OTDK Dolgozat
SIPOS NORBERT
2009
1
Tanácsadás léte és lehetıségei a dél-dunántúli régióbeli kis- és középvállalkozásoknál The use and facilities of the consulting for Small and Medium-sized Enterprises in the South Transdanubian Region of Hungary
2
Tartalomjegyzék: BEVEZETÉS .......................................................................................................................1 1. DEFINÍCIÓK, HIPOTÉZISEK ...................................................................................2 1.1. A felmérés kerete .................................................................................................2 1.2. Módszertan, hipotézisek, mintavétel helye, feldolgozása....................................5 2. A VÁLLALKOZÁSOK TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉSE............................................8 2.1. Nemzetközi kitekintés..........................................................................................8 2.1.1. Általános elméleti alapok.............................................................................8 2.1.2. Az Európai Unióban ....................................................................................9 2.2. A magyarországi fejlıdés ..................................................................................11 3. A MAGYAR VÁLLALATOK..................................................................................16 3.1. A magyar vállalatok jellemzıi ...........................................................................16 3.2. A dél-dunántúli régió összehasonlítása más területekkel ..................................19 3.2.1. Vállalkozási tevékenység...........................................................................19 3.2.2. A nettó árbevétel és a beruházások alakulása ............................................20 3.2.3. Gazdasági ágak, létszám-kategóriák ..........................................................22 4. A KÉRDİÍV ELEMZÉSE ........................................................................................25 4.1. Általános jellemzık ...........................................................................................25 4.2. A vállalatok formája, ágazati megoszlásuk .......................................................26 4.3. A szolgáltatások fajtái, gyakoriságai .................................................................29 4.4. A szolgáltatások igénybevételének okai, jellemzıi ...........................................32 4.5. Tervezett tanácsadások fajtái, igénybevételének okai .......................................35 4.6. A tanácsadók megítélése....................................................................................37 5. KÖVETKEZTETÉSEK, A JÖVİ TENDENDIÁI ...................................................42 5.1. Mintára vonatkozó következtetések, a jelen lehetıségei ...................................42 5.1.1. A mintából levont következtetések ............................................................42 5.1.2. A „consulteneur” szerepe...........................................................................43 5.2. A vállalkozásfejlesztés jövıje............................................................................47 5.2.1. A vállalkozók támogatása ..........................................................................47 5.2.2. A fejlesztési támogatások megközelítései .................................................48 5.2.3. A vállalkozói képességek, az oktatás feladata ...........................................51 ÖSSZEFOGLALÁS ..........................................................................................................54 IRODALOMJEGYZÉK: ...................................................................................................56 MELLÉKLETEK:.................................................................................................................I
1
Táblázatjegyzék: 1. táblázat A magyarországi vállalatok foglalkoztatásának megoszlása 2006-ban.....16 2. táblázat A regisztrált vállalkozások számának alakulása gazdálkodási formánként 2002-2007 ........................................................................................................17 3. táblázat A regisztrált kis- és középvállalkozások gazdasági ág szerinti megoszlása 2007-ben ..........................................................................................................23 4. táblázat A végzettség és a vállalati méret összefüggései a mintában (db)................25 5. táblázat A végzettség és a vállalati méret összefüggései (db) ....................................26 6. táblázat A vállalkozások jogi forma szerinti megoszlása a mintában ......................28 7. táblázat A vásárolt szolgáltatások száma létszámnagyság-kategóriánként (%) .....30 8. táblázat Az igénybe vett szolgáltatások száma a létszám-kategóriák függvényében a mintában ......................................................................................................30 9. táblázat A vásárolt szolgáltatások gyakorisága létszámnagyságkategóriánként (%)........................................................................................32
2
Ábrajegyzék: 1. ábra: A dolgozat logikai váza .........................................................................................2 2. ábra: A vállalatok létszám - hozzáadott érték eloszlása az EU 27-ben, 2005 ..........11 3. ábra: A magyarországi vállalatok foglalkoztatásának megoszlása 2006-ban .........18 4. ábra: 1000 lakosra jutó vállalkozások száma 2007-ben.............................................20 5. ábra: A vállalkozások gazdasági súlya 2003-2007-ben ..............................................21 6. ábra: A dél-dunántúli vállalkozások fıbb vállalati formáinak megoszlása 2007-ben ..............................................................................................................................27 7. ábra: A vállalkozások megoszlása gazdasági áganként a mintában.........................28 8. ábra: Az igénybe vett szolgáltatások darabszáma, megoszlása ................................29 9. ábra: Az igénybe vett szolgáltatások megoszlása területenként a mintában...........31 10. ábra: A külsı tudás megfizetésének fıbb okai a mintában.....................................33 11. ábra: A külsı tanácsadó megismerésének csatornái a mintában ...........................34 11. ábra: A tervezett szolgáltatások megoszlása területenként a mintában ................35 13. ábra: A tervezett szolgáltatások igénybe vételének okai a mintában.....................36 14. ábra: A tanácsadói szakmának feltételei a mintában ..............................................37 15. ábra: A tanácsadó kompetenciái, készségei, illetve, hogy jellemzıek-e rá.............39 16. ábra: Tanácsadói kompetenciák, készségek, észlelt és vélt értékek közötti különbségek .......................................................................................................40 17. ábra: Kis- és középvállalkozások és a tanácsadók közötti kapocs: a consulteneur .............................................................................................................................43 18. ábra: Consulteneur, a mérleg nyelve.........................................................................45 19. ábra: Szakmai, emberi tényezık súlya a consulteneur (balra), és a tanácsadó (jobbra) esetében ...............................................................................................46
3
BEVEZETÉS A magyarországi kis- és középvállalkozások helyzetét mindig is fontos gazdaságpolitikai kérdésként kezelték, mivel a gazdaság teljesítıképességét képezı
tevékenységek
döntı
része
vállalkozásokba
szervezıdve
zajlik.
Meghatározóak a gazdasági folyamatokban, az értéktermelésben, így befolyásolják a hazai gazdaság fejlıdését. Természetesen jelentıs különbségek mutatkoznak az egyes térségek között a gazdasági ágazatokat és foglalkoztatottak létszámát tekintve, illetve a teljesítményben is. Különösen fontos azoknak a helyzetét vizsgálni, akik a nagyvállalatoktól eltérı gazdasági tevékenységet végeznek, mivel jelentıs mértékben járulnak hozzá a GDP és a foglalkoztatottság alakulásához köszönhetıen a vállalatok volumenének 99,9%-ot kitevı jelenlétüknek. [KSH (2007)]. Tanulmányomban arra keresem a választ, hogy ez a gazdasági hatásokra különösen érzékenyen reagáló csoport hogyan alakult ki, és milyen mértékben veszi igénybe a külsı segítséget, azaz mennyire alkalmaznak tanácsadókat. A kutatási területet a dél-dunántúli régióra korlátoztam, emiatt részletesebben kitérek a területi sajátosságokra, a jellemzı tendenciákra, és rövid összehasonlítást végzek az országra jellemzıkkel. Úgy vélem, hogy a lehetıségeket nem használják ki a vállalkozások. Egy új kultúra kialakításával további potenciális növekedést lehet realizálni, ami egy öngeneráló folyamathoz vezethet. Egyrészt fejlıdni fog a tanácsadói szektor, másrészt erısödnek a vállalatok gazdasági teljesítménymutatói. Összefoglalva tehát a kutatás célja, hogy rávilágítson azokra a lehetıségekre, amelyek a dél-dunántúli régióbeli kis- és középvállalkozásoknál adódnak a tanácsadási segítségnyújtás tekintetében. Köszönettel tartozom konzulensemnek dr. Farkas Ferencné dr. Kurucz Zsuzsannának, aki értékes iránymutatással segítette munkámat, mentoromnak Milovecz Ágnesnek, aki sok idıt és türelmet szánt rám, az egyetem informatikatanárának
dr.
Kruzslicz
Ferencnek,
aki
az
online
felmérés
megalkotásában közremőködött, barátomnak, Balogh Gábornak, aki a német nyelvő irodalmakat szakszerően lefordította, dr. Misákné Schmidt Enikınek, aki 1
kiküldte
a
levelemet
regiszterben
szereplı
cégeknek,
valamint
azon
vállalkozóknak, akik a kérdıív kitöltésével megadták a kutatás alapját. 1. DEFINÍCIÓK, HIPOTÉZISEK A fejezetben megismerkedhetünk az alkalmazott definíciókkal, módszerrel, az adatgyőjtés technikájával. Az 1. ábra a dolgozat szerkezetét, fıbb gondolatmenetét ábrázolja.
1. ábra: A dolgozat logikai váza Forrás: saját szerkesztés 1.1. A felmérés kerete A vállalat definíciója a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium szerint: „Vállalatnak (vállalkozásnak) tekintünk minden olyan önálló piaci kapcsolatokkal rendelkezı jogilag definiált gazdasági szervezetet, amely profitorientáltan gazdálkodik és fı tevékenysége az, hogy statisztikai értelemben vett termelést (jövedelemtermelést) végez.” [NFGM (2008) 118. p.] A következı szervezeti formákat tekinthetjük vállalkozásnak: Az egyéni vállalkozó, a társasági törvényben szereplı valamennyi forma (közkereseti
2
társaság,
betéti
társaság,
közös
vállalat,
korlátolt
felelısségő
társaság,
részvénytársaság), a szövetkezet, a vízi társulat, a vízközmő társulat, továbbá az erdıbirtokossági társulat. A szervezetek egy csoportját kizárom a vállalkozás fogalmából, ugyanis számos olyan szervezeti forma van, amely folytathat, de nem szükségképpen folytat
vállalkozási
tevékenységet.
Ide
elsısorban
a
nonprofit
(nem
nyereségérdekeltségő) szervezeteket sorolom. Jóllehet eredeti rendeltetésük nem a vállalkozói tevékenység, a hazai gyakorlatban egy részük mégis elsısorban ezt teszi. A „vállalkozó” nonprofit szervezeteket a vállalkozói szférába kellene sorolni, ez a megkülönböztetés azonban a gyakorlatban nem alkalmazható. Ezért a nonprofit szervezeteket nem sorolom a vállalkozások közé. Nem tekintem vállalkozásnak az MRP (munkavállalói résztulajdonosi program) és az MBO (management buy-out) szervezeteket sem, abból a megfontolásból, hogy ezek tulajdonosi szervezetek, amelyek révén a tagok vállalkozásokban szereznek és gyakorolnak tulajdonjogot. Vállalkozásnak az a szervezet minısül, amelynek tulajdonjogát az MRP vagy az MBO révén gyakorolják. Vannak olyan szervezet-típusok, amelyek folytatnak ugyan gazdálkodást, sıt esetenként vállalkozást is, tevékenységük azonban valamilyen szempontból annyira kötött, hogy nem sorolom ıket a vállalkozói szférába. Így egyértelmően nem tartoznak a kis- és közepes vállalkozások (KKV) kategóriájába a következı szervezeti formák: helyi és központi költségvetési szervek, a kamarák, az egyesületek, köztük a munkáltatói, munkavállalói, szakmai érdekképviseleti szervezetek, a különbözı társadalombiztosítási-, befektetési- és garanciaalapok. A menedzsmenttel foglalkozó szakirodalomban mintegy 200 különbözı definíció létezik a KKV-okra. A definíciós próbálkozások sokaságának lényegi okai a KKV kifejezés sokrétő operacionalizálási lehetısége és a KKV-ok heterogenitása. Minden definíció egyesíti ugyanakkor azt a szempontot, amely szerint kvantitatív és kvalitatív ismérveket is fel kell használni a KKV fogalmának lehatárolásához a nagyvállalatokkal szemben. [Clasen, J. P. (1992) 16. p.] Az 1999. évi XCV. törvény a kis- és középvállalkozásokról, fejlıdésük támogatásáról definiálta a kis- és közepes vállalkozásokat. Négy szempont vett
3
alapul: az alkalmazottak száma, az árbevétel, a mérlegfıösszeg nagysága, valamint tulajdonosi önállósága. Magyarországon a kis- és középvállalkozásokról, fejlıdésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény (továbbiakban: Törvény) szabályozza a kis- és középvállalkozások körét. A törvényt az Országgyőlés azzal a szándékkal alkotta, hogy növelje a kis- és középvállalkozások tıkeerejét, elımozdítsa fejlıdésüket, segítse verseny- és foglalkoztatási képességüket. További cél volt a statisztikai adatgyőjtés uniós módszerekkel történı összehangolása, és az adatok, gazdasági folyamatok összehasonlíthatóságának megteremtése. A Törvény a kis- és közepes vállalkozásokat, fejlıdésük támogatását két lépésben módosította: - 2004. május 1-jétıl, az EU csatlakozástól kezdıdıen, - 2005. január 1-jétıl kezdıdıen. Mindkét idıpontban módosultak a kis- és közepes vállalkozások árbevétel és mérlegfıösszeg korlátai. A Törvény a 2005. január 1-jétıl kezdıdıen a következıképpen definiálja a kis- és közepes vállalkozásokat: „(1) KKV-nak minısül az a vállalkozás, amelynek összes foglalkoztatotti létszáma 250 fınél kevesebb, és éves nettó árbevétele legfeljebb 50 millió eurónak megfelelı forintösszeg, vagy mérlegfıösszege legfeljebb 43 millió eurónak megfelelı forintösszeg. (2) A KKV-kategórián belül kisvállalkozásnak minısül az a vállalkozás, amelynek összes foglalkoztatotti létszáma 50 fınél kevesebb és éves nettó árbevétele vagy mérlegfıösszege legfeljebb 10 millió eurónak megfelelı forintösszeg, továbbá megfelel a (4) bekezdésben foglalt feltételeknek. (3) A KKV-kategórián belül mikrovállalkozás minısül az a vállalkozás, amelynek összes foglalkoztatotti létszáma 10 fınél kevesebb és éves nettó árbevétele vagy mérlegfıösszege legfeljebb 2 millió eurónak megfelelı forintösszeg, továbbá (4) Nem minısül KKV-nak az a vállalkozás, amelyben az állam vagy az önkormányzat közvetlen vagy közvetett tulajdoni részesedése – tıke vagy
4
szavazati jog alapján – külön- külön, vagy együttesen meghaladja a 25 százalékot.” [NFGM (2008) 119. p.] A tanácsadás definíciója az Európai Menedzsment Tanácsadók Szövetsége (European Federation of Management Consultancy Association) megfogalmazása szerint:
“A
menedzsment
tanácsadás
független
tanácsadás
és
segítség
menedzsment kérdésekben. Ez tipikusan magába foglalja a problémák és lehetıségek
meghatározását,
megfelelı
intézkedések
javaslatát,
és
azok
megvalósításának elısegítését.” [FEACO (2005)] Az Európai Tanácsadási Társaság (European Association for Counselling) megfogalmazása szerint: “A tanácsadás: egy interaktív tanulási folyamat, amely az egymással szerzıdı tanácsadó(k) és a kliens(ek) között jön létre, legyenek azok egyének, családok, csoportok vagy intézmények, amely a szociális, kulturális, gazdasági és/vagy érzelmi kérdésekben holisztikus megközelítést alkalmaz.” [EAC (2002)] Ezen fogalmakat kibıvítem oly módon, hogy tanácsadásnak tekintek minden olyan interakciót, amelyben az egyik fél a másiknak pénzbeli vagy nem pénzbeli ellenszolgáltatásért információt ad át. A fentiekbıl következik, hogy tanácsadást végez a könyvelı is, így a megkérdezettek ezt a fajta tevékenységet is értékelni, jellemezni tudják. 1.2. Módszertan, hipotézisek, mintavétel helye, feldolgozása A tanulmány megírásához felhasznált elemzés alapjául az internetes kérdıíven keresztül történı adatfelvételt választottam, mivel a kis- és középvállalkozások a dél-dunántúli régióban elszórtan helyezkednek el. A felmérést a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara munkatársának, dr. Misákné Schmidt Enikınek továbbítottam, aki kiküldte a regiszterben szereplı vállalkozásoknak. Tisztában voltam vele, hogy a kitöltési arány ebben az esetben igen alacsony lesz, ezért ezen kívül személyes ismerettségi körömet is felhasználtam, hogy minél több válasz visszaküldésének (54 db) köszönhetıen a minta reprezentatív legyen. Ezt a célomat nem értem el, ezért a mintán belüli tendenciák vizsgálatára korlátoztam kutatásomat. A regiszterben szereplık közül 18 db választ kaptam, ami azt jelenti, hogy a megkeresettek 8%-a töltötte ki a 5
kérdıívet. Ez átlagosnak mondható az egyetemen végzett egyéb tanulmányok tapasztalatai alapján. A személyes megkereséseket mindenki pozitívan értékelte, válaszaik nagyobb súllyal jelennek meg az értékelésben. Az elıre felállított hipotéziseket figyelembe véve alkottam meg a kérdıív struktúráját, melyek a következık: -
A fiatalabb korosztály inkább igénybe veszi a tanácsadói szolgáltatásokat.
-
A magasabb iskolai végzettségőek, pontosabban a gazdasági irányultságú végzettségőek inkább fordulnak tanácsadóhoz.
-
A vállalkozók számára fontos, hogy tanácsadói szolgáltatást csak olyan személyek végezhessenek, akik megfelelı kompetenciával rendelkeznek, és ezt képesítéseik igazolják.
-
Az elterjedtebb tanácsadási szolgáltatásokon (adótanácsadás, számviteli tanácsadás, projekttanácsadás) kívül annál kisebb a vállalkozók igénye a specifikus tudással rendelkezık iránt minél kevesebb a foglalkoztatottak létszáma.
-
A tanácsadók általam felsorolt tulajdonságai közül a nem szakmai jellemzıket helyezik elıtérbe.
