Õszi emlékmûvek Monumente de toamnã

Õszi emlékmûvek Monumente de toamnã Kolozsvár | Cluj | 2008

Õszi emlékmûvek Festészeti kiállítás a Galeria Quadro megnyitója alkalmából. Kolozsvár, 2008. november 24. — december 6. Monumente de toamnã Expoziþie de picturã organizatã cu ocazia deschiderii Galeriei Quadro. Cluj, 24 noiembrie - 6 decembrie 2008. A kiállítás szervezõje | Curatorul expoziþiei: Székely Sebestyén György

Köszönjük a kiállító mûvészeknek és a mûgyûjtõknek, hogy mûveiket kölcsönözték a kiállításra. Külön köszönet Sümegi György mûvészettörténésznek és Kancsura István mûvésznek a szervezésben nyújtott segítségért. Mulþumim artiºtilor ºi colecþionarilor care au împrumutat opere de artã pentru expoziþie. Mulþumiri speciale istoricului de artã Sümegi György ºi artistului Kancsura István pentru sprijinul acordat în organizarea expoziþiei.

A bevezetõt írta és a katalógust szerkesztette | Introducere ºi catalog de: Székely Sebestyén György Fényképek | Fotografii: Feleki István Magyar nyelvû lektorálás | Corectura în limba maghiarã: Szuszámi Zsuzsa Román nyelvû lektorálás | Corectura în limba românã: Claudiu Groza Tervezés | Design grafic: Timotei Nãdãºan Nyomda | Tipografie: IDEA Design&Print, Kolozsvár | Cluj Kiadó | Editat de: Galeria Quadro, Kolozsvár | Cluj, 2008

Monumente de toamnã

Õszi emlékmûvekÕszi emlékmûvek Monumente de toamnã

Barátokat, rokonokat hívtunk meg közös asztalhoz, lakomára és beszélgetni, egy októberi délután. Különbözõ mûvészektõl válogattunk olyan alkotásokat, amelyek talán sohasem fognak így találkozni a mûvészettörténet-könyvekben. A képek csak eszközök — szavak — számunkra, amelyek bizonyos társításban másképpen hangzanak, mint külön-külön. Másképpen szólnak önmagukról és alkotójukról. Lehet, életükben a mûvészek nem ismerték egymást, mi úgy érezzük, mégis rokonok. Képeik halkabb vagy harsányabb szavaiból talán közös mondat fogalmazódhat meg. Ennek reményében teremtettük meg a találkozás lehetõségét. A válogatott festmények közös vonása, hogy nem csupán jelenetek, tájak, ábrázolások, pillanatok és érzetek tükrözõdései, hanem emléket állító mûvek. Akárcsak a fényképek és az ikonok, megörökítésre vágynak. A festészet kontemplatív oldaláról válogatott alkotások ezek. Nem a virtuozitás, nem a formakeresés vagy a modernitásra való törekedés, hanem a kontempláció, az elmélyülés, a befele nézés sajátos jegyeit viselik magukon.

Am invitat prieteni ºi rude la o masã comunã, la ospãþ, într-o dupã-amiazã de octombrie. Am selectat lucrãri de la artiºti diverºi, lucrãri care poate nu o sã se regãseascã niciodatã astfel într-o carte de istoria artei. Imaginile sunt doar instrumente – cuvinte – pentru noi, care în diferite contexte sunã diferit ºi mãrturisesc diferit despre ele însele ºi creatorii lor. Poate cã mulþi dintre artiºtii de la masã nici nu s-au cunoscut în viaþã, sau nici nu au auzit unul de celãlalt, dar sunt totuºi înrudiþi. Din cuvintele mai ºoptite sau mai sonore s-ar putea sã se construiascã o propoziþie, ca o declaraþie comunã. Cu aceastã speranþã am creat posibilitatea întâlnirii. Ceea ce este comun la lucrãrile selectate este faptul cã ele nu reprezintã simple scene, peisaje, imagini, momente sau impresii de un minut. Ele sunt create spre a aminti. Asemenea fotografiilor ºi icoanelor, dorinþa lor este sã imortalizeze. Am pus laolaltã lucrãri din sfera contemplativã a picturii, unde nu virtuozitatea, nu cãutarea de formule sau necesitatea modernitãþii sunt preocupãrile preponderente. Contemplaþia, reflecþia, aprofundarea ºi introspecþia reprezintã specificul lor.

Az asztalnál ülõ legidõsebb a hallgatag, zord NAGY ISTVÁN. Õ nem metaforákban szól, nem interpretál. Tõmondatokban beszél, határozottan, hangsúlyok nélkül mondja el véleményét. Nincs szüksége stiláris elemekre, mert amit mond, az súlyos, elégséges. Nem elemzi az életet és a világot, hanem szembesül vele, és szótlanul veti papírra mindazt, amit lát-megél. Megelégszik ennyivel, nem teremt ikonokat. Nem alkot új univerzumot, hanem saját világával szembesít. Festészetében megtalálja azt az egyensúlyt, amely monumentalizálja az életet, balladisztikusan monolitikussá teszi. A festett pillanat saját életének egy monumentális momentuma. Akik látták õt festeni, mesélik, hogy eksztatikusan, vadul, gyorsan dolgozott. A megélés intenzív és közvetlen volt. Ezzel teremtette meg azokat a tájképeket, portrékat és festett olyan katonákat, juhokat és birsalmákat, amelyek prímitiv bálványok erejével hatnak. A mindennapok arcai és kellékei döbbenetes erõvel jelennek meg elõttünk. A huszadik század elsõ harmadában pátosz és érzelgõsség nélkül mutatta fel azt

Cel mai în vârstã dintre cei de la masã este tãcutul ºi sumbrul NAGY ISTVÁN. Nu vorbeºte în metafore, nu interpreteazã. Rosteºte propoziþii scurte, îºi enunþã opþiunile hotãrât, fãrã accente. Nu îi sunt necesare elemente de stil, pentru cã ceea ce spune este grav, suficient. Stã faþã-în-faþã cu viaþa, nu o analizeazã. Aºterne direct pe hârtie ceea ce vede ºi trãieºte. Atât îi este destul, nu creeazã icoane. Ne confruntã cu lumea lui, fãrã sã creeze un nou univers. Ajunge în pictura sa la acel echilibru care îi permite sã monumentalizeze viaþa ºi sã îi confere caracterul monolitic al baladelor. Clipa pictatã este un moment monumental al propriei sale vieþi. Cei care l-au vãzut pictând susþineau repetat cã picta extatic, aprig. Trãirea era directã ºi intensã. Astfel a creat acele peisaje, portrete, a pictat soldaþii, oile ºi gutuile care ne apar cu forþa unor idoli primitivi. Feþele ºi lucrurile cotidianului ne ies în faþã cu o forþã uluitoare. În prima treime a secolului 20 a arãtat în arta sa, fãrã urmã de patos ºi sentimentalism, acea lume în care s-a nãscut ºi pe care ºtia sã o vadã la fel ºi din Paris. Pentru el peisajul ºi oamenii nu erau pitoreºti sau

3

a világot, melyben született, amelyet Párizsból is látott. A táj és az emberek számára nem festõiek, nem szépek, hanem sorsszerûek. Remekül illenek ide Andrei Pleºu szavai: A helybéli a tájat sorsként éli meg, mint férfias, általában tragikus szellemet, amely mindenképpen idegen attól, hogy dekoratív legyen. (Jurnalul de la Tescani, Bukarest, 1993.) Nagy István képeiben a balladisztikus hit utolsó hiteles megnyilvánulásait láthatjuk. Az európai festészet eszközeivel jelenítette meg azt a létet és hitet, amely túlmutat kereszténységen és Európán, és központjában inkább a sors áll, mint Isten. Éppen ezért élesen figyeli a pillanatot, a lét jelenvalóságát. Lucian Blaga ragadta meg a legjobban Nagy István mûvészetének lényegét: A sorsnak ez az imádata és a rettentõ félelem a sorstól ütközik ki Nagy mûvészetében. Az imádat és a félelem, mivelhogy életünk alapvetõ érzelmei ellentétesek. A görög tragédiához kell visszatérned ahhoz, hogy az elkerülhetetlennek ugyanazt a mélységét érezhessed, amely Nagy István portréi elõtt tárul eléd. (Cuvântul, 1925. november 12.) Egy olyan világ monumentumait hagyta ránk, amely csupán romjaiban létezik. Mint látni fogjuk, fél évszázad múlva Horia Bernea egy elmúlt világot kísérel meg romjaiból rekonstruálni.

frumoºi, ci meniþi a fi aºa cum sunt. Este valabil pentru el ceea ce scria Andrei Pleºu: Localnicul resimte peisajul ca destin, ca stihie bãrbãteascã, de obicei tragicã, în orice caz strãinã de decorativism. (Jurnalul de la Tescani, Bucureºti, 1993). În lucrãrile lui Nagy István putem vedea unele din ultimele manifestãri autentice ale credinþei baladistice. A prezentat cu instrumentele picturii europene acel mod de viaþã ºi credinþã care este dincolo de creºtinism ºi de Europa, ºi care mai degrabã crede în soartã decât în Dumnezeu. Tocmai din aceastã cauzã, pictorul priveºte clipa prezentã, prezenþa vieþii. Lucian Blaga a înþeles cel mai bine esenþa artei lui Nagy István: Aceastã dragoste sau spaimã de destin circumscrie opera lui Nagy; dragoste sau spaimã de destin, cãci sentimentele esenþiale ale noastre sunt întotdeauna bipolare. Trebuie sã te întorci la tragedia greacã, dacã vrei sã mai încerci acelaºi sentiment al inevitabilului ca în faþa portretului lui Nagy. (În Cuvântul, Bucureºti, 12 noiembrie 1925). Nagy István a lãsat în urma sa monumentele prezentului unei lumi care astãzi se regãseºte numai în ruine. O sã vedem, peste jumãtate de secol, cum Horia Bernea va încerca sã reconstituie o lume din ruine.

AUREL CIUPE merõben más festõi alkat, mégis valamilyen rejtett affinitás köti Nagy Istvánhoz. A közvetlen kifejezõerõt csodálhatta benne, melyben nem érzõdik virtuozitás, technikai keresés. Ciupe racionális, a festõi oldottság alkotója. Lelkialkatától távol állt a vad expresszivitás és drámaiság. Az erdélyi festészetbe franciás oldottságot vitt, ez utóbbit pedig súlyosabb színekkel tette expresszívebbé. Tájképei, amelyek általában a családi ház kertjének meghittségét mutatják be, szinte az ablakba hozzák a természetet. Táj és ember kapcsolata szorossá válik, megteremtve egy sajátos urbánus tájképfestészetet. A mûterem mögötti diófa, a szomszéd fenyõk, a kert és az asztalon lévõ tárgyak, gyümölcsök alkotják, jelentõs mértékben, Aurel Ciupe festõi univerzumát. Ezzel teremtette meg önmagának a nyugalom és egyensúly közegét és lehetõségét, amellyel kiszabadulhatott a földrajzi tér és a történelmi idõ nyomása alól. Egy interjúban, Negoiþã Lãptoiuval beszélgetve (megjelent 1985-ben, a Kolozsvári Mûvészeti Múzeumban rendezett retrospektív kiállítás katalógusában) hívja fel a figyelmet: Festészetem több, mint a természetnek esztétikai formába való átültetése. Van valami természeten túli benne. A gyertyatartóimra gondolok, a kitömött madarakra, a kagylóimra, amelyek sejtelmesek. Holt tárgyak, amelyek mégis felidéznek és sugallnak valamit, ami az életen túl van. Vajon azok az idõk nem engedték kimondatni vele, hogy mi van az életen túl? Vagy talán visszafogottsága, szemérmessége miatt kerülte a narratív szókimondást, a súlyosabb hangnemet? Kis Keresztrefeszítése igazi vallomás. A kompozíció szinte szertefoszlik, Krisztus

