Papp Ferenc alezredes: A Jászberényi Tiszti Kaszinó létrejötte Az előzmények
Az 1867. évi kiegyezés után a monarchiává átalakult birodalom új típusú hadsereget is igényelt. Az önálló magyar haderő régen óhajtott felállításához az 1868. évi XLI. törvénycikk biztosította a jogi alapot, melynek alapján egy évvel később ténylegesen is megkezdődhetett a honvédség megszervezése és életre hívása. A csapatok elhelyezéséhez szükséges laktanyák, objektumok, istállók és egyéb épületek csak minimális mennyiségben álltak rendelkezésre. A vidéki, kisebb méretű laktanyák is csupán korlátozottan voltak felhasználhatóak erre a célra, mivel azok zömében is a császári királyi haderő alakulatai székeltek. Kivételnek számított Jászberény. „Egyedül Jászberényben volt olyan tágas laktanya, ahol a honvédhelyőrség, minden készletével együtt, kényelmesen elfért, sőt a tisztek részére is a laktanyában lehetett gondoskodni lakásról. Ez volt abban az időben az összes honvédlaktanyák között a legnagyobb.”1 Talán ezzel is magyarázható, hogy a vidéki helyőrségek közül az elsők között épp Jászberényben jött létre tiszti kaszinó 1877-ben. A lovasság 1874-ben megkezdett ezredekbe történő összevonásának eredményeként itt alakult meg az 1. honvéd lovasezred, melynek parancsnoka úgy döntött, hogy Jászberényben megalapítanak egy honvéd tiszti kaszinót. Az ezred parancsnok az erről szóló jelentését, illetve az április 21-én aláírt kaszinói alapszabály tervezetet 1877 május 4-én terjesztette fel a magyar király honvédelmi miniszternek jóváhagyásra. Ez az alapszabály tervezet igazodott a m. kir. Belügyminisztérium által kiadott irányelvekhez, de azért sajátosságokkal is rendelkezett. Talán ennek is köszönhető, hogy a jóváhagyás előtt több kört is „futott” a honvédelmi miniszter és a belügyminiszter közötti levelezési rendszerben, amiről az Országos Levéltárban végzett kutatásaim során szereztem tudomást. A honvédelmi miniszter által május 4-én megküldött alapszabály tervezetre a belügyminiszter a következő választ küldte: „Az alakítani szándékolt jászberényi honvéd tiszti casinó f. évi május 4-én 16615 fsz.on
kelt
átirattal
hozzám
áttett
alapszabály
tervezete
iránti
intézkedés
a
kir.
Belügyminisztérium hatásköréhez tartozván, további tárgyalás előtt az egyik példányt van
1
Berkó István: A magyar királyi honvédség története 1868-1918. 215. o.
1
szerencsém Nagyméltóságodnak nagybecsű észrevételei szíves közlése végett visszamenőleg tisztelettel megküldeni. Már ezúttal is megjegyzem azonban, hogy a tervezet 2. §-ában foglalt intézkedések, illetőleg az abban kimondott kényszer (a kötelező tagságra vonatkozóan -P.F.), az egyéni szabadságot törvényben nem gyökeredző módon korlátozzák, ezért az megerősíthető nem lehet.”2 A belügyminiszter által megfogalmazott kifogások figyelembe vételével a honvédelmi miniszter június 6-án válaszolt, és levelében arra kérte, Borosjenői Tisza Kálmánt a belügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnököt, hogy a kaszinó megalakításával értsen egyet, és azt engedélyezze. Szende Béla honvédelmi miniszter felterjesztésében indoklásként az alábbiakra hivatkozott: „Hivatkozással nagyméltóságodnak folyó hó május 15-én kelt 19588-as szám alatt hozzám intézett nagybecsű átiratára, van szerencsém az alakítani szándékolt „jászberényi honvédtiszti
casinó”
alapszabály
tervezetének
1
db
visszaszármaztatása
mellett
tiszteletteljesen megjegyezni, miszerint a nagyméltóságod által kifogásolt 2. § 1. kikezdése véleményem szerint következőleg leszen (sic!) szövegezhető: minden tettleges állományú honvéd tiszt (honvéd orvos vagy tisztviselő) tagja lehet a tiszti casinónak, azonban elváratik, (sic!) hogy azok, kik szolgálatilag Jászberényben vagy környékén 14 napon túl tartózkodnak, a testületi szellem fejlesztése érdekében casinói
