Nagy Attila Tibor
Orbán Viktor és a jelentések (összefoglaló)
A magyar kormány és az Európai Unió egyes intézményei közötti csatározások újabb fordulatot vettek a Tavares – jelentés elfogadásával, és az arra adott magyar parlamenti válasszal. Az EU - hoz való viszony várhatóan a 2014-es választási kampány egyik témája lesz, hiszen az Orbán – kormány már megalakulása óta fontos szerepet
szán
a
„szabadságharcnak”,
amely
az
EU-hoz
való
viszonyt
is
konfliktusosabbá tette. Ennek hátterének, kevésbé ismert motívumok felfedését szolgálja a tanulmány, amely az utóbbi hónapok releváns dokumentumait kritikailag elemzi, ezek : a Velencei Bizottság véleménye, a Tavares - jelentés, a magyar külügyminiszter által megrendelt szakvélemény, és a kormány
memoranduma. A
dolgozat végén az olykor heves parlamenti viták elemzésére kerül sor.
1. A dokumentumok elemzése
A Velencei Bizottság (VB) véleménye kritikus a magyar kormány közjogi változtatásaival szemben. A kritikákban számos eddig ismert elem található, és ezek lényege, hogy az Orbán - kormányzat nem fordít kellő figyelmet kétharmados többsége gyakorlásakor a „fékek és ellensúlyok” elvére, vagyis az önkorlátozásra. A VB szerint Magyarország szuverenitását a nemzetközi jog, a demokrácia, a jogállamiság fenntartásának kötelezettsége, és az emberi jogok tisztelete korlátozza. A VB a kormánnyal szembeni egyik legfontosabb ellensúly, az Alkotmánybíróság súlyos meggyengülését veti a Fidesz szemére, kifogásolva a korábbi ABhatározatok hatályon kívül helyezését, amelyeket a magyar alkotmányfejlődés értékes jellemzőjének tart. A VB nem helyesli azt sem, hogy az Alkotmánybíróság nem vizsgálhat felül minden törvényt. A Velencei Bizottság megállapítja, hogy a negyedik Alaptörvény-
1
módosítás több rendelkezése (kommunista múlt, egyházak elismerése, magyar nemzet méltósága védelme, politikai reklámok korlátozása)
nem áll összhangban az európai
normákkal. A Velencei Bizottság egyeztetéseket, és széles körű politikai konszenzust vár el a magyar kormánytól, amely viszont úgy gondolta, hogy mivel úgysem lehet megegyezésre jutni az ellenzéki politikai erőkkel Magyarország közjogi berendezkedéséről, legjobb, ha ő maga alakítja
azt
ki,
élve
a
2010-es
parlamenti
választásokon
kapott
kétharmados
felhatalmazásával. A közjogi rendszer az új hatalmi rendszer megszilárdítását, másfelől az ország átalakítását is szolgálta, ezek lényeges elemeiről emiatt a magyar fél nem kíván lemondani. Ez a magyar kormány, és európai kritikusaik, és hazai bírálói közötti konfliktus lényege.
A Tavares - jelentés még a VB-nél is határozottabban fogalmazza még a véleményét a magyarországi állapotokról, igaz, ellentétben a Velencei Bizottsággal, ezt az anyagot egy politikai testület, az Európai Parlament illetékes bizottsága készítette el. A jelentés szemlélete egyértelmű, olyan a Velencei Bizottságéhoz hasonló jogállami felfogást vesz fel, amely – a VB-hez hasonlóan – a kormánnyal szembeni „fékek és ellensúlyok” szükségességét vallja, megelőzendő egy önkényuralom kialakulását. Ahogy Tavares többször is, és ebben a jelentésben is megfogalmazta, a magyarországi változások „rendszerszerűek”, és ezek nem illenek be a jelentés szemléletébe, ennek megfelelően kormányzati túlhatalmat látnak. Az Orbán- kormány, és a Tavares - jelentés megközelítései ebből fakadóan kibékíthetetlenek. A Tavares - jelentés is korlátozva látja az Alkotmánybíróság hatáskörét, bírálja ezen kívül az egyházak
elismerésére,
hajléktalankérdésre,
a
a
bírósági
igazgatásra,
véleménynyilvánítási
a
szabadságra
médiaszabályozásra, vonatkozó
a
alkotmányjogi
rendelkezéseket. Kifejti, hogy az országban erősödik a rasszizmus. Fő újdonsága abban foglaltatik, hogy az Orbán – féle közjogi rendszer lényeges elemeinek elhagyását, megváltoztatását követeli, és ez ügyben a magyar hatóságokat is be akarja számoltatni. Ennek érdekében felállítana egy konzultációs mechanizmust, illetve az EU alapító szerződésben nem szereplő ún. koppenhágai bizottságot, amelynek a tagállamokban (ez esetben Magyarországon) lévő emberi jogi helyzet felügyelete lenne a feladata. Ez alapvető
2