Artist foarte diferit, AUREL CIUPE este legat totuºi de Nagy István printr-o afinitate ascunsã. Ciupe admira la Nagy István expresia directã, în care nu se simt virtuozitatea sau experimentele tehnice. Pictor raþional, Ciupe era creatorul unei picturalitãþi fluide. Lipsea din structura sa sufleteascã expresivitatea sãlbaticã ºi dramatismul. A introdus în arta transilvanã o picturalitate preþioasã de tip francez, conferindu-i în schimb un caracter expresiv prin folosirea unor culori mai grave. Peisajele sale, care prezintã de obicei împrejurimile casei, aduc natura la fereastrã. Relaþia dintre peisaj ºi om devine intimã, creând astfel o peisagisticã urbanã foarte personalã. Nucul din spatele atelierului, pinii vecinului, propria-i grãdinã, obiectele ºi fructele de pe masã reprezintã în mare mãsurã universul sãu. Acestea îi oferã mediul, liniºtea ºi echilibrul prin care artistul s-a eliberat de sub presiunile spaþiului geografic ºi ale timpului istoric. Într-un interviu (cu Negoiþã Lãptoiu, publicat în catalogul expoziþiei retrospective de la Muzeul de Artã din Cluj, în 1985) Ciupe atrage atenþia: Existã în pictura mea ceva mai mult decât redarea naturii într-o formã esteticã. Existã ceva de dincolo de naturã. Mã refer la sfeºnicele mele, la pãsãrile împãiate, la scoicile mele, care au ceva tainic în ele. Sunt obiecte moarte, care totuºi evocã ceva, sugereazã ceva de dincolo de viaþã. Oare vremurile nu i-au permis sã numeascã ce este dincolo de viaþã, sau poate o anumitã reþinere, pudoare de a evita natural formulãrile exprese ºi grave? Mica Rãstignire este o adevãratã mãrturisire în aceastã privinþã. Compoziþia este doar schiþatã, Hristos fiind sugerat din câteva linii,

4

jelenléte csupán sugallt, nem konkretizálódik emberi mivoltában. Angyalszárnyak átsuhanása hallható. Vajon a megváltás ígéreteként? Saját vallásának, hitének a devozione privata körében, meghitten, nem hivalkodóan, sejtelmesen adott hangot.

fãrã sã se înfãþiºeze concret uman. Aripi de înger strãbat imaginea, purtând parcã speranþa Mântuirii. Propria-i credinþã pictorul a þinut-o în sfera devoþiunii private, intime, neostentative, dându-i glas tainic. SZOLNAY SÁNDOR parcã dorea sã îºi rescrie viaþa, sã o învãluiascã în înþelesuri noi. Nici la el nu întâlnim drama, întunericul, sãrãcia. În splendide naturi statice ºi peisaje aduce la luminã cele mai nobile ºi vesele culori, deºi pentru artistul întors din primul rãzboi mondial cu un plãmân rãnit bucuria nu era de la sine înþeleasã. Sentimentul naturii ºi culorile luminoasesenine, compoziþia rarefiatã sunt caracteristicile care îi determinã arta. Doar în Naturã staticã cu gladiole (1929) se întrevede, în spatele draperiei negre, o scenã misterioasã. Se poate citi ca fiind o Pietà modernã, cu soldaþi în uniformã care sprijinã un rãnit sau un mort. În acest caz, florile din prim-plan nu ar fi altceva decât un monument al victimelor anonime ale rãzboiului, al pieirii umane. Cât de aproape este aceastã picturã de Rãstignirea lui Aurel Ciupe! Se simte aceeaºi sfialã în devoalarea suferinþei, a trecerii. În majoritatea tablourilor lui Szolnay nu este vizibilã latura dramaticã a existenþei, o simþim doar ca un fundal. În toate imaginile sale el aºeazã sub lentilã convexã copacii înmuguriþi, florile, lumina soarelui ºi cerul de un albastru minunat, opunând toate acestea trecerii. Szolnay Sándor a descoperit cerul deasupra Clujului. ªi-a întors privirea de la strãzile ºi clãdirile istorice spre cerul eliberator, întins ca o pânzã deasupra oraºului adunat în vale. A pictat de nenumãrate ori Parcul Central. Acesta apare de parcã ar fi menit doar pentru a fi pieptãnat de luminã. Copacii subþiri cresc numai pentru a omagia lumina cu umbra lor. Pictorul mãrturiseºte astfel despre sine însuºi ºi despre existenþa umanã, simplu ºi esenþial. Acceptarea propriei sale vieþi explicã pacea care emanã din tablourile sale. Copacii sunt monumentele senine ale vieþii fragile.

SZOLNAY SÁNDOR mûvészetében mintha saját életét szerette volna fölülírni, leplezni. A dráma, a sötétség és a szegénység nála nem tapintható. Pompás virágcsokrain és tájképein a fény a legnemesebb színeket teremti meg, és derût sugároz, annak ellenére, hogy az elsõ világháborúból beteg tüdõvel visszaérkezõ mûvésznek nem volt oka a derûre. Tájszemlélete és fényes-világos színei, kompozícióinak légiessége az, ami mûvészetének sajátosságává válik. Csupán a korai, 1929-es Kardvirágos csendéletén látható a fekete drapéria mögött egy sejtelmes jelenet: egyenruhás katonák egy sebesültet, netán egy halottat tartanak fel Pietà-szerûen? Amennyiben így olvasható a kép, az elõtérben lévõ virágcsokor emléket állít a háború névtelen áldozatainak, az emberi elmúlásnak. Mennyire közel áll ez a kép Ciupe Keresztrefeszítéséhez! A szenvedés és elmúlás megmutatásában ugyanaz a visszafogottság érezhetõ. Szolnay képeinek nagy részén az élet drámai oldalait nem látjuk, de ott érezzük a háttérben. Minden képén mintha a rügyezõ fákat, a virágokat, a napsütést, a csodálatosan kék eget domborítaná ki, szemben az elmúlással. Szolnay Sándor fedezte fel Kolozsvár fölött az eget. Nem az utcákat figyelte vagy a mûemlékeket, hanem a völgybe szorított város fölé feszülõ, felszabadító eget. A kolozsvári Sétateret számtalanszor festette. A liget gyér, mintha csak azért létezne, hogy a fény átfésülje. A pálcikaszerû fák mintha csak azért nõnének, hogy árnyékukkal a fénynek hódoljanak. Ez nem más, mint szerény vallomás önmagáról, az emberi létrõl. A festményekbõl áradó béke tulajdonképpen saját életének elfogadásával magyarázható. A fák maguk a törékeny élet derûs monumentumai.

TASSO MARCHINI, o adevãratã emblemã a destinului de artist din perioada interbelicã, a fost admirat de timpuriu la ºcoala de Belle Arte din Cluj, atât de tinerii sãi colegi, cât ºi de profesori. Aurel Ciupe ºi Szolnay Sándor se aflau printre admiratorii lui. Pictorul de origine italiano-sârbã, adus de vicisitudinile începutului de secol la Cluj, a fost repede integrat de comunitatea de artiºti, indiferent de naþionalitate. Ardea cu rapiditate. Trãia viaþa conºtient ºi intens, lãsând în urma sa o operã excepþionalã chiar ºi în fragmentarismul sãu, o operã de sine-stãtãtoare. A murit la doar 29 de ani, de tuberculozã. Asemenea lui Szolnay, simþea zilnic greutatea incalculabilã a vieþii. Boala i-a fost potenþatã de sãrãcie ºi de viaþa zbuciumatã. Toate acestea nu le-a exprimat în exclamaþii dramatice sau retorice. Mãrturiile sale picturale au fost rostite încet, în culori vãlurit incandescente. În acestea mocnea dragostea sa de viaþã ºi de oameni. Conºtiinþa timpului ce i-a fost dat l-a fãcut înþelept ºi sincer. I-a fost de ajuns un ulcior, o crizantemã, o lampã,

A két világháború közötti idõszakra jellemzõ mûvészsors egyik emblémája TASSO MARCHINI, aki a kolozsvári Belle-Artén nemcsak társai, hanem tanárai csodálatát is elnyerte. Az olasz-szerb származású mûvészt, akit a századelõ viszontagságai Kolozsvárra sodortak, hamar befogadták az itteni mûvészek, nemzetiségtõl függetlenül. Ciupe és Szolnay is kitüntette figyelmével. Gyorsan égett. Tudatosan és feszülten élte az életet, önálló és erõteljes hangú, csonkaságában is kiemelkedõ életmûvet hagyva maga után. Tüdõbaja nagyon korán, 29 évesen vitte el. Szolnayhoz hasonlóan mindennap érezte az élet kiszámíthatatlan nehézségét. Betegségét csak fokozta a szegénység és a sok hányódás. Ennek nem drámai kiáltásokban, nem patetikusan adott hangot. Halk szavú vallomásokban, elfojtottan forró

5

színekben buggyant fel az élet és az emberek iránti szeretete. A számára kiosztott élet rövidségének tudata bölccsé, õszintévé tette. Elég volt egy kancsó, egy krizantém, egy lámpa, egy kisgyereknek vagy menyasszonyának az arca, hogy hatalmas erõvel hívja elõ a motívumból az életet fûtõ energiákat és vetítse vissza rá hitét. Életmûvét a megélés intenzitása teszi annyira éretté, tragikusan kiteljesedetté.

chipul unui copil sau al logodnicei sale ca sã aducã la suprafaþã energii vitale ºi sã-ºi exprime credinþa. Intensitatea trãirii a dat maturitate ºi amploare tragicã operei sale.

FÜLÖP ANTAL ANDOR i-a fost prieten apropiat, frate al lui Tasso Marchini. În arta sa se poate simþi stilistic influenþa lui Tasso, iar în conþinutul operelor sale acea înrudire care-i lega: contemplarea esenþei. Dintre ei doi, Fülöp Antal Andor a fost cel care nu dãdea importanþã timpului, FÜLÖP ANTAL ANDOR szoros, testvéri barátja volt aspirând la atemporalitate. În picturile sale dominã Tasso Marchininek. Mûvészetében érezhetõ Tasso mesajul, forþa de mediere sufleteascã, nu experimentãrile stiláris befolyása, tartalmi szempontból pedig az a tehnice. Era asemãnãtor unui pictor de altare din Trecento, rokonság, amely összekötötte õket: a lényeges dolgokra asemãnãtor cu acei meºteri medievali care nu începeau sã való reflektálás. Kettejük közül Fülöp Antal Andor volt picteze fãrã a se ruga înainte. Asemeni lui Tasso, s-a az, aki úgy szemlélte az életet, hogy nem vette figyelembe exprimat prin universul lucrurilor cotidiene (obiectele de pe az idõt. Képein az üzenet, a lelki közvetítõ erõ az masã, fructe ºi flori). Fructele transparente, cristaline, sunt elsõdleges, nem pedig a technikai kérdések. încãlzite de o sursã de luminã ascunsã. Monograful sãu, Egy trecentós szentképfestõhöz hasonlíthatjuk, azokhoz Szabó Ilona, considera cã Fülöp a cunoscut în copilãria sa a középkori mesterekhez, akik csak imádkozás után o adevãratã bunãtate. Aceea a mamei. Numai o mare kezdtek el festeni. A két világháború közötti mûvészet iubire poate explica credinþa nemaipomenitã a artistului, „vissza a rendhez” vágyához kapcsolódik életmûve, amit darul de a vedea lumea mereu ca un copil: o minune csendéletekbõl és kompozíciós arcképekbõl alkotott luminoasã ºi caldã. meg. Gyümölcsei néha áttetszõek, mint a kristályok, de csak azért, hogy a belsõ fény átfûthesse õket. Ez a fény NAGY ALBERT a urmat împreunã cu Fülöp Antal Andor az, ami a melegség és remény hordozója mûveiben. calea deschisã de vechii maeºtri italieni: Giotto, Piero della Monográfusa, E. Szabó Ilona szerint gyermekkorában Francesca ºi Fra Angelico. Opþiunea sa pentru umanism l-a megadatott számára az igazi anyai jóság. Csupán a dus la Roma, unde a trãit un timp mai îndelungat, ca artist mérhetetlen szeretet magyarázhatja meg Fülöp Antal expozant. A ales compoziþia figurativã drept mediu pentru Andor hitét, a kiváltságot, hogy a világot úgy lássa, mint gândurile sale despre viaþã, faþã de mult mai directul peisaj, egy gyerek: meleg és fényes csodaként. care ar fi permis mai uºor empatia. Însã nu dorea sã depunã mãrturie despre sine însuºi, ci despre întreaga umanitate. NAGY ALBERT, Fülöp Antal Andorhoz hasonlóan, Astfel, a urmãrit trãsãturile universal umane. a régi olasz mesterek — Giotto, Piero della Francesca, În curtea casei vedem îmbrãþiºându-se o pereche peste care Fra Angelico — nyomába szegõdött. A humanizmus a trecut vremea: fratele ºi cumnata pictorului. Caracterul iránti elkötelezettsége vezette Rómába, ahol kiállító instantaneu al imaginii este doar aparent, cãci nu asupra mûvészként huzamosabb ideig élt. Az életrõl való acþiunii cade accentul. Pictura imortalizeazã intimitatea elmélkedés közegeként a figuratív kompozíciót iubirii. Copacul tomnatic acoperã ºi protejeazã perechea, la választotta a sokkal közvetlenebb, beleélést lehetõvé tevõ fel cum face lumina în tablourile lui Szolnay. În lumea pe természeti motívummal szemben. Nemcsak önmagáról care Nagy Albert ne-o aratã cu naivã candoare totul îºi are kívánt vallani, hanem az egész emberiségrõl. locul: copacul, oamenii, animalele. Retras în fundal, se vede Ezért az egyetemes emberi vonásokat figyelte. pictorul meditând asupra vieþii. În centrul universului lui Házuk udvarán látható az idõsödõ, egymást ölelõ Nagy Albert este aºezatã într-un mod anacronic ºi cu o házaspár — testvére és sógornõje. A kép pillanatszerûsége credinþã copilãreascã imaginea omului demn, cel care csak látszólagos, a hangsúly nem a cselekvésen van. dincolo de rãzboaie ºi-a pãstrat trãsãturile esenþiale ale A szeretet intimitását, melegségét örökíti meg. Az õszi fa arhitecturii sale sufleteºti. Acestei lumi îi aparþin, de befedi és oltalmazza a párt, ahogyan a fény Szolnay asemenea, panteistic ºi oriental, pãsãrile, câinii ºi gãinile képein. A világban, amelyet Nagy Albert tiszta, naiv Sfântului Francisc. hittel mutat be, mindennek megvan a helye: fának, embernek, állatnak. A festõ a háttérben húzódik meg, Horia Bernea, Kancsura István ºi Adrian Aramã rãspund az életrõl mereng. Nagy Albert világának középpontjában la alienarea de la sfârºitul secolului trecut ºi începutul a méltó ember áll, anakronisztikusan, gyermeki hittel acestui mileniu, cãutând o nouã orânduire. felruházva. Az, aki háborúkon túl is megõrizte lelki architektúrájának lényegét. Ehhez a világhoz tartoznak Arta lui HORIA BERNEA constituie un program iconografic panteisztikusan, keletiesen Szent Ferenc kutyái, tyúkjai sistematic. Omul apare foarte rar în lucrãrile sale. (Mai ales és madarai. sub forma unor chipuri: imaginea tatãlui ºi autoportrete.)

