PÉCSI TUDOMÁNYEGYETEM. A vallási aktivitás földrajzi mintázata a rendszerváltás után Magyarországon. Pete József

PÉCSI TUDOMÁNYEGYETEM Földtudományok Doktori Iskola Terület- és településfejlesztés Program

A vallási aktivitás földrajzi mintázata a rendszerváltás után Magyarországon PhD értekezés

Pete József

Témavezetı: Dr. Wilhelm Zoltán PhD

PÉCS, 2009

A vallási aktivitás földrajzi mintázata a rendszerváltás után Magyarországon

Tartalomjegyzék

1. Bevezetés ....................................................................................................................................................... 5 1.1. Általános bevezetés ............................................................................................................................... 5 1.1.1. A téma aktualitása (Szubjektív bevezetés)...................................................................................... 5 1.1.2. A téma aktualitása 2. (Objektív bevezetés)..................................................................................... 6 1.2. Bevezetés a vallásföldrajzba ................................................................................................................. 8 1.2.1. A vallás és a földrajz kapcsolata.................................................................................................... 8 1.2.1.1. A kapcsolat alapjai ................................................................................................................. 8 1.2.1.2. A vallás mint determináns...................................................................................................... 9 1.2.1.3. A földrajz mint determináns................................................................................................. 11 1.2.2. Szakrális térstruktúrák ................................................................................................................. 13 1.2.3. A szakrális táj............................................................................................................................... 13 1.3. Mi a vallásföldrajz? ............................................................................................................................ 14 1.3.1. A vallásföldrajz meghatározása, tárgya, tudomány-rendszertani helye, kapcsolatai .................. 14 1.3.1.1. A meghatározás problémái................................................................................................... 14 1.3.1.2. Meghatározási kísérletek...................................................................................................... 15 1.3.1.3. Tárgya .................................................................................................................................. 15 1.3.1.4. Kapcsolatai........................................................................................................................... 17 1.3.2. Vallásföldrajz és vallástudományok............................................................................................. 19 1.3.3. Vallásföldrajz és földrajztudomány.............................................................................................. 21 1.3.4. A vallásföldrajz rendszere............................................................................................................ 22 2. A magyarországi vallásföldrajzi kutatások történetébıl............................................................................ 24 2.1. A második világháború elıtt............................................................................................................... 24 2.2. A szovjet korszak ................................................................................................................................. 25 2.3. A jelenlegi kutatások........................................................................................................................... 26 3. Célkitőzések (Tézisek és hipotézisek) ......................................................................................................... 31 3.1. A vizsgálatok relevanciája .................................................................................................................. 31 3.2. A vallási mezı általános jellemzıi...................................................................................................... 32 3.3. Vallás és népesség – vallásos népesség? ............................................................................................ 33 3.4. Település – társadalom - vallás .......................................................................................................... 33 3.5. Vallás – gazdaság – környezet ............................................................................................................ 34 3.6. Vallás és kultúra keresztútján ............................................................................................................ 34 3.7. Kereszt, félhold, csillag – Vallás és politika ....................................................................................... 34 4. A vallásföldrajz módszere, adatbázisa........................................................................................................ 35 4.1. Adatbázisok, adatforrások .................................................................................................................. 35 4.1.1. Felekezeti statisztikák, létszámok problematikája........................................................................ 35 4.1.2. Felekezetei intézmények, szervezetek ........................................................................................... 37 4.1.3. Gazdasági, pénzügyi mutatók ...................................................................................................... 38 4.1.4. Térbeli, szervezeti felépítés .......................................................................................................... 39 4.1.5. Társadalmi összetétel................................................................................................................... 40 4.2. Elemzési módszerek ............................................................................................................................ 41 4.2.1. A vallási aktivitási index .............................................................................................................. 42 4.2.1.1. Az egyházhoz, felekezethez tartozó népesség aránya .......................................................... 43 4.2.1.2. A vallási intézményi index ................................................................................................... 44 4.2.1.3. A felekezeti központi index.................................................................................................. 46

2


4.2.1.4. A vallási diverzitási index .................................................................................................... 47 5. A vallásföldrajzi vizsgálatok eredményei ................................................................................................... 50 5.0. A vallások tipizálása............................................................................................................................ 50 5.0.1. A vallások tipizálásának lehetıségei és korlátai.......................................................................... 50 5.0.2. A vallások szociológiai szempontú tipizálásának lehetıségei...................................................... 50 5.1. Vallás és népesség............................................................................................................................... 52 5.1.1. A népesség száma......................................................................................................................... 52 5.1.2. A népesség összetétele.................................................................................................................. 56 5.1.2.1. Nem és kor szerinti összetétel .............................................................................................. 56 5.1.2.2. Hazai vizsgálatok ................................................................................................................. 57 5.1.3. Családi állapot............................................................................................................................. 58 5.1.4. Egészségi állapot ......................................................................................................................... 60 5.1.5. A népesség térbeli mozgása (Vallás és migráció) ........................................................................ 61 5.2. Vallás és település ............................................................................................................................... 62 5.2.1. Általános jellemzık ...................................................................................................................... 62 5.2.2. A magyarországi települések vallásstatisztikai vizsgálatának néhány eredménye....................... 65 5.2.2.1. A városállomány vallási jellemzıi ....................................................................................... 67 5.2.2.2. A legnépesebb városok jellemzıi......................................................................................... 69 5.2.2.3. A falvak vallásstatisztikai típusai ......................................................................................... 71 5.3. Vallás és gazdasági tevékenység ......................................................................................................... 73 5.3.1. Gazdaságetika – etikus gazdaság................................................................................................. 74 5.3.1.1. Kereszténység és gazdaság................................................................................................... 75 5.3.1.2. Az iszlám és a gazdaság ....................................................................................................... 77 5.3.1.3. A buddhizmus és a gazdaság................................................................................................ 79 5.3.2. Az egyes gazdasági ágak és a vallás kapcsolatai......................................................................... 80 5.3.2.1. Mezıgazdaság ...................................................................................................................... 80 5.3.2.2. Ipar ....................................................................................................................................... 81 5.3.2.3. Szolgáltatások ...................................................................................................................... 81 5.3.3. Az egyházak és a gazdaság Magyarországon .............................................................................. 82 5.3.3.1. Az egyházak gazdasági szerepe Magyarországon................................................................ 82 5.3.3.2. Egyházi vállalkozások gazdasági szerepe ............................................................................ 83 5.3.3.3. A népesség gazdasági aktivitása – felekezeti megközelítésben............................................ 83 5.3.3.4. Az szja felajánlások vizsgálata............................................................................................. 84 5.4. Vallás és turizmus ............................................................................................................................... 86 5.5. Vallás és környezet.............................................................................................................................. 89 5.5.1. A vallások környezeti felhasználhatósága.................................................................................... 89 5.5.2. A „másik nézıpont”..................................................................................................................... 90 5.6. Vallás és kultúra ................................................................................................................................. 91 3.6.1. A kapcsolat lehetséges változatai................................................................................................. 91 5.6.2. Magyarországi helyzet ................................................................................................................. 94 5.6.2.1. Oktatásügy, egyházi iskolák................................................................................................. 95 5.6.2.2. Dél-dunántúli helyzetkép ..................................................................................................... 97 5.6.2.3. Esettanulmány ...................................................................................................................... 98 5.6.3. A népesség iskolázottsága és a felekezeti jelleg ......................................................................... 104 5.6.4. Bentlakásos intézetek ................................................................................................................. 105 5.7. Vallás és politika ............................................................................................................................... 108 5.7.1. A problémafelvetés..................................................................................................................... 108 5.7.2. Vallás és politika – a kapcsolat különbözı síkjai....................................................................... 110 5.7.2.1. Vallások szerepe a politikában ........................................................................................... 111 5.7.2.2 A politika szerepe a vallásokban ......................................................................................... 112 5.7.2.3. Vallási konfliktusok ........................................................................................................... 113 5.7.3. Vallás és politika Magyarországon............................................................................................ 114 5.8. Felekezetek a térben.......................................................................................................................... 116 5.8.1. A vallás regionalitásának dimenziói .......................................................................................... 116 5.8.2. A felekezetek térbeli megoszlásának néhány sajátossága .......................................................... 117

3


5.8.2.1. A vallásos népesség súlypont-vizsgálata............................................................................ 118 5.8.2.2. Területi-statisztikai mutatók............................................................................................... 120 5.8.3. Nem keresztény felekezetek ........................................................................................................ 121 5.8.3.1. A nem keresztény felekezetekrıl ....................................................................................... 121 5.8.3.2. A zsidóság .......................................................................................................................... 123 5.8.3.3. Az iszlám Magyarországon ................................................................................................ 126 5.8.3.4. A bahá’i hit......................................................................................................................... 127 5.8.3.5. A hinduizmus Magyarországon.......................................................................................... 127 5.8.3.6. A buddhizmus Magyarországon......................................................................................... 129 5.8.3.7. Természeti, törzsi és egyéb vallások .................................................................................. 130 5.8.3.8. A nem keresztény felekezetek térbeli rendje...................................................................... 130 5.8.4. A mentális és virtuális világ vallásföldrajza .............................................................................. 132 5.8.5. A vallási aktivitás....................................................................................................................... 132 5.8.5.1. A vallási aktivitási index elemei ........................................................................................ 133 5.8.5.2.. A vallási aktivitás értelmezése .......................................................................................... 137 6. Eredmények összegzése ............................................................................................................................ 139 6.1. A tudományág magyarországi kereteinek rögzítése......................................................................... 139 6.2. A vallási mezı néhány jellemzıje ..................................................................................................... 139 6 3. A népesség vallási jellemzıi.............................................................................................................. 139 6.4. Vallás és település ............................................................................................................................. 140 6.5. Vallás és gazdaság ............................................................................................................................ 141 6.6. Vallás és kultúra ............................................................................................................................... 142 6.7. A felekezetek térbelisége ................................................................................................................... 143 7. Kitekintés .................................................................................................................................................. 145 8. Köszönetnyilvánítás .................................................................................................................................. 147 9. Irodalomjegyzék........................................................................................................................................ 148 10. Függelék ................................................................................................................................................. 168 10.1. Ábrák jegyzéke ................................................................................................................................ 168 10.2. Táblázatok jegyzéke ........................................................................................................................ 169

4


1. Bevezetés 1.1. Általános bevezetés 1.1.1. A téma aktualitása 1. (Szubjektív bevezetés)

Annak ellenére, hogy a hagyományos intézményes vallásosság – Nyugaton – lassanként tért veszít, „a mai világ nem annyira kevésbé, mint inkább másképpen vallásos.” Az iszlám, a hinduizmus és a buddhizmus világában viszont – ebben a vonatkozásban – csak kisebb változások figyelhetık meg. Megállapítható tehát, hogy a vallási mezı kevésbé globális, mint a gazdasági és technikai (KAMARÁS I. 2000. p. 73). E rövid felvetés talán elégséges (elızetes) magyarázat a vallási aktivitás vizsgálatához, a vallásföldrajzi vizsgálatokhoz. Miért ilyen a – szociológiai kifejezéssel élve – vallási mezı? Miért és hogyan érvényesülnek különbözı sajátosságok a különbözı vallások térbeli, regionális, földrajzi megjelenésében napjaink globalizálódó világában? Milyen következményekkel járnak ezek a sajátosságok – földrajzi értelemben? Megannyi kérdés, melyre a dolgozat nem kíván kimerítı, adekvát választ adni. A fentiekkel csupán jelezni kívántuk, hogy a vallásföldrajznak, a vallási aktivitás vizsgálatának lehet, sıt van létjogosultsága napjaink földrajztudományában. Amire válaszokat keresünk, az csakis Magyarország vallásföldrajzi viszonyainak vizsgálatán keresztül a vallás térformáló szerepének bemutatása, érzékeltetése, a vallási aktivitás térbeli, földrajzi megjelenésének, mintázatának vizsgálata. Bízunk azonban abban, hogy a kérdéskör e szeletének vizsgálata hozzásegíthet a fenti kérdések némelyikének – részleges – megválaszolásához is. Mindez magyarázza a címadást is. Célunk eredetileg Magyarország komplex vallásföldrajzi képének megrajzolása volt, e szándékunkról azonban igen hamar le kellett tenni. Erınket ugyanis meghaladta a vizsgálatok idıbeli és térbeli dimenzióinak elmélyítése. A recens folyamatok történeti hátterét, megyei szintet meghaladó területi tagoltságát csak ritkán vizsgáltuk. Éppen így mellızni kellett a felekezetek teljes körére kiterjedı vizsgálatokat. Ebbıl fakadóan a Magyarország vallásföldrajza címet erıs túlzásnak éreztük volna. Szintén tudományetikai vétség lett volna, ha a vizsgálódás a vallásosságra irányult volna. E kategória ugyanis a szociológia terrénumába esik, így kompetenciánkat meghaladta volna annak földrajzi vizsgálata. Felmerült továbbá a vallási

5


jelenségek vizsgálatának lehetısége, amit azonban szintén elvetettünk. Utóbbi kifejezés ugyanis a – munkánktól ugyan távol nem álló, de geográfiai szemléletével attól mégis eltérı – vallásfenomenológia sajátos kutatási területét fedi le. Munkánkat mindezek ellenére is úttörı jellegőnek érezzük, mivel Magyarország vallásföldrajzának komplex bemutatására az eddigi szakirodalom vizsgálata alapján még csak kísérletet sem találtunk. Ennek élvezzük minden elınyét, hordozzuk minden terhét. Ez utóbbiak közül némelyeket a Tisztelt Olvasó is érzékelni fog! Elsısorban is a terjedelem! A vizsgálat során a problémák, kapcsolatok, elızmények, háttérmagyarázatok olyan burjánzó sokaságával találtuk szembe magunkat, melyek a dolgozat tárgykörét és terjedelmét egyre nagyobbra duzzasztották. Jó szívvel és minimális szakmai önérzettel e kérdések egyikének tárgyalását sem tudtuk nélkülözni. Másodsorban – a fenti megállapításból is következıen – a szakirodalmi hivatkozások, módszerek, szakmai stílusok sokasága és sokfélesége. Tudatában vagyunk annak, hogy e munka mőfajilag viszonylag kötött kereteket és megvalósítást igényel (TÉSITS R. – BUGYA T. 2003), fenn kívánjuk azonban tartani magunknak azt a lehetıséget, hogy – az olvasók és értékelık különbözı szakmai szempontjainak megfelelıen – valamiféle közös nevezıt alakítsunk ki. A természettudományos – és különösen a földrajztudományi – szakirodalom mőfaji és formai kötöttségei mellett ugyanis figyelembe kívántuk venni a társadalomtudományok – fıleg a történettudomány és a vallástudomány, illetve teológia – szaktudományos követelményeit is. Így egy olyan interdiszciplináris „közös nevezı” jött létre, mely a természettudományok filológiai követelményeinél szigorúbb, de a vallástudomány hivatkozásrendszerénél megengedıbb, a történettudomány szakmai apparátusához közel álló megvalósítást eredményezett.1 Mindebbıl fakadóan – e szubjektív hangú bevezetés után – a lehetıségek maximumáig kerülni kívánjuk a fejedelmi többes alkalmazását is.

1.1.2. A téma aktualitása 2. (Objektív bevezetés)

Amikor Edmund Hillarytıl, a Mount Everest elsı meghódítójától megkérdezték, hogy miért mászta meg a hegyet, csak ennyit válaszolt: mert ott volt. Ha megkérdezik, hogy mi a jelentısége e témának napjainkban, lényegében ugyanezt tudom válaszolni.

1

A – mértékadó – szövegközti hivatkozás mellett – idézet esetén – az oldalszámot is feltüntettem. Lábjegyzetben csupán az ott érintett munkát hivatkoztam – esetleg oldalszámmal is – illetıleg a másodkézbıl citált munkákra hivatkoztam így.

6


Bıvebben azonban TOMKA MIKLÓS szavaival: a civil szervezetek létjoga „nem társadalmipolitikai hasznosságából ered, hanem abból, hogy saját emberi joguk alapján polgárok és közösségeik létesítik és igénylik. A világnézetileg semleges modern demokráciákban ez a legitimációja az egyházaknak is, intézményeiknek is” (TOMKA M. 2006. p. 156). Hozzátehetjük: ez a legitimációja e kutatásnak is. Ez azonban újabb problémákat is felvet: hogyan lehet a témát megközelíteni – tudományetikai szempontból? Egyesek szerint a vallások – mint a valóság megannyi más ténye – a természettudományok módszereivel, mintegy kívülrıl vizsgálhatók. Mások szerint a vallás nem tehetı tudományos vizsgálódás tárgyává, az csak vallásos, spirituális úton ismerhetı meg. A fenomenológiai irányzat bizonyos középutat javasol a vallás vizsgálatának kérdésében, ám e módszertani redukcionizmus körül is élénk viták bontakoztak ki (HAMILTON, P. 1998). Jelen dolgozat mégis ez utóbbit kívánja követni. A modern vallástudomány egyetlen, nem tökéletes, de járható útja ugyanis a vallások elemzésére az érték- és értékelésmentes leíró és rendszerezı módszer, a vallásfenomenológia módszere (HORVÁTH P. 1996). A kutatás elvi alapjait, objektív okait az alábbiakban lehet összegezni: (1)

A

vallásföldrajzi

kutatások

aktualitását

részben

maga

a

modern

földrajztudomány is kiköveteli, belsı megújulási igényébıl fakadóan. Egyrészt azért, mivel a vallás és a tér sokoldalú összefüggésrendszerrel, számos kapcsolódási ponttal bír, másrészt pedig interdiszciplinaritása révén új utakat, fejlıdési pályákat nyithat a geográfia számára a vallás vizsgálata. (2) A magyar földrajztudomány szempontjából pedig ösztönzıleg hat(hat) a politikai, ideológiai gátak leomlása. Ez egyrészt felszabadíthatja a korábbi „lefojtott keresletet”, másrészt megválaszolhat új, aktuális problémákat, témákat. (3) A vallás pedig önmagában is sokoldalú elemzésért „kiált”: „A felekezeti kultúra és az egyházak társadalmi-politikai relevanciáját lehet helyeselni vagy bírálni, de vakság lenne nemlévınek tekinteni” (TOMKA M. 2006. p. 232). Ennek tényezıi a következık: -

Az egyházak óriási társadalmi tıkét jelentenek.

-

A vallás társadalmi szerepe iránti igény, az egyházak iránti bizalom az európai átlagnál jóval magasabb Magyarországon (TOMKA M. 2001).

-

A világvallások – különbözı szempontok alapján tipizálva – „teljesen eredeti és egyedi harmóniateremtı technikát” alkottak. Éppen ezért a meghatározott társadalmi kihívásokra rendkívül sikeres válaszokat adtak (KARVALICS L. Z. 1994. p. 613). 7


-

A társadalmi tevékenységek földrajzi lokalizációjában a természeti adottságok, anyagi erıforrások mellett minden tárgyi elemben jelen van a szellemi tartalom is (NEMES NAGY J. 1998. p. 238). A szellemi tıke vagy az innovativitás mellett talán a spiritualitás is ide érthetı. Különösen igaz ez napjainkban, amikor az egyén – a maga tudásával, szellemi hátterével – sajátos térformáló erıként lép fel (WILHELM Z. 2006).

Csak mindezek rögzítése után érdemes közelebbrıl megvizsgálni a vallás és a földrajz kapcsolatának témáját.

1.2. Bevezetés a vallásföldrajzba 1.2.1. A vallás és a földrajz kapcsolata

1.2.1.1. A kapcsolat alapjai

A vallásföldrajz elnevezés értelmezése maga is problematikus, mivel két – talán eltérınek tekintett – „világ”, a vallás és a földrajz összekapcsolására tesz kísérletet. Az alábbiakban mindazonáltal mellızzük a 'vallás' és a 'földrajz' fogalmi meghatározása könyvtárnyi szakirodalmának még csak minimális áttekintését is. A vallással foglalkozó tudományágak képviselıinek definiálási kísérletei ezidáig nem jártak egyértelmő eredménnyel (TÖRÖK P. 2004; HAMILTON, M. B. 1998). A hit „tartalmát” vizsgálva pedig olyan elképesztı mérető keveredés figyelhetı meg, hogy – TOMKA MIKLÓS szavaival élve – joggal állítható: „A vallási kultúra határai elmosódnak, belsı rendszere fellazul. Szinte természetes, hogy ezzel együtt a „vallásos” és „nem vallásos” jelzık is bizonytalanná válnak” (TOMKA M. 2006. p. 263-264). Hasonló bizonytalanságok jellemzik a földrajz definícióját is. Kiindulópontként tehát elfogadható mindkét fogalom „köznapi” meghatározása, leírása. A két diszciplína kapcsolatait vizsgálva megállapítható, hogy a „másik” iránti érdeklıdés mind a vallás (-tudomány és teológia) (LEEUW, G. V. D. 2001; SCHAEFFLER, R. 2003.), mind a földrajz (TELEKI P. 1996/1917.) részérıl megfigyelhetı, de módszeres összekapcsolása csak viszonylag késın történt meg. Következik ez talán magának a földrajztudománynak a történetébıl is. A társadalommal kapcsolatban ugyanis kétféle elv

8


vezérli: a természettudományok „utánzása” és a humán társtudományoktól való elhatárolódás igénye (LÉVY, J. 2002). Mindkét elv a vallástól való elkülönüléshez vezetett.2

1.2.1.2. A vallás mint determináns

A vallás és a földrajz kapcsolatrendszerének történetileg változó viszonya, földrajztudományon belüli története tudománytörténeti – de ha tetszik, filozófiatörténeti – probléma. Hasonlóképpen látta ezt már TELEKI PÁL (TELEKI P. 1996/1917), de – tıle függetlenül – hasonló következtetésre jutott LENDVAI L. FERENC (LENDVAI L. F. 1996/1917) is! TELEKI szerint „(...) a földrajzi gondolat, már csak mint a földrajzi gondolkodó gondolata is alkotóeleme a nagy, egységes filozófiai gondolatnak, a világnézetet keresı, vezérlı szellemeiben metafizikai realitásra törekvı emberi gondolkodás fejlıdésének. (...) A földrajzi gondolat (...) mint a környezet felfogása tudásunknak egész komplexumában, tudásunknak minden ágában él, de ember és környezet kapcsolata él ezekben, él a tudás határán messze túl is, érzéseinknek és érzeteinknek világában. (...) A földrajzi gondolat és tudomány teljes történetének ezen az alapon kell magyaráznia minden egyes kor környezetfelfogását egyrészt, másrészt azt, hogy mit tartott földrajznak az adott kor és az azt közvetlen megelızı kor összfelfogásából, világnézetébıl” (TELEKI P. 1996/1917. pp. 18. 20-21). Itt tehát a körülhatárolás, ugyanakkor a filozófiai-világnézeti megalapozottság kérdése is felmerült! Ebben a tekintetben a kezdeteket a vallástudományi eredmények bizonyítják: a tér a vallásos (más megközelítések szerint „archaikus”) ember számára nem homogén. A saját, önálló értékkel bíró „megszokott helyek” kiemelkednek ebbıl. A szent tér pedig „olyan hely, amely azáltal válik megszokott hellyé, hogy ott tapasztalhatjuk a hatalom megismétlıdı vagy az ember által megismételt hatását” (LEEUW, G. V. D. 2001. p. 343). Ilyen szent hely a szentély, a ház, de a település is. Ezáltal „az ember a világot mitikus mágikus vagy elméleti módon a saját világává teszi, önmagát pedig e világ uralkodójává. Ez minden kultúra mély vallási alapja” (LEEUW, G.

V. D.

2001. p. 485). Mindez

„tudományos” megfogalmazást a görög kultúrában kapott. Dilthey szerint „a döntı fogalmak, amelyek ebben keletkeznek: a kozmosz, az egész valóság értelmes, matematikai és harmonikus rendje, egy legfıbb világbölcsesség, mint a világ oka és mint a lét és az emberi megismerés közti kapocs, az istenség mint a világ építımestere a formae 2

Önkéntelenül ide kívánkozik Karl Jaspers szellemes „kibúvó földrajz-definíciója”: a földrajz alapjában véve természettudomány, mégis egészen más (BERÉNYI I. 2002).

9


substantiales és végül a világlélek, a csillagzatok lelkei és a növénylelkek” (idézi: TELEKI P. 1996/1917. 26. – Kiemelés az eredetiben!) Láthatóan tehát a földrajz filozófiai-eszmei megalapozása a vallásban gyökerezett. Az antik világ hanyatlásával új korszak kezdıdött a földrajztudományban is. TELEKI szavaival jellemezhetjük a kort: a középkor hanyatlott tudása, fejlıdı eszméi. Mindkét momentumot két, egymással szorosan összefüggı tényezı magyarázza: „A középkorban Kr. u. 1200-ig minden tudás a teológia, minden cselekvés a vallási gyakorlat jegyében áll. (...) A külvilág inkább a lelkivilág magyarázatára szolgál, amelyet hasonlatokkal, analógiákkal magyaráz” (TELEKI P. 1996/1917. pp. 30-31). A középkor „földrajzának” legnagyobb fejleménye „a világegyetem összes részei folytonos összefüggésének és egynemőségének a hite.” A természet megismerésének arra kellett szolgálnia, hogy a tudásnak a metafizikán-teológián alapuló enciklopédikus egységét létrehozza (TELEKI P. 1996/1917. p. 32). A reneszánszban a „földrajznak” ez az egészre irányultsága teológiából az esztétikán át tudománnyá vált. A folyamat – TELEKI – Leonardo munkásságában csúcsosodott ki. A földrajz tudomány-rendszertani helyzete is változott: a teológia szolgájából a politikát szolgáló történelem szolgájává vált (TELEKI P. 1996/1917). A 16-17. század ugyan az „egyházi földrajz” virágkora, amit Nathaniel Carpenter Geography Delineated Forth címő 1625-ös munkája is fémjelez (PARK, C. 2004). S még a kora újkorban is megfigyelhetı a földrajzban a teológiai indíttatású hasznossági elv (KONG, L. 1990); igen sok asztro-, piro-, hidro- és litoteológia ismert a felvilágosodás korából is. Példa erre A. F. Büschingnek az elıször 1754-ben kiadott, a 18. század második felét uraló földleírása is (TELEKI P. 1996/1917). Úgy is fogalmazhatunk, hogy a vallásföldrajz „nem más, mint a kinyilatkoztatások látható oldala” (KEMÉNYFI R. 2004. p. 284). Ez utóbbi tekintetében LENDVAI L. FERENC szkeptikusabb. Szerinte a „földrajz filozófiája” – saját cikkét megelızıen – csak Kant munkásságában formálódott ki. Bár maga is elismerte, hogy földrajzi fejtegetésekbıl korábban is vontak le „filozófiainak tekinthetı következtetéseket” (LENDVAI L. F. 1996. p. 97). Elızménynek csupán Macchiavelli,

Bodin,

Montesquieu

munkásságát

tekintette.

Kant elıtt

azonban

megemlítette Herder nézeteit is. Szerinte „a filozófiai szempont közvetlenül csak Herdernél lép elénk” (LENDVAI L. F. 1996. p. 98).3

3

Jóllehet, korábban még Kantot tekintette a megalapítónak. És valóban: Kant munkássága megelızi és – LENDVAI szerint is – hat a kortárs Herder nézeteire!

10


KANT munkásságában találjuk meg a földrajz és a vallás kapcsolatrendszerének filozófiai megalapozását is. Az 1757-ben megjelent Entwurf und Aufkündigung eines Collegii der physisen Geographie a Földrıl szóló tudományoknak három fajtáját különböztette meg: a matematikai, a politikai és a fizikai földrajzot. A politikai földrajz pedig Kant szerint a népek közösségeit, vallásukat, szokásaikat tárgyalja (LENDVAI L. F. 1996). Ily módon a vallás Kantnál már nem a földrajz elméleti megalapozását, hanem tárgyát jelenti! A földrajzzal kapcsolatos filozófiai-ismeretelméleti nézeteit az 1802-ben kiadott Physische Geographie címő munkájában összegezte. Ebben a földrajz megalapozását KANT az alábbiakban summázta: „A történelem azokra az eseményekre vonatkozik, amelyek az idı tekintetében, egymás után adódtak. A földrajz azokra a jelenségekre vonatkozik, amelyek a tér tekintetében, egyazon idıben történnek” (KANT I. 1802; LENDVAI L. F. 1996. – Kiemelés az eredetiben!).4 Ebben a – fizikai földrajz által meghatározott – rendszerben a – többek között a – matematikai, morál-, politikai és kereskedelmi földrajz mellett a teológiai földrajznak, mint önálló részdiszciplínának is helye van már! Kant ennek tárgykörét is megadta: azt vizsgálja, milyen hatást gyakorolnak a földrajzi viszonyok a vallási képzetekre (KANT, I. 1802; LENDVAI L. F. 1996). A vallás és a földrajz kapcsolatrendszerében Kant, illetve a felvilágosodás koráig a kettı közti viszonyt – a fentiek tükrében – elméleti szinten a vallás határozta meg. Gyakorlatilag pedig a „földrajz mint tudomány” a vallásos világképbe illeszkedett. A 18. századtól ebben gyökeres fordulat állt be: a vallás helyét átvette a filozófia, a vallás maga csak a földrajz egyik – változó jelentıségő – tárgya lett (v. ö. PARK, C. 1994; KEMÉNYFI R. 2004). Megalkotója talán Gottlieb Kasche lehetett, akinek 1795-ben megjelent mővében elıször tőnt fel a ’vallásföldrajz’ fogalom (PARK, C. 2004). A földrajztudomány egyetemes történetébıl a vallás „kezelésére” csak néhány, kiragadott példa következzen.

1.2.1.3. A földrajz mint determináns

A sorban az elsı talán Carl Ritter lehetett, aki a hegeli filozófián alapuló teleologikus – és teológiainak is nevezhetı – rendszert épített fel (HUNFALVY J. 1873; HAVASS R. 1882; MENDÖL T. 1999). Az elıdök között azonban Herder a legfontosabb. A 4

A kijelentés igen messzire vezetı, szerteágazó, az alábbiakban nem részletezendı tudományelméleti diszkussziókhoz vezetett. Sem többet, sem kevesebbet nem jelent ugyanis, mint azt, hogy a földrajz – a történelemmel együtt – nem tudomány, hanem egyszerően csak ismeretközvetítı szerepe van (BENEDEK J. 2002). LENDVAI szerint a filozófiával is az köti össze e „diszciplínákat”, hogy "egyikük sem tudomány, de mindegyikük tudományos kíván lenni (LENDVAI L. F. 1996. p. 124. – Szerzı kiemelése!).

11


panteista jellegő isten- és világfelfogás mellett – részben talán következményeként is – a földrajzi determinizmus éppúgy jellemzı mindkettıjükre (VINKOVICS M. 1983). Különösen igaz ez FRIEDRICH RATZELre, akinél mindez erıteljes valláskritikai éllel is párosult (RATZEL, F. 1887/1882).5 Talán ebbıl is következik, hogy a vallásföldrajznak nem szenteltek jelentısebb figyelmet. A késıbbiekben viszont – változó intenzitásban és mélységben – megmaradt a földrajzi vizsgálódások látóterében a vallás. Jóllehet, a „vallásföldrajz” legfontosabb témája 18-19. században a bibliai idık történeti földrajza volt (PARK, C. 2004). Ez annak is köszönhetı, hogy a századforduló földrajzi kutatása – szakítva a korábbi természeti tér - gazdaság - társadalom okozati sorral – a cselekvı embert állította érdeklıdése középpontjába. Vidal De La Blache életforma csoportja már csak a történelmi, vallási, etnikai és társadalompszichológiai ismeretek birtokában volt értelmezhetı. A túlhajtottság azonban megmaradt: a korábbi természeti determinizmust a társadalmi „Substrat” magyarázatában mostantól bizonyos társadalmi determinizmus váltotta fel (BERÉNYI I. 2002). A másik ok pedig, hogy MAX WEBER kutatásai ismét ráirányították a figyelmét a földrajztudománynak a vallás társadalmi és gazdasági szerkezetre gyakorolt hatására (WEBER, M. 1982/1905; 2005/1920-21; KEMÉNYFI R. 2004). Mindezt azonban – KEMÉNYFIvel ellentétben – nem tekinthetjük azon tényezı jelének, mely szerint Max Weber „teret enged a földrajzban a teológiának, filozófiának” (KEMÉNYFI R. 2004. p. 284). A teológia és a filozófia továbbra is csak tárgya a földrajznak, nem alakítója, regulatív elve! A nemzetközi szakirodalom egyre bıvülı folyamából kiemelve néhányat (PARK, C. 1994; BÜTTNER, M. 1999; RINSCHEDE, G. 1999; HENKEL, R. 2001; PARK, C. 2004), azt láthatjuk, hogy ezekben a két terület – vallás és földrajz – viszonya alapvetıen kiegyenlítıdik, egyfajta dialektikus egysége, szintézise jön létre (KONG, L. 1990). A felekezeti, vallási viszonyok térbelisége értelmezésében az alapvetést az adja meg, hogy „mennyire tudja a kutatás az adott helyet, teret, térhálót a maga (egzakt módon megfoghatatlan) szentségében értelmezni” (KEMÉNYFI R. 2004. p. 285). Éppen ezért feltehetı a kérdés: milyen ontológiai kapcsolat lehet a földrajzi tér és a vallás között?6 5

„Kell-e mondanom, hogy a vallás, a tudomány, a költészet az ember lelkében tükrözıdı természet visszavetett sugarai.” „Az emberiség szelleme fejlıdésének legnagyobb akadályozó tényezıi közé tartozik az a törekvés, hogy a mit a szellem észrevesz, tudatosan az érzelem körében akarják marasztani. E törekvés által a szellem szükségképi fejlıdése nagy ellentétbe jut az érzelem szükségképi veszteglésével. A hitnek és a tudománynak az emberiség nagy történetében meg nem szőnı küzdelme és minden egyes emberben az érzelem és az értelem küzdelme lényegében véve ez ellentétnek rokon nyilvánulásai.” (RATZEL, F. 1887/1882. pp. 25. 502.) 6 Az összekapcsolás létjogosultságát az is megadhatja, hogy valóban létezhet efféle térmeghatározás. A. Gergely András egy tanulmánya a társadalmi térhasználatot vizsgálva – a harminckét térfelfogást bemutatva

12


1.2.2. Szakrális térstruktúrák

A vallás minden megjelenési formája térbeli jelleget is ölt, s mint ilyen, szoros kapcsolatban áll földrajzi környezetével. Közösségi jellege folytán pedig annak megırzéséhez, átörökítéséhez konkrét, egyebek mellett térbeli eligazodásra is szorul, de maga is alakít ki térbeli struktúrákat (ASSMANN, J. 1999). Ezt nevezi BARTHA ELEK „a tér szakrális birtokba vétele” jelenségének (BARTHA E. 1993, p. 47). „Az emlékezetnek helyszínekre van szüksége és térbeliesítésre hajlik.” Elsısorban a lakott térben gyökerezik, de „a tér kelléke az Én-t övezı, hozzá tartozó dologi világ is” (ASSMANN, J. 1999. pp. 3940). E kapcsolatrendszer elemzése során a kutatók fokozatosan jutottak el az egyirányú környezeti meghatározottságtól az újabb vallásökológiai vagy komplex vallásföldrajzi elemzésekig (BARTHA E. 1990). Ennek egyik példája KEMÉNYFI RÓBERT megközelítése (KEMÉNYFI R. 2004). Szerinte – földrajzi szempontból – a szent tér kettıs természető: relatív és abszolút. Az egyén (szent) térre vonatkozó tapasztalata, a térélmény képezi az egyik, a szent hely térbefolyásoló szerepe, az objektumok vallásszervezı ereje a másik aspektust. Ez utóbbi közel áll Assmann fent idézett állításához, de ami a dolgozat szempontjából lényegesebb: a vallásföldrajz definíciójához is.7

1.2.3. A szakrális táj

A szakrális – vallásetnográfiai megfogalmazásban „szentségi” – táj fogalmának bevezetése a magyar tudományosságba igen régi kelető. Igaz, ez a tudomány nem a földrajz, hanem a néprajz volt. VÁMOS ISTVÁN szerint a korabeli néprajztudományban a szentségi táj „azt a területet jelöli, amelyet a búcsújáróhelyrıl szétsugárzó láthatatlan erı fog össze, vagyis azt a vidéket, amelyrıl a búcsúsok jönnek” (VÁMOS I. 1947. p. 274).8 A néprajztudományban a felfogás abból indult ki, hogy a nagy búcsújáró helyek

– a mágikus térrıl is említést tett (Idézi: NEMES NAGY J. 1998). Ezzel ellentétben viszont megállapítható, hogy az elvont tartalmak esetében – mint a vallás – a lokalizáció momentuma csak közvetett lehet. „Felrajzolhatóak ugyan a vallások, ideológiák, szokások, szellemi innovációk elterjedtségi térképei, de ezek tulajdonképpen e szellemi tartalmakat hordozó társadalmak, csoportok, illetve az azokat megjelenítı objektumok (például régészeti emlékek) térképei.” (NEMES NAGY J. 1998. p. 74). 7 A fenti megállapítások frappáns összegzése lehet a vallás térbeliségének leírására az ’egyén – környezet – kultúra – közösség’ négyes modellje. Mindegyik ugyanis a vallás térbeli jellegének egy-egy értelmezési horizontja lehet. Más összefüggésben vetette fel mindezt KORPICS M.: „A szenttel való találkozás élménye (tapasztalat) a közvetítı eszközökön keresztül (szimbólumok), a közösségi tudás talaján válik hozzáférhetıvé a közösség tagjai számára” (2000. p. 172). 8 Ugyanakkor maga az elnevezéssel nem ért egyet, helyette búcsújáróvidéket, búcsúvidéket javasol, mert a táj "csak földrajzi egységre s nem szellemi, jelen esetben vallásos néprajzi egységre alkalmazható." (U.o.)

13


meghatározott, térképen megjeleníthetı vonzáskörzettel rendelkeznek. Ennek határai a kegyhelyrıl származó kultusztárgyak elterjedésének határaival esnek egybe (BARTHA E. 2000). Tágabban értelmezve azonban – és szempontunkból ez tőnik célravezetınek – „magában foglalja az ember környezetének mindazon tárgyi, dologi elemeit, amelyek valamilyen vallásos tartalommal rendelkeznek számára, vallásosságának gyakorlására késztetik, vagy pusztán emlékezetébe idézik a vallást” (BARTHA E. 1992. p. 32). Általánosítva: „a kultúrtáj egy típusát jelenti, magában foglalva a vallás és térbeli környezete kölcsönhatásának valamennyi, a tájban megmutatkozó megnyilvánulását” (BARTHA E. 2000b. p. 114). Ebben már tetten érhetı a vallás – alábbiakban tárgyalandó – környezet- illetve tájalakító szerepe is! A vallás ugyanis „tájtelítı erıvel” rendelkezik, mely a vallásosság elsıdleges építészeti megnyilvánulásaiban és az azokhoz kapcsolódó elsıdleges ritmusokban ragadható meg (KEMÉNYFI R. 2004).

1.3. Mi a vallásföldrajz? 1.3.1. A vallásföldrajz meghatározása, tárgya, tudomány-rendszertani helye, kapcsolatai

1.3.1.1. A meghatározás problémái

Mint

minden

definíció,

lehatárolás,

a

vallásföldrajz

meghatározása

is

problematikus. Tekintetbe kell(ene) venni a különbözı diszciplináris, valamint tudományos iskolák, irányzatok szerinti álláspontok sokféleségét. A két fogalom – vallás és földrajz – meghatározásának problémái kihatnak a vallásföldrajz meghatározására is. Olyannyira, hogy CHRIS PARK (PARK, C. 2004) el is kerüli a definiálást… Mindazonáltal kirajzolódik két vonulata a meghatározási kísérleteknek. Az egyiket analitikus, míg a másikat szintetikus definícióknak nevezhetjük. Az analitikus meghatározások inkább a tárgy felıl közelítik meg a kérdést, leíró, klasszifikáló módon határozzák meg a vallásföldrajzot. Közel áll ehhez a német – és ettıl részben függetlenül – a rendszerváltás elıtti magyar „szakirodalom” szemléletmódja (v. ö. KEMÉNYFI R. 2004).9

9

Részletesebben lásd a kutatástörténeti fejezetben: 2.3!

14


A szintetikus meghatározások a célja, feladata felıl közelítik meg a témát. Így leginkább az angolszász – és ettıl szintén részben függetlenül – a vallásnéprajzi megközelítések állnak közel ehhez. A mai vallásföldrajzi kutatások szerencséjének is tekinthetı az „elızmény nélküliség”, mivel így egyaránt integrálhatóak a német szociálgeográfiai és az angolszász ökológiai irányzat eredményei (KEMÉNYFI R. 2004).

1.3.1.2. Meghatározási kísérletek

A vallásföldrajz „a föld népességének vallás szerinti megoszlásával, vallási hovatartozásával, a különbözı térségek, országok vallási viszonyaival, továbbá a természeti-társadalmi jelenségek és a vallások (vallási nézetek, szervezıdések) kölcsönös kapcsolataival, térségi problémáival foglalkozik” (HUNYADI L. 2002. p. 359 – kiemelés az eredetiben). A meghatározás tágan értelmezi a diszciplína terrénumát, így földrajzi szempontból nem teljesen releváns. Más, szociálgeográfiai megközelítés szerint a vallásföldrajz a vallás vagy a vallási tanítások térbefolyásoló szerepével foglalkozik (BERÉNYI I. 1992). Ezen meghatározás viszont túl szőken szemléli a vallásföldrajzot, így kiegészítésre szorul. Nem visznek elıre a vallástudományi megközelítések sem. Karl Hoheisel szerint a vallások és a földrajzi térség közötti kölcsönös összefüggéseket tanulmányozza a vallásföldrajz (HUNYADI L. 2002). Ezt a kissé semmitmondó megállapítást kívánja árnyalni HORVÁTH PÁL is, amikor azt állítja: a vallásföldrajz „tárgyának, a hit világának döntıen térbeli és mennyiségi vizsgálatát fogjuk tekinteni, mindazoknak a természet- és társadalomföldrajzi tényezıknek a közegében, amelyek a vallási valóságot a múltban és a mában is körülveszik” (HORVÁTH P. é. n. – Szerzı kiemelése). A fenti problémák miatt megfelelı középútnak tőnik GISBERT RINSCHEDE klasszikusnak tekinthetı meghatározása: a vallásföldrajz a kölcsönös vallás/térkapcsolattal foglalkozik, azaz a vallások befolyásával a földrajzi környezetre és fordítva, a természeti, kulturális, szociális és technikai környezet befolyásával a vallási elképzelésekre (RINSCHEDE, G. 1999).

1.3.1.3. Tárgya

Tárgyát tekintve a vallásföldrajz igen széles területet ölelhet fel: 15


- a vallásföldrajzi kutatások idıszerősége; - a világvallások társadalmi és kulturális szerepének interdiszciplinális elemzése; - az etika és a kultúra kapcsolata a vallásokkal; - a vallási élmény és motiváció, a vallásosság; 10 - a vallásföldrajz tagolódása; - a vallásföldrajz és a vallási kultúrák regionalitása; - a vallások helyzete a különbözı kontinenseken, vallásföldrajzi régiókban; - vallások idıbeli és térbeli változása (VOFKORI L. 2003.), a világvallások kialakulásának,

szétterjedésének

és

térbeli

elterjedésének

földrajzi

sajátosságai (PARK, C. 2004; RINSCHEDE, G. 1999.); - a vallás hatása a gazdasági tevékenységre; - a vallás hatása a demográfia alakulására (házasság, generációk magatartása); - a vallás hatása a kultikus helyek látogatására, a vallás által motivált közlekedésre (BERÉNYI I. 1992; VOFKORI L. 2003).

A fenti felsorolás persze koránt sem teljes és rendszeres. A legújabb vallásföldrajzi tankönyvek (PARK, C. 1994; RINSCHEDE, G. 1999) tartalomjegyzéke és tagolása is tükrözi ezt a sokszínőséget. A diverzitás egyrészt fragmentáltságot sugallhat, másrészt ugyanakkor azt is tükrözheti, hogy a vallási eszmék és jelenségek mennyire szorosan kapcsolódnak autentikus földrajzi problémákhoz.11 Leginkább RINSCHEDE (RINSCHEDE, G. 1999) – a dolgozat általános vallásföldrajzi fejezetében is alapul vett – vallásföldrajzi kézikönyvének a tagolása tőnik követendınek.

10

E három kategória mint vallásföldrajzi probléma tárgyalása felettébb problematikusnak tőnik. Egyik sem írható le földrajzilag adekvát módon, így nem is lehet a földrajzi kutatás tárgya. Nem vizsgálható továbbá a tudományos objektivitás kritériumának megfelelve a vallásos hit eredete, illetve a vallások kialakulása VOFKORI LÁSZLÓ (VOFKORI L. 2003) által felvetett témaköre sem. Maga a kérdésfelvetés ugyanis prekoncepciót rejt magában: a kialakulás, eredet fogalma ugyanis azt jelenti, hogy valami nem eleve adott, létezı valóság. Az ilyen felvetések lehetnek a vallástudományokhoz tartozó valláskritika, de nem a vallásföldrajz kérdései, problémái. Ugyancsak problematikus és szemléletileg teljesen elhibázott a vallástudomány történetének, módszertanának, az összehasonlító vallástörténetnek, a vallási hagyományok strukturális analízisének szerepeltetése a vallásföldrajz témakörén belül. A vallástudomány mint teljesen önálló diszciplína önálló metodikai és paradigmarendszerrel rendelkezik, így szereptévesztés lenne a vallásföldrajzos részérıl e tudománnyal foglalkozni. A vallásföldrajz csak felhasználja, adaptálja a vallástudományi eredményeket vizsgálatai során. 11 „Vallás és…” (politika, népesség, gazdaság, környezet, település, stb…) (HENKEL, R. 2005).

16


1.3.1.4. Kapcsolatai

A vallásföldrajz egyes megközelítések szerint a kulturális földrajz tárgykörébe tartozik. Ezt támasztják alá azok a vélekedések is, melyek szerint manapság a vallást inkább kulturális formának, mint társadalmi szervezetnek kellene tekinteni (FÖLDVÁRI M. 2007). Hasonlóképpen az is, hogy a vallásföldrajz ott fejlıdött ki, ahol a kulturális földrajz is kiemelkedı jelentıségő volt, az Egyesült Államokban és Németországban (JOHNSTON et al. 2000). Elsısorban a földrajztudomány és a vallástudomány határterületét vizsgálja, részben azonban az etnográfia, a filozófia, a gazdasági és politikai tudomány határterületeivel foglalkozik (HUNYADI L. 2002) (1. ábra).

1. ábra: A vallásföldrajz diszciplináris kapcsolatai (HUNYADI L. 2002 alapján, saját szerkesztés)

17


E besorolást támogatja, hogy a kulturális földrajz hasonló kérdésfelvetéssel él, mint a vallásföldrajz: „a kultúra miként hat a környezetre és hogy a környezet hatásai hogyan jelennek meg a kultúrában.” E felfogás szerint a vallás a kultúra ideológiai – és részben társadalmi – alrendszeréhez sorolandó (NIKITSCHER P. 2004. p. 1 pass).12 Ezen besorolást támogatja a kulturális földrajz saját önmeghatározása, melyben a vallásföldrajznak is komoly szerepe van (TRÓCSÁNYI A. – TÓTH J. 2002). Ugyanakkor egyes német geográfusok

a

kultúrföldrajz

részterületének

tekintett

szociálgeográfia

egyik

részdiszciplínájának vélik a vallásföldrajzot (2. ábra) (BERÉNYI I. 1992). A helyzetet tovább bonyolítja, hogy mind a szociálgeográfia, mind – az esetlegesen annak részét képezı – vallásföldrajz sem kimondottan térbeli tulajdonságok tanulmányozásán alapul (BENEDEK J. 2002).

2. ábra: A vallásföldrajz helye a kultúrgeográfián belül (BERÉNYI I. 1992 alapján, saját szerkesztés) Más megközelítés szerint a vallásföldrajz az ágazati földrajzok egyike, a társadalom- és gazdaságföldrajz társadalomföldrajzi alrendszerének egyik önálló diszciplínája – az emberföldrajz, népességföldrajz és kulturális földrajz mellett (VOFKORI L. 2003). Ismét más megközelítések szerint a vallásföldrajznak a társadalmi-gazdasági földrajz keretében, a népességföldrajzon belül az ágazati földrajzok között van a helye. A többi társadalmi-gazdasági földrajzi diszciplínához hasonlóan kapcsolatban áll a történeti, közgazdasági, statisztikai és más társadalomtudományokkal. Különösen alapoznia kell azonban az egyházföldrajzi, gazdaság- és társadalomföldrajzi, valamint történeti földrajzi 12

Az „új kulturális földrajz” részben lebontja e statikus kereteket, részben viszont megnyitja az utat a földrajz egészén belül a kulturális aspektusok – így a vallási aspektus – elıtt (FÖLDVÁRI M. 2007).

18


ismeretekre (TATAI Z. 1999). Más felfogás szerint a népességföldrajzon belül nem alkot aldiszciplínát, csupán a népesség kulturális jellemzıinek egyikeként vizsgálandó (KOVÁCS Z. 2007). A Magyar Tudományos Akadémia Földrajz I. Tudományos Bizottság 1999. évi állásfoglalása szerint pedig – mely a társadalomföldrajz tagolására tett javaslatot – a vallásföldrajz – az etnikai földrajz mellett – a népességföldrajz ágazata (BECSEI J. 1999). A problémakör azonban még ezzel sem zárható le teljes mértékben, mivel Becsei József megállapítása szerint is a vallásföldrajz „tematikájának és módszerének kidolgozása részben a jelen, részben a jövı feladata” (BECSEI J. 1999. p. 28). A népességföldrajz fı feladatai közt viszont nem említette a vallási mintázat kutatását, feltárását…

1.3.2. Vallásföldrajz és vallástudományok

Vannak, akik a vallástudományok sorában helyezik el a vallásföldrajzot, mint amelyik a vallás és a világ kapcsolatával foglalkozó tudományok közül az egyik legfiatalabb. Kezdetben az egyházi adminisztráció és statisztika segédtudományaként tartották számon, annak ellenére, hogy a kereszténység – és több más vallás – missziós jellegébıl fakadóan mindig is nyitott volt a (földrajzi) világra. Ez a nyitottság a kultúrák közötti kommunikáció egyik elsı, máig is igen fontos területévé avatja a vallásokat, s növeli a vallásföldrajzi kutatások jelentıségét (TOMKA M. é. n). Rokontudománya az egyházi topográfia, egyházföldrajz lehet (KOSZTA L. 2000).13 MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS a – keresztény – teológia és a vallástudomány összevetése kapcsán hasonló eredményre jutott a vallásföldrajz tudományrendszertani elhelyezésére nézvést. Táblázatosan ábrázolva az alábbi megoldást javasolta (1. táblázat). A teológián belül talán a gyakorlati teológia (pasztorális), azon belül a gyülekezetépítés ill. a missziológia tárgykörébe tartozhat a vallásföldrajz kutatási területe (MÁTÉ-TÓTH A. é. n). Hasonlóan vélekedik REINHARD HENKEL (HENKEL, R. 2005) is.

13

Ennek kutatási területe „az egyházszervezet térbeli elrendezıdésének, a püspökségek, fıesperességek kialakulásának, a templomos helyek, a plébániák létrejöttének és elhelyezkedésének, a vidék településstruktúrájában elfoglalt helyének vizsgálata (…) a városiasodás, a települések topográfiai fejlıdésében, a centrális helyek kialakulásában a templomok szerepe, a különbözı szerzetesrendi közösségek térbeli elhelyezkedésének és számának vizsgálata, a zarándok- és búcsújáróhelyek, általában az egyházi központok létrejöttének és vonzáskörzetének stb. bemutatása” (KOSZTA L. 2000. p. 41).

19


1. táblázat: A vallásföldrajz a teológia és a vallástudományok rendszerében (MÁTÉ-TÓTH A. é. n. alapján, saját szerkesztés) Teológia Vallástudomány Historika

Vallástörténet

Szisztematika

Vallásfilozófia Vallásfenomenológia Valláskritika

Biblika

Vallásfilológia

Praktika

Vallásszociológia Valláslélektan Vallásetnológia VALLÁSFÖLDRAJZ

Más – vallástudományi – felosztás viszont némiképp máshogy súlypontozott, így bizonyos mértékig más eredményre is jutott a vallásföldrajz besorolásával kapcsolatban (KRÁNITZ M. 2000) (2. táblázat).

2. táblázat: A vallástudományok felosztása (KRÁNITZ M. 2000 alapján, saját szerkesztés) Vallástudományok Tényfeltáró vallástudományok

Vallásfenomenológia Vallástörténet Összehasonlító vallástörténet

Vallásantropológiai tudományok

Vallásantropológia Valláspszichológia Vallásszociológia VALLÁSFÖLDRAJZ

Vallásstatisztika Valláskritikai tudományok

Vallásfilozófia Vallásteológia Valláskritika

Fontos azonban megjegyeznünk, hogy a vallástudomány és a földrajztudomány is némileg másképp közelíti meg a vallásföldrajzot. A földrajztudomány a vallás mint

20


jelenség térbeli megnyilvánulásaival, a vallás térbefolyásoló szerepével foglalkozik, a vallástudomány pedig – fıleg egyik legmeghatározóbb ága, a vallásfenomenológia hatására – a szent térbeli megnyilvánulásaival foglalkozik. A szent – a kommunikáció participációs felfogása szerint – mint szignifikátum a világnak egy olyan fragmentuma, melyet szakrális szignifikáció hoz létre (HORÁNYI Ö. 1999).

1.3.3. Vallásföldrajz és földrajztudomány

Annak ellenére, hogy a témakör nemzetközi szakirodalma egyre bıvül, Magyarországon a vallásföldrajz – amint az alábbiakban látni is fogjuk – a korábbiakban igen kevés szállal kapcsolódott a földrajztudományhoz. Pedig a tér szerepe a vallásban igen sokrétő. Ez legitimálhatja a vallásföldrajzi kutatásokat. Ugyanakkor rengeteg terminológiai-besorolásbeli bizonytalanság nehezítheti a téma tárgyalását. A besorolásbeli bizonytalanság abból adódhat, hogy bár a vallásföldrajz a társadalomföldrajz sajátos ága, de interdiszciplináris jellegő: a földrajztudomány és a vallástudomány (teológia) határterületén helyezkedik el.14 De érintkezik több más tudományággal

is

(etnográfia,

filozófia,

politikatudomány,

gazdaságtudomány,

szociológia, történelem, statisztika, stb.) (HUNYADI L. 2002). A vallásföldrajz – mint fent láttuk – a földrajztudományon belül is igen széles kapcsolódási lehetıségekkel rendelkezik (3. ábra). A talán magától értetıdınek tekinthetı népességföldrajzi (PEZENHOFFER A. 1922; PFEIFFER M. 1926; SCHNELLER K. 1923; SCHNELLER K. 1930), településföldrajzi (HUMPHREY, C. – P. VITEBSKY, 1998; G. RINSCHEDE, 1999), gazdasági földrajzi (RADÓ S. 1967), kulturális és idegenforgalmi földrajzi (AUBERT A. 2002) összefüggések mellett több más földrajzi (rész)diszciplína is „érintett” lehet a vallásföldrajz kapcsán. A politikai földrajzon belül a választási földrajz talán evidens módon köthetı hozzá, de a geopolitika érdeklıdése is feltámadt a téma iránt (BÁRDOS-FÉLTORONYI M. 2001). Közigazgatási földrajzi szempontból is vizsgálható a vallás, mint sajátos igazgatási térszervezeti struktúrával rendelkezı intézmény (HAJDÚ Z. 2001). Végezetül a magatartásföldrajz néhány aspektusa is rendelkezik vallásföldrajzi vonatkozásokkal (GODÓ N. 2002). Szükséges továbbá a történeti földrajzi vizsgálatok elvégzése is.

