OROSZORSZÁG ÉS A WTO

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR GAZDASÁGDIPLOMÁCIA ÉS NEMZETKÖZI MENEDZSMENT SZAK Nappali tagozat Nemzetközi Gazdaságelemző szakirány

OROSZORSZÁG ÉS A WTO

Budapest, 2009. Készítette: SZABÓ ERIKA JUDIT

TARTALOMJEGYZÉK BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA

1

BEVEZETÉS

2

ELSŐ FEJEZET

5

1.1. Kereskedelmi Világszervezet

8

1.2. A WTO célkitűzései, alapelvei

8

1.3. Kereskedelmi megállapodások

10

1.4. Vitarendezési Egyetértés

11

1.5. A Szovjetunió és a GATT/WTO közti viszony

12

MÁSODIK FEJEZET

14

2.1. A WTO-tagság elnyerésének okai

14

2.2. A WTO-tagság várható hatásai

15

2.3. Putyin első elnöki periódusa (2000-2003)

16

2.4. A WTO-csatlakozás támogatói

18

2.4.1. Gazdasági Fejlesztési és Kereskedelmi Minisztérium

18

2.4.2. Liberális politikusok, akadémikusok

18

2.4.3. Iparosok és Vállalkozók Oroszországi Szövetsége

19

2.4.4. Kohászat és vegyipari szektor képviselői

19

2.5. A WTO-csatlakozás ellenzői

20

2.5.1. Járműipar, gépgyártás képviselői

20

2.5.2. Orosz Kereskedelmi és Iparkamara

20

2.5.3. Mezőgazdasági termelők

21

2.5.4. Szolgáltatási szektor képviselői

21

2.6. Putyin második elnöki periódusa (2004-2006)

22

2.7. Putyin piacgazdaság ellenes retorikája

24

HARMADIK FEJEZET

25

3.1. Orosz (tév)hitek a WTO-csatlakozás hatásairól

25 2

3.1.1. Importáru-dömping, ipari hanyatlás, tömeges leépítések

26

3.1.2. Az orosz mezőgazdaság leépülése, élelmiszerhiány

28

3.1.3. A pénzügyi szektor összeomlása, az orosz vagyon külföldi tulajdonba vándorolása

29

3.1.4. Alacsonyabb vámok, importnövekedés, kevesebb külföldi befektetés

31

3.1.5. A WTO véd az orosz kormány önkényes intézkedéseitől

32

3.1.6. A WTO regionális blokkokra szakad

33

3.1.7. Oroszország éghajlata kedvezőtlenül hat a befektetési kedvre

33

3.1.8. A sajátos orosz felfogás

34

NEGYEDIK FEJEZET

36

4.1. Oroszország kilátásai a WTO-csatlakozásra

38

4.2. Az Egyesült Államok és Oroszország közti viszony

39

4.2.1. Kétoldalú megállapodás

39

4.2.1.1. Mezőgazdaság

39

4.2.1.2. Más termékcsoportok, szolgáltatási szektor

40

4.2.1.3. Szellemi tulajdonjogok védelme

41

4.2.3. Az Egyesült Államok érdekei

42

4.3. Az Európai Unió és Oroszország közti viszony

44

4.3.1. EU-orosz szabadkereskedelmi megállapodás feltételei

44

4.3.2. A szabadkereskedelmi megállapodás esélyei

45

4.3.3. Az uniós tagállamok Oroszország-koncepciója

46

4.3.4. Fejlesztendő területek

48

4.3.4.1. Energiafüggőség enyhítése

48

4.3.4.2. Energia Charta

48

4.3.4.3. Emberi és szerzői jogok védelme

49

4.3.4.4. Befektetés-ösztönzés

49

4.3.4.5. A Szibéria feletti átrepülés díjai

50

4.3.5. Az orosz ígéretek beváltása

51

4.3.6. Az Európai Unió feltételei

52

3

ÖTÖDIK FEJEZET

54

5.1. A vámszövetség létrehozása

54

5.1.1. Változás a WTO-tárgyalások menetében

55

5.2. A közös WTO-csatlakozás megítélése

55

5.3. Mégis külön úton a WTO felé

57

4.4. Putyin játékai a WTO-val

58

ÖSSZEFOGLALÁS

61

MELLÉKLETEK

62

1. A WTO-tagországokat ábrázoló világtérkép

62

2. Az orosz export és import megoszlása, országok szerint

62

3. Oroszország WTO-csatlakozásából származó jóléti növekedés megoszlása

63

4. Az orosz export áruszerkezete

63

5. Az Egyesült Államok és Oroszország kereskedelmi mérlege

64

6. Vámszövetség Oroszország, Belorusszia és Kazahsztán között

64

IRODALOMJEGYZÉK

65

4

BEVEZETÉS A szakdolgozati témaválasztásnál azért esett Oroszországra a választásom, mert hosszú évek óta tanulom az orosz nyelvet, és főiskolai tanulmányaim során lehetőségem nyílt a 2007/2008-as tanév második szemeszterében, egy három hónapos ösztöndíj keretében a moszkvai Puskin Orosznyelvi Intézetben továbbfejlesztenem orosz nyelvtudásom, és ezen felül az ország történelméről, gazdaságáról, társadalmi és kulturális életéről szerzett ismereteimet is gyarapíthattam. Oroszország és a Világkereskedelmi Szervezet (WTO1) kapcsolatára a szabadon választható „Szomszédunk: Ukrajna” tantárgy előadásain röviden kitértünk, amikor azt vizsgáltuk, milyen esélyei vannak keleti szomszédunknak a csatlakozási szerződés aláírására, amíg Oroszország nem tagja a WTO-nak. Habár az ukrán tárgyalások végső fázisukhoz közeledtek, az volt a feltevésünk, hogy a csatlakozásra csak azután kerülhet sor, ha már Oroszország is belépett a szervezetbe. Mire a vizsga megírására került a sor, fejlemény történt ezen a téren, ugyanis Ukrajna 2008. február 5-én aláírta azt a megállapodást, amelynek értelmében 2008 nyarán a WTO teljes jogú tagjává vált. Ez a fordulat felkeltette érdeklődésem az orosz WTO csatlakozási tárgyalások menetét illetően. Miként lehetséges az, hogy már Ukrajna is tagja a jelenleg 153 tagot számláló világszervezetnek, megelőzve belépésével azt a gazdasági nagyhatalmat, amely hosszú éveken keresztül befolyása alatt tartotta? Mennyire lehet valós Oroszország szándéka, hogy a WTO tagja legyen? A tárgyalási folyamatok több mint másfél évtizedes elhúzódását látva okkal merül fel a kérdés, hogy egyáltalán csatlakozni kíván-e Oroszország? Ahhoz, hogy erre a kérdésre választ kapjak legelőször a Világkereskedelmi Szervezetbe való belépéssel járó kötelezettségeket és előnyöket vizsgálom. A dolgozat első fejezetében a GATT2/WTO kialakulását és feladatkörét mutatom be röviden. A fejezet második felében arra térek ki, hogyan alakult Oroszország szervezethez fűződő viszonya. A második fejezetben az alábbi kérdésekre keresem a választ: Mit vár Oroszország az esetleges csatlakozástól? Milyen érdekek és ellenérdekek befolyásolták a csatlakozási tárgyalások menetét? Hogyan változott a WTO-csatlakozás megítélése Putyin elnöksége alatt, és milyen tényezők alakították a politikus véleményét?

1

A Világkereskedelmi Szervezet angol elnevezése: World Trade Organization. A WTO a GATT utódszervezete. GATT - General Agreement on Tariffs and Trade (Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény) 2

5

A harmadik fejezet témája az Oroszország belépését gátoló, a lakosság széles körében elterjedt félelmek, vélekedések, tévhitek lesznek, és az ezek mögött meghúzódó okok. Arra, hogy milyen Oroszország megítélése a Világkereskedelmi Szervezetben a negyedik fejezetben térek ki, amiben a WTO-tagság megosztottságának okait kutatom. Az egyes

országokkal

zajló

kétoldalú

tárgyalásokat

vizsgálva,

a

konkrét

példák

felsorakoztatásával több okot is feltárok, amelyek eddig késleltették az orosz csatlakozást. Az Egyesült Államok és Oroszország között zajló egyeztetések során elsősorban az orosz fél számára fontos mezőgazdasági kérdéseket, a piacnyitási lehetőségeket tárgyalták, és 2006 novemberében sikerült megállapodni ezeket illetően. Az amerikai hozzájárulás a WTOtagsághoz azon is múlik, hogy Oroszország mennyire hajlandó betartani a szerzői jogra vonatkozó kötelezettségvállalásokat. A szerzői jogvédelem gyengeségére példa a világszerte népszerű orosz AllofMp3.com oldal, amely rendkívül alacsony áron kínál letölthető zeneszámokat. A csatlakozás egyik feltételeként kikötötték a zeneletöltő oldal megszüntetését, ami egy érdekes példa arra, hogy milyen akadályok gördülhetnek a WTO-tagság elnyerése elé. Hogy mennyire fontos az Egyesült Államok számára ez téma, az is jól mutatja, hogy egy külön törvénykiegészítésben (Jackson-Vanik törvény) az emberi jogok amerikai szemléletű tiszteletben tartásától teszi függővé a kereskedelmi kapcsolatokat. Ennek a törvénynek az eltörlése is elengedhetetlen a csatlakozáshoz. Az eddigi akadályok, amelyek a csatlakozási tárgyalások során felmerültek, azt mutatják, hogy az orosz tagság kérdése tárgyalási potenciálként szolgál az Egyesül Államok számára az orosz együttműködés elérése érdekében. Ez úgy tűnik, az Európai Unióra is igaz, amely az WTO-tagság ígérgetésével próbálja rávenni az orosz felet, hogy aláírja az Európai Energia Chartát és megszüntesse az uniós befektetőkkel szemben alkalmazott diszkriminatív intézkedéseket. Az unió egyes tagjai egyéni érdekeik szerint szintén feltételekhez kötik, hogy ne vétózzák meg az oroszok belépését a WTO-ba. Lengyelország a lengyel húsárura 2006 tavaszán kivetett orosz importtilalom visszavonását követelte, azért, hogy hozzájáruljon az EU-orosz partnerségi megállapodáshoz. Litvánia az Európai Unió támogatását kérte, amikor megcsappantak az országba érkező orosz olajszállítmányok, és ugyanígy tett egy másik balti tagállam is, amikor Észtország és Oroszország között vita alakult ki. Grúzia is vétójogának érvényesítésével fenyegette Oroszországot a grúz ásványvíz- és borimport betiltása miatt, és kiemelt figyelmet érdemel az orosz-grúz konfliktus kirobbanása,

6

és Grúzia azon követelése, hogy Oroszország szüntesse meg a szakadár területekkel, Abháziával és Dél-Oszétiával folytatott illegális kereskedelmi kapcsolatait. A csatlakozási folyamatok elhúzódására a fent említett példák, amelyek a kétoldalú megállapodások hiányát eredményezték, részben válaszul szolgálnak. Kérdés azonban, hogy Oroszország mekkora jelentőséget tulajdonít ezeknek, és hajlandó-e kompromisszumot kötni azért, hogy elgördítse az akadályokat a WTO-csatlakozás útjából? Ahogy Oroszország eddig is megvolt a WTO-tagság nélkül, ezután sem fog bármi áron csatlakozni. Úgy tűnik, az Orosz Föderáció inkább arra törekszik, hogy egy egységes gazdasági térséget alakítson ki, a jövőbeli Eurázsiai Uniót, amely beleillik a régió geopolitikai trendjébe. Ezt alátámasztani látszik az a döntés, miszerint Oroszország, Fehéroroszország és Kazahsztán 2010. január elsejétől vámszövetséget fog alkotni. A bejelentéssel egyidejűleg, 2009. júniusában az országok azt a szándékukat is kinyilvánították, hogy a WTO-val folytatott kétoldalú tárgyalásokat megszüntetik, és együtt, egységes feltételek mellett csatlakoznak a Kereskedelmi Világszervezethez. Ez lesz az ötödik fejezet fő témája. A vámunió létrehozásáról szóló döntés megszületését követően többen is úgy vélték, hogy ez még jobban elodázza az orosz WTO-tagságot. A szervezet elnöke, Pascal Lamy szerint a vámszövetség miatt a csatlakozási folyamat jelentős lelassul, és úgy látja, hogy ezzel együtt Oroszországnak egyre kevesebb érdeke fűződik ahhoz, hogy belépjen a WTO-ba. Néhány hónappal később újabb fordulat következett, és Moszkva feladta azt a célkitűzését,

hogy

Fehéroroszországgal

és

Kazahsztánnal

együtt

csatlakozzon

a

Világkereskedelmi Szervezethez. Makszim Medvegykov, orosz WTO-főtárgyaló szerint belátták, hogy a közös kérelem a tagság késlekedését eredményezné. A csatlakozási formátum változása mögötti okokat kutatom, és az alapján megítélni, hogy mi fontosabb Oroszország számára? Az, hogy a WTO tagjaként végre egyenrangú partnere lehessen a kereskedelmi szervezet tagjainak és új piacok nyíljanak meg az orosz exportőrök és befektetők előtt, vagy pedig az, hogy inkább saját érdekszférájának kialakítására koncentráljon, akkor azon az áron is, hogy ismét izolálja magát a világgazdaságtól?

7

ELSŐ FEJEZET 1.1. Kereskedelmi Világszervezet A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) liberális célkitűzéseivel a nemzetközi kereskedelem szabályozását valósítja meg, a szervezet keretében kialakított multilaterális egyezmények alkotják a nemzetközi kereskedelmi szabályrendszer alapját. Az 1995. január elsejével létrejött WTO az 1947-ben megkötött GATT (Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény) utódszervezete. Az 1986-1994 között zajlott tárgyalási fordulóval („Uruguayi Forduló”) létrehozott önálló WTO nemcsak folytatja elődje tevékenységét, hanem jóval túlmutat azon, mind intézményi, mind szabályozási szempontból. Míg a GATT szabályai csak az árukereskedelmet ölelték fel, a WTO átfogja a másik két terület: a szolgáltatások (GATS3) és a szellemi tulajdonjogok (TRIPS4) nemzetközi forgalmát is. [NFGM, 2008.] A WTO létrehozásáról szóló egyezmény mellékleteit képezik azok a megállapodások, amelyek a nemzetközi kereskedelem magatartási normáit állapítják meg: •

az árukereskedelem különböző területeit (a legfontosabbakat kiemelve: mezőgazdaság, növény- és állategészségügy, textil- és ruházat, támogatások, engedélyezés) felölelő megállapodások,

•

a szolgáltatáskereskedelmi megállapodás,

•

a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodás,

•

a vitarendezés szabályairól és eljárásairól kialakított egyetértés,

•

valamint a kereskedelempolitikai felülvizsgálati mechanizmus.

1.2. A WTO célkitűzései, alapelvei A WTO alapvető feladatai között szerepel: a szervezet hatálya alá tartozó nemzetközi kereskedelmi megállapodások működésének biztosítása, a kereskedelmi viták tárgyalásos rendezése, a tagországok nemzeti kereskedelempolitikájának vizsgálata, a globális gazdaságpolitikát formáló más nemzetközi intézményekkel (pl. Nemzetközi Valutaalap, Világbank) való együttműködés, valamint elődjéhez, a GATT-hoz hasonlóan a multilaterális kereskedelmi tárgyalások fórumának biztosítása. A szervezet célkitűzései között szerepel a 3

General Agreement on Trade in Services - Általános Szolgáltatáskereskedelmi Egyezmény Agreement on Trade-related Aspects of Intellectual Property Rights - Szellemi Tulajdonjogok Kereskedelmi Vonatkozásai 4

8

szabad kereskedelem, a verseny ösztönzése, és külön rendelkezésekkel igyekszik segíteni a kevésbé fejlett országok világgazdasági integrálódását. A WTO meghatározza a nemzetközi kereskedelempolitika alapelveit: •

diszkriminációmentesség elve – tilos a partner-országok pozitív vagy negatív megkülönböztetése és a külföldi partnereket a hazaiakhoz képest hátrányosabb elbánásban részesíteni,

•

átláthatóság

elve

–

garanciavállalás,

hogyha

bármely

tagországban

kereskedelmet érintő intézkedést vezetnek be, az érintett felek még a bevezetés előtt megismerhessék az intézkedés részleteit, várható kihatásait, •

kiszámíthatóság elve – a tagországok által vállalt engedményeket nem lehet önkényesen, egyoldalúan visszavonni.

A WTO a protekcionizmus csökkentését, a nemzetközi kereskedelem liberalizálását a vámok és a nem vám jellegű akadályok fokozatos csökkentése, illetve teljes felszámolása révén kívánja elérni. A szervezet eredményességét igazolja a vámszintek csökkenése és a versenyt torzító szubvenciók és mennyiségi korlátozások visszaszorulása. A vámvédelem gyengülése után más nem vám jellegű eszközöket használatával próbálták egyes országok a kereskedelmet akadályozni, ezek közé sorolhatók a korlátozó hatású engedélyezési gyakorlatok, az exporttámogatás különböző formái, a minőségi, környezetvédelmi, egészségügyi, szabványügyi és egyéb adminisztratív előírások vagy a dömping. [Mikolayné, 2006.] Ezeket a gyakorlatokat azért is tartom fontosnak kiemelni, mert Oroszországgal szemben gyakran merülnek fel olyan vádak, hogy pont a fent sorolt eszközökkel igyekszik hazai piacát megvédeni. A GATT ezek kivédésére magatartási kódexeket fogalmazott meg, amelyekben meghatározza az államok kötelezettségeit a fent említett intézkedéssekkel kapcsolatban, kitér arra, hogy a sértett felek miként védhetik ki ezeket, vagy ellensúlyozhatják a versenyt torzító intézkedések hatásait (például kárt okozó szubvenciók esetén értékkiegyenlítő vámot vethetnek ki). A legfontosabb nem-vámjellegű akadályokat szabályozó nemzetközi megállapodások: •

Az importengedélyezési kódex magába foglalja azokat a követelményeket, amelyeket az engedélyezési gyakorlat során be kell tartani, ugyanis annak nem megfelelő gyakorlata mennyiségi korlátozáshoz vezethet.

9

•

A szubvenciós kódex kimondja a direkt exporttámogatások tilalmát és a kárt okozó szubvenciók esetén hozható intézkedések bevezetésének szabályait.

•

A vámérték kódex részletes módszertani szabályokat tartalmaz a vámérték megállapítására, ezzel elkerülhetővé teszi az önkényes eljárásokat. A vámteher nagyságát a vámtétel mellett a vámérték határozza meg. A vámérték a vámkiszabás alapjául szolgáló áruérték, ha a tényleges áruértéknél nagyobb vámértéket állapítanak meg, az azonos hatású a vámtétel megemelésével, ezért fontos, hogy rögzítve legyen, miként kell a vámértéket kiszámolni.

•

A dömpingellenes kódex meghatározza a dömping pontos fogalmát és felsorolja a dömping megakadályozására, illetve ellensúlyozására szolgáló intézkedéseket és eljárási szabályokat.

•

A kereskedelem technikai akadályairól szóló kódex magába foglalja a minőségi, egészségügyi és környezetvédelmi aláírások és szabványok, az ezek igazolására szolgáló tanúsítványok nemzeti előírásainak különbségeit, és megoldást kínál ezek áthidalására.

1.3. Kereskedelmi megállapodások A Világkereskedelmi Szervezet körtárgyalásai során megfogalmazott kereskedelmi megállapodások célja, hogy megteremtsék az általános és kedvező feltételeket az országok számára, amelyek mentén azok kiépíthetik gazdasági kapcsolataikat és kialakíthatják együttműködésük feltételeit. A megállapodások „foglalkoznak az állampolgárok és a vállalatok jogaival, biztosítják a kereskedelmi és ipari tevékenység folytatásának lehetőségét, a partner állampolgárai és vállalatai

számára,

kitérnek

az

egymás

közötti

kereskedelem

szabályozására,

a

vámalkalmazásra, az elszámolási és adózási kérdésekre, a szerzői és ipari tulajdon védelmére.” [Mikolayné, 2006., 15. o.] A szerződő felek garanciát vállalnak arra, hogy az említett területeken egymást méltányos és igazságos elbánásban részesítik, az elbánás tartalmát közvetett módon határozzák meg a kereskedelem-politikai alapelvek kimondásával. A legnagyobb kedvezmény elvének megfelelően a szerződő államok vállalják, hogy egymás állampolgárainak, vállalatainak és az áruforgalom során megadják a harmadik országoknak nyújtott mindenkori kedvezményeket, amelyeket rendszerint vámok, illetékek,

10

kontingensek, kvóták és a más kereskedelmi szabályok megállapításakor adnak. Ezen elv alól kivételt képeznek az „olyan előnyök, amelyeket az országok a szomszédos országokkal folytatott határmenti kereskedelem megkönnyítése, szabadkereskedelmi övezet vagy vámunió keretében gazdaságaik szorosabb integrációjának fejlesztése vagy a fejlődő országok kereskedelmének elősegítése céljából nyújtanak – az első két esetben – kölcsönösen, vagy – a harmadik esetben – viszonosság nélkül.” [Mikolayné, 2006., 15.o.] A nemzeti elbánás elve alapján a szerződő államok egymás állampolgárait, vállalatait és áruit a hazaiakkal azonos elbánásban részesítik, amely legtöbbször az adózás területén valósul meg (a külföldiek adóterhei nem haladják meg a hazaiakét). A viszonosság elvének értelmében a nemzetközi megállapodásokba belefoglalják az adott és kapott előnyök egyensúlyát, a kölcsönösséget. A szerződő felek olyan elbánásban részesítik egymás állampolgárait, vállalatait és áruit, amelyben a partner az övéit.

