PATAKI ISKOLAMÚZEUMI FÜZETEK 3.
MOLNÁR MÁRIA élete és szolgálata
Molnár Mária fogadott fiával, a kis Pistával A címlapon: Molnár Mária sorba állítja a pitilui gyerekeket
„Engem várnak a szigetek” És.60,9 Molnár Mária (1886-1943) élete és szolgálata A Sárospataki Református Kollégium Múzeumában őrizzük Molnár Mária misszionáriusnőnek, az Admiralitás-szigetcsoport szigetein, szolgálatainak végzése közben összegyűjtött és hazahozott, mintegy 240 tárgyból álló, páratlan értéket képviselő néprajzi anyagát. Molnár Mária 1886-ban született Várpalotán, itt keresztelték meg. A református egyházzal akkor került közelebbi kapcsolatba, amikor szülei Budapestre költöztek, ahol a Bethánia Egylet Biblia körébe járt és nyert életre szóló elhívást. Jelentkezett diakónisszának a Bethesda kórházba. Elvégezte a polgári iskolát és ápolónői kiképzést is kapott. 1908-ban édesapja halála után műtősnővérként helyezkedett el, anyagilag segítette családját. Az első világháború kitörésekor Aradon volt. Innen Budapestre került, sebesült katonák között önkéntes ápolónőként, később Győrben gyülekezeti diakónisszaként dolgozott. Molnár Mária 1925-ben Németországba utazott, hogy német nyelvismeretét gyarapítsa. Mint a győri református egyház diakónisszája több évet töltött Liebenzellben, ahol megismerkedett a Missziói Intézet munkájával. Különösen Óceánia területén, az Admiralitás-szigeteken folyó missziói munkára figyelt fel. Végül elhatározta, hogy jelentkezik külmissziói szolgálatra. Többször is elutasították jelentkezését, hivatkozván arra, hogy a jelentkezési korhatárt átlépte. Hitével, törhetetlen akaraterejével, kitartásával méltóképpen bizonyította, hogy hivatásának érzi a külmissziói munkát. Sikerült elfogadtatnia kérését, és így 1927 decemberében egy missziós társával együtt elhagyta Európát, és elhajózott Melanézia felé. A liebenzelli missziót 1899-ben alapították Hamburgban, innen 1902-ben a központot áthelyezték Liebenzellbe. 1906-tól kezdve munkálkodnak Óceánia szigetein. Az Admiralitás-szigeteken 1913-ban a német gyarmatokat igazgató kormányzat rendőrállomást hozott létre, hogy véget vessen a törzsek közötti harcoknak, valamint
3
a kannibalizmusnak. Így 1914-ben megkezdhették a missziói munkálatokat. Az első küldöttek Doepke Frigyes és Kraft Hermann misszionáriusok voltak. 10 évet kellett arra várniuk, hogy az első embert megkeresztelhessék. Pápua-Új-Guineától északra terülnek el az Admiralitás-szigetek. Szárazföldi kiterjedése 2600 négyzetkilométer, ez a terület hatalmas vízfelületen fekszik. A fősziget Manus, amely kb. 1900 négyzetkilométer, 80 km hosszú és 30 km széles. Nevét a moanus törzsről kapta, akik a déli parton éltek. De több törzsi és telepesi csoport is megfigyelhető a területen. A legkorábbiak az usziai csoportok, majd a matankorok és a paluanok. Ezek a különböző csoportok együttélésük folyamán egy egységes kultúrát hoztak létre.
Molnár Mária házánál Pitilu szigetén
A missziói állomás Manus-szigetén volt, innen mentek a misszionáriusok a környező szigetekre. Molnár Mária megérkezése után azonnal munkához látott. Nagy hasznát vette ápolónői gyakorlatának, és természetesen annak is, hogy Thübingenben elsajátította a trópusi betegségekről való hasznos tudnivalókat. Molnár Mária megérkezése után 3 hónappal Pitilu-szigetére költözött.
