Osztályvezetı: Czirok István

2 Tervszám: II/5-652/2008. MgSzH Központ Erdészeti Igazgatóság Regionális és Zöldövezeti Tervezı Osztály Balatonfüred Erdész köz 2.

AZ ELMÚLT IDİSZAK ERDİTELEPÍTÉSI TEVÉKENYSÉGÉNEK FELÜLVIZSGÁLATA (1990-2007) 2008 HOSSZÚ TÁVÚ ERDİTELEPÍTÉSI KONCEPCIÓ 2009

Tervezı: Szamosfalvi Károly …………………………… Osztályvezetı: Czirok István …………………………….. Igazgató: Wisnovszky Károly …………………………….

Balatonfüred, 2009. április

TARTALOMJEGYZÉK

1.

BEVEZETÉS .......................................................................................................... 1

2.

TÖRTÉNETI VISSZATEKINTÉS ........................................................................ 2 2.1. Nemzetközi kitekintés..................................................................................... 2 2.2. Az erdıtelepítés múltja Magyarországon ....................................................... 3

3.

AZ ERDİTELEPÍTÉSI TERV FELÜLVIZSGÁLATÁNAK CÉLJA ............... 10

4.

HELYZETELEMZÉS........................................................................................... 11 4.1. Természetföldrajzi adottságok ...................................................................... 11 4.2. Ökológiai adottságok agrárkörnyezet ........................................................... 13 4.3. Erdészeti környezet ....................................................................................... 23 4.3.1. Ökológiai adottságok ............................................................................ 23 4.3.2. Erdıgazdálkodás ................................................................................... 25 4.3.3. Az erdık és a természetvédelem........................................................... 30

5. AZ ELMÚLT IDİSZAK ERDİTELEPÍTÉSI TEVÉKENYSÉGÉNEK VIZSGÁLATA (1990-2007) ........................................................................................ 32 5.1. Tervezett és megvalósult erdıtelepítések ..................................................... 32 5.2. Megvalósult erdıtelepítések jellemzése ....................................................... 34 5.2.1. Országos jellemzés................................................................................ 34 5.2.1.1. Az erdıtelepítések szektoronkénti megoszlása ............................... 36 5.2.1.2. Az erdıtelepítések célállomány típusai ............................................ 37 5.2.1.3. Az erdıtelepítések rendeltetés szerinti megoszlása .......................... 41 5.2.2. Regionális sajátosságok ........................................................................ 44 5.2.2.1. Az erdıtelepítések megoszlása az egyes Igazgatóságok területén ... 44 5.2.2.2. Az erdıtelepítések megoszlása megyénként ................................... 49 5.2.2.2.1. Az erdıtelepítések megoszlása lejtıkategóriák szerint .............. 57 5.2.2.2.2. Az erdıtelepítések megoszlása védettség szerint ...................... 58 5.2.2.2.3. Az erdıtelepítések vizsgálata a területek eredeti mővelési ága szerint ............................................................................................................ 60 6.

HOSSZÚ TÁVÚ ERDİTELEPÍTÉSI KONCEPCIÓ ......................................... 61 6.1. Helyzetelemzés ............................................................................................. 61 6.2. Az erdıtelepítést megalapozó nemzetgazdasági tervek ............................... 61 6.3. Az erdıtelepítési koncepció célkitőzései ...................................................... 63 6.4. Az erdıtelepítési koncepció irányelvei......................................................... 64 6.5. Az erdıtelepítésre figyelembe vehetı területek meghatározása................... 66 6.5.1. Az erdıtelepítésre alkalmas területek meghatározásának módszere .... 70 6.6. Erdıtelepítési javaslat régiónként ................................................................. 75 6.6.1. Közép-magyarországi régió hosszú távú erdıtelepítési javaslata ........ 75 6.6.2. A Közép-dunántúli régió hosszú távú erdıtelepítési javaslata ............. 78

2 6.6.3. A Nyugat-dunántúli régió hosszú távú erdıtelepítési javaslata............ 81 6.6.4. A Dél-dunántúli régió hosszú távú erdıtelepítési javaslata.................. 84 6.6.5. Észak-magyarországi régió hosszú távú erdıtelepítési javaslata ......... 86 6.6.6. Észak-alföldi régió hosszú távú erdıtelepítési javaslata ...................... 89 6.6.7. Dél-alföldi régió hosszú távú erdıtelepítési javaslata .......................... 92 6.7. A tervezett erdıtelepítések várható fafajösszetétele, funkciói ................... 102 6.8. A tervezett erdıtelepítések várható költségigénye ..................................... 106 6.9. A tervezett erdıtelepítések megvalósításának üteme ................................. 111 6.10. Az erdıtelepítés megvalósítása során várható eredmények ....................... 112

1

1.

BEVEZETÉS Magyarország, amely mindössze 93 ezer km2-es kiterjedésével és 10 millió körüli lakosságával Európa kis országai közé tartozik, hagyományosan agrár jellegő ország, összes termıterülete az ország területének mintegy 85 %-a. Ezen belül a szántó részaránya 48,4 % (4,5 millió ha). A második legnagyobb kiterjedéső mővelési ág az erdı, amely az ország 20,3 %-át borítja, 1,89 millió hektáros területével. A szárazföldi növénytakaró legösszetettebb megjelenési formája az erdı. Az erdık alapvetı szerepet játszanak a bioszféra globális folyamataiban éppúgy, mint a helyi környezeti viszonyok kialakításában. Bonyolultságuknál fogva óriási mennyiségő növény- és állatfaj élıhelyeként szolgálnak, miközben számos szolgáltatással járulnak hozzá az emberi társadalom jólétéhez és biztonságához is. Az erdık szén-dioxid megkötı képességüknél fogva, megkerülhetetlenül fontos szerepet játszanak a földi légkör összetételének, és így a globális klímának a kialakításában. Az erdıs területek emellett hozzájárulnak a helyi mikroklíma kialakulásához, vízvisszatartó kapacitásuk révén óvják a hegyoldalakat az eróziótól, és kiegyensúlyozott, szélsıségektıl mentes vízjárást biztosítanak azokon a folyókon, melyek vízgyőjtıterületén elhelyezkednek. Az erdık összetett közösségeinek biológiai sokfélesége a földi élıvilág gazdagságának jelentıs részét rejti magába. Egyes becslések szerint a szárazföldön található növény- és állatfajok több mint fele a különbözı erdıkben honos. A társadalom számára az erdı nem pusztán faanyagot szolgáltat, hanem számos egyéb erdei termékkel (gyümölcsök, gombák, vadállomány, gyógynövények, stb.), valamint olyan közvetett szolgáltatásokkal is hozzájárul az azt hasznosító közösségek jólétéhez, mint a tiszta levegı, a turisztikai és szabadidıs hasznosítás, a zajvédelem, stb. Ezeknek az elmúlt évtizedekben mind nagyobbra értékelt funkcióknak megfelelı mőködése azonban folyamatos erdıterület növekedés, illetve a meglévı erdıterületek egyre kíméletesebb használata mellett biztosítható. A Föld erdıterülete folyamatos veszélyeztetettségnek van kitéve. Az erdıterület csökkenése fıképpen a trópusi égöv területén tapasztalható és mintegy 90 trópusi országra koncentrálódik, amelyben a FAO (1995) adatai szerint 1980 és 1990 között évente 15,4 millió hektár erdı tőnt el. Ez a folyamat napjainkban is folytatódik, ha a mértéke csökkent is. A mérsékelt és boreális öv ipari országai – így Európa fejlett országai is – felismerték a világ más tájain tapasztalható erdıirtás káros hatásait és erdıterületük növelését tőzték ki célul. Ennek eredményeként Európa államai évente mintegy 500.000 ha-nyi erdıtelepítéssel mérséklik a világ más tájain tapasztalható negatív folyamatokat. Az erdıtelepítési tevékenységgel az utóbbi 6-7 évtizedben hazánk is tevékenyen részt vett a Föld ökológiai állapotának javításában illetve a romlásának mérséklésében.

2

2.

TÖRTÉNETI VISSZATEKINTÉS Az ember létezése óta használja, hasznosítja az erdıt, mint természetes erıforrást. Az a felismerés, hogy a földi élet alapvetıen függ az erdık lététıl nem új, mégis az erdık szerepe csak az utóbbi évtizedekben értékelıdött fel, elsısorban a környezeti károk fokozódása révén. A globális méreteket öltött környezeti problémák megoldására való törekvéseket tükrözik az ENSZ 1992. évi Rio de Janeiróban megtartott „Környezet és Fejlıdés” Konferenciájának záró dokumentumai, valamint az európai erdıkért felelıs miniszterek Strasbourgi, Helsinki és Liszaboni konferenciáinak határozatai is. Ezekben megerısítést nyert az erdık létének rendkívüli jelentısége, az erdık megırzésének és az erdıvagyon bıvítésének fontossága. Az erdıgazdálkodásban Magyarországon is a fenntartható fejlıdés elveinek megfelelı gazdálkodás megvalósítása a cél, mely feltételezi, hogy a természeti erıforrásokkal való gazdálkodásban egyensúlyt lehet teremteni a szükségletek kielégítése és a környezeti értékek megırzése között. Az erdıtelepítés, mint alternatív földhasznosítás jelentıségét alátámasztja az, hogy az Európai Unió mezıgazdasági termék felesleggel küzd, e termékek iránt csökken a fizetıképes kereslet és a mezıgazdasági támogatások mérséklése szükségesnek látszik.

2.1. Nemzetközi kitekintés A Föld erdıterületét a ’80-as években 3,6 milliárd hektárra becsülték, melybıl a mérsékelt és boreális égövben 1,7 milliárd hektár található. Bár ebben az égövben 1,95 millió hektárral (ebbıl az Európai Unióban 500.000 hektárral) növekszik évente az erdıterület, ez sem tudja ellensúlyozni a trópusi égöv erdıirtásait. Európában azok az elsısorban mediterrán országok tartoznak a jelentıs erdıtelepítık közé, amelyek erdıtelepítési programokkal vagy egyéb területek erdıvé történı átalakítására vonatkozó programokkal rendelkeznek. Ezek az országok: Spanyolország, Portugália, Törökország, Görögország és Olaszország. Norvégia is a jelentıs telepítık közé sorolható. Erdısítési teljesítményük a 30.000 – 86.000 ha/év-et éri el a ’80-’90-es évek átlagában. Írország, az Egyesült Királyság és Bulgária is rendelkezik erdıtelepítési programmal, de abszolút értékő erdıtelepítésük a 30.000 ha/év teljesítmény alatti. Európában csak alig néhány országban csökkent az erdısültség az elmúlt 20-30 év átlagában. Ezek: Albánia, Belgium és Jugoszlávia. Külön kell az Orosz Föderációt említeni, ahol a statisztika ugyan jelentıs erdısültség csökkenést mutat ki (< 1,1 millió ha/év – 1988-1993), ugyanakkor az egyéb fás terület aránya ezt jóval meghaladó mértékben nıtt (> 1,6 millió ha/év). Itt az állami erdıkezelésbıl egyéb állami szervekhez kerültek jelentıs erdıterületek (pl. 3,2 millió hektár természetvédelmi terület), melyek így az egyéb fás terület kategóriában és nem az erdınél jelennek meg, ill. utóbbi kategória a természe-

3 tes és mesterséges „beerdısülésen” keresztül is növekedett (62 millió ha–70 millió ha).

Megjegyzendı még, hogy a telepített erdık egy része kezdettıl fogva nem fatermesztési célú. Európában a fatermesztési céllal telepített erdık aránya 85 % körül mozog, de néhány országban jelentısen növekedett a kimondottan nem fatermesztési célú erdık aránya (TBFRA, 2000). Így Finnországban, Romániában, Lengyelországban és Svédországban a fahasználat céljából telepített erdık területe a rendeltetés átminısítése folytán csökkent, míg pl. Bulgáriában, Norvégiában, Portugáliában, vagy Törökországban eleve nem fatermesztési céllal is telepítenek. Franciaországban és Spanyolországban a kettı körülbelül egyenlı mértékben van jelent (TBFRA, 2000). 2.2. Az erdıtelepítés múltja Magyarországon 1. Honfoglalástól Trianonig Egyes (talán túlzó) becslések szerint a honfoglalást megelızı idıkben hazánk jelenlegi területének 80 %-át borították erdık. Más szolidabb becslések ennek az aránynak a felét, mintegy 40 %-ot említenek Magyarország erdıborítottságára vonatkozóan. İsrégi térképi ábrázolások is inkább ilyen szolidabb erdısültség meglétére engednek következtetni. Egy bizonyos, hogy a letelepedéssel és a szántóföldi mővelésre történı áttéréssel járó folyamatok erdıterület csökkenést eredményeztek. A tatár- és törökdúlást követı újraépítkezési folyamat szintén sok faanyagot igényelt, amelynek következtében az erdıborítás csökkent.

4 De ez a folyamat folytatódott az 1700-as és 1800-as években is, amikor a mezıgazdasági termékek iránti igény növekedett Európa-szerte, ami a szántóterület növelését indukálta. Az Osztrák-Magyar Monarchia idején fejlıdött Magyarország fejlett agrár országgá. A magyar agrártermék eladható volt egész Európában. Az egyre bıvülı szántóterületet részben az erdık irtásával nyerték.

Magyarország erdıborítottsága a Honfoglalás korában (feltételezett állapot: 38,5 %) Magyarország fıbb mővelési ágainak változása a Kiegyezéstıl - a Trianoni békeszerzıdésig (ezer ha) (A jelenlegi országhatáron belüli területre vonatkoztatva) év 1867 1883 1895 1913 1921 változás 1921/1867 (Forrás: KSH)

szántó 3758,9 4849,4 5103,0 5577,6 5578,2 1819,3 48,4%

gyep kert és szılı 2732,3 288,9 2173,0 306,1 2065,7 270,0 1682,9 312,2 1678,3 317,6 -1054,0 28,7 -38,6% 9,9%

erdı erdısültség (%) 1342,0 14,4 1222,9 13,1 1190,8 12,8 1096,2 11,8 1098,5 11,8 -243,5 -18,1%

5 A Kiegyezéstıl a Trianoni békeszerzıdésig terjedı fél évszázadban a mai Magyarország területén közel másfélszeresére növekedett a szántóterület, 10 %-kal nıtt a kert és szılı területe, közel 40 %-kal csökkent a gyepek és 18 %-kal az erdık területe. A jelenlegi Magyarország területén annak kiváló agroökopotenciálja miatt a mezıgazdasági mővelés területfoglalása következtében az 50 éves periódus alatt az erdısültség 14,4 %-ról 11,8 %-ra csökkent. Magyarország fıbb mővelési ágainak változása a Kiegyezéstıl - a Trianoni békeszerzıdésig (A jelenlegi országhatáron belüli területre vonatkoztatva)

6000

5000

(ezer ha)

4000

1867 1883 1895

3000

1913 1921 2000

1000

0 szántó

gyep

kert és szılı

erdı

2. Trianontól a II. világháborúig Magyarország erdıterülete a Trianoni békeszerzıdést követıen 7,3 millió ha-ról 1,1 millió ha-ra csökkent, egyúttal a 23 %-os erdısültségi arány is 11,8 %-osra csökkent . Ekkor Magyarország Európa erdıben-fában negyedik legszegényebb országává vált. A szakma országos vezetése azonban – élén Kaán Károly erdımérnökkel, az államerdészet vezetıjével – gyorsan kidolgozta a gyökeresen megváltozott adottságoknak megfelelı új erdészeti politikát, melynek két egyszerő, világos alapelve volt: 1. Megvédeni és szerkezetükben javítani, a természetes állapotukhoz minél közelebb visszavinni a megmaradt erdıket. 2. Minden lehetséges módon növelni az ország erdıterületét, elsısorban (humánökológiai szempontok miatt is) a fátlan Nagy-Alföldön. Ekkor készült el az elsı erdıtelepítési program, amelynek fı célja volt a fátlan alföldi homokvidék erdıgazdálkodás útján való hasznosítása, a futóhomok megfékezése, a további defláció és erózió megelızése, valamint az egészségvédelem. Az alföldfásítás kimondottan védelmi jellege mellett a program kidolgozói a fa-

6 hiány mérséklését, a táj, a lakóhely kedvezı arculatának kialakítását és új munkahelyek létesítését is várták az erdıtelepítésektıl. Ez a program azonban csak szerény mértékben valósult meg. A negyedszázados idıszak folyamán mintegy 50 ezer ha új erdıt létesítettek elsısorban a Duna-Tisza közötti és a Tiszán túli homokvidéken és szikes területeken. A faínség természetes velejárója volt az, hogy az erdıtelepítések legfontosabb fafaja az akác és a nyár, valamint a fenyı lett. A vezetı szerep az akácé volt és az maradt napjainkig, amit kedvezı tulajdonságaival, termıhely igényével és gyors növekedésével lehet magyarázni. Ez a fafaj, bár nem ıshonos, hamarosan zöld védısávot alkotott az alföldi tanyák, települések körül. Nagyobb erdık létesítésére sok lehetıség nem volt, mert a kisbirtokos parasztság nem szívesen vált meg a szerény megélhetést nyújtó szántójától, legelıjétıl. A községek és a városok (Kecskemét, Szeged, Debrecen, stb.), valamint az állam tulajdonában lévı nagyobb földterületek beerdısítésével alakult ki az a néhány nagyobb, 2.000 – 3.000 ha körüli összefüggı erdıterület, ahol már a korszerőbb erdımővelésre is mód nyílott. Az erdıtelepítések területi méretei nem voltak ugyan hatalmasak, hatásuk és jelentıségük mégis meghatározó volt, mert ekkor indult el az a magyarországi erdıtelepítési, országfásítási program, amely a második világháború után érte el csúcspontját, és amely azóta is folyamatosan tart, bár mértéke, módja és céljai változtak. 3. A II. világháborútól a rendszerváltásig A második világháború befejezésekor Magyarországnak kilencmillió lakosa és 1,12 millió ha erdeje volt, ami 12,1 % erdısültségnek felel meg. Az ország gazdasági és politikai helyzetét alapvetıen meghatározta, hogy az állam vált a legnagyobb tulajdonossá. Az erdık 90 %-át és a mezıgazdasági földterületek jelentıs részét is államosították, vagy termelıszövetkezeti kezelésbe vették, megszőntetve a föld magántulajdonlását. A piacgazdaságot felváltotta a tervgazdaság, ahol a piac törvényei helyett központi szabályozással irányították a gazdaságot. A korábbi magán nagybirtokok helyén létrejöttek az elsı mezı- és erdıgazdasági nagyüzemek. A termıföld hasznosítása, a termelés szerkezete az állami akaratnak megfelelıen alakult. Megkezdıdött a háború által okozott károk helyreállítása az erdık területén is. Erre az idıszakra tehetı a mezıgazdaság átszervezése, amely a rendszerváltásra nagyüzemi termelési rendszerek kialakulásában teljesedett ki. A szakemberek nem politikai, hanem szakmai, hivatásbeli elkötelezettségükbıl fakadóan láttak hozzá a háború utáni magyar erdıgazdaság felépítéséhez és fejlesztési programjának kidolgozásához. Ebben a programban kiemelt helyet kapott az új erdıtelepítés, amelynek elsıdleges célja a faimport terheinek csökkentése, az ország faellátásának a megjavítása volt. A fenyıfa felhasználás 90 %-át

7 importból fedezték. Ugyanakkor nagyobb mezıgazdasági földterületek szabadultak fel, kerültek ki az élelmiszertermelésbıl. Ezek hasznosítására az erdı ígérte a legkedvezıbb lehetıségeket. Az alacsonyabb képzettségő falusi munkaerı számára kedvezı foglalkoztatási lehetıséget ígért az erdıtelepítés. Ezért is született meg a döntés az erdıtelepítések teljes körő állami finanszírozásáról, korábban soha nem tapasztalt mértékérıl. Az eredmény nem maradt el. Az idıszak végére mintegy 600 ezer ha új erdıtelepítés teljesült, az ország erdısültsége 18,2 %-ra emelkedett. Így vált lehetıvé, hogy az 1923-ban megfogalmazott alföldfásítási program egy negyedszázad múltán ország fásítási, országos erdıtelepítési programmá bıvüljön. Ennek az idıszaknak meghatározó jelentıségő kormányzati intézkedése volt az 1040/1954. évi kormányhatározat, amely az erdıgazdaság fejlesztésérıl szólt. Hatása kiterjedt úgyszólván a 20. század második felének egész erdıgazdálkodására. Az erdıtelepítés a fejlesztés központi témája volt, amelynek a célját a kormányhatározat a következıkben jelölte meg: - a fatermelés növelése, az ország faellátásának javítása, a gyorsan növı fafajok: a nemes nyárak, az akác és a fenyık termesztésének felkarolása, - a természet- és a környezetvédelmi, valamint a szociális vonatkozású erdei szolgáltatások és kedvezı hatások bıvítése. Az idıszak folyamán az erdıtelepítéseknek köszönhetıen az erdıterület 1,1 millió ha-ról 1,7 millió ha-ra nıtt. Ennek megfelelıen megváltozott az erdık korosztály-összetétele. 1989-ben az 1 – 40 éves erdık területének aránya meghaladta a 60 %-ot. Az erdık fafaj szerinti összetételének aránya és az egyes fafajok térfoglalása az alábbiak szerint alakult. Fıbb fafajok területének alakulása 1948-1990 -ig.

400 350

(ezer ha)

300 250 200 150 100 50 0 gyertyán

akác

nyárak

egyéb lombos

tölgyek

csertölgy

bükk

fenyık

1948

283

192

101

102

199

34

88

68

1980

339

179

99

103

268

157

118

205

1990

356

176

103

95

291

150

137

243

8 A fafajösszetétel változásában – az ország faellátásának javítása érdekében – jelentıs szerepe volt a gyorsan növı fafajok (nyárak, akác, fenyık) felkarolásának. Az erdık élıfakészlete ebben az idıszakban megkétszerezıdött, 150 millió m3rıl 288 millió m3-re növekedett. Hasonlóan alakult az évi fanövedék, a kitermelhetı famennyiség és az ország belföldrıl származó faanyaggal való ellátottsága is. 1950-ben az évi fakitermelés 3,1 millió m3, 1989-ben 8 millió m3 volt. Ezek a számok is igazolják, hogy az erdıtelepítések 2. idıszaka a magyar erdészet eddigi történetének a legeredményesebb szakasza volt. Az erdıtelepítések finanszírozása 100 %-ban állami költségvetésbıl történt. A fatermési, fakitermelési eredményeken túlmenıen jelentkeztek az új erdıtelepítések más, jelentıségükben gyorsan növekvı hasznai és szolgáltatásai is (környezetvédelem, rekreációs, stb.). Az élelmiszer túltermelés nemzetközi szintő gondjai is igazolták, hogy helyes volt a mezıgazdasági termelésbıl kivont határ termıhelyeket erdıvel hasznosítani. 4. A rendszerváltástól napjainkig Az 1989-es rendszerváltás komoly változásokat jelentett a magyar erdészet életében, amelyek közül elsısorban a tulajdonviszonyok gyökeres átalakulását kell említeni a részarány kiadás és a kárpótlási folyamatok során. E folyamatot követıen az összes erdıterületnek csaknem 40 %-a került magántulajdonba, amely arány éppen az erdıtelepítéseknek köszönhetıen folyamatosan emelkedni fog, mivel azok zömét magántulajdonú területeken végzik el. A rendszerváltás az erdıtelepítések területén is változásokkal járt. A változások egyik oka a tulajdonviszonyok és a mezıgazdaság helyzetének megváltozása volt. A másik okot az erdıtelepítések teljes körő állami finanszírozásának módosítása szolgáltatta. Az idıszak kezdetétıl az állam csak a telepítési költségek egy hányadát vállalta, többek között azért, mert erre a célra nem állt rendelkezésre elegendı pénz. A harmadik ok az EU-ba való belépési szándék és a tagsággal járó kötelezettségek teljesítése, továbbá a törekvés a várható elınyök teljes hasznosítására, a felkészülés az EU-támogatások elnyerésére. A rendszerváltást megelızı évtizedben a keleti viszonylatban elsı helyen álló magyar mezıgazdaság a keleti blokk felbomlásával elvesztette jelentıs felvevı piacait, ezért a termelés a korábbiaknak mintegy a 30 %-ára esett vissza. Ennek ellenére tartós maradt az élelmiszer-túltermelésbıl fakadó válsághelyzet. Folyamatosan bıvült a mővelés nélkül hagyott mezıgazdasági földek területe. A korábbi termelıszövetkezetek felbomlásával és a kárpótlás során magántulajdonba adott földek megmővelésével járó gondok (eszköz-, szakismeret- és tıkehiány) az elvadult parlagterületek sokasága révén is láthatóvá váltak. Halaszthatatlanná vált a racionális földhasználat ismételt áttekintése azért is, mert az elırejelzések szerint az EU-tagság esetén a szántóföld területének mintegy 16 – 17 %-án szőnik meg az élelmiszertermelés. A becslések szerint több mint 1

9 millió ha mővelésbıl kivont vagy kivonható mezıgazdasági földterület vár hasznosításra. Az agroökológiai potenciál felmérése során az illetékes szakemberek közel két évtizede már jelezték a földhasznosítást illetı gondok növekedését. Már akkor 800 ezer ha-t meghaladó terület erdıtelepítéssel való hasznosítását javasolták. Mindezek figyelembe vételével 1987-ben egy újabb erdıtelepítési programot hagyott jóvá a kormány, amely szerint 1991 – 2000 között 150 ezer ha új erdıtelepítést irányoztak elı. Erre vonatkozóan országos terv készült, amelyet a rendszerváltás után 1991-ben egy újabb kormányhatározat erısített meg. A tervezett erdıtelepítésnek azonban ebben az átmeneti idıszakban csupán a harmada valósult meg. Ennek egyik oka a földtulajdonviszonyok rendezetlensége, a másik az állami anyagi támogatás csökkenése volt. A rendszerváltást követı 10 évben összesen 63.000 ha erdı telepítése történt meg. Ez alatt az idı alatt megtorpanni látszott az erdıtelepítési kedv, amely aztán az ezredfordulótól napjainkig folyamatosan élénkül, melynek 8 év alatt 98.000 ha új telepített erdı az eredménye.

10

3.

AZ ERDİTELEPÍTÉSI TERV FELÜLVIZSGÁLATÁNAK CÉLJA A rendszerváltás óta eltelt 18 év alatt hazánkban jelentıs gazdasági-társadalmi változások történtek. Teljesen átalakult a vagyontárgyak tulajdonlásához való viszony. A földterület túlnyomó többsége magántulajdonba került. Az erdıtelepítés lehetısége a rendszerváltás elıtti agrár nagyüzemek (állami gazdaságok, termelıszövetkezetek) kezébıl az új földtulajdonosokhoz került át. A társadalmi átrendezıdésnek, valamint az agrárpiaci viszonyok folyamatos lerombolásának hatása volt az agrárgazdaság átalakulására a termıföld megmővelésére, így annak erdıtelepítéssel történı hasznosítására is. Az erdıtelepítési terv felülvizsgálatának célja, hogy megvizsgálja az erdıtelepítés szükségességének történelmi elızményeit, az erdıtelepítést befolyásoló tényezıket a rendszerváltást követı 18 éves periódusban 1990-tıl 2007-ig. A felülvizsgálat fıbb szempontjai az alábbiakban foglalhatók össze: - Az erdıtelepítések milyen agrárkörnyezetben valósultak meg - hogyan változott a növénytermesztés és állattenyésztés szerkezete az idıszak alatt - hogyan változott a fıbb mővelési ágak területe a vizsgált periódusban. - A korábban erre az idıszakra tervezett erdıtelepítési tervezéshez viszonyítva hogyan alakultak a megvalósult erdıtelepítések. - Hol valósultak meg az elmúlt idıszak erdıtelepítései, milyen területi arányok, regionális különbségek tapasztalhatók. - Milyen mővelési ágú területek igénybevételével, milyen genetikai talajtípusú és lejtıkategóriájú területeken létesültek az új erdık. - Milyen célállomány típusokat, milyen arányban telepítettek az egyes régiókban. - A telepítések milyen szektoronkénti megoszlásban valósultak meg. - A telepített erdık milyen elsıdleges rendeltetést szolgálnak. - Az idıszak alatt hogyan változott az ország erdıborítottsága, élıfa készlete és az erdıállományt alkotó fafajok területi aránya. - A közel két évtized alatt kialakult tendenciákat milyen tényezık befolyásolták. - A vizsgált idıszakban tapasztaltak alapján mi várható a közeljövıben az erdıtelepítés területén.