Az adatok feldolgozásához SPSS 16.0 szoftvert használtam. A kérdéseknél az egyes választási lehetıségeket több szakkönyv tanulmányozása után alkottam meg - mindig kiegészítve személyes érdeklıdésbıl adódó plusz információkkal. Így lehetséges, hogy a 2.1 „Az alábbiak közül mely szolgáltatásokat vette igénybe?” [Milan Kubr (1993), Pelczné – Szadai (2003/a)], a 2.2 „Miért vette igénybe a tanácsadási szolgáltatást?”, a 2.3 „Kitıl hallott a tanácsadóról?” [Poór (2005) 147. p.], a 2.4 „Mikor vette igénybe a tanácsadást?” kérdések ebben a formában, írott anyagokban nem lelhetıek fel. A kutatott témakörrel kapcsolatos beszélgetéseim során többször felmerült a kérdés, hogy elegendıen széleskörő-e az információgyőjtés, illetve, hogy nem túl bonyolult-e a kérdıív. Úgy vélem, hogy a jelen keretek között kielégítı a kérdések spektruma és mélysége, a kérdıív pedig csak annyira bonyolult, hogy értékelhetı információkat tudjak nyerni belıle. Ezen kívül a téma jövıbeni jobb
6
megismeréséhez több szempont szerinti (például a tanácsadói cégek bevonásával) megközelítést javaslok.
A vállalkozásnak és a tanácsadónak több száz definíciója létezik, de lényegében a vállalkozás a vállalkozó üzletszerő tevékenységének a kerete, ahol saját kockázatra és felelısségre nyereségorientált tevékenységet végez, a tanácsadás pedig két fél között létrejövı interakció, amikor pénzbeli vagy nem pénzbeli ellenszolgáltatásért információáramlás következik be. A kis- és közepes vállalkozásokat az alkalmazottak létszáma és a mérlegfıösszeg, illetve az árbevétel alapján kategorizálják. Internetes, egyedien szerkesztett kérdıíves adatfelvételen keresztül 54 elemő mintát (38 teljesen kitöltött) SPSS szoftverrel elemeztem, amely nem reprezentatív, de késıbb kiderül, hogy a nemzetközi felmérések eredményeihez hasonló következtetésekre juthatunk belıle.
7
2. A VÁLLALKOZÁSOK TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉSE A fejezet célja, hogy átfogó képet kapjunk a kis- és középvállalatok történeti fejlıdésérıl hivatkozva a nemzetközi, európai és magyar folyamatokra. Ennek segítségével
megismerhetjük
a
helyzetének
speciális
jellemzıit,
és
a
magyarországi vállalkozói környezetet. 2.1. Nemzetközi kitekintés 2.1.1. Általános elméleti alapok A vállalkozások történeti fejlıdésére jellemzı, hogy az ’50-es évekig közgazdasági szakma számára a vállalat fogalma szinte teljesen egészében a nagyvállalatokat jelentette. Ekkortájt kezdtek elterjedni, és egyre ismertebbé válni a közgazdászok azon kutatásai, eredményei, amelyek a kisvállalatokkal, ezen belül is a vállalkozókkal foglalkoztak. A teljesség igénye nélkül megemlítem Peter Druckert (1964), aki szerint a vállalkozó az, aki maximálisan kihasználja a lehetıségeit, vagy Schumpetert (1939), aki úgy fogalmaz, hogy a vállalkozó az, aki kimozdítja a gazdaságot statikus egyensúlyi helyzetébıl azáltal, hogy innovációkat valósít meg, és ezzel a gazdasági fejlıdés kulcsszereplıjévé válik. Schumpeter azonban nem csupán definiálta az innovációt, de azt szorosan összekapcsolta a gazdasági fejlıdéssel és a vállalkozással. Elképzelésének lényege, hogy az a gazdaság statikus, ahol a vállalkozások csupán önmagukat reprodukálják ugyanolyan
formában,
ugyanolyan
termékeket,
technológiákat,
anyagokat
használnak, ugyanazokra a piacokra szállítanak és ugyanolyan szervezetben mőködnek, még akkor is, ha mennyiségi bıvülés mutatható ki. A gazdasági fejlıdés lényege az innováció, az újdonság megjelenése, bevezetése, és ebben a folyamatban az innovációt megvalósító vállalkozó játssza a legfontosabb szerepet. [Schumpeter (1939)] Sok más szerzı is egyre nagyobb figyelmet szentelt a vállalkozásoknak, fıleg az amerikai gazdaságban észrevehetı térhódításuknak köszönhetıen. Abban a tekintetben sincs egységes álláspont, hogy az állam a kis- vagy nagyvállalatokat támogassa nagyobb mértékben. A specifikumok alapján ilyenfajta összehasonlítást nehéz elvégezni. Nickel – Adam Smith-re hivatkozva – kiemeli, hogy nem a vállalatok jövedelmezısége, vagy annak javulása eredményezi a 8
nemzetek gazdagságát, hanem a termelékenységnövekedés. [Nickell – Nicolitsas Dryden (1997) 783. p.] Ezt fıképpen a nagyvállalatok képesek finanszírozni, tehát ıket kell privilegizálni? Halpern – Kırösi kissé másképp fogalmazza meg ezt a kérdést: „A [vállalatok] hatékonysága és jövedelmezısége vagy beruházási aktivitása közötti összefüggés szimultán is lehet, és csupán empirikus vizsgálat deríthet fényt ezeknek az összefüggéseknek a természetére.” [Halpern – Kırösi (2001) 561-562. p.] Szerintem a nagyobb fokú hatékonyság – jellegükbıl adódóan – inkább a kisvállalkozásoknál jellemzı, hiszen ha ezt nem tudják megvalósítani, nem éri meg továbbra is a vállalkozásban tartani a tıkét. Úgy vélem, hogy mindenképpen szignifikáns kapcsolat mutatható ki a hatékonyság és a profit között, amely nagy mértékben befolyásolja egy gazdaság fejlıdését. Az innováció, ahogyan Schumpeter is állítja a kisvállalatoknál erısebb, viszont a termelékenység növekedését a nagyvállalatoktól várhatjuk. 2.1.2. Az Európai Unióban Európában fıleg az 1970-es évek óta találkozhatunk a kis- és közepes vállalatok fejlıdésével, jelentıségével foglalkozó tudományos munkákkal. Az idı elırehaladtával a kisebb méretek felé fordulnak a vállalkozásalapítók. Ahogyan Ingolf Bamberger a könyvében taglalja, ez több szempontra vezethetı vissza: • Javakkal való ellátottság: az individuális igények fedezése iránti növekvı szükségletet
nem
lehetne
kielégíteni
mőködıképes,
középmérető
vállalatokat tömörítı gazdaság létezése nélkül. [Haake (1987) 27. p.] • Munkahelyek: a KKV-knál ritkán fordul elı látványos munkahelyi leépítés. Az 1970-es évek óta az újonnan alapított kisvállalatok a szerkezetváltás miatt (mindenekelıtt a nagyvállalatoknál) létrejött munkanélküliséget részben megszüntette. • Politikai stabilizálódás: a KKV-ok stabilizálni tudják a piacgazdasági rendszert, mivel rugalmasságuk miatt ık inkább abban a helyzetben vannak, amellyel elejét lehet venni a recessziónak. Emellett a KKV-ok nagy száma azt is garantálja, hogy a piac képes kibontakozni, és hogy a koncentráció folyamata és az ebbıl eredı piaci hatalom korlátok közé szorul.
9
• Képzés: a KKV-ok központi szerepet játszanak abban is, hogy a szakképzés keretei között az összes tanulmányi szerzıdés mintegy 90%-át a KKVokkal kötötték. Ebben az értelemben a KKV-ok alapvetı funkciót töltenek be, szakképzett munkaerıt képeznek, ami így az egész gazdaság javára válik. [Bamberger (2005)] A Közösségen belül az 1983. évi deklaráció (European Year of Small and Medium-sized Enterprise, EYSME) hívta rá a figyelmet a KKV-ok helyzetére, és felgyorsította a KKV-ok helyzetét erısítı iparpolitikai eszközök kidolgozását. A ’80-as években lezajlott gazdasági recesszió miatt felértékelıdött a KKV-ok szerepe.
Egyrészt
a
vállalati
csıdök
miatt
a
hirtelen
megnövekedett
munkanélküliség kezelésére jelentett gyors megoldást, másrészt a vállalati szféra megerısítését és versenyképességének visszanyerését jelentette. A gazdasági visszaesés mellett egy másik fontos tényezı is hozzájárult ahhoz, hogy a vállalkozások helyzetével komolyabban foglalkozzanak: 1986-ban az egységes piac létrehozásáról szóló döntés. A tagállamokban a kis- és középvállalatok nem voltak tájékozottak a betartandó határidıkrıl, és a csatlakozás ıket érintı hatásokról. Éppen ezért megalapították az úgynevezett task force-t, amely az 1992ben esedékes egységes piac létrehozásával kapcsolatos esetleges problémákat tárta fel. Ennek eredményeképpen elindították az elsı, kifejezetten a KKV-ok számára megalkotott programot, amelynek célja az információ-áramlás javítása volt. Ezt követte 1989-ben az üzleti környezet javítását és a vállalati növekedést kitőzı eszköz bevezetése. Végre a KKV-ok elfoglalták az ıket megilletı helyet az európai vállalati politikában: speciális figyelem tárgyai lettek. 1993 és 1996 között a KKV-ok egészen más pozíciót töltöttek be az európai uniós gondolkodásban és akcióprogramokban, fıleg a kilencvenes évek foglalkoztatási válságának idıszakában. Az 1993-as “Növekedés, versenyképesség és foglalkoztatás” témájával foglalkozó Fehér Könyv kiemeli a KKV-ok munkahelyteremtésben és az új világgazdasághoz való alkalmazkodásban kiemelkedı képességeit. 1995-ben a Madridi Csúcstalálkozón az Európai Unió elhatározta, hogy a kis-és középvállalatok kérdése európai szintő ügy, amely közös
10
EU-szintő megközelítést igényel: ösztönözni a létrehozásukat, elısegíteni az európai programokhoz, akciókhoz való hozzáférést. A kis- és középvállalatok és a “vállalkozói szellem” fontosságának helyreállítására az Európai Bizottság 2001. márciusában, Lisszabonban lehetıséget biztosított egy több éves - a vállalkozásokat és a vállalkozói szellemet támogató programban, amelyet 2001-2005-re dolgozott ki. [Lapeyre – Blassel (2002)] A kis- és középvállalatok fontosságáról az Európai Unióban a 2. ábra ad egy kis betekintést, amely a hozzáadott értékben betöltött szerepüket reprezentálja. Látható, hogy ez az érték 58%, ami egyértelmően jelzi jelentıségüket, amelyet még jobban alátámaszt az 1. mellékletben megfigyelhetı táblázat. Az összes vállalat 99,7%-a KKV, és a versenyszférában dolgozók 67%-ának biztosítanak munkát.
20,9%
42,4%
18,9% 17,8% Mikrovállalatok
Kisvállalatok
Középvállalatok
Nagyválalatok
2. ábra: A vállalatok létszám - hozzáadott érték eloszlása az EU 27-ben, 2005 Forrás: saját szerkesztés az 1. melléklet alapján 2.2. A magyarországi fejlıdés A nemzetközi kitekintés után vizsgáljuk meg a magyarországi evolúciót. A vállalkozások megítélése, fogalma az évtizedek során többször is változott, a kiváltó okok fıleg a társadalmi, politikai változások hatásainak tudhatóak be. Ezek alapján megkülönböztethetünk a XX. században 3 fıbb eseményt, illetve idıpontot: 1920, 1948, 1990. Ezek a társadalmi változások módosították az addig „szokványos
gondolkodási
módot”,
újraalkották
a
különbözı
rétegekkel
kapcsolatos értékítéleteket, és ezek mentén hoztak létre egy új tudást. [Bauer (1997)] A jelenlegi felfogást természetesen a rendszerváltás és annak 11
következményei módosították. Új fogalmak jelentek meg: öntevékenység, autonómia, hatékonyság,…,de bőn, büntetés, érték, tudás is, amelyek a vállalkozó fogalmához társultak. Megismerkedtünk a vállalkozóval, akinek a rendszerváltó folyamat egyik fı szereplıjeként meg kellett küzdenie egyfajta negatív felhanggal, elıítélettel is. A ’70-es évek végére bebizonyosodott, hogy a megváltozott világgazdasági helyzet egyre súlyosabb terheket ró a magyar gazdaságra, amelyek teljesítése az eddigi formák között mindinkább nehezebbé vált. Emellett a belsı gazdasági életben is egyre erıteljesebben jelentkeztek azok a tünetek, amelyek szükségessé tették a változásokat. [Siposné (1983)] Vitathatatlan, hogy a ’70-es, ’80-as évek gerincét az állami vállalatok, a szövetkezetek és a tanácsi vállalatok alkották. Az addig jellemzıen túlzott centralizáció
káros
következményeinek
felismerése
ellenére
továbbra
is
kényszerítı körülmények sora késztette a vállalatokat és a szövetkezeteket a vállalatnagyság minden áron való növelésére. Így többek között a nagyvállalatok testére szabott közgazdasági szabályozórendszer, a kis- és középvállalatok, szövetkezetek számára elviselhetetlen adminisztrációs terhek, a gazdasági vezetık presztízse és anyagi érdekeltsége, a szőkös erıforrások (támogatások, hitelek, nyersanyagok, importgépek stb.) megszerzésének a vállalati mérettıl való függısége. Ez utóbbi tekintetében a ’80-as évek elsı pár évében bekövetkezett javulás volt az elsı jele a változásoknak, bár a nagyüzemi termelés tértıl-idıtıl független fölényérıl vallott korábbi nézetek túlságosan mélyen gyökereztek a társadalmi tudatban. [Siposné (1983)] Az ezt követı idıszakban az állami vállalatok száma gyorsan csökkent, viszont e mögött a csupán mint jogi személyként megjelenı, szervezeti vagy névváltozás révén magánvállalatként felbukkanó cégek számának a növekedése állt. [Köllı (2001)] Az így létrejövı cégeknél mindenképpen kiemelendı, hogy a méretük drámaian visszaesett. A
változáshoz
szorosan
kapcsolódó
privatizáció
üteme
alapján
Magyarországot a gyors reformerek közé szokás sorolni, azonban a szocialista vállalatok kezdeti megújulása sok esetben puszta méretcsökkentésre és erıforráskivonásra korlátozódott. A rendszerváltás a kiváltó oka a közép- és kisvállalatok
12
fejlıdésének. A folyamat már a ’80-as évek elején elkezdıdött, amikor is 1982-tıl kezdve társas vállalkozások alakulhattak, de igazából a ’90-es évek elején következett be a látványos fellendülés. Ez egyrészt a politikai megenyhülésnek köszönhetı, másrészt viszont erıteljesen érvényesült az állam azon szándéka, hogy hatékonyabb vállalati struktúrarendszer jöjjön létre Magyarországon. Minden vállalatméretre, típusra jellemzı, hogy akkor jöttek létre nagy számban, amikor arra lehetıség nyílt. A ’80-as években az újonnan megalakuló középvállalatokat a nagyvállalatok törmelékvállalatainak [Köllı (2001)] lehet nevezni, a foglalkoztatottságból 1012%-ban veszik ki a részüket, 2007-ben ez az arány már 15 % körülire emelkedik. Számokban kifejezve 470.000 fıt jelent a 3.043.000 [NFGM (2008)] vállalkozói szektorban dolgozó munkavállaló közül. A gazdaságban betöltött szerepük azért fontos, mert hidat képeznek a nagy- és kisvállalatok között. Ezt a réteget – véleményem szerint – továbbiakban is támogatni kell, hogy megerısödve lépést tudjanak tartani az új kihívásokkal, a multinacionális vállalatok igényeinek megfelelı szolgáltatásokat nyújtva. Ez nem egyszerő, mivel a nemzetközi cégek alkupozíciójukból
kifolyólag
egyre
szigorúbb
és
komolyabb
feltételeket
követelnek meg. Ennél fogva az a cél, hogy képesek legyenek létrehozni olyan hálózatokat, amelyek önállóan is kialakítják azt a gazdasági erıt, amely a kisvállalkozások fejlıdéséhez, és így áttételesen a GDP növekedéséhez is vezet. A kisvállalatoknál egy kicsit más a fejlıdés trendje, ezek számában figyelhetı meg a leglátványosabb növekedés. Igaz, hogy az ebbe a státuszba tartozó vállalkozások mintegy 30-50%-ának a [Szabó (2008)] megalakulásának hátterében a kényszer áll, illetve nem tekinthetıek valódi, mőködı vállalatnak. A szocialista gazdaságban meglepetésként fogadták az 1981-es intézkedést, amely lehetıvé tette a kisvállalkozások létrehozását. [Lengyel (1987)] A következı évtıl tömegével regisztrálták magukat a KKV-ok, fıleg jövedelem-kiegészítés céljából. Mindenfajta vállalkozói tudás és tapasztalat nélkül kezdtek bele a munkába, ami bizonytalan szituációkat eredményezett. Mindezek ellenére – a hiánygazdaság miatt – dinamikusan fejlıdtek. Az évtized végére számuk megsokszorozódott, és a foglalkoztatottságban is egyre nagyobb szerepet töltöttek be. Az arányeltolódás a
13
kisebb méretek felé nem a véletlen mőve, a gazdasági adottságok - közülük is elsı helyen a már említett tıkehiány - szükségszerő következménye. A ’90-es évektıl napjainkig fı céljuk, – a középvállalatokhoz hasonlóan – hogy a multinacionális vállalatok ellátási hálózatába tudjanak kerülni, szerencsésebb esetben közvetlenül, de jellemzıbb, hogy közepes-, vagy nagy beszállítókon keresztül. Fél évtized elteltével a kis- és középvállalkozások munkahelyteremtı képességével szembeni kezdeti „csodaszámba menı” elvárások csökkentek, mivel az 1-2 személyes mikrovállalkozások szaporodtak ugyan, de leginkább csak saját részükre tudtak biztosítani munkát. A Gazdasági Együttmőködési és Fejlesztési Szervezet (Organisation for Economic Co-operation and Development - OECD) egy 1996-os tanulmánya Csehország, Szlovákia, Magyarország és Lengyelország vállalkozási fejlıdésével foglalkozik: a túlzott fejlıdést, módosulást a kisebb létszámú vállalkozások felé már némi aggodalommal figyelik a szerzık. A különösen nagy önfoglalkoztatói arány nem jelenti egy gazdaság magas szintő érettségét.
