Paul Michael Bush
STEPH Stephenie Meyer csodálatos ifjúsága és a Twilight saga
1
2
Paul Michael Bush
STEPH Stephenie Meyer csodálatos ifjúsága és a
Twilight saga
Atlantic Press Kiadó Budapest, 2009 3
STEPH Stephenie Meyer csodálatos ifjúsága és a Twilight saga Írta: Paul Michael Bush © Atlantic Press Kiadó, 2009
Szerkesztette Tamási Izabella Tipográfia, tördelés Soltész Attila Borítóterv Sobota
Felelôs kiadó Az Atlantic Press Kiadó igazgatója 1114 Budapest, Bartók Béla út 55. www.atlanticpress.hu
Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a mû bõvített, illetve rövidített kiadásának jogát is. A kiadó írásbeli engedélye nélkül sem a teljes mû, sem annak része semmilyen formában – akár elektronikusan vagy mechanikusan, beleérte a fénymásolást és bármilyen adattárolást – nem sokszorosítható.
Nyomta és kötötte az Alföldi Nyomda Zrt. Debrecen Felelôs vezetô György Géza vezérigazgató
© Bokor Pál, 2009 ISBN 9789638825582 4
„Lassan szeress s szeretni fogsz sokáig.” William Shakespeare (Rómeó és Júlia)
5
6
Tartalom
A szerzõ elõszava
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.
9
Egy jó kislány karácsonyra
13
Vámpírok és szuperhôsök
17
A tündérkert
23
Egy másik Amerika
29
Scottsdale – egy menõ suli
35
Szerelem, nem elsõ látásra
39
Egy mormon házasság
45
Az álom
51
Egy kismama könyvet ír
59
Így kezdõdött…
67
7
11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25.
A lavina elindul
71
Stephenie Meyer második élete
77
A celeb, aki normális
83
Vámpírok szerelme
87
A saga folytatódik
95
Meyer és Rowling
101
„Miért gyûlöljük õt?”
107
A Meyer-varázs
111
A burok
119
Koncert a Times Square-en
125
A Midnight Sun incidens
131
A producer
137
Ködös napok
145
Új világok nyílnak
153
Mit hoz a jövõ?
159
Az üzenet (Utószó helyett)
165
8
A szerzô elôszava Kedves Barátaim! Ígérem, hogy ez a könyv arról szól majd, amirôl a címe. Stephenie Meyerrôl, a Twilight saga írónôjérôl, könyvének keletkezésérôl, és annak fôszereplôirôl, akik milliók fantáziájában már maguk is életre keltek. Egy világraszóló sikerrôl, melynek a titkát ismerni vélem. Meg is osztom ebben a könyvben veletek. A kezdô íróknak azonban ne legyenek vérmes reményei. Egy ekkora sikertörténethez nem elég a tehetség és a szerencse. Erkölcsi tartásra, jó idôzítésre, érzékeny közönségre, s még sok mindenre szükség van hozzá. A Twilight-sorozat ezért valószínûleg egyszeri és megismételhetetlen jelenség a világirodalomban. 9
Új Jane Austen vagy Emily Brontë született volna? Aligha errôl van szó. Inkább arról, hogy jött valaki, akinek volt igazi, szívhez szóló és ugyanakkor megszívlelhetô mondandója a tizenévesekhez. Az osztályelsôkhöz és a könyvmolyokhoz, de a rakoncátlanokhoz és az iskolakerülôkhöz is. És azokhoz, akik iskolás, középiskolás, netán egyetemista létükre nem vetették bele magukat megfontolatlanul az alkohollal, drogokkal és más csábításokkal teli nagybetûs életbe. Mindenkihez, aki így vagy úgy, szembe kerül a felnôtté válás nehézségeivel. Például azzal, hogy amikor az emberi test már megkövetelné a felnôttes örömöket, a környezet, s különösen a szülôk még idô elôttinek tartják ugyanezt. Igyekeztem összegyûjteni mindent, amit rajongásotok tárgyáról tudni érdemes. Persze titokban remélem, hogy valamit azért magatokról is megtudhattok közben. És a modern világról is, melybe belépni készültök. Melynek zûrzavarában Stephenie Meyer, ez a háromgyermekes arizonai anya és írónô, megpróbál egy kis rendet teremteni. Magam is folyton ilyesmin töröm a fejem. Egy olyan világon, melyben az emberek nem szürkék és egyformák, mint a hangyák. Melyben vannak vámpírok ugyan, de azok sem egészen olyanok, mint a vámpírfilmekben – például nem olyan gonoszak. Egy olyan világon gondolkodom, melyben maradt még hely a rend, a romlatlanság, a szépség és az ôszinteség számára. 10
Végezetül egy kérés! Ha érdekesnek találjátok azt, amit Stephenie-rôl, az ô kisvárosi Amerikájáról és a Twilight sikertörténetrôl itt megtudtok, feltétlenül mutassátok meg ezt a könyvet a mamának! Miért? Mert rájöttem: a legtöbb bajt életünkben az okozza, hogy a szülôknek rendszerint fogalmuk sincs róla, mi foglalkoztatja a gyerekeiket. Paul Michael Bush
11
12
1. Egy jó kislány karácsonyra Nincs már tizenéves lány Amerikában, de Európában se sok, aki ne ismerné Bella Swan nevét. De aki meg akarja érteni, ki is ez a szép hattyú, akiért négy vaskos köteten keresztül vámpírok és vérfarkasok versengenek, annak elôbb meg kell értenie, hogy ki az a Stephenie Meyer. Ez nem túlzás! Amikor egy nagy amerikai szórakoztatóipari hetilap megkérdezte ôt, kirôl mintázta Bella Swant, Steph nem habozott a válasszal. Ô maga volt a minta. Bella egy olyan normális és hétköznapi iskoláslány, magyarázta, amilyennel manapság kevéssel találkozunk az irodalomban. És olyan, amilyen Stephenie volt kamaszkorában. Egy 2006 augusztusában készült interjúban Steph így beszélt az Isabella Swan és a kamasz Stephenie Meyer közötti hasonlatosságokról: „Azt hiszem, van 13