tagokul való felvételüket önmaguktól
eszközölhetik. Továbbá a 2. § 3. bekezdése: a gyakorlatra vagy szolgálattételre bevonult szabadságolt állományú honvéd tisztek és hasonrangú (sic!) honvéd egyének, a megelőző kikezdésben felsorolt eseteken kívül, szolgálattételük idejének tartamára is lehetnek casinói tagok. Ez alkalommal van szerencsém Nagyméltóságod nagybecsű figyelmét azon körülményre felhívni, miszerint a jászberényi honvéd laktanya egészen a városon kívül fekszik és az ott állomásozó tisztek mindnyájan ezen laktanyában vannak elhelyezve, minélfogva részemről igen kívánatosnak tartom, hogy mind a társadalmi érintkezés megkönnyítése, mindpedig (sic!) és főképpen a testületi szellem fejlesztése czéljából (sic!) ezen tiszti casinó megalakulhasson. Ennélfogva tiszteletteljesen felkérem Nagyméltóságodat, miszerint ezen casinó alapszabálytervezethez (sic!) az általam javaslatba hozott módosítások tekintetbe vétele mellett hozzájárulni, s ebbéli hozzájárulásáról engemet értesíteni méltóztassék.”3
2 3
MOL 19588/1877. sz. átirat, Budapest, 1877. május 15. MOL 19912 számú miniszteri kelt levél, Budapest, 1877. június 6.
2
A miniszterelnök a hozzájárulás megadása előtt újabb észrevételeket és javaslatokat tett, amit a június 27-én kelt átiratában fogalmazott meg. „A Jászberényben alakítani szándékolt „honvéd tiszti casinónak a m. kir. honvédelmi minisztériumhoz közvetlenül fölterjesztett, ahonnét folyó év június hó 6-án 19912 szám alatt kelt átirattal illetékes elintézés végett hozzám áttett alapszabály tervezete iránt a következő észrevételek merültek föl, az alapszabály tervezetben meghatároztatni: a.) az igazgatósági, helyesebben a választmányi gyűlések összehívási módja, tartási ideje, továbbá ki elnököl ezen gyűléseken, a választmányi gyűlések érvényes határozatai hozatalánál szükséges tagszám, szavazati arány. b.) köz és választmányi gyűlések jegyzőkönyvei ki által vezettetnek, miként hitelesíttetnek? c.) ki gyakorolja az egyletbe a felvételi jogot? d.) a pénztári kiadások ki utalványára eszközöltetnek? e.) az egy heti tagság megszűnésének esetei és feltételei? A 2. § első három bekezdése kihagyatván szövegezendő: A casinóba (sic!) beléphet minden tettleges állományú honvédtiszt (honvédorvos vagy tisztviselő), úgyszintén a szabadságolt állományú tartalékos vagy nyugalmazott tisztek és hasonrangú (sic!) egyének; ezen tagok kötelezettsége egy évre szól. Beléphetnek továbbá a gyakorlatra vagy szolgálattételre bevonult szabadságolt állományú honvédtisztek, hasonrangú (sic!) honvéd egyének ezen időtartamra is. A 3. és 9. § végpontjában kimondandó, hogy a választmányi tag lemondása vagy áthelyezése folytán megürült hely választás vagy helyettesítés útján töltetik be. Fölveendő az alapszabály tervezetbe, hogy mind azon esetleg hozandó közgyűlési határozatok, melyek az alapszabályok megváltoztatását, az egylet feloszlatását, ez esetben vagyonának hová fordítását célozzák, foganatosítás előtt a m. kir. belügyminisztériumhoz fölterjesztendők. Miről oly megjegyzéssel értesíttetik, hogy a fentebbi pontoknak megfelelőleg (sic!) kijavított alapszabály tervezetet az egylet ideiglenes elnöke által aláírt, és szabályszerű bélyeggel ellátott három egyenlő példányban czím (sic!) útján nekem újonnan fölterjesztendő.4 A belügyminisztérium által megfogalmazott kéréseknek eleget téve az alapszabályt újból átdolgozták, amit a miniszterelnök nyár végén alá is írt. A 16 pontba foglalt szabályrendszer alapján, amely a célkitűzéseket valamint a működés legalapvetőbb feltételeire
4
MOL m. kir. Belügyminisztérium 29424 számú átirata, Budapest, 1877. június 28.
