Í07
PÁLYÁZATOK —
1
Í07
SZAKIRODALOM
per
pályázatok,
E L D Ö N T Ö T T P Á L Y Á Z A T O K . Az Országos Magyar Iparművészeti Társulat bíráló bizottsága március hó 17-én tartott ülésén két pályázatot döntött el. A G e r e n d a y A . és Fia síremlékgyáros cég részéről m ű v é s z i h i r d e t é s r a j z á r a kiírt pályázaton a 150 koronás díjat K r o n Jenő kapta, 25 koronáért pedig megvették S z i r o n t a í L h o t k a István és B í r ó Mihály közös tervét. — A bízottság megjegyezte, hogy ez az utóbbi terv művészi szempontból a legméltóbb az első díjra, de ettől elesett azért, mert a rajz formájára nézve előírt méreteket nem tartotta meg. — A virágtartó rács, illetőleg láda tervére kiírt pályázatot a bíráló bízottság akfcépen döntötte el, hogy a 150 koronás első díjat V é r t e s V ö g e r l Rezső tervének, a négy 50—50 koronás második díjakat pedig P a t z ó Márton, H ö n í g s c h m í d t Bódog, I m r e Gábor és R e r r í c h Béla tervének ítélte oda. — Ez utóbbi terv szerint készült rácsokat F a r k a s Kálmán lakatosmester mutatott be. Valamennyi pályamű három napig látható volt az Iparművészeti Múzeumban.
<42.
r * RÓH ISTVÁN : A m a g y a r d í s z í t ő m ű v é ^ s z e t c. művével a ,,L'Art décoratif" 121-ífc számában részletesen foglalkozik. Cikke bevezető részében közli Gróh Istvánnak a magyar díszítő művészetről írt ismertetését s aztán a számos ábrára való hivatkozással foglalkozik magával a művel. Dicséri azt a törekvést, mely a stílus megteremtésének alapjait a nemzeti tradíciókban keresi, ellentétben más modern törekvésekkel, melyek csak a közízlést rontották meg. Az első csoportban az építészeti, faragott és hímzett díszítéseken végig menve végtelen sorát találja a gazdag motívumoknak, az elrendezésbelí finomságoknak. A második nagyobbára oly grafikai diszítményeket tartalmaz, melyek nem készültek ugyan meghatározott céllal, de különböző technikákra könnyen alkalmazhatók. Egy részük a hímzés, karton és papirnyomtatáshoz való díszítéseket mutat, s valamennyiben erősen kidomborodik e munkák nemzeti karaktere. Az az egyszerűség, mely őket jellemzi nem tévesztendő össze a tettetett naivitással, mely tőlük ugyancsak távol áll. A könyvtábladíszítéssk sorozata megérteti velünk, hogy a nyomdászat művészete ezen forrásból mily gazdag anyagot meríthet. Szobrászati tervezések nincsenek e második részben, a síkdíszítmények tervezésében elért szép siker azonban — úgy hiszi és kívánja — arra fogják indítani Gróh tanárt, hogy a munkája első részében összegyűjtött anyagot plasztikai tervezetekre is felhasználtassa, s ezzel kutatásaínak s tanításának eredményeit más téren ís gyümölcsöztesse.
142. DOBAI S Z E K E L Y ANDOR : I N T E R I E U R . LINOLEUMMETSZET.
• Q U D A P E S T É P Í T Ő M Ü V É S Z E T E . Az „Építő Munkavezetők Könyvtára", mely főleg Jakabffy Ferenc ipartestületi elnök buzgalmának köszöni létrejöttét, újabban egy hasznos és ügyes könyvvel gyarapodott. Ezt a csínos könyvet Petrík Albert építész írta, kí régibb idő óta előszeretettel fényképezte le a régi Buda és Pest házait és egyéb emlékeit. A könyv tárgyánál fogva nem csak az építőiparosokat érdekli, hanem Budapest minden szépérzésű lakóját. A szerző ismerteti Budapest barokk és klasszicizáló stílusú építményeit és azokat közel száz képben be ís mutatja, különös súlyt helyez azokra a kisebb építményekre, melyek a ma divatos bérpaloták közt, vagy pedig félreeső, még ezídeíg érintetlen területen feltalálhatók, a kor jellegét híven tükrözik és valamely érdekes részlettel bírnak. 6*