egy pár dolog benne az én tizenéves önmagamból – ugyanaz a szarkasztikus belsô hang, ugyanaz a szégyellôsség és ingatag önbizalom, és még a fizikai megjelenésünkben is volt néhány azonosság...” A Twilight saga írójának egyik rajongója azt mondta egyszer, hogy Stephenie könyveinek megjelenése „nagy ajándék” az életében. Ez talán közhelynek hangzik, de a mi esetünkben mégsem az. Stephenie-t bárki tekintheti ajándéknak. Hiszen ôt is „a Jézuska hozta”, mint a legszebb ajándékokat. Igen, Stephenie Meyer karácsonykor született. És bár véletlenek mindannyiunk életében vannak, karácsonykor születni nem akárkinek adatik meg. Igaz, attól még nem lesz senki világhírû, hogy karácsonykor született. Vagyis, ez a két dolog – karácsonykor születni, és még szerencsés csillagzat alatt is – még ritkábban jár együtt. Márpedig Stephenie Morgan-Meyerrôl alighanem mindkét dolog elmondható. Karácsonykor született, és szerencsés csillagzat alatt. „Örömmel tudatjuk, hogy december 24-én, karácsonykor megszületett kisebbik leányunk, aki a keresztségben a Stephenie nevet kapta.” Valahogy így szólhatott a rokonoknak és a szomszédoknak küldött értesítés, mely 1973 telén hírül adta a kis jövevény érkezését. Az újszülött második volt a Morgan család leánygyermekeinek sorában. Keresztnevét édesapja, Stephen Morgan után kapta. Az anyakönyvbe persze nem a Stephen, hanem annak nôiesített változata, a Stephenie került. Ezt az anyakönyvet azonban a mormon egyháznál vezetik, ami – mint látni fogjuk – egyáltalán nem lényegtelen. Stephenie, vagy 14
ahogy rajongói ismerik, Steph, sosem volt elégedett a nevével. Családnevét, mely egy betûvel eltér a szokásos Mayertõl, keresztnevét pedig, mely az ugyancsak gyakori Stephanie-tõl tér el egy magánhangzóval, bizony számtalan esetben elírták. Persze, mióta viselôjüket szárnyára kapta a világhír, ez már nem olyan gyakori. A mormonok egyébként keresztények, de egészen másképpen, mint a többiek. Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházához tartozónak vallják magukat. Ennek a hovatartozásnak számos következménye lesz Stephenie életében. Még a magánéletében is. Elöljáróban csak annyit, hogy Steph soha életében nem ivott egy korty alkoholt sem, és soha egyetlen Rjelzésû (Korhatáros – A szerk.) filmet sem látott. Nem csak kislány korában. Soha! A mormonoknak gyönyörû neogótikus templomaik vannak. Talán még azt is sokan tudják róluk, hogy övék a világ legjobb templomi kórusa. Ám ez kevés ahhoz, hogy megértsük, miképp lehetnek a Twilightregények egyszerre érzelmesek és izgalmasak, szelídek és vadak. Ennek megértéséhez kicsit többet kell majd beszélnünk a mormonok történetérôl és életmódjáról. Még ha Stephenie regényhôsei általában nem is mormonok. Középiskolai osztálytársainak többsége sem ehhez a felekezethez tartozott. Az már az egyetemen volt, amikor Stephenie mormon fiatalokkal tanult együtt. Az Alkonyat hôsei – Bella Swan, Edward Cullen, Jacob Black és a többiek – viszont mind középiskolások. 15
Ugye feltûnt mindenkinek, aki olvasta a Twilight saga bármelyik kötetét, hogy Bella egyik legfontosabb tulajdonsága a jóság, a szeretet és a mások iránti megértés? Szóval, hogy ez a lány tele van jó tulajdonságokkal. Márpedig Bellának ezeket az erényeit is mind a tizenéves Stephenie-tôl kellett örökölnie. Amikor Stephet egy újságíró megkérdezte, hogy ô maga a hit parancsára volt e olyan nagyon „jó kislány”, habozás nélkül rávágta: „Hát persze! Olyan közösségben nôttem fel, ahol jó kislánynak lenni nem volt kivételes dolog. Nagyjából ezt várták el tôlem. És minden barátnôm jó kislány volt, és a fiú barátaim is mind jó fiúk voltak. Csupa nagyon kedves gyerek. És ez meghatározza a szereplôim jellemét is. Az én regényeimben nem sok rossz fiú van. És még a rosszfiúknak is általában megvan az alapos oka, hogy olyanok legyenek. És közülük is többen megjavulnak a végén. Szóval én nem tartozom azok közé, akik mindent rossznak látnak a világban.”
16
2. Vámpírok és szuperhôsök A kis Stephenie Morgan és testvérei fölöttébb szigorú erkölcsi intelmek és szabályok között nõttek fel. A Morgan házban bizonyos filmeknél és sorozatoknál eleve tilos volt bekapcsolni a televíziót. A mozi ritka esemény volt, s akkor sem azt jelentette, amit más amerikai gyerekek számára. Steph nem a Terminátor vagy A nyolcadik utas a halál típusú horrorfilmeken nevelkedett. Noha az Alkonyatban, majd a Twilight saga többi köteteiben egy halandó iskoláslány és egy halhatatlan vámpírfiú szerelmét írta le, Stephenie Meyer soha nem látott vámpírfilmeket, és nem olvasott vámpírkönyveket sem. E mögött nem kell feltétlenül vaskalaposságot, drákói szigort sejteni. A történet inkább arról szól, milyen fontos a mormon családokban a gyermekek egészséges 17
lelki fejlõdése. Ugyanilyen fontos szabály a vállalt feladat lelkiismeretes teljesítése is. Ezek néha óhatatlanul ütköznek. A vámpírok például, érthetõ okokból, Stephenie felnõtt életének és munkájának részévé lettek. Ezért saját bevallása szerint egyszer DVD-n belenézegetett egy vámpírfilmbe is, hogy lássa, hogyan ábrázolják ezeket az élõholt lényeket. Egy interjúban pedig kijelentette: szándékában áll valamikor megnézni Bram Stoker Drakula címû híres vámpírfilmjét. Arra viszont semmilyen bizonyíték nincs, hogy ezt meg is tette volna. Úgyhogy gondoljunk bele: az új évezred eddigi legsikeresebb vámpírtörténetét olyan szerzõ írta, aki soha nem látott egyetlen horrrorfilmet sem! Ahhoz ô túl gyávának érezte magát, hogy horrort nézzen vagy horrorkönyveket olvasson. Ezzel szemben gyermekkorában rajongott a rajzfilmekért, ezen a mûfajon belül is az X-Menért, és általában a szuperhôsökért. Az X-Men a késôbbiekben a Cullen család legendájának megalkotásához adott erôs ihletet. A mértéktartás a mormon családok életvitelének minden részére kiterjed. A három Morgan kislány (Stephenie után nem sokkal megszületett Heidi is), még az elemi iskolában, de még a középiskolában sem próbálkozott olyasmivel, hogy dizájner farmerért kuncsorogjon Candy mamánál. Pedig a mai napig a farmer a kedvenc öltözetük. Az akkoriban hihetetlenül népszerû Barbie babák sem kaphattak helyet a lányszobában. Azok végül is a legújabb öltözködési divatot reklámozzák... A divatos játékok közül pedig talán csak E.T., a földönkívüli szörnyecske lehetett bejáratos Morganékhoz. Mert azt az üzenetet, melyet Steven 18
