2
Tartalomjegyzék
oldal Bevezetõ
3
F. Tóth András: A konferencia elé
4
Péterfi Ferenc: Az önkéntességrõl
7
Dr. Bódi György: Az önkéntesség és az állam
17
Ertsey Katalin: United Way Stratégiai partner a cégek társadalmi felelõsségvállalási programjában
19
Dr. Bíró Endre: Törvényjavaslat az önkéntes segítõ tevékenységrõl
23
Murányi Mónika: Önkéntes menedzsment
35
Justin Davis Smith: Az önkéntesség – nemzetközi kitekintés
45
Galambos Rita: Az önkéntesség az oktatásban, az önkéntes munkából való tanulás
56
ZÁRÓDOKUMENTUM
65
MELLÉKLET Czike Klára: Az önkéntességrõl – optimistán
71
Garas Ildikó: Néhány külföldi példa az önkéntesség törvényi szabályozására
76
Az önkéntesekre és önkéntességre vonatkozó jogi problémák Európában (Nemzetközi szakértõk találkozója, Varsó, Lengyelország, 2002. január 23-26.)
88
3
Bevezetõ
A most kézbe vett kiadvány a 2002-es Önkéntesek Hete eseménysorozat zárásaként megrendezett Önkéntesség Magyarországon címû konferencia elõadásainak és gondolatainak összefoglalása. A kötet a konferencia elõadóinak elõadásain kívül, a szekciók vezetõinek vitaindítóit, valamint a szekciók összefoglalóit is tartalmazza. Megjelentetésének elsõdleges célja, hogy azok is megismerhessék a találkozón elhangzottakat, akik 2002. november 22-én személyesen nem tudtak a szakmai megbeszélésen jelen lenni. Ezúttal is köszönet mindazoknak, akik az Önkéntes Központ Alapítvány elindításában közvetlenül, vagy közvetve segédkeztek, és akik szakmai és anyagi támogatást adtak ahhoz, hogy a 2002-ben az Önkéntesek Hetét, és ennek részeként a konferenciát megrendezhessük. A rendezvény fõvédnöke dr. Göncz Kinga, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium államtitkár asszonya volt. Anyagi támogatók: Brit Nagykövetség, British Airways, Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium, Holland Nagykövetség, Kanadai Nagykövetség; Soros Alapítvány. Külön köszönet illeti a konferencia résztvevõit, önkénteseit, elõadóit és moderátorait, akik vállalták a rendezvénnyel járó munkát és a közös gondolkodást.
F. Tóth András igazgató Önkéntes Központ Alapítvány
Budapest, 2003 július
4
F. Tóth András: A konferencia elé
Sok szeretettel köszöntök mindenkit az Önkéntes Központ Alapítvány (ÖKA) által szervezett elsõ konferencián. Sokan Önök közül talán most találkoznak elõször a szervezet nevével, ami nem is meglepõ, ugyanis alig valamivel több, mint 2 hónapja jegyezték be szervezetünket a Fõvárosi Bíróságon. Ennek ellenére az elõzmények sok évre tekintenek vissza. Két évvel ezelõtt a hazai önkéntesség fejlõdésének egy igen fontos állomásához érkeztünk el azzal, hogy Magyarország is csatlakozott az ENSZ által deklarált 2001 Önkéntesek Nemzetközi Évének elõkészítõ munkájához. Ebben a munkában Önök közül is sokan aktív résztvevõk voltak. Az Év sok-sok fontos eredménye közül a mi szempontunkból talán a legfontosabb az volt, hogy egybehangzó igény fogalmazódott meg az igény egy olyan új szervezet létrehozására, amely koordinálja és összefogja mindazon tevékenységeket, melyek a hazai önkéntesség fejlesztésére irányulnak. Az Év szervezõmunkájában országszerte több száz civil szervezet és számos minisztérium vett részt. Az Önkéntes Központ Alapítvány létrehozását a NIOK Alapítvány, a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány, a Közösségfejlesztõk Egyesülete, a Nonprofit Humán Szolgáltatók Országos Szövetsége és a United Way Budapest Alapítvány munkatársai segítettek elõ.
F. Tóth András Debrecenben született 1974-ben. Fõiskolai évei alatt kapcsolódott be a Youth Action for Peace (Via Pacis) nevü nemzetközi ifjúsági szervezet életébe, melyben 2000 õsze óta mint nemzetközi ügyvivõ tevékenykedik. 1996 augusztusától Budapesten a NIOK Alapítványnál kezdett el dolgozni, ahol több más program mellett 1998 és 2000 kötött az Önkéntes Programot vezeti. Az OSI támogatásával
Az alapítvány célkitûzései közül a legfontosabbak: a magyarországi önkéntesek és az õket foglalkoztató szervezetek munkájának támogatása információval, tanácsadással és képzéssel; ❖ az önkéntes tevékenységek népszerûsítése; ❖ a hazai társadalmi környezet önkéntességet elfogadó változásának elõmozdítása magánszemélyek, társadalmi szervezetek, intézmények és vállalkozások részvételével végzett konkrét tevékenységeken keresztül. ❖
Céljaink – melyek nagyrészt az Önkéntesek Nemzetközi Évében alkotott munkacsoportok által felvázolt feladatterv alapján lettek meghatározva – megvalósítása érdekében a következõ konkrét feladatokat kívánjuk felvállalni:
5
Az egyik elsõ és talán legalapvetõbb feladatunk, hogy az önkéntes tevékenységeket végzõ emberek, valamint a civil szervezetek és nonprofit intézmények között kapcsolatot létesítsünk. Nagyon sok szervezet van, ahol nincsenek önkéntes segítõk, viszont számtalan olyan ember van, aki szívesen kapcsolódna be valamely közösségi, közhasznú tevékenységbe, csak éppen nem tudja, merre induljon el. Elképzeléseink szerint ezt a munkát rövid idõn belül - a honlapunkon is elérhetõ - interaktív adatbázis segíti majd. ❖ Az itt megjelentek rendkívül magas száma is jelzi, hogy komoly igény van arra, hogy képzések, tanfolyamok vagy akár konferenciák segítségével támogassuk azon szervezetek munkáját, melyek önkéntes programjuk hatékonyabbá tételén dolgoznak. E téma körüljárására szerveztünk a délutáni szekcióülések közül kettõt is. Az egyik Murányi Mónika vezetésével az önkéntes menedzsment témájával, a másik pedig Galambos Rita és Czike Klára közremûködésével az „önkéntességre nevelés”-sel foglalkozik. ❖ Szeretnénk, ha a témával kapcsolatban minél több hír és cikk jelenne meg a médiában. A most zajló Önkéntesek Hetének is a figyelem felkeltése az egyik fõ célkitûzése. Az emberek szemléletének kell megváltoznia, ebben pedig nagy segítséget jelenthet a média által biztosított tájékoztatás. Szeretnénk, ha a programok, események kapcsán híre menne, hogy Magyarországon sok ezren tevékenykednek önkéntesként, s e népszerûsítésnek köszönhetõen mind többen vállalnának a késõbbiekben ilyen tevékenységet. ❖ Külföldi kapcsolataink révén szeretnénk a hazai civil szervezeteket is mind több nemzetközi tapasztalathoz, kapcsolathoz és forráshoz juttatni. Aktív szerepet kívánunk betölteni a VolunteerNet nevû közép-kelet európai önkéntes központok hálózatában, és természetesen az Európai Önkéntes Központban (CEV) is, s ez többek között az Európai Bizottság köreivel biztosíthat konzultációs lehetõséget. Szeretnénk továbbá, ha Magyarországon is mind több ember kapcsolódhatna be nemzetközi önkéntes programokba, és mind több szervezet fogadna külföldrõl érkezõ önkéntest. Bár az Önkéntes Központ Alapítvány elsõsorban a hazai önkéntesség fejlesztését tekinti fõ feladatának, nem feledkezhetünk meg a nemzetközi közösségrõl sem. Ennek a témának a bemutatására kértük fel Dr. Justin Davis Smith urat, aki a londoni Önkéntes Kutatóintézetbõl érkezett a konferenciára. ❖ Folyamatosan nyomon követjük a hazai civil szervezeteket érintõ törvénykezést, és különbözõ minisztériumokkal együttmûködve szeretnénk elérni, hogy egy ésszerû, nem túl korlátozó, de a kereteket megfelelõ módon szabályozó törvény születhessen meg az önkéntességrõl. Úgy érezzük, hogy ehhez mára már megvan a kellõ kormányzati akarat, de talán errõl a szünet után még többet fogunk megtudni dr. Bódi György úrtól. Ennek fényében szerveztük az egyik legnagyobb érdek❖
15 országban elinduló VolunteerNet Önkéntes Központok Közép-Kelet Európai Hálózatának elnökévé választják 2 évre 1999-ben. 2000-ben aktívan kapcsolódik be az Nemzetközi Önkéntesek Éve hazai eseményeinek elõkészítésébe, s a létrejövõ Nemzeti Bizottság tagjának választják. 2002 júniusában a Debreceni Egyetemen szociálpolitikus diplomát szerez Nonprofit Menedzsment kiegészítéssel. 2002 szeptemberétõl a Nemzetközi Évben aktívan résztvevõ szervezetek által közösen létrehozott Önkéntes Központ Alapítvány igazgatójaként kezd el dolgozni.
6
lõdést kiváltó délutáni szekciónkat is, mely az önkéntesség és a jog kapcsolatát elemzi dr. Bíró Endre és Garas Ildikó vezetésével. ❖ Felmérések, kutatások készítésével szeretnénk feltérképezni a hazai önkéntesség fejlõdését. ❖ További célunk, hogy az elkövetkezendõ évek során más városokban és településeken is jöjjenek létre hozzánk hasonló szervezetek, programok, illetve olyan szervezetekkel alakítsunk ki együttmûködést, amelyek ezt a tevékenységet esetleg már végzik is. A hazai önkéntesség fejlesztését nem lehet csupán egy fõvárosban mûködõ szervezet munkájának segítségével elvégezni, ebben a nyugat-európai és a környezõ országok példái is megerõsítenek bennünket. E tevékenységeket összefogva, együttmûködésre törekszünk állami, nonprofit és piaci szervezetekkel, intézményekkel is. Arra kérjük Önöket, hogy tiszteljenek meg bennünket érdeklõdésükkel, kérdéseikkel. Az együttmûködés és a bizalom számunkra nagyon fontos alapértékek, és hiszünk abban, hogy a civil szervezeteknek vetélkedés helyett a közös munkára kell koncentrálniuk. Csak így lehetünk igazán hatékonyak, s az elõttünk álló sok feladatból biztosan mindenkinek akad bõven elvégzendõ munka. Végül kellemes és hasznos konferenciát szeretnék kívánni Önöknek. Remélem, hasznosnak ítélik majd az itt eltöltött idõt, és a késõbbiekben is lesz alkalmunk egymással találkozni, együttmûködni. Köszönöm a figyelmüket!
7
Péterfi Ferenc: Az önkéntességrõl
Mesélik, hogy Afrika nyugati partjainál idõnként nagy szélvihar kerekedett, s az óriási viharban és a hullámokban nagyon sok turistát kellett kimenteni. Egyszer valakinek eszébe jutott, hogy készüljenek fel ezekre a helyzetekre: szakemberekbõl egy önkéntes csapatot szerveztek, s amikor jött a vihar, mentették a fuldokló turistákat. Késõbb támogatásokat nyertek különféle pályázatokból, és segélyhelyet, elõbb egy kõépületet, majd kis kórházat, késõbb szálloda-szanatóriumot építettek. Egyszer csak felfigyeltek az önkéntes alapítók, hogy idegesíti a légkondicionált hallokban közlekedõket a sok szenvedõ, vízbõl kimentett turista, akik rosszullétükben néha még a kókuszszõnyeget is összehányják. Elegük lett az önkéntes parti mentõknek, ez már nem az õ világuk volt. Így arrébb álltak, s jó 100 kilométerrel délre megint menteni kezdték a viharba került hajósokat és fürdõzõket. Itt is sikeresek voltak, támogatásokat nyertek, épülni kezdett elõbb egy kis bodega, majd egy kórház… A vendégek egy idõ után háborogtak a rossz állapotú, vízbõl kimentett, a szõnyeget is összehányó fuldoklók miatt… – Utóbb innen is délre vonultak, hogy a maguk erejébõl és kedvére újra kezdjék az önkéntes segítést. Azt mondják, aki a térképen jól körülnéz, Afrika nyugati partja mentén végig elegáns, légkondicionált szállodaláncokat lát, köréjük épült városokkal.
