Országos Kémiai Biztonsági Intézet Egészségügyi Toxikológiai Tájékoztató Szolgálat A KÁBÍTÓSZEREK VILÁGA

Országos Kémiai Biztonsági Intézet Egészségügyi Toxikológiai Tájékoztató Szolgálat

A KÁBÍTÓSZEREK VILÁGA

Budapest 2006

Tartalomjegyzék

A kábítószerek világa (bevezetés) ………………………………. 1. oldal Tünetek, vészjelek ………………………………………………...19. oldal Ópioidok ……………………………………………………………..21. oldal Kokain ………………………………………………………………35. oldal Cannabioidok ………………………………………………………40. oldal Stimulánsok ………………………………………………………..52. oldal Hallucinogének …………………………………………………….62. oldal Szerves oldószerek ……………………………………………….82. oldal Az ETTSZ adatai a kábítószer – mérgezésekről ………………86. oldal Összefoglalás ……………………………………………………..93. oldal Irodalomjegyzék …………………………………………………..94. oldal

2

A KÁBÍTÓSZEREK VILÁGA

A kábítószerfogyasztás az egyik legsúlyosabb probléma, amely a világot sújtja; egyik mozgatórugója a maffiák működésének és a szervezett bűnözésnek. A közvélemény szerint a drogfogyasztás egy olyan spirál, amelyen ha egyszer elindul valaki, akkor annak már "áshatják is a sírját". Ez így ebben a formában nem egészen igaz. A drogosok általában a gyengébb szerekkel kezdik, és fokozatosan jutnak el az úgynevezett keménydrogokig. A fogyasztótól függ, hogy az idő előrehaladtával átáll-e egy erősebb kábítószerre. Ma Magyarországon szinte minden drog kapható a feketepiacon, a dealereknek pedig érdekükben áll, hogy nagyobb nyereséget hozó szereket forgalmazzanak. Így előbbutóbb megkérdezik a fogyasztótól, hogy nincs-e kedve kipróbálni valamilyen erősebb kábítószert (pl. heroint). Ezzel indul be a spirál, ami gyakran tragédiával végződik. A drogok osztályozására számtalan módszer létezik, de nincs egyetértés abban, hogy melyik az az optimális rendszer, amelyben az összes biológiailag aktív anyagnak helye van. A drogok osztályozhatóak kémiai szerkezetük, gyógyászati felhasználásuk, veszélyeik, visszaélési potenciáljuk, hozzáférhetőségük, idegrendszeri és fiziológiai hatásaik, vagy bizonyos viselkedésmintákra gyakorolt hatásaik alapján. A kábítószerek áttekinthető csoportosítása (a WHO felosztása) :

1.

ÓPIÁTOK (ópium, morfium, heroin)

2.

KOKAIN

3.

CANNABIOIDOK (marihuana, hasis, AMP, THC)

3

4.

PSZICHOMOTOROS STIMULÁNSOK

(AMFETAMINSZÁRMAZÉKOK) (speed, ecstasy, liquid extasy) 5.

HALLUCINOGÉNEK

(PSZICHEDELIKUS SZEREK (LSD, pszichedelikus gombák) 6.

SZERVES OLDÓSZEREK

A WHO a kábítószereket két nagy csoportra osztotta : kemény és lágy drogokra. A kemény drogok közé a heroint, kokaint, morfint és analógjaikat, a lágy drogok közé főleg a központ idegrendszerre ható gyógyszereket : szedatívumokat, hipnotikumokat, antihisztaminokat és ezek alkohollal történő kombinációit valamint a marihuánát sorolta.

4

ÁLTALÁNOS MAGYAR HELYZET A 20. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL A magyarországi kábítószerhelyzet elemzését célszerű két szakaszra bontani. Bár a két „felvonást” nem lehet egymástól éles határvonallal elválasztani, a gazdasági –társadalmi változások indokolttá teszik ezen megkülönböztetést. A fordulópontot – mint megannyi más esetben – a drog-epidémia esetében is természetesen a rendszerváltás jelentette.

Amiről nem beszélünk, nem is létezik? Az Amerikai Egyesült Államokból elinduló és Nyugat - Európában tért nyerő kábítószer terjesztés nem hagyta érintetlenül hazánkat sem. A második világháborút követő első nagy hullám a hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején érte el Magyarországot. Ám az tagadhatatlan, hogy jelentős eltérések voltak a nyugati és a honi kábítószer problémában. Talán a legfontosabb ilyen tényező, hogy míg a nyugati demokráciában a klasszikus drogok (egyebek mellett a heroin, hasis, marihuána, kokain és LSD) terjedtek el, addig a szocialista országokban, így hazánkban is elsősorban kábító hatású anyagokat használtak a fogyasztók. Ezek szerves oldószerek vagy gyógyszerkészítmények és alkohol kombinációi voltak. A fogyasztás eme alakulása elsősorban a hozzáférhetőség és a kínálat hiányának tudható be. Bár a honi fogyasztói társadalom nem tudott klasszikus kábítószerhez jutni, mégis felnőtt egy korosztály, amelynek teljesen más volt az élvezeti szerekhez, kábítószerekhez való viszonya, mint az előző generációké. Ez a réteg pedig tovább örökíti – örökítheti a következő generációkra a toleránsabb hozzáállását . Amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy szinte hiábavaló volt a tiltás. A pártállami elnyomás ellenére is kialakult és fennmaradt a drogfogyasztás. A rendszer nem volt képes megakadályozni, hogy a fiatalok körében megjelenjen a kábítószerek iránti igény. A hatalom csupán arra volt képes, hogy a nyolcvanas évek végéig korlátozza a kábító hatású anyagok kínálatát. Ugyanakkor a sokat szidott struccpolitikának az lett a következménye, hogy a megelőzés, a visszaszorítás és a gyógykezelés intézményhálózatának a kialakítása elmaradt.

5

Szopó és parkán A hatvanas évektől a nyolcvanas évek elejéig a szipózás volt a legelterjedtebb. A gyógyszerek között, pedig a parkán volt a vezető anyag. A parkán megszűnésével újabb szerek után kellett nézniük a fogyasztóknak. A folyamatokban a nyolcvanas évek közepén következtek be jelentős változások. Ezek mind a hivatalos politikát, mind, pedig a fogyasztási szokásokat érintették. A „drog-színtér” jellemzője ez idő tájt az volt, hogy megnőtt a kábítószerek iránti kereslet, emelkedett a fogyasztók száma, akik közt egyre több volt a fiatal. A korszak jellegzetességeihez tartozott még, hogy azok, akik megfelelő kapcsolatokkal rendelkeztek, már hozzá tudtak jutni a klasszikus drogokhoz is. A nyolcvanas évek közepétől kezdődött a házi mákkészítményekkel való visszaélés. Ám a korszak legfőbb jellemzője a kodeinféleségek (köhögéscsillapítók) használata. Ezek közül a legnépszerűbb a Hydrocodin intravénás alkalmazása volt.

Változó kínálat A kínálat terén a leglényegesebb fordulatot azt jelezte a hatóságok számára, hogy egyre több kísérlet történt kábítószerek illegális előállítására. Szintén a nyolcvanas években vált számottevővé az illegális kábítószer - kereskedelem is, bár tagadhatatlan, hogy akkoriban Magyarország még csak tranzitországként szerepelt a csempészek szótárában. Ugyancsak a kínálati oldal változásait jelezték az egyre gyakoribb vényhamisítások. Szakértők szerint a mind sűrűbbé vált gyógyszertári betörések, pedig azt támasztották alá, hogy a kábítószerproblémának és a bűnözésnek létrejöttek az egyelőre kezdetleges kapcsolódási pontjai. A rendszerváltást közvetlenül megelőző időszak kábítószer-helyzetéről viszonylag kevés információ áll a rendelkezésünkre. Ennek oka elsősorban a nehézkes korabeli adatgyűjtésben keresendő. Ugyanakkor egyéb indikátorokból következtetni lehet a probléma elterjedtségére és nagyságára.

Fontos adat, hogy a nyolcvanas évek második felében, évente mintegy háromezren jelentkeztek egészségügyi intézeti kezelésre. A budapesti Korányi Kórház baleseti belosztályán 1985 és 1989 között 1587 beteget kezeltek kábítószer-problémákkal. Ugyanebben az időszakban a Vám- és Pénzügyőrség által lefoglalt kábítószerekkel kapcsolatosan, évente legfeljebb tíz esetben indult büntetőeljárás. A legnagyobb fogással a vámőrök 1988-ban büszkélkedhettek. Akkor valamivel több, mint egy (!) kilogramm drog került a hatóság kezére.

6

Szintén elenyésző volt az ismertté vált „visszaélés kábítószerrel” (BTK 282. §) bűncselekmények száma. Nyolc év alatt, 1980 és 1988 között összesen 658 ilyen esetet regisztráltak.

Huszonhétezer fogyasztó? A Nemzeti Egészségvédelmi Intézet Drogprogramja 1989-ben kvalitatív vizsgálatot végzett. Ennek adatai alapján a nyolcvanas évek végén, Magyarországon mintegy 25 ezer olyan kábítószer-fogyasztó volt, akik közvetlenül a drog okozta, vagy a drogfogyasztásból adódó egyéb panaszokkal keresték meg a körzeti orvosukat. Rajtuk kívül a körzeti orvosok még 2000 kábítószer-fogyasztóról tudtak. Ők ugyan nem keresték fel orvosukat, ám egyéb forrásból ismertek voltak. A nyolcvanas évek végén ezen információk alapján, mintegy 27 ezer főre volt tehető a rendszeres drogfogyasztók száma Magyarországon. A teljes képhez azonban hozzátartozik, hogy a 27 ezer ember közül sokan olyan gyógyszereket fogyasztottak, amelyek jogi értelemben nem számítottak kábítószernek.

7

1985 – a fordulat éve A kábítószer - problémát a nyolcvanas évek közepéig sűrű homály fedte, mivel meglétét a korabeli politikai vezetés mind a honi társadalom előtt, mind a külföld előtt titokként kezelte. A másik súlyos gond az ideológiai hozzáállásban az volt, hogy elsősorban a rendőrség által megoldandó kérdések körébe utalta a kábítószer-fogyasztást. Ennek káros következménye lett, hogy elmaradt a megelőzést –gyógyítást – rehabilitációt szolgáló intézményrendszer kialakítása, valamint hiányoztak a képzési – oktatási programok. A szakemberek számára az is problémát jelentett, hogy a jelenség (a titkolózás miatt) csak részben volt kutatható. A helyzetet az is bonyolította, hogy a részkutatások eredményét sem lehetett a széles közvéleménynek bemutatni. A drog-problémával összefüggő politika és ideológia területén a fordulat 1985-ben következett. Ekkor szövegezték meg és fogadták el a fiatalkori bűnözéssel foglalkozó 1985-ös Minisztertanácsi határozatot. Ez a jogszabály már figyelembe veszi a hazai drog - helyzetet és olyan intézményhálózat kiépítését szorgalmazza (sőt sürgeti), amely átfogja a megelőzés, gyógykezelés, utókezelés és rehabilitáció rendszerét. Ezt követően megalakul az Alkoholizmus Elleni Állami Bizottság Drog Albizottsága. Ennek drogprogramja 1987-ben indul útjára.

A késlekedés visszaüt A kábítószer-probléma a nyolcvanas évek végére kutatható társadalmi jelenséggé vált. A rendszerváltás időszakára a drog-problémának minden olyan tünete megtalálható volt Magyarországon, amely Nyugat - Európában is létezett. Ez alól talán csak a kábítószerbűnözés súlyosabb formái jelentettek kivételt. A Nyugat -európai és hazai helyzet közt csupán a jelenség nagyságrendjében és elterjedtségében volt különbség. A hazai helyzetet valószínűleg az is megkülönböztette a nyugat-európaitól (annak ellenére, hogy Magyarország már nemcsak tranzitországa, hanem célországa is lett az illegális kábítószerkereskedelemnek), hogy a rendszerváltás idején még nem alakult ki az illegális kábítószerek munkamegosztáson alapuló, szervezett piaca. Jelentős különbség volt viszont hazánk és a nyugati államok között a drogpolitika és az annak végrehajtását szolgáló, valamint a kábítószeresekkel foglalkozó intézményrendszer területén. Míg a tőlünk nyugatra fekvő európai demokráciák rendelkeztek tudományos kutatásokon, elemzéseken, értékelő vizsgálatokon alapuló kábítószer-stratégiával és cselekvési programmal, a kábítószer-fogyasztók különböző csoportjaihoz alkalmazkodó, differenciált gyógyító-rehabilitációs intézményrendszerrel, valamint a kábítószer-ügyben érintett szervezetek tevékenységét koordináló testülettel, addig hazánkban a nyolcvanas évek végén csupán ezek kiépítése kezdődött meg.

8

A kábítószer-probléma tehát már a rendszerváltás előtt is létezett Magyarországon, azonban az 1988 és 1990 közti átmeneti periódus és az 1990-es rendszerváltás jelentősen módosították ennek a társadalmi jelenségnek az alakulását, valamint megváltoztatták korábbi mennyiségi és minőségi mutatóit.

Az indikátorok alapján a drog-helyzet rendszerváltozást követő változásaira a következő trendek voltak a legjellemzőbbek : az egészségügyi intézményekben az adott évben kezelt kábítószer-fogyasztókra vonatkozó adatok részben a kezeltek számának emelkedését mutatták, részben, pedig jelezték a fogyasztási szokások változását. A fogyasztók számának növekedése azonban viszonylagos, adódhatott a jelentési fegyelem alakulásából is. Bár a kórházaknak kötelező lett volna jelentést készíteni az Egészségügyi Minisztérium számára az általuk kezelt drogfogyasztókról, ezt nem minden intézet tette meg.

Statisztika A fogyasztási szokásokkal kapcsolatban megállapítható, hogy Magyarországon 1995 és 2002 között közel a duplájára nőtt az ópiátfogyasztók száma. A kezelésben megjelent drogfogyasztók között a legnagyobb arányban az amfetamint és származékait fogyasztók száma nőtt. A változás mértéke közel 25-szörös. Ugyanakkor a szerves oldószereket inhalálók száma a felére esett vissza. Ez jól mutatja, hogy a fogyasztók drogkarrierjük során rendszerint fokozatosan egyre keményebb szerekre térnek át, bár az amfetamin térhódítását viszonylagos újszerűsége is indokolja. A nyilvántartottak életkori adataiból kiderül, hogy a drogfogyasztás alsó korhatára jellemzően 16 és 19 év közé tehető. A kezelési statisztikák alapján a nyilvántartott kábítószeresek között 1994 - 2002 között évente megduplázódott az intravénás droghasználók száma. A kábítószer-fogyasztással összefüggő halálesetekre vonatkozó felmérés 1995-ben 204, 1996ban 289, 1997-ben 339, 2002-ben 276 halálesetet regisztrált. Az elhunytak drogkarrierjéről, a halálesetek körülményeiről azonban már nincsenek pontos információk.

9

Ami itt nincs, azt ne is keresd Az előzőekben felvázolt indikátorok azt mutatják, hogy a rendszerváltás óta a magyarországi droghelyzet súlyosabbá és differenciáltabbá vált. A kábítószer-kereslet és - kínálat egyaránt emelkedett, a kábítószer-fogyasztás, pedig egyre nagyobb teret hódít a társadalom majd minden részében. Az utóbbi időben egyre több a fogyasztással összefüggő haláleset és erőteljesebb igény van az úgynevezett kemény drogok iránt is. Ezek közül viszonylagos olcsósága miatt elsősorban a heroint (egy adag fekete piaci ára 1998-ban kb. 7000 forint) keresik a fogyasztók. Emiatt a fogyasztási technikák eltolódtak az intravénás használat irányába. A fiatal korosztály, főként a 10–18 évesek körében jelentősen emelkedett a kábítószer-fogyasztás. Ők különösen az amfetamin-származékokat (ecstasy) használják előszeretettel. Manapság már a női drogfogyasztók sem ritkák a heroinisták és más társadalmilag és egészségügyileg fokozottan veszélyes kábítószeresek között. Növekedett a beszerzési bűnözés is. Mindez azt támasztja alá, hogy éppen a kereslet területén a legaggasztóbbak a változások. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a kínálati oldalon nem történtek negatív változások. Itt a legnagyobb gondot az illegális kábítószer-kereskedelem növekedése jelenti, amely mind a tranzit, mind, pedig a belső piacra irányuló forgalomra jellemző. Az sem elhanyagolható, hogy emelkedett a magyarországi illegális marihuána-ültetvények nagysága is. Az elmúlt néhány évben a hazai drog-színtér egyébként tovább differenciálódott. A kábítószert fogyasztók között éppúgy megtalálható a szegény (esetleg hajléktalan) szipós, mint a jómódú családból származó heroinista. Ugyancsak fellelhető Magyarországon a kokainista üzletember, a „disco-drogot” fogyasztó fiatal vagy a „jointot” szívó entellektüel. Mára hazánkban is kialakult a kizárólag csak a hétvégeken, esetleg kikapcsolódás céljából, úgynevezett rekreációs vagy party -drogot fogyasztók széles tábora.

Ma még inkább kulturális kérdés

10

A kábítószer-helyzet változása részben a rendszerváltozásra vezethető vissza. A liberálisabb szemlélet magával hozott egyfajta szabadságélményt, amellyel a társadalom bizonyos rétegei nem tudtak mit kezdeni, és a szabadság átfordult szabadosságba. Szintén a rendszerváltozással függ össze a társadalom fokozódó polarizálódása. Ám a helyzet alakulása ugyanígy visszavezethető a szabadidő tartalmas kihasználásának hiányára vagy a szubkulturális és korosztályi normákra. Az állam felelőssége mellett sem mehetünk el szó nélkül. Hiszen a hallgatás hosszú évei alatt a politikai vezetés nem teremtette meg a kábítószerrel foglalkozó intézmények hálózatát, ezzel elvesztegette a megelőzés lehetőségét. Mindezek azt támasztják alá, hogy a kábítószer-jelenséget Magyarországon ma még elsősorban szociális és kulturális problémának kell tekinteni. A kihívásra a válaszokat, pedig ennek megfelelően kell megadni. Ám az újabb idők történései miatt az illegitim kábítószerhasználat egészségügyi és kriminalisztikai vonatkozásaira is figyelmet kell fordítani.

11

A szocialista rendszer drogpolitikája Általános megközelítés A hatvanas években és hetvenes évek első felében az volt a hivatalos álláspont, hogy ilyen probléma a „fejlett” szocialista államokban nem létezik, a kábítószerek csak a „hanyatló” nyugatot mételyezik. A téma kutatását 1976-ben megtiltották Miután ráébredtek, hogy a probléma igenis létezik függetlenül attól, hogy beszélnek-e róla vagy sem, a nyugaton is szokásos megoldást alkalmazták: tiltást, üldözést, a kábítószer-élvezők marginalizációját, kirekesztését, egy olyan politikát, ami a világon mindenütt nagy befektetést igényel, ugyanakkor az eredményei igencsak kétségesek. Ez a „megoldás” még ma is markánsan jelen van, amit ha más nem is, a büntető törvénykönyv állandó módosításai mindenképpen jeleznek.