3
vonatkozó előírásokat foglalta magában, hamarosan elindulhatott a kaszinói élet a jászberényi helyőrségben.
A kaszinó egyesület működése
A
létrehozás
céljának
megfogalmazásakor
-
némi
kiegészítéssel
ugyan
-
visszacsengnek a lovasezred parancsnokának (egyben a kaszinó elnöke) miniszterelnökhöz intézett mondatai. Ennek értelmében a tisztikar ilyen formán történő egyesítésének a legfőbb céljaként a bajtársiasság érzésének erősítését, valamint a bajtársi viszonyok létesítését, és a közszellem fejlesztését jelölték meg úgy, hogy közben a tisztikar társadalmi és szellemi fejlődéséhez megfelelő szórakozási lehetőséget is biztosítani tudjanak. Ehhez a megfelelő helyiségeket és infrastruktúrát a miniszter központilag biztosította a belvárosban. Ezen felül biztosított volt az is, hogy hírlapokat járathattak, valamint a katonai és a szépirodalom általuk kiválasztott alkotásaiból kézi könyvtárat rendezhettek be. Nem feledkeztek meg a népszerű biliárd és egyéb kaszinóhoz illő szórakoztató játékok biztosításáról sem. A kaszinó megfelelő körülmények közötti létrejöttével végre mód nyílt arra is, hogy ezt követően zene –és táncestélyek, valamint egyéb társas mulatságok megrendezésére is vállalkozni tudtak. A kaszinót egyesületi formában működtették, melynek tagjait a teljes állományú honvédtisztek és „hasonrangú” (sic!) honvéd egyének alkották. A felterjesztés azt is tartalmazta, hogy aki 14 napot meghaladóan a helybeli (Jászberény és környéke) állomáson tartózkodik, köteles a kaszinónak tagja lenni. A szabadságolt állományú tartalékos vagy nyugalmazott tisztek és hasonrangú (sic!) egyének csak saját akaratukból lehettek tagok egy évi kötelezettség mellett, kivéve azon esetet, ha közben lakhelyüket megváltoztatták. A gyakorlatra, vagy szolgálattételre bevonult szabadságolt állományú tisztekre vonatkozóan ezen időtartamra előírták a kaszinói tagságot. Azok a férfiak, akik az állam vagy a honvédség ügyei vonatkozásában külön érdemeket szereztek, a kaszinó elnökének javaslata és kinevezése alapján tiszteletbeli tagok lehettek. Ezen szabályokat a miniszterelnöki utasítás értelmében azonban módosítani, illetve finomítani kellett az alábbiak szerint: „Minden tettleges állományú honvéd tiszt (honvéd orvos vagy tisztviselő) tagja lehet a tiszti casinónak, azonban elváratik, (sic!) hogy azok, akik szolgálatilag Jászberényben vagy környékén 14 napon túl tartózkodnak, a testületi szellem fejlesztése érdekében casinói tagokul való felvételüket önmaguktól eszközölhetik.”5
5
MOL 19912 számú levél, Budapest, 1877. június 6.
