ORPHEUS. A Petőfi Irodalmi Múzeum - Kazinczy Ferenc Múzeum Értesítője 2016 MÚZEUM- PEDAGÓGIA KONFERENCIÁK MÚZEUMI KÖZÖSSÉG KIÁLLÍTÁSOK KUTATÁSOK

ÚJ

ORPHEUS

A Petőfi Irodalmi Múzeum - Kazinczy Ferenc Múzeum Értesítője 2016

KONFERENCIÁK KUTATÁSOK

MÚZEUMI KÖZÖSSÉG

MÚZEUMPEDAGÓGIA KIÁLLÍTÁSOK

2016 - I. évfolyam - Petőfi Irodalmi Múzeum - Kazinczy Ferenc Múzeum - Sátoraljaújhely

Új Orpheus A Petőfi Irodalmi Múzeum Kazinczy Ferenc Múzeum Értesítője 1. szám 2016 Megjelenik: évente Kiadja: PIM - Kazinczy Ferenc Múzeum Weboldal: kazinczymuzeum.hu E-mail: [email protected] Cím: 3980 Sátoraljaújhely, Dózsa György utca 11. Telefon: 47/322-351 Fax: 47/521-122 Felelős kiadó: Dr. Ringer István, múzeumigazgató Főszerkesztő: Dr. Ringer István E számunk szerzői: Fazekasné Majoros Judit, Gécziné Nagy Mária, Godzsák Attila, Hegyessy Gábor, Hegyi Dóra, Kovács Judit, Ringer István, Szörényi Gábor András Grafika, nyomdai előkészítés: Homonna László, Kovács Judit Fotók: Becse Tamás, Gécziné Nagy Mária, Hegyessy Gábor, Homonna László, Páldi Ildikó Sipos Áron, Szoboszlay Marcell, Váradi László Nyomdai kivitelezés: REXPO Kft. - Debrecen Kiss János ügyvezető Terjesztés: személyesen és postai úton Kereskelemi forgalomba nem hozható! ISSN 2498 - 910X Címlapfotó: Hermész a gyermek Dionüszosszal (római másolat, márvány, PIM) A Szép és a Jó. Kazinczy és a művészetek állandó kiállításban (Szoboszlay Marcell fotója)

BEKÖSZÖNTŐ A Kazinczy Ferenc Múzeum Új Orpheus címmel évente megjelenő magazint indít útjára. Célunk, hogy betekintést nyújtsunk intézményünk életébe: eseményeibe, eredményeibe és terveibe. Azaz egy olyan lapot hozzunk létre, amely – miként Kazinczy Ferenc írja az Általa szerkesztett Orpheus bevezetőjében – „magunkat magunkkal esmértethet”. A hazai múzeumok társadalmi kontextusa, szerepe és küldetése az utóbbi években egyre gyorsuló átalakuláson megy keresztül. A hagyományos, konzervatív múzeumi szemlélet mellett mind jobban teret nyer a „nyílt múzeum” eszméje. Olyan múzeumé, mely az érthetőbb, színesebb, szórakoztatva tanító kiállítások mellett a városi társadalom szélesebb csoportjait megszólító rendezvények helyszínévé is válik. Azt szeretnénk, hogy a Kazinczy Ferenc Múzeum egy olyan közösségi és kulturális térré alakuljon, ahová ne csak új kiállítások megnyitásakor legyen érdemes ellátogatni, hanem változatos programjainkkal rendszeresen tartalmas időtöltést biztosítsunk látogatóinknak. Az elmúlt év bővelkedett eseményekben, közös élményekben, melyekre jó érzés visszagondolni. Az előttünk álló időszak nemkülönben számos izgalmas alkalmat kínál arra, hogy ellátogasson hozzánk. A múzeum kapuja mindenki előtt nyitva áll, lépjen be rajta Ön is! Várjuk szeretettel! Ringer István, múzeumigazgató, PIM -KFM

TARTALOM KUTATÁSOK 4-14. oldal: Beszámoló az újhelyi vár 2016. évi feltárásáról; Természettudományos kutatómunka 2016; Történeti kutatások 2016; Sátoraljaújhely anno – mesélő képeslapok

KIÁLLÍTÁSOK 15-22. oldal: A Kassai bohém társaság; Rejtélyes várak nyomában; A megmozdult szótár - Weöres Sándor kiállítás; Szent Jobb emlékfal; Nemes Lampérth 125

KONFERENCIÁK, ELŐADÁSOK 23-28. oldal: Márai Sándor és városai; Felvidékről kitelepített magyarok emléknapja; Zemplén vármegye nemessége az újkorban; Gulág-sors Konferencia; Fiatal Középkoros Régészek Konferenciája

MÚZEUMPEDAGÓGIA 29 - 30. oldal

MÚZEUMI KÖZÖSSÉG 31 - 42. oldal: 180 perc a magyar kultúra jegyében; Polgármesteri fogadóóra; Természetismereti nap; Kossuth staféta; A magyar költészet napja; Madarak és fák napja; Múzeumok majálisa; Magyar természet napja; Régészet napja; Újhelyi könyvünnep; Harmadik nyelvésztábor; Múzeumok éjszakája; Erdőjáró futrinka száguld; Színes zenei kavalkád; Múzeumi napközi; Kulturális örökség napjai; Múzeumok őszi fesztiválja; Állatok világnapja; E. Csorba Csilla köszöntése; Erdőjárók kalauza születésnap; Luca napi ünnepi ráhangolódás

3

KUTATÁSOK BESZÁMOLÓ AZ ÚJHELYI VÁR 2016. ÉVI FELTÁRÁSÁRÓL A sátoraljaújhelyi vár tervkutatási program kertében zajló feltárása 2016-ban tovább folytatódott. Augusztus 8. és szeptember 16. között az ELTE BTK Régészettudományi Intézetének középkoros hallgatói egyetemi tanásatás keretében kapcsolódtak be a munkálatokba, Hegyi Dóra és Ringer István régészek irányításával. A kutatás célja az előző évhez hasonlóan a Várhegy északi részének minél alaposabb megismerése volt, ennek érdekében három munkaterületen párhuzamosan zajlott a feltárás: így a Várhegy platójának északi csúcsát lezáró torony területén, továbbá az idei évben nyitott, az északi várudvart észak-dél irányban átszelő hosszú kutatóárokban, valamint a nyugati külső várfalhoz csatlakozó, nagyobb alapterületű épület helyén. A Várhegy északnyugati végén álló torony kőkeretes ajtóval ellátott déli zárófala, valamint a hozzá hegyesszögben kapcsolódó keleti fal egy rövid szakasza még 2015ben került napvilágra. A torony teljes alaprajzának ez évi tisztázását követően kiderült, hogy a vár területének északi végét borító vastag omladékréteg egy nyújtott, 5,6x7,1x7,1 méteres, egyenlő szárú háromszög alakú épületet rejt magában, amelynek déli és keleti fala igen jó állapotban őrződött meg. A torony nyugati falának nagy része azonban csaknem teljesen lepusztult, s a háromszög északi csúcsánál megmaradt falrész is megcsúszott a külső sík felé. A toronybelső keményre döngölt agyagos padlója szépen követhető volt mindenhol, pereme a nyugati oldalon meghatározta a kidőlt nyugati fal belső síkjának vonalát. A torony környezetét borító omladékréteg felső része nagyméretű kövekből, habarcs- és téglatörmelékből állt, közvetlenül a járószint felett pe-

dig el lehetett különíteni egy agyagosabb, szintén köves, törmelékes, egész téglákat is tartalmazó omlási réteget. Ebben több, viszonylag jó állapotban megőrződött famaradványt – több égett gerenda és vasszögekkel ellátott deszkák maradványait – tisztítottunk meg, amelyek nagy része egykor valószínűleg a torony födémszerkezetéhez tartozhatott. Kísérletet tettünk arra, hogy a torony keleti falának külső síkját is meghatározzuk: a 2 méter vastag fal azonban igen rossz állapotban van a külső oldalon, a sík csak egy rövid szakaszon követhető.

4

A torony belsejét kitöltő omladékában, különösen annak alsó részében, több darab 16. századi pénzérmét találtunk. Ugyaninnen került elő egy figyelemre méltó 15-16. századra keltezhető, liliom díszes bronz pecsétgyűrű is. A torony belsejét kitöltő omladékréteg jelentékeny mennyiségű 16. századra keltezhető kerámialeletet tartalmazott, mely azt jelzi, hogy a torony pusztulása és törmelékkel való feltöltődése a vár történeti forrásokból is ismert, 16. század középső harmadára keltezhető pusztulásával egy időben következett be.

A 2016. évi feltárás számos fontos megfigyelését eredményezte a fentiekben leírt északi torony bejáratának tengelyében megnyitott, s az északi udvart észak-dél irányban átvágó kutatóárok. (6. árok). A másfél méter széles, 27 méter hosszú árkot 2 részre osztottuk, amelyek között 2 méter széles tanúfalat hagytunk. A kutatóárokkal a toronytól délre lévő területet, annak a vár többi épületével való kapcsolatát, valamint a várudvar egykori járószintjét kívántuk felderíteni. A hosszú kutatóárok feltárása arról tanúskodott, hogy az északi irányban lejtő várudvar járószintjére tekintélyes mértékű, kü-

KUTATÁSOK

lönböző pusztulási és feltöltési rétegek kerültek. Míg az északi tornyot az elpusztult emeleti falaiból képződött saját omladéka borította, addig itt különböző szerkezetű földes, köves, törmelékes rétegek húzódnak. A torony bejárata előtti szakaszban a mai járószint alatt vastag, nagy kövekből és habarcstörmelékből álló omladékréteget találtunk, amelyben faragott kváderkövek feküdtek. E rétegeket elbontva, nagyjából 130 cm mélységben egy kemény, égett, sötétszürke járószintre bukkantunk, amely azonban csak egy foltban volt követhető és semmilyen kapcsolatot nem mutatott a torony bejáratával. Nagyjából az északi árokszakasz közepén, a mai járószinttől mindössze 50 cm mélységben egy pontosabban nem keltezhető, észak-dél irányú csontvázat találtunk. A vázat korábban már megbolygatták a koponyánál, valamint az alsó lábszárai és lábfejei is hiányoztak. Nem kizárt, hogy az itt eltemetett személy már a Várhegyen zajló második világháborús események előtt elhunyt, s feltételezhető, hogy a 20. század közepén egyszer már megtalálták a csontvázat. Erre utalhat, hogy a váztól délebbre egy nagyméretű beásás volt megfigyelhető, amelynek feltárásakor nagymennyiségű második világháborús töltényhüvely került elő.

A kutatóárokkal feltárt egykori várudvar járószintjét tekintve eddig annyi bizonyos, hogy a vár egykori használói sok helyen hagytak kibukkanó sziklacsúcsokat, amiket nem faragtak le. Ezt bizonyítja az árok déli egysége, ahol végig sikerült megfogni a néhol habarccsal kiegyenlített sziklafelszínt. A toronyhoz vezető északi rész szintviszonyai még nem egyértelműek, ugyanis még nem mindenhol értük el a torony bejáratához vezető sziklafelszínt.

5

KUTATÁSOK

A 2016. évi kutatás nemkülönben jelentős, új eredményeket hozó harmadik ásatási helyszíne a nyugati várfalhoz csatlakozó épület kutatása volt. Az idei évben az egyelőre ismeretlen funkciójú épület belsejének teljes megtisztítását és déli zárófalának feltárását tűztük ki célul. Az épület feltárása során egy viszonylag keskeny, 50 cm vastag, kelet-nyugat irányú osztófal bontakozott ki az omladékban, amelyet keleti végén egy ajtónyílás tört át. Az osztófal egy kisebb északi és egy nagyobb déli helyiségre tagolja az építmény alsó szintjét. Az osztófalban lévő ajtónyílás – melyben a lenyomatok és a keskeny tok alapján faszerkezetes keret állhatott egykoron – igen jó állapban őrződött meg. A küszöbkő két oldalán fadeszkák helye volt felfedezhető. Mivel az épületnek egyik külső falán sem mutatkozott ajtónyílás így azt feltételezzük, hogy az emeletről közelítették meg az általunk feltárt alsó szintet. A nagyobb, déli helyiség omladékának bontása is azt igazolja, hogy az épület emeletes volt, ugyanis az omladék felső részében a nagyobb köveken

6

és habarcstörmeléken kívül az emeleti helyiség beszakadt padlójának kisebb-nagyobb darabjai kerültek elő, nagy mennyiségű, mindkét oldalukon habarcsos boltozati téglák társaságában. Mindemellett pedig faragott, riolittufa kőelemeket is találtunk az omladékban: köztük egy nagy íves ajtókeret elemét, egy kisméretű ülőpadot valamint két, L alakban összeillő kőelemet, amelyet kályha padkájaként azonosítottunk. Utóbbi meghatározást erősítik a rajta lévő égésnyomok, a téglalenyomat és a velük együtt előkerült nagy mennyiségű, egyszerű, tál alakú kályhaszem, egyéb kályhaelem-töredékek, amelyek között nagyon sok összeillő darabot lehetett felfedezni, melyek minden bizonnyal az emeletről bezuhant

KUTATÁSOK

szemeskályha omladékaként értelmezhetőek. A megfigyelések alapján tehát egy olyan emeletes, vastag falú, toronyszerű épülettel állunk szemben, amelynek vélhetően mindkét szintjét téglából készült boltozat zárta le, emeleti terét egykor öntött, ún. terrazzo padló burkolta, s egy kőpadkával ellátott szemeskályha állt benne.

Az alsó szint biztosan osztott volt. Az itteni helyiségek kisebb méretükből adódóan talán valamilyen raktározási funkciót tölthettek be, s a felső szintről, belső lépcsőn keresztül lehetett megközelíteni őket. A fentiekben leírt épület keleti, várudvar felőli falának külső síkjához egy ferde, enyhén íves fal csatlakozott, amelynek további szakaszát az udvar közepén tavaly megnyitott szondában tett megfigyeléseink szerint vis�szabontották. Az idei 6. árok éppen ebbe a szondába kapcsolódott be, amelynek keleti metszetfalában ennek a falnak a folytatását lehetett megfigyelni. Így tehát a falnak csupán egy szakaszát bontották el korábban egészen az alapozási árok aljáig. Nem zárható ki az sem, hogy egy ajtónyílás állt itt, amelynek kőkeretét kiszedték. A régészeti kutatások 2017-ben tovább folytatónak majd a Várhegyen. H. D., R. I.