A kábítószer-probléma korszakai A kábítószer-probléma a preferált drogok, a mennyiségi jellemzők és a területi elterjedtség alapján négy korszakra osztható. . Az első szakasz a hatvanas évek közepétől az évtized végéig tartott. A drogozás ekkor még csak szórványos jelenség volt. 1969-ben észlelték az első droghalálesetet, és kábítószerező is ekkor készültek az első rendőri jelentések. csoportokról A második szakasz a hetvenes évek eleje, amikor hazánkat is elérte a modernkori kábítószerhullám. Egyre több közép-, illetve alsó - középosztálybeli fiatal fogyasztott gyógyszert, rendszerint alkohollal kombinálva. visszaélésszerűen A harmadik szakasz 1973-tól a nyolcvanas évek elejéig tartott. Ekkor kezdett vidéken is terjedni a drogokkal való visszaélés. Erre az időszakra tehető az ún. „csöves” jelenség, mint ellenkulturális mozgalom megjelenése, és ennek következményeként a fiatalok körében tömegessé vált a kábítószer-fogyasztás. A hetvenes évek második felére a drogjelenség elhagyta Budapest határait, és megjelent a többi iparilag fejlett, vagy gyorsan fejlődő településeken illetve az ország középső területein. Ekkor vált a fiatalok tipikus kábítószerező magatartásává a „szipózás”, a ragasztóanyagok illetve a szerves oldószerek gőzeinek belélegzése. A politoxikománia (több fajta kábítószer együttes használata) is ekkor terjed el, a ragasztók mellé alkoholt és/vagy gyógyszert kezdtek fogyasztani a drogosok. A gyógyszerek között a kodein használata egyre nagyobb számban fordult elő. A kábítószerhez-jutás tipikus formája a recepthamisítás volt, de a kórházi osztályokról történő lopás és a gyógyszertárakba való betörés is gyakran fordult elő. A negyedeik szakasz a nyolcvanas évek elején kezdődött. Csökkent a visszaélők életkora, és emelkedett a nők aránya. A megfelelő kapcsolatokkal rendelkezők ekkor már szinte bármilyen kábítószerhez hozzájuthattak, és így nőtt a fogyasztott drogok köre is. Körülbelül 1986-ban kezdődött a házi mákkészítmények rendszeres alkalmazása. A gyógyszerek közül a kodeinfélék, főleg a Hydrocodin intravénás használata terjedt el. Ekkor jelenik meg a kemény drogok iránti igény is, illetve egyfajta kísérletező kedv jelenik meg a drogosok körében, mindent kipróbálnak, amitől kábító, euforizáló hatást remélnek. Erre az időszakra tehető a kínálati bűnözés megjelenése is. Egyre több próbálkozás történik az anyagok előállítására,

12

bizonyos növények (kender) termesztésére, és gyakoribbá válik a csempészet is. Ennek két oka van. Egyrészt az, hogy a hazánk a Balkánon keresztül Nyugat felé irányuló kereskedelem első számú tartalékútvonala ekkor, másrészt a kialakuló, körvonalazódó kereslet. Ekkorra tehető az első drogterjesztéssel foglalkozó csoportok megjelenése is. Szintén a nyolcvanas években kezd gyengülni a drogozás ideológiai tartalma, és válik egyre népszerűbbé a fogyasztás, ami magával vonja a kriminalizálódást is.

A szocialista politika hatásai Az elnyomó politika bár kétségkívül nem a leghatékonyabb megoldás erre a problémára, mégis elkönyvelhet magának egynéhány pozitív hatást. Ennek köszönhető az, hogy a kemény drogok nem terjedtek el igazán a rendszerváltásig. Ennek egyrészt a fizetőképes kereslet hiánya, illetve a szigorú ki -, és beutazási szabályok voltak az okai, amelynek következményeképpen nem, vagy csak nagyon nehezen lehetett behozni kábítószert az országba. A hátrányos hatások közé sorolható, hogy a rendszerváltozás után hirtelen megemelkedő kábítószerezés kezelésére nem volt felkészült szakembergárda, alkalmas intézményhálózat és alapvető statisztikai adatok sem álltak rendelkezésre.

13

A nemzetközi szerződések és Magyarország A két legjelentősebb nemzetközi szerződéshez csatlakozott Magyarország 1965-ben: a magyar jogrendszerbe beépítették az Egységes Kábítószeregyezményt, illetve 1979-ben ratifikálták a pszichotrop anyagokról kötött hasonló tartalmú szerződést.

A kábítószerek rendelése körüli problémák A gyógyszerek illegális használata az egyik legelterjedtebb visszaélési forma volt. A kábítószereket legálisan csak gyógyászati vagy tudományos célra lehet alkalmazni. A gyógyászati alkalmazás magával vonja az orvosi vényen való rendelést, ami, mint bármi más hamisítható. Nagyon sok gyógyszer tartalmaz kábítószert, és ezért a rendelésüket is igyekeztek megfelelően korlátozni, de néhány üres vény, és némi kézügyesség elég ahhoz, hogy valaki produkáljon egy igazinak tűnő orvosi rendelvényt. A kábítószerek gyógyászati célú rendelését szigorúan szabályozzák, a kettős vényezés nevű eljárással. Az engedélyekről nyilvántartást kell vezetni, amelyet a Belügyminisztérium illetékesei számára betekintés céljából rendelkezésre kell bocsátani.

A kábítószer-politika a hetvenes évek végétől A kábítószerkérdéssel 1978-ban kezdett a legfelső vezetés is foglakozni, annak ellenére, hogy az első drogos haláleset 1969-ben történt. A minisztertanács 1978 végén tárgyalta meg az ifjúkori bűnözés helyzetét, és új sajátosságként állapította meg, hogy növekszik a fiatalok érdeklődése a kábítószerek iránt. Ennek ellenére 1976-ban az Állami Ifjúsági Bizottság és az Egészségügyi és Oktatásügyi Minisztérium megtiltotta a téma kutatását és a téma bizalmas kezelését ajánlotta. A nyolcvanas évek elejétől egyre nagyobb hangsúlyt kapott a drogprobléma megoldása. Először az Állami Ifjúsági Bizottság, majd az Alkoholizmus Elleni Állami Bizottság, illetve az Országos Egészségvédelmi Tanács drogbizottsága kapta feledatul a kábítószerügyi tárcaközi koordinációját. . A nyolcvanas évek végén kutathatóvá vált a drogprobléma.

14

A szipózással és gyógyszeres visszaélésekkel kapcsolatos állami lépések A ragasztóanyagok illetve szerves oldószerek gőzeinek belélegzéséről, és a gyógyszerekkel történő visszaélésekről a magyar orvosok először a nyugati szaklapokból, illetve a WHO Egészségégügyi Világszervezet - jelentéseiből értesültek, majd megjelent a probléma nálunk is.

A Magyarországot érintő tranzit jellegű kábítószercsempészet

Magyarország a heroincsempészetben földrajzi helyzetéből adódóan fontos tranzitország, a délnyugat-ázsiai termelő területek és Nyugat-Európa között, s Budapest tranzitállomásként szerepel a Dél-Amerikából Nyugat-Európába tartó kokaincsempészek egyik útvonalán. Tranzitország a "Balkán-útvonalon". . Magyarország a délszláv polgárháború kitörését követően vált a „ Balkán – útvonal” kulcsországává. Az addig Törökország - Bulgária - Jugoszlávia - Olaszország (Ausztria) irányba mozgó heroinszállítmányok szállítási útvonala északabbra tolódott, és Bulgária Románia (vagy Szerbia) Magyarország irányban módosult. Ez a helyzet a délszláv polgárháború befejezését követően is fennmaradt. Magyarország egy úgynevezett "fordítókorong" szerepet is betölt a "Balkán-útvonalon" folyó heroincsempészetben, országunkból kilépve ugyanis három eltérő irányban (Szlovákia Csehország - Németország - Hollandia, illetve Ausztria - Németország valamint Szlovénia Olaszország útvonalon) viszik tovább a szállítmányokat. Ez azzal a következménnyel is jár, hogy jelentős számban települtek Magyarországra a "Balkán-útvonalon" folyó heroincsempészetet szervező török és albán bűnszervezetek tagjai, akiknek a szállítmányok útjának zavartalan biztosítása a feladatuk. Ezekre a nálunk berendezkedett, csempészetet segítő csoportokra az jellemző, hogy olyan fedővállalatokat hoztak létre hazánkban, amelyek legális tevékenységével leplezhető a heroincsempészet.

15

A klasszikus kábítószerek elterjedése Magyarországon A '90-es évekig igen kevés ún. klasszikus kábítószer (marihuana, hasis, LSD, heroin, kokain, amfetamin) volt forgalomban Magyarországon: a bódulatot keresők főként kábítószer tartalmú gyógyszerekkel éltek vissza. Ezeket lopással, betöréssel, vényhamisítással szerezték meg, gyakori volt továbbá a mák ópium-tartalmának illegális megszerzése, az érésben lévő mákgubók "megcsapolásával", illetve az ellopott száraz mákgubók kifőzésével. . A '80-as évek végétől a határok megnyitását, a szabad utazás lehetőségét kihasználva a magyarországi kábítószerfogyasztók jelentős számban látogattak olyan nyugat-európai országokba (elsősorban Hollandiába), ahol megismerkedhettek a klasszikus kábítószerekkel. Az alkalomszerű látogatásokat rendszeres "drogturizmus" váltotta fel, melynek keretében a fogyasztók már kereskedelmi mennyiségekben is vásároltak marihuanát, hasist és LSD "bélyegeket", melyeket hazacsempésztek és saját barátaik, ismerőseik számára adtak el. A drogturizmus romantikus időszakát hamarosan felváltotta a szervezett csempészet. Összegezve megállapíthatjuk, hogy a '90-es évek második felében a magyar illegális piacon valamennyi klasszikus kábítószer megtalálható volt és a legelterjedtebb két szerként a marihuána illetve az amfetamin valamely származéka szerepelt. Emellett fokozatosan növekedett a heroinfogyasztók tábora is. A kokain még rétegfogyasztókat kiszolgáló anyag, de magas árának csökkenésével bármikor szintén széles körben elterjedhet. A hasis és az LSD élvezőinek köre bizonyos stabilitást mutatott.

16

Tizenévesek fogyasztása Hazánkban a hatvanas évek végétől kezdődően vannak információk a drogfogyasztásról. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy megbízható információk nincsenek erről az időszakról. Egzakt statisztikai tények egyáltalán nincsenek vagy csak igen kis számban vannak. Azok egyébként a növekvő érdeklődést jelzik. Egy - két epidemológiai vizsgálat persze készült, de ezek több ok miatt is megbízhatatlanok voltak, mivel - nem reprezentatív mintán történtek - a népesség egy szűk rétegére vonatkoztak - alacsony megbízhatóságú, kis létszámú mintán dolgoztak a kutatók, és - többnyire csak néhány kábítószerre terjed ki. Az első kézzelfogható adat a hazai drogfogyasztás mértékéről 1974-ből származik. Akkor két középiskola diákjait kérdezték drogfogyasztási szokásaikról. Válaszaik alapján 4,8 százalékuk fogyasztott már valamilyen drogot. Két évvel később a bűnelkövetők 100 fős, véletlenszerű mintáján végeztek kutatást. Körükben mintegy 43 százalékos volt a drogfogyasztási mutató. 1983-ban csupán egyetlen budapesti kerületben vizsgálódtak a kutatók. Ott a szipózás elterjedtsége 4,6 százalékra volt tehető. 1985-ben készült egy drogkutatás, amely a fővárosi középiskolákat fedte le. A vizsgálat során kiderült, hogy a megkérdezettek 6 százaléka már kipróbálta a szipózást, 9,6 százalékuk pedig már fogyasztott valamilyen kábítószerezésre alkalmas gyógyszert. A felnőtt népességre vonatkozó első kutatás reprezentatív mintán 1986-ban történt. A minta nagysága ezerfős volt. A válaszadók 5,5 százaléka vallotta azt, hogy már próbált valamilyen kábítószerezésre alkalmas szert. A tiltott drogok közül a marihuánát és a hasist 1 százalékuk, ópiátokat 0,8 százalékuk, míg LSD-t és kokaint 0,2 százalékuk fogyasztott már. 1992 – 1993-ban a társadalomkutatók a középiskolások fogyasztási szokásait mérték fel. Akkor a megkérdezettek 7–12 százaléka legalább életében egyszer már fogyasztott valamilyen tiltott drogot. Zömüknél csupán kipróbálásról vagy alkalmi fogyasztásról volt szó. A legtöbben marihuánát fogyasztottak, ám jelentős volt az ópiát- és az amfetaminszármazékok fogyasztása, valamint a szipózás is. A megkérdezett középiskolások 14–17 százaléka életében legalább egyszer próbálkozott már altató, nyugtató és ópiát-tartalmú gyógyszer nem orvos által rendelt szedésével. 1995-ben került sor a 16 éves korosztály drogfogyasztási szokásainak felmérésére, a vizsgálatot az Európa Tanács szervezte meg. A kutatás során több mint 17 ezer, az említett korosztályhoz tartozó diákot kérdeztek meg drogfogyasztási szokásairól. A vizsgálat a tiltott drogok közé a marihuánát, az amfetaminokat, az LSD-t, a cracket, a kokaint, a heroint és az extasyt sorolta. Ezek valamelyikének fogyasztása minden huszadik diákra volt jellemző. A fiúk között valamivel elterjedtebb volt a fogyasztás. Közülük hat százalék próbálta már ki legalább egyszer a fenti szerek valamelyikét. A lányoknál csupán 4,1 százalék volt az igenlő válaszok aránya. A kipróbált drogok között egyértelműen a marihuána és a hasis szerepelt az első

17

helyen. E két kategória kivételével ugyanis a többi kábítószer kipróbálásának aránya visszaesett 1,3 százalékra. Ugyanakkor a nemek közti különbség jobban érvényesült: kétszer annyi fiú használta legalább egyszer a kábítószerek valamelyikét, mint lány. A tiltott drogot fogyasztók közel egynegyede élt egyedül. Kiugróan magas volt az intézetben élő drogfogyasztók száma is. A mostohaapával illetve nevelőanyával élők aránya is igen nagy volt a drog-fogyasztók populációjában. A valamilyen tiltott drogot fogyasztók 16 százaléka pedig nem rokon személlyel élt együtt. Ebből is látható, hogy a drogfogyasztás szempontjából jóval védettebbek a családban élő tanulók. Kiemelt veszélyeztető tényező az intézetben -, illetve az egyedül élés. Ugyanakkor azok is hamarabb nyúlnak kábítószerhez, akik mostohaszülőkkel laknak együtt.

Marihuánát még könnyű beszerezni Az egyes drogok hozzáférhetőségét illetően az inhalánsok, a nyugtatók és az altatók állnak az első helyen. A válaszadók több, mint fele szerint az inhalánsokhoz a legkönnyebb hozzáférni. A nyugtatók és az altatók beszerezhetőségét a megkérdezettek mintegy 38 százaléka látta könnyűnek. A sorban ezután következő – már illegális – drogoknál viszont nagy törés látszik. A tinédzserek közül minden tizedik jut könnyen marihuánához és anabolikus szteroidokhoz. A többi kábítószer beszerzését már nagyon nehéznek látták a válaszadók. A sor végén a kokain és crack állt. A válaszadók 25–30 százaléka egyenesen lehetetlennek ítélte ezen illegális kábítószerek megvásárlását. Általában egyébként a fiúk gondolták úgy, hogy könnyebben hozzájutnának tiltott kábítószerekhez. Az első adagot általában a barátoktól kapták a megkérdezettek. Ez a beszerzési mód a minta 4,8 százalékát jellemezte. 1,9 százalékuk a szülők engedélye nélkül, ám otthon jutott az első adaghoz. Ugyanakkor a kis számú fogyasztói réteget figyelembe véve akár riasztó is lehet, hogy közel egy százalékuknak a szülők adták az első adagot.

18

Csongrád és a főváros a legfertőzöttebb A tiltott szerek élvezete legkevésbé Jász–Nagykun–Szolnok és Szabolcs megyére jellemző. Az előbbi megyében lakók 6,1; míg az utóbbiban élők 6,3 százaléka fogyasztott már illegális kábítószert. Ugyanakkor e két megyére a legális drogok elterjedtsége inkább volt jellemző, mint a többire. A tiltott drogokkal visszaélők legnagyobb arányban a fővárosban (12,1 százalék) és Csongrádban (15,8 százalék) fordultak elő. A településtípusokat tekintve a tanyán lakók kiugróan nagy számban fogyasztanak tiltott drogot: 18,6 százalékuk élt már valamilyen kábítószerrel. A többi településfajta közel azonos arányban (10 százalék körül) részesedik. Az átlagosnál alacsonyabb drogfogyasztás a községeket jellemzi.

19

Kábítószer - fogyasztásra utaló vészjelek Sok szülő azt gondolja : „ az én gyerekem sohasem „

Az egészséget romboló kábítószerek fogyasztását jellegzetes tünetek kísérik, amelyeket időben felismerve megmenthetjük barátainkat, ismerőseinket, gyermekeinket. A kábítószerezést csak akkor fedezhetjük fel, ha tudjuk, mit kell keresnünk. Gyanút keltő használati tárgyak, melyek drogfogyasztásra is utalhatnak : ♦ alufólia darabkák, furcsán hajtogatott pakettek ♦ ismeretlen tabletták, kapszulák, bélyegek, por ♦ injekciós tű, fecskendő, érszorító, ampullák ♦ kicsavart citromhéj, citromos flakon, kockacukor ♦ üres vagy kitöltött orvosi vények ♦ napszemüveg feleslegesnek tűnő használata ♦ megfeketedett kanál, vatta, cigaretta – füstszűrő Testi változások, melyek drogfogyasztásra is utalhatnak : ♦ beesett hamuszürke arc, a bőr elszíneződése ♦ a szokottnál szűkebb vagy tágabb pupillák ♦ étvágytalanság, erős fogyás ♦ szájszárazság, orrfolyás ♦ édességek iránti igény megnövekedése ♦ ismeretlen erdetű tűszúrások, véraláfutások ♦ túlzott érzékenység a külső ingerekre Pszichés változások, melyek drogfogyasztásra is utalhatnak : ♦ depresszió, levertség, kedvetlenség, közöny ♦ feldobottság, színes álmok, látomások ♦ idegesség, érzékenység, szorongás ♦ ok nélküli örömkitörések ♦ túlérzékenység, személyiség – vagy tudatzavar ♦ koncentráció – képesség zavara, feledékenység ♦ indokolatlan fáradtság, gyors kimerülés

20

♦ alvászavarok, rémálmok, álmatlanság ♦ koordinációs zavarok, tér – idő érzékelés zavara ♦ túl sok, gyakran összefüggéstelen beszéd ♦ indokolatlan félelem – és pánikérzés Magatartásbeli változások, melyek drogfogyasztásra is utalhatnak : ♦ túlzott költekezés, kölcsönkérés ♦ pénz és egyéb értékek eltűnése ♦ a tanulmányi eredmény hirtelen romlása ♦ a családon belüli kapcsolatok megromlása ♦ kritikátlan tervek, „szabadságra törekvés” ♦ kiégettség, üresség érzése, zárkózottság ♦ a korábbi, megszokott életmód megváltozása ♦ illatszerek túlzott használata (hogy elnyomja a drogok szagát) ♦ beilleszkedési nehézségek ♦ kimaradozás, iskolakerülés, munkakerülés ♦ új barátok eltitkolása, elmagányosodás

A drogfogyasztás tipikus korrelációt mutat különböző érzelmi deficitekkel és kellemetlen állapotokkal: ♦ a nyugtatók és altatók a dühvel, szégyennel, féltékenységgel és szorongással, ♦ a stimulánsok depresszióval és önértékelési zavarokkal, ♦ a hallucinogének az unalmasság és kiábrándultság érzésével, ♦ az alkohol a bűntudattal, a magányossággal és a szorongás érzésével korrelál.

21

Ópioidok Az ópiátok csoportjába sorolunk minden olyan drogot, melyet a mák (Papaver somniferum) gubójából és az abból kinyerhető folyadékból, a máktejből állítanak elő vagy ezek szintetikus módosulatai, illetve azokhoz hasonló kémiai szerkezettel rendelkeznek. E csoportba tartozik az ópium, a heroin, a morfin, a máktej, a máktea és a metadon.

HEROIN ELNEVEZÉS : heroin Kémiai neve: diacetilmorfin vagy (5α ,6α ) - 7,8-didehidro - 4,5-epoxi - 17 –metilmorfinán 3,6 - diol diacetát

A NÉV EREDETE A német heroisch (jelentése hősi, hatalmas) szóból származik.

