PAPP TEKLA
TÁRSASÁGI JOG AZ EURÓPAI UNIÓBAN1
Ajánlott és felhasznált szakirodalom: Andenćs, Mads Třnnesson: European comparative company law, Cambridge University Press, Cambridge (2009); Andrea Gyulai-Schmidt: Harmonisierung des ungarischen Gesellschaftsrechts mit dem Recht der Europäischen Union, Nomos Verlagsgesellschaft, Baden-Baden (2004); Auer Ádám – Bakos Kitti – Buzási B. – Farkas Cs. – Nótári Tamás – Papp Tekla: Társasági jog, Lectum, Szeged (2011) 608-632.; Balázs Katalin – Kovács Krisztián: Az „európai uniós társasági jog” fejlődési tendenciái, Európai Tükör 2005/6. 81-95.; Grundmann, Stefan: Europäisches Gesellschaftsrecht : eine systematische Darstellung unter Einbeziehung des europäischen Kapitalmarktrechts, Müller, Heidelberg (2011); Gyulai-Schmidt Andrea: Az aranyrészvények jövője Európában, in: Csehi Zoltán (főszerk.) – Gyulai-Schmidt Andrea (szerk.): Magyar Kereskedelmi Jog Évkönyve, I. kötet, Gondolat (2008) 128-149.; Gyulai-Schmidt Andrea: Tudományos ülés az európai társasági jog fejlődési tendenciáiról, Jogtudományi Közlöny 2011/1. 56-61.; Horváthy Balázs: Megjegyzések a Societas Europaea koncepciójához, Jogtudományi Közlöny 2003/1. 33-45.; Király Miklós: A Daily Mailtől az Inspire Artig - az Európai Bíróság ítéleteinek hatása a társasági jog értékválasztásaira, Magyar Jog 2004/11. 680-687.; Király Miklós: Az Európai Közösség első és második társasági jogi irányelve, valamint a magyar társasági jog reformja, Magyar Jog 1997/6. 357-365.; Miskolczi Bodnár Péter (szerk.): Európai társasági jog, KJK-Kerszöv, Budapest (2000); Miskolczi Bodnár Péter: Európai Gazdasági Egyesülés, in: Harsányi Gyöngyi – Miskolczi Bodnár Péter – Ujváriné Antal Edit: Társasági jog, Novotni, Miskolc, (2008) 328.; Osztovits András (szerk.): Az Európai Unióról és az Európai Unió működéséről szóló szerződések magyarázata, CompLex, Budapest (2011); Papp Tekla: Az Európai Unió társasági jogi normái, Szegedi Európa-jogi Szakkönyvtár, JATEPress, Szeged (2005); Réti Mária: Az európai szövetkezet (SCE) statútumáról szóló tanácsi rendeletben foglalt általános jellemvonásokról és egyes előírásokról, figyelemmel a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvényre, Európai Jog 2007/1. 33-42.; Réti Mária: Az európai szövetkezet (SCE) statútumáról szóló tanácsi rendeletben foglalt általános jellemvonásokról és egyes előírásokról, figyelemmel a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvényre, Európai Jog 2007/2. 27-36.; Ribai Csilla: Az Európai Részvénytársaság, Európai Műhelytanulmányok 95. (2004); Sándor István: Az európai társasági jog követelményei és a magyar társasági jog, Gazdaság és Jog 1997/2. 3-9.; Sándor István: Változási tendenciák a társasági jogban a 21. század elején, Gazdaság és Jog 2011/1. 11-18.; Széchenyi László: A társasági jog harmonizációja az Európai Közösségben, Magyar Jog 1994/5. 273-277.; Tóth R.: Európai Gazdasági Egyesülés, Céghírnök 2003/12.; Várnay Ernő – Papp Mónika: Az Európai Unió joga, CompLex, Budapest (2010); Verebics János: Az információs társadalom követelményeinek megjelenése az európai és magyar társasági jogban, Gazdaság és Jog 2003/9. 11-22.
Az Európai Unió joganyagát tekintve egységes társasági jogi rendszer, európai társasági jog nem létezik.2 A globalizált gazdaságban az Európai Közösségen belül is nagymértékben tetten érhető a gazdasági társaságok országhatárokon átnyúló tevékenysége, melynek jogi szabályozása egyre bonyolultabb. Az Európai Unió bővülésével a sok eltérő gazdasági fejlettségű területen egyre komplikáltabb az egységes piac megvalósítását szolgáló kooperáció és társasági jogi szempontból egyre távolibb az egységes – de a nemzeti sajátosságokhoz is igazodó – jogi modellek kidolgozása. Az integrációs gazdaságpolitika lényeges szegmense a társasági jog közösségi szintű harmonizációja, valamint szupranacionális társasági jogi jogintézmények kialakítása. Az Európai Közösség alapdokumentumaiban a gazdasági társaságokkal kapcsolatos kétirányú reguláció fedezhető fel: a társaságalapítás szabadságát deklaráló rendelkezések és a társasági jogi jogharmonizáció alapjait képező cikkelyek. 1
A fejezet a Papp (2005) egyetemi jegyzete és az Auer – Bakos – Buzási – Farkas – Nótári – Papp (2011) 608-632. egyetemi tankönyv alapján készült. A témával kapcsolatban lásd még: Miskolci Bodnár (2000). 2 Fogalomalkotási kísérletekhez és fogalmi lehatárolásokhoz lásd: Gyulai-Schmidt (2004) 70-72.
1. A társaságalapítás szabadsága Az EK-Szerződés (Az Európai Közösséget létrehozó szerződés, Róma – 1957) 3. cikkének c) és h) pontja deklarálja a tagállamok jogának szükséges mértékű összehangolását az áruk, személyek, szolgáltatások és a tőke szabad mozgását gátló akadályok megszüntetése érdekében. Társasági jogi szempontból az EK-Szerződés 56. cikke is jelentőséggel bír: tilos a tagállamok (valamint a tagállamok és harmadik országok) közötti tőkemozgásra vonatkozó minden korlátozás. Így a Bizottság v Olaszország ügyben3 az Európai Bíróság megállapította, hogy az Olasz Köztársaság nem teljesítette az 56. cikkből eredő kötelezettségeit, mert a villamosenergia- és földgázágazatokban tevékenykedő vállalkozásokban a jegyzett tőke 2 %-át meghaladó részesedések esetén az ezekhez kapcsolódó szavazati jogok automatikus felfüggesztését írja elő, ha a részesedést olyan közvállalkozás szerzi meg, amelyet nem jegyeznek a szabályozott pénzügyi piacokon, és amely erőfölényben van a nemzeti piacán. Az EK-Szerződés 43. cikkében a korlátozások fokozatos feloldását kiterjesztik az egyik tagállam polgárának egy másik tagállam területén való letelepedésére, így gazdasági vállalkozására is; azaz a tagállamokban képviseletek, fióktelepek, leányvállalatok alapítására vonatkozóan is. A 48. cikk pedig kifejezetten kiterjeszti a letelepedés szabadságát a gazdasági társaságokra: e szerint a gazdasági társaságok alapítói szabadon eldönthetik, hogy melyik tagállamban létesítenek gazdasági társaságot, ott hazai vagy külföldi társaság által folytatnak gazdasági tevékenységet, külföldi társasági forma választása esetén leányvállalat vagy fióktelep révén, és a befektetés helye szerinti tagállamban a gazdasági társaságok és tagjaik igényt formálhatnak a nemzeti elbánásra – ez a gazdasági társaságok négyes szabadsága („quadripartite company freedoms”). A gazdasági társaságok négyes szabadságát megjelenítő letelepedés jogához4 kapcsolódik többek között a Segers ügy (C-79/85), a Daily Mail ügy (C-81/87), a Factortame (II) ügy (C221/89), a Commerzbank ügy (C-330/91), a Sevic Systems ügy (C-411/03), az ITS Reisen ügy (C-347/04) és az innoventif Limited ügy (C-453/04); a következőképpen: • az EK-Szerődés alapján egy társaság igazgatóját nem lehet kizárni a nemzeti betegségbiztosítási járadékrendszerből csak arra alapítva, hogy az adott társaság más tagállamban lett alapítva, és ott van a székhelye is, bár ott nem végez üzletszerű gazdasági tevékenységet (Segers ügy); • a közösségi jog nem jogosítja fel a valamely tagállam jogszabályai szerint bejegyzett társaságot, melynek bejegyzett székhelye abban az államban van, hogy központi irányítási és ellenőrzési funkcióit egy másik tagállamba helyezze át (Daily Mail ügy); • a közösségi jog rendelkezéseivel ellentétes, ha valamely tagállam egy halászhajónak a nemzeti nyilvántartásba való felvételének feltételéül szabja – többek között –, hogy a vízi jármű használatára jogosultak az adott tagállamban bejegyzett azon társaságok legyenek, amelyek részvényeinek legalább 75 %-a az adott tagállam állampolgárainak vagy társaságainak a tulajdonában van, valamint a társaság igazgatóinak 75 %-a az ilyen tagállam állampolgára (Factortame II. ügy); • a Közösség meg kívánja előzni a tagállamok olyan jogalkotását, amely adójogi szempontból egy adott tagállamban honos társaság számára más tagállamban 3 4
C-174/04. A témával kapcsolatban lásd még: Gyulai-Schmidt (2004) 91-94.
