ÓRAVÁZLAT. Az Épületszerkezettan 3. félév 2. szerkesztő gyakorlatához Konszignáció, hagyományos ablakok

BME Építészmérnöki Kar Épületszerkezettani Tanszék

Épületszerkezettan 3. Előadók: Dr. Becker Gábor, Dr. Hunyadi Zoltán Évf. felelős: Bakonyi Dániel 2016/17 tanév II. félév

ÓRAVÁZLAT Az Épületszerkezettan 3. félév 2. szerkesztő gyakorlatához Konszignáció, hagyományos ablakok

1. Szabályozási háttér Az ajtók, ablakok teljesítményjellemzői és azok háttere később az előadásokon szerepelnek. A konszignációs űrlap megértéséhez azonban ismerni kell a szabványosítási gyakorlatot az Európai Unión belül, ezen belül is az EU és a tagországok feladatait. A szabályozás alapvető jellemzője, hogy a fogalmak, a vizsgálati eljárások és azok alapján adható teljesítményjellemzők (és mértékegységeik) közösek, EN szabványok szabályozzák, míg a tényleges szerkezetekre vonatkozó követelményeket a tagországok hatáskörébe tartoznak. Ennek kettős célja van: • A korábbi, tagországonkénti vizsgálati módszerek helyett egységes vizsgálati szabványok és teljesítményjellemzők célja a termékek és szolgáltatások szabad áramlásának biztosítása. Ma elvileg nem kell tagországonként bevizsgáltatni egy terméket, elegendő egy tagország egy akkreditált laboratóriumában a vizsgálati sorozatot elvégeztetni, a termék ezt követően minden EU tagországon belül szabadon forgalmazható. • A szerkezetekre vonatkozó követelmények ugyanakkor az egyes tagországok hatáskörben maradtak, mert a klimatikus viszonyok és az építési szokások is erősen különböznek az EU-n belül. Ennek megfelelően a vonatkozó EU alapszabványok az alábbiak: • MSZ EN 12519:2004 Windows and pedestrian doors. Terminology (Ablakok és ajtók. Fogalommeghatározások) • MSZ EN 14351-1:2006 Windows and doors - Product standard, performance characteristics - Part 1: Windows and external pedestrian doorsets without resistance to fire and/or smoke leakage characteristics. (Ablakok és ajtók. Termékszabvány, teljesítőképességi jellemzők 1. rész: Tűzálló és/vagy füstgátló tulajdonság nélküli ablakok és külső bejárati ajtók, kapuk). • prEN 14351-2 Windows and doors - Product standard, performance characteristics - Part 2: Internal pedestrian doorsets without resistance to fire and/or smoke leakage characteristics. (Ablakok és ajtók. Termékszabvány, teljesítőképességi jellemzők 2. rész: Tűzálló és/vagy füstgátló tulajdonság nélküli belső gyalogosforgalmi ajtók). • MSZ EN 16034:2015 - Pedestrian doorsets, industrial, commercial, garage doors and openable windows. Product standard, performance characteristics. Fire resisting and/or smoke control characteristics (Bejárati ajtók, ipari, kereskedelmi, garázsajtók és nyitható ablakok. Termékszabvány, teljesítményjellemzők. Tűzállósági és/vagy füstgátlási jellemzők)