22

ÓPIÁT TÍPUSÚ KÁBÍTÓSZEREK A heroin az ópiát típusú kábítószerek csoportjába tartozik. Az ópiátok közé sorolunk minden olyan drogot, amely a mák (Papaver somniferum) gubójából származó tejszerű folyadékból állítható elő, vagy ezekhez a vegyületekhez hasonló kémiai szerkezettel és hatással rendelkezik. A drogtörténelemben az első ópiát típusú kábítószer az ópium volt, melynek legfontosabb hatóanyagát - a morfint - 1805 – ben különítették el. Ezt követte a kodein, a papaverin, a félszintetikus heroin (1874) és a teljesen szintetikus metedon előállítása. Mivel nem minden ópium alkaloid (ópiát) rendelkezik kábító hatással, ezért a morfinhoz hasonló hatású szereket ma inkább ópioidoknak nevezzük. A heroin gyártásához szükséges ópiodokat a mai napig mákgubóból vonják ki. Kabay János nevéhez fűződik egy másik, olcsóbb eljárás, melynek során máktejből és szalmából vonják ki a szükséges anyagokat. A magyar szabadalomnak köszönhetően hazánk előkelő helyen áll a gyógyászati célra készített morfinszármazékokat exportáló országok sorában.

TÖRTÉNELEM Az ópiumot Ázsiában évezredek óta ismerik, a legkorábbi egyértelmű utalás rá az ie. III. századból származik. Szélesebb körben csak a brit Kelet – Indiai Társaság ópiumbirodalmának XVIII. Századi kiépülését követően terjedt el. Amikor a kínaiak rájöttek az ópium veszélyeire és betiltották a britek által importált szert, kezdetét vette az „ópiumháború”, melynek során a világ legnagyobb tengeri flottája kényszeríttette Kínát arra, hogy megnyissa kikötőit a brit ópiumkereskedelem számára. A morfint az amerikai polgárháború során széles körben használták fájdalomcsillapítóként. Ebben az időben számos bejegyzett gyógyszer tartalmazott ópiumot , a szer használata orvosi körökben bevett gyakorlat volt. Amikor a XX. század elején napvilágra került, hogy az ópiátok komoly függőséget okozhatnak, az észak – amerikai piacokról bevonták a legtöbb ópiát tartalmú készítményt és betiltották az ópiát típusú kábítószerek nem gyógyászati célú használatát.

23

GYÓGYÁSZATI FELHASZNÁLÁS Az ópiátokat a gyógyászatban leginkább fájdalomcsillapításra, a hasmenés és vérhas tüneti kezelésére , valamint köhögéscsillapítóként használták. A mai napig számos kísérlet tűzte és tűzi ki céljául olyan drogok előállítását, amelyek rendelkeznek az ópiátok - orvosi szemmel előnyös tulajdonságaival, de nem okoznak függőséget. Ilyen drogot még nem sikerült találni, ezért az ópiátokat (különösen a morfint és a kodeint) még ma is széles körben használják. A heroin használatát magas fokú addiktivitása miatt rendszerint elkerülik. Az ópiátok gyógyászati célú alkalmazását a legtöbb országban speciális rendeletek szabályozzák. A heroinnak ma már semmiféle gyógyászati alkalmazása nincs.

KÁBÍTÓSZERKÉNT VALÓ FELHASZNÁLÁSA A heroin a feketepiacon leggyakrabban por formájában fordul elő. Bár az ópiátok a bélcsatornából könnyen felszívódnak, szájon át történő fogyasztásukat rendszerint kerülik, mert a belekből felszívódott szer jelentős része a májban metabolizálódik, még mielőtt elérné a központi idegrendszert. Ezért orálisan alkalmazva a hatás kevésbé kiszámítható és jóval nagyobb dózisokra van szükség, mint az intravénás adagolásnál. A heroin a morfinnál 2 - 4-szer erősebb, a valaha előállított egyik legveszélyesebb kábítószer. Intravénás vagy intramuszkuláris injekció formájában adagolják. Jóllehet a hatás mindkét esetben hasonló, rendszeres fogyasztók szerint az intramuszkuláris adagolás utáni eufória erősebb. Gyakran szemcseppentővel viszik be. Olykor kifejezetten azért alkalmazzák, hogy a szexuális kapcsolat során fokozza a gyönyört, holott egy két használat után a szexuális vágy először csökken, majd impotencia alakul ki.

24

A heroin használati tárgyai: fecskendő, égetett kanalak, üvegzáró kupakok, borotvák, szemcseppentő, pipa. Naponta többször is adagolják.

A heroint rendszerint egy kanálban, citromsav társaságában oldják fel. Az oldódást a kanál alá tartott öngyújtóval segítik elő. A felmelegített oldatot vattán keresztül szívják fel egy fecskendőbe ( a vatta a szűrő szerepét tölti be). A vénák elszorítása után ( a felkarra gumit, övet, stb. tekernek) a tűt benyomják a vénába, majd kissé visszahúzzák a fecskendő végét. Így ellenőrzik, hogy jó helyre ment – e a tű (ha igen, kifut némi vér). Ezután befecskendezik az adagot, amely szinte azonnal, rendkívül intenzív érzést eredményez.

ADAGOLÁS, FIZIOLÓGIAI HATÁS Napi adagja legfeljebb 50-60 mg. Bár az élmények intenzívebbek, a kellemes és kellemetlen tapasztalatok alapjában azonosak a morfinnál okozottakkal. A tűszúrások helye gyakran kifekélyesedik, a rendszeres fogyasztóknak végül egy ép véna sem marad. Fertőzések, tromboflebitis alakul ki, AIDS, bakteriális fertőzés, hepatitis B, tüdőgyulladás léphet fel. A szer véráramba kerülése után az azonnal jelentkező változások a következők : a légzés és a keringés lelassulása; a köhögési reflex gátlódása; pupilla beszűkülése; látásélesség csökkenése; viszketés; kapillárisok kitágulása, melynek eredményeként a bőr felmelegszik, az emésztőrendszer működése lelassul. Néha rosszullét és hányás, magas dózis esetén pedig eszméletvesztés következhet be. Túladagolás esetén a használó kómába esik és légzésbénulás miatt beáll a halál.

25

PSZICHIKAI HATÁSOK A drog pszichés hatása egyénenként változhat. Laboratóriumi körülmények között sok kísérleti személy, akinek heroint adnak, egyáltalán nem élvezi a hatást és nyíltan visszautasítja, ha újabb adaggal kínálják. A drog használói melegségérzetről, jó közérzetről, békés érzésről és megelégedettségről számolnak be. Gyakran tesznek említést eufóriáról vagy diszfóriáról, rosszullétről, fáradtságról, szédülésről, koncentrációképesség hiányáról, apátiáról és letargiáról. Magasabb dózisok befelé fordulást és elalvást eredményeznek. Gyakori a kellemes, álomszerű állapot, lebegés. A rendszeres használók élményeiket a legmagasabb fokú extázishoz hasonlítják és gyakran szexuális jelleget tulajdonítanak nekik (különösen az intravénás adagolást követő "rush" vagy "flash" élményének). A drog sajátos módon befolyásolja a fájdalomra adott reakciót. Gyakori, hogy a kísérleti személyek a szer hatása alatt ugyanúgy érzik a fájdalmat, mint egyébként, meg is tudják becsülni az erősségét, de nem találják azt kellemetlennek, nem törekednek az elkerülésére. A szer csökkenti az általános motivációs szintet: a fogyasztók a hatás ideje alatt kevésbé hajlanak a szexre, a táplálkozásra, illetve az agresszióra.

VESZÉLYEI A tiszta heroin nem okoz komolyabb szervi károsodást, még hosszú távú, rendszeres fogyasztás esetén sem. A feketepiacon kapható heroin azonban gyakran egész sor ártalmas anyagot tartalmaz, ezek a szervezetbe kerülve komolyan károsíthatják annak működését (a leggyakrabban használt higítóanyagok: glükóz, kinin, hintőpor, liszt, krétapor). További veszélyeket rejt magában, hogy a heroinfogyasztók gyakran elhanyagolják magukat, nem táplálkoznak kielégítően, lefogynak és ez növeli a megbetegedések kockázatát. A megfelelő sterilitás elhanyagolása (pl. a fecskendők közös használata) és a testi állapot általános leromlása miatt különféle fertőzések, fertőző betegségek alakulhatnak ki (pl. hepatitisz, tetanusz, szívbelhártya gyulladás, szív- és tüdőbaj, valamint AIDS). Terhes heroinfogyasztóknál megnő a szülési, születési rendellenességek esélye.

26

TÚLADAGOLÁS A feketepiaci heroin széles skálán változó tisztaságának köszönhetően előfordulhat, hogy a használó egy alkalommal jóval tisztább anyaghoz jut hozzá, mint amihez hozzászokott. Ha senki nem figyelmezteti a veszélyre, könnyen túladagolhatja magát, a megszokott adagja ugyanis ilyenkor a tolerálhatónál több heroint tartalmaz. A halálesetek egy része a feketepiaci heroinban lévő szennyeződések hatásának tudható be. Néha előfordul az is, hogy a megszokott környezet változása okozza a halált. Ha például valaki hosszú időn keresztül otthon, egyedül lőtte be magát, majd egyszer társaságba kerül és számára új körülmények között próbálkozik, az egyébként tolerált adag is halálos lehet. Nem tudni pontosan, mi áll ennek a hátterében, de valószínű, hogy az új körülmények valamiképpen lecsökkentik a droggal szemben fennálló pszichés tolerancia mértékét.

TOLERANCIA, FÜGGŐSÉG A heroin egyike a legerősebb toleranciát kiépítő drogoknak. A tolerancia mértéke nagyban függ a fogyasztás rendszerességétől és mértékétől. Míg alkalmi használat esetén mind a tolerancia, mind a fizikai függőség elhanyagolható, a rendszeres használóknál komoly tolerancia épül ki a drog kábító, fájdalomcsillapító, euforizáló és légzésbénító hatásával szemben. Egy gyakorló fogyasztó az átlagember számára halálos dózis többszörösét is tolerálhatja. A toleranciával párhuzamosan alakul ki az erős fizikai függőség, amely elégtelen anyagi háttér esetén könnyen az élet perifériájára juttathatja a drog fogyasztóját. A drog beszerzési költsége előbb-utóbb eléri azt a határt, amikor a használónak választania kell: felhagy a drogozással, vagy más (általában illegális) pénzszerzési lehetőségek után néz (a drogokra való pénz előteremtésének érdekében elkövetett bűncselekményeket összefoglaló néven „beszerzési bűnözésnek” nevezzük). Gyakori, hogy a heroinfogyasztók maguk is dealerré válnak, esetleg prostitúcióval keresik meg a szerre a pénzt. A fizikai függőség kialakulása után az újabb adag beszerzését nemcsak az eufória utáni vágyódás, hanem az elvonási tünetektől való félelem is motiválhatja. Az is előfordulhat, hogy valaki abba akarja hagyni a szer használatát, de nem tudja, mert képtelen végigcsinálni az elvonást. Számtalan példa van arra, hogy aki egyszer heroinfüggő lett, az soha többé nem válik igazán tisztává, mindig benne marad a szer utáni vágyakozás. Az elvonáson átesett fogyasztók között magas a visszaesők aránya. Sokakat egy váratlan nehézség, az egyébként is labilis szociális helyzetük. felborulása azonnal visszatérít a szerhez, a régi barátokhoz és életmódhoz. Az idült fogyasztók többsége nem is lát alternatívát maga előtt, úgy véli, képtelen lenne "normális" életet élni, ezért nem is akar leszokni, tudatosan vállalja a nem is olyan lassú leépülést.

27

ELVONÁS A heroin megvonását követően kb. fél nappal a függő elkezdi ingerültnek, feszültnek és gyengének érezni magát, izzad, reszket, könnyezik és folyik az orra. Nem sokkal ezután elkezdődik a "cold turkey" fázis: a bőr nyirkossá válik, a pupillák kitágulnak, reszketés, rosszullét, hányás és komoly alhasi görcsök jelentkeznek, kontrollálhatatlan székelés kíséretében. Előfordulhat láz, rohamok, vagy életveszélyes keringési elégtelenség is. Bár az elvonási tünetek roppant kellemetlenek, ritkán halálos kimenetelűek.

Az elvonás főbb tünetei rendszerint több napig tartanak. A felépülés nagyjából egy hét alatt lezajlik, bár a teljes regenerálódás akár hat hónapot is igénybe vehet. Az elvonás során megszűnik, illetve minimálisra csökken a tolerancia. Vannak, akik kizárólag pénzügyi okokból vesznek részt az elvonókúrákon, a tolerancia eltűnésével ugyanis (egy ideig) minimális mennyiségű heroin is elegendő az "elszálláshoz", a kevesebb anyagért pedig kevesebbet is kell fizetni.

28

METADONKEZELÉS A metadon egy szintetikus, a heroinnál lényegesen hosszabb hatású ópiát, amelyet heroinelvonásnál gyakran használnak . A pácienst először átállítják metadonra, majd a dózis fokozatos csökkentésével a szert teljesen elvonják. A heroinnal kereszttoleranciát hoz létre, így az elvonási tünetek kevésbé viharosak. A megfelelő metadondózisoknak azonban önmagukban is jelentős élvezeti értékük van, ezért gyakran előfordul, hogy a heroinisták átszoknak a metadonra, ami igaz, hogy kevesebb komplikációval jár (különösen, ha az állam gondoskodik a metadon utánpótlásáról), de gyakorlatilag ugyanolyan függőség is.

MORFIN ELNEVEZÉS : morfin - (5α ,6α ) - 7,8, - didehidro - 4,5 - epoxi 17 – metilmorfinán - 3,6 - diol

A NÉV EREDETE Eredeti nevét – morfium – Morpheusról, az ókori görög mitológia álomistenéről kapta, a morfin nevet Gay - Lussac adta.

29

RENDSZERTANI MEGHATÁROZÁS, BOTANIKA A morfin a máknövény tejnedvében található, az ópium legfontosabb alkaloidja. Az ópiumban mintegy 25-30 alkaloidot izoláltak, melyek közül a morfin a legfontosabb.

AZ ANYAG TÖRTÉNETE 1803-ban Friedrich Wilhelm Sertürner izolálta tiszta formában, míg tapasztalati képletét 1831-ben Liebig fedezte fel, majd Robinson és Sugesawa (1931) pontosította. Először az amerikai polgárháborúban alkalmazták, mint fájdalomcsillapítót. Kabay János fejlesztette ki nagyüzemi előállítását (mákszalmából), és ő alapította az Alkaloida Rt. -t, mely morfin exportőrként jelentős.

30

GYÓGYÁSZATI FELHASZNÁLÁS Gyógyszerként a morfin sósavas és kénsavas sója használatos. Daganatos megbetegedések esetén fájdalomcsillapítóként használják. Bár nem szünteti meg a fájdalmat, a beteg képes lesz együtt élni betegségével, hiszen segíti a külvilágtól való elszigetelődést, eufóriát, jó közérzetet okoz, és kis adagban nem gátolja a szellemi tevékenységet. Bizonyos – halálfélelemmel és nehéz légzéssel járó – betegségek esetén, a szorongást és a légzőközpont ingerlékenységét csökkenti. Altatóként – régebben – „hasfogóként”, köhögéscsillapítóként való alkalmazása is ismert, de ilyen irányú felhasználása - a gyors hozzászokás miatt - ma már nem jelentős.

KÁBÍTÓSZERKÉNT VALÓ FELHASZNÁLÁSA A morfinhoz szinte kizárólag gyógyszertári készletekből lehet hozzáférni, ezért az dolgozók vannak a legveszélyeztetettebb helyzetben. egészségügyi Kábítószerként orálisan vagy intravénásan, esetleg bőr alá adott injekció formájában alkalmazzák. A morfium már kis adagban csökkenti a nagyagy fájdalomingerekkel szembeni érzékenységét anélkül, hogy befolyásolná a perifériás idegek vezetési képességét, sebességét vagy az idegvégződések érzékenységét, észlelő képességét. A morfinista értelmi képessége - az egyre romló testi állapota ellenére - évekig változatlan maradhat. A morfium hamar felkeltette az orvosok figyelmét. Ez fokozódott, amikor sikerült injekciós formában is előállítani. Kiderült, hogy - különösen injekcióban adva - fájdalomcsillapító, köhögés csillapító és altatóhatása sokszorosan felülmúlja az ópiumét. Ha az orvos szükségesnek látja, hogy egy beteg morfiumot kapjon, figyelembe kell vennie, hogy egy labilis idegállapotú, túl ingerlékeny, ideges, kiegyensúlyozatlan embernek néha már az első injekció után kialakulhat boldogság érzése, megfeledkezhet a jelen nehézségeiről, saját nyugtalanságáról, vagyis megjelenhet az eufória. Ez azonban nagyon rövid ideig tart és rendkívül erős lelki és fizikai függőséget alakíthat ki elsősorban fájdalomcsillapító hatása miatt.

31

ADAGOLÁS, HATÁS, TÚLADAGOLÁS A MORFIUM NAGYON GYORSAN BEÉPÜL A SEJTEK ANYAGCSERE-FOLYAMATAIBA, OLYANNYIRA, HOGY A SEJTEK SZÁMÁRA NÉLKÜLÖZHETETLENNÉ VÁLIK. HA A BETEG NEM KAPJA MEG A KÉRT MORFIUMOT, ELVONÁSI TÜNETEKET MUTAT, MAKACS ÁLMATLANSÁG GYÖTRI, MELYHEZ ERŐS NYUGTALANSÁG TÁRSUL. A BETEG NEM TALÁLJA A HELYÉT, MIND IDEGESEBB, INGERLÉKENYEBB LESZ, ROMLIK A KONCENTRÁCIÓKÉSZSÉGEK, FELEDÉKENY LESZ. GYAKORI A HASMENÉS, A SZÍVDOBOGÁS, AZ IZZADÁS, A KÖNNYEZÉS. FÉLELEMÉRZÉSE TÁMADHAT ÉS IMPOTENCIA ALAKULHAT KI. A morfium rabja tehát elsősorban ingerlékeny, lehangolt, depressziós. Emberkerülő lesz, közömbös önmagával és környezetével szemben. Nem veszi észre, hogy ördögi körbe került : fokozott mértékben kellene szembenéznie, ami elől menekül. Lassan teljesen beszűkül az akaratvilága, mivel csak egyet akar: megszerezni a morfiumot. Lelki élete más téren is szűkül, hiszen egyre fogy az önbizalma, kötelességtudása, csökken az intelligenciája, könnyelmű, hanyag lesz. Fizikai állapota olyan arányban romlik, amilyen mértékben nő drogszükséglete. Feltűnően sápadt, igen sovány, álmatlanságban szenved, fogai kiesnek, haja hullik. Gyakran izzadási rohamok, gyomor – bélpanaszok, szív és a szexuális zavarok léphetnek fel. A morfinista mind kevesebbet törődik külsejével, elhanyagolt, ápolatlan lesz. Végül már a drog sem hozza meg a kívánt belső harmóniát és csak a hiány okozta testi kínokat enyhíti ideig óráig. A morfinista úgy fejezi be életét, mint egy ópiumélvező: a teljes testi leromlottságban egy enyhe fertőzés is végezhet vele, vagy öngyilkos lesz, esetleg egy elmeosztályon öntudatlanul tengeti életét. Van visszaút is. Az elvonókúra nem könnyű, biztosan eredményes akkor lehet, ha a betegben is megvan az akarat a leszokásra.

32

ÓPIUM ELNEVEZÉS : ópium A NÉV EREDETE: Opion (görög) jelentése máklé.

RENDSZERTANI MEGHATÁROZÁS, BOTANIKA A mák – Papaver somniferum Linné – zöld gubójának kifolyó tejnedve megszárítva az ópiumot, melynek fő alkaloidja a morfin (9 - 14%).