kedvezményt nyújtana (diszkriminatív egy tagállamban a honos és nem honos társaságok között adójogi kedvezmény alapján különböztetni) (Commerzbank ügy); • az EK-Szerződéssel ellentétes az, ha egy tagállamban egy társaság végelszámolás nélküli megszűnésével és vagyonának mint egésznek egy másik társaságra történő átszállásával zajló egyesülés tagállami cégjegyzékbe való bejegyzését megtagadják, ha valamelyik egyesülő társaság székhelye egy másik tagállamban van, holott az ilyen bejegyzés lehetséges, amennyiben mindkét egyesülő társaság székhelye az első tagállamban van (Sevic Systems ügy); • nem áll összhangban az EK-Szerződéssel az a tagállami szabályozás, amely korlátozza egy anyavállalat más tagállamban letelepedett leányvállalatban fennálló részesedésének értékvesztéséből származó társasági veszteség adózás szempontjából történő levonhatóságát (ITS Reisen ügy); • nem jelentheti a letelepedés szabadságának korlátozását az, ha egy másik tagállam szabályozásának megfelelően létrejött társaság fióktelepét a letelepedés szerinti állam szabályozásának betartására kényszerítik, mivel ez a letelepedés szabadságának gyakorlását nem tiltja, nem zavarja, nem teszi azt kevésbé vonzóvá (innoventif Limited ügy). Az EA-Szerződés (Szerződés Európai Alkotmány létrehozásáról, Róma – 2004) az EKSzerződés rendelkezéseit mintegy nyomatékosítja: a személyek és szolgáltatások szabad mozgásáról szóló 2. szakasz III-142. cikke kimondja, hogy valamely tagállam jogszabályai alapján létrehozott olyan társaság, amelynek létesítő okirat szerinti székhelye, központi ügyvezetése vagy üzleti tevékenységének fő helye az Unió területén van, ugyanolyan elbánásban részesül, mint azok a természetes személyek, akik a tagállamok állampolgárai. Az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés (Lisszabon – 2009) 49. cikke rögzíti, hogy a szabad letelepedés magában foglalja a jogot gazdasági tevékenység megkezdésére és folytatására akár önálló vállalkozóként, akár társaságok révén5 (azok alapításával, irányításával).6
2. A társasági jogi jogharmonizáció alapjai Az EK-Szerződés 94–95., valamint 308. cikkei határozzák meg a jogharmonizáció alapját: felhatalmazzák a Miniszterek Tanácsát a közös piac létrehozására vagy működésére közvetlen kihatással bíró tagállami jogok összehangolása érdekében irányelvek és rendeletek kibocsátására. Az EK-Szerződés 44. cikk (3) bekezdésének g) pontja pedig már a társasági jogi jogharmonizáció szükségességét határozza meg: a letelepedés szabadsága előtt álló korlátok megszüntetése érdekében a szükséges mértékig össze kell hangolni a tagállamok azon társasági jogi szabályait, amelyek a társaságok tagjai, illetve harmadik személyek érdekeinek védelmét szolgálják; a lisszaboni szerződés is megerősíti ezt a jogharmonizációs igényt, az Európai Parlament, a Tanács, valamint a Bizottság feladatává téve azt.7
5 Lásd még: C-371/10., a valamely tagállam joga szerint alapított társaság, amely más tagállamba helyezi át tényleges ügyvezetési központját, anélkül, hogy e székhelyáthelyezés érintené az előbbi tagállam társaságaként való minősítését, hivatkozhat az EUMSZ 49. cikkre az említett székhelyáthelyezés okán az előbbi tagállam által a terhére kivetett adó jogszerűségének vitatása érdekében. 6 Osztovits (2011) 1288. 7 50. cikk (2) bekezdés; Osztovits (2011) 1324.
A társasági jogi jogalkotást szolgálja az EK-Szerződés 29. cikke is, de nem közösségi szinten, hanem tagállamok közötti nemzetközi szerződések révén. E vonatkozásban az alábbiakat rögzíti a hivatkozott rendelkezés: a tagállamok – amennyiben szükséges – tárgyalásokat folytatnak egymással annak érdekében, hogy a területükön honos társaságok számára biztosítsák a kölcsönös elismerést, a jogi személyiség megtartását egyik tagállamból a másikba történő székhelyáthelyezéskor, valamint az egyes tagállamok joga szerinti társaságok fúziójának lehetőségét. Ezen előírás révén a közösségi jogalkotás a másodlagos letelepedés mellett az elsődleges letelepedés jogi hátterét kívánta megalapozni. Ezzel kapcsolatban lásd: Daily Mail ügy (C-81/87), Centros ügy (C-212/97), Überseering ügy (C-208/00), az Inspire Art ügy (C-167/01), a Cartesio ügy (C-310/06) és a Vale ügy (C-344/09). A társasági jogi jogharmonizáció vonatkozásában az Európai Bíróság az alábbi megállapításokat tette: • az EK-Szerződéssel ellentétes az, hogy a székhelye szerinti tagállam jogszabályainak megfelelően létrehozott, de ott kereskedelmi tevékenységet nem folytató társaság fióktelepének bejegyzését valamely másik tagállam megtagadja abban az esetben, ha a fióktelep célja annak lehetővé tétele, hogy az érintett társaság valamennyi tevékenységét a fióktelep alapításának helye szerinti államban végezze, ezzel ott elkerülve a társaságalapítást és a minimális jegyzett tőke befizetésének szempontjából szigorúbb szabályokat (Centros ügy); • valamely tagállam jogszabályai alapján létrehozott társaság tényleges székhelyének az áthelyezésekor a tagállam (ahol letelepedési szabadságával élt a társaság) köteles tiszteletben tartani a létesítés szerinti állam joga alapján a társaságnak biztosított jog- és perképességet (Überseering ügy); • a másodlagos letelepedés szabadságának doktrinájával nem lehet visszaélni: nem lehet a fióktelepek alapításával kapcsolatban csak azért különböző feltételeket (minimum jegyzett tőke, ügyvezetői felelősség) támasztani, mert más tagállam joga szerint lett alapítva a társaság és a tevékenységét is ott végzi (Inspire Art ügy); • a közösségi joggal nem összeegyeztethetetlen az a tagállami szabályozás, amely megakadályozza az e tagállam belső joga szerint létrejött társaságot abban, hogy székhelyét úgy helyezze át másik tagállamba, hogy eközben megtartja azon tagállambeli honosságát, amelynek szabályozása alapján létrehozták (Cartesio ügy);8 • a közösségi joggal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a belső jog szerinti társaságok számára biztosítja az átalakulás lehetőségét, egy másik tagállam joga alá tartozó társaság számára pedig nem teszi általános jelleggel lehetővé a nemzeti jog szerinti társasággá való átalakulást ilyen társaság létrehozása révén (Vale ügy). A közösségi szintű társasági jogi jogalkotás – az ismertetett jogi fundamentumon nyugodva – az irányelvek megalkotásával a jogközelítés (koordinálás), míg a rendeletek révén a jogegységesítés „ösvényein” halad.
3. Az Európai Közösség társasági jogi jogalkotása A közösségi szintű társasági joganyag három csoportra bontható: irányelv-tervezetekre, elfogadott irányelvekre és hatályba lépett rendeletekre.
8
Lásd még: Gyulay–Schmidt JK 2011/1. 56-61.; Sándor GJ 2011/1. 11-18.
A tervezet szintjén megrekedt, még el nem fogadott társasági jogi vonatkozású irányelvjavaslatok az alábbiak: az ötödik, az ún. struktúra-irányelv (1972. szeptember 27.) a részvénytársaságok szervezetéről; a kilencedik, az ún. konszern-irányelv (1985; visszavont javaslat) az rt-k faktikus és szerződéses konszernjeiről; a tizennegyedik a székhelyáthelyezésről szóló irányelv-tervezet (1997). Az elfogadott társasági jogi irányelvek az alábbiak: első irányelv a tőkeegyesítő társaságok alapításáról, semmisségéről és szerveik képviseleti jogáról (68/151/EGK; 1968. március 9.), módosította: a 2003/58/EK irányelv (2003. július 15.); második irányelv a részvénytársaságok alapításáról, alaptőkéjének védelméről és módosításáról (77/91/EGK; 1976. december 13.), módosította: a 92/101/EGK irányelv (1992. november 23.); harmadik irányelv a részvénytársaságok egyesüléséről (78/855/EGK; 1978. október 9.), módosította: a 2011/35/EU irányelv (2011. április 5.); negyedik irányelv a tőkeegyesítő társaságok évzárlatáról (78/660/EGK; 1978. július 25.), módosította: a 99/60/EK irányelv (1999. június 17.) és a 2003/38/EK irányelv (2003. május 13.); hatodik irányelv a részvénytársaságok szétválásáról (82/891/GK; 1982. december 17.); hetedik irányelv a konszolidált évzárlatról (a konszern összevont beszámolójáról) (83/349/EGK; 1983. június 13.), a negyedik és a hetedik irányelvet együtt módosította: a 90/604/EGK (1990. november 8.), a 90/605/EGK irányelv (1990. november 8.), 2001/65/EK (2001. szeptember 27.) és a 2003/51/EK (2003. június 18.); nyolcadik irányelv a könyvvizsgálói tevékenység engedélyezéséről (84/253/EGK; 1984. április 10.); tizedik irányelv a részvénytársaságok határokon átlépő, nemzetközi egyesüléséről (2005/56/EK; 2005. október 26.); tizenegyedik irányelv a fióktelepekkel kapcsolatos közzétételi kötelezettségekről (89/666/EGK; 1989. december 22.), módosította: 2012/17/EU irányelv (2012. június 13.); tizenkettedik irányelv az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságokról (89/667/EGK; 1989. december 22.); tizenharmadik irányelv a nyilvános vételi ajánlattétellel megvalósuló vállalatfelvásárlásról („takeover”) (2004/25/EK; 2004. március 30.); az Európai Parlament és a Tanács 2007/36/EK irányelve (2007. július 11.) az egyes részvényesi jogok gyakorlásáról a tőzsdén jegyzett társaságokban. A Tanács társasági jogi tárgyú hatályba lépett rendeletei az önálló társasági formákra (sui generis közösségi jogi formációkra) irányadók, így a 2137/85/EGK rendelet (1985. július 25., hatályba lépés: 1989. július 1.) az európai gazdasági egyesülésről (ege), a 2157/2001/EK rendelet (2001. október 8., hatályba lépés: 2004. október 8.), az európai részvénytársaságról (Societas Euroala – SE) és az 1435/2003/EK rendelet (2003. július 22., hatályba lépett: 2006. augusztus 18.), az európai szövetkezetről (SCE).
