Evangélikus Hittudományi Egyetem Rendszeres Teológiai Tanszék
Paul Tillich teológiájának jelentősége a természettudomány és a vallás kapcsolatában
Doktori értekezés tézisei
KodácsySimon Eszter
Témavezető: Dr. Béres Tamás Budapest, 2009.
A kutatás kiindulópontjai és az alkalmazott módszerek A dolgozatban a 20. század egyik legjelentősebb protestáns teológusának, Paul Tillich teológiájának a természettudományok és a vallás kapcsolatában betöltött szerepét vizsgálom meg. A modern természettudományok és a vallás kapcsolata nem túl régi, de annál változatosabb múltat mondhat magáénak. A kérdésektől való bizonyos fokú távolságtartást és rálátást jelzi, illetve az útkeresés egyik módjának tekinthető, hogy az utóbbi évtizedekben megjelentek a természettudományok és a teológia kapcsolatát elemző tipológiai leírások. Dolgozatomban azt a klasszikusnak számító, a természettudományok és teológia kapcsolatával foglalkozó szakemberek által általánosan elfogadott rendszerező leírást használom, amelyet Ian G. Barbour vázolt fel az 1960as évek közepén, s amelynek részletesen kidolgozott változatát 1997ben jelentette meg Religion and Science, Historical and Contemporary Issues című könyvében; majd 2000ben az átdolgozott és kiegészített változatát publikálta When Science Meets Religion című írásában. Barbour négy osztályba sorolja a lehetséges álláspontokat: a konfliktus (conflict), a függetlenség (independence), a párbeszéd (dialogue) és az integráció (integration) csoportjába. A dolgozat felosztása ezt a csoportosítást követi: az egyes fejezetekben azt vizsgálom meg, hogy Tillich teológiája alapján mit lehet hozzátenni, mit érdemes változtatni és mit célszerű hangsúlyozni a konfliktusban, a függetlenségben, a párbeszédben és az integrációban megjelenő témák esetében. A dolgozat alapjául választott kutatási kiindulópontok két kérdésben foglalhatók össze: „Hova illeszthető Paul Tillich teológiája Barbour tipológiájában?” illetve „Mi Tillich teológiájának kritikája és üzenete a természettudományok és a vallás kapcsolatának egyes témáira vonatkozóan?” Ezeknek a kérdéseknek a kidolgozása a hazai szakirodalomban még nem történt meg, a külföldi szakirodalomban is csupán néhány olyan tanulmánnyal lehet találkozni, amely az említett kérdések valamely aspektusát érinti.
2
Eredmények 1. A természettudományok és a vallás közötti konfliktus újraértelmezhető Tillich történelemszemlélete és mítoszértelmezése alapján, mert jól érzékelteti a problémák alapvető eseteit, és segít feltárni az ellentétek mögött meghúzódó valódi problémákat. a) Mind a materializmus, mind a literalizmus problémájára megtaláljuk a helyesen értelmezett mitológiátlanításban a választ. Eszerint a konfliktus feloldásában mind a vallás, mind a tudomány olyan szerepet játszik, amely során az ellentét elkerülhetővé válik, sőt, kölcsönös együttműködéssé alakulhat. Ez akkor teljesül, ha a mítoszok és szimbólumok megőrzésének feladatát felismerjük, azok tartalmi és formai elemeinek különbözősége nyilvánvalóvá lesz. Ily módon a horizontális vizsgálódás nem boncolja szét az önmagán túlmutató elemet, s fordítva: a mítosz mondatainak igazsága nem kerül azok tartalmának helyére. b) Mind a vallás, mind a tudomány esetében a konfliktushoz felhasznált logikai háttér az argumentum ex ignorantia módszere, vagy annak fordított alkalmazása, amelyet a „tudásba helyezett cáfolat” névvel jelölhetnénk. Ebből a két zsákutcából a kiutat Tillich szerint annak az egzisztenciális kételkedésnek az elfogadása jelenti, amely felismeri az ember határait mind a tudás, mind a kulturális alkotás terén; s amely együtt tud élni az egzisztenciális szorongással, mert megérti, hogy a hit a teremtettség végességének elfogadásával kezdődik. Tillich így az ontikus és ontológiai dimenzió, vagy az episztemológia és az ontológia összekeverése következtében létrejövő konfliktus elkerülését teszi lehetővé. Ehhez azonban a teológusnak fel kell vállalnia azt a feladatot, hogy megpróbálja áthidalni azt a kettősséget, amelynek egyik oldalán az autonómiák relativizmusa és szkepticizmusa miatt kialakuló, értelem és spirituális alap hiányával fenyegető szorongás áll; a másik oldalon pedig a heteronómia meggyőződése található, amely a modern tudomány területére belépve félelmetes erőt képvisel. 