14

A vallásföldrajz a földrajztudomány rendszerében a valláshoz mint tudásterülethez való viszony alapján jelent meg VOFKORI LÁSZLÓ rendszerében (VOFKORI L. 2003).

21


3. ábra: A vallásföldrajz lehetséges ágazati kapcsolatai a földrajztudományon belül (Saját szerkesztés) 1.3.4. A vallásföldrajz rendszere

A vallásföldrajz mint önálló rész- vagy interdiszciplina felosztásában ugyan látszólag összhang figyelhetı meg, mégis szükséges némi pontosítást eszközölni. Az alábbiakban a fent már vázolt megközelítések – elsısorban HUNYADI L. (2002) – nyomdokain haladva kíséreljük meg a vallásföldrajz belsı tagoltságát feltárni. A vallásföldrajz felosztásának egyik lehetséges módja szerint általános, ágazati és regionális vallásföldrajzról beszélhetünk.15 Az általános vallásföldrajz a kultúra-civilizáció-vallás összefüggésébe ágyazva vizsgálja a vallás és a földrajzi környezet kölcsönhatásait, összefüggéseit (pl.: vallás és ökonómia, vallás és ökológia, vallás és demográfia, vallás és politika).16 15

Ezt támogatja TATAI Z. korábbi állásfoglalása is (TATAI Z. 1999). Nem érthetünk egyet VOFKORI LÁSZLÓ felfogásával, mely szerint a vallás mintegy szelepként mőködik a természetföldrajzi környezet és a gazdasági, társadalmi, kulturális viszonyok között, s ezt vizsgálná az

16

22


Az ágazati vallásföldrajz az egyes vallások földrajzi szemlélető tárgyalásával foglalkozik (földrajzi elterjedés, hitéleti gyakorlat, szervezeti felépítés). Különösen fontos vizsgálati területe az egyes felekezetek etikai elıírásai földrajzi vonatkozásainak számbavétele.17 A regionális vallásföldrajz feladata a földrészek, országok, térségek vallási viszonyainak jellemzése, bemutatása. (Felekezeti megoszlás, vallások kapcsolata egymással, vallás és környezet.) A hiányolt, de lényegesnek vélt területe a vallásföldrajznak a történeti vallásföldrajz.18 Ennek tárgya egyrészt a vallás és környezet történetileg változó kapcsolata, másrészt a vallás történeti változása a térben.19 Gyakorlati megjelenése az egyes térségek, országok múltbeli vallásföldrajzi viszonyait feltáró munka (PETE J. 2008b) (4. ábra).

4. ábra: A vallásföldrajz felosztása (Saját szerkesztés)

általános vallásföldrajz (VOFKORI L. 2003). Egyrészt nem támasztható alá a vallás kiragadása a társadalmi, kulturális viszonyok közül, másrészt pedig a vallás „szerepének” szemlélete túlzottan leegyszerősítınek tőnik. Rokonítható viszont a fenti érdeklıdési körrel HORVÁTH P. (é. n.) „vallásdemográfiája” és „vallási kultúrföldrajza”. 17 Többé-kevésbé megfeleltethetı HORVÁTH P. (é. n.) „statisztikai” vallásföldrajzának, mely azonban szerzı szerint is többet nyújt egyszerő statisztikánál. 18 Késıbb már TATAI Z. is felvetette ezt a lehetıséget (TATAI Z. 2004). A fenti megközelítés jórészt egybeesik HORVÁTH P (é. n.) felfogásával is. 19 VOFKORI LÁSZLÓ (VOFKORI L. 2003) külön vallásföldrajzi részdiszciplínaként említi a bibliai földrajzot, bár elismeri, hogy többen a bibliai régészet részének tekintik. VOFKORI álláspontját alátámaszthatja, hogy a 18-19. század vallásföldrajzát a bibliai idık történeti földrajzi vizsgálata uralta (PARK, C. 2004). Felfogásunk szerint azonban – nem vitatva a kérdés speciális jelentıségét – tudományrendszertani értelemben a bibliai földrajz csupán egy regionális vallásföldrajzi vizsgálat történeti vetülete lehet.

23


2. A magyarországi vallásföldrajzi kutatások történetébıl 2.1. A második világháború elıtt A magyarországi vallásföldrajzi – vagy annak nevezhetı – kutatások gyökerei a 19. század végére nyúlnak vissza. Kezdeteit a vallásnéprajzi, vallásstatisztikai publikációk jelentették. További kapcsolódási pont lehetett – volna – a vallásföldrajz számára az egyházi földrajzi kutatások megerısödése is (PETE J. 2004b). Vallási, egyházi térképek ugyanis már a 19. században is nagy számban készültek, s az elsı világháború elıtt már a vallások földrajzi elterjedését bemutató térképek is születtek. Sıt, az antiszemitizmusról is készült térkép (STEGENA L. 1998). A vallásföldrajz, a vallás recepciójának következı lépcsıfokát jelentette a magyarországi földrajztudományban a diszciplína tudományrendszertani helyének meghatározása. Ezen a téren CZIRBUSZ GÉZA (CZIRBUSZ G. 1912; 1917), majd CHOLNOKY JENİ (CHOLNOKY J. 1922) tette meg az elsı lépéseket. A vallás

mint

téma, szempont

földrajztudományon

belüli

elhelyezésére

vonatkozóan a leghatásosabb kísérlet azonban Hézser Aurél nevéhez főzıdik. İ az etnográfiai

földrajz

tárgykörében

találta

meg

a

vallás

helyét

–

korántsem

problémamentesen (HÉZSER A. 1922; 1930; 1939). HÉZSER érdeklıdése a vallásföldrajzi kérdések iránt nem volt jellemzı a két világháború közti magyar földrajztudományra. Hasonló felvetésekkel csak FODOR FERENC egy munkájában találkozhatunk (FODOR F. 1933). Így a vallásföldrajz elméleti, módszertani megalapozása elmaradt (KEMÉNYFI R. 2004). A kevés számú vallásföldrajzi leírás közül kiemelkednek PRINZ GYULA elemzései. A településkép, tájkép „szakrális táji” elemeit kutatva végzett európai horizontú összehasonlító vizsgálatokat. Hangsúlyozta a román és gótikus stílusú egyházi építészet európai kapcsolatait, jelentıségét. Kiemelte azonban a sajátosan vallási eredető települések, szenthelyek, búcsújáró helyek hiányát a középkori Magyarországon. A politikai földrajzi viszonyokat vizsgálva azonban sokkal csekélyebb jelentıségét látta a vallási megoszlásnak (PRINZ GY. é. n. [1936]a; é. n. [1937]c). Közigazgatási földrajzi tekintetben

azonban

valamivel

árnyaltabban

fogalmazott.

Az

ország

„tartománytalanságával” és a megyerendszer sajátosságaival szemben bizonyos tekintetben ellenpéldaként állította az egyházszervezetet. A katolikus egyházmegyék szervezetét

24


„ésszerőbb területrendszer”-nek tekintette, mint a „helytelenül felaprózott közigazgatási megyét”. Az érseki tartományok tekintetében azonban csak a természetes országrészek tükrözıdését látta. Fontosnak tartotta továbbá megállapítani az érseki központok hagyományos elhelyezkedésérıl, hogy „az egyháztartományi székvárosok így méreteikben szerény mezıvároskák maradtak rövid gazdasági hatósugárral”. A többi felekezet egyházszervezete esetében sem talált komolyabb tartományképzı szerepre utaló nyomokat, így azok földrajzi hatását is csekélynek vélte. (PRINZ GY. 1942. p. 205). A fentieken kívül inkább csak vallásföldrajzi jellegő publikációk születtek, pl. az egyházföldrajz tárgykörében. Lényegébıl adódóan ez sajátos gyakorlati célokat, követelményeket elégített ki, de hasznosítható földrajzi szempontokat, adatokat is nyújtott. Földrajzilag azonban leginkább a különbözı statisztikai-demográfiai tanulmányok voltak értékesíthetık. Ezek célja Trianon után alapvetıen a Kárpát-medence etnikai állapota változatlanságának, stabilitásának bizonyítása volt (PETE J. 2004b; KEMÉNYFI R. 2004). Érdekes, fontos színfoltját jelentették a vallásföldrajzi jelegő publikációknak a trianoni Magyarország

demográfiai

viszonyait

taglaló

írások.

Igaz,

a

demográfiai,

népesedéspolitikai vita a vallási szempont felvetése folytán némiképp vallási polémia jellegét is öltötte (PETE J. 2004b).

2.2. A szovjet korszak Az 1944/45 utáni néhány év korfordulót jelentett a magyar vallásföldrajzi kutatások történetében is, jóllehet, a tudományos kutatások folyamatában nem feltétlenül jelentett a háború cezúrát. Bizonyítja ezt, hogy kiemelkedı földrajzos, FODOR FERENC tollából rendelkezünk egy jeles, színvonalas vallásföldrajzi értékeléssel ebbıl az idıszakból is. Igaz, forma szerint ez inkább egyházföldrajzi jellegő írásmő, hiszen felekezeti szempontot (is) érvényesített, katolikus folyóiratban, a Vigíliában jelent meg, s címében a katolikus jelzıt tüntette fel (FODOR F. 1947). Ám mégis többet nyújtott, mint egy konvencionális egyházi földrajzi leírás. A problémakör, a vallások, felekezetek társadalmi-földrajzi jelenléte ugyanis ekkor már nem teljesen a tudományos érdeklıdés, hanem sokkal inkább az ideológiai-politikai küzdelmek tárgya lett. Az ötvenes évekre a „számőzetés”, „illegalitás”, „álnév” megállapítás illik leginkább a vallásföldrajz vonatkozásában. Egyrészt azért, mivel ebben az idıszakban a földrajzi szintézisekbıl a vallási szempontot teljesen mellızték. Másrészt a vallási

25


viszonyok tárgyalása visszaszorult a szoros értelemben vett egyházi földrajz keretei közé. Az idıszak egyetlen számottevı ilyen jellegő munkája is magán viselte a kor bélyegét, szerzıjének beállítottságát. S hasonló ideológiai indítékok vezérelték a történeti jellegő vizsgálódásokat is. A fenti „illegális” vallásföldrajzzal szemben a földrajztudományon belül csak az emberföldrajzi vizsgálatok helyét elfoglaló gazdaságföldrajzi kutatások „álneve” alatt lehetett a vallási vonatkozásokkal foglalkozni (PETE J. 2004b). Ennek jellemzı példája a kor mértékadó gazdaságföldrajzi szintézisének megállapítása: „A vallásokkal a gazdasági földrajzban azért kell foglalkozni, mert a különbözı vallási szokások, szertartások, elıírások és tilalmak hatással vannak a gazdasági és politikai életre, a termelés földrajzi megoszlására, kisebb mértékben a foglalkozási megoszlásra és a zarándoklatokon keresztül a közlekedésre is” (RADÓ S. 1967. p. 111). A hangsúlyeltolódás érzékelhetı: a vallás kifejezetten gazdasági tényezı az újjáformált gazdasági földrajzban. A késıbbiekben csupán a példák, szempontok sokasodása és a konkrét ideológiai tartalmak súlyának csökkenése jelentette a továbblépést. A

korszak

vallásföldrajzának

másik,

több

szempontból

unikális

„csúcsteljesítménye” a Magyarország Nemzeti Atlasza 1989-es kiadásának egyik térképlapja (PAPP-VÁRY Á. – SEBİK L. 1989). A szerzık Egyházi igazgatás, 1984 címmel adtak földrajzi jellegő áttekintést a kor Magyarországának egyházi-vallási viszonyairól. Állításunkat nem tartjuk túlzásnak, hiszen az egyetlen térképlap és magyarázó szövege sokkal többet nyújt címénél. Adatgazdagságával, térbeli és idıbeli dinamikájával kiemelkedik az 1945 utáni irodalomból. Hasonló minıségő elızményérıl vagy folytatásáról nincs tudomásunk (PETE J. 2004b).

2.3. A jelenlegi kutatások A

rendszerváltás

után

a

vallásföldrajzi

(jellegő)

publikációk

számának

robbanásszerő növekedése könyvelhetı el. A korábbi évszázad – bıven számolva – másfél tucatnyi, elemzésre érdemes írásával szemben alig másfél évtized alatt mintegy két tucat publikációt lehet vázlatosan áttekinteni. A számbeli növekedés ugyanakkor örvendetes tematikai bıvülést is jelentett. A szoros értelemben vett – tulajdonképpen ekkor megjelenı – vallásföldrajzi munkák mellett a földrajz egyéb ágai, valamint a statisztika, szociológia, történettudomány, néprajztudomány, vallástudomány és a teológia is szolgált adalékokkal a kérdés tárgyalásához (PETE J. 2004b).

26


A statisztika érdeklıdését jelezte, hogy majd fél évszázad után kezdtek megjelenni a korábbi népszámlálások vallással kapcsolatos statisztikai adatsorai. Fokozottan volt ez jellemzı a 2001. évi népszámlálás vallási adataira. „Természetesen nem lehet rangsorolni a népszámlálási témákat, de kétségtelen, hogy a hosszú kihagyás után fokozott érdeklıdés tapasztalható a népszámlálás vallási adatai iránt. Ezért döntött úgy a Központi Statisztikai Hivatal, hogy soron kívül közzéteszi a településsoros vallási adatokat” (MELLÁR T. 2002. p. 5). A kiadvány kétségtelenül szükséges, fontos, megkerülhetetlen kiindulópontját képezi a késıbbi kutatásoknak, ám néhány szempontból túlzott generalizálása, takarékossága révén lényegi információkkal marad adós (pl. kisebb felekezetekhez tartozók területi eloszlása). Jelentıségét azonban növeli, hogy folytatásra talált részletesebb vizsgálatokat lehetıvé tevı tematikus kötetekben – nyomtatásban és a világhálón is (PETE J. 2004b)!20 A szociológusok már korábban is alapos vizsgálat alá vonták a vallás kérdését – természetesen

saját

szempontjaik,

érdeklıdésük

szerint.

A

történettudomány

a

legfontosabb felekezeti adatokat, adatsorokat, térképeket tette hozzáférhetıvé magyar, kárpát-medencei és köztes-európai vonatkozásban. Felbecsülhetetlen a néprajztudomány jelentısége a vallásföldrajz vonatkozásában. A már a második világháború elıtt is igen szórványos magyarországi vallásföldrajzi kutatások a háború után szinte észrevétlenül átcsúsztak a vallási néprajz területére. Így a néprajztudomány – a vallásökológia vonatkozásában – nemcsak az általános vallásföldrajz vizsgálódási körének bıvüléséhez járult hozzá, hanem az addig hiányzó, a vallásosság térbeliségét is elemzı munkák megjelentetésével is (KEMÉNYFI R. 2004). A vallásnéprajz a helyi közösségek vallási viszonyainak megismerésével, elemzésével, illetve az etnikai-felekezeti közösségek földrajzi vizsgálatával a területi-regionális kutatások elmélyítésében játszott, játszik szerepet. A vallástudományok feladata a vallási jelenségek tudományos vizsgálata. E jellegzetességükbıl fakadóan elsırendő támogatói lehet(né)nek a vallásföldrajznak, ám magyarországi képviselıi jószerivel csak a vallásföldrajznak mint vallástudományi aldiszciplínának el/felismeréséig jutottak el. A teológia/teológiák szerepe még sajátosabb a vallásföldrajz viszonyában, hiszen a vallások kérdését a különbözı felekezetek a sajátjukhoz viszonyítva szemlélik. Leginkább kézzelfogható adalékkal az egyházi földrajz szolgált.

20

Népszámlálás 2001 – 26. A népesség adatai kiemelt vallások, felekezetek szerint. KSH, Bp. 2004. Népszámlálás 2001 – 27. Vallás és család. KSH, Bp. 2005. http://www.nepszamlalas.hu/hun/kotetek/kotetek.html

27


A vallásföldrajz önálló munka – s mindjárt kötet – címében elıször 1993-ban jelent meg (HUNYADI L. 1993), így a tudományág megkerülhetetlen kiindulópontjává vált Magyarországon. Ebbıl a pontból mindeddig azonban csak igen kevesen „indultak ki”. E kevesek közé tartozott TATAI ZOLTÁN, aki ezirányú kutatásainak összegzését adva az addigi eredményeket népszerősítı formában a szélesebb szakmai, oktatói közönség számára is elérhetıvé tette (TATAI Z. 1995; 1997; 1999). Mindeddig azonban a téma legigényesebb és legígéretesebb összefoglalását HUNYADI LÁSZLÓ nyújtotta 1998-ban.21 Munkájának elsı újdonságát nyitó mondata adta, melyben a vallásföldrajzot a kulturális földrajz fogalomkörébe helyezte. További lényegi meglátása, hogy a vallás és a földrajzi környezet kapcsolatrendszerét dinamikus, egymást szabályozó kölcsönhatások szövevényeként értelmezte, ezzel szakítva mind a determinista, mind az evolucionista felfogással. A vallásföldrajz idıszerőségének, tagolódásának ismertetése után HUNYADI szükségesnek látta a vallásnak mint jelenségnek – a vallásföldrajznak általa adott kulturális földrajzi elhelyezésébıl fakadóan is – beágyazását a kultúra-civilizáció-vallás hármasságába. Ezt követıen a vallásnak, vallási jelenségeknek vallástudományi bemutatására, rövid vallástörténeti összegzésre kerített sort. Véleményünk szerint ezek ugyan szükségesek lehetnek egy, a vallástudományban, a vallásokban járatlan olvasó számára, de a vallásföldrajz elsı, alapozó, egyetemi tankönyvi összefoglalásának kereteit szétfeszíthetik. Kivételt ez alól talán a vallások rendszerezésére tett – koránt sem megnyugtató és lezártnak tekinthetı – osztályozási kísérlet képez. Figyelemre méltóak viszont HUNYADI megállapításai Ázsiára, az ázsiai népek „vallásteremtı” jellegére vonatkozóan. HUNYADI LÁSZLÓ végül a kérdéskör leglényegesebb problémáit, a vallás és a földrajzi környezet kölcsönhatásait vizsgálta. A vallás környezeti meghatározottságával kapcsolatban talán a leglényegesebb megállapítása a következı: „A vallás környezeti adaptációja egészében véve a humán ökológiai mezı közvetítésével történik” (HUNYADI L. 2002. p. 374). Ennek több fokozatát is ismertette a szakirodalom alapján (morfológiai, primer vagy közvetlen, szekunder vagy humán). A vallás, a társadalom és a gazdaság kapcsolatrendszerének vázlatos bemutatásán keresztül pedig eljutott a vallások földrajzi környezetre gyakorolt hatásának vizsgálatához. Ebben a vonatkozásban a legizgalmasabb – ám a legproblematikusabb is – a „puritán és individualista” civilizációk gazdasági teljesítményének

összehasonlítása

globális

21

szinten.

Munkáját

a

„hagyományos

Mivel a kézikönyvnek 2002-ben lényegileg azonos, de javított kiadása jelent meg, a továbbiakban a hivatkozások arra vonatkoznak (HUNYADI L. 2002).

28


vallásföldrajzi” témák számbavételével (vallási vagy vallási jellegő migráció; vallási elıírások, szokások gazdasági, demográfiai hatásai; politikai, környezet-átalakító, idegenforgalmi, szolgáltató-infrastrukturális hatások) zárta. A munka áttekintése után megállapítható, hogy valóban újszerő, az addigi nemzetközi és hazai eredményeket összegzı, kiindulópontot teremtı mő született. Újszerőségébıl azonban természetszerőleg adódott néhány gyengeség is: a hangsúlyok, tagolás esetlegessége, vitatható álláspontok, elméletek hangoztatása. A vallásföldrajz „megszületése” gyümölcsözıleg hatott más, új földrajzi részdiszciplínákra is. A turizmus földrajzának gyökereinél is a vallási turizmust fedezték fel. A viselkedésföldrajzi vizsgálatok is számos vallási vonatkozást tártak fel, fıleg a migráció témakörében. Sajátos nézıpontjából a szociálgeográfiának is van mondandója a vallásföldrajzról, kiemelve annak térbefolyásoló szerepét. A politikai földrajzzal részben az egyházak geopolitikájának, politikai földrajzának, részben a választási földrajz kapcsán érintkezik a vallásföldrajz. Földrajzi jellegőnek tekinthetı néhány más kutatás is. Ezek a már korábban bemutatott demográfiai, statisztikai vizsgálatok sorába illeszthetık. Regionális földrajzi szempontból kiemelkedı színvonalúnak tekinthetı Bárdi László összegzése

a

keleti

világvallásokról.

Igen

precíz

fogalmi

keretével,

illetıleg

„vallásföldrajzos” szemléletével emelkedik jóval a vallásokat ismertetı munkák fölé (BÁRDI L. 1999). Megemlíthetı továbbá néhány ígéretes regionális kezdeményezés a témában (ÉGER GY. 1993.; KOCSIS K., 1991. 1993). Ezek azonban már átvezetnek Magyarország vallásföldrajzának vizsgálatához (PETE J. 2004b). Más tudományágak esetében a vallásföldrajzi érdeklıdés viszonylag csekélynek mondható. A két „hagyományos” kapcsolódási terület persze továbbra is produkál új eredményeket.

A

történettudomány

rendelkezik

néhány

–

vallásföldrajzilag

is

hasznosítható feldolgozással.22 Kiemelkedik ezek közül KOSZTA LÁSZLÓ (2000) tanulmánya, Dél-Magyarország egyházi topográfiájáról. A néprajztudomány „oldaláról” pedig KEMÉNYFI RÓBERT (2004) tett le alapvetı munkát a kérdéskörben. Mint láttuk, Magyarország vallásföldrajzának vizsgálata, kutatása más, rokon területeken (fıleg az etnikai földrajz területén) indult meg. Aktualitását és perspektíváját a térségünkben, a Kárpát-Balkán térségben akkor kirobbant etnikai konfliktusok adták. KOCSIS KÁROLY azonban szükségesnek látta azok vallási-felekezeti hátterének – igaz, csupán érintıleges – bemutatását is (KOCSIS K. 1991). A felekezeti viszonyok kulturális22

„Saját használatra” már az 1980-as években készültek a vallások történeti-térbeli szerkezetét leíró fejezetek a nagy szintézisekben.

29


gazdasági hatásainak elemzése vonatkozásában a RÓNAI ANDRÁS által 1945-ben felvetett gondolatok nyomdokain haladt. Ám e megállapítások aktualitását, idıszerőségét jelzi az is, hogy RÓNAI e munkáját reprint kiadásban jelenttették meg 1993-ban (RÓNAI A. 1993/1945). Az

áttörés

azonban

megtörtént:

Magyarország

vallásföldrajzi

vizsgálata

létjogosultságot nyert. Ezt jelzik az egyetemeken ekkor megjelent vallásföldrajzi jellegő kurzusok és szakdolgozatok, regionális vagy felekezeti feldolgozások, valamint az a tény, hogy ebben az idıszakban vált hosszú idı után elıször egyetemi tankönyv témájává Magyarország vallási-felekezeti viszonyainak a kérdése. A késıbbi, PERCZEL GYÖRGY (PERCZEL GY. 1996) szerkesztette kézikönyvben a vallási megoszlás – ugyancsak KOCSIS KÁROLY tollából – külön alfejezetet is kapott (KOCSIS K. 1996). Ennek tematikája is bıvült a felekezetek területi elterjedésének vázlatos bemutatásával. Késıbbi munkáiban KOCSIS KÁROLY tovább finomította a vallásföldrajzi képet (KOCSIS K. 1999; 2003). A Magyarországgal foglalkozó földrajzi irodalom más szegmenseiben is teret nyert a vallási szempont. Az újjászületı közigazgatási földrajz vizsgálódási körébe is beletartoznak az egyházak, felekezetek. Az ágazati elemzések másik, vallásföldrajzilag fontos vonulatát a kulturális földrajzi vizsgálatok képezték az ezredfordulón. Az ágazat rokon jellegébıl fakadóan talán joggal elvárható is volt ez az érdeklıdés, s várakozásainkban e téren nem is csalatkoztunk. TRÓCSÁNYI ANDRÁS és TÓTH JÓZSEF valóban geográfiai tényezıként szemlélték a vallást, amikor kiemelték: „a kifejezetten hitbéli tevékenységek mellett az egyházak az oktatás, egészségügy és szociális gondozás területén játszották a legnagyobb szerepet”, így nem elhanyagolható kulturális hatást gyakoroltak (TRÓCSÁNYI A. – TÓTH J. 2002. p. 76). A szerzık három területet elemeztek részletesebben: a felekezeti oktatási infrastruktúra, oktatásügy, a felekezeti megoszlás és az izraelita felekezet kulturális hatását. A korrekt összegzések nyilvánvalóan csak felvetések, melyek további kutatásokra ösztönözhetnek. Mindazonáltal témánk, Magyarország vallásföldrajza szempontjából is relevánsnak tekinthetjük TOMKA MIKLÓS – más kontextusban elhangzott – kijelentését, miszerint a vallással kapcsolatos nemzetközi tudományos fórumokon a magyar tudományosság szinte egyáltalán nincsen jelen (TOMKA M. 2006).

30


3. Célkitőzések (Tézisek és hipotézisek) Széles mezın rossz kaszával is lehet sokat aratni – tartja a régi közmondás. Az elızıekben vázolt kutatástörténeti áttekintés alapján belátható, hogy – bár voltak fontos vallásföldrajzi (jellegő) kezdeményezések hazánkban az elmúlt ötnegyed évszázadban – nem haszontalan Magyarország vallásföldrajza, a vallási aktivitás térbeli vonatkozásai kérdéskörének szisztematikus áttekintése. Ennek fıbb kiindulópontjait az alábbiakban mutatjuk be.

3.1. A vizsgálatok relevanciája Elsısorban is kijelenthetı, hogy szükséges és lehetséges a vallási aktivitás – földrajzi szempontú – vizsgálata Magyarországon. Erre – az alábbiakban részletezendı – sokrétő adatok és módszerek adnak lehetıséget. A vizsgálatok szükségszerőségét több oldalról is megvilágíthatjuk. CHRIS PARK nyomán kijelenthetı, hogy a vallásföldrajz a civilizációs konfliktusok szaporodásával párhuzamosan világszerte visszatér a földrajz perifériájáról a geográfia fı ágai közé (PARK, C. 1994). A földrajzosok világszerte kezdik felfedezni a vallás és a spiritualitás szerepét anyagi, szervezeti és geopolitikai téren egyaránt (HOLLOWAY, J. – VALINS, O. (2002). Hozzátehetjük: remélhetıleg hazánkban is… Megjegyzendı, hogy a fenti kijelentések implicite azt is jelentik, hogy az eddig a nyugati világban sem foglalt el számottevı helyet (PARK, C. 2004). Többek között ezért is beszél SAMUEL HUNTINGTON ezzel kapcsolatban a vallások reneszánszáról (HUNTINGTON, S. P. 2006). Ceri Peach szerint „a vallás úgy tőnik, hogy arra van rendeltetve, hogy a 21. század elsı évtizedében a társadalomföldrajzi kutatások új területévé váljék.”23 Ezzel együtt fontos aláhúzni a téma mai, magyarországi aktualitását is. Ez elsısorban a földrajztudomány megújulási igényébıl fakadhat – mind hazai, mind nemzetközi

vonatkozásban.

Ehhez

a

vallásföldrajz

–

fentebb

részletezett

–

interdiszciplináris jellege igen tág teret biztosít. A módszerek, megközelítések széles tárházát rejti. Emellett, mintegy vertikális jelleggel a vallás és a tér sokoldalú, többszintő 23

PEACH, C. (2002): Social geography: new religions and ethnoburbs – contrasts with cultural geography. Progress in Human Geography, 26, pp. 252-260. (A hivatkozott hely: p. 252.) – Idézi: HENKEL, R. 2005. p. 13. Olyannyira igaz ez, hogy legújabban már a kritikai földrajz érdeklıdési körében megjelent a feminista vallásföldrajz is (HOPKINS, P. E. 2009).

31


összefüggésrendszere is feltárható és vizsgálható. Mintegy „belsı” magyarázata a téma aktualitásának a politikai, ideológiai gátak leomlása lehet. Ez egyrészt „lefojtott keresletet” jelent a vallási kérdések iránt, különösen az elmúlt évtizedben. De nem mellızhetı az új, aktuális problémák, témák vizsgálatát sem. Ide sorolható a 2001. évi népszámlálás vallási kérdései teremtette adatbázis léte, valamint a magyarországi vallási „piac” aktualitásainak, sajátos új jelenségeinek kutatása (új vallási mozgalmak, szekularizáció…). Valós eredményre vezetı, releváns vizsgálatokhoz megfelelı kiindulópontra, tudományfilozófiai alapra van szükség. A dolgozat kereteit meghatározó elméleti megfontolások vonatkozásában három szempont ragadható meg. Egyrészt – földrajzi elemzés révén – a térbeli jelleg. Bár nem mindig explicit módon jelenik meg, de a háttérben – remélhetıleg – mindig felsejlik. Másrészt a – vallás eszmei, ideológiai entitás mivolta ellenére vagy okán – kvantitatív jelleg – a lehetıségekhez képest… Harmadrészt a vallást gyakorló (vagy nem gyakorló) embercsoport körülhatárolhatósága (?) révén a társadalmi jelleg. Mindezt negyedikként keretezi – vallásfenomenológiai megokoltságból is – egyfajta idiografikus, pozitivista jelleg.

3.2. A vallási mezı általános jellemzıi A fenti, általánosságban megfogalmazott szükségesség mellett célszerő konkrétan is megvizsgálni, miért is van szükség egy más jellegő mutatóra, indikátorra, a vallási aktivitás vizsgálatára, mint az eddig – fıleg a szociológia által – használt vallásossági mutatók sora. A válasz bizonyos szempontból kézenfekvınek tőnik. A földrajzi kutatások másfajta, térbeliesíthetı adatokat használnak, illetve eredményeznek, mint például a szociológia. További szempont lehet, hogy a vallástudományok az eddigiekben még nem jutottak egyöntetően elfogadott eredményre a vallásosság meghatározásában, mérésében.24 Nem utolsósorban pedig megjegyezhetı, hogy a jelenlegi nemzetközi vallásföldrajzi kutatások sem jutottak a vallási aktivitás mérése vonatkozásában dőlıre. További kérdés lehet ezen tényezık felekezetiséggel való kapcsolata. Feltételezhetı ugyanis, hogy a vallási aktivitás különbözı aspektusainak földrajzilag és felekezetileg is detektálható eltérései vannak (PETE J. 2003). A fentiek alapján talán kijelenthetı, hogy szükséges és lehetséges Magyarország jelenlegi vallásföldrajzi képének – a vallási aktivitás térbeli rendjének – bemutatása. Talán 24

Újabban felmerült a vallásosság személyiségpszichológiai gyökerő vizsgálatának, mérésének lehetısége is: a vallásos identitás mérése. (Bálint Á. (PTE Neveléstudományi Intézet) ex verbis.)

32


nem szorul részletes bizonyításra – de nem is mellızhetı el ennek megtétele sem –, hogy a jelenlegi mintázat igen nagy mértékben történeti dimenzióban ragadható meg. A politikai, gazdasági, kulturális hatások vektorai mind ebbe az irányba hatnak.

3.3. Vallás és népesség – vallásos népesség? A legkézenfekvıbb összefüggés a vallás és a népesség között figyelhetı meg. A korábbi vizsgálatok is ezzel foglalkoztak leginkább. A népesség demográfiai (nemi, életkori, családi állapotbeli) összetétele és a vallás(osság) összefüggése korábban rögzült tételként szerepelt a szakirodalomban: a vallásos népesség szignifikánsan idısebb, nıtöbblettel, magasabb gyerekszámmal jellemezhetı populáció.25 A nyolcvanas évektıl ennek több aspektusát cáfolni lehetett (TOMKA M. 1999, 2000, 2006). Kevéssé vizsgált a halálozás (HAGGETT, P. 2006), valamivel jobban a devianciák és az egészség – fıleg lelki egészség – vallásossággal, felekezetiséggel összefüggı helyzete. Feltételezhetı, hogy bizonyos, a családmérettel, családi állapottal való korreláció kimutatható a vallással, felekezetiséggel kapcsolatban.

3.4. Település – társadalom - vallás A vallásszociológiai szakirodalom általános érvényő megállapítása volt, hogy a „vallásosság” településtípusonként, településkategóriáktól (településmérettıl) függıen változik. A városi lakosság kevésbé vallásos, mint a falusi, a fıváros és a megyei jogú városok lakói pedig kevésbé vallásosak, mint a többi város lakossága. A rendelkezésre álló statisztikai adatok vizsgálata során az alábbi hipotézisekkel éltem: 1.

Szignifikáns

különbségek

adódnak

a

különbözı

településtípusok,

településkategóriák között a felekezethez tartozó – felekezethez nem tartozó népesség jelenlétét, arányát illetıen. 2. A településtípusok között a felekezeti szerkezetben is kimutathatók különbségek. 3. A városállományon belül a különbözı idıszakban várossá nyilvánított települések között kimutatható a különbség a felekezeti szerkezetben. Mindezek rávilágíthatnak a „vallásosság” egyes területi típusaira is.

25

Ezekhez társult még településföldrajzi vonatkozásban a falusi, kulturális földrajzi szempontból értékelve pedig az alacsonyan iskolázott jelzı is.

33


3.5. Vallás – gazdaság – környezet A problémakör megközelítéséhez néhány elvi kérdés tisztázása szükséges. -

Lehet-e ökonómiailag racionális, ami filozófiailag inkább transzcendens?

-

Melyek a vallás és a gazdaság szférájának kapcsolódási és ütközési pontjai?

-

Beilleszthetı-e tágabb, globális összefüggésbe a gazdaság: létezhet-e etikus, ökologikus gazdaság – vallási alapon?

-

Végül: érvényesül-e mindez Magyarországon is?

A fenti tisztázást követıen Magyarország vonatkozásában szükséges a számításba vehetı adatbázisok (népszámlálási, adózási és egyéb adatforrások) többoldalú elemzése. Ennek során az alábbi kérdések merülhetnek fel: -

Vizsgálható-e az egyes felekezetek közvetlen gazdasági szerepe, tevékenysége?

-

Kimutatható-e bármiféle összefüggés a felekezetiség és a gazdasági aktivitás, gazdasági tevékenység, netán – a jövedelmi viszonyok tükrében értelmezett – gazdasági sikeresség között?

3.6. Vallás és kultúra keresztútján A fenti kérdések a kultúra és a vallás viszonylatában fel sem merülnek. Itt inkább a viszony – folytonos, mindig aktuális – újrafogalmazásának pillanatnyilag fontos vonásait kell kiemelni, a kultúrák együtt/egymás mellett élésének kérdését. A globális világban ez természetesnek hat, de – mint e világ része – Magyarország sem vonhatja ki magát hatásai alól. Vannak-e sajátos, térségünkre vagy csak Magyarországra érvényes konzekvenciái az utóbbi évtizedek folyamatainak?

3.7. Kereszt, félhold, csillag – Vallás és politika Témánk szempontjából az egyik legkényesebb kérdés a hit és a hatalom viszonya. A téma terjedelmébıl adódóan csak a kapcsolat fıbb típusait lehet vázolni, de nem hagyhatók figyelmen kívül a két tényezı között harmóniát teremtı közös gyökerek és célok sem. Ebbıl a szempontból kissé átértékelıdhet a kettı közti konfliktus, rivalizáció is. E dolgozat a fenti kérdéskörben csupán néhány – nem részletes vizsgálati eredményeken alapuló – megállapításra kíván szorítkozni.

34


4. A vallásföldrajz módszere, adatbázisa Jelen dolgozat mellett minden bizonnyal a további, részletesebb vallásföldrajzi kutatásoknak is egyik legjelentısebb korlátját a „mit, hogyan, miért mérünk?” kérdésköre jelentheti. Mindenekelıtt a „miért” kérdésére kell elıször válaszolni, ez ugyanis meghatározza a többi kérdést is. Ha a vallást mint társadalmi jelenséget térbeliségében, földrajzi vonatkozásaiban tudományos igénnyel kívánjuk vizsgálni, akkor elengedhetetlen egzakt, „kemény” adatokkal, tényekkel alátámasztani állításainkat. Ha pedig – mint jelen esetben – komplex vallásföldrajzi kép megrajzolására törekszünk, akkor a lehetı legszélesebb körő, a vallásföldrajz minden aspektusára releváns adatokat, eredményeket produkáló módszereket kell alkalmazni. Melyek lehetnek ezek az adatok, azaz: mit mérünk?

4.1. Adatbázisok, adatforrások Az adatbázisok, adatforrások alapvetıen két csoportra oszthatók: primer (népszámlálások, népmozgalmi adatfelvételek, adatgyőjtések) illetve szekunder források (publikációk,

számítások)

(BECSEI J.

2004).

Mivel

a

dolgozatban

mindkettı

felhasználásával messzemenıen éltem, a téma szempontjából célravezetıbbnek tőnt az adatforrásoknak az egyes részproblémák sajátosságaihoz jobban igazodó, az alábbiakban részletezendı felosztása.

4.1.1. Felekezeti statisztikák, létszámok problematikája

Elsıdlegesen az egyes felekezetek híveinek létszámát szükséges térbeliségében megragadnunk. Földrajzilag leképezhetı adatbázist az egyes felekezetek, egyházak saját belsı

felmérései,

statisztikái,

anyakönyvei

jelenthetnek.

Ezek

alapegységeit

az

egyházközségi/közösségi/gyülekezeti adatok, anyakönyvek képezhetik. Az alapvetı problémát ezek összegyőjtése, standardizálása (területi és idıbeli egyeztetése) okozza. Hasonló, de talán kisebb problémát jelent a magasabb szintő egyház-igazgatási egységek (egyházmegyék/kerületek) adatsorainak, kimutatásainak használata. A lényegi kérdés azonban továbbra is fennáll: mit reprezentálnak ezek az adatok? Elsıdlegesen nyilvánvalóan a formális egyháztagságot, felekezethez tartozást (keresztelés, megtérés,

35


alámerítés, hitvallás letétele, bemutatás, körülmetélés, illetve bérmálás, konfirmálás, bár micvó), a vallásosságot, belsı meggyızıdést, hitet, az ezekbıl fakadó vallási aktivitást pedig áttételesen, mintegy másodlagosan. Fenti problémák miatt a disszertációban ilyen adatok nem szerepelnek. A dolog természetébıl adódóan térbeliségében és tényszerőségében leginkább megragadható adatokkal, információkkal a felekezeti létszámok vonatkozásában a statisztikai felvételek, népszámlálási adatsorok szolgálhatnak. Jóllehet, a statisztikai adatok is rejtenek problémákat! Amint ugyanis a népszámlálás metodikáját ismertetı bevezetés is jelezte, a népszámlálási kérdıív nem a formális felekezethez, vallási közösséghez tartozást, sem a vallásgyakorlatot, annak intenzitását, netán a vallásos hitet, hanem egyedül a vallásos önbesorolást tudakolta. Más országok viszont a fentiek valamennyi vonatkozását fontosnak tartották megkérdezni. A népszámlálási ív konkrét kérdése a lehetı legáltalánosabb volt: „Vallása, hitfelekezete?” (CZIBULKA Z. 2002. p. 8). Ennek a módszertanilag némiképp egyszerőbb megoldásnak azonban – a fent jelzett, vállalt hiányosságok mellett – további korlátai is vannak: magának az önbesorolásnak a szubjektivitása. A különbözıképpen megszövegezett kérdésfeltevések ugyanis különbözı eredménnyel járnak. A legmagasabb arányt akkor kapjuk, ha a születéskori helyzetrıl, keresztelésrıl, bejegyzésrıl kérdezzük. Az 1949. évi népszámlálás utasítása ezt expressis verbis megkövetelte, s ennek eredményeként (is) a valláshoz, felekezethez nem tartozó népesség aránya nem érte el az 1%-ot sem! A második legmagasabb arányt a „Milyen vallású Ön?” típusú kérdésekkel lehet elérni, mivel a kérdésfeltevés sugallja, hogy „illik” valamilyen vallásúnak lenni. Az 1990-es évek végének szociológiai kutatásai viszont már a tagságot, odatartozást kérdezik inkább. Ezek alapján az 1998-99-es vizsgálatok kérdései és a pozitív válaszok rendre a következıképpen alakultak:

„Ön valamilyen egyházhoz vagy vallási közösséghez tartozónak vallja-e magát?” – 76,1% „Ön tartozik most valamilyen valláshoz?”

– 69,5%

„Tagja-e Ön jelenleg valamilyen egyháznak vagy vallásfelekezetnek?”

– 60,4%

„Tartozik-e Ön valamilyen vallási felekezethez?”

– 57,3%

Utóbbi két kérdés esetében a relatív alacsony arányt a kérdés megfogalmazásának pontatlansága is adhatta, ugyanis az egyháztagság nem fedi le azokat, akik az adott egyházhoz tartozóknak érzik, tekintik magukat, illetve a ’vallási felekezet’ kitétel – fıleg a 36


katolikusok számára – idegen hangzású, vagy egyenesen a protestáns, sıt talán a „kisegyházi”, „szektás” szinonimájának tőnhetett (TOMKA M. 2006). A népszámlálási adatokkal kapcsolatban további probléma is felmerül, mégpedig az, hogy a kérdıív útmutatója kifejezetten torzító instrukciót tartalmaz: „Csak egy vallás, hitfelekezet bejegyzésére van lehetıség.” (CZIBULKA Z. 2002. p. 8). A felhívás talán jogosnak tőnik, de csupán európai szemmel. Globalizálódó világunkban nem hagyhatjuk figyelmen kívül a hazánkban is megjelent keleti vallásokat, felekezeteket, kultuszokat vagy ezek bevándorolt híveit. Számukra a statisztikai hivatal által „elıírt” kizárólagosság vállalhatatlan etikai konfliktust, számunkra felhasználók, kutatók számára nem elhanyagolható adatvesztést jelent. Mindazonáltal a két fenti hiányosság ellenére a lehetıségeknek leginkább megfelelı megoldást mégis ez jelenti. Így a legtöbb elemzés során ezekre az adatokra támaszkodtam a dolgozatban. Az így nyert adatok feldolgozását, értékelését különbözı beavatkozás-mentes vizsgálatok (statisztikai és történeti/összehasonlító elemzések) tették lehetıvé. Itt kell felhívni a figyelmet a felekezeti térképezés problémáira. Azon túl, hogy maga a térkép is eredendıen generalizál, a felekezeti térképekre ez a hiba még inkább jellemzı. Részben az adatfelvétel esetlegessége, kétes validitása okán, részben az átmenetek, kontaktzónák kevéssé kifejlett ábrázolási metódusai, részben pedig a vallási térképezés ideológiai töltete miatt is így van. Jóllehet, ez utóbbi – a politikai entitások etnikai és nem felekezeti megalapozottsága okán – kisebb súllyal esik a latba (KEMÉNYFI R. 2004). Mindennek következtében a disszertációban sem adatforrásként, sem az eredmények prezentálására sem szerepelnek kifejezett felekezeti térképek! A fenti adatok alapján összességében azonban „csak azt tudjuk megállapítani, hogy egy adott idıpontban valamilyen szempontrendszer alapján ki milyen felekezethez tartozónak vallja magát. (…) Kvalitatív megközelítési móddal, terepvizsgálati módszerrel kimutatható identitási mintáknak mérhetı számokká való átalakítása tehát nem lehetséges.” (KEMÉNYFI R. 2004. – Kiemelés az eredetiben!)

4.1.2. Felekezetei intézmények, szervezetek

A felekezeti létszámok mellett az egyes egyházak, felekezetek lelkészeinek, világi alkalmazottainak – felekezetektıl független, vallástudományi meghatározással: vallási specialisták (TÖRÖK P. 2004) – létszámát, területi eloszlását is szükséges lehet 37


megállapítani. Ennek szélesebb perspektívájú (nemzetközi, történeti vagy felekezetközi) összehasonlító elemzése is nyújthat fontos információkat, ám számunkra most elsıdlegesen a felekezeti és regionális dimenziók lehetnek a fontosak. Ebben a tekintetben viszont – a fentiekkel ellentétben – megbízhatóságukban, térbeliségükben egyedülállóan kiemelkedık az egyes felekezetek saját adatbázisai – amennyiben hozzáférhetık. Leginkább a sematizmusok, név- és címtárak lehetnek a kutató segítségére, a dolgozat azonban az egyes felekezeteket ilyen mélységig nem vizsgálta. Térben jól rögzíthetık, sıt jelentıs téralakítók a felekezeti intézmények, mint az egyházi infrastruktúra elemei. Feltérképezésüket mind az egyházak, felekezetek belsı kimutatásai, mind a világi speciális (szakmai) adatbázisok lehetıvé teszik. Feltárásuk, felhasználásuk a felekezetek térbeli-társadalmi hatásának, szerepének vizsgálatát, területi jellemzését teszi lehetıvé. Az alábbiakban több elemzés során is megjelennek ezek az adatok (KIR 2007, KSH 2001).

4.1.3. Gazdasági, pénzügyi mutatók

A vallásföldrajzi kutatások egyik legérzékenyebb szegmensét az egyes felekezetek gazdasági, anyagi, vagyoni helyzetének vizsgálata jelenti. Pedig ez a „hagyományos” vallásföldrajzi kutatások egyik legkedveltebb, leginkább kimunkált része. Adatforrásai részben átfedésben vannak a személyi állomány (lelkészek, világi alkalmazottak, egyházi intézményben foglalkoztatottak), illetve intézmények, (oktatási, egészségügyi, valamint szociális infrastruktúra és szolgáltatások) adatbázisaival. Másrészt azonban igen körülményes azok megszerzése, összesítése (építészet-építıipar; nyomda-, kegyszer-, ajándékipar; pénzügyek; múzeumok, kegyhelyek idegenforgalma). A legkézenfekvıbbnek tőnik a nyilvános pénzügyi forrásokra vonatkozó adatok összegzése. Ilyenek a költségvetési támogatások, illetve az egyházi szja-rendelkezések statisztikája (PETE J. 2006). Ezek kettıs eredményt hozhatnak: mutathatják az egyes felekezetek pénzügyi, anyagi erejét, de az egyes felekezethez tartozók gazdasági-pénzügyiszociális helyzetét is. Ez utóbbi azonban igen csalóka lehet: az szja-rendszer – a benne rejlı ellentmondások révén – nem ad reális képet a jövedelmi helyzetrıl. A magyarországi adózási morál, a fekete ill. szürke gazdaság nehezen számszerősíthetı mérete mellett ugyanis az szja-körbe tartozók demográfiai összetétele is torzítja a kialakuló képet. A – személyi jövedelemadót alapvetıen nem fizetı – nyugdíjasok mellett – az egyházhoz, felekezethez tartozók körében kimutathatóan felülreprezentált – nagycsaládos réteg adózási 38


adatai sem a reális gazdasági, jövedelmi súlyukat, helyzetüket tükrözi. Mindezek mellett további problémákkal is szembesül a kutató. Miben állnak ezek a problémák? A 2004. rendelkezı évi adatok alapján megállapítható pl. hogy az „egyházi” 1%-kal élni kívánók mintegy 79%-a, az összes felajánló 46,33%-a, az összes adózó mintegy 18%a tett felajánlást valamely egyház, felekezet javára. A problémát ebben a tekintetben az jelentheti, hogy a különbözı bontású adatsorok különbözı feldolgozottságot takarnak. További dilemmát okoz, hogy mindegyik adat eltér a felekezetek országos reprezentációjától! Ez egyrészt az egyes felekezetek korszerkezetével magyarázható: az aktív korúak aránya a vallásosak között alacsonyabb, a nem vallásosak között jóval magasabb, mint az országos átlag. Másrészt pedig – éppen ebbıl fakadóan – a legnagyobb felekezetek (katolikus, református) némileg alulreprezentáltak az aktív korúak között. Végezetül a vallási elkötelezettség különbözısége is magyarázza mindezt. A probléma lényegére a vallásszociológiai vizsgálatok is rávilágítottak (TOMKA M. 1999).26 Harmadsorban pedig az így nyert – mint láttuk, kevéssé megbízható – adatok sem „térbeliesíthetık”, mivel megfelelı bontásban nem állnak rendelkezésre megyei szinten (sem). A létezı megyei adatok pedig nem lakóhelyi, hanem adóbevallás szerinti területi elkülönülést mutatnak.

4.1.4. Térbeli, szervezeti felépítés

Az egyházszervezet téregységei a térstruktúrák, térszerkezeti egységek egyik legjellemzıbb történeti képzıdményei. Mint ilyenek, alapvetıen a történeti – és részben természeti – folyamatok produktumai. Nem elhanyagolható stabilitásuk, szilárdságuk folytán27 azonban a társadalmi gazdasági folyamatok alakítói, sajátos szereplıi is lehetnek. Megismerésükre már csak azért is szükség van, hogy a különféle jelenségek – szabályos vagy speciális – térbeli eloszlására gyakorolt legkézenfekvıbb „torzító” hatásukat kiszőrhessük (pl. lelkészek eloszlása). Nehézséget okozhat azonban, hogy az egyházak, felekezetek közül nem mind rendelkezik kiforrott, térképen rögzíthetı térstruktúrával, egyházszervezettel. A történelmi 26

Említésre érdemes, hogy ezek a vizsgálatok is hasonló arányokat tártak fel: a rendszeres, egyházias vallásgyakorlók 13-19, az egyházhoz, vallásgyakorláshoz lazábban kötıdık a társadalom 44-55%-át alkották. (U.o.) 27 Figyelemre méltó tény: a katolikus egyház a trianoni diktátum után majd háromnegyed évszázad elteltével igazította saját egyházszervezetét az „új” határokhoz. Igaz, hogy ennek sajátos történeti-politikai okai is voltak. A Horthy-korszakban, a revíziós törekvések közepette Trianon egyházi „elismerését” jelentette volna az új helyzethez igazodás, míg a szovjet korszakban az állami beavatkozás további lehetıségét kínálhatta volna bármiféle szervezeti változás – az új rendszer legitimálása mellett.

39


egyházak egyik lényeges sajátossága az új vallási jelenségekkel szemben, hogy szervezetükkel, egyház-igazgatási intézményrendszerükkel – napjaink és hazánk vonatkozásában mindenképpen – hézagmentesen kitöltik a teret, míg az új vallási mozgalmak csupán pontszerően, sőrősödési gócokkal vannak jelen az ország térszerkezetében (TOMKA M. é. n.). A térszerkezeti, szervezeti felépítés különbségei – bár sokszor reflektálatlanul – megjelennek az egyes összehasonlító elemzések hátterében is (BARABÁS M. 2002). Mindezek következtében az egyes felekezetek térbeli, szervezeti felépítése kapcsán elsıdlegesen az országos központokat vettem számításba s vontam vizsgálat alá.

4.1.5. Társadalmi összetétel

A magyar társadalom vallási összetételét természetszerőleg a (vallás)szociológia vizsgálja. A magyarországi szociológiai vizsgálatokban az 1970-es évek elején jelent meg a vallásosság kérdése, kezdetben igen egyszerő módon: vallásos – nem vallásos választási lehetıségként. Az 1970-es évek második felében árnyaltabb lett a vizsgálat. A válaszadók ötfokozatú skálán értékelhették vallásosságukat (egyháziasan vallásos, a maga módján vallásos, nem tudja, nem vallásos, kifejezetten nem-vallásos). Bár a vallásosság típusai, tagolása tekintetében a mutatók sok hasonlóságot tükröznek – pl. a ’maga módján vallásos’ kategória más nyelveken, kultúrákban „szokásból vallásos”, „kulturális keresztény”, „egyházon kívüli hívı”, „válogató vallásos” megnevezéssel bír (TOMKA M. 1997)– ezt a megközelítési, vizsgálati módot napjainkra igen sok bírálat érte (ANDORKA, R. 1997; GIDDENS, A. 1995; HAMILTON, M. B. 1998; TOMKA M. 1998). Ennek következtében mára a skála sokat finomodott, s árnyaltabb vallásszociológiai kép felvázolására is alkalmas lett. A vallási mezı vizsgálatának módszerei, kategóriái azonban – megközelítési módoktól függıen – igen sokszínő, egymást átfedı, keresztezı, egymással sokszor nem konzekvensen megfeleltethetı tagolást, rendszert eredményezett (5. ábra).28

28

Itt szükséges megjegyezni, hogy továbbiakban a ’vallásos’, ’nem vallásos’ kifejezéseket – konkrét szociológiai és teológiai vonatkozások kivételével – csupán a népszámlálási felvétel ’egyházhoz, felekezethez tartozik’, illetve ’egyházhoz, felekezethez nem tartozik’ kategóriájának egyszerőbb jelöléseként használom.

40


5. ábra: A vallásos-nem vallásos kontinuum tagolási lehetıségei (FÖLDVÁRI M. – ROSTA G. 1998; TOMKA M. 2006 alapján, saját szerkesztés) A leglényegesebb problémát a nyert adatok térbeli alkalmazhatóságának hiánya jelenti: csak igen kivételes esetben lehet a szociológiai vizsgálatok eredményeit „térbeliesíteni”! Ennek következtében csak néhány eljárás, módszer használható témánkban – fenntartásokkal. Ilyen pl. a kvalitatív terepkutatás, melynek jól megválasztott, tipikusnak

mondható

helyszínei

többletinformációkat

nyújthatnak

a

kutatásban,

pontosíthatják vagy verifikálhatják/falszifikálhatják az eredményeket. Ilyennek tekinthetı továbbá az idımérleg-vizsgálat is, melynek során a vallásosságra, vallásgyakorlásra vonatkozó regionális adatokat nyerhetünk. Végezetül a par excellence szociológiai módszer, a kérdıíves vizsgálat során nyert adatok is fontos kiindulópontot jelenthetnek, jelentettek a vallásföldrajzi vizsgálat során.

4.2. Elemzési módszerek A vallásföldrajzi kutatások egy társadalmi jelenség térbeli, földrajzi dimenzióit vizsgálják, így annak megfelelı, ahhoz illı módszereket, kérdésfelvetéseket is kell alkalmazniuk. Az alábbiakban ezek – a metodika ’hogyanjai’ – közül álljon itt néhány. Mivel

a vallásföldrajz

–

a társadalomföldrajzon

belül

–

tekinthetı

a

népességföldrajz részének is, így javarészt annak vizsgálati módszereivel élhet. Elmondható azonban, hogy nincsenek speciális népességföldrajzi módszerek és technikák. A munkamódszer legtöbbször tárgyfüggı és célorientált. A geográfia általános ábrázolási technikái mellett (táblázatok, térképek, diagrammok) az adott tárgy szempontjából

41


szomszédos tudományok módszereit is (demográfia, statisztika) felhasználtam. A népességföldrajzi folyamatok történetisége okán nem tekinthettem el a történettudomány módszereinek alkalmazásától sem (BECSEI J. 2004). Természetesen a regionális földrajz vizsgálati szempontjai, módszerei is fontos szerepet játszanak egyes problémák tisztázásában, feltárásában. A disszertáció egyes alfejezetei kísérletet tesznek a térbeli és funkcionális elrendezıdés bemutatására, térbeli mintázat felvázolására; a területi egyenlıtlenségi mutatók vallásföldrajzi alkalmazására, míg a dinamikus változások, térszerkezeti változások, térbeli terjedés és visszaszorulás elemzése további vizsgálatok tárgya

lehet

(RECHNITZER J.