7

KUTATÁSOK TERMÉSZETTUDOMÁNYOS KUTATÓMUNKA 2016 Az 1992-től vizsgált zempléni rovarvilágon, a 2005-től vizsgált nagygombákon kívül 2016-ban, az Erdőjárók kalauza – Zempléni tájak természeti értékei című kiállítás elkészülte után is jelentős szakirodalmi kutatásokat végeztünk a Zempléni-hegység geológiai, paleontológiai, botanikai, illetve az e témákkal foglalkozó tudománytörténeti jelentőségű közleményeiben. Ebben nagyobb részben az internet nyújtott lehetőségeket, de könyvtári és levéltári találataink is voltak. A zempléni és abaúji térképező rovarkutatások a hegység nyugati oldalán folytatódtak, így sikerült mintákat gyűjteni Göncruszka (Kis-felkötel és Kossuth-major), Hejce (Hurkák), Vilmány (Hejce-Vilmány vasútállomás környéke), Korlát (Kővágó és Szerencs-patak), Hernádcéce (Aba-hegy), Abaújalpár (Verő-máj-dűlő, Aranyos-völgy) illetve Abaújszántó Hideg-völgy gyepes, ligetes területeiről. Főleg a növényevő ormányosbogarak változatos faunáját igyekeztünk gyarapítani, a fehér foltnak számító tájegységről gazdagítani a gyűjteményt. Ugyanez a cél vezérelt a Tokaj—Hegyalja peremén végighúzódó régi országút melletti mezsgyék (Vámosújfalu: Középső-átjáró, az ötlyukú Tolcsva-híd; Sárazsadány: Sárai dűlő), valamint az eddig még nem kutatott Bodrogolaszi Lónyay-kastély parkja élőhelyein. Számos érdekes faj került így elő erről a vidékről. Ugyancsak új, eddig alig járt vidék volt a Sátoraljaújhelyhez tartozó Long-erdő Oroly nevű része, ahol a bogárkutatás mellett fontosnak tartottuk a „Százéves tölgy” nevet viselő kb. kétszáz éves kocsányos tölgy faóriásának megtalálását, lefényképezését és lemérését.

8

A törzs mellmagassági körkerülete 486 cm-nek bizonyult, ami jelentősnek számít a zempléni vidéken. A legtöbb alkalommal a szlovákiai Bodrogszerdahely tájait kutattuk. A helyi magyar közösség kért fel bennünket arra, hogy készítsünk tanulmányt a település élővilágáról. A munka a szakirodalom áttanulmányozása mellett terepi vizsgálatok által folyt, de tekintettel a határon túli jogszabályokra, kizárólag digitális fényképes dokumentumokat, információkat gyűjtöttünk. A Bodrog menti holtágak, a mocsári teknős rezervátumának, Natura 2000 szintű védett szaporodóhelyének környezete, a Tajba-tó környéke közelségén túl számos hasonlóságot mutatott a magyarországi Bodrogköz vizes élőhelyeivel. A település belterületén található Vécsey-kastély parkja kis kiterjedése ellenére is számos értéket mutatott. Ezek közül kiemelkedő egy 350 cm törzskerületű, amerikai származású vörös tölgy, valamint a hazai alföld őshonos fája, a kocsányos tölgy. Ennek törzskerülete 530 cm-nek bizonyult, eddigi ismereteink szerint a Bodrogköz legnagyobb tölgyfája.

KUTATÁSOK látszott a 277 méteres magasságból Tokajtól, a Nagy-Kopasztól a Hegyköz jól kivehető volt a Nagy-Milic is. Láthattuk saját városunk képét a Sátor-hegyek lábánál, ami számunkra különleges élményt adott. A kutatótúrákon Hegyessy Sándor és Páldi Ildikó volt rendszeres segítőnk.

A nyár második felében főként a zempléni gombakutatásra koncentráltunk. A Zempléni Gombász Egyesület két nagy rendezvényén az ország számos neves gombatudora volt jelen. Segítségükkel többszáz gombafajt A legérdekesebb eredmények a Tarbuckáról származtak. Hírből már tudtuk, hogy a védett, hazánkban is ritka magyar kökörcsin állománya él a dombon, de eddig még nem láttuk. Most virágzását számos fényképen örökíthettük meg. A Tarbucka azért különösen értékes élőhely, mert a vulkáni dácit és andezit sziklák a bodrogközi homokba ágyazódtak, több helyen homok fedi a felszínt. Ehhez hasonló a közeli Tokaj—Hegyalján

sikerült azonosítani, köztük több olyat, ami eddig Magyarországról nem volt ismert. A zempléni tájak gombavilága így jóval 800 kimutatott fajra nőtt, ami e környéket hazai viszonylatban a leggazdagabbnak mutatja.

nincs. Számos érdekes növényt sikerült megtalálnunk, amelyeket 1935-ös leírásában Margittai Antal, majd az elmúlt évtizedekben Bogoly János ismertetett. Érdekes volt a leírt tanulmányokhoz képest több évtizeddel később rájönni az azonosságokra vagy az időközben bekövetkezett változások okaira. A terület rovarfaunája viszont alig volt ismert, így számos új információval szolgálhattunk a település lakóinak. A környék gombáiról is több érdekességet sikerült kiderítenünk. Az elért eredményekről egy november végi konferencia keretében számot adtunk. A Tarbucka tetejéről különleges tájkép tárult elénk: az észak-alföldi bodrogközi lapályon túl teljes hosszában

Mindezeket a múzeumi számítógépes adattárban rögzítettük. Az információk rendezése, csoportosítása folyamatosan tart, egyes élőlénycsoportok adatai már közlésre alkalmas állapotban vannak, többszáz oldalas tanulmányok alapját képezik. H. G.

9

KUTATÁSOK TÖRTÉNETI KUTATÁSOK 2016 A múzeumban több helytörténeti témában is folyt kutatás 2016-ban. Az egyik ilyen Sátoraljaújhely színházügyét állította a középpontba, fókuszálva a kassai színjátszással való kapcsolatokra, valamint a sátoraljaújhelyi színházi újságok és a vármegye első kőszínházának történetére. A kutatás A kassai bohém társaság a Szinházi Ujság hasábjain című, a Kassai Állami Könyvtár által készített tablókiállítás sátoraljaújhelyi bemutatásakor, annak helyi szálakkal való kibővítéséhez készült. Az elkészült négy tabló jelenleg a sátoraljaújhelyi Latabár Színház előterében látható, a kutatás részletes eredményei pedig a Zempléni Múzsában kerültek publikálásra [Godzsák Attila: Sátoraljaújhely színházügyének fél évszázada. Adatok az épület, a sajtó és a színházi kapcsolatok 19–20. századi történetéhez in: Zempléni Múzsa 2016/2 44-50].

kollégák, tanítványok és barátok. A kutatás eredményei elhangzottak a Hajnal István Kör - Társadalomtörténeti Egyesület 2016. évi konferenciáján, [Mozgás és Átalakulás, Szent István Egyetem Gödöllő, 2016. augusztus 25—27.] Búcsú Jolsvától – Egy tanárnő menekülése Magyarországról Magyarországra címmel, Godzsák Attila történész előadásában. Továbbá a részletes eredmények a Kazinczy Ferenc Társaság 2017-es évkönyvében [Széphalom 27.] kerülnek publikálásra.

A múzeum gyűjteményében fellelhető egy 1939-es fotósorozat a Szent Jobb sátoraljaújhelyi tartózkodásáról. Ennek kapcsán indult kutatás az események pontos feltérképezésére. Az eredmények felhasználásával elkészült egy augusztus 20-án felavatott emlékfal, a részletes információk pedig jelenleg publikálás alatt állnak. Feldolgozásra került továbbá két Jolsváról 1920-ban Sátoraljaújhelyre menekült tanítónő hagyatéka, amely szintén a múzeum gyűjteményében lelhető fel. Az anyag több iratot tartalmaz a tanítónőkről és az egyikük által alapított elemi leányiskoláról, valamint egy emlékkönyvet, melybe a születendő Csehszlovákiából 1919 és 1920 fordulóján történt kiutasítás idején írtak bejegyzéseket a

Azonban a legjelentősebb 2016-os helytörténeti kutatásnak Sátoraljaújhely patikatörténetének a kezdetektől 1945-ig való vizsgálatát nevezhetjük. A kutatás még folyik, és egy 2017-ben megvalósuló időszaki kiállítás létrehozása a cél. Eddig harminc Sátoraljaújhelyen működő gyógyszerészről és gyógyszerészsegédről folyt adatgyűjtés. A gyógyszerészek sok esetben jelentős szerepet játszottak a város kulturális életének irányításában, közéleti személyiségnek számítottak. A politikában (Kincsessy Péter, Widder Gyula, Csikmói Buday Ákos) a sajtókiadásban (Kolener József, Éhlert Gyula, Hrabéczy Kálmán), a bankügyben (Gallik Géza, Hrabéczy Kálmán, Kádár Gyula), de még egyházi (Hrabéczy Kálmán, Kincsessy Péter) és természettudományos (Hrabéczy Kálmán, Éhlert Andor, Kincsessy Péter) egyesületekben is jelen voltak. Továbbá a Kazinczy Kör életében is részt vettek (Kádár Gyula, Hrabéczy Kálmán), Éhlert Gyula a városi Színügyi Bizottság elnöke is volt. Egészen a 18. századtól találhatunk biztos adatokat: az első ismert patikus Kossuth Lajos dédapja, Kaltenstein (Hidegkövi) Tóbiás már 1767-ben bizonyíthatóan a városban működött. Történeti érdekesség, hogy Kazinczy Ferenc kétszer is megemlíti őt, ismerték egymást.

10

KUTATÁSOK Gyógyszertár neve

Alapítás éve

Helye

Magyar korona

1796

Táncsics tér 2.

Üdvözítő

1865

Kossuth tér 4.

Isteni gondviselés

1888

Rákóczi u. 7.

Szent Antal

1911

Széchenyi tér 9.

18671876

18771882

Pintér Ferenc

1885

18861890

18931895

Zlins(z)ky József

Éliássy Imre

Gallik Géza

Négy jelentősebb patikával foglalkozik a kutatás. Elsőként a Magyar Korona Gyógyszertárral, melyet 1796ban alapítottak és a mai Táncsics tér 2. szám alatt állott. Üzemeltetője 1867 és 1885 között Pintér Ferenc volt, őt

követte 1886-ban Zlinsky János, 1893-ban pedig már Éliássy Imre állt a patika élén. 1895-től 1922-ig Widder Gyula vezette a gyógyszertárat, aki mellett 1907-től Reichard Gyula, majd 1913-tól Kardos Zsigmond működött társvezetőként. 1923-ban Kardos Zsigmondra és feleségére szállt az üzlet, s 1942-ig adatokkal alátámaszthatóan az ő tulajdonukban volt. 1946-ban pedig „Kardos Zsigmond örökösei” kerültek megnevezésre tulajdonosokként, László Bertalan pedig felelős vezetőként. 1865-ben alapították az Üdvözítő gyógyszertárat, amely ma is működik a Kossuth Lajos tér 4. szám alatt. 1867től már biztosan Gallik Géza vezette, 1876-ig. 1885-től Kincsessy Péter követte őt, egészen 1916-ig, mikor is Galambos Béla vette át a gyógyszertár személyes üzleti jogát a 79,910/1917. B. M számú rendelettel, és állt a patika élén 1932-ig. Utána korszakunk végéig Mór Lajosé volt a patika (1944-ben elvették tőle a zsidórendeletek értelmében, de visszakapta 1945-ben, majd 1946-ban hatósági kezelőt kapott maga mellé). 1888-ban nyitotta meg csikmói Buday Ákos a Rákóczi u. 7. szám alatt Isteni Gondviselés nevű patikáját, tőle vette át 1899-ben Kádár Gyula a gyógyszertár személyes üzleti jogát a 72,326/99. sz. rendelettel, aki 1932ig egyedül, majd 1935-ig Andor fiával vezette a patikát. 1936-os halála után a fia egyedül vitte tovább az üzletet egészen korszakunk végéig.

18951898

18991906

Widder Gyula

19071910 Widder Gyula, Reichard Gyula

19131916

Widder Gyula, Kardos Zs.-né

Kincsessy Péter

Cs. Buday Ákos

19171922

19231932 Kardos Zs.-né

Galambos Béla

19331935

Kardos Zsigmond

Mór Lajos Kádár Gyula, Kádár Andor

Kádár Gyula

Éhlert Gyula

19361942

Kádár Andor Éhlert Andor

Korszakunk utolsó gyógyszertárát 1911-ben alapította Éhlert Gyula a Széchényi tér 9. szám alatt és vezette 1935ig, majd halála után fia, Éhlert Andor vette át. 1946-ban pedig Éhlert Antalnét találjuk haszonélvezőként megjelölve és Rákosfalvi Zoltánt, mint felelős vezetőt.

Mindemellett a kutatás kitér arra, hogy történtek egyéb kísérletek is patikák nyitására, illetőleg működtek drogériák is a városban, melyek vezetői bizonyos esetekben gyógyszerészek voltak, hiszen gyógyszereket is árusítottak bennük.

11

KUTATÁSOK szerész Segélyező Egyesület (alapítva 1876) történetének rövid ismertetése is. Gyűjtés zajlik továbbá a korabeli sajtóhirdetések körében is: több mint egy tucat sajtótermékből eddig 68 különböző gyógyszertári hirdetés került begyűjtésre, melyeket a sátoraljaújhelyi patikusok adtak föl. Ezek közül az egyik legérdekesebb az ugyan a Magyar Királyság területén megjelenő, de román nyelvű Bunul Econom hirdetése.

Már a 19. század első felében másfél tucat sátoraljaújhelyi születésű személy végezte el a gyógyszerészeti egyetemet, de közülük eddigi tudomásunk szerint senki sem praktizált szülővárosában (kivéve, ha hozzájuk vesszük a már 1787-ben diplomát szerzett ifj. Kaltenstein Tóbiást). Volt, aki a megyében maradt (mint Speck András homonnai gyógyszerész) és volt, aki távolabb került (mint Kosztyik János Gyulára vagy Major Endre Jászá-

A kutatás során a kézirathoz több levéltári kútfő, a Magyar Távirati Iroda anyaga, huszonhat korabeli folyóirat közel száz cikke, közel hetven egyéb korabeli forrás, több mint hatvan szakirodalmi tétel (könyv vagy tanulmány) és fél tucat egyéb forrás (pl.: internetes vagy kézi lexikonok) került felhasználásra eddig. G. A.

rokszállásra). Említésre érdemes, hogy a sátoraljaújhelyi születésű Kosztyik János volt a legelső magyarországi gyógyszerész, aki magyarul tette le a szigorlatot, 1828-ban. Feldolgozásra került Kazinczy Ferenc Gazdasági- és Orvos-szerek című nemrégiben előkerült füzete, mely a múzeum birtokában van. Ezen kívül a múzeum gyűjteményében levő patikaüvegek vizsgálata is folyamatban van. A kutatás keretein belül zajlik a Zemplénmegyei orvos-gyógyszerész egylet (alapítva 1869) és az annak kebelében működő Zemplén Vármegyei Orvos-Gyógy-

12

KUTATÁSOK SÁTORALJAÚJHELY ANNO – MESÉLŐ KÉPESLAPOK „Örömmel értesítem a kedves érdeklődőket, hogy az elmúlt napokban megjelentek gyönyörű képeslevelezőlapjaim. Megtekinthetők és megvásárolhatók üzletemben a Vadászkürt mellett. A Lövy Adolf könyv és papírkereskedésben.” Zemplén című újság, 1898. június

üzenet – a posta mindenkori szabályai szerint bérmentesítve, nyitott formában, a posta közvetítésével – eljusson a címzetthez. Illusztrált oldalát nyomdai vagy fotografikus eljárással készítették, s jellemzője, hogy sokszorosítva, nagy példányszámban került üzleti forgalomba.