4. A társasági jogi irányelvek A társaság jogi irányelvek tartalmát a gazdasági társaságok létszakaszaihoz igazítva mutatjuk be: a társaság-létesítéshez kapcsolódó közösségi előírásoktól kezdve a működésre vonatkozó szabályokon keresztül a vállalatfelvásárlást és a jogutóddal való megszűnést rendező irányelvekig. 4.1. A társaságalapításhoz kapcsolódó irányelvek 4.1.1. A tizenkettedik irányelv az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság létesítéséről rendelkezik. Egyszemélyes kft. kétféleképpen hozható létre: vagy eleve így alapítják (egyszemélyi alapítás), vagy a társaság valamennyi üzletrészét egy tag szerzi meg (egyszemélyesre csökkent társaság). Az irányelv értelmében, ha egy tagállami jog lehetővé teszi a részvénytársaságok egyszemélyes alapítását, illetve működését, akkor a tizenkettedik irányelv szabályai ezekre is alkalmazandók.
Az egyszemélyi tag jár el a kft. közgyűlésének hatáskörében; ha „közgyűlési határozatokat” hoz, azokat vagy írásba kell foglalnia, vagy jegyzőkönyveznie kell. Ugyanez az alakszerűségi előírás vonatkozik az egyszemélyi tag és társaság közötti szerződésekre. A konszernjog közösségi harmonizálásáig az irányelv tagállami jogkörbe utalja annak eldöntését, hogy korlátozzák-e az egyszemélyes kft. továbbtársulását (azaz azt, hogy egy másik egyszemélyes kft-t alapíthasson), illetve az egyszemélyi tag továbbtársulását (azaz azt, hogy másik kft. egyszemélyi tagja lehessen). 4.1.2. A második irányelvet szokták tőkevédelmi irányelvként aposztrofálni, mert deklarált célja, hogy közösségi szinten biztosítson alapvető védőrendelkezéseket a részvényesek és a hitelezők számára a részvénytársaság alapítása során, az alaptőke rendelkezésre bocsátása, fenntartása, felemelése és leszállítása folyamán. A második irányelv9 garanciális jelleggel adja meg az rt. létesítő okiratának legalapvetőbb tartalmát, és ezzel egyben a nyilvánosságra hozandó adatok körét. A védelmi normák az alaptőke rendelkezésre bocsátásával kapcsolatosan is fellelhetőek a második irányelvben. A részvénytársaság induló tőkéjének minimális nagysága 25.000 eurónál nem lehet kevesebb. A részvénytársaság alapítói pénzbeli és nem pénzbeli vagyoni hozzájárulást egyaránt a társaság rendelkezésére bocsáthatnak, de a vagyoni hozzájárulás-teljesítési kötelezettségük alól nem mentesíthetők. A jegyzett tőkén belüli pénzbeli és nem pénzbeli vagyoni hozzájárulások aránya nincs meghatározva. Az apport vagyoni értékkel bíró, gazdasági szempontból értékelhető vagyontárgy lehet. Nem lehet apport tárgya munkavégzésre vagy szolgáltatásnyújtásra irányuló kötelezettségvállalás. Az apportról független szakértői jelentést kell készíteni. Az rt. bejegyzéséig a pénzbeli vagyoni hozzájárulások 25 %-át be kell fizetni, viszont az apport teljesítési ideje a bejegyzéstől számított legfeljebb 5 év. A részvények névérték, illetve számszaki érték alatti kibocsátása tilos. 4.1.3. A társaság semmisségét, azaz az alapítással kapcsolatos érvénytelenséget a jogbiztonság érdekében az első irányelv (személyi hatálya alá az rt-, a kft- és a betéti rt-forma tartozik) megelőzendőnek tartja. Ezért rendelkezik úgy, hogy a társaságalapítás ellenőrzése tagállami bíróság/hatóság feladata. A társaság érvénytelensége csak a taxatív semmisségi okok alapján állapítható meg, és imperatív szabályként érvényesül: a tagállamok társasági jogi jogszabályai nem térhetnek el tőle, nem írhatnak elő más semmisségi okokat; ehhez lásd Marleasing ügy (C-106/89). A semmisségi okok a következők: a társasági szerződés hiánya; a társasági szerződés alakszerűségi és cégeljárási hibái; a társasági szerződés nem tartalmazza a cégnevet, a tevékenységi kört, a jegyzett tőke összegét és rendelkezésre bocsátásának módját; a társaság tevékenysége jogellenes vagy a közrendbe ütközik; a minimum befizetendő jegyzett tőke összegére vonatkozó tagállami jogszabályi előírás nem teljesítése; a társaság összes alapítója cselekvőképtelen; a tagállami jogszabályi előírások ellenére a társaság alapítóinak száma kettőnél kevesebb. A társaság semmisségét csak bírói határozattal lehet megállapítani. Ennek megtörténte felszámolási eljárást von maga után, de ez nem érinti a társaság által, illetve a vele szemben vállalt kötelezettségek érvényességét (azaz teljesítendők). 4.1.4. A társaság nevében vállalt kötelezettségek érvényessége: az első irányelv értelmében a társaság alapítása során (a társasági szerződés megkötésétől a társaság bejegyzéséig) a társaság nevében eljárók felelőssége korlátlan és egyetemleges, ha a társaság nem vállalja át a jogcselekményeikből származó kötelezettségeket. 9
Összehasonlító jogi elemzését lásd: Gyulai-Schmidt (2004) 233-396.
Amennyiben a társaság képviselőjével kapcsolatos adatokat közzétették, akkor harmadik személlyel szemben nem lehet hivatkozni a képviselő kijelölésével kapcsolatos szabálytalanságokra, kivéve, ha a társaság bizonyítja, hogy a harmadik személy tudott a kijelölésbeli hiányosságokról. A társaság szerveinek jogcselekményei kötelezik a társaságot, kivéve, ha az jogszabályban megállapított hatáskör túllépésnek (ultra vires) minősül. A társaság szervei hatáskörének az alapszabály, vagy az illetékes szervek határozata alapján történő korlátozása harmadik személlyel szemben hatálytalan; erre hivatkozni akkor sem lehet, ha ezt korábban nyilvánosságra hozták (kivéve a fenti képviseleti jog delegálásának esetét). 4.2. A társasági működésre vonatkozó irányelvek 4.2.1. A társasági dokumentumok közzététele: az első irányelv a közzététel (disclosure) három formáját (publicitási csatornák) határozza meg: a cégnyilvántartást, a tagállami központi hivatalos lapot (Cégközlönyt) és a társaság üzleti iratait.10 A társaságokat adatközlési kötelezettség terheli az alábbi okiratokra nézve, így ezeket a tagállamok cégnyilvántartásának tartalmaznia kell (első publicitási csatorna): a társasági szerződést és módosításait; a társaság székhelyét, és annak megváltoztatását; a társaság képviseletére jogosult(ak) személyes adatait, kijelölését és annak időtartamát, a képviseleti jogkör terjedelmét; a társaság operatív és ellenőrző szervei tagjainak személyes adatait, kijelölését és annak időtartamát; az éves mérleget, az eredmény-kimutatást, a mérleg hitelesítésére kijelölt könyvvizsgáló személyes adatait; a társaság megszűnésével kapcsolatos jogi tényeket: a társaság semmisségét kimondó bírósági határozatot, a társaság felszámolását, a társaság cégnyilvántartásból történő törlését. A publicitási csatornák közül a cégnyilvántartás ad módot a legtágabb körű nyilvánosságra, a tagállami hivatalos lapban (második publicitási csatornán) közzétehető valamennyi cégnyilvántartásbeli adat, okirat (teljes körű közzététel) vagy csak azok egy része (részleges közzététel), vagy csak a cégnyilvántartási bejegyzésre utalás. A harmadik publicitási csatorna alatt a társaság üzleti iratait: leveleit, számláit, rendelési formanyomtatványait (order forms) jelöli meg az irányelv. Ezeken a következő minimumadatokat kell feltüntetni: társasági forma, székhely, utalás a cégnyilvántartásra (cégjegyzékszám), utalás a társaság felszámolás alatt állására. A tizenegyedik irányelv szerint nyilvánosságra kell hozni a fióktelep elnevezését, címét, tevékenységét, képviselőjének személyes adatait és jogkörének terjedelmét, valamint azt a tényt, hogyha az anyatársaság megszünteti a fióktelepet. Az anyatársaság adatait az első irányelvnek megfelelően saját székhelye szerinti tagállamban kell közzétenni, míg a fióktelepét a létesítése helye szerinti tagállamban a tizenegyedik irányelv előírásai szerint (a fióktelep regisztrálása során az anyatársaság adatait is nyilvántartásba kell venni). 4.2.2. A tőzsdén jegyzett társaságokban gyakorolható részvényesi jogok kérdéskörét rendezi a 2007/36/EK irányelv a részvényesi jogok erősítése és a határokon átnyúló szavazáshoz kapcsolódó problémák megoldása céljából. Az irányelv rögzíti, hogy a társaságnak egyenlő bánásmódot kell biztosítania minden olyan részvényesnek, akik a közgyűlésen való részvétel és a szavazati jogok gyakorlása tekintetében azonos helyzetben vannak. Az irányelv részletesen szabályozza a közgyűlési meghívó kiküldésének időpontját és módját, továbbá tartalmát. A közösségi norma a legfőbb szervi ülésre vonatkozóan a társaság internetes honlapján való közzétételi kötelezettséget (a meghívó, a részvények és szavazati jogok teljes 10
A témáról részletesen lásd: Verebics GJ 2003/9. 11-22.