1994).

Mindezen

eredmények

„elıállítására”

és

megjelenítésére adatbázis-kezelı (Microsoft Office Excel 2003), képszerkesztı (Microsoft Office Picture Manager) és egyéb programokat használtam. A térszervezés, térbefolyásolás kérdése az aktivitásterek vizsgálatát is igényelné, erre azonban a vallások vonatkozásában még nem került sor (KEMÉNYFI R. 2004), s a dolgozat sem érinti ezeket.

4.2.1. A vallási aktivitási index

A korábbiakban bemutatott vallásföldrajzi problémák, a nemzetközi szakirodalom által is hiányolt mutató problémájának (PARK, C. 2004) áthidalása, leküzdése végett szükségesnek és helyénvalónak tőnik a ’vallási aktivitás’ fogalmának bevezetése. Ez mindazokat a – külsıleg mérhetı, vizsgálható – tevékenységeket, viselkedést, magatartást jelentheti, aminek hatása a földrajzi térben is érzékelhetı, számszerősíthetı. Ennek elemei: (1) az egyházhoz, felekezethez tartozó népesség aránya (a népszámlálási önbesorolás), (2) a felekezeti intézményi index, (3) a felekezeti központi index, valamint (4) a vallási diverzitási index. A vallási

aktivitásnak

további,

talán

erıteljesebb

elkötelezıdést

jelentı

megnyilvánulása valamely felekezet mellett történı tevékeny kiállás, támogatás. Ennek statisztikailag

vizsgálható

megjelenési

formája

a

magánszemélyek

személyi

jövedelemadója (szja) 1%-ának felekezetek számára történı felajánlása. Ennek adatai azonban területi következtetések levonására kevéssé nyújthatnak lehetıséget. A jogszabály szerint ugyanis csak az egyházak és a kiemelt költségvetési elıirányzat számára együttesen felajánlott 1%-ok közölhetık területi (megyei) bontásban (1996: CXXVI. tv). Figyelmet 42


érdemel az is, hogy az így képzett adatok sem tükrözik feltétlenül a felajánlók megyei megoszlását! Azon felajánlók esetében ugyanis, akik munkáltatói elszámolás alapján tettek eleget adóbevallási kötelezettségüknek, rendelkezı nyilatkozatuk a munkáltató székhelye szerint illetékes APEH igazgatóságnál jelentkezik (2003: XCII tv). Kérdéses továbbá, hogy ez mennyiben feleltethetı meg a népszámlálási adatsoroknak. Mindezek alapján az szjafelajánlási adatokat a területi elemzés során mellıznöm kellett.

4.2.1.1. Az egyházhoz, felekezethez tartozó népesség aránya

Elsıként az egyházhoz, felekezethez tartozó népesség arányát vizsgáljuk meg! A közhiedelemmel ellentétben 1949 és 2001 között volt hivatalos felekezetstatisztikai vizsgálat: a Központi Statisztikai Hivatal 1992-ben végzett vizsgálata. Ez azonban több módszertani problémával volt jellemezhetı. Vizsgálati kérdése: „Milyen vallási felekezetben keresztelték meg vagy jegyezték be?” Ez – amellett hogy diszkriminatív és érthetetlen (vallási felekezet?) elemeket tartalmaz – kifejezetten és csakis a formális egyháztagságra kérdez rá. A másik komoly – a korábbi népszámlálásokkal való összevethetıséget nehezítı, sıt lehetetlenné tevı – hiba, hogy az izraelita felekezetet az egyéb és ismeretlen vallásúak között vették számításba (TOMKA M. 2006).

Nem kíván válaszolni; 10,14

Ismeretlen, nincs válasz; 0,68

Nem vallásos; 14,55 Más; 1,22 Katolikus; 54,51

Evangélikus; 2,98 Református; 15,92

6. ábra: Az egyes felekezetek aránya a teljes népességbıl, 2001 (%) (KSH 2001 alapján, saját szerkesztés)

43


A vallási aktivitás kifejezésére elsısorban – gyakorlati megfontolásból – a legegyszerőbben hozzáférhetı adatbázist, a népszámlálási összesítéseket használhatjuk (6. ábra). Ez egyszersmind a legelemibb vallási aktivitást is jelenti, hiszen kifejezett megvallása valamely felekezethez tartozásnak. Az így nyert adatsor – a magukat egyházhoz, felekezethez tartozónak vallók megyénkénti aránya – lesz az index egyik eleme (3. táblázat).

3. táblázat: Az egyházhoz, felekezethez tartozó népesség aránya megyénként, 2001 (KSH 2001 alapján, saját szerkesztés) Megye

A felekezeti népesség aránya 0,8133 0,7582 0,5937 0,8251 0,6845 0,7090 0,8480 0,6623 0,7974 0,6377 0,7015 0,8030 0,7547 0,8260 0,8697 0,8026 0,8914 0,8101 0,8588 0,6435

Bács-Kiskun Baranya Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Csongrád Fejér Gyır-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves Jász-Nagykun-Szolnok Komárom-Esztergom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Tolna Vas Veszprém Zala Budapest

0,7462

Összesen

4.2.1.2. A vallási intézményi index

Bizonyos szintő vallási aktivitást jelenthet egy terület „vallási intézményekkel való ellátottsága” is.29 Ezen intézmények vizsgálata kiterjedt valamennyi, 2002. január 1-jén Magyarországon bejegyzett felekezetre (TÖRÖK P. 2004). Az egyházi intézményekre 29

Sajnálatos módon a terület- és településfejlesztés szakemberei rendre említés nélkül hagyják vizsgálatukban az adott téregység vallási intézményeit mint ható tényezıket.

44


vonatkozó adatok forrása a felekezetek nyilvános, interneten is elérhetı hivatalos közlése volt. Az egyházszervezeti eltérések kiküszöbölése végett azonban az index számításakor figyelmen kívül hagytuk a közvetlen hitbuzgalmi, lelkipásztori, egyházigazgatási intézményeket, csupán a társadalmilag jobban megragadható és aktivitást jelentı oktatási, szociális és kulturális intézményeket vettük figyelembe. Utóbbiak közül azonban – a problémák elkerülése végett – mellıztem a meditációs központok, konferenciaközpontok, lelkigyakorlatos házak felvételét is, mivel itt a hitbuzgalmi és kulturális vonatkozások nehezen elválaszthatók, s – több esetben – az egyházigazgatási rendszerrel is összefüggésben állnak. Az így kapott intézményi számot 100 000 lakosra vetítve kapjuk a felekezeti intézményi indexet (4. táblázat).

4. táblázat: Magyarország felekezeti intézményi indexe, 2002-2007 (TÖRÖK P. 2004, KIR 2007 és felekezeti honlapok alapján, saját szerkesztés) Összes Intézményi Egészségügyi és Oktatási index szociális intézmények intézmény intézmények 12 24 36 6,5871 Bács-Kiskun 6 14 20 4,9086 Baranya 15 16 31 7,7930 Békés 11 24 35 4,7017 Borsod-Abaúj-Zemplén 1 13 14 3,2306 Csongrád 8 10 18 4,1444 Fejér Gyır-Moson-Sopron 6 17 23 5,2909 14 17 31 5,6058 Hajdú-Bihar 3 11 14 4,2980 Heves 5 13 18 4,3277 Jász-Nagykun-Szolnok 6 11 17 5,3697 Komárom-Esztergom 1 5 6 2,7240 Nógrád 24 53 77 7,1041 Pest 5 9 14 4,1761 Somogy 24 16 40 6,8698 Szabolcs-Szatmár-Bereg 3 6 9 3,6045 Tolna 3 13 16 5,9674 Vas 4 15 19 5,0830 Veszprém 2 6 8 2,6899 Zala 42 61 103 5,7932 Budapest 195 354 549 5,3832 Összesen Átlag 9,75 17,7 27,45 Metodikai szempontból felvethetı az intézményi index alapjául a vallásos népesség is, de az nem felel meg eredeti célkitőzésünknek, miszerint a vallási aktivitás területi, nem pedig tautologikus, rétegspecifikus vonatkozásait vizsgáljuk. A felvetés létjogosultságát az

45


adhatja, hogy a vallási-egyházi intézmények valóban a vallásos népesség aktivitását jelentik. Éppen ezért a késıbbiekben kísérletképpen elvégezzük a számítást ily módon is.

4.2.1.3. A felekezeti központi index

Az egyes felekezetek országos központjainak térbeli elrendezıdése, mintázata sajátos mutatója a vallási jellemzıknek. Ennek alapján megalkotható a mérhetıséget, összehasonlíthatóságot lehetıvé tevı felekezeti központi index (100 000 lakosra vetített egyházi központok száma) (5. táblázat).

5. táblázat: Magyarország felekezeti központi indexe, 2001 (PETE J. 2005) Terület Központok* Index Budapest 96 5,39 Bács-Kiskun 2 0,36 Baranya 2 0,49 Békés 1 0,25 Borsod-Abaúj-Zemplén 6 0,80 Csongrád 4 0,92 Fejér 3 0,69 Gyır-Moson-Sopron 1 0,23 Hajdú-Bihar 4 0,72 Heves 0 0,00 Jász-Nagykun-Szolnok 3 0,72 Komárom-Esztergom 4 1,26 Nógrád 2 0,90 Pest 12 1,10 Somogy 0 0,00 Szabolcs-Szatmár-Bereg 7 1,20 Tolna 1 0,40 Vas 0 0,00 Veszprém 1 0,26 Zala 0 0,00 Vidék 53 0,62 Magyarország 142 1,39 * A központok számának összege nem egyenlı a magyarországi egyházak, felekezetek, közösségek összesített számával, mivel néhány szervezetnek több központja is volt.

Az adatbázist a Szegedi Tudományegyetem Vallástudományi Tanszékén végzett kutatás eredményei (TÖRÖK P. 2004), a 2001. évi népszámlálás adatsorai és más szakirodalmi források, feldolgozások képezték. Ebbıl kigyőjtöttem a magyarországi

46


egyházak, felekezetek, vallási szervezetek hazai elérhetıségeit – leggyakrabban országos központjait – melybıl kiszámítható a felekezeti központi index, megyei bontásban.30 Budapest esetében azonban komoly dilemmával szembesültem, ugyanis – fıváros szerepkörébıl kifolyólag is – az országos központok extrém magas értéket vettek fel, ami jelentısen torzította a képet és a további számítások eredményekeit. Így némileg sajátos eljáráshoz folyamodtam: Budapest felekezeti központjainak számát az egész ország lakosságára vonatkoztattam! Az így kapott új érték – 0,94 – jobban „belesimul” az országos képbe, ezért a továbbiakban ezt használtam.

4.2.1.4. A vallási diverzitási index

A vallásföldrajzban a területi egyenlıtlenség vizsgálatának egyik legkézenfekvıbb szempontja a vallási homogenitás – inhomogenitás kérdésének vizsgálata. Erre legújabban BAJMÓCY PÉTER dolgozott ki megfelelı mutatót (diverzitási indexet), mely a valószínőségszámításon alapul. Az index alapelve az, hogy mekkora annak valószínősége, hogy egy adott területen két, tetszılegesen találkozó ember eltérı felekezető (BAJMÓCY P. 2004) (7. ábra). Némileg más módszerrel számolva eltérı értékeket kaptam (6. táblázat).

7. ábra: A vallási diverzitási index értékei megyénként, 2001 (BAJMÓCY P. 2004.) 30

A korábbiakban kísérletet tettem a vallási központok eloszlása és az innováció közti kapcsolat vizsgálatára is (PETE J. 2005). Jelen dolgozatban azonban az alábbiakban csupán a vizsgálat egyes elemeit használom.

47


6. táblázat: A vallási diverzitási index megyénként, 2001 (KSH 2001 alapján, saját szerkesztés) Terület Index 0,53593475 Bács-Kiskun 0,54589967 Baranya 0,77715062 Békés 0,61952943 Borsod-Abaúj-Zemplén 0,62797646 Csongrád 0,65834245 Fejér 0,43241299 Gyır-Moson-Sopron 0,70285682 Hajdú-Bihar 0,45328096 Heves 0,68509632 Jász-Nagykun-Szolnok 0,64630563 Komárom-Esztergom 0,46173438 Nógrád 0,65091145 Pest 0,47733588 Somogy 0,64411984 Szabolcs-Szatmár-Bereg 0,54838924 Tolna 0,38590465 Vas 0,55968894 Veszprém 0,33751617 Zala 0,70047542 Budapest Az eltérés két okra vezethetı vissza: A vallások számba vételénél BAJMÓCY PÉTER ugyanis az „Egyházhoz, felekezethez nem tartozik” csoportot nem vette számításba, csak az „Egyházhoz, felekezethez tartozik” csoporttal számolt. További eltérést okozott, hogy Bajmócy a görög szertartású római katolikusokat külön felekezetnek tekintette. Hangsúlyoznunk kell azonban a fenti mutató alkalmazásának újszerőségét, mely talán a nemzetközi szakirodalomban is ismeretlen, hiánypótló jelentıségő (PARK, C. 2004)

4.2.1.5. A vallási aktivitási index

A fenti négy mutatót nem volt érdemes faktorokba összevonni (7. táblázat). Annyi azonban megállapítható, hogy a vizsgálatba bevont tényezık a vallási aktivitásnak talán két vonatkozását írják le: a vallási aktivitás „mélységét” (vertikális jellemzıit) a felekezeti népesség aránya, a vallásgyakorlás „szélességét” (horizontális jellemzıit) a vallási diverzitási index írja le. A kettınek mintegy „eredıjeként” az intézményi index és a felekezeti központi index vehetı tekintetbe. A megfeleltetés azonban – mint a késıbbiekben látni fogjuk – ebben a vonatkozásban sem egyértelmő.

48


7. táblázat: A vallási aktivitási index korrelációs mátrixa (Saját szerkesztés)

Felekezeti népesség aránya Felekezeti intézményi index Felekezeti központi index Vallási diverzitási index

Felekezeti Felekezeti Felekezeti Vallási népesség intézményi központi diverzitási aránya index index index -0,180500 -0,367709 -0,806300 ----0,180500 ---0,160956 0,477229 -0,367709 0,160848 ---0,625787 -0,806300 0,477229 0,625787 ----

A négy index értékeinek felhasználásával képeztem egy Bennett-féle komplex mutatót, melyet vallási aktivitási indexnek neveztem el. Az eredeti indexekbıl számított, a maximum százalékában kifejezett jelzıszámok súlyozatlan számtani átlaga adja a vallási aktivitási indexet (8. táblázat).31

8. táblázat: A vallási aktivitási index (Saját szerkesztés) Megye

Bács-Kiskun Baranya Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Csongrád Fejér Gyır-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves Jász-Nagykun-Szolnok Komárom-Esztergom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Tolna Vas Veszprém Zala Budapest Magyarország

31

A felekezeti népesség arányából 0,9124 0,8506 0,6660 0,9256 0,7679 0,7954 0,9513 0,7430 0,8945 0,7154 0,7870 0,9008 0,8466 0,9266 0,9757 0,9004 1,0000 0,9088 0,9634 0,7219 0,8371

A felekezeti A felekezeti intézményi központi indexbıl indexbıl képzett jelzıszám 0,8453 0,2857 0,6299 0,3889 1,0000 0,1984 0,6033 0,6349 0,4146 0,7302 0,5318 0,5476 0,6789 0,1825 0,7193 0,5714 0,5515 0,0000 0,5553 0,5714 0,6890 1,0000 0,3495 0,7143 0,9116 0,8730 0,5359 0,0000 0,8815 0,9524 0,4625 0,3175 0,7657 0,0000 0,6523 0,2063 0,3452 0,0000 0,7434 0,7460 0,6908 0,2579

A számítási módot ld.: NEMES NAGY J. 2005.

49

A vallási diverzitási indexbıl 0,6896 0,7024 1,0000 0,7971 0,8080 0,8471 0,5564 0,9043 0,5832 0,8815 0,8316 0,5941 0,8375 0,6142 0,8288 0,7056 0,4965 0,7201 0,4343 0,9013 0,5749

A vallási aktivitási index 0,6832 0,6429 0,7161 0,7402 0,6802 0,6805 0,5923 0,7345 0,5073 0,6809 0,8269 0,6397 0,8672 0,5192 0,9096 0,5965 0,5656 0,6219 0,4357 0,7781 0,5902


5. A vallásföldrajzi vizsgálatok eredményei 5.0. A vallások tipizálása 5.0.1. A vallások tipizálásának lehetıségei és korlátai

„… A módszeres és empirikus tudományos vizsgálódás nem foglal állást abban a kérdésben, hogy abszolút értelemben mi a vallás „lényege”. Csupán saját nézıpontja, világlátása, gondolati- és fogalomrendszere alapján rögzíti, hogy ilyen nézetben mi a vallás lényege” (TOMKA M. é. n. b p. 7. – Kiemelés az eredetiben). Csupán a fentiek szem elıtt tartásával lenne megfogalmazható vallásföldrajzi szempontból bármiféle definitív a vallásról – amitıl eltekintünk. A vallások az emberi élet egyik legtágabb keretét képezik, áthatják, átszövik az élet teljességét.

Így

megközelítésük,

osztályozásuk,

tipizálásuk

meglehetısen

nagy

problémákat okozhat. Ez részben esetlegességük, szempontfüggıségük következménye is. Mindig adódnak hézagok, kimaradó jelenségek, melyek viszont más szempontú osztályozás integráns részét képezhetik (GIDDENS, A. 1995). A tipizálás szempontjai – a teljesség igénye nélkül – a következık lehetnek: 1. Történeti rend (megjelenés ideje) 2. Földrajzi rend (térbeli kiterjedés, kontinensek, régiók szerinti tagolás) 3. Nagyság, elterjedtség, dinamika (világvallás, törzsi vallás...) 4. Szociológiai jelleg (intézményesültség, társadalmi beágyazottság) 5. Vallástudományi-teológiai jelleg (monoteista, politeista, animista…) 6. Statisztikai számbavétel (a KSH adatfelvételi, adatközlési rendje) Mivel Magyarország vonatkozásában az elsı három szempontnak csekély megkülönböztetı jelentısége van, utóbbi kettı pedig az elemzések alapját képezi, így csupán a szociológiai tipizálás lehetıségeit kívánom felvillantani.

5.0.2. A vallások szociológiai szempontú tipizálásának lehetıségei

A vallások szociológiai szempontú tipizálásának – érintıleges – ismerete több szempontból is fontos. Részint mivel a vallásszociológia napjainkban talán a vallástudományok legdinamikusabban fejlıdı ága, s így új szempontokat, meglátásokat –

50


hazai vonatkozásban is – gyakran képes felkínálni a vallásföldrajzi kutatások számára. Részint pedig a vallás és a társadalom sokoldalú kapcsolatának elemzésével mintát is adhat a további kutatásokhoz. E kapcsolatrendszer egyik megközelítését a vallások viszonya jelentheti a társadalomhoz, a másikat pedig a társadalom viszonya a vallásokhoz. Modern vagy poszt(poszt?)modern világunkban a vallásokat a társadalomhoz való viszonyuk alapján MOLNÁR ATTILA KÁROLY három típusba sorolja: - Civil vallás – mely a vallás evilági rendet legitimáló és integráló hatásaira koncentráló, irreleváns, korrumpált vallás. - Privatizált vallás: a lelkiismereti szabadság és a vallási tolerancia révén közéletileg irreleváns vallás. - Prófétikus vallás: releváns vallás, mely nem alkalmazkodik a világhoz, sokkal inkább – transzcendens megfontolásból – át kívánja alakítani azt. Bizonyos értelemben ez utóbbit a közösen tudott lelkiismeret birtokosa, az egyház fékezi (MOLNÁR A. K. 2007). Bizonyos értelemben a fentiekre rímel CLIFFORD GEERTZ frappáns megállapítása: „A vallás szociológiailag nem azért érdekes, mert ábrázolja a társadalmat (…) a vallás azért érdekes, mert formálja a társadalmat” (GEERZT, C. 2001. p. 111). Ezáltal a „tulajdonképpeni” vallások körét mindkét megközelítés igencsak leszőkíti. A vallások legitimációs képe és társadalomhoz való viszonya alapján más tipizálási lehetıségek adódhatnak (9. táblázat). A vallási orientáció szerinti tipologizálással azonban e beosztás is tovább finomítható.

9. táblázat: A vallások szociológiai szempontú tipologizálásának egyik lehetséges módja (TÖRÖK P. 2004 alapján, saját szerkesztés) Legitimációs kép Viszony a társadalomhoz Pozitív Negatív Egyház Szekta Exkluzív Denomináció Kultusz Pluralista A társadalom oldaláról szemlélve a vallások legelemibb szinten hivatalos és nem hivatalos „minısítést” kaphatnak. A hivatalos vallás követıi meghatározott tanítást követnek. Ennek összetevıi: doktrinák, etikai rendszer, kultikus megnyilvánulás. Az ettıl eltérı formákat, típusokat összességében a nem hivatalos vallás kategóriájába sorolhatjuk. Ez utóbbi csoport is azonban rendkívül összetett. Ide tartozik a hivatalos vallás populáris

51


változata, a paranormális dolgokban való hit, az okkultizmus, illetve a különbözı titkos vallási társaságok (TÖRÖK P. 2004, 2008). Kutatási témánk szempontjából az sem lényegtelen, hogy önmagában a vallási közösség mint közösség megítélésének is lehet térbeli rendje. „Egy vallási közösség egy bizonyos országban lehet szekta, de a régióban elfogadott egyházként mőködhet” Magyarországon ez leginkább a fıváros és vidék kettısségében nyilvánul meg érzékelhetıen: az új vallási mozgalmak tagjai ugyanis leggyakrabban urbánusok (TÖRÖK P. 2008. p. 15). Mindezek után vizsgáljuk meg a vallások és a földrajzi környezet különbözı aspektusainak kapcsolatrendszerét – magyarországi példákkal is megvilágítva.

5.1. Vallás és népesség 5.1.1. A népesség száma

„Aki képtelen arra, hogy saját munkája révén gondoskodjék magáról és akit a családja sem tud eltartani, annak a világban, ahol már minden hely foglalt, semmi joga sincs az életfenntartásra. Fölösleges a földön. A természet nagy asztalán nincs számára teríték. A természet kényszeríti arra, hogy tőnjön el.”32 Fenti, megdöbbentı szavak Thomas Malthustól származnak, a modern népesedéstudomány megalapítójától. Ezzel nemcsak a különbözı felekezetek, egyházak, de a szekularizált társadalom túlnyomó többsége sem ért egyet. Annál kevésbé sem, mivel elméletének enyhített, leegyszerősített változata a maga korában ugyan ésszerő megközelítése volt a problémának, ma azonban már irrelevánssá vált (MUZSLAY I. 1997). A népesedés probléma azonban ettıl az idıtıl kezdve egyre akutabb kérdéssé vált. A 19. század folyamán ugyanis bekövetkezett egy paradigmaváltás, „amely felszámolta az idıdimenzió végtelenségét, és az életet a születés és a halál közötti intervallumra redukálta, elutasítva a halál utáni lét lehetıségét. (…) Az egyén „megfeledkezett” arról az ısi axiómáról, hogy az életet tovább kell adni, a saját, immár rövidre szabott életében az önmegvalósításra törekszik, és nem vállal gyermeket…” (ANTAL Z. L. 2007. p. 275). A népesség számát tehát jelentıs mértékben (volt?) képes befolyásolni a vallásosság. Ennek magyarázatául az a megállapítás is szolgál, miszerint „a gyerekszám 32

Th. R. Malthus: An Essay on the Principle of Population, 1798. Idézi: MUZSLAY I. 1997. p. 162.

52


alakulására nem a sokat elemzett és bemutatott, szinte már rutinszerően alkalmazott szempontok (jövedelem, iskolázottság, lakóhely), hanem a társadalmi normák gyakorolják a legnagyobb hatást” (ANTAL Z. L. 2007. p. 282). Éppen ezért nem meglepı, hogy valamennyi jelentıs vallás kiemelt értékként kezeli a családot, a gyermekáldást. Így nem csekély szerepük van például az ázsiai országok demográfiai folyamatainak alakulásában.33 Ugyanakkor a vallási elıírások a népességnövekedés korlátozásában is szerepet játszhatnak. A középkor népesedését példának okáért jelentısen befolyásolták a házasélettel kapcsolatos egyházi elıírások. A keresztény házasság és szexualitás modelljének szerves részét képezte a házasságon belüli (szexuális) viselkedés normáinak kialakítása és meggyökereztetése a társadalom mindennapi életének gyakorlatában. Ez a szexuális élet gyakorlásának és az önmegtartóztatásnak a pontos idıbeli szabályozását is jelentette. Ennek következtében – óvatos becslések szerint – a házastársi érintkezésre engedélyezett napok száma havi átlagban 2-6 között mozgott. Bár ez a tényezı leginkább a kora középkorban hathatott, szerepe az érett középkor demográfiai folyamatai kapcsán sem hagyható teljes mértékben figyelmen kívül. A tényezı jelentıségét azonban – megfelelı források híján – még csak becsülni sem lehet (KATUS L. 2001). A konkrét példák sorát számos elemmel lehet bıvíteni. A demográfiai átmenetben „élen járó” Normandia épp úgy katolikus jellegő, mint a magas születési arányszámot sokáig ırzı Quebec vagy Írország. Az iszlám uralja a magas termékenységet fenntartó Szaúd-Arábiát (23‰),

Pakisztánt (19‰) vagy Szíriát (25‰),

mint ahogy a

termékenységcsökkenés útján elindult Indonéziát (13‰), Egyiptomot és Iránt (11‰) is.34 Az eltérés okát a vallási intézmények befolyásának különbözıségében láthatjuk. Arra a kérdésre, hogy mikor befolyásolja a vallás a termékenységet, három szinten lehet válaszolni. Elıször: a vallásnak világos viselkedési normákkal kell rendelkeznie a „termékenységi

kimenetekhez”

kapcsolódóan.

Másodszor:

lehetıségekkel

kell

rendelkeznie, hogy tanításait tagjaival közölje és elfogadtassa. Harmadszor: az egyénnek erıs ragaszkodást kell éreznie az adott vallási közösség iránt (ANTAL Z. L. 2007). Amennyiben e fenti három tényezı közül bármelyik is hiányzik, a vallás demográfiai szerepének hatékonysága megkérdıjelezıdik.

33

Egyes hindu nézetek szerint az indiai túlnépesedés oka a világ más részein gyakorolt születésszabályozás. A meg nem született lelkek „kénytelenek” ugyanis Indiában megszületni. 34 Az adatok 2005-re vonatkoznak (HORVÁTH G. – PROBÁLD F. – SZABÓ P. (szerk.) 2008).

53


A kérdést részben más aspektusból vizsgálta KOVÁCS LÁSZLÓ (KOVÁCS L. 2006). Arra volt kíváncsi, hogy van-e összefüggés a szociális, kulturális, gazdasági, életszínvonalbeli fejlettség területi eltérései és a termékenység regionális sémái között? Mint állította: „A modell közvetlenül nem veszi figyelembe az eltérı etno-kulturális miliıt, a különbözı mértékő szekularizációt, ami árnyaltabb képet eredményezhetne. Az említett tényezık azonban a humán fejlettségi indexet képezı mutatókban közvetetten benne rejlenek. Egy régió kulturális színvonala részben a képzettséget tükrözı mutatóban, részben – a tudásra épülı társadalomban – a megtermelt javak eloszlásában érhetı tetten, és szoros korrelációt mutat az átlagos élettartamot befolyásoló tényezıkkel is: az egészségtudatos életmóddal, az orvosi ellátás színvonalával, a vallásosság pedig csak abban az esetben játszik meghatározó szerepet a demográfiai folyamatok alakulásában, ha a vallás intézményeinek szankciók és jutalmazási lehetıségek állnak rendelkezésére. A termékenységcsökkenés kezdetén kétségtelen szerepe lehetett a szekularizációnak, ez a szerep azonban az elmúlt évtizedekben elhanyagolhatóvá zsugorodott. Magyarország szekularizáltságának ismeretében nem feltételezhetjük, hogy a termékenység alakulásának befolyásolásában a vallásosságnak számottevı szerepe lenne.” (KOVÁCS L. 2006. p. 57. – Szerzı kiemelése!) Fenti megállapítással kapcsolatban több reflexióval élhetünk. A vallásosság demográfiai szerepének kérdése például abban a vonatkozásban is nyitott, hogy vajon a szekularizáció

nem

akkor

jár-e

termékenységcsökkenéssel,

ha

a

szekularizált

intézményeknek (pl. állam, vállalatok) szankciók és jutalmazási lehetıségek állnak rendelkezésre? Az elmúlt évtizedekben (is) ez volt jellemzı hazánkban. Továbbá amellett, hogy a vallásosság fogalmát semmiféle vonatkozásban nem definiálta, még kísérletet sem tett állítása bármiféle falszifikálására, így azt – elsı közelítésben – a magánvélemény szintjén kell kezelnünk. Ha azonban elvégezzük a „vallásos” és „nem vallásos” népesség termékenységének összehasonlítását, akkor valóban nem találunk szignifikáns különbséget.35 Ezen a szinten tehát igazolhatónak tőnik a fenti állítás. A szociológiai vizsgálatok azonban bebizonyították, hogy a hívı szülık több gyermeket terveznek és vállalnak, mint a nem hívık (TOMKA M. 2006). E kijelentéssel azonban már áttértünk – az általunk vizsgálni nem kívánt – vallásosság kérdéskörére… A termékenység felekezeti különbségeit konkrét

35

Student-féle t-próba. p=0,4. F=0,02.

54


statisztikai adatok fényében vizsgálva némileg közelebb juthatunk a probléma megoldásához! Azt látjuk ugyanis, hogy a 100 nıre jutó élve született gyermekek száma tekintetében a keresztény felekezetek közül csupán az ortodoxok és az evangélikusok esetében tapasztalható átlag alatti érték. A másik oldalon pedig megfigyelhetı, hogy az összes többi, nem keresztény csoport esetében csupán a más istenhitet vallók esetében volt az átlag feletti az érték. A termékenység a maximumot a ’többi protestáns’ esetében érte el, míg a minimum az orosz ortodoxok között mérhetı – valószínőleg etnikai, nem felekezeti okokból (KSH 2001). Mindezek alapján megállapítható, hogy a vallásszociológiai elemzések releváns következtetése a felekezetiség és a magasabb termékenység összefüggése. A népességszám a halálozás oldaláról is megközelíthetı. A téma bevezetésében idézett megállapítás szerint az idıdimenzió értelmezésében a 19. században bekövetkezett paradigmaváltás következtében „megerısödött a halálfélelem, illetve az élet minden módon történı meghosszabbításának törekvése (…)” (ANTAL Z. L. 2007. p. 275). Magyarországi felnıtt populáción végzett vizsgálatok ugyanakkor bebizonyították, hogy a vallásgyakorlás jobb testi és lelki egészséggel jár együtt. A vallás szubjektív fontossága szignifikánsan alacsonyabb dohányzással, alkoholfogyasztással jár. A drogfogyasztás és a vallásosság között nem találtak szignifikáns kapcsolatot. Fordított összefüggés azonban megfigyelhetı volt. A rendszeres vallásgyakorlás nem „védı faktor” a tiltott szerek kipróbálásában, de ritka vagy hiányzó vallásgyakorlás a tiltott szerek kipróbálásának esélyét növeli (KOVÁCS L. 2007). Mindez a vallásosság, vallásgyakorlás egészségmegırzı szerepét támasztja alá. A vallás – a hétköznapi élet más területeihez hasonlóan – továbbá a betegségek terjedésében is szerepet játszhat. A 19. század során kitört hat kolerajárvány közül öt esetében a Gangesz-delta és Indonézia muszlimok lakta vidékeirıl kiinduló zarándokok révén, Mekkán keresztül terjedt el a fertızés világszerte (HAGGETT, P. 2006). Jóllehet, empirikusan nem látszik teljes mértékben megalapozottnak, mégis megszívlelendı a kijelentés: „ha a végtelen idıszemlélet és az azt képviselı társadalmi csoportok és intézményrendszer helyett a véges idıszemlélet és az azt képviselı társadalmi csoportok és intézményrendszer kerül „domináns”, „uralkodó” helyzetbe, akkor ez olyan változásokhoz vezet egy társadalom életében, amely e társadalom fennmaradását hosszú távon lehetetlenné teszi” (ANTAL Z. L. 2007. p. 290).

55


5.1.2. A népesség összetétele

5.1.2.1. Nem és kor szerinti összetétel

A népesség demográfiai összetételének egyik eleme a nemi megoszlás. A vallás szerepének (is) tulajdonítható hatást a férfitöbblet jelentheti. Ebben azonban csak áttételesen – a magas népszaporulaton, fiatalos korösszetételen keresztül – van szerepe a vallási viszonyoknak (BECSEI J. 2004). Ezeken a – vallás nagyobb társadalmi szerepével, magasabb vallásossággal jellemezhetı – területeken a nık hagyományosnak tekinthetı hátrányos helyzete is erısíti a férfitöbblet kialakulását (pl. a kínai népesedési politika hatása a leánygyermekekre). A vallási dimenziónak ugyancsak alárendelt, áttételes szerepe van a népesség kor szerinti összetételében. Egyrészt az egyes vallások tanítása – mint fent láttuk – befolyásolja a születések számát, másrészt pedig az idısekhez való viszony is vallásilag-kulturálisan meghatározott jellemzı. Mindkét vonatkozásra India lehet a példa. Az özvegyek újbóli házasságának engedélyezése a britek részérıl kb. 20 millió nı házasodását – és ezzel a demográfiai robbanás felgyorsulását – eredményezte a 20. sz. elején (SZEGEDI N. – WILHELM Z. 1998). Az idısekrıl való „gondoskodás” a hindu társadalomban vallásilag megalapozott magatartás. A negyedik, utolsó életstádium ugyanis a teljes lemondás (sannyasa) stádiuma, melyben az öregek függetlenné válnak az anyagiaktól, közömbössé a kényelmetlenség és kényelem iránt. Hozzátehetjük, hogy ez semmiképpen sem jelenti az öregekrıl való lemondást, „megszabadulást” a hinduk számára, hiszen ez az állapot mindenki számára nyitva áll, és igen tiszteletre méltónak tekintik (COOMARASWAMY, A. K. 1989). Ettıl gyökeresen eltérı a konfuciánus közösségekben megfigyelhetı viszony az öregekhez. Az idısek tisztelete a családi és társadalmi élet egyik alappillérének tekinthetı (BÁRDI L. 1999). A vallások és a társadalmi tagolódás összefüggésének egyértelmőbb, tipikus példájaként az indiai kasztrendszert szokás idézni. A kasztok (varnák) léte ugyanis hozzátartozik a hindu szakrális rendhez, melyben minden ember munkájára szükség van és mindenkinek megvan a maga helye. Annak az elvnek, hogy a tevékenység nem más, mint áldozat, legsokatmondóbb következménye, hogy valamennyi munka rituális cselekedet. Ilyen értelemben a kasztok összekeveredése „a halált jelentené a társadalom számára, mert ahol az emberek kedvük szerint váltogathatják a hivatásukat, mintha a hivatás teljesen független volna a természetüktıl, a társadalom helyén csak csıcselék marad” 56


(COOMARASWAMY, A. K. 1989. p. 47). A kasztrendszert Gandhi sem tette kérdésessé, csak túlzásai ellen harcolt, noha kivívta az „érinthetetlenek” számára a törvény elıtti egyenlıséget. India alkotmánya elméletileg eltörölte a kasztrendszer elıjogait, a továbbra is érvényesülı gyakorlatot – talán a fenti meggyızıdés miatt – nem tudta megszüntetni (BELLINGER, G. J. 1993). Vallásilag meghatározott specifikus társadalmi csoportok Ázsia más térségeiben is megfigyelhetık, szerepük inkább a gazdasági életben válik fontossá. A

családszerkezetet,

családi

állapotot

vizsgálva

szembetőnı

jelenségnek

tekinthetjük napjainkban a nagycsaládok felbomlását, a kiscsaládok kialakulását. Ezt elsısorban gazdasági folyamatok, fejlıdés eredményezte, de alakulását nagyban befolyásolják kulturális hagyományok és a vallás is (CSÉFALVAY Z. 1994. p. 126). A fenti, általános, globális jellemzık után vizsgáljuk meg a kérdés magyarországi vonatkozásait is!

5.1.2.2. Hazai vizsgálatok

A népesség vallási szempontú tagolása kapcsán a társadalmi megoszlást a szociológia már évtizedek óta kutatja. Éppen ezért már számos tanulmány dokumentálta a vallásos, különösen az „egyháziasan vallásos” népesség alábbi társadalmi jellemzıit: •

Vidéken élı

•

Idıs

•

Mezıgazdasági foglalkozású vagy nem aktív keresı

•

Nem magas jövedelmő

•

Kevéssé mobil

•

Nagyobb értékő fogyasztási cikkekkel kevésbé rendelkezik

Mindezek az alacsonyabb társadalmi helyzetébıl adódnak, melybıl további következmények vezethetık le: •

A társadalmi-közéleti dolgokban való alacsonyabb tájékozottság

•

A közügyekbe való kisebb beleszólás képessége

•

A hátrányos helyzet reprodukciója

57


Mindezen tényezıket tévedés lenne önmagában a ’vallásosság’ számlájára írni. Hozzá kell tenni az elmúlt évtizedek ún. „szocialista modernizációjának” kontraszelektív hatását: az elvallástalanodás a társadalmi emelkedés feltétele és kifejezıdése (TOMKA M. 2006). Ha – a fentieket figyelembe véve – a népesség demográfiai tagolódását részletesebben vesszük szemügyre, elsıként a népesség vallás és nemek szerinti összetétele kapcsán figyelhetünk fel néhány érdekes tényre. Az össznépességben 1000 férfira 1102 nı jut. Ehhez képest a vallásos népességben ez 1172, a nem vallásosban 920. A különbség szignifikánsnak tekinthetı, s megegyezik azzal a megfigyeléssel, miszerint a vallásos népességben a nık felülreprezentáltak. Kiemelkedıen magas, 1,5 feletti a nık aránya az adventista, orosz ortodox és ’többi keresztény’ felekezet körében, alacsony, 0,8 alatti ez az arány az anglikánok és a ’más istenhitet’ követık körében.36 Az életkor szerinti összetétel tekintetében is beigazolódnak a várakozások: a vallásos népesség idısebb, mint a nem vallásos. Az öregedési index a teljes népességre vetítve 1,228, míg a történelmi egyházak esetében 1,694. Ezzel szemben a ’többi keresztény’ esetében az érték csupán 0,399. Ez látszólag cáfolja azt a feltételezést, hogy a vallásilag elkötelezettebbek nagyobb gyerekszámmal jellemezhetıek, így fiatalosabb korösszetételőek. A kérdésre a késıbbiekben még visszatérünk. További – talán meglepınek tőnı – megállapításunk, hogy a történelmi egyházak esetében a létszám csökkenésével együtt növekszik az öregedési index. Ez talán annak tudható be, hogy a kisebb, asszimilációnak jobban kitett közösségekben az identitás – jelen esetben a vallási identitás – megırzése inkább a hagyományokat jobban ırzı, idısebb generációkra jellemzı. A sorból csupán a görög katolikus népesség „lóg ki” – egyelıre tisztázatlan okokból. Feltételezhetıen ez összefügg a görög katolikusok területi eloszlásával, a magyarországi átlagot jóval meghaladó fertilitású Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében való felülreprezentáltságukkal (KSH 2001).

5.1.3. Családi állapot

A családi állapot esetében is élhetünk reális feltételezésekkel: a vallásos népesség esetében magasabb a házasok aránya. Amíg az össznépességben ez az arány 52,28%, addig a vallásosak esetében 54,15, a nem vallásosak esetében pedig 46,17%. A házasok aránya

36

KSH 2001 alapján, saját számítás.

58


természetesen felekezetenként is jelentısen, a tendenciával ellentétes irányban is eltérhet: a szerb ortodoxok, az örök világtörvény hívei és a más felekezetőek esetében is némileg alacsonyabb házas arányt tapasztalunk. Az örök világtörvény hívei esetében a vallási elıírások – és talán az életkori összetétel is – magyarázhatják az arányt, a többiek esetében további vizsgálatok is szükségesek. A baptistáknál a legnagyobb a házas arány (59,48%), míg az izraelitáknál a legalacsonyabb (43,53%). Nem sokkal magasabb azonban ez az arány a felekezethez nem tartozó népesség esetében sem, 43,96%! Amíg azonban ezt az izraelitáknál a történelmi és demográfiai okok (soá, kivándorlás) egyértelmően magyarázzák, addig a nem vallásos népességnél ez összefüggésben állhat világnézeti el(nem)kötelezettségükkel. A „valódi” házasságok aránya – amikor a házastársak együtt is élnek – igen magas, 97% feletti, s ebben nincs túl nagy felekezeti különbség. Ez azt jelentheti, hogy a válások esetében a vallásosság, felekezethez tartozás „nem akadály”. Ha a házasság megromlott, hasonló gyakorisággal választják a különélést, mint bárki más. Ebben a vonatkozásban szintén a baptistákat emelhetjük ki a 98,16%-os aránnyal. A más vallásúaknál pedig az alacsony házasodási kedvhez viszonylag magas különélés is társul: a házasok 93%-a él csak házastársával (KSH 2001). Szociológiai vizsgálatok bizonyítják, hogy az egyháziasan vallásosak között ritkább a válás és a házasságon kívüli együttélés (UTASI Á. 1997; TOMKA M. 2006).37 A statisztikai adatok ezt a teljes felekezeti népességre vonatkoztatva is igazolják. Az elváltak aránya – 100 házasra jutó elváltak száma – a vallásosak esetében az orosz (18,56%) és görög ortodoxok (17,48%) esetében némileg magasabb az országos átlagnál (17,05%). Számottevıen magasabb az örök világtörvény híveinél (26,56%), valamint a ’más vallásúaknál’ (25,11%), a legmagasabb azonban az izraelitáknál (27,15%). Az elváltak aránya a baptistáknál a legalacsonyabb, de a ’más istenhitet vallóknál’ is igen alacsony. A „nem vallásosak” esetében rendre az átlagot meghaladó az elváltak aránya, összességében 20,72%. Az élettársi kapcsolatban élık aránya – az orosz ortodoxok kivételével (7,66%) – valamennyi keresztény felekezetnél az országos átlag (7,05%) alatti, míg az összes többi csoport esetében az átlag feletti értékekkel találkozhatunk, összességében 9,9%. A

37

A vallásosság különbözı típusai szerint azonban valamivel differenciáltabb a kép. Az egyháziasan vallásos népességen belül az elváltak aránya a teljes népességben tapasztalható érték fele. Az élettársi kapcsolatok esetében hasonló a tapasztalat. Itt a ’maga módján vallásosak’ között viszont alig marad el az arány a teljes népességétıl (UTASI Á. 1997).

59


legmagasabb az örök világtörvény hívei(11,7%), a legalacsonyabb a baptisták (2,08) körében (KSH 2001). Fontos kérdés lehet a felekezeti zártság, nyitottság – a házasságkötések vonatkozásában. Egy 1986-os vizsgálat szerint bizonyítható, hogy a vallásos kulturális értékkövetés hatására (is) egymás felé gravitálnak az azonos vallású házasulandó felek. A számok azt mutatták, hogy a felekezeten belüli házasságok aránya a katolikusoknál 81, a reformátusoknál 54, az evangélikusoknál 36%. Ez összefügg az egyes felekezetek súlyával is. Az utóbbi évtizedekben azonban a szociológiai vizsgálatok szerint csökkenni látszott a vallási homogámia (KOVÁCS L. 2007). A statisztikai adatok azonban némileg mást látszanak igazolni. A házasságok „belterjessége” a történelmi egyházaknál hasonló maradt (81,7%, 53,6% és 37,5%). A képet csupán a többi felekezet árnyalja. A legnagyobb a homogámia az adventistáknál (85%) valamint a többi kereszténynél (84%), a legkisebb az ’ismeretlen, nincs válasz’ csoport tagjai (26%), az örök világtörvény hívei (32%), valamint a más istenhitet vallók (35%) között (KSH 2001). Az adatokból tehát nem állapítható meg összefüggés a felekezet nagysága

és

magyarázzák,

zártsága/nyitottsága melyek

között:

feltételezhetıen

a

a

jelenséget

felekezetspecifikus

házasság teológiai

felfogásával

okok állnak

összefüggésben.

5.1.4. Egészségi állapot

Mivel a 2001. évi népszámlálás az ENSZ ajánlására, 1949 után ismét foglalkozott a fogyatékosság kérdésével, így ez a sajátos szempont is vizsgálható, vizsgálandó a vallások, felekezetek vonatkozásában (10. táblázat). Az egyházhoz, felekezethez tartozók körében a fogyatékkal élık aránya az országos átlagot meghaladó. Ez nem jelenti azt, hogy az egyházhoz, felekezethez tartozás „fogyatékossá tesz”, sokkal inkább azt, hogy a különbözı egyházak, felekezetek a fogyatékos embereket az átlagnál jobban meg tudják szólítani. Ez minden egyházra, felekezetre igaz lehet, mivel a fogyatékosok aránya valamennyi felekezet esetében rendre nagyobb az átlagnál. Különösen magas ez az érték az izraeliták és a más egyházhoz, felekezethez tartozók körében. A korösszetételt elemezve látható, hogy a 35 év alattiak körében rendre alacsonyabb a fogyatékosok aránya, mint az össznépességben. A tendencia viszont 35 év felett megfordul, itt az egyházhoz, felekezethez tartozók körében lesz nagyobb az átlagnál a fogyatékosok aránya. Felvethetı az eltérı fogyatékos arány magyarázataként a felekezeti 60


népesség korösszetétele, ezt azonban cáfolja az a tény, hogy a felekezeti és össznépesség korösszetételében a váltás csak 10 évvel késıbb, 45 év felett mutatkozik meg.

0–4 5–9 10–14 15–19 20–24 25–29 30–34 35–39 40–44 45–49 50–54 55–59 60–X Összes

0,83 1,82 2,26 2,08 2,00 2,13 2,49 3,29 4,57 6,30 8,77 9,70 12,43 5,66

0,82 1,57 1,87 1,85 1,95 2,08 2,48 3,34 4,77 6,67 9,23 10,03 12,79 6,31

0,82 0,83 0,71 0,85 0,73 0,46 0,91 1,55 1,56 1,47 1,62 1,58 1,46 1,84 1,84 1,84 1,79 1,93 1,87 2,53 2,68 1,81 1,82 1,66 2,01 1,61 2,84 2,39 1,91 1,90 2,01 2,07 1,90 2,07 2,72 2,02 2,02 2,08 2,24 2,00 1,76 3,03 2,45 2,44 2,54 2,51 2,48 2,27 3,46 3,28 3,28 3,22 3,53 3,13 3,25 4,29 4,67 4,65 5,03 5,05 4,46 5,20 5,98 6,55 6,53 6,98 7,02 6,22 7,37 8,92 9,09 9,04 10,03 9,60 9,16 9,06 12,00 9,96 9,93 10,84 10,21 9,73 11,54 11,62 12,57 12,51 14,03 13,22 13,18 13,16 15,72 6,14 6,14 6,16 6,70 6,91 8,41 7,07 A kiemelés az átlag feletti értékeket jelöli.

0,90 2,23 2,92 2,43 2,14 2,24 2,60 3,37 4,60 6,18 8,72 9,96 11,59 3,84

0,69 2,25 3,28 2,51 1,84 2,09 2,38 2,71 3,09 3,88 5,01 6,00 7,56 3,43

Ismeretlen, nincs válasz

Nem kíván válaszolni

Egyházhoz, felekezethez nem tartozó

katolikus

Más egyházhoz, felekezethez tartozó

Izraelita

Evangélikus

Református

Görög

Római

Ebbıl: Katolikus együtt

Egyházhoz, felekezethez tartozó együtt

Összes

Korcsoport (év)

10. táblázat: A fogyatékos népesség megoszlása életkor és felekezetek szerint, 2001 (%) (KSH 2001 alapján, saját szerkesztés)

1,45 5,38 5,57 5,16 4,10 3,91 3,18 5,18 6,03 7,74 9,31 10,30 12,76 6,74

Felekezetenként vizsgálva további érdekességeket figyelhetünk meg. Az „átcsapás” a reformátusoknál már 20 év felett megtörténik – ami a közösség igényével is magyarázható –, míg a többi történelmi egyháznál csak 40 év felett. „Kilóg” a sorból a más egyházhoz, felekezethez tartozók, valamint az ismeretlen felekezetőek köre: mindkettınél rendre az átlagnál nagyobb arányokat kapunk.

5.1.5. A népesség térbeli mozgása (Vallás és migráció)

A népesség térbeli rendje megváltozásának, a népességmozgásoknak is egyik jelentıs kiváltó tényezıje a különbözı felekezethez való tartozás. Az egyes felekezetek híveinek üldözése szerepet játszott ebben, pl. a zsidók Izraelbe vándorlásában, Indiában a hindu és muszlim „lakosságcserében” (HUNYADI L. 2002).38 Ugyanakkor a migrációnak az 38

Jóval kisebb méretekben, de elgondolkodtató hatással járt az indonéziai keresztények ünnepeinek, szertartásainak kiszorítása a gyéren lakott, falusi hegyvidéki területekre. 2004 karácsonyán ezért

61


adott térség felekezeti képének átalakulásában játszott szerepe sem elhanyagolható tényezı. Kimutatható ez pl. Nyugat-Európa egyes városi térségei felekezeti képének, arculatának átalakulásában az iszlám, hindu bevándorlás következtében.39 A migrációnak a vallás(osság)ra gyakorolt hatása bizonyos vonatkozásaiban Magyarországon

is

kimutatható.

A

falusi

térségek

zártabb,

hagyományosabb

berendezkedéső, elöregedı közösségei a vallásosság nagyobb mértékét eredményezik. A városba áramlás több tényezı eredıjeként – gyökértelenedés, szekularizált környezet, felekezeti infrastruktúra hiánya – fokozott mértékben vezet(ett) vallásvesztéshez. „A rendszerváltozás óta a hit újbóli térnyerése éppen ezért a városi terekben kedvezıbb, ahol az egyházi iskolák, valamint a templomi hitoktatás keretében

a vallásosság

értékrendformáló – így kulturális szintet emelı – szerepére hívhatják fel a figyelmet” (TRÓCSÁNYI A. – TÓTH J. 2002. p. 96). Ugyanakkor korábbi vizsgálatokra alapozva az is kijelenthetı, hogy „(…) a vándorlási folyamatok csak viszonylag kisebb mértékben módosították a befogadó települések felekezeti viszonyait.” (HARCSA I. 1994. p 7). Kivételt képez – és éppen ezért külön elemzést érdemel – a fıváros. Itt a felekezeten kívüliek között a legkisebb a bevándorlók aránya, csupán 17%. A kis felekezetekben viszont a bevándorlók aránya kétharmad körüli (HARCSA I. 1994). Ennek okát több tényezıben látjuk. Egyrészt – ismert szociológiai, történeti tény – a városba költözés során megtapasztalt gyökérvesztettség magyarázza ezt. Eredeti szociokulturális környezetükbıl kiszakadva a migránsok új közösséget keresnek, amely igényükre e kis felekezetek sokszor kielégítı választ adnak. Másrészt a migránsok eredeti közösségük vállalkozóbb szellemő tagjaiként mertek elvándorolni, s ez a „vállalkozó szellem” esetleg a vallási újdonságok, extremitások irányába is elviheti ıket.