A
négy ország
struktúrájának összehasonlítása
után
arra a
megállapításra jutottak, hogy a gyors növekedés a különösen bizonytalan fejlıdés kifejezıdésének tekinthetı az átalakuló országokban. A fejlett országok haladási iránya a nagy mértékő, és emellett érett iparral bíró gazdaság, és alacsony önfoglalkoztatás megvalósítása. [OECD (1996)] Akár pozitívan akár negatívan értékeljük ezt a trendet, annyi bizonyos, hogy a kisvállalatok
Magyarországon
a
vállalatok
között
messzemenıen
a
legsikeresebbek, 2007-ben mintegy 1.233.000 vállalkozást tartottak nyilván. [KSH (2008/g)]
A kis- és középvállalatok jelentıségével a ’60-as évektıl kezdtek el szakmai cikkekben komolyabban foglalkozni. Célkeresztbe állították a termelékenység és az innováció kérdéseit a vállalati méret függvényében. Európában a ’70-es években átélt két olajválság következtében nıtt meg az érdeklıdés az új vállalati formák iránt, majd 1986-ban az egységes Európai Unió piacáról szóló döntés után sürgetıvé vált a jellegzetes problémák megoldásának
14
elısegítése. Napjainkra már az ıket megilletı szerepet töltik be a gazdasági folyamatokban. Magyarországon 1982-tıl vált lehetıvé elıször megalakulásuk, számuk dinamikusan nıtt, részben a törmelékvállalatok jelenségének köszönhetıen, részben a rendszerváltás után a több százezer kapitalista piacgazdaságra felkészült vállalkozó kedvő, kreatív dolgozó piacra lépésének következtében.
15
3. A MAGYAR VÁLLALATOK A vállalatok történelmi fejlıdése után az alábbi fejezetben a hazai vállalkozói környezetben kialakult vállalatok sajátosságait vizsgálom meg. Külön hangsúlyt fektetek a dél-dunántúli régióra, a kutatás célterületére. 3.1. A magyar vállalatok jellemzıi 2007-ben az elızı fejezetben tárgyaltak szerint a regisztrált vállalkozások száma Magyarországon 1.233.000 (1. táblázat). Ezeknek, mint már említettem, 3050%-a nem mőködik, azaz nem valódi vállalat Szabó József szerint. A KSH ezt az arányt 54-55% körülire becsli (2. melléklet), ebbıl minden második egyén vállalkozás
[KSH
(2008/f)].
További
érdekesség
ebben
a
kis-
és
középvállalkozások által dominált gazdasági struktúrában, hogy a középvállalatok száma sem jelentıs a KKV-okon belül, viszont egyes kutatók úgy vélik, hogy a valóságban lényegesen nagyobb számról van szó, amelyet a kisvállalatok közötti együttmőködésre vezetnek vissza. Lehet, hogy nem alkotnak jogilag egységes gazdálkodási formát, de olyan mértékben ráutaltak a közvetlen partner tevékenységére, hogy nélküle nem lennének életképesek. [Major (2002), NFGM (2007)] A magyarországi vállalatok száma méretkategóriánként, 2007 1. táblázat Vállalati méret Vállalatok száma
Kis (0 - 49)
1 224 800
KKV
Közép (50 – 249)
7 800
(0-249)
Nagyvállalat (250 és több)
1 232 600 1 100
Összesen 1 233 700 Forrás: saját szerkesztés a KSH (2008/g) alapján A 2. táblázatban a vállalatok elterjedtebb jogi formái szerinti megoszlását tekinthetjük meg, egyszerő számolás elvégzése után látható, hogy a regisztrált vállalkozások 57 százaléka egyéni, 43 százaléka társas vállalkozás. (3. melléklet) A vállalkozások számának tendenciáját az utóbbi években az egyéni vállalkozások arányának lassú csökkenése jellemezte, ezzel párhuzamosan a társas vállalkozások
16
aránya nıtt. A társas vállalkozásokon belül azonban a jogi személyiség nélküliek aránya csökken a jogi személyiségőekéhez képest. A jogi személyiség nélküli vállalkozások (7. melléklet) között a betéti társaságok, a jogi személyiségőek között a kft-k dominálnak. A közkereseti társaságok, részvénytársaságok, szövetkezetek aránya elenyészı. A legfrissebb adatok alapján a regisztrált vállalkozások száma igen jelentısen emelkedett,
ezt a
nyilvántartott egyéni
vállalkozások
számának
kiugró
gyarapodása okozta. A 2008. január 1-jével hatályba lépı új áfa-törvény kimondja, hogy adóköteles tevékenységet csak adószámmal rendelkezı adóalany folytathat. Emiatt regisztrálniuk kellett az APEH-nál azoknak az ıstermelıknek is, akik eddig még nem rendelkeztek adószámmal. Mivel meghosszabbították 2008. március 31-ig az adószám kiváltásának határidejét, így az egyéni vállalkozások számában az I. negyedévben következett be jelentıs növekedés. Összességében a vállalkozások száma a január-június idıszakban 24,2%-kal növekedett. Ez természetesen befolyásolta a területi megoszlást is, amelyet késıbb tárgyalok. [KSH (2008/b)] A regisztrált vállalkozások számának alakulása gazdálkodási formánként (2002-2007) 2. táblázat
Forrás: NFGM (2008) 122. p. Vizsgáljuk meg, hogy mi áll a számok mögött, felhasználva a 4. melléklet táblázatát (az adatok 2001-2003 idıszakra vonatkoznak, ezért csupán a tendenciát figyeljük meg) és a KSH: a vállalkozások regionális különbségei Magyarországon 2008. évi kiadványát. Több szempont alapján lehet elmélyíteni a vállalkozások vizsgálatát: például a foglalkoztatottság, nettó árbevétel, hozzáadott érték 17
dimenziókon keresztül. Azért választottam ezeket az ismérveket, mert ezáltal szignifikáns képet kapunk a vállalkozásokról, amelyek meghatározó szerepet töltenek be a gazdasági folyamatokban és az értéktermelésben. Ezt mi sem szemlélteti jobban, mint az a korántsem elhanyagolható tény, hogy 2007-ben a bruttó hazai termék (GDP) 61,9%-át a vállalkozások termelték meg. A létszám-kategóriákat vizsgálva megfigyelhetı, hogy a KKV-ok aránya nıtt. Ezzel szemben 2007-ben a 250 fısnél nagyobb vállalkozásoknál KözépMagyarország és Közép-Dunántúl kivételével kevesebben álltak alkalmazásban az öt évvel korábbi helyzethez képest. Egyidejőleg a teljes foglalkoztatásban betöltött szerepük is csökkent. 2007-ben a magyarországi munkavállalók kevesebb mint háromtizedének adtak munkát a nagyvállalatok. Az egyes régiók közül a nagyvállalatoknál dolgozók száma Közép-Dunántúlon és Közép-Magyarországon a legmagasabb, ahol a szervezetek elıfordulása is gyakoribb. A másik szélsıértéket az alföldi térségek, valamint Dél-Dunántúl jelenti, ahova kisebb mértékben áramlott a külföldi tıke. 24,45%
60,11%
15,45%
MKV
49–249 fı
250 fı felett
3. ábra: A magyarországi vállalatok foglalkoztatásának megoszlása 2006-ban Forrás: saját szerkesztés a 5. melléklet alapján A kis- és középvállalkozások stabilan a vállalati szektorokban dolgozók 7075%-ának biztosítanak munkát, amit a 3. ábra is jól prezentál. Tovább bontottam az 50-249 fıt és 0-49 foglalkoztató kategóriákra, hogy egzaktabb információt nyerjünk. A vállalatok döntı hányada, 60%-a az alsó kategóriába esik. Ide tartoznak az egyéni vállalkozók, az önfoglalkoztatók, a mikrovállalatok, és ide sorolják a 0 és ismeretlen embert foglalkoztatókat is. Igazából nem kell 18
naprakészen követni a vállalatok létszám-kategóriákra épülı csoportosítási módszereinek változását, mivel a magyar gazdaságban a 49 fınél kevesebbet foglalkoztató vállalatoknál dolgozók száma jellemzıen 4-5 fı vagy annál kevesebb. A leírtakból az következik, hogy a relatíve kevés nagyvállalat biztosítja a vállalati foglalkoztatottság 30%-át, viszont a nettó árbevétel és a hozzáadott érték 55-60%-át. Erre alapozva gondolom úgy, hogy legalább akkora figyelmet kell fordítani a KKV szektorra, mint a nagyvállalatokra, hiszen egyik sem képes létezni a másik nélkül, mégis egyaránt 50-50%-kal járulnak hozzá a gazdaság teljesítéséhez. Könnyen belátható, hogy miért egyszerőbb ebben az esetben a „kevesek”-kel való foglalkozás, hiszen sokkal átláthatóbb a helyzetük, jobban mérhetıek az eredményük. Vajon a politikai pártok érdekkülönbségeibıl és ellentéteikbıl adódó szembenállást háttérbe lehet szorítani annyira, hogy a lényegre való koncentrálással kielégítsék a KKV-ok részérıl felmerülı igényeket? Ezt a támogatást egy hosszú folyamat révén lehet elérni, ebbıl a célból az utóbbi évtizedben már több programot indítottak. Fıképp az Európai Unióhoz való csatlakozás után lettek kézzelfoghatóak, és erısítették a KKV-ok szektorát. (a teljesség igénye nélkül: AVOP, SZVP, HEFOP, KIOP, ROP, Jasmine) [KSH (2008/c)] 3.2. A dél-dunántúli régió összehasonlítása más területekkel Az alfejezetben a kiemelt fontosságú dél-dunántúli régió jellegzetességeit ismerhetjük meg a vállalkozási aktivitás, nettó árbevétel, beruházás és a gazdasági ágak vizsgálatán keresztül. 3.2.1. Vállalkozási tevékenység A vállalkozási aktivitást vizsgálva 2007-ben Magyarországon 1000 lakosra 123 vállalkozás jutott. Ez az arányszám Közép-Magyarországon kiemelkedı (171) a
fıvárosi
vezetı
gazdasági
szerepkörbıl
adódóan,
amely
a
magas
népességkoncentráció ellenére is megmutatkozik. A 4. ábra az átlagosnál élénkebb vállalkozási tevékenységre utal a Nyugat-Dunántúlon (119), de a Dél-Dunántúlon, Dél-Alföldön és Közép-Dunántúlon is.
19
A mutató Észak-Alföldön és Észak-Magyarországon alakult kedvezıtlenül, ahol 90, illetve 83 vállalkozást regisztráltak ezer lakosonként. Ezek a területek infrastruktúrát, külföldi tıkét tekintve igen szegénynek mondhatóak, az M5-ös autópálya sem tudja ezt ellensúlyozni. Országos átlag feletti érték az egyes régiókon belül Zala (127) és Csongrád (125) megyét jellemezte, de magas (113– 119 közötti) volt Veszprémben, Gyır-Moson-Sopronban, Baranyában, Somogyban és Bács-Kiskunban is. 2003–2007 között országosan 6-tal nıtt az aktivitási hányados értéke.
4. ábra: 1000 lakosra jutó vállalkozások száma 2007-ben Forrás: KSH (2008/c) 10. p. A két alföldi régióban magasabb a magánvállalkozások száma és aránya, amely az utóbbi hónapokban még inkább növekedett, a helyi mezıgazdasági tevékenységnek megfelelıen az ıstermelık kötelezı adószám-kiváltása miatt. Az infrastrukturális szempontból hátrányos helyzetben (autópálya hiánya) lévı DélDunántúlon szintén az egyéni vállalkozók túlsúlya érzékelhetı, hiszen kicsi a tıkevonzó képessége, nagyobb mérető, multinacionális vállalatok nem települnek ide. A közeljövıben ez a tendencia várhatóan megfordul, miután befejezıdik az M6-os autópálya építése. 3.2.2. A nettó árbevétel és a beruházások alakulása A fentiekbıl arra a következtetésre juthatunk, hogy a dél-dunántúli régió az erıs-közepes kategóriába esik, viszont az infrastruktúra fejlıdése önmagában nem fest elénk bíztató jövıt. (5. ábra és 9. melléklet)
20
A régió mind az értékesítés nettó árbevételét (2.412 Mrd Ft) mind a beruházási teljesítményértéket (628 Mrd Ft) tekintve leghátul áll. Ha összevetjük ezeket az adatokat a 4. ábránál tapasztaltakkal, kontraszthatást fedezhetünk fel: arányaiban sok vállalat mőködik, viszont nem tudják megalapozni a jövıbeni növekedést. A nettó árbevétel elégtelen voltával is magyarázhatnánk az alacsony beruházási hajlandóságot, de inkább a bizonytalan jövıkép a kockázatkerülés oka. Ahogy egy pécsi vállalkozó nyilatkozott nekem a beruházási politikájukról: „Pénz az van rogyásig, csak költeni nem szeretjük.” 60% 50% 40% 30% 20% 10%
Értékesítés nettó árbevétele (%)
-A lfö ld Dé l
És za kAl fö ld
ag ya ro rs zá g
-D un án tú l
És za kM
Dé l
nt úl
Ny ug at -D un á
un án tú l
Kö zé pD
Kö zé pM ag
ya ro rs zá g
0%
Beruházási teljesítményérték, (%)
5. ábra: A vállalkozások gazdasági súlya 2003-2007-ben Forrás: saját szerkesztés KSH (2008/c) 69. p. alapján Hazánkban az elmúlt fél évtizedben a vállalati beruházások nyolctizedét a jelentısebb tárgyi eszköz állománnyal és emberi erıforrással bíró, legalább 50 munkavállalót foglalkoztató közepes vagy annál nagyobb mérető cégek eszközölték. A 10–49 dolgozóval rendelkezı nyereségérdekeltségő szervezetek a fejlesztések 13,5%-át valósították meg. Az új tárgyi eszközök létesítésére fordított források mindössze 7,0%-át költötték el a fentieknél kevesebb munkaerıt alkalmazó mikrovállalkozások. Ez érthetı, hiszen egy kisebb tıkével rendelkezı társaság várhatóan kevesebbet tud befektetésre fordítani. [KSH (2008/c)] Az 50 fı alatti vállalkozások nagyobb arányban képviseltették magukat a fejlesztési beruházásokban a gazdaságilag kevésbé fejlett régiókban, illetıleg
21
azokban a térségekben ahol a szervezeti struktúrában a KKV-ok súlya jelentısebb. Részesedésük a vállalati teljesítésekbıl az Észak- Alföldön elérte a 36,6%-ot, a Dél-Alföldön pedig még ennél is magasabb arányt, 40,2%-ot. Elmondható, hogy mindegyik
vállalati
méret-kategóriában
a
közép-magyarországi
régióban
bejegyzett nyereségérdekeltségő gazdasági szervezetek hajtották végre a fejlesztések többségét. 2003 és 2007 között a 300 fınél kisebb létszámmal tevékenykedı vállalkozások folyó áron mintegy 6.104 milliárd forintnyi beruházást valósítottak meg, amely a teljes vállalati szektor fejlesztésekre fordított pénzállomány 49,5%-át tette ki. A KKV-ok Közép-Dunántúl (80,6) mellett az alföldi régiókban részesedtek legnagyobb mértékben – Észak-Alföldön 61,6%, a Dél-Alföldön pedig 73,6%-kal – a vállalati beruházásokból, ahol valamivel gyakoribbak, mint az ország más területein. A legkisebb mértékben a közép- és a nyugat-dunántúli régióban vették ki részüket a teljesítésekbıl, ahol a fejlesztések zömét az itt letelepedett multinacionális vállalatok eszközölték. [KSH (2008/c)] A KKV-ok által megvalósított beruházás-fejlesztések régiók közötti eloszlása kissé különbözik a nagyvállalatokétól. A KKV-ok nagyobb súlyt képviseltek az országos teljesítményértékekbıl, mint a 250 fı feletti cégek a középmagyarországi, a közép-dunántúli és az észak-alföldi régiókban. E vállalati kör által Magyarországon megvalósított beruházások 55%-át a fıvárosi és pest megyei vállalkozások valósították meg, 20,6%-át a közép-dunántúliak, 9,0%-át pedig az északalföldiek. A Dél-Alföldön regisztrált cégek 8,1%-kal, a nyugatdunántúliak pedig 6,8%-kal részesedtek a beruházásokból, és az utóbbival hasonló arányt (6,5%) értek el az észak-magyarországiak is. A legkisebb mértékben (5,0%-kal) a Dél-Dunántúlon nyilvántartott kis- és középvállalkozások vállaltak részt az összes fejlesztésbıl. [KSH (2008/c)] 3.2.3. Gazdasági ágak, létszám-kategóriák A kis- és középvállalkozások gazdasági ágankénti megoszlását tekintve öt év alatt
átlagosan
2
százalékpontos
emelkedés
után
37%-ra
nıtt
az
ingatlanügyletekben és gazdasági szolgáltatásban. Az országos átlagot egyedül a központi régió arányszáma (46%) haladta meg,– a központi területnek mindenben megnyilvánuló túlsúlya van - a többieké 30-34% között alakult 2007-ben. A
22
nagyságrendi sorrendben második helyet (2 százalékpontos csökkenése ellenére) 17%-os értékkel a kereskedelem, javítás foglalja el, ezen túlmenıen még az ipari, valamint az építıipari ágazat a meghatározó, az elmúlt év végén országosan a kisés középvállalkozások 14%-át e területeken regisztrálták. [KSH (2008/c)] A létszám-kategóriánkénti, illetve gazdasági ágankénti megoszlását tekintve jelentıs különbségek vannak a vállalkozások között. Az alkalmazott nélkül dolgozó szervezetek több mint fele az ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás ágba tarozott, míg ugyanez az arány az 1–9 fıs kategóriában 30% volt. A 9 fınél többet foglalkoztató vállalkozások körében a kereskedelem, javításban valamint az iparban bejegyzettek súlya dominált. A regisztrált kis- és középvállalkozások gazdasági ág szerinti megoszlása 2007-ben 3. táblázat
Forrás: KSH (2008/c) 26. p. A 10–19 fıs vállalkozások 27%-a a kereskedelem, javításban, 21%-a az iparban, 15%-a pedig az építıiparban tevékenykedett 2007. végén. Az iparban bejegyzettek aránya a létszám-kategória növekedésével párhuzamosan emelkedett, az 50–249 fıs vállalkozások négytizede e területen mőködött, amelyen belül a két szélsıértéket
képviselı
régió
között
1,9-szeres
a
különbség.
