Paks város szociális térképe „Városunk jóléte, mindannyiunk élete”
Készült Paks Város Önkormányzata megbízásából.
Készítette: Pintérné Grósz Dojna Szabó István
2004. december
Tartalomjegyzék A város bemutatása a népszámlálási adatok tükrében ..................................................... 5 Összehasonlítás Dombóvárral ............................................................................................ 16 Összehasonlítás Százhalombattával.................................................................................. 20 Lakáskörülmények, lakókörnyezet...................................................................................... 23 A há ztartások összetétele, válás, gyermekvállalás, bántalmazás ................................. 37 Szociális ellátási formák ismerete és igénybevétele........................................................ 44 Egészségügy, egészségügyi ellátás................................................................................... 56 Időseket tartalmazó háztartások véleményei .................................................................... 64 Idősek kérdőívének eredményei ......................................................................................... 68 Fiatalokat tartalmazó háztartások véleményei.................................................................. 77 Fiatalok kérdőívének eredményei ....................................................................................... 82 Vélemények a városról ......................................................................................................... 94
2
Jelen tanulmány a 2001. évi Népszámlálás, a Központi Statisztikai Hivatal évi rendszeres adatgyűjtéseiből Paks városra vonatkozóan rendelkezésre álló adatok másodfelhasználásával, valamint a város lakosságától begyűjtött kérdőíves adatok feldolgozásával próbálja bemutatni a város jelenlegi szociológiai helyzetét. A Népszámlálási adatok révén összehasonlítjuk a várost az ugyanolyan népesség nagyságcsoportba tartozó megyei várossal, Dombóvárral és a hasonló fejlődési utat bejáró szintén hasonló népességű Százhalombattával. A tanu lmány gerincét az az elemzés adja, amely a reprezentatív mintába bekerült és választ adó 580 paksi háztartás valamint az ott élő idős (60 éven felüli) és fiatal (14 -30 éves) népesség válaszainak kiértékelésével készült. A vizsgálat elsősorban a város lakos ságának általános vélekedését tükröző álláspontok szöveges elemzése. Azonban ahol az adatok engedték megvizsgáltuk a területi különbségeket és próbáltunk magyarázatot találni azokra. A kérdőíves felmérés előkészülete ez év szeptemberében indult, amikor is a „Városunk jóléte – mindannyiunk élete” program keretében összehívott szakemberek döntöttek a megvalósításában. A minta kiválasztás módszere – többszöri egyeztetés után – a 2001. évi Népszámlálás adatbázisából rétegzetten történt, alapvetően meghatározó a háztartás nagysága, amelyből 5 csoport lett képezve, úgymint egy fős, két fős, három fős, négy fős, valamint öt és több fős volt. A másik ismérv a háztartásfő gazdasági aktivitása volt. A próbakérdezés fókuszcsoportos tesztelés alapján történt, amely lehetővé tette a kérdőív kérdezhetőségi hibáinak legutolsó korrigálását. A minta elemszáma végül is 600 háztartásra terjedt ki, s elkészültek a kiegészítő kérdőívek, amelyek a 14-30 éves korú fiatalokat, valamint a 60 éven felüli időseket célozta meg. Ez a mennyiség elég ahhoz, hogy az általános kép felrajzolása mellett, néhány magyarázó változó mentén is még megfelelő és megbízható elemzések készüljenek. Azonban meg kell jegyezni, hogy némely probléma esetében ez a minta nagyság nem elégséges az okok mélyreásásában. A kérdőíveket a melléklet tartalmazza. A szeptember végi oktatáson 20 összeírót oktattunk be, akik egy hónap alatt teljesítették a kérdőívek felvételét. A háztartási kérdőívre attól kértünk választ, aki arra a legilletékesebb volt, az időseknek és fiataloknak szóló kérdésekre attól vártuk a választ, akinek az szólt. A város lakosainak alapvetően jó volt a hozzáállása, vagyis
várakozásainknak megfelelően alakult az előre elkészített pótcímek
3
használata, amely úgy lett kialakítva, hogy a minta összeté tele ne változzon felhasználásukkal. A minta és a megvalósulás elemszámai és megoszlása Összes háztartási kérdőív 1 fős háztartások 2 fős háztartások 3-4 fős háztartások 5 és több fős háztartások Fiatalok kérdőíveinek Idősek kérdőíveinek
száma, db aránya, %
száma, db
Minta 600 22,6 27,6 42,6 7,2 355 250
Megvalósulás 580 23,1 29,7 39,0 8,2 346 244
A megvalósult kérdőíveknél tapasztalható – a mintához képest – eltérések nem befolyásolják az elemzés megállapításait, hiszen ezek a különbségek nem számottevőek. A kérdőívek első gyors elemzését eljuttattuk azokhoz a városi szakemberekhez, akik a programban részt vesznek, s a tőlük kapott instrukciókat, véleményeket beépítettük jelen tanulmányunkba. Az elemzést SPSS programmal végeztük el. (A melléklet tartalmazza a változókkal kiegészített kérdőívet, valamint az SPSS állományt tartalmazó CD-t.) A területi
beosztást meghatározta
a minta nagysága és összetétele.
Mindenképpen külön szerepeltetjük az egyéb belterületi minősítésű Dunakömlődön élők véleményét és természetesen a külterületi lakosság válaszait. A központi belterületet – a kutatásban részt vevő helyi szakemberek segítségével – két részre osztottuk. Az egyiket „családi házas” területnek neveztük a másikat „lakótelepinek”. Az elneve zések önkényesek, mivel mind a kettőben található a mindkét fajta épület, de zömükben az elnevezésnek megfelelő lakóépületek találhatók. Azonban elemzésünkben az egyszerűbb fogalmazás miatt a fenti elnevezésekkel illetjük a két városrészt. Néhány esetben a minta nagysága – különösen a külterületen, de Dunakömlődön is előfordult – nem tette lehetővé, hogy valamennyi településrészt külön-külön elemezzük. A lehatárolás az Április 4. utca és a Zápor utca által határolt résztől nyugatra a lakótelepi, minden más a családi házas területhez tartozik. Szeretnénk megköszönni az önkormányzati vezetők po zitív ho zzáállását, a programban részt ve vő szakemberek tevékeny, inspiráló, kritikus hozzáállását, a kérdezést megvalósító kérdezőbiztosok lelkiismeretes munkáját, s nem utolsó so rban
4
Paks
város
lakosságának a
kérdőívekre
adott
válaszát.
Reméljük,
hogy
tanulmányunk valamennyi használójának megfelelő ismeretanyagot biztosít.
A város bemutatása a népszámlálási adatok tükrében Mielőtt a kérdőíves felmérés valamint a statisztikai jelentések elemzésére térnénk érdemes bemutatni azt a várost, amely a kutatás tárgya. Elsősorban a 2001. évi
népszámlálás
ad
lehetőséget
összehasonlításokat
is
végezzünk
népességnagysággal
rendelkező
arra,
hogy a
egyrészt
Dombóvárral,
város a
bemutatásán
megyében
valamint
a
közel
túl
hasonló azonos
népességkategóriájú, de még inkább hasonló iparosodási folyamatot végigjáró Szá zhalombattával. Paks város jelenlegi közigazgatási területe 15 408 hektár. Népessége már az 1870-es népszámlálás idején meghaladta a tízezer főt (11 720), amely a II. világháború elejére túllépte a 14 ezret. Ezután kismértékű visszaesés következet be a népességszámban, s a háború előtti létszámot csak 1970 -re érte el újra. Ez a z évti zed és a következő hozta a város legdinamikusabb növekedését, 20 év alatt közel négyezerrel nőtt az állandó népesség száma, ennél is dinamikusabban emelkedett a lakónépesség, amely két évtized alatt közel 6700 fővel nőtt. A 2001 -es népszámláláskor az állandó népesség kismértékben meghaladta a 21 ezret, míg a lakónépesség közel ugyanilyen mértékben volt ennél alacsonyabb (20 855). Ez azt jelentette, hogy az 1 km 2-re jutó lakosok száma 137,4 fő volt, ami a megyei városok – Szekszárd nélkül – adatával megegyezett, a megyei átlagnál viszont kétszer nagyobb. Az 1970-es években a település népességének növekedése a természetes szaporodás mellett (tíz é v alatt 1070 fő) leginkább a vándorlási különbözetnek köszönhető (4854), az 1980-as években a szinten maradó természetes szaporodás (1250) mellett már vándorlási különbözet csökkenése figyelhető meg (485). Az 1990es években erőteljesen lassult a természetes szaporodás, de még mindig pozitív volt (468), és kismértékü vándorlási többlet is adódott (113). Az előbbi a megye városai – megyeszékhely nélkül – közül egyedülálló (máshol fogyás tapasztalható), míg az utóbbi a legkisebb növekedés (Bonyhádon vándorlási különbözet csökkenés tapasztalható).
5
Paks népmozgalmi adatai 1990-2203 fő Év
Lakónépesség Élveszületés Halálozás
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003
20 450 20 607 20 810 21 022 19 679 19 838 19 899 19 899 19 875 19 782 20 977 20 954 20 943 20 811
310 266 255 246 217 262 223 230 212 204 203 179 189 167
201 201 197 213 192 167 201 184 220 208 183 164 196 197
Természetes szaporodás Házasságkötés Válás illetve fogyás 109 146 63 65 111 51 58 101 73 33 98 52 25 115 71 95 124 67 22 104 54 46 113 66 -8 108 86 -4 97 57 20 108 78 15 62 62 -7 84 58 -30 84 57
A 2001-es adatok szerint a lakónépesség 55%-a dolgozik és tanul a városban (háromnegyede dolgozik, egynegyede tanul), 6%-a ezekből a célokból más településre jár át (a megoszlásuk közel azonos). Közel négyezer ember jár be naponta a városba (majdnem háromszorosa az eljáróknak) dolgozni és tanulni (zömük – 84%-uk – dolgozni). Összesen 11 és fél ezer ember dolgozik és közel négyezer tanul naponta a városban. A lakónépesség 18%-a (3841) 15 évnél fiatalabb, míg 16%-a (3293) 60 éves vagy annál idősebb. Szá z felnőtt (15–60 éves) lakosra 28 gyermekkorú és 24 öregkorú (a megyei városok közül ez utóbbi a legkisebb) jut, míg 100 gyermekkorúra 86 öregkorú, (ami szintén a városok közt a legjobb arány). 100 nő 191 gyermeket hozott világra, ami szintén a legjobb mutató a megye városai közt. A 15 éves és idősebb népesség kilenctizede elvégezte a z általános iskola 8. osztályát, a 18 éves és idősebb korosztály valamivel több, mint kétötöde legalább középiskolai érettségivel rendelkezik, a 25 éves és idősebb népesség 15% -a pedig egyetemi, főiskolai oklevéllel is bír. Mindhárom mutatóban a megye váro sait – megyeszékhely nélkül – megelőzi Paks (Szekszárd mutatói az előbb felsorolt iskolai végzettséget bemutató adatokban magasabbak). A lakónépesség 55%-a vallja magát katolikusnak, majdnem egyöntetűen római katolikusnak (görög katolikus 72 fő, valamilyen ortodox katolikus 6 fő), református
6
egytizedük, e vangélikus 8%-uk, ateistának 15%-uk tartja magát, míg 10%-uk nem válaszolt erre a kérdésre. A lakónépesség túlnyomó része (95%) magyar népcsoporthoz tartozónak tekinti magát. Jelentősebb kisebbségi csoport az összes kisebbség kétharmadát képviselő németek és az egyötödnyi cigányság (a többi nemzetiség nem éri el a 100-as nagyságot). A lakónépesség 42%-os foglalkoztatottság mellett 3,2% a munkanélküliek, egynegyednyi az inaktív keresők és 28% az eltartottak a ránya. A foglalkoztatottak közel egynegyede 30 év alatti, egynegyede 30-39 év közötti, egyharmada 40-49 éves, 17%-a
ennél
idősebb. Egyharmada-egyharmada szakmunkásvizsgával
rendelkezik, illetve érettségizett, egyötöde, pedig felsőfokú végzettségű. 48 -48%-uk az ipar, építőipar, illetve a szolgáltatás nemzetgazdasági ágban (a maradék 4% a mezőgazdaságban) foglalkoztatott. A bejárók zöme az iparban, építőiparban foglalkoztatott érettségi nélküli szakmai oklevéllel rendelkező 30 -49 éves férfiakból áll. 100 háztartásra 264 személy és 114 foglalkoztatott jut, 100 családra 299 családtag, ezek közül 63 a 15 évesnél fiatalabb gyermek. A mutatók – a háztartásra jutó személyek számát kivéve – a megye városaiban a legnagyobbak. A család háztartások (amelyek az összes háztartások háromnegyede) 98%-a egy családból áll, amelynek 87%-a házaspári, élettársi kapcsolatot mutat (a maradék egy szülő, gyermek kapcsolat). A háztartások egynegyede nem család háztartás, melynek zöme egyszemélyes. A háztartások kétharmadában van legalább egy foglalkoztatott, 28%-a inaktív há ztartás. A háztartások 7%-ában 5-en vagy annál többen élnek, közel egyötödében 4-en, majdnem egynegyedében 3-an, 28%-ában ketten és 22%-ában egy személy lakik. A családokban a 15 évesnél fiatalabb gyermekek száma 3787, közel felük másodmagával él, valamivel több, mint egyharmaduknak nincs hasonló életkorú testvére, a többieknek legalább kettő. Az összes család háromötödében nincs 15 évesnél fiatalabb testvér. A városban valamivel több, mint 8000 lakás van, melynek 96% -a lakott, ezen túl 2 lakott egyéb lakóegység és 5 intézeti háztartási lakóegység is található. Ez utóbbi kettőben 2, illetve 300 fő lakik. 100 lakott lakásra 268 fő jut. A lakott lakások közel kétharmada három, vagy annál több szobás, az egyszobások aránya 3%. 100 lakásra 290 szoba és 95 fürdőszoba jut, s 100 szobára 88 személy. A lakott lakások
7
kétharmada 1970 után épült, közel fele 80 m 2-nél nagyobb alapterületű. A hálózati vízve zetékkel 96, meleg folyóvízzel 95, vízöblítéses WC -vel 93, csatornával 96 (ennek több mint négyötöde közcsatornával) rendelkezik, gázzal 59 (ebből 54% ve zetékes gázzal), központos fűtéssel 64%-a ellátott. A lakások kilenctizede összkomfortos, vagy komfortos besorolású. Külterületen a népességből mindössze 101 fő lakik 36 lakásban, míg közel kétezren, 700 lakásban egyéb belterületen. Az e zer 60 éves és idősebb lakosra jutó idősek klubja férőhelyeinek száma a megye városaiból itt a legkevesebb, mindössze 6. A gondozott személyek száma 25, rendszeres szociális segélyben részesítettek száma 122 fő. A városban 14 háziorvos és házi gyermekorvos tevékenykedik. A bölcsődei férőhelyeknél több, az óvodainál kevesebb gyermek lett beíratva (előbbi 100 férőhelyre vetítve 117, utóbbi 91) mint amennyi van (óvodai férőhely 853, beíratott gyermek 780, óvodapedagógus 79).
Összesen 7 általános iskolai feladatellátási helyen kettőezret valamivel
meghaladó gyermek százhárom osztályban tanul, 234 pedagógus oktatásával, a középiskolai tanulók száma 1123. A városban 386 kiskereskedelmi üzlet működik, amelynek tizede élelmiszer jellegű üzlet és áruház, 4 gyógyszertár és 95 vendéglátóhely van. Ezer lakosra 302 személygépkocsi és 294 távbeszélő fővonal van a városban (6319 személygépkocsi, 6135 fővonal). A kö vetke zőkben a 2001. évi Népszámlálás adatainak térképein mutatjuk be a főbb demográfiai (a száz háztartásra jutó gyermekkorúak, időskorúak és a háztartástagok számát) és foglalkoztatási adatok (foglalkoztatottak, munkanélküliek, inaktívak és eltartottak száz háztartásra jutó számát). Bemutatjuk tömb szinten, vagyis a népszámlálás folyamán a legkisebb egységként kezelt területeken (olyan összefüggő terület, amelyet vagy természetes képződmények és/vagy utcák határolnak) hogyan alakulnak az említett mutatók. Az adatokat öt egyenlő részre osztva ábrázoljuk a térképeken, így a demográfiai és foglalkoztatási mutatószámok városon belüli eltérése azonnal érzékelhetővé válik.
8
9
10
11
12
13
14
15
Összehasonlítás Dombóvárral Paks város adatainak összehasonlítását megyén belül Dombóvárral végeztük el. Tettük ezt azért, mert a 2001. évi népszámlálás adatai szerint a lakónépességben mindössze három fő volt az eltérés, és sok más hasonlóság is megfigyelhető a két város között. Nézzük is akkor ezeket: Mint mondottuk a 2001. évi lakónépesség mindkét városban közelítette a 21 ezret. Különbség az, hogy hogyan érték el ezt a létszámot. Dombóvárról elmondható, hogy folyamatosan növekedett létszáma, egészen a legutóbbi időszakig (1870-ben 3400 volt a jelenlevő népesség, 1910-ben haladta meg a 10 ezret, 1980-ban pedig mind az állandó, mind a lakónépesség elérte a 20 ezret, 1990-ben már a 21 ezret is meghaladta és ez esett vissza a jelenlegire), Paks népessége pedig már az 1870-es években meghaladta a tizenegyezret. Dombóvár növekedését 1980-ig a vándorlási többlet és a természetes szaporodás is előidézte, ám 1980-tól – az országhoz hasonlóan – már természetes fogyás figyelhető meg, amit az 1980-as évtizedben még ellensúlyozott a nagyobb számú betelepülés, de az 1990-es évtizedben már a természetes fogyás dupla annyi volt, mint a vándorlási többlet (ezért csökkent a népesség). A különbség az, hogy míg Paks népessége az 1970-es években közel hatezer fővel nőtt (egyszeri növekedéssel, az Atomerőmű megépítésével), addig Dombóvár lakosságának emelkedése folyamatos volt. Lakónépesség változás az 1970-es évtizedben Lakónépesség, Település 1970 Dombóvár 17 229 Paks 13 585
Természetes szaporodás 785 1 070
Vándorlási különbség 2445 4854
fő Lakónépesség, 1980 20 459 19 509
A két városba közel ugyanannyi ember jár be dolgozni és tanulni (Dombóvár 3400, Paks 3800, ez a megye városai sorában, Szekszárd kivételével az első és második helyezés), azonban Dombóvárról többen járnak más településre dolgozni (1600, illetve 1300). Legnagyobb eltérés az, hogy míg Dombóváron a helyben dolgozó és tanuló létszám nem éri el a 13 ezret, addig Pakson meghaladja a 15 ezret. Ez a különbség jelenik meg a nappali népesség különbségében, Dombóváron 22 600, Pakson 23 400. Még nagyobb eltérés figyelhető meg, ha csak a helyben foglalkoztatottságot vizsgáljuk. A településen lakó fogla lkoztatottak közül kétszer
16
akkora a más településekre járók száma Dombóvárott, mint Pakson. A más településről bejárók száma – miközben mindkét városban meghaladja az eljárókét – Dombóváron 2100, Pakson 3200 fő. A helyben lakó tanulók létszáma közel azon os a két városban. A más településre eljáróké Pakson közel kétszeres, a más településről bejáróké viszont – magasabb számmal – éppen fordított (Dombóváron 1300, Pakson 600). Igy nem meglepő, hogy a helyben tanulók esetében a foglalkoztatottakkal ellentétes tendencia érvényesül, vagyis Pakson mintegy 500-zal kevesebb tanulót regisztrálhatunk. A települések nappali népessége és a településről eljárók száma 14000 12000
Dombóvár
10000
Paks
8000 6000 4000 2000
Helyben tanuló
Más településről jár be tanulni
Más településen tanul
Helyben lakó, helyben tanul
Helyben foglalkoztatott
Más településről jár be dolgozni
Más településen dolgozik
Helyben lakó, helyben dolgozik
0
Az előzőekből már érzékelni lehetett, hogy a két város kor szerinti népes ségösszetétele különböző. Paks relatíve fiatal város, ami fakad abból, hogy a 15 éven aluliak aránya két százalékponttal magasabb és a 60 éves és idősebb korosztályé pedig három százalékponttal alacsonyabb, mint Dombóváré. Az iskolai végzettségnél még jobb összehasonlításokat tehetünk, mivel – az előzőekben bemutatott ok miatt – közel azonos a 7 évnél idősebbek száma a két tolnai településen. Míg mindkét településen ugyanolyan arányban (45,5 -45,5%) élnek középiskolai végzettséggel, addig Pakson 4 százalékponttal magasabb a főiskolai, egyetemi végzettségűek aránya, mint Dombóvárott (13,4, illetve 9,2%).
17
A 7 éves és idősebb népesség a legmagasabb iskolai végzettség szerint fő Település
Dombóvár Paks
8 osztálynál kevesebb
3 721 3 781
8 Középiskola általános érettségi iskola nélkül
5 142 4 139
4 799 4 644
Középiskola érettségivel
4 125 4 131
Egyetem , Összesen főiskola
1 807 2 585
19 594 19 280
A két város lakosainak valláshoz és felekezethez tartozásában a különbség az, hogy míg Dombóváron az erre a kérdésre választ adók négyötöde a katolikus egyházhoz kötődőnek vallja magát, addig Pakson csak háromötödük. Dombóváron a reformátusok aránya 5, az evangélikusoké 3%, Pakson ezek az arányok 11, illetve 9%. Mindkét városban minimális a nem magyar nemzetiséghez tartozók száma, abban is egyezés tapasztalható, hogy a cigány és a német nemzetiség száma 100 fő feletti, az eltérés az, hogy míg Dombóváron a cigányok száma meghaladja a németekét, Pakson ez fordítva van. A korösszetételből fakadóan Dombóváron nagyobb az inaktív keresők száma, míg Pakson az eltartottaké. A munkaerő-piaci jellemzők is a már taglaltakat követik, vagyis a Dombóváron a munkanélküliség közelíti a 10% -ot, Pakson nem éri el a hetet. Az Atomerőmű jelenléte megmutatkozik abban, hogy a közel azono s mezőgazdasági
foglalkoztatottság
mellett
Dombóváron
a
szolgáltatásban
foglalkoztatottak aránya közelíti a kétharmadot, s az iparban csak egyharmadnyian dolgoznak (Pakson ez az arány 48%). A há ztartások száma és megoszlása közel azonos, Dombóváron a több családos háztartásosok aránya kismértékben magasabb a paksinál. A népesség összetételből adódóan a család háztartásoknál kevesebb a házastársi, élettársi kapcsolatban élők aránya és magasabb a szülő gyermek kapcsolat (idősebb a népesség). Dombóváron a háztartások 34%-ában (6 százalékpontnyi a különbség) inaktív a háztartásfő. Ugyanitt a kétszemélyes, valamint a négyszemélyes háztartások aránya kisebb, az egyszemélyeseké és az 5 és annál népesebbeké (1 százalékponttal) magasabb a paksinál. Dombóváron sokkal magasabb az egykék aránya (40%), az olyan családok, ahol egy 15 évesnél fiatalabb gyermek nevelkedik és ezáltal kisebb, mind az egy, mind a több testvérrel együtt lakóké.
18
A lakott lakások felszereltsége 100% Dombóvár
90%
Paks 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20%
Központos fűtés
Palackos gáz
Hálózati gáz
Gáz
Házicsatorna
Közcsatorna
Csatorna
0%
Vízöblítéses WC
Meleg folyóvíz
Vízvezeték
10%
A grafikonból jól láts zik, hogy a vízzel kapcsolatos felszereltség (vízvezeték, meleg folyóvíz, vízöblítéses WC) Pakson valamivel nagyobb, mint Dombóváron, de mindkét városban igen jónak mondható a helyzet. Ugyanez mondható el a csatornázottságról általánosságban, azonban ha a közcsatornával való ellátottságot vi zsgáljuk már árnyaltabb a kép, Pakson közel 80%-os a lakások ez irányú felszereltsége, míg Dombóváron alig haladja meg a lakott lakások felét. Az eltérő lakásállományra utal a gázzal való ellátottság, hiszen ebben Dombóváron jóval nagyobb arányok figyelhetők meg. Egyezség van abban is, hogy mindkét településnek van egyéb belterülete, bár Paksé két és félszerese Dombóvárénak, s elenyésző a külterületen élők aránya Pakson 0,5, Dombóváron 1,4%.