A megélt élmény jelentõsége Saját emlékeimben kutattam. Az elsõ önkéntes élményem egy megfosztottság, egy hiány kapcsán jutott eszembe. Egy Pest közeli kis faluban laktam kisgyermekkoromban. Egyik vasárnap kora délután arra ébredtem, hogy a falu hangosbemondójában szól az óvodáscsoportunk mûsora. Verset mondtak, énekeltek a falu nyilvánossága elõtt – a hangszórókban – a társaim. Engem valami miatt kihagytak. Mivel magyarázat nélküli volt az ok, sokáig fájt a dolog. Következõ emlékem ugyanebben a faluban, amint kisiskolásként elõbb vadgesztenyét gyûjtöttünk csapatosan, majd a következõ évben, az akkor még újdonságnak számító kolorádóbogarakat szedtük a levelekrõl a burgonyaföldeken jókora befõttesüvegekbe. Tízéves korom körül a rendszeres zuglói templomi ministrálás jutott eszembe. Középiskolásként a
Péterfi Ferenc - közösségfejlesztõ Korábban ifjúsági klubokkal foglalkozott, a 70-es években az Újpalotai Szabadidõ Központ alapítója, vezetõje. A közösségfejlesztõi munka során maga is több önkéntes szervezetben dolgozott. A gyakorlati munkában, a felsõoktatásban is képviselõje ennek a szakterületnek. Jelenlegi önkéntes szerepei: a Közösségfejlesztõk Egyesületének titkára, a Civil
8
Rádió elnöke. Munkahelyén a Magyar Mûvelõdési Intézetben a Közösségfejlesztési Osztály vezetõje.
diáksportot és annak faliújságját szerveztem, vezettem. 18-19 évesen a BKV Elõre serdülõ focicsapatának – frissen végzett – edzõje voltam önkéntesként. Ugyanebben az idõben a zuglói Kassák Klub klubvezetõje lettem, több évre. Késõbb voltam „lázadónak” titulált lakótelepi egyesület titkára, ugyanitt helyi lap szerkesztõje. Most – egyebek mellett – a Civil Rádió elnöke vagyok és persze egyik mûsorkészítõje, egy a 120 fõs önkéntes csapatból. Nem hiszem, hogy extrém, valamitõl különleges lenne az én önkéntes múltam (és jelenem). Ha alaposan és részleteiben végiggondolja valaki az életét, legtöbbünknek iskolásként, munkavállalóként a munkahelye tájékán, lakópolgárként, szülõként és még számtalan más szerepünkben vannak önkéntes élményeink. Ha valamelyiket is törölni kellene a múltunkból, szegényebbnek éreznénk magunkat. Valamitõl megfosztva. Sokan vagyunk így, hogy a bankszámlánk a hónap végén nem áll valami fényesen, de gazdagnak tarthatjuk magunkat. Bizonyára Önök/Ti is jól tudjátok, hogy Nyugat-Európában, az Egyesült Államokban, a polgári demokratikus hagyományú országokban milyen gazdag múltja, kultúrája van az ilyen keretekben végzett munkának. Ezeken a helyeken a politikai kultúra fontos része az önkéntesség. Hogy csak egy példát mondjak: ha valaki egy komoly munkahelyre, ösztöndíjra, valamilyen elismerõ címre pályázik, a szalonképesség, a szakmai és társadalmi elismerés egyik legalapvetõbb feltétele, hogy legyen valódi önkéntes tevékenységben eltöltött múltja, önéletrajzában legalább fél oldalban szóljon az önkéntesként végzett tevékenységekrõl. Kik lehetnek a meghatározói, alakítói annak, hogy az önkéntesség ilyen szükségletté, a társadalmi kultúra részévé váljon? ❖ Maguk az önkéntesek, tehát ez a szektor – munkájával, értékeivel, jó hírével; ❖ a média – amely a közvélemény egyik legfõbb alakítója; ❖ a politika – a központi kormányzati és helyi, önkormányzati szinten is. A következõkben hat tételben fogok beszélni az önkéntesség számomra fontos momentumairól, s mindegyik tételhez egy-egy kis önkéntes-történetet mondok el.
Az önkéntesség eszméjérõl Az önkéntes munka fõbb jellemzõi: ❖ személyes indíttatású, szabad, egyéni választáson alapszik; ❖ anyagi érdekektõl mentes;
9 ❖ ❖ ❖
mások javát szolgálja; elõsegíti, hogy egyének és közösségek részesei legyenek saját problémáik megoldásának; egyidejûleg hasznos a támogatásra szorulóknak és az önkéntes munkát végzõknek.
Az önkéntes tevékenység jellemzõ típusai: ❖ kölcsönös segítségnyújtás és önsegítés; ❖ jótékonyság, mások segítése, filantrópia: Jellemzõen a civil társadalom szervezõdéseinek keretében (egyesületekben, alapítványokban) valósul meg, bár az állami szektorban, a gazdasági szektorban, s magánkezdeményezésként is gyakran elõfordul; ❖ közösségi részvétel és állampolgári szerepvállalás: A társadalmi aktivitást, a részvételt emeli ki ez a megközelítés, azt a helyzetet, amikor az önkéntes önerejével járul hozzá környezete, a társadalom alakításához, ezzel egyidejûleg saját hasznosságának tudata is jelentõsen erõsödik. (Jelentheti ez az irányításban, egy fejlesztési folyamatban, de a végrehajtásban történõ részvételt is); ❖ közérdekû ügyek képviselete, társadalmi kampányok megszervezése: Lehetnek ezek helyi, vagy szélesebb jelentõségû kérdésekben való szerepvállalások, közösségi érdekek érvényesítésére irányuló érdekegyeztetések, lobbizás, társadalmi akciókban való részvétel, fellépések jogvédelem kapcsán. Értékei és hagyományai: Az önkéntes munka igen jelentõs gazdasági erõforrást jelent. Éppen emiatt szokták ezt a területet nemzeti tényezõként is emlegetni. Még a leggazdagabb államok sem képesek társadalmi problémáikat az állampolgárok, az önkéntes szervezetek bevonása nélkül megoldani. Az önkéntes szektor olyan területeken és olyan szükségletek kielégítésében képes szerepet vállalni, ahol az állam valami miatt nem tud megjelenni – például ha nem uniformizált, a standardtól eltérõ speciális szükséglet keletkezik –, vagy a gazdasági megtérülés kilátástalansága miatt az üzleti szektor meg sem akar jelenni. Máshogyan fogalmazva: az önkéntesség, a filantrópia a versennyel, az önzéssel szembeni ellensúly szerepét is betölti. Mivel az aktív társadalmi részvétel lehetõségét kínálja, fejleszti a kezdeményezõ- és a cselekvõkészséget, melyek a közösségi fejlesztõmunkának is alapvetõ értékei. A közösségi munkavégzés során többnyire erõsödik a résztvevõkben a felelõsségvállalás, az állampolgári elkötelezettség, a bizalom, a mások szempontjainak figyelembe vétele, a kölcsönösség és a szolidaritás is. Elmondható tehát, hogy az önkéntes munka sok esetben mentális, lelki szükségleteket is kielégít.
10
A részvétel esélyt kínálhat a társadalom perifériájára szorult embereknek és különféle csoportoknak is a bekapcsolódásra, az integrációra, HA az önkéntes munka meg tudja szólítani a társadalom peremére szorultakat is. Máshogyan fogalmazva: az önkéntesség gyakran a társadalomban való részvétel egyetlen (némelyek számára utolsó) eszköze. A Civil Rádió igen sok erõfeszítést tesz, hogy olyanok számára is hozzáférhetõvé tegye a mikrofont, akik máshol nemigen szólalhatnak meg, nemigen hallathatják a hangjukat. Több korábbi alkalomhoz hasonlóan a közelmúltban is hétvégi képzést szerveztünk látás- és mozgássérültek, valamint kortárssegítõ fiatalok számára. Kívánom azt a remek élményt mindannyiuknak, amit ennek a munkának a során munkatársaimmal mi szerezhettünk. Az önkéntes munkát jellemzõ elõnyök – az érintettek részvétele a társadalmi problémák megoldásában, gyors „rámozdulás” az új szükségletekre, olcsó és hatékony munkavégzés – mellett számba kell vegyük ennek a területnek a gyengéit is. Az egyik ilyen jellemzõ, hogy tartós, hosszú távú és folyamatos szolgáltatást – ha annak ellátásához nem érkezik állami, vagy más forrás – nemigen tud az önkéntes szektor önmaga ellátni. Ugyanakkor gyakori, hogy – éppen a szektorok közötti együttmûködésre építve – önkéntes munkával ellátott feladatból idõvel új munkahely teremtõdik. Az érintettek részvételének és az önsegítésnek példájaként mesélem: a felhalmozott háztartási közüzemi adósságok felszámolásán dolgozó szociális munkások a közösség segítõ erejében bízva egy városrészben háztartásklubot szerveztek a törlesztési munkába bekapcsolódó asszonyokból. „Csirkemell-akció van a kék ABC-ben, fél áron lehet húst kapni” – jelzett az egyik asszony, s megindult a körtelefon, egymást hívták a hírlánc tagjai. Önkéntes jelzõrendszer fejlõdött ki együttmûködésükbõl, amely már nem csak a beszerzések, vásárlások megkönnyítését, de más fontos háztartási problémák megbeszélését, közös megoldások keresését is szolgálja. A történethez A magyar történelemben az önkéntes hagyományok kialakulásakor az államalapítás utáni idõkben a katolikus egyház volt az elsõ fõszereplõ, bár ezt a domináns szerepét a késõbbiekben nem tartotta meg. A közösség kötelezettsége volt, hogy az elesetteket, a szegényeket nem szabad magukra hagyni. Ezt az egyén felé a vallási parancsok és a társadalmi normák közvetítették a különbözõ korokban. A szerzetesrendek és a kolostorok mellett (késõbb azoktól függetlenedve) világi testvériségek és
11
testvérületek jöttek létre, azzal a céllal, hogy a gazdasági és jótékonysági feladatokat átvegyék, mûveljék a földet, mûködtessék a fogadókat, ispotályokat, alamizsnát osszanak a szegényeknek. Az iparos szervezetek, a kézmûvesek társaságai és a céhek – gazdasági funkciójuk mellett – kölcsönös segítségnyújtást biztosítottak a tagjaiknak. Elõírták, hogy kötelesek társaikat és azok családjait segítségben részesíteni (betegek ápolása, elhunytak eltemetése, özvegyek, árvák támogatása). A szabad királyi városok polgáraiknak elõjogok egész sorát biztosították, ezzel képessé tették õket arra, hogy létrehozzák azokat a világi jótékonysági intézményeket, amelyek már nem tartoztak a katolikus egyház befolyása alá. Az önkéntes munka a második világháborút követõ „szocialista” rendszerben elveszítette a szabadon választható jellegét. Többnyire központi politikai irányítással szervezték azokat „társadalmi munka” néven. A részvételt, ha az nem is volt kimondottan kötelezõ, de a közvetett presszió miatt semmiképpen nem lehetett önkéntesnek nevezni. A különféle célokat, akciókat nem a polgárok maguk kezdeményezték, hanem azok valamelyik hatalmi, politikai központból indultak. A helyi kezdeményezéseket – amelyek az igazi önkéntes munka egyik meghatározó jellemzõi – semmilyen területen, így itt sem támogatta ez a rendszer, hiszen abban folyamatosan a központi akarat kikezdését, veszélyes tendenciát sejtett. Ez a közvetlen közelmúlt, a társadalmi munka emléke, az ehhez kapcsolódó elõítéletek is nehezítik manapság az önkéntes munka egészséges méretû elterjedését. Az önsegítésre egy lakóhelyi példát említek. ETA (Egyesületi Támogatási Alapítvány) – így hívták az Újpalotaiak Baráti Köre Egyesület önsegítõ pénzalapját, amelyet a helyi egyesület alapított a 90-es évek elsõ felében. Ebbe a háztartási csereakciók során gazdát cserélt bakancsok, pulóverek, iskolatáskák, játékok, a tagok családjában feleslegessé vált háztartási eszközök eszmei értékeit fizették be az egyesületi tagok. Ebbõl a pénzalapból, ha valaki megszorult (kisgyerek született, vagy éppen családi baj történt valahol), lehetett féléves részletfizetésre kölcsönt felvenni. Rendkívüli esetekben vissza nem térítendõ támogatást is megítélhetett a pénzalapból a kuratórium.
