Orbán Viktor, évértékelõ

AZ ÉV LEGTALÁLÓBB MONDATA: A BAJOK GYÖKERE „A bajok gyökere ott van, hogy ma azok építik a kapitalizmust, akik húsz évvel ezelõtt riogattak vele, és pontosan olyanra is építik, mint amilyennel riogattak bennünket.” Orbán Viktor, évértékelõ

Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!

Le a terrorizmussal! El a kezekkel Izraeltõl! Elõre a globalizmus útján! Elõre a globalista szabadság és a demokrácia teljes és maradéktalan világméretû felépítésért! Dabljú Bushsal elõre! Magyarország nem rés, hanem erõs bástya a terrorizmus elleni harc frontján! Leng, messze lebeg, hõs harcra vezet Csillagos kék zászlónk! Új élet felett hirdet egy nevet, Bush most a mi jelszónk Már rég nem olvasok hazai lapokat, mert nem sokat tudok meg belõlük. Emlékeim szerint régebben sokat szövegeltek bennük arról, hogy így meg úgy a nemzetközi kötelezettségeink, milyen fontos a betartásuk, sõt úgy tudom, hogy még népszavazást sem szabad tartani olyan ügyben, amelyet valami nemzetközi szerzõdésünk szabályoz. Nézzük meg ezzel kapcsolatban, hogy mit mond az 1949-es XX. törvénycikk. Ez a rendszerváltó klikk által hozott törvénycikk a megnevezésével azt hozza az egész világ tudomására, hogy a mai Magyar Köztársaság az alkotmányos jogfolytonosságát a Rákosi-féle bûnbandának a szovjet megszálló hadsereg védelmében lebonyolított puccsától eredezteti, és megtagadja a jogfolytonosságot az ország 1000 éves alkotmányosságával. Ez Antall József egyik történelmi érdeme, ami miatt megérdemli, hogy minden szobra és emléktáblája a diósdi szobortemetõben végezze. Ott is fogja. Nem hiszik? Nem baj. Amikor Sztálin szobrát fölállították, még álmodni sem mert arról senki, hogy néhány év, és beolvasztják. Amikor Lenint fölállították a Dózsa György úton, róla sem hitte senki, hagy hamarosan Diósdra kerül, mégis megtörtént. Mert rendszerváltás nem volt, hanem lesz. Ami eddig történt, az rendszer átmentés volt, a rendszer átmentõi pedig egy helyen fogják végezni a rendszer képviselõivel, teljes elvtársi közösségben. Mint ahogy – Medgyessy szavaival – most is teljes „elvtársi nézetazonossággal” hoznak meg minden „igazán fontos” döntést, azaz minden olyat, amelyet a jövõ történelemírása hazaárulásnak fog minõsíteni. Most nézzünk bele ebbe az Alkotmánynak csúfolt izébe, hogy mit mond a fentikkel kapcsolatban. 2. § (2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselõi útján, valamint közvetlenül gyakorolja. 2

3. § (1) A Magyar Köztársaság elutasítja a háborút, mint a nemzetek közötti viták megoldásának eszközét, és tartózkodik a más államok függetlensége vagy területi épsége ellen irányuló erõszak alkalmazásától, illetõleg az erõszakkal való fenyegetéstõl. 6. § (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belsõ jog összhangját. Hogy a hatalom mennyire a miénk, azt semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy sem az Unió alkotmányának az elfogadása, sem a luxemburgi szerzõdés elfogadása ügyében meg sem kérdezték a véleményünket, azaz a saját maguk által a saját hatalmi érdekeik biztosítása érdekében megfogalmazott alkotmányukat is leköpték. A NATO szava-

zás, az EU csatlakozás megszavazása elõtt szóhoz sem engedték jutni azokat, akik annak a veszélyeire figyelmeztettek, csak az agymosás, régebbi nevén „tudatformálás” zúdult ránk mindenfelõl. A NATO csatlakozás légkörét az 56 után feltámasztott tizenkilences terrorplakát – Te sötétben bújkáló, rémhírterjesztõ ellenforradalmár reszkess! – szellemében megszerkesztett „Európa figyel téged!” plakát határozta meg. Értsd: ha „rosszul szavazol, te mucsai barom, számíthatsz Európa büntetésére”! Ha valaki népszavazást kezdeményez, akkor egy bürokrata társaság, a végrehajtó hatalom egy munkaszerve, egy alkalmazotti csoport, a Választási Bizottság hagyja jóvá a kérdések szövegét. Milyen néphatalom az, amelynek egy állami hivatal még azt is elõírja, hogy mit kérdezhet a nép? Az 1949-es XX. törvény által megvalósított jog-

jó ha figyelünk

folytonosság a Rákosi, Gerõ, Péter, Révai-féle galíciai jöttmentek hatalom átvételével a garancia arra, hogy ugyanolyan hazug világban éljünk, mint akkor. Ahol nem számít, hogy a miniszterelnök hazudik, ahol nem számít, hogy köztörvényes bûnt követett el, ha már „elévült”, ahol nem számít, hogy parlamenti képviselõk hazudnak és rágalmaznak, és amikor elveszítik a rágalmazási pereket, mintha mi sem történt volna, tovább ülnek a törvényhozás padjaiban, ahelyett, hogy erkölcsileg megbélyegezve kéne onnan elkotródniuk örökre. Ahol a rendõrök a legvadabb kihágásokat engedhetik meg maguknak a lakossággal szemben, a rendõri vezetõknek mégsem görbül a hajuk szála sem. Ahol olyan bûnügyekre, mint az olajszõkítés és a nemzeti vagyon elherdálása nem derül fény. Félreértés ne essék, nem állami vagyonról beszélek, mert 10. § (1) kimondja, hogy „A magyar állam tulajdona nemzeti vagyon.” Tehát a mi vagyonunkat lopta és síbolta ki ellenérték nélkül nyugatra a négy párti bûnszövetkezet. Kérem, ezt jelenti az 1949. évi XX. törvény Magyarország számára. Ez az az Alkotmány, amelynek szentségérõl és sérthetetlenségérõl mind a négy párt büntetésekkel engedelmesen tartott gombnyomogató zsoldosai szemforgató áhítattal beszélnek nekünk, de amelyet rögtön felrúgnak, ha anyagi és hatalmi érdekeik úgy kívánják. Nem hiszik? Nemhogy az Alkotmányt, de még azokat a szentséges nemzetközi kötelezettségeinket is – amelyek kérdésében a népnek nemhogy hatalomgyakorlási, de még véleménynyilvánítási joga sincs – felrúgják olyankor. Harc a terrorizmus ellen! A 2001. szeptemberi sajnálatos eseményektõl – amelyekrõl egyre többen állítják, hogy „belsõ munka” volt, azaz a CIA szervezte (ld.: http://video. google.com/videoplay?docid=-8991317191 173231517 , oknyomozó amerikai film magyar feliratokkal a WTC összeomlásáról) – és a gátlástalan amerikai nyomásgyakorlástól megszeppent Biztonsági Tanács még felhatalmazást adott az Afganisztán elleni háborúra, de az Irak ellenit már olyan átlátszó hazugságok alapján akarták elindítani, amelyek kimondására talán még Gyurcsány pofátlansága sem lett volna elegendõ, mert még nem sikerült kellõképp megközelítenie a mesterét. Nem csoda, hogy nem hatalmazták fel az USA-t a támadásra. Feltételezem, közismert, hogy az ENSZ alapokmányában benne van, hogy támadó hadjáratot csak az ENSZ Biztonsági Tanácsa jóváhagyásával szabad indítani. Én nem tudom, hogy az u. Alkotmány fent idézett 7. § (1)-ben mit jelent az, hogy „a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai”, mert a nemzetközi jog az egyszerûen a nemzetközi szerzõdések összessége. Aki aláírta az ENSZ alapokmányát, arra az abban foglaltak betartása jelenti a nemzetközi joggal jó ha figyelünk

3

összhangban történõ cselekvést. Az ellenkezõje a nemzetközi jog megszegése. Az az ENSZ tagállam, amelyik a BT felhatalmazása nélkül támadó háborút indít, az az érvényes nemzetközi jog értelmében háborús bûnös, és a Nürnbergi Per határozata értelmében a világon elképzelhetõ legnagyobb bûnt követi el. Az un. német háborús bûnösöket ezen az alapon ítélték halálra. Tehát amíg a magyar népnek még arra sincs joga, hogy véleményt nyilvánítson a nemzetközi jogból fakadó kötelezettségeink tekintetében, az Országházban a visszahívhatatlanság következtében bebetonozott politikusaink gátlások nélkül szeghetik meg a nemzetközi jogot, ha nyugati kenyéradó gazdáik úgy kívánják. Õk ezt nevezik demokráciának és alkotmányosságnak. Miben különbözik ez attól a népi demokráciától, amikor ugyancsak ebben az 1949. évi XX. törvényben az volt rögzítve, hogy a „Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé”. Erre született annak idején a vicc, hogy a Napóleon konyak a munkásosztály itala, amelyeket a legkiválóbbjai útján fogyaszt el. Mi, a nép, ma is a „legkiválóbbjaink útján gyakoroljuk a hatalmat”. Aki nem „kiváló” (élcsapat / politikai elit), annak ma is kuss! Éjen a rendszerváltás és az új, négy párti demokrácia. Az elsõ Irak elleni háború még a BT felhatalmazásával kezdõdött, de a BT sosem hatalmazta fel az un. „nemzetközi közösséget” a nemzetközi jog (Genfi Egyezmény) megszegésére és háborús bûnök és népirtás elkövetésére. A második iraki háború már az elejétõl a végéig egyértelmûen jogtalan volt, és mint mindenki tudta, de a végén tagadhatatlan ténnyé vált, hogy a legaljasabb módon elõre megállapodott hazugságokra (Downing Street Memo) alapozva indították. Ezt a brutális háborút, amelynek részleteirõl az elsõ részben olvashattak, Magyarország örök szégyenére mind a négy pártunk, – akik „elutasítják a háborút … és az erõszakkal való fenyegetést is” (Alk. 6.§ (1)) – megszavazta, és nyelvlógatva küldtek ki egy katonai különítményt a vérengzés támogatására. Nehogy azt mondják nekem, hogy akkor még nem lehetett látni, hogy mi lesz. Lehetett, mert már láttuk, hogy mi volt. Lehetett, mert minden épeszû ember tudta, hogy hazudnak. Lehetett, mert a franciák és németek nem véletlenül faroltak ki mögüle, és nem véletlenül tüntetett ellene egész Európa. Nem az Unió! Az nem Európa, négypártunk minden hazugsága ellenére. Európa az utcák, a városok és a falvak népe, nem a brüsszeli EU komisszárok. Én, egy kis, vidéki, senki nyugdíjas a következõképp fejeztem be egy helyi lapocskában 2002. karácsonya elõtt írt cikkemet: „Tisztelt Olvasóink! Ezekben az ünnepi napokban, amikor a jóra és szépre szeretünk gondolni, nem árt a szemünk elõtt tartani, hogy most is, és a szeretet ünnepén is, megállás nél4

kül dolgoznak az ácsok, és nem csak a palesztinok és irakiak, hanem a mi számunkra is ácsolják a keresztet. Ha azt akarjuk, hogy az ácsok ne dolgozzanak hiába, szavazzunk az EU-ra! De legyen bennünk annyi emberség és együttérzés, hogy miközben a karácsonyt ünnepeljük, ne mulasszunk el azokra is gondolni, akiket nemsokára ronggyá fog tépni, megölni, megcsonkítani a „politikai elitünk” által támogatott Bush-féle „békeharc”. (Ezt a kifejezést a berlini parlamentben használta Bush. Nem ismerõs?) Azokra, akiknek a házai az amerikai bombák miatt hamarosan fejükre fognak omlani. Azokra, akik elvesztik szüleiket vagy gyermekeiket, azokra, akiknek egy õrült, imperialista hatalmi téboly megfojtja a jövõjét. Gondoljunk rájuk az ünnep során, mert lehet, hogy mi leszünk a következõk. Aki pedig tud még imádkozni, ne feledkezzen meg róluk, és rólunk, „szegény magyarokról” sem.

jó ha figyelünk

Kellemes és békés (világbékés) ünnepeket és a korántsem biztatónak látszó jövendõ ellenére is boldog újévet kíván a lap minden olvasójának a Szerkesztõség. Hogy virradjunk boldog, szebb jövendõre!” Azóta 5 év telt el. Öt éve öli az iraki népet a világ legnagyobb és legkegyetlenebb katonai gépezete, akikhez képest – ki kell mondanom – a világháborúban résztvevõ magyar és német hadsereg katonái igazi úriemberek voltak. Igaza van Venezuela elnökének, a baloldali Hugo Chaveznek: „Hitler ártatlan, bölcsõdés kisgyermek volt Dzsordzs Dabljúhoz képest!” Hogy lássák, hogy mibe vittek be minket dicsõ vezetõink, ahogy Medgyessy mondta egyszer, „az igazán fontos kérdésekben mindig teljes egyetértésben”, – mint annak idején a 99,9%- ban egyhangú szavazások idején a kádári országgyûlésben –, a következõ linkek közül az elsõn találnak néhány képet az iraki háborúról: amerikai katonák, iraki áldozatok, és a gyengített uránium áldozatai, torzszülött csecsemõk. Az iraki háború eddigi igazi eredményei. A második link képei Palesztínában készültek, ahol az USA legfontosabb partnere és fõnöke már 60 éve írtja vérgõzös gyarmatosító õrjöngésében az õslakókat. Csak az erõs idegzetûeknek ajánlom a képek megnézését. De akár megnézik, akár nem, gondoljanak arra, hogy „élcsapatunk” gyávasága és aljassága miatt mi, a magyar nép, bûnrészesek vagyunk ebben. Isten bocsássa meg nekünk! És ha a nemzetközi jog mûködne, nem pedig csak az erõsek és gyõztesek képmutató hivatkozási alapja volna, akkor az „élcsapatunk” minden tagjának, aki megszavazta, hogy Irakba katonákat küldjünk, bíróság elõtt volna a helye a bitófa kilátásával. Két-három évvel ezelõtt a Deutsche Welle tudományos híradójában láttam egy beszámolót arról, hogy a német tudomány és technika olyan csodálatos mûvégtagokat tud készíteni, amelyeket összekötnek valahogy a megmaradt felkar izmaival, és a sérült még a mûvégtag ujjainak a mozgatására is képes. Fantasztikus, nem? Valóban. Micsoda lehetõség olyan torzszülötteknek – én is ismerek ilyet – akik bármilyen okból kar nélkül jöttek a világra. De a bemutató nem errõl szólt. Egy hat-hét éves iraki kisfiúnak készült a kar, aki mindkét karját könyök fölött elvesztette Bush keresztes hadjáratának az eredményeképp. Hölgyeim, uraim, képzeljék el, hogy ez az önök gyermekével történik. Mert megtörténhet. Honnan tudják, hogy annak a pszichopata diktátornak, a mi pszichopatánk példaképének és fõnökének, mikor jut eszébe pl. a Kossuth téri tüntetések miatt, egy olyan amerikai álterrortámadást megrendezni, amelyrõl azt fogja kijelenteni, hogy nálunk szervezték? Ennek a kisfiúnak a szülei valószínûleg nagyon gazdag emberek lehettek, ha képesek voltak ezt megfizetni. De mi van a szegényekkel? Akik egész életükben jó ha figyelünk

5

még arra sem lesznek képesek, hogy felöltözzenek, hogy egyedül pisiljenek, hogy a feneküket megtöröljék, hogy az orrukat kifújják? Közönséges vagyok? Kérem, ezek elemi létszükségletek. Könnyebb azt elviselni, ha etetnek, mintha a szükségleteim elvégzéséhez kell segítséget igénybe vennem. És mindezt miért? Mert egy hatalmi tébolytól megszállt, erkölcs nélküli, elmebeteg diktátor majomagyának torz látomásaiban – mint újból született keresztény – az ószövetségi bosszúálló és gyilkos zsidó Isten partnerének képzeli magát. Õ mondta, hogy neki az Isten parancsolta meg, hogy támadja meg Irakot. Mi történne, ha én ilyen hivatkozással Gyurcsányt lõném le? Ne nevessenek! Yigal Amir azt állította a bíróság elõtt, hogy azért ölte meg Yitzhak Rabint, Izrael miniszterelnökét, mert az Isten megparancsolta neki. Mit szólna ehhez Gyurcsány? Ez csak akkor igaz, ha Bush mondja? Gyurcsány, te mit mondasz erre? Míg a válaszodra várok, talán megkockáztathatom azt a véleményemet, hogy nem hiszem, hogy a közjogi méltóságok fogadást rendeznének számomra a Gellért hegyen. De ennek az elmebajos, rögeszmés gazembernek versenyben nyalták a seggét, aki mértéktelen pofátlansága tanúbizonyságát adta azzal is, hogy az 56-os forradalomra utalva õ közvetítette nekünk az iraki nép nagyrabecsülését a szabadságszeretetünk miatt. Erre mondja a jiddis nyelv, hogy chutzpah! Ha én lelõném Gyurcsányt, az egész országgyûlés egyhangúan hörögne a felháborodástól, terroristát kiáltanának, példás megbüntetésemet követelnék, talán még a halálbüntetést is visszaállítanák. Nem azért, mert annyira szeretik Gyurcsányt, hanem azért, mert az ellenünk elkövetett bûneik miatt félnek, féltik azt a privatizációtól és olajszõkítéstõl szaros életüket. Pedig ki a franc ez az egy szem Gyurcsány a már egymilliót meghaladó iraki halottakhoz képes? Már többen haltak meg Irakban, mint Auschwitzban! De Busht még csak az izraeli zászló mellett láttam a szívére tett kézzel, átszellemülten, álszent áhítattal állni. Az iraki képek egyikén amerikai katonák koporsóit rakják be a szállító repülõgépbe. A képet az amerikai légifuvaros társaság egy alkalmazottja készítette, akit ezért a hazaárulásért kirúgtak az állásából, mert Bush elvtárs nem szereti, ha az amerikai nép amerikai halottakról szerez tudomást. Mert Amerikában, a szabadság is demokrácia hazájában is mûködik a szovjet komisszár rendszer: ha valaki élni mer a szabad véleménynyilvánítás jogával, „utána nyúlnak”, és – mint esetünkben – kirúgják az állásából. Nincs most elég hely az ismertetésére, de elképesztõ, ahogy letagadják a népük elõtt az iraki veszteségeiket. Csak egy példa: ha valaki az amerikai sebesült szállító jármûben hal meg, az már nem iraki áldozat. Csak az iraki áldozat, akit a földrõl holtan emelnek föl. A hivatalosan kint állo6

másozó állományba csak a fegyveres szolgálatot teljesítõket számítják be. Ez azt jelenti, hogy egy normális hadsereg esetén kb. azonos létszámot kitevõ egyéb szolgálatokat végzõket (pl. a kaszárnyák, támaszpontok õrsége, hadtáp, egészségügy, szállítás) nem számítják be. Sõt emellett még egy Blackwater nevû vállalat bér fegyveres szolgálatot végez a számukra. Az e körbõl származó áldozatok sem számítanak veszteségnek, hiszen azok alvállalkozók. A letelepedési engedély ígéretével elcsábított közép-amerikaiak sem jelennek meg a veszteséglistán. A szocializmus statisztikájának a hamisításai eltörpülnek a „világ legszabadabb országának” a gyakorlata mellett. Iraki mészárlás képei: http://mindprod. com/politics/iraqwarpix.html#IRAQWAR PIX

Palesztin mészárlás képei: http://www. globalresearch.ca/index.php?context=va& aid=7942 Megnézték a képeket? Gondolják végig, hogy minden, amivel ezeknek a rémtetteknek a szükségességét indokolták, hazugság volt! Tudatos hazugság! Szándékosan hazudtak, hogy elhitessék az emberekkel, hogy az õ védelmükben van szükség a sétagalopp háborúra. Hogy elhitessék velünk, hogy nagy felszabadítóként, virágesõvel fogják õket fogadni. Mindeme hazugságok ellenére Európában szinte sosem voltak olyan nagy háborúellenes tüntetések, mint az iraki háború kitörése elõtt. Tony Blairnek, az angol történelem legmocskosabb miniszterelnökének (ezt az angol sajtóban olvastam) több méter magas szalmabábúját égették Londonban az utcán (ezt a jó ha figyelünk

Amivel az elõzõ részt befejeztem, az legyen most a jelszavunk: „Arccal Európa felé!” Persze sokan vannak, akik szerint e jelszó ma érvényes változata úgy szól, hogy: „Sarccal Európa felé!” Különös súlyt ad ennek, hogy miután a sarc kiszállítása útjából a rendszer- és a sarcexport-irányváltásváltás kiküszöbölte a záhonyi nyomtáv váltásból adódó nehézségeket, most az osztrákok a MÁV árufuvarozását is átveszik – ami eddig fedezte a hazai személyszállítás veszteségeit –, hogy még simábban menjen a sarc kiszállítása nagy uniós barátainkhoz, hogy már a berakodástól kezdve az õ kezükben legyen. Biztos kezekben. Nehogy még visszavegyük, mielõtt átgurul a légiessé vált, de sérthetetlen határon. Mert õk „jó gazdák”. A mi földünknek is õk lesznek a „jó gazdái”. „Vigadj magyar haza!” Minden akadály elhárult a vasúti személydíjszabás emelése és a kis forgalmú vasutak felszámolása útjából. Gondoljanak csak bele: a magyar vasúthálózat építése magánvállalkozásban kezdõBBC News-on láttam) De mint nálunk, Ajrópában is olyan baromi nagy a népuralom, hogy a németek és a franciák kivételével mindenki magasról tett a „Mi a Nép” – ahogy az USA alkotmánya kezdõdik – azaz a „felséges nép” akaratára. És ez a politikai csõcselék akarja a Közel- és Közép-Kelet lakóit demokráciára tanítani! Ezek! Korunknak, a hazugságkornak a névadói! Hadd fejezzem be Felicity Arbuthnot szavaival, de most azoknak a hazai – nem mondom, hogy magyar, mert nem érdemlik meg ezt a nevet – politikusokhoz intézve, akik igennel szavaztak bármelyik, a terrorizmus elleni harcra való hazug hivatkozással meghirdetett amerikai terrorhadjáratra, hogy azok iszonyatának a képei üldözzék õket egész életükben, ha az igazságszolgáltatás elõtti felelõsségre vonást esetleg megúsznák. Járjon a nyomukban azok szelleme, akiket Nagy Szövetségesünk gyilkos zsoldosai élve eltemettek a homokba, vagy rájuk döntötték a házaikat, akiket cafatokra téptek, felrobbantottak, és a megnyomorítottaknak, a börtönökben megkínzottaknak, a megalázottaknak, és azoknak az életben maradottaknak az átkai, akiknek a szeretteivel mindezt mûvelték – életük minden napján, nappal és álmaikban, most és mindörökké! Hogy megkönnyebbüléssel töltse el õket, amikor a hóhér a gyõztes országok Bagdadi Katonai Bírósága ítéletére a nyakukra hurkolja a megérdemelt kötelet. Folytatjuk... Röcsöge

jó ha figyelünk

dött meg, de a hõskora, amikor valóban világraszóló eredményeket ért el, az államosítással kezdõdött. Baross Gábor ezért kapott szobrot. Talán már tervezték a MÁV magánítását, amikor a Baross tér rendezésekor a szobrot eldugták a tér közepérõl a legtávolabbi sarkába? A Magyar Államvasutak története a bizonyítéka annak, hogy a világon AZ ÁLLAM A LEGJOBB GAZDA. Értitek, élálballibsikéim? Persze nem a korrupt, bolsevik, vagy az antall-gyurcsányi neoliberális, rablókapitalista államszörnyeteg, vagyis nem a „ti államotok”. Mert ti akárhol vagytok, ti csak pusztítani, butítani (iskolabezárás, oktatási reform), ölni (kórházprivatizáció, abortusz, euthanázia, maffialeszámolás) és lopni (Lopcsány – elévült adócsalás, stb) tudtok, mint a 19-es õseitek. Az „átkos” Horthy rendszerben (Hányszor ismételgetted ezt az életedben, Gyurcsány? Van annyi csillag az égen?), vagy ahogy élálballibsikéim szokták megvetõen mondani, „az úri Magyarországon”, egy vesztes háború és Trianon után, a kisantanttól körülvéve, a „Vörös Gróf” – akinek a szobrát még mindig nem szállították el a diósdi hulladékszobor temetõbe – és az MSZP jogelõdjeinek áldásos tevékenysége, a jóvátételek és gazdasági szankciók miatt olyan eltaposott állapotban, mint az ENSZ szankciókkal sújtott Irak volt az Öböl Háború után, 2000 falusi iskolát épített „a büdös parasztnak” – igaz, ezt is így szajkóztátok, idézõjelben – az a „népnyúzó arisztokrata”, tudják kicsoda, no, az a gróf, olyan szörnyû neve van, hogy alig bírom leírni, az a Klebelsberg, igen az, a Kunó, vagy hogy hívják. De még Rákosi és Kádár alatt is épültek iskolák! Gyurcsány, a magyar, a nép egyszerû fia, a szociálisan érzékeny baloldali, a szegények pártfogója, aki a miniszterelnöki fizetését a szegényeknek adja (meghasad a szívem!), a populista (Anyám, Katus! – Ó!), a gazdasági dübörgés agytrösztje és lángelméjû kútfõje, bezár ötszázat! És ennek láttán az országgyûlésben parádézó négypárti, a Liszaboni Szerzõdést 99.9999%-ban, mint a népköztársaság idején, olvasatlanul megszavazó politikusaink azt magyarázzák nekünk, hogy végre szabadok és függetlenek vagyunk, az európai népek nagy családjának egyenjogú, „autonóm” tagjai (mint egy hajdani szovjet autonóm köztársaság), akiket most már semmi nem akadályozhat meg abban, hogy „utolérjük Ajrópát”. Gondolom, mint annak idején Hruscsov Amerikát! A sors iróniája lesz, ha õk fognak lesüllyedni hozzánk, mert a folyamat már eléggé elõrehaladt, mégpedig legjobban a „kapitalista ellenforradalom” (ez nyugati szóhasználat!) szülõhazájában, az USA-ban. Be fogok szórakozni – ha megélem – amikor ezek, mint az EU és az USA utolsó csatlósai, a háborús bûnöket kivizsgáló bagdadi nemzetközi bíróság elõtt fognak felelni az emberiség ellen elkövetett háborús és egyéb bûntetteikért. De térjünk vissza a tágabb Európához. Lehet, hogy néhány olvasóm frivolnak találta a korábbi példálózásomat Európa és III. Eduard szerelmi ügyeirõl, pedig ezek alapvetõ európai magatartásformákat fednek fel: semmi sem szent, ha a bûneinket kell tisztára mosni. Egy király félrelép, és ennek emlékére pofátlanul rendjelet alapít a „Boldogságos Szûz és Sárkányölõ szent György tiszteletére”. Nem blaszfémia ez? És az utódok ezt nem szégyellik. Az õsidõk homályába veszõ és felnagyított perverzitás emléke isteni beavatkozássá nemesül. Ez még hagyján, ha nem tanítanák meg minden nemzedéknek, mint valami hallatlan kulturális értéket. A „görög mithologia”! Ohh, ahh, ahhahahahh! De ezek még mindig messze elfogadhatóbbak, mint amikor Bush kijelentette, hogy neki az Isten személyesen mondta, hogy támadja meg Irakot. – „Nem hiszed, haver? A Ha’aretzben jelent meg. Jeruzsálemben! Nehogy azt mondd már, hogy hazudnak, mert akkor te ... akkor tee … akor teeee … antiszemita vagy, haver! Na, tele van már a nadrágod, haver? Ezért mondom, haver, ne erõsködj!” (Szócikk: „Haver: a sivatagi, zsidó rablóbandák tagjainak volt a megszólítása. Héber kölcsönszó. Az alsóbb néposztályok körében mûködõ, idegen humanitárius segélyszervezetek útján került be elõször a magyar alvilág nyelvébe, majd a közbeszédbe.”) Hát ilyen az európai gyökerû, WASP (fehér, angolszász, protestáns) Dzsordzs Dabljú Dubya (ez az utóbbi a csúfneve az amerikai Bush viccekben), a hadseregfõparancsnok és döntéshozó, akinek maga az Úristen a félállású tanácsadója nemzetbiztonsági ügyekben (a másik félállása a világ kormányzása és fenntartása, amit hajdan, a Bush elõtti idõkben kizárólagos foglalkozásként, fõállásban végzett), és aki a terrorista szót olyan szaporasággal ejti ki, mint annak idején az MSZP jogelõdje a a régi rend maradványait, a belsõ ellenséget, a külsõ ellenséget, a kulákot, az áruhalmozót, a diverzánst, a kémet, a szabotõrt, az osztályellenséget, a fegyverrejtegetõt, a fekete reakciót, az ingadozókat és a kivagyikat együttvéve. (Ugye, vannak akik még emlékeznek a szóra: kivagyiság?) Iskolában tanulunk Európa klasszikus ókoráról, a görögökrõl, a rómaiakról. A makedón Fülöp király fiát, aki egy közönséges, barbár kalandor volt, aki csontrészegen felgyújtatta Persepolist, a perzsák évszázadok alatt felépített fõvárosát, gyilkolt, pusztított és égetett, semmi sem maradt utána, csak romhalmazok és általa alapított, saját magáról elnevezett tucatnyi város, aki különbözõ becslések szerint Közép-Ázsia és India Görögországénál magasabb kul>> 7