2. Barbour által a függetlenség csoportjába sorolt témák azért fontosak, mert a rájuk adható tillichi válasz szolgál később a természettudományok és a vallás párbeszédére vagy szorosabb kapcsolatára vonatkozó állításaink alapjául, valamint Tillich rendszerének ezek az elemei teszik lehetővé azt, hogy valódi párbeszéd alakuljon ki a tudományok és a vallás között. a) Míg a neoortodoxia szakadékánál a kultúra és a vallás egymástól független világokat jelöl, addig Tillichnél – a polaritás pólusaihoz hasonlóan – különbözőségük ellenére sem létezhetnek egymás nélkül. A liberalizmussal 3
vagy a szupranaturalizmussal ellentétben, Tillichnél nincs egy olyan elkülönített hely a vallásos ismeret vagy a vallás működése számára, amely a kultúrától elválasztott lenne, vagy abba beolvadna. A vallás és a kultúra, így a vallás és a természettudományok kapcsolata nem dualisztikus, hanem dialektikus. Ez teszi érthetővé, hogy Tillich számára maga az elidegenedés a kapcsolat. Dialektikusan: a kapcsolat meg nem léte maga a kapcsolat. b) Tillich azáltal, hogy az egzisztencializmust a teológia szövetségesének tartja, a személyes belevontságot hangsúlyozza a teológiai vállalkozásban. Ez a belevontság ugyanakkor soha nem teszi függetlenné a vallásos megismerést a természettudományos távolságtartástól, ahogyan ezt a fideizmus és a neoortodoxia teszi. Éppen ellenkezőleg: azzal, hogy dialektikus módon egyrészt a lényegi lét és a létezés különbözőségét írja le, az „elidegenedés” kifejezéssel össze is kapcsolja őket. Ezzel a természettudomány és teológia kapcsolatában a két területet nem látja azonosnak (vagy egymáson belül elhelyezkedőnek), hiszen két különböző területre vonatkoznak: elidegenedettek egymástól; de nem függetlenek, hiszen kapcsolat van közöttük: elidegenedettek egymástól. A barbouri felosztással ellentétben, a tillichi értelmezés egzisztencializmusa nem a tudományok és a teológia függetlensége felé vezeti az embert, hanem éppen ellenkezőleg: azt segít felismerni, hogy a polaritás pólusaiként nem létezhetnek egymás nélkül – a közöttük fellépő feszültség szükségszerűen párbeszédbe vonja őket egymással. c) A függés és a függetlenség dialektikus viszonya Tillich korrelációs módszerében csúcsosodik ki, ahol az egzisztenciális kérdés és a teológiai válasz függésének és függetlenségének egysége szolgál a párbeszéd alapjául. A kölcsönös függés helyes megértésének alapja a – tudomány és vallás párbeszédében gyakran méltánytalanul elhanyagolt – teológiai kör tisztán látása. A teológiai kör az, amely lehetővé teszi Tillich számára, hogy amellett, hogy a tudományos fogalmakat és kifejezéseket segítségül vegye teológiai rendszeréhez, elkerülje a szinkretizmus csapdáját. 3. A tudomány és a teológia párbeszéde felé vezető úton Tillich túllép a tolerancia állapotán, s a tudományos és a teológiai gondolkodás és cselekvés összehangolt képéhez jó alapot szolgáltat rendszere. a) A klasszikus természettudomány és Tillich rendszere között megvalósulhat a párbeszéd az őket jellemző kritériumok alapján, mert az elemeik között fellépő hasonlóság (például az egyszerűségre, pontosságra és általánosságra törekvés, esztétikai tulajdonságok szerepe, régiség elve, óvatosság és kételkedés szerepe, szolipszizmus elvetése, idealizmus és pozitivizmus elkerülése) megalapozza a párbeszédet; de az összhang nélküli jellemzők is legalább egy konstruktív toleranciára törekvő párbeszéd témájául 4
szolgálhatnak. b) A neoklasszikus természettudomány és Tillich teológiai rendszere között azonban a módszertanra épülő párbeszéd még szorosabb változata alakulhat ki, hiszen a klasszikus természettudománnyal meglévő hasonlóságok mellé most olyan kritériumok is felsorakoznak, mint a szubjektumobjektum hasonló kapcsolatára épülő analóg megismerési folyamat, a dialektikus logika alkalmazása, vagy a nyelvhasználat szempontjai. Egy ilyen párbeszédnek az igazolását adja Polányi elmélete, amelyre Tillich gondolatai is hatással voltak, s amelynek következtében Barbour módszertanalapú párbeszédét ki lehet egészíteni Tillich szerepével. c) Ezek a vizsgálódások továbbá azt a korábbi állításunkat is alátámasztják, hogy Barbourral