4
Pitilu-szigete Manustól északra fekszik. A főszigettől 4-5 km-es tengeri csatorna választja el. Pitilu-szigete alig emelkedik 3-8 méterre a tengerszint fölé. A parton kókuszligetek és a bennszülöttek kunyhói voltak. A parttól nem messze volt Molnár Mária háza, aki közel 14 esztendőt töltött Pitilu-szigetén. Bejárta egész Manusszigetét, és a főszigetet körülvevő, festői szépségű kisebb-nagyobb szigeteket: Pak; Tang; Lou; Nihon stb. A terület éghajlata trópusi. Átlagos hőmérséklet 28-32 C0, de napon lehetett akár 40-45 C0 is. Az évszakok váltakozását a különféle irányú szelek alakították. A fősziget legmagasabb pontja a Dremsel-hegy, 718 méter. A part mentén, több helyen korallszigetek alakultak ki. Ilyen környezetbe és a trópusi éghajlat adta nehéz körülmények közé került Molnár Mária. Ennek ellenére töretlen hittel, fáradhatatlanul járta a bennszülött törzsek falvait tanítva, prédikálva, gyógyítva. A bennszülöttek hamar megkedvelték Molnár Máriát, érezték azt, hogy szeretetet kapnak tőle, meggyógyítja őket, és mindenben segítséget nyújt nekik. Mindezt érezték a bennszülöttek. Sokáig felidézték énekhangját, és megőrizték szívükben gitárjának felejthetetlen dallamait. Molnár Mária első alkalommal 7 évet töltött az Admiralitás-szigeteken fáradhatatlan munkával. 1935-ben rövid időre hazatért, és Sárospatakon is előadást tartott a pápuákról. Akkor hozta magával a sárospataki múzeumban őrzött gyűjteményt.
Molnár Mária pápua gyűjteményi anyagával
5
Molnár Mária természetesen nem volt képzett néprajzkutató. A pápuák között töltött évek során azonban nagyon jól megfigyelte szokásaikat, hétköznapi életüket, ünnepeiket. Az őslakosok között eltöltött évek tapasztalataival rendelkező szakértő szavai szólalnak meg leveleiben. Nagy és féltő gondossággal válogatta ezeket a tárgyakat, amelyek Manus, Pak, Pitilu stb. szigetekről valók, hogy elbeszéljék egy nép életét, életmódját, kultúráját egy másik népcsoportnak. Bár ez az életmód a mai ember szemével nézve már a múlté, de látva, ismerve ezeket a tárgyakat megértjük Molnár Mária leveléből kicsendülő szavakat: „Mikor látták, hogy pakolok, hát csak jöttek egymásután és hoztak az ő szegénységükből, egyik tálat, a másik fazekat, kanalat, gyöngydíszeket, készítettek kis kanut, nyilakat, lándzsákat s mindenféle halászati eszközöket: Miszisz, ezt vidd el a te faludba, hogy ott lássák, hogy mi mit tudunk.” Kőbalta
Kagylókürtök
6
1936-ban visszatérve Pitilu-szigetére, nem is gondolhatta, milyen sors vár rá. A második világháború kitörésével – mivel a német misszionáriusok nem tevékenykedhettek – még hűségesebben és kitartóbban végezte missziói munkáját. Azonban misszionárius társaival együtt, 1943 márciusában egy japán hadihajón halt mártírhalált. Sírja a tenger, melynek hullámai oly sokat hordozták őt egyik szigetről a másikra kedves feketéi közé. Molnár Mária emlékét őrzi a róla elnevezett lányiskola.
Kép a lányiskoláról
7
Molnár Mária nyomában 1. kérdés Milyen szolgálatot végzett az I. világháborúban ? a/ ápolónő volt b/ haditudósító volt c/ gyárban dolgozott 2. kérdés Mit jelent a „misszionárius” kifejezés? a/ hittérítő, akit Isten hívott el szolgálatra b/ felfedező c/ néprajzkutató 3.kérdés Hol végezte missziói szolgálatát? a/ Japánban b/ Admiralitás-szigeteken c/ Polinéziában 4. kérdés Hol készítették fel a missziói munkára? a/ Hamburgban b/ Rotterdamban c/ Liebenzellben 5. kérdés Hány évig szolgált a pápuák között? a/ 7 évig b/ 15 évig c/ 25 évig
8
6. kérdés Mikor járt Sárospatakon és miért? a/ 1932-ben, túristaként b/ 1935-ben, előadást tartott c/ 1948-ban, gyűjteményét megtekinteni Mire használták a pápuák a kutyafogat? 7. kérdés a/ semmire b/ fizetőeszközként c/ fegyverkészítéshez Mi őrzi a nevét és emlékét az 8. kérdés Admiralitás-szigeteken ? a/ emlékfa b/ Molnár Mária ház c/ a szigetek lányiskolája
9
Az Admiralitás-szigetek növény- és állatvilága földtani felépítéséhez és fekvéséhez viszonyítva alakult ki. A bennszülöttek fő tápláléka a szak-szak, vagyis a szágópálma. Ez pálmaszerű növény, melynek törzséből lisztet készítettek, és lepényt sütöttek belőle. Kedvelték a tárót, ezt a burgonyaszerű növényt. Fő eledelük még a papaya, ez dinnyeszerű gyümölcs, a mamaya, az édesburgonya, és a kókuszdió. Kókusztejjel oltották szomjúságukat, de egyéb növényi eledelt is fogyasztottak.