5.2. Vallás és település 5.2.1. Általános jellemzık

A település társadalmi, gazdasági, infrastrukturális és természeti szférák kölcsönhatáson alapuló, együttmőködı rendszere (TÓTH J. 1996). A települések „kényszerültek” elhagyni tengerparti, városi lakóhelyüket az indonéziai keresztények. Karácsony után azonban a cunami által elsöpört otthonaikba már nem tudtak visszatérni... 39

62


ennélfogva fontos alkotóelemei a kultúrtájnak és nem mentesek a vallási befolyástól (RINSCHEDE, G. 1999). Magyarország története is mutat számos példát a vallás tér- és településbefolyásoló szerepére. A középkori püspökségek, monostorok, kolostorok, plébániák fontos város- és településképzı szerepet játszottak. A kora újkorban ezek szerepét némiképp a felekezeti iskolák, nyomdák vitték tovább, illetve bıvítették. S bár a 18. századra, a felvilágosodás következtében az egyházak szerepe csökkenni látszott, „a 18. század végén a megyeszékhely rang, ill. az egyházi központ szerepkör városfejlesztı szerepe is felértékelıdött” (BELUSZKY P. 1999. p. 106). A különbözı vallások kultikus létesítményei településelemeket képeznek, melyek a vidéki és városi terek karakterét is meghatározzák. Szabatosabb megfogalmazással: a központi szerepkörnek ma is, Magyarországon is része az egyházi funkció… (V.ö: BELUSZKY P. 1999.) Az így kialakuló településelemek egyben a vallás közvetlen szimbólumai a térben (RINSCHEDE, G. 1999). A vallásos ember számára ugyanis a tér nem homogén. A szent (transzcendens) megjelenése a világban (hierophánia) egyfajta világalapítással azonosítható, mely a világban megteremti a „szilárd pontot”, a középpontot. A vallásos ember ezért mindig arra törekedett, hogy a „világ középpontjában” telepedjék le. Ezzel párhuzamosan a letelepedés, a város, ház, templom építése a világalapítással lesz analóg. Ez a felfogás jelenti az alapvetı különbséget a vallásos és nem vallásos ember térhez való viszonyában. A kifejezésformákat azonban sok történelmi mozzanat és kulturális stílus határozza meg (ELIADE, M. 1999). A település tehát szakrálisan megalapozott, megszentelt hellyel bír (JANKÓ F. 2002), s a települések részben vallási modellek alapján fejlıdnek (RINSCHEDE, G. 1999). Ez a szakralitás a városfalak, városközpont képében is megmutatkozik. A város középpontjában álló épület tovább erısíti a központ szakrális jellegét. A településkép vallási meghatározottságáról mégis csak áttételesen, illetve felületesen beszélhetünk, jóllehet: „a templom vagy azzal egyenértékő mitikus monolit, ısidıktıl fogva a település térbeli tagolásának legfontosabb eleme, kiindulópontja volt. (…) A templomtorony a várostól egyre távolabb esı pontokból szinte egyetlen kiemelkedı jelölıje a település létének; térbeli felkiáltójel, fókuszpont. A külvárosból szemlélve, megerısíti a belváros helyét, létezését. Tehát a templomnak – és ez a tértagolás szempontjából nagyon fontos – koordináló, orientáló szerepe van. A templom mitikus, kozmikus, morális és tájékozódást segítı szerepe mellett nem utolsó sorban, olyan győjtı pont volt, ami maga köré szervezte a város társasági, közösségi életét, helyet adva a városi funkciók organikus fejlıdésének. (…) Késıbb, ahogy a sebesség és az idı egyre nagyobb szerephez jutott az élet szervezésében, a templom új szimbólummal bıvült: felkerült a templomtoronyra a modern 63


élet meghatározó princípiumának, az idınek jelképe: az óra. (…) Egyrészt a mai modern város beépítettségénél fogva, másrészt a nyugati világ deszakralizálódása következtében, a templom mindegyre veszít mitikus szerepébıl, ám mint sajátos építészeti jelenség, kiemelt koordináló, orientáló funkcióját megtartotta. A templomok, tornyok száma az idegen számára is egyfajta egyértelmő jele a település rangjának, tiszteletben tartandó multikulturalitásának” (FEHÉRVÁRI M. 2002. pp. 17-18). Az építészeti stílusok, különösen az egyházi épületek, templomok, imahelyek külsı megjelenése mindamellett ad egyfajta morfológiai képet egy városnak, településnek (BARTHA E. 1992). Így Magyarországon – néhány szempont alapján – meg lehet különböztetni az egyes települések építészeti megjelenése alapján a felekezeti jelleget. Jóllehet, a református templom funkcionális kialakítása döntı módon belsıépítészeti kérdés, a templom külsı építészeti megjelenése másodlagos. Néhány esetben megállapítható azonban – és ez is a protestáns jellegre utal –, hogy pontosan akkora tornyot akartak építeni, amelybıl a harangszó kihallatszik a település legszélsı házához is (MÁRKUS M. 1996). A modern nagyváros lényegéhez is – fıleg templomi jellege folytán – hozzátartozik a szakrális jelleg (FEHÉRVÁRI M. 2002). Ez már csak abból is adódhat, hogy a világ legtöbb városában – hazánkban is – a központi üzleti negyed részét képezik az egyházi, szakrális funkcióval rendelkezı épületek (székesegyházak, templomok, püspöki paloták, kolostorok, egyházi iskolák, szeretetotthonok, imaházak). Ezek legtöbb esetben nem jelennek meg önállóan, de néhány nagyobb egyházi központban (Esztergom, Eger, Kalocsa) jelentıs területet foglalnak el (CSAPÓ T. 2005). Az épített város mellett azonban legalább olyan fontos a lakosság – és annak valláshoz való viszonya. Az új vallási mozgalmak például igen gyakran a városi, urbánus környezethez kötıdnek. MAX WEBER szerint a farizeusi szekta tipikusan városi jelenség, mely – szociológiai megközelítésben – a paraszti társadalom szoros rokoni körét, a szomszédok szövetségét pótolta a „modern” városokban (WEBER, M. 2005). Ennek térbeli megjelenése a települések egy másik fontos vallási meghatározójára, a lakóhelyi szegregációra hívhatja fel a figyelmet (PARK, C. 1994). A dolgozatban azonban ezt a rendelkezésre álló adatok híján nem vizsgáltam. A vallás és település kapcsolatára irányuló alábbi vizsgálat egyik eszmei kiindulópontját Kárpátalja 1930-as vallási adatainak településföldrajzi adaptációja képezte. Kárpátalja geomorfológiai adottságai ugyanis – mint másutt is – meghatározták a régió településföldrajzi jellemzıit. A települések nagyságrendjében sajátos kettısség volt 64


kimutatható: az erdıs-hegyes-dombos északi rész folyóvölgyeiben viszonylag kis településekbıl álló mikrorégiók alakultak ki, míg a déli, sík területeken nagyobb települések is megjelenhettek. Az 1930-as népszámlálás adatai alapján kijelenthetı, hogy a települések nagyságrendje döntıen befolyásolta a lakosság vallási összetételét is. Ez a foglalkozás és foglalkoztatottság, valamint – jelentıs részben ezek függvényében – a külsı és belsı migráció következtében sajátos mintázatot alakított ki. A 20 000 lakosnál kisebb településeken a görög katolikus, az annál népesebb településeken az izraeliták alkották a relatív többséget. A második helyet az 500 lakosnál kisebb településen a római katolikusok, az 500-2 000 lakosú településeken a reformátusok, az 5-10000 fıs településeken a görögkeletiek, végül a 10-20 000 lakosú városokban az izraeliták foglalták el (KEPECS J. 2000). A kérdés az, hogy 70 évvel késıbb, a mai Magyarország szélesebb térbeli keretei között kimutatható-e bármilyen hasonló jellegő szabályszerőség? Ennek vizsgálata során elsısorban a 2001. évi népszámlálás adatait elemeztem.

5.2.2. A magyarországi települések vallásstatisztikai vizsgálatának néhány eredménye

Magyarország

népességének

64%-a

városlakó,

az

egyes

felekezetek

településtípusok szerinti megoszlása azonban ettıl lényegesen eltérhet (8. ábra).

8. ábra: Az egyes vallásokhoz tartozók településtípusonként, 2001 (KSH 2001) http://www.nepszamlalas.hu/hun/kotetek/05/diagram.html 65


A történelmi egyházak hívei a községekben felülreprezentáltak: a katolikus egyházhoz tartozók – mind a római, mind a görög katolikusok – körében az országos átlagot 5 százalékponttal meghaladja a községekben élık aránya, de a reformátusok és az evangélikusok körében is 4, illetve 3 százalékponttal magasabb a községi népesség aránya, mint az országban. Az izraeliták mintegy háromnegyede Budapesten él, körükben a községi népesség aránya nem éri el a 7%-ot. Mind az egyházhoz, felekezethez nem tartozók, mind a kérdésre nem válaszolók aránya Budapesten a legmagasabb, az eltérés fokozatosan csökken településtípus, ezzel együtt a település nagysága szerint. Az egyházhoz, felekezethez nem tartozók kevesebb, mint egyötöde, a kérdésre nem válaszolók alig több mint egynegyede él községben (KSH 2001). Az egyes felekezetek településtípusok szerinti eloszlása alapján az látható, hogy a népességarányhoz képest a felekezeti megoszlás szóródása a fıvárosban a legnagyobb (0,1749). A megyei jogú városok és a többi város esetében viszont a szórás a legalacsonyabb (0,0367; 0,0573) (11. táblázat).

Szórás (σ)



Nem tartozik egyházhoz, felekezethez

Más egyházhoz, felekezethez tartozik

Izraelita

katolikus

Evangélikus

római görög

Református

Ebbıl: Katolikus együtt

Egyházhoz, felekezethez tartozik

Összesen

11. táblázat: Az egyes felekezetek településtípusok szerinti megoszlása, 2001 (%) (KSH 2001 alapján, saját szerkesztés)

Budapest Megyei jogú város

17,43 15,03 15,07 15,28 10,75 13,81 15,24 73,56 23,81 23,41 25,90 26,77 0,1749 19,94 18,61 18,99 18,89 20,92 16,81 21,29 10,98 19,35 26,23 20,89 18,18 0,0367

Többi város Városok Budapest nélkül Városok együtt Községek, nagyközségek Magyarország

27,07 26,50 25,65 25,55 27,69 29,93 24,91

8,83 25,38 30,37 26,70 24,79 0,0573

47,02 45,11 44,64 44,44 48,61 46,74 46,20 19,80 44,73 56,61 47,59 42,96 0,0891 64,45 60,14 59,71 59,72 59,36 60,55 61,44 93,36 68,54 80,01 73,48 69,74 0,1092 35,55 39,86 40,29 40,28 40,64 39,45 38,56 6,64 31,46 19,99 26,52 30,26 0,1092 100,00 100,00 100,00 100,00 100,00 100,00 100,00 100,00 100,00 100,00 100,00 100,00 0,2654

Érdekes lehet a felekezetek településméret-kategóriák szerinti megoszlásának vizsgálata is. Ehhez a települési adatok mediánjainak összehasonlítása tőnt célravezetınek. Amíg az össznépesség több mint fele 18 000 fınél népesebb, addig a felekezethez tartozók több mint fele 13 200 fınél kisebb településen él. Katolikusok esetében a határ 12 800 körül húzható meg (ezen belül a görög katolikusok esetében 10 300-nál), reformátusoknál 12 900, az evangélikusoknál pedig 16 200 körül mozog. A legmagasabb értékeket a más

66


felekezethez (29 000), egyházhoz, felekezethez nem tartozóknál (38 000), a válaszolni nem kívánóknál (33 000) és az ismeretlen választ adóknál mutatható ki (29 500) (9. ábra).40 Az adatokból jól látható, hogy a keresztény történelmi egyházak hívei az „átlagnál” kisebb, a többiek az „átlagnál” nagyobb településeken élnek nagyobb számban. Mindezek az elızetes, irodalmi téziseket látszanak igazolni. Ezeket az adatokat azonban a részletesebb elemzések tovább árnyalják.

40000 Nem tartozik egyházhoz, felekezethez Nem kíván válaszolni

35000


30000


Medián értékek

25000

20000 Evangélikus Összesen 15000

10000

Katolikus együtt Egyházhoz, felekezethez tartozik

Református Ebbıl görög katolikus

5000

0 Felekezetek

9. ábra: Felekezetek mediánjai, településméret szerint (KSH 2001 alapján, saját szerkesztés) 5.2.2.1. A városállomány vallási jellemzıi

A magyarországi városok vallásstatisztikai jellemzıinek vizsgálata során legkézenfekvıbb talán a településméret és a különbözı felekezetek kapcsolatának vizsgálata lehet. A településmérettel azonban csak az izraeliták aránya mutat erıs korrelációt (r=0,621981). Ha csupán a 10 000 fınél nagyobb és kisebb városokat különítjük el, akkor némiképp más eredményre jutunk. A 10 000 fınél kisebb és nagyobb városok között csupán a katolikusok, az egyházhoz, felekezethez nem tartozók és a válaszolni nem kívánók körében nem tapasztalható szignifikáns különbség.41 Ez tehát azt jelenti, hogy a többi felekezet tagjai a városállományon belül nem egyenletesen oszlanak meg. 40 41

Az adatok mindegyik esetben kerekítettek. T=0,01 mellett a p értékei rendre 0,0036, 3,51*10-7 és0,0019.

67


Az egyes felekezeteket összehasonlítva kevés jellemzı összefüggés mutatható ki. Erıs korreláció (r=0,7057) csupán a katolikusok és az egyházhoz, felekezethez tartozók között mutatható ki. Negatív korreláció viszont – talán nem meglepı! – az egyházhoz tartozók és nem tartozók között figyelhetı meg (r=-0,9684), valamint a katolikusok és reformátusok között (-0,7766). Mérsékelt negatív korreláció mutatható ki még az egyházhoz tartozók és nem válaszolók között (r=-0,4036). Nem elhanyagolható vizsgálati szempont lehet a városi jogállású települések kora sem, vagyis hogy a városi ranggal rendelkezı települések különbözı „korcsoportjai” milyen vallási jellemzıkkel bírnak (12. táblázat). Elkülöníthetı az 1945 elıtti (51), a szocialista korszak (114) és a rendszerváltás utáni idıszakban várossá nyilvánított települések (73) csoportja.42 Feltételezhetı volt, hogy a „szocialista” idıszakban várossá nyilvánított települések kevésbé „vallásosak”, mint a korábban vagy késıbb avatott városok.

12. táblázat: A magyar városhálózat néhány statisztikai jellemzıje, 2001 (KSH 2001 alapján, saját szerkesztés) Összlakosság (fı) A felekezeti lakosság aránya (%) A lakosságszám és a felekezeti arány közti korreláció (r)

1945 elıtti városok 4 414 688

1945-1989 közötti városok 1 650 868

1989 utáni városok 432 712

Összesen városok 6 498 268

67,96

71,88

77,28

69,58

-0,03856801

-0,37937812

-0,39530011

-0,07064239

Az elemzés azonban nem várt eredményekre vezetett, mivel csupán a szocialista kor és napjaink városai közt volt szignifikáns az eltérés. A lakosságszám és a felekezeti arány közti igen gyenge fordított korreláció magyarázatául szolgált annak a tapasztalatnak, miszerint a „régi” városok és a „szocialista” városok felekezeti jellege között nincs szignifikáns különbség. Ennélfogva a mai városokkal összevetve sem találunk szignifikáns különbséget. Összegezve: a városcsoportok közül csupán a mai városok esetében találunk szignifikánsan magasabb értékeket a felekezeti arány vonatkozásában, mivel a „régi” városok esetében ezt a nagyságuk, a „szocialista” városok esetében viszont történelmi múltjukból fakadó társadalomszerkezetük egyenlíti ki. 42

A vizsgálat csak a 2001-es népszámlálás idıpontjában városi ranggal rendelkezett településekre terjedt ki. A várossá nyilvánítás dátumainak forrása: SZIGETI E. 2002. Az itteni adatbázistól néhány ponton eltértünk: (1) Hajdúhadház nem az 1945 elıtti városállománynál szerepel, mivel azóta nem folyamatosan rendelkezett városi ranggal (2) Boglárlelle és (3) Hajdúhadháztéglás sem a szocialista korszak városai között szerepel, mivel a szétválásuk – s így a 2001-es állapotuk – a rendszerváltás utáni idıszakból eredeztethetı. Az eljárás vitatható, de következetes.

68


5.2.2.2. A legnépesebb városok jellemzıi

Nem biztos, hogy messzemenı következtetések levonására alkalmasak a nyers számok, de az alábbiakban kísérletet teszek a felekezeti, „nyers” adatok nagyvárosi szintő elemzésére. Azt vizsgáltam, hogy mely városok kerültek be az adott felekezet 20 legnépesebb városa közé, illetve a 20 legnépesebb város közül hány maradt az adott felekezet toplistáján. Vizsgáltam továbbá, hogy az adott város hogyan mozgott a rangsorban: elıre lépett, helyén maradt, esetleg visszaesett. Alaposabb, számszerősített változásokat nem mértem, de tendenciák megállapítására e szempontok mérlegelése során is lehetıség nyílik (13/A-B táblázat).43

13/A táblázat: A városok rangsora különbözı felekezetek szerint, 2001 (KSH 2001 alapján, saját szerkesztés) Sor

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20.

Népesség

Budapest Debrecen Miskolc Szeged Pécs Gyır Nyíregyháza Kecskemét Székesfehérvár Szombathely Szolnok Tatabánya Kaposvár Békéscsaba Veszprém Zalaegerszeg Eger Érd Sopron Dunaújváros

Egyházhoz, felekezethez tartozik Budapest Miskolc Debrecen Pécs Szeged Gyır Nyíregyháza Kecskemét Székesfehérvár Szombathely Kaposvár Zalaegerszeg Sopron Veszprém Nagykanizsa Eger Szolnok Tatabánya Békéscsaba Érd

Katolikus

Budapest Pécs Szeged Miskolc Gyır Kecskemét Szombathely Székesfehérvár Nyíregyháza Debrecen Zalaegerszeg Kaposvár Nagykanizsa Sopron Eger Veszprém Szolnok Tatabánya Érd Salgótarján

Görög katolikus

Református

Budapest Nyíregyháza Debrecen Miskolc Hajdúdorog Újfehértó Nyíradony Nyírbátor Sátoraljaújhely Kisvárda Mátészalka Sárospatak Nagykálló Hajdúböszörmény Tiszavasvári Kazincbarcika Ózd Létavértes Máriapócs Érd

Budapest Debrecen Miskolc Nyíregyháza Kecskemét Hajdúböszörmény Székesfehérvár Pécs Hódmezıvásárhely Szeged Hajdúszoboszló Mátészalka Cegléd Nagykırös Békés Gyula Kazincbarcika Hajdúnánás Berettyóújfalu Érd

Evangélikus

Budapest Békéscsaba Nyíregyháza Gyır Kiskırös Szarvas Orosháza Sopron Celldömölk Pécs Pápa Szombathely Szeged Miskolc Soltvadkert Mezıberény Székesfehérvár Tótkomlós Veszprém Balassagyarmat

A rangsorban elıre lépı települések félkövér, a hátra lépık dılt kiemelést kaptak.

Az egyházhoz tartozó népességet vizsgálva legfontosabb megállapítás az lehet, hogy a dunántúli városok valamivel elıkelıbb helyet foglalnak el ebben a vonatkozásban, mint a többi város. Az elıre lépı városok – Eger kivételével – dunántúliak, a „lecsúszók”

43

A városok körének kiválasztása kapcsán feltehetı a kérdés, hogy miért pont a legnépesebb 20 várost választottam ki? A felvetés bizonyos szempontból jogos, mert valóban önkényes választás volt a húszas szám. Talán védhetıbb lett volna, ha az 50 000 fınél népesebb városokat választom ki, vizsgálom. Valóban, mert így kimaradt egy város, Nagykanizsa, mely a 21. legnépesebb város volt 2001-ben. A megyei jogú városok körének mint a vizsgálat tárgyának meghatározása irrelevánsnak tőnt, mert ebben a gondolatkísérletben nem a városok egy bizonyos körét, hanem az egyes felekezetek legnépesebb városainak körét vizsgáltam. Ez pedig nem alkalmazkodik a város jogi státuszához, de még az 50 000 fıs méretkategóriához sem.

69


inkább alföldiek. A római katolikus népesség tekintetében mindez már nem rajzolódik ki ilyen egyértelmően, de a „városállomány” többé-kevésbé azonos: a 20 legnagyobb városból 19 bekerült ebbe a körbe. Talán nem véletlen, hogy a húszas listáról mind az egyházhoz tartozó, mind a katolikus népesség vonatkozásában a legnagyobbak közül csupán Dunaújváros „esett ki”…

13/B táblázat: A városok rangsora különbözı felekezetek szerint, 2001 (KSH 2001 alapján, saját szerkesztés) Sor

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20.

Népesség

Budapest Debrecen Miskolc Szeged Pécs Gyır Nyíregyháza Kecskemét Sz.fehérvár Szombathely Szolnok Tatabánya Kaposvár Békéscsaba Veszprém Zalaegerszeg Eger Érd Sopron Dunaújváros

Izraelita

Budapest Debrecen Szeged Miskolc Pécs Gyır Szombathely Székesfehérvár Kecskemét Nyíregyháza Kaposvár Szolnok Budaörs Dunaújváros Érd Szentendre Nagykanizsa Zalaegerszeg Keszthely Budakeszi

Más egyházhoz, felekezethez tartozik Budapest Debrecen Szeged Pécs Miskolc Gyula Nyíregyháza Székesfehérvár Békéscsaba Gyır Kecskemét Békés Érd Kiskırös Szolnok Hódmezıvásárhely Kaposvár Ózd Tatabánya Baja

Nem tartozik egyházhoz, felekezethez Budapest Debrecen Szeged Pécs Miskolc Szolnok Tatabánya Békéscsaba Székesfehérvár Dunaújváros Hódmezıvásárhely Nyíregyháza Gyır Kecskemét Veszprém Orosháza Hajdúböszörmény Eger Salgótarján Kaposvár



Budapest Szeged Debrecen Miskolc Pécs Gyır Kecskemét Nyíregyháza Székesfehérvár Tatabánya Szolnok Szombathely Érd Békéscsaba Dunaújváros Kaposvár Sopron Salgótarján Veszprém Zalaegerszeg

Budapest Debrecen Kecskemét Miskolc Pécs Szeged Szolnok Gyır Nyíregyháza Hódmezıvásárhely Zalaegerszeg Keszthely Kaposvár Szekszárd Salgótarján Szombathely Érd Tatabánya Székesfehérvár Békéscsaba

A rangsorban elıre lépı települések félkövér, a hátra lépık dılt kiemelést kaptak.

A görög katolikusok vonatkozásában viszont éppen a fordított helyzet a jellemzı: igen kevés (5) város maradt benn az elsı húszban, s a „kívülrıl érkezık” között leginkább a Dunántúlon kívüliek vannak túlsúlyban. Megemlítendı azonban, hogy a húszas listán – a három legnépesebb város mellett – a húsz legnagyobb város közül csak Érd maradt meg. Ennek okát a hatvanas-hetvenes években Kelet-Magyarországról a fıvárosba, a fıváros közelébe áramló tömegek adhatják – köztük ugyanis igen sok lehetett a keletmagyarországi görög katolikus vallású. A reformátusok esetében a ranglétrán elırébb lépı települések között egyértelmő a tiszántúli, alföldi fölény. Említést érdemel Székesfehérvár viszonylag kedvezı helyzete, melyet szintén a szocialista korszak iparosításának migrációs jelenségei magyarázhatnak. Figyelemre méltó továbbá, hogy ez az egyetlen felekezet, ahol a három legnagyobb város áll az élen. A legszínesebb talán az evangélikusoknál a kép. Az izraeliták vonatkozásában talán csak az emelhetı ki tendenciaként, hogy viszonylag számos fıváros környéki város lépett elı a rangsorban ebben a tekintetben. A 70


más felekezetőeknél a Dél-Alföld – fıleg Békés – szerepe emelhetı ki, helyi, történeti sajátosságokkal indokolhatóan. A felekezeten kívülieknél szembeötlı a bányászati központok és a dél-alföldi városok szerep. Érdekes, hogy a nem válaszolók esetében maradt meg egyedül mind a 20 város a listán. Az ismeretlen felekezető városcsoport nem mutat markáns földrajzi mintázatot.

5.2.2.3. A falvak vallásstatisztikai típusai

A falvak esetében kissé más utat kellett bejárnunk, mint a városok esetében tettük: a legnagyobb települések kiemelése, az egyes felekezetek sorrendje nem adott volna releváns eredményeket. Így a falunagyság szerint osztottuk csoportokra a falvakat. Igyekeztünk hozzávetılegesen egyenlı nagyságú csoportokra bontani a faluállományt (14. táblázat). Az egyházhoz, felekezethez tartozók valamennyi településen megjelennek. Arányuk rendre az országos arány feletti, de – néhány tized százalékkal – a 250-499 közötti kategóriában a legnagyobb; a nagyobb települések felé csökken. A katolikusok – és ezen belül a római katolikusok – szintén minden településen jelen vannak. Arányuk hasonlóan alakul az egyházhoz tartozókhoz: rendre az országos átlag feletti, a településnagysággal azonban csökken, s itt is a 250-499 lakos közötti falvakban a legnagyobb. A görög katolikusok aránya a legkisebb és a két legnagyobb kategóriában meghaladja az országos reprezentációt, a két másikban alatta marad. Ennek hátterében nyilván a görög katolikusok szállásterületeinek településföldrajzi adottságai állhatnak, bár a megállapítást árnyalhatja a szintén felülreprezentált borsodi térség alaposabb vizsgálata. A településeken való megjelenésük az egyharmados aránytól a szinte teljes lefedettségig növekszik, ahogy a nagyobb települések felé haladunk. A reformátusok – a legkisebb települések kivételével – szinte az egész faluállományt lefedik, de ez az arány – talán immár természetesnek tekinthetjük – a nagyobb települések felé növekszik, s eléri a 100%-ot. Reprezentációjuk a 2000 fıs falvakig növekszik, az 500 fı alatti falvakban nem éri el az országos arányokat. Az evangélikusok aránya országos reprezentációjukat csak az 1000 fınél kisebb településeken haladja meg. A településállományi lefedettség az 50%-tól a szinte teljes lefedettségig növekszik. Az izraeliták aránya végig messze elmarad országos arányuktól. A faluhálózat töredékében vannak csak jelen: a növekvı mérettel együtt a lefedettség 3%-ról 41%-ra növekszik. 71


Evangélikus

Izraelita


Nem tartozik egyházhoz, felekezethez



3 141

15

414

3 086

4 090

361

4,63 0,02

0,61

4,55

6,03

0,53

388

235

15

123

316

366

175

35

87

53

3

28

71

82

39

8

87

1

4

32

25

1 511

9 125

12 532

1 181

4,97 0,01

0,71

4,34

5,96

0,56

428

21

285

517

549

377

45 548

1 903

9 262

88,88

69,96

67,15

2,80

13,65

446

446

446

155

100

100

100

112,5

25

21

Görög katolikus

47 453

Római katolikus

60 285

Katolikus összesen

Református


Összesen

14. táblázat: A falvak vallásstatisztikai sajátosságai, népességszám-kategóriánként, 2001 (KSH 2001 alapján, saját szerkesztés)

0-250 A népesség száma (fı) A népesség aránya (%) Települések száma (db) Települések aránya (%) Átlagos népesség

67 822

446

130,5

-

-

-


210 080

574

365,99

187 242

145 540

141 151

4384

29 714 10452

89,12

69,27

67,18

2,08

14,14

574

574

574

306

561

100,00

100,00

100,00

53,31

97,74

74,56 3,66

49,65

90,07

95,64

65,68

326,20

253,55

245,90

14,32

52,96

24,42 1,196

5,30

17,64

22,82

3,13

97

4 060

24 253

29 912

2 694

4,51 0,02

0,82

4,87

6,01

0,54

587

72

492

678

677

568


497655

685

726,50

440 796

326 589

313 762 12 814

87 618 22 432

88,57

65,63

63,05

2,57

17,61

685

685

685

499

682

100,00

100,00

100,00

72,85

99,56

85,69 10,51

71,82

98,98

98,83

82,92

643,50

476,77

458,05

25,68

128,47

38,21 1,35

8,25

35,77

44,18

4,74

153

7 595

63 570

63 298

5 296

2,92 0,02

0,81

6,79

6,76

0,57

594

101

600

652

653

618

90,96 15,47

91,88

99,85

100,00

94,64


936 722

653

1 434

804 558

599 872

571 117 28 734

169 630 27 308

85,89

64,04

60,97

3,07

18,11

653

653

653

592

653

100,00

100,00

100,00

90,66

100,00

1 232

919

875

49

260

46

2

13

98

97

9

343 963 54 154

564

21 427

196 457

164 568

11 520

2,83 0,03

1,12

10,27

8,60

0,60

525

225

533

540

540

535

97,22 41,67

98,70

100,00

100,00

99,07

40

364

305

22

2000A népesség száma (fı) A népesség aránya (%) Települések száma (db) Települések aránya (%) Átlagos népesség

1 913 156 1 540 611 1 120 503

540

3 543

1 058 990 61 463

80,53

58,57

55,35

3,21

17,98

540

540

540

530

540

100,00

100,00

100,00

98,15

100,00

2 853

2 075

1 961

116

637

103

3

A más felekezetőek országos részarányukat csak a 2000 fınél népesebb falvakban érik el. A településállományon belül a görög katolikusokhoz nagyon hasonló

72


lefedettségben vannak jelen. Az egyházhoz, felekezethez nem tartozók aránya a falvakban rendre az országos átlag alatti. A települési lefedettség igen magas, a nagyobb települések felé növekvı. Szoros kapcsolatot mutat a reformátusok lefedettségével. Elıbbihez igen hasonló a válaszolni nem kívánók és az ismeretlen felekezetőek megoszlása. Összességében elmondható, hogy a nagyobb történelmi egyházak inkább közelítik az országos lefedettséget, mint a kisebb, újabb felekezetek. A felekezeti arányok pedig fordítottan alakulnak: a nagyobb, történelmi felekezetek esetében a nagysággal csökken, a kisebb egyházak esetében a településméret növekedésével emelkedik az adott felekezet aránya.

5.3. Vallás és gazdasági tevékenység „A vallás a modern pluralisztikus társadalomban nagyon nagy mértékben piaci jelenség. Egy olyan iparág, amelybe könnyő a belépés, erısen kompetitív és úgyszólván mentes a szellemi tulajdonjogoktól.”44 A fenti, elgondolkodtató tartalmú idézet mellett azonban a vallás és a gazdasági szféra között még igen sokféle további összefüggés is létezik. Nem utolsó sorban azért, mivel a vallásos cselekvés – eredetét tekintve – evilági rendeltetéső, gazdasági jelentıségő (WEBER, M. 2005). A kapcsolatok az alábbiak lehetnek: (1) A gazdasági-társadalmi helyzet adottságai és kihívásai meghatározó,esetleg döntı befolyást gyakorolhatnak a vallási tevékenységre, viselkedésre és formákra – különösen a vallás szervezeti differenciáltságára. „Mikroökonómiai” megközelítésben – a világvallások és az új vallási mozgalmak összevetése során – a hagyományos „tömegtermelés” és a modern piacok „termékdifferenciálási” politikája különíthetı el, azaz: kis csoportokat, szőkebb rétegeket céloznak meg különleges, „egyéniesített” termékeikkel. Más téren az egyik legfontosabb elméleti megállapítást – a gazdasági jólét és a vallásosság közti fordított korrelációt – az etnológiai és kultúrantropológiai kutatások napjainkra maradéktalanul megcáfolták (TOMKA M. é. n. b). Közgazdasági értelemben azonban a radikális vallási mozgalmak, szekták terjedéséhez kedvezı körülményeket biztosítanak a válságok, „mivel ezek az állapotok tömegesen leértékelik a „belépési költségeket”” (HÁMORI B. 1998. p. 132). Tényként kezelhetı viszont, hogy „a vallási 44

Iannaccone, L. R.: Sacrifice and Stigma. Reducing Free-riding in Cults, Communes and Other Collectives. Journal of Political Economy. Vol. 106. No 2. April. Pp. 271-291. (A vonatkozó rész: p. 273.) Idézi: HÁMORI B. 1998. p. 134.

73


specialisták csoportjának elkülönülése a munkamegosztás fejlıdésével és az elosztható többlettermék mennyiségének megnövekedésével vált lehetıvé” (TOMKA M. é. n. b p. 47). Ugyanígy le lehet szögezni, hogy a gazdagság növekedésével csökken a vallási tevékenységre fordított vagyon aránya. Mivel azonban Magyarországon ebben a tekintetben nincsenek éles különbségek, így a kérdéskör e szeletére nem szentelünk több figyelmet. (2) A vallási kultúra normákat, célokat, értékeket, illetve tilalmakat képvisel s ezzel a társadalmi – s ezen belül a gazdasági – cselekvés módját, a munkakedvet, a munka eredményének felhasználását, a társadalmi elosztást stb. is szabályozza. (3) A vallási szervezet maga is a gazdasági élet cselekvı alanya (TOMKA M. é. n. b). Utóbbi két szempontot az alábbiakban részletesebben is kifejtjük.

5.3.1. Gazdaságetika – etikus gazdaság

A nagy világvallások olyan – tradicionálisnak nevezhetı – gazdálkodási módokat tartanak követendınek, amelyek a világ- és létmegırzést szolgálják. A judaizmus esetében a profitszerzés korlátja a másik ember és a természet. Ezek mellett a hívınek bizonyos karitatív kötelességei is vannak. A kereszténység felfogása szerint minden az emberi személy méltóságának rendelıdik alá: az egyén, a szervezet és az állam gazdasági szerepe, érdeke. E két vallás gazdaságetikája viszonylag kis népesség számára meghatározó. A nagyobb befolyással rendelkezı buddhizmus – bizonyos vonatkozásban – középutat jelent a modern, profitorientált és a tradicionális felfogás között. A helyes megélhetés és az erıszakmentesség elvét hirdeti. A taoizmus pedig, a yin és yang harmóniát jelentı ellentétpárjával az egyén belsı egyensúlyát és a társadalmi harmóniát is feltételezi (LÁSZLÓ E. 1998). A konfucianizmusban ugyanezt az elvet, a kiegyensúlyozottság elvét lehet felfedezni: „A mértéken túlmenni ugyanolyan hiba, mint nem érni el.”(KONFUCIUSZ, é. n. XI/15). Egyes vélemények szerint „a távolkeleti (sic!) civilizáció gazdasági csodái (...) elsısorban Konfucius tanaira vezethetık vissza” (HUNYADI L. 2002. p. 378). A hinduizmus társadalom- és gazdaságetikáját meghatározó kasztrendszer annyiban is különbözik a modern társadalmaktól, hogy csak a felelısség módjában, nem pedig fokában ismer különbséget az emberek között (COOMARASWAMY, A. K. 1989). A gazdaság etikusabbá tétele azonban nemcsak elvben történik meg, hanem konkrét lépésekben is megnyilvánul. 1971-ben jött létre az Egyesült Államokban a Felelıs Vállalkozás Felekezetközi Központja (ICCR), mely napjainkban 275 protestáns, katolikus 74


és zsidó befektetı társasága, összesen mintegy 100 milliárd dolláros portfolióval. Egy másik példa a Miasszonyunk rend 1983-ban, Párizsban alapított nyugdíjalapja, melynek felügyelı tanácsa kizárja az olyan vállalatok részvényeit az alapból, amelyek rosszul bánnak az alkalmazottaikkal vagy fegyverkezéssel, élvezeti cikkekkel, pornográfiával termelik profitjukat (ZÁRT… 2007).45 A fenti – fıleg etikai jellegő – megközelítések egyik sarkalatos problémája a vallás és a gazdaság kapcsán a gazdasági tevékenység céljának, a haszonszerzésnek a kérdése. Az alábbiakban néhány világvallás ebbéli álláspontját tekintjük át.

5.3.1.1. Kereszténység és gazdaság

A keresztény világkép sok tekintetben kedvezett a gazdasági fejlıdésnek. Elsısorban a fizikai munka – ókorhoz viszonyított – felértékelıdésével. Isten abszolút transzcendenciája pedig a látható világot mindenestıl az ember szabad alkotó-, kutató és alakító tevékenységének színteréül jelölte ki. A természetnek ez a „mítosztalanítása”, szakrális jellegétıl való megfosztása az európai értelemben vett természettudomány és technika kialakulásának, a technikai újításoknak és innovációnak elıfeltételét képezte a középkor második felétıl (KATUS L. 2001). Napjainkban katolikus felfogás szerint a munka az ember olyan „tudatos tulajdonszerzı tevékenysége, mely a személy kibontakozását és a közösség javát elısegítve Isten dicsıségét is szolgálja” (BODA L. 1991. p. 44. – Kiemelés az eredetiben). Gazdasági, etikai, szociális és teológiai vonatkozása is van tehát e felfogás szerint a munkának. Mindazonáltal ellenpéldaként lehet említeni az egyház kamatszedéssel és kereskedelmi tevékenységgel kapcsolatos nézeteit. A kamatszedés tilalmának történeti gyökerei között fellelhetjük azonban azt a tényt, hogy hosszú évszázadokon keresztül a kamat egyetlen megjelenése az uzsora volt. S az uzsorakamatra adott (ínség)kölcsönök a kora középkorban szinte kivétel nélkül fogyasztási hitelek voltak, melyeket a tönk szélére jutott kistermelı vett fel a túlélés érdekében (KATUS L. 2001).46 Végül XIV. Benedek 1745-ös Vix pervenit enciklikájával engedélyezi a kamatra adott kölcsönt (GAZDAG I. 2006).

45 46

Hasonló elveket is követnek az iszlám pénzügyi alapok és a török vakufok is. (Ld. alább: 5.3.1.2. fejezet!) Gyökeresen ellentétes véleményen van ugyanakkor a kamat kérdésében MAX WEBER (2005)!

75


Árnyaltan kell megítélni a kereskedelemhez való viszonyt is.47 Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a középkori egyház egyre nagyobb gazdasági hatalommal rendelkezik és gazdasági szerepet játszik. Figyelemre méltóak a templomosok banktechnikai újításai, s említést érdemel, hogy a kettıs könyvelésrıl is egy ferences, Luca Paciolo írta az elsı értekezést, 1494-ben (GAZDAG I. 2006). A protestantizmus és a kapitalizmus összefüggése manapság is széles körben elterjedt közhely. A Max WEBERhez köthetı elmélet (1982) relevanciája – noha számos ponton megkérdıjelezıdött – máig ható érvényő. Egy szociológiai vizsgálat is ezt bizonyítja (VARGA K. 2001). Eszerint – elsı közelítésben – a vallásos neveltetés az elsı tényezıje a sikeresebb vállalkozói magatartásnak. A vallásos neveltetésben részesültek „jövıépítése” ugyanis szignifikánsan jobb, mint az abban nem részesülteké. A gyermekkori vallásos neveltetés valós, sıt jelentıs tényezıje a vállalkozói beállítottságnak. Másodsorban maga a hit, az istenhit megléte. A hívık ugyanis vállalkozóbbak. A hit tartalmával, pl. a túlvilághittel azonban nem áll szoros összefüggésben. Harmadik szinten a felekezeti kötıdés is lényeges lehet, sıt ez a legerısebb mutató. Ez adja leginkább a vállalkozói magatartást. Ennek eredményeként Magyarországon az ezredfordulón a vállalkozói attitőd felekezeti „sorrendje”: reformátusok, felekezet nélküliek, katolikusok, evangélikusok. E sorrendben szignifikáns, valós különbség azonban csupán a reformátusok és katolikusok között mutatható ki, az evangélikus minta kis elemszáma következtében (VARGA K. 2001). Ezen a ponton tehát igazat kell adnunk MAX WEBERNEK.48 Más megvilágításba helyezik a kérdést az újabb nemzetközi – pl. angliai – vizsgálatok. John Langton az angliai ipari forradalom bölcsıjének számító Lancashire 1619. századi történetét elemezve arra a következtetésre jutott, hogy az itteni iparosodásban meghatározó szerepet játszottak a katolikusok. A hegemóniára törekvı anglikán egyházzal szemben a vallási kisebbségek rákényszerültek, hogy vallási-kulturális identitásuk 47

Ezt bizonyíthatják az alábbi idézetek is (GAZDAG I. 2006): „Nehéz nem bőnözni, amikor az adásvétel mesterségét őzzük” (Nagy Szent Leo dekretaliája); VII. Gergely I. Fülöp francia királlyal szemben védelmébe veszi az itáliai kalmárokat; „A kalmár nem tetszhet Istennek – vagy csak nehezen” (Decretum Gratiani toldaléka, 1140.); Az 1179-es III. Lateráni (XI. Egyetemes) Zsinat az Isten békéjét szabályozva az egyháziak mellett a kalmárokat is védelmébe vette; „Az önmagában vett kalmárkodásnak van valami szégyenletes jellege” (Aquinoi Szent Tamás). 48 Az Ószövetségre erıteljesen támaszkodó protestantizmus és a judaizmus összefüggésére is felhívják egyesek a figyelmet. Néhány példa – a teljesség igénye nélkül: „A saint-simonizmus és napjaink ipari és pénzügyi miszticizmusa felerészben a judaizmusból ered” (E. Renan). „A reformáció Németországban és Angliában is az a pillanat volt, amikor a kereszténység ismét megmerítkezett a zsidó forrásokban. A protestantizmussal a zsidó szellem gyızedelmeskedik” (Bernard Lazare). A protestáns egy olyan katolikus, „aki elhagyja a trinitárius bálványimádást, hogy elinduljon a zsidó monoteizmus felé.” (H. Heine) Werner Sombart a judaizmusban fedezi fel a kapitalista szellem forrását. Louis Rougier a protestantizmust egy új judaizmusnak tartja. (Idézi: GAZDAG I. 2006. pp. 40-41.)

76


fenntartásához megteremtsék az anyagi alapot (TIMÁR L. 2003). Ez inkább tehát a kisebbségi helyzet és a gazdasági sikeresség kapcsolatát erısíti meg. A max weberi elmélet „inverzére” is találunk példát. Tézise – mely szerint a modern kapitalista társadalom megszületését jobban szolgálta a protestantizmus szelleme, mint a katolicizmusé – Koreában bizonyos szempontból megfordulni látszott: a gazdasági fejlıdés elısegítette a kereszténység terjedését. A háború utáni látványos gazdasági fejlıdés, urbanizáció, az életszínvonal emelkedése, az oktatás fejlıdése és a középosztály létszámának bıvülése együtt járt a felekezeti szerkezet megváltozásával, a kereszténység térnyerésével. „A városokba özönlı milliók szemében ... elveszítette vonzerejét a koreai agrárkorszak buddhizmusának nyugalma. A kereszténység üzenete a személyes üdvözülésrıl s az egyéni sorsról biztosabb menedéket tudott nyújtani a zőrzavar, a változások idején” – idézi Henry Scott Stokes megállapítását SAMUEL HUNTINGTON (HUNTINGTON, S. P. 1991. p. 835). Kérdés azonban, hogy mindezek az elıírások normák miként befolyásolják a gazdasági folyamatokat a szekularizált nyugati, keresztény világban. Ellenpéldaként (?) vizsgáljuk meg az iszlám világ gazdasági életét.

5.3.1.2. Az iszlám és a gazdaság

Max Weber szerint az iszlám gazdaságetikájának legfontosabb elemei feudális jellegőnek tekinthetık, ugyanis a háborús zsákmányolással és politikai úton való meggazdagodással létrehozott birtok és általában a gazdagság olyan szerepet játszik az iszlámban, ami sok szempontból ellentétes a puritanizmussal, a nyugati tıkés vállalkozói mentalitással (WEBER, M. 2005). „Az iszlám nem hordozott a racionális kapitalizmus felemelkedésével egybevágó etikát.” (UDVARVÖLGYI ZS. 1998. p. 5.) Bár e nézet némi kritikára szorul, ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy az „…iszlám világ szerves része a Nyugat által ellenırzött világgazdaságnak és nemzetközi rendszernek, s rá van utalva az abban való, nyugati játékszabályok alapján történı részvételre. (…) [Ugyanakkor] az iszlám világ országaiban a gazdaság egyike azon szféráknak, amelyekre az iszlám hatóköre a legkevésbé terjed ki. Az iszlám világ országainak gazdaságai nem a szó szoros értelmében vett „iszlám gazdaságok”. Ez ugyanis azt jelentené, hogy a gazdasági rendszer iszlám alapokon áll, az iszlám normáinak és elıírásainak figyelembevételével mőködik. A valós helyzet viszont – eltekintve néhány pénzintézettıl –

77


nem ez” (ROSTOVÁNYI ZS. 2004. pp. 382-383). Az iszlám alapokon álló gazdaság fıbb jellemzıi: • Fı célja az emberek jólétének biztosítása, melynek morális vonatkozásai is vannak • Lényegileg a fogyasztás határozza meg a termelést, mindkettı alapvetıen az emberi szükségletek szerint alakul49 • Garantálja a magántulajdonhoz való jogot, de csakis az ún. nem kizsákmányoló magántulajdon vonatkozásában • Fontos szerepet játszik az elosztás, az állam gazdasági szabályozó és tervezı tevékenysége • Tiltja a munkaerı kizsákmányolását • Tilt minden olyan vállalkozást és tevékenységet, mely munka nélküli jövedelemszerzést tesz lehetıvé50 (ROSTOVÁNYI ZS. 2004; VAHID J. – KÓBORI J. 2007). A mai iszlám gazdasági gyakorlat egyik központi kérdése a kamatfizetés. Vitatott ugyanis, hogy a Korán által tiltott ’riba’ terminus – szó szerinti jelentése ’növekmény’ – kamatot vagy uzsorát jelent-e? Így nem egyértelmő, hogy mit utasít el a Korán (ROSTOVÁNYI ZS. 2004). Az iszlám világ mintegy 85%-ára kiterjedı két legjelentısebb jogi iskola, a hanafita és sáfita meglehetısen liberális álláspontot foglal el a kérdésben. Azonban ık is csak bizonyos esetekben tartják elfogadhatónak, pl. ha a kormány használja a megtakarítások ösztönzésére, a kereskedelem finanszírozására, a produktív beruházásokra adott kölcsönnél vagy lehetséges büntetésként. A kamat helyett általánosan bevezetni kívánt rendszer – a középkori keresztény európai gyakorlattal analóg – „profit- és veszteségrészesedés”.51 (WEBER, M. 2005; ROSTOVÁNYI ZS. 2004; VAHID J. – KÓBORI J. 2007) A kairói al-Azhar vallástudósai által kiadott fetva értelmében az osztalék nem minısül kamatnak, a részvényekbe történı befektetés nem tilos. Ennek megfelelıen 200249

Az iszlám az emberi szükségletek három fı csoportját különíti el: alapvetı szükségletek, komfort, luxus. Az elsı kettıt elfogadja, a harmadikat elítéli (VAHID J. – KÓBORI J. 2007). 50 Monopólium; tezaurálás; dömping; szerencsejáték; spekuláció; csalás;- az emberi szervezetre, egészségre ártalmas áruk (szeszesital, disznóhús) forgalmazása; hamis és érvényét vesztett bankjegyek forgalmazása; vevık becsapása; iszlámmal ellenséges és vele harcban álló fél fegyverrel való ellátása; közerkölcsöt sértı, veszélyeztetı és félrevezetı kazetták, könyvek gyártása, forgalmazása; jóslás, horoszkópkészítés; korrupció, hatalommal való visszaélés. 51 Ez a rendszer azért is megfelel az iszlámnak, mert a kooperációt, a partneri viszonyt erısíti. Persze ez a rendszer is több megoldatlan problémát tartalmaz (az inflációra gyakorolt hatás, rövid lejáratú kölcsönök, külföldi bankokkal folytatott kapcsolatok…)

78


ben Malajziában kibocsátották az elsı szukuk kötvényeket. Az ilyen muszlim kötvények, a szukukok (pénzügyi engedély) piaca ugrásszerően megnıtt 2006-ban. Ma már mintegy 40 milliárd $ az értéke. Az összes, a saria szabályai szerint kidolgozott banki termék piaca immár kb. 500 milliárd $, évente 15%-kal bıvül (ROSTOVÁNYI ZS. 2004; KERESZTES I. 2006).

5.3.1.3. A buddhizmus és a gazdaság

Az a tény, hogy Max Weber a vallás pozitív befolyását a gazdaságra elsısorban a kapitalista Európában domborította ki, gyakran arra csábított, hogy más vallásokban a vallási faktornak inkább negatív hatását hangsúlyozzák. A benyomás a szegénységben élı kolduló szerzetesekrıl megerısíteni látszik a képet, hogy a munka és a birtoklás Buddha tanításában semmilyen helyet nem foglal el, sıt negatív szerepet tölt be. Pedig az a gazdasági befolyás, amit a templomban élı buddhista szerzetesek a szomszédos közösségekre gyakoroltak – pl. Srí Lankán a gyarmatosítás elıtti idıkben – igen nagy jelentıségő volt. Mezıgazdasági fejlesztési programokat irányítottak, orvosként és tanárként mőködtek, azaz a falusi közösségek szellemi és anyagi mentoraiként készenlétben álltak, hogy segítsenek az emberi élet alapszükségletei kielégítéséért folyó harcban. Igaz azonban, hogy a buddhizmus egyik irányzata, a théravada szerint a legbecsesebb erények, a nagyvonalúság, barátságosság és az idısek tisztelete társadalmi értékek, nem gazdasági erények. Értéktelen a munka, ha nem közvetlenül a létfenntartást szolgálja. Ennélfogva a hithő buddhisták a mezıgazdasági és hivatali foglalkozásokat részesítik elınyben. A kereskedelem, kisipar, szállítás éppen ezért Délkelet-Ázsiában a bevándorolt kínaiak, vietnámiak és indiaiak kezén van (RINSCHEDE, G. 1999). Mindezek ellenére nyugat-európai közgazdászok a buddhizmus tanításai alapján kívánják újraértelmezni az üzleti életet. Ennek gyökerei már az 1970-es évekre nyúlnak vissza. E. F. Schumacher Small is Beautiful címő mővében – a buddhista tanítások alapján – amellett érvelt, hogy a boldogság nem a fogyasztás, hanem a vágy ésszerő keretek közt tartásával érhetı el. A gazdaság célja ugyanis az emberek – és az élıvilág egészének – szenvedéscsökkentése (IZSÁK N. 2006b).

79


5.3.2. Az egyes gazdasági ágak és a vallás kapcsolatai

A vallások és a gazdaság különbözı ágazatainak kapcsolata földrajzilag az egyik leginkább látható, „megfogható” vallási megnyilvánulás, 1989 elıtt pedig hazánkban ez volt „a vallások szerepe” a gazdaságban. Az egyházak, felekezetek gazdasági szerepét talán három szempont alapján lehet vizsgálni: (1.) az egyház mint munkáltató, (2.) mint megrendelı/fogyasztó és (3.) mint kibocsátó/termelı. A foglalkoztatottság általában sem független a felekezeti viszonyoktól. A nık munkába állásának kérdése a muszlim országokban például nem választható el a vallási viszonyoktól (KOVÁCS Z. 2007). Ugyanakkor a buddhista szerzetesek társadalmi méretekben jelentıs arányban befolyásolják a foglalkoztatottságot – Mongóliában például a szovjet korszak elıtt a férfi lakosság mintegy 40%-a láma volt.

5.3.2.1. Mezıgazdaság

Az egyes vallások eltérı kultikus, étkezési elıírásaiból, tilalmaiból fakadóan változatos mezıgazdálkodási módok alakulnak ki (hindu, muszlim, zsidó étkezési szokások, tilalmak). Mindezekre jó példa lehet Malajzia. A malájok kezdetben zömmel rizs- és kókuszdió-termesztéssel foglalkoztak. A kaucsukültetvényekre indiai és kínai szerzıdéses munkásokat hoztak. A kínaiak a sertéstenyésztést és zöldségkultúrát, az indiaiak – a szarvasmarha- és kecsketenyésztés révén – a tejtermelést honosították meg (BAJMÓCY P. 2004b). Algéria – mely a világ egyik legnagyobb bortermelıje és exportıre volt – komoly pénzügyi-gazdasági problémával került szembe a függetlenség kivívása után. 1962-ben az ország – minthogy az iszlám államvallás ezzel konfliktusba került – a vallási elıírások értelmében az alkoholfogyasztást betiltotta, komoly csapást mérve ezzel az algériai bortermelésre (RINSCHEDE, G. 1999). Az egyházak mint földtulajdonosok is szerepet játszanak a mezıgazdaságban. Becslések szerint a világ lakható területeinek kb. 7%-át birtokolják a különbözı egyházak (GARDNER, G. 2003).

80


5.3.2.2. Ipar

Az egyes iparágakra való hatás talán az egyik legnyilvánvalóbb vallásföldrajzi összefüggés. Az egyházak – megrendelıként – leginkább az építészet-építıipar; nyomda-, kegyszer-, ajándékipar révén kerülnek kapcsolatba a gazdasággal (TATAI Z. 1997, 1999). Nem elhanyagolható azonban az ötvösmővészet, selyem- és szınyegszövés vallási, felekezeti kapcsolata sem (GERTIG B. 1979). Mint minden más esetben, a kegytárgyak, ékszerek, ruhák piacán is számolni kell továbbá a luxustárgyak iránti kereslettel (IZSÁK N. 2006c).52

5.3.2.3. Szolgáltatások

Az egyes gazdasági tevékenységek felekezeti, nemzeti kötıdéseire a szolgáltató szektorban számos példát találhatunk. Ázsia jellegzetes kereskedı népei a zsidók, örmények, kínaiak. Az ıket befogadó, többségi társadalom rétegzıdésében elfoglalt sajátos helyük, pozíciójuk révén azonban igen sokszor feszültségek forrásai, bőnbakjai is lettek. Ugyanakkor a vegyes vallású területeken, pl. Mumbayban a különbözı felekezető városrészekben különbözı napokon vannak zárva az üzletek (STODDARD, R. H. et al 1986) De szerepet játszott a közlekedési hálózatok fejlesztésében is a felekezeti szempont. Az orosz széles nyomtávú vonalhálózat kiépítésében – izolacionista és stratégiai megfontolások mellett – a pravoszláv államvallás ideológiai szempontjai is szerepet játszottak. A transzalpi kapcsolatok, hágóutak kiépítésére pedig egyház-irányítási szempontok is vezettek (ERDİSI F. 2004). Talán legelterjedtebb, legáltalánosabb (gazdaságilag is számításba vehetı) jelenség a felekezetekkel kapcsolatban azok intézményfenntartó mivolta. Az Egyesült Államokban a szövetségi kormány után a második legnagyobb szociális szolgáltatásokat nyújtó intézmény a katolikus egyház (GARDNER, G. 2003). E mellett egészségügyi, oktatási, kulturális, mővelıdési (múzeumok) szolgáltatásokat nyújtó tevékenysége is számottevı (TATAI Z. 1997, 1999). Nem elhanyagolható továbbá az egyházak, felekezetek tömegtájékoztatásban betöltött szerepe sem. 52

Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a cikk számos tárgyi tévedéssel, pontatlansággal tőzdelt, így állításai nem teljesen hitelt érdemlık. A kedvelt spanyolországi zarándokút nem El Caminoban, hanem Compostellaban végzıdik; El Camino – az Út – a zarándokút elnevezése. Továbbá nem „ideológiai „mőfajkeveredés””, hogy katolikus és protestáns hívek is vásárolják a mózesi kıtáblákat formázó nyakláncfüggıket, ti. a kereszténységnek egyetemlegesen is szent könyvei az Ószövetség könyvei...

81


5.3.3. Az egyházak és a gazdaság Magyarországon

5.3.3.1. Az egyházak gazdasági szerepe Magyarországon

A magyarországi jogszabályok számos, az egyházak gazdasági elınyeit, lehetıségeit biztosító rendelkezést tartalmaznak. Ezek közül néhány: 1. A behozatali vámok alól teljes mentességet kaphatnak az idılegesen (egyes vallási rendezvények idıtartamára) behozott, vallási célú tárgyak. 2. 2004. május 1-jéig, az EU-hoz való csatlakozásig lehetıségük volt az ÁFA visszaigénylésére. 3. Fontos, sajátos bevételi forrást jelentett az szja 1%, valamint annak költségvetési kiegészítései. (Ennek mértéke a felajánlások számával arányosan a progresszív szja 0,5, majd 0,8, végül 0,9%-a.) 4. Az egyházak és egyházi jogi személyek mentesek a helyi adók alól. (Gépjármőadóés építményadó-mentesség.)53 5. Az egyházak adományt győjthetnek, mindenfajta adóhatósági ellenırzés nélkül. 6. Az egyházi szolgáltatásokért díjat szedhetnek. 7. Meghatározott tevékenységek ellátásához költségvetési támogatásban részesülnek. 8. Gazdasági tevékenységet folytathatnak – a „civil” gazdasági szereplıkhöz képest némileg eltérı szabályok alapján. (Az ebbıl származó nyereségének (adózás elıtti eredmény) adóalapját a közcélú kiadások ráfordításainak fedezésére szolgáló hányaddal csökkentheti.) 9. Illetékmentességet élveznek. 10. A vissza nem igényelt ingatlanok után járadékban részesülnek (SCHANDA B. 2003; SÁGHY E. 2005). Mindezek pontos, számszerősíthetı mértékérıl azonban kevés összesített adat áll rendelkezésre, mivel a KSH számára nyújtott önkéntes, tájékoztató jellegő adatszolgáltatás is titkos (SÁGHY E. 2005). Az alábbiakban így csupán néhány kiragadott – némiképp jellemzınek minısíthetı – példát villantunk fel az egyházak gazdasági tevékenységének bemutatására.

53

E kettı azonban megilleti a közszolgáltató, költségvetési, társadalmi intézményeket, valamint a pártokat is!

82


5.3.3.2. Egyházi vállalkozások gazdasági szerepe

„…Az egyházi vállalkozásokra jellemzı az a sajátság, hogy profitjukat nem a befektetık részesedésének növelésére vagy tıkefelhalmozásra költik, hanem az egyház missziói feladatainak finanszírozására. Ez természetesen azt is jelenti, hogy ezek a cégek – mivel profitjuk rendszeresen lefölözésre kerül – sohasem lesznek hazánk gazdasági életének meghatározó szereplıi, de létük annál inkább fontos lesz az egyház számára, annak jövıje szempontjából” (SIBA B. 2005a p. 108). Bár nem minden esetben átgondolt stratégia szerint, de legtöbb esetben az egyházi vállalkozások – egyházi jogi (vagy természetes) személyek által tulajdonolt és irányított –, gazdasági társaságok javarészt a szolgáltató szektorban mőködnek (vallási turizmus, vendéglátás,

kulturális

tevékenység,

média).

