Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Kar Hidrogeológiai - Mérnökgeológiai Intézeti Tanszék
PAKSI ATOMERŐMŰ ZRT. OLAJOS HULLADÉKMEDENCÉJÉNEK FELSZÁMOLÁSA DIPLOMAMUNKA
Farkas Edit geokörnyezetmérnöki szakirány Dr. Madarász Tamás egyetemi docens Göttli Józsefné környezetvédelmi mérnök
Miskolc 2015
DIPLOMATERV
Eredetiségi Nyilatkozat "Alulírott Farkas Edit, a Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Karának hallgatója büntetőjogi és fegyelmi felelősségem tudatában kijelentem és aláírásommal igazolom, hogy ezt a diplomatervet / szakdolgozatot meg nem engedett segítség nélkül, saját magam készítettem, és a diplomatervben csak az irodalomjegyzékben felsorolt forrásokat használtam fel. Minden olyan részt, melyet szó szerint, vagy azonos értelemben, de átfogalmazva más forrásból átvettem, egyértelműen, a forrás megadásával megjelöltem." Miskolc, 2015. május 08.
................................................... a hallgató aláírása
Tartalomjegyzék 1. Bevezetés ............................................................................................................... 1 2. Az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. és környezetpolitikájának ismertetése ................... 3 2.1. Általános ismertetés............................................................................................. 3 2.1.1. Az erőmű technológiai főberendezései ............................................................. 5 2.1.1.1 .A primer kör ................................................................................................... 6 2.1.1.2. A szekunder kör ............................................................................................. 8 2.1.2. A kiemelendő technológiai létesítmények..........................................................10 2.2. A Paksi Atomerőmű környezetvédelmi rendszere ................................................11 3. Az erőmű hulladékvíz rendszere .............................................................................12 3.1. Az erőmű vízjogi üzemeltetési engedélye ............................................................12 3.2. Az erőmű hulladékvizei ........................................................................................12 3.2.1. A kommunális szennyvizek ...............................................................................13 3.2.2. A csapadékvíz elvezetése .................................................................................14 3.2.2.1. Az üzemen belüli csapadékvíz elvezető hálózat .............................................14 3.2.2.2. Északi és déli övcsatorna ...............................................................................15 3.2.3. A vízkivételi mű hulladékvizei ............................................................................15 3.2.4. A vízkezelés hulladékvizei ................................................................................15 3.2.5. Az erőmű zagytéri hulladékvizei ........................................................................16 3.2.6. A vegyszeres hulladékvizek ..............................................................................17 3.3. Az olajos hulladékvizek ........................................................................................18 3.3.1. A keletkező olajos hulladékok ...........................................................................18 3.3.2. Az olajos hulladékmedence az eredeti tervek szerint ........................................19 3.3.3. A medence felszámolási igénye ........................................................................21 3.3.3.1. Az olajszennyezés és hatásai ........................................................................21 3.3.3.2. A króm szennyezés és hatásai .......................................................................22 3.3.3.3. Az olajos szennyvíztisztítás célja ...................................................................23 3.3.3.4. A zagymedence felszámolásának okai...........................................................23 4. Az olajos hulladékvízrendszer átalakítása ...............................................................23 4.1. Az új olajos hulladékvíz tisztító csatlakozása a meglévő rendszerekhez ..............24
4.2. Az új tisztító műtárgy ............................................................................................24 4.3. A SEPURATOR 90 berendezés próbaüzeme ......................................................26 4.4. A próbaüzem tapasztalatai alapján levonható következtetések ............................28 5. Területi adottságok .................................................................................................30 5.1.Domborzati viszonyok ...........................................................................................30 5.2. Földtani, tektonikai, szerkezeti és vízföldtani viszonyok .......................................30 5.3. Vízrajzi viszonyok ................................................................................................31 5.4. A talajvíz és áramlási viszonyai az érintett területen ............................................33 5.5. Mintavételezés .....................................................................................................34 5.5.1. A talajvíz mintázása ..........................................................................................34 5.5.1.1. A talajvíz figyelő kúthálózat ............................................................................35 5.5.2. A talaj mintázása...............................................................................................39 6. A műtárgy felszámolásának kivitelezési lehetőségei ...............................................47 6.1. A meglévő műszaki állapot ..................................................................................47 6.2. Lehetséges ártalmatlanítási módszerek ...............................................................48 6.2.1. A talaj kitermelése nélkül történő eljárások rövid ismertetése............................49 6.2.1.1. Az olajos szennyezések eltávolítására alkalmazható in-situ módszerek.........49 6.2.1.2. Az króm szennyezések eltávolítására alkalmazható in-situ módszerek ..........50 6.2.2. A talaj kitermelésével történő eljárások rövid ismertetése .................................51 6.2.2.1. Az olajos szennyezések eltávolítására alkalmazható ex-situ módszerek........51 6.2.2.2. A króm szennyezések eltávolítására alkalmazható ex-situ módszerek ...........52 7. Javaslat egy új műszaki megoldásra .......................................................................53 7.1. Az olajos medence felszámolásának és az olajos csővezeték megtisztításának főbb lépései .....................................................................................54 7.2. Az olajos csővezeték ...........................................................................................58 8. A környezeti elemeket veszélyeztető és a humán kockázatot jelentő tényezők a felszámolási munkálatok során ...................................................................................59 9. Összefoglalás .........................................................................................................64 Irodalomjegyzék..........................................................................................................67 Mellékletek..................................................................................................................72
1. Bevezetés Napjainkban nagyon fontos téma a környezetvédelem, a környezet szennyezésének megelőzése, csökkentése. Az emberek tiszta, egészséges környezetben szeretnek élni, viszont a környezetszennyezés látható formában jelen van a Föld felszínén, kevésbé nyilvánvalóan a felszín alatt is, emiatt egyre több ember fordul tudatosan a környezet védelme felé és végzi mindennapi tevékenységeit ennek megfelelően. A szennyezések valós veszélyt jelentenek a jövőre nézve, így mielőbb csökkenteni kell annak mértékét. A
környezetvédelem
nagyon
tág
témakörrel
rendelkezik
és
az
atomerőművek
környezetkímélő működése is ezek fontos részét képezi, hiszen annak biztonságosnak kell lennie, nem szennyezni sem a talajt, sem a vizeket, sem a levegőt és az előállítás során keletkezett hulladékok tárolása, kezelése és ártalmatlanítása is nagy felelősséggel, biztonsági intézkedésekkel jár. Szakdolgozatomban az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. alaptechnológiájának a bemutatása mellett egy fontos környezetvédelmi probléma megoldását szeretném kifejteni. A Paksi Atomerőmű, mint Magyarország egyetlen atomerőműje, nem egy szokványos vállalat, mindennapos igényt és követelményt jelent az állandó továbbképzés és az ismeretek folyamatos fejlesztése, mivel a biztonságos működés csak jól képzett és szinten tartott tudással érhető el. Az atomerőmű működését az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény, más néven atomtörvény szabályozza. Mivel sokan félnek az atomenergiától, korábbi balesetekre hivatkozva, mint Csernobil (1986.) vagy Fukusima Daiicsi (2011.) erőművekben történt katasztrófákra, ezért nagyon fontos nemcsak a biztonságra figyelni és azt tovább növelni, a technológiákat ennek megfelelően fejleszteni, hanem az emberek tájékoztatására is oda kell figyelni. Az erőmű nagy gondot fordít a környezet megóvására, célja a folyamatos villamos energia biztonságos és környezetkímélő előállítása versenyképes áron. A környezetvédelmi szabályok betartása mellett gondosan fejlesztik a környezetvédelmi tevékenységeket. Az MSZ EN ISO 14001-es szabványnak megfelelően kiépített Környezetközpontú Irányítási Rendszert folyamatosan fejlesztik, 2002-től az erőmű rendelkezik MSZ EN ISO 14001:1997 szabvány előírásainak megfelelő tanúsított Környezetközpontú Irányítási Rendszerrel (KIR). A
szakdolgozatomban
egy
régóta
elhúzódó
feladat,
az
erőmű
olajos
hulladékvízrendszerének felülvizsgálatának és újrahasznosításának megoldása a célom. Az erőmű működése során természetesen keletkeznek hulladékvizek, melyeket kezelni kell, lehetőleg úgy, hogy a hasznos anyagok visszanyerhetőek legyenek, a keletkezett
1
hulladékvizek mennyisége pedig minimális legyen. Ilyen hulladékvíz az olajhasználó technológiákból származó olajos víz is, melyet régebben egy olajos hulladékmedencében kezeltek,
melynek
a
felszámolása
napirenden
van
az
erőmű
környezetvédelmi
tevékenységei között. Szeretném bemutatni az erőmű működését, környezetvédelmi politikáját. Ezen felül célom az olajos
hulladékvízrendszer
felülvizsgálatának
és
felszámolásának
elemzése,
a
hulladékmedence megszüntetésére, valamint az olajos csőhálózat tisztítására javaslattétel, ezekhez bemutatom az erőmű hulladékvíz rendszerét és vízjogi engedélyét az olajos hulladékmedence eredeti állapotára, a keletkezési helyekre, valamint az új olajos hulladékkezelő
rendszerre
kitérve.
Ehhez
a
rendelkezésemre
álló
dokumentumok
kiértékelése volt szükséges, melyek alapján értékelhető az olajleválasztó berendezés próbaüzeme, valamint egy megfelelő műszaki kivitelezésre és a használaton kívül lévő medence organizációjára is javaslatot teszek. Tekintettel kell lenni, hogy a szennyezések az emberi egészségben okozhatnak-e problémát, így humán kockázat elemzésre is sort kell keríteni, hogy a meglévő zagymedence és a felszámolása során az ott dolgozók milyen mértékben vannak kitéve esetleges károsodásnak, milyen módszerek alkalmazhatóak ezek alapján.
2
2. Az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. és környezetpolitikájának ismertetése 2.1.
Általános ismertetés
A Paksi Atomerőmű Zrt.
Magyarországon, az ország középső részén, a Dél- Dunántúl
észak-keleti részén, Tolna megyében, a Duna, a Sárvíz és a Sió között elhelyezkedő Mezőföld déli részén, a Duna partján található. Nyugatról a Tolnai Hegyhát dombjai, délkeletről a Tolnai-sárköz határolja. Budapesttől 118 kilométerre délre és az ország déli határától 75 kilométerre fekszik. Az atomerőmű telephelye Paks város közepétől 5 kilométerre délre, a Dunától 1 kilométerre nyugatra és a 6. számú főközlekedési úttól keletre 1,5 kilométerre van, ez az 1. ábrán is látható. Az atomerőmű telephelye közel 6 km2-nyi területet fed le. A négy blokk É-D irányban helyezkedik el, a tervezési alapszint 97,15 mBf, így a tervezésnél figyelembe vett mértékadó árvízszint esetén sem következik be a terület elárasztása. [47,52]
1. számú ábra: Az erőmű elhelyezkedése (Forrás: MVM Paksi Atomerőmű Zrt.- Környezetvédelmi Osztály) A paksi atomerőmű létesítése volt Magyarország legnagyobb ipari beruházása a XX. században. Az atomerőmű névleges teljesítménye mára 2000 MW a teljesítménynövelésnek köszönhetően, így a magyar villamos energiatermelésben meghatározó szerepet tölt be. 2013-ban az erőmű négy blokkja összesen 15370 GWh villamos energiát termelt, ez adta a 3
hazai termelés több mint 50%-át a tavalyi évben. Az itt termelt villamos energia értékesítési ára a legalacsonyabb a hazaiak közül. Az atomerőmű összehasonlítva a többi villamos erőművel a legkevésbé környezetszennyező, nem bocsát ki szén-dioxidot, így évente 2 millió ember oxigénszükségletét takarítja meg, ami a magyar erdők évi oxigéntermelésével egyezik meg. Így az atomerőmű mind energetikai, mind környezetvédelmi, mind gazdasági szempontból lényeges az ország számára. [6,56]
2. számú ábra: Az atomerőmű villamos energia termelése (Forrás:http://atomeromu.hu/download/11034/Paksi%20Atomer%C5%91m%C5%B1%20%C 3%B6sszes%20villamosenergia-termel%C3%A9se%2019842012%20blokkonk%C3%A9nt.pdf) A 2. ábrán látható az atomerőmű villamos energia termelése már az indulástól ábrázolva, amin jól látható, ahogy épülnek az erőművi blokkok (1983-1987), úgy nő folyamatosan a villamos energia termelés, majd 1988-tól az értékek nem mutatnak számottevő eltérést. A 2003-as évben láthatóan visszaesett a termelés, melynek oka a 2003. április 10-én a 2-es számú reaktorblokkban bekövetkezett üzemzavar, melyből adódóan több mint fél évig leállították a blokk működését. [46,56] Az atomerőmű elsősorban alaperőmű szerepet tölt be, a lehető legnagyobb kihasználtsággal termel folyamatosan villamos energiát szigorú biztonsági előírásoknak megfelelően. Az erőmű abban az időszakban épült, amikor a nemzetközi elvárások a nukleáris biztonságra jelentősen szigorodtak. A paksi atomerőmű volt az első a keleti tömb országai közül, amelyik már a létesítésekor eleget tett a korszerű, nemzetközi biztonsági 4
előírásoknak. A kiépítés óta is folyamatos a biztonság növelése, amely mindig is kiemelt figyelmet kapott, ennek köszönhetően érvényesülnek a legújabb tudományos és műszaki eredmények. A paksi atomerőmű biztonsága minden vonatkozásban megfelel a hasonló korú, Európai Unión belül működő atomerőművek biztonságának, ezt a tényt a NyugatEurópai Nukleáris Hatóságok Szövetségének (WENRA) részletes ellenőrző vizsgálata állapította meg. Az erőmű célja, hogy a fokozódó társadalmi előírásoknak is megfeleljen, a közvélemény kutatások szerint a lakosság több mint 70%-a egyetért azzal, hogy Magyarországon atomerőmű működik. Az atomerőmű a kezdetektől nyitottsági politikát folytat, ennek szellemében nyitották meg 1995-ben Tájékoztató és Látogató Központot. [6,42,56]
2.1.1. Az erőmű technológiai főberendezései A Paksi Atomerőmű 4 blokkos felépítésű, a reaktorblokkok VVER-440 típusúak, melyeket ikerblokkosan alakítottak ki, tehát épületenként két blokk került üzembe helyezésre, ami megkönnyíti a közös segédrendszerek kialakítását és használatát. A reaktorblokkok egyenként eredetileg 440 MW, 2009-től pedig 500 MW névleges villamos teljesítményűek. A reaktorblokkok hűtése nyomott vizes technológiával történik (PWR –Pressurized Water Reactor). A blokkok termikus reaktorral üzemelő, telített gőz körfolyamatú erőművi rendszerek. A nyomott vizes atomreaktor a könnyűvizes típusba tartozik, mind moderátora, mind hűtőközege egyaránt könnyűvíz (H2O). [6,56] A blokkok kétkörös kialakításúak, két zárt, egymástól teljesen elválasztott körben kering a víz, ez a 3. ábrán látható. A két kör egyike a radioaktív primer kör, míg a másik az inaktív szekunder kör, a két kör közege egymással közvetlenül nem érintkezik, a primer köri víz lényegében a gőzfejlesztő kis átmérőjű csövein keresztül adja át a hőjét a szekunder kör vizének, azaz a primer köri víz lehűl, majd alacsonyabb hőmérsékleten tér vissza a reaktorba. A két körös kialakítás így biztonságosabb az egykörös kialakításnál, mivel a primer kör és a szekunder kör vize nem keveredik egymással, hanem a hő csak a csöveken keresztül adódik át, így elérhető, hogy a primer körben maradjanak a hűtőközegbe került radioaktív anyagok, ezért azok nem kerülhetnek a turbinába és a kondenzátorba. Mindegyik reaktorblokkal egyenként két turbinagenerátor gépcsoport áll kapcsolatban, ezek 230 MW névleges villamos teljesítményűek, így összesen nyolc darab turbinacsoport és generátor található egy közös csarnokban, amely több mint 500 méter hosszú. [6,42,56]
5
Kétkörös atomerőmű felépítése és működése Paks
3. számú ábra: Az atomerőmű működése (Forrás: MVM Paksi Atomerőmű Zrt.- Környezetvédelmi Osztály)
2.1.1.1.
A primer kör
A primer kör főbb részei blokkonként: reaktor (aktív zóna) reaktortartály gőzfejlesztő főelzáró tolózár főkeringető hurkok (6 db) térfogat kompenzátor pihentető medence Az aktív zóna a hengeres reaktortartályban található függőleges elhelyezésben. A reaktorban láncreakció indul be az
235
U izotóp maghasadásakor, ennek hatására kötési
energia szabadul fel, ez az energia a reaktor hő teljesítményének felel meg (összesen 1485 MW). A megtermelt energia innen kerül a gőzfejlesztőkbe. A reaktortartály (VVER-440/V-213 típusú) választja el a nagy mennyiségű radioaktív anyagot tartalmazó aktív zónát a környezettől. A tartály teljes magassága 13,75 méter, külső átmérője 3,84 méter. A tartály anyaga acél, ez határozza meg az atomreaktor teljes élettartamát. A tartály átlagos élettartama 30-40 év, de ez azonban meghosszabbítható megfelelő biztonsági és műszaki intézkedések mellett A biztonság érdekében négy évente 6
ellenőrzik a reaktortartály nyomáspróbának alávetve, ezzel ellenőrzik a tartály szilárdságát. Üzemanyagként dúsított 235 U izotópot használnak, amely UO2 összetételű pasztillákból áll. A pasztillák egy 2,5 m hosszú fémcsőben vannak, 126 darab üzemanyagszál alkot egy kazettát. A tartályban összesen 312 darab üzemanyag kazetta és 37 darab szabályozó rúd található, ezek segítségével kezdődik meg a hőtermelés a primer körben. Az üzemanyag kazetták urán töltetének a súlya 42 tonna, ez termeli majdnem egy éven át az energiát a zóna megbontása nélkül. A gőzfejlesztő a primer és szekunder kör közös főberendezése, egy olyan hőcserélő berendezés, amely a reaktorban felszabadult hőenergiából állit elő a munkavégzésre alkalmas gőzt.
A keletkező hőt nagy tisztaságú 123 bar nyomású víz szállítja a
gőzfejlesztőbe. A képződő gőz a szekunder körben lévő turbinákat meghajtva a generátorban villamos energiát termel. A két kör közege nem érintkezik közvetlenül egymással. A Dunából vett vízzel kondenzálják a fáradt gőzt, amit újra visszajuttatnak a gőzfejlesztőbe, melyet a fő keringtető szivattyú biztosít. Reaktorblokkonként összesen 6 darab gőzfejlesztő található, ebből 3 darab hajt meg egy turbinát. A főelzáró tolózár segítségével minden hűtőkör külön-külön lezárható, ebből minden körben két darab található, így karbantartási időszakban a gőzfejlesztők leválaszthatóak a reaktorról, ezáltal leereszthető az aktív zóna hűtővize, hogy elvégezhetőek legyenek a szükséges éves karbantartások a tartályban. A főkeringető hurkokon keresztül cirkulál a hűtővíz az aktív zóna és a gőzfejlesztők között. A hat azonos kialakítású hűtőkörrel történik a reaktor aktív zónájának hűtése, ezek a reaktor körül helyezkednek el. Az egyik hurok meleg ágához kapcsolódik a térfogat kiegyenlítő, ez ebben különbözik a többi huroktól. A hat hűtőkörben összesen 43000 m3 víz áramlik óránként. A térfogat kompenzátor vagy más néven nyomáskiegyenlítő a reaktor hűtőköreiben keringő víz nyomásának állandó értéken tartására szolgál (123 bar). Minden blokkhoz 1 db nyomáskiegyenlítő tartozik. A térfogat kompenzátor egy álló elrendezésű tartály, amelynek az alját az egyik hűtőkör meleg ágával, tetejét pedig az egyik hidegággal kötik össze szelepeken keresztül. A tartályban 325 oC-os, telített állapotú víz, a felett pedig gőzpárna található. Ennek a nagy nyomásnak a fenntartása azért fontos, hogy a hűtőközeg ne forrjon el, ugyanis a reaktorból a gőzfejlesztők felé kiáramló víz 297 oC, ez pedig normál légköri nyomásviszonyok mellett rögtön gőzzé alakulna át. A pihentető medence közvetlen a reaktortartály mellett található. A kiégett fűtőelemek radioaktivitása olyan nagy, hogy azt hűteni kell, nehogy megolvadjon a fűtőelem a bomlások 7
során felszabaduló hőtől. Ezen kívül még el is kell szigetelni az intenzív sugárzást a környezettől. A pihentető medence ezt a két feladatot oldja meg egyszerre. Pakson az elhasznált üzemanyagkötegeket öt évig tárolják a pihentető medencében biztonságos körülmények között, mielőtt a Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolójába szállítanák, de például még a reaktortartály karbantartása alatti tárolásra is használható. A ZHÜR az üzemzavari zónahűtő rendszer az üzemzavari állapotban biztosítja az aktív zóna hűtését. A primer köri hűtőveszteség esetén pótolja a hűtőközeget, biztosítja a reaktor hűtését, valamint szubkritikus állapotban tartja azt. A rendszer két részből áll: aktív és passzív részből. Az aktív rész a nagy- és kisnyomású szivattyúkat, a passzív rész a hidroakkumulátorokat
foglalja
magába.
