Paár Ádám
Szelek szárnyán? Az elmúlt fél évszázadban a világ népessége a kétszeresére nőtt, miközben az ökológiai rendszer terhelhetősége nemhogy növekedett, de – a természeti javak pusztítása, az erdőirtások, a víz, a talaj és a légkör szennyezése révén ‒ csökkent is. Az ipari fejlődés, a jóléti államokban a javuló életkörülmények és a modern fogyasztói kultúra, a luxusipar kibontakozása révén a szén-dioxid emisszió a négyszeresére nőtt 1950 és 1995 között – persze az egyes régiók nem egyforma súllyal vették/veszik ki a részüket a növekedésből, s nem is egyformán részesültek/részesülnek a megtermelt javakból. A következmények viszont mindenkit sújtanak. Természetesen bennünket Magyarországon elsősorban az a kérdés foglalkoztat, hogy egy szűk szakpolitikai területen ‒ az energiapolitika terén – hogyan fékezheti az állam és a társadalom – saját forrásaira, lehetőségére támaszkodva és a szomszédos országokkal, illetve az EU-val és a nemzetközi szervezetekkel összefogva – az antropogén klímaváltozás folyamatát. A kérdésnek különös súlyt ad, hogy Magyarország az energiapolitikáját az Európai Unió közösségi politikáihoz igazítja. Az EU területén 2020-ig el kell érni, hogy az energiatermelést 20%-ban a megújuló energiaforrások (szél-, nap-, víz- és geotermikus energia) biztosítsák, a közúti közlekedésben pedig 10%-kal növekedjen a bioüzemanyagok használata. A Magyar Köztársaságnak, mint az EU tagállamának a maga módján hozzá kell járulnia ehhez az energiapolitikához, illetve meg kell valósítania az ennek megfelelő intézkedéseket.
-1-
Felmerül a kérdés: a Magyar Köztársaság milyen lehetőségekkel rendelkezik a fosszilis energiahordozók kiváltására? Vajon a természeti lehetőségek valóban kedvezőek Magyarországra nézve? Az elemzésben először számba vesszük az alternatív energiaforrásokat, amelyek a hagyományos energiaforrások, a szén-dioxid alapú energiahordozók és a zöldek által bírált atomenergia kiváltására (vagy inkább kiegészítésére) szóba jöhetnek. Majd amellett érvelünk, hogy egy rugalmas energiapolitikára van szükség, amelynek keretében az energiaforrásokat az egyes területek, régiók természeti és domborzati sajátosságaihoz kell igazítani. Ennek jegyében pozitívan értékelhetjük a szélenergia nyugat-magyarországi felhasználását. Alternatív energiahordozók seregszemléje Ha tekintetbe vesszük, hogy számítások szerint a Magyarország területét érő éves napsugárzás elegendő volna hazánk energiaigényének fedezésére, akkor optimisták lehetnénk a napenergiával kapcsolatban. Kétségtelenül a Kárpát-medence általános földrajzi viszonyai kedveznek a napenergia felhasználásának. A helyzet azonban ennél bonyolultabb, hiszen a napsütéses órák száma tájanként eltérő az országban: még az 1998-ban az iskolák részére kiadott Földrajzi atlaszból is kiderül, hogy a legtöbb napsütéses óra a DunaTisza-közét, a Kiskunságot éri, amelyik ennek megfelelően a legkedvezőbb mezőgazdasági adottságokkal rendelkezik.1 Az évi napfénytartam egyenlőtlen eloszlása nagymértékben gátolja a technológia elterjedését. A napfényellátottsággal kapcsolatos regionális különbségek miatt a napenergia alkalmazása valószínűleg soha nem fog az egész országban elterjedni, ennek az Alföldön kívül nincsen tényleges realitása.
1
Földrajzi atlasz. Bp., 1998., Cartographia-Westermann Kiadó. 8. o.