Ennek

ellenére

találunk

egyházi

vállalkozásokat a mezıgazdaság vagy az építıipar körébıl is. Az egyházi vállalkozások közül a legjelentısebb és legsokrétőbb a Pannonhalmi Fıapátság „vállalatbirodalma”, mely a – hagyományosnak tekinthetı – idegenforgalomtól, vendéglátástól és könyvkiadástól kezdve a gyógynövénytermesztésen, szılı- és bortermelésen keresztül számos sikeres vállalkozást mőködtet. Más – evangélikus, református – vállalkozások az idegenforgalom, a szociális foglalkoztatás területén mőködnek. Kiemelkedı példa a „beregi templomtúra”, mely – mintegy a borutak mintájára – 14 középkori eredető templomot érint s a református Hét Csillag Üdülı- és konferenciaközpont jóvoltából épült ki (SIBA B. 2005b).

5.3.3.3. A népesség gazdasági aktivitása – felekezeti megközelítésben

A népesség gazdasági aktivitása, a foglalkoztatottság – mint korábban láttuk – vallási tényezıktıl is függ. Éppen ezért vizsgálandó tényezı ez is. A foglalkoztatottak aránya a keresztények között csupán a bolgár és az orosz ortodoxok esetében haladja meg az országos átlagot. A többi csoport esetében viszont csupán az ismeretlen felekezetőek esetében nem haladja meg az országos átlagot. Kiemelkedıen magas a foglalkoztatottság az örök világtörvény hívei körében – nyilván a fiatalos korösszetétel miatt is – extrém alacsony a román ortodoxoknál – nyilván hasonló okokból. A munkanélküliség tekintetében a legmagasabb értékekkel a görög katolikusok rendelkeznek – nyilván területi koncentráltságuk okán is –, míg a legalacsonyabb

83


értékekkel a bolgár ortodoxok és az izraeliták bírnak. A felekezetek egyéb vonatkozásban nem mutatnak e téren szignifikáns jellemzıket. A fıbb nemzetgazdasági ágak szerint vizsgálva a kérdést kimutatható valamennyi nem keresztény csoport alulreprezentáltsága a mezıgazdasági szektorban. Ezt elégségesen magyarázza településtípusok szerinti megoszlásuk – a zömük városlakó. Bár nem a legmagasabb, de szignifikánsan magasabb a keresztény felekezetek között a reformátusok szerepe a mezıgazdaságban – nyilvánvalóan alföldi elhelyezkedésük révén is. Az iparban foglalkoztatottak országos arányát viszont csak a katolikusok és a ’többi keresztény’ felekezet haladja meg. A nagy történelmi egyházak és a ’többi keresztény’ felekezetek alulreprezentáltak a szolgáltató szektorban (KSH 2001).

5.3.3.4. Az szja felajánlások vizsgálata

A személyi jövedelemadó 1%-ának felajánlásai – mint a fentiekben láttuk, bizonyos területi megszorításokkal – a felekezetek gazdasági jelentıségének elemzési lehetıségét nyújthatják. Elsısorban a felajánlott összeget érdemes tekintetbe venni (15/A táblázat). Ebben a vonatkozásban a legsajátosabb, hogy az összes ’egyházi’ 1% több mint 30%-a nem valamely egyház, hanem a költségvetési elıirányzat számára került felajánlásra, vagyis az egyházak számára „elveszett”.54 A felajánlások felekezeti vizsgálata kapcsán érdemes megemlíteni, hogy az elsı tízbe a történelmi egyházak közé bekerült több új vallási mozgalom is. A Krisna-tudatú hívık, a Hit Gyülekezete, a Jehova Tanúi, egyes buddhista közösségek mellett legújabban a Közösség a Születés Méltóságáért egyház is.55 Az egyházi felajánlások 86, az összes felajánlás mintegy 60%-át azonban a három keresztény történelmi egyház kapta. A felajánlások számát vizsgálva is hasonló kép rajzolódik ki (15/B táblázat). A legnagyobb egyházak között ugyanazok szerepelnek, némileg más sorrendben. A köztük fennálló arányok is hasonlóak. Említést csupán az egyházi-költségvetési arány enyhe, egyházak irányába történı elmozdulása jelent. Mindez a felajánlott összegek fejenkénti átlagával is összefügg (15/C táblázat).

54

Az ebbıl fakadó – részben politikai indíttatású – felvetések, viták értékelése nem dolgozatunk tárgya. (Példaként: SCHANDA B. 2003; TAMÁS P. 2007.) 55 Az egyházat 2002-ben alapította a Társaság a Várandósság és Anyaság Megszenteléséért mozgalom Születés Egyház néven, annak érdekében, hogy a születés egész életre kiható, szakrális jellegét hirdesse. Mai nevét 2005-ben vette fel. Ugyanez a mozgalom a kezdeményezıje a Születés Hete rendezvénysorozatnak is.

84


Felajánlók száma (Fı)

Egyházi felajánlások összegének aránya (%)

Az összes felajánlás összegének aránya (%)

Magyar Katolikus Egyház Magyarországi Református Egyház Magyarországi Evangélikus Egyház Magyarországi Krisna-tudatú Hívık Közössége Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége Magyarországi Baptista Egyház Hit Gyülekezete Közösség a Születés Méltóságáért Magyarországi Jehova Tanúi Egyház Gyémánt Út Buddhista Közösség Egyházak összesen Kiemelt költségvetési elıirányzat összesen Mindösszesen

2 569 890 899 870 764 545 271 054 177 75 680 767 67 417 174 59 122 063 48 667 855 27 581 025 21 512 870 19 877 895 4 305 045 215 1 912 358 421 6 217 403 636

456 313 150 239 42 231 11 188 5 795 9 988 13 521 6 074 6 780 2 899 748 635 292 947 1 041 582

59,69 20,23 6,30 1,76 1,57 1,37 1,13 0,64 0,50 0,46 100,00 ---------------

41,33 14,01 4,36 1,22 1,08 0,95 0,78 0,44 0,35 0,32 69,24 30,76 100,00

Sorszám

Név

Felajánlott összeg (Ft)

15/A táblázat: Az egyházi szja felajánlások néhány adata, a 2006. adóévre vonatkozóan – A felajánlott összeg (APEH alapján, saját szerkesztés)

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.

A

költségvetésnek

felajánlott,

adófizetınkénti

Az összes felajánló aránya (%)

Magyar Katolikus Egyház Magyarországi Református Egyház Magyarországi Evangélikus Egyház Hit Gyülekezete Magyarországi Krisna-tudatú Hívık Közössége Magyarországi Baptista Egyház Magyarországi Jehova Tanúi Egyház Közösség a Születés Méltóságáért Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége Gyémánt Út Buddhista Közösség Egyházak összesen Kiemelt költségvetési elıirányzat összesen Mindösszesen

Az egyházi felajánlók aránya (%)

Sorszám 1. 1. 2. 2. 3. 3. 7. 4. 4. 5. 6. 6. 9. 7. 8. 8. 5. 9. 10. 10.

Név


Összeg szerinti Felajánlók szerinti

15/B táblázat: Az egyházi szja felajánlások néhány adata, a 2006. adóévre vonatkozóan – A felajánlók száma (APEH alapján, saját szerkesztés)

456 313 150 239 42 231 13 521 11 188 9 988 6 780 6 074 5 795 2 899 748 635 292 947 1 041 582

60,95 20,07 5,64 1,81 1,49 1,33 0,91 0,81 0,77 0,39 100,00 -------------

43,81 14,42 4,05 1,30 1,07 0,96 0,65 0,58 0,56 0,28 71,87 28,13 100,00

átlagok

mintegy

12%-kal

meghaladják az egyházi felajánlások átlagát. Ez jelentıs részben az egyházi felajánlók demográfiai sajátosságaival (magasabb életkor, több gyermek) tőnik magyarázhatónak. Figyelmet érdemel, hogy a legtehetısebb felajánlókkal rendelkezı egyházak – a felajánlott 85


összeg tekintetében – a középmezınyben, a 30. és 60. hely között helyezkednek el. Ez részben azzal indokolható, hogy az egyháznak viszonylag jelentıs ismertséggel, „társadalmi beágyazottsággal” kell rendelkeznie. Ugyanakkor a legfeljebb háromszáz fıt kitevı felajánlói körük jól körülhatárolható, sajátos, magas anyagi státuszú szociológiai csoportot képvisel.

60.

2.

66. 34. 53. 132. 64. 29.

3. 4. 5. 6. 7. 8.

31. 104.

9. 10.

Koreaiak Magyarországi és Közép-európai Keresztény Gyülekezete Szent Margit Anglikán/Episzkopális Egyház Budapesti Teljes Evangéliumi Gyülekezet Szim Salom Progresszív Zsidó Hitközség Magyarországi Dzogcsen Közösség A Jövı Hídja Szabadegyház Magyarországi Örmény Apostoli Egyház Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség Magyarországi Bolgár Ortodox Egyház Sodalitas Mithraica Egyház Egyházak összesen Kiemelt költségvetési elıirányzat összesen Mindösszesen

Egy fıre vetített felajánlott összeg (Ft/fı)

Név


Sorszám 42. 1.

Felajánlott összeg (Ft)

Fejenkénti összeg szerinti

Összeg szerinti

15/C táblázat: Az egyházi szja felajánlások néhány adata, a 2006. adóévre vonatkozóan – A fejenkénti felajánlott összeg (APEH alapján, saját szerkesztés)

2 484 053

51

48 707

1 558 241

51

30 554

1 376 020 3 390 308 1 879 071 173 901 1 416 367 3 674 709

70 222 140 13 107 293

19 657 15 272 13 422 13 377 13 237 12 542

3 638 823 373 172 4 305 045 215 1 912 358 421 6 217 403 636

299 32 748 635 292 947 1 041 582

12 170 11 662 5 751 6 528 5 969

5.4. Vallás és turizmus Mivel „a kultusz olyan helyekhez köti a szenteket, ahová nem mindenki tud elmenni”, ezért a vallásgyakorlat sajátos térstruktúrákat, „kiváltságolt vallási topográfiát” alakíthat ki. (BROWN, P. 1993. p. 55). Részben ezáltal is a kegyhely a földrajzi tér csomópontjait kialakító adottság, vonzás egyik típuspéldája lehet. Ugyanakkor a turizmus legrégibb – sok térségben az egyetlen – formája a vallási turizmus, a zarándoklat. S mint ilyen, egyben a gazdasági élet és a vallás összekapcsolódásának egyik legszembetőnıbb megnyilvánulása (NEMES NAGY J. 1998). A szentkultusz és a migráció sajátos társadalmi – földrajzi lecsapódása a névadás. Az antik Szíriában „a Sergius név a szent kegyhelyeinél

86


épült keresztelıkápolnákból sugárzott szét az odavezetı útvonalak melletti falvakba és városokba.” (BROWN, P. 1993. p. 83.) A zarándok és a turista, a zarándoklat és a turizmus összevetése kapcsán számos hasonlóságot és különbséget vehetünk szemügyre. A hasonlóságok között evidensnek tőnı (közös cél, megközelítési mód és keret) és mélyebb értelmő elemeket is találhatunk. Ez utóbbiak közül a strukturális hasonlóság emelendı ki: elutazás – az ismeretlen megtapasztalása – visszatérés a mindennapokba. Ez egyben az átmeneti rítusok szerkezetét is leképezi: elválasztás – eltávolodás – beépítés. A különbségek alapvetıen abból adódnak, hogy a zarándok és a turista számára milyen információkat tartalmaz a látvány (16. táblázat). A hasonlóságokat analógiásnak, felületinek, a különbségeket viszont lényeginek tekinthetjük (KORPICS M. 2000).

16. táblázat: A zarándok és a turista különbsége (KORPICS M. 2000 alapján, saját szerkesztés) Szempont Turista Zarándok A hely „szelleme” Attrakció Szent hely Az elérés körülményei Kényelem keresése Kényelmetlenség vállalása Az út, utazás Eszköz Cél A társak Társaság Közösség Cél Rekreáció Ájtatosság A hely jellege Attraktív Meditatív Mozgatórugó Autenticitás, identitás keresése a „Ráismerés” a „Másra”, a „Másban” Szentre (Istenre) A vallási turizmusnak – zarándoklatnak – Ázsiában különös jelentısége van, hiszen – a világvallások szülıhelyeként – a vallások legfontosabb szent helyei itt találhatók. A vallási turizmus egyik legismertebb megnyilvánulása a mekkai zarándoklat (hadzs). Ez a tizenkettedik holdhónap hetedik és tizenharmadik napja között zajlik. Meghatározott,

részletesen

szabályozott

elıkészületekkel,

lebonyolítással,

rituális

cselekedetek sorrendjével és formájával. Túl nem értékelhetı vallásos jelentısége mellett az ide érkezı több millió zarándok révén a befogadó ország és város számára komoly erıfeszítés és infrastrukturális-koordinációs tevékenység is a hadzs lebonyolítása (KÉRI K. 2002). A fogadásukra – fıleg Mekkában – külön iparág, gazdasági, kereskedelmi, vendéglátó-ipari, közlekedési hálózat, rendszer épült ki (PROBÁLD F. 1996). Mekka mögé azonban felzárkóznak a síita szent helyek is, Nedzsef és Meshed is, melyek az itt szerzett jövedelmeket más gazdasági tevékenységekbe fektetik (ISTENI… 2008)

87


Nem csak az iszlám világban jellemzı azonban a vallási turizmus, zarándoklat. „India a folytonos zarándoklatok országa, ahol tízmilliók vannak állandóan úton valamelyik szent hely felé. (...) A zarándoklat a hinduizmus egységének, közvetve az indiai „nemzet” egységének érzését táplálja az emberekben” (WOJTILLA GY. 2001. p. 183). Ennek a zarándoklatnak – melynek archetípusa a körbejárás – középpontja a hinduknál lehet egy guru, a belsı szentélybe lépés elıtt a templom, egy szent város (Váránaszi), vagy akár egész India (HUMPHREY, C. – VITEBSKY, P. 1998). Így a zarándoklat a hinduizmus fontos része maradt az ezredfordulón is, de annak külsıségei sokat változtak. Az utazásiés szálláslehetıségek a zarándokok pénztárcáihoz igazodnak (repülıgép, légkondicionált luxusvonat). A zarándokok mélységes hite azonban megmaradt (WOJTILLA GY. 2001). A kereszténységben a zarándoklat szinte a kezdetektıl jelen van. A középkor legjelentısebb zarándokhelyei Róma, Jeruzsálem és Compostella, melyek a késıbbiekben számos elemmel bıvültek (Lourdes, Fatima, Medjugore); mindezek zarándokok tömegeit vonzzák. A zarándoklat komoly gazdasági hatásokkal is jár. A Nemzetközi Vallási Utazási Egyesület (World Religious Travel Association) adatai szerint 2007-ben 300-330 millióan keresték fel a világ szent helyeit. Az ágazat éves forgalmát 18 md dollárra becsülik (ZEISLER J. 2008). A zarándoklatnak – kevésbé a vallási turizmusnak – Magyarországon is több évszázadra visszanyúló hagyománya, kialakult térbeli rendje van, mely sajátos konfigurációt mutatva hozzájárult Magyarország vallási térszerkezetének alakulásához (10. ábra). Emellett nemzetgazdasági szerepe is kimutatható, bár nem számottevı: 2007-ben az összes beutazás 0,4.%-a tartozott a vallási turizmus tárgykörébe. Az összes vallási célú beutazás 92%-a egynapos. Talán nem meglepı a beutazók korszerkezete: 83%-uk 45 évesnél idısebb, míg az összes beutazó esetében csupán 29% ez az arány! Az egy- és többnapos vallási célú beutazók között azonban szembetőnı különbség figyelhetı meg: amíg az egynapos beutazók 84%-a 45 évesnél idısebb, addig a többnapos beutazók esetében ez az arány „csak” 66%. Jóllehet, mindkét esetben meghaladják a beutazók egészének arányát, de az egynapos utazások esetében (37%) jóval inkább, mint a többnapos (46%) beutazók esetében (PROBÁLD Á. 2008).

88


10. ábra: A leglátogatottabb magyarországi római és görög katolikus búcsújáró- és zarándokhelyek (DOBSZAY J. 2006.)

5.5. Vallás és környezet A vallások, vallási nézetek térbefolyásoló szerepének egyik legvitatottabb kérdése a vallás és a környezet kapcsolata.56 Ennek néhány gyakorlati aspektusát kívánjuk az alábbiakban megvilágítani néhány példán keresztül (PETE J. 2005b).

5.5.1. A vallások környezeti felhasználhatósága

A vallások lényegi elemét alkotó tartalmat (teológiát) lehetséges kozmológiai, filozófiai,

etikai

alapnak

is

tekinteni

a környezetvédelmi

mozgalmakkal

való

együttmőködés során. Ennek következtében „egy vallás környezeti „ajánlólevele” attól függhet, hogy tanításait, szokásait és zölddé válásának képességét vizsgálják-e” (GARDNER, G. 2003. p. 207).57 A katolikus teológia ebbéli állásfoglalását jól summázza az alábbi megállapítás: „Az egészséges gazdasági, ipari és tudományos haladást átható alapvetı norma az élet és elsısorban az emberi személy méltósága iránti tisztelet. (…) A szóban forgó elvek lényegesek egy békés társadalom felépítéséhez, amely nem hagyhatja 56

A vita messzire vezetı ismertetése helyett álljon itt két munka az utóbbi évekbıl: BOLYKI J. 1999; KINSLEY, D. 2002. 57 Ezt a szemléletet jól illusztrálja a „másik oldalról” jelentkezı kísérlet fogadtatása. James Lovelock Gaiahipotézisérıl van szó. „szerzıje azonban elkövette azt az égbe kiáltó bőnt, hogy elképzeléséhez nyíltan vallásos képzeteket társított.” (BORSOS B. 2003. p. 191.)

89


figyelmen kívül sem az élet tiszteletét, sem a teremtett világ integritása iránti érzéket.” (II. JÁNOS PÁL, 1990. 7. – Kiemelés az eredetiben!) Az erkölcsi tekintély vonatkozásában GARDNER valamivel árnyaltabban fogalmaz: „a karizma és a meggyızı erı természetesen nemcsak a vallási vezetık számára fenntartott erények, de a vallási vezetıknek kiterjedt tapasztalatuk van a spiritualitás terén, és jól megértik azt a hatalmat, ami az emberek lelkének megérintésébıl fakad” (GARDNER, G. 2003. p. 209). A hívık nagy száma és a vallások földrajzi koncentráltsága is fontos, elınyös tényezı. Ebbıl fakadóan az egyházak feladata, hogy „ösztönözze a tagokat, hogy (…) vessék be teljes politikai súlyukat” a környezetvédelem érdekében (GARDNER, G. 2003. p. 228). A jelentıs fizikai és pénzügyi források is fontos szerepet játszhatnak. A vallás sajátos képessége az is, hogy társadalmi tıkét teremt (bizalom, kommunikáció,

együttmőködés,

információ-terjesztés).

Erre

alapozva az

egyház

„környezetvédelemre irányuló szolgálati tevékenységek szervezésével erısítse a bizalom és a kommunikáció kötelékeit, és mélyítse el a környezethez való érzelmi kötıdést” (GARDNER, G. 2003. p. 228).

5.5.2. A „másik nézıpont”

A fenti gondolatmenet egyetlen, de alapvetı hibája a szemlélete: a vallást mint eszközt szemléli, manipulatív módon közelíti meg. Világosan megfigyelhetı ez a beállítás más, a környezetetikai irányzatokat tipizáló, rangsoroló munkákból is. BUDAY-SÁNTHA ATTILA (2002) szerint például a környezetetikai irányzatok az alábbi szisztéma szerint csoportosíthatók, (11. ábra) melybıl egyértelmően látszik a deista ökológia „kijelölt szerepe”. Ez az álláspont gátjává válhat a hatékony, kölcsönösen elınyös együttmőködésnek. GARDNER ugyan rögzíti a vallás és a környezetvédelem közötti együttmőködés akadályait (kölcsönös félreértések és világnézeti különbségek), de jórészt reflektálatlanul hagyja azokat, vagy – rosszabb esetben – maga is tovább építi (GARDNER, G. 2003).58

58

„A hatalmas kihívások ellenére is lehetséges az együttmőködés, még a tudományos beállítottságú környezetvédık és a kinyilatkoztatásra építı vallások között is” (GARDNER, G. 2003. p. 216). Ez a kijelentés implicite azt jelenti, hogy éles szakadék húzódik a tudomány és a vallás között.

90


11. ábra: A környezetetikai irányzatok csoportosítása (BUDAY-SÁNTHA A. 2002 alapján, saját szerkesztés) „A jelenlegi ökológiai válság egyes elemei nyilvánvalóan mutatják annak erkölcsi jellegét” – állítja II. JÁNOS PÁL pápa (1990. p. 6). Ennek tényezıi között a tudományos és technikai eredmények válogatás nélküli felhasználását és az élet tiszteletének hiányát említi. Nemzetközi összefogást, újfajta szolidaritást sürget a szegénység, a háborúk és a fogyasztói mentalitás leküzdéséét. Ennek nyomán pedig hazai viszonylatban is születtek elıremutató megfontolások a kérdésben (ITV pp. 49-51. 61). Mindezek az elvek új szempontokat nyújtanak az ökológiai kérdések megközelítéséhez.

5.6. Vallás és kultúra 3.6.1. A kapcsolat lehetséges változatai

„A vallás és a kultúra kapcsolatrendszerét felesleges is hosszasan ecsetelnünk, viszont fontos megvizsgálni azt, hogy milyen az egyes vallások kultúrára gyakorolt hatása” (TRÓCSÁNYI A. – TÓTH J. 2002. pp. 75-76. – Kiemelés az eredetiben). A következıkben néhány – fıleg ázsiai – példát felvillantva vizsgáljuk meg a kérdést! Ázsiában a kultúra, a mőveltség továbbadásában betöltött szerepe alapján két vallást kell kiemelni. Az egyik a konfucianizmus, mely szinte párját ritkítóan fontos szerepet tulajdonít a tudásnak, mőveltségnek (BÁRDI L. 1999). A másik a kereszténység.

91


Bár a legnagyobb világvallás, számottevı kulturális szerepe éppen kisebbségi helyzetben bontakozik ki: Ázsiában – ezen belül pedig Indiában még inkább – csak egy törpe kisebbséget képez, mégis – vagy talán éppen ezért – szellemi-kulturális hatása igencsak számottevı. Csak a katolikus egyház az egészségügyi ellátás 5-6%-át biztosítja, s a fıiskolások, egyetemisták harmada is katolikus (JOHNSON, G.1998; SZÁNTÓ K. 1988)! Ugyanez jellemzı Japánban is: több mint tíz egyetemet, 130 középiskolát, mintegy száz általános iskolát és több mint 200 óvodát tart fenn a katolikus egyház (NEMESHEGYI P. SJ 2006 ex ver). Hongkongban viszont összeomlana a közoktatás a katolikus egyház nélkül: a 71 középiskolából 65 katolikus fenntartású (MÉSZÁROS K. 2004). Ezzel párhuzamosan a kultúra átadásának eredményességi mutatói kapcsán is felfigyelhetünk felekezeti összefüggésekre. A kevésbé fejlettnek tekintett latin-amerikai országok többségében például – nem kis részben a katolikus egyház oktatásban betöltött szerepe révén – az analfabéták aránya elenyészı. Hasonlóképpen részben vallási különbségekkel magyarázható a buddhista-matriarchális Srí Lanka (9%) és a hindupatriarchális India analfabétizmus értékének (45%) különbsége (KOVÁCS Z. 2007). Az iskolák, mint a kultúra ezen „hagyományos” színterei, hordozói mellett megjelennek a vallások érdeklıdési körében a legmodernebb információs, technológiai eszközök is. Világszerte egyre több, a különbözı felekezetek hitét népszerősítı számítógépes játék kerül forgalomba. Példának okán egy iszlamista, izraeli telepítésellenes játék, valamint a Ramajana-legendát feldolgozó, a hinduizmust népszerősítı játék is megjelent a szoftverpiacon. E játéktípus súlyát jelzi, hogy a „világi játékok” eladásainak 5%-át is jelentheti ez a piaci szegmens (IZSÁK N. 2005a). Hasonló, nem kevésbé „játékos” kulturális szembenállást tükröz egy palesztin televízió gyermekmősora is. Ebben egy Miki egérre hasonlító figura így magyarázkodik: „Csak azért csaltam a felmérın, mert a zsidók lerombolták a házunkat, és a könyveim meg a füzeteim a romok alatt maradtak.” A holnap úttörıi címő show fıszereplıje pedig kijelentette: „Isten segítségével felszabadítjuk az AlAkszát, Irakot, illetve a gyilkosok által megszállt muszlim országokat” (SCHWEITZER A. 2007). Persze a különbözı vallások versengésének nem csak ilyen „játékos” színterei vannak. Egymással való kapcsolatuk nemcsak kulturális, de politikai konzekvenciákkal is jár, ezért érdemes ezt is vizsgálni. A vallások közti kapcsolat, kommunikáció legsikeresebb modellje talán Japán lehet. Itt a szigetország kultúráját alkotó négy elem: a sinto, a buddhizmus, a konfucianizmus és a nyugati racionális gondolkodás egységet alkotott (NEMESHEGYI P. 92


2003).59 Ezzel szemben a kereszténységre – ezen belül fıleg a katolikus egyházra – egész Ázsiában – leginkább a gyarmatosításhoz kötve – idegen testként tekintenek. Éppen ezért az ázsiai keresztény egyházak egyik legfontosabb feladata a helyi kultúrákkal és társadalmakkal való kapcsolatteremtés, azaz: hogyan tegyék egyházukat helyi egyházzá (NAGY F. 1998). Érdekes viszont, hogy a fenyegetett helyzetben az egyébként létezı teológiaigyakorlati szembenállást is képesek félretenni a különbözı felekezetek. Így történt ez Hongkongban is, ahol a hongkongi katolikus püspök elsıként vette védelmébe a hatóság által üldözött Falungong szektát. Mindezzel ugyanis a lelkiismereti és vallásszabadság védelme mellett is kiállt (MÉSZÁROS K. 2004). Ezt azonban akár – a kereszténységen belül már több évtizedes múltra visszatekintı folyamat, – az ökumenizmus „számlájára” is írhatjuk. Ennél komolyabb, súlyosabb kérdés azonban a vallások közti párbeszéd, melynek legelemibb formáját a közvetlen érintkezés jelentheti. Ennek kitüntetett módja a szent helyeken való érintkezés, találkozás, melyre pozitív és negatív példákat egyaránt találhatunk. A hindukat például nem zavarja az a tény, hogy ugyanazon a helyen más vallásúak az övéktıl teljesen eltérı ideológiai, teológiai háttérrel végzik zarándoklatukat (WOJTILLA GY. 2001).60 Ellenpéldát viszont a jeruzsálemi szent helyek körüli feszültségek, villongások jelenthetnek. E tekintetben, ha egységes „világdogmát” nem is lehet megfogalmazni, de „világétosz” kimunkálása lehetségesnek tőnik (NEMESHEGYI P. 2003). Ugyanakkor megjegyezhetjük, hogy „a vallási tagolódás hosszabb távon a népek, népcsoportok kultúrájának tagolódásában is szerepet játszik.” (BARTHA E. 1993. p. 54). Ez az egyes felekezetek közti kulturális-oktatási különbségek kérdését is felveti. A fenti problémafelvetés igen régi kelető. Újabban viszont egy amerikai vizsgálat kimutatta. hogy az amerikai zsidók IQ-ja átlagosan 10 ponttal magasabb, mint a teljes lakosságé. Egyes elképzelések szerint az askenázi zsidók középkori története, kereskedelmi, pénzügyi foglalkozása magyarázhatja mindezt. Mások a szent könyvek több ezer éves, komoly szellemi kihívást jelentı tanulmányozásával magyarázzák a jelenséget. Problémát okoz a fenti adat megítélésében, hogy Izraelben egyes mérések szerint az átlagos IQ alacsonyabb, mint Európában vagy Észak-Amerikában (VITATOTT… 2007). 59

Igaz ugyan, hogy a sintoizmus és a buddhizmus befolyása az utóbbi idıben csökkent, de Japánban még így is igen kevés a teljesen ateista. A vallási igényt jelzi, hogy a Meidzsi-fordulat óta mintegy 2000 (!) új vallás jelent meg Japánban (NAGY F. 1998) – zömmel a buddhizmus vagy a sintoizmus valamely válfaja. 60 Kanjákumári (Cap Comorin) Síva és felesége, Párvati esküvıjének színhelye. Manapság a lakosok többsége római katolikus és itt található az ország egyik legnagyobb katolikus temploma (u. o).

93


5.6.2. Magyarországi helyzet

A szocialista korszakban a – rendszer ellenségeinek tekintett vallásos népesség mővelıdési helyzete meglehetısen kontraszelektívnek volt tekinthetı. A rendszerváltás során a vallásosak/egyháztagok iskolázási hátránya megszőnt, ez azonban leginkább az ideológiailag elkötelezett pártállam bomlásának, nem pedig az 1990-es évek egyházi iskolaalapításainak tudható be. A mobilitás lassulásával a Baurdieu-i értelemben vett „kulturális ısiség”, azaz a nagyapák iskolai végzettsége kezdte döntıen meghatározni az iskolázottságot. Ez pedig a vallásosabb középrétegek esélyeit növelte. Így ez a „vallásos társadalom kettészakadását” tovább növeli (NAGY P. T. 2002).61 A probléma megalapozásához két tényt le kell szögezni: (1) „A felekezeti intézményrendszer ma Magyarországon a sokszínőség és a civil társadalom megvalósításának legfontosabb elıfeltétele” (TOMKA M. 2006. pp. 8889) (2) „(…) A hit és erkölcs terén tanító egyház azért fordul a tudomány és a kultúra felé, mert nélkülük nem tudja hatásosan elvégezni a feladatát, valamint azért, mert az

emberiség

általános

kulturális

fölemelkedéséhez

való

hozzájárulás

természetfeletti küldetésébıl származó evilági feladat. Feladatát mindig az adott korban leghatásosabb eszközök segítségével igyekszik elvégezni, ezért a kultúra és a tudomány iránt jobban érdeklıdı korban maga is nagyobb érdeklıdéssel fordul azok eredményei felé” (MARÓTH M. 1995). „(...) Jelenleg a katolikus egyház kulturális téren nincs irigylésre méltó helyzetben. Mind a nyugati országok egyházaihoz mérten, mind a magyar szellemi élet átlagához mérten elmaradott és kirekesztett. Ahhoz, hogy ebbıl az elszigetelt helyzetébıl kitörjön, segítségre van szüksége mind a civil társadalom, mind pedig a világegyház részérıl. Ez utóbbitól a szükséges segítséget megkapja, és ugyanakkor a civil társadalom többsége is jóindulattal fordul feléje. Mindez azzal a reménnyel kecsegtet, hogy lépéshátrányát hamarosan le fogja tudni dolgozni” (MARÓTH M. 1995). Ez utóbbi tekintetben ma már kevésbé vagyunk derülátók, jóllehet: egyes oktatásszociológiai vizsgálatok megállapítják, hogy a rendszerváltás után a vallásosak/egyháztagok iskolázási hátrányai megszőntek (NAGY P. T. 2002).

61

V.ö.: 5.6.3. fejezet és 17. ábra!

94


5.6.2.1. Oktatásügy, egyházi iskolák

Az egyházi oktatás kérdése az 1990-es évek elejének Magyarországán kínos téma volt, míg a 2000-es évek elejére fontos nemzetközi oktatáspolitikai témává vált62 (TAMÁS P. 2007). A vallás és a kultúra kapcsolata vonatkozásában elsıdleges jelentıségőnek tekinthetı az egyes felekezetek iskolafenntartó tevékenysége. A több évszázados történelmi hagyományok folyományaként is 2002-re az oktatási intézmények mintegy 5%a egyházi fenntartású, a diáklétszámnak pedig kb. 8%-át teszik ki az ott tanulók. (TRÓCSÁNYI A. – TÓTH J. 2002). Igaz ez napjainkra is. A 7240 közoktatási intézménybıl csupán 354 egyházi fenntartású, ami 4,88 %-os arányt jelent (KIR 2007). Oktatásföldrajzi szempontból az alapfokú oktatás vonatkozásában megállapítható, hogy az egyházak és felekezetek a nem önkormányzati iskolafenntartók közül – Budapest és Heves kivételével – a legjelentısebbek. Ennek ellenére a felekezetek sehol sem váltak az iskolafenntartók piacának meghatározó szereplıivé (12. ábra). Pest, Bács-Kiskun és Békés megyében, valamint Budapesten a legnagyobb a felekezeti iskolák aránya. Összefüggésben áll ez a vallási heterogenitással is (CSÁSZÁR ZS. M. 2004). Budapest esetében a „biztos piac” az egyik fı szempont az iskolaalapításban. A kisebb létszámú egyházak

is

ott

koncentrálódnak.

Délkelet-Magyarországon

a

reformátusok

felülreprezentáltsága lehet az egyik fı indok – természetesen a vallási heterogenitás, diverzitás mellett –, a helyi gyülekezetek ugyanis inkább visszakérik iskoláikat, mint a centralizáltabb katolikus közösségek. A kisvárosok szintén felülreprezentáltak. A nagyvárosokban sok a szakmunkás, máshonnan odaköltözött; ık a multikonfesszionalitás, a pluralizmus hívei, a „felekezeti szegregáció” ellenzıi. A református jellegő Alföldön viszont több a kisváros. A – zömmel egyiskolás, dél-dunántúli, borsodi – falvakban pedig túl nagy feszültséget okozna a felekezeti iskolázás (NAGY P. T. 2002).

62

2005-ben létrejött az Európa Tanács 4. fıosztályának projektje: Új kihívás az interkulturális nevelésben: vallásos sokszínőség és párbeszéd.

95


9

8

7

6

5

4

3

2

1

tm

Ö

ss

ze

se

n

st

la da

pe

Za

-S

om

za

Bu

ém

s

pr

Va

sz

er ár

-B

So

-E

Ve

eg To ln a

og

y

st

m

Pe

gr Nó

k

om rg

ln o

sz

te

zo -S un

yk

cs

ár

ol Sz

ab

Ko

-N sz Já

m

ag

r-M yı G

ád

s ve He

n

ih -B

j dú

ro

os

Ha

op -S on

Ze ú jba -A od rs Bo

ar

r jé Fe

m

pl Cs én on gr ád

a

ké Bé

ny

un

ra

is k

Ba

-K Bá

cs

s

0

12. ábra: A felekezeti oktatási intézmények aránya az összes intézménybıl megyénként, 2007 (%) (KIR 2007 alapján, saját szerkesztés) Vallásföldrajzi szempontból vizsgálva a kérdést – és az egyes felekezetek szerepét is figyelembe véve – tapasztalhatjuk, hogy a több mint 130 bejegyzett egyház, felekezet mintegy 10%-a, 14 egyház tart fenn iskolákat.63 Éppen ezért a felekezeti arányok és a felekezetek által fenntartott iskolák aránya jelentıs mértékben eltér – országosan és megyei szinten is (13. ábra). Egyházi iskolák elsısorban Budapesten és az ország DK-i részén felülreprezentáltak, s részben ennek okán egyházi gimnáziumok nagyobb arányban három megyében találhatók. Gyır-Moson-Sopron megyében az egyházias rétegek és az iskolázottság magas aránya indokolhatja. Bács-Kiskun megyében a – viszonylag – magas református arány miatt tapasztalható mindez. Pest megyében pedig a Budapest környékére kiköltözött középosztálybeliek igénye okán figyelhetı meg a jelenség. Általánosságban elmondható, hogy a megyeszékhelyeken számottevı az egyházi iskolák szerepe (NAGY P. T. 2002). Más megközelítésben viszont ezt a – peremvidékekre koncentrálódó mintázatot – 63

Bibliai Szeretet Szövetség, Budapesti Autonóm Gyülekezet, Budapesti Zsidó Hitközség, Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség, Magyarországi Evangélikus Egyház, Evangéliumi Pünkösdi Közösség, Hit Gyülekezete, Magyar Katolikus Egyház, Keresztény Család Gyülekezet, Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség, Magyarországi Biblia Szól Egyház, Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség, Magyarországi Református Egyház, Tan Kapuja Buddhista Egyház.

96


összevethetjük a felekezeti középiskolák államosítás elıtti hálózatával és nagyon sok hasonlóságot fedezhetünk fel (PUSZTAI G., 2004).

13. ábra: A felekezeti oktatási intézmények felekezeti megoszlása megyénként, 2007 (%) (KIR 2007 alapján, saját szerkesztés) Társadalmi szempontból – egyes vélekedések szerint – elitebbek a felekezeti iskolák. A katolikus általános iskolákban kevesebb a cigány, hátrányos helyzető, mint a világiakban, s ezt a becslést a többi felekezeti iskolára is érvényesnek vélik. Más kutatások azonban arról tanúskodnak, hogy nincs szignifikáns különbség az egyházi és világi iskolák diákjainak szociológiai hátterében. Mindez a szülık iskolai végzettségére is vonatkozik. A felekezeti iskolákban az egyetemi végzettségő szülık is felülreprezentáltak. Kimutatható viszont egy katolikus-protestáns különbség is: a katolikus szülık 50%-a, a református szülık 40%-a rendelkezett érettségivel a felekezeti iskolákban (NAGY P. T. 2002)! Ezen adatok összefüggése a felekezeti jelleggel azonban nem bizonyított.

5.6.2.2. Dél-dunántúli helyzetkép

A közoktatási intézményekkel való ellátottság tekintetében a Dél-Dunántúl látszólag igen rossz helyzetben van, szám szerint az utolsó helyet foglalja el a régiók között. Az ezer lakosra jutó közoktatási intézmények számát tekintve azonban az átlag

97


fölötti értéket kapjuk, köszönhetıen talán a térség településszerkezetének is… (KSH; KIR 2007). A felekezeti oktatás tekintetében kissé más a helyzet: a felekezeti iskolák aránya (4%) nem éri el az országos arányt (4,8%) (KIR, 2007). A Dél-Dunántúl középiskoláinak 41%-a Baranyában, 32%-a Somogyban és 27%-a Tolnában volt a kétezres évek elején (REISZ T. 2005). Napjainkban a régió gimnáziumainak 39%-a Baranyában, 34%-a Somogyban és 27%-a Tolnában található. A gimnáziumok 16%-a egyházi fenntartású, ami megegyezik az országos arányokkal (KIR, 2007). A kilencvenes években a középiskolák száma országosan 57%-kal nıtt. A régióban – különösen Baranyában – is megfigyelhetı volt ez a tendencia. Ennek ellenére a régió megyéi közül is csupán Baranyában haladta meg a gimnazisták aránya az országos átlagot. Az átlagnál nagyobb a gimnáziumi kínálat és kereslet Baranyában. Ez azt jelenti, hogy a megyén kívülrıl érkezıket is várják a baranyai gimnáziumok, ami összecseng a kollégista diákok átlagot meghaladó arányával. (CSÁSZÁR ZS. M. 2004). Mivel a gimnáziumok beiskolázási hatóköre hozzávetılegesen megyei szintő, ezért vizsgálatunk kapcsán célszerő néhány vonatkozásban bemutatni Baranya közoktatási jellemzıit is. A megyében 2007-ben 292 közoktatási intézmény mőködött. Ebbıl 14 (4,79%) egyházi fenntartású. Pécsett 89 intézmény mőködik (a megyei intézmények 30,4%-a), amibıl 7 (7,8%) egyházi fenntartású (KIR, 2007). A középiskolák száma a megyében 1990 és 2003 között 43-ról 81-re, Pécsett 31-rıl 59-re nıtt. Pécs aránya állandó, 72% maradt. Az érettségit adó középiskolák vonatkozásában 1988-2003 között Baranya 30-ról 62-re, Pécs 23-ról 46-ra növelte a számot. Pécs aránya mégis 76-ról 74%-ra csökkent. Ugyanebben az idıszakban viszont 55rıl 75%-ra nıtt az érettségit adó intézményekben továbbtanulók aránya. (REISZ T. 2005). Megjegyzendı azonban, hogy az alapítványi és felekezeti iskolák „a fenntartók összetételében nem eredményeztek számottevı változást. Vagyis az úgynevezett alternatív iskolafajták megjelenése plurálisabb iskolaszerkezetet hívott napvilágra, de az alapítványi, egyházi iskolák elterjedése nem olyan nagymértékő, hogy az jelentısen átformálta volna a meglévı iskolahálózatot” (u.o. p. 28).

5.6.2.3. Esettanulmány

Esettanulmányként megvizsgáltam a Dél-Dunántúl legnagyobb felekezeti oktatási intézményét a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumát és Kollégiumát, Pécsett (PETE J. 2008). Méreténél fogva ugyanis alkalmas lehet a dél-dunántúli felekezeti oktatási 98


folyamatok néhány aspektusának modellálására. A kutatás során az alábbi hipotézisek teljesülését vizsgáltam: 1. Az elmúlt évtizedben a tanulók térbeli elhelyezkedése megváltozott, a vidéki tanulók aránya megnıtt. 2. Ezzel párhuzamosan a tanulók társadalmi összetétele is változott. 3. Ennek következtében az intézmény a hátrányosabb helyzető diákok számára is mobilitási csatornát nyit. A vizsgálat során kétféle adatforrást használtam: az iskola tanulóinak lakóhelyi listái az 1995/96-os, 2000/2001-es és 2005-2006-os tanévbıl illetve a 2007-es év – elızetes – beiskolázási adatait. Az idımetszetek kiválasztását több tényezı magyarázza: a kezdı dátum a már szinte teljes vertikumú felekezeti iskolát reprezentálja. Az ötéves intervallumok pedig minimálisra csökkentik a tanulói átfedésekbıl adódó torzításokat. A beiskolázási adatok gerincét pedig a tanulói jelentkezési lapok személyi kérdıívei jelentették. Adatvédelmi okokból mindkét adatforrás anonimizálása megtörtént. A tanulók területi eloszlása az elmúlt évtizedben meglehetıs koncentráltságot mutatott. Regionális és megyei szinten ez egyértelmően a Dél-Dunántúl és benne Baranya egyre erıteljesebb dominanciáját jelentette (17. táblázat).

17. táblázat: A tanulók megyei megoszlása, 1995/1996-2005/2006 között (PETE J. 2008) A tanulók száma (fı) A tanulók aránya (%) 1995/1996 2000/2001 2005/2006 1995/1996 2000/2001 2005/2006 Baranya Somogy Tolna

463 23 71

616 30 42

680 30 41

82,09 4,08 12,59

88,25 4,30 6,02

88,54 3,91 5,34

Dél-Dunántúl

557

688

751

98,76

98,57

97,79

3 1 2 1

5 1 3 1

5 10 1 1

0,53 0,18 0,35 0,18

0,72 0,14 0,43 0,14

0,65 1,30 0,13 0,13

564

698

768

100,00

100,00

100,00

Bács-Kiskun Fejér Zala Más Összes

Kistérségi szinten is hasonló tendenciákat figyelhetünk meg. Kezdetben, az 1995/96-os tanévben a pécsi, mohácsi és szekszárdi kistérség dominált. A távolabbi területekrıl

az

egyre

nagyobb

településrıl

érkezık

kezdenek

dominálni.

Lakosságarányosan Pécs, Tamási, majd Pécsvárad következik, s csak utánuk Mohács, majd Sellye (18. táblázat). 99


2000/2001-ben kissé változott a kép. Pécs, Mohács és Siklós után Pécsvárad, majd Komló következett. Baranya és Pécs dominanciája még egyértelmőbb. Lakosságarányosan Pécset Pécsvárad, és Sellye, majd Tamási és Mohács követte (19. táblázat).

18. táblázat: Tanulói arányszámok kistérségenként, 1995/1996 (Saját szerkesztés) magas Magas S Z Á Z A L É K O S A N

Pécs Mohács Tamási Sásd Pécsvárad Sellye

LAKOSSÁGARÁNYOSAN közepes Szekszárd Siklós

Komló Szigetvár Bonyhád Dombóvár Barcs Siófok Paks Lengyeltóti Nagyatád

Közepes

Alacsony

alacsony

Baja Kalocsa Dunaújváros Csurgó Fonyód Kaposvár Tab Keszthely Zalaszentgrót

19. táblázat: Tanulói arányszámok kistérségenként, 2000/2001 (Saját szerkesztés) magas

Magas

S Z Á Z A L É K O S A N

Közepes

Pécs Mohács Siklós Pécsvárad Sellye Szigetvár Sásd Tamási Lengyeltóti

LAKOSSÁGARÁNYOSAN közepes Komló Bonyhád

Fonyód

Szekszárd

Barcs Marcali Nagyatád

Baja Jánoshalma Kalocsa Békéscsaba Dunaújváros Siófok Dombóvár Paks Keszthely Nagykanizsa

Alacsony

2005/6-ban

a

sorrend:

Pécs,

Mohács,

Alacsony

Szigetvár,

Pécsvárad,

Komló.

Lakosságarányosan: Pécsvárad (!), Pécs, Mohács, Sásd, Szigetvár, Tamási (20. táblázat).

100


20. táblázat: Tanulói arányszámok kistérségenként, 2005/2006 (Saját szerkesztés) LAKOSSÁGARÁNYOSAN közepes alacsony Pécs Dombóvár Mohács, Szigetvár Siklós Pécsvárad Komló Sásd Tamási Barcs Sellye Sárbogárd Bonyhád Csurgó Baja Fonyód Mór Marcali Siófok Nagyatád Paks Szekszárd Zirc Keszthely magas

S Z Á Z A L É K O S A N

Magas

Közepes

Alacsony

Távolság alapján vizsgálva a vonzáskörzetet megállapítható, hogy a nem pécsi tanulók többsége 40 km-nél közelebb lakik az iskolától, 75%-uk pedig alig több mint 50 km-re (14. ábra).64 Ezek az adatok megfelelnek a fenti megállapításnak, miszerint a gimnázium vonzáskörzete, rekrutációs bázisa valóban megfeleltethetı a megyével. Ha ehhez hozzátesszük a teljes minta – pécsiekkel együtt számított – távolságadatait, a kép még élesebben bontakozik ki (15. ábra). A diákok ¾-e 40, 90%-a 60 km-nél közelebb lakik az intézményhez. A diákok lakóhelyének Pécstıl mért átlagtávolsága 20,79 km.65 Pécs aránya folyamatosan csökkent: 53 – 51 – 48%. Ezzel párhuzamosan nyilvánvalóan a bejárók és a kollégisták aránya nıtt. A tendencia nem ismeretlen, egybevág az általános folyamatokkal. A megyeszékhely iskoláinak intézményfejlesztési stratégiája a gyermeklétszámnak a rurális térségbıl történı biztosítását célozza meg (REISZ T. 2005). A rurális térség – fıleg új városainak – érdeke viszont ezzel éppen ellentétes. A fenti adatokból az a kijelentés szőrhetı le, hogy a gimnázium egyre inkább nyitott a vidéki, rurális, kevésbé iskolázott térségek irányába (16. ábra), s így kultúrmissziós feladatot lát el. De vajon nem arról van-e szó, hogy a – globális szinten értelmezett agyelszíváshoz hasonló tendencia révén – a vállalkozó szellemő, innovatívabb rétegek gyermekeit vonja magához így az intézmény? A választ az alábbi – kis mintán végzett – vizsgálat adatai körvonalazhatják.66

64

A távolsági adatok a legkisebb útvonaltávolságot jelentik, kompok elkerülésével. Az adatok forrása internetes útvonaltervezı (www.t-online.hu). 2007. 06. 18. 65 Pécs távolságát 0-nak tekintettük. 66 A tanulók szociális helyzetének vizsgálatát a beiskolázás során kitöltött 109, felvételre javasolt jelentkezı

101


14. ábra: A nem pécsi tanulók aránya, lakóhelyének Pécstıl mért távolsága alapján (Saját szerkesztés)

120,00

100,00 87,50

90,18 93,16 93,75 95,29

95,99 97,52

99,36 100,00

79,57 80,00

70,74 63,99

60,00

51,79

55,01

Arány Kumulált arány

40,00

20,00

0,00 0

0-10

20

30

40

50

60 km

70

80

90

100

110

Kumulált arány Arány % 120

120-

15. ábra: A tanulók aránya lakóhelyük Pécstıl mért távolsága alapján (Saját szerkesztés) A kérdıív alapján a jelentkezık szociális hátterének elemzése három dimenzióban volt vizsgálható: a szülık foglalkozása, iskolai végzettsége és a családnagyság szerint.

anonimizált kérdıíve adatainak másodlagos elemzése útján végezem el. A minta nem teljes, de a fıbb területi arányokat makroszinten jól reprezentálja.

102


60

50

40

30

20

10

2005/2006

2000/2001

nagy középváros

nagyváros

1995/96

középváros

óriásfalu 1995/96

kisváros

2000/2001

nagyfalu

kis falu

apró falu

törpefalu

0

2005/2006

16. ábra: A tanulók aránya településnagyság-típusok szerint, 1995/1996-2005/2006 (%) (Saját szerkesztés) Az apák 6,7, az anyák 10,1%-ának nem volt foglalkozása – különbözı okokból kifolyólag (elhalálozás, nyugdíj, munkanélküliség, fıállású anyaság). A foglalkoztatott férfiak 55, míg a nık 90%-a dolgozott a harmadik szektorban. (Az össznépességen belül ez 42 ill. 73% volt 2001-ben.) Az apák 76,2, az anyák 85,2%-a rendelkezett érettségivel. Arányaiban ez megfelel a 2000-es országos adatoknak,67 nominálisan azonban – részben az idı elırehaladtával – jóval felülmúlja azokat (IMRE A. 2006). Az apák 44, az anyák 53%-a rendelkezett

fıiskolai,

egyetemi

diplomával.

A

családnagyság

vonatkozásában

megállapítható, hogy a tanulók 8%-ának nem volt testvére, 38%-a viszont nagycsaládban él. Az egy nıre jutó gyermekek száma az össznépességben 1,48, míg a mintában hozzávetılegesen 2,52 volt.68 A fenti – részleges – adatok alapján a szociális háttér vonatkozásában messzemenı következtetések nem vonhatók le. A mutatók azt látszanak igazolni, hogy az iskola – hasonlóan más gimnáziumokhoz – a magasabb képzettségő, magasabb társadalmi helyzető szülık gyermekei számára nyújt képzést. Az még nem világos, hogy a hátrányosabb 67

2000-ben a gimnáziumi tanulók 59,7%-ának apja legalább érettségivel rendelkezett, 70,9%-ának anyja rendelkezett legalább érettségivel (IMRE A. 2006). 68 A kérdıív csak a testvérek számát kérdezte, a fél- ill. mostohatestvéri viszonyt, az elhunyt testvéreket nem firtatta. Némileg a másik irányban torzítja az eredményt, hogy az össznépességben a gyermektelen nık is szerepelnek, míg a mintában az egy nıre jutó gyerekszám – érthetıen – legalább 1 volt…

103


helyzető kistérségek lakói számára pontosan milyen mobilitási lehetıségeket biztosít az intézmény, de az leszögezhetı, hogy az elmúlt (másfél) évtized alatt a tanulók lakóhelyének térbeli mintázatában valóban eltolódás mutatkozott a vidéki tanulók irányába, s ez részben a társadalmi összetétel megváltozását is okozta. Óvatosan megállapítható talán, hogy az intézmény a vidéki, vallásos – jelentıs részben – nagycsaládos értelmiségi rétegek gyermekeit fogadja nagyobb számban.

5.6.3. A népesség iskolázottsága és a felekezeti jelleg

A kultúra és a felekezetiség összefüggése bonyolult, nehezen megválaszolható kérdés. Szigorúan a statisztikai adatok alapján azonban tehetünk néhány kijelentést e tárgykörben. Az általános iskolát végzettek aránya a keresztény felekezetek közül csak néhány ortodox csoport esetében magasabb az átlagnál, míg a nem keresztény csoportok közül egyedül az ismeretlen felekezető csoport esetében alacsonyabb ez az arány. A legmagasabb az orosz, a legalacsonyabb a román ortodoxok körében a fenti arány. Az érettségizettek arányában nem mutatható ki semmi felekezeti jelleg: az átlag alatti a katolikusoknál, reformátusoknál, román ortodoxoknál, a többi kereszténynél és az ismeretlen felekezetőeknél. Talán csak az szembeszökı, hogy a nem keresztények esetében csupán az ismeretlen felekezetőek esetében alacsonyabb az érték az országos átlagnál. A diplomások aránya csupán keresztény felekezetek körében volt alacsonyabb az átlagnál. Ezek: katolikus, román ortodox, református, valamint a többi keresztény felekezet. Országos szinten rendelkezésre állnak adatok a vallásgyakorlás rendszeressége szerinti bontásban is (17. ábra). Ebbıl világosan kitőnik, hogy az elkötelezetten vallásosak részben a hagyományırzı, alacsonyabb iskolai végzettségőek, részben a magasan képzettek körében felülreprezentáltak, míg a vallással való kapcsolat fıleg a közepes végzettségőek körében szakadt meg (TOMKA M. 2006).

104


17. ábra: A templomba járók aránya Magyarországon, generációk és iskolai végzettség szerint, 1998 (TOMKA M. 2006.) 5.6.4. Bentlakásos intézetek

Az egyházak, felekezetek jellegzetes szerepe korunk társadalmában az oktatási, kulturális és egészségügyi szociális intézményfenntartó szerepük. Ebben a vonatkozásban (is) vizsgálható/vizsgálandó az egyházi fenntartású bentlakásos intézetek szerepe (21. táblázat). 1990-ben a lakott intézetek száma országosan 2427 volt, ebbıl 77 egyházi fenntartású, az összes intézmény 3,17%-a. A legnagyobb arányt – természetesen – a rendházak, kolostorok között érik el az egyházak, viszont a felsorolt 29 kategóriából csak 7-ben szerepelt egyházi adat. (A tizenöt fı kategóriából négyben szerepelt egyházi intézmény.) Jellemzı az ápolási intézményekbıl való 10%-os részesedés.

Ezzel szemben 2001-ben

a 2920 intézménybıl már 285, az összes 9,76%-a egyházi fenntartású. Szembetőnı – és elsı látásra önellentmondásnak tetszı – az egyházi fenntartású kolostorok, rendházak arányának 100% alá, 69,51%-ra csökkenése! Részleges magyarázatul az szolgálhat, hogy ezen intézményeket – esetleg más létesítményekkel együtt – jogi személyiségő nonprofit

105


szervezetek, alapítványok tartják fenn. Viszont a 15 fı kategóriából 11-ben, gyakorlatilag minden lehetséges területen megjelentek.69 Átlagon felüli a részesedésük a diákotthonok, kollégiumok, a tartós elhelyezést biztosító szociális intézmények, illetve az otthonházak vonatkozásában.

