Pályázat az MKKSZ Szakmai igazgatói feladatkörére. Rajna András 2016. december 11.
„A pályázati anyag tartalma nem teljes és végleges. Az általam elképzelt fő vonalakat, fejlesztési irányokat, tartalmazza, de a koncepció tovább fejleszthető és fejlesztendő. A pályázat leadásával a tervezési folyamat nem áll le. További tervek, ötletek, projekt tervek folyamatosan készülnek, az állandó innováció lényeges eleme a tervezett munkának.” Három évvel ez előtti Szakmai igazgatói pályázatom zárszavában írtam ezt. …ezt folytatom most a jelen pályázatban is.
Tartalom: Bevezető Koncepció Szakmai struktúra, munkafolyamat, feladatmegosztás, kollégák Zárszó
Bevezető
Vallom én is, az MKKSZ bármely szakmai anyagában, stratégiai tervében megfogalmazottakat, miszerint a magyar kajak-kenu sport rangját és helyét a magyar sportban, elismertségét és ismertségét a közvéleményben, valamint az állami vagy szponzori támogatások mértékét az olimpiai eredményessége határozza meg. Ez a létének az alapja, ez az elsődlegesen fontos terület, amire az erőforrások legnagyobb részét kell fordítani. Ennek a sikerességnek a megőrzése továbbra is, és számomra is az abszolút prioritás. Ez minden tervezett tevékenységem kiindulópontja. Mindezek mellett a Szövetség stratégiájában megfogalmazott célokat, a már működtetett további szakágak, szakmai területek és feladatok menedzselését, és a hozzájuk kapcsolt célok elérését is fontosnak tartom, mert - a jelenlegi igen kedvezményezett helyzet megváltozása esetén - az e területekből szerzett erőforrások tarthatnának fenn legalább egy bizonyos szintet az élsport számára. Ezért fontosnak tartom a Szövetség „saját bevételei” arányának emelését a teljes költségvetésen belül, minden lehetséges forrásból, illetve a bármikor rendelkezésre álló, bármekkora források leghatékonyabb felhasználást. Megbízásom esetén a Szakmai igazgatói feladatkört ennek szellemében kívánom ellátni.
Koncepció A Szövetség stratégiai tervezetében megfogalmazott célokkal teljes mértékben egyet értek. Mi más lehetne egy ilyen sportág - amely mindenhol győzelemre törekszik - vezető szervezetének a célja, mint a folyamatos fejlődés, és sikerek minden területen. Ezeket a célokat „csak” megvalósítani kell. De a célok elérése nem a célkitűzésen, hanem a „hogyan”-on és a konkrét operatív lépéseken múlik! Az első és legfontosabb , az olimpiai sikerek megtartása. Jelenleg a szövetség bőven rendelkezik anyagi forrásokkal, és nem kényszerül mindenáron való takarékosságra, (és nem is buzdítanék erre) de sajnos biztosan lesz olyan időszak, amikor nem áll majd rendelkezésre ekkora költségkeret. Az viszont már most is üdvös lenne - nem csak a költséghatékonyság, hanem főleg az eredményesség szempontjából -, hogy az egy olimpiai éremre vagy pontra jutó ráfordítások értékét csökkentsük, vagyis, hogy egy adott összegből, a lehetséges legtöbb olimpiai érmet és pontot tudjuk elérni. Ennek érdekében a következő részterületeket szükséges megerősíteni: 1. toborzás, 2. megtartás, 3. kiválasztás, 4. tehetséggondozás, továbbá általánosabb hatású, de lényeges feladatok 5. a sportági közös tudás szintjének emelése. 6. a kutatás, fejlesztés alaptevékenységek közé emelése, 7. a sportág kultúrájának fejlesztése, és mindezek konvertálása olimpiai sikerekre. 