PANNÓNIA" FÜRDŐ. A magyar kerámiái gyár részv.-társasá; Luser L.-féle tourista-tapasz

/ "

/ / t n Z

TG

/

w f f f ^ ' f f -

C

•

I

M a g y a r

t ö r t é n e t t u d ó s o k .

¡y SZILÁGYI SCHÖNHERR GYULA

SÁNDOR MARCZALI

HENRIK

Folyékony

Glyc e r i n - C r ê m e K1ELHAUSER-től

Luser L.-féle tourista-tapasz. Biztosan és gyorsan ható szer, t y ú k s z e m , m ö l c s és a talp, valamint sarok bőrkéményedései, továbbá mindennemű bőrels z a r u s o d á s ellen. A h a t á s é r t jótállás vállaltatik.

Gráczban.

A folyékony glycerin-créme sikerült egyesítése a legártatlanabb szereknek, melyek a b ö r t nemcsak s i m á b b á és finomabbá teszik, hanem annak fiatalos frisseségét föntartják. Óvszer a levegő, szél és n a p bef o l y á s a e l l e n , eltávolítja a szeplőt, napsütést, m á j f o l t o t és minden hasonló a r c z t i s z t á t l a n s á g o t . Egy üveg ára 1 frt 20 kr.

K ö z p o n t i szétküldést r a k t á r :

Legfinomabb glycerin-szappan,

S C H W E N K L., gyógyszerész, Meidling—Bécs. Csak akkor valódi, ha minden használati utasítás és minden tapasz a mellettes védjegygyei és aláírásával el van látva, azért is erre ü g y e l n i k e l l . — — Gyógyszertárakban vásárlandó.

glycerin és illatos növényekből, kitűnően tisztit és élénkíti a bőrt és a finom pipereszappan minden kívánt előnyeivel bir. Darabja k é k p a p í r b a n 35 kr. PÁ«-J-7C"J

V, RTL RRIRRTRV«* a bórnek leggyengédebb fehér szint adja és ártatlans i g a m e l l e t t m é g f s a b f i r t s i m i n fa szárazon tartja. Hölgyeknél, ugy férfiaknál is borotválás után nagy kedveltségnek örvend. Egy d o b o z á r a 50 k r . fehér, rózsaszín és sárga (Rachel). k ó z m n e ó r\r\r mandula-szappan és spermacetból készítve, a legártatlar v C A I l l U S U - J J U l n a b b a r c z _ é s kézbórtisztitószer. Egy d o b o z á r a 50 kr. R o u g e vegetál kitartó arezpirosttó szer nappalra és estére. Ara 50 kr. T Ö R Ö K J Ó Z S E F g y ó g y s z e r t á r a , B u d a p e s t , K i r á l y - u t c z a 12. sz. — Hamisított h ö l g y p o r t ó l és glycertn-erémetól óvakodni tessék. Csak az tekintendó valódinak, amelynek dobozán, valamint használati utasításán a mellékelt védjegy van.

I ariZisl n o i g y p u r

FŐRAKTÁR:

Budapest, Király-utcza 12.TÖRÖK JÓZSEF gyógyszertára.

„PANNÓNIA" S Z Á L L O D A

Budapest, A

Kerepesi-ut

n e m z e t i

színház

7. sz.

mellett.

FÜRDŐ

KENES ISZAP (VasuLallomas)

p á r a 11 a nXpaveceiti : kos/vény. csúz.Neuralgia (Ischias) cy- ísooM^ak(fs.ázi, ís.förts) vifrberegségvknH.sfh

r

?h)spécrusok, tclriláijositások iiígyeii. A fÜRDOTGAZGATÓSÁ G.

A magyar kerámiái gyár részv.-társasá; BUDAPESTEN ajánlja Rost Ottó mérnök és a keramit feltalálójának személyei vezetése mellett gyártott, általánosan kitűnőnek elismert és ugj kocsiút, mint járda és udvar burkolási czélokra felette alkalmai

keramitköveit és keramitlapjait. Kívánatra a keramit burkolásával járó munkálatok is el vállaltatnak. Részletes árjegyzékkel és költségvetéssel szívesei szolgál Az igazgatóság. I R O D A : VI., Andrássy-ut 30. szám. \ _ , , , G Y Á R : X., Kőbánya, Maglódi-ut. / Telefonszám

^

931 ^

Legjobb asztali- és Oditó-ital, kitflnő hatásúnak bizonyult köhögésnél, gégebajoknál, gyomor- és hólyaghurutnál.

Főraktár M A T T 0 N I és W I L L E - n é l Budapesten.

Sternberg Ármin és Testvére cn. fi kir. szab. > . v HANGSZER-IPAR Budapest, VII., Kerepesi ul 36. ai. Jaritások pontosan teljenittebiek.

1895.

YL Évfolyam. NEOJEIEH MINDEN VASÁRNAP.

Előfizetési feltételek: Egész évre

frt 10.—

Félévre

»

5.—

Negyedévre

»

2.50

37/298. szám.

A HÉT

POLITIKAI

ÉS IRODALMI

SZERKESZTI K I S S

Egyes szám á r a 20 kr.

SZEMLE.

JÓZSEF.

Szerkesztésig és kiadóhivatal: BUDAPEST, VII. ker., E r z s é b e t - k ö r u t 6. s í . Hirdetések felvétele Kéziratok

ugyanott.

nem adatnak

vissza.

Budapest, Szeptember hó 15. Krónika. T á t i k - t e tik. — szeptember

13.

Tizenöt ellenzéki vezérczikkiró agyában villant meg a Bánffy Dezső szilágy-somlyói beszéde alkalmából az ötlet: tatik-tetikben irni meg a róla szóló köteles leczáfoló czikkely.t. A tatik-tetik szenvedő formájához nem kell nyelvtudomány és aki- Bánffy Dezsőről vele beszél, mégis magyar nyelvtudósnak mutatkozik.-Nem kell hozzá humor, hiszen a legtartalmatlanabb- dolgokat' lehet mondani s ez a forma mégis u g y hat, mintha valaki ki volna figurázva. S végül nem kell hozzá izlés, mert ilyen olcsón humorizálni magában már nagy izetlenség. Szó - sincs róla, Bánffy Dezső szónoki magyarsága élvezhetetlen. Ha Singer és Wolfner kiadná az ő összegyűjtött beszédeit, ahogy nagy örömömre" kiadják az Apponyi Albertét, az irodalom rovatában könyörtelenül ütnék végig minden tátik-tetiken, ahogy annak idején meg fogom tenni az Apponyi Albert' beszédjeivel, ahol ez a magyartalan szenvedő forma szintén nagy szerepet játSzik, bár nem oly nagyot, mint mondatfüzésének magyartalan és művészietlen volta. De Apponyi Albert daczára annak nagy szónok, mert beszédeinek van bevégzett •művészi formája, szigorú rhetorikai architektúrája, van bennök lirai hév, szónoki páthosz és virtuóz dialektika. Azonkívül ellenzéki szónok s a nemzeti párt feje, s magyartalanságának fölismeréséhez- több 'nyelvérzék kell, mint a Bánffy Dezső tatik-tetikjéhez. E z a tatik-tetik nemcsak magyartalan igeforma, de magyar politikai faktor.-Bánffy - Dezső báró amikor nem szónokol, csak olyan magyaros egyszerűséggel beszél, mint Bartha Miklós, vagy Ka'as Ivor báró. Ezek az urak is, amikor nem vezérczikkeznek, igen európai viselkedésű művelt uri emberek, akik udvariasan emelik meg kalapjukat s vendégüket állva fogadják. A politikában azonban Bánffy Dezső tatik-tetikezik, mert a megye embere volt sok esztendőn keresztül s a magyarság bástyái között minden csak tatik-tetikeztetik. A nevezett két zseniális publiczista pedig a politikában durva, mint a kovácslegény, ellenfelüket hitehagyottnak, hülyének, perfidnek mondják minden körülirás nélkül, mert ők meg sok esztendőn keresztül voltak a magyar parlament .tagjai, mely ezt a rusztitikus' kifejezésmódot kifejlesztette bennök. - S ha már válo-

- gatnom kell a nyelvbeli és a karakterbeli .neveletlenség között, akkor igazán jobban tetszik nekem a tatik-tetik, mint az intrikus. De nemcsak relative, _ abszolúte is tetszik nekem a Bánffy Dezső tatik-tetikje, mert ez egy uj, a régivel szemben becsületesebb, czélravezetőbb politikai módszer. A magyar parlamentet a szónokok dirigálták és tették tönkre, a Bánffy Dezső tatik-tetikje fogja ismét talpra álljtani. Ellenzéki politikusoknak is feltűnhetett volna, hogy Bánffy Dezső, valamikor fontos mondanivalója van, ilyenkor mindig egy bécsi újságíróval interviewoltatja meg magát. Amit Szilágy-Somlyón mondott, inkább a parlamentbe való exposé volt, mint képviselői beszámoló. Azt hiszem, ennek a különös huzödozásnak a parlamenti nyilatkozatoktól a miniszterelnök tatik-tetikje az oka. A parlamentben az ilyen enuncziáczióknak végtelen viták az eredményei, melyekből sok szép beszéd sül ki, de valójában marad minden a régiben. így hadd polemizáljanak az újságok egymással és ő vele, á papirosért nem kár, mint az országgyűlés idejéért, melyből az igazi munkának nem jut semmi a czéltalan s nagy emfázissal folytatott szórágás mellett. S most tessék végigtekinteni a képviselőház tárgyalásain Szápáry Gyulától, vagy akár Tisza Kálmántól kezdve s azt fogják találni, hogy annyi törvényjavaslatot nem terjesztettek be, ahány vita volt egyes kijelentéseken, akármily keveset tartalmaztak is. Nem folyt ott törvényhozó munka, álláspontok, konkrét részletek megvitatásával, hanem szónoklati produkczói, melynek, ha volt értéke, az csak irodalmi érték volt. A szónokok megragadtak minden alkalmat, hogy szónokoljanak, czéljuk a hatás volt, nem az eredmény. Országos-viharok kerültek ki egy pohár vízből, felburjánzott a neveletlenség és személyes gyűlölség, kiveszett'az őszinteség, mert nem gondolataikat mondották el, hanem hatásos frázisaikat. S felülkerekedett a felfogás, hogy a kormány feladata a parlamentben szóharczokat vivni, nem pedig az országot kormányozni. A minisztereket aszerint taksálták, ahogy tudtak beszélni s e tekintetben igen jellemző, hogy Szápáry Gyula is jó miniszterszámba ment, mert minden mélyebb megfontolás nélkül fel tudott állani s addig morzsolni fogai között a szavakat, amig azt nem • gondolta, hogy elég és ekkor pontot rakott a beszédje végébe. Nem tartom véletlen szerencséjének, hogy Tisza Kálmán tizenöt' esztendeig tudott uralkodni, semmit sem alkotva s hogy Szápáry Gyula alatt, a darálógép alatt tört ki az obstrukczió. Őszinte -szimpátiával és-tisztelettel

1

:582 nézem a Tisza Kálmán szikár alakját, a ' n a g y elvtelenét, aki magával nem törődve, az elvnyargalás üres emberei között megvető bátorsággal operált erre is, arra is. Ő a semmittevést politikai programmként űzte, ez a semmittevés voltaképpen akkor szükséges konzervativizmus volt. A kiegyezési alapon uj élet fejlődött, sem az alap, sem az élet nem volt olyan erős, hogy rohamosan fejleszteni lehetett volna. Az Andrássy Gyula nagy arányú politikája után, mely tönkretette a magyar financziákat, szüksége volt az országnak a Tisza Kálmán aprólékos politizálására, mely mindent igért, mindent halogatott s a veszedelmes őszinteséget, melyre csak a tett emberei vetemedhetnek, tudta pótolni szemfényvesztő dialektikával. Az ellenzék gyűlölte ezt az embert, aki mindenre meg tudott felelni, minden alól ki tudott bújni, mig végre lejárt az órája és belebukott az első cselekedetbe. Tisza Kálmánt nem ok nélkül mondják Bécs lakájának. Valóban, mindenben Bécsnek, illetve a koronának akart kedvezni s ez érdeme, mert Magyarországnak felette nagy szüksége volt, hogy a korona megbízzék a teremtett állapot állandóságában, melyben odafent ép ugy volt joguk és okuk kételkedni, amint tagadták azt a parlamentben előbb csak a függetlenségiek, későbben Apponyiék is. Csakis a Tisza Kálmán devot politikája után juthatott Wekerle abba a helyzetbe, hogy bátran emelte föl fejét a nemzeti akarat nevében a korona ellenében s tehette a legteljesebb eredménynyel. Az erősítgető, a támogató, a minden újtól irtózó Tisza-féle konzervativizmus után eljött az ideje a nagy konczepczióknak, a mult mulasztásainak rohamos pótlásáé. így is nagy rázkódásokba került, igy is féltették odafenn a közjogi alapot, sőt egy időben az egyházpolitikai mozgalmat a republikánus törekvések első megnyilatkozásának tartották.

csös ragaszkodás vádját, bukása után még ellenségei is az elvhű politikus mintaképét dicsérték benne. *

E z á csillag konczesszió azoknak, akik a mostani kormányt epigon-kormánynak nevezik. Nem akarom a Bánffy-kabirietet szervesen a Wekerle-kabinettel összefűzni, elismerem, hogy a magyar parlamenti szónoklat történetében ez a kabinet némiképen a visszaesés korszakát inaugurálja. Elismerem azt is, hogy ez a kabinet nem tud oly jól politizálni, mint az előbbiek, de ezzel szemben habozás nélkül vallom, hogy jobban tud politikát csinálni, mint bármelyik elődje. Művészietlenül és formátlanul bejelenti, mit akar csinálni és aztán megcsinálja. Hol vannak eszméid, hol nagy konczepczióid ? kérdik Bánffytól, aki naivul azzal felel, hogy az egyházpolitika végrehajtatik és életbeléptettetik. A magyar politikusok megszokták, hogy a maguk nagyságát szolgálják, ehhez okvetetlenül szükségesek . az eszmék. De a Bánffy-kabinet a maga igénytelen becsületességével a magyar politikát szolgálja és ehhez nem kellenek üj eszmék. Mit csináljon Magyarország most uj eszmékkel? Elég izgalommal jártak az eddigiek, most a komoly politikusra az a feladat vár csak, hogy nyugalmat teremtsen és az életbelépett reformoknak legyen idejök, hogy gyökeret verjenek a néptudatba. Beállott a liberális fejlődésben ismét a nyugalom szüksége, mint Tisza alatt, aki a közjogi eszméket érlelte meg, most pedig meg kell érlelődniük az egyházpolitikai reformoknak. Lehet, hogy Bánffy csakugyan az az eszmeszegény ember, akinek mondják, s akinek nem hiszem, de ugyan az isten szerelmeért, mihez fognánk mi mostan uj eszmékkel, mikor az eszmereclamálók maguk azzal vádolták Wekerlét, hogy az ideje nem érkezett még meg az ő reformjainak ? A Bánffy-kabinet végrehajtja a Wekerle törvényeit, rendben tartja a háztartást, gondoskodik a . kisebb szükségletekről, melyeket a nagy kérdések miatt mellőztek: ugyan miért volna szükségképen szegény ember az, aki épen rendbehozza a meglevőt s biztos tőke birtokában nem csinál adósságokat csak azért, hogy ló- hátról nézhessen le elődeire ?