AZ ANYAG TÖRTÉNETE Kis - Ázsiából származik. Arab kereskedők terjesztették el Indiában és Kínában, ahol fontos élvezeti cikké vált, és a XVIII. sz. - ra népszerűsége hihetetlen méreteket öltött. A középkori török katonák bátorságuk szilárdítására használták. A XVI. sz. -ban Paracelsus elkészítette alkoholos kivonatát, melyet Laudanum néven gyógyszerként alkalmaztak. Paracelsus az ópiumot a „halhatatlanság köve” – nek nevezte. Amerikába a Kínai bevándorlók juttatták el. A XIX. sz.- ban igen elterjedt volt, olyannyira, hogy az USA-ban minden négyszázadik személy függőségbe került. Ekkor eleinte állami, majd orvosi felügyelet alá helyezték. Napjainkban főként a morfin és a heroin alapanyaga.

33

SZERKEZET, ELŐÁLLÍTÁS Az ópiumot a Papaver somniferum (Papaveraceae) egyéves máknövény éretlen tokterméséből nyerik. A termést bemetszik, majd az így kifolyt tejnedvet összegyűjtik és levegőn megszárítják. A növénynek számos kultúrformája van. Az ópiumot főként a Papaver somniferum var. album és a var. nigrum terméséből állítják elő. A virágszirmok lehullása után 8-12 nap múlva végzik a tokon a bemetszést délután vagy este. A bemetszéseket (8-10 párhuzamos pengéjű különleges késsel) haránt irányban ejtik meg, vigyázva, hogy a termés falát ne vágják át. Átvágás esetén a tejnedv befele folyna. A kifolyt, megszáradt tejnedvet másnap korán reggel lekaparják, fazékba gyűjtik, majd kalácsokba gyúrják. Kosarakban, zsákokban szállítják a beváltó helyekre. Itt megvizsgálják a kalácsok morfin tartalmát. Egy - egy kalács legalább 10 - 12% morfint kell hogy tartalmazzon. Nemcsak kalács formában, hanem golyó, tégla, korong formájában is forgalomba kerülhet. Az ópiumkalács metszési lapja barna színű, zsírfényű, külső rétege keményebb, szemcsés törésű, feketésbarmává válik. Pora fahéj barna, szaga jellemző bódító, íze kesernyés. 25 - 30% alkaloidot tartalmaz, amelyből a fő komponens a morfin. Az ópium 9 - 17% -ban a következő alkaloidokat tartalmazza: morfin, kodein, tebain, papaverin, narkotin, narcein, ezen kívül savakat : mekonsavat, fumársavat és tejsavat .

GYÓGYÁSZATI FELHASZNÁLÁS Az ókori Egyiptomban és Görögországban rendszeresen alkalmazták gyógyszerként. Európában fájdalom- és köhögéscsillapítóként, nyugtató- és hasfogószerként hasznosították. Még a XIX. sz.-ban is csodaszerek alapjául szolgált. Manapság előfordulása csekély. Hivatalos gyógyászatban az Ópium nativumot (12% morfin), Exractum opii siccum (20% morfin), Tinctura opii (1% morfin), Pulvis opii (10% morfin), Pulvis opii et ipecacuanhae, Ópium concentratum készítményeket használták. Ezeket fertőzéses hasmenés, megfázás, izzasztó, köptető, köhögéscsillapítóként alkalmazták.

34

KÁBÍTÓSZERKÉNT VALÓ FELHASZNÁLÁSA Az éretlen mákgubókat megkarcolják, a kicsorgó tejnedvet napokig szárítják, eközben megbarnul. Miután fakéssel összekaparták, tovább szárítják, és a kapott anyagot tömbökbe gyúrják (ópiumkalács). Orálisan vagy ópiumpipába tömve fogyasztják.

ADAGOLÁS, HATÁS, TÚLADAGOLÁS Napi adagja elérheti a 2 - 4 g-os mennyiséget, ami eufóriát okoz, és csökkenti a fájdalmat.

FÜGGŐSÉG, ELVONÁSI TÜNETEK, SZINERGIA Mivel rövid idő alatt nagyon erős függőséget alakít ki, fogyasztásának megszüntetése súlyos elvonási tüneteket eredményez. A mákban a morfin mellett, még 20 egyéb alkaloid is előfordul, és ezek szinergista hatásából eredően a morfinmámornál gyengébb, de több mellékhatás kialakulásával kell számolni. Azonban a narcein, narkotin, tebain, kodein, papaverin olyan alkaloiodok, melyek egyáltalán nem okoznak függőséget. A kodeint a gyógyászatban használják köhögéscsillapítóként, míg a papaverin nagyon jó simaizom görcsoldó hatású.

EGYÉB Egyes országokban korlátozták az étkezési mák forgalmazását, mondván benne morfin található, ám pozitív próbát csak a gubóval szennyezett minták adtak.

35

KOKAIN

ELNEVEZÉS : kokain kémiai neve: 3β - hidroxi - 1α H, 5α H – tropán - 2β - karbonsav metil észter benzoát, vagy 2β - karbometoxi - 3β - benzoxitropán, vagy benzoilmetilekgonin

RENDSZERTANI MEGHATÁROZÁS, BOTANIKA Dél-Amerikában (Bolívia, Peru, Kolumbia, Mexikó) az Andok magas hegyein és Jáván előforduló cserje - kokacserje (Erythroxylon coca) - levele tartalmazza a kokaint.

AZ ANYAG TÖRTÉNETE Története évezredes múltra tekint vissza. Eleinte fogyasztása az inkák felső kasztjainak kijáró kiváltság volt, ám Peru meghódítása és a társadalmi rendszer felbomlása után a dolgozók körében is gyorsan terjedt, és mindennapos szokás lett a koka levelek rágása. Leveleit évszázadok óta rágják a dél-amerikai indiánok stimuláló és étvágycsökkentő hatása miatt. Az inkák a koka leveleit vallási ceremóniák, házasságkötések, temetések, illetve az ifjak beavatási szertartásai alkalmával fogyasztották. Bár 1565-ben megjelent Európában is, csak a XIX. sz. - ra vált népszerűvé. 1860-ban Niemann állította elő tiszta formában, 1904-ig – betiltásáig – Coca Cola alkotó része volt (azóta koffeinnel helyettesítik).

36

GYÓGYÁSZATI FELHASZNÁLÁSA Már 1860 - tól Anrep javaslatára helyi érzéstelenítőként alkalmazták, majd Koller 1884 - ben a szemészetben is bevezette. Napjainkban az egyre több szintetikus készítmény az ilyen irányú felhasználását egyre inkább háttérbe szorítja. Ennek ellenére a kokaint ma is használja a gyógyászat. Fogászat, sebészet, fül-orr-gégészet műtéti érzéstelenítésre alkalmazza.

KÁBÍTÓSZERKÉNT VALÓ FELHASZNÁLÁSA

Az ősi időkben az indiánok a cserje leveleit valamilyen – kokain kioldására alkalmas – bázikus anyaggal, pl. oltott mésszel együtt rágták. A XVI. sz - i Európában levelét borban áztatva később Cola formájában fogyasztották. Manapság egyrészt hidrokloridjaként, mint fehér, kristályos anyag, valamint a szabad bázis formájában rögök, darabkák formájában kerül a fekete piacra. Ez utóbbi illékony anyag alacsony forrásponttal, ami már a pipa melegítésekor inhalálható, intenzív mámort ad 1-2 percen belül. Ezt, mint cracket árulják. (Neve a lángba tartott kokain pattogó hangjára utal.) Mivel orálisan gyengén hatásos, leggyakrabban szippantják (szalmaszállal vagy csőre gyűrt papírral); ez a közepes mámor eredményez, ami 2-3 perc múlva alakul ki, fél óráig tart. Intravénásan is alkalmazott, így hatása rövid (15 perces), de intenzív. Felhasználhatják úgy is, hogy a coca levelét felmelegítik, majd alkalikus anyaggal (pl.: égetett levéllel, kagylóhéj töredékkel) összerágják. Így gyorsabban, öt-tíz perc alatt szívódik fel és a mámor kb. egy óráig tart. A rágás nem alakít ki függőséget. Előfordul, hogy foghúsba, hímvesszőre, hüvelybe dörzsölik. A cocapaszta elfüstölése Peruban népszerű, de hatása mérgező, és súlyos függőséget alakit ki.

37

A kokain része a politoxikomániának. Például: ha heroinnal keverik össze, amely keveréket seedballnak hívnak, akkor dupla hatást érnek el. Ezt is intravénásan juttatják be a szervezetbe. Az egyik legdrágább drog, Amerikában a híres személyiségek körében elterjedt. Európában “a felső tízezer kábítószere”, mert csempészése nagy nehézségekbe ütközik.

FOGYASZTÁS A kokain felszippantható az orrba ( ez a leggyakoribb fogyasztási mód ), adagolható injekcióban, illetve hevítéssel elpárologtatott formája (freebase) be is lélegezhető. A felszippantás során a kokain az orr-, illetve a torok nyálkahártyáin keresztül jut be a véráramba.

38

ADAGOLÁS, TÚLADAGOLÁS Általában alkalmilag, de előfordulhat, hogy 10 percenként használják; ilyenkor a napi mennyiség 10 g-ot is elérheti. Kis adagokban hallucinációt nem okoz, élénkítő, frissítő hatású izgatószer, mely csökkenti az éhségérzetet, a fáradtságérzetet. Jelentősebb mennyiségben depresszióval végződő, túlzott eufóriát okoz, és a fogyasztó úgy érzi képességei határtalanok. Huzamosabb használatával víziók és paranoia jelentkezik, a viselkedés agresszívé, antiszociálissá válhat. Gyakori az étvágycsökkenés, és a hányás következtében fellépő súlyvesztés, valamint az álmatlanság. A rendszeres szippantás nemcsak az orr porcos sövényét, de a csontot is feloldhatja. Túladagolás során a keringési - és légzőrendszer bénulása a halál közvetlen kiváltó oka, melyhez kb. 1200 mg intravénásan adott kokain szükséges. A túladagolás tipikus tünete az emelkedő testhőmérséklet, forróságérzet. Nem ritka, hogy a mérgezettek - hőségüket enyhítendő a hűtőszekrénybe másznak, és megfagynak. Túladagolás esetén a súlyos tünetegyüttes bevezetéseként nyugtalanság, halálfélelem, a páciensek kiszámíthatatlanná és agresszívvé válnak, majd a keringés összeomlása, ritmuszavar, átmeneti szív- és koszorúérvérellátási zavar, szívinfarktus, migrénes tünetek, agyérgörcs, magas testhőmérséklet és tüdőkárosodás lép fel. Külső megjelenési formái a túladagolásnak: orrvérzés, fáradtság, szorongás, depresszió, agresszivitás. A kokain túladagolása halálos.

TOLERANCIA, FÜGGŐSÉG, ELVONÁSI TÜNETEK Sokáig úgy tartották, hogy a kokain nem alakít ki toleranciát. Újabb eredmények szerint, a kokain egyes hatásaival szemben, ha kis mértékben is, de kiépülhet a tolerancia. Fizikai függőség nem alakul ki, nem elhanyagolható viszont az erős pszichikai függőség veszélye. A függőség kialakulásának hiánya miatt rendszeres fogyasztás során sem emelkedik az egyszeri adag. A legnagyobb veszély azonban abban rejlik, hogy a túlságosan felajzott – olykor az őrjöngésig fokozódó – izgalmi állapotot a fogyasztó a morfin vagy heroin nyugtató hatásával kompenzálja, ez súlyos fiziológiai függőséget alakít ki.

39

VESZÉLYEI A kokain okozhat szívritmuszavarokat, koszorúér-elégtelenséget, agyi érszűkületet és epilepsziához hasonló görcsöket is. . A kokaint rendszerint hígítják, és a hígításhoz felhasznált anyagok (például amfetaminszármazékok) kellemetlen mellékhatásokat válthatnak ki. A túladagolás veszélye kicsi, figyelembe véve a drog fogyasztói által hagyományosan használt dózisok és a halálos dózis közti csekély eltérést. Az orrba való gyakori felszippantás szétroncsolhatja az orr nyálkahártyáját. A crack és a freebase hosszan tartó, rendszeres szívása komoly tüdőkárosodással és más légúti megbetegedésekkel járhat . Terhes nőknél a kokain koraszülést, illetve magzatkárosodást okozhat.

Crack A crack a nevét onnan kapta, hogy a benne maradt szódabikarbóna melegítéskor zörgő, pattogó hangot ad. A kokaint mazsolanagyságú szemcsékké kristályosítják, és hogy gyorsabban felszívódjon, különböző vegyületekkel kezelik. Hatása azonnal érezhető, de nem tart sokáig, csupán néhány percig. A crack ugyanúgy hat, mint a kokain, de általában jóval intenzívebben. A kezdeti eufóriát nyugtalanság, kiszámíthatatlan viselkedés, hányinger, álmatlanság és súlyvesztés követi. A rendszeres fogyasztók idegessé, izgatottá, paranoiássá és az álmatlanság miatt kimerültté válnak.

40

Cannabioidok

A kender (Cannabis sativa) legfontosabb származékai a marihuana, a hasis és a hasisolaj. Hatóanyaga a tetrahidrokannabiol (THC).

A KENDER

LATIN NÉV : Cannabis sativa, Cannabis sativa subsp. indica – indiai kender (a Cannabis sativa – vadkender – alfaja)

RENDSZERTANI BESOROLÁS REND: csalánvirágúak – Urticales CSALÁD: kenderfélék – Cannabaceae / Cannabinaceae / NEMZETSÉG: Cannabis

MORFOLÓGIA A kenderfélék családjába tartozó növények (a kenderen kívül még a komló – Humulus lupulus) főként lágyszárúak, tejnedvet nem tartalmaznak. Maga a kender kétlaki, egyéves növény. Általában 1–2 méter magasra nő, de a rostjáért termesztett fajták magasabbak is lehetnek. Magvai növényi olajokban gazdagok. Levelei jellegzetesen tenyeresen összetettek, általában 3, 5, 9 vagy 11 levélkéből állnak. A szár, a magasabb, idősebb növényeknél fásodó. főként A virágok egyivarúak, kétlakiak. A porzós virágok bogernyős fürt-, a termősök sok fellevéllel tömött, bogernyős füzérvirágzatot alkotnak. A hím virágokat öt, míg a női ivarúakat csak 1–2, csökevényes lepellevél burkolja. Magháza felsőállású, két termőlevélből nőtt össze, benne egy 41

görbült helyzetű magkezdemény található. A termőn két bibeszál helyezkedik el. Termése egyetlen magvat tartalmazó makkocska. Csak az egykori Magyarországról, a Délvidékről ismert fajta az egylaki kender – Cannabis sativa var. monoica.

HATÓANYAG A kender sok pszichoaktív hatóanyagot tartalmaz. Ezek döntő többsége N-tartalmú, de a hatás fő okozója N-mentes. Ez a zöld növényben kannabidiol-sav formájában található, és száradás vagy szívás közben alakul át tetra–hidro- kannabiollá. Alkaloidjai még: béta-aril-etilaminok, hordamin, trigonellin, kannabiszativin. Először 1964-ben szintetizálták a kenderből kinyerhető gyantakomplexumot. Hatása nagyban függ az egyén pillanatnyi fizikai- és idegállapotától, továbbá attól, hogy milyen befolyásoltság alatt áll (alkohol, egyéb drogok, cigaretta). A fogyasztó úgy érzi, hogy a külvilág ingerei felerősödnek (illatok, ízek, érintés). Gyakorta jelentkezik éhség-, szomjúság-, fáradtságérzés. A tér- és időérzékelés felborul. Indokolatlan érzelmi kitörések, nevetés, vihogás figyelhető meg. Egyes esetekben halálfélelem, horrorisztikus élmények átélése, depresszió és rossz közérzet, szinesztézia lép fel. Hatására szaporábbá válik a pulzus, kiszárad a száj, iváskényszer lép fel, a kötőhártya vérbő lesz. Az egyén erősen izzad, reszket, remeg, mozgása koordinálatlanná válik. Tartós fogyasztásának hatására nemtörődömség, teljesítmény-, életvitel- és intelligenciacsökkenés . jelentkezik (ez reverzibilis), majd mentális és viselkedészavar. A tüdőre egyértelműen roncsoló hatással van (gyulladt hörgők). A cigaretta lazább szerkezete, a filter hiánya és hogy füstjét tovább tartják benn, mint a dohányét, azt eredményezi, hogy kb. négyszer annyi kátrány jut a tüdőbe, mint egy rendes cigaretta elszívásakor. Ezen a problémán sem segít. a vízipipa használata A THC közvetlenül a nagyagyra fejti ki hatását. Ingerli a vágyközpontokat, ezért lép fel éhség-, és szomjúságérzet. Indirekt módon egyes területeken emeli a dopamin sejten kívüli koncentrációját. Fiziológiás függőséget nem alakít ki, megvonási tünetek nincsenek. A THC a szervezetben felhalmozódhat, felezési ideje hosszú (50–60 óra). Az agyban kannabioid receptorok találhatók, amelyekhez a THC specifikusan kötődik. Alacsonyabb agyi régiókban, ahol a légzési, keringési központok találhatók, kevés a receptor, ezért a halálos túladagolás nagyon nehéz és ritka. (A ritka azt jelenti, hogy még nem fordult elő, mert a marihuánát fogyasztó ember hamarabb ájul el, minthogy a halálos mennyiséget el tudja fogyasztani. A halál akkor következhet be, amikor az egyén marihuána fogyasztása előtt sok alkoholt fogyasztott vagy más drogokat is használt.) A THC az emberi szervezetben 7-hidroxi-THC-á (US-számozás) metabolizálódik, ez a valódi hatóanyag. .

42

A KENDER, MINT HASZONNÖVÉNY

A kendert a történelem során számtalan célra használták. Szárának rostjából jó minőségű vászon, papír és kötél készíthető. A kendervászon alapanyagul szolgált a hajóvitorlák elkészítéséhez és ebből készítették az első Levi ’ s farmereket is. A kender magja proteinben gazdag, jó madáreledel, a magok sajtolásával nyert olajból pedig gyorsan száradó festékek, lakkok készíthetők.

43

MARIHUANA, THC

ELNEVEZÉS: marihuana kémiai neve: tetrahidro - 6,6,9 – trimetil – 3 – pentil - 6H – dibenzo [ b,d] pirán-1-ol

A NÉV EREDETE A név portugál – spanyol eredetű, ebből származik a „marihuana” írásmód. Brazíliában használták először a Cannabis sativa növényre a “maran guango “ – jelentése részegítő – szót, melynek félrehallott változata honosodott meg a köztudatban.

RENDSZERTANI MEGHATÁROZÁS, BOTANIKA A Cannabis (kender) nemzetségbe három faj tartozik, melyet a marihuána alapanyagaként felhasználnak. A Cannabis sativa négy-öt méterre megnövő, hűvös éghajlatot kedvelő növény, melyet ősidők óta termesztenek, erős rostjaiból kötelet készítenek. Kábítószertartalma alacsony (0.5%), szemben a Cannabis indica var. Lamarckkal, amelyben forró éghajlaton termesztve 4-5% hatóanyag található. A Cannabis ruderalis Oroszországban elterjedt, és mindössze egy méter magas. A

44

„hagyományos” értelemben vett marihuánát a Cannabis sativából nyerik, a benne található tetrahidro-kannabinol (THC) alkaloidot felhasználva. A hazánkban is megtalálható vadkender is tartalmaz kis mennyiségű THC-t . Az indiai kender, a Cannabis sativa ssp. indica női egyedeinek apróra összevágott és megszárított leveles virágzata a marihuána ( a növényből kinyert gyanta a hasis).