Múzeumunk vásárlás útján egy 775 tételből álló képes levelezőlap gyűjteménnyel gyarapodott. A kollekció számos érdekességet és ritkaságot is tartalmaz, s emellett Sátoraljaújhely minden fontosabb utcájáról, épületéről, közintézményéről bőséges képanyaggal szolgál, megkerülhetetlen forrást jelentve a jövőbeni helytörténeti kutatásokhoz. A képes levelezőlap egy olyan nyomdai úton előállított postatermék, melynek elsődleges funkciója az üzenetközvetítés. Arra szolgált, hogy a feladó által elküldött Mivel Sátoraljaújhely Zemplén vármegye székhelye, s az egyik legjelentősebb észak-magyarországi város volt, a képeslapkiadás vonatkozásában is gazdag a hagyatéka. Az itt élő polgárság korán felismerte az ebben rejlő üzleti lehetőséget, s már a 19. század végén is több kiadói vállalkozás működött a városban (pl. Löw Mihály, Lővy Adolf, Gojdies Vilma, Alexander Vilmos, Landesmann Miksa és Társa). Az első újhelyi lapok még Divald Károly eperjesi nyomdájában készültek. Ezek a képeslapkiadás „ősnyomtatványai”, önmagukban is nagy értéket képviselnek, nemcsak helytörténet szempontjából jelentősek.

13

KUTATÁSOK

Később helyben működő nyomdák is próbálkoztak kiadással, de a nagyobb példányszámot az országos vállalkozóktól megrendelt lapok tették ki. A képeslap, mint történeti dokumentum sok rokon vonást mutat a forrásául szolgáló fotóval. Funkcionalitása által tárgyi, az üzenetek szövegei révén írott forrásnak tekinthető. A legfontosabb általa megőrzött információk a „képes” jellegéhez kötődnek. A képeslapok által megőrzött vizuális információhalmaz része a történeti ikonográfiának, amely magában foglal minden olyan

képet, amely a különböző korokban keletkezett. A hitelesség és azonosíthatóság kritériumát is figyelembe véve a képeslap sokszor jelentősebb kordokumentum, mint számos más vele azonos korban készült tárgy, hiszen nemcsak megörökíti a képi valóság egy részét, de szöve-

14

ges információt is nyújt róla. A 19. század végi és teljes 20. századi történelemnek egyik fontos vizuális forrása, melynek jelentőségét egyre inkább elismeri a tudományos kutatás. Napjainkban számos közgyűjtemény – múzeum, levéltár, könyvtár – őriz kisebb-nagyobb képeslap gyűjteményt, hiszen e tárgytípus a helytörténeti kutatásokban megkerülhetetlen forrás lett.

A Kazinczy Ferenc Múzeum által megvásárolt gyűjtemény évtizedes, hozzáértő gyűjtőmunka eredménye. Lefedi a városban és a városról megjelentetett lapok szinte teljes spektrumát, s mint ilyen, valódi kincs, mely a helytörténet vonatkozását tekintve komoly kutatási lehetőségekkel kecsegtet a jövőben. F. M. J.

KIÁLLÍTÁSOK A KASSAI BOHÉM TÁRSASÁG 2016. február 19. 1911 és 1923 között jelent meg Kassán a Szinházi Ujság című hetilap, mely nemcsak a város színházi és művészeti életéről számolt be, hanem a 20. század első két évtizedében fellépő fiatal művészgeneráció első irodalmi és grafikai próbálkozásának tanúja is volt. A folyóirat a kassai színházi történetírás gazdag forrása, amely saját korában az olvasóközönség művészeti és esztétikai formálásához is nagyban hozzájárult. Krónikája lett egy színész-generáció művészetének, dokumentálta a hazai irodalmi kritikusok, költők és képzőművészek munkásságának színvonalát. Az egyik lapalapító, tulajdonos Dr. Kemenczky Kálmán ügyvéd volt. Fia, ifj. Kemenczky Kálmán Sátoraljaújhelyben él.

Összesen 17 darab igényesen szerkesztett, kétnyelvű (magyar-szlovák) szöveggel kísért tabló készült el: Bevezető, A Thália épülete a változó időkben, A kassai színházi folyóiratok kiadásának történetéből, A Kemenczky család szerepe a város kulturális és társadalmi életében, Dr. Kemenczky Kálmán tulajdonos és felelős szerkesztő, Terpszikkoré ölelésében, A szerkesztői háttér és a munkatársak, A Szinházi Ujság műtermében, Illusztrátorok a hetilap hasábjain, Komjáthy János színházi társulata Kassán (1903-1913), Faragó Ödön, a kassai színházi társulat igazgatója 1914 és 1923 között, A dráma jegyében, Az operett-dallamok gyűrűjében, Az opera rezdülései, Színészek a háborúban 1914 és 1918 között, A Kassai Mozi Ujság c. melléklet, Epilógus a divat ütemére. A Kassáról érkezett kiállítást a Kazinczy Ferenc Múzeum saját anyaggal egészítette ki, mely kitért a kassai és újhelyi színjátszás kapcsolatára, s az újhelyi színházi lapok történetére is. A kiállításmegnyitó előtt került sor Kolár Péter előadására. A kassai Thália színház nyugalmazott igazgatója A tsörgő sipkától A mizantrópig címmel a kassai színjátszás kezdetektől napjainkig ívelő történetét ismertette. A kiállításmegnyitón megjelent vendégeket E. Csorba Csilla, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója köszöntötte. A kiállítást Ötvös Anna magyar nyelvű tolmácsolásában Mgr. Eleonóra Blasková, a kassai Állami Tudományos Könyvtár sajtótörténésze mutatta be az érdeklődő közönségnek. A program zárásaként ifj. Havasi Péter előadását élvezhette a közönség, amelyet Őrjárat címmel Márai Sándor műveiből állított össze az előadó. R. I.

A kiállítás alapjául szolgáló alapos kutatást, a lap szisztematikus feldolgozásával a kassai Állami Tudományos Könyvtár kutatója, Mgr. Eleonora Blasková végezte.

15

KIÁLLÍTÁSOK REJTÉLYES VÁRAK NYOMÁBAN 2016. március 31. A Petőfi Irodalmi Múzeum – Kazinczy Ferenc Múzeum 2016. március 31-én nyitotta meg a miskolci Herman Ottó Múzeum Rejtélyes várak nyomában – Huszita erősségek Északkelet-Magyarországon című időszaki vándorkiállítását.

Grünwald 1410-ben vívott véres ütközete nemcsak politikatörténeti szempontból jelentett kiemelkedő fordulópontot Lengyelország és a német lovagrend viszonyában, hanem hadtörténeti, harcászati aspektusból is újítást jelentett. A lengyel-litván sereg legyőzte a teuton/német kereszteslovagokat, mely győzelemben oroszlánrészük volt Ulászló lengyel király szolgálatba fogadott idegen zsoldosoknak, kiváltképp a cseh-morva vitézeknek, akiket Jan Zizka vezetett. A fél szemére vak Zizka Grünwaldnál fektette le a modern hadviselés szabályait, illetve inkább szabálynélküliségét. Felrúgta a lovagias hadviselés általános előírásait, így a szemtől szembeni küzdelmet, és az övön aluli ütések tilalmát, s Európában először a

16

tömegharcászathoz nyúlt. Emellett a nyílt színi ütközetekbe is becsempészte az önálló védműveket, harcálláspontokat, méghozzá a jól ismert masszív szekérvárakat. Zizka és cseh zsoldosai Grünwald után is fontos szerepet vállaltak különböző európai konfliktusok fegyveres megoldásában, de haditechnikai tudásuk és erődítésépítészeti ismereteik a Cseh Királyságban 1419-ben kitört huszita háborúkban kristályosodtak ki.

Zizka, a huszita háborúk vezére rájött arra, hogy a támadó seregek folyamatos felmorzsolásának kulcsa az erődített objektumok nagy számában van. Ezért az általa ellenőrzött területeken gyorsan elkészíthető – elsősorban romlandó anyagú, fa-földszerkezetű – tábori jellegű erősségeket emeltetett szinte valamennyi stratégiai magaslatra, ahonnan uralta a környező tájakat. A kisebb-nagyobb megszakításokkal 15 esztendeig tartó huszita háborúk egy egész generációnyi jól képzett katonát neveltek ki, a háború végére teljes volt a harcosok utánpótlása. A háború végével azonban a gazdaságilag leromlott Cseh-Morva állam képtelen volt alkalmazni az évek óta csupán fegyverforgatásból élő és csak ehhez értő férfiakat, azok egyik napról a másikra munkanélkülivé váltak. Egyetlen egzisztenciális kapaszkodójuk maradt, más országok, más konfliktusok keresése, ahol zsoldosként továbbfoglalkoztatják őket.

KIÁLLÍTÁSOK Grünwald veteránjai és utódaik ezen a ponton kapcsolódnak a huszita várépítészetet bemutató kiállítás témájához. Magyarország a 15. század 40-50-es éveiben elsősorban a politikai bizonytalanság színtere volt. Rövid idő alatt 3 király, valamint 1 kormányzó váltotta egymást. Az egymással viaskodó pártok külföldi zsoldosok sokaságát alkalmazták. Ugyanakkor ezek rövid úton megbízóik fejére nőttek és felismerték kedvező helyzetüket, territoriális hatalmat építettek ki az ország északi felében. A korabeli történetíró, Antonio Bonfini részletesen tájékoztat bennünket erről, aki szerint: “…ezek szövetkeztek egymással,[ …] és egymást kölcsönösen testvérnek szólították, rabló szándékkal erődöket emeletek Magyarországon, amelyeket teleraktak katonával és munícióval, és széltében-hosszában kóborolva fosztogatásból, útonállásból éltek. [ …] váracskáik voltak, amelyeket vagy erővel foglaltak el, vagy frissiben maguk építettek.”

Az a magaslat, mely alkalmas volt az őskori, a középkori, a késő középkori stratégiai létesítményeknek, az bizony még a modern korban is fontos harci szerepet kaphatott, így használták őket a II. világháború során védekező magyar honvédek is. Hogy milyen szerepük volt, és hogy hogyan épültek ki ezen, ma már jószerivel földvárként ismert, erdők mélyén megbúvó várromok, azt mutatta be a Herman Ottó Múzeum kiállítása. A kiállítás létrehozóinak nem titkolt szándéka volt ezen elfeledett erősségek újrafelfedezése, ha tetszik újrahasznosítása; természetesen nem a történelmi korok szerinti funkciójukban, erődített pontként, hanem sokkalta inkább kulturális örökségi elemekként, melyek széles körök számára elárulják rejtélyes múltjuk titkait. Sz. G. A.

Hatalmuk biztosításaként pedig erődített táborhelyeket létesítettek az általuk ellenőrzött terület szinte valamennyi alkalmas magaslatán. A korszak felfogása szerint és a későbbi közgondolkodás ezeket az erősségeket mind-mind várként említette. Ugyanakkor a mindössze két évtizedre becsülhető magyarországi jelenlétük bizony túl rövid volt valódi várak kiépítéséhez. Azt, hogy milyenek is voltak ezek a 15. század derekán emelt erősségek, éppen a husziták ellenfele, Hunyadi János kormányzó levele világíthatja meg számunkra, aki felszólította a körmöci jobbágyokat, hogy azok ásóval, kapával, baltával, vagy más az erőd építéséhez szükséges szerszámmal siessenek hozzá. Kizárólag fa-föld szerkezetek létesítése folyt, szakmunkások helyett segédmunkások, egyszerű jobbágyok közreműködésével. Ezeken a hegytetőkön ugyanakkor nem a husziták voltak az elsők, akik felismerték a domborzat nyújtotta hadászati/védelmi előnyöket. Az erődítések többsége korábbi, Árpád-kori eredetű, de a 15. század derekán már romos, felhagyott, árokkal és sánccal védett nemesi vár volt, melyek omladozó palánkjai, sáncárkai arra még tökéletesen elegendők voltak, hogy mögötte rövid időre tábort verjenek a zsoldosok.

17

KIÁLLÍTÁSOK A MEGMOZDULT SZÓTÁR WEÖRES SÁNDOR KIÁLLÍTÁS 2016. április 21. A Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársai a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Kreatív Technológia Laborjának közreműködésével 2013-ban, Weöres Sándor születésének 100. évfordulója alkalmából hozták létre A megmozdult szótár – Weöres Sándor 100 éves című időszaki tárlatot, melyet 2016. április 21-én múzeumunknak is volt szerencséje bemutatni.

A kiállítás a hagyományos elemeket a legmodernebb multimédiás, interaktív nyelvi játékokkal ötvözi. Az irodalmi tartalmak hitelessége Hegyi Katalin irodalomtörténész szakértelmét, míg a színes, látványos fizikai megjelenés Mihalkov György látványtervét dicséri. A sátoraljaújhelyi megnyitón a megjelenteket E. Csorba Csilla főigazgató asszony köszöntötte, a kiállítást Áfra János költő nyitotta meg, bemutatása pedig Hegyi Katalin tolmácsolásában történt.

18

Weöres költőideálja a „személyiségétől megfosztott poéta, aki saját korlátaitól megszabadulva képes átélni a világ egészét”. A kiállítás hagyományos részében bepillantást enged a Weöres költészetén kívül eső, de annak alakulását befolyásoló életrajzba. Ezeket a tematikus elrendezésben szereplő témaköröket elsősorban Weöres Sándor levelezésén, vallomásain keresztül ismerhetjük meg, az ő szavait idézzük, ha a családjáról, mestereiről, tanárairól, barátairól, az irodalmi életről, történelmi, politikai eseményekről vall. A Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményében őrzött kéziratokkal, fotókkal, könyvekkel, képzőművészeti alkotásokkal is találkozhat a tárlatban a nagyközönség, valamint a társintézményekben fellelhető dokumentumok is gazdagítják a kiállítást. A Weöres Sándor szövegeiből kiinduló kreatív játékok aktív gondolkodásra késztetik a látogatót, és lehetővé teszik, hogy az olvasó jobban megismerje a költő verseit.

Weöres Sándor egész élete a versírás, a nyelv zeneisége – hangzása, ritmusa – körüli kísérletezésről szólt, a gondolat megjelenítéséhez kereste a tökéletes formát, s virtuóz módon használta ki a magyar nyelv adta lehetőségeket. „Munkámat használni lehessen, ne szájtát-

KIÁLLÍTÁSOK va csodálni” – írja Nagyság című versében. A kiállítás interaktív játékaival ennek a kívánságnak maximálisan eleget tesz. A kiállítótérbe érkező látogató előtt a szótár hirtelen megmozdul, és animációk sokaságával invitál a terembe. A kiállítás címadó versének szójátékai Weöres Sándor rajzstílusában elevenednek meg a fogadófalon. A ’szólények’ a terem felé repülnek, ugrándoznak, bukfenceznek, akárcsak a weöresi fantáziavilág jellemző figurái.