-2-
A vízenergia – ahogyan arra számos példa mutat a Níluson épült Asszuáni-gáttól a brazíliai Paraná-folyón épült vízerőműig – rosszul tervezettség esetén hozzájárulhat egyes folyószakaszok elmocsarasodásához, tömeges halpusztuláshoz, járványok terjedéséhez, és a folyóval szimbiózisban élő lakosságot életmódváltásra kényszeríti. A vízenergia felhasználását hátráltatja, hogy hazánkban nincsenek sebes sodrású folyók, amelyek az energia termeléséhez nélkülözhetetlenek (hiszen a Duna folyása az ország középső területére érve lelassul, veszít erejéből), másrészt, ha volna is lehetőség, a bős-nagymarosi vízerőmű körüli politikai viták nem nyújtanak kedvező hátteret a vízenergia elterjedése számára. Sokan látnak fantáziát a geotermikus energiában. A fúrási költségek igen drágák (a geotermikus fűtés kb. 5 év alatt térül meg), holott a magyarországi települések részéről lenne kereslet a föld méhében rejlő energiaforrás iránt. Pécs, hogy szabaduljon a földgáztól való kiszolgáltatottságtól, illetve annak érdekében, hogy elkerülje
a
környezetkárosító
biodízeltől
való
függést,
2008
januárjában
kezdeményezte próbafúrások elindítását. Ezeknek a költsége 200-500 millió forint, s a kitermelés költségei 10-12 év alatt térülnének meg. Nyilvánvaló, hogy kormányzati (és európai közösségi) támogatás nélkül a települések önmaguk nem képesek finanszírozni a drága technológia kiaknázását. Még egy energiaforrásról kell említést tennünk, amelyhez napjainkban nagy reményeket fűznek: a biodízelről. Magyarországon – amerikai, brazil és egyéb példák alapján – az elmúlt években a jövő sikerágazataként propagálták a bioüzemanyag-gyártást.
Egy
szervezet
is
alakult
a
bioüzemanyagok
népszerűsítésére: a Magyar Bioetanol Szövetség, amelyik – a szélerőművek szimpatizánsaihoz hasonlóan – a saját honlapján érvel a bioetanol alkalmazása mellett. A bioetanol magyarországi híveinek számos csábító érvük van a technológia alkalmazása mellett. Magyarország olajfüggősége csökkenhet, ami két előnnyel is
-3-
jár: az állam megszabadul egy biztonsági kockázatot is jelentő, az ökológiai rendszert károsító tényezőtől, és függetlenítheti magát a magas olaj- és földgázáraktól. A Magyar Bioetanol Szövetség becslése szerint 2020-ra az etanol évi 1,16 millió tonna fosszilis üzemanyagot váltana ki. A bioetanol hívei érvként hangoztatják, hogy a technológia biztos piacot jelent a túltermeléssel küszködő magyar agrárszféra számára, egyúttal azonban leveszi az intervenciós terheket az államról. Környezetvédők, élelmiszeripari szakemberek és globalizációkritikus mozgalmak tagjai már régóta kongatják a vészharangot a biodízel gyártása miatt, alapvetően két okból. Egyrészt, a bioüzemanyagok (biodízel, etilalkohol) gyártására alkalmas növények (napraforgó, repce, cukornád, kukorica stb.) termesztése a jelenlegi élelmiszertermelő területek kárára valósítható meg, ennek révén tovább zsugorodnak a szántóterületek, és az élelmiszerárak emelkedése várható. Másrészt, ha a bioetanol előállítását Latin-Amerika és Délkelet-Ázsia országai is alkalmazzák, akkor felgyorsulhat az esőerdők pusztítása, s a mocsarak lecsapolása következtében nő a metán mennyisége a légkörben. Továbbá megoldhatatlan problémát jelent, hogy a bioüzemanyagok gyártására alkalmas növények egy része (pl. cukornád) hozzájárul a talaj kimerüléséhez. Bárki beláthatja, hogy a bioetanol használata fölgyorsítaná a természetpusztítást, tovább növelné a légkörben a metán mennyiségét, vagyis a kár nagyobb lenne, mint a haszon. Ami Magyarországot illeti, aligha viselne el a magyar közvélemény egy radikális élelmiszerár-emelkedést.