száma, a közgyűlés elé terjesztendő dokumentumok, a határozattervezetek, a képviselő útján/levélben történő szavazás tekintetében) ír elő. A részvényeseket megillető jogok közül kiemeli az irányelv a közgyűlés napirendjének bővítéséhez és a határozattervezet előterjesztéséhez való jogot, a közgyűlésen való részvétel jogát, a kérdésfeltevés jogát és a szavazati jogot. Ez utóbbi kapcsán részletekbe menően rendezésre kerülnek a képviselő útján történő, valamint a levélbeli szavazás szabályai, továbbá a szavazás eredményéhez kapcsolódó jogi problémák. 4.2.3. A második irányelv tőkevédelmi rendelkezései Az alaptőke fenntartására vonatkozó irányelvi rendelkezések két csoportba sorolhatók: a részvényeseknek teljesíthető kifizetésekkel és a saját részvény szerzésével kapcsolatosakra. A részvényesek részére az alaptőke leszállításának esetétől eltekintve, csak akkor lehet kifizetéseket (osztalékot, kamatozó részvény utáni kamatot) teljesíteni, ha az évi zárómérleg alapján a társaság nettó vagyona eléri az alaptőke és a törvényes, valamint az alapszabály által meghatározott tartalékok együttes értékét és a kifizetések összege nem haladja meg az előző üzleti év nettó nyereségét. A második irányelv általános tiltó rendelkezésként mondja ki azt, hogy a társaság nem jegyezheti saját részvényeit. Ha azonban a tagállami jog megengedi, hogy az rt. saját részvényt szerezhessen, akkor ehhez az alábbi feltételeknek kell teljesülniük jogszabályi szinten: a közgyűlés felhatalmazza erre az igazgatóságot; a megszerzett részvények névértéke vagy számszaki értéke nem haladhatja meg a jegyzett alaptőke 10 %-át; a nettó vagyon nem csökkenhet a tagállami jog vagy az alapszabály értelmében fel nem osztható tartalékok összegével megnövelt jegyzett tőkeösszeg alá; jogügylet kizárólag teljes mértékben teljesített részvényekre terjedhet ki. Amennyiben az rt. saját részvényt szerzett, akkor a részvényhez kapcsolódó szavazati jogokat nem gyakorolhatja, és a mérleg aktívum oldalon ugyanolyan értékű (összegű) tartalékalapot kell képeznie. A második irányelv tőkevédelmi előírásainak harmadik csoportja az alaptőke módosításaihoz: felemeléséhez és leszállításához kapcsolódik. Az alaptőke felemelését az rt. közgyűlése határozhatja el, és ezt a döntést az első irányelv rendelkezéseinek megfelelően nyilvánosságra is kell hozni. Az alaptőke felemelése során kibocsátott részvényekre teljesített vagyoni hozzájárulásoknak a részvények névértékének (vagy számszaki értékének) 25 %-át kell kitenniük; ehhez lásd Bizottság v Spanyol Királyság ügyet (C-338/06). Az alaptőke leszállítása minősített szótöbbségű közgyűlési határozathoz kötött, amit szintén nyilvánosságra kell hozni. Az alaptőke nem szállítható le 25.000 euró alá. Azok a hitelezők, akiknek követelései az alaptőke-leszállítást kimondó határozat közzététele előtt keletkeztek, de még nem jártak le, biztosítékot kapnak. Ez a hitelezővédelmi előírás nem alkalmazandó akkor, ha az alaptőke-leszállítás célja veszteségek kiegyenlítése. A második irányelv kapcsán megemlítjük még az aranyrészvény11 (vétójogot vagy speciális többletjogot biztosító elsőbbségi részvény) problematikáját: az irányelv 42. cikke kimondja, hogy a tagállamok jogszabályai kötelesek az azonos körülmények közt lévő részvényesek számára azonos elbánást biztosítani. E rendelkezés alapján a részvényesek közötti diszkrimináció tilalma (azonos jogállás – egyenlő megítélés) csak egy meghatározott részvényfajtán, illetve részvényosztályon belül érvényesülő követelmény, de nem részvényfajták között. Így, ha az aranyrészvény nem kerül sorozatban kibocsátásra, akkor a vétó vagy speciális többletjog egy részvényest (tipikusan az állam képviselőjét) illet meg: például a részvények átruházásának megakadályozásához való jog, az igazgatóság tagjaival kapcsolatos jelölési jog, igazgatósági/igazgatótanácsi tagok közjogi szerv által történő közvetlen kinevezésének joga, felügyelőbizottsági tagok delegálásának joga.
11
Ezzel kapcsolatban lásd még: Gyulai-Schmidt (2008) 128-149.
Az aranyrészvény jogintézménye a tőke szabad áramlását korlátozhatja, és ezért az Európai Bíróság látókörébe is került: ezt jelzi a témakörben született számos döntés. [Lásd: Európai Bizottság v Portugália (C-367/98), Európai Bizottság v Franciaország (C-483/99), Európai Bizottság v Belgium (C-503/99), Európai Bizottság v Spanyolország (C-463/00), Európai Bizottság v Egyesült Királyság (C-98/01), Európai Bizottság v Hollandia (C-282/04 és C-283/04 egyesített ügyek), Európai Bizottság v Olaszország (C-174/04), Comune di Milano ügy (C-463/04 és C-464/04 egyesített ügyek), Volkswagen ügy (C-112/05) és Európai Bizottság v Spanyolország (C-274/06).] 4.2.4. A társaságok beszámolóit érintő közösségi normákat: a negyedik, a hetedik és a nyolcadik irányelvet könyvviteli irányelvekként szokták „csokorba fogni”, mert a társaságok mérlegeinek és eredmény-kimutatásainak tartalmi és formai szempontjai, valamint az ezeket ellenőrző független szakértőre vonatkozó szabályok összehangolása volt a közösségi jogalkotás célja. Az éves társasági beszámoló és üzleti jelentés, valamint ezek ellenőrzésének szabályozása mind a társaságok tagjainak, mind hitelezőinek szempontjából nagy jelentőséggel bír. Mivel ezen irányelvek köre már nem a szorosan vett társasági jog körébe tartozik, ezért az alábbiakban csak röviden érintjük őket. A negyedik irányelv személyi hatálya a korlátolt felelősségű társaságokra, a részvénytársaságokra és a betéti részvénytársaságokra terjed ki. Az irányelv e társaságok éves beszámolóinak vonatkozásában több alapkövetelményt rögzít. Meghatározza a közzéteendő minimális pénzügyi információk körét a Közösségen belül. Megköveteli, hogy világos, áttekinthető és valós helyzetet tükrözzön a társasági beszámoló. Előírja az állandóság, a folyamatosság és az óvatosság kritériumainak betartását. Az éves beszámoló mérlegből („lépcsős” vagy „számlaformában” lehet tagolni), eredmény-kimutatásból és kiegészítő mellékletekből áll. Az éves beszámolót könyvvizsgálóval ellenőriztetni kell, és nyilvánosságra is kell hozni. A hetedik irányelv személyi hatálya alá szintén a kft., rt. és a betéti rt. tartozik, de a szabályozási terület a konszolidált (összevont) évzárlat (konszernjogi tényállás fennálltakor elvárás). A nyolcadik irányelv rendelkezik a társasági beszámoló és az üzleti jelentés auditálási kötelezettségéről: garanciális jelleggel rögzíti a kötelező könyvvizsgálatot. Ezen irányelv szabályozási területe a számviteli dokumentumok kötelező könyvvizsgálatának elvégzéséért felelős személyek működésének engedélyezése. Az Európai Közösségek Bizottsága 2008. június 5-én ajánlást fogadott el a könyvvizsgálók (könyvvizsgáló cégek) polgári jogi felelősségének korlátozásáról, melyben a felelősségkorlátozás módjaira (felső határösszeg megállapítása/a könyvvizsgálók által közvetlenül okozott kár mértékéig terjedjen a helytállásuk/felelősségkorlátozás megállapodással) tesz javaslatokat. 4.3. Vállalatfelvásárlás: a tizenharmadik irányelvet, ami a nyilvános vételi ajánlattétel útján megvalósuló részvényvásárlások vonatkozásában törekszik jogharmonizációra, a tagállamoknak 2006. május 20-ig kellett átültetniük. Az irányelv szabályozási köre azt a jogügyletet érinti, amelynek során a tőzsdén jegyzett rt. értékpapírjaira vételi ajánlatot tesznek azzal a céllal, hogy az ajánlattevő irányítása alá vonja a társaságot. Az irányelv deklarált célkitűzése az is, hogy a céltársaság részvényeseinek megfelelő védelmet biztosítson a felvásárlási eljárás során. A közösségi szabály fogalmi meghatározásokat nyújt az önkéntes és a kötelező ajánlatra, a méltányos árra és rendezi az ajánlattételi eljárás feltételeit (lásd: Audilux Sa és társai ügy, C101/08.). A vállalatfelvásárlás elvi garanciáit is rögzíti: a céltársaság tagjaival szembeni diszkrimináció tilalma, információhoz való jog biztosításának követelménye, a céltársaság részvényeseinek felhatalmazása (a társaság érdekei) alapján dönthet az operatív szerv, a verseny
tisztaságának megtartása, a megfelelő mértékű ellenszolgáltatás nyújtása, az eljárási határidők tiszteletben tartása és az eljárás jogszerűségének felügyeleti szerv általi megvizsgálása. 4.4. A társaságok jogutóddal történő megszűnését tartalmazó irányelvek 4.4.1. Tagállamon belüli egyesülés A harmadik irányelv az egy tagállamon belüli egyesülést (domestic merger) szabályozza, a fúzió résztvevői azonos tagállambeli rt.-k lehetnek. Az irányelv az egyesülés két fajtáját határozza meg: a beolvadás, illetve az összeolvadás útján történő fúziót. A beolvadás (merger by acquisition) során egy vagy több rt. végelszámolás nélkül megszűnik úgy, hogy egy másik rt.-re ruházza át összes aktív és passzív vagyonát, és cserébe az átvevő társaság a beolvadó társaság részvényeseinek részvényeket bocsát ki, és a kibocsátott részvények névértékének 10 %-át meg nem haladó mértékű pénzfizetési kötelezettséget is vállalhat. Az összeolvadás (merger by formation of a new company) során két vagy több rt. végelszámolás nélkül megszűnik úgy, hogy összes (aktív és passzív) vagyonukat egy általuk alapított rt.-re ruházzák át, és cserébe az új társaság a fuzionáló társaságok részvényeseinek részvényeket bocsát ki, valamint a kibocsátott részvények névértékének 10 %-át meg nem haladó pénzbeli juttatást nyújthat. A harmadik irányelv fő modellként a beolvadásról rendelkezik, és annak szabályait megfelelően – a specialitásokra utalva – rendeli alkalmazni az összeolvadásra. Az irányelv az egyesülés szakaszait garanciális jelleggel (részvényesek, hitelezők védelme, független könyvvizsgáló alkalmazása) ismerteti, és meghatározza az egyesülés hatályosulásának időpontját és joghatásait. 4.4.2. A tőkeegyesítő társaságok (rt., betéti rt., kft.) határokon átnyúló egyesülése: a tizedik irányelv hatálya (a tagállami jogalkotást 2007. december 15-ig kellett összhangba hozni az irányelvvel) olyan tőkeegyesítő társaságokra terjed ki, amelyeket valamely tagállam joga alapján alapítottak, és amelyek létesítő okirat szerinti székhelye, központi ügyvezetése vagy üzleti tevékenységének fő helye a közösségen belül van, feltéve, hogy a társaságok közül legalább kettőre eltérő tagállam joga irányadó. A határokon átnyúló egyesülés három fajta lehet: a harmadik irányelv szerinti beolvadás, a harmadik irányelv szerinti összeolvadás, és az az eset, amikor egy társaság a végelszámolás nélküli megszűnésének időpontjában teljes aktív és passzív vagyonát arra a társaságra ruházza át, amely rendelkezik a társaság tőkéjét megtestesítő teljes részesedéssel. A tizedik irányelv rendezi a határokon átnyúló egyesülés menetét: a közös tervezet feltételeit és nyilvánosságra hozatalát, az ügyviteli szervek jelentését, a független szakértői jelentést, a közgyűlési jóváhagyást, az egyesülést megelőző tanúsítványt, a jogszerűség ellenőrzését, az egyesülés hatályosulását, bejegyzését és jogkövetkezményeit, valamint a munkavállalói részvételt. 4.4.3. A tagállamon belüli szétválás: a hatodik irányelv hatálya alá tartozik a részvénytársaságok tagállamon belüli szétválásának szabályozása. Az irányelv a szétválás két fajtáját különbözteti meg: a szétválást átvétel útján és a szétválást új társaságok alapítása révén. A szétválás átvétel útján forma alatt az értendő, hogy egy rt. végelszámolás nélkül megszűnik azáltal, hogy vagyonát több működő társaságra ruházza át, és cserébe a szétváló társaság részvényesei a társaságokban részvényeket kapnak, és esetleg az ellenértéket képező részvények névértékének 10 %-át meg nem haladó értékű pénzbeli ellenszolgáltatást.