Mai adatok, trendek A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) felmérései szerint az informális (nem szervezethez kapcsolódó) önkéntesek 1995-ben a felnõtt korú népesség 29%-át tették ki (meghaladta a 2.263.780 fõt). Formális szervezetekben önkéntes munkát a felnõtt korú népesség 5%-a (400.207 fõ) – az informális keretek között önkéntes munkát végzõk arányának csupán a hatoda – végzett. Ez a trend – az informális
12
önkéntesség jelentõsen magasabb aránya a szervezett keretekben végzettnél – a nyugati országokra is igaz, ha nem is ilyen arányban. A KSH 2000. évi adataiból néhány, amely csak a formális keretek közötti önkéntes munkára vonatkozik: A nonprofit szervezetek több mint 2/3-a számíthatott önkéntesek segítségére. Az önkéntesek száma 2000-ben meghaladta a 400 ezer fõt (99-ben 313 ezer). Az általuk teljesített közel 35,5 millió munkaóra (99-ben 30 millió) körülbelül 17 ezer fõállású foglalkoztatott (99-ben 14 ezer) munkaidejének felel meg. Munkájuk értéke megközelítette a 18 milliárd forintot (99-ben 12 milliárd)
A lakosság hozzájárulása a nonprofit szervezetek mûködéséhez (1999/2000).
A lakosság hozzájárulása a nonprofit szervezetek mûködéséhez (1999/2000).
Magánszemélyek tagdíja Lakossági adományok Önkéntes munka ért. Összesen:
1999-ben (milliárd Ft-ban) 12,2 9,1 12,0 33,3
2000-ben 11,3 11,2 18,0 40,5
milliárd forint
A fentiek alapján az önkéntes munka 3,5%-kal növelte a szektor rendelkezésére álló forrásokat 2000-ben. Az önkéntes segítés leggyakoribb tartalma a szervezetek alaptevékenységéhez, továbbá adminisztratív feladatok végzéséhez és adományszerzéshez kapcsolódik. Különösen nagy volt – arányait tekintve – a lakossági segítség jelentõsége a kisebb szervezeteknél. Az 50 ezer Ft alatti bevételi kategóriában az önkéntes munka értéke meghaladta a szervezetek pénzbevételének 13-szorosát, s az 51 és 500 ezer Ft közötti összeggel gazdálkodó szervezetek esetében is valamivel nagyobbnak bizonyult az önkéntesen végzett munka értéke a szervezetek tényleges bevételeinek összegénél. „…Kimutatható, hogy a kisebb közösségek átlátható kapcsolatrendszere kedvezett az önkéntes munka megszervezésének. Minél nagyobb volt a település, annál kisebbnek bizonyult az önkéntes munka súlya. Az igénybe vett munkaerõn belül az önkéntes segítõk aránya a fõvárosban csak 16% volt, a községekben viszont elérte a 33%-ot.” A KSH vizsgálata szerint 2000-ben a lakossági segítõkészséget jelentõsen befolyásolta – kifejezetten taszította – a személytelenség, a túlzott mértékû intézményesültség és az „államközeliség”.
13
Az önkéntes munka gyakorisága a fõállású alkalmazottak arányához képest Fõállású alkalmazottak
1. 2. 3. 4. 5.
Vallás Polgárvédelem, tûzoltás Jogvédelem A közbiztonság védelme Többcélú adományosztás, nonprofit szövetségek
Önkéntesek (teljes munkaidõs foglalkoztatásra átszámítva)
50,8% 62,2% 54,5% 12,7%
49,2% 37,8% 45,5% 87,3%
59,5%
40,5%
Az önkéntes munka gyakorisága a fõállású alkalmazottak arányához képest
Ezek az adatok azt is jelzik, hogy a biztonságérzethez kapcsolódó tevékenységek esetében (talán a vallási tevékenységet sem eretnekség ide sorolni) tipikusan magas az önkéntes munka aránya. A jelentõs számú foglalkoztatottal bíró területek közül egyedül a szociális ellátás az, amelyik viszonylag magas (19,3%) arányú önkéntes közremûködésre is számíthatott, a többi ágazatnál az önkéntes munka aránya 10% alatt maradt. Visszatérve e gondolatkör elejére, az önkéntes munkavégzésnél fontos szempont a formalizálódás, a hivatalossá válás kérdése. Bizonyos szintû szervezettséghez – többnyire – természetesen kapcsolódik a megbízhatóság, a kiszámíthatóság, az ellenõrizhetõség, a folytonosság, a széleskörû mozgalommá fejlõdés. Ebben az intézményesülési – de nem bürokratizálódási – folyamatban, a keretfeltételek megteremtésében az államnak és az önkormányzatoknak kikerülhetetlen szerepe van. Ugyanakkor gyakran az önkéntes munka hangulatát, természetét keresztezheti, kiolthatja a túlzottan hivatalossá válás. Vagy az, ha – fõként városi és országos központokban – a természetes segítõkészséget, az önkéntes munka kapacitását, annak hatékony megszervezése ürügyén, kiemelik természetes közegébõl, környezetébõl és „visszaközvetítik” más „rászoruló” környezetbe. Fontos szerep marad az önkéntes központok tekintetében is, hogy elsõsorban helyi szinten igyekezzen az embereket ösztönözni arra, hogy aktív szerepet játsszanak a saját közösségükben.
A belsõ források meghatározó jelentõsége A Duna Tv-ben láttam, hogy a Székelyföldi Szentegyházi Gyerekfilharmónia 130 tagjának itthoni fogorvosok egy csoportja felajánlotta: önkéntes munkában „rendbe teszi a fogazatát”. Fúrtak, tömtek, kezeltek,
KSH 2000
14
s a gyerekek egy szép koncerttel köszönték meg – családjuk nevében is – a megfizethetetlen önkéntes szolgáltatást. A közösségi munkában megtalált új szerep egyik legfõbb jellemzõje a helyi közösségre, annak szükségleteire és saját erõforrásaira való odafigyelés. Jellemzõ adottsága volt a külsõ forrásokban szegényebb helyi társadalmi csoportoknak korábban, hogy jól megtanulták a saját belsõ erõforrásaikat megkeresni, kibontani, abból építkezni, táplálkozni. Ám most egyre gyakoribb, hogy civil szervezetek a külsõ források, támogatások, kapcsolatok bevonását keresik, tanulják. Ez a folyamat egy bizonyos mértékig szükségszerû is, de gyakran a külvilág – az EU-, a PHARE-programok, továbbá amerikai és más külsõ eredetû források kecsegtetése – eltúlzott mértékben, felelõtlenül és kizárólagosan ezekre terelik a figyelmet. Elõtérbe kerülnek az anyagi források, sokan egy-egy pályázatíró tanfolyamban látják a megváltást, a megoldást. Ez a tendencia – egy bizonyos mértéket meghaladva – tévesen arra tanítja, szocializálja a civil társadalmat, hogyan kell megszerezni, felhasználni, elfogyasztani a kívülrõl szerzett forrásokat. Félõ, hogy ezek hajszolása közben elvész a saját belsõ erõforrásaikra, a helyi adottságok, értékek kibontására, a helyi közösségre való „visszafigyelés” képessége. A javakért való küzdelemben könnyen elsorvad az építés/önépítés jelentõsége; a felhasználás/elhasználás készsége kiszorítja a saját teremtés tudását. Az önkéntes munka – annak megszervezése, az önkéntesek befogadása, felkészítése, beillesztése helyi közösségi folyamatokba – tipikusan ilyen feladat, amelyre, mint fontos belsõ erõforrásra, veszélyes dolog nem figyelni.
Az önkéntes munka és a nyilvánosság A Hospice Alapítvány egyik képviselõje mesélte pár éve, hogy megkeresték valamelyik televíziót, nem adnának-e hírt a közelmúltban elindult munkájukról. A riporter gondolkodott kicsit, majd azt ajánlotta, hogy halottak napja körül keressék õt, akkor lesz ennek hírértéke. Egyszerûen megfogalmazni a céljainkat, szándékainkat, bemutatni értékeinket, világosan kommunikálni, csatornákat és világos nyelvezetet találni az üzeneteinknek, elhelyezni és megjeleníteni önmagunkat a társadalmi nyilvánosságban – érdeke ez, de gyengéje is az önkéntes szektor egészének. Hogy a szervezeteknek mennyit kellene ebben a kérdésben fejlõdnie, az egy másik elõadás(sorozat) témája. De a tömegkommunikációs eszközöknek, a médiumoknak is rengeteg „sara” van ezen a téren. Néhány igazán elkötelezett újságírót leszámítva nemigen számíthat a szektor mostanság innen segítségre.
15
Ma, amikor mindenki a média eszközévé válik, s nem a társadalom eszköze a média, amikor legfeljebb marketing-kampányok termékévé, produkcióvá válhat az elesettség, a segítségre, perifériára szorultság, hogyan várhatjuk el a médiától azt, amit a nemzetközi gyakorlatról így idéz egy holland szerzõ: „a média lehetõséget kínál a kormányoknak arra, hogy pozitív képet fessenek az önkéntességrõl, és több embert bátorítsanak a részvételre, különösen a társadalmilag kiszorított csoportokból”. A szélesebben vett társadalmi kommunikációból is éppen a társadalom szorul ki, kitölti azt a politikai és gazdasági érdekcsoportok köre, s ezzel kiszorítja a média tematikájából az önkéntes szektort, a társadalmi párbeszédbõl taszítja ki az önkéntességet. Önkénteseknek és szervezeteinknek maguknak kell alkalmassá válniuk a kommunikációra, a magabiztos megjelenésre a nyilvánosságban, megszervezni kiadványaikat, s kiharcolniuk az odafigyelést.
Van-e ellenszolgáltatása az önkéntes munkának? Káposztásmegyeri fiatalok mesélték egyszer egy riportban nekem a Civil Rádióban, hogy rendszeresen járnak Nógrád megyébe egy szociális szeretetotthonba idõseket látogatni. „Nagyon nehezen tudtam magam legyõzni – mesélte egy 17 év körüli fiú –, mikor elõször el kellett mennem. Már az elsõ alkalmakkor rájöttem, hogy örömöt tud jelenteni egy tekintet, ha vizet adok valakinek, vagy ha megfogom a kezét. Azt vettem észre, hogy én kaptam valamit az ottaniaktól, amitõl azután örömöt jelentett odajárni. Mindannyiszor több leszek, s valahogy feltöltõdve, gazdagodva jövök el.” Az önkéntes munka kapcsán sokan felvetik, hogy – éppen, mert önkéntes – nem eléggé kérhetõ számon a munkavégzõk teljesítménye, nem lehet felelõsséget, szakmai színvonalat megkövetelni az itt dolgozóktól, mert nincs a szervezetek részérõl ellenszolgáltatása. Biztos, hogy igaz ez a feltételezés? Egy konferenciasorozaton a csoportmunkákban résztvevõktõl azt kérdeztük, hogy mi motiválja az embereket az önkéntes munkára. A következõ érveket sorolták: érzékenység a társadalmi problémák iránt, a másik segítése, jótékonykodás, belsõ elkötelezettség, elismerés hiánya, változás-változtatás igénye, személyes élmény, érintettség, segítés-segítettség megélése, mintakövetés, elkötelezettség–elhivatottság, veszély elhárítása, közéletre való felkészülés, igényesség, szereplési vágy kiélése, kirekesztettség érzése, szeretet hiánya, karrierépítés, önmegvalósítás, tanulási kedv, közösséghez tartozási vágy… Arra a kérdésre pedig, hogy mit kap az önkéntes az ilyen munkavégzés során, a következõket válaszolták: ismertséget, odatartozást, jó hírnevet, elismertséget, tiszteletet, megbecsülést, új kapcsolatokat, változást, új karriert, társadalmi kapcsolatok kiszélesedését, az elzártság feloldását, az elszigeteltségbõl
16
való kilépést, új szerepeket, biztonságérzetet, önbizalmat, a személyiség épülését, személyes figyelmet, önmegvalósítást, elfogadást, szabadságot, tudást… Úgy gondoljuk, ezek olyan adományok, amelyeket sok gazdag ember igen nagy összegekkel szeretne megvásárolni önmagának – nem mindig sikerrel. Bátran kijelenthetjük tehát, hogy az önkéntes munka során olyan ellenszolgáltatások, értékek és elõnyök keletkeznek az ilyen munkát vállalók számára, hogy nem lehet pusztán csak viszonosság nélküli, egyoldalú áldozatvállalásról beszélni. Ez is felbátoríthatja az önkénteseket foglalkoztató szervezeteket követelmények támasztására. Tapasztalatunk és meggyõzõdésünk, hogy éppen az erõs motiváltság és elkötelezettség okán, valódi szakmai teljesítmény várható el az önkéntesektõl. Sõt, a munkájukkal kapcsolatos igényességet többnyire önmaguk követelik meg a foglalkoztatóktól. Azt a tévhitet is jó lenne eloszlatni – a fentiek kapcsán –, hogy az önkéntesek amolyan „jószándékú, ámde laikus társaság.” A példákból tudható, hogy igen komoly képesítést, szakértelmet, tudást igénylõ feladatokat látnak el gyakran önkéntes munkában. Azonban ennek kapcsán is meg kell ismételnünk, hogy komoly odafigyelést és megbecsülést igényel az önkéntesek foglalkoztatása: a feladatok pontos megfogalmazását, s az elvégzett munka értékelését. Mivel gyakran a problémák és feladatok megfogalmazása, értékelése az önkéntesekkel közösen történik, a szervezetekben – optimális esetekben – a hierarchikus döntések helyett a konszenzusos döntéshozatal a dominánsabb. Általában kampányszerû munkában gondolkodunk az önkéntesekrõl, ugyanakkor vágyakozunk az önkéntesekkel való tartós, rendszeres együttmûködésre. Sokféle dolog van az életünkben, amelynek saját élményként van meghatározó jelentõsége. Az önkéntességrõl is talán lehet érdekesen beszélni, de a megélt élmény az igazi. Felhasznált irodalom: Czike Klára: Önkéntesség számokban, Esély 2001/6. Kelemen Károly: Amit az üzleti világ a nonprofit szervezetektõl tanulhat, Parola 1996/3. Kuti Éva: Hívjuk talán nonprofitnak, Nonprofit Kutatócsoport, Budapest, 1998. 220.o. KSH Társadalomstatisztikai Közlemények, Budapest, 2002. Liling Tamás – Péterfi Ferenc: Az önkéntes munka a társadalmi környezet gyümölcse, Parola 2001/1. Nonprofit szervezetek Magyarországon 2000. Önkéntes munka Magyarországon, KSH, Önkéntesek Nemzetközi Éve 2001. „Önkéntesség és az állam szerepe”, Nederlandse Organisaties Vrijwilligerswerk Utrecht 2000. 2. változat Péterfi Ferenc: Az önkéntesség újjászületése, Parola 1997/1.
