OSWALDUS CROLLIUS: A SZIGNATÚRÁKRÓL1
Oswaldus Crollius (Oswald Kroll) egy hesseni kisváros, Wetten polgármesterének fiaként született 1560 körül, valószínűleg 1559-ben. Előbb Marburgban (1576), majd Párizsban (1585) tanult orvostudományt, miután pedig elfogyott a pénze, egy francia nemesi család udvarnagyaként kereste kenyerét. 1589-ben már Padovában, majd Mömpelgardban és Baselben találjuk, mint Maximilian Pappenheim, egy gazdag ifjú nevelőjét, innét viszont hamarosan Heidelbergbe utazott, ahol 1591-ben, tanítványával együtt, beiratkozott az egyetemre. Az 1590-es évtized is folyamatos utazások közt telt: Crollius Prága, Regensburg, Padova közt ingázott. 1597-ben, Regensburgban, a birodalmi gyűlésen ismerkedett meg I. Keresztély anhalt-bernburgi herceggel, aki udvari orvosává és egyben utazó nagykövetévé nevezte ki. Ettől fogva különösen sokat utazgatott Prágába: ez a város volt ugyanis ebben az időben az alkimisták Rómája. Prágai és brünni tartózkodása idején mutatták be Peter Wok von Rosenbergnek (1539-1611), a dúsgazdag mecénásnak, akinek a De signaturis című munkáját is ajánlotta. Crollius 1608-ban, Prágában hunyt el. Hagyatékát II. Rudolf, az alkimista császár azonnal lefoglaltatta a császári kincstár számára. Kroll életműve a Basilica Chymica című, rendkívüli sikerű alkimista gyógyszerkönyvből (Frankfurt am Main, 1608), az ennek gyakran függelékeként közölt De signaturis internis rerumból (A dolgok belső szignatúráiról Frankfurt, 1609), egy De usu remediorum chymicorum (A vegyi eredetű gyógyszerek használatáról) című szakkönyvből, valamint kiterjedt levelezés-hagyatékából állt. Két főművét számtalanszor kiadták és több nyelvre – németre, angolra, franciára, spanyolra, oroszra, hollandra is - lefordították. A De signaturis előszóból és egy nem túl terjedelmes gyakorlati útmutatóból áll: az útmutató első részét az egyes testrészekhez, szervekhez és betegségekhez hasonlító (és azokat gyógyító) növények felsorolása, a második részt pedig a világban fellehető megfelelések jegyzéke alkotja. Ezt egészíti ki egy érdekes táblázat a bolygók fémjeiről, jeleiről, majd a fémek és a vegyi anyagok szimbólumairól, illetve egy remek mutató, amivel minden érdekesség célszerűen visszakereshető. Az alább olvasható előszó-részlet talán ízelítőt adhat abból, milyen lelkesítő lehetett is egy Isten-alkotta, harmonikus, varázslattal és megfelelésekkel teli kozmoszban élni, gondolkodni és keresni az igazságot. Oswaldus Crollius orvos és hermetikus filozófus előszava az olvasóhoz2 Ha a mai botanikusok, akik a belső formáról semmit sem tudnak, csupán a növények anyagát, szubsztanciáját és testét ismerik, ugyanolyan gondot fordítanának a növényi szignatúrák vizsgálatára, mint amilyen szőrszálhasogató, sokszor egyenest léha módon vitatkozgatnak a növénynevekről, abból bizony az orvosok közösségének sokkalta nagyobb és gyümölcsözőbb haszna származnék. Mivel azonban a legtöbben – ami szinte minden diszciplínára jellemző – a tudományok édes és kihüvelyezett magvával mit sem törődve, belső szemükre vak parasztok módjára, csupán a dolgok külsődleges képét veszik figyelembe, végül mindennek csak a keserű külső héjával hajlandók foglalkozni. Ezzel magyarázható, hogy olyan sok akad az úgynevezett növénynév-szakértőkből, akik csak a növények különféle termőhelyeit és külső öltözetét, a növény 1
2
Crollius, Oswaldus: De signaturis internis rerum. Die lateinische Editio princeps (1609) und die deutsche Erstübersetzung (1623). Hrsg. und eingeleitet von Wilhelm Kühlmann und Joachim Telle. Stuttgart, Franz Steiner Verl., 1996. 78-93. A hermetikus ’titkos’, ’beavatottaknak szóló’ kifejezés a 15. században terjedt el Európában, először valószínűleg Ficino használta mai értelmében. A szó valószínűleg abból a görög „herméneuó” ’értelmezek’, ’magyarázok’, ’megfejtek’ szóból ered, amelyből a hermeneutika is, nem pedig Hermész Triszmegisztosz nevéből, mint azt a reneszánsz idején hitték.
