb.), valamint olyan kutatómunkára is ösztönözni tudták a gyerekeket, melynek eredményeként csodálatos prezentációk születtek régiónk híres személyiségeiről, történelmi eseményeiről, nevezetességeiről. Azt szeretnénk, ha tanulóink büszkék lennének saját szülőföldjükre, szűkebb pátriájukra, hiszen a hozzá fűződő érzelmi kötődésük személyiségük része, erkölcsi tartásuk alapja. S Vágsellye helyi értékei,

jeles személyiségei, történelme oly gazdag ismeretanyaggal szolgál, hogy igazán van mivel büszkélkednünk. A pedagógusok, tanulók közös munkájának köszönhetően megszületett az iskola saját kiadványa: „Pázmány Péter élete és kora”. A helyi értékek megismerését segítő kiadvány célja elsősorban az, hogy gyermekeinknek (de a felnőtt olvasó számára is) izgalmas, játékos módon ismereteket adjon át Vágsellye történelméről, Pázmány életéről és munkásságáról, feladatok segítségével keltse fel az ér-

deklődést a továbbkutatás iránt. S hogy megmutassuk, büszkén kell vállalnunk a múltat. A múlt és a jövő között azonban megálljt parancsolnak az ünnepek, életünk ritka, becses pillanatai. Amikor végiggondoljuk, mit is tanultunk a múltból? Gyarapítottuk-e vagy elherdáltuk az örökséget? Lezárunk egy korszakot, hogy feltöltődött lélekkel nyithassunk új korszakot. Iskolánk 2011. május 20án ünnepelt, számotvetett, és kezdett egy új korszakot. Dohányos Katalin, iskolaigazgató

Iskolánk programja 















 

Intézményünk 2-6 éves korig biztosítja az óvodai nevelést, az alapiskolában pedig az alapfokú képzést a város és a környező falvak magyar anyanyelvű tanulóinak. Bővített óraszámban oktatjuk a természettudományi tantárgyakat, a matematikát és az informatikát. Az óvodában is nagy hangsúlyt fektetünk az egészségmegőrzésre, ebben segít a sószoba és a szauna gyakori használata. Az óvodások részt vesznek az egyes iskolai programokon, mint például a fenyőünnepély, anyák napi esztrádműsor. Iskolánk tanulói bekapcsolódnak különféle projektekbe: Kincskeresők, Katedra, EKOLand, FyziQ. Az osztályokban kerámiatáblák és új iskolai bútorok biztosítják tanulóinknak az egészséges környezetet. Iskolánkban többféle szakkör működik, diákjaink érdeklődésüknek megfelelően hasznosan tölthetik el a szabadidőt. Multimediális tantermünkben interaktív tábla és számítógépek biztosítják a modern oktatási módszerek alkalmazását. A tehetséges diákokat különböző versenyekre készítjük fel. A gyengébb képességű tanulókkal individuálisan foglalkozunk (spec.pedagógus segítségével)



Nemcsak oktatunk, hanem odafigyeléssel nevelünk is.



Évente úszó- és sítanfolyamot, erdei iskolát szervezünk.



Programjainkba bevonjuk a szülőket és a nagyszülőket is.



 



Tanulóink a Diákparlamentben képviselik saját érdekeiket, és felelősséget vállalnak az iskolai programok megvalósításáért. Színházi előadásokat és tanulmányi kirándulásokat szervezünk. Az alsó tagozatosok a vakáció idején iskolai nyári táborban pihenhetnek és szórakozhatnak. Megemlékezünk a jelentősebb világnapokról, pl. AIDS elleni világnap, Víz napja, Vitamin-nap, Föld napja stb.



Különböző pályázatok által bővítjük iskolánk felszereltségét.



Prioritásként kezeljük pedagógusaink állandó továbbképzését, fejlesztését.

48

Pedagógusfórum



Névadóink nyomában

Vágsellyei Pázmány Péter Alapiskola és Óvoda