Az Utazások című érintőképernyős felületen bemutatott világtérképen nyomon követhető, hogy a korabeli korlátozások ellenére milyen sokfelé eljutott Weöres Sándor. A megjelölt városokhoz kapcsolódó képek, versek és dokumentumok felidézik az egyes utazások élményeit és hangulatát. A Keresztöltés című Weöres-vers csupán 16 szóból áll, 4x4-es rácsszerű elrendezésben, írásjelek nélkül. Az installáció célja, hogy a keresztszemes hímzés technikájához hasonlóan szóról-szóra öltögetve minél több értelmes olvasatot találjunk. A látogatók által versnek tartott szóláncokból egy folyamatosan bővülő hímzésminta-gyűjtemény jön létre. A Verstapintó játékban a 3D nyomtatással térbeli objektumokká alakított költeményeket kézbe is vehetjük. A hengertestek felületén a rövid és hosszú, íves és hegyes kitüremkedések a versek

körte és a szőlő mind egy-egy ismert vagy kevésbé ismert mondókát vagy verset tartogatnak, a galagonyát megmozdítva pedig Weöres Sándor saját hangján hallható azonos című verse. A Versrajzolás során a látogató kipróbálhatja, hogy milyen érzés lehet, amikor versek áramlanak ki a költők tollából. Mialatt a verssoroknak egyedi mintát kanyarítunk ujjunkkal a képernyő felületén, az audio-berendezésen hallgathatjuk is azokat. Az installáció nyomán saját alkotásunkon keresztül fedezhetjük fel az írás élményét, nehézségeit és lehetőségeit. A Gondolatfújás segítségével a látogató belélegezheti, majd kifújhatja a költő gondolatait. Minden egyes fújással újabb és újabb versrészletek jelennek meg a vásznon. Az installáció a gondolatok szépségét és illékonyságát teszi láthatóvá. A Versfoltozó interaktív játékban a be-

tűk megelevenednek, a fényt a tenyerünkbe vehetjük. A versekből elkóborolt, kivetített szavakat visszailleszthetjük eredeti helyükre a 3D letapogatás technológiájának köszönhetően. A Galaxis rendkívül összetett, magas szintű verselemzést tesz lehetővé az érdeklődő számára. A képernyőn Weöres költészetének univerzumát reprezentáló 80 verset látunk interaktív adatvizualizációban. A látogató galaxisszerű elrendezésben hasonlíthatja ös�sze egymással a verseket különböző szempontok alapján, mint például a költemények tematikája, a versbeli beszélő és a megszólított viszonya, a költemény térszerkezete vagy metrikája. Minden egyes szempontváltáskor a galaxis átrendeződik, a hasonló elemek közelebb kerülnek egymáshoz, az eltérőek viszont kiszorulnak a képernyő szélére. Az installáció segítségével új versekre, szempontokra bukkanhatunk, de nyomon követhetjük egy-egy kiválasztott vers mozgását is. A versek teljes szövege olvasható is a képernyőn. K. J.

ritmusát és hangrendiségét teszik tapinthatóvá. Weöres Sándor költészetéről legtöbbünknek a versek zeneisége jut eszébe. A Verskoppintó szórakoztató módon vezet be a szövegek ritmikai világába: a képernyőn megjelenő versek ritmusát kell lekopognunk. S ha már a hangoknál tartunk, a látványos nemezelt gyümölcsöket kézbe véve meghallgathatjuk, miről mesélnek. Az almák, a

19

KIÁLLÍTÁSOK SZENT JOBB EMLÉKFAL 2016. augusztus 19. Államalapító királyunk emléke előtt tisztelegve múzeumunk Szent István emlékezete címmel tartott ünnepi rendezvényt. Sor került a Szent Jobb 1939-es sátoraljaújhelyi látogatását ismertető emlékfal bemutatására, melynek alapját Godzsák Attila történész ez irányú kutatásai jelentették.

Az alapötletet a Kazinczy Ferenc Múzeum Történeti Fotótár Gyűjteményében lévő, mindeddig publikálatlan, páratlan forrásértékkel bíró fényképsorozat jelentette, mely a Szent Jobb 1938-39-es országjárásának sátoraljaújhelyi eseményeit rögzítette. A témában végzett levéltári kutatások, valamint a korabeli sajtóanyag áttanulmányozása után sikerült pontosan rekonstruálni az ereklye újhelyi látogatásának mozzanatait. Mindezek mellett az emlékfal ismerteti a Szent Jobb kultusz történetét, valamint az 1938-as Szent István Emlékév legfontosabb eseményeit is. Az installációban elhelyezett monitoron az emlékév korabeli filmhíradóinak részletei mellett az ereklyét szállító egykori ún. Aranyvonat virtuális rekonstrukcióját tekinthetik meg a látogatók egy animációs film segítségével. Az ünnepi rendezvényen Ringer István múzeumigazgató köszöntötte a vendégeket, majd Gubala Róbert esperes, címzetes apát, sátoraljaújhelyi római katolikus plébános osztotta meg ünnepi gondolatait. Szent István

király Imre herceghez intézett, örök aktualitásokkal bíró Intelmeiből Jászter Beáta olvasott fel, majd a Kazinczy Ferenc Múzeum történésze, Godzsák Attila mutatta be részletesen az emlékfalat, ismertetve a korabeli eseményeket. Az emlékfalon elhelyezett képi és filmes forrásokért köszönettel tartozunk az MNL Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár Sátoraljaújhelyi Fióklevéltárának, a szerencsi Zempléni Múzeumnak, a Magyar Királyi Koronaőrök Egyesületének, Rumi Tamásnak és munkatársainak. Az impozáns installáció grafikai tervezését Kovács Judit, a Kazinczy Ferenc Múzeum munkatársa készítette. Megtiszteltetés számunkra, hogy a kivitelezés költségeit mecénások adományaiból teremthettük elő. Köszönettel tartozunk a Sátoraljaújhelyi Római Katolikus Plébániahivatalnak, a Sátoraljaújhelyi Görögkatolikus Egyházközségnek, Demján Ferencnek, Demján Szabolcsnak, Papler Pálnak.

Az emléknap további programjaként Ringer István történész-régész, múzeumigazgató tartott előadást Szent István állama címmel. A vetített képes előadás a történeti kutatások eddigi eredményeinek áttekintésével

mutatta be István főhatalomért vívott küzdelmét, a koronázás, koronaküldés körülményeit, valamint a Szent Istváni állam belső szerkezetét: az egyház- és államszervezés legfontosabb mozzanatait, a pénzverés, törvényhozás, bel- és külpolitika fókuszpontjait. R. I.

20

KIÁLLÍTÁSOK NEMES LAMPÉRTH 125 2016. október 8. A PIM - Kazinczy Ferenc Múzeum az európai rangú modernek egyik legtehetségesebb képviselőjének tartott Nemes Lampérth József (1891-1924) festőművész alkotásaiból nyitott új, időszaki kiállítást.

kolára jelentkezett. Itt vált barátjává Uitz Béla, de megismerkedett Kmetty Jánossal, Erős Andorral, Dobrovits Péterrel, s bekerült az akkori Fiatalok csoportjába. Az önmagát és művészi identitását már húszévesen meglelő alkotót mutatja be az 1911. végén festett szembenéző Önarcképe.

A tragikusan fiatalon, mintegy 33 esztendősen elhunyt művész ősei feltehetően franciák voltak, egyik águk nemességet kapott, erre utalva vette fel 1912-ben a Nemes előnevet. Rajztudásával már korán kitűnt az iskolában, s édesanyja anyagi támogatásával 1907—09 között az Iparrajziskolában, Vesztróczy Manó keze alatt tanult. 1910-ben rövid ideig az Iparművészeti Iskolába járt. A leghagyományosabb műfaj, a táj- és városkép a kezdettől foglalkoztatta a művészt, korai alkotásai eltérnek a szokásos városképektől, ezen ábrázolások jellegzetes

A 20. század elején a modern festészet központja, Párizs vonzotta az újdonságra nyitott magyar festőket. Lampérth a kulturális minisztériumtól kapott művészsegélyből, valamint anyja támogatása révén 1913. tavaszától 1914. nyaráig bő esztendőt tölthetett a francia fővárosban, ahol járta a múzeumokat, Matisse és Manguet hídábrázolásai hathattak művészetére. Nem a metropolisz modern életét, hanem a hagyományos párizsi motívumokat kereste. Lampért támogatói érdekes módon nem magángyűjtők, hanem múzeumi szakemberek voltak. A Szépművészeti Múzeum volt a pótotthona, s az intézmény igazgatója segítette abban – hogy miután a háború miatt hazatért Párizsból – kedvező pozícióba kerüljön a katonaságnál. A háborúban a galíciai fronton harcolt, ahol bal karján maradandó sérülést szenvedett. Megromlott idegállapota miatt 1917-ben végleg

modern magyar megújítója lett a művészetben. 1911ben megfordult a huszadik századi tájképfestészet bölcsőjének számító Nagybányai Művésztelepen. Az 1911-12-es tanévben Lampért a Képzőművészeti Főis-

leszerelték. 1914-ben meghalt szeretett édesanyja, akivel együtt lakott, s a háborúból nem volt kihez hazatérnie. Magányosan, elgyötörten, állandó lakhely nélkül tengette életét.

21

KIÁLLÍTÁSOK van hatott a művész beteg idegzetére. 1920. végén már a teljes szétesés állapotában volt, 1921. elején visszatért Budapestre. 1922-ben az Angyalföldi Elmegyógyintézetbe került, innen Lipótmezőre, majd a sátoraljaújhelyi kórházba vitték, ahol 1924. május 19-én tüdőbajban halt meg. Sátoraljaújhelyen helyezték végső nyugalomra.

A személyes és történelmi tragédiák előhívták depres�sziójának rossz időszakait a skizoid személyiségzavar fokozódó tüneteivel. Legizgalmasabb művei 1916-17-ben születtek, melynek legfőbb ihletője a romantikus házairól ismert, zegzugos Tabán volt. A Tanácsköztársaság idején Lampérth régi múzeumi pártfogója, Pogány Kálmán lett a Művészeti és Múzeumi Direktórium elnöke, aki kinevezte a Proletár Képzőművészeti Tanműhely festőtanárává, saját műtermes lakáshoz is jutott. A kommunista hatalom bukását követően kihallgatta a rendőrség. Félve a további zaklatásoktól, azonnal vonatra ült, s előbb Bécsbe, majd 1919. november végén Berlinbe utazott, ahol korábbi ismerősei, baráti segítették. Nekilátott korábbi vázlatai,

tusrajzai továbbfejlesztésének, önbizalmát visszaadta három művének eladása. 1920-ben a Gurlitt-galériában kiállított 19 tusfestmény meghozta számára a régóta várt sikert. Egy svéd műkereskedő és gyűjtő, Gustav Konrad Ekström nem csupán megvásárolta több művét, hanem mecénásként meghívta 1920. végén Stockholm melletti házába alkotni. Ez a fordulat azonban negatí-

22

A „magyar Van Gogh”-nak is nevezett művész születésének 125. évfordulója alkalmából rendezett kiállítás megnyitóján a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, E. Csorba Csilla, valamint Sátoraljaújhely Város aljegyzője, Dr. Rózsahegyi Ferenc köszöntötte a résztvevőket. Bálint Béla, a sárospataki Farkas Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola Igazgatója Andrew Lloyd Weber Memory című szaxofonjátékával emlékezett a kivételes tehetségű, tragikusan fiatalon elhunyt művészre, majd Gelencsér Rothman Éva, a festő életművének kutatója, a kiállítás kurátora tartott szakmai tárlatvezetést az érdeklődőknek. R. I.

K O N F E R E N C I Á K, E L Ő A D Á S O K MÁRAI SÁNDOR ÉS VÁROSAI 2016. március 23. Mészáros Tibor: Nem tudod, hogy örökké vándor maradsz…? Márai Sándor és városai - Ismeretterjesztő előadás

Mészáros Tibor, a Petőfi Irodalmi Múzeum irodalomtörténésze, a Márai-hagyaték gondozója, az író életművének tudományos feltárója lebilincselő előadásban mutatta be Márai Sándor életútjának meghatározó helyszíneit. Márai egy helyütt ezt vallotta: „Két esetben szoktam utazni: ha nagyon vágyom valahova, ahol nem vagyok, és ha unom azt a helyet, ahol vagyok. Így aztán nem kell attól tartanom, hogy kiapad az utazási kedvem.” A világ megismerése az író számára természetes, élete szerves részét képező vágy volt. Az ő esetében a különböző tájak, városok és emberek megismerése legalább annyira az alkotói folyamat részének számított, mint a pihenés, az élményekkel való feltöltődés. Az emigráció évei döbbentették rá, hogy más utazni valahová, s más

élni valahol: 1948 után az utazás már a hontalansággal kapcsolódott össze. Noha bejárta a fél világot, lelkében mindvégig féltve őrizte élete két legfontosabb színhelyét: az ifjúkor emlé-

keinek tárházát jelentő Kassát, valamint írói kiteljesedésének helyszínét, a Krisztinavárost, s büszkén vallotta, hogy „Budán lakni világnézet”.

„Láttam és hallottam Európát, megéltem egy kultúrát…” Az előadás másfél órás utazás volt, amely során egy valódi európai példáján keresztül kaphattunk ízelítőt arról, hogy mit jelent ez a mondat. R. I.

23

K O N F E R E N C I Á K, E L Ő A D Á S O K FELVIDÉKRŐL KITELEPÍTETT MAGYAROK EMLÉKNAPJA 2016. április 11. Április 11-én a múzeum a Rákóczi Szövetséggel együttműködve megrendezte a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapját.

ZEMPLÉN VÁRMEGYE NEMESSÉGE AZ ÚJKORBAN 2016. július 29-30. Zemplén vármegye nemessége az újkorban címmel rendezett történész konferenciát a Miskolci Egyetem Történettudományi Intézete, valamint a Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárának Sátoraljaújhelyi Fióklevéltára közreműködésével a PIM - Kazinczy Ferenc Múzeum 2016. július 29-30-án. Az előadások között átfogó, esetenként már több évtizedes kutatómunkát magában foglaló témafeldolgozások, valamint még folyamatban lévő, részproblémákat érintő vizsgálatok újabb eredményei egyaránt elhangzottak.

Április 12-ét 2012-ben a magyar Országgyűlés 86/2012. (XII. 7.) OGY határozata alapján nyilvánította a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapjává, mely napon az 1946 és 1949 között Csehszlovákiából kitelepített és elüldözött mintegy százezer magyarról emlékeznek meg.

A rendezvényt Szamosvölgyi Péter polgármester és Ringer István múzeumigazgató nyitotta meg. Ezt követően két előadást hallhattak a résztvevők, Dr. Szarka László történész Történelem és emlékezet. A csehszlovákiai magyarság jogfosztása 1945–1948 között, majd Godzsák Attila történész Felvidéki menekültek és kitelepítettek a mai Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén címmel tartott előadást. Ezt követően került sor a múzeumunk által tervezett emléktábla avatására. Ünnepi beszédet Godzsák Attila történész és Bilkey Ruth kitelepített mondott. Béres Márton református teológus pedig szavalatával tette színesebbé az eseményt. Ezután ismét a múzeum falai között folytatódott a nap, Szomolai Tibor a Felvidéki saga és a Fáklyavivő című regényeit mutatta be. A jelenlevő egykori kitelepítettek és azok leszármazottai pedig emlékplakettet kaptak. G. A.