AZ ANYAG TÖRTÉNETE Története az i.e. 3. évezredig nyúlik vissza. Kínában és Indiában gyógyszerként alkalmazták, míg Európában – bár régóta termesztik – csak a XIX. sz.-ban terjedt el a kender szívása, mint kikapcsolódás. A középkorban a tengerjáró hajókon szigorú büntetéseket róttak ki azokra, akik hajókötelet szívtak. Viktória királynő menstruációs görcseinek enyhítésére marihuánát szívott. Sikerrel alkalmazták újonctoborzásokkor. Cigarettába keverve asztma elleni orvosság volt. Extraktumát tyúkszemirtóba keverték. Hipnotikus, fájdalomcsillapító, görcsoldó hatást tulajdonítottak neki. A homeopaták szedatívumként, extatikus állapotoknál, hisztériánál, húgyúti megbetegedéseknél éltek vele. A levelet és a makkocskát megfőzve hörghurut és tüdőgyulladás ellen alkalmazták. A rutének a makkocskákat felfőzték, aztán a lecsepegő betegeknek adták. olajos masszát az ótvaros Az 1950–60-as években a marihuána legális volt az USA-ban, de nem kellett senkinek. Ekkor a média ellenpropaganda filmeket kezdett el sugározni (az emberek marihuána hatása alatt meztelenül fürödtek a tengerben, ész nélkül nevettek és a szabad szerelem elvét vallották). Természetesen ezt elrettentésnek szánták, de fordítva sült el a dolog. Addig soha nem tapasztalt emelkedés volt megfigyelhető a marihuánafogyasztás területén. Ekkor betiltották használatát. Ugyanebben az időben Ausztráliában, Sydney mellett a tehenek kendert legeltek. A THC zsírban oldódik, ezért megjelent a tejben is. Arról, hogy ennek milyen hatása volt az emberekre, nincs említés.

45

Napjainkban kétfajta politika van. Az első a tiltás, a másik a tűrés. Az elsőre példa Magyarország, a másodikra Hollandia. Tehát a marihuána fogyasztása Hollandiában sem legális, hanem szigorúan ellenőrizve megtűrt. .

GYÓGYÁSZATI FELHASZNÁLÁS 1979-ben – kizárólag orvosi esetekben – engedélyezték a használatát; így az AIDS-es betegeknél alkalmazott AZT-terápia és kemoterápia által kiváltott hányinger, étvágytalanság és rossz közérzet mérséklésére. Új kutatások kezdődtek a THC ezen előnyös tulajdonságait kihasználandó, és olyan szereket igyekeztek előállítani, melyek hallucinogén és más mellékhatása nagyságrendekkel enyhébb.

46

KÁBÍTÓSZERKÉNT VALÓ FELHASZNÁLÁSA A marihuánát a női egyedek virágzatából, az érett levelekből és a zsenge hajtásokból szárítási, őrlési és magtalanítási folyamatok során állítják elő. Észak-Afrikán és Mexikón kívül legnagyobb mennyiséget Irán, Afganisztán, Pakisztán és egyes, déli, szovjet utódállamok termelnek. A növényi részeket szárazon, tömbökbe préselve (tégla) vagy mézzel, cukros vízzel ragasztott tömbök formájában szállítják Európába és Észak-Amerikába. Tisztán vagy dohánnyal vegyesen cigarettába sodorva szívják, esetleg teának készítik el. A gyantát tartalmazó, virágból készülő sütemény a „ bengál marihuana”, más néven ghangha, majoon, dawamesk. Közvéleménykutatások igazolták, hogy a húszévesek kétharmada és a felnőttek egynyolcada kipróbálta már. . A THC zsíroldékonyságát sütemények készítésénél is felhasználják. A THC - t „előszobadrogként” emlegetik. Egerekkel végzett kísérletek azt mutatták, hogy azok az egerek, amelyek korábban THC - t kaptak, nem mutattak nagyobb érdeklődést a heroin vagy kokain iránt, mint azok a társaik, akik nem kaptak THC - t. Tehát azt, hogy valaki marihuána után áttér a keményebb drogokra, csak társadalmi okokkal lehet magyarázni. . Érdekes tény, hogy a zsírszövetekből a THC - t hónapok múlva is ki lehet mutatni. Ezzel szemben a heroin vagy kokain bomlástermékei napok alatt távoznak a szervezetből, tehát a szervezetünk nem érzékeli méregként a THC - t.

A FOGYASZTÁS MÓDJAI A "füvet", azaz a növényi részeket rendszerint cigaretták formájában szívják el, tisztán vagy dohánnyal keverve. A marihuánás cigaretták neve joint (dzsodzsó, spangli). A „joint” sodorható kézzel, illetve erre alkalmas készülékkel is. A hasis színe a nagyon világostól a sötétbarnáig terjed, tömörsége pedig a kemény viaszos anyagtól a porszerű morzsalékig. A hasist keverhetik dohánnyal is (előtte felmelegítik és apró darabokra morzsolják szét). A hasis és a marihuana szívásában normál és vízipipákat, illetve egyéb célirányos eszközöket is használnak, pl. pipa, bong, vaporizer. A bong működési elve: a marihuána füstjét beszívás előtt átszűrik valamilyen folyadékon (általában vízen), így egyrészt lecsökken a füstben lévő rákkeltők és egyéb szennyeződések mennyisége, másrészt a víz lehűti a füstöt, amely így nem irritálja annyira a tüdőt. . A vaporizer a "füvet" olyan hőmérsékletre (kb.200 °C) melegíti fel, amelyen az aktív hatóanyagok (THC) már eltávoznak, de káros égéstermékek még nem keletkeznek, ennek majdnem tiszta THC tartalmú füst az eredménye. A jointok hatékonyabbak (magasabb THC/égéstermék arányt eredményeznek), mint a bongok, valószínűleg azért, mert a bongókban a víz a THC egy részét is "kimossa" a füstből. Mivel a cannabis gyantája viszonylag jól oldódik forró vízben, gyakran készítenek belőle teát vagy más italokat - Indiában pl. közkedveltek az ún. bhang-italok.

47

ADAGOLÁS, HATÁS, TÚLADAGOLÁS Mivel a különböző helyekről származó drog hatóanyagtartalma igen nagy eltéréseket mutat, ezért pontos adagolása nem megoldható. (A Tunéziából származó kábítószer háromszor olyan erős, mint az észak-amerikai.) Megnyugvást, ellazulást, eufóriát kelt. A társadalmi gátlások, problémák köddé válnak. A hatás azonban a fogyasztó pszichés állapotától, személyiségétől függ, így nem ritka az idegesség és erős rettegés. Az eufória részegséghez hasonló állapot, az időélmény megváltozik, felszabadulnak a gátlások, az idő lassan múlik ebben a szakaszban. Jellemző a csillapíthatatlan nevetési kényszer, intenzív hangok kíséretében. Az egyén önbizalma nő, nagyobb kreativitást érez, de ez nem mutatkozik meg a teljesítményben. Majd később relaxálttá válik, magába fordul, álomszerű állapotba kerül. A koncentrálás nehezére esik, de sikerül. Mivel csökken a koncentráló készség, gondolkodáskészség, gyakoriak a memóriazavarok, felbukkanó gondolattöredékek. Megeshet, hogy a kellemes tapasztalatok teljes mértékben hiányoznak, és a fogyasztó szája és torka kiszárad, fejét könnyűnek, testét nehéznek érezheti és zavart szenvedhet a mozgáskoordináció, torzulhat a térérzékelés. Jelentkezhet éhség, fokozódik az étvágy, de akár hányinger is. Általános a homályos látás, a vörös, égő szem, fülcsengés, füldugulás, a gyakori vizelési és székelési inger. Mivel másfélszer annyi kátrányt tartalmaz, mint a dohányfüst, káros hatása a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásában fokozottan jelentkezhet. A THC a szervezetben felhalmozódik, s mert felezési ideje nagyon nagy, egy adag elfogyasztása után, a csúcs eléréséhez már kisebb mennyiség is elegendő. Fájdalomcsillapító hatása is van. Bár a THC a nagyagyra hat, túladagolása igen ritka, mert az alacsonyabb régiók, vegetatív központjaiban előforduló cannabinol receptorok száma kevesebb. Relatíve biztonságosabb, mint a cannabinoidok. Túladagolásánál pánikrohamok, szorongás, félelem lép fel.

48

FÜGGŐSÉG, ELVONÁSI TÜNETEK A korábbi megfigyelésekkel ellentétben a cannabis tartós, rendszeres (napi) fogyasztásánál kialakulhat a tolerancia a szer egyes hatásaival szemben, és a drogot napi rendszerességgel használók mintegy felénél lép fel. A leggyakoribb elvonási tünetek : ingerültség, nyugtalanság, álmatlanság, rossz közérzet. A tünetek enyhesége azzal magyarázható, hogy a drog viszonylag lassan ürül ki a szervezetből.

49

HASIS

ELNEVEZÉS : hasis

A NÉV EREDETE Nevének eredetére több elképzelés is van: Egyesek szerint az arab fű, levél szavakból, míg mások úgy gondolják, hogy az 1090-ben alapított Merénylők vallási csoportja vezetőjének nevéből származik (Hassan-ibn-al-Sabbah jelentése az öreghegy embere).

RENDSZERTANI MEGHATÁROZÁS, BOTANIKA A hasis alapanyagát ugyanazon növények képezik, mint a marihuana esetén. A hasis 8-10szer erősebb. Kizárólag a gyantatartalmú, érett női virágokból szárítással, szitálással nyerik.

KÁBÍTÓSZERKÉNT VALÓ FELHASZNÁLÁSA Felhasználása többféle módón lehetséges: rendszerint dohánnyal vagy ópiummal vegyesen szívják cigarettában vagy vízipipában, olykor önmagában vagy teaként vagy koktélban oldva fogyasztják. Előállítására több módszer ismeretes: ismert módszer, amikor a virágzatból és a fiatal hajtásból készült főzetet, szűrés után bepárolják. Ez hidegen gélszerű anyaggá alakul, melyet tisztán, kis adagokban esznek (zöld hasis).

50

Másik módszer, amikor a virágzó ágvéget porrá őrlik, vajba keverik, vizet hozzáadva lassú tűzön főzik, besűrítik, ezzel egy zöldes színű kenőcsöt kapnak. Befőttel, fűszerekkel és cukor hozzáadásával eszik. A hatás növelésére kőrisbogárport adnak hozzá összetörve. Gyakran tejjel, pálmalevél borral fűszerezve, cukrozva fogyasztják. Az előállítás harmadik módja: a virágzó ágvéget szétmorzsolják szita felett úgy, hogy a gyantás rész áthulljon a szitán, a növényi részek rajta maradnak azon. Az áthullott ragadós port összegyúrják, majd vízben megfőzik. Negyedik lehetséges előállítási mód : a virág melegítése során a gyantát „kiizzasztják”, melyet majd alkoholban oldanak fel. Ez lehet barna, piros illetve zöldes színű anyag.

Zöldhasis A női virág gyantáját a virágzattal és néhány fiatal zöldhajtással együtt vízben szétfőzik. A szilárd maradványokat kifőzik, majd a szűrletet lassú tűzön besűrítik. A termék zöldes színű, kocsonyás anyag, amelyet tisztán fogyasztanak.

Hasisolaj A hasisgyanta lepárlásából állítják elő. Sűrű, folyékony, nyúlós állagú sötétbarna vagy fekete olaj. A THC tartalma 30 – 90 % között változik. Használatakor egy vékony csíkot húznak a cigaretta felületére.

51

ADAGOLÁS, HATÁS, TÚLADAGOLÁS

Hatása orálisan szedve lényegesen enyhébb. Füsttel elszívva pontosabban adagolható. A tapasztalt hatás alapjaiban megegyezik a marihuanánál ismertekkel, bár annál lényegesen erőteljesebb. Tipikus a hang- és színhallucináció, az eltorzult tér- és időérzékelés, hangok, illatok, színek keveredése. Személyiségzavarok léphetnek fel, amikor a fogyasztó istennek vagy akár teljesen személytelennek képzeli magát. Túladagolás következtében nemcsak erőszakos kitörések, ámokfutás fordulhat elő hanem, tudathasadás, elmezavar is kialakulhat, mely igen lassan, hosszú hónapok után múlik el. Rendszeres fogyasztása az immunrendszer és a fizikai állapot gyors leromlását eredményezi, és az alkoholizmushoz hasonlóan fiatalkori szenilitást okoz.

FÜGGŐSÉG, ELVONÁSI TÜNETEK, SZINERGIA Lásd: Marihuana, THC

SZERKEZET, ELŐÁLLÍTÁS Lásd: Marihuana, THC

EGYÉB Arábiában Hasszán – egy fanatikus gyilkosságokat elkövető csoport vezére – az újonctoborzáshoz használta – írta Marco Polo. A hasis minőségére az árusított gyanta színe alapján lehet következtetni. A legerősebb anyag sötétbarna vagy fekete, míg a gyengébb világosbarna színű.

52

Szimpatomimetikus pszichomotoros stimulánsok Az e hatástani csoportba tartozó szerek centrálisan hatva izgatják a központi idegrendszert és fokozzák a szimpatikus idegrendszer működését. A csoport legismertebb tagjai az amfetamin és származékai, a kokain, de ide sorolhatjuk a koffeint, az efedrint, a dohányt és a khatot is.

AMFETAMIN

ELNEVEZÉS : amfetamin kémiai neve: DL - ∝ - metilfenetilamin, 1 – fenil – 2 – aminopropán; racém - dezoxi – nor -efedrin.

AZ ANYAG TÖRTÉNETE L. Edealeno 1887-ben állította elő, élettani hatásait csak 1910-ben írták le. Így viszonylag későn, 1927-ben került a figyelem középpontjába. Ekkor ugyanis lázas kutatások folytak egy, az efedrint helyettesítő anyag után. Az amfetamin és származékai olyan szintetikus aminok, amelyek sokban hasonlítanak az emberi szervezetben található adrenalinhoz. Ezek a drogok a vészhelyzetek , stressz által kiváltott reakcióhoz hasonlóan, aktiváló hatással rendelkeznek. Centrális és perifériás indirekt szimpatomimetikus aktivitással rendelkeznek. Eleinte antidepresszánsként, majd étvágycsökkentőként volt használatban, ez azonban a kialakuló mellékhatások miatt kiszorult a gyakorlatból. Manapság a túl élénk gyerekek

53

kezelésére alkalmazzák, alkohol - és morfin mérgezések esetén pedig életmentő lehet, mert meggátolja a légzésbénulást.

KÁBÍTÓSZERKÉNT VALÓ ALKALMAZÁSA Népszerűsége a II. világháborútól a 70-es évekig hihetetlen mértékben nőtt, főként az USAban. Magyarországon is igen elterjedt intravénás kábítószer. Jelenleg használata egyre elterjedtebb, diszkókban, művészeti körökben.

BEJUTTATÁS MÓDJA

♦ szájon át: tabletta, kapszula, elixír formájában ♦ belégzéssel: inhalálók ♦ injektálva a vénába vagy izomba. Az amfetamin – származékok intravénás beadásának azonnali eredménye egy hirtelen, rendkívül élvezetes „rush” vagy „flash”, amelyet a használók gyakran „azonnali teljes testi orgazmusként” jellemeznek. Ez a hatás minőségileg különbözik az ópiátok által okozott meleg, lebegő érzéstől, és kezdetben sok hasonlóságot mutat az intravénásan adagolt „kokain splash” – hez. Egyes használók szerint a drog akár órákra is megnyújthatja a szexuális aktivitás idejét.

HATÁSAI

54

1. Közepes dózis fogyasztása Az átlagos terápiás dózis (5–30 mg) esetén az amfetamin-származékok a központi idegrendszert aktiválják, ezzel együtt számos, az adrenalinéhoz hasonló perifériás (sympatomimeticus) hatással rendelkeznek, mint például magas vérnyomás, szapora pulzus, emelkedett vércukorszint, egyes vérerek enyhe kitágulása, mások összeszűkülése, a pupillák tágulása, szapora légzés, az étvágy megszűnése és a simaizmok viszonylagos elernyedése. Ezek a hatások 3–4 órán keresztül tarthatnak. A pszichikai reakció egyénenként változhat, de rendszerint magában foglalja az éberség, a tettrekészség növekedését, a koncentráció, a tiszta gondolkodás képességének növekedését, a környezeti ingerekre való nagyobb érzékenységet, az esetleges megelőző fáradtság vagy unalom eltűnését, jó hangulatot, enyhe eufóriát, barátkozó hajlamot, megnövelt kezdeményezőkészséget és energiát, a verbális és más viselkedési aktivitást. . 10 - 20 mg-os dózisban kellemes vidámságot, könnyedségérzést, beszédességet és nagy munkakedvet idéz elő. Megszünteti az álmosságot, a szellemi fáradtságot, ebben a tekintetben a koffeinnél kb. 10 - szer erősebb. A fogyasztó éjszakákon át képes minden nehézség nélkül megerőltető szellemi munkát végezni. Megkönnyíti a gondolattársítást, a tanulást, azonban az így tanultakat gyorsabban elfelejtik. Jellemzője még a gondolatok csapongása. Bár a fizikai fáradtságra gyengébben hat, mint a szellemire, mégis kitolja a munkabírás határát. Megfigyelhető az egyszerűbb gondolkodást igénylő feladatok megoldási készségének fejlődése, továbbá az atletikus teljesítmény javulása is. A javulás akkor a legjelentősebb, ha a drog bevételét megelőzően az egyén fáradt, levert, kimerült volt vagy unatkozott. Kik használják a stimulánsokat? Kamionsofőrök hosszú utakon, éjszakai műszakban dolgozó munkások, fáradtsággal küzdő háziasszonyok, vizsgákra tanuló diákok és mások, akiket hasonló határidők szorongatnak, atléták (doppingszerként) vagy általános stimulálásra, élvezetre, szórakozás céljából.

2. Magas dózisok hatása Kezdetben a használó energiával feltöltöttnek, beszédesnek, szenvedélyesnek, boldognak, önbizalommal telinek és hatalmasnak érzi magát, ebben az időben nagy ambíciót igénylő feladatok elvégzésére is képes. Nem alszik és rendszerint nagyon keveset eszik. Az első pár napot követően azonban felerősödnek a kellemetlen mellékhatások, különösen akkor, ha a dózist is folyamatosan emelik.

55

MELLÉKHATÁSAI,SZÖVŐDMÉNYEI Gyakran tapasztalt, kellemetlen tünetek : zavart és rendezetlen gondolkodási és viselkedési folyamatok, értelmetlen cselekedetek monoton, rohamszerű ismételgetése, öntudatlanság, gyanakvás, félelem, hallucinációk és érzékcsalódások, amelyek hasonlóak a paranoid psychosisnál ftapasztaltakkal. Ebben a fázisban agresszív és antiszociális viselkedés is felléphet. Alhasi fájdalom, ájulás szintén előfordulhatnak. ♦ Balesetveszély fokozódása: a feldobott hangulat, a nagyszerűség-érzés a félelemérzetet szünteti meg, az aktív állapotot kísérő álmatlanság miatti gyengeség, a reflexidők megnyúlása pedig tovább fokozza a balesetveszélyt. ♦ Antiszociális magatartás, főleg az intravénás amfetamint használóknál. ♦ Paranoid pszichózis Elkerülhetetlenül jelentkezik magas dózisú, tartós intravénás adagolás következtében, de esetén is létrejöhet. orális alkalmazás Jellemző tünetei: üldöztetéses téveszmék (ilyenkor az egyén tévesen értelmezi mások cselekedeteit, úgy képzeli, hogy ujjal mutogatnak rá, mindenki róla beszél stb.), hallucinációk és a gondolkodás felbomlása. A gyógyulás még a hosszú amfetamin psychosisból is gyakori. A floridabb tünetek néhány napon vagy héten belül visszafejlődnek, ugyanakkor bizonyos fokú zavartság, memóriazavar és egyes téveszmék általában hónapokig észlelhetők. ♦ Mint minden intravénás kábítószer fogyasztása esetén, így az amfetaminnál is gyakori szövődmény a necrotisalo arteritis (vénagyulladás) és a hegesedések. Az arteritis végzetes agyvérzésekhez, vesekárosodásokhoz vezethet.

♦ A többszöri tűhasználat következtében az intravénás kábítószer-élvezők körében nagyobb arányban jelentkezik a tetanusz, hepatitis, AIDS-fertőzés.