1.4. Vitarendezési Egyetértés „A multilaterális kereskedelmi rendszer működésének záloga, hogy legyenek olyan mechanizmusok, amelyek képesek a felek közötti vitás kérdéseket hatékonyan rendezni, és a jogok és kötelezettségek egyensúlyát megőrizni. A nemzetközi kereskedelmi rendszerre komoly terhet jelentő kereskedelmi viták nagy száma, továbbá a multilaterális kereskedelmi szabályrendszer szigorítása, illetve újabb területekre való kiterjesztése egyaránt szükségessé tette a hatékony vitarendezési szabályrendszer létrehozását. Az Uruguayi Forduló eredményeként 1995-ben létrejött WTO Vitarendezési Egyetértés (DSU5) a WTO rendszer egyik kulcselemének tekinthető, melyet sokan a multilaterális kereskedelmi rendszer egyik legnagyobb vívmányának tekintenek. A DSU által előírt fegyelem jelentős mértékben hozzájárul a multilaterális kereskedelmi

rendszertől

elvárt

biztonság

és

előreláthatóság

megteremtéséhez.

A

vitarendezési eljárás különböző „lépcsőfokainak” körültekintő és részletes szabályozása nagyfokú automatizmust biztosít a vitás ügyek rendezésére. A rendszer fegyelmének megerősítése feltétlenül kedvező a kis kereskedő országok érdekei számára, mivel garanciát biztosít megalapozott sérelmeik orvoslására. A tapasztalatok alapján elmondható, hogy a vitarendezési mechanizmus alapvetően bevált, működése nagymértékben hozzájárult a WTO tekintélyének növeléséhez, az egyes tagok által vállalt kötelezettségek betartásához és a visszaélések megelőzéséhez.” (NFGM, 2008.) 5

Dispute Settlement Understanding

11

1.5. A Szovjetunió és a GATT/WTO közti viszony A Szovjetunió részt vett a GATT előkészítésében, de 1947-ben a nemzetközi szervezetet alapító szerződésének aláírására nem hívták meg, miután elutasította a Nemzetközi Valutaalaphoz, és a Világbankhoz való csatlakozás lehetőségét. A második világháború végét követő Bretton Woods-i konferencia eredményeként létrejött szervezetekre a Szovjetunió mint az amerikai monopóliumok világpiaci térnyerését elősegítő eszközökre tekintett. Nem akart együttműködni a kapitalista rendszerrel, politikai megfontolásból nem csatlakozott a multilateriális csoportokhoz. A szovjet kereskedelmi és gazdaságpolitika ellentmondott a GATT irányelveinek. A GATT lényege az volt, hogy felszámolják a kereskedelmi korlátokat és fejlesszék az országok közötti gazdasági együttműködést. A szovjet külgazdasági politika az önellátás elvén alapult – az ország gazdasága maga termelje ki a hazai piac ellátásához szükséges termékeket, és csak azokat importálja, amiket nem képes előállítani. Nagyon ritkán exportáltak, és akkor sem piacnyerés céljából. Később belátták, hogy ezt a gazdaságpolitikai irányvonalat nem lehet folytatni, módosítaniuk kell az önellátás elvét, kereskedelmi kapcsolatrendszerüket kibővítették a szovjet blokk és Kelet-Európa országaira, néhány ázsiai kommunista államra és Kubára. A Szovjetunió ezekkel az országokkal olyan egy rendszert hozott létre, amelyben korlátozott nemzetközi munkamegosztás valósult meg. A Szovjetunió vezette a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST) elnevezésű szervezetet, amely tágabb értelemben véve a GATT szovjet megfelelőjének is tekinthető. Habár a Szovjetunió továbbra sem akart belépni a GATT-ba, a KGST országoknak lehetőségük volt erre: Lengyelország 1967-ben, Románia 1971-ben, Magyarország pedig 1973-ban lett a szervezett tagja. Mivel ezekben az országokban nem a piacgazdaság szabályai működtek, külön feltételeket kellett teljesíteniük. A Szovjetunió távol maradt a GATT 1973-1979 között tartott Tokiói Fordulójától, de az 1980-as évek eleji kedvezőtlen belső gazdasági helyzet és az afganisztáni beavatkozás hatására mégis átértékelte a csatlakozás lehetőségét. 1982-ben megfigyelői státuszért folyamodott, de a nyugati országok nem üdvözölték a megváltozott szovjet álláspontot. Az Egyesült Államok attól tartott, hogy a szovjet fél politikai eszközként használná a GATTtagságot.

12

1986 augusztusában a Szovjetunió megfigyelői státuszt kérvényezett a GATT tárgyalások Uruguayi Fordulóján, azzal a céllal, hogy később a szervezet teljes jogú tagjává váljon. Az Egyesült Államok és az iparosodott nyugati országok elutasították ezt a kérelmét, a szovjet központi tervgazdasági rendszerre hivatkozva. A szovjetek azt javasolták, hogy a tárgyalássorozat univerzális és globális legyen, de a részvételi feltételeket úgy határozták meg, hogy azokon bármelyik ország részt vehessen, kivéve a Szovjetunió és Bulgária. A nyugati országok azzal hárították el a szovjet közeledést, hogy a bilaterális kereskedelmi rezsim nem összeegyeztethető a GATT elveivel, a piacorientált szabályokkal. A hidegháborús helyzet változtatott a nyugati állásponton, a Szovjetunió más elbánásban részesítették, mint a többi tervgazdaságot. A GATT-ot aláíró felek, többek között az Egyesült Államok, úgy ítélték meg, hogy Mihail Gorbacsov elnöksége alatt a Szovjetunió a nyitott gazdaság felé vezető úton halad. 1989-ben Bush elnök a megfigyelői státusz megítélését kezdeményezte, amelyet az Európai Közösség is támogatott, így a Szovjetunió 1990-ben elnyerte a megfigyelői státuszt az Uruguayi Fordulón. A Szovjetunió 1991-es széthullása után, Oroszország megtarthatta a Szovjetunió által elnyert megfigyelői státuszt, és 1993 júniusában Borisz Jelcin elnöksége alatt hivatalosan is benyújtotta felvételi kérelmét a GATT-hoz. Az orosz álláspont szerint a felvételi kérelem az orosz reformfolyamat része, amely azt bizonyítja, hogy Oroszország kész a gazdasági nyitásra. 1993. június 16-án a GATT létrehozott egy munkacsoportot, amely az orosz csatlakozást hivatott előkészíteni és támogatni. Az 1994-ig tartó Uruguayi Forduló záróokmány aláírásával az orosz kérelem WTO tagfelvételi kérelemmé alakult, miután 1995 januárjában a GATT átalakult a Világkereskedelmi Szervezetté.

13

MÁSODIK FEJEZET 2.1. A WTO-tagság elnyerésének okai Jelenleg 153 tagja a Világkereskedelmi Szervezetnek (1. számú melléklet), és ez a szám a jövőben tovább fog emelkedni. Ez is azt mutatja, hogy minden nemzet, amely modern és hatékony gazdasági rendszert akar kiépíteni, és egyenlő félként akar részt venni a világkereskedelemben, arra törekszik, hogy a WTO tagja legyen. Ez alól Oroszország sem lehet kivétel. A WTO csatlakozás számos előnnyel jár. A WTO-tagság elnyerésének célja nem más, mint részesedni ezekből az előnyökből. Oroszország a csatlakozással az alábbi célokat kívánja megvalósítani: •

az orosz termékek kedvezőbb feltételek mellett kerüljenek a külpiacokra,

•

a külkereskedelemben az orosz exportőrök diszkriminációmentes elbánásban részesüljenek,

•

Oroszország is részt vehessen a nemzetközi vitarendezési mechanizmusban,

•

a WTO szabványoknak megfelelően véghezvinni az orosz jogrendszerben szükséges módosításokat, és ezáltal kedvezőbb és vonzóbb üzleti környezetet teremteni a külföldi befektetők számára,

•

kibővíteni a WTO tagországokban az orosz befektetők számára kínálkozó lehetőségeket, különösen a bankszektorban,

•

megteremteni olyan feltételeket, amelyek a hazai termelés színvonalának és versenyképességének növekedéséhez vezetnek, aminek alapját az orosz piacra beáramló külföldi termékek, szolgáltatások és befektetések jelentenék,

•

részt venni azokon a tárgyalásokon, amelyeken a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokról döntenek, figyelembe véve a résztvevő országok nemzeti érdekeit,

•

továbbá kialakítani a köztudatban azt a képet, hogy Oroszország a nemzetközi kereskedelem fontos szereplője, és javítani az ország megítélésén ebben a tekintetben.

14

A csatlakozási tárgyalások célja, hogy Oroszország a legkedvezőbb feltételek mellett csatlakozhasson a Világkereskedelmi Szervezethez, a tagságból származó előnyök a lehető legjobban ellensúlyozzák a vámcsökkentést és a hazai piacnyitással járó engedményeket. German Gref, Gazdaságfejlesztési és Kereskedelmi Miniszter szerint az orosz WTO csatlakozással járó jogoknak és kötelezettségeknek kell hozzájárulniuk a gazdasági növekedéshez, nem pedig fordítva.

2.2. A WTO-csatlakozás várható hatásai Számos tanulmányt készült arról, hogy milyen a WTO-csatlakozás milyen hatásokat fog gyakorolni az orosz gazdaságra. Az orosz háztartások döntő többségében arra számítanak, hogy előnyt fog ez számukra jelenteni. (3. számú melléklet) A Világbank értékelései szerint az orosz GDP középtávon 3,3 százalékkal fog növekedni. Hosszútávon a GDP növekedés a 11 százalékot is elérheti a javuló befektetési környezet eredményeként. Talán meglepő, de a legjelentősebb hatás (a középtávon várható teljes jóléti növekedés körülbelül 72 százaléka) nem a piacnyerésből fog származni, hanem az orosz piac liberalizálásából, a külföldi működő tőke (FDI6) beáramlását akadályozó korlátozások megszüntetéséből az üzleti szolgáltató szektorban (közlekedés, pénzügyi szféra, telekommunikáció), amelyet jelenleg szigorú hivatalos és nem hivatalos szabályozások korlátoznak. A vámcsökkentés és az ebből eredő hatékonyabb erőforrás-felhasználás a teljes jóléti növekedés 18 százalékához járul hozzá, a külföldi piacnyerésnek köszönhetően az orosz exportőrök kedvezőbb megítélése (nem gyakorolnak ellenük antidömping intézkedéseket) pedig a növekedés 10 százalékát eredményezi. A Világbank megbízásából készített tanulmány szerint az orosz ipari szektorok fognak leginkább fejlődni és bővülni, mivel a WTO-csatlakozás után könnyebb lesz értékesíteni a színesfémeket és vegyszereket. Ha Oroszország WTO-tag lesz, akkor ezeket a termékeket egyszerűbben tudja majd exportálni, és kihasználni komparatív előnyét ezeken a területeken. A következő iparágak hanyatlása várható: gép- és alkatrészgyártás, élelmiszergyártás, könnyűipar, építőanyag értékesítés és az orosz gazdaság legkevésbé versenyképes iparágait is hátrányosan fogja érinteni az élesedő verseny.

6

Foreign Direct Investment

15

2.3. Putyin első elnöki periódusa (2000-2003) 2000 és 2003 között Vlagyimir Putyin orosz elnök egyik legfőbb politikai célkitűzése az volt, hogy Oroszország csatlakozzon a Világkereskedelmi Szervezethez. A csatlakozás kijelölt időpontja 2003 volt, de miután ez nem valósult meg, Putyin érdeklődése a WTO iránt meginogni látszott. Oroszországban véget ért az átmeneti időszak, 2002-ben a nyugati országok is elismerték piacgazdasági státuszát, így a WTO-tagság nem eredményezne olyan mértékű szerkezeti átalakulást, mint Kínában. Mivel a legfőbb orosz exportcikkek forgalmára (nyersanyagok, acél) nem gyakorolnak jelentős hatást a piacvédő intézkedések, ezért a WTOcsatlakozásnak nem lenne nagy a gazdasági kihatása az exportáló iparágakra, de a WTOtagságból származó előnyök összességében ösztönzőleg hatnának az orosz gazdaságra. [Aslund, 2006.] Az Egyesült Államokkal folytatott kétoldalú tárgyalások elhúzódása és az annak során felmerülő újabb elvárások az orosz féllel szemben (például az illegális zeneletöltő oldalak bezárása) a csatlakozás elhúzódásához vezettek. A tárgyalások 2006 novemberében sikeresen lezárultak, és ezzel egy komoly akadály hárult el az orosz csatlakozás elől. Az Európai Uniónak egyértelműen érdekében áll, hogy Oroszország csatlakozzon a nemzetközi kereskedelmi rendszerhez, mivel Oroszország a legnagyobb kereskedelmi partnere, az EU sokat nyerne az orosz csatlakozással. 2002-ben Oroszország nagy áttörést ért el kereskedelmi kapcsolataiban, miután az Egyesült Államok, majd az Európai Unió is elismerte, hogy Oroszország immár piacgazdaság. Az ország így jobban meg tudja védeni érdekeit a dömpingellenes eljárások során, bár ez közvetlen nem lendít a WTO-csatlakozás menetén. (Kína már a szervezet tagja, annak ellenére, hogy nem piacgazdaság.) A nyugati országok nem akadályozhatják Oroszország WTO-csatlakozását piaci feltételekre hivatkozva, hiszen az orosz nagyon is nyitott gazdaság, Kínával ellentétben. A WTO-tagság mielőbbi elnyeréséhez szükséges feltételek hiányát az orosz gazdaságban általában eltúlozzák. Oroszországnak jóval kevesebbe vállalást kellene teljesítenie, mint amennyire Kína esetében szükség volt. Ha a két ország csatlakozási lehetőségeit és körülményeit összehasonlítjuk, megállapítható, hogy kevés a különbség, és Oroszország már meg is tette a legfontosabb előkészületeket. 2003-ra az ország tényleg közel került ahhoz, hogy a Világkereskedelmi Szervezetbe léphessen. Az orosz vezetés legfőbb feladata az volt,

16

hogy a WTO-tagság elnyerésére koncentráljanak, és megoldást találjanak néhány függőben lévő kérdésre. [Aslund, 2006.] A nyugati országokat leginkább az orosz jogrendszer gyengeségei aggasztották. Megítélésük szerint az orosz jogszabályok nem elég átláthatóak és egységesek, különösen igaz ez a vámszabályokra. Ezen elnöki periódus alatt több fontos határozatról is döntöttek, beleértve az Adózási Törvénykönyvet és az új Vámszabály Törvénykönyvet (amely 2004 januárjában lépett érvénybe). Mindent összevetve 2003-ban sikerült az orosz törvényeket a WTO-normákkal összhangba hozni. Az új Vámszabály Törvénykönyv segített a korábban erős korrupciót visszafogni, és egy teljesen új jogszabályt fogadtak el a szellemi tulajdonjogok védelméről. A mulitlaterális tárgyalások során is számos megoldandó kérdés felmerül. Vegyük például a Grúziával és Moldovával való megállapodást: ezen országokkal szemben az orosz fél előszeretettel alkalmaz kereskedelmi embargókat. További vita tárgyát képezik az alábbi területek: a szellemi tulajdonjogok védelmének megerősítése, a mezőgazdaságot fejlesztő állami támogatási rendszer, az állami vállalatok szerepe az orosz gazdaságban és az orosz gáz árának hazai szabályozása. A csatlakozás megvalósulásának esélyeit mérlegelve mégis a legfontosabb kérdés, hogy maga Putyin mennyire tartja magát korábbi ígéretéhez, miszerint a WTO-csatlakozás prioritást élvez az orosz politikában. Oroszország 1993-ban nyújtotta be hivatalosan csatlakozási kérelmét a GATT-hoz, de az 1990-es években folytatott tárgyalások lassan és kevés eredménnyel zajlottak. Nem sokkal azután, hogy Putyin megkapta elnöki kinevezését 2000-ben, komoly előrelépések történtek a WTO-csatlakozás tekintetében. Putyin gazdasági reformprogramjában – amelyet German Greffel együtt dolgozott ki a mielőbbi orosz WTO-csatlakozás a legfontosabb célkitűzések között szerepelt. Putyin és Gref beszédeikben rendszeresen felhívták a figyelmet arra, hogy mennyire fontos az ország számára, hogy a nemzetközi kereskedelem teljes jogú tagjává váljon. A WTO-csatlakozás megítélése megváltozott az orosz politikában, ami nagyban kettejüknek tulajdonítható. Korábban is hangsúlyozták a WTO-tagság jelentőségét kiemelkedő orosz reformminiszterek, mint Igor Gaydar, Borisz Fedorov, Jevgenyij és Jakov Jurinszon, de sosem volt elég erős a támogatottság az elnök vagy a miniszterelnök részéről, és mint tudjuk, az orosz politikai döntéshozatalban ezen két tisztségviselő szava a legmeghatározóbb. [Aslund, 2006.]

17

Putyin elkötelezte magát a WTO-csatlakozás ügye mellett, és a 2003-as év végét tűzte ki a belépés céldátumául, amelyet a körülményekhez mérten reálisnak tartott. Putyin elnöki ciklusának első felében kívánta ezt megvalósítani, ezen a téren az orosz parlament teljes körű támogatását élvezte. Az elnök a nemzetközi találkozókon kiemelten foglalkozott a WTOtagság kérdésével. Több magyarázatot is találhatunk, miért vált hirtelen Oroszország érdekévé a csatlakozás: az egyik a “szellemi érettség”. Számos orosz közgazdász és gazdaságpolitikus nyitott a nemzetközi gazdaság felé, és felismerték a WTO-tagságban rejlő lehetőségeket, és végre sikerült azt is elérniük, hogy az állam politikai célja közé kerüljön. Elképzelhető, hogy Kína csatlakozása is nyomós ok volt az orosz álláspont megváltozásában. Amikor az oroszok látták, hogy Kína és a nyugati hatalmak mekkora figyelmet fordítanak a kínai csatlakozás kérdésére, elgondolkoztak, hogy vajon ők elmulasztottak-e valami fontos dolgot?

2.4. A WTO-csatlakozás támogatói 2.4.1. Gazdasági Fejlesztési és Kereskedelmi Minisztérium A WTO-csatlakozási tárgyalások menetében a komoly előrelépést a Külgazdasági Minisztérium megszűnése jelentette. Több másik minisztériummal együtt beolvasztották a Gazdasági Fejlesztési és Kereskedelmi Minisztériumba, amelynek élén German Gref állt. A miniszterek közül olyan ambiciózus és szakmailag rátermett szakemberek kerültek ki, élükön Makszim Medvegykovval, akik a WTO-tárgyalások során jelentős eredményeket tudtak elérni. 2000 eleje óta egy befolyásos csoport igyekszik előremozdítani a WTO-tárgyalások menetét, hogy Oroszország mihamarabb a nemzetközi szervezet tagjai közt lehessen. A kormánytagok közt is voltak ennek pártfogói, Putyin elnök, Gref miniszter mellett a pénzügyminiszter, Alekszej Kudrin is, aki később a WTO orosz munkacsoportjának vezetője lett.

2.4.2. Liberális politikusok, akadémikusok Egy másik támogató tömörülés az orosz parlament liberális képviselőiből tevődött össze. Az WTO-belépést ellenző orosz álláspont megváltoztatására vállalkozott a liberális szemléletű közgazdász-akadémikusokból alakult csoport, amelynek tagjai számos tanulmányt tettek közzé Oroszország WTO-csatlakozásának várható hatásairól.

18

2.4.3. Iparosok és Vállalkozók Oroszországi Szövetsége Ezzel egyidejűleg az orosz üzletemberek is ráébredtek, hogy mekkora haszonnal járna nekik, ha Oroszország is egyenlő jogú szereplője lenne a nemzetközi kereskedelemnek. Feltörekvő, befolyásos üzletemberek csatlakoztak az Iparosok és Vállalkozók Oroszországi Szövetségéhez, ami korábban hagyományosan a régi állami vállalatvezetőket tömörítő szervezet volt, azok „véd és dacszövetsége”. A szervezet hamarosan a támogatási és lobbitevékenység központja lett, és a modern szemléletű exportőrök határozták meg a szövetség tevékenységének

fő

irányvonalát.

Alekszej

Mordasov,

az

egyik

legnagyobb

magántulajdonban lévő acélvállalat fiatal vezérigazgatója lett az Iparszövetség szóvivője a kereskedelmi témákat érintő ügyekben, és ő erősen támogatta az orosz WTO-csatlakozást. Az olajexportőrök is az ügy mellé álltak, bár ők nem voltak annyira érdekeltek. [Aslund, 2006.]