108
SZAKIRODALOM
143. ALEARDO TERZI : A SZÍNHÁZBAN. AU T H E Â T R E .
Az Ipartestület által Bárczy István polgármesternek ajánlott könyv valóban hézagpótló irodalmunkban. Négy fejezetben megismerteti az olvasóval másfél század olyan épitési emlékeit, melyek még ma is legnagyobbrészt fennállanak. Ez időben a barokk és a klasszicizáló stílus volt divatos Európaszerte. Emlékeiből már igen sok elpusztult, mert sajnos, a szakemberek között ís el volt terjedve az a nézet, hogy csak a középkor emlékei tekinthetők műemléknek. Ennek a helytelen felfogásnak volt azután a következménye, hogy ez emlékeket szabadon pusztították, lerombolták, mert fentartásukkal, megőrzésükkel senki sem törődött. Ma már helyesebb felfogás lépett a régi helyébe. A Műemlékek Országos Bizottsága és a Fővárosi Múzeum éfcer figyelemmel kiséri ez emlékek sorsát is. Fővárosunk területén igen sok emlék pusztult el, mert a főváros két részének egyesítése után fellendült építési tevékenységnek, városrendezésnek és szabályozásnak nemcsak egyes épületek, hanem egész utcák is áldozatul estek. A könyv első fejezetében röviden elmondja a régi Buda és Pest történetét. A második fejezet az egyházi építkezés emlékeivel foglalkozik és ezek közt, mint legkiválóbb emléket, az egyetemi templomot tárgyalja részletesebben. A török uralom alatt sanyargatott népesség a felszabadulás után valóságos belső szükségét érezte annak, hogy az istentiszteletet végre Istenhez méltó hajlékban végezhesse. Csodálatos áldozatkészséggel fogott a hiányzó templomok építéséhez, úgy hogy a tizennyolcadik század első felében több mint tizenegy templomot emeltek az ú. n. jezsuita stílusban. Iparművészeti szempontból különösen kiemeljük ez emlékek közül az egyetemi templom padjait és a templommal kapcsolatos volt rend-
Í08
ház-könyvtár berendezését. Ugyané szempontból érdemel figyelmet az Erzsébet - szerzetbelí apácák kolostorának folyosóján látható kedves hatású kovácsolt vasból való rácskapu, mely a XIX-ik század első évtizedeiben keletkezett. A harmadik fejezet a polgári építkezés emlékeit ismerteti, első sorban azokat a kisebb polgári lakóházakat, amelyek már csak kevés számban találhatók székesfővárosunk területén. A mostoha körülmények adják annak a magyarázatát, hogy ez épületeken a művészetnek nem nagy tér jutott. E példák mutatják azt ís, hogy a XVIII. század polgári lakóháza meglehetősen zárkózott karakterű. Az utcai homlokzat rendesen keskeny, különösen a telek mélységéhez viszonyítva. A jobbmódú polgárság emeletes házai gyakran falpíllérekkel, hermákkal és urnákkal díszített kapuzatokkal ékesek. E kapuzatok közül a leggazdagabb volt az egykori Grassalkovícs-palotáé. Ide sorolható a Kötő-utca 10. számú ház kapuzata ís. Az erkély-rácsok közt legkiválóbb a Papnövelde-utca 6. számú házé. Ez a kovácsolt vasrács fényesen igazolja, hogy a magyar vasművesek a rokokostílus formáiban mennyire otthonosak voltak és a művészi forma mellett az anyag megmunkálását is töviről hegyire ismerték. A díszítő szobrászati emlékek közül kiemelendő a mostani középponti városház három kapuzatának szobrászati dísze. Petrik e fejezetben foglalkozik a főváros régi középületeivel is. Végül a negyedik fejezetben a temetők művészetét tárgyalja és e téren ís valóban úttörő munkát végez. Olyan művészi értékű XVIII. és XIX. századi síremléket kutatott fel, amelyekre eddig senkise gondolt. Felvonulnak előttünk Buda két régi temetőjének jelesebb emlékei. Az egyszerűbb házakon az elmaradt díszt jól pótolja az ablakok stílszerű kovácsolt vasrácsa. Ilyen a Margítkörút 29. számú ház nyolc ablakkosara, mely e nemben fővárosunkban a legszebb emlék a XIX. század elejéről. Méltán sorolható ide a Csalogány-utca 17. és Zsigmond-utca 8. sz. házának ablakrácsa. Ezeket a kovácsolt vasműveket a szerző képben ís bemutatja, ami meglehetősen növeli a könyv értékét. A szerző kis könyvét azzal az ígérettel zárja be, hogy megkezdetett munkáját folytatni fogja. A kereskedelemügyi m. k. minister támogatásával „Építő Munkavezetők Könyvtára" címen az Építő Ipartestület kiadásában e sorozat XVIII. kötete gyanánt megjelent könyv 3 koronáért bármely könyvkereskedőnél megrendelhető. CSÁNYL
•
K.