17
Dr. Bódi György: Az önkéntesség és az állam
Kicsit irigykedve hallgattam az elõttem szólókat, hiszen õk konkrét, személyes és élõ példákkal tudtak élni, s így tudták bemutatni az önkéntességet. Nekem arról kell beszélnem most, hogy a kormány és az állam mit tesz, mit tud tenni az önkéntesség érdekében. Mint a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) Civil Kapcsolatok Osztályának vezetõje vagyok itt, de szeretném jelezni, hogy jó néhány kollégám a kormányzati szférából itt ül a hallgatóság körében, így az Igazságügyi Minisztérium, az Egészségügyi Minisztérium, a Szociális és Családügyi Minisztérium és a Munkaügyi Minisztérium is képviselteti magát, ezért valamennyiük nevében szólok. Idõben rendkívül jól egybeesik ez a konferencia a kormányzat civil stratégiájának megjelenésével, aminek tervezete számos helyen megjelent, valamint a kormányzati portálon keresztül is eljuttattuk a civil szféra képviselõihez véleményezésre. Ez a tervezet egy új idõszak megjelenését jelenti, hiszen elérkezett a civil szférában egy olyan minõségi szakasz, amelyben már nem számítunk arra, hogy évente sok ezer új szervezet alakul. Reményeink szerint a mûködõ szervezetek tevékenységére egyre inkább a minõségi munka, a stabilitás és a kiszámíthatóság lesz jellemzõ, a kormányzat pedig ezzel a mostani tervezettel megfelelõ hátteret szeretne teremteni és biztosítani ehhez. A kormányzat civil stratégiájának tervezetébõl ki kell emelni három elvet, amelyek az önkéntesség kiteljesedéséhez létfontosságúak: függetlenség, partneri viszony feltételezése és kialakítása, politikamentesség. Az imént hallott elõadásban is hangzott el utalás arra, hogy egy felülrõl vezérelt, nem az öntevékenységen alapuló önkéntesség milyen hatású a társadalom fejlõdésére. Ugyanakkor azt is láthattuk konkrét adatokkal alátámasztva, hogy az önkéntesség ereje mennyire nélkülözhetetlen az üzleti szféra, az állam, az egész társadalom számára. Számos tennivalója van tehát a kormánynak. Ezek közül a legfontosabb a forrásteremtés, valamint a szükséges jogszabályok megalkotása. Emellett szükség van konkrét tevékenységekre is, például civil központok fejlesztésére, hálózatok kialakítására, illetve egy budapesti regionális civil szolgáltató központ megteremtésére. Nagyon fontos része a stratégiának a társadalom informálása, felkészítése, az önkéntesség nagyobb társadalmi nyilvánosságának megteremtése.
Dr. Bódi György Dr. Bódi György a MeH Kormányzati Informatikai és Társadalmi Kapcsolatok Hivatala Civil Kapcsolatok Fõosztályának vezetõje 2002. szeptember 10. óta. Másfél évtizede tevékenykedik a civil szférában, 1989. júliusa óta a Szegedért Alapítvány titkára (e tisztséget - önkéntesként - jelenleg is betölti). Közgazdász értekezését nonprofit pénzügyekbõl írta, publikációi és oktatói tevékenysége
18
elsõsorban e területhez kötõdik. Közel 30 tanulmányt írt, a KJK KERSZÖV Kiadónál 2002-ben jelent meg a Hogyan szerezzük meg az állampolgárok adójának 1 %-át? önálló kötete. Részt vett az ELTE-n akkreditált "Civil társadalom nonprofit szervezetek" tantárgy kidolgozásában. Több hazai felsõoktatási intézményben oktat nonprofit kurzusok keretében.
Ahogy mondani szokás, ebben az országban minden egyes kormányváltással újrakezdõdnek a dolgok. Az Önkéntesek Nemzetközi Évének kormányzati szintû történései olyan hagyatékot hagytak a mostani kormányra, amit érdemes, sõt kell is folytatni. A rendezvények, szakmai fórumok sokasága mellett ki kell emelni, hogy elkezdõdött a Polgári Törvénykönyv alapítványokkal foglalkozó fejezetének módosítása is. Mit tehet tehát a mostani kormány? Legfontosabb tevékenysége az kell hogy legyen, hogy magatartási mintát nyújt, valamint szemléletet formál. Ez fontos lehet az üzleti szféra felé, valamint nélkülözhetetlen a társadalom számára és elõsegíti az elõbb már felsorolt célokat. A hozzáadott érték felismerése azt jelenti, hogy a Kormány nem fentrõl ereszkedik le az önkéntességhez, nem elfogadja az önkénteseket és a velük foglalkozó szervezeteket, hanem tartalmi párbeszédet épít ki velük. Amikor a szervezõkkel arról beszélgettem, hogy mit is várnak tõlem ezen a konferencián, akkor többoldalú konzultációba kezdtem a kormányzat képviselõivel, és most ennek alapján bejelenthetem, hogy partnerek vagyunk, és kezdeményezõk leszünk egy önkéntességi törvény elõkészítésében. Ennek szükségességére elég az az egy példa, hogy jelen pillanatban egy építkezésen dolgozó önkéntest semmi nem különböztet meg egy ugyanott feketén dolgozó munkástól. Továbbá igen fontos területe a stratégiának az önkéntesség népszerûsítése az oktatás szférájában, valamint képzések kidolgozása és elindítása, a nyilvánosság és a társadalmi elismertség növelése az oktatáson belül, valamint a témával összefüggõ kutatások fejlesztése. A Miniszterelnöki Hivatal ebben a munkában részt vállal, s remélem, hogy ezen a konferencián új ötletek is felmerülnek és beépülhetnek a közös stratégiába.
19
Ertsey Katalin: United Way – Stratégiai partner a cégek társadalmi felelõsségvállalási programjában
United Way – egy szolgáltató szervezet Ügyfeleink elsõdlegesen az adományozók. Szolgáltatásunk lényege, hogy az adományozóktól, akik pénzt, idõt (ezek az önkéntesek), termékeket és szolgáltatásokat adnak nekünk, felajánlásaikat eljuttatjuk – elsõsorban pályázati úton – nonprofit szervezetekhez. Azaz egy megbízható, átlátható csatornát képezünk a két fél (segítõ és rászoruló) között. A rászorulók szükségleteit elõzetesen felmérjük, hogy oda jusson a segítség, ahol a leginkább égetõ a hiány, és ahova máshonnan nem jutna. Az önkénteseket tehát mi idõ-adományozóknak hívjuk, és ugyanolyan módon igyekezünk kiszolgálni az igényeiket, mintha pénzt, számítógépet vagy szakszolgáltatást adományoznának nekünk. Természetesen van olyan is, amikor nekünk, a mi munkánk hatékonyabbá tétele érdekében végeznek önkéntes munkát. Ezek között van adományozott szolgáltatás is. Önkéntes munka (idõadományozás) – cégek és dolgozók részérõl a United Way mûködéséhez Adományozott szolgáltatás ❖ CMS Cameron McKenna Ormai ügyvédi iroda – jogi képviselet ❖ Deloitte & Touche - auditálás Ezek az adományozott szolgáltatások ugyanúgy mûködnek, mint a fizetett szolgáltatások, de a cég döntése, hogy nem kér érte díjat. A cégeknél az Alapítvány egy ügyfél a sok közül, azzal a különbséggel, hogy számlázásra nem kerül sor. A munka értékét azonban pontosan követik, és év végén az elvégzett szolgáltatás értékét összesítve látható, mennyibe kerülne ez a szolgáltatás a piacon.
❖
❖
Vezetõk, munkatársak önkéntes munkája ❖ Pénzügyi tanácsadás (Process Solutions) ❖ PR és marketing tanácsadás (Publicis, BMD, AMC Hungary, Y&R stb.) ❖ IT tanácsadás (Axelero, Sun Books, Fast Ventures, Carnation stb.)
Ertsey Katalin Az Erõforrás Alapítvány - United Way Magyarország ügyvezetõje. Tanulmányait a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészkarán, a Western Washington University-n és a Bálint György Újságíró Iskolában végezte. Dolgozott többek között a Johns Hopkins University Trénerképzõ Programjának vezetõjeként, az Autonómia Alapítvány civil társadalom programjá-
20
A céges partnereinknél dolgozó munkatársak, többnyire vezetõk, elsõsorban bizottságokba szervezett szakmunkát végeznek, tehát a témájukba vágóan önálló feladatokat látnak el. Egyéni munkájukat nem tudjuk mással ellentételezni, mint köszönettel. Motivációjukban jelentõs szerepe van annak, hogy a bizottságban új, értékes szakmai kapcsolatokra tehetnek szert. ❖
nak vezetõjeként. Konzultánsként pedig a Civil Társadalom Fejlõdéséért Program, az International Rescue Committee, a Charles Stewart Mott Foundation, a The North-South Institute, a Canada World Youth és az Urban Institute-USAID munkáját segítette. Angol és magyar nyelven publikál.
Dolgozók önkéntes munkája ❖ Egyéni ❖ Csoportos
Adományozóként: az önkéntes munka mint tevékenység támogatása A United Way hatékony egészségügyi, szociális és oktatási programokat támogat nyilvános pályáztatás útján. Célterületei: ❖ a krónikus beteggel vagy fogyatékossal élõ családok, ❖ munkanélküliséget megelõzõ képzési programok, ❖ önkéntes fiatalok önszervezõdõ csoportjai, Az Alapítvány anyagi támogatást is nyújt ahhoz, hogy az önkéntes munka kultúrája fejlõdjön tovább Magyarországon. Ezt elsõsorban az ifjabb generációk támogatásával látjuk megvalósíthatónak, ezért 16 és 26 év közötti fiatalok saját kezdeményezésû, a közösség javát szolgáló, de nekik maguknak is örömet okozó programjait támogatjuk oly módon, hogy ne a „stréberség“, hanem a „jó buli“ képzete és emléke kapcsolódjon az önkéntes munkához. Példák: ❖ Kutyával az Emberért Alapítvány (terápiás kutya kiképzése autista gyermekek kezelésére), ❖ Nap Klub Alapítvány (varrótanoda-program 50 év feletti munkanélküli nõk részére), ❖ Via Pacis Nemzetközi Ifjúsági Egyesület (templom-helyreállítás Sólyon a Via Pacis önkénteseivel). Sokoldalú partnerség, az önkéntesség minden szinten érvényesül. A cégekkel a United Way hosszú távú, sokoldalú partneri viszonyra törekszik. Az együttmûködés fõbb formái a következõk: ❖ munkahelyi kampányok – melyek során a dolgozóktól kisebb összegû, havi pénzadományokat gyûjtünk, ❖ céges adományok, sokszor a dolgozói adományt megduplázó céges kiegészítés,
21 ❖ ❖ ❖
vezetõi adományok, nagyobb összegû adomány a nagyobb keresetû vezetõktõl, céltámogatások célba juttatása, monitoring és elszámolás, mint szolgáltatás, „ismeretterjesztés”, kultúra-építés: elõadások, képzések, panelbeszélgetések.