Akkor beszélhetünk a szétválás új társaságok alapítása útján történő variációról, ha egy rt. végelszámolás nélkül több, általa alapított társaságra ruházza át vagyonát, és cserébe a szétváló társaság részvényeseit illetik meg az új társaságok részvényei, valamint az új részvények névértékének 10 %-át meg nem haladó mértékű készpénzfizetésben való részesülés lehetősége. Az irányelv megengedi a két alaptípus vegyítésével (a vagyon egy része már működő, másik része újonnan alapított társaságokra száll át) történő szétválást a megfelelő előírások együttes alkalmazásával. A hatodik irányelv a harmadik irányelv szabályozási technikáját követi: a szétválást átvétel útján rendezi alaptípusként, az arra irányadó rendelkezéseket pedig megfelelően – az eltérések megjelölésével – rendeli kiterjeszteni az új társaságok alapítása révén végbemenő szétválásra. A szétválás egyes lépései is megfelelő – garanciális biztosítékok beépítésével – szabályozásra kerültek.
5. A szupranacionális társasági formák 5.1. Az európai gazdasági egyesülés (European Economic Interest Grouping)12 5.1.1. Az európai gazdasági egyesülés (ege) fogalma Az európai gazdasági egyesülést mint társasági formát a Tanács 2137/85/EGK rendelete intézményesítette. Az új társasági forma megalkotását az a körülmény tette szükségessé, hogy az egységes piac megvalósítása és egységének erősítése érdekében indokolttá vált egy olyan jogi keret biztosítása, amely megkönnyíti a gazdasági élet résztvevőinek a határokon átnyúló együttműködését, a gazdasági integrációt.13 Ezzel összhangban került sor az ún. jogharmonizációs törvény (2003. évi XLIX. törvény) meghozatalára, amelynek egyetlen §-a tartalmaz rendelkezéseket az ege-re vonatkozóan, utalva az uniós rendelet részletes szabályozására. A közösségi jogalkotó felhatalmazása alapján bizonyos kérdésekben szabadon dönthetnek a tagállamok diszkrecionális jogkörükben, további ügycsoportokban pedig eltérést enged számukra, például tagállami szinten kimondható, hogy az ege bejegyzésére csak akkor kerülhet sor, ha annak legfeljebb húsz tagja van. Az európai uniós norma és a hazai szabályozás mellett az ege jogforrási hierarchiájának a harmadik helyén az alapító okirat található. Az ege egy sajátos, személyegyesítő jellegű szupranacionális szervezet, amelynek célja az egyesülés tagjai gazdasági tevékenységének elősegítése, és az összefogás által teljesítményük hatékonyságának a fokozása. A nemzetközi szintű kooperációs és koordinatív jellegű társulás profiljának illeszkednie kell az abban résztvevők tevékenységéhez, azonban nem törekedhet saját nyereség elérésére. Az ege működéséből eredő profitból kizárólag a tagok tevékenysége támogatható, vagy azt a tagok között az üzleti év végén fel kell osztani. Fontos kitétel továbbá, hogy az ege által végzett tevékenységi körök nem sérthetik a közérdeket, ennek megfelelően közérdekből kizárható vagy korlátozható az egyesülésben való részvétel. Az említett prioritások érvényesülése érdekében az ege • semmilyen formában nem gyakorolhat irányítási, felügyeleti jogkört tagjai tevékenysége felett (konszernirányítási tilalom);
12 13
A témához lásd még: Tóth Ch 2003/12. A résztvevők céljai kapcsán lásd még: Miskolczi Bodnár (2008) 328.
• semmilyen jogcímen nem birtokolhatja tagvállalkozásának az üzletrészét/részvényét, egyebekben is csak az egyesülés céljának eléréséhez szükséges mértékű üzletrész/részvény felett rendelkezhet (holding tilalom); • az általa foglalkoztatott munkavállalói létszám 500 főben lett maximalizálva (nagyságrendi tilalom); • nem tölthet be hitelezési funkciót sem (hitelezési tilalom); • nem lehet egy másik ege tagja (részvételi tilalom).14 5.1.2. Az európai gazdasági egyesülés alapítása Az ege alapító tagjaival szembeni követelmény, hogy a közösség területén található székhellyel kell rendelkezniük oly módon, hogy közülük legalább kettő tag székhelye, illetve lakóhelye különböző tagállamban legyen. Az egyesülés tagjai lehetnek olyan természetes személyek, akik a közösségen belül ipari, kereskedelmi, kézműves, mezőgazdasági vagy szellemi foglakozást gyakorolnak, továbbá jogi személyek és jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok, valamint közjogi egységek. Az alapító okiratban fel kell tüntetni a közösségi jogalkotó által előírt minimális tartalmi kellékeket, így az ege megnevezését (magában kell foglalnia az ege rövidítést vagy annak teljes megnevezését), a székhelyét, az egyesülés által elérni kívánt célokat, a tagjaira vonatkozó adatokat és az egyesülés időtartamát, amennyiben határozott időre hozták létre.15 A székhelye szerinti tagállami cégnyilvántartásba vétellel jön létre, tehát a bejegyzés pillanatától szerezhet jogokat, vállalhat kötelezettségeket, különböző jogügyletek alanya lehet, továbbá perelhet és perelhető (konstitutív és ex nunc hatályú a nyilvántartásba vétel). A rendelet értelmében a tagállami jogalkotó szabadon eldöntheti, hogy felruházza-e jogi személyiséggel az egyesülést; hazánkban az ege jogi személyként működik.16 A bejegyzés számának és keltezésének megjelölésével nyilvánosságra kell hozni az ege alapításának tényét az alapító szerződés, valamint a telephellyel kapcsolatos értesítés teljes terjedelmű közlésével a tagállam hivatalos lapjában, majd a közzétételtől számított 1 hónapon belül az alapításról szóló közleményt meg kell jelentetni az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában is (publicitási követelmény, a közzétételi források: a tagállami cégnyilvántartás, a tagállami cégközlöny és a társaság üzleti iratai). Amennyiben az egyesülés a székhelytől eltérő tagállamban telephelyeket hoz létre, azokat az adott tagállamokban kell nyilvántartásba venni, és nyilvántartásuk során ennek az országnak a jogrendszere az irányadó. Ettől függetlenül a telephelyek létesítését és megszüntetését a székhely szerinti tagállamban is be kell jegyeztetni.17 Az ege közösségi jogi jellege abban is megnyilvánul, hogy székhelyét az Európai Unió területén belül megilleti a székhelytranszferálás joga. A székhelyáthelyezés az irányadó jog megváltozásával jár, az eredeti székhely szerinti tagállamban székhely-áthelyezési tervet kell közzétenni a rendeletben foglaltak szerint. Az áthelyezésről szóló határozatot csak 2 hónappal az áthelyezési terv nyilvánosságra hozatala után lehet meghozni. 5.1.3. Az európai gazdasági egyesülés (ege) szervezete 14
2137/85/EGK rendelet 3. cikk (2) bekezdés e) pontja. 2137/85/EGK rendelet 5. cikk. 16 2003. évi XLIX. törvény 1. § (1) bekezdés. 17 2137/85/EGK rendelet 10. cikk. 15
Az ege szervezete a közösen eljáró tagjaiból (legfőbb szerv) és az igazgató(k)ból (operatív szerv) áll18, az alapító szerződés más szerveket is létesíthet hatáskörük megjelölésével. A törvény értelmében a magyarországi székhellyel rendelkező ege szervezetére alkalmazandók a hazai szabályozás köréből az egyesülés legfőbb szervére vonatkozó előírások, a vezető tisztségviselővel összefüggő összeférhetetlenségi rendelkezések, valamint a tag kizárására vonatkozó szabályok.19 A közösen eljáró tagok, tehát az ege legfőbb szerve bármilyen tartalmú határozatot hozhat, amely az egyesülés célja elérése érdekében szükséges.20 Igazgatóként eljárhat egy vagy több természetes személy és jogi személy egy vagy több természetes személy képviselője. Nem töltheti be az igazgatói pozíciót, aki a rá alkalmazandó jog alapján, vagy az egyesülés székhelye szerinti tagállam joga alapján, vagy egy tagállamban hozott vagy elismert bírósági vagy közigazgatási határozat alapján nem láthatja el az igazgatói teendőket.21 Az egyesülést harmadik személyekkel szemben kizárólag az igazgató képviseli, több igazgató kinevezése esetén a képviseleti joggal felruházott igazgató. A létesítő okiratban vagy az egyhangúlag elfogadott tagi határozatban kell rendelkezni az igazgató kinevezésének és visszahívásának a módjáról, valamint a hatáskörének terjedelméről. Az igazgató által az egyesülés nevében tett jognyilatkozat főszabály szerint köti az ege-t abban az esetben is, ha ellentétes annak céljaival22, kivéve, ha az ege bizonyítja a harmadik személy rosszhiszeműségét. 