(Észak-
Magyarországon a 50–249 fıt foglalkoztató vállalkozások 52%-a, a központi régióban a 28%-a tartozott az iparhoz.)
23
A 250 fı felett foglalkoztató vállalkozások döntı része (60%) az iparban tevékenykedett, amely arány az egyes térségekben nagy mértékben szóródott. Észak- Magyarországon 78%-ot, Közép-Magyarországon pedig 43%-ot tett ki. Az országos átlagnál Dél-Alföldön (59%) kisebb a hányaduk, a Dunántúlon viszont mindenütt 70% fölött volt. A hazai átlagot tekintve második helyen az ingatlanügyletek,
gazdasági
szolgáltatás
ágazat
található,
ahova
is
a
nagyvállalkozások 12%-a tartozik. A „második hely” már jóval differenciáltabb a régiók között. Az átlaghoz hasonlóan alakult a sorrend Közép-Magyarországon és a Nyugat- Dunántúlon, míg a többi térségben eltér attól. Észak-Magyarországon, valamint a két alföldi régióban a kereskedelem, javítás; Közép-Dunántúlon a szállítás, raktározás, posta, távközlés; DélDunántúlon pedig a mezıgazdaság jelenti a második legfontosabb területet. 2003– 2007 között 3 százalékponttal csökkent az iparba tartozó vállalkozások aránya, 4 százalékponttal emelkedett az ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás területén, míg a többi gazdasági ágban nem volt számottevı a változás. [KSH (2008/c)] Összességében elmondható, hogy a Közép-Magyarország régió túlsúlyát figyelmen kívül hagyva a többi terület körülbelül azonos jellemzıkkel bír. Ezen belül a dunántúli régió jobb helyzetben van a tiszántúlinál az ipart, a beruházás és a nettó árbevételt tekintve. Ennek ellenére a dél-dunántúli régió hiányosságai szembeötlıek az utóbbi két kategóriát tekintve, amelynek tendenciája valószínőleg meg fog változni az infrastrukturális hálózat közeljövıbeni befejezését követıen.
Magyarországon 2007. végén mintegy 1.233.000 regisztrált vállalkozás csaknem fele nem mőködı, valódi vállalat. Több mint 99%-uk KKV, amelyik a verseny szféra dolgozóinak 70%-át foglalkoztatja, kitermeli a hozzáadott érték és a nettó árbevétel 40-45%-át, tehát fontos, hogy foglalkozzanak velük. A régiók között kiemelkedı Közép-Magyarország teljesítménye, viszont a DélDunántúli területet ellentmondásos adatok jellemzik, változás várható a közeljövıben.
24
4. A KÉRDİÍV ELEMZÉSE Az alábbi fejezetben a kérdıívbıl számított fıbb értékekkel ismerkedhetünk meg. A kérdıívet a 17. melléklet tartalmazza. 4.1. Általános jellemzık Összesen 54 kérdıívbıl álló adatbázissal dolgoztam, amelybıl 38 teljesen kitöltött, a fennmaradó rész befejezetlen, illetve hiányos. A megérkezett kérdıívek 65%-át nık töltötték ki. A Pécsi Tudományi Egyetem tanárának, dr. Szerb Lászlónak a kutatása alapján a reprezentativitást már ez az egy tényezı negligálja, mivel az ı eredményei szerint a vállalkozók csupán 32%-a nı. [Szerb (2008) 14. p.] A felmérés érdekessége, hogy sokkal kisebb a kitöltési hajlandóság a férfiak között. A nemek közötti különbségeket ezen aspektusban a tanulmányban nem vizsgálom. Az átlagéletkor 39 év, ezen belül a nıknél 38 év 8 éves standard eltéréssel, a férfiaknál 40 év 11 éves standard eltéréssel. Tehát átlagosan ugyanolyan korúak a vállalkozók, viszont a férfiakra inkább jellemzı a vállalkozási kedv a fiatalok és az idısebbek körében is. Átlagosan 8 év telt el az alapítás óta, és a vállalatok jellemzıen kevesebb mint öt éve mőködnek. (15. melléklet) Tehát akadnak olyan vállalatok, amelyek már jóval a rendszerváltás elıtti idıszakban is tevékenykedtek, de zömmel új alapításúak. A végzettség és a vállalati méret összefüggései a mintában (db) 4. táblázat Végzettség Gazdasági diploma Egyéb diploma Diploma nélküli Összesen
Létszámkategóriák 1-9 10-49 5046% 64% 100% 36% 18% 0% 18% 18% 0% 100% 100% 100%
Összesen 54% 30% 17% 100%
Forrás: saját szerkesztés A 4. táblázatban arra keresem választ, hogy milyen kapcsolat van a vállalkozók végzettsége és a vállalati méret között. Gazdasági diplomával a megkérdezettek több mint fele rendelkezik, nem gazdasági diplomával mintegy 30 százalékuk, és csupán egyhatoduk jelentette ki, hogy nincsen felsıfokú
25
végzettsége. A diplomát megszerzık között a nık átlagosan fiatalabbak a mintában. Egyértelmően leolvasható, hogy a nagyobb vállalatok felé haladva a gazdasági diploma alapkövetelménnyé válik a KKV-on belül. Vizsgáljuk meg a már említett egyetemi felmérés eredményeit erre a területre. A végzettség és a vállalati méret összefüggései (db) 5. táblázat Végzettség 8 általános Középiskola, szakiskola Felsıfokú Összesen
Létszám-kategóriák 10-19 20-49 0 1
0-1 0
2-5 6
4-9 0
27
57
20
22
21 48
34 97
12 32
22 44
50-249 0
250+ 0
15
9
1
21 37
23 32
8 9
Forrás: saját szerkesztés Szerb (2007) 19. p. alapján A megközelítés alapkérdése, hogy miért lényeges az iskolai végzettség. Hivatkozik a legújabb kutatásokra, amelyek a legdinamikusabban növekvı vállalkozásokat, az úgynevezett gazellákat vizsgálták, és azt találták, hogy ezen cégek tulajdonosai, vezetıi szinte kivétel nélkül felsıfokú végzettséget szereztek meg. A vállalati méretkategóriák egy finomabb, több intervallumra kiterjedı csoportosítását valósította meg, amelyet az 5. számú táblázat szemléltet. Megállapította, hogy a nagyobb mérető cégek tulajdonosai-menedzserei az átlagnál magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek. Kutatásában összességében 47% a felsıfokú végzettségőek aránya, ami messze meghaladja a teljes 18 évesnél idısebb korosztály felsıfokú végzettséggel rendelkezı országos átlagát. A nagyvállalatok tulajdonosai, menedzserei egy kivételével diplomások. A középvállalatok 72%-a, a 20-49 fıt alkalmazó kisvállalatok 56%-a, a 10-19 fıs kisvállalatok 50%-a rendelkezik felsıfokú végzettségő tulajdonos-menedzserrel. A mikrovállalatok esetében a diplomások aránya csupán 38%-os. [Szerb (2007)] Látható, hogy hasonló eredményre jutottam, ami következtetéseimet erısíti, miszerint a vállalatok növekedésével arányosan a gazdasági diploma megszerzése egyre inkább alapfeltételnek minısül. 4.2. A vállalatok formája, ágazati megoszlásuk A 6. ábrán a vállalatok méretbeli eloszlását vizsgálhatjuk meg DélDunántúlon. Nem meglepı, hogy az egyéni vállalkozók állnak az elsı helyen, 26
mintegy 66,78%-os részesedésükkel. A gazdasági társaságokon belül a betéti társaságok és a korlátolt felelısségő társaságok hasonló arányban képviseltetik magukat. A kisvállalatokra jellemzı, hogy ezt a két formát preferálják a kedvezı feltételek miatt: alacsony alaptıke-szükséglet, illetve felelısség-megosztás, áthárítás lehetısége.
Egyéni; 66,78%
bt.; 14,35%
rt.; 0,24%
kft.; 14,32%
6. ábra: A dél-dunántúli vállalkozások fıbb vállalati formáinak megoszlása 2007-ben Forrás: saját szerkesztés a 11. melléklet alapján Az interneten több helyen is lehet olvasni hirdetéseket, hogy betéti társaság bejegyzését már bruttó 66.000 Ft-ért elvállalják, és így már csak egy „lehetıleg kevés magánvagyon”-nal rendelkezı beltagot kell találni, aki a Gazdasági Társaságokról szóló 2006/IV. törvény 108.§-a értelmében a harmadik féllel szemben fennálló társasági vagyon által nem fedezett kötelezettségekért általánosan és egyetemlegesen vállalja a felelısséget. [Bt alapítás portál] Részvénytársaság mellett igen ritkán döntenek, ehhez már nagyobb kezdıtıke és forgalom szükséges. A növekedési pályára lépık között azonban népszerő társasági forma, hiszen jellegébıl adódóan képes az idegen tıke vállalkozásba vonzására. Ettıl eltérés mutatkozik az elemzésben, ami az egyéni vállalkozók alacsony jelenlétének tudható be. A 6. táblázatról nem csak ezen aspektusát olvashatjuk le a mintának, hanem a gazdasági társaságokon belüli jogi formák részarányait is. A százalék 1 sorból kiderül, hogy a társas vállalkozásoknak mintegy 89%-a kft. vagy
27
bt., a százalék 2 pedig megmutatja, hogy az összes vállalkozáson belüli arányuk 72%. Összevetve a 11. melléklettel, észrevehetı, hogy rendkívül alacsony az egyéni vállalkozók aránya a mintában. A vállalkozások jogi forma szerinti megoszlása a mintában Társas 44 81% 81%
Darab Százalék 1 Százalék 2
Ebbıl kft. 18 41% 33%
rt. 2 5% 4%
bt. 21 48% 39%
Egyéb 3 7% 6%
Egyéni
Összesen
10 19% 19%
54 100% 100%
6. táblázat Százalék 1: a kft., rt., bt. arányai a társas vállalkozásokon belül Százalék 2: a kft., rt., bt. arányai az összes vállalkozáson belül Forrás: saját szerkesztés Elsı ránézésre ez az eredmény összeegyeztethetetlen az elıbbiekkel, pedig az egész gazdaságra, és ezen belül a Dél-Dunántúlra vonatkozó trend észrevehetı: a részvénytársaságok igen kis számban vannak jelen. Azonos arányban a kft.-k, bt.k, az egyéb formák csak kis mértékben képviseltetik magukat.
30% 27% 15 db
25%
20%
15% 12% 7 db
10%
5%
7% 4 db
14% 8 db
14% 8db
9% 5 db
9% 5 db 3% 2 db
0% A, B
C-E
F
G
I
J, K, L
M, N
O, H
7. ábra: A vállalkozások megoszlása gazdasági áganként a mintában Forrás: saját szerkesztés 12. melléklet alapján A gazdasági ágakat tekintve elmondható, ahogy azt az 7. ábra is szemlélteti, hogy megegyezik a régió sajátosságával (3. táblázat, illetve 12. melléklet), miszerint az elsı helyen a J,K,L (Pénzügyi tevékenység, ingatlanügyek, gazdasági szolgáltatás) kategória áll, ugyanúgy 30% körüli a vállalkozások között, 2. helyen
28
a javítás, szolgáltatás szerepel, viszont a régióra nem jellemzı módon sok az M,N (Oktatás egészségügy, szociális ellátás) és kevés az I (Szállítás, raktározás, távközlés) kategóriákban mőködı vállalatok száma a mintában. A hagyományos értelemben vett ipar és mezıgazdaság nem jelentıs a gazdasági tevékenységeken belül. Összességében kijelenthetı, hogy az alacsony megfigyelési egység ellenére a régióéhoz hasonló trend figyelhetı meg a mintában. 4.3. A szolgáltatások fajtái, gyakoriságai Mikor és miért vesznek nem a vállalat tevékenységében szereplı szolgáltatásokat? Erre keresem a választ az alfejezetben. Számításom
szerint
5%-os
szignifikancia-szinten
nincs
kapcsolat a
vállalkozók neme, végzettsége, és az igénybe vett szolgáltatások száma között.
4 db 5 elem; 9%
5 db 3 elem; 6%
8 db 2 elem; 4%
0 db 23 elem; 42%
3 db 7 elem; 13% 2 db 7 elem; 13%
1db 7 elem; 13%
8. ábra: Az igénybe vett szolgáltatások darabszáma, megoszlása Forrás: saját szerkesztés A mintában szereplıknek csaknem fele (42%-a) nem vett még igénybe tanácsadást, csupán körülbelül egy hatoda 4 vagy annál több szolgáltatást. Jóval jellemzıbb, hogy 1, illetve 2 terület esetén fordulnak tanácsadóhoz. Ez az eredmény nem meglepı, számítottam rá a kérdıív szerkesztésekor is. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy mindenki könyvelı vagy adószakértı azok közül, akik 0 db szolgáltatást vásároltak, hanem éppen a gazdasági tevékenység egyszerősége folytán, költségkímélés-képpen megoldották ezeket a feladatokat a saját ismeretanyagukat felhasználva.
29
Érdemes egyeztetni ezt az eredményt az országos adatokkal, amelyet a 7. táblázatban láthatunk. Az összehasonlítás alapjául a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium 2007. évi felmérése szolgált. Az alkalmazott nélküli vállalkozások az egyes szolgáltatásfajtákból az átlagosnál kisebb, a mikro-, kis-, és közepes vállalkozások viszont az átlagosnál nagyobb mértékben vásárolnak. A 2005-ben készült hasonló irányú és tárgyú elemzésükhöz képest az 1-9 fıs mikrovállalkozások aktivitása feltőnıen nıtt a menedzsment szolgáltatások értékesítési piacán. 2005-ben az 1-9 fıs mikrovállalkozások a szolgáltatásfajták igénybevétele tekintetében a mintaátlag alatt helyezkedtek el, 2007-ben felette. Az alkalmazott nélküli vállalkozások nemcsak kevesebbet vásárolnak az egyes szolgáltatásokból, de kevesebb féle szolgáltatást is keresnek a piacon. A vásárolt szolgáltatások száma létszámnagyság-kategóriánként (%) 7. táblázat
Forrás: NFGM (2007) 19. p. Az alkalmazott nélküli vállalkozások között az átlagosnál gyakoribb, hogy egyetlen
szolgáltatást
sem
vásárolnak,
vagy
legfeljebb
egyet.
A
mikrovállalkozások 2-nél, a kis- és közepes vállalkozások 3-nál több szolgáltatást vásárolnak az átlagosnál gyakrabban. [NFGM (2007)] Az igénybe vett szolgáltatások száma a létszám-kategóriák függvényében a mintában 8. táblázat Létszám 1-9 10-49 50Összesen
0 56,1% 0% 0% 42,6%
Igénybe vett szolgáltatás száma 1 2 3 4 14,6% 12,2% 12,2% 4,9% 10% 20% 20% 30% 0% 0% 0% 0% 13,0% 13,0% 13,0% 9,3%
50% 20% 100% 9,3%
Összesen 100% 100% 100% 100%
Forrás: saját szerkesztés a 14. melléklet alapján
30
A jelen esetben a minta elemszámának elégtelen volta miatt az elemzés ilyen szofisztikált leképezése nem megvalósítható, azonban a fıbb trendek egyértelmően lekövethetıek tágabb intervallumok kialakítása mellett is. A létszám-kategóriák és az igénybevett szolgáltatások között egyértelmően erıs, pozitív korreláció van 5%-os szignifikancia-szinten. Az az általános tendencia, hogy 1 vagy 2 területtel kapcsolatban vesznek igénybe szolgáltatást, és csaknem minden második alkalommal, 48%-ban adó- és számviteli szolgáltatásról beszélhetünk. Ezt leolvashatjuk a szolgáltatások igénybevételének megoszlását bemutató 9. ábráról. A pénzügy-könyviteli tanácsadók mindennapi munkájukból kifolyólag könnyedén megoldják azokat a feladatokat, amelyekkel a vállalatok akár több hétig is foglalkoznak, hiszen nem rendelkeznek a szükséges tudással. Felmérik, véleményezik a pénzügyi helyzetet, megnézik, hogy megfelelı elvek alapján építették-e fel a könyvviteli rendszert, elkészítik idıre a törvényben elıírt bevallásokat, adótanácsban szakértı véleményt formálnak…stb. A jogszabályok és az adózási rendszer gyakori változása nehézzé teszi az ismeretek naprakészen tartását, ez még inkább arra ösztönzi a vállalkozókat, hogy külsı segítséghez forduljanak.
Számviteli tanácsadás; 26% Adótanácsadás; 22% Stratégiai tanácsadás; 4%
Pénzügyi tanácsadás; 6% Pályázati tanácsadás; 7%
Emberi erıforrásmenedzsment; 2% Értékesítési és Mőködési tanácsadás; Informatikai marketingtanácsadás; 4% tanácsadás; 17% 9% Outsourcing; 3%
9. ábra: Az igénybe vett szolgáltatások megoszlása területenként a mintában Forrás: saját szerkesztés A harmadik helyen az informatikai/információtechnológiai tanácsadást láthatjuk, amely a legdinamikusabban fejlıdik a tanácsadási szakmán belül.