-4-
Úgy
tűnik,
az
a
vélekedés,
hogy
a
bioetanol
használata
megoldja
energiaproblémáinkat, nem más, mint délibáb.2 A bioüzemanyagok melletti sikeres propaganda következtében azonban számosan felszabadították földjüket a repce-, napraforgó- és kukoricatermelés számára. A tendenciát megérezte a hazai élelmiszerpiac is, s nem kevésbé a fogyasztók pénztárcája. Az élelmiszerárak emelkedésének hatására az EU szünetelteti a bioetanol előállítását. Az eset Magyarország számára azért kínos, mert 2006-ban négy, bioetanolt előállító gyár üzembe helyezését engedélyezték, ami 30 ezer új munkahelyet teremtett volna. A szélenergia Bár már az újkorban megjelentek a szélmalmok Magyarország területén, és a szélerő energiatermelésre történő felhasználásával kapcsolatos kutatások már az 1920-as években megkezdődtek, de a szélenergia intenzív felhasználása az elmúlt évtizedben kapott lendületet. Magyarországon 2001-től, az első áramszolgáltatói rendszerbe bekapcsolt szélerőmű üzembe helyezésétől kezdve mind többen látnak
2
Jelenleg a harmadik világ számos országában – Brazíliától Indonéziáig – nagy reményeket táplálnak
a bioüzemanyag termelése iránt, de lehet, hogy ezen országoknak nagyobb árakat kell fizetniük az új technológia felhasználásáért, mint amennyi hasznot remélhetnek tőle. Brazília, valamint egyes afrikai és ázsiai országok a termőtalajt kiuzsorázó cukornád termelésével kívánják biztosítani az egyik bioüzemanyag, az etilalkohol előállításának alapanyagát. Ld. Suzanne C. Hunt – Janet L. Sawin – Peter Stair: Megújuló energiaforrások fejlesztése. In: A világ helyzete 2006. A washingtoni Worldwatch Institute jelentése a fenntartható társadalomhoz vezető folyamatról. New York, 2005., Worldwatch Institute. 100. o. Véleményem szerint a cukornádtermelésnek három súlyos következménye várható az olyan országokra nézve, mint Brazília vagy India. Egyrészt, a cukornád termelése csak az esőerdők és a gabonatermő területek rovására történő extenzív rablógazdálkodás révén biztosítható. Másrészt a cukornád által tönkretett területek a későbbiek során alkalmatlanná válnak bármilyen egyéb termelő tevékenységre, ami az élelmiszer-ellátás tekintetében kiszolgáltatottságot eredményez, s ezen országok piacát a nyugati élelmiszeripari importtermékek fogják elönteni. Végül pedig a monokultúrás agrárgazdálkodás kiterjesztése a kisparaszti gazdaságok kárára történik, ezáltal társadalmi és politikai konfliktusok forrásává válhat.
-5-
fantáziát a szélenergiában. A szélenergia mellett kézenfekvő előnyök szólnak: nem termel szennyező hulladékot, így valóban a legtisztább energiaforrásnak tekinthető. Továbbá hatékonysága sem kérdőjelezhető meg. A Winfo című, a szélenergia népszerűsítésére létrehozott honlap szerint a kulcsi szélerőmű egy év alatt 750 lakás energiaigényét kielégíteni képes villamos-energiát termelt. Az
elmúlt
szélerőmű
évtizedben épült,
37
összesen
172 toronnyal. A Kisigmándon épült szélerőmű rendelkezik a legnagyobb (összesen 38 000
teljesítménnyel 19 kW).
torony
és
Azonban
korántsem véletlen, hogy az üzembe állított szélerőművek országos eloszlása meglehetősen egyenlőtlen: a szélerőművek csak az ország legszelesebb táján, a Kisalföldön képesek kiváltani az egyéb energiahordozókat, a Burgenland és az Északnyugat-Dunántúl területén keresztül húzódó szélfolyosó révén. Ahogyan az alábbi térkép is ábrázolja, a mosoni kiszögellés, a Mosoni-síkság a leginkább ideális terep a szélerőművek építése számára. A szélerőművek túlnyomó többsége az Észak- és Közép-Dunántúlon található, de 2006 óta a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Mezőtúron és Törökszentmiklóson, valamint a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Felsőzsolcán is működik szélturbina. Amennyiben a Szélenergia Társaság térképére tekintünk, akkor jól láthatjuk az összefüggést a szélerősség évi középértékeinek eloszlása és a szélerőművek területi eloszlása között:
-6-
Forrás: A szélerősség évi középértékeinek eloszlása. Forrás: Dr. Tar Károly: A szél energiája.