1. A toborzás az első lépés, hogy legyen kellő „alapanyagunk” az építkezéshez. Ez egy nagyon lényeges pontja a tagszervezetek munkájának, csináljuk is, de lehetne erősíteni ezen a téren, szövetségi szinten is lennének eszközök e tevékenység erősítésére, országos események, akciók, és kommunikáció terén egyaránt. Néhány példa „hogyan”-ra: o Országos akció a 11 éves korosztálynak. A tagszervezetek közreműködésével meghirdetett akció, amiben minden 10. évét betöltött gyerek 11 éves koráig, kedvezményes tagdíjak mellett jöhet kajakozni-kenuzni. Ez az a korosztály, amire az utánpótlás toborzásakor érdemes fokozottan koncentrálni, és egy országos, az egész sportágra érvényes akció és kedvezmény nagyobb hír értékű, amit a médiában is könnyebben megjeleníthető. Nem alkalmazható valamennyi utánpótlás korosztályra, mert a tagdíj bevételekről sem lehet teljesen lemondani, ezért ezt az egy évjáratot érdemes kiemelni. Egyben a társadalmi felelősségvállalásunk révén erősíti a „sportág beágyazottságát”. o A magyar kajak-kenu napja (Szent Jupát napja). Ezt egy ideje már mondogatom , sőt kicsiben el is kezdtük. Több célt szolgál: országos kajak-kenus nyílt nap, toborzás – benne hangsúlyosabb a „kiskenusok” toborzása, sportág népszerűsítése, ápoljuk a hagyományainkat. Országos program egyszerre valamennyi csónakházban. Az
esemény alkalmas továbbá a média figyelem felkeltésére, a sportág körüli pozitív üzenetek kiváltására, és egy csak a mi sportágunkban megtalálható, abszolút egyedi „jelenség” megőrzésére és a benne rejlő lehetőségek kiaknázására. o Marketing és kommunikációs szakemberek, piackutatók, gyermekpszichológusok, közreműködésével lehetne kialakítani azt a „szolgáltatás csomagot”, és egységes kommunikációt, amivel a gyerekeket a sportághoz vonzzuk. Azt tudjuk, hogy mit „szoktunk” kínálni, amivel gyerekeket toborzunk. De azt tudjuk e, hogy ők „mire lennének vevők” a mi kínálatunkból, vagy megvan-e egyáltalán, vagy netán egyszerűen kialakítható a kínálatunkban az, amire szükségük lenne?. 2. A megtartás a második lépés ebben a folyamatban. Ha már sikerült, nem kevés munkával kellő számú gyereket bevonzani a sportághoz, akkor az óriási mértékű lemorzsolódásra is kell ellenszert találni. Saját és más kollégák tapasztalati szerint is úgy látszik, hogy erre szinte semmilyen megoldás nem született, sőt alig foglalkozunk a problémával. Tudjuk azt, hogy nem lesz mindenkiből versenyző, hanem „csak” hobbisportoló, de ha rájuk nem fordítunk figyelmet, akkor rengeteg gyereket veszítünk el, akik sok szempontból fontos tagjai maradhatnának a sportágnak. (ezeket nem részletezem: tagdíjbevétel, szurkoló, jövőbeli szponzor, stb. lehet belőlük). A megtartás fontos, a versenysportunk és a szabadidős bázisunk szempontjából egyaránt. Néhány példa „hogyan”-ra: o A multisport képzés mindkét területre pozitív hatással lehet. (a multisport képzésről részletes tájékoztatást a Szakmai Konferencián adtam) Ennek a szemléletnek az átadása és a módszer alkalmazása alkalmas arra, hogy a lemorzsolódást csökkentsük. o A megtartásban a tehetséggondozás (ez külön alfejezet is lesz) is fontos szerepet kap, a versenysport területen. Alapvetően annak az alapelvnek a gyakorlatba való átültetése szükséges, hogy „minden korosztályban úgy készítsük fel a versenyzőket, hogy felnőttként érjék el a csúcsteljesítményüket”. o Edzés standardok lefektetése az utánpótlásképzésben. Ahhoz, hogy az utánpótlásképzésben megvalósuljon az előző pontban kifejtett alapelv, szükséges néhány alrendszert is változtatni