5.1.4. Tagsági jogviszony az európai gazdasági egyesülésben A tagsági jogviszony keletkezhet alapításkor és tagfelvétel útján a működő szervezet valamennyi tagjának egyhangúlag elfogadott határozatával. Valamennyi tag egy szavazattal rendelkezik, viszont az alapító szerződés a tagok meghatározott részének többletszavazati jogot biztosíthat azzal, hogy egyetlen tagnak sem lehet szótöbbsége. Amennyiben a határozatképességről és a határozathozatalról nem tartalmaz külön szabályokat az alapító szerződés, a határozatokat egyhangúlag kell meghozni. A rendelet taxatíve felsorolja azon ügyek körét, amelyeknél egyhangú határozathoz kötött a döntéshozatal érvényessége, például az egyesülés céljára, az ege időtartamára, az egyes tagoknak biztosított szavazatok mértékére, a tagoknak az egyesülés finanszírozásához való hozzájárulására, a tagok kötelezettségére, vagy a tagfelvétel jóváhagyására irányuló döntéseknél23; a tagok azonban kiterjeszthetik az egyhangúság követelményét más esetekre is. A tagokat a következő jogosultságok illetik meg tagsági jogviszonyuk alapján: információs joguk keretében tájékoztatást kérhetnek az igazgatótól az ege üzleti tevékenységéről, illetve az üzleti könyvekbe való betekintés útján is tájékozódhatnak24; a profit felosztásával érvényesül a vagyoni jog: az egyesülés működéséből eredő nyereséget fel kell osztani a tagok között a létesítő okiratban előírt arányok szerint (amennyiben a tagok nem határozták meg az arányokat, egyenlő mértékben kell részesednie minden egyes tagnak a közösen végzett tevékenység eredményéből), a részesedését biztosítékul ajánlhatja fel a többi tag egyhangú jóváhagyása esetén; a tagsági jogviszony
18
2137/85/EGK rendelet 16. cikk (1) bekezdés. 2003. évi XLIX. törvény 1. § (3) bekezdés. 20 2137/85/EGK rendelet 16. cikk (2) bekezdés. 21 2137/85/EGK rendelet 19. cikk (1) bekezdés. 22 2137/85/EGK rendelet 20. cikk (1) bekezdés. 23 2137/85/EGK rendelet 17. cikk (1)-(2) bekezdés. 24 2137/85/EGK rendelet 17. cikk (4) bekezdés. 19
megszüntetésére vonatkozó jogként a többi tag egyhangú támogatásával a tag átruházhatja az egyesülésben való részesedését egészben vagy részben25. A tagsági jogviszony másik oldalát vizsgálva, az ege személyegyesülés jellegéből adódóan a következő kötelezettségek terhelik a tagokat: a tagállami jogalkotó által esetlegesen előírt, vagy a tag által vállalt vagyoni hozzájárulást köteles teljesíteni minden tag, illetve jegyzett tőkeminimumra vonatkozó rendelkezés hiányában biztosítaniuk kell az ege működéséhez szükséges tőkét; a tartózkodási kötelezettség értelmében az ege-vel összefüggésben ismertetett tilalmakat kötelesek betartani; és az ege tagjai mögöttes, korlátlan és egyetemleges felelősséggel tartoznak az egyesülés tartozásaiért és kötelezettségeiért26 (az alapítás időpontját követően taggá váló jogalany helytállási kötelezettsége kiterjed a tagsági jogviszonyát megelőzően keletkezett követelésekre is).27 Adótartozás esetén azonban a tagok felelőssége elsődleges, hiszen az egyesülés az általa elért nyereség után nem adózik, hanem a bruttó nyereséget osztja fel a tagjai között, így a működéséből eredő nyereség és veszteség kizárólag a tagoknál adóztatható.28 A tagsági jogviszony megszűnését számos jogi tény előidézheti, így a tag lemondása, bírósági határozaton alapuló kizárása29, halála, illetve ha a tag nem felel meg az alapításkori követelményeknek.30 5.1.5. Az ege megszűnése A tagsági jogviszony megszűnése főszabályként nem befolyásolja az ege létét, azonban az egyesülés fennmaradása köthető tagsági jogviszonyhoz is, éppen a szervezet személyegyesítő jellegéből adódóan. Az egyesülés megszüntethető a tagok egyhangúlag elfogadott határozatával is, amelynek indoka lehet a határozott idő letelte, az ege céljának az elérése vagy a cél elérésének lehetetlenülése. Amennyiben valamely megszüntető körülmény bekövetkeztétől számított 3 hónapon belül nem kerül sor az ege megszüntetésének elrendelésére, bármelyik tag kérheti a bíróságtól az ege megszűntnek nyilvánítását.31 Az egyesülés megszüntetésének jogkövetkezménye az ege felszámolása vagy végelszámolása, amelyre alkalmazandók a tagállami jogszabályok. 5.2. Az Európai Részvénytársaság (Societas Europaea, SE)32 5.2.1. Az Európai Részvénytársaság fogalma Az Európai Részvénytársaság részvénytársasági formában létesített sui generis, szupranacionális társasági forma, amelynek alaptőkéje a tőzsdén forgalmazható részvényekből áll. Az SE jogi személyiséggel rendelkezik, alapításának hátterében tőkekoncentráció, tőkeegyesítés húzódik meg, jogi kereteket biztosít a multinacionális konszernek kialakításához, működéséhez.33 Az SE szabályozási struktúrája háromszintű, hiszen elsődlegesen az Európai Részvénytársaság alapszabályáról szóló 2157/2001/EK tanácsi rendelet szabályait kell alkalmazni, kiegészítve a munkavállalói részvételről szóló 2001/86/EK irányelvvel, másodsorban az irányadó közösségi joganyag szerint elfogadott tagállami rendelkezések irányadók34, harmadsorban a székhely szerinti nemzeti jog részvénytársaságokra vonatkozó jogszabályainak (a Gt., és a Ctv.) egyes előírásai, valamint a 25
2137/85/EGK rendelet 21-22. cikk (1)-(2) bekezdés. 2137/85/EGK rendelet 24. cikk (1) bekezdés. 27 2137/85/EGK rendelet 26. cikk (2) bekezdés. 28 2137/85/EGK rendelet 40. cikk. 29 2137/85/EGK rendelet 27. cikk (1)-(2) bekezdés. 30 2137/85/EGK rendelet 28. cikk (1) bekezdés. 31 2137/85/EGK rendelet 31. cikk (2) bekezdés. 32 A témában lásd még: Ribai (2004), Horváthy JK 2003/1. 33-45. 33 2157/2001/EK rendelet 1. cikk (3) bekezdés. 34 2004. évi XLV. törvény az európai részvénytársaságról. 26
részvénytársaság törvényi szabályozásának a létesítő okirattal kapcsolatos rendelkezései is követendők. 5.2.2. Az Európai Részvénytársaság alapítása Az SE alapításához legalább kettő, az Európai Unió tagállamainak a területén bejegyzett jogi személyiségű jogalany vagy gazdasági társaság ezirányú elhatározása szükséges. A kis- és középvállalkozásokat sem zárta ki a közösségi jogalkotó az SE alapításának lehetőségéből, hiszen relatíve alacsony mértékű minimális alaptőkével, mintegy 120.000 euró teljesítésével bejegyezhető.35 A jogalkotó rendelkezése folytán többféleképpen realizálódhat a közösségi társaság létesítése, így egyesülés útján, holding kialakításával, közös leányvállalat alapításával/egy leányvállalat alapítása SE-ként és formaváltással. A felsorolt módozatok közös vonása, hogy mindegyik valamilyen már létező vállalati struktúrát igényel. Akár beolvadással, akár összeolvadással valósul meg a fúzió, az eljárás lényeges mozzanatai megegyeznek a Gt-ben szabályozott jogutóddal történő megszűnési metódussal. Azonban az egyesüléssel érintett társaságok hitelezői a 2004. évi XLV. törvény36 értelmében mégsem követelhetnek biztosítékot, amennyiben az adott rt. pénzügyi, vagyoni helyzete nem indokolja a biztosítékadást. Az európai holding rt. alapítása gyakorlatilag pénzügyi érdekközösség, vállalatcsoport szervezését jelenti. Jelen jogszabályi keretek között a holding egy olyan uralkodó társaság, amely tisztán pénzügyileg uralja a legkülönfélébb profilú társaságokat; általában vagyonkezeléssel foglalkozik, profitja növelésének céljából. Alapítását a Gt. által megengedett társasági formák közül kizárólag az rt. formában működő társaság határozhatja el közgyűlésén, valamint a kft. taggyűlése37, amennyiben eltérő közösségi tagállami jog szerint zajlott a létesítésük, vagy legalább 2 éve működik másik uniós államban leányvállalata, illetve fióktelepe. Az alapításban részt venni nem kívánó tagokkal el kell számolni főszabályként az SE bejegyzésétől számított 30 napon belül.38 A munkavállalói participációról (a munkavállalók bevonása a döntéshozatali mechanizmusba) rendelkezni kell egyesülés esetén és a holdinggal történő alapításkor is. Az SE létesítésének harmadik lehetséges változata leányvállalat (olyan önálló jogi személy, amely függ a létesítő anyavállalattól, például az anyavállalat nevezi ki a leányvállalat vezetőit, meghatározza az üzletpolitikáját etc.) formájában mehet végbe. A részvényjegyzés által alapítható közös leányvállalat, amennyiben megfelel a holdingnál ismertetett előírásnak; tehát az alapítói kör tagjai olyan – az Európai Unió területén székhellyel rendelkező – gazdasági társaságok és egyéb jogi személyek lehetnek, amelyek legalább 2 különböző tagállam joga alá tartoznak vagy legalább 2 éve működik másik uniós államban leányvállalata, illetve fióktelepe. Egyebekben a Gt. nyilvánosan működő rt. alapítására vonatkozó szabályait kell követni.39 Formaváltással is keletkezhet SE, amennyiben a nyrt-ként működő társaság székhelye, az alapszabályban meghatározott központi ügyintézés helye az Európai Unió területén található, és egy másik közösségi ország területén legalább 2 éve folytat üzletszerű gazdasági tevékenységet a leányvállalata. 35