11

4. HELYZETELEMZÉS 4.1. Természetföldrajzi adottságok A 93.030 km2 nagyságú Magyar Köztársaság területe a Közép- és DélkeletEurópa fölös vizeit levezetı Duna – hegységektıl körülvett – Kárpátmedencéjének középsı és nyugati, mély fekvéső harmadára terjed ki. Alacsony fekvéső, túlnyomó részt síksági ország, kétharmad része 200 m magasságot el nem érı síkság. Egyharmada domb- és hegyvidék, az 500 m magasságot meghaladó középhegység kis kiterjedéső, s csak egyetlen csúcs, az 1.015 m-es Kékes emelkedik túl az ezer méteren. A domborzat jelentıs mértékben befolyásolja az erdıtelepítési igényt (talajvédelem) és a fafaj megválasztást (tengerszint feletti magasság, kitettség, stb.). Vízrajzi szempontból hazánk teljes egészében a Duna vízgyőjtı területéhez tartozik. Mellékfolyói közül a Tisza rendelkezik a legnagyobb hazai vízgyőjtıterülettel. A múlt századi folyamszabályozások elıtt árterületük kiterjedése elérte a 2,4 millió hektárt. A szabályozások után ez a terület a 150 ezer hektárt alig meghaladó hullámterekre szorult vissza. Ez a ma már visszafordíthatatlan folyamat alapvetıen megváltoztatta az Alföld vízgazdálkodási viszonyait és ennek nyomán az erdık termıhelyi viszonyait. A tavak, holtágak, vízfolyások mentén megmaradt vizes élıhelyek erdıtelepítés szempontjából természetvédelmi okok miatt csak kivételesen jöhetnek számításba. A nagyarányú talajvízszint csökkenés a fafajpolitikai célkitőzések átgondolását teszi szükségessé. Éghajlat tekintetében Magyarország fekvése folytán összekötı jellegő térség a mérsékelt klímájú Közép-Európában, közel a mediterrán éghajlat övéhez. Területén három klímahatás – az atlanti, a kontinentális és a mediterrán – természeti földrajzi hatása egyaránt érvényesül, de a medencejelleg hatásai is érezhetıek. Az Alföldnek van a legkontinentálisabb éghajlata hazánkban, legszegényebb csapadékban, gyakori az aszály. A globális felmelegedésre utaló hatások itt jelentkeznek legélesebben. A kialakult erdıssztyepp klíma zárt erdık kialakulására kedvezıtlen, a szárazságtőrı honos fafajok száma viszonylag kevés. Az Alföld az aszályos éghajlat ellenére a mezıgazdaság számára az ország legértékesebb térsége, elınyei között elsı helyen említhetı a pozitív hıanomália és a meleg, kontinentális nyár. Zárt erdı csak jó talajadottságok esetén telepíthetı biztos sikerrel, nagy szerepük van a klimatikus viszonyokat enyhítı fásításoknak. A Dunántúl éghajlata kiegyenlítettebb, csapadékban bıvebb, az erdıtenyészet számára kedvezı. A hımérsékleti ingadozások sokkal kisebbek, mint az Alföldön. A helyi klimatikus viszonyokat a domborzat jelentısen befolyásolja. A jó talajadottságú területek kiválóan alkalmasak a mezıgazdaság számára (Fejér, Tolna megye). A térség az éghajlat szempontjából kedvezı az erdıtelepítés számára.

12 Az Északi-középhegység hazánk viszonylag leghővösebb területe. A nyár mérsékelten meleg, a tél gyakran zord, de a hımérsékleti ingadozás kisebb az Alföldinél. Fıleg a hegyvidéki területeken kitőnı minıségő ıshonos erdık tenyésznek. A mezıgazdaság számára ez a térség kevésbé megfelelı, erdıtelepítésre azonban kiválóan alkalmas. Az erdészeti klímabeosztás 4 klímatípust különít el. Erdıtenyészet számára a bükkös klíma a legkedvezıbb, az erdıssztyepp klíma a legkevésbé alkalmas zárt erdık kialakulására, így az erdıtelepítésre is. A domborzati és éghajlati adottságok mellett a legfontosabb tényezı a talaj, mert ennek termıképességével hozható legszorosabb kapcsolatba a mezıgazdaság és az erdıgazdálkodás teljesítıképessége, de az erdıtelepítés lehetısége, sikeressége is. Összes talajaink 41 %-a erdıtalaj. Ez a talajnem az országban területileg a legkiterjedtebb. Fajtái a fekete, könnyen erodálódó hegyvidéki rendzináktól az Alföld homokján kialakult rozsdabarna erdıtalajokig terjednek. Erdıgazdálkodás – ezen belül erdıtelepítés számára – általában megfelelıek. Egy részük a mővelés hatására fokozatosan mezıségi jellegő talajokba megy át. Az ország 25 %-át mezıségi talajok borítják. Jellemzıjük a jó morzsás szerkezet, a jó mővelhetıség. Erdıtelepítésre jó minıségük miatt célszerőtlen használni ıket, a fásításnak azonban nagy szerepe van a defláció elleni védekezésben. Az Alföld jellemzı talajtípusai a homoktalajok, ahol a minıséget elsısorban a humusztartalom szabja meg. A gyenge minıségő homoktalajok hasznosításának reális alternatívája az erdıtelepítés. Itt is fontos feladat a defláció elleni fásítás. A folyók mentén nagy területeket foglalnak el az öntéstalajok. Minıségük változó a váztalaj jellegtıl a termékeny humuszos öntéstalajokig terjed. Mivel vizes élıhelyek környezetében helyezkednek el, az egyébként intenzív fatermesztés számára kiváló termıhelyeken figyelembe kell venni a természetvédelem szempontjait. A mély fekvéső, vizes területeken kialakult kötött réti talajokat a mezıgazdaság hasznosítja, elsısorban rét- és legelıgazdálkodásra alkalmasak. Kevés erdı található rajtuk, fásításuk sem könnyő. A száraz éghajlatú, rossz lefolyású, elsısorban alföldi területeinken gyakoriak a szikes talajok. Rosszabb minıségő típusai sem a mezıgazdaság, sem az erdıgazdálkodás számára nem hasznosíthatóak gazdaságosan, a legrosszabb szikek erdıtelepítésre is alkalmatlanok. A szikesek nagy része természetvédelmi szempontból nagy értékő füves élıhely, amelynek intenzív mővelésétıl, fásításától el kell tekinteni. A szélsıséges viszonyokat mutató sziklás-köves váztalajok, futóhomok, láptalajok kisebb mennyiségben fordulnak elı. Két vonatkozásban érdemelnek nagyobb figyelmet: egy részük védett, vagy védelemre érdemes természeti értékek élıhelye; érzékenyek az erózióra és a deflációra, megırzésük fontos talajvédelmi feladat. A hasonló természeti adottságok és az ebbıl hasonló erdıgazdálkodási tennivalók alapján az ország területét 6 erdıgazdasági tájcsoportba és 50 erdıgazdasági tájegységre osztották.

13 A természetföldrajzi viszonyok alapján készült az erdıgazdasági tájbeosztás, amely a termıhely potenciális erdészeti hasznosításához nyújt segítséget. A természetföldrajzi viszonyokat a mezı- és erdıgazdálkodás szempontjából elemezve megállapítható, hogy egyes térségekben a kedvezıtlen tényezık halmozottan fordulnak elı. Ezek a „kedvezıtlen természeti adottságú” térségek általában ipari fejlettség, infrastruktúra, kulturális lehetıségek szempontjából is hátrányos helyzetben vannak. Az erdıtelepítési koncepció kialakítása során ezekre a térségekre kell koncentrálni. Itt jelentıs szerepe lehet az erdıgazdálkodás fejlesztésének a termıterület racionális hasznosításában, a foglalkoztatottság növelésében, e hátrányos helyzető térségek felzárkóztatásában. 4.2. Ökológiai adottságok agrárkörnyezet Az ország erdıtelepítési hajlandóságát vizsgálva nem hagyhatjuk figyelmen kívül az ország hagyományosan meghatározó ágazatának a mezıgazdaságnak a vizsgálatát sem, mivel az erdıtelepítés és a hagyományos mezıgazdasági mővelés egymással konkurenciában lévı földhasznosítási módok. Az erdıtelepítéssel történı hasznosításra a mindenkori agroökológiai és agroökonómiai környezet jelentıs befolyással bír. Az agroökológiai potenciál legfontosabb elemei: a felszín közeli klíma, geológiai, domborzati és talajviszonyok, illetve a felszíni és felszín alatti vízkészletek. Klimatikus és talajadottságok Az ország domborzati adottságai, valamint a termıföldek geológiai fejlıdése alapján Közép-Európa leginkább agrár jellegő térsége. A Kárpát-medence kedvezı klimatikus viszonyai a mezıgazdasági területhasznosítást nagyban meghatározzák. Erre épült a hagyományokon alapuló mezıgazdasági termelés, amely évszázadokon keresztül a medence népességének eltartó képességét befolyásolta. A kedvezı adottságok azonban csak általában jellemzıek, a kedvezı minısítés mögött jelentıs különbségek is rejlenek, melyek hatásaival gazdaságpolitikánk sem mindig számolt kellıképpen. Az éghajlati adottságok – eltekintve néhány extrém évtıl – az ország nagyobb részén nem jelentenek korlátot a fıbb növények termesztésében. A tenyészidıszak hossza 240 – 260 nap körül van, de elıfordul 210 és 300 nap is. A csapadék területi eloszlásában nagyok a különbségek, a Közép-Tiszavidéken 500 mm, Nyugat-Dunántúl déli részén 800 mm feletti. Tavasszal gyakoriak a belvizek, nyáron pedig az aszály. A talajok hazánk természeti erıforrásainak jelentıs hányadát képviselik.

14

A fıbb talajtípusok elıfordulásának gyakorisága az ország nem erdıvel borított területén a következı (ezer ha) váztalajok

erdıtalajok csernozjomok

460 2.082 1.960 ha 6,4 29,2 27,5 % Forrás: TAKI GIS adatbázis

szikesek

réti talajok

síkláp és öntéstalaj

összesen

538 7,5

1.766 24,7

334 4,7

7.140 100,0

A váztalajokon és a szikeseken kívül az ország talajai alkalmasak mezıgazdasági mővelésre. Az ország legértékesebb talajai szántóföldi termelés szempontjából a csernozjomok, melyek többsége az alföldi megyékben valamint Tolna és Fejér megyében található. 2 millió hektárt meghaladó az a terület, mely talaj- és klímaadottságait tekintve gyakorlatilag minden honos szántóföldi növény termelésére kiválóan alkalmas. Dombvidékeinken a vízerózió által veszélyeztetett terület 2,3 millió hektár, ebbıl erısen erodált terület 0,6 millió hektár, közepesen erodált 0,9 és gyengén erodált 0,8 millió hektár. A szélerózió (defláció) által sújtott terület 1 – 1,5 millió hektárt tesz ki. Termıföld ellátottság Hazánk 9.303.300 ha-nyi területének 62,4 %-a (5.807.000 ha) mezıgazdasági termıföld. A mezıgazdasági termıföld 77,6 %-a, az ország teljes területének 48,4 %-a (4.506.000 ha) szántó mővelési ágú. Az 1.000 lakosra jutó mezıgazdasági terület 578 ha, ugyanez szántó esetében 448 hektár. Fajlagos termıföld ellátottságunk tehát kedvezı. E tekintetben Európában csak Dánia elızi meg hazánkat 544 ha/1.000 fı értékkel.

ezer ha 4.506,1 %

48,4

Forrás: KSH

96,1 101,9 1,0

1,1

86,0 1.016,9 5.807,0 1.822,4 1,0

10,9

62,4

19,6

57,1 0,6

összesen

mővelés alól kivett terület

termıterület

halastó

nádas

erdı

mezıgazdasági terület

gyep

szılı

gyümölcsös

kert

szántó

Az ország mővelési ág szerkezete 2007-ben (ezer ha)

34,4 7.721,0 1.582,4 9.303,3 0,4

83,0

17,0

100,0

15 A táblázatból kitőnik, hogy termıföld ellátottságunk jó, szántó esetében kiemelkedı. Az 1989 utáni években a tulajdonosváltás idején átmenetileg a parlagterület mennyisége nıtt. Alakulása a következı volt: 1988-ban 68 ezer ha, 1993-ban a mélyponton 411 ezer ha, 1995-ben 191 ezer ha, jelenleg 155 ezer ha. A szántók 6. – 8. minıségi osztályba tartozó része (közel 800 ezer ha) vagy a 030 talajérték szám közti mezıgazdasági terület (cca. 2 millió ha) bıséges tartalékokat rejt az erdıterület bıvítésére. Az ágazati elemzések szerint mintegy 2,7 millió hektár területen a termıföld minısége, a domborzati és vízrajzi viszonyok korlátozzák a földhasznosítás lehetıségeit. 700 ezer hektár területen indokolt lenne a szántóföldi mővelés megszüntetése és más célú hasznosítása. További 1,6 millió hektáron extenzív termelési szerkezet kialakítása, mintegy 400 ezer hektár pedig az intenzív termelés (ültetvények) megújítására volna alkalmas. A rendszerváltást követı idıszakban a mővelési ágak szerkezetének átalakulása volt tapasztalható, amelynek tendenciáit a következı táblázat foglalja össze. Magyarország fıbb mővelési ágainak változása 1990-tıl 2007-ig (ezer ha) év 1990 1995 2000 2007 változás 2007/1990 (Forrás:KSH)

szántó 4712,8 4715,9 4499,8 4506,1 -206,7 -4,4%

szılı 138,5 131,3 105,9 86,0 -52,5 -37,9%

gyep 1185,6 1148,0 1051,2 1016,9 -168,7 -14,2%

kivett 1067,5 1292,5 1587,5 1582,4 514,9 48,2%

erdı* erdısültség (%) 1695,4 18,2 1719,2 18,5 1773,3 19,1 1869,3* 20,1 173,9 10,3%

* Erdı esetében 2007-évben az év végi adattári erdıterület szerepel. Magyarország fıbb mővelési ágainak változása 1990-tıl 2007-ig (ezer ha) 5000 4500 4000

(ezer ha)

3500 1990

3000

1995

2500

2000

2000

2007

1500 1000 500 0 szántó

szılı

gyep

kivett

erdı

16 Agrártermelési és agrárpiaci környezet Az utóbbi fél évszázadban a magyar mezıgazdaság számtalan válságos helyzet megoldására kényszerült. A rendszerváltás a mezıgazdasági ágazat számára válságok sorát beindító folyamatokat generált, melyekre megnyugtató megoldások a mai napig nem születtek. A rendszerváltás okozta tulajdonosi átrendezıdés a mezıgazdasági termékkibocsátás drasztikus csökkenéséhez vezetett. Az állatlétszám a rendszerváltás elıtti idıszak közel felére csökkent, a növénytermesztés pedig a korábbi mennyiségnek 3/4-ét állítja elı, élelmiszer feldolgozóiparunkat az uniós csatlakozás oltárán feláldoztuk. A következı táblázatok a rendszerváltás óta elmúlt idıszakban bekövetkezett vetésterület változást és az állatlétszám változását mutatják be. Fıbb mezıgazdasági növények vetésterületének változása (ha) 1990-tıl 2006-ig év

búza 1221633 1107037 1047505 1091476 -130157 -10,7%

1990 1995 2000 2006 változás 2006/1990 (Forrás:KSH)

gabona kukorica 1147563 1098287 1244857 1223451 75888 6,6%

ipari növények burgonya árpa napraforgó repce cukorrépa 297480 346340 59840 131336 44169 397664 501000 44918 125381 59362 330672 320269 121838 60318 46277 301806 531343 144723 51591 24032 4326 185003 84883 -79745 -20137 1,5% 53,4% 141,8% -60,7% -45,6%

Fıbb mezıgazdasági növények vetésterületének változása 1990-tıl 2006-ig 1400000 1200000 1000000 800000 (ha)

1990 1995

600000

2000 2006

400000 200000 0 búza

kukorica

árpa

[__________ gabona ___________]

napraforgó

repce

cukorrépa

burgonya

[____________ ipari növények ___________]

17 Az ipari növények tekintetében folyamatos a változás, a KSH 2008. I. félévi jelentésében cukorrépát már csak 13.000 ha-on vetettek, a napraforgó vetésterülete viszont 557.000 ha-ra, a repcéé pedig 252.000 ha-ra nıtt. Fıbb tenyésztett állatok létszámának változása (ezer db) 1990-tıl 2006-ig év 1990 1995 2000 2006 változás 2006/1990 (Forrás:KSH)

szarvasmarha összesen 1637 951 805 702 -935 -57,1%

ebbıl tehén 639 423 380 322 -317 -49,6%

sertés 8457 4669 4834 3987 -4470 -52,9%

juh 1865 1074 1129 1298 -567 -30,4%

baromfi összesen 31121 27549 19422 21521 -9600 -30,8%

tyúkfélék 28407 24961 16989 17485 -10922 -38,4%

Fıbb tenyésztett állatok létszámának változása (ezer db) 1990-tıl 2006-ig 35000 30000

(ezer db)

25000 20000 15000 10000 5000 0

szarvasmarha összesen

ebbıl tehén

sertés

juh

baromfi összesen

tyúkfélék

1990

1637

639

8457

1865

31121

28407

1995

951

423

4669

1074

27549

24961

2000

805

380

4834

1129

19422

16989

2006

702

322

3987

1298

21521

17485

A lecsökkent termelés a tulajdonosváltáson túl a termelıeszközök és termelési egyéb állóeszköz háttér hiányosságaira és általánosságban a források hiányára vezethetı vissza. A pénzhiány és a termelés csökkenése erısen visszahat a termelıi felhasználásokra is. A magyar mezıgazdaság támogatottság tekintetében igencsak alulmarad nyugateurópai versenytársaival szemben. A termelık költségeiket nehezen tudják elismertetni az élelmiszerek árában, ugyanakkor élelmiszerfogyasztásunk is csökkent a vásárlóerı beszőkülésével.

18 Az Európai Unióba történt belépésünk óta a külkereskedelem liberalizációjának következményeként a hazai élelmiszerpiacot elözönlötték a vitatható minıségő import élelmiszerek. Az európai élelmiszerpiac újrafelosztásának vesztesei lettünk. A termelıi árszínvonal radikális emelkedése maga alá temette a termelık jelentıs hányadát. A mezıgazdasági termelés bizonytalansága nagyon sok gazdálkodót és földtulajdonost inspirált arra, hogy termıföldjét erdısítse. Az erdısítési szándék nem minden esetben a racionális földhasznosítás szellemében született meg. Erdısítés nem mindig a mezıgazdasági termelésbıl kiszoruló határtermıhelyeken valósult meg, hanem a mezıgazdasági mőveléstıl való menekülés egyik járható útját jelentette. Tulajdon, üzem és foglalkoztatás szerkezet A rendszerváltás a föld tulajdonlásában alapvetı változásokat hozott. A termelıszövetkezeti területek teljes egészében, az állami gazdaságok területei pedig döntı többségükben magántulajdonba kerültek. A kárpótlás, a részarány-tulajdonba adás és a tulajdonjogok ingatlannyilvántartásba vétele a ’90-es évek utolsó harmadában fejezıdött be. A kárpótlási folyamat során több mint félmillió ember jutott földtulajdonhoz, a szétaprózódott tulajdonszerkezet azonban a kicsi és szétszórt földterületek miatt nem alkalmas arra, hogy a korábbi évtizedben megszokott eltartó képességet produkálja. A rendszerváltás elıtt az ország mezıgazdasági területén 1.240 mezıgazdasági szövetkezet és 120 állami gazdaság gazdálkodott. Jelenleg a KSH (2007) adatai szerint 13.855 társas vállalkozás és 68.947 egyéni vállalkozás folytat mezıgazdasági termelést az országban. Egy jellemzı adat (amely az agrárgazdaság üzemszerkezetének sokszínőségére jellemzı), hogy az 1 ha-nál kisebb területen szántóföldi növénytermelést folytató gazdálkodók száma 58.517, a 100 ha-nál nagyobb területen szántóföldi mővelést folytatók száma pedig 788 (KSH 2005). A fenti számok egyértelmően jelzik az ágazat alkalmazkodó képtelenségét a változó és erısödı versenyhelyzetben. Ez egyúttal arra is utal, hogy a mai üzemméret és gazdálkodási szerkezet mellett sok földtulajdonos számára menekülési utat jelent az erdıtelepítés. (Ennél rosszabb utat fog jelenteni a 2011-ben bekövetkezı földtulajdonlási liberalizálás, amikoris külföldiek tömegesen fogják felvásárolni a magyar termıföldet.) Hazánkban, lévén agrár jellegő ország, mindig meghatározó szereppel bírt a mezıgazdaság a foglalkoztatási szerkezetben. A vidéki népesség számára a mezıgazdaság eltartó képessége és annak változása sorsdöntı hatású. Az 1970- 80-as években a mezıgazdaság fénykorát élte eltartó képességét illetıen. A foglalkoztatottak 20 %-a (980 ezer fı) mezıgazdasági nagyüzemekben dolgozott, 6 %-a melléküzemágakban, 14 % pedig az alaptevékenységben.

19 A ’90-es évek közepén még 310 ezer fıt foglalkoztatott a mezıgazdaság. - A KSH munkaerı-felmérés adatai szerint 2007-ben a mezıgazdaságban, vadászatban, erdıgazdálkodásban, valamint halászatban 182.900 fı dolgozott (a 3,9 millió foglalkoztatott 4,7 %-a). - Az intézményi munkaügyi statisztika adatai szerint (legalább 5 fıt foglalkoztató vállalkozások) ugyanezen ágazatokban együttesen 89.900 fı dolgozott (a foglalkoztatottak 2,3 %-a). (A fejlett országokban a mezıgazdasági foglalkoztatottak aránya 5 % körül van.) A munkaügyi statisztika szerint a legalább 5 fıt foglalkoztató mezıgazdasági szervezetekben a havi bruttó átlagkereset 2007-ben 122.072,- Ft, a nettó 85.062,Ft (a nemzetgazdasági átlag 75 %-a) volt. A mezıgazdasági nyersanyagok és élelmiszerek külkereskedelmi forgalmában Magyarország 2007-ben 365 milliárd Ft aktívumot ért el. A mezıgazdasági termelés és a természetvédelem, környezetvédelem Hazánk a környezı országokhoz képest nagyobb arányban rendelkezik megmővelhetı területekkel. A mezıgazdasági mővelés hatása így erıteljesebben jelentkezik a táj formálásában. A természetes növénytakaró a réteken és legelıkön maradt meg leginkább. A kaszálás és legeltetés abbahagyása természetes szukcessziós fejlıdést eredményezett a gyepek egy részén. Hazánk területének közel 21 %-át (1.950 ezer ha-t) fed le a Natura 2000 védettség, melybıl nemzeti park 486 ezer ha, tájvédelmi körzet 327 ezer ha és természetvédelmi terület 32 ezer ha. Ezeken a területeken fokozottabb a természetvédelmi érdekek befolyása. A gazdálkodás módja korlátozott, a mővelési ágak megváltoztatása a természetközeli mővelési ágak irányába (rét, legelı, erdı, nádas) javasolható. A mezıgazdasági mővelés kétségkívül környezeti terhelést jelenthet. A szakszerőtlen mőtrágyahasználat miatt egyes talajok pH-ja csökkent, a felszíni vizek foszforterhelése nıtt, a felszín alatti vizek nitrátokkal szennyezıdtek, a szántók talajszerkezete tömörödött, vízgazdálkodási tulajdonsága romlott. Az intenzív mővelés szükségessé tette a növényvédelemben a növényvédı szerek fokozott felhasználását is. A mezıgazdasági területek biodiverzitása degradálódott. Az erózióveszélyes szántóterületek talajlemosódása folyamatosan tapasztalható. A talajok savanyodása a 70-es, 80-as években gyorsult fel. A nyolcvanas években az 5 millió hektár nagyüzemi szántó mintegy fele savanyú, ebbıl 1,2 hektár erısen savanyú volt. A rendszerváltást követı évtizedben a mőtrágyahasználat mértéke szerényebb volt, a savanyodás mérséklıdött. Meg kell említeni, hogy a magyar mezıgazdaság mőtrágya használata a fejlett nyugat-európai országokénak felét sem teszi ki, a termıföldhiánnyal rendelkezı

20 nyugati országok várakozással tekintenek a 2011-ben szabaddá váló földpiacra, amelytıl földéhségük kielégítését várják. A vízerózió által érintett 2,3 millió hektár hegy- és dombvidéki területbıl az erısen károsított területek mennyisége kb. 1,5 millió hektár, melyrıl évente 80-100 millió m3 talaj, ezáltal mintegy 1,5 millió tonna szerves anyag pusztul le. A szikes talajok a termıterület 9 %-át foglalják el (az Alföld mezıgazdasági területének 20 %-a). A helytelen öntözés következtében további 100 ezer hektáron alakult ki másodlagos szikesedés. A talajvizek szennyezésében a mőtrágyázáson túl a helytelen mőtrágya és növényvédı szer tárolás és felhasználás és a hígtrágyás állattartó telepek játszottak fı szerepet. Ezek a nem kívánatos kísérı jelenségek szakszerő gazdálkodás esetén mérsékelhetık. A legmőtrágyaigényesebb és a fokozottan erózióveszélyes területek beerdısítése, gyepesítése a legeredményesebb védekezés a károkozások ellen. A mezıgazdasági termelés fenntartható fejlıdésének lehetıségei Fejlıdést elısegítı agrárpolitika A magyar agrárgazdaság belsı és külsı környezete rövid idı alatt jelentıs változásokon ment keresztül. A megváltozott körülmények között az ágazat csak akkor lesz versenyképes, ha: - a magántulajdonon alapulva a piacgazdaság körülményei között mőködıképes, - hatékonyan hasznosítja hazánk kiváló természeti erıforrásait, - rugalmasan alkalmazkodik a belsı és a külsı piaci kereslet mennyiségi és minıségi követelményeihez, - a gazdasági fejlıdés tartós fenntartását lehetıvé teszi, - a mezıgazdasággal foglalkozó népesség számára tisztességes megélhetést biztosít. A fenti célok végrehajtása markáns agrárpolitikát feltételez, melynek fıbb alkotó elemei a megváltozott viszonyoknak megfelelıen: - birtok és üzemi struktúrapolitika (amit a nagyüzemek szétzilálása óta mindmáig nem sikerült kialakítani a nyugat-európai versenytársak legnagyobb örömére) - piacpolitika - termeléspolitika - jövedelem- és finanszírozáspolitika - fenntartható fejlıdési politika - mőszaki fejlesztési politika - humán értékek növelésére irányuló politika - vidék- és térségfejlesztési politika.

21 Termelési tradíciókra alapozott termelésfejlesztés, tájgazdálkodás A mezıgazdasági termelés fejlesztése akkor lehet eredményes, ha alapoz azokra a klimatikus, edafikus tényezıkre és biológiai alapokra, amelyek a tradicionális termelési környezetek kialakulását eredményezték. Legjobb példa erre a történelmi borvidékek kialakulása és a rendszerváltozást követı magára találása. Az agrárszakemberek részletesen elemezték a tájgazdálkodás feltételeit és ajánlásokat tettek a táji jellegő mezıgazdasági termelés módjaira. Vannak növényfajok, melyek csaknem mindenütt termelhetık (búza, napraforgó, borsó, ıszi árpa). Tájtermesztésre való kultúrák a sörárpa, rozs, rizs, cukorrépa, repce, burgonya, dohány. A zöldség- gyümölcstermesztésben a hagyma, főszerpaprika, alma, szılı, gyógyés főszernövények szintén az idık folyamán kialakult termıhelyeken termelhetık eredményesen. Nemesítéssel az optimális termelési körzetek határai kitolhatók, de egyértelmően megállapítható, hogy a legkevesebb ráfordítással, legkisebb környezetszennyezéssel az adott növény az igényeinek legjobban megfelelı területen termelhetı. Az optimális mezıgazdasági körzetekben a jó termıképességő területek megırzése és termıképességének fokozása érdekében meliorációs tevékenység (meszezés, vízvisszatartás, erdısáv létesítés, stb.) is javasolható. Ahol a hozamok növekedése a ráfordításokat nem téríti meg, ott a szerényebb igényő extenzívebb kultúrák, gyep, erdı létesítése vehetı számításba alternatívaként. A XXI. század stratégiai nyersanyagai az energiahordozókon túl az egészséges élelmiszer és a tiszta ivóvíz lesznek. Ez utóbbi kettı birtoklásában van esélyünk meghatározó szerepet betölteni, de az esélyt nem szabad elveszítenünk. Az agrárágazatok fejlıdésének fıbb irányai, a földhasznosítás várható alakulása A fenntartható fejlıdés követelményét figyelembe véve a növénytermesztés szerkezetének arányai valószínőleg változni fognak. A búza vetésterületét a hazai fogyasztás, az export és a termés ingadozások figyelembe vételével 1 – 1,2 millió hektárban célszerő meghatározni. A kukoricatermelés 1,2 millió hektár fölé emelését sem a közgazdasági körülmények, sem az agroökológiai adottságok nem indokolják. A napraforgó termıterületének növelése 0,5 millió ha fölé emelése vetésváltási és növényvédelmi szempontok miatt nem ajánlatos. A repce területének növelése indokolt, ami a támogatott biodízel program hatására gyorsan be is következett. A cukorrépa vetésterülete 100 ezer ha-ban, a burgonyáé 50 ezer ha-ban maximálható volna, ezzel szemben jelenleg cukorrépát jelenleg 13 ezer, burgonyát 24 ezer ha-on vetettek. A gyümölcsfélék és a borágazat exportja tovább növelhetı, 100 ezer ha-os termıültetvény terület megtartására törekedni kell.