6

A huszadik század végének és az ezredfordulónak emberi Concepþia sa de viaþã a fost profund definitã de creºtinism, elidegenedésére válaszul keres új rendet Horia Bernea, dar totuºi nu picta icoane ortodoxe tradiþionale. Arta sa Kancsura István és Adrian Aramã. reprezintã probabil o nouã etapã a picturii de icoanã (idee sugeratã ºi de Ion Grigorescu), o întâlnire dintre HORIA BERNEA mûvészete szisztematikus ikonográfiai tradiþia picturalã orientalã ºi cea occidentalã. programnak tûnik. Az ember ritkán van jelen. Dorea obsesiv sã cuprindã ºi sã sintetizeze lumea. A încercat (Elsõsorban arckép formájában: önmagáról, asta consecvent, dar niciodatã sec. A personalizat totul cu édesapjáról.) Világnézetét a keresztény vallás határozta explozii cromatice mângâietoare. Declara cã artistul trebuie meg, de mégsem hagyományos ortodox szentképeket sã salveze. În cazul lui, aceastã vocaþie de a salva se îndrepta festett. Mûvészete minden bizonnyal az ikonfejlõdés spre acea lume tradiþionalã care era reprezentatã de újabb stádiumát képezheti. (Ahogyan ezt Ion Grigorescu universul þãranului român - lumea þãranului simplu, is sugallja.) A nyugati és a keleti festészeti hagyományok care îºi orânduia viaþa dupã legile credinþei ºi ale naturii. találkozása érhetõ itt tetten. A világot szenvedélyesen Horia Bernea a întreprins reconstituirea acestei lumi în akarta felkarolni, átfogni, szintetizálni. Erre kitartóan pictura sa ºi în acea uriaºã instalaþie care este Muzeul törekedett, de sohasem szárazon. Simogatóan lüktetõ Þãranului Român. Nu fãcea inventarul lumii. színvilággal teszi személyessé, élményszerûvé a Prin reconstituirea acestui univers despicat în bucãþi încerca dolgokat. Azt vallotta, hogy a mûvésznek a megmentõ probabil sã-l reaºeze pe om în demnitatea sa pe Pãmânt, szerepét kell vállalnia. Ez a mentés arra a hagyományõrzõ aproape de Dumnezeu. Ultima jumãtate de veac ºi mai ales életmódra és értékrendre irányult, melyet elsõsorban a colectivizarea i-a fãcut imposibil ceea ce Nagy István putea román paraszti világ jelentett számára: az életet a hit és a încã realiza: sã se confrunte cu propria lume, trãind-o. természet törvényei által alakító alázatos ember világa. Simþea cã munca pe care vrea sã o îndeplineascã a fost Ezt rekonstruálta képeiben és hatalmas installációjában începutã târziu. Pavel ªuºarã afirma cã Bernea era un a Román Paraszt Múzeumában. Nem leltárszerû mentést caracter enciclopedic. Într-adevãr, trebuie sã fi fost aºa, végzett. A darabokra hullott világot rekonstruálta, pentru a putea forma o acoladã peste generaþii, recuperând és ebbe kívánta talán visszahelyezni az embert singur, într-o viaþã de om, o lume aflatã în trecere. (aki hiányzik a képekrõl) a Földre, Isten közelségébe. Pentru a-ºi atinge scopul, sintetiza, creând metaforele Az utolsó fél évszázad és fõleg a kollektivizálás spiritualizate ale universului þãrãnesc. În aceastã lume lehetetlenné tette számára azt, ami Nagy Istvánnak még spiritualã totul îºi are locul ºi orânduiala. Dealul este Dealul megadatott: szembesülnie saját világával. Érezte, hogy Lumii, un simplu stâlp de pridvor devine coloana vertebralã késõn kezdett ahhoz a munkához, amit el akart végezni. a întregii lumi, axis mundi din basme. Peste toate dominã, Pavel ªuºarã szerint Bernea enciklopédikus alkat volt. ca lege primordialã, crucea. Iar pâinea a crescut atât de Valóban annak kellett lennie, hisz több emberöltõ mare ºi coloratã, încât se confundã cu Globul însuºi. munkáját vállalta. Ezért szintetizált és fogalmazta meg a Horia Bernea prezintã lucrurile simple ale vieþii de zi cu zi, paraszti univerzum spiritualizált metaforáit. monumentalizându-le, celebrând în toate Creaþia. Ebben a spirituális világban minden dolognak megvan a Ofrandele sale sunt lucruri umile. maga rendje és rendeltetése. A domb világdomb, az egyszerû tornácoszlop az egész világ gerince, mesebeli KANCSURA ISTVÁN picteazã lumina. Încã de mult axis mundi. Mindezek fölött a fõ törvény: a kereszt. preocuparea sa era mistica existentã a luminii. A trecut prin A kenyér pedig akkorára dagadt, oly színes, hogy az diferite faze, de la cele avangardiste, de la structurile de egész világ elfér benne. Horia Bernea a Föld luminã, de la „geometria fierbinte”, cum le numeºte, a és a mindennapi lét egyszerû dolgait mutatja fel, traversat o traiectorie inversã, întorcându-se la mai mindezt monumentalizálja, mindenben a Teremtést tradiþionala picturã. Asemeni lui Bernea, a (re)devenit ünnepelve. Szerény dolgokkal mutat fel áldozatot. pictor, unul cu exigenþe spirituale mari. Linia unduitã a lemnului pictat în memoria lui Vincent van Gogh ni-l aratã KANCSURA ISTVÁN a fényt festi meg. Régóta pe Kancsura ca reînnoitor al picturii de altare. κi asumã foglalkoztatja a fény titokzatossága. Hosszú út van fraternitatea, peste veacuri, cu Fra Angelico, cu pictorii de mögötte: az avantgardista fénystruktúráktól (amelyeket icoane bizantine, cu El Greco (într-un Autoportret splendid, „forró geometriáknak” nevez) elindulva fordított utat minimal, cu capul ridicat spre cer) ºi cu Van Gogh. tett meg, visszatérve a hagyományos festészethez. Aceste diferite surse sunt ingredientele ce fac ca pictura lui Berneához hasonlóan festõvé, spirituális festõvé vált. Kancsura sã fie greu integrabilã. Nu este nici ortodoxã, nu A Vincent van Gogh emlékére festett falap íves záródása este nici tardivã artã bisericeascã catolicã. El dialogheazã cu jelzi: Kancsura az oltárkép tradíciójának megújítója. religiile, ºi religiile dialogheazã în arta sa, nu împãrþind, Vállalja a testvériséget Fra Angelicóval, a bizánci ci gãsind numitorul comun: Dumnezeu ºi omul. ikonfestõkkel, El Grecóval (ahogyan ez egy remek, Iatã o atitudine religioasã autenticã pentru noul mileniu. minimális Önarcképen látható, melyen arcát az ég felé Iubirea este cuvântul cheie, iar mediul iubirii este lumina.

7

emeli) és Van Goghgal. Ezek a nagyon is különbözõ hatások teszik nehezen besorolhatóvá Kancsura festészetét. Nem ortodox, de nem is késõi katolikus templomi festõ. Társalog a vallásokkal, és a vallások párbeszédet folytatnak képein, nem vitát szítva, hanem megtalálva a közös nevezõt: Istent és az embert. Íme egy hiteles vallási magatartás az új ezred számára! A kulcsszó itt a szeretet, a médium pedig a fény. Képei mögött ott lüktet a fény, vagy ahogyan õ szereti nevezni: rezsó fût és lelket lehel képeibe. A képek csakis akkor szolgálhatnak, ha nem pusztán tárgyak, hanem életet sugároznak. Égõ szálakból, gallyakból építi a szeretet sátrát. Úgy tûnik, Kancsurának nincs jól meghatározott programja. Azáltal, hogy a párbeszédet mindenek fölé helyezi, nem alkothat egységes világképet. Mondattöredékekben, elejtett szavakban szól, olykor dadog a felhevüléstõl, ilyenkor képein is összemosódnak a dolgok, elvesztik körvonalukat és érzésfelületekké válnak. Néha a dolgok kimondhatatlanná válnak. Máskor ékesszólóan állít monumentumokat Istennek, az életnek és igaz embereknek, akiket nem ismertünk, elfelejtettünk, de emléküket ápolnunk kell. Felvállalja õrzésüket. Szent Ferencnek, a Van Gogh testvéreknek, édesanyjának humánumát védi és hirdeti. Egy meghajolt virágágon egy gyertya lángja ég Vincent van Gogh földi és égi bakancsai között, az õ emlékére és a mi megváltásunk végett.

În spatele reprezentãrilor, o luminã pulsatilã — cum îi place lui sã o numeascã: reºoul — încãlzeºte ºi dã viaþã imaginilor. Picturile servesc doar dacã iradiazã viaþã. Din fire incandescente, din crengi se construieºte cortul iubirii Aparent, Kancsura nu are un program. Punând mai presus de toate dialogul, nici nu poate reprezenta lumea unitar. Pronunþã fracþiuni de propoziþie, uneori se bâlbâie chiar de emoþie, atunci imaginile nu mai pot fi distinse, pierzându-ºi conturul ºi transformându-se în suprafeþe pure de simþire. Uneori lucrurile devin de nerostit. Alteori ridicã monumente elocvente lui Dumnezeu, vieþii ºi oamenilor drepþi pe care nu i-am cunoscut sau i-am uitat ºi a cãror memorie trebuie sã o pãstrãm. κi asumã sã îi pãzeascã. Apãrã ºi propagã umanitatea Sfântului Francisc, a fraþilor Van Gogh, a mamei sale. Pe o creangã încovoiatã arde lumânarea pentru Vincent van Gogh, între bocancii pãmânteºti ºi cele cereºti ale pictorului, pentru amintirea lui ºi mântuirea noastrã.