Spielberg filmrendezõ küldött ezzel a filmjével az amerikai gyerekeknek, Steph szülei is értelmesnek tartották: a kis ûrlényt, ha túl hosszú is a nyaka, ha valószínûtlenül óriási is a szeme, barátnak, nem pedig ellenségnek kell tekinteni. A kis Stephenie-t és testvéreit a szülõk igyekeztek megóvni a modern világ ártalmaitól. Azoktól, melyek oly sok fiatalt szolgáltatnak ki a drogdílereknek, a lánykereskedõknek és más bûnözõknek. A Morgan családban, késõbb pedig Stephenie és Christian Meyer családjában is voltak tilalmak. Ám ezek nem feltétlenül feleslegesek. A felnõtt világban lehet vitatkozni azon, túlzás-e a teljes szesztilalom, noha az alkoholtól való tartózkodás még senkinek sem ártott meg. A gyerekek esetében ez aligha lehet vita tárgya. Legszigorúbb változatában a mormon vallás tilt mindent, ami túlzásokhoz, szabadossághoz, kicsapongó életmódhoz vezethet. Tiltja mindenféle izgatószer és kábítószer használatát. Tiltja a kávé és más koffeint tartalmazó italok fogyasztását, de egy diétás Pepsi-Cola azért elfért Morganéknál a tejtermékek mellett a hatalmas, kétszárnyú fridzsiderben. És volt ott alighanem néhány doboz gyári jégkrém és fagylaltkészítmény is. Gyermekes háznál a torkoskodásnak ezek a legenyhébb formái nem elkerülhetõk. Steph, akinek csinos lány és asszony létére voltak néha problémái a vonalaival, ma már talán sajnálja, hogy rajongásig szeretett édesanyja nem volt ebben is szigorúbb egy picit... A Cherry Coke-nak, ennek a különleges nedûnek, mely a kóla cseresznyeízû változata, Steph saját beismerése szerint, a mai napig nem tud ellenállni. 19
Ellenállt viszont egész eddigi életében és minden könyvében a drogok, a házasság elõtti szexuális élet és mindennemû szabadosság csábításainak. Kis túlzással, azt a piros almát, mely az Alkonyat címlapján látható, Stephenie sohasem szakította le. Hiszen az a bibliai tudás tiltott gyümölcsét, s persze Bella és Edward tiltott szerelmét jelképezi. Igen ám, de a Twilight saga nem erõsíti, hanem elsöpri a tilalmakat, ha azok csak az emberek hétköznapi bizalmatlanságára épülnek, és olyan szerelmet tiltanak, mely tiszta érzelmekbõl fakad. A mormon vallás elõírásaihoz való erõs ragaszkodás Stephenie esetében sosem elvakultságot jelent. Nem akadályozta meg például Stephenie-t abban, hogy a Muse együttes zenéjéért rajongjon. Ez a banda szállította késõbb az Alkonyatból készült film nagy slágerét. A 2006-ban megjelent Black Holes And Revelations címû lemezen található Supermassive Black Hole címû dalról van szó. A Muse angol együttes. Madonna fedezte fel az amerikaiak számára. És bizony arról is híres, hogy tagjai nem vetik meg az élvezeti szereket... Steph viszonya a drogfogyasztáshoz mit sem változott ettõl. Pedig az önmegtartóztatáshoz nemcsak vallásos nevelés, hanem karakter is kell. Ezt a karaktert Steph alighanem szüleitõl örökölte és kapta. Az önmegtartóztatás – magyarázta egyszer, már befutott íróként a Time magazin tudósítójának – számára sosem volt valláserkölcsi kérdés. Olyan dolog az, amit a józan ész diktál. „Mi szabad akaratunkból cselekszünk, és ez nagy áldás számunkra Istentõl. Ha az ember megbéklyózza önmagát valamilyen szenvedély, 20
mondjuk a kokain által, akkor voltaképpen a saját szabadságának egy részét veszíti el.” Az erõszakmentesség kultusza pedig, melyet többkevesebb sikerrel minden Stephenie Meyer-könyv hirdetni igyekszik, közvetlenül gyökeredzik a mormon egyház rövid, de izgalmas múltjában, melyrõl a késõbbiekben még beszélnünk kell. A mormonoknak van okuk viszolyogni az erõszaktól. Õseik a többnejûséget hirdették és gyakorolták. Emiatt üldözték el õket a keleti partvidékrõl. Véres leszámolások sorozata után telepedtek le az Utah állambeli Sóstó vidékén. Ez az állam a 19. század közepén még Mexikóhoz tartozott, és nem Amerikához. Az egyház mára már lemondott a többnejûségrõl, viszont ellenzi, mi több, tiltja az erõszakot. A köreikbe tartozó családok számára pedig semmi nem olyan fontos, mint hogy gyermekeiket a békesség és a mértéktartás szellemében neveljék. Aki ezt nem tudja, az most rögtön tegye le a Twilight-könyveket, mert semmit nem értett meg belõlük. Vagy olvassa el õket még egyszer, figyelmesebben... Most pedig térjünk vissza Morganék hartfordi házába. Mert a várost, amelyben Stephenie Meyer meglátta a napvilágot, Hartfordnak hívják.
21
22
3. A tündérkert
Ez a hely minden bizonnyal mély és kitörölhetetlen hatást gyakorolt Stephenie-re. Meg a kamaszvilágra is, mely könyveiben megjelenik. Hartford különben egy érdekes hely. Elõször is tudni érdemes róla, hogy ez Amerika egyik legnagyobb kisvárosa. Nagysága abból ered, hogy fõváros, Connecticut állam fõvárosa. Kicsinysége pedig úgy értendõ, hogy 1973-ban, amikor Stephenie Morgan megszületett, mindössze százezer lakosa volt. A tehetséges és sikeres emberek szülõhelyérõl elmélkedni mindig tanulságos. Mert az a dolog, amit a hely szellemének mondunk, a kis Stephenie gyermeki lelkét éppúgy átjárta, mint az anyja simogató tekintete és az apja szigora. A szigor bizonyára nélkülözhetetlen lett volna a Morgan család hat gyermekének 23