pl. sportszakmai, edzésmódszertani, vagy egyéni és egyesületi jutalmazási rendszert. Ezeken belül részterületnek tűnhet edzés standardok megalkotása és bevezetése az utánpótlás korosztályban, de hosszútávra meghatározhatja az egész sportág eredményességet, és javíthat az ifi világbajnokok vs. felnőtt világbajnokok számának arányán. Ha vannak a legjobb edzésmódszerek, akkor kell, hogy legyenek ehhez kapcsolt optimális mennyiségi mutatók is (távolság, időtartamok, súlyok, stb.). A szakmai bizottság, szövetségi kapitányok, szakmai igazgató, illetve más sportszakemberek bevonásával kialakítandó edzéstervek mintául szolgálhatnak a klub edzőknek, kötelező lenne a szövetségi edzőtáborokban, alkalmazásukkal elkerülhető a fiatalok
idő előtti kiégetése, vagy alul edzése, továbbá részben szolgálja a fentebb említett alapelv gyakorlatba átültetését. A jelenlegi rendszerben az utánpótlásedzők abban érdekeltek, hogy utánpótláskorban neveljenek bajnokokat. A visszaszármaztatás változtatott ezen valamit, de teljesen nem oldotta meg. 3. A kiválasztás alatt nem a válogatottakat értem. A források leghatékonyabb felhasználásához szükséges meghatározni, a Szövetségi kapitányok és az edzők tapasztalatai és véleménye alapján szubjektíven, de tudományos alapon is, hogy kiből lehet valóban nagy bajnok. Az utánpótlás válogatott keretekben túl nagy a szórás. Biztosan tudjuk, hogy nem lesz még csak minden ifi világbajnokból sem felnőtt válogatott, vagy nemzetközi szintű versenyző. 4. A tehetséggondozás érdekében ezért érdemes egy szűkebb kört meghatározni, akiket azután külön kellene menedzselni, mint néhány pl. művészeti akadémián a „különleges tehetségek” osztályában. Néhány példa „hogyan”-ra: o Szükséges, és fel kell vállalni a differenciált támogatást már utánpótlás korban is, mert az a pénz haszontalanul folyik el, amit olyan versenyzőkre fordítunk, akik aztán a valódi felnőtt koruk előtt eltűnnek a sportágból. Nem az eddigi rendszer teljes megváltoztatását javaslom, hanem a hangsúlyok módosítását. o Ennek szűkebb „elit” körnek minden lehetséges szakmai, anyagi, eszköz, tudományos módszer, stb. hátteret biztosítani. o Felnőtt válogatott edzőtáborokban a szakágak közös részvétele. A legsikeresebb versenyzők is, (akikre már nagyon sokat költött a sportág) fiatalként az akkori nagyok „hátán nőttek fel”, ezért legalább időnként, például a szövetség által finanszírozott válogatott edzőtáborokban „legyenek láthatóak” a többi versenyző számára is! Természetesen tiszteletben tartva az igényüket, ha általában egyedül, saját koncepciójuk szerint akarnak felkészülni, de legyen alkalom a velük való közös edzésekre is.
Annak érdekében, hogy a további szakmai elképzeléseimről képet adjak, még három területet, feladat csoportot emelnék ki, a melyeket létrehozni vagy fimon hangolni szükséges. 5. Sportági közös tudás szintjének emelése. Sok tudás és tapasztalat halmozódott fel a tapasztalt edzőknél, sok tudás fog létrejönni és felhalmozódni az új, még fiatal kezdő edzőknél is, de ha ez nem válik legalább részben közös tudássá, akkor könnyen elveszhet az egész sportág számára. Az edzők, klubok közötti versengés vagy a megszerzett versenyelőny megtartása természetes igény a részükről, de a Szövetség és a sportág egésze számára alap érdek, hogy amennyire lehetséges közös tudássá váljanak a jó gyakorlatok. Nehéz, de nem lehetetlen feladat ennek megvalósítása.