ADRIAN ARAMà evitã cuvintele mari ºi prea serioase. Nu are nevoie de ele. Vorbeºte încet, scrisul i se contopeºte într-o suprafaþã aproape omogenã, asemeni cuvintelor rostite în rugãciune. Repetiþia constituie ritualul de bazã, care conferã ritm modului sãu de viaþã ºi creaþie. Sub un copac se vede un foc de toamnã. Poate cã pe acest rug ard frunzele uscate, sugerând marea trecere. Sub un alt pom parcã ar clocoti din Pãmânt merele cãzute, în clipa de dinaintea întoarcerii în Pãmânt. Ciclul vieþii poate sã reînceapã aici. ADRIAN ARAMÃnak nincs szüksége nagy szavakra, Mai presus de toate, Adrian Aramã ºi-ar dori sã nu fie óvakodik is ezektõl. Viccel, játékkal üti el a dolgok necesar sã vorbim. Ar fi minunat dacã ne-am înþelege aºa, komolyságát. Csendesen, összemosódó írással, pur ºi simplu, fãrã vorbe ºi acþiuni. Pânã la realizarea rózsafüzérszerûen szól az életrõl. Életmódjának és acestei dorinþe evitã însã lucrurile evidente. Nu formuleazã alkotásának az ismétlés szertartása ad ritmust. judecãþi despre lumea în care trãieºte, ci dã glas propriilor Egy fa alatt õszi tûz ég. Lehullott levelek éghetnek ezen a sale sentimente, vibraþiilor sale sufleteºti, prin care rezoneazã máglyán, amely a mulandó élet örökérvényûségét sejteti. cu lumea. Aceastã rezonanþã reprezintã energia care se Másutt, a Fa alatt, mintha a Földbõl gömbölyûen transformã în materie picturalã. Tocmai energia este, buborékolnának a Földbe visszatérõ almák. Ez az a hely, alãturi de repetiþie, principiul care organizeazã ºi defineºte ahol az elmúlás az örökkévalósággal találkozik. lãuntric ºi tainic spaþiul lui Aramã. Lipsesc din el umbrele ºi Itt kezdõdhet ismét az élet ciklusa. Legfõbb vágya, luminile puternice, cãci universul sãu nu se raporteazã la o hogy ne kelljen beszélni, szeretné, ha nem lenne szükség lege exterioarã, ci se organizeazã din interior a kifejezésre, csak úgy egyszerûen, szavak és tettek Aspiraþia sa este sã se confunde cu aceastã lume. nélkül értenénk egymást. Addig is kerüli a nyilvánvaló Totul este învãluit,e doar o trimitere spre ceva mult mai dolgokat. A világról, amelyben él, nem ítéletet mond, mare, permiþând oricui acces spre acesta. Privitorul poate sã hanem saját érzelmeit fogalmazza meg, lelki rezgéseinek ia parte astfel la meditaþia pictorului. ad hangot. Ezek a rezgések képezik azt az energiát, amely festõi matériává alakul. Az energia az ismétléssel Picturile expuse sunt monumente de toamnã. együttesen szervezi és sejtelmesen meghatározza ... Simþind trecerea timpului, ridicãm prin viaþa trecãtoare Adrian Aramã világát. Ebbõl hiányoznak az árnyékok és monumente eternitãþii. Toamna este o nouã trezire. a túl erõs fények, mivel ez a világ nem külsõ fényeknek Natura înfloreºte în culori arzânde ºi lumini stinse. felel meg, hanem belülrõl szervezõdik. Vágyódik ªi sufletul începe sã se trezeascã, simþind moartea összeolvadni ezzel a világgal. Minden ködössé válik, materialã. Acum lucrurile îºi pierd greutatea, mindössze utalás valami nagyobb Létezõre, amelyhez chiar dacã totul cade pe pãmânt. Nici Pãmântul mindenki hozzáférhet. A nézõ részt vehet a festõ nu este aºa de greu acum. Viaþa sãrbãtoreºte dispariþia meditációjában. materiei.

8

Õszi emlékmûvek az itt kiállított mûvek. Az idõ múlását érezve emléket állítunk a mulandó életen át — az örökkévalóságnak. Az õsz új ébredés. A természet égõ színekben, méla fényekben virágzik. Ahogy érzi az anyag elmúlását, a lélek is ébredni kezd. Ilyenkor a dolgok elvesztik súlyukat, még akkor is, ha minden a földre hull. Ilyenkor a Föld sem oly súlyos. Az élet ünnepli az anyag elmúlását. A lélek mégis könnyû, a gondolatok is könnyûek. Nem fájdalmas, hanem vigasztaló az, hogy a testek, a termés, a levelek lehullanak, mert a Földbe zuhannak, és a Földnek magja van. Közös, egyetlen sírunk puha és éltetõ. Mindezt felfedezni elég egy õszi délután. Az õszvégi virágzásnak, úgy érzem, az a hivatása, hogy emlékeztessen. Arra, hogy a Földön élünk. Arra, hogy törékenyek és pompásak vagyunk.

Sufletul este totuºi uºor, gândurile de asemenea. Nu este dureros, ci plin de speranþã cã fructele, corpurile, frunzele cad, cãci cad în Pãmânt, iar Pãmântul are sãmânþã. Mormântul nostru unic este moale ºi hrãnitor. O dupã-amiazã de octombrie este de ajuns sã descoperim asta. Înflorirea de toamnã are menirea, cred, de a ne aminti cã trãim pe Pãmânt, cã suntem fragili ºi plini de splendoare.

9

Életrajzi adatok

Date b iografice

Adrian ARAMÃ (Kolozsvár, 1954)

Adrian ARAMÃ (Cluj, 1954)

1974—1980: a bukaresti Ion Mincu Mûépítészeti Intézetben tanul; 1980-tól építészként dolgozik Gyulafehérváron; 1981-tõl szerepel építészeti, formatervezési és mûvészeti kiállításokon; 1985—1989: építész-formatervezõ a gyulafehérvári szõnyeggyárban; 1989: Kolozsvárra költözik feleségével, Lãcrãmioara Aramãval; 1992-tõl a kolozsvári Mûszaki Egyetem Mûépítészeti Karán tanít (Formatanulmány, A forma pszichológiája és Tervezés kurzusokat); 1991-tõl tagja a Képzõmûvészeti Szövetségnek. Kiállítások: 1988-tól számos nemzetközi grafikai, mail art és ex libris kiállításon és biennálén vesz részt. 1998: ezüstérem, Art Addiction Annual in Venice / Masks in Venice, Palazzo Correr, Velence; 1991: elsõ egyéni kiállítás (grafika és vegyes technika); 1994: Marea (A Tenger), grafikai kiállítás, a Képzõmûvészeti Szövetség galériája, Kolozsvár; 1996-tól Lãcrãmioara Aramãval együtt tematikus festészeti és grafikai kiállításokat rendeznek; 1996: Locuri de suflet (A lélek menedékei), Képzõmûvészeti Szövetség galériája, Kolozsvár; 1999: Satul I (A falu I), Erdélyi Etnográfiai Múzeum, Kolozsvár; 2000: Marea (A Tenger), Mûvészeti Múzeum, Kolozsvár; 2002: Satul II (A falu II), Mûvészeti Múzeum, Kolozsvár; 2004: grafikai kiállítás, Kolozsvári Rádió; 2004: Natura staticã (A csendélet), Kolozsvári Mûvészeti Múzeum; 2006: Grãdina (A kert), Mûvészeti Múzeum, Kolozsvár. Részt vett számos alkotótáborban: Csucsa, Mikolafüzes - kolostor, Nagyvárad, Alvinc, Sarmizegethusa.

1974-1980: absolvent al Institutului de Arhitecturã „Ion Mincu”, Bucureºti; din 1980 profeseazã ca arhitect, Alba-Iulia; din 1981 participã la expoziþii de arhitecturã, artã ºi design; 1985 - 1989: arhitect-designer la Fabrica de Covoare, Alba-Iulia; 1989: se mutã la Cluj, împreunã cu soþia, Lãcrãmioara Aramã; din 1992 predã la Facultatea de Arhitecturã ºi Urbanism a Universitãþii Tehnice din Cluj, la disciplinele: Studiul formei, Psihologia formei ºi Proiectare; din 1991 este membru al Uniunii Artiºtilor Plastici. Expoziþii: din 1988 participã la numeroase expoziþii ºi bienale internaþionale de graficã, mail art ºi ex libris. 1998: medalia de argint, Art Addiction Annual in Venice / Masks in Venice, Palazzo Correr, Veneþia; 1991: prima expoziþie personalã (graficã ºi tehnici mixte); 1994: Marea, expoziþie de graficã, Galeria U.A.P., Cluj. Din 1996 organizeazã, împreunã cu Lãcrãmioara Aramã, expoziþii tematice: 1996: Locuri de suflet, Galeria U.A.P., Cluj; 1999: Satul I, Muzeul Etnografic al Transilvaniei, Cluj; 2000: Marea, Muzeul de Artã Cluj; 2002: Satul II, Muzeul de Artã Cluj; 2004: expoziþie de graficã, Radio Cluj; 2004: Natura staticã, Muzeul de Artã Cluj; 2006: Grãdina, Muzeul de Artã, Cluj. Tabere de creaþie: Ciucea, Nicula, Oradea, Vinþul de Jos, Sarmisegetusa. Horia BERNEA (Bucureºti, 1938 - Paris, 2000) Fiul etnologului Ernest Bernea. În 1947 tatãl sãu pierde funcþia de director în Ministerul de Externe ºi familia se mutã la Poiana Mãrului (judeþul Braºov). În 1949 Ernest Bernea este întemniþat. 1957-1959: studiazã la Facultatea de Matematicã ºi Fizicã a Universitãþii din Bucureºti; 1958, 1959: nu este admis la Institutul de Arte Plastice „Nicolae Grigorescu”, Bucureºti; 1959-1962: studiazã la ªcoala Tehnicã de Arhitecturã; 1962-1965 absolvã Institutul Pedagogic, secþia desen. 1962: tatãl sãu este eliberat din închisoare. 1964: moare mama sa, Maria Bernea. Expoziþii: 1964: expune cu prietenul sãu, Paul Neagu; 1965: Cenaclul Tinerilor, Uniunea Artiºtilor Plastici; 1968: ªase pictori români, Galerie Lambert, Paris. Expune frecvent în strãinãtate: Torino, Haga, Edinburgh, Titograd, Szceczin; 1971: Romanian Art Today, Richard Demarco Gallery, Edinburgh; 1971: participã ºi este premiat la Bienala

Horia BERNEA (Bukarest, 1938 — Párizs, 2000) Ernest Bernea etnológus fia. Édesapja 1947-ben elveszti igazgatói tisztségét a Külügyminisztériumban, és a család a Brassó megyei Almásmezõre (Poiana Mãrului) költözik. 1948-ban bebörtönzik édesapját. 1957—1959: a Bukaresti Egyetem Matematika és Fizika Fakultásán kezdi tanulmányait; 1958, 1959: sikertelenül felvételizik a bukaresti Nicolae Grigorescu Képzõmûvészeti Fõiskolára; 1959— 1962: a Mûszaki Építészeti Iskolában tanul; 1962—1965 között elvégzi a Pedagógiai Intézet rajz szakát. 1962: édesapját kiengedik a börtönbõl. 1964: meghal édesanyja, Maria Bernea.