22 A gyepágazat fejlesztésére kiválóak az adottságok. A kezelt gyepek jelentıségét fokozni lehet, a talajvédelmi gyepek mennyiségét növelni kell. A főmagtermesztés pedig exportlehetıségeket is kínál. Ökológiai szempontból az állattenyésztési ágazatok közül a takarmányfogyasztó ágazatok (sertés, baromfi, hízómarha, stb.) mértéktartó növelése lehet a cél, míg a gyepfogyasztó ágak (tejelı szarvasmarha, juh, stb.) számottevı növekedésére nyílik lehetıség. A szántómővelésbıl felszabaduló területek gyógynövény termeléssel, gyepesítéssel, erdısítéssel történı hasznosítása a környezet kisebb mértékő terhelését eredményezi a hasznosítás fenntartása mellett. Az Európai Unióhoz való csatlakozás a radikális termeléscsökkentésen túl a termelés szerkezetének, a földhasznosítás módjának megváltoztatását hozta magával. Ez a termıterületen belül a mővelési ágak egymáshoz viszonyított arányának jelentıs megváltoztatását is eredményezte. A támogatási rendszernek köszönhetıen bizonyos tendenciák valószínősíthetık. A mővelési ágak változási irányai a következıkben valószínősíthetık szántó

kert

gyüm.

szılı

rét

legelı

mg.ter.

erdı

kivett

-

+

-

-

+

+

-

+

+

A szántó esetében várható a legnagyobb volumenő változás. A legelı és erdı területének jelentıs növekedése várható. A legelıterületek növekedése szántók gyepesítésével következhet be, ugyanakkor a beerdısített gyepek területével kis részben csökkenhet. Az erdıterület növekedése akár 30-40 %-os is lehet nagy távon, amely fıként szántók, kisebb részben pedig gyepek erdısítésével érhetı el. Az erdészeti ágazatnak az 1950-es és ’60-as években tapasztalt területnövekedési lehetıségei nyílnak meg a mezıgazdasági hasznosítás csökkenésével. Erre a célra az Európai Uniós forrásokat addig kell kiaknázni, amíg rendelkezésre állnak. Ugyanakkor azzal is számolni kell, hogy a jó minıségő beerdısített szántók késıbb az élelmiszertermelésbe nem, vagy csak nagyon nehezen lesznek visszakonvertálhatók. Az agrárágazat térségfejlesztési szerepe Az ország térségeinek gazdasági fejlıdése mindig lényeges különbséget mutatott függıen térbeli elhelyezkedésüktıl, valamint a gazdasági ágazatok fejlettségétıl. A mezıgazdaság modernizációja egyúttal a vidék fejlesztését is jelenti, mert a vidéki lakosság jelentıs hányada földmővelésbıl szerzi jövedelmét. Földtulajdonuk (2011-ig) nehezen mobilizálható, a kis települések szociális problémája a mezıgazdaságtól nem választható el.

23 Az elmaradott agrártérségek az ország területének jelentıs hányadát teszik ki. Az elmaradottság fı elıidézıje a foglalkoztatási lehetıségek hiánya. Az ipar és szolgáltatás fejletlensége miatt sokkal nagyobb teherviselés hárul a mezıgazdasági és erdészeti ágazatra. A vidék fontosságát kiemeli az a tény, hogy a falusi településeken 3,3 millió ember él. Az ország 2.854 községébıl, az 500 lakos alatti települések száma 831. Míg 1940-ben az összes népesség 57 %-a lakott falun, addig 1990-ben már csak 38 %-a, 2008-ban már csak 33 % ez az arány. A tulajdonosi szerkezet radikális megváltoztatása, a földterület zömének magántulajdonba kerülése nem hozta meg azt az eredményt, hogy a vidék népessége a termıföldre alapozva kiemelkedjen válságos helyzetébıl, inkább a további sülylyedést eredményezte. A forráshiány, az értékesítési bizonytalanságok a kis földterülettel bíró tulajdonosok kilátástalanságát idézték elı. A mezıgazdasági termelés csak a nagy földterülettel rendelkezık számára jelenthet biztos megélhetést. A megélhetéshez szükséges földterület nagysága a termıföld minıségének romlásával nı. A mezıgazdaságból jelenleg a foglalkoztatottak 4,7 %-a él. Ez a szerepcsökkenés agroökológiai adottságaink ismeretében indokolatlan, ugyanakkor sem az ipari sem a szolgáltatói ágazatok nem tudják felvenni a mezıgazdaságból felszabaduló munkaerıt. A mezıgazdaság eltartó képességének kiegészítésére a falusi turizmus mint kínálkozó új lehetıség vehetı számításba. Erre nagyon jó példákat találhatunk már országszerte. Ehhez azonban szükséges a vidék infrastrukturális felzárkóztatása, valamint a vidék lakosságának szemléletformálódása a falusi szálláshely kiadásban rejlı gazdasági elınyök kihasználásával kapcsolatban, továbbá jelentıs mennyiségő tıke, amely a feltételek megteremtését segíti. Erre hivatottak a speciális vidékfejlesztési programok is, melyek több tárca együttmőködését teszik szükségessé. A falusi turizmus programkínálatának kiegészítésében jelentıs szerepet kaphat az erdık közjóléti feltártságának fejlesztése. 4.3. Erdészeti környezet 4.3.1. Ökológiai adottságok Magyarország ökológiai adottságai nem csak a mezıgazdálkodás, hanem az erdıtenyészet és erdıgazdálkodás számára is rendkívül kedvezıek. Az 1.870 ezer ha erdıterület az ország területének 20 %-át borítja. Az ország területének 70 %-a sík, a 400 m feletti hegyvidéki terület csupán 2 %ot tesz ki. Hazánk éghajlatát az óceáni, mediterrán és a kontinentális klíma befolyásolja. Erdı szempontból a vízellátásnak is fontos szerepe van, hiszen elsısorban a hasznosítható víz mennyiségétıl függ az erdıfelújítás és az új erdık telepítése is. Az évi csapadék átlagosan 500 – 800 mm között van, a középhımérséklet 9 – 10 fok közötti. A levegı páratartalma a csapadék, a tengerszint feletti magasság és a

24 kitettség függvényében változik. A relatív páratartalomnak a júliusban 14 órakor mért átlaga szerint Magyarország területe négy klímazónára osztható: - a 60 %-nál magasabb légnedvességő területek: bükkös klíma (az ország erdıterületének a 9,3 %-a), - az 55 – 60 % közötti légnedvességő területek: gyertyános tölgyes klíma (az erdıterület 38,5 %-a), - az 50 – 55 % közötti légnedvességő területek: kocsánytalan tölgyes cseres klíma (az erdıterület 27,3 %-a), - az 50 %-nál alacsonyabb légnedvességő területek: erdıssztyepp klíma (az erdıterület 24,9 %-a). Az erdıterület 80 %-a többlet vízhatástól független termıhely, ahol a növényzet kizárólag a talaj által tárolható vízmennyiséggel rendelkezik. A talajok 43 %-a kedvezıtlen, 26 %-a közepes és 31 %-a jó vízgazdálkodású. Az erdık 58 %-a erdıtalajon áll. 23 % a váztalajok aránya. Az ország természeti erıforrás vagyonának több mint a felét a termıtalaj alkotja. A legtermészetesebb állapotot az erdıállományok alatt található erdıtalajok ırizték meg. A természetföldrajzi határhelyzetbıl, a megkésett iparosodásból és urbanizációból fakadóan erdeinkben viszonylag magas az élıvilág fajgazdagsága, a földkerekség átlagának közel 15-szöröse. Mintegy 3.000 növény- és 42.000 állatfaj számára nyújt élıhelyet. Az erdei fa és cserjefajok száma megközelíti a 200-at. Erdıterületünk 20 %-a védett, ahol a természetes ökoszisztémák megırzésének az esélye fokozottan érvényesül. Védelmi elsıdleges rendeltetéssel bír az erdık 1/3-a. Az ökológiai adottságok alapján hazánkban a lombos fafajok túlsúlya a jellemzı. A fenyık együttes jelenléte 12,3 %. A lombos fajok közül a nem ıshonos akác jelenléte 22,4 %, amely a nagyarányú alföldi telepítések következtében foglal el ilyen jelentıs területi arányt. Erdeink fafajmegoszlása a következı arányokat mutatja ıshonos fafajok (%) Tölgy

Cser

21,0 11,3

Bükk Gyertyán

7,0

nem ıshonos fafajok (%)

Egyéb Hazai kemény nyár

5,0 6,3 58,5 %

3,4

Egyéb lágy

Akác

Nemes nyár

4,5

22,4

6,8

Erdei fenyı

Fekete Egyéb fenyı

7,5 3,6 41,5 %

1,2

25

4.3.2. Erdıgazdálkodás Magyarországon az erdıgazdálkodás az erdıtörvénynek és az azt kiegészítı rendeleteknek megfelelı, szabályozott keretek között folyik. Az erdıgazdálkodók az erdıterületükre vonatkozó erdıleltározási adatokat, valamint az erdıgazdálkodásra vonatkozó elıírásokat és lehetıségeket tartalmazó körzeti erdıtervekbıl készülı üzemtervek alapján gazdálkodnak az erdészeti hatóság felügyelete mellett. Az Országos Erdıállomány Adattár 2007. év végi aktuális adatai alapján az erdıgazdálkodás alá vont összes erdıtervezett terület 2.019.193 ha. Ebbıl erdıállománnyal borított terület 1.890.866 hektár (94 %). A különbözetként adódó 128.327 hektár (6 %) erdıgazdálkodási célokat szolgáló, de erdıállománnyal nem borított területet takar. A teljes erdıtervezett terület az ország területének 21,7 %-át teszi ki. Az erdıállománnyal borított terület alapján számított valós erdısültség 20,3 %. Az ország megyéinek erdısültségét az alábbi táblázat és térkép szemlélteti. Az ország megyéinek erdısültsége

Megye Baranya Bács-Kiskun Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Csongrád Fejér Gyır-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves Komárom-Esztergom Nógrád Pest+Budapest Somogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Jász-Nagykun-Szolnok Tolna Vas Veszprém Zala Összesen:

megye területe (ha) 442949 844515 563102 724721 426268 435876 420848 621056 363722 226502 254556 691843 603586 593648 558172 370321 333615 449279 378411 9302990

erdıterület 2008.I.1. (ha) 110651 168359 25308 203598 35795 54089 81423 66551 85561 61286 96824 167091 174829 116747 32242 65600 93694 132593 115257 1887498

erdısültség 2008.I.1. (%) 25,0 19,9 4,5 28,1 8,4 12,4 19,3 10,7 23,5 27,1 38,0 24,2 29,0 19,7 5,8 17,7 28,1 29,5 30,5 20,3

26

27

Az erdıterületek tulajdonforma szerinti megoszlását a következı táblázat mutatja: Tulajdonos Állami ZRt.-k és HM ZRt.-k Egyéb állami szervek pl. VIZÜGY Közösségi tulajdon pl. Önkormányzat Magántulajdon

Területi arány (%) 51 5 1 43

43%

51%

Állami és HM ZRt-k Egyéb állami szervek Közösségi tulajdon Magántulajdon

1% 5%

A magántulajdonú erdıterületek 23,5 %-án (az ország összes erdıterületének 10,1 %-a) még nincs bejegyzett erdıgazdálkodó, tehát üzemterv szerinti erdıgazdálkodást nem folytatnak. A hazai erdık rendeltetés szerinti megoszlása a következı: Gazdasági rendeltetéső 63 %, védelmi rendeltetéső 35 % (melyen belül a természetvédelmi rendeltetés 60 %), szociális-turisztikai, illetve oktatás-kutatási rendeltetéső pedig 2 %.

63%

Gazdasági Védelmi

2%

Szociális, turisztikai, oktatás-kutatási 35%

28 Az erdészeti igazgatás 2004-tıl kezdıdıen megteremtette a tervezési és igazgatási feltételeit annak, hogy a gazdálkodók alkalmazhassák a folyamatos erdıborítottságot biztosító, ökológiailag lényegesen kisebb bolygatással járó szálalásos erdıkezelési módszereket. A vágásos üzemmód mellett a természetszerő erdıgazdálkodást elıtérbe helyezı nem vágásos üzemmódú erdık fokozatos térnyerése figyelhetı meg. A szálaló üzemmódú erdık területe 2007-ben a megelızı évhez képest közel másfélszeresére növekedett. A jövıben ezen üzemmódok területének további fokozatos növekedése várható. Az ország élıfa készlete az 1985. évi 274 millió m3-rıl 2007-re 347 millió m3-re nıtt. Ez facsoportonkénti bontásban a következı szerint oszlik meg: tölgyek 24 %, cser 13 %, bükk 11 %, akác 13 %, gyertyán 5 %, egyéb kemény lomb 5 %, nyarak 7 %, egyéb lágy lomb 7 %, fenyık 15 %. Az ország faállománnyal borított területének és élıfa készletének változása 1991-tıl 2007-ig (ha ill. millió m3) 1985

1991

1992

1993

élıfakészlet (millió m3)

274 1999

erdıterület (ha) élıfakészlet (millió m3)

1994

1995

1996

1997

290 2000

294 2001

298 2002

303 2003

309 2004

314 2005

317 2006

320 2007

1773297 1787398 1803922 1820693 1836429 1850809 1854562 1872206 1890866 323

325

326

329

333

337

341

Az ország elıfa készletének változása 400

350

300

250

200

150

100

50

0 19 85 19 86 19 87 19 88 19 89 19 90 19 91 19 92 19 93 19 94 19 95 19 96 19 97 19 98 19 99 20 00 20 01 20 02 20 03 20 04 20 05 20 06 20 07

(millio m3)

1998

1719184 1727261 1737864 1748424 1758663

erdıterület (ha)

344

347

29

Az ország faállománnyal borított területének változása (ha) 1950000

1900000

1850000

ha

1800000

1750000

1700000

1650000

1600000 1994

1995

1996

1997

1998 1999

2000

2001

2002 2003

2004

2005 2006

2007

Az ország élıfa-készletének megoszlása fafajcsoportonként. Tölgyek 7%

Cser

7%

15%

Bükk

5% 5%

Akác Gyertyán

13%

24% 11%

Egyéb kemény lomb Nyarak

13%

Egyéb lágy lomb Fenyık

Az ország élıfa-készletének megoszlása fafajcsoportonként: tölgyek 24 % egyéb kemény lomb cser 13 % nyarak bükk 11 % egyéb lágy lomb akác 13 % fenyık gyertyán 5%

5% 7% 7% 15 %

A hazai erdık értékelésénél nem elhanyagolható szemponttá vált olyan vonatkozásban is megvizsgálni azok értékét, hogy milyen szerepet töltenek be a Kiotói Egyezmény szerint. 1990 (bázis év) óta – legnagyobb részt – az erdıtelepítések-

30 nek köszönhetıen az ország erdısültsége közel 300 ezer hektárral növekedett. Az erdıterületeink szén (szén-dioxid) elnyelı képessége Kiotó kapcsán egyes számítások szerint a meglévı erdık esetében ~ 5 milliárd forint, az évente újonnan telepítendı erdıknek tulajdoníthatóan pedig újabb ~ 5 milliárd forint bevételt jelenthet évente az államnak. Az erdıgazdálkodók a számukra üzemterv szerint rendelkezésre álló fakitermelési lehetıségüket a rendszerváltást követı idıszakban minden évben csak részben használták ki, ezáltal is biztosítva a tartamos erdıgazdálkodást. 2007-ben 6,6 millió bruttó m3 fakitermelés történt. Az erdıgazdasági ZRt-k átlagosan 81 %-ban, a HM ZRt.k 98 %-ban, az egyéb gazdálkodók pedig alig 50 %-ban használták ki az üzemtervi fahasználati lehetıségeiket, ami véghasználatok esetében a következı képet mutatta.

véghasználati lehetıség végrehajtott fakitermelés

terület (ha) 26.100 15.600 60 %

fatömeg (m3) 5.401.400 3.170.600 59 %

A fakitermelések után fizetendı erdıfenntartási járulék 2008. január 1-tıl való megszőnése után a fenti arányok növekedni fognak, de az üzemtervi lehetıségek alatt fognak maradni. Az erdıfelújítási kötelezettség az utóbbi 10 év átlagában egyenletesen 20.000 ha körül ingadozott. Az erdıfelújítások átlagos átfutási ideje 7,9 év. Az erdıfelújítások faállomány összetételére jellemzı az ıshonos fajok arányának enyhe növekedése a nemes nyarak és a fenyık rovására. 4.3.3. Az erdık és a természetvédelem Az erdı mint a legösszetettebb szárazföldi életközösség a maga rendkívül gazdag biodiverzitásával felbecsülhetetlen értékeket rejt magában. A több ezer növény- és állatfaj élıhelyének megırzése elválaszthatatlan az erdık védelmétıl. Új erdık telepítése során nem csupán egy fatermelés céljából létesített „fás szárú ültetvény”-t hozunk létre, hanem egy sokszínő élıhely együttes alapjait is megteremtjük, amelyet folyamatosan népesítenek be az erdei életközösséget jellemzı élılények a talaj mikrofaunájától a lombkorona szintjének madárvilágáig bezárólag. Az erdıben az egyes fajok természetes társulásai vagy egyes természeti ritkaságok elıfordulása, indokolttá teszik az erdı védelmét, de az erdei ökoszisztéma megóvása, a táj jellegzetes arculatának megırzése is fontos szempontja a védelemnek.

31 A KvVM Természetvédelmi Hivatal adattára szerint (2006. január 1.) az ország területének 9,4 %-a állt természetvédelem alatt az alábbi megoszlásban: 10 nemzeti park 486.055 ha 36 tájvédelmi körzet 324.014 ha 147 természetvédelmi terület 28.950 ha 1392 helyi jelentıségő védett terület 37.532 ha Védett természeti terület mindösszesen: 876.551 ha Az országos jelentıségő védett természeti területekbıl az Adattár szerint az erdırészletek területe 429.138 ha, amely a védett természeti területek 49 %-át teszi ki. A magas arány önmagában is jól jelzi az erdık természetvédelmi fontosságát. A Natura 2000 hálózat az Európai Unió két természetvédelmi irányelve alapján kijelölendı területeket – az 1979-ben megalkotott madárvédelmi irányelv (79/409/EGK) végrehajtásaként kijelölendı különleges madárvédelmi területeket és az 1992-ben elfogadott élıhelyvédelmi irányelv (43/92/EGK) alapján kijelölendı különleges természet-megırzési területeket – foglalja magába. A hazai területek kijelölése Uniós elvárás, mely az irányelvben elıírt kritériumok figyelembe vételével történik. Az eddig kijelölt Natura 2000 területek mintegy 1,95 millió hektárt tesznek ki, mely az ország területének 20,9 %-a. A védett természeti területeken lévı erdıterületek természetvédelmi kategóriákba sorolása a következı: Védett természeti területeken lévı erdıterületek Erdıterület Erdıterületbıl a (ha) fokozottan védett (ha) Nemzeti parkok Tájvédelmi körzetek Természetvédelmi területek (országos jelentıségő) Országos jelentıségő védett terület összes Helyi természetvédelmi területek Kategóriába nem sorolt területek Összesen:

223.003 174.948 13.927 411.878 16.954 306 429.138

46.733 18.244 1.157 66.134 458 29 66.621

Az országban jelenleg 58 db erdırezervátum 3.464 ha magterülettel, 8.129 ha védızónával, (összesen 11.593 ha) található, ami jelzi, hogy elıdeink az ország minden tájegységében hagytak ránk olyan védelemre érdemes erdıtömböket, amelyekben a természetes állapotok megırzıdtek. Jelenleg újabb 5 terület erdırezervátummá nyilvánítása van folyamatban 1.555 ha területtel.

32

5.

AZ ELMÚLT IDİSZAK ERDİTELEPÍTÉSI TEVÉKENYSÉGÉNEK VIZSGÁLATA (1990-2007) Hazánkban a rendszerváltást megelızı 35 évben az erdıtelepítésnek mélyen gyökerezı hagyományai alakultak ki a termıföldet kezelı gazdákban, tulajdonosokban. A rendszerváltást követıen a földprivatizáció eredményeként termıföldhöz jutott gazdálkodók számára az erdıtelepítés nem volt idegen, hiszen az elızı 35 év fél millió ha-nyi erdıtelepítései mindannyiunk környezetében zajlottak le, szolgálva ezáltal a társadalom gazdasági és közjóléti igényeinek kielégítését, illetve természetvédelmi és környezetvédelmi célkitőzéseinek teljesítését. A piacgazdaságra való átállás, a mezıgazdasági termelés jövedelemtermelı képességében bekövetkezett kedvezıtlen változások elgondolkoztatták a földtulajdonosokat, milyen módon hasznosítsák földterületüket. A tulajdonviszonyok átalakítása, az agrárkoncepció nélkül elkezdett földosztás egyik eredménye lett, hogy elaprózott földtulajdon szerkezet alakult ki, és a földhasználat elvált a földtulajdonlástól. Tovább növekedett a parlagon lévı területek aránya, mivel az új gazdák, az új mezıgazdasági vállalkozók többsége a földön kívül sem tıkével, sem munkaeszközzel, sem az önálló gazdálkodáshoz szükséges árualappal nem rendelkezett, nem is beszélve a szakmai, jogi és pénzügyi ismeretek hiányáról. A helyzetet súlyosbította, hogy elmaradt az ingatlan-nyilvántartás rendbetétele, a földhivatali szervezet megerısítése. A földhasználati viszonyokban napjainkig jelentıs áttörés nem volt tapasztalható, annak ellenére, hogy a termıföld ésszerő hasznosítása kiemelt agrárpolitikai céllá vált. Országos becslések alapján a mezıgazdaság mővelt területeinek mintegy 30 %án a szántóföldi termelés egyre kevésbé biztosítja a tisztességes megélhetéshez szükséges jövedelmet. Elengedhetetlenné válik az alacsony termelékenységő, illetve felhagyott szántók, rétek, legelık, lejtıs és nehezen megközelíthetı területek, folyópartok, vízjárásos területek racionális földhasznosítása, a termelési szerkezet átalakítása: erdısítés, gyepesítés, extenzív állattartás, energiatermelés, a talajadottságokhoz igazodó új kultúrák bevezetése.

5.1. Tervezett és megvalósult erdıtelepítések Az elmúlt, közel két évtized erdıtelepítéseit két kormányzati program határozta meg. - Az elsı erdıtelepítési program az 1991-2000. közötti idıszakra 150 ezer ha új erdı telepítését célozta meg a periódus elején egyenletesen növekvı, majd egyenletes ütemő megvalósulást feltételezve. A megvalósult erdıtelepítések mértéke 65.755 ha lett, ami a tervezett állapotnak csak a 44 %-a. A mélypont 1993-ban és 1994-ben volt, amikor is 3.225 ha, illetve 2.874 ha erdıt telepítettek. A periódus

33 második felében 1997-tıl 2000-ig végig meghaladta az évenkénti erdıtelepítés a 8.000 ha-t, de a tervezett mennyiségtıl messze elmaradt ezekben az években is. A termıföld privatizációt követı években az ingatlannyilvántartási bejegyzések késedelme, valamint az új földtulajdonosok döntésképtelensége nagyon jól tükrözıdött az erdıtelepítések visszaesésén. Az évtized második felében már látható volt, hogy az új földtulajdonosok nagy többsége elkezdett gazdálkodni a földjével és az ösztönzık hatására az erdısítésre, mint a gyengébb minıségő termıhelyek sajátos hasznosítási módjára is ráérzett. - A második erdıtelepítési program 2001-2010. közötti évekre készült és ugyancsak 150 ezer ha erdıtelepítést célzott meg egyenletes – évi 15 ezer ha-os - kivitelezéssel. Ez a program sikeresebben indult és az eddig eltelt 7 év alatt az elızı évtizedhez viszonyítva lendületesebb folytatás is valósult meg. A hét év alatt elvégzett 90.420 ha telepítés átlagosan 12.917 ha/év teljesítést jelent. Az eddig eltelt idıszak mélypontja a 2004-es és 2005-ös év volt, amikor 7.574 ha, illetve 7.658 ha erdı telepítése történt meg. Ez a mélypont egyértelmően az Európai Unióhoz való csatlakozásunkkal és az azzal kapcsolatos támogatási rendszer változásával hozható összefüggésbe. Mint minden gazdasági tevékenységet, így az erdıtelepítést is az anyagi érdekeltség, az ahhoz kapcsolódó ösztönzı rendszer mőködtetése jelentıs mértékben befolyásolja. Amíg az uniós tagságunkkal összefüggı új (magasabb telepítési egységárakat és jövedelempótló támogatást tartalmazó) támogatási rendszer mőködtetése életbe nem lépett, az erdıtelepítési hajlandóság visszafogottabb volt. Sokan halasztották késıbbre az erdıtelepítést, amit aztán igazol a 2007. évi (az elmúlt 25 évben nem tapasztalt mértékő 18.947 ha-os) erdıtelepítés, ami 26,3 %-kal haladta meg az azévi 15.000 ha-ra tervezett mértéket. Összességében a 2001-2010-ig tartó idıszakra prognosztizált 150 ezer ha telepítés idıarányos részének (105.000 ha) teljesítése 86,1 %-ban teljesült (90.420 ha), ami éves átlagban 12.917 ha elsı kivitelő erdıtelepítés megvalósulását jelenti. A telepítık számára kedvezınek ítélt támogatási rendszer további mőködése esetén a korábbi idıszakokban tapasztaltaknál nagyobb mértékő évenkénti telepítés várható, és a 10 évre tervezett 150 ezer ha-nyi erdı telepítése megvalósítható lesz.

34 Tervezett illetve megvalósult erdıtelepítés és fásítás alakulása 1990-tıl 2007-ig (ha)

tervezett megvalósult arány %

tervezett megvalósult arány %

1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 9000 9000 11000 13000 15000 17000 17000 17000 17000 6878 6709 7138 3225 2874 4180 6610 8319 8204 76,4 74,5 64,9 24,8 19,2 24,6 38,9 48,9 48,3 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 összesen 17000 17000 15000 15000 15000 15000 15000 15000 15000 264000 8706 9790 15408 14830 12014 7574 7658 13989 18947 163053 51,2 57,6 102,7 98,9 80,1 50,5 51,1 93,3 126,3 61,7

Tervezett illetve megvalósult erdıtelepítés és fásítás alakulása 1990 - 2007-ig 20000 18000 16000 14000

(ha)

12000 10000 8000 6000 4000 2000 0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 tervezett

megvalósult

5.2. Megvalósult erdıtelepítések jellemzése 5.2.1. Országos jellemzés Az ország erdıterülete a II. világháborút követı erdısítési kampány beindítása óta évrıl-évre folyamatosan növekszik. Az erdıterület változását pozitív irányban érinti az erdıtelepítés, ugyanakkor viszonylag kicsi és változó mértékben, de véglegesen szőnnek is meg erdıterületek, általában építési területek biztosítása (pl.: utak, autópályák) céljából. A végleges terület igénybevételeket sok esetben csereerdısítési kötelezettség terheli, ami a megszőnt erdıterület pótlását megoldja.