A FÜGGŐSÉG KIALAKULÁSA Az ebbe a csoportba tartozó szerek pszichés függőséget okoznak, az elvonási tünetek nem olyan súlyosak, mint például az ópiátok esetén. 56

Az amfetamin - származékok által kiváltott függőség megítélése attól függ, hogyan definiáljuk az elvonási tüneteket, amelyek megléte szükséges a fizikai függőség megállapításához. Ha idült amfetamin - fogyasztóktól megvonják a szert, az nem jár olyan fizikai fájdalmat okozó és gyakran veszélyes elvonási tünetekkel, mint például az alkohol, a barbiturátok vagy az opiátok megvonása. Ennek ellenére sok kutató véli úgy, hogy az amfetamin-megvonást követő kimerültség, agyhullámváltozások (EEG), farkaséhség, szívpanaszok, az esetleges bélgörcsök, a letargia vagy a gyakran tapasztalható érzelmi lehangoltság, mind a nyugtatószerek elvonási tüneteivel analóg psychológiai reakciókként kezelendők. Különös figyelmet érdemel a toleranciát kialakító drogok esetében az, hogy az elvonást követő tünetek rendszerint ellentétesek a drog által kiváltott hatással. Az amfetamin megvonás után, az idült használóknál gyakori a nagy mértékű kábulat, a hangulat és más pszichikai funkciók elnyomottsága. . Tipikus esetben az amfetaminszedés öngyógyszerezéssel kezdődik, általában olyan foglalkozási ágakban dolgozóknál, ahol tartós figyelemösszpontosításra van szükség, például diákok, művészek, kamionsofőrök. Majd az egyén igyekszik fenntartani az intoxikáció állapotát, egyrészt, hogy az öröm, euphoria érzése minél tovább tartson, másrészt, hogy elkerülje a posztintoxikációs tüneteket (elvonási tüneteket). A tolerancia állapota lassan alakul ki, az adag állandó emelése, akár addig is elmehet, hogy a fogyasztott dózis akár több százszorosa is lehet a terápiás dózisnak. Még a masszív dózisok is csak ritkán okoznak halált krónikus fogyasztás esetében. A szakirodalomban napi 15.000 mg (!) amfetamin-bevitelt is . leírtak, amely nem okozott észrevehető heveny rosszullétet. Ezzel szemben a nem hozzászokott egyénnél, 120 mg amfetamin gyors injektálása halálos lehet.

AZ AMFETAMIN KRÓNIKUS FOGYASZTÁSA Az amfetamin krónikus adagolása, a dopaminerg pályák destrukciójához vezet. Krónikus fogyasztáskor, az amfetaminok a dopamin autooxidációja útján metabolizálódnak. Szelektív neurotoxin, 6-OH dopamin keletkezik, ez a metabolit a felelős a jelentős elváltozásokért. Amennyiben az egyén folyamatosan alkalmazza a szert – például étvágycsökkentőként –, túlérzékenység, tartós viselkedési zavarok léphetnek fel, amelyek megjelenhetnek spontán vagy alkoholfogyasztással együtt. Ilyen személyeknél kis mennyiségű, enyhe stimuláns, például koffein, nikotin is kiválthatja a paranoid reakciókat, illetve az akusztikus hallucinációkat.

57

ELVONÁSI TÜNETEK Amennyiben az elvonási tünetek jelentkeznek, általában testi - lelki depresszió formájában nyilvánulnak meg. . Az amfetamin megvonásakor az alváshiány miatt fáradtság, depresszió, lehangoltság, farkaséhség (hiperphagia), EEG-abnormitások, 10–18 órás alvás, személyiségváltozás, üldöztetési hallucinációk, befelé fordulás, ellenséges magatartás, toxikus pszichózis is előfordulhat. A dózis emelésével a paranoid tartalmak fokozódnak, az embernek az a kényszerképzete támad, mintha bogarak mászkálnának a bőre alatt (mikróba-téboly). Ennek következtében vakarózik, a bőrön hámhiányok láthatók, emellett fogcsikorgatás is jellemző. Teljes psychosis bontakozhat ki, és gyakoriak az agresszív megnyilvánulások is.

TÚLADAGOLÁS – AKUT INTOXIKÁCIÓ A látható, tapasztalható tünetek: verejtékezés, pupillatágulat, hiperaktivitás, dezorientáció; szapora szívverés, magas vérnyomás.

58

tudatzavar és

SPEED és ECSTASY

speed = metamfetamin Az amfetaminok egy fajtája a Speed, melynek hatóanyaga a szintetikus úton előállított amfetamin, a diszkók és különböző partik - rave, trance, house, acid - egyik kedvelt kábítószere. Használata széles körben elterjedt.

AZ ANYAG TÖRTÉNETE Az amfetaminszármazékok már a XX. század első éveiben felbukkantak és a 30 – as évekre be is kerültek a széles körben alkalmazott stimulánsok közé. A II. világháborúban amfetamint adagoltak a német tengeralattjárók legénységének, hogy kibírják a nagy megerőltetéssel járó hosszú utakat. A szert használják kamionsofőrök, éjszakai műszakban dolgozók, vizsgákra készülő diákok, menedzserek, stb. Napjaink gyorsuló, feszült életvitele egyesek számára szinte megköveteli a stimulánsok használatát. A speed fehér, sárga vagy rózsaszín por, tabletta, vagy kapszula. Legtöbbször orron át szívják fel, de előfordulhat, hogy kávéba, vagy más italba keverik. Nagyon ritkán intravénásan, feloldva jutatták a szervezetbe. Hatása 10 - 30 percen belül jelentkezik. Fokozza a szívműködést, az anyagcserét, erős izzadás és felhevülés jelentkezik, mozgáskényszer és szájszárazság lép fel. (Ez okozza egyes szórakozóhelyek hihetetlen ásványvízfogyasztását, alkoholra ugyanis ilyen állapotban nincs szükség, csak tiszta vízre.) A speed növeli még az agresszivitást, és hallucinációkat is okozhat. Ami a legszembetűnőbb, hogy jelentős testsúlycsökkenést okoz. E hatása miatt 30 évvel ezelőtt az USA-ban háziasszonyok százezrei szedték, mint fogyasztószert.

A Speed hiába "csak" diszkó-drog, rendkívül veszélyes lehet, mert fennáll a szívinfarktus vagy az agyvérzés lehetősége is. Az ember szó szerint túlpörgetheti magát és ilyenkor azonnali orvosi beavatkozásra van szükség.

59

Az Ecstasy összefoglaló elnevezése az amfetamint vagy annak kémiailag módosított származékait tartalmazó, biológiai aktivitással rendelkező vegyületeknek (STP, MDA, MDMA). Gyógyszerként orvosi célra sohasem kerültek forgalomba. Főként kedves, játékos figurákat ábrázoló tabletták formájában találhatók meg a kábítószerpiacon. A nem ellenőrzött körülmények között, titkos laboratóriumokban történő előállítás miatt gyakran ismeretlen adalék és szennyezőanyagot tartalmazhat, ezért hatása előre kiszámíthatatlan lehet. (Ebbe az apró, ám nem elhanyagolható tényezőbe már többen belehaltak.)

Az Ecstasy hatása igen hasonló a speed-éhez, csak lényegesen erősebb érzelmi felhangokkal. Legnagyobb veszélye, hogy kikapcsolja a szervezet védekező mechanizmusait pl. éhség, szomjúság, fáradtságérzés. A fogyasztó meglévő alaphangulatát csak fokozza. Hosszútávú használata máj-, vese-, és agykárosodást okoz.

Túladagolása esetén, és a rendkívül intenzív mozgás, tánc miatt – a speed-nél felsoroltakhoz hasonlóan – kimerülés és szívelégtelenség léphet fel, valamint a folyadékhiány kiszáradáshoz vezethet.

60

61

Hallucinogének A hallucinogének csoportjába több, különböző eredetű, hatásmechanizmusú kábítószer tartozik. A központi idegrendszert és az érzékelés eltorzul, víziók (hallucinációk) jelentkeznek. gondolkodásra, az érzékelésre, hangulatra és viselkedésre pszichomotoros stimulációt vagy depressziót okoznának.

kémiai stimulálva Befolyást anélkül,

szerkezetű és a gondolkodás gyakorolnak a hogy jelentős

Ide tartozik az LSD, a pszichedelikus gombák és más szintetikus vegyületek, mint pl. a fencikloin (PCP, fenciklidin,angyalpor).

62

LSD

ELNEVEZÉS : LSD (d-lizergsav-dietil-amid) kémiai elnevezése: 9,10 – didehidro - N,N – dietil – 6 – vagy N,N metilergolin - 8ß - karboxamid; – dietil – D - lizergamid; vagy D lizergsav dietilamid utcai neve: Lucky in the Sky with Diamonds

A NÉV EREDETE A tudományos név rövidítése.

RENDSZERTANI MEGHATÁROZÁS, BOTANIKA Az LSD-t lizergsav-amidból állítják elő, melyet a Claviceps purpurea és a Claviceps paspali gombából vonnak ki.

63

AZ ANYAG TÖRTÉNETE Svájcban (Sandoz laboratóriumokban) szintetizálta először Albert Hofmann 1938 -ban, ám hallucinogén hatását csak 1943 - ban fedezte fel. Hofmann az anyarozs alkaloidok között analeptikumokat keresett. Saját magán furcsa hallucinációt tapasztalt. Ezután óriási mennyiséget: 250µ g-ot vett be és leírta tapasztalatait. Körülötte groteszk, álarcot viselő, kaleidoszkóp szemű arcokat látott, feje, végtagjai nehezek voltak. Állapotát tisztán érzékelte, mintha kívülről figyelte volna saját magát. Ez az állapot néhány óráig tartott. 1960 - ra a világ egyik legnépszerűbb kábítószere lett, a hippi mozgalom fontos jelképe.

GYÓGYÁSZATI FELHASZNÁLÁS Bár egyes elmegyógyászati és idegrendszeri kutatásokban manapság is felhasználják, egyéb gyógyászati alkalmazása személyiségtorzító és hallucinogén hatása miatt tiltott. Használatos volt az alkoholisták és neurotikusok kezelésében, valamint skizofrénia megállapítására. Ez utóbbi felhasználását az említett nemkívánatos mellékhatása miatt megszüntették a gyakorlatban.

KÁBÍTÓSZERKÉNT VALÓ FELHASZNÁLÁSA Általános használatra LSD tartalmú ostyalapocskák és bélyegek, gyerekeknek cukorkák és rágógumik készülnek. Kék esetleg rózsaszín oldata injekciózásra alkalmas formában vagy üdítőitalként (pl. narancslé) ismeretes. Forgalmazzák porként vagy tabletta formában is. Adagolása tehát elsősorban orálisan (tablettában, zselatinnégyszögekben : „ ablaküveg” , impregnált papír : „blotted acid” , bélyeg formájában) vagy intramuszkulárisan gyakori. Az egyik legerősebb kábítószer, szokásos adagja 25-50 μg-tól 100-700 μg-ig is terjed, de már 20 μg is elegendő ahhoz, hogy a klasszikus tünetek jelentkezzenek. A tapasztalt hatás – ami a drog szervezetbe kerülése után egy órával kezdődik és 6-14 óráig tart – nagymértékben függ a fogyasztó lelkiállapotától. A színek, fények, hangok és hangulatok érzékelése élénkebb, de akár tompább is lehet. Az egyes érzékszervek által felfogott ingerek keveredhetnek 64

(hangoknak vélt színek). Az idő és tér fogalma torzul : a pillanat végtelen, a tér elmosódott. Gyakori a személyiséghatárok feloldódása, a többszörös személyiség érzete. Befolyásolhatatlan képzeletbeli dolgok (virágok, állatok) fokozott érzékelése jellemző. A tapasztalt élmények alkalmanként változnak. Nem ritka a mozgáskoordináció és a józan ítélőképesség zavara, a veszélyérzet megszűnte, ami sok közlekedési baleset forrása lehet. Bár komoly élettani változások nem jellemzőek, a hatás multával étvágytalanság, álmatlanság, nyugtalanság, bénultság figyelhető meg. Az „utazás” olykor rosszul sikerül, pánikreakciókkal végződik, melyek akár gyilkosságba vagy öngyilkosságba is torkolhatnak. A halálos adagjára vonatkozó adatok nem hozzáférhetők, mérgezést 3.000 μg okoz. Mivel ez igen nagy mennyiség, ezért a túladagolás ritka. A szlengben a „trip” utazást , a „bad trip” pedig rossz vagy lidérces utazást jelent.

MEGJELENÉSI FORMÁI Mivel az LSD általánosan használt formáinak adagjai szabad szemmel nem láthatóak, ezért a hatóanyagot oldják valamilyen oldószerben (pl. alkohol, víz, zselék) és papírra impregnálják. Mikrodot : Apró gömböcskék különböző színezésben. A mikrodot általában nagyobb dózist tartalmaz, mint a bélyeg.

65

Zselé: Zselés állapotú anyag, közkedvelt felhasználása a szemhéj alá, orrba juttatás. Kicsit " furcsább " fogyasztási mód, de a szem vagy az orr nyálkahártyáján a szer gyorsabban szívódik fel. Bélyeg: Körülbelül negyedakkora, mint egy átlagos postai bélyeg. Rajta általában a nevére utaló rajzocska található. Nagyon sokfajta bélyeg létezik már a piacon, pl. "Varázsló" vagy "Asterix", "Bart Simpson", "Nagy láb", "Ribizli", "Buddha", "Biciklis" vagy "Hofmann", "Napocska". Ezek általában koncentrátumban, tisztaságban különböznek egymástól, de más különbségek is lehetnek. A leggyakoribb adagok 100 és 300 μgramm közé esnek.

BEJUTTATÁSI MÓD Az LSD-t általában szájon át fogyasztják, de szippanthatják por alakban, vagy injekciózhatják oldat formájában is. Bár létezik hagyományos kapszulás, illetve tablettás kiszerelésben is, rendszerint olyan ártalmatlan anyagokat impregnálnak vele, mint a kockacukor, a különféle cukorkák, kekszek, ezeken kívül ruhát vagy itatóspapírt is szokás az oldatába áztatni. Ezek mind alkalmasak a szájon át történő fogyasztásra.

66

FELSZÍVÓDÁS, METABOLIZMUS, KIÜRÜLÉS A szer jól felszívódik a bélrendszerből, majd bekerül a véráramba. Könnyen bejut az agyba, terhes nők esetén a köldökzsinóron át a magzathoz is. Bár a beszedett mennyiségnek csak kis része jut be ténylegesen a központi idegrendszerbe, az LSD az ismert bioaktív anyagok közül az egyik legerősebb. Szájon át fogyasztva az LSD hatása rendszerint egy órán belül jelentkezik. Ez a "lappangási idő" intramusculáris (izmok közé adott) injekció esetén tíz percre, intravénás adagolás esetén pár percre csökken. A hatás időtartama bizonyos fokig a bevett mennyiség függvénye. Egy átlagos dózis esetén a fő hatások kb. 8-12 óráig tartanak, ezt egy hasonló időtartamú fokozatos "visszatérés" követi. A máj a szervezetben lévő LSD teljes mennyiségét inaktív anyagokra bontja le, ezek aztán kiürülnek a szervezetből.

67

HATÁSAI ♦ Pszichológiai hatások Az LSD pszichikai hatása nem jósolható meg egyértelműen. A hatást nagyban befolyásolják a használó személyiségjegyei, addigi élete során átélt élményei és tapasztalatai, attitűdjei, várakozásai, motivációi, az a környezet, amelyben a drogot fogyasztja, a "tripet" kísérő személyek és az élmény során bekövetkező külső események. A hatások rendkívül személyes jellege szintén korlátokat állít a leírás és az általánosítás elé. Meg kell jegyeznünk, hogy a felsorolt élmények mindegyikét nem tapasztalja mindenki egyidejűleg, és aki igen, az sem biztos, hogy minden alkalommal teszi ezt. Az élmények egy része azonban többnyire bekövetkezik a tripek többségében, vagy egymás után, vagy egyszerre.

Elsőként a kedvezőtlen, pszichotikus reakciókat említjük. Ezek általában intenzív negatív élmény, félelem, vagy gyötrelmes rémálom formájában jelentkeznek, és pánikhoz, az érzelmi kontroll teljes elvesztéséhez (hisztéria), paranoid téveszmék kialakulásához, hallucinációkhoz, néha komoly depresszióhoz, az élet értelmetlenségének érzéséhez vezethetnek. Ezek az állapotok rendszerint idővel elmúlnak, de volt már példa hosszútávú reakciókra is.

Második helyen a nem pszichotikus, de kedvezőtlen reakciók állnak, amelyek során a használó különböző mértékű feszültséget, idegességet, szorongást, félelmet, kellemetlen érzékcsalódásokat, depressziót vagy elkeseredettséget élhet át. Nem megfelelő vagy rendellenes szociális viselkedés is felléphet. Ez a fajta reakció intenzitásában, az egyén kontrolláló képességében és a valósággal való kapcsolatában különbözik az elsőtől. Az ilyen jellegű élményeket gyakran illetik a "bad trip" (lidérces utazás) kifejezéssel.

A harmadik a pszichodinamikus pszichedelikus élmény, amelyet a tudatalatti világába való behatolás jellemez. Erős érzelmek kísérhetik a múltban gyökerező problémák újbóli átélését, vagy az egyén számára fontos belső konfliktusok szimbolikus megjelenését. Az LSDpszichoterápiában gyakran törekednek ezekre a pszichedelikus hatásokra.

68

A negyedik a kognitív pszichedelikus élmény, amelyet főként a megdöbbentően fogékonnyá vált gondolkodás benyomása jellemez. A problémákat az egyén új szemszögből veheti szemügyre, és a dolgok közti kapcsolatokat egyszerre több szinten és dimenzióban észlelheti egyszerre. Számottevő érdeklődés és spekuláció kíséri azt a párhuzamot, amely a kognitív pszichedelikus élmény és a természetes állapotban is működő kreatív intuíció között húzódik.

Az ötödik az esztétikus pszichedelikus élmény. Ezt főképpen az érzéki benyomások jelentős változása és felerősödése jellemzi. Ez a változás leginkább a látást érinti. Előfordulhatnak az érzékelés és az észlelés lenyűgöző változásai: a szinesztézia, avagy az egyes érzékletek összekeveredése (a zene és más hangok "láthatóvá" válnak), olyan tárgyak, mint a virágok vagy a kövek "megelevenednek", "pulzálnak", a hétköznapi dolgokat is csodálatos szépség lengi körül, bonyolult geometriai minták, építészeti formák, tájak.

A legtöbb szaktekintély egyetért abban, hogy az LSD-nek nincs specifikus szexet stimuláló hatása. A szer egyes használói a szexuális élmény fokozottabb élvezetéről beszélnek, mások egy "trip" ideje alatt teljesen érdektelennek tartják a szexet. Növelheti a szexuális késztetéseket a gátlások alóli felszabadulás, az érzelmi, tapintási érzékenység növekedése, valamint a személyközi kapcsolatok erősödése. Használtak már LSD-t pszichológiai eredetű szexuális rendellenességek (frigiditás, impotencia) kezelésére, de általános használhatóságát ezen a területen nem demonstrálták kielégítően.