10

Kiállítások: 1964: barátjával, Paul Neaguval állít ki; 1965: Képzõmûvészeti Szövetség Fiatalok Klubja; 1968: Hat román festõ kiállítása, Galerie Lambert, Párizs. Ettõl kezdve gyakran kiállít külföldön: Torinó, Hága, Edinburgh, Titográd, Szceczin; 1971: Romanian Art Today, Richard Demarco Gallery, Edinburgh; 1971: részt vesz és díjazzák a Fiatalok Biennáléján, Párizsban; 1972: Domb I kiállítás, Galeria Simeza, Bukarest. Ezt követi további négy Domb-sorozat, amelyeket Bukarestben (1974), Edinburghban és Londonban (1975), Bukarestben, Temesváron és Nagyváradon (1976), illetve Bukarestben (1978) mutat be. 1978, 1980: a Velencei Biennálén kiállítja a Domb V és a Domb IV sorozatot. 1983-tól vezeti a Képzõmûvészeti Szövetség Fiatal mûvészek szekcióját. 1979: East-European painters, Lodz; 1980-ban több jelentõs kiállítást rendez Angliában (London, Liverpool), és Párizsban szerepel a Centre Pompidou-ban a Kortárs mûvek állami múzeumi gyûjteményekben kiállításon. 1980: létrejon a Prolog csoport, melynek tagjai: Horia Bernea, Constantin Flondor, Horia Paºtina, Mihai Sârbulescu és mások. Korábban egy másik festõcsoporthoz tartozott: Almásmezõre járt festeni Teodor Rusuval, Theodor Moraruval, ªerban Epureval, Mircea Milcovici-csal, Vasile Uliannal és Ion Dumitriuval. 1981: az elsõ Prolog kiállítás, Galeria Simeza, Bukarest. 1985: gyûjteményes kiállítás: Nemzeti Mûvészeti Múzeum, Bukarest,amelynek anyagát bemutatták Temesváron, Kolozsváron, Nagyváradon és Marosvásárhelyen is. 1990: Andrei Pleºu mûvelõdési miniszter kinevezi a Román Paraszt Múzeuma igazgatójának. Élete utolsó évéig vezette ezt az intézményt, amelyben új szempontok szerint, koncepciózusan mutatta be a román paraszt tárgyi és szellemi világát. 1996-ban a múzeum elnyeri az Év Európai Múzeuma díjat. 1997: gyûjteményes kiállítás, Nemzeti Mûvészeti Múzeum, Bukarest; 1997: Rómában bemutatja a Kertek és az Ikonosztázis sorozatokat. 1999: részt vesz az Una Bisanzio latina — arte romena degli anni novanta kiállításon Rómában. 2000: röviddel halála elõtt kitüntetik a román állami Nagykereszt Kulturális Érdemrenddel; 2004: a Román Kortárs Mûvészeti Múzeum megnyitása alkalmából Mihai Oroveanu kiállítást rendez Horia Bernea és Paul Neagu korai mûveibõl. Dr. Sorin Costina bemutatja Kolozsváron, a Mátyásházban Horia Bernea-gyûjteményét.

Tinerilor, Paris; 1972: Deal I, Galeria Simeza, Bucureºti. Aceastã expoziþie este urmatã de prezentarea urmãtoarelor patru serii de Dealuri: Bucureºti (1974), Edinburgh ºi Londra (1975), Bucureºti, Timiºoara ºi Oradea (1976); Bucureºti (1978). 1978, 1980: expune Deal V ºi Deal IV la Bienala de la Veneþia. Din 1983 conduce Cenaclul Tinerilor al U.A.P. 1979: East-European painters, Lodz. În 1980 organizeazã mai multe expoziþii importante în Anglia (Londra, Liverpool) ºi participã cu o lucrare în cadrul expoziþiei Opere contemporane în colecþiile muzeelor naþionale la Centre Pompidou, Paris. 1980: ia naºtere grupul Prolog . Membri: Horia Bernea, Constantin Flondor, Horia Paºtina, Mihai Sârbulescu ºi alþii. De mai mult timp era membru al grupãrii pictorilor care pictau la Poiana Mãrului: Teodor Rusu, Theodor Moraru, ªerban Epure, Mircea Milcovici, Vasile Ulian ºi Ion Dumitriu. 1981: prima expoziþie Prolog, Galeria Simeza, Bucureºti. 1985: expoziþie retrospectivã: Muzeul Naþional de Artã, Bucureºti, itinerat la Timiºoara, Cluj, Oradea ºi Târgu Mureº. 1990: Ministrul culturii, Andrei Pleºu îl numeºte în funcþia de director al Muzeului Þãranului Român. Conduce aceastã instituþie zece ani, pânã la moarte. Prezintã aici pe baza unor metode ºi concepþie muzeologice noi, universul material ºi spiritual al þãranului român. În 1996 i se acordã premiul Muzeul European al Anului. 1997: expoziþie retrospectivã, Muzeul Naþional de Artã, Bucureºti; 1997, expune la Roma seria Grãdini ºi Iconostas. 1999: participã la expoziþia Una Bisanzio latina — arte romena degli anni novanta. 2000: în ultimul an al vieþii sale primeºte Ordinul Meritul Cultural în grad de Mare Cruce; 2004: cu ocazia deschiderii Muzeului Naþional de Artã Contemporanã, Mihai Oroveanu organizeazã o expoziþie cu lucrãrile timpurii ale lui Horia Bernea ºi Paul Neagu. Dr. Sorin Costina prezintã la Cluj, în Casa Matia Corvinul, lucrãri de Horia Bernea din colecþia proprie. Aurel CIUPE (Lugoj, 1900 - Cluj, 1988) 1916: studiazã în cadrul coloniei de la Baia Mare. La Lugoj frecventeazã ºcoala privatã de artã condusã de pictorul Virgil Semenescu. 1919-1929: studii de artã la Bucureºti, Paris (Academia Julian), Iaºi ºi Roma (la maestrul Umberto Coromaldi). 1924: prima expoziþie personalã, Lugoj. 1925-1932: este numit profesor al nou înfiinþatei ªcoli de Arte Frumoase de la Cluj. Pânã în 1944 participã în fiecare an la Salonul Oficial din Bucureºti. 1927: cãlãtorii de studiu la Veneþia ºi sudul Franþei (St. Tropez). La Paris studiazã cu André Lhôte. Pânã în 1933 cãlãtoreºte cu regularitate la Budapesta ºi Viena. 1930: expoziþii personale la Târgu Mureº ºi Cluj; 1930: expoziþie de grup (Catul Bogdan, Romul Ladea). Participã intens la organizarea vieþii culturale din Ardeal: organizeazã expoziþii colective (Cluj, Timiºoara), iar la Târgu Mureº (unde trãieºte în perioada 1932-1940) este custodele pinacotecii municipale ºi profesor la Cursul liber de artã plasticã. 1940: dupã Dictatul de la Viena se mutã la Timiºoara, unde este numit directorul Muzeului Banatului.

Aurel CIUPE (Lugos, 1900 — Kolozsvár, 1988) 1916: a nagybányai festõkolóniára jár tanulni. Lugoson Virgil Semenescu festõ szabadiskoláját látogatja. 1919—1929: Mûvészeti tanulmányokat végez Bukarestben, Párizsban (Julian Akadémia), Jászvásáron és Rómában, ahol mestere Umberto Coromaldi. 1924: elsõ egyéni kiállítás, Lugos. 1925—1932: a frissen alakult kolozsvári mûvészeti iskola tanára. 1944-ig minden évben részt vesz a bukaresti Hivatalos Szalon kiállításán. 1927: velencei és dél-franciaországi (St. Tropez) tanulmányút.

11

Párizsban André Lhôte festõnél tanul. 1933-ig rendszeresen utazik Budapestre és Bécsbe. 1930: egyéni kiállítás, Marosvásárhely, Kolozsvár; és csoportos kiállítás Catul Bogdannal, Romul Ladeával. Tevékenyen részt vesz az erdélyi mûvészeti élet szervezésében: csoportos kiállításokat szervez (Kolozsvár, Temesvár), valamint Marosvásárhelyen a képtár gondozója (1932—1940) és a szabadiskola vezetõje. 1940: a bécsi döntést követõen Temesvárra költözik, ahol a Bánáti Múzeum igazgatója lesz. 1933-tól részt vesz több erdélyi görögkeleti és görög katolikus templom kifestésében. 1934: házasságot köt Király Mária Sarolta grafikus iparmûvésszel. 1937: a párizsi nemzetközi kiállításon bronzérmet nyer. 1939: elsõ díjat kap az Astra által szervezett Erdélyi Mûvészeti Kiállításon, Kolozsvár. 1942-tõl kezdõdõen számos jelentõs román állami kitüntetésben részesül, mûvészeti és mûvészetszervezési érdemeiért. 1949-ben véglegesen megtelepedik Kolozsváron, a Mûvészeti Intézet tanára és dékánja lesz. 1950: a Képzõmûvészeti Szövetség tagja. Többször megválasztják a Képzõmûvészeti Szövetség Kolozsvári fiókja elnökének. 1950—1956: a Ion Andreescu Képzõmûvészeti Intézet rektora, 1956—1970: a festészeti tanszék vezetõje. 1952-tõl rendszeresen szerepel külföldi román mûvészeti kiállításokon. 1955—1967 között kijár Sztánára festeni. 1957: elsõ gyûjteményes kiállítás, Kolozsvári Mûvészeti Múzeum. 1965: gyûjteményes kiállítás, Mûvészeti Múzeum, Bukarest. 1980, 1985: további gyûjteményes kiállítások, amelyek anyagát több romániai városban bemutatták. 1967: megjelenik a Meridiane kiadónál Raoul ªorban monográfiája a mûvészrõl. 1971: Aurel Ciupe — Maria Ciupe-kiállítás több keletnémet városban. 1978: kiállítások Berlinben és Drezdában. Szerepel a drezdai Neue Meister állandó tárlatán. 1978: megjelenik Mircea Deac róla írt könyve. 1979-tõl rendszeresen résztvesz a gyergyószárhegyi Barátság alkotótáborban.

Din 1933 participã la pictarea mai multor biserici ortodoxe ºi greco-catolice din Ardeal ºi Banat. 1934: se însoarã cu Mária Sarolta Király, grafician ºi artist decorator. 1937: primeºte medalia de bronz la expoziþia internaþionalã de la Paris. 1939: obþine premiul I la Expoziþia de artã plasticã ardeleanã 1919-1939, organizatã de Astra, la Cluj. Începând cu 1942 ºi pânã la sfârºitul vieþi a primit numeroase distincþii importante româneºti, pentru meritele sale artistice ºi de organizator a vieþii culturale. 1949: se stabileºte la Cluj. Devine profesor ºi decan la Institutul de Arte Plastice. 1950: devine membru al Uniunii Artiºtilor Plastici. Îndeplineºte în repetate rânduri funcþia de preºedinte al filialei din Cluj a U.A.P. 1950-1956: rectorul Institutului de Arte Plastice Ion Andreescu din Cluj; 19561970: ºeful catedrei de picturã din cadrul aceleiaºi instituþii. Din 1952 participã sistematic la expoziþiile de artã româneascã itinerate în strãinãtate. 1955-1967: picteazã frecvent la Stana. 1957: prima expoziþie retrospectivã, Muzeul de Artã, Cluj. 1965: expoziþie retrospectivã, Muzeul Naþional de Artã, Bucureºti. 1980, 1985: alte expoziþii retrospective prezentate în numeroase oraºe din România. 1967: Raoul ªorban publicã o monografie despre artist, la editura Meridiane. 1971: expoziþie Aurel Ciupe - Maria Ciupe în mai multe oraºe din RDG. 1978: expoziþii la Berlin ºi Dresda. Figureazã în expoziþia permanentã Neue Meister din Dresda. 1978: apare albumul Aurel Ciupe de Mircea Deac, editura Dacia. Din 1979 participã în fiecare varã la tabãra de creaþiei Prietenia de la Lãzarea. FÜLÖP Antal Andor (Cluj, 1908 - Cluj, 1979) 1925-1929: studiazã la ªcoala de Arte Frumoase din Cluj, în clasa profesorului Catul Bogdan; 1929-1930: Accademia delle Belle Arti, Roma. Maestru: Umberto Coromaldi. Din 1934 vãzul artistului este puternic afectat. Dupã moartea mamei sale, va fi îngrijit de sora sa, Jolan Margit. Membru al Breslei Barabás Miklós. Din 1951 membru al Uniunii Artiºtilor Plastici. Expoziþii: 1938: Prefectura, Cluj (cu Eugen Ciucã); 1940: Teatrul Maghiar, Cluj (împreunã cu Kudelász Károly); 1946: expoziþie atelier (cu Victor Constantinescu ºi Incze Ferenc), Cluj; 1960: Galeria Micã U.A.P., Cluj; 1975, 1978: Galeria Korunk, Cluj; 1979: expoziþie retrospectivã, Muzeul de Artã, Cluj; 1991: expoziþie memorialã, Cluj. Participãri la expoziþii colective: 1932-1938 (în afara anului 1935): Salonul Oficial, Bucureºti; 1933: Expoziþia colectivã a tinerilor artiºti din Ardeal, Cluj-Dej. 1934: Expoziþia jubiliarã a ªcolii de Arte Frumoase, Timiºoara; 1939: Salonul Naþional, Budapesta; 1939: Artã maghiarã din Ardeal, Cluj; 1941: Artã maghiarã din Ardeal, Budapesta; 1942: expoziþie de artã ºi arhitecturã, Muzeul de Istorie, Cluj; 1943 - Expoziþia de deschidere a Pavilionului de picturã din Cluj; 1942-1944: expoziþia Breslei Barabás Miklós, Bistriþa, Târgu Mureº, Cluj, Budapesta; 1943: Arta maghiarã contemporanã, Târgu Mureº, Sfântu Gheorghe, Miercurea Ciuc, Odorheiu Secuiesc; 1944: Expoziþia colectivã a artiºtilor ardeleni,