szemben, Tillich alapján az egzisztencializmus a párbeszédcsoportba tartozik. d) Niels Bohr és Werner Heisenberg tudományos szemléletének és Tillich teológiai gondolkodásának hasonlósága alapján javasoljuk a tudományok és a vallás közötti kapcsolat leírására a „koegzisztens állapot” fogalmát, mint amely kifejezi ennek a kapcsolatnak az alábbi jellemzőit: • az állapotok a valóság lehetőségeiből állnak, • ezek megvalósulása egy új állapotot eredményez, • amely elsősorban lehetőség, de ezen túl szükségszerűség is, • a szituációban minden korábbi állapot részt vesz valamilyen mértékben, • nem két állapot keverékéről van szó, hanem egy harmadik, minőségileg új állapot létrejöttéről, amely mind az abszolút, mind a viszonylagos nemlétből „áll ki” (egzisztál), • a korreláció a felmerülő statikusságot változtatja meg dinamikus kölcsönös kapcsolattá, • az állapot az „üres társlétezés” toleranciáján túllépve, a dinamikus békét is magában foglalja, • a koegzisztens állapotban az egzisztenciális megközelítés is szerepet kap. e) A módszertani párbeszéd következménye, hogy a fogalmi analógiákra épülő dialógus lehetősége Tillichnél egyenes következményként teljesül: a megvizsgált példák – a paradoxon, a komplementaritás és a kontingencia fogalmai – jól mutatják, hogy a teológia és a tudomány valódi párbeszédbe kerülhet a tillichi fogalomértelmezés alapján. Úgy tűnhet, hogy azzal, hogy Tillich explicite nem terjeszti ki magára a tudományra és a vallásra a komplementaritás analógiáját, nem jut a párbeszédben olyan magas szintre, mint akik megteszik ezt a lépést. Mégis, azáltal, hogy a lét szerkezetének elemeit a komplementaritás logikájában látja, mélyebb dimenziókban értelmezi és használja ezt a hasonlóságot, mint akik „csak” a diszciplínák közötti komplementaritást állítják. 5
f) Tillich értelmezése szerint a határ nem egy téma körüli problematikát jelenti, hanem egyfajta „létállapotot”, amelynek fényében minden megállapítás kikristályosodik, így például a megértés folyamatának lényege is. Ebből adódik, hogy nem létezik olyan, a tudomány és a teológia között felmerülő kérdés, amely ne lenne határkérdés. A határok értelmezése két fontos következménnyel jár: egyrészt szükség van mindkét terület folyamatos önértelmezésére; másrészt ehhez, és a határ kijelöléséhez is folyamatos párbeszédre van szükség. Ilyen értelemben a párbeszéd nem csupán lehetőség, hanem szükséges feladat is. 4. Tillich teológiája alapján a tudományok és a vallás közötti integrációfogalmat úgy értelmezhetjük, mint amelyet a párbeszédben megjelenő „lehetőségen” túllépő szükségszerűség jellemez. A szükségszerűség azonban nem jelent sem okokozati kapcsolatot, sem logikai relációt; sokkal inkább a tudomány és a vallás kötelező érvénnyel fellépő kapcsolatát implikálja egy egységes világkép érdekében, a helyes etikai döntések megalkotása céljából, vagy a rendszerezés során. a) Tillich ez alapján bírálja a természeti teológiát, amelynek – a ma újra népszerű használatával szemben – annyiban ad létjogosultságot, amennyiben az istenkérdést fogalmazza meg; s amely a természet és a transzcendens között az ember egzisztenciális szorongásából fakadóan igényli az egyénben felmerülő tudományos kérdések és a teológia válaszai közötti kapcsolat megvalósulását. Tillich a logikai és tartalmi kapcsolat elutasítása következtében Barbour felosztásához egy újabb lehetőséget tesz a természeti teológia terén: a személyes találkozásban és az egzisztenciális érintettségben felmerülő kérdések szükségszerűen vonják magukkal a tudomány és a teológia kapcsolatát. b) A részesedés általi tudás az analogia imaginis szerepében éri el a maximumát: nem csak segíthet, ha a megismerő részt vesz a megismerésben; hanem ahhoz, hogy egyáltalán létrejöhessen a találkozás, a megismerőnek teljes mértékben részt kell vennie. A részesedés által nem a saját akaratából szerez ismeretet, hanem a találkozás által a kép átformáló ereje is hat rá, s az Új Lét valósága konkrét, vallási tapasztalattá válik. Bár a létanalógia és a képanalógia célja is az Istenről való beszéd, az előbbi statikusabb jellegével szemben a képanalógia átalakító ereje dinamikusabb és konkrétabb. c) A tudomány és a vallás integrációjának a természeti teológia tillichi elképzeléséhez hasonló változatát az intézményes keretek nagymértékben tudják előmozdítani. Ezek működéséhez jó alapot biztosíthat Tillich „alkotásbátorsága” (courage to create), amelynek forrása ugyanaz az Istenen túli Isten, aki a „létbátorság” (courage to be) alapja is, és aki akkor is jelen 6