•
T^INEVEZÉSEK. A vallás- és közoktatásügyi magy. kir. miniszter, az Országos Magyar Iparművészeti Iskola keretében újabban szervezett háziipari osztályhoz szaktanítónőkké kínevezte T e s z á r Irént, P a p Máriát, D e d í n s z k y Olgát, S t e r n Annát és M a r t h y Rozáliát.
•
•
ÍO 9
T
KIÁLLÍTÁSOK
AVASZI KIÁLLÍTÁS. AZ Orsz. M. Iparművészeti Társulat tavaszi kiállítását együttesen rendezi az Orsz. M. Kír. Iparművészeti iskola háziipari osztályával. A kiállításon tízenkét teljesen berendezett szoba, a háziipari osztálynak csipkéi és egyéb kézimunkái, az ezekre vonatkozó művészi tervezetek, végül pedig eladásra szánt különböző iparművészeti munkák láthatók. A kiállítás ünnepélyes megnyitása április hó i-én volt Molnár Viktor államtitkár jelenlétében, aki Apponyí Albert gróf vallásés közoktatásügyi minisztert képviselte. A kiállítás látható hétköznapokon (hétfő kivételével) 9—5 óráig, ünnep- és vasárnapon 9—í-íg. Ismertetését jövő számunkban hozzuk.
Í09
Az iparművészeti kiállításnak két csoportja lesz. Egyik az Orsz. M. Iparművészeti Társulat kiállítása melynek anyaga főleg keramía, üveg, bronzplasztika, hímzés, szövés és csípkekészítményekből áll. A kiállítás másik csoportjában kizárólag a debreceni kamarakerületből való műiparosok készítményei lesznek összegyűjtve. E csoport részleteiben különösen gazdag lesz a lakásberendezési osztály terme, melyben 8 intérieur és középütt pompás hall lesz megépítve ; teljesen felszerelt modern lakást fog e csoport bemutatni: előszobát, társalgót, szalont, uridolgozót, ebédlőt, hálót és konyhát. A debreceni kamarakerület anyagának második osztálya a fémipari csoport lesz ; vert vasmívű rácsok, virágtartók, órák, lámpák stb.
144.
I P A R M Ű V É S Z E T I KIÁLLÍTÁS DEBRECENBEN. A debreceni kereskedelmi és iparkamara és az Országos Magyar Iparművészeti Társulat közreműködésével Debrecenben húsvétkor tartandó iparművészeti kiállítás április hó 7-én délelőtt ÍO órakor nyílík meg nagy ünnepséggel és április hó 2í-íg lesz nyitva. A kiállítás védnökei a kamarakerület hét vármegyéjének főispánjai és Debrecen szab. kir. város polgármestere.
144. TIPARI DEZSŐ J T A T A T Ó V Á R O S I R É S Z L E T . LINOLEUMMETSZET.
COIN D ' U N E VILLE HONGROISE. GRAVURE SUR LINOLEUM.