FÜLÖP Antal Andor (Kolozsvár, 1908 — Kolozsvár, 1979) 1925—1929: a kolozsvári Szépmûvészeti Iskola növendéke Catul Bogdan osztályában; 1929—1930: Accademia delle Belle Arti, Róma. Mestere Umberto Coromaldi. 1934-ben elveszti bal szemének látását, majd 1941-ben a jobb szeme is megbetegedik. Édesanyja halála után testvére, Jolán Margit gondozza. Tagja a Barabás Miklós Céhnek, 1951-tõl pedig a Képzõmûvészeti Szövetségnek. Egyéni kiállításai: 1938: Vármegyeháza, Kolozsvár (Eugen Ciucãval); 1940: Magyar Színház, Kolozsvár (Kudelász Károllyal); 1960: Képzõmûvészeti Szövetség kisgalériája, Kolozsvár; 1975, 1978: Korunk Galéria, Kolozsvár; 1979: gyûjteményes kiállítás, Mûvészeti Múzeum, Kolozsvár; 1991: emlékkiállítás, Kolozsvár. Csoportos kiállítások: 1932: Hivatalos Szalon, Bukarest; 1933: Fiatal erdélyi képzõmûvészek kiállítása, Kolozsvár—Dés; 1939: Nemzeti Szalon, Budapest; 1939: Erdélyi magyar képzõmûvészet, Kolozsvár; 1943: a kolozsvári

12

Mûcsarnok megnyitó kiállítása; 1944: Barabás Miklós Céh kiállítása, Budapest; 1947: Erdélyi Képzõmûvészeti Szalon, Kolozsvár; 1959: Kolozsvár a képzõmûvészetben, Mûvészeti Múzeum, Kolozsvár; 1973: Független Mûvészek Szalonja, Párizs.

Prefectura, Cluj; 1947: Salonul Ardelean, Cluj; 1959: Clujul în artele plastice, Muzeul de Artã, Cluj; 1973: Salonul Artiºtilor Independenþi, Paris.

KANCSURA István (Budapest, 1941)

1956-1959: Liceul de Artã, Cluj. 1959-1965: absolvent al Institutului de Arte Plastice „Ion Andreescu”, secþia picturã. Îl considerã maestru-îndrumãtor pe Kádár Tibor. Din 1968 este membru al Uniunii Artiºtilor Plastici, filiala Cluj. Între 1995-1996 este preºedintele reînfiinþatei Bresle Barabás Miklós. Din 1965 participã în expoziþii judeþene ºi naþionale. 1967: Ritmuri orizontale, expoziþie personalã, Galeria Micã Cluj. 1970: realizeazã concepþia cineticã, care se bazeazã pe descompunerea luminii, cu cele mai simple instrumente, componentele luminii trecând prin suprafeþe perforate creeazã microstructuri cromatice permanent transformabile. 1972: prezintã concepþia într-un scurt metraj, la Timiºoara, în cadrul expoziþiei Studiu. 1973: expoziþia anualã a artelor decorative, Bucureºti. Participã la expoziþii de artã româneascã în strãinãtate: Titograd, Gedrop, Zürich, Budapesta. 1991, 1992: realizeazã mai mult expoziþii personale în România ºi Germania. Permanenta sa preocupare faþã de luminã este dezvoltatã în direcþie spiritualã. O realizare excepþionalã în acest sens o reprezintã Triptic-ul sãu, prezentat în cadrul unei slujbe de pomenire a fraþilor Van Gogh, la Seminarul Teologic Ortodox, în Cluj. 1998: participã la expoziþia Színeváltozások - Version of Transfiguration, la Mûcsarnok-Kunsthalle, Budapesta. Expoziþia avându-i drept curatori pe Beke László ºi Sorin Dumitrescu a prezentat tendinþele spirituale în arta contemporanã româneascã. 2003: In memoriam Vincent van Gogh - expoziþie personalã, Muzeul de Artã Cluj. A publicat texte despre artã în presa cotidianã ºi reviste de artã ºi culturã (Arta, Tribuna, Utunk, Korunk, Transilvania Jurnal, Verso).

KANCSURA István (Budapesta, 1941)

1956—1959: a Mûvészeti Líceumban tanul és érettségizik, Kolozsváron. 1959—1965: elvégzi a kolozsvári Ion Andreescu Képzõmûvészeti Fõiskola festészeti szakát. Mesterének Kádár Tibort tartja. 1968-tól a Képzõmûvészeti Szövetség kolozsvári fiókjának tagja. 1995—1996 között az újjáalakult Barabás Miklós Céh elnöke. 1965-tõl vesz részt csoportos kiállításokon. 1967: Horizontális ritmusok — egyéni kiállítás, Kolozsvár. 1970: megalkotja kinetikus koncepcióját, amely a legegyszerûbb eszközökkel összetevõire bontja a fényt, és azt réses felületeken átjuttatva állandó színes mikrostruktúrákat hoz létre. 1972: filmben mutatja be a koncepciót Temesváron, a Tanulmány kiállításon, a Bástya Galériában. A fénnyel való kísérletezést a spirituális kifejezés irányába fejleszti tovább. Ennek kiemelkedõ példája az 1990-es Triptichon, amelyet a Van Gogh testvérek tiszteletére rendezett istentisztelet keretében mutatott be (Ortodox Teológiai Szeminárium, Kolozsvár). 1973: Dekoratív mûvészeti triennálé, Bukarest. Részt vesz külföldi csoportos kiállításokon: Titográd, Gedrop, Zürich, Budapest. Több egyéni kiállítása volt Kolozsváron és Németországban (1991, 1992). 1998: szerepel a Színeváltozások (Version of Transfiguration) kiállításon a budapesti Mûcsarnokban. Ez a kiállítás a kortárs román mûvészet spirituális vonulatát mutatta be, Beke László és Sorin Dumitrescu válogatásában. 2003: In memoriam Vincent van Gogh, Kolozsvári Mûvészeti Múzeum. Több mûvészeti tárgyú írása jelent meg a napisajtóban és mûvészeti folyóiratokban (Arta, Tribuna, Utunk, Korunk, Transilvania Jurnal, Verso).

Tasso MARCHINI (Belgrad, 1907 - Arco di Trento, 1936)

Tasso MARCHINI (Belgrád, 1907, Arco di Trento, 1936)

Nãscut dintr-un tatã italian ºi o mamã sãrboaicã, îºi pierde tatãl în primul rãzboi mondial, pierde legãtura cu mama ºi ajunge în Ardeal (la Oradea, pe urmã la Cluj). 1926: studiazã la nou-înfiinþatã ªcoalã de Arte Frumoase din Cluj. Maeºtrii sãi: Catul Bogdan, Aurel Ciupe. 1926-1928: participã la practicile de varã de la colonia pictorilor, la Baia Mare. 1928: expoziþii cu Szervátiusz Jenõ ºi Cornel Cenan, Baia Mare. 1929: Salonul Oficial, Bucureºti. Din 1929 locuieºte cu membrii Boemei, care grupa artiºti ºi tineri intelectuali (ªtefan Gomboºiu, Eugen Profeta, Eugen Gâscã ºi alþii). În 1929 apar primele semne ale tuberculozei. Petrece verile împreunã cu familia Miklea, în valea Mureºului. 1930, 1932: expoziþii de grup, în care se prezintã noua generaþie de artiºti, Cluj; 1930: expoziþia colectivã a artiºtilor din Ardeal, Cluj. Se logodeºte cu pictoriþa Letiþia Muntean. 1930-1932 trãieºte la Sighetu Marmaþiei. Expune la Salonul

Olasz apa és szerb anya gyermeke. Az elsõ világháborúban elveszti édesapját, elszakad édesanyjától, és Erdélybe kerül. 1926: a Kolozsváron megalakult Szépmûvészeti Iskola növendéke. Tanárai Catul Bogdan, Aurel Ciupe. 1926—1928: részt vesz a nagybányai festõtelepen szervezett nyári gyakorlatokon. Kiállításai: 1928-ban Szervátiusz Jenõvel és Cornel Cenannal együtt, Nagybánya. 1929: Hivatalos Szalon, Bukarest. 1929-tõl a Bohémia diáktanyán lakik a Hegyvölgy utcában ªtefan Gomboºiu, Eugen Profeta, Eugen Gâscã festõvel és másokkal együtt. 1929-ben jelentkeznek tüdõbajának jelei. A nyarakat a Miklea családdal vidéken tölti, a Maros mentén. 1930, 1932: csoportos kiállítás, Kolozsvár (ezen az új mûvésznemzedék mutatkozik be); 1930: összerdélyi

13

kiállítás, Kolozsvár. Eljegyzi Letiþia Muntean festõnõt. 1930—1932 között Máramarosszigeten él. Több görögkeleti templomban fest. 1933: az Astra hetilapban a modern mûvészetrõl közöl cikkeket. 1933: Fiatal erdélyi képzõmûvészek kiállítása, Vármegyeháza, Kolozsvár—Dés. 1934: közös kiállítás Szervátiusz Jenõvel. 1934-ben fejezi be tanulmányait a Temesvárra költöztetett Szépmûvészeti Iskolában. Részt vesz az 1933—1934-es tanévzáró kiállításon Temesváron. 1934: egyéni tárlat, Temesvár. 1935 nyarán Letiþia Munteannal és Traian Bilþiu-Dâncuºsal Balcsikba utazik. 1935 szeptemberében szanatóriumi kezelésre megy Arco di Trentóba. Itt is fenntartja szoros baráti kapcsolatait az erdélyi mûvészekkel és a mûgyûjtõmecénás Wagner Artúrral. 1936 októberében halt meg.

Oficial, Bucureºti. Lucreazã la pictura mai multor biserici ortodoxe. 1933: publicã în ziarul sãptãmânal Astra mai multe articole despre arta modernã. 1934: expune din nou cu Szervátiusz Jenõ. 1933: expoziþia colectivã a tinerilor artiºti din Ardeal, Prefectura din Cluj (expoziþie itineratã la Dej). În 1934 absolvã ªcoala de Arte Frumoase, mutatã la Timiºoara 1934: participã la expoziþia absolvenþilor, Timiºoara. 1934: expoziþie personalã, Timiºoara. Vara 1935: cãlãtoreºte la Balcic cu Letiþia Muntean ºi pictorul Traian Bilþiu-Dâncuº. În 1935 este internat în sanatoriul din Arco di Trento, unde îºi petrece ultimul an de viaþã. Menþine legãturile intense de prietenie cu pictori din Ardeal ºi cu colecþionarul-mecena Wagner Artúr. Moare în octombrie 1936.

NAGY Albert (Torda, 1902 — Kolozsvár, 1970)

NAGY Albert (Turda, 1902 - Cluj, 1970)

1922—1925: a Magyar Képzõmûvészeti Fõiskolán festészetet tanul, mestere Rudnay Gyula. 1926—1937 között Rómában élt, és kiállító mûvészként alkotott. Támogatója Eduard Paolillo családja. 1932: római magyar kiállítás. 1934-ben önálló kiállítása nyílik a Palazzo Doriában. Itáliai útjai során fõleg a Quattrocento mûvészeit, elsõsorban Piero della Francescát tanulmányozza. 1937-ben visszatér Budapestre, majd 1941-ben Kolozsváron telepedik le. 1947-ben még részt vesz a Budapesten bemutatott Jelenkori román képzõmûvészeti kiállításon, de a szocialista realizmus periódusában „formalista” mûvészként marginalizálták. Az 1963-as bukaresti Orizont Galériabeli kiállítás, az 1968as gyûjteményes kiállítás a Kolozsvári Mûvészeti Múzeumban (amelyet több városban bemutatnak), valamint az 1975-ös posztumusz kiállítás a Korunk Galériában felhívja rá a figyelmet és elismertséget szerez neki. A hatvanas években külföldi román mûvészeti kiállításra válogatják be a képeit. A kilencvenes években több kiállítást szerveznek az emlékére. 2002: gyûjteményes emlékkiállítás, Kolozsvári Mûvészeti Múzeum.