31
Elsısorban az internet elterjedésének tudható be, hogy egyre nagyobb hangsúlyt kap ez a terület, a kisebb vállalkozások is tudatában vannak annak, hogy az informatikai fejlıdéssel lépést kell tartani, mert ez elengedhetetlen a sikerhez. A Minisztérium felmérésében is foglalkoznak az igénybe vett szolgáltatások alakulásával, a 9. táblázattal vetettem össze az elemzést. Megvizsgálva az országos adatokat, látszik, hogy a mintában is ugyanezen tendenciák jelentkeznek. A vállalkozások kiemelkedıen a legnagyobb arányban adó- és számviteli szolgáltatást vásárolnak. Ezt a jogi, a számítástechnikai, a reklám és a mőszaki szolgáltatások
vásárlása
követi.
A
többi
szolgáltatás
igénybevétele
az
említettekhez képest ritka. Úgy vélem, hogy a sorrend a közeljövıben nem fog érdemlegesen változni annak ellenére, hogy várható az információ-technológiai tanácsadás erısödése. A vásárolt szolgáltatások gyakorisága létszámnagyság-kategóriánként (%) 9. táblázat
Forrás: NFGM (2007) 19. p. 4.4. A szolgáltatások igénybevételének okai, jellemzıi A leggyakrabban a speciális tudásuk miatt keresik fel a tanácsadókat, azt az ismeretet keresik, amelyet nem képesek, vagy nem tudnak hatékonyan megszerezni a vállalaton belülrıl. Második helyen áll az idıhiány leküzdése, a gyorsan változó környezethez való alkalmazkodás versenyelınyt biztosít a vállalkozás számára, illetve megelızi, hogy hátrányba kerüljön a first moverek-hez (elsıként lépık) képest. Harmadik 32
helyen megemlítendı a vállalat indításához, növekedéséhez kapcsolódó igények felmerülése. Az 5. fejezetben részletesebben tárgyalom a Magyarországra jellemzı vállalkozói ismeretek minıségét, jelenleg annyit kiemelek, hogy nem kielégítı, emiatt a vállalatalapítás kezdeti szakaszában az információkat gyorsan kell megszerezni, és olyan személyekkel lépnek kapcsolatba, akik ezeket birtokolják, illetve akiket megbízhatónak tartanak. A bizalom kérdése fontos tényezı, gyakorlatilag nagyobb súllyal játszik a döntésben, mint a tanácsadóról feltételezett szakmai tudás.
17%
Speciális tudása miatt Külsı szervezet ajánlotta
2%
Korszerő eredmények elérése érdekében
12% 4%
Kritikus helyzet elhárítása érdekében Jogszabály elıírja
6% 15%
Idıhiány leküzdése miatt A vállalat túl kicsi A vállalat stabilitásának megırzése érdekében
2% 6% 13%
A vállalat növekedése miatt A vállalat indításához A külsı tanácsadó objektív
13% 10% 0% 2% 4% 6% 8% 10% 12% 14% 16% 18% 20%
10. ábra: A külsı tudás megfizetésének fıbb okai a mintában Forrás: saját szerkesztés A 16. mellékletben található táblázat más szempontból közelíti meg a tanácsadó megbízásának okait, fıleg külsı igazolás és felelısség-átruházás a cél, viszont az elsı két tényezı szorosan kapcsolódik a jelen felméréshez: objektív analízis egy külsı elemzı által, illetve hiányzó belsı know-how. A vállalkozók saját környezetükben a problémákat sokszor – tudatos vagy tudattalan „szemellenzıvel” a fejükön vizsgálják, és emiatt nem is képesek meghozni a szükséges lépéseket. Ebben segít a tanácsadó, aki ezen kívül rendelkezik azon ismeretekkel, amelyek segítségével a megvalósítás után a siker esélye kielégítı.
33
Megvizsgáltam, hogy az igénybe vett szolgáltatások száma és típusai között milyen összefüggés mutatható ki, és a Spearman és Pearson féle próbát elvégezve erıs kapcsolat figyelhetı meg 5%-os szignifikancia-szinten. Érthetı, hiszen ha minél több irányú tanácsot kérnek a vállalkozók, annál több szempont merül fel, hogy miért is fordulnak a vállalaton kívüli személyhez, mi a megoldandó helyzet. A 11. ábra segítségével arra keresem a választ, hogy a vállalkozók kin keresztül jutnak el a tanácsadókhoz. A legelterjedtebb – nem meglepı módon – az ismerısökkel, kollégákkal való elsıdleges kapcsolatfelvétel. Elıször a hozzánk legközelebb állókkal (családtaggal, baráttal) beszéljük meg problémáinkat, egyrészt a téma többszempontú körüljárásának céljából, másrészt egy gyors megoldás reményében. Ezután igen elıkelı helyen áll a könyvelı, mint ajánló személy. Ez azért lehetséges, mert majdnem mindenkinek szüksége van arra, hogy ezen a területen külsı segítséget vegyen igénybe, ami egy belsıségesebb viszony kialakítását feltételezi, mivel alapvetıen „kényesebb” a havi gazdasági események megosztása ismeretlen személyekkel. A beszélgetések során szóba kerül az ügyfél egyéb problémája is, amelyhez legalább észrevételt tesz, de sokszor (az ábrából is látható)
javaslatot
tesz
annak
megoldására.
Fontos
még
a
további
munkakapcsolatból megmaradó ismerettségi kör is. Az eredmények alapján a hagyományosan üzleti, szakmai kapcsolatok az esetek kis súlyát kitevı arányában töltenek be információközvetítı szerepet. Más tanácsadók, szövetségektıl 7%
Konferenciákon 2%
Internetrıl 11%
Korábbi munkakapcsolatból 16%
Szaksajtóból 2%
Üzleti partnerektıl 11%
Könyvelıtıl 24%
Ismerısöktıl, kollégáktól 27%
11. ábra: A külsı tanácsadó megismerésének csatornái a mintában Forrás: saját szerkesztés Választ kerestem arra a kérdésre, hogy hogyan értékelik az igénybe vett szolgáltatásokat, ehhez egy 5 fokozatú skálát alkottam, ahol 1 az egyáltalán nem 34
vagyok elégedett, mást is lebeszélek, 5 a nagyon elégedett vagyok, másnak is ajánlom. A 3,4 – es átlag azt mutatja, hogy az esetek több mint a felében körülbelül azt kapták, amire számítottak. Kellemes meglepetés, hogy a legrosszabb kategóriát senki sem jelölte meg, és a tanácsadóknak további munkát biztosító ajánlást is sokan választották. Még pozitívabb a kép, hogy kivétel nélkül mindenki szerint eredményesnek bizonyult, és pénzügyi szempontból megérte a kölcsönös kapcsolat, csupán ketten válaszolták, hogy nem alkalmaznák még egyszer a tanácsadót. Az esetek negyedében a vállalat alapításától számítva 5 éven túl, ötödében a tervezési fázisban döntöttek szakértı bevonása mellett. Ezek fıleg a nagyobb volumenő kérdések miatt váltak szükségessé: stratégiai, információtechnológiai és értékesítési tanácsadásokkor. A hagyományosabb területeket, mint az adó és számviteli szolgáltatásokat rendszeresen, illetve folyamatosan megvásárolják, és ezeket fix áron, napi vagy óradíjban fizetik meg. Csupán a többi szolgáltatás esetében kerül elıtérbe a sikerdíj, de akkor is fıleg alacsonyabb fix ár mellett alkalmazott százalékos részesedés formájában. 4.5. Tervezett tanácsadások fajtái, igénybevételének okai A tervezett szolgáltatásokat tekintve továbbra is megırizte vezetı helyét az adó-, számviteli tanácsadás, de igencsak elıtérbe került a pályázati tanácsadás, amely a második helyen szerepel.
Stratégiai tanácsadás; 6%
Számviteli tanácsadás; 15%
Adótanácsadás; 17%
Projekttanácsadás; 2% Pénzügyi tanácsadás; 10%
Emberi erıforrásmenedzsment; 4%
Értékesítési és marketingtanácsadás; 13%
Pályázati tanácsadás; 15% Mőködési tanácsadás; 8%
Informatikai tanácsadás; 10%
12. ábra: A tervezett szolgáltatások megoszlása területenként a mintában Forrás: saját szerkesztés
35
Az uniós pályázati pénzekhez való jutás nem egyszerő, igen komoly pénzügyi
és
formai
követelményeknek
kell
megfelelniük
a
beadott
dokumentumoknak, ráadásul hosszú ideig elhúzódhat a támogatás folyósítása. A potenciális fejlıdési lehetıséget viszont nem szabad figyelmen kívül hagyni. Harmadik az értékesítési és marketingtanácsadás. További érdekesség, hogy a mőködési tanácsadás már sokkal jelentısebb, mint az igénybe vett szolgáltatások esetében. A 13. ábra bemutatja, hogy a vállalkozók miért fordulnának tanácsadóhoz. A válaszadók szerint a döntéseiket 29%-ban, sokkal jelentısebb mértékben befolyásolja a speciális tudás megléte. Második helyen kiugróan magas a vállalat növekedése, a már megállapodott vállalkozások újabb és újabb lehetıségek megragadásával a növekedési pályára szándékoznak állni. Ezt tovább erısíti a korszerő eredmények, és az idıhiány 12 12%-os értéke. Speciális tudása miatt Külsı szervezet ajánlotta
29%
5%
Korszerő eredmények elérése érdekében
12% 5%
Kritikus helyzet elhárítása érdekében Jogszabály elıírja
2% 12%
Idıhiány leküzdése miatt 7%
A vállalat túl kicsi 5%
A vállalat stabilitásának megırzése érdekében
17%
A vállalat növekedése miatt A vállalat indításához
2% 5%
A külsı tanácsadó objektív 0%
5%
10%
15%
20%
25%
30%
13. ábra: A tervezett szolgáltatások igénybe vételének okai a mintában Forrás: saját szerkesztés Mégis, miért van az, hogy sokan nem vesznek igénybe, illetve nem terveznek igénybe venni tanácsadást? Öt tényezıt vettem figyelembe, hogy ezt kiderítsem: Rosszakat hallottam Az én pénzemen akarják megismerni a céget 36
Nincs szükségem segítségre, rendelkezem minden tudással Nem tudnának segíteni Túl drágának találom, nem éri meg Nem várt módon csak 1 érték volt kiugróan magas, ez pedig a túl drágának találom, nem éri meg. Nem azt találtam furcsának, hogy ennek nagy az aránya, hanem azt, hogy az elsı négyet közel azonos számban jelölték be. Úgy látszik, hogy a felesleges pénzkiadás veszélye a legnyomósabb indok, ami felmerülhet a vállalkozókban. Emlékezzünk a pécsi vállalkozóra: „Pénz az van rogyásig, csak költeni nem szeretjük.” 4.6. A tanácsadók megítélése Fontos, hogy a vállalkozók, a tanácsadó cégek jövıbeni ügyfelek hogyan is látják azokat a cégeket, személyeket, akikkel kapcsolatba lépnek. Nem mindegy, hogy milyen elıfeltevéssel élnek, hiszen elıítéleteink alapvetıen befolyásolják a társas interakcióink tranzakcióinak minıségét.
Regisztráció, 2 éves gyakorlat, évente újraminısítés Regisztráció, 2 éves gyakorlat Regisztráció egy tanácsadó kamaránál Semmilyen feltétele nincs Nem tudom 0%
5%
10%
15%
20%
25%
30%
35%
14. ábra: A tanácsadói szakmának feltételei a mintában Forrás: saját szerkesztés A válaszadók 82%-a véli úgy, hogy a specializáltabb cégek képesek jobban kezelni a problémájukat, és 60%-uk, hogy ezen kisebb cégek árait lehet még megfizetni. Az árat tekintve megfigyelhetı, hogy akik azért féltek, vagy félnek tanácsadóhoz fordulni, mert túl drágának találják, azt a válasz adták, hogy a kisebb cégeket lehet jobban megfizetni. Az ár tehát döntı tényezı a vállalkozások életében. 37
Az ár mellett megkérdeztem, hogy ismereteik szerint mi szükséges a tanácsadói tevékenységhez. Meglepıen magas értéket kapva, mintegy 35% válaszolta helyesen, hogy nincs semmilyen feltétele. A követelmények hiánya sajnos a szakma komolyságát és megbízhatóságát továbbra is negatívan befolyásolja annak ellenére, hogy lehetıség van már a megkülönböztetésre a versenytársaktól különleges minısítések megszerzése által, illetve kamarai tagság elérésén keresztül. Nem tettem fel kérdést, hogy melyeket ismerik ezek közül, de úgy találtam, hogy nem kellıképpen tájékozottak. A szakmához elengedhetetlenül szükséges feltételt a legjobban az AAM egyik tanácsadója fogalmazta meg: „Annyi pénz kell a tanácsadóvá váláshoz, amennyi elég pár névjegykártya nyomtatására.” Tehát nem sok. Jövıbeli tanácsadóként remélem, hogy hamarosan változni fog a helyzet, és minimum-követelményként egyetemi diplomához kötik a munkavégzés lehetıségét jogszabályokon vagy önkéntes szervezıdésen keresztül. Az utóbbi lehetıségeivel kapcsolatban nem vagyok bizakodó, mégis több évet tekintve elérhetik céljukat. Nem csak én remélem, hanem a kisvállalkozók is, ahogyan az a 14. ábrán látható. 22%-uk véli úgy, hogy az általam kitalált legszigorúbb szempont a követelmény jelenleg, miszerint regisztráció egy kamaránál, 2 éves szakmai gyakorlat,
évente
újraminısítés
a
kötelezı.
A
megkérdezettek
87%-a
mindenképpen fontosnak tartja, hogy a tanácsadói szakma feltételekhez legyen kötve,
ezáltal
növelve
a
személyes
biztonságukat,
a
külsı
segítség
megbízhatóságát. A 15. ábra értelmezéséhez némi magyarázat szükséges. Minden egyes minıségi dimenzió mellett két oszlopot láthatunk. A sötétkék arra a kérdésre adott választ mutatja be, hogy mennyire fontos a vállalkozó számára a tulajdonság, képesség megléte, a zöld pedig, hogy az 5 maximális értékhez viszonyítva milyen százalékban jellemzı a tanácsadókra. Csupán három esetben figyelhetı meg, hogy nagyobb arányban jellemzı a tanácsadókra, mint amennyire fontosnak tartják a vállalkozók: függetlenség, csapatszellem, állhatatosság. (16. ábra negatív tartománya) Számukra nem olyan hangsúlyos, hogy a tanácsadóknál jelentkezzenek ezek a tulajdonságok, mint
38
amekkorának észlelnék, gondolnák, vagy figyelmet szentelnének ezeknek a szakemberek. Az ügyfél érdekét nézi Alkalmazkodási készség Állhatatosság Átlátóképesség Csapatszellem Együttmőködésen alapuló irányítás Etika Függetlenség Kiegyensúlyozott családi légkör Kitartás, bátorság, kiállás Kommunikácis készség Lojalitás Megfelelıen tömör Összefoglaló készség İszinteség, nyíltság Prezentációs képesség Stratégiai szemléletmód Szakmai tudás Udvariasság Változási készség Vízió, jövıkép 0,0
0,5
1,0
1,5
2,0
2,5
3,0
3,5
4,0
4,5
5,0
15. ábra: A tanácsadó kompetenciái, készségei, illetve, hogy jellemzıek-e rá Forrás: saját szerkesztés Az összes többi ismérv esetén a kék, azaz az elvárt sávok jóval meghaladják az észlelt, vélelmezett zöld sávokat, amelyet a 16. ábra pozitív tartománya is szemléltet. A legnagyobb különbséget a szakmai tudás terén észleltem, ahol 40%ponttal nagyobb arányban tartják lényegesnek, mint amennyire jellemzı a külsı segítıkre. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy nem rendelkeznek a megfelelı tudással a tanácsadók, inkább valószínősíthetı, hogy a kompetenciát már mint alapfeltételt követelik meg a vállalkozók, és így igen magasra helyezik a mércét. További különbség tapasztalható a stratégiai szemléletmód, vízió, kommunikációs készségek
terén
ahol
legalább
20%-ponttal
nagyobb
mértékben
tartják
szükségesnek a tulajdonság meglétét, mint amennyire észlelik azokat. Különösnek
39
találom, hogy ezeken a területeken szembeötlı a differencia a vállalkozók részérıl elvárt és észlelt szintek között, hiszen a kommunikációs készséget a tanácsadói lét szükséges feltételének tekintem.
16. ábra: Tanácsadói kompetenciák, készségek, észlelt és vélt értékek közötti különbségek Forrás: saját szerkesztés Levonhatjuk azt a következtetést, hogy a tisztán technikai tudás mellett a soft tényezık is elıtérbe kerülnek. A vállalat személyzete irányába történı orientálódás gyakran nagyobb súlyt kell, hogy kapjon, mint a tisztán tárgyi szempontok. Mindenekelıtt a tanácsadó jellemzı tulajdonságai a döntıek. A vállalkozó elsısorban megbízhatóságot és tisztességet követel meg a tanácsadótól, valamint egy generálisan képzett és gondolkodó partnert vár el. A KKV-tanácsadás területén tipikus kommunikációs struktúra többnyire a vállalkozó – tanácsadó és nem a vállalat vezetısége – tanácsadó team felosztás szerint jeleníthetı meg.
40
A vállalkozók számára a legfontosabb egyértelmően az érdekeik szem elıtt tartása, ezt követi a szakmai tudás, etika, alkalmazkodási képesség. Ez a négy írja le legjobban a vállalkozó által elvárt szolgáltatást: az én érdekeimet maximálisan figyelembe véve, felhasználva a szakmai tudását a tanácsadói etikában foglaltak szerint alkalmazkodjon, és oldja meg a felmerült problémákat.