Tévednek azok, akik a liberalizmust a követelődzés és folytonos reformálás folyamatának tartják. E tévedésből folyik — ha ugyan jóhiszemű — az ellenzéknek az a szemrehányása, hogy a szabadelvüpárt épen csak Wekerle, jobban Csáky Albin gróf óta liberális. A liberalizmus politikai irány, melynek csak ugy vannak konzervatív, mint agresszív stácziói. Tisza alatt konzervatív volt a liberális Csudálkozzanak bár rajta s tartsák nonszensznek, hogy politika, Wekerle alatt agresszív. Újság ez Magyarorszá- az epigon-kabinet, élén a tatik-tetik miniszterrel megnöveli gon, ezért nem ismerték föl s ezért keltett akkora meg- a m'egfogyott szabadelvű párt erejét s népszerűvé teszi lepetést, hogy Wekerle az ő adott programmját komolyan a liberális politikát az egész országban, tartsák megfogis vette és meg is valósította. Pedig Wekerle nem becsü- hatatlannak, hogy az az ügyetlen Bánffy tudta legyűrni letesebb ember, mint Tisza Kálmán, éppen csak az a-kü- az ügyes Kálnokyt s tudott boldogulni a renitens katholönbség közöttük, hogy akkor nem lehetett cselekedni s likus egyházzal, én sem az egyiken, sem a másikon nem azért Ígéretekkel és szóval kellett a parlamentet tartani, csodálkozom. Az ügyetlenségnek is megjön a maga ideje, Wekerle alatt pedig itt volt a konczipiálás ideje s nem mikor erővé válik a politikában. Mert a politikában az kellett üres szóval tartani a nemzetet. Wekerle-is a szó- ügyetlenség voltaképpen csak mellőzése a fogásoknak, az noklat mestere volt, alatta is folytak a • szóharczok, de ő pedig határozottan erény és erő, ha valaki nem szorul már pozitív és nem polemikus irányban beszélt, agitált és fogásokra, ily ügyetlenül, ily becsületesen még nem polinem védekezett s vele szemben inkább az ellenzék szo- tizáltak Magyarországon, mint Bánffy alatt. Tisza Kálmán, rult a magaigazolásra, mig ő emelte ellenök a vádakat. vagy akár Wekerle sohasem szólalt volna fel a bécsi Az ő politikája, anélkül, hogy becsületesebb lett volna a nunczius ellen, mert ez ügyetlenség akkor, amikor Róma Tiszáénál, keltette Magyarországon elsőnek a becsületes jóindulatára szorulnak. Bánffy megtette, Tisza és Wekerle politika impresszióját, uj volt és imponált szavahihetősé- körmönfont mondatokkal, kábító dialektikával tetette .volna gével s bár szórták még ellene a hatalomhoz való gör- ad akta az ügyet, Bánffy igazának- naiv védelmében .egy-

577szerűen felolvasta a jegyzékeket, melyek alapján eljárt. Ez ügyetlenség volt, mint egy szabálytalan vágás, de talált és Kálnoky, aki erre az ügyetlen nyiltságra nem volt elkészülve, bukott. S ime Szilágy-Somlyón Bánffy megint ügyetlenkedett, kimutatta kártyáit: ezekkel a tromfokkal fogok ütni. S az ellenzéknek megállt az esze e naivságon, de látta, hogy a kártyák csakugyan egytőlegyig ütők. Bánffy Dezső naivul kérdezi, ugyan miért ne mutassa ő fel kártyáit, mikor nincs szüksége a titkolódzásra? Miért ne jelentse be előre szándékait, mikor ő igazán nem akar egyebet, mint megtenni azt, amit Ígért? Ez uj, ez szokatlan dolog minálunk, ahol mindenki értéktelen kártyákat szorongat s mint a ferbliben, nagy hívásokkal akarja elriasztani ellenfelét. Pedig ez a nyiltság és ügyetlenségnek látszó egyenesség rég ráfér már a korrumpált magyar politikára, mely inkább mint valaha, a személyes ambicziók és érdekek arénája. Sok benne a routine, a szemfényvesztés, kevés benne az őszinte akarás és politikai tartalom. Bánffy Dezső egy tavalyi interview alkalmából naivul kijelentette, hogy most letárgyalja a budgetet, az egyházpolitikai javaslatokat, a többi majd magától jön. Kerek Magyarországon nem volt akkor ember, aki tudta volna, mi jön ezután, de azért mégis csak nevették azt a többi magától jön-féle álláspontot, mint b e vallását a szégyenteli tudatlanságnak. S igazán csak magától jött és jön ezentúl is a többi s ha Bánffy Dezső báró meg nem vallja, hogy ez mind magától jön, akkor esetleg azt hinnék későbben, hogy az ő tőle jött s nagy államférfinak mondják. Azt beszélik Bánffy Dezsőről, hogy órákon keresztül sétál föl-alá a miniszterelnöki nagy termeken s eszi az unalom. Ez is lehetséges. Ha miniszterelnök, aki más tárczát nem vezet, lemond a parlamentáris üres szalma cséplésről, akkor valóban nincs fölötte sok dolga. S valóban kedvező a csillagok járása az olyan országnak, melynek kormányelnöke unatkozik. Mindezeket egybevetve, én Bánffy Dezsőben nem találok egyéb kivetnivalót, csak a tatik-tetiket. S miért ne bizzam benne és becsüljem egyenes, becsületes magatartását minden irányban, szerénységét, melylyel kötelessége teljesítésében nem keresi a személyes dicsőséget, mikor ellenfelei, akik Magyarország szégyenének "tartják az ő kormányzását, szintén nem tudnak egyebet kifogásolni rajta, mint éppen ezt a tatik-tetiket, melyen oly ádáz jó kedvvel tudnak kaczagni? Ha jól emlékszem, Gusztáv Adolf, a svédek vitéz királya, keltett ilyfajta derültséget az ő rossz németségével. Egyszer egy fogoly Durchlaucht borult le előtte s töredelmesen kegyelemért esdekelt. Beszédjébe közbeszólt a svéd király az ő irgalmatlan németségével s a könyörgő Durchlaucht nem tudott ellentállani: görcsösen elkaczagta magát. A király akkor megfenyegette az ujjával: — Wart ick vver ti klaken lehren, mondotta s bár ez is nagyon komikusan hangzott, Se Durchlauchtnak elmúlt a kaczagó kedve. Nem lehetetlen, hogy a Bánffy tatik-tetikjének is lesz ilyen hatása.

Semper.

K o 11 ó n. Teleki Sándor gróf sirjánál.

Most látogatok hozzád, jó öreg, Mikor felém már fejfád' integet, Mikor tanyádon méla csend fogad S nem nyújthatod baráti jobbodat, Most jöttem el, késő vendéged én, De emlékezni — jókor érkezém. Borongva állok itt, sirod felett. — Hány vidám órát töltöttem veled! Pohár és tréfa közt hány jó napot! — Elcsöndesedtél. Az a kedv halott. Bejártad a világot szerteszét S volt mit mesélned. Most már nincs meséd. A kalandoknak vége! ott alant Csak álom van, csak csend van, nincs Szived, a jókedv tarka zászlaja, Nem fog lobogni köztünk már soha; Egy-két jó szívben élsz még, jó öreg, Egy-két barátod meg-megemleget, Aztán — az élet zug, rohan tovább S a feledés rád szövi fátyolát.

kaland.

Im, már is itt van bús előjele: Sirod gazzal s pókhálóval tele. —• Lelkem leborul sivatag f e j fádra, Szemem szomorún, mélán széttekint: — Amott, a zöldséges kert káposztája Szépen gondozva mind...

Endrődi Sándor.

Levél húgomhoz. — Régi emlékek, uj vallomások. — I r t a : IVÁNYI ÖDÖN.

Szép zöldfödeles lakodban pihensz messze tőlem, de soha nem feledve általam. Majd ha egyszer megjelenek nálad és beszólok hozzád: »bocsáss be húgom!« s te megosztod vélem azt a csöndes kis lakást, akkor elbeszéljük egymásnak, mit álmodtál te és mit éltem át én? Régen volt az, amikor utoljára öleltem kékre festett kis fejfádat, még régibb történet az, mikor egy tavaszi estén panaszkodtál nekem: miért harangoznak, mikor neked az ugy f á j ! . . . Olyan gyönge, érzékeny voltál már akkor, hogy a távoli érczkongás is fájdalmasan remegtette meg a hosszú haldoklásban áttetszővé finomult, törékeny, fehér testedet. A harangozó csak kongatta tovább, te odafektetted, sovány arczocskádat pufók, piros képemhez s én éreztem, högy minden .harangkongás után összerezzensz, mintha vesszőütés ért volna. Beh kegyetlen volt tehozzád az az estiimára intő harangszó!... Mikor minden lecsöndesült, pihegve, fáradtan estél vissza párnáidra, mint a megkergetett madárka puha fészkébe. És többé nem emelkedtél föl, csak a pilláidat mozgattad, mikor megcsókoltunk abban a hiszemben, hogy e csókokkal lepecsételjük ajkadat s visszazárjuk a testbe a kirebbenni készülő picziny könnyű lelket...

577Még akkor is csókoltuk, mikor már m'essze valahol az űrben csattogtatta fehér szárnyait szűz lelked s holdfényben repült az ég felé. Te voltál az én első halottam. Az első érzés, a mi mozdulatlan, hideg megfeszült alakod előtt elfogott, a harag volt. Haragudtam, hogy midőn annyian sirnak körülötted 'neveden szólítgatva, képedet csókolva, szőke hajad gyöngéden simogatva: te még csak szempilláidat sem mozdítod meg, fagyosan közönyös vagy, nem törődől egyikünkkel sem és makacsul nem engeded fölkeltetni magadat. • Csak akkor szűnt meg haragom, midőn annak a szép, virágos nyoszolyának fedelét, melyet szinte irigyeltem tőled, rád tették és a falu asztalosa, egy rezes orrú, rut ember eljött szegekkel, kalapácscsal s kezdett téged beszegezni ágyadba. Azt gondoltam: e borzasztó zajra föl fogsz ébredni s kiáltani, hogy n e ' engedjünk lezárni. Szivem elszorult, vad dühhel néztem a rezes orrú kalapálót, körültekintettem, láttam, hogy mindenki sir inkább, mint valaha, de senki sem siet a koporsó mellől elűzni azt a szívtelen asztalost. Hát majd megteszem én. Torkomszakadtából bőgve, eltelve dühvel és kétségbeeséssel, rohantam a szegező emberre, beleragadtam lábszárába (fölebb nem értem) s amint zokogásom engedte, fölkiabáltam az öles férfira: ne b á n t s a . . . hallja... ne b á n t s a . . . Ha le nem tépnek a nagy emberről, dühömben falán megharapom. Ettől kezdve haragom anyámra és a környezetre fordult. Megfoghatatlannak tetszett előttem, hogy húgomat igy sorsára hagyják. Aztán mit keres itt a pap azzal a fekete palásttal, mély félelmet keltő hangjával, melynek minden szavára a csöndes sirás fuldokló zokogásba megy át. Hát még az a féltuczat Vásott kölök, kik az aszkóros kántor vezetése mellett sivalkodó hangon fújták el a siralmas gyászéneket! miért jön ez mind ide az én alvó hugocskám mellé, éktelen lármával verni föl árnyas kis udvarunk csöndjét ? Mi heteken keresztül lábujjhegyen jártunk ágya mellett, csenddel, nyugalommal, kimélettet vettük őt körül s ime most egy rakás idegen ront be hozzánk s versenyeznek egymással, hogy ki tud nagyobb zajt ütni az alvó leányka mellett. Aztán az a harangzugás! Valamennyi harangot meghúzták, azokat a gyilkos harangokat, melyeknek kongása fájt az én beteg hugocskámnak, s melyek agyonzugták az ő kicsiny, ellobbanó életét. Akkor meg éppen megkövültem a fájdalom, meglepetés és méltatlankodás miatt, mikor Helent lebocsátották egy keskeny hosszúkás gödörbe s ő reá, kinek súlyos veit a könnyű kék selyem paplanocska is, a göröngyök egész tömegét ráhúzták, melyek mennydörögve hullottak a koporsóra... És oh, borzalom, ahelyett, hogy az iszonyatosságot mi megakadályoztuk volna, anyám, testvérem és a többiek magok is dobtak reá földet... Oh mint fájhatott e ledobott rög odalenn annak a mindenkitől elhagyott, szegény kicsiaek ! . . . Azt már nem tudom, hogyan jutottam haza; csak az bizonyos, hogy sokáig el voltam telve titkos haraggal mindazok iránt, kiket Helén föld alá juttatásában bűnrészeseknek hittem. • De hát ott hagyjam én drága testvérkémet abban az akáczfás bus kertben, hol eső paskolja, szél fújja sírját. 0 , aki oly félénk volt s nem mert kinézni éjjel az ablakon, ha a vén jegenye zúgott házunk előtt: most teljesen elhagyatva, egyedül fekszik künn a falu végén. Néha az éj beszédes csendjében mintha hívó hangját hallottam volna, mintha fehér rózsaszin szalagos ingecskéjében künn ácsorgott volna kapunk előtt a szakadó esőben bebocsátásért rimánkodva, átfázott, reszkető, siró hangon . . . és én ott a meleg puha ágyban ! . . .

Ez nem maradhat igy. Egy délután megszöktem hazulról — a tűzhely görbe vasát magammal vive. Rátaláltam a sirra, legfrissebb hantja volt a temetőnek, kék fejfája elboritva koszorúkkal. Nevén szólongattam, odanyomtam fülemet a domb oldalához, hallók é valamit. Gyermeki képzelődésemben csakugyan ugy tetszett, mintha a mélységből végtelenül bus hang emlitené nevemet. Ásni kezdtem a görbe vassal s ástam addig, mig a sirásó haza nem vitt. Aztán igyekeztek megértetni velem, hogy Helén nincs odalenn, hanem fenn a jó istennél, hol nagyon jó a dolga, angyalok muzsikáját hallhatja s arra kéri az istent, hogy ne legyen nekünk semmi bajunk idelenn. Szépnek találtam a mesét, de nem hittem el. Beszélhetnek nekem, mikor láttam, hogy letették a föld alá. A jó isten jóságára nem sokat építettem : ha jó lenne, nem engedte volna, hogy Helént deszka között elássák. Aztán eszembe jutott, hogy én már tízszer ebédeltem és húgomnak még csak egy zsemlyét sem vitt ki azóta senki. Aznap ismét megszöktem, ezúttal erősen felpakolva : zsebeim tömve aszalt szilvával s délről maradt süteménynyel; magammal vittem egy födeles kosárban »Juczit«, egy iromba macskát, Helén kedvenczét, mely akkori nézetem szerint, maga is oda volt a búbánat és gyásztól. Ezen kívül egy himzett lábzsámolyról is gondoskodtam, melyen hugocskám helyet foglalt evés közben. Sokáig ácsorogtam a sir körül, ismételve hivtam Helént magam és a Juczi nevében, fölemlitve, hogy nem jöttem ám üres kézzel. Aztán leültem várni. Juczi busán dorombolt és meghúzta magát ölemben — nyilván megijedve az ismeretlen hely különös tárgyaitól. Alkonyattájt beástam a hantok alá szállítmányomat, a zsámolyt a fejfa mellé tettem s hazamentünk! a csemege persze ott volt másnap is, de a zsámoly eltűnt, odahaza pedig kezdtek attól tartani, hogy megzavarodtam. Régi történet ez édes Helénám. Az akkori naiv hitnek, gyermekes ábrándnak emléke is halványulóban, de a te képed ott van lelkem legvilágosabb zugában. Ha megélsz, tizenkilenczedik évedet ma töltöd be. Most volnál asszony, ki az én kis unokaöcsémet béczézed, vagy hajadon, kinek még csak reményei vannak s az élet titkát csak sejtelmei súgják. Lehet, hogy egy boldog életbe vetett hit töltené be lényedet, lehet, hogy kételyek közt hánykolódva bizalom és reményvesztetten hajtanád le halvány arezodat vállamra s elpanaszolnád azt a fájdalmat, mely nem bizik többé sem égi, sem földi gondviselésben. Én nem tudom: mi lett volna, de amint rágondolok azon hosszú útra, mely kicsiny sirhantodtól idáig vezetett, ha rendre veszem e hosszú vándorút tapasztalait s látom magam, illúzióimból kifosztva, hitevesztetten, sebforradásoktól megkérgesedett szívvel, eltelve sivársággal, keserűséggel fásultsággal, kifáradottnak, magamban bizalmatlannak, mások által meguntnak egy pálya elején: ugy szeretnék leborulni fejfádra s hálát adni a végzetnek, hogy te nem ízlelted az életet, ezt a keserű ürömpoharát az emberi létnek. Valamikor te panaszkodtál nekem, hogy fáj neked — meghalni, most én panaszolom fejfádnak, hogy fáj nekem — élni. Nagyon rosz, nehéz, gonosz dolog ez, édes kis halottam. Elmondták ezt már neked azok odalenn, kik téged annyira szerettek, hogy hivásodra valamennyien lementek hozzád a fügyökér alá. Együtt vagytok mindnyájan : az egész család, mindnyájan boldogtalanok mig éltek, kivéve téged, kit az ártatlanság gyermekálmából szólított el a halál. Csak én maradtam itt egyedül, csupán engemet nem szólítottál magadhoz földtetejű lakásodba. Pedig

:585 engemet szereltél legjobban, én voltam szived legjobb látogatója és még is. . . még is. . . Mert hiszen téged, ki lelkembe látsz, nem csalhat ftieg az a nevetés, melylyel az éiet szeme közé nézek. Te tudod, mi van a gúnyos satyr-kaczagás mögött, mely arczomon mintegy megkövesült. Bolondos, vig gunyoros ficzkónak ismernek, ki beleköt a forumon méltóságosan grasszáló tekintélybe, utána hahotázik a szemforgató képmutatásnak, űzőbe veszi a lappangó hitványságot, nem respektál sem szentet, sem ördögöt, kétkedik a szűz pirulásában s ostobaságnak tartja a bukott erény bujdosását, felismeri a farizeust a gőgős becsületben s a jó embert a megbélyegezett páriában. Annyian köpik reám e zajos szereplésért haragjuk tajtékát s oly kevesen hiszik el, hogy e lármás izgága, kötekedő ember az igazság féktelen szeretetétől van ösztönözve s hogy mialatt [."nevetve űzöm a hajszát, midőn kifáradva abban látom annak meddőségét, a küzdelem czéltalanságát, ledobbanok és siratom az én haszontalan életemet, mely áldatlan tusában emészti fel önmagát. Ezt üzeni a te kifáradt, boldogtalan testvéred a te kék fejfádnak ott a zúgó ákáczfáktól árnyalt, csöndes falusi temetőben és várja, hogy hivd őt magához, mert egy kétségbeesett nagy sziv kiáltása visszhangzik lelkében : Aludni jó, meghalni jobb, de mégis Legjobb volna: sohasem is születni.