Idézzük az egyik írás bevezetõjét az Index internetes portálról Karácsony elsõ napján: „Még kevésbé látom a tévét a k**#&@$t karacsonyfától! - A plazmatévé visszavág 2007. 12. 25., 00:57 | Frissítve: 3 órája Szabadalmaztatott, forradalmi tévéajánlónkból ma is megtudhatja, hogy mit szeretne nézni a tévében. Csak néhány kattintással megkíméljük több tucat rossz filmtõl, és ujjizületei sem kopnak el a sok kapcsolgatástól! Teszt és mûsorajánló 2 in 1. Mindenütt szétszaggatott csomagolópapír-halmok, bejglimorzsa és elszórt angyalhaj. A gyertya kemény fehér viaszcseppeket szórt szét a szõnyegen, a csillagszóró megperzselt pár ágvéget és néhány nem túl frekventált helyen már kibelezve csüngenek a fáról a szaloncukrok. December 25-e van, dübörög a karácsony, és néha úgy tûnik, hogy most már soha nem is volt véget érni, évezredeken át fogunk ülni a karácsonyi romantikus filmek elõtt egy soha el nem fogyó rúd bejglivel. De mit nézzen ma, karácsony kellõs közepén? Ebben segítünk, ahogy tegnap is, személyre szabott és forradalmi tévéajánlókkal, amely pár pillanat alatt megtalálja több tucat adó mûsorai közt azokat, amelyek érdekelhetik. Szabadalmaztatott technológia, a több ezer éves megfigyeléseken alapuló, tradicionális emberismeret és a legmodernebb számítástechnikai módszerek ötvözete a még kényelemesebb tévénézésért! Kattintson tesztünkre, és megmondjuk, milyen tartalommal bombázná legszívesebben a retináját!” Hiába no. A konzumidióta baromnak baromi nehezére esik legalább évente egyszer, két nap erejéig, lelassítani, megállni, megfogni a másik kezét, aki állítólag az õ szerettei közül való. Ehelyett inkább tévézésbe menekül, s minket is erre biztat. Tudják, kicsit olyan ez, mint az elvonási tünetek az alkoholistáknál meg a narkósoknál. Mindent elkövetnek, hogy anyaghoz jussanak. No, hát valahogy így mûködik a szolgalelkületû ölebmédia által egész éven keresztül tartósan megdolgozott, központi hülyítésen átesett „átlag magyar” esetében is. Az ostoba, jópofáskodó kérdõív kitöltése után mindenki elolvashatja az Index szerint neki megfelelõ rubrikába esõ „médiaajánlatot” tartalmazó részt. Olyat, hogy ne adj’ Isten, esetleg kapcsolja ki a tévét, és az ünnepeket töltse szeretteivel, na olyant nem fog találni. Eleve nem is feltételezik senkirõl, hogy a Karácsony, mint ünnep meg lehet tévézés nélkül is. Eleve azt feltételezik mindenkirõl, túrájú országaiból 50-180 ezer talentum aranyat rabolt el és küldött Görögországba, ami a legkisebb attikai talentummal számolva is 1 310- 4 720 tonnát tesz ki, arról nem beszélve, amit õ és parancsnokai elherdáltak, ezt az emberiség elleni bûnözõt Európa Nagy Sándornak nevezi, és büszkén tanítja nagy tetteit az iskolákban, és kéjesen elalél a mindössze 13 évig fennálló, életképtelen, korrupt birodalmának a hátborzongató látványától. Nem véletlenül maradt fenn róla az a történet – akár igaz, akár nem -, hogy egy ízben az égei tengeri kalózok ellen vezetett gyõzelmes hadjáratot, a kalózvezért is elfogta, és halálra ítélte. A vezért azonban kemény fából faragták, és büszkén azt mondta Alexandrosnak (nekem õ ui. nem „Nagy” Sándor), hogy „Te most halálra ítélsz engem, mert kalóz vagyok. De csak azért teheted meg, mert neked húszezer katonád van, nekem meg csak kétezer volt. Ha fordítva lett volna, most én bíráskodnék fölötted és én végeztetnélek ki téged, mint rablót és gyilkost.” Minden iskolai tankönyv megemlíti, hogy – Pszt! Lábújjhegyre állni és fülelni! – „Aristoteles volt a nevelõje”. Mintha ez mentség volna a mocskos tetteire. Azt nem mondják, hogy – apjának, Fülöp királynak (Ez nem azonos azzal a Fülöppel, 8

hogy tévézve akarja eltölteni a szeretet ünnepét. No hát akkor majd õk megmondják, hogy mit is akar nézni az illetõ tú in ván. Ja! És mielõtt valaki esetleg a kétségbeeséstõl nem tudna nyugovóra térni, annak megnyugtatására lebbentsük fel a fátylat. Az Index internetes portál karácsonyi tévémûsor-ajánlójának címében olvasható kriksz-kraksz, igen, Ön is bizonyára sejti, az ünnephez hát hogy is mondjam csak, nem éppen passzoló, igazi ízes, magyar kifejezést, a „kibaszott” szót takarja. No, mármost ilyenkor azért hagyunk magunknak pár percet, hogy az input behatoljon a vincseszter-katedrálba, de legalábbis gondolkodóba esik az ember. Nekem például, azonnal bevillan a gengszterváltozás óta az európai uniós, valamint a demokratikus jogállami létezés immáron elmaradhatatlan kísérõ szóösszetételeként szolgáló „átmeneti idõszak” terminus technikusz, aminek kapcsán jó pár dolognál meg szokták jegyezni, hogy hát a magyarok még tanulják ezt meg azt. Mondjuk példának okáért a demokráciát. No meg az ünneplést is, ahogy a jelekbõl, de legalábbis az Index írásából kitûnik. A dús képzeletû nép ajkán a hozzánk állítólag német nyelvterületrõl érkezett karácsonyfáról már hallott ezt meg azt az ember, de hogy kibaszott lenne, no hát ez valami új és szokatlan. Még azok számára is, akik empirikus tapasztalatszerzés céljából általában napi rendszerességgel merülnek alá az urbánus szubkultúra mélységes mély bugyraiba. Erre azért õk is aszondanák, hogy hát ez azé’ gáz. Az Index karácsonyi stiláris ámokfutása egyéb más hiátusai mellett ugyanakkor felhívja figyelmünket, hogy mennyire függõvé, a média által függõvé, s ezáltal, sebezhetõvé, kiszolgáltatottá is váltunk. És ezt a megsebzést már gyermekkorban elkezdik. Az ifjúság ezerrel történõ leszoktatása az olvasásról. A készen kapott „konzerv” anyagokra való rászoktatás a „szem rágógumiján” a televízión keresztül hihetetlen károkozással, valamint azzal jár együtt, hogy mire a gyermek felnõ, addigra egyúttal a konzumidióta barom is „legyártódik”. A gyermek, mivel mindent készen kap, nem használja a fantáziáját. A kreativitás, a szellemi megújulás és frissesség képessége elvész belõle, s azt késõbb már nagyon nehéz, vagy szinte lehetetlen pótolni. A tévéképernyõjén látott ölelés vagy egy elcsattanó csók, sohasem pótolhatja a valódit! És ezen a ponton bukik meg a mûvilág! Mert aki egyszer megtapasztalja a valódi szeretetet (és bár a Karácsony a szeretet ünnepe, a szerelemrõl, mint az egyik legerõsebb és legszebb emberi érzésrõl itt sem feledkezhetünk meg!), szóval, aki valóban megéli az életet, azt holmi pótlékokkal, mû izékkel nem lehet becsapni! >> akinek áriája van, mert annak bõven volt Amerikából rabolt aranya. – Európai örökség?) az összes aranya egyetlen arany csésze volt, amelyet oly nagy becsben tartott, hogy éjjelente a párnája alá dugta, nehogy ellopják. Még azt is képesek állítani, hogy õ terjesztette a hellenisztikus kultúrát a barbár keleten. Európa úgy beszél, mintha a saját patologikus állapotát ünnepelné benne, amikor a tettek értékét nem a minõséggel, hanem a sikerrel méri. „Játssz és nyerj! Ha nem nyersz, úgy kell neked, mert hülye vagy! Az okos nyer! Nézz rám! Én nyertem. Én vagyok a király, a Gyurcsány!” – A szöveget egy ismerõsõmtõl hallottam azzal együtt, hogy a legfrissebb statisztikák szerint ma már az elmeosztályokon sokkal többen hiszik magukat Gyurcsánynak, mint Napoleonnak. Hiába, no! Változnak az idõk és a divatok. A hírnév, a nagyság, a csábító európai nagyság – kicsit... hát … átminõsült. ... Nem lehet, hogy emiatt számolták föl a Hárshegyet? Furcsány szerénységbõl nem akarta, hogy kitudódjék a dolog. Olcsóbb valamit megsemmisíteni, mint titokban tartani. Folytatjuk... Röcsöge FÚSZ

jó ha figyelünk

„December 25-e van, dübörög a karácsony” – írja az Index mûsorajánlójában. A hülyeség, úgy tûnik ragályos és ragadós. Kóka Johhny, az 1ügyû ígérgetõ után szabadon, most már nemcsak a gazdaság (amirõl utóbb kiderült, hogy inkább lefagyott), hanem a Karácsony is dübörög. Tetszenek érteni? A szeretet, a meghittség ideje a Karácsony. De nem! Innentõl kezdve most mán az is dübörög. A szocialista nagyváros öntudatos polgára ezen a ponton tehetetlenül széttárja karját, és oly formán néz a szemével, mint nézni szokott a halandó, ha nem érti a dolgot. Mondana egy cifrát, mert hát itten bizony kérem tisztelettel véget ér a szépirodalom és a publicisztika kimeríthetetlennek tûnõ eszköztára, ellentétben azonban az Index karácsonyi tévéajánlóját szövegezõkkel, ezt most mégsem teszi meg. Mindenki gondoljon otthon azt, amit akar. Azt, hogy a Karácsony meddig tart, tudjuk. Azt is, hogy az óesztendõ december 31-ével véget ér. Csak azt nem tudjuk, hogy az annak idején a gengszterváltással kezdetét vevõ, s ma a posztkommunista KISZ-generációval hatalmi tort ülõ, a káoszt, és a zavarosban való halászást (értsd: a féktelen, telhetetlen és gátlástalan szabadrablást) magával hozó ún. „átmeneti idõszak” még hány évtizedig fog tartani. Tudom, hogy nagyon sokakba akarva-akaratlanul beleivódott a konzum-karácsony plázákban és bevásárlóközpontokban hangyaboly módjára rohangáló eszeveszett vásárlási tébolya. Mostanság ez a trendi. Még akkor is, ha az embereknek ebbõl kezd elegük lenni. Még nem a nagy, de remélhetõleg az új többségnek. Még akkor is, ha nem az új, de sajnos a nagy (a régi?) többség a látszat fenntartásának kedvéért hajlandó akár erõn felül is költekezni (értsd: eladósodni). Mostanság ez a trendi. Valahol legbelül, az ember spirituális létezésének legmélyén, a lelkünkben érezzük, tudjuk, hogy ez az egész úgy rossz, ahogy van. Azt is tudjuk, hogy ezt bizony mi rontottuk el. De legalábbis hagytuk, hogy elromoljon. Hagytuk, hogy elrontsák. Kevés rosszabb dolog van annál, mint amikor egy ünnep kiüresedik. Így eshet meg aztán, hogy Karácsony napján a világ széles nyilvánossága elé lépõ médium krikszkrakszokat kell, hogy elhelyezzen írása címében, mert hát õk is érzik, hogy itt bizony nagyon nem smakkol valami. Pedig, ha már veszik maguknak a bátorságot (vagy a felelõtlenséget, esetleg a meggondolatlanságot), hogy szembemeneteljenek mindennel, belegyalogolva esetleg jó pár ember lelkivilágába, ahogyan azt mostanság divatos szóhasználattal élve mondani szokás: „megsértve az érzékenységüket”,

Kedves Fõszerkesztõ! Ma kaptam meg ezt a leveledet, mert karácsonyra kikapcsolták az Intenetemet. Lényeg az, hogy nem álltam meg szó nélkül, és a szavaimat ide másolom. Azt teszel vele, amit akarsz. Kedves „Öntudatos Polgára A Szocialista Nagyvárosnak”! Köszönöm, hogy megküldted nekem az Index karácsonyi mocskolódása által ihletett cikkedet és engedd meg, hogy néhány kiegészítést fûzzek hozzá. Ahhoz, hogy az ember az index írását jobban megértse, meg kell próbálnia megfejteni ezeknek az emberi véglényeknek a pszüché-jét. Nem mondom, hogy a lelkivilágukat, mert van egy olyan sejtésem, hogy abban teljes hiányt szenvednek. Magam nem jó ha figyelünk

lehetnének olyan tökös gyerekek, hogy végigviszik a dolgot. Ha már lúd, legyen kövér! Nem igaz? Ne kriksz-krakszozzanak, hanem írják ki, hogy szerintük valójában milyen is az a karácsonyfa! Nem tudunk ünnepelni? Kiüresedtek az ünnepeink? A napi taposómalomból néhány röpke pillanatra való kiszabadulásként, döglésként meg nagy zabálásként és véget nem érõ tévézésként éljük meg csupán a kereszténység egyik legnagyobb ünnepét? (Lehetõleg plazma- vagy LCD-tévén!, mer mostanság baromi fontos ám, hogy trendik legyünk!!!) Az uniformizált fogyasztói létezés, Mammon felkent médiaapostolai ezt akarják elhitetni velünk. Ez a baj az ünnepeinkkel, ez a baj a Karácsonnyal. És minden olyan alkalommal, amely kitüntetett fontossággal bír, vagyis ünnep. Ilyenkor megáll az élet egy rövid idõre, és a közösségek – a legfontosabb és legértékesebb közösség a család – ha nem is mindig teljes létszámban, de azért mindig újra összejönnek. A közösség tagjai pedig egymást erõsítik, hiszen mindannyian érzik, hogy odatartoznak, hogy összetartoznak. Csak a gyökértelen ember, az atomizált társadalom az, amelyik behódol Mammonnak. Azt hiszed az a boldogság, ha Karácsony este egyedül ülsz egy halom pénz tetején? Ez a legnagyobb magányosság. Miért? Mert nem tudod megosztani senkivel! Nem tudod elmondani senkinek, az életed, a sikereidet, a kudarcaidat, az örömeidet, a bánataidat. Ott gubbasztasz a pénzhalom tetején, vagy zsebedben a csekkfüzet, ülsz a nagy házadban tök egyedül, körülvesznek a tárgyaid, amire szintén egy rakás pénzt adtál ki, de cserébe nem kapsz semmit. Nincs szeretet, nincs szerelem, nincs érzelem. Ez az igazi üresség. Mammon kisemmizett szolgájaként szenvedéssel fizetsz, legfeljebb mások boldogságát, boldogulását nézheted. Egészen addig, amíg rá nem jössz arra, hogy az igazán értékes dolgok, pénzért nem megvásárolhatók. Azoknak pedig, akik az indiviuum szentségét kórosan félreértelmezik, mert nem tudják megérteni, hogy az egyéni sokszínûség csak közösségben ér valamit, azoknak csak arra hívom fel a figyelmüket, hogy „egységben az erõ!” Vagy talán korrektebb, ha úgy fogalmazok: közösségben az erõ! A legfontosabb, legértékesebb közösség pedig a család, mert az a társadalom alapköve. Tudják, kicsikét olyan ez, mint a levegõ. Csak akkor vesszük észre a hiányát, amikor már nincs! Jó lenne, ha egyszer végre nemcsak az éj, de a Karácsony is csendes lehetne! Isten áldja Magyarországot!

vagyok etológus, hogy autentikus magyarázatot tudnék adni eme véglények viselkedésmódjaira, ezért szakmai segítség után kellett néznem. Az alábbi idézetek, amelyek segítenek megérteni az Index körül sürgölõdõk cselekedeteinek az indítékait, többségükben kedvenc izraeli írómnak, Israel Shamirnak a „Karácsonyi vita” c. cikkébõl származnak. „A The Washington Times (01.11.28.) egy érdekes cikket közölt „Az ádventi naptárak egyre világiasabbá válnak” címmel. Újságírók meglátogattak az USÁ-ban néhány könyvesboltot, a Barnes és Noble-tól a Borders-ig és azt találták, hogy az ádventi naptárakból kihagyták a Születést. Vannak bennük egerek, nyuszik, mikulások, medvék, „Diótörõ”, de sem Betlehem, sem Születés. „Az áruházak nem akarnak megbántani

A szocialista nagyváros öntudatos polgára

egyetlen nem keresztény vásárlót sem” – állítja az egyik megkérdezett magyarázata. De kik ezek a „nem keresztények”? Nyilván nem moszlimok, akik a Születésrõl ugyanúgy megemlékeznek, mint bárki más, és akikkel amúgy sem törõdnek az USÁ- ban. Újpogány sincs túl sok. Akkor miért nem mondják ki kevésbé köntörfalazva, hogy „az üzlettulajdonosok úgy érzik, hogy a zsidók semmit sem akarnak látni, ami Krisztusra utal”? Valószínûleg, mert ez a fájdalmas igazság volna. Az ortodox zsidóknak egészen sajátos gyakorlata van karácsonyra. Õk szívesen foglalkoznak olyasmivel, mint WC papír vágás a következõ hónapra, ahogy arról a jeruzsálemi helyi újság, a Kol Ha-Ir beszámol. A vallástalan zsidók már elfelejtették, hogy miért, de õk is folytatják a harcot Krisztus és a kereszténység ellen. 9

A Forward, a leghaladóbb amerikai zsidó lap, egy hosszú cikket szentelt a karácsonyi zsidó szokásoknak. Utal arra, hogy „a hagyományos, kelet-európai zsidó szokás a karácsony esti kártyázás volt” és meg is magyarázza: „A vallásos zsidó számára a legfontosabb parancs a Tóra tanulmányozása … Az egyetlen olyan idõszak, amikor nem kell tanulmányozni, az a személyes vagy közösségi gyász ideje – és a Nitlnacht. Nehogy olyan tanulmányokat folytassanak, amelyek tiszteletet és megbecsülést hoznának annak, aki azon az éjszakán született (azaz Krisztusnak). A zsidók nem mondanák ki, hogy „karácsony”. (A karácsony angol nevében – Christmas – benne van a Krisztus, azaz a Christ név. Lehet, hogy magyarul ennek a hiánya miatt nem érvényesül ez a szabály – a ford. megj.) „Úgy tûnik, hogy különbözõ nyelveken becsmérlõ szójátékokat fabrikálni õsi zsidó szokás. Például Nitlnacht (szójáték a „nit”, azaz „semmi”, vagy a héber „nitlech” az „akasztott ember" szavakból – a „Nacht” németül „éj”), Kratzmakh (mesterséges jiddis szó, amely a „vakarj meg”-re hasonlít), Taluy-nakht „az akasztott ember éjszakája”, „blinde nakht”, azaz „vak éjszaka” (szójáték az ukrán „sviatÿ vecsir”, azaz „szent este” kifejezésre, amelyet jiddisül „slipyi vechir”-re „vak estére” torzítottak), Khvoristvo (szójáték az ukrán „ridzvo”, azaz „karácsony” és a belorusz „khvori”, azaz „beteg” szavakból). Egyes nyugat-lengyelországi jiddis nyelvûek a karácsonyt „beyz-geboyrenish”-nek, „rosszul születettnek” hívták, a lengyel „Boze Narodzenie”vel, azaz „isteni születés”-sel szórakozva.” A Forward következtetése: „Gondolom, az világos, hogy a karácsony miért ihletett annyi zsidó szójátékot. Ez volt az a nap, amely iránt a zsidók ösztönös undort éreztek, lévén valamennyi keresztény felekezetnek az az ünnepe, amelyen a keresztények az Istennek emberi alakban való megtestesülését ünnepelték, azt, ami a zsidó tudatban úgy csapódik le, mint ami a legképtelenebb, legvisszataszítóbb.” Visszataszító, ennyi és nem kevesebb!” Kedves Barátom! Ez a lényeg! A karácsony iránt a zsidók, ezen belül az Index, „ösztönös undort éreznek”. Ezt az amerikai Forward magazin, a „leghaladóbb zsidó lap” írja. Az pedig, hogy az Isten, a keresztények irgalmas és emberszeretõ Istene sorsközösséget vállalt az emberrel és Krisztus személyében részese lett emberségünknek, és az Atya által rábízott feladatnak, annak az Örömhírnek (az Evangéliumnak) a hirdetésében, hogy az Isten nem gyilkos és bosszúálló, mint a zsidók ószövetségi Istene, hogy nincsen kedvenc népe, hanem minden ember a gyermeke, akiknek nem 600 parancsolatot adott, hanem egyetlen egyet, hogy „szeressétek egymást”, odáig elment, hogy önként vállalta a kínhalált, és szenvedésével és feltámadásával 10

hitelesítette az Atya üzenetét, a zsidóknak botrányos és visszataszító. Ezért egy vallásos zsidónak, ha keresztény templom elõtt visz az útja – akár hiszed, akár nem – köpnie kell. Israel Shahak, a Jeruzsálemi Héber Egyetem néhai professzora írta, hogy: „a kereszténységrõl judaizmusra áttérõknek a keresztre köpés a hagyományos zsidó ájtatosság gyakorlata, amelyet most a Sa’ad Kibbutz szervez, és az izraeli kormány finanszíroz”. És föltette a kérdést, mi volna, ha fordított esetben a dávid csillagra kellene köpni egy kikeresztelkedõnek? Micsoda nemzetközi fölháborodás törne ki a keresztények gyalázatos barbársága miatt! De ilyen ocsmány primitívség egy kereszténynek eszébe sem jut. Az izraeli állami és össztársadalmi bigottságnak és zsigeri kereszténygyûlöletnek a legszörnyûbb, mondhatnám félelmetes példája, hogy a kereszt alakja miatt az iskolákban betiltották az összeadás jel (+) használatát, és helyette egy fordított T-t vezettek be. Tiltott jelképek? Vagy talán azért, hogy a buzgón vallásos diákok nehogy tele köpdössék a számtan füzetüket a vallási elõírásuk betartása érdekében? A zsidó és a keresztény szemlélet közötti minõségi különbséget az is mutatja, hogy én az eddigi 67 éves történelmem során sosem hallottam egyetlen, a zsidók vallási érzéseit sértõ mondatot, amely csak távolról is összehasonlítható volna a fent ismertetett mocskos gyalázkodással. De mond, a fent olvasottak nem emlékeztetnek Téged az Index hangvételére? Mert szerintem egy tõrõl fakadnak. Folytatom Shamir idézését: „A Washington Post idézi Patrick Scully-t a Katolikus Ligától (Catholic League): „A karácsony semlegesítésének vagyunk a tanúi … A karácsonyra ez az elvilágiasodás közvetlen csapást mért. Az embernek szabad a kwanzaa jelképeit nézni (afroamerikai aratási ünnep dec. 26-tól jan. 1-ig – a ford.), miközben a betlehemi jászol csata tárgyát képezheti a (túlnyomóan zsidó) ACLU-val (American Civil Liberties Union, Amerikai Szövetség a Polgári Szabadságjogokért). Miközben az USA keresztényei inkább nem csatáznak az ACLU-val, az izraeliek annál gátlástalanabbul harcolnak az ostromlott Betlehemben, és ki tudja, hogy e csata melyik arcvonala a fontosabb. Az Amerikai Zsidó Bizottság (American Jewish Committee), az ADL (Anti Defamation League – Rágalmazás Ellenes Liga) és más nagy, felsõbbrendûséget igénylõ szervezetek könyörtelenül fáradoznak azon, hogy betiltsák a karácsonyi énekeket az iskolákban és a nyilvános intézményekben. Elérték, hogy nyilvános helyekrõl a betlehemi képeket és a keresztény jelképeket eltávolították, de azért is dolgoztak, és éppen megkapták a bírósági jóváhagyást, hogy menórákat állíthassanak föl nyilvános helyeken.”

Csak közbevetõleg: Franciaországban a déli harangszót tiltották be, ugyanúgy, mint annak idején a Szovjetunióban a zsidók vezette nagy októberi izé után. Hát hol is vagyunk akkor, „eftársak”? Európában, vagy a Szovjetunióban? „Eftikéim”, válaszoljatok már! No! Bizony-bizony eftársak, a rendszerváltás a régi Szovjetunióból az újba vezetett. Azért érzik olyan nagyon jól magukat a volt Kommunista Ifjúsági Szövetség titkárai és haveri körük. És még egy utolsó idézet Shamirtól: „A kereszténység elleni harc a Judaizmus létértelme, mivel Krisztus jelképezi a zsidó kiválasztottság végét.” Kiválasztottság? Ó, micsoda kellemes gondolat. Még jobb dolog, mint az élcsapathoz tartozni, mert ez született jog. Sõt, fitymábavágott. Hogy is mondta Izrael néhai fõrabbija, Kook rabbi? „Egy zsidó lélek és a nem zsidók lelkei közötti különbség nagyobb és mélyebb, mint egy emberi lélek és egy marha lelke közötti különbség.“ Ezt jelenti a kiválasztottság. Természetesen ebbõl következik, hogy egy zsidó úgy bánhat egy nem zsidóval, mint egy ember a háziállataival. Ezt Izrael fõrabbija mondta! Úgy ám, eftikéim! Õ már csak tudja, hogy mit tanít a vallása! Nem ártana néha erre is gondolnotok eftikéim, amikor holokausztemlékeztek nagy-nagy áhitattal. Tehát amit az Index mûvel, az nem más, mint a judaizmus létértelme. Ha nem hiszed, értelmezd Claude Lanzman-nak, a Shoa c. nyolcórás rémmesefilm rendezõjének az alábbi kijelentését: „Ha Auschwitz valami más, mint a történelem egy szörnyûsége, ha túlmutat a „gonoszság közönségességén”, akkor a kereszténység inog a talapzatán. Krisztus az Isten fia, aki az emberileg elviselhetõnek a határáig elment, amikor elviselte legkegyetlenebb szenvedést… Ha Auschwitz igaz, akkor van olyan emberi szenvedés, amely egyszerûen nem hasonlítható Krisztuséhoz… Ebben az esetben Krisztus csaló, és nem tõle jön a megváltás… Auschwitz Krisztus cáfolata.” Hát nem messzezengõ böfögés? Jólmegaszonta! A nemjóját! Ezek szerint Hitler megcáfolta volna Krisztust? Vagy mi a szösz? Vagy arra gondol, hogy Hitler még a papi fõtanácsnál is kegyetlenebb volt? Nem kis dolog! Ez tette volna Krisztust csalóvá? Szegény Lanzman! Nagyon sz... lehet neki, mert ez a „cáfolat” bizony-bizony nagyon-nagyon betegeskedik. Már intenzív osztályra vitték, ahol gyûlölettörvényekkel, börtönbüntetéssekkel és egyéb emberáldozatok bemutatásával próbálják életben tartani még egy darabig. Yehuda Bauer, a Yad Vashem holokauszt intézet igazgatója, egyesek szerint a „holokauszt kultusz fõpapja” mondta, hogy: „A zsidóság nem nép, sem vallás. Az egy civilizáció, amelynek megvan a maga civilizájó ha figyelünk

ciós küldetése. Õk nem tûrhetik el az iszlám velük versengõ civilizációját, ahogyan nem tûrhetik el a kereszténységet, vagy a kommunizmust sem. A háború az iszlámmal ezért elkerülhetetlen.” Az Index tehát nem véletlenül írja, amit ír: csupán a „civilizációs küldetését” teljesítve harcol minden ellen, ami keresztény. Mert a zsidók, a türelem és áldozat folyton üldözött, szenvedõ népe, „nem tûrheti el a kereszténységet”. A stílusuknak még van egy másik oka is: tudják, hogy vesztésre vannak ítélve, ezért õrjöngenek. Már érzik, hogy valós annak a veszélye, hogy fõkolomposaik akasztófán végezzék. Ezért õrjöngenek és kapálóznak, de már csak rontják a helyzetüket. Mert tudják, hogy hiába csináltak ateista múzeumot Oroszország legnagyobb templomából, a szentpétervári Kazányi Székesegyházból, az újra mûködik, és az ateista múzeum kacatai a szemétdombra kerültek. Tudják, hogy már Zbigniew Brzezinski is komolyan felvetette annak a lehetõségét, hogy Izrael el fog tûnni a térképrõl. Bauer milyen magabiztosan mondta még, hogy az iszlámmal való háború

– nyilván zsidó érdekû háború – elkerülhetetlen. Micsoda propagandát folytattak az elmúlt évben, hogy meggyõzzék a világot az Irán elleni háború halaszthatatlanságáról. És most, az izraeli hadsereg szégyenletes libanoni veresége után az is megtörtént, hogy az USA ejtette Izraelt. Persze nem végérvényesen, csak átmenetileg, de nagyon gorombán, azzal, hogy visszalépett Irán megtámadásától. Savanyú lett a szõlõ. Ahmadinedzsád és Putyin egyelõre csatát nyert. Bush talán még nem is érti, hogy mi történt, mert soha semmit nem értett abból, amit tett. Õ csak tette, amit a háttérben mûködõ szürke eminenciások megparancsoltak neki. Most viszont durván keresztbe tettek neki is és Izraelnek is. Még annyira sem méltatták õket, mint Kádár a párttagságot, akiknek mindig egy nappal korábban mondták meg, hogy mikor lesz áremelés, mint a pórnépnek, az akkori világ goyainak. Az amerikai titkosszolgálatokkal mondatták ki, tehát nem közvetlenül, hanem hátulról hozták a tudomásukra, hogy nem indítanak háborút Irán ellen Izrael kívánságára. Nagyon valószínû, hogy ez annak is a néma bejelentése – értse, akinek van füle

–, hogy Olmertet és Busht is diszkréten ejtették. Egyébként ha érdekel ez a tárgykör, látogasd meg a http://www.israelshamir.net/ Hungarian/Hungarian.htm c. honlapot. Rengeteg érdekes, magyar nyelvû dolgozatot fogsz ott találni. Jó szórakozást és boldogabb új esztendõt kíván barátod, Röcsöge

P.S: Azt mondják, minden jó, ha vége jó: az elmúlt év jól végzõdött, mert egy nagy háború közvetlen veszélye – úgy tûnik – elmúlt. Remélem, hogy a „fundamentalista, mullahokrata, fanatikus új Hitlernek” Ahmedinedzsadnak a sikere bátorítani fogja azokat, akik felismerték az amerikai fasizmus fenyegetõ veszedelmét és növekedni fognak a vele szembeszálló, valódi antifasiszta erõk. Azok, akik nem az egyenirányított ölebmédia (pl. Index) és a szadesz fantomfasizmusával, hanem a most kibontakozó, tényleges és nagyon veszélyes amerikai fasizmussal és imperializmussal, és magyarországi híveikkel, pl. Index és Szadesz, szemben vállalják a harcot.

Hogyan zárta csapdába magát a politika és két vezére Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor? Az elmúlt egy-másfél év sokak szemében Magyarország politikai mélypontját jelenti. A kormányalakítás után bejelentett megszorítások, a sokszor csak félfordulatot jelentõ reformok, a balatonõszödi beszéd és politikai következményei, az utcai zavargások sokak számára természetesen okot is adnak a borúlátásra. Egy másik szempontból azonban a politikai mélypont nem ezekkel az eseményekkel, hanem a politikai pártok és elsõszámú vezetõik stratégiájával van összefüggésben. A politikai mélypont az a helyzet, amikor az addig követett stratégia zsákutcába jutott, további alkalmazása legfeljebb szinten tartja a politikát, de elõrelépést jelenleg már nem tesz lehetõvé. AGYONHASZNÁLT STRATÉGIÁK A magyar politika leglátványosabb szembenállása, a Fidesz és az MSZP, illetve a Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor közötti küzdelem mélypontra jutott. Nem arról van szó, amit sokan és sokszor – tévesen – emlegetnek, hogy a magyar politikán már csak a két vezér egyidejû távozása segíthet, hanem arról, hogy az a politika, amelyet egymással szemben kialakítottak, legfeljebb arra elegendõ, hogy az ellenfél kiugrását, mozgásterének növelését megakadályozza. Mára elterjedt fordulattá vált, hogy Gyurcsány és Orbán kölcsönösen egymás legfontosabb támogatói azáltal, hogy a pozíciójukat a másiktól való félelemkeltés stabilizálja. Ez a helyzet vagy inkább politikai stratégia nem azért jelent problémát, mert lehetetlenné teszi, hogy bármelyik vezetõ távozásra kényszerüljön, hanem azért, mert túlságosan elkényelmesítette a politikusokat: a politikai innováció hiánya pedig mára szembeötlõvé vált. Ma már nem viszi elõrébb a jó ha figyelünk

politikát az, hogy kommunistának vagy fasisztának bélyegzik egymást a szembenálló politikusok. Ezek az agyonhasznált címkék egyre kevésbé mozgatják meg a választókat: az MSZP-t a tavalyi önkormányzati választáson nem mentette meg a szélsõségesek és a Fidesz kapcsolatáról szóló riogatás, a Fidesz pedig saját kampányát és a megelõzõ két év politikai stratégiáját rontotta le akkor, amikor 2006 tavaszán az egykori kommunistákkal való politikai leszámolást állította középpontba. VEZÉREK CSAPDÁBAN Az innovációt lehetetlenné tévõ politikai mélypontot a két vezérré emelkedett politikai vezetõ, Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor 11

személyes politikai stratégiája tartja fenn. A vezérek mára olyan csapdába kerültek, amelybõl jelenleg nem látszik, hogy merre sikerülhet kilépni. A csapdahelyzet nem jelenik meg a pártpreferenciakutatások havi adataiban, ezen a helyzeten az sem változtatna érdemlegesen, ha a Fidesz és az MSZP közötti különbség nem lenne olyan hatalmas, mint az elmúlt egy évben bármikor. Gyurcsány Ferenc miniszterelnökként azért van csapdában, mert nem válhatott úgy pártelnökké, ahogyan tervezte. Nem csupán arról van szó, hogy Gyurcsány képtelen újraépíteni elvesztett vezetoi imázsát, ami pedig feltétele lenne hosszabb távú politikai tervei sikerének. A balatonõszödi beszéd és következményei megakasztották a tisztújítás elõtt álló MSZP-ben lezajló folyamatokat, és fenntartották a „demokratikusan vitatkozó”, de a kormányzást is érintõ politikai hatékonyságot tekintve hátrányos helyzetet. Gyurcsány Ferenc pártelnökké választása után éppúgy lavírozni kényszerül, mint elõtte, nemhogy erõsebb nem lett, de mindazok a konfliktusok, amelyek az MSZP-ben idõrõl-idõre megjelennek, a pártelnök személyén keresztül a kormányt is sokkal közvetlenebbül érintik. A kormányzás az MSZP korábbi hagyományaihoz „méltóan” továbbra is olyan csatározásoktól függ, amelyek sokszor leginkább az MSZP-n belüli erõs emberekrõl szólnak. Orbán Viktor számára az elmúlt egy év újra és újra megerõsített stratégiájának, az „egy a tábor, egy a zászló” elvnek a kudarcát mutatta. Már nem csupán arról van szó, hogy potenciális partner hiányában a Fidesz másodszor is képtelen volt országgyûlési választást nyerni, hanem arról, hogy immár a stratégia is töredezik, egyre újabb zászlók jelennek meg Orbán Viktorék árnyékában. Mind középrõl, mind a radikálisok felõl olyan – még, ha ma még aprónak is látszó – kihívások tûntek fel, amelyek máris arra kényszerítik Orbán Viktort, hogy ingamozgásban reagáljon az egységes jobboldalt érintõ kérdésekre. Az Orbán Viktor-vezette Fidesz könnyedén kerülhet abba a helyzetbe, hogy sem a mérsékeltek, sem a radikálisok számára nem nyújt kielégítõ választ, méghozzá éppen azért, mert mindkét oldalnak igyekszik megfelelni. Az elmúlt egy évben máris az volt látható, hogy a radikális politikai szervezetek igyekeznek újjászervezni magukat, és a Fidesztõl független – ma még nem jelentõs – politikai tábort hoztak létre, elsõsorban a Jobbik vezetésével. PÁRTOK CSAPDÁBAN De nem csak a vezérek, hanem az általuk vezetett pártok is csapdában vannak, mert, még ha akarnának, sem képesek úgy új vezetõt találni, hogy azzal ne kockáztatnák az összeomlást. A Fidesz továbbra is „se vele, se nélküle” viszonyban van Orbán Viktorral, már, ami a következõ választáson való indulást illeti. Orbán nélkül veszélybe kerül a szavazótábor, vele azonban éppolyan kockázatos – várhatóan – 2010-ben elindulni, mint eddig. Gyurcsány Ferenc helyzete sem könnyíti meg azonban az MSZP dolgát. Elképzelhetõ, hogy a szocialisták ma már szívesen szabadulnának a korábban csodafegyvernek tekintett miniszterelnöktõl, de jelenleg nem látszik senki, aki a helyére lépne. Erõs politikusai persze vannak az MSZP-nek, de aligha akad közöttük olyan, aki akár a következõ két-három évért egész politikai karrierjét feláldozná. A POLITIKA MÉLYPONTJA: ÖNELLENESSÉG Mindezen jelenségek mögött pedig a politika egészének a választókról kialakult lesújtó képe húzódik. A politika szerint a választó utálja a politikát és a politikusokat, a pártok és politikusok tehát elkezdtek önmaguk ellen beszélni. A népszavazási kezdeményezések azt üzenik, a politikusok nem képesek döntést hozni, még, ha erre is kaptak felhatalmazást, az álkonszenzusok felértékelése pedig egyszerûen becsapja a választókat, mert a kiindulópont az, hogy a szavazó a vitákat sem szereti, csak az egyetértést.