35

Az erdıterület növekedése ugyanakkor még abból is adódik, hogy a szukcessziós fejlıdés következtében a parlagon hagyott, nem mővelt földterületek (sok esetben felhagyott zártkertek) egy üzemtervezési ciklus alatt olyan mértékben beerdısülnek, hogy erdınek minısíthetık. A telepített és spontán beerdısült területek, valamint a véglegesen igénybe vett erdıterületek egyenlege adja az adott idıszak erdıterület növekményét. Az alábbi táblázat és grafikon a vizsgált idıszak erdıtelepítéseit és erdıterület bıvülését mutatja. Az erdıtelepítések és az ország (faállománnyal borított) erdıterületének változása 1990-tıl 2007-ig (ha) 1990 I.kivitel erdıtelepítés erdıterület növekedés (faállománnyal borított ter.)

I.kivitel erdıtelepítés erdıterület növekedés (faállománnyal borított ter.)

6878

1991 6709

1992 7138

1993 3225

1994 2874

1995 1996 1997 1998 4180 6610 8319 8204

10956

8975

14093

5077

6570

8077 10602 10560 10239

1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 8706 9790 13137 14830 12014 7574 7658 13989 18947 14633 14101 16524 16770 15735 14380

3753 17643 18660

Összesen 160782 217348

Az erdıtelepítések és az ország erdıterületének évenkénti változása 1990-tıl 2007-ig 20000 18000 16000 14000

(ha)

12000 10000 8000 6000 4000 2000 0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 I.kivitel erdıtelepítés

erdıterület növekedés

36

5.2.1.1.

Az erdıtelepítések szektoronkénti megoszlása

Az erdıtelepítési tevékenység szektoronkénti vizsgálatakor megállapítható, hogy az erdıtelepítések meghatározó többségét a magánszektor tulajdonosi köre végezte (az erdıtelepítések 93,7 %-át). A közösségi (pl. Önkormányzati) erdıtelepítések aránya 1,1 %. Az állami szektorban történt az erdıtelepítések 5,2 %-a, melybıl 3,3 %-ot az állami és HM erdıgazdaságok teljesítettek, 1,9 %-ot pedig az egyéb állami szervezetek (pl. Vízügyi Igazgatóságok, stb.). (Az erdıtelepítések szektoronkénti megoszlásának vizsgálatára adatok 1994-tıl 2007-ig álltak rendelkezésre.) Erdıtelepítés I. kivitel megoszlása szektoronként 1994-tıl 2007-ig (ha)

Erdıgazd. Rt. HM Rt. Többi állami Állami össz.: Közösségi Magán

Közösségi és magán össz.

Mindösszesen

1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 Összesen 230 136 347 396 180 285 273 250 256 257 185 206 105 511 3617 0 146 15 5 212 161 101 96 164 57 22 22 0 0 1001 0 0 0 0 0 0 0 319 334 584 231 400 665 0 2533 230

282

362

401

392

446

0 2644

0 3898

0 6248

0 7918

0 7812

2644

3898

6248

7918

2874

4180

6610

8319

511

7151

% 2,6 0,7 1,9 5,2

179 6957

156 100 86 6874 13119 18350

1550 128131

1,1 93,7

9416 12472 14076 11116

7136

7030 13219 18436

129681

94,8

9790 13137 14830 12014

7574

7658 13989 18947

136832

100,0

374

665

754

898

438

0 8260

0 418 386 225 9416 12054 13690 10891

7812

8260

8204

8706

628

Erdıtelepítés I. kivitel megoszlása szektoronként 1994-2007-ig

Magán (128131ha) 93,7%

Közösségi (1550ha) 1,1% Többi állami (2533ha) 1,9%

HM Rt. (1001ha) 0,7%

Erdıgazd. Rt. (3617ha) 2,6%

770

37 Az erdıtelepítések nagymértékő eltolódása a magántulajdon irányába egyértelmő, hiszen a rendszerváltást követıen a termelıszövetkezetek földterületeinek privatizációjával a magánszemélyek tulajdonába került földterületeken folytatódhatott az az erdıtelepítési folyamat, amit addig a termelıszövetkezetek kezdtek el. Ezért is történt átmeneti megtorpanás a rendszerváltást követı években, amíg a tulajdonviszonyok hivatalosan is rendezıdtek, valamint kialakultak az erdıtelepítést motiváló érdekviszonyok a magánszektorban. Az állami szektor (erdıgazdaságok, vízügy, stb.) mérsékelt arányú részvállalása az erdıtelepítési programokból azzal magyarázható, hogy állami tulajdonú földterület csak nagyon korlátozott mértékben állt rendelkezésre. Az állami tulajdonú erdészeti részvénytársaságok erdıtelepítésben való részvétele akkor kaphat nagyobb hangsúlyt, ha az állam által a nemzeti földalapba felvásárolt területek ilyen célú hasznosítására (kb. 30 ezer ha) az erdıgazdaságok felkérést kapnak. 5.2.1.2.

Az erdıtelepítések célállomány típusai

Az erdıtelepítések az ország tájképi állapotának változására is jelentıs hatást gyakorolnak. A táj képének formálásában különösen az ıshonos elegyes erdıállományok játszanak pozitív szerepet, de a nem ıshonos fafajokból álló erdıállományok is értéknövelı hatásúak lehetnek az adott tájegység arculatának alakulásában. Az erdıtelepítésekben alkalmazott célállománytípusok aránya különbözı és az ország egyes térségeire jellemzı, de ugyanakkor nem csak térben, de idıszakonként is változik. A rendszerváltást megelızı idıszak legnépszerőbb fafaja az akác volt (26,5 %), amelytıl alig maradt el a fenyı (24,0 %), ami gyakorlatilag az erdeifenyı és feketefenyı fajokat jelentette. Az akác esetében a népszerőség okai az egyszerő termesztés, a gyors növekedés, a rövid vágásforduló és sokrétő felhasználhatóság voltak, valamint az sem elhanyagolható, hogy végvágás utáni sarjaztatásukkal a felújításuk problémamentesen megoldható. A fenyık esetében a termıhely iránti szolid igényesség, a viszonylag gyors növekedés és az elıhasználatok során már értékelhetı papírfa alapanyag produkció tette népszerővé az alkalmazásukat. A fenyı az akáccal együtt az alföldi homoktalajok jellemzı erdıalkotó fafajaivá váltak. Meghatározó arányt képviseltek a hazai nyár és egyéb lágy lombos fafajok kategóriájába sorolt fajok, amelyek 19,3 %-ot képviseltek. A nemes nyár 13,0 %-os és a tölgy 12,3 %-os részaránya is nagyon figyelemre méltó. A nemes nyárakat a megfelelı termıhelyre telepítésük esetén nem ok nélkül kedvelték, hiszen a termesztési technológia kialakult, a növekedésük gyors, faho-

38 zamuk a többi fafajhoz képest kiemelkedı és az újabb klónok folyamatos megjelenése az alkalmazhatóságuk feltételeit javította. Rövid termesztési ciklusuk belátható idıléptékő, az elıhasználatokból néhány éven belül már értékesíthetı anyagot lehet nyerni és a véghasználati fatömeg is keresett, könnyen értékesíthetı alapanyagnak számít. A tölgyek telepítése a rendszerváltást megelızı idıszakban kevésbé volt népszerő, a 80-as évek második felében viszont már jelentıs mértékővé nıtte ki magát. A tölgy népszerőtlensége a lassú növekedésének, gondozásigényes nevelésének köszönhetı, valamint annak, hogy hosszú termesztési ciklusából fakadóan a haszon csak több generáció múlva jelentkezik. Erdıtelepítés I. kivitel célállománytípusonként 1985-tıl 1990-ig (ha)

Tölgy Cser+EKL Akác NNY+FFŐZ HNY+Egyéb Fenyı Összesen:

1985 1295 423 2028 1053 1223 1897 7919

1 évi átlagos kivitel

1986 758 603 1822 1581 1193 1985 7942

1987 1159 368 1804 2315 1032 1680 8358

1988 966 226 2853 2266 1056 1632 8999

1989 884 293 2355 2151 1024 1023 7730

1990 6 év összesen 824 5886 432 2345 1800 12662 2094 11460 714 6242 1015 9232 6879 47827

7971 ha

Az erdıtelepítések célállománytípusonkénti megoszlásának alakulása a rendszerváltást közvetlenül megelızı idıszakban (1985-1990) 14000 12662 11460

12000 10000

9232

(ha)

8000 6000

6242

5886

4000 2345 2000 0 Tölgy

Cser+EKL

Akác

Fenyı

NNY

HNY+ELL

39

Erdıtelepítés I. kivitel célállománytípusonként 1985-1990-ig 10000 9000 8000 7000

Fenyı HNY+Egyéb

(ha)

6000

NNY+FFŐZ

5000

Akác

4000

Cser+EKL Tölgy

3000 2000 1000 0 1985

1986

1987

1988

1989

1990

A rendszerváltást követıen az új földtulajdonosok körében még népszerőbbé vált az akác alkalmazása az erdıtelepítésben, aminek következtében az akác részaránya az elmúlt 18 év erdıtelepítéseiben közel tíz százalékkal nıtt és elérte a 34,4 %-ot. A fenyı részaránya viszont radikálisan csökkent a rendszerváltást megelızı idıszak 24,0 %-os arányáról 3,6 %-ra. A nemes nyár és a főz aránya 24,1 %-ra emelkedett. Az akác és a nemes nyár részarány növekedésének hátterében ugyanúgy mint régebben a gyors növekedés, az egyszerő és olcsóbb telepítési és ápolási technológia, a rövid vágásforduló és a belátható idın belüli hozam áll. Szerencsére a tölgy telepítések részaránya jelentısen, közel 10 %-kal, 21,1 %-ra nıtt. Ennek oka elsısorban a tölgy telepítési támogatás egységárának növekedése (ami által nyereségessé vált a telepítés), másrészt pedig az, hogy kialakult a tölgy telepítések gyakorlata és az elızı évek tapasztalata alapján bebizonyosodott, hogy a megfelelı technológia betartásával nagyon szép tölgyeseket lehet telepíteni.

40 Erdıtelepítés I. kivitel célállományonként 1990-tıl 2007-ig Tölgy 824 1086 690 261 208 257 734 1041 1162 1181 1262 2909 2954 1486 2427 2308 5070 8168 34028 21,2

Cser+EKL 432 266 273 105 212 466 641 386 642 663 583 569 815 902 246 468 1165 1030 9864 6,1

Bükk

Akác 1800 1737 2615 1502 1262 1991 2762 3553 3241 3290 3585 4103 4952 4408 2327 2894 4425 4899 55346 34,4

0 0 0 0 0 0 5 0 14 8 1 11 33 6 21 10 8 0 117 0,1

NNY+FFÜ 2094 1622 2196 958 986 1113 1697 2404 2052 2397 3004 3909 4591 3502 1622 1283 1622 1699 38751 24,1

HNY+ELL Erdeifenyı Feketefenyı Luc+EGYF 714 231 713 71 799 235 909 55 593 214 475 82 331 25 43 0 109 34 60 3 184 8 157 4 350 28 385 8 630 26 267 12 781 9 293 10 887 42 167 71 1171 49 122 13 1411 88 125 12 1263 81 127 14 1455 75 173 8 923 5 2 1 598 10 86 0 1592 26 81 0 3045 6 99 2 16836 1192 4284 366 10,5 0,7 2,7 0,2

Az erdıtelepítések célállom ánytípusonkénti m egoszlásának alakulása 1990 - 2007 idıszakban

60000

54188

53614

50000

(ha)

40000

33720

30000 20000 9687 10000

4833 133

0 Tölgy

Cser+EKL

Bükk

Akác

NY+ELL

Fenyı

Erdıtelepítés I. kivitel célállománytípusonként 1990-tıl 2007-ig 20000 18000 16000 14000

Fenyı

12000

NY+ELL Akác

10000

Bükk

8000

Cser+EKL

6000

Tölgy

4000 2000

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1999

1998

1997

1996

1995

1994

1993

1992

1991

0

1990

(ha)

év 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 Összesen %

Összesen 6879 6709 7138 3225 2874 4180 6610 8319 8204 8706 9790 13137 14830 12015 7574 7657 13989 18948 160784 100,0

41 5.2.1.3.

Az erdıtelepítések rendeltetés szerinti megoszlása

Magyarországon minden erdıben többcélú erdıgazdálkodás folyik, melynek során egyszerre kell érvényre jutnia az erdı valamennyi funkciójának. A rendeltetések meghatározzák az erdıterületek lehetséges hasznosítását, és a bennük folytatható gazdálkodás szakmai kereteit. Minden erdırészletre egy elsıdleges és két további rendeltetés rögzíthetı. A három rendeltetés rögzíthetıségével jól kifejezhetı az erdıterületekkel kapcsolatban megfogalmazott sokrétő funkcionalitás. A rendeltetés meghatározása a telepített erdık esetében a nyilvántartásba vételükkor megtörténik. Az erdıtelepítési tevékenység általában több motiváció hatására valósul meg. A régmúlt, rendszerváltást megelızı idıszakban a jobb termıföldekkel rendelkezı termelıszövetkezetek a gyengébb minıségi osztályú (alacsony kataszteri jövedelmő, erodált, meredek) szántóikat erdısítették a racionális földhasznosítás szellemében. A gyengébb adottságú termelıszövetkezetek, amelyek szántóinak kataszteri tiszta jövedelem (AK/ha) átlaga 17 közelében volt, a támogatottsági pozíciójuk megtartása érdekében a gyenge szántóikat nem vonták ki a mezıgazdasági mővelés alól erdısítés céljára, nehogy elveszítsék addigi támogatottságukat. Késıbb a magánterületek erdısítésekor már egyértelmően az volt a fı motivációs tényezı, hogy az erdıtelepítés következményeként létesült új erdı a tulajdonos számára elérhetı idın belül (akár már az erdıtelepítési tevékenység végzése alatt is) hasznot hozzon. Ha az egyes szektorokban végzett erdıtelepítéseket az erdı rendeltetése szerint vizsgáljuk, megállapítható, hogy közjóléti rendeltetési céllal nagyon kevés erdıt létesítettek (a telepített erdık 0,3 %-a). Ez természetesnek is tekinthetı, hiszen az új telepítéső erdı a közjóléti elvárások teljesítésére majd csak évtizedek múltán lesz alkalmas. Mindenesetre dícsérendı és nagyfokú elırelátásról árulkodik az a szemlélet, ha egy földtulajdonos (bármelyik szektorban) már a telepítés idején meglátja a késıbbi közjóléti hasznosítás lehetıségét és erre a sajátos igénybevételre gondolva választja meg a telepítés helyszínét, az alkalmazott fafajok körét, esetleg a feltáró úthálózatot vagy a tisztások helyét is kialakítja. A telepített erdıknek a vizsgált idıszakban 5,3 %-a kapott védelmi rendeltetést. Az állami szektorban a telepítések területének 15,7 %-át, a közösségi szektorban 22,2 %-át sorolták e rendeltetésbe. A magánszektorban telepített erdık esetében a védelmi rendeltetéső erdık aránya mindössze 5,6 %. A védelmi rendeltetés elsısorban természetvédelmi védettséget takar és összefügg a NATURA 2000 élıhelyvédelmi program területkijelölésével, de megtalálhatók a vízvédelmi, talajvédelmi és településvédelmi célból e rendeltetésbe sorolt erdık is.

42 A telepített erdık döntı többségét azzal a céllal hozza létre a tulajdonosa, hogy az erdıbıl rövidebb vagy hosszabb idıtávon belül jövedelme származzon. Az állami szektorban az erdıtelepítések 84,2 %-a, a közösségi szektorban 77,4 %-a gazdasági rendeltetést kapott a vizsgált 18 évnyi idıintervallumban. Ugyanakkor a magánszektorban telepített erdık 94,2 %-át létesítették elsıdlegesen a jövedelemszerzés céljával. Ezeket az erdıket gazdasági rendeltetésbe sorolta be az erdészeti igazgatás. Ha a vizsgált idıszak összes (160.783 ha) erdıtelepítését vizsgáljuk, akkor is meghatározó többségő a gazdasági rendeltetéső erdı. Ez azért is alakult így, mert a vidékfejlesztési célok új perspektívákkal töltötték fel az erdı birtoklását és telepítését, egyszersmind nagyobb fontosságot tulajdonítva neki mind gazdasági, mind pedig társadalmi téren. Az erdı társadalmi hasznai komoly haszonvételi formát jelenthetnek a tulajdonosnak, azon túl, hogy a képzıdı faanyag jövedelmet adhat olyan területeken is, ahol a mezıgazdasági termelés nem jövedelmezı. Az EU energiapolitikája és a hozzá alkalmazkodó magyar politika egyaránt célul tőzte ki az energiatermelésben a megújuló erıforrások arányának növelését, melynek meghatározó hányadát biomasszára és ezen belül pedig a faanyagra alapozzák. Ez a törekvés távlatokat jelent az amúgy is erdıs európai és a hazai erdıés faipar számára, felértékelve az élıfakészleteket és az erdıt.

Erdıtelepítések I. kivitel rendeltetés szerinti megoszlása 1990-tıl 2007-ig (ha) 1990 az állami szektorban gazdasági védelmi közjóléti összesen

1991

1992

1993

a közösségi szektorban gazdasági védelmi közjóléti összesen a magán szektorban gazdasági védelmi közjóléti összesen az összes telepítés esetében gazdasági 6558 6352 védelmi 278 321 közjóléti 43 36 összesen 6879 6709

6649 432 57 7138

3046 163 16 3225

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

összesen

%

224 0 6 230

124 10 2 136

342 5 0 347

387 9 0 396

162 18 0 180

283 2 0 285

441 70 0 511

522 143 0 665

537 217 0 754

741 157 0 898

355 83 0 438

430 198 0 628

702 68 0 770

430 81 0 511

5680 1061 8 6749

84,2 15,7 0,1 100,0

0 0 0

0 146 0 146

0 15 0 15

2 3 0 5

155 57 0 212

157 4 0 161

261 69 4 334

331 87 0 418

314 72 0 386

214 7 4 225

170 9 0 179

130 24 2 156

76 24 0 100

66 20 0 86

1876 537 10 2423

77,4 22,2 0,4 100,0

2426 184 34 2644

3563 267 68 3898

5998 238 12 6248

7673 188 57 7918

7474 329 9 7812

8154 96 10 8260

8611 11780 13148 10376 317 272 540 505 17 2 2 10 8945 12054 13690 10891

6744 213 0 6957

6236 12154 15863 637 954 2469 1 11 18 6874 13119 18350

120200 7209 251 127660

94,2 5,6 0,2 100,0

2650 184 40 2874

3687 423 70 4180

6340 258 12 6610

8062 200 57 8319

7791 404 9 8204

8594 102 10 8706

9313 12633 13999 11330 456 502 829 670 21 2 2 14 9790 13137 14830 12014

7269 305 0 7574

6797 12932 17870 858 1046 1054 3 11 23 7658 13989 18947

151872 8485 426 160783

94,4 5,3 0,3 100,0

43

Erdıtelepítések I. kivitel rendeltetés szerinti megoszlása az egyes szektorokon belül (%) (1994-tıl 2007-ig idıszakban) 100 90

94,2% 84,2% 77,4%

80 70

%

60

gazdasági védelmi

50

közjóléti 40 30 20

22,2% 15,7% 5,6%

10 0,4%

0,1%

0,2%

0 állami (6749 ha)

közösségi (2423 ha)

magán (127.660 ha)

Erdıtelepítések I. kivitele rendeltetés szerinti megoszlása országosan (%) 1990-2007 idıszakban

94,4%

gazdasági védelmi közjóléti

0,3% 5,3%

Összes erdıtelepítés: 160.783 ha

44

5.2.2. Regionális sajátosságok A vizsgált idıszakban az erdıtelepítések megvalósulása tekintetében jelentıs regionális különbségek tapasztalhatók. Az erdıtelepítések meghatározó többsége az alföldi térségben valósult meg. 5.2.2.1.

Az erdıtelepítések megoszlása az egyes Igazgatóságok területén

- Az ország 6 megyéjének (Bács-Kiskun, Csongrád, Békés, Jász-NagykunSzolnok, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg) erdészeti szakigazgatását végzı 2 igazgatóság (Kecskeméti, Debreceni) területén (az ország területének 38,8 %án) történt az erdıtelepítések 57,8 %-a. - A Dél-Dunántúl térségét (Baranya, Tolna, Somogy megyék) felügyelı 2 igazgatóság (Pécsi, Kaposvári) az ország területének 15,2 %-án végzi szakigazgatási tevékenységét. Területükön valósult meg az erdıtelepítések 16,1 %-a. - Az ország 3 nyugati megyéjében (Zala, Vas, Gyır-Moson-Sopron) mőködı Zalaegerszegi és Szombathelyi Igazgatóságok az ország területének 12,2 %-át felügyelik, a megvalósult erdıtelepítések aránya pedig 6,0 %. - Az Észak-dunántúli és Közép-magyarországi térség szakigazgatási tevékenységét ellátó Veszprémi és Budapesti Igazgatóságok területén (Veszprém, Fejér, Komárom-Esztergom, Pest megyék), amely az ország 19,4 %-át fedi le, az erdıtelepítések 11,1 %-a történt. - Az Északi Középhegység megyéit (Nógrád, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén) felügyelı igazgatóságok (Miskolci és Egri) által lefedett terület az ország területének 14,4 %-a. Itt valósult meg az erdıtelepítések 9,1 %-a. A területi egyenlıtlenségeknek egyik nagyon egyszerő magyarázata az, hogy az erdısültebb térségekben kisebb az erdıtelepítésre egyáltalán igénybe vehetı mezıgazdasági területek aránya. A másik ok a területi egyenlıtlenségek kialakulására, hogy a mezıgazdaság jelenlegi termelési, és piaci viszonyai között az alföldi térség bıvelkedik a mezıgazdasági hasznosítás tekintetében gazdaságossági küszöb alatti termıterületekben. Ezeken a területeken a jelenlegi erdıtelepítési támogatási rendszer mőködése mellett gazdaságos az erdıtelepítési tevékenység.

45

Erdıtelepítés I. kivitel alakulása az Igazgatóságok területén 1990-tıl 2007-ig (ha) Igazgatóságok

Budapesti Veszprém i Szombathelyi Zalaegerszegi Kaposvári Pécsi Kecskem éti Debreceni Miskolci Egri Összesen Igazgatóságok

Budapesti Veszprém i Szombathelyi Zalaegerszegi Kaposvári Pécsi Kecskem éti Debreceni Miskolci Egri Összesen

1990

674 243 395 275 305 291 2081 2108 142 364 6878 1999

698 536 550 125 958 419 2199 2768 254 199 8706

1991

369 150 444 186 544 257 2031 2102 161 465 6709 2000

610 359 611 107 965 412 2665 3388 468 205 9790

1992

535 267 384 124 398 408 1652 2760 178 432 7138

1993

578 199 103 28 174 297 470 1165 63 148 3225

1994

257 83 159 0 188 179 537 1397 49 25 2874

2001

2002

2003

948 487 967 134 1315 551 3278 4364 712 381 13137

1220 819 656 144 1659 713 3124 4715 1332 448 14830

756 949 382 70 1044 736 3293 3572 790 422 12014

1995

206 250 289 9 358 228 888 1846 68 38 4180 2004

367 267 247 57 594 321 1843 3197 442 239 7574

1996

319 182 784 38 512 442 1265 2631 273 164 6610 2005

658 316 83 46 1171 582 1903 2160 435 304 7658

1997

456 246 658 59 860 501 1863 3028 442 206 8319

1998

516 513 643 89 978 256 2047 2720 256 186 8204

2006

2007

865 421 371 56 1723 1728 3176 4055 1056 538 13989

847 615 313 112 1617 2130 4924 5662 2017 710 18947

Összesen

10879 6902 8039 1659 15363 10451 39239 53638 9138 5474 160782

46

Erdıtelepítés I. kivitel alakulása az Igazgatóságok területén 1990-tıl 2007-ig (ha)

60000

50000 2007 2006 2005 2004

40000

2003 2002 2001 (ha)

2000 1999

30000

1998 1997 1996 1995 1994

20000

1993 1992 1991 1990

10000

Eg ri

is ko lc i M

D eb re ce ni

Sz om ba th el yi Za la eg er sz eg i

Bu da pe st i

0

Az erdıtelepítések igazgatóságonkénti egyenlıtlen eloszlása egyúttal jelzi az igazgatóságok erdıtelepítéssel összefüggı adminisztrációs, szakigazgatási tevékenységbıl adódó leterheltségének egyenlıtlenségét is. Az ökológiai adottságokból fakadó korlátokra és lehetıségekre kissé rávilágít az ország szántóterületeinek községenkénti átlagos AK/ha értékeit bemutató ábra is.

47

48

48

49

5.2.2.2.

Az erdıtelepítések megoszlása megyénként

- Hasonlóan jelentıs területi különbségek tapasztalhatók az egyes megyék területén végrehajtott erdısítések vizsgálatakor. A legjelentısebb mértékben erdısítı megyék az Alföld nagy kiterjedéső homoktalajaival rendelkezı megyék. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében az erdıterület 2007. év végére az 1986. évi erdıterület több mint 2/3-ával, 67,8 %-kal nıtt. Az ország legnagyobb megyéjében, Bács-Kiskun megyében több mint 1/4-ével 28,2 %-kal növekedett, ugyanezen idıszak alatt az erdıterület nagysága. Az országos átlag 14,7 % volt. A nagy erdıterülettel rendelkezı hegy- és dombvidéki megyék, illetve a jó mezıgazdasági területekkel rendelkezı megyék területén az erdıterület növekedése 10 % alatt volt. - A megyéknek a közigazgatási területükhöz viszonyított erdısültség növekedési aránya ugyancsak Szabolcs-Szatmár-Bereg és Bács-Kiskun megyékben a legnagyobb, 8,0 %, illetve 4,3 %. Az országos átlag 2,6 %. A mezıgazdasági mővelésre alkalmas jó minıségő szántókban bıvelkedı megyékben az erdısültség növekedésének mértéke 2 % alatt marad (Hajdú-Bihar megye 1,9 %, Tolna megye 1,3 %, Békés megye 0,8 %, Fejér megye 0,6 %). - Magyarország jelenlegi erdıborítottsága 20,3 %. Országos átlag feletti erdısültséggel 10 megye rendelkezik. Ez a tíz megye az ország területének 48,0 %-át teszi ki, hazánk erdıterületének azonban 65,8 %-a található itt.