21. táblázat: Bentlakásos intézetek és lakóik, 1990, 2001 (KSH 2001 alapján, saját szerkesztés) Intézmények

Összes

Egyház

Arány (%)

Összes

Egyház

Arány (%)

410 50 780 214 82

7 4 102 3 57

1,71 8,00 13,08 1,40 69,51

13 048 1 300 113 133 9 293 1 113

159 136 9 146 25 755

1,22 10,46 8,08 0,27 67,83

443 – – 443

46 – – 46

10,38

792 46 14 852

104 – 1 105

13,13

4 667 – 14 4 681

7,98

7,14 12,32

58 514 3 621 121 62 256

11,57 7,52

359 65 19 – – 2

39 7 – – – –

10,86 10,77

594 147 54 21 36 195

91 10 1 1 2 2

15,32 6,80 1,85 4,76 5,56 1,03

37 472 14 483 7 540 1 339 1 422 5 851

3 458 985 143 22 73 97

9,23 6,80 1,90 1,64 5,13 1,66

– –

– –

97 3

– –

1 720 41

– –

– 2 23 3

– – – –

4 91 66 88

– 2 1 1

156 3 934 3 657 2 484

– 97 194 1

1 1 4 10 .. .. 3 – 2 427

– – – 1 .. .. – – 77

35 32 13 10 56 36 5 63 2 920

1 – 1 2 – – – – 285

1 074 202 163 196 13 393 17 361 1 697 3 441 248 386

1 – 7 14 – – – – 15 215

Arány (%)

– – 17 2,12 3 0,32 10 100,00

Intézet rendeltetése

Gyermekvédelmi szakellátás bentlakásos intézménye Gyermekjóléti alapellátás bentlakásos intézménye Diákotthon, kollégium Munkavállalók elhelyezésére szolgáló intézmény Kolostor, rendház Tartós elhelyezést biztosító szociális intézmény Ápolást, gondozást nyújtó intézmény Rehabilitációs intézmény Lakóotthon Együtt Ebbıl: Idısek ellátása Fogyatékosok ellátása Pszichiátriai betegek ellátása Szenvedélybetegek ellátása Hajléktalanok ellátása Átmeneti elhelyezést biztosító szociális intézmény Ebbıl: Idısek ellátása Fogyatékosok ellátása Pszichiátriai betegek és szenvedélybetegek ellátása Hajléktalanok ellátása Fekvıbeteg-ellátó intézmény Kereskedelmi szálláshely Ebbıl: Szálloda Panzió Üdülı Otthonház Laktanya Büntetés-végrehajtási intézet Menekülteket befogadó állomás Ismeretlen Összesen

Lakók 2001

2001

197 – 802 930 10

Összes

Egyház

1990

10,38

10,00

3,17

2,20 1,52 1,14 2,86 7,69 20,00

9,76

2,47 5,30 0,04 0,09 4,29 7,14

6,13

Az intézmények mérete tekintetében sajátos változásokat figyelhetünk meg (22. táblázat). Az egyházi intézmények a méretkategóriákon belüli arányukat tekintve normál eloszlást mutattak mindkét idımetszetben, jóllehet: számottevı növekedést mutattak minden

kategóriában.

Az

egyházi

intézményeken

belüli

arányokat

tekintve a

kiegyenlítıdés, nivellálódás tendenciáját figyelhetjük meg. A közepes mérető egyházi 69

A fennmaradó négyben – laktanya, büntetés-végrehajtás, menekülteket befogadó állomás – vagy csak az állam vehet részt, vagy egyébként is ismeretlen a fenntartó.

106


intézmények kiemelkedı aránya csökkenni látszik, de a normál eloszláshoz közelítı lefutás lényegileg nem változott. Az összes intézményen belül az eltérı kiindulópont, de hasonló tendencia eltérı eloszlást eredményezett. A rendszerváltáskor az összes intézmény mintegy fele 100 fınél nagyobb befogadóképességő volt s a méret csökkenésével az arány is csökkent. A népszámlálás viszont már a kiegyenlítıdés, nivellálódás jeleit tapasztalhatta: a nagy intézmények aránya csökkent, a közepeseké nıtt. Ám pillanatnyilag ez egy kétmoduszú eloszlásgörbét eredményezett, az átmenetiség tipikus jelét. Megkockáztatható a kijelentés: az egyházi intézmények – legalábbis a méretgazdaságosság tekintetében – optimálisabb skálájúak, mint a többi intézmény, így akár mintaként is szolgálhatnak.

22. táblázat: Az intézetek néhány jellemzıje, 1990, 2001 (KSH 2001 alapján, saját szerkesztés) Intézet rendeltetése, gazdálkodási formája Egyházi egyházon belüli arányok (%) Összesen összesen belüli arányok (%) Egyházi arány az összesbıl (%) Egyházi egyházon belüli arányok (%) Összesen összesen belüli arányok (%) Egyházi arány az összesbıl (%)

1990 20 fınél 20–49 50–99 100 fı Összesen Ismeretlen kevesebb fı fı vagy több 77 12 36 15 14 – 15,58 46,75 19,48 18,18 2 427 221 456 576 1 170 4 9,11 18,79 23,73 48,21 0,16 3,17 5,43 7,89 2,60 1,20 2001 285 67 91 68 58 1 23,51 31,93 23,86 20,35 0,35 2 920 574 676 562 1 026 82 19,66 23,15 19,25 35,14 2,81 9,76% 11,67 13,46 12,10 5,65 1,22

A méretkategória szerinti eltérés viszont világosan megmutatkozik az ellátottak, lakók arányában is, mely kisebb, mint az intézmények aránya. A gyermekjóléti alapellátás, az átmeneti elhelyezést nyújtó szociális intézmények, és a fekvıbeteg-ellátó intézmények tekintetében nagyobb ez az arány. Végül az ellátottak felekezeti megoszlása is jellemzı lehet. Kiemelkedıen magas az egyházi intézmények által ellátott izraeliták aránya: az összes izraelita majd felét egyházi intézmény látja el. Az átlagnál nagyobb a katolikusok, protestánsok és más vallásúak egyházi ellátása. Ez összefüggésben állhat a nagy intézményfenntartó egyházakkal is. Összességében azonban szembetőnı a vallásosak, különösen a katolikusok és protestánsok alulreprezentáltsága az ellátottak között. Ezt némiképp ellensúlyozza, hogy az egyházi intézményekben ellátottak között a katolikusok országos arányuknak megfelelıen, a protestánsok pedig azt jóval meghaladóan szerepelnek.

107


5.7. Vallás és politika 5.7.1. A problémafelvetés

„A hidegháború utáni világban nagy jelentıségre tesznek szert a zászlók és a kulturális identitás más jelképei, így a kereszt, a félhold, sıt a fejfedı is, mert a kultúra válik mérvadóvá, és a kulturális identitás az, ami a legátfogóbb tartalommal bír a legtöbb ember számára” (HUNTINGTON, S. P. 2006. p. 14). „A legfontosabb államcsoportokat már nem a hidegháború három blokkja tömöríti, hanem a világ hét vagy nyolc fı civilizációja” (HUNTINGTON, S. P.2006. p. 17.).70 Ezek mögött mindegyik esetben valamilyen vallási összetevı megállapítható. „Azok az országok, amelyek nyugati keresztény örökséggel rendelkeznek, a gazdasági fejlıdés és a demokratikus politika útjára léptek; a gazdasági és politikai fejlıdés kilátásai az ortodox országokban bizonytalanok, a muzulmán köztársaságokban pedig igencsak komorak” (HUNTINGTON, S. P. p. 26). Fenti idézetek azzal a kijelentéssel összegezhetık, hogy a globalizáció ellenreakciójaként az „identitások reneszánsza” is megfigyelhetı. Ezek közül pedig a leghatékonyabb a vallási identitás. Itt a kulturális és a politikai tér kölcsönösen áthatja egymást (ROSTOVÁNYI ZS. 2004). Az egyházak – fıleg a nagy történelmi egyházak – politikai szerepét, jelentıségét több jellegükbıl, mivoltukból származó adottság is indokolja: (1.) Közösségeinek nagy száma. (2.) Az általa képviselt kultúra átfogó és mérvadó jellege. (3.) Széleskörő szervezete. (4.) Az általa mőködtetett közhasznú intézmények nagy száma. Ebbıl fakadóan az egyházak legalább négy területen játszanak konkrét (párt)politikai szerepet. (1.) Önértelmezésükbıl és küldetésükbıl adódó társadalomkritikusi szerep. (2.) A vallás értékrendet – s ezen keresztül – pártállást meghatározó szerepe. (3.) Az egyházaknak mint hazai és nemzetközi szervezetek mivoltából adódó szerepe.

70

A kilenc civilizáció: nyugati, latin-amerikai, afrikai, iszlám, kínai, hindu, ortodox, buddhista, japán (u. o. pp. 22-23).

108


(4.) Az Európai Unió szokásrendjének szerepe (pl. diszkriminációmentes vallásszabadság, az egyházak autonómiájának követelménye) (TOMKA M. 2006). A vallás megjelenése a politikában értelmezhetı más megközelítés szerint is: (1.) Imázs. A vallás lehet az államról kialakított kép formálója. (2.) Hálózat. Az aktorok közötti határokon átívelı kapcsolatok (hálózatok) – vallási aktorok esetében is – kettıs hatással járhatnak a politikában. Egyrészt az államok egyfajta vetélytársaiként foghatók fel a nemzetközi színtér strukturálásában, másrészt ezeken keresztül az állam – érdekeinek megfelelıen – befolyást gyakorolhat határain kívül is. (3.) Politikai erıforrás. A vallás – mobilizáló erıként – felhasználható egy adott politikai cél elérése érdekében is. (4.) Politikai kommunikáció. Három fı funkciója: (1.) az identitás vonatkozási pontjainak meghatározása; (2.) a politikai folyamat, okokozat kialakítása; (3.) a valóság interpretációs, elemzési sémájának meghatározása. (5.) Politikai célú vallási szertartás. A modern társadalmakban a hatalom deszakralizálódott. A politikai célú szertartás itt Isten szakralizációjától a nemzet szakralizációja felé mutat. A hagyományos társadalmakban – vagy ott, ahol a vallás máig meghatározó tényezı – a politikai liturgia, szertartás célja, hogy a rítusok, ábrázolások rendszerén keresztül a hatalom uralja a vallási képzeletet (ABDESSAMAD, B. 2007). Természetesen ezek az elemek nem különülnek el egymástól élesen, egymással szorosan összekapcsolódhatnak Különösen igaz ez azért is, mivel a (politikai) hatalom eredendıen szakrális jellegő, így már szinte kezdettıl fogva a politikai elemzés tárgya lehetett a vallás. A politikai földrajzon belül a választási földrajz talán evidens módon köthetı hozzá,71 de a geopolitika érdeklıdése is feltámadt a téma iránt (BÁRDOS-FÉLTORONYI M. 2001). A geopolitikában a vallás mint az államok reálpolitikájának eszköze jelenik meg. Ennél tovább megy Hasenclever és Rittberger, akik a vallás és a politika kapcsolatának háromféle megközelítését elemezték. E megközelítések nem egymást kizáró, hanem egymást kiegészítı

értelmezései

a

vallás

és

politika

71

kapcsolatrendszerének.

„(…)

A

André Siegfried, a választási földrajz egyik megalapítója már 1913-ban írott mővében a választási magatartás egyik faktoraként jelölte meg a vallást (MEZİ F. 2003).

109


konstruktivizmus választ ad arra a kérdésre, hogy miként vált a vallás a nemzetközi kapcsolatok tényezıjévé, a primordializmus segít megérteni a vallási tényezı állandó jelenlétét a társadalmak történetében, az instrumentalizmus pedig megmutatja, milyen szerepet tölt be ez a tényezı a nemzetközi politikai rendszerben” (ABDESSAMAD, B. 2007). Közigazgatási földrajzi szempontból is vizsgálható a vallás, mint sajátos igazgatási térszervezeti struktúrával rendelkezı intézmény (HAJDÚ Z. 2001). Az érdeklıdés felerısödését napjaink vallási jellegő, minısítéső konfliktusai is magyarázzák. A vallás és politika kapcsolatrendszerének különbözı aspektusait G. RINSCHEDE (1999) rendszere nyomán az alábbi tagolásban vizsgáljuk: - A politika befolyása a vallásra (vallásellenesség, semlegesség, államvallás/teokrácia)72 - A vallás befolyása a politikai döntésekre (nemzeti szabadságmozgalmak, vallás és politikai pártok/választási magatartás, fundamentalizmus és politika) - A vallás és a helyi, területi konfliktusok (a vallási konfliktusok osztályozása, vallások közti konfliktusok, valláson belüli konfliktusok, világbéke a vallásbékén keresztül).73

5.7.2. Vallás és politika – a kapcsolat különbözı síkjai

Ázsia a világ egyik legsokszínőbb kontinense – vallási tekintetben is. A különbözı vallások közti kapcsolat elmélyítését azonban nehezíthetik a politikai konfliktusok. Az egyes vallások, felekezetek egységesítı ereje ugyanis döntı hatást gyakorolhat a nemzeti mozgalmakra. India, Burma, Indonézia nyelvileg, etnikailag különbözı népeinek, népcsoportjainak politikai egységesülését nagyban elısegítette az uralkodó vallás (HUNYADI L. 2002). Tibet és Hszincsiang nemzeti különállásához pedig részben vallási motívumok is csatlakoztak (HAJDÚ Z. 2005a).74 Tágabb összefüggésben geopolitikai szerepet is játszanak az ázsiai vallások. A hindu többségő India ugyanis például – még ha százmilliós muszlim lakossággal is 72

Egy példa a politika vallási helyzetet befolyásoló szerepére: a Moon-szekta mőködését Latin-Amerikában az Egyesült Államok a kommunizmus elleni küzdelem jegyében támogatta (ABDESSAMAD, B. 2007). 73 Mindehhez hozzátehetjük még a szent etnicitás fogalmát is. Ez az állam- és kultúrnemzeti mellett a harmadik modellje az etnicitásnak. A fogalmat Anthony D. Smith vezette be és határozta meg: Az etnikai közösség olyan mintája, melyben nem az etnikai, hanem a hitbeli dimenzió a meghatározó (KEMÉNYFI R. 2004). 74 A vallás és etnicitás sokrétő összefüggésrendszerére ld.: KEMÉNYFI R. 2004. p. 105 pass.

110


rendelkezik – megszakítja az övezeti jellegő muszlim területek egységét. Vallásföldrajzi, vallásstratégiai helyzete folytán ezért is kíván India aktívan bekapcsolódni az Iszlám Konferencia munkájába. Hozzá kell azonban tenni, hogy a muszlim népesség sajátos szerepet játszik India modern kori történelmében. A muszlimok területileg szétszórtak, nyelvileg, kulturálisan, gazdaságilag megosztottak: a magas kasztbeli hindukból áttértek az asrafok, a földmővesföldbirtokos adzslafok és az érinthetetlen arzalok. Éppen ezért egységesen nem Indiaellenesek. De a központi intézkedéseket kisebbségként is megérzik, megsínylik (HAJDÚ Z. 2005b). Újabban az indiai kormányzat a gazdasági, szociális, kulturális és politikai téren is hátrányos helyzető muszlimok érdekében pozitív diszkriminációs politikát igyekszik folytatni, ami azonban csak még jobban szítja a konfliktusokat a hindu fundamentalisták és a muszlim közösség között. A fokozódó atrocitások nyomán a szegregáció is erısödik (ÁRENDÁS ZS. 2007).

5.7.2.1. Vallások szerepe a politikában

Az egyes vallások, felekezetek közélettel kapcsolatos magatartását, „politizálását” is érdemes tekintetbe venni, mint politikai földrajzi jelenséget. Az egyházak, vallások mint nagy súllyal, befolyással rendelkezı társadalmi tényezık – tevılegesen vagy engedılegesen – szerepet játszhatnak egyes térségek, országok politikai folyamatainak alakulásában.75 Elsıdlegesen azáltal, hogy többségi helyzetüket kihasználva a politikai establishment – gyakran a vallási vezetıkkel karöltve – államvallássá, uralmának legitimációs alapjává tette az egyes vallásokat. A különbözı vallások, felekezetek ezt más és más, idıben változó módon élték meg, dolgozták fel (HUNTINGTON, S. P. 1991). A legszembetőnıbb a kapcsolat talán az iszlám vallás esetében. „A mai iszlám világban a vallás és a politikum szférája határozottan elkülönül egymástól, bár mindkét „pólus” részérıl nagy az igény a másik befolyásolására, illetve a két pólus egyesítésére.” Az iszlám állam elméletei nagyjából három modell körül csoportosulnak: imamátus-, kalifátus- vagy umma-modell, ami fı vonásaiban megfeleltethetı a síita, szunnita és kháridzsita nézeteknek. Felvetıdik tehát a kérdés: „vajon elméleti síkon összeegyeztethetı-e a totális, a minden létszférára (beleértve a politikumot is) kiterjedı iszlámértelmezés, Isten kizárólagos szuverenitása a népszuverenitással?” Egy 2002-es, kilenc muszlim országra 75

Egyes helyi vélemények szerint a Közel-Keleten nem a vallási ellentétek dominálnak, de a Nyugat politikai céljai érdekében kihasználja a vallást (KERESZTES I. 2006b).

111


kiterjedı vizsgálat szerint a megkérdezettek 87%-a a demokrácia mellett foglalt állást – de kérdés, hogy mit jelent számukra a demokrácia? Az iszlám és a demokrácia összeegyeztethetıségét egyes muszlim vallásjogtudósok abban látják, hogy az iszlám demokrácia úgy biztosítja a szabadságot, hogy bizonyos korlátokat állít a materiális, testi viselkedés elé. Az iszlám köztársaság tulajdonképpen középút az individualista demokrácia és a kollektivista (létezı) szocializmus között (ROSTOVÁNYI ZS. 2004. p. 32. 318). Ugyanakkor a közelmúlt eseményei a katolikusok politikai szerepvállalásáról kialakult képet is átértékelték. A Fülöp-szigeteken ugyanis 1979-ben a Marcos elnököt addig támogató katolikus egyház és a hatalom között szakításra került sor. Ekkor Sin bíboros a rendkívüli állapot megszüntetését és Marcos nélküli választások kiírását követelte. Koreában hasonló szerepet játszott Kim bíboros. Tevékenységük mögött ott ált a II. Vatikáni Zsinat révén megújult katolikus egyház és II. János Pál pápa. „Sin bíboros alighanem aktívabb és erıteljesebb szerepet játszott egy önkényuralmi rendszer megbuktatásában és az ország politikai vezetıségének megváltoztatásában, mint a tizenhetedik század óta bármelyik katolikus prelátus” (HUNTINGTON, S. P. 1991. p. 831)

5.7.2.2 A politika szerepe a vallásokban

A kérdés másik oldala, hogy az államhatalom hogyan viszonyul a vallásokhoz. Ebben a vonatkozásban le kell szögezni, hogy „a vallás politikai célú felhasználása nem csak a harmadik világ országaira jellemzı, hanem mindenhol jelen van, ahol a vallási dimenziónak szerepe van” (ABDESSAMAD, B. 2007. p. 4). A viszony egyik szélsıséges típusát az állami vallásellenesség/egyházüldözés képezheti az (egykori) szocialista országokban (RINSCHEDE, G. 1999). Különösen igaz ez napjaink Kínájára, ahol a maói korszak vallásüldözésének megszőnte után sem válta az egyes felekezetek mőködése teljesen szabaddá. A kormányzat 1994-ben törvénnyel tiltotta meg külföldieknek a hittérítı tevékenységet, vallási iskolák vagy más vallási szervezetek alapítását, a vallási csoportok részvételét független vagy tengerentúlról finanszírozott tevékenységekben (HUNTINGTON, S. P. 2006).76 Tovább folyik a kampány a „népi

76

Hasonló a helyzet Szingapúrban is, ahol a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján kormánytagok figyelmeztették a térítıket, hogy ne borítsák fel az ország érzékeny vallási egyensúlyát. İrizetbe vették a vallásos szervezetek munkatársait, és különbözı módon zaklatták a keresztény csoportokat és személyeket. Az intézkedés hátterében az a nézet állhatott, hogy a konfucianizmus a szingapúri sikerek forrása (HUNTINGTON, 2006).

112


vallásosság” hatalmas mérvő fejlıdése ellen. Csupán egyetlen tartományban 15 000 (!) „illegális” vallási vagy „népi vallás” kultuszhelyet romboltak le. (MALEK, R. 1996). Azon országokban, melyekben a lelkiismereti és vallásszabadságot garantálják, az állam a vallással szemben semleges pozíciót foglal el. Jóllehet ezt – mint pl. India esetében – gyakran igen nehéz megtartani. Sıt az Egyesült Államokban is problémát okoz ez, részben mivel legtöbb társadalmi értéke a kereszténység értékeibıl származott, részben pedig az idınként fellángoló vallási konfliktusok miatt (mormon, amish, Rajneesh mozgalom) (RINSCHEDE, G. 1999). Szintén nincs elvi ellentét állam és egyház, vallás és politika között ott, ahol – esetleg alkotmányban is rögzítetten – az állam támogatja az adott vallást. A teokráciára ma már egyre kevesebb példa akad (Vatikán), de államvallásként számos (iszlám) ország főzi szorosra kapcsolatait az uralkodó vallással (RINSCHEDE, G. 1999).

5.7.2.3. Vallási konfliktusok

Az államhatalom és a vallások közötti legélesebb konfliktust a vallási fundamentalizmus és a terrorizmus megjelenése jelenti. Jóllehet: a „vallási konfliktusok” hátterében a legtöbb esetben etnikai, gazdasági és társadalmi ellentétek is meghúzódnak, „de a vallási különbözıség az Abszolútumra való hivatkozással különösen kiélezi azokat” (NEMESHEGYI P. 2003. pp. 160-161). Az isteni kinyilatkoztatáson alapuló monoteista vallásokhoz (judaizmus, kereszténység, iszlám) viszonyítva a személyes misztikus élményeken alapuló nagy keleti vallások (hinduizmus, buddhizmus, konfucianizmus) ritkábban szolgáltak háborús cselekmények igazolására. Elvétve azonban erre is akadt példa (Amida-buddhizmus) (NEMESHEGYI P. 2003). Ide sorolható a kasmíri konfliktus is, mely esetben azonban a vallási köntösbe bújtatott viszály mögött igen komoly gazdasági és geopolitikai érdekek húzódnak. „Jammu és Kasmír egyszerre fontos erıdítmény India kapujában, közlekedési csomópont, az éltetı víz hazája, a (villamos)energiatermelés potenciális bázisa, geopolitikai ütközıpont, kulturális csatatér, egyszóval stratégiai fontosságú. A vallási indokok az utcán kézigránátot hajigálók számára fontosak igazán, az elitnek politikai eszközt jelentenek csupán” (WILHELM Z. – PETE J. – KISGYÖRGY P. 2006. p. 236). Elgondolkodtató azonban, hogy a világon jelenleg ismert több mint száz terrorista szervezetbıl 46 tekinthetı olyannak, amelynek nemzetközi hálózatai is vannak, s ebbıl 30 terrorista szervezet kötıdik valamilyen nemzet vagy etnikai csoport függetlenségi, az

113


államiságért folytatott harcához vagy vallási közösséghez, különösen az iszlámhoz (SIMAI M. 2006). Napjaink vallási jellegő konfliktusai nem kecsegtetnek túl sok jóval. Egyes megfigyelık szerint minél tovább tart az úgynevezett „terrorizmus elleni harc” – amerikai értelemben és amerikai vezetés alatt – annál nagyobb a veszély, hogy a délkelet-ázsiai toleráns, többé-kevésbé laikus muszlim államok lakosai is radikalizálódnak (NÉMET L. 2005). A feszültségek enyhülését jelenthette volna a 2005 augusztusában Ammanban tartott konferencia, melyen 40 ország 170 iszlám vallásjogtudósa vett részt. A résztvevık megerısítették többek között az iszlám vallás békés jellegét, valamint azt, hogy együttes erıvel tagadják meg a szót a radikális, képzetlen hitszónokoktól. Az esemény értékét azonban csökkenti, hogy a konferencián nem vettek részt a radikális hitszónokok képviselıi (IZSÁK N. 2005b).

5.7.3. Vallás és politika Magyarországon

Mindezek után felvethetı a vallás és politika viszonyának kérdése napjaink Magyarországa vonatkozásában is. A válasz a kérdésre többrétegő. Az egyházaknak mint a politika alakítóinak a 20-21. század fordulóján formálisan nincs jelentıs szerepük hazánkban. Jól jelzi ezt a tényt a kézikönyvek felfogása is.77 Mindazonáltal – a fentiek figyelembe vételével is – nem árt megvizsgálnunk közelebbrıl is a kérdést.78 A súlyos problémákkal küzdı egyházak 1990-ben a napi politika tényezıivé váltak a választási harcban, jóllehet maguk hangsúlyozták semlegességüket. Az akkor – alapvetıen katolikus részrıl – megfogalmazott elveket máig érvényesnek tekinthetjük az egyházak és a politika kapcsolatrendszerének leírására. 1. Az egyházak határozott társadalmi elkötelezettséget éreznek. 2. Ennek tárgya erkölcsi: a közjó elımozdítása, a társadalmi igazságosság védelme, a testvériesebb

és

közösségibb

gondolkodás

és

cselekvésmód

elterjesztése,

a

kiengesztelıdésre ösztönzés. 3. Az egyház intézménye független akar lenni a politikai pártoktól.

77

KÖRÖSÉNYI A. – TÓTH CS. – TÖRÖK G. 2003. A 641 oldalból csak 6 sor (!) foglalkozik az egyházakkal. Igaz: a pártpreferenciák vallási aspektusáról valamivel nagyobb terjedelemben ír… 78 A vallás és a politika filozófiailag megalapozott kapcsolatára korunkban, a mai magyarországi erkölcsipolitikai helyzet metszıen éles elvi kritikájára ld. MOLNÁR A. K. 2007.

114


4. Katolikus pap nem lehet tagja politikai pártnak, képviselı vagy önkormányzati tisztségviselı; protestáns lelkészek mőködésüket politikai szerepvállalásuk idejére szüneteltetik. 5. A hívı embernek önmagának kell eldöntenie, hogy kire szavaz. 6. Közvetett irányítást jelentett, hogy a hívı csak olyan pártnak lehet a tagja, amely nem vonja kétségbe a maradandó erkölcsi értékeket, és amely biztosítja az egyház szabad és hatékony mőködését. Mindezen az elvi elhatárolódás ellenére az 1990-es koalíció mögött inkább felsorakoztak a vallásos emberek, mint az ellenzék mögött (TOMKA M. 1991). A katolikus és vegyes vallású országokhoz hasonlóan a vallás tehát igen fontos politikai választóvonal lett Magyarországon is. Ez a konzervatív és szociálliberális pártok állásfoglalásában is megnyilvánult, valamint a szavazók szintjén is megfigyelhetı volt. A vallásos-szekuláris törésvonal a szavazói viselkedést befolyásoló egyik legfontosabb szociokulturális tényezıvé vált. Különösen jó indikátora e különbségnek a templomba járás gyakorisága volt. Kezdetben a KDNP, késıbb az SZDSZ jellemezhetı kifejezett vallási profillal – pozitív vagy negatív értelemben. Érdemes megfigyelni, hogy a nagy pártok egyre kevésbé karakteresek e téren. Győjtıpárt jellegüknél fogva az ilyen szociokulturális különbségek kevésbé markánsan jelentkeznek náluk (23. táblázat).

23. táblázat: A templomba járók/templomba nem járók aránya az egyes pártok szavazótáborában, 1990-2002 (%) (KÖRÖSÉNYI A. – TÓTH CS. – TÖRÖK G. 2003) 1990 1994 1998 2002 56/5 63/8 n. a. n. a. KDNP 26/14 20/14 17/28 n. a. FKGP 16/26 28/20 34/18 * MDF n. a. 20/27 24/38 MIÉP 8/27 8/24 16/27 22/24 FIDESZ 11/29 10/22 17/31 8/44 SZDSZ 5/42 11/34 12/35 11/35 MSZP 16/25 17/25 17/30 16/30 Átlag Közelebbrıl vizsgálva, a politikai elit szintjén is – természetszerőleg – kimutathatók markáns lelkiismereti-felekezeti törésvonalak. Ezt pl. a politikusok, közjogi méltóságok hivatali esküje alapján is le lehet mérni. A kérdést különbözı kontextusokban vizsgálva különbözı eredményeket kapunk. 2000 után az összes esküt tett vezetı kétharmada világi esküt tett, a kormánytagok nélkül számolva azonban már megfordul az

115


eredmény: a vezetık háromnegyede már az „Isten engem úgy segéljen” záradékot is használta.79 Ha a másik oldalt vizsgálva azt nézzük, hogy mely egyházak mennyire aktívan „politizálnak”, akkor azt láthatjuk, hogy – legalábbis a médiában megjelenı hatásból következıen - „a politika dimenziója nagyjából azonos mértékben van jelen a katolikus és a református egyházzal kapcsolatos cikkekben. (…) voltaképpen két politizáló egyház van Magyarországon, vagy másképpen fogalmazva, a politika két egyházat ismer hazánkban. (…) e két egyház a politika területén egyenlıen esik latba…” (TAMÁS P. 2007. p. 22). A kijelentés vitatható, de mindenesetre pontosításra szorul. Politikai kérdésekben rendszeresen hallatja hangját az evangélikus egyház, valamint a Hit Gyülekezete is – méretükbıl fakadóan kisebb súllyal.

5.8. Felekezetek a térben 5.8.1. A vallás regionalitásának dimenziói

A vallás regionalitásának vizsgálatát megelızheti a régiók vallásának vizsgálata. Ennek alapjait (?) BARTKE I. vetette meg egy 1999-es tanulmányában. Ennek keretében a régió meghatározó tényezıit hét szintbe rendezte (18. ábra), melynek „csúcsán” az eszmék – köztük hangsúlyosan a vallási eszmék – helyezkedtek el.80

18. ábra: A régiók szerkezeti sémája (BARTKE I. 1999 és BÁLINT J. – JUHÁSZ M. 2007 alapján, saját szerkesztés)

79

Eskük s fogadalmak: lelkiismereti algebra. (HVG-ténytár) HVG 2008. június 28. p. 23. Az elmélet értékébıl aktuálisan nem von le semmit, hogy a struktúra alapvonásaiban emlékeztet a marxi alap-felépítmény viszony elemeire (pl. a „társadalmi tudat”, „társadalmi lét” kategóriái)… 80

116


Logikusnak tőnik tehát a következtetés: a vallás valamilyen módon összefüggésben állhat a regionális fejlettséggel. A történelmi tapasztalatok ezt alátámasztani látszanak. A kora újkori európai zsidó népesség mozgása például jól tükrözi a gazdasági súlypontok, irányító városok áthelyezıdését: Antwerpen–Amszterdam–London (RÁCZ L. 2000). A kérdés azonban napjainkban más szempontból is megfogalmazható: effektíve a különbözı egyházak, felekezetek mivel járulhatnak hozzá a regionális fejlıdéshez? Nyugat-Európában – fıleg Németországban – az egyházi csoportoknak a regionális szerkezetváltással kapcsolatos tevékenységek révén a lelkészek számára olyan új cselekvési terület alakult ki, melyet „regionális fejlesztés” névvel lehet illetni. Ez új kihívásokat jelenthet az egyház és a politika kapcsolatának vonatkozásában is, de megközelíthetı a kérdés a társadalmi (és gazdasági) etika oldaláról is. A (történelmi keresztény) egyházak regionális tagoltságuk – esetleges identitásképzı erejük – révén potenciálisan kedvezı lehetıségekkel rendelkeznek ahhoz, hogy aktívan bekapcsolódjanak a területükön folyó regionális fejlesztési munkába (KÖRBER, M. 2004).81 Magyarországon a kérdés érdemben még nem vetıdött fel.

5.8.2. A felekezetek térbeli megoszlásának néhány sajátossága

Mint minden társadalmi jelenség, a vallás esetében is – a térfelosztás vonatkozásában – a legalapvetıbb szempont, hogy azon térségi szinten, körzetrendszerben vizsgálandó, ahol valóságosan szervezıdik (NEMES NAGY J. 1998). A kérdés csak az, hogy ez melyik, illetve az egyes felekezetek térfelosztása mennyire releváns? Az egyes felekezeteket a legadekvátabb módon saját térfelosztási rendszerüket alapul véve lehet vizsgálni. Anélkül, hogy az egyes felekezetek egyházigazgatási rendszerét részletesen elemeznénk, érdemes néhány térfelosztási szempontot megvizsgálni. A katolikusok esetében „az egyházi szervezet hálózatsőrősége nem a hívek számától függ elsısorban, hanem az egyházi élet központjától való távolságtól és az egyházi hatalom idıtartamától is” (PRINZ GY é. n. [1936]b. p. 354). Ugyanezt állapította meg késıbb RECHNITZER JÁNOS is: Az egyházmegyék a térfelosztást tekintve tipikusan a történetiség kritériumát érvényesítik (1994). Ezzel szemben viszont például „a baptista egyház egyházkerületi szervezıdése (dunántúli, közép-magyarországi, tiszavidéki,

81

Ennek elemei lehetnek (1) az ellenállás révén történı ráhatás, (2) az együttmőködést szolgáló kapcsolatok kezdeményezése és (3) kommunikációteremtés – a demokrácia továbbfejlesztése (u.o).

117


körösvidéki) egyértelmően a hívek területi eloszlásával azonos intenzitású szervezıdést mutatott.” (HAJDÚ Z. 2001. p. 271).82 A térfelosztás mellett a vizsgálatok másik kiindulópontja a térbeli eloszlás lehet. Ezt két szempontból vizsgáltam: a kitüntetett helyek és a területi-statisztikai mutatók alapján.

5.8.2.1. A vallásos népesség súlypont-vizsgálata

A kitüntetett helyeket vizsgálva középpontként a súlypont jöhet számításba a vallás esetében is. A kérdésfeltevés az lehet, hogy az egyes felekezetek súlypontja mennyire tér el az országos súlyponttól? Ez milyen területi különbségekre utal? A felekezeti eloszlási térképek ugyan viszonylag szemléletes képet nyújtanak, de vajon ezeket a sejtéseket lehete „számszerősíteni” e vizsgálattal? Az eljárás egyszerősítése érdekében megyei szinten aggregált súlytényezıkkel dolgoztunk. A vizsgálat adatait a 2001. évi népszámlálás megyei adatsorai képezték. A megyei súlypontokat a megyeszékhelyek koordinátái adtak meg (NEMES NAGY J. 2005), amiket internetes útvonaltervezı segítségével mértem illetve számítottam, négy tizedes pontossággal. A vizsgálat során azzal a feltétellel éltem, hogy a felekezeti eloszlás nem szimmetrikus. Az elemzés során valóban beigazolódtak az elızetes sejtések (19. ábra). Más vizsgálatokból is igazolhatóan a népesedési súlypont Budapest közelében, attól délre található. A megyei adatok általam használt súlyozásával a népesedési súlypont Tököltıl délre, a Csepel-szigeten volt megállapítható. Ehhez képest a vallásos népesség középpontja nyugatabbra, Százhalombatta és Martonvásár között, a katolikus súlypont Lovasberény, Pátka és Nadap között, a Velencei-tótól északra, a római katolikus pedig még nyugatabbra, Székesfehérvár, Pátka és Sárkeresztes között volt megtalálható. A vallásos népességnek ez a nyugati vergenciája egyértelmően a legszámosabb katolikus felekezet hatását mutatja.

82

Az egyes felekezetek térfelosztási, egyházigazgatási rendjét jelen dolgozatunkban nem vizsgáltuk.

118


19. ábra: Az egyes felekezetek súlypontja (KSH 2001 alapján, saját szerkesztés) Az elızıekhez képest a görög szertartású római katolikusok súlypontja található – mily meglepetés! – a legkeletebbre, a Tisza-tó északi partján, Ároktı és Mezınagymihály között. Szintén jóval az országos és a vallásos súlyponttól keletebbre található a református központ is, Jászberény, Jásztelek és Alattyán között. A másik szélsı pólust az evangélikusok súlypontja képezi, Várpalota és Tés között. A többi felekezeti csoport talán azzal tőnik ki, hogy mennyire „illeszkedik” az országos adatokhoz. A legjobban talán a többi felekezet közelíti ezt meg – lévén igen sokrétő, szinte egyenletes lefedettséget biztosító felekezetek adatainak összegzése: Pilistıl nyugatra. Nem messze tıle, Nyáregyházától délre van a nem vallásosak „központja”. Magyarázhatja ezt a szekularizáció térben igen kiterjedt volta. A nem válaszolók és az ismeretlen választ tartalmazó rekordok is itt „kulminálnak” (Nem válaszol: Szigethalom és Dunavarsány között; ismeretlen, nincs válasz: Taksonytól délre, Szigetszentmiklós közelében.) Igen érdekes az izraelita felekezet súlypontja. A statisztikai adatok egyértelmően bizonyítják Budapest dominanciáját és ez a súlyeloszlásban is megmutatkozik. Az izraelita felekezet országos súlypontja a fıváros közigazgatási határain belülre esik, a XXII. kerületben, a Bartók Béla út és a Balatoni út közelében.

119


5.8.2.2. Területi-statisztikai mutatók

Ha megvizsgáljuk az egyes felekezetek területi-statisztikai mutatóit a kistérségi skálán, azt tapasztaljuk, hogy a különbözı értékek az egyes felekezetek nagyságához igazodnak (24. táblázat). Az átlag esetében ez teljesen természetes is. A szabályszerőség a maximumok esetében is érvényesült, a minimumok esetében azonban a más felekezethez tartozók két hellyel „elırébb léptek”, ami azonban – az igen alacsony érték miatt – esetlegesnek tekinthetı. A szórás esetében viszont az evangélikusok egy hellyel „hátrébb szorultak.” Szokatlanul alacsony értékeket találunk a relatív range vonatkozásában viszont a reformátusok és a görög szertartású katolikusok esetében.

1792 38144 7 21,2781 34,3421 5328 2,9727 2,324E-08 0,5848

10 793 224 169 165 20,7530 7,5838 22 446 2,0795 0,0351 0,2903

2029 85 46449 9468 9 0 22,8859 110,3496 10,9218 72,5904 4660 772 2,2965 8,9979 0,0415 0,5427 0,3863 0,5614


Református

37 001 837 548 1 967 22,5824 4,5200 70 964 1,9178 0,0309 0,2015

Izraelita

Görög szertartású katolikus

50 652 1 144 128 6 341 22,4629 4,3275 96 857 1,9122 0,0307 0,0592

Evangélikus

Katolikus, összesen

Átlag Maximum Minimum Relatív range (Q) Duál mutató (D) Szórás (σ) Relatív szórás Koncentrációs index (K) Hoover-index (H)


24. táblázat: Az egyes felekezetek néhány területi-statisztikai mutatója kistérségi skálán, 2001 (KSH 2001 alapján, saját szerkesztés)

741 26 494 12 35,7156 9,4113 2 259 3,0468 0,0680 0,2097

A területi egyenlıtlenségek mutatóinak vonatkozásában a duál mutató szokatlanul magas értéket jelez a más vallásúak esetében. Ez talán a nagyobb városi koncentrálódásukra utal. A szórás tekintetében csupán a görög katolikusok értéke tér el némiképp a várttól. A relatív szórás viszont teljesen a felekezetek méretéhez igazodik. Bár a koncentrációs index jelen esetben – jelentısen különbözı elemszámú mennyiségek összehasonlítására – csak feltételesen használható, figyelemre méltó az izraeliták erıs, szinte monopolhelyzető koncentráltsága. Meglepı módon viszont a Hoover-index értéke a görög katolikusoknál némileg magasabb, mint az izraelitáknál. A fenti adatok áttekintése után két óvatos következtetés vonható le: a történelmi egyházak – nagy elterjedtségük, létszámuk révén – alapvetıen létszámuknak megfelelıen fedik le a teret. Területi különbségek – fıleg történeti okokból kifolyólag – elsısorban a

120


kisebb létszámú felekezeteknél figyelhetıek meg. Az okok itt – történetükbıl levezethetıen – felekezetrıl felekezetre eltérıek lehetnek. Esettanulmányként vizsgáljuk meg a nem keresztény felekezetek néhány aspektusát.

5.8.3. Nem keresztény felekezetek

5.8.3.1. A nem keresztény felekezetekrıl

Magyarország lakosságának vallási megoszlása igen heterogén. A vallási diverzitási index értéke 0,468, ami igen magasnak tekinthetı. Köszönhetı ez nagyrészt a rendszerváltás környékén megélénkülı vallási érdeklıdésnek, új vallási jelenségek és mozgalmak megjelenésének vagy „láthatóvá válásának”.83 Ezen tényezıkhöz járul az ország nyitottabbá, „átjárhatóbbá” válása, az eszmék és emberek szabadabb mozgása, a kommunikációs eszközök viharos terjedése és fejlıdése. Mindezek következtében Magyarországon az ezredfordulón megjelent a „vallási piac”, a világnézeti konkurencia (TOMKA M. 1999), megtalálható a világ valamennyi jelentısebb vallása, felekezete. A 2001. évi népszámlálás ugyanis mintegy 260, vallásszociológiai felmérések mintegy 140 felekezetet, egyházi közösséget különítettek el Magyarországon (KSH 2001; TÖRÖK P, 2004). Ezek többsége valamely keresztény irányzathoz sorolható, ám az egyházak, felekezetek nem csekély hányada Magyarországon kevéssé ismert, új vagy újnak tekinthetı nem keresztény felekezet. Megállapítható, hogy a nem keresztény vallások, felekezetek demográfiai súlya igen csekély: 26 438 fı vallotta magát ezen felekezetek hívének. Ez a 7 584 175 keresztény 0,35 %-át sem éri el, az össznépesség 0,25 %-a (KSH 2001)!84 Elsısorban azonban célszerő áttekinteni e felekezetek néhány fontosabb jellemzıjét (25. táblázat). Meghatározás szempontjából legfontosabb a vallási tradíciók mentén elhelyezni ezen felekezeteket. A mintegy 40 vallási közösség közül 2 keresztény,85 2 zsidó,

83

„Alig kétséges, hogy ez részben annak a tömegkommunikációs gyakorlatnak a következménye, amely az új vallásokat és vallási közösségeket szenzációnak, „hírnek” tekinti. (…) Ugyanez alighanem az új felekezetek és vallási közösségek társadalmi arányának felülbecsüléséhez is vezet” (TOMKA M. 2000. p. 34). Ez azonban nem zárja ki a fenti állítást, mely szerint a népszámlálási adatok alapján alulbecsült értékeket kapunk ezen közösségekre… 84 Vallástudományi, de fıleg teológiai szempontból – szoros értelemben véve – nem számít keresztény felekezetnek a Magyarországi Arany Rózsakereszt Vallásközösség, a Magyarországi Jehova Tanúi Egyház, Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza (Mormonok), sıt a Magyarországi Unitárius Egyház sem. Ezekkel együtt a hívek összlétszáma meghaladja az 55 000 fıt is (KSH 2001). 85 Ebben az esetben az adott felekezet saját vallási önmeghatározását is figyelembe vettük.

121


2 iszlám,86 4 hindu, 8 buddhista, 1-1 bahá’i és taoista, 3 ısmagyar, 5 hagyományos (ókori, pogány, okkultista, stb.), 12 pedig egyéb (spiritiszta, gnosztikus, egyesítı, eredeti, ismeretlen) tradíciót követ. A leginkább sokszínőnek a különbözı indiai eredető vallások tőnnek.

25. táblázat: A nem keresztény felekezetek néhány jellemzıje, 2001, 2004 (TÖRÖK P. 2004, KSH 2001 alapján, saját szerkesztés) Név

Adó* (2001) 445 1146 963 54 107 33 24

ANKH A Tan kapuja Buddhista Egyház Buddhista Misszió, Maitreya Rend Egyesítı Egyház Egyetemes Szeretet Egyháza Emberi Lehetıség Független Szellemi Rend Forrás Egyháza Idegen, Fejlettebb Intelligenciákban Hívık Közössége Egyház Karma Decsen Özel Ling Tibeti Buddhista Közösség Kelta-Wicca Hagyományırzık Egyháza

3309

Tradíció ısi egyiptomi buddhizmus buddhizmus keresztény nincs, spiritizmus nincs buddhista, taoista, keresztény, holisztikus

Kozmosz Univerzális Szeretet Egyház Lélek Egyház Magyar Boszorkányszövetség Magyar Iszlám Közösség Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség Magyarországi Bahá’i Közösség Magyarországi Csan Buddhista Közösség Magyarországi Karma-Kagyüpa Közösség Magyarországi Krisna-Tudatú Hívık Közössége Magyarországi Muszlimok Egyháza Magyarországi Pantholokatholikus Tradicionális Egyház Magyarországi Szcientológia Egyház

659

Magyarországi Xuyun Buddhista Chan Központi Egyház Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége

6461

buddhista természetkultusz, újpogányság protestáns? okkultizmus, mágia iszlám judaizmus bahá’i buddhizmus buddhizmus hinduizmus iszlám más istenhiten alapuló független kinyilatkoztatott tradíció buddhizmus judaizmus

Magyar Taoista Egyház Magyar Vaisnava Hindu Misszió Magyar Vallás Közössége Om Vishwa Guru Deep Hindu Mandur Mahaprabhuji a Világmindenség Guruja Hindu Vallási Közösség és Szellemi Iskola İsmagyar Egyház İsmagyar Táltos Egyház Rime Tenzin Sedrup Ling Rime Buddhista Centrum Sodalitas Mithraica Hitvalló Egyház Szangye Menlai Gedün, a Gyógyító Buddha Közössége A Tiszta Lelkő Emberek Egyháza Univerzum Egyháza Vishwa Nirmala Dharma Magyarországi Közössége Ananda Marga (Tantra Yoga) (nem bejegyzett, regisztrált) Menóra Messiási Közösség Sri Chinmoy Alapítvány Meditációs Központ (nem bejegyzett) Univerzális Élet (nem bejegyzett)

516 102 27 452

taoizmus hinduizmus ısmagyar hinduizmus

268 2 147 78 146 76 -

ısmagyar ısmagyar buddhizmus kultusz és misztérium buddhizmus keresztény ısmagyar, hun hindu szociospirituális mozgalom Judaizmus, kereszténység keresztény, hindu, buddhista ıskeresztény, felekezeti kötöttség nélkül

12 239 281 124 94 368 5134 12

* A személyi jövedelemadó 1 %-át az adott egyháznak felajánlók száma

86

Az adatfelvétel idején létezett, jelenleg három van.

122

Népszámlálás (2001) (fı)

224 94 51 7 21 46 65 23 8 22 3201 (muszlim) 1249 (ortodox zsidó) 112 25 (csan buddhista) 26 949 7 592 11 622 (izraelita, az ortodoxok nélkül) 118 8 288 6

284 24 39 39 -


Magyarországi megjelenését tekintve szinte mindegyik új vallási jelenségnek tekinthetı (3 a 80-as évek elıtt is létezett, 9 a 80-as években, 16 pedig 1990 után jött létre; 12 megjelenése ismeretlen) (TÖRÖK P. 2004). Éppen ezért érvényes rájuk több, az új vallási mozgalmakra jellemzı

ismertetı

jegy.

Ezek

közül

vallásföldrajzi

szempontból

megemlítendı a kis méret és az össztársadalmitól eltérı összetételő tagság (KAMARÁS I. 1999). Ebbıl a szempontból a legkézenfekvıbb az életkor szerinti megoszlás, mely szintén jelentıs eltérést mutat a társadalom egészéhez viszonyítva (20. ábra). A legszembetőnıbb a 15-39

éves

korosztály felülreprezentáltsága illetve a fiatal-

és

idıskorúak

alulreprezentáltsága. Mindez azonban az izraelita felekezet nélkül még nyilvánvalóbb lenne!

60

50

Nem keresztény, egyistenhívı Örök világtörvényt hirdetı Többi felekezet Magyarország

40

30

20

10

0 0-14

15-39

40-59

60-x

20. ábra: A nem keresztény felekezetek híveinek kor szerinti megoszlása, 2001 (KSH 2001 alapján, saját szerkesztés) 5.8.3.2. A zsidóság

Magyarországi megjelenését tekintve a nem-keresztény felekezetek közül idıben az elsınek tekinthetı a zsidóság.87 Magyarországi történetét, elterjedését könyvtárnyi 87

Nemzetiségként való bejegyzésére – 1989-92 közötti viták után – 2005-ben is történt kísérlet. A Mazsihisz elutasította a kezdeményezést, mondván, hogy a zsidóság nem választható külön a vallástól. Az aláírásgyőjtés eredménytelenül zárult. A 2001. évi népszámlálás alkalmával azonban több mint hétszázan zsidó nemzetiségőnek vallották magukat. (RIBA I. 2005; GYİRI SZABÓ R. 2006).

123


irodalom tárgyalja,88 így itt csak a leglényegesebb vallásföldrajzi tényekre kívánok reflektálni. Ennek részletesebb tárgyalását segíti, hogy a magyarországi nem-keresztény felekezetek közül egyedüliként – történelmi jelentısége okán is – a népszámlálás a zsidóságról települési szintő adatokat közölt. A zsidóság lélekszámát tekintve – ennek ellenére, vagy éppen ezért (?) – igencsak megoszlanak a vélemények: a népszámlálás adatai szerint 2001-ben 12 871 izraelita élt Magyarországon. A háláchikus értelemben zsidónak tekintett (zsidó anyától származó) személyek száma 1995-ben 65-70 000-re volt becsülhetı (HARASZTI GY. 2001-2002). Szociológiai vizsgálatok 64-210 000 közötti létszámot adnak meg. A Budapesti Zsidó Hitközség, a legnagyobb magyarországi zsidó közösség látókörébe 3800 adózó, azaz önkéntes kultuszjáradékot fizetı család tartozik. Ez utóbbi számadat – 6 fıs családokkal számolva – 22800 fıs közösséget valószínősít (SCHWEITZER G. 2003)

12000000 10198315 10000000 8000000 6000000 1777921

4000000

2033919

3625435

2761040

Izraelita Összes

2000000 9468

1413 1136

0 B ud

ap e

st

Me

gy e

i jog

854

12871

Összes Izraelita

T öb

K öz ú vá bi vár sé g os Ös s ros e k, nag zesen ykö z sé ge k

21. ábra: Az izraelita népesség településtípusonkénti megoszlása, 2001 (KSH 2001 alapján, saját szerkesztés)

88

Néhány általános, összefoglaló munka a teljesség igénye nélkül: GONDA L. (1992): A zsidóság Magyarországon, 1526-1945. Pannonica, Bp.; CSIKI T. (1999): Városi zsidóság Északkelet- és KeletMagyarországon. Osiris, Bp.

124


1991-ban alakult meg zsidó felezeti csúcsszervként, mintegy ernyıszervezetként a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége. 1994-ben önállósult a Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség.89 Az eredendıen urbanizált magyarországi zsidóság a holokausztot követıen területileg, településileg tovább koncentrálódott (21. ábra). Amíg az össznépességen belül a csökkenı lélekszámú településtípusokkal növekedett a lakosság összlétszáma, addig a zsidóság esetében éppen ellenkezıleg: a kisebb lélekszámú településtípusokban a zsidóság összlétszáma egyre csökkent. Hasonló területi koncentrációt figyelhetünk meg regionális bontásban is (22. ábra).

Észak-Alföld 4% Észak-Magyarország 3%

Dél-Alföld 4%

Dél-Dunántúl 3%

Nyugat-Dunántúl 3%

Közép-Dunántúl 3%

Közép-Magyarország 80%

22. ábra: Az izraelita népesség regionális megoszlása, 2001 (KSH 2001 alapján, saját szerkesztés)

89

Más források szerint továbbra is tagja a Mazsihisz-nek (BALOGH M. – GERGELY J. 2005). A közelmúltban szakadt ki a Mazsihisz-bıl az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség. A Keszthelyi Izraelita Hitközséget – kiválása révén – a bíróság törölte a nyilvántartásból (IZSÁK N. 2006a).

125


Szintén a holokauszt következményének tekinthetı a zsidóság kiemelkedıen magas átlagéletkora. Az össznépesség átlagos életkora 39,2 év, míg az izraeliták átlagos életkora megközelíti az 53 évet (KSH 2001). A többi nem keresztény felekezettel szemben egyedi jellemzıje az izraelita felekezetnek a történelmi egyház mivoltából fakadó térlefedı jellege (TOMKA M, é. n.). 1945 után hat községkerületre, ezen belül 75 hitközségre tagolódott (GERGELY J. 2001).90 1995-ben Magyarországon 43 zsinagóga és imaház mőködött, ebbıl 23 Budapesten (6 ortodox és 17 neológ), 20 vidéken (KOLLEGA TARSOLY I. 1997). A szövetséghez – a 2003as választás és tisztújítás adatai szerint – 27 vidéki és 2 fıvárosi hitközség tartozik. A vidékiek közül 12 a Dunántúlon, 10 a Duna–Tisza-közén, 5 pedig a Tiszántúlon található.

5.8.3.3. Az iszlám Magyarországon

Az 1910. évi népszámlálás adatai szerint a történelmi Magyarországon 757 – korabeli elnevezéssel – mohamedán élt.91 Az iszlám vallást a magyar törvényhozás 1916ban elismert vallásnak nyilvánította. A Monarchia összeomlása után Magyarországon letelepedett bosnyák muzulmánokkal mintegy kétezer fıre növekvı magyarországi iszlám közösség tagjai 1931-ben megalapították Budapesten a Gül Babáról elnevezett Budai Független Magyar Autonóm Iszlám Vallásközösséget (KOLLEGA TARSOLY I. 1997). Az iszlám magyarországi képviselıi jelenleg három egyházi közösség tagjai: a Magyar Iszlám Közösség, a Magyarországi Muszlimok Egyháza és az Iszlám Egyház.92 Vallásgyakorlat, rendszeres pénteki ima Budapesten több helyen, valamint Pécsett, Szegeden, Debrecenbe folyik. Egyes becslések szerint 1997-ben 25-30000-re volt tehetı a Magyarországon élı muszlimok száma. A közösség fenntartásában a külföldi segélyeknek, támogatásoknak van meghatározó szerepük. A szunnita mellett a síita és ahmadijja irányzat is megtalálható Magyarországon (UDVARVÖLGYI ZS. 1998). A 2001. évi népszámlálás szerint a magyarországi muszlimok lélekszáma 979 fı volt. Becslések szerint azonban napjainkban 20-50 000 fı körül mozog a hazánkban élı iszlám hitőek lélekszáma. A magyarországi iszlám közösség gyökerét, bázisát a kilencvenes évektıl felgyorsuló 90

Budapesti (hozzávetılegesen Budapest, Pest és Nógrád megye), Észak-Dunántúli (Gyır-Moson-Sopron, Vas, Veszprém, Komárom-Esztergom és Fejér megye), Dél-Dunántúli (Baranya, Somogy, Tolna, Zala megye), Alföldi (Bács-Kiskun, Csongrád, Békés és Jász-Nagykun-Szolnok megye), Tiszántúli (SzabolcsSzatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megye), valamint Észak-Magyarországi (Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megye). A felosztás csupán 1991-ig létezett (SCHWEIZTER G. 2003). 91 A szőkebb Magyarországon (Horvátország-Szlavónia nélkül) 553 muszlim élt. 92 A Magyarországi Síita Muzulmán Egyház 1998-ban alakult, s még abban az évben meg is szőnt.