12

A politikai mélypont felismerésének két következménye lehet, de, hogy ezek közül melyik válik valóságossá, ma még nem látható. Az egyik lehetõség az, hogy a politika felismeri, hogy saját magát zárta csapdába, és ez megteremti az innovációhoz szükséges lendületet. A másik lehetõség az, hogy a politika szembesülve csapdahelyzetével pánikba esik, és biztos, ami biztos alapon stabilizálja jelenlegi helyzetét, ami azonban azt jelenti, hogy megreked a mélyponton. Bovebb információk: www.mbaakademia.hu fixonline.hu

jó ha figyelünk

ADÓBEVALLÁST KÖVETELNEK AZ OVISOKTÓL

Esko Seppänen, a finn Baloldali Szövetség EU-képviselõje szerint a mostani úgynevezett lisszaboni egyezménynek a 2007. december 13-ikai aláírásával „a régi hagyományok folytatódtak“: „az egyezmény aláírói (most) sem tudták, mit csinálnak. Akárcsak 50 évvel korábban, amikor az EU korábbi szervezetének, az EEC-nek az alapszerzõdését, a Római Egyezményt írták alá (ls. az alábbi kép): az akkori államfõk (ugyanis akkor is) egy üres papírhalmazra tették rá névjegyüket, az egyezmény szövegét csak késõbb csatolták az aláírásokhoz.“ A régi hagyomány tehát folytatódott – írja Seppänen -, hiszen „amit jóváhagytak, az nem létezik! Nem volt kész az a szöveg, amit felújított egyezménynek neveznek, mely azonban a valóságban egy új, szövetségi államformát jelentõ EU-nak az alkotmánya. ÜRES PAPÍRT ÍRTAK ALÁ? Amit a pártbizottság (politbyro) jóváhagyott" – folytatja a baloldali szerzõ – „az egy 288 oldalas zavaros tákolmány tele új cikkelyekkel, régi módosítási javaslatokkal, valamint különbözõ jegyzõkönyvekkel, nyilatkozatokkal és lábjegyzetekkel. A kész csomagban 3000 oldalnyi szövegmassza lesz majd, melynek nyilvánvaló de kimondatlan célja elõsegíteni az Európai Egyesült Államok szövetségi állami «prodzsektjét».“ (...) „Az EU-ban ugyanis demokráciának nevezik azt, amikor 27 ember dönt egy olyan szövegrõl, mely nem létezik, de amely szerint fél milliárd embernek kell majd berendeznie saját életét.“ (...) „A néphatalom (ezzel szemben) az volna, ha az EU alkotmányáról kikérdeznék a népek véleményét – netán megengednék, hogy arról dönthessen.“ A döntéshozók azért nem nevezik a leendõ 3000 oldalnyi alkotmányt alkotmánynak, mert ha ezt tennék, akkor több országban is népszavazást kellene róla tartani. A politikai elit azonban nem akar népszavazásokat, mert az azzal a veszéllyel jár, hogy az elõterjesztést elvetik. Finnországról szólva Seppänen nem kevesebbet állít, mint hogy az ország politikai elitje olyan pórázon jár, melynek a túlsó végén a „brüszkik“ (Brüsszel + ruszki, eredetiben: bryssät Brysseli + ryssät, a ford.) vannak. Ez az elit saját népétõl fél, s erre meg is van az oka. A közvéleménykutatások szerint ugyanis a finnek több mint kétharmada (65%-a) népszavazást akarna az alapokmányról. A népszavazást akarók száma pedig éppen a Finn Baloldali Szövetség híveinek a körében a legmagasabb: 85%. A Jobbik balti-finn szakértõje, Helsinki Forrás: www.eskoseppanen.net (Barikád.hu)

FICO: A SCHENGENI RENDSZERREL NEM SZÛNTEK MEG A HATÁROK „Ne keltsünk olyan benyomást, hogy a schengeni rendszer életbelépésével megszûntek volna a határok, s hogy a schengeni térség kiterjesztésével létrejött egy egységes terület, amelyen belül majd minden egybevegyül“ – jelentette ki szombaton Robert Fico. A szlovák kormányfõ a szlovák közszolgálati rádióban elhangzottak szerint felkérte a médiát, hogy ne beszéljenek a határok megszûnésérõl, „mert Schengen mindössze arról szól, megszüntettük a határátlépések ellenõrzését.“ A Szombati párbeszédek címû rádiómûsorban elhangzottakat ismertetõ szlovák állami hírügynökség, a TASR jelentése szerint „Fico hangsúlyozta, hogy a határ az állam szerves tartozéka, jelképe, amely körbeveszi azt a területet, amelyen belül a konkrét állam a saját állami szerveinek eszközeivel érvényesíti a hatalmát és a befolyását.“ „A határok megmaradtak és a jövõben is megmaradnak. Schengen mindössze arról szól, hogy megszüntettük a határátlépések ellenõrzését. Nem a határok megszûnésérõl, csupán a határátkelõknél folyt ellenõrzések megszûnésérõl van“ – adott szögezte le a hírügynökség által idézettek szerint a szlovák miniszterelnök. Forrás: Erdély.ma – Duna TV

jó ha figyelünk

SZOMBATHELY – Nem tévedés! Százezer forintos pénzbüntetéssel fenyegette meg az APEH az óvodás Barbarát (6), ha nem tesz eleget adóbevallási kötelezettségének. A hivatalos felszólítás a gyerek nevére érkezett, a szülõk nem kaptak levegõt a felháborodástól. Az adóhatóság szerint ez teljesen normális, szerencsére nem tekintik vétségnek, ha a szülõ nyilatkozik az apróság helyett. – Azt hittem, nem jól látok! Százezer forintos bírság egy óvodásnak? – bosszankodott Judit (29), a szombathelyi anyuka. – Hatéves Barbara lányomnak címezte az APEH a felszólítást. Hát még olvasni sem tud szegénykém! Én vállalkozó vagyok, nem szeretek tartozni senkinek, és úgy tudom, nincs egy fillér adósságom sem, erre jön egy ilyen levél. Szerintem csak technikai hiba lehet. „A 2006. évi személyi jövedelemadóról, járulékról, egyszerûsített közteherviselési hozzájárulásról szóló bevallását 2007. május 21-i határidõvel kellett volna az adóhatósághoz benyújtania. Nyilvántartásunk szerint ezen bevallási kötelezettségének ön nem tett eleget, ezért felszólítom az elmulasztott bevallás pótlására, amelyet 8 napon belül kell benyújtania. Ha nem pótolják a hiányosságot, az adóhatóság 100 000 forintig terjedõ mulasztási bírságot szabhat ki.“ – Már egy éve elköltöztünk a régi lakásunkból, a BM-nél bejelentettük a változást. Az APEH az elsõ levelét persze még oda küldte. Most meg karácsony elõtt egybõl a 100 ezres fenyegetés. Hát köszönöm az ilyen ajándékot! A Blikk úgy tudja, hogy Barbara egyik szomszédja, egy 22 hónapos kislány is hasonló felszólítást kapott. Érdeklõdtünk az adóhatóságnál, miként postázhattak ilyen leveleket gyerekeknek. – Nem történt tévedés. A kiskorúaknak több okból kellett volna adóbevallást készíteni – mondta Õri Jenõné, az APEH Vas Megyei Igazgatóságának vezetõje. – Elõfordul, hogy a szülõ munkáltatója nem a szülõnek adja a segélyt, hanem a gyermeknek. Ilyenkor a törvényes képviselõ kötelessége, hogy elkészítse a bevallást. Az idén teljes körû ellenõrzést végeztünk, és nem tettünk különbséget, ki milyen okból nem adta be a bevallását. Ha most a felszólítás után a szülõ megteszi a gyereke helyett, annak semmi szankciója nincs. T. M.

13

Tisztelt Honfitársaim! (Az anyaországban és a határon túl élõk! A Föld bármely pontján hallgatva szavaimat!) Ma éjfél után, új hajnal hasad, a magyarság sokszínû egén. A MEGTISZTULÁS évének hajnala. Államférfiúi felelõsségtõl áthatva, vallomással kezdem: BÛNÖS VAGYOK! Bûnt követtem el, a 3-dik köztársaság megalakulását követõ Új Parlament elsõ ciklusa idején, majd azt követõen, 9 éven át, mint az Alkotmánybíróság volt elnöke. Igaz, kényszerûen bár, de összejátszva a NEMZET valódi talpra állását megakadályozó erõkkel, gyengeségem, rövidlátásom, gyávaságom okán, gátat szabtam munkatársaimmal, a 3 ciklust átölelõ kormányokkal, a valódi rendszerváltozás kiépíthetõségének. Érintetlenül hagytuk a II. vh. után hatalomra jutott diktatúra gazságainak elkövetõit, azok utódait, cinkosságunkkal megakadályoztuk a velük szembeni elszámoltatást. Szemfényvesztõ módon, teret adtunk a kétarcúság mételyének, eluralkodást nyújtva ezzel a liberális akarnokok, KETTÕS MÉRCE alkalmazása, szemérmetlen gyakorlata állandósulásának. Mindezekbõl kifolyólag, a társadalom megtisztíthatósága beindítása elé, mesterséges falat emelve. Kizártuk a választópolgárokat, az egész társadalmat, a problémák többoldalú elemzését követõ, a nemzet valódi érdekét szolgáló, azok megoldási módozatai letisztázása utáni legoptimálisabb változata, gyakorlati megvalósításának végrehajthatóságából. A mára kialakult helyzetbõl csak úgy tudunk kitörni, ha valamennyien szembenézünk a TÜKÖRREL! Mint a legnagyobb közjogi méltóság terhének viselõje, átértékelve eddigi munkásságomat, az ország helyzetét, arra a következtetésre jutottam, hogy szeretett HAZÁNK sorsának jobbítása érdekében, példát mutatok az emberi helytállás azon tényezõibõl, amelyek példát adhatnak, valamennyi vétkezõ számára, akik részesei voltak a jelenlegi állapot kialakulásának. Minden honfitársunk számára közérthetõ módon, a következõ lépések megtételét javasolom az érintetteknek: Valamennyi 90 elõtti vezetõ tisztséget betöltõ, aki közülük ma is bármilyen köztisztviselõi, államhatalmi szervnél állományban van, itthon, vagy külföldön, azonnali hatállyal benyújtja lemondását. Az ebül szerzett javakat birtoklók, lemondanak a néptõl különbözõ trükkökkel megszerzett ingó és ingatlan javaikról. Az országgyûlés feloszlatása, valamennyi érintett számára, az erkölcsi MEGTISZTULÁS elsõ lépése kell legyen. Rendkívüli plenáris ülés összehívását javasolom, 72 órán belül, a T. Házban, melynek keretében elkezdõdik a gyakorlati kérdések tisztázása, az ÖNTISZTULÁS folyamatainak idõrendi besorolása. A nyilvános vitát, rövid idõkre megszakítva, a közszolgálati m1 TV egyenes adásában, a nép színe elõtt folytatjuk. Aki nem hajlandó részt venni e korszakváltó jelentõségû sajátos formációjú, megkésett rendszerváltozás elindításásban, az automatikusan, önmagát zárja ki, minden további együttmûködésbõl. Hivatalát megszûntnek nyilvánítom, s a korábbi megbízásaimat, mindegyikük számára visszavontnak kell tekinteni. A tisztességes megoldáson fáradozók mentességet kapnak bûneik alól, abban az esetben, ha a felszólításomnak eleget tesznek. Cserébe, az állami költségvetésbõl finanszírozva, gondoskodunk róla,

14

hogy a családjuk létszámától függõen, arra kijelölt helyeken, az elõdeik és általuk építtetett lakótelepeken, zömükben panel-házakban kapjanak elszállásolást, életük végéig. (Házi õrizetben). A renitenskedõket rögtönítélõ NÉPÍTÉLÕSZÉK elé állíttatjuk és bûneik súlyától függõen, számûzzük az országból. (5-10-15-2025 évre, e feletti súlyú bûnelkövetõket örökre!!!) A pártokat feloszlatjuk és a lakókörzetek, kerületek általi választói rendszer megtartásával, a közvetlen lakókörnyezetben élõk által megválasztott KÉPVISEÕJELÖLTEK állításával alakítjuk ki, a leendõ Parlamentbe kerülõ honfitársainkat, akik a NEMZET IGAZI, elsõszámú KÉPVISELÕI lesznek. Annak érdekét szolgálva, saját- és KÖZAKARATBÓL, a közvetlen megbízóik által. Felszólítom a rendvédelmi szervek vezetõit, a hadsereget, mint annak fõparancsnoka, hogy valamennyien maradjanak a helyükön és álljanak készenlétben, utasításaim fogadására, azok maradéktalan végrehajtására A jelenlegi miniszterelnököt és közjogi méltóságot viselõ társaimat is fölszólítom, hogy fogadják el álláspontomat és álljanak mellém. Amennyiben ez nem történik meg, bármelyikõjük részérõl, a 6. pontban foglaltak szerinti elõírás lép érvénybe s önmagát zárja ki a további együttmûködésbõl. Tisztsége megszûnik. Azonnal hagyja el hivatalát, menjen haza és további utasításomig ne távozzon el lakóhelyérõl, mert egyben rendõri védelmet jelöltetek ki a számára. Lakhely elhagyási tilalommal! Ajánlásaimat illetõen, a jelenlegi Parlament együttes bojkottja esetén, mint a hadsereg fõparancsnoka, elrendelem, egy használható és a további mûködésemet biztosító munkasátor fölállítását a Kossuth téren, ahová ideiglenesen kihelyezem elnöki rezidenciámat. A közszolgálati m1 csatornán, SZÓZATOT intézek a NEMZETHEZ, jöjjenek ki a szavazópolgárok a Kossuth térre és zárják le a Parlament környékét. A rendõri szervek biztosításával, amelyet ezúton rendelek el s szólítok fel a velünk való együttmûködésre. A tavalyi tüntetések, a nemzeti szellemû pártok és szervezetek, valamint a velük szimpatizáló társadalmi-és civil szervezetek irányítói jelentéstételre, a legrövidebb idõn belül, megjelenni kötelesek nálam. A hadsereg készenléti állapota, a 72 órása ultimátumom lejártával, a legmagasabb fokozati szintre lép. A lejárat pillanatától nekem tartoznak engedelmességgel. Mivel köztudott, hogy minket magyarokat már nem elõször tartanak „Mars lakóknak“ szellemi nagyságunk ismertsége okán, nem kizárt, hogy a föld értelmes lakóinak õsei, távoli naprendszerbõl érkeztek hozzánk. Valamilyen eddig ismeretlen kataklizma által, magunkra maradtunk, de szerencsére a Teremtõ, ezen állapotra és lehetõségre is fölkészítette a hátramaradottakat, az önálló gondolkodás képességével megáldva, amelyet vészhelyzetben alkalmazni képes. Ez az a pillanat számunkra, a mai Magyarországon, ahol nem várhatunk tovább másra, az EXLEX állapot fölszámolására, minthogy a magunk kezébe vesszük SORSUNK irányítását. Ahogy az „István a királyban“ is megmondta ezt elõre, az alkotó pár szövegíró tagja: VELED URAM, DE NÉLKÜLED! Honfitársaim! Magyarok! Munkára fel! (Vagy így, vagy úgy!) NINCS TÖBB ÚT SZÁMUNKRA, VÁLASSZATOK!!! ISTEN ÓVJA MAGYARORSZÁGOT! Péteri Attila Árpád

jó ha figyelünk

Levélben fordult hatvankét közéleti szereplõ a magyar választópolgárokhoz, arra kérve õket, hogy keressék fel képviselõiket és hozzák tudomásukra, hogy a magyar társadalom elutasítja az egészségbiztosítás üzleti alapokra helyezését. A levelet a többi között aláírta Mádl Ferenc volt köztársasági elnök, több polgármester, egyetemi oktatók, Makovecz Imre építész és Fábry Sándor humorista.

A kormány visszaél a hatalmával és súlyos károkat okoz az országnak. A pártállami módszerek visszatérése ellen a társadalomnak kell fellépnie – állítja hatvankét neves közéleti személyiség. Az aláírók nyílt levélben fordultak a választópolgárokhoz, arra kérve õket, hogy keressék fel képviselõiket és hozzák tudomásukra, hogy a magyar társadalom elutasítja az egészségbiztosítás üzleti alapokra helyezését. Az aláírók 2007. júliusában tették közzé elsõ nyilatkozatukat, melyben kérték a köztársasági elnököt, hogy az állami vagyonról szóló törvényt küldje elõzetes normakontrollra az Alkotmánybíróságra. Októberben az aláírók közül Zlinszky János volt alkotmánybíró és Bencze Izabella, a Kincstári Vagyonigazgatóság volt vezérigazgató-helyettese a vagyontörvény megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. A 62 közéleti személyiség újabb nyilatkozatában rámutat: az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvény elfogadásának módszere alkotmányos válsághoz vezetett. Az aláírók kérik a választópolgárokat, hogy keressék fel képviselõiket és hozzák tudomásukra, hogy a magyar társadalom elutasítja az egészségbiztosítás üzleti alapokra helyezését. Tisztelt Honfitársaink! Az Országgyûlés 2007. december 17-én elfogadta az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvényt. Sólyom László, a Magyar jó ha figyelünk

Köztársaság elnöke december 27-én bejelentette, hogy nem ért egyet a törvénnyel, nem írja alá, és nem hirdeti ki. Kérte az Országgyûlést, hogy orvosolja a jogalkotási eljárás súlyos hiányosságait, és fontolja meg tartalmi kifogásait is. A külföldi tapasztalatok szerint az egészségügyi alapok privatizációja rontja az egészségügyi rendszer teljesítõképességét, csökkenti az esélyegyenlõséget, és megdrágítja az ellátást. A törvény üzleti befektetõknek játssza át a társadalombiztosítás vagyonát, valamint a betegek adatait. Az ellátásszervezés monopóliumát élvezõ, kisebbségi tulajdonrészük fejében többségi jogosítványokkal rendelkezõ magánbiztosítók nem fognak versengeni a betegekért. Nyereségük fõ forrása az ellátás körének és minõségének korlátozása lesz. Ha a törvény életbe lép, a változások visszafordíthatatlanná válnak: a magyar egészségügy jórészt a nemzetközi gazdasági jog hatálya alá kerül. Mire megbukik a több-pénztáras, üzleti modell, szinte lehetetlenné válik az egybiztosítós rendszer visszaállítása. A kormány diktatórikus eszközökhöz folyamodott, hogy üzleti tervét teljesítse. Olyan, az ország jövõjét hosszú távra meghatározó intézkedéseket vitt keresztül a törvényhozásban, amelyekre választási programjában nem kért és nem kapott felhatalmazást. Semmibe vette az országos tiltakozást, a szakmai és tudományos testületek súlyos érvekkel megalapozott ellenvéleményét. Lelkiismeretük elleni szavazásra kényszerített sok kormánypárti képviselõt. A törvény végleges szövege a társadalmi egyeztetés megkerülésével, a kormánypártok és az üzleti biztosítók közötti háttéralkuban született, még a képviselõk is csak közvetlenül a szavazás elõtt kapták kézhez. A „fékek és ellensúlyok“ demokratikus rendszerét így hatályon kívül helyezték. A képviselõk nem választóiknak, hanem a pártvezetésnek (és üzleti érdekcsoportoknak) felelnek, akárcsak a rendszerváltozás elõtt. A köztársaság elnökének döntése félreérthetetlenül utal a kialakult alkotmányos válságra. A pártállami módszerek visszatérése ellen azonban nem az alkotmányjogászoknak, hanem a társadalomnak kell fellépnie. A kormány visszaél hatalmával, és súlyos károkat okoz az országnak. Jogunk és állampolgári kötelességünk, hogy ezt megakadályozzuk. A jogállam nem mûködik, ha intézményeit nem mûködtetjük. Ezért e levél aláírói a Magyar Köztársaság állampolgáraihoz fordulnak. Kérjük a választópolgárokat: keressék fel képviselõiket és hozzák tudomásukra, hogy a magyar társadalom elutasítja az egészségbiztosítás üzleti alapokra helyezését.

Követeljék, hogy szavazzanak nemmel, ha a törvény ismét napirendre kerül. Adjanak idõt széleskörû társadalmi egyeztetésen alapuló, szakmailag megalapozott reformkoncepció kidolgozására. Támogassák a törvény visszavonására irányuló kezdeményezéseket! Vegyük fel a harcot a közöny és a tehetetlen beletörõdés ellen, demokratikus vívmányaink védelmében! Ács Margit irodalomtörténész, Ács Sándorné agrármérnök, Ángyán József egyetemi tanár, országgyûlési képviselõ, Bagi Béla országgyûlési képviselõ, Bencze Izabella, a Kincstári Vagyonigazgatóság volt vezérigazgató-helyettese, Bencsik János, Tatabánya polgármestere, Benyhe János, a Magyar PEN Club fõtitkára, Béres Tamás lelkész, egyetemi oktató, Czakó Gábor író, Dárday István filmrendezõ, Darvas Béla, c. egyetemi tanár, Derce Tamás, Újpest polgármestere, Dux László egyetemi tanár, Egedy Gergely fõiskolai tanár, Ekler Dezsõ építész, Elek István közíró, Ertsey Attila építész, Fábry Sándor humorista, Farkas Ádám képzõmûvész, Gáspár Csaba László filozófus, egyetemi oktató, Gazsó Ferenc egyetemi tanár, Gémesi György, Gödöllõ polgármestere, Gerle János építész, Granasztói György egyetemi tanár, Gulyás János filmrendezõ, Gulyás Gyula filmrendezõ, György Lajos tudományos tanácsadó, Hegedüs Zsuzsa szociológus, Kajner Péter közgazdász, Karátson Gábor festõmûvész, Kelemen András ország gyûlési képviselõ, Kiss Gy. Csaba irodalomtörténész, Kollár István egyetemi tanár, Krizsán András építész, Kurutzné Kovács Márta, az MTA tagja, Lányi András egyetemi oktató, Lovas Rezsõ akadémikus, Lukács András, a Levegõ Munkacsoport elnöke, Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság volt elnöke, Makovecz Imre építész, Márai Géza egyetemi tanár, Mellár Tamás egyetemi tanár, Molnár Oszkár országgyûlési képviselõ, Nádasdy Ferenc, a Nádasdy Alapítvány elnöke, Náray-Szabó Gábor, az MTA tagja, Nógrádi Zoltán, Mórahalom polgármestere, országgyûlési képviselõ, Osskó Judit szerkesztõ, Ö. Kovács József történész, Pákozdi Imre, villamosmérnök, Pálinkás József, az MTA tagja, országgyûlési képviselõ, Porogi András tanár, iskolaigazgató, Sipos József történész, egyetemi oktató, Schneller István egyetemi tanár, Szakolczai György, professor emeritus, Szebedy Tas tanár, iskolaigazgató, Szilvási István orvos, egyetemi magántanár, Sztilkovics Szávó, Pilisszentiván polgármestere, Vajna Zoltán, az MTA tagja, Varga Géza agrármenedzser, Varga Zoltán Sándor egyetemi tanár, Vida Gábor, az MTA tagja, Zlinszky János alkotmányjogász Forrás: InfoRádió

15

Angol vélemény Az év végén több angol lapban is lesújtó vélemények jelentek meg az orosz kézbe került magyar légitársaságról. A cikkírók példákat hoznak fel, hogy Magyarországot, a Malévet és a ferihegyi állapotokat a mértéktelen korrupció, az üzembiztonság hiánya, a terrorizmus veszélye, a vezetõk hozzá nem értése, a magyar rendõrség tehetetlensége és mindenkivel, még a turistákkal szemben is kulturálatlan és ellenséges magatartása jellemzi. Védelemre, szolgálatkészségre, segítõkész ás angolul értõ rendõrre, személyi és anyagi biztonságra a budapesti repülõtéren tartózkodó vendégek nem számíthatnak, a Malév idõs és mûszakilag nem megfelelõen felkészített gépei és a ferihegyi kiesegítõ személyzet tevékenysége egy ideje már kifejezetten rizikót jelent az utasok életére és vagyonbiztonságára. Aki teheti, az kerülje el a magyar fõváros nemzetközi repülõterét, aki ezt nem tudja megtenni, az csak a saját felelõsségére utazzon Malév repülõgéppel a budapesti nemzetközi repülõtérre – javasolja a lap. Az egyik újság azzal a humorosnak szánt bevezetõvel kezdi kezdi a cikkét (az angol humor mindig híres volt...) hogy a Malévra már csak azért is remekül illik a neve, mert a mal annyit jelent latinul, hogy rossz. És hogy Malévnál és Ferihegyen minden rossz, azt példákkal alá is támasztják: a Malévnál rendszeresnek tekinthetõ az utasok becsapása, a jegyek szándékos túlszámlázása, elõfordult, hogy a magyar légitársaság egy külföldi állampolgártól a 300 dolláros visszaútra szóló jegyéért annak tízszeresét, azaz 3 ezer dollárt kért. A hazatérõ külföldiek csomagjait a ferihegyi röntgengépeknél, a csomagszállító szalagoknál, a raktárakban vagy a kifutópályán megdézsmálják, az értékesebb tárgyakat, fényképezõgépeket, laptop számítógépeket kilopják, elõfordult, hogy valakitól a biztonsági személyzet egy tagja 2 ezer dollár készpénzt lopott el. Az újság kissé cikk-cakkos következtetése: ezek után hogyan várhatjuk el a budapesti repülõtér biztonsági személyzetétõl, hogy leleplezze a bombával a gépre felszálló terroristákat? Mert ha a terroristák 2 ezer dollárral meg tudják vesztegetni a magyar biztonsági embereket, akkor a repülõtéren dolgozó korrupt biztonsági cégek dolgozói miatt minden utas életveszélyben érezheti magát. A számtalan ponton felszerelt térfigyelõ kamerák semmit sem érnek, mert azokat csak egy esetleges terrorcselekmény elkövetése után nézik vissza, a személyzet által elkövetett bûncselekmények bizonyítására a re16

pülõtéri biztonsági szolgálat vezetõje a kamerák felvételeit nem engedi felhasználni. A cikk azt tanácsolja a Ferihegyen áldozattá vált turistáknak, hogy ne utazzanak haza, vagy ne folytassák az útjukat, hanem üljenek le a váróban és hívják fel hazájuk nagykövetségét. A magyarokhoz segítségért fordulni nem érdemes, puszta idõpocsékolás, a magyar rendõrök udvariatlanok, nem beszélnek angolul, mindenfajta kérést vagy bármiféle kommunikációt visszautasítanak, a telefont válasz nélkül leteszik. Ha egy felháborodottabb vagy erõszakosabb turista valamilyen módon mégis eléri, hogy rendõrségi feljelentés legyen az ügybõl, vagy hogy a repülõtéri biztonságiak jegyzõkönyvezzék a bûncselekményt, akkor sem fog semmi történni. A Malév a szabályzatára hivatkozva visszautasít minden segítséget és felelõsséget, mondván, hogy õk csak a repülõgépeiken történtekért vállalnak felelõsséget, a repülõtéren történtekért nem, mert ahhoz semmi közük nincsen. Magyarországon jelenleg az a szokás, hogy ha nagy nehezen a rendõrség mégis aktát nyit valamilyen ügyrõl, akkor sem történik semmi, mert nem nyomoznak, a rendõrök nem csinálnak semmit, hanem 8 hétig érintetlenül a fiókban hagyják az ügyet. A harmadik hónap közepén-végén küldenek – már ha küldenek – a károsultnak egy formalevelet, hogy „nagyon sajnáljuk, de a nyomozásunk nem vezetett eredményre.“ Ennél csak az gyakoribb, hogy a magyar rendõrség semmiféle levelet nem küld, a kínkeservesen kiharcolt adatfelvétel után az ügy egyszerûen és számukra kényelmesen nyomtalanul eltûnik és a továbbiakban mindenféle felvilágosítást megtagadnak az érdeklõdõktõl, de még a károsultaktól is. A rendõrséghez segítségért fordulni nem csak a ferihegyi repülõtéren, de bárhol Magyarországon bármilyen ügyben felesleges és értelmetlen dolog. Jellemzõ, hogy még a magyar ügyvédek is lebeszélik a rendõrségi panasztételrõl a hazai vagy külföldi károsultakat. Ez az angolszász jogrendszerben élõ briteket mélyen megdöbbentõ helyzet a szemükben közép-afrikai szintre süllyeszti Magyarországot. Magyarországon hónapról hónapra csökken a közbiztonság, rakéta gyorsasággal nõ a bûncselekmények száma, a rendõrök korruptak, tudatlanok, arrogánsak nem csak a turistákkal, de a magyarokkal szemben is. Ezzel együtt rohamosan növekszik a külföldiek kárára elkövetett felderítetlen lopások, rablások, vendéglátóhelyi csalások, visszaélések és