24

A Zemplén vármegye 18. századi társadalom- és gazdaságtörténetének feltárásban jelentős érdemeket szerző Barta János professzor emeritus a konferencia első, szintetizáló előadásában sokéves forráskutatás (úrbérrendezési anyagok, dicalis összeírások, II. József kori népszámlálási adatok) eredményeit bemutatva elemezte a vármegye nemességének 18. század végi jövedelmi viszonyait. Bodnár Krisztián, a Debreceni Egyetem történész doktorandusza az 1831. évi kolerajárvány kapcsán, primer forráskutatások alapján vizsgálta az Epekórságot Elhárító Bizottmány tagjainak lemondását, továbbá Dókus László alispán és a kolerabiztosként tevékenykedő Kossuth Lajos eseményekben betöltött szerepét. Bácskai-Horváth Hajnalka, az ELTE történész doktorandusza az 1660-1661-es események és a Felső-magyar-

K O N F E R E N C I Á K, E L Ő A D Á S O K országi köznemesség politikai szerepvállalása címmel tartott prezentációjában a Partium kulcsfontosságú erősségének számító Várad török kézre kerülésének

körülményeit, valamint az ezt követő időszak összetett politikatörténeti, diplomáciai eseménysorozatát tárta fel a hallgatóság előtt. Gyulai Éva, a Miskolci Egyetem Történettudományi Intézetének igazgatója Magyarország második miniszterelnökének, Szemere Bertalannak kevéssé ismert anyai ági felmenőiről, az evangélikus Karove családról tartott egy új kutatási eredményeket

is felvonultató előadást. Komporday Levente sátoraljaújhelyi történész doktori program keretében végzi Zemplén vármegye törvényhatósági iratanyagának szisztematikus feldolgozását, s a vármegyei nemesség politikai, közigazgatási szerepvállalásának kutatását. Előadásban három, a dualizmuskori Zemplén vármegye közigazgatásában jelentős karriert befutó tisztségviselő – Molnár István főispán, Dókus Gyula alispán, Thuránszky László főjegyző – életútját mutatta be. Lisztes Nikolett, a Debreceni Egyetem doktorandusza a Kacziány család történetét ismertette, részletesen bemutatva Kacziány Géza független párti politikus, író, publicista tevékenységét. Tamás Edit, az MNM Rákóczi Múzeuma igazgatója, történésze Andrássy György tevékenységével ismertette meg a konferencia közönségét, rövid családtörténeti bevezetőt követően részletesen bemutatva a Konzervatív Párt egyik vezéralakjának számító, később országbíróként jelentős politikai befolyással bíró, s a Magyar Tudományos Akadémia megalapításában is tevékeny szerepet vállaló nagybirtokos életútját. A tartal-

mas, színvonalas előadások között a konferenciaközönség aktív vitában és hozzászólásokban is megnyilvánult. A konferencia másnapján a szakemberek, kiegészülve a múzeum baráti körének számos tagjával szakmai kiránduláson vettek részt a betléri kastélyban. A kastélymúze-

umban jelenleg kiállított rendkívül gazdag gyűjtemény főként a hajdani tulajdonos Andrássy család tulajdonából és gyűjteményéből származik. A legnagyobb arányban berendezési tárgyak - bútorok, festmények és edények - szerepelnek a középkortól egészen a 19. századig, átívelve a gótikus, reneszánsz, bécsi klasszikus és angol imperialista stílusokat.

Az épület egyik leghíresebb helyisége a több mint 18 000 kötetet számláló 18. századi könyvtár. Lehetőségünk volt a kastély körül elterülő, az ország legnagyobb történelmi botanikus kertjeként jegyzett impozáns angolparkban is sétát tenni. A Szlovák Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettese, egyben a betléri kastélymúzeum vezetője, Barczi Gyula művészettörténész páratlan alaposságú és élvezetes tárlatvezetés során mutatta be az Andrássy család történetét, Lőrincsik Szilvia történész pedig a Serédy Zsófia életét feldolgozó új, időszaki kiállítást. R. I., K. J.

25

K O N F E R E N C I Á K, E L Ő A D Á S O K GULÁG-SORS KONFERENCIA 2016. szeptember 30. A Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékévéhez kapcsolódóan a Kazinczy Ferenc Társaság és a PIM-Kazinczy Ferenc Múzeum kétnapos konferenciát szervezett.

A rendezvény kettős célt szolgált: fóruma kívánt lenni a témában fogant helytörténeti kutatások újabb eredményeinek, másrészt a társadalom felé igyekezett objektív módon kommunikálni a 20. századi magyar történelem egyik legnagyobb, máig ható traumáját. A konferencia nyitó előadásaként Bank Barbara Táborrendszerek, mechanizmusok című előadásában átfogóan értékelte, mutatta be a GULAG és GUPVI táborok struktúráját, az

26

egyes táborrendszerek közti különbségeket, területi elhelyezkedésüket, történetüket. Kovács Áron közelmúltban végzett forrásfeltárások alapján értékelte a zempléni és bodrogközi reformátusok málenkij roboton való részvételét, míg Naár János a Hercegkútról kényszermunkára hurcoltakkal kapcsolatos kutatásait ismertette. Lehotai Aladár előadásában az egykori Szovjetunió területén működött GULAG táborok maradványainak személyes bejárása során készített páratlan forrásértékkel bíró fotódokumentációt mutatott be. Köteles Ágoston az 1945 és 1953 között a Szovjetunióba hurcolt felvidéki magyarok és németek sorsáról értekezett, Bodnár László a Bekecs községben indított málenkij robotra elhurcoltak körében végzett helytörténeti kutatások, dokumentumgyűjtések első eredményeiről adott hírt. Dupka György a kárpátaljai magyar és német közösségek elhurcolásának körülményeit foglalta össze, míg Simon József a MOKAN-komité miskolci és diósgyőri elhurcolások előkészítésében játszott szerepét ismertette. Árvay Attila a szerencsi regionális málenkij robot emlékmű létrehozásának körülményeit tárta a hallhatóság elé, mindezt a Szerencsről elhurcoltakra vonatkozó kutatások ismertetésével kiegészítve, majd Oroszné Stumpf Éva a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei gyűjtőpontokról adott átfogó beszámolót. A konferencia záró előadásaként a Rátka község kényszermunkára hurcolt lakosairól emlékezett meg. A program a VERITAS Történetkutató Intézet Magyarok a Szovjetunió táboraiban 1944-1956 című kiállításával, valamint Sára Sándor Nők a Gulágon című dokumentumfilmjének vetítésével egészült ki. R. I.

K O N F E R E N C I Á K, E L Ő A D Á S O K FIATAL KÖZÉPKOROS RÉGÉSZEK KONFERENCIÁJA 2016. november 17-19. 2016. november 17. és 19. között a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával került megrendezésre a Fiatal Középkoros Régészek VIII. Konferenciája a sátoraljaújhelyi Petőfi Irodalmi Múzeum – Kazinczy Ferenc Múzeumban. A sorozat a 2009-es visegrádi nyitány óta vendégeskedett már Miskolcon, Kecskeméten, Kaposváron, Szentendrén, Székesfehérváron és Salgótarjánban is. Az ország különböző pontjain ugyanolyan jelentős érdeklődésre számot tevő konferencia a hazai középkori és kora újkori régészet egyik legjelentősebb szakmai fórumává nőtte ki magát.

hető, úgynevezett poszter előadásokra is nyílt lehetőség. A Petőfi Irodalmi Múzeum – Kazinczy Ferenc Múzeum szervezésében idén új arculatot kapott a konferencia, hivatalos logó készült a rendezvénysorozat számára. Létrejött továbbá a www.fiatalkozepkoros.hu weboldal is, amely nem csupán az adminisztrációs feladatok elvég-

zését könnyítette meg a jelentkezések kapcsán, hanem a korábbi konferenciák eredményeinek közzétételét is lehetővé teszi egy felületen. A honlapon való regisztrációt követően lehetőség nyílt előadóként vagy résztvevőként jelentkezni a konferenciára a megadott határidőn belül. Az elkészült arculati elemekhez hasonlóan a honlap is

Az idei konferencia öt egyetem, számos kutatóintézet és múzeum közreműködésével, összesen 46 előadással, s közel 150 fős részvétellel zajlott. A számok fémjelzik azt a jelentős érdeklődést és aktivitást, amely a rendez-

rendelkezésére áll majd a jövőbeni szervezőknek. Mindemellett elkészült egy, a rendezvény programját és az előadások rövid tartalmi összefoglalóit is felvonultató kiadvány a szekcióelnökök, előadók és társszerzők megjelölésével. A konferencia három hivatalos napjára tervezett eseményein felül a szervezők idén a nulladik napon érkező vendégeket is tartalmas programokkal várták. vényt kísérte a fiatal régészek részéről. Az előadások tematika szerint települések, egyházi épületek, temetők, várak-kastélyok-erődítések, kézművesség-anyagi kultúra, valamint módszertani kérdések-új kutatási irányok szekciókba rendezve hangzottak el. Az egyes szekciókat elismert szakértők moderálták: Buzás Gergely, Dr. Feld István, Dr. Laszlovszky József, Dr. Pusztai Tamás, Dr. Ritoók Ágnes, Dr. Takács Miklós, Dr. Tomka Gábor és Dr. Wolf Mária. A rendezvény hagyományait követve a 20 perces szóbeli előadások mellett rövidebb prezentálási időkerettel, azonban nyomtatott formában is megtekint-

27

K O N F E R E N C I Á K, E L Ő A D Á S O K A sátoraljaújhelyi Levéltár látogatására, az Akadémia Kiadó Hutterite, Haban Culture in Central Europe című angol nyelvű kiadványának bemutatójára Dr. Ridovics Anna művészettörténész előadásában, valamint Szoboszlay Marcell fotóművész Várhegyi Krónikák című

fotókiállításának megnyitójára invitálták nem csupán a távolról érkező résztvevőket, de a helybéli lakosokat is. A sokszínű és tartalmas előadások között csupán az időkeretek szabtak határt a hallgatóság soraiból érkező

28

kérdések és hozzászólások sokaságának. A diskurzus sok esetben a kötetlen keretek között zajló közös időtöltés közben is folytatódott. A konferencia elmaradhatatlan részeként a rendezvény második napján kiránduláson is részt vehettek a fiatal régészek. A sárospataki Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeumában tett látogatás során Dr. Belényesy Károly, Dr. Feld István és Dr. Ringer István szakmai vezetésével tekinthette meg a konferencia a Vörös-tornyot és I. Rákóczi György ágyúöntő műhelyét. A Fiatal Középkoros Régészek Konferenciája 2017-ben is folytatódik, hiszen a hagyományokhoz híven a helyszínen már jelentkeztek is a következő szervezők a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársainak személyében. Az elhangzott előadásokat online élő közvetítésen is figyelemmel kísérhették azok, akik nem tudtak személyesen jelen lenni, s a rögzített felvételek hamarosan elérhetőek lesznek a Kazinczy Ferenc Múzeum Youtube csatornáján. Terveben van továbbá egy konferenciakötet kiadása, amely az előadásokat teljes formában közli majd. K. J.

MÚZEUMPEDAGÓGIA MÚZEUMPEDAGÓGIAI FOGLALKOZÁSOK Vagy, ha úgy jobban tetszik, múzeumi foglalkozás, élményóra. Sokak számára a múzeumpedagógiai óra nem másabb, mint egy iskolai, és a résztvevők ráadásul még „síri”, múzeumi csendre is ítéltettek. Ezzel ellentétben különleges élmény látni, ahogyan egy iskolai csoport elcsigázott arccal megérkezik a múzeumba, és a foglalkozás első tíz perce után látszik rajtuk, hogy feloldódnak, felszabadulttá, kommunikatívakká válnak. Hamar rájönnek, hogy a múzeum egy jó hely, ahol nem kell vigyázban állni, s ahol úgy szerezhetnek új információkat, hogy közben élményekkel is gazdagodnak. A pedagógusokat arra buzdítjuk, hogy keressék a múzeum szakembereit, keressék a múzeumpedagógust, hiszen együtt, közös egyeztetések során eredményesebben oktathatók a diákok. Ha bizonyos ismereteket másmás megközelítésben is megtapasztalhatnak, az csak előnyükre válik. A sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeum egy olyan vegyes profilú, gyűjteményű intézmény, ahol a tantárgyi komplexitás is megjelenik. Történelem, irodalom, művészet és természet egyaránt képviselteti magát a kiállításokban. A múzeum természettudományi tárlatában is hasonlóképpen szóba kerülhet ének-zene, irodalom, matematika egyaránt. Az Erdőjárók kalauza – Zempléni tájak természeti értékei című kiállításhoz kapcsolódó Érezd a természetet! elnevezésű múzeumpedagógiai foglalkozás a kiállítás bemutatásával indul. Lehetőség van tárlatvezetéssel tör-

ténő bemutatásra is - ha ezt nem kéri az adott csoport, egy rövid áttekintést akkor is kapnak, hogy a foglalkozás kezdetére tisztában legyenek a kiállítás témájával, tematikájával. Kis létszámú csoport esetében a foglalkozás a kiállítóterekben zajlik, nagyobb létszámú osztálynak az előadóteremben. Volt már példa iskolában, osztályteremben tartott múzeumi foglalkozásra is. A kiállítás tartalmából adódóan egy vulkánkitörés bemutatása az első szemléletes elem, hiszen az első terem a földtörténeti előszoba, ahol a környék vulkanikus kialakulását mutatjuk be a látogatóknak. A békés lávafolyam mindjárt legalább kétféleképpen mozgatja meg a diákok fantáziáját, gondolkozását. Egyrészt egy természeti erő modellezését látják, másrészt egy kémiai reakciót, melyről minden alkalommal szót is ejtünk. Ezt követően egy természeti témájú vers bemutatására is sor kerül diaképekkel illusztrálva. A beszélgetés, bemutatás folyamán a központi téma a természet és az otthon párhuzama: úgy

29

MÚZEUMPEDAGÓGIA

vigyázzunk a természetre sétáink során, ahogyan saját otthonunkra is vigyázunk. Továbbá fontos felismernie a résztvevő diákoknak, hogy minden apró élőlénynek megvan a maga helye a természetben. A foglalkozás során számos természetből származó tárgyat vesznek kezükbe a gyerekek. A kiállítás előszobájához kötődően ásványokat, kőzeteket, fosszíliákat kapnak kézbe; a kvarckristályoktól kezdve az ametiszten át levéllenyomatos kövek, obszidiánok mind tapintásra kerülnek. Feladatlapos önálló és csoportos munka, frontális közös feladatmegoldás egyaránt helyet kap a foglalkozáson. Ezek váltogatják egymást az életkori sajátosságoknak, önálló munkára való képességnek megfelelően. Közben, főként alsós korosztálynál mindig felmerül saját élmény, vélemény, melyeket megbeszélhetünk, értelmezhetünk. A konyhához kapcsolódóan fűszernövények szaglás útján történő felismerése, termések tapintása és gomba-nyomdázás kerül sorra. Érdekes módon kétféle általánosság vonható le. Az egyik, miszerint a mai gyer-

30

mekek számára egy termés kézbe vétele is élményszámba megy, az illatokat nem igazán ismerik fel. Másrészt a kisebb falvakból érkező, sokszor hátrányosabb helyzetű fiatalok otthonosabban mozognak az élőlények felismerésében. A programon az állathangok hallgatása és utánzása, a harkály fadoktori munkájának bemutatása, a békák fejlődési folyamatának nyomon követése mindmind a foglalkozás részét képezik. A kiállítótérben becslés útján kitalálhatják, mekkora a súlya egy szarvasagancsnak. A kiállított bakcsó preparátum mellett eléneklik a Csip-csip csóka című dalocskát, hiszen ennek a madárnak a vakvarjú a népi elnevezése. Mindez persze rugalmasan, az életkori sajátosságoknak, előtanulmányoknak a figyelembe vételével történik. A felsorolt lehetőségek csupán áttekintő keresztmetszetét képezik mindannak, ami szóba kerülhet a foglalkozások során. Csak a rendelkezésre álló idő és a gyerekek érdeklődése szabhat határt a témáknak. Az iskolák és osztályok tanmenetéhez igazodva, egy-egy témát kiemelve zajlik a foglalkozás menete. A foglalkozás fő céljai, hogy az egyének kedvet kapjanak múzeumba járni, a természeti foglalkozás keretében rendszerezzük az odakint szerzett tudásukat, a múzeumi óra után pedig céltudatosabban, a természet iránti fogékonysággal induljanak kirándulni. Természetesen hasonlóan interaktív és élvezetes foglalkozásokon vehetnek részt a múzeumba érkezők a többi múzeumi kiállításhoz kötődően is. Szeretettel várjuk a csoportokat kortól függetlenül a kiállításainkhoz kapcsolódó foglalkozásokra! G. N. M.