♦ Fiziológiai hatások

69

Általános aktiváló, erősítőképesség fokozó hatása miatt különböző autonóm idegrendszeri, szimpatomimetikus reakciókat vált ki, de ezeknek a reakcióknak átlagos dózis esetén kicsi a jelentőségük. A leggyakoribb ilyen reakciók: kitágult pupillák, gyors szívverés, meg növekedett vérnyomás, verejtékezés, meg növekedett testhőmérséklet, hidegrázás, emelkedett vércukorszint, lúdbőr, az arcbőr kipirulása, fokozott vizeletürítés (poliuria), fejfájás, és ritkán rosszullét vagy hányás. A szer általános serkentő hatást vált ki az agyműködésre (amint ezt az EEG mutatja), éberséget okoz, megszünteti az álmosságot, csökkenti az étvágyat, okozhat remegést és koordinációs zavarokat, megváltoztatja a légzést és kivált bizonyos egyszerű reflexműködéseket, rohamszerű rángatózás is előfordulhat. Az LSD-nek figyelemreméltóan alacsony a toxicitása, máig sem tudunk túladagolásból származó halálesetről. Az elmúlt években jelentős vita bontakozott ki ama bejelentések körül, melyek szerint az LSD a kromoszómák károsítása révén befolyásolhatja az öröklési folyamatot, leukémiához hasonló változásokat idéz elő, illetve károsítja a fejlődő magzatot. Azon kevés kontrollált kísérletben, amelyek során a kromoszómák állapotát mind LSD fogyasztás előtt, mind utána megvizsgálták, és a fogyasztás is ellenőrzött körülmények között zajlott (ismert dózis, tiszta LSD), kevés bizonyítékát találták a károsodásnak. A hosszútávú, rendszeres LSD használat ilyen jellegű következményeit azonban még nem vizsgálták meg alaposan, így ezekben az esetekben, a jelenlegi információk alapján nem mondhatunk biztosat a kromoszómakárosodás valószínűségéről.

A korai terhesség fázisában elfogyasztott nagy mennyiségű LSD-ről kimutatták, hogy egyes állatfajok esetében károsítja az utódokat. Emberek esetében ilyen jellegű teratogén károsodásra nincs egyértelmű bizonyíték. Az, hogy az ilyen károsodások az LSD-használók körében gyakrabban fordulnak-e elő, mint az átlagpopulációban, nem bizonyított.

Az LSD hatásai időrendben, a szer bevétele után:

70

A feszültségérzést először érzelmi felszabadultság követi, sírással vagy nevetéssel (1-2 órával a bevételt követően ). Később érzékelés torzulások, vizuális illúziók és hallucinációk, időnként az ego széthullásától való félelem is jelentkezik.

VESZÉLYEK ÉS MELLÉKHATÁSOK ♦ Amikor az LSD hatásáról beszélnek, akkor egy utazásról számolnak be. Az LSD-élmény egyes elemeinek az utolsó (vagy egyetlen) trip utáni, pár hónaptól több, mint egy évig terjedő időszakban történő, változó időtartamú és intenzitású, lehetséges újrafelbukkanását, újbóli átélését "flashbacknek" vagy "visszhangnak" nevezik. Ezeknek a gyakran csak pár perces élményeknek a jellege ugyanannyi tényezőtől függ, mint az eredeti tripé. Ezeket a flashbackeket látszólag jelentéktelen ingerek vagy események, más drogok is kiválthatják, de előfordulhatnak teljesen spontán módon is. Nincsenek megbízható információink arról, hogy ez a jelenség milyen gyakran fordul elő, de úgy tűnik, leginkább a szer gyakori használóira jellemző. A flashback bizonyos körülmények között egyértelműen kellemetlen vagy veszélyes is lehet. Annak ellenére, hogy a "kitörések" (freak-out) rettegéssel, félelemmel és agresszióval is együtt járhatnak, az LSD-vel kapcsolatos gyilkosságok ritkák, csak néhány ilyen esetről vannak adatok. Azokat a jelentéseket, amelyek az LSD hatása alatt elkövetett erőszakos cselekedetekről számolnak be, többnyire nem támasztották alá, de előfordulhat egy-két jelentős kivétel. Az LSD-vel kapcsolatos, de nem a drog miatti letartóztatások jelentős részében az ok a "csendháborítás", összességében elenyésző a bizonyíték arra, hogy az LSD jelentős szerepet játszana főbb bűncselekmények elkövetésében. ♦ A baleset miatti elhalálozások már gyakoribbak, és számos olyan halálos vagy súlyos sérüléssel járó eset ismeretes, ahol az ítélőképesség vagy a figyelem hiánya okozta a bajt. Egyes személyek például leugrottak épületek vagy fák tetejéről, abban a biztos tudatban, hogy tudnak repülni vagy sérthetetlenek.

♦ Az LSD által kiváltott "bad trip" egy enyhén negatív, ambivalens érzéstől egészen az intenzív terrorig és a rémálomig terjedhet. Ezeket a kellemetlen reakciókat gyakran a haláltól, a megőrüléstől való félelem, alapvető szexuális konfliktusok felszínre kerülése vagy az igazságszolgáltatástól való félelem váltja ki, illetve oka lehet valamely valós vagy képzelt probléma. Az LSD hatása alatt gyakran nehéz elbánni a felmerülő problémákkal, megnövekedhet az érzelmi labilitás. A bad tripek többsége akkor fordul elő, ha az egyén nincs eléggé felkészülve, egyedül van, vagy bizonytalan a helyzete, nem vigyáznak rá. Bár egy tapasztalt "guide" vagy pszichiáter gyakran segíthet a negatív reakciók semlegesítésében, a „bad trip” esélye soha nem csökkenthető a nullára.

TOLERANCIA ÉS FÜGGŐSÉG

71

Ismételt használat esetén az LSD pszichológiai és fiziológiai hatásaival szemben kiépülhet a tolerancia. A pszichológiai hatásokkal szemben fellépő tolerancia több szempontból is szokatlan. A legtöbb drognál a tolerancia kiépülése ellenére elérhető az eredeti hatás, ha egyszerűen növelik a beadott dózist. Az LSD-nél nem ez a helyzet: gyakran legalább háromnégy napnak kell eltelnie a tripek között ahhoz, hogy a teljes hatás - dózistól függetlenül ismét megjelenjen. Az LSD tolerancia másik szokatlan jellegzetessége az a sebesség, amivel kiépül, illetve később eltűnik. A hatás már két-három, egymást (szorosan) követő fogyasztás esetén is érezhetően csökken. Ezen túl sok olyan LSD használó, aki a drogot kisebb-nagyobb megszakításokkal használja, azt állítja, hogy nála "inverz tolerancia" alakul ki, vagyis megnövekedik a drogra való érzékenysége, és az első tapasztalatok, élmények után már kevesebb is elég ugyanazon hatás kiváltásához. Ezek a tényezők arra mutatnak, hogy az LSD tolerancia alatt meghúzódó farmakológiai folyamatok jelentősen eltérhetnek a más pszichoaktív drogoknál ismertektől. Az LSD nem épít ki fizikai függőséget. Pszichikai függőség alakult ki egyes olyan személyeknél, akik teljesen elmerültek a drog által kiváltott élményekben, és az ilyen élmények nélkül lehangolttá, elégedetlenné váltak. Az LSD-t azonban többnyire megszakításokkal használják, a tripek között akár több hetes, több hónapos szünetek is eltelnek, még a "megrögzött" használók esetében is.

KIMUTATÁSA

72

Az LSD kimutatására általában a RIA kimutatási eljárást használják. A RIA eljárás 100 μg os adagot kb. 30 óráig képes kimutatni (ezzel szemben például az amfetamint 72 órán keresztül). Ennek az adagnak minden duplázódása 5 órával hosszabbítja meg azt az időszakot, ameddig a szer kimutatható. Az immunpróbás eljárások, mint a RIA is, a következőképp működnek: állatokba befecskendezik a kimutatni kívánt drogot, ennek hatására az állat antitesteket kezd el termelni. Ezeket az antitesteket az állatból kivonják és radioaktívvá teszik. Az emberi vizeletbe (vagy egyéb testfolyadékba) téve az antitestek reagálnak a szerrel, ha az megtalálható a tesztfolyadékban. A kromatográfiás vizsgálatokkal, a radioaktívvá tett antitestek segítségével a folyadékban lévő drog koncentrációja kiszámítható. A gázkromatográfiás módszerhez a talált LSD-t még át is kell alakítani annak N – tri fluoroacetil deriváltjára, a mennyisége így lesz pontosan meghatározható. Ezek a technikák Magyarországon is rendelkezésre állnak : RIA: RadioImmunoAssay EMIT: Enzyme Multiplied ImmunoAssay Technique Enzimes Immunassay, amely érzékenyebb a RIA eljárásnál. HPTLC: High Performance Thin Layer Chromatography Nagy felbontású vékonyréteg kromatográfia. GC/MS: Gas Chromatography/Mass Spectrometry Gázkromatográfia / tömegspektrometria.

73

MESZKALIN

ELNEVEZÉS : meszkalin kémiai neve: 3,4,5 - trimetoxifeniletilamin

A NÉV EREDETE Nevét első használóiról, a mescalero indián törzsől kapta.

RENDSZERTANI MEGHATÁROZÁS, BOTANIKA A hatóanyagot (meszkalin) a peyotl (Lophophora williamsii) tartalmazza, ami egy Mexikóban őshonos, apró, gömbölyű kaktusz, amelyet a felső részén sűrűn nőtt fehér szőrők borítanak. Az indiánok ezért hívták Peyotlnak (fehér gyapjas). A kaktusz az USA-ban, Mexikóban, Dél - Texasban honos.

AZ ANYAG TÖRTÉNETE Az aztékok és mescalerók vallási szertartásainak évezredek óta elengedhetetlen kelléke, hiszen a növényt fogyasztva kerültek közel isteneikhez. A gyűjtést egy hosszabb böjtidőszak után a szexuális kapcsolatoktól tartózkodó, esetleg szűz fiúk végezték az őszi időszakban. Mielőtt templomukban bemutatták volna az áldozatot, szelleműzést végeztek, s csak ezután fogyasztottak a növényből. A szokás rendkívül gyorsan elterjedt egész Észak - Amerikában, így nem meglepő, hogy használatát igen korán, már a század elején betiltották. (Kizárólag rezervátumokban, bennszülötteknek engedélyezett.) 1886 - ban Louis Lewin német gyógyszerész határozta meg az alkaloidot, majd 10 évvel később Hefter izolálta tiszta formában.

74

GYÓGYÁSZATI FELHASZNÁLÁSA Szigorúan ellenőrzött körülmények között idegélettani valamint lélektani kutatásokban alkalmazzák. Egyéb gyógyászati felhasználása nem ismert.

KÁBÍTÓSZERKÉNT VALÓ FELHASZNÁLÁSA Nyersen vagy szárított formában (“mescal button”) egyaránt fogyasztható. A kaktusz felső részét levágjak, megszárítják. Mescal buttons néven kereskedelembe is hozzák a 0,5 cm vastag, 3 - 6 cm átmérőjű keserű ízű, kemény korongokat. A korongokat szájban szétharapják vagy felaprítják, golyókat formálnak belőle és lenyelik. A bennszülöttek egy éjszaka 15 - 20 darabot is megesznek. A fogyasztás szertartással egybekötött. Tűz körül ülnek és a tűzbe nézve adják át magukat a vízióknak és a hallucinációknak. Ilyesztő állatokat, fegyveres támadó embereket látnak, hirtelen képi váltás, mely során fellobogózott házakat, gyönyörű szárnyaló sasokat látnak, majd hirtelen minden eltűnik.

ADAGOLÁS, HATÁS, TÚLADAGOLÁS 500 mg tiszta meszkalin hatása 2 - 3 óra alatt jelentkezik és rendszerint 4 - 12 órán át tart. A kellemes és kellemetlen tapasztalatok sokban hasonlítanak az LSD által előidézettekkel, bár hányingert és hányást kevésbé okoz. 1000 mg ugyan még nem halálos dózis, de a mérgezés tipikus tünetei megfigyelhetők.

FÜGGŐSÉG, ELVONÁSI TÜNETEK, SZINERGIA Az LSD - hez hasonlóan – igaz annál lassabban – pszichikai függőség kialakul, de fiziológiai tolerancia s ezáltal elvonási tünetek nem jelentkeznek. A kaktuszfogyasztás során fellépő hatás, a benne található, kis mennyiségű, egyéb alkaloidok szinergizmusa miatt, a tiszta meszkalintól nagy eltéréseket mutathat.

EFEDRIN 75

ELNEVEZÉS : efedrin, Kínában Ma-Huang kémiai neve:2-metilamino-1-fenil-1-propanol: 1-fenil-1-hidroxi-2metilaminopropán.

RENDSZERTANI MEGHATÁROZÁS, BOTANIKA A csikófark-félék (Ephedra vulgaris, E. sinica, E. equisetina) hatóanyaga az efedrin. Az Ephedra fajok a Gnetaceae családba tartozó nyitvatermő törpecserjék. A földfeletti részt használják. A fő exportőr ezekből a fajokból Kína.

AZ ANYAG TÖRTÉNETE Jóllehet, a növényeket Kínában már az i.e. 3. évezredtől használják, az alkaloid izolálása csak 1889 - ben sikerült.

GYÓGYÁSZATI FELHASZNÁLÁSA Hatása hasonló az adrenalinéhoz, 1924 óta próbálják az asztmás megbetegedések gyógyításában felhasználni, mivel az adrenalinnál kevésbé mérgező, és a hörgők átmérőjét jelentősen növelve izgatja a szimpatikus idegrendszert. Mellékhatásai közül gyakran a gyors szívverés, álmatlanság, ingerlékenység jelentkezik. Az efedrin tartalmú tabletták a koszorúerek tágítása és a testi erek szűkítése által növelik a vérnyomást. Görcsoldó hatásuk nincs. Vérnyomásemelő hatása később kezdődik és jóval tartósabb, mint az adrenaliné, viszont 250-szer gyengébb annál. Szénaláz, nátha esetén az orrnyálkahártya duzzadásának csökkentésére, újabban étvágycsökkentőnek, pupillatágítónak használják. A természetes balraforgató alak hatékonyabb, mint a racém forma. Az efedrin tartalmú tabletták közt főként köhögéscsillapítók találhatók.

ADAGOLÁS, HATÁS, TÚLADAGOLÁS 76

Általános stimuláló hatású, de rendkívül veszélyes, mert halálos adagja felnőtteknél 1-2 g, gyermekek esetén 200 mg.

ANYAROZS

LATIN NÉV : Claviceps purpurea

RENDSZERTANI BESOROLÁS: TÖRZS: Mycophyta OSZTÁLY: Ascomycetes ALOSZTÁLY: Euascomycetidae REND: Clavicipitales CSALÁD: Clavicipitaceae

MORFOLÓGIA Fejlődésének több, különböző alakja van, ezeket régen külön tudományos nevekkel illették, amíg ki nem derült, hogy egy fajról van szó. Hívják még rozsanyának, varjúkörömnek és bábafognak. Növényi kórokozó, mikroszkopikus gomba. Bizonyos fejlődési alakjai szabad szemmel is láthatók. Különböző pázsitfűféléket, legjellemzőbben a rozst – Secale cereale – támadja meg, ezen kívül elég gyakori még a fénymagon vagy kanárikölesen – Phalaris canaricus – is. Tulajdonképpen az általa fertőzött rozs nevezendő „anyarozs”-nak. A szklerócium által ivaros úton létrehozott aszkospórák a szél szárnyán a virágzó rozs bibéjére, majd gyors hifaképződéssel megtapadva, a magházba jutnak. Ott szívófonalai behatolnak a magkezdeménybe, elpusztítják, és puha, szürkés micéliumtömeget hoznak létre. Ebből alakul ki a kemény, szarv alakú, sötétibolya vagy barnásfekete színű, kb. 1–3 cm hosszú, 2–10 mm vastag, sok tápanyagot tartalmazó áttelelő alak, amelynek varjúköröm a neve. Ez a talajra hullva, amennyiben a tél folyamán legalább egyszer megfagyott, tavasszal „kicsírázik”: megjelennek rajta a sztrómák. Ezek az apró, gömb alakú hifa-tömörülések, spóratermő fejecskék aszkospórát hoznak létre, és a fertőző ciklus folytatódik. Érdekes, hogy a spórák szétszóródása egybeesik a rozs virágzási idejével. A ciklus része továbbá, hogy - a kalász beéréséig, vagyis a varjúköröm kialakulásáig - a termőben fejlődő micéliumtömeg haploid hifákból ivartalanul konídiumokat alakít ki. Ezek a magház alján kiváló mézharmatba esnek,

77

az ezt látogató rovarok pedig akaratlanul más kalászokra viszik át a konídiumokat, így segítve elő a gomba terjedését.

KULTÚRTÖRTÉNETE

Az anyarozst régóta használják a népi gyógyászatban magzatelhajtóként, illetve a szülés segítésére. Néha (a középkorban elég gyakran) azonban azokon a vidékeken, ahol a rozslisztből készítették a kenyeret, súlyos, járványszerű betegségek ütötték fel fejüket, nemegyszer több ezer ember halálát okozva. Például 994-ben Aquitaniában és Limoge-ban 40 000 ember vesztette életét, de még a XX. században is akad példa anyarozsos kenyér okozta halálesetre (1951 – Pont St – Esprit : 300-an betegedtek meg, öten meghaltak). A betegség neve ergotizmus: égő fájdalmakkal kezdődik, amit az egyik típusában az ujjak, a kéz- és lábfejek elhalása követ, és a megfeketedett, mumifikálódott végtag vérzés nélkül letörik. A másik formáját „bizser-kór” - nak is nevezik, mert a fájdalom mellé bizsergés társul, majd epilepsziaszerű görcsök következnek. A középkorban büntetésnek tartották ezt a betegséget. „Szent tűz”-nek nevezték, majd Szent Antal ereklyéivel hozták összefüggésbe: „Szent Antal tüze” lett a neve, és hittek abban, hogy a gyógyulásra egyedül akkor van remény, ha a beteg elzarándokol Egyiptomba, Szent Antal sírjához. Az ergotizmus leginkább az ínséges időkben lépett fel, aminek előzménye az volt, hogy a rozs egyenlőtlenül, ritkásan kelt ki, gyengén fejlődött, hosszan virágzott, így az anyarozs elszaporodott, és az őrlésre kerülő gabonának negyed -, vagy annál nagyobb részét is alkothatta. Az ebből készített kenyér fekete, de nem rossz ízű, és a tünetek sokszor csak néhány nap vagy hét lappangás után jelentkeznek. Ez is az oka lehetett, hogy csak oly későn, az 1770 – 71-es nagy járvány idején ismerték fel a fertőzött gabona és a megbetegedés közti összefüggést. Az 1800 - as évektől, bár még akkor sem ismerte el minden orvos az anyarozs fertőző voltát, a vetőmag tisztítása, az egyenletes gépi vetés és a kukorica, burgonya bevezetése szórványossá tette az anyarozs fellépését. A gomba biológiájának kutatása is először erre, a fertőzés megelőzésének kutatására irányult. Később felfedezték, hogy sok, a gyógyászat számára fontos hatóanyagot tartalmaz (először 1918-ban Stoll izolálta az ergotamint), így termesztésére is kísérleteket folytattak a gyógyszeripar meg növekedett drog-fogyasztásának fedezésére. (A rozs virágzásától függetlenített fertőzés . magyar szabadalom: Békésy Miklós, 1934). Hatóanyagai közül gyógyászati jelentősége csak az alkaloidoknak van, közülük legjelentősebb az ergotamin. Komplex hatásának 3 fő vonala : ♦ a méh izomzatának kontrakcióját segíti; ♦ a vegetatív idegrendszer funkcióját gátolja; ♦ a központi idegrendszerre kifejtett hatás: az ergotamin lizergsav dietilamidja (LSD-25) élénk hallucinációkhoz vezet, a meszkalin hatásához hasonlóan. Farmakológiailag egyike a leghatásosabb vegyületeknek: már 30 mikrogramm is erős hallucinációkat válthat ki.

78

PSZICHEDELIKUS GOMBÁK AZ ANYAG TÖRTÉNETE

A „pszichedelikus” görög – latin eredetű szó, jelentése : kitágult, láthatóvá váló lélek. Olyan anyag, amely hallucinációkat, az érzékelés torzulásait, az ébrenlét megváltozott tudati állapotát, esetleg pszichózishoz hasonló állapotokat hoz létre.