Erdıtelepítés I. kivitel megyénként 1990-tıl 2007-ig (ha) megye Baranya Bács-Kiskun Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Csongrád Fejér Gyır-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves Jász-Nagykun-Szolnok Komárom-Esztergom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Tolna Vas Veszprém Zala Összesen:

1990 1991 1992 1993 193 169 279 203 1491 1407 915 315 298 401 393 40 142 161 178 63 292 223 346 115 35 12 36 10 174 200 144 15 287 193 325 138 57 68 15 18 381 329 516 210 28 40 34 92 307 397 417 130 611 317 465 476 305 544 398 174 1440 1580 1917 817 98 88 129 94 221 244 240 88 243 150 267 199 275 186 124 28 6878 6709 7138 3225

1994 70 340 75 50 122 43 104 187 22 46 36 3 178 188 1163 109 55 83 0 2874

1995 174 703 73 69 119 2 270 313 0 250 33 38 193 359 1264 42 20 249 9 4180

1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 összesen 7832 339 417 400 411 455 441 615 645 255 309 937 1520 26673 1152 1607 1355 2182 1485 2412 1916 1895 998 1455 2070 2975 3846 67 88 196 89 166 349 251 329 233 62 157 579 9911 273 392 506 303 527 645 1488 914 484 506 1169 2041 6685 46 178 341 137 332 343 506 744 388 403 626 1424 525 25 33 27 72 13 36 49 27 17 -36 52 5750 640 498 294 324 580 711 605 365 205 112 304 205 8862 451 525 453 548 614 702 819 825 388 532 598 964 1872 25 55 96 95 149 261 213 284 138 106 126 144 5840 273 354 298 132 174 275 449 465 159 223 398 908 1074 76 26 55 44 117 82 207 41 13 69 37 44 3416 139 148 174 104 83 131 256 157 130 109 342 351 9912 218 435 506 544 531 1012 1083 709 366 594 841 833 15769 512 871 805 890 1063 1328 1756 1085 664 1231 1921 1675 39023 1907 2143 1993 1836 2766 3358 3380 2307 2661 1427 3250 3814 2794 103 74 143 36 8 142 105 127 66 195 639 596 2859 144 168 146 189 277 299 265 167 135 12 70 119 6319 182 236 323 627 314 467 694 831 194 262 409 589 1820 38 71 93 143 136 143 173 97 80 51 59 114 6610 8319 8204 8706 9790 13137 14830 12014 7574 7658 13989 18947 160782

50

51

Megye Baranya Bács-Kiskun Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Csongrád Fejér Gyır-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves Komárom-Esztergom Nógrád Pest + Budapest Somogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Jász-Nagykun-Szolnok Tolna Vas Veszprém Zala Összesen

Az ország erdıterületének és erdısültségének változása (1986.I.1. - 2008.I.1.) megye erdısültség erdıterület erdıterület növekedés erdısültség 1986.I.1. 2008.I.1. mértéke területe 1986.I.1. 2008.I.1. növekmény (ha) (ha) (ha) % (ha) % % % 101207 110651 9444 9,3 442949 22,8 25,00 2,2 131332 168359 37027 28,2 844515 15,6 19,9 4,3 20782 25308 4526 21,8 563102 3,7 4,5 0,8 187074 203598 16524 8,8 724721 25,8 28,1 2,3 28250 35795 7545 26,7 426268 6,6 8,4 1,8 51389 54089 2700 5,3 435876 11,8 12,4 0,6 66951 81423 14472 21,6 420848 15,9 19,3 3,4 54530 66551 12021 22,0 621056 8,8 10,7 1,9 80586 85561 4975 6,2 363722 22,2 23,5 1,3 57461 61286 3825 6,7 226502 25,4 27,1 1,7 89957 96824 6867 7,6 254556 35,3 38,0 2,7 148285 167091 18806 12,7 691843 21,4 24,2 2,8 151138 174829 23691 15,7 603586 25,0 29,0 4,0 69589 116747 47158 67,8 593648 11,7 19,7 8,0 26575 32242 5667 21,3 558172 4,8 5,8 1,0 60593 65600 5007 8,3 370321 16,4 17,7 1,3 86551 93694 7143 8,3 333615 25,9 28,1 2,2 127595 132593 4998 3,9 449279 28,4 29,5 1,1 105930 115257 9327 8,8 378411 28,0 30,5 2,5 1645775 1887498 241723 14,7 9302990 17,7 20,3 2,6

52

52

53

Megyék rangsora az 1986. évi erdıterület 2008.I.1-ig viszonyított bıvülése szerint (bázis az 1986. évi erdıterület)

Megye Szabolcs-Szatmár-Bereg Bács-Kiskun Csongrád Hajdú-Bihar Békés Gyır-Moson-Sopron Jász-Nagykun-Szolnok Somogy Országos átlag: Pest + Budapest Baranya Borsod-Abaúj-Zemplén Zala Vas Tolna Nógrád Komárom-Esztergom Heves Fejér Veszprém

% 67,8 28,2 26,7 22,0 21,8 21,6 21,3 15,7 14,7 12,7 9,3 8,8 8,8 8,3 8,3 7,6 6,7 6,2 5,3 3,9

Megyék rangsora az 1986. évi erdıterület 2008.I.1-ig viszonyított bıvülése szerint (%) (bázis az 1986. évi erdıterület) 3,9

Veszprém

5,3

Fejér

6,2

Heves

6,7

Komárom-Esztergom

7,6

Nógrád Tolna

8,3

Vas

8,3

Zala

8,8

Borsod-Abaúj-Zemplén

8,8 9,3

Baranya

12,7

Pest + Budapest

14,7

Országos átlag:

15,7

Somogy Jász-Nagykun-Szolnok

21,3

Gyır-Moson-Sopron

21,6

Békés

21,8

Hajdú-Bihar

22,0 26,7

Csongrád

28,2

Bács-Kiskun

67,8

Szabolcs-Szatmár-Bereg

0

10

20

30

40 %

50

60

70

80

54 Megyék rangsora a megye erdısültségének növekedése alapján

(1986.I.1. - 2008. I.1.) Megye Szabolcs-Szatmár-Bereg Bács-Kiskun Somogy Gyır-Moson-Sopron Pest Nógrád Országos átlag: Zala Borsod-Abaúj-Zemplén Baranya Vas Hajdú-Bihar Csongrád Komárom-Esztergom Tolna Heves Veszprém Jász-Nagykun-Szolnok Békés Fejér

% 8,0 4,3 4,0 3,4 2,8 2,7 2,6 2,5 2,3 2,2 2,2 1,9 1,8 1,7 1,3 1,3 1,1 1,0 0,8 0,6

Megyék rangsora a megye erdısültségének növekedése alapján (%) (1986.I.1. - 2008. I.1.) Fejér Békés Jász-Nagykun-Szolnok

0,6 0,8 1,0 1,1

Veszprém Heves

1,3

Tolna

1,3 1,7

Komárom-Esztergom

1,8

Csongrád

1,9

Hajdú-Bihar Vas

2,2

Baranya

2,2 2,3

Borsod-Abaúj-Zemplén

2,5

Zala

2,6

Országos átlag:

2,7

Nógrád

2,8

Pest

3,4

Gyır-Moson-Sopron

4,0

Somogy

4,3

Bács-Kiskun

8,0

Szabolcs-Szatmár-Bereg

0,0

1,0

2,0

3,0

4,0

5,0

%

6,0

7,0

8,0

9,0

55 Megyék rangsora a jelenlegi (2008.I.1.) erdısültség szerint

Megye Nógrád Zala Veszprém Somogy Borsod-Abaúj-Zemplén Vas Komárom-Esztergom Baranya Pest + Budapest Heves Országos átlag: Bács-Kiskun Szabolcs-Szatmár-Bereg Gyır-Moson-Sopron Tolna Fejér Hajdú-Bihar Csongrád Jász-Nagykun-Szolnok Békés

% 38,0 30,5 29,5 29,0 28,1 28,1 27,1 25,0 24,2 23,5 20,3 19,9 19,7 19,3 17,7 12,4 10,7 8,4 5,8 4,5

Megyék rangsora a jelenlegi (2008.I.1.) erdısültség szerint (%) Békés

4,5 5,8

Jász-Nagykun-Szolnok

8,4

Csongrád

10,7

Hajdú-Bihar

12,4

Fejér

17,7

Tolna

19,3

Gyır-Moson-Sopron Szabolcs-Szatmár-Bereg

19,7

Bács-Kiskun

19,9 20,3

Országos átlag:

23,5

Heves

24,2

Pest + Budapest

25,0

Baranya

27,1

Komárom-Esztergom Vas

28,1

Borsod-Abaúj-Zemplén

28,1 29,0

Somogy

29,5

Veszprém

30,5

Zala

38,0

Nógrád

0,0

5,0

10,0

15,0

20,0 %

25,0

30,0

35,0

40,0

56 56

57

5.2.2.2.1.

Az erdıtelepítések megoszlása lejtıkategóriák szerint

Az erdıtelepítési tevékenység azokon a mezıgazdasági területeken történt, amelyek mővelését a tulajdonosa gazdaságtalannak ítélte. A termıföld minısége bizonyára jelentısen befolyásolta az erdıtelepítési hajlandóságot. A termıképesség egyik szempontja volt fıként a hegyvidéki területeken a talaj erodáltsága, ami a hegyvidéki szántók meredekségével szorosan összefügg. A 18 év erdıtelepítési tevékenységét vizsgálva kiderül, hogy az összes ez idı alatt telepített erdı 3,9 %-a (6.232 ha) 10o-nál meredekebb lejtıkategóriájú területre került. Ennek a 6.232 ha-nyi területnek az erózió védelemben rendkívül fontos szerepe van, ami nemcsak abban nyilvánul meg, hogy a telepítés területe sőrő többszintes borítottságot kap és megakadályozza a terület további erodálódását, talajpusztulását, hanem a környezetében lévı erdıvel nem borított területeken is mérsékelni képes az eróziós folyamatokat, eróziós árkok kialakulását és csökkenti a talajlemosódás mértékét. Az erdıtelepítéssel érintett terület arányában a hegyvidékkel rendelkezı megyékben tapasztalható a meredek szántók erdısítése (Heves megye 40,1 %, Nógrád megye 26,1 %, Tolna megye 22,6 %, Zala megye 20,0 %, Baranya megye 15,2 %, Fejér megye 15,0 %), bár azt is meg kell jegyezni, hogy ezek a megyék a kisebb volumenő erdısítéssel rendelkezı megyék közé tartoznak. Természetesen erózióvédelmi szempontból a 10o-nál kisebb lejtıszögő, de lejtıs területeken történt erdıtelepítéseknek is jelentıs hatása van az erózió mérséklésére, de kimutatásukat a jelenleg alkalmazott lejtıkategória beosztás nem teszi lehetıvé. A meredek területeken történt erdısítések megyénkénti alakulását az alábbi táblázat és grafikon szemlélteti.

58

Erdıtelepítés I. kivitel > 10o lejtıkategóriájú területek m egyénként 1990-tıl 2007-ig (ha)

39023

45000 40000

26673

35000 30000 25000

6319 364 1820 Zala

Veszprém

2859

156

75 Vas

632 2794 Tolna

Szabolcs-Szatmár-Bereg

60

9912 853 Somogy

174 Pest

891 3416 Nógrád

14 1074 Komárom-Esztergom

Jász-Nagykun-Szolnok

Heves

0

5840

8862 751 1872

0 Hajdú-Bihar

Gyır-Moson-Sopron

Fejér

Csongrád

Borsod-Abaúj-Zemplén

Békés

Bács-Kiskun

Baranya

0

98

5750

6685 79 525

0

0

0

895

1190

10000

3846

7832

9911

15000

5000

Összes erdısítés

15769

ha

Erdısítés meredek lejtın

20000

Jó volna, ha ez a mérsékelt volumen és arány a késıbbiekben növekedne, hiszen az ország területén nagyon sok olyan meredek (néhány száz évvel ezelıtt erdıvel borított) szántó és gyep található, melyeknek talaja valamilyen erdıtalaj és az erdıirtásnak a szántó, szılı és legelı területek iránt évszázadokkal ezelıtt mutatkozó igény miatt estek áldozatul. 5.2.2.2.2.

Az erdıtelepítések megoszlása védettség szerint

Az erdıtelepítéseket aszerint vizsgálva, hogy természetvédelmi szempontból mennyire értékes területeken történt az erdıtelepítés, arra a következtetésre juthatunk, hogy ha viszonylag kis mértékben is, de védett területeken is történtek erdısítések az ország minden megyéjében. Az e szempont szerinti vizsgálatban 1998-2004-ig terjedı néhány évre vonatkozóan alapadatok nem álltak rendelkezésre, ezért a vizsgált periódus adatainak elemzésekor, ennek az intervallumnak az adatait nélkülözni kellett. A fenti adathiányt figyelembevéve a vizsgált évek erdıtelepítéseinek 6,8 %-át védett területen hajtották végre (Zala megyében 19,3 %, Jász-Nagykun-Szolnok megyében 16,0 %, Vas megyében 14,8 %, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 11,7 %, Fejér megyében 11,6 %). A természetvédelem megerısödésének jelei tapasztalhatók, ha az utóbbi három év (2005-2007) erdıtelepítéseit vizsgáljuk. Ebben az idıszakban a volumenében megnövekedett erdıtelepítés mellett arányaiban (9,9 %) is megnövekedett a védett területen történı erdıtelepítés. Ez a tendencia várhatóan a jövıben is folytatódik a „Natura 2000”-es területek nagy lefedettsége miatt.

59

A vizsgált idıszakban védett területen történt erdıtelepítések mennyiségét az alábbi táblázat és grafikon szemlélteti. Erdıtelepítés I. kivitel védett területeken 1990 - 2007-ig (ha) Megye

Év

1990

Baranya

1991

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998-2004

2005

2006

2007

Összes erdıtel.

Összesen:

%

--

15

--

--

--

--

--

36

41

41

133

4610

Bács-Kiskun

62

57

56

35

37

--

3

--

56

22

32

360

14430

2,5

Békés

11

11

5

6

6

6

7

20

31

11

24

138

2233

6,2

Borsod-Abaúj-Zemplén

--

--

--

--

--

--

--

7

64

64

63

198

5044

3,9

Csongrád

--

--

--

--

--

--

--

--

23

58

80

161

3894

4,1

Fejér

--

--

16

--

--

--

--

--

1

4

12

33

284

11,6

Gyır-Moson-Sopron

12

12

10

10

6

3

3

--

41

49

47

193

2666

7,2

Hajdú-Bihar

11

11

10

10

8

11

4

1

62

63

66

257

4513

5,7

--

--

--

--

--

--

1

1

12

636

1,9

184

129

118

15

--

9

22

31

622

3888

16,0

Komárom-Esztergom

--

--

--

--

--

--

--

--

1

1

2

4

515

0,8

Nógrád

--

4

4

6

6

5

6

5

9

8

6

59

2381

2,5

Pest

3

2

--

--

--

--

--

--

18

13

14

50

5161

1,0

Somogy

--

--

--

6

--

7

113

178

181

128

115

728

8178

8,9 11,7

Heves Jász-Nagykun-Szolnok

Szabolcs-Szatmár-Bereg

nincs adat

--

10 --

--

2

56

56

2,9

66

65

46

24

53

53

62

53

614

658

735

2429

20722

Tolna

5

2

--

--

--

--

--

--

18

13

14

52

2167

2,4

Vas

--

--

--

--

--

--

--

--

91

59

55

205

1381

14,8

Veszprém Zala

-5

-6

-5

-5

-3

-46

-24

-9

22 35

16 35

14 11

52 184

2869 955

1,8 19,3

5870

Védett terület összesen: Összes erdıtelepítés: %

359

299

285

117

119

140

245

305

1315

1299

1387

6878 5,2

6709 4,4

7138 4,0

3225 3,6

2874 4,1

4180 3,3

6610 3,7

8319 3,7

7658 17,2

13989 9,3

18947 7,3

86527 6,8

Erdıtelepítés I. kivitel védett területeken 1990 - 2007-ig (1998-2004 adathiány)

20722

25000

14430

20000

15000

ha

Védett

Zala

2869

184 955

52 Veszprém

205 1381 Vas

Tolna

Szabolcs-Szatmár-Bereg

52

2167

8178

Összes erdıtel.

2429

5161 728 Somogy

2381 59

50 Pest

Komárom-Esztergom

Nógrád

3888 4 515

622 Jász-Nagykun-Szolnok

Heves

12 636

2666

4513 Hajdú-Bihar

257

33 284

193 Gyır-Moson-Sopron

Csongrád

Borsod-Abaúj-Zemplén

Békés

Bács-Kiskun

Baranya

0

Fejér

5044

3894 161

198

138 2233

360

133

5000

4610

10000

60

5.2.2.2.3. Az erdıtelepítések vizsgálata a területek eredeti mővelési ága szerint Tanulságos dolog és érdekes következtetések levonására adhat okot annak vizsgálata, hogy az erdısítések milyen mővelési ágú terület igénybevételével történtek. Mivel a kiinduló adatok nem teljes körőek és nem minden megyére állnak rendelkezésre, így az igénybevett mővelési ágak arányait szemléltetjük Zala megye példáján. Az egyébként speciális helyzető és erdıtelepítés szempontjából nem élenjáró megyében az új erdıknek alig felét (48 %) telepítik szántóterületen. Jelentıs arányt képvisel a felhagyott legelıterületek erdısítése (28 %), de a rétekbıl is számottevı területi arányban (l7 %) lett erdı. A megye speciális helyzete (magas akác erdısültség és a felhagyott zártkerti területek magas részaránya) miatt évente jelentıs területekrıl derül ki a körzeti erdıtervek készítése során, hogy kisebb-nagyobb szántó, rét vagy legelıterületek erdısültek be esetleg a tulajdonos tudta és szándéka nélkül. Ezek a spontán erdısülések az esetek meghatározó részében a gyors terjeszkedésre képes akác fafaj rovására (vagy javára) írhatók. A spontán erdısülések ilyen mértékő jelensége külterületi szántókon, réteken és legelıkön a termıföld privatizációt követı tulajdon szerkezetváltás és a hazai mezıgazdasági termék elıállítás drasztikus visszaesésének számlájára írható. A zártkertek beerdısülése (ahol szintén az akác fékezhetetlen terjeszkedése tapasztalható) fıként azért következik be, mert a települések idısödı és sorra kihaló idıs lakói nem tudják mővelni birtokaikat, utódaik pedig távolabbi lakóhelyükrıl nem is akarják megmővelni az ısi birtokokat, a területek forgalomképessége pedig kicsi. Ezzel magyarázható az, hogy az un. „talált erdı” összes területe meghaladja (53 %) az új erdıterület felét. A folyamat hasonló arányú folytatására a késıbbiekben is számítani lehet. Erdıtelepítések megoszlása az erdısített területek eredeti mővelési ága szerint Zala megyében (1990-2007) 60 50

48

%

40 30

Talált

28

20

Telepített

17

10

5% 2%

0 Szántó

Rét

Legelı

Gyümölcsös

Kivett

61

6. HOSSZÚ TÁVÚ ERDİTELEPÍTÉSI KONCEPCIÓ 6.1. Helyzetelemzés Az ország területének közel 20,3 %-a erdészeti hasznosítású. Az erdıterület folyamatosan gyarapodott. 1990. óta 18 év alatt több mint 160 ezer hektár erdıtelepítés valósult meg, mellyel az erdısültség 1,7 %-kal növekedett. Az ország erdısültsége javul, de nemzetközi összehasonlításban még mindig alacsonynak mondható (EU-27:35 %). Hosszú távon (35-50 év) az ország erdısültségét az optimálisnak tartott 27 %-ra lehet növelni. Az Európai Unióhoz történt csatlakozásunkat követıen 2005-2007 években a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv „Mezıgazdasági területek erdısítése” intézkedés keretében uniós társfinanszírozásból mintegy 40 ezer hektár új erdı létesült. Az ország földterületének agrár-ökológiai adottságai általában jók, az ország területének nagy része mezıgazdasági mővelésre és erdıgazdálkodásra alkalmas. A kedvezıtlen adottságú mezıgazdasági területek mennyisége, a hatékonyan mővelhetı területek gazdálkodási küszöb értéke idırıl-idıre változik. Az alacsony termelési hatékonyság (az EU átlagának 1/3-a) a nemzetgazdasági és ipari átlagnál jellemzıen alacsonyabb mezıgazdasági keresetek (jövedelemtermelı képesség az EU átlagának 30-40 %-a) és a magyar gazdák alacsony támogatási szintje az alternatív földhasználat irányába tereli a gazdákat, földtulajdonosokat. Az elmúlt idıszakban kialakult a magánerdı telepítés szakmai, szervezeti integrátori rendszere. Az erdıtelepítés EU-s támogatási rendszerét a gazdák megismerték, nehézségeivel együtt is ösztönzınek bizonyult. A mezıgazdasági területek minıségének további romlása (erózió, gyomosodás, savanyodás) erdıtelepítéssel megakadályozható, és a CO2 megkötéssel a klíma javítható. A mezıgazdaságból folyamatosan áramlik ki a munkaerı, a vidéki térségekben jellemzı az elvándorlás, erısítve ezzel a hátrányos pozíciójukat. E folyamat mérséklésében az erdıtelepítések felfutásának jelentıs szerepe lehet. 6.2. Az erdıtelepítést megalapozó nemzetgazdasági tervek Az erdıtelepítési tevékenység nemzetgazdasági jelentıségének fontosságát jelzi, hogy a különbözı országos szintő tervezések számoltak az ország területhasználati módosulását pozitívan befolyásoló folyamatokkal. Magyarország agroökológiai potenciáljának vizsgálata során az 1997. évi Nemzeti Erdıtelepítési Program 2035-ig 773 ezer ha erdı telepítését látta reálisnak. A MTA és a MÉM az 1987-2050-ig terjedı idıszakban 300 ezer ha veszteséggel fenntartható szántóföld és további egymillió hektár mezıgazdasági mővelésbıl

62 kikerülı terület racionális termıföld hasznosítási kérdésében foglalt állást, amely figyelembe vehetı erdısítésre. A Nemzeti Erdıstratégia és Erdıprogram megállapítása szerint a termıföld racionális hasznosítása, az adott természeti és gazdasági körülmények között legkedvezıbb mővelési ág szerkezet meghatározása a mindenkori termelési színvonalon elérhetı legnagyobb gazdasági elıny mellett a természeti erıforrások optimális hasznosítását, kedvezıbb ökológiai viszonyok elérését kell, hogy szolgálja. Az alternatív földhasznosítás keretében történı erdıtelepítés elsıdlegesen agrárpolitikai célokat szolgál, oldja a mezıgazdaság feszültségét, környezetkímélı földhasznosításnak minısül, és környezetbarát nyersanyagot szolgáltat. Az ország erdısültsége elérheti a természetföldrajzi adottságok mellett is kedvezı 2628 %-ot, de nagy távon meg is haladhatja azt. A Nemzeti Vidékfejlesztési Terv keretében megvalósuló erdısítések fontosabb támogatási céljai: - mezıgazdasági szerkezet-átalakítás elısegítése - az erdıterület mennyiségi növelése - közérdekő védelmi, szociális funkciók fejlesztése. A részletes célok között a hagyományoson – a faanyagellátáson, az energia- és nyersanyag-felhasználás növelésén – túl a turisztikai hasznosítás, a hátrányos helyzető térségek felzárkóztatása is szerepel. Fontos szempontok közé lépett elı az erdı levegıtisztító szerepe, széndioxid-megkötési, talajvédelmi, vízgazdálkodást szabályozó szerepének növelése, a természetközeli erdık létesítésével a biodiverzitás gazdagítása. Az NVT keretében megvalósuló erdıtelepítések olyan földterületeket érintenek, ahol a mezıgazdasági termelés jelenlegi formái mellett – elsısorban a gyenge minıségő földeken – a növénytermesztés nem jövedelmezı, illetve a szóban forgó területeken nagy kárt tesznek a szelek, a vízerózió, továbbá a belvíz. Az erdısítés tehát egy olyan „alternatív földhasznosítást” jelent, amely magában hordja a vidéki foglalkoztatottság és jövedelemszerzési lehetıségek bıvítését is, de környezetvédelmi szerepe is meghatározó. Az Országos Területrendezési Terv módosításakor meghatározták az ország erdıtelepítésre alkalmas területeit. Azok a területek tartoznak ide, amelyek gyenge termıképességőek, mezıgazdasági hasznosításuk korlátozott, erdısítésüket gazdasági, vidékfejlesztési vagy környezetvédelmi szempontok indokolják és azt természetvédelmi vagy termıhelyi okok nem zárják ki.

63

6.3. Az erdıtelepítési koncepció célkitőzései Általános célok: - az erdıterület és az erdık környezetvédelmi, gazdasági, szociális-közjóléti szerepének növelése; - a vidéki foglalkoztatottság és a jövedelemszerzési lehetıségek bıvítése, a vidéki gazdálkodás új alternatíváinak megteremtése a környezetvédelem szempontjainak megfelelıen; - a vidéki régiók tájképi és természeti örökségének megırzése, a vidéki lakosság életkörülményeinek és egészségének javítása; - a fenntartható tájgazdálkodásnak és mővelésnek megfelelı termelési struktúra létrehozása. Specifikus célok: Gazdasági célok - a faanyagellátás javítása, környezetbarát természetes energiaforrás nyerése, valamint az ország faanyag-szükségletének hazai forrásból történı egyre nagyobb arányú kielégítése; - a vidék megújítható energia- és nyersanyag felhasználásának fenntartható módon történı növelése; - lehetıség más, kapcsolódó gazdasági tevékenységek (vadászat, méhészet) fejlıdéséhez; - az erdıterület turisztikai hasznosításával az elmaradott, hátrányos helyzető térségek felzárkóztatásának segítése a falusi turizmus, idegenforgalom fejlesztéséhez kapcsolódóan. Környezetfejlesztési célok - az egész Közép-európai Régió környezeti állapotára kiható, levegıtisztító, CO2 megkötı, talajvédelmi, vízgazdálkodást szabályozó, stb. kedvezı hatások a vidéki térségek természeti-, táji örökségének fenntartása, a lakosság egészségügyi életkörülményeinek javítása; - az erdık minıségének és védelmi szerepének növelése; - természet-közeli erdıtársulások létesítésével a biodiverzitás gazdagítása, a vidéki táj természetes elemeinek megırzése, kedvezı tájképi megjelenés elısegítése; - a kedvezıtlen környezeti állapot és vízgazdálkodás javítása az alacsony erdısültségő Alföld és Tisza-ártér erdısültségének fokozott növelésével. Operatív célok: - az ország erdısültségének növelése; - a Biológiai Sokféleség Egyezményhez igazodó fafajpolitikával magas biodiverzitású természetszerő erdık létrehozása az ıshonos fafajok arányának jelentıs növelésével, különösen a védett területeken; - a Nemzeti Erdıprogram megvalósításának elısegítése;

64 -

az új erdıket veszélyeztetı károk elhárítása az erdıtelepítést kiegészítı erdıvédelmi intézkedések támogatásával.

Társadalmi célok: - a tartós munkanélküliséggel sújtott, hátrányos helyzető térségekben munkaalkalmak teremtése, a vidék népesség megtartó képességének javítása, a mezıgazdasági tevékenység kiegészítése, a jövedelemtermelés lehetıségének bıvítése; - egészségügyi kedvezı hatások a vidéki lakosság számára a környezeti állapot javításával, az egészséges környezetben való tartózkodás lehetıségének növelésével; - az erdıterület turisztikai hasznosításával az elmaradott, hátrányos helyzető térségek felzárkóztatásának segítése a falusi turizmus, idegenforgalom fejlesztéséhez kapcsolódóan. 6.4. Az erdıtelepítési koncepció irányelvei A nemzetgazdasági és ágazati elvárásokat megfogalmazó dokumentumok szerint az erdıtelepítés alakulásának jövıjét a következı alapvetı tényezık határozzák meg: - a mezıgazdaság strukturális átalakulása következtében a mezıgazdasági mővelésbıl kivonásra kerülı földterületbıl az erdıtelepítésre figyelembe vehetı terület aránya, mennyisége - az Európai Unióhoz történt csatlakozásunk óta az erdıterület növelésére, az erdık többcélú hasznosítására, az ökológiai szempontok elıtérbe helyezésére vonatkozó elvárások - az erdık társadalmi felértékelıdése, az immateriális szolgáltatások iránti igény fokozódása - a fa és fatermékek iránti igény alakulása - az erdıtelepítés állami támogatásának mértéke, lehetıség az Európai Unió pénzeszközeinek felhasználására - az erdıtelepítés szervezeti, jogi, finanszírozási rendszerének korszerősítése. Az erdıtelepítési koncepció felülvizsgálata azt igazolta, hogy az 1996-ban meghatározott célkitőzések jelenleg is érvényesek, nem szorulnak módosításra. Korszerősítésre, kiegészítésre csak az irányelvekben, a területi prioritásokban, a többi ágazati tervhez való illesztésben és a végrehajtás módszereiben, ütemezésében van szükség. Az erdısítendı terület megválasztásával kapcsolatos irányelvek - az évente erdısítésre kerülı területet jelentısen növelni szükséges ahhoz, hogy Magyarország a következı 30-40 évben megközelítse a 27 %-os európai erdısültségi átlagot. - az erdısítés területi súlypontját továbbra is az Alföld és ÉszakMagyarország hátrányos adottságú térségeire kell helyezni, figyelembe

65

-

-

-

véve a mezıgazdasági földhasználati zónarendszer igény- és követelményrendszerét. az Európai Unió pályázati feltételeinek megfelelıen a hosszú távú programot régiónként fogalmazzuk meg, figyelembe véve az országos Területrendezési Terv regionális célkitőzéseit. az erdıtelepítési programot közép- és rövid távú tervekre kell lebontani, amelyeket a kistérségi területfejlesztési és az erdészeti térségfejlesztési tervekhez kapcsolódva indokolt elkészíteni. kiemelt erdıtelepítési programok készítése indokolt az extrém termıhelyekre és a vidékfejlesztés, környezetvédelem, turizmus, stb. szempontjából fontos térségekre (belvizes területek, elmaradott térségek, kiemelt térségek, stb.).