A United Way az önkéntesek munkájára támaszkodik minden szinten: általában üzleti vezetõk vesznek részt a kuratórium munkájában, középvezetõk és más, a piaci szférában dolgozó munkatársak segítik a szakbizottságok munkáját. „Kölcsönmunkatársaink” között (akiknek bérét saját cége fizeti, de a civil szervezetnek dolgoznak) van jogász, auditor és marketinges is. Ezt a kreatív segítési módszert egyelõre még csak a United Way támogatására sikerült megvalósítanunk, de reméljük, hogy az ötlet alapján mások is ki fogják alakítani a céges szakértelem ilyen formájú hasznosítását a civil szektorban. A United Way partnercégei számára gyakran szervez csoportos önkéntes munkaakciókat és látogatásokat a United Way által támogatott szervezeteknél. Ezek elsõsorban a csapatépítést szolgálják, valamint azt, hogy a cég megismerje az adott rászorulókat, az õket segítõ szervezetet, és így kedvet kapjon a további segítéshez. Példák csapatépítõ önkéntes programjainkból: ❖ felújítás utáni nagytakarítás a Budapest Bank önkénteseivel a Down Alapítványnál, ❖ kerítésfestés a GE nemzetközi HR vezetõivel a Kaláka Alapítvány értelmi sérült fiatalok otthonában ❖ kertrendezés a Novartis dolgozóival, ❖ gyermek-program a MOL dolgozói napon, ❖ takarítás a Matáv dolgozóival a Down Alapítványnál.
Kutyával az Emberért Alapítvány - Terápiás kutya kiképzése autista gyermekek kezelésére
Nap Klub Alapítvány - Varrótanoda program 50 év feletti munkanélküli nõk részére
A United Way tanácsadóként segít a cégek adományozási programjának megtervezésében és bonyolításában, a szükségletek felmérésétõl a pályáztatáson keresztül a monitorozásig és az elszámolásig, valamint a programhoz kapcsolt kommunikációban. GE – United Way: egy hosszú távú partnerség – esettanulmány A General Electric és a United Way világszerte partnerek: ❖ munkahelyi kampányok szinte minden GE egységben folynak, 65%-os részvételi aránnyal és összesen több, mint 20 millió dollár adomány gyûlt így össze az USA-ban 2001-ben, ❖ Day of Caring – a Törõdés Napja itthon is megrendezett GE esemény, a United Way helyi szervezetével közösen, ❖ céges adományok: összesen 7 millió dollárt adott a cég 2001-ben világszerte.
Via Pacis Nemzetközi Ifjúsági Egyesület Templom helyreállítás Sólyon a Via Pacis önkénteseivel
22
Felújítás utáni nagytakarítás a Budapest Bank önkénteseivel a Down Alapítványnál
Magyarországon több éve országos adománygyûjtési kampány folyik a Budapest Banknál, és egy új kampány 2003-tól a GE Power Systems-nél 45%-os részvétellel. Itthon helyi szinten is vannak kapcsolatok: a United Way Tatabányán mûködik együtt a BB helyi fiókjával, az igazgató önkéntes és egyben kurátor. Gyakoriak az önkéntes munkaakciók a GE dolgozóinak részvételével (a GE belsõ önkéntes szervezete, az ELFUN közremûködésével). Ilyen akció volt eddig például: ❖ a Down Alapítvány átmeneti otthonában (UW támogatott szervezet), ❖ a fóti gyermekvárosban, ❖ a Kaláka Otthonban (UW támogatott szervezet), ❖ az Aga utcai gyermekotthonban. A United Way tanácsadóként többször segített a Budapest Banknak adományozási akciói szükségletfelmérésében, és az adománygyûjtés lebonyolításában. Erre példa a: ❖ mentõkutyák támogatására indított adománygyûjtõ kampány 1999-ben, ❖ a Budapest Bank használt számítógépeinek non-profit szervezetekhez való továbbadományozása 2000-ben, ❖ az árvízadomány-gyûjtõ kampány 2001-ben.
Kerítésfestés a GE nemzetközi HR vezetõivel a Kaláka Alapítvány értelmi sérült fiatalok otthonában
Kertrendezés a Novartis dolgozóival
A United Way és a GE kapcsolata azért is példás és nagy jövõ elõtt álló, mert mindkét szervezet filozófiája az hogy a közösséget az önkéntes munka és adományozás rendszeres, szervezett formájában a leghatékonyabb segíteni.
Gyermek-program a MOL dolgozói napon
Takarítás a Matáv dolgozóival a Down Alapítványnál
23
Dr. Bíró Endre: Törvényjavaslat az önkéntes segítõ tevékenységrõl
A Magyar Köztársaság e törvénnyel elismeri az állampolgároknak egymás segítésében vállalt öntevékenységét és támogatja a közhasznú tevékenységek végzésére irányuló szervezett önkéntes segítést. Az Európában már elterjedt gyakorlatnak megfelelõen a törvény megkülönbözteti az önkéntességet a fizetett munka minden formájától, s az önkéntes segítõre vonatkozó jogi szabályozás kialakításával lehetõvé teszi a társadalmi erõforrások e hatékony felhasználási formájának elterjedését. A Magyar Köztársaság Országgyûlése az önkéntes segítésre vonatkozó törvény megalkotásával újabb hatékony lépést kíván tenni az állampolgárok és a civil társadalom szervezeteinek részvételének erõsítése érdekében a társadalom elõtt álló feladatok megoldásában, a közcélok elérésének folyamataiban. E társadalmi részvétel egyértelmû, stabil jogi feltételeinek megteremtése mellõzhetetlen és elsõrendûen fontos. 1.§ A törvény célja, hogy elismerje és ösztönözze a társadalom tagjainak szolidaritását jelzõ, az állampolgárok öntevékenységét kifejezõ, a közfeladatok ellátásában az egyének együttmûködését megvalósító önkéntes segítõ tevékenységeket. 2.§ (1) Önkéntes segítés a magánszemély által más vagy mások javára kényszer és ellenszolgáltatás nélkül végzett tevékenység. Az önkéntes segítõ a saját személyes tevékenységét nyújtja közvetlenül a segített személynek vagy személyeknek, illetve közvetetten a segített személyek javára közhasznú szervezeten keresztül. (2) Nem önkéntes az a segítõ tevékenység, amelynek alapja munkaviszonynak vagy munkavégzésre irányuló más jogviszonynak megfelelõ tartalmú jogok gyakorlása illetve kötelezettségek teljesítése. (3) Ellenszolgáltatásnak minõsül minden olyan vagyoni elõny, amelyhez az önkéntes segítõ vagy közeli hozzátartozója az önkéntes segítéshez kapcsolódóan jut. Ellenszolgáltatásért történik a segítés abban az esetben is, ha egy másik jogviszonyból eredõ kötelezettséget az önkéntes segítéssel teljesítenek. A-VÁLTOZAT: (4) Nem minõsül ellenszolgáltatásnak az önkéntes segítõi tevékenység folytatásához szükséges igazolt költségek viselése illetve megtérítése.
Bíró Endre Dr. Bíró Endre jogász (1987. évig általános felügyeleti ügyész, 1988-1993 között jogtanácsosi munkaközösség tagja, azóta ügyvéd) a jogi információ, a jogi ismeretterjesztés, jogpedagógia, gyermeki jogok, diákjogok, közoktatási jog és nonprofit jogok területén szakértõ. Foglalkozik még a fogyatékosok jogaival, munkajoggal és közigazgatási joggal is. Tíz önálló kötete jelent meg, közel száz jogi szakirodalmi publikációval rendelkezik. Az Árboc Kiadó állandó munkatársa és a Jogismeret Alapítvány kutató ösztöndí-
24
B-VÁLTOZAT: (4) Nem minõsül ellenszolgáltatásnak az önkéntes segítõ tevékenységhez közvetlenül szükséges természetbeni juttatás vagy ezek költségeinek az önkéntes segítõ számára történõ megtérítése. Az önkéntes segítõ tevékenységhez közvetlenül szükséges természetbeni juttatás különösen a munkaruha, védõruha, balesetvédelmi és betegségmegelõzõ szolgáltatások, a felszerelés, képzés, szállítás, szállás. 3.§ (1) Az önkéntes segítés közterhek nélkül végezhetõ tevékenység.
jasa. A társadalmi innovációt segítõ Ashoka világszervezet tagja. Jogi felvilágosító tevékenységéért 1999-ben Gyermekekért-díjat kapott (MUSZ), 2003-ban pedig Ezüst Toll Díjjal tüntették ki (GYISM). Bíró Endre írta a Nonprofit Szektor Analízis címû kötetet (EMLA) a civil szervezetek jogi környezetérõl Magyarországon, s õ jegyzi - társszerkesztõként - a Nonprofit Jogi Kézikönyvet (KJK). Részt vett a közhasznú szervezetekrõl szóló törvény elõkészítésében, majd a 2001. évi Önkéntesek Éve magyarországi Jogi Munkacsoportjának munkájában. Nevéhez fûzõdik az Önkéntes Központ Alapítvány megbízására készített javaslat az önkéntes segítésrõl szóló törvény elsõ szövegtervezetére.
A-VÁLTOZAT: (2) Az önkéntes segítéshez közvetlenül szükséges természetbeni juttatások közterhek nélkül nyújthatók az önkéntes segítõ számára. B-VÁLTOZAT: (2) Az önkéntes segítõ tevékenységhez közvetlenül szükséges természetbeni juttatás – különösen a munkaruha, védõruha, balesetvédelmi és betegségmegelõzõ szolgáltatások, a felszerelés, képzés, szállítás, szállás – közterhek nélkül nyújthatók az önkéntes segítõ számára. 4.§ (1) A közhasznú, kiemelkedõen közhasznú szervezet által – a létesítõ okiratába foglalt közhasznú tevékenység gyakorlására – szervezett önkéntes segítés közhasznú tevékenységnek minõsül. (2) A közhasznú tevékenységnek minõsülõ önkéntes segítés lényeges feltételeit önkéntes segítõi szerzõdés rögzíti. A szerzõdésben meg kell határozni legalább: ❖ az önkéntes segítõ nevét, lakóhelyét, telefon és e-mail címét; ❖ a vállalt önkéntes segítõi tevékenységet, annak helyét és idõtartamát; ❖ a szervezõ közhasznú szervezet nevét, székhelyét, elérhetõségi címeit, képviselõjének nevét, valamint a közhasznú szervezet részérõl az önkéntes segítõvel kapcsolatot tartó személy nevét és elérhetõségi címeit; ❖ az önkéntes segítõi tevékenységet harmadik személynél közvetlenül irányító személy nevét, beosztását és elérhetõségi címeit, ❖ az önkéntes segítõi tevékenységhez közvetlenül szükséges természetbeni juttatásokat, s ezek szolgáltatási módját a jogosult, a szervezõ vagy harmadik személy részérõl, ❖ tájékoztatást arról, hogy milyen felelõsségi szabályok és biztosítási feltételek érvényesülnek az adott önkéntes segítõi jogviszonyban. (3) Az önkéntes segítõi szerzõdésre az e törvényben írt eltérésekkel a Polgári Törvénykönyv vonatkozó szabályait kell alkalmazni.