1922 - 1925: studiazã picturã la Academia Ungarã de Arte de la Budapesta. Maestru: Rudnay Gyula. 1926 - 1937: trãieºte la Roma, fiind sprijinit de familia lui Eduard Paolillo. 1932: expoziþie de artã maghiarã, Roma. 1934: expoziþie personalã, Palazzo Doria, Roma. Pe parcursul cãlãtoriilor sale în Italia a studiat cu precãdere arta din Quattrocento, fiind îndeosebi atras de pictura lui Piero della Francesca. 1937: se întoarce la Budapesta, iar în 1941 se stabileºte la Cluj. 1947: participã în expoziþia Artã contemporanã din România, organizatã la Budapesta. În perioada realismului socialist este marginalizat, considerat pictor „formalist”. O serie de expoziþii, începând cu cea de la Galeria Orizont (1963, organizatã de Raoul ªerban ºi prezentatã de Alexandru Ciucurencu), retrospectiva de la Muzeul de Artã Cluj (1968) ºi expoziþia postumã de la Galeria Korunk (1975) îl readuce în atenþia publicului ºi criticii. În anii ºaizeci participã la mai multe expoziþii de artã româneascã din strãinãtate. Dupã 1990 i se organizeazã mai multe expoziþii memoriale. 2002: expoziþie retrospectivã la 100 de ani de la naºterea pictorului, Muzeul de Artã Cluj (organizatã de Székely Sebestyén György).

NAGY István (1873, Csíkmindszent — Baja, 1937) NAGY István (Misintia, 1873 - Baja, 1937) Kétévi tanári tevékenység után, 1894-ben kezdi el mûvészeti tanulmányait Budapesten. Ezt folytatja 1898ban Münchenben, 1899—1900-ban Párizsban, a Julian Akadémián. 1902: itáliai tanulmányút. Visszatér Erdélybe, Csíkban és Gyergyóban fest. 1902: elsõ kiállítás, Csíkszereda. Az elsõ világháború idején hadifestõként dolgozik. A galíciai fronton katonaportrékat fest. Háborús rajzait 1916-ban állították ki Budapesten, a Könyves Kálmán Szalonban. Ebben az idõszakban kezd el gyakrabban kiállítani és ismertté válni. 1918—1919: Fogaras, Csík, Kolozsvár között utazik. 1919: Budapestre költözik. Baja, Szentes és Kecskemét környékén festi képeit. 1923: egyéni kiállítás, Nemzeti Szalon, Budapest. Ez nagy elismertséget hoz számára. 1927-ben újabb budapesti tárlata megerõsíti sikerét.

1894: dupã doi ani de activitate ca profesor se înscrie la Academia de Arte de la Budapesta. 1889: îºi continuã studiile la München. 1899 - 1900: studiazã la Academia Julian, Paris. 1902: dupã o cãlãtorie de studiu în Italia se întoarce în Transilvania. Picteazã în Secuime. 1902: prima expoziþie personalã, Miercurea Ciuc. În primul rãzboi mondial activeazã (neoficial) ca pictor pe frontul din Galiþia. Realizeazã o largã serie de portrete de soldaþi. 1916: expune lucrãrile cu tematicã de rãzboi la Budapesta, Könyves Kálmán Szalon. În aceastã perioadã începe sã expunã mai des ºi devine cunoscut la Budapesta. 1918 - 1919: trãieºte în Transilvania, mutându-se de la Fãgãraº la Ciuc, pe urmã la Cluj. 1919: se mutã la Budapesta. Picteazã în regiunea Baja, Szentes ºi Kecskemét. 1923: expoziþie personalã,

14

1925—1929: Erdélyben él, huzamosabb ideig Kolozsváron. Itt jelentõs visszhangot keltenek kiállításai, kapcsolatot teremt az erdélyi magyar és román értelmiség kiemelkedõ alakjaival. Fontos személyiségek, közöttük Lucian Blaga és Kós Károly is elismerõen írnak mûvészetérõl. Kolozsváron Náthán Mór ügyvéd a mecénása, õ sok hírességgel, így Octavian Goga miniszterrel is megismerteti, akit meglátogat Csucsán. 1929-ben kiállításra készül Bukarestben. Barangolásainak sorát, egy rövid jugoszláviai periódus után, a Baján való megtelepedés zárja le 1933-ban. 1934: a Képzõmûvészek Új Társasága tagjául választja. Kétszer elnyeri a Szinyei Társaság díját. 1936-ban hal meg. Baján Nagy István Képtár alakul, amely számos mûvét õrzi. Mûvészetének utóéletéhez tartozik a számtalan kiállítás és megemlékezés, a monográfiák és mûveinek mûkereskedelmi forgalma. 2008-ban emlékház nyílt meg szülõfalujában.

Nemzeti Szalon, Budapesta. Aceastã expoziþie i-a adus un succes rãsunãtor. Au scris despre expoziþie personalitãþi precum criticul Lyka Károly, scriitorul Kosztolányi Dezsõ, iar Surányi Miklós publicã o carte despre artist. 1927, 1929: succesul lui este consolidat de altã expoziþie personalã la Budapesta. Primeºte de douã ori premiul Societãþii Szinyei. 1925 - 1929: trãieºte în Transilvania, o perioadã mai lungã la Cluj. Aici realizeazã expoziþii considerate evenimente culturale de prim rang. Primeºte susþinere criticã de la personalitãþi precum Lucian Blaga sau Kós Károly. Întreþine relaþii cu personalitãþile de marcã ale culturii maghiare ºi româneºti. Se bucurã de mecenatura avocatului Náthán Mór, care îl introduce ministrului Octavian Goga. Îl viziteazã pe acesta la reºedinþa sa de la Ciucea. 1929: se pregãteºte sã expunã la Bucureºti. ªirul hoinãrelilor este încheiat cu stabilirea familiei Nagy la Baja, în 1933. În 1934 este ales membru al Noii Societãþi a Artiºtilor (KUT). La Baja se înfiinþeazã Pinacoteca Nagy István, care pãstreazã multe lucrãri ale artistului. Opera sa se bucurã de o atenþie deosebitã din partea criticii (i s-au dedicat mai multe monografii) ºi comerþului de artã. În 2008 s-a inagurat o casã memorialã Nagy István în satul natal.

SZOLNAY Sándor (Kolozsvár, 1893 — Kolozsvár, 1950) 1913—1914, 1922—1923: a Magyar Képzõmûvészeti Fõiskolán festészetet tanul, mestere Réti István. 1914—1919: frontszolgálat és hadifogság. Beteg tüdõvel érkezik haza. 1921: a nagybányai festõiskolát látogatja. 1924—1927: Nagybányán él, majd visszatér Kolozsvárra. 1929—1930: Kós Károllyal együtt kezdeményezõje a Barabás Miklós Céhnek. 1941-tõl a mûvészszervezet titkára és gyakorlati irányítója. 1933—1935: mûvészeti szabadiskolát tart fenn Kolozsváron Szervátiusz Jenõvel együtt. 1937-ben Segesvárra, 1938-ban Nagyenyedre költözik családjával. 1942: Mátyás király képzõmûvészeti díj. 1943: mûtermet kap a sétatéri Mûcsarnok épületében. 1946—1947: erdélyi képzõmûvészeti fõiskola alapítását szervezi. A második világháború után Kovács Zoltán festõmûvésszel közösen a Józsa Béla Athenaeum képzõmûvészeti szabadiskoláját vezette Kolozsváron, amely a Magyar Mûvészeti Intézet megalakulásáig (1948) a képzõmûvészeti oktatás fóruma volt. Kiállítások: 1923: Pro Cultura terem, Kolozsvár; 1924: Katolikus-kör, Nagyvárad; 1925: Vármegyeháza (Atanasie Demiannal és Walter Widmann-nal), Kolozsvár; 1926: Újságíró Klub, Kolozsvár; 1927: Kultúrpalota, Arad, Újságíró Klub (Walter Widmann-nal), Kolozsvár; 1935: Újságíró Klub (Simon Ilával), Kolozsvár; 1939: Vármegyeháza (Szervátiusz Jenõvel), Kolozsvár; 1945: Vármegyeháza (Andrásy Zoltánnal, Vida Gézával); 1958, 1971, 1994: Kolozsvári Mûvészeti Múzeum; 1978: Korunk Galéria, Kolozsvár; 1994: Vármegye Galéria, Budapest (emlékkiállítás). Csoportos kiállítások: 1921: Erdélyi Szalon (Collegium Artificum Transsylvanicorum); 1947: Jelenkori romániai képzõmûvészet, Szépmûvészeti Múzeum, Budapest; 1966, 1971: Nagybányai Képtár; 1989: Szombathelyi Képtár. 1974: megjelenik a Kriterion Könyvkiadónál E. Szabó Ilona Szolnay-monográfiája.

SZOLNAY Sándor (Cluj, 1893 - Cluj, 1950) 1913 - 1914, 1922 - 1923: studiazã pictura la Academia Ungarã de Artã de la Budapesta la maestrul Réti István. 1914-1919: serviciul militar ºi prizonier de rãzboi. Revine din rãzboi cu un plãmân rãnit. 1921: lucreazã la colonia de la Baia Mare. 1924 - 1927: dupã o perioadã la Baia Mare se mutã la Cluj. 1929 -1930: este iniþiator, împreunã cu Kós Károly, a Breslei Barabás Miklós. 1941: devine secretarul ºi administratorul Breslei. 1933 - 1935: conduce, împreunã cu Szervátiusz Jenõ o ºcoalã liberã de artã, la Cluj. În 1937 se mutã la Sighiºoara, anul urmãtor la Aiud. 1942: obþine bursa Regele Matia. 1943: primeºte atelier în noua clãdire a Pavilionului de picturã din Parc. 1946 - 1947: sprijinã organizatoric înfiinþarea unei ºcoli superioare de artã. Dupã cel de al doilea rãzboi mondial conduce, împreunã cu pictorul Kovács Zoltán, ºcoala liberã de artã din cadrul Ateneului Józsa Béla. Expoziþii: 1923: Sala Pro Cultura, Cluj; 1924: Cenaclul catolic, Oradea; 1925: Prefectura, (împreunã cu Atanasie Demian ºi Walter Widmann), Cluj; 1926: Clubul Ziariºtilor, Cluj; 1927: Palatul Culturii, Arad; Clubul Ziariºtilor (împreunã cu Walter Widman), Cluj, Cluj; 1935: Clubul Ziariºtilor (împreunã cu Simon Ila), Cluj; 1939: Prefectura (împreunã cu Szervátiusz Jenõ), Cluj; 1945: Prefectura (cu Andrásy Zoltán ºi Vida Géza); 1958, 1971, 1994: Muzeul de Artã Cluj; 1978: Galeria Korunk, Cluj; 1994: Galeria Vármegye, Budapesta. Expoziþii colective: 1921: Salonul Ardelean (Collegium Artificum Transsylvanicorum); 1947: Artã contemporanã din România, Szépmûvészeti Múzeum, Budapesta; 1966, 1971: Muzeul de Artã Baia Mare; 1989: Szombathelyi Képtár, Szombathely. 1974: se publicã monografia Szolnay Sándor de E. Szabó Ilona, la editura Kriterion.