19
Összehasonlítás Százhalombattával Szá zhalombatta város egész más utat járt be, mint a két tolnai település, mivel az első modern kori népszámlálás idején a lakossága nem érte el az ezer főt sem. Az 1900-as években is még csak 1400 volt lakóinak száma, amely a háborút követően stabilizálódott egészen az 1960-as évekig (1700 körül). A kö vetkező ké t évti zedben robbanásszerű növekedés folytán 13 ezer fölé nőtt a lélekszám, amely 2001-re elérte a 16 ezret (ebben hasonlít Paksra). A város fiatalos összetételét mutatja, hogy az utóbbi három évtizedben természetes szaporodása volt a városnak, amely mellé az utolsó évtizedet kivé ve vándorlási többlet is járult (a legutóbbi vándorlási csökkenés mértéke megegyezett a természetes szaporodással). A 15 éven aluliak aránya 18,5%, a 60 éves és idősebb korosztályé mindössze 11%, ami szintén a város fiatal szerkezetét példázza. Ebben hasonlít a két város. A városból kb. ugyanannyian járnak el dolgozni és tanulni, mint amennyien naponta oda járnak. Azonban dolgozni többen oda, míg tanulni többen eljárnak. A 10 éves és idősebb korosztály 0,2%-ának nincs egyetlen osztály elvégzését tanúsító okmánya, míg a 15 és idősebbek 96%-a legalább 8 általános iskolai végzettséggel rendelkezik. Ez a két adat is azt támasztja alá, hogy a város népessége nagyon fiatal. Középiskolai érettségivel a teljes népesség közel fele, – nőknél több mint fele – rendelkezik, a 25 évesnél idősebbek közül minden hetediknek van egyetemi, vagy főiskolai oklevele. Itt a férfiak aránya magasabb, mint a nőké. A népesség közel fele vallja magát katolikusnak (96%-uk római katolikusnak), 13% reformátusnak, ennél kicsit többen nem válaszoltak a kérdésre, s egynegyedük nem tartozik egyházhoz, felekezethez. Mindössze másfél százalékuk tartozik az evangélikus egyházhoz. A lakosság zöme (94%) magyar a kisszámú nemzetiség egyharmada szlovák, egyötöde pedig szerb (feltűnően kevés a roma nemzetiséghez tartozók száma). Pakson magasabb a reformátusok és az evangélikusok száma és többen válaszoltak a kérdésre, mint Százhalombattán, a magyar nemzetiséghez tartozók aránya megegyezik. A foglalkoztatottak aránya nem éri el a népesség felét (47%), az eltartottak aránya egyötöd, s a munkanélküliségi ráta 6,3%. A foglalkoztatottak több mint fele a tercier ágazatokba tartozik, elenyésző a mezőgazdaságban dolgozók száma , a
20
többiek
az
iparban
tevékenykednek.
Pakson
valamivel
alacsonyabb
a
foglalkoztatottság és magasabb az eltartotti népességé. 100 háztartáshoz 265 személy tarto zik, akik közül 126 foglalkoztatott, 100 családban 297 személy van, a 15 éves gyermekek száma 65 (hasonlóan Pakshoz, ahol a foglalkoztatottak száma 114 a családtagoké pedig 299, a másik két adat egyezik). A há ztartások közel egynegyede egyszemélyes háztartás, 14% -a pedig egyszülős háztartás. Szintén a háztartások egynegyedében nincs foglalkoztatott személy, zömük inaktív keresős háztartásfővel rendelkezik. A családok héttizede házaspáros, egytizede élettársi kapcsolatban él, a többi csonka családnak minősül. A családok hattizedében nincs 15 évesnél fiatalabb gyermek, egynegyedében egy, 16%-ában kettő. 100 családra 144 foglalkoztatott és 95 eltartott jut és egy foglalkoztatottra egy inaktív kereső, és eltartott jut, vagyis elég jónak mondható az eltartottsági arány. Szá zhalombattán 7033 lakóegység, amelynek kilenctizede lakás, egytizede üdülő, s szintén kilenctizede lakott lakás, vagy üdülő, a városban 4 intézeti háztartás is működik, amelyben 269-en élnek. A lakott lakásokban és üdülőkben 100 egységre 274 fő jut. A lakott lakások 7%-a egyszobás, fele kétszobás, míg 13%-uk 4 vagy annál több szobával rendelkezik. 100 lakásra 256 szoba jut, egy szobában egy személy jut és majd mindegyik lakásnak van fürdőszobája (100 -ból 98-nak). A lakások mindössze 2%-a önkormányzati (141), zöme természetes személyek tulajdona, amelynek nagy részét a tulajdonos lakja (91 %). A lakások négyötöde az 1970-es évek után épült (amikor a népesség növekedés megugrott), mindössze 2% a épült a háború előtt. A lakások egyötöde kisebb, mint 50m 2, kétötöde 50-59m 2-es, s szintén egyötöde 80 m 2-nél nagyobb. Ez a z összetétel és az átlagos 66m 2-es alapterület a lakótelepi lakások túlsúlyára utal. Ugyanezt támasztja alá a 99% -os vízve zetékkel való, a z ugyanilyen mértékű melegvízzel való, a 98%os vízöblítéses WC-vel való ellátottság. A szintén 99%-os csatornázottság, amelynek 96%-a közcsatorna. Gázzal a lakások kilenctizede rendelkezik, s ugyanilyen mértékű a központi fűtés is. Nem meglepő ezek után, hogy a lakások 86% -a összkomfortos, s mindössze egy-egy százalék félkomfortos, illetve komfort nélküli. 250 olyan lakóépület van a városban, amelyben 11 vagy annál több lakás van, ami szintén a lakótelep meglétére és súlyára utal. A paksi lakások szobaszáma magasabb,
21
komfortosságuk közel azonos – kismértékben Százhalombattán magasabbak – benne lakók száma alacsonyabb. Szá zhalombatta lakosainak háromnegyede a központi belterület lakója, de a város vonzását jelenti, hogy közel egynegyede egyéb belterületen, vagyis olyan településrészen él, amely a városhoz csatolódott (meglepően kevés a külterületen élők száma, 16 fő). Összességében elmondható, hogy a város sok mindenben mutat jelentős hasonlóságot Pakssal, ilyen a város fiatalos jellege, az ipar szerepe a város gazdaságában, foglalkoztatási összetételében, meglepő, de a vallási hovatartozás összetételében is sok egyezés fedezhető fel. A lakások felszereltségében is sok az egyezés, de Szá zhalombattán a gáz jelentősége sokkal nagyobb, mint Pakson (mivel itt a MOL, Pakson pedig az Atomerőmű a város fő foglalkoztatója és egyben energiaellátója is).
Ezek után nézzük, hogy a kérdőíves felmérés milyen eredményeket hozott. A város egészére vonatkozó megállapítások mellett részterületenként ismertetjük a területi eltéréseket. Még egyszer meg kell jegyeznünk, hogy a minta nagysága nem minden esetben tette lehetővé, hogy a kialakított négy területi egység min degyikére mondhassunk megalapozott véleményt. A Központi Statisztikai Hivatal által gyűjtött és általában a rendszerváltás idejétől meglévő adatokat is beépítettük a kérdőíves felmérés adatai közé, hogy hosszú idősorba bemutatva jobban elhelyezhetőek legyenek a felmérés eredményei. A lakáskörülmények, lakókörnyezet fejezetben a már egyszer bemutatott lakásfelszereltség és komfortosság még egyszer szerepel. Úgy gondoltuk, hogy mivel
a
kérdőívben
megkérdeztük a
lakosságtól
a
lakáskörülményeiket, s a Népszámlálás óta eltelt már közel négy esztendő, érdemes újra bemutatni azokat.
22
Lakáskörülmények, lakókörnyezet A város lakásainak mindössze egyti zede épült a II. világháború előtt, közel háromötöde az iparosítás időszakában 1970-1989 között, és szintén egytizede a rendszerváltást követően (a többi 1945-1969 közt). Pakson is az országos tendenciáknak megfelelő az utóbbi évek lakásépítési jellemzői, ami azt jelenti, hogy hosszú évek után az önkormányzat is beszállt az építtetők közé, másrészt csökkent a magánemberek építési kedve és nőtt az eladásra építetett lakások száma (bár ez utóbbi 2003-ban csökkent az előző évhe z képest). Lakásépítés, 1991-2003 300
épített lakások száma
250
200
150
100
50
0 1991
1992
1993
1994
Összes lakás építés
1995
1996
1997
1998
1999
Magánemberek által épített lakások
2000
2001
2002
2003
Értékesítés céljára épített lakások
Meglepő, de a lakások több mint felét a benne lakók felújításra szorulónak (közel egytizedének valamilyen súlyosabb problémát kell orvosolnia), de elfogadható állagúnak
tartják.
A
problémák
nagyobb
része
a
vizesedés
és
az
energiatakarékosság miatti szigetelésben jelentkeznek. A lakás állapotával leginkább a családi házas környéken élők vannak megelégedve (közel felük a legjobb osztályzatot adta), vagyis inkább ott találjuk relatíve a legkisebb arányban elégedetlenkedőket. A családi házas környéken a lakások egytizedének van valamilyen problémája, a külterületi lakások kilenctizede szorul felújításra, de a
23
dunakömlődiek háromötöde, a lakótelepiek és a családi házasok fele -fele is. A falazat és a tetőszerkezet problémája a családi házasokra jellemző, az épület süllyedése a dunakömlődi, energiatakarékoskodás miatti szigetelés a lakótelepi lakásokra jellemző. A ve zetékek, kö zművek elöregedése a családi házas környéken jellemző probléma, míg a fűtési rendszer korszerűtlensége a külterületet kivéve mindenhol jelentkezik. A nyugdíjas háztartásfős családok közel fele 1960 előtt épült lakásban lakik , ezáltal itt a legnagyobb a valamilyen problémával rendelkező lakások aránya, a gyermekgondozási ellátásban és a munkanélküli háztartásfős háztartásoknál pedig a felújításra szorulók hányada. Mindebből az következik, hogy az aktív dolgozók lakásain vagy m ár elvégezték a felújítási munkákat, vag y fol yamatosan végzik a zokat így e zek a lakások általában megfelelő állagúak. A nyugdíjas háztartásfős háztartások lakásainak nagyobb hányadban elavult a tetőzete, süllyed az épület, szigetelésre szorulnak, az aktívoknál a vi zesedés, a közművek avultsága okoz nagyobb
arányban
problémát.
A
g yermekgondozási
ellátásban
részesülő
háztartásfős családoknál a legnagyobb arányú a lakás bérlése, a nyugdíjasoknál közel 100 százalékos a saját tulajdonú lakások hányada, de a munkanélkülieknél is 93%-nyi, míg az aktív há ztartásfőseknél kilenctizednyi. A n yugdíjas háztartásfős családok lakásaiban több a kétszobás, mint az aktív háztartásfőseknél, ezzel szemben itt a több szobásak aránya magasabb. A fol yóvíz hiánya legnagyobb arányban olyan háztartásoknál fordul elő, ahol a háztartásfő eltartott és itt a legnagyobb hányada a szennyvízelve zetésben nem részesülő lakásoknak is. A lakások építési éve a háztartásfő gazdasági aktivitása szerint százalék Dolgozik 1900 előtt 1900-1919 1920-1944 1945-1959 1960-1969 1970-1979 1980-1989 1990-1999 2000-ben és után
1,4 3,2 2,8 4,2 4,2 33,6 33,9 12,4 4,2
Gyermekgondozási Nyugdíjas ellátásban részesül 14,3 3,6 7,1 6,3 7,1 11,2 14,3 20,1 35,7 29,5 21,4 17,9 3,6 7,1
0,9
Munkanélküli 9,1 18,2 63,6 9,1 -
Eltartott 20,0 20,0 10,0 10,0 20,0 20,0 -
24
Hasonlóan az ország többi részéhez Pakson is azok a lakások vannak túlsúlyban
(92%),
amelyekben
a
tulajdonos,
vagy
hozzátartozója
lakik.
Önkormányzattól bérel lakást a háztartások 4,2% és ennek fele pedig más magánszemélytől, a szívességi lakók aránya elenyésző. A lakások egyharmada 63 2
2
m alatti, egyötöde 100 m feletti, a többi e kettő kö zt található. A Tolna megyei nagyobb szobaszámhoz hasonlóan a városban is magas a több szobás lakások aránya, 3 szobás minden második lakás, de minden ötödik ennél is nagyobb, míg az egyszobások aránya mindössze 3%. A családi házas és a lakótelepi környék lakásainak fele háromszobás, Dunakömlődön 61%, a külterületen viszont a kétszobás lakások a legelterjedtebbek. A családi házas környéken minden ötödik lakás négyszobás, a lakótelepiek közül minden tizedik. A lakások egytizedében több fürdőszoba is található, héttizedükben a vízöblítéses WC külön helyiségben van. A folyóvízzel való ellátottság majdnem teljes körű a városban, vezetékes gáza a lakások kétötödének van (36% -ának egyáltalán nincs), közcsatornába folyik a szennyvíz a lakások kilenctizedéből (mindössze 3% nak nincs semmilyen csatornázottsága), telefonnal csak a háztartások egytizede nem rendelkezik, ezen lakások egyharmadának nincs rá lehetősége, hogy fenntartsa ezt a szolgáltatást, a többinek nincs rá szüksége. Autója tíz háztartásból hétnek van, akiknek nincs azok közül minden másodiknak nem is kell, a többieknek vagy nincs a fenntartásra pénze, vagy eg yéb ok miatt nincs. Egynél több fürdőszoba a családi házas környéken jelenik meg a legnagyobb hányadban. A folyó víz a lakótelepi és a dunakömlődi háztartásoknál teljes körű, a külterületen is meghaladja a 90%-ot. Gáz a lakótelepi lakásokat jellemzi legkevésbé (77%-uknak nincs), de itt a szennyvízel ve zetés teljes körű, ami a külterületen a lakások 13%-ának, Dunakömlődön
egytizedének nincs. A telefonellátottság
Dunakömlődön csak 80%-os a többi területen meghaladja a 90%-ot, és itt találhatóak a legtöbben, akiknek nincs, de nem is igénylik azt. Autó val a külterületiek rendelkeznek legnagyobb arányban, kismértékben előzik a lakótelepieket, míg a családi házas és a dunakömlődi háztartásoknál figyelhetjük meg a legkevesebb gépkocsit. Az is érdekes, hogy ez utóbbi két területen vannak legnagyobb arányban azok, akiknek nincs, de szükségük lenne gépkocsira. A gyermekgondozási ellátásban részesülő háztartásfős családok 79, a munkanélküliek 80 és a nyugdíjasok 88%-a rendelkezik telefonnal, ez utóbbiak közül, akinek nincs kétharmadának nem is kellene, a munkanélküliek felének sincs rá 25
szüksége. Autója a nyugdíjas háztartások háromötödének nincs, az eltartottak felének, a munkanélküliek közel felének, és a gyermekgondozási ellátásban részesülők egyharm adának. Valószínű, hogy a munkanélkülieknek volt, mert valamennyi olyan háztartásban igény lenne rá, ahol jelenleg nincs, ugyanez mondható el a gyermekgondozásai ellátásban részesülőkről, a nyugdíjasok héttizedének azonban nem is kell. Automata mosógépe a háztartások négyötödének van, akiknek nincs azok fele nem is akar vásárolni, egytizedének van hagyományos mosogatógépe, de akiknek nincs azok közül mindössze 15% szeretne, de nincs rá fedezete. Videokamerával a háztartások 18%-a rendelkezik, a nem rendelkezők héttizedének nincs is rá szüksége. Videomagnója a háztartások háromtizedének van, akiknek nincs háromnegyedének nem is kell, DVD-vel 23% rendelkezik, s akinek nincs 15%-nak kellene, számítógép majdnem minden második háztartásban található, s ahol nincs ott minden negyedikben kellene. Az elmondottakból kitűnik, hogy a paksi háztartások általában a magyarországi háztartásokhoz képest jobban vannak ellátva a felsorolt tartós fogyasztási cikkekkel. Ahol nem található valamelyik cikk, ott nem szükségeltetik, vagyis alacsony az olyan háztartások aránya, ahol nem telik az adott háztartási cikkre. A lakótelepi lakások majd mindegyikében találunk automata mosógépet, míg a többi területen ez háromnegyednyi. Mosogatógéppel a központi belterületi lakások egytizede ellátott, ezzel szemben Dunakömlődön csak 3%-uk. Videokamera a külterületen élőknél nincs, minden ötödik lakótelepi háztartásban azonban van, a z igény megjelenik a külterületen is, de messze a legkisebb. Videomagnó a lakótelepi lakások felében, a külterületiek 3%-ában fordul elő. DVD a külterületen nincs egy lakásban sem, a másik három területen nem szignifikáns az eltérés. Számítógéppel a lakótelepi háztartások több, mint fele, a családi házas területen kétötödben, Dunakömlődön minden harmadikban, a külterületen pedig 17%-uknál figyelhető meg. Automata mosógépe a munkanélküli háztartásfős háztartások négyötödének, a nyugdíjasok kétharmadának van. Mosogatógép a gyermekgondozási ellátásban és a munkanélküli
háztartások több mint kilenctizedében
nincs. A munka nélküli
háztartásfős háztartásokban közel azonos a videokamerával való ellátottság, mint ahol dolgozik a háztartásfő, ezzel szemben a nyugdíjasoknál csak 7% -ban található ez a fogyasztási cikk. Az aktív háztartásfős háztartások kétharmadában van számítógép, a gyermekgondozási ellátásban részesülőknek csak egyharmadában, a 26
nyugdíjasoknál pedig csak 16%-ban található meg. A gyermekgondozási ellátást kapó háztartásfős családok majdnem mindegyike szeretne számítógéphez jutni.
Tartós fogyasztási cikkekkel való ellátottság a háztartásfő gazdasági aktivitása szerint háztartások száma Gyermekgondozási MunkaMegnevezés Dolgozik Nyugdíjas Eltartott ellátásban részesül nélküli Telefon 289 11 206 12 11 Személygépkocsi 233 9 97 8 6 Automata mosógép 285 13 154 12 11 Mosogatógép 42 1 12 2 2 Videokamera 78 3 17 3 2 Videomagnó 237 10 77 9 8 DVD lejátszó 105 2 19 4 3 Számítógép 205 5 39 7 6 Összes háztartás 304 14 234 15 12 Minden harmadik háztartás korlátozta tavaly télen – megtakarítási célból – a lakás valamelyik helyiségének fűtését, s néhány lakásban volt időszak, amikor az egész lakásra vonatkozott a fűtetlenség. A fűtéskorlátozás területi megoszlása
Paks összesen
nem korlátozták az egész lakást fűtötték szükség lenne rá, de nem tudják korlátozni valamelyik helyiséget nem, vagy kevésbé fűtötték az egész lakást nem fűtötték
Külterület Dunakömlőd Lakótelepi Családi házas 0%
20%
40%
60%
80%
100%
27
A külterületi lakások háromötödében korlátozták a fűtést az elmúlt fűtési szezonban, a családi házas területen is minden másodikban nem fűtötték az egész lakást, Dunakömlődön egytizedükben volt korlátozás.
A lakótelepi területen is
egytizedben, s itt ugyanennyi lakás esetében lett volna rá szükség, de nem tudták megvalósítani a korlátozást (a családi házas területen 3%-nál volt ilyen igény) technikai okok miattA nyugdíjas háztartásfős családok több mint felében korlátozták a fűtést az elmúlt fűtési időszakban, de a gyesen, gyeden, gyeten lévő háztartásfős lakások háromtizedében is . A munkanélküli és az eltartott háztartásfős családok negyedében, míg a dolgozós háztartásfősek egyötödében volt korlátozás a lakás fűtésében. A háztartások egyharmadának a lakásfenntartási kiadása a befolyó jövedelem háromtizedét sem éri el, minden ötödiknek pont ennyi, ugyanennyi a 30-50% közötti lakásfenntartási kiadások aránya, s minden negyediknek a jövedelem fele, vagy ennél nagyobb része. Ez a zonban nem a tényleges kiadásuk nagyságát tükrözi, hanem azt, ahogyan a válaszadók érzik. Lakásfenntartási költségek összetételének átlaga 2% 15%
5% 4%
27%
18%
13%
16%
közös költség lakbér villany gáz víz- és csatornadíj fűtés (táv, központi) lakáshitel törlesztés szemétszállítás
Közös költséget a háztartások egyharmada fizetett az elmúlt évben, amelynek átlaga 3821 forint volt, lakbért 5,5%-a, átlagosan 16 558 forintot, elektromos áram átlagos díja havonta 7197 forint volt. Gázt a háztartások 57%-a, átlagosan 6702 forintot, víz- és csatornadíjat 92%-uk, átlagosan 3777 forintot. Táv- és központi fűtés a háztartások 45%-ának átlagosan 9835 forintba került, lakáshitele minden ötödik háztartásnak 17 960 forintos átlagos összeg volt, míg a lakások 45%-ánál volt szemétszállítás, ami 830 forintos összeget jelentett havonta egy háztartásnál. Ez azt
28
jelenti, hogy Pakson egy átlag háztartás havonta 25 ezer forint lakásfenntartási kiadással számolhat. Itt kell megjegyezni, hogy ezek a kiadások nem minden háztartásnál
jelennek meg, de
az általános
kép
kialakítását így lehetett
megvalósítani. A családi házas területen élő háztartások lakásfenntartási kiadásainak aránya magasabb a befolyó jövedelemből, mint a lakótelepi háztartásoké. Lakbér és közös költség nem fordul elő Dunakömlődön és a külterületeken, a központi belterületen mindkettő esetében a lakótelepi terület átlagai magasabbak, lakbérben jóval, közös költségben elenyészően. (Itt jegye zzük meg, hogy néhányan nem tudták – zömük lakótelepi háztartás – megbontani a lakásfenntartási költségeiket, s azoknál a lakbérben szerepel valamennyi ilyen jellegű kiadásuk.) Az elektromos energia havi összege a családi házas körzetben a legmagasabb, ettől kismértékben alacsonyabb az egyéb belterületen és a külterületen, a lakótelepi a családi házasnak mindössze kétharmada. Gázra legtöbbet havi átlagban Dunakömlődön költenek (nyolcezer forint felett), a külterületen levők ennek a felét sem, míg a másik két területen közel azonos a havi gázszámla (6800, illetve 6200 forint). A lakásfenntartási kiadások összetétele városrészenként
100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%
Családi házas
Lakótelep
Dunakömlőd
Külterület
Közös költség
Lakbér
Elektromos energia
Gáz
Víz- és csatornadíj
Fűtés
Lakáskölcsön törlesztés
Szemétszállítási díj
Víz- és csatornadíjban hasonló a képlet, vagyis a dunakömlődieké a legmagasabb számla, legalacsonyabb a külterületen élő háztartásoké, az eltérés az,
29
hogy a családi házas környéken közel azonos a legmagasabb értékhez képest a számla (3900, illetve 4100 forint), míg a lakótelepiek a legmagasabb kétharmadát fizetik. A ha vi fűtés díja meghaladta a tízezer forintot a családi házas környéket kivéve a többi városrészben. A lakáskölcsön törlesztés havi összege meghaladja a külterületen és a családi házas környéken a 20 ezer forintot, a lakótelepen ennek a háromnegyede, míg Dunakömlődön nem éri el annak felét. Lakbér tartozása mindössze a háztartások 6%-ánál fordult elő (azok közül, ahol fizetnek lakbért), ezek zöme is csak átmeneti (1-2 hónapig tartott), oka a háztartás tagjai közt bekövetkezett munkanélküliség volt, megoldani kölcsön felvétellel (baráti, illetve banki) sikerült. Lakáskölcsön törlesztés elmulasztása még kevésbé jellemző a városban (2%-uknál ahol ilyen jellegű kölcsöntörlesztés van), oka a család ban történt váratlan esemény (pl. válás), megoldás a több munka vállalás és kölcsön felvételével történt. Közös költséget fizető háztartások 5%-ánál fordult elő az előírt időponton túli fizetés, ebben az esetben is csak átmeneti időszakig. Az okok már több félék, de a munkanélküliség és a jövedelemcsökkenés a meghatározó, a megoldás is többféle, megjelent az önkormányzati segítség igénybevétele és a megtakarított pénz felhasználása az előbb említett általános (kölcsön felvétel) mód mellett. Az elektromos energia számlájánál is a háztartások 5%-ánál volt probléma a fizetéssel. Új elem az okok közt a magas végszámla, legfőbb megoldási mód a több munka vállalása. Gázszámlát, víz- és csatornadíjat a fogyasztó háztartások, 3-3, hitelre vásárolt termék részletét 1,5% nem tudta az előírt időben törleszteni, az időszak, az ok és a megoldás hasonlít az előbb említetteknél. Lakbértartozás értelemszerűen ott lehet, ahol egyáltalán van ilyen költség, így a családi házas és a lakótelepi részben, előbbiben a háztartások 15%-ában, utóbbiban 4%-ában. Lakáskölcsön törlesztés elmulasztása is ezen a két területen fordult elő, az előbbiben 5, az utóbbiban 1%-uknál. A közös költség fizetésének problémája a lakótelepi terület sajátja (a családi házas területen minimális az előfordulása). Az elektromos energia számlájának nem fizetése a dunakömlődi háztartásoknál is megjelenik, sőt náluk igen magas arányú, mivel 12%-uknál volt már ilyen, a családi házas környéken a háztartások 7, míg a lakótelepi területen 4%-a érintett. Gázszámla fizetési nehézsége is Dunakömlőd háztartásainál volt számottevő (10%), a családi házas környéken fordult még elő (4%). A víz- és csatornadíj minden területen jelentett már problémát, de a külterületen – ahol a legmagasabb arányt mutatott – is csak 5% (a többi városrészben 3-3%). A távfűtés a lakótelepi lakások 30
7%-ánál okozott már problémát, a többi városrészben ilyen jellegű tartozás nem fordult elő. Lakbér tartozása a gyermekgondozási ellátásban részesülő háztartásfős családok 14%-ában nem tudták fizetni minden hónapban, lakáskölcsön törlesztési fegyelem lazulása az aktív háztartásfős háztartásokra volt jellemző. Elektromos energia számlát a gyermekgondozási ellátásban részesülő és a munkanélküli háztartásfős háztartások közül minden ötödikében, az eltartott háztartásfőseknél minden hatodikában előfordult nem fizetés. Víz- és csatornadíj nem fizetés ez utóbbiaknál szintén minden hatodiknál, a munkanélküli háztartásfőjűek 13% -ánál. Igazolódik az a feltevés, hogy a nyugdíjas háztartások mindent megtesznek azért, hogy a lakhatási számláikat időben rendezzék, vag yis náluk a fizetési fegyelem erős. A
város
lakóinak
egynegyede
szeretné
megváltoztatni
jelenlegi
lakáskörülményeit, e háztartások fele belátható időn belül – 1-2 év alatt – szeretne másik lakásba költözni, vagy a lakás átalakítását elkezdeni. A változtatást választók fele vásárlásban látja a megoldást, érdekes azonban, hogy a legjellemzőbb válasz – a családi ház (sorház) építése – mellett több háztartás gondol a kisebb lakásba költözésre, mint nagyobb lakás vásárlására. Ez arra utal, hogy van a városban egy olyan réteg, akinek a jelenlegi lakás fenntartása már gondot okoz, ezért szeretné azt lecserélni. Ezt bizonyítja, hogy a kisebb lakásba költözők valamivel több, mint háromötöde a minél korábbi változást szeretnék megvalósítani, míg a családi ház vásárlóknál ez az arány 47, a nagyobb lakásba költözőknél pedig csak 39% -os. A változtatni akarók mindössze 3%-a akar bérleti jogviszonyt kötni kisebb-nagyobb lakásba költözéssel, valamennyien az önkormányzattal kívánják létesíteni ezt.