Óravázlat az Épületszerkezettan 3. félév 2. szerkesztő gyakorlatához -1-

Fentiekből látszik, hogy míg a külső (homlokzati) ablakok és ajtók alapszabványa majd egy évtizede rendelkezésre áll, a belső ajtóké még előszabványi státuszban van. Új, tavaly jelent meg viszont a tűzgátló nyílászárók termékszabványa. Néhány vonatkozó vizsgálati szabvány példaképp, a teljesség igénye nélkül: • MSZ EN 948:1999 Hinged or pivoted doors – Determination of the resistance to static torsion (Nyílóajtók - Az ellenálló képesség meghatározása statikus csavarással szemben). • MSZ EN 949:2000 Windows and curtain walling, doors, blinds and shutters. Determination of the resistance to soft and heavy body impact for doors ( Ablakok, ajtók, ablak- és ajtótáblák, redőnyök, függönyfalak. Az ajtók ellenálló képességének meghatározása lágy, nehéz test ütésével szemben). • MSZ EN 950:1999 Door leaves – Determination of the resistance to hard body impact (Ajtólapok – Az ellenállóképesség meghatározása kemény test ütésével szemben). • EN 1191:2000 Windows and doors – Resistance to repeated opening and closing – Test method (Ablakok és ajtók – Ismételt nyitással és zárással szembeni ellenállása – Vizsgálati módszer). • EN 12221:2000 Windows and doors – Resistance to wind load – Test method (Ablakok és ajtók – szélteherrel szembeni ellenállás – vizsgálati eljárás). A hazai követelményeket tartalmazó szabvány 2011-ben, az ÉMI Nonprofit Kft. finanszírozásában készült el, ez az MSZ 9333-2011: Ablakok és külső bejárati ajtók alkalmazási előírásai. A külső ablakokra az alábbi minimális követelményeket állapítja meg: • Légáteresztés: 3. osztály (600 Pa vizsgálati nyomás) - lehetséges osztályba sorolások: 1-4. (vizsgálat az MSZ EN 1026, osztályba sorolás az MSZ EN 12207 szerint) • Vízzárás: 4A osztály (150 Pa vizsgálati nyomás) - lehetséges osztályba sorolások: 1A-9A (Exxx) csapóesőnek kitett, 1B-7B csapóesőtől védett esetben (vizsgálat az MSZ EN 1027, osztályba sorolás MSZ EN 12208 szerint) • Szélállóság: 2C osztály (800 Pa vizsgálati nyomás és 1/300 keretbehajlás mellett) – lehetséges osztályba sorolások: 1-5 (Exxx), A, B, C (vizsgálat az MSZ EN 12211, osztályba sorolás MSZ EN 12210 szerint) • Mechanikai szilárdság: 2. osztály (400 N szilárdság, statikus csavarás esetén 350 N) – lehetséges osztályba sorolások: 1-4, szilárdság: 200-800 N, statikus csavarás 200-350 N (vizsgálat az MSZ EN 12046-1, az MSZ EN 14608 és az MSZ EN 14609, osztályba sorolás az MSZ EN 13115 szerint) • Ismételt nyitással és zárással szembeni ellenállás: ablakok esetén 2, erkélyajtók esetén 3. osztály (ciklusszám: 5000, 10000, 20000) – lehetséges osztályba sorolások: 1-3 (vizsgálat az MSZ EN 1191, osztályba sorolás MSZ EN 12400 szerint) • Ütésállóság: 1. osztály (ejtési magasság: 200 mm) – lehetséges osztályba sorolások: 1-5 (vizsgálat az MSZ EN 13049, osztályba sorolás MSZ EN 13049 szerint) • Működtető erők: 1. osztály (kézzel működtetett: 100 N vagy 10 Nm, ujjal működtetett: 50 N) lehetséges osztályba sorolások: 1-2 (vizsgálat az MSZ EN 12046-1, osztályba sorolás MSZ EN 13115 szerint) • Hőátbocsátás: közölt érték - hőátbocsátási tényező, Uw, (W/m2K) – követelmény a 7/2006 TMN rendelet szerint legfeljebb 1,15 (fa v. PVC keret) ill. 1,4 (fém keret) W/m2K lehet (a vizsgálat az MSZ EN ISO 10077-1, az MSZ EN ISO 10077-2 és az MSZ EN ISO 12567-1 szerint) • Akusztikai teljesítőképesség: közölt érték – hangszigetelés Rw (C, Ctr) (dB) – követelmény az MSZ EN 15601-2 szerint (vizsgálat az MSZ EN ISO 140-3 és az MSZ EN ISO 717-1 szerint) – itt a követelményt az adott munka során az akusztikai szakértő állapítja meg, illetve számolja ki


•

Tűzvédelmi osztály: közölt érték – jelenleg az 54/2014 (XII.05.) BM rendelettel kiadott OTSZ szerint (lehetséges osztályozási módok: A1, A2, B, C, D, E, F) – Magyarország az ablakokra nézve nem állapít meg általános tűzvédelmi osztály-követelményt