SAISON. A biczikli metafizikája. — szcpt. 12.

Egon P r e m u d a . . . Tudós uraim, ne mondják, hogy önöknek ugy rémlik, mintha már hallották volna ezt a nevet valamely iitteratura történetében.. Nem, ezt soha sem hallották önök. Egon Premuda az Adria tengeri gőzhajóstársaság Tisza gőzöse komandánsának a fia; és nemrég mult öt esztendős. Ennél az Egon Premudánál én alig-láttam érdekesebb embert. A gyermek még nagyon ember. A hombres que non lo son csak később következnek el. És ennek a teljes embernek a megismerése, a tanulmányozása énreám roppantul hatott. Mert ez volt az első gyermek, akit én, mióta eszemmel élek, közelről és hosszú ideig — kétszer két hétig — láttam. . Olvasóim most álmélkodva emelik föl pillantásukat e sorokról. Hogy lehet ilyet mondani? Ezt nem hisszük el egy anachoretának sem, nem hogy egy ma élő európai újságírónak. Pedig én igazat beszélek. Én gyermekkorom óta nem láttam gyermeket. Ha nem buzogna bennem a jóitévő hit, hogy az én Írásaimat csupa jó ember olvassa, nem mertem volna ezt a gyászos, ezt a nyomorult vallomást tenni. De az én szivemben mindig szeretet vagyon itt- az Íróasztalom mellett és jól esik panaszkodnom, egy szegény nyavalyás közlékenységével. . Az egész világ és a gyermekek épp azért voltak előlem oly sokáig elzárva, mert tizenöt .éven át ujságiróskodtam. Jó olvasóim, önök most még kevésbbé értenek engemet. Hiszen az újságíró — az önök fogalma szerint — olyan, mint az oxigéniumos boritó alá zárt veréb. Szédületes gyorsasággal és intenzivséggel él. Neki egy perez egy óra. Mozgékonysága hihetetlen. A tér, az idő akadályait mesés sebesen győzi le. Reggel haza érkezett a villámvonattal — éjfélkor röptében valami diplomatát inter-

viewoit meg — aztán hirtelen egy kis párbajt viv -a rájcsulban, megreggeliz a New-York kávéház aranyos pinczebolthajtásai alatt, fölszalad az. Otthonba, rövideden előadja az ifjúságnak, hogy ma melyik lap csinált jó számot, melyik archi-marhát, Gelléri Mórt elektromos erővel agyonüti a zöld asztalnál kétszázbusz forintig, akkor berohan .a műhelybe, megirja a háromszáz sorát, este pedig a színházban korrekt hidegséggel emeli messzelátóját a primadonnára, akit in fretta három és négy óra között hódított meg; ennek utána pedig... Valóban nem tudom, micsoda genieslreichot viszen még véghez, mert ez az újságíró sült hazudság, a hatvanasévekbeli Figaro üres alakja, afféle Róbert Macaire, aki már olyan nagy mértékben elmés, csapnivaló, fürge, ellenállhatatlan, kiállhatatlan, diadalmas, gonosz, kedves és minden, hogy ficzkándozásait nem itéli hihetőknek semmi józan elme. Haj, az igazi újságíró nem ficzkándozik. És ha igazán igazi újságíró, remetébb a remeténél; és nincsen a Vita sanctorumnak oszlopon álló vad szentje, aki egyedülvalóbb volna őnála. És nincsen szerzetesi konstituczió, mely az embert jobban kiforgathatná az élet igazi mivoltából, mint az újságírás. A zsurnalisztának egész biológiája tótágast áll. Délben kél, mert hajnalig dolgozott. Mit dolgozott? Magam sem tudom. Csak arra emlékszem, hogy én mindig ott virradtam meg a redakezióban, éreztem, hogy nekem nem lehet elmennem, mert szól a telefon, érkeznek a telegrammok és megszűnik a mindenség, ha nem én irom a Bud. Corr. szélére, hogy garmond és ha nem én fordítom le a párizsi börze boulevard-forgalmát. És a lap készül. És én vele születek. Es ha nem vennék, részt a levésnek e proczesszusában, nem élnék; mert én az életemet minden este elejéről kezdem. És mindez kiért, miért van ?' Senkiért, semmiért. Az, akinek dolgozom, engem kutyának néz; én meg őt az idegeken élősködő parazitának. Ideál ? Törekvés ? Az nincsen. Az ilyen szamárság gokból rég kigyógyultunk. Az én boulevard-forgalmam nem viszi előbbre az univerzum sorsát. A tárczáim, amelyeket irnom kell, mert nem logika, hogy a telegrammforditó mellesleg belletrista vagy mi a fene is ne lehess e n ? . . . Ó, azok a tárczák egy senyvedt agyvelőczitrom préseléséből eredt utálatos csöppek! Mikor betűkké váltak, nem merem a kezembe venni a l a p o t . . . Mert még gyalázatosabb, mint máskor. És mégis ez a lap az én mindenem. Az életem. A világom. Család, fiúi kötelesség, emberek, természet, tavasz, virág, állat, gyermek, könyv, szerelem — mind nincs őmiatta. Az elbutult, az elkeseredett, a nekidühödt rab voltam, aki tapossa a malmot és akinek komor gépiességében nincsen egyéb czélja, nincsen egyéb gondolata, mint hogy az a kerék forogjon, forogjon! És mikor egy nap ebből a malomból kiszabadultam, azaz hogy kilöktek belőle, ki a világba, azt hittem, meg kell halnom. A megszokás állati hűsége egy rettenetes fájdalommá változott bennem. Mit forgatok én ezentúl, ha nincs többé a talpam alatt a kerék ? Kijártam a Duna partjára és néztem a zsákhordókat. Gyűlölséggel néztem, mert ők becsületes emberek: dolgoznak. Én meg gazember vagyok: nincs mit dolgoznom. Tizenöt év elhitette velem, hogy a malmon kivül nincsen munka, nincsen élet, nincsen világ. Esztendők szoktatása kellett, hogy lássak idekint. És fölfedező útra indultam, mint Robinson. Az én szigetem a minden volt. E s örvendezni kezdtem. Nini, milyen szép, milyen jó idekint! Nini, vannak olyan emberek is, akik nem újságírók, nem képviselők, nem nagy férfiak és mikor velem beszélnek, nem kérnek reklámot. És vannak asszonyi állatok, akik nem primadonnák, és a kis leányuk beoltásáról meg a befőttekről beszélnek. Ej, ezek az aszszonyi állatok csakugyan nőneműek, nem mint a prima-

:586 donnák, és egészen hihető, hogy ha nagyon beteg lennék, adnának nekem egy pohár vizet, mikor kérném... Mert ime a nőktől is lehet valamit kérni és nem egészen kivétel nélkül való törvény, hogy mindig csak ők kérjenek tőlünk szives, elnéző kritikát. Fölfedező utamban aztán elém akadt az első gyermek. Annak a jó öreg tengeri farkasnak a fia, az Egon, az én barátom, ü, milyen gyönyörűséges volt ez a stúdium ! Önök, nálam boldogabbak, ezt nem értik. Mindig körüllök lábatlankodik a gyermek. Ugyan mi van rajta ? Semmi. De az én harmincznyolczéves szemem csupa nagy, csupa fönséges, csupa véghetetlen mélységű dolgot látott benne — mert először látta közelről és tartósan. Es mily cdes az igazságot érett elmével mc-gismerni! A gyermek az igazság. Főképpen az ötesztendős. Megint csak azt mondom: ez az ember az ő eredeti természetében. Isteni módon jó, ördögi módon önző, állati módon őszinte, plántai módon öntudatlan. Ez a paradicsombeli Ádám. Minden gyermekben egy uj világteremtés kezdődik. Haj, be derék természethistóriás könyvet tudnék én irni arról a csöpp, de nagy emberről, akivel én Trieszttől Nápolyig, Nápolytól Triesztig egy hajó kis országában éltem huszonnyolez napig! Micsoda megdöbbentően reveláló megfigyelések, amelyek mind törvényeket igazolnak! Mennyi újság, ami régi dolgokat tesz érthetővé/tehát frissé! Az erő ősi jogérzésnek akarata, szeretet, gyűlölség, hiúság, dacz, öröm és ezer minden. Ó te legnagyobb és legboldogabb Shakspere, te a lelket, a valót az embernyi emberekben is oly intenzive láttad, mint én e gyermekben. Ezt a parányi mikrokozmoszt látnom mily kéj volt! Micsoda égi gyönyörűség vagy gyehennai kín lehet mindent látni! *

De én ez irka-firka fölébe azt irtam: A biczikli metafizikája. Ideje, hogy elszámoljak vele, mert már a harmadik papiros alján járok. Nos, az én emberem, Egon Premuda, rajongott a biczikliért. Egy kétezertonnás steamer élete izgatja a felnőtt gyermek érdeklődését is. A tizféle gőzmasina munkája, a manőverek, az érkezés, az indulás, minden reggel más város, a hajó orra előtt bukfenczet hányó delfinek, a mellettünk repülő vitorlások, a révkalauz jötte, a csirkeölés, a Vezúv lángkévéje, a maltai vöröskabátos angol katonák a koczkás skótok, a sziréna rémséges kurjantásai, a négyötezer narancsos kosár berakása, száz messinai orditó facchino nyüzsgése közepett, — ez mind érdekesség, mind esemény a gőzösön. Nem teltem be a nézésével négy hétig. De az Egon Premuda a leghatásosabb kappangyilkolás, a legszebb tüzokádás közben is megszólalt, az egy czél felé törekvő ember hangján: „ L a bicicletta!" Apró ajándékok tartják fenn a barátságot. Vettem az én emberemnek czirkuszt — clown kergette a manégeben a lovat — vettem robogó omnibuszt, fütyülni tudó lokomotivot, vasúti vonatot, mely egész a katasztrófáig jutott. A kis férfiú mindennek örült egy darabig; de aztán megint csak elszomorodott: „Ma dov' é la biciclelta?" Ha Palermo vagy Catania utczáit járván, bicziklis karikázott el mellettünk: az Egon szemében láng lobbant föl és semmi erő sem hurczolhatta odébb, mig a kerekes vitéz végképp el nem tünt a fehér porban. Gondosan elkerültem minden boltot, ahol azt az átkozott szerszámot árulják; mert tudtam, hogy ha beletévedünk egybe, nincsen mentség. Pedig tengeri hajó födélzetén nyaktörő az a nemes sport. És mikor elváltam az én jó pajtásomtól, becsületes nagy könyei közepett is ez volt a búcsúzója: „E la bicicletta?" Honnan vagyon a kaucsukcső-abroncsű, drótküllőjü két keréknek ez a dühös kedvelése, mely a föld kerekségén mint valami óriás epidémia hatalmasodott el ? Ez tqbb

a divatnál. Ez több egy ügyes találmány elterjedésénél. Ezt nem magyarázza meg eléggé se a sport szeretete, se az a kellemesség, melyet a test a könnyű és sebes mozgással együtt érez. Ennek a világhóditásnak az okát nagyobb metafizikai erőben kell keresnünk. Ez az erő pedig nem egyéb, mint a kiválni akarás. A megfordított mimieri. A leveli béka, ha üldözik, meghúzódik a lapun, mely zöld, mint ő ; igy ejti tévedésbe az ellenség szemét. De mikor asszonyt akar magának hódítani, vagy párbajt vív, a színe élénkebbre változik, és felfújja magát, hogy nagyobb, derekabb legyen a többinél. Mert csak ugy tűnhetik ki a többi közül, ha színesebb és nagyobb. A bicikli ilyen megfordított mimieri. Arra való, hogy az embert ne lehessen észre nem venni. És czélt is ér. En ismerőseim között egy kis titkos egyesületet alakítottam, melynek alapszabálya ez a három szó: »Biciklistát ne nézz!« A tagok mondják, hogy sátáni gyönyörűség egykedvűen elhaladni a keréklovag mellett és hiába csönget, nem pillantani rá. Az ember valami second sight révén érzi a tovakarikázó megdöbbenését és bosszúságát, hogy őt valaki nem látta meg. Én amaz egyesület elnöke volnék ; de sajnos, nincsen elég erőm: az alapszabályt mindig megszegem. Nem birom megállani, hogy ne nézzem a bicziklistát. És egy pillanatig sem titkolom: valami oktalan, de azért határozott tiszteletet érzek iránta; sőt á hivatalosságnak egy kimagyarázhatatlan impressziója érint. Mint igen lojális alattvalónak, respektusom van minden. uniformis iránt: Katona, veterán, rendőr, tűzoltó, levélhordó, sőt még a hordár is bizonyos nagyrabecsülést sugall belém. Hiába, ezek nem csak olyan emberek, aminő én vagyok. Alázatosságom kiterjed a felpántlikázott piknikrendező és az ezüstlantos dalárok felé is. A bicziklista pedig imponál nekem ; kivált ba impertinensül kicsiny, tarka bolondgomba-sipka van fején, lába ikrája pedig fekete harisnyában dagadoz. Ő telepathia révén tudja érzelmemet. Mikor elköszörül mellettem, kiad mindent, amit kiadhat : csenget, merészet kanyarodik és vagy megpödri a bajuszát, vagy könnyedén a zsebbevalója után nyul. Önök laikusok nem tudják, mit jelent ez a két mozdulat. Ez a »nehéz.« A kezet levenni a vaskifli, a kormány végéről ügyesség, mert ilyenkor könnyen billenhetik az ember. Megtörténvén ez a próbatétel, a bicziklista a kedvemért még egyet csönget vagy még egyet ugat. (Mert, kivált a német veloczipédeken most már a csöngettyü helyett gummilapda van, mely, ha megnj/omod, fenyegető, vastag komondorhangon elvakkantja magát. Uj terjeszkedése a schopenhaueri germán ebkedvelésnek.) Mellettem minden bicziklista elégedetten halad el. Megkapta tőlem, amit akart: a nem-rendkivüli ember bámulatát a rendkívüli ember iránt. Méltóságának érzete még széjjelebb terjed a kebelében. Nagyobb diadala csak akkor van, mikor női sziv dobban érette, a hősért ki, szembe szállva minden veszélylyel és mosolyogva a halálon, büszkén pedálozza végig a pipa-utezát. — A kiválásnak ez a tökéletes tudata • a siker közvetlenségével j á r ; aminőt csak szinház, czirkusz vagy versenyporond adhat a halandónak. Haj, hogy nekem nem lehet részem benne! Mert bicziklistának fölcsapni nincsen erkölcsi erőm. Nem vagyok hozzá elég igaz. A természetem kiforgatódott ősi mivoltából. Meghamisított engemet a világ, ez a rettenetes falszifikátor. Bezzeg a derék Egon Premuda, ez- a valódi ember, tüstént fölkapna a bicziklire, ha az ura atyja venne neki, és teljes kéjjel élvezné a gyalogosoktól való különbözés, a kevély méltóság, a kitűnőség örömeit. De neki nem vesznek bicziklit. Nem használhatja hát a szegény egyik legemberibb erejét, amelyért én, lelki inaszakadt, irigykedem reá.

Jaákh.

:587

Dal a megvénülésről. Ma még az édes fiatalság Egy-egy sebünket behegeszti, De már a vénség jő sötéten S a szárnyát bontogatni kezdi. Ma még csalódunk és felejtünk Es uj gyönyört kinál a másnap, Holnap már szürkülő fejünket Nekiadjuk a meghalásnak; Oh nem az elmúlás siralmas, Megnyugtatás van a halálban, Elni siralmas rósz gerinczczel, Rosz foggal és kopaszra váltan. Hogy édes vón örökkön élni, Divatját multa ez a dal rég, De f á j , hogy elpusztul a testünk, Alikor a szivünk fiatal még. Oh hát miért is jő az aggkor, Köszvényes, csúzos gyötrelemmel ? Óh hát miért is nem maradhat, Amíg él, fiatal az ember ? Boldog, aki ifjan, delin még, Iszik utolsót'a pohárbid, Ifjan lop egy utolsó csókot A szeretője ajakárul. Boldog, Léikét a Boldog, Fektet a

aki ifjan sóhajtja legutolsó dalba, akit ifjan, delin még, sors a ravatalra.

Heltai Jenő.

Félmúlt időkből. A fehér fáczán.