van, amikor a tudományos kutatás során az aggódás vagy a kétely keríti hatalmába az embert. A bátorság teszi képessé a vallást is arra, hogy megbékéljen, és – a lehetséges keretek között – újra együtt tudjon működni a tudománnyal. d) A természet teológiájának értelmezéséhez az élet sokdimenziós egysége szolgáltatja az alapot. Ez alapján a természet teológiájának minimalista értelmezését elfogadja Tillich: a természetet vizsgáló tudományok, és az általuk kialakult természetképünk van – kötelező érvénnyel – hatással a teológiai állításokra. A természet teológiájának maximalista értelmezését pedig annyiban támogatja, amennyiben a teológiai állításokat érvényesnek tartjuk a természetre is, de a teológiai állítások nem határozzák meg a természettudományok tartalmi ismereteinek megszerzésére tett kísérletét. e) A tudományra épülő technika krízise – és ennek részeként többek között a mai ökológiai krízis is – nem annyira technológiai probléma, mint inkább kulturális és spirituális. A krízis oka ugyanis mindig az ember iránytévesztése (a vertikális helyett a horizontálisra való figyelés), vagy a prioritások átrendeződése (például a végső értelem és a végesség kérdéseinek felcserélődése), a dimenziók keveredése (tudományos és vallási), és a cél-eszköz viszony felborulása. Ennek elkerüléséhez kifejezetten szükséges a tudomány és a vallás együttműködése, így Tillich alapján inkább az integrációhoz lehet sorolni ezt a – Barbour szerint inkább – határkérdést. f) A metafizika Tillich tudományrendszerében is egyfajta rendszerező szintézisként jelenik meg, amint azt Barbour is alapul használja. Azonban míg Barbour szerint ez a közös metafizikai alap maga ad lehetőséget a kapcsolatra, addig Tillichnél a metafizikai alap a teonómia részvételének meghatározója. A barbouri „rendszerező szintézis” kifejezés első tagja Tillichnél is igaz, ám ő nem szintézisre akarja hozni a különböző tudományokat, hanem egy rendszerbe próbálja illeszteni azokat. Esetében rendszerező alkotásról lehetne beszélni, amelyben a rendszerező „segédelem” a metafizika, mint a teonóm irány megvalósításának eszköze. 5. Ha be kell sorolni Tillich teológiáját Barbour rendszerébe, akkor – dialektikusan – azt mondhatjuk, hogy úgy tartozik mind a párbeszéd, mind az integráció csoportjába (amennyiben ez utóbbi nem tartalmi összefonódást jelent, hanem a kapcsolat szükségszerű megvalósulását), hogy közben egyikbe sem illeszkedik tökéletesen, mert mindkét esetet a függetlenség-csoportban tett megállapításai teszik lehetővé. Tillich gondolkodása és rendszere minden esetben olyan jelentőségű a tudomány és a teológia kapcsolatára nézve, amely miatt ezekben a kérdésekben sem szabad figyelmen kívül hagyni teológiáját, hanem érdemes kihasználni annak értékeit és a benne rejlő lehetőségeket.
7
A doktori értekezés témájához kapcsolódó publikációk Könyvfejezet: Természettudományok és a keresztény vallás. In: Ablaknyitás. Keresztény önismeret falakon kívül és belül. Szerk: Szabó Lajos. Luther Kiadó, Budapest, 2004. p357372. Fenntartható közösségek az egyházban. In: A teremtés ünnepe. Tanulmányok, képek, liturgikus szövegek. Szerk.: Béres Tamás, Orosz Gábor Viktor, Szabóné Mátrai Marianna, Petri Gábor. Luther Kiadó, Budapest, 2008. Tanulmányok, cikkek: A természettudományos és a teológiai gondolkodás lehetséges kapcsolata. In: Lelkipásztor, 2005. 134137.o. A hitoktatásban felmerülő kérdések logikai háttere. In: Lelkipásztor, 2005. 258261.o. Az egyházi iskola, mint a párbeszéd modellje. In: Lelkipásztor, 2006. 4247.o. Idegen nyelvű publikációk: Secondary School as a Model for the Dialogue between Science and Religion. http:// www.metanexus.net/conference2005/papers.asp#K (kodacsy-simon-1.pdf), 2005. Fordítások: Kvasz, László: A matematika és teológia láthatatlan kapcsolódási pontjai. in: Kompetencia, kompatibilitás, kooperáció. Szerk.: Kodácsy Tamás. Kálvin Kiadó, Budapest, 2006.
8