Fentiektől a bejárati ajtók annyiban térnek el, hogy a légáteresztésre 2, a vízzárásra 2A, a szélállóságra 1C, az ismételt nyitással és zárással szembeni ellenállásra 5. (100.000 ciklus!), a működtető erőkre 2 a minimális követelmény-osztály. A hőátbocsátásra, akusztikai teljesítőképességre és tűzvédelmi osztályra vonatkozó követelményeket az ablakokhoz hasonlóan nem az MSZ 9333-2011, hanem az előző pontokban nevesített jogszabályok állapítják meg. Tűzgátló ajtóknál van tűzvédelmi osztály-és tűzállósági határérték-követelmény is (tűzállósági fokozattól függően A2, EI 30 – EI 60 – EI 90, tűzfalban akár A2, E120I90). A konszignációs szerkesztő gyakorlatban és az egyes szerkezeteket bemutató, további szerkesztő gyakorlatokban a fenti szabványok által meghatározott osztályozási lehetőségeket és követelményeit szerepeltetjük. Külön meg kell említeni a betöréssel szembeni ellenállóképességet, amelynek vizsgálati szabványai és teljesítményjellemzői szintén közösek, a követelményeket azonban nem állami szabvány, hanem a biztosítótársaságok előírásai tartalmazzák. Mivel a belső ajtók alapszabványa még előszabványi státuszban van, hazai követelményeket tartalmazó szabvány sem jelent meg még. Egy adott ajtónál a szükséges teljesítmény-jellemzőt a tervező határozza meg (az előszabvány által adott osztályozási lehetőségek figyelembe vételével), itt a tervezői felelősségre hívnánk fel a figyelmet. A szerkesztő gyakorlatban közölt teljesítmény-jellemzőket ennek megfelelően adtuk meg. A konszignációs szerkesztő gyakorlatban és az egyes szerkezeteket bemutató szerkesztő gyakorlatokban a fenti szabványok és előszabvány által meghatározott osztályozási lehetőségeket és követelményeit szerepeltetjük. 2. Konszignáció szerkesztő gyakorlat A konszingációs űrlapokhoz három mintát (egy belső ajtót, egy ablakot és egy lakatos szerkezetű korlátot) adunk. A feladatot a kiadott konszignációs űrlapokon a szerkesztő gyakorlatoknak megfelelő színvonalon kell elkészíteni. A konszignáció elkészítéséhez alapismeretekre van szükség. • névleges méret = „kőméret” = az alaprajzon is feltüntetett méret = falnyílás-méret (célszerű egyszerű vázlattal ismertetni) • nyitásirány - legegyszerűbben: a becsukott ajtón a pánt felőli oldalról ellenőrizni, hogy a pánt melyik oldalon van. A konszignációs kiírás rovatainak magyarázatához az alábbiak segítenek: • Belső ajtó o Fontos a fogadószerkezet részletes ismertetése (nemcsak a falazóanyag, hanem a felületképzés is, pl. vakolat, hiszen a tokszerkezetet alapvetően befolyásolja)! o A balos és a jobbos ajtók számát külön kell megadni. Összetett épület és sok nyílászáró esetén javasolható a balos és a jobbos nyílászárók számára külön konszignációs szám létrehozása, különben nehezen lehet beazonosítani az alaprajzon az elhelyezkedésüket. Egyszerűbb épület esetén a konszignációs adatlap is tartalmazhatja a nyílászáró épületen belüli beépítési helyét.


o

o

A konszignációs adatlap jellemzően elhanyagolt része az előadáson később részletezett teljesítményjellemzők pontos megadása (léghanggátlás, mechanikai hatásokkal szembeni ellenállóság, tűzállósági határérték, tűzvédelmi osztály stb.) A szerelvényeket tételesen szerepeltetni kell: kilincs, zárcímer, vasalatok stb., felületképzésükkel, szükség esetén típusukkal együtt.

•

Ablak Csak az előző pontban nem szereplő sajátosságokat emelnénk ki. o A teljesítményjellemzők között már szerepel a szélállóság, a vízzárás, a hőszigetelés, hiszen homlokzati síkba kerül a nyílászáró. A nyitási módot meg kell adni (bukó-nyíló, csak bukó, csak nyíló, középen felnyíló, középen felnyíló – bukó-nyíló (KNY-BNY) stb. o A tokosztók és az üvegosztók helyét és kialakítását (valódi, álosztó, üvegközi osztó stb.) pontosan meg kell adni és méretezni kell. o Az ablakparapet burkolatát mindkét oldalon (kívül – belül) egyaránt meg kell adni felületképzéssel együtt. Tisztázni kell, hogy azok az ablakkal együtt szállítandók-e. o Az üveget pontosan ki kell írni (hőszigetelő képesség – U érték, rétegszámok és vastagság, bevonatok, gáztöltés típusa, fóliázás típusa stb.)