2.4.4. Kohászati és vegyipari szektor képviselői A WTO-csatlakozásban az acélexportőrök érdekeltsége a legnagyobb, a kohászati szektor szereplői mutatták a legnagyobb elkötelezettség a gazdasági lobbyk közül. A WTOtagság mielőbbi elnyerése egyre fontosabb volt az orosz gazdaságban zajló szerkezeti változások miatt: a Szovjetunió Nyugat felé irányuló exportjának 90 százalékát az olaj és a földgáz tette ki. Jelenleg ezek a nyersanyagok az orosz export 60 százalékát jelentik, míg a félkész termékek, mint például a fémek és a vegyipari termékek exportrészesedése egyre növekszik. Az orosz acélipar egységesítése és átszervezése után a négy legnagyobb és legjelentősebb vállalat gyártja az orosz acélkészletek négyötödét. Egyre jobb minőségben és egyre többet tudnak termelni, de az importkvóták szigorúan szabályozzák az orosz árukivitelt a legfőbb kereskedelmi partnerek, az Európai Unió és az Egyesült Államok irányába, ami nem volna legális kereskedelemszabályozási módszer, ha Oroszország is a WTO tagja lenne. Az orosz acélgyártók legfőbb vetélytársai a lengyel és cseh acélművek, amelyek az Európai Unióhoz tartoznak. Az orosz vegyipari termékekkel szemben is gyakran érvényesítik az antidömping eljárást, mint versenytorzító eszközt az uniós piacon, és a kivetett büntetések kétszer akkorák, mint az uniós vállalatokra kirótt díjak, de Oroszország nem tehet ez ellen semmit. [Aslund, 2006.] Az acélgyártók a WTO-tagságban lehetőséget látnak, ami elősegítené, hogy az acélszektor megerősödjön és exportképessé váljon. A WTO normákkal ellentétes korlátozó

19

gyakorlatot megszüntetnék az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok piacain, és így könnyebben piacra tudnák vinni termékeiket. A vegyipar képviselői is a WTO-csatlakozás ügye mellé álltak, azt remélve, hogy a szervezet vitarendezési mechanizmusa előnyös lenne a piacvédelmi intézkedésekkel gyakran sújtott exportjuk esetében. [Meisel, 2008.]

2.5. A WTO-csatlakozás ellenzői 2.5.1. Járműipar, gépgyártás képviselői A korai WTO-csatlakozás legfőbb ellenzője a vezető üzletember, Oleg Gyeripaska volt, az Orosz Alumínium gyáróriás vezérigazgatója, a nagy orosz autógyártó, a Rospromavto tulajdonosa, aki korábban Oroszország egyik legnagyobb repülőgépgyártó vállalatában is érdekeltséggel bírt. Gyeripaska két aggálya a hazai járműipar és repülőgépgyártás védelmével függött össze. Maga köré gyűjtötte az autóiparban érdekelt vállalkozókat, üzletembereket, hogy hatásosabban tudjon fellépni a WTO-csatlakozás ellen. A nyugatról importált használt autók iránti növekvő érdeklődés miatt csökkent az orosz kereskedők forgalma, akik elsősorban régi hazai gyártású gépjárműveket kínáltak eladásra. Gyeripaska egyik célja az volt, hogy meggyőzze az orosz kormányt, hogy a hazai kereskedők érdekében korlátozó vámokat vessen ki importált használt nyugati autókra. Emelt importvámok bevezetését ösztönözte a polgári repülőgépek behozatalának esetében is. Gyeripaska érvelését azzal támasztotta alá, hogy ezek a fejlődő iparágak átmeneti időszakon mennek keresztül, és ezért fontos, előbb megteremtsék azokat a feltételeket, amelyek közt az orosz kereskedők könnyebben tudnak alkalmazkodni a szabad kereskedelemhez. Az üzletember lobby-tevékenysége hatásosnak bizonyult, de az elmúlt néhány évben Gyerispaska igyekszik távol tartani magát a politikától, tartózkodik a WTO-val kapcsolatos nyilatkozatok megtételétől.

2.5.2. Orosz Kereskedelmi és Iparkamara Az orosz WTO-tagságot ellenzők, a belső piac védelmét hangsúlyozók másik csoportját az Orosz Kereskedelmi és Iparkamarában találjuk. A helyi gyártókat tömörítő kamara élén a korábbi miniszterelnök, Jevgenyij Primakov áll. Gyeripaskához hasonlóan ők is azzal érveltek, hogy Oroszország elsősorban nyersanyagokat exportál, amiket könnyű kivinni a világpiacra. Az ipari vállalatok külföldi piacszerzése nem annyira fontos, mivel a gyártóknak elég kielégíteni a növekvő hazai 20

keresletet, míg az orosz piacnyitás hatására több terméket hoznának be, ami kedvezőtlen hatást gyakorolna a hazai gyártók helyzetére. Ez vonatkozik az összes fejlődő iparágra, az élelmiszergyártásra, könnyűiparra, vegyiparra, gyógyszeriparra, villamos- és elektronikai iparágakra. [Aslund, 2006.] A régi vállalatigazgatók azonban sokat veszítettek gazdasági és

politikai

befolyásukból, hiába protekcionista szándékú fellépésükkel nem gyakorolnak komoly hatást a WTO-val folytatott tárgyalások menetére.

2.5.3. Mezőgazdasági termelők A harmadik WTO-tagságot ellenző csoport a mezőgazdaság területén érdekelt, Alekszej Gordejev agrárminiszter a befolyásos képviselője az agrárlobby-nak. Alapvetően két indokot hoznak fel a termelők. Az egyik, hogy a WTO-csatlakozás az állam által nyújtott mezőgazdasági támogatások csökkenését eredményezné. Jelenleg ugyan alacsony az orosz termelőknek adott állami segély mértéke, de a termelők szeretnék, ha megmaradna a lehetőség, hogy a jövőben növeljék a támogatások mértékét, és a WTO-kötelezettségek nem határolnák be a támogatási keret emelését. [Kemény, 2008.] Az állattenyésztők is ellenzik a Világkereskedelmi Szervezethez való csatlakozást. Ezt a szektor egyszer már leépítették, de most fellendülőben van, ezért is harcolnak elszántan a tenyésztők nehezen kivívott jogaikért. A szigorú orosz állategészségügyi előírások korlátozzák a nyugatról érkező baromfi-, sertés- és marhahús importot. Amikor 2003 elején az Európai Unióban korlátozó intézkedéseket vezettek be az orosz gabonára vonatkozóan, Oroszország válaszul a különféle húsáruk, elsősorban a sertéshús, behozatalára vetett ki kvótákat, hogy védje a hazai tenyésztők érdekeit. Valószínűleg a kereskedelmi tárgyalások legvégén sikerült majd a fent említett kérdésekben kompromisszumos megoldást találni, mint ahogy az Egyesült Államok és Oroszország közt zajló kétoldalú megállapodás esetében is történt.

2.5.4. Szolgáltatási szektor képviselői A negyedik ipari WTO-ellenes lobby a szolgáltatás szektorból indul ki, és az alábbi területeket érinti: szellemi tulajdonjogok védelme, kiskereskedelem, telekommunikáció, biztosítás és bankszektor. Itt is azzal érvelnek, mint az autógyártás esetében, az iparágak még gyerekcipőben járnak, ezért védőintézkedéseket kell hozni megerősítésük érdekében.

21

Az Egyesült Államok a szellemi tulajdonjogok védelmét kiemelt ügyként kezeli, már csak azért is, mert Oroszországban több kalózoldal működését is lehetővé teszik a helyi jogszabályok. Oroszország elfogadta az előindítványozott jogi rendelkezéseket, a hangsúly most már azok érvénybe helyezésén van – hány orosz illegális internetes oldalt fognak bezárni a hatóságok, és mennyire képesek élni a jog adta lehetőségekkel, hogy visszaszorítsák a szellemi tulajdonjogokat sértő vállalati tevékenységeket. A másik szolgáltatási szektort érintő kérdés, hogy Oroszországban engedélyezzék-e a külföldi tulajdonban lévő biztosító társaságok és bankok betelepülését. 2006 júliusában az Egyesült Államok és Oroszország arra a mindkét fél igényeit kielégítő megoldásra jutott, hogy a nyugati biztosító társaságok működését engedélyezik, de a bankokét egyelőre nem.

2.6. Putyin második elnöki periódusa (2004-2006) 2004 márciusában Putyint újraválasztották, így megkezdhette második elnöki periódusát. Bár az elnök személye nem változott, az elnöki politika teljesen más irányt vett. Amint Putyin megszilárdította tekintélyét és hatalmát, feladta a hazai piac liberalizálására irányuló törekvéseit. A WTO-val folytatott tárgyalások menetére elsősorban a politikai döntések hatottak ki, Putyin menesztette Mihail Kaszjanov miniszterelnököt, helyére Mihail Fradkovot nevezte ki. Az új miniszterelnök politikai karrierjét WTO-szakértőként kezdte meg, abban az időszakban, amikor Oroszország semmilyen lépést nem tett a nemzetközi szervezet felé. Fradkov 1993-ban külgazdasági kapcsolatokért felelős miniszterelnök-helyettes lett, szakterülete a WTO volt, de leginkább azzal tűnt ki, hogy ő volt a legpasszívabb miniszterelnök-helyettes. Mégis sikerült feljebb lépnie, 1997-ben őt nevezték ki a külgazdasági kapcsolatokért felelős miniszteri posztra. Egy évvel később megszűnt a minisztériuma, amit a bürokrácia és korrupció ellen folytatott küzdelem egyik legnagyobb sikereként ünnepeltek. Rá egy évre kinevezték a Kereskedelmi Minisztérium vezetőjének, de ez megszűnt 2000-ben, amikor beolvasztották a German Gref által irányított Gazdasági Fejlesztési és Kereskedelmi Minisztériumba. 2001-ben Fradkov az Adóhivatal élére került, amit két évvel később számoltak fel, ami egy másik győzelemként értékelhető a túlburjánzott bürokrácia és korrupció elleni harcban. Azután Fradkov Brüsszelbe került, mint Európai Uniós nagykövet, ahol nem sok eredményt tudott felmutatni. 2004 elején Gref miniszter Brüsszelbe tett látogatásakor élesen kritizálta emiatt Fradkovot, azt mondta, hogy még nem

22

találkozott olyan orosz nagykövettel, aki ennyire ne értett volna szakmájához. Mégis egy hónappal később Fradkov a miniszterelnöki székbe került. Putyin elnöknek ez a lépése, hogy Fradkovot tette meg miniszterelnökké, mindent elárul második elnöki ciklusa alatt folytatott politikájáról. Először is, Putyin egy gyenge és passzív kormányt akart. Másodszor, Putyin nem szándékozott jelentős reformokat végrehajtani. Harmadszor, úgy döntött, hogy lassítja a WTO-csatlakozási folyamatot. Negyedszer, azt akarta, hogy a kormányban a szilovikok7 (akik közé Fradkovot is sorolták) domináljanak a reformer miniszterek fölött. Ezzel az egyetlen kinevezéssel Putyin reformpárti kormányát reformellenes kormánnyá alakította át. Ekkor már keveset számított, hogy olyan reformminiszterek, mint Gref és Kudrin kormánytagok voltak. Az ő befolyásukat már nem lehetett visszaállítani. [Aslund, 2006.] A 2003-ban tartott parlamenti választások – erősen megkérdőjelezhető – eredményeként a független kormánytagok többsége és a liberális pártok elvesztették helyüket, így az Egységes Oroszország Párt kormányzását nem befolyásolta semmilyen ellenzéki tevékenység. Az orosz parlamentből eltűntek azok a liberális erők, amelyek szorgalmazták a WTO-csatlakozást. 2003 októberében letartoztatták Mihail Kodorkovszkijt, a Jukosz vezérigazgatóját, és később a Jukoszt is felszámolták, ami elhallgatatta a liberális üzleti lobbyt. Az üzletemberek nem beszéltek többet politikai kérdésekről a nyilvánosság előtt. A WTO-tagságot támogató Orosz Vállalkozók és Iparosok Szövetsége sem állt ki az ügy érdekében. Mordasov, akit szoros kapcsolatok fűztek a Kremlhez, is tartózkodott attól, hogy liberális hangvételű nyilatkozatokat tegyen. Gyeripaszka, aki komoly eredményeket ért el a hazai autóipar védelmében, se nyilatkozott ilyen kérdésekről a sajtóban, és eladta a repülőgépgyártó vállalatban szerzett részvényeit. A WTO-tárgyalások során eddig képviselt orosz álláspont teljesen megváltozott azzal, hogy a mielőbbi csatlakozást támogató liberálisok és a vezető üzletemberek háttérbe szorultak. Az egyetlen érdekcsoport, ami még kiállt az ügy érdekében, az Gref volt és támogatói a Gazdasági Fejlesztési és Kereskedelmi Minisztériumban, valamint Kudrin. A 2004 óta elért csekély előrelépés a WTO-csatlakozásban egyértelmű következménye a putyini politikai irányvonal változásának, aminek 2003 végén és 2004 elején lehettünk tanúi.

7

Katonai, erőszakszervezeti vonal

23

A nyersanyag árak megugrása is hozzájárult ahhoz, hogy Oroszország kevesebb érdeklődést tanúsított a Világkereskedelmi Szervezet irányába. Az orosz GDP a dollár folyóértékén számítva az egekbe szökött a 1999-es 200 milliárd dollárhoz képest, 2006-ban az ország GDP-je 960 milliárd USD volt. A nyersanyag-export volt a gazdasági növekedés motorja. 2005-ben Oroszország külkereskedelmi többlete a GDP 14 százaléka, a folyófizetési mérleg a GDP 11 százalékával nőtt, és a szuficit még tovább emelkedett 2006-ban. Oroszország exportvolumenét nem befolyásolták jelentősen a kereskedelmi korlátok – lévén elsősorban nyersanyag-exportról szó -, így kevesebb érdek fűzte a WTO-tagsághoz. Oroszország főleg kőolajat és földgázt exportál, amit mindenki venni akar, és ezért nem sújtják protekcionista intézkedésekkel. 2004-ben a kőolaj és földgáz tette ki a teljes orosz export 45 százalékát, és ahogy a kőolaj- és földgázárak emelkedetek, ezen termékek exportrészesedés is tovább nőtt. Az export közel negyedét, 23 százalékát az egyéb árucikkek, a fémek, vegyipari termékek, és faipari cikkek tették ki. (4. számú melléklet) Ezeknek az árucikkeknek a kivitelét érintik hátrányosan a kereskedelemkorlátozó intézkedések. Az elmúlt években Oroszország kereskedelmét kevés protekcionista eszközzel korlátozták – az orosz export csupán egy százalékára (2,5 milliárd USD) vetettek ki dömpingellenesek büntetéseket a különböző országokban. A Putyint körülvevő szilovikok többsége nem szereti a nyugati hatalmakat, úgy vélik, hogy Oroszország elég erős és saját erejéből is képes erős gazdaságot működtetni. Ha már mindenképp szükséges az együttműködés, akkor Oroszország partnere inkább Kína legyen, aki nem áll elő kellemetlen követelésekkel, és amelynek gazdasága egyre jobban fejlődik. Putyin elnök is egyre inkább Kína felé fordítja figyelmét, hátat fordítva az Egyesült Államoknak és az Európai Uniónak. Nyilatkozataiból az derül ki, hogy előnyösebbnek látja, ha Oroszország az egyre dinamikusabban fejlődő Kínával fűzi szorosabbra kapcsolatait, mint a nyugati országokkal, amelyeknek gazdasága lassan növekszik. A Kremlnek abból is elege van, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió folyton azzal vádaskodik, hogy Oroszországban nagy mértékű a korrupció, az orosz elit különböző módokon mossa tisztára kétes körülmények között szerzett vagyonát és az orosz politikában erős a tekintélyi elvhez való ragaszkodás. [Aslund, 2006.]

2.7. Putyin piacgazdaság ellenes retorikája Putyin elnöksége alatt nem beszélhetünk az orosz politikai élet fejlődéséről, de a piacgazdaság megmaradt, ami még Borisz Jelcin elnöksége alatt valósult meg. Putyin 2006.

24

októberi nyilatkozatából már egyértelműen kiderült, hogy az elnök korábbi, piacgazdaságot éltető retorikája radikálisan megváltozott. Csakúgy mint a szovjet időszak alatt, az állam hatalma mindenre kiterjed, de nem felelős semmiért. Putyin beszédéből az derült ki, hogy az elnök helyesli az állami kereskedelem- és árszabályozást, a vámemelést, az exportadókat, az állami beavatkozást, az ipari szektor állami irányítását, az állami támogatásrendszert és a központi hatalomgyakorlást. Szembetűnő volt, hogy kerülte az olyan témákat, mint dereguláció, törvényesség és magántulajdonjog. Az elnöki retorikában a leglátványosabb fordulat a WTO-csatlakozás megítélésében következett be. Putyin 2006. május 10-én tartotta éves elnöki beszámolóját, amelyben helyeselte a nemzetközi szervezetbe való belépést, és elmondta, hogy Oroszországnak jobban ki kell vennie részét a nemzetközi munkamegosztásból a célból, hogy teljesen kihasználja a világgazdaságba való integrálódásból származó előnyöket. Ezúttal nem is említette a Világkereskedelmi Szervezetet, sőt, olyan intézkedések bevezetését javasolta, amelyek éppen ellentétesek a szervezet elveivel, szabályaival. Például kijelentette, hogy emelni kellene az állattenyésztés támogatására szánt keretet, megnövelt vámokkal kellene ösztönözni a gépkocsigyártást, továbbá növelni kellene a fa- és fűrészáru exporttarifáját. Ahelyett, hogy a nemzetközi munkamegosztásban való részvételt támogatta volna az elnök, az importtámogatások bevezetését és fontosabb iparágak állami segélyezését igyekezett szorgalmazni. Az fakitermelés fellendítésére azzal a javaslattal állt elő, hogy importálják az ahhoz szükséges termelési és feldolgozó eszközöket. Véleménye szerint a gépjárműgyártás egyes ágazatait is fejleszteni kell. Az említett iparágak helyzetének javítására Putyin nemzeti projekttervek és programok kidolgozását vetette fel, hangsúlyozta, hogy ezek a területek az állam kiemelt figyelmét és támogatását élveznék. Putyin a korábbi kijelentéseihez képest egy merőben más gazdasági vízióval állt elő. Új politikájának központjában az importhelyettesítés szerepelt, a korlátlan állami beavatkozás és a protekcionizmus. Ez a jól ismert gazdasági modell szerte a világon megbukott. Putyin csak azért képes keresztül vinni a gazdaságra károsan ható jogszabályokat, mert a gazdasági stabilitást garantálja a kőolaj magas ára, és az orosz piacgazdaság erős alapokon áll. Az elnök szavaiból kiderült, hogy Putyin visszatért a brezsnyevi hagyományokhoz, amiről tudjuk, hogy a szovjet gazdaság összeomlásához vezettek. Az egyedüli, amiben bízhatunk, hogy maga sem gondolta komolyan, amit mondott. [Aslund, 2006.

25

HARMADIK FEJEZET 3.1. Orosz (tév)hitek a WTO-csatlakozás hatásairól A CEFIR8 orosz Gazdasági és Pénzügyi Kutató Központ 2001-ben adott ki egy olyan tanulmányt, amelyben a nyolc legelterjedtebb álláspontot mutatja be, amelyekre hivatkozva az orosz lakosság elutasítja a WTO-csatlakozást, illetve tart annak várható következményeitől. A publikációban arra is kitértek, hogy ezek a félelmek mennyire indokoltak, és számításokkal igyekeztek a tényleges hatások bemutatni.

3.1.1. Importáru-dömping, ipari hanyatlás, tömeges leépítések Az orosz lakosság leginkább attól tart, hogy a hazai piacot elárasztják az importtermékek,

emiatt

az

orosz

iparágak

hanyatlani

kezdenek,

ami

pedig

létszámleépítésekhez, a munkanélküliség megugrásához vezet. „Jelenleg a vámok védenek a versenytől.” Ezt a feltevést arra alapozzák, hogy jelenleg a hazai piacot a vámok védik meg a versenytől, és ha Oroszország belép a Világkereskedelmi Szervezetbe, akkor már nem alkalmazhatnak versenytorzító eszközöket, amelyek a hazai termelők és kereskedők érdekeit védik. Ennek a félelemnek nincs reális alapja, mert az orosz vámok most is se magasak, iparáganként változó, 7-15 százalék között mozognak, ami nemzetközi összehasonlításban alacsonyak számít. Másodsorban az esetek többségében nem szedik be az importvámokat, a vámköteles áruknak csak a felét sújtják illetékekkel, bár ez a jövőben változni fog, ahogy a vámkezelés szigorodik. „A WTO-csatlakozás a vámtarifák drasztikus csökkenéséhez vezet.” Mivel az orosz vámtarifák most is alacsonyak, ezért a csatlakozást követően csak mérsékelt csökkenés lesz tapasztalható. A vámszintről a csatlakozási tárgyalások során állapodnak meg, egyes árucsoportok esetében az orosz tárgyalófelek a vámilletékek emelését javasolták. Fontos megjegyezni, hogyha aláírják a csatlakozási szerződést, abban már rögzítik a vámszintet is, és később nem lesz mód azokat módosítani. Éppen ezt nehezményezik az orosz termelők, hiszen gyakran tekintik ezt alkupozíciónak, és igyekeznek a vámilletékeket a saját érdekeik szerint manipulálni. A termelőknek és a kormánynak ezért alaposan meg kell fontolniuk, hogy a sikeres megállapodás érdekében mit hajlandók elfogadni.

