Tericum - 2015/09/14 - Mert egyszer meghalunk - Belív - 140x200 - 312 / 20
1.
A független egyén Mialatt felnőttem, sosem voltam tanúja súlyos betegségnek, sem az öregkorral járó nehézségeknek. Szüleim, mindketten orvosok, épek és egészségesek voltak. Indiából vándoroltak be, és egy kis egyetemi városban, az ohiói Athensben neveltek engem és a húgomat, így a nagyszüleim messze éltek tőlünk. Az egyetlen idős ember, akivel rendszeresen találkoztam, egy hölgy volt az utcánkban, aki középiskolás koromban zongoraleckéket adott nekem. Később megbetegedett, és el kellett költöznie, de nekem eszembe sem jutott azon gondolkozni, vajon hová ment, és mi történt ott vele. A modern öregkor jelensége teljes egészében kívül esett a látókörömön. Az egyetemen azonban járni kezdtem egy Kathleen nevű lánnyal a kollégiumból, és 1985-ben, amikor karácsonyra ellátogattunk a családjához a virginiai Alexandriába, megismerkedtem a nagyanyjával, Alice Hobsonnal, aki akkor hetvenhét éves volt. Szellemes és független elmének ismertem meg. Egyáltalán nem próbálta leplezni a korát. Festetlen ősz haját egyenesre fésülve és 20
Tericum - 2015/09/14 - Mert egyszer meghalunk - Belív - 140x200 - 312 / 21
oldalt elválasztva viselte, ahogy Bette Davis. Kezét az öregedés szeplői pettyezték, a bőre ráncos volt. Egyszerű, gondosan vasalt blúzokat és ruhákat hordott, leheletnyi rúzst és magas sarkú cipőt, amelyet mások ebben a korban már rég nem tartottak volna tanácsosnak. Az évek során – mivel végül is feleségül vettem Kathleent –, megtudtam, hogy Alice egy virág- és gombatermesztéséről híres vidéki városban nőtt fel Pennsylvaniában. Az édesapja szegfűt, körömvirágot és dáliát nevelt üvegházakban, többholdnyi területen. Alice a Delaware Egyetemen ismerkedett meg az építőmérnök-hallgató Richard Hobsonnal. A nagy világválságnak köszönhetően csak a diplomájuk megszerzése után hat évvel engedhették meg maguknak, hogy összeházasodjanak. Az első években Rich munkája miatt gyakran költöztek. Két fiuk született, Jim, az én későbbi apósom, és Chuck. Richet a hadsereg mérnöki hadteste alkalmazta, ahol a gát- és hídépítés szakértőjévé vált. Egy évtizeddel később előléptették a hadtest vezető mérnökének munkatársává, és a Washington melletti főhadiszállásra került, ahol pályafutása egész hátralevő részét töltötte. Alice-szel Arlingtonban telepedtek le. Autót vettek, fel-alá utazgattak, és félre is tudtak tenni némi pénzt. Kibővíthették a házat, és egyetemre küldhették két jó eszű gyermeküket anélkül, hogy hitelt kellett volna felvenniük. Aztán, miközben üzleti úton járt Seattle-ben, Rich váratlanul szívrohamot kapott. Már egy ideje anginával küszködött, és nitroglicerin-tablettákat szedett, hogy enyhítse az időnként rátörő mellkasi fájdalmat, de az idő tájt – 1965-ben – az orvosok nem sokat tehettek egy szívbetegséggel szemben. Meghalt a kórházban, mielőtt Alice odaért. Csupán hatvanéves volt, Alice pedig ötvenhat. 21
Tericum - 2015/09/14 - Mert egyszer meghalunk - Belív - 140x200 - 312 / 22
A mérnöki hadtesttől kapott nyugdíjából Alice fenn tudta tartani arlingtoni otthonát. Amikor én megismertem, már húsz éve élt egyedül abban a Greencastle Street-i házban. A feleségem szülei, Jim és Nan a közelben laktak, de Alice teljesen önállóan élte az életét. Maga nyírta a füvet, és a vízvezetéket is meg tudta javítani. Edzőterembe járt a barátnőjével, Pollyval. Szeretett varrni és kötni, és ruhát, sálat készített a család minden tagjának, meg aprólékosan kidolgozott piros-zöld karácsonyi harisnyát, névvel ellátva és turcsi orrú Mikulással díszítve. Csoportot szervezett, melynek tagjaival éves bérletet váltott a Kennedy Előadóközpontba. Nagy V8-as Chevrolet Impalával járt, egy párnán ülve vezetés közben, hogy kilásson a műszerfal fölött. Különféle megbízásokat teljesített vele szívességből, látogatta a rokonokat, elvitte ide-oda a barátait, és ételt szállított ki azoknak, akik jobban legyengültek nála. Ahogy telt az idő, nehéz volt nem belegondolni, vajon meddig bírja még. Aprócska asszony volt, legfeljebb másfél méter magas, és bár rögtön dühbe gurult, ha valaki szóba hozta ezt, de minden eltelt évvel veszített valamicskét a magasságából és az erejéből. Amikor feleségül vettem az unokáját, Alice csak úgy sugárzott, szorosan magához ölelt, és úgy mondta el, hogy rettentő boldog az esküvő miatt, de már túlságosan reumás ahhoz, hogy táncoljon velem. Ennek ellenére az otthonában maradt, és egyedül is elboldogult. Amikor édesapám megismerte őt, megdöbbent annak hallatán, hogy egyedül lakik. Apám urológus volt, aminek következtében sok idős beteggel találkozott, és mindig zavarta őt, ha megtudta, hogy magányosan élnek. Úgy gondolta, ha nincsenek 22