egyéb bûncselekmények száma. A külföldi turista Magyarországon kiszolgáltatott helyzetben van és nagyon könnyen áldozattá válhat. A Better Hungary nevû, a magyar kormány által erõltetett propaganda kampány a felsoroltak miatt már az indulásának pillanatában nevetségessé vált. Amióta a zûrös múltú és tisztázatlan orosz és ukrán kapcsolatokkal rendelkezõ, Putyin orosz elnök érdekkörébe tartozó Borisz Abramovics „üzletember“ gyanús körülmények között megszerezte a Malévet, azóta az EU többször is eredménytelenül próbált kapcsolatba lépni a magyar légitársaság eladásának ügyében a budapesti kormánnyal. A brüsszeli hivatalnokok gyanúját tovább fokozták a sorozatos és rejtélyes cserék a Malév vezetõségében – a jelenlegi Malév vezér a szintén zavaros múltú és kétes titkosszolgálati kapcsolatokkal rendelkezõ orosz Pjotr Viktorovics Leonov. Az EU szerint különös figyelmet érdemel az orosz German Negomedjanov személye, a repülõgépek javítását, mûszaki felkészítését és technikai ellenõrzését alvállalkozóként végzõ orosz cég és annak vezetõje, Jevgenyij Pavlovics Rudenko, és a ferihegyi repülõteret jelenleg birtokló német Hochtief Aktiengesellschaft cégcsoport budapesti tevékenysége is. Az EU-nak komoly problémái vannak a Malév gépek mûszaki állapotával, azoknak az EU konformnak megfelelõ átalakításával, az orosz vezetõk által már bejelentett, de Brüsszel számára túlzottnak tûnõ, a biztonságos üzemeltetést veszélyeztetõ 9 százalékos (közel 1000 embert érintõ) leépítéssel. Az EU légiforgalommal foglalkozó illetékeseinek a minden szintet ellepõ magyarországi és ferihegyi korrupción kívül már régóta tudomása van a Malévnál és a repülõtéri dolgozók körében tapasztalható széleskörû oroszellenességrõl, ami már eddig is több szabotázsgyanús járatkimaradást, és nyomában belsõ vizsgálatot eredményezett. Nem titok az sem, hogy az Unió fejlettebb tagállamai szankciókat követelnek a magyar-orosz Malév ellen a nem megfelelõ biztonsági állapotban levõ gépek és a nem az EU-hoz tartozó állampolgárságú vezetõk miatt. (Ezen az sem fog változtatni, ha emiatt Leonovnak gyorsan magyar állampolgárságot adnak.) Brüsszelben nagy derültségel fogadták azt a hivatalos magyar indoklást, amivel az orosz vezetõk népszerû és zsúfolt Budapest-New York és a Budapest-Toronto járatok ideiglenes felfüggesztését indokolták Magyarországon. Széles körben köztudott, hogy az észak-amerikai járatok a legnyereségesebbek jó ha figyelünk

közé tartoztak. A felfüggesztést az öreg gépek nem megfelelõ karbantartása, túlhajszolt üzemeltetése és a rossz mûszaki állapotuk miatt az EU és az amerikai légiforgalmi hatóságok közösen „kérték.“ Abramovicsék nem nagyon bánták, mert a gyors anyagi hasznot lesõ oroszoknak sokkal kényelmesebb az elavultnak tekinthetõ jelenlegi gépparkkal a sokba kerülõ és a sok EU-s zaklatással járó nyugati és amerikai járatok helyett Kelet felé fordulni. A tengerentúli járatokat az American Airlines-al közösen az idegenforgalmi szezon elején felújítják, de a megállapodás részletei nem ismeretesek, mert az ameriakiakkal kötött szerzõdést nem hozták nyilvánosságra, azt jó kommunista szokás szerint Abramovicsék évekre titkosították. Az oroszok 2008 január 14.-étõl hasonló okokból törlik az írországi Cork városába induló Malév járatokat is. (a Budapest- Dublin járat még egyelõre megmarad) Ezen a vonalon több mint két év alatt 26 ezer ember utazott, a tavaly karácsonyi és újévi járatok közel 100 százalékban eladott ülésekkel repültek. A malévos orosz „üzletemberek“ elõzetesen bõvebb tájékoztatást nem adtak az íreknek, Kevin Cullinane, Cork repülõterének marketing igazgatója egy angol lapnak adott interjújában „õszinte meglepetésének“ adott hangot és „nagyon sajnálja,“ a Malév döntését. A Cork-i járat késõbbi újraindításáról egyelõre szó sincs, a felszabaduló gépeket ezúttal is keleti irányba csoportosítják át. Visszatérve a ferihegyi utasokat sújtó állapotokra, a cikkíró úgy jellemzi a helyzetet, hogy semmi jó nem várható annak az országnak a repülõterén, ahol egy hitelét vesztett, népszerûtlen, korrupt és hozzá nem értõ kormány van hatalmon, vagy azon a repülõtéren, ahol az utazóközönséggel és a sajtóval tartandó jó kapcsolatokért felelõs PR menedzser nem veszi fel a telefont, nem válaszol a postai és az elektromos levelekre, és nem reagál a hangpostájában hagyott üzenetekre sem. Nem felejtik ismételten megemlíteni azt sem, hogy a Malév menetrendszerû járatait a múltban sorozatos szabotázsok és mûszaki hiba miatti rendkívüli járatkimaradások érték, sõt évekkel ezelõtt az is elõfordult, hogy a magyar külügyminiszter a Malév helyett a lengyel légitársaság gépével kellett hogy utazzon, mert a Malév többszöri próbálkozás ellenére, a sok hibás repülõgép miatt képtelen volt számára mûszakilag megfelelõ állapotú gépet rendelkezésre bocsájtani. A cikk emlékezteti az olvasókat arra is, hogy 1975 szeptember 30.-án a Malév szovjet gyártmányú TU-154-es gépe Bejrút kö-

jó ha figyelünk

Borisz Abramovics, orosz „üzletember“, a MALÉV tulajdonosa zelében a tengerbe zuhant. A polgári személyszállítási célokra használt magyar gép az utasok tudta nélkül – állítólag – varró- és írógépalkatrésznek listázott Kalasnyikovokat, kézigránátokat és más, az utcai harcokban hasznosítható könnyûfegyvereket szállított Arafat csoportjának, a Palesztin Felszabadítási Szervezetnek az 1975 áprilisa óta polgárháború sújtotta libanoni fõvárosba. A 161 utas számára tervezett gépen csak hatvanan utaztak, mert még az utastér egy részét is lezárt fegyverládák foglalták el. (Barikád emlékeztetõ: A gépet – állítólag – az izraeliek annak ellenére rakétával lelõtték, hogy tudták, hogy ártatlan kisgyerekes utasok és apácák utaznak rajta. A Moszad abban a hitben volt, hogy Kaled Fahum, Arafat helyettese a kíséretével és egy Moszkvában kiképzett palesztin katonai csoporttal együtt ezen a gépen utazik, de – állítólag – megsúgták nekik, hogy baj lehet, ezért az utolsó pillanatban lemondták az utat, és egy késõbbi géppel Belgrádba mentek. [egy másik verzió szerint a szerencsétlenül járt gép elõször Rómában szállt le, és a palesztinok ott elhagyták a gépet] A 60 utas (köztük csak egy magyar) és a magyar nemzetiségû személyzet szörnyethalt. Lázár György, az akkori magyar miniszterelnök

ki sem vizsgáltatta a szerencsétlenség okát, még a fekete dobozt sem hozták fel a viszonylag sekély tengerfenékrõl, a roncsokat sem, pedig az angol haditengerészet felajánlotta az ingyenes segítséget. A Malév és a magyar hatóságok még az utaslistát és a teherárú listát is eltüntették. Az MTI mint mindig, ezúttal is szokás szerint mélyen hallgatott, hosszan lapított, majd 12 óra múlva, aznapi 74. belpolitikai hírként futólag megemlítette. A magyar hivatalos körök a tényeket elhallgatták, és a katasztrófát ismeretlen, kideríthetetlen körülmény következményeként tüntették fel. „Égbekiáltóan hazug álláspont, amelyet a körülmények, a tanúvallomások, a környezetben mûködõ katonai radarfelvételek egyértelmûen cáfoltak“ – írja a Szarvasbikák, gépmadarak c. könyvében Fülöp András, a Malév volt fõpilótája, aki harminc évig dolgozott a Malévnál. A Malév a hozzátartozóknak a történtekrõl õszinte felvilágosítást nem adott, valós anyagi kártérítést a mai napig nem fizetett, még a felszínre felbukkant 34 holttestek a nemzetisége és holléte is bizonytalan. Felmerült a Malév részérõl az államilag támogatott terrorizmus mellett az államilag támogatott biztosítási csalás lehetõsége is, mert az akkori magyar szokás szerint a polgári gépet a magyar légitársaság szabálytalanul és törvényellenesen katonai célokra, azaz fegyverszállításra használta, így ha beismerik, hogy mi történt, akkor nem kapott volna a magyar állam egy fillért sem a külföldi biztosítótól. A Malév gépeit eddig 11 nagy szerencsétlenség érte, amelyekben legkevesebb 203 ember vesztette életét.) Az angol lap három napon át három részben leadott írásának végén minden alkalommal arra biztatja az olvasóit, hogy a világ különbözõ országágaiban élõ olvasók a Magyarországon vagy a budapesti repülõtéren kárt vagy sérelmet elszenvedett bármilyen nemzetiségû turistákkal együtt a biztonságos internetes szerverükön keresztül email- ekben vegyék fel velük a kapcsolatot. Kérésük esetén anyagi kártérítésért csatlakozhatnak az orosz tulajdonú Malév és a ferihegyi repülõteret üzemeltetõ német társaság ellen készülõ nagyszabású – angol nevén class action consumer law suit – csoportos bírósági perhez. A cikkíró ezekkel a szavakkal fejezi be az orosz-magyar légitársaságot, hazánkat és kormányunkat népszerûsítõ budapesti tudósítását: „Magyarország az az ország, ahol senki semmiért nem vállal felelõsséget. Úgy tûnik, hogy Magyarország a jelenlegi kormányzat alatt a korrupció pöcegödrébe süllyedt.” Jack Corn barikad.hu

17

Bogár László: A globális fõhatalom megbuktathatja Gyurcsányt Reprodukciós válság elõtt a társadalom Logikátlan döntést hozott Sólyom László, amikor az Alkotmánybíróság helyett az Országgyûlésnek utalta vissza az egészségbiztosítási törvényt – mondta el lapunknak Bogár László. A közgazdász professzor szerint, ha nem leszünk képesek megfogalmazni a problémáinkat, illetve a politikai elit nem tud megállapodni a globális fõhatalommal, akár egy évtizeden belül reprodukciós válságba kerülhet a magyar társadalom. A Magyar Nemzet Online-nak beszélt az SZDSZ pusztító munkásságáról, illetve arról is, hogy Orbán Viktor mennyire útjában áll a globális hatalomgazdaságnak, mivel nem hajlandó belépni a kollaboránsok széles táborába. – Az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvénnyel nem értek egyet, azt nem írom alá, nem hirdetem ki – ezek Sólyom László december 27-i szavai. Számítani lehetett arra, hogy az államfõ valamilyen kifogást emel a december 17-én nagy viták kereszttüzében fogant, ám végül elfogadott törvénnyel kapcsolatban. Ugyanakkor sokakban csalódást is okozott, hogy nem az Alkotmánybíróság elé utalta. Mi vezethette a köztársasági elnököt, hogy nem fogalmazott meg erõsebb kritikát? – Meglehetõsen érthetetlen, illetve logikátlan, amit a köztársasági elnök ebben az esetben tett. Az teljesen nyilvánvaló volt: csak úgy, egyszerûen aligha írhatja alá a koncepciót. Az a társadalom-lélektani helyzet, ami Magyarországon kialakult, teljesen képtelenné tette volna a „sima” jóváhagyást – ezt nyilván az államfõ is tudta. Az elmúlt 17 évben ez az elsõ olyan eset, amikor legalább 70-80 százaléka a magyar társadalomnak – párthovatartozás nélkül – valami nagyon lényeges, illetve hosszú távú, a jövõt meghatározó kérdésre nemet mond. Méghozzá markánsan, nyersen. Ebben az esetben a – valamilyen értelemben mégiscsak a nemzetet, annak véleményét megtestesítõ – köztársasági elnöknek egyszerûen aláírni a törvényt képtelenség volt. Ami azonban igazán logikátlanná teszi a reakcióját, hogy amit elmondott, abból világosan kiderül: a szakmai logikák, illetve az uralmi logikák szerint, valamint az alkotmányosság logikája szerint is minõsíthetetlen produktum, amit az asztalára letettek a kormánypártok. Tehát három dimenzióban is tagadnia kellett volna az államfõnek, ebbõl pedig logikusan következik, hogy az egyetlen olyan fórumhoz kellett volna delegálni a tervezetet, amelyiknek pontosan az a feladata, hogy – fõleg az alkotmányosság szempontjából – felülbíráljon min18

den a parlament által készített törvényjavaslatot. Ezt nem tette meg, s ezt teljesen logikátlannak vélem. – Az államfõ kiemelte, probléma van a társadalmi legitimációval is, hiszen a kormányzat sokak véleménye szerint nem társadalmi-szakmai egyeztetést folytatott, hanem diktátumokat adott. Ennek folyománya, hogy semmilyen civil-társadalmi, illetve szakmai támogatottsága nincsen az említett egészségügyi tervezetnek. Nagy valószínûséggel kis változtatásokkal, de csapásirányában változatlanul fogadja majd el újra a törvénytervezetet a parlamenti szavazógépezet… – Egészen biztos, hogy az elsõ adandó alkalommal a koalíció újra megszavazza a koncepciót változatlan formában, nagyjából ugyanolyan eredménnyel, mint ahogy ez már megtörtént egyszer. Ez ugyan arcátlanság, ám ezt eljátszották már a kórház-privatizációs törvénnyel kapcsolatban is még Mádl Ferenc idején. A változatlan formában történõ újbóli megszavazás teszi majd igazán képtelenné az elnök mostani döntését. Tudnia kell: õt személy szerint is, illetve a köztársasági elnöki intézményt is roncsolni fogja ez a tény, és akkor már Sólyom László számára semmilyen mozgástér nem marad. Emellett majdnem biztosra vehetõ az is, hogy az Alkotmánybíróság megsemmisíti a törvényt. Érdemes megemlíteni, ezt a törvényt alapvetõen nem a kormány, hanem az SZDSZ hozta létre a tõle megszokott kegyetlen, brutális gátlástalansággal. Pontosan úgy, mint minden olyan döntést az elmúlt 17 évben, amely pusztította, pusztítja a magyar társadalom társadalmi, gazdasági, kulturális talapzatát. E folyamatok mind viselik az SZDSZ keze nyomát, az összeset ez a párt kezdeményezte, és brutális kegyetlenséggel véghez is vitte függetlenül attól, hogy ez a szervezõdés mindig kisebbségben volt. Azonban a diktátumra való képessége ettõl függetlenül semmit sem változott. – Honnan ered ez a fajta befolyásolási képesség? Azért érdekes ez, mert az SZDSZ jelenleg 1 százalékon áll. Ha picit szigorúbbak vagyunk, azt mondhatjuk: ez gyakorlatilag semmilyen társadalmi támogatottságot nem jelent. Elképzelhetõ, hogy a következõ választásokon az SZDSZ kihullik a parlamenti patkóból? Ha igen, megmaradhat-e a befolyása az ügyek felett? – Itt van egy súlyos optikai csalódás – a rendszerváltás rendszerének válsága többek között éppen ennek is a következménye – a magyar politikai rendszerrel kapcsolatban, amelyet alapvetõen az uralkodó politológiai

nézetrendszerek hoztak létre, erõsítenek meg, illetve kényszerítenek rá a magyar társadalomra. Az uralkodó politológia – mindegy, melyik politikai oldalról beszélünk – egyformán ezt a hamis nézetrendszert erõlteti. Ez a nézet evidenciának tartja, hogy a ma, illetve az elmúlt 17 év során a parlamentben lévõ politikai alakzatok a szokványos, nyugati polgári demokrácia értelmében pártok lennének. De ez nem így van. Magyarországon ugyanis két alapvetõ típusa van ezeknek az alakzatoknak, és egyiknek sincs különösebb köze a pártokhoz. Az egyik az úgynevezett politikaipari holding. Ez bizonyos értelemben a mindenkori két nagy párt. Ezek olyan holdingok, amelyek legalább egy tucat pártból állnak, csak ezek belátták: egyedül semmire sem mennének, és emiatt egy ilyen politikaipari holdingba kell behúzódniuk annak érdekében, hogy egyáltalán bármilyen esélyük legyen a kormányzati hatalom megragadására. Politizációs értelemben nem a jobb- és a baloldal jelenti az igazi törésvonalat. Nem közöttük, hanem bennük van a törésvonal. Vagyis azok között, akik a kollaborációt – a minket éppen függésében tartó birodalommal való együttmûködést – választják, illetve azok között, akik valamilyen alkupozíció megszerzéséért fáradoznak a magyar társadalom érdekében. Magyarország 500 éve birodalmi függésben van, a rendszerváltás is csupán egy birodalomváltás volt, most egy másfajta birodalmi függésbe léptünk át. A függés azt jelenti: a politikai elit minden csoportjának valamilyen választ kell adnia arra, milyen mértékben együttmûködõk a globális birodalommal, vagy milyen mértékben próbálnak kísérletet tenni arra, hogy megvédjék a gondjaikra bízott nemzetnek mint közösségnek az alapvetõ stratégiai céljait. Egy nullától százig terjedõ skálán szemléltetve azt mondanám, hogy a nulla a kollaboráció teljes tagadását, a százas pedig a tökéletes behódolást jelenti. Utóbbi azonban már nemcsak a birodalom totális kiszolgálását, valamint a társadalom kiszolgáltatását jelenti, hanem azt, hogy még ki is találjuk a globális birodalom gondolatait, és próbáljuk azt is elõre teljesíteni. Jelenleg nagyon közel vagyunk a totális behódolás állapotához. Mindenki tudja: egy évtizeden belül a szó szoros értelmében reprodukciós katasztrófába torkollik ez a szörnyûség, amennyiben ezt nem tudjuk megváltoztatni. Tehát a vita a holdingokon belül van azok között, akik a teljes behódolás mellett állnak, illetve akik alkupozíciót akarnak kiharcolni a nemzet jó ha figyelünk

számára, vagyis meg akarják õrizni a nemzet anyagi és szimbolikus javakban meglévõ értékmezõit vagy legalább azok maradékát. – És az SZDSZ hol helyezkedik el ezen a palettán? – Az SZDSZ szerepével kapcsolatban elmondható: ha a nagy holdingokba rejtett pártok egy része különbözõ szinteken kollaboráns, akkor az SZDSZ maga a „laboráns”. Ez a szervezõdés a rejtett birodalmi erõszakintézmény közvetlen betüremkedése a magyar politikai rendszerbe, és ilyen értelemben a rendszerváltás politikai rendszerének válságát éppen az okozza, hogy van egy erõ, amely nem valamilyen formában viszonyul a birodalomhoz, hanem azon keresztül maga a birodalmi hatalomgazdaság hatol be az SZDSZ-nek nevezett politikai alakzaton keresztül a magyar politikai erõtérbe. Ez egy olyan súlyosan patologikus jelenség, amely önmagában is elégséges ahhoz, hogy a rendszerváltás bukásához vezessen. Erre egyébként a magyar társadalomnak – nagyon helyesen – egy egészséges irányba mutató reakciója volt, hogy folyamatosan kihátrált az SZDSZ mögül, így mára törpepárttá silányította azt, és remélhetõleg a következõ választások alkalmával ki is buktatja a parlamentbõl. Ez egészséges életerõrõl tanúskodik. Persze, ha az SZDSZ nem létezne, a birodalom érdekeiben eljáró erõ akkor is jelen lenne minden kormányban, és akkor is többségben lennének. Tehát a birodalomnak nincs mitõl tartania, mindig lesz, aki kiszolgáltassa számukra értéktereinket. – Melyek ezek a terek? – Emlékezzünk, hogy már az elsõ és második kormányzati idõszakban az élet legalapvetõbb feltételeit, az élelmiszer-gazdaságot, a gyógyszeripart, illetve az energetikát „nyelte el” a globaloprivatizáció folyamata. Az élet alapvetõ feltételeinek kiárusítása után sorra került a pénzügyi és bankrendszer, a biztosítási és a nagy infrastrukturális rendszerek. Most pedig a legkényesebb szférát, az emberi létezés fizikai és szellemi alapjait jelentõ oktatási és egészségügyi rendszert szolgáltatják ki a globaloprivatizátoroknak. Ez a kegyelemdöfés. – Az idei esztendõ a demonstrációk éve volt. Van-e remény arra, hogy a magyar társadalom végre öntudatára ébred, és az akaratát rákényszerítheti a kormányzatra legalább olyan szinten, hogy az változtasson valamit a politikájának irányán? Igaz, ehhez szükség lenne a demokratikus attitûd minimumára is, vagyis meg kellene hallani a társadalom hangját, amire alig-alig akad példa. – Reménykeltõ jel, hogy az elmúlt közel 20 évben elõször fordult elõ, hogy a demonstrációkon megszólalók szándékosan és nagyon biztató fogalomkészlettel hangsúlyozták, a demonstrációk nem pártpolitikai rendezvények. Tehát az uralkodó hamis politológiai nézetekkel szemben a valóságot jó ha figyelünk

próbálták meg ábrázolni. Vagyis azt a tényt: a magyar társadalom legalább 90 százaléka kárvallottja az egész rendszerváltás folyamatának, a kifosztott globalopáriák sorsára jutott és folyamatosan süllyed népesedését, egészségügyi helyzetét és anyagi viszonyait tekintve is. Ennek következtében, ha nem fog össze ez a hatalmas társadalmi tömeg, hanem változatlanul egymást pusztítja, valamint egymás rovására próbálna elérni valamilyen eredményt a jelenlegi válságos helyzetben, akkor az kikerülhetetlenül katasztrófához vezet. Nem lebecsülve ezeket a néhány ezres demonstrációkat, tudomásul kell venni: a kifosztott többségnek csak elenyészõen kis része aktív ezekben a megmozdulásokban. Szerencsére a közvélemény-kutatások azt jelzik: a társadalom egyértelmûen állást foglal ezekben a kérdésekben. Jelen esetben adva van egy nagy erejû kérdés – az egészségügy átalakítása –, amiben a magyar társadalom nagy része azonos véleményen van, és határozottan nemet mond valamire, amirõl joggal érzi, hogy a jövõjét veszélyezteti. E megmozdulásoknak az az igazi jelentõsége, hogy valószínûleg egyre inkább tudatosítják a társadalomban: személy szerint Gyurcsány Ferencet el kell távolítani, ezt a kormányt le kell váltani. Ezek szükséges, de nem elégséges feltételei annak, hogy valamilyen megoldást találjunk azon elroncsolódási folyamatok megállítására, amelyek ma Magyarországot nyomják. Ha elfogadjuk azt a feltételezést, hogy Magyarországon tudatos népirtás zajlik – márpedig ez történik, hiszen 700 ezerrel többen haltak meg az elmúlt 25 évben, mint amennyien születtek –, akkor van egy „bérgyilkos”, aki ezt megteszi, és ezt a szerepet nyilván a kollaboráns struktúrák, illetve a laboráns játssza el. De itt nem elég egyszerûen a bérgyilkos szerepére rámutatni, hanem azt a folyamatot is fel kell tárni, hogy ki a megbízó, illetve miféle globális struktúrák állnak a közvetlen megbízók mögött. – Ha e két feltétel teljesül, mi lenne a következõ lépés? – Ha az említett feltételek teljesülnének, ez valószínûleg kijózanító hatással lehetne a következõ kormányokra is. Ebbõl a kudarcból – amiben a magyar társadalom jelenleg vegetál –, bármekkora többséggel is gyõznek egy következõ kormányt alkotó erõk, legalább annyit kellene tanulniuk, mint annak, amelyik most megbukik. Ugyanis nem lehet onnan folytatni, ahol abbamaradt ez a folyamat. Azt kell megtanulnia a következõ kormányoknak, ha nem mondjuk ki, hogy a süllyedésnek az alapvetõ oka a túldimenzionált birodalmi kifosztás, és nem teszünk eléggé határozott javaslatot a birodalomnak arra, hogy a függési rendszer anyagi és szimbolikus javakat szállító, mozgató szivattyúit hogyan állítsuk át, akkor a reprodukciós katasztrófa elkerülhetetlen.

A lényeg: nem elég apróbb kozmetikázás a rendszerváltás rendszerén, hanem radikális fordulatra van szükség. Teljesen át kell alakítani a birodalmi szivattyúkat, új alkukat kell kicsikarni. – Gyurcsánynak mennyi ideje lehet még hátra a bársonyszékben annak ellenére, hogy úgy tûnik, teljesen megfelelõ emberükre leltek a pénzügyi körök? December 17-én, a végszavazáskor hangyányit megerõsödött ugyan, de az kijelenthetõ: nem olyan fényes már a páncél. – Emlékezzünk, 2004-ben Gyurcsány mellett Kiss Péter is jelölt volt Medgyessy Péter helyére. Az MSZP döntése elõtt egy nappal a Financial Times terjedelmes cikkben foglalkozott az akkori magyar helyzettel. Egy szalagcímben az állt: a magyar szocialisták arról dönthetnek, hogy Tony Blairt vagy Leonyid Brezsnyevet kívánják-e miniszterelnöknek. Amikor a globális gazdasági hatalom zászlóshajójának minõsülõ Financial Times – ami a világ talán legerõsebb véleményhatalmát képviseli – ilyen brutális egyértelmûséggel, az elfogulatlanságot a lehetõ leggátlástalanabbul megsértõ módon jelzi, hogy a globális fõhatalomnak ki az igazi kiválasztottja, nagyon durva inszinuáció volt személy szerint Kiss Péterrel, de a nem teljesen kollaboráns szocialistákkal szemben is. Az üzenet az volt: mi egy abszolút kollaboránst akarunk a kormány élére. Ez egyértelmûen jelzi, hogy õk megtalálták a megfelelõ személyt Gyurcsányban, aki valóban kíméletlenül véghez is vitte a fõhatalom kívánságait. A mór megtette a kötelességét, a mór mehet. Vagyis elképzelhetõ, hogy a globális fõhatalom is belátja, elhasználódott az emberük, akitõl gyorsan, a lehetõ legkisebb veszteséggel, minél elõbb meg kell szabadulni. Nem elképzelhetetlen, hogy ez a folyamat már el is indult. E lehetõség folytatása, hogy a helyére is egy hasonló személyt ültetnek – a globális hatalomgazdaság jól kipróbált ügynökét, legalább fél tucat ilyen személy is számításba jöhet –, ám a stratégia marad a régi. Másik lehetõség: a fõhatalom magán a stratégián is változtathat, így teret nyit a kissé mérsékeltebb, kevésbé gátlástalan kollaboráns szocialistáknak is. Itt akkor képbe kerülhet a józan neokádárista Kiss Péter, vagy a népnemzeti stratégiákban is gondolkodni képes Szili Katalin. Elképzelhetõ azonban, hogy a globális fõhatalom belátja azt is, ebben a formában a kormányzás sem folytatható, tehát kegyesen beleegyezését adja, nem akadályozza meg, hogy a folyamatok egy elõre hozott választásokba torkolljanak. Ez azonban a jelenlegi állás szerint a jobboldal, döntõen a Fidesz gyõzelmét hozná. Egy ötven százalék feletti gyõzelem igen erõs felhatalmazást adna a Fidesznek, ebben az esetben pedig a forgatókönyv tovább folytatódik. Lehetséges, hogy ebbe a helyzetbe a globális hatalom csak úgy menne bele, hogy ha eleve biztosította a leendõ Fidesz-kormányon belül, hogy a globalokollaboráns erõk legyenek elsöprõ fölényben. Ez azt is jelent19

heti: annyira erõsek a jelenlegi struktúra folytatását sürgetõ kívánalmak, hogy magát Orbán Viktort is megpróbálják ebbõl a struktúrából elhagyni. Vagy kivonják a globális térbe – hiszen nemzetközi politikai karrierje is van

Az ördögrõl tudni ma tilos. Írni a legszigorúbban – lám. Még az ördögös szólások is kimentek a divatból, ellentétben az istengyalázásokkal. A nép zöme azért tart valami szellemi kapcsolatot, például hisz Istenben – a „maga módján.“ Tomka Miklós és mások kutatásaiból tudjuk, hogy meg van ugyan keresztelve a magyar nemzet túlnyomó többsége, ám a szociológiai szempontból „komoly“ keresztények aránya nem éri el a húsz százalékot. Európa sok régi kereszténydemokráciájában a helyzet még rosszabb. Hányan lehetnek keresztények Isten szemében? Az egyéni módon hitt Isten minémûsége roppant változatos lehet. A kutatások errõl is szólnak, csak egyrõl nem, a legnagyobb taburól, ami körül az utóbbi évszázadban teljes a csönd. Amirõl sem szociológusok, sem papok, de még a magasságos, a majdhogynem mindenható tévésztárok sem mernek beszélni. Arról, akit a személyes és szeretõ Isten ellenségének, a személytelenség urának tudunk, akit irodalmi mûvek Belzebubnak, Szemjaszának, Lucifernek, Mefisztónak mondanak. Miképpen az Indiában élõ dzsainisták Istent olyannyira tisztelik, hogy nevét ki nem mondják, semmilyen összefüggésben sem beszélnek róla, még csak nem is gondolnak rá, úgy létezik ez az alak a posztmodern tudatban: kimondatlanul és kimondhatatlanul, a maga természetéhez igazodva, személytelenül. Az ördögrõl itt szó nem esik, holott a történelem jelen szakaszában szabadon grasszál, hatalmaskodik, de vele kapcsolatban még kérdést is tilos föltenni. 2. Ki nem hallotta még az Örömóda, vagy a H-moll mise egynémely jellegzetes taktusát fölcsendülni olyankor, amikor egy mosópor, egy autó, vagy egy befektetési jegy készül a mennybe menni? A zene árulása? Vagy egyszerûen foglyok ezek a mûvek, rabszolgák, cédák, akiket bárki pecér megkaphat? Anyaggá ürültek, ahogyan mondani szokás: Beácska, elõkészítette az anyagot a koncertre? És a kortárs zeneszerzõk? Ugyan hányan mernek közülük visszautasítani egy busásan fizetett megbízatást: igazítanák már valamelyik klasszikus, vagy önmaguk legszentebb zenei gondolatát a piaci sikerrõl álmodó bájos kis menstruációs betét szárnyalásához? 20

–, vagy pedig, amivel kapcsolatban már találgatások is zajlanak, Orbán Viktort köztársasági elnöknek jelöli a jobboldal a megfelelõ idõpontban. Olyan markánsan akarja ez a fõhatalom tovább folytatni, folytattatni az ural-

3. Gondoljuk el, mintegy kísérletképpen, hogy a közelmúlt évszázadok sorsdöntõ pillanataiban símabeszédû, elegáns, mégis izgalmas küllemû urak keresték föl a fönnforgó országos- és világhatalmasságokat – nagyjából Goethe kortársait – és ajánlatot tettek nekik. Persze csevegve, esetleg pezsgõzve, vagy finom portóit iszogatva, netán még finomabb tokajit. Közben bon mot-k a kegyelmes asszonynak, mert hiszen õ is jelen volt volna, miért ne? A papagáj is az ezüst kalitkájában, hisz róla is szó van. Sõt a verebekrõl, a parasztokról, a dokkmunkásokról és a legyekrõl, éppen ezért az izgalmas küllemû urak a csapszékeket, az iskolákat, meg a lelkészlakokat is fölkeresték volna. Itt rund pálinkát fizetve az ismerkedés áthevítése végett, ott gáláns alapítványt téve az árvaház javára. Az ajánlat természetesen mefisztói. A szokásos. A szellemi eredet és kapcsolatok megtagadása, a jó és gonosz tudásának elfeledése, a kettõ közti különbségtételrõl és az üdvösségrõl való lemondás, cserében a haladásért, a bõségért, a káprázatos fejlõdésért, a penicillinért, az ûrhajóért, a demokráciáért. Hogy netán a gyöngék, a betegek, az élet elárulásáról volna szó? Az anyagért? Szegény országokban kevéske anyagért, jómódúakban többért és egyre többért, és a leggazdagabbakban is tilos lesz torkig lenni, és azt mondani, elég? A szerzõdést tessék betartani! Mefisztó, lám, hûséges, õ állja a szavát. De mégis, nem túl kockázatos – II. János Pál gondolatával – az élet kultúráját elcserélni a halál civilizációjára? Hiszen a szellemi rangjáról lemondott ember – Hamvas

kodó garnitúrával a globalokollaboráns magatartást, hogy Orbán Viktort ki is tiltja az uralmi mezõbõl, ha az érdeke azt kívánja. Forrás: Lippai Roland – MNO

Béla szavával – démonná lesz, mert nem az állat, hanem a démon áll az eggyel lentebbi létfokon. A korabeli hatalmasságok, hitveseik és papagájaik az ezüstkalitkákban bizonnyal megborzongtak volna a szédítõ ajánlat hallatán, és elsõre fejet ráztak volna. Álljon meg a menet! Isten a világot nekünk adta, hogyan is árulhatnánk el, miért is pusztítanánk el tulajdon szülõbolygónkat? A homo piaciensis mohósága közismerten kielégíthetetlen. Ámde a nyájas vendég kitartó udvariassággal ismételte volna ajánlatát, melyet mézes ostya borított: az igen a köz szent érdeke: a haladás most fog bekövetkezni, a nép most fogja áldásait élvezni, a Föld pusztulása odébb lesz, ki tudja mikor, és elõbb-utóbb amúgy is. És az ember tán nem azért ember, tán nem azért oly csodálatosan bölcs, ügyes, leleményes, nem azért fejlõdik, hogy úrrá legyen a nehézségeken? Kitalálhat addig bárakármit. A társadalom pedig, ha erkölccsel nem, hát joggal kordában lesz tartható, a demokrácia kiegyensúlyozó okossága pótolja majd az ethoszt. A becsvágyókat pedig elõbb-utóbb megvesztegeti a siker. Akik pedig életszentségre, kockázatos szellemi kalandokra áhítoznak, vagy hõsi, felsõbbrendû életrõl álmodnak, azokat majd lassacskán korrumpálják a fogyasztás egyre szédítõbb lehetõségei. Ne, kérem, ne használjunk ilyen erõs kifejezéseket. Lekenyerezik? Az is sok. Inkább rábírják, hogy szívük kielégülését a szerzés, az élvezetek, a birtoklás szabadságában keressék. Meg fogják lelni. Az ajánlattevõ szemében meleg barna? kék? zöld? cirmos? fény. Tessék válogatni, az öné a legmeghittebb, a legbiztatóbb. Isten? Számonkérés? Ugyan kérem, Isten nincsen. Ettõl különös, mondhatni perverz hidegjárás cikázott volna végig a hatalmasságok és a hitvesek meg a rakodómunkások továbbá a lelkészek és a papagájok – Goethe kortársai – gerince tájékán; éppen annak szájából hallani az istentagadást, aki a legtöbbet tud Róla. Node az ügyben éppen az a beavatás-értékû fantasztikus csavar, hogy éppenséggel az komendálja a matéria kizárólagosságát, aki maga színtiszta szellem. Hogy az ajánlat átlebbent-e s miként a csehók füstjén és a szalonokban csendülõ kristálypoharak énekén, hogy íródtak-e vérbemártott hollótollal kontraktusok, titok. Talán nem íródtak. Node a jó ügyletjó ha figyelünk

hez elég a ráutaló magatartás is. Elég az eredmény. Namármost, ha körülnézünk az érett, posztmodern Gazdaságtársadalom tájain és visszatekintünk a megtett útra, akkor kétségünk aligha lehet. Valamik eltûntek a világból és valamik a helyükbe léptek, a világ forgása új irányt vett. Új ember támadt. Félreértés ne essék, nem arról van szó, mintha annakelõtte erényesebb lett volna a homo sapiens. Bûnözött éppen eleget, ámde tudta, hogy mit tesz. Például semmiképp sem tartotta volna vonzónak az olyan lokálokat és autókereskedéseket, melyeket Néróról, Caliguláról, vagy más anya- és tömeggyilkosokról neveztek el. Gondoljunk bele: Hitler-gõzfürdõ. Értette még, sõt komolyan vette az ilyen mondatokat: „Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja? Mit is adhatna az ember cserébe a lelkéért? (Mt 16. 26.) Vagy elszégyellte magát Máté szónoki kérdései hallatán: „Melyiketek ad a fiának követ, amikor az kenyeret kér tõle? Vagy ha halat kér, ki ad neki kígyót?“ (Mt 7. 9-10.) Micsoda kérdések ezek ma, amikor évente apák(?) és anyák(?) milliói küldik magzataikat fényes mûtõk hulladékvödrébe, és e példátlan holocaustot a szabadság ünnepének-bizonyítékának tekintik a haladónak mondott erõk és szócsöveik? A világ mai kérdései között nem szerepelnek többé a szellemiek. Menny és pokol, az üdvösség kérdése lekerült a napirendrõl. Az iskolák technikusokat képeznek. Véletlenül sem céljuk nemes lelkû ifjakat, erényes leányokat nevelni, a lelki tisztaságra törekvés magánügy. Köztünk legyen mondva: deviancia. Ha a roppant méretûvé dagadt bûnözés, narkománia, életellenesség orvoslására ilyen célt tûzne maga elé egy oktatási miniszter, vagy nemzeti alaptanterv, a sajtó azonnal az emberi szabadság elleni támadást látna benne és gúny tárgyává tenné. Ízekre szedné, a népakarat pedig elsöpörné és elképzelését törvényi tilalom alá vetné. Persze Szemjasza-Mefisztó nevét közben senki ki nem ejtené.