8

Center For Economic and Financial Research

26

„A kormánynak nem lesz módja megvédeni a hazai termelőket.” A WTO-tagországoknak módjukban áll átmenetileg megemelni a vámokat, vagy nem vámjellegű intézkedéseket bevezetni, ha a gazdasági helyzet ezt indokolttá teszi. Azonban ha megvizsgáljuk, hogyan változott az 1990-es években a rubel reál árfolyama, akkor azt tapasztaljuk, hogy az árfolyam-ingadozás jóval erősebben kihat az orosz vállalatok versenyképességére, mint a vámtarifák változása. A árfolyam gazdasági szempontból jobb gazdaságszabályozó, mint a vámszint, mivel nem befolyásolja a különböző kereskedelmi áruk és szolgáltatások árarányát. Ezen felül a kormány képes az árfolyam alakulását befolyásolni, például a hosszúlejáratú államadósság visszafizetésével. „A gazdasági nyitás visszaveti az orosz ipart.” Más országok esetében végzett kutatások azt bizonyítják, hogy hosszú távon a külkereskedelem élénkülése pozitív hatást gyakorol a gazdasági növekedésre. Rövidtávon a piacnyitás ellentétes hatásokat gyakorol a gazdasági egyes szegmenseire. A CEFIR kutatói megvizsgálták, hogy milyen hatást gyakorolna az orosz iparra, ha az import nagymértékben megugrana. Arra a következtetésre jutottak, hogy már az importnövekedést követően második évben több iparágban termelékenység növekedés lenne tapasztalható, köszönhetően a fokozott versenynek és annak, hogy könnyebben hozzájuthatnak a vállalatok azokhoz az alkatrészekhez, amiket importálniuk kell. Az is igaz, hogy rövidtávon több ipari szektorban termelés visszaesés várható, és emiatt megemelkedne azokban a munkanélküliségi ráta. Ha már azt vizsgáljuk, milyen hatásokkal járna a WTO-csatlakozás, azt is érdemes megfontolni, hogy mit vonna maga után, ha Oroszország a szervezeten kívül maradna. Oroszországnak a jövőben olyan társadalmi és gazdasági problémákkal kell szembenéznie, hogy ha elmulasztja a WTO-csatlakozást, az egyáltalán nem fogja megkönnyíteni az ország helyzetét, akkor még kevésbé tudja majd kivédeni a várható gazdasági veszteségeket. Nem halogatható tovább az orosz ipar hatékony átstrukturálása és a versenyképességének fokozása, ha ez nem valósul meg, akkor az import továbbra is növekedni fog. Akár belép a Világkereskedelmi Szervezetbe, akár nem,

az importnövekedés akkor is a nemzetközi

verseny kiélesedéséhez vezet majd, a nem versenyképes vállalatok működési szerkezetét át kell alakítani, a legkevésbé eredményes vállalatokat pedig be kell zárni. Ezeknek a lépéseknek a meghozatalát lehet még halogatni, és Oroszország dönthet úgy, hogy nem lép be a WTO-ba, ezzel viszont elszalasztja annak a lehetőségét, hogy integrálódjon a világgazdaságba. A WTO-tagság ösztönző lenne az orosz cégeknek,

27

vállalatoknak, új lehetőségek nyílnának meg előttük termelékenységük növelésére. A nem elég hatékony vállalatok ugyan csődbe mennének, és emiatt a dolgozók elveszítenék állásukat, de elhelyezkedhetnének más cégeknél, amelyek a fejlődő iparágakban működnek. Az orosz kormánynak mindenesetre olyan intézkedéseket kellene hoznia, amely a munkaerő mobilitását növelné és a fokozná a tőkeáramlást.

3.1.2. Az orosz mezőgazdaság leépülése, élelmiszerhiány A WTO-csatlakozást követően az orosz piacot elárasztják majd az olcsó, importált mezőgazdasági termékek, amelyekkel a hazai termelők képtelenek lesznek felvenni a versenyt. Az orosz agrárium leépül, a vidéken élők – akik elsősorban a növénytermesztésből és állattenyésztésből próbálnak megélni – életszínvonala drasztikusan lesüllyed, és az orosz lakosság az importált élelmiszerektől fog függeni. Amikor az olaj ára is lecsökken, Oroszországban akár élelmiszer-krízisek is kialakulhatnak. A fentiekhez hasonló félelmek miatt véli úgy az oroszok többsége, hogyha Oroszország belép a Világkereskedelmi Szervezetbe, akkor a mezőgazdasági szektor teljesen védtelen lesz, és emiatt majd fokozatosan leépül. Az agrárium hagyományosan egy olyan szektor, amelyet minden országban igyekeznek megvédeni különböző állami támogatásokkal, a WTO-tagországok természetesen olyan formában, amelyre a szervezete normái lehetőséget adnak. Oroszországban az agrárszektor nem igazán számít támogatottnak, ha azt vesszük figyelembe, hogy relatív alacsony a vámtámogatások szintje. Természetesen ezek változni fognak a csatlakozással, a kérdés már csak az, hogy a tárgyalások során miben állapodnak meg a felek, amennyiben indokolt egyes mezőgazdasági cikkek esetében magas vámszintet is jóváhagyhatnak. Jelenleg a rubel árfolyama (az olcsó rubel) az a tényező, amely leginkább kedvez az orosz mezőgazdaságnak és ipari szektornak. A orosz valuta 1998-as leértékelését követően kezdett az agrárium „feltámadni”. A valuta árfolyamán kívül még a távolság az, ami védettséget jelent: az Európából behozott áruk szállítási költségei olyan magasak, hogy az nagyban megnöveli azok árát a hazai termelők által kínált termékekéhez képest. A fenti aggály ellen szól az a tény is, hogy a WTO szabályai nem azt mondják ki, hogy nem lehet az agrárszektornak állami segélyeket juttatni, hanem azt, hogy azok felső plafonját meg kell határozni. A tárgyalások jelenlegi állása szerint Oroszország évente 16

28

milliárd USD értékben nyújthat támogatást a mezőgazdaságból élők számára, és ez jóval több annál, mint amennyit az állam valóban juttat, és gazdasági fejlődés esetén nyújtana. Nem a védővámok szintjén múlik, hogy fejlődőképes-e az orosz agrárium. A gazdaságnak ezt a szegmensét más bénítja meg: nincs hatékony menedzsment, ami a marketing és az eladási eredményeket javítaná, költségvetési megszorítások, az opportunista (haszonleső) magatartásforma, a szerződésbe foglaltakat nem érvényesítik, továbbá nehéz hitelhez jutni. Ezeket a hiányosságokat csak felerősíti a földtulajdonlás kérdése. Az ipari vállalatoktól eltérően, az eszközök és a föld nem a agrárvállalatok (korábban szövetkezetek) tulajdonában van. Éppen ezért kérnek állami támogatást, hogy olcsóbban juthassanak műtrágyához, üzemanyaghoz, amelyeket aztán gyakran saját földjükön hasznosítanak.. Tehát valójában az állami juttatás a birtokosok megsegítéséről szól, és egyáltalán nem hatékony módja a mezőgazdasági szektor fellendítésének. A jelenlegi rendszer sokkal inkább túlélési lehetőséget kínál a vidéken élők és dolgozók számára, de nem kínál olyan ösztönzőket, amelyek egy hatékony agrár kiépítését szolgálnák. A mezőgazdaságban égető szükség van egyes változtatásokra, különösen arra, hogy egy hitelezési és biztosítási rendszer építsenek ki a termelők számára. A földreformot is végre kellene hajtani. Az állami támogatási rendszert teljesen újjá kellene alakítani, elkülöníteni a társadalmi és fejlesztési célkitűzéseket. Előbbi jegyében a támogatási összeget közvetlen a vidéken élőknek kellene adni (például magasabb nyugdíj formájában), nem pedig a vállalatoknak. A hatékonyság növelésének érdekében, az államnak az infrastruktúra fejlesztésébe kellene befektetnie, például traktortelepeket létrehozni, olyan gabonatárolókat, amelyeket több farm is használ, a szállítási rendszert fejleszteni, és létre kellene hoznia egy olyan pénzalapot, amely a mezőgazdasági kutatást és fejlesztést (K+F) segíteni elő, ami nagyban hozzájárulna a hatékonyságnöveléshez.

3.1.3. A pénzügyi szektor összeomlása, az orosz vagyon külföldi tulajdonba vándorolása Az az általános vélekedés, hogy az orosz pénzintézetek, bankok, biztosító társaságok és nyugdíjalapok nem elég nagyok ahhoz, hogy eredményesen felvegyék a versenyt a külföldi komptetítorokkal. A WTO-csatlakozás miatt összeomlik az orosz pénzügyi rendszer, és a külföldi bankok majd szépen bezsebelik az orosz háztartások megtakarításait. Napjainkban sokan úgy vélik, hogy az orosz pénzügyi szektornak folyamatos védettséget kell, hogy biztosítson az állam, mert anélkül nem lenne működőképes a gazdaságnak ez a része. Az elmúlt évtized tapasztalatai mégis azt mutatják, hogy ha az orosz 29

pénzügyi vállalatok nem érzik a nemzetközi verseny miatti nyomást, akkor nincsenek megfelelő ösztönzők, hogy javítsanak szolgáltatásaik színvonalán. Csak az olyan területeken volt észlelhető komoly fejlődés, ahol kiélezett volt a verseny, például a befektetési bankok esetében. Ezzel szemben a bankok, biztosítók és magánnyugdíj-pénztárak tevékenysége nem bizonyult hatékonynak. A pénzügyi szféra elmaradottsága jelenti az egyik legsúlyosabb problémát az orosz gazdaságban, és más országok példáját látva megállapítható, hogy ennek magas lesz az ára. Ez leginkább az összetett iparágakat érinti hátrányosan, mint például a technológiai szektort, a gépipart, a vegyipart, a mikroelektronikát. A WTO-tagság egyértelműen javítana ezen a helyzeten, mivel lehetőség nyílna a külföldi pénzintézetek és biztosító társaságok előtt, hogy belépjenek az orosz piacra. Az egész gazdaságnak hasznos lenne, ha fejlődne ez a szektor. A WTO-csatlakozás nem járna együtt azzal, hogy a nemzetközi pénzintézetek azonnal betörnének az orosz piacra, az orosz bankoknak lenne idejük felkészülni a kiéleződő verseny támasztotta kihívásokkal. A külföldi verseny már valamennyire érződik a bankszférában, mivel a legnagyobb orosz vállalatok pénzeszközeik egy részét már külföldi bankoknál helyezik el, és több vállalat is jelen van a nemzetközi hitelpiacon, azonban a magánszemélyek és a kisvállalatok nem igazán választhatnak. Ha Oroszország belép a Világkereskedelmi Szervezetbe, nem lesz tapasztalható azonnali változás a pénzügyi szektorban. A külföldi pénzintézetek számára a legnagyobb akadályt nem is az a kikötés jelenti, hogy az orosz bankrendszerben a külföldi tőke részesedése nem haladhatja meg a 12 százalékot (ez az érték nem változik), hanem a rossz befektetési környezet. Ahhoz, hogy a külföldi banktőke elkezdjen az orosz gazdaságba áramolni, több feltételnek is meg kell valósulnia: pénzügyi szervezetek és piacok stabilitása, a politikai kockázatok csökkenése, a banki szabályozások újjáalakítása, a külföldi befektetések növekedése, új orosz vállalatok – beleértve a kis- és középvállalatokat is – megalakulása.

„A pénzügyi szektor meg kell védeni és szabályozni kell a tőkeáramlást.” A tőkemozgások liberalizálása nem kapcsolódik közvetlen a WTO-csatlakozáshoz. Más országok példáit véve alapul nem állapítható meg egyértelműen, hogy az előnyös vagy sem. Az minden esetre tény, hogy a tőkekiáramlás liberalizálás hozzájárul a jólét

30

növekedéséhez, hiszen a háztartásoknak lehetőségük nyílik, hogy több megtakarítási és befektetési lehetőség közül válasszanak, és így jobban tudják vagyonukat gyarapítani. Az a vélemény, hogy „ahhoz, hogy a tőke beáramoljon, hagyni kell a tőke kiáramlását”, nem egész igaz. A tőke akkor áramlik egy gazdaságba, ha az országban jövedelmező befektetési projektek, lehetőségek kínálkoznak. Csupán a tőkekiáramlás liberalizálásával még nem fog javulni a befektetési környezet és több külföldi működő tőke érkezni Oroszországba. Ez önmagában nem elég, szükséges a jogharmonizáció, a nemzetközi könyvelési szabványok bevezetése, a csődeljárási gyakorlat megreformálása, a hatékonyabb vállalatirányítás, komolyabb szabályozás és egyéb lényeges intézkedések.

3.1.4. Alacsonyabb vámok, importnövekedés, kevesebb külföldi befektetés Azokban az országokban, ahol nem jó a befektetési környezet, - Oroszország is ezek közé sorolandó – nehéz döntést kell hozni, hogy az importot vagy a külföldi közvetlen befektetések áramlását segítsék elő. Ha egy ország hazai piacát vámokkal védi, akkor a külföldi befektetőknek jobban megéri telephelyet létrehozni az ország területén, mintsem behozni áruját. Azonban ha egy ország megnyitja piacát, akkor a külföldön előállított termékeket késztermékként fogják importálni. Ez az érvelés a WTO-csatlakozás esetében nem helytálló. Több érvet is fel lehet sorakoztatni, ami cáfolja ezt. A nemzetközi tapasztalat éppen az ellenkezőjét igazolja. A WTO-tagországokba több FDI9 áramlik, és a WTO-csatlakozás is általában a közvetlen külföldi befektetések növekedésével jár. Itt van Bulgária példája: a belépést követő évben a beáramló FDI ötszörösére nőtt! A CEFIR elemzői készítettek egy olyan elemzést, amelyben megvizsgálták az FDI-t a GDP arányában 96 WTO-tagországban és 42 olyan országban, amelyek nem voltak tagjai a GATT-nak. Az ország jellemzőit, a fejlettségi szintet, a gazdaságok méretét és a globális gazdasági kilátásokat figyelembe véve arra a megállapításra jutottak, hogy a csatlakozást követő évben az FDI a GDP 1,2 százalékával emelkedett. Az elkövetkező években az FDI már nem emelkedett ilyen mértékben, de még így is 0,8 százalék körüli volt, magasabb mint a belépés a tagságot megelőzően. Oroszország esetében az FDI a GDP 1,5 százalékával emelkedve, ami igen jelentősnek mondható.

9

FDI – Foreign Direct Investment

31

A WTO-csatlakozás lehetőséget adna az orosz termelőknek, gyártóknak, hogy megtartsák meglévő piacaikat és más piacokon is részesedést szerezzenek, és így az exportáló vállalatok még több befektetést vonzanának. Ha Oroszország belép a WTO-ba, akkor számos jogszabályt kell bevezetnie, amelyek a befektetők jogait és szerzői jogait védik, a technikai szabályokat és szabványokat összhangba kell hozni a nemzetközi sztenderdekkel. Ez pedig egyfajta garanciát jelent majd a külföldi befektetőknek, hogy nem fogják őket diszkriminálni és nagy mértékben javulni fog Oroszország megítélése a befektetők szemében. Az importvámok csökkentése inkább pozitív, mint negatív hatást fog gyakorolni a „vertikális” (export-orientált) befektetésekre. Ez a közvetlen külföldi befektetések jellemző típusa a feltörekvő gazdaságok esetében. Az importvámok csökkentése kedvezőtlen hat azokra a befektetésekre, amelyek a hazai piac ellátását szolgálják (ezek az úgy nevezett „horizontális” befektetések), de ez nem feltételen baj. Elöszőr is, a horizontális befektetők számos alkatrészt és nyersanyagot importálnak Oroszországba, tehát ebből a szempontból mégis csak kedvező a vámcsökkenés. Másodszor, a hazai piacra behozott áruk teljes beszerzési, szállítási költségének csak kis részét teszik ki az importvámok. Harmadszor pedig Oroszország számára nagy lehetőségek rejlenek a horizontális befektetésekben, hiszen hatalmas a felvevő piac és a szolgáltatási szektor még meglehetősen elmaradott. Ahhoz, hogy valóban kihasználják ezt a potenciált, le kellene bontani az interregionális akadályokat, amelyek gátolják az áruk és a termelési tényezők szabad mozgását, és emellett fejleszteni kellene a közlekedési infrastruktúrát.

3.1.5. A WTO véd az orosz kormány önkényes intézkedéseitől A lakosság körében olyan vélekedés is elterjedt, ami a WTO-tagság mellett szól. Sokan úgy vélik, hogy a nemzetközi szervezetben való tagság majd gátat szab a kormány önhatalmú lépéseinek. Ennek alapja, hogy a lakosság úgy gondolja, hogy az orosz kormány nem végzi hatékonyan a munkáját, vagy csak nem képes megreformálni önmagát. Emiatt az IMF (Nemzetközi Valutaalap) reformprogramjától is hatalmas eredményeket vártak, már-már irreálisan magasak voltak a várakozások. A Világkereskedelmi Szervezet lehetőséget kínál a külföldi befektetők számára, hogy rendezzék az orosz hatóságokkal folytatott vitás ügyeiket. Ha az orosz hatóságok diszkriminálják a külföldi termelőket és a hazaiakkal szemben, akkor válaszul a orosz

32

termékeket is diszkriminálni fogják a nemzetközi piacon, emiatt pedig az orosz exportőrök fognak nyomást gyakorolni a hatóságokra. Másrészről a WTO-csatlakozás még nem jelent garanciát arra, hogy az orosz hatóságok nem fogják „zaklatni” a hazai vállalatokat. Ha hiányzik a hazai szabályozás és civilszervezetek határozott fellépése, akkor nem sok javulás várható sem a befektetési, sem az üzleti környezetben. Ha nem hajtják végre a szükséges reformokat, akkor a WTO-csatlakozást követően a külföldi pénzintézeteken keresztül masszív tőkekiáramlásnak lehetünk tanúi. Ha Oroszország végre belép a WTO-ba, akkor szükség lesz olyan köztisztviselőkre, akik kiállnak az orosz vállalatok érdekei mellett. Elkerülhetetlen a közigazgatás megreformálása, a kormányzati bürokráciában javítani kell az ösztönzési rendszert. Ha elmarad az adminisztratív reform, akkor az orosz gyártók szerzői jogait sem fogják tiszteletben tartani és megvédeni. Ezen reformok hiányában a WTO-csatlakozásból származó előnyöket sem fogja tudni kihasználni az ország.

3.1.6. A WTO regionális blokkokra szakad Az oroszok szerint a Világkereskedelmi Szervezet jövője bizonytalan, mivel a globális gazdaság regionális kereskedelmi szervezetekre bomlik szét (ezek az amerikai, az európai és az ázsiai kereskedelmi blokk), és ezeken keresztül fogják irányítani a nemzetközi kereskedelmet. Ha Oroszország belép a WTO-ba, és akkor nem használja ki az abból származó előnyöket, hogy a Független Államok Közösségének a tagja. Az még nem világos, hogy Oroszország a fent említett regionális blokkok közül melyikbe tud integrálódni, amelyek egyre nagyobb befolyásra tesznek szert. Ez felgyorsíthatja a WTO-val folytatott tárgyalások menetét, hiszen azzal Oroszország legalább az egyik nemzetközi kereskedelmi szervezetben biztosítaná a helyét. A FÁK, mint vámszövetség több gazdasági feladatot is ellát, ezeket a jövőben úgy lehet megőrizni, ha a tagországok kétoldalú megállapodásokat kötnek, vagy egy regionális szabadkereskedelmi területet hoznak létre, miután Oroszország belépett a WTO-ba. (A FÁK egyik tagja, Kirgizisztán már felvételt nyert a nemzetközi kereskedelmi szervezetbe.)

3.1.7. Oroszország éghajlata kedvezőtlenül hat a befektetési kedvre Sokan úgy vélik, hogy akár WTO-tag lesz Oroszország, akár nem, az orosz éghajlat miatt nem versenyképes a termelés és emiatt az ország nem igazán tud integrálódni a globális gazdaságba.