Néhány példa „hogyan”-ra: o Edzői workshopok szervezése egy-egy meghatározott téma körül. Ha szeretnénk, hogy az edzőink megosszák a tudásukat egymással a sportág erősítése érdekében, akkor 1. teremtsünk rá lehetőséget, 2. motiváljuk őket, 3. értékeljük/díjazzuk ezt a munkájukat. Bizonyos, hogy nem mindenki fogja kiadni a „titkait”, de ha csak néhányan lesznek, akik megértik és megérzik a lehetőséget a szakmai fejlődésre, és aktív résztvevői/előadói lesznek az ilyen programoknak, máris elértünk valami. o Nemzetközi szakmai konferencia szervezése, a külföldi tapasztalatok, és tudás megszerzésére, honosítására. Ez az előzőhöz hasonló program, amelyben a szakma külföldi képviselőinek tudását célozzuk megismerni. o Patrónus táborok. Az utánpótlás szövetségi kapitány vezetésével olyan edzőtáborok, ahol alkalmazni lehet az „utánpótlás edzés standardokat”, ezek átadását az utánpótlás edzők részére, ahol megvalósulhat a fiatal edzők gyakorlati továbbképzése, a fiatal versenyzők menedzselése, a tehetséggondozás. o Szövetségi pályázat könyv vagy szakcikkek írására, publikálására. Ösztönözzük az edzőinket, hogy végezzenek kutató munkát egy-egy témában vagy saját kipróbált és jól bevált módszereiket írják le, osszák meg a tudásukat. Éves rendszerességgel a legszínvonalasabb publikációkat pénzjutalommal díjazzunk. Talán elérhető, hogy kialakul az írás/publikálás kultúrája nálunk is, még ha nem is olyan mértékben, mint az orvostudományban, de elkezdődhet egy folyamat, ami az edzők egyéni és a sportág közös tudását gyarapítja. Nem tudhatjuk, hogy milyen rejtett tartalékaink vannak, amíg meg sem próbáljuk kibányászni őket. o Vezető edzői prezentációk. A szövetségi kapitányok kiemelt feladata lehet, hogy évente néhány alkalommal, egy-egy fontosabbnak, leginkább aktuálisnak tartott szakmai témában prezentáljanak az edzők felé. Prezentációjuk célja olyan ismeretek átadása, amivel az edzők javítani tudják hatékonyságukat a versenyzők felkészítése terén.
6. Kutatás, fejlesztés alaptevékenységek közé emelése. kalapács vs. 3D nyomtató Határozottan túl kell lépni azon a szinten, hogy „nyomjad fiam jobban, akkor majd jobban fog menni” (Ezért a mondatért elnézést kérek minden kollégától, azoktól is, akik már túlléptek ezen a szinten, és azoktól is, akik még nem!). A szakmai munkáért felelős vezetőknek (Szakmai igazgató, szövetségi kapitányok) egyik legfontosabb feladatának kell lennie a K+F tevékenység. Ennek irányítása, motiválása, nem követve az eseményeket, hanem a feladatkör motorjaként „vezetve”, és irányt mutatva. A világban számos tudományos módszer, eszköz, anyag létezik, amelyek elérhetőek, összegyűjthetőek és alkalmazhatóak. Illetve, mint azt az ArguStress példája is mutatja, hazai fejlesztéseket, kutatásokat, új módszereket kell keresni, a legális teljesítmény fokozás érdekében. A K+F tevékenység a világ minden fejlődni akaró, innovatív szervezetében alapvetően fontos terület, így a spotágunk számára is az kell, hogy legyen, ha nem akarjuk, hogy „amíg mi egyre fényesebbre kalapáljuk