41
5. KÖVETKEZTETÉSEK, A JÖVİ TENDENDIÁI Két idısíkon közelítem meg a kutatásom eredményeit, hiszen azok egyértelmően a jelenre vonatkoznak, viszont nem kevésbé fontos, hogy milyen lehetıségek állnak a vállalkozások fejlesztésére a jövıt illetıen. 5.1. Mintára vonatkozó következtetések, a jelen lehetıségei Az alfejezet célja, hogy összefoglalja a kérdıív adatait, feltárja a problémákat és a megoldási lehetıségeket. 5.1.1. A mintából levont következtetések Úgy vélem, hogy túlságosan kevés azon vállalatok száma, amelyek tanácsadóhoz fordulnak segítségért. Említettem, hogy a vállalatok mintegy 3050%-a nem mőködı, illetve nem valódi, de ha csupán egy töredéke ténylegesen életképes hosszú távon, akkor is kevesen használják ki a fejlıdési és hatékonyságnövelési lehetıségeiket. A jövıben számíthatunk arra, hogy erısödni fog az információtechnológiai tanácsadás, amikor is a vállalatok még nagyobb hányada követi a modern kor kihívásának megfelelı rendszerek kiépítését. Hasonló következhet be a mőködési tanácsadás esetében is. Vonzóbb a vállalkozók számára segítséget kérni, amennyiben a tanácsadó alacsony vagy semmilyen fix költséget nem számláz ki, és a sikeres mővelet esetén igényli a növekmény (pl.: nettó árbevétel) bizonyos százalékát. Ekkor a megnövekedett jövedelem finanszírozza a költségeket, nem pedig a vállalati megtakarítások. Mi befolyásolja a leginkább, hogy egy vagy több szolgáltatást vesznek igénybe a vállalkozások? Természetesen fontos tényezı az ár, de még fontosabb, hogy ki ajánlja a szakembert. Elıször a családtagokhoz, közeli barátokhoz fordulnak, utána viszont a könyvelı van kitüntetett helyzetben. Nem is elhanyagolható szereprıl beszélhetünk. A speciális helyzetükbıl adódó elınyöket érdemes megragadni. A könyvelıjében mindenki megbízik – különben nem osztaná meg vele az adatait -, és így megfelelı közvetítı lehet a vállalkozók és a tanácsadók
között.
A
tanácsadóknak
érdemes
elgondolkodni,
hogy
konferenciákon, ingyenes képzési lehetıségeken keresztül a könyvelıkkel 42
megismertessék a lehetıségeket, a szolgáltatásokat, amelyeket nyújtani tudnak. Ez mindkét félnek jó megoldás, mivel a könyvelık ingyen kapnak naprakész információkat, a tanácsadók pedig könnyebben eljutnak az ügyfelekhez. Az elgondolás részletei kidolgozásra várnak, de még abban az esetben is életképes – analóg módon a biztosítási szakmához - ha jutalékot biztosítanak a továbbajánlók számára. Hangsúlyozom, hogy itt független szolgáltatásról beszélünk, nem kapcsolt termékértékesítésrıl. 5.1.2. A „consulteneur” szerepe Hosszabb távú megoldásként egy új szerep beiktatását kell megvalósítani amelynek lényegét az alábbi alfejezet mutatja be. A consulteneur kifejezést a consultant és az entrepreneur szavak összeolvadásával hoztam létre, amelynek definícióját az alábbiakban fogalmaztam meg: új tanácsadói, menedzsment funkciót betöltı személy, aki hidat képez a tanácsadó cégek és a kisvállalkozók között. Feladata, hogy széleskörő rálátásának, ismeretének köszönhetı szakmailag értékelje a felmerülı igényeket, lehetıségeket, és megkeresse a megfelelı tanácsadókat tılük teljesen függetlenül és ingyenesen.
17. ábra: Kis- és középvállalkozások és a tanácsadók közötti kapocs: a consulteneur Forrás: saját szerkesztés Felmerülhet pár kérdés: miért fordulnának a vállalkozók a consulteneur-höz, amikor közvetlenül is megkereshetik a tanácsadókat? Hogy mőködhet ez a valóságban, hiszen mindannyian pénzbıl élünk, akkor ki fizeti meg ezt a fajta szolgáltatást? Hogyan mőködik az egész folyamat? Milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie a consulteneur-nek?
43
1. A tanácsadás igénybevételének szükségességét nem mindig érzik a vállalkozók, vagy nem hiszik, hogy bármin is változtatni kell. Az is lehet, hogy nincsen meg a megfelelı ismeretük, kompetenciájuk, hogy eldöntsék, milyen szolgáltatást vegyenek igénybe, kihez forduljanak. A már korábban feltárt bizalomhiány kérdésérıl nem is beszélve. Rendelkeznek egyáltalán a szükséges idıvel, hogy a piacon szereplı összes tanácsadót megkeressék, ajánlatot vegyenek fel? Képesek szakmailag megalapozott tárgyalást lefolytatni minden területen, minden esetben? Biztosan nem. Erre való a consulteneur, aki nem csak 2-3 céghez fordul, hanem az összes említésre méltóhoz, és közülük választja ki a megfelelıt, mivel rendelkezik két fontos tényezıvel: kapacitás és komptencia. 2. Ki tudja megfizetni a szolgáltatást? Az ismeretlenekkel szemben bizalmatlan vállalkozó, aki a lehetı legjobban akarja elkölteni a pénzét? A nagy számok törvénye alapján biztos lennének, akik ezért súlyos pénzeket fizetnek, viszont nem mindenki rendelkezik a szükséges tıkével. Lehetséges, hogy pont egy „gazella” nem tud természetének megfelelıen „szökellni” és lassú „tehénné” változik (a gazellákról lásd 5.2.3 alfejezetet). A leglogikusabb, ha a vállalkozóknak teljesen ingyenes a közvetítés. A consulteneur a tanácsadó cégtıl kapja jutalékát, amelyet szolgáltatásfajtánként egységesen kap az összes tanácsadótól, így úgymond független módon képes közvetíteni a vállalkozó és a tanácsadó között. Nem érdeke, hogy preferáljon egyes cégeket, mivel mindegyiktıl ugyanannyi jutalékot kap. A tanácsadó számára egyértelmő, hogy miért éri meg, hiszen lehetséges, hogy pár ügyfelet elvisz tıle a consulteneur, de a megfelelı szolgáltatási minıség esetén a nagy tömegben szállított megrendelések ellensúlyozzák a kiesett bevételt. 3. A következı a folyamat: a consulteneur elmegy a vállalkozóhoz, felvázolja az egész eljárást, elbeszélget vele, felméri, hogy milyen igények merültek fel, illetve, hogy mire lenne szükség. Ezután elemzi a vállalkozó helyzetét, és megkeresi a piacon lévı cégeket. A nagyobb volumenő megrendelések miatt kedvezıbb alkupozícióból kap ajánlatot, mint az
44
egyedül tárgyaló vállalkozók, így ı képezi a mérleg nyelvét. (18. ábra) Az ajánlat megkeresése után újra találkozik a vállalkozóval, minden részletet megbeszélnek, és közösen szerzıdéses viszonyba lépnek a tanácsadó céggel. Ezt követi a szerviz, a hosszú távú (akár több évtizedes) együttmőködés, amelynek keretein belül a consulteneur ellenırzi, hogy megfelelıen dolgozik-e a tanácsadó, azt kapta-e az ügyfél, amit akart, további javaslatokat tesz a változtatásra, és az ügyfél is bármikor felkeresheti kérdéseivel. Az, hogy nem hagyja magára, tovább erısíti a pozícióját, feladatát a többszereplıs modellben.
18. ábra: Consulteneur, a mérleg nyelve Forrás: saját szerkesztés A költséghatékonyság jegyében a reklámkiadásait a consulteneur nullára redukálja. Mégis hogyan tud „továbbmenni”, hogyan szerez ügyfeleket? Hiszen, ahogyan már említettem, ı is pénzbıl él, a közvetített ügyfelek után kapott jutalékból. Egyszerő, az ügyfél még az elıtt ajánl más ügyfeleket, mielıtt még megkapná a helyzetérıl szóló kiértékelést. Azért a megoldás elıtt, mert nem mindenkinek lehet segíteni, illetve nem mindenki szorul rá a segítségre. Ingyenes a szolgáltatás, a vállalkozó csak jól járhat, miért ne beszélne róla ismerıseinek, barátainak, üzleti kapcsolatainak? Kiemelem, hogy elıször ı hívja fel az ajánlott személyeket, a consulteneur csak pozitív válasz esetén veszi fel velük a kapcsolatot. Egy a partnereinek felajánlott jó lehetıség az ı számára is elınyös a gazdasági életben. Lehet, hogy rosszat
45
ajánl? Általánosan elfogadott, hogy a rossz hír gyorsabban terjed, mint a jó, ebben az esetben nem kell aggódnia a consulteneurnek, nem sokáig tudja folytatni tevékenységét. 4. Consulteneur tulajdonságai: még a megfelelı elıképzettség birtokában is sokszor nehéz eligazodni a vállalkozások, tanácsadók világában. Nem várhatjuk el, hogy az iskolában fáradságosan megszerzett tudás minden területét naprakész ismeretekkel frissítsék a vállalkozók, a sikerhez szükséges képességek, hozzáértés, attitőd úgysem a tankönyvekbıl szerezhetıek meg, hanem a mindennapi tapasztalatok, események során.
Emberi tényezık: bizalom, kommunikáció, segíteni akarás, nyíltság, ıszinteség, egyenesség, EQ, pontosság, az ügyfél az elsı, elsı benyomás Szakmai tényezık: szakmai hozzáértés, precízség, pontosság, megbízhatóság, átlátóképesség, kiállás, etika, stratégiai szemléletmód, vízió, IQ
19. ábra: Szakmai, emberi tényezık súlya a consulteneur (balra), és a tanácsadó (jobbra) esetében Forrás: saját szerkesztés Ennél fogva elsısorban nem a szakmai tudás és képesség játszik elsıdleges szerepet a consulteneur repertoárjában, hanem az általános, emberi oldal, ahogyan azt a 19. ábra is mutatja. Ez nem azt jelenti, hogy a tanácsadóknak nem kell kiválónak lenniük az alapvetı emberi készségek, képességek terén (a szakmai tudásuk természetesen vitathatatlanul hangsúlyosabb), hanem azt, hogy nem olyan szélességben, mélységben kell alkalmazniuk, mint a consulteneur-ök. Utóbbiak széles, átfogó képpel rendelkeznek a szakmai eljárásokról, feladatokról, viszont az csökkenı mértékben kerül elıtérbe, és az emberi interakciót befolyásoló tulajdonságok, készségek, képességek dominálnak. A szakmai beszélgetések, különösképpen bonyolultabb probléma esetén összezavarhatnak, és így belsı konfliktust generálnak. Nem az a célja
hogy
az ügyfél száz százalékosan
meggyızıdhessen
hozzáértésérıl, hanem hogy bemutassa, ı a jó választás. Még egyszer
46
hangsúlyozom, ez nem azt jelenti, hogy nem ért a munkájához. Nagyon tájékozott, viszont ı kapcsolatot létesít, interakcióba kerül a vállalkozóval. A fentiekben bemutattam az újfajta szerepet betöltı consulteneur-t, megvalósítását mindenképpen kívánatosnak tartom nem csak a dél-dunántúli régióban, hanem az egész országra kiterjedıen, amely hozzájárul a gazdasági teljesítıképesség növekedéséhez. Természetesen ehhez megfelelı kitartással lehet eljutni, mivel nagy tapasztalat, és emberismeret szükséges a munkához. Igen kevesen képesek akár még csak rövid távon megfelelni a kihívásoknak, hosszabb idıintervallum esetén pedig elengedhetetlen az elhivatottság. 5.2. A vállalkozásfejlesztés jövıje Ebben az alfejezetben a vállalkozók lehetıségeivel ismerkedhetünk meg, mind a támogatási, fejlesztési és oktatási szempontok figyelembevételével. 5.2.1. A vállalkozók támogatása Ha ma vállalkozás indítása mellett dönt valaki, több komoly problémával is szembekerül. Ezek közül a három legsúlyosabb az anyagi-gazdasági, a piacikapcsolati tıke, valamint a vállalkozói ismeretek hiánya. A vállalkozást folytatók többsége a segítı tényezık közé sorolják a problémás szituációk alkalmával a tanácsadást, a családi hátteret és a szükséges tudást, képességet. Az utóbbiakat honnan tudják megszerezni, ha nem mindenki rendelkezik velük születésétıl fogva? Olvassunk el egy részletet a Pest Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány képzésének leírásából: „"Vállalkozói ismeretek" képzési programot indít 30 órában 2008. október 21-tıl, heti 4 órában. A résztvevıket komplex képzés keretében kívánjuk felkészíteni
és
felvértezni
olyan
elméleti
és
gyakorlati
ismeretekkel,
képességekkel, amelyek alapvetıen szükségesek egy vállalkozás beindításához és mőködtetéséhez. A program jelentıs segítséget nyújthat azon személyeknek, akik foglalkoztatásukat vállalkozóvá válással kívánják megoldani. A résztvevık a program végén képesek lesznek: üzleti ötletük életképességének megítélésére, üzleti célkitőzéseik meghatározására; a vállalkozás indításával kapcsolatos feladatok
végrehajtására
(vállalkozási
forma
meghatározása,
vállalkozói
igazolvány kiváltása, a cégalapításhoz szükséges jogi és hatósági engedélyek, 47
bankszámlanyitás, stb.), valamint a szükséges dokumentumok, bizonylatok beszerzésére,
elkészítésére;
vállalkozásuk
pénzügyi
és
üzleti
tervének
elkészítésére; a vállalkozás forrásigényének és a finanszírozás módjainak meghatározására; a vállalkozókat érintı fıbb adózási, társadalombiztosítási kötelezettségek, könyvelési alapismeretek elsajátítására és alkalmazására; a piac elemzésére,
termékük/szolgáltatásuk
piaci
helyzetének
meghatározására;
önéletrajz, motivációs levél összeállítására, üzleti és kereskedelmi levelezésre; a vállalkozástámogató szervezetek és szolgáltatásaik áttekintésére.” [PMVA (2008)] Ez szemlélteti a legjobban, hogy mire lehet szüksége egy vállalkozónak az „üzlet” mőködtetéséhez, legalábbis a vállalkozásfejlesztı célú képzések esetében erre helyezik a hangsúlyt. A vállalkozásfejlesztési szervezetek azonban továbbra sem játszanak kitüntetett szerepet a kis- és közepes vállalkozások életében, üzleti tanácsért elıbb fordulnak a családjukhoz, üzleti partnereikhez, szakmai szövetségekhez vagy bankokhoz. Vállalkozásfejlesztı szervezetekkel a vállalkozások mindössze 6 százaléka lép kapcsolatba, és érdemleges segítséget is csak körülbelül 60% kap. Több ízben áttekintették és megvitatták a kis- és középvállalkozások fejlesztésének 2007–2013. évi koncepcióját és stratégiáját, illetve a stratégiába illeszkedı programokat, pályázatokat. A Vállalkozásfejlesztési Tanács egyetértett a szektor támogatásának szükségességével és az elıterjesztett stratégiában megfogalmazott célkitőzésekkel, hogy az állami beavatkozások a hiányzó, vagy nem kielégítıen mőködı piacok kifejlıdéséhez járuljanak hozzá, illetve a fejlesztési programok hatékonysága és az elérhetı vállalkozások száma növekedjen. [NFGM (2007)] Hogy ezt az állam hogyan valósíthatja meg, arra több lehetıség is van: 5.2.2. A fejlesztési támogatások megközelítései Kállay
László
(2002)
paradigmaváltás
szükségességérıl
beszél
a
kisvállalkozások fejlesztésében. Úgy véli, hogy a növekedést segítı politika akkor lehet hatékony, ha strukturális helyett funkcionális megközelítést alkalmaz. Nem célcsoportokat,
hanem
olyan
beavatkozási
területeket
keres,
ahol
a
kisvállalkozások versenyképességét javító szolgáltatások piaca nem mőködik kielégítıen.
48
A kisvállalkozás-fejlesztésrıl aligha túlzás azt állítani, hogy a világon mindenütt napirenden levı kérdés. Leggyakrabban a társadalmi és területi egyenlıtlenségek csökkentését, a szegénység visszaszorítását várják tıle, de a fejlett országok is részben ezen a területen vélik megtalálni versenyképességük javításának lehetıségét. Az is megfigyelhetı, hogy a kisvállalkozás-fejlesztésben sok a kudarc, a sikert ritkán lehet megtapasztalni, egyre több, nagy nemzetközi szervezet (például az önkritikus megnyilvánulásokat ritkán mutató Világbank és Európai Unió) néz szembe a gyökeres változtatás szükségességével. Amikor a hazai kisvállalkozás-fejlesztési politika továbbfejlesztésérıl beszélünk, érdemes figyelembe venni a nemzetközi tapasztalatokat is. A vállalkozásfejlesztés elvei Adam Smith téziseibıl eredeztethetık. E szerint a gazdasági fejlıdés kulcsa a kölcsönös elınyökre épülı munkamegosztás és a specializáció. Ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, arra van szükség, hogy a csere költségei alacsonyak legyenek. A kisvállalkozások versenyhátrányának egyik oka az, hogy a kisebb méretükbıl adódóan kevesebb lehetıségük van a belsı szakosodásra, ezáltal a rosszabb minıségben és drágábban tudják csak ellátni a menedzsmenti szerepet. A kisvállalkozások versenyképességét az javíthatja, ha tartós
megoldást
találnak
ezekre
a
problémákra.