2157/2001/EK rendelet 4. cikk. 2004. évi XLV. törvény 6. § (2) bekezdés. 37 2004. évi XLV. törvény 7. §. 38 2004. évi XLV. törvény 7. §, 5. § (6) bekezdés. 39 Gt. 288-295. §§. 36
Az SE konstitutív hatályú nyilvántartásba vételére (a bejegyzéssel nyeri el jogképességét), és a rá vonatkozó cégeljárásra a Ctv. rendelkezései irányadók.40 Az Európai Részvénytársaságról szóló 2157/2001/EK sz. rendelet 11. cikke szabályozza az SE cégnevével összefüggő követelményeket, amely szerint a cégnévben az SE rövidítést mint társasági forma megjelölést fel kell tüntetni; ezen kívül a publicitási követelménynek az SE esetében is eleget kell tenni. 5.2.3. Az Európai Részvénytársaság szervezete Az SE szervezetének felépítését az alapszabályban kell meghatározni, figyelemmel a székhelyország társasági jogi rendelkezéseire. A rendeletben szabályozásra került az angolszász jogrendszerekben elterjedt monista modell (egységes vagy egyszintű irányítás)41, és a német-holland területeken akceptált ún. dualista elméleten alapuló irányítási-igazgatási rendszer is (nem egységes vagy más néven kétszintű vezetési struktúra)42. Mindkét konstrukció központi eleme természetesen a részvényesekből álló közgyűlés, amely mellett megjelenik a társaság ügyvezetése: igazgatótanács a monista rendszerben; a kétszintű rendszerben pedig a közgyűlés mellett igazgatóság és a felügyelőbizottság is működik. A részvényesek közgyűlését naptári évenként legalább egy alkalommal össze kell hívni oly módon, hogy az ülés a pénzügyi év végét követő 6 hónapon belüli időpontra essen. A legfőbb szerv összehívásának a jogát és napirendjének kiegészítésére vonatkozó jogokat az SE jegyzett tőkéjének legalább 5 %-át képviselő részvényesek gyakorolhatják.43 A közgyűlés abban az esetben minősül határozatképesnek, ha a szavazati joggal bíró tagoknak legalább a fele személyesen jelen van, vagy meghatalmazottja képviseli az ülésen. A határozathozatal a megjelent részvényesek egyszerű szótöbbségével történik, de például minősített, 2/3-os szótöbbség szükséges az európai rt. megszüntetéséről történő döntéshozatal esetén. Az egyszintű struktúrában az operatív teendők teljesítéséért az igazgatótanács tartozik felelősséggel. A kétszintű modellben főszabály szerint a cégvezetői feladatok ellátása érdekében igazgató(k) kinevezésére kerül sor az SE ellenőrző szerve (felügyelőbizottság) által, ettől azonban a nemzeti jog eltérést engedhet; a magyar jogban a 2004. évi XLV. tv. 12. § (2) bekezdése is ezt teszi: módot ad ugyanis arra, hogy az alapszabály rendelkezése szerint az igazgatóságot ne a felügyelőbizottság, hanem a közgyűlés válassza meg és hívja vissza. Az európai rt.-nél működő szervekben betöltött tagsági jogviszony az alapszabályban meghatározott időtartamig, de legfeljebb 6 éves időtartamra szólhat, a meghosszabbítás jogának lehetőségével. Az egyes szervek tagjaként természetes személyek és jogi személyek is eljárhatnak azzal, hogy a jogi személyiséggel rendelkező tag köteles kinevezni természetes személyt a feladatok ellátása érdekében. Legyen szó bármelyik modellről, a jogi személy tag felelősséggel tartozik a teljesítési segédért. A közös leányvállalatként alapított SE kisebbségi jogával élve külön tagokat nevezhet ki az rt. belső szerveibe. Az egyszintű vezetési modellt követő SE-nél az ügyvezetési feladatokat az igazgatótanács látja el, amelyet legalább 5 fő, de legfeljebb 11 természetes személy alkot. Az igazgatótanács tagjai többségének függetlennek kell lennie, tehát az SE-vel nem állhatnak az ügyvezetői tagságon kívül egyéb jogviszonyban. A jogalkotó példálódzó jelleggel említi meg a lehetséges kizáró okokat, így nem tekinthető például függetlennek az, aki az SE munkavállalója.44 A független tagok köréből jelölendő ki az SE belső számviteli rendjének ellenőrzését ellátó, legalább 3 tagot számláló audit bizottság, amelynek tevékenységét a könyvvizsgáló ellenőrzi. A kontroll tevékenységet végző 40
2004. évi XLV. törvény 2. §. 2004. évi XLV. törvény 9-10. §§. 42 2004. évi XLV. törvény 11-12. §§. 43 2004 évi XLV. törvény 8. §. 44 2004. évi XLV. törvény 9. § (1)-(5) bekezdés. 41
testület hatáskörébe tartozik törvényi rendelkezés folytán például az igazgatótanács munkájának segítése a pénzügyi beszámolási rendszer megfelelő ellenőrzése érdekében.45 A törvény felhatalmazása alapján létesíthető egyéb bizottság (mint például jelölő bizottság vagy javadalmazási bizottság), illetőleg betölthető a vezérigazgatói pozíciói is (fakultatív szervek a monista rendszerben).46 A kétszintű irányítási rendszert választó közösségi szervezetekben a közgyűlés mellett igazgatóság és felügyelőbizottság is működik. Az ügyvezetési teendőket ellátó igazgatóság tagjait (minimum 3 természetes személy, de maximum 11 fő, 2004. évi XLV. törvény 11. §) főszabályként a közgyűlés választja meg, és hívja vissza. Az igazgatósági tagok képviseleti jogosultsága teljes körű, amelyet az alapszabály rendelkezéseitől függően önállóan vagy együttesen gyakorolhatnak. Az igazgatóságot kontrolláló felügyelőbizottság legalább 3, de legfeljebb 15 főből áll.47 5.2.4. Tagsági jogviszony az Európai Részvénytársaságban Az SE tagjait megilletik a részvényhez fűződő jogok, illetőleg a kisebbségi jogokat a részvénytársaság jegyzett tőkéjének legalább 5 %-át képviselő részvényesek jogosultak gyakorolni. Az SE tőkeegyesülés jellegéből eredően a részvényesek alapvető kötelezettsége az alaptőke rendelkezésre bocsátása, amely a hazai szabályozással megegyezően pénzbeli és nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásból állhat. A közösségi jogalkotó rendelkezése folytán a részvényesek szabadon megállapíthatják a készpénz és az apport arányát. A jegyzett tőke pénzbeli részének legalább a 25 %-át kötelesek teljesíteni az SE bejegyzéséig, vagy a folytatni kívánt gazdasági tevékenység engedélyezéséig. Az apport teljesítésére nyitva álló határidő a bejegyzéstől, illetőleg az engedélyeztetéstől számított legfeljebb 5 év. Fontos továbbá kiemelni, hogy az alapító részvényesek már a közösségi szintű társaság bejegyzését megelőzően folytathatják a gazdasági tevékenységet; felelősségük korlátlan és a többi részvényessel egyetemleges az ebből eredő kötelezettségért. 5.2.5. Az Európai Részvénytársaság megszűnése Az SE megszüntetését eredményező jogi tényekre és a megszűnési eljárásra az SE székhelye szerinti tagállam rendelkezései az irányadók, így a magyarországi székhelyű európai részvénytársaság megszűnhet jogutóddal és jogutód nélkül is. 5.3. Az Európai Szövetkezet (European Cooperative Society; SCE)48 5.3.1. Az Európai Szövetkezet fogalma Az Európai Szövetkezet jogi személyiséggel rendelkező szupranacionális formáció, amelynek tagjai megőrizve autonómiájukat egymás között kötött ügyletek révén törekszenek gazdasági és társadalmi tevékenységük fejlesztésére, továbbá saját szükségletük kielégítésére úgy, hogy tagjai kölcsönös javát szolgálja. A szövetkezeti tagok megállapodásai tipikusan áru továbbítására, szállítására vagy valamilyen szolgáltatás teljesítésére irányulnak. E közösségi formáció működésének mozgatórugója elsősorban a
45
2004. évi XLV. törvény 10. § (1)-(3) bekezdés. 2004 évi XLV. törvény 9. § (6) bekezdés, 10. § (1) bekezdés. 47 2004. évi XLV. törvény 12. § (1)-(2) bekezdés. 48 Ezzel kapcsolatosan lásd még: Réti EJ 2007/1. 33-42. és Réti EJ 2007/2. 27-36. 46