MÚZEUMI KÖZÖSSÉG 180 PERC A MAGYAR KULTÚRA JEGYÉBEN 2016. január 22. A Magyar Kultúra Napját 1989 óta ünnepeljük hazánkban. Az intézmény 2016-ban harmadik alkalommal rendezte meg ünnepi programját ez alkalomból. S bár Kölcsey Ferenc 1823-ban január 22-ei dátummal keltezte nemzeti himnuszunk befejezését, e nap mégsem csak a költeményeké, a magyar népdalé - a magyar kultúra ettől szélesebb körben értendő. Ezért vállalkozott a Kazinczy Ferenc Múzeum immár hagyományosnak mondhatóan egy olyan délelőtt megszervezésére, ahol a legkülönbözőbb témakörökben jelenik meg a magyar kultúra sokszínűsége. A program kezdetén a múzeum főosztályvezetője, Dr. Ringer István köszöntötte a megjelent általános és középiskolás diákokat, érdeklődő felnőtteket. Ezt követően egy olyan műfaj következett, mely talán a szépkorú felnőttek számára ismerős lehetett gyerekkorukból, a gyerekek viszont érdekes újdonságként tekintettek rá.

nek bemutatása következett. Nyiri Péter irodalomtörténész, A Magyar Nyelv Múzeumának főosztályvezetője Szójátékok, szóörömök címmel a magyar nyelv adta lehetőségeket kihasználva humort csempészett a délelőtti programba. Nincs más olyan nyelv a magyaron kívül, amelyben a szójátékok ekkora tárházával rendelkezhetünk, mint ahogyan ezt az alábbi kérdés is mutatja: Mi nyílik meg a magyar újságírók előtt? – Az ajtószabadság. Ezt követően két előadás erejéig ízelítőt kaphattunk Zemplén élővilágából, kapcsolódva a nemrégiben nyílt új kiállításhoz, az Erdőjárók kalauzához.

Lontay László természetvédelmi őr (Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Zempléni Tájvédelmi Körzet) a Zemplén erdeiben előforduló farkasok és hiúzok életébe nyújtott betekintést. Hegyessy Gábor biológustól pedig megtudhattuk, mik azok az ásatag virányok (nagyon régi növénymaradványok, fosszíliák). A délelőttöt záró előadást Remeczki Imre középiskolai tanártól hallhattuk, aki a sárospataki Árpád Vezér Gimnáziumból érkezett és Thököly Imre kalandos pályáját ismertette. A délelőtt folyamán a színes program-csokron való részvétellel közel 300-an ünnepelték a Kazinczy Ferenc Múzeumban a Magyar Kultúra Napját. G. N. M.

POLGÁRMESTERI FOGADÓÓRA 2016. február 8.

Egy papírszínházi előadás keretében A Méhkirálynő című tanító jellegű mesével varázsolta el a jelenlévőket Dankó Alíz, a Rongykutya Könyvesbolt vezetője. A mese után éles váltással Karinthy Frigyes költői világából adtak ízelítőt a helyi Kossuth Lajos Gimnázium diákjai. A program alcímének adhattuk volna az Édes, színes magyar nyelvünk meghatározást is, hiszen a versek után A méhek élete – Hogyan készül a méz? címmel tartott előadást Obráz Zsolt méhész. A méhek fullánkjától sokunk tart, az előadáson azonban megtudhattuk, hogy milyen hasznosak ezek a rovarok, milyen eszközöket használnak a méhészek, melyek a méz jótékony hatásai, továbbá azt is, hogy milyen finom a méz. Ezt napraforgó méz kóstolása útján minden jelenlévő tapasztalhatta. Az édesség után anyanyelvünk sokszínűségé-

A Petőfi Irodalmi Múzeum – Kazinczy Ferenc Múzeum a 2016-os évben több esemény számára szolgált helyszínként. Az Erdőjárók kalauza – Zempléni tájak természeti értékei című állandó kiállítás nappalija különleges színtere volt a Zemplén Televízió Fogadóóra című műsorának. A Szamosvölgyi Péterrel, Sátoraljaújhely város polgármesterével készült beszélgetést 2016. február 8-án forgatták múzeumunkban. K. J.

31

MÚZEUMI KÖZÖSSÉG TERMÉSZETISMERETI NAP 2016. március 5.

A MAGYAR KÖLTÉSZET NAPJA 2016. április 13.

Egy márciusi szombati munkanap adta az ötletet és lehetőséget a múzeum számára, hogy non-stop természetismereti délelőttöt szervezzen.

Folytattuk azt a hagyományt, miszerint neves újhelyi személyeket hívunk meg a Magyar Költészet Napja alkalmából, hogy mutassák be kedvenc költeményüket.

Három témában tartott előadást és vetített képeket Gécziné Nagy Mária múzeumpedagógus. Elsőként Zemplén madárodúinak élővilága volt a téma, ezt követték Zemplén élőlényei, majd a denevérek bemutatása. Minden témához egy-egy vers felolvasása adta meg a hangulatot. Érdekességképpen, illetve az Erdőjárók kalauza című kiállítást bevonva modellezett vulkán-kitöréssel indult mindhárom előadás. Nagy volt az érdeklődés a program iránt. G. N. M.

A hölgyeket Kispál Józsefné, a Kossuth Lajos Gimnázium tanára, Nagyné Szentesi Mónika, a Sátoraljaújhelyi Városi Könyvtár igazgatónője és Kassai-Balla Krisztina, a Zemplén Televízió szerkesztője képviselte. Számukra kedves verseket mutattak még be Kádár Ferenc református lelkész, Dombóvári János, a Lavotta János Művészeti Intézmény igazgatója és Farkas Szabolcs, a Járási Hivatal vezető-helyettese. A program különlegessége, hogy főként olyan személyektől hallhatják a verseket a vendégek, akiket hétköznapi életükben nem erről az oldalukról ismernek. Ringer István régész, múzeumigazgató köszöntötte a megjelenteket kedvenc költeményével. G. N. M.

KOSSUTH STAFÉTA 2016. április 9. 2016. április 9-én a Petőfi Irodalmi Múzeum – Kazinczy Ferenc Múzeum négy munkatársa - Kovács Judit, Simon Erika, Ringer István és Homonna László – először vettek részt a hagyományosan Sárospatak és Sátoraljaújhely között megrendezésre kerülő Kossuth Staféta amatőr futóversenyen. A múzeum aktív közéleti szerepvállalását reprezentálni hivatott vállalkozás során a 12,5 km távot együttesünk négyes váltóban teljesítette. A 2016-os versenyre 98 egyéni versenyző és 64 csapat nevezett be. A Kazinczy Ferenc Múzeum „Gyepormányosai” bronzérmet szereztek vegyes váltóban. K. J.

32

MADARAK ÉS FÁK NAPJA 2016. május 10. 1902-ben Chernel István ornitológus szervezte meg először Magyarországon a Madarak és fák napját, hogy

MÚZEUMI KÖZÖSSÉG különböző rendezvényekkel, megemlékezésekkel a társadalom, különösen az ifjúság természetvédelem iránti elkötelezettségét kialakítsa. Múzeumunk immáron hagyományos módon, 2016-ban is kapcsolódik az országos programokhoz, rajzpályázattal megszólítva Sátoraljaújhely és környéke óvodásait. Az emléknapon került sor a rajzpályázat természetképes vetítéssel egybekötött ünnepélyes eredményhirdetésére, a délután során pedig Gécziné Nagy Mária ismeretterjesztő előadására Zemplén madárvilága címmel. G. N. M.

MÚZEUMOK MAJÁLISA 2016. május 21-22. Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum és Múzeumkert A hazai múzeumok legjelentősebb éves seregszemléjén második alkalommal vett részt intézményünk. A 40 ezer látogatót vonzó, egyedülálló kulturális fesztivál több mint 120 hazai múzeumnak nyújt lehetőséget a bemutatkozásra, programkínálatuk ismertetésére. Az MNM a régvolt 19. századi majálisok szellemét, atmoszféráját

élő vízi rovarokat Hegyessy Gábor biológus kollégánk segítségével: csíborok, vízi skorpiók, búvárbogarak, vízi poloskák és szitakötő lárvák tanulmányozására nyílt lehetőség. A Múzeumok Majálisán került kihirdetésre Az év kiállítása – 2015 pályázat végeredménye. Múzeumunk az Erdőjárók kalauza – Zempléni tájak természeti értékei című, új állandó kiállítással nevezett a 15 pályázót felvonultató mezőnybe, s jutott a 6 kiállítást magában foglaló második körbe. A rangos versenyen kiállításunkat „emberközeli, látványos, igazi oktató, szórakoztatva tanító” jellege miatt oklevéllel tüntették ki. R. I., K. J.

idézte meg, elmerülve az elegancia, az illúziók, és a jelmezbálok világában. Felnőtt és gyerekprogramok, előadások, koncertek, meglepetés produkciók színesítik a programkínálatot. Az ICOM Múzeumi Világnapjához kapcsolódó rendezvény 2016-os jelszava: Múzeumok és kultúrtájak. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy a múzeumok ma regionálisan az értékmentő, kulturális, oktató és szórakoztató feladatok legteljesebb ellátását végzik. A kiírás szellemében a Kazinczy Ferenc Múzeum a „majálison” rendhagyó múzeumpedagógiai foglalkozásokkal mutatta be a vizes élőhelyek és az erdei avarlakók változatos világát. Az érdeklődők gombanyomda segítségével ismerkedhettek meg a legfontosabb eredi gombákkal, szaglással tehettek kísérletet különböző fűszernövények felismerésére, tapintással határozhatták meg az egyes termésféleségeket, s játékos feladatok során tudhatták meg a nyelvújítás előtti rovarneveket. A kézműves műhelyben a fiatalabb generációkat mozgatható szárnyú papír katicák, denevérek és baglyok készítésére invitáltuk. A bátrabbak közelebbről is szemügyre vehettek

33

MÚZEUMI KÖZÖSSÉG MAGYAR TERMÉSZET NAPJA 2016. május 24. Magyarország három legnagyobb természeti civil szervezete, a WWF Magyarország, a Magyar Természetvédők Szövetsége és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület kezdeményezésére, széles körű társadalmi támogatással jött létre 2015-ben a természeti értékek és erőforrások védelmezésének napja, melyhez az érdeklődők csatlakozhattak múzeumunkban.

Sátoraljaújhely és környéke oktatási intézményei számára rajzpályázatot írt ki múzeumunk, a téma iránt érdeklődő látogatóinkat pedig egy „mini konferenciával” vártuk. Szél Győző, a Magyar Természettudományi Múzeum főmuzeológusa Famatuzsálemek címmel tartott ismeretterjesztő előadást, ezt követően Soltész Róbert, a Magyar Madártani Egyesület madarásza madárvilágunk változatosságáról beszélt, majd Varga Torda, az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont PhD hallgatója a gombák evolúciójáról bővítette a jelenlévők ismereteit. G. N. M.

RÉGÉSZET NAPJA 2016. május 27-28.

Ez a kérdés talán a legizgalmasabb a régészetben, vagyis, hogy milyen jelek, adatok alapján tudják a régészek, hogy a föld alatt leletek rejtőznek? Május 27-én Ringer István régész, a Petőfi Irodalmi Múzeum – Kazinczy Ferenc Múzeum igazgatója Tudatosság, vagy vakszerencse? Lelet felderítési módszerek kezdetektől napjainkig címmel tartott előadást az érdeklődő diákoknak, akiknek arra is nyílt lehetőségük, hogy kézbe vehessenek középkori leleteket.

Homonna László kollégánk segítségével a fémdetektorok működését a gyakorlatban bemutatva az udvaron elásott, rejtett kincseket kutattak szorgosan és fáradhatatlanul a fiatalok. A kitartó kis „régészek” jutalma egy-egy apró édesség volt. Mindezek mellett a Kazinczy Ferenc Múzeum Egy eltűnt vár nyomában című állandó kiállításában felállított óriás malomjátékot is birtokba vehették a játékos kedvű látogatók. R. I.

ÚJHELYI KÖNYVÜNNEP 2016. június 10. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése 2016-ban 87. alkalommal szervezte meg az Ünnepi Könyvhetet, melyhez a 2001-es Olvasás Éve óta 15. alkalommal kapcsolódtak hozzá a Gyermekkönyvnapok.

A Magyar Régész Szövetség 2016-ban is meghirdette a Régészet Napját, melynek központi mottója: „Honnan tudjuk, hogy hol kell ásni? – Honnan tudjuk, hogy ott kell ásni?”

Az országos rendezvény sátoraljaújhelyi programjai a Kazinczy Ferenc Társaság szervezésében valósultak meg a Rendezvénytéren.

34

MÚZEUMI KÖZÖSSÉG Pénteken 14 órától a közgyűjteményekkel és könyvműhelyekkel nyílt lehetőség megismerkedni Sátoraljaújhelyen. A Petőfi Irodalmi Múzeum – Kazinczy Ferenc Múzeum a kiadványok és könyvek mellett foglalkozásokkal, játékokkal és megvásárolható ajándéktárgyakkal is várta a kicsiket és nagyokat egyaránt. A múzeumban időszakosan vendégeskedő A megmozdult szótár – Weöres Sándor című kiállítást népszerűsítendő, az informatikai játékokból álló installáció részét képező beszélő gyümölcsöket is kézbe lehetett venni a múzeum standjánál - ezek mozgatás hatására egy-egy gyümölcsverset ’szavaltak’ az érdeklődőknek. K. J.