Tericum - 2015/09/14 - Mert egyszer meghalunk - Belív - 140x200 - 312 / 23
már most komoly szükségleteik, majd egészen biztosan lesznek, és mivel Indiából származott, úgy érezte, a család kötelessége, hogy befogadja az időseket, társaságot nyújtson nekik és gondoskodjon róluk. Azóta, hogy 1963-ban megérkezett New Yorkba a rezidensképzésre, az amerikai kultúrának gyakorlatilag minden elemét elsajátította. Felhagyott a vegetáriánus életmóddal, és megismerte a randevúzás intézményét. Barátnője lett, egy gyermekorvos-rezidens, aki Indiának egy olyan részéről származott, ahol nem beszélték apám anyanyelvét. Amikor elvette őt ahelyett, hogy a nagyapámra hagyta volna, hogy feleséget szerezzen neki, a családban kitört a botrány. Lelkes teniszjátékos lett, a helyi Rotary Klub elnöke, és malac vicceket mesélt. Életének egyik legnagyobb napja 1976. július 4-e, az ország fennállásának kétszázadik évfordulója volt, amikor amerikai állampolgárságot kapott az Athens megyei vásáron, éljenző emberek százai előtt, a sertésaukció és a roncsderbi között. Azt azonban sosem tudta megszokni, ahogy öregeinkkel és gyengéinkkel bánunk: hogy magukra hagyjuk vagy elszigeteljük őket egy személytelen intézményben, hogy utolsó tudatos pillanataikat ápolókkal és orvosokkal töltsék, akik a nevüket sem igen tudják. Semmi nem állhatott volna távolabb attól a világtól, amelyben felnőtt.
Apám apjának hagyományos, nyugati szemmel idillinek tűnő öregkora volt. Sitaram Gawande paraszt volt egy Uti nevű faluban, Mumbaitól mintegy ötszáz kilométerre, ahol őseink évszázadok óta művelték a földet. Emlékszem, hogy a szüleimmel és a húgommal meglátogattuk őt nagyjából az idő tájt, amikor Alice-t 23
Tericum - 2015/09/14 - Mert egyszer meghalunk - Belív - 140x200 - 312 / 24
is megismertem; nagyapám ekkor már a századik évén is túl járt. Messze a legidősebb ember volt, akit valaha is ismertem. Bottal járt, és hajlott volt, akár az érett búzakalász. Annyira nagyothallott, hogy egy gumicsövön át kellett a fülébe kiabálni. Gyönge volt, és néha csak segítséggel tudott felkelni ültéből. Azonban így is méltóságteljes férfiú volt szorosan a fejére tekert fehér turbánjával, vasalt barna kockás kardigánjával és vastag lencséjű, régimódi, Malcolm X-stílusú szemüvegével. Családjának tagjai állandóan körülötte voltak, segítették őt és nagyon tisztelték – nem a kora ellenére, hanem éppen a miatt. Minden fontos ügyben – házassággal, birtokvitákkal, üzleti döntésekkel kapcsolatban – kikérték a véleményét, és magas pozíció illette meg a családon belül. Amikor ettünk, ő kapott elsőnek az ételből. Mikor fiatalok léptek be a házába, meghajoltak előtte, és hódolattal érintették meg a lábát. Amerikában szinte biztosan szociális otthonba került volna. Az egészségügyi szakértők hivatalos osztályozási rendszerbe sorolják az ember teljesítőképességének szintjét. Aki nem tud segítség nélkül vécézni, enni, öltözködni, fürödni, járni, felkelni az ágyból, felállni a székről vagy nem tudja tisztán tartani magát – ez a nyolc „a mindennapi élethez szükséges cselekvés” –, az alkalmatlan a fizikailag önálló életre. Aki nem tud egyedül bevásárolni, ételt készíteni magának, takarítani, mosni, szedni a gyógyszereit, telefonálni, utazni vagy a pénzügyeit intézni – ez a nyolc „a mindennapi élethez szükséges önálló cselekvés” –, az alkalmatlan arra, hogy biztonságban éljen egyedül. Nagyapám csupán a függetlenség néhány alapvető kritériumát volt képes teljesíteni, és egyet-kettőt a bonyolultabbak közül. Indiában azonban ez semmilyen szörnyű következménnyel 24