Forrás: Magyar Szélenergia Társaság. Ökomúzeum
-7-
Pro és kontra érvek A szélerőművek kapcsán gyakran hivatkoznak a szomszédos Burgenland példájára. Az osztrák tartományban valóságos széltorony-erdőt alakítottak ki. A világ legnagyobb szélturbináját a burgenlandi Potzneusiedl-ben tervezik felállítani. Három év alatt 150 szélerőművet állítottak fel Burgenlandban. A tartomány vezetői azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy 2013-ra a teljes tartományi energiaellátást a szélenergiából fedezik. Ugyanakkor bármennyire is csábít a követésre a „sógorok” példája, nem árt figyelembe venni Burgenland sajátos földrajzi viszonyait, amelyek részben magyarázatul is szolgálnak a szélenergia hazai elterjedésének korlátaira. Burgenland térsége domborzatilag a Kisalföld „folytatása”, így összefüggő területet képez a széljárta Mosoni-síksággal. Nem véletlen, hogy – mint a 2. számú fenti térkép is mutatja – a szélerőművek többsége a határ mentén, Győr-Moson-Sopron megye területén koncentrálódik (Mosonmagyaróvár,
Mosonszolnok,
Levél,
Jánossomorja,
Újrónafő,
Mecsér,
Csorna). A határrégió lakosai számára egyfajta presztízst jelent a szélerőmű parkok elhelyezése, mintegy a „nyugatos életvitel” jelképeként, és a széltornyok települési látványosságként is szolgálnak (mivel a széltorony 20 km-es távolságból is látható). Levél község honlapja például büszkén számol be arról, hogy a falu határában építették fel az ország első szélerőmű parkját. Tehát tévedünk, ha a szélerőmű parkokat pusztán energetikai szempontból értékeljük: azok a helyi identitásban is meghatározó szerepre tettek szert, ennek megfelelően a helyi elitben konszenzus van a szélerőmű park bővítése iránt. A szélenergia teljes mértékben megfelel a megújuló energiaforrásokkal támasztott követelménynek, mivel nem termel szén-dioxidot, így nem járul hozzá az antropogén klímaváltozáshoz. A szélerőművek üzembe helyezése nem jár olyan radikális környezet-átalakító hatással, mint a vízerőművek építése. A szélerőművekkel kapcsolatban
gyakran
elhangzó
érv,
-8-
hogy
a
technológia
nem
jár
munkahelyteremtéssel. Azonban az európai statisztikák szerint a szélenergia szektor hozzájárult – ha szerény mértékben is – a foglalkoztatottság növekedéséhez Európában: naponta átlagosan 33 új álláslehetőséget jelent a szélenergia szektorban történő elhelyezkedés, és 2008 végén már 160 ezren dolgoznak a szélenergia szektorban (a várakozások szerint ez a szám 2020-ra megkétszereződik). Igaz, Magyarországon
a
szélerőmű
parkok
valóban
nem
hozzák
magukkal
a
foglalkoztatottság bővítését, mert Magyarország csak szélerőmű-vásárló, és nem folyik hazai gyártás. A szélerőmű parkok karbantartása azonban így is igényli a munkaerőt. Ráadásul a szélerőmű parkok jóval kisebb terület beépítésével járnak, mint egy vízerőmű vagy az atomerőmű. A
szélenergiával
fejleménynek
számít
kapcsolatban a
Györgyi
érdekes Viktor-féle
függőleges tengelyű hőerőmű (ld. bal oldali képünkön). Dr. Györgyi Viktor szerint az általa 2007-ben szabadalmaztatott új típusú erőmű, amelyik
mögött
15
év
kutatómunka
áll,
kiválthatná akár a paksi atomerőműt is – ami valószínűleg erős túlzás. Az új létesítmény felével-harmadával kevesebbe kerülne, mint a hagyományos szélerőmű, ugyanakkor kétszerháromszor nagyobb az élettartama. Emellett a hagyományosnak számító, vízszintes tengelyű szélerőművekkel szemben a Györgyiféle konstrukció bármilyen irányból jövő, és bármilyen sebességű szelet be tud fogni, már 0,3 m/s erősségű szélmozgással is megbirkózik (a vízszintes tengelyű szélerőműveknél
ennek
a
tízszerese
szükséges).
A
szélkerék
generátorát
egyszerűbb javítani, mert a földön, és nem a magasban helyezkedik el. Az első Györgyi Viktor-féle szélerőművet Felcsúton helyezték üzembe. Kérdés, hogy a „felcsúti modell” elterjedhet-e. A szakértők bírálják a tervezetet, mondván, hogy az
-9-