mintaszerû neveléséhez akkor is, ha nincsenek a vallási elõírások. És ha valami a gyermeki lelket átjárja, annak örökre nyoma marad a felnõttben is. Nem történt ez másképp Steph esetében sem. Hartford, a maga százezer lakosával, nem lehetett volna egy akkora állam fõvárosa, mint Connecticut, ha nincs az ilyen számokban az a sok csalafintaság. Mert ha a szigorúan vett városhatárhoz a települést tíz és tíz mérföld szélességben körülölelõ zöldövezetet is hozzászámítjuk, akkor Hartford egyszer csak növekedni, zöldülni, szépülni kezd. Ebben a változatában már Greater Hartfordnak hívják. És ebben az állapotában már több mint egymillió lakost számlál. Így már kisvárosnak sem illik nevezni. Holott jellegében és hangulatában még mindig az. Mindenki tudja, hogyan fest és hogyan lélegzik egy igazi amerikai kertváros. Az utcaképet nem is annyira az egyébként takaros házak, mint az élénkzöld, mindig frissen nyírt pázsitok és szabályos kockára nyesett sövények alkotják. Zászlótartó árboc van minden ház bejárati ajtajának közelében, s az árbocokon, ha fúj a szél, büszkén csattog a csillagos-sávos lobogó. Csak úgy, ki nem kényszerített hazafiságból. A halloween ünnepeken minden ablakban nagyszemû tökök fénylenek. Karácsonykor pedig olyan nincs, hogy a nappaliban ne álljon ott a karácsonyfa színes lámpafüzérekkel. És olyan sincs, hogy a karácsonyfa ne látszódjék az ablakon át akár többszáz méter távolságból is. A mogyorókrém és a Cherry Coke feledhetetlen íze ehhez az idegnyugtató életmódhoz elvben éppúgy hozzátartozik, mint a 24
garage sale. Ez egy pici kis kirakodóvásár. A minden háztartásban felhalmozódó megunt könyvek, lemezek, csecsebecsék kiárusítása fillérekért a szomszédoknak. A név abból ered, hogy mindez a garázs elõtti placcon történik. Ami az egyik házban lejárt lemez, a másikban kellemes meglepetés, régen hallott fülbemászó muzsika lehet. És ott vannak még a partik, melyek rendezése a sok szülinap miatt Morganéknál is gyakran esedékes... Ez a nagyra nõtt kisváros, a connecticuti Hartford, meghatározóan fontos hely volt a kis Stephenie életében. Csoda-e, hogy egy ilyen szívmelengetõ és bájos környezetben a vámpírok is másképpen viselkednek, mint a Drakula-könyvekben? Steph csupán négyéves koráig élt ezen a helyen. Mégis, a kisgyermekkor tündérkertje volt ez, egy sokszáz mérföldön elterülõ óriásliget, melyben nincsenek kerítések, csak apró, hatés nyolcszobás családi házacskák, egymástól tisztes távolságra, mégis belátható közelségben. Hogy ezek miért olyan rettentõen fontos körülmények egy leendõ író életében? Két dolog miatt. Az egyik a nosztalgia. Morganék is, Meyerék is, noha ma már arizonai õslakosoknak vallják magukat, mindmáig ezt a fajta szolid, nyugodt, kicsit elõkelõ, néha kicsit magamutogató kisvárosi környezetet kedvelik. Meg aztán azért is, mert abban a mérhetetlenül nagy, néha már gyûlölködõ versengésben, amit irodalmi életnek mondanak, biztos családi és lélektani háttér nélkül szinte lehetetlen karriert csinálni. És még valami. Ha valaki azt kérdezi, hogyan került a Twilight-sorozat hõse, Bella Swan Forksba, az 25
Egyesült Államok legesõsebb pontjára, erre is Connecticut és Hartford a válasz. A város hivatalosan is Amerika egyik legcsapadékosabb kontinentális zónájában fekszik. Hartfordra évi 1100 milliméter csapadék zúdul. Ugye hogy elképzelni is nehéz: tizenegy méter esõ és hó, mely viszonylag egyenletesen hullik le az év különbözõ hónapjaiban. A forró és nedves nyarak, a hideg és havas telek vidéke ez, ahol a nyári idõszakban néha még trópusi viharok is dúlnak. Stephenie Morgan, aki ma Stephenie Meyer néven több mint negyvenmillió eladott könyvvel a világ egyik legsikeresebb írója, jókor és jó helyen született. A bölcsõben szívta magába a hartfordi kertek illatát. Gyermekként mártózott meg a cédrusfák koronái között varázslatosan sziporkázó napfényben, mely ezt a tündérkertet minden hajnalban és gyakorta esõ után is bearanyozza. Némi ellentmondás, hogy Steph regényeiben, s ezek nyomán a filmekben, a Washington államban lévõ Forks nevû kisváros egyáltalán nem tündérkertként szerepel. Ez a ködös, nyirkos, nem éppen rokonszenves vidék, nem embereknek, hanem magukat halandóknak álcázó vámpíroknak a választott lakhelyeként és természetes környezeteként tûnik fel. De akárhogyan él is Stephenie Meyer emlékezetében Hartford, akármit választott is ki emlékeibõl a Twilight hangulatának megteremtése érdekében, a hely szelleme tudat alatt is hat az ottlakókra. Az, amit a hely szellemének nevezünk, nem csupán illatokból, ízekbõl és verõfényekbõl, belülrõl gyertyákkal megvilágított halloween tökökbõl áll. Akkor 26
sem, ha utóbbiakon az éles fogakat imitáló nyílás akár vérszomjas vámpírok harapásra nyíló szájára is emlékeztethet valakit. A hely szellemét leginkább mindig az ottlakók alakítják. Élõk és holtak. Híresek és ismeretlenek. De azért elsõsorban mégis a híresek. Majdnem hihetetlen, de Steph egyáltalán nem az egyetlen világirodalmi nevezetesség, akit a Connecticut állambeli Hartford város adott az ifjúsági irodalomnak. Vajon mi lehetett még ennek a városnak a levegõjében, amitõl a híres írók egész sora nevelõdött itt? Mert ami tény, az tény. Sok-sok évvel Stephenie Meyer elõtt Hartfordban élt a Tamás bátya kunyhója szerzõje, Harriet Beecher Stowe. A ház, ahol lakott, ma múzeum. És pár háznyira ettõl a múzeumtól, ott van a nagy Mark Twain szülõháza is. Arról az íróról van szó, aki a Tom Sawyer kalandjai és Huckleberry Finn címû regényeket írta. Ezeket bizony minden irodalom iránt fogékony tizenéves könyvtárában meg lehet találni Amerikától Afrikáig, Európától Ausztráliáig. És Mark Twain volt az, aki 1868-ban ezekkel az elragadtatott szavakkal nyilatkozott szülõvárosáról: „Mindazon szép városok közül, melyeket látni alkalmam adatott, Hartfordé az elsõség.”