126


migráció jelentette. Ennek forrása, kibocsátó területe szinte az egész iszlám világ: ÉszakAfrika, a Közel-Kelet, a Balkán és Fekete-Afrika mellett Belsı-Ázsiából, sıt Kínából is érkeztek hívık. Napjainkra azonban a hívek létszámának gyarapodását döntıen a Magyarországon megtértek adják (LINDER B. é.n.).

5.8.3.4. A bahá’i hit

Az iráni eredető, szinkretista jellegő – magát a legfiatalabb világvallásként aposztrofáló – bahá’i hit Magyarországon 1913-ban jelent meg, amikor az alapító, Bahá’u’lláh legidısebb fia, Abdul’l-Bahá, a Mester, a Magyar Teozófiai Társaság meghívására Magyarországon járt. Az elsı – és sokáig egyetlen – budapesti bahá’i gyülekezet 1933-ban jött létre. A 30-as években a közösséget több misszionárius is meglátogatta. Ennek köszönhetı, hogy 1939-ben a bahá’i közösség megalapította a „helyi szellemi gyülekezetet”, mely 1950-ben a Belügyminisztérium nyomására megszőnt. A közösség hatóköre igen szőknek tekinthetı, mivel létszáma sosem haladta meg a 15 fıt (LEDERER GY. 1989).93 A magyarországi bahá’i közösség csak az 1980-as években elevenedett fel ismét (KOLLEGA TARSOLY I. 1997). Budapesti csoportja 1990-ben alakult újjá (TÖRÖK P. 2004).

5.8.3.5. A hinduizmus Magyarországon

Az ind filozófia – és vallás – magyarországi térnyerésének elsı állomását a hindu vallási irodalom alkotásainak, illetve a hindu vallásgyakorlatra jellemzı jógának a befogadása jelentette (RUZSA F. 1987). Magyarországon a hinduizmus vaisnava ága vált ismertté. A 2. világháború után az elsı bhakti-jógával foglalkozó csoport a 70-es évek végén alakult meg, de a kezdeti években illegalitásban mőködött. A hivatalos bejegyzésre 1998-ben került sor, Magyar Vaisnava Hindu Misszió néven, 130 alapító taggal és közel 500 pártoló taggal.94 A hinduizmus igazán látható és jellegadó irányzata azonban a – szintén a vaisnava ághoz tartozó – Krisna-tudat. Az alapító – évezredes elızmények után – Bhaktivedanta 93

A közösség kizárólag zsidó származású tagokból állt. Egy akkori tagjelölt szerint: „Akkoriban Budapesten bárminek jobb volt lenni, mint zsidónak, még baháinak is.” (U. o. p. 91.) 94 RÁCZ G. 2001-2002. Megjegyzendı, hogy ebben az idıben már mőködött két másik hindu közösség is: Om Vishwa Guru Deep Hindu Mandir – Mahaprabhuji az Egyetemes Guru Hindu Vallási Közösség (1990.), és a Magyarországi Ökumenikus Vaisnava Egyház (1993). (KOLLEGA TARSOLY I. 1997.)

127


Swami Prabhupada 1966-ban létrehozza a Krisna-tudatú Hívık Nemzetközi Társaságát (ISKCON). Célja: a Bhagavad-gita és a Krisna-hit terjesztése Nyugaton (ROSA, G

DE,

1991). Magyarországon a rendszerváltáskor váltak „láthatóvá”, de már 1976 óta vannak Krisna-hívık. A közösség a rendszerváltás elıtt illegalitásban mőködött, s részben ennek is köszönhetıen a mozgalmon belüli válság következtében szakadás történt. A 80-as évek közepén újra kezdték mőködésüket, hivatalosan azonban csak 1989-tıl jegyeztették be magukat.95 1991-tıl éles támadásoknak voltak kitéve, melynek hatására 1992-ben az Országgyőlés a Krisna-tudatot destruktív szektának nyilvánította és megvonta tılük – is – az állami támogatást. A közösség a támadókkal szemben jogait bírósági úton érvényesítette (TASI I. 2001-2002; KAMARÁS I. É. N.).96 A közösség magyarországi „beágyazottságát” jelzi, hogy 1995-ben a szigorú elıírásokat betartó Krisna-hívık létszámát 150-re, a hozzájuk közel állók körét 600-ra (KAMARÁS I. 1998), a 90-es évek végén pedig 6-700-ra és 2-3000 fıre becsülték (KAMARÁS I. 1999).97 A népszámlálás 949 fıs adata valószínőleg az elıbbit fedi le. A volt szocialista országok között arányát és elfogadottságát tekintve a magyarországi krisnások állnak az élen (KAMARÁS I. 1998). Magyarországon négy templomuk (Somogyvámos, Budapest, Debrecen, Szolnok) és tizenöt prédikálóközpontjuk van (BALOGH M. – GERGELY J. 2005).98 Nyilvános megmutatkozásuk ezeken a bázisokon kívül a kirajzó csoport (a nagyvárosok utcáin látható, zenélı, táncoló, kegytárgyakat, könyveket árusító és adományokat győjtı szerzetesek) (BARABÁS M. 2002). Nem nehéz ebben a kettısségben a katolikus egyházra jellemzı stabilis világi papság és „mobilis” szerzetespapság kettısére ráismerni (TOMKA M. é. n.)!99

95

Ekkoriban létszámuk még csak 25 tagot és kb. 150 érdeklıdıt számlált (WEININGER G. 1991). A közösség szervezetében, felépítésében az üzleti életbıl ismert multi level marketing és redisztribúciós rendszer elemei is felismerhetık (BARABÁS M. 2002). 97 Más becslések 300 szerzetest és 2000 gyülekezeti tagot említenek (SIVARAMA, S. 2000) és mintegy 10— 12 000 fıs „holdudvarról” számolnak be (TASI I. 2001-2002). 98 Mindezek ellenére egyes szociológusok megállapítása szerint „a krisna-tudat vallása rendkívül alacsony vonzerıvel rendelkezik a nyugati világ országaiban, a hazai és a kelet-közép-európai országok társadalmi megítélésében egyaránt”. Ez a vallási piac telítıdésével a krisna-tudat szigorú követelményeivel és egzotikumával is magyarázható (BARABÁS M. 2002. p. 71). 99 Ugyanakkor a gazdasági hasznosság, sikeresség és a transzcendencia iránti vallásos vágy egyesítésével új adaptációs modellt is alkotott a nyugati világban (BARABÁS M. 2002). 96

128


5.8.3.6. A buddhizmus Magyarországon

A buddhizmus magyarországi története Kırösi Csoma Sándorral „kezdıdött”, akit – a nyugati világban egyedüliként – buddhista szentté avattak 1933-ban, Tokióban. A magyarországi buddhizmus sokáig az ı kultuszának ápolását, mőveinek gondozását jelentette. A valódi gyökerek azonban a polgárosodó Magyarország egyes értelmiségi rétegeinek intellektuális útkereséseiben keresendık. Köreikben a második világháború elıtti korszakban a buddhizmus „eredeti” hinajána (theravádin) irányzata a jellemzı (FARKAS A. M. 2001-2002). A szovjet korszakban a magyarországi buddhizmus helyzete gyökeresen megváltozott. 1951-tıl a Buddhista Misszió, illetve a vele szorosan együtt járó Árja Maitréja Mandala Rend a térség egyetlen ilyen közössége, kelet-európai központja lett, a hivatalos elismerést is megszerezve. A 70-es évektıl a Misszió egyre sokszínőbb lett, győjtıhelyévé válva mindenfajta okkult, misztikus irányzatnak, hippimozgalomnak, ellenzékiségnek (FARKAS A. M. 1998; FARKAS A. M. 2001-2002). A rendszerváltás minden szempontból új helyzetet teremtett a magyarországi buddhista közösség számára: megszőnt a – kényszerő – monolitikus jellege, de egysége is. Eszmeiségét tekintve a buddhizmus harmadik ágának a tibeti tantrajána (vadzsrajana) irányzatnak a feltőnése hozott változást (FARKAS A. M. 2001-2002).100 A Misszióban a felszentelt rendtagok száma ekkor csupán néhány tucat volt, a hívek száma viszont már meghaladta az ezret.101 Becslések szerint a különbözı buddhista közösségek együttes létszáma az ezredfordulón 2000 fı körül lehetett (KAMARÁS I. 1999).102 A népszámlálás 2001-ben 5223 buddhistát „talált” Magyarországon. Ennek ellenére hazánk komoly pozícióra tett szert a buddhista világban: 1990-ben Zalaszántón építették fel Kelet-Európa legnagyobb buddhista emlékhelyét, sztúpáját, 1992-ben a dalai láma avatta fel a Nógrád megyei Tar községben Kırösi Csoma Sándor szimbolikus síremlékét, és 2003-ig összesen hét sztúpa, buddhista kegyhely létesült hazánkban: ez említettek mellett Uszón, Budakeszin és három Budapesten (KOLLEGA TARSOLY I. 1997, BALOGH M. 2003). Mindvégig azonban a hazai 100

Az irányzat nemzetközi jelentıségét jelzi, hogy egyik képviselıje, a Karma Decsen Özel Ling tibeti buddhista egyház világszerte mőködı 180 csoportjából 15 Magyarországon található (DALLOS CS. 2001). 101 A létszámadatok – mint mindig – itt is rendkívül ingadozóak: egyes források 16 papi rendtagról és mintegy 1000 hívırıl számolnak be (KOLLEGA TARSOLY I. 1997), mások 30 rendtagról, 40 tagjelöltrıl és több ezer hívırıl tudnak (FERENCZY É. 1991). Ismét mások csak a Buddhista Misszió létszámát mintegy 1500 tagra teszik, nem számítva a környezetéhez tartozó mintegy 3-400 fiatalt (SZUNYOGH SZ. 1997). 102 A buddhizmusban nem létezik európai értelemben vett egyház. A különbözı irányzat mindegyike különálló, független intézmény, saját eszmerendszerrel (KÁRPÁTY Á. 2001-2002).

129


buddhizmus központja Budapest maradt (FARKAS A. M. 2001-2002). Követıi fıleg budapesti fiatalok, de minden korosztály és társadalmi réteg megtalálható köreikben. Ma már több jobb módú és vállalkozó az egyes buddhista közösségekben található (KÁRPÁTY Á. 2001-2002).

5.8.3.7. Természeti, törzsi és egyéb vallások

A vallási világra a globalizáción kívül legalább annyira jellemzı a regionálislokális-nemzeti és a globális sajátosságok összekapcsolódása. Így pl. a New Age Európában a helyi hagyományokhoz kapcsolódik, Magyarországon az ısmagyar hitvilághoz. „A nagyvárosi sámánizmus hazai doboló sámán változatában ısmagyar és katolikus szimbólumok egyaránt megtalálhatók” (KAMARÁS I. 2000. p. 77). Mindezek mellett hazánkban is megtalálhatóak különbözı ókori kultuszok, hagyományok. Arányuk, súlyuk – a nem keresztényeken belül is – elenyészı.

5.8.3.8. A nem keresztény felekezetek térbeli rendje

23. ábra: A nem keresztény felekezetek aránya, megyénként, 2001 (KSH 2001 alapján saját szerkesztés) A nem keresztény felekezetek térbeli rendjét vizsgálva (23. ábra) elsıdlegesen azok marginalitása tőnik ki: Budapest kivételével arányuk csak tized százalékokban

130


mérhetı! Ennek magyarázata igen egyszerő: a nem keresztény vallások mintegy felét kitevı zsidóság Budapesten koncentrálódik. A fıváros kiemelkedı szerepe azonban nélkülük is kimutatható (0,52%), de mégis kisebb (26. táblázat).

Bács-Kiskun Baranya Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Csongrád Fejér Gyır-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves Jász-Nagykun-Szolnok Komárom-Esztergom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Tolna Vas Veszprém Zala Vidék Budapest Összesen

0,14 0,25 0,18 0,13 0,29 0,21 0,15 0,20 0,16 0,17 0,14 0,19 0,34 0,19 0,06 0,15 0,12 0,13 0,12 0,35 1,35 0,36

A felsoroltak közé nem tartozók

Az örök világtörvény híveinek

Más istenhívık

Az izraeliták

Nem keresztények aránya az egyházhoz tartozókon belül

26. táblázat: A nem keresztény felekezetek területi megoszlása, 2001 (%) (KSH 2001 alapján, saját szerkesztés)

aránya a nem keresztényeken belül 33,11 14,43 44,10 26,68 25,92 39,64 17,28 43,55 30,65 33,93 24,87 30,48 30,70 27,56 33,26 28,24 24,73 36,64 28,57 15,87 37,21 34,55 20,65 36,98 22,38 9,49 61,80 26,08 23,58 45,12 29,11 23,42 41,14 25,82 15,43 34,42 24,85 12,34 27,37 26,90 18,92 50,83 35,94 22,50 26,88 18,89 13,03 48,21 43,37 21,15 33,69 34,77 14,97 46,45 44,52 14,52 37,74 31,35 19,99 38,24 61,33 12,85 22,15 47,18 15,72 28,36

8,36 7,75 8,53 10,71 8,49 10,38 18,34 7,83 6,33 5,22 6,33 24,33 35,44 3,34 14,69 19,87 1,79 3,81 3,23 10,42 3,68 8,74

A vidéki, nem keresztény népességet vizsgálva az izraeliták átlagon felül reprezentáltak Vas, Veszprém Zala, valamint Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Ez figyelemre méltó egybeesést mutat a zsidó lakosság 19. századi bevándorlási irányaival és 20. század eleji elhelyezkedésével (BELUSZKY P. 1996). A többi egyistenhívı vallás követıi Baranya, Borsod-Abaúj-Zemplén, Csongrád és Fejér, de különösen Békés megyében felülreprezentáltak. Ennek mértéke nem számottevı, részben az egyetemi központokkal magyarázható, de további vizsgálatot igényel. 131


Az örök világtörvényt követı vallások hívei jóval a vidéki átlag felett jelennek meg Bács-Kiskun, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok és Somogy megyében, valamint Tolnában és Veszprémben. Elıbbiek egybeesnek a krisnások legfontosabb vidéki központjaival, így elegendı magyarázatul szolgálnak a jelenségre. A felsoroltak közé nem tartozó vallások felülreprezentáltsága (Gyır-Moson-Sopron, Nógrád, Pest, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Tolna megyében) szintén további vizsgálatokat igényel.

5.8.4. A mentális és virtuális világ vallásföldrajza

Napjainkban a földrajz érdeklıdése újabb térstruktúrák felé fordul, melyek a vallásföldrajz érdeklıdésére is számot tarthatnak. Így a mentális tér és a vallási tér, vallásföldrajzi vizsgálatok kapcsolata igen kézenfekvı lenne. Több szempontból azonban nem valósult meg. A pszichológia irányából azért nem érkeztek impulzusok, mivel ezen kutatások elsıdlegesen az észlelés – így a térészlelés – pszichikai összetevıit, szervi feltételeit vizsgálják. A pszichológiai kutatások a térészlelés társadalmi-kulturális – így vallási – specifikumait nem vizsgálják. A vallási néprajzban pedig inkább a proxemikus kódok, a térhasználat szerkezeti elemeinek vizsgálata vetıdött fel (KEMÉNYFI R. 2004). A kutatási lehetıségek ezirányban tehát nyitottak a hazai vallásföldrajz számára. Ugyanez elmondható a virtuális térrel kapcsolatban is. A virtuális valóság, az Internet világa ugyanis – mint modern kommunikációs forma – természetszerőleg a vallás érdeklıdési körébe is beletartozhat Így ez a „terület” metszéspontja lehet a vallás és a földrajz világának is. A magyar katolikus egyház egyik vezetı, közéleti személyisége, VÁRSZEGI ASZTRIK, egyik írásában hitet tett a virtuális világ kommunikációs szerepe mellett a katolikus egyházban, de óva intett a mediális tudat, a virtuális valóság veszélyeitıl: nehogy háttérbe szorítsa mindez a valós, létezı világot (1998). Mindamellett más, gyakorlati megközelítések is teret nyertek a virtuális világ egyházi, felekezeti használatával kapcsolatban. A vizsgálatok azonban még csak kezdeti stádiumban vannak.

5.8.5. A vallási aktivitás

A területi vizsgálatok zárásaként érdemes a felekezetek földrajzi aktivitásának – a vallási aktivitási index egyes komponenseinek térbeli mintázatát megvizsgálni.

132


5.8.5.1. A vallási aktivitási index elemei

A vallási aktivitás vizsgálatának kiindulópontját a felekezeti népesség eloszlásának bemutatása képezi (24. ábra). A mintázat nem vezethetı vissza egyetlen, földrajzilag releváns okra, területenként különbözı válaszokat lehet adni. A legszembetőnıbb NyugatMagyarország és a Tiszántúl markáns különbsége, amit a katolikus és protestáns felekezet aránya magyaráz. A fenti tendenciától eltérı állapotokra egyedi magyarázatok adhatók: a Dunántúl alacsonyabb értékeit (Komárom–Esztergom, Fejér és Baranya) a magasabb fokú (szocialista)

iparosítás

indokolhatja,

míg

Szabolcsban

a

görög

katolikusok

felülreprezentáltsága és szociális tényezık magyarázhatják a magas értéket. Budapest alacsony értéke a modernizációval együtt járt szekularizáció terméke, míg Pest megye viszonylag magas értékét a szuburbán középrétegek adhatják.

24. ábra: Az egyházhoz, felekezethez tartozó népesség aránya megyénként, 2001 (%) (KSH 2001 alapján, saját szerkesztés) A felekezeti intézményekkel való ellátottságban mutatkozó rendszertelenség ismét számos, fıleg helyi tényezıre vezethetı vissza (25. ábra). A központi régió kiemelkedı értékei talán nem szorulnak magyarázatra (Budapest és környéke – minden tekintetben a- a legnagyobb „piac”). Annál érdekesebb a Békésben található maximális érték, melynek hátterében a felekezeti összetétel illetve az egészségügyi, szociális intézmények nagyobb

133


súlya állhat. Nógrád, Tolna, Zala alacsony értékének hátterében – Budapesttel szemben – az oktatási piac szőkössége állhat, míg Észak-Dunántúl és a régióközpontok átlagos értékeit kiegyensúlyozott társadalmi hátterük indokolhatja. Csongrád alacsony értéke viszont az intézményrendszer aszimmetriáiból is adódhatnak, ti. szinte hiányzik az egyházi szociális szféra. Mindezek mellett a Dunántúl „egyveretőbbnek”, alulreprezentáltnak tőnik, amit a centralizáltabb katolikus intézményfenntartók nagyobb súlya okozhat.

25. ábra: A felekezeti intézményi index, 2002-2007 (TÖRÖK P. 2004, KIR 2007 és felekezeti honlapok alapján, saját szerkesztés) A felekezeti központi index (26. ábra) összefüggésbe hozható egy másik tényezıvel, az innovációval. Bár a vallás esetében az innováció fogalmának felvetése meglehetısen problematikus, néhány szempont megfontolása után talán nem tőnik eleve elvetendınek a megközelítés. Bizonyos értelemben ugyanis az egyes felekezetek országos központjai egyfajta vallási „újítás” megjelenési helyeinek is tekinthetık. Míg azonban az innovációs aktivitás a nagyobb egyetemi centrumokban és a vállalkozói övezetekben számottevı, az új vallási központok tekintetében mindezen tényezık szerepe nem egyértelmősíthetı. Amennyiben szerepet játszanak – pl. az egyetemi központok – úgy hatásukat esetleg más tényezıkkel együtt, azokon keresztül fejtik ki. Elgondolkodtató a fejlett nyugat- és közép-magyarországi térségek divergens pályája a vallási központok tekintetében. A fejlett nyugati peremvidék egyes térségei (Vas, Zala) semmilyen

134


innovációs aktivitást nem mutatnak (hasonlóan pl. Somogyhoz), ugyanakkor semmilyen vallási újító képességet sem tanúsítanak. Az innovációs aktivitásban eredményt felmutatott észak-dunántúli megyék (Gyır, Veszprém és részben Fejér) közepes felekezeti központi indexszel rendelkeznek. E fejlett régióban kivételt Komárom jelent mérsékelt innovációs aktivitással, de kiemelkedı vallási újító képességgel. A központi régió – mint mindenben – ezen mutatók tekintetében is kiemelkedıen „teljesít”.

26. ábra: Magyarország felekezeti központi indexe, 2001 (Saját szerkesztés) Az ország keleti felében sem teljesen egyértelmő a kirajzolódó kép. Az innovációhiányos megyék alacsony és magas vallási „újító kedvvel” rendelkezhetnek. Ugyanakkor gazdasági vonatkozásokat tekintve összességében kevés felzárkózási lehetıséggel bírnak. Megállapítható továbbá a fentiek alapján egy halványabb, de kirajzolódó térszerkezeti eloszlás is. Amíg a Dunántúlon egy nyugat-keleti növekedési irány figyelhetı meg, addig Kelet-Magyarországon egy dél-északi trend mutatható ki. Mindez némiképpen emlékeztethet egy eltorzult, közép-magyarországi kisugárzásra, de ennek hatását nem lehet a fenti adatok alapján egyértelmősíteni. A felekezeti központi index továbbá összefüggésbe hozható a térség felekezeti struktúrájával is: ezen területek magas protestáns reprezentációja maga is a vallási újítás, új felekezetek megjelenésének talaját, bázisát képezhette. Ez pedig a vallás belsı innovatív

135


hatására utal. A fent elmondottakat a vallási diverzitással összevetve igen tarka képet kapunk (27. ábra).

27. ábra: A vallási diverzitás értékei megyénként, 2001 (KSH 2001 alapján, saját szerkesztés) A Dunántúlon némileg hasonló a helyzet: nyugatról és délrıl a központi területek felé növekszik a vallási diverzitás, az ország középsı vidékeivel együtt szinte győrőként veszi körbe a Közép-Magyarországi Régiót. Az ország keleti peremvidéke viszont kiemelkedı vallási diverzitással rendelkezik, nem utolsó sorban a magas protestáns részaránynak köszönhetıen. A legszembeötlıbb egybeesések ezzel kapcsolatban figyelhetık meg a két index között. A korreláció azonban nem egyértelmő, hiszen pl. a vallási tekintetben leghomogénebb megyék közé tartozó Nógrád igen komoly felekezeti központi indexszel rendelkezik. Északkelet-Magyarország elıkelı helyét a felekezeti központi index tekintetében közvetve is okozza a magas protestáns részarány: a teológiai tanítását tekintve liberálisabb protestáns felekezetek több szempontból is táptalaját jelentik a vallási újításnak. Részben a belsı meghasonlások, megosztottságok vezethetnek új felekezetek létrejöttéhez, részben pedig a nagyobb létszámú, elvallástalanodott lakosság is alkalmas „piacot” jelenthet az új felekezeteknek. Protestáns területeken ugyanis a nem hívık és a nem válaszolók aránya is nagyobb. Leginkább szembeötlı ez Közép-

136


Magyarországon, ahol alacsony a katolikusok, magas a protestánsok, a nem hívık, nem válaszolók aránya (PETE, J. 2003). A fentiekben elemzett tényezık együttes hatása egy óvatos, nem elhamarkodott, de súlyos megállapítást tesz lehetıvé. Északkelet-Magyarország depressziós térsége mérsékelt innovációs aktivitással, ugyanakkor magas gazdaságon kívüli (vallási) újító kedvvel, kiemelkedı vallási diverzitási indexszel (az ehhez társuló alacsonyabb katolikus részaránnyal) egy lefelé mutató spirális „fejlıdési” pályán halad.103 A társadalmigazdasági-eszmei kötıdések és perspektívák gyengülése és romlása esetén az új vallási jelenségek, mozgalmak bizonyos értelmő „menekülési útvonalat” biztosíthatnak az ott élı népesség számára.

5.8.5.2. A vallási aktivitás értelmezése

A térbeli mintázat meglepı, de meglehetıs szabályszerőségeket mutat (12. ábra). A szabályszerőséget egy a fentiekben is érzékelt „kétcentrumú” koncentrikus hullám jelentheti, részben Közép- részben Kelet-Magyarországról kiindulva.

28. ábra: A vallási aktivitás megyénként, 1999-2002 (Saját szerkesztés)

103

A katolikusság szerepére a posztindusztriális, posztfordista gazdaságban ld. HUNYADI L. 2002.

137


A meglepetést a hullám „iránya” jelentheti, mégpedig azáltal, hogy a feltételezett, sıt evidensnek tőnı nyugat-magyarországi magasabb vallási aktivitás helyett a pólusok „felcserélıdve” jelentkeztek Mindez két dolgot jelenthet. Egyrészt azt, hogy a vallás kapcsán talán érdemes átgondolni az aktivitás fogalmának értelmezését, hogy – tágabb összefüggésben – „beleférjenek” a fenti mutatók is, melyek a vallási aktivitás – reméljük – mélyebb rétegeinek, különbözı (horizontális és vertikális) dimenzióinak leírására is alkalmasak lehetnek. A másik következtetés az lehet, hogy maga a mutató szorul átértékelésre. Ennek nyomán – a tényezık átalakításával – pedig további felekezeti és területi vizsgálatokra is alkalmassá válhat. Az egyes felekezetek esetén például a diverzitási és felekezeti központi indexet a gyülekezeti, egyházszervezeti struktúra „helyettesítheti”. Mindehhez azonban további, e dolgozat kereteit meghaladó részletesebb vizsgálatok szükségesek.

138


6. Eredmények összegzése 6.1. A tudományág magyarországi kereteinek rögzítése A vallásföldrajzi kutatások aktualitását részben maga a modern földrajztudomány is kiköveteli, belsı megújulási igényébıl fakadóan. Egyrészt azért, mivel a vallás és a tér sokoldalú

összefüggésrendszerrel,

kapcsolódási

ponttal

bír,

másrészt

pedig

interdiszciplinaritása révén új utakat, fejlıdési pályákat nyithat a geográfia számára. A magyar földrajztudomány szempontjából vizsgálva a kérdést pedig ösztönzıleg hat(hat) a politikai, ideológiai gátak leomlása. Ez egyrészt felszabadíthatja a korábbi „lefojtott keresletet”, másrészt megválaszolhat új, aktuális problémákat, témákat. Végül pedig a vallás önmagában is sokoldalú elemzésért „kiált”.

6.2. A vallási mezı néhány jellemzıje A vallás ezen sajátos új elemzési lehetısége a vallási aktivitás vizsgálata. A fentiekben kidolgozott és bemutatott komplex mutató – bár rendelkezik hiányosságokkal – alkalmasnak látszik a vallás térbeli jellemzıinek egyfajta leírására. A különbözı térbeliesíthetı adatok (intézmények, települési adatok) alapján kijelenthetı, hogy a térbeli jellemzık igen erıteljes történeti – kis mértékben talán természeti – befolyásoltsággal rendelkeznek. Mindezek mellett azonban meghatározó a társadalmi-települési jellegbıl következı vallásos-szekuláris törésvonal. Ez a legtöbb vonatkozásban (népesség, település, kultúra, politika) kimutatható.

6 3. A népesség vallási jellemzıi Bár globálisan nem mutatható ki összefüggés a felekezetiség és a termékenység között, az egyes felekezetek esetében mégis döntıen átlag feletti értékeket kapunk. A halálozás oldaláról vizsgálva a kérdést – a szociológiai elemzések tanulságai alapján – megállapítgató, hogy a vallásosságnak egészségmegırzı szerepe van. A népesség összetételét vizsgálva kirajzolódik a vallásos népességen belül a nık szignifikáns felülreprezentáltsága, valamint az idısek nagyobb aránya. A felekezetek lélekszámával csupán a történelmi egyházak esetében, a korösszetétel vonatkozásában

139


tapasztalható összefüggés: a létszám csökkenésével együtt növekszik az öregedési index. Ez talán annak tudható be, hogy a kisebb, asszimilációnak jobban kitett közösségekben a (vallási) identitás megırzése inkább a hagyományokat jobban ırzı, idısebb generációkra jellemzı. A családi állapot jellemzıi vonatkozásában a szociológiai vizsgálatok eredményei látszanak igazolódni. A vallásosakra magasabb házas arány, magasabb arányú házastársi együttélés, viszont alacsonyabb válási és élettársi arány jellemzı. Természetesen kisebbnagyobb felekezeti eltérések elıfordulhatnak.

6.4. Vallás és település Az egyes felekezetek települési szintő megoszlása – az országos arányokon túl is – mutat némi érdekességet. A statisztikai jellemzık ugyanis bizonyos szabályosságot mutatnak. A felekezetek adott településtípuson vizsgált szórásának értéke – talán nem meglepı módon – a fıvárosban a legnagyobb. A medián adatokból is látható, hogy a keresztény történelmi egyházak hívei az „átlagnál” kisebb, a többiek az „átlagnál” nagyobb településeken élnek nagyobb számban. A képet azonban a részletesebb vizsgálatok némileg tovább árnyalják. Bár a településmérettel csak az izraeliták eloszlása mutat erıs korrelációt, de a városállományon belül a kisebb felekezetek megoszlása sem egyenletes. A városok – jogállás szerinti – korának vizsgálata alapján sajátos következtetések vonhatók le. A feltételezés, miszerint a szocialista kor városainak felekezeti jellege eltér a régebbi és újabb városokétól, nem igazolódott be. A városcsoportok között csupán a mai városok esetében találunk szignifikánsan magasabb értékeket a felekezeti arány vonatkozásában, mivel a „régi” városok esetében ezt a jelleget a nagyságukból, a „szocialista”

városok

esetében

viszont

történelmi

múltjukból

fakadó

társadalomszerkezetük egyenlíti ki. Erısíti ezt a hatást a friss falusias múltjukból (jelenükbıl?) adódó tradicionális felekezeti és mentális jelleg. Külön figyelmet érdemelnek a legnépesebb városok vizsgálatának eredményei. A „top 20” város vizsgálata alapján részben a felekezetek – történeti okokkal is magyarázható – földrajzi elterjedése, részben viszont sajátos egyedi jegyek mutathatók ki (Érd, Székesfehérvár).

140


A falvak vizsgálata alapján megállapítható, hogy a nagyobb történelmi egyházak inkább közelítik az országos lefedettséget, mint a kisebb, újabb felekezetek. A felekezeti arányok pedig fordítottan alakulnak: a nagyobb, történelmi felekezetek esetében a nagysággal csökken, a kisebb egyházak esetében a településméret növekedésével növekszik az adott felekezet aránya.

6.5. Vallás és gazdaság Bár Magyarországon is jelen vannak az egyházi – jogi és természetes személyek által tulajdonolt – vállalkozások, gazdasági társaságok – nemzetgazdasági szempontból nem túl jelentıs –, szerepük csupán a szolgáltató szférában mutatható ki. Ez utóbbi nem csupán a kultúrában, oktatásban, egészségügyben betöltött szerepükre korlátozódik, hanem a vendéglátás, (vallási) turizmus területére is kiterjed. 2007-ben az összes beutazás 0,4.%-a tartozott a vallási turizmus tárgykörébe. Ennek döntı többsége egynapos látogató. Az egyés többnapos vallási célú beutazók között azonban szembetőnı különbség figyelhetı meg: amíg az egynapos beutazók 84%-a 45 évesnél idısebb, addig a többnapos beutazók esetében ez az arány „csak” 66%. Az európai népesség demográfiai változásait figyelembe véve a jelenség a magyarországi turizmus – további kutatásokat érdemlı – erıssége lehet. A vallás és gazdaság kapcsolatrendszerébıl ezen kívül csupán a népesség gazdasági aktivitásának, valamint az szja felajánlások kérdéseit emeljük ki. A foglalkoztatás és munkanélküliség vonatkozásában a felekezeti eltérések, sajátosságok hátterében az egyes felekezetek területi-demográfiai sajátosságai állnak. A fıbb nemzetgazdasági ágak szerint vizsgálva a kérdést kimutatható valamennyi nem keresztény csoport alulreprezentáltsága a mezıgazdasági szektorban. Ezt elégségesen magyarázza településtípusok szerinti megoszlásuk – a zömük városlakó. Az iparban foglalkoztatottak országos arányát viszont csak a katolikusok meg a ’többi keresztény’ felekezet haladja meg. A nagy történelmi egyházak hívei – meg a ’többi keresztény’ felekezetek – alulreprezentáltak a szolgáltató szektorban. Az szja felajánlások – némiképp esetleges – vizsgálata azt a feltételezést engedi meg, hogy az egyes felekezetek gazdaságilag, jövedelmileg jellegzetesen eltérı csoportokat képeznek. A nem vallásosak – a költségvetési elıirányzat számára történt felajánlások alapján megkockáztatva a kijelentést – magasabb anyagi státuszúak, mint a vallásos népesség. Ezt részben demográfiai okok is magyarázhatják: a történelmi

141


(„nép”)egyházak hívei körében magasabb a nyugdíjas korúak, valamint a nagycsaládosok aránya. A „legtehetısebb” felekezetek hívei pedig jelentıs részben az aktív korú, magasabb társadalmi-anyagi státuszú körökbıl kerülnek ki.

6.6. Vallás és kultúra Jóllehet: az egyházi iskolák összességében sehol nem váltak az iskolafenntartók piacának meghatározó szereplıivé, az intézmények 5, a diákság 8%-ával néhol számottevı szerepet játszanak. Ez jelenti az egyházak kulturális szerepének legnagyobb szeletét. Oktatásföldrajzi szempontból az alapfokú oktatás vonatkozásában megállapítható, hogy az egyházak és felekezetek a nem önkormányzati iskolafenntartók közül – Budapest és Heves kivételével – a legjelentısebbek. A felekezeti iskolák aránya Pest, Bács-Kiskun és Békés megyében, valamint Budapesten a legnagyobb. Utóbbi esetben a „biztos piac” és a vallási heterogenitás, míg Délkelet-Magyarország tekintetében a reformátusok felülreprezentáltsága lehet az egyik fı indok: a helyi gyülekezetek inkább visszakérik iskoláikat, mint a centralizáltabb katolikus közösségek. Vallásföldrajzi, felekezeti szempontból vizsgálva a kérdést azt tapasztalhatjuk, hogy a több mint 130 bejegyzett egyház, felekezet csak 10 százaléka, 14 egyház tart fenn iskolákat. Éppen ezért a felekezeti arányok és a felekezetek által fenntartott iskolák aránya jelentıs mértékben eltér – országosan és megyei szinten is. A felekezeti oktatás társadalmi, földrajzi aspektusait – a közelmúlt oktatási, oktatásföldrajzi, oktatásszociológiai változásainak tükrében – a Dél-Dunántúl legnagyobb felekezeti oktatási intézménye példázza, Pécsett. A tanulók területi eloszlása az elmúlt évtizedben meglehetıs koncentráltságot mutatott. Regionális és megyei szinten ez egyértelmően a Dél-Dunántúl és benne Baranya egyre erıteljesebb dominanciáját jelentette. Kistérségi szinten is hasonló tendenciákat figyelhetünk meg. Az intézmény vonzáskörzete, rekrutációs bázisa megfeleltethetı a megyével: a diákok 90%-a 60 km-nél közelebb lakik az intézményhez. Pécs aránya folyamatosan csökkent, a bejárók és a kollégisták aránya nıtt. A tendencia tehát harmonizál az általános folyamatokkal. A jelenség tágabb, társadalmi vetületeit vizsgálva az a megállapítás szőrhetı le, hogy a gimnázium egyre inkább nyitott a vidéki, rurális, kevésbé iskolázott térségek irányába, s így „kultúrmissziós” feladatot lát el. Föltehetı azonban a kérdés: vajon nem

142


arról van-e szó, hogy – a globális szinten értelmezett agyelszíváshoz hasonló tendencia révén – a vállalkozó szellemő, innovatívabb rétegek gyermekeit vonja magához így az intézmény? A korlátozott adatbázissal elvégzett vizsgálat azt a következtetést engedi meg, hogy az intézmény egy sajátos szociológiai csoport, a vidéki, vallásos, jelentıs részben nagycsaládos, értelmiségi rétegek gyermekeit fogadja nagyobb számban. Némileg felesel ez az országos statisztikai adatokkal: a vallásos népesség az általános iskolát végzettek körében kissé felül, míg a diplomások között valamelyest alulreprezentált. Mindez csak az oktatás – legyen akár felekezeti – megkülönböztetett társadalmi, társadalompolitikai szerepét húzza alá. Végül a felekezetek egyéb intézményfenntartó tevékenységének néhány jellemzıje álljon itt! A legjellemzıbb az egyházak – egészségügyi, szociális – intézményfenntartó szerepének látványos növekedése: 1990-2001 között 3-ról 9%-ra nıtt ezen intézmények aránya. Átlagon felüli a részesedésük a diákotthonok, kollégiumok, a tartós elhelyezést biztosító szociális intézmények, illetve az otthonházak vonatkozásában. Jellemzı lehet továbbá az ellátottak felekezeti megoszlása is. Kiemelkedıen magas az egyházi intézmények által ellátott izraeliták aránya, s az átlagnál nagyobb a katolikusok, protestánsok és más vallásúak egyházi ellátása. Szembetőnı azonban a vallásosak, különösen a katolikusok és protestánsok alulreprezentáltsága az ellátottak között. Mindez a más társadalmi csoportok iránti nyitottságot, „küldetést” jelentheti.

6.7. A felekezetek térbelisége Az egyes felekezetek térbeli, regionális hatását Magyarországon még nem vizsgálták. Talán azért sem, mivel térbeli jellemzıire sem álltak rendelkezésre megfelelı adatok. A területi, statisztikai vizsgálatok elsı elemét a tapasztalati tények számszerősítése jelentheti. Ebben a vonatkozásban volt érdemes az egyes felekezetek térbeli súlyát, súlypontját megvizsgálni. Az eredmények azt mutatják, hogy a vallásos népesség – össznépességhez viszonyított – nyugati vergenciája egyértelmően a legszámosabb katolikus felekezet hatását mutatja. A „legnyugatibb” felekezet az evangélikus, a „legkeletibb” a görög katolikus – némileg megelızve a reformátust. A többi felekezet zömmel az országos súlypont körül szóródik. Más területi statisztikai mutatók vizsgálata, áttekintése után csupán egyetlen, óvatos következtetés vonható le: a történelmi egyházak – nagy elterjedtségük, létszámuk révén –

143


alapvetıen létszámuknak megfelelıen, többé-kevésbé egyenletesen fedik le a teret. Területi különbségek, egyenlıtlenségek – fıleg történeti okokból kifolyólag – elsısorban a kisebb létszámú felekezeteknél figyelhetıek meg. Az okok itt – történetükbıl levezethetıen – felekezetrıl felekezetre eltérıek lehetnek. A dolgozatban ezek közül csupán a nem keresztény felekezeteket vizsgáltuk. A nem keresztény felekezetek térbeli rendjét vizsgálva elsıdlegesen azok marginalitása tőnik ki: Budapest kivételével arányuk csak tized százalékokban mérhetı, országosan is csupán az össznépesség 0,25%-a! Ennek magyarázata igen egyszerő: a nem keresztény vallások mintegy felét kitevı zsidóság Budapesten koncentrálódik. Vidéki „központjaik” pedig – az ország nyugati és keleti peremén – figyelemre méltó egybeesést mutatnak a zsidó lakosság 19. századi bevándorlási irányaival, így 20. század eleji elhelyezkedésével. A többi területi-statisztikai eltérés magyarázata javarészt további vizsgálatot igényel. Éppen így a mentális és virtuális világ vallási térszerkezete is. A vallási aktivitás – immár a felekezeteken „felülemelkedı” – vizsgálata is jár némi földrajzi eredménnyel. A felekezeti népesség arányának kelet-nyugati növekedése, az intézményi index összetettsége mellett a felekezeti központi index és a diverzitás nagyfokú összefüggése

figyelhetı

meg

egyes

gazdasági,

társadalmi

tényezıkkel.

Ennek

eredményeként felvethetı a vallásnak, felekezetiségnek társadalom- és gazdaságpolitikai szempontú újraértékelése is.

144


7. Kitekintés Jó, jó, de mi az egész értekezés haszna? – kérdezhetnénk. Alkalmas-e valamire a fenti gondolatmenet néhány, esetleges eredménye? Erre a kérdésre az Olvasónak kell megadnia a választ. A magunk részérıl már magának a vizsgálatnak – ideiglenes – lezárását is eredménynek tartjuk… A külsı szemlélı számára viszont a dolgozat talán egyegy lehetséges kutatási irányt kijelölt, folytathatónak mutatott, avagy kerülendınek, tévesnek bizonyított. Egy vonatkozásban viszont eredményesnek véljük kutatásunkat. Egy viszonylag – nagy körültekintéssel, utánajárással, de – jól detektálható réteget, térben is megragadható szociológiai csoportot sikerölt kitapintani, az egyházhoz, felekezethez tartozókét. Ezen belül több területi-statisztikai mutató elemzése révén elkülöníthetıek a „történelmi” egyházak is. E vonatkozás társadalmi jelentısége még nem világos: vajon a máshol – pl. Hollandiában – megfigyelt, felekezeti tagolódással, elkülönüléssel járó „oszloposodás” jelensége játszódik-e le, vagy a vizsgálat eszközrendszere – jelentıs részben intézményekhez köthetı adatbázisa – alapján torzított eredményt kaptunk? E tekintetben a választ talán csak a jövı adhatja meg. Földrajzi, területi kutatások esetén viszont napjainkban jogos kérdés lehet a hasznosíthatóság, területfejlesztési felhasználhatóság. Ha területfejlesztésen - leszakadás-megelızés (prevenció) - értékmegırzés (konszolidáció) - minıségfejlesztés (innováció) - adott szerkezetben történı mennyiségi fejlesztés (expanzió) - tevékenységbıvítés (diverzifikáció) (NEMES NAGY, 1998) értendı, akkor igen. Ha ugyanis a vallási aktivitás jellemzıire vonatkoztatjuk a fenti tevékenységeket, folyamatokat, szinte fenntartás nélkül állíthatjuk, hogy mindezekben történı pozitív elmozdulás területi fejlıdést eredményez(het).104 A vizsgálat átfogó és úttörı jellegénél fogva – nem utolsó sorban – feltételezhetı felsıoktatási alkalmazhatósága is.

104

Részleges fenntartásokat csupán a diverzifikáció kapcsán érzékelhetünk. A vallási diverzifikáció, diverzitás növekedése ugyanis – esetenként – vallási innováció eredménye lehet. Ez pedig – bizonyítottan – a gazdasági innovativitás komplementereként hozzájárulhat valamely térség, régió gazdasági-szociális lemaradásához. Ugyanakkor A vallási aktivitás eredményei hozzájárulhatnak a terület infrastrukturális, szociokulturális fejlıdéséhez.

145


Az elızıekben tett feltételes, kérdıjeles kijelentések mindenképpen a probléma nyitottságára kívánnak utalni. Az alábbiakban éppen ezért – igen vázlatosan – a kutatás további irányaira szeretném felhívni a figyelmet! 1. Hasznosnak tőnik a jövıben feltárni Magyarország vallásföldrajzi viszonyainak történeti hátterét, dimenzióját. Bizonyos kérdések csak diakronikus szemléletben válaszolhatók meg. Ezen szálak feltárása – kezdeti próbálkozások ellenére (PETE J. 2008b) – meghaladta a disszerens erejét. 2. Fájó hiánya a munkának az egyes felekezetek részletes vallási térszerkezetének feltárása, elemzése. Némely területeken a dolgozat is tett erre kísérletet, egyes felekezetek esetében – nem földrajzi szemlélettel – meglévı tanulmányra is támaszkodhatunk (RAJKI Z. 2008). 3. További kutatásokat igényel a vallásökológiai rendszer, a vallás ökológiai integrációjának szélesebb körő, földrajzi elemzése. Ennek bizonyos elemeit, szintjeit a vallásnéprajzi kutatások megalapozták (BARTHA E. 1992), ám – akár csak egyes tájak – szisztematikus feldolgozása árnyaltabb képet mutathat a természet–társadalom–vallás összefüggésrendszerérıl. 4. Szintén az elemzések mélységével, rendszerességével nyújthat sok újat Magyarország – pl. választókerületi szintő – politikai földrajzi leírása a pártpreferenciák vallásföldrajzi jellegő vizsgálata alapján. 5. Végezetül feltárandó az egyes felekezetek nemzetközi kapcsolatainak rendszere, mely alapján bemutatható a magyarországi vallási tér illeszkedése a globális vallási mezıbe.

146


8. Köszönetnyilvánítás Ez a dolgozat nem készülhetett volna el, ha nincsen… Elsısorban Tóth József Professzor Úrnak szeretnék köszönetet mondani, hogy lehetıséget biztosított számomra a képzésben való részvételre, s kutatási témámat a Doktori Iskola programjába illeszkedınek, megfelelıen földrajzinak találta. A dolgozat megírásában végig mellettem állt és döntı pontokon buzdító szigorral lépett fel témavezetım, Wilhelm Zoltán Tanszékvezetı Úr. A témakijelölés, anyaggyőjtés, kutatásmódszertan

apróbb-nagyobb

részleteiben

is

eligazítást

nyújtott.

Elsı

szárnypróbálgatásaim számára – megjelenési, publikációs – teret és lehetıséget biztosított. A hét év – és a bürokratikus eljárás – során mindvégig segítette munkám. A doktoriskola tanárai közül még Hajdú Zoltán és Trócsányi András Tanár Úr látott el értékes tanácsokkal munkám kezdeti szakaszában. Igyekeztem azonban valamennyi tanárom – még kutatási területemtıl távoli szakterületükben megmutatkozó – jártasságát, bölcsességét, sajátos nézıpontjuk, szempontrendszerük értékeit a magam számára kamatoztatni. Tanultam (?) hallgatótársaimtól is – sikereikbıl, eredményeikbıl, esetleges hiányosságaikból is. Különösen Gyıri Ferenc barátommal folytatott eszmecserék, saját – de a magaméval a téma úttörı jellegébıl fakadóan rokonítható – próbálkozásai és eredményei hatottak rám inspirálóan, de érdeklıdéssel hallgattam Keresztes László gondolatait is. Kutatásaim biztos hátterét jelentette munkahelyem, a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma és Kollégiuma. Páva Péter Igazgató Úr mindig nagy türelemmel és megértéssel fogadta és teljesítette kéréseimet, ha tanulmányi vagy egyéb okból távol kellett lennem. Kollégáim – és néha diákjaim is – megszenvedték egy-egy kutatással töltött éjszakámat… Köszönet türelmükért! De inspiráltak is munkámban: Hosszú Csaba széleskörő szakmai tájékozottságával és Dr. Kovács Gusztáv mély elméleti ismereteivel. A velük folytatott beszélgetések mindig új, továbbvivı gondolatokat szültek. Végezetül – de talán elsısorban – feleségemet, Dr. Bálint Ágnest illeti a hála! Kívülállóként, de magas szakmai mércét elém állítva bírálta, értékelte, nyelvileg, logikailag gondozta szövegeimet. Elnézte és elviselte, hogy az elmúlt évek alatt a „nap hevét és terhét” javarészt ı hordozta. A hibák és hiányosságok tekintetében kizárólag engem terhel a felelısség!

147


9. Irodalomjegyzék 1.

ABDESSAMAD, BELHAJ (2007) Vallás és külpolitika: elméleti megközelítések. Iskolakultúra, XVII. Évfolyam, 6-7. sz. pp. 3-11.

2.

ABONYINÉ PALOTÁS J. – BECSEI J. – KOVÁCS CS. (2002): A magyar társadalomföldrajzi kutatás gondolatvilága. SZTE Gazdaság- és Társadalomföldrajzi Tanszék. Felelıs kiadó: Becsei J. Ipszilon Kiadó és Pedagógiai Szolgáltató Kft. Szeged. 384 p.

3.

ANDORKA R. 1997. Bevezetés a szociológiába. Osiris, Bp. (Osiris tankönyvek)

4.

ANTAL Z. L. (2007): Az idıszemlélet változásának hatása a népesedési folyamatokra. Társadalomkutatás, 25. évf. 3. sz. pp. 275-295.

5.

APEH: szja 1+1% http://www.apeh.hu/szja1_1 Letöltés: 2009.02.10.

6.

ÁRENDÁS ZS.(2007) Érinthetık. Muszlimok Indiában. HVG, 2007. április 14. pp. 2831.

7.

ASSMANN, J. (1999): A kulturális emlékezet. Írás, emlékezet és politikai identitás a korai magaskultúrákban. Atlantisz, Bp. 313 p.

8.

AUBERT A. (2002): A turizmus földrajza. In: Tóth J. (szerk.) (2002b): Általános társadalomföldrajz II. Dialóg-Campus, Bp. – Pécs. pp. 143-159.

9.

BAJMÓCY P. (2004): A nemzetiségi és vallási szerkezet változása Magyarországon a XX. században. In: A magyar földrajz kurrens eredményei. II Magyar Földrajzi Konferencia, Szeged, 2004. szeptember 2-4. – Táj, tér, tervezés. Geográfus doktoranduszok VIII. országos konferenciája. Szeged, 2004. szeptember 4-5. Szeged, 2004. szeptember 2-5. Szerk.: Barton G. és Dormány G. SZTE TTK Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék, Szeged. (CD-ROM)

10.

BAJMÓCY P.(2004b): A népesség vallási összetétele. In: BECSEI J. (2004): Népességföldrajz. Ipszilon K. Békéscsaba. pp. 299-313.

11.

BÁLINT J. – JUHÁSZ M. (2007): Vidékfejlesztés. In: BÁLINT J. – JUHÁSZ M. – KATONÁNÉ KOVÁCS J. – NAGY G. (szerk.): Vidékfejlesztés, vidékfejlesztés intézményrendszere. Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum Agrárgazdasági és Vidékfejlesztési Kar, Debrecen. pp. 25-46.

12.

BALOGH M. – GERGELY J. (2005): Egyházak és egyházpolitika, 1790-2005. In: BALOGH

M.

–

GERGELY

J.

(2005):

148

Állam,

egyházak,

vallásgyakorlás


Magyarországon, 1790-2005 (Dokumentumok) I. (História Könyvtár. Okmánytárak 2.) pp. 25-123. 13.

BALOGH M. (2003): Nem keresztény eredető vallási közösségek In: Kulcsár K. – Bayer J. (szerk.) (2003): Magyar Tudománytár 4. kötet. Társadalom, politika, jogrend. MTA Társadalomkutató Központ, Kossuth K. Bp. pp. 295-298.

14.

BARABÁS M. (2002): A krisna-tudat szervezete (tevékenységi stratégiája és adaptációs mintája). Kultúra és Közösség, III. folyam, VI. évf. II. szám. Pp. 69-75.

15.

BÁRDI L. (1999): A keleti világvallások története és eszmevilága. JPTE TTK Földrajzi Intézet – Ázsia Központ, Pécs, 1999. (Keleti Kiskönyvtár 1.) 118 p.

16.

BÁRDOS-FÉLTORONYI M. (2001): Egyházak és államok Köztes-Európában. BalassiPalis, Bp.-Kolozsvár. 154 p.

17.

BARTHA E. (1990): A vallás ökológiai integrációjának kérdéséhez. In: Néphit, népi vallásosság ma Magyarországon. MTA Filozófiai Intézet, Bp. 150-163. pp.

18.

BARTHA E. (1992): Vallásökológia. Szakrális ökoszisztémák szervezıdése és mőködése a népi vallásosságban. Ethnica, Debrecen-Bp. 202 p.

19.

BARTHA E. (1993): Régió és religió. Dimenziók. Felsı-Magyarországi Szemle. I. 1-2. sz. 46-57. pp.

20.

BARTHA E. (2000): A szakrális tér koncepciói az ezredforduló folklorisztikájában. In: Cseri M. – Kósa L. – T. Bereczki I. (2000) (szerk.): Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón. A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12 között megrendezett néprajzi vándorgyőlésének elıadásai. Magyar Néprajzi Társaság Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szentendre. pp. 505-512.

21.

BARTHA E. (2000b): A szakrális táj fogalma a néprajztudományban és a folklorisztikában. In: KEMÉNYFI R. - ILYÉS Z. (szerk.): Tiszteletadás Szabó Józsefnek. Tanulmányok a földrajztudomány témaköreibıl. Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszék - Esterházy Károly Fıiskola Földrajz Tanszék, Eger. Debrecen. 109-115. pp.

22.

BARTKE I. (1999): A globalizáció regionális vetületei. Tér és Társadalom, XIII. évf. 4. sz. pp. 1-16.

23.

BARTON G. – DORMÁNY G. (szerk.): A magyar földrajz kurrens eredményei. II Magyar Földrajzi Konferencia, Szeged, 2004. szeptember 2-4. – Táj, tér, tervezés. Geográfus doktoranduszok VIII. országos konferenciája. Szeged, 2004. szeptember 4-5. Szeged. SZTE TTK Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék, Szeged. (CD-ROM) 149


24.

BECSEI J. (1999): Tőnıdés a népességföldrajzról. In: Társadalomföldrajzi vizsgálatok két évezred találkozásánál. Szerk. Becsei J. JATE Gazdaságföldrajzi Tanszék, Szeged. pp. 11-33.

25.

BECSEI J. (2004): Népességföldrajz. Ipszilon K. Békéscsaba. 360 p.

26.

BELLINGER, G. J. (1993): Nagy valláskalauz. 670 vallás, egyház és kultusz, világnézeti-vallási mozgalom és társaság, valamint vallásfilozófiai iskola lexikona. Akadémiai Kiadó, Bp. 440 p.

27.

BELUSZKY P. (1996): A zsidó lakosság területi elhelyezkedésének néhány jellemzıje a két világháború közötti Magyarországon. In: Tér – Gazdaság – Társadalom. Huszonkét

tanulmány

Berényi

Istvánnak.

Szerk.:

Dövényi

Z.

MTA

Földrajztudományi Kutatóintézet, Bp. pp. 317-338. 28.

BELUSZKY P. (1999): Magyarország településföldrajza. Általános rész. Dialóg – Campus, Bp.-Pécs. (Dialóg Campus tankönyvek. Studia regionum. Területi és települési kutatások 13.) 584 p.

29.

BENDA GY. - SZEKERES A. (szerk.) (2002): Tér és történelem. L'Harmattan – Atelier, Bp. 220 p.

30.

BENEDEK J. (2002): A földrajz térszemléletének hullámai. Tér és Társadalom, XVI. évf. 2. sz. 21-39. pp.

31.

BERÉNYI I (1992): Az alkalmazott szociálgeográfia elméleti és módszertani kérdései. Akadémiai Kiadó, Bp. 164. (Földrajzi tanulmányok 22.) 164 p.

32.

BERÉNYI I. (2002): A szociálgeográfia társadalomtudományi kapcsolódásai. In: Abonyiné Palotás J. – Becsei J. – Kovács Cs. (2002): A magyar társadalomföldrajzi kutatás gondolatvilága. SZTE Gazdaság- és Társadalomföldrajzi Tanszék. Felelıs kiadó: Becsei J. Ipszilon Kiadó és Pedagógiai Szolgáltató Kft. Szeged. pp. 37-51.

33.

BODA L. (1991): Emberré lenni vagy birtokolni? A tulajdonnal, a személyi kibontakozással

és

a

nemiséggel

kapcsolatos

keresztény

felelısség.

Bp.

(Erkölcsteológia IV.) 195 p. 34.

BOLYKI J. (1999): „Teremtésvédelem” Ökológiai krízisünk teológiai megközelítése. A Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója, Bp. 239 p.

35.