31
A lakáskörülményekben történő változtatási elképzelések
1-2 éven belü 13% 3-5 éven belül 5% egyenlőre nem, majd később 6%
nem szertnének változtani 76%
A költözni vágyók több mint fele Pakson képzeli el életét a jövőben, és ha ide vesszük azokat is akik még bizonytalanok ebben az ügyben, akkor e lmondhatjuk, hogy elég erős a megtartó képessége a városnak, hiszen az elvágyók közel egyötödnyien vannak és ennek negyede is csak a közeli településeket tűzték ki célként. Ez azonban azt is jelenti, hogy nincs a városnak „alvó települése”, vagyis a városban lakók megtalálják a csendes nyugodt éjszakákat és hétvégéket. A változtatás három fő indoka a gyermek jövőjéért érzett felelősség, a kedvezőbb lakáshoz való jutás, vagy a kedve zőbb lakásfenntartás (kisebb lakásba történő költözés), valamint a tartalmasabb szabadidő eltöltés. Azonban az is szembetűnő, hogy az embereknek általában egy (esetleg kettő) oka van a költözésre, vagyis elegendő és megerősítő az az egy a változásra. A városban a lakótelepi részen élők között található a legtöbb olyan háztartás, amely belátható időn belül változtatni szeretne eddigi lakáskörülményein. Azonban érdekes,
hogy
legnagyobb
arányban
az
egyéb
belterületnek
minősülő
Dunakömlődön – a háztartások közel fele – mondták azt, hogy valamikor szóba kerülhet a költözés. Legkevésbé a külterületen és a családi házas környéken élők terve znek változtatást. Az is látszik, hogy a paksi háztartások közül minden negyediknek van ilyen jellegű törekvése, s ezek fele már rövid határidőn belül (1 -2 év) sort kerítene a költözésre. A családi házas környezetben élők zöme (kétötöde) a jelenlegi lakás átalakításában látja a lakáskörülmény válto ztatási lehetőségét, míg a lakótelepiek a családi ház vásárlásban/építésben. De ez utóbbiak esetében jelenik
32
meg a nagyobb lakásba költözés, a családi házas környéken minden negyedik változtatni akarót jellemzi a kisebb lakásba költözés, a lakótelepieknél 12% -ukat. A családi házas környéken élők kétötöde a város másik részébe (a lakótelepieknél ez 23%), ugyanabba a részbe ahol most is lakik a lakótelepiek 44, a családi házasoknak 26%-a költözne. Dunakömlődről és a paksi külterületekről költözők a jobb lakáshoz jutás, vagy lakásfenntartási lehetőségek miatt változtatnának lakáskörülményeiken. A másik két területen
élőknél
elsősorban
a gyermekük jövője
a
költözés
kiváltója, a
lakótelepieknél második ok a tartalmasabb szabadidő eltöltés, míg a családi házasok egyéb más megfontolást említettek (pl. saját lakáshoz való jutás). A kedvezőbb lakáshoz jutás vagy fenntartásban, mint megemlített ok arányában nem volt eltérés a két terület között. Akik szerint jelenlegi lakásuk kicsi, a lakótelepen élők közel kétharmada tervezi a költözést, legnagyobb részük 1-2 éven belül. A családi házas környezetben, de kicsi lakásban élők közel fele is tervez változtatást, itt azonban már ugyanolyan arányban vannak azok, akik azonnal és azok, akik még csak a tervezés szintjén vannak. Értelemszerűen a nagy lakásban élők közül már kevesebben vannak, akik váltani akarnak, de a családi házas területen élők közel kétötöde, míg a lakótelepi lakásban lakók fele 1-2 éven belül megvalósítaná a cserét, vagyis kisebb lakásba költöznének. Nem meglepő, hogy a háztartásfő gazdasági aktivitását figyelembe véve a nyugdíjas háztartásfővel rendelkezők esetében e legkisebb a lakáskörülmény változtatási szándéka, ezzel ellentétben a gyermekgondozási ellátásban és a munkanélküli háztartásfős háztartásoknál a legmagasabb az igény. Az sem meglepő, hogy a nyugdíjasok zömmel kisebb lakásba költözéssel és a jelenlegi lakáson belüli átalakítással, míg az aktív keresők családi házba költözéssel oldanák meg a problémát. Az önkormányzattal történő jogviszony a gyermekgondozáson lévő és a munkanélküli háztartásfős családoknál jellemző forma. A költö zés oka ez utóbbi két típusnál elsősorban a gyermek jövőjéért érzett aggodalom, a nyugdíjasoknál a kedvezőbb lakásfenntartás, míg a dolgozóknál jelenik meg a tartalmasabb szabadidő eltöltés legfőbb okként. Az alábbi táblázatban a jelenlegi lakáskörülménnyel és lakóhellyel kapcsolatos véleményre voltunk kíváncsiak, Azt kértük a válaszadóktól, hogy ha rájuk nem vonatkozik a kérdés azt is közöljék a kérdezőbiztossal. A táblázatban az ötfokú skála 33
utolsó két válaszát közösen kezeltük. A válaszadók nem rájuk vonatkozónak a költözéssel kapcsolatos (családi házra kérdezőnél 42, társashá zinál 21% jelezte ezt), a munkalehetőségekre irányuló (7,3%), valamint az utolsó hat kérdés esetén volt számottevő (néhány kérdésnél egy százalékot sem érte el az ilyen válaszok száma). Nem érinti a háztartástagok külön költözése a paksiak háromtizedét, a gyermekhez, rokonhoz költözés egynegyedüket, míg az idősek otthonába költözés egyharmadát. A lakáskörülményekkel való elégedettség (igaz és teljes mértékben igaz válaszok) Mennyire tartja igaznak, hogy… a lakás állapota megfelelő a lakás komfortossága megfelelő a lakás fenntartása nehézségekbe ütközik a lakás kicsi, zsúfolt a lakás túl nagy a lakás túl sötét a lakás veszít értékéből családi házba szeretne költözni társasházba szeretne költözni a közbiztonság megfelelő itt túl drága az élet jó a kapcsolat a szomszédokkal elegendő a zöldterület jobb infrastrukturális ellátásra vágyik megfelelőek a munkalehetőségek jobb lett a lakás környezete a lakás környezete romlott külön lakásba szeretnének költözni a háztartástagok, Pakson belül külön lakásba szeretnének költözni a háztartástagok, Pakson kívül gyermekeihez, rokonaihoz közel szeretnének költözni, Pakson belül gyermekeihez, rokonaihoz közel szeretnének költözni, Pakson kívül idősek otthonába szeretnének költözni, Pakson belül idősek otthonába szeretnének költözni, Pakson kívül
százalék KültePaks rület összesen 56,5 70,0 69,5 87,9
Családi házas 75,4 89,5
Lakótelepi 68,7 89,2
Dunakömlőd 61,3 77,5
39,3 13,0 11,2 13,3 20,9 10,1 4,3 68,6 46,5 89,8 78,7
27,9 19,2 4,6 9,2 19,0 24,4 12,6 73,4 50,2 90,4 73,6
48,4 22,6 8,7 16,2 26,7 7,4 3,2 29,1 48,4 74,2 83,8
47,8 26,0 26,0 26,1 30,4 13,0 73,9 30,4 100,0 95,7
35,3 16,6 9,0 12,4 20,8 16,4 7,5 68,5 47,5 89,4 77,4
55,2 17,0 31,5 11,4
53,2 13,9 39,8 9,6
54,8 10,0 51,7 6,5
78,2 13,0 13,0 13,0
55,3 15,1 35,3 10,4
8,8
5,9
19,4
-
7,8
3,7
1,7
-
-
2,4
4,4
5,5
8,7
4,3
5,1
0,8
0,4
-
4,3
2,3
2,2
0,4
3,2
8,7
1,6
1,1
-
-
8,7
0,9
34
Általánosságban elmondható, hogy a válaszok a szélső értéknél magasabbak, kivétel ez alól a lakás nagysága, a lakás értékvesztésére és az infrastruktúrára vonatkozó kérdéseknél, ahol az egyetértő értékek esetében, közel azonosak az „igaz” és a „teljes mértékben igaz” válaszok aránya. A munkalehetőségek és a lakás környezetének javulásával való elégedettség esetében az „igaz” válaszok száma magasabb, mint a teljes elégedettséget mutatóké. A táblázatból kitűnik, hogy a Pakson az emberek döntően megfelelő állapotú és megfelelő komfortosságú lakásokban élnek, azonban ezt a lakást kicsinek, zsúfoltnak tartják, ezért néhányuknak megfordult a fejében, hogy családi házba, vag y társasházba
költöznek. Általában
jó
kapcsolatban élnek szomszédaikkal, a
zöldterület nagyságát is megfelelőnek tartják, azonban jobb infrastruktúrára vágyik a megkérdezettek fele, és ugyanilyen arányban tartják az életet az adott helyen túl drágának. Az utóbbi időben a lakások környezetében ugyanannyian láttak fejlődést, mint amennyien nem, ez valószínűleg a település különböző területein más és más. Ugyanez mondható el a lakás fenntartásával kapcsolatos nehézségekre. A nem Paks központi belterületén élő háztartások közt találjuk a legkisebb arányban azokat, akik nagyon elégedettek a lakás állapotával. A lakótelepiek közt is a legnagyobb hányad teljesen elégedett, de itt már a közepes és a négyes osztályza t aránya magasabb, mint a családi házasoknál.. Nem meglepő, hogy a lakás komfortosságával a központi belterületi – azon belül is a lakótelepi – háztartások teljesen elégedettek, míg a dunakömlődiek és a külterületiek inkább jónak mondták azt. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy összességében a válaszadók jónak ítélik meg mind a lakás állapotát, mind annak komfortosságát. A lakás fenntartás nehézségéről inkább a családi házasok számoltak be (ami nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy itt a legmagasabb az egyedül élők aránya), a nem Paks központi belterületén élők szerint, ha nem is a legnehezebb, de nehézségbe ütközik a lakás fenntartás. Általában a lakást nem tartják kicsinek, de a lakótelepi és a külterületi lakásoknál tapasztalható az igen válaszok nagyobb részaránya. Ennek fordítottja figyelhető meg a lakást nagynak találóknál, vagyis a családi házas környéken élők közt szignifikánsan többen vannak az igenlő választ adók. A dunakömlődi és a külterületen élők közt mindkét eset megfigyelhető, tehát nincs általános kép a lakás nagyság, mint probléma esetében e két területen. A lakás sötétségére a külterületiek panaszkodnak leginkább, és ugyanők azok, akiknek legnagyobb arányuk szerint lakásuk veszít értékéből. Nem meglepő, hogy a 35
lakótelepen élők akarnak családi házba költözni, de a társasház is náluk a legvalószínűbb költözési cél. A kö zbiztonsággal legnagyobb mértékben a lakótelepiek elégedettek (közel felük a legjobb osztályzatot adta), ezzel szemben a családi házas körzetben élőknek csak valamivel több, mint egyharmaduk, de míg náluk a jó osztályzat is ugyanennyi, a lakótelepieknél ez 23%. A külterületen élők fele jóra, a dunakömlődiek kétötöde közepesre értékeli a terület biztonságát. Ebből következik, hogy ez utóbbiak közt találni a legnagyobb arányban elégedetlenkedőket. Az élet drágaságában nincs nagy területi különbség, talán a lakótelepen élők közt találni nagyobb hányadot a kérdés igenlői közt. A jó szomszédság legkevésbé Dunakömlődre jellemző, ahol a kérdésre a teljes mértékben elégedett választ 45%-uk mondott, míg a külterületen élők csak a két pozitív választ (4-es, 5-ös) adták erre a kérdésre. A belterületen lakók közt nincs számottevő különbség a jó szomszédságot illetően. Igazán nagy újdonságot nem hozott a területi aspektus beemelése a zöldterületi kérdésbe, mivel a külterületen élők teljes mértékben elegendőnek tartják azt, míg legkevésbé a lakótelepeken élők elégedettek annak mértékével. Itt kell megjegyezni, hogy Pakson az utóbbi 15 évben alig változott az összes belterületi pa rkok területe, s a játszóterek száma is csak egyel nőtt. Azonban ebből a minimális növekedésből messzemenő következtetéseket nem szabad levonni, mert ez azt is jelenti, hogy már a rendszerváltás előtt megfelelő volt a zöldterület és a játszóterek területe. A jobb infrastruktúra igénylése sem hozott igazán meglepő újdonságot, természetesen a külterületi és – ennél kevésbé – a Dunakömlődön lakók jelezték a hiányát. A lakótelepen találjuk a legtöbb elégedettet. A munkalehetőségek hiánya elsősorban a külterületet érinti, de másodsorban a lakótelepen élők panaszkodnak arról.
36
A háztartások összetétele, válás, gyermekvállalás, bántalmazás A háztartások közül minden negyedik egyszemélyes, háromtizedében ketten laknak, minden ötödikben hárman a többiben ennél több en (5 vagy annál több létszámú a háztartások 8,4%-a). Az eg yszemélyes háztartások közel háromötöde a családi házas környéken él, de a külterületi háztartások egyharmada is ilyen létszámú. A külterület másik egyharmada kétszemélyes háztartás, és ugyanilyen arányban van két személy egy lakásban a lakótelepen élők között is. A négytagú háztartások közül 45 -45% a családi házas és a lakótelepi háztartások közül való, míg a dunakömlődi háztartások egyharmada számlál ennyi főt. A családi házas háztartások 11% -a, a dunakömlődiek egytizede, a lakótelepiek közül minden huszadik, és a külterületen élők 4% -a 5 vagy ennél több fős háztartás. A háztartások létszáma területileg 180 160
háztartások száma
140 120 100 80 60 40 20 0 1
2
3
4
5 és több
háztartástagok száma Családi házas
Lakótelepi
Dunakömlőd
Külterület
A nyugdíjas háztartásfős háztartások 43%-a egy fős, a munkanélküliek egyötöde, míg az aktívok egyti zede. De két fő lakik a nyugdíjasok kétötödében, a munkanélküliek egynegyedében, az aktívok közel egynegyede és minden hatodik eltartotti háztartás is ilyen. A gyermekgondozási ellátást kapó háztartásfős családok fele háromfős, az eltartottak közel fele és az aktívok egynegyede. 37
A há ztartásfő 30 éven aluli külterületen a háztartások 17, lakótelepen 13% ában, Dunakömlődön ez utóbbinak a fele, míg családi házas környéken csak 3%. Ezzel szemben 60 éven felüli a családi házas körzetben kétötöde, ennél némileg alacsonyabb mértékű a külterületi háztartásokban, Dunakömlődön meghaladja az egyötödöt, a lakótelepen is 20%. A városban minden ötödik háztartásban él legalább egy elvált személy, akiknek négytizede a háztartás feje. (Két elvált van a háztartások 2 %-ában, a továbbiakban az adatok az eg y és két elváltat tartalmazó háztartásokra vonatkoznak.) Az elváltak 83%-ának volt gyermeke az előző családjában, s kétharmaduk továbbra is saját maguk nevelik ezeket a gyermekeket. A g yermek láthatása minden ötödik családnál okozott már problémát, amelynek egyik legfőbb oka a szülők közötti kapcsolat megromlása (minden harmadik esetben), a különélő szülő megbízhatatlansága (minden ötödik családnál), a különélő szülő és a gyermek kapcsolatának megromlása, a távolság és a láthatás jogáról való lemondás (egytized-egyti zed arányban).
A
családok
háromnegyede
a
megegyezésnek
megfelelő
rendszerességgel megkapta az elmúlt 12 hónapban a gyermektartást, 8% -uk kapott összeget, de vagy nem a kellő rendszerességgel, vagy nem a kellő mennyiséget. Gyermektartás elmaradása miatt a gyámhivatalhoz fordulók nem kaptak segítséget, a bírósághoz fordulók valamennyien kaptak, amivel zömük teljes mértékben meg is volt elégedve. Az önkormányzathoz és nonprofit szervezethe z nem fordultak, viszont a gyermekjóléti szolgálathoz fordulók teljes mértékben meg voltak elégedve a kapott segítséggel. Azonban el kell mondani, hogy ezek a megállapítások a minta nagysága miatt nem teljes mértékben relevánsak. A háztartások gyermektartásdíjhoz jutása és fizetése százalék
A megegyezésnek megfelelő rendszerességgel A megegyezésnek nem megfelelő rendszerességgel Nem rendszeresen és nem e megegyezésnek megfelelően A másik szülő miatt nem Nem vonatkozik rájuk a kérdés
Gyermektartásdíj kapása 22,9
Gyermektartásdíj fizetése 13,7
0,8
-
1,7 4,0 69,5
86,3
38
Azoknak a háztartásoknak, ahol él elvált személy minden hetedik fizet gyermektartást, s valamennyien a megegyezésnek megfelelő rendszerességgel (ebben az esetben lehet, hogy a válaszadók a rájuk vonatkozó rossz színben való feltűnés miatt a legjobb válaszlehetőséget választották ki). A válás után minden ötödik családban gondot okozott a lakhatás megoldása. Családtól kért segítséget kétharmaduk, legtöbbjük (93%) kapott is, s ezek háromnegyedének
teljes
mértékben
megfelelő
volt
a
segítség
mértéke.