4
Továbbá: „A gyakorlatra vagy szolgálattételre bevonult szabadságolt állományú honvédtisztek és hasonszolgálatú (sic!) honvéd egyének a megelőző kikezdésben felsorolt eseteken kívül, szolgálattételük idejének tartamáig is lehetnek casinói tagok.”6 A kaszinót nem csak az egyesület tagjai, hanem a helyőrségben állomásozó más honvéd vagy császári királyi tisztek és illetve katonai egyének, valamint a helybeli csapatok vagy intézetek tiszthelyettesei és hadapródjai is szabadon látogathatták. A családtagokra vonatkozóan már bizonyos szigorításokat léptettek életbe, ugyanis ők csak bizonyos rendezvényeken, illetve különös alkalmak, bálok, zenés estek, ünnepségek résztvevőiként léphettek be a kaszinóba. Még ennél is szigorúbb elbírálás alá estek az idegen seregbeli tisztek, valamint a polgári személyek. Ők önállóan nem, csak a kaszinótag teljes felelőssége mellet, annak vendégeként látogathatták az intézményt. Az ő családtagjaik belépésére csak abban az estben volt lehetőség, ha a kaszinó igazgatósága által küldött meghívásának tettek eleget, egyébként nem látogathatták a kaszinót. Az egylet József főherceg védnökségét elnyerve kezdhette meg a működését. Az egyesületet igazgatóság irányította, amely egy elnökből és egy alelnökből, csapatonként vagy intézetenként egy-egy választmányi tagból, továbbá az ügyek vezetésére egy pénztárnokból és egy fő anyagkezelőből állt. Valamennyi tisztségviselőt a közgyűlés választott meg, és a mandátumuk egy éves időtartamra szólt. A választásokat az őszi közgyűlés alkalmával bonyolították le. A választmányi tagokat a helyőrségben lévő csapat vagy intézet választotta és delegálta, szintén egy év időtartamra. A választásokat az őszi közgyűlés alkalmával bonyolították le. A megválasztás érvényességére vonatkozóan a jelölteknek az akkor szokásos általános szótöbbséget kellett elérniük. A tisztségviselők megválasztásuk esetén kötelesek voltak az illető tisztséget egy év időtartamra elfogadni, ezért lemondani is csak ezt követően volt lehetőségük. A megválasztottak azonban, ha kedvet éreztek a feladathoz, az egy év letelte után ismét megválaszthatókká váltak. Ha valamely igazgatósági tag áthelyezésre került, akkor a megürült hely betöltésére az elnök volt jogosult intézkedni. Ezen kívül az elnök további teendői és jogai közé tartozott, hogy az alapszabályban meghatározottakat mindenféleképpen be kellett tartatnia. Ő képviselte az egyletet, és csak az ő joga volt a közgyűlést is összehívni. Ezek a feladatok és jogok az elnök távolléte esetén az alelnököt is megillették.
6
MOL 19912 számú levél, Budapest, 1877. június 6.
5
Az igazgatóságnak maximálisan alkalmazkodnia kellett az elfogadott alapszabályhoz. Ennek értelmében köteles volt havonta megvizsgálni a kaszinó kiadásait és bevételeit, ezzel is őrködni a befolyt jövedelmek tervszerű és célszerű felhasználása felett. Az igazgatóságnak törekednie kellett arra, hogy a feladatokat a tagok között arányosan elosztva végezzék, ki-ki a hozzá legközelebb álló feladatokat kapva. Az igazgatóságnak állt jogában eldönteni és kiválasztani a megrendelendő újságokat és folyóiratokat, a kézikönyvtár gyarapításához megvásárolandó könyveket, a helyiségek berendezéséhez szükséges kiegészítőket, a képeket, térképeket, valamint az esetlegesen elhasználódott és újból beszerzendő tárgyakat, bútorokat meghatározni. Az igazgatóság irányította a programok, bálok, mulatságok stb. tervezését és azok megszervezését. Az igazgatóság a végzett munkáról a közgyűlésnek volt köteles beszámolni, amit rendszeresen, általában évente két alkalommal, - július és október hónapokban – ha szükség volt rá, az elnök döntése alapján rendkívüli alkalommal is életre hívhattak. A július havi közgyűlés alkalmával általában az évi számadásokat vizsgálták meg, melynek elkészítéséhez egy három tagból álló rögtönzött bizottságot hoztak létre és bíztak meg. A Közgyűlés határozta meg és hagyta jóvá a tagok által fizetendő havi tagdíjak összegét, melynek nagyságára vonatkozóan figyelembe kellett