BORSOS B. (2003): Azok a bizonyos könnyő léptek. (Könnyő léptekkel járj) I. Ökológia és rendszerelmélet. L’Harmattan Kiadó, Bp. Második kiadás. (Környezet és társadalom – XXI. századi forgatókönyvek) 251 p.

36.

BROWN, P. (1993): A szentkultusz kialakulása és szerepe a latin kereszténységben. Atlantisz, Bp. 202 p. 150


37.

BUDAY-SÁNTHA A. (2002): Környezetgazdálkodás. Dialóg Campus, Bp. – Pécs. 205 p.

38.

BUKODI E. (szerk.) (2004): Társadalmi helyzetkép 2003. KSH, Bp. 256 p.

39.

BÜTTNER,

M.

(1999):

Waldenser

und

Katholiken

in

den

sogenannten

Waldensertälern westlich von Turin. Vom Gegeneinander zum Neben- und Miteinandern. In: Büttner, M. – Richter, F. (Hrsg.): Beziehungen zwischen Religion (Geisteshaltung) und wissenschaftlicher Umwelt (Theologie, Naturwissenschaft und Musikwissenschaft). Eine standortbestimmung. Peter Lang, Frankfurt a. M. – Berlin – Bern – Bruxelles – New York – Wien. pp. 53-66. 40.

Cholnoky J. (1922): Az emberföldrajz alapjai. Bp. Hornyánszky Viktor (Magyar Földrajzi Értekezések IV.) 41 p.

41.

COOMARASWAMY, A. K. (1989): Hinduizmus és buddhizmus. Európa, Bp. (Mérleg) 175 p.

42.

CZIBULKA Z. (2002): Összefoglalás és módszertani megjegyzések. In: Népszámlálás 2001. 5. Vallás, felekezet. KSH, Bp. pp. 7-10.

43.

CZIRBUSZ G. (1912): A nemzeti mővelıdés geografiája és a geografiai fatalisták. Eggenburger, Bp. 383 p.

44.

CZIRBUSZ G. (1917): Az ember geográfiája. Az antropogeographia II. része. Bp. 104 p.

45.

CSAPÓ T. (2005): A magyar városok településmorfológiája. Savaria University Press, Szombathely. 201 p.

46.

CSÁSZÁR ZS. M. (2004): Magyarország oktatásföldrajza. A magyar közoktatás területi sajátosságai. (Pannónia Tankönyvek) Pro Pannonia Kiadói Alapítvány, Pécs. 189 p.

47.

CSÉFALVAY Z. (1994): A modern társadalomföldrajz kézikönyve. IKVA Bp. 366 p.

48.

CSERI M. – KÓSA L. – T. BERECZKI I. (2000) (szerk.): Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón. A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12 között megrendezett néprajzi vándorgyőlésének elıadásai. Magyar Néprajzi Társaság Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szentendre. 763 p.

49.

DALLOS CS. (2001): „Csak az a fontos, hogy ne ártsunk egymásnak…” Tibeti buddhizmus Magyarországon a rendszerváltás elıtt és után. Confessio, 25. évf. 4. sz. pp. 93-94.

50.

DOBSZAY J. (2006): Kik mennek az úton? Zarándoklatok reneszánsza. HVG, 2006/33. pp. 103-106. 151


51.

ÉGER GY. (1993): Régió, etnikum, vallás. Demográfiai és településtörténeti tanulmányok. Anonymus, Bp.101 p.

52.

ELIADE, M. (1999): A szent és a profán. A vallási lényegrıl. Európa, Bp. 230 p.

53.

ERDİSI F. (2004): Európa közlekedése és a regionális fejlıdés. Dialóg Campus Kiadó, Bp. – Pécs, (Dialóg Campus Tankönyvek. Dialóg Campus Szakkönyvek. Területi és Települési Kutatások 11.) 640 p.

54.

FARKAS A. M. (1998): Buddhizmus Magyarországon avagy az alternatív vallásosság egy típusának anatómiája. MTA Politikai Tudományok Intézete Etnoregionális Kutatóközpont, Bp. (MTA PTI Etnoregionális Kutatóközpont Munkafüzetek 50.) 152 p.

55.

FARKAS A. M. (2001-2002): A magyarországi buddhizmus története és fıbb jellemzıi. KÉK Kultúra és Közösség. Mővelıdéselméleti folyóirat. III. folyam, V-VI. évf. 2001. IV. – 2002. I. szám. pp. 107-123.

56.

FEHÉRVÁRI M. (2002): A modern nagyváros metafizikája. Egy kísérlet a városantropológia hazai kezdeteihez. MTA PTI Etnoregionális Kutatóközpont, Bp. (Etnoregionális Kutatóközpont munkafüzetek) 39 p.

57.

FERENCZY É. (1991): A Buddhista Misszió. In: Gesztelyi T. (szerk.) (1991): Egyházak és vallások a mai Magyarországon. Akadémiai Kiadó, Bp. pp. 175-177.

58.

FODOR F. (1933): Bevezetés a gazdaságföldrajzba. Szent István Társulat, Bp. 234 p.

59.

FODOR F. (1947): A magyar katolicizmus földrajzi helyzete. Vigília, 12. évf. 6. sz. 366-368.

60.

FÖLDVÁRI M. – ROSTA G. (1998): A modern vallásosság megközelítési lehetıségei. Szociológiai Szemle, 1998/1. pp. 127-137.

61.

FÖLDVÁRI M. (2007): Gondolatok és adatok a vallásosság alakulásáról. In: Hegedős R. – Révay E. (2007): Úton. Tanulmányok Tomka Miklós tiszteletére. Szegedi Tudományegyetem BTK Vallástudományi Tanszék, Szeged. pp. 267-281.

62.

GARDNER, G. (2003): A vallás szerepe a fenntartható világ építésében. In: A világ helyzete 2003. A washingtoni Worldwach Institute jelentése a fenntartható társadalomhoz vezetı folyamatról. Föld Napja Alapítvány H. n. É. n. pp. 203-231.

63.

GAZDAG I.(2006): A kereszténység és a haszonszerzés. Magyar Demokrata, X. évf. 13. sz. (2006. március 30.) pp. 40-41.

64.

GEERTZ, C. (2001): A vallás mint kulturális rendszer. In: U.ı: Az értelmezés hatalma. Antropológiai írások. Osiris K. Bp. Második, javított kiadás. (Osiris Könyvtár. Antropológia) pp. 72-118. 152


65.

GERGELY J. (2001): Az egyházak és az egyházpolitika 1945-tıl a rendszerváltozásig. In: Magyar Kódex 6. Magyarok a 20. században. Magyarország mővelıdéstörténete 1918-2000. Fıszerk.: Szentpéteri J. Enciklopédia Humana Egyesület, Bp. pp. 310321.

66.

GERTIG B. (szerk.) (1979): Általános gazdasági földrajz. Tankönyvkiadó, Bp. 448 p.

67.

GESZTELYI T. (szerk.) (1991): Egyházak és vallások a mai Magyarországon. Akadémiai Kiadó, Bp. 211 p.

68.

GIDDENS, A. (1995): Szociológia. Osiris, Bp. (Osiris tankönyvek) 771 p.

69.

GODÓ N. (2002): A viselkedésföldrajz alapjai. In: Tóth J. (szerk.), 2002b, Általános társadalomföldrajz II. Dialóg-Campus, Bp. – Pécs pp. 160-190.

70.

GYİRI SZABÓ R. (2006): Kisebbség, autonómia, regionalizmus. Osiris, Bp. (Osiris tankönyvek) 586 p.

71.

HAGGETT, P. (2006): Geográfia. Globális szintézis. Typotex Kiadó, Bp. XVI, 842 p.

72.

HAJDÚ Z. (2001): Magyarország közigazgatási földrajza. Dialóg Campus Kiadó, Bp. – Pécs. (Dialóg Campus tankönyvek. Studia regionum. Területi és Települési Kutatások, 17. kötet.) 334 p.

73.

HAJDÚ Z. (2005a): Kína politikai földrajza. In: Pap N. (szerk.) (2005): Ázsia politikai földrajza. Alexandra K., Pécs. pp. 127-157.

74.

HAJDÚ Z. (2005b): India politikai földrajza. In: Pap N. (szerk.) (2005): Ázsia politikai földrajza. Alexandra K., Pécs. pp. 195-228.

75.

HAMILTON, M. B. (1998): Vallás, ember, társadalom. Elméleti és összehasonlító vallásszociológia. AduPrint, Bp. (Megújuló világképek) 293 p.

76.

HÁMORI B. (1998): Érzelemgazdaságtan. A közgazdasági elemzés kiterjesztése. Kossuth, Bp. 221 p.

77.

HARASZTI GY. (2001-2002): Megszabadulástól rendszerváltásig (1945-2000). A magyarországi zsidóság történetének vázlata a második világháború végétıl napjainkig. Kultúra és Közösség, III. folyam, V-VI. évf. 2001. IV – 2002. I. sz. pp. 73-81.

78.

HARCSA I. (1994): A felekezeti viszonyok és a vallásgyakorlás néhány jellemzıje. KSH Bp. 29 p.

79.

HARCSA I. (2002): A népesség idıfelhasználása 1986/1987-ben és 1999/2000-ben (Életmód – idımérleg) KSH, Budapest. 503 p.

80.

HAVASS R. (1882): Ritter Károly összehasonlító (bölcsészeti) földrajza. Wilckers és Waidl, Bp. XIII, 92 p. 153


81.

HEGEDŐS R. – RÉVAY E. (2007): Úton. Tanulmányok Tomka Miklós tiszteletére. Szegedi Tudományegyetem BTK Vallástudományi Tanszék, Szeged. 395 p.

82.

HENKEL, R. (2005): Geography of Religion – Rediscovering a Subdiscipline. Hrvatski Geografski Glasnik. 67/1. pp. 5-25.

83.

HÉZSER A. (1922): Az emberföldrajz fogalma és tárgyköre. Föld és Ember, 2. pp. 1634

84.

HÉZSER A. (1930): Emberföldrajzi feladataink. Földrajzi Közlemények, LVIII. évf. pp. 1-8.

85.

HÉZSER A. (1939): Az emberföldrajz módszere. Földrajzi Közlemények, LXVII. pp. 159-176.

86.

HOLLOWAY, J. – VALINS, O. (2002): Editorial: Placing religion and spirituality in geography.

Social

&

Cultural

Geography,

Vol.

3,

No.

1,

pp.

1-5.

http://www.geo.ntnu.edu.tw/faculty/moise/words/information/social/religion/placing %20religion%20and%20spirituality%20in%20geography.pdf (Letöltés: 2009. április 25.) 87.

HOPKINS, P. E. (2009): Women, Men, Positionalities and Emotion: Doing Feminist Geographies of Religion. ACME: An International E-Journal for Critical Geographies,

8

(1),

1-17.

http://www.acme-journal.org/vol8/Hopkins09.pdf

(Letöltés: 2009. április 25.) 88.

HORÁNYI Ö. (1999): A kommunikációról. In: Béres I. – Horányi Ö. (szerk.): Társadalmi kommunikáció. Osiris Kiadó, Bp. pp. 22-34.

89.

HORVÁTH P. (1996): Vallásismeret. Calibra, Bp. 314 p.

90.

HORVÁTH P (é. n.): Vallásföldrajz. http://nyitottegyetem.phil-inst.hu/horvath2.htm (Letöltés: 2007. február 27.)

91.

HUMPHREY, C. - VITEBSKY, P. (1998): Építészet és vallás. Világmodellek, szimbolikus formák és díszítıelemek, kelet és nyugat hagyományai. Magyar Könyvklub Helikon, Bp. Sorozatszerk.: Piers Vitebsky. (Bölcsesség – Hit – Mitosz) 184 p.

92.

HUNFALVY J. (1873): A földrajzi tudomány jelen állása. Földrajzi Közlemények I. pp. 5-23.

93.

HUNTINGTON, S. P. (1991): Vallás és demokrácia. (Ford.: Lázár A. P.) Világosság, 1991/11. pp. 825-839.

94.

HUNTINGTON, S. P. (2006): A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása. Európa K. Bp. 646 p.

154


95.

HUNYADI L. (1993): A világ vallásföldrajza. Vallástörténet és vallásföldrajz. Végeken, Bp. 361 p.

96.

HUNYADI L. (2002): Általános vallásföldrajz. In: Tóth J. (szerk.) (2002a). Általános társadalomföldrajz I. Dialóg Campus, Bp. – Pécs (Dialóg Campus Tankönyvek) pp. 359-381.

97.

II. JÁNOS PÁL (1990): Béke a teremtı Istennel – béke az egész teremtett világgal. (İszentsége II. János Pál pápa üzenete a Béke Világnapja alkalmából, 1990. január 1.) Környezet és Fejlıdés, 1990/1 pp. 13-17.

98.

ISTENI … (2008): Isteni biznisz. Muszlim zarándoküzlet. HVG, 2008. február 9. pp. 89-91.

99.

ITV (1996): Igazságosabb és Testvériesebb Világot! A Magyar Katolikus Püspöki Kar körlevele a hívekhez és minden jóakaratú emberhez a magyar társadalomról. Magyar Katolikus Püspöki Kar, Bp. 69 p.

100. IZSÁK N. (2005a): Hitre gyúrva. Heti Világgazdaság, 2005. augusztus 13. p. 36. 101. IZSÁK N. (2005b): A próféta szóljon. Muszlim ökumené. Heti Világgazdaság, 2005. augusztus 20. pp. 75-76. 102. IZSÁK N. (2006a): Ó, szövetség! Vita a zsidó hitközségek jogállásáról. HVG, 2006. június 17. pp. 108-111. 103. IZSÁK N. (2006b): Bruttósított boldogság. Buddhista közgazdaságtan? HVG, 2006. nov. 4. pp. 92-94. 104. IZSÁK N. (2006c): Isteni biznisz. Vallás és divat. HVG, 2006. december 2. pp. 74-77. 105. JANKÓ F. (2002): A hely szelleme, a településimage és településmarketing. Tér és Társadalom, XVI. Évf. 4. sz. pp. 39-62. 106. JOHNSON, G. (1998): Az indiai világ atlasza. (India, Pakisztán, Bhután, Bangladés és Srí Lanká) Helikon – Magyar Könyvklub, Bp. 240 p. 107. JOHNSTON, R. J. – GREGORY, D. – PRATT, G. – WATTS, M. (Eds.) (2000): The Dictionary of Human Geography. Blackwell Publishers, 4th ed. pp. 697-699. 108. KAMARÁS I. (1998): Krisnások Magyarországon. Iskolakultúra, Bp. 390 p. 109. KAMARÁS I. (1999): Új vallási mozgalmak világszerte és Magyarországon. Magyar Tudomány, 1999/5. pp. 560-569. 110. KAMARÁS I. (2000): Új vallási jelenségek a globalizáció tükrében. Kultúra és Közösség, II. f. IV. évf. 1. sz. 73-77. 111. KAMARÁS I. (é. n.): Új vallási közösségek és a Magyar Katolikus Egyház. www.uniworld.hu (Letöltés: 2006. 04.12.) 155


112. KANT, I. (1802): Physische Geographie. http://www.ikp.uni-bonn.de/kant/aa99.html (Letöltés: 2007. 11.10.) 113. KÁRPÁTY Á.

(2001-2002):

A

magyarországi

buddhizmus

alternatívái.

A

„legnépszerőbb” buddhista irányzatok rövid bemutatása. Kultúra és Közösség, III. folyam, V-VI. évf. 2001. IV-2002. I. szám pp. 125-133. 114. KARVALICS L. Z. (1994): Léleknek békéje… (Harmóniateremtı technikák a világvallásokban) Magyar Filozófiai Szemle, 38. évf. 5-6. sz. pp. 591-616. 115. KATUS L. (2001): A középkor története. Egyetemi tankönyv. Pannonica – Rubicon, Bp. Második, javított kiadás. 400 p. 116. KEMÉNYFI R. (2004): Földrajzi szemlélet a néprajztudományban. Etnikai és felekezeti terek, kontaktzónák elemzési lehetıségei. Kossuth Egyetemi Kiadó – Debreceni Egyetem, Debrecen. 351 p. 117. KEPECS J. (2000): Kárpátalja településeinek vallási adatai (1880-1941). KSH, Bp. 245 p. 118. KERESZTES I. (2006): Félholdtölte. Tiltáskerülı muszlim értékpapírok. HVG 2006. október 7. pp. 37-38. 119. KERESZTES I. (2006b): Lobbanásveszély. HVG, 2006. december 2. p. 9. 120. KÉRI K. (2002): Allah vendégei. A mekkai zarándoklat. Valóság, 2002. pp. 60-68. 121. KINSLEY, D. (2002): A környezetre ártalmas és a környezetért felelıs kereszténység. Egyházfórum, XVII. (III. új) évfolyam 2. szám. pp. 3-10. 122. KIR (2007): Hivatalos közoktatási Intézménytörzs. Educatio Kht. Közoktatási Információs Iroda, Gyır. http://www.kir.hu (2007. 06. 18.) 123. KOCSIS K. (1991): A Kárpát-Balkán régió változó etnikai-vallási arculata. Földrajzi Közlemények, CXV. évf. 3-4. sz. pp. 165-189. 124. KOCSIS

K.

(1993):

A

Dunakanyar

etnikai

és

vallásföldrajza.

MTA

Földrajztudományi Kutatóintézete – Pest Megyei Könyvtár, Szentendre. 47 p. 125. KOCSIS K. (1996): A Kárpát-medence és Magyarország vallási viszonyainak területi jellemzıi. In: Perczel Gy. (SZERK.) (1996): Magyarország társadalmi-gazdasági földrajza. Egyetemi tankönyv. ELTE Eötvös Kiadó, Bp. pp. 157-173. 126. KOCSIS K. (1999): A Kárpát-medence változó vallási térszerkezete. Földrajzi Közlemények, CXXIII. évf. 1-2. sz. pp. 11-18. 127. KOCSIS K. (1999b): Társadalom és gazdaság napjainkban a Kárpát-medencében. In: Bulla B. – Mendöl T. (1999): A Kárpát-medence földrajza. Kocsis Károly Társadalom és gazdaság napjainkban a Kárpát-medencében c. tanulmányával. Az 156


Országos Köznevelési Tanács 1947. évi kiadása alapján közreadja a Lucidus Kiadó. Bp. pp. 339-378. 128. KOCSIS K. (2003): A Kárpát-medence és Magyarország vallási viszonyainak területi jellemzıi. In: Perczel Gy. (szerk.): Magyarország társadalmi-gazdasági földrajza. Egyetemi tankönyv. Második, átdolgozott kiadás. ELTE Eötvös Kiadó, Bp. pp. 171173. 129. KOLLEGA TARSOLY I. (fıszerk.) (1997): Magyarország a XX. században II. kötet. Természeti környezet, népesség és társadalom, egyházak és felekezetek, gazdaság: Babits Kiadó, Szekszárd. pp. 287-326. (A vonatkozó fejezeteket BALOGH M. BENCZE I. ÉS LADÁNYI S. írta.) 130. KONFUCIUSZ (é. n.): Beszélgetések és mondások. Ford., bev., jegyz.: Tıkei F. Elektronikus kiadás. Terebess Ázsia E-Tár. (Letöltés: 2009. április 25.) http://www.terebess.hu/keletkultinfo/konfuc1.html 131. KONG, L. (1990): Geography and Religion: Trends and Prospects. Progress in Human Geography Vol. 14, no. 3, pp. 355-71. (Letöltés: 2009. április 25.) http://profile.nus.edu.sg/fass/geokongl/pihg14.pdf 132. KORPICS M. (2000): Zarándok és turista. Gondolatok a szent helyekrıl a turizmus kontextusában. In: Fejıs Z. – Szijártó Zs. (szerk.): Turizmus és kommunikáció. Tanulmányok. Néprajzi Múzeum – PTE Kommunikációs Tanszék. Bp. – Pécs. pp. 167-179. 133. KOSZTA L. (2000): Dél-Magyarország egyházi topográfiája a középkorban. In: A középkori Dél-alföld és Szer. Szerk.: Kollár T. Csongrád Megyei Levéltár, Szeged, 2000. (Dél-Alföldi Évszázadok, 13.) pp. 41-80. 134. KOVÁCS L. (2006): Termékenység és humán fejlettség regionális összefüggései. Tér és Társadalom XX. évf. 3. sz. pp. 49-59. 135. KOVÁCS L. (2007): A vallásosság hatása a serdülık kábítószer-fogyasztására. Szociológiai Szemle, 17. évf. 1-2. sz. pp. 71-98. 136. KOVÁCS Z. (2007): Népesség és településföldrajz. ELTE Eötvös Kiadó, h. n. Második kiadás. 239 p. 137. KÖRBER, M. (2004): Egyház és regionális fejlesztés. A régiókban zajló szerkezeti átalakulásokba való egyházi beavatkozások lehetıségeirıl. Egyházfórum, 2004/2. pp. 24-28. 138. KÖRÖSÉNYI A. – TÓTH CS. – TÖRÖK G. (2003): A magyar politikai rendszer. Osiris, Bp. 641 p. 157


139. KRÁNITZ M. (2000): Alapvetı hittan I. Kinyilatkoztatás, vallás, vallások. SZIT, Bp. (A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának Kiadványai.) 282 p. 140. KSH 2001: Népszámlálás 2001. Központi Statisztikai Hivatal. Letöltés: 2006.03.24. http://www.nepszamlalas.hu/hun/kotetek/kotetek.html 141. KULCSÁR K. – BAYER J. (szerk.) (2003): Magyar Tudománytár 4. kötet. Társadalom, politika, jogrend. MTA Társadalomkutató Központ, Kossuth K. Bp. 623 p. 142. LÁSZLÓ E. (1998): Harmadik évezred. Veszélyek és esélyek. A Budapest Klub elsı jelentése. Új Paradigma, Bp. 228 p. 143. LEDERER GY. (1989): Baháizmus Budapesten. Keletkutatás, 1989. ısz. pp. 81-96. 144. LEEUW, G. V. D. (2001): A vallás fenomenológiája. Osiris Kiadó, Bp. 2001. (Osiris tankönyvek.) 621 p. 145. LENDVAI L. F. (1996): A földrajz filozófiája mint történetfilozófiai probléma. Magyar Filozófiai Szemle, 40. évf. 1-2-3. sz. pp. 95-125. 146. LÉVY, J. (2002): A helyek szelleme. In: Benda Gy. – Szekeres A. (szerk.): Tér és történelem. L'Harmattan – Atelier, Bp. pp. 19-37. 147. LINDER B. (é.n.): Mozlimok Magyarországon. Igaz és igazabb hitőek. Magyar Narancs

Online.

(Letöltés:

2008.

június

24.)

http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=10117 148. MALEK, R. (1996): Az egyházak és Kína valláspolitikája. Vigilia, 63. évf. 6. sz. pp. 469-471. 149. MÁRKUS M. (1996): A templomépítés református szempontjai. Confessio, XX. Évf. 3. sz. pp. 111-114. 150. MARÓTH M. (1995): A katolikus egyház kulturális helyzete. In: Vallásfilozófia Magyarországon. A hazai egyházak szellemi helyzete. MTA Filozófiai Int. Bp. pp. 67–77. 151. MÁTÉ-TÓTH A. – NAGY G. D. (szerk.) (2008): Vallásosság/változatok. Vallási sokféleség Magyarországon. JATEPress, Szeged. (Vallás a társadalomban – Religion in Society 3.) 225 p. 152. MÁTÉ-TÓTH A. (é.n.): Teológia és vallástudomány. Az MTA Filozófiai Kutatóintézetének Akadémiai-Filozófiai Nyitott Egyeteme. Teológia Szak. Letöltés: 2004.11. 10. http://nyitottegyetem.phil-inst.hu/teol/matetoth.htm 153. MELLÁR T. (2002): Bevezetı. In: Népszámlálás 2001 – 5. Vallás, felekezet. KSH, Bp. pp. 5-6. 154. MENDÖL T. (1999): A földrajztudomány az ókortól napjainkig. ELTE Eötvös Kiadó, Bp. 274 p. 158


155. MÉSZÁROS K. (2004): A vallásszabadság védelmében. Katolikusok Hongkongban. Vigilia, 69. évf. 7. sz. pp. 518-521. 156. MEZİ F. (2003): A politikai földrajz alapjai földrajz tanár szakos és területfejlesztı geográfus hallgatók számára. Debreceni Egyetem – Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen. 390 p. 157. MOLNÁR A. K. (2007): A politika békéje és a vallás igazsága, immanencia és transzcendencia. In: Hegedős R. – Révay E. (szerk.): Úton. Tanulmányok Tomka Miklós tiszteletére. Szegedi Tudományegyetem BTK Vallástudományi Tanszék, Szeged. pp. 45-71. 158. MUZSLAY I. (1997): Az Egyház szociális tanítása. Márton Áron Kiadó, Bp. (Studia Theologica Budapestinensia. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának sorozata 17.) 235 p. 159. NAGY F. (1998): Az ázsiai püspökök szinódusi ülése. Távlatok, 1998/3. pp. 486-489. 160. NAGY P. T. (2002): Egyház és oktatás a rendszerváltás évtizedében. Educatio, 11. évf. 1. sz. pp. 73-95. 161. NEMES NAGY J. (1998): A tér a társadalomkutatásban. Bevezetés a regionális tudományba. Hilscher Rezsı Szociálpolitikai Egyesület, Bp. (Ember – település – régió) 260 p. 162. NEMES NAGY J. (szerk.) (2005): Regionális elemzési módszerek. ELTE Regionális Földrajzi Tanszék – MTA-ELTE Regionális Tudományi Kutatócsoport. 284 p. 163. NEMESHEGYI P. (2003): A vallások béketeremtı potenciálja. Távlatok, 2003. 2. sz. pp. 155-168. 164. NÉMET L. (2005): A monoteista vallások Délkelet-Ázsiában. Teológia, 2005/1-2. pp. 29-36. 165. NIKITSCHER P. (2004): Paradigmaváltás a kulturális földrajzban. In: A magyar földrajz kurrens eredményei. II Magyar Földrajzi Konferencia, Szeged, 2004. szeptember 2-4. – Táj, tér, tervezés. Geográfus doktoranduszok VIII. országos konferenciája. Szeged, 2004. szeptember 4-5. Szeged, 2004. szeptember 2-5. Szerk.: Barton Gábor és Dormány Gábor. SZTE TTK Természeti Földrajzi és Geoinformatikai

Tanszék,

Szeged.

(CD-ROM)

(Letöltés:

2006.08.21.)

http://geography.hu/mfk2004/mfk2004/phd_keret.html 166. PAP N. (szerk.) (2005): Ázsia politikai földrajza. Alexandra K. Pécs. 270 p.

159


167. PAPP-VÁRY Á. – SEBİK L. (1989): Egyházi igazgatás, 1984. In: PÉCSI M. (szerk. biz. eln.) (1989): Magyarország nemzeti atlasza. National Atlas of Hungary. Kartográfiai Vállalat, Bp. 16. térkép. 168. PARK, C. (1994): Sacred Worlds. An Introduction to Geography and Religion. Routledge, London – New York. 332 p. 169. PARK, C. (2004): Religion and Geography. Chapter 17 in Hinnels, J. (ed) Routledge Companion to the Study of Religion. London: Routledge. Letöltés: 2007. március 29. http://www.lancs.ac.uk/staff/gyaccp/geography%20and%20religion.pdf 170. PERCZEL GY. (szerk.) (1996): Magyarország társadalmi-gazdasági földrajza. Egyetemi tankönyv. ELTE Eötvös Kiadó, Bp. 653 p. 171. PERCZEL GY. (szerk.): Magyarország társadalmi-gazdasági földrajza. Egyetemi tankönyv. Második, átdolgozott kiadás. ELTE Eötvös Kiadó, Bp. 633 p. 172. PETE, J. (2003): Introduction to the Geography of Religion of Hungary In: 4th International Conference of PhD Students. University of Miskolc, Hungary. 11-17 August 2003. Editors-in-chief: Dr. László Lehoczky & Dr. László Kalmár. University of Miskolc, Innovation and Technology Transfer Centre, Miskolc. pp. 347-353. 173. PETE J. (2004): Egy új földrajzi diszciplína? Bevezetés a vallásföldrajzba. In: A magyar földrajz kurrens eredményei. II Magyar Földrajzi Konferencia, Szeged, 2004. szeptember 2-4. – Táj, tér, tervezés. Geográfus doktoranduszok VIII. országos konferenciája. Szeged, 2004. szeptember 4-5. Szeged, 2004. szeptember 2-5. Szerk.: Barton Gábor és Dormány Gábor. SZTE TTK Természeti Földrajzi és Geoinformatikai

Tanszék,

Szeged.

(CD-ROM)

http://geography.hu/mfk2004/mfk2004/phd_keret.html 174. PETE J. (2004b): A magyarországi vallásföldrajzi kutatások történetébıl. In: A magyar földrajz kurrens eredményei. II Magyar Földrajzi Konferencia, Szeged, 2004. szeptember 2-4. – Táj, tér, tervezés. Geográfus doktoranduszok VIII. országos konferenciája. Szeged, 2004. szeptember 4-5. Szeged, 2004. szeptember 2-5. Szerk.: Barton Gábor és Dormány Gábor. SZTE TTK Természeti Földrajzi és Geoinformatikai

Tanszék,

Szeged,

2004.

pp.

1390-1411.

(CD-ROM)

http://geography.hu/mfk2004/mfk2004/phd_keret.html 175. PETE J. (2005): The Space Structural Features of Religious Innovation in Hungary. In: 5th International Conference of PhD Students. University of Miskolc, Hungary. 14-20 August 2005. Natural Science. Published by: University of Miskolc, 160


Innovation and Technology Transfer Centre. Editors-in-chief: Dr. László Lehoczky & Dr. László Kalmár. Miskolc, pp. 379-384. 176. PETE J. (2005b): Világvallások a fenntartható világban. In: Évkönyv 2004-2005. IV. kötet. Környezetvédelem, regionális versenyképesség, fenntartható fejlıdés c. konferencia elıadásai. Pécsi Tudományegyetem Közgazdaság-tudományi Kara Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskola Pécs, pp. 289-294 177. PETE J. (2006): A vallási aktivitás térszerkezeti vonásai Magyarországon. In: Földrajzi tanulmányok a pécsi doktoriskolából V. Szerk.: Baranyai G. – Dr. Tóth J. Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar Földrajzi Intézet, Pécs, pp. 249256. 178. PETE J. (2008): A felekezeti iskolahálózat néhány térszerkezeti vonatkozása. In: A Ciszterci Rend Pécsi Nagy Lajos Gimnáziumának Évkönyve a 2007/2008. tanévrıl. Közli: Páva Péter igazgató. Pécs. pp. 16-22 179. PETE J. (2008b): A középkori Magyarország változó vallási térszerkezete. In Modern Geográfia. 2008. 2. szám. http://www.moderngeografia.hu/tanulmanyok/etnikai_foldrajz/pete_jozsef_2008_2.p df 180. PEZENHOFFER A. (1922): A demográfiai viszonyok befolyása a népszaporodásra. Államférfiaink figyelmébe ajánlva. Bp. 275 p. 181. PFEIFFER M. (1926): A népesség vallása és a születési arányszám alakulása. Bp. 15 p. 182. PRINZ GY. (é. n. [1936]a): Magyar földrajz. Magyarország tájrajza. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Bp. (Magyar föld – magyar faj I. Magyar földrajz. Elsı rész.) 183. PRINZ GY.(é. n. [1936]b): A védelem, egyházi élet és a vásárok tájrajzi hatásai. In: Prinz Gy. – Teleki P.(é. n. [1936]): Magyar földrajz. A magyar munka földrajza. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Bp. (Magyar föld – magyar faj. II. Magyar földrajz. Második rész.) pp. 347-374. 184. PRINZ GY. (é. n. [1937]c): Magyar földrajz. Az államföldrajzi kép. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Bp. (Magyar föld – magyar faj III. Magyar földrajz. Harmadik rész.) 494 p. 185. PRINZ GY. (1942): Magyarország földrajza. Renaissance Könyvkiadó, Bp. 272 p. 186. PROBÁLD Á. (2008) (fel. szerk.): Jelentés a turizmus 2007. évi teljesítményérıl. KSH. http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/idoszaki/jeltur/jeltur07.pdf (Letöltés: 2009. február 7.) 161


187. PROBÁLD F. (szerk.) (1996): Afrika és a Közel-Kelet földrajza. ELTE Eötvös Kiadó, Bp. 391 p. 188. RÁCZ G. (Bhakti Kamala Titha) (2001-2002): Magyar Vaisnava Hindu Misszió. Kultúra és Közösség. Mővelıdéselméleti folyóirat. III. folyam, V-VI. évf. 2001. IV. – 2002. I. szám pp. 149-153. 189. RÁCZ L. (2000): Az európai gazdaság-világtól a világgazdaságig. Az európai gazdaság térszerkezetének átalakulása a késı középkor és az újkor idején. Juhász Gyula Felsıoktatási K. Szeged. 156 p. 190. RADÓ S. (szerk.) (1967): A világgazdaság földrajza. Gondolat, Bp. 861 p. 191. RAJKI Z. (2008): A Hetednapi Adventista Egyház regionális jellemzıi a 21. század elején Magyarországon. In: Ami rejtve van s ami látható. Tanulmányok Gereben Ferenc 65. születésnapjára. Szerk.: Császár M. – Rosta G. Loisir, Bp. – Piliscsaba, pp. 377-393. (Pázmány Társadalomtudomány 10.) 192. RATZEL, F. (1887/1882): A Föld és az ember. Antropogeographia vagy a földrajz történeti alkalmazásának alapvonalai. MTA, Bp. 623 p. 193. RECHNITZER

J.

(1994)

(szerk.):

Fejezetek

a

regionális

gazdaságtan

tanulmányozásához. MTA RKK, Gyır-Pécs. 252 p. 194. RECHNITZER J. (2002): Az innovációk földrajza. In: Tóth J. (szerk.) (2002b), Általános társadalomföldrajz II. Dialóg-Campus, Bp. – Pécs. pp. 219-247. 195. REISZ T. (2005): Változások Baranya megye középiskoláiban. Iskolakultúra, 2005/11. pp. 27-41. 196. RIBA I. (2005): Aláírási kényszer. Zsidó nemzetiség Magyarországon? HVG, 2005. november 5. pp. 119-123. 197. RINSCHEDE, G. (1999): Religionsgeographie. Das Geographische Seminar. Braunschweig. 272 p. 198. RÓNAI A. (1993/1945): Közép-Európa Atlasza. Szent István Társulat – Püski Kiadó, Bp. (Fakszimile kiadás) 411 p. 199. ROSA, G. DE (1991): Vallások, szekták és a kereszténység. SZIT, Bp. 238 p. 200. ROSTOVÁNYI ZS. (2004): Az iszlám világ és a nyugat. Interpretációk összecsapása, avagy a kölcsönös fenyegetettség mítosza és valósága. Corvina, Bp. 439 p. 201. RUZSA F. (1987): Az ind filozófia Magyarországon. In: Bethlenfalvy G. – Puskás I. (szerk.): India magyar szemmel. Indiai Nagykövetség, Bp. pp. 35-39. 202. SÁGHI G. (szerk. biz. eln.) (2003): Társadalmi helyzetkép 2002. KSH, Bp. 247 p. 203. SÁGHY E. (2005): Vallás, szabadság. Figyelı, 2005. november 24. pp. 162


204. SCHAEFFLER, R. (2003): A vallásfilozófia kézikönyve. Osiris Kiadó, Bp. 2003. (Osiris tankönyvek.) 223 p. 205. SCHANDA B. (2003): Magyar állami egyházjog. Szent István Társulat, Bp. (Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici. Universitatis Catholicae de Petro Pazmany nominatae I. Institutiones 4.) Második, átdolgozott kiadás. XVI, 352 p. 206. SCHNELLER K. (1923): Születési arány és vallásfelekezet. Pécs. 35 p. 207. SCHNELLER K. (1930): A magyarországi

protestáns népesség demológiai

sajátosságai. Miskolc. 110 p. 208. SCHWEITZER A. (2007): Nem mese ez. Homoszexualitás a gyermekirodalomban? Iszlamista Miki egér. HVG, 2007. június 9. pp. 39-40. 209. SCHWEITZER G. (2003): Az izraelita felekezet és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége. In: Kulcsár K. – Bayer J. (szerk.) (2003): Magyar Tudománytár 4. kötet. Társadalom, politika, jogrend. MTA Társadalomkutató Központ, Kossuth K. Bp. pp. 279-288. 210. SIBA B. (2005a): A magyarországi egyházak mozgástere a gazdasági szférában Confessio, 29. évf. 1. sz. pp. 105-111. 211. SIBA B. (2005b): Egyházi vállalkozások fejlesztése az EU pályázati rendszerének tükrében. Confessio, 29. évf. 2. sz. pp. 98-105. 212. SIMAI M. (2006): Világegyházak és globális kihívások a XXI. században. Magyar Tudomány, 2006/6. sz. pp. 715-727. 213. SIVARAMA, S. (2000): Krisna-hívıként Magyarországon. In SZABÓ L. – TOMKA M. – HORVÁTH P. (szerk.) (2000): „… és akik mást hisznek?” Hívek és egyházak egymásról. Balassi K. Bp. pp. 313-323. 214. STEGENA L. (1998): Tudományos térképezés a Kárpát-medencében 1981 elıtt. Akadémiai Kiadó, Bp. 67 p. 215. STODDARD, R. H. – WISHART, D. J. – BLOUET, B. W. (1986): Human Geography: People, Places and Cultures. Prentice Hall, Englewood Cliffs, New Jersey. 200 p 216. SZABÓ L. – TOMKA M. – HORVÁTH P. (szerk.) (2000): „… és akik mást hisznek?” Hívek és egyházak egymásról. Balassi K. Bp. 323 p. 217. SZÁNTÓ K. (1988): A katolikus egyház története II. Ecclesia, Bp. 935 p. 218. SZEGEDI N. – WILHELM Z. (2008): Dél-Ázsiai. In: Horváth G. – Probáld F. – Szabó P. (szerk.), (1998): Ázsia regionális földrajza. ELTE Eötvös Kiadó, Bp. pp. 403-462. 219. SZIGETI E. (2002): Község, város jogállás. A magyar településhálózat közigazgatási térszerkezetének néhány kérdése. Magyar Közigazgatási Intézet, h. n. 248 p. 163


220. SZUNYOGH SZ. (1997): Világvallások Magyarországon. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 248 p. 221. TAMÁS P. (biz. eln.)(2007): A Vatikáni Megállapodás eredményeit és hatásait elemzı bizottság jelentése. (A biz. tagjai: Horányi Ö. Kozma T. Lamm V. Máté-Tóth A. Wildmann J.) Letöltés: 2007. november 30. http://www.magyarorszag.hu/ShowBinary/repo/root/mohu/hirkozpont/hatteranyagok /vatikani20070111 222. TASI I. (2001-2002): Táncoló fehér elefántok. KÉK Kultúra és Közösség. Mővelıdéselméleti folyóirat. III. folyam, V-VI. évf. IV. – I. szám pp. 141-148. 223. TATAI Z. (1995): Gondolatok a vallásföldrajz kutatásához. In: Földrajz, regionális tudomány. (Tudományelméleti tanulmányok) (Regionális Tudományi Tanulmányok, 2. kötet.) [Elektronikus változat] Sorozatszerk.: Nemes Nagy J. HTML szerk.: Csáki L. ELTE Regionális Földrajzi Tanszék Bp. pp. 29-33. 224. TATAI Z.

(1997):

A

vallásföldrajzi

kutatások

szükségességérıl.

Földrajzi

Közlemények, CXXI/3. pp. 230-233. 225. TATAI Z. (1999): A vallásföldrajzi kutatások szükségessége. A földrajz tanítása, 1999. március. pp. 28-32. 226. TATAI Z. (2004): Vallásföldrajzi jegyzetek. Comitatus 14. évf. 3. sz. pp. 28-37. 227. TELEKI P. (1996/1917): A földrajzi gondolat története. Kossuth Könyvkiadó. H. n. 193 p. 228. TÉSITS R. – BUGYA T. (SZERK.) (2003.): Tudományos közlemények és PhDértekezések tipográfiája, szerkezete és módszertana. Követelmények és ajánlások a PTE Földtudományok Doktori Iskola hallgatói számára. Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar Földrajzi Intézet, Pécs. 64 p. 229. TIMÁR L. (2003.): Történeti földrajz és társadalomtörténet. In: Bódy Zs. – Ö. Kovács J. (szerk.): Bevezetés a társadalomtörténetbe. Hagyományok, irányzatok, módszerek. Osiris, Bp. (Osiris Tankönyvek) pp. 341-354? 230. TOMKA M. (1991): Vallás és politikai szerkezet. 1990. évi változások. In: Magyarország politikai évkönyve. Ökonómia Alapítvány Ekonomix Rt. Szerk.: Kurtán Sándor – Sándor Péter – Vass László. pp. 250-256. 231. TOMKA M. (1997): A vallás és az egyházak szerepe a gazdasági hátrányok kezelésében. In: Glatz F. (szerk.): Globalizáció és nemzeti érdek. Magyarország az ezredfordulón. Stratégiai kutatások a Magyar Tudományos Akadémián. MTA, Bp. pp. 163-172. 164


232. TOMKA M. (1998): A vallásosság mérése. (Módszertani tépelıdés) In: Studia religiosa, 1998. pp. 18-31. 233. TOMKA

M.

(1999):

A

magyar

vallási

helyzet

öt

dimenziója.

Magyar

Tudomány,1999/5. sz. pp. 549-559. 234. TOMKA M. (2000): Felekezeti különbségek a közvéleményben. In: SZABÓ L. – TOMKA M. – HORVÁTH P. (szerk.) (2000): pp. 32-52. 235. TOMKA M. (2001): Vallási változások Kelet-Közép-Európában, különös tekintettel Magyarországra. Confessio, 25. évf. 2. sz. 24-52. 236. TOMKA M. (2006): Vallás és társadalom Magyarországon. LOISIR Kft, Bp. – Piliscsaba. (Pázmány Társadalomtudomány 4.) 404 p. 237. TOMKA M. (É.

N.):

A vallás szerepe az interkulturális kommunikációban.

Vallásföldrajz és a vallási kultúrák regionalitása. UNIWORLD Közhasznú Egyesület. Kultúrák Közötti Kommunikáció Szabadegyeteme. Összehasonlító vallástudomány

és

kultúrák

közötti

kommunikáció.

http://www.phil-

inst.hu/uniworld/kkk/rel/geogr/tomka_4_1.htm (Letöltés: 2009. február 7.) 238. TOMKA M. (é.n.b): Vallásszociológia. Letöltés: 2007. július 17. http://www.philinst.hu/uniworld/vt/szoc/tomka_1.htm#IV.1 239. TÓTH J. (1996): Településrendszer. In: Perczel Gy. (szerk.) (1996): Magyarország társadalmi-gazdasági földrajza. Egyetemi tankönyv. ELTE Eötvös Kiadó, Bp. 1996. pp. 537-584. 240. TÓTH J. (szerk.) (2002a): Általános társadalomföldrajz I. Dialóg Campus, Bp. – Pécs (Dialóg Campus Tankönyvek) 484 p. 241. TÓTH J. (szerk.) (2002b): Általános társadalomföldrajz II. Dialóg-Campus, Bp. – Pécs. 304 p. 242. TÖRÖK P. (2004): Magyarországi vallási kalauz 2004. Akadémiai Kiadó, Bp. 285 p. 243. TÖRÖK P. (2008): A vallási entitások tipologizálása és alkalmazása a magyar helyzetre. In: Máté-Tóth A. – Nagy G. D. (szerk.) (2008): Vallásosság/változatok. Vallási sokféleség Magyarországon. JATEPress, Szeged. (Vallás a társadalomban – Religion in Society 3.) pp. 9-28. 244. TRÓCSÁNYI A. – TÓTH J. (2002): A magyarság kulturális földrajza II. Pro Pannónia Kiadói Alapítvány, Pécs. (Pannónia Tankönyvek) 245. UDVARVÖLGYI ZS. (1998): A magyar iszlám vallásszociológiája. Bp. 1998. Szakdolgozat

http://www.magyariszlam.hu/dokument/szakdolgozat.doc

2008. április 26. 165

Letöltés:


246. UTASI Á. (1997): A válás és együttélés rétegkülönbségei. Társadalmi Szemle, 1997. 7. sz. pp. 56-66. 247. VAHID J. – KÓBORI J.(2007): Iszlám bankügyletek – régen és ma. Valóság, 2007/1. pp. 102-113. 248. VÁMOS I. (1947): Szentségi táj. Etnographia - Népélet, LVIII. 3-4. 274. pp. 249. VARGA K. (2001): Vallás és vállalkozás. Társadalomkutatás, 12. 1-2. sz. pp. 93-118. 250. VÁRSZEGI A. (1998): Hitvilág és információs társadalom. Magyar Tudomány, 1998. 2. sz. pp. 154-157. 251. VINKOVICS M. (1983): Carl Ritter geográfiájának ontológiai alapjai. Földrajzi Közlemények, Új Folyam, XXXI. (CVII.) k. pp. 121-129. 252. VITATOTT (2007): Vitatott intelligenciaelmélet. HVG 2007. április 28. p. 45. 253. VOFKORI L. (2003): A földrajztudomány rendszertana. Pro-Print, Csíkszereda. 253 p. 254. WEBER, M. (1982/1905): A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme. Vallásszociológiai írások. Gondolat, Bp. (Társadalomtudományi könyvtár) 619 p. 255. WEBER, M. (2005/1920-21): Vallásszociológia. A vallási közösségek típusai. Helikon, h.n. 367 p. 256. WEININGER G. (1991): A Magyarországi Krisna-tudatú Hívık Közössége. In: GESZTELYI T. (szerk.) (1991) pp. 160-168. 257. WILHELM Z. – PETE J. – KISGYÖRGY P. (2006): Adatok a kasmíri konfliktus politikai földrajzi elemzéséhez. Földrajzi Értesítı, 2006 LV. évf.) 1-2. füzet. pp. 213-237. 258. WILHELM Z. (2006): Az egyén mint térformáló erı. Modern Geográfia 2006/1. http://www.moderngeografia.hu/tanulmanyok/tarsadalomfoldrajz_altalaban/wilhelm _az_egyen.pdf Letöltés: 2007.01.22. 259. WOJTILLA GY. (2001): A hindu zarándoklatok. Vigilia, 66. évf. 3. sz. pp. 183-188. 260. www.adventista.hu Hetednapi Adventista Egyház Magyar Unió 261. www.baptist.hu Magyarországi Baptista Egyház 262. www.epk.hu Evangéliumi Pünkösdi Közösség 263. www.katolikus.hu Magyar Katolikus Egyház 264. www.luheran.hu Magyarországi Evangélikus Egyház 265. www.mazsihisz.com Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége 266. www.metodista.hu Magyarországi Metodista Egyház 267. www.myra.hu Myrai Szent Miklós Keresztény Egyház 268. www.reformatus.hu Magyarországi Református Egyház 269. www.udvhadsereg.org Üdvhadsereg Szabadegyház Magyarország 166


270. ZÁRT… (2007): Zárt elejő alapok. Etikus befektetık. HVG, 2007. június 23. pp. 3940. 271. ZEISLER J. (2008): Belsı Utak. Zarándokturizmus. Figyelı, 2008. augusztus 7-13. pp. 33-35.

167


10. Függelék 10.1. Ábrák jegyzéke 1. ábra: A vallásföldrajz diszciplináris kapcsolatai (HUNYADI L. 2002 alapján, saját szerkesztés)

17

2. ábra: A vallásföldrajz helye a kultúrgeográfián belül (BERÉNYI I, 1992 alapján, saját szerkesztés)

18

3. ábra: A vallásföldrajz lehetséges ágazati kapcsolatai a földrajztudományon belül (Saját szerkesztés)

21

4. ábra: A vallásföldrajz felosztása (Saját szerkesztés)

23

5. ábra: A vallásos-nem vallásos kontinuum tagolási lehetıségei (FÖLDVÁRI M. – ROSTA G. 1998; TOMKA M. 2006 alapján, saját szerkesztés)

41

6. ábra: Az egyes felekezetek aránya a teljes népességbıl, 2001 (%) (KSH 2001 alapján, saját szerkesztés)

43

7. ábra: A vallási diverzitási index értékei megyénként, 2001 (BAJMÓCY P. 2004.)

47

8. ábra: Az egyes vallásokhoz tartozók településtípusonként, 2001 (KSH 2001) http://www.nepszamlalas.hu/hun/kotetek/05/diagram.html

54

9. ábra: Felekezetek mediánjai, településméret szerint (KSH 2001 alapján, saját szerkesztés)

67

10. ábra: A leglátogatottabb magyarországi római és görög katolikus búcsújáró és zarándokhelyek (DOBSZAY J. 2006.)

89

11. ábra: A környezetetikai irányzatok csoportosítása (BUDAY-SÁNTHA A. 2002 alapján, saját szerkesztés)

91

12. ábra: A felekezeti oktatási intézmények aránya az összes intézménybıl, megyénként, 2007 (%) (KIR 2007 alapján, saját szerkesztés)

96

13. ábra: A felekezeti oktatási intézmények felekezeti megoszlása megyénként, 2007 (%) (KIR 2007 alapján, saját szerkesztés)

97

14. ábra: A nem pécsi tanulók aránya, lakóhelyének Pécstıl mért távolsága alapján (Saját szerkesztés)

102

15. ábra: A tanulók aránya lakóhelyük Pécstıl mért távolsága alapján (Saját szerkesztés)

102

16. ábra: A tanulók aránya településnagyság-típusok szerint, 1995/1996-2005/2006

168


(%) (Saját szerkesztés)

103

17. ábra: A templomba járók aránya Magyarországon, generációk és iskolai végzettség szerint, 1998 (TOMKA M. 2006.)

105

18. ábra: A régiók szerkezeti sémája (BARTKE I. 1999 és BÁLINT J. – JUHÁSZ M. 2007 alapján, saját szerkesztés)

116

19. ábra: Az egyes felekezetek súlypontja (KSH 2001 alapján, saját szerkesztés)

119

20. ábra: A nem keresztény felekezetek híveinek kor szerinti megoszlása, 2001 (KSH 2001 alapján, saját szerkesztés)

123

21. ábra: Az izraelita népesség településtípusonkénti megoszlása, 2001 (KSH 2001 alapján, saját szerkesztés)

124

22. ábra: Az izraelita népesség regionális megoszlása, 2001 (KSH alapján, saját szerkesztés)

125

23. ábra: A nem keresztény felekezetek aránya, megyénként, 2001 (KSH 2001 alapján saját szerkesztés)

130

24. ábra: Az egyházhoz, felekezethez tartozó népesség aránya megyénként, 2001 (%) KSH 2001 alapján, saját szerkesztés)

133

25. ábra: A felekezeti intézményi index, 2002-2007 (TÖRÖK P. 2004, KIR 2007 és felekezeti honlapok alapján, saját szerkesztés)

134

26. ábra: Magyarország felekezeti központi indexe, 2001 (Saját szerkesztés)

135

27. ábra: A vallási diverzitás értékei megyénként, 2001 (KSH 2001 alapján, saját szerkesztés)

136

28. ábra: A vallási aktivitás megyénként, 1999-2002 (Saját szerkesztés)

137

10.2. Táblázatok jegyzéke 1. táblázat: A vallásföldrajz a teológia és a vallástudományok rendszerében (MÁTÉ-TÓTH A. é.n. alapján, saját szerkesztés)

20

2. táblázat: A vallástudományok felosztása (KRÁNITZ M. 2000 alapján, saját szerkesztés)

20

3. táblázat: Az egyházhoz, felekezethez tartozó népesség aránya megyénként, 2001 (KSH alapján, saját szerkesztés)

44

4. táblázat: Magyarország felekezeti intézményi indexe, 2002-2007 (TÖRÖK P. 2004, KIR 2007 és felekezeti honlapok alapján, saját szerkesztés)

169

45


5. táblázat: Magyarország felekezeti központi indexe, 2001 (PETE J. 2005)

46

6. táblázat: A vallási diverzitási index megyénként, 2001 (KSH 2001 alapján, saját szerkesztés)

48

7. táblázat: A vallási aktivitási index korrelációs mátrixa (Saját szerkesztés)

49

8. táblázat: A vallási aktivitási index (Saját szerkesztés)

49

9. táblázat: A vallások szociológiai szempontú tipologizálásának egyik lehetséges módja (TÖRÖK P. 2004 alapján, saját szerkesztés)

52

10. táblázat: A fogyatékos népesség megoszlása életkor és felekezetek szerint, 2001 (%) (KSH 2001 alapján, saját szerkesztés

61

11. táblázat: Az egyes felekezetek településtípusok szerinti megoszlása, 2001 (%) (KSH 2001 alapján, saját szerkesztés)

66

12. táblázat: A magyar városhálózat néhány statisztikai jellemzıje, 2001 (KSH 2001 alapján, saját szerkesztés)

68

13/A táblázat: A városok rangsora különbözı felekezetek szerint (KSH 2001alapján, saját szerkesztés)

69

13/B táblázat: A városok rangsora különbözı felekezetek szerint (KSH 2001 alapján, saját szerkesztés)

70

14. táblázat: A falvak vallásstatisztikai sajátosságai, népességszám-kategóriánként, 2001 (KSH 2001 alapján, saját szerkesztés)

72

15/A táblázat: Az egyházi szja felajánlások néhány adata, a 2006. adóévre vonatkozóan – A felajánlott összeg (APEH alapján, saját szerkesztés)

85

15/B táblázat: Az egyházi szja felajánlások néhány adata, a 2006. adóévre vonatkozóan – A felajánlók száma (APEH alapján, saját szerkesztés)

85

15/C táblázat: Az egyházi szja felajánlások néhány adata, a 2006. adóévre vonatkozóan – A fejenkénti felajánlott összeg (APEH alapján, saját szerkesztés)

86

16. táblázat: A zarándok és a turista különbsége (KORPICS M. 2000 alapján, saját szerkesztés)

87

17. táblázat: A tanulók megyei megoszlása, 1995/1996-2005/2006 között (PETE J. 2008)

99

18. táblázat: Tanulói arányszámok kistérségenként, 1995/96 (Saját szerkesztés)

100


100


101

21. táblázat: Bentlakásos intézetek és lakóik, 1990, 2001 (KSH 2001 alapján, saját szerkesztés)

106 170


22. táblázat: Az intézetek néhány jellemzıje, 1990, 2001 (KSH alapján, saját szerkesztés)

107

23. táblázat: A templomba járók/templomba nem járók aránya az egyes pártok szavazótáborában, 1990-2002 (%) (KÖRÖSÉNYI – TÓTH – TÖRÖK, 2003.)

115

24. táblázat: Az egyes felekezetek néhány területi-statisztikai mutatója kistérségi skálán, 2001 (KSH 2001 alapján, saját szerkesztés)

120

25. táblázat: A nem keresztény felekezetek néhány jellemzıje, 2001, 2004 (TÖRÖK P. 2004, KSH 2001 alapján, saját szerkesztés)

122

26. táblázat: A nem keresztény felekezetek területi megoszlása, 2001 (%) (KSH 2001 alapján, saját szerkesztés)

131

171

PÉCSI TUDOMÁNYEGYETEM. A vallási aktivitás földrajzi mintázata a rendszerváltás után Magyarországon. Pete József

Recommend Documents