Egy
reaktorhoz
4
hidroakkumulátor
tartály
csatlakozik, melyben bóros vizet tárolnak. Az aktív rész működtetéséhez külső segéd energiák
szükségesek,
míg
a
passzív
rész
segéd
energiák
nélkül,
a
fizika
törvényszerűségein alapul. A primer kör része még a különböző halmazállapotú (szilárd, folyékony és gáznemű) radioaktív szennyeződést tartalmazó közegeket tisztító, kezelő rendszerek, ezek speciális víz-és gáztisztítók, valamint hulladékkezelő rendszerek. A folyékony radioaktív anyagokkal szennyezett közegek egy részét újra felhasználják a technológiai rendszerben a tisztítást követően, a másik része pedig ellenőrzés után mérlegen felüli vízként kibocsátásra kerül, míg a tisztítás során keletkezett hulladékokat ideiglenes jelleggel az erőmű tárolja. [5,6,37,41,56]
2.1.1.2 . A szekunder kör A reaktorban megtermelt hő mozgási, majd villamos energiává történő átalakítása történik a szekunder körben. A szekunder kör főbb részei blokkonként: gőzturbina kondenzátor generátor A gőzturbina, a szekunder kör legfontosabb berendezése, a gőz hő- és mozgási energiáját alakítja át mechanikai energiává. Blokkonként 2 turbina található. A gőzfejlesztőből kilépő hajtja meg a turbina lapátjait. Egy turbinát három gőzfejlesztő táplál. A turbinában egy tengelyen helyezkedik el egy nagy és két kisnyomású ház és a generátor forgórésze. 8
A kondenzátor a gőzturbinához tartozik, benne a légkörinél alacsonyabb nyomás (0,035 bar), azaz vákuum van. A kondenzátorba a már munkát végzett gőz kerül, ahol a Dunából vett hűtővíz és vákuum hatására lekondenzálódik. Minden kisnyomású turbina egységhez két kondenzátor modul tartozik. Innen a cseppfolyósított gőz visszakerül a gőzfejlesztőkbe, majd hő hatására ismét gőz lesz, ezzel a folyamat újrakezdődik. A generátor egy energia átalakító berendezés, ami a turbina tengely forgómozgását alakítja át villamos energiává. Az erőműben összesen 8 darab 230 MW-os generátor van. Az itt termelt villamos energia 400 és 120 kV-os feszültségszinten kapcsolódik az országos energiarendszerre. Az
erőmű
belső
energiafelhasználását
biztosító
rendszer
6
kV
és
400/230V
feszültségszinten valósul meg. A villamos betáplálási rendszert úgy alakították ki, hogy a blokkok létfontosságú biztonsági berendezéseinek üzemeltetése az országos hálózatról történő leszakadás esetén is biztosított legyen. Az erőművi létesítmények A technológiai folyamat legfontosabb üzemi létesítményei a telephelyen egymás mellett, egymáshoz csatlakozva találhatók. A 4. ábrán a kiszolgálást és az erőmű fenntartást biztosító épületek láthatók. [5,6,37,41,56]
4. számú ábra: Az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. telephelye (Forrás: Borbély Sándor (2000): Általános erőművi ismeretek – tanfolyami jegyzet. Paks) 9
2.1.2. A kiemelendő technológiai létesítmények Az üzemi főépületek: Az energiatermelés technológiai központja a két főépület. Páronként magukba foglalják a reaktorblokkokat, a primer és a szekunder kört, valamint az ezekhez tartozó berendezéseket és létesítményeket. Az épületek speciális kialakításúak, teherviselő, biológiai védelmi és határolói funkciót egyaránt ellátnak. Az erőműben ezeket más néven kiépítéseknek nevezik, I-es és II-es kiépítés. A segédépületek: A segédépületek szolgálnak a víztisztító berendezések, az ellenőrzött zónában keletkezett radioaktív szennyezett hulladékok tárolóinak és a hulladékkezelő technológiai rendszerek befogadására. Dízelgenerátor épületek: Az erőmű biztonsági villamos betáplálását biztosítják az itt tárolt dízelgenerátorok. Blokkonként három dízelgenerátor biztosítja a szükséges áramellátást, melyekből egy teljesítménye is elég lenne az üzemzavari energiaszükséglet kielégítésére. Egészségügyi és laboratóriumi épület: Összetett rendeltetésű létesítmény, a két üzemi főépület között található, az öltözők és a munkahelyek közötti személyforgalom, valamint a mosodák, a laboratóriumok könnyű teherforgalma bonyolódik itt.
A létesítmény egyfajta
zsilip szerepét tölti be az ellenőrzött zóna és a szekunder kör üzemi területek között. Vegyi- és pótvíz-előkészítő: Az erőmű üzemeltetéséhez szükséges sótalan víz és a primer és szekunder kör vegyszerszükségletét biztosító technológiai és kiszolgáló rendszerek vannak itt elhelyezve. Szellőző kémények: Az erőmű primerköri helyiségeiből bocsátják ki a szellőzőrendszerek által továbbított szűrt levegőt. Vízkivétel- és használtvíz visszavezetés létesítményei: Az erőmű hűtővizének a Dunából történő kiemelését szolgálja, valamint a felmelegedett technológiai vizek befogadóba engedését, és a Dunába való visszavezetését teszik lehetővé. Hidrogénfejlesztő, hidrogén és nitrogén tartálypark: A generátorok hűtésére szolgáló hidrogén előállítására, valamint a tartályok biztonságos tárolására szolgál. A telephelyen még megtalálhatóak a szociális létesítmények, irodák, raktárak és egyéb épületek, viszont ezek a tevékenység szempontjából kevésbé meghatározó jelentőséggel bírnak. A Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolója (KKÁT) az erőmű telephelyének közvetlen szomszédjában található. A létesítmény nem képzi az atomerőmű részét, mind üzemeltetési, mind tulajdoni szempontból önálló tevékenységet folytat. Az elhasznált üzemanyag kazetták kerülnek
ide
átmeneti
tárolásra
a
pihentető
medencéből
való
kiemelésük
után.
[5,6,37,41,42,56]
10
2.2. A paksi atomerőmű környezetvédelmi rendszere Az atomerőmű nagy gondot fordít a környezet tisztaságára, ugyanis működésének legfontosabb célja, hogy úgy termeljenek villamos energiát, hogy az biztonságos, környezetkímélő
és
versenyképes
árú
legyen.
Az
atomerőmű
feladata
a
teljesítménynövelésének és élettartam hosszabbításának környezetvédelmi feltételeinek biztosítása. Ezért fontos feladata az erőmű környezetbiztonságának fenntartása, amit folyamatosan növel, mind a lakosság és mind a jogszabályokban foglalt elvárások teljesítése érdekében. A Paksi Atomerőmű Zrt. feladata az erőmű környezetbiztonságának fenntartása, melyet az Európai Unió követelményeinek megfelelő modern technológiák bevezetésével és az elérhető legjobb technika követelményeinek megfelelő átalakításaival és fejlesztéseivel folyamatosan növel és növelni kíván, ezzel is bizonyítva, hogy a lakosság és a vonatkozó jogszabályok elvárásainak maradéktalan teljesítésére törekszik. Saját felelősségeként kezeli a
környezeti
teljesítőképesség
megakadályozását. felhasználására,
a
Nagy
folyamatos
figyelmet
keletkezett
fordít
javítását a
hulladékok
és
természeti
hasznosítására.
a
környezetszennyezés
erőforrások A
paksi
gazdaságos atomerőmű
környezetvédelmének feladata közé tartozik az erőmű radioaktív és nem radioaktív anyagainak
kibocsátásának
ellenőrzése.
Ezek
nagyságának,
összetételének
meghatározása, valamint a környezet természetes és mesterséges eredetű sugárzási viszonyainak folyamatos figyelése. A kibocsátások ellenőrzése alapos és átgondolt mérési program alapján történik. [9,31,32,41,42,47,48,54,55] A környezetvédelem alapelvei: az elővigyázatosság, a megelőzés és a helyreállítás elvét, a környezet használatáért való felelősség elvét, a társadalommal és kiemelten a környező lakossággal, az érdekelt szervezetekkel, valamint a hatóságokkal való együttműködés elvét, a nyílt és őszinte tájékoztatás elvét következetesen megvalósítja. Idézet az erőmű honlapjáról: (http://www.atomeromu.hu/szomszedunk-a-termeszet) „A
felelősen
dolgozó
képzett
szakemberek
által
működtetett
atomerőmű
tiszta,
környezetbarát létesítmény. Nem fogyaszt oxigént, nem bocsát ki szén-dioxidot, kéndioxidot, nitrogén- oxidokat, port, pernyét és salakot. Nem járul hozzá a globális felmelegedést okozó üvegházhatás fokozásához.” [58] Az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. 2002 óta rendelkezik tanúsított Környezetközpontú Irányítási Rendszerrel, melyet az MSZ EN ISO 14001:2005 szabványnak megfelelően működtet és 11
rendszeresen tanúsíttat. A rendszer megfelelő működését az évente végzett felülvizsgálati auditok és a háromévente okirat-megújító auditok biztosítják. [9,31,32,58]
3. Az erőmű hulladékvíz rendszere 3.1. Az erőmű vízjogi üzemeltetési engedélye Az Alsó-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség a 2006. május 15-én kelt K6K2409/06. iktatószámú határozatában vízjogi üzemeltetési engedélyt adott a Paksi Atomerőmű számára, hogy vízi létesítményeit fenntartsa és üzemeltesse. A határozat I.fejezetében az erőmű vízrendszereivel foglalkozik. Az erőmű vízfelhasználásának két fő csoportja van: a hűtésre használt vizek, melyek maradéktalanul visszajutnak a befogadóba, vagyis a Dunába az erőmű technológiai vízveszteségeit pótló víz, tűzi víz, valamint az ivóvíz és használt víz felhasználások A II. fejezetben az üzemeltetés feltételei, előírásai találhatók, ide tartoznak a vízkészlet járulékkal kapcsolatos kötelezettségek, a horgásztavak vízutánpótlása, a szennyvíztisztító telepre vonatkozó előírások, a hulladékvíz medencék üzemeltetésének feltételei, valamint a talajvíz monitoringja. A III. fejezet az erőmű vízkivételének a megfigyeléseit tartalmazza, míg a IV. fejezetben az egyéb megállapítások és rendelkezések lelhetőek fel. [3]
3. 2. Az erőmű hulladékvizei Az atomerőmű vízellátása főleg ivóvíz, hűtővíz és technológiai víz felhasználást jelent. A keletkező hulladékvizeket biztonságosan kell kezelni, elvezetni és tisztítani, ezek a technológiai rendszerek folyamataiból keletkező kommunális szennyvizek, valamint a technológiai mosóvizek, vegyszeres hulladékvizek, az erőmű vízforgalma az 5. ábrán látható.
12
5. számú ábra: Az erőmű vízforgalmának Shankey-diagrammja (Forrás: MVM Paksi Atomerőmű Zrt. Környezetvédelmi Osztály) Az erőmű ezek kezelésére nagy hangsúlyt fektet, mivel főleg ezek a vizek jelenthetnek veszélyt a külső közvetlen környezetre környezetvédelmi szempontból. A hulladékvizeket az aktivitásuk alapján különböztetik meg, tehát a hulladékvíz lehet radioaktív vagy inaktív. Akkor inaktív a radioaktív hulladék, ha aktivitás-koncentrációja nem éri el a 3 Bq/dm3 értéket. [24,40,42]
3.2.1. A kommunális szennyvizek Az erőmű üzemi területén a szociális vízhasználatokból keletkező szennyvíz az erőmű saját kommunális szennyvíztisztító rendszerén kerül kibocsátásra, mely a blokkoktól keletre található. A 9. számú mellékleten látható egy kép a szennyvíztisztítóról. Az erőmű területén kiterjedt szennyvízcsatorna hálózat van kiépítve. Összesen két műtárgysorból áll, ezek tömbösített, párhuzamos kialakításúak, összkapacitásuk 1870 m3/nap. A telep totáloxidációs, eleveniszapos, teljes biológiai tisztítású rendszer, mely az erőművi kommunális szennyvizeket (mosodákból, zuhanyzókból stb.) fogadja és tisztítja. A tisztítás során visszamaradt kikerülő fölös iszapot sűrítés után iszapszikkasztó ágyra helyezik. A 13
szennyvíztisztítás hatásfokát rendszeresen ellenőrzi az üzemi kontroll. A 2012-ben keletkezett kommunális szennyvíz mennyisége 104061 m3 volt. Az atomerőmű északi részén, a bővítési területeken (kb. 1200 m3/hó) és a Karbantartó Gyakorló Központban keletkező inaktív kommunális szennyvíz (kb. 300 m3/hó) a Paks városi szennyvíztisztító telepre kerülnek az északi átemelő aknán és a csatornahálózaton keresztül. 2012-ben valósult meg a szennyvíztisztító telep rekonstrukciója. A technológia lényeges változásai a következők: a II. műtárgysor mélylégbefúvásos rendszerűvé lett átalakítva. A fúvók szabályozása a levegőztető medencékben mért oldott oxigén koncentráció értékének alapján történik. Frekvenciaszabályozással látták el a kiegyenlítő medencében található szivattyúkat. Átalakításra került a levegőztető medencék iszap precirkulációja is. Ezután az átalakítás
után
a
telep
villamos-energia
felhasználása
csökkent,
a
korszerű
szabályozásoknak köszönhetően a tisztítási fok javult, így a felújított II. műtárgy sor ki tudja elégíteni az atomerőmű teljes szennyvíztisztítási igényét. A szennyvíztisztító működése során a nyers szennyvíz a levegőztető medencébe egy hulladékkosaras szűrőn keresztül jut be. Az eleveniszapos ülepítő medencében kerül további kezelésre, ahol a szerves anyagok biológiai lebontása történik. Ezután egy túlfolyó segítségével a víz a tisztított víz medencébe áramlik, ahol fertőtlenítő vegyszerek adagolására is van lehetőség. A tisztított szennyvíz acélcsővezetéken keresztül jut ki a telepről a meleg vizes csatornába, közvetlenül az energiatörő műtárgy előtt. A bevezetési hely 1526,04 fkm szelvénye a Dunának. A csatornába történő bevezetés előtt kialakították a V3 jelzésű mintavételi helyet mind hatósági, mind saját mintavétel biztosítására. Ha eléri vagy meghaladja a minta eredménye az előírt értékeket, akkor még a Dunába történő bevezetés előtt a melegvíz csatornából vett minta eredménye dönti el, hogy kibocsátható-e a befogadóba a szennyvíz. [24,40,42]
3.2.2. A csapadékvíz elvezetése 3.2.2.1. Az üzemen belüli csapadékvíz elvezető hálózat Az atomerőműben a csapadékvizet hulladékvízként kezelik, a csapadékvíz csatornák által összegyűjtött vizet, az épületek tetővizeit, a térburkalotokról, az utakról, a zöld övezetekről összegyűlt eső-és csapadékvizet, valamint bizonyos rendszerek technológiai inaktív hulladékvizeit is az erőmű külső részéin húzódó övárkokba vezetik.
14
A Karbantartó Gyakorló Központ, a Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolója és az erőmű bővítési területeinek csapadékvíz elvezetése is az atomerőmű csapadékvíz hálózatába történik. [24,40]
3.2.2.2. Északi és déli övcsatorna Az északi övcsatorna az üzemi terület északi részén haladó 904 méter hosszú gravitációs vezeték, aminek a befogadója a hidegvíz csatorna. A csatorna maximális vízszállítása 2 m3/s. A déli övcsatorna az üzemi terület déli és nyugati oldalán halad, az általa szállított csapadékvizet egy szivattyútelep emeli át a melegvíz csatornába. A déli övcsatornán létesített osztóműtárgy az erőmű hűtőgépházi hűtővizének szabályozására a FaddDomborinál lévő Duna holtág részére vízutánpótlást és vízminőség javítást biztosít, melynek 1m3/s az áthaladási képességge, ennek a működtetésével szabályozható, hogy a víz a holtág felé vagy a déli csatornába folyjon. [24,40]
3.2.3. A vízkivételi mű hulladékvizei A vízkivételi mű feladata az erőművi technológiákhoz szükséges vízmennyiség hidegvíz csatornából történő kiemelése, tárolása és a fogyasztókhoz való eljuttatása. A vízkivételi mű sloprendszerének a feladata az itt keletkezett, vagyis a szűrők által felfogott szennyeződések elvezetése, valamint vízműben található különféle szűrők átmosásakor elszennyezett öblítővizek és összegyűjtött szivárgó vizek elvezetése a melegvíz csatornába a szinttartó bukó mellé. 1800 m3/h lehet az elvezetésre kerülő szennyvíz maximális mennyisége, ha minden szűrő és rácsmosó szivattyú működésekor. A slopvizek a vízműben a dobszűrők öblítő vizeinél, a nyomás alatti szűrők öblítő vizeinél, a szalagszűrők öblítő vizeinél, a nyomócső alagút zsomp csurgalék vizeinél, a rácsmosó slopmedence vizeinél, a rácsmosó pinceszinti zsomp csurgalék vizeinél keletkeznek. [24,40]
3.2.4. A vízkezelés hulladékvizei A mésziszapos, vízlágyítói hulladékvizeket 3 darab, egyenként 10 000 m3-es agyagpaplan vízzáró réteggel rendelkező földmedence fogadja. A medencékbe került hulladékvizek az alatt az idő alatt, amíg medencében tartózkodnak ülepíthető szennyezőiket elvesztik, 15
valamint a különböző kémhatású vegyszeres hulladékvizek semlegesítik egymást a nagy puffer kapacitással rendelkező medencékben. Semlegesítődés és kiülepedés után a hulladékvizek a melegvíz csatornába kerülnek egy túlfolyó vezetéken keresztül, de leengedés előtt ellenőrzik a hulladékvizek minőségét, a melegvíz csatornán keresztül pedig a Dunába kerülnek. Naponta körülbelül 500-700 m3 mennyiségű hulladék keletkezik a vízkezelésből. [24,40]
3.2.5. Az erőmű zagytéri hulladékvizei Az ipari zagytér az erőművi blokkoktól keletre, a hidegvíz és a melegvíz csatorna között körülhatárolt területen helyezkedik el, ez látható a 6. ábrán. Az inaktív ipari hulladékvizek nagy részét a sótalanvíz előállítás során keletkező lúgos és savas szennyezettségű vizek alkotják.