•

Lakatos szerkezetű korlát o Fogadószerkezet pontos megadása o A lakatos szerkezet összes elemének mérete (milliméterben!), hossza, az összeerősítés módja o A lakatos szerkezet és a fogadószerkezet összeerősítésének módja o Rögzítőelemek (talplemez méret, vastagság, dübelek száma és mérete, pontos megnevezése – a fogadószerkezettől függően) o Felületképzés módja, színe (esetleg színkóddal) o Kiegészítők felsorolása


3. Hagyományos ablakok A szerkesztő gyakorlat célja: a hagyományos kapcsolt gerébtokos faablak részletes bemutatása és egy minta az ablakok felújítására. A felújítás módjához azonban mindenképp szükséges a kapcsolt gerébtokos ablak szerkezetének ismerete. A Magyarországi épületállomány a kiegyezés és a II. világháború közötti időszakából származó részének jellemző nyílászáró szerkezetei a kapcsolt gerébtokos ablakok. Ez a mai épületállomány mintegy 20 %-a. Összességében pedig körülbelül 32 millió négyzetméter1 pallótokos és kapcsolt gerébtokos ablak vár felújításra. Ezek az ablakok esetleges cseréje a jelenleg alkalmazott szerkezetekkel (korszerű fa vagy főként műanyag ablakok) az épületek építészeti egységére és városképre általában igen kedvezőtlen hatású. Ma is számos kapcsolt gerébtokos ablak található hazánkban, cseréjük (korszerű faablakra, illetve főleg műanyag ablakra) általában kedvezőtlenül módosítja az épületek külső megjelenését. Az alábbi képeken ablakcserék építészeti következményeit tanulmányozhatjuk a homlokzatra nézve.

fenn - Egy jellemző „T osztásos kapcsolt gerébtokos ablak és műanyag utánzata balra - Egy belvárosi neoklasszicista homlokzat eredeti és cserélt ablakokkal

1

Forrás: Dr. Széll Mária


A kapcsolt gerébtokos ablakok hosszú szerkezeti fejlődés eredményeképpen jöttek létre és nagy szerkezeti vastagságuknak köszönhetően (10-től akár 20 cm légrés a két üvegréteg között) ideális módon kapcsolódnak a relatív rossz hőszigetelésű de vastag falazatokhoz. Cseréjük egy manapság járatos egyszárnyú és viszonylag vékony (összesen kb. 68 – 78 mm) fa vagy műanyag ablakkal megbontja ezt az egyensúlyt. Amennyiben a cserével egyidejűleg nem kerül sor a homlokzat külső hőszigetelésére, ami a gazdag homlokzati kő- vagy vakolatarchitektúrával rendelkező épületeknél műemlékvédelmi szempontok miatt megoldhatatlan, a kialakuló hőhíd az ablak pereme mentén igen alacsony felületi hőmérsékleteket és ennek megfelelően nedvességkárokat vonhat maga után.

balra – kapcsolt gerébtokos ablak jellemző vízszintes metszetének hőhídszimulációja jobbra – Kapcsolt gerébtokos ablak helyére beépített egyrétegű ablak hőhídszimulációja A hőhídszimulációk a felületi állagvédelmi ellenőrzésekre előírt (ld. MSZ 04-140-2) -5°C-os külső, és 20°C-os belső léghőmérsékletekkel készültek. Jól látható, hogy a kapcsolt gerébtokos ablaknál a legalacsonyabb belső felületi hőmérséklet több mint három fokkal magasabban marad mint az ablakcsere esetében. A 11,1 °C az igen jó záródású korszerű ablakok miatt amúgy is megnövekedő belső relatív páratartalom mellett könnyen penészedést eredményezhet. A kapcsolt gerébtokos ablakok cseréjére a rossz hőtechnikai tulajdonságaikat és a rossz állapotukat hozzák fel érvként. A II. világháború előtt nagyon jó minőségű, általában vörösfenyő alapanyagból, rendkívül nagy szaktudással és építészeti igényességgel készült ablakok megfelelő karbantartással nyugat-európai példák alapján (pl.: több mint 800 éves ablakok Németországban) gyakorlatilag határozatlan ideig megőrizhetők. Hazánkban az elmúlt 60 évben elmaradt felújítások miatt valóban sok károsodás következett be, azonban ezek többsége a megfelelő szaktudás megléte esetén javítható. A károsodott faanyagú részek cseréje, a vasalatok passzítása, az üvegezés, a kittágyak és az eredeti mázolás felújítása (a megnövekedett nedvességtartalmú faanyag miatt fontos a szintetikus festékek kerülése és a hagyományos technológiák alkalmazása – lásd lejjebb – fontos) nyugati országokban bevett eljárás. A II. világháború után készült kapcsolt gerébtokos ablakok minősége általában jóval alacsonyabb, megőrzésük nem minden esetben indokolt és lehetséges.