szövetkezeti tagok szükségleteinek kielégítése és/vagy gazdasági és/vagy társadalmi tevékenységeik fejlesztése oly módon, hogy minden tag számára előnyös legyen a konstrukció.49 Az európai szövetkezeti forma a közösségi társasági jog tárgyalásának körébe vonhatóságát támasztja alá az a tény, hogy a közösségi jogalkotó rendelkezésénél fogva alkalmazandó az SCE-re az első, a negyedik, a hetedik, a nyolcadik és a tizenegyedik társasági jogi irányelv; ezen kívül például az angol és a német szabályozás a szövetkezeteket társaságnak minősíti, hazánkban is közel egy évszázadon át a jogilag szabályozott kereskedelmi társasági formák egyike volt a szövetkezet.50 A gazdaság egyéb résztvevőitől alapvetően a működését befolyásoló, szabályozó elvek tekintetében tér el: az SCE szervezeti struktúrája és irányítása demokratikus; a cél elérése érdekében a szövetkezeti tagok kötelesek közreműködni az SCE tevékenységében, amelynek során megilleti őket a kölcsönös ellenőrzés joga; a nettó nyereség felosztása méltányos alapon történik; és megszüntetésekor a pártatlan felosztás elve érvényesül. Az SCE jogforrási háttere háromszintű: elsősorban az európai szövetkezet statutumáról szóló 1435/2003/EK tanácsi rendelet alkalmazandó, kiegészítve a munkavállalók részvételére vonatkozó 2003/72/EK sz. irányelvvel; másodsorban a közösségi jogszabályokra tekintettel elfogadott hazai norma51, és harmadsorban a részletszabályokat rendező szövetkezeti alapszabály. 5.3.2. Az Európai Szövetkezet alapítása Az SCE közösségi jellegének, a határokon való átnyúlásnak már az alapításakor kifejeződésre kell jutnia, ez a vonás tükröződik az alapítók személyével szemben támasztott követelményekben. A jogelőd nélküli alapításhoz szükséges legalább 5 természetes személy, akik minimum 2 különböző európai uniós tagállamban lakóhellyel rendelkeznek, vagy legalább 5 szervezet, amelyek legalább 2 közösségi állam jogrendszerének hatálya alá tartoznak. Az alkalmazandó jog értelmében az SCE egy minimális szintű jegyzett tőke rendelkezésre bocsátásával létesíthető, amelynek mértéke nem lehet kevesebb 30.000 eurónál. A létesítő okiratban a rendelet által előírt adatokat fel kell tüntetni, így a szövetkezet nevét, az SCE rövidítéssel együtt; székhelyét; működésével elérni kívánt céljait; időtartamát; az alapítók adatait; a tagsági jogviszonnyal összefüggő rendelkezéseket; a jegyzett tőke összegét és a részjegyek névértékét; a keletkező nyereség esetén követendő eljárás szabályait; és az SCE szerveinek működésére irányadó szabályokat. Az SCE a tagállami cégnyilvántartásba vétellel jön létre, nyeri el jogképességét, tehát a bejegyzés konstitutív hatályú. A bejegyzés alapjául szolgáló alapszabályt minden tag által aláírt írásbeli dokumentumként csatolni kell a kérelemhez. A közösségi jogalkotó által előírt közzétételi, publicitási követelménynek az SCE esetén is eleget kell tenni. Az SCE alapításának több lehetséges módja ismert: új szövetkezet létesítése; egyesülés útján történő alapítás: SCE létesítésére irányuló beolvadásban vagy összeolvadásban olyan jogalanyok vehetnek részt, amelyek székhelye az Európai Unió területén található, és legalább 2 éve működik egy, az alapszabályában meghatározott központi ügyintézés helyétől eltérő tagállam joga alá tartozó leányvállalata (az SCE-ben részt venni nem kívánó, ún. kisebbségi tagokkal el kell számolni a közgyűlés által meghatározott időpontra, a fordulónapra tekintettel52; megjegyezzük, hogy 49
Az európai szövetkezetekről szóló 1435/2003/EK rendelet 10. §. Az 1875. évi XXXVII. tc., a Kereskedelmi törvény hatályba lépésétől a 20. század közepéig. 51 2006. évi LXIX. törvény. 52 2004. évi XLV. törvény 5. § (1)-(2) bekezdések. 50
beolvadáskor az átvevő szövetkezet veszi fel az SCE formát); formaváltással való létesítést olyan, már működő szövetkezet határozhat el, amely megfelel az egyesülés alapítóival szemben támasztott feltételeknek (a formaváltás nem eredményezi a „jogelőd” megszűnését, így nem beszélhetünk új jogalany keletkezéséről sem). 5.3.3. Az Európai Szövetkezet szervezete Az SCE belső vázát meghatározó szervezeti struktúra hasonlóan az SE-hez kétféleképpen hozható létre, a monista vagy a dualista vezetési-szervezési modell megvalósításával. Bármely konstrukció mellett döntenek az alapítók, a közösen eljáró tagok alkotják a legfőbb szervet, nevezetesen a közgyűlést. A szövetkezeti tagokból álló közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozó feladatokat a rendelet, a törvény, és a társaság alapszabálya határozza meg. Írásbeli meghívó útján kell összehívni a legfőbb szerv ülését naptári évenként legalább egy alkalommal, amelynek a gazdasági év végétől számított 6 hónapon belüli időpontra kell esnie. Az alapítást követő első ülés bármikor összehívható az SCE nyilvántartásba vételét követő 18 hónapon belül. A határozathozatal során az egy tag egy szavazat elve érvényesül, tekintet nélkül a tagok részjegyeire; kivételesen a tagállami jogalkotó felhatalmazása alapján az érintett tag javára el lehet térni, tehát adható többlet-szavazati jog, ez azonban nem haladhatja meg a főszabály szerinti mérték ötszörösét vagy a szavazatok 30 %-át. Amennyiben a szövetkezeti tagok a kétszintű rendszer kivitelezéséről határoznak a létesítő okiratban, az operatív szerv (vezető tisztségviselő, itt igazgatóság) látja el az irányítói teendőket. Az igazgatóságnak legalább 3 természetes személy taggal kell rendelkeznie, azonban az 50 főt el nem érő taglétszámú szövetkezetek esetén a közgyűlés által kinevezett elnök is eljárhat az SCE képviseletében.53 A dualista modellben az igazgatóság felett kontroll funkciót tölt be a minimum 3 természetes személy tagot számláló felügyelőbizottság. Az alapszabályban dönthetnek az alapítók az egyszintű irányítási modell szerinti működés mellett is: ebben az esetben az ügyvezetési teendőket a legalább 5 és legfeljebb 11 természetes személy tagból (vezető tisztségviselők) álló igazgatótanács látja el.54 Az egységes szervezeti rendszer operatív szervében többségében függetlennek minősülő személyek lehetnek tagok; ebben a vonatkozásban nem tekinthető függetlennek például az SCE munkavállalója vagy független könyvvizsgálója.55 Az igazgatótanács köteles megválasztani a független tagjai közül legalább 3 főt az audit bizottságba.56 Az SCE szervezet-vezetési modelljétől függetlenül minden szerve vonatkozásában érvényesülnie kell a következő általános, közös előírásoknak a jogszerű működés biztosítása érdekében: az SCE szerveit alkothatják természetes személy és jogi személy tagok egyaránt; a jogviszonyuk időtartama korlátozott, legfeljebb 6 évre szólhat a megbízatás; a képviseleti jogosultság főszabályként együttes, azonban nem kizárt az önálló eljárási jogosultság sem; a határozatképesség feltétele, hogy a szavazati joggal rendelkező tagok közül legalább az 50 %-a jelenjen meg személyesen vagy képviselője útján az adott szerv ülésén; a határozathozatal egyszerű szótöbbséggel történik, amennyiben a jogalkotó vagy maga a szerv nem ír elő eltérő szótöbbséget. A szavazatszám egyenlőségekor a szervezeti tagok által maguk közül kijelölt elnök szavazata lesz a döntő. 5.3.4. Tagsági jogviszony az Európai Szövetkezetben (SCE-ben)
53
2006. évi LXIX. törvény 6-7. §§. 2006. évi LXIX. törvény 8. § (1)-(2) bekezdések. 55 2006. évi LXIX. törvény 8. § (5) bekezdés a), f) pontjai. 56 2006. évi LXIX. törvény 9. § (2)-(3) bekezdések. 54
A tagsági jogviszony keletkezhet alapításkor, és utóbb a szövetkezet működése során benyújtott csatlakozási kérelem igazgatóság/igazgatótanács általi elfogadásával. A tagok kötelesek teljesíteni a létesítő okiratban vállalt vagyoni hozzájárulást, amelynek összösszege nem lehet kevesebb 30.000 eurónál. A gazdasági év során keletkező nyereség felosztásának lehetőségéről és módjáról az alapszabályban kell rendelkezni. Számos jogi tény vezethet a tagsági jogviszony megszüntetésére, így a kilépés, a kizárás, a részjegy átruházása, a természetes személy tag halála, illetve egyéb jellegű jogalany jogutód nélküli megszűnése. 5.3.5 Az Európai Szövetkezet megszűnése Az Európai Szövetkezetről szóló 1435/2003/EK rendelet értelmében sor kerülhet az SCE megszűnésére jogutóddal vagy a nélkül, hasonlóan az alapításához; így a tagállami szabályozás alapján alkalmazandó a megszűnési eljárás függvényében a Gt., a Ctv., illetve a Cstv.57
57
2006. évi LXIX. törvény 12. § (1)-(2) bekezdések.