A hatvanas, években mindenki ismerte Budapesten azt a szerény modorú, rendkívül jólelkű nyájas fiatal leányt, aki a nemzeti színház egyik elsőemeleti páholyában ült esténként, nagy figyelemmel kisérve az előadást. Rendesen egy öreg, tiszteletreméltó nő volt vele és egy simára borotvált arczu, hizásnak indult egyházi férfiú, aki a páholy hátterében vonult meg. A nem szép, de rendkívül megnyerő, szelid arczu • fiatal leány az ország leggazdagabb örökösnője volt akkor — és kezéért a főúri világ legdelibb,' legszebb lovagjai versenyeztek. Valódi nevét nem árulom el, nevezzük Kigyóssy Klaudia grófnőnek, de elég, ha annyit megmondok, hogy egyik nagybátyja sokáig volt a király személye körüli miniszter és szerették az ország első gavallérjának nevezni. Klaudia grófnő sajátságos véletlennek köszönhette óriási vagyonát — de sőt létezését is. A mai nemzedék már nem emlékezik erre az esetre, amely annak idején óriási port vert föl az árisztokrácziában, s hogy végkép ne merüljön a feledésbe, gyermekkoromban hallott, hiteles adatok nyomán megpróbálom .elkrónikázni. *

*•

*

'

Sajátságos, különcz ember volt az öreg Kigyóssy Károly gróf. Évről-évre nem mozdult ki *** megyei remek pusztájáról és egyedüli szórakozását pompás nagy vadaskertje képezte. Ritkaság volt ez a vadászkert abban az időben, még hozzá az alföldön, ahol tudvalevőleg nincsenek őserdők, s igy mesterséges uton, nagy fáradsággal kellett meghonosítani a széles levelű tölgyet, az illatos, hullatag fehér virágú hársat és a poétikus, világoszöld lombozatú jávort, amely őszre kelve, álmodozó susogással hullatja szivalaku hervadt leveleit. Ebben a déli verőn is hűvös, mély árnyat vető erdőben sétált az öreg gróf rekkenő nyári napokon és a kezes, okos szemű őzek, a pettyes dámvad, a büszke, hatagancsos szarvasbika mind, mind ismerték, és kezes bárányként vették körül kedves gazdájukat. A gyönyörű állatok szabadon, minden félelem nélkül éltek ott. Kigyóssy grófnak csak élve telt bennük paszsziója; fegyverhez sohasem nyúlt, és vajmi ritkán esett lövés az ő dédelgetett kedvenczei közt. Mikor már a vadak túlságosan elszaporodtak, ugy hogy a vadaskert kicsinynek bizonyult, akkor eljött a gróf testvérének két fia, és ezeknek- meg volt engedve, hogy néhány órát cserkésszenek a pagonyban. Erőtől, egészségtől duzzadó, életvidám ifjú volt a két gróf, kissé tul pajzán is — mert hiszen az a tudat, hogy egykor ők lesznek a dúsgazdag agglegény örökösei, sok úgynevezett stikli elkövetésére jogosította föl őket, a minőket szegény, munkájukra utalt ifjak nem igen szoktak elkövetni. Különösen kedvük telt abban, ba az öreg grófot bosszanthatták és leleményesebbnél leleményesebbek voltak az ilyen apró chicanériák kitalálásában. Ennek daczára is szerette az öreg gróf a két pajkos- ifjút, mert valahányszor a pusztára jöttek, megélénkült az agglegényes, szomorú háztáj, vidám zaj, lárma verte föl környékét s Kigyóssy Károly képzeletben még egyszer átélve zajos ifjúságát, újra megifjult fiatal véreiben. így történt egy izbén ismét, hogy a két gróf - úrfi egy napon ellátogatott a gazdag nagybácsi pusztájára. Az öreg gróf épen jó kedvében volt. Régen vágyódott már fehér fáczánokra és egy remek párt éppen előtte való napon kapott Bécsből, amelyet nagy elővigyázattal bocsáttatott be a vadaskert fáczányosának sürü dróttal elkerített részébe. Első dolga volt unokaöcscseinek bemutatni a fáczányokat. A puha, selymes gyepen büszkélkedve sétált a két gyönyörű állat s a nap aranyos sugaraiban, mint a higgá vált ezüst, ugy csillámlott, tündöklött hosszan leeresztett szárnyuk és uszályként szétterülő pompás farkuk. — Ugy-e gyerekek, ritka szépek? kiáltott föl tulboldogan az öreg gróf. — Temérdek pénzbe is került a szállításuk is, külön kocsival hozta két emberem Bécsből. Aztán kukoriczát szórt a fáczányoknak, étetve, hívogatta őket és alig tudott a két valóban szép állattól megválni. Tartózkodásuk harmadik napján az egyik fiatal gróf nagyot nyújtózkodva a pamlagon, igy szólt bátyjához: — Te, meg kellene tréfálni az öregét, mit szólsz hozzá, ha ledurrantanánk az egyik fehér fáczánt ? Nem volt rosszszivü a két fiatal mágnás, csak nyegle és nem tudta fölfogni, hogy egy öregedő, magányos agglegény, aki hosszú évek óta élt már szomorú egyedülvalóságban, hogy tud ugy csüggni két ostoba állaton, két fehér fáczányon. Alig várták, hogy az ebédnek vége legyen s midőn Kigyóssy Károly asztalt bontott, zsibongó jó kedvvel kapták vállaikra puskáikat és osontak ki a fáczányosba. - Gyönyörű nyári délután volt,

:588 Egy levél sem rezdült a méla csöndben és a homályos pagony rejtekén, semmi rosszat nem sejtve, gyanútlanul sétált feléjük a pompás, fehér fáczány. Éppen a nagyobbik, a szebbik volt, a hím, amely magot keresett a puha, iromba szinü haraszt alatt. Az idősebb gróf szinte ujjongó örömmel vette czélba. A lövés eldördüli és a fehér fáczán élettelenül terült el a fűben, mig puha tollai közül csergedező érként folydogált lassan a friss, meleg párolgó vér. Mikor az öreg gróf megtudta az ellene elkövetett merényletet, irtózatos haragra lobbant. — No várjatok, ti gonosz fiuk! Ezt a fáczánt ugyan meg fogjátok keserülni!

m e g b á n á s . Irta: ROBERTO.

Amint a mosóné belépett, levette a fejkendőjét és négykézláb letelepedve a szenynyes láda elé, belefogott a fehér-ruha válogatásába. — Milyen későn jött! — mondá a háziasszony, előkészítve egy lap papirost, hogy a fehérneműt rájegyezze. A mosónő felsóhajtott: — Oh asszonyom, ne haragudjék! — és féllábával a.padlóra térdelve, másik lábát kifeszítve, felső testével beléhajolt a ládába, melyből ingeket, alsó nadrágokat, zsebkendőket és portörlőket szedett ki. * — Miért búsul? * * A térdeplő mosónő pillanatra feltekintett, megvakarta fésületlen, gyapjas haját, és siránkozva felelt: Az udvaron épen a bajorországi származású számadó — A lányom miatt, nagyságos a s s z o n y ! . . . a szejuhászának a feleségével találkozott, aki a kastélyban mosogény teremtés miatt. Még ha egy angyal jött volna le az gató minőségben szolgáló leányát jött látogatni. — Jó hogy itt van — szólította meg a még min- égből, s nekem előre megmondja, akkor sem hittem volna, dig dühtől remegő Károly gróf. Épen magához akartam hogy ilyesmi is megeshetik rajta Nagy sóhajtva megállott, s mélyen hajolva a halmenni a majorba a Kriszti miatt. Ide adja nekem felemaz szennyes fölé, széjjel válogatta egymástól a lepedőségül ? ket, harisnyákat, asztalkendőket, hálóköntösöket. A juhászné azt hitte, hogy az ő jó uruk nyilván — Hát tudhatta valaki, hogy 21 éves korában, megbolondult és tágra nyilt szemekkel csak ennyit birt négy gyermekkel a nyakán, egyedül marad, s vénségemre hebegni: nekem kell majd értök dolgoznom s őket eltartanom ? — Aber Herr Gráf... Kisztihand ... Végre apró rakásokban volt a fehérnemű, és az — Kérem, ne szaporítsa a szót, igen vagy nem ? Ha úrnő irónt tartva kezében, kérdezé: igen, hivassa rögtön az udvari káplánt, dispenzáczióval — Lepedő ? már holnap nőm lesz Kriszti. — Egy, kettő, három, négy, öt. Tessék öt lepedőt A juhászné látta, hogy Károly gróf komolyan beszél — természetes, hogy Igent mondott. Krisztit nem is igen felírni. Hát tudtam én, amikor ahhoz a gazemberhez kérdezték, aki pironkodva került elő és másnap reggel, adtam, hogy egy gályarabnak lesz a felesége, s oly korán majdnem a mosogató dézsa mellől lépett oltár elé, a hon- özvegységre jut? — De miért ? Hol van ? nan mint gróf Kigyóssy Károlyné, az ország egyik leg— A szigeteken! hát hol lenne másutt ? Alávaló gazdagabb mágnásának neje távozott. gályarab, ki galádul meggyilkolta főnökét.. Hátulról döfte Nagyon jó hitves, páratlanul hűséges asszony lett beléje a tőrt s mikor már lerogyott, mégegyszer belészurt. a bajor számadó-juhász leánya, aki öreg, törődött férjéA főnök, aki ráismert, igy szólt hozzá: »Elég... Elég, nek megédesítette utolsó napjait, sőt még egy kis leánynyal is megajándékozta. A két unokaöcscs ilyenformán pajtás. Mit vétettem neked ?« De ő csak folytatta: átkozott gályarab! azt hitte volna az ember, hogy egy bárány, egy kicsöppent az örökségből. szent, aki nem tud egy legyet sem megölni!... A kis leányt pedig Klaudiának keresztelték, de nem — Ing ? • sokáig gyönyörködhettek benne a szülők, mert mikor még ' — Ing: egy, kettő 10, 11. • ölbeli gyermek volt, egymásután szálltak sirba. — Es miért ölte meg ? A gyermek nevelését, halálos ágyán, arra a fiatal. — Miért ? . . . ép ez . az alávalóság,... fakadt ki a káplánra bizta Károly gróf, aki a juhász leányával öszszeeskette — és az meg is felelt hiven a reá bizott föl- mosónő, odatérdelve a piszkos fehérnemük közé, s bágyadtan csüggesztve alá karjait. — Ez ép az aljasság, hogy adatnak. ő maga költötte leányomnak rossz hirét; azt fogta rá, Hazafias szellemben, jótékonynak, emberszeretőnek hogy a főnökével egyetért: ezért ölte meg. — Isten és nem dölyfösnek nevelte a kis grófnőt, aki még ma is bizony — esküdözött, karjait a mellén keresztbefonva, s él és disze arisztokracziánknak. a mennyezetre tekintve — Isten bizony, nagyságos asszoMikor már abban a korban volt, hogy férjet kellett nyom : ezt az aljasságot ő maga eszelte ki! Az én lányom! választani, egymásután kosarazta ki kérőit és egy napon aki nem ismert egyebet, mint a saját otthonát s a — divatigy szólt nagyanyjának, az öreg juhásznénak, akit minárusnőt. Egész nap munkában görnyedt, hogy egypár denekfelett tisztelt s szeretett és gyámjának: garast keressen, a mit az a hunczut csak elprédálni tudott. — Fridrik unokafivéremet választom, először mert Az én lányom ! este mindig a gyerekekkel bajlódott, rendbeszeretem, másodszor mert ő, atyjának egy nyegle tette hozta a házat, s még azt az átkozottat is gondozta; miatt, mely az én létezésemet vonta maga után, elesett a foltozgatta ruháit vagy egy kis fehérneműt varrt reá, dus örökségtől; megosztom vele tehát igy, legyen az övé, hogy tisztességes legyen a külsője— habár kerülő uton jutott is h o z z á . . . Egy, kettő, három... és a negyedik pár harisnyát Es valóban unokafivére neje lett, akivel máig a legkezében • tartva, a mosónő abbahagyta a ruhaszámlálást boldogabb életet éli. s mintha csak a fegyenczczel beszélne, folytatá: Aki valódi nevére kíváncsi, az csak kisérje figye— Hát igy szeretted a feleségedet, te átkozott, hogy lemmel a jótékony intézményeket, adakozásokat, mindenütt elhagytad s mások után szaladgáltál, meg leittad magadat, ott szerepel a n e v e . . . De erről beszélni már a riporter és nem a krónikás aztán, ha csak egy szót is szólt, poflevesekkel traktáltad s a gyerekeket ütlegelted. Rávitt a lelked — azokat az dolga. ártatlan teremtéseket ? — Hát ez volt a te szereteted ? . . . Három, négy, ö t . . , , Vicomte Letoriére.

589 — Harisnya? — Öt... nem, kérem alásan, van még egy másik pár is; hat; harisnya van hat pár. Még az eszem sincs helyén. Ahányszor ezekre a dolgokra gondolok, tessék elhinni^ még az eszem sincs helyén... És lehajolva az egy csomóban heverő zsebkendőkre, számolni kezdett: »Egy, kettő, három « — De mégis, mi okból gyilkolta meg a főnökét ? — kérdé az uri nő. — Hogy mi okból, azt csak ő tudja, meg a lelkiösmérete!.. Azt mondják, hogy valami rossz nő miatt; azt is beszélik, hogy rendetlen életet élt: dorbézolt északákon át a főnökével együtt, a ki nagyon is bizalmas volt vele: meg is fizetett érte, ugy kell neki! Csak azért akarta a lányomat megbecsteleniteni, s csak azért találta ki azt a czudarságot, hogy én is a kezükre jártam... az a szemtelen hazug! — mert azt remélte, hogy majd könnyit a büntetésén... Egy, kettő... De azért nem kerülte ki a büntetését; van igazság a földön... Három, négy, ö t . . . Lehajolt és felegyenesedett, aszerint, a mint a szennyest számlálta, vagy a leánya történetét beszélte. Az urnő egymásután kérdezé: — Alsó nadrág? — . . Hat, hét,- nyolcz... Tudtad te nagyon jól, mit cselekszel és milyen büntetés vár reád, hát miért — és a mosónő felemelvén karját, tegezni kezdte a gyilkost — hát mért akartad, te átkozott, megbecsteleniteni azt a szegény teremtést, aki a gyerekeidnek az anyja és mindig szeretett, jól tudod? Hát mért akartad elpusztítani ezt a szegény teremtést ? Nem elég, hogy egy fegyencznek a felesége: még az ő becsületét 'is be kellett mocskolnod ? — — De tán csak védekezett? — Védekezett, nagysága kérem, véres könyeket sirt, ugy, hogy a birák is, de még a csendőrök is megszánták. Az egész kihallgatás alatt az a szegény teremtés nem tett egyebet, csak sirt: »Nem tudok én semmiről ! . . . Mindig szerettem ő t . . . Uram, nem tudok semmit!« Csak ennyit tudott szegényke az elnök kérdéseire felelni. Hát mit is felelhetett volna egyebet? Mit tudhatott ő, az a szegény teremtés; aki hazulról el sem mozdult, arról az aljasságról, amit ugy fundáltak ki ? . . . E visszaemlékezés egészen megindította az anyát; az urnő is szánakozva csóválta a fejét. — Hálóköntös? — Öt, hat. Hálóköntös: hat. Nem tudott a leányom semmiről, és ugy szerette azt az akasztófáravalót, hogy képes lett volna önmagát vádolni, csakhogy rajta könnyithessen. De van igazság a földön! Meg is kapta az átkozott azt a büntetést, amit kiérdemelt. De ez nem elég! Büntesse meg az Úristen a másvilágon mindazért, amit miatta kellett elszenvednünk! Őmiatta bocsátotta el a divatárusnő azt a szegény teremtést, ő miatta nem kap munkát, mindenki bántalmazza — pedig másképpen van! . . . Meghalnának éhen, ha én nem volnék, ha ezek a kezek nem dolgoznának... És kinyújtotta a kezeit, melyek kivül barnák, ránczosak és durvák voltak, mig a tenyere sima, kemény és véres volt: — Miattad te gazember!... És hirtelen ökölre szorítva a kezét, káromkodott: »Légy átkozott!... Vigyázzon... figyelmeztető az urnő; ezek alsónadrágok, ne tévessze össze! — .Igenis, a nagyságának igaza van: alsószoknya, e g y . . . Édes nagyságos asszony, kezdé egy kis szünet múlva — ha már erről beszélünk, mondanék .valamit... egy kérésem volna: . . — Mit kiván ?