A pszichedelikus gombafajták használata egyidős az emberiséggel. Számos régészeti lelet utal ezeknek a gombáknak a használatára. Afrikai barlangok falain gombafejű, emberszerű lények rajzait találták. A szibériai sámánok kedvelt segédeszköze volt a légyölő galóca (Amanita muscaria), amely megnyitotta előttük az utat a szellemek világába. Közismert az ősi délamerikai indián törzsek (aztékok, toltékok, maják) vonzódása a "szent varázsgombákhoz", melyeket gyakran használtak vallásos-mágikus szertartásaikhoz. Az aztékoknál külön istene volt a pszichedelikus növényeknek: Xochipilli, a virágok istene, a "virágos álmok védelmezője". A spanyolok, amint meghódították a kontinenset, betiltották a varázsgombák használatát, mivel úgy gondolták, e növények hatása nem lehet más, csak az ördög műve. Az inkvizíció tiltása azonban nem bizonyult hatékonynak, egyes törzsek varázslói még most, a XX. században is használják ezeket a gombákat. Ezek a szertartások a nyugati világ előtt rejtve maradtak egészen 1955 - ig, amikor R. Gordon Wasson és barátja, Allan Richardson fotográfus mexikói tartózkodásuk során részt vettek egy igazi sámáni szertartáson, ahol maguk is elfogyasztották az indiánok szent gombáját. Lenyűgöző tapasztalataikról a Life magazin hasábjain számoltak be. A pszichedelikus mozgalom beköszöntével a varázsgombák az LSD-vel együtt széles körben elterjedtek. Albert Hoffmann (az LSD felfedezője) 1958 ban különítette el a varázsgombák két fő hatóanyagát, a pszilocibint és a pszilocint, később ezeket a molekulákat mesterségesen is előállították. A varázsgombák használata napjainkban is él; sokan saját fogyasztásra, otthonukban termesztik őket. Hollandiában a varázsgombák kvázi legálisan kaphatóak az erre szakosodott boltokban (ami kissé meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy ezeknek a gombáknak a hatása Iényegében megegyezik az LSD-ével, ami még Hollandiában is illegális).

HATÁSMECHANIZMUS

79

A pszichedelikus gombafajták fő hatóanyagai a pszilocibin, a pszilocin, illetve kisebb mértékben a baeocisztin és a norbaeocisztin. Az egyes gombafajokban eltérő ezeknek az anyagoknak a megoszlása. A pszilocin instabil vegyület, hamar elbomlik (a gomba elszáradásával mindenképp), ezzel szemben a pszilocibin akár évekig is stabil marad (egy 15 éves gombából származó mintában találtak belőle egy kisebb mennyiséget). Az emberi szervezetben a pszilocibin pszilocinra bomlik le és ilyen alakban fejti ki hatását. Mindkét anyag a triptaminok családjába tartozik és nagy hasonlóságot mutat az agy szerotonin nevezetű neurotranszmitterével. Pszilocinból a halálos adag az effektív (hatásos) dózis 4l szerese (ugyanez az érték az A-vitaminra 9637, az LSD-re 4816, az aszpirinre 199, a nikotinra pedig 21). A gombák a pszichedelikus hatóanyagokon kívül számos más vegyületet is tartalmaznak, ezek egyes gombafajok esetében mérgezést, rosszullétet okozhatnak. A leggyakrabban használt pszichedelikus gombafajták a következők: Panaeolus sphinctrinus subbalteatus (benanosis); Psilocybe baeocystis, caerulescens, cyanescens, mexicana, pelliculosa, semilanceata, stuntzii; Stropharia (Psilocybe) cubensis. Néhányan próbálkoztak már a szibériai sámánok gombájával, az Amanita muscariával (Iégyölő galóca) is, de ez veszélyes dolog. Az Amanita muscaria nem pszilocibint, hanem gombaatropint, bufotenint vagy muscimolt tartalmaz. Egy másik gyakori amanita faj, az Amanita phalloides (gyilkos galóca) felelős a gombamérgezések jelentős számáért, mivel a benne lévő phallidin halálos kimenetelű májkárosodást okoz.

HATÁS Mind a fiziológiai, mind a pszichikai hatások nagyjából megegyeznek az LSD-nél írottakkal. A hatás első jelei rendszerint az elfogyasztás után 10-20 perccel jelentkeznek: furcsa, vicces dolgok juthatnak a használó eszébe, nagyfokú nyugalom vagy épp ellenkezőleg, jelentős aktivitás léphet fel. Nem sokkal ezután a használó úgy érzi, mintha "katapultálták volna", és elindul "felfelé". Ebben az időszakban jelentkezhet a rosszullét, ha a gombákat nem rágták el rendesen, vagy ha a pszilocibin interferál, valamilyen étellel a gyomorban (a trip előtt célszerű böjtölni vagy csak könnyű ételeket enni). Az elfogyasztás után kb. 40 perccel kezdődnek a hallucinációk, lehunyt szemmel kezdenek kivehetővé válni a minták, spirálisok, ide-oda mozgó színes "pixelek". 70 perc elteltével a fogyasztó általában már mélyen benne jár a tripben, a legerősebb hatásokat (peak) a 130 perc körül éri el. A hatás kb. 300 percig tart, 6 óra elteltével pedig véget ér. A befolyásoltság érzete azonban napokig, sőt hetekig is eltarthat. A friss gombák a pszichedelikus hatás szempontjából jobbak a szárítottaknál (bár ezt egyesek vitatják). Ha a gombákat nem rágják el alaposan (a rostok egyben maradnak), illetve ha a 80

fogyasztó érzékeny a gomba valamelyik alkotóelemére, akkor enyhe rosszullét léphet fel. A pszichikai hatásokról eltérőek a vélemények.

VESZÉLYEK Akárcsak a többi pszichedelikus szer, a varázsgombák is nagy veszélyeket rejtenek magukban. Ugyanúgy okozhatnak bad trippeket, pszichotikus reakciókat is, miként az LSD. A pszichedelikus szerek "kinyitják az észlelés kapuit". Ezeket a kapukat, ha egyszer nyitva vannak, soha többé nem lehet teljesen bezárni. Éppen ezért e szerek használata nagyfokú felelősséggel jár. Ezek a szerek nem a szórakozást, a kikapcsolódást szolgálják, hanem az ember önmegismerésének máig ismert leghatékonyabb (és legveszélyesebb) eszközei.

A gombák keverése más drogokkal: Az alkohol kábító hatása révén megnyugtat, elveheti az "élét" a tripnek, de le is gyengíti a hatást. A trip megszünteti a "berúgottságot". Nagy mennyiségű alkohol rosszullétet, hányást eredményezhet. A cannabis szívása felerősíti és meghosszabbítja a tripet (mások szerint leállítja, ez valószínűleg egyéntől függ). A gombák ecstasy-val való keverését "MXrakétának" hívják (M: mushroom, X: ecstasy), ennek a kombinációnak hasonló hatása van, mint a "candyflipping-nek" (LSD+XTC), azaz a trip intenzitása erősen megnő. A trip alatt jólesik a dohányzás (már annak, aki szeret dohányozni). A többi pszichedelikus szer és a varázsgombák között kereszt - tolerancia áll fenn, ezért nincs értelme őket együtt fogyasztani.

81

Szerves oldószerek és más inhalációs drogok

SZERVES OLDÓSZEREK Számos háztartási vagy vegyi boltban kapható szer (csavarlazító, jégoldó, festékhígító, lakk, zománcfesték, ragasztó, öngyújtógáz, körömlakk, körömlakk-lemosó, stb.) tartalmaz olyan anyagokat, amelyek az agyba kerülve kábító vagy enyhén hallucinogén hatást váltanak ki. A leggyakoribb ilyen anyagok a szerves oldószerek (toluol, aceton, benzin, triklóretilén, stb.) Ezek többségét a petróleum desztillációjával állítják elő, nagyobb részük erősen gyúlékony, sőt robbanékony. A szerves oldószereket rendszerint az orron át lélegzik be, így a szerben lévő hatóanyagok nagyon gyorsan elérik a központi idegrendszert. A leggyakoribb fogyasztási mód a zacskóból, illetve a rongyzsebkendőből történő "szipózás". A szerves oldószerek (itt konkrétan a benzingőz) belélegzésének hatását egy fiatal használó így jellemezte: "Elönt a forróság, valahogy másképpen érzed magad, mint azelőtt. Olyan, mintha leeresztenél, és elkezdenél lebegni. Ha sokat szívsz belőle, akkor álomba merülsz, minden elsötétül és érdekes dolgok jönnek elő, száguldó csillagok, meg mindenféle. Most például épp nagy, röpködő legyeket láttam, nagy zöld legyeket, fehér szárnyakkal." A szerves oldószerek hosszan tartó, rendszeres inhalálása komoly szervi károsodásokhoz vezethet. Vegyi üzemekben dolgozó munkásoknál (akik éveken át napi 8 órában "szipóztak" folyamatosan) gyakori az agy-, a máj- és a vesekárosodás, illetve ezek kísérőjelenségei: izomgyengeség, közömbösség, kimerültség, rossz közérzet, hányinger, alhasi fájdalmak, zavarodottság, ataxia, remegés, reszketés, viszketegség, ideggyulladás és idegbénulás. Nem tudni, hogy a szerves oldószerek alkalmi használata jár-e hasonló mértékű károsodással. A "szipózás" talán legnagyobb közvetlen veszélye, hogy a szervezetbe kerülő anyag halálos kimenetelű szívritmuszavarokat, esetleg légzésbénulást okozhat. Viszonylag gyakori a fulladásos halál: a "szipós" a fejére húzza a zacskót, és minthogy a belélegzett szerves oldószer bénítja a légzőközpontot, belehal az oxigénhiányba.

Manapság a fiatalok körében egyre népszerűbb az öngyújtó 82

gázának inhalálása, mely szintén gyakran okoz halált. Számos illékony kémiai anyag vagy gáz rendelkezik abususpotenciállal, jellegzetes központi idegrendszeri hatása miatt. A szerek három alapvető csoportba oszthatók: 1. Gázok: például a nitrogén-oxidul. 2. Illékony folyadékok: éter, kloroform, alifás nitritek (amilnitrit, butil-nitrit, izobutil-nitrit). 3. Ipari oldószerek: közülük a legismertebbek a toluol, benzin, triklóretilén, aceton.

NITROGÉN - OXIDUL A nitrogénoxidult (N2O) 1776-ban fedezték fel, és ugyanabban az évben mesterségesen is előállította egy angol vegyész, Humphrey Davy. Davy kipróbálta magán a szert, és megállapította, hogy belélegzése izgatott állapotot és hangos nevetést eredményez, ezért elnevezte "nevetőgáznak" (nálunk kéjgáz néven is ismeretes, lévén, hogy használata során gyakoriak az erotikus hallucinációk). Nemsokára egész csoport gyűlt a felfedező köré, hogy részesülhessen a nevetőgáz hatásaiból (Davy rendszeresen tartott N2O-partikat). A szer érzéstelenítő hatására csak 1845-ben figyeltek fel, azóta gyakran használják foghúzásnál, szülésnél, illetve más, hatékonyabb érzéstelenítőkkel kombinálva a sebészetben. Egyesek szerint a nitrogénoxidul inhalálása vallásos, misztikus jellegű élményeket is eredményezhet, William James amerikai pszichológus "A vallásos élmény fajtái" című könyvében külön kitér a droggal szerzett tapasztalataira. A nitrogénoxidul hatása a belélegzést követő harminc másodpercen belül jelentkezik, és nem tart tovább néhány percnél. Hatásai : koncentrálási nehézségek, bizonytalan járás, eufória, álomlátás, látási és hallási zavarok. A szer nem alakít ki toleranciát, így nem kell növelni a belélegzett mennyiséget ugyanazon hatás eléréséhez (sőt, egyes gyakorló használók negatív toleranciáról számolnak be). A szer által okozott esetleges károsodásról nem sokat tudunk, eddig még nem volt erre példa, de nagy mennyiségek inhalálása valószínűleg hordoz magában veszélyeket.

ÉTER

83

Az éter szobahőmérsékleten illékony folyadék, amelyet a múltban gyakran használtak érzéstelenítőként. A szert általában megisszák, vagy a gőzét lélegzik be. A XIX. században sokfelé elterjedt nem orvosi célú felhasználása is (Írországban egy 1840 körüli alkoholellenes hadjárat során rendkívül népszerűvé vált, mint az alkohol helyettesítője). Bár az éter használata nem jár másnapossággal, és hívei szerint kevesebb problémát okoz, mint az alkohol, azért vannak veszélyei: okozott már gyomorhurutot, egyesek túladagolták vagy használata során komoly égési sérüléseket szenvedtek (az éter ugyanis rendkívül gyúlékony anyag). Vízben, vérben jól oldódik, ezért a narcosis bevezetése hosszadalmas, kellemetlen és az ébredés is hasonló. Elsősorban a tüdőn keresztül eliminálódik, csak kis része ürül a vizelettel. Mellékhatásai: ♦ hányinger, hányás ♦ gyomorhurut, csökkenti a gyomor - béltónust és a motilitást, valamint a gyomornedvek elválasztását ♦ rendkívül gyúlékony szer, ezért az égési sérülések gyakoriak a szer használata során. Erős toleranciát alakít ki.

KLOROFORM A kloroform is - mint, az éter - szobahőmérsékleten illékony folyadék, gőze erősen kábító hatással rendelkezik, ezért a múltban sokszor használták sebészeti, szülészeti érzéstelenítésre. Ma már nem alkalmazzák, mert könnyen túladagolható, és használatánál gyakoriak a kedvezőtlen mellékhatások.

84

ALIFÁS NITRITEK Ezek az ampullában forgalomba kerülő folyadékok a „popper” nevet viselik. Gőzüket vagy közvetlenül lélegzik be, vagy egy rongydarabot nedvesítenek be velük. Hatásuk azonnal érezhető, de csak rövid ideig (néhány másodperctől 15 percig) tart. Hatásai: szédülés, bőrpír, szapora pulzus, alacsony vérnyomás, euphoria, nemi vágy serkentése, oxigénhiányos állapot. Mellékhatások : ♦ fejfájás, hányinger, hányás ♦ orr – száj körüli bőr kirepedezése ♦ az alacsony vérnyomás következtében egyensúlyzavar, ájulás

85

Az Egészségügyi Toxikológiai Tájékoztató Szolgálat (ETTSZ) adatai a kábítószer – mérgezésekről 2005.

Az OKK-OKBI - Egészségügyi Toxikológiai Tájékoztató Szolgálat (ETTSZ) az egészségügyi intézmények által bejelentett emberi mérgezési eseteket - így a kábítószer – mérgezéseket is - a 2000. évi XXV. Törvény a kémiai biztonságról, a 44/2000. (XII. 27.) EüM. rendelet, valamint az Országos Statisztikai Adatszolgáltatási program (OSAP) "Jelentés az emberi mérgezési esetekről" (nyilvántartási szám 1570), előírásai alapján dolgozta fel.

A bejelentett kábítószer - mérgezési esetek száma 2005.

Anyagcsoportok

Mérgezések

Kábítószer (szipózás)

száma

%

3.367

26,2 *(3034)

* az Addiktológiai Intézet által jelentett esetek száma.

86

Halálos kimenetelű kábítószer – mérgezések száma nemek szerint, 2005.

Anyagcsoportok

Halálos mérgezések nők

férfiak

összesen száma

Kábítószerek (szipózás)

1

9

10

% 5,9

Kábítószerek, szipózás A 2005-ös évben az ETTSZ-nek bejelentett kábítószer mérgezések és szipózások száma 3307 eset volt, a bejelentések 26,2%-a. 3032 esetet, az Addiktológiai Intézet jelentett. Az egészségügyi intézmények által szabályosan bejelentett kábítószer mérgezések száma 307 eset, a szipózások, okozta mérgezések száma 26 eset (összesen 333).

A férfiak esetében a kábítószer és a szipózás okozta mérgezések száma 244 eset volt, a nőknél ez a szám 89.

A kábítószer – mérgezések korcsoportonkénti megoszlása (ETTSZ-nek az egészségügyi intézmények által jelentet esetekből)

▪

5-14 év közötti korcsoportban 10 esetet jelentettek (ebből 8 kábítószer

87

és 2 szipózás) ƒ

15-24 év közötti korosztálynál ez a szám 145 eset (138 kábítószer ebből 3 haláleset és 7 szipózás),

ƒ ƒ ƒ ƒ

25-34 év között az esetek száma 131 (116 kábítószer ebből 6 halálos, és 15 szipózás okozta mérgezés), 35-44 év között az esetszám 28 (28 kábítószer és ebből 1 halál eset), 45-54 év között 13 esetet (12 kábítószer és 1 szipózás), 55-64 év között az esetszám 2 (1 kábítószer és 1 szipózás).

ƒ

65-74 év közötti korcsoportban kábítószer és szipózás nem fordult elő.

ƒ

74 év feletti kórcsoportban 4 kábítószer mérgezés fordult elő

Az eredmények alapján a legérintettebb korosztályok a 15-24, valamint a 24-35 év közöttiek. A mérgezések kimenetele 10 esetben halálos volt (3 eset15-24 év között; 56eset 24-35 év között és 1 eset 35-44 között lévő korban).

88

89

90

91

92

Összefoglalás

Magyarországon az utóbbi években - hivatalos statisztikai adatok szerint - a kábítószer – fogyasztók száma 8000 és 13000 fő között mozog. Ez, mondhatni nem olyan sok, ám mégis folyamatosan növekszik. Az alkalmi fogyasztók és a „látens” droghasználók miatt azonban számukat nehéz megbecsülni. Átlagban minden három középiskolásból egy már kipróbált valamilyen kábítószert. A kábítószer – fogyasztás súlyosságát jelzi, hogy évről – évre nő az áldozatok száma, valamint a kábítószerpiac megtartásáért, új piacok megszerzéséért folytatott harc egyre kíméletlenebb formákat ölt (pl. iskolák környékén tevékenykedő dealerek). Hazánkban a kábítószer – téma évtizedekig tabu volt. A központi elv az volt, hogy amiről nem beszélünk, az nem is létezik. A következmény az, hogy a rendszerváltás után 16 évvel sem áll rendelkezésünkre a magyarországi droghelyzetet teljesen átfogó, megbízható és nemzetközi viszonylatban is értelmezhető, összehasonlító statisztikai adat. 2001. január 1 – től a 2000. évi XXV. törvény a kémiai biztonságról, valamint az Országos Statisztikai Adatszolgáltató Program (OSAP) „Jelentés az emberi mérgezési esetekről”, előírja az egészségügyi intézmények részére a Magyarország területén előforduló, bármilyen eredetű vegyi anyag okozta emberi mérgezési esetről történő jelentés kötelezettségét az OKBI - Egészségügyi Toxikológiai Tájékoztató Szolgálat (ETTSZ) részére. Sajnálatos módon a törvényben foglalt előírásnak nem, vagy csak részben tesznek eleget. Ennek következtében az ETTSZ nem - és valószínüleg más hazai intézmény sem - rendelkelkezik megbízható adatokkal a kábítószer – fogyasztás következtében fellépő mérgezési és halálozási esetekről. A fenti anyag elsősorban a KSH, az Egészségügyi Minisztérium és az EU hivatalos kiadványaiból a droghasználatról szóló jelentéseket felhasználva készült. A fent említett problémák miatt valószínű, hogy ezek az adatok sem tekinthetők teljesnek, de segítségükkel mégis bemutathatóvá válik a kábítószer – fogyasztás alakulása a 90 – évektől napjainkig

93

Irodalomjegyzék : Fürst Zsuzsanna (szerk.) : Gyógyszertan Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest 1998. KARL – LUDVIG TÄSCHNER : KEMÉNY DROGOK, LÁGY DROGOK Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest 2000. Tompa Anna – Jakab Mátyás : Az ifjúság egészségvédelme 1. sz. útmutató az egészség megőrzéséhez. Széchenyi füzetek, FJOKK – OKBI 2003. Mikromedex adatbázis – OKBI - ETTSZ

94