27
28
4. Egy másik Amerika
A tündérkerti élet azonban nem sokáig tartott. Emily és Steph születését ugyanis gyors egymásutánban követte a többi testvér érkezése, ami eleve lehetetlenné tette, hogy Candy mama munkát vállaljon. Tegyük hozzá, ez nem is szokás a mormon családokban. A család eltartása az apa és családfõ kötelessége. Stephen Morgan építési vállalkozóként dolgozott, s amikor a család látványosan szaporodni kezdett, az õ terhei is alaposan megnõttek. Amikor egy arizonai építõipari cég felajánlotta, hogy vállalja el náluk a magasabb és biztosabb jövedelemmel járó pénzügyi igazgatói állást, igazából nem is volt sok választása. Morgan apukának volt még egy másik oka is, hogy határozottan elinduljon az arizonai Phoenix és a jobban fizetõ állás felé. A mormonok nagyobb anyagi terhet 29
hordanak a vállukon, mint az átlagember vagy a többi keresztény felekezetek. Náluk a családi jövedelem tíz százaléka az egyházat illeti. Egyházuk ugyanis ebbõl a pénzbõl tartja fenn magát, és ebbõl gondoskodik a szerényebb jövedelmû családok megsegítésérõl is. Stephen és Candy elõtt tehát nem csekély feladat állt. Hat gyermeket kellett tisztességben felnevelniük és taníttatniuk ahhoz, hogy szülõkként és hívõ mormonokként sikeres embereknek tudhassák magukat. Egy pillantás a térképre, s akárki megláthatja: Connecticut vagy kétezer mérföldnyire van Arizonától. De a hetvenes évek végén, az országúti cirkálók és a gallononként (Egy gallon 3,8 liternek felel meg. – A szerk.) egydolláros benzin Amerikájában ez nem volt olyan nagy távolság. Abban az idõben (is) milliók járták az országutakat jobb megélhetést keresve. Stephen Morgan tehát fürgén felpakolta a család cókmókját egy utánfutóra, feleségét és gyermekeit beültette a méretes családi kocsiba, majd elindult nyugat felé. Az már csak színesíti Morganék életének ezt az epizódját, hogy majdnem ugyanazt az utat kellett megtenniük, mint annak idején a ponyvás társzekereken ugyancsak keletrõl nyugat felé menekülõ mormonoknak. Igaz, Morganék valamivel délebbre, a térképen Utah alatt látható Arizonában kötöttek ki. A három lány és a három fiú – Emily, Steph, Heidi, Seth, Jacob és Paul – az arizonai nagyváros, Phoenix környékén végezte az általános iskolát a nyolcvanas években. Nem véletlenül hangsúlyozzuk, hogy a környékén, és nem magában a városban. Phoenix egé30
szen más típusú település, mint Hartford. Morganék tehát igyekeztek úgy elrendezni az életüket, hogy csak Stephen papának kelljen bejárnia a városba. Emlékeznek? A Twilight hõsnõjének, Bella Swannak a családja is Phoenixbõl költözik majd a Washington állambeli Forksba. Errõl azonban majd késõbb. Phoenix a maga módján ugyancsak jellegzetes amerikai város, az ötödik legnagyobb az országban. Belvárosa az egymás mellett tornyosuló büszke felhõkarcolókról ismerszik meg, és az utcákon hömpölygõ és etnikailag igen vegyes összetételû tömeg sem hasonlít Morganék megszokott környezetéhez. Phoenixnek csak a belterületén másfél millió ember él. Igen ám, de kik ezek az emberek és hogyan élnek? A kertvárosok középosztálybeli családokkal teli fehér protestáns Amerikájával ellentétben errõl itt fogalma sincs senkinek. Az biztos, hogy Phoenixben az ember egyszer csak Spanyol-Amerika kellõs közepén találja magát. Ezen a vidéken még az utcanevek is arra emlékeztetnek, hogy az arizonai sivatagot valamikor, még az Amerikai Egyesült Államok létrejötte elõtt, indián törzsek lakták. Aztán jöttek a spanyol hódítók, s jó ideig, a teljes 17. és a 18. században, amíg létre nem jött az Amerikai Egyesült Államok, Új-Spanyolország néven ismerték ezt a vidéket. A fõvároson kívül Arizona a marhatenyésztõk, a tollakkal ékesített indián fejdíszek és a sarkantyús cowboycsizmák világa. Száz évvel ezelõtt a vadnyugat felé igyekvõ szerencsevadászok birodalma volt, ma inkább a turistáké. A hatalmasra nõtt kaktuszokkal teli homokdûnék mögül néha egészen váratlanul 31
indián mûtárgyakat árusító sátrak bukkannak elõ. Afféle kultúrtanyákként, melyeknél elõbb-utóbb biztosan megállnak az autósok. Meg kell hagyni, az indián boltosoknál nem a nagyvárosokból ismert idegenforgalmi bóvlik kaphatók. Amerika õslakosai néhány dollárért vesztegetik itt a navajo és cherokee indián motí- vumokkal mintázott ezüst ékszereket és a nagyszerû homokfestményeket, az amerikai népmûvészet eme absztrakt remekeit. Nem mesterségesen készített, hanem a különbözõ színû homokfajták természetes anyagaiból összeállított színezékkel festik õket. Az indiánok kultúrája erõs kultúra. És erõs hatással van arra, aki megismeri. Különösen, ha olyan érzékeny lélek, mint Stephenie Meyer. Márpedig az Újhold tanulsága szerint Steph nagyon jól ismeri Arizona sivatagi titkait. Errõl tanúskodnak az Alkonyat saga második könyvében felbukkanó vérfarkasok. Kik azok a vérfarkasok? Õk is Steph fantáziaszüleményei, akárcsak a vámpírok, akik nem emberi vért szívnak. A guileute indián törzs legendájából kerültek a Twilight sagába. A legenda szerint ez a törzs a farkasoktól származik, ezért tagjainak tilos farkasokra vadászni. Az indiánok közül néhányan, köztük Jacob, aki Edward vetélytársa a Bella kegyeiért folyó versengésben, képesek farkassá változni. Ez általában felindult állapotban történik velük, ilyenkor testük remegni kezd, és elveszítik önuralmukat. Bár a vámpírokhoz hasonlóan a vérfarkasok is Steph kedvencei, a második Twilight-regény voltaképpen a vámpírok és a vérfarkasok küzdelme. A vérfarkasok kilométerekrõl megérzik a vámpírok szagát. Egy régi 32
szerzõdés szerint, melyet valaha a két család kötött egymással, a vámpírok, akik állati vérrel táplálkoznak, nem vadászhatnak a vérfarkasok felségterületén. A vérfarkasok meg nem tehetik be lábukat a városba, ahol Edward Cullen és családja él. Ennek a történetnek semmilyen valóságalapja nincs, s figyelmet sem érdemelne, de ha a kritikusok általában nem is, a Twilight saga olvasói ráéreznek, hogy a vetélkedés itt valójában nem csupán a vadászterületekért folyik, hanem Bella Swanért, aki nehezen tudja eldönteni, hogy a két jóvágású fiú közül melyiket részesítse elõnyben. Stephenie Meyer, az írónõ, a kettõs jelentések mestere. Itt egy szerelmi történetbõl szûrõdik ki a két faj közötti évszázados ellenségeskedés, melynek nyomai még ma is megvannak az amerikai életben. Az Újholdban a vérfarkasok és a vámpírok küzdenek a területért, melyért az Egyesült Államok történetében oly sok vér folyt az indián õslakosok és a fehér amerikaiak közötti háborúskodásban...