— Ha megmondaná a nagyságos urnák, hogy á leányomat juttassa be a dohánygyárba. Valóságos Isten áldása volna, ha megtenné... Az urnő bólintott a fejével... — Majd megemlitem neki, de kérdés, hogy lehetséges-e ? — O h . . . — mondá mosolyogva a mosónő, ha a nagyságos ur akarja, meglesz. Neki nem mondják, hogy nem lehet. Isten áldása voina, ha megkaphatná ezt a kis állást. Ő szegény nem kiván egyebet, mint m u n k á t . . . — És most mit dolgozik? — Varr, vasal otthon egy-két ur részére; még van néhány jó e m b e r ü n k . . . És ha a nagyságának fehérnemű varrónőre, vagy finom hímzésre volna szüksége, az én leányom mindenhez ért. — Jól van, majd meglátom... Hány darab a portörlő ? — Egy, kettő, három, összesen három. A jegyzék elkészült, és a fehérnemű újra egy halomra volt hányva. A mosónő egy lepedőt teritett a padióra és a fehérneműt belerakosgatta. — Szépek a betűk ezekben a zsebkendőkben... De, megkövetem... a leányom szebbeket tud csinálni. Amikor még Lauzeria bárónőnél szolgált, a fiatal bárókisasszony kelengyéje számára himzett olyanokat, hogy már szebb nem is lehetett. A lepedőn ezalatt szép rendben halmozódott fel a fehérnemű. — Olyan kelengyét nem igen láttak m é g . . . Jó aszszony volt a bárónő, nem volt büszke; ha élne, bizony nem jutottunk volna ennyire. A felhalmozott zsebkendőkre a harisnyákat rakta, s egy párt nézegetve, megjegyzé: — Szépen kötnek ezeken a gépeken, de ha egy szem feloldódik... — Nos?... — Szép damasz! — folytatá, s egy abroszt vett a kezébe, melyet kisimított a térdén, és az ablakhoz fordulva, vizsgálgatta: szép anyag! erős a n y a g ! . . . Hol vette a nagysága, talán Giammonánál? — Nem, Fischettinél. — Igaz, őnála kapható a-legjobb'holmi. Felemelkedett, és a felhalmozott fehérnemű fölött keresztbe kötötte a lepedő két-két sarkát, miközben a térdeivel lenyomkodta a batyut. — A nagyságának szép fehérneműje v a n . . . A legszebb, ami a kezeimen megfordul! Azután sopánkodott: • Az én leányomnak is volna valamicskéje, ha nem került volna össze azzal a gazemberrel! A batyu össze volt csomózva. Mialatt felkötötte a fejkendőjét, felkiáltott: — Magam vagyok az oka mindennek! Ugy kell nekem, az én hibám, hogy a leányom -igy sínylődik! Megragadva a batyu csomóját, felrántotta, a csípőjéhez szorította, és egy második ügyes fogással a fejére tette. — Miért ? — kérdé az urnő. — Miért? — tört ki végre elkeseredetten a mosónő. — hát csak azért, mert Malvizzi gróf akarta őt! Majd. keresztre feszitett érte! Mennyit beszélt nekem! Hányszor. üzent a komaasszonynyal, a bátyámmal, meg mindenkivel,, hogy a leány tetszik neki és, hogy ő nem sajnálja a költségeket ! . . . Még házat is vett volna neki! Bosszúsággal vegyes bánatában oly hevesen moz-. gatta a fejét, hogy a batyu megingott; felemelt karjával. tartotta vissza a leeséstől. — A saját házában lakhatnék most, és ugy el volna látva mindennel, mint egy úriasszony! Ugy kell nekem! . . . A gróf nagy ur, aki megtartja a szavát; gazdaggá tett ő már sok leányt, még a saját szolgájának a leányát.

"

2

i s . . . csak látná, hogy ül a kocsijában; mikor kikocsizik, tele van aranynyal, ékszerrel!... Ugy kell nekem ! . . . . Én nem adtam oda neki 1... az én hibám ! . . . Már indulni készült, mikor az urnő figyelmezteté: — Vigyázzon az abroszokra, ne fehérítse nagyon. — Csak tessék rám bízni, nagysága k é r e m ! . . . De hányszor megbántam már, édes nagysága 1... Többször, mint a hány hajamszála van . . .

gazember éppen akkor kuruttyolja el magát, mikor Cambra ajkán elhal a csöndes zokogás! De a bátraké a szerencse. Nem akarta látni vállalkozása örvényeit. Még egy utolsó pillantást vetett a tábornokra, a ki, mint a vezércsillagok szokták cselekedni, szeliden, biztatón mosolygott le rá, aztán a meghatottságtól mély hangon, kissé remegő szóval kezdte tolmácsolni Cambra sirámát, s nem nézett fel többet a kéziratból. A tábornok hátra dőlt karosszékében, s édesden, Olaszról: Fekete Józsefné. hálás pislogással nézte a felolvasót. Meglátszott az arczán, hogy immáron semmi se hiányzik se fizikai, se lelki jólétéből, s lecsukta szempilláit, hogy teljesebben élvezhesse, a versek zenéjét. Eleinte egy-egy brávót recscsentett bele Szeptember. a jámbusok szimfóniájába, majd helyeslőleg bólogatott, s utóbb egészen elcsendesedett. Ugy látszott, teljesen átadja Regény. magát annak a varázsnak, melyet a nemes pathosz gyaIrta: AMBRUS ZOLTÁN. 13 korol a fogékony lélekre. Mire Balázs végére ért a Cambra panaszának, a , A tábornok oly vigan pislogott, az apró kék sze- tábornok olyan mélyen aludt, mint Harold Harfagar király mek, melyek egykor, Mexico téréin, annyiszor néztek a tenger fenekén. szembe a halállal, oly barátságosan, annyi jóakarattal Ha Balázs megütközve s egy halálra sebzett dámtekintettek a költőre, hogy Balázs nem tudott hova lenni vad végtelen szemrehányásával tekintett az alvó tábormeglepetésében. Ez nem volt puszta udvariasság; ez az nokra, ez csak azt jelenti, hogy ismét nem volt igaza, őszinte, meleg érdeklődés hangja volt. Bizonyára, soha se hitte mint már annyiszor. Mert, ámbátor nem sejtette, ez a volna, hogy a tábornoknak a költészet az uralkodó szenhatás, amelyet Cambra panaszával elért, életének egyik vedélye, de mit tudja az ember, hogy mi lakik a másiklegnagyobb sikere volt. ban ?! És képzelmében már látta a tábornokot, amint A tábornok tudni illik, a mexikói hadjárat óta, karddal oldalán s halál-megvetéssel szivében, a tábori súlyos álmatlanságban szenvedett. Voltaképpen soha se őrtűz világa mellett kedves költőjét olvasgatja, egyikét tudott aludni, s ha egy-egy órát bóbiskolt, már boldognak ama csöndes, édes szavú lantosoknak, akikről Longfellovv érezte magát. Az ágy és ő idioszünkraziával voltak egybeszél... más iránt; a tábornok gyűlölte a szépen megvetett pár— Tábornok ű r . . . igazán... nem tudom... nákat, s az ágy azzal állott boszut e gyűlöletért, hogy —: A költészet — magyarázta a tábornok — ha nem tűrte magában a szegény mexikói hőst. Csak a színszabályszerűen betartja az előírást, igen dicséretes. Külö- házban tudott egy-egy kicsit szenderegni, vagy ha felolnösen a költészet versekben. Én mindig, helyeseltem a vastak előtte. A versek némileg könnyebbségére voltak, s költészetet, fiatal koromban is. Most pedig a mióta ilyen a jelesebb tragédiák mindig megszereztek neki egy-egy öreg fiu vagyok, még jobban helyeslem. Mert tudja, bará- félórai pihenést. tom, nekem már csak a költészet ad megnyugvást. ' Ilyen édesen azonban, mint most Cambra panaszán, Ez nem volt frázis, amint később kitudódott. nem aludt már huszonöt év óta. — Jelentették nekem — folytatta a tábornok — A tábornok nem volt hálát'an ember, s ahogy a hogy ön jól űzi a költészetet. A verses-költészetet űzi ön ? nagy csöndességre felriadt, igen sajnálta ugyan, hogy a — Igen tábornok ur. felolvasás ily hamar véget ért, de annál szivesebben ismerte — Ez szép, igen szép. Egy jó asszony, akinek nem el annak érdemeit, akinek rövid bár, de rendkivüli élvetudom a nevét, jelentést tett nekem, hogy ön produkálni zetet köszönhetett. fogja magát, mint költész. Ezt igen szeretem. Jelentették — Ez már aztán jó szindarab! — kiáltott lelkesülnekem azt is, hogy mások mint énekesek és zenészek ten. — Ezt már aztán nevezem jó színdarabnak! szándékoznak magukat produkálni. Ez helytelen. A lármá-' Megveregette Balázsnak a vállát, kiválasztotta szá- . zást le kell fúni. mára a legjobb szivarját, s nagy érdeklődéssel kérdezősA tábornok kívánsága az volt, hogy a programm ködött a költő magánviszonyai és irodalmi működése többi pontját ejtsék el, Balázs ellenben tüstént lásson. felől. ' hozzá a felolvasáshoz. Kiadta a rendeletet, hogy a felolvasó Mikor meghallotta, hogy a szinházak makacsul vonarészére, kerítsenek egy kényelmesebb széket, s hogy még kodnak Vercingetorix-ot előadni, felháborodott. inkább kitüntesse választott művészét, megajándékozta őt — Nem adni elő ilyen színdarabot! — tombolt a egy második szivarszipkával, mely egyébként ugy hason- haragtól — de hisz ez őrültség, ostobaság, g y a l á z a t ! . . . lított az elsőhöz, mint egyik tojás a másikhoz Ne féljen semmit, ez a szindarab szabályszerű, és én elő Nem hallgathatom el, hogy Balázs még volt ille- fogom adatni. tődve. Tagadhatatlanul a készséges felolvasók közé tartoS többé nem ment ki a fejéből ez a derék tragédia, zott, s ha csak módjában állott, nem mulasztotta el meg- melynek huszonöt év óta az első álmot köszönhette. szerezni magának ezt az élvezetet, de hogy valaki ennyire Haza menőben sem szűnt meg Vercingetorix-szal áhítozott volna a felolvasása után, arra maga se emléke- foglalkozni, s újra meg újra dicsérgette a tábornoknénak. zett. S végre is, egy tábornok előtt olvasott fel, egy — Ézen szindarab jó szindarab — ismételgette tábornok előtt, a ki szenvedélyes barátja a költészetnek, mély meggyőződéssel. Meg fogom hagyni, hogy ezen jó s a kinek csak egy szót kell szólnia, hogy a szinházak színdarabot előadják. rendre nyiljanak meg a szegény Vercingetorix előtt!... Bizonyára, a tábornokoknak nem tartozik éppen Egy kicsit kalapált is a szive, mialatt ügyetlen hivatásuk körébe a tragédiák előadása. Mindazáltal Balázs keze előhalászta a feltaláló frakkjának zsebéből Cambra meggyőződhetett róla, hogy egy morzsányi véletlen gyakpanaszát, Vercingetorix esküjét s az ötödik felvonás nagy ran előbbre viszi az embert, mint minden gigási ambiczió. csata-jelenetét. Ugy rémlett neki, mintha Göndöry Béla Néhány nappal Pézsma báró lakodalma után Balázsvészjóslón vigyorogna, de nem mert arra tekinteni. Ha a nak látogatói érkeztek: egy hölgy és egy kis fiu. Először

:591 Fodorné látta meg őket a Balázs ajtaja előtt, s bár nemállott ismeretségben a váratlan vendégekkel, nem kellett tudakolnia a nevöket, hogy lélekszakadva lármázza fel a házat: — Durczás Panna van itt! , Mindenki megilletődéssel s valami tisztelettől á t h a tott szörnyüködéssel értesült erről a nagy újságról. A lányok szent félelemmel néztek Balázs ajtaja felé, ahol a vendégek eltűntek: »Hogyan Durczás Panna ??!!« s maga Udvarhelyi ur is, akit pedig semmi sem lepett meg, ami az ó- és uj világban történt, kerekre nyitotta a szemeit. — Terringettét, Durczás Panná! Durczás Pannát mindenki ismerte, még maga Balázs is. Nem is igen lehetett őt nem ismerni, mert Durczás Panna mindig talpon, s mindig az" utczán volt. Ennek a szép szőke színésznőnek egész élete a nyilvánosság előtt folyt le; este a színpadon, nappal, ahol a legtöbb ember járt. Lehetetlen, lángoló szinü ruháit már kora reggel ott lehetett látni a piaczon, mert Durczás Panna jó gazdasszony volt. Jó gazdasszony és jó anya. A bevásárló kosár és Durczás Attila soha se szakadtak el mellőle. Ez a nyárspolgáriasság, mely hivatásával oly pikáns ellentétet alkotott, meghódította az egész világot, s az idősb Durczás ur a maga körében áz irigyelt emberek közé tartozott. Mert Panna jó asszony volt; kissé rosz muzsikus, de jó asszony. Hogy erénye annyira áhítozta a reklámot, ne Ítéljük meg érte. Mindez Durczás Attiláért történt. A szép asszony azzal lépett be Balázshoz, hogy őt a tábornok küldte. Biztosítani akarja a szerencsét, hogy ő játszhassa Pompéját, ha ugyan Vercingetorix nem lesz a másik színház zsákmánya. Megvallotta őszintén, hogy az utóbbi esetben ő igenigen boldogtalannak érezné magát. Ha a vetélytársa diadalmaskodnék ebben a szerepben! . A mi magát a szerepet illeti, csak két óhajtása volna. Elsőbb az, hogy igen szeretné ellejteni benne a serpentine-tánczot, vagy ha ez nem volna lehetséges, szúrna bele a darabba a tisztelt szerző ur egy rövid orgia-jelenetet, mert a közönség, fájdalom, él-hal a fátyolkosztümökért. Őt ez • kétségbeejti, de istenem, bele kell nyugodni Durczás Attiláért. Ó, az anyai sziv!

MILLENNIUM. Comment tranche la moustache? Ugyan elbirják-e önök képzelni: milyen lehet a komoly Sipulusz, a Rákosi Viktor ? Mert van ám az is — hiába látszik hihetetlennek — és mondhatom, hogy ez a Rákosipulusz igen kellemes, igen európai egy gavallér. Szerencsés gondolat volt őt küldeni a bordeauxi irógyülésre. Derekasan és ami főbb: igazán fogja ott reprezeltálni a mai magyar litterátorokat. Még annak is örülök, hogy nem egészen jól beszél francziául. Tessék meghinni, sokkal jobb ez, mint mikor valami vigéczi volubilitással nyelvelő és foglalkozására nézve párizsi hazánkfiát szalajtjuk ki a külföldre, hogy a képünket viselje. Mert az a kép, amit az visel, nem a mi képünk. Én M. Denis de la Passementeriet őszintén tisztelem, hasznos uri embernek is tartom, de igen bánnám, ha Gironde fővárosában most ő mutatná be a magyar irót, mert ő az internaczionális zsurnaliszta, nem eléggé magyar és nem eléggé iró. Szeretem, hogy Rákosi Viktorral a magyar iró etnográfiái hű tipusa jelenik meg az idegenben. A francziák eleve tudom, igen meg fogják kedvelni ezt a vendéget és azonnal megismerik, hogy ez az egynémely párisismusokat nem ismerő ur quelqu'nn, és pedig magyar, és pedig európai és pedig iró. S mikor majd a jövő esztendőben idejönnek, örömest látják viszont

— hálisten — elég számos példányban bordeauxi barát' jukat, aki őket a millenniumra hivatalosan meghívta. Mintha csak ott volnék, mikor a komoly Sipulusz" jobb szemöldökét egy kicsit felvonva, a bal szemöldökét egy kicsit leeresztve, kellemesen tremolozó bariton hangon elmondja gondosan esztergált, szimpátikus és okos meghivó beszédecskéjét. Azt is tudom, hogy szószólás közben czudarul fog félni. Amit ostobául cselekszik, mert a kis beszéd hatása biztos, az impresszió kedvező, a taps dörgő lesz és senkinek sem fog eszébe jutni, hogy M. Ragotzy, (Folytatjuk.) a nagy magyar fejedelem unokája, nem igen lehetne a' franczia helyes szóejtés professzora a párizsi szinésziskolában. Szóval a komoly Sipulusz emberül állja meg odaA nők szívből sajnálnak a bajokért, melyeket mások okoznak nekünk, de örülnek azokon, melyeket miattuk viselünk. kint a sarat. Lecontc de Lisle. Haj, de van egy rettenetes aggodalmam. Az, hogy * a komoly Sipulusz táskája útközben el nem vész. Magyar A bizalom csak ugy, • mint a szerelem, a minden vagy semmi . szentek, okvetetlenül járjatok közbe Úristen ő szent fölsénagy törvényét uralja : vagy van, vagy nincs. génél, hogy ezt a táskát vigye ¿1 az ördög valamelyik Paul Bourget. állomáson; mert ha ez a táska a-komoly Sipuluszszal * együtt megérkezik Bordeauxba, igen nagy szégyent fogunk vallani ottan, mi szegény magyarok. Bár mindig szégyen a bűn helyeslése, mindig szép annak mentegetése. Mert ebben a táskában — bár soha ne ellett volnaa borjú, akinek á bőréből való! — ebben az átkozott Túlságosan sok és túlságosan kevés : ez az a két pólus, mely : táskában a millenniumi kiállítás igazgatóságának egy névtelen franczia füzete van: La Célébration du Millénaire között az emberi gondolat és cselekvés ingadozik. Valtour. de V État hongrois. Azaz, dehogy egy v a n . . . Ha csak * egy volna! Sajnos, ezer van; és arra való, hogy a komoly Sipulusz a kongresszus tagjai között szétosztassa. A rossz, mit a moralisták az asszonyokról mondanak, mértéke És ha ez a szétosztás megtörténik, ha nem akadáa hatalomnak, melyet rajtunk gyakorolnak : a lázadó rabszolgák kifakadása ez. lyozza meg valami csoda, rettenetes dolgok következnek * el. Borzadok, mikor lelki szemeim előtt feltárul ez a jele-