Önkormányzattól valamivel több mint egyharmaduk várt segítséget, nekik azonban több mint felük nem kapott támogatást, akik kaptak teljes mértékben elegendőnek ítélték meg azt. Egyháztól, alapítványtól, anyaotthontól nem vártak segítséget a lakhatás megoldására az elvált családok. Munkahelytől viszont háromtizedük, akik közül tízből hét meg is kapta azt, zömük teljes megelégedésére. A válás után minden tizedik családban gondot okozott a munkahely megtartása, amelynek fele a munkahelyen belül megoldódott, azonban másik felénél, vagy a munkáltató mondott fel, vagy a megkérdezett változtatott munkahelyet. Az eltartott háztartásfős háztartások negyedében a munkanélküliek ötödében, az aktívok 18, a nyugdíjasok 14 és a gyermekgondozási ellátásban részesülők 7%-ában él elvált személy. A g yermekgondozási ellátásban és munkanélküli háztartásfős háztartások valamennyijében volt gyermek a válás előtt az eltartottakénak csak kétharmadában. A g yermekek a nyugdíjas háztartásfős háztartások esetében kerültek leginkább a másik családhoz, a z előbb említett esetekben valamennyi gyerek a kérdezett családban nevelkedik. Láthatási probléma a munkanélküli háztartásfős családok felében az aktívok ötödében volt. Nem meglepő, hogy ez utóbbi háztartások esetében a legnagyobb azon háztartások aránya, akik nem kapják a megállapodásnak megfelelően, vagy a megállapodásnak megfelelő összeget. A válás utáni lakhatási probléma a munkanélküli háztartásfős háztartások felénél, az eltartottiak harmadánál okozott problémát. Az aktív és a nyugdíjas háztartásfős családok 19-19%-ánál. A háztartások 57%-ára
vonatkoznak a
gyermekvállalással
kapcsolatos
kérdések. Ezeknek a háztartásoknak 16%-a tervez a közeljövőben gyermeket, 4%ában jelenleg is terhes az egyik háztartástag. A családok négyötöde nem tervez (hangsúlyozottan ott, ahol ez elvileg lehetséges) gyermeket, ezeknek valamivel több, mint négyötöde valamilyen módon védekezik a gyermekáldás ellen, egytizedében
39
nem lehet (több) gyermek, a többiek nem védekeznek semmilyen módon. A háztartások 82%-a annyi gyermeket szeretett volna amennyi született, 4%-a kevesebbet, 14%-a ezzel szemben többet. Közel egyötödük megjelölte az anyagi lehetőségek hiánya miatt, egyötödüknél a lakáshelyzet nem volt megfelelő, minde n huszadik esetben a szakmai fejlődést hátráltatta volna az édesanyánál, egytizedük szerint a több gyermek mellett nehezebb lett volna munkához jutni, háromtizednek egészségi probléma miatt nem lehetett annyi gyermeke, amennyit tervezett. A családi háttér hiányát 28% mondta okként, minden huszadik túl idősnek tartotta magát a gyermekvállaláshoz, és a jövőt 16%-uk tartotta bizonytalannak. A háztartások megszületett gyermekei a tervezetthez képest
ugyanannyi kevesebbet többet
Gyermeket (azoknál a családoknál, ahol lehet) a lakótelepi háztartások 22, a családi házas körzetben 15, míg Dunakömlődön 5% tervez. Mindegyik városrészben a háztartások 5%-ában az egyik családtag jelenleg is terhes. A külterületen jelenleg sincs ilyen, és nem is tervez egyik háztartás sem gyermeket a közeljövőben. Egyöntetű a vélemény a paksi háztartásokban (81%) – területileg nincs különbség – abban, hogy annyi gyermek született, amennyit terve ztek. Abban már felfedezhető különbség, hogy többet vagy kevesebbet terveztek. Dunakömlődön és a külterületen ugyanannyi háztartás mondja azt, hogy kevesebbet akartak, mint amennyi azt mondja, hogy többet. A másik két területen általában többet akartak, azok akik elégedetlenek a jelenlegi gyermekszámmal, főleg a lakótelepi környéken élnek. A kevesebb gyermek vállalása a külterületen anyagi és családi okokra vezethető vissza, Dunakömlődön szintén az anyagi ok játszik szerepet, de itt az egészségügyi
40
ok is megjelenik. A lakótelepen a már említett anyagi ok mellett a megfelelő egészségi állapot és cs aládi háttér mellett a szakmai fejlődés gátló tényező, valamint a nem megfelelő lakáshelyzet is szerepet kapott a gyermekvállalás elhalasztásában. A családi házas környéken az egészségi állapot a legfőbb oka a kevesebb gyermek vállalásának. Kevesebb gyermeket arányaiban a gyermekgondozási ellátásban részesülő háztartásfős családok, míg többet a munkanélküliek szerettek volna. An yagi okok, a megfelelő családi háttér hiánya és a több gyermek melletti nehezebb érvényesülés miatt a gyermekgondozási ellátásban részesülő, egészségi állapot miatt a nyugdíjas, míg a bizonytalan jövő miatt a munkanélküli háztartásfős háztartásokban lett kevesebb gyermek a tervezettnél. Az anyagi probléma és a karrier az aktív háztartásfős háztartások esetében volt meghatározó ok. A válaszadó háztartások zöme (96%) mindent megtett azért, hogy a családjukban felnövő csecsemők minél hosszabb ideig szophassanak, 3% nem tett meg mindent, míg 1% nem is tartotta fontosnak ezt a kérdést. Ebből kiindulva nem meglepő, hogy legtöbbjük azt tartja, hogy az anyatejjel nevelt csecsemők ellenállóbbak a betegségekkel szemben. A háztartások „hosszabb ideig szoptatott csecsemők ellenállósága a betegségekkel szemben” kérdéssel való egyetértése városrészenként
Igen Nem Összesen
Családi házas 261 16 277
Lakótelepi 221 10 231
Dunakömlőd 25 23 28
Külterület 22 22
Paks összesen 529 29 558
A g yermekek szoptatása érdekében a külterületen valamennyi család megtett mindent, Dunakömlődön azonban csak négyötödük, a másik két területen a paksi átlag szerinti mértékben. Arra
a
kérdésre, hogy a szoptatott csecsemők
ellenállóbbak-e, a külterületen élők mindegyike igennel válaszolt. Ennél a kérdésnél sokkal kisebb az átlagtól való eltérése a dunakömlődieknek, mint az előbb, mivel minden kilencedikük igennel válaszolt. A paksi háztartások 1%-a tud olyan családról, ahol a férjet rendszeresen bántalmazzák, bár ezt sehol sem jelezték sem ők, sem a sértett, s tudomásuk szerint csak egyötödénél történt gyógykezelés. Ezzel szemben 3,6% -uk számolt be a
41
feleség elleni rendszeres bántalmazásról, amelynek egynegyedét bejelentették, a rendőrségnek, a polgármesteri hivatalnak 20-20%-a, és a többit a családsegítőnek. Arról, hogy a sértett tett-e bejelentést háromnegyedüknek van tudomása, de ezek közt is legnagyobb arányban a „nem jelzett” válasz fordul elő. A felük tud valamilyen kimenetelről, de ezek héttizede szerint semmiféle intézkedés nem történt, mindössze egyötöde tud feljelentésről a bántalmazó ellen. Gyermek elleni erőszakról a családok 4,3%-a számolt be, kétharmaduk azonban nem jelzett, a többiek a polgármesteri hivatalnál, a családsegítőnél, az óvónőnél és az egészségügyi szolgálatnál jelzett. Ennél nagyobb arányban – háromnegyednél – maga a család sem jelzett, ahol igen ott a rendőrséget és a családsegítőt értesítették a gyermek elleni erőszakról. Úgy tűnik, hogy a család sem tesz meg mindent az erőszak e fajtájának nyilvánosságra hozataláért. Azokban az esetekben, amikor a család tett feljelentést gyámhatósági intézkedés történt, a többi esetben nem történt semmi, vagy nincs róla tudomásuk a válaszadóknak. Szülő bántalmazásról is a paksi háztartások 1%-a számolt be, amelyről nem tettek említést sehol sem, és úgy tudják, hogy a sértett is csak egy esetben értesítette a rendőrséget, amelynek eredményeként gyógyke zelé sre került sor. Nagyszülő ellen nem említettek rendszeres bántalmazást és zaklatást, testvér ellen pedig mindössze egy esetet említettek, amikor senki sem jelzett sehová. A férj bántalmazás a családi házas környéken jellemző (de Dunakömlődön is jelentkezik), feleség bántalmazás már a külterületet kivéve mindhárom másik városrészben megjelenik. Az összes ilyen jellegű bántalmazás kétötöde a lakótelepi részben történt, Dunakömlődön volt minden ötödik. Ha a területi arányokat nézzük, akkor elmondhatjuk, hogy Dunakömlőd háztartásainak 13%-ban a feleség volt már sértett. Ez ügyben legtöbb bejelentés a lakótelepről érkezett, mind a megkérdezett, mind a bántalmazott háztartástól. Gyermek bántalmazás egyharmada a lakótelepi, egyötöde Dunakömlődön történt, a többi a családi házas körzetben. De itt is az látható, hogy arányaiban Dunakömlődön volt a legtöbb, mivel itt a háztartások 16, a családi házas területen 4, a lakótelepieknek 3%-ában. Bejelentés szintén a lakótelepről érkezett (elsősorban a családsegítőhöz). Szülő bántalmazás elsősorban a családi házas területen (minimálisan a lakótelepin) fordul elő, testvéré pedig csak a családi házban történt. Feleség bántalmazásról a gyermekgondozási ellátásban részesülő háztartásfős családok 7, a nyugdíjasok 6%-a tud, gyermekbántalmazás szintén a gyesen, gyeden, 42
gyeten lévő háztartásfős háztartásokban a legmagasabb, de az aktívoknál is magasabb az átlagosnál. Szülő és testvér bántalmazás a nyugdíjas háztartásfős háztartásokban ismeretes. A háztartások aránya a bántalmazott családi állása szerint 5
százalék
4
3
2
1
0 férj
feleség
gyermek
szülő
testvér
43
Szociális ellátási formák ismerete és igénybevétele A városban 22 szociális ellátási formát vesznek igénybe a háztartások (pontosabban a kérdőívben ennyit kérdeztünk), ezek közül leggyakoribb – és egyben a legolcsóbb – a szemétszállítási díjkedvezmény, de a háztartások egytizedénél többen veszik igénybe a bölcsődei, az átmeneti és rendkívüli gyermekvédelmi támogatást, a rendszeres gyermekvédelmi és nevelési segélyt, valamint a közgyóg yellátást, gyógyszertámogatást. Az elutasítás sehol
sem
éri
el
a
részesedetteket, viszonylag magas a lakásfenntartási, fűtési, valamint a már említett közgyóg yellátás, gyógyszertámogatás esetében. Ellátási formák háztartási részesedési arányai
Szociális ellátási formák Lakásfenntartási, fűtési támogatás Ápolási díj Átmeneti segély, rendkívüli gyermekvédelmi támogatás Rendszeres szociális segély Temetési segély Rendszeres gyermekvédelmi támogatás, rendszeres nevelési segély Felzárkóztatási ösztöndíj Mo zgáskorlátozottak támogatása Első lakáshoz jutás, lakásépítési támogatás Kábeltelevízió támogatás Közgyóg yellátás, gyógyszertámogatás Szemétszállítási díjkedvezmény Időskorúak otthona és átmeneti elhelyezést nyújtó intézményi ellátás Időskorú étkeztetés Házi segítségnyújtás Jelzőrendszeres házigondozás HOSPICE ellátás Idősek klubja Támogató szolgálat Gyermekjóléti szolgálat Családsegítő szolgálat Bölcsőde
Részesedettek aránya 8,1 2,4 12,1
százalék Nem részesedett, de kért 5,8 0,5 2,0
6,6 8,4
0,4 1,1
11,0 0,7 4,8 7,4 2,4 10,7 14,0
2,3 0,0 0,5 2,6 0,2 3,5 1,0
0,2 3,1 1,2 0,3 0,0 1,7 0,7 1,2 2,2 13,0
0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,2 0,0
44
Több, kismértékben igénybe vett formáknál nem tapasztaltunk elutasítást, ami vagy abból fakad, hogy a mintába bevont háztartások körében nem is igényelték túl sokan az adott ellátást, mert vagy nincs rá szükség, vagy nem ismerik. A HOSPICE szolgáltatásról nem tett senki sem említést. A szociális ellátási formák közül a legnagyobb arányban nem kérés a nem jogosultság
miatt
a
lakásfenntartási,
fűtési
támogatás,
a
szemétszállítási
díjkedvezmény, valamint az átmenetei segély, rendkívüli gyermekvédelmi támogatás fordult elő (15,6, 12,4, illetve 10,1%). Ez azonban fakadhat abból, hogy ezek azok a formák, amelyeket a leggyakrabban vennének igénybe, s így a legjobban ismerik a háztartások, vagyis tudják a korlátokat. Legkevésbé a kábeltelevízió támogatást ismerik a városban (közel egytized jelölte), ezt a lakásfenntartási, fűtési támogatás és a felzárkóztatási ösztöndíj követi (6,5, illetve 4,4%-os említéssel). Az egyes szociális ellátási formák nem igénylésének okai 100% 95% 90% 85% 80% 75% 70% 65%
Nem volt rá szüksége
nem jogosult
mások rászorultabbak
nem ismerte
másként oldotta meg
megalázónak tartja
Bölcsőde
Családsegítő szolgáltatás
Gyermekjóléti szolgáltatás
Támogató szolgáltatás
Idősek klubja
HOSPICE ellátás
Jelzőrendszeres házigondozás
Házi segítségnyújtás
Időskorú étkeztetés
Időskorúak otthona
Szemétszállítási díjkedvezmény
Közgyógyellátás, gyógyszertámogatás
Kábeltelevízió támogatás
Első lakáshoz jutás
Mozgáskorlátozottak támogatása
Felzárkóztatási ösztöndíj
Rendszeres gyermekvédelmi támogatás
Temetési segély
Rendszeres szociális segély
Átmeneti segély
Ápolási díj
Lakásfenntartási
60%
Másként a már említett szemétszállítási díjkedvezményt és a lakásfenntartási, fűtési támogatást váltották ki a családok (6, illetve 5%). Míg a lakásfenntartási, fűtési támogatás és az átmeneti segély, rendkívüli gyermekvédelmi támogatás, valamint a
45
kábeltelevízió támogatás azok az ellátási formák, amelyeknél többen jelölték a nem kérés okaként annak megalázó voltát (2,1, 1,2, illetve 1,1%). Ezekből is látszik, hogy a városban magasan a legnagyobb igény a lakásfenntartási, fűtési támogatásra van (a háztartások egyharmada élne vele), második a kábeltelevízió támogatás (minden ötödik családnak igénye lenne rá). Meghaladja az egyti zedet a szemétszállítási díjkedvezmény, az első lakáshoz jutás, lakásépítés, lakhatást veszélye ztető helyi támogatás,
az átmeneti
felzárkóztatási
ösztöndíj,
segély, a
rendkívüli
rendszeres
gyermekvédelmi
szociális
segély,
támogatás, a
a
rendszeres
gyermekvédelmi támogatás, rendszeres nevelési segély, valamint a közgyógyellátás, gyógyszertámogatás. A többi szociális ellátási forma iránti igény újszerűségük, egyes társadalmi rétegekre specifikálódásuk nem szólítják meg még a családok nagy tömegét, ami nem azt jelenti, hogy nincs szükség rájuk. Jól mutatja ez utóbbit, hogy ezek zöménél nem találunk olyan választ, hogy megalázó lenne a rászorulóknak. Az igazi sikertörténet a szférán belül – már ami az elégedettséget érinti – a szemétszállítási díjkedvezmény a maga 95%-os teljes megelégedettségével, de nem sokkal marad el tőle a kábeltelevízió támogatás, ahol ugyan a nagyon elégedettek aránya csak 70%, de itt elégedetlent nem találunk. Az egyes szociális ellátási formákkal való elégedettség (amennyiben részesedett) Bölcsőde Családsegítő szolgáltatás Gyermekjóléti szolgáltatás Házi segítségnyújtás Időskorú étkeztetés Szemétszállítási díjkedvezmény Közgyógyellátás, gyógyszertámogatás Kábeltelevízió támogatás Első lakáshoz jutás Mozgáskorlátozottak támogatása Felzárkóztatási ösztöndíj Rendszeres gyermekvédelmi támogatás Temetési segély Rendszeres szociális segély Átmeneti segély Ápolási díj Lakásfenntartási 0% egyáltalán nem elégedett
nem elégedett
20%
40%
elégedett is meg nem is
60% elégedett
80%
100%
nagyon elégedett
46
Legtöbb gond az ápolási díj esetében merült fel, itt az elégedettek mindössze 14%-ot tesznek ki, de két igen gyakori segélyfajtánál az elégedettek és az elégedetlenek aránya közel azonos: a lakásfenntartási, fűtési támogatás, valamint a rendszeres
gyermekvédelmi
támogatás,
rendszeres
nevelési
segély.
A
felzárkóztatási ösztöndíj a hozzájutottak egynegyedének vívta ki elégedettségét, a többség elégedetlen vele. Azt a kutatás nem vizsgálta, hogy mik lehetnek a háttérben mind a megelégedettségnek, mind az elégedetlenségnek. Azt a zonban tudakoltuk,
hogy mennyire
elégedettek
az
ügyintézéssel
(általánosságban
valamennyi formára). Ebből kiderül, hogy az üg yintézőkkel a válaszolók több mint fele teljes mértékben elégedett, de az elégedettek is egynegyednyien vannak, elégedetlennek (valamilyen szinten) csak egytizednyien mondták magukat. A válaszadók 4,2-es átlagosztályzatot adtak az üg yintézésre. Az egyik legnagyobb információ továbbító a szociális ellátási formák esetében a hivatal munkatársai és az ismerősök, rokonok (egyharmad -egyharmad arányban), ezt követi az önkormányzati kiadvány és a háziorvos, védőnő (12 -12%), a pedagógus, óvónő 6, a Szociális kalauz kiadvány, és a helyi sajtó 2 -2%-ot jelent. A rendszeres gyermekvédelmi támogatás, rendszeres nevelési segélynél a pedagógus , az ó vónő, a közg yógyellátás, gyógyszertámogatás, az időskorúak otthona és a házi segítségnyújtásnál a háziorvos, védőnő volt a legfőbb információ bázis, a többi esetben a hivatal, vag y a z ismerősök. A legnagyobb
igény továbbra
is
a már eddig is
gyakran
használt
lakásfenntartási, fűtési támogatás iránt van (az összes igény 17%, de az összes háztartás
43%-a
említette),
második
leggyakoribb
a
közgyógyellátás,
gyógyszertámogatás (összes igény 12%-a, összes háztartás közel egyharmada), harmadiknak a szemétszállítási díjkedvezmény került említésre (összes igény egytizede,
összes
háztartás
egynegyede).
A
rendszeres
gyermekvédelmi
támogatásra, rendszeres nevelési segélyre és az átmeneti segélyre, rendkívüli gyermekvédelmi támogatásra azonos igény van (8-8%) és ugyanolyan arányú az összes háztartáson belüli említés is (20-20%). Ennél csak kismértékben kevesebb az első lakáshoz jutás, lakásépítés, lakhatás veszélye ztetésekor nyújtható támogatás és a kábeltelevíziós támogatás említése (összes igény 7-7, összes háztartás 18-18%). Még két segélynél éri el az összes háztartás esetében az egyti zednyi említést (összes
igény 4-4%), ezek
pedig
a
rendszeres
szociális
segély és
a
47
mozgáskorlátozottak támogatása. Ami azt is jelenti, hogy a következő öt évben valószínűleg nem kell átrendezni az eddigi segélyezési gyakorlatot. A szociális ellátási formák háztartásonkénti részesedése városrészenként Szociális ellátási formák Lakásfenntartási, fűtési támogatás Ápolási díj Átmeneti segély, rendkívüli gyermekvédelmi támogatás Rendszeres szociális segély Temetési segély Rendszeres gyermekvédelmi támogatás, rendszeres nevelési segély Felzárkóztatási ösztöndíj Mo zgáskorlátozottak támogatása Első lakáshoz jutás, lakásépítési támogatás Kábeltelevízió támogatás Közgyóg yellátás, gyógyszertámogatás Szemétszállítási díjkedvezmény Időskorúak otthona és átmenetei elhelyezést nyújtó intézményi ellátás Időskorú étkeztetés Házi segítségnyújtás Jelzőrendszeres házigondozás HOSPICE ellátás Idősek klubja Támogató szolgálat Gyermekjóléti szolgálat Családsegítő szolgálat Bölcsőde
százalék Paks Összesen 8,1
Családi házas 7,0
Lakótelepi 9,2
Dunakömlőd 9,7
Külterület 8,7
1,4 8,8
1,7 13,3
12,9 29,0
4,3 17,4
2,4 12,1
6,3 6,7
5,4 11,3
12,9 9,7
8,7 13,0
6,6 8,4
8,8
12,5
22,6
8,7
11,0
1,1 6,0
0,4 4,2
3,2
13,0
0,7 4,8
5,3
7,5
22,6
13,0
7,4
3,9 10,9
1,3 7,9
19,4
17,4
2,4 10,7
22,1
6,3
6,5
17,4
14,0
-
0,4
-
-
0,2
4,2 0,7 0,7
2,1 2,1 -
-
-
2,1 0,7 1,1 2,1 8,4
0,8 0,8 0,8 2,1 20,5
3,2 6,5 6,5 6,5
4,3 -
3,1 1,2 0,3 0,0 1,7 0,7 1,2 2,2 13,0
A lakásfenntartási, fűtési támogatás részesülésében területileg nincs nagy különbség a paksi háztartásoknál, azonban azt elmondhatjuk, hogy leginkább Dunakömlődön kapnak ilyen támogatást a családok és legkevésbé a családi házas körzetben. Akik nem kértek azok közül a nem ismeret az egyéb belterületen és a külterületen számottevő, míg a nem jogosultság a lakótelepen, míg a megalázkodás,
48
mint ok a központi belterület két területén egyforma arányban jelentkezik (de nem számottevő). Dunakömlődön és külterületen a segélyről az ismerősöktől és az önkormányzati hivatal munkatársaitól kapnak információt a rászorulók, a központi belterületen megjelenik a kiadványokból és a sajtóból való informálódás is, s a hivatali tájékoztatás a családi házas körzetben a legnagyobb arányú. Az átmeneti segélyben részesedettek közel fele a lakótelepi területen él, valamivel több, mint egyharmaduk a családi házas körzetben. Ez utóbbiban a legmagasabb aránya azon háztartásoknak akik, azért nem kértek ilyen jellegű támogatást, mert nem jogosultak rá. Érdekes, hogy a legmegelégedettebbek – akik kapták – a családi házas területen élők (40%-uk), a lakótelepiek zömmel (47%) csak 4-esre értékelik ezt a szociális ellátási formát, míg a dunakömlődiek nagy része közepesre (44%). Az információszerzésnél az előbb említett tendencia figyelhető meg, vagyis a kiadvány és a sajtó a központi belterület lakóinak nyújt információszerzési lehetőséget. A rendszeres szociális segélyben részesült háztartások kétötöde a családi házas körzetből kerül ki, de minden tizedik család Dunakömlődön él, s a dunakömlődi háztartások minden nyolcadikja kap ilyen támogatást. Legkevésbé a külterületen élők igénylik ezt a segélyt, hiszen akik nem kapnak azok majdnem mindegyikének nincs is rá szüksége. A jogosultság hiánya a családi házas körzetben és Dunakömlődön jelentős. A megelégedettség kicsit magasabb a lakótelepen, mint a családi házas területen. A rendszeres gyermekvédelmi támogatás az átmeneti segélyhez, rendkívüli gyermekvédelmi támogatáshoz hasonló területi eltérést mutat, ami nem meglepő, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy dunakömlődieknek volt arányaiban legnagyobb ismerete a gyermekek bántalmazásáról.
Ennél a segélyformánál nagyon nagy
szerepe van a pedagógusoknak (iskola és óvoda), hiszen minden városrészben ez a legmeghatározóbb ismereti forrás, Dunakömlődön meghaladja az 50% -ot, a családi házas területen 43%. A lakótelepen is a legmeghatározóbb de itt több más forrásból is tájékozódhatnak a családok (pl. önkormányzati kiadvány). Első lakáshoz jutáshoz segítő támogatást a lakótelepen élők vették igénybe leginkább. A kábeltelevíziós támogatás a központi belterületen élőket érinti, ott is inkább a családi házas körzetet. A kö zg yógyellátás, gyógyszertámogatás is elsősorban a családi házas körzetet érinti, de Dunakömlődön és a külterületen is számottevő. Ami nem meglepő, hisz az egyedül élő idős emberek is itt fordulnak elő 49
nagyobb arányban. Ennél a szociális ellátási formánál pedig a háziorvos és a védőnő volt a legnagyobb információs csatorna, főleg a családi házas területen, ahol kétharmada a háztartásoknak ezt említette. Míg a családi házas területen a háztartások 22, addig a lakó telepen élők 6%-a kap szemétszállítási kedvezményt. De még van kielégítetlen igény, hiszen magas azok aránya is, akik azért nem kaptak, mert nem jogosultak rá. A családi házas körzetben majdnem mindenkinek teljes mértékben elnyerte a tetszését, míg a lakótelepen élőknél csak négyötödüknél mondható el ugyanez. Ez a z a segítség, amelyben a hivatal és a hivatal kiadványai a legfontosabb információ továbbítók. Az időskorú étkeztetés, és az idősek klubja a családi házas, a házi segítségnyújtás a lakótelepi háztartásokat érinti inkább. Nem meglepő, hogy a bölcsődei szolgáltatás leginkább a lakótelepi háztartásokat érinti és ezen a területen vannak vele a leginkább megelégedve. Lakásfenntartási,
fűtési
támogatásban
a
gyermekgondozási
ellátásban
részesülő háztartásfős háztartások egyharmada, az eltartott há ztartásfősek 17, a munkanélküliek 13%-a részesedett, szemben a nyugdíjasok egytizedével és az aktív háztartásfős családok 5%-ékával. Azok kö zül, akik nem kértek ez utóbbi két típus héttizedénél nem is volt rá szüks ég, a munkanélküliek felének, a gyermekgondozási ellátottaknak 44 és az eltartottaknak 30%-ánál. Ami azt mutatja, hogy a háztartásfő gazdasági helyzete egyértelműen meghatározza a segély iránti igényt. Ápolási díjat az eltartotti, a z aktív és a nyugdíjas háztartásfős családok veszik igénybe. Nem meglepő, hogy az átmeneti segély, rendkívüli
gyermekvédelmi
támogatást
legnagyobb arányban a gyesen, gyeden és gyeten lévő háztartásfős háztartásoknál veszik igénybe (kétharmaduk), és az is egyértelmű, hogy legkevés bé a nyugdíjas háztartásfős családoknál (7%). A rendszeres szociális segélyt a munkanélküli háztartásfővel rendelkező háztartások fele kapja, ami természetes, hiszen ez az az ellátási forma, ami a munkanélküli segély után megilletheti a munkáját vesztett embert. De a városban a gyermekgondozási ellátásos és az eltartotti háztartásfős családok negyede is részesül ebben a támogatási formában. Szintén nem rendkívüli az a tény, hogy a rendszeres gyermeknevelési támogatást a gyermeknevelési ellátásban részesülő háztartásfős családok fele kapja, de az eltartottiak közül is minden harmadik. Az aktív háztartásfős háztartásoknak is 15% -a részesül ebben az ellátásban, s
a
nyugdíjasoknak mindössze
2%-a.
A mozgáskorlátozottak
támogatását a nyugdíjas háztartásfős háztartások közül minden tizedik igénybe veszi 50
és még az aktív há ztartások 2%-a is részesül benne. Az első lakáshoz jutási támogatást az aktív háztartásfővel rendelkező háztartások egytizede vette igénybe, ugyanez a nyugdíjasoknál 1%. A kábeltelevíziós támogatás viszont csak a nyugdíjas háztartásfős családok ellátási formája, náluk minden huszadik részesül benne. A közgyóg yellátás, gyógyszertámogatás is elsősorban a nyugdíjas háztartásfős családokat érinti, azonban az eltartottiak is hasonló arányban részesednek ( 17%), míg az aktív háztartásfősöknek csak 5%-a. A szemétszállítási díjkedvezményről is azt tudjuk elmondani, mint amit a kábeltelevíziós támogatásnál, az összes kedvezményezett kilenctizede nyugdíjas háztartásfős család, s a nyugdíjasok egyharmada kapja a támogatást. Az időseknek szóló támogatási formákat értelemszerűen a nyugdíjas háztartásfős háztartások veszik igénybe. A gyermekjóléti és a családsegítő szolgálat elsősorban a gyermeknevelési támogatásban részesülő családokat érinti, de itt az aktív háztartásfőseknél is nagyobb szerepet kap. Bölcsődei ellátást természetesen a gyerekhez kapcsolódó gyes, gyed és gyet támogatást kapó háztartásfős családok veszik igénybe legnagyobb arányban (29%), de a munkanélküli és az aktív háztartásfősöknek negyede -ötöde is részesül benne. A lakásfenntartási támogatást az eltartotti háztartásfős családok 57% -a a munkanélküliek fel igényelné a közeljövőben. Rendszeres szociális segélyt a munkanélküli háztartásfős háztartások mindegyike, rendszeres gyermekvédelmi támogatást a gyermeknevelési támogatásban részesülők háromötöde. De első lakáshoz jutás is ennél a típusnál jelentkezik legnagyobb hányadban (szintén háromötödük igényelné). A kábeltelevíziós támogatás iránt a nyugdíjas háztartásfős családok háromtizede érdeklődik, a közgyógyellátást, gyógyszertámogatást és a szemétszállítási díjkedvezményt a nyugdíjas háztartásfős háztartások közel fele terve zi igénybe venni. Az idősek számára szolgáló támogatást elsősorban a nyugdíjas háztartásfős családok igényelnék, legnagyobb mértékben az idősek étkeztetését, ahol közel minden ötödik háztartás kérné ezt az ellátást. A bölcsődei szolgáltatást a gyesen, gyeden és gyeten lévő háztartásfős családok fele, és az aktívak 14%-a venné igénybe a közeljövőben.
51
A város szociális ellátásának néhány mutatója Önkormányzati Szociális Szociális tartós és átmeneti Idősek Idősek étkezteházi elhelyezést nyújtó klubja klubja tésben segítségintézményekben férőellátot- része- nyújtásban gondozottak helyeinek tak sülők részesülők
Év
1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003
48 46 53 68 71 74 74 75
száma 26 35 19 21 22 24 25 20
20 20 20 20 20 20 20 20
277 292 289 225 161 195 260 203
Szociális étkeztetésben és házi segítségnyújtásban részesülők
7 8 6 9 8 4 5 9
44 54 42 39 18 27 38 26
Nem anyagi jellegű támogatás A paksi háztartások egyharmada kapott a háztartási munkában segítséget, főleg szülőktől, rokonoktól. Ezen segítségek fele alkalmi, de a háztartások egyötödében napi segítségnyújtás volt. A há ztartások 38% -a nyújtott segítséget háztartási munka végzésében, s ezek zöme szülők, rokonok irányába történt, és a gyakoriság is megegyezik a segítség kapásánál említettel. A g yermekek
ellátásában
a
háztartások
14%-a
részesül
valamilyen
segítségben, ezek 94%-a szülőktől, rokonoktól érkezik. Itt a z esetenkénti gyakoriság a legnagyobb arányú, de a háztartások háromtizede mindennapi segítséget kap. A háztartások 26%-a nyújtott gyermekellátási támogatást más háztartásnak, zömében (81%) rokonoknak. Betegellátásban a háztartások 7%-a részesül, ahol szintén a rokoni segítség a legnagyobb arányu, itt is az esetenkénti segítségnyújtás a leggyakoribb, de egynegyede kap napi támogatást. Támogatást kétszer annyi háztartás ad, mint amennyi kap, itt még magasabb a rokoni támogatások aránya (88%), és a háztartások egyharmada naponta gondoz beteget más családoknál. Idős ember gondozásához a háztartások 2%-a kap segítséget, fele naponta, itt az önkormányzati támogatás 8%-os. Segítséget a háztartásoknak 14%-a nyújt, egytizedük nem rokonnak, hanem ismerősnek, szomszédnak, s több mint egyharmaduk naponta teszi ezt.