HARMADIK NYELVÉSZTÁBOR 2016. június 15-17. Múzeumunk a széphalmi Magyar Nyelv Múzeuma mellett harmadik alkalommal adott helyszínt a Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda által szervezett nyelvésztábornak.

Balázs Géza nyelvésszel az élen olyan szakemberek érkeztek hozzánk, akik a magyar nyelv ügyének, irányításának vezető szereplői. A szavak emberei az előadások közbeni kikapcsolódásként megtekintették a múzeum kiállításait, kirándultak. Az előadások sorában hallhattak a résztvevők a jogi nyelvről. Vannak olyan nyelvész szakemberek, akik azzal foglalkoznak, hogy érthetőbbé szövegezik át a jogi iratokat. Egy másik előadás során a számítógépes játékok nyelvezetével ismerkedhettek a hallgatók, tesztelhették, hogy mennyit értenek belőle. Szóba került a nyelvtantanítás tízparancsolata is. G. N. M.

MÚZEUMOK ÉJSZAKÁJA 2016. június 25. 2016-ban a Múzeumok éjszakájának országos tematikájából a „hősöket” emelte ki a múzeum kollektívája, és tűzoltós múzeumok éjszakáját szervezett.

Sátoraljaújhely város hivatásos tűzoltóállománya örömmel fogadta a felkérést erre a programra, bár ők maguk nem érzik magukat hősöknek, csak teszik a dolgukat.

A kapunyitásra érkezők az Ütős Ötös hívogatóját hallgatták. A nevével ellentétben négytagú ütőhangszeres csapat a helyi Lavotta János Zeneiskola növendékeiből és tanárából áll. A hívogatón kívül az este folyamán még közel egy órás ütemes programmal bilincselték le a jelenlévők figyelmét. Az estére érkezőket Dankó Dénes alpolgármester köszöntötte, és ezzel megnyitotta a múzeum kapuját. A köszöntőn jelen volt Ringer István múzeumigazgató és Bodnár Attila tűzoltó parancsnok-helyettes. A köszöntőt követően a helyszínen lévő tűzoltó-autók szirénái is jelezték, hogy kik a kiemelt szereplői-vendégei a programnak.

A rendezvény hangulatáról a Baltazar Zenekar gondoskodott - két alkalommal lépett fel az este folyamán. Egyszer énekes-népzenei produkcióval, másodszor az éjszakai Szent Iván éji tűzugrás alkalmával, amikor táncra és tűzugrásra invitálták a vendégeket. Ezt követően az előadóteremben vetítettképes előadáson vehettek részt az érdeklődők, főként gyerekek. A Bőregerek a múzeumban című előadás témája az idei év emlősállatai, a denevérek voltak. Az előadó Géczi István volt, az Abaúj-Zemplén Értékeiért Közhasznú Egyesület tagja. A tüzes este fénypontja a Tűzlovagok Tűzzsonglőr Társulat előadása volt, mely nagy érdeklődésre tartott számot. Zenei aláfestéssel kísért produkciójuk ámulatba ejtette a közönséget.

35

MÚZEUMI KÖZÖSSÉG A Rabomobil szintén közlekedett ezen az éjszakán, mellyel a sárospataki MNM Rákóczi Múzeumába is átmehettek a vendégek. Az este kísérőprogramja erdőjárós játszóház volt, ahol mozgó szárnyú állatokat lehetett készíteni: denevért, baglyot.

Az este folyamán a tűzoltóké volt a főszerep. A múzeumba érkező vendégek tűzoltó-felszereléseket tekinthettek meg, sőt, fel is próbálhatták azokat. A múzeum mélypincéjében gázmaszkban, védőfelszereléssel és tűzoltó-kísérettel barangolhattak kicsik és nagyok egyaránt.

Éjfélkor a hagyományosnak mondható elemlámpás tárlatvezetésekre került sor, melynek elnevezése Éjszaka a múzeumban. A nagy érdeklődésre való tekintettel két elemlámpás tárlatvezető is elindult két nagy csoporttal, hogy bebarangolják a múzeum kiállításait.

Megtapasztalhatták, hogy milyen nehéz a felszerelés, és mennyire nehéz sötét, ismeretlen helyen tájékozódni. A hátsó udvarban tűzoltó szerkocsi várta a vendégeket, melyet kívülről-belülről meg lehetett tekinteni felszerelésével együtt. Minden múzeumok éjszakája-résztvevő egy tányér tűzoltó-gulyáslevessel csillapíthatta éhségét. Az étel elkészültében a sátoros hangulat megteremtésétől a hagymapirításon keresztül a tálalásig mindent a tűzoltók végeztek. A tűzoltó-gulyásleves elnevezésről, illetve más hivatásbeli kérdésekről minden egyenruhás résztvevő készséggel adott felvilágosítást.

A program szervezése és lebonyolítása során 2016-ban is élt az együttműködés A Magyar Nyelv Múzeuma, a Börtönmúzeum és a Kazinczy Ferenc Múzeum között. Közös kedvezményes belépőjegyet vásárolhattak a múzeumlátogatók, melynek felmutatásával ingyenesen utazhattak a gumikerekes kisvonattal, a Futrinkával.

36

A Múzeumok éjszakájának programjairól, résztvevőiről a Zemplén Televízió és az Európa Rádió is híradásokat készített. A Múzeumok éjszakája programon a Kazinczy Ferenc Múzeumban több mint 400 fő vett részt G. N. M.

MÚZEUMI KÖZÖSSÉG ERDŐJÁRÓ FUTRINKA SZÁGULD 2016. július 14. A Zemplén Tourinform irodával közös szervezésben tartottunk egy múzeumi tárlatvezetést, amelynek folytatásaként a Sátoraljaújhely város kultúrájának szolgálatában álló gumikerekes kisvonatra szállva a résztvevők a Bodrog partjára tettek kirándulást.

A múzeum Erdőjárók kalauza – Zempléni tájak természeti értékei című kiállítás bemutatásában is a környék vizes élőhelyei domináltak, számos látványos és elgondolkodtató példát elővezetve a terepi tartózkodáshoz. A kiállítótérben, majd a „száguldó” Futrinkában mikrofonos tájbemutatással a helyszínig, a Felsőberecki révhez vezető útig kaphattak ízelítőt a legkülönbözőbb korú résztvevők a napjainkban látható valóságos táj természetes kialakulásáról, sajátosságairól valamint a több száz éve zajló emberi környezet-átalakító tevékenységről. Mai korunkban természetesnek vesszük a gátak közé szorított Bodrogot, de ez csupán az utóbbi évszázadban vált

megszokottá. A 19. század végén Széchenyi István személyesen járt Zemplénben, hogy a Tisza-szabályozó társaság munkáját előmozdítsa. Zemplén megye tiszti főorvosa, Dr. Chyzer Kornél egyik visszatekintésében (1905) így fogalmazott: „A délkeleti lapály a Bodrogköz számos tavával és mocsarával a vízi növények kitűnő termőhelye volt. Meg kell mondanom, hogy csak volt, mert a Tisza, a Bodrog és a Latorcza szabályozása, a tavak és erek lecsapolása annyira megváltoztatta ezen vidék jellegét, hogy a

hol 100 holdnál nagyobb tónak sásos, rakottyás vizében még 20 évvel ezelőtt vízi növényeket gyűjtöttem, a hol a vadliba és kócsag fészkelt, ott ma a legszebb búza és tengeri terem s a jövő füvésze nyomát sem fogja találni az általam ott gyűjtött növényeknek.”

Az Emese-liget, amely a folyó jobb partján, a berecki révtől majdnem a hídig húzódik, ritkaság. Az ártéri területen összefüggő ligeterdő és legelő, később kaszálóterület működött, melyet az áradások rendszeresen látogattak, nem kedvezett a mezőgazdasági művelésnek. A vízparthoz közel idős fűz- és nyárfák adtak árnyékot az alatta dúsan tenyésző hamvas szedernek, számos más cserjének. A meredek, homokos és agyagos partoldal számos horgásznak vált kedvelt területévé, főleg, akik jól viselték a májustól szeptemberig nyüzsgő vérszomjas szúnyogok zaklatását. Egy időben a hivatalosan Galambos, Vinyik-dűlő nevű részeket Szúnyog-szigetnek

nevezték. Nem véletlenül. A táj rétfoltokkal tarkított puhafás ligeterdő, egykori holtmedrek kiszáradt, de még észlelhetően nádas, gyékényes, magassásos zsombékosait észlelheti, aki benne közlekedik. Nem könnyű benne haladni, útjairól nem érdemes letérni. Mégis láthatjuk a régi táj kedves madarait, a gólyákat, őzeket, mezei nyulakat, mert a változatos élőhely-mozaik odavonzza őket is. Ottjártunkkor zöld küllővel és fürge gyík csemetével is találkoztunk, kóstolhattuk a hamvas szeder néhány érett termését is. A kocsányos tölgy levelein gubacsok nőttek, a rét füvei között sáskák kereplése szólt. A rövidke séta alkalmával az élővilág igazi ritkaságai, védett növények

37 35

MÚZEUMI KÖZÖSSÉG és rovarok nem kerültek szemünk elé, de ismertek a Bodrog partjáról. A nyári tőzike májusban, a tiszaparti margitvirág ősszel virágzik. A mezei, ragyás és szárnyas futrinkák éjjel mozognak, a díszes nyárfacincér ugyancsak rejtőzik nappal. A skarlátbogár ősztől tavaszig repül, egyébként fakéreg alatt él, a szagos pézsmacincér pedig jobban szereti a fűzfák koronáját, csak ritkán jön le az emberek szintjére. A hamvas szedren vadászó, országosan ritkának számító lomha szöcskék nyár végére fejlődnek ki, vigyáznak magukra.

A bodrogmenti táj képét a hagyásfás legelő sajátságai határozzák meg: árnyékot adtak a réteken tartózkodóknak, állatnak és pásztornak egyaránt. Napjainkban nem legelnek már szarvasmarhák itt, de a kaszáló füve, amely itt zöldebb, érdemes a begyűjtésre, elszállításra. A ma már mesterségesen fenntartott tájképet a hely gazdálkodója, Pál Gyula tartja fenn, s ő adta a területen is olvasható nevét: Emese-liget. Valóban mesés vidék.

38

A változó időjárás hol napos, hol borús arcát mutatta, de kellemesnek volt mondható. A délutáni nap fénye érdekes színeket varázsolt a napraforgók közötti vörös tölgyes fasoron át a rövid gyaloglás után visszaérkező kirándulók elé. A 2016-es évben további három hasonló ismeretterjesztő túra követte ezt az első kezdeményezést. H. G.

MÚZEUMI KÖZÖSSÉG SZÍNES ZENEI KAVALKÁD 2016. augusztus 20. „A Budafoki Dohnányi Szimfonikus Zenekar tagjaiból álló Color Quartet egy éveken át tartó közös muzsikálás és barátság esszenciája. Repertoárjuk igen gazdag, klas�szikus zenén túl könnyűzenei feldolgozásokat is játszanak. Műsorukon egyaránt szerepel a jazz, popzene, operett, filmzene, valamint slágerek, örökzöldek, közismert dallamok.” (Zempléni Fesztivál Programfüzet 2016.)

Mese-nézés és olvasás egyaránt megfért egymás mellett a napi programban. A Levéltárat is megtekintettük a gyerekekkel, ahol Dobó István végrendeletét láthatták testközelben. Minden egyes napnak egy adott kiállítási téma adta meg a fő vázát, így volt Kazinczy-nap és Erdőjárós nap is. A régészeti napon az udvaron berendezett ásatási területen érezhették át a rátalálás örömét. G. N. M.

Múzeumunk a tavalyi évet követően 2016-ban újra programhelyszíne lehetett az immáron negyedszázados Zempléni Fesztivál egyik zenei eseményének. Ezúttal a Budafoki Dohnányi Zenekar állandó tagjaiból szerveződött vonósnégyes, a Color Quartet hölgytagjait – Bánhegyi Tünde I. hegedű, Kalmus Boglárka II. hegedű, Kusz Viktória brácsa, valamint Garami Eszter cselló – köszönthettük múzeumunk hangulatos belső udvarán. A zenekar – melynek tagjai a nem csak zenéhez értő egyik kritikusuk megállapítása szerint említésre méltóan gyönyörűek – klasszikus és népszerűbb dallamokból összeállított másfél órás koncertprogrammal okozott maradandó élményt a több, mint százfős közönségnek. Köszönettel tartozunk a Zempléni Fesztivál szervezőgárdájának, reméljük, jövőre ismét találkozunk! R. I.

KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG NAPJAI 2016. szeptember 17-18. 1984-ben, Franciaországban indult útjára a Történelmi Műemlékek Nyílt Napja elnevezésű kezdeményezés, melynek célja a nagyközönség előtt általában zárva tartó műemléképületek szakszerű vezetéssel kísért bemutatása volt. A nagy sikerű kezdeményezéshez utóbb számos európai ország, 1990-től Magyarország is csatlakozott – Kulturális Örökség Napjai címmel. A rendezvény alapfilozófiája, hogy a polgárokban erősödjön a kulturális örökség megóvásának igénye, hiszen csak azt tudjuk szeretni, aminek az értékeit jól ismerjük, s amit ismerünk és szeretünk, arról gondoskodunk is.

MÚZEUMI NAPKÖZI 2016. augusztus 22-26. A 2016-os éven egy számunkra is újszerű lehetőséggel álltunk elő. Az augusztusi múzeumi napközi megszervezésével azon családok számára szerettünk volna segítséget nyújtani, akik az iskolaév kezdése előtt ráhangolódó, tartalmas elfoglaltságot szántak gyermekeiknek. Tíz alsó tagozatos gyermek részvételével játszottuk végig az öt napot. A táborosok bebarangolták az egész múzeumot, közben szórakoztak, információkat szereztek, megismerkedtek a múzeum gyűjteményével, dolgozóival, az itt folyó munkával. Jutott idő a kikapcsolódásra is kreatív játszóház, játszótér, és az elmaradhatatlan legózás keretében.