venni, hogy a fizetendő összeg nem haladhatta meg a hópénz egy százalékát. Ezen kitétel alól, csak a honvédelmi miniszter adhatott felmentést, de csak abban az esetben, ha ezen díjak és egyéb bevételek összegei hosszú távon nem fedezték a kaszinó kiadásait, és ennek következtében működésképtelenség kezdett volna kialakulni. Ekkor azonban a miniszter nem csak a tagdíjak egy százalékon felüli engedélyezéséhez járult volna hozzá, hanem a kaszinó további működtetésére vonatkozóan is eljárásokat kezdeményezhetett. Normál esetben az alapszabályok bármilyen jellegű megváltozása a közgyűlés kizárólagos jogát képezte. A határozatokat, - úgy a havidíjakat mint az alapszabályok megváltoztatását illetően - csak a közgyűlésen megjelent tagok szavazati többségével hozhatták meg. A m. kir. belügyminiszter a felterjesztett alapszabály ezen részére vonatkozóan azonban kifogásokat emelt, és némi változtatást tartott szükségesnek, melyről átiratában az alábbiak olvashatók: „A casinó magánegylet lévén, kiadásai tervezése a tagok szabad elhatározásától függ. Minélfogva 9. § b. pontjának végén kimondható, hogy amennyiben a casinó az alapszabályokban meghatározott bevételek által nem fedezhetők, a közgyűlés a díjakat arányban felemelheti, és aki a felemelt díjakat megfizetni nem akarja, az év végén
6
kiléphet. Miután minden határozat csak szótöbbséggel hozható, a 9. § c. pontja második bekezdése megfelelően átdolgozandó.”7 A működés színvonalát jelentősen befolyásolta, hogy a főként adminisztrációs munkával megbízott pénztárnok, aki a pénztári naplót és az anyagnyilvántartásokat is vezette, milyen hatékonysággal és precizitással végezte a reá bízott feladatokat. A megítélés és a hatékonyság szempontjából egyaránt fontos volt, hogy a levelezésekben, a különféle meghívásokban - pl. a közgyűlések meghirdetésében és szétküldésében - ne legyenek csúszások és hiányosságok, formai és tartalmi hibák. Mindezért, valamint a pénztár felügyeletéért, valamint a bevételeket és kiadásokat nyomon követő pénztárnapló – minden hónap 5-éig az elnökségnek történő - bemutatásáért a pénztárnok felelt. A pénztárnok mellett a napi élet irányításában kulcsszerepet játszott az un. anyagkezelő tevékenysége, aki a szolgálati személyzet feletti felügyeletért és a gazdasági ügyek viteléért és elszámolásáért, valamint a helyiségek rendben tartásáért felelt. A szolgálati személyzet két honvédból állt, akik a kaszinó helyiségeiben - kivéve a laktanya vendéglőse által működtetett helyiségeket - látták el szolgálatukat, és ezért a szolgálatért az igazgatóság által meghatározott összegű pótdíjban részesültek. A kaszinó jövedelmét a tagok által befizetett havidíjak, a billiárd, kártya és egyéb játék pénzek, valamint a tea és szivar kiszolgálásából keletkezett haszon képezték. Ezen felül az igazgatóság bizonyos időszakonként eladásra bocsátotta a már aktualitásukat vesztett, de még mások számára értéket jelentő újságokat és folyóiratokat. A lapok kiárusításából, valamint a feleslegessé vált használt bútorok és egyéb tárgyak értékesítéséből befolyt összegek tovább gyarapították a bevételeket. Az egyesület nyitott volt az esetleges adományok, és a bánatpénzek fogadására is. A megállapított és elfogadott tagdíjakat havonként kellett befizetni. A „tettleges” állományú tagok havidíjait az alakulatok kezelőtisztjei szedték be, és jegyzék alapján minden hónap 5-éig a pénztárnoknak beszolgáltatták. A többi kaszinótag is köteles volt a havi díja ugyan azon határidőig a pénztárnoknál befizetni. Azok az újonnan belépő tagok, akik a hónap első felében léptek be a kaszinóba, kötelesek voltak az egész hónapra kifizetni a díjukat. Akik csak a hónap második felében jelentkeztek, csak a jövő hó 1-jétől voltak kötelesek tagsági díjat fizetni. A tagok egyéb tartozásairól a pénztárnok havonként kimutatást szerkesztett, melynek alapján azokat a kezelő tiszt a havidíjakkal együtt beszedte és a pénztárnoknak beszolgáltatta.
7
MOL m. kir. Belügyminisztérium 29424 számú átirata, Budapest, 1877. június 28.