Napestig sorolhatók a bûnpártolás példái és az erény tilalmának a példái. 4. Mondhatná valaki, hogy ez az ízetlen ördögözés nem a nagyközönség elé való, legföljebb teológiai folyóiratba, hittanórára, szemináriumba. Talán öntudatlanul mondaná, mert a korpropaganda már a zsigereibe ivódott, és maga sem tudja, hogy mikor beszél õ, mikor szólal meg benne valaki más. Mikor cenzúrázza oly szabadnak vélt gondolatait! A Másik? A havi egymillió sikerrel megvesztegetett nemzedékek még hálásak is, amiatt, hogy a régi tabuk ajtai nyitatlan kinyíltak elõtte. A kisajtók inkább, vagy elõbb, végül a kapuk is. Ki az a rejtélyes portás, aki különféle ideológiák leple alatt kezeli a kulcsokat? Titok. A lényeg, hogy sosem látott szabadságokba bocsátott bennünket. Hisz nem csupán szabad, de ma már úgyszólván kötelezõ lett a paráznaság, beleértve a szodómiát is – ellenében a hatodik paranccsal. Embert ölni – a negyedik parancsot megszegve – immár emberi jog – lásd abortusz és euthanazia. Az elsõ két parancs megtörése, az istenkáromlás szóvirággá lett a mûvelt társaságokban. És egyáltalán. Az összes parancs megszeghetõ a Törvény ellenében, ha a világi jog megengedi. És megengedi, mihelyt a többség megszavazza. A többség pedig megszavazza, amit érdekének vél és ideológiájához igazodónak. Kinek az ideológiájához? A mindent elsöprõ szabadsághullámzásban kinek tûnik föl, hogy e drága kincs, a szabadság, midõn a „lelkiismeret szabadságának“ ideologizáltatott, lassacskán a lélek szabadságából a test szabadságává változott. Nem lehet elégszer ismételni: Jézus szerint a szabadság szellemi, ugyanis a bûntelenségen nyugszik – Ján 8. 32. skk. A bûn tesz szolgává, mert a bûn a világrend, a lét, az Isten-ember viszony megrontása. Hogy kinek a szolgája a bûnös? A rejtélyes portásé. A szerzõdést, vele, egyenként írjuk alá a tetteinkkel. Úgy tetszik, mintha az üdvnek, amirõl a mefisztói szerzõdés népe lemondott, ellentétele

volna a bõség és a szabadság. De a Másik okosabb a gazdaságkori egyesített akadémiáknál. Azt adja fizetségül, ami különben is a miénk. A bõség az otthonunk, a Föld fölélésébõl származik. A „csengõ arany“ reggelre kéndioxiddá, mocsárrá lett tóvá, kiirtott erdõvé, szétrombolt ózonpajzzsá változik. A szabadság pedig kényszerpályákat jelent, a bûn szabadságát és a Dolgokét. Aki aláveti magát, az a Dolgok szolgája lesz. Véglény, akinek egyetlen létoka a Dolgok útjának egyengetése, termelése és elfogyasztása. Ha szolgálatából kiesik, vagy föllázad, mert emberi szabadságra vágyik, deviánssá nyilvánítják. Szegény lesz. Szegénynek lenni pedig éppoly abnormális a 20. század végén, mint szûznek vagy szentnek. A fényes Dolgok káprázatában alig látható, hogy az anyag, a drága nyereség, ebben a szellemtelen megközelítésben nem mûveltetik, nem nemesedik, nem emelkedik, hanem hulladékká lesz, mint a magzataink. Hiszen a szellemtelenített – entropizálódott, a Rendbõl kitett, a materialista – anyag a szar: kiégeti a borsót és a petúniát, ha pedig filmet csinálnak belõle, vagy zenét, vagy papírra nyomtatják, akkor a lelket perzseli ki. Immár aligha rágódhatunk gazdaságon, politikán, az ifjúság válságán, a környezetvédelmen vagy médiaháborún, a kor kedvenc gumicsontjain anélkül, hogy a Belzebub-Szemjasza-Mefisztó-Lucifer realitást figyelmen kívül hagyhatnánk. Mert gumicsontok e fájdalmas gondok mindaddig, amíg a mefisztói kontraktus fönnáll, amíg sokan, a többség(?) úgy véli, hogy a kontraktuson belül kell próbálkozni. Mert édes a méz a madzagon. Ha így állunk, akkor ott folytatjuk, ahol eddig: a nincsben. Az ördög utcájában. Olyan pocsék politikai és gazdasági eredményekre jutunk mint eddig, olyan önföladó, világgyilkos civilizációt építünk önmagunk és utódaink rovására, mint eddig. Európával, a NATO-val vagy anélkül. És a végelszámolásnál „figyelmen kívül“ fognak hagyni bennünket, ha éppen azt nem mondják, hogy maradjunk most már azon az oldalon, amelyiken eddig álltunk. Czakó Gábor

BLASKÓ PÉTER: NYÍLT LEVÉL GYURCSÁNY FERENC MINISZTERELNÖK ÚRHOZ A Kossuth-díj minden mûvész életének megkoronázása, a legszebb kitüntetés, amelyet mûvész Magyarországon elérhet, amelyre mindenki vágyik, aki ebben a hazában mûvészettel foglalkozik. Én is nagyon vágytam erre. Álmodoztam róla, mi lesz, ha egyszer, talán eljön az ideje, hogyan fogom átvenni. De a Kossuth-díjat én most visszautasítom, mert tiltakozni szeretnék. Tiltakozni Ön ellen! Egy ember ellen, akit a sors szeszélye ennek a gyönyörû országnak az élére sodort, és aki visszaélt ezzel a lehetõséggel. Ön ezt az országot tönkretette, kiárusította. Elpusztította az emberek hitét, szegénységbe, nyomorba, kilátástalanságba, depresszióba süllyesztette Magyarországot. Ma már nincs az az értelmes ember – baloldalon sem –, aki ne látná, érezné, tudná, hogy katasztrófa felé tartunk. A közgazdászok, tudósok, jobb- és baloldalon egyaránt, fogják a fejüket, az Ön elhibázott lépései miatt. Ez tragédia, ez vétek, ez bûn! És nincs alkotmány, törvény, jog, mely megálljt parancsolna ennek?! Miniszterelnök Úr! Nem óhajtok Önnel kezet fogni! Ha megtenném, nem simogathatnám meg soha többé a gyermekeim arcát, feleségem kezét. El kellene tartanom magamtól örökre a kezem, mint Õze Lajos Az ötödik pecsét címû film végén. Magyar Nemzet, 2008. március 14.

jó ha figyelünk

21

Küldjétek el minden ismerõsötöknek, ha nem mennek el szavazni, ez vár rájuk! Olvass és gondolkozz! Tisztelt Kollégák! Az alábbi továbbított üzenet egy megyei kolleganõnktõl érkezett,kérésére továbbítjuk. Üdvözlettel: MGYK Pest Megyei Szervezete

Kedves Címzettek! „Most jöttem a könyvvizsgálói továbbképzésrõl, ahol a társadalombiztosítás 2008-as változásáról tartottak elõadást. Felháborító változásokat hajtott végre a kormány! A nyugdíjjárulék és egészségügyi járulék az alábbiak szerint változik: Munkaadók által befizetett járulék: nyugdíjkasszába a mostani 18 %-ot 24%-ra emelik, egészségügyi kasszába 11 %-ot 5%-ra csökkentik. Munkavállalók járulékai: nyugdíjjárulék 8,8 %-ról 9,5%-ra nõ, egészségügyi jár. 7 %-ról 6 %-ra csökken. Mit jelent mindez??? Lerázza a kormány magáról az egészségügyet, az elvonást átterelik a szintén hiányos nyugdíjkasszába. Majd megemeli a járulékot a privatizált EÜ kassza! Ezért már õt fogják szidni! Kérdés, hogy lesz-e egy 7%-kal csökkentett bevétel mellett is jelentkezõ? Ez ugyebár, ha jól számolom, minimum további 120 milliárd Ft kivonást jelent az egészségügybõl. Kérdésem, hogy hol volt a parlamentbõl az ellenzék? Miért nem hangos a sajtó az övön aluli ütéstõl? Mi lesz velünk, választópolgárokból, ha betegek leszünk? Hány orvost fognak elbocsátani és hány újabb kórházat zárnak be? Kérem továbbadni, mert végsõ soron a mi bõrünkre megy a minden mértéket meghaladó aljasságuk! A több-biztosítós törvénytervezet diszkrét bája Azt eddig is gyaníthatta mindenki, hogy az idõsebb, krónikus betegség(ek)ben szenvedõ ügyfelekért nem fognak kapkodni a profitorientált magánbiztosítók (Hollandiában ‘Arany Kézfogással’ – egy nagyobb összeggel – veszik õket rá, hogy feladják a biztosításukat. Ezzel az erõvel akár el is altathatnák õket...), de nehogy azt képzelje bárki is, hogy az aktív korosztály sorsa nem lesz ugyanígy megpecsételve. A nyilvánosságra került törvénytervezet szerint a magánbiztosítók csak természetbeni betegellátást fognak finanszírozni, táppénzt nem fizetnek. Ezt lovagiasan áthárítják a munkáltatókra! Vagyis a táppénzt, amit eddig a társadalombiztosítás fizetett a szép, új szadeszes világban a munkáltatónak kell fizetnie. (Csak halkan kérdezem: – akkor mi a fenének kellenek a magánbiztosítók?) Gon22

doljátok meg, proletárok, mi következik ebbõl! Egy olyan országban, ahol a munkavállalók többségét a magánszektor foglalkoztatja. Meddig is? Amíg egészséges. A lehetséges következményeket mindenkinek a fantáziájára bízom. A magánbiztosítók extraprofitját tehát a munkáltatók fogják megtermelni. Képzeljük csak el, mi történik egy kis vagy közepes vállalkozásban egy kiadósabb influenzajárvány idején? Nem elég, hogy kiesik az a bevétel, amit a lebetegedett alkalmazottak nem tudnak megtermelni, ebbõl a negatív bevételbõl még táppénzt is kell fizessen nekik. Munkahelyi balesetrõl,tartós betegségrõl már ne is beszéljünk. És vajon milyen létbizonytalanságba taszítja ez a tervezet azt a rengeteg magánvállalkozót,aki önmagát foglalkoztatja? Ez a réteg eddig kapott táppénzt, ha lebetegedett, ezentúl majdm magának fizet. Mibõl is? És egyáltalán akkor miért is fizetünk TB-t? Ez az egyik olyan Achilles-sarka a magánbiztosítós rendszernek, ahol a legsikeresebben lehetne megtámadni. Ez a megoldás ugyanis csak maguknak a biztosítóknak lenne bomba üzlet,magánemberként még a legdoktrinérebb liberálisoknak sem lehet érdeke, az MSZP sakkban tartott képviselõirõl nem is beszélve. Õket leszámítva lényegében az egész társadalom véd-és dacszövetségbe állhatna, hiszen végre volna egy olyan kérdés, amiben a munkaadók és a munkavállalók is egy oldalra kerülnének. A rendszer ajándéka – legtöbb, mi adható – a totális létbizonytalanság az egész társadalomnak. Ez bizony a szolidaritáson alapuló társadalombiztosítás halálosítélete. Nem érdemli meg a homo sapiens nevet az, aki ezt az embertelen, ördögi tervet kieszelte: nem hiszem, hogy anya szülhet ilyen kreatúrát, csak a sátán klónozhatta azokat, akik az emberi kiszolgáltatottságból akarnak profitot termelni. Csináljon a Szabad Demokrata Romboló Páholy saját tagjainak olyan Magánbiztosító rendszert, amilyet akar, de nekünk nem kellenek sem õk, sem embertelen rendszerük. Ideje lenne õket véglegesen leszázalékolni! Terjesszétek, proletárok! Már nemcsak a láncaitokat veszíthetitek! Az Életetekrõl van szó! Alkotmányellenes biztosítási reform Az SZDSZ az általa a holland rendszer mintájára megvalósítani szándékozott egészségbiztosítási reformot már részben végrehajtatta az MSZP-t képviselõ pártelnök-kormányfõvel és egészségügyi tanácsadóival, akik szintén inkább liberális, semmint szociális be-

állítottságúak. A kormányfõ és a kisebbik koalíciós párt által elképzelt társadalombiztosítási reform egyik részét, a kórházi kezeléshez kötött egészségügyi szolgáltatásokat érintõ kórházreformot a kórháztörvény módosításával még a nyáron a társadalom és az egészségügyi szakma, valamint érdekvédelmi szerveik megkérdezése nélkül oldották meg. Mára egyértelmûvé vált, hogy rosszul. Az egészségjog sérül. Kórházakat zártak be, vagy a korábbi gyógyító jellegüket elvonva elfekvõ intézményekké alakították át, ahelyett hogy a gyógyító intézmények változatlan fenntartása mellett csak a felesleges ágykapacitást vonták volna el, és így a kórházbezárásokkal kialakuló új körzetbeosztás miatt a betegek túlnyomó többségét messzirõl kell a körzetének megfelelõ kórházba szállítani. Az ezzel járó hosszabb szállítási idõ a beteg állapotának rosszabbra fordulását okozhatja, sõt életét is veszélyeztetheti. Részben a kórházak és a kórházi ágyak számának csökkentése és az egészségügyi személyzet radikális leépítése miatt nemcsak a késedelmes kórházba kerülés veszélyeztetheti a beteg életét és egészségét, hanem a mûtéti várólisták idejének jelentõs meghosszabbodása is. Mindez egyértelmûen sérti az alkotmány 70/D. paragrafusában rögzített, az egészséghez való jogot. Ugyanez a helyzet a szûkebb értelemben vett egészségbiztosítás terén is. Azzal, hogy a társadalmi szolidaritás és kockázatközösség elvén nyugvó állami egészségbiztosítási rendszert – holland és szlovák mintára – profitorientált egészségbiztosítássá akarja átalakítani a kormány az SZDSZ nyomására, ugyancsak durván sérül a szövegében már gyökeresen módosított, valamint az EU-konform magyar alkotmány elõbb már hivatkozott szakasza. Nézzük, mi történt Hollandiában! Egy rókáról két bõrt! Hollandiában azzal, hogy 2006-ban megszüntették a szolidaritás elvén alapuló kétpilléres – államilag szervezett, de az állam, a munkáltatói és a munkavállalói, valamint a biztosítotti oldal részvételével önkormányzati alapon mûködõ – egészségbiztosítást, átadva azt a nyereségorientált magánbiztosítóknak, a korábbi harminc euró összegû havi biztosítási járulék száz euróra emelkedett. Korábban a harminceurós járulék fizetése a munkáltató és a biztosított munkavállaló között feles arányban oszlott meg. Most a munkáltató a járulékfizetésben nem vesz részt. Ezért a munkavállaló és a jó ha figyelünk

vállalkozó egyaránt száz euró hozzájárulást fizet. Az új rendszerben a biztosító ntársaságok betegségi és szülési segélyt, azaz táppénzt nem fizetnek.Ezt a munkáltatók kénytelenek fizetni maximum két éven át, az összeg az átlagkereset hetven százaléka. A táppénz kifizetése alól a munkáltató csak akkor mentesül, ha erre biztosítási szerzõdést köt. A magán biztosítótársaságok így egy rókáról két bõrt húznak le. A rendszer bevezetése után a biztosító társaságok közölték, hogy a felemelt járulékfizetés ellenére sem rentábilis nekik a betegbiztosítás. Ezért állami hozzájárulást is igényeltek. Ugyanakkor a járulékösszegek több mint háromszoros emelése miatt mintegy háromszázezren maradtak ki a biztosításból. Ezért az állam rászorultság igazolása ellenében átvállalja tõlük a járulékfizetés egy részét. Az állam tehát duplán terhelõdik. Hollandiában sem az állam versenyez a biztosítottakért. A magánbiztosító csak az egészségeseket fogadja szívesen, míg az instabil egészségi állapotúakat igyekszik távol tartani magától. Sõt az öregeket és a krónikus betegeket egy nagyobb összeg kifizetésével, úgynevezett ‘arany kézfogással’ veszik rá biztosításuk megszüntetésére. Ugyanezt teszik a szlovák magánbiztosítók is. Nem véletlen, hogy az új szlovák kormány a régi, szolidaritási alapú biztosítás visszaállítására törekszik. Titkos tárgyalások Az egészségbiztosítás tervezett magyar reformja csak annyiban különbözik ettõl, hogy a felállítandó biztosítótársaságokban 51 százalék lesz az állami és 49 százalék a magántulajdon aránya. Ez azonban csak porhintés, mivel a tulajdonosi arány ellenére az irányítási jogosítványok a magántulajdonosi szférába csúsznak át. A helyzet így ugyanaz, mint Hollandiában vagy Szlovákiában. Sõt a kormány titkos tárgyalásokat folytatott már a magánbiztosítókkal, amelyek a kiszivárgott hírek szerint ‘megdöbbentõen’ magas követelésekkel álltak elõ – a kormányváltás esetére is – a mûködésbiztonsági igényen felül. Ezzel a reformmal nálunk is megszûnne a szolidaritási alapú egészségbiztosítás, és a hollandhoz és a szlovákiaihoz hasonló antiszociális vonások jelennének meg. Ez szintén sérti az alkotmány 70/D.paragrafusát. Mindezt alátámasztja a közzétett törvénytervezet,mely szerint az új pénztárak zrt.-ként mûködnének, és csak természetbeni betegellátást finanszíroznának, ‘táppénzt’ viszont nem. Ennek fizetését a kormány nálunk is a munkáltatókra hárítaná. Ezért, ha a tervezetbõl netán ebben a formában törvény lenne, azt az egészségügy átszervezésével kapcsolatos elõírásokkal együtt az Alkotmánybíróság elé lell vinni. Prugberger Tamás, egyetemi tanár

jó ha figyelünk

Elpusztulnánk, ha sikerülne a zsidóknak belénk verniük a holokamu általuk megalkotott mítoszát, kotyogta ki Imre Kertesz egy külföldön adott interjúban, bizonyára sok olyan honfitársunk elméjét világosítva meg ezáltal, akik nem teljesen értették, miért kell holokausztimádóknak lennünk s miért tiltja törvény a mítosz vitatását. Persze belefért egy kis nácizás, s kiderült: a harmincas években érzi magát a mániákus magyargyûlölõ (sajnos csak õ). A zsidók nagy története címmel nyolcvanoldalas évvégi különszámmal jelent meg csütörtökön a L’Express címû francia politikai hetilap, amely kétoldalas interjút közölt a magyarellenes íróval. A Sorstalanság és még egy rakás olvashatatlan fércmunka szerzõje a lapnak elmondta: õt a holokauszt tette zsidóvá, mert annak ellenére, hogy gyerekkorában tudta magáról, hogy zsidó, nem részesült zsidó nevelésben és nem volt vallásos sem. A holokausztvallású tehetségtelen szerint lényeges dolog, hogy Auschwitz után a világ rendje egyáltalán nem változott meg. (Értsd: még mindig nem valósítottuk meg a világuralmat – a szerk.) Sok millió ember ugyanúgy él, mint a harmincas években. „Mert az emberi természet olyan, amilyen, és mert az európaiak többségének léte nem sérült, csak az áldozatok családjai voltak érintve. Továbbra is közöny tapasztalható a másság iránt, mindenhol konformizmus van, és véleményem szerint a lényeg nem változott. Egy ideig szó volt Auschwitzról, de aztán a régi szokások újraéledtek“ – rágalmazza meg kollektív módon nácizmussal a gójokat az elmebeteg rasszista. Szerinte a holokauszt az európai történelem egyik legfõbb eseménye és ennek ellenére még mindig, minden cionista erõfeszítés ellenére nagyon kis helyet foglal el. Ennek oka az, hogy ha az európaiak végre „igazán felmérnék annak súlyát, amit képvisel(nie kellene szerintünk, s dolgozunk is ezerrel a megvalósításán), akkor nem tudnának tovább élni“. Kertesz tagadja, hogy cionista volna, s bevallja, hogy még a saját fajtájának kultúráját sem ismeri, csak a hollókoszthoz tud mindent viszonyítani, ugyanakkor támogatja Izrael népirtását: „Olyan zsidó vagyok, aki nem ismeri a zsidó kultúrát, aki nem beszél héberül és aki Európában él. Szolidáris vagyok a zsidókkal, Izraellel, tudom, hogy a sorsom hozzájuk köt. De én európai vagyok. Úgy gondolom, hogy Európában sok zsidó nem cionista, hanem mindenekelõtt európai“. (Kuruc.info – Híradó – MTI)

MI A LATIN-AMERIKAI EGYENLÕTLENSÉG CSAPDÁJA? A spanyol El País elemzõje összefoglalta, hogy Latin-Amerika szegény lakossága miért nem tud kievickélni jelenlegi helyzetébõl. A portugál Correio da Manhá híre a Fegyveres Erõk civil szakszervezetének tiltakozó közleményével foglalkozik. A perui La República a sarokba szorított és bíróság elõtt álló volt perui elnök-diktátor furcsa bocsánatkérésérõl írt. A spanyol baloldali kormányhoz közeli lap egyik elemzõ írása a latin-amerikai egyenlõtlenség csapdájával foglalkozik. Latin-Amerika a világ legegyenlõtlenebb országa, ahol ez a tény nagymértékben befolyásolja az oktatást, az egészségügyet, a bevételeket, a föld- a tõke- és a munkaerõpiac mûködését. A kantábriai egyetem tanszékvezetõ tanára, Rafael Domínguez Martín szerint a gazdasági növekedés önmagában nem orvosság a korrupció és a szegénység ellen, ha a térség lakosságának mintegy 40 százaléka szegény. A tanszékvezetõ tanár szerint a szegénység visszaszorításához nem elég a növekedés. Adók és állami kiadások formájában statikus és dinamikus újraelosztó intézkedésekre van szükség, hogy megszüntessenek nem mûködõ intézményeket és olyan, egyáltalán nem optimális politikákat, amelyeket bizonyos érdekcsoportok tartanak fenn. Ha nem így történik, utóbbiak foglyul ejtik az államot (ez a nagy korrupció), és örökre berendezkednek, hogy tevékenységükkel fenntartsák az egyenlõtlenséget. Ez az egyenlõtlenség csapdája. (elpais.es – Spanyolország) Forrás: Sobieski Tamás – MNO 23

Bukna-e a termék, ha ötvenes kerekded nõi modell hirdetné? Egy és oszthatatlan-e a szépség? Miért nem szólnak a reklámok a nõk nyelvén? – Én nem lehetnék reklámban, mert dagi vagyok – jelenti ki a nagycsoportos Hédi. – Nem is vagy dagi – öleli át vigasztalóan egy kisfiú. – De igen, kövér!!! A kövér csúnya!– ordítja a lányok egy csoportja. A kilencedik kerületi állami óvodában húsz nagycsoportos mesél a reklámokról, amelyekben a lányok szépek és csinosak, a fiúk erõsek és okosak. A lány akkor szép, ha szempillaspirált és rúzst használ, és „sose reped meg a bõre”. Magas sarkú cipõ. Nagy mellek; a tornagyakorlattól nõtt meg, amit az ágyban csinál. Két kisfiú a kör közepére ugrik, enyhén elõredõlve könyöküket a combjukra támasztják, és megfeszítik a karjukat: ilyenek az erõs fiúk. Három kislány képzeletbeli színpadon vonul fel: jobbra és balra jár a csípõjük, szemükkel hunyorítanak. Ujjongó taps. – A fiúknak két dolguk van: a szex és a csajok – mondja Ádám, de kiröhögik. A fiúknak nem kell púder, viszont be kell fújniuk magukat. A lányok a reklámokban fõznek, takarítanak, mosogatnak és ablakot pucolnak. A fiúk sört isznak, de sose rúgnak be, és menõ kocsijuk van. A lányok akkor is csúnyák, ha öregek, és szõrösek. Rossz a seggem, mit csináljak? – 18 éves voltam, és tíznapos táborban készültünk a szépségversenyre. A rendezõ azt mondta: nem jó a fenekem. A legutolsó számban egy kendõt kellett magam köré tekernem. A többiek szexi bugyikban sétáltak fel-alá. Összeszorított foggal csináltam végig. Kemény lecke volt – Lilla nyert. Az emléktõl hat évvel késõbb is elborul az arca. Sem szépnek, sem vékonynak nem tartja magát. A reklámfilmezést választotta, mert ott nem a karcsúság számít. Lilla persze nagyon vékony, és szép. Mikor ezt megjegyezzük, megvonja a vállát. Szerinte egy nõre kétféleképp hat ez a szakma: elszáll, vagy megtanulja magabiztosnak láttatni magát. Mert a valóságban sose lehet az: állandóan összeméri magát másokkal: „úristen mennyivel jobb a lába, melle, feneke”. Mérleg, tükör, mérleg Az ovisok nemcsak a reklámokban megjelenõ hagyományos nemi szerepeket látják át, de azt is, hogy az életben másképp vannak a dolgok. Anyu is dolgozik. Nincs is apu. Van, és néha õ végzi a házimunkát. Miközben egyre több nõ családja mellett karriert (is) épít, a reklámokban javarészt a 24

Gyûlölöm a testem – Békaperspektíva háztartásnak, férjnek, gyermeknek és a saját szépségének él. Kevés reklámban tûnnek fel alternatív szerepben: karriernõ és anya, gyerekét egyedül nevelõ nõ, pénzügyi befektetéseket intézõ keménycsaj. Habár a nõk gazdaságilag egyre függetlenebbek, náluk van a kasszakulcs, és õk döntenek arról, mi kerüljön a háztartásba, a reklámokban nem vásárlóerõként, hanem a termékhez kedvet csináló, szép és fiatal testként, vagy mosószer-mániás háziasszonyként tûnnek fel. Jasziczky Andrea szociológus-közgazdász pár éve a nõk tévéreklámbeli megjelenítését vizsgálta. Eszerint a reklámok több, mint hatvan százalékákban a nõi szereplõk nagyon fiatalok, és vékonyak. A férfiak 55 százaléka idõsebb, és csak ritkán sovány. A nõket gyak-

rabban mutatják be szexuális tartalmú helyzetekben, és szexuálisan vonzóbbnak, mint a férfiakat. Kétszer annyi nõ végez házimunkát, mint férfi, és kétszerannyit flörtöl. A Dove tavaly nemzetközi vizsgálatban kérdezte a nõket arról, mit gondolnak szépnek. Mindössze két százalékuk tartotta gyönyörûnek magát, 17 százalék volt nagyon elégedett az arcával, és 13 százalék az alakjával. A Dove következtetése: ki kell bõvíteni a szépség fogalmát. Különbözõ formájú, bõrszínû és súlyú nõket ábrázoló reklámkampánya („az igazi gömbölyded formák”) kedvezõ fogadtatásra talált: a Media & Marketing Europe reklámszaklap adatai szerint a kampány hatására Németországban 300, Hollandiában 220, Angliában pedig 200 százalékkal több termékük fogyott.