33
34
5. Scottsdale – egy menõ suli Steph talán sosem vallaná be, ha középiskolás éveiben ismerte volna Edward és Jacob halandó megfelelõit. Még kevésbé, ha középiskolás éveiben egyszerre két fiúba lett volna szerelmes. Pedig ez egyáltalán nem elképzelhetetlen. Scottsdale, ahol a középiskolát végezte, nyílt nemzetközi teniszbajnokságáról nevezetes, meg golfpályáiról, meg még arról, hogy igencsak jómódú környék. Amúgy ez a Phoenix melletti üdülõhely nem sok mindenben emlékeztet Hartfordra, bár ha lehet, akkor még Hartfordnál is gazdagabb hely. Steph számára szinte idegesítõen gazdag. A rongyrázás ugyanis nem olyan dolog, amit a mormonok kedvelnek. Stephenie harmincévesen így emlékezett életének errõl a fontos korszakáról: „Scottsdale-ben jártam high schoolba. Ez egy 35
olyan hely volt, ahol páran a lányok közül minden õsszel újjászabott orral jöttek vissza a suliba, és Porsche kocsik álltak a diákok számára fenntartott parkolóban (miheztartás végett közlöm, hogy ma is az eredeti orromat viselem, és huszonéves voltam már, amikor elõször lett saját autóm).” Ugyancsak miheztartás végett: Steph gyerekkorától rajong a jó autókért. Ez pontosan tudható abból, ahogyan a Cullen család autóparkját írja le, elsôsorban az Újholdban. A gondosan válogatott kocsikat az egyes családtagok karakteréhez igazítja. Carlisle Cullen, az apa egy Mercedes S55 AMG típusú „tragacsot” vezet, Rosalie egy BMW M3 kabrioletnek a tulajdonosa, Emmet egy Jeep Wrangler terepjáróval virít. Edward sem csupán ragyogó megjelenésével kápráztató jelenség egy tini számára, hanem ezüstmetál Volvo S60R-jével is. Eredetileg egyébként egy tizenkét hengeres Aston Martinon furikázta volna Bellát, ám Steph késôbb úgy döntött, hogy ez azért már túlzás lenne, ezt a szívdöglesztô verdát inkább egy másik kötetbe teszi át. A középiskolás években Steph még egyáltalán nem készült írói vagy mûvészi pályára. Akkor is, késõbb is az volt a szenvedélye, hogy színes kis képecskéket ragasztgatott egy füzetbe, továbbá kedvét lelte a halloween kosztümök és álarcok tervezésében és elkészítésében. Ami csakis azért érdemel figyelmet, mert ez utóbbi foglalatosságtól igazán nem állt volna távol egy kis elmélyedés a vámpírok és vérfarkasok misztikus világába. De nem. Valójában Stephenie nem a vámpíroktól indult az irodalomba, hanem álmában, 36
és az irodalomban talált rá a vámpírokra. Ez elég nagy különbség. Viszont Scottsdale-ben még verseket sem farigcsált, mint osztálytársai közül néhányan. Az olvasás az más. Tizenévesen Stephenie családja és az egyházközség kedvéért a Mormon könyvét olvasta. A maga kedvéért pedig Jane Austen regényeit. Az olvasás kiskamasz korától kezdve igazi szenvedélyévé vált. Késõbb, fõként kíváncsi riporterek unszolására, többször is megpróbálkozott kedvenc olvasmányainak felsorolásával. Soha nem tudta befejezni, mert a teljes lista feltehetõen oldalakat venne igénybe. Minden interjújában hozzátesz valamit. A listáin William Shakespeare, Jane Austen, a Brontë kisasszonyok és az újabbak közül Janet Evanovich ismétlõdnek a leggyakrabban. Hivatkozott is rájuk elég sokszor. Közülük néhányról késõbb határozottan állította, hogy adtak valamiféle útmutatást könyveihez. Hogy pontosabbak legyünk, Steph a Twilight saga mind a négy részéhez választott egy-egy mintát a klasszikus irodalomból. A Twilightot szerinte Jane Austen Büszkeség és balítélete, a New Moont a Rómeó és Júlia címû Shakespeare dráma ihlette. Az Eclipse ihletõje az Üvöltõ szelek címû Emily Brontë-regény, míg a sorozat utolsó kötetének, a Breaking Dawnnak irodalmi elõképe egy másik Shakespeare darab, a Szentivánéji álom volt. Evanovichcsal kiegészítve ez a felsorolás voltaképpen tartalmazza a klasszikus és a modern romantika legfontosabb szerzõit. Az persze eszébe sem jutott, hogy valaha õt magát is ehhez az irodalmi irányzathoz sorolják majd. 37
Steph lázas érdeklõdése az irodalom iránt az akkori passzív formájában is befolyásolta sorsát. Középiskolai tanulmányai vége felé elnyert egy rangos országos ösztöndíjat, majd ezt használta fel arra, hogy beiratkozhasson a legnagyobb mormon egyetemek egyikére. De még mindig nem jutott eszébe, hogy valaha õ maga is írni fog. Még kevésbé az, hogy egyszer majd milliók fogják vásárolni a könyveit. Ebbõl az „egyszer majd”-ból akkoriban semmit, de semmit nem lehetett látni, még érezni sem. Ennek ellenére nem árt miheztartás végett azt is leszögezni itt, hogy Steph javarészt értékes, komoly könyveken nevelkedett. Az sem kérdéses, hogy Shakespeare drámáinak és szerelmes szonettjeinek ismerete mégiscsak közelebb vitte õt a saját, még ismeretlen jövõjéhez.
38
6. Szerelem, nem elsõ látásra A szerelmek manapság már zömmel az egyetemeken szövõdnek. Így van ez Amerika-szerte, de egyre több fejlett oktatási rendszerrel rendelkezõ országban is. A mormonoknál nemcsak manapság van így. Régen is így volt. A Brigham Young Egyetem, ahova Stephenie a high school után felvételt nyert, Utah állam Provo nevû városában van. Utah pedig maga „Mormonország”. És itt az ideje elárulni még egy titkot a mormonokról. A mormon családok sok esetben nemcsak a diplomáért küldik saját egyetemeikre a lánygyermekeket. Sokszor azért is küldik õket oda, mert ott könnyen megtalálhatják a párjukat. Hangsúlyozottan a megfelelõ pár kiválasztásáról van itt szó, arról, hogy olyan két személy között jöjjön létre a házasság, akik aztán erõs, tartós családi köteléket képesek alkotni. 39