ÍÍO
KIÁLLÍTÁSOK
A harmadik osztály a népművészet és háziipar anyagát matatja be. Itt lesznek a máramarosszígetí pompás gyapjúszőttes szőnyegek, hímzések; a földmívelésügyí miniszter hegyvidéki kirendeltségének szőnyegei ; a mezőtűri, kűnszentmártoní fazekasok edényei ; a szűcsök remekbe hímzett bundái ; a debrecenvídékí népfaragta dolgok stb. A negyedik csoport a kézimunkák gyűjteménye. Itt a debreceni nőíparískola himzéseít mutatják be; ugyanitt lesznek a bőrdíszművesek (Dávídhází, Antalfí, Debrecen) bőrvésetű, bőrintarzía és bőrbatík munkái. A kiállítás, úgy a jelentkezések nagy számát, mint a bejelentett tárgyak tömegét tekintve, méreteiben ís jelentős lesz; a bemutatott és szakszerűleg felülbírált pompás tervek után ítélve pedig színvonala a rendes vidéki kiállításokét messze felülhaladja. A debreceni kamara a kiállításon megjutalmazandó iparosok kitüntetésére domborképet míntáztatott és azt bronz- és ezüstplaketté vereti. A kiállítást az Orsz. M. Iparművészétí Társulat megbízásából Györgyi Dénes építész rendezi.
ÍÍO
régi pármai, bajor, orosz bélyegek s az újabb japáni (useni), a magyar díjpótló s a bosnyák katonai posta bélyegei. Kellemetlenül hatnak az arc- és tájképes, túlságosan részletezett rajzzal borított, vagy halvány színekkel nyomott bélyegek, melyeket a postai bélyegző durva foltjai teljesen eléktelenítenek. Azt hisszük, hogy ezek a művészi szempontok, melyek a kiállításon oly nagyon feltűnhettek a figyelmes szemlélő előtt, mind olyanok, melyeket a bélyeg megrajzolásánál figyelembe lehet venni anélkül, hogy azokat a követelmények, melyeknek a bélyeg kell, hogy megfeleljen, (nehezen hamisítható stb.) figyelmen kívül hagynák. • p L E M I I S K O L A I R A J Z A I N K AMERIKÁBAN. A budapesti székesfővárosi elemi iskolák rajzaiból összeállított gyűjtemény most Rhode Island állam fővárosában, Providenceben van kiállítva. Az ottani sajtó nagy elismeréssel emlékszik meg a kiállításról, mely bebizonyítja, hogy az a modern szellem, mely az amerikai rajzoktatást áthatja, a távoli Magyarországon is szép eredményeket mutathat fel. Különösen a gyermekek ösztönszerű rajzai, az eleven, friss színezés, s az egész tanmenetben nyilvánuló tervszerűség az, ami teljes elismerésükkel találkozik.
IDEI VENEZIAI NEMZETKÖZI IPARMŰVÉAZ SZETI KIÁLLÍTÁST április hó 23-án nyitják meg. Ugyanakkor nyílnak meg a még épülőfélben levő, a magyar művészeti osztályt magában foglaló magyar háznak kapói is. Az iparművészeti csoportot az Orsz. M. Iparművészeti Társulat állítja össze. "ORÜSSZEL. A Brüsszelben 1910-ben tartandó vílágkiállításon eddigelé hivatalosan Franciaország, Nagybritannia, Olaszország és Németország vesz részt. Utóbbinak a költségek fedezésére szánt összeg első részeként 400,000 márka = 480,000 korona van felvéve} a hivatalos értesítés hozzáteszi, hogy remélhetőleg a költségek az egy millió márkát túl nem haladják ; kiállít : a gépipar, a művészi ipar, a közoktatás- és egészségügy, valamint a társadalompolitikai tényezők és intézmények. Az emlékérem ügyét ís már elintézték, amennyiben pályázaton G. de Vréese hírneves művész munkáját fogadták el. Magyarország hivatalosan nem vesz részt a kiállításon. "D ÉLYEGKIÁLLÍTÁS. A Hungária Magyar Bélyeggyüjtők Köre március 8-tól 14-ig bélyegkíállítást rendezett az Iparművészeti Múzeumban. Minket e kiállítás az iparművészet szempontjából érdekel. A régibb bélyegek között volt sok, mely művészi szempontból nem eshetik kifogás alá. Az értékjelzés, egy kis díszítmény, a többé-bevésbé egyszerű címer, az ország neve — ezek azok az elemek, melyek a bélyegen helyet találhatnak — anélkül, hogy az művészi jellegéből veszítene. Ezért szépek azután a
145. p h i l m a y : a kényes kérdés.
situation difficile.
m
tíí
FÉMMŰVESSÉG
p Á R I S B A N a Société de l'Histoire du costume egy kosztümkiállítást szervez, amely a tavasszal a Jardin des Tuíleries-ben nyílík meg. Célja tulajdonképpen az, hogy egy párisi kosztümtörténetí múzeum alapítását elősegítse.