52
Építkezésben, felújításban a háztartások 16%-a részesült segítségben, egyharmaduk barátoktól, ismerősöktől, rokonoktól
kapta
a
támogatást, és
természetesen ezek nagy része esetenkénti. A háztartások ötöde nyújtott ilyen támogatást az elmúlt egy évben, s itt is egyharmadnyi a nem rokoni segítség adása. Javító szerelő munkában a háztartások közel ötöde részesült, s közel fele nem a rokonoktól kapta azt, hanem ismerőstől, szomszédtól, a gyakorisága általában esetenkénti. Érdekes, hogy kevesebb háztartás nyújtott ilyen típusú segítséget (15%), kétötödük ismerősnek, barátnak, szomszédnak. Nem anyagi jellegű támogatásban részesülő háztartások aránya százalék Barátok, Alapítvány, Szülők, ÖnkorMegnevezés civil Egyház rokonok ismerősök, mányzat szomszédok szervezet Kapott támogatás Háztartási munka 26,9 3,8 0,5 1,6 Gyermek ellátás 13,4 0,7 0,2 Betegellátás 6,6 0,5 0,3 0,2 Idős ellátás 1,9 0,2 Építkezés, felújítás 10,2 5,2 0,2 Javító, szerelő munka 10,2 8,3 Me zőgazdasági munka 9,1 2,1 Lelki segítség 19,8 10,2 1,2 Adott támogatás Háztartási munka 33,1 4,7 0,3 Gyermek ellátás 21,2 4,7 0,3 Betegellátás 12,2 1,6 0,2 Idős ellátás 12,6 1,6 0,2 Építkezés, felújítás 12,2 6,7 0,2 Javító, szerelő munka 9,3 6,0 Me zőgazdasági munka 14,0 3,6 Lelki segítség 20,3 13,4 Me zőgazdasági munka segítésében a háztartások egytizede
részesült,
négyötöde rokonoktól kapta a segítséget, egytizedük napi rendszerességgel. A háztartások
17%-a
nyújtott
mezőgazdasági
munkához
segítséget,
szintén
négyötödnyi volt a rokonoknak szóló támogatás. Lelki segítséget a háztartások közel egyharmada kapott az elmúlt egy év során, az egyház a háztartások 4%-ában adott lelki támaszt, a háztartások egyharmadában
53
nem rokontól jött a segítség, s egyharmadának naponta kellett a támogatás. Minden harmadik háztartás adott lelki vigasztalást másnak, kétötödében nem rokoni családoknak, s közel egyharmadban napi rendszerességű volt a támogatás. Anyagi jellegű támogatás A háztartások 7%-a kapott pénzt megélhetésének biztosításához, amelyeknek 19%-át az önkormányzat biztosította, kétharmadának rokonok biztosították a pénzt, de 14%-a nem rokonoktól kapott támogatást. A segítség 55%-a esetenkénti, kétötöde pedig havi rendszerességű. A háztartások 14%-a ad megélhetéshez pénzbeni
támogatást,
ismerősöknek,
háromötödében
barátoknak,
rokonoknak,
szomszédoknak.
A
de
támogatások
háromtizedében háromnegyede
esetenkénti. Anyagi jellegű támogatásban részt vevő háztartások aránya százalék Megnevezés
Napi megélhetés Nagyobb kiadás Vállalkozás segítése Élelmiszer Ruhanemű Mosó és tisztítószer Számlakiegyenlítés Napi megélhetés Nagyobb kiadás Vállalkozás segítése Élelmiszer Ruhanemű Mosó és tisztítószer Számlakiegyenlítés
Barátok, Szülők, Önkor- Alapítvány, ismerősök, rokonok mányzat civil szomszédok szervezet Kapott támogatás 5,0 1,0 1,4 7,6 0,7 0,3 0,3 0,9 0,2 7,4 1,2 0,3 0,3 2,6 2,1 0,9 0,7 0,3 1,0 0,2 Adott támogatás 7,2 3,6 0,2 1,2 9,1 1,4 0,3 0,3 10,3 2,4 0,3 4,0 6,7 0,2 3,3 1,9 0,7 1,0 0,3 0,2
Egyház
0,2 0,2 -
A há ztartások 9%-a kapott nagyobb kiadásainak fedezésére pénzbeni támogatást, amelyek zöme családi jellegű és esetenkénti. A háztartások 11%-a nyújtott ilyen jellegű támogatást, s ezek is inkább családnak szóltak és esetenként fordultak elő. Vállalkozáshoz a háztartások mindössze 1%-a kapott anyagi jellegű segítséget, s adni mindössze 0,3%-a adott.
54
Élelmiszerre pénzt, vag y élelmiszert a háztartások 9%-a kapott, jellemzően családtól, de az önkormányzat és alapítványok is megjelentek az adakozók közt, 57%-uk esetenként részesült ilyen jellegű támogatásban. A háztartások 13% -a adott pénzt élelmiszerre, vagy vásárolt élelmiszert más háztartásoknak, elsősorban rokonoknak, de közel egyötödük nem rokoni családnak. Ruhanemű vásárlására kapott pénzt, vagy ruhaneműt kapott a háztartások 6% a, itt az alapítványi, civil szerve zeti hányad 16%-os és a nem rokonié is 38%. Ezekek a támogatásoknak a zöme esetenkénti gyakoriságú. A háztartások 14% -a adott ilyen jellegű támogatást, ez a z a támogatási forma, ahol nem a családi rész a legmagasabb. A háztartások közel fele nem rokoni családokat támogat ily módon, de közel egynegyedük alapítványnak, civil szervezetnek jutatja el a ruhaneműt. Mosó és tisztítószert a háztartások 1%-a kap, egyharmaduk alapítványtól, civil szervezettől, 3%-uk ad ilyen támogatást.
55
Egészségügy, egészségügyi ellátás A paksi kistérségben a várható élettartam – az 1998-2002-es halálozási adatokból számolva – a férfiak esetében alatta marad mind a megyei, mind a dél dunántúli régió, mind az országos adatoknál, ezzel szemben a nőknél a legmagasabb értéket mutatja. A várható élettartam alakulása 80 férfi
78
nő
76 74
életkor
72 70 68 66 64 62 60 Paksi kistérség
Tolna megye
Dél-Dunántuli régió
Ország összesen
Az egészségügyi ellátásban az ezredforduló idején figyelhettük meg a legmagasabb értékeket, sajnos a háziorvosok száma 2001 -ben az 1990-es szintre esett vissza, ami azonban manapság már javuló tendenciát mutat. Ebből kifolyólag 2003-ban 2300 lakos jutott egy orvosra. A házi gyermekorvosok száma több mint tíz év óta változatlan. A ke vesebb orvos azonban egyre többet dolgozik, hiszen 2003 ban közelítette a háziorvosi rendelésen megjelentek, és a meglátogattak száma az 1999-es csúcsot. Ezzel szemben a házi gyermekorvosok hasonló adata a 1996 -os csúcshoz képest jelentősen csökkent.
56
Háziorvosok, házi gyermekorvosok, 1991-2003
Év
Működő háziorvosok
1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003
7 8 10 10 10 10 10 10 10 10 8 9 9
Háziorvosi ellátásban megMűködő házi jelentek (meggyermekorvosok látogatottakkal együtt) száma 4 60 103 5 77 762 5 91 129 5 83 538 5 102 290 5 85 331 5 83 955 5 95 213 5 121 215 5 101 048 5 105 483 5 106 198 5 118 206
Házi gyermekorvosi ellátásban megjelentek (meglátogatottakkal együtt) 39 637 42 819 43 323 48 358 49 265 49 456 48 153 45 553 47 857 42 359 43 707 39 585 39 039
A paksiak városuk egészségi állapotát 3,5-re értékelték, vagyis valamelyest meghaladja a közepest. Nézzük részletesen mit is takar ez az osztályzat. Beigazolódni látszik az, hogy a z embereket csak akkor érdekli az egészségük, amikor a baj már megtörtént, vag yis az emberek egészségmegtartásában az egészségügynek a betegségek esetében van szerepe, mondja ezt a megkérdezettek közel kétharmada, 15% szerint az egészségügy a felelős az emberek egészségéért, egytizedük szerint a megelőzésben van a legfontosabb szerepe. Meglepő de 7% azt mondta,
hogy
egészségügynek.
az
egészségmegtartásban
A város
egészségi
nincs
semmiféle
szerep
állapotának megítélésében
az
területileg
kismértékű eltérés tapasztalható. A dunakömlődiek és a külterületen élők ítélik meg jobban, míg a másik két városrészben lakók kevésbé, azonban a városi átlag (3,5) alattira csak a lakótelepi részen élők értékelték. A külterületen élők közt találjuk a legtöbb olyan háztartást, ahol az egészségügy szerepét nem érzik igazán fontosnak az emberek egészségmegtartásában, a felvilágosító munkában betöltött szerepét pedig Dunakömlődön tartják fontosnak, általában elmondható, hogy a betegségek esetében tartják nagyon fontosnak az egészségügyet. A paksi háztartások tagjai egészségük megőrzése érdekében egészségesen táplálkoznak, és rendszeresen részt vesznek szűrővi zsgálaton (kétharmaduk-
57
kétharmaduk), felüknek nincs káros szenvedélye, 42%-uk rendszeresen pihen, de csak tízből háromban sportolnak. Egészségmegőrzésük okán a háztartás tagjai a többi városrészhez képest többet pihennek a családi házas területen, többet sportolnak
a
lakótelepen
és
leginkább
káros
szenvedély mentességükkel
védekeznek a külterületen élők. Az egészségügyi szolgáltatások területén leginkább a rendelési idővel elégedettek a városban lakók (3,9, osztályzati átlag), legkevésbé az előjegyzésekkel (3,0), míg a szakrendelésre utalással és a mentőellátottsággal azonos a véleményük, mint amit a város egészségügyi ellátottságánál láttunk (3,5, illetve 3,6). A rendelési idővel a családi házas körzetben élők vannak a legjobban megelégedve, legkevésbé a dunakömlődiek, az előjegyzésekkel a külterületen élők a leginkább, s a lakótelepiek alig. A szakrendelésre utalások tekintetében a családi házas környéken élők átlaga 3,64, míg a lakótelepieké 3,25. A mentő ellátottságban figyelhető meg a legnagyobb eltérés területileg, hiszen míg Dunakömlődön nagyon gyengére (3,17), a központi belterületen ennél jóval magasabbra értékelik. A lakosság saját egészségügyi állapota is megegyezik a városéval, hiszen megfelelő kétötödének, kielégítő 27%-ának, igen jó illetve beteg és nem kielégítő 1717%-ának. Tüdőszűrésen a háztartások háromnegyede, háziorvosi szűrésen (cukor, vérnyomás) háromötöde, fogászati szűrésen valamivel több, mint egyharmada rendszeresen részt vesz, ahol szükség van rá a mellrákszűrésre a háztartások több mint
fele,
nőgyógyászati
szűrésre
kétharmada,
prosztataszűrésre
16,
emésztőrendszeri szűrésre 8%-a jár rendszeresen. A lakótelepen élők és a dunakömlődi háztartások nagyobb része legalább kielégítő egészségi állapotnak örvend. A kö zponti belterületen élők többször járnak rendszeresen tüdőszűrő vi zsgálatokra, mint a dunakömlődiek és a külterületiek. Azonban érdekes, hogy mellrákszűrésen a dunakömlődi asszonyok közt nagyobb a rendszeresen részt ve vők aránya, mint a többi településrészen élők közt. Ugyanez mondható el a nőgyógyászati szűréseken való megjelenéssel kapcsolatban is, azzal az eltéréssel, hogy a lakótelepen élő nők is olyan arányban vesznek részt, mint a dunakömlődiek, s különösen a külterületen élők, de a családi házas körzetben élő nők nem vesznek részt azon olyan arányban. Prosztata vi zsgálatokon a családi házas környéken élő férfiak nagyobb hányada vesz részt, mint a lakótelepi. A háziorvosi szűrésen való részvétel Dunakömlődön nagyon magas arányt mutat, a központi belterületen 58
egyforma a rendszeresen járók aránya, de a lakótelepen élők közt nagyobb arányban esetenként végeztetnek ilyen jellegű szűrővizsgálatot a háziorvosukkal. Fogorvoshoz a
lakótelepiek járnak leginkább, azonban nagyobb hányaduk
esetenként, legkevésbé a külterületiek, s rendszeresen járók legnagyobb hányada dunakömlődi háztartás. A szűrővizsgálatokon
való
részvételt mindenképpen
befolyásolja a háztartások korösszetétele, s természetes, hogy a külterületen élők kevésbé
látogatják az intézményeket és
az orvosokat szűrővizsgálatokkal
kapcsolatban azok távolsága és közlekedési nehézsége miatt. A város egészségi állapotával a nyugdíjas háztartásfős háztartások vannak legnagyobb mértékben megelégedve, legkevésbé az aktívak. Az aktív háztartásfős háztartások
elsősorban
szűrővizsgálatokon
sportolnak
és
egészségük megőrzése
rendszeresen
részt
vesznek
érdekében. A nyugdíjasoknál
a a
megfelelő pihenés és az egészséges étkezés, míg a gyermeknevelési támogatásban részesülőknél a káros szenvedélyek hiánya a fő szempont, a munkanélküliek közt találni legnagyobb arányban olyan családokat, akik nem tesznek semmit az egészségük védelmében. A rendelési idővel a nyugdíjas háztartásfős háztartások a legelégedettebbek, míg a munkanélküliek a legelégedetlenebbek, az előjegyzések a gyermeknevelési ellátásban részesülőknek felelnek meg leginkább , legkevésbé az aktívaknak. Az aktív és a gyermeknevelési ellátásban részesülő háztartásfős családok zömének egészségi állapota megfelelő, a nyugdíjasoknak kielégítő, s itt található a legtöbb súlyos beteg a háztartásban. Ezzel szemben az aktív háztartásfős háztartások
közül
járnak leggyakrabban
rendszeres
tüdőszűrő -vizsgálatokra.
Nőgyógyászati vizsgálatokon a gyesen, gyeden, gyeten lévők közül többen járnak, viszont mellrákszűrésre már jóval kevesebben, ami abból is fakadhat, hogy itt többen vannak olyanok, kik még nem érték el azt a kort, amely fölött ajánlott a szűrés. Prosztata vizsgálaton – értelemszerűen – a nyugdíjas háztartásfővel rendelkező háztartások tagjai járnak a leggyakrabban (minden tizedik), és ők azok, akik a háziorvosi szűrésen is a legtöbbször vesznek részt. Fogászati szűrésen az aktív háztartásfős háztartások közel fele rendszeresen megjelenik. Az általános kérdésre megfogalmazott elég jó egészségi állapottal szemben a paksi háztartások több mint felében van tartósan beteg, egészségkárosodott háztartástag. A betegségben szenvedő háztartások kétharmadában szív és érrendszer betegségei jelennek meg, 43%-ában mozgásszervi megbetegedés, 59
mozgásban korlátozás van. Harmadik egy civilizációs megbetegedés az allergia (28%), majdnem minden negyedikben cukorbetegek is vannak, s 13-13% az idegbetegségben és a valamilyen fogyatékossággal (csökkent látó, vak, hallássérült) együtt élő háztartások aránya. Az emésztőrendszer betegségeiben 12, míg a légzőrendszer betegségeiben szenvedő háztartástaggal együtt élő háztartások aránya 10%. A többi betegség fajta nem éri el az egyti zedet a háztartások közt. Leginkább a cukorbetegséggel lehet együtt élni, mivel kétharmada a háztartásoknak
arról
számol
be,
hogy
nem
akadályozza
a
mindennapi
cselekvésekben, legkevésbé az értelmi fogyatékossággal és a beszédhibával, hisz mindkét esetben nincs olyan háztartás, amelyet valamiben ne zavarja, akadályozza a betegség, fogyatékosság. Értelemszerűen nagyon akadályozó a mozgássérülés és az idegbetegség (előbbi főleg a közlekedésben, utóbbi a munkavégzésben). A betegségek zöme a háztartások felében nem akadályoz semmiben a betegség, másik felében azonban igen – valószínűleg a betegség foka nagyban meghatározza az akadályozást – ilyen a daganatos, a szív és érrendszeri, az emésztőrendszeri, a vese és az allergiás betegségek. A háztartástagok száma akadályozás fajta és betegségcsoportok szerint 200 150 100
önellátás
munkavégzés
pihenés
tanulás
közlekedés
ügyintézés
szabadidő
egyéb
beszédhiba
csökkent látó, vak, hallássérült
értelmi fogyatékos
mozgásszervi megbetegedés
allergiás betegség
vesebetegség
emésztőrendszer betegségei
légzőrendszer betegségei
idegbetegség
cukorbetegség
daganatos betegség
0
szív és érrendszer betegség
50
nem akadályozza
Minden területen legalább minden második háztartásban van tartós beteg, vagy egészségkárosodásban szenvedő cs aládtag, de a családi házas területen és Dunakömlődön nagyobb az előfordulása, mint a két másik városrészben. A családi házas körzetben minden nyolcadik háztartásban él egy cukorbeteg, legkevésbé
60
Dunakömlődön jelent problémát ez a betegség a háztartásoknak. Szív és érrendszeri betegségben szenvedő háztartástag van a „beteg” háztartások háromötödében, a dunakömlődiek 56%-ában, a másik két területen nem éri el az 50%-ot. Allergiás betegségek a lakótelepen élőket jellemzi inkább, hiszen az összes ilyen betegsé g közel háromötöde itt fordul elő, s ez a „beteg” lakótelepi háztartások közel egyharmadát jellemzi. Ez az a betegség, amely a pihenésben akadályozza leginkább a tőle szenvedőket. A mozgásszervi megbetegedés, mozgásban korlátozott háztartástagok a külterületen élő háztartások életében játszik fontos szerepet, mivel a „beteg” háztartások háromötödét érinti, a családi házas körzetben élők pedig az ilyen megbetegedések 57%-át teszik ki. Az sem meglepő, hogy ez leginkább közlekedési nehézséget okoz. A csökkent látást és hallást a családi házas körzetben fedezhetünk fel leginkább, hiszen az összes ilyen probléma héttizede itt jelentkezik, ami szintén az öregebb korstruktúrára vezethető vissza. A nyugdíjas háztartásfős háztartások háromnegyedében van olyan személ y, aki tartós
betegségben,
egészségkárosodásban
szenved,
a
munkanélküliek
háromötödében, az eltartottiak kétötödében, az aktívok és a gyermeknevelési támogatásban részesülők valamivel több mint egyharmadában. Cukorbeteg van a munkanélküli háztartásfős családok felében, a nyugdíjasok egynegyedében. Ez utóbbiak kétharmadában szív- és érrendszeri problémákkal küszködő személy is él. Allergiában szenvedő beteg van a gyermeknevelési támogatásban részesülő háztartásfős családok háromötöde, de asz eltartottiak felében, és az aktívok egyharmadában, a nyugdíjasokénak csak 13%-ában. Mozgásszervi beteg ez utóbbiak közel felében található. A betegségek általában olyan háztartásokban akadályoznak valamilyen tevékenységet, ahol a háztartásfő nyugdíjas. Az önellátás területén a leggyakoribb akadály a közlekedés (összes akadály 15%-a), a bevásárlás és a mindennapos ügyintézés haladja meg az egyti zed egytizedet. Elmondható, hogy az egészségkárosodás
valamennyi
önellátási
formában közel azonos akadályt jelent.
61
Az egyes önellátási formákban akadályozott háztartások aránya, városrészenként
Külterület
Dunakömlőd
Lakótelep
Családi házas
0%
10%
20%
30%
40%
50%
60%
70%
80%
90%
étkezés
tisztálkodás
öltözködés
illemhely használat
lakáson belüli közlekedés
bevásárlás
főzés
mosás
takarítás
közlekedés
ügyintézés
100%
A háztartások valamivel több, mint negyedében van parlagfű -érzékeny háztartástag. Érdekes, hogy a paksi háztartások, ha kismértékben is de a lakosságot teszik első helyre a védekezés kötelezettségében (bár az eltérés minimális): magánszemélyek 96, önkormányzat 95%, az igenek aránya, ezzel szemben a vállalkozásoknál ez „csak” 85%. A parlagfű ellenes törvényt mindössze minden huszadik háztartás nevezte sikeresnek, ezzel szemben minden második szerint azért nem eredményes, mert az ellenőrzés nem elég szigorú, a többiek szerint pedig a végrehajtás hiányos. A háztartások egyharmada nem vesz/vett részt a parlagfű irtásban, minden tizedikben jelenleg is van valaki, aki városi szinten írtja a gyomot. A többség a közvetlen környezetében (minden második) írtja a parlagfüvet, míg a többiek jelenleg nem, de tervezik a részvételt. Az előbb említett allergiás betegek tükrében nem meglepő, hogy a lakótelepei háztartások háromtizedé ben él parlagfűre érzékeny családtag, Dunakömlődön hasonló a helyzet, legkevésbé a külterületen élők érzékenyek a gyomnövény pollenjére. Ezek után az sem meglepő, hogy a lakótelepiek közül mondják a legkevesebben, hogy eredményes lenne a parlagfű ellenes törvény végrehajtása, s az sem hogy itt a legnagyobb arányú a háztartások részvétele az irtásban városi szinten, de a saját környezetükben a külterületiek jeleskednek leginkább.
62
A há ztartások kétharmada nem ismeri az iskolai egészségvédelmet, akik ismerik azoknak többsége megfelelőnek tartja azt (72%). Akik nem azok kilenctizede szerint több fajta szűrővizsgálatot kell végezni, 86% szerint a felvilágosításban a drog megelőzésében kell hatékonyabb munkát végezni az iskolai egészségvédelemnek. Az iskolai fogorvos és a védőnő igénybevételében kétötöd szerint „sokszor veszik igénybe” osztályzatot kapott, míg az iskolaorvos és a gyermekvédelmi felelős egyharmadnyit. Ez utóbbi esetben a „nem veszik igénybe” osztályzat ugyanannyi arányban jelenik meg, mint az előbb említett legjobb érték. Területileg – akik ismerik – a dunakömlődiek és a külterületen élők teljes mértékben elégedettek, a másik két területen egyforma az elégedetlenek aránya. Az iskolai egészségvédelmi ellátásról a külterületen élőknek nagyon rossz tapasztalatuk lehet, hiszen itt a legkisebb az átlagosztályzat. A családi házas és a lakótelepi részen élő háztartásoké a legmagasabb
minden
ellátási
formánál, a
dunakömlődiek e
kettő
közötti
átlagosztályzatot adtak. Iskola egészségügyi adatok 19951996 Beirtott tanulók száma Megvi zsgált tanulók száma Ebből: gondozást igénylők
2995 2352 140
19992000 4448 3362 345
2000- 20012001 2002 tanév 4456 3669 3131 2873 290 141
20022003
20032004
4238 3191 189
4108 2918 181
63
Időseket tartalmazó háztartások véleményei Azoknak a háztartásoknak, ahol 60 éven felüli tagja is van egytizede gondolkodik lakáskörülményeinek megváltoztatásában, s ezek fele kisebb lakásba szeretne költözni. Az okok közt leggyakrabban a kedvezőbb lakásfenntartási kiadások szerepelnek. A jelenleg lakott lakás állapota felüknek, a komfortossága héttizedüknek teljes mértékben megfelel, viszont minden negyedik háztartás arról számolt be, hogy igen nehéz annak fenntartása. Az idős háztartások közel kilenctizede rendelkezik telefonnal, akiknek n incs azok egyharmadának kellene. Autóval 43%-uk ellátott, de azok közül akiknek nincs csak 14%-ának kellene. Automata mosógépe kétharmaduknak van, s akiknek nincs azok egyharmadának kellene, mosogatógép nem jellemzi a háztartásokat (6% -nak van), de nincs
is nagy szükségük rá, a videokamera sem létszükséglet,
egytizedüknek van, de a szükséglet is csak 7%. Videomagnó háromtizedüknek van, de akiknek nincs azoknak igényük sincs rá, DVD a háztartások tizedében van, s 5% uknak lenne rá szüksége, számítógép a háztartások 16%-ban van, de szükséglet alig áll fenn. Ezek a számok azt mutatják, hogy az idős háztartások új háztartási tartós fogyasztási cikkek beszerzésében nem gondolkodnak, a meglevőket csak abban az esetben cserélik, ha azok elromlanak. A háztartások háromötödében korlátozták a fűtést a lakás valamelyik helyiségében tavaly télen. A háztartások felében 30% -ot meghaladó volt a háztartás összes jövedelméből a lakásfenntartási hányad, egyti zedében 50% feletti. Az idős háztartások havonta átlagosan 3200 forintot költöttek közös költségre, hétezer forintot elektromos energiára, ötezer forintot gázra, 2800 forintot víz- és csatornadíjra, 8600 forintot fűtésre,11 és fél ezer forintot lakáshitel törlesztésre és 850 forintot szemétszállítási díjra. Ami közel 40 ezres havi kiadást jelent átlagban. Gázszámla nem fizetés az idős háztartások 3%-nál fordult elő, de csak minimális ideig, amelyet munka vállalásával ellensúlyoztak, víz- és csatornadíj nem fizetés 2%nál. A többi esetben alig vagy egyáltalán nem volt ilyen jellegű tartozás. Ez azt támasztja alá, hogy az idős emberek fizetési fegyelme magasabb, mint a fiatalabbaké. Az idős háztartások 8%-a részesedett lakásfenntartási, fűtési támogatásban, egyharmaduk teljes mértékben, közel felük közepesen elégedett volt ve le, a z
64
információt felük ismerősöktől, negyedük a hivataltól kapta. Ápolási díjban 3% -uk részesedett, zömük egyáltalán nem volt megelégedve azzal, a z információ kétötöde a háziorvostól jött. Átmeneti segélyt ugyanennyien kaptak, általában közepes megelégedettséggel. Rendszeres szociális segélyben 2%-uk részesedett, temetési segélyben 12%-uk. Ez utóbbival kétötöde teljesen elégedett volt, s az információ általában a hivatal munkatársaitól származott. A háztartások 9% -ában jelen volt a mozgáskorlátozotti támogatás, további egytizedük igényelte volna, de nem jogosult rá, az elégedettség a mértékkel – akik kapták – közepesnél kissé magasabb, az információ leggyakoribb „beszerzési helye” a háziorvos és a hivatal. Az idősek 5% -a kapott kábeltelevíziós támogatást, 13% kért volna, ha ismerte volna ezt az ellátási formát, az elégedettség majdnem teljes körű, a forrás egyharmada a hivatal, de magas a hivatali kiadványokból történő tájékozódás is. A közgyógyellátás, gyógyszertámogatás aránya hasonló a mozgáskorlátozotté hoz, vagyis 12%-a az idős háztartások kap ilyen jellegű támogatást. A nem jogosultság (de kellene) ugyanilyen mértékű, a kapók felének az elégettsége teljes fokú, a megismerés forrása kétharmad részt a háziorvos. Szemétszállítási díjkedvezmény a háztartáso k 37%-át érinti, s a nem kérők közül 18% nem jogosult arra, a teljes elégedettség majdnem egyöntetű, a háztartások egyharmada a hivatali kiadványból vette az információt, a hivatali dolgozóitól 42%-uk. Időskori étkeztetést a háztartások 8%-a kap, idősek klubjába 4%-uk jár. Az idős háztartások fele előreláthatólag igényelni fogja a szemétszállítási díjkedvezményt, közel fele a közgyógyellátás, gyógyszertámogatást, valamivel több, mint kétötöde a lakásfenntartási, fűtési támogatást, egyharmada a kábeltelevíziós támogatást, közel egyötöde az időskorú étkeztetést. Egyti zedet meghaladó
az
igény
a
mozgáskorlátozotti
támogatásra
(16%),
a
házi
segítségnyújtásra (13%), és az idősek klubjára (11%). Az ügyinté zéssel az idősek átlagos elégedettsége 4,3. A város egészségügyi ellátottságát az idős emberek jóra értékelik (3,78), a rendelési idővel nagyon meg vannak elégedve (4,2), a z előjegyzéseket és a szakrendelésre utalásokat közepesnél jobbra taksálják (3,15, illetve 3,68), míg a mentőellátottság jó jegyet kapott (4,02). Az idősek kétharmadának véleménye szerint az egészségügy az emberek egészségmegtartásában a betegségek esetében játszik szerepet, 12% szerint az emberek egészségéért felelős és egytizedük szerint a megelőzésben játszik fontos szerepet. Az idős emberek e gészségük megőrzése érdekében
elsősorban
egészségesen
étkeznek,
másodsorban
megfelelően 65
pihennek,
harmadsorban
nincs
káros
szenvedélyük.