7
A tagok kötelességeit és jogait az alábbi pontok szerint szabályozták: „A tagok általános kötelességei a.) az alapszabályok határozványai (sic!) és azon szabályok pontos betartása, melyeket az elnök, az igazgatóság, vagy a közgyűlés a társadalom érdekében kibocsátani célszerűnek lát. b.) a megállapított havidíjak pontos befizetése. c.) az igénybe vett különböző játékokat és egyéb fogyasztásokat az ezen célra készített könyvekbe saját kezűleg mindenkor azonnal pontosan beíratni. Az egylet tagjainak jogai: a.) az igazgatóság megválasztása. b.) a tagok tulajdonosai az egylet vagyonának. c.) követelhetik a casinó helyiségeiben a kellő kiszolgálást. d.) különös alkalmakkor családjainak tagjai a casinó helyiségeiben megjelenhetnek. e.) indítványokat és panaszokat emelhetnek. f.) idegeneket a casinó helyiségeibe bevezethetnek, különös alkalmakkor polgári egyéneket és azok családjait meghívásra ajánlhatják, mely esetben ezen egyének jelleméről, valamint a meghívó jegyekkel való netaláni (sic!) visszaélésről felelősek. A tiszteletbeli tagok a, b, c és f pont alatti jogokat teljes mérvben élvezik.”8 A kaszinó napi működését az általános házirend szabályozta. Ebből tudható, hogy a kaszinó a közönségének minden nap reggel 8 órától éjfélig tartott nyitva. A tagok külön kérésére az elnök engedélyével hosszabbított nyitva tartásra is lehetőség volt. Az újságokat, folyóiratokat, könyveket és térképeket, valamint a kaszinó tulajdonát képező egyéb tárgyakat a kaszinó helyiségeiből elvinni nem volt szabad. A tiltás ellen vétők először 50 krajcárt, ismételt esetekben mindenkor 1-1 forintot voltak kötelesek befizetni. A nem túl széles újság és könyvkínálat arányos elosztása érdekében előírták, hogy a tagoknak egyszerre csak egy újságot illetve könyvet volt szabad igénybe venniük. A kaszinóban lehetőséget biztosítottak az étkezésekhez is, melynek értelmében a laktanya vendéglőse a helyiségek mindegyikében ételek és italok kiszolgálására is engedélyt kapott.
8
MOL 16615 számú átirat melléklete, A Jászberényi Honvéd Tiszti Casinó Alapszabály tervezete 14. §
8
A kaszinóban szigorúan tiltották a hazárdjátékokat. A házirend tiltotta, hogy a kaszinó helyiségeibe kutyákat vigyenek be. Az ez ellen vétők első alkalommal 50 krajcárt, ismételt esetben mindenkor 1-1 forintos büntetést kellett, hogy fizessenek. Amennyiben a kaszinó vagyonát képező bútorokat és egyéb tárgyakat valaki szándékosan, vagy véletlenül megrongálta, az okozott kárt meg kellett térítenie. A kaszinóba belépő személyeknek a köpenyegüket és sapkájukat, botjukat és egyéb magukkal hozott holmijukat az erre a célra kijelölt helyen kellett hagyniuk. Az egylet működtetését ezen alapszabályok betartásával és betartatásával tervezték megvalósítani. Az alapszabály kitért arra az eshetőségre is, ha a meghatározott célt és eljárást illetően az egylet a hatáskörében nem lenne képes hatékonyan működni, illetve a további működés folytatása az állam vagy az egyleti tagok vagyoni érdekét veszélyeztetné. Ebben az esetben a működést haladéktalanul fel kellett volna függeszteni. A felfüggesztés után a vizsgálat eredménye alapján akár véglegesen fel is oszlattathatták volna a szervezetet. Feloszlatás esetén az egylet vagyonát el kellett volna adni, és az ebből befolyt pénzt pedig letétbe kellett volna helyezni. Ilyen esetben a pénzintézettől igazolásként kapott könyvecskét megőrzésre a m. kir. 1. honvéd lovasezred parancsnokságnak át kellett adni, hogy a feloszlás alkalmával meghatározott feltételek mellett újra alakítandó egylet ismételt életre hívásakor a működéshez szükséges tárgyak ismét beszerezhetőek legyenek.9
Felhasznált irodalom: 1. 2. 3. 4. 5. 6.
9
Berkó István: A magyar királyi honvédség története 1868-1918. MOL 19588/1877. sz. átirat, Budapest, 1877. május 15. MOL 19912 számú miniszteri kelt levél, Budapest, 1877. június 6. MOL m. kir. Belügyminisztérium 29424 számú átirata, Budapest, 1877. június 28. MOL m. kir. Belügyminisztérium 29424 számú átirata, Budapest, 1877. június 28. MOL 16615 számú átirat melléklete, A Jászberényi Honvéd Tiszti Casinó Alapszabály tervezete
MOL 16615 számú átirat melléklete, A Jászberényi Honvéd Tiszti Casinó Alapszabály tervezete 16. §
9