Ennek a gondolatnak a jegyében csatlakozott a PIM Kazinczy Ferenc Múzeum is az országos rendezvénysorozatoz, két kevéssé ismert helyi épített örökségi emléket bemutatva az érdeklődőknek. Szeptember 17-én, pénteken az 1913-14-ben felépült, a maga nemében or-

39

MÚZEUMI KÖZÖSSÉG

szágosan egyedülálló szecessziós emléket, a sátoraljaújhelyi Állami Közpincét – helyi elnevezésben a Bortemplomot – ismerhették meg az érdeklődők. A közel százfős közönségnek Jósvainé dr. Dankó Katalin, a sárospataki Rákóczi Múzeum nyugalmazott igazgatója, régész, műemléki szakmérnök, a Bortemplom kutatója a helyszínen tartott átfogó építéstörténeti ismertetést, majd kalauzolta a hosszú évek óta zárva tartó épületben a kíváncsi érdeklődőket. Az eredetileg 37 ágból álló, hordógőzölővel, palackmosóval, csomagolóval és 400.000 darabos palackraktárral ellátott óriási pince bebarangolását kö-

40

vetően a felső szinteken lévő borkóstoló termeket, felügyelői és pincemesteri lakásokat, irodákat tekinthették meg a program látogatói. Bízunk abban, hogy a városi önkormányzat turisztikai fejlesztési terveiben komoly hangsúllyal felkarolt, páratlan értékű emlék néhány éven belül ismét régi fényében ragyoghat majd. Másnap, szeptember 18-án az újhelyi vár került a figyelem középpontjába. A téma azért is aktuális választásnak bizonyult, mert éppen ekkortájt fejeződött be a számos új eredményt hozó, hat héten keresztül tartó régészeti feltárás. A múzeumban tartott előadáson a feltárás vezetői, Hegyi Dóra és Ringer István régészek mutatták be a legújabb leleteket, majd ezt követően az ásatási helyszínen, a Várhegyen az idén feltárt épületmaradványokat. Az idei ásatás azért is különleges, mert pályázati forrás híján az ELTE Régészettudományi Intézetének és helyi civil, valamint önkormányzati összefogásnak köszönhetően zajlott a feltáró munka. A 2016-os Kulturális Örökség Napjai programsorozat központi mottója az „örökség és közösség” volt. Az újhelyi vár jó példa arra, hogy egy, a helyiek körében mind jobban megismert műemlék miként válhat közösségteremtő erővé, s állíthat maga mögé önzetlen segítőket. R. I.

MÚZEUMI KÖZÖSSÉG MÚZEUMOK ŐSZI FESZTIVÁLJA 2016. szeptember 26 - november 10. Ehhez az országos programsorozathoz történő csatlakozás változatos programlehetőségeket kínált a múzeum iránt érdeklődők számára. Tíz nagy tematikai egység közül a Kazinczy Ferenc Múzeum négyhez csatlakozott. A legnépszerűbb a Rejtély a múzeumban című volt, amely során a csoportok egy feladatlap kérdéseire keresték a válaszokat a múzeum (majdnem) teljes területén. A feladatok nagyrészt informatív, ismeretterjesztő jellegűek voltak. A kezdő betűrejtvény szövege az év élőlényeire vonatkozott. A padláson denevéres keresztrejtvény megoldása volt a feladat. A régészeti kiállításban középkori cserépedény-kirakó elemeit kellett helyükre illeszteniük a gyerekeknek. A pince bátorságpróba helyszínéül is szolgált. Azon túl, hogy az odalenn látott tárgyakat emlékezetből fel kellett sorolniuk, a teljes sötétséget és a teljes csendet is megtapasztalhatták a résztvevők.

nőttek számára a kocka-origami jelentett kihívást. Kísérőprogramként legó, őszi termések, levelek, a terráriumi rovarok megtekintése, keksz és limonádé várta a vendégeket. Több generáció közös élményeket szerezhetett a program által. Az Utazó múzeum keretében a Zsólyomkai nyitott pincék elnevezésű programon mutatkozott be a múzeum egy sátorban kitelepülve. A sátorhoz érkezők információkat kaptak a múzeum kiállításairól, gyűjteményeiről és programjairól. Szintén az Utazó múzeum keretin belül lehetőség nyílt az iskolák számára, hogy osztálytermükbe hívják Gécziné Nagy Mária múzeumpedagógust, és saját környezetükben vehessenek részt az Erdőjárók kalauza – Zempléni tájak természeti értékei című kiállításhoz kötődő Érezd a természetet! elnevezésű foglalkozáson. G. N. M.

ÁLLATOK VILÁGNAPJA 2016. október 4. Ezen a napon összesen 250 fő diák érezte fontosnak, hogy még többet halljon az állatokról, azok fontosságáról. Minden múzeumba érkező csoport először egy már klasszikusnak számító diafilmet nézhetett meg, mely Fazekas Anna Öreg néne őzikéje volt. Ezt követően az őszi hangulat jegyében mindenki egy sünit készített, melyet színes levélkékkel díszíthetett és hurkapálcikára ragaszthatott.

A másik tematikai program a Márton napi ez+az volt. Ennek során először Forrásy Csaba természetfotós képeiből készült természetfilmet tekintettek meg a múzeumba érkező csoportok. A kisebbek egy rövidebb, denevérekről szólót, a nagyobbak az évszakok változásiról készültet. Ezt követően a novemberi hangulathoz illően fekete cicát készítettek papírtányérból díszítőelemek felhasználásával. A munka végeztével májkrémes falatkákkal és limonádéval vendégeltük meg a gyerekeket. A rendezvény célja az volt, hogy a résztvevők ráérezzenek arra, hogy az aludni készülő természet, a borongós időjárás apró szépségeit is észre tudják venni. Az Éjszaka a múzeumban elnevezésű program az őszi szünet idején, esti lehetőségként várta a családokat. Kezdésként Dankó Alíz mutatott be a Rongykutya Papírszínház keretében meséket, melyek meghallgatása után az előadó kérdései irányították a mesék feldolgozását. Megbeszélték azok erkölcsi értékeit. Mivel nagy volt a program iránti érdeklődés, két részletben történt mind az elemlámpás tárlatvezetés, mind pedig a játszóházas foglalkozás. A játszóház keretében őszi esernyős ajtódíszt, sünit készíthettek a kisebbek. A nagyok és fel-

Az udvaron egy igazi, élő kismalac várta, hogy szemügyre vegyék. Ennek az átfogó, színes programnak a keretében hallhattak a gyerekek a környezetünk élőlényeinek a fontosságáról, hogy mindennek megvan a maga helye a világban. A felelős állattartás is szóba került, amikor mindenki kismalacot szeretett volna otthonra. A babusgatás mellett azonban a pirkadatkori napi első étkezés is hozzátartozik egy állat ellátásához. Ez már annyira nem volt vonzó a fiatalság körében. A program teljességéhez tartozott az Erdőjárók kalauza című kiállítás megtekintése is. G. N. M.

41

MÚZEUMI KÖZÖSSÉG E. CSORBA CSILLA KÖSZÖNTÉSE 2016. december 2. 2016. december 2-án a Kazinczy Ferenc Múzeumban rendezett ünnepségen köszöntöttük az év végén nyugdíjba vonuló E. Csorba Csilla főigazgató asszonyt.

Sátoraljaújhely Város Önkormányzata nevében Szamosvölgyi Péter polgármester, az újhelyi tagintézmények nevében pedig Ringer István és Nyíri Péter főosztályvezetők köszönték meg a közös munkát a PIM leköszönő főigazgatójának. E. Csorba Csilla tanulmányait az ELTE BTK-n folytatta történelem-francia szakon, később művészettörténész diplomát is szerzett. A Petőfi Irodalmi Múzeumban a segédmuzeológusi állástól a főigazgatói beosztásig jutott. Tudományos kutatásait, publikációit a 19-20. századi irodalom, művelődés-művészet-fotótörténet körébe tartozó témákból írta. Itthon és külföldön (Caen, Párizs, Washington, Milánó, Dortmund, Bécs, Berlin) több tucat kiállítást rendezett. A Petőfi Irodalmi Múzeum vezetését tizenegy éven keresztül látta el, több állami és civil szervezettől kapott kitüntetés birtokosa. Igazgatása alatt az intézmény kimagasló eredményeket ért el: ezt a látogatottsági adatok, a szakmai díjak, kitüntetések is visszaigazolják. A múzeum nemcsak interaktív kiállításai által vált ismertté, hanem azáltal is, hogy széles közönséget tudott megszólítani, a klasszikus, de a kortárs irodalom híveit is. Főbb művei: Baráti emlékül Jókai Mór – Jókai Mór összes fényképe. (1981), Magyar fotográfusnők 1900-1945, (2001), Székely Aladár – A művészi fényképész 1870-1940, (2003), Máté Olga fotóművész. – Nagy asszonyi dokumentum (2006), Ady, a portrévá lett arc. – Ady Endre összes fényképe(2008). „Az író, akár élő vagy holt, számára fontos, hogy alkotásait szeressék, gondoskodással vegyék körül, vigyázzanak rá, megfelelő terepet adjanak megjelenésének. Ehhez igyekszem hozzájárulni azzal a komplex gépezettel, amit az irodalmi múzeum a mai világban nyújtani tud.” A Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója 2017. január 1-től Prőhle Gergely lesz. R. I.

42

ERDŐJÁRÓK KALAUZA SZÜLETÉSNAP 2016. december 8. December 8-án töltötte be első „életévét” az Erdőjárók kalauza – Zempléni tájak természeti értékei című állandó kiállítás. Ebből az alkalomból ünnepélyes gyertyafújásra hívtuk a látogatókat. Két olyan általános iskolai osztály érkezett meghívásunkra, akik idén nagyon aktívak voltak, többször is részt vettek múzeumi programjainkon. Nekik, előttük elevenítettük föl képekben, hogyan is épült a kiállítás. A képes emlékek után Hegyessy Gábor, a kiállítás kurátora fújta el a gyertyát a csokoládétortán, melyből aztán 169 fő falatozhatott. A program zárásaként a kiállítás megtekintése, és a hozzá kapcsolódó feladványok megoldása következett. Erre a napra néhány állatpreparátum Mikulás-sapkát öltött, az óvodások mindeközben pedig a múzeum karácsonyfáját is feldíszítették. G. N. M.

LUCA NAPI ÜNNEPI RÁHANGOLÓDÁS 2016. december 13. Ez a nap remek alkalom a karácsonyi ráhangolódásra. A programra érkezők számára régi karácsonyi mesék megtekintésével alapoztuk meg a hangulatot. Füles Mackó, Frakk és A nagy ho-ho-horgász ünnepi készülődését bemutató epizódokba pillantottak be. Ezt követően a kisebbek karácsonyi kifestőket színeztek, a nagyobbak hóembert, karácsonyi baglyot, angyalkát készítettek. Karácsonyi témájú mesekönyvek vártak arra, hogy belelapozzanak, beleolvassanak. Az este folyamán nagyszülők, szülők és gyerekek egyaránt bekapcsolódtak a kézműveskedésbe. Előkerült egy hangszer is: citeramuzsika és énekszó zárta a Luca-napi játszóházat. G. N. M.

ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁSAINK: A SZÉP ÉS A JÓ - KAZINCZY ÉS A MŰVÉSZETEK Kovács Ida A kiállítás bemutatja a különféle irodalmi műfajokban alkotó, de leginkább nyelvújítóként és irodalom-szervezőként ismert Kazinczy Ferenc gondolatait a művészetek egyes területeiről és az általa kiemelkedőnek tartott műalkotásokról. A szobrászatot, festészetet, könyvtervezést, zenét, színházat, építészetet, kertépítést, belsőépítészetet, életmódot, ruhaviseletet bemutató tematikus terekben elhelyezett műtárgyakat Kazinczy kommentárjai kísérik. A 150 műtárgy között azok a festmények és szobrok is szerepelnek, amelyeket a szenvedélyes gyűjtő és műkedvelő egykor megcsodált. Megtekinthetők a jeles pályatársakról készült portrék, családi képek, városképek, bútorok, relikviák, folyóiratok, első kiadású könyvek, valamint az író rajzai, autográf kéziratai.

Az érdeklődő megismerkedhet Kazinczy irodalmi és művészeti ízlésével, művelődési programjával, miközben áttekintést kaphat a korszak meghatározó irodalmi-közéleti eseményeiről. A kiállítótérben rekonstruáltuk az író dolgozószobáját, berendeztünk egy metszetboltot és egy vetítőhelyiséget. A látványt különlegessé teszi a 3D-technikával körbejárható széphalmi Kazinczy-ház. A nyelvújítás témájához kidolgozott interaktív nyelvi játékok, számítógépes kvízek és kivetítők segítenek abban, hogy olyan színes, vizuális és audiovizuális világ fogadja a látogatót, amely kielégítheti mind az interaktivitást igénylő diákok, mind az elmélyült ismeretekre vágyó felnőttek kíváncsiságát, tudásvágyát.

ERDŐJÁRÓK KALAUZA ZEMPLÉNI TÁJAK TERMÉSZETI ÉRTÉKEI Hegyessy Gábor A zempléni tájak nevét hallva legtöbben a Zemplénihegység erdeire gondolunk. A megjelölés ettől jóval tágabb értelmű, ide sorolandó még a Tokaj-Hegyalja szőlőtermő vidéke, a Vilyvitányi-ősrög, a Hegyköz medencéje és a Hernád völgye. A táj szerves része a Bodrogköz, melynek folyói, a Bodrog és a Tisza a Kárpátok északkeleti bérceivel kapcsolják össze a vidéket. A kiállítás az itt élők szemszögéből mutatja be a zempléni tájak természeti értékeit, egy lakás beosztását követve, négy teremre tagolva. A lakás „előszobájában” a hegyvidék tájképét leginkább meghatározó vulkáni folyamatok kőzetei, ásványai és ősmaradványai fedezhetők fel. A „konyha” az itt élők legfőbb értékének számító szőlős

és gyümölcsös kertek helyszínéül szolgál. A „fürdőszoba” emlékeztet arra, hogy nekünk is mennyire fontos elemünk a víz. A Bodrog árterének vadvizei európai szinten is páratlanul gazdagok növényekben, állatokban. A „nappali” jellegéből adódóan a pihenés, az elmélyült gondolkodás, a kultúra és tudomány művelésének helye. A természetben az erdők azok, ahová akár csak időnként, egy-egy órára betérve is felfrissülhetünk. Az itt élő fák méretükkel és korukkal is tekintélyt parancsolnak. Rá kell jönnünk, hogy nélkülük mi sem élhetnénk sokáig. Kiállításunkban egy térképen megrajzolt túraútvonalat ajánlunk, amelynek mentén a tárlatban bemutatott értékek eredeti helyszíneit járhatják be a látogatók.

EGY ELTŰNT VÁR NYOMÁBAN RÉGÉSZETI KUTATÁSOK A SÁTORALJAÚJHELYI VÁRHEGYEN Ringer István 2007-ben kezdődött meg az a nagyszabású régészeti kutatási program, melynek célja a teljesen elpusztult újhelyi vár maradványainak feltárása. A pusztán írott forrásokból ismert, tatárjárást követően felépült, s az 1540-es években romba dőlt jelentős alapterületű vár ásatásának első eredményeiről számol be ez a kiállítás. A látogatók megismerkedhetnek a vár fordulatokban gazdag történelmével, s a régió középkori históriájában etöltött jelentős szerepével. A feltárással párhuzamosan zajló tudományos feldolgozás kulisszatitkai mellett a kiállítás közérthető módon mutatja be a régészet sokrétű

módszertanát. A vár törmelékéből napvilágra hozott változatos összetételű leletanyag tágabb kontextusba helyezve idézi meg a középkor világát. Műfaját tekintve szokatlan tárlatról van szó, hiszen egy folyamatban lévő kutatás pillanatképei elevenednek meg, egyre változó és bővülő módon. Az évről-évre mind jobban kibontakozó falmaradványok, előkerülő leletek mozaikkockáiból a látogató szeme előtt tárul fel egy teljesen ismeretlen zempléni vár, így azoknak is érdemes időről-időre újra felkeresni a kiállítást, akik egyszer már látták azt.

ÚJ

ORPHEUS

A Petőfi Irodalmi Múzeum - Kazinczy Ferenc Múzeum Értesítője 2016