Az idős
háztartások
egynegyedének megfelelő, 6%-ának nagyon jó az egészségi állapota, 17%-ában van súlyos beteg a családban, 6-6%-ában több családtag is beteg, illetve nem kielégítő az egészségi állapot. Tüdőszűrésen kétharmaduk, háziorvosi szűrések 77% -uk rendszeresen részt vesz. A mellrákszűrésen is a női háztartástagok fele, a fogászati szűrésen csak az idős háztartások 18%-a vesz részt. Az
idős
háztartások
háromnegyedében
él
tartós
beteg,
vagy
egészségkárosodott személy. Ezek közül háromtizedben cukorbeteg, 15% -ában idegbeteg, héttizedében szív-
és
érrendszeri
megbetegedésben
szenvedő,
egytizedében légzőrendszeri beteg, 13%-ában emésztőrendszeri megbetegedésben szenvedő, egytizedében allergiás, 44%-ában mozgásszervi megbetegedett, 14%ában csökkent látó, vagy hallássérült.
A problémás feladatellátások gyakorisága az időskorúak háztartásaiban százalék Igen, Nem Igen, Nem Feladat rendNem vonatkosegítségfeladata szeresen zik rá gel Háztartás ellátása 60,3 9,7 5,9 21,9 2,1 Kerti munka 47,5 14,3 10,9 8,0 19,3 Háziállat ellátása 34,9 2,5 5,0 12,6 45,0 Hobbiállat ellátása 49,2 2,5 2,5 10,9 34,9 Javítás, karbantartás 25,6 7,6 18,9 40,8 7,1 Gyermek, unoka gondozása, felügyelete 33,6 1,7 3,8 38,2 22,7 Gyermek, unoka háztartásába, gazdaságába való besegítés 19,7 3,8 5,9 42,9 27,7 Betegápolás, valakinek az ellátása 11,3 1,3 3,8 35,7 47,9 Közéleti tevékenység, önkéntes munka 5,0 0,4 5,0 24,4 65,1 Akiknek az önellátásában akadály lép fel, azok közül az étkezésben közel négytizedüket, tisztálkodásban
kétharmadukat, öltözködésben
háromötödüket,
illemhelyhasználatban
kétötödüket,
lakáson
közel
egyharmadukat
belüli
közlekedésben, héttizedüket bevásárlásban, főzésben, mosásban, takarításban közel felüket, közlekedésben valamennyijüket és a mindennapi ügyintézésben négyötödüket érinti.
66
Az idős emberek jövőre vonatkozó aggodalmai özvegyülés házasság romlás kapcsolat romlás életkörülmény romlás más egészségének romlása saját egészség romlása szellemi képesség csökkenése anyagi javak szűkössége elfoglaltság hiánya 0%
10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100% nem aggódik
kicsit aggódik
aggódik
67
Idősek kérdőívének eredményei A Pakson élő idősek 95%-ának vannak gyermekei, ezek több mint felének két gyermeke, egynegyedüknek ennél több, míg egyötödüknek csak egy. Az idős személyek 21%-a közös lakásban él gyermekeivel, akikkel általában normális kapcsolatot tartanak fenn (mindössze 2%-uk említett elfogadható szintet, rossz kapcsolatról egyikük sem számolt be). Azonban ezt fenntartásokkal kell kezelni, mivel a kérdezés az adott helyszínen történt, sokszor más családtag jelenlétében. A nem együtt élő gyermekek 89%-ával gyakori a kapcsolat, 4%-ukkal csak ünnepekkor, 8%-ukkal ennél is ritkábban találkoznak. Minimális, de előfordul, hogy az idős ember nem tartja a kapcsolatot gyermekével, vagy csak levélben, telefonon érintkeznek. Az idősek felének nincs szüksége gyermekétől anyagi támogatásra, minden harmadik számíthat azonban ilyenre, a többiek pedig nem kapnak ilyet. Az idős személyek 86%-ának van gyermekeinek házastársa, vagyis veje, vag y menye. Mindössze 7%-uk él azonban együtt velük, vag yis Pakson is ritkák a több nemzedéket átfogó családok, háztartások. Akik együtt élnek harmonikus kapcsolatról számoltak be. Közel hasonló az arány azokkal a menyekkel, vejekkel történő kapcsolattartásának gyakoriságával, mint amilyet a gyermekek esetében láttunk , gyakori 85%, csak ünnepen 5, míg ennél is ritkábban 9%, minimális a kapcsolat nélküliség és telefonon érintkezés. Teljes mértékben megegyezik az anyagi támogatás kérdésére adott válasz az előbbiekkel, ami nem meglepő, hisz ugyanarról a családról van szó, legyen az a g yermek, vagy annak házastársa. Az idős emberek kilenctizedének élnek unokái, dédunokái, ezek egytizedének egy, kétti zedének kettő, 16%-ának három, 23%-ának négy, 8%-ának öt, a többieknek ennél több. A már előbb említett nagycsaládos hiányt mutatja azon idős emberek aránya is, akik együtt élnek unokáikkal, dédunokáikkal, mivel, mindössze 9% -uk, de a közös lakásban élés normális minőségű. A nem közös lakásban élő unokákkal, dédunokákkal
hasonló
a
kapcsolattartás, mint azok szüleivel.
Az anyagi
támogatásban jóval alacsonyabb azon idős emberek aránya, akik számíthatnak unokáiktól ilyen jellegű adományt (8%), mivel az unokák koruk miatt nem rendelkeznek forrással. Magasabb azoknak is a hányada, akik nem is várnak el támogatást (háromötödük).
68
Az idős emberek héttizede tart kapcsolatot testvéreivel, vagy házastársának, élettársának testvéreivel. Mindössze 3%-uk él együtt valamelyik testvérrel, s az a kapcsolat normálisnak mondható. A nem együtt élés esetében már lazábbak a kapcsolatok, mivel csak közel minden második idős ember számolt be gyakori találkozásokról, 12%-uk csak ünnepekkor, valamivel több, mint harmaduk ennél is ritkább kapcsolatról tett említést. Szerencsére nem túl gyakori a csak levélben, telefonon érintkezés (5%), s ennél is kevesebb a kapcsolat hiánya (2%). Kétharmadának nincs szüksége anyagi támogatásra a testvérektől, s mindössze 4% uk kap. Az idős emberek 5%-ának él még szülője, vagy házastársának, élettársának szülője. Ezek eg ynegyede él együtt azokkal normális kapcsolatban. Azok, akik nem élnek együtt zömükben rendszeresen találkoznak (egytizedük csak ritkán). Anyagi támogatást 8 %-uk kap, felüknek nincs rá szüksége. Az idős emberek közel kilenctizedének van egyéb rokon kapcsolata, mindössze 2%-uk él együtt a zokkal (fele-fele arányban normális és elfogadható viszonyban). A nem együttélésnél is lazábbak a kapcsolatok, mint az előbb említett rokonoknál, egynegyedük gyakori, egyti zedük ünepekkori, közel felük ritka kapcsolatot tart fenn. A telefonos, levélben történő kapcsolat 12%, m íg a kapcsolat hiány 4%. Az idős emberek ezektől a rokonoktól nem kapnak anyagi támogatást, kétharmaduknak nincs is rá szüksége. Területileg vizsgálva a kapcsolattartást elmondhatjuk, hogy, legtöbb támogatást a dunakömlődi idős háztartások kapnak, legkevesebbet pedig a családi házas körzetben élők, azok közül, akik igényelnek ilyen támogatást, de itt a legmagasabb azok aránya is, akik nem igénylik a támogatást. Unokától támogatást csak a központi belterületen élők kapnak rendszeresen, de itt számottevő kül önbség sem fedezhető fel a két városrészben lakó idős háztartások közt. A 70 éves és idősebb háztartásfővel rendelkező háztartások kapnak legnagyobb arányban anyagi támogatást gyermekeiktől, és azok az idős emberek, akik együtt élnek gyermekeikkel, vagyis a háztartásfő 60 éven aluli). Unokáiktól kapott támogatásnál a helyzet ugyanilyen, a különbség az, hogy a 60 -64 éves háztartásfőjű családoknál figyelhetjük meg legnagyobb arányban azokat, akik igényelnének támogatást, de nem kapnak.
69
Különböző feladatok ellátási gyakorisága 100%
80%
60%
40%
20%
rendszeresen
segítséggel
nem tudja ellátni
nem feladata
Közéleti tevékenység
Betegápolás
Gyermekek, unokák gondozása Más háztartásába, gazdaságába besegítés
Javítás, karbantartás
Egyéb hobbiállat gondozása
Háziállatok ellátása
Kerti munka
A háztartás ellátása
0%
nem vonatkozik rá
Az idős emberek közel fele nem lát el háziállatokat, hobbiállatokat csak egyharmaduk.
Legtöbbet
a
háztartás
ellátásával
foglalkoznak,
hobbiállatok
gondozásával, majd a ház körüli kert megművelésével, előbbi közel kétharmaduknak ad önálló feladatot, utóbbi kettő közel felüknek. Egyharmad -egyharmaduk foglalkozik rendszerese
háziállatok
ellátásával
és
gyermekek,
unokák
gondozásával,
felügyeletével. Legkevésbé a kerti munkát és a javítás, karbantartást tudják e llátni, az előbbit fizikai korlátuk, az utóbbit szaktudásuk hiánya miatt. A kerti
munka
ellátása
a
családi
házas
környéken
élő
idősek közt a
legproblematikusabb, a háziállat ellátás szintén, a többi területen nincs területi különbség. A há ztartás ellátásában legnagyobb problémái a 70 éves és idősebb háztartásfőjű háztartásoknak van, azoknál a családoknál, ahol a háztartásfő 60 év alatti a legnagyobb az idős embereknél a feladat ellátás hiánya (valószínűleg azért élnek együtt fiatalabb családtagjaikkal, hogy ellátásukról gondoskodjanak, s nem azért, hogy ők segítsenek a fiatalabbaknak). A kert ellátásánál is ugyanez figyelhető meg, vagyis minél öregebb (60 év után) a háztartásfő annál inkább rászorul a segítségre, s magas a nem ellátóak közt az olyan idős, aki fiatalabb családtagjával él együtt. Hobbi állat ellátásának problémája csak a 65 év feletti háztartásfővel rendelkező háztartásoknál fordul elő.
70
Aggodalmak véleményezése a jövőre, idős korra vonatkozólag
Mennyire aggódik… az elfoglaltság hiánya, a fölöslegesség érzése miatt az anyagiak miatt amiatt, hogy szellemi képességei megromlanak saját egészségi állapota miatt a család, családtagok egészségi állapota miatt a család életkörülményei, biztonsága miatt amiatt, hogy gyermekeivel, unokáival való kapcsolat gyengül amiatt, hogy házasságában, élettársi kapcsolatában problémák lesznek amiatt, hogy megözvegyül, egyedül marad
százalék Nem vonatkozik rá
Nem aggódik
Kicsit aggódik
Nagyon aggódik
69,8 45,0
19,8 37,6
9,9 17,3
-
47,1 28,1
33,8 45,5
18,8 26,4
-
22,4
37,6
36,1
-
34,8
42,8
22,4
-
86,8
6,2
2,4
4,5
52,3
3,3
0,8
43,5
14,6
21,5
24,6
39,3
Az idős emberek a jövővel kapcsolatban legnagyobb aggodalmukat az egészségi állapot romlása miatt fejezik ki, ott is elsősorban a család, családtagok egészségi állapotának változása miatt, majd ezután a saját maguké következik. Ha csak azoknál vizsgájuk az egyedül maradást, akiknek él még a házastársuk, élettársuk, úgy itt tapasztaljuk a legnagyobb arányú félelmet. Érdekes megfigyelni, hogy a kialakított kapcsolatokat kevésbé féltik az idős emberek, úgy érzik van már ennyi élettapasztalatuk, hogy sem a házassági, élettársi kapcsolatokban, sem a gyermekek, unokák kapcsolatában nem történhetnek nagyobb változások. A paksi idős embereknek a jövőben is lesz elég elfoglaltságuk, hogy ne érezzék magukat fölöslegesnek, ezáltal anyagi biztonságukban sem az aggodalomé a főszerep. A családi házas körzetben élő idős háztartások sokkal jobban aggódnak saját egészségük romlása miatt, mint a többi városrészben lakó idősek, s ugyanez elmondható
a
családtagok egészségért érzett aggodalomról
is. A család
életkörülményeiben bekövetkezendő romlásért már a lakótelepiek közt találunk nagyobb arányban olyanokat, akik aggodalmukról adtak számot. A megözvegyülés, az egyedül maradással szembeni aggodalom is a lakótelepieknél erősebb, de nem a
71
nagyon aggódóknál figyelhető meg eltérés, hanem azoknál, akik azt válaszolták, hogy kicsit aggasztja őket a probléma. Az elfoglaltság hiánya miatt a háztartásfő életkorának növekedésé vel egyenes arányban nő az aggódás mértéke. Az an yagiak hiánya miatt azonban a 65 -69 évesek jobban aggódnak, mint a legöregebbek, a szellemi képességek romlása iránti aggodalom elsősorban a 65 éves és idősebb népességet jellemzi. Saját egészségéért legjobban aggódik a 65-69 éves korosztályú háztartásfős család, ennél kisebb mértékben a 60-64 évesek. A családtagok egészségéért és a család életkörülményei miatt viszont a 70 évesek és idősebbek. A megözvegyülés, mint aggodalom forrása a legidősebb még kapcsolatban élőket és a 60-64 éveseket érinti inkább. Az idős emberek háromnegyede vallja azt, hogy valamennyi 60 éven felüli személyt a segítség, egészségi állapot és szociális helyzetének felmérése érdekében keressék fel a szociális gondozók. Ennél kisebb arán yú (kétharmadnyi) az a vélekedés, hogy beszélgetés miatt történjen a felkeresés. Érdekes, hogy a konkrét felkeresést tartalmazó kérdésre már magasabb a hajlandósági arány, mivel csak egytizedük nem válaszolna a felteendő kérdésekre. A gyakoriságnál szintén háromnegyedük válaszolta azt, hogy ezt a felmérést a leggyakrabban, vagyis évente szükséges megismételni. A szociális gondoskodásra leginkább a családi házas, majd a lakótelepi idős háztartásoknak van szükségük, a dunakömlődiek és a külterületen élők mondták azt legkevésbé, hogy szükségük van segítségre. Az egészségi állapot felmérését a családi házas körzetben lakók után a dunakömlődiek igénylik leginkább, a szociális ellátást a lakótelepiek, majd a családi házasok, s ugyan ez a helyzet a beszélgetés igényénél is. E két utóbbi formánál a dunakömlődi és a külterületi igény jóval alacsonyabb, mint a központi belterület két városrészénél. Ezek után érdekes, hogy a dunakömlődiek és a külterületiek egyöntetűen igénylik a felkeresést – az egészségi állapot felmérése céljából – ráadásul zömük az évenkénti megkeresésre szavaz. A lakótelepieknél volt a legkisebb arányú a felkeresés igénye, s annak évenkéntisége is. A szociális gondozók látogatásának szükségességét leginkább azok a háztartások preferálják, ahol a háztartásfő 65 éves vagy annál idősebb, és mindhárom
formájában
ez a
beszélgetés). A felkereséskori
helyzet (egészségi
állapot, szociális állapot,
tájékoztatási igény is
e
két csoportban
a 72
legmagasabb, itt azonban a 65-69 éveseké magasabb, mint a legidősebb korcsoportban. A gyakoriság egyenesen arányos a korcsoporttal, vagyis a fiatalabbak szerint
ritkábban
az idősebbek szerint
gyakrabban
kellene
a
látogatásoknak történnie. A Pakson élő, a felmérésben részt ve vő idős emberek alig veszik igénybe a nekik szóló ellátási formákat. Fakadhat ez abból, hogy a város – mint láttuk – nagyon fiatalos szerkezetű, s ezért viszonylag alacsony az idős emberek száma, de ami még fontosabb az az, hogy e zek a z emberek nem szorulnak (még) rá az önkormányzati segítségre. Azért néhány szó essék az ellátási formákról. Leggyakrabban az étkeztetést veszik igénybe, az idős emberek 8% -a, akik nem beszéltek elégedetlenségről a szolgáltatással kapcsolatban, s zömük elégedett, vag y teljes mértékben elégedett azzal. Azok, akik nem veszik igénybe, általában azért, mert nincs szükségük rá (95%), de 2%-uknak nem telik rá, nem tudja a szolgáltatás díját megfizetni. Még egyszer annyian tervezik az étkeztetés igénybevételét, mint amennyien jelenleg a szolgáltatás keretében kapnak étkeztetést. Az idős emberek 5%-a jár az idősek klubjába, s náluk még erőteljesebb a megelégedés foka (itt sincs elégedetlen, de 75%-uk teljes elégedettségének adott hangot). Akik nem veszik igénybe, azoknál szintén a legmagasabb arányú válasz a „nincs szüksége rá” volt, de 5% közlekedési probléma miatt nem tudja látogatni a klubot. Viszont ezt az ellátási formát nagyon kevesen választják az elkövetkezendő öt évben. A há zi segítségnyújtást és a támogató szolgáltatást az idős emberek 2 -2%-a veszi igénybe, s ők csak a legjobbat mondták azokról. A igénybevétel hiányánál ezeknél a szolgáltatásoknál is a szükség hiánya a legmagasabb, de a támogató szolgáltatás esetében szerepet játszik az is, hogy nem is hallottak erről az ellátási formáról (7%). Mindkét ellátást az idős emberek egytized-egyti zede tervezi a jövőben igénybe venni. A fokozott szemmel tartás igénybe vétele minimális, aki nem veszi igénybe azoknál szintén magas viszonylag az ismeret hiánya (7%) – túl a szükséglet hiányán – viszont itt tapasztalható a legmagasabb jövőbeni igény (15%). A szociális ellátási formák közül az időskori étkeztetést legnagyobb arányban a központi belterületen veszik igénybe, amellyel a családi házas körzetben jobban meg vannak elégedve. A lakótelepen lakók közül, akik nem tudják igénybe venn i a szolgáltatást, azok általában a térítési díját nem tudják megfizetni, és az 73
igénybevételt a külterületen is tervezik a közeljövőben, de a lakótelepen is többen, mint eddig. A házi segítségnyújtás és a jelzőrendszeres házigondozás elsősorban a családi házas környéken igénybe vett szolgáltatási forma, s ott is tervezik inkább a jövőben, akik nem tudják igénybe venni a nem ismeret mellett esti, és délutáni igényüket hangsúlyozták. Az idősek klubja is csak a központi belterületen jelenik meg, de itt a lakótelepieknél magasabb arányban, a dunakömlődiek és a külterületen élők elsősorban közlekedési nehézségek miatt nem tudják igénybe venni ezt a z ellátási formát, ami a családi házas körzetben is igen magas, de itt a nem megfelelő idő és a szolgáltatási díj is szerepet játszik. Érdekes, hogy jövőben is csak a központi belterületen tervezik az igénybe vételt. A támogató szolgálat nem igénylése a családi házas körzetben – ahol egyébként a leggyakoribb a városrészek közt – az ismeret hiányából fakad. A jövőbeni tervezése egyforma arányban jelentkezik a családi házas, a lakótelepi és a külterületi városrészben (Dunakömlődön nincs ilyen irányú terve zés). A fokozott szemmel tartás tervezése a külterületen és a lakótelepen is elég magas arányt mutat. Az időskori étkeztetés, mint szociális ellátási forma azon időseknél a leggyakoribb, akik 30-44 éves háztartásfőjű családokban élnek, utána a legidősebb korcsoportnál fordul elő, ez is azt bizonyítja, hogy akik fiatalabb családtagjaikkal közösen élnek, a gondoskodás miatt kerültek közös háztartásba. Az összes étkeztetés fele azonban így is a legidősebbeket érinti. Kielégítetlen igény a 60 éves és idősebb háztartásfőjű családokat érinti, terve zni pedig a 65 -69 évesek közt találjuk a legnagyobb hányadot. A há zi segítségnyújtás
intézménye elsősorban a
legidősebbeket érinti – de itt is van 30-44 éves háztartásfős család, mint igénybevevő – az ellátási forma nem ismerete is a legidősebbeknél jellemző, azonban a jövőbeni tervezés a 60-69 évesek közt a legjellemzőbb. A jelzőrendszeres házigondozás elterjedtsége kicsi, ismerethiány szintén a legidősebbeket jellemzi, igénylés az előbb említett korcsoport mellett a 30-44 éveseket is érinti. Idősek klubjába a 60 éves és idősebb háztartásfőjű háztartások tagjai járnak, itt is elsősorban a 65-69 évesek, de a szolgáltatásokkal leginkább a legidősebbek vannak megelégedve, s ők mennének leginkább, de a korukból fakadó közlekedési nehézségek hátráltatják ebben őket. A legnagyobb igény a 65 -69 évesek közt a legjellemzőbb. A támogató szolgálat az idősebbek ellátási formája, de a legidősebbek közt találni a legnagyobb arányban olyanokat, akik ismeret hiány miatt nem tudják igénybe venni ezt. Az előbbit támasztja alá az is, hogy a két legidősebb 74
korcsoportban magas a tervezések száma. Ugyanez mondható el a fokozott szemmel tartással kapcsolatban is. Pakson, hétvégén és ünnepnapokon egyáltalán nem, a gondozó szabadsága alatti elhelyezést és éjszakai gondozást minimálisan vennének igénybe, akik igényelnék azok csak ingyenes formában tudnák elfogadni. Az állandó gondozásra szoruló idős vagy beteg családtagok – az idős emberek véleményei alapján – családi összefogással és megfelelő anyagi háttérrel biztosítható (43%), egyharmaduk szerint a családi összefogás elegendő, minden tizedik állami vagy önkormányzati segítséget vár ehhez. A lakótelepi idős háztartások nagy része – háromnegyede – szerint (a dunakömlődiek ennél valamivel kisebb hányada) az állandó gondozásra szoruló idős, vagy beteg családtagok ellátása csak a család összefogásával és megfelelő anya gi háttér meglétével oldható meg, s kevésbé hisznek az önkormányzati segítségben, a külterületen élők a családi összefogást is elegendőnek tartják. A jelenlegi helyzet to vábbélésének várakozását mutatja az is, hogy az idős emberek szerint
az idősellátásban
elsősorban
a
gondozást
vállalni
tudó
hozzátarto zót kell megfizetni (közel kétharmaduk szerint). A jelenleginél nagyobb arányban jelenik meg a bentlakásos intézmények fejlesztése (egyötödük), s 17% a házigondozásra teszi a voksát. Ez tükröződik abban is, hogy az idősek 86%-a (zömük Pakson) képzeli el a jövőjét családi körben, ahol a gondozása megvalósul, minden tizedikük szeretne időskorúak otthonába költözni. Szociális gondozás igénybe vétele és az eltartási szerződéskötést elenyészően választanák. Az időskorúak otthonában háromnegyedük kiemelt férőhelyes szolgáltatást venne igénybe. A lakótelepi idős háztartásoknál a legmagasabb a házi gondozás fejlesztésére pénzt költendő háztartások aránya, a bentlakásos intézményekre a dunakömlődiek nem
költenének.