25
(4) Írásbeli formában kell megkötni a fenti szerzõdést, ha az önkéntes segítésre vonatkozó kötelezettségvállalás legalább hat hónapot meghaladó idõtartamra vagy határozatlan idõre szól, s legalább heti gyakoriságú rendszeres tevékenységre irányul. A hat hónapnál rövidebb idõtartamra szóló szerzõdést is írásbeli formában kell megkötni, ha külföldi állampolgár Magyarországon vállalt önkéntes segítõi tevékenységére vonatkozik. (5) A munkáltató a közhasznú tevékenységnek minõsülõ önkéntes segítés céljára munkavégzési kötelezettség alól mentesítést, munkaidõ-kedvezményt vagy szabadságot biztosíthat. A-VÁLTOZAT: (6) Az (1) bekezdésben meghatározott közhasznú tevékenységnek minõsülõ önkéntes segítés közcélú adománynak minõsül. B-VÁLTOZAT: Nincsen (6) bekezdés. 5.§ (1) Az önkéntes segítõ köteles megismerni és alkalmazni az adott tevékenységre vonatkozó szakmai, munkavédelmi, tûzvédelmi és más rendészeti szabályokat; továbbá köteles megismerni és betartani annak a szervezetnek, intézménynek a segítõ tevékenységhez kapcsolódó szabályzatait, amelyeknél önkéntes. (2) Az önkéntes segítõ által az önkéntes segítéssel összefüggésben a segített személynek vagy személyeknek, illetve harmadik személynek okozott kárért az önkéntes segítõ a polgári jog általános kártérítési szabályai szerint felel. Ha az önkéntes segítõ közhasznú szervezeten keresztül gyakorolja segítõ tevékenységét, az önkéntes segítést szervezõ az önkéntes segítõvel egyetemlegesen felelõs. Az önkéntes segítést szervezõ mentesül a felelõsség alól, ha bizonyítja, hogy az önkéntes segítõ megválasztásában, utasításokkal ellátásában és felügyeletében felróható mulasztás nem terheli. Ha külön szervezet vagy intézmény végzi az önkéntes segítõ kiválasztását illetve tevékenységének irányítását és felügyeletét, akkor a harmadik személynek okozott kárért felelõsségük az önkéntes segítõ károkozó magatartásával kapcsolatosan megállapítható és felróható mulasztásaik arányában áll fenn. (3) Az önkéntes segítõ által az önkéntes segítéssel összefüggésben okozott kár megtérítésére felelõsségbiztosítás köthetõ. E biztosítást az önkéntes segítõt szervezõ vagy tevékenységüket irányító szervezet, intézmény is megkötheti. (4) Az önkéntes segítõnek ez irányú tevékenysége során mások által okozott kárért az önkéntes segítés szervezõje egyetemlegesen felel. Mentesül a felelõsség alól, ha bizonyítja, hogy az önkéntes segítõ felkészítése –, a kár megelõzése – és elhárítása terén úgy járt el, ahogyan az általában elvárható.
26
6.§ (1) Ez a törvény 2004. január 1. napján lép hatályba. (2) A törvény hatályba lépésével egyidejûleg módosulnak a (3)-(5) bekezdés szerinti jogszabályi rendelkezések. (3) A Polgári Törvénykönyvrõl szóló 1959. évi IV. törvény 597.§ helyébe az alábbi alcím és rendelkezés kerül: „3. Az önkéntes segítés” „597.§ (1) A magánszemély kötelezettséget vállalhat arra, hogy más vagy mások javára kényszer és ellenszolgáltatás nélkül önkéntes segítõ tevékenységet végez. (2) Az önkéntes segítés alanyait, tárgyát és feltételeit szerzõdés rögzítheti. A szerzõdésben az önkéntes segítõ (kötelezett) kijelölheti a tevékenységével segítendõ személyt vagy személyeket (jogosult). Ha a kötelezett nem jelöli ki a jogosultat, az önkéntes segítõ tevékenységének szervezését írásbeli szerzõdés alapján közhasznú szervezet (szervezõ) végezheti. (3) Az önkéntes segítés teljesítésének feltételeként ellenszolgáltatás érvényesen nem köthetõ ki sem a kötelezett, sem a szervezõ javára. (4) Az önkéntes segítés vagy annak bárhogyan megállapított ellenértéke nem követelhetõ vissza. 597/A.§ (1) A határozatlan idõre és rendszeres tevékenységre szóló önkéntes segítésre vonatkozó kötelezettségvállalását a kötelezett a jövõbeni teljesítésre vonatkozóan bármikor visszavonhatja. (2) A meghatározott eredményre irányuló vagy határozott idõtartamú önkéntes segítésre irányuló kötelezettségvállalást a kötelezett csak a teljesítés elõtt és csak akkor vonhatja vissza, ha az önkéntes segítésre vonatkozó kötelezettségvállalás után a kötelezett körülményeiben olyan lényeges változás állott be, hogy a teljesítés tõle többé el nem várható. (3) Az önkéntes segítésre vonatkozó kötelezettségvállalás megszûnik a kötelezett halálával, a jogosult halálával illetve az önkéntes segítés teljesítésének lehetetlenné válásával.” (4) A közhasznú szervezetekrõl szóló 1997. évi CLVI. törvény: 6.§ (2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép: „(2) A közhasznú szervezet a cél szerinti tevékenysége körében jogosult polgári szolgálatot teljesítõ személy foglalkoztatására, valamint önkéntes segítõk igénybe vételére.”. 12.§ elõtti cím és a 12.§ (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép: „A közcélú adománygyûjtés és az önkéntes segítõ igénybe vételének szabályai 12. § (1) A közhasznú szervezet nevében vagy javára történõ adománygyûjtés illetve önkéntes segítésre felkérés nem járhat az adományozók, (illetõleg) más személyek, illetõleg az önkéntes segítõk zaklatásával, a személyhez fûzõdõ jogok és az emberi méltóság sérelmével.”
27
13.§-a helyébe az alábbi rendelkezés lép: „13.§ A közhasznú szervezet részére juttatott adományokat a könyv szerinti, ennek hiányában a szokásos piaci áron kell nyilvántartásba venni. A közhasznú szervezet tevékenységének keretében végzett önkéntes segítést személyre, órára, tevékenység helye és jellege szerint kell nyilvántartani.” 14.§ (4) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép: „(4) A közhasznú szervezet a felelõs személyt, a támogatót, az önkéntes segítõt, valamint e személyek hozzátartozóját – a bárki által megkötés nélkül igénybe vehetõ szolgáltatások, illetve a társadalmi szervezet által tagjának a tagsági jogviszony alapján nyújtott, létesítõ okiratnak megfelelõ juttatások kivételével – cél szerinti juttatásban nem részesítheti. 26.§ az alábbi o) ponttal egészül ki: „o) közhasznú tevékenységet folytató önkéntes segítõ az a természetes személy, aki a közhasznú szervezet mûködését a létesítõ okiratba foglalt valamely közhasznú cél megvalósítása érdekében személyes tevékenységével – tagsági jogviszonyon kívül – ellenszolgáltatás nélkül segíti.” A-VÁLTOZAT: (5) A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény: az alábbi 3.§ 60. ponttal egészül ki: „60. Önkéntes segítõi tevékenységre vonatkozó igazolás: az önkéntes segítõ tevékenységet igénybe vevõ közhasznú szervezet által kiállított olyan igazolás, amely tartalmazza egyfelõl a kiállító nevét, székhelyét, adószámát és a közhasznúsági nyilvántartásba vételét elrendelõ végzésének számát, másfelõl az önkéntes segítõ magánszemély nevét, lakóhelyét, adóazonosító jelét, az önkéntes segítõ tevékenység megnevezését, továbbá ennek helyét, idotartamát, közhasznú célját.” a 7.§ p) pontja helyébe az alábbi szöveg kerül: „p) a kifizetõ által a vele munkaviszonyban álló magánszemély, illetve tevékenységében személyesen közremûködõ tagja vagy önkéntes segítõje képzésének költségként elszámolt értékét, feltéve, hogy a képzés a kifizetõ létesítõ okiratában meghatározott tevékenységéhez szükséges ismeretek megszerzését célozza, és ha a kifizetõ a képzésben részt vevõ magánszeméllyel a Munka Törvénykönyve szerinti tanulmányi szerzõdést köt, illetve, ha a tanulmányok elvégzése a kifizetõvel munkaviszonyban álló magánszemély vagy a kifizetõ tevékenységében személyesen közremûködõ tagja valamint önkéntes segítõje – a kifizetõ tevékenységének folytatásához szükséges – szakismeretének megszerzését célozza.” 41.§ (1) bekezdése helyébe az alábbi szöveg kerül: „41.§ (1) Az összevont adóalap adóját csökkenti – a másolat megõrzése mellett kiadott igazolás alapján – a közcélú adomány és az önkéntes segítõi tevékenység kedvezménye, valamint az önkéntes
28
kölcsönös biztosító pénztár(ak)ba a nem pénztártag magánszemély-támogató által befizetett pénzbeli adomány 30 százaléka, kivéve bármelyiket, ha azt az egyéni vállalkozó a vállalkozói adóalap megállapításánál levonta.” 41.§ (3) bekezdése helyébe az alábbi szöveg kerül: „(3) Nem minõsül közcélú adománynak illetve önkéntes segítõi tevékenységnek és nem jogosít a kedvezmény igénybevételére az olyan igazolt összeg vagy önkéntes segítõi tevékenység, amellyel összefüggõ jogügyletre vonatkozó dokumentum (így különösen az alapító okirat, tájékoztató, reklám), körülmény (így különösen szervezés, feltétel, kapcsolódó jogügylet) valós tartalma alapján akár közvetve is megállapítható, hogy annak befizetése illetõleg elvégzése csak látszólagos, vagy a befizetés vagy segítõi tevékenység csak látszólagosan szolgálja a közcélú adomány fogalmába sorolt célokat, vagy az adókedvezménnyel elérhetõ vagyoni elõny megszerzése mellett az adományozó magánszemély, önkéntes segítõ vagy annak közeli hozzátartozója további vagyoni elõnyben részesül. Ilyen esetekben az igazolás kiállítása valótlan adatszolgáltatásnak minõsül.” 41.§ az alábbi (9) bekezdéssel egészül ki: „(9) Az önkéntes segítõi tevékenység kedvezménye a közhasznú, kiemelkedõen közhasznú szervezet által az önkéntes segítõi tevékenységrõl kiállított igazolásban szereplõ óraszámnak és az önkéntes segítés évében érvényes minimális teljes munkaidõs órabér szorzata, legfeljebb azonban a) kiemelkedõen közhasznú szervezet(ek) esetében összesen 100 ezer forint; b) a közhasznú szervezet(ek) esetében összesen 50 ezer forint.” 1.sz.Melléklete az alábbi 8.30. ponttal egészül ki: (8. A természetbeni juttatások közül adómentes:) „8.30. Az önkéntes segítõi tevékenység folytatásához közvetlenül és igazoltan szükséges feltételek biztosítása körében a közhasznú, kiemelkedõen közhasznú szervezet által az önkéntes segítõjének nyújtott természetbeni szolgáltatás.” B-VÁLTOZAT: (5) A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény: a 7.§ p) pontja helyébe az alábbi szöveg kerül: „p) a kifizetõ által a vele munkaviszonyban álló magánszemély, illetve tevékenységében személyesen közremûködõ tagja vagy önkéntes segítõje képzésének költségként elszámolt értékét, feltéve, hogy a képzés a kifizetõ létesítõ okiratában meghatározott tevékenységéhez szükséges ismeretek megszerzését célozza, és ha a kifizetõ a képzésben részt vevõ magánszeméllyel a Munka Törvénykönyve szerinti tanulmányi szerzõdést köt, illetve, ha a tanulmányok elvégzése a kifizetõvel munkaviszonyban álló magánszemély vagy a kifizetõ tevékenységében személyesen közremûködõ tagja valamint önkéntes segítõje –
29
a kifizetõ tevékenységének folytatásához szükséges – szakismeretének megszerzését célozza.” 1.sz.Melléklete az alábbi 8.30. ponttal egészül ki: (8. A természetbeni juttatások közül adómentes:) „8.30. Az önkéntes segítõi tevékenység folytatásához közvetlenül és igazoltan szükséges feltételek biztosítása körében a közhasznú, kiemelkedõen közhasznú szervezet által az önkéntes segítõjének nyújtott természetbeni szolgáltatás.”