:592 nouvelle á la main, de mennyi telik ki e hatszáz sorból! Az udvarias franczia szemhunyorítás nélkül hallgatja, hogyan esetük-botlik a nyelved; és intelligencziádat kiérzi gyarló beszédedből is. De ha Írásban vétesz az ő grammatikája ellen, legott szamárnak deklarál és csíp, döf, rug. Itt hever az asztalomon a füzetnek egy példánya, melyet egy közöttünk élő franczia iró látott el vörös, fekete és kék betűs glosszákkal. Mióta tercziás diákok élnek e földön, nem volt még ehhez fogható sürüen megÉ s ekkor a jelentés monoton folyásába belepukkan korrigált iskolai gyakorlat. A Hét hasábjai nem teremaz első kaczaj Utána a második, a harmadik és erre, tődtek arra, hogy ötödik reálosztálybeli professzorkodást mint a meggyuladt patronos láda szörnyű crescendóju üzzünk bennük. É s érdemes-e elősorolni, hogy a franropogása : a századik, az ötszázadik, az ezredik... és a czia nyelv tizparancsolatja ellen mennyi pogányság, istenterem bolthajtása pokoli hahotától harsog, majd az embe- káromlás, ünnepszegés, szüle-sértés, gyilkosság, tolvajság,rekből kitör az ős természet és hemperegnek nevettökben, házasságtörés, lókötés, paráznaság, hamis tanúság történt igen, uraim, a földön hemperegnek, ils se roulent, ils se e bűnös és mellesleg bamba reklámmal teli füzetben. De pâment de rire, mint a nagy öreg Francisque irná. Az az én képem mégis azért ég a szégyentől legjobban, mert magyarok elnök s az egész bureau nem ért a dologból egy kukkot ez a tudatlanság nagyrészt német tudatlanság, prussien sem. Álmélkodnak ; végre leszállanak a magasból. Ekkor német tudatlansága. A legtöbb suskus a rendes franczia könyeKet hullajtó, dagadt vörös, képű emberek nekik is suskus: német gyártotta értelmetlen soi-disant adnak a füzetekből és vékony, panaszos hangon nyögik: szavak használata. Jézusnak szent lelke, hát már annyira »Olvassák, olvassák...« Azok olvassák, s egy perez elgermanizálódtunk, hogy a franczia írásunk is német, (amely múlva az érdemjeles elnök is ott fetreng a porban, nyi- nemcsak a magyar? SMturlebett = vie culturelle szó nem egzisztál), jprotectorat = protectorat (patronage lalló oldalán a keze, mellette a titkár, a pénztárnok és a moment, többi nagytekintetü ur. Jajgatva kaczag mindenki, mert helyett, mert amaz egész mást jelent). SCRoinent = Éerraitt = terrain (jaj pedig az idegeknek ez epidémiája, mikor ily fokot ér el, már . Slrrangeraent == arrangement, dehogy egyenlő egyik is, dehogy egyenlő!) gyötrelmes. E z megint az 1885-iki országos kiállítás francziaÉ s e rettentő vigságu bolondulás közepett egyetlen egy komoly ember van : a komoly Sipulusz. É s e sok has . sága. Az ajtón, melyre nézve kijött mind a két monacoi amit olvasván a párizsi között egy van, amelyet nem fognak : a Sipulusz hasa. zéró, ez a gallus fölirat: Retirade/ ember, körültekint: merre itt a Vauban rendszerű erősség Szegény Viktor, ő nem is álmodja meg, mi történik körülötte. Bámul, tátott szájjal b á m u l . . . . Végre egy ijesztő ostromlott falainak végső menedéke ? Egy másik ajtón : ezt már érti a franczia, bizodalommal érti, sejtelem üti végig, mint az elektromos b a t t é r i a . . . Szent Garde-robe; bár furcsálja egy kicsit; benyit — és egy csinos szőke isten . . . csak nem az a füzet ? . . . Még három pillanat és a komoly Sipulusz rohan. Rohan és meg sem áll az kisasszony... elveszi tőle az esernyőjét. A szegény párizsi. Erzsébet-körutig. Hogy a kalapja és a táskája, az a gaz la bouche béante ügyekszik, hogy kitöltse logikus elmétáska, a Garonne partján maradt, csak itthon veszi észre, jében az óriás hézagot, amely a néha nem lóháton megmikor az Otthonban megkérdezik tőle : „ Comment tranche jelenő király és az esernyő között tátong. Hogy az önök franczia nyelvén szóljak, nagytekintetü la moustache?" É s haj, búsan vág az a borzas bajusz. igazgatóság: ez blamage, ezudar nagy blamage. Ezt a szót ugyan nem érti se az Académie, se Littré, se Larousse; de elég, ha önök értik és czélt értem, ha rös. . . De ne mókázzunk. A milleniumi kiállítás igazgatóságának az a franczia füzete sajnos, igen sajnos tellik. Jacques d'Échelle. könnyelműség. Éppen alkalmas arra, hogy a magyarok ezredéves ünnepét az egész franczia világ előtt szánalmas Akinek a természet nem mond semmit, annak a művészet sem komikummá tegye. Igazán mondom, a párizsi boltos nem mond sokat. áll szóba a budapesti boltossal, aki csak 'ilyen nyelvű, * • ; Könnyebb legyőzni a más erejét, mint a tulajdon gyöngeséget. ilyen stilus'u levélben fordul hozzá. Egyszerűén a papirosos kosárba gyűri az ázsiai fogalmazványt; mert csak európaiakkal szeret érintkezni. Bukareszt, az Európa. Ott Reakczionáriusok azok az emberek, akik összetévesztik az aki leül, hogy francziául irjon, tud is francziául i r n i . . . emléket a reménynyel. É s mostan, hogy ez a Bukareszt jutott az eszembe, piru* lás és harag égeti az orczámat. Mit nem fog csinálni az A tréfát a komolyban mindenki érti, a komolyban a tréfát oláhság a magyar kultura e szegénységi bizonyítványákevesen. val ! E z a szerencsétlen 24 oldal egy esztendőre való táp* lálék az oláh újságoknak, vicczlapoknak. Hát a párizsi A hulló-csillagok istennek gondolat sziporkái. A »tejút« lyrai sajtó, amely bennünket egy csöppet sem szeret! Mennyi ömlengés, ugyanattól a szerzőtől. M. B. n e t . . . A kongresszus termében, az asztalokon végig geometriai pontossággal elhelyezett kis fehér négyszögek világítanak.. Minden szék előtt ègy. A Célébration füzetei. A tagok bevonulnak, mindenki csoportokba verődve beszélget, végre csenget az elnök, a képviselők letelepednek, csönd lesz és a rövid megnyitó után a titkár a jelentés olvasásába fog. E z a jelentés egy kicsit hosszadalmas, hát egy-két idegesebb tag ösztönszerűen a fehér füzetke után nyul: ugyan mi az?

:593

INNEN-ONNAN. + Horror funerationis. Aminthogy vannak szenvedélyes temetési jelenlévők, ugy vannak olyan emberek is, akik iszonyodnak minden temetéstől. Szóval, az emberiség két részre oszlik: Fenyvesi Ferenczekre, akik minden funerácziónál »jelenvolt« notabilitások — és Bánffy Dezsőkre, akik minden funeráczió elől megszöknek. Az utóbbiak sokkal kevesebben vannak, mint az előbbiek, de a kisebbség Ízlése e pontban mindenesetre jobb, mint a többségé. Csakhogy, ha az illető Bánffy Dezső olyan Bánffy Dezső, akit mindjárt mindenki meglát minden temetésen, hogy nincs jelen, akkor az illető Bánffy Dezsőnek, a feltűnés elkerülése végett, jobb néha temetés-iszonyát leküzdeni. A temetésekhez egyáltalán a matt gyásztónusok illenek s igy azokon tündökölni'még a távolléttel sem való. Báró Bánffy Dezső pedig a legutóbbbi' két nagy, nemzeti' temetésen egyaránt távollétével tündökölt. Nem volt ott Kossuth Lajos temetésén • s. nem volt ott László főherczegén sem. Vagy tán azért , nem volt ott Habsburg ifjú sarjának sirbatételénél sem, mert már az utolsó nagy engesztelhetlen agg kurucz vezér sirba'tételétől is elmaradt volt ? Ha ez volt az oka második tündöklő távolmaradásáriak, akkor pláne elhibázta a dolgot. • Ezzel nem áll' helyre az első távolmaradástól meghibbant egyensúly, mert a magyar közvéleményben az agg Kossuth és a most temetett ifjú Habsburgi halála az érzelmi. mérlegnek egy és ugyanazon serpenyőjébe esett. Kétségtelen tehát, hogy az.első abszenczia nem-' csak expiálva nincs a másodikkal, hanem megint olyan ujabb dolog, melyért a nemzetet ki kell báró Bánffy Dezsőnek valahogyan engesztelni. Az, hogy a rekviemeken. már Kossuthnál is meg a főherczegnél is megjelent, még nem engeszteli ki a 'neheztelő nemzetet. Megbocsátja azonban a nemzet a temetési abszencziákat szívesen, ha a miniszterelnök csakugyan olyan bölcsen és magyar nemzeti szellemben fogja kormányozni a hazát, amint azt Szilágy-Somlyón igérte és remélte.

. ® Fehérbe öltözött k i s l e á n y k a . En szeretem a gyerme-' keket, különösen az illedelmes kis leányokat, de a fehérbe öltözött kis leánykát ki nem állhatom. Persze, csak azt a fehérbe öltözött kis leánykát illetem ellenszenvem egész ideges mérgével', aki mindenütt ott van, ahol valami hírességet nyakon o'váczióznak. Aki mindig előlép s keresetlen kedves szavak kíséretében gyönyörű virágbokrétát nyújt át az ünnepeltnek. Az ünnepeltet, mindig és mindenütt, láthatólag kellemesen lepi meg ez a gyöngéd figyelem, ami engem vérig bosszant. Mert például én azt szerettem volna, ha a mi derék, józaneszü s romlatlan érzésű miniszterelnökünk, akit Szilágy-Somlyón a minap szintén gyönyörű virágbokrétával lepett meg — és pedig kedvesen — az a bizonyos örök. fehérruhás leányka, hozzáillő rusztikus őszinteséggel a következő szónoklatot tartotta volna az;, ott merőben felesleges és unalmas gyermeknek : Tisztelt fehérbe öltözött kis leányka ! Mit akarja magácska az én markomba nyomni ezl a czifra bokrétát ? Azt hiszi, hogy én bálkirályné vagyok és tánczolni jöttem ide a szilágy-somlyói ifjúsággal ? Es mit keres itt' magácska egyáltalán 1 Érdekli talán, hogy mint vélekedem én az egyházpolitikai törvények végrehajtásáról ? Vagy azt akarja meghallani, hogy mikorra halasztóm a közigazgatási reformot ? A kiegyezés előmunkálatai, az Apponyival még mindig lehetetlen fúzió, az állategészségügy, a ienyészfajegyedek állami kiosztásának kérdése — mind a szivén feküsznek magácskának ? . . . Ugyan, ugyan, menjen maga kis csacsi ? En azt magácskának ugy sem hiszem el. Itt van két krajczár, vegyen rajta krumpli-czukrot s egye meg. De vigyázzon, hogy be ne mázolja vele a fehér ruhácskáját, meri a megnyalt krumpliczukor leve igen ragadós•

és nehezen, megy ki a fehér szövetből. Különben pedig tisztélem a mamáját, s azt üzenem neki, hogy okosabbat is tehetné, mint hogy magácskát ide küldi, ahol csupa, olyan dolog történik és mondódik, amihez magácskának épen semmi köze. Pápiczike! Tisztuljon innen és hagyjon bennünket békében.

K

főherczegasszonyhoz.

Találkoztunk nem rég ott lenn, a vidéken, Temetésről jöttem' talpig feketében. Szemem közzé néztél, résztvevően, hosszan, S részvéted vigasztalt nehéz bánatomban. Akkor még nem sejtéd hogy, im, nem sokára Te is felöltözöl feketébe, gyászba. Neked szép fiad volt. Nekem kicsi lányom. Neked büszkeséged, nekem boldogságom. Te királyi vér vagy, én egyszeri! asszony — És a bánat jött, hogy egyformán hervasszon. S bár arany korona övedze homlokod Szegény asszonyéval egyenlő bánatod, S a kik igy egymástól olyan messze állnak : Megérti könnyeit anya az anyának. . . Celsis.

® Amerikai párbaj. Mióta a világ fennáll, soha még senki halálos amerikai párbajt Európában nem vivott. Amerikában még ..több eszük van az embereknek. Az amerikai párbaj t. i. való-.' jában pusztán ártatlan szamárság. Legfeljebb zöld diák gyerekek. szánhatják el magukat arra az izetlenségre, hogy a sértett becsület részére fehér és fekete golyó kilutrizásával keressenek elégtételt. Ez a lutrizás nem viadal, épp oly kevéssé az, mint -' a gombozás, vagy a szerencsejáték a kucsébernél. Hogy valaki már agyonlőtte volna magát azért, mert fekete golyót húzott — az az eset még soha, kivételképen sem fordult elő. Szóval az amerikai párbaj is olyan boszorkány, mely nem létezik. De mint a nem létező boszorkányokról általában, erről is sokat beszél a babonás emberiség. Igy esik aztán, hogy minden öngyilkosság rejtelmét, vagy rejtegetett szégyenletességét, ideig-óráig az ameri, kai párbaj világítja és magyarázza meg. Persze mindig tévesen és hamisan. Arra azonban kétségkívül jó az az amerikai pár baj, hogy a tömeg tekintetét három napig elterelje az öngyilkosság valóságos s többnyire szégyenletes okáról. Maguk a szédelgők, csalók, sikkasztok s egyéb szegény bűnösök, akik a bűnhődés elől a Léthe túlsó partjára szöknek, nem egyszer szívesen hagynak hátra néhány hazug sort, melyben érzékeny amerikai párbaj-históriáról, fekete golyóról s irgalmatlan fehér „ golyós ellenfélről regélnek. Máskor túlélő hozzátartozóik bolonditják el e félével buzgón a világot, .nehogy az mindjárt .megtudja az öngyilkos szegény ördög elkövetett, vagy hátrahagyott disznóságait. Két-három nap múlva mégis rendézerint kiderül: hogy az öngyilkos bankhivatainok ur fekete golyója hatvanhetvenezer forint börzedifferenczia volt; hogy az öngyilkos pénztárnok ur nem tudott idejében jegyet váltani valamely Brémából New-Yorkba induló gőzösre, hogy az öngyilkos katonatiszt elkártyázta a század pénzét s hogy az öngyilkos gavallér temérdekszer letelt huszonnégyóra alatt sem birta kiegyenlíteni becsü-letbeli adósságát. Néha, nagy ritkán, ezek az igazi öngyilkossági okok nem derülnek k i ; amiből még korántsem bizonyos, hogy nem is forogtak fenn. Még ritkábban nem is ezek az öngyilkosság okai,, hanem valami egyéb tisztességesebb - okok. S ezek a

:594 tisztességesebb okok ismét lehetnek ezerfélék. A világon, bizonyos körülmények közt, minden, de minden lehet ok az öngyilkosságra. Csupán és kizárólag az amerikai párbaj, ami sohasem lehet az s ami miatt mindenki nyugodtan élhet természetes végeigyöngülésének utolsó perczéig.

zx Száztizcnncgy kofferrel és egy útlevéllel indult neki a világnak Takova gróf. Körül akarja utazni a földet, hogy elfeledje hajdani dicsőségét és a jövő nyomorúságát. Nem tudom, hány milliójába kerül Szerbiának ez az utazás, de az . általános örömet megkeseríti a tudat, hogy a föld gömbölyű s minden fogadkozás daczára a körutazási-jegynek vannak retour-szeletei. Milánnak nem lehet soha annyi pénze, hogy a honvágy el ne fogja.