Gyûlölöm a testem – Nem csak a mosóport adják el jó ha figyelünk

„Ha a magyar nõket kérdeznénk, az elmúlt hónapokban hány olyan hirdetést láttak, amely az õ életstílusukra, személyiségükre, külsejükre reflektál, a többség azt válaszolná: egyet sem. A megrendelõk azonban úgy gondolják: a szupervékony, nagyon szép nõk eladják a márkát. És mindezt igazolva látják, amikor fogy a mosópor és a szemránckrém“ – mondja a Kreatív címû reklámszakmai lap fõszerkesztõje. Katona Éva szerint a reklámnak csak kevesen tulajdonítanak „társadalomjobbítói” funkciót, ehelyett sok szakember úgy véli: a vásárlóval az ideálisnak tûnõ nõ látványa nyittatja ki a pénztárcáját. A valódi nõ „A márkamenedzserek többsége konzervatív, és nem kockáztat“ – mondja Szij Viktória, a Publicis reklámügynökség tervezõje. Pedig a megszokottól eltérõ, provokatív reklám (amilyen a Peugeot két meleg férfit ábrázoló, a magyar tévékben is látható spotja) jó döntés lehet a túltelített piacon. Habár a reklámok többsége férfi szempontú, egyre gyakrabban jelenik meg a nõk tapasztalata is, ám az esetek többségében mindez a férfiért történik. „A megrendelõknek el kellene hinniük, hogy egy nõt nemcsak a huszonötödik robotgép, hanem a wellness-hétvége, vagy a barátaival töltött szabadidõ is érdekli. Reklám-

Gyûlölöm a testem – A Hírszerzõ nõideálja (A gravitáció hátulütõinek szemléltetése pazar módon. A szerkesztõ megjegyzése: nagyon szigorú) cégként azonban nem a szetereotípiákkal törõdünk, hanem igyekszünk új hangütést eltalálni a hazai piacon.“ Máshogy vélekedik errõl a Leo Burnett jó ha figyelünk

ügynökség. Magyarországon elsõként mennének szembe a reklámok klisészerû nõábrázolásával. A Hírszerzõ nemrégiben részt vehetett egy, a cég munkatársai számára rendezett bemutatón, ahol a sokszínû nõi szereplõket felvillantó külföldi spotokkal érveltek a reklámszakmai váltás mellett. „Magyarországon is felmértük, mit éreznek a valóságban a reklámokban egydimenziósnak ábrázolt nõk. Mik a vágyaik, milyen sajátos, a férfiakétõl eltérõ élményeik vannak, amelyeken keresztül szólhatunk hozzájuk. A humor, az érzelmek, a tudatos nõi szexualitás hangsúlyozása mind kedvezõ fogadtatásra találtak a nõk körében“ – mondja Fülöp Edit, a cég PR igazgatója szakembere. Tahósági verseny „Képviselõ asszony, ünnepélyesen kijelentem, hogy soha nem fogom szexuális tárgynak tekinteni“ – viccelõdött Göndör István szocialista politikus egy ellenzéki képviselõnõ törvényjavaslatára a parlamentben. Bernáth Ildikó (Fidesz) az esélyegyenlõségrõl szóló törvény vitájában azt javasolta: módosítsák a reklámtörvényt, hogy a nõk méltóságát sértõ reklámok ne jelenhessenek meg. „Botrányosnak tartjuk azt, amikor a nõt szinte félkegyelmû, bugyuta lényként mutatják be a reklámokban, aki semmi máshoz nem ért, mint a fürdõszoba vagy a lefolyó tiszításához“ – mondta Bernáth a vitában. A képviselõnõt Kósa Lajos frakciótársa védte meg Göndörtõl:"ha feláll, és azt mondja egy hölgynek személy szerint, biztosíthatom, hogy sohasem fogom Önt szexuális tárgynak tekinteni, az nem udvariasság, hanem sértés (..) jobb társaságban nagyon komolyan rendreutasítanák egy ilyen szövegért, mert ez sértés a hölgyek számára." Az öreg csúnya „A fegyelmezett, vonzó, sikeres nyugati nõk többségének van egy titkos árnyékélete, amely szépségrõl szóló fogalmakkal van átitatva; sötét folyama ez az öngyûlöletnek, tele testi rögeszmékkel, az öregedéstõl és az önuralom elvesztésétõl való félelemmel” – írja Naomi Wolf A szépség mítosza címû könyvében. A szerzõ szerint mindez táplálkozási rendellenességekhez vezet; az amerikai nõk többsége arra vágyik, hogy pár kilót leadjon. Wolf szerint a háziasszony mítoszának leáldozásával ma a szépségmítosz köti gúzsba a nõket. Minél több jogi és anyagi akadályon törnek át, annál jobban kell ügyelniük testi tökéletességükre. „Mostanára az olvasónak fogalma sincs arról, hogy néz ki egy hatvanas nõ, mert a magazinokban negyvenesnek láttatjuk” – idézi Wolf a Life magazin korábbi mûvészeti vezetõjét.

URAIM, KONEC! A puliszka, a munka és a sors vasfoga szeretetben ölel magához és személy szerint nekem velük semmi gondom, viszont a pökhendi gõg helyzetmagyarázó agytekervényeinek lélekgyalázó nagyvonalúságával nem tudok mit kezdeni,.(kinyílik a bicska a zsebemben, ha magyarázzák, hogy értsem meg szükségem van arra, hogy gondolkodás nélkül szolgáljam a világtrend haladási irányát, csupán azért, hogy így, vagy úgy érvényesüljek). Uraim, probléma van a szívükbe költözött haszoneszme humánus állásfoglalásával! Törvényt alkotni, egy népet (nemzetet) szolgálni mióta világ a világ dicsõség és a többi ember fölé emelõ belsõ öntudat magasztos eszménye volt, mígnem önök kicsinyes korrupt világképet nem festettek jelen politikusi arzenállal felálló „bólogatójánosaink“. Innen visszaadni az ország hitét szinte lehetetlen. Az önök és az egész Magyar társadalom érdeke, hogy mind a történelem, mind az emberekbe szorult megmaradt tisztesség minél elõbb el tudja feledni áldásos tevékenységüket. Mind a világnak, mind a társadalmaknak szükségük van emeltfõvel, tisztességesen politizáló és élõ emberekre, hogy a poklok kárhozat tengerén ne keringjen az ember! Se részletezni, se bírálni az önök tevékenységét nem kívánom, de ha önök a tükreiknek, ott a szívük mélyén megfelelnek, akkor sokkal hülyébbnek nézik a társadalmat, mintha egyszerûen zsarolva, vagy kihasználva semmibe nézik! Tudják önök, hogy a társadalmat, az emberek akaratát legjobb tudásuk szerint kellene szolgálniuk? Ne nyafogjanak uraim, ilyen- olyan párt, vagy fennkölt demokratikus eszmékre, önök közösen hoznak a magyarnépre kötelezõ érvényû törvényeket, függetlenül attól, hogy a szavazatok milyen arányban oszlanak meg. A karmester vezénylése után a zenekar rázendít a mammonhatalmak érdekeinek szónoklatára. Elegünk van. Soha, sehol nem találkoztam olyan egyszerû emberrel, aki ne hangsúlyozta volna ki: Önök a magyarérdekek ellen dolgoznak! Tisztában vannak-e azzal az egyszerû Krisztusi tanítással, hogy sokszor érdemesebb a vesztes fél szerepében tisztességesnek maradni, mint gyõzni a hangzatos hazugságok oldalán! Az önök törvényalkotási munkája sajnos kiöl minden jóérzést a társadalomból. Önök között csak az lehet elégedett, aki minél elõbb visszaadja a mandátumát, mellyel gátat szab a vakhit burjánzásának és elnyeri az emberek bizalmát! Ne vigyék a Magyar társadalom szekerét még kilátástalanabb helyzetbe, az emberek hitét a szívükbõl ne tépjék végleg ki! Vagy önök akarnak lenni a Magyarnép modern mészárosai? Búcsúzom önöktõl, éljenek sokáig és soha ne emlékezzenek arra, hogy a találkozhatunk még egy tiszta lelkiismeretû társadalomban és kialakulásának kerékkötõi önök voltak! Kitéphetik többszázezer ember nyelvét, kiölhetik a gondolat-gyökereket, de lélekben soha nem lesz olyan szellem, amely elfogadja önöket! Uraim, KONEC! Gavallér János

Forrás: Varró Szilvia – Hírszerzõ

25

A kanális média hazugságai a Magyar Gárda kitiltásokról Itt van az újév! Megint letudtunk egy évet. Érzésem szerint ilyen csendes karácsonyt és szilvesztert már régen nem éltünk meg! Az emberek persze ünnepeltek, hiszen élve megértek megint egy esztendõt, de a szemük sarkában ott volt a szomorkodó szarkaláb. Ilyen nehéz idõszakunk legfeljebb 1988-93 között volt, de akkor még csak el voltunk adósodva, amelybõl még látszott az alagút vége. Ma már az sem látszik! Akkor meg volt a teljes ipar, az ország védelme biztos volt, és egy a hazáját szeretõ és megbecsülõ politikai garnitúra képes lett volna felvirágoztatni az országot. Ma már errõl nem lehet szó. Ami külön érdekes, hogy ugyanaz a „népség“ küldte le másodszor is az országot és népét a padlóra, mint akik ‘88-ig is! (Horn, Medgyessy, Lendvai, Gál, Kis, Keleti, Szekeres, Gyurcsány, Fekete János /még ki is tüntették/, és még sokan mások) A tavalyi év egyetlen jó híre, hogy a SZASZ (Szabad Anarchisták Szövetsége), amelynek a fedõneve SZDSZ, úgy tûnik menthetetlenül megdõlt! A fenti adott kérdésrõl beszélgettem több ateistával is, akik a hír hallatán kijelentették, hogy szerintük: – Van Isten!!!! Ilyen mélyen még nem voltunk, mint amikor a politika és a maffia között már szinte nem látszanak különbségek, ahol a bûnüldözõ szervek, szinte sorozatban buknak meg törvénytelenségen. Ahol az utolsó kormányzati épületeket adják el csak azért, hogy a haveroknak tovább lehessen óriási pénzekért megrendeléseket kitolni a költségvetésbõl. Amíg egyes kormányhoz közelálló egyének egy tanulmányért(?!), /amit CTRL+C-vel kimásolt egy irományból,/ milliókért el tudják „passzolni“ egy minisztériumban, addig nem lehet elmondani, hogy az országban alkotmányos keretek között folynak az események. Korrupció korrupció hátán, ahol még a miniszterelnök is érintett lehet a Zuschlag ügy kapcsán, hiszen amikor az történt, akkor éppen a letartóztatásban lévõ „úr“(?) fõnöke volt! Magyar sajátosság az is, hogy az EU-s pénzekbõl az elsõ hat (legnagyobb összeggel) nyertes pályázó külföldi tulajdonban lévõ Magyarországon bejegyzett cég! Ügyes mi?? A magyar kisvállalkozások pedig tízezrével szûnnek meg, mert nem bírják az adóprést, amelybõl támogatják a multikat, és persze a haveroknak is juttatni lehet a közös adóforintjaink terhére. A pofátlan kormányzat mindenféle társadalmi vita nélkül akarja lenyúlni az 1600 Milliárd-os EÜ pénztár egy részét, amelyben a híresen szociálisan érzékeny baloldalinak mondott MSZP asszisztál, igencsak jellemtelen módon. Karsai az MSZP-s „bozótharcos“ jellemtelenségével és pofátlanságával toronymagasan kimagaslik ebbõl a ban26

dából! Kénytelen vagyok „bandát“ írni, hiszen végighallgatva a szavazásnak nevezett cirkuszi show mûsort, azt kell, hogy mondjam a Ház elnök asszonya sem különb a „Deákné vásznánál“, legalábbis az az ordenáré stílus, – amelyben beszélt a képviselõkkel – vérlázító! Innen üzenem neki is, hogy az alkotmány szerint a képviselõk a munkájukat végzik, és már nem a rákosista, vagy kádári parlamentben van, ahol akár el is vitethették az adott képviselõt, ha túl sokat járt a szája! Visszatérve Karsai-hoz aki több millió nézõ elõtt ígérte meg, hogyan fog szavazni, majd 24 óra elteltével, mint aki amnéziában szenved annulálta ígéretét. Innentõl kezdve versenyben van a legnagyobb hazug címért fõnökével Gyurcsány Ferencel egyetemben. Ilyen a magyar politikai közélet, ha egyáltalán ezt annak lehet mondani. Hogy ne érjen az elfogultság vádja, ezért nézzük meg a FIDESZ házatáját is! Ott is bûzlik valami, mint „Dániában“, mert ez a Liszaboni szerzõdés általánosan kiverte a biztosítékot, szinte minden jobboldali orgánumban. Azt próbálják elhitetni a komcsi-féle „suttogó“ propagandával, hogy ez alku volt a népszavazásért. Gondolkodjunk logikusan! Miért kellett volna alkut kötni, ha minden törvényes mód adott volt a népszavazás megtartásához? Szerintem megint átverte a FIDESZ a jobboldalinak mondott szavazóbázisát, mert olvasatlanul és megvitatlanul nyomta le a társadalom torkán ezt a nagyon is fontos kérdést. Ez már nem elõször fordul elõ a FIDESZ „történelmében“ gondoljunk itt a külhoni kettõs-állampolgárság kérdésére, vagy a véletlen(?!) megszavazott román EU csatlakozás kérdését, ahol teljességgel elfelejtették összekötni a kérdést az erdélyi autonómia kérdésével! Én pedig azt hiszem, hogy ezek nem véletlenek, mert a negatívan érintõ „nemzeti“ sorskérdésekben sorozatos „összekacsintás“ van a két nagy párt között! Miközben BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK a honfitársaimnak, aközben további jó „kacsintgatást“ és összejátszást kívánok a két nagy pártnak, és a tagságuknak pedig minél több és nagyobb szenvedést, amibõl azt hiszem sajnos mi is kivesszük a részünket!

„A vélemény szabad, a hír szent...“, legalábbis ha tudósítunk róla. Amit nem közlünk le az meg sem történt. Ez volt ez esetünkben is. Történt egyszer, hogy Magyarországon megalakult a Magyar Gárda, melyet születése pillanatától támadások, ocsmány hazugságok gyaláznak. Nemcsak az úgynevezett baloldali kormánypártok részérõl, hanem az úgynevezett „keresztény, jobboldali“ pártok és pártocskák részérõl is. Ez az agusztusi színrelépéstõl folyik egyvégtében, mintha egy megszakadt, hagyományos bakelit korongról hallgatnánk a zenét. Az események odáig fajultak, hogy egy jobboldalinak és kereszténynek mondott kalapos királynõ – aki puccsal szerzte hatalmát – kitalálta, ha nem megy központilag, akkor helyi szinten történjen a Gárda kikészítése. (Meg kell szolgálni Tom bátyónak a gyermekek taníttatásának költségeit, ha igazak a hírek....) Ebben az alja munkában szövetségesre talált a jobboldalinak és kereszténynek hazudott vezetõ erõ – döntésképtelensége, vagy inkább a döntést felvállalni nem merõ – országos vezetõinek beszarisága miatt annak vezetésében. De ebben a buliban a KDNP sem kivétel, mert lakáj módon viszonyul a FIDESZ-hez. Kitalálta a kalapos királyné, hogy helyi képviselõ testületek döntésével tiltsák ki a Gárdát minden helyiségbõl. Mintha õ lenne a „Helyiség kalapácsa...“. És megalkották a rendelet tervezetet amit beterjesztettek döntésre, elsõnek Szegeden. És lõn, a testület szervilis módon megszavazta a Magyar Gárda kitiltását Szegedrõl. (Média információk szerint egységesen szaavazták meg, hogy területfoglalási engedélyt nem kaphat a Gárda a rendezvényeihez.) Nem gyõzöm hangsúlyozni, hogy egységesen. Így szólt a híradás. De homok került a fogaskerek közé. Megbízható forrásaink szerint nem egységesen szavazták meg a tiltó határozatot. A Szegedi közgyûlés 45 fõt számlál, viszont 9-en nem szavaztak, sõt még a szavazógépüket is kikapcsolták, hogy ne lehessen manipulálni a szavazatukat. Mindez azért történt, mert lelkiismeretük szerint nem tudtak egyetérteni a kitiltással. Na ez a hír ami szent lenne, de mivel a teljes lakáj média elhallgatta, ezért csak informális csatornákon jött át, némi késéssel. Büszkék vagyunk azokra, akik a nem voksolás mellett döntöttek, mert így a végeredmény már sokkal árnyaltabb és érdekesebb. Ugyan is, ha a 45 fõs testületbõl kilencen nem szavaznak, az 20%, ami jelentõs eredmény és eltérés a hazugságerdõben. Csak gratulálni tudunk nekik, hogy képesek voltak a lelkiismeretükre hallgatni és nonkonform módon tudtak viselkedni az erõs nyomás és elvárás ellenére. Ezek az emberek visszadobták a labdát a sáját pártjaik (FIDESZ-KDNP) országos vezetésének – vállalják õk a döntést és ne alsóbb szinten akarják elvitetni a „balhét“. Yoda

Cs. Szabó Béla – UDK

jó ha figyelünk

Vámos György legutóbb Gyurcsány Ferencnek írt nyílt levelet. Mint mondja, zsidó emberként afelõl érdeklõdött a kormányfõnél, hogy mikor hagyja abba a kormányoldal a Vámos által zsidó aduként aposztrofált gyakorlatot. Szerinte a hazai zsidóságnak rövid idõn belül szemléletváltásra és újabb önértékelésre van szüksége. – Miért írt nyílt levelet a miniszterelnöknek? – Két esemény is motivált ebben. Gyurcsány Ferenc fogadta a Zsidó Világkongresszus elnökét, és azt vártam, hogy ha korábban képes volt az egész kormányt összehívni egy antiszemita kép miatt, akkor most példát mutat, s nemcsak szóban, hanem tettekben is kiáll a zsidóság mellett. – Mire gondol? – Arra, hogy fogja magát, és átnyújtja annak a villának a kulcsát, amelyben lakik, s amelyet jogtalanul vettek el egy zsidó tulajdonostól. Persze ezt nem tette meg. A másik eset, hogy a közelmúltban egy szocialista képviselõ Izraelbe küldött vissza egy izraeli-magyar kettõs állampolgárságú fideszes képviselõt. Gondoltam, van valami hitele a kormányfõ korábbi kijelentésének, miszerint õ is zsidó, ha zsidóznak. Ehhez képest semmilyen módon nem határolódott el párttársának mondataitól. Ez a tipikus kettõs mérce, az a fajta politikai árnyékjátszma, hogy csak baloldali zsidó létezik, jobboldali sosem, hiszen ott kizárólag antiszemiták vannak. A baloldal a történelem folyamán mindig is kijátszotta az általam csak zsidó adunak hívott kártyát, azaz antiszemitizmussal, szélsõjobboldalisággal ijesztgetett és bélyegzett meg bárkit. – Miért tenné ezt? – A politikai hatalom megtartása érdekében. Ehhez pedig a baloldal mindig felhasználta a magyar zsidóságot. – Történelmünk melyik idõszakában kezdõdött az ön által említett politikai játszma? – Ez az irányvonal1945 óta figyelhetõ meg. Az ötvenes évek politikai vezetõi, Rákosi, Gerõ, Révai, Farkas valamint az ÁVH vezetõje, Péter Gábor is zsidó volt, de nem akartak zsidóként élni, ehelyett tevõlegesen részt vettek a hazai zsidóság kifosztásában. Dénes Béla, a Magyar Cionista Szövetség vezetõje ellen koncepciós pert is indítottak, melyben a vád többek között a hatalom megdöntésére irányuló törekvés volt. Mindezek után a politikai vezetõk ‘56-ban azt kezdték terjeszteni, amire többek között mostanában Havas Szófia is utalt, hogy a forradalmárok antiszemiták, nyilasok voltak. A forradalom idején valóban kerestek a felkelõk embereket, köztük zsidókat is, de nem a vallásuk miatt, hanem azért, mert a gyûlölt államgépezet kiszolgálói voltak. – Az ötvenhatos forradalmárok között számos zsidó is harcolt. jó ha figyelünk

„Az antiszemitizmus rémképével választást lehet nyerni“ (Fotó: Hegedüs Róbert) – Bizony. Nickelsburg László például a Keleti pályaudvar parancsnoka, Angyal István pedig a Tûzoltó utcai forradalmi csoport vezetõje volt. Mindketten Auschwitzból jöttek haza. Renner Péter, a Corvin köz egyik szakaszparancsnokaként, Bán Róbert pedig a Széna tériek parancsnokhelyetteseként harcolt. Mindegyiküket kivégezték. Említhetném még Marián Istvánt, õ a Mûegyetem nemzetõrségének parancsnoka volt, a gyõri színházi rendezõt, Földes Gábort vagy a Nagy Imrével és Maléter Pállal együtt kivégzett Gimes Miklós újságírót. A sort még hosszan folytathatnánk, de ebbõl is látszik, mennyire manipulatív volt már akkor a baloldali kommunikáció. Aztán hatvanhétben újra fordítottak gondolkodásmódjukon. Az izraeli-arab háború kitörésekor a Szovjetunió és csatlós államai megszakították diplomáciai kapcsolatukat Izraellel. A magyar sajtóban és a politikai kommunikációban rendre támadták a zsidó államot. Majd eljött az álrendszerváltás, és újra felújítottuk kapcsolatunkat Izraellel, a baloldal pedig rögtön a hazai zsidóság legnagyobb pártfogójaként lépett elõ újra. – Hogyan értelmezi mindezt? – A kilencvenes évek elején tevékenykedõ politikusokat, akik ténylegesen rendszerváltást akartak, becsapták. Elhitették velük, hogy ez lehetséges, miközben már azon dolgoztak, hogy az újonnan megszületendõ demokráciát hogyan lehet bemocskolni az antiszemitizmus rémképével. Az antiszemitizmus rémével, a félelemkeltéssel ugyanis választásokat lehet, lehetett nyerni. Ezzel csak egy nagy probléma van, hogy ezek a csoportok gondolataikat nem meggyõzõdéses zsidóként hangoztatják, hanem kampányjellegûen. Teszik mindezt úgy, hogy õket erre a magyar zsidóság jó része nem kérte, és nem adott arra sem felhatalmazást, hogy antiszemitázza-

nak. Közülük jó néhánynak a szülei az állampártot szolgálták, maoista, sztálinista és ávós gyökereik vannak, és nagyon messze állnak a liberalizmustól is. Ezek a baloldali és liberális körök az idõs zsidó emberek régi és jogos félelmeit egyaránt felhasználják, ehhez pedig senkinek, a mostani kormányoldalnak sincs joga. – Mi lehet a megoldás a mostani helyzetre? – A magyar zsidóságnak szembe kell néznie múltjával. Azzal a tragédiával, hogy hazajön a háború után a lágerbõl vagy a munkaszolgálatból, a felszabadító Vörös Hadsereg pedig beállítja a málenkij robotra vitt emberek soraiba, akár korábbi fogvatartójával egy szakaszba, majd túlélve mindezt, az ötvenes években a kommunista állampárt gépezetének része lesz. Ez nem volt senkinek kötelezõ ugyan, mégis rengetegen választották. Le kell számolni azzal a régen kialakult formával is, hogy csak a baloldal vagy a liberális párt létezik. Ha valaki nem is így gondolja közülünk, az is fél kimondani, mert tart attól, hogy a vele egy társaságba járók mit szólnak majd a véleményéhez. A jobboldal nyolc évig kormányzott itthon, és egyetlen zsidónak sem lett semmi baja, sõt a szélsõjobboldali mozgalmakat is visszaszorították. Mindenki tisztában van azzal is, hogy Magyarországon nem akar senki zsidókat a Dunába lövetni, csak a politika pufogtatja ezeket a frázisokat. Ha ezen felülemelkedünk, akkor képviselhetjük igazán magunkat és léphetünk fel az ellen, ha tényleg antiszemitizmust tapasztalunk. A Nagy-Magyarország területérõl elszármazottaknak szembe kell nézniük azzal, hogy vállalják, honnan jöttek, ugyanis ezt nagyon sokan szégyellik. Vállalni mindezt abban az országban, amely történelmet írt azzal, hogy önmagával is határos. Lánczi Richárd Magyar Hírlap

27

Közeledik az év vége, az évértékelések, a nagy visszatekintések idõszaka. Ilyenkor az emberek általában már csak a jóra emlékeznek, mert ahogy mondani szokták: az idõ mindent megszépít! Sajnos, ez a magyar politikát tekintve már nem mondható el... 2006-ban a választásokat és a II. Gyurcsány-kormány beiktatását követõen elindult Magyarországon egy folyamat, aminek a végét még senki se látja, de az eredményeit már igen: megvert és megfélemlített újságíró (Kármán Irén), közszereplõ (Csintalan), egy lövedék itt (Hiller háza), egy molotovkoktél ott (Kóka-villa), nyílt színi gyûlöletkeltés (Magyar Gárda), közröhej tárgyává tett népszavazás (Fidesz), és még sorolhatnám... Azon, hogy mindezt mi indította el, naphosszat vitatkozhatunk. Valószínûleg az Orbán-féle utcapolitikának, és a kívánj nyugodtan, „Viktor bácsi elintézi“ címû FideszKDNP választási koprodukciónak ugyanúgy szerepe van benne, mint Gyurcsány hazudozásainak, és azoknak a szánalmas próbálkozásoknak, melyekkel a kormány magyarázni próbálja minõsíthetetlen bizonyítványát. Másrészt a közhangulatot nagyban befolyásolják a Zuschlagéhoz hasonló korrupciós ügyek, a máig átláthatatlan brókerbotrány, a feltáratlan olaj-ügyek, a Happy End Kft-nek törvényesen átjátszott milliárdok, és az olyan „apróságok“ mint a rendõrök által elkövetett bûncselekmények vagy az igazságszolgáltatás móri melléfogása. Sok-sok olyan eseményt felsorolhatunk még, amelyek egymással látszólag semmilyen kapcsolatban nem állnak, de a nagy egésznek ugyanúgy részét képezik, mint ahogy egy Picasso képnek is része a legrövidebb fekete vonal is. Egy tény: olyan eseményeknek lehettünk tanúi az elmúlt egy-másfél évben, amire korábban 17 évig nem volt példa, sem a rendszerváltásnak nevezett elitváltáskor, sem a Horn-kormány, sem az Orbán-kormány, sem a Medgyessy- sem az I. Gyurcsány-kormány idõszakában. Erre lehet mondani, hogy szerte Európában történtek már hasonlók, de ha így állunk hozzá, akkor csak elmismásoljuk a gondokat, és fokozzuk õket. Az ugyanis nem normális, hogy egy politikus házára lövéseket adnak le, vagy hogy összeverik egy politikai mûsor vezetõjét. Hol van a józanész határa? Vagy már nincs is határ? A ‘90-es évek elején a közszereplõk, a közintézmények és a politikusok még köztiszteletnek örvendtek, ma már nemhogy tiszteletrõl nem beszélhetünk, de egyes politikusok örülhetnek, ha egy beszéd elmondásánál csak füttyszót kapnak, és nem zúdí28

tanak rájuk tojásözönt. A közintézmények tiszteletérõl pedig a rendõrpalotába eresztett golyók tanúskodnak leginkább. Persze egyáltalán nem szabad azt hinnünk, hogy mindezért csak és kizárólag bunkó a honpolgár a felelõs. Ha valakit vagy valamit nem tisztelnek, akkor az azért van, mert nincs miért tisztelni! Az emberekben, bennem, önben, aki ezt a cikket olvassa, van egy elváráshorizont. Elvárás magunkkal, a jogrenddel, a médiával, a minket körülvevõ intézményrendszerekkel, a politikusokkal szemben. Amikor valami újat, szokatlant tapasztalunk, akkor az elváráshorizontunknak megfelelõen normakontrollt végzünk. Vannak dolgok, amiket még el tudunk fogadni, mert még beleférnek azokba a keretekbe, melyben a világot elképzeljük, viszont vannak olyanok is amiket már sokkal kevésbé tudunk feldolgozni. Póriasan mondva: a gyomrunk idõnként már nem veszi be azt a sok szart, amit le akarnak nyeletni velünk. Viszont, ha mégis lenyeletik, újra és újra lenyeletik, akkor az addigi gátak felszakadnak, értékítéletünk megváltozik, és mi is egyre többet engedünk meg magunknak, mert cselekedeteinket már egy egészen más normarendszer alapján ítéljük meg, mint korábban. Mire gondolok konkrétan? Például arra, hogy ha én azt mondom a munkahelyemen, hogy az elmúlt másfél évben nem csináltam semmit, hazudtam reggel, éjjel meg este, és ráadásul még trükkök százait is bevetettem, hogy megtarthassam pozíciómat, akkor úgy kibasznak, hogy a lábam sem éri a földet. Mire gondolok? Arra, hogy ha egy ország vezetõje, egy miniszterelnök -mindegy milyen körben- következmények nélkül úgy káromkodik, mint egy kocsis, akkor én a senkiházi újságíró is leírhatok bármit. Arra gondolok, hogy ha egy volt miniszterelnök és bandája látszólag következmények nélkül nekiáll lebontani egy rendõrégi kordont, akkor azt én a bunkó honpolgár is megtehetem. Arra gondolok, hogy ha a rendõrök következmények nélkül megtehetik, hogy parkoló autókat borogatnak barikád céljából, akkor a tüntetõk is megtehetik ugyanezt. A helyzet azonban nem ez: az újságíró nem írhat le bármit, a tüntetõk pedig nem bonthatják le a rendõrségi kordont, és nem emelhetnek autókból barikádot, mert ha megteszik, akkor elõször elverik õket, mint a lovat, majd garázdaság vádjával még bíróság elé is állítják. Kérdem én: Orbán Viktorékat miért nem ütlegelték és rugdosták a földön is, amikor kordont mertek bontani? Vagy a törvénytelen módon eljáró rendõrök miért nem felelnek tetteikért, hogy a hazudozó Gyurcsányt már ne is említsem? Hát mi a ló... (ennél a résznél ká-

romkodhat mindenki kedvére, nekem már ahhoz sincs kedvem) folyik itt? A normarendszer változása pedig egy sor dolgot von maga után. Így például a népszavazás röhejessé tételét olyan kérdésekkel, minthogy egyet ért-e ön azzal, hogy I. Ferenc Józsefnek – a soha nem látott véresszájú despotának, aki vérbe fojtotta az 1848-49-es magyar szabadságharcot, és belevezette az országot az I. világháborúba és a trianoni katasztrófába – az arcképe ott szerepeljen reklám céljából minden húsipari terméken. (Volt ilyen beadvány az OVB elõtt.) Az ilyen esztelenségek mutatják, hogy nemcsak a korábbi normák szakadtak fel, hanem azok a törvények is kezdenek elavulttá válni, melyek eddig biztosították a demokrácia normális mûködését. Ez vonatkozik a népszavazási törvényre, amely nem támaszt akadályt az elé, hogy a fentihez hasonló kérdéseket egyáltalán föl lehessen tenni. Persze, ne higgyük, hogy a jog eszközével mindent szabályozni lehet. Az Amerikából mûködtetetett kurucinfot például egyáltalán nem tudjuk szabályozni. Márpedig ha egy, a pártatlan igazságszolgáltatást veszélyeztetni akaró (azzal, hogy bírók adatait tették közzé), mások személyiségi jogait nyilvánvalóan sértõ, politikusokat és közéleti személyiségeket fenyegetõ honlappal nem tud mit kezdeni az ország vezetése (ma is vígan mûködik az oldal), akkor hogyan bízzunk abban, hogy a gazdasági problémákon úrrá tudnak lenni? Hogyan bízzunk a kormányunkban? Végül hadd említsek meg még egy példát 2007-bõl, ami arról árulkodik, hogy minden a feje tetejére fordult. A következõ idézet a Népszava (!) 2007. november 30-i számának mellékletében jelent meg: „Az európai uniós polgárok közül 2,5 millió roma, s ebbõl -sajnos (?!) – közel 900 ezer hazánk teljes jogú magyar állampolgára.“ „Sajnos“? Ilyen megjelenhet egy Népszavában? Na, erre varrjon gombot a Magyar Gárdát betiltatni igyekvõ Fõvárosi Fõügyészség! Bár már ide látom a primitívebbnél primitívebb magyarázatokat („elírás“ , „belemagyarázás“ , „félreértés“ stb.), de hát az mégiscsak nagyon gáz, hogy ilyet lehoztak! A végére egy kérdésem maradt: hogyan tovább, mi vár ránk 2008-ban? Szarban vagyunk, nem is kicsit! De ha nem veszünk errõl tudomást, azok, akik tehetnének valamit, nem tesznek semmit, akkor hamarosan már nemcsak a politikusok házára fognak lõni. Viktor, Feri és mindenki, aki úgy érzi, tehet valamit ezért az országért: jó lenne csinálni valamit, mert nagyon rossz felé haladunk! Forrás: H.E. (Szerzõ: Pór Károly)

jó ha figyelünk

Azt a megtisztelõ fölkérést kaptam, hogy elemezzem Orbán Viktor országgyûlési képviselõ „évértékelõ” beszédét. Másképpen: Az index.hu szerkesztõi csúnyán kitoltak velem, amikor szavamat vették, hogy errõl a nagyszabású eseményrõl mondani fogok valamit. Ehhöz az kellett volna, hogy Orbán Viktor országgyûlési képviselõ is mondjon valamit. Ettõl eltekintett. Amit hallhattunk, az színvonalával kínos föltûnést keltett volna bármely XVIII. kerületi csehóban. Orbán Viktor a jelek szerint azt képzeli, hogy azért van pénzszûkében a kormányzat (vagy az állam: mûveletlen ember módjára nem tesz különbséget a kettõ között), mert a miniszterek tanácsadóiktól tanulmányokat rendelnek és irodabútort vásárolnak. (Csakugyan ezt mondta.) Mellõzni kell a tanácsadók szövegeit, az irodabútorokat és a hivatali gépkocsikat, s a haza fényre derül. És hasonlók. Ennél dögunalmasabb föladatot még nem mért senkire a Magyarok Istene Az egykor értelmesnek tetszõ jobboldali politikusnak az a baja, hogy már most mindent megnyert – mellette van a magyarországi honpolgárok elsöprõ többsége (mármint a szavazni óhajtó kisebbség zöme), a legtöbb intézmény, a civil társadalom legtöbb önkéntes társulása, gyõzni fog a következõ (és minden eljövendõ) népszavazáson – , ámde az alkotmányos szokásjog miatt még évekig várnia kell, ameddig elkezdhet kormányozni, addig valamivel ki kell tölteni az idõt, senkivel nem szabad összeveszni, barátkozni kell a Nyugattal, még mielõtt elterjednének a hazai fasizálódás valóságos méreteirõl beszámoló hírek. Nem szabad elriasztani egyetlen fókuszcsoportot se. Ennél dögunalmasabb föladatot még nem mért senkire a Magyarok Istene. A szociálliberális ellenfél a földön hever – mit hever? Fetreng. Nemcsak a parlamenti ellenzék, a gagyitévé és a közvélemény kezeli utálattal elegy megvetéssel, hanem úgyszólván mindenki. A több-kevesebb joggal kormánybarátnak (bár nem kritikátlannak) híresztelt Népszabadság egyik szerzõje így jellemzi a kormány politikáját: „Szánalmas. Aljas. Unintelligens. Hazug.” Új miniszter kinevezését avval kommentálja a jobboldali fõnyilatkozó, hogy az illetõ tudhat valamit (értsd: büntetõjogilag értékelhetõt) a miniszterelnökrõl. Aki az Országházban csak az ellenzék hátát láthatja. 1914 (az igazi sajtószabadság megszûnése) óta ilyen megaláztatások kormányon lévõket nem értek. jó ha figyelünk