hatóerejének afféle bérlakását, írják le nagyszerűen, míg magát a lakót - a láthatatlan Isten, teremtményeiben meglátható nyomát vagy árnyát, a Teremtőnek a teremtettbe bélyegzett képmását, vagyis azt a belső erőt és rejtélyes hatóképességet, amelyet a növénybe vagy a lélekbe a természet ajándékaképpen a legfőbb Istenség árasztott, és ömlesztett, és amelyet előbb a bölcs orvosnak kellene megvizsgálnia a szignatúra, vagyis a testrészek és a növényi részek kölcsönös analógiái, szimpátiája és összefüggése alapján, majd pedig Vulcanusnak3 vagy az anatómus szikéjének kellene nehéz munkával előbányásznia - álmodozva semmibe veszik, és kártékonyan agyonhallgatják. Azt pedig maga a dolgok egyedüli és egyetlen úrnője, a Tapasztalat is bizonyítja, hogy az a számtalan, a mások műveiből (minden személyes ellenőrzés nélkül), teljesen megalapozatlanul, az igazat és a hamisat egybemosva összeírt különböző hatás, amelyet az egyes növényeknek tulajdonítanak, az orvosok és a betegek mohó várakozásának tizedét sem elégíti ki. Nem szükséges ám bonyolult elméleti levezetés, ha az igazság anyjának, a Tapasztalatnak hitelt adhatunk. Élesebb szemre, elmélyültebb gondolkodásra, felkészültebb kutatókra van tehát szükség, ha a növények teljesebb és alaposabb ismeretére vágyunk – már amennyit a természet kifürkészni, és alaposan feltárni enged titkai buzgó szerelmesei és csodálói számára.
3
Vulcanus a tűz szinonímája: a kémiai kísérletekre utal a szerző.
Oswaldus Crollius művének egy lapja a fémek jeleivel és bolygóvonatkozásaikkal
A növényeket azonban néhány százan külsődleges jegyek alapján, a belső tulajdonságok megismerése nélkül, primitív módon próbálják meg nevekkel ellátva osztályozni - jóllehet a növények neveinek önmagukban semmi hatásuk nincsen, vagyis inkább a testüket kellene vizsgálni, ahhoz, hogy megtudjuk, melyik tisztító, melyik illatosító hatású, amelyik gyógyítja a lázat és melyik a sebeket - vagy a négy minőség, azaz a melegség, hidegség, nedvesség és szárazság alaptalan és csalóka elméletéből kiindulva szeretnék hatásukat feltárni, noha a minőségek csupán a dolgok árnyai, és éppúgy nem gyakorolhatnak hatást, ahogy a színeknek sem lehet gyökerük vagy gyógyhatásuk. Csupán azok nem járnak majd tévúton, akik a dolgok gyökeréig hatolnak, nem pedig a látszat alapján próbálják kiismerni tulajdonságaikat, és mit sem törődve az üres nevekkel, alapos
és mélyreható logikával, magukból a dolgokból merítik tisztázottabb igazságaikat, akik a természet titkaiban megnyilvánuló, a dolgokba Isten által belébélyegzett lenyomatokat kutatják, és a növények rejtett képességeit külső megjelenésük vizsgálata alapján próbálják azonosítani, miközben tudatában vannak, mi a különbség, a héj és a mag, a ház és a benne lakó között – hisz nem akarnak fadarabokat és köveket szobroknak nézve, nevekkel ellátni, vagy a parasztok helyett a kunyhóikkal végeztetni az aratást… Minden fű, virág, fa és valamennyi földből sarjadó növény valójában Isten végtelen kegyelméből velünk közölt mágikus jel és kezünkbe adott könyv, ám nem azért kaptuk ezt a könyvet, hogy magukkal a benne található jelekkel gyógyítsunk, hanem azért, hogy a jelek megértése útján eljuthassunk a valódi orvossághoz, vagyis a jelzett dologhoz. Aki tehát tapasztalt orvossá szeretne válni, és rendelkezik az erre vonatkozó ismeretekkel, annak a tudománynak a segítségével, amelyet a természet külsődleges jelek útján közöl velünk, azt is felismerheti, hogy a belsőre vonatkozóan ezek a jelek mit jelentenek. Minden ugyanis, ami belső, titkát kívül is megjeleníti, és ez így van mind az érzékelő, mind pedig az érzéketlen teremtmények esetében egyaránt. A természet mintegy néma jelekkel beszél hozzánk segítségükkel, feltárva az egyes dolgok tulajdonságait és jellegét, ahogyan Polemón, Adamantius4 által bölcsen átalakított mondása is szól: „Az is beszédes, ami hallgat: a természet jelekkel szól hozzánk, így tárva fel a dolgok jellegét”. És amint a mi belső erkölcseink is megítélhetők bizonyos külső jelekből, úgy tájékozódhatunk a növények külső jegyeiből is belső tulajdonságaikat illetően. A növény ugyanis szinte rejtjeles szavakkal tárja föl a beteg halandók számára hatásait, és titkainak kincsesházát, avégett, hogy a legeslegnyomorultabb ember megtudhassa, hogyan segíthet kórságain. Ahogyan a külső tünetekből is következtethetünk az ember belsejét és