DIVAT. Viaszkisasszonyok. Bevallom az én nagy tudatlanságomat a női divat terén, • bevallom, hogy a legközönségesebb laikusok közé tartozom, akik valaha női gallérok vagy köpönyegek sikkes avagy nem sikkes voltáról Ítéletet mondottak, bevallom végezetül, hogy misztikus tisztelettel csodálom meg a divatkereskedések kirakatait, ameZ lyekben elegáns és szép viaszkisasszonyok mutatják be a legújabb divatot, saisonról-saisonra váltakozó toilette-el és saisonról-saisonra ugyanazzal az ellenállhatatlan mosolylyal. Az én kirakatbeli, mosolygó, szép viaszkisasszonyaim nemrégiben jelentékenyen megszaporodtak. Ne tessék a dolgot félreérteni, Holser Simon ur a Kossuth Lajos-utczában, abban a hatalmas vas-áruházban, amelynek óriási üvegtáblái minden^ alkalommal szent borzalmat ébresztenek lelkemben az üvegipar iránt, uj női divat-kereskedést rendezett be és hamarosan kiállított a kirakatba egy csomó szépen felöltözött viaszkisasszonyt, aki részint csónakázott, részint bicziklizett, részint léghajóban ült. Mindezt igen szépen rendezte el, itt-ott apró kis villamos lámpákat alkalmazott, elannyira, hogy két nap alatt megnéztük valamennyien, mert mindenki erről beszélt és mindenki uj részleteket tudott a viaszkisasszonyok tevékenységéről. Ma valószínűleg hajtóvadászatban vesznek részt a kirakat keretében és azt hiszem, Budapesten ma már senki sem döbbenne meg, ha azt hallaná, hogy a Hoizer ur viaszkisasszonyainak a kezét egymásután megkérték a belváros házasulandó i f j a i . . .

vannak fölhalmozva — és azokon a homályos, diskrét fülkéken, amelyekben a hölgyközönség a ruha-próbálás gyönyörű müveletét végzi. Innen távolról az avatatlan szemlélő csak homályos szenzáczióját érzi a gömbölyü-fehér vállaknak, de ez is sokban hozzájárul ahhoz, hogy egy ilyen nagy, csöndes, üveges és szőnyeges modern labirint imponáló voltát emelje. Megvásároltam a viaszkisasszony gallérját. Igen szép gallér volt, magam sem tudtam hogyan akadtam rá a minták szám nélkül való variácziójában. Csak azt tudom, hogy beleszédültem, ' amíg végignéztem valamennyit, amig a nagy útvesztő összes rejtelmeiből, a padlástól, a műhelyekből, a föld alatt elnyúló hosszú-hosszú raktárból, a fölhalmozott és földolgozatlan nyers szövetek tenger sokaságából kiválasztottam ezt az egy gallért, párját annak, amely az én viaszkisasszonyom vállán pompázott. A fejem zsongott, a szivem szédült, amikor a nagy üvegajtó nesztelenül bezáródott mögöttem és én kinn álltam megint a Kossuth-Lajos utczában, a villamos Ívlámpák izzó, fehér fényében. A viaszkisasszonyok változatlan egykedvűséggel mosolyogtak ki reám a kirakatból és én a gondosan becsomagolt gallérral a hónom alatt azon kezdtem tűnődni, hogy már most mit csináljak ezzel a gallérral ? Takaros varrókisasszonyok jöttek arra, párosan, hármasan megálltak az Ívlámpák alatt és megbámulták a karcsú, szőke viaszkisasszonyt és az ő szép gallérját. És jött egy karcsú, szőke kisasszony is, éppen olyan, mint a kirakatbeli, csakhogy ő nem volt viaszból... A gallér sorsa el volt döntve.

Ichor.

IRODALOM. Az Athenaeum millennáris műve.

Abból a nagy történeti munkából, melyet az Athenaeum a magyar nemzet története czimen ad ki, immár megjelent a harmadik kötet 1—40-ik füzete is. A finom nyomás, a képek gondos reprodukezója s az egész munkának művészi kivitele becsületére válik a kiadó czég nyomdájának s kétségkívül nagy részben hozzájárul e nagy és díszes munka népszerűségéhez. Valóban ez a történeti munka egy mozzanata a millenniumnak s nem éppen alárendelt mozzanata. A korRöviden, oda akarok jutni, hogy ez a szenzácziós kirakat mány gondoskodik sok mindenről, a kiállítás rendezői a- legnagyobb mértékben magára vonta az én figyelmemet is és miután hosszabb ideig tanulmányoztam a kisasszonyok toilette- • még ennél is kevesebbről, de arra, hogy az ezer év befejelt, valami ellenállhatatlan vágyakozás fogott el, hogy én is jezésekor meg legyen ennek az ezer esztendőnek egyséolyan gallért vegyek magamnak, mint annak a szép, magas, ges, pragmatikus históriája, oly arányokban és részletesszőke viaszkisasszonynak volt. Az ember néha bolondokat csiséggel, melyre a mai tudomány képes és a mai művelt nál és ez éppen az egyetlen mulatságos dolog az életben. magyar ember számot tart, arra nem gondolt senki. Es már benn is voltam az üzletben, előkelő dámák, sürgőMagánczégnek kellett ez országos mulasztást helyrepótolni forgó elárusító kisasszonyok között, míg a falak mentén, a terem közepén hosszú sorokban simultak egymás mellé a gal- ,s összeválogatni a magyar történettudósok legjelesebbjeit, lérok, köpönyegek, belépők. Határozottan elszorult egy kicsihogy ez a munka létre jöhessen. két a torkom, egy kevéssé Zola mester és az »Au Bonheur Az Athenaeum történeti munkája beválik a magyar des Dames« jutott az eszembe, egy kevéssé pedig arra gondoltörténettudomány próbatétének, melyet egy kulturális kiáltam, hogy ezek a gallérok, köpenyek stb. a maguk ezerféle, lításon első hely illetne meg. Tudományos életünkben tarka változatosságában előttem ugy szövet-, mint szerkezetkülönben is a történeti tudomány a legfejlettebb. Nincs tanilag mindig a megoldhatatlan rejtélyek sorába fognak tartozni. Őszinte és leplezetlen tisztelettel emlékeztem itt vissza az ugyan még egyetemes történetünk, érre talán a mostani nagy agg Worihra., aki behunyt szemmel is meg tudta mondani, munka sikere még biztatja tudósainkat, de az egyetemes melyik a selyem és melyik a más szövet ? történet minden ága nevelt magának speczialistákat, akik Bizonyos megdöbbenéssel legeltettem a szememet az apró hivatásuk magaslatán állanak. Nemcsak eredeti kutatóink pálma-bosquet-k körül elhúzódó bársony-pamlagokon, a karzavannak, akik önálló kritikával nyúlnak az adatokhoz, de tok lefüggönyözött rejtelmein — ott is gallérok és köpenykék

:595 Vannak nekünk művészei a történeti előadásnak is, akik a kor képét, melylyel foglalkoznak, plasztikusan, összes belső motívumai feltárásával tudják megfösteni. • Hiszen csak Salamon Ferenczet kell fölemlítenünk és mellette mindjárt Szilágyi Sándort, ezt az ősz érdemes tudósunkat, aki egy hosszú munkásélet alkonyán áll, de ernyedetlen munkakedvvel s nem hanyatló munkabírással szerkeszti most ez óriási munkát, melyet az Athenaeum ad ki. Ő adja. meg a munka egységes szellemét s mintegy garantálja annak tudományos értékét. Szilágyi Sándort különben fölösleges részletesen karakterizálni. Ismeri mindenki ezt az agilis tudóst, akit most is az ifjúság ambicziózus nyugtalanságával érdeklődik százféle dolog iránt, szenvedélyesen szereti a tudományt s a legnagyobb szeretettel karolja fel az ifjú kollégák ügyét, akik tudományos törekvéseikben támaszra szorulnak. Az ő szerkesztésében jelennek meg a történelmi életrajzok, ez a rendkívül becses adatgyűjtemény, mely nagy könnyebbségére van az egész magyar történettudománynak. Erdély története az ő tollából került ki a legperfektebbül, valamint a Rákóczy korszaknak is ő a legmegbízhatóbb historikusa. Thai}' Kálmán már az ő nyomán halad. Egész eredményes működésének azonban koronája mostani munkája, Magyarország egységes nagy története, melyhez a munkatársakat is ő válogatta össze. Ezek között a legszerencsésebb választás a Schönherr Gyuláé, a legfiatalabb történettudósé, aki mindössze néhány esztendeje lépett föl a történettudomány terén. Szabad óráiban a múzeumban segédőri tisztséget visel, különben pedig szorgalmas kutató és erős szerkesztő talentum, akit Szilágyi Sándor .a magyar nemzet történeténél segédszerkesztőnek tett meg, azonkivül a harmadik kötetbe megirta a luxemburgi házról szóló fejezetet. A két szerkesztő mellett a legnagyobb elismeréssel kell megemlékeznünk Marczali Henrikről, erről a fiatal történettudósról, aki úgyszólván vezére ,az ujabb generácziónak. Az ő plasztikus stilusa sok helyütt szólal meg e tízkötetes munkában, melynek ő mintegy főmunkatársa. Megirta már a vezérek és az Árpádok korát, tőle kapjuk meg a mű nyolczadik kötetét a restauráczió koráról és a tizediket a modern Magyarországról. Ez lesz valószínűleg az egész műnek legérdekesebb része, mert Marczali Henriknek általános készültsége mellett különös tehetsége van a közel mult történeti kommentálásához, ahogy ezt a legújabb kor történetéről irt nagy munkájából tudjuk. E z t a három történettudóst mutatjuk be mai czimlapunkon olvasóinknak, anélkül, hogy többi munkatársainak érdemeit félreismernők. Hiszen ezek között van-Fraknói Vilmos, a Mátyás korszak hírneves specziálistája, ott van Thaly Kálmán, Ballagi Géza, Pór Antal s szegény Frőhlich Róbert, a legképzettebb magyar archeologus, akinek nem adatott meg, hogy nagy munkájának, Magyarország ó-kori föld- és néprajzának megjelenését megérje. A szegény archeológust tavaly temették el s örökségképpen kapta az Athenaeum tőle ezt a becses és kritikailag teljesen megbizható monográfiát, mely az első kötetben Magyarország őstörténetét szolgálja. Még csak kisebbik, részét láttuk a nagy munkának,

de egybevetve a kész programmal, a munkabővüléssel már most is konstatálhatjuk, hogy az Athenaeum valóban nagy szolgálatot tett a tudománynak s a művelt- közönségnek, mikor ennek a szép és alapos munkának megírására módot nyújtott.

F é l i g m u l t i d ő k b ő l . Ezzel a czimmel u'j rovatot n y i t u n k meg és egy u j m u n k a t á r s u n k a t m u t a t j u k be o l v a s ó i n k n a k ; remélve, h o g y a rovat is, a m u n k a t á r s is m i h a m a r a b b polgárjogot nyer m a j d kegyükben. A rovat ö n m a g á t k a r a k t e r i z a l j a mai első közleményünkben. Érdekes intim részleteket közöl főúri családjaink közel múltjából, természetesen a diszkréczió a m a határain belül, melyeket Vicomte Letoriérenek a jóizlése és tapintata szab. Vicomte Letoriére m a g a is t a g j a az előkelő társaságnak, melyről oly érdekesen és bőséges részletismerettel csevegni tud s kérve kért bennünket, h o g y k'létét valamiképpen el ne á r u l j u k . Amennyiben ez a genre kultiválásra biztatná olvasóink valamelyikét, szives köszönettel vállalunk el e r o v a t u n k b a való czikkeket, v a g y az ilyen czikkekhez való a n y a g o t . I v á n y i Ödön. A jövő héten lesz N a g y v á r a d o n a kegyeletes szomorú ünnep, melyen I v á n y i Ödönnek siremlékét fogják leleplezni. I v á n y i Ödön v a g y tizenkét esztendőn keresztül irta tárczáit, novelláit az aradi és n a g y v á r a d i lapokba, n a g y ritkán bekopogtatott szerényen budapesti szerkesztőségekbe is.. Egyike volt a leghivatottabb és a legönállóbb Íróknak, de szerénysége nem engedte őt az őt menillető helyre jutni a m a g y a r irodalomban. Midőn kétkötetes r e g é n y e : a püspök atyafisága jelent meg, fedezte őt föl A Hét, teljes érdeme szerint m é l t á n y o l v á n ezt a becses m u n k á t , melyet a vidéki n y o m d a firmája diskrediíAlt a legtöbb kritikai fórum előtt. I v á n y i Ödön a z o n t ú l ' hűséges m u n k a t á r s a volt A Hétnek, kora haláláig, mely ellen hiába keresett A r c o b a n menedéket. N a g y v á r a d o n , ahol szerették és becsülték, nyugszik két esztendő óta s a kegyelet most emléket állított a sirjára. Ebből az alkalomból irtuk ki egy vidéki újságból azt a novellisztikus g y ö n g y ö t , melyet mai szám u n k b a n közlünk, amivel fel a k a r j u k hivni a korán elhalt író barátait, h o g y irodalmi termékeit ne engedjék á t a vidéki újságok m a k u l a t u r a - r a k t á r a i n a k . Ki kellene ezeket szedni, össze kellene g y ű j t e n i és kiadni egészben,' a síremlék mellett m a r a r dandóbb volna ez az emlék, mely őt az irodalom egyik nagyjává avatná.

A m a g y a r o s z t á l y s o r s j á t é k . Olvasóink kétségkívül gyakran találkoztak ezzel a czimmel az utóbbi időben, mert ismert dolog, hogy az országgyűlés felhatalmazása és a király által jóváhagyott törvény alapján a millenniumi kiállítás alkalmából rendezik az első magyar osztátysorsjátékot és ennek a sorsjátéknak hasznából egy millió forintot a kiállítás czéljaira fordítanak. A hírlapokban napról-napra lehet olvasni az osztálysorsjátékra vonatkozó hireket, de a közönség nagy része még mindig nem tudja, hogy t u l a j d o n k é p p e n mi is. ez az o s z t á l y s o r s j á t é k ? Az osztálysorsjáték nem egyéb, mint több s o r s h ú z á s n a k e g y b e v o n á s a . Több sorshúzás tehát egybevonva, képezi az osztálysorsjátékot, mig ennek keretében minden egyes s o r s h ú z á s n a k osztály a n e v e . Tulajdonképpen mindegyik osztály önmagában is egy önálló sorsjáték, ugy, hogy bárki tetszése szerint a k á r az az egész s o r s j á t é k b a n , a k á r pedig csak e g y - e g y osztályban v e h e t részt. Természetesen ahány osztályban résztvesz, annyi osztályra kell fizetnie, mert minden ujabb osztályban pályázik az ő sorsjegye a nyereményekre. Ezek a nyeremények pedig oly nagyok, amilyenek Magyarországon, de még a külföldön is, még sohasem voltak. Mert hát a szerencsés esetben 1 millió koronát lehet nyerni a magyar oszlálysorsjátékon. A dolog ugy áll, hogy a kiállítás alkalmával rendezendő első magyar osztálysorsjáték két osztályból áll, vagyis két húzása van. Mindenki vehet sorsjegyeket és pedig tetszése szerint csupán az első osztályra, vagy pedig mindakét osztályra. C s u p á n az első o s z t á l y r a egy s o r s j e g y á r a 20 forint, s ezt ugy hivják : o s z t á l y s o r s j e g y ; m i n d k é t osztályra pedig 40 forint, ezt t e l j e s s o r s j e g y n e k nevezik. Az egész sorsjáték következőképpen fog történni : Összesen van 100,000 darab sorsjegy. Ezek közül az első osztályban,, tehát az első sorshúzás alkalmával 10 000 darab nyereményt húznak ki, a melyeknek legkisebbje is 40 forint, tehát kétszerannyi, mint az osztálysorsjegy ára, mig a legnagyobb nyeremény 80.000 korona. A nyere-

596 menyeket minden levonás nélkül fizetik ki. Az első húzást október hónapban tartják meg és ezen sorshúzáson résztvesz mindenki, aki akár 20 frtos osztálysorsjegyet vett. akár pedig 40 foiintos teljes sorsjegyet. A mikor az első húzás megiörtént és kifizették a nyereségeket, akkor be van fejezve az első osztály és megkezdődik a második osztály, mely még sokkai előnyösebb, mint az első. De a másodikban csakis azok vehetnek részt, a kik mindjárt kezdetben egy 40 forintos teljes sorsjegyet vásároltak, vagy pedig azok a kik első osztálybeli 20 frtos sorsjegyükre még 20 frtot ráfizetnek És nagyon ajánlatos, hogy minden ember vásároljon mindjárt 40 frtos sorsjegyet, vagy pedig ha csak 20 forintos sorsjegyet vett, fizesse azután rá a második 20 forintot is. Mert a második osztályban már csak 90,000 sorsjegy van és ezek közül 21,499 sorsjegyre j u t nyereség, ugy, hogy tehát a két osztályban minden harmadik sorsjegy kap nyereményt. Ks hozzá milyen mesés nagyságú nyereségek: 6000 koronás, 8000 koronás, 10,000 koronás, 15.000 koronás és 20,000 koronás nyeremény van egy egész csomó, de vannak aztán 50,000 koronás, 100,000 koronás, 200,000 koronás és 400,000 koronás nyeremények is, sőt a legszerencsésebb sorsjegytulajdonos egy millió koronát is nyeehet. Együttvéve 49 főnyeremény van, de még azonfelül e '49 főnyeremény közül az, a melyiket utoljára húzzák ki, 600,000 korona k ü l ö n díjban is részesül. Egyszeriben milliomos lehet tehát az emberből. Látható tehát, hogy az osztálysorsjáték alig képzelhető óriás előnyöket nyújt. Az első húzást október 16-ikán, 17-ikén, 18-ikán és 19-ikén tartják meg, mert bizony teljes négy napig tart, a mig a 10,000 nyereményt kisorolják. A húzást a pénzügyminisztérium ellenőrzi, egy kir. közjegyző jelenlétében. De mindenki, akinek van egy sorsjegye, maga is ott lehet a sorshúzásnál és megfigyelheti azt, mert a húzás nyilvános lesz. A nyereményeket pedig, még az esetleges milliós nyereséget is rögtön kifizetik a húzás után, még pedig egy krajezár levonás nélkül, eltérőieg a többi sorsjegyektől, a hol mindenféle, gyakran 20 százalékos levonások történnek. Az országgyűlési teljes adó- és illetékmentességet adott az osztálysorsjátéknak, s igy akármennyit nyer is valaki, a nyereséget az utlosó krajezárig rögtön kifizetik. Olyan előnyei vannak tehát ónnek az első magyar osztály-sorsjátéknak, a milyennel semmiféle sorsjáték sem dicsekedhetik. És ezért gondoskodva van arról is, hogy minden ember kivehesse a maga részét belőle. Lehet kapni "tizedrész és huszadrész sorsjegyeket, ugy hogy bárki két forinttal vugy egy forinttal az első osztályban, — négy forinttal vagy akár két forinttal pedig mindakét osztályban játszhat, s részt vehet e csekély összegekért a milliós nyereségben is. Olyan kecsegtető előnyök ezek, a melyek megérdemlik, hogy minden egyes ember pár forinttal hozzájáruljon.

illúzióját nem is akarjuk gyöngédtelen kezekkel érinteni. -Első sorbatl a z o n b a n azért v a n s z ü k s é g ü n k polgári atributumaira, h o g y eleve is valami acceptabilisabb aláírásról g o n d o s k o d j u n k a z esetre, h a r a j zát kinyomatjuk. Budapest. Nerno. Dehogy is nem emlékszünk önre, nagyon jól emlékszünk. Ön az a fölötte morális és bölcs ember, aki farizeusköntösben vitatkozott Jézus Krisztussal kánonjogi kérdésekről s kioktatta Kolumbus Kristófot, hogy ne menjen mindig egy irányban, különben lepotyog a világ végéről. Ön az a mindig bölcs és mindig morális ember, akinek mindig igaza van s azért elhisszük önnek, hogy a morál nem pökhendi, noha most is ugy rémlik nekünk, hogy valóban az. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: KISS J Ó Z S E F . Főmunkatárs : K Ó B O R TAMÁS.