33

Az az állítás, hogy Oroszországnak nem származik előny a nemzetközi kereskedelemből, mert a hidegebb éghajlat megnöveli az előállítási költségeket, nem igaz. Az tény, hogy az orosz cégek hidegebb régióban vannak, mint más északi országokban. Azonban idővel a verseny hatására kiépülnek olyan iparágak, amelyekben nem zajlik termelés és a nyersanyagok feldolgozását majd átteszik az ország mérsékeltebb éghajlatú területeire. Ez a tényező nagyobb növekedési potenciált biztosít Oroszország számára. Továbbá nem csak az éghajlat befolyásolja a termelékenységet. Vannak egyéb sokkal fontosabb befolyásoló tényezők, mint például a humánerőforrás – ami meghatározza az adott gazdaság helyét a nemzetközi munkamegosztásban. Például Svédországban jóval hidegebb az éghajlat, mint Spanyolországban vagy Portugáliában, de mégis komolyabb gazdasági növekedés ment végbe a magasan képzett munkaerőnek köszönhetően. Mennyire hatnak ki az orosz hosszú távú gazdasági növekedésre a földrajzi tényezők? A Sachs és a Gallup végzett egy felmérést, amelyben azt vizsgálták, hogy a bizonyos geográfiai adottságok (például trópusi éghajlat, van-e az adott országnak tengerpartja, a fejlett országoktól való távolság) mennyiben befolyásolják a gazdasági fejlődést. Az eredmények azt igazolták, hogy a kedvezőtlen földrajzi fekvés igenis szerepet játszik a gazdaság alakulásában: a trópusi éghajlatú országokban lassabb a gazdasági növekedés, és nagyobb az esélye, hogy természeti csapást kelljen elszenvedniük. A kutatás nem tért ki a hideg éghajlat hatásaira, de az egy alkalommal arra keresték a választ, hogy egy volt kommunista ország múltja mennyire

meghatározó a gazdaság

alakulásában. Arra az eredményre jutottak, hogy a gazdasági nyitás és a kormányzati intézmények átalakítása (kevesebb bürokrácia, korrupció visszaszorítása, a törvények következetes végrehajtása) tudják ellensúlyozni azt. Egy egyszerű tény is bizonyítja, hogy a földrajzi faktorok másodlagosak a politikai és jogi tényezők mellett. Ha megvizsgáljuk, hogyan változott a GDP a különböző orosz régiókban 1990 és 1998 között, megállapíthatjuk, hogy a délibb, vagyis melegebb éghajlatú régiókban még alacsonyabb volt a GDP-növekedés, mint az északiakban. Az intézményi tényezők jóval fontosabbak a földrajziaknál.

3.1.8. A sajátos orosz felfogás A reformévek alatt kiderült, hogy azok a dolgok, amelyek más országokban működnek, Oroszországban nem hozzák ugyanazt az eredményt. Az oroszok általában elutasítják a szabadpiac mellett szóló érveket, az orosz mentalitásra nem jellemző az 34

individualizmus, ahelyett inkább a közösség erejében hisznek. Az orosz üzletemberek nem innovatívak, az orosz dolgozók nem a munka megszállottjai. Ez abból fakad, hogy az oroszok különlegesnek tartják magukat. Ez természetesen nem csak az oroszokról mondható el. A 20. században több ország is egy saját fejlődési utat akart bejárni, és ez rendszerint a világpiactól való elzárkózást jelentette (latin-amerikai országok esete). Amikor a nemzeti törekvések kudarcba fulladtak, akkor rendre visszatértek a nyitott piacokra jellemző gazdaságpolitikához. A központi tervgazdaság összeomlását követő teljesítmény csökkenés sokkal jobban megviselte Oroszországot, mint a többi volt kommunista országot. Nem tudták növelni a vállalatok hatékonyságát és emelni az életszínvonalat, de Oroszországban még nagyon kezdetiek a reformok: az orosz vállalatoknak nem kellett a nemzetközi versenyhez alkalmazkodni és több korlátozó tényező is van, ami miatt nem valósul meg az áruk, munkaerő és tőke szabad mozgása. Az orosz mentalitást legjobban úgy lehetne jellemezni, hogy képesek a túlélni, átvészelni a legnehezebb időszakokat. Ha mélyvízbe dobva süllyed vagy úszik: az orosz üzletember még az árral szemben is úszik. Az alapképzés magas színvonala részben megmagyarázza ezt.

Az orosz üzletemberek általában magas szintű főiskolai, egyetemi

képzést kaptak, nemzetközi viszonylatban mérve is. Még fontosabb, hogy az oroszokban megvan a hajlandósság, hogy tanuljanak és fejlesszék magukat és elég rugalmasak ahhoz, hogy alkalmazkodjanak a dinamikusan változó környezethez.

35

NEGYEDIK FEJEZET 4.1. Oroszország kilátásai a WTO-csatlakozásra 2006. november 10-én Oroszország és az Egyesült Államok bejelentette, hogy sikerült lezárniuk a kétoldalú tárgyalásokat, megegyeztek a csatlakozást követő piacnyitásról, és Egyesült Államokat képviselő tárgyaló felek elégedettek voltak a megállapodással. Egyértelműen Putyin elnök szava döntött az agrárminiszter, Gorgyejevével szemben, engedményt téve arra, hogy az Egyesült Államok baromfi-, sertés- és marhahúst hozhasson be az orosz piacra. Bár erre pont akkor került sor, amikor Putyin nyilvánosan a protekcionizmus mellett érvelt. A csatlakozási tárgyalások során a következő fontos lépés, hogy a multilaterális memorandumról is megállapodjanak. A nyugati országok biztosak akarnak lenni afelől, hogy Oroszország valóban érvényesíti az új jogszabályokat, amiket a szellemi tulajdonjog védelmének érdekében hozott. Az orosz fél továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy magasabb állami támogatási keretet fogadjanak el, amivel a mezőgazdasági termelők helyzetén javítani lehetne, de ez az érték meghaladja azt, amit az Európai Unió és az Egyesült Államok hajlandó elfogadni. A mezőgazdaság belföldi támogatását illetően az orosz fél továbbra is a 4,5-7 milliárd USD mértékű támogatási összeget tartja kívánatosnak. Ezen túlmenően változatlanul nyitott a lehetősége annak, hogy a korábban kialkudott, évente 9 milliárd USD értékű kiegészítő agrártámogatások rendszere is működhessen (igaz jelenleg az orosz mezőgazdaság támogatására évente csupán 3 milliárd USD-t költenek). [Kemény, 2008.] A megvitatandó területek között szerepel az állami vállalatok szerepe az orosz gazdaságban: 2005-2006-ban több nagy vállalatot is újra államosítottak. Az aggályok a három nagy, állami tulajdonban lévő energiavállalat, a Gazprom, a Transznyeft és a Rosznyeft kapcsán merülnek fel. Az energiakérdés rendezése során a tárgyaló feleknek arról is meg kell egyezniük, hogy Oroszország aláírja-e az Európai Energia Chartát, amit eddig nem volt hajlandó megtenni. [Aslund, 2006.] A csatlakozási tárgyalások során a legkomolyabb vitát Oroszország és az Európai Unió között a földgáz árának meghatározása váltotta ki. Oroszországban a földgázt jóval az exportárak alatt értékesítik, a külpiaci ár pedig attól függ, melyik országba szállítják a gázkészleteket. A kérdésről végül sikerült megállapodni, és olyan feltételekben egyeztek meg, 36

amelyek inkább az orosz fél számára kedvezőek. 2004 májusában írta alá az Európai Unió és Oroszország kétoldalú megállapodását. Oroszország eleget tett a szerződésnek, de a földgáz nemzetközi ára tovább emelkedett. A földgáztermelők világszerte panaszra emelték a hangjukat, amiért Oroszországban a gáz ára még így is sokkal alacsonyabb a világpiacinál. 2006-ban

az

orosz

földgáz

nagykereskedelemi

ára

adómentesen

40

USD

ezer

köbméterenként, míg a Gazprom Európában ezer köbméter gázt 150 USD értékben ad el. Mivel Oroszország gázkészletei apadóban vannak, ezért a kormány is fontolóra vette, hogy megkétszerezze az ipari felhasználásra eladott gáz árát, vagy pedig korlátozza a hazai árat, míg ezzel ellentétben a 2006-ban hatalmon lévő kormány azt is engedte volna, hogy a következő évben 15 százalékkal emelkedjen a földgáz hazai árszínvonala. A másik akadályozó tényező a csatlakozási folyamatban, hogy Oroszország embargót alkalmaz két WTO-tagországgal, Grúziával és Moldovával szemben, korlátozza az ebből a két országból érkező bor- és gyümölcsimportot minőségi problémákra hivatkozva. Ebből kifolyólag Grúzia és Moldova nem hajlandó aláírni a kétoldalú megállapodásokat. Amennyiben Oroszország nem vonja vissza a két országgal szemben alkalmazott embargót, akkor Moldovának és Grúziának nem marad más választása, minthogy éljen vétójogával, és elutasítsa a kétoldalú szerződés aláírását. Grúzia már egyszer aláírta azt, de később visszavonta. Az orosz és grúz viszonyt tovább rontotta az az eset, amikor Grúziában letartóztattak négy állítólagos orosz kémet, amire válaszul Oroszország minden közlekedési útvonalat lezárt, a kereskedelmi ügyleteket is betiltotta, és a banki átutalásokat is, annak ellenére, hogy Grúzia hamarosan szabadon bocsátotta a négy orosz katonatisztet. A valódi problémát ezen országok között a szeparatista területek státuszának elismerése okozza, Moldovában Transznisztria, Grúziában Abházia és Dél-Oszétia tartományáról van szó. Oroszbarát vezetők irányítják ezeket szakadár a területeket, ezért Putyin többször is javasolta, hogy ezek a tartományok megkapják a független státuszt. Moldova és Grúzia más WTO-tagokat is rábírhatnak, hogy meggátolják Oroszország felvételét a nemzetközi szervezetbe, vagy elfüggetleníthetik az országaik közti viszony rendezését a WTO kérdéstől. Végül felmerül az a kérdés, hogy az orosz lakosság körében növekvő WTOszkepticizmus miatt esetleg visszalép-e Oroszország csatlakozási szándékától. Putyin korábban az orosz WTO-csatlakozás rendíthetetlen harcosa volt, és 2006-ban nem engedett az agrárlobbynak, inkább hajlandó volt engedményeket tenni, hogy létrejöhessen az Egyesült 37

Államokkal a kétoldalú megállapodás a csatlakozásról. Azonban gondot jelent, hogy az orosz politikusok tekintélyelvűvé váltak, és ahogy a kőolaj világpiaci ára egyre emelkedik, úgy fűződik Oroszországnak egyre kevesebb érdeke a Világkereskedelmi Szervezethez.

4.2. Az Egyesült Államok és Oroszország közti viszony Az Egyesült Államok a kezdettől fogva támogatta Oroszország azon törekvését, hogy tagja legyen a nemzetközi kereskedelmi szervezetnek. Az amerikai kormány tanácsokat adott az orosz kormánynak, hogyan hozza kereskedelmi és befektetési rendszerét a WTO-normáival összhangba. Mivel az Egyesült Államok a legnagyobb világgazdasági hatalom, ezért támogatása döntő tényező a WTO-csatlakozás sikerességéhez. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy elnézi az orosz versenyellenes intézkedéseket, támogatásáért cserébe megköveteli, hogy Oroszország betartsa a nemzetközi kereskedelmi elveket és szabályokat. Az Egyesült Államok hidegháború utáni kereskedelmi és gazdasági politikájának fontos eleme volt, hogy ösztönözze a piacgazdaság kialakításának érdekében tett orosz lépéseket. Az amerikaiak hosszú távú külpolitikai stratégiájában célul tűzték ki, hogy Oroszországot integrálják a világgazdaságba, és javítsák a két ország közötti kapcsolatokat, együttműködés valósuljon meg kettejük között. [CRS, 2008.] Oroszország több formában is élvezte az Egyesült Államok támogatását: a kereskedelem és befektetés terén technikai segítséget, kereskedelmi preferenciákat, kedvezményeket kapott, azok amerikai exportőrök és befektetők, akiknek orosz érdekeltségei voltak, anyagi támogatást kaptak az Amerikai Export-Import Banktól és a Tengerentúli Magánbefektető Társaságtól (OPIC10). A hidegháború után, a megváltozott orosz-amerikai viszony hatására megélénkült a két ország közti kereskedelem, és nőtt a tőkeáramlás, bár nem olyan mértékben, ahogy azt korábban előre jelezték. Az Egyesült Államokba irányuló orosz import nagymértékben megnőtt a hidegháborút követően, 1992-ben 0,5 milliárd USD volt az importforgalom, 2006ban pedig rekordot döntött, 19,8 milliárd USD értéken. Az Egyesült Államok kivitele nem emelkedett ilyen jelentős mértékben, az 1992. évi 2,1 milliárd USD-ról 2006-ra 4,7 milliárd USD-ra kúszott fel. 1994 óta az Egyesült Államokban egyre növekvő kereskedelmi mérleg hiánya Oroszországgal szemben, 2006-ban elérte az 15,1 milliárd USD-t. Ez a legfőbb orosz exportcikkek, a nyersanyagok, elsősorban a kőolaj világpiaci árának emelkedésének a következménye. 10

OPIC - Overseas Private Investment Corporation

38

2006-ban Oroszországba 4,6 milliárd USD értékben érkezett közvetlen külföldi befektetés az Egyesült Államokból. Ezzel gyakorlatilag a harmadik helyet foglalta el az Oroszországba legtöbbet befektető országok rangsorában, Ciprus és Luxemburg előzte, de feltételezhető, hogy ezen országokból nem eredeti külföldi tőke, hanem repatriált orosz tőke érkezik.

4.2.1. Kétoldalú megállapodás A több mint 16 éve elhúzódó WTO-csatlakozási tárgyalások egyik legfontosabb eredménye volt, amikor az Egyesült Államok és Oroszország 2006. november 19-én aláírta azt a kétoldalú megállapodást, amellyel az amerikai kormány egyetértését adta Oroszország WTO-csatlakozásához. Az egyezményt az APEC11 csúcstalálkozójának helyszínén, a vietnámi Hanoiban látta el kézjegyével German Gref orosz gazdasági és kereskedelmi miniszter, és Susan Schwab, az Egyesült Államok kereskedelmi főmegbízottja. [VG, 2007,] Moszkva számára ez mérföldkő volt a WTO-csatlakozási tárgyalások menetében, de ezzel egyben kötelezte magát egy bonyolult jogszabály-egyeztetési eljárást végrehajtására. Az Egyesült Államok több kényes kérdésben is rendezte kapcsolatát Oroszországgal, bár nem sikerült a tárgyalások előtt megjelölt az összes célkitűzését megvalósítania. A bilaterális egyezmény számos területre kiterjed, aminek legfontosabb témaköreit az alábbiakban fogok részletesen bemutatni. 4.2.1.1. Mezőgazdaság A tárgyalásokon kiemelten foglalkoztak az agrárszektor kérdéseivel. A legfőbb kérdések a következők voltak: baromfi- és vörös hús import, valamint az állategészségügyi rendszerek, amit Oroszország által gyakran használt mint piacvédelmi eszközt az importot korlátozására. A húsáru kereskedelmét a két ország között nagyban nehezítette az Egyesült Államokból érkező marhahús-import korlátozása. 2003-ban egy Washington állambeli farmon BSE12 fertőzés jeleit (ismertebb nevén: kergemarha-kór) észlelték a szarvasmarhákon. Tudósok szerint a BSE az emberre is átterjedhet, ha valaki fertőzött állat húsából fogyaszt. [Greenfo.hu, 2003.] A fertőzés veszélye miatt több ország – köztük Oroszország is 11

APEC - Asian-Pacific Economic Agreement (Ázsiai– és Csendes-óceáni Országok Gazdasági Együttműködési Szervezete) 12 BSE - Bovine Spongiform Encephalopathy, ragályos és gyógyíthatatlan betegség, amely lassan támadja meg a marhák agyát és idegrendszerét

39

felfüggesztette az amerikai marhahús importját. A kétoldalú megállapodásban Oroszország elfogadta, hogy azonnali hatállyal megszüntetni a marhahúsra kivetett embargót, amennyiben az Állategészségügyi Világszervezet megerősíti, hogy nem kell a BSE-fertőzéstől tartani, ha amerikai szarvasmarha-kereskedőktől vásárolnak árut. Az orosz piac gyakorlatilag megnyílt az amerikai élelmiszerexport előtt. Az orosz fél újabb jogosítványokat kapott az amerikai élelmiszer-, elsősorban a húsexportőrök állategészségügyi ellenőrzésére az Egyesült Államok Élelmiszer Biztonsági Ellenőrző Szolgálatától. Kikötötték, hogy az ellenőrzések csak azután bonyolíthatók le, ha előzetesen egyeztettek az amerikai féllel annak feltételeiről. Az amerikai húsexportot könnyítő másik eleme volt a megállapodásnak, hogy a jövőben az exportszállítmányokat kísérő állategészségügyi igazolások kiadása az orosz hatóságok párhuzamos ellenőrzése, illetve részvétele nélkül történik. Ez lényegében azt is jelentette, hogy az ellenőrzések várhatóan formálissá válnak, ami kiváltotta az orosz termelők és általában az agrárlobby heves tiltakozását. [FVM, 2007.] Az agrárszektort érintő másik lényeges döntés volt, hogy a megállapodás lehetővé tette az orosz fél számára, hogy fenntartsa a hús-importkvóták rendszerét 2009-ig, és szükség esetén akár tovább is. Általában nem csökkent az importvám-szint, sőt megmaradt annak lehetősége, hogy az orosz fél egy átmeneti időszakban növelje egyes termékek vámszintjét, így az élelmiszerimport-vámszint esetenként meghaladhatja a jelenleg alkalmazott védővámok mértékét. [CRS, 2008.] 4.2.1.2. Más termékcsoportok, szolgáltatási szektor Oroszország vállalta, hogy csatlakozik a WTO Információs Technológiai és Telekommunikációs Megállapodásához (ITA13), ami azzal jár együtt, hogy meg kell szüntetnie az információs technológiai, IT-termékekre kivetett importvámokat. A WTOcsatlakozást követő első három évben teljesítenie kell az ITA keretében vállalt kötelezettségeinek 95 százalékát. [CRS, 2008.] Habár az Egyesült Államok szerette volna elérni, hogy az orosz fél elfogadja a WTO polgári légi járművek kereskedelméről szóló megállapodását14, Oroszország nem írta azt alá,

13 14

ITA – Information Technology and Telecommunications Agreement Civil Aircraft Agreement

40

de vállalta, hogy csökkenti az importvámokat a széles és keskeny törzsű repülőgépekre, a polgári repülőgépek és a bérbe adott repülőgépekre. A biztosítási tevékenységet illetően Oroszország elfogadta az Egyesült Államok azon követelését, hogy a külföldi biztosító társaságok engedélyt kapnak, hogy a biztosítási tevékenységek teljes mértékben ők bonyolítsák le, és irodákat hozzanak létre Oroszországban. Az orosz fél továbbra is fenntartja a jogot arra, hogy korlátozza a közvetlen külföldi befektetéseket az orosz bankszférában és biztosítási szektorban, amennyiben az FDI mértéke meghaladja az összes befektetés 50 százalékát. A kétoldalú megállapodás megkötését követő 5 év elteltével Oroszország fontolóra veszi, hogy megemelje a banki és szolgáltatási szektorba beáramló FDI mértékére megállapított korlát felső határát, de továbbra sem engedélyezi, hogy külföldi bankfiókok tevékenykedjenek Oroszországban. Az orosz fél ahhoz is hozzájárult, hogy megkönnyíti a külföldi szolgáltatóknak az orosz piacra való belépést a szolgáltatási szektorban, beleértve a telekommunikációt, az audio-vizuális szolgáltatásokat, az energiaellátást, a kézbesítési és elosztási, üzleti és a környezettel kapcsolatos szolgáltatásokat. [CRS, 2008.] 4.2.1.3. Szellemi tulajdonjogok védelme Az Egyesült Államok számára kiemelt fontos a szellemi tulajdonjogok védelmét garantáló jogszabályok betartása, és ezt feltételül szabta Oroszország WTO-csatlakozásának támogatásához. Oroszország vállalta, hogy megteszi a szükséges lépéseket ezen téren: felszámolja azokat az üzemeket, ahol optikai lemezeket állítanak elő, bezárja azokat az internetes kalózoldalakat, amelyek illegálisan jogdíjköteles zenét és egyéb tartalmakat terjesztenek, és a határokon is biztosítja, hogy hamisított termékek nem jussanak be az orosz piacra, ne kerüljenek forgalomba Oroszországban. [CRS, 2008.] Az Egyesült Államok több módon is igyekszik fentieket előmozdítani. Ennek egyik eszköze, hogy a két ország között egy forróvonalat hívtak életre, melyen keresztül könnyen és gyorsan gazdát cserélhet a szerzői jogok megsértésére vonatkozó információ a hatóságok között. A kötelezettségvállalások keményebb hatósági fellépést (razziákat, nyomozást és a jogvédett anyagok közintézményekben történő másolásának megtiltását) írnak elő az orosz fél számára. [Jogi Fórum, 2006.] Az orosz szerzői jogvédelem gyengeségére egyértelmű példa a világszerte népszerű orosz AllofMp3.com oldal, melyet népszerűsége ellenére a világ számos országában már 41

beszüntettek volna. Susan Schwab szerint az internetes oldal az illegális zeneforgalmazás "élenjárója”, amely példájával másokat is követésre ösztönöz. A portál több más, részben szintén orosz székhelyű oldallal együtt rendkívül olcsón kínál letölthető zeneszámokat. [Milkovits, 2006.] Az AllofMp3 nem fizet jogdíjat a kiadóknak, ezzel jelentősen megnyirbálva a lemezcégek bevételeit. Az oldal üzemeltetői szerint szó sincs illegális zeneforgalmazásról, „a cég betartja az orosz törvényeket, minden eladott dalon és albumon keletkezett bevétele után 15 százalékot átutal az Orosz Multimédia és Internet Társaságnak, amely az orosz törvények szerint jogosult a szerzői jogok tulajdonosainak a kárpótlására az országban. A szerzői jogokkal rendelkező cégek véleménye viszont az, hogy az oldal egyszerűen illegális kalózsite és nem hajlandóak semmilyen pénzt elfogadni sem a Mediaservice-től, amely az oldalt működteti, sem az Orosz Multimédia és Internet Társaságtól, és egyezkedni sem akarnak az AllofMp3-vel. Feltehetően ennek az az oka, hogy nem akarják ezzel elismerni az oldal legitimitását. E helyett minden eszközt és fórumot megragadnak, hogy ellehetetlenítsék a szolgáltatást.” [Pintér, 2006.] A nyugatiak meg is találták a módját, hogy bezárassák az oldalt: elvágták a vásárlás, pontosan a szolgáltatás kifizetésének lehetőségét. A MasterCard és a VISA kénytelen volt beszüntetni a kártyás átutalások teljesítését az allofmp3.com irányába. Az oldal üzemeltetői az orosz bírósághoz fordultak. „A pert az allofmp3.com megnyerte és a bíróság kimondta, hogy az orosz törvényeket maradéktalanul betartotta a cég, az Oroszországban elvárt jogdíjakat befizette és semmilyen követelésnek helye nincs. Az áruház azonban továbbra sem üzemel, pedig ennek már lassan egy éve. Lévén, az utalásokat továbbra sem lehet elvégezni, így aztán a webáruház ekképp nem is üzemelhet.” [Posztinfo, 2008.]