A
hulladékvíz
semlegesítése
a
hat
darab,
egyenként
10 000
m3-es
zagymedencékben történik. Ezek közül 3 darab mésziszap tárolására szolgál, 2 darab vegyszeres hulladékvizek és 1 darab olajos hulladékvizek fogadására alkalmas. Ide kerülnek a szekunder oldali erőművi technológiákból származó inaktív, de ellenőrzés nélkül a közvetlen befogadóba nem visszavezethető, illetve a primer körben már inaktívnak minősített és ide továbbítható hulladékvizek. A medencék vízminősége és kibocsátása rendszeres üzemi kontroll ellenőrzés alatt áll. A különböző szennyezőket tartalmazó hulladékvizeket különálló csővezeték rendszereken keresztül vezetik a zagytéri medencékbe. Minden esetben fajtánként 1 medence van kijelölve a különböző hulladékvizek fogadására, melyeknek az aktuálisan kijelölt medence maximális üzemi vízszintje 2,5 méter. [24,40,42]
16
6. számú ábra:A zagymedencék elhelyezkedése (Forrás:Farkas Edit Google maps alapján)
3.2.6. A vegyszeres hulladékvizek A primer és a szekunder köri rendszereknél végzett éves karbantartások során a technológiai lerakódások eltávolítása érdekében vegyszeres tisztításokat végeznek. Egy reaktorblokk hat gőzfejlesztőjének tisztítása során 2000-3000 m3 hulladékvíz keletkezik az öblítővízzel együtt. A vegyszeres hulladékvizek fogadására 2 darab 10 000 m3-es speciális Hylam-Hypalon bevonattal ellátott vegyszerálló medence készült. A HDPE fóliával ellátott rendszer vízzáróságát rendszeresen ellenőrzik, ezt a kiépített geoelektromos szenzorhálózat segítségével teszik. Az itt elhelyezett hulladékvíz megfelelő tartózkodási idő után, kémiai és
17
ökotoxikológiai vizsgálatok megfelelő eredményei után, a hatóság értesítése mellett kerülnek kibocsátásra. [24,40]
3.3. Az olajos hulladékvizek Az olajos hulladékvizeket 1 darab 10 000 m3 térfogatú agyagpaplan réteggel rendelkező földmedence fogadta. Ma már a medence használaton kívül van, mivel az új rendszer esetében az olaj leválasztása a keletkezés helyén történik. A medencét az erőmű építése és kialakítása során jóval túlméretezték. Az évek során így csak a medence beömlő vezeték felőli oldalán tartalmaz néhány centiméter borításban hulladékvizet. A medencét eredetileg úgy tervezték, hogy amíg a medencében tartózkodik a bevezetett olajos hulladékvíz, addig az olajtartalma összegyűlik a vízfelszínén a medencét keresztirányban átszelő terelő lemezek mentén, az így összegyűlt olajréteget egy lefölöző szerkezettel gyűjtő aknába továbbítják, melyet szippantó kocsival a végleges tárolási helyére vagy megsemmisítési céllal tovább szállítják. A földmedencében egy túlfolyó vezeték indul a mésziszapos zagymedencékhez, melynek bevezetése mindig az éppen üzemben lévő mésziszapos zagymedencébe történik, a vízlágyítói hulladékvíz enyhén lúgos kémhatása még további olaj eltávolítását eredményezi. [7,8,24,33,40,42]
3.3.1. A keletkező olajos hulladékok Az olajos hulladékok keletkezési helyei tűzoltó laktanya (50-100 m3/év) I. és II. Dízelgépház (40-40 m3/év) Nagynyomású kompresszorház (20 m3/év) Turbinaolaj centrifuga (25-30 m3/év) Csapadékvíz 100 m2 felületről (60 m3/év) A keletkezési helyek a 2., 3., 4., 5. és 6. számú mellékleteken láthatók.
18
Keletkező mennyiségek Keletkezési hely Éves szinten
Max. intenzitás
Tűzoltó laktanya
50-100 m3/év
50-60 l/s
I. Dízelgépház
40 m3/év
0,28 l/s
II. Dízelgépház
40 m3/év
0,28 l/s
Nagynyomású kompresszorház
20 m3/év
2,5 l/s
Turbinaolaj lefejtő állomás
25-30 m3/év
0,025 l/s
Csapadékvíz (100 m2 felületről)
60 m3/év
2 l/s
Keletkező összes olajos hulladékvíz
235-290 m3/év
55-65 l/s
1. számú táblázat: Olajos hulladékvíz keletkezési mennyiségei (Forrás: MVM Paksi Atomerőmű Zrt. Környezetvédelmi Osztály)
Ez éves szinten 235-290 m3 olajos hulladékot jelent. Ebből jól látszik az 1.táblázatban is, hogy erre az éves összesített mennyiségre felesleges volt egy 10 000 m3 térfogatú medencét fenntartani, de az eredeti tervek alapján más szempontokat vettek figyelembe. [24,33]
3.3.2. Az olajos hulladékmedence az eredeti tervek szerint Az olajos hulladékvíz kezelő rendszerre 1977-ben a Budapesti Műszaki Egyetem készített egy kutatási jelentést, „A Paksi Atomerőmű olajos szennyvizeinek tisztítása” címmel, melyben a meghatározott keletkezési helyek és terhelési értékek alapján javaslatot tettek az olajos hulladékvíz tisztító rendszer kialakítására. A tervezés során az atomerőmű lehetséges bővítését is figyelembe vették, további két blokkal számoltak, melyek egyenként 1000 MW teljesítménnyel bírtak volna, és a keletkező hulladékvizeik is ebbe az olajos zagymedencébe kerültek volna. Valamint az eredeti orosz technológiákra épült a jelentés, mely szerint az elhasznált olaj leválasztása és elszállítása nem történne meg, hanem az egész az olajos hulladékvíz medencébe került volna be. Az olajos hulladékmedencéről képek a 8. számú mellékletben találhatóak. Eredetileg a technológiai olajos hulladékvizek kezelése kétféle módon történhetett. Az egyik módszer alapján az olajtartalmú szennyvizet közvetlenül összegyűjtik és elszállítják 19
ártalmatlanításra. A másik módszer alapján az olajos vizeket a kezelést biztosító olajos szennyvízmedencékbe továbbítják egy közös gyűjtővezetéken keresztül. Az első módszer alapján az olajlefejtésnél keletkezett olajos szennyvizeket közvetlenül gyűjtik, majd két lépcsőben tisztítják őket, előtisztítás és utókezelés lépcsőkben. Először egy mechanikai olajfogó segítségével az olajos hulladékvizeket a keletkezésük helyénél egy mechanikai olajfogóba vezetik, ahol az elcsepegésből származó olajtartalmat visszatartják, valamint
az
emberi
vagy
technikai
hiba
miatt
bekövetkezhető
olajelúszás
megakadályozására van még lehetőség. Majd ez után az összegyűjtött olaj veszélyes hulladékként kezelve megfelelő tárolókban elszállításra kerül ártalmatlanítás céljából. A dízelgenerátoroknál kiépítésenként három 5 m3-es földalatti tartályt telepítettek, melyből az egyik a hulladékvizek fogadására, egy a fáradt olaj összegyűjtésére és egy az üzemanyagtartályokból leeresztett gázolaj összegyűjtésére szolgál. Kiépítésenként hat darab üzemanyagtartály található, ezek 100 m3-esek, zsompjuk rendszeres ürítése biztosított. Az olajlefejtő állomás centrifugájánál 2 m3-es tartály van, itt gyűjtik a leválasztott olajat. A tűzoltóság épületénél olajos iszap leválasztás történik, ezt szállítják el. Az előtisztított hulladékvizet szivattyús átemeléssel vezetik az olajos hulladékvízgyűjtő gerincvezetékébe, ez a vezeték vezet az olajos hulladékmedencébe. A másik módszer esetében a keletkező olajat szintén összegyűjtik, majd tartályautókkal szállítják el azt, de az olajos hulladékvíz rendszerbe nem továbbítanak vizet. Ide tartozik a vízkivételi mű esetében keletkező olajos hulladékok, melyet hordókban és 1 m 3-es tartályban tárolnak. A toxikus hulladéktárolóban hordókban gyűjtik az olajat, amit tartálykocsikban szállítanak el. A közúti olajlefejtőnél is helyben gyűjtik és tárolják az olajat elszállításig. Az olajos hulladékvíz a keletkezési helyektől a földfelszín alatt vezetett NA 200-as, A 35 anyagminőségű acél csővezeték rendszeren keresztül jutott el a zagymedencébe. Az acélcső a terep alatt átlagosan körülbelül 4,5-5 méter mélységben helyezkedik el, a teljes hossza körülbelül 2500 méter. A zagytározómedence agyagpaplan szigetelésű, fordított trapézszelvényű földmedence. Alapterülete 70*41 méter, magassága 3 méter. A medencét körülvevő töltés 2 méter koronaszélességű, a medence fenékszintje 95 mBf szinten helyezkedik el. A töltéstest belső részűje 1:5 arányú, a külső részűje 1:2 arányú, ezt a részűt követi az agyagpaplan is. A szigetelő agyagpaplan 50 centiméter vastagságú bátaszéki téglagyári agyagból készült, felette 30 centiméter vastagon homokos kavics védőréteg található. A tervezés szerint az olajos hulladékvizet a medencébe 5 centiméterrel a vízszint felett vezették volna be, a medencéből a kivezetés a vízszint alól történt volna. A felúszó olaj összegyűjtése az 50 centiméter magas, acéllemezből készült, csőlábakon álló köpenyfalak 20
mentén a szél segítségével történt volna, ugyanis a köpenyfalak olyan kialakításúak, hogy bármilyen szélirány esetében el tudná végezni az olaj lefölözését. A lefölözött, összegyűjtött olaj tárolása négy aknában valósult volna meg, innen szippantós tartálykocsikkal szállították volna el. A medencéből megtisztított hulladékvíz gravitációsan, egy túlfolyón keresztül távozna az éppen üzemelő vízlágyítói zagytározók egyikébe, ott keveredne a vízlágyítói hulladékvizekkel, majd onnan kerülne ki a melegvíz csatornába. A rendszer hatásosságát a mésziszapos kazetta ellenőrzésére vett mintákból vizsgálták volna heti rendszerességgel. Az elvezetendő olajos szennyvíz mennyisége időszakosan 55-65 l/s volt, ami éves szinten sem érte el a 300 m3-t, így az olajos hulladékvíz medence sosem telt meg, a keletkező olajmennyiség a 1. táblázatban látható. Emiatt az olajfilm nem tudta lezárni a vízfelszínt, a víz elpárolgott és olajos iszap maradt vissza. A medence a túlméretezés miatt eredeti funkcióját nem tudta betölteni, más olajos hulladékvíz kezelő rendszerre kellett áttérni és így az olajos zagymedencét fel kell számolni, azért is, mert esetleges sérülése súlyos talajszennyezéshez vezethet. [2,7,8,24,33,40,42]
3.3.3. A medence felszámolási igénye 3.3.3.1. Az olajszennyezés és hatásai Az olajos eredetű szennyvizek mind a felszíni és mind a felszín alatti vizek, közegek minőségére káros hatással lehetnek. Az olajos szennyezők a vízfolyásokat szennyező anyagok között egy sajátos csoportot alkotnak, melyek közvetett hatásúak, ugyanis vízbe kerülve a vízi élet tényezői közül a fizikai elemeket blokkolják vagy zárják ki, így fizikai úton gátolják a légzést, elzárják a fényt a vizek elől vagy bevonatot képeznek az alacsonyabb rendű élőlényeken. Az olajszennyezések már kis koncentrációban is íz-és szagrontók. A víz felszínén úszó olajréteg a vizek természetes oxigénforgalmát akadályozhatja, így káros hatást fejt ki mind a légzésre, mind a fotoszintézisre. Mivel az olaj gátolja a gázcserét, így gátolja a természetes oxigén felvételét a légkörből valamint a képződő gáznemű anyagcsere termékek távozását, ez utóbbiak pedig a vízben maradva a reverzibilis biokémiai folyamatokat káros irányba tolják el. Az olaj a vízben a mikroszervezetekre tapad, ezzel mind kémiai mind fizikai úton azok pusztulását okozza. Az élő szervezetekre már nagyon kis koncentrációban (néhány tized, század mg/l) is káros hatással van. Az olajszennyezés nagyobb mértékben veszélyezteti a vízi környezet élővilágát, mint a mikroszervezeteket. A halak kopoltyújára ráragadhat az olajos szennyezés,
21
ami akadályozza őket az oxigén felvételében, valamint a bőrükre rakódva bőrelváltozást eredményezhet. Az emberi egészségre is káros hatású, hiszen a bőrfelületen elváltozást okozhatnak, szervezetbe kerülve mérgező hatásúak. Párájukat belélegezve, szervezetbe bekerülve fejfájás, hányinger, rossz közérzet, légzés problémák, pulzus problémák, hasi görcsök, izomgyengeség tünetek jelentkezhetnek. A vízi környezetbe került olaj szétterülhet, párologhat, oldódhat, emulziót képezhet, lebegő anyagokhoz kötődhet, kiülepedhet, auto oxidálódhat, biológiailag lebomolhat. Ha talajra vagy talajba kerül az olaj, akkor benyomul a talaj pórusaiba és a jó áteresztő képességű talajokban gravitációs erők hatására függőlegesen, valamint a kevésbé áteresztő képes talajokban kapilláris erők hatására vízszintesen tovább mozog a talajban. Ha az olaj mennyisége meghaladja a talaj olajvisszatartó képességét, akkor a szennyezés eléri a talajvizet és a fölött kezd el terjedni a kapilláris zónában és a talajvíz áramlásával halad tovább. Az olaj szétterülése kifelé vékonyodó viszonylag vastag olajlencse alakban történik. A talajvízben is lehetséges a biológiai bomlás, ha elegendő oxigén van a mikroorganizmusok részére, de a talajvízen úszó olajlencse lebomlása nagyon lassú. A talajvíz minőségi vizsgálatoknál figyelembe kell venni a figyelő kutakban kialakult állapotokat, mivel, itt az olajréteg vastagsága nagyobb, mint a talajvíz tetején az eltérő nyomásviszonyok miatt, így irreálisan magas értéket is mérhetünk, ezért korrekcióra van szükség
a
talajvizek
felszínén
úszó
olajréteg
vastagságának
megállapításához.
[1,10,25,36,43,44]
3.3.3.2. A króm szennyezés és hatásai A króm relatív gyakori, esszenciális elem a Cr(III) esetében. Ellenáll a levegő nedvességtartalmának. A híg kénsav és sósav oldja, a salétromsav viszont csak a felületét passziválja, felülete könnyen oxidálódik. A széleskörű felhasználása miatt megjelenik a természetes környezetben is, így elszennyeződhetnek a talajok, talajvizek. A Cr (VI) toxikusabb, mint a Cr(III), mivel könnyebben áthatol a biológiai hártyán, valamint erősen mérgező és humán daganatkeltő is lehet, bizonyítottan karcinogén. A króm a szervezetben nagymértékű koncentrálódásra képes, például a hajban, de a vesébe is hamar beépül. A felezési ideje is a raktározódás helyétől függ. A toxikussága az oxidáció fokától függ. A Cr (VI) már kis mennyiségben is toxikus, viszont hamar CR(III)-má redukálódik. A krómmérgezés főbb tünetei a hasmenés, gyomorvérzés, máj- és vesegörcsök, azok 22
károsodása. Néhány vegyülete mutagén hatású is lehet. Bizonyos vegyületei bőrrel érintkezve lassan gyógyítható fekélyesedést okoz. [10,36,50]
3.3.3.3. Az olajos szennyvíztisztítás célja Az olajos szennyvíztisztításnak két fő célja van. Az egyik, hogy a szennyvízben lévő, de még hasznosítható anyagokat visszanyerjük, és gyártási, újrahasználási céllal visszavezessük a rendszerbe. Sajnos Magyarországon még nem terjedt el meghatározó mértékben az újrahasznosítás céljából történő visszavezetés, így nem minden újra feldolgozható hulladék vagy melléktermék kerül a rendszerbe visszavezetésre, bár a keletkező olaj mennyisége az atomerőműnél nem olyan nagy mértékű, de gazdaságilag már ez a mennyiség is megéri. A másik fő cél a környezetvédelem. Az atomerőmű vízvédelmi tevékenysége a Duna és a talajvíz megfelelő minőségének megőrzésére irányul. A felszíni vizek esetén nagy jelentőséggel bírnak az olajos szennyvizek, mivel megakadályozhatja az ivóvízként történő hasznosítást kellemetlen íz- és szaghatása mellett karcinogén termékeket is tartalmaz, de az ipari felhasználás esetén sem megengedhető az olaj jelenléte, így ki kell küszöbölni annak a környezetbe kijutását, terjedését. [10,25,43]
3.3.3.4. A zagymedence felszámolásának okai A zagymedence felszámolása két okból történik, egyik indok a környezet védelme, a másik a vízügyi hatóság előírása, miszerint a medencét ki kell váltani. Környezetvédelmi szempontból a medence potenciális talaj-és talajvíz szennyező forrás, az agyagréteg a hatályos előírások szerint nem alkalmas olajos hulladékvíz fogadására, valamint a hulladékmedence eredeti funkcióit nem töltötte be, ma a területen olajos hulladékvíz és iszaptároló formában van jelen. A vízügyi hatóság előírása alapján fel kell számolni a túlméretezett olajos hulladék medencét és helyette egy megfelelően méretezett, korszerű műtárgyat kell létesíteni, ami az olajos hulladékvizeket választja le és az ott keletkező olajos hulladékvizeket összegyűjti. Ez utóbbi már megvalósult, a medence felszámolása még folyamatban van. [2,3,42]
4. Az olajos hulladékvízrendszer átalakítása Az eredeti olajos hulladékvíz rendszert a 2006-os évben átalakították, mely a mai környezetvédelmi előírásoknak megfelel (a 203/2001. (X.26.) Kormányrendelet szerinti I: kategóriáig), jó hatásfokú (a műtárgyra vállalt határérték 2 mg/l) tisztító berendezés vette át az olajos hulladékvíz medence szerepét). A tisztító berendezés megfelelő üzemelés esetén 23
képes kiváltani az olajos hulladékvíz medence funkcióját, így lehetővé téve a zagytározó rekultivációját. Az új tisztító berendezés egy SEPURATOR 90 típusú műtárgy lett, ehhez az eredeti csőrendszer nyomvonalát át kellett alakítani. A műtárgy kiválasztásában a mértékadó olajos hulladékvíz mennyisége és a befogadó játszott döntő szerepet. A tűzoltó laktanyánál a szivattyú cseréjével biztosították az olajos hulladékvíz elvezetését, hogy az új rendszert ne kelljen feleslegesen túlméretezni, így a méretezés alapja a 30 l/s lett. [2,8,9,33,45]
4.1. Az új olajos hulladékvíz tisztító csatlakozása a meglévő rendszerekhez Az olajos hulladékvíz elvezetése gravitációs és nyomóvezetékek segítéségével működik. A vezeték tervezésénél figyelembe vették, hogy az minimális keresztezéssel épüljön, de a nyomvonalát elsősorban a befogadó és tisztító műtárgy helye határozta meg, így a vezeték keresztezi a meglévő közműveket, kábeleket és az övcsatornát. A gravitációs cső (KGPVC) átmérője 250 mm, esése 5%, a hulladékvíz 1,1 m/s sebességgel tud benne haladni. A nyomócsőszakasz (KPE) rövidebb, 200 mm átmérőjű, 1 m/s sebességet biztosít. A csövek fektetési mélysége 1,2-1,6 m, viszont az eredeti csőrendszer vezetékei 4,5-5 m mélyen találhatóak, így a ezek mélysége miatt egy átemelő akna beépítése vált szükségessé, mely PURATOR FP típusú. [2,8,33,45]
4.2. Az új tisztító műtárgy Az olajos hulladékvizek kezelésére üzembe vett új műtárgy SEPURATOR 90, MÖA 30/III-29,7 típusú, amely megfelel a 203/2001. (X. 26.) Kormányrendelet szerinti I. kategóriának – élővíz befogadó, szerves oldószer extrakt tartalom (SZOE) műtárgyra vállalt határérték 2 mg/l.