A nyugdíjas esetében a trombózis, Orbán esetében az elbutulás és a hatalom Számomra se kérdéses, hogy a pillanatnyilag hivatalban lévõ kormány politikája téves. Nagyjából úgy, ahogy van. Ez a politika egyébként plágium. A bukott Schröder (németországi) kancellár Hartz IV és Agenda 2010 elnevezésû programjainak hozzávetõleges fordítása. Schröder is belebukott, Gyurcsány is. Németországban új baloldalt hozott létre a szociális válság, s evvel megkeverte a kártyákat, Magyarországon baloldal nem lévén, a nyilasok hõzöngenek és fenyegetõznek (nem csekély világnézeti hatással a szebb keblû ifjúságra), s a zûrzavar politikai haszonélvezõje az, aki épp arra jár és nem Gyurcsány, azaz esetünkben az unatkozásra ítélt Orbán Viktor. Lelkiállapota az esztékában az elkerülhetetlenre várakozó nyugdíjasé: ez a nyugdíjas esetében a trombózis, Orbán esetében az elbutulás és a hatalom. Nem csoda, hogy megérti a körzeti rendelõben üldögélõk lelkét, helyzetük analóg. A kormány – elsõsorban azért, mert szerinte be kell lépni az euróövezetbe (nem kell), ezért teljesíteni kell az ún. konvergencia kritériumokat (nem kell), ezért a képtelenségig csökkenteni kell az államháztartási és a folyómérleg-hiányt (nem kell) – takarékossági rendszabályai következtében szétver mindent, ami az emberek kényelmét és biztonságát szolgálja (vasút, posta, közoktatás), növeli a szegénységet és az egyenlõtlenséget. A jobboldalnak nemcsak igaza van mindebben, hanem ráadásul ezt majd’ mindenki tudja is Nem a szegények tiltakoznak – nekik ehhöz nincs erejük – , hanem a deklasszálódástól rettegõ középosztályi fiatalság tüntet elsõsorban, az egyetemi-fõiskolai diákság a legfogékonyabb a délibábos elméletekre (Bogár László még egészen szórakoztató a titokzatos „világerõrõl” szóló fejtegetéseivel, amely hatezer éve valamilyen rejtelmes okból mindent elkúr: de méltóztattak már olvasni Drábik Já-

nost?) meg a legótvarosabb fajgyûlöletre. A középosztályi fiatalságnak egyébiránt szociálisan igaza van: nem lesz állása, nem lesz pénze, mehet málhát hordani Máltára. Szerény nézetem szerint (ezt másutt részletesebben fejtem ki) a jobboldalnak a vizitdíj meg az egészségbiztosítási törvény kérdésében is igaza van. (Általában. Akkor is, ha némely érvek sántítanak.) A jobboldalnak nemcsak igaza van mindebben, hanem ráadásul ezt majd’ mindenki tudja is. Miért nem mond hát semmit Orbán Viktor? Itt van a pillanat, meghirdethetné azt a baloldali programot, amellyel ihlettelen ellenfelei – teljesen alaptalanul – vádolják, s amire (szerintem) múlhatatlanul szükség volna. A munkától független megélhetési alapjövedelmet („living wage”), a 35 órás munkahetet, a munkanélküli-segély folyósítási idõhatárának megtoldását másfél évvel, az alapvetõ közszükségleti cikkek, a könyvek, a hangversenyjegyek – és a minimálbér! – általános forgalmi adójának (áfa) eltörlését, a közszolgáltatások széles körének államosítását, az állami ellenõrzés visszaszerzését az energiaellátásban, a kilépést az esztelen és immorális háborúkat folytató NATO-ból. Hogy csak a legelemibb és legnélkülözhetetlenebb intézkedéseket említsem. De hát valamenyien tudjuk, hogy ilyesmirõl szó sem eshetik. Családiház-építési támogatások? Mindszentyrõl elnevezni a Teréz körutat? Elvégre a Fidesz-KDNP annak idején megszavazta a rémséges „európai alkotmányszerzõdést”, amelytõl a francia nép mentett meg bennünket – majdnem egyhangú szavazás volt, vita nélkül, büszkén magyar nemzeti parlamentünkben – , most pedig megszavazta a hasonló célzatú lisszaboni szerzõdést. Ezekrõl a szavazásokról és problémáikról a mainstream magyarországi sajtó gyakorlatilag nem beszélt, pedig ez sokkal jelentõsebb (károsabb), mint az egészségbiztosítási törvény, amelyet – a hatalmas ellenállás miatt – úgyse lehet érvényesíteni. Evvel az összes magyarországi parlamenti pártok elkötelezték magukat a neoliberálisneokonzervatív politika mellett, a FideszKDNP pedig még külön a haldokló amerikai republikánus kormányzat bárgyú orosz- és szerbellenes politikája és különféle dzsihádjai mellett. Lehet, hogy Orbán Viktor majd kitalál valamit. A vállakozók tb-járulékának csökkentése? Családiház-építési támogatások? Mindszentyrõl elnevezni a Teréz körutat? Ez az alternatíva, leszámítva, hogy a neonácik esetleg nem fognak annyira hangoskodni. Orbán Viktor elismerte, amit sejtettünk, hogy nem lesz itt semmi. Ugyanaz, még rosszabb stílusban. Forrás: Tamás Gáspár Miklós – Index

29

Miért? Van rá magyarázat A nemzeti és keresztény értékeket vallók szerte a kontinensen megvetéssel nézhetnek Magyarországra, a magyar parlamentben nincs szövetségesük. A Fidesz méltatlan szájhõs. December 13-án az EU kormányfõi aláírták az EU-nak a tagállamok rovására újabb jogokat adó Liszaboni Szerzõdést. December 17-én Gyurcsány tervei szerint a magyar parlament megszavazta az alkotmánymódosítással járó szerzõdést. A 2/3-os többséget a Fidesz biztosította. Szavaztak a képviselõk, úgy, hogy nem olvasták a képviselõk a mintegy 400 oldalas dokumentumot, mert még az nem volt a kezükben, hiszen nem volt le sem fordítva. Ország-világ elõtt nyilvánvalóvá tették, még egy olyan vitát sem akarnak, amely arról szólna, hogy errõl és errõl a szuverén jugunkról lemondtunk, de az ezért és ezért megéri. Nem, a Fidesz az MSZP-vel együtt kinyilvánította, hogy õk vakon és büszkén, vita nélkül, Európában elsõnek, elfogadják a nemzeti szuverenitást csökkentõ szerzõdést. Megalázták az országunkat nyilvánosan. Immár bátran hülyének nézhetnek bennünket. A Liszaboni Szerzõdés egyébként a bukott EU alkotmány visszacsempészése, amelyet egyébkén szintén sietve, de csak másodiknak sikerült Európában ratifikálnunk, akkor is a Fidesz hangtalan támogatásával. Van ennek az önfeladó politikának elõzménye az elmúlt 17 évben is, pl. Büszkén az elsõnek ismerte el az Antall kormány Ukrajnát és Szlovákiát is úgy, hogy semmiféle kérést nem fogalmaztunk meg az ott élõ magyarok jogainak a biztosítására. Orbán a szavazás elõtt a blamázst ellensúlyozandó pr. látogatást tette Böjte atyánál. És ez dec. 17-i szavazás idõben összecsúszott a Shengeni határnyitással, ami meg a határon túli magyarság szempontjából érdekünk. De ez a dec. 17-i szavazás nélkül is bekövetkezett volna. Az, Európai Unió története az bizonyítja, hogy a politikai cél egy európai szuperállam létrehozása, ahol az egyes államok, a nemzetek mind kisebb és kisebb szuverenitással rendelkeznek. Nem nehéz ebben párhuzamot találni a Szovjetunióval. Mindkét unióban alapelv volt a nemzet-és keresztényellenesség. A FUSZ (Független Újságírók Szövetsége) nyilatkozata azt sugallja, mintha a szuverenitásunkat, most a Liszaboni szerzõdéssel veszítettük volna el. Annyiban van igazsága a Fusznak, hogy ilyen brutális 30

szuverenitás csökkentés talán még nem volt az Unió történetében, de valójában egy folyamat újabb állomásáról van szó, pl. az uniós jogrend már 1977-tõl elsõbbséget élvez a tagállami jogrendekkel szemben, tehát már a belépésünkor lemondtunk a szuverenitásunkról. Az elkeserítõ az, hogy a magyar parlamentben értelmes vita sem akkor sem azóta nincs az uniós létünkrõl. Miért szavazta meg olvasatlanul a Liszaboni Szerzõdést a Fidesz a dec. 17-i karácsony elõtti sürgés-forgásban? Azért, hogy egy értelmes vita már a csírájában el legyen fojtva. Ha társadalmi vita elõzte vona meg a parlamenti szavazást, akkor az rámutathatott volna a jobboldali egypártredszer csõdjére ebbõl a szempontból is. Mert kellene legyen a Parlamentben egy nemzeti párt amelyik nemet mond az EU-ra. Vagy legalább egy olyan párt amely számba veszi a hátrányokat és az elõnyöket. De meg lehetett volna vitatni az MVSZ javaslatát, mely szerint a Fidesznek a 2/3-os döntéshez csak akkor kellett volna adni a szavazatát, ha az MSZP megszavazza a ‘kettõs állampolgársági’ törvényt. A Fidesznek érdekében állt ezt a vitát is megspórolni. Meg kellett hát spórolni a vitát, mert Orbán Viktor ugyan képes az igent és a nemet, a hideget és meleget fújó kettõs beszédre, a Parlamentben azonban a Fidesz jobboldali egypártrendszere nem tudja egyszerre megnyomni az igen és a nem gombot is. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a parlamenti vitában Német Zsolt jelezte, tudják a méltatlan körülményeket, de tudják Gyurcsány hátsó szándékát, hogy a Fideszre akar mutatni, hogy EU ellenes ezért ennek elkerülése céljából, a méltatlan körülmények ellenére megszavazzák a Liszaboni Szerzõdést. Tehát Gyurcsány így tudja rángatni a Fideszt. Röhej. Nézzük mi újat hozott az államok elsorvasztásának a folyamatában a Liszaboni Szerzõdés? 1. A kereszténységre még csak utalni sem lehetett, de az Unió értékeiként megfogalmazták az ismert kettõs mércére alkalmas fogalmak (szabadság, demokrácia, emberi méltóság, megkülönböztetés tilalma, pluralizmus stb.) mellett a másság tiszteletét és a nemek egyenlõségét. Ennek egyenes következményeként a Liszaboni Szerzõdés mellékleteként kötelezõként elfogadott un. Alapjogi Charta burkolt módon, tartalmazza a buzik házassághoz való jogát. A szerzõdés ezen túl lefekteti az európai integráció céljait is, amelyek a következõk:

béke, teljes foglalkoztatottság, fenntartható fejlõdés, kulturális sokszínûség, társadalmi kohézió és az állampolgárok védelme. Mi akik éltünk a Szovjetunióban még emlékszünk ezeknek a fogalmaknak a megfelelõire. 2. Brutális hatáskörnövelés a tagállamok rovására. Ezentúl – egyenlõre még körvonalazatlan formában, de – az Uniónak hatásköre lesz az egészségügy, az oktatás a kultúra terén is. 3. Lesz elnök, akit két és fél évre az eddigi Európai Unió Tanács (az állam és kormányfõk testülete) választ. Az új elnökségi struktúra a nagyobb fokú integráció (Európai Egyesült Államok) csíráját hordozza magában. Lesz „EU-külügyminiszter“, aki egyedül végzi majd azt, amit eddig ketten láttak el: a közös kül- és védelmi politikai fõképviselõ (Javier Solana), plusz a külkapcsolati biztos a Bizottságban (Benita Ferrero-Waldner). 4. Megszûnik a tagállami vétó eddig is korlátozott intézménye. Helyette lesz kettõs többség elve (melynek értelmében a Bizottságban a jóváhagyáshoz a tagállamok 55, s az általuk képviselt népesség 65 százaléka szükségeltetik) Az Európai Bizottságban (az EU kvázi kormányában) ezentúl rotációval csak az államok 2/3-a lesz jelen, miközben az államokról a legtöbb döntést ebben a testületben hozzák. – 50 témával bõvül azoknak a kérdéseknek a köre, amelyek már nem a tagországok hatásköre, a döntéseket többségi szavazással a Bizottságban hozzák. A tagállamok kizárólagos hatáskörében csak a nemzetbiztonsági és honvédelmi ügyek maradnak (ezekkel az ügyekkel ugye a NATO-hoz kötöttük magunkat). – Pl. ha egy tagországot terroristatámadás sújt, akkor a többi tagállamtól (testvéri) segítséget kap. Hiszen a terrorizmus ellenes harc természetesen közösségi szintre van emelve. 5. A demokratikus elvek jegyében:

– A tagországok parlamentjei is beleszólhatnak a döntéshozásba: a készülõ EU-elõírásokat megkapják véleményezésre, és ha a tagállami parlamentek egyharmada kifogást emel, akkor a tervezetet a Bizottságnak vissza kell vennie átdolgozásra (lásd. pl.kereszténység kérdése). – Az állampolgárok közvetlenül is befolyásolhatják majd az európai jogalkotási folyamatokat, amennyiben több tagállamjó ha figyelünk

Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Milyen alapon gondolja azt, hogy én, Ungváry Zsolt, budapesti lakos, másodrendû állampolgár vagyok? Tizennyolc éve fizetek adót, társadalombiztosítási- és nyugdíjjárulékot. Bûncselekményt soha nem követtem el. Katonaviselt vagyok. (1987-88-ban Lenti helyõrségben egy évet áldoztam az életembõl a hazának.) Tíz évig tanítottam középiskolában (a nemzet napszámosa); három gyermeket nevelek (õk fogják eltartani a leendõ nyugdíjasokat, s hat-tizenkét év múlva õk is választópolgárok lesznek; ha lesz még ilyesminek értelme akkoriban). 22 könyvem, 42 novellám, mintegy 600 cikkem jelent meg, 52 jegyzetemet felolvasták a Magyar Rádióban. Ükszülõkig felmenõen minden õsöm Magyarországon élt (90 %-uk a mai Magyarországon), s mivel mindnek magyar neve

van, vélhetõen több száz évre visszamenõleg is itt éltek és dolgoztak. Édesapámat politikai nézetei (néhány megírt és szûk körben terjesztett írása) miatt börtönbüntetésre ítélték 1964-ben. Nagyapámtól elvették a kis fûszerüzletét, amelyet évtizedek szorgalmas munkájával összehozott. Felmenõim harcoltak a két világháborúban, vélhetõleg ‘48-ban is, bár azt nem õrizte meg a családi emlékezet. Köztársasági elnök úr, egy demokráciában miként fordulhat elõ az, hogy Ön engem másodrendû állampolgárnak tartson? Õszi parlamenti beszédében ugyanis sajnálkozott a MIÉP 1998-as választási sikerén, ezzel én mint akkori MIÉP-szavazó az Ön szemében megvetett, értéktelen ember vagyok. (Pedig, ha jól tudom, alkotmányunk – amelyre Ön olyan szívesen hivatkozik – garantálja az egyenlõ választójogot. Vagyis az én szavaza-

tom pontosan annyit ér, mint az Öné.) Most pedig nem fogadta Vona Gábort, a Jobbik elnökét, aki engem mint potenciális Jobbik-szavazót a hazai politikai életben képvisel. Ön – demokratához méltatlan módon – az én nézeteimet (és sok ezer társamét) képviselõ politikust hátrányosan megkülönbözteti. Elnök Úr, ezek után Ön soha-soha ne merjen a diszkrimináció ellen vagy az egyenlõ elbírálás mellett felszólalni. Ha pedig ezen viselkedését nem elvi meggyõzõdése, hanem valamiféle megfelelni vágyás vagy félelem motiválja, akkor kénytelen lennék egyetérteni – bár sosem hittem volna, hogy ilyesmi elõfordulhat – Gerõ Andrással, aki Önt beszari alaknak nevezte. Állampolgári tisztelettel: Ungváry Zsolt

2007 AZ ELVESZTETT ILLÚZIÓK ÉVE A Szabad Magyarországért Mozgalom a 2007-es esztendõt az illúziók elvesztése évének tartja. Ma már a vak is látja, mi folyik ebben az országban. Intézményesített népirtás folyik az egészségügy „reformja“ címén, míg az oktatás „reformja“ alatt a jövõ értelmiségének a kontraszelektált elhülyítése történik, amikor a kispénzû emberek tehetséges gyermekeinek esélye sem lesz a továbbtanulásra. Az is világossá vált, hogy a balliberális kormány a neoliberális, kozmopolita, nemzetidegen SZDSZ irányítása alatt számolja fel a társadalom kohéziós alapjait, vonja el a nép több évszázados küzdelemmel megszerzett jogait. Magyarországon alkotmányos diktatúra van, amely a hazai rendszerváltás antidemokratikus voltára mutat rá. A magyar társadalomnak nincs alkotmányos lehetõsége egy ámokfutó diktátort megfékezni, felállítani a miniszterelnöki székbõl. A magyar képviseleti demokrácia alapjaiban kérdõjelezõdött meg, romokban hever. A parlamenti képviselõk többsége hiteltelenné vált, megvehetõvé, vagy zsarolhatóvá lett. Az a 204 országgyûlési „tag“, aki megszavazta a társadalombiztosítás „reformját“, az elárulta választóit, így méltatlan arra, hogy továbbra is képviselõk legyenek. A magyar társadalom azon része, amely felelõsséget érez a haza sorsa iránt, már korábban felismerte ezeket a folyamatokat és szervezõdni kezdett, de az értelmiség csak az elmúlt év õszén kezdett elindulni afelé, hogy koordináló erõvé váljon. Sajnos meg kell állapítani, hogy a társadalom önvédelmi törekvései alig vagy csak felszínesen kapnak politikai támogatást a polgári ellenzék részérõl, mivel engedve a médiaterrornak az annak megfelelni vágyás lényegében cselekvõképtelenné tette a Fideszt. A magyar társadalom lényegében magára maradt a jövõért, a fennmaradásért folytatott küzdelemben. A magyar parlament – a kormány és ellenzéke – globalizációs pénztõke, a multinacionális vállalatok befolyása alatt van. A nemzeti ellenállás elkerülhetetlenné vált az ország fennmaradása érdekében, amely jelen szakaszában három szóval írható le: Információ, reakció, obstrukció. Információszerzés és tájékoztatás a nemzetidegen kormány szándékai és tettei következményeirõl. Reakció a várható nemzetrontó intézkedésekre, az érintett társadalmi szervezetek és szakmák részérõl. Obstrukció a parlamentben, népi ellenállás az intézkedésekkel szemben beadványokkal, jogi lépésekkel, internetes eszközökkel, továbbá társadalmi elégedetlenség hangoztatása minden lehetséges helyen és formában. A nemzeti erõk politikailag aktív részének felül kell bírálnia elõítéleteit, és szövetkeznie kell az ország megmentéséért tenni akaró erõkkel, elutasítva a jobb és bal mesterséges szembeállítását. Szervezetünk a Nemzeti Kerekasztal (NEKA) egyik alapítójaként bízik abban, hogy a különbözõ értékrendet képviselõ pártok, mint a Magyarországi Zöld Párt, amely a zöld eszmeiségû politika letéteményese, vagy mint a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP), amely a baloldali értékek képviselõje, illetve a Magyarországért Párt, amely a nemzeti hagyományainkra, értékeinkre alapozza hazánk felemelkedését képes lesz irányt és utat mutatni a magyar választóknak. Takács András elnök

ból összegyûjtött egymillió aláírással támogatott javaslattal kezdeményezni lehet majd, hogy a Bizottság vegyen fel valamilyen kérdést a napirendjére. Mit kellett volna tenni a magyar parlamentnek? Legalább meg kellett volna vitatnia, hogy tudjuk hanyadán állunk.(Két ország, Nagy-Britannia és Lengyelország kialkudta magának, hogy rá nem fog vonatkozni az Alapjogi Charta minden eleme.) Mit kellene tenni? Mit volt a delpfoi jósda falára írva? Ismerd meg magad és megismered a jövõdet! Vagy egy kínai közmondás másként: A célhoz onnan kell elindulni ahonnan vagyunk. De jó ha figyelünk

hol vagyunk? A média-tudatipar eleve a tudatlanság pártján áll. A jobboldali egypártrendszer csapdájában gõgösködõ un. nemzeti Fidesznek pedig belelavírozta magát abba a helyzetbe, hogy neki is a tudatlanság az érdeke. Mégis, nincs más választásunk mint folyamatosan tisztában lenni Magyarország helyzetével és készülni arra, hogy az Európai Unió is elmúlik egyszer és nekünk még akkor is kell léteznünk. Az Unió majdani szétesékor pedig nem a csonka Magyarországgal kell folytatódjon a kárpát-medncei magyar történelem. Mit kellett volna tenni a magyar parlamentnek?

Legalább meg kellett volna vitatnia, hogy tudjuk hanyadán állunk. Két ország, Nagy-Britannia és Lengyelország kialkudta magának, hogy rá nem fog vonatkozni az Alapjogi Charta minden eleme. Nekünk is lehetet volna fenntartásokat tennünk a szerzõdéshez. Az ÚDK folyamatosan fog foglalkozni az EU-val (ha nem kapcsolják le a honlapunkat). dr. Bégány Attila

Európát a nemzetek és a kereszténység tette azzá, ami. Most a keresztény nemzetek Európájának a lebontása zajlik. Forrás: ÚDK

31

Ne érdekeljen, ki van a háttérben. Van a trón mögött valami, ami a királynál is nagyobb. Nem, azok irányítják a világot, akirõl azt gondoljuk. Andrew Jackson óta a központi pénzügyi hatalmasságok kezében van a kormányzat. 1775: megkezdõdik az amerikai forradalom, a kolóniák elszakadási törekvése egy elnyomó monarchiától. A forradalom egyik legfontosabb oka, hogy III. György király nem engedélyezte a saját, kamatoktól mentes független fizetõeszközt, melyet a kolóniák maguk hoztak létre. Helyette arra kényszerítette õket, hogy az angol központi banktól vásároljanak pénzt, melyet kamatok terheltek. Ezzel máris eladósította volna a gyarmatokat. Ahogy Benjamin Franklin írta: III. György elutasítva a kolóniák azon törekvését, hogy tisztességes, pénzmanipulátoroktól mentes pénzügyi rendszerben élhessenek, a forradalom elsõ számú oka volt. 1783-ban Amerika megnyerte a függetlenségi háborút. De harca a központi bank rendszerével és a mögötte álló korrupt emberekkel csak most kezdõdött. Tehát mi is az a központi bank (jegybank)? Egy nemzet fizetõeszközét kibocsájtó intézmény. Kétféle hatalom van a kezében: A kamatláb kontrollálása, valamint a forgalomban lévõ pénz mennyiségének, vagyis ezzel az infláció szabályozása. De nem ám ellátja pénzzel a nemzetgazdaságot, hanem a pénzt kölcsön adja a kormánynak. Kamatokkal. Majd a forgalomban lévõ pénz mennyiségének csökkentésével vagy növelésével beállítja annak értékét is. Fontos megértenünk, hogy hosszú távon ez a rendszer csak egyetlen dolgot produkál: adósságot. Könnyen megérthetõ, hogy miért. Minden kibocsájtott pénzt kamat terhel. De ha egy központi bank adja ki a pénzt és ezen kamat van, akkor honnan jön a kamatot fedezõ pénz? Persze, hogy megint a központi banktól. Vagyis a központi (jegy)banknak folyamatosan növelnie kell a pénzkibocsájtást. Ezzel fedezi a kibocsájtott pénzen lévõ adósságot. Így még több adósságot gerjeszt. Ez pedig szolgaságba dönti a kormányt és ezáltal a lakosságot, amelybõl lehetetlen kievickélni. Az ország alapítói ezt nagyon is jól tudták. Úgy gondolom, hogy a bankok veszélyesebbek a hadseregnél.áéõpüö Ha az amerikaiak megengedik azt, hogy egy bank adja ki a pénzüket, akkor a bankok és a köréjük növekedõ vállalatok addig nyúzzák õket, amíg gyermekeik hontalanul ébrednek fel azon a földön, amit apáik foglaltak el számukra. Ha a bankárok rabszolgái akarunk maradni és fizetni ezért a szolgaságért, hagyni kell õket pénzt kiadni és kontrollálni a nemzet hiteleit. 32

A 20. század elejére az USA már létrehozott és feladott néhány központi bank rendszert, melyet gátlástalan banki érdekeltségek találtak ki. A banki világ vezetõi a Rockefellerek, a Morgans család, a Warburgok és a Rothchildek voltak. És az 1900-as évek elején újra megpróbálták. De tudták, hogy a kormány és a közvélemény tisztában van a dolgokkal, ezért egy incidenst kellett kitalálniuk ahhoz, hogy befolyásolják õket. Tehát J.P. Morgan, a kor egyik legnagyobb pénzügyi manipulátora híresztelni kezdte, hogy New York legnagyobb bankja a csõd szélén áll. Tudta, hogy ez tömeghisztériához vezet, mely más bankokat is érinteni fog. Bejött neki. Az emberek azonnal tömegével vették ki pénzüket, erre a bank úgy reagált, hogy visszahívta a kintlévõségeit, kölcsöneit. A hitelfelvevõk eladták házaikat, ennek következtében tönkrementek. Néhány évvel késõbb összerakva az eseményeket, Fredrick Allen a Life magazinban ezt írta: A Morgan család érdeke gyõzött és vezette a pánikot ahogy az események haladtak elõre. Nelson Aldrich szenátor vezetésével kongresszusi vizsgálat kezdõdött. Õ közel állt a banki érdekeltségekhez, késõbb házasság útján a Rockefeller család tagjává vált. Az általa vezetett bizottság egy központi (jegy)bank létrehozását javasolta, így nem történhet meg újra az 1907-eshez hasonló pánik. Ez volt a szikra, melyre szükségük volt a nemzetközi bankoknak." 1910-ben a Jekyll szigeteken, mely a J.P. Morgan birtokában volt, megalkották a „központi bank törvény“-t. Bankárok írták tehát, nem törvényalkotók. Egy titkos találkozón, a résztvevõk neveinek titkolásával. Ezt követõen átadták Aldrich szenátornak a mûvet, hogy nyomja át a kongresszuson. 1913-ban, a bankárok komoly szponzorálásáét követõen Wodrow Willson, az elnökválasztási kampánya során a bankárokat már biztosította a törvény aláírásáról. Két nappal Karácsony elõtt, amikor a legtöbb képviselõ a családjával töltötte már az ünnepeket, törvénybe iktatták. Egy évvel késõbb Woodrow Wilson megbánóan ezt írta: „Nemzetünk a hitelek rendszerének irányítása alá került, mely magánkézben összpontosul. A nemzet növekedése és minden tevékenységünk néhány ember kezébe került, akik saját érdekükbõl kifolyólag ellenõrzik és rombolják a gazdasági szabadságot. Az egyik legkiszolgáltatottabb, legteljesebben irányított és dominált lettünk a világon, olyan amely többé nem a szabad véleményen, többségi választói akaraton alapul, hanem domináns emberek egy kis csoportjának kezében van. Louis McFadden kongresszusi képviselõ szintén kimondta az igazságot: „A világ bankrendszer létrehozása tör-

tént itt. Egy nemzetközi bankárok által kontrollált szuperállamé összejátszva a világuralomért, a FED leigázta a kormányt. Az emberek azt mondják, hogy a FED a gazdasági stabilizációt szolgálja, az infláció és a gazdasági krízisek ideje már a múlté.“ Ahogy a történelem bizonyítja, ez messze nem igaz. Az igazság az, hogy a nemzetközi bankoknak most már kezükben a gépezet személyes ambícióik megvalósítására. „É, él, életre kelt!!!“ (Frankenstein) 1914 és 1919 között a FED csaknem 100 százalékkal növelte a forgalomban lévõ pénz mennyiségét. 1920-ban pedig megkezdte a pénz visszahívását. Így visszahívták a kölcsönöket is, és mint 1907-ben újra bankok csõdöltek be. 5400 konkurens bank ment tönkre, tovább összpontosítva a hatalmat a FED monopol urai kezében. A bûntény miatt Lindberg képviselõ 1921-ben ezt mondta: „A központi bank törvény miatt a pánikot tudományosan hozták létre. Ez volt az elsõ ilyen pánik és matematikai pontossággal mûködött.“ Az 1920-as pánik azonban csak az elõjáték volt. 1920 és 1929 között a FED újabb 62 százalékkal növelte a pénzkibocsájtást, így ösztönözve a hitelek felvételét. A tõzsdén pedig létrejött egy új fajta kölcsön a „határ-kölcsön“. Lényege, hogy 10 százalék befizetéssel meg lehetett venni a részvényt, tehát 100 dollár letéttel ezer dolláros részvényt lehetett vásárolni, a maradék 90 százalékot a bróker (illetve a bank) adta. A 20-as években ez nagyon népszerû volt, úgy tûnt, hogy mindenki csak nyer a tõzsdén. A kölcsönnel annyi volt csak a baj, hogy bármikor visszahívható volt és 24 órán belül ki kellett fizetni. Az 1929-es évet megelõzõ hónapokban Rockefeller, Barock és más bennfentesek szép csendben kivonultak a tõzsdérõl és 1929 október 24-én a kölcsönöket tömegével kezdték visszahívni. Ez komoly eladási hullámot eredményezett, több, mint 16 ezer bank ment csõdbe, a konkurencia centekért vásárolt fel más bankokat és vállalatokat. Ez volt az amerikai történelem legnagyobb rablása. De ezzel nem volt vége, a FED a legnagyobb gazdasági válságba taszította az országot. McFadden képviselõ, a banki kartellek egyik ellenzõje vizsgálatokat kezdeményezett. Szerinte a válság: „Körültekintõen megtervezett esemény volt. Nemzetközi bankárok a kétségbeesés légkörét igyekeztek megteremteni, így uralkodni tudtak rajtunk.“ Nem meglepõ, hogy két sikertelen merényletet követõen egy banki összejövetelen McFadden-t megmérgezték. Ezután a FED vezetõi úgy döntöttek, hogy az arany standard rendszerét is megszûntetik. Ehhez ki kellett vonniuk a forgalomban lévõ aranyat. A világválság leküzdésének egyik léjó ha figyelünk