Indoklás: I. Általános indokolás A nemzetközi gyakorlatban kialakult, megszokott és több európai országban külön törvényben is szabályozott az önkéntes segítõi tevékenység. Az errõl most elõterjesztett törvényjavaslat elfogadásával a jövõben az állampolgárok nem csak adományozással (ajándékozás és kötelezettségvállalás közérdekû célra útján) –, adóbevételrõl történõ rendelkezés útján (személyi jövedelemadójuk meghatározott százalékának felajánlásával) –, hanem saját maguk által végzett tevékenységgel is segíthetnének törvényben elismert módon másokon illetve másoknak. Eddig erre csak az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény alapján létrehozott társadalmi szervezet tagjaként, az alapszabálynak megfelelõ szervezeti tevékenységben részvétellel, a tagsági jogviszonynak megfelelõ jogok gyakorlásával és kötelezettségek teljesítésével volt törvényesen lehetõség. Az önkéntes segítõ tevékenységrõl szóló törvénnyel jogszabály által biztosított lehetõség nyílik az állampolgári öntevékenység mások javára szóló gyakorlására anélkül, hogy ez a jelenleg még fennálló munkajogi, adózási, társadalombiztosítási, idegenrendészeti korlátokba ütközne. Még e jogi szempontból korlátozott és hátrányokkal sújtott szabályozási környezetben is jelentõs Magyarországon az önkéntes segítõk száma, tevékenységük összesített óraszáma és értéke. A KSH Nonprofit szervezetek Magyarországon 2000. címû kiadványának (KSH, Bp.2002.) adatai szerint a nonprofit szervezetek önkéntes segítõinek száma meghaladja a 400 ezer fõt, s az általuk teljesített segítõi órák száma a 35 és fél milliót! (Ez hozzávetõlegesen 17 és félezer fõállású foglalkoztatott munkaidejének felel meg. Ennyi tehát a társadalmi megtakarítása az önkéntes segítés nonprofit szervezeteken keresztül szervezõdõ részének.) Az önkéntes segítõk tevékenységének értéke szakértõi becslések szerint hozzávetõlegesen 18 milliárd forint. (Ez az egész nonprofit szektor bevételeinek 3 és fél százaléka. Érdekes összefüggés, hogy a nonprofit szervezetek nagyságához képest fordítottan arányos az önkéntes munka és a teljes bevétel hányadosának nagysága.)
30
A magyar hatályos jogban az önkéntes véradáson és az önkéntes ifjúsági építõtáborokon kívül nincsen nyoma az önkéntes segítõk többszázezres tömegének és az általuk elvégzett többmilliónyi segítõi munkaóra többmilliárdnyi forintban is kifejezhetõ hasznának. (Márpedig a véradás és az építõtábor is meglehetõsen partikuláris eleme a problémakörnek.) A magyarországi hatályos jogi szabályozás jelenleg még több ponton is kifejezetten akadályozza, korlátozza az önkéntes segítõk mûködését. Ilyen jogi akadályok például az önkéntesek segítõ munkájával kapcsolatos költségek elszámolási nehézségei, az önkéntes segítõknek a munkavégzéssel kapcsolatosan juttatott természetbeni juttatás elszámolási és adózási kérdései, munkajogi értelemben vett „fekete-munkától” elhatárolás problémái, valamint az idegenrendészeti akadályok (külföldiek itteni önkéntes segítésének illetve magyar állampolgárok külföldi önkéntesként mûködésének vízum, tartózkodási engedély problémái). A jogi szabályozásból hiányoznak azok a rendelkezések, amelyek alapján az önkéntes segítõk tevékenysége jogalkalmazói mérlegelés nélkül is törvényesnek minõsülne, s más tartalmú jogviszonyokkal nem lenne beazonosítható, így saját jellegzetességeinek megfelelõ jogi megítélés alá esne. A törvényjavaslat egy olyan önkéntes jogi szabályozási koncepciót igyekezett a konkrét normaszövegbe átültetni, amelynek megvalósulása eredményeként: a.) a társadalomban széles körûen gyakorolt önkéntes segítõ tevékenységek a jövõben nem kerülhetnek át a jogellenesség világába; b.) a meglévõ jogi korlátok lebontása minél nagyobb körben segíti az önkéntesség terjedését; c.) a közhasznú szervezeteknél folytatott önkéntes segítési gyakorlat a közcélú adományozáshoz hasonló kedvezõ jogi környezetet nyer. A törvényjavaslat e szabályozási célok elérése érdekében: 1. Széles társadalmi körben intézményesíti az önkéntes segítés jogviszonyát (az ajándékozáshoz, közérdekû kötelezettségvállalás polgári jogi szabályozásához hasonlóan), s ezzel elkerülhetõvé teszi azokat a jelenlegi jogalkalmazási csapdákat, amelyek abból erednek, hogy az önkéntes segítõt – ilyen jogintézmény hiányában – a jogalkalmazók nem tudják máshova besorolni, mint a munkavállalói, megbízotti, vállalkozói körbe. Ez a lépés megszünteti tehát az önkéntes segítés kifejezetten hátránnyal sújtását. 2. Az önkéntes segítõi tevékenységre vonatkozó törvényi szabályozás lehetõséget teremt az önkéntes segítéshez kapcsolódó saját jogú, külön jogalkalmazásra, amely az önkéntesség sajátosságainak megfelelõ tartalmú és lehetõségeket teremtõ jogi környezetet hoz létre. Ez a lépés megteremti az önkéntes segítés elõnyös feltételei kialakulásának feltételeit. 3. Szûkebb társadalmi körben (a közhasznú szervezetekhez kapcsolódva) a közhasznú önkéntes segítést támogassa, ösztönözze – abban a körben tehát, amelyben az állam számára az önkéntes
31
segítés hiányzó forrást pótol vagy közfeladat ellátásában közremûködést valósít meg egy hiányzó tevékenység gyakorlásával. Ez a lépés megteremtené az önkéntes segítést támogató jogi környezetet a közcélú adományozáshoz analóg módon. 4. A javasolt önkéntes segítésre vonatkozó törvényi szabályozás megtartotta azokat az elvi követelményeket, amelyek a törvényjavaslat széles körû civil nonprofit szakértõi elõkészítése során megfogalmazódtak: a.) Szervezetsemleges legyen a jogi szabályozás; b.) Különböztesse meg a tartós és rendszeres, illetve alkalmi önkéntes segítést. c.) A lehetséges önkéntes segítõk minél szélesebb körére terjedjen ki. d.) Támogassa, ösztönözze a gyerekek segítõ tevékenységeinek változatos formáit, mert ennek nem csak az önkéntes segítés reális eredményében, hanem a segítésben részt vevõ fiatal állampolgárok nevelésében, személyiségformálódásában, szocializációjában, világképében és a közösségi kapcsolataikban vannak mással nem pótolható eredményei. A törvényjavaslat éppen ezért nem állít fel életkorhoz rendelt külön, speciális szabályokat a gyerekek önkéntes segítõ tevékenységére vonatkozóan. II. Részletes indokolás Az önkéntes segítést a törvényjavaslat az ajándékozáshoz és a közérdekû kötelezettségvállaláshoz hasonló polgári jogviszonyként határozza meg: az ajándékozó és a közérdekû kötelezettségvállaló vagyoni értéket juttat a jogosultnak; az önkéntes segítõ pedig tevékenységet, s ami ehhez szükséges: idõt, energiát és sok esetben szaktudást is. A törvényjavaslat 1.§-a a törvény céljaként a szolidaritás, az öntevékenység és a közfeladatok ellátásában történõ állampolgári együttmûködés elismerésének és ösztönzésének mozzanatait emeli ki. Az önkéntes segítés legalitásának megteremtése olyan jogalkotói tett, amely hosszú távon befolyásolja a civil nonprofit szektor megerõsödésének folyamatait Magyarországon. Az 1.§ harmadik fordulata erre az összefüggésre utal. A törvényjavaslat 2.§-a meghatározza az önkéntes segítés jogi fogalmát. Az európai hasonló jogintézményeknek megfelelõ módon az önkéntes segítést három fogalmi elem alkotja: természetes személy tevékenysége, mások javára, kényszer és ellenszolgáltatás nélkül. Az (1) bekezdés második mondata lehetõvé teszi a mások javára szóló közvetett segítést, ha az önkéntes segítés közhasznú szervezet közhasznú tevékenységében történõ részvétellel valósul meg. A (2) és (3) bekezdés azokat az elhatárolásokat írja le, amelyek szerint nem önkéntes vagy ellenszolgáltatás nélküli az adott segítõ tevékenység.
32
A (4) bekezdésben a törvénytervezet egy bõvebb és egy szûkebb meghatározását adja az önkéntes segítéshez közvetlenül kapcsolódó költségeknek. (Mint olyan költségnek, amelynek megtérítése illetve megfizetése nem minõsül ellenszolgáltatásnak az önkéntes segítõ irányában.) Az A-változat egy átfogóbb meghatározását adja e költségeknek, a B-változat egy szûkebbet, példálódzót, s ezzel jogalkalmazást orientálóbbat. A törvényjavaslat 3.§-a kimondja az önkéntes segítés közteher-mentességét. Ez a jogtétel azt jelenti, hogy az önkéntes segítõ által a jogosult javára teljesített tevékenység nem lehet alapja a jogosult személyi jövedelemadójának, mint szolgáltatás nem lehet alapja az általános forgalmi adónak, s mint vagyoni érték ajándékozása nem szolgálhat illetékmegállapítás alapjául. A közteher-mentesség jelenti azt is, hogy semmilyen helyi adóztatás nem épülhet az önkéntes segítõi tevékenységre. A (2) bekezdésre írt két változat ismét az önkéntes segítéshez közvetlenül kapcsolódó természetbeni juttatások tágabb és szûkebb körét tartalmazza – most a közterhek alóli mentesség szempontjából. A 4.§ (1) bekezdése kimondja, hogy a közhasznú szervezetek által kezdeményezett, szervezett és lebonyolított önkéntes segítõ tevékenységek közhasznú tevékenységnek minõsülnek, ha a közhasznú szervezet létesítõ okirata szerinti közhasznú tevékenység gyakorlását szolgálják. Ezzel a megállapítással a törvény az önkéntes segítõk közhasznú szervezetek által szervezett tevékenységére vonatkoztatná mindazokat a kedvezményeket, amelyeket a magyar jogrendszer már ma is biztosít a közhasznú szervezeteknek. A (2) bekezdés a közhasznú önkéntes segítés feltételeinek megállapítását szerzõdésre utalja, s megállapítja az önkéntes segítõi szerzõdés minimális tartalmi kellékeit. Egyéb kérdésekre vonatkozóan a (3) bekezdés átutalást tartalmaz a Polgári Törvénykönyvre, amelynek most módosuló vonatkozó szabályait a törvényjavaslat 6.§ (3) bekezdése írja le. Írásbeli szerzõdéses formát ír elõ a (4) bekezdés a tartós, a határozatlan idejû, a rendszeres segítõi tevékenységre vonatkozó szerzõdésre, valamint a külföldi önkéntessel kötött szerzõdésre. Az (5) bekezdés törvényi lehetõséget kínál fel a munkáltatóknak a közhasznú önkéntes segítés céljára nyújtandó mentesítések és kedvezmények alkalmazásához. A (6) bekezdés A-változatú szövege fontos rendelkezést tartalmaz: vonatkoztatja a vagyoni jellegû közcélú adományokra létezõ jogi szabályozást a tevékenységi jellegû közhasznú önkéntes segítésre. E változat elfogadása esetén megszûnne az adójogi különbségtétel a pénzösszeg és vagyontárgy közcélú adományozása, illetve az önkéntes segítésben megnyilvánuló idõ, energia, szaktudás közcélú adományozása között. A B-változat szerint az önkéntes segítés nem minõsül közcélú adománynak, ezért fel sem merül a közcélú adományozással kapcsolatos kedvezményeknek az önkéntes segítésre vonatkoztatása. Az 5.§ szabályozza az önkéntes segítéssel kapcsolatos felelõsségi viszonyokat. Saját tevékenységéért természetszerûen az önkéntes segítõ felel – a polgári jogi általános szabályok szerint. Tevékenysége
33
gyakorlásához köteles megismerni és alkalmazni a vonatkozó jogi és helyi intézményi szabályokat. Ha az önkéntes segítést közhasznú szervezet szervezi, e szervezet egyetemleges felelõssége fennáll mindaddig, amíg nem bizonyítja, hogy az önkéntes segítõ kiválasztása, felkészítése, irányítása és ellenõrzése területén nem követett el felróható mulasztást. Külön esetet szabályoz a (2) bekezdés azzal, hogy lehetõséget ad a szervezõ és az önkéntes segítõt fogadó intézmény eltérõ, arányos felelõsségének megállapítására is. A (3) bekezdés törvényi lehetõséget biztosít az önkéntes segítõ által okozott károkra felelõsségbiztosítást kötni, a (4) bekezdés pedig az önkéntes segítést szervezõ egyetemleges felelõsségét teremti meg az általa szervezett önkéntest sújtó káreseményekért. Mentesülést csak az az eset jelenthet, amikor a szervezõ az önkéntes felkészítése –, a kár megelõzése vagy elhárítása érdekében minden olyat elkövetett, ami tõle az adott helyzetben elvárható lett volna. A 6.§-ban a törvényjavaslat az önkéntes segítõi tevékenység magyarországi meghonosítását és gyakorlását három kapcsolódó törvény módosításával segíti: ad.1. A Polgári Törvénykönyv kiegészítése azt célozza, hogy a magyar polgári jog rendszerében elhelyezze az önkéntes segítõi tevékenységet. A javasolt szabályozás az „ajándékozás” és a „kötelezettségvállalás közérdekû célra” szabályait követõen írja le az önkéntes segítõi tevékenység illetve az erre irányuló szerzõdéses jogviszony polgári jogi szabályait. A javasolt szabályozás általános jellegû, minden önkéntes segítõi tevékenységre vonatkozik. ad.2. A közhasznú szervezetekrõl szóló 1997. CLVI. törvény módosítása azt célozza, hogy a jog által megkülönböztetett tartalmú önkéntes segítõi tevékenység is ugyanolyan törvényben meghatározott állampolgári magatartás legyen, mint a közcélú adományozás. A Javaslat a törvény szerkezetét követve az adományozás folyamatára, felhasználására, nyilvántartására, igazolására vonatkozó szabályokat következetesen kiegészíti az önkéntes segítõi tevékenységre vonatkozó szabályokkal. ad.3. A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosítása azt célozza, hogy egyfelõl az önkéntes segítõi tevékenység az ezt végzõ állampolgárok számára ugyanolyan adókedvezménnyel járjon, mint a közcélú adományozás (ezt a Javaslat az önkéntes segítõi tevékenység értékének a minimál-órabérhez rendelésével és a közcélú adományokra vonatkozó összegszerû korlátok megtartásával tervezi elérni), másfelõl az önkéntes segítõknek a tevékenységükhöz szükséges költségeik viselésére vagy megtérítésére, képzési és természetbeni juttatásaikra vonatkozó adómentességet biztosítsa. (Megszüntetendõ a mai adójogi szabályozásnak azt életszerûtlen és diszfunkcionális hatását, hogy az önkéntes segítõ – azon túl, hogy segítõi munkájáért nem kap ellenértéket – még az ezzel kapcsolatos költségeit is maga kénytelen állni, vagy az önkéntes segítõi tevékenységgel kapcsolatos természetbeni juttatást a közhasznú szervezet csak adózottan biztosíthatja számára. A törvényjavaslat két változatot tartalmaz az SZJA tv. módosítására:
34 ❖ az A-változat az önkéntes segítéshez kapcsolódó természetbeni juttatások és az adományozás közcélú kedvezményei területén egyformán és teljes körûen ugyanazokat a szabályokat érvényesíti az önkéntes segítésre, mint a közcélú adományozásra; ❖ a B-változat csak a természetbeni juttatások kérdésében állít fel azonossági szabályt, az önkéntes segítéssel átadott tevékenység vagyoni értékét nem minõsíti közcélú adománynak. (Érzékelve és akceptálva a magyar adójogi szabályozásnak azt a kezdetleges állapotát, hogy a személyi jövedelemadózás területén csak és kizárólag a készpénz-adományt ismeri el a hatályos jog közcélú adománynak. Ehhez képest sem az ingó, sem a más vagyoni érték közcélú juttatása nem jár személyi jövedelemadókedvezménnyel, tehát az önkéntes segítés, mint a közcélú tevékenység adókedvezményére irányuló javaslat is talán még korai lenne.)