14b.
S T O C K H O L M műíparí kiállítása (1909-ben) a svéd ^ műíparí produkció minden ágából válogatott gyűjteményt fog bemutatni, azonkívül a népművészetet a maga teljességében.
A KOVÁCSOLT VASNAK újabb alakításaival találkozunk napról napra. Stilisztikai finomságokkal bíró, új formai részekkel ékeskedő sírkeresztek, rácsok, kisebb méretű használati tárgyak, mint gyertyatartók, kandeláberek, kútfoglalatok, támasztók, tálcák stb. jelennek meg kiállításokon (München stb.) s a folyóiratok közlései és képei ís erről tesznek tanúskodást. Az új törekvéseknek egyik legörvendetesebb jelensége ez. És nevezetes emellett, hogy az öntött vasat ís az újabb művészi alkotási vágy mennyire figyelmére méltatja. Mult évfolyamunkban ís érintettük már ezt ; s most megint újabb dolgokról számolhatnánk be ; öntött vasból művészi alakításban sírkeresztet, hamúvedreket, kályhákat láttunk azóta közölve. A jelenségnek két haszna van s először az, hogy az illető anyag (az öntött és kovácsolt vas) jobban forgalomba jön, és a művészi iparnak működési tere ezzel ís nagyobbodik, másodszor, hogy az új, eddig nem látott formák révén új jellegű produktumok keletkeznek és ezzel a technika ís fejlődik. Együtt jár tulajdonképpen ez a három dolog, amennyiben egyik a másikából következik. Annyi bizonyos, hogy a vasnak belső helyiségeinkben használható tárgyak készítésére való alkalmazása még távolról sem az és oly méretű, mint, ami nézetünk szerint, lehetne ; sem a kovácsolt, sem az öntött vas a művészi iparban nem játssza az őt megillető szerepet. Hogy ez meg fog változni, arra már vannak jelek ; s ez a változás például fog szolgálni arra, hogy bármilyen szépnek és jónak látszó általános érvényű művészeti elvek alkalmazása körül gyakran hibát követünk el, ha generalizálunk. Ez az általánosítás az új művészetben különösen az anyagra vonatkozó főkérdésben vagy szabályban sántikál, amely utóbbi azt mondja s hogy az anyag mindig a maga mivoltában jelenjék meg ; a fa maradjon fa, a vas maradjon vas, stb. Hogy ez igaz, az bizonyításra nem szorul. De hibás a belőle a gyakorlatban ís eddíg-
146. T I C H Y G Y U L A : HALDOKLÓ TAVASZ. LINOLEUMMETSZET.
LE
PRINTEMPS MOURANT. GRAVURE SUR LINOLEUM.
elé levont és általánosított következtetés ! hogy tudniillik az anyagnak a maga eredeti szépségével, színével, és megjelenését kétségtelenül kifejező egyéb sajátságaival kell bírni ; hogy t. í. a fa csak a fának színét, a sárgaréznek csak a sárga színt, a vörös réznek csak a vörös rézszínt, a vasnak csak a piszkos szürke vagy feketés színét szabad mutatni, és következőleg eme — és egyéb — anyagokat más színben használni tilos vagy legalább ís nem művészi. Ez már nem helyes következtetés ; legalább általánosan, tehát minden időre nézve nem. Ma ez lehet a felfogásunk, de sem tegnap nem volt az, és lehet, hogy holnap sem lesz az ; s valószínűleg nem ís lesz, mivel úgy a mechanikai mint kémiai technológia folytonos fejlődésben van, a művészet pedig ezeknek vívmányaít, ha képviselőiben azaz a művészetben, amint remélhető, elég életrevalóság lesz, a maga javára, fejlődésére és hasznára kí fogja aknázni. Csak egy-két példát említünk : Akkor talán a rézből és öntvényeiből készült
«2