Az
ásványolaj-leválasztó
berendezés
feladata
az
olajjal
szennyezett
vizek
megtisztítása az élővízbe történő bevezetés előtt. A berendezés két műtárgyrészből (iszapfogó és olajleválasztó), ezen belül három egységből áll, mint a 7. számú ábrán is látható: Iszapfogó – a durvább szemcsék ülepedésére, Olajleválasztó – ide kerül az előtisztított víz és a felúszott olaj, Maradékolaj-leválasztó – tisztítás a műtárgyra vállalt határérték (2 mg/l) alá. A három egység a műtárgyon belül kialakított medencerészben helyezkedik el. A műtárgy előtt fogadó és ellenőrző akna is, míg utána ellenőrző akna került kialakításra. Az iszapfogó műtárgyba jut a szennyezett víz a tisztító rendszer előtti aknából. 24
7.számú ábra: A SEPURATOR 90 elvi kialakítása (Forrás: http://www.euro-purator.hu/termekek/kategoriak/21-sepurator-90-pet) Az iszapfogó: A műtárgy ezen része a gyorsan kiülepíthető anyagok visszatartását biztosítja, melyhez nagy mennyiségű olajszennyeződés tapad. Ezen kívül még kiegyenlíti a mennyiségi csúcsokat és a hőmérsékleti különbségeket, valamint megtöri az áramlást és a koncentráció lökéseket is. Növeli az őt követő olajfogó hatékonyságát a merülő-terelő lemezrendszerrel, ezzel együtt gravitációs leválasztó szerepet is betölt. A tisztítórendszer előtti aknából, a medence hozzáfolyásánál egy ráfolyás szabályozó van beépítve, ennek úszóteste normál üzemben a vízfelszín mozgását követi, lebeg a vízfelszínen. A szabályozó csak fojtani tudja a hozzáfolyást, lezárni nem. Az iszapfogókban a víznél nehezebb fajsúlyú iszap van, így a hozzátapadó olajcseppekkel a tartály fenekére leülepszik. A leülepedett iszapot a medencéből rendszeresen szippantással kell eltávolítani Ha az igénybevétel miatt a szippantást ritkán, csak több havonta kell elvégezni, és ez idő alatt az iszap kemény kéreggé alakult, akkor nem elegendő csak a folyékony állapotú fázis kitermelése, ekkor gondoskodni kell a bekeményedett réteg felveretéséről, hogy az iszapfogó teljesen kitisztítható legyen. Az iszapfogóból kikerülő víz az I. fokozatú olajleválasztóba folyik. [2,8,33,35,38,39,45] 1. elem: Az I. fokozatú olajleválasztó Egy önműködő úszózár található a beömlési helyen, amely egyrészt megakadályozza egy bizonyos olajtárolási szint túllépését (15 cm-es olajréteg), valamint a víz felduzzadását az olajleválasztó térben, a főszűrő eliszapolódásakor. Az olajleválasztóból a víz még megnövekedett nyomás esetén sem képes átáramolni az eliszapolódott szűrőn, így a 25
vízszint folyamatos emelkedése során az úszótest megtelik vízzel, majd lezárja az iszapfogó felöli hozzáfolyást. Az olajleválasztó egység egy koaleszcensz szűrőbetét segítségével szűri ki a vízben lebegő szabad fázisú kisebb olajcseppeket, valamint szintén visszatartja a még meglevő köztes fázisban lebegő finomiszapot. Ez utóbbi az, ami a szűrő felületén megtapadhat, és eltömítheti azt. A szűrőbetét oleofil jellemzőkkel bíró, poliuretán bázisú anyag, amelynek fő jellemzője, hogy az olaj a felületén ugyan ideiglenesen megtapad, de egy bizonyos cseppméreten túl már a felületről leválik és a megnövekedett felhajtóerő következtében a víz felületére felúszik (koaleszcencia hatás). A leválasztott olaj egy mobil olajlefölöző berendezéssel távolítható el, az így előtisztított víz a maradékolaj leválasztó térbe jut.
2. A maradékolaj-leválasztó (II. fokozat) A maradékolaj-leválasztóban található a második koaleszcensz-szűrő, ami a megkívánt határérték alá tisztítja a már előtisztított vizet. Ez a rész a maradék legfinomabb olajcseppeket is cseppesíti, majd ezt követően felúsztatja. A tisztított vízből mintát kell venni, ez történhet a műtárgy után lévő ellenőrző aknából, vagy az elfolyási oldalon lévő pipacsőbe épített mintavételi helyről. [2,8,33,35,38,39,45]
4.3. A SEPURATOR 90 berendezés próbaüzeme A 2006. évben elkészült az olajos hulladékvízrendszer rekonstrukciója, ennek során került telepítésre az új olajleválasztó műtárgy. A SEPURATOR 90 típusú iszapfogó és ásványolajleválasztó berendezés megfelelő működésének vizsgálatára egy hónap időtartamú próbaüzemi működéséről született döntés. 2006. 04. 26-án megtörtént a rendszer műszaki átvétele, majd 2006. 06. 20-án elkezdődött az egy hónapos próbaüzem, ezt 2006. 07. 26-án további egy hónappal meghosszabbítottak, 2006. 08. 27-én a második havi próbaüzem is befejeződött. A próbaüzem(ek) legfontosabb tapasztalata, hogy a terheléses próba során a rendszer többlet terhelésre többlet kibocsátással reagált, azaz nem teljesültek azok a paraméterek, amiket a kibocsáthatóság szerinti határértékre vonatkozóan az olajleválasztóval szemben támasztott az atomerőmű, ennek adatai láthatóak a 2. számú táblázatban. Nevezetesen nem sikerült tartani az önként vállalt a 2 mg/l-es SZOE-ra vonatkoztatott követelményt, ezen felül időnként a mérések szerint a 10 mg/l-es kibocsáthatósági határértéket is meghaladta az 26
olajtartalom. A leválasztó berendezésről a 7. számú mellékletben láthatóak fényképek. [2,8,33,35,45] Mintavétel ideje 2006.06.21. 2006.06.21. 2006.06.27. 2006.07.05. 2006.07.11. 2006.08.01. 2006.08.08. 2006.08.17. 2006.08.22. 2006.08.22.
Rámenő olajos hulladékvíz (mg/l) <2 4 <2 342400 96840 517200
Elmenő tisztított víz (mg/l) <2 <2 <2 12 16 40 70 <2
Vizsgálat típusa SZOE SZOE SZOE SZOE SZOE SZOE SZOE SZOE SZOE SZOE
2. számú táblázat: A próbaüzem(ek) során mért SZOE koncentrációk (Forrás: MVM Paksi Atomerőmű Zrt. Környezetvédelmi Osztály) A 2. táblázatból látszik, hogy az elmenő tisztított víz SZOE koncentrációja valószínűleg csak akkor teljesíti az előírt határértéket, ha nem történt rábocsátás a műtárgyra. Ezt támasztják alá a 2006. 06. 21-én, a 2006. 08. 01-én és a 2006. 08. 22-én vett mérési minták eredményei. A terheléses próbára azért volt szükség, mert a műtárgy automatikusan működött, automatizálva történt a rábocsátás is, így nem volt ismert a rámenő hulladékvíz olaj koncentrációja. A berendezés hatásfokát azért nem lehetett megállapítani, mert a mintavételek időpontjában a műtárgyra egyáltalán nem történt kibocsátás. Ezért üzemi jellegű, de nem maximális terhelésnek vetették alá az olajleválasztót, melynek során ismert mennyiségű és ismert koncentrációjú olajos vizet öntöttek közvetlenül a műtárgyba, majd ezek után mintát vettek a távozó hulladékvízből és mérték a SZOE tartalmát. 2006. 11. 08-án ismét egy hónapos próbaüzemet kezdtek el a műtárgy kitisztítása, valamint a szűrők cseréje után. 2006. 11. 09-én a tisztított víz felszínén olajfelúszást tapasztalt a személyzet, ezért a kibocsátókat letiltották, a műtárgyat leürítették. A Környezetvédelmi Osztály és a berendezés leendő üzemeltetője megállapították a próbaüzem sikertelenségét, és újra üzembe vetették az olajos hulladékvíz medencét. [2,8,33,35,45]
27
4.4. A próbaüzem tapasztalatai alapján levonható következtetések A próbaüzem problémáinak több oka is van. Az egész kiindulópontja az, hogy maga az egész olajos hulladékvízrendszer mostohagyerekként van kezelve a Paksi Atomerőműben, a komplett rendszernek nincs egy közös gazdája. A hulladékvíz medence a Vegyészeti Technológiai Osztály kezelésében van, a gyűjtő gerincvezeték a Külső Technológiai Osztályhoz, a forráshelyek pedig az adott berendezést, technológiát kezelő osztályokhoz tartoznak. Ráadásul az új berendezés tervezését egy ezektől független szervezet koordinálta, egy külsős vállalkozó bevonásával, aki további alvállalkozót bízott meg a tervezési feladatokkal, így a szakmai szervezetek bekapcsolódása a létesítési folyamatba csak a kivitelezési fázisban történt meg. A fentiekből következően a tervezéshez szükséges műszaki adatok meghatározása rendkívül nehéz feladat, mivel az eredeti rendszer nem rendelkezik semmilyen méréssel, irányítástechnikával,
nem
áll
rendelkezésre
részletes
technológiai
leírás,
a
többi
atomerőműves rendszertől eltérően. A tervező nem vette figyelembe az olajleválasztó műtárgy kiválasztásakor a ráfolyó hulladékvizek olajtartalmát, ilyen irányú adatszolgáltatást nem igényelt az erőmű illetékes szakterületétől. A SEPURATOR 90 berendezést forgalmazó cég honlapján megtalálható műszaki adatok sem tartalmaznak az olajtartalomra vonatkozó határértéket, csak a teljesítmény tartomány intenzitása (30 l/s) van feltüntetve. Szintén nem lett figyelembe véve az olajleválasztó kiválasztásakor, hogy ha a rávezetett technológiai hulladékvízben az olaj emulzió formájában is előfordulhat, akkor a berendezés nem képes annak az olajtartalmának tisztítására, így az elvárt eredmény és a belső, SZOEra vonatkoztatott követelményérték nem teljesül. Át kell alakítani a műtárgy kiépítését az üzemeltetéshez, mert a műtárgy olajleválasztó része maximum 250 liter olaj „tárolására” alkalmas, ezt a mennyiséget pedig a dízelgépházak 2 m3es tartályainak ürítésekor (melyeknek akár 80%-a is olaj illetve gázolaj lehet) hamar kimerítik. További probléma, hogy az olajleválasztó akna nem rendelkezik az olajszint mérésére alkalmas eszközzel, ezért üzem alatt állandó helyszíni kezelői felügyeletet igényel. Ezeket a problémákat viszonylag egyszerűen meg lehetne oldani egy automata olajszintmérő berendezéssel, melynek jelzése alapján automatizált kitárolás történne egy utólagosan kiépítendő nagyobb térfogatú olajtároló tartályba. Ezzel, ha megfelelően működik kiküszöbölhető az emberi tényező, így egy lehetséges hibaforrással kevesebb lenne.
28
Környezetterhelést okozhat még a műtárgy kialakítása az olajleválasztó kitakarítása közben is, mert füves területen került kiépítésre. Nem építettek ki sem az olajelszállításhoz szükséges burkolt szervízutat, ezen felül a műtárgy közvetlen közelében nincs tisztítható, szilárd burkolatú terület. Ez már problémát okozott a második próbaüzem során is, mikor a szűrőket cserélték, ez látható a 8. számú ábrán is. A munkálatok végén az olajos földet kicserélték. [2,8,33,35,42,45]
8. számú ábra: Az átemelő akna melletti terület (Forrás: MVM Paksi Atomerőmű Zrt. Környezetvédelmi Osztály)
Ezeket a hiányosságokat minél előbb pótolni szükséges, a burkolatot úgy kell kialakítani, hogy arról az esetleges olajos szennyezések könnyen és biztonságosan eltávolíthatóak legyenek, lehetőleg a műtárgyra történő közvetlen rávezetéssel. A fentiek alapján kijelenthető, hogy a tervezési cél helyesen lett megfogalmazva, azonban a tervezési adatok meghatározása nem kellő minőségben történt, az olajleválasztó műtárgy
29
kiválasztását, a rendszer kialakítását nem megfelelő körültekintéssel hajtották végre. [2,8,33,35,42,45]
5. Területi adottságok: 5.1. Domborzati viszonyok A Paksi kistérség természetföldrajzi szempontból átmeneti területen helyezkedik el a DélDunántúli régióban. A terület nagy része síkság, másik része kezdődő dombság, a Dunamenti síkság és a Mezőföld közép illetve déli részét képezi. A Mezőföld lösszel illetve futóhomokkal fedett hordalékkúp síkság. Felszínüket a löszre jellemző lepusztulási formák löszdolinák, löszkutak, löszmélykutak, valamint eróziós-deráziós völgyek sűrű hálózata tarkítja. Déli része futóhomokkal és szintén lösszel fedett hordalékkúp-síkság. K és Ny felé éles hegyrajzi és szerkezeti határral különül el. Két jellemző hegyrajzi szint különíthető el. Az egyik közepes magasságú, tagolt síkság, eróziós-deráziós völgyekkel tagolt, a sajátos löszlepusztulási formák jellemzik. Ezt gyűrűszerűen körülöleli egy alacsonyabb enyhén tagolt síkság
futóhomokfelszíne.
A
felszínt
félig
kötött
futóhomokformák
maradékgerinc,
homoklepel, szélbarázda és garmada, fedik. A Duna partján részben futóhomokkal fedett magas ártér ovális földnyelvként környezete fölé emelkedik. Ez a terület morotvákkal tagolt. A meglévő blokkok É-D irányúak. A tervezési alapszintje a Balti-tenger szintje feletti 97,15 m. Ez biztosítja, hogy a tervezésnél figyelembe vett árvízszint esetén se következzen be a létesítmény elárasztása. [47,48,52,53,54]
5.2. Földtani, tektonikai, szerkezeti és vízföldtani viszonyok A felszín alatti kőzet pannon agyagos üledék, a felszíni rétegek jellemzően futóhomok, lösz, ártéri és holocén üledékek, hordalékok. A Paksi Atomerőmű körzetének rétegsorában két nagy egységet különböztetünk meg. Az egyik a gyűrt medencealjzat a másik az erre éles diszkordanciával települő, 500-2000 m vastag neogén-kvarter üledékösszlet. Mind a két egységben kimutathatók vetők és kőzetrések csekély mértékben. Az üledékösszlet két részre bontható. Az egyik egy felszín közeli vető, míg a másik egy mélyebben fekvő vető. Előbbire sekélyfúrásokból, utóbbira szeizmikus szelvényekből szerezhetőek információk. A felszín közeli szint közel vízszintes rétegezettségű, a vetőket az eróziós völgyek oldalában tételezik fel. A mélyebb szinten lévő töréses üledékösszlet szerkezetét magyar és orosz kutatók is vizsgálták, mind a két vizsgálat alapján szerkezetét „virág” jellegűnek találták. A medencealjzat szerkezetére kevés információ van, benne töréseket feltételeznek regionális tektonikai elemzéssel levont következtetésekből. Paks alatt húzódik át az ország
30
legjelentősebb törése DNY-ÉK-i irányban, a pleisztocén üledékrésekben mért kőzetrések nagy részben párhuzamosak ezzel, de nem igazolták, hogy ezek a főtörés övébe koncentrálódnának. A merőleges kőzetrések száma igen csekély mértékű. A kőzetrések uralkodó dőlésszögük alapján eltolódásos eredetűnek tekinthetőek. A Közép-mezőföld mozaikszerűen töredezett fel az alsópleisztocénban, és az egyes nagyobb blokkok különböző mértékben kiemelkedtek, melyeket átlagosan 20-40 m vastag eolikus lösz fed be. A Dél-mezőföld területe süllyedt az újpleisztocén korig, ezért a pannóniai rétegek folyóvízi üledékkel takartak, ez főként homokból álló hordalékkúp, melyet emelkedés után 10-20 m vastag lösz fedett be. A Dél-mezőföld talajtakarója igen változatos, 10 talajtípus fordul elő a területen. Ezekből négy kisebb mennyiségben, ezek a futóhomokok, csernozjom barna erdőtalaj, réti szolonyec és réti lápos a talajok. A legnagyobb területen a homok, homokos barnaföldek jelennek meg. Ezen kívül még jelentős a löszös üledék, valamint az azon képződött mészlepedékes csernozjom talajok. Réti öntések és réti csernozjom talajok is előfordulnak. A folyóvölgyekre jellemzőek a réti öntés és síkláp talajok, valamint a nyers öntéstalajok is dominánsak. [4,47,48,52,53,54]
5.3. Vízrajzi viszonyok A paksi kistérség legjelentősebb felszíni vize a Duna, amely 101 km hosszan képezi Tolna megye határát. Átlagos szélessége ezen a szakaszon 500-600 m, mélysége 3-4 m. Gyengén alsó szakasz jellegű, szigetek és zátonyok kísérik, a terület vízrajzi képe a 9. ábrán látható. Közepes vízhozama Paksnál 2300 m3/sec. Alacsony fekvése miatt belvízveszélyes a terület, nagy felszíni részeket foglaltak el az időszakosan vízzel borított mocsaras felületek, míg a területet nem szabályozták. A Duna tolna megyei szakaszának vízminősége jó állapotú, viszonylag alacsony szervesanyag tartalom és kedvező oldott oxigén mennyiség jellemző. Első osztályú víz általában a Paks alatti szakaszon fordul elő. A Paksi Atomerőmű tevékenysége során jelentős mennyiségű ipari vízigényét fedezi felszíni vízkivétellel a Dunából. A hűtővíz visszavezetésével káros hősszennyezést a Paks alatti Duna szakaszra nem okoz, hatása a víz minőségére, az élővilágra elhanyagolható az erőmű és a környezetvédelmi hatóság mérései alapján. Hatása a helyi élővilágra kedvezőnek mondható. Az erőmű közvetlen közelében található a Paksi Kondor-tó és Füzes-tavak. Ezek ma halastavakként működnek, melyek mesterségesen, holtágakból valamint a Duna vizének elvezetéséből jöttek létre. A Kondor-tó holtág jellegű, míg a három Füzes-tó az erőművi földmunkák maradéka. A tavakat utánpótlódását a kiengedett hűtővizekkel biztosítják. 31
A Fadd-Dombori Holt-Duna vízutánpótlását is a hűtővízzel biztosítják a Faddi-csatornán keresztül, ez élesztette újjá a már elmocsarasodó, haldokló holtágat. Ma vízmélysége 2 m körül alakul, területe 180 hektár, vízhozama csaknem 3,5 millió m3. A felszín alatti első vízszintként a talajvíz jelenik, ami a földtani és morfológiai jellemzőkből erednek. A mezőgazdaságilag művelt területeken a víztükör fekvése mély, 30-40 m. A Dunai ártereken a nyugalmi talajvízszint általában 2-5 m között alakul. Jelentős a Duna kavicsteraszán megtalálható első vízadó rétegek bő vízhozamuk miatt. A talajvizet pleisztiocén kori Duna által szállított kavicsos homokréteg tárolja, ez hosszú távon is bőséges vízutánpótlást jelent a területen. Ez a nagymennyiségű víz megfelelő ivóvízbázisa lehet a környező településeknek, ha nem éri külső szennyeződés. A vizet tároló homok, kavicsos-homok, homokos-kavics, rétegek vastagsága változó, általában 9 - 10 m, de van ahol a 30-40 métert is eléri. [47,48,52,53,54]
9. számú ábra: Paks és környékének vízrajza (Forrás: MVM Paksi Atomerőmű Zrt. Környezetvédelmi Osztály )
32
5.4. A talajvíz és áramlási viszonyai az érintett területen Az erőmű területének talajvízjárását a következő tényezők határozzák meg: Meteorológiai viszonyok, ezek a csapadékmennyiség alakulása, párolgás, Háttér felöli hozzááramlás (Mezőföld), A Duna vízjárása, valamint annak függvényében fellépő visszaduzzasztó illetve leszívó hatás, A mesterséges környezet (a környezet beépítettsége, a tereprendezés, a hidegvíz csatorna, a horgász- és a halastavak vízszintje). A talajvíz összefüggő rendszert képez a területen, ÉNy-DK áramlási irány jellemzi. A nagyvízi időszakban a Duna táplálja a talajvizet, míg a kisvízi időszakban a Duna felé áramlik, ez a keleti oldalról érezhető. A nyugati oldalról a Paks Mezőföld magasabb szintjéről szivárgó talajvíz táplálja a terület talajvízháztartását, északi és déli irányból nem jut talajvíz a területre. A talajvíztároló összlet vízzáró feküje 30-40 méter mélységben található a terepszint alatt, melyre leginkább pannon tavi agyagképződmény jellemző. A réteg alsó részét rosszul osztályozott kavics jellemzi, mely 10-15 méter vastagságban helyezkedik el, míg a réteg felső része árvízi elöntésből származó finomhomokos szórványkavicsból áll 5-10 méter vastagságban. Viszont az eredeti talajviszonyok nagymértékben megváltoztak az erőmű építésekor, mivel 0-7 méter vastag feltöltés került az eredeti térszínre, jellemzően helyi anyagból. Így a szivárgási tényezők is megváltoztak, a 7-9 méter mélyen elhelyezkedő talajvizet általában 10-15 nap alatt érhetik el a szennyezések. Szerencsére mivel a zagymedence külön agyagszigeteléssel van ellátva, ez a medencében lévő szennyezők visszatartását segíti, ezért a belőle származó szennyezések nehezebben jutnak ki, így a terület rövid elérési ideje ellenére is védve van. A zagytér környezetében a talajvíz mélységét, annak ingadozását és az áramlási viszonyait főként a hidegvíz csatorna vízállása, valamint a halastavak vízszintje határozza meg. A melegvíz csatorna azért nem befolyásoló tényező, mivel a medre burkolt. Ha a Duna vízállása alacsony, ami egyébként a hideg vizes csatorna vízállásával egyező, akkor a talajvíz a halastavak felől a hideg vizes csatorna felé áramlik, majd a csatornába betáplálódik. Ha a Duna vízállása magas, a vízáramlás megfordul és a talajvíz ellentétes irányba kezd el mozogni, a csatornától a medencék felé. Ez a hatás a talajvíz figyelő kutakban is megfigyelhető. Az éves vízszint lineárisan addig csökken, míg a Duna vize emelkedni nem kezd, ekkor a talajvízesés csökkenni kezd és 89,00 mBf vízszinten a rendszer statikus állapotba kerül és a talajvíz nem áramlik tovább a hideg vizes csatorna 33
felé. Ha a Duna vize 89,00 mBf emelkedik a talajvíztartó rendszer feltöltődése elkezdődik és addig tart, amíg újra ez alá a vízszint alá nem csökken a hideg vizes csatorna vízszintje. Így mivel a hidegvíz csatorna a rendszer megcsapolója a szennyeződések is abba jutnának a talajvízből, így a szennyeződés egy szűk területen marad a medence körül. Tehát a szennyezés lehetősége csak a hideg vizes csatorna és a zagymedencék közti területet veszélyezteti, más területekre nem tud eljutni. [26,27,42,54]
5.5. Mintavételezés Amikor tudomásunk van egy szennyezésről, és annak létezését bizonyítani szeretnénk, akkor a területen mintavételezést kell végrehajtani. A mintákat úgy célszerű venni, hogy egyben a szennyezett terület lehatárolható is legyen, tehát a látható szennyezéstől távolabb is célszerű mintát venni, hogy ezzel is egyértelművé tegyük meddig terjed ki a szennyezés, mekkora területen kell ártalmatlanítási munkálatokat végezni. [10,23,34,36]
5.5.1. A talajvíz mintázása A talajvíz mintavételezése már meglévő monitoring kutakból történik. A medence körül több monitoring kút is ki lett építve, melyeket rendszeresen ellenőriznek. Talajvíz mintát csak a vizsgálandó rétegből szabad venni, hogy a mintavételből kizárjuk a más rétegeket. Bizonyos esetekben tisztító szivattyúzást kell végezni a mintavétel előtt, ekkor háromszoros víztérfogatot kell kiemelni, a szivattyúzás során pedig szakaszosan mérni kell a vízhőmérsékletet, a vezetőképességet, pH-t és miután ezek a mért értékek állandósultak utána vehető minta. A mintavételezés jelen esetben is így történt, hogy búvárszivattyú segítségével tisztító szivattyúzást végeztek a tényleges minta vétele előtt. A mintát mindig jól zárható edénybe kell tenni, ebben az esetben műanyag tároló flakonok lettek alkalmazva. A mintavételezés után különböző mennyiségű minta lett véve, de általánosságban elmondatható, hogy minimum 0,5-1 liter mennyiségű a minta minden esetben vételezve lett. A minták a helyszíni vizsgálatok után hűtött állapotban lettek a laboratóriumba szállítva. A minta vizsgálatakor a vizsgálatnak ki kell terjednie minden paraméterre, melyből a környezetszennyezésből származó veszélyek megállapíthatók. A szénhidrogén minták folyadék-folyadék extrakció vagy oldószeres deszorpcióval -ez utóbbiak az illékony szénhidrogén tartalom vizsgálatához lettek előkészítve -, gázkromatográfos módszerrel lettek vizsgálva, lángionizációs detektorok segítségével, míg a fémek vizsgálata esetén
34
induktív
csatolású
plazma-atom
emissziós
spektrométert
alkalmaztak.