Egy ablak hőtechnikai teljesítőképessége többek között a hőátbocsátási tényezőjével (Uw, ahol w=window, tehát az egész ablakszerkezet eredő hőátbocsátása) illetve a légáteresztésével (légáteresztési osztály) jellemezhető. Egy kapcsolt gerébtokos ablak hőátbocsátási tényezője (a filtráció kizárásával) a pontos geometria függvényében körülbelül 2,20 – 2,30 W/m2K. Ez nagyobb az ablakokra az épületenergetikai jogszabályban (7/2006 TNM) jelenleg előírt max. 1,6 W/m2K-nél. Műemlék épületeknél ennek az előírásnak a betartása nem kötelező, azonban a felújítás esetén az ablak hőtechnikai korszerűsítésére is lehetőség van az üvegezés átalakításával. Az energetikai korszerűsítés főbb lehetőségei (az eredeti üvegezés hőátbocsátási tényezője – Ug ≈ 2,8 W/m2K): A külső vagy belső (esetleg mindkét) ablakszárnyra szerelt előtét üvegezés. A légrés megosztásával növeli annak hővezetési ellenállását. Az építészeti megjelenést tekintve előnytelen, sérülékeny, de olcsó megoldás. Ug ≈ 1,8 – 1,35 W/m2K

A külső vagy a belső szárny üvegezésének cseréje keménybevonatos (pirolitikus) alacsony emissziójú üvegre (ε ≈ 0.1, mindig a légréteg felé néző oldalon). Szabad szemmel észrevehetetlen Ug ≈ 1,9 W/m2K

A külső vagy vagy belső szárny üvegezésének cseréje kifejezetten műemléki felújításokhoz kifejlesztett vékony hővédő üvegezésre (pl.: Histoglass 3-6-3, low-e bevonat és Ar töltés). Az egyszeres üvegezésre tervezett vékony szárnyban általában az üvegező falc megnagyobbítása és külső üvegszorító léc alkalmazása szükséges. A szárny teherbírása ellenőrizendő Ug ≈ 1,25 W/m2K

A belső (vagy külső) szárny teljes cseréje újonnan gyártott (egyedi tervezésű vagy szabvány euró profil) ablakszárnyal. Az új szárny geometriailag és teherbírásilag is tud fogadni egy normál méretű hővédő üvegezést (4-16-4). Általában a tokszerkezet kisebb-nagyobb átalakításával is jár. A belső megjelenés módosul. Ug ≈ 0,92 W/m2K


A meglévő kapcsolt gerébtokos ablakok tehát megfelelő átalakítással akár a jelenleg érvényes hőtechnikai előírásoknak is megfelelővé tehetők. Továbbá fontos megjegyezni, hogy az ablakcsere negatív nedvességtechnikai következményeinél említett hőhídhatás nem csak a penészesedésnél jelentkezik. A falazat és az ablak találkozásánál mindig kialakulnak többdimenziós hőáramok amik többlet hőveszteséggel is járnak. Ezek egy vastag ablakszerkezet esetében jóval kedvezőbbek mint egy egyszárnyú ablaknál. Ennek a hatásnak a figyelembe vételére definiálhatjuk a beépített állapot hőátbocsátási tényezőjét (ami a korábban látott hőátbocsátási tényezőhöz hozzászámolja a beépítési hézag többlet hőveszteségeit):

Uw ,beep = ahol:

Uw ⋅ A w + ∑ Ψbeep ⋅ lbeep Aw

Uw,beep Uw Aw Ψbeep lbeep

a beépített ablak hőátbocsátási tényezője a beépítetlen ablak hőátbocsátási tényezője az ablak felülete az ablakbeépítés vonalmenti hőátbocsátási tényezője a beépítési vonalmenti hőhíd hossza