tárgyak nem lesznek szükségképpen a fénylő aranyhoz hasonlók, úgy mint ma (csillárok, lámpák, tentatartók, kilincsek és ezerféle más tárgy), hanem sokkal kevesebb folytonos fényesítést igénylő külsővel bírók és amellett a réznek vagy illető fémnek mégis előnyeit mutatók. Vagy kí tudja ma megmondani, hogy a fémmegmunkálások között szerepelő kézi kovácsolást a megmunkáló gépek fejlődésével ma-holnap részben milyen kovácsolás vagy hozzá hasonló eljárás fogja felváltani, (pedig fogja !) ; és akkor a kovácsolható fémek a művészi ipar céljaira ís éppen ennek folytán mily újabb alakításokban használhatók fel majd, és ezzel a régibb és eredeti kézi kovácsolás stilisztikai elveinek egy részét talán mellőzik. Hiszen új megmunkálás, új felfogást és új szabályokat hoz létre, az kétségtelen. És hogy a fémfelületnek állandó színezése (vegyi vagy fizikai úton) sem várat magára többé soká, az is valószínű ; ki a megmondhatója annak már most, hogy azokkal a színekkel, új megmunkálásokkal mi minden lesz lehetséges a fémművesség és a művészi fémipar terén ? Kulturánk haladásával folytonos változásoknak nézünk elébe, s azért a fémművesség úgy technikai, valamint művészi téren meg fog változni ; és akkor, mint mondottuk, az öntött mint kovácsolt vasnak is szerepe a művészi ipar körében emelkedni fog. Említett jelek erre engednek következtetni.
•
H2
FÉMMŰVESSÉG
de C h a v a n n e s a r c k é p e , a K ö n y v b a r á t , J. L u c e f e s t ő a r c k é p e , az E i f f e l t o r o n y befejezésének emlékére készített plakettje van öntött bronzból, Z o l a emlékérme vert bronzból és a F e s t é s z e t című plakettje, vert ezüstből, kiállítva. e s . K.
•
• Mundus vult
Schundus. (LISZT
FERENC.)
Megbecsüljük a régi bútort ! Hogy egy asztal vagy szék száz évig is eltartott, annak oka, hogy akkoriban jól csinálták meg őket. Ezen erényüket felismerjük ma. Létezéséből hasznot húzni s a meglevő példányokat facsimile-másolatokkal szaporítani, egyértelmű a termelés egészséges fejlődésének megakasztásával. HALSEY
RICARDO.
•
• 147.
•
A L E X A N D R E C H A R P E N T I E R . A francia éremművészetnek és szobrászatnak nagy halottja van : Alexandre Charpentier, az éremművészet egyik legkiválóbb alakja Neuillyben meghalt ötvenhárom éves korában. Leginkább mint érem- és plakettművész lett világhírű. Ezen a téren hatalmas egyéniség volt és kis alkotásait méltán illethetjük a monumentális jelzővel. Plakettjei ismeretesek az egész világon és az Orsz. Magy. Iparművészeti Múzeumban ís néhány elsőrendű alkotással van képviselve. Talán legszebb plakettjei azok amelyek az „Anyaság"-ot ábrázolják. Szegény szülőktől származott és nagy küzdelmek árán szentelhette életét művészetének. Az éremművészetet Pouscarme-tól, a modern éremművészet atyjától, tanulta az École des Beaux-Arts-ban. Itt ismerte meg az éremművészet technikáját és művészi törvényeit. 1883-ban tünt fel először érmeível a Salon kiállításán. Az iparművészet modern áramlatának hatása alatt előszeretettel fordult az iparművészeti feladatok felé s nem egy szelencét, dísztányért, dobozt stb.-it hozott létre, leginkább ónból. E tárgyak és a plakettek tették nevét világhírűvé. Mintázott azonkívül életnagyság« szobrokat. Itt ÍS az „Anyasag" legkedveltebb tárgya művészetének. A bútortervezéssel ís megpróbálkozott. Charpentier a mi kiállításainkon ís részt vett i a Nemzeti Szalonban, majd a Műcsarnokban és leginkább Festészet című kis ezüstplakettja örvendett nagy kelendőségnek. Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében : az A n y a i s z e r e t e t , J e a n , a mester gyermekének arcképe, a L e m e r c í e r c é g p l a k e t t j e , P u v i s
147. G . J E A N N I O T : KORLÁTON.
SUR LA BALUSTRADE.