[10,11,12,13,14,15,16,17,18,19,20,21,22,23,26,2734,36,44]
5.5.1.1. A talajvíz figyelő kúthálózat Mind a figyelő, mind a mintavételi kutak száraz fúrási technológiával lettek kialakítva, mélységük 12-22 méter közötti. A kutakban a béléscső védelme alatt 160/150 mm PVC csőrakat lett elhelyezve, iszapzsákból, 2-6 méteres szűrőzött szakaszból és toldó csőből áll. A kutak 165/155 mm-es zárható kútfejjel vannak ellátva a szűrőrakat védelmében. A védőcső fokozatos felhúzása mellett a szűrőrakat és a furat köze 5-7 mm-es szűrőkaviccsal lett kitöltve. Az atomerőmű területén számos megfigyelő kút van létesítve. Az ipari hulladékmedencék állapotát a Z01, Z02, Z02/A, Z03, Z05, Z06, Z08, T65, T66, és a T72-es jelű megfigyelő kutak vizsgálják. Az olajos hulladékvíz tároló közvetlen környezetében a Z02, Z02/A, Z05, T65, T66 jelű kutak helyezkednek el. Az 3. táblázatban és a 11. ábrán láthatóak az utóbbi 4 év talajvízminta vizsgálatai és a 10. ábrán a talajvízfigyelő kutak elhelyezkedése. [11,12,13,14,15,16,17,18,19,20,21,22,26,27]
35
10. számú ábra: A talajvíz mintavevő kutak elhelyezkedése a zagymedence körül (Forrás: Farkas Edit a mintavételi jegyzőkönyvek alapján)
36
Mintavétel
Z2
Z2/A
Z5
T65
T66
ideje/kút száma Szennyezőanyag
TPH
Cr
TPH
Cr
TPH
Cr
TPH
Cr
TPH
Cr
2010. február
53
<6
<25
<6
<25
-
<25
-
25,6
-
2010. május
<25
6,93
<25
<6
<25
-
<25
-
<25
-
2010. augusztus
<25
6,07
<25
<6
<25
-
<25
-
<25
-
2010. november
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
2011. február
<25
7,06
<25
<6
<25
<6
<25
<6
<25
<6
2011. május
<25
<6
<25
<6
35,8
<6
28,9
<6
<25
<6
2011. augusztus
<25
<6
<25
<6
<25
<6
<25
<6
<25
<6
2011. november
<10
<6
<10
<6
<10
<6
<10
<6
<10
<6
2012. február
25
8,62
<10
6,58
47
<6
20
<6
59
<6
2012. május
14
9,03
<10
<6
<10
<6
16
<6
<10
<6
2012. augusztus
13
7,37
<10
<6
12
<6
<10
<6
29
<6
2012. november
19
13,3
<10
11,9
13
<6
<10
<6
<10
<6
2013. február
<25
<5
<25
<5
<25
<5
<25
<5
<25
<5
2013. május
<25
<5
<25
<5
<25
<5
<25
<5
<25
<5
2013. augusztus
<25
<5
<25
<5
<25
<5
<25
<5
<25
<5
2013. november
<25
7,4
<25
5,8
<25
<5
<25
<5
<25
<5
2014. február
<25
8,4
<25
<5
<25
<5
<25
<5
<25
<5
2014. május
<25
5,4
<25
<5
<25
<5
<25
<5
<25
<5
(µg/l)
3. táblázat: A talajvízminta vételezések eredményei (Forrás: Farkas Edit a mintavételi jegyzőkönyvek alapján)
37
11. számú ábra: A talajvíz minta eredmények (Forrás: Farkas Edit a mintavételi jegyzőkönyvek alapján)
B szennyezettségi határérték felszín alatti vizek esetén: Króm (összes) 50 µg/l Króm (VI) 10 µg/l TPH (C5-C40) 100µg/l A 11. számú ábrán mérési eredményekből jól látszik, hogy a talajvízben még nem jelent meg a szennyeződés. A TPH szennyeződés mindenhol az előírt érték alatt található, ezt a kék és zöld színű oszlopok mutatják, a határértéket a legvilágosabb vonal jelöli, míg a lilás árnyalatú oszlopok a króm összes értékre vonatkoznak, ezek sem haladják meg az előírt határértéket, a króm VI értékre vonatkozó határérték felett van némelyik érték, de a mintavételezés az összes króm értékre vonatkozik. Az ábrán a króm összes határértékét a sötétebb narancssárga, a króm VI határértékét a piros vonal jelöli. Bár 2012. után a mintavételezést végző cégeknél váltás történt, a szennyezőanyag meghatározásokhoz hasonló mintavételi elveket és vizsgálatokat társított mind a két fél. A 2010. év előtti jegyzőkönyvek értékeit nem ábrázoltam, de azok alapján az értékek alapján is elmondható, hogy a talajvíz nem volt ez előtt sem krómmal vagy olajjal szennyeződve. [11,12,13,14,15,16,17,18,19,20,21,22,26,27,58]
38
5.5.2. A talaj mintázása A mintavétel kettős célú, a számszerű paraméterek alapján nemcsak a talajtulajdonságokat és a terület szennyezettségének jellemzését tudhatjuk meg, hanem ezek változékonyságáról is információt kapunk. A talaj mintavételek az elmúlt évek során fúrással történtek, változó minta számmal és minta hellyel. A sűrűbb mintavétel és analízis a talaj heterogenitásának megismerésére nyújt segítséget, így elkülöníthetők a szennyezettebb foltok is ez esetben a legszennyezettebb folt a kiömlő cső néhány méteres környezete. A talajmintáknál a zavartalan minta vétele problémásabb, az egyes rétegek keveredése miatt, ezért száraz mintavételezést végeztek. Az inhomogenitásuk miatt a talajminták kémiai analízise is bonyolultabb, mint a vízmintáké. A talajmintavételezésekor figyelembe volt véve, hogy a mélyebben lévő rétegekbe is lehatolhatott a szennyeződés a viselkedési mechanizmusai alapján, olyan minták is lettek véve, melyek egy pontból, több mélységből is szolgáltatnak információt, ezért a mélyebb rétegek mintázása során 3 eltérő mélységben történt a mintavétel. A mintavétel mélységének és a minta mennyiségének meghatározása során a talajt genetikai szintenként kell mintázni. A szennyezett területen azonos szintenként kell végezni a fúrásokat, az utolsó mintát pedig a már nem szennyezett rétegből kell venni. A minták az évek során különböző pontokban lettek véve, arra is ügyelve, hogy az eredmény kellően reprezentatív legyen és a felszámolandó szennyezés területét egyben le is lehessen határolni. A vizsgálat során körülbelül egy kg minta lett véve pontonként, bár voltak olyan pontok ahol több és voltak olyan pontok ahol kevesebb volt a mért mennyiség. A talajminták nylon zacskókban lettek begyűjtve, szállításuk hűtéssel történt. A talajmintákat légszáraz állapotban, szennyezésmentes, tiszta, hűvös, fénytől védett, sötét, jól szellőző helyen kell tárolni, valamint kerülni kell azok átnedvesedését is, valamint ügyelni kell arra, hogy ne következhessen be olyan változás, ami a vizsgált paramétereket befolyásolná a mintában. A minták különböző forráspontok alapján gázkromatográfiás módszerrel lettek vizsgálva. A talajminta vételezési pontok a 13., 15., 17. ábrákon és az eredmények a 4., 5., 6,
táblázatokban
és
a
12.,
14.,
16.
ábrákon
lettek
összegezve.
[10,22,23,25,28,29,34,43,49,58]
39
Talajmintavétel 2012. június Fúrás
TPH
PZ1- PZ1- PZ1- PZ2- PZ2- PZ2- PZ3- PZ3- PZ3- PZ4- PZ4- PZ43m
5m
7m
3m
5m
7m
3m
5m
7m
3m
5m
7m
<10
<10
<10
<10
<10
13
12
13
13
<10
<10
<10
mg/l 4. táblázat: A 2012. évi talajmintavételek eredményei (Forrás: Farkas Edit a mintavételi jegyzőkönyvek alapján)
12. számú ábra: A 2012. évi talajmintavételek (Forrás: Farkas Edit a mintavételi jegyzőkönyvek alapján)
40
13. számú ábra: A 2012. évi talajmintavételek elhelyezkedése (Forrás: Farkas Edit a mintavételi jegyzőkönyvek alapján)
41
Talajmintavétel 2013. április Mintaszám, mélység/
TPH
Króm (VI)
Króm (összes)
1-0,50 m
<20
<1
6,8
2-0,40 m
<20
<1
6,1
3-0,40 m
<20
<1
7,6
4-0,40 m
<20
<1
6,4
5-0,40 m
<20
<1
8,1
6-felszíni
22600
<1
80,2
7-felszíni
108000
<1
44,2
8-0,20 m
55,4
<1
7,3
9-0,20 m
<20
<1
11,7
10-felszíni
245500
<1
6639
Szennyezőanyag mg/l
5. táblázat: A 2013. évi talajmintavételek eredményei (Forrás: Farkas Edit a mintavételi jegyzőkönyvek alapján)
14. számú ábra: A 2013. évi talajmintavételek eredményei (Forrás: Farkas Edit a mintavételi jegyzőkönyvek alapján)
42
15. számú ábra: A 2013. évi talajmintavételek elhelyezkedése (Forrás: Farkas Edit a mintavételi jegyzőkönyvek alapján
43
Talajmintavétel 2014. január Mintaszám/Szennyezőanyag
Króm (VI)
Króm(Összes)
1
<1
1100
2
<1
6319
3
<1
186
4
<1
1336
5
<1
3784
6
<1
11462
7
<1
10648
8
<1
86,5
9
<1
42,6
10
<1
371
11
<1
8536
12
<1
479
12/a
<1
20,6
13
<1
1157
14
<1
65,9
15
<1
113
15/a
<1
14,7
16
<1
32,2
17
<1
20,3
18
<1
15,7
19
<1
44,9
20
<1
45,3
21
<1
21,6
22
<1
11,7
(mg/l)
6. számú táblázat: A 2014. évi talajmintavételek eredményei (Forrás: Farkas Edit a mintavételi jegyzőkönyvek alapján)
44
16. számú ábra: A 2014. évi talajmintavételek eredményei (Forrás: Farkas Edit a mintavételi jegyzőkönyvek alapján)
45
17. számú ábra: A 2014. évi talajmintavételek elhelyezkedései (Forrás: Farkas Edit a mintavételi jegyzőkönyvek alapján)
B szennyezettségi határérték földtani közeg esetén: Króm (összes) 75 mg/l Króm (VI) 1 mg/l TPH (C5-C40) 100 mg/l
46
A talajmintavételekből viszont az látszik, hogy a medencében a kifolyó nyílásnál lévő terület szennyezettnek minősül a mért értékek alapján, kivéve a Króm (VI) típusú szennyeződést, mely a határérték alatt található. A 12. ábrán még csak a TPH értékek szerepelnek, ez a 4. táblázatban is látható. 2012-ben még nem tettek vizsgálatot a krómra, ebben az évben a medence területén kívül lévő pontokat mintázták, melyek elhelyezkedése a 13. ábrán látható, mind a határértéket jelző narancssárga vonal alatt találhatóak, így elmondható, hogy a medence külső területe nem szennyezett olajjal. Az 5. táblázat alapján készült 14. számú ábrán viszont jól látható, hogy főleg a felszíni mintavételek esetén tapasztalható nagyobb koncentrációban a szennyeződés az olaj és a króm esetében is, a TPH határértékét a világosabb narancssárga, a króm összes határértékét a sötétebb narancssárga, míg a króm (VI) határértékét a piros vonal jelöli. A 2013-as év mintavételi pontok a 15. ábrán találhatóak, ezek alapján elmondható, hogy főleg a beömlő nyílás közelében a legszennyezettebb a talaj. A 16. ábrán, ami a 6. táblázat értékei alapján készült, már csak a krómra vonatkozó értékek láthatóak, a mintavételi pontokat a 2014-es évben a 17. ábra mutatja, ezek alapján a króm (VI) szennyeződés határérték alatt marad, míg a króm összes értékek több helyen is átlépik az előírtakban megengedett határértéket. [22,28,29,58]
6. A műtárgy felszámolásának kivitelezési lehetőségei 6.1. A meglévő műszaki állapot Az 1. számú melléklet szerinti dokumentáción látható az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. területén az olajos medence, a csővezeték és ezek környezetének kapcsolata. Az olajos medence a 1164-es jelzést kapta, jelenleg üzemen kívüli állapotban található, az olajos csővezeték is még létezik, szintén üzemen kívül van helyezve, ez szolgálta a létesítményben
keletkező
olajos
szennyvizek
nyomás
alatti
elvezetését
több
bekötővezetékkel és kivezetéssel. Az olajos csővezeték kezdőpontja a 0+000 km-szelvényben, az olajos medence (1164 jelű) becsatlakozásánál található, NA200 acél csőátmérővel kiépítve. Az olajos csővezeték végpontja a 2+585 km szelvényben, a 0012 Tűzoltóépület melletti medencében van, ehhez korábban egy merülő szivattyú csatlakozott, melynek csonkja jelenleg vakkarimával van lezárva. A tisztítási becsatlakozási végpont az SA 6705 szerelvényakna, a 2+579 km szelvényben található.
47
Az olajos csővezeték átmérői, anyaga, jele, összhossza: NA100, 200, 250, 300; acél; OCS-1-0; ΣL=2585m Az olajos bekötővezetékek átmérői, anyaga, jele, helye: NA 50 acél, OCS-1-3; 1+405 km-szelvény, 0020 Épületnél, VGS mellett, NA 50 acél, OCS1-1-4; 1+558 km-szelvény, 0016 Nagynyomású kompresszorháznál, NA 50 acél, 1+764 km-szelvény, 0006 Nyomdánál, használaton kívül lévő szakasz, NA 50 acél, OCS-1-5; 1+797 km-szelvény, 0004 Diesel I.-II., NA 80 acél, OCS-1-6; 2+070 km-szelvény, 0204 Diesel III.-IV., NA 40 acél, OCS-1-7; 2+070 km-szelvény, 0204 Diesel III.-IV., NA 80 acél, 2+455 km-szelvény, 1011 Épületnél, használaton kívül lévő szakasz, NA 50 acél, 2+506 km-szelvény, 0188 Épületnél, használaton kívül lévő szakasz. Az olajos kicsatlakozó vezetékek átmérői, anyaga, jele, helye: NA 200 acél, OCS-1-1, 0+420 km-szelvény, kicsatlakozás a IV: Zagymedencébe, Nyomócsonk, használaton kívül lévő rész, Na 250 acél, OCS-1-2, 0+823 km-szelvény, kicsatlakozás a Szennyvíztelep irányába, Nyomócső, használaton kívül lévő rész. [24,33]
6.2. A lehetséges ártalmatlanítási módszerek A felszámolás különböző technológiákkal történhet, legfőbbképpen megkülönböztethetők a talaj kitermelése nélkül történő (in-situ) és a talaj kitermelését igénylő (ex-situ) eljárások. A remediáció a kezelés típusa szerint lehet fizikai, kémiai, termikus vagy biológiai eljárás, de legtöbbször a más-más típusú kezelések ötvözése a leghatékonyabb. Mivel a medencében króm és szénhidrogén szennyezőanyagok egyszerre vannak jelen, ezért sem hulladékégetőben, sem hulladéklerakóban nem ártalmatlanítható, ezek együttes jelenléte miatt. Az égetéssel járó termikus eljárások a króm jelenléte miatt nem alkalmazhatóak, mivel a króm füstben szétszóródik. Az eljárások megválogatásához azt is figyelembe vettem, hogy az olajszennyezés nehéz olajtartalmú, így a könnyen illó olajokat 48
kezelő eljárások –mint a talajlevegőztetés, légkeverés- nem alkalmazhatóak nagy hatékonysággal. Ezért a kezelést úgy kell alakítani, hogy az egyik szennyezőre kell kezelni és utána ártalmatlanítani égetőben vagy lerakóban, attól függően, hogy melyik szennyezőt távolítottuk el. A másik lehetőség egy olyan megoldást találni, amely mindkét szennyezőt egyszerre eltávolítja. [10,25,43,51]
6.2.1. A talaj kitermelése nélkül történő eljárások rövid ismertetése Az in-situ eljárások során olyan technológiákat alkalmazunk, amelyeknél nincs szükség kitermelni a talajt, valamint a tisztított felszín alatti vizet juttatjuk vissza a közegbe. Az eljárás kitermelési és szállítási költségek nélkül folyik, a szennyező így ezekkel nem is vihető tovább, de a folyamat nehezebben ellenőrizhető, valamint számos feltételnek meg kell felelnie a kezelő anyagoknak.