Ahhoz,
hogy
ez
megvalósulhasson, az üzleti szolgáltatások piacainak kell hatékonyan, alacsony tranzakciós költségekkel mőködniük. A vállalkozásfejlesztési politikának pedig ezt a célt kell szolgálnia. Kállay két modellt hasonlít össze: piachelyettesítés vagy piacépítés. A piachelyettesítés
lényege,
hogy
a
versenyhátrányt
valamilyen
jövedelemtranszferrel kell ellensúlyozni. Változatos eszköztára alakult ki annak, hogy a költségvetésbıl vagy a külföldi segélybıl származó pénzeket milyen célokra és milyen szervezeti keretek között lehet felhasználni, de a felfogásból eredı legszembetőnıbb probléma a programok alacsony hatékonysága. A programok nagyon gyakran „eltévesztik” a célcsoportot, nem a szegényekhez, hanem a (viszonylag) gazdagokhoz, nem a kis-, hanem a nagyvállalatokhoz kerülnek a források. A változások ebbıl következıen nem tartósak, csak a jövedelemtranszfer fenntartásával vagy fokozásával lehet a programokat folytatni.
49
Elıfordulnak korrupciós esetek is, amikor már nem egyszerően rossz hatékonyságról, hanem nagy összegő csalásokról van szó. Az új irányvonal lényege, hogy a versenyhátrányt nem jövedelemtranszferrel kell ellensúlyozni, hanem a támogatásra érdemes vállalkozások versenyképességét kell erısíteni. Ezzel szoros összefüggésben az alkalmazott eszközök tekintetében az adminisztratív szabályozás helyett a programok végrehajtásában egyre nagyobb szerepet kap a piaci koordináció. Fontosabbá válik a fenntarthatóság fogalma, ami azt jelenti, hogy a kormányok és más donorok beavatkozása, ezen belül pénzügyi támogatása csökkenı mértékő a programok elırehaladtával. A vállalkozásokat segítı szervezetek piaci árakat számolnak el szolgáltatásaikért, aminek következményei az alábbiak: egyrészt a célcsoportot már szinte el sem lehet téveszteni, mivel a megfizetendı ár automatikusan kizárja az ügyeskedıket, a potyautasokat.
Másrészt
majdnem
teljesen
megszőnik
az
alibi
jellegő
tevékenységek, hiszen ezekért senki sem fizet. Talán a legfontosabb változás az, hogy a vállalkozásfejlesztı szervezetek igazi ügyfelévé maguk a vállalkozások válnak, és már nem elsısorban a donorok igényeire, jelzéseire kell figyelni. [Kállay (2002)] A fentiekbıl egyértelmően következik, hogy a piacépítés a követendı példa a kis- és középvállalkozások fejlesztésében, viszont egy lényeges kérdésre nem tér ki. A piachelyettesítés hatékonytalanságát erısíti az alábbi gondolatmenet is: a vállalatok a gazdasági törvényeknek megfelelıen mőködnek a hazai piacon – egy krízis következtében veszélybe kerül megélhetésük – az állam pénzügyi segítséget nyújt – stabilizálódik a helyzet, visszatérnek a válság elıtti status quo-ba – újabb krízis – állam újra segít …. Mi a hiba a leírtakban? Az állami jelenlét. A szocializmus maradványainak felszámolása után, az állam túlzott szerepe, kontrollja, irányítása elleni hadjáratot követve még mindig nem változott meg a vállalkozók gondolkodásmódja: ha baj van, segít az állam. De ez szöges ellentétben áll a szabad piaci verseny eszméivel! A vállalkozó saját nevében és kockázatára, haszonszerzés céljából folytat üzleti tevékenységet. Tehát saját nevemben, kockázatomra, pénzemmel… vagy az állam pénzével? Természetes, hogy a támogatásként odaítélt finanszírozási lehetıségeket ki kell használni, de azt
50
a pénzt el is kell költeni, és lehet, hogy nem a legmegfelelıbben teszik meg. Ez egyrészt nem elég hatékony, másrészt nem lehet a végtelenségig folytatni. Mi befolyásolja a leginkább, hogy az eredmények hosszú távon is megmaradnak? A KÉPESSÉGEK FEJLESZTÉSE, amelyrıl a következı részben írok. 5.2.3. A vállalkozói képességek, az oktatás feladata A
jövıbeli
gazdasági
növekedésalakulásáért,
a
munkanélküliség
csökkentéséért az újonnan alapult vállalkozások mintegy 1-4%-a [Szerb-Márkus (2007)], az úgynevezett gazellák a felelısek. Az alapító, mőködtetı vállalkozók szinte kivétel nélkül egyetemi végzettséggel rendelkeznek, és képesek egy dinamikusan növekvı, a képességeket aktualizáló, jó stratégiájú vállalkozásokkal „kitörni” a környezet visszafogásából. Ezek között vannak az egyetemek, kutatóhelyek eredményeire alapozva indult spin-off cégek is. A gazellák nagyban gondolkodnak, és nagyban is cselekednek. A vállalkozókra jellemzı, hogy jövedelmeik egy részét beteszik a vállalkozásokba, majd amikor jól mennek a dolgok, kiveszik a haszonnal együtt. Ez kizárja a növekedés lehetıségét. Ma már elavult szemléletmód, hogy a sarki bolt majd 3-4 generáción keresztül ellátja a családot a szükséges jövedelemmel, ezt a változó világ és a változó igények követelései igen nehézzé teszik. Szerb László kiemeli, hogy az általánosan elfogadott képességek: egyedi, belsı tényezık szerepe; a teljesítménykényszer [McClelland (1961)]; a belsı kontroll [Rotter (1990)] mellett a társadalmi elfogadottság, és az oktatás is fontos. Kutatása alapján a Dunántúli Naplóban megjelent, vállalkozókkal foglalkozó cikkek mintegy kétharmada negatív színben tünteti fel ıket, mint ügyeskedı, adókerülı, lehetıségeket megragadókat. A társadalmi hozzáállást nem lehet hamar megváltoztatni, viszont a folyamatot el kell kezdeni. Ezt a Global Entrepreneurship Monitor (GEM) kutatásai is alátámasztják. Az összehasonlításban a Teljes Vállalkozói Mutató (TVM) segít, amely az összege a 18-65 éves felnıtt népesség azon százalékának, akiknek a születıben levı vállalkozása (valamit tettek közeli cégalapítás érdekében) illetve akinek fiatal vállalkozása (42 hónapnál nem idısebb) van. A felmérésben 2006-ban már 41 ország vett részt, jellemzı, hogy a vállalkozóilag legaktívabb Latin Amerika, után
51
következik Közel Kelet és Afrika fejlıdı országai. A fejlett angolszász orientációjú országok vállalkozói aktivitása meghaladja, majd kétszerese Európa hasonló mutatójának. Egyedül az USA-ban több a vállalkozó, mint a résztvevı európai országokban összesen, ami magyarázatot adhat (részben) a két régió különbözı gazdasági növekedési ütembeli különbségeire. Magyarországon a vállalkozói aktivitás visszaesett a rendszerváltozás utáni idıszakban, ez egyrészt természetes jelenség, a fejlıdés következménye, másrészt azonban a trendvonaltól lényegesen le vagyunk maradva. A tendencia megfordítására nincsen általánosan érvényes recept, a hatékony politika nagymértékben függ az ország fejlettségétıl. Magyarország az alacsony és a közepes jövedelmő országok határán található. Vállalkozói aktivitás, struktúra szempontjából inkább a közepes országokba vagyunk sorolhatóak. A GEM gazdaságpolitikai megállapításai szerint ezen országok számára elsırendő fontosságú, hogy a Vállalkozói Keretfeltételek megerısítésével az ország felkészüljön egy élénkebb vállalkozói aktivitással jellemezhetı idıszakra. A technológiai adaptáló és az új technológiát létrehozó kor határának átlépéséhez elsırendő fontosságú a vállalkozói oktatás megteremtése az alap- és a középfokú oktatásban is. A vállalkozói gondolkodásmód kialakítása, a pozitív szerepmodellek kiemelése talán a legfontosabb mérföldkövek a jövı vállalkozói társadalmához. [GEM (2006)] Az oktatást tekintve a vállalkozói oktatás célja, hogy az általános jellemvonások és készségek fejlesztése mellett a megfelelı szinteken elmélyültebb üzleti ismeretek megszerzését szolgálja. Az oktatási rendszerek nagyban hozzájárulhatnak a vállalkozások által jelentett kihívások sikeres leküzdéséhez, néhány ország már elkezdte, illetve befejezte a nemzeti tantervek felülvizsgálatát. Úgy akarják megváltoztatni, hogy elismerjék az alapvetı vállalkozói kompetencia, ismeret elsajátítása az egész társadalom és maguk a tanulók számára is elınyös. Lengyelországban az általános közép- és szakközépiskolákban kötelezı a „Vállalkozási alapismeretek” tantárgy. Ausztriában a diákok által irányított képzeleti vállalatokon keresztül ismertetik meg az új generációkat a vállalkozás lehetıségeivel.
Kicsiben,
valósághő
gazdasági
tevékenységet
végeznek,
52
modellezik egy vállalat mőködését. Luxemburgban a hatodik osztályban mőködı francia nyelvő program részeként a „Boule és Bill vállalkozni kezd” képregény a vállalatindítás alapjait tárgyalja, és matematika oktatásban is felhasználják a pénzügyi alapfogalmak megismeréséhez. Számtalan további példát lehetne sorolni, amelyek a fiatalokat hosszú távon életképes, önálló vállalkozás beindítására készíti fel. Természetesen ezek egy részét az állam hirdeti meg, viszont egyre fontosabb szerepet tölt be a magánszektor is a szociális felelısség keretein belül. [Európai Közösségek Bizottsága (2006)] Hazai szakértık úgy látják, hogy a kreativitást, önmegvalósítást a nemzetközi átlagoknál még mindig jobban fejlesztik az alap- és középiskolák, de ez a versenyelıny apadni látszik. A piacgazdasági alapelveket is hatékonyan megismertetik a diákokkal a középiskoláig eltelt évek alatt, viszont óriási elmaradás mutatkozik a vállalkozói ismeretek oktatása terén. A felsıoktatási intézmények vállalkozásokkal kapcsolatos kurzusai átlagon felülinek mondhatóak, figyelemre méltó az üzleti és menedzsment oktatás átlagos színvonala. [GEM (2006)] Magyarországon is támogatni kell a Nemzeti alaptanterv felülvizsgálatára irányuló törekvéseket, hogy az alap- és középfokú oktatásban végre megfelelı súllyal szerepeljen a vállalkozás pozitív példája. Ezen kívül a felsıoktatásban betöltött szerepet is tovább kell erısíteni, hogy a jövıbeli vállalkozók új lendületet vigyenek az ország gazdasági vérkeringésébe.
53
ÖSSZEFOGLALÁS A vállalkozásnak és a tanácsadónak fogalmi lehatárolása után bemutattam az internetes kérdıíves mintavételi módszeremet, amelyre 54, nem reprezentatív válasz érkezett. A történelmi kialakulásukat vizsgálva arra a következtetésre jutottam, hogy a ’60-as ’70-es évektıl kezdve foglalkoznak a kis- és középvállalatok pozitív szerepével, ismerik el lehetıségként a foglalkoztatás, gazdasági teljesítmény problémák megoldásaként. Magyarországon 1982-tıl kezdve jelennek meg, igazán nagy lendületet a privatizációs hullám ad fejlıdésüknek. A továbbiakban elemeztem a magyar vállalatok jellemzıit. A relatíve kevés nagyvállalat biztosítja a vállalati foglalkoztatottság 30%-át, valamint a nettó árbevétel és a hozzáadott érték 5560%-át, a maradékot a KKV-ok. Ebbıl adódóan támogatni kell ıket. A régiók között a vállalkozási aktivitás tekintetében az átlag felett teljesít a Dél-Dunántúli, viszont az alacsony tıkeellátottság, a megfelelı infrastruktúra hiánya, a beruházási teljesítményérték alacsony szintje nem fest elénk bíztató jövıt. Felmérésemet több nı töltötte ki, mint férfi, a gazdasági diploma megléte a vállalati méret növekedésével arányosan nı. Ugyanez elmondható az igénybe vett szolgáltatások sokszínőségére is. A leggyakoribb tanácsadási munka az adó- illetve könyvviteli tanácsadás, a többi sokkal ritkább, és sokan nem is fizetnek külsı segítségért. Probléma felmerülése esetén elıször családtagokhoz, barátokhoz fordulnak, utána viszont a könyvelı a legfontosabb információcsatorna. Leginkább a speciális tudás miatt folyamodnak vagy terveznek folyamodni külsı segítséghez. Akik kapcsolatban álltak már tanácsadóval, mind érdemesnek és megfizethetınek találták a szolgáltatást, bár ezt inkább a kisebb, specializálódott cégekre értették. A kitöltık közül mindenkinek fontos, hogy szigorúbb, ellenırizhetı feltétele legyen a tanácsadó szakma gyakorlásának, és hogy az ügyfél érdeke a szakmai tudásra alapulva etikusan, alkalmazkodva legyen kielégítve. Arra a következtetésre jutottam, hogy nagy mértékő bizalomhiány jellemzi a vállalkozókat, akik nem hajlandóak, nem mernek vagy feleslegesnek tartják tanácsadók megfizetését. Ez erısebben jelentkezik az idısebbek között, viszont a 54
fiatalok sem sokkal aktívabbak ezen a téren. Erre a problémára két idısíkon: rövid illetve hosszú távon megoldást javasoltam. Rövid távon a vállalkozóhoz közel álló könyvelı szerepét kell növelni úgy, hogy a problémák meghallgatása után ajánl tanácsadó cégeket, és így partnereinek más területen tud segítséget adni. Hosszú távon új menedzseri funkció és így új tanácsadó szerepkör, a consulteneur létrehozása segít kiegyenlíteni a vállalkozók és a tanácsadók közötti információs és alkupozícióbeli asszimetriát. A consulteneur az általános, generalista tudás mellett a mély, szerteágazó emberi tényezıket helyezi elıtérbe munkája során, ingyenesen, függetlenül mőködik, így keresve anyagi elınyöket ügyfelei számára. Végezetül a társadalmi és állami elfogadottság kérdését taglaltam. A társadalmi negatív berögzıdés a vállalkozókkal szemben hosszabb, tudatos folyamat
eredményeképpen
változtatható
meg.
Alapvetıen
a
vállalkozó
képességei, folyamatos tanulása segítheti a hosszabb idıtávra szóló sikeres vállalkozás mőködtetését, a piacépítı modell alkalmazása nem kielégítı megoldás. Ez az oktatási rendszer megreformálását teszi szükségessé, hogy az alap- és középoktatásban is pozitív képet állítsunk a felnövı új generációk elé.
Lezárva: 2008.11.08.
55
IRODALOMJEGYZÉK: Bamberger, Ingolf (2005): Strategische Unternehmensberatung: KonzeptionenProzesse- Methoden. Gabler Verlag, 404 p. Bauer Béla: A vállalkozásoktatás és a vállalkozói tanácsadás hatékonysága. Forrás: http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=1998-07-gk-BauerVallalkozasoktatas (2008.10.31.) Bt alapítás portál: Bt alapítás Forrás: http://www.bt-alapitas.net/ (2008.10.31.) Clasen, J. P. [1992]: Kleine und mittlere Unternehmen (KMU) im Krisenfall - Ein unternehmensorientiertes Konzept des Turnaround Managements als Option der Krisenbewältigung. Dissertation. Bamberg: Universitat St. Gallen-HSG, 282 p. Csaba László [1994]: Az összeomlás forgatókönyvei. A rendszer-átalakítás alkalmazott közgazdaságtana. Figyelı, Budapest. Drucker, P. F. [2003]: The Concept of the Corporation. New York: Transaction Publishers, 329 p. Drucker, P. F. [1986]: Managing for Results. Economic Tasks and Risk-Taking Decisions. New York: Harper Business, 240 p. European Association for Counselling [2002] - Training Standards, Accreditation and Ethical Character. European Association for Counselling, (fordította: Katona Nóra: Európai Tanácsadási Társaság – Képzési sztenderdek, akkreditáció és etikai kódex) European
Federation
of
Management
Consultancy
Association
[2005]:
Constitution as modified by decisions of the presidents on 24 November 2005 18
p.
Forrás:
http://www.mylib.be/projects/feaco/FCKeditor_project/05
Statutesfinal.pdf (2008.10.31.) Európai Közösségek Bizottsága [2006]: A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának - A Közösség lisszaboni programjának végrehajtása : A vállalkozói készségek elımozdítása az oktatás és a tanulás révén. Brüsszel, 12 p. Forrás: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:5 2006DC0033:HU:NOT (2008.10.31.) 56
Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) [2007]: A kis- és közepes vállalkozásoknak
fejlesztési
stratégiája
2007-2013.
132
p.
Forrás:
www.nfgm.gov.hu/data/cms1913440/KKV_Strategia_2007_2013.pdf (2008.10.31.) Gazdasági Társaságokról szóló 2006/IV. törvény Forrás: http://www.im.hu/download/2006-4.pdf/2006-4.pdf (2008.10.31.) Global Entrepreneurship Monitor [2006]: GEM 2006 Summary Reports. 32 p. Forrás: http://www.gemconsortium.org/about.aspx?page=global_reports_2006 (2008.10.31.) Halpern László – Kırösi Gábor [2001]: Efficiency and market share int he Hungarian corporate sector. The Economics of Transition, Vol. 9. No. 3. 559592. p. Haake, K. [1987]: Strategisches verhalten in europaischen Klein- und Mittelunternehmen. Berlin: Duncker & Humblot GmbH, 377 p. Kailer, N. – Walger, G. [2000]: Perspektiven der Unternehmensberatung für kleinere und mittlere Betriebe - Probleme, Potentiale, Empirische Analysen. Wien Kállay László [2002]: Paradigmaváltás a kisvállalkozás-fejlesztésben. In: Közgazdasági Szemle, (XLIX. évf.) 7–8. sz. 557-573. p. Köllı János [2001)]: Meddig tart a rendszerváltás? BWP, 11. sz. MTA Közgazdaságtudományi Kutatóközpont, Budapest 1-2. p. KSH [2008/a]: A KSH jelenti Gazdaság és Társadalom 2008/8. 68 p. Forrás: http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/gyor/jel/jel20808.pdf (2008.10.31.) KSH [2008/b]: A regisztrált gazdasági szervezetek száma, 2008. I. félév – Statisztikai
gyorstájékoztató.