H e n n e b e r g - s e l y e m csakis akkor valódi, ha közvetlen gyáramból rendelik — fekete, fehér és színeseket 35 krtól 14 frt 65 krig méterenkint sima, csikós, koczkázott, mintázottakat, damasztot slb (mintegy 240 különböző minőség és 2000 mintázatban) stb. postabér és vámmentesen a h á z h o z szátlitva és mintákat postafordultával k ü l d : Henneberg G. (cs. k . udvari szállító) sslyemgyára Zürich " > e n . Svájczba czimzett levelekre 10 kros és levelezőlapokra 5 kros bélyeg ragasztandó. Magyar nyelven irt megrendelések pontosan elintéztetnek. 1

összes

gazdasági

gépek

GŐZCSÉPLŐK. Szigorúan

a magyar

gazdasági viszonyokhoz alkal-

mazott saját g y á r t m á n y o k .

'Mi

Az összes gazdasági gépeket tartalmazó árjegyzékkel, szakbavágó felvilágosítással és tanácscsal, árak és feltételek közlésével szivesen és díjmentesen szolgál az ELSŐ

MAGYAR

Gazdasági Gépgyár Részvénj^társ. Gyártelep : Budapest, Kiilsö váczi-ut, 7.

K É P T A L Á N Y . 7 CíVl 0 T > f * á I z i f P i a n i n ú k a t vásároljunk ott, ahol minden <8 tekintetben megnyugtató garancziát kapunk. Mint ilyen bevásárlási forrást leginkább ajánlhatjuk Keresztély S á n d o r ( K L I N G E R ) minta-zongoratermeit Budapesten, Váczi-körut 21. sz. (Ipar-udvar.)

GRÓF KEGLEVICH ISTVÁN-FÉLE COGNAC M I N D E N Ü T T

KAPHATÓ.

H E T I POSTA. Budapest. S:. László. Ön csaknem annyira haragszik a halálra, mint Kassai, aki könyvet irt a halál ellen és abban per kend diskurálgat vele. De a Kassai kifakadásai e'mések és eredetiek, mig az Ön expektorácziói kissé különösek, hogy azt ne mondjuk, még egészen pelyhes álluak. Celsis. Alkalmi költeményét, mely közvetlenségével minket is meghatott, kiadtuk ; de a prózáját, mely nem kevésbbé benső és igaz, leire kellett tennünk. A versért köszönet, a prózáért bocsánat! Bürgerné. »Deinen Namen will ich wissen, deine Heimath, deine Sippschaft.« Ez a szerzőnek szól és nem Bürgernének, akivel az életben már mindannyian találkoztunk. Azt, hogy kíváncsiak vagyunk, Ön természetesen a maga előnyére fogja kimagyarázni. És mi ezen

IV KIS HlflÜjCZA s s z .

.VADÁSZ KURT^ZALÍODA IIEUETI

TELEFON NI IQH

KÉSZÍT FÉRFIRUHÁKAT MÉRTÉK SZERINT-

Budapest, 1895. Nyomatott az » A t h e n a e u m « irodalmi és nyomdai r. társulat betűivel.

IS5$SS$5L$5»

R Ö S E R J Á N O S nyilvános tan- és nevelő-intézete Budapest, Aradi-utcza 10 szám. (Röser-ház). Ezen intézet a l a p í t t a t o t t 1853. Eddigi tanulók száma 13355; magában foglalja:

H nevelo-internatust,

melyben vidéki családok fiai teljes ellátást, felügyeletet és nevelést nyernek, mel í elrz-kl Ú 4 egyenrangú és egyenjogú a kereskedelmi a k a d é m i á k k a l , záró bizonyítványai az egyKtírtíbKtíUeiIIll l S s K U I c U , é v i k a t o n a i s z o l g á l a t r a jogosítanak, e V^u-vl f f A tíl/Ttláf Sy e n J°g u és egyenrangú az állami és községi iskolákkal. Növendékek felvétele augusztus 31-ig. Tanácsos l l ^ J U l ^ í l i 1 l o l v U l í l l j azonban a beiratást minél előbb eszközölni mert az elmúlt évben sem adhattunk a később jelentkezőknek helyet. Értesítést küld és felvilágosítást ad az igazgató.^jft; RÖSER JÁNOS, Budapest, Aradl-utcza 10. szám.

y

o el

¿M/CM

¿M/CM/CM/Í;>

l M L v - f d n t l r í b - p - f t a n í t ó n ő k e t idegen nyelv-és 1Y C V C 1 U 1 1 U K . C zeneismeretekkel, nyelv- és zenemesternőket, napokra vagy egyes órákra, kitűnő g y e r m e k k e r t é s z n ő k e t és minden nemzetbeli b o n n e o k a t lelkiismeretesen ajánl és elhelyez

N É P S Z Í N H Á Z ELŐADÁSA

Szegöné Spiegel O

T

T

H

O

N

Lujza,

Budapest, Andrássy-ut 28.

H A L L H A T Ó .

'»ö*

MAGY. KIR.

OPERA

ZENÉJE

ősztől otthon hallható. Berendezés díjtalan.

CEREWILFIA AKAD.

SZOBRÁSZ

ELSŐ 0RSZ. SZABADALMAZOTT

SIREMLÉKMÜ GYÁROSOK

Magyar királyi államvasutak.

BUDAPESTEN.

JiraktirhlradaJáriaYalíria utcza2"^ A magyar kir. államvasutak igazgatógásától nyert értesítés szerint a Nagyvárad és Püspök-fürdő, valamint Felix-fürdő között közlekedő fürdővonatok a kedvező időjárásra való tekintettel e hó végéig forgalomban maradnak. A magyar kir. államvasutak igazgatóságától nyert értesülés szerint a pozsonydunaszerdahelyi helyiérdekű vasúton a megnyitás napjával zónarendszerü személy- és podgyász-dijszabás lép életbe, mely a m. kir. államvasutak dijszabáselárusitási osztálya ban (VI., Csengery-ut 33. sz.) 10 krért kapható. Budapest, 1895. évi szeptember hó. A z

igazgatóság.

(Utánnyomás nem dijaztatik.)

I M I

töMJESMAM fiól?:

Quszíriai

fiól?:

Budapest, Ferencz József-tér 5 6., Bécs, Gisellastrasse 1. szám alatt, a társaság

házában.

a társaság

jg^jj

NEW-YORK életbiztositó-társaság. Alapíttatott 1845. tisztán kölcsönösségen alapszik,

életbiztosító-társaság Londonban. ftQagyarorszdgi

, GYÁRI TELEPes MŰTEREM Kerepesi át 9 0 » .

házában.

Frk 125,305.151"— A társaság vagyona 1892 deczember 31-én 22,840.056"— Évi bevétel biztositások és kamatból 1892 decz. 31-én Kifizetések biztosítási és járadéki szerződések s visszavásárlások stb. után a társaság fennállása óta (1848) » 271,905.620-— A legutóbbi tizennyolez havi üzleti idő alatt a társaságnál » 125,732.050-— értékig nyújtattak be ajánlatok, mi által a társaság » 1.853,916,605-— fennállása óta benyújtott ajánlatok összértéke értékre megy. — Prospektusokkal és díjtáblázatokkal, melyek alapján a társaság kötvényeket kiállit, továbbá ajánlatokkal, díjmentesen szolgálnak az osztr.magyar monarchia minden nagyobb városában az ügynök urak és a m a g y a r osztrák fiókok.

minden utánfizetési kötelezettség kizárásával. Miután részvényesei nincsenek, az összes tőke és nyeremények a biztosítottak tulajdonát képezik. Nincs másik kölcsönös biztosító-társaság a v i l á g o n , mely ily óriás fölösleg fölött rendelkeznék. Fennállása óta a New-York biztosítottjainak kifizetett 986.981,113 k o r o n á t , a New-York a művelt világ összes országaiban bir fiókokkal. K i v o n a t

a z1 8 9 4 . é v i z á r s z á m a d á s b ó l :

Aktívák összege Évi bevétel 1894-ben a biztosítottaknak kifizettetett 1894-ben kötött uj üzletek összege Fölösleg

kor. » » » »

810.058,854 182.416,567 78,325.015 993.006,870 101.246,535

Referencziák Magyarországon: A magyar általános hitelbank. A magyar kereskedelmi bank. Közelebbi felvilágosításokat ad :

A N EW - Y O R K életbiztositó-társaság magyarországi igazgatósága : R n d a n e s t e n . E r z s é h e t - k ö r u t 9 — 1 1 . S7._

—

? Hol keressük rttfeAf-rti

arcport? K é r j ü k

AH É T

a

kötetéhez k a p -

h a t ó k

1 forint 3 0 k r .

Blaha-Serail-Pouder-t.

hivatalában V I I . k e r . ,

T.

jük,

h o g y

lakásvál-

toztatásnál

tudassák

v e l ü n k eddig

a z t is, h o v a A

L .

Budapest, IV., Koronaherczeg-utcza 2. sz. alatt.

gépgyár részvénytársaság Budapest.

Városi iroda és á r u r a k t á r : VI., l'odmaniczky-u. 14. Ajánlja magát következők készítésére és szállítására, úgymint : vashidak és tetőszerkezetek, szőgecselt és hengerelt vastartók, gőzkazánok és gőzgépek, zsilipek, átereszek, jónak bizonyult rendszer szerint, körszivatyt y ú k , vízvezetéki csövek, minden nagyságban, felhúzok kézi-, viz- és gőzerőre.

ÁLLAMOKBELI

képviselet

n y e r e m é n y e k .

Húzás 1895. október hó 16 - 1 9 - i g . Korona. I

1 1 1 1 1 1 2 8 10 13 100 8(10

nyeremény

à » » »

9 0 0 0

10000

80000 (»0000 40000 30000 20000 150(H) ÍOOOO 8000 4000 2000 1000 40) 290 80 =

nyeremény összesen

40.-

Korona.

80000 «0000 40000 30000 20000 15000 10000 10000 32000 20000 13000 40000 172000 720000 1208000

Budapest,

Marokkói-utcza 2 .

Bánó

Vagyon » IS»», ÓT Tégóiel 17:.610,900 frt. Berólel II 180» írben \ 105.036,51: „ Kóliónyblrt. Uflietletett u 1803. ívben 44.1:5,787 „

S

NEW-YORKBAN.

Igazgató:

Ödön.

Felesleg ai 1803. rógóvel „_. 80.916,875 frt. m tilet ai 1803. írben _ _ 513 700,567 „ Blitositásl állag ai 1803. ír rógírel 7,331 331,44: „

engedélyezett

O s z t á l y s o r s j á t

az 1 8 9 6 " d i k e z r e d é v e s kiállitás I. o s z t á l y ú

ÉLETBIZTOSÍTÓ-TÁRSASÁG

Elnök:

A z államilag

M a g - y a r

vasöntöde és

Kossuth Feren.cz.

Nagy raktár rendkívül jó minőségű

óvatik. -Wr

küldetett

Magyarországi

illatszer- és pipereszappan gyári raktára

Utánzásoktól

végállomása.

„EQUITABLE" EGYESÜLT

fésűkben.

h o g y

H É T .

Egy tégely 1 frt 60 kr. -XW Kapható a gyárosnál:

é s

6 .sz.

előfizetőinket k é r -

Pompadour,

fog-, h a j - ,r u h a k e f é k b e n

A városligetbe inenő villamos-koesik

S

mellett A H É T kiadó-

ez azon lier, melylyel a hires Pompadour asszony csodás szépségét megőrizhette anélkül, hogy az egészségére ártalmas lett volna. A »Crcme Pompadour. az arcz és kéz bedörzsölésére használtatik reggel és este, azután »serailpouderrel. lesz behintve.

JT.

inÁ «HÍÓSM

Gyár és I r o d á k : VI., külső váczi-nt 105)6—165)5).

Blih. La|n (Splínji biróní) mórímióiik kêdrelt arciporít; mely ngj nappal mint Ijjel htuunálra, minden areaper kóiótt a legjobb ; Utáló nakemberek állal megrlaagálta. tegyllrg Ueitának éa teljeaen ártalmatlannak találtalett. Hint pipereeaer nólkálöihetlen, ai areabórnek a leguebb fehér elint, tdeeóget, aiípaóget <e pirt kölceönti. • • d Egy doboz 60 1er., nagyobb 1 frt. !>•»•

Mailler

8

C H L I C KFELE

beküldése

Erzsébet-körút

féle

Crème

XI-ik

előleges

Müler J. L-.

W

tJi

é k

alkalmából.

K i b o c s á t á s : 100,000 s o r s j e g y . 31,499 nyereménynyel és egy jutalomdijjal.

II.

osztályú

n y e r e m é n y e k .

Húzás 1895 deczember 6—14-ig. Korona. 0 0 0 0 0 0 4 0 0 0 0 0 2 0 0 0 0 0 1 0 0 0 0 0 5 0 0 0 0 4 0 0 0 0 3 0 0 0 0 4 0 0 0 0 SOI MM) 1 0 2 0 0 0 2 0 0 0 0 0 2 0 0 0 0 0 2 3 0 0 0 0 2 0 0 0 0 0 0

Korona.

1 jutalom 0 0 0 0 0 0 1 nyeremény 4 0 0 0 0 0 » 1 2 0 0 0 0 0 » 1 0 0 0 0 0 1 « ° 1 5 0 0 0 0 » :azt ©N® O© 2 » à 2 0 0 0 0 B c© Ci 9 » » 1 5 0 0 0 S « Ft » » 1 0 0 0 0 í t? ié 1 0 » » 8 0 0 0 = S Ä S 2 7 » » 0 0 0 0 u Ja » » 0 0 2 0 0 0 » » 1 0 0 0 2 0 0 » » 2 0 0 A z I - s öo s z t á l y h ú z á s a u t á n v á s á r o l t 1 1 5 0 » » 2 0 0 0 0 1(H) s o r s j e g y e k é r t a z I .o s z t á l y d i j a u t á n -

A nyeremények minden levonás nélkül fizettetnek ki. A húzások államfelügyelet alatt és királyi közjegyző ellenÜÜ « őrzése mellett történnek. 1= £o

Legnagyobb nyeremény a legkedvezőbb esetben

0

Í O O O O O O korona. f i z e t e n d ő .

Az I. o s z t á l y ú sorsjegyek á r a i : sorsjegy. Vao korona. 4 . 2 . -

fi, .

2 1 4 9 9 nyeremény és 1 jutalom

A teljes (mindkét osztályra érvényes) sorsjegyek

80.

V.o 8 . -

4 . -

4 3 3 2 0 0 9

árai:

teljes sorsjegy. korona.

Valamennyi sorsjegy a falragaszok által megjelölt eladási helyeken kapható. Budapest, 1895. augusztus hóban. A N D R Á S S Y - U T

5 .

S Z Á M .

Magyar Osztálysorsjáték Igazgatóság.

Sorsjegyek eladásra való átvétele iránti megkeresések hozzánk intézendők.