6.3.1.1. Az olajos szennyezések eltávolítására alkalmazható in-situ módszerek Talajöblítés Az eljárás során a talajba vizet vagy más felületaktív anyagot, oldószert juttatnak, ami átszivárog a talajon. Ezt az átszivárgott oldatot a talajvíz szivattyúzása során összegyűjtik, majd a felszínen kezelik. A kezelt, megtisztított talajvizet visszavezetik a talajba. Az oldószer bejuttatása történhet a felszínén beszivárgás révén, melyet öntözéssel, elárasztással valósítanak meg, vagy a felszín alatt injektáló kutak segítségével. A bejuttatott oldószer oldja a talajszemcsékre kötődött szennyezőanyagokat, a nem oldható szennyezőket pedig mobilizálja,
felgyorsítja
a
biológiai
folyamatokat,
így
a
szivattyúzás
során
a
szennyezőanyagok kijutnak a talajból. A kitermelt szennyvizet a megfelelő határértékig kell tisztítani, a hatékonyság szempontjából fontos, hogy a kezelt vizet visszaforgassuk a rendszerbe. Bioventilláció Az eljárás során a talajba bevitt oxigénnel serkentik a szennyezőanyagok biológiai lebomlását,
mivel
megnövekedett
oxigénkoncentráció
mellett
a
talajban
lévő
mikroorganizmusok gyorsabban tudnak működni, így gyorsítva az aerob úton lebontható szennyezők eltávolítását, melyek bomlása után szén-dioxid és víz keletkezik. A módszer során csak annyi oxigént kell bejuttatni a talajba, amennyi szükséges a mikroorganizmusok aktivitásának fenntartásához. A szükséges levegőt közvetlenül a talajba injektálják, hasonlóan a talajlevegőztetési eljárásokhoz. 49
Bioremediáció Az eljárás a bioventillációhoz hasonlóan a mikroorganizmusok táplálásának elősegítésével távolítja el a szennyeződéseket. A különbség az, hogy a közegen vizes oldatot áramoltatnak át, ami tápanyagként szolgál a mikroorganizmusok számára, melyek lebontják a szerves szennyezőket és immobilissá teszik a szervetleneket. Ha a talajban nem találhatóak meg a lebontáshoz szükséges baktériumok, akkor a talajt szükséges beoltani ezekkel. A lebontás aerob és anaerob körülmények között is végbe tud menni, a folyamat végén szén-dioxid és víz keletkezik. Viszont anaerob helyzetben veszélyes anyagok is keletkezhetnek, ezért a módszer bioventillációval kell kombinálni. [10,25,34,43]
6.2.1.2. Az króm szennyezések eltávolítására alkalmazható in-situ módszerek Elektrokinetikus szétválasztás Az eljárás során a fémszennyezőket elektrokémiai és elektrokinetikai módszerekkel távolítjuk el a talajból. A módszer megvalósítása úgy történik, hogy a talajba kerámia elektródákat helyeznek,
melyek
között
potenciálkülönbséget
hoznak
létre
egyenárammal.
A
potenciálkülönbség hatására a töltéssel rendelkező ionok mobilizálódnak, a megfelelő töltés irányába mozdulnak el (a katód felé a pozitív ionok, az anód felé a negatív ionok). A katód körül lúgos, az anód körül savas kémhatás alakul ki, ezért a fémionok a katód felé haladnak, mivel a savas közeg elősegíti a mobilizálódást. A katódnál összegyűlt fémek így eltávolíthatóak kicsapatással. Jelen esetben az in situ módszereket nem javasolnám, hiszen a szennyezést minél hamarabb célszerű lenne megszűntetni, valamint szennyezés kombinációról van szó, így nehéz olyan módszert találni, mely gyorsan és megfelelő hatásfokkal képes lenne a területen lévő szennyezés ártalmatlanítására. A fitoremediáció mindkét szennyeződés eltávolítására alkalmas lenne, de ez nem elég gyors és hatékony módszer, ha a területet rövid időn belül szeretnék hasznosítani. Fitoremediáció Az eljárás során a szénhidrogén és nehézfém szennyezések megkötése, átalakítása, eltávolítása növények segítségével történik. Az eljárás mind szerves és mind szervetlen anyagok eltávolítására alkalmas. A lebontás a növények gyökereinek közelében zajlik le, mert az ott jelenlévő tápanyagok a mikroorganizmusok aktivitását elősegítik. A növények felveszik a talajban lévő vizet, tápanyagokat, ezzel együtt megszüntetve a szennyeződést is. A szennyeződés tárolódhat a növény részeiben, megkötődhet a gyökerén, vagy átalakulhat
50
benne más kevésbé ártalmas vegyületté, valamint a megkötődés által megakadályozzák, hogy a szél vagy a beszivárgó vizek továbbvigyék a szennyeződést. [10,25,34,43]
6.2.2. A talaj kitermelésével történő eljárások rövid ismertetése Az eljárások során a talaj kitermelésre kerül, melyet követően vagy a helyszínen (on-site) vagy más központi ártalmatlanítóban (off-site) kezelnek. A módszer előnye, hogy nincs a földtani felépítés, inhomogenitás, a vízföldrajzi viszonyok vagy az áteresztőképesség korlátai közé
szorítva.
Hátránya,
hogy
költségesebb,
nagyobb
területigényű,
valamint
a
szennyeződés terjedhet a szennyezett részek kiemelésével, szállításával.
6.2.2.1. Az olajos szennyezések eltávolítására alkalmazható ex-situ módszerek Talajmosás Az eljárás során a talajszemcsék felületéről a szennyezőanyagokat vízzel, savval, felületaktív anyagokkal vagy kelátképzőkkel mobilizálják, lemossák. Az eljárás főleg a szuszpenzió formájú hulladékok, iszapok, iszapállagú talajok kezelésére alkalmas. A talajmosás általában kezelőreaktorokban történik, mely lehet talajjal töltött oszlopreaktor vagy iszapreaktor, a reaktorban pedig a talaj vizes szuszpenzióját helyezik be. A mosóreaktor felállítható a helyszínen is, így on site és off site lehetőség is rendelkezésre áll a kezelésre. Az eljárás során szilárd fázisból viszik át a szennyezőanyagot vizes fázisba. A tisztítás hatékonysága a fajlagos energia beviteltől és a mosóoldat-talajszemcse között relatív mozgástól is függ. A mosóoldat hatékonyságát a hőmérséklet növelésével is javíthatjuk, de ez a nagy energia bevitel miatt költségesebb. Az eljárás során nagy mennyiségű folyadékot használunk fel, melyet az eljárás végeztével vagy külön technológiai ágon kezelni kell. Bioventilláció Az ex situ bioventilláció esetén a talajok kitermelés után a talajt prizmáiban, kiterített talajrétegeiben vagy reaktorokban kezelendők. A szükséges levegőt levegőztető rendszeren keresztül fújják be és ezen keresztül is szívható ki. A módszer lényege a már fentiekben, az in situ eljárásoknál ismertetett mikroorganizmusok aktivitásának növelése. Biológiai lebontás bioreaktorban Az eljárás során miután a szennyezett talajt kiemelik, vízzel összekeverik, majd az így kapott híg iszapot egy zárt reaktortartályba helyezik. A tartályba a szennyezett talajt oxigénnel, tápanyagokkal keverik, ezzel gyorsítva a mikrobiális lebomlást. A módszer gyors eljárás,
51
néhány nap és néhány hónap között végbemegy, viszont a bioreaktorokban egyszerre csak kis mennyiségű talaj tisztítható. Bioágyas remediáció A talajt a kitermelés után homogenizálják, a megfelelő adalékanyagokkal összekeverik, majd a talaj felszínén szétterítik. A használt talajréteg alatt vízzáró szigetelés van kialakítva, ami a szennyezőanyagok bejutását gátolja. Az eljárás során ki kell alakítani még egy csurgalékvíz gyűjtő rendszert, valamint levegőztető rendszert is biztosítani kell. Az így létrehozott depóniát célszerű lefedni a párolgás, a napsugárzás és a csapadék elleni védelem céljából. Az ajánlott magassága 2-3 méter. [10,25,34,43]
6.2.2.2. A króm szennyezések eltávolítására alkalmazható ex-situ módszerek Savas mosás Az eljárás során töményebb ásványi savakat, például kénsav, sósav, vagy szerves savakat, például ecetsav, citromsav alkalmaznak a fémek talajszemcsékről történő lemosásához. A szerves savak alkalmazása a célszerű, mivel azok kevésbé károsítják a talajt. Az eljárás során figyelni kell, hogy a pH érték ne csökkenjen 2 alá, mert az már károsítaná a talajt. Miután az extrakcióval vízoldható nehézfémek és sóik keletkeznek a talajt alaposan átmossák vízzel, mésszel semlegesítik, majd víztelenítik. A használt mosófolyadékot kezelni, tisztítani kell. Az eljárásnál ügyelni kell, hogy a kilúgzás mértéke normális szinten maradjon, hogy elkerüljük a talaj öregedését. A szennyezés felszámolása során, hogy a legalkalmasabb eljárást alkalmazzuk figyelembe kell venni a terület tervezett hasznosítását, a rendelkezésre álló időt, a technológiák előnyeit, hátrányait, valamint azt, hogy különböző szennyezőket kell felszámolni, melyekhez megfelelő technológiát vagy azok kombinálását kell alkalmazni. Az ex-situ eljárásokat azért tartom megfelelőbbnek, mert az in situ eljárások sajnos önmagukban nem elegendőek két ennyire különböző szennyeződés esetén, huzamosabb ideig is tartanának, mivel a két szennyeződés kezelése egyszerre nem megoldható, bár költségkímélőbbek. A felsorolt eljárások közül a szennyezett talaj kitermelésével történő talajmosást javasolnám. A talaj kiemelésével végzett munkák hiába járnak többletköltséggel a földmunkák miatt, és hiába magasabb
a
kockázata
a
szállítás
során
esetleg
bekövetkező
szennyező
továbbterjesztésének, de gyorsabb és hatékonyabb megoldást nyújt. Ezek mellett a talajmosás egy viszonylag gyors és költségkímélőbb eljárás, akár az olajra történő kimosatást, akár a savas mosást választjuk, így az egyik szennyező eltávolítása után vagy
52
veszélyes hulladéklerakóban vagy veszélyes hulladékégetőben ártalmatlanítani kell a talajt. [10,25,34,43]
7. Javaslat egy új műszaki megoldásra 2013-ban az MVM Paksi Atomerőmű Zrt, tervezési pályázatot hirdetett a meglévő olajos medence felszámolására és a hozzá csatlakozó olajos csővezeték enzimes megtisztítására. A pályázatot a Csepelterv Bau & Installateur Kft. nyerte meg és kapott tervezési megbízást az engedélyezési-kiviteli terv elkészítésére. A cél a potenciális szennyezőforrásnak tekinthető olajos medence felszámolása, valamint a használaton kívül maradó olajos csővezeték, és annak bekötő vezetékeinek megtisztítása. Az olajos hulladékvizek kezeléséhez már a korábbi fejezetben megállapítottam, hogy a medence jelenlegi kialakítása túlméretezett, az erőmű az üzemeltetés közben minimális mennyiségű olajos hulladékvíz keletkezik. Az illetékes Környezetvédelmi Felügyelőség (Déldunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség; K6K8324/06 határozattal) előírta az olajos zagymedence felszámolását, valamint az olajos csővezeték megtisztítását, mindezeket az érvényes előírásoknak megfelelő technológiával. A medence felszámolása és a csővezeték tisztítása, mint a meglévő vízi közművekhez kapcsolódó munkák, átalakítások, tevékenységek „vízjogi létesítési engedélyköteles”, ezért a 18/1996. (VI.13.) KHVM rendeletnek megfelelően lett elkészítve a tervdokumentáció, melyet engedélyeztetésre a Székesfehérvári Közép-Dunántúli Vízügyi Hatóságnak nyújtott be az erőmű. A vízjogi engedélyezési, illetve kiviteli tervben fel van tüntetve a zagymedence és az olajos csővezeték nyomvonalának felmérési eredményei, a szükséges bontási, átalakítási munkái, amelyek kivitelezésével megvalósulhat az olajos medence felszámolása és a csővezeték tisztítása. A vízjogi engedélyezési és kivitelezési tervben figyelembe lettek véve a beruházói tervezési adatszolgáltatások, forrásanyagok és igények, valamint a helyszíni geodéziai, közműfelmérések kiértékelései. Más beruházás keretében 2012. december 13-tól az erőmű üzemeltetése közben keletkező olajos hulladékvizek megtisztításához új olajleválasztó műtárgyakat létesítettek, melyeket oly módon építettek be, hogy a tisztított hulladékvíz a csapadékvíz-rendszerbe kerül bevezetésre. Ezek után a beruházások után következik az olajos medence felszámolása és a csővezetékek megtisztítása. Az atomerőmű meghatározta a tervezési és megvalósítási programjában, hogy az olajos csővezeték felszámolása a csővezeték bontása, illetve földből való kiemelése nélkül menjen 53
végbe. Ezzel szemben elbontásra kerülnek a meglévő olajfölöző aknák és berendezések, valamint veszélyes hulladékként az olajos talaj kitermelése és ártalmatlanítása a cél. A folyamatot a megfelelő csőtisztítási technológia segítségével, ellenőrizhető módon kell végrehajtani, melyben a csővezeték szennyvíztartalma eltávolításra és ártalmatlanításra kerül, hogy megszüntessék a vezeték szennyezettségét. Az olajos csővezeték problémájára még a későbbiekben visszatérek. [3,42]
7.1. Az
olajos
medence
felszámolásának
és
az
olajos
csővezeték
megtisztításának főbb lépései A munkálatok kezdetétől és annak végétől számított 6 hónapig a talajvíz monitoringozása A lefölöző szerkezet felszín feletti fémszerkezeteinek elbontása A korábbi laborvizsgálatok alapján a szennyezett iszap/talaj eltávolítása Nyúlgát kialakítása A csővezeték tartalmának medencébe kinyomatása A meglévő aknákban és a csővezeték végpontokban szerelvények elhelyezése A csővezeték enzimes feltöltése Mintavételezés A minta eredményének függvényében kinyomatás a medencébe, vagy a meleg vizes csatorna felé Ismételt enzimes feltöltés, amennyiben az indokolt A medencéből olajos víz/ iszap/ talaj eltávolítása Záró talajmintavétel a terület szennyezettség mentességének megállapítására A lefölöző agyagpaplanba nyúló beton tuskójának és a lefölöző akna eltávolítása Nyúlgát elterítése, füvesítés Kivitelezési munkálatok Mivel az erőmű a tervezési munkálatokban kikötötte, hogy nem szándékoznak a csővezetéket a földből eltávolítani, ezért ez alapján állítottam össze a javaslatomat. A fémszerkezetek átalakítása és eltávolítása Az olajos csővezeték meglévő szerelvényaknáit az olajos medencétől kiindulva a földből való kiemelés nélkül át kell alakítani, ennek célja, hogy az olajos csőtisztítási technológia végrehajtását
biztosítsa
(sűrített
levegőcsatlakozás,
mintavétel,
ürítés,
légtelenítés,
nyomásmérés, enzimes feltöltés stb). Az olajos medencénél lévő csővég átalakítása során a csővég szerelvényeket betontömbökkel rögzíteni kell az állványzattal és csőbilincsekkel, ez a 54
tisztítási technológia közben bekövetkező erőhatások miatt szükséges, ez a kiépítés ideiglenes a csőtisztítás eredményes befejezéséig, utána a végleges lezárását vakkarimával történő lezárással célszerű megoldani. Az olajos medencében lévő acél merülő lemezeket és az acél olajfölözőket el kell bontani egészen az alapokig, mivel azok a felszámolási munkákat akadályoznák, nehezítené a nyúlgát kialakítását és a szennyezett föld kiemelését. [34,43] Az olajjal szennyezett talaj eltávolítása a szennyezett területről Az előzetes mintavételek alapján el kell távolítani a szennyezett iszapot/talajt a területről. Ezt azért célszerű a csővezeték tisztítása előtt elvégezni, mert nincs megfelelő szigetelés a medencében és a csőből kiömlő szennyeződés még nagyobb szennyezést okozna a medence egész aljzatán, így elég a szennyezett területet kiemelni, a többi részt pedig nyúlgáttal elkeríteni a szennyeződés terjedésének megelőzés érdekében. A szennyezett rész kikotrása után célszerű további mintákat venni, hogy meggyőződjünk arról, hogy nem maradt szennyezett talaj a területen. A mintavételezést érdemes reprezentatívan, több mélységből végezni, akár egészen az agyagrétegig, a kitermelt rész szélénél és a részű lábánál is. Ha vizsgálatok szükségessé teszik, akkor a kotrást a további rétegekig kell folytatni. A kitermelendő terület körülbelül 900 m2, az iszap átlagosan 0,15-0,20 m vastagságban van jelen, 150-200 m3 térfogatban. A krómmal szennyezett kitermelt földet csak hivatalos engedéllyel, jogosultsággal rendelkező cég szállíthatja el és ártalmatlaníthatja. [28,29,34,43] Nyúlgát kialakítása A nyúlgát létesítésére azért van szükség, hogy az olajjal nem szennyezett területeket megvédjük, ugyanis, ha a csővezeték enzimes úton kitisztításra kerül, akkor a keletkező olajos szennyvíz az olajos medencébe engedhető a szennyeződés továbbterjedése nélkül. A leürített szennyvíz becsült értékek alapján a csőtérfogat két-háromszorosa (ez sűrített levegős vizes leürítésekből és a későbbiekben majd az enzimes leürítésekből adódik össze). Az összes csőtérfogat 129 m3, ami 387 m3 szennyvizet jelent. A nyúlgáttal határolt területet hozott földből kell létesíteni a medence északi részére a bevezető nyíláshoz, a területet fóliavédelemmel (HDPE) kell ellátni, hogy a környező talaj szennyeződését elkerüljük. Ez körülbelül 1500 m2, amit ha a szennyvíz mennyiségével számolunk, akkor körülbelül 0,5 m magasra kell tervezni. [24,34,43,57]
55
A csővezeték tisztítása Az olajos csővezetéket sűrített levegős jégszemcsés tisztításnak kell első körben alávetni, hogy a lerakódott szennyeződést eltávolítsuk. Az eljárás során sűrített levegő segítségével nagy sebességgel mozgó jégszemcsék tisztítják meg a csőrendszer belsejét. A felületre kerülő
jégszemcsék
először
az
ütközéstől
deformálódnak,
majd
robbanásszerűen
cseppfolyóssá válnak. Ekkor a felületre 300 bar nyomás hat, amely hatására a felületen lévő részecskék leválnak. Ehhez a Tűzoltó laktanya mellett lévő „indító” szerelvényaknán módosításokat kell végrehajtani, ideiglenesen légbefúvócsonkot és feltöltőcsonkot kell felszerelni, melyek biztosítják a sűrített levegő csatlakoztatását és az enzimes vízfeltöltést. Az indító aknán keresztül lassan, fokozatosan be kell vezetni a sűrített levegőt túlnyomással, p=0,5-3,0 bar. Az ürítést három szakaszban kell elvégezni 2-3 óra szüneteltetéssel, hogy az olajos víz össze tudjon gyűlni a mélypontokon és dugó szerűen a sűrített levegő segítségével a legjobb hatékonysággal eltávolítható legyen. A folyamat során rendszeresen ellenőrizni kell a lezárt csatorna végek állapotát, valamint a leürítésekből vízmintákat kell venni és TPH szennyeződésre vizsgálni kell. Ezek a minták a későbbiek folyamán a feltöltő enzim koncentrációjának meghatározásához is szükséges lesz. A leürítés akkor fejeződik be, ha megszűnik a víz-levegő kevert áramlású kifolyása és csak levegő ürül az olajos medence ürítő csonkján. A bekötő- és lecsatlakozó vezetékek sűrített levegős kifúvatásából adódóan az ezekből kikerülő olajos szennyvíz a gerincvezetékbe jut, innen az enzimes feltöltés előtt el kell távolítani az összegyűlt maradékolajakat szivattyúzással, amely szintén az olajos medencében a nyúlgáttal elkerített területen belül kerül befogadásra. A tisztítás elvégezhető lenne csőgörény segítségével is, mely hatékony mechanikus tisztításra alkalmas, de a vezetékben nincs olyan mértékben lerakódva olajos szennyeződés, hogy ezt az alkalmazást indokolja, valamint az eljárásnak nagyon magasak a költségei is. [34,43,60] A csővezeték enzimes feltöltése és tisztítása A TPH értékekre vizsgált minták alapján megállapított koncentrációjú enzimet tartályautókban vagy mobiltartályokban kell elhelyezni. Az enzimes feltöltés történhet nyomás alatt, de gravitációs úton is. Gravitációs feltöltés során a művelet kétirányú, egyrészt a Tűzoltólaktanya, másrészt az olajos medence felől tölthető fel a csővezeték. Az enzimes feltöltést lassan, folyamatosan kell elvégezni, közben ügyelni kell a légtelenítésre és a feltöltést addig kell folytatni, amíg a 56
leágazó csővégeken már csak enzimes folyadék áramlik ki. A kiáramlott enzim felfogása a csővégeknél kármentő tálcákkal illetve kádakkal történhet a szennyeződés megelőzése érdekében. Ezután a csővégek lezárhatóak. Nyomás alatti feltöltés során a feltöltés tartályautó segítségével történik, ez folyamatos, lassú folyamat, melynek ellenőrzése és légtelenítése a gravitációs módszeréhez hasonló. Az enzimes folyadék tartózkodási ideje 3 hónapra tehető a csővezetékben. Ez idő alatt az enzimes folyadék töltési szintjét ellenőrizni kell a csővégeken, hogy a teljes szakasz kitöltött legyen. Az esetleges süllyedések, levegősödések bekövetkeztekör a csővezetéket gravitációs úton újra fel kell teljesen tölteni az enzimmel, a megfelelő tisztítás elérése érdekében. [24,34,43,61] Az enzimes szennyvíz leürítése Az enzimes folyadékot légbefúvásos leürítéssel távolítjuk el hasonlóan a fentebb ismertetett módon. A leürítés előtt mintákat kell venni, amely meghatározza, hogy az enzimes folyadék hova kerül kivezetésre. Ha a SZOE érték 10 mg/l alatt van, akkor a meleg vizes csatornába üríthető, ellenkező esetben az olajos zagymedencébe kell elvégezni az ürítést. A kibocsátás során a mintavételt TPH-RA végezve 100µg/l alatt a cső lezárható, további enzimes mosatásra, így a cső újbóli feltöltésére nincs szükség. Ellenkező esetben a fent ismertetettek alapján kell az újbóli feltöltést elvégezni. [34,43,60] Befejező műveletek Az olajos hulladékmedencébe leürített olajos szennyvíz illetve enzimes víz az időjárási viszonyoktól függően körülbelül 1-2 év alatt elpárolog. A gyorsabb megoldás érdekében a szennyvíz ki is szivattyúzható és ártalmatlanításra elszállítható, bár ennek magasabbak a költségei. Ezután ki kell termelni az olajos medence földjének láthatóan szennyezett részeket, majd hálókban felszíni mintázások alapján be kell határolni a további kitermelendő területet. A kitermelt szennyezett földet ártalmatlanításra el kell szállítani. Célszerű mintákat venni a már szennyezőanyag mentes területről, így igazolható a megfelelő hatóságnak a felszámolás sikeressége. [10,34,43] Műtárgyak elbontása, az olajos medence tereprendezése Az olajos medencében az ártalmatlanítás során megmaradt műtárgyakat, valamint az aknákat, betonalapokat, tuskókat, rézsűbeton burkolatot el kell bontani, és az erőmű által kiadott helyre hulladékként elszállítani.