Az erdıtelepítés szakmai irányelvei - a kedvezıtlen adottságú mezıgazdasági területek hasznosítási módjának megválasztásához (erdı vagy gyep legyen-e) olyan szempontrendszert szükséges alkalmazni, amely hangsúlyozottan figyelembe veszi az erdıtelepítés pozitív környezetvédelmi (társadalmi érdek) és gazdasági (földtulajdonosi érdek) hatásait, szerepét. - ahol a termıhelyi adottságok lehetıvé teszik és a természetvédelmi szempontok indokolják, természetközeli erdık létrehozására kell törekedni. Ennek érdekében a honos fafajokból álló célállomány-típusokat kell differenciált támogatásban részesíteni. - a távlati fafajpolitikai irányelveknél figyelembe kell venni a globális felmelegedés következtében megváltozó termıhelyi viszonyokat is. - az erdıtelepítési tervek készítésénél és az erdık kezelésénél célszerő fokozottabb mértékben alkalmazni az erdıgazdasági tájak szerinti differenciált táji irányelveket. - a termelési funkciójú agrárövezetekben a gyorsan növı nem honos fafajokkal, intenzív módszerekkel végzett ültetvényszerő fatermesztést mint mezıgazdasági kiegészítı ágazatot növelni indokolt a jobb mezıgazdasági területeken. - az agrárövezetekben növelni kell a környezet védelmét szolgáló erdısávok, fasorok, ligetek mennyiségét, ennek érdekében országos program meghirdetésére lenne szükség. Az erdıtelepítés megvalósításának eszközrendszerével kapcsolatos irányelvek Az erdısítendı terület helyét, nagyságát végsı soron a földtulajdonosok szándéka, akarata, elhatározása dönti el. Ezt kell az államnak különbözı eszközökkel úgy irányítani, hogy a magánérdekek mellett a szakmai, társadalmi érdekek is kellı módon érvényesüljenek. Az erdıtelepítési program támogatási rendszerével kapcsolatos irányelvek: - a program megvalósításához továbbra is teljes körő támogatást, az Európai Unió pénzügyi hozzájárulását szükséges biztosítani.

66 -

-

az erdıtelepítésre vállalkozó magántulajdonosok tıkeszegénysége miatt a normatív támogatás mértékét a teljes bekerülési költségnek megfelelıen szükség szerint emelni és egy részét elılegként biztosítani indokolt. differenciált támogatási rendszer mőködtetése szükséges. A differenciálás szempontjai: honos fafajok és természetszerő célállománytípusok, erdıgazdasági tájak, elmaradott térségek, kiemelt környezetvédelmi igények, stb. szerint.

6.5. Az erdıtelepítésre figyelembe vehetı területek meghatározása Erdıtelepítésre figyelembe vehetı területek meghatározásakor többféle szempont érvényesülésével kell számolni. Ezek a szempontok néha egymást erısítik néha egymással ellentétes irányba hatnak a területek kiválasztása során. - Gazdasági szempontok által vezérelt szemlélet szerint erdıtelepítést olyan területeken kell megvalósítani, ahol a legjobb növedéket produkáló erdık létesíthetık és az erdı haszna rövid idın belül jelentkezik. Ebbıl a szempontból hazánk bıséges termıhelyi tartalékokkal rendelkezik, mivel az ország területének 34,6 %-át (3.219 ezer ha) a barna erdıtalajok valamelyik típusa borítja. Jelenlegi erdıterületünk (1.854 ezer ha) csak részben fedi le az erdıtalajok területét. E lefedettséget még az is csökkenti, hogy a telepített erdık egy része nem erdıtalajra került vissza. (Jelenleg 1.140 ezer ha erdı áll erdıtalajon.) A lehetıségeket viszont csökkenti, hogy az erdıtalajjal rendelkezı területek egy hányada a mővelésbıl kikerült (utak, autópályák, belterületek és egyéb mesterséges létesítmények területei) és erdısítésre nem vehetı igénybe. Az egykor erdıvel borított területekre ıshonos fajokkal történı erdıtelepítés ökológiai szempontból is elınyös, hiszen az adott helyre jellemzı természetes ökoszisztémához közeli állapotok kialakulásának az esélye itt a legkedvezıbb. - A felgyorsult gazdasági fejlıdés és a természet-átalakítási folyamatok szükségessé teszik olyan területeken is kondicionáló zöldfelületek létesítése céljából erdık telepítését, ahol korábban soha nem volt erdıborítottság. Ezeknek az erdıknek az immateriális értéke környezetvédelmi szükségessége miatt többszöröse is lehet az erdıben képzıdı faanyag értékénél. Az Alföld fátlan térségeiben rendkívüli jelentıséggel bírnak a környezetvédelmi célból telepített erdık. - Hátrányos helyzető gyenge mezıgazdasági adottságokkal rendelkezı térségekben szociális és foglalkoztatási szempontok is elıtérbe helyezhetik a földhasználatnak ezt a sajátos formáját, mivel az erdıtelepítés alacsony képzettségi szintő munkaerı foglalkoztatását teszi lehetıvé úgy, hogy közben érték termelıdik környezetbarát módon. Ebbıl a szempontból kiemelten fontos térségeknek tekinthetık az Északmagyarországi Régió és az Észak-alföldi Régió.

67 - Az erdıtelepítésre figyelembe vehetı területek kijelölése és az erdıtelepítés megvalósításának ösztönzése ellen ható tényezı lehet az, hogy a mezıgazdasági termıterületnek hosszú távon a felértékelıdése valószínősíthetı. A felértékelıdést alátámasztó érvek: a Föld népességének folyamatos növekedése, a fejlett országok termıfelületeinek beszőkülése és elszennyezıdése. Ezzel szemben Magyarország kiváló agroökológiai adottságokkal rendelkezik. Az erdıtelepítés ösztönzése kivonhat akár értékes és hosszú távon rentábilisan hasznosítható területeket is a mezıgazdaságból. A folyamat visszafordíthatóságát a jelenlegi jogszabályok nem teszik lehetıvé. Termıhelyi szempontból erdıtelepítésre elsısorban azok a területek jöhetnek számításba, melyek mezıgazdaságilag nem hasznosíthatók gazdaságosan. Az ok legtöbb esetben a gyenge talajminıség. Az ország genetikai talaj fıtípusainak megoszlása a következı: talaj fıtípus

(%)

Váztalajok Kızethatású talajok Barna erdıtalajok Csernozjom talajok Szikes talajok Réti talajok, ártéri erdı talaj Láp talajok Öntés és hordalék talajok Összesen:

8,3 2,8 34,6 22,4 6,0 13,1 1,6 11,2 100,0

összes terület ebbıl erdıterület (ha) (%) 772.200 56,0 260.500 56,6 3.219.000 28,1 2.084.000 2,0 558.200 1,2 1.218.800 16,5 148.900 6,3 1.042.000 8,0 9.303.600

A táblázat számait tanulmányozva valószínősíthetjük azokat a talajokat, ahol nagyobb mértékben számíthatunk erdıtelepítésre. Erdıtelepítésre leginkább érdemes talajok a barna erdıtalajok, de jó lehetıséget nyújtanak az erdıgazdálkodás számára a réti talajok és az öntés- és hordalék talajok is. A váztalajok közül fıként a homoktalajokon várható erdısítés, a csernozjomokon legfeljebb mezıvédı erdısávok, környezetvédelmi fásítás képzelhetı el, míg a szikes talajok csak korlátozottan alkalmasak fatenyészet számára. A láptalajok erdısítésére fıként a szélerózió hatásának csökkentése miatt lenne szükség, de a kedvezıtlen termıhely eléggé korlátozza a lehetıségeket. Az erdıtelepítések fafajmegválasztásakor elsıdlegesen az adott termıhelynek megfelelı ıshonos fafajokat ajánljuk fıfafaj csoport megjelölésével (pl. tölgy), ugyanakkor 30 %-ban elegyfajok alkalmazását szükségesnek tartjuk a telepített erdık monokultúrás jellegének elkerülése érdekében. Állékony, sokszínő, magas biodiverzitással rendelkezı természetközeli erdıállományok kialakulásának alapvetı feltétele az elegyesség, többszintőség biztosítása.

68

69

70 Barna erdıtalajok erdısítésére túlnyomó többségében ıshonos fafajok alkalmazását tartjuk szükségesnek, hiszen a jelenleg szántó vagy más mővelési ágú területeket egykor természetes erdei ökoszisztémák borították és járultak hozzá ahhoz, hogy alattuk erdıtalajok alakulhassanak ki. Az erdıs sztyepp övben (ilyen az Alföld szinte teljes területe) található erdıtalajokra szintén ıshonos fajokból álló elegyes állományok telepítését javasoljuk. Ugyanakkor azokra az alföldi váztalajokra, amelyeken sohasem állt erdı megengedhetı idegen honos fajokból (akác, nemes nyár, erdei- és fekete fenyı) álló erdık telepítése is. Mivel az erdıtelepítési tevékenység a földtulajdonos rövid és középtávú érdekeit is szolgálja, így nagy az igény a rövid- és közép távon már pénzben kifejezhetı hozamokat biztosító fafajok (akác, nemes nyár) alkalmazása iránt nagyon sok esetben még barna erdıtalajokon történı erdısítések esetében is. Az ıshonos fafajok nagyobb arányú alkalmazását az erdıtelepítési egységárak jelentısebb differenciálásával lehetne ösztönözni. 6.5.1. Az erdıtelepítésre alkalmas területek meghatározásának módszere A szakembereket régóta foglalkoztatja, milyen az az optimális mővelési ág szerkezet, amely az adott termelési színvonalon a legnagyobb gazdasági elınyökkel jár. Újabban a természetes erıforrások optimális hasznosítása, a legkedvezıbb ökológiai viszonyok elérése is szerepel a célkitőzések között. Az egyik lényeges kérdés, hogy melyek azok a mezıgazdasági területek, amelyeket gazdaságossági vagy egyéb okokból a mezıgazdasági mővelésbıl kivonni indokolt. E területek célszerő hasznosításának egyik legkézenfekvıbb módja az erdıtelepítés. Ökonómiai szempontból tehát a mezıgazdaság (földtulajdonos) „dönti el” az erdısítendı területek helyét, mennyiségét. Más kérdés, hogy az erdıtelepítési, fásítási igény ökológiai oldalról is jelentkezik és ez nem mindig egyezik meg a mezıgazdaság napi gazdasági érdekeivel. Az erdıtelepítésre alkalmas területek meghatározása a Környezet és Tájgazdálkodási Tervezı Iroda Kft és az ÁESZ Térségfejlesztési és Zöldövezet Tervezı Iroda által közösen készített tanulmány módszere és eredményei alapján történik. A tanulmány az Országos Területrendezési Terv számára lehatárolta az erdıtelepítésre, fásításra alkalmas területeket. A vizsgálat a földhasználati elemzés ökotípusos metodika alapján történt az ország területére M=1:100.000 méretarányú térinformatikai elemzéssel. A meghatározás az alábbi módon történt: 1. tényezınként (környezetérzékenység, szántóföldi alkalmasság, erdıtelepítési-alkalmasság) a területek értékelése 2. területegységenként a tényezık dominanciájának meghatározása 3. az egyes tényezık kombinációjából ökotípusok létrehozása.

71

Minden tényezı vizsgálatánál ki lettek zárva bizonyos felszínborítási kategóriák a CORINE adatbázis alapján és minden vizsgálatból egységesen a „Mesterséges felszín” kategória. Az erdıtelepítésre figyelembe vehetı területek meghatározásához alkalmazott módszer az „Agráralkalmassági-környezetérzékenységi elemzés” (KTI-Kht, 2004), valamint az „Az EU 2080/92 rendeletének megfelelı hazai erdıtelepítési program bevezetésének hatásvizsgálata” (ÁESZ, 1999) címő szakmai anyagok figyelembe vételével készült azzal a módosítással, hogy az erdészeti talajértékelést elsısorban az Agrotopográfiai adatbázis paraméterei alapján kellett kidolgozni. Az erdıtelepítési alkalmasságot két fı szempont határozza meg: 1. a vizsgált terület potenciális erdıgazdálkodási teljesítıképessége – gazdasági alkalmassága és 2. az erdı iránti környezeti igény – a leendı erdınek a terület környezeti érzékenységére gyakorolt várható kedvezı hatása, erdı környezeti teljesítıképessége. Értéke annál nagyobb, minél nagyobb lesz az új erdı várható környezetjavító (talajvédelmi és víztisztító, vízgazdálkodást szabályozó, stb.) szerepe, minél nagyobb mértékben jelentkezik az erdı környezeti érzékenységet befolyásoló hatása iránti társadalmi és földtulajdonosi igény. Az erdıalkalmasság mértéke a következı képlet segítségével határozható meg: ERDİALKALMASSÁG = E_Galk + E_KV szuks E_Galk = A terület erdıgazdálkodásra való alkalmassága E_KV szuks = Erdı iránti környezeti igény Az erdıalkalmasságot tehát a gazdasági alkalmasság és az erdı iránti környezeti igény együttes értéke adja. Ez azt jelenti, hogy az erdıtelepítésre való alkalmasság gazdasági érdekbıl vagy környezetérzékenységi okból egyaránt magas lehet, sıt a két érdek összeadódva megelızheti az esetleg prioritást élvezı szántóföldi földhasználati igényt. A védett területek esetében az erdıtelepítés csak akkor javasolható, ha nem sért természetvédelmi érdeket. A telepítés során honos fafajok alkalmazásával természetszerő erdıket kell létrehozni. Az erdıalkalmasságot tehát két tényezı: a gazdasági alkalmasság és az erdı iránti környezeti igény határozza meg. Mindkét tényezı további paraméterek kategóriáinak pontszámos értékelésébıl áll össze, elvi intervallumuk 0-12 pontig terjed tényezınként, azaz 0-24 pontig terjedhet az erdıalkalmasság pontozása. A vizsgálatból kizárásra került területek az alábbiak (a Corine adatbázis alapján): Mesterséges felszín kategóriái; Ültetvények; Tanyák; Természetes gyepek; Erdık; Vizenyıs területek; Vizek; Jogi oltalom alatt álló területetk (NP; TvK; TvT); Ex lege területek; Ramsari területek.

72 A terület erdıgazdálkodásra való alkalmasságát az alábbi tényezık befolyásolják: Egalk = GENalk (0-4 pont) + T.VÍZG (0-3 pont) + T.KÉM (0-2 pont) + KLIMAalk (0-3 pont) A képletben szereplı tényezık az alábbiak: - GENalk A talaj genetikus típusai (Agrotopográfiai adatbázis), - T.VÍZG A talaj vízgazdálkodási tulajdonságai (Agrotopográfiai adatbázis), - T.KÉM A talaj kémhatása és mészállapota (Agrotopográfiai adatbázis), - KLIMAalk Erdészeti klímazónák az alkalmasság szerint pontozva. Az erdıtelepítési alkalmasságot nemcsak az erdıgazdálkodásra való alkalmasság határozza meg, hanem az erdı iránti környezeti igény, környezetvédelmi szükségesség. Az erdı iránti környezeti igényt az alábbi tényezık befolyásolják: E_Kvszüks = T.FIZ (0-2 pont) + LEJT (0-4 pont) + VÍZV (0-3 pont) + KLIMAkv (0-3 pont) A képletben szereplı tényezık az alábbiak: - T.FIZ A talaj fizikai félesége (Agrotopográfiai adatbázis), - LEJT Lejtıkategória, - VÍZV Felszín alatti vízvédelmi területek, - KLIMAkv Erdészeti klímazónák a környezeti igény szerint pontozva. A két tényezıt összegezve az elvi 0-24-ig skálán a gyakorlatban 0-17 pontszámok jöttek létre. A 0-17-ig intervallumból képzett 3 fıcsoport a következı: 1. 1-5 pontig: erdıtelepítésre feltételesen alkalmas, 2. 6-10 pontig: erdıtelepítésre alkalmas és 3. 11-17 pontig: erdıtelepítésre kiválóan alkalmas. Az elıbbi módszerhez hasonlóan történt a szántóföldi alkalmasság és a környezeti érzékenység értékelése is, majd a három szempont kombinálásával képzett ökotípusok mutatták meg az egyes tényezık dominanciáját. A kombináció végeredményeként az alábbi 10 ökotípusba voltak besorolhatók a területek: 1. „jó illetve kiváló termıképességő agrárterületek”: Ezt a minısítést kapta egy terület, ha a szántóföldi alkalmasság 3-as volt és a többi kategória kisebb vagy egynelı, mint 2. 2. „gyenge illetve közepes termıképességő agárterületek”: a szántóföldi alkalmassági dominancia erısebb az erdıtelepítési dominanciánál, a terület gyenge vagy közepes termıképességő. Ezt a minısítést kapta egy terület, ha a szántóföldi alkalmasság 2-es volt és a többi kategória kisebb vagy egyenlı, mint 1.

73

3. „környezetileg érzékeny agrárterületek”: jó, illetve kiváló termıképességő területek magas környezetérzékenységi meghatározottsággal, amit a földhasználat során mindenképpen figyelembe kell venni. Ezt a minısítést kapta egy terület, ha a szántóföldi alkalmasság 3-as volt, az erdészeti alkalmasság kisebb vagy egyenlı, mint 2, de a környezeti érzékenység szintén 3-as értéket vitt az ökotípus jellemzésébe. 4. „erdıtelepítésre javasolt területek”: Ezt a minısítést kapta egy terület, ha az erdészeti alkalmasság 3-as volt és a többi kategória kisebb vagy egyenlı, mint 2. 5. „védelmi célú erdıtelepítésre javasolt területek”: Az erdıtelepítési dominancia erısebb a szántóföldi alkalmassági dominanciánál, a terület erdıtelepítésre figyelembe vehetı. Ezt a minısítést kapta egy terület, ha az erdészeti alkalmasság 2-es volt és a többi kategória kisebb vagy egyenlı, mint 1. 6. „erdıtelepítésre javasolt, környezetileg érzékeny területek”: Erdıtelepítésre indokolt területek magas környezetérzékenységi meghatározottsággal, amit a földhasználat során mindenképpen figyelembe kell venni. Ezt a minısítést kapta egy terület, ha az erdészeti alkalmasság 3-as volt, a szántóföldi alkalmasság kisebb vagy egyenlı, mint 2, de a környezeti érzékenység szintén 3-as értéket vitt az ökotípus jellemzésébe. 7. „jó illetve kiváló agrártermelési adottságú, vagy erdıtelepítésre javasolt területek”: A területnek az erdıtelepítési és a szántóföldi növénytermesztési alkalmassági dominanciája egyaránt jellemzı, mindkét meghatározottsághoz kiváló adottságok tartoznak. Ezt a minısítést kapta egy terület, ha mind a szántóföldi alkalmasság, mind az erdészeti alkalmasság 3-as volt és a környezeti érzékenység kisebb vagy egyenlı, mint 2. 8. „gyenge illetve közepes agrártermelési adottságú, vagy védelmi célú erdıtelepítésre javasolt területek”: Mind az erdıtelepítési alkalmasság, mind a szántóföldi alkalmasság közepes. Ezt a minısítést kapta egy terület, ha mind a szántóföldi alkalmasság, mind az erdészeti alkalmasság 2-es volt és a környezeti érzékenység kisebb vagy egyenlı, mint 1. 9. „környezetileg érzékeny, jó agrártermelési adottságú, vagy erdıtelepítésre javasolt területek”: Mind erdıtelepítésre indokolt terület, mind a szántóföldi növénytermesztésre alkalmas terület, magas környezetérzékenységi

74

75 meghatározottsággal, amit a földhasználat során mindenképpen figyelembe kell venni. Ezt a minısítést kapta egy terület, ha mindhárom érték 3-as volt. 10. „gyenge agrártermelési és erdıtelepítési alkalmasságú, környezetileg érzékeny területek”: A környezeti érzékenység dominál, vagy közepes és gyenge termelési adottságok esetén ugyanakkora súllyal határozza meg a területet. Ezt a minısítést kapta egy terület, ha a környezeti érzékenység 3-as vagy 2-es és a többi kategória kisebb vagy egyenlı, mint 2. Avagy a környezeti érzékenység 1-es vagy 0-s és a többi kategória kisebb vagy egyenlı, mint 1. A fenti kategorizálásból az alábbi ökotípusok javasolhatók leginkább erdıtelepítésre: 4. „Erdıtelepítésre javasolt területek” (országosan 682.265 ha) 6. „Erdıtelepítésre figyelembe vehetı, környezetileg érzékeny területek” (országosan 1.062 ha). E két kategóriába sorolt területek adják az erdıtelepítésre az elkövetkezı 40-50 év távlatában leginkább igénybevehetı területeket. Az erdıtelepítések bár zömében a fenti területeken fognak történni nagy valószínőséggel, de a lehetıségek kibıvítése céljából az 5. ökotípusba sorolt „Védelmi célú erdıtelepítésre figyelembe vehetı területek”-kel (országosan 517.133 ha) tágítani célszerő azon lehetıségek körét, ahol a jövı erdıtelepítéseit célszerő létesíteni. 6.6. Erdıtelepítési javaslat régiónként 6.6.1. Közép-magyarországi régió hosszú távú erdıtelepítési javaslata A régió jellemzıi A régió területe 6.918 km2, Pest megyét és Budapest fıvárost foglalja magába. Összlakossága 2,830 millió (ebbıl Budapest 1,705 millió fı). Erdıterülete 167.091 ha, az átlagos erdısültség 24,2 %. Az ország legkisebb területi kiterjedéső, de rendkívül nagy népsőrőségő régiója, hazánk társadalmi-gazdasági szempontból legfontosabb térsége. Természeti adottságok A régió földrajzi helyzete centrális. Különbözı természeti adottságú földrajzi nagytájak találkozásában fekszik, melyeket a Duna választ el egymástól. Éghajlata átmeneti jellegő, domborzatára az É-ÉNY-i részen a hegyvidéki, DDK-i részen a domb- és síkvidéki jelleg jellemzı. Talajviszonyai változatosak, általában kedvezıtlenebbek az országos átlagnál. A hegy- és dombvidéken a barna erdıtalajok a leggyakoribbak, a sík vidéken a genetikai talajtípus a meszes futóhomoktól a réti talajon keresztül az öntéstalajokig változik.

76

Erdıgazdálkodás A régió 24,2 %-át borító erdıterület zöme a hegyvidéki részeken (Börzsöny, Pilis, Budai hegyvidék) helyezkedik el. A Gödöllıi dobvidék már kisebb erdısültségő, míg a Kiskunsági sík részeken kevés erdıt találunk. A termıhelyi viszonyok változatosak, legnagyobb területtel (49 %) az erdıssztyepp klímába tartoznak az erdık, de 32 % kocsánytalan tölgyes, a többi gyertyános tölgyes és bükkös klímába tartozik. Leggyakoribb fafaj az akác, tölgy, cser és nemes nyár. Az erdık 49 %-a gazdasági, 48 %-a védelmi és 3 %-a közjóléti elsıdleges rendeltetéső (egyéb 0 %). A közjóléti erdık aránya az országosnál magasabb, köszönhetıen a fıváros budai részének és a Dunakanyar kedvelt kirándulóhelyeinek. Erdıtelepítési programjavaslat A régió jelenlegi földhasználata A régió területének 56,8 %-át a mezıgazdaság hasznosítja, az erdıvel borított terület részaránya 24,2 %. A külterületi mg.-i területek mővelési ág megoszlása (KSH 2007)

Ter. (ha) %

Szántó 304.341 77,4

Rét 22.517 5,7

Legelı 37.553 9,6

Egyéb 28.859 7,3

Összesen 393.270 100,0

A mezıgazdasági terület 77,4 %-a szántó, és mindössze 15,3 %-a gyep. A mezıgazdasági terület földminısége változatos képet mutat, elsısorban a domborzati tényezık és az alapkızet befolyásolják a termıképességet. Korábbi erdıtelepítések Régió KözépMagyarország

1985-1990 1991-1995 1996-2000 2001-2005 2006-2007

3.624

1.629

2.234

3.764

1.674

Összesen (ha)

12.925

Az erdıtelepítési program irányelvei A régió erdısültsége (24,2 %) az országos átlag felett van, de földhasznosítási és környezetvédelmi szempontok indokolják az erdıterület növelését. A régió egyes körzeteiben (Szobi térség, Dabas környéki homokos területek) a mezıgazdasági termelési adottságok kedvezıtlenek, deflációval érintett mezıgazdasági terület az összes terület 13 %-át képezi, míg az erózióval károsított terület aránya 18 %.

77

Az erdıtelepítésre figyelembe vehetı területek meghatározása Az 1996. évi erdıtelepítési program szerint a mezıgazdasági földminısítés alapján a régió gyenge minısítéső, erdısítésre számbajövı területei a következık voltak: mővelési ág szántó legelı rét Összesen

minıségi osztály 6.min.o.-ból 7.-8.min.o.-ból 4.min.o.-ból

%

Pest megye javasolt erdı

40 90 20 15

%

Budapest javasolt erdı

18.200 24.200 2.800 2.500 47.700

1.300 3.000 400 300 5.000

Régió össz. javasolt erdı (ha) 19.500 27.200 3.200 2.800 52.700

A talajminıség és környezeti igény alapján elvégzett számítás szerint az erdıtelepítésre figyelembe vehetı mezıgazdasági terület a régió területén:

megye

Budapest Pest Összesen

erdıtelepítésre javasolt terület (4+6 ökotípus) (ha)

907 50.316 51.223

védelmi célú erdıtelepítésre figyelembe vehetı terület (5. ökotípus) (ha)

2.619 17.084 19.703

Összesen (ha)

3.526 67.400 70.926

Az erdıtelepítés szempontjából kiemelten kezelendı térségek: - Gödöllıi dombvidék déli területei - alföldi Kiskunsági területek - a fıvárost körülvevı zöldövezet területe különösen a Pesti hordalékkúp síkság Budapesttıl északra fekvı része Az erdıtelepítések tervezett funkciói és fafajösszetétele A megvalósításra javasolt erdık zömét gazdasági elsıdleges rendeltetésbe célszerő sorolni, de a Duna-Ipoly Nemzeti Park területén a természetvédelmi rendeltetés is elıtérbe kerülhet, míg a fıváros zöldövezetében a településvédelem és közjóléti elsıdleges rendeltetés is fontos. Javasolt fafajmegoszlás A Gödöllıi dombvidéken az akácos állományokat az I. és II. termıhelyi osztályokon lehet alkalmazni, gyengébb termıhelyen a cseres-tölgyes állományok ültetése célszerő. A Kiskunsági területek humuszos homok talajain az A és EF ültethetı, a rozsdabarna erdıtalajon a CS, az idıszakos vízhatású réteken a KST. A homoktalajok egyéb kombinációin a hazai nyár állományok alkalmazása is lehetséges nagyobb területeken.

78

Javasolt fafajmegoszlás: fafajcsoport tölgy akác egyéb kemény lomb lágy lomb fenyı Összesen:

terület (ha) 7.680 12.800 10.240 15.380 5.120 51.220

% 15 25 20 30 10 100

6.6.2. A Közép-dunántúli régió hosszú távú erdıtelepítési javaslata A régió jellemzıi A régió területe 11.117 km2, Fejér, Komárom-Esztergom és Veszprém megyéket foglalja magában. Összlakossága 1,113 millió fı. Erdıterülete 247.968 ha, az átlagos erdısültség 22,3 %. Természeti adottságok A régió természeti viszonyait változatosság jellemzi. A Kisalföld déli nyúlványát a Dunántúli-középhegység hegyvonulata választja el a vastag lösztakaróval borított Mezıföldtıl. Az éghajlati viszonyokat a domborzat erısen befolyásolja. A Mezıföld éghajlata az Alföldéhez hasonló, a hegyvidéki térség hővösebb, csapadékosabb. A hegyekben, vizekben, természeti értékekben gazdag táj (Balaton, Bakony, stb.) kiváló turisztikai-idegenforgalmi vonzerıvel bír. Erdıgazdálkodás A régió 22,3 %-át borító erdıterületek zöme a hegyvidéki területeken helyezkedik el nagyobb, összefüggı tömböket alkotva. A sík mezıgazdasági vidékek erdısültsége igen alacsony. A termıhelyi viszonyok változatosak, a dolomitkopárok véderdeitıl a hegyvidéki üde bükkösökön át a mezıségi földek száraz akácosáig számos erdıtípus elıfordul. Magas az értékes kemény lombos fafajok aránya, az erdık 60-80 %-a ıshonos fafajokból áll. Leggyakoribb fafajok a cser, a tölgy és az akác. Az erdık 42 %-a gazdasági, 57 %-a védelmi és mindössze 1 %-a közjóléti elsıdleges rendeltetéső (egyéb 0 %). A természetvédelmi rendeltetéső erdık arányának növekedése várható. Az erdık védelmi funkcióit elsısorban az ipari térségekben kell érvényesíteni.