4.2.3. Az Egyesült Államok érdekei Az amerikai exportőröket és befektetőket nem szívesen nyitnak az orosz piac felé, amelynek több oka is van: •

az oroszok nem tartják magukat a nemzetközi könyvelési szabványokhoz;

•

az orosz hatóságok nem kényszerítik ki a szellemi tulajdonjogok és a részvényesek jogainak védelmét;

•

bonyolult az adózási rendszer; 42

•

átláthatatlan és következetlen a vámszabályzat;

•

irracionálisak a növény- és állategészségügyi előírások;

•

a nehezen leküzdhetők a kereskedelem technikai korlátai;

•

és az oroszok nem tartják magukat feltételen a szerződésben megfogalmazott kötelezettségekhez.

Az Egyesült Államok az orosz WTO-csatlakozásról folytatott tárgyalások során ezekre a problémákra is kereste a megoldást. Az Egyesült Államoknak mindenképpen érdeke, hogy javuljon az üzleti környezet Oroszországban, a külföldi befektetők számára kedvezőbbé tegyék a feltételeket, hiszen ez a két ország közti gazdasági kapcsolatok erősödését eredményezné. A WTO-tagság stabilitást és nyitottságot hozna az orosz üzleti környezetbe, hiszen Oroszországnak alkalmazkodnia kellene a szervezet normáihoz és javítani a kereskedelem feltételein. Az

Egyesült

Államok

elsősorban

kőolajt,

acélt

és

alumíniumot

importál

Oroszországból, az orosz export-bázis elég korlátozott, az importforgalom sem nagy mértékű. Van azonban néhány olyan amerikai iparág, amely erősödő orosz importnyomásra számíthat, ha Oroszország belép a WTO-ba. Az acélgyártók félhetik stabil pozíciójukat, ezért elképzelhető, hogy lobbyzni fognak az amerikai tárgyalófeleknél, hogy a csatlakozási szerződésbe bekerüljön egy olyan speciális védőintézkedés, ami enyhíteni fogja a csatlakozást követően megélénkülő orosz acélimport kedvezőtlen hatásait. [CRS, 2008.] Az amerikai üzleti szféra számára nem kérdés, hogy az Egyesült Államok hozzájáruljon-e Oroszország WTO-csatlakozásához, azonban garanciát szeretnének arra, hogy Oroszország olyan feltételek mellett integrálódjon a nemzetközi kereskedelembe, ami nem fogja sérteni gazdasági érdekeiket és csekély negatív hatása lehet az amerikai iparágakra. Az utolsó nehézség, amit még le kell küzdeni Oroszországnak az a Jackson-Vanik törvénykiegészítés, amit az Egyesült Államok 1974-es Kereskedelmi Törvénykönyvében mondanak ki. Ahhoz, hogy biztosítsa Oroszország számára a normális kereskedelmi kapcsolatokat, az Egyesült Államok elnökének garantálnia kellett évente egy kikötést, ami igazolja, hogy a Szovjetunió nem tagadja meg a zsidó állampolgárok kivándorlási jogát, cserébe az Egyesült Államokba behozott orosz exportot a normális vámtarifákon számolják el. Természetesen Oroszország nem érti ezt meg. A kongresszus úgy ítélte, hogy a kétoldalú megállapodás még nem győzi meg a kongresszust arról, hogy Oroszország tartja is magát a

43

leírtakhoz, mint a korábbi tagjelöltek. A multilaterális szerződéseket is meg kell kötni, ami sok nehézséget okoz a Kremlnek.

4.3. Az Európai Unió és Oroszország közti viszony Az Európai Unió és Oroszország közötti viszony alakulását és fejlődését a felek stratégiai érdekei, az egymás felé közeledésre való hajlandóság és a két gazdaság adottságai határozzák meg. Az EU és Oroszország 1994-ben írt alá partnerségi és együttműködési megállapodást, amit 1997-ben lépett érvénybe. Ez a megállapodás hasonlóságot mutatott az akkortájt elfogadott többi Európai Megállapodással, kiemelten foglalkozott a kereskedelmi szabályozásokkal. Ez alapot jó jelenthet ahhoz, hogy a felek együttműködési rendszerüket tovább bővítsék és a jövőben szabadkereskedelmi övezetet alakítsanak ki. „Az 1990-es évtized folyamán megfogalmazott, az EU-orosz kapcsolatokra vonatkozó uniós stratégiai elképzelés konkrétan nem tér ki egy szabadkereskedelmi megállapodás esélyeire, általánosan fogalmaz Oroszország világgazdasági, azon belül WTO-ba történő integrációjáról.” [Meisel, 2008, 32. o.] A szabadkereskedelmi övezet kialakítása egyelőre nem is szerepelhetett a két fél középtávú tervei között, hiszen annak két alapvető feltétele hiányzott. Oroszország az 1990-es évek közepén még a poszt-szovjet átalakulás kezdeti éveiben járt és nem volt meg a piacgazdasági státusza, ami EU gyakorlatában a szükséges a szabadkereskedelmi övezet kialakításához. A piacgazdasági besorolás később, 2002-ben született meg. Hiányzott a másik általános feltétel: Oroszország WTO-tagsága, ami akkor még beláthatatlan volt. A megállapodásban meg is fogalmazták ezt a szükséges előzményt, és a majdani kereskedelmi megállapodás létrejöttének lehetőségét a távoli jövőben helyezték el. [Meisel, 2008.]

4.3.1. EU-orosz szabadkereskedelmi megállapodás feltételei Ahhoz, hogy mi is szükséges egy szabadkereskedelmi övezet kialakításához, kiderül az Európai Unió által 2006-ban kiadott az uniós kereskedelempolitikai stratégiáról szóló bizottsági

dokumentumából,

amelyben

rögzítik

a

preferenciális

megállapodások

megkötésének feltételeit. A kritériumok: megfelelő piaci potenciál, beruházások lehetőségei, az EU exportérdekeivel szembeni védelem meglévő szintje, az erőforrásokhoz való hozzájutás. Mindezek alapján megállapítható, hogy Oroszország is lehetséges partner az EU számára, hiszen megfelel a fenti kitételeknek. Az EU a megállapodások segítségével kívánja rendezni a kétoldalú keretek között rendezendő problémák megoldását. Az EU és Oroszország közötti bilaterális WTO44

tárgyalások során az unió több területet is kritikával illetett, ezek a versenypolitikai intézkedések, a szellemi tulajdonjogok fokozottabb védelme, környezetvédelmi kérdések, közbeszerzések.

Elképzelhető,

hogy

az

EU

felhasználná

egy

szabadkereskedelmi

megállapodás fegyelbmet kikényszerítő bilaterális kereteit, hogy kikényszerítse a WTO-beli orosz vállalások teljesítését. „Az Európai Uniónak érdekében áll az uniós gazdasági szereplők számára nagyobb mértékben nyitott oroszországi piac, egy kétoldalú szerződéses piacra jutási preferenciákat tartalmazó megállapodás és a nem diszkriminatív piacgazdasági normákat jobban kikényszerítő fegyelem. Az orosz piac preferenciális liberalizálása és cserében az uniós piac kereskedelempolitikai megnyitása azonban az unión belüli aszimmetrikus hatásokkal jár, következésképpen elméletileg a tagállamok ebben való érdekeltsége sem egyenletes. ... Úgy tűnik, mint ha a kibővült Európai Unióban hiányozna egy többé-kevésbé egységes álláspont arról, mit várnak el gazdasági és kereskedelmi értelemben az EU-orosz stratégiai partnerségtől.” [Meisel, 2008., 33-34. o.]

4.3.2. A szabadkereskedelmi megállapodás esélyei 2007-ben Panykov akadémikus-professzor egy tanulmányban foglalta össze a orosz véleményeket egy majdani EU-orosz szabadkereskedelmi megállapodás létrejöttéről. Arra a következtetésre jutott, hogy nem zárható ki ennek a lehetősége a jövőben, de tényszerűen közli, hogy Oroszország még nem áll készen ennek a megkötésére, pontosabban az ahhoz szükséges feltételek teljesítésére. A liberalizáció fokozatossága és az átmeneti időszak szükségessége miatt még éveknek kell eltelnie, mire a kereskedelmi akadályokat lebontják. Ha a jelenlegi kereskedelmi szerkezetet és piacra jutási korlátokat vesszük alapul, akkor a szabad kereskedelem aszimmetrikusan hatna a felekre, az Európai Unió előnyére és az oroszországi gazdasági szereplők hátrányára. Az orosz exportőrök számára a piacnyitással együtt járó belső gazdasági alkalmazkodás nagyobb terhet jelentene, mint a liberalizált uniós piacra jutás közvetlen előnyei. A másik ok, ami a szabadkereskedelmi megállapodás ellen szólna Oroszország világgazdasági orientációjához kapcsolódik. „Az Európai Unióba irányuló export számára közvetlen és rövid távú előnyöket az akadályok megszüntetése nem jelent, miközben az uniós verseny az orosz piacon azonnal jelentkezne, veszélyeztetve számos érzékeny ágazatot. Az orosz becslések értelmében az EU-ba irányuló jelenlegi feldolgozóipari export kilátásaihoz képest jóval kedvezőbb pozíciót nyújtana az ország számára ezek liberalizált piacra jutása a

45

dinamikusan fejlődő kelet-ázsiai és csendes-óceáni térségben.” [Meisel, 2008. 38-39. o.] Oroszország jobban érdekelt abban, hogy ázsiai országokkal alakítson ki szabadkereskedelmi rendszereket, mivel ebben a térségben a jogharmonizáció és az alkalmazkodási igény nem lenne magasabb a WTO-normák elfogadási szintjénél. Ha létre is jönne egy EU-orosz preferenciális megállapodás, az orosz álláspont szerint a fokozatosságot szem előtt kellene tartani, különösen a mezőgazdasági kereskedelemben és a szolgáltatási szektorban. Azért, hogy az orosz felet kedvezőtlenül érintő aszimmetrikus hatásokat enyhítse az EU tehetne bizonyos lépéseket: az orosz tőkebefektetések liberalizált szabályozása, az orosz munkaerő uniós beáramlását szolgáló könnyítések, vízummentesség megadása.

4.3.3. Az uniós tagállamok Oroszország-koncepciója Ahhoz, hogy jobban megértsük az egyes uniós tagállamok érdekeit és viszonyát Oroszországhoz, segítséget nyújt az ECFR15 által készített tanulmány, ami az EU-orosz kapcsolatok unión belüli mögöttes erőviszonyait tárja fel. Ebből az derül, hogy napjainkban hiányzik egy egységes uniós Oroszország-koncepció, ami volt az 1990-es években, amikor a tagállamok egyetértettek abban, hogy segíteni kell Oroszországban a demokrácia megerősödését. Az uniós tagállamokat az orosz kapcsolatok tekintetében két nagy, egymással ellentétes véleményű csoportra oszthatjuk. Az egyik csoport Oroszországot partnernek tekinti, amit az EU vonzáskörében kellene tartani a „kúszó integráció” eszközével. Támogatják az intézményi kapcsolatok lehető legszélesebb kiterjesztését, megkönnyítenék a tőkemozgást az unió és Oroszország között, hozzájárulnának ahhoz, hogy az orosz tőke megjelenjen és megerősödjön a stratégiai ágazatokban, például az energiaszektorban. Ezen csoport tagjai elnézőek lennének az olyan esetekben, amikor az orosz partnerek az uniós normáktól eltérően járnak el. A másik csoportba tartoznak a konzervatívabb álláspontot képviselő tagállamok. Ők nem partnerként tekintenek az orosz félre, inkább a fenyegetést látják, ők megfékeznék Oroszország terjeszkedését, gyengítenék világpolitikai és világgazdasági pozícióját. Nem engednék, hogy az orosz üzletemberek befektessenek az uniós stratégiai ágazatokba. A tagállamokat további öt csoportra is oszthatjuk, amelyet a táblázat is szemléltet.

15

ECFR – European Council on Foreign Relations (Külkapcsolatok Európai Tanácsa)

46

1.

Az egyik alcsoport tagjai, a „trójai falovak”, akik készek szembeszállni az orosz érdekeket sértő uniós lépésekkel és álláspontokkal.

2.

A „stratégiai partnerek” számára kiemelt gazdasági fél Oroszország, jó kapcsolatokat ápolnak vele, és kihasználják az ebből származó előnyöket, amelyekről a jövőben sem kívánnak lemondani.

3.

A harmadik csoport tagjait „barátságos pragmatistáknak” nevezik, állandó jó viszonyt építettek ki Oroszországgal, a politikai érdekek helyett a gazdasági szempontokat tekintik fontosabbnak.

4.

A „fagyos pragmatisták” is szem előtt tartják a gazdasági érdekeiket, de ha úgy látják, hogy Oroszország megsérti az uniós normákat és értékeket, akkor nem tartnak attól, hogy élesen kritizálják az orosz felet.

5.

Két országok „hidegháborús harcosnak” neveznek, amelyek időnkét nyílt ellenséges lépésekre is elszánják magukat, és készek vétó-jogukkal élni Oroszországgal szemben. Ciprus

Szlovákia

Görögország

Szlovénia

Franciaország

Csehország

Németország

Dánia

Olaszország

Egyesült

„Trójai Falovak”

„Stratégiai Partnerek”

Királyság Spanyolország Észtország „Barátságos

Ausztria

„Fagyos Pragmatisták”

Pragmatisták”

Írország

Belgium Lettország Bulgária Hollandia Finnország Románia Luxemburg Svédország Magyarország Málta

„Hidegháborús Harcosok”

Lengyelország Litvánia

Portugália

47

„Ilyen konszenzushiányos, egységes állami stratégiát nélkülöző Európai Unióban nehezen

képzelhető

el

az

EU-orosz

kapcsolatok

új,

kibővített

alapon

történő

továbbfejlesztésére irányuló szándék, még kevésbé a kapcsolatok preferenciális alapokra helyezése.” [Meisel, 2008., 35. o.] Az orosz álláspont sem nevezhető egyértelműnek. Ahogy változik a politikai vezetés, és a kijelölt célok, prioritások, úgy következik be változás abban, hogy az orosz gazdaság nyitott-e a globális gazdasághoz integrálódásra, vagy inkább a maga útját járja. Az elmúlt években sokat változott Oroszország viszonya az általános gazdasági liberalizációhoz, aminek egyértelmű hatása van a WTO-val a folytatott tárgyalások menetére. Ahogy csökkent az orosz fél érdekeltsége, úgy lassult le a tárgyalási folyamat menete. Az oroszok egyre szkeptikusabbak az Európai Unióhoz fűződő viszonyt és a szabadkereskedelmi megállapodást illetően.

4.3.4. Fejlesztendő területek 2007. júniusában készült a Godelieve Quisthoudt-Rowohl (néppárti, német) által jegyzett jelentés, amelyben kitértek az EU-orosz viszonyt meghatározó területekre, és javaslatokat is megfogalmaztak az orosz fél számára. Az Európai Parlament által elfogadott jelentés számon kéri politikai jogok biztosítását és elítéli Oroszország óriási energiahordozókészleteinek politikai célok érdekében való felhasználását. 4.3.4.1. Energiafüggőség enyhítése Az Európai Parlament képviselői szerint jogos elvárás az unió részéről, hogy Oroszország hatalmas energiahordozó-készleteiben rejlő potenciálját ne használja fel politikai célok elérésére. Európának komoly veszélyt jelent az orosz energiától való függés, az unió az ellátáshoz szükséges energia átlagosan körülbelül 28 százalékát, egyes országok pedig a gázimport 100 százalékát Oroszországból szerzik be. Annak érdekében, hogy az EU ne legyen kiszolgáltatva az orosz energiavállalatoknak, diverzifikálnia kell a kontinens energiaellátását. A 2007-es szamarai EU-orosz csúcstalálkozón a felek megállapodtak egy korai figyelmeztetési rendszer bevezetéséről az energiaellátásban keletkező hiányok kezelésére. Erre azért is volt szükség, mert az Európai Parlament képviselői úgy vélik, hogy ha elmaradnak a szükséges beruházások az orosz energiainfrastruktúrában, az néhány éven belül gázhiányhoz vezethet, aminek veszélyét a 2007-ben kiadott jelentésben már 2010-ben reálisnak tartják. 48

A 2009 tavaszán tartott habarovszki EU-orosz csúcstalálkozón a felek megállapodtak a gázválságok idején működésbe lépő „korai riasztórendszer” továbbfejlesztéséről, mivel a korábbi előrejelző mechanizmus lényegében egy telefonos forróvonalra korlátozódott, amit a 2009 januári gázválság alkalmával élesben is kipróbáltak. [Bruxinfo, 2009.] „A kapcsolatok javítása ellen hat az is, hogy Oroszországban a stratégiainak ítélt ipari ágazatokban az európai cégek gyakran diszkriminatív gyakorlattal szembesülnek. Holott például az acéliparban, az EU területén is működnek oroszországi nagybefektetők, ezért joggal várhatná el az unió a kölcsönösséget. A képviselők nem zárkóznak el az EU árampiacának az orosz cégek előtti megnyitásától, azonban feltételül szabják utóbbiak számára, hogy alkalmazzák az atomerőművekkel és az atomhulladékok kezelésével kapcsolatban az uniós normákat.” – derül ki a jelentésből. 4.3.4.2. Energia Charta Lényegi lépés lenne, ha Oroszország ratifikálná az 1994-ben aláírt és 1998-ban hatályba lépett Energia Charta Egyezményt.

Az egyezmény nem tekinthető igazán

életképesnek, amíg az Egyesül Államok és Oroszország nem szerepel a szerződő felek között. Ugyan Oroszország aláírta az Energia Chartát, de az orosz Duma nem ratifikálta azt. Hogy érvényesek-e Oroszországra az egyezményben foglaltak, arról egy aktuális ügy kapcsán kellett döntést hoznia az Állandó Választottbíróság keretein belül működő, hágai székhelyű ad hoc nemzetközi döntőbíróságnak. A 2007-ben felszámolt orosz olajcég, a Jukosz többségi tulajdonosai tavaly keresettel fordultak a hágai bírósághoz annak megállapítását kérve, hogy az Energia Charta Moszkvára nézve kötelező érvényű-e. Az egykori cég részvényesei 100 milliárd dollárra becsülik a kárt, amely az orosz állam szisztematikus és ellenséges intézkedései (jogtalan adókövetelés és egyéb illegális eszközök) miatt érte őket, és olyan helyzetbe hozta a Jukosz tulajdonosait, hogy a cég vagyonát jóval a valós értékén alul kellett értékesíteni. A döntőbíróság precedens értékű ítéletében kimondta, hogy Oroszország hiába függesztette fel idén októberben az Energia Charta Egyezmény átmeneti időre szóló alkalmazását, az orosz energiaszektorban a felfüggesztés előtt történt nemzetközi és hazai befektetések további húsz éven át védelmet élveznek, és ezzel jóváhagyta a Jukosz orosz állammal szemben támasztott 100 milliárd dolláros kártérítési követelését. [Bruxinfo, 2009.]