57
Az organizációra a javaslatom, hogy a kitermelt agyagpaplant vissza kell építeni, majd a nyúlgát bontásából keletkező földet a helyszínen szét kell teríteni, majd füvesíteni, ez a leggyorsabb helyreállítás, valamint a medence esetleges újrahasznosítása során is gyorsabb megoldást nyújt. [34,43]
7.2. Az olajos csővezeték Az erőmű által a kiírt pályázatban előírtak alapján a vezetékrendszer a megvalósításban nem fog felszámolásra kerülni. Viszont elgondolkodtató, hogy egy régóta a földben elhelyezett vezeték milyen problémákat, hibákat rejthet magában, láthatatlanul a föld alatt, hiszen ennek hibái szintén potenciális szennyezőforrást jelentenek. A vezeték igen hosszú, több mint 2,5 km, valamint tekervényes úton jut el kiinduló pontjából a végpontjába, több csővezetékkel párhuzamosan fut a föld alatt. A vezeték némelyik helyen viszonylag felszín közel található, de van olyan szakasza is, amelynek a fektetési mélysége meghaladja a 6 métert. Az olajos zagymedence új olajleválasztóra történő rákötés helyétől a zagymedencéig húzódó gerincvezeték, illetve az átvezető csővezeték megszüntetése, földből való kiemelése lenne célszerű, ez a szakasz 1200 métert foglal magába. A csővezetéket szükséges lenne feltárni az esetleges sérülések, lyukadások miatt, ugyanis ezek több szennyezőforráspontot is jelenthetnek elsősorban az olajos hulladékvíz részéről. Másrészt, ha sűrített levegős tisztításkor fennállnak károsodások a vezetékekben, akkor az olajos víz szintén a környezeti elemeket veszélyezteti, mindezek mellett megemlítve a tervezett enzimes tisztítást, mely magával az enzim anyagával is még egy szennyezőforrást jelent. A csővezeték feltárásakor fokozottan kell figyelni ezekre az esetleges sérülésekre. A szerelvényeknél,
aknánál ha előfordul hiba, az könnyen észlelhető a könnyebb
megközelíthetőség miatt. Az esetleges szennyezőforrások felderítéséhez célszerű lenne talajmintákat vételezni. Ezeket célszerű azokon a szakaszokon elvégezni, ahol a csővezeték elágazik, vagy kanyarodik, hiszen a forrasztásoknál könnyen előfordulhatnak hibák, valamint 0,3 km-ként több mélységből mintákat lehetne venni, melyekből megállapítható lenne egy esetleges új pontforrás, melyet kezelni kell a megfelelő technológiával. A talajmintavételezést szükség esetén megkönnyítik az erőmű területén elhelyezett több száz monitoring kút, hiszen a csővezeték közelében elhelyezkedő kutak vizét csak meg kell vizsgálni a megfelelő paraméterekre. Ha a csővezeték kiemelésre kerülne az esetleges olajszennyezésekre nagy hangsúlyt kell fektetni, hogy azok elkerülhetőek legyenek. A fektetési mélységek különbözőek, így a
58
mélypontokban összegyűlhetett az olajos hulladékvíz annak ellenére, hogy az új olajleválasztó rendszer kiépítésekor az olajos víz leengedésre került a csővezetékből. Ezért a vezeték felszedése előtt célszerű lenne azt nyomáspróba alá vetni, vagy a fent említettek alapján sűrített levegős leürítést alkalmazni, így a felszedési munkálatok során elkerülhető lenne a nagyobb olajszennyeződés környezetbe kerülése. Ha az elbontás során mégis olajos hulladékvíz kerülne a környezetbe, annak ártalmatlanítását haladéktalanul meg kell kezdeni. Bár az eljárás drágább a mintavételezések, valamint a hatalmas földmunkával járó költségek miatt, de megfontolandó, hogy melyik módszerrel érhető el hatékonyabban a környezet megóvása. [24,42]
8. A környezeti elemeket veszélyeztető és a humán kockázatot jelentő tényezők a felszámolási munkálatok során Napjainkban nagyon fontos a környezetszennyezés megelőzése és csökkentése mellett a már meglévő szennyező források vizsgálata az általuk okozható kockázat alapján. Ezek a szennyező források ugyanis nemcsak a környezeti elemekben, ökoszisztémában, hanem a szennyezett terület környezetében élők, dolgozók, megfordulók szervezetére is káros hatást válthatnak ki, melyek súlyosabb, nagyobb mértékű vagy hosszabb időtartamú esetekben akár komoly egészségügyi elváltozásokat okozhatnak. A kockázat a bekövetkező káros esemény valószínűségének és az az által okozható kár mértékének a szorzata, természetesen ez nem következhet be úgy, hogy a szennyezőforrás, a terjedési útvonalak és a hatásviselők nem tartózkodnak térben és időben együtt egy helyen. Ahhoz, hogy megtudjuk jelent-e kockázatot a szennyeződés ismerni kell a forrást, a lehetséges terjedési útvonalakat és a hatásviselőket is. A forrás a már korábbiakban bemutatott zagymedence. A lehetséges hatásviselők közül kizárhatóak Paks városában élő emberek, mivel a zagymedence egy elzárt, őrzött ipari területen található, ahova illetéktelenek nem léphetnek be, valamint a város az erőmű területétől több kilométerre helyezkedik el. Így a lehetséges hatásviselőkként az erőmű dolgozóit, a mintavételt végzőket és a jövendőbeli felszámolást végző dolgozókat tekintettem. A lehetséges terjedési útvonalak alapvető esetben víz, földtani és légi közegek lehetnek. Esetünkben a mintavételezések és vizsgálatok alapján a szennyeződés még nem hatolt le a talajvízbe, más felszíni vízfolyásba nem került be így megállapítható, hogy sem felszín alatti sem felszín feletti vízzel nem tud a szervezetbe jutni. 59
A földtani közegben elhelyezkedő szennyezés kiporzással a levegőbe is továbbterjedhet, ami már légi közeget jelöl, de esetünkben erről nincs szó, hiszen az iszapos talaj nem szárad ki olyan mértékben, hogy az ezzel veszélyeztessen, valamint a zagymedence mind az ipari területen dolgozóktól mind lakó övezeti területektől távol helyezkedik el. A földtani közegből még párolgás útján juthat ki a szennyező, mely így már szintén légi közeget jelent. Esetünkben ez szintén kis valószínűségű, hiszen elég nehéz szénhidrogénekről van szó, melyek nehezen vagy csak kis mértékben párolognak. Ahhoz, hogy a kockázat tényét továbbra tudjuk vizsgálni ismernünk kell a lehetséges bejutási kapukat is. Alapvetően három bejutási kapu létezik, melyek a tápcsatornán, a légzőszerveken, valamint a bőrön és a nyálkahártyán keresztül történhet. Ezek alapján először a tápcsatornára vizsgálva megállapítható, hogy a szervezetbe ezen az úton nem juthat be innen káros szennyeződés, ugyanis ivóvízbázist nem fenyeget, ezért ivóvízzel fel nem vehető, a területen nincs növénytermesztés, állattartás, valamint ilyen területeket sem veszélyeztet, így ezek kapcsán sem kerülhet be a szervezetbe. Az olajos csővezeték szerelvényaknáinak átalakítási, építési és a kapcsolódó bontási és az olajos medence rekultivációs munkáinak tervezésénél a meglévő ivóvízvezetékek, és egyéb közművek figyelembe lettek véve. Az olajos csővezeték meglévő és tervezett szerelvényaknái teljesen zártak és vízzáróak. A tervezett csőanyagoknak, csőidomoknak, szerelvényeknek alkalmassági engedéllyel, megfelelőségi tanúsítvánnyal és teljesítési igazolással kell rendelkezniük. A légzőszerveken keresztül történő bejutás már összetettebb kérdés, hiszen minimálisan kijuthat a levegőbe, de mivel mire a receptorokig eljutna hígul a levegőben, így kisebb vagy minimális káros hatást okoz. Végül a bőrön keresztül történő bekerülést nézve kijelenthető, hogy erre is csekély esély van, ugyanis mivel felszíni vizekbe nem került be, valamint, ha bekerülhetett volna az erőmű területén lévő vizekben nem megengedett a fürdés, így ez az út is csaknem kizárható. A tervezett műszaki megoldások véghezvitele után az olajos csővezeték és a medence rendeltetésszerű, kötelezően előírt, azaz „leállított üzemszerű állapotban” a környezetet, a vízellátást, talajt, talajvizet, levegőt nem szennyezi. Ezek alapján megállapítható, hogy mivel nincsenek jelen egy időben és egy térben a szennyezőkkel és a terjedési útvonalakkal azok hatásviselők, akik minden nap az erőmű területén dolgoznak, így az erőmű területén dolgozók nincsenek kockázatnak kitéve. Viszont az előzőekben nem vettem még számításba azokat a hatásviselőket, akik a felszámolási 60
munkálatokat fogják végezni. Az ő esetükben nagymértékben függ, hogy milyen technológiát alkalmaznak. [30,42] A kivitelezés alatt fennálló várható terhelések: Zajterhelés A szabad térben üzemelő munkagépek zajterhelése a 7. táblázatban láthatóak. Gép megnevezése
Fogyasztás
Teljesítmény
Zajszint [db(A)]
Hidraulikus bontógép
5 l/óra
110 kW
101
Mobil kompresszor
5 l/óra
16,7 kW
97
Mélyásó munkagép
10 l/óra
76 kW
80
Homlokrakodós árokásó
8 l/óra
79 kW
80
Kisrakodó munkagép
6 l/óra
30 kW
104
Aggregátor
230 g/LE/h
2,9 kW
75
Sarokcsiszoló
elektromos
1 kW
92
7,2 l/óra
156 kW
85
Döngölő
1 l/óra
2,9 kW
106
Lapvibrátor
1 l/óra
4 kW
75
Autódaru, 8t
7. számú táblázat: Kivitelezés során alkalmazható munkagépek típusa, azok zajkibocsátása – mely a kivitelező ismeretében pontosítható (Forrás: MVM Paksi Atomerőmű Zrt. Projekt Főosztály)
A munkagépek valószínűleg nyitott térben, egy műszakban fognak üzemelni, felváltva, szakaszosan, az adott munkafázisnak megfelelően.
61
Megnevezés e
Mennyisé g [db]
Elektromos
Üzemelési
teljesítmény körülmény [kW]
Zajhatás jelege,
Elhelyezé s
Működési idő
Személy-
2
benzin üzemű rendszeres
szállító jármű
szakaszos, változó zaj,
nyitott térben
5 perc/műszak Önrakodós teher-
2
diesel üzemű rendszeres
gépjármű
szakaszos, változó zaj,
nyitott térben
1,5db/óra
8. számú táblázat: Mozgó, szabadtérben üzemelő zajforrások /szállítójárművek/ (Forrás: MVM Paksi Atomerőmű Zrt. Projekt Főosztály)
A közlekedési zaj a háttérzajt jelentős mértékben nem növeli, a zajterhelést a kivitelezés időszakában a munkagépek együttes üzemelése adja, ezt a 8. táblázat foglalja össze.
A 27/2008.(XII.3.) KvVM-EüM együttes rendelet 2. számú melléklete alapján az építőipari kivitelezési tevékenységből származó zaj terhelési határértékei zajtól védendő területeken a területi funkciónak megfelelően /1 hónapnál kisebb az építési munka időtartama/: LAM = 70/55 dB nappal/éjjel (Gazdasági/ ipari terület): nappal (6:00-22:00) a legnagyobb zajterhelést adó folyamatos 8 óra, éjjel (22:00-6:00) a legnagyobb zajterhelést adó folyamatos fél óra. A felszámoláshoz használt munkagépek zajkeltő forrásainak pontos típusa még nem ismert, ezért a hasonló kivitelezéshez használt munkagépek zajkibocsátását alapul véve az ipari épületekben folyó munkákat nem terhelik, nem zavarják az építési munkák zajforrásai. [42,62] A levegőterhelés A légszennyezést a kivitelezés időszakában a munkagépek kipufogógázai és a földmunkából származó porterhelés adja, ez a helyreállítás befejeztével megszűnik. A felvert porok kis távolságon belül kiülepednek, a munkagépek kibocsátásai légszennyezést okozhatnak a 62
háttérszennyezettség megváltoztatásával (SOX,
NOX,
CO,
szénhidrogén és korom
szennyezők). Ezek a hatások a nappali munkavégzés miatt csak a tényleges munka időszakára korlátozódnak, a kibocsátások a 9. táblázatban vannak feltüntetve. Az építési tevékenység munkagépeinek légszennyezésének vonatkozásában a számított kibocsátás értékek az alábbi fajlagos emissziós értékekkel becsülhetők meg: nitrogén-oxidok: 9,0 kg/t, CO: 63 kg/t, CxHy: 2 kg/t. A számításnál figyelembe kell venni a gázolaj sűrűségét, ami 0,00085 t/l, és a munkagépek különböző fogyasztásait. Az eredményt a gázolaj sűrűségének, az adott munkagép fogyasztásának és fajlagos emissziójának szorzata adja. Munkagépek várható légszennyezőanyag számított kibocsátását a 9. táblázat foglalja össze. Kibocsátás
Szénmonoxid Nitrogénoxidok Szénhidrogének
egy munkagépre
(CO)
(NOx)
(CxHy)
kg/h
kg/h
kg/h
Mélyásó munkagép
0,0765
0,5355
0,017
Homlokrakodós árokásó
0,0612
0,4284
0,0136
Kisrakodó munkagép
0,0459
0,3213
0,0102
Autódaru 8t
0,05508
0,38556
0,01224
9. számú táblázat: Munkagépek várható légszennyezőanyag számított kibocsátása (Forrás: MVM Paksi Atomerőmű Zrt. Környezetvédelmi Osztály) Felszíni és felszín alatti vizekre gyakorolt hatás Mivel a műtárgyak a felszín alatt találhatóak, így azok felszíni vízfolyást nem veszélyeztetnek a felszámolás során végzendő munkálatok. A felszámolási munkálatok alatt fokozott figyelemmel kell lenni, hogy se a talaj, se a talajvíz, de felszíni víz ne szennyeződjön. A munkálatok kezdetétől, valamint azok befejeztét meghaladó hónapban az olajmedence körül elhelyezett kutak segítségével kell végrehajtani a felszín alatti vizek ellenőrzését. [42]
63
9. Összefoglalás A szakdolgozatomban Magyarország egyetlen atomerőművének az alaptechnológiáját, valamint az ahhoz kapcsolódó környezetvédelmi szempontú, olajos hulladékvíz gyűjtő-, és elvezető rendszerének meglévő állapotát mutattam be. Az atomerőmű üzemeltetése közben kétség kívül keletkeznek különféle folyékony hulladékvizek. Ezeket a hulladékvizeket mindenféleképpen kezelni kell, mennyiségüket a lehető legjobb módon csökkenteni kell, az újrahasznosítható részeket pedig ismét fel kell használni, a felesleges részeket pedig ártalmatlanítani kell. Ezek a lépések nemcsak gazdaságilag fontosak, hanem a környezetvédelme érdekében is. A szakdolgozatom során először a Paksi atomerőmű bemutatására helyeztem a hangsúlyt, ahol az erőmű alapvető technológiáit, létesítményeit ismertettem, majd az azt követő fejezetben bemutattam az erőmű működése közben keletkező hulladékvizeket, tárolási lehetőségeiket, nagyobb hangsúlyt fektetve az olajos zagytározóra. Az olajos medence megismeréséhez az ezzel foglalkozó dokumentumok alapján meglévő mennyiségi és minőségi adatokat használtam fel, ismertetve a keletkezési helyeket és az eredeti működési terveket. Ez alapján megállapítható volt, az olajos hulladékmedence egykori túlméretezése, sikertelen funkció betöltése, és az új olajleválasztó technológiáknak köszönhetően a felesleges fenntartása is. Ez a medence helyszínén érzékszervekkel is észlelhető, hiszen látható, hogy a medence sosem volt tele, csak a bevezető nyílás mentén látható az olajos iszap folt. A helyszíni bejárás során az olajos hulladékvíz medencénél szemmel látható, hogy a medence nem képes ellátni feladatát, gyakorlatilag olajos iszap gyűjtőhely. Ezt a helyzetet már korábban felismerték az erőmű szakemberei, e folytán 2006-ban az olajos hulladékvíz rendszer átalakítása megtörtént. A Sepurator 90 típusú műtárgy került beépítésre, mely elméletileg ugyan képes lenne biztosítani az élővíz befogadóra belsőleg meghatározott 2 mg/l-es SZOE határértéket. A műtárgy próbaüzemeinek legfontosabb tapasztalatát feldolgoztam, melyből az a következtetés vonható le, hogy a terheléses próba során a rendszer a többlet terhelésre többlet kibocsátással reagált, azaz az olajleválasztó nem volt képes tartani a jogszabály által meghatározott kibocsáthatósági határértéket sem. Az előzetes ismeretek alapján arra a következtetésre jutottam, hogy a szennyezés a Paksi Atomerőmű Zrt. olajhasználó technológiák hulladékvizeiből származik, mely szénhidrogén és króm szennyezőanyagokat tartalmaz, melyek káros hatással vannak az emberi szervezetre, környezeti elemekre.