15

KATALÓGUS

CATALOG

NAGY István

NAGY István

Csucsa, pasztell, papír, 68 × 50,5 cm, j.j.l.: Nagy István, é.n. (1926 körül), özvegy ifjú Nagy Istvánné tulajdona, Szekszárd

Ciucea, pastel pe hârtie, 68 × 50,5 cm, semnat dr. jos: Nagy István, nedatat (circa 1926), colecþia vãduvei lui Nagy István junior, Szekszárd

Szénaboglyák, pasztell, papír, 29,5 × 43,5 cm, j.b.l.: Nagy István, é.n. (1925 körül), özvegy ifjú Nagy Istvánné tulajdona, Szekszárd

Cãpiþe de fân, pastel pe hârtie, 29,5 × 43,5 cm, semnat st. jos: Nagy István, nedatat (circa 1925), colecþia vãduvei lui Nagy István junior, Szekszárd

Legelõ birkák, pasztell, papír, 32 × 44 cm, j.j.l.: Nagy István, é.n. (1933 körül), magángyûjtemény, Magyarország

Oi la pãscut, pastel pe hârtie, 32 × 44 cm, semnat dr. jos: Nagy István, nedatat (circa 1933), colecþie particularã, Ungaria

Kolozsvári temetõ, pasztell, papír, 38 × 47 cm, j.j.l.: Nagy István, é.n. (1926 körül), magángyûjtemény, Magyarország

Cimitir la Cluj, pastel pe hârtie, 38 × 47 cm, semnat dr. jos: Nagy István, nedatat (circa 1926), colecþie particularã, Ungaria

Õsz a Bakonyban, pasztell, papír, 43 × 58 cm, j.j.l.: Nagy István, é.n. (1926 körül), özvegy ifjú Nagy Istvánné tulajdona, Szekszárd

Toamna în Bakony, pastel pe hârtie, 43 × 58 cm, semnat dr. jos: Nagy István, nedatat (circa 1926), colecþia vãduvei lui Nagy István junior, Szekszárd

Aurel CIUPE

Aurel CIUPE

Keresztrefeszítés, olaj, vászon, 20 × 28,4 cm, j.b.f.: A. Ciupe, Rãstignire, ulei pe pânzã, 20 × 28,4 cm, semnat st.sus: é.n. (1968), a Ciupe család gyûjteménye, Kolozsvár A. Ciupe, nedatat (1968), colecþia familiei Ciupe, Cluj Csendélet gyümölcsöstállal és kagylókkal, olaj, vászon, Naturã staticã cu fructierã ºi scoici, ulei pe pânzã, 43,5 × 54 cm, j.j.l.: A. CIUPE, é.n. (1979), a Ciupe család 43,5 × 54 cm, semnat dr. jos: A. CIUPE, nedatat (1979), gyûjteménye, Kolozsvár [reprodukció nélkül] colecþia familiei Ciupe, Cluj [nereprodus] Borongós õsz, olaj, vászon, 70 × 85 cm, j.j.l.: A. Ciupe, é.n. Toamnã mohorâtã, ulei pe pânzã, 70 × 85 cm, semnat dr. (1973), a Ciupe család gyûjteménye, Kolozsvár jos: A. Ciupe, nedatat (1973), colecþia familiei Ciupe, Cluj Táj fenyõkkel, olaj, vászon, 66,5 × 57 cm, j.b.l.: A. Ciupe, Peisaj cu pini, ulei pe pânzã, 66,5 × 57 cm, semnat st. jos: é.n. (1972), a Ciupe család gyûjteménye, Kolozsvár A. Ciupe, nedatat (1972), colecþia familiei Ciupe, Cluj Csendélet birsalmákkal I, olaj, vászon, 45 × 55 cm, j.j.l.: Naturã staticã cu gutui I, ulei pe pânzã, 45 × 55 cm, semnat A. Ciupe, é.n. (1981), a Ciupe család gyûjteménye, Kolozsvár dr. jos: A. Ciupe, nedatat (1981), colecþia familiei Ciupe, Cluj SZOLNAY Sándor

SZOLNAY Sándor

Kardvirágos csendélet, olaj, vászon, 64 × 54 cm, j.b.l.: Naturã staticã cu gladiole, ulei pe pânzã, 64 × 54 cm, Szolnay 929, Dáné Tiborné tulajdona, Kolozsvár semnat st. jos: Szolnay 929, proprietatea vãduvei lui Dáné Tibor, Cluj

16

Koraõsz, olaj, falemez, 66 × 62 cm, jelezve és keltezve jobbra lent: Szolnay 947, Márkos András gyûjteménye, Haifa

Toamnã timpurie, ulei pe placaj, 66 × 62 cm, semnat ºi datat dr. jos: Szolnay 947, colecþia Márkos András, Haifa Pãdurea Hoia, ulei pe placaj, 69 × 51 cm, semnat ºi datat st. jos: Szolnay 947, colecþia Dáné Tibor Kálmán, Cluj

A Hója, olaj, falemez, 69 × 51 cm, jelezve és keltezve balra fent: Szolnay 947, Dáné Tibor Kálmán gyûjteménye, Kolozsvár

Tasso MARCHINI Canã cu flori de paie, ulei pe pânzã, 44 × 31,5 cm, semnat ºi datat dr. sus: Tasso Marchini 930, colecþie particularã, Cluj

Tasso MARCHINI Bokály szalmavirággal, olaj, vászon, 44 × 31,5 cm, jelezve és keltezve jobbra fent: Tasso Marchini 930, magángyûjtemény, Kolozsvár

Naturã staticã cu lampã cu petrol, ulei pe pânzã, 55 × 46,5 cm, semnat ºi datat dr. jos: T. Marchini 931, colecþia dr. Czell Lõrinc, München

Csendélet petróleumlámpával, olaj, vászon, 55 × 46,5 cm, jelezve és keltezve jobbra lent: T. Marchini 931, dr. Czell Lõrinc gyûjteménye, München

FÜLÖP Antal Andor Tufãnele cu creangã de prun, ulei pe pânzã, 66 × 60 cm, semnat ºi datat st. sus: Fülöp Antal Andor 1949, colecþia Takács Péter, Százhalombatta

FÜLÖP Antal Andor Õszirózsák szilvaággal, olaj, vászon, 66 × 60 cm, jelezve és keltezve balra fent: Fülöp Antal Andor 1949, Takács Péter gyûjteménye, Százhalombatta

Naturã staticã cu creangã de prun, ulei pe pânzã 49,5 × 50,5 cm, semnat ºi datat st. sus: Fülöp Antal Andor 1942, colecþia Balogh Csaba, Budapesta

Csendélet szilvaággal, olaj, vászon, 49,5 × 50,5 cm, jelezve és keltezve balra fent: Fülöp Antal Andor 1942, Balogh Csaba gyûjteménye, Budapest

NAGY Albert Elegie II, ulei pe pânzã, 89 × 94 cm, semnat st. jos: Nagy A., nedatat (1966), colecþia Bisericii Unitariene din Transilvania, Elégia II, olaj, vászon, 89 × 94 cm, j.b.l.: Nagy A., é.n. Cluj (1966), az Erdélyi Unitárius Egyház gyûjteménye, Kolozsvár NAGY Albert

Horia BERNEA Horia BERNEA

Grãdinã la Vãratec, ulei pe pânzã, 38 × 55 cm, semnat ºi datat dr. jos: Bernea 7.87, colecþia dr. Sorin Costina, Brad

Vãrateci kert, olaj, vászon, 38 × 55 cm, jelezve és keltezve jobbra lent: Bernea 7. 87, dr. Sorin Costina gyûjteménye, Brád

Studiu pentru Deal IV, ulei pe pânzã, 40 × 80 cm, semnat ºi datat dr. jos: HB 8.75, colecþia dr. Sorin Costina, Brad

Domb IV — tanulmány, olaj, vászon, 40 × 80 cm, jelezve és keltezve jobbra lent: HB 8.75, dr. Sorin Costina gyûjteménye, Brád

Studiu pentru Deal V, ulei pe pânzã, 35 × 85 cm, semnat ºi datat dr. jos: HB. 8.7.1976, colecþia dr. Sorin Costina, Brad

Domb V — tanulmány, olaj, vászon, 35 × 85 cm, jelezve és keltezve jobbra lent: HB. 8.7.1976, dr. Sorin Costina gyûjteménye, Brád

Pâine, ulei pe pânzã, 46 × 61 cm, titlul în st. jos: Pâine, semnat ºi datat dr. jos: HB 12.1976, colecþia dr. Sorin Costina, Brad

Kenyér, olaj, vászon, 46 × 61 cm, balra lent felirat: Pâine, Coloanã II, ulei pe pânzã caseratã pe carton, 69 × 50 cm, jelezve és keltezve jobbra lent: HB 12. 1976, semnat ºi datat dr. sus: Bernea 5.96, colecþia dr. Sorin Costina, dr. Sorin Costina gyûjteménye, Brád Brad

17

Oszlop II, olaj, kartonra kasírozott vászon, 69 × 50 cm, KANCSURA István jelezve és keltezve jobbra fent: Bernea 5. 96, Telegramã, ulei pe pânzã, 70 × 60 cm, semnat în centru jos: dr. Sorin Costina gyûjteménye, Brád KANCSURA, nedatat (2008), proprietatea artistului, Cluj Autoportret, ulei pe pânzã, 49 × 49 cm, semnat dr. jos: KANCSURA, nedatat (2001), proprietatea artistului, Cluj

KANCSURA István Üzenet, olaj, vászon, 70 × 60 cm, j.l.k.: KANCSURA, é.n. (2008), a mûvész tulajdona, Kolozsvár

Fereastra lui Cehov, ulei pe pânzã, 55 × 50 cm, semnat dr. jos: KANCSURA, nedatat (1984), proprietatea artistului, Cluj

Önarckép, olaj, vászon, 49 × 49 cm, j.j.l.: KANCSURA, é.n. (2001), a mûvész tulajdona, Kolozsvár

In memoriam Vincent van Gogh, ulei pe lemn de tei, 77 × 70 cm, semnat jos la mijloc: KANCSURA, nedatat (1993), proprietatea artistului, Cluj

Csehov ablaka, olaj, vászon, 55 × 50 cm, j.j.l.: KANCSURA, é.n. (1984), a mûvész tulajdona, Kolozsvár In memoriam Vincent van Gogh, olaj, hársfalemez, 77 × 70 cm, j.l.k.: KANCSURA, é.n. ( 1993), a mûvész tulajdona, Kolozsvár

Adrian ARAMÃ Grãdina, tehnicã mixtã, 50 × 65 cm, semnat dr. jos cu monogramã: AA, datat pe spate: 2006, proprietatea artistului, Cluj

Adrian ARAMÃ

Foc de toamnã, tehnicã mixtã, 50 × 65 cm, semnat dr. jos cu monogramã: AA, datat pe spate: 2006, proprietatea artistului, Cluj

Kert, vegyes technika, 50 × 65 cm, j.j.l. monogrammal: AA, keltezve a hátán: 2006, a mûvész tulajdona, Kolozsvár

Boabele brumelor, tehnicã mixtã, 50 × 65 cm, semnat dr. jos cu monogramã: AA, datat pe spate: 2006, proprietatea artistului, Cluj

Õszi tûz, vegyes technika, 50 × 65 cm, j.j.l. monogrammal: AA, keltezve a hátán: 2006, a mûvész tulajdona, Kolozsvár A dér szõlõfürtjei, vegyes technika, 50 × 65 cm, j.j.l. monogrammal: AA, keltezve a hátán: 2006, a mûvész tulajdona, Kolozsvár

18

Képek Imagini

dfgdhfdhbf

NAGY István

21

Csucsa Ciucea

NAGY István

22

Szénaboglyák Cãpiþe de fân

NAGY István

23

Legelõ birkák Oi la pãscut

NAGY István

24

Kolozsvári temetõ Cimitir la Cluj

Aurel CIUPE

25

Keresztrefeszítés Rãstignire

Aurel CIUPE

26

Borongós õsz Toamnã mohorâtã

Aurel CIUPE

27

Táj fenyõkkel Peisaj cu pini

Aurel CIUPE

28

Csendélet birsalmákkal I Naturã staticã cu gutui I

SZOLNAY Sándor

29

Kardvirágos csendélet Naturã staticã cu gladiole

SZOLNAY Sándor Koraõsz Toamnã timpurie 30

SZOLNAY Sándor

31

A Hója Pãdurea Hoia

Tasso MARCHINI

32

Bokály szalmavirággal Canã cu flori de paie

Tasso MARCHINI

33

Csendélet petróleumlámpával Naturã staticã cu lampã cu petrol

FÜLÖP Antal Andor

34

Õszirózsák szilvaággal Tufãnele cu creangã de prun

FÜLÖP Antal Andor Csendélet szilvaággal Naturã staticã cu creangã de prun 35

YcYxcvYXX

NAGY Albert

37

Elégia II Elegie II

NAGY István

38

Õsz a Bakonyban Toamna în Bakony

Horia BERNEA

39

Vãrateci kert Grãdinã la Vãratec

Horia BERNEA

40

Domb IV — tanulmány Studiu pentru Deal IV

Horia BERNEA

41

Domb V — tanulmány Studiu pentru Deal V

Horia BERNEA Kenyér Pâine 42

Horia BERNEA Oszlop II Coloanã II 43

KANCSURA István Üzenet Telegramã 44

KANCSURA István

45

Önarckép Autoportret

KANCSURA István

46

Csehov ablaka Fereastra lui Cehov

KANCSURA István

47

In memoriam Vincent van Gogh In memoriam Vincent van Gogh

Adrian ARAMÃ Kert Grãdina 48

Adrian ARAMÃ

49

Õszi tûz Foc de toamnã

Adrian ARAMÃ

50

A dér szõlõfürtjei Boabele brumelor

Õszi emlékmûvek Monumente de toamnã