túlzottan is optimista számításokon alapul. A BME Áramlástani Tanszéke nem fűzött nagy reményt az új technológiához. A szélenergia elsődleges hátránya a kiszámíthatatlanság. A Győr-Moson és Komárom-Esztergom megyét magába foglaló, a Burgenlandról érkező széljáratoknak utat biztosító szélfolyosó még csak biztosítja a kiszámítható termelést, de az ország más részein az energiaellátását nem lehet kizárólag a szélenergiára alapozni. Jelenleg a megújuló energiaforrásoknak mintegy ötödét teszi ki a szélenergia, az összes megújuló energiaforrás pedig a Magyarországon megtermelt összes energia 4,5%-a, vagyis a szélenergia hozzájárulása a hazai energiaszolgáltatáshoz még elenyésző mértékű (2% alatt van). Továbbá ökológusok figyelmeztetnek arra, hogy a rosszul elhelyezett szélerőművek káros hatással lehetnek a madárrajokra. Nem beszélve a hagyományos széltornyok számos technológiai problémájáról (a túl gyenge szélben nem működnek, a túl erős széllökésben meginoghatnak, az orkánerejű szél megcsavarhatja őket, a generátor a magasban van, ezért nehéz elvégezni a karbantartásukat, javításukat stb.). Györgyi Viktor szerint ezeket a technológiai nehézségeket korrigálja a Felcsúton emelt függőleges tengelyű szélerőmű. Bizonyos területeket – ökológiai, technikai és gazdasági előírások miatt – eleve ki kell venni a szélenergia által hasznosítható területek alól. Ha számba vesszük azokat a térségeket, amelyeken tilos a szélenergia hasznosítása (települések belterülete, vízfelületek, erdők, kertek stb.), akkor a tiltás az ország területének 65,3%-át érinti (míg a napkollektor elhelyezésére sokkal több lehetőség van, az épületek tetején is elhelyezhető). A zajhatásokon sikerült fokozatosan enyhíteni, viszont további kutatások szükségesek a szélkerekek bizonyos élettani hatásainak (pl. az általuk által kiváltott alacsony frekvenciájú hullámok egészségre gyakorolt hatása) a feltárására. A madárrajok vonulására gyakorolt negatív következmények is kiküszöbölhetőek, amennyiben a szélkerekek építésénél figyelembe veszik a madárrajok útvonalát. Nagy-Britanniában, ahol a tengerpart mentén a szélkerekek
- 10 -
építése elterjedt, már odafigyelnek arra, hogy a szélturbinákat ne helyezzék el a madárrajok vonulásának az útjába. Ahogyan a brit példa mutatja, nem szükségszerű, hogy a természetvédelem és a szélenergia ügye konfliktusba kerüljön egymással. Jelenleg a szeles órák kiszámíthatatlansága, az energiaellátás időjárásfüggő jellege és egyes természetvédők tiltakozása mellett a nehézkes, túlzottan bürokratikus jogi szabályozás hátráltatja leginkább a szélerőművek hazai elterjedését. De ebben nem elhanyagolható tényező a regionális szempont: e sorok szerzőjének tapasztalatai szerint a nyugati határszélen politikai érdekektől függetlenül nagy az elkötelezettség a szélerőmű park bővítése iránt (részben presztízsből, részben pedig, mert az ország azon területén valóban reális alternatíva a szélenergia). Konklúzió A szélerőmű, a többi megújuló energiahordozóhoz hasonlóan, nem nyújt teljes körű megoldást. Bár a szén-dioxid emisszióhoz nem járul hozzá, és a vízenergiához vagy a biomasszához képest kevésbé terheli meg a környezetet, Magyarország területén a széljárás középértékeinek egyenlőtlen eloszlása, valamint – bár kisebb mértékben – az alaposabban nem vizsgált ökológiai következmények hátráltatják a technológia elterjedését. Tudomásul kell venni, hogy Magyarország komplex földrajzi, vízrajzi és meteorológiai viszonyai nem teszik lehetővé az „egydimenziós” energiapolitika megvalósítását. Egy olyan rugalmas energiapolitikát kell megvalósítani, amelyben az energiatermelés módját
az
egyes
régiók
domborzati,
vízrajzi,
gazdasági,
demográfiai
és
településszerkezeti sajátosságaihoz igazítják. Vagyis, ahol kedvező a napsütéses órák száma (az Alföldön), ott a napenergiára kell alapozni az energiaellátást, ahol a szeles órák évenkénti száma a legnagyobb (mint a Kisalföldön), ott a szélenergiát kell alkalmazni, ahol pedig a hőenergia áll rendelkezésre, ott arra kell alapozni az energiaellátást – és mindemellett nem lehet, mint sokan teszik, feladni az
- 11 -
atomenergiát sem. A helyes energiapolitika körül zajló „hitelvi” viták helyett egy pragmatikus, hatékonyságközpontú, a táji, népességi és gazdasági adottságokhoz rugalmasan illeszkedő energiapolitikára van szükség. Nem a dogmáknak, hanem az éppen adott reális körülményeknek megfelelően kell kialakítani az energiapolitikát, úgy, ahogyan azt egy amerikai ügyvéd és képviselő, John Dickinson ezelőtt kétszáz évvel megfogalmazta: „Csak a tapasztalat vezéreljen bennünket! Az ész félrevezethet!”
- 12 -
Fontosabb felhasznált művek
http://www.energiaporta.hu/index.php?option=com_content&view= article&id=30%3Aszelenergiatermelesmagyarorszagon&catid=57%3 Aelemzesek&Itemid=193&lang=hu http://www.matud.iif.hu/2010/08/06.htm Tar Károly: A szélenergia magyarországi hasznosításának reális lehetőségei. http://www.winfo.hu/ letöltés dátuma: 2012. 12. 26.
- 13 -