péseként jött tehát az 1933-as elnöki rendelet. Minden amerikai polgárnak 10 éves börtön terhe mellett be kellett szolgáltatnia aranyait, kifosztva a megmaradt vagyonukból az embereket. Ha megnézünk egy egydolláros bankjegyet 1933 elõttrõl, rá van írva, hogy beváltható aranyra. A mai bankjegyre viszont az van írva, hogy jogi tender, vagyis nincs mögötte semmi, egy értéktelen papír. Az egyetlen dolog ami a pénznek értéket ad az az, hogy mennyi van belõle forgalomban. Tehát a mennyiség szabályozása feletti kontroll egyben az érték feletti kontrollt is jelenti. Vagyis hatalmat ad az egész nemzetgazdaságok térdre kényszerítésére. „Add nekem egy ország pénzforgalma feletti uralmat és nem érdekel, hogy ki hozza a törvényeket.“ – Rothchild Fontos megértenünk valamit. A FED egy magánvállalat. Anynira Federal (Szövetségi), mint a Federal Expressz. Saját döntéseket hoz és a kormánynak nincs beleszólása. Egy magánbank, amely a pénzt kamatostól adja a kormánynak. Egy olyan rendszer ez, amitõl éppen meg akart szabadulni az ország a függetlenségi háború során. Visszatérve 1913-hoz, a FED törvény nem az egyetlen alkotmányellenes törvény volt, hanem a Szövetségi Jövedelemadó törvény is az. Érdekes, hogy az amerikaiakat annyira nem érdekli a jövedelemadó törvény, hogy ezzel érthetõvé válik, hogy mennyire buták is az emberek. A jövedelemadó ugyanis teljesen alkotmányellenes, mivelhogy ez egy közvetlen, de nem kiszabott adó. Az alkotmány alapján a közvetlen adóknak kiszabottnak kell lenniük. Másodjára sosem jött össze elegendõ számú állam, amely ratifikálta volna a törvény mellékleteit ahhoz, hogy életbe léphessen. Ezt manapság bírósági tárgyalásokon is megemlítik. Egy átlag munkás bérének 25 százalékát viszi el ez az adó. Vagyis egy adott évben 4 hónapot csak azért dolgozunk, hogy ezt az adót fizessük. És mire megy ez a pénz? Arra, hogy a kizsákmányoló Jegybank kamatait kifizessük. Egy rendszerre, melynek nem is kellene léteznie. Négy hónapnyi munkád értéke lényegében nemzetközi bankárok zsebébe vándorol. És negyedjére: egyáltalán nincs törvény arra, hogy az államnak jövedelemadót kell fizetned. „...úgy gondoltam, hogy persze hogy van ilyen törvény. Muszáj lennie. De nem találtam ilyent, ami alapján felelõsségre lehet vonni valakit, aki nem fizet adót“ - Joe Turner, egy volt adóügynök. „...2000 óta keresem, de nem találom a törvényt. Kérdeztük a kongresszust, az adóhivatalt, de nincs válasz, mert Amerika rájönne, hogy ez átverés.“ - Sherry Jackson „Mióta eljöttem tõlük, nem adtam be adóbevallást.“ – Turner „1999 óta nem adózom.“ – Jackson A jövedelemadó az ország rabszolgaságba taszítása. A gazdaság kontrollálása azonban a jó ha figyelünk

rubik kockának csak az egyik oldala. A másik lehetõség a profit és a kontroll megszerzésére a háború. A jegybank 1913-as létrehozását számos háború követte. A három legnagyobb az elsõ és a második világháború és Vietnám. I. VILÁGHÁBORÚ 1914-ben tört ki az elsõ világháború az angolok és németek mint fõ ellenfelek között. Amerikának semmi köze sem volt hozzá. Wodrow Wilson semlegességet hirdetett. De a felszín alatt már keresték a belépés lehetõségét. Jennings akkori külügyminiszter szerint: „A bankok nagy érdekeltséget mutattak a belépésre, mivel ez hatalmas lehetõség volt számukra a profit megszerzésére. Látnunk kell, hogy a nemzetközi bankok számára a háború hatalmas nyereség. Arra készteti az országot, hogy még több pénzt kölcsönözzön a jegybanktól, persze kamatokkal terhelve.“ Wilson elnök tanácsadója Edward House ezredes volt, aki közeli viszonyban állt a nemzetközi bankárokkal. Közte és Anglia külügyminisztere között lezajlott egy beszélgetés arról, hogy miként lehetne Amerikát is bevonni a háborúba. Grey megkérdezte: „...mi történne, ha a németek elsüllyesztenének egy óceánjárót amerikaiakkal a fedélzeten?“ House szerint „ez akkora felháborodást szülne, amely az Egyesült Államok hadba lépését eredményezné.“ Tehát 1915-ben a Lousitania nevû hajót gyorsan német vizekre küldték és persze ahogy várni lehetett, a német tengeralattjárók meg is torpedózták, felrobbantva a hajóban tárolt robbanóanyagot és megölve 1200 embert. Hogy jobban látni lehessen ezt a színjátékot, nézzük meg azt a német nagykövetség által feladott hirdetést a New York Times-ban, amelyben felhívják az amerikaiak figyelmét, hogy csak saját felelõsségükre szálljanak fel a Lousitania fedélzetére, mivel az háborús övezetbe tart és mint ilyen, megsemmisítésre kerülhet. A Lousitania elsüllyesztése Amerikában dühöt váltott ki és röviddel ezután Amerika is belépett a háborúba. 323 ezer amerikai halottat hozott a háború. J.D. Rockefeller 200 millióval lett gazdagabb. Amerikának a háború 30 milliárd dollárba került, melyet persze a jegybanktól vettek kölcsön kamatostól, tovább gazdagítva a nemzetközi bankárokat. II. VILÁGHÁBORÚ 1941 december 7-én a japánok megtámadták Pearl Harbort és ezzel Amerika belépett a második világháborúba. Roosevelt elnök a napot úgy nevezte, hogy az örökre szégyenteljes marad. Az, de nem a japánok meglepetésszerû támadása miatt. 60 évvel az események után egyértelmû, hogy nem csak hetekkel korábban tudtak a támadásról az amerikaiak, hanem a támadást kiprovokálták. Roosevelt családja a

18. századtól bankárcsalád, Frederick nagybátyja a jegybanki tanácsban ült, szimpatizálva a nemzetközi bankárokkal. Érdekük volt, hogy Amerika belépjen a háborúba. Ahogy láthattuk semmi sem hoz nagyobb profitot a nemzetközi bankárok számára a háborúnál. Harry Stimpson, az elnök háborús ügyekkel megbízott minisztere lejegyezte egy 1941. november 25-én elhangzott beszélgetését az elnökkel: „A kérdés az volt, hogyan kényszerítsük õket az elsõ lövésre. Fontos volt, hogy a japánok lépjenek elsõként, így nem lesz kérdéses, hogy kik is az agresszorok.“ A Pearl Harbor-i támadás elõtt Roosevelt mindent megtett azért, hogy kiprovokálja a támadást. Beszüntette az üzemanyag szállításokat Japánnak, befagyasztotta az amerikai japán érdekeltségeket, támogatta Kínát és segélyezte az angolokat, melyek a nemzetközi hadi törvények teljes megszegése. December 4-én, négy nappal a támadás elõtt az ausztrál felderítés már közölte az amerikaiakkal, hogy egy japán különítmény halad Pearl Harbor felé. Rooseveltet ez nem érdekelte. 2400 katona halt meg Pearl Harborban. Elõtte az amerikaiak 83 százaléka volt háborúellenes, a támadást követõen egymillióan jelentkeztek önkéntesnek a háborúba. Fontos tudnunk, hogy a náci Németországot két oldalról támogatták. Egyik az I.G. Farben, mely Németország robbanóanyagainak 83 százalékát állította elõ, illetve a ciklon B gázt, mellyel milliókat öltek meg. Ennek a vállalatnak egyik elhallgatott partnere a Rockefeller tulajdonában lévõ olajvállalat volt. A német légierõ gépei nem is voltak képesek repülni anélkül az adalékanyag nélkül, melyet Rockefeller szabadalmaztatott. A londoni bombázás nem jöhetett volna létre anélkül a 20 millió dolláros üzemanyag-szállítás nélkül, melyet a Rockefellerek olajvállalata bonyolított le a németek számára. Ez csak egy példa arra, hogy miként segítette az amerikai tõke mindkét háborúzó felet. A másik vállalat a New York-i Union Bank, mely nem csak Hitler hatalomba kerülését finanszírozta, de a nácik pénzmosó bankjaként is funkcionált, több millió dollár náci pénzt tartva fiókjaiban. Az ellenséggel folytatott kereskedelmet megtiltó törvény alapján késõbb a bankot fel is számolták. Mit gondolnak, ki volt a bank elnökhelyettese? Prescott Bush, a mostani elnök nagyapja, a korábbi elnökünk apja. Ne felejtsük ezt el, amikor a Bush család hovatartozásáról beszélünk. VIETNÁM Az USA hivatalosan 1964-ben deklarált háborút Vietnám ellen, két amerikai romboló megtámadását követõen az észak-vietnámi partoknál. Ez volt a Tonkin öbölbeli incidens. Ezt követõen jött a csapatmozgósítás és 33

a háború. Egy probléma van csupán. Az amerikai rombolóhajók elleni vietnámi támadás sosem történt meg. Egy elõre megrendezett esemény volt a háborúba való belépés érdekében. McNamara külügyminiszter késõbb azt mondta, hogy „a Tonkin öbölbeli incidens ‘tévedés’ volt.“ Számos tiszt és bennfentes mondta el azóta, hogy színjáték volt csupán. Egy teljes hazugság. Persze a belépést követõen jött a biznisz. 1966 októberében Johnson elnök eltörli a szovjetekkel kereskedelmi korlátot tudva, hogy a szovjetek az észak vietnámi utánpótlások 60 százalékát adják. Rockefeller pedig a Szovjetunióban segítette azon szovjet gyárakat, melyek a vietnámi háborúba gyártották az utánpótlást. A konfliktus kétoldali finanszírozása azonban csak az egyik dolog. 1985-ben feloldották a vietnámi „hadviselési szabályok“ titkosságát. Ezek szabályozták, hogy mit tehettek és mit nem az amerikai katonai erõk a háborúban. Benne olyan õrültségekkel, hogy vietnámi légvédelmi állások addig nem bombázhatók, amíg nem tudni biztosan, hogy teljesen mûködõképesek. Nem üldözhetõ az ellenség Laosz vagy Kambodzsa vietnámi határain belülre. És a legérdekesebb: stratégiai célok addig nem támadhatók, amíg azt nem hagyja jóvá magas rangú katonai vezetõ. Ennek köszönhetõen a vietnámiak óriási veszteségeket okoztak az amerikai haderõnek. Ezért tartott olyan sokáig a háború. A vietnámi háborút sosem volt szabad megnyerni. Csak fenntartani. 58 ezer amerikai és 3 millió vietnámi halott. De hol is tartunk most? 9/11 volt a kezdete annak a mocskos tervnek, mely a törekvõ elit érdekeit szolgálja, hasonlóan a Lousitania, Perl Harbor és a Tonken öböl incidensekhez. Sõt az az igazság, hogy ha nem lenne megrendezett, éppen akkor lenne kivételes eset, amely nem illeszkedik a korábbi színjátékok sorába. Azt a célt szolgálta, hogy jogtalan háborút kezdhessünk Afganisztán és Irak ellen. De 9/11 még egy másik háborút is elhozott: A háborút Te ellened. A Patriot törvényt, a Nemzetvédelmi törvényt, a katonai bíróságok törvényét és más törvényeket, melyekkel lerombolják a polgári szabadságjogokat és azon képességeinket, melyek segítségével szembe tudnánk szállni azzal ami ránk vár. Jelenleg az agymosott emberek nem igazán tudják, hogy USA-ban házainkat elõzetes figyelmeztetés nélkül kutathatják át úgy, hogy otthon sem kell lennünk. Letartóztathatnak bármi nemû vádemelés nélkül, ügyvédet sem fogadhatunk fel, sõt meg is kínozhatnak. Mindehhez elegendõ, hogy feltételezzék rólunk, hogy terroristák vagyunk. Ha érzékeltetni akarjuk mi folyik az országban, lássuk, miként ismétli meg magát a történelem. 1933 februárjában Hitler megrendezett egy támadást és leégette a német 34

parlamentet, a Reichstag-ot és ezt a kommunista terroristákra fogta. Hamarosan elfogadták a „felhatalmazási törvény“-t, ami teljesen eltörölte a német alkotmányban leírt szabadságjogokat. Hitler megelõzõ háborúkba kezdett a német polgárok védelmében, a nemzet biztonságának fenntartásáért. „Létezik a gonosz, mely ezen nagyszerû nemzet férfijait, asszonyait, gyerekeit fenyegeti. Lépéseket kell tennünk biztonságunk érdekében.“ - George Bush...helyett Adolf Hitler. A Gestapo létrehozásakor mondott beszéde: „A kommunizmus és támogató szervezeteik nem feddhetik el a lényeget...“ „Ellenségeink a terrorista hálózatok és a mögöttük álló kormányok.“ - George Bush Ideje felébrednünk. A hatalom birtokosai mindent megtesznek, hogy félrevezessenek minket. A valóság percepciója, különösen a politikai arénában nem az embereké, hanem rájuk erõszakolt anélkül, hogy tudnának róla. Például az emberek azt hiszik, hogy az iraki helyzet rossz, mivel a vallási erõszak nem akar véget érni. De az emberek nem veszik észre, hogy Irak destabilizálása éppen a kormány mögött álló emberek érdeke. „Ezt a háborút fenn kell tartani! Így a régiót meg lehet osztani, az olajat megtartani, a katonai megrendelések folyamatosak és állandó katonai bázisokat lehet létrehozni, ezzel újabb olajországok elleni háborút kezdeményezni, például Irán vagy Szíria ellen.“ Annak bizonyítékaként, hogy a destabilizáció teljes mértékben szándékos, íme egy példa: 2005-ben két brit S.A.S. katonát tartóztatott le az iraki rendõrség, miután araboknak álcázva magukat civilekre lövöldöztek. Miután a baszrai börtönbe zárták õket, a britek kérték a kiadatást, amit megtagadott az iraki kormány. Ezután a brit tankok behatoltak a börtönbe és erõvel szabadították ki a katonákat. „Ha le akarsz rombolni egy területet, hogyan teszed? Lebombázod, ami nem túl hatékony, vagy pedig megpróbálod elérni, hogy egymást öljék az emberek, tönkretéve saját lakóhelyeiket, farmjaikat. Pontosan ezt tették. Meg kell õket osztani, ügynökökkel segíteni mindkét oldalt és majd õk legyilkolják egymást.“ Vannak, akik ezt már megértették, látják, hogy azok, akik birodalmakat építettek a múltban, ezt úgy csinálták, hogy manipulálták azokat, akiket meg akartak hódítani. És vajon miért zúdul ránk a média, miközben Amerikában az oktatási rendszer tovább butítja a tanulókat, miután az amerikai kormány átvette a közoktatást és támogatja az iskolákat? Amiért a kormány fizet, azt meg is kapja. Amikor megnézzük a kormány által finanszírozott oktatási rendszereket, látjuk, hogy milyen tanulók lépnek ki az intézmények kapuin és rájövünk, hogy nem ezt akarhatta a kormány. Tehát meg kellene változtatnia. De nem teszi. Mert a kormány éppen azt kapja, amit megrendelt. Nem akarják,

hogy gyermekeink mûveltek legyenek. Nem akarják, hogy sokat gondolkodjunk. Ezért válik társadalmunk és a világ annyira szórakoztatás, a médiák, a televízió, a vidámparkok, drogok, alkohol és minden olyan dolog rabjává, amely az emberi agyat szórakoztatja. Így nem okozunk problémát a fontos embereknek a gondolkodásunkkal. Fel kellene kelnünk és észrevennünk, hogy mások irányítják az életünket és nem is tudunk róla. „Nagy bajban vagyunk! Mert önök és 62 millió amerikai most engem néz. Mert kevesebb, mint 3 százalékuk olvas könyveket, kevesebb, mint 15 százalék olvas újságot. Mert az igazság számunkra az, amit ezen a “csövön" láthatnak. Már egy egész generáció nem ismer mást, csak ami ezen a „csövön“ kijön. Ez a „csõ“ a végsõ megváltás. Ez a „csõ“ csinál vagy töröl el elnököket, pápákat, kormányfõket, ez a „csõ“ a legnagyobb hatalom az istentelen világban. És mi van akkor, ha rossz kezekbe kerül? Akkor egy vállalat kontrollálja majd a legnagyobb propaganda gépezetet és ki fogja tudni, milyen szar hagyja el ezt a „csövet“. Tehát hallgassanak rám. A televízió nem az igazság. A televízió egy vidámpark, egy cirkusz, karnevál, utazó akrobaták, mesélõk, táncosok, énekesek, show sztárok, elõadók, focisták. Ez az unalomûzõ ipar. De önök ott ülnek nap nap után, éjszakánként, életkortól, bõrszíntõl függetlenül azt gondolva, hogy az a valóságos, amit ott látnak és a saját életük a valótlan. Csinálja azt, amit a „csõ“ mutat. öltözzön úgy, mint a „csõben“, egye azt, amit a csõben, nevelje a gyereket úgy, ahogy a „csõben“, gondolkodjon mint a „csõben“. Ez tömegõrület! Maguk mániákusok. Az Istenért, maguk a valóság, mi pedig az illúzió!!!" A háttérben állók nagyon nem szeretnék, ha létrejönne egy józan, jól informált közönség, mely képes a kritikai gondolkodásra. Ezért hozták létre a hazug Zeitgeis-t (korszellem). A vallást, a tömegtájékoztatást, ezt az oktatást. Egy elzárt naiv kis buborékban akarnak tartani és piszok jól csinálják. 2005-ben az USA, Kanada és Mexikó között létrejött egy megállapodás. Ezt nem jelentették be, a kongresszus sem tárgyalta. A megállapodás célja három ország összeolvasztása a határok eltörlésével egyetlen entitássá. Ez lenne az Észak-Amerikai Unió. De vajon nem miért hallottunk errõl eddig? Csak egyetlen riporter vette a bátorságot ahhoz, hogy beszámoljon errõl. „...A Bush kormányzat nyitott határokkal kapcsolatos döntése és országunk bevándorlási politikájának semmibe vétele most került napvilágra. Bush elnök aláírt egy formális megállapodást, mely véget vet az Egyesült Államoknak. És erre sem a kongresszustól, sem a polgároktól nem kapott felhatalmazást.“ „Még csak nem is hallottunk róla. Már megint megcsinálták. Néhányan a felsõbb körökbõl, az emberek meg nem is tudnak róla semmit.“ – CNN jó ha figyelünk

Ez nem valami kereskedelmi megállapodás. Ez a három ország szuverenitásának teljes feladása, mely egy új fizetési eszközt is létrehoz, az Amerót. „...azt hiszem a dollárra összpontosítók most az Amerót is követni fogják, egy olyan dolog, amirõl senki sem beszél de bizonyára óriási hatással lesz az amerikaiak, kanadaiak és mexikóiak életére. Az Ameró az újonnan javasolt észak amerikai közösség új pénze, az Európai Unióhoz hasonló határ nélküli közösségben. Az amerikai és a kanadai dollárt és a mexikói pezót cseréli le.“ Ezzel a megállapodással az amerikai alkotmány lényegében túlhaladottá válik. Azt gondolnánk, hogy egy ilyen hír minden újság címoldalára felkerülne. De azok, akik e mögött a terv mögött állnak, éppen azok, akik a médiákat is kezükben tartják. Nem beszélnek olyasmirõl, amirõl nem kell tudnunk. Az amerikai unió ugyanaz, mint az európai, az afrikai vagy hamarosan az ázsiai unió lesz. És mindegyik mögött ugyanazok az emberek állnak. És amikor eljön az idõ, ezek az uniók is összeolvadnak. Elhozva azt, amiért már 60 éve küzdenek, a világkormányt (ONE WORLD GOVERNMENT). „Létre kell hoznunk a világkormányt, tetszik vagy sem. Az egyetlen kérdés, hogy egyetértéssel hozzuk létre vagy pedig leigázással.“ - Paul Warburg, külkapcsolatok tanácsa, a jegybank létrehozója. „Köszönjük a Washington Post, a New York Times, a Time magazin és más nagyszerû lapok vezetõinek a 40 évnyi diszkréciót. Lehetetlen lett volna világterveink megvalósítása, ha azok napvilágot láttak volna az évek során. A világ mára jobban felkészült a világkormány létrehozására. Egy intellektuális elit és világbankárok nemzetek feletti szuverenitása sokkal kívánatosabb, mint a korábbi évszázadok nemzeti önmeghatározása.“ - David Rockefeller - külügyi tanács. „Egy bank, egy hadsereg, egy központi hatalom. De ha bármit is tanulhattunk a történelembõl, az az, hogy a hatalom korrupt. Az abszolút hatalom pedig abszolút korrupt.“ - Lord Acton - angol történész. Ez Aron Russeau, filmrendezõ és volt politikus, mellette Nicolas Rockefeller, a banki és üzleti dinasztia egyik sarja. A köztük lévõ barátságnak Aron vetett béget, miután megtudta a Rockefellerek ambícióit. „...egy nap felhívott egy nõ és kérdezte, hogy akarok-e találkozni az egyik Rockefellerrel. Persze! - mondtam. Aztán barátokká váltunk, sokmindent elmondott. Egy este felhívott, mondta, hogy ‘lesz egy esemény Erik, és utána megyünk Afganisztánba, miénk lesz a Kaszpi tengerhez vezetõ csövek, aztán jön Irak és miénk lesz az olaja és így bázisaink lesznek a közép keleten. Aztán majd jön Venezuela, hogy megdöntsük Chavez-t...’ Az elsõ kettõt végrehajtották. jó ha figyelünk

Mondta, hogy majd barlangokban keresnek valakit, akit sosem találnak meg. Ebben a terror elleni háborúban nincsenek igazán ellensége k. És nem is lehet megnyerni. És az emberek szabadságjogait is folyamatosan el lehet venni. De mondom: ‘hogyan gyõzitek meg az embereket, hogy ez a háború igazi?’ Azt mondta, hogy majd a médiák meggyõzik õket. Csak folyton emlegetni kell, beszélni róla és az emberek elhiszik. Volt ugye 1913, ami hazugság volt, aztán 9/11 is hazugság, ez miatt jött Irak, ami megint hazugság, aztán jön majd Irán. Az egyiket követi a másik. Erre kérdeztem tõle: ‘de mi ennek az értelme? Nincs pénzed, hatalmad? Mi lesz az emberekkel?’ Azt mondta erre, miért érdekelnek az emberek, törõdjek a családommal. De hát mi a végsõ célotok ezzel? - kérdeztem. Az, hogy mindenkibe belekerüljön az RFID chip. Minden rajta lesz, még a pénzünk is azon lesz, és ha valaki az ellen protestál amit csinálunk, vagy ellenszegül az akaratunknak, akkor kikapcsoljuk azt a chipet." Így van, mikrochip. 2005-ben a kongresszus a bevándorlási törvény és a terror elleni háború keretében elfogadta a „Valódi ID-ea“ törvényt. 2008-ra kötelezõ lesz magadnál tartanod ezt a szövetségi kártyát, rajta személyes adataiddal. De ez csak egy átmeneti lépés, késõbb a kártyába az RFID chipet rakják majd, mely rádiófrekvenciás jelet ad ki, így követni tudják minden mozgásodat. Ha ez fantasztikusnak hangzik, akkor jó tudnod, hogy ez a chip már minden egyes új amerikai útlevélben benne van. A legutolsó lépés a chip beültetése a testbe és már most manipulálják a tömegeket, hogy elfogadják ezt a beültetést. „...egy floridai család önként jelentkezett, hogy õk legyenek az új nagyszerû világ elsõ chip beültetett emberei.“ „...9/11 után nagyon aggasztani kezdett a családom biztonsága...“ „...nem bánnám, ha valamit beültetnének a karomba, hogy azonosítsanak...“ Végül mindenki egy monitorozott, kontrollált hálózat része lenne, ahol minden cselekedeted dokumentált, ha pedig nem tetszik amit csinálsz, kikapcsolják a chip-edet, vagyis kizárnak a társadalomból és mindenbõl, amihez a chipre szükség van. Ez a jövõkép. Egy centralizált gazdaság, jogoktól megfosztott, megfigyelt emberek. És a legmegdöbbentõbb: senki sem kényszeríti az emberekre ezeket. Maguk az emberek fogják követelni. A manipuláció megvakította az embereket, nem látják a valóságot. Évezredek óta megy ez. A vallás, a patriotizmus, fajok, gazdagság, osztályok és minden más megkülönböztetõ jegy, azt szolgálja, hogy kontrollálja a társadalmat és néhányak kezében összpontosítsák a hatalmat. Oszd meg és uralkodj! (DIVIDE AND COQUER) Ez a modell. Amíg az emberek különbözõnek látják magukat másoknál, addig rabszolgák is maradnak. Az árnyékban magbújó emberek tudják ezt és azt is, hogy ha rájövünk az igazságra, a termé-

szettel való igaz kapcsolatunkra és személyes erõnk nagyságára, akkor az egész kitalált Zeitgeist romokba dõl majd, mint a kártyavár. Az egész rendszer amiben élünk, azt táplálja belénk, hogy gyengék vagyunk, hogy a társadalmunk gonosz, de ezen nem változtathatunk, stb. stb. Az egész egy nagy hazugság. Erõsek, csodálatosak, kivételesek vagyunk. Nincs ok arra, hogy ne értsük meg kik vagyunk valójában és hogy hová tartunk. Nincs rá ok, hogy ne értsük meg, hogy mind különlegesen erõs teremtmények vagyunk. Az elsõ 30 évem azzal töltöttem, hogy legyek valaki. Hogy jó legyek valamiben. Teniszben, az iskolában a jegyeim. Mindent ebbõl a perspektívából láttam, lenni akartam valaki. Aztán pedig rájöttem, hogy nem jó játék ez. Az az igazi, ha rájövök ki is vagyok valójában. A mi kultúránkban arra képeznek ki minket, hogy kijöjjenek a személyes különbözõségeink. Ránézünk a másikra és látjuk, hogy õ butább, öregebb, fiatalabb, gazdagabb, szegényebb. Dimenzionális megkülönböztetéseket teszünk. Kategorizálunk és úgy is kezeljük a másikat. Így másokat tõlünk különbözõnek látunk. Az igazán érdekes amikor együtt vagyunk és látjuk, hogy valójában nem is különbözünk. Megértjük, hogy ugyanaz van bennünk és nincsen más, csak olyan van, hogy egyforma. Nem Richard Albertnek születtem, hanem egy emberi lénynek. Késõbb tanultam meg ezt a ki vagyok, mi vagyok, jó vagyok-e, törtetõ vagyok-e dolgot. „Amikor a szeretet hatalma legyõzi a hatalom szeretetét, akkor lesz béke.“ - Jimi Hendrix A régi faji, szexuális és vallási sovinizmus már nem mûködik, ahogyan az elvakult nacionalizmus sem. Egy új tudatosság alakul ki, mely a földet egyetlen organizmusnak látja és rájövünk, hogy egy magával háborúzó organizmus halálra ítélt. Bill Hicks ezzel fejezte be mûsorait: „Az élet olyan, mint egy menet a vidámparkban. Amikor rajta ülünk, azt hisszük igazi, ennyire erõs az agyunk. Megyünk fel és le, körbe és körbe, szép színes, nagyon hangos és egy darabig szórakoztató. Néhányan régóta ülnek rajta és kérdezni kezdik: Ez most igazi, vagy csak egy menet? Aztán vannak, akik újra jönnek, emlékeznek és azt mondják: Ne aggódj, sose félj, ez csak egy menet. És mi megöljük ezeket az embereket. Kussoljál, egy csomót költöttem erre a menetre! Nézd meg az izgalmamat, a nagy bankszámlámat, a családomat, ezeknek muszáj igaznak lennie. Pedig csak egy menet. És mi mindig megöljük ezeket az embereket. Észrevették már? Hagyjuk a démonokat elszabadulni. De nem számít. Mert ez csak egy menet. És bár mikor meg tudjuk változtatni. Csak választás kérdése. Nem kell megdolgozni érte, küzdeni érte, félretenni miatta, nem kerül pénzbe. Csak egy választás kérdése, most azonnal. A félelem vagy a szeretet között." Forradalom...Most. 35

A kép egy Betlehem melletti faluban készült, ahol az izraeli terroristák kíméletlenül megvertek öt palesztin keresztény demonstrálót, akik a faji elkülönítést szolgáló, 8 méter magas zsidó fal ellen tiltakoztak szülõhelyükön. Egyikük Mikulásnak öltözött, de ez sem hatotta meg a Dickens Scrooge nevû figurájához hasonlóan gonosz megszállókat (Scrooge gyûlölte a karácsonyt is). Krisztus szülõhelyén a palesztin és külföldi keresztény zarándokok mozgását is korlátozzák a cionrasszisták. Pénteken, december 21-én Umm Szalamuna-ban tartott tüntetésen mintegy 50 palesztin, izraeli és külföldi békeaktivista a faji megkülönböztetést szimbolizáló, a mindennapi életet pokollá tévõ apartheid fal ellen emelte fel szavát. Az izraeli határrendõrség több aktivistát õrizetbe vett egy idõre, öt másikat megvert. A zsidók szerint az ötven demonstráló „megzavarta a közrendet“. Ismerõs a gergényista szöveg az izraeliek által felvásárolt Magyarországról, ugye? A magyar(országi) cionista média a hírt elhallgatta. A szégyenletes, a Hágai Törvényszék által 2004-ben törvénytelennek minõsített nyomvonalú és lebontandónak ítélt építmény (amelyhez hasonlót sem alkotott a volt dél-afrikai apartheidrendszer) egymástól is elzár arablakta településeket, például Jeruzsálemet Betlehemtõl és Betlehemet két szomszédos palesztin falutól. Izrael, a legagresszívabb, illegális tömegpusztító fegyvereket birtokló haramiaállam azonban fütyül a nemzetközi jogra és tovább építi a végsõ formájában 650 kilométer hosszúra tervezett falat. Emellett olyan utakat is épít, amelyeket csak kajmánok használhatnak, olykor ezt ki is írják. De azért van pofájuk rasszizmusról, antiszemitizmusról ugatni világszerte, miközben hazug indokokkal háborúkat szítanak, népirtanak, s most éppen Iránra kívánják ráuszítani amerikai csicskáikat. Pesten meg az utcán hanukáznak, karöltve hazaáruló politikusainkkal, miközben a Tilos Rádióban a keresztények kiirtásáról értekeznek, állami apanázzsal megtámogatva.

36

Az arab keresztények fele az elmúlt években már elmenekült a gettóba zárt Betlehembõl, ahol férfi, nõ, idõs és gyermek egész álló nap a talmudisták puskacsöveivel kell szembenézzen, de a turistákat is folyamatosan zaklatják a kaftános terroristák. Izraeli „indoklás“ szerint a „kerítés“ – amely szögesdrót, betonfal-rendszer és magas feszültségû kerítés kombinációja, Izrael és a palesztin földeken épült zsidó megszálló telepek biztonsága miatt szükséges. A palesztinok szerint azonban, és a tények ezt támasztják alá, embertelen gettósításukon kívül újabb lehetõséget biztosít a megszállóknak, hogy az arabok még megmaradt földjeibõl tovább lopjanak és lehetetlenné tegyék egy palesztin állam megalakítását. A hazánkat gyarmatosító kaftánrasszistáktól érdemes azért tanulni. Ha egy nap az õ rovásukra épül hasonló fal és gettó Európában, csak az izraeli „demokrácia“ csodálatos vívmányaira kell hivatkozni. Kuruc.info – Egei – AFP nyomán

jó ha figyelünk