szervezetét sújtó betegségek jellegére, úgy azonosíthatók hasonló „kutakodás” alapján az ember számára szükséges és javallott orvosságok is. Jóllehet ugyanis az asztronómia és a filozófia is az ember rendelkezésére áll, a hatóerő és a titok ismeretét kizárólag a mágia adhatja, amely a természet ragyogásában igazít el bennünket, és amely az egész természetfilozófia legtökéletesebb és legfőbb tudománya. És valóban: semmi jámborságunkat jobban nem gyarapítja, semmi Isten tiszteletére és lángoló szeretetére nem vezet inkább, mint a mágia valódi ismerete, mint Isten mérhetetlen műveinek és csodáinak szüntelen személete, mint az a magia naturalis, amely számunkra mindig is a bévül lévő, a külső héj vagy jel által jelölt magvat mutatja és ragyogtatja föl, a menny gyermeke és leánya, a tudományok és titkok felfedezője, aki arra késztet, hogy ekképpen zengedezzünk: „Telvék a mennyek, teli az egész Föld a te fenséged dicsőségével Mindenható Teremtő”… Isten semmit nem teremtett hiába, hanem minden egyes, mégoly rejtett teremtményének is különleges hatóerőket adományozott – szent akarata kénye-kedve szerint. Ezért egészen másképpen gondolkodnak azok, akik nagy megdöbbenéssel tapasztalhatták már, hogy a természet a legapróbb és leghitványabb dolgokban is hatalmas lehet, és hogy a csökevényes test is bővében lehet a különleges adottságoknak. Egy féreg – amelynek gubójából készül a keleti selyem - és egy csigaféle adja a királyi öltözet méregdrága bíborszínét. A hasonlíthatatlan szorgalmú méhek termelik az édes mézet. A törékeny gabonaszár termi a gabonát, életünk legértékesebb támaszát. A cserjék leghitványabbika, a szőlő adja a bort, amely, mérsékelten fogyasztva, csodálatos módon meg képes örvendeztetni az emberi szívet. Az Istentől származó gondolkodó lélek úgy lakozik az emberi testben, mint valamiféle agyagedényben, és törékeny cserépben – s mindez a legnagyobb értelemmel és örök bölcsességgel rendeltetett így… Valamennyi csillag tehát – ürülékei és nostochjai5 útján - előrejelzi a jövőbeli betegségeket, továbbá valamennyi égi növény lefelé tekint a földre, és figyelemmel kíséri az általa teremtett földi növényt. Ilyen alapon ismerjük majd fel egykor az égi és a földi növények együttállásait és együttműködését is, vagyis hogy ez meg ez a rozmaring vagy az abszint csillaga, stb. és erre meg erre a csillagra ennek meg ennek a növénynek a hatása jellemző. A földi növényeknél megfigyelik 4 5
Adamantius Szophista Nostoch: Paracelsus terminusa az iszapra, szennyre. Crollius szerint a csillaghatások részben a csillagok által ürített salakanyagok – pl. csillagpor - útján érvényesülnek a földön.
majd azt is, hogy ahányféle színű egy-egy virág, annyiféle a növény hatása is. A növények családjában ugyanis semmi sem véletlen vagy hiábavaló, mindennek megvan a maga értelme, rendszerbe illeszkedő oka, pontos száma, alkalmas ideje és helye. És amint a némák beszéd helyett mutogatással kommunikálnak, és bizonyos beszédképtelen állatok is testmozdulataikkal mutatják érzelmeiket, ugyanígy Isten minden növénynek is megadta a maga tolmácsát, hogy a növényben titkon rejlő veleszületett képességek külső szignatúráik útján, vagyis a funkciót, a lényeget és a rejtett hatást jelző formai és alaki hasonlóság segítségével, csupán a növény külleméből láthatók, megjósolhatók és felismerhetők legyenek. Úgyhogy ezen a módon a növények valósággal mágikus nyelven képesek szignatúráikkal hozzánk beszélni. Akik ugyanis véletlenül rábukkannak egy kincsre, valamilyen jellel szokták a helyét megjelölni: Isten is hasonlóképpen számos dolgot a természetben, amit nem rakott egyenest az orrunk elé, megjelölt csupán, hogy alapos nyomozással mégiscsak rálelhessünk. Láthattuk, hogy Mózes sem emlékezett meg a föld mélyén teremtett drágakövekről és fémekről, noha hatalmas természeti titok rejlik bennük, és csak azokról a dolgokról tett említést, amelyeket Isten nyíltan teremtett. Isten pedig éppen azért teremtett valamit külsőleg rejtve, hogy felismerjük: a természet titkos erői rejlenek belsőleg bennük. Ez az oka annak is, hogy Isten Szelleme a Szentírás rejtett értelmét mindig a föld mélyén vagy rejtekében teremtett drágakövekkel és fémekkel szimbolizálja…
Fordította: Magyar László András
Forrás: Medicina renata. Reneszánsz orvostörténeti szöveggyűjtemény (Bp., 2009. Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár)