Kókusz szedőkanalak
Háziállataik a disznó, a csirke és a kutya. A kutyának különös szerepe volt, mert a kutyafog nagy értéket képviselt, fizetési eszközként is használták, sőt a bennszülöttek feleségeikért is ezzel fizettek.
Kutyafog lánc
10
Szigony 2
Szigony 1
Szívesen vadásztak krokodilra, erszényes medvére. A krokodil húsát nagyon kedvelték. Egy-egy teknősbéka vadászat is jelentős volt a falu életében. Sikeres vadászat után együtt lakomáztak és ünnepeltek. A húst növényi levelekbe tekerve sütötték meg a tűzhely fölött, és az asszonyok szebbnél szebb tálakba rakva kínálták. A halászat a parthoz közel élők életében játszott a legnagyobb szerepet. Ezt tükrözik a múzeumban elhelyezett tárgyak: halászkosár, emelőháló, szigony, hálókötő-tű stb.
Házuk kunyhó, melyet pálmalevélből készítettek. A fehérhangyák gyakran jelentős kárt tettek épületeikben, ezért törekedtek arra, hogy minél jobb fából tudjanak építeni házakat. A vízparton élők pedig házaikat cölöpökre építették, nagy szakértelemmel elkészítve házaikhoz a cölöpépítmények vázát. A kunyhók berendezése nagyon egyszerű. Kultúrájukról beszélnek az ágyak, ülőzsámolyok, gyékények, különféle Ülőzsámoly
11
háztartási eszközök. Fafaragásaik az emberi figurák, és állatfigurák szerepét mutatják művészetükben. Dob
Díszítőművészetükben a spirálisok és a farkasfogas vonalak a leggyakoribbak. Elmondhatjuk ezekről az emberekről, hogy mindazt, amit környezetük adott, nyújtott számukra, felhasználták a legnagyobb mértékben. Öltözékük a legegyszerűbb. A nők fűből, rostból készült kötényt hordtak, a férfiak pedig ágyékkötőt. Ünnep alkalmával természetesen díszesebb volt az öltözékük. Múzeumunk is őriz ünnepi alkalomkor viselt kötényt.
Kötény
12
Ez tapából készült, világosbarna, gyöngyökkel és növényi magvakkal van díszítve. Színes rongyokból kis csüngők vannak rajta. Az ünnepi öltözékhez tartoztak még, mint a ruhadarabok szerves kiegészítői: ékszerek, kar- és lábperecek, gyöngyök, melldíszek. Harci amulettként pedig tarkódíszt hordtak. A nők szatyrokkal, táskákkal egészítették ki viseletüket. Kagylólánc
Tarkódísz
13
Növényi, állati és ásványi anyagok gazdagon álltak a bennszülöttek rendelkezésére. Mindezeket ki is használták. A bambusznád vízhordásra is alkalmas volt, de készítettek belőle sípot, fésűt és táskát is. A kókuszdiót gazdag díszítéssel kosárként is használták. A húst bambuszkésekkel szeletelték fel, de kedvelték a kagylókéseket is. Minden tárgy, amely a múzeumi gyűjteménybe került, mindannyiunk számára mutatja Molnár Mária gondos válogatásán keresztül egy letűnt, részben eltűnt kultúra emlékeit.
Fésűk
Kókusz kosárka Vízhordó kókusz edény
14
Molnár Mária a kis Hinennel és Lomonnal
15
Készült a “Sárospataki Gyűjtemények Mindenkinek” TÁMOP 3.2.8.B-12/1 pályázat támogatásából a Sárospataki Református Kollégium Múzeumában 2013-ban. Készítették: Pocsainé dr. Eperjesi Eszter, Egeresi Gábor, Darvas Szilárd Nyomdai előkészítés: Asztalos József Készült a Kapitális nyomdában, Debrecenben. Igazgató Kapusi József Sárospataki Református Kollégium 3950 Sárospatak, Rákóczi út 1. tel.: 06 47 315 256 fax: 06 47 311 057 email:
[email protected]