Ezek alapján az alábbi grafikon bemutatja, hogy hogyan változik egy eredeti állapotú kapcsolt gerébtokos ablak (kék), a felújítás mellett energetikailag korszerűsített kapcsolt gerébtokos ablak (zöld) és egy egyszárnyú korszerű fa ablak (78 mm Euro szelvény) valós hőátbocsátási tényezője különböző vastagságú falazatok esetén:

Jól látható, hogy az első látásra jóval kedvezőbbnek tűnő csere ablak a beépítés után valójában jóval nagyobb hőveszteségeket mutat mintha a meglévő ablakunkat korszerűsítettük volna, sőt az eredeti állapothoz képest is csak igen csekély energetikai megtakarítást jelent. Tehát ha lehetőség van rá jobban megéri a meglévő ablakot felújítani.


A régi ablakokkal szemben támasztott másik jellemző kritika a huzatosságuk. A huzathatás a közvetlen diszkomfort érzésen kívül jelentős hőveszteségekkel is jár. A túlzott légátbocsátás általában szintén az elmaradt karbantartások hatása, egy gondos felújítás esetén a szárnyak pontos záródásának visszaállításával, a vasalatok javításával vagy cseréjével orvosolható, gumi tömítések alkalmazásával még alacsonyabb szintre hozható. Egy felújított ablak légzárósága természetesen sosem lehet azonos egy új ablakéval, azonban fontos megjegyezni a hagyományos ablakok képesek gondoskodni az épület minimálisan szükséges alap légcseréjéről a lakóktól függetlenül (ablaknyitás nélkül). A több ponton záródó vasalattal és többszörös gumitömítéssel ellátott korszerű nyílászárók nem tudják biztosítani a minimálisan szükséges szellőző levegő mennyiséget. Kiegészítő intézkedések nélkül (légbevezetés és gépi elszívás, vagy teljes gépi szellőztetés) a meglévő ablakok teljes lecserélése nem elfogadható megoldás. Az elégtelen szellőzés miatt leromlik a levegőminőség, a megnövekvő páratartalom a régi épületek hőtechnikailag gyenge pontjain penészesedéshez vezet, illetve nyílt égésterű gázkészülékeknél akár életveszélyt is okozhat. A két első szerkesztő rajz a kapcsolt gerébtokos ablak általános oldalsó részletét és parapet részletét mutatja be. A szerkezetet az 1800-as évek végétől az 1970-es évekig széles körben alkalmazták. A legfontosabb sajátosságai az alábbiak: • Legalább két tégla vastag falba (kisméretű tégla – 38 cm, nagyméretű tégla 44 cm), egy- vagy kétszeres kávába építették be; • A légzáróságot a kávás kialakítással érik el, amely a XX. század második felében bitumenbe áztatott kenderkóc tömítéssel fokoztak; • Jellemző kiegészítője a belső síkra szerkesztett spaletta, majd a XIX. század végétől az esslingeni redőny; • Utólagos felületképzésű, jellemzően famázolással (félolajos beeresztés, kétszeri simító tapaszolás, kétszeri közbenső mázolás és zománclakkozás), különösen a külső szárny a felületkezelés időnkénti felújítását igényli; • Gyenge pontja a külső szárny alsó vízvetője, itt csapóeső esetén bejuthat víz a vízvető végeinél, az ablak sarkaiban a két ablakszárny közé, amelyet eső után ki kell törölni – ahol ezt nem teszik meg, a bélés felületképzése károsodik (tehát gondozás igényes), sok helyen a borításban vízgyűjtő árkot alakítottak ki ami akár vízgyűjtő tartállyal is párosodhatott. A külső vízvető felületképzése szintén gyorsabban megy tönkre; • Üvegezése általában 3 mm, de még gyakori a gyenge mechanikai ellenállóképességű 2 mm vastagságú hengerelt, majd húzott síküveg (a hengerelt üvegen látható enyhe hullámosság is), amelynek rögzítése háromszög alakú üvegező szeggel és gittel történik, mindig a külső oldal felől; • A külső szárny és a tok között a tokba mart dekompressziós hézag található, ahol a tok-szárny kapcsolatban átjutó szél torlónyomása lecsökken, így az általa bejuttatott nedvesség is le tud folyni a dekompressziós hézagban, (a valóságban sokféle eltérő hézagképzéssel készült, nem mindegyik ablak rendelkezik dekompressziós hézaggal); • Az üvegosztók méretét az üveg súlya határozza meg, ezért az egyrétegű üvegezésű szárnyak osztói kis keresztmetszetűek; • Az ablakszárnyak rúdelemeinek összeépítési merevségét a sarkokba besüllyesztett L alakú sarokerősítő vasak fokozzák; • A külső szárny nyitott állapotban történő rögzítését sok esetben csappantyú biztosítja, a külső szárny egy távtartóval kitámasztja a belső szárnyat is; a csappantyú elhelyezésénél ügyeltek arra, hogy a csappantyúnyelv lenyomott állapotban a belső gerébtok külső síkja elé kerüljön, azzal ne ütközzön.