Nem
meglepő
ezek
után,
hogy szociális
gondoskodás
igénybevételét a lakótelepen élő háztartások, míg idősek otthonába költözést a külterületen élők preferálják a legjobban. Az állandó gondozásra szoruló idős vagy beteg családtagok ellátása a 60 év alatti háztartásfőjű családok (ahol idős ember is él) szerint leginkább a megfelelő családi összefogással oldható meg, amiben a saját tapasztalatuk játszik szerepet (ebben élnek). Az anyagi javak az ennél idősebb családoknál jelenik meg markánsabban. Az önkormányzati segítség pedig leginkább a 65-69 éves 75
háztartásfőjű családoknál a legjellemzőbb, ami a fenti szolgáltatás igénylésekből egyenesen következik. Az sem meglepő ezek után, hogy a házi gondozás fejlesztése is legnagyobb arányban ugyanezen háztartásoknál jelenik meg. Érdekes, hogy a 3044 éveseknél magas a bentlakásos intézmények fejlesztési igénye. A legidősebbek viszont a hozzátartozó megfizetésében látják a jövő idősellátását. Így érthető az is, hogy az életvitelt a legidősebbek leginkább családi körben képzel ik el (86%), eltartási szerződésben a 60-64 évesek egy kicsi része gondolkodik (2%), és az időskorúak otthonába leginkább a 65-69 évesek mennének (28%). Minden huszadik idős ember tud olyan másik idősről, aki egyedül él és segítségre szorul, mert nem kap senkitől támogatást, azonban ezt nem jelezték sehol sem, a rászorulók fele azonban a polgármesteri hivatalnál és a családsegítőnél jelezték az igényüket.
76
Fiatalokat tartalmazó háztartások véleményei A 30 éven aluliakat tartalmazó háztartások egyharmada tervezi, hogy a közeljövőben változtat valamilyen módon a lakáskörülményein, közel felük egy-két éven belül. A válto ztatók negyede családi ház vásárlással, másik negyede pedig a jelenlegi lakása átalakításával oldaná meg a helyzetet, egyötöde pedig nagyobb lakásba költözne. Azok, akik költöznének legnagyobb arányban (felük) ugyanabba a környékbe, ahol jelenleg is laknak, egyötödük Pakson de máshová és szintén ugyanennyien még nem döntöttek, vagyis kevés az a háztartás, aki el akarná hagyni a várost (15%). Az okok közt a leggyakoribb a gyermek jövőjének megteremtése, és a kedvezőbb lakáshoz jutás és fenntartás, ezt követi a tartalmasabb szabadidő eltöltés és a jobb munkalehetőség reménye. A lakás állapotával a háztartások egyharmada nagyon elégedett, ugyanil yen a „csak” elégedetteké is, a lakás komfortosságával közel kétharmaduk teljesen elégedett. Közel ugyanannyian (egyharmaduk) mondja azt, hogy a lakás fenntartása egyáltalán nem nehéz, mint ahányan 4-es, 5-ös osztályzatot adtak, vag yis teljesen vagy csak egyetértenek ezzel a kijelentéssel. A lakást kicsinek tartja egytizedük, nagynak mindössze 3%-uk. A kö zbiztonsággal teljes mértékben
kétötödük
elégedett, közel háromtizedük elégedett, és egyötödük adott közepes osztályzatot. Az élet drágaságára egynegyedük panaszkodik (egyharmaduk itt is közepesre értékelt). A szomszédaikkal héttizedük teljes mértékben elégedett, a zöldterület nagyságával valamivel több mint felük. A há ztartások háromtizede ért egyet azzal teljese mértékben, hogy jobb infrastrukturális ellátás lehetne, de további negyedük is egyetértésének adott hangot ez ügyben. A munkalehetőségekkel nagyon elégedetlen 43%-uk, de egyötödük is még elégedetlen. A fiatalokat tartalmazó háztartások több mint négyötöde 1970 után épült lakásokban él, amelyek kétötöde megfelelő állagú, fele kisebb-nagyobb felújításra szorul és mindössze 7%-ának van valamilyen problémája. Leggyakoribb probléma a szigetelés és a fűtési rendszer elavulása. A háztartások több mint egytizede bérlőként lakik az adott lakásban, nagyobbik részük az önkormányzat által bérbe adottban. A háztartások 95%-ában van telefon, háromnegyede rendelkezik autóval, 93%-ában van automata mosógép, videó magnója háromnegyedüknek, DVD lejátszója egyharmaduknak van. Tíz háztartás közül minden hetedikben van
77
számítógép, s ahol nincs ott is mindem második szeretné ha lenne. Általánosságban elmondható, hogy sokkal jobban fel vannak szerelve háztartási gépekkel, autóval, telefonnal és számítógéppel a fiatalokat tartalmazó háztartások mint a többi paksi háztartás. A különböző háztartási cikkekkel való ellátottság mértéke a fiatalokat tartalmazó háztartásokban telefon 100
számítógép
80
személkygépkocsi
60 40 20 DVD lejátszó
0
videómagnó
autómata mosógép
mosogatógép
videókamera
A 30 év alatti háztartástaggal rendelkező háztartások egyötöde korlátozta az elmúlt télen lakásának egyik helyiségében a fűtést. A há ztartások minimális százalékában fordult elő lakbér, lakáskölcsön törlesztés, közös költség, gázszámla tartozása az elmúlt időszakban. Elektromos energia számláját a családok 7% -a nem tudta minden esetben havonta fizetni, ezek nagy része csak egy hóna pig tartott, oka legtöbbször a munkanélküliségben keresendő. Víz- és csatornadíj, valamint távfűtés nem fizetés a háztartások 4-4%-ában fordult elő. A fiatalokat tartalmazó háztartások egyötödében van elvált háztartástag, s ezek közel kilenctizedében volt gyermek a házasságban. A g yermekek zöme (83%) a megkérdezett családjában nevelkedik tovább. A gyermekek láthatása ezeknek a háztartásoknak a háromtizedében okozott problémát, amelynek leggyakoribb oka a volt házastársak megromlott kapcsolata volt. Ahol gyermektartást kell kapniuk a családoknak, ott nagyobb részt megfelelő rendszerességgel a meghatározott összeg meg is érkezik, ahol pedig fizetni kell valamennyi esetben megfelelő időben és mértékben teljesítették a kötelezettséget. A háztartások egyötödében volt a válás után a lakáshelyzettel gond, amely általában családi segítséggel meg is oldódott.
78
A fiatalokat tartalmazó háztartások 17%-a tervez a követke ző öt évben gyermeket (4%-ában van terhes családtag jelenleg is). A háztartások 16% -ában több, 6%-ában kevesebb gyermeket terveztek. Elsődleges okként a nem megfelelő családi hátteret említették, de az an yagi helyzetet és az egészségi állapotot is többen jelölték meg a kevesebb gyermek születését kiváltó okként. A családok 95% -ában mindent megtettek a csecsemők szoptatásáért, s ugyanilyen arányban értenek egyet azzal, hogy e zek a gyermekek ellenállóbbak a betegségekkel szemben. A 30 éven aluli háztartásoknál a bántalmazások ismerete megegyezik a paksi átlaggal. A fiatalokat tartalmazó háztartások részesedése az egyes szociális ellátási formákból százalék Ellátási forma Lakásfenntartási fűtési támogatás Ápolási díj Átmeneti segély, rendkívüli gyermekvédelmi támogatás Rendszeres szociális segély Temetési segély Rendszeres gyermekvédelmi támogatás, rendszeres nevelési segély Felzárkóztatási ösztöndíj Mo zgáskorlátozottak támogatása Első lakáshoz jutás, lakásépítési támogatás Kábeltelevízió támogatás Közgyóg yellátás, gyógyszertámogatás Szemétszállítási díjkedvezmény Gyermekjóléti szolgálat Családsegítő szolgálat Bölcsőde
Részesülő háztartás 9,2 2,0 18,5 8,4 7,6 17,3 1,2 2,0 9,6 0,4 7,7 2,0 2,0 3,2 19,4
A fiatalokkal együtt élő háztartások egytizede részesedett lakásfenntartási támogatásban, s akik nem kértek azok közül egyötödnyien azért nem, m ert nem jogosultak, s csak kétharmaduk mondta azt, hogy nincs rá szüksége. Ápolási díjban 2%-uk, átmeneti segélyben, rendkívüli gyermekvédelmi támogatásban (valószínűleg inkább ez utóbbiban) 19%-uk. Ez utóbbi segélyformánál a nem kérők egytizede jogosultsági hiány miatt nem kért. A há ztartások 8-8%-a kapott rendszeres szociális segélyt, temetési segélyt közgyóg yellátást, gyógyszertámogatást. Szintén
a
háztartások közel egyötöde (18%) kapott rendszeres gyermekvédelmi támogatást, s
79
itt is a háztartások 4%-át (hasonlóan a rendkívüli gyermekvédelmi támogatáshoz) 4%-a kért, de nem kapott és szintén a nem kérők egytizede azért nem kért, mert nem jogosult az ellátási formára. A családok egytizede részesedett lakáshoz jutási támogatásban, s itt is egytizednyi az olyan nem igénylés, ami a jogosultsági hiány miatt követke zett be. A háztartások 2%-a gyermekjóléti szolgáltatásban, 3%-a családsegítő szolgálat szolgáltatásában részesült, egyötödük pedig igénybe vette a bölcsődei szolgáltatást. A háztartások egyötöde tervezi a lakásfenntartási, fűtési támogatás, 15%-a a rendszeres gyermekvédelmi, és 15%-a az első lakáshoz jutási támogatás igénybe vételét. A 30 é vben aluliakat tartalmazó háztartások a város egészségügyi ellátását 3,36 értékelték az ötfokú skálán. A rendelési időt 3,76-ra, a mentőellátottságot 3,44re, a szakrendelésre utalást 3,29-re és az előjegyzéseket 2,92-re értékelték. A háztartások háromtizede elsősorban úgy vigyá z a z egészségére, hogy rendszeresen jár szűrővizsgálatokra, ugyanennyien a sportot tekintik a fő egészségmegőrzőnek. A megfelelő pihenés csak 4%-uknál a legfontosabb egészségőr. Tüdőszűrésen, nőgyógyászati vizsgálaton (akiknek kell) négyötödük rendszeresen részt vesz, mellrákszűrésen a felük, prosztatavi zsgálaton egytizedük (szintén akiknek kell ). Rendszeres háziorvosi szűrésen és rendszeres fogorvosi vizsgálaton a háztartások több mint fele megjelenik. A háztartások kétötödében van tartós beteg és/vagy egészségkárosodásban szenvedő családtag. Egytizedében cukorbeteg, 38% -ában szív- és érrendszeri megbetegedésben szenvedő, 37%-ában allergiás beteg, háromtizedében mozgásszervi betegségben szenvedő háztartástag található. A parlagfű ellenes törvény végrehajtásának a rossz hatékonyságát a válaszadók fele szerint az ellenőrzés gyengesége, 47%-a szerint a hiányos végrehajtás okozza. Az iskolai egészségvédelmet az ismerők egynegyede nem tartja megfelelőnek, 91% -uk egyetért a szűrővizsgálatok fajtáinak kiszélesítésével, s kilenctizedük a hatékonyabb felvilágosító munka kiterjesztésével is. Az iskolaorvos értékelése 3,22, az iskolai fogorvosé 3,57, a védőnőé 3,39 és a gyermekvédelmi felelősé 2,76 (ötfokú skálán). A fiatalokat tartalmazó háztartások alacsonyabbra értékelik a lakókörnyezettel kapcsolatos
kérdések
zömét,
mint
a
teljes
népesség,
ez alól
csak
a
gyermekintézmények száma, és az önkormányzat gyermekekkel kapcsolatos szolgáltatása kivétel, ahol 3 és egy századdal magasabb értéket adtak. Jóval rosszabbra értékelik a helyi tömegközlekedést (3,09), a játszóterek mennyiségét (3,19), az utak, járdák
állapotát 2,06) és a munkalehetőségeket. A várossal 80
kapcsolatban is negatívabban nyilatkoznak a háztartások különösen a fiatalok megtartásában (2,08), a kereskedelmi ellátottság (3,63), a kulturális élet (3,21) és az egészségügyi ellátás (3,33)megítélésében nagyok az eltérések.
81
Fiatalok kérdőívének eredményei A fiatalok hét közbeni
szabadidő-eltöltésének leggyakoribb
formája
a
videózás/televízió nézés, amelyet összességében kétharmaduk említett. Második leggyakoribb tevékenység a zenehallgatás (egyharmadukna k), míg harmadiknak a barátok felkeresése (egynegyedüknek). Hét közben alig járnak szórakozóhelyekre, minimális a színház- és a koncertlátogatás, de moziba is csak 4, disco, pub, klub, kocsma látogatását is csak 6%-uk említette. Az összes tevékenység esetében viszonylag alacsony gyakorisággal szereplő számítógép használat (19%) esetében nagyon magas az első helyen említés, vagyis ezeknek a fiataloknak közel fele nagyon kötődik a számítógéphez. Érdekes, hogy a szintén nem olyan nagy arányú tevékenységek, mint a 22%-os olvasás és a 13%-os sportolás körében figyelhető meg az első helyen említés magasabb részaránya (32, illetve 35%). Ezzel ellentétben a videózás /televízió zásnál a válaszolók több mint fele csak a harmadik helyen említette azt, míg a zenehallgatásnál a második hely aránya volt a legmagasabb (46%). Ez azt jelenti, hogy a paksi fiatalok sem különböznek a szabadidő felhasználásukban, az országos átlagtól, vagyis a televízió zás a kikapcsolódás első számú kiszolgálója. Azonban az is figyelemre méltó, hogy sem ez a forma, sem a zenehallgatás a tevékenységet folytatóknál nem a legfontosabb, vagyis egyfajta háttér televízió zásról, háttér rádió- és zenehallgatásról lehet szó. A hétvégék szabadidő eltöltése sok mindenben eltér a fiataloknál a hétközbenitől. A hét utolsó napjaiban vissza szorul a televízió/videó nézése (30%), és a zenehallgatás is (24%), főleg az előbbi drasztikus, hiszen több mint felére esik a tévénézők aránya.
Megemelkedik ezzel
szemben a
barátok látogatása
7
százalékponttal, de leginkább megnő a szórakozóhelyek látogatása (6-ról 25%-ra), vagyis minden negyedik paksi a hétvégén discoba, pubba, klubba és kocsmába jár. Ha kismértékben is de nő a más intézmények látogatása is a koncert és a mozi 2, a színház 3 százalékponttal. Kismértékben csökken a sportoló és a számítógépező fiatalok aránya, az olvasóké azonban 22-ről 13%-ra esik. Érdekes, hogy azok közül, akik a televíziózást választották, majd minden második az első helyre tette azt, s ugyanilyen arányú a szórakozóhelyre járók esetében is ez a választás. Ami azt feltételezi, hogy ezeknek a
fiataloknak majdnem minden
hétvégén
ez a
82
szórakozásuk, vagyis elmondható, hogy egy bizon yos törzsközönség fordul meg a szórakozóhelyeken hétvégén. A családi házas körzetben lakó fiatalok nagyobb hányada tölti leggyakrabban tévé zéssel a hét közbeni szabadidejét, mint a lakótelepen lakók, számítógépezni is gyakrabban szoktak hét közben, mint az előbbiek. A dunakömlődi és a külterületi fiatalok – a háztartások számítógép-ellátottságát figyelembe véve – jóval ritkábban töltik szabadidejüket a számítógép előtt. Érdekes, hogy a lakótelepen élő fiatalok, mind hét közben, mind hétvégén második, de leginkább harmadik szabadidő eltöltésként jelölték a számítógépezést. A hét közbeni olvasás gyakoribb a lakótelepei fiataloknál, mindhárom lehetséges jelölésnél, mint a családi házas körzetben élőknél. A hét végi olvasás azonban hátrább csúszott, vagyis leginkább csak harmadik gyakoriságban szerepel általában, abban nincs különbség, hogy a lakótelepiek olvasnak még így is gyakrabban. Dunakömlődön a fiatalok inkább második gyakoriságként szerepeltették hét közben, hét végén pedig harmadiknak. A hét közbeni zenehallgatást legelső tevékenységként a dunakömlődi fiatalok jelölték, a központi belterületen élők inkább másodikként (itt is a lakótelepiek voltak nagyobb arányban). Hét végén még jobban visszaszorul a zenehallgatás a harmadik leggyakoribb válaszok irányába, itt is a lakótelepiek aránya magasabb a családi házasokénál, a Dunakömlődön élő fiatalok ezt is előrébb, itt a második helyre rangsorolták. Moziba járás hét közben csak a lakótelepen kapott leggyakoribb voksot, Dunakömlődön és a külterületen másodikat sem. Hét végén már a családi házas környéken is van első jelölés, de leginkább csak a harmadik, lakótelepen pedig második. Azt azért érdemes megjegyezni, hogy ezek a jelölések sokkal kisebbek, mint a tévézésnél, vagy a zenehallgatásnál megfigyeltek. Koncertre hét közben csak a lakótelepről járnak a fiatalok, hét végén már a családi házas és a Dunakömlődön lakók is bekapcsolódnak e szórakozásba, de minimális minden városrészből a válasz mennyisége. Színházba járás hasonló tendenciát mutat, azzal a különbséggel, hogy dunakömlődi fiatalok nem jelölték ezt a szórakozási formát. Hét közben a szórakozás még nem jellemző, hét végén azonban minden területen meghaladja a fiatalok felét, akik elsőként említik a szórakozó helyek látogatását, különösen kiemelkedik a dunakömlődieknél, ahol meghaladja a háromötödnyit. A barátok meglátogatása a lakótelepi fiataloknál magasabb, mint a családi házas területen élőké, hét végén a fiatalok felét érinti a lakótelepi területen. A sport a központi belterület két területén hét közben ugyanolyan népszerű – egyharmadnyi – 83
hét végén már a lakótelepen élők – ha alacsonyabb szinten is – aránya nagyobb. Összességében elmondhatjuk, hogy területi megoszlást a családi házas és a lakótelepi fiatalok között nem befolyásolják a hét napjai, vagyis mind a hét közben, mind a hét végén a meglévő különbség azonos. A családi házas körzetben élők esetében a televízió zás és a számítógépezés a legfőbb kikapcsolódás, ezzel szemben a lakótelepiek többet olvasnak, művelődnek (mozi, színház, koncert) és látogatják a barátokat. A szórakozóhelyek látogatása (elsősorban hét végén) és a sportolás (itt inkább hét közben) esetében nem tapasztalható markáns területi különbség. A Dunakömlődön élő fiatalok zöme hét közben televízió nézéssel és zenehallgatással, hét végén pedig szórakozó helyen kapcsolódnak ki. Az előbbieket összegző kérdésre adott válasz is jól tükrözi, hogy a fiatal ok kétötöde otthon egyedül (televízió,
videó
nézés,
zenehallgatás, számítógépezés)
tud
a
legjobban
kikapcsolódni, 25% a barátokkal közösen otthon, vagy a barátoknál, míg 12% -uk szórakozóhelyeken. Közel ugyanennyien kapcsolódnak ki a természetben, míg 4 4%-uk rokonoknál, illetve a sportpályán. A televízió nézés, videózás leginkább a 20-24 éves korosztályra jellemző, s legkevésbé a 15-19 évesekre (ez mind a hétköznapokra, mind a hét végékre igaz). A számítógépen történő játszás a 25-30 éves korosztálynál is jellemző foglalkozás, de a legfiatalabb korosztálynál jelentkezik leggyakrabban, igaz nem elsődleges, hanem második, harmadik időtöltésként. Az olvasás a középső korosztály és a legfiatalabb korosztály jellemzője, de itt sem minden esetben a legelső időtöl tésként jelezték a fiatalok. A zenehallgatás a 15-19 évesekre jellemző leginkább és a kor előrehaladtával csökken az említése. Moziba leginkább a 25 -30 évesek járnak, a legfiatalabb korosztálynál ez az idő eltöltés kevésbé jelentkezik. Az előbb említett szabadidő eltöltésben a hét közbeni és a hétvégi említések között korcsoportonként nem volt eltérés, vagyis abban nincs különbség, hogy az adott te vékenységet hét közben vagy hétvégén eltérő gyakorisággal folytatnák a paksi fiatalok. A koncertre járásban már van, abból a szempontból, hogy a legidősebbek hét közben nem, csak a hétvégén hallgatnak zenei produkciókat, míg a fiatalabbaknál mind a két idő dimenzióban előfordul. Leginkább a legfiatalabbak érdeklődését keltik fel a koncertek. A színházba járásnál pont ellenkező tendencia figyelhető meg, vagyis az idősebb korosztály preferenciájában erősebb. A szórakozóhelyek látogatásában a kor előrehaladtával csökken az elsődleges említés, a 15 -19 éveseket tekinthetjük a törzsközönségnek. A barátokkal való találkozásnál hét közben nincs számottevő 84
különbség a különböző korcsoportú fiatalok közt, míg hét végén az idősebb korosztályok említették gyakrabban ezt a z elfoglaltságot. A sportolás jellemzően a legfiatalabbaknál jelentkezik tevékenységként. A fiatalokat tartalmazó háztartások szabadidő-eltöltésének első említési gyakorisága, a fiatalok korcsoportja szerint Tevékenység
14-19
Televízió nézés, videózás Számítógépes játék Olvasás Zenehallgatás Mo zi látogatása Koncert látogatása Színház látogatása Szórakozóhely látogatása Barátok látogatása Sportolás Egyéb
63,2 52,5 37,9 40,6 0,0 0,0 0,0 23,5 24,1 53,8 53,8
Televízió nézés, videózás Számítógépes játék Olvasás Zenehallgatás Mo zi látogatása Koncert látogatása Színház látogatása Szórakozóhely látogatása Barátok látogatása Sportolás Egyéb
53,2 44,1 22,2 25,6 22,2 12,5 33,3 66,0 43,4 41,7 42,9
20-24 éves hét közben 79,1 53,6 38,5 37,5 9,1 0,0 0,0 0,0 21,6 23,1 45,5 hétvégén 59,5 29,4 27,8 22,5 16,7 60,0 0,0 52,6 52,2 33,3 40,0
százalék 25-29
73,1 77,8 31,4 23,1 20,0 0,0 0,0 0,0 23,3 31,3 36,8 58,3 41,2 20,8 14,3 55,6 0,0 0,0 37,5 52,5 14,3 57,1
A fiatalok 14%-a nem jár rendszeresen szórakozóhelyekre, egyharmaduk alkalmanként, negyedük hétvégenként hetente, egytized-egyti zedük kéthetente, illetve havonta, s mindössze 6%-uk sűrűbben, mint egyszer hetente. A kikapcsolódás fő helyszíne az otthon majdnem kétharmada mondta ezt a lakótelepi és a dunakömlődi fiataloknak, a családi házas körzetben élők több mint fele. Rokonoknál, a külterületi fiataloknál tapasztalhatjuk a legnagyobb arányt, ami a háztartások felszereltségében meglévő különbségekkel is magyarázható és a szórakozóhelyektől való nagyobb távolsággal, de a dunakömlődi fiatalok is magasabb arányban jelölték
85
a rokonokat. A sport azonosságát mutatja, hogy a központi belterület két városrészében – és csak ott – azonos arányban szerepel a válasz. Szórakozóhelyen a családi házas körzetben élő és a dunakömlődi fiatalok közel ötöde tud leginkább kikapcsolódni. A kö zépső korosztály (20-24 évesek) tagjai említették legnagyobb arányban az otthoni kikapcsolódást, míg a szórakozóhelyet és a sportpályát a legfiatalabbak. A természetet, mint a kikapcsolódás helyszínét valamennyi korcsoport egyformán jelölte helyszínnek. Nem meglepetés, hogy a legfiatalabbak általában minden hétvégén járnak szórakozóhelyekre, s ugyanez mondható el a 20 -24 évesekre is (csak kevesebben), náluk magas a kéthetente hétvégén szórakozók aránya, a legidősebbek nagy része viszont csak alkalmi szórakozóhely látogató. Érdekes hogy náluk és a legfiatalabbak közt találni az átlagtól eltérően több olyan fiatalt, aki nem jár szórakozni, vagyis a 20-24 évesek majdnem mindegyike – ha különböző gyakorisággal –, de megfordul szórakozóhelyeken. A szórakozóhelyen eltöltött idő hét közben naponta a fiatalok több mint a felénél 1-2 órát tesz ki, egyharmaduk esetében 3-4 órát, egytizedüknél 5-6 órát. Hétvégén ezzel szemben 44%-uk 3-4 órát töltenek szórakozóhelyeken, háromtizedük 5-6 órát. Hét közben a fiatalok kétharmada – természetesen – esténként jár szórakozni, ötödük délutánonként, 12%-a éjszaka, hétvégén az időszakok megváltoznak, a fiatalok közel fele este, 46%-a éjszaka jár a szórakozóhelyekre, délután mindössze minden huszadikuk, délelőtt egyikük sem. A szórakozóhelyen történő gyakoriságban nincs nagy területi különbség, hiszen valamennyi városrészben a fiatalok a heti hétvégi gyakoriságot említette leginkább, különbség annyi, hogy a lakótelepiek a kéthetenkénti hétvégi szórakozóhelyre járást gyakrabban jelölték, míg a többi városrészben a hetente többszöri szerepelt jobban. Hét közben a hosszabb szórakozás a központi belterületen jelenik meg, a másik két városrésznél a közlekedési nehézségek nem teszik ezt lehetővé, hét végén már a dunakömlődiek és a külterületiek is hosszabb időt töltenek szórakozóhelyeken. Hét közben a legfiatalabbak – valószínű a tanulás miatt – általában 1-2 órát töltenek szórakozással, míg az idősebbek 3-4 órát, de előfordul a hat órát meghaladó szórakozóhely látogatás is. A hétvégén azonban megfordul a dolog és a fiatalab bak töltenek több időt a szórakozóhelyek látogatásával és az idősebb korosztályok kevesebbet. Abban is van különbség, hogy mely napszakban történik a szórakozás,