Forrás:
http://www.ksh.hu/pls/ksh/docs
/hun/xftp/gyor /gaz/gaz20806.pdf (2008.10.31.) KSH [2008/c]: A vállalkozások regionális különbségei Magyarországon. 71 p. Forrás:
http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/idoszaki/regiok/orsz/
vallalkregkul.pdf (2008.10.31.)
57
KSH [2008/d]: Bruttó Hazai Termék 2007 (Elızetes adatok). 31 p. Forrás: http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/idoszaki/gdpev/gdpevelo07.pdf (2008.10.31.) KSH [2008/e]: Éves gazdaságszerkezeti adatok létszám-kategóriánként. Forrás: http://portal.ksh.hu/pls/portal/ksh_web.tdb.view_cath?lang=HU&parent=4271 (2008.10.31.) KSH [2008/f]: Mőködı vállalkozások száma. Forrás: http://portal.ksh.hu/ pls/portal/ksh_web.tdb.view_cath?lang=HU&parent=421 (2008.10.31.) KSH [2008/g]: Regisztrált gazdasági szervezetek. Forrás: http://portal.ksh.hu/pls /portal/ksh_web.tdb.view_cath?lang=HU&parent=421 (2008.10.31.) KSH
[2008/h]:
Újonnan
regisztrált
gazdasági
szervezetek.
Forrás:
http://portal.ksh.hu/pls/portal/ksh_web.tdb.view_cath?lang=HU&parent=421 (2008.10.31.) Kubr, M. [1993]: Vezetési tanácsadás. Irányelvek a szakma gyakorlásához. Budapest: Építésügyi Tájékoztatási Központ, 554 p. Laki Mihály [1998]: Kisvállalkozás a szocializmus után. In: Közgazdasági Szemle, 11. sz. 965-979. p. Laki Mihály [2001]: A nagyvállalkozók tulajdonszerzési esélyeirıl. In: Közgazdasági Szemle, 1. sz. 45-58. p. Lapeyre, J. – Blassel, H. [2002]: A szociális dialógus kialakítása a kis- és középvállalatoknál - Az Európai Szakszervezeti Szövetség tevékenysége a munkakörülmények javítására a kis- és középvállalatoknál. Brüsszel: Európai Szakszervezeti Szövetség, Forrás: http://mathom.dura.hu/mszeib/ujd/1.htm (2008.10.31.) Lengyel László [1987]: Adalékok a "Fordulat és reform" történetéhez. In: Medvetánc 1987/2. sz. melléklete. Fordulat és reform, 136-137. p. Liska Tibor [1963]: Kritika és koncepció. Tézisek a gazdasági mechanizmus reformjához. In: Közgazdasági Szemle, 10. sz. 1058–1075. p. Liska
Tibor–Máriás
Antal [1954]: A
gazdaságosság
és
a
nemzetközi
munkamegosztás. In: Közgazdasági Szemle, 1. sz. 75–94. p.
58
Major Iván [2002]: Miért (nem) sikeresek a magyar középvállalatok? In: Közgazdasági Szemle, (XLIX. évf.) december 993-1014. p. McClelland, D. C. [1961]: The achieving society. New York - London: CollierMacmillan Muraközy László [2004]: Már megint egy rendszerváltás – történelmi tanulságok és tanulatlanságok. Debrecen: Competitio Könyvek, 158 p. Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium (NFGM) [2008]: A Kis- és középvállalkozások
helyzete
-
2007
Éves
jelentés.
336
p.
Forrás:
http://www.nfgm.gov.hu/data/cms1919389/kkv2007.pdf (2008.10.31.) NFGM [2007]: Piac, növekedés, finanszírozás (Kérdıíves felmérés a kis- és közepes
vállalkozásokról).
2007.
december
70
p.
Forrás:
www.nfgm.gov.hu/data/cms1913451/piac_nov_finanszirozasl.pdf (2008.10.31.) Nickell, S. – Nicolitsas, D. – Dryden, N. [1997]: What makes firms perform well? In: European Economic Revies, (41), 783-796. p. OECD [1996]: Small Business in Transition Economics. The Development of Entrepreneurship in the Czeh Republic, Hungary, Poland and the Slovak Republic. Paris Pelczné Gáll Ildikó – Szadai Ágnes [2003/a]: Üzleti tanácsadási tevékenység Borsod-Abaúj-Zemplén megyében (I. rész). In: Vezetéstudomány, (34. évf.) 6. sz. 46-52. p. Pelczné Gáll Ildikó – Szadai Ágnes [2003/b]: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei székhelyő tanácsadó cégek jellemzıi, fejlıdési lehetıségeik (II. rész). In: Vezetéstudomány, (34. évf.) 7-8. sz. 99-104. p. Pest
Megyei
Vállalkozásfejlesztési
Alapítvány
[2008]:
Komplex
vállalkozásfejlesztési programmal a kezdı vállalkozói aktivitás ösztönzésére Forrás: http://www.pmva.hu /pages.hu/index.html (2008.10.31.) Pichler, J. H et al. [1996]: Management in KMU – Die Führung von Klein- und Mittelunternehmen. Bern-Stuttgart-Wien: Haupt, 254 p. Poór József [2005]: A menedzsment tanácsadás fejlıdési tendenciái. Busapest: Akadémiai Kiadó, 265 p.
59
Rotter, J. B. [1990]: Internal versus expernal control of reinforcement. Americal Psychologist, Vl. 45. No. 3. 489-493. p. Scharle
Ágota
[2000]:
Önfoglalkoztatás,
munkanélküliség,
és
családi
vállalkozások Magyarországon. In: Közgazdasági Szemle, március 250-274. p. Schmiemann, Manfred [2008]: Enterprises by size class - overview of SMEs in the EU. In: Eurostat Statistics in focus, 8 p. Forrás: http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ ITY_OFFPUB/KS-SF-08-031/EN/KSSF-08-031-EN.PDF (2008.10.31.) Schumpeter, J.A. [1939]: Business Cycles. A Theoretical, Historical and Statistical Analysis of the Capitalist Process. New York: McGraw-Hill Siposné Rubin Éva [1983]: Kísérlet a gazdaság teljesítıképességének javítására: a vállalkozások. Szakdolgozat. Budapest: Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem, 88 p. Szabó József [2008]: A magyar vállalatok fejlıdési fázisai. In: Vezetéstudomány, (XXXIX. évf.) 10. sz. 2-9. p. Szerb László [2007]: Nıi vállalkozók és nıi tulajdonú vállalkozások jellemezıi Baranya megyében 2001-2004 HEFOP kutatási részjelentés. Kézirat. Pécs: PTE-KTK, 50 p. Szerb László – Márkus Gábor [2007]: A felsıoktatási környezet hatása a vállalkozói életpálya választására. In: Közgazdasági Szemle, március 256-281. p. Vecsenyi János [2002]: Entrepreneurship: From the idea to the restarting of a business (in Hungarian). Budapest: Aula Kiadó
60
MELLÉKLETEK: A vállalkozások kulcs indikátorai az EU 27-ekben, 2005 1. melléklet Összesen 19,65 100% 126,7 100% 5 360 100%
Vállalkozások száma (millió) Összesen aránya Foglalkoztatottak száma (millió) Összesen aránya Hozzáadott érték (milliárd euró) Összesen aránya
KKV-ok Mikrovállalatok Kisvállalatok Középvállalatok 19,6 18,04 1,35 0,21 99,7% 91,8% 6,9% 1,1% 85 37,5 26,1 21,3 67,1% 29,6% 20,6% 16,8% 3 090 1 120 1 011 954 57,6% 20,9% 18,9% 17,8%
Nagyválalatok 0,04 0,2% 41,7 32,9% 2 270 42,4%
Forrás: Saját szerkesztés a Schmiemann (2008) 1. p. alapján A regisztrált és Mőködı* gazdasági szervezetek száma 2. melléklet Regisztrált 1 126 889 1999. év 1 175 480 2000. év 1 207 831 2001. év 1 236 890 2002. év 1 263 990 2003. év 1 286 993 2004. év 1 298 989 2005. év 1 276 076 2006. év 1 325 344 2007. év n.a. = nincs adat
Mőködı Megoszlás 580 362 51,50% 625 147 53,18% 645 881 53,47% 693 788 56,09% 700 855 55,45% 708 307 55,04% 707 756 54,49% 698 146 54,71% n.a. n.a.
Forrás: Saját szerkesztés a KSH (2008/g) alapján *”Egy vállalkozás akkor mőködı, ha adott évben vonatkozási idıszak során bármikor rendelkezett árbevétellel, vagy volt foglalkoztatottja. A vonatkozási idıszak mindig egy naptári év.” [KSH (2008/g)] A regisztrált vállalkozások eloszlásának alakulása gazdálkodási formánként 3. melléklet Év 2002 2003 2004 2005 2006 2007
Egyéni 61,49% 60,90% 59,85% 58,81% 56,61% 56,95%
Kkt 1,83% 1,71% 1,61% 1,50% 1,41% 1,29%
Bt 46,98% 46,67% 45,51% 44,37% 43,05% 41,10%
Kft 41,07% 41,99% 43,57% 45,01% 46,41% 48,45%
Rt 1,00% 0,94% 0,91% 0,88% 0,85% 0,85%
Szövetkezet 1,53% 1,48% 1,36% 1,25% 1,14% 1,03%
Társas 38,51% 39,10% 40,15% 41,19% 43,39% 43,05%
Összesen 100% 100% 100% 100% 100% 100%
Forrás: Saját szerkesztés a NFGM (2008) 122. p. alapján
I
A nagy- és nem nagyvállalatok arányai számukat, foglalkoztatottakat, nettó árbevételt, hozzáadott értéket tekintve 2001-2003 idıszakot tekintve 4. melléklet A mőködı vállalkozások száma (db) 632 932 647 208 647 358
A szervezet Nettó Hozzáadott érték tevékenységében árbevétel tényezı költségen résztvevık száma (fı) (1000 Ft) (1000 Ft) 2 642 385 38 812 316 536 6 950 407 681 2 672 701 41 656 239 018 7 862 354 627 2 704 805 46 555 638 778 8 848 278 558
A mőködı vállalkozások száma (db) 1 017 907 874
A szervezet Nettó Hozzáadott érték tevékenységében árbevétel tényezı költségen résztvevık száma (fı) (1000 Ft) (1000 Ft) 786 532 15 842 735 673 3 166 570 287 776 691 16 958 040 427 3 655 648 148 757 161 18 971 033 670 4 195 763 462
2001. év 2002. év 2003. év
A mőködı vállalkozások száma (db) 631 915 646 301 646 484
A szervezet Nettó Hozzáadott érték tevékenységében árbevétel tényezı költségen résztvevık száma (fı) (1000 Ft) (1000 Ft) 1 855 853 22 969 580 863 3 783 837 394 1 896 010 24 698 198 591 4 206 706 479 1 947 644 27 584 605 108 4 652 515 096
Nem nagyvállalatok/ Összes 2001. év 2002. év 2003. év
A mőködı vállalkozások arányai 99,84% 99,86% 99,86%
Összes 2001. év 2002. év 2003. év
Nagyvállalatok 2001. év 2002. év 2003. év Nem nagyvállalatok
A szervezet tevékenységében résztvevık arányai 70,23% 70,94% 72,01%
Nettó árbevétel
Hozzáadott érték tényezı költségen
59,18% 59,29% 59,25%
54,44% 53,50% 52,58%
Forrás: saját szerkesztés a KSH (2008/e) alapján A mikro- közepes- és nagyvállalatok foglalkoztatottságának elemzése, százalékos megoszlása 2002-2006-os értékek alapján 5. melléklet MKV 49–249 fı KKV összesen 250 fı felett Összesen
2002 1815 464 2279 780 3059
2003 1690 440 2130 741 2871
2004 1704 474 2178 757 2935
2005 1670 447 2117 698 2815
2006 1829 470 2299 744 3043
MKV 49–249 fı KKV összesen 250 fı felett Összesen
2002 59,33% 15,17% 74,50% 25,50% 100%
2003 58,86% 15,33% 74,19% 25,81% 100%
2004 58,06% 16,15% 74,21% 25,79% 100%
2005 59,33% 15,88% 75,20% 24,80% 100%
2006 60,11% 15,45% 75,55% 24,45% 100%
Forrás: saját szerkesztés a NFGM [2008] 139. p. alapján
II
A bruttó hozzáadott érték szektoronként 2007 6. melléklet
Forrás: KSH [2008/d] 9. p. A vállalkozások gazdálkodási forma szerinti osztályozása (2002. június 1-je óta érvényes) 7. melléklet 1 Jogi személyiségő vállalkozás 11 Jogi személyiségő gazdasági társaság 112 Közös vállalat 113 Korlátolt felelısségő társaság 114 Részvénytársaság 115 Európai részvénytársaság 12 Szövetkezet 121 Lakásszövetkezet 122 Takarék- és hitelszövetkezet 124 Mezıgazdasági szövetkezet 125 Európai szövetkezet (SCE) 129 Egyéb szövetkezet 13 Egyéb jogi személyiségő vállalkozás 131 Ügyvédi iroda 132 Oktatói munkaközösség 133 Vízitársulat 134 Víziközmő-társulat
III
135 Erdıbirtokossági társulat 136 Végrehajtóiroda, végrehajtók közös irodája 137 Közjegyzıi iroda 139 Egyéb, máshova nem sorolt jogi személyiségő vállalkozás 2 Jogi személyiség nélküli vállalkozás 21 Jogi személyiség nélküli gazdasági társaság 211 Közkereseti társaság 212 Betéti társaság 22 Jogi személyiség nélküli egyéb vállalkozás 221 Polgári jogi társaság 222 Mővészeti alkotóközösség 224 Építıközösség 225 Társasház 226 Külföldi székhelyő vállalkozás fióktelepe 227 Külföldi székhelyő európai gazdasági egyesülés magyarországi telephelye 229 Máshova nem sorolt, jogi személyiség nélküli vállalkozás 23 Egyéni vállalkozás 231 Vállalkozói igazolvánnyal rendelkezı egyéni vállalkozás 232 Egyéb engedéllyel rendelkezı egyéni vállalkozás 233 Adószámmal rendelkezı magánszemély 234 Egyéb piaci termelés 7 Egyéb gazdasági szervezet 71 Állami gazdálkodó szervezet 711 Állami vállalat 719 Egyéb állami gazdálkodó szervezet 72 Egyéb vállalat 721 Leányvállalat 722 Egyes jogi személyek vállalata 724 Tröszt 729 Egyéb, máshova nem sorolt vállalat
IV
73 Megszőnt gazdálkodási forma 731 Gazdasági munkaközösség 739 Egyéb megszőnt gazdálkodási forma Forrás: KSH [2008/c] 73. p.
A gazdasági tevékenységek egységes ágazati osztályozási rendszere (TEÁOR) (2003. január 1. — 2008. január 1. között érvényes) 8. melléklet
Forrás: KSH [2008/c] 72. p.
V
A vállalkozások gazdasági súlya, 2007 9. melléklet
Forrás: saját szerkesztés a KSH (2008/c) 69. p. alapján
Regionális munkaügyi adatok, 2008 II. negyedév* 10. melléklet
Forrás: KSH (2008/a) 50. p. Dél-Dunántúl, társas és egyéni vállalkozások arányai, 2007 11. melléklet Társas Darab Százalék 1 Százalék 2
36 127 33,22% 33,22%
kft. 15 571 43,10% 14,32%
Ebbıl rt. 258 0,71% 0,24%
bt. 15 611 43,21% 14,35%
Egyéni
Összesen
72 638 66,78% 66,78%
108 765 100% 100%
Százalék 1: a kft., rt., bt. arányai a társas vállalkozásokon belül Százalék 2: a kft., rt., bt. arányai az összes vállalkozáson belül Forrás: saját szerkesztés a KSH (2008/c) 55. p. alapján
VI
Az ágazati megoszlás a vállalatok között a mintában 12. melléklet A, B C-E F G I J, K, L M, N O, H
7,41% 9,26% 12,96% 14,81% 3,70% 27,78% 14,81% 9,26%
Mezıgazdaság, erdıgazdálkodás, halászat Ipar (bányászat, feldolgozóipar, villamosenergia-, gáz-, gız-, vízellátás Építıipar Kereskedelem, javítás Szállítás, raktározás, távközlés Pénzügyi tevékenység, Ingatlanügyek, gazdasági szolgáltatás Oktatás egészségügy, szociális ellátás Szálláshely szolgáltatás, vendéglátás, egyéb közösségi és személyi szolgáltatás
Forrás: saját szerkesztés Az ágazati megoszlás a vállalatok között a dél-dunántúli régióban 13. melléklet 40% 35%
35,50%
30% 25% 20% 15%
15,60%
15,60%
10% 8,50% 5%
5,80%
7,60%
5,70%
5,80%
0% A, B
C-E
F
G
I
J, K, L
M, N
O, H
Forrás: saját szerkesztés a KSH (2008/c) 55. p. alapján Az igénybe vett szolgáltatások száma a létszám-kategóriák függvényében a mintában 14. melléklet Létszám 1-9 10-49 50Összesen
0 23 0 0 23
Igénybe vett szolgáltatás száma 1 2 3 4 6 5 5 2 1 2 2 3 0 0 0 0 7 7 7 5
50 2 3 5
Összesen 41 10 3 54
Forrás: saját szerkesztés
VII
A vállalatok megoszlásai az alapítástól eltelt idı függvényében a mintában 15. melléklet 20% 18% 16% 14% 12% 10% 8% 6% 4% 2% 0% 1
4
8
10
12
14
16
Év
23
Forrás: saját szerkesztés A tanácsadói megbízások okai a KKV-ok szempotnjából (több válasz is lehetséges) 16. melléklet
Forrás: Kailer-Walger (2000)
Az online kérdıív 17. melléklet
VIII
IX
X
XI
XII
XIII