79

Erdıtelepítési programjavaslat A régió jelenlegi földhasználata A régió területének 57,4 %-át a mezıgazdaság hasznosítja, az erdıvel borított terület részaránya 22,3 %. A külterületi mezıgazdasági területek mővelési ág megoszlása (KSH 2007)

Ter. (ha) %

Szántó 499.218 78,2

Rét 50.109 7,8

Legelı 60.338 9,5

Egyéb 28.573 4,5

Összesen 638.238 100,0

A mezıgazdasági terület 78,2 %-a szántó és mindössze 17,3 %-a gyep. A mezıgazdasági területek földminısége változatos képet mutat, elsısorban a domborzati viszonyok a meghatározók. Sok az eróziónak kitett erdıtalajon kialakított szántóföld. A szántók átlagos aranykorona értéke Veszprém megyében a legrosszabb. Fejér megye szántóinak földminısége országos viszonylatban is kedvezı, ami a löszön kialakult csernozjom talajoknak köszönhetı. Korábbi erdıtelepítések Régió KözépDunántúl

1985-1990

1991-1995

1996-2000

2001-2005

2006-2007

Összesen (ha)

1.268

1.286

2.170

2.989

1.167

8.880

Az erdıtelepítési program irányelvei A régió erdısültsége (22,3 %) az országos átlag felett van ugyan, de földhasznosítási és környezetvédelmi szempontok egyaránt indokolják az erdıterület növelését. A Mezıföld, Marcali-medence és Kisalföld sík, jó minıségő mezıgazdasági területein a mezıvédı fásításoknak kell teret biztosítani. A hegyvidéki térségek erózióinak kitett, gyenge minıségő talajai mezıgazdasági mővelésre kevésbé alkalmasak, az erdıtelepítés lehetısége itt a legnagyobb. Ugyancsak indokolt az erdıterületek tömbösítése, a zárvány földterületek erdısítése. Környezetvédelmi szempontból indokolt az erdıtelepítés, fásítás a TatabányaTapolca ipari tengely szennyezett levegıjő térségeiben és a Balaton vízminıségvédelme érdekében. Az erdıtelepítési javaslatban figyelemmel kell lenni a természetvédelmi igényekre (természetes gyepek megırzése, ıshonos fafajok, természetszerő erdık létesítése).

80 Az erdıtelepítésre figyelembe vehetı területek meghatározása Az 1996. évi erdıtelepítési program szerint a mezıgazdasági földminısítés alapján a régió gyenge minıségő, erdısítésre számbajövı területei a következık voltak:

mővelési ág

szántó

minıségi osztály 6.min.o.-ból

7.-8.min.o.-ból legelı 4.min.o.-ból rét Összesen

Komárom- Veszprém megye Régió össz. Esztergom javasolt erdı megye (ha) javasolt % javasolt % javasolt javasolt erdı erdı erdı erdı 8.200 40 5.600 40 10.100 23.900

Fejér megye

% 40 90 20 15

5.600 90 1.100 40 1.000 30 15.900

6.000 90 2.200 20 900 15 14.700

8.900 2.300 2.300 23.600

20.500 5.600 4.200 54.200

A talajminıség és környezeti igény alapján elvégzett számítás szerint az erdıtelepítésre figyelembe vehetı mezıgazdasági terület a régió területén:

megye

Fejér Komárom-Esztergom Veszprém Összesen

erdıtelepítésre javasolt terület (4+6 ökotípus) (ha)

5.545 25.822 41.191 72.558

védelmi célú erdıtelepítésre figyelembe vehetı terület (5. ökotípus) (ha)

6.016 1.348 40.437 47.801

Összesen (ha)

11.561 27.170 81.628 120.359

Az ÁESZ idıközi felülvizsgálata szerint a régión belül az egyes megyék között területi eltolódás várható. A Veszprém megyére készült részletes erdıtelepítési program (ÁESZ, 1998) hosszú távon 37.000 hektár új erdıvel számol, Fejér és Komárom-Esztergom megyékben ugyanakkor mérsékeltebb erdısítési igényre kell számítani. Erdıtelepítés szempontjából kiemelten kezelendı térségek: - a Dunántúli-középhegység erodált, meredek, sovány szántói - a Balaton és a Velencei-tó vízgyőjtıje - Tatabánya, Oroszlány, Várpalota, Ajka környéke (védelmi, rekultivációs célú erdıtelepítések) - a Marcal-medence Pápa-Devecseri síkság hegylábi területei - a Vértesalji-dombság térsége - az intenzív mezıgazdasági hasznosítású térségek (mezıvédı erdısávok, fasorok, ligetek)

81

Az erdıtelepítések tervezett funkciói és fafajösszetétele A megvalósításra javasolt erdık zömét gazdasági elsıdleges rendeltetésbe célszerő sorolni, de az iparterületek környezetében, az erózióveszélyes helyeken, a Balaton, Velencei tó vízgyőjtıjében és a mezıgazdasági térségekben a védelmi rendeltetést kell elıtérbe helyezni. Javasolt fafajmegoszlás: fafajcsoport tölgy+bükk akác kemény lomb lágy lomb fenyı Összesen:

terület (ha) 18.140 14.510 18.140 14.510 7.260 72.560

% 25 20 25 20 10 100

6.6.3. A Nyugat-dunántúli régió hosszú távú erdıtelepítési javaslata A régió jellemzıi A régió területe 11.329 km2, Gyır-Moson-Sopron, Vas és Zala megyéket foglalja magába. Összlakossága 1.003 ezer fı. Erdıterülete 290.374 ha, az átlagos erdısültség 25,6 %. A régió kiemelkedıen jó gazdasági helyzetével jelentıs szerepet tölt be az ország társadalmi-gazdasági életében. Természeti adottságok A régió természeti viszonyai nagyon változatos képet mutatnak. Területén három nagy táj, az Alpokalja, a Kisalföld és a Dunántúli-dombság egy része osztozik, kiegészülve a Dunántúli-középhegység északi és nyugati peremvidékével. Éghajlata az Alpok közelsége miatt általában kiegyensúlyozott, csapadékban gazdagabb. Változatos felszínő tája vízfolyásokban, ill. természetes és mesterséges állóvizekben gazdag, a Zalai dombság változatos termıhelyei az erdıtenyészetre nagyon alkalmasak. Erdıgazdálkodás A régió 25,6 %-át borító erdıterület zöme a hegyvidéki részeken helyezkedik el, a nyugati hegyvidéki területen nagyobb, összefüggı tömböket alkotva. A sík mezıgazdasági vidékek erdısültsége sokkal alacsonyabb. A termıhelyi viszonyok változatosak, legnagyobb területtel a gyertyános-tölgyes klímájú erdık vannak jelen. Leggyakoribb fafaj a tölgy, cser és akác, a fenyı fıleg Vas megyében foglal el nagyobb területet, míg a bükk Zala megyében jelentıs.

82 Az erdık 72 %-a gazdasági, 27 %-a védelmi és mindössze 1 %-a közjóléti elsıdleges rendeltetéső (egyéb 0 %). Erdıtelepítési programjavaslat A régió jelenlegi földhasználata A régió területének 54,4 %-át a mezıgazdaság hasznosítja, az erdıvel borított terület részaránya 25,6 %. A külterületi mg.-i területek mővelési ág megoszlása (KSH 2007)

Ter. (ha) %

Szántó 508.812 82,5

Rét 54.070 8,8

Legelı 28.327 4,6

Egyéb 25.467 4,1

Összesen 616.676 100

A mezıgazdasági terület 82,5 %-a szántó, és mindössze 13,4 %-a gyep. A mezıgazdasági területek földminısége változatos képet mutat, elsısorban a domborzati tényezık befolyásolják a termıképességet. Korábbi erdıtelepítések Régió NyugatDunántúl

1985-1990

1991-1995

1996-2000

2001-2005

2006-2007

Összesen (ha)

3.311

1.727

3.741

3.420

871

13.070

Az erdıtelepítési program irányelvei A régió erdısültsége (25,6 %) az országos átlag felett van, de földhasznosítási és környezetvédelmi szempontok indokolják a terület növelését. A Kisalföld sík, jó minıségő mezıgazdasági területein indokolt a szélvédı fásítások elvégzése. A Rába völgy cseri talajainak egyik legjobb hasznosítása az erdısítés. Az erdıtelepítési javaslatban figyelemmel kell lenni a természetvédelmi igényekre (természetes gyepek megırzése, természetszerő erdık létesítése). Az erdıtelepítésre figyelembe vehetı területek meghatározása Az 1996. évi erdıtelepítési program szerint a mezıgazdasági földminısítés alapján a régió gyenge minıségő, erdısítésre számbajövı területei a következık voltak:

83

mővelési ág

szántó legelı rét Összesen

minıségi osztály 5.-6.min.o.-ból 7.-8.min.o.-ból 4.min.o.-ból

Vas megye

Gyır-MosonSopron megye

% 35 90 20 15

javasolt erdı 30.900 15.700 500 2.200 49.300

% 40 90 20 15

javasolt erdı 12.300 11.500 500 1.600 25.900

Zala megye

% 30 90 20 15

javasolt erdı 6.900 9.500 1.900 3.900 22.200

Régió össz. javasolt erdı (ha) javasolt erdı 50.100 36.700 2.900 7.700 97.400

A talajminıség és környezeti igény alapján elvégzett számítás szerint az erdıtelepítésre figyelembe vehetı mezıgazdasági terület a régió területén:

megye

erdıtelepítésre javasolt terület (4+6 ökotípus) (ha)

Gyır-Moson-Sopron Vas Zala Összesen

védelmi célú erdıtelepítésre figyelembe vehetı terület (5. ökotípus) (ha)

31.586 13.674 32.091 77.351

10.086 35.938 29.922 75.946

Összesen (ha)

41.672 49.612 62.013 153.297

Az ÁESZ idıközi felülvizsgálata szerint a régión belül Zala és Vas megyében a tervezetthez képest kisebb mértékő (20 %) növekedés várható az erdıtelepítéseknél. Erdıtelepítés szempontjából kiemelten kezelendı térségek: - Kisalföldi homokvidék - zalai meredek szántóterületek, felhagyott, erdıhöz kapcsolódó zártkertek a Kerka-vidék és a Kelet-Zalai dombság területén - Kemeneshát agyagbemosódásos barna erdıtalajjal fedett térsége - mezıvédı erdısávok a Hanság területén. Az erdıtelepítések tervezett funkciói és fafajösszetétele A megvalósításra javasolt erdık zömét gazdasági elsıdleges rendeltetésbe célszerő sorolni, de a szélvédelem és talajvédelem is fontos lehet. A Fertı-Hanság Nemzeti Park területén a természetvédelmi rendeltetés is elıtérbe kerülhet. Javasolt fafajmegoszlás: fafajcsoport tölgy akác kemény lomb lágy lomb fenyı Összesen:

terület (ha) 19.340 11.600 11.600 19.340 15.470 77.350

% 25 15 15 25 20 100

84 6.6.4. A Dél-dunántúli régió hosszú távú erdıtelepítési javaslata A régió jellemzıi A régió területe 14.169 km2, Baranya, Somogy és Tolna megyéket foglalja magába. Össz lakossága 984 ezer fı. Erdıterülete 351.080 ha, az átlagos erdısültség 24,8 %. A régiót átlagos népsőrőség, mérsékelt iparosodás, nagy aprófalvas területek jellemzik. Természeti adottságok A régió peremvidéke a Duna, Dráva, Sió, Balaton melletti rész, és a régió belsejében a Kapos völgye nagyjából sík, körülötte található a Somogyi-, Szekszárdi-, Baranyai-dombság, amikbıl szigetszerően emelkedik ki a Mecsek és a Villányi hegység. Éghajlata átmeneti jellegő, déli felén határozott mediterrán hatással. A termıhely kedvez a szılıtermesztésnek (dél-balatoni, szekszárdi, villányi borvidék). A Balaton és a Mecsek környéke jelentıs turisztikai-idegenforgalmi vonzerıvel bír. Erdıgazdálkodás A régió 24,8 %-át borító erdıterület fıleg a Mecsekben, a Somogyi-dombság és a Szekszárdi dombvidék területén található, míg a sík, mezıgazdasági vidékek – fıleg Tolnában – erdısültsége alacsony. A változatos termıhelyek között megtalálhatók a somogyi földes kopárok, a mecseki száraz mészkı kopárok, de a Duna-Dráva menti öntéstalajok is. Leggyakoribb fafaj az akác, tölgy, cser, éger, kisebb mértékben a fenyı. Az erdık 71 %-a gazdasági, 27 %-a védelmi, és mindössze 1 %-a közjóléti elsıdleges rendeltetéső (egyéb 1 %). Erdıtelepítési programjavaslat A régió jelenlegi földhasználata A régió területének 58,8 %-át a mezıgazdaság hasznosítja, az erdıvel borított terület részaránya 24,8 %. A külterületi mg.-i területek mővelési ág megoszlása (KSH 2007)

Ter. (ha) %

Szántó 697.340 83,7

Rét 56.068 6,7

Legelı 51140 6,1

Egyéb 28.691 3,5

Összesen 833.239 100

A mezıgazdasági terület 83,7 %-a szántó és csak 12,8 %-a gyep. A mezıgazdasági területek földminısége változatos képet mutat, elsısorban a domborzati és alapkızeti tényezık befolyásolják a termıképességet. Somogyban sok agyagbemosódásos erdıtalajon folyik mezıgazdasági mővelés.

85

Korábbi erdıtelepítések Régió

1985-1990

1991-1995

1996-2000

2001-2005

2006-2007

Összesen (ha)

3.483

3.020

6.527

8.964

7.288

29.282

DélDunántúl

Az erdıtelepítési program irányelvei A régió erdısültsége (24,8 %) az országos átlag felett van, de további lehetıségek is vannak az erdıterület növelésére. Somogy és Tolna erodált domboldalainak egyik legjobb hasznosítási módja az erdıtelepítés, de a Duna-Dráva völgyében is nyílik lehetıség további erdısítésre. A mezıgazdasági területek szélvédı fásításainak is teret kell biztosítani, különösen Tolnában és a sík összefüggı szántóterületeken. Az erdısítési javaslatban figyelemmel kell lenni a természetvédelmi igényekre (természetes gyepek megırzése, természetszerő erdık létesítése). Az erdıtelepítésre figyelembe vehetı területek meghatározása Az 1996. évi erdıtelepítési program szerint a mezıgazdasági földminısítés alapján a régió gyenge minıségő, erdısítésre számbajövı területei a következık voltak:

mővelési ág

minıségi osztály 5.min.o.-ból 6.min.o.-ból 7.-8.min.o.-ból 4.min.o. alatt

szántó legelı rét Összesen

Somogy megye

Baranya megye

% 40 90 20 15

javasolt erdı 8.900 8.700 3.000 900 21.500

% 10 60 90 20 15

javasolt erdı 6.500 24.200 14.700 3.500 2.500 51.400

Tolna megye

% 20 50 90 20 15

javasolt erdı 6.900 6.300 2.800 1.700 1.300 19.000

Régió össz. javasolt erdı (ha) javasolt erdı 13.400 39.400 26.200 8.200 4.700 91.900

A talajminıség és környezeti igény alapján elvégzett számítás szerint az erdıtelepítésre figyelembe vehetı mezıgazdasági terület a régió területén:

megye

Baranya Somogy Tolna Összesen

erdıtelepítésre javasolt terület (4+6 ökotípus) (ha)

10.858 100.745 1.019 112.622

védelmi célú erdıtelepítésre figyelembe vehetı terület (5. ökotípus) (ha)

7.997 3.267 3.799 15.063

Összesen (ha)

18.855 104.012 4.818 127.685

86 Az ÁESZ Kaposvári Igazgatósága által idıközben elkészült Somogy megye erdıtelepítési lehetıségeit tárgyaló, 5 évre szóló részletes terve 20 ezer hektárral számol. A Pécsi Igazgatóság 1999-ben készített terve nagy távra 39 ezer ha terület erdısítését célozta meg. Az erdıtelepítés szempontjából kiemelten kezelendı térségek: - Pécs környéki zagykazetták, meddıhányó fásítása - Somogyi dombvidék Ramann féle barna erdıtalajú meredek domboldalai - Kelet-Belsı-Somogy és Nyugat-Belsı-Somogy agyagbemosódásos barna erdıtalajú térségei - Balaton parti sávjában víz és partvédelmi, településvédelmi fásítás - Tengelici homokvidék környezetvédelmi funkciójú erdısítése. - Zselicség - Baranya-Somogy-Tolnai hegyhát - Mecsek hegység - Ormánság Az erdıtelepítések tervezett funkciói és fafajösszetétele A megvalósításra javasolt erdık többségét gazdasági elsıdleges rendeltetésbe célszerő sorolni, de a szélvédelem és talajvédelem is fontos lehet. A Duna-Dráva Nemzeti Park területén a természetvédelmi rendeltetés is elıtérbe kerülhet. Javasolt fafajmegoszlás: fafajcsoport tölgy akác kemény lomb lágy lomb fenyı Összesen:

terület (ha) 28.160 5.630 39.420 33.780 5.630 112.620

% 25 5 35 30 5 100

6.6.5. Észak-magyarországi régió hosszú távú erdıtelepítési javaslata A régió jellemzıi A régió területe 13.430 km2, Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád megyéket foglalja magába. Össz lakossága 1,280 millió. Erdıterülete 385.983 ha, az átlagos erdısültség 28,7 %. A régió korábbi fejlıdését megalapozó borsodi nehézipar gazdasági jelentısége megszőnt. Ugyanakkor a Mátra-Bükk üdülıkörzet idegenforgalmi szerepe nı a mátraaljai, bükkaljai borvidék ismertségével együtt. A térségben megélhetési gondok, súlyos szociális feszültségek alakultak ki.

87

Természeti adottságok Az ország egyik legváltozatosabb régiója, hiszen területén találkozik az Északiközéphegység és az Alföld. Jelentıs lignit-, barnakıszén- és érclelıhelyek mellett sok feltárt gyógyvízzel rendelkezik. Sok mőemléket, régi építészeti alkotást és együttest ıriz, de sok földtani (Aggtelek) és régészeti érdekesség is megtalálható a régióban. Erdıgazdálkodás A régió 28,7 %-át borító erdıterület zöme hegyvidéki területeken helyezkedik el, nagy összefüggı tömböket alkotva. Az alföldi rész erdısültsége sokkal alacsonyabb. A termıhelyi viszonyok nagyon változatosak, a homoktalajok, erdıtalajok, rendzinák, váztalajok egyaránt megtalálhatók, de meghatározóak a barna erdıtalajok. Ugyanez a változatosság jellemzı a fafajokra is, melyek 78 %-a ıshonos, 22 %-a nem ıshonos. Az erdık 54 %-a gazdasági, 45 %-a védelmi és 1 %-a közjóléti elsıdleges rendeltetéső. Erdıtelepítési programjavaslat A régió jelenlegi földhasználata A régió területének 55,6 %-át a mezıgazdaság hasznosítja, az erdıvel borított terület részaránya 28,7 %. A külterületi mg.-i területek mővelési ág megoszlása (KSH 2007)

Ter. (ha) %

Szántó 498.016 66,7

Rét 59.653 8,0

Legelı 136.756 18,3

Egyéb 52.449 7,0

Összesen 746.874 100,0

A mezıgazdasági terület 66,7 %-a szántó és 26,3 %-a gyep. A mezıgazdasági területek földminısége változatos képet mutat, elsısorban a domborzati tényezık befolyásolják a termıképességet. A régió nagy részét barna erdıtalajok borítják. Korábbi erdıtelepítések Régió ÉszakMagyarország

1985-1990 1991-1995 1996-2000 2001-2005 2006-2007

2.381

1.629

3.069

5.822

4.173

Összesen (ha)

17.074

88

Az erdıtelepítési program irányelvei A régió erdısültsége (28,7 %) jóval az országos átlag felett van, de további lehetıségek is vannak az erdıterület növelésére. A Hevesi dombvidék erodált domboldalai, az alföldi rész réti, szikes talajai nem alkalmasak gazdaságos mg.-i mővelésre. A Cserhát értékes termıhelyein jó minıségő tölgyes állományok létrehozása lehetséges. Az erdıtelepítési javaslatban figyelemmel kell lenni a természetvédelmi igényekre (természetes gyepek megırzése, természetszerő erdık létesítése). Az erdıtelepítésre figyelembe vehetı területek meghatározása Az 1996. évi erdıtelepítési program szerint a mezıgazdasági földminısítés alapján a régió gyenge minıségő, erdısítésre számbajövı területei a következık voltak:

mővelési ág

szántó legelı rét Összesen

minıségi osztály 6.min.o.-ból 7.-8.min.o.-ból 4.min.o.-ból

Heves megye

Borsod-AbaújZemplén megye

% 50 90 25 20

javasolt erdı 22.200 26.200 10.100 5.600 64.100

% 40 90 20 15

javasolt erdı 12.000 19.200 2.400 900 34.500

Nógrád megye

% 50 90 40 20

javasolt erdı 6.300 4.500 3.200 1.200 15.200

Régió össz. javasolt erdı (ha) javasolt erdı 40.500 49.900 15.700 7.700 113.800

A talajminıség és környezeti igény alapján elvégzett számítás szerint az erdıtelepítésre figyelembe vehetı mezıgazdasági terület a régió területén:

megye

Borsod-Abaúj-Zemplén Heves Nógrád Összesen

erdıtelepítésre javasolt terület (4+6 ökotípus) (ha)

95.775 26.337 32.276 154.388

védelmi célú erdıtelepítésre figyelembe vehetı terület (5. ökotípus) (ha)

21.351 10.673 8.128 40.152

Az erdıtelepítés szempontjából kiemelten kezelendı térségek: - Cserhát dombvidéke, Nógrádi medence - Mátra-Bükk-alja rossz minıségő szántói - Cserehát erdıtalajjal borított területei - Visonta külszíni lignitbánya rekultivációs területei - Bodrogköz és Taktaköz nem hasznosított réti talajai.

Összesen (ha)

117.126 37.010 40.404 194.540

89

Az erdıtelepítések tervezett funkciói és fafajösszetétele A megvalósításra javasolt erdık zöme gazdasági elsıdleges rendeltetésbe célszerő sorolni, de sok helyen (pl. a külszíni bánya rekultivációjánál) a talajvédelem és tájképvédelem is fontos szerepet kap. Javasolt fafajmegoszlás: fafajcsoport tölgy akác kemény lomb lágy lomb fenyı Összesen:

terület (ha) 69.470 15.440 30.880 30.880 7.720 154.390

% 45 10 20 20 5 100

6.6.6. Észak-alföldi régió hosszú távú erdıtelepítési javaslata A régió jellemzıi A régió területe 17.729 km2, Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok és SzabolcsSzatmár-Bereg megyéket foglalja magába. Összlakossága 1,547 millió fı. erdıterülete 215.540 ha, az átlagos erdısültség 12,2 %. A régió legjelentısebb erıforrása a termıföld, továbbá a földgázmezık és hévíz elıfordulások. Nyugat-kelet irányba nagy áteresztı képességő fıforgalmi tengely (közút, vasút) szeli át Szolnok-Záhony között. Természeti adottságok A régiót alapvetıen az egysíkú felszínforma jellemzi, a talajadottságok azonban igen változatosak. A löszön kialakult csernozjomtól a homoktalajokon és a kovárványos barna erdıtalajokon keresztül a gyenge termıképességő szikes talajokig sokféle talaj fordul elı. Éghajlata szélsıséges, országos viszonylatban is itt a legnagyobb a hımérséklet ingadozása. A szeszélyes csapadékeloszlás mellett gyakoriak az aszályos idıszakok. A régió fı vízgyőjtıje a meglehetısen ingadozó vízjárású Tisza. Erdıgazdálkodás A régió 12,2 %-át borító erdıterület zöme a régió keleti, nyírségi tájegységében található, Szolnok megye erdısültsége azonban alig több 5 %-nál. A régió nyugati fele szinte teljes egészében az erdıssztyepp klímába tartozik, míg a keleti fele a valamivel kedvezıbb cseres klímába. Leggyakoribb fafaj az akác, tölgy, nemes nyár, a fenyıkbıl Hajdú-Biharban található a legtöbb. Az erdık 79 %-a gazdasági, 18 %-a védelmi, 2 %-a közjóléti elsıdleges rendeltetéső (egyéb 1 %).

90

Erdıtelepítési javaslat A régió jelenlegi földhasználata A régió területének 71,2 %-át a mezıgazdaság hasznosítja, az erdıvel borított terület részaránya 12,2 %. A külterületi mg.-i területek mővelési ág megoszlása (KSH 2007)

Ter. (ha) %

Szántó 970.918 76,9

Rét 80.367 6,4

Legelı 151.775 12,0

Egyéb 59904 4,7

Összesen 1.262.964 100,0

A mezıgazdasági terület 76,9 %-a szántó és 18,4 %-a gyep. A mezıgazdasági területek földminısége változatos képet mutat, az Alföldön a mikrodomborzatnak igen jelentıs termıhely befolyásoló hatása van vízgazdálkodási és klimatikus szempontból egyaránt. Korábbi erdıtelepítések Régió ÉszakAlföld

1985-1990

1991-1995

1996-2000

2001-2005

2006-2007

Összesen (ha)

10.609

9.248

14.467

17.970

9.932

62.226

Az erdıtelepítési program irányelvei A régió erdısültsége (12,2 %) jóval az országos átlag alatt van, így új erdık létrehozása fontos környezetvédelmi, tájképvédelmi, talajvédelmi érdek. A jó minıségő hajdúsági mg.-i területeken nagyon fontos a szélvédı fásítások elvégzése, a homokterületen található gyenge szántók hasznosításában is kiemelt helyet kaphat az erdısítés. Az erdıtelepítési javaslatban figyelembe kell venni a természetvédelmi igényeket (természetes gyepek megırzése, természetszerő erdık létesítése). Az erdıtelepítésre figyelembe vehetı területek meghatározása Az 1996. évi erdıtelepítési program szerint a mezıgazdasági földminısítés alapján a régió gyenge minıségő, erdısítésre számbajövı területei a következık voltak:

91

mővelési ág

minıségi osztály

Hajdú-Bihar megye

% szántó legelı rét Összesen

5.min.o.-ból 6.min.o.-ból 7.-8.min.o.-ból 4.min.o.alatt

50 60 90 20 15

javasolt erdı 25.200 13.900 7.500 3.700 2.400 52.700

Jász-NagykunSzolnok megye javasolt % erdı 50 33.900 60 23.600 90 12.200 20 300 15 600 70.600

SzabolcsRégió össz. Szatmár-Bereg javasolt erdı megye (ha) javasolt javasolt erdı % erdı 50 33.900 93.000 70 29.500 67.000 90 19.100 38.800 50 1.500 5.500 20 4.000 7.000 88.000 211.300

A talajminıség és környezeti igény alapján elvégzett számítás szerint az erdıtelepítésre figyelembe vehetı mezıgazdasági terület a régió területén:

megye

Hajdú-Bihar Jász-Nagykun-Szolnok Szabolcs-Szatmár-Bereg Összesen

erdıtelepítésre javasolt terület (4+6 ökotípus) (ha)

védelmi célú erdıtelepítésre figyelembe vehetı terület (5. ökotípus) (ha)

18.936 17.269 52.656 88.861

48.267 72.855 72.922 194.044

Összesen (ha)

67.203 90.124 125.578 282.905

Nagyon valószínősíthetı, hogy a régión belül Szolnok- és Hajdú-Bihar megye területén a védelmi rendeltetéső erdı mennyisége növekedni fog, míg a Szabolcsi erdıterület növekedésben reális cél a gazdasági rendeltetéső erdık telepítése. Erdıtelepítés szempontjából kiemelten kezelendı térségek: - Nyírségi homokvidék - Szolnoki-ártér - Nádudvar környéki szélvédı sávok a jó minıségő szántók védelmére Az erdıtelepítések tervezett funkciói és fafajösszetétele A megvalósításra javasolt erdık zömét gazdasági elsıdleges rendeltetésbe célszerő sorolni, de a szélvédelem és talajvédelem is fontos lehet. Védett területen a természetvédelmi rendeltetés is elıtérbe kerülhet. Javasolt fafajmegoszlás: fafajcsoport tölgy akác kemény lomb lágy lomb Összesen:

terület (ha) 26.660 17.770 26.660 17.770 88.860

% 30 20 30 20 100

92

6.6.7. Dél-alföldi régió hosszú távú erdıtelepítési javaslata A régió jellemzıi A régió területe 18.339 km2, Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megyéket foglalja magába. Összlakossága 1,360 millió fı. Erdıterülete 229.462 ha, az átlagos erdısültség 12,5 %. A régió legfıbb természeti kincse a termıföld, de jelentıs a szénhidrogén termelés is, ami az ország termelésének jelentıs hányadát teszi ki. Természeti adottságok Az ország legnagyobb kiterjedéső térsége, melynek területe síkvidéki, melyen többnyire homok és csernozjom talajok alakultak ki. Vízhálózatának törzsét a Duna, a Tisza, valamint annak mellékfolyói a Maros és Kırösök adják. A területen jelentıs öntözıkapacitást biztosító mesterséges csatornahálózat található. Éghajlata kontinentális, gyakori hımérsékleti szélsıségekkel, és nyári aszályokkal. Erdıgazdálkodás A régió 12,5 %-át borító erdıterület zöme a Duna-Tisza közén helyezkedik el, míg Csongrád és Békés megye erdısültsége mélyen az országos átlag alatt van. (Békés megye 4,5 %-kal a legkisebb az országban. A termıhelyi viszonyokat a homoktalajok jellemzik, de a termékenységet nagyban befolyásolják a mikrodomborzati tényezık. A terület teljes egészében az erdıssztyepp klímába tartozik. Az erdık 75 %-a gazdasági, 24 %-a védelmi és mindössze 1 %-a közjóléti elsıdleges rendeltetéső (egyéb 0 %). Erdıtelepítési programjavaslat A régió jelenlegi földhasználata A régió területének 71,7 %-át a mezıgazdaság hasznosítja, az erdıvel borított terület részaránya 12,5 %. A külterületi mg.-i területek mővelési ág megoszlása (KSH 2007)

Ter. (ha) %

Szántó 1.027.474 78,1

Rét 50.230 3,8

Legelı 178.076 13,5

Egyéb 60.011 4,6

A mezıgazdasági terület 78,1 %-a szántó és 17,3 %-a gyep.