64
Az olajos hulladékvizek medencébe történő engedése több éven át tartott, viszonylag kis intenzitással, ami évi maximum 300 m3 olajos hulladékvizet jelentett. Ezek a szennyezések a hulladékmedence bevezető nyílásának néhány méteres körzetében található, fél méternél nagyobb mélységben nem mutatható ki a talajban, sem a talajvízben. Utóbbi köszönhető annak is, hogy a medence agyagpaplan szigetelést kapott, mely nem engedte át az olajos, nehézfémes szennyeződéseket. A medencének felszámolása a szennyezők káros hatása miatt igen fontos, hiszen potenciális szennyező forrást jelenthet. A medence felszámolási igényei nem csak környezetvédelmi szempontból voltak fontosak, annak felszámolása hatóság által is előírt folyamat, melyben célként az olajos leválasztás más módszerrel történő leválasztása, valamint a medence mentesítése lett megjelölve. Ezek közül az első lépés valósult meg már meg, a felszámolás még folyamatban van. A medence az évek során folyamatos mintavételek által volt ellenőrizve, ez mind talajvíz és mind talajminta vételekre is elmondható. Ezek alapján, a mintavételi jegyzőkönyvek alapján, valamint a korábbi ismeretekből adódóan a terület lehatárolhatóvá válik, megtudható, hogy mely területen van környezeti károsodás, hol szükséges a beavatkozás. A mintavételezés alapján
megállapítható,
hogy
a
talajvíz
még
nem
szennyezett,
az
agyagréteg
inhermetikussága nem következett be. Ezek alapján a tények alapján a helyes következtetés az, hogy a medence tervezési adatainak meghatározása nem megfelelő mennyiség alapján történt, ha bár az eredetileg számolt mennyiségekkel a tervezési cél helyesen is volt megfogalmazva, így a rendszer kialakítása nem megfelelő körültekintéssel lett végrehajtva. A medence felszámolását nehezíti, hogy összetett szennyezőket is tartalmaz, így a lehetséges eljárásokat úgy kellett figyelembe venni, hogy azt mind a króm és mind a szénhidrogén szennyezőktől meg kell szabadítani. Ezek alapján főleg beavatkozási kombinációk jöhettek szóba. Az olajos hulladékvízrendszer állapotfelmérése, és a korábbi vizsgálati eredmények függvényében javaslatot tettem egy műszaki megoldásra, mely lehetővé teszi, hogy a meglévő olajos csőrendszer a földben maradhasson, de emellett kitértem
a
meglévő
csővezeték
problémájára,
miszerint
az
is
egy
potenciális
szennyezőforrás lehet. Kitértem a környezeti elemek és a felszámoláson dolgozók kitettségére is a rekultiváció ideje alatt. A medence jelenleg használaton kívül van, a jövőben olajos hulladékmedenceként biztos nem fog már működni, hiszen az olaj leválasztása más technológiával történik, a keletkezés helyén, a jövőbeli használata a területnek még kérdéses. De a felszámolás befejeztével nem 65
ér véget a folyamat, hiszen folyamatos monitoringozás szükséges, amely biztosított a területen.
66
IRODALOMJEGYZÉK [1] A felszín alatti vizek védelméről szóló 219/2004. (VII. 21.) Kormányrendelet. Budapest, 2004. [2] Adorján József: Fejlesztési javaslat. Olajos szennyvíz kezelés átalakítása. Paks, 2005. [3] Alsó-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség: K6K2409/06 Vízjogi üzemeltetési engedély. Baja, 2006. [4] Balla-Marosi-Scheuer-Schweitzer-Szeidovitz-Földrajzi Értesítő XLII.1993 - A Paksi Atomerőműföldrengéskockázatával kapcsolatos szerkezeti és geomorfológiai vizsgálatok [5] Bencze Attila, Dávid József, Dömök Károly, László Zoltán és Sallai Orsolya: Nukleáris technika – felkészülési segédlet. MVM Paksi Atomerőmű Zrt., Paks, 2004. [6] Borbély Sándor: Általános erőművi ismeretek – tanfolyami jegyzet. MVM Paksi Atomerőmű Zrt., Paks, 2000. [7 ] ETV-Erőterv Rt.: Olajos szennyvíz elvezetése. Műszaki terv. 2002. [8] ETV-Erőterv Zrt.: Olajos szennyvíz kezelés átalakítása. Új olajleválasztó rendszer. Kiviteli terv. 2005. [9] ETV-Erőterv Zrt.: hatástanulmány. 2006.
Paksi
Atomerőmű
üzemidő
hosszabbítása
–
Környezeti
[10] Filep György, Kovács Balázs, Lakatos János, Madarász Tamás és Szabó Imre: Szennyezett területek kármentesítése. Miskolci Egyetemi Kiadó, Miskolc, 2002. [11] FTV Zrt.: Paksi Atomerőmű vízszintészlelő és mintavételi kutak mérési adatainak feldolgozása. 2005-ös hidrológiai év. 2005. [12] Geopárd Kft: A Paksi Atomerőmű Rt. területén lévő talajvíz-mintavételi kutak 2002. évi vizsgálati eredményeinek értékelése. 2002. [13] Geopárd Kft: A Paksi Atomerőmű Rt. területén lévő talajvíz-mintavételi kutak 2003. évi vizsgálati eredményeinek értékelése. 2003. [14] Geopárd Kft: A Paksi Atomerőmű Rt. területén lévő talajvíz-mintavételi kutak 2004. évi vizsgálati eredményeinek értékelése. 2004. [15] Geopárd Kft: A Paksi Atomerőmű Rt. területén lévő talajvíz-mintavételi kutak 2005. évi vizsgálati eredményeinek értékelése. 2005. [16] Geopárd Kft: A Paksi Atomerőmű Rt. területén lévő talajvíz-mintavételi kutak 2006. évi vizsgálati eredményeinek értékelése. 2006. 67
[17] Geopárd Kft: A Paksi Atomerőmű Rt. területén lévő talajvíz-mintavételi kutak 2006. évi vizsgálati eredményeinek értékelése. 2007. [18] Geopárd Kft: A Paksi Atomerőmű Rt. területén lévő talajvíz-mintavételi kutak 2006. évi vizsgálati eredményeinek értékelése. 2008. [19] Geopárd Kft: A Paksi Atomerőmű Rt. területén lévő talajvíz-mintavételi kutak 2006. évi vizsgálati eredményeinek értékelése. 2009. [20] Geopárd Kft: A Paksi Atomerőmű Rt. területén lévő talajvíz-mintavételi kutak 2006. évi vizsgálati eredményeinek értékelése. 2010. [21] Geopárd Kft: A Paksi Atomerőmű Rt. területén lévő talajvíz-mintavételi kutak 2006. évi vizsgálati eredményeinek értékelése. 2011. [22] Geopárd Kft: A Paksi Atomerőmű Rt. területén lévő talajvíz-mintavételi kutak 2006. évi vizsgálati eredményeinek értékelése. 2012. [23] dr. Gondi Ferenc, Halmóczki Szabolcs, Liebe Pál, Szabó Imre és Szarka András: KÁRMENTESÍTÉSI ÚTMUTATÓ 6 – TÉNYFELTÁRÁS ÉS MONITORING, A szennyezett területek tényfeltárása és a kármentesítési monitoring-rendszerek. Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Budapest, 2003. [24] Jantner József: Az ipari hulladékvíz rendszer – Tanfolyami jegyzet ügyeletes mérnökök számára. PA Rt., Paks, 1999. [25] Dr. Kádár Imre: KÁRMENTESÍTÉSI KÉZIKÖNYV 2 – A szennyezett talajok vizsgálatáról. Környezetvédelmi Minisztérium, Budapest, 1998. [26] Környezettechnológia Kft: Vizsgálati jelentés talajvízszint figyelő és mintavételi kutak vizének hagyományos szennyeződésekre történő vizsgálata az MVM Paksi Atomerőmű területén, 2013. [27] Környezettechnológia Kft: Vizsgálati jelentés talajvízszint figyelő és mintavételi kutak vizének hagyományos szennyeződésekre történő vizsgálata az MVM Paksi Atomerőmű területén, 2014. [28] Környezettechnológia Kft: Vizsgálati jelentés az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. zagyterén az olajos medence kapcsán végzett talajvizsgálatokról, 2013. [29] Környezettechnológia Kft: Vizsgálati jelentés az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. zagyterén az olajos medence kapcsán végzett talajvizsgálatokról, 2014. [30] Dr. Madarász Tamás: Kockázatfelmérés alkalmazás és kritériumrendszere szennyezett területek kármentesítési során, 2005.
68
[31] MVM Paksi Atomerőmű Zrt.: Környezetvédelmi jelentés 2005. Szerkesztette: Sallai Orsolya. Paks, 2006. [32] MVM Paksi Atomerőmű Zrt.: Környezetvédelmi jelentés 2009. Szerkesztette: Sallai Orsolya. Paks, 2010. [33] Olajos hulladékvíz kezelő rendszer. Kezelési utasítás. 0. verzió. 2006. [34] Puzder Tamás, Dr. Csáki Ferenc, Dr. Gruiz Katalin, Dr. Horváth Zsolt, Márton Tibor és Sajgó Zsolt: KÁRMENTESÍTÉSI KÉZIKÖNYV 4 – Kármentesítési technológiák, Környezetvédelmi Minisztérium, Budapest, 2001. [35] SEPURATOR ’90 és ’2000 Kezelési és karbantartási utasítás. Purator Hungária Kft., Budapest, 2000. [36] Szűcs Péter, Sallai Ferenc, Zákányi Balázs és Madarász Tamás: Vízkészletvédelem –A vízminőség-védelem aktuális kérdései, Bíbor Kiadó, 2009. [37] Teller Ede: A reaktoroknak jól kell működniük…, Fizikai Szemle 1992/4, Eötvös Lóránd Fizikai társulat, Budapest. 1992. [38] Vidra Környezetgazdálkodási Kft.: Alfa vízkezelő berendezések (termékismertető). 2006. [39] Vidra Környezetgazdálkodási Kft.: STS gépjárműmosókhoz (termékismertető). 2006.
Alfa
szennyvíztisztító
termékcsalád
[40] Viszlay József: Ipari zagyrendszer. I. blokk Műszaki leírás. Paksi Atomerőmű Vállalat. 1984. [41] Vizsgaanyag: Belépőképzés A modulhoz kiadott oktatási anyag [42] A szakmai gyakorlat során általam írt jegyzetek
Internetes hivatkozások: [43] Barótfi István: Környezettechnika, Mezőgazda Kiadó, 2002. http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/kornyezettechnika-eloszo/adatok.html (2015.03.24.) [44] Dr. Thyll Szilárd: Vízszennyezés – vízminőségvédelem. http://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=1&cad=rja&uact=8&ved= 0CB8QFjAA&url=http%3A%2F%2Fvki.ejf.hu%2Fletoltes%2F225%2Fszabadon%2FThyll_Viz szennyezesvizminosegvedelem_jegyzet.doc&ei=d6pLVZPiNMr5UtfUgbAC&usg=AFQjCNHNNxBBt4A9IlsP-rfb8z8ECO-Jg&sig2=JiHfu5wmOngkprttkxT64A&bvm=bv.92765956,d.d24 (2015.03.24.)
69
[45] http://www.euro-purator.hu/termekek/kategoriak/21-sepurator-90-pet (2015.03.24.) [46]http://atomeromu.hu/download/11034/Paksi%20Atomer%C5%91m%C5%B1%20%C3%B 6sszes%20villamosenergia-termel%C3%A9se%201984-2012%20blokkonk%C3%A9nt.pdf (2015.03.24.) [47] Paks város környezetvédelmi program 2011-2016 http://www.paks.hu/res/paks_varos_kornyezetvedelmi_programja_20112016_15088c4cda5d4d.pdf (2015.03.24.) [48] MVM Paksi Atomerőmű Zrt.: Környezetvédelmi jelentés 2012. http://www.atomeromu.hu/download/13094/K%C3%B6rnyezetv%C3%A9delmi%20jelent%C 3%A9s.pdf (2015.03.24.) [49] Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium: A talaj és védelme http://www.kvvm.hu/szakmai/karmentes/kiadvanyok/karmkezikk2/2-02.htm (2015.03.24.) [50] Króm http://kockazatos.hu/anyag/kr%C3%B3m (2015.03.24.) [51] 3/2002. (II. 22.) Köm rendelet A hulladékok égetésének műszaki követelményeiről, hulladékégetés technológiai kibocsátási határértékeiről
működési
feltételeiről
és
a
http://www.kvvm.hu/szakmai/hulladekgazd/jogszabalyok/kv/0302200.htm (2015.03.24.) [52] Tolna megye http://www.terport.hu/megyek/magyarorszag-megyei/tolna-megye (2015.03.24.) [53] Paks helyzetfeltárás http://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=2&cad=rja&uact=8&sqi=2 &ved=0CCQQFjAB&url=http%3A%2F%2Fwww.terport.hu%2Fwebfm_send%2F2226&ei=Is5 HVZjNOs207QbMyoCgAg&usg=AFQjCNEB9GsLLBdC0LyvqrzlGRR6ydfRDQ&sig2=lxwpEAf isCItBtNsJJV6HA&bvm=bv.92291466,d.ZGU (2015.03.24.) [54] MVM Paksi Atomerőmű Zrt.: Környezeti hatástanulmány http://www.atomeromu.hu/download/261/K%C3%B6rnyezeti%20hat%C3%A1stanulm%C3% A1ny%20-%20K%C3%B6z%C3%A9rthet%C5%91%20%C3%B6sszefoglal%C3%B3.pdf (2015.03.24.)
[55] MVM Paksi Atomerőmű Zrt.: Nem nukleáris környezetvédelem 70
http://www.atomeromu.hu/download/196/Nem%20nukle%C3%A1ris%20k%C3%B6rnyezetv %C3%A9delem.pdf (2015.03.24.) [56] http://www.atomeromu.hu/hu/Lapok/default.aspx (2015.03.24.) [57] Bevezetés az árvízvédelmi ismeretekbe http://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=9&cad=rja&uact=8&ved= 0CEYQFjAI&url=http%3A%2F%2Fcsongrad.katasztrofavedelem.hu%2Fletoltes%2Fdocume nt%2Fcsongrad%2Fdocument_232.doc&ei=8TBIVYScOI_eaNTjgLgB&usg=AFQjCNHeFjDg 255L3K1TV6jOiwNw52kLpg&sig2=7K2KEu-apRA8_xfDMKD9NQ&bvm=bv.92291466,d.bGQ (2015.03.24.) [58] http://www.atomeromu.hu/szomszedunk-a-termeszet (2015.03.24.) [59] 10/2000. (VI. 2.) KöM-EüM-FVM-KHVM együttes rendelet a felszín alatti víz és a földtani közeg minőségi védelméhez szükséges határértékekről http://www.kvvm.hu/szakmai/karmentes/jogszab/jogszab02/tartalom2.htm (2015.03.24.) [60] Pálinkás János: Környezetkímélő felülettisztítás http://www.omikk.bme.hu/collections/mgi_fulltext/uzem/2004/08/0808.pdf (2015.03.24.) [61] http://www.malatechwater.com/termekek/bioclean-termekcsalad/ (2015.03.24.) [62] 27/2008. (XII. 3.) KvVM-EüM együttes rendelet a környezeti zaj- és rezgésterhelési határértékek megállapításáról http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0800027.KVV (2015.03.24.)
71
MELLÉKLETEK
72
1.
számú melléklet: Az olajos hulladékvíz rendszer nyomvonala
MVM Paksi Atomerőmű Zrt. Olajos medence felszámolása és olajos csővezeték megtisztítása – Vízjogi engedélyezési és kiviteli tervdokumentáció átnézeti helyszínrajz (Forrás: MVM Paksi Atomerőmű Zrt. Projekt Főosztály)
73
2. számú melléklet: Az Atomerőmű tűzoltóság
A tűzoltóság épülete (Forrás: MVM Paksi Atomerőmű Zrt. Környezetvédelmi Osztály)
A műtárgy csatlakozása az olajos hulladékvíz gerinchez (Forrás: MVM Paksi Atomerőmű Zrt. Környezetvédelmi Osztály) 74
3. számú melléklet: Az I-es dízelgépház
Orosz eredetű dízelgép (Forrás: MVM Paksi Atomerőmű Zrt. Környezetvédelmi Osztály)
A dízelgépház épülete (Forrás: MVM Paksi Atomerőmű Zrt. Környezetvédelmi Osztály) 75
4. számú melléklet: A II-es dízelgépház
A dízelgépház udvartere (Forrás: MVM Paksi Atomerőmű Zrt. Környezetvédelmi Osztály)
Olajos hulladékvíz gyűjtőtartály (Forrás: MVM Paksi Atomerőmű Zrt. Környezetvédelmi Osztály)
76
5. számú melléklet: A nagynyomású kompresszorház
Az olajos hulladékvíz kezelőakna (Forrás: MVM Paksi Atomerőmű Zrt. Környezetvédelmi Osztály)
Az olajos hulladékvíz gyűjtőtartálya és a kezelőaknája (Forrás: MVM Paksi Atomerőmű Zrt. Környezetvédelmi Osztály)
77
6. számú melléklet: A vasúti olajlefejtő állomás
Tisztító akna (Forrás: MVM Paksi Atomerőmű Zrt. Környezetvédelmi Osztály)
Tisztító akna (Forrás: MVM Paksi Atomerőmű Zrt. Környezetvédelmi Osztály) 78
7. számú melléklet: A Sepurator olajleválasztó berendezés
A Sepurator műtárgy (Forrás: MVM Paksi Atomerőmű Zrt. Környezetvédelmi Osztály)
Sepurator olajleválasztó (Forrás: MVM Paksi Atomerőmű Zrt. Környezetvédelmi Osztály) 79
8. számú melléklet: Az olajos hulladékvíz medence
A medence a töltés dél-nyugati sarkáról (Forrás: MVM Paksi Atomerőmű Zrt. Környezetvédelmi Osztály)
A medence északi része, az olajos hulladékvíz által borított terület (Forrás: MVM Paksi Atomerőmű Zrt. Környezetvédelmi Osztály) 80
9. számú melléklet: A szennyvíztisztító blokkvázlata
(Forrás: MVM Paksi Atomerőmű Zrt. Környezetvédelmi Osztály)
81
Köszönetnyilvánítás
Ezúton szeretnék köszönetet mondani témavezetőmnek, Dr. Madarász Tamásnak, aki tanácsaival és észrevételeivel segítette munkámat, valamint szeretnék köszönetet mondani külsős konzulensemnek is, Göttli Józsefnének, aki szintén kiváló tanácsokkal látott el és rendelkezésemre bocsátotta a szükséges szakirodalmat. Köszönet illeti még Székely István PhD hallgatót az aktív közreműködésért és tanácsokért. Köszönöm még a Miskolci Egyetem oktatóinak, dolgozóinak munkáját, amivel a hallgatók, köztük az én képzésem is támogatták. Külön köszönöm még családomnak az odaadó támogatást és türelmet, amellyel segítették a munkámat.
……………………………… Farkas Edit
82