Mert a mormonoknál a család, a gyermek, a nemzedékek közötti erõs kapcsolat mindenek felett való. Az igazán nem lehet véletlen, hogy a Mormon könyve szerint még Istennek is apja és nagyapja van... Van ennek a házasságközvetítõ funkciónak a hátterében egyházi érdek is. Tudniillik, hogy a Brigham Young Egyetemre 98 százalékban mormon vallásúak járnak. Így az ott szövõdõ szerelmek nemcsak fiatalosan hevesek, hanem praktikusak is. Nem kell attól félni, hogy a családban nézeteltérések lesznek a vallási hovatartozás miatt... Stephenie esetében külön érdekesség, hogy az egyetem nem az új fiúval való megismerkedés, hanem a régivel való találkozás élményét hozta. Nem sokkal Provóba érkezése után történt: kettesével vette a lépcsõket, úgy szaladt lefelé az utolsó elõadás után az egyetem fõépülete elõtti térre. A diákszálló felé tartott. Stephen papa intelmei itt nem érték utol, de Steph e nélkül is tudott vigyázni magára. Már régen nem volt szüksége arra, hogy állandóan a körmére nézzenek. És nem volt szüksége a keleti parti egyetemeken szokásos alkoholos és marihuánás diákbulikra sem ahhoz, hogy jól érezze magát. Voltak erre más alkalmak is ezen az egyetemen. Közös meditációk, elõadások, kóruspróbák, sportrendezvények... Utóbbiakon rendszeresen együtt szurkol az egész egyetem. Stephenie-nek most az volt a dolga, hogy elvégezze az angol szakot. És még valami. Húszévesen arra is gondolnia kellett, hogy ideje párt találnia magának. Candy mamával nemegyszer beszéltek errõl is, mielõtt megkezdte 40
volna tanulmányait. Már többször volt szó itt arról, hogy a mormon családok rendkívül összetartó és szeretetteljes közösséget alkotnak, de kivételesen szigorú szabályok közt is élnek. És ezek egyike bizony az, hogy a család teljhatalmú parancsnoka az apa. Õ mondja meg, hogy ki hova álljon, ki mikor kapcsolhatja be a televíziót. Igaz, neki kell dolgoznia, eltartania a családot. Az asszony dolga pedig a gyereknevelés, s azon túl a férj támogatása a munkában és az életben. Késõbb Stephenie Meyer családjában ez majd nem egészen így alakul, különösen, ami a család anyagi boldogulását illeti. De Steph egyetemi tanulmányainak idejében Candy mama útmutatásai nem szólhattak másról: Stephenie-nek az is a dolga, hogy megbízható férjet szerezzen magának, és megbízható apát leendõ gyermekeinek. – Pancho, Pancho! – A verõfényes délidõben ezt a spanyol nevet kiabálta valaki az utcán. És Stephenienek, aki 163 centi magasságot örökölt a szüleitõl, megakadt a szeme a fiatalemberen, akit szólítottak. Fekete hajú volt, Panchónak hívták, és jóképû srác volt. A Morgan lány ugyan régóta ismerte õt, de ezúttal valamiért mégis rajta felejtette a szemét. Mintha most látta volna elõször. És miközben jól megnézte magának Panchót, a szíve is beledobbant a felismerésbe. Lehet, hogy erre a fiúra érdemes legalább annyira odafigyelni, mint a legközelebbi szigorlatra? Stephenie és Christian „Pancho” Meyer négyéves koruktól ismerték egymást Arizonából. Ugyanis szomszédok voltak, és legalább hetenként találkoztak, ha máshol nem, hát az egyházi rendezvényeken. 41
A Brigham Young Egyetemen Steph az angol, Pancho a közgazdasági szak elõadásait hallgatta. És mint már szó volt róla, ez az egyetem, ha nem is számított bulizós helynek, arra azért be volt rendezkedve, hogy a mormon fiatalok ott könnyen egymásra találjanak. Stephenie Morgan pedig a jelek szerint húszesztendõsen nem tépelõdött annyit, mint regényeiben a tizenhét éves Bella Swan. Ennek a szerelmi történetnek az intimebb részleteivel nem szolgálhatunk. Gyanítható azonban, hogy egyszerûen csak annyi történt: a húszéves Stephenie egészen más szemmel látta Christiant, mint gyermekkorukban, amikor Pancho is csak a környéken ugrándozó vagy a templomban jólnevelten üldögélõ gyerekek egyike volt. Most azonban nõi szemmel nézett rá. És nyilvánvalóan meg volt elégedve azzal, amit látott. Neki magának pedig menõ szerelések nélkül is elegendõ vonzereje volt ahhoz, hogy magára vonja a fiú figyelmét. Stephenie-t, ha nem is egy feltûnõ szépség, manapság hol Julia Robertshez, hol meg Sandra Bullockhoz hasonlítják. De azóta is azt vallja, hogy a külsõ megjelenés nem túl lényeges. Nem a ruha teszi az embert, mondja, s gyakran ismételgeti: senki nem lesz értékesebb ember attól, ha egy Pradában jelenik meg valahol. A Panchóval való újbóli találkozásakor különben is még csak évfolyamtársai közül kellett kitûnnie, hogy észrevétesse magát. Itt azonban még ismerkedni sem kellett. És noha irodalomhoz, sikerhez még mindig semmi köze nem volt, Christiannel az volt a helyzet, hogy csak egy régi pajtási viszonynak kellett 42
kissé „elfajulnia” ahhoz, hogy a barátságból szerelem lehessen. Mellesleg, mint jeleztük, ebben az idõben ez volt a feladata is. Megszerezni a diplomát, és férjhez menni. És Stephenie Morgant arra tanították, hogy a szülõk és Isten elõtt vállalt feladatokat a lehetõ legjobban el kell végezni. Házasságának történetérõl maga Steph a következõket mesélte: „Panchót, a férjemet... négyéves koromban ismertem meg, de kapcsolatunknak soha nem volt köze olyasmihez, amit gyerekszerelemnek lehetne mondani. Bár az egyházi események kapcsán hetente legalább egyszer láttuk egymást, egyetlen alkalomra sem emlékszem, amikor legalább barátságosan integettünk volna egymásnak vagy beszélgettünk volna. Lehet, hogy így volt ez a legjobb, mindenesetre amikor tizenhat év múltán beszédbe elegyedtünk, nagyon felgyorsultak a dolgok. Az elsõ „Hello!” köszöntéstõl az esküvõig mindössze kilenc hónap telt el. Természetes ugyanis, hogy az ismerkedés folyamatában egy csomó mindent át lehetett ugrani. Sok beszélgetésünk alakult valahogy így: – Ez tízéves koromban történt, amikor egy partin eltörtem a kezem, és akkor... – kezdte mesélni Pancho, én meg közbevágtam: – Igen, igen. Tudom, hogy mi történt. Ott voltam azon a partin, emlékezz csak vissza rá.” Steph és Pancho tizenévesen is találkoztak, bár akkor is csak alkalmilag. A fôiskolán viszont ez a kapcsolat igen gyorsan alakult szerelemmé. Gyorsan, de nem akadálytalanul. Az akadály maga Stephenie volt, 43
aki az elsô hetekben számtalanszor mondott nemet Christiannek. Christian már a második randijuk alkalmával megkérte Steph kezét, s a következô hetekben több mint negyvenszer tett házassági ajánlatot. „Minden este megkérte a kezemet, és én minden este nemet mondtam” – mesélte 2007 júliusában Steph a Phoenix New Timesnak adott interjújában. A nemeknek persze igen lett a vége, s ennek nem utolsó sorban az lehetett az oka, hogy Stephenie soha életében nem találkozott még emberrel, akinek akkora önbizalma lett volna, mint leendô férjének. Másrészt Pancho ideális választásnak bizonyult Stephenie Meyer írói karrierje szempontjából is. Ô ugyanis mindig egyenlô félnek tekintette a nôket, ami viszont már nem feltétlenül a mormon vallás, hanem – legalábbis Steph szerint – Pancho édesanyjának hatása.