Összesen 1.315.791 100,0

93 A mezıgazdasági területek földminısége változó képet mutat, elsısorban az alapkızet és mikrodomborzati tényezık befolyásolják a termıképességet. Legnagyobb kiterjedéső csernozjom talajaink itt találhatók. Korábbi erdıtelepítések Régió DélAlföld

1985-1990

1991-1995

1996-2000

2001-2005

2006-2007

Összesen (ha)

8.520

5.587

9.421

12.284

7.831

43.643

Az erdıtelepítési program irányelvei A régió erdısültsége 12,5 %, messze az országos átlag alatt van, így gazdasági, földhasznosítási és környezetvédelmi szempontok is indokolják az erdıterület növelését. A Duna-Tisza közi homokhátság futóhomokos, szélverésnek kitett területein igen nagy jelentıségőek a talajvédelmi, szélvédelmi erdısítések, fásítások, melyek a széleróziós károk csökkentése mellett az egyes táblák mikroklimatikus körülményeit is kedvezıbbé teszik. A régióban elıforduló szikes talajok erdısítése gondos termıhelyfeltárást és elmélyült szakmai hozzáállást igényel. A helyi konkrét ismeretek birtokában gondos egyeztetés szükséges a természetvédelmi érdekekkel. Az erdıtelepítésre figyelembe vehetı területek meghatározása Az 1996. évi erdıtelepítési program szerint a mezıgazdasági földminısítés alapján a régió gyenge minıségő, erdısítésre számbajövı területei a következık voltak:

mővelési ág

szántó legelı rét Összesen

minıségi osztály 5.min.o.-ból 6.min.o.-ból 7.-8.min.o.-ból 4.min.o.-ból

Bács-Kiskun megye

% 40 90 20 15

javasolt erdı 21.500 33.600 9.600 5.100 69.800

Békés megye

% 50 70 90 20 15

javasolt erdı 22.300 13.500 5.200 1.100 700 42.800

Csongrád megye

% 40 90 20 15

javasolt erdı 13.900 13.100 4.400 2.100 33.500

Régió össz. javasolt erdı (ha) javasolt erdı 22.300 48.900 51.900 15.100 7.900 146.100

94

A talajminıség és környezeti igény alapján elvégzett számítás szerint az erdıtelepítésre figyelembe vehetı mezıgazdasági terület a régió területén:

megye

Bács-Kiskun Békés Csongrád Összesen:

erdıtelepítésre javasolt terület (4+6 ökotípus) (ha)

védelmi célú erdıtelepítésre figyelembe vehetı terület (5. ökotípus) (ha)

76.266 8.086 41.972 126.324

2.333 105.207 16.884 124.424

Összesen (ha)

78.599 113.293 58.856 250.748

Az erdıtelepítés szempontjából kiemelten kezelendı térségek: - Duna-Tisza közi homokhát (Dorozsma-Majsai-homokhát, Kiskunsági-löszös hát) - Berettyó-Körösvidék réti talajú és enyhén szikes területei - nagy mg.-i táblák szélvédı fásítása fıként a Békés-Csanádi háton és a BékésCsongrádi síkon - mérsékelten szikes talajú területeken Az erdıtelepítések tervezett funkciói és fafajösszetétele Az erdıtelepítésre figyelembe vehetı területek között a gazdasági rendeltetéső erdık mellett egyre nagyobb jelentıséggel bírnak azok a telepítések, melyeknél a fı szempont nem a gazdaságosság, hanem azok a környezetvédelmi hatások (pl.: talajpusztulás, talaj és vízerózió csökkentése, szélvédelem, zajcsökkentés, stb.), melyek a megfelelı szerkezető és fafajú erdıtelepítés esetén jelentkeznek. Ugyancsak fontos szerep jut az erdısávoknak, fásításoknak a vonalas létesítmények mentén, ahol védı funkciójuk mellett tájformáló, tájkarakter alakító hatásuk is jelentıs. Javasolt fafajmegoszlás: fafajcsoport tölgy akác kemény lomb lágy lomb fenyı Összesen:

terület (ha) 44.210 18.950 12.630 31.580 18.950 126.320

% 35 15 10 25 15 100

95

96

97

98

99

100

101

102

6.7. A tervezett erdıtelepítések várható fafajösszetétele, funkciói Az erdık jellegét, minıségét, ökológiai és ökonómiai teljesítı képességét alapvetıen a termıhely határozza meg. A tartamos erdıgazdálkodás strtégiáját, az alkalmazandó fafajokat és eljárásokat ezért a termıhelyi viszonyok várható változását figyelembe véve lehet meghatározni. Az utóbbi években világszerte tapasztalható az éghajlat felmelegedése. A kutatók egy része szerint globális klímaváltozás várható és ez a folyamat viszonylag gyorsan bekövetkezik. Hatására a termıhelyi viszonyok szárazabbá válnak, ami hosszabb távon kihat az erdık fafajösszetételére, állapotára. A globális változás mellett jelentkezik a korábbi vízrendezések nyomán létrejött vízhiány, amit a talajvízszint csökkenése (Az Alföldön 2-3 méter) és a források kiapadása is jelez. Az ország erdeit valamikor kizárólag ıshonos fafajokból álló természetes állományok alkották. Elsısorban emberi tevékenység hatására ma már az erdık közel fele nem ıshonos fafajokból álló kultúrerdıkbıl áll. A jövıbeni erdıkép sem fogja nélkülözni az ökológiailag kedvezıtlenebb kultúrerdıket, de törekedni kell arra, hogy arányuk csökkenjen a természetszerő erdık javára. Azokon a területeken – ilyen az Alföld nagy része – ahol korábban nem volt erdı vagy a környezet az emberi beavatkozások következtében (vízrendezés, mezıgazdaság) alapvetıen megváltozott, az ıshonos fafajok és a természetközeli erdıgazdálkodás alkalmazása nagy problémát jelent, az „eredeti” növénytakaró helyreállítása ökológiai okokból illúziónak tőnik. Az elmúlt két évszázad vízrendezése alapvetı változásokat hozott az alföldi erdık zömét kitevı láp és ligeterdık világára. Valószínőtlennek látszik abban bízni, hogy a vízháztartás helyreállításával – ha ez egyáltalán lehetséges – az eredeti táj rekonstruálható. Ha az emberi beavatkozás által bekövetkezett változás mellé a klímaváltozás perspektíváját is figyelembe vesszük, akkor a távlati fafajválasztási stratégia kialakításánál fontos szerepet kell hogy kapjon a klímaváltozásra való felkészülés. Maximálisan elfogadható, hogy a biodiverzitást, a változatosság különbözı formáit a stabilitás legbiztosabb garanciájaként értelmezzük. Természetesen ott, ahol ennek termıhelyi lehetısége adott, az ún. „ıshonos” fafajok alkalmazását elınyben kell részesíteni. Ha a valószínősíthetı klímaváltozásokat komolyan vesszük, törekednünk kell olyan mesterséges populációk, fajok telepítésére is, melyek a várható változásokhoz alkalmazkodni képesek.

103 A nem ıshonos fajok, azaz a „tájidegen” fajok közül használhatók elsısorban, amelyek már a jelenlegi, leromlott ökológiai feltételek között igazolták alkalmazkodó képességüket. A fafajválasztás gyakorlatát a termıhelyi adottságok és a várható klimatikus változások figyelembe vételén kívül alapvetıen befolyásolja a mostanra kialakult gazdasági és birtokpolitikai helyzet. Az erdıtelepítési lehetıségek legnagyobb részben magántulajdoni formában valósulhatnak meg. Alapfeltétel, hogy a földek erdıtelepítéssel való hasznosítását csak akkor választja a földtulajdonos, ha attól gazdasági hasznot remél. Valószínősíthetı, hogy a földtulajdonos szándékát sokkal inkább ez a gazdasági racionalitás fogja jellemezni, mint az ökológiai megfontolások. Nem annyira erdıben, inkább minél hamarabb kitermelhetı és értékesíthetı faanyagban gondolkodik. A biológiai diverzitásra törekvı erdész, ökológus szemléletmód, valamint a minél rövidebb megtérülésre és minél nagyobb haszonra törekvı földtulajdonosi érdek között jelentkezik konfliktus. Nagy figyelmet kell fordítani a természetvédelem alatt álló területekre, ahol az erdıtelepítés helyének, fafajainak, a telepítési technológiának megválasztásához a természetvédelmi hatóság elızetes hozzájárulása szükséges. Természetszerő erdık telepítése indokolt a Natura 2000 hálózat területein is. A fenti elveket, adottságokat és lehetıségeket figyelembe véve az alábbi állománytípus megoszlást javasoljuk:

104

Erdıtelepítésre figyelembe vehetı területek állománytípus javaslata (ha) Megye, Régió Pest megye és Budapest Közép-magyarországi régió Fejér megye Komárom-Esztergom megye Veszprém megye Közép-dunántúli régió Gyır-Moson-Sopron megye Vas megye Zala megye Nyugat-dunántúli régió Baranya megye Somogy megye Tolna megye Dél-dunántúli régió Borsod-Abaúj-Zemplén megye Heves megye Nógrád megye Észak-magyarországi régió Hajdú-Bihar megye Jász-Nagykun-Szolnok Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Észak-alföldi régió Bács-Kiskun megye Békés megye Csongrád megye Dél-alföldi régió Országos összesen %

erdısítésre figyelembe vehetı területek tölgy

akác

7680 7680 1450 4270 12420 18140 7690 2870 8780 19340 3180 24740 240 28160 43000 11870 14600 69470 6960 5900 13800 26660 22990 3440 17780 44210 213660 31,3

12800 12800 1100 6200 7210 14510 5250 1550 4800 11600 750 4800 80 5630 9440 2800 3200 15440 2470 1800 13500 17770 15760 950 2240 18950 96700 14,1

kemény lomb

10240 10240 1280 7100 9760 18140 2300 2850 6450 11600 3620 35500 300 39420 18100 5100 7680 30880 5730 5970 14960 26660 7630 800 4200 12630 149570 21,9

lágy lomb

15380 15380 1220 5600 7690 14510 12600 3100 3640 19340 2930 30500 350 33780 20330 5350 5200 30880 3770 3600 10400 17770 16630 2450 12500 31580 163240 23,9

fenyı

5120 5120 500 2650 4110 7260 3750 3300 8420 15470 380 5200 50 5630 4900 1220 1600 7720 ----13250 450 5250 18950 60150 8,8

összesen

51220 51220 5550 25820 41190 72560 31590 13670 32090 77350 10860 100740 1020 112620 95770 26340 32280 154390 18930 17270 52660 88860 76260 8090 41970 126320 683320 100,0

Az erdıtelepítések a termıhely termıképességét legjobban hasznosító fafajokkal történjenek. Az ıshonos fafajokat, ahol lehet, elınybe kell részesíteni. A lehetséges erdıtelepítések területe az egyes megyékben változó. Legjelentısebb volumenő erdısítés Somogy és Borsod-Abaúj-Zemplén megyékben prognosztizálható, ami azzal magyarázható, hogy az erdısítésre figyelembe vehetı területek kijelöléséhez a vizsgálati módszer elég nagy súllyal vette figyelembe az erdıvel nem borított erdıtalajok jelenlétét. Így az Északi-középhegység hegyvidéki területein és a Somogyi dombság területén a tölgy és kemény lombos fafajokkal történı erdısítések volnának kívánatosak az egykori állapotok részbeni rehabilitálása céljából. Nagy súlyt kell helyezni az elegyítésre, monokultúrák telepítése csak ültetvények esetében fogadható el. Az Alföldön Szabolcs-Szatmár-Bereg és Bács-Kiskun megyékben várható nagy mértékő erdıtelepítés.

105 Ez a két megye adja már hosszabb ideje az évenkénti erdısítések döntı többségét. Az erdısítésnek már hagyománya alakult ki. Itt azonban a tulajdonosi érdekek és a szolid termıhelyi feltételek miatt az ültetvények (akác, fenyı, nemes nyár) létesítésének a valószínősége is nagyobb, mint a jobb termıhelyekkel rendelkezı térségekben. A Duna-Tisza közén fenyvesek is telepíthetık, a kocsányos tölgyesek telepítése a szikes és réti talajú tájakon lesz jelentıs. Az erısen szikes termıhelyő talajokon (Nagykun-Hajdúhát, Körösvidék) nagy területen csak olyan ligetes tölgyest lehet létrehozni, amely inkább csak a környezetjavítást és tájalakítást szolgálja. Általában igaz az a megállapítás, hogy az éghajlati és termıhelyi szélsıségeket az ıshonos fajok és populációk képesek a legjobban elviselni. Nemritkán azonban a nem ıshonos pionír jellegő fajok alkalmazkodó képessége jobb, produkciója nagyobb, mint az ıshonos fajoké. Sajnos a gyenge minıségő, száraz termıhelyeken alkalmazható ıshonos fajok fajválasztéka is csekély. A síkvidéki területek erdeinek fafajmegválasztása jelenti a legnagyobb gondot, mert a rendkívül szélsıséges termıhelyi viszonyok között nehéz olyan „ıshonos” erdıtársulásokat létrehozni, melyek ökonómiai szempontból is elfogadhatók. Az erdıtelepítések tervezett elsıdleges rendeltetése nagyobbik részben gazdasági (70 %-ban), kisebbik részben (30 %) védelmi rendeltetéső lehet. Ez az arány a jelenleginél nagyobb jelentıséget tulajdonít a nem gazdasági erdıknek, ami megfelel az 1992. évi riói UNCED konferencia által deklarált „fenntartható fejlıdés” szakmai elıírásnak, azaz a társadalomnak az erdıvel kapcsolatos materiális (fatermesztési) és un. immateriális (rekreációs-üdülési, környezetvédelmi) igényeit úgy kell kielégíteni, hogy eközben az erdıvagyon semmilyen vonatkozásban csorbát ne szenvedjen. Általánossá kell válnia annak a szemléletnek, amely az erdıt többé már elsısorban nem gazdasági (fatermelést szolgáló) objektumnak tekinti, hanem a bioszféra markáns, fontos elemének, a legmagasabb szinten szervezıdött, bonyolult szárazföldi ökoszisztémának, amely nélkülözhetetlen szerepet tölt be az ember biológiai életfeltételeinek biztosításában. Emellett természetesen semmi mással nem helyettesíthetı életteret nyújt rengeteg növény- és állatfajnak is. A mai elsıdleges rendeltetés arányának eltolódásához vezet az az erdıtörvényi elıírás is, amely szerint minden védett természeti területen lévı erdı elsıdleges rendeltetése védett erdı. Tehát azok az új erdık, amelyek a nemzeti parkok területén, tájvédelmi körzetekben és egyéb védett területeken létesülnek, védelmi elsıdleges rendeltetésőek lesznek. Az új erdık telepítésével elérhetı, hogy az ország ökológiai viszonyai javuljanak, agroökológiai potenciálja pedig optimálisan hasznosulhasson. Javuljanak a mezı- és vízgazdálkodás, s a természeti tájban tevékenykedı más nemzetgazdasági ágak mőködési feltételei.

106 A veszélyeztetett talajokat védi a deflációtól és eróziótól, esztétikailag szépül a táj és a települések környezete. Dombvidékeinken a vízerózió által veszélyeztetett 0,6 millió hektár, közepesen erodált 0,9 millió hektár és gyengén erodált 0,8 millió hektár. A szélerózió (defláció) által sújtott terület 1-1,5 millió hektárt tesz ki. Ezeken a területeken nagy jelentıségőek a védıerdın belül a talajvédı-, mezıvédı-, vízés partvédelmi, településvédelmi és tájképvédelmi rendeltetéső erdık. A különbözı védıerdık között fıleg az Alföldön fontos szerepe lehet a különbözı fásításoknak, a mezıvédı erdısávoknak, a közlekedési utakat védı hófogó sávoknak és leginkább a dombvidéken elıforduló un. küszöb alatti erdıknek, ahol az erdısítésbıl várhatóan gazdasági haszon nem, vagy csak nagyon csekély mértékben keletkezik, ami nem áll arányban a létesítés költségével, ugyanakkor fontos környezetvédelmi közérdek főzıdik a terület erdısítéséhez. Itt említjük meg az ültetvényszerően telepített nemes nyárasok létesítésének lehetıségét. Ezek zömmel az Alföldön, kizárólag szántóterületeken, gondos termıhely feltárás után, csak arra alkalmas területeken létesüljenek, hogy ne alakulhassanak ki a 70-es évek óta ismert újabb „nyár temetık”. Az ilyen helyen telepített nemes nyárasok nagy gazdasági értéket képviselnek és fahozamuk az erdıgazdálkodás számára nélkülözhetetlen. Sokszor elhangzik olyan természetvédelmi érvelés a mesterséges, fıleg ültetvényszerő telepítés ellen, hogy az „eredeti” növényzet megsemmisítésével fajokban (növény és állat) elszegényedik a terület és az ültetett monokultúra sem kedvez a faji sokféleségnek. Ez igaz akkor, ha az erdı ısgyepen, sziklakopáron létesül, de más a helyzet szántó, vagy volt szántóterület igénybevétele esetén, hiszen ezeken semmiféle „eredeti növényzet” nem volt és a létesített nemes nyáras (vagy akácos, vagy feketefenyves) mindenképpen kedvezıbb környezeti feltételeket jelent, mint egy évente mővelt szántó vagy egy felhagyott parlag. 6.8. A tervezett erdıtelepítések várható költségigénye Az erdıtelepítés költségigényes tevékenység és emellett a telepítı földtulajdonos számára csak hosszú idıtávon (fafajtól függıen 20-100 év távlatában) megtérülı beruházás. Ugyanakkor az erdıtelepítés a mezıgazdasági földterület hasznosítás szerkezetének hosszú távra kiható változását is szolgálja és a létesítendı erdı immateriális javaival a tulajdonosán kívül az egész társadalomnak is javára válik. A hosszú távú társadalmi hasznosságát felismerve a világon sok helyütt állami támogatást élvez az erdıtelepítési tevékenység. Így volt ez Magyarországon a rendszerváltást megelızı idıszakban és azt követıen is. Jelenleg, amikor a nemzeti támogatások megszőnnek, Európai Uniós közösségi forrásokból finanszírozhatók az erdıtelepítések.

107 A támogatás célja: - a mezıgazdasági mővelésre kevésbé alkalmas területek erdıgazdasági mővelés alá vonása; - az erdık védelmi, gazdasági, szociális és közjóléti szerepének növelése, - az egész Közép-európai régió környezeti állapotára kiható, levegıtisztító, szén-dioxid-megkötı, biodiverzitást növelı, talajvédelmi és kedvezı vízgazdálkodást elısegítı hatások érvényesítése; - a vidéki térségek természeti és táji örökségének fenntartása, a lakosság életkörülményeinek javítása; - az erdészeti ágazat fejlesztése révén a vidéki foglalkoztatottsági viszonyok javítása; - az erdıterület növelésével a fa, mint a megújuló, környezetbarát és természetes energiaforrás mennyiségének biztosítása, valamint az ország faanyagszükségletének egyre nagyobb arányban hazai forrásból történı kielégítése. A támogatás több részbıl tevıdhet össze: - Elsı kivitel támogatása, amely magába foglalja az ültetésen kívül (ami tartalmazza az ültetıgödör vagy magágy készítését, a csemete, suháng földbe való kihelyezését, illetve a magvetést, a sorkitőzést a kitőzı anyag árával és helyszínre szállításával) a tervezés (talajvizsgálat, tervdokumentáció összeállítása), a talajelıkészítés, a szaporítóanyag, a növényvédelem, célállománytípustól (fafajtól) függıen a tıre vágás, egy szálra metszés, az országos átlagnak megfelelı 20 %-os természetes csemetepusztulás pótlásának valamennyi (munkaerı, anyag, energia) költségét is. -

Ápolás támogatása tartalmazza a biotikus károsító hatások ellen szükséges védıintézkedéseket, az erdıtelepítés évenkénti ápolását (gépi gyomirtás, kapálás, sarlózás, nyesés, stb.), károsítók elleni védelmét, tőzvédelmi pászta szántását, valamint tisztántartását. Az ápolási támogatás a telepítést követı 5 évben jár.

-

Kiegészítı támogatások az új erdıtelepítések talajának, élıvilágának, faanyagának védelmét szolgáló többletráfordításokat (pl.: padkaképzés, kerítésépítés, villanypásztor létesítés, bakhát kialakítás költsége) térítik meg.

-

Jövedelempótló támogatást a gazdák a beerdısítéssel megszőntetett mezıgazdasági termelésbıl származó jövedelmüknek a pótlására vehetik igénybe. A jövedelempótló támogatás fafajcsoportonként és a megszőntetett mővelési ág függvényében differenciáltan 5-15 évig vehetı igénybe.

Az erdıtelepítésre javasolt területek beerdısítésének várható költségét a jelenleg igénybe vehetı uniós támogatás figyelembe vételével a következı táblázat foglalja össze:

108

Az erdıtelepítési program megvalósításának becsült támogatás igénye jelenleg érvényes támogatási feltételek mellett

Telepítési támogatások összege:

778.157.100 euro

Ápolási támogatások összege:

735.325.450 euro

Kiegészítı támogatások összege:

80.629.856 euro

Jövedelempótló támogatások összege:

1.431.001.600 euro

Összes támogatási igény:

3.025.114.006 euro

110

111

6.9. A tervezett erdıtelepítések megvalósításának üteme A hosszú távra tervezett erdıtelepítési program megvalósításának sikerességét az e célra felhasználható támogatási keret mennyisége és az erdıtelepítésre igénybe vehetı területeket birtokló tulajdonosok szándéka befolyásolja. - Az erdıtelepítésre igénybe vehetı támogatások jogcímei és az azokhoz kapcsolódó normatív támogatási összegek mértékei kedvezıek és elısegítik a program megvalósulását. - A telepítésre vállalkozó magántulajdonosok tıkeszegénysége miatt az utófinanszírozás okoz gondot, ezért a korábbi nemzeti támogatási rendszerben megszokott részleges elıfinanszírozás bevezetése a jelenleginél nagyobb lendületet adhatna a program megvalósításának. - A nemzetgazdaság fafajpolitikai irányelveinek megfelelıen a támogatási rendszer differenciáltan kezeli az erdıtelepítést, ıshonos és nem ıshonos fafajok alkalmazása esetén. Ez megnyilvánul a telepítési egységárak hektáronkénti normatív támogatási öszszegében és a jövedelempótló támogatás idıtartamának meghatározásában is. Ennek ellenére a nem ıshonos fajok (különösen az akác) telepítése népszerőbb a kívánatosnál. Ezért a támogatási rendszer célállomány-típusonkénti differenciálása javasolható. Azokon az erdıtalajokon, ahol ıshonos fafajokból álló célállománytípus telepítésével jó minıségő erdı létesítésére volna lehetıség, ott a nem ıshonos fajokból álló célállományok létesítését a jelenleginél mérsékeltebben kellene támogatni. Az ílymódon megtakarított összegek az ıshonos fajok telepítési támogatására átcsoportosíthatók volnának. A jelenleg mőködı támogatási rendszer eddigi tapasztalatai alapján a 15-17 ezer ha/év intenzitású megvalósulás reális célkitőzésnek számít. Ilyen megvalósulási ütem mellett a program megvalósulására és a 27 %-os erdısültségi arány elérésére 40-45 év távlatában van esély. A megvalósulás átlagos évenkénti költségigénye a jelenlegi támogatási feltételekkel 70-75 millió euro körül valószínősíthetı.

112

6.10. Az erdıtelepítés megvalósítása során várható eredmények Az erdıtelepítési program sikeres végrehajtása nyomán számos kedvezı hatás jelentkezik, amelyek nemcsak a magyar viszonyokat javítják, hanem kihatnak a tágabb európai régióra is. Társadalmi gazdasági eredmények - Az erdıtelepítés kedvezı hatással lesz az ország mezıgazdasági struktúrájának kialakítására. - A kedvezıtlen adottságú alföldi térségekben kedvezıen változik a mővelési ágak szerkezete, a mezıgazdasági mőveléső földek erdısítésének kétharmada az Alföldön várható. - Az erdıtelepítés és ápolás kiegészítı munkalehetıséget és jövedelmet biztosít elsısorban a képzetlen munkaerı számára. - A telepített új erdıkben való gazdálkodás több tízezer vidéki mezıgazdasági földtulajdonos számára fog kiegészítı tevékenységet és ebbıl származó kiegészítı jövedelmet adni. - Hosszabb távon kedvezı hatása lesz az ország fa nyersanyagellátására és az Európai Unió felé irányuló faexportra. A program során létesített erdık összes fahozama 15.000 ha/év telepítési ütemezéssel és évi 7 m3/év/ha átlagos folyónövedékkel számolva 103 millió m3 a 45 évre elhúzódó megvalósítási idıtartam alatt. - A megtermelt faanyag feldolgozása újabb lehetıség a vidéki népesség foglalkoztatására. - Az erdıtelepítés tájformáló hatása kedvezıen hat a falusi turizmus fejlesztési térségeiben, bıvül az erdık rekreációs, közjóléti funkciója, a vidéki térségek idegenforgalmi vonzereje. Eredmények a környezet javításában - Az új erdık több mint 200 ezer hektáron csökkentik a deflációs károkat, 250 ezer hektáron akadályozzák meg az eróziót. Ez a telepített erdık tágabb környezetében lévı mezıgazdasági területekre is kedvezıen hat. - Az évi 15 ezer ha-os ütemő 40-45 éves idıtávlatban megvalósítandó erdıtelepítés ezen idıtartam alatt 103 millió m3 fanövedéket produkál. - A fenti ütemben végrehajtott erdısítés által létrejövı fatömeg cca 130 millió tonna CO2-t köt meg a légkörbıl tartósan és épít be a föld feletti fatömegébe és jelentıs mennyiségő oxigént is termel. Ennek hatása a tágabb európai régióra is kedvezı lesz. - A program illeszkedik a mezıgazdasági földhasználati zónarendszer igényeihez és követelményrendszeréhez. A tervezett kiemelt erdıtelepítési programok kedvezı módon járulnak hozzá a hátrányos helyzető térségek fejlesztéséhez, a kedvezıtlen termıhelyek, belvizes területek hosszú távú hasznosításához.

113 A 40-45 év alatt 15.000 ha/év intenzitással megvalósuló országos erdıtelepítési program a II. világháború után megkezdett és 700 ezer ha új erdı telepítését eredményezı programnak méltó folytatása lesz és teljesítése nyomán az ország erdısültsége újabb 7 %-kal növekedhet.