49

4.3.4.3. Emberi és szerzői jogok védelme Oroszország tagja az Európa Tanácsnak, ezért köteles tiszteletben tartani a nemzetközi szervezet értékeit, különösképpen a demokrácia és az emberi jogok védelmét. Strukturális reformokat kell végrehajtani az orosz jogrendszerben, biztosítani a jog betartását több terülten, csak a legfontosabbakat kiemelve: az egészségügyben, az oktatásban, a gáziparban és a bankrendszerben. Az orosz hatóságoknak erélyesebben kell fellépniük a szerzői jogok védelmének érdekében, küzdeniük kell a korrupció ellen, és az orosz bürokráciában elterjedt jelenség felszámolását azzal kell biztosítaniuk, hogy felszámolják a korrupciót kiváltó okokat is. 4.3.4.4. Befektetés-ösztönzés Az uniós képviselők véleménye szerint Oroszországnak az OECD16 által elismert nemzetközi normákhoz kell igazítania a külföldi befektetések védelmére vonatkozó politikáját. „A korrupció visszaszorítása mellett a megkülönböztetés-mentes, erős demokratikus értékekben gyökerező, átlátható és kiszámítható befektetői környezet eredményezhetné több európai cég oroszországi letelepedését.” – olvasható a jelentésben. Az eddigi vámreformokat pozitívan értékelik, de további egyszerűsítés szükséges, hogy elháruljon minden akadály, ami az áruk szabad mozgását korlátozza. A kereskedelmi kapcsolatok élénkülését eredményezné, ha jogharmonizáció valósulna meg a távközlés és a pénzügyi szolgáltatások, az egészségügyi és növényegészségügyi intézkedések területén. Továbbá le kellene bontani a külföldi pénzügyi szolgáltatók előtti akadályokat, amelyek az orosz piacra való belépést gátolják. 4.3.4.5. A Szibéria feletti átrepülés díjai Moszkvának meg kell oldania a Szibéria feletti átrepülésekkel kapcsolatos problémát is. Az Európai Unió és Oroszország 2006 novemberében állapodott meg a szibériai átrepülési díjakról. A megegyezés értelmében Oroszországnak a következő hét évben fokozatosan le kell építenie az uniós tagországok légitársaságaival szemben évi összesen mintegy 300 millió euró értékben kiszabott illetéket. Mivel az EU úgy ítélte meg, hogy Oroszország diszkriminatív mértékű díjat szed az uniós országok légitársaságaitól a szibériai átrepüléseknél. Ennek megszüntetését feltételül szabja Oroszország a Világkereskedelmi szervezeti csatlakozásának támogatásához. [EUvonal, 2007.] 16

OECD – Organization for Economic Cooperation and Development (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet)

50

4.3.5. Az orosz ígéretek beváltása Az EU 2004-ben az elsők között állapodott meg Oroszországgal abban, hogy támogatja WTO-ba lépését. Az EU-tagországok azonban megosztottak ezen a téren, többen azon a véleményen vannak, hogy szigorúbbnak kellene lenni Oroszországgal szemben, az orosz ígéretek következetes végrehajtását feltételül kellene szabni, hogy cserében az Európai Unió támogatásáról biztosítsa az orosz felet. Ezek a tagállamok arra hivatkoznak, hogy Moszkva nem tartotta be több ígéretét, például az exportilletékek csökkentésére, illetve a vasúti teherszállítási tarifákra vonatkozóan. Számos újabb ügy okozott nézeteltérést Brüsszel és Moszkva között, amelyeket akár úgy is lehetne értelmezni, hogy Oroszország ezekkel megkísérli megosztani az Európai Unió egységét. A balti államoknak gyakran van vitás ügyük Oroszországgal. Amikor 2007-ben megcsappant orosz olajszállítások, Litvánia nem késlekedett az Európai Unióhoz fordulni. A tallini szovjet háborús emlékmű eltávolításának terve miatt kirobbant észt-orosz viszályt az észt kormány szintén az EU bevonásával oldotta meg. [Major, 2007.] Az egyes uniós tagállamokkal kialakult konfliktushelyzetek gátolják az EU-orosz partneri együttműködési megállapodás kiterjesztését, és annak kockázatát is magukban hordozzák, hogy a diszkriminált országok megvétózzák Oroszország felvételét a Világkereskedelmi Szervezetbe. Az egyik vitás ügy 2006. áprilisában robbant ki, amikor Moszkva leállítatta a lengyel húsexportot arra hivatkozva, hogy a lengyel hússzállítmányokat kísérő állatorvosi igazolások egy része hamisítvány volt. Varsó ezért nem járult hozzá, hogy az Európai Unió kiterjessze a kulcsfontosságú partnerségi megállapodást az orosz féllel, és 2007. októberében arra is figyelmeztetett, hogy meg fogja akadályozni Oroszország belépését a WTO-ba, amennyiben Moszkva nem törli el a lengyel húsra és hústermékekre elrendelt importtilalmat. A lengyelek heves tiltakozása az embargó ellen érthető, hiszen az orosz döntés jelentős károkat okozott az országnak. A lengyel mezőgazdasági és vidékfejlesztési miniszter szerint az orosz élelmiszerembargó Lengyelországnak nagyjából 1,28 millió euróba került naponta, évente közel 513 millió euró kárt okozott. (MTI, 2007.) A 2007 tavaszán tartott szamarai EU-orosz csúcstalálkozón az uniós képviselők kiálltak a lengyel, az észt és a litván álláspont mellett. A lengyel politikusok és elemzők az EU szolidaritását jelentős diplomáciai sikernek tekintették, és elégedettek voltak, amiért a nyomásuk hatására sikerült az orosz felet „megleckéztetni”, hiszen a találkozón elhalasztották

51

az EU és Oroszország között kötendő új, partnerségi megállapodást és a közös szabadkereskedelmi övezet létrehozásának tervét is. A 2009 tavaszán a távol-keleti Habarovszkban rendezett éves EU-orosz csúcstalálkozó témája a világgazdasági válságra válaszul bevezetett orosz protekcionista intézkedések felszámolása volt. Moszkva az elmúlt hónapokban ideiglenesen több uniós termék (például tévéképernyők és mezőgazdasági termékek) importvámját megemelte, amely a becslések szerint az Oroszországba irányuló uniós export 12-15 százalékát érintik közvetlenül. Oroszország a személygépkocsik és teherautók behozatali vámját 5-20 százalékkal, mezőgazdasági gépekét 15 százalékkal, az acéltermékekét 15-20 százalékkal emelte meg. Ezek a protekcionista intézkedések nincsenek másrészt összhangban Moszkva WTO-s ambícióival. „Az EU érvelése szerint ugyanis íratlan szabály, hogy ha egy ország a Világkereskedelmi Szervezethez történő csatlakozásáról tárgyal, akkor az a tárgyalások megkezdésétől kezdve magára nézve kötelezőnek tekinti a WTO alapelveit, ami jelen esetben nyilvánvalóan nem történt meg.” [Bruxinfo, 2009.] Bizottsági források Brüsszelben teljesen indokolatlannak tartják a sertéshús importjára Moszkva által formailag a sertésinfluenza miatt elrendelt tilalmat, miután európai szakértők szerint nem bizonyított, hogy a sertéshúsnak bármi köze lenne az új influenza terjedéséhez. Túl szigorúnak tartják az orosz növényegészségügyi intézkedéseket is, amelyek elsősorban az élelmiszerek összetevőire vonatkoznak. A legnagyobb gondot az jelenti, hogy egységes orosz szabályozás hiányában a korlátozások szubjektívek és ezért nem egyformán sújtják az egyes tagállamok exportját sem. Az Európai Unió többek között ezen nézeteltérések miatt sem járult hozzá egyelőre Oroszország WTO-ba történő belépéséhez. [Bruxinfo, 2009.]

4.3.6. Az Európai Unió feltételei Az Európai Uniónak egyértelműen érdekében áll, hogy Oroszország is tagja legyen a Világkereskedelmi

Szervezetnek,

és

alkalmazkodjon

a

nemzetközi

kereskedelmi

szabályokhoz. Oroszország kereskedelmi forgalmának több mint a felét az Európai Unióval bonyolítja le, az Európai Uniónak Oroszország harmadik legfontosabb külkereskedelmi partnere, éppen ezért az EU gazdasági növekedésére fontos ösztönző hatást fog gyakorolni, ha Oroszország is WTO-tag lesz.

52

Akármennyire is érdeke az Európai Uniónak Oroszország felvétele, bizonyos feltételek mellett határozottan kiáll, és megköveteli azokat teljesítését az orosz féltől, hogy a kétoldalú megállapodás létrejöhessen. Az EU legfontosabb elvárásai a következők: •

Az EU ragaszkodik ahhoz, hogy Oroszország életbe léptesse az új jogszabályokat, amelyek biztosítják a magántulajdonjog védelmét.

•

Az állam által a mezőgazdasági termelőknek nyújtható támogatási keretet korlátozni kell.

•

A WTO-tárgyalás kiváló alkalom arra, hogy meghatározzák az orosz állami vállalatok szerepét a gazdaságban, amelyek egyre terjeszkednek

az

újraállamosítást követően. Elsősorban a három nagy energiaszolgáltató vállalat (Gazprom, Trasznyeft, Rosznyeft) helyzetét kell megvizsgálni, különösen a kőolaj- és földgázcsövek használati monopóliumát, és ki kell térni az állami kézben levő bankok működésére is. •

Tisztázni kell, hogy Oroszország miként határozza meg a földgáz árát, mivel a földgáz hiány az árak azonnal és jelentős emelkedéséhez vezet, és az erős orosz lobby, nevezetesen a Gazprom lobby tevékenysége, hatására Oroszországban is emelkedni fognak a belső piaci árszínvonal. A földgáz-ár szabályozásának kérdését Európa biztonságos energiaellátása, az orosz földgázkitermelésbe való befektetések és az energiaszektor átláthatósága miatt is tisztázni kell.

•

Ahhoz, hogy Oroszország megkapja az Európai Unió támogatását a WTOtagság elnyerése érdekében, az EU közrejátszhat Oroszország és Grúzia, illetve Moldova közti viszony rendezésében, és ráveheti az orosz felet, hogy szüntesse meg az embargókat.

53

ÖTÖDIK FEJEZET 5.1. A vámszövetség létrehozása 2009. június 9-én fordulat következett be a tárgyalási folyamatokban, miután Oroszország, Fehéroroszország és Kazahsztán aláírták az egységes vámterület létrehozásáról szóló egyezményt, ami 2010. január elsejétől lép érvénybe. A három ország a jövőben nem külön folytat csatlakozási tárgyalásokat, hanem egy egységes szövetség tagjaiként közösen teszik meg a Világkereskedelmi Szervezet felé vezető utat. A vámunió elsődleges célja, hogy mindhárom ország integrálódjon a WTO-ba. [Kenedi, 2009.] A kezdeményezés túlmutat a három ország szövetségén, Örményországgal, a Tadzsik Köztársasággal és Kirgíziával kiegészülve kríziskezelő közös alap létrehozásáról is döntöttek. Az összesen 10 milliárd USD értékű úgynevezett "antikrízis pénzgyűjtő persely" nagy részét (7,7 milliárd USD) Oroszország biztosítja. Az alapot kezelő tanács elnöke az orosz miniszterelnök-helyettes, pénzügyminiszter Alekszej Kudrin lesz. „Az alap pénzügyi eszközei a tagországok kríziskezelő programjainak anyagi hátterét fogják biztosítani önálló hitelek, és kölcsönbiztosítások formájában, ami magával vonzza az egyéb befektetői forrásokat is.” [Kenedi, 2009.]

5.1.1. Változás a WTO-tárgyalások menetében A végső cél nem változott, csak a csatlakozás sorrendje. Oroszország először a WTOhoz akart csatlakozni, majd ezután kívánta kialakítani szomszédjaival az egységes vámterületet. A WTO-val folytatott tárgyalások azonban már több mint másfél évtizede húzódnak, míg ez idő alatt az orosz, a belorusz és a kazah kereskedelmi területek egyesítésében sikerült eredményeket elérni (például egyeztették az egységes vámtarifát). Oroszország és Fehéroroszország a megállapodást megelőzően már vám-, illetve politikai uniós keretek közt együttműködött, így a két ország között már korábban létrejött a létrejött kereskedelmi és pénzügyi integráció. [Varga, 2009.] Kazahsztán éppen az elmúlt évben gyorsította fel a WTO-val folytatott tárgyalások menetét, ami jó eredményeket hozott. A 2008. augusztusában kirobbant orosz-grúz háború és az országot érzékenyen érintő világgazdasági válság miatt, a kazah vezetésnek újra kellett értelmeznie célkitűzéseit, és hogy kelet vagy nyugat felé próbál-e orientálódni. A vámszövetség létrehozásáról hozott döntés is azt bizonyítja, hogy Kazahsztán inkább az orosz érdekszféra részeként definiálja helyét a világpolitikában és világgazdaságban. Ez pedig azért 54

sem meglepő, mert az orosz-kazah integráció szorosságát az is jól igazolja, hogy Kazahsztán tagja a Moszkva vezette katonai szövetségnek (KBSZSZ17), ezen kívül több energetikai és gazdasági megállapodást írt alá az orosz féllel. [Varga, 2009.] Ezért döntött úgy Oroszország, hogy nem halogatja tovább a vámszövetség létrehozását. A tárgyalások megváltozott formátuma a Világkereskedelmi Szervezet számára is kedvezőbb, hiszen így a három ország nem különböző tárgyalási pozíciókkal, hanem együtt, egységes feltételekkel csatlakozik. Az Oroszország Hangja Rádióban adott hírközlésből kiderül Anatolij Akszakov gazdasági szakértő véleménye az együttes csatlakozásról, szerinte „helyes az a döntés, hogy Oroszország,

Kazahsztán

és

Belarusz

együttesen

csatlakozik

a

Kereskedelmi

Világszervezethez. Hiszen ha külön-külön lépnek be, akkor esetleg nem tudják figyelembe venni a vámunióban résztvevő más tagok érdekeit. A WTO-tagok pedig ugyancsak érdekeltek abban, hogy mielőbb a soraik között legyen Oroszország, Kazahsztán és Belarusz. Így egyszerűbb megoldani az áruk, a szolgáltatások mozgásával kapcsolatos kérdést. Életbe lép a jogi ügyrend, liberálisabb lesz a vámtarifákkal kapcsolatos politika.” Mivel még nem volt példa a WTO-ba való együttes belépésre, bizonyos kérdésekben meg kell állapodni a vámunió tagjainak, többek közt arról, hogy ki fogja azt képviselni a tárgyalásokon. Az egyik lehetőség, hogy egy különbizottságot hoznak létre, amelynek tagjai a három kormány képviselői, a másik opció szerint a kormányok egy közös delegáltat választanak. Tisztázni kell azt is, hogy az egyes országok által előzetesen lefolytatott, a világszervezettel önállóan rendezett megállapodások közül melyek maradjanak érvényben. A szakértők szerint Oroszország a WTO felé vezető út 95 százalékát tette meg, Kazahsztán 70 százalékot, míg Belorusz a fél úton jár. [Oroszország Hangja Rádió, 2009.]

5.2. A közös WTO-csatlakozás megítélése A WTO-csatlakozás megváltozott formátuma ellentétes véleményeket váltott ki. Benita Ferrero-Waldner, az Európia Unió Külügyi Biztosa sajnálatos tényként vette tudomásul Moszkva döntését, és attól tart, hogy hosszú időt fog igénybe venni, mire Oroszország a Világkereskedelmi Szervezet tagja lesz. Nyilatkozatából kiderült, hogy az EUnak érdekében áll az orosz fél mielőbbi csatlakozása, mert az megkönnyítené a kapcsolattartást és viszonyaik rendezését. 17

KBSZSZ – Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete (angolul: CSTO – Collective Security Treaty Organization), minszki székhelyű katonai tömb, a FÁK egyik szakosított szervezete, amely a térségben a békés együttélést kívánja elősegíteni és koordinálni.

55

Pascal Lamy, a WTO vezérigazgatója is hasonló aggályoknak adott hangot nyilatkozatában: mivel korábban nem volt példa együttes szervezet belépésére, a csatlakozási folyamat lényegesen le fog lassulni. Úgy látja, hogy Oroszországnak egyre kevesebb érdeke fűződik a csatlakozáshoz, legalábbis a jelek erre utalnak. Andrej

Szlepnyev

gazdaságfejlesztési

miniszterhelyettes

nem

látja

ennyire

kilátástalannak a helyzetet. Belorussziával és Kazahsztánnal együtt megpróbálják felgyorsítani a csatlakozási folyamatot, és reményeik szerint az elkövetkező egy-másfél évben sikeresen lezárulhatnak a tárgyalások. Az egyeztetések párhuzamosan folytak mindhárom országban, az általános témákban már sikerült megállapodniuk, már csak a vámtarifa kérdést kell tisztázniuk, amiben jó lenne minél előbb egyezségre jutni, mert az egységesített rendszer a vámszövetséggel egy időpontban, 2010. január elsejétől lép életbe. [Kenedi, 2009.] Az orosz szakértő-közösség eltérő álláspontját jól tükrözik a legtekintélyesebb akadémikusok alábbi nyilatkozatai. Jevgenyij Jaszin, a Közgazdasági Főiskola Állami Egyetem vezetője, a Jelcinkormányzat gazdasági minisztere szerint a hosszas egyeztetések a hármas csatlakozás kérdésében csak árthat Oroszországnak, mert csak késlelteti a csatlakozást ahhoz a szervezethez, amelyik meghatározza a kereskedelmi „közforgalom” nemzetközi szabályait. A WTO alapszabályai értelmében létezik ilyen lehetőség, de egyetlen tagország sem élt ezzel. A precedensértékű lépés újabb komplikációkhoz vezet, azaz végeredményben időt veszít Oroszország, és elszalasztja a lehetőséget, hogy kihasználja a WTO nyújtotta eszközöket saját érdekeit megvédésére. Jaszin arra az esetre emlékeztetett, amikor az amerikaiak felemelték az acélvámot, mire a japánok és az európaiak a WTO bizottságához fordultak és elérték, hogy az Egyesült Államok visszavonja a rendelkezést. Oroszország pedig kénytelen engedmények árán (baromfihús export engedélyezése), kiegyezni az amerikaiakkal. A közgazdász éles kritikát mondott az oroszok WTO-csatlakozással kapcsolatos alaptalan félelmeiről, az orosz lakosságot azzal szokták ijesztgetni, hogyha Oroszország belép a WTO-ba, akkor kénytelenek lesz csökkenteni a vámokat, és megnyitni a hazai piacot a külföldiek előtt. Közben felmerül a kérdés, hogy mit jelent ez az eleve nem versenyképes iparágak számára, amelyek megszokták a protekcionista intézkedéseket. Az orosz üzletembereket rászoktatták arra, hogy a termékek belföldi magas árai automatikusan feljogosítják őket arra, 56

hogy kisajátítsák a hazai piacot. Oroszország folytonosan védi a hazai autóipart, de mi ennek a haszna? Sajnos, nem tapasztalható az orosz autógyárak fejlődése, nem gyártanak jobb gépkocsikat. Jaszin egyetlen érvet sem lát, ami a mellett szólna, hogy Oroszország a WTO-hoz „hármas unió” keretében csatlakozzon, ami szerint csak időveszteség lenne. Igor Panarin akadémikus nem osztja ezt a véleményét, szerinte Jaszin nem Oroszország érdekeit, hanem inkább a multinacionális tőke érdekeit védi, amelynek nem előnyös Eurázsia integrációja a tranzit, a szállítási, telekommunikációs áramlatok szférájában. A tengeri szállításokat ellenőrzésük alatt tartó amerikaiak és angolok lényegében mesés nyereséget húznak ebből. Egyértelmű, hogy nem érdekük Oroszország, Fehéroroszország és Kazahsztán vámuniójának kialakítása, hiszen ez kedvezményes tranzitfeltételeket teremtene a vasúti szállítások számára, időbeli nyereséget is hozna, és egységesítené a szállítási díjszabást. Panarin azzal érvel, hogy az orosz költségvetés számára is előnyös lesz a vámunió, hiszen a tranzitbevételből legalább annyi haszon húzható, mint az energiahordozók exportjából. Oroszországnak nagyon is előnyös a kiterjedt egységes vámtérség. Ha egyenként próbálunk belépni a szervezetbe, olyan feltételeket támaszthatnak velünk szemben, amelyek mellett nem hozható létre az egységes eurázsiai gazdasági térség. Panarin szerint a jövőbeli Eurázsiai Unió 2012-ig óhatatlanul megalakul és hatalmas innovatív áttörést biztosíthat a posztszovjet köztársaságoknak. Ukrajna is tagja lesz az uniónak, abban az esetben, ha bekövetkezik a hatalomváltás és a vezetés újjáépíti az Oroszországgal megszakított kapcsolatokat. [Oroszország Hangja Rádió, 2009.]

5.3. Mégis külön úton a WTO felé Moszkva feladta Vlagyimir Putyin kormányfő eddigi törekvését, hogy Oroszország Fehéroroszországgal

és

Kazahsztánnal

együtt

csatlakozzon

a

Világkereskedelmi

Szervezethez. A jövőbeni vámunió tagjai megállapodtak, hogy felújítják tárgyalásaikat a WTO-ba való belépésről, amelyhez mégis külön-külön csatlakoznak. Ugyanakkor „egyes kérdésekről hasonló hangnemben beszélnek és a WTO-ba való belépésről szóló, Oroszország által megkötött kétoldalú szerződéseket nem vizsgálják felül” – jelentette ki Makszim Medvegykov, orosz főtárgyaló, a Gazdaságfejlesztési Minisztérium főosztályvezetője. [Oroszország Hangja, 2009.]