paradigmaváltást hozna el, de úgy tűnik, a jelentés megfogalmazói ezt szükségesnek tartják a szerintük az európai, és jogállami elvekkel szembemenetelő, a fékeket és ellensúlyokat leromboló Orbán-kormánnyal szemben, ennek a meglehetősen szokatlan közjogi eszköznek a használatát. Érdekessége még a Tavares - jelentésnek, hogy a magyar helyzet kapcsán az EU kormányfőit tömörítő Európai Tanácsot is bírálja annak hallgatása miatt, emellett a Barroso féle EU Bizottságot is feladatokkal bízza meg a magyar helyzettel összefüggésben. A szakértői bizottság szakvéleménye Martonyi János külügyminiszter megrendelésére készült, amelyet külföldi nemzetközi jogászok állítottak össze. . Bár a dokumentum a legtöbb kérdésben összeegyeztethetőnek tartja a negyedik Alaptörvény - módosításokat az európai normákkal, de többször keményen is bírálja azt, pl. az elévülés megszakítására, a véleménynyilvánítás korlátozására, az AB korábbi határozatai hatályon kívüli helyezésére vonatkozó rendelkezéseket. Ez is lehet az oka annak, hogy az Orbán - kormány nem nagyon hivatkozott a szakvéleményre. A kormány angol nyelvű memoranduma éles hangon utasítja vissza a Tavares - jelentést, hangneme agresszív. Több kifejezés is jól mutatja ezt: az „unfounded”(megalapozatlan) szó hétszer, az „ignore” (figyelmen kívül hagy) négy alkalommal, a „false” (hamis) kétszer, a „misleading (félrevezető)” szintén kétszer fordul elő – sőt, egy ízben a „seriously misleading” (súlyosan félrevezető) is megtalálható. A „serious” (súlyos) melléknév is hozzájárul a szöveg keménységéhez, hatszor fordul elő, pl. a „serious charge against Hungary”(Magyarország elleni súlyos vád) szóösszetételben. A memorandum szerint a Tavares - jelentés „hamis látszatot kelt és olyan következtetéseket von le, amelyek köszönő viszonyban sincsenek a tényekkel”. A rasszizmus - vádat pedig „ az ország tisztessége elleni legveszélyesebb támadásként” aposztrofálja. A memorandum szerint vissza kell utasítani azt is, hogy a Tavares - jelentés Magyarországot a „ rasszizmus hazájának” bélyegzi – ilyen kitétel azonban abban nem szerepel. A kormány memorandumának legerősebb, és legkomolyabban veendő része az, amikor a Tavares - által felállítani kívánt új eljárások, köztük az ún. koppenhágai bizottságnak az EU alapító szerződéseinek való megfelelését vonja kétségbe. A magyar kormány kihasználta
3
azt, hogy a Tavares - jelentés nem jelölte meg az EU szerződéseinek azon pontjait, amelyekre hivatkozva elindítaná az új mechanizmusokat A memorandum mondanivalója a későbbi fideszes kommunikációban többször is visszaköszönt.
2. Parlamenti csaták Az Európai Parlament július 2-án fogadta vitatta meg a Tavares - jelentést, amelyet másnap fogadott el viszonylag nagy többséggel. A plenáris ülésen keveset idéztek a fenti dokumentumokból,
elsősorban
az
egyes
frakciók
közötti
harcokká
alakult
át
a
Magyarországról szóló vita. Orbán Viktor érzékeltette, nem tekinti Magyarország barátainak a Tavares - jelentés megszavazóit, amelynek el nem fogadását be is jelentette. Utóbbin nem lehet csodálkozni, hiszen az a kormány számára kulcsfontosságú közjogi változtatásokba kíván tevőlegesen beleszólni, méghozzá nem a magyar kormány szja íze szerint. A magyar parlament július 5-i, a Tavares - jelentést elutasító határozata ezen motivációból is adódik, de annak megfogalmazása kommunikációs célt is szolgál. Orbán, és a kormányoldal a parlamenti viták kapcsán megint ismertették az EU-val kapcsolatos víziójuk egy fontos szeletét, amikor is érzékeltették, hogy ellen kívánnak állni az Unió további föderalizálásának, és a magyar szuverenitásból csak annyit kívánnak feladni, ami még feltétlenül szükséges az EU működéséhez, amelyet az általuk megfogalmazott, és értelmezett
magyar
érdekek
érvényesítésének
eszközéül
kívánnak
használni.
Az
Országgyűlés július 4-i vitájából, és a későbbi megnyilatkozásokból kiderült, hogy az ún. demokratikus ellenzéknek továbbra sincs az Orbánékkal szembeállítható ellenvíziója EU-s kérdésekben. Ez azért is lehet problémás számukra, hiszen láthatóan a kormányoldal az EU kérdések saját szája szerinti bemutatását a hazai nyilvánosságban fontosnak tartja, és vélhetően a későbbi kampányban is fontosnak fogja tartani. Ugyanakkor a kormány kommunikációjának meg érdemes figyelembe vennie hogy az uniós intézményekkel szembeni túlzottnak ítélt fellépésnek, vagy a túl durvának ítélt hangnemnek még a magyar politikában is megvannak a korlátai: a Medián nemrég közzétett közvélemény - kutatása
4
szerint a kormány által vívott „szabadságharcnak” igen mérsékelt a támogatottsága, a szavazóknak csak negyede helyesli azt. Az EU -val való konfliktusokat a tanulmány ugyanakkor nem ítéli eleve elítélőnek, de szükségesnek tartja azok megtérülésének folyamatos vizsgálatát.
5