a sikereinket, egyre fejlettebb kalapáccsal, addig egyszer csak mások 3 D nyomtatóval beelőznek minket.” 7. A sportág kultúrájának fejlesztése. Kapcsolódva a közös tudás fejlesztéséhez e terület is nagy potenciált rejt magában, amennyiben kicsit is tudunk rajta javítani. Szociológiai kutatások szerint a mostani fiatal generációk attitűdjei sokban különböznek a korábbi generációktól. Az egyik ilyen nagy különbség a közösségi lét és az együttműködések előtérbe helyezése. Számukra fontosabb a közös munka és a csapatban működés és siker, mint a törtető egyeduralkodás. Ha ezek a felmérések, statisztikák igazak, akkor általánosságban ez jellemezheti a sportágunkban működő fiatal edzőket is. Ezt az alap hozzáállásukat pozitív értelemben kihasználva, a sportág nagyobb részének mutathatunk példát, a sportági kultúránk olyan negatív elemeinek fokozatos áthangolására, mint például az irigység mások sikereire, önzés, versenyzők lenyúlása. E tevékenység célja az edzői/egyesületi versengés elismerése/elfogadása mellett egy együttműködőbb, együttműködve hatékonyabb/eredményesebb közösség létrehozása, a közös érdekek mellett. Vajon ez túl utópisztikus? E hét „ügy” természetesen nem fedi le a szakmai igazgatói feladatkör egészét. Ezeken túl természetesen az Alapszabályban foglalt valamennyi szakmai igazgatói feladatkört el kell látni, menedzselni kell minden ide tartózó feladatot. Ezekről itt részletesen nem írok, mert bízom benne, hogy a több oldalra kiterjedő, az alapfeladatok ellátására vonatkozó „copy paste” anyag kihagyása nem azt az érzést kelti, hogy nem alaposan megfontolt a pályázat! Azért emeltem ki a fenti hét „ügyet”, mert remélem ezekből egyértelműen látható a koncepcióm a feladatok ellátásáról, illetve, a feladatkör betöltésével járó felelősség és a munka súlya, fontossága. Illetve talán ezek a gondolatok nem, vagy nem ebben a megvilágításban szerepelnek a szövetség szakmai tervezeteiben, de mindegyikük jelentős hatással bír a sportág jövőbeli teljesítményére, sikerességére.
4. Szakmai struktúra, munkafolyamat, feladatmegosztás, kollégák Az MKKSZ jelenlegi szakmai struktúráján, személyi összetételén nem változtatnék, majd csak azután, ha személyes tapasztalatom lesz a munkatársak munkájáról, feladataik eloszlásáról és nagyságrendjéről. Előzetesen mindegyiküknek bizalmat szavaznék, és 3-4 hónap után tennék javaslatot – ha szükséges – a feladatok átcsoportosításáról, személyi változtatásokról. A feladatok, illetve a napi munka ellátásának folyamatát egyszerű képlet alapján tervezem megvalósítani: -
az MKKSZ stratégiája alapján világosak és adottak a prioritások és célok
-
az ebből következő feladat: a célok elérése
-
folyamat: o konkrét megoldási javaslat kidolgozása (ez az egyik kulcseleme a munka eredményességének, ezen a ponton lehet a legtöbb szellemi hozzáadott értéket teremteni) a feladat, felelős, határidő, és szükséges erőforrások meghatározása o jóváhagyás után végrehajtás o eredmények értékelése o újratervezés vagy „így tovább”
Mindezeket csapatmunkával, együttműködésben, a munkatársak motiválásával és kreativitásuk inspirálásával, számukra önállóság biztosításával, de megfelelő kontroll mellett, és a végén jól végzett munka és sikeres teljesítés elismerésével.
Zárszó „A pályázati anyag tartalma nem teljes és végleges. Az általam elképzelt fő vonalakat, fejlesztési irányokat, tartalmazza, de a koncepció tovább fejleszthető és fejlesztendő. A pályázat leadásával a tervezési folyamat nem áll le. További tervek, ötletek, projekt tervek folyamatosan készülnek, az állandó innováció lényeges eleme a tervezett munkának.”