Ahogy azt leírtuk, az ablakok cseréje az esetek nagy részében építészetileg nem megfelelő eljárás, mert a kapcsolt gerébtokos ablak filigrán profiljai helyett az új hőszigetelő üvegezésű ablakok vaskos profiljai kedvezőtlenül változtatják meg a gyakran 100 éves épületek külső megjelenését, emellett a keretarány is romlik (teljes nyílászáró felület/üvegezett felület). Ezért a szerkezet egy felújítási módszerét is bemutatjuk. A rendszeres karbantartás, az időszakosan szükséges felújítás elmaradása (vagy sokszor a szakszerűtlen beavatkozások) miatt a legtöbb esetben komoly beavatkozásra van szükség. Ennek biztosan tartalmaznia kell az állagmegóváson túl legalább az eredeti (építéskori) működés és teljesítmény helyreállításához szükséges munkákat. Sokszor ezen túlmenő teljesítménynövelő beavatkozásokra is sor kerül a hőszigetelés, légzáróság, beázás elleni védelem, stb. területeken. Az alkalmazott megoldás a tokszerkezet helyszíni és a szárnyak üzemben történő felújítása a műemlékvédelem szempontjainak minél nagyobb mértékben történő figyelembe vételével. A szárnyakat kiüvegezik, majd mind a tokon, mind a szárnyakon teljes festékeltávolítást kell végrehajtani az új felületképzés kialakítása előtt. A tok a szárnyak korábbi lógása miatt esetlegesen legyalult részeinél a megfelelő záródáshoz az eredeti geometriát helyre kell állítani. Erre leggyakrabban a külső szárnyak alatt van szükség, ezért itt a tok szükséges mértékű visszavágását és egy (azonos faanyagból készült) beragasztott elemmel történő pótlását mutatjuk be. A szárnyak eredeti (lógás nélküli) geometriája üzemi körülmények között, azok elemekre bontásával és újra összeépítésével, a sarok vasak esetleges megerősítésével, a sarok kapcsolatok ragasztásával, szükség esetén egyes elemeik utángyártásával megoldható. Minden esetben helyszíni passzítás, a vasalatok finom beállítása is szükséges. A szárnyakat a felületkezelés alapozó rétegei felhordása és száradása után a hagyományos kifele álló kittfalcos / lenolaj alapú gittes technikával, az eredetihez hasonlóan egyszeres üvegezéssel látják el. A bemutatott példában a belső oldali szárnyakba keménybevonatos low-e üveg kerül, a bevonati réteggel kifele (a légrés fele). Az ablak légzárósága a bemutatott esetben a belső tok falcába bemart horonyba helyezett O-gumi tömítéssel történik (középfelnyíló szárnyak esetében a szárnyak középső függőleges találkozása mentén az egyik szárnyba kell helyezni a gumit). A külső szárnyak tömítése páratechnikai okok miatt nem megengedett, de az ablak beázás elleni védelmének javítása érdekében csak a külső alsó vízszintes profiloknál a magas ponton kialakított gumi tömítés készül, ami oldalt azonban csak 1010 cm-re kerül felvezetésre. A felújítás részeként a vízszintes alsó bélésborítás és a téglafal közötti területet poliuretánhabbal lehet kifújni, amely a bélésborításba fúrt lyukakon keresztül juttatható be. Ügyelni kell arra, hogy ne feszítő, hanem kitöltő típusú PUR habot alkalmazzunk.

Budapest, 2017. február 20.

(Dr. Becker Gábor) tanszékvezető

(Bakonyi Dániel) évfolyamfelelős

Óravázlat az Épületszerkezettan 3. félév 2. szerkesztő gyakorlatához - 10 -

ÓRAVÁZLAT. Az Épületszerkezettan 3. félév 2. szerkesztő gyakorlatához Konszignáció, hagyományos ablakok

Recommend Documents