44
7. Egy mormon házasság Stephenie-nek a férjhezmenetelben végül is nem volt sokkal nehezebb dolga, mintha százötven évvel korábban csatlakozik a mormonokhoz. Pedig nehezebb dolga lehetett volna. Mert amikor a mormon férfiak még többnejûségben éltek, egy új feleség könnyebben elfért a régiek mellett. Régi históriák ezek, de nem árt feleleveníteni õket, mert Stephenie Meyert néha azzal vádolják, hogy könyveit a mormon egyház szolgálatába állítja. Ennek semmilyen jelentõsége nem lenne, akkor sem, ha így lenne igaz. Egy tehetségtelen ember senkinek a szolgálatában nem tud hasznosan tevékenykedni. Egy tehetséges viszont bárkinek a szolgálatában hegyeket mozgathat meg. A Stephenie Meyerkönyvek megértéséhez viszont valóban kell egy kis történelem, mert az tagadhatatlan, hogy a fiú-lány 45
kapcsolatnak az a módja, amely aztán a Twilightkönyvek hasábjain visszaköszön, a mormon múltban és jelenben gyökerezik. A mormon vallás különbözõ változatai az eredeti krisztusi kereszténység helyreállítását tekintették céljuknak. A mormonok emiatt a 19. század elején súlyos hitvitákba keveredtek a keleti parti protestáns egyházakkal. A vallásalapítót Joseph Smithnek hívták. Tizenegy gyermek közül az ötödikként született, s õ vetette meg a hit alapjait. Az isteni gondviselés feltétel nélküli elfogadását, a család és a nemzet odaadó szolgálatát hirdette. De mint minden profetikus személyiség, hamar ellenségeket szerzett. Õ azzal, hogy elhitette követõivel: látomást látott, melyben találkozott Istennel és Jézussal. Ugye ismerõs: az életmû, melynek kezdete egy látomás. Talán nem egészen véletlen, hogy Stephenie is egy látomást, egy álmot nevezett meg csodálatos írói sikertörténetének kezdeteként. Smith életmûve a Mormon könyve volt. Mormon próféta fia, egy Moróni nevû angyal „adta át” neki, 1830-ban meg is jelentette, s voltaképpen a Biblia egy sajátosan értelmezett fordítása. Ugyanabban az évben Smith megalapította az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházát. Késõbb az egyház anyagi hátterének megteremtésére létrejött bank pénztárosa lett. A bank összeomlott, a tönkrement emberek õt vádolták. A konfliktusok és pereskedések közepette, hitelezõk elõl is menekülve költözött Missouri államba. Õt és híveit ott is bizalmatlanság fogadta. A kormányzó rendeletet adott ki kiirtásukra. Illinois államba mentek 46
tovább. Ott Smitht és néhány társát hazaárulás és többnejûség hamis vádjával bebörtönözték. Egy felfegyverzett mormonellenes csoport megtámadta a börtönt, melyben õrizték õket, s a lövöldözésben a vallásalapító is életét vesztette. Mártírhalálát követõen Brigham Young vezette az egyházat. Õ vitte a mormonokat a Sóstóhoz, a mai Utah területére. Õ alapította Salt Lake City városát, valamint az egyetemet, mely késõbb az õ nevét vette fel. Ez a férfiú, akit a „mormon Mózes”-ként is tisztelnek a felekezet hívei, bátorságáért pedig „Az Úr Oroszlánjá”-nak is becézik, egyben a vadnyugat meghódításának egyik kiváló személyisége. Ám egyáltalán nem olyan egyszerû valaki, amilyennek az ember egy vallásalapítót elképzel. Az a tény pedig, hogy Stephenie Meyer a Brigham Young Egyetemre járt, megint arra utal, hogy õ hívõ ember, de nem vaskalapos. Young ugyanis nem éppen a mai mormon családmodell elõképe. Az Ezeregyéjszaka meséit és a mai Szaúd-arábiai uralkodókat megszégyenítõ módon fogyasztotta a nõket. Elképesztõ étvággyal és szorgalommal ûzte a többnejûséget, és e bibliainak mondott szokás védelmében még az Egyesült Államok kormánya ellen is hadat viselt. A poligámiát, ahogy a többnejûséget még nevezik, már Joseph Smith is gyakorolta. Neki „csak” harminc felesége volt, s errõl sajátos házassági levelek is maradtak az utókorra. Smith tagadta, hogy több felesége lett volna, bár elvben a többnejûséget hirdette, és pártolta annak bevezetését a jövõben. Utódai már 1843-tól kezdték hirdetni, hogy a férfi az elsõ feleség 47
beleegyezésével magához vehet további asszonyokat is, praktikus okokra hivatkozva. Többek között arra, hogy a vándorlásaik során megismert indián törzseknél – kikkel sorsközösséget vállaltak – ugyanez a szokás, mert a vándorlás nehézségeit könnyebb nagy családdal elviselni, erõsíti a családi köteléket, és a Biblia is tartalmaz erre doktrinális tanokat. Young – akinek 55 feleségérõl tudunk – volt az, aki egyházi törvényt alkotott a poligámiáról, s e törvény betartásában legjobban jeleskedett. A törvényt 1852. augusztus 28-án, Salt Lake City híres templomában, a Tabernaculumban olvasták fel. Ezután negyven évig a mormon közösségben felnõtt lányok egyharmada poligám házasságban, vagyis megosztott férjjel élt, míg az egyház hivatalos nyilatkozatában az akkori elnök, Wilford Woodruff, az egyházi vezetés jóváhagyásával be nem jelentette: „Mi poligámiát, vagyis többnejûséget nem tanítunk és nem is gyakorlunk, és senkinek nem is engedélyezzük annak gyakorlását...” Young 55 feleségébõl 54 volt vagy lett a házasság által a mormon egyház tagja. Közülük 16-an szültek gyermeket, akik közül 46 érte meg a felnõttkort. A feleségek közül a legtöbb „az örökkévalóságig” szerzõdött a férjjel, de voltak, akik kínai ágyasokhoz hasonlóan „egy idõre” vállalták a családban való részvételt. Olyanok is voltak, szám szerint hatan, akik férjnél voltak, amikor férjhez mentek Younghoz is, tizen pedig elváltak tõle. Hatalmas családjának elszállásolására az Oroszlán Háza szolgált, melyben rengeteg szoba volt, pontosabban lakosztály, melyek mindegyike egy szalonból és egy hálószobából állt. 48
Stephenie szerencséjére a többnejûséget a mormonok kénytelenek voltak feladni. Nemcsak azért, mert Amerikában a bigámia bûncselekménynek számított. Nem is csak azért, mert üldözték és bíróság elé vitték õket. Azt még vállalták volna. Young halála után végül azért adták be a derekukat, mert ez volt a feltétele annak, hogy Utah állam 1896. január 4-tõl tagja lehessen az Amerikai Egyesült Államoknak. Azóta a mormon lányoknak egy kicsivel nehezebb férjhez menniük. De ha egészséges és tanult emberek, akkor tényleg csak egy kicsivel, mivel a mormon férfiak sem keresik a más vallásúakat. Ha meg még szépek is... És Steph igencsak az... Pancho maga is mormon, a dolgok tehát jól elrendezõdtek. A két fiatal megváltozott jellegû kapcsolata egyik szülõi házban sem keltett megütközést. Stephenie Morgan és Christian Meyer mindössze kilenc hónapi „járás” után, még az egyetem elvégzése elõtt, 1994ben összeházasodott. Miután a következõ évben mindketten megszerezték a diplomájukat, az új család Arizonába költözött. Stephenie Morganbõl Stephenie Meyer lett. Christian esetében pedig beigazolódni látszott, hogy a mormon családtervezésnek mai formájában van értelme. Pancho derekasan teljesítette minden férfiúi kötelességét. Könyvelõi fizetésébõl eltartotta az új családot, mely csak igen rövid ideig volt kéttagú. A gyermekáldás nem sokáig váratott magára. Stephenienek és Panchónak három szép fia született, Gabe, Seth és Eli. A legkisebb, Eli mindössze egyéves volt, amikor Steph élete szédítõen nagyot fordult...
49
50