86
míg a 15-19 évesek hétvégén este és éjszaka, addig az idősebbek délután és este járnak szórakozni (hét közben nincs különbség). A fiatalok négyötöde Pakson tölti szabadidejét, egyharmaduk a Bongó nevű szórakozóhelyen tölti leggyakrabban idejét, azt is mondhatjuk, hogy ez a legfelkapottabb hely jelenleg a városban. Összesen 17 települést neveztek me g a fiatalok, a vidéki szórakozóhelyek közül a madocsai disco (6%) kapta a legtöbb jelölést. A Dunakömlődön élőknél is a madocsai disco nagyon magas részesedést kapott. A két legjellemzőbb szórakozóhelyen kívüli más helyek látogatása a 20 -24 évesekre jellemző. A
szórakozóhelyre
járó
fiatalok
közel
háromnegyede
leggyakrabban
belépőjegyekre költ, második leggyakoribb kiadás az alkoholmentes italok vásárlása (57%). A szórakozóhelyre járó fiatalok mindegyike erre minden esetben költ, alkoholos italokra csak háromnegyedük, ételt pedig minden második fogyaszt. A számokból kitűnik, hogy a paksi fiatalok legnagyobb kiadása a belépőjegy, vag yis legtöbben kimondottan szórakozni, a szabadidőt kellemesen eltölteni járnak el otthonról. Jól példázza ezt, hogy játékgépekre és számítógépezésre alig költenek, ez utóbbi elsősorban otthoni tevékenység. A dunakömlődiek költenek belépőjegyekre a legtöbbet – valószínűleg a magasabb arányu discoba járás miatt – s a családi házasok viszonylag kevesebbet. Ők alkoholmentes italokra költenek legtöbbet a többi városrész fiataljaihoz képest. Alkoholos tartalmú italokra a dunakömlődi és a külterületi fiatalok költenek inkább. A legfiatalabbak költenek a belépőjegyekre és az alkoholmentes italokra a leginkább, a kor előrehaladtával gyakrabban étkeznek ezeken a helyeken és alkoholos italokra is jóval többet költenek az idősebb generációk. Minden hatodik fiatal mondta azt, hogy nem jár szórakozóhelyekre, ezek közül a legtöbben (egyharmadnyian) azt válaszolták, hogy nincs rá igényük, míg 28% -uk családi elfoglaltságot említett. Eg yti zed-egyti zednyien a szülői engedély és az anyagiak hiányát jelölte meg. A központi belterületen élő fiataloknál a szórakozóhely kerülésének elsőszámú oka az, hogy nincs is rá igénye, míg a másik két területen a családi elfoglaltság a leggyakoribb ok, a második felcserélődik a területek közt. Nem nagy meglepetés, hogy a 15-19 évesek közt találni olyanokat, akik azért nem járnak szórakozni, mert nem engedik a szüleik, de itt is magasabb azok aránya, akiknek nincs igényük rá. A legidősebbek közt látni a legnagyobb hányadban olyan
87
fiatalokat, akik családi elfoglaltságot említették okként, valószínűleg ezek azok, akiket kiskorú gyermekeik miatt nem tudják a szórakozóhelyeket felkeresni. Anyagi problémák és munkahelyi elfoglaltság a legfiatalabb és a legidősebb korosztályoknál jelentkezik okként a tanulás pedig a legidősebbeknél egyáltalán nem a másik kettőnél azonos arányban. A fiatalok szerint, akik nem a városban szórakoznak leggyakrabban a paksi szórakozóhelyek nem kedvelését, és azt válaszolták, hogy a baráti társaság is vidékre jár, és ők azokat követik. A fiatalok fele szerint más zenei stílus van vidéken, és ez vonzza őket, de ugyanennyien a kíváncsiságukkal indokolták a más településen történő szórakozást. Akik nem Pakson járnak szórakozni, azok közül a dunakömlődiek a jobb zenét és a jobb társaságot, és a barátok is odajárnak, de ez utóbbit említik leginkább a családi házas és a lakótelepi körzetben élők is. Az hogy nem egy helyre járnak Pakson kívül a Dunakömlődön élők és a Paks központi belterületén – főleg a lakótelepiek – lakó fiatalok, abból is lemérhető, hogy ellenkezően vélekednek a hely olcsóságáról és a drog beszerzéséről. A madocsai disco nem olcsó és nehéz drogot beszerezni, míg a másik hely olcsóbb és a drogbeszerzés is egyszerűbb, bár ez utóbbi függhet a fiatalok életkorától is. Azok közül, akik nem Pakson járnak szórakozóhelyekre a 20-24 évesek a zenei stílus, a 15-19 és a 25-29 évesek a baráti társaság máshol léte miatt teszik azt (a legidősebbek a kevesebb ismerőst is említették a barátok mellett). A drog beszerzési könnyedséget a 20 évnél idősebbek említették meghatározó okként, a kíváncsiságot pedig a 15-19 évesek. Második okként azonban a 20 évnél fiatalabbak közt is megjelent a drogbeszerzés könnyebbsége. A helyben történő szórakozásnak két meghatározó volta van a paksi fiatalok szemében, az eg yik a baráti társaságok itt léte, a másik pedig a közlekedési lehetőségek szűkössége, valószínűleg elsősorban a visszautak problémái. Az első vélemény kiegészítését jelenti a következő két említett ok a jobb társaság és a több ismerős. Ezek alapján elmondhatjuk, hogy a paksi fiatalok kialakult baráti társaságokban, közösen szeretik eltölteni – mint fentebb láttuk – elsősorban hétvégenként szabadidejüket. A fiatalok szerint – elsősorban a központi belterületen élők – a baráti társaság és az ismeretségi kör, valamint a zenei stílus a meghatározó
88
ok, hogy Pakson szórakoznak. Ez utóbbival a dunakömlődiek nem nagyon értenek egyet, s érdekes, hogy ők mondják inkább, hogy könnyebb a drogbeszerzés. A 20-24 évesek közül mondták legtöbben, hogy azért Pakson szórakoznak, mert nehéz a közlekedés a nem paksi szórakozóhelyekre és vissza. A másik két korosztálynál a legfőbb indok a baráti társasság és az ismerősök nagyobb szám a Pakson. A paksi drogbeszerzés nehezebb lehet, mivel ezt jóval kevesebben és inkább a második helyen említették a fiatalok közül. A szórakozóhelyek felszereltségének minősítése csak alkoholmentes italok dohányzás tiltása füstelszívó nyugodt beszélgetés teke sakk asztalitenisz csocso video internet játékgép darts billiárd tini disco zene 0%
10%
egyáltalán nem fontos
20%
30%
nem fontos
40%
50%
60%
fontos is meg nem is
70%
fontos
80%
90%
100%
nagyon fontos
A fiatalok legtöbbre a jó zenét értékelik, vagyis ez határozza meg a szórakozóhely kiválasztását, de meghatározó még a füstelszívás lehetősége és a nyugodt beszélgetés is. Ami nem igazán érdekli a városi fiatalok zömét az a sakk, asztalitenisz és a játékgép. Érdekes, hogy a videó/DVD sem túl meghatáro zó, ami megint csak összhangban van azzal, hogy ezt is saját otthonaikban, vagy barátaikkal közösen részesítik előnyben és nem a szórakozóhelyeken. Sajnos az alkoholos italok iránti igény is megjelenik, ami azt feltételezi, hogy a szórakozó helyen eltöltött időhöz hozzátarto zik némi alkoholfogyasztás is. (Azonban itt is szeretnénk jelezni, hogy a felmérés eredményei valamennyi fiatal átlagos véleményét tükrözi, így a rétegek szerint eltérő álláspontok valószínűsíthetőek.) A dohányzás tiltásának kérdésében megoszlik a fiatalok álláspontja, valószínűleg abból kifolyólag, hogy aki dohányzik, szeretné, ha nem tiltanák, aki pedig nem az azt szeretné, ha tiltanák.
89
A paksi fiatalok a szórakozóhelyekkel kapcsolatos fontossága, területi bontásban (a fontos és a nagyon fontos válaszok arányai) alkoholmentes italok dohányzás tiltása füstelszívás beszélgetés teke, bowling sakk asztalitenisz Csocso video/DVD Internet játékgép darts biliárd disco zene 0
10
20
30
40
családi házas
50 lakótelepi
60
70
80
90
100
Dunakömlődi
A paksi fiataloknak a szórakozóhelyekkel kapcsolatos elvárásai közel azonosak. A jó zene a beszélgetési lehetőségek és a füstelszívás kiemelkedően fontos, a dunakömlődieknek ez utóbbi nem annyira, helyette magas a csak alkoholmentes italok iránti igény. Biliárdozni a Dunakömlődön élők, játékgépezni a családi házas körzetben élők, dartsozni a lakótelepiek szeretnek e legjobban. A zenét a legfiatalabbak, a biliárdot a középső, a beszélgetést a legidőse bb korosztály jó val többre értékeli, minta másik két korosztály. Nagyon nagy különbség van a dohányzás megítélésében a 25 év alatti és az annál idősebbek közt, mivel a legidősebbek 3,3-ra a másik két korosztály 2,8-ra értékelte azt (egy ötfokú skálán), hogy nem lehet dohányozni a szórakozóhelyen. Érdekes hogy a füstelszívás meglétét a 15-19 évesek 4,3, míg a 20-24 évesek 4,5, a legidősebbek 4,6-ra értékelték. A paksi fiatalok sportolás iránti érdeklődése általában nem túl magas. Érdekes, hogy azok a sportágak kerültek előtérbe, amelyeket egyedül is lehet űzni, ilyen az úszás, a futás, a kerékpározás és a természetjárás. Ezek közül az úszás és a kerékpározás emelkedik ki, hiszen itt az érdeklődők aránya meghaladja a válaszadók felét. A csapatsportoknál a tradicionális futball és a városban népszerű kosárlabda áll
90
az érdeklődés homlokterében. Az érdektelenség leginkább a sakk és a vízilabda iránt nyilvánul meg, mindkettőnél az egyáltalán nem érdeklődés is meghaladja az 50%-ot. A sportolási lehetőségek iránti érdeklődés
egyáltalán nem érdekli
A sportolási
nem érdekli
érdekli is meg nem is
érdekli
lehetőségek kihasználtsága szoros
természetjárás
sakk
motocross
síelés
korcsolyázás
futás
aerobic
küzdősportok
kerékpározás
vizisportok
asztalitenisz
tenisz
Labdarúgás
kézilabda
kosárlabda
vizilabda
úszás
100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%
nagyon érdekli
kapcsolatot mutat az
érdeklődéssel, itt is az úszás és a kerékpározás „vezet”, mindkét esetben a paksi fiatalok több mint fele űzi ezeket a sportágakat. Közelít az 50% -hoz a természetjárás és a futás. A két legérdekfeszítőbb csapatsportágnál a művelők aránya mindkét esetben közelít az egynegyedhez. Majdnem teljes az egyetértés a fiatalok között abban, hogy az úszás, a kosárlabda, a labdarúgás sportágak és a küzdősportok űzéséhez minden adottság megvan a városban. Meghaladja a 90% -ot ugyanezen vélemény a tenisz, vi zisportok, aerobic, futás és a sakk esetében. Érdekes, hogy az egyik legkedvesebb sportolás a természetjárás esetében csak kilenctizedük mondta azt, hogy minden feltétel adott ahhoz a városban és környékén. Ennél még alacsonyabb a kerékpározásnál a megfelelő feltételről beszámolók aránya, (86%). Természetszerűleg a két téli sportág – a korcsolyázás és a síelés – feltételeinél jóval kevesebb az igenlő válaszok aránya. A lakótelepi fiatalokat jobban érdekli az úszás, mint a családi házas körzetben élőket, s nagyobb arányban űzik is, abban egyetértenek, hogy a városban ehhez minden feltétel adott is. A vízilabdázás jóval alacsonyabb érdeklődést vált ki a paksi fiatalok közt, dunakömlődi nagyon érdeklődést nem mutat, itt a másik két terület
91
megítélése közel azonos, a lakótelepiek kisebb arányban említették a sportág biztosítottságát a városban, mint a családi házas körzetben lakók. A kosárlabdázás iránti érdeklődés jóval magasabb a lakótelepiek közt, mint a többi városrészben lakó fiataloknál, kétszer annyian űzik, s ismertsége folytán alig akad valaki, aki nem, látná biztosítottnak a lehetőséget. Kézilabda iránt is a lakótelepiek érdeklődnek inkább érdekes azonban, hogy művelni már a családi házas területen jobban művelik, s a lehetőségeket
egyformán
ítélik meg.
A labdarúgás
kedvelése
elsősorban
Dunakömlődön magas, arányaiban ott is űzik a legtöbben, s ezek után nem véletlen, hogy nincs senki, aki ne látná biztosítottnak a focizás feltételeit ezen a területen. A családi házas körzetben élők mutatnak kevesebb lelkesedést és náluk relatívan magas azok száma, akik nem látják a városban biztosítottnak a sportágat. A tenisz iránti érdeklődés Dunakömlődön a legkisebb, a központi belterületen egyforma, művelni legtöbben a lakótelepi fiatalok művelik, s a családi házas és a Dunakömlődön élők mondják nagyobb arányban, hogy nem biztosított a lehetőség a sportág űzésére. Asztalitenisz iránti érdeklődésben nincs területi különbség, a bban már van, hogy hol űzik inkább: a „sportosabb” lakótelepi fiatalok, akik megtalálják a lehetőséget a sportolásra. A vi zisportok kedvelése a családi házas körzetben élő fiataloknál nagyobb, de már a lakótelepiek űzik nagyobb arányban és szerintük a lehe tőségek is adottak.
Kerékpározás
érdeklődésében
nincs
eltérés
a
területek
közt,
a
Dunakömlődön lakók nagyobb arányban bicikliznek, s ők és a családi házas környéken hiányolják a megfelelő lehetőséget nagyobb hányadban. A kü zdősportok iránti érdeklődés a fő tendenciát követi, vagyis a lakótelepiek körében népszerűbb, többen is űzik a sportágat és közülük senki sem vitatja a megfelelő lehetőséget a városban. Az aerobik megítélése teljes mértékben hasonló az előzővel, a különbség abban lehet, hogy míg a küzdős portokat a fiúk, az aerobikot a lányok preferálják jobban.
A futás iránt a lakótelepiek érdeklődnek leginkább, de a legnagyobb
arányban a dunakömlődiek futnak. A két téli sportág iránt a lakótelepiek érdeklődnek leginkább, viszont, amíg a korcsolyázást a lakótelepen élő fiatalok, addig a síelést a családi házas körzetben élők végzik nagyobb hányadban. A motocross iránt a családi házas körzeti fiatalok érdeklődnek inkább, és ők mondják azt gyakrabban, hogy megvan a városban sportág űzésének feltétele. A természetjárásban nagyon nagyok a területi különbségek a lakótelepiek közel kétszer annyian érdeklődnek nagyon iránta, mint a családi házas területen élők, s ez meglátszik abban is, hogy 92
jóval magasabb azok aránya is, akik járják is a természetet, és náluk ke vésbé jelenik meg a sportág űzésének feltételrendszerének hiánya. Úszni, és teniszezni, aerobikozni a középső, vízi- és küzdő sportot a legidősebb, a többi sportágban a legfiatalabb korosztályokra jellemzőbb, mint a másik kettőre. Néhány sportágban azonban a két fiatalabb korosztályban közel azonos a résztve vők aránya, ilyen a futás és a természetjárás.
93
Vélemények a városról A paksi háztartások kimondottan jónak ítélik a gyermekintézményeket, az önkormányzat g yermekekkel kapcsolatos szolgáltatásit, valamint a sportolási lehetőségeket.
Nem
megfelelőre
értékelték azonban
a
munkanélküliséggel
kapcsolatos intézkedéseket, ezzel párhuzamosan a munkalehetőségeket, valamint az utak, járdák állapotát és ezzel szintén szorosan a parkolóhelyek számát. Ugyanilyen értékelést kapott a zenés, táncos szórakozóhelyekkel való ellátottság, vagyis keveslik az ilyen intézmények számát. Érdekes, hogy a játszóterek mennyisége átlagosra értékelődött, de azok minősége már alatta marad annak.
Mennyire elégedett a/az….. gyermekintézmények nyitvatartásával sportolási lehetőségekkel gyermekintézmények számával önkormányzat gyermekekkel kapcsolatos szolgáltatással önkormányzat idősökkel kapcsolatos ellátással továbbtanulási lehetőségekkel önkormányzat fogyatékosokkal kapcsolatos ellátással kulturális ellátottsággal helyi tömegközlekedéssel játszóterek mennyiségével játszóterek minőségével zenés, táncos szórakozóhelyekkel való ellátottsággal önkormányzat munkanélküliséggel kapcsolatos intézkedéseivel parkolóhelyek számával utak, járdák állapotával munkalehetőségekkel
Átlag osztályzat 4,12 4,07 3,85
Nem tudja/nem válaszolt aránya 35,3 19,1 26,6
3,66 3,59 3,44
45,0 42,2 23,4
3,29 3,27 3,26 3,23 2,78
67,9 17,6 20,2 31,2 32,2
2,62
30,7
2,59 2,22 2,20 2,04
41,6 9,3 0,7 12,2
Az utak járdák állapotával a külterületen élők mellett a családi házas körzetben élők vannak a legkevésbé megelégedve, de a parkolóhelyek számával kapcsolatos osztályzat is ugyanolyan alacsony mindkét városrész lakosságától, mint az utak állapotánál megfigyelt. A helyi tömegközlekedés értékelésénél a lakótelepiek és a dunakömlődiek adtak alacsonyabb átlagosztályzatot. A gyermekintézmények számát
94
leginkább a dunakömlődiek kritizálják, a nyitvatartásukkal pedig a külterületiek a legelégedetlenebbek. A központi
belterületen
élők azonosan
ítélik meg
a
gyermekintézmények számát, azonban azok nyitvatartásával már a családi házas körzetben élők vannak jobban megelégedve. A játszóterek száma és azok állapotának megítélésében a
központi belterületen élők azon os mértékben
elégedettek, ennél kevésbé – mindkettővel – a dunakömlődiek és a külterületen élők. A város kulturális és sportolási lehetőségeinek megítélésében nincs területi különbség, a zenés, táncos szórakozóhelyeket a dunakömlődiek és a külterületiek magasabbra osztályozták, mint a központi belterületen élők. Az önkormányza t gyermekekkel kapcsolatos szolgáltatásait a lakótelepiek értékelik a legmagasabbra, a munkanélküliséggel kapcsolatos intézkedéseit – jóval alacsonyabb átlagos szinten – a családi házas körzetben élők, az idősekkel kapcsolatos és a fogyatékosokkal kapcsolatos ellátást ez a két terület azonos mértékben. A külterületen élők adták az előbb említett kérdésekre a legalacsonyabb átlagosztályzatokat, legkisebb eltérés az önkormányzat idősekkel kapcsolatos ellátásánál tapasztalható. Általában megfelelő a városban az oktatás, a közbiztonság a kereskedelem helyzete. Közepes az egészségügy a kultúra, valamint az idősek életkörülményei, ami viszont nem megfelelő a város lakosai szerint az a megélhe tés színvonala, a fiatalokat megtartó képessége és az ezzel összefüggő dinamizmus.
Mennyire ért egyet azzal, hogy……… Pakson megfelelő az oktatási ellátás Pakson megfelelő a közbiztonság Pakson jó a kereskedelmi ellátottság Pakson jó az egészségügyi ellátás Pakson megfelelő a kulturális élet Pakson törődnek az idősek életkörülményeivel Pakson jó a megélhetés Paks dinamikusan fejlődő város Paks megtartja a fiatalokat
Átlag osztályzat 3,88 3,82 3,81 3,46 3,36 3,34 2,86 2,59 2,34
Nem tudja/nem válaszolt aránya % 18,6 3,4 1,9 1,2 14,5 25,0 0,7 1,7 7,4
A városlakók a megélhetést valamennyi területen ugyanolyannak érzékelik, a dinamikus fejlődéssel legkevésbé a lakótelepiek értenek egyet, ugyanez vonatkozik a fiatalok megtartására, itt azonban nagyon nagy a különbség a dunakömlődiekkel szemben, akik leginkább egyetértenek ezzel. Az idősekre vonatkozó kérdéssel a két idősek által jobban lakott területen értenek kevésbé egyet – családi házas és külterület – azonban az átlagértékek magasabbak, mint a fiatalokat érintő kérdésnél. 95
Az egészségi ellátással és a kulturális élettel legkevésbé a lakótelepiek, a közbiztonsággal
és az oktatási
ellátással
pedig a
dunakömlődiek vannak
megelégedve. A város kereskedelmi ellátásával kapcsolatban egyöntetű a vélemény a különböző városrészekben.
A város háztartásainak egytizede egy hónapban 200 ezer forint feletti összegből gazdálkodik, minden nyolcadik azonban a minimálbér alatti összegből, kétötödének 50-100 ezer forint a nettó havi elkölteni való bevétele, míg valamive l több, mint egyharmadának 100-200 ezer forint közötti összeg áll rendelkezésére. 50 ezer forint alatti összegből gazdálkodik a munkanélküli háztartásfős családok egyharmada, az aktívak 5%-a, míg a többi típus egyötöde. 50 és 100 ezer forintból él havonta a gyermeknevelési ellátásban részesülő és a nyugdíjas háztartásfős háztartások fele, az eltartottak héttizede, a munkanélküliek 27, az aktívak 29% -a. 200 ezer forint felett az aktívak 17, a nyugdíjasok 4% -a él, a többiek 100 és 200 ezer forint feletti öss zegből gazdálkodnak.
96
Táblázatok A kérdőíves minta területi megoszlása Családi házas Válaszadó háztartás
Lakótelep Dunakömlőd Külterület
285
240
31
23
Paks összesen 579
A háztartások egyes tartós fogyasztási cikkekkel való ellátottsága
Telefon Személygépkocsi Automata mosógép Mosogatógép Videó kamera Videomagnó DVD lejátszó Számítógép
Családi házas 259 169 214 32 46 143 60 117
Lakótelep Dunakömlőd Külterület
Paks összesen 529 352
223 150
25 18
22 15
221 24 52 170 65 131
22 1 5 7 8 11
18 2 2 4
475 59 103 342 133 263
Külterület 7
Paks Összesen 333
A lakás fűtésének korlátozása
Nem korlátozták Szükség lenne, de nem tudják korlátozni Valamelyik helyiséget nem vagy korlátozottan fűtötték Az egész lakást nem fűtötték Összesen
Családi házas 123
Lakótelepi 183
Dunakömlőd 20
8
24
-
-
32
148 4 283
28 4 239
11 31
14 2 23
201 10 576
Külterület 2 1 20 23
Paks Összesen 72 29 35 442 578
Lakáskörülmények változtatási igénye
Igen 1-2 éven belül Igen 3-5 éven belül Egyenlőre nem, de később Nem akar változtatni Összesen
Családi házas 23 9 8 244 284
Lakótelepi 39 18 21 162 240
Dunakömlőd 8 2 5 16 31
97
A háztartások létszáma
1 fő 2 fő 3 fő 4 fő 5 és több fő Összesen
Családi házas
Lakótelepi
Dunakömlőd
Külterület
80 77 49 48 31 285
43 80 55 49 13 240
3 6 8 11 3 31
8 8 5 1 1 23
Paks összesen 134 171 117 109 48 579
A kevesebb gyermek vállalásának okai Családi házas An yagi okok Lakáshelyzet nem volt megfelelő Szakmai fejlődést hátráltatott Több gyermek mellett nehezebb a munkához jutás Egészségügyi problémák miatt Nem megfelelő családi háttér Túl idősnek tartották magukat
Lakótelepi
Dunakömlőd
Külterület
Paks összesen
2
6
1
1
10
2 -
6 2
-
-
8 2
3 6 2 -
2 6 9 2
1 -
1 -
5 13 12 2
Egyes betegségek előfordulása háztartásokban, városrészenként
Daganatos betegség Cukorbetegség Idegbetegség Szív- és érrendszeri betegségek Légzőrendszeri betegségek Emésztőrendszeri betegségek Vesebetegség Allergiás betegségek Mo zgásszervi betegségek Értelmi fogyatékosság Csökkent látó, vak, hallássérült Beszédhiba Egyéb betegség
Családi házas
Lakótelepi
8 47 29
6 23 8
114 17 17 13 40 76 3 25 4 11
72 11 15 6 51 42 2 11 2 2
Külterület
Paks összesen
2 2 4
1 1 -
17 73 41
11 1 3 4 7 1 2 1
4 2 2 6 1 1 1 -
201 29 37 19 97 131 7 39 7 14
Dunakömlőd
98
99