57

4.4. Putyin játékai a WTO-val Tizenhat évvel azután, hogy Oroszország hivatalosan is benyújtotta tagfelvételi kérelmét a Világkereskedelmi Szervezethez, a csatlakozási tárgyalások során elért eredmények és remények mind szertefoszlani látszanak. Először Putyin miniszterelnök jelentette be 2009. júniusában, hogy Oroszország visszavonja a kérelmét, mivel Fehéroroszországgal és Kazahsztánnal együtt 2010. januárjában vámszövetséget hoz létre, és ilyen formában együtt akarnak csatlakozni a WTO-hoz. Majd Medvegyev elnök a G8 Olaszországban tartott csúcsértekezletén, július 10-én azt mondta, hogy Oroszország két módon is csatlakozhat, Belorussziával és Kazahsztánnal együtt, vagy külön, utóbbi lehetőséget egyszerűbbnek és jóval valószínűbbnek tartja az elnök. Moszkva álláspontjának változása érthetetlen. Az orosz felet képviselő tárgyalók pontosan tudják az elmúlt 16 év tapasztalatából, hogy mivel jár a WTO-csatlakozás, ez idő alatt több kötelezettséget is vállalat Oroszország: megállapodtak egy vámtarifa-jegyzékről, és a „legnagyobb kedvezmény” elvének érvényesítéséről más WTO-tagokkal folytatott kereskedelemi ügyletek során. Az elképzelés, hogy egy számos területre kiterjedő, egységes multilaterális megállapodást elfogadjanak bármely országcsoport esetében, amelynek tagjai még nem is integrálódtak szövetségi szinten, igencsak szürrealisztikus, és ezt Oroszország fő tárgyalói is pontosan tudják. Vajon mit akar mindezzel elérni Putyin? Mit készül, amikor még Medvegyev elnök is szembefordul vele ebben a kérdésben, és nyilvánosan is kijelenti a G8-as találkozón, hogy a miniszterelnök elképzelése irreális. Az egyik magyarázat az lehet, hogy Putyin úgy állt elő a javaslatával, hogy nem fogadta meg szakértőinek tanácsát, de ez elég valószínűtlennek tűnik. Putyin általában gondosan ügyel a részletekre, és pontosan tudja, mit miért tesz. A másik lehetséges magyarázat, hogy Putyin meghallgatta a szakértői véleményeket, de az egy másik politikai irányvonal követése mellett döntött, ami szerint nem akarja, hogy Oroszország csatlakozzon a Kereskedelemi Világszervezethez. Ezt látszik alátámasztani az a tény, hogy az orosz kormány folyton olyan kereskedelempolitikai intézkedések megtételére tesz javaslatot, amelyek a WTO szabályainak ellentmondanának, vagy legalább is komolyan sértenék azokat, ha Oroszország is a szervezet tagja lenne. [Emerson, 2009.]

58

Az elmúlt években számos olyan lépést tett Oroszország, amelyek a WTO elveivel, normáival ellentétesek, és komoly vitát váltottak volna ki, és a WTO vitarendezési fórumára vitték volna, ilyen ügyek például: •

2006. Grúziából és Moldovából származó borexport szankcionálása

•

2007. Tilalom bevezetése a lengyel húsexportra

•

2008. Vita a faáru behozataláról Finnországgal

•

2009. A gépjárművekre kivetett importtarifák megemelése

Putyin láthatóan nem akarja, hogy az országot a nemzetközi szervezet szabályai megkössék és gátolják a döntéshozatalban, és a jövőben is szeretne kereskedelmi szankciókat alkalmazni, hogy politikai célkitűzéseit megvalósíthassa. A harmadik magyarázat, ami alátámaszthatja, miért változtatott Putyin stratégiáján, az, hogy Oroszország egy megújuló gazdasági integrációt szeretne létrehozni, azokkal az országokkal a Független Államok Közösségéből, akik készek együttműködni Oroszországgal. Jelenleg csak Fehéroroszország és Kazahsztán hajlandó az orosz féllel vámszövetséget alkotni, habár előbbi még meggondolhatja magát, mivel az oroszok kereskedelmi szankciókat rendeltek el a belorusz tejtermékek behozatalának korlátozására. [Kenedi, 2009.] Ha ezek az országok mégis közös tagfelvételi kérelmet nyújtanak be a Kereskedelemi Világszervezethez, az ösztönzőleg is hathat a szövetségesek gazdasági együttműködésének elmélyítésére, amelynek kiváló alapja lenne a vámtarifák egységesítése a vámunió keretein belül. Oroszországnak már csak azért is érdekében állna az együttes belépés, mert akkor Fehéroroszországnak és Kazahsztánnak nem lenne módja külön tárgyalni a kereskedelmi megállapodásokról olyan WTO-tagokkal, mint az Európai Unió vagy Kína. Ha abból indulunk ki, hogy a második és harmadik értelmezés egymást kiegészítik és tényleg ez áll a legutóbbi döntés hátterében, akkor azt mondhatjuk, hogy Putyin ezzel a ravasz húzásával eléri célját, mégpedig azt, hogy

Oroszország anélkül kerülje el a WTO-

csatlakozást, hogy ezt nyíltan ki kelljen mondania, és ezzel egy időben növeli befolyását Belorusszia és Kazahsztán fölött. Bár most már úgy tűnik, ez mégsem volt olyan okos lépés. Ez az egész arra volt jó, hogy felszínre hozza az orosz vezetést és elit köröket megosztó ügyet:

valóban

érdeke-e

Oroszországnak,

hogy

csatlakozzon

a

Kereskedelemi

Világszervezethez, vagy sem; ha pedig még szélesebb körben vizsgáljuk ezt a kérdést, akkor

59

Oroszország modernizációs törekvéseit vajon elősegíti-e, hogy nemzetközileg nyitottabb lesz és vállalja a globálisan elfogadott általános játékszabályok betartását. [Emerson, 2009.] A liberális nézet szerint a WTO-tagság elengedhetetlen előfeltétele annak, hogy Oroszország fejleszteni tudja a nyersanyagkészletek kiaknázáshoz szükséges ipari bázist. A másik politikai oldal éppen ennek ellenkezőjét vallja: a WTO-n kívül könnyebb megvédeni a sajátos helyzetben lévő iparágakat, és elősegíteni azok fejlődését, bár ha a gazdaságtörténeti példákat vesszük alapul, akkor azt látjuk, hogy az ilyen jellegű törekvések bukásra vannak ítélve (Mexikó példája az 1980-as években). Putyin most már nyíltan vállalja, hogy nem támogatja a WTO-csatlakozást és mindazt, ami ezzel jár, annak ellenére, hogy számos korábbi nyilatkozatában a belépés mellett érvelt. Medvegyev más részről határozottan állást foglalt a WTO-tagság mellett, amit az bizonyít, hogy kötelességének érezte, hogy beavatkozzon az ügybe, és vállalja Putyinnal ellentétes politikai nézeteit, holott eddig nem volt olyan kérdés, amit másképp szemléltek volna. Ez az egész ügy kedvezőtlen fényt vet Oroszország szerepére a világgazdaságban, hiszen az ország a G8 csoport tagja, amibe a világ legfejlettebb gazdaságai tartozhatnak. Ha azt nézzük, hogy Oroszország részt vehet a G8-ban, míg Kína, aki már tagja a Kereskedelmi Világszervezetnek nem kap helyet, ez már önmagában ellentmondásos. [Emerson, 2009.] Ezzel egy időben Oroszország kulcsszerepet játszik a világhatalom újraformálásában, például nem rég találkozóra hívta össze a BRIC-csoport18 tagjait: Brazíliát, Kínát és Indiát. Oroszország törekvései között szerepel az is, hogy az európai és nyugati országokkal egy új irányadó pán-európai biztonsági rendszert hozzon létre, habár pont Oroszország szolgált egy ilyen kezdeményezésre ellenpéldával, amikor 2008 nyarán megszállta csapataival Grúziát, és követelte, hogy a grúz vezetés ismerje el Abházia és Dél-Oszétia területi függetlenségét, ugyanakkor amikor a nyugati országok álltak ki Koszovó függetlensége mellett, akkor Oroszország élesen bírálta mindezt. Ideje lenne belátni az orosz hatalom gyakorlóinak, hogy amennyiben azt akarják, hogy országuk a nemzetközi gazdaság vezető szereplője és az új világrend egyik meghatározója legyen, ahhoz jóval több következetesség, professzionalizmus és szándékainak hitelessége szükséges.

18

A BRIC rövidítés az országok angol nevéből ered: Brasil – Russia – India - China

60

ÖSSZEFOGLALÁS Oroszország 1993-ban nyújtotta be tagfelvételi kérelmét GATT-hoz, a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokat felügyelő szervezet munkakörét a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) vette át, ezzel az oroszok kérelme 1995-től a WTO-ba való belépésre vonatkozott. Az orosz felvételi szándéknyilatkozat kinyilvánítása óta több, mint 16 év eltelt, de az orosz szakértők ugyanazt a választ adják mint a 1990-es években, ha a belépés időpontját

kell

előre

jelezni:

„Oroszország

valószínűleg

jövőre

csatlakozik

a

Világkereskedelmi Szervezethez.” Az orosz féllel szemben számos követelést támasztanak a WTO-tagországai: kifogásolják az orosz törvényhozási rendszer átláthatatlanságát, a versenytorzító kereskedelmi akadályokat, a piacvédő vámtarifákat, a szellemi tulajdonjogokat garantáló jogszabályok hiányosságát, a külföldi működő tőke beáramlását egyáltalán nem ösztönző üzleti és befektetői környezetet, az orosz partnerekkel kötött szerződések be nem tartását, a protekcionista intézkedéseket, amelyeket Oroszország gyakran használ politikai céljainak elérésére. A sok akadály ellenére a nyugati hatalmak mégis érdekeltek abban, hogy Oroszország is a Világkereskedelmi Szervezet tagja legyen. Az Európai Uniónak Oroszország a legnagyobb kereskedelmi partnere, a kettejük közti együttműködésre mindenképpen pozitívan hatna, ha Oroszország is egyenlő rangú szereplője lenne a nemzetközi kereskedelemnek. Az Egyesült Államok külkapcsolati stratégiája jelentős fordulatot vett a hidegháborút követően: támogatta az orosz felet a piacgazdaság kiépítésében, és hosszú távon érdekében áll, hogy Oroszország integrálódjon a globális gazdaságba. Az orosz érdekek azonban korántsem ennyire egyértelműek. Mivel úgy látja, hogy a WTO-tagok támogatása csak „üres ígérgetés”, ő sem tartja magát a megállapodásban foglaltakhoz. Oroszországnak egyáltalán nem lenne kedvére való, hogy ügyeibe beleszólnának a nemzetközi kereskedelmi normákra hivatkozva. Jobban szereti a maga útját járni, elég stabil gazdasági pozíciója ahhoz, hogy ezt megtegye, sőt, arra is lehetőséget ad neki, hogy a poszt-szovjet térség államait érdekszférájába vonzza, és a keleti régió geopolitikai trendjébe nagyon is beleillő vámszövetség kialakítására törekedjen. Oroszország nem hajlandó elfogadni a nemzetközi kereskedelem „játékszabályait”, saját érdekkörében jobban szereti maga diktálni azokat.

61

MELLÉKLETEK 1. A WTO-tagországokat ábrázoló világtérkép (2009. dec. – 153 tag)

Forrás: a WTO honlapja, www.wto.org 2. Az orosz export és import megoszlása, országok szerint (százalék, 2006-2007) Franciaország Finnország Ukrajna Egyesült Államok Nagy-Britannia Lengyelország Hollandia Kína Kazahsztán Olaszország Németország Belorusszia

Forrás: Orosz Statisztikai Hivatal, Goskomstat, 2008. 62

A háztartások százalékában

3. Oroszország WTO-csatlakozásából származó jóléti növekedés megoszlása (Minta: 49.000 háztartás)

A WTO-csatlakozásból származó jóléti növekedés a fogyasztás százalékában

Forrás: Világbank, Rutherford-Tarr, 2006. 4. Az orosz export áruszerkezete Egyes termékcsoportok exportrészesedése (1995, 2000, 2003-2008) 1995

2000

2003

2004

2005

2006

2007

2008

Teljes exportforgalom

100

100

100

100

100

100

100

100

azon belül: Ipari termékek és mezőgazdasági nyersanyag (kivéve textil) Ásványi nyersanyagok Vegyi termékek, kaucsuk Bőr és szőrme, ezekből készült áru Fa-, cellulóz- és papíráru Textil, textiláru és cipő Fémek és drágakövek, ezekből készült termékek Gépek, felszerelések és szállítóeszközök Egyéb

1,8 42,5 10 0,4 5,6 1,5 26,7 10,2 1,3

1,6 53,8 7,2 0,3 4,3 0,8 21,7 8,8 1,5

2,5 57,3 6,9 0,2 4,2 0,7 17,8 9 1,4

1,8 57,8 6,6 0,2 3,9 0,6 20,2 7,8 1,1

1,9 64,8 6 0,1 3,4 0,4 16,8 5,6 1

1,8 65,9 5,6 0,1 3,2 0,3 16,3 5,8 1

2,6 64,9 5,9 0,1 3,5 0,3 15,9 5,6 1,2

2 69,6 6,5 0,1 2,5 0,2 13,3 4,9 0,9

Forrás: Orosz Statisztikai Hivatal, Goskomstat, 2008.

63

5. Az Egyesült Államok és Oroszország kereskedelmi mérlege Az Egyesült Államok és Oroszország kereskedelmi forgalma, 1992-2006 (millió Dollár) Dátum USA Export USA Import USA Kereskedelmi mérleg 1992 0,5 0,5 1,6 1993 1,7 1,7 1,3 1994 3,2 3,2 -0,6 1995 4,0 4 -1,2 1996 3,6 3,6 -0,3 1997 4,3 4,3 -0,9 1998 5,7 5,7 -2,1 1999 2,1 5,9 -3,8 2000 2,1 7,7 -5,6 2001 2,7 6,3 -3,5 2002 2,4 6,8 -4,4 2003 2,4 8,6 -6,2 2004 3,0 11,9 -8,9 2005 3,9 15,3 -11,3 2006 4,7 19,8 -15,1

Forrás: USA Kereskedelmi Minisztérium, Népszámlálási Iroda FT 900 6. Vámszövetség Oroszország, Belorusszia és Kazahsztán között

Forrás: Theodora térképek

64

IRODALOMJEGYZÉK Internetes oldalak: Világkereskedelmi Szervezet honlapjai http://www.wto.org/ http://www.wto.ru/ru/newsmain.asp Világbank honlapja http://www.worldbank.org/ Orosz Statisztikai Hivatal honlapja http://www.fsgs.ru/

Tanulmányok, kiadványok: Anders Aslund: Russia’s WTO Accession (Oroszország WTO-csatlakozása) Peterson Institute for International Economics –Testimony (2006.11.21.) CLUB 2015 and CEFIR (Center for Economic and Financial Research): Russian in the WTO: Myths and Reality (Oroszország a WTO-ban: hiedelmek és valóság) (2001.07.14.) William H. Cooper - (Congressional Research Service) CRS Report for Congress: Russia’s Accession to the WTO (Oroszország csatlakozása a WTO-hoz) (2008.01.07.) Michael Emerson: Russian Games with the WTO (Orosz játékok a WTO-val) Centre for European Policy Studies (CEPS) Commentary (2009.07.14.) Meisel Sándor: Az Európai Unió és Oroszország közötti szabadkereskedelmi megállapodás esélyei, feltételei, lehetséges hatásai Megjelent: A posztszovjet országok nemzetközi beilleszkedése: külkapcsolatok és energetika (szerk.: Ludvig Zsuzsa - Novák Tamás), Kelet-Európa Tanulmányok 4. szám, 2008. MTA Világgazdasági Kutatóintézet, 28-51. o. Mikolay Lászlóné: Gyakorlati külkereskedelem Szókratész Külgazdasági Akadémia, Budapest, 2006. Panykov: Szabad kereskedelem Oroszország és az EU között: érvek és ellenérvek Oroszország a világpolitikában, 2007. évi I. szám, január-február (Паньков, В.С. (2007): Свобода торговли между Россией и ЕС: за и против. Россия в глобальной политике, No.1. Январь – Февраль) Thomas Rutherford – David Tarr: Russia’s WTO Accession: What are the macroeconomic, sector, labor market and household effects? (Oroszország WTO-csatlakozása: annak hatásai a makrogazdaságban, a munkaerő-piacon és a háztartásokban?) Világbank, 2006.

Internetes források: Bruxinfo: Orosz protekcionizmusra panaszkodik az EU (2009.05.21.)

65

http://www.eupiac.eu/index.php?lap=dokument/dokument&dok_id=25726 (letöltés ideje: 2009.12.12.) Bruxinfo: Oroszországra is hatályos az Energia Charta (2009.12.03.) http://kitekinto.hu/europa/2009/12/03/oroszorszagra_is_hatalyos_az_energia_charta/ (letöltés ideje: 2009.12.12.) Európai Parlament sajtóközleménye: EU-orosz kapcsolatok: energia, WTO, emberi jogok (2007.06.19.) http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+IMPRESS+20070615IPR07882+0+DOC+XML+V0//HU (letöltés ideje: 2009.12.12.) EUvonal: Egyelőre nem lesz EU-orosz megállapodás (2007.05.21.) http://www.euvonal.hu/index.php?op=hirek&id=4087 (letöltés ideje: 2009.12.12.) FVM: Oroszország WTO-csatlakozásának lehetséges hatásai a mezőgazdaságra (2007.02.07.) http://www.agro.basf.hu/hu/news/ShowNews.do?newsId=632693 (letöltés ideje: 2009.12.12.) Greenfo: A kergemarha-kór felütötte a fejét az USA-ban is (2003.12.26.) http://www.greenfo.hu/hirek/hirek_item.php?hir=6422 (letöltés ideje: 2009.12.12.) Jogi Fórum: Az oroszok, az mp3 és a WTO (2006.11.28) http://www.jogiforum.hu/hirek/15131 (letöltés ideje: 2009.12.12.) dr. Kemény Ádám: Oroszország WTO-csatlakozása (2008.05.06.) http://www.fvm.hu/main.php?folderID=2298&articleID=12576&ctag=articlelist&iid=1 (letöltés ideje: 2009.12.12.) Kenedi Ákos: Oroszország és a WTO (2009.06.17.) http://www.fvm.hu/main.php?folderID=2420&articleID=14388&ctag=articlelist&iid=1 (letöltés ideje: 2009.12.12.) Kenedi Ákos: Rövid orosz agrárhírek (2009.10.21.) http://www.agronaplo.hu/hirek/4162 (letöltés ideje: 2009.12.12.) Major András: Meggátolhatja az EU az orosz WTO-tagságot (2007.05.04.) http://www.origo.hu/uzletinegyed/vilaggazdasag/20070504meggatolhatja.html (letöltés ideje: 2009.12.12.) Milkovits Gábor: Oroszország bezáratja az allofmp3 illegális zeneletöltő oldalt (2006.11.30.) http://hirek.prim.hu/cikk/56133/ (letöltés ideje: 2009.12.12.) MTI: Lengyelország megakadályozhatja Oroszország WTO-belépését (2007.10.15.) http://www.ebroker.hu/pls/ebrk/new_cikkek_html_p.startup?p_cikk_id=147482244 (letöltés ideje: 2009.12.12.) Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium összefoglalója: Kereskedelmi Világszervezet (2008.06.17.) http://www.nfgm.gov.hu/print/feladataink/kulgazd/kerpol/nemz_szerv/wto.html (letöltés ideje: 2009.12.12.)

66

Pintér Róbert: Tönkretehető-e az AllofMp3? Az online zenebiznisz jövője a tét (2006.11.16.) http://infotars.blogter.hu/97906/tonkretehetoe_az_allofmp3_az_online_zenebiznisz_jovoje_a_tet_-_media_rovat_az_infinitben (letöltés ideje: 2009.12.12.) Poszinfo.hu: Oroszország és a szerzői jog (2008.06.23) http://www.posztinfo.hu/hir.php?id=3899 (letöltés ideje: 2009.12.12.) Oroszország Hangja Rádió: Oroszország-WTO: megváltozott a tárgyalások formátuma (2009.06.17.) http://hungarian.ruvr.ru/main.php?lng=hun&q=3253&cid=8&p=17.06.2009&pn=3 (letöltés ideje: 2009.12.12.) Oroszország Hangja Rádió: Van-e szüksége Oroszországnak útitársakra a Kereskedelmi Világszervezetbe vezető úton? (2009.08.12.) http://hungarian.ruvr.ru/main.php?lng=hun&q=4183&cid=8&p=12.08.2009&pn=3 (letöltés ideje: 2009.12.12.) Oroszország Hangja Rádió: Oroszország, Kazahsztán és Fehéroroszország külön-külön lép be a WTO-ba (2009.10.16.) http://hungarian.ruvr.ru/main.php?lng=hun&q=5029&cid=81&p=16.10.2009 (letöltés ideje: 2009.12.12.) SG.hu: Oroszország: WTO-tagságért kalózoldalt? (2006.10.06.) http://www.sg.hu/cikkek/47682/oroszorszag_wto_tagsagert_kalozoldalt (letöltés ideje: 2009.12.12.) Szerdahelyi Márton: Az ismeretlen szövetség - az új Varsói Szerződés? (2008.09.25.) http://kitekinto.hu/europa/2008/09/25/az_ismeretlen_szovetseg (letöltés ideje: 2009.12.12.) Varga Tamás: Oroszország saját Uniót épít (2009.06.11.) http://kitekinto.hu/europa/2009/06/11/vamuniot_oroszorszaggal (letöltés ideje: 2009.12.12.) Világgazdaság.hu: Oroszország WTO-tag lehet (2006.11.16.) http://www.vg.hu/gazdasag/oroszorszag-wto-tag-lehet-149208 (letöltés ideje: 2009.12.12.) Világgazdaság.hu: Oroszország: messze még a növekedési pálya (2009.10.19.) http://www.vg.hu/gazdasag/makrogazdasag/oroszorszag-messze-meg-a-novekedesi-palya292940 (letöltés ideje: 2009.12.12.)

67