35
Murányi Mónika: Önkéntes menedzsment „Only the lesson, which is enjoyed can be learned well.” Talmud –Avodah Zarah 19A
A gondolatindító idézet szerint csak az a lecke tanulható meg igazán, amelyik élvezetes. Hogy hogyan kapcsolódik ez a gondolat az önkéntes menedzsment szekció témájához, talán nem mindenki számára egyértelmû. Az elõadásom arról szól, hogy hogyan tehetjük az önkéntességgel kapcsolatos mindennemû szervezést és az önkéntes munkákban a részvételt olyanná, hogy az az abban résztvevõk számára élményekkel teli, „élvezetes” és tanulságos legyen. Kicsit talán nagy szavaknak hangzanak az elõbb leírtak, hiszen ez is, mint sok minden más, szervezési kérdésként is leírható. Az elmúlt 15 évben sok tapasztalatot szereztem (itthon és külföldön) mint önkéntes, majd mint önkénteseket foglalkoztató szervezet megalapítója és vezetõje is. Az itthoni tapasztalatom az volt, hogy ahová csak fordultam, nem tudtak mit kezdeni önkéntes felajánlásommal, gyanakodva fogadták, és minden utánajárás ellenére sem sikerült önkéntessé válnom, rövid alkalmi idõszakokat kivéve. Nem így volt ez külföldön, ahol ennek kiépült és jól mûködõ rendszere van, ahol jól tudják hasznosítani az önkéntesek felajánlott idejét, ahol az önkéntes elismerést és megbecsülést kap, valamint jó élményekkel és érzésekkel gazdagodik önkéntes munkája által. Az itthoni önkéntességgel kapcsolatos kudarcaimtól és a külföldi élményeimtõl vezérelve régóta dédelgettem azt a gondolatot, hogy milyen jó lenne az önkéntességet egy meghatározott cél érdekében, jól mûködõ szervezeti keretek között idehaza is megvalósítani. Erre kaptam, illetve adtam lehetõséget magamnak 1998 óta, amikor tanult szakmámat félreállítva fogtam hozzá célom megvalósításához. Ennek eredménye a Kórházi Önkéntes Segítõ Szolgálat Alapítvány, amely már 5 budapesti kórházban 7 különbözõ állandó, rendszeres és alkalmi önkéntes programot valósít meg. Már több mint 100 olyan önkéntes segítõnk van, aki rendszeresen heti 3-5 órában teljesít szolgálatot a betegágyak mellett. A tavalyi évben több mint 7000 órában nyújtottak segítséget a betegek fizikai, lelki, információs és érdekvédelmi szükségletének kielégítésében. Alapítványunk tehát már 5 éve kizárólag önkéntesekkel dolgozik (kivéve 2 fizetett koordinátort, akik munkába állítására elõször 2002. júliusában volt alkalmunk). Az elmúlt 5 év során az önkéntes menedzsmentben szerzett tapasztalataimból merítve rendeztem most össze a mai elõadást,
Murányi Mónika Murányi Mónika a Kórházi Önkéntes Segítõ Szolgálat Alapítvány megálmodója, létrehozója és egyben ügyvezetõje is. Ez az elsõ olyan szervezet Magyarországon, ami kimondottan azért jött létre, hogy az igényeknek megfelelõ önkéntes programokat tervezzen, szervezzen és mûködtessen az egészségügy és a szociális szféra különbözõ területein. Jelenleg az alapítvány már 5 budapesti kórházban közel 100 segítõvel áll a betegek és az osztályok rendelkezésére. Mónika konduktor-tanítóként végzett a Mozgássérültek Petõ András Nevelõképzõ és Nevelõ Intézetében. A fõiskola befejezése után Norvégiában az Egyesült Királyságban és évekig Németországban dolgozott, mint csoportvezetõ konduktor, és résztvett új konduktív pedagógiára épülõ projektek megvalósításában. 1998-tól lehetõség adódott arra, hogy
36
megvalósítsa régi álmát, ami egy USAbeli eltöltött év óta dédelgetett, hogy itthon megszervezze az önkéntesség megfelelõ koordináción alapuló rendszerét és azt a rászorultak szolgálatába állítsa. Mónika elvégezett egy Augmentatív kommunikációs képzést, Hospice Alaptanfolyamot, "Hospice Tanácsadó" egyetemi továbbképzést és "Gyász és veszteség feldolgozó önsegítõ csoport szervezõ és facilitator" képzést és kulturális menedzser diplomát is szerzett. Jelenleg a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Fõiskolai Karán Egészségfejlesztõ Mentálhigiénikusnak tanul.
természetesen a teljesség igénye nélkül. A szûkös kereteket figyelembe véve egyfajta „bevezetésként”, az önkéntes menedzsment elemeirõl és folyamatáról állítottam össze egy szempontsort. Az önkéntes munkával és annak szervezésével kapcsolatosan kétféle nem túl szerencsés attitûdöt figyeltem meg. Az egyik, amikor alulbecsülik az önkéntes munkában rejlõ lehetõségeket, a másik, amikor túlbecsülik ugyanezt, és úgy gondolják, hogy az önkéntesekkel akár munkaerõt lehet kiváltani, illetve önkéntes programokkal a szervezet meglévõ problémáira lehet orvosságot találni. Tapasztaltam azt is, hogy az önkéntességet ad hoc jelleggel, mint a legegyszerûbben kivitelezhetõ, csupán szervezési feladatokat jelentõ, koncepciót és infrastruktúrát nem igénylõ tevékenységként kezelik. Példa erre egy történet, amikor az egyik megye fõvédõnõje azzal keresett meg telefonon, hogy lehetõleg 5 percben mondjam el neki, hogy mire figyeljen az önkéntes munkával, illetve az önkéntesekkel kapcsolatban, mert pár nap múlva egy kórházi részlegen (ahol most nagy nõvérhiány van) pszichológus-hallgatókkal egy önkéntes programot kezd el. A programjával kapcsolatos érdeklõdésemre választ nem kaptam, mondván, hogy õ akar tõlem információt kapni és nem fordítva. Ennek ellenére felajánlottam „önkéntes alapon” a segítségemet, amibõl csak arra tartott igényt, hogy másnap egy megadott idõpontban felhív és én erre felkészülve, tömören és röviden elmondom neki, hogy melyek a kulcsfontosságú elemek egy ilyen programnál. Sajnos a telefonáló ezek után mégsem élt a felajánlott lehetõséggel. Az önkéntes menedzsment területén az egyik legfontosabb a rendszerelmélet egyik törvényszerûségének figyelembe vétele, ami a mi esetünkben is érvényesül. E szerint egy rendszer egyik elemének a változása kihat ugyanazon rendszer másik elemeire is. Ennek érdemes a pozitív hatásával tudatosan számolni, és kerülni kell annak lehetõségét, hogy ez fordítva hasson vissza. Könnyebb egy jól átgondolt és több szempontból végiggondolt önkéntes programrendszert kiépíteni, mint egy kevésbé jól és hatékonyan mûködõt megváltoztatni. Mielõtt az önkéntes menedzsment elemeit és folyamatát vizsgálnánk, nézzük meg, hogy az önkéntességnek milyen formái léteznek.
Az önkéntesség formái Egy jó önkéntes program megtervezését megelõzõen érdemes végiggondolnunk a szervezeten belül mit várunk el, és hova helyezhetjük el a tervezett programot. Ezek szerint feloszthatjuk szervezõdés, idõ, hely, tevékenység és felkészültségi igény szerinti tevékenységekre.
37
Szervezõdés szerint: szervezeten belüli („felülrõl jövõ”), szervezeten kívüli (alulról jövõ): ❖ nonprofit szervezet, ❖ önszervezõdések, ❖ állami intézmény, ❖ forprofit szervezet, ❖ egyéni. Idõ szerint: ❖ rendszeres (hetente többször, hetente egyszer, kéthetente, havonta), ❖ periodikus (pl. tavaszi, õszi kerttakarítások, mûvészeti fesztiválok), ❖ alkalmi (egyszeri akciók). Hely szerint: ❖ állandó helyen, ❖ változó helyen, ❖ belföldön – külföldön. Tevékenység szerint: ❖ szociális, ❖ egészségügyi, ❖ kulturális, ❖ sport, ❖ oktatási, ❖ természetvédelmi, ❖ szabadidõs, ❖ egyéb. Felkészültségi igény ❖ nem igényel, ❖ minimális, ❖ szükséges, ❖ szakemberek.
38
A fentiek ismeretében nyilvánvaló, hogy minden területnek megvannak a maga sajátosságai. Most nem tudunk kitérni ezek jellemzõire, hanem lássuk az önkéntes menedzsment elemeit és folyamatait. Az önkéntes menedzsment elemei és folyamata Tervezés ❖ toborzás – kiválasztás, ❖ felkészítés – tájékoztatás, képzések, ❖ rendszerbe léptetés – nyomonkövetés, értékelés, ❖ koordináció, ❖ fluktuáció – elbúcsúzás, ❖ elismerés, ❖ önkéntesek megtartása, ❖ önkéntes koordinátor személye. Nem lehet elégszer hangsúlyozni a tervezés fontosságát. Érdemes a következõ szempontokat egyesével végigvenni, és az egyszerûnek tûnõ kérdéseket feltenni és megválaszolni. Általános: ❖ Miért? ❖ Mire? ❖ Kit-kiket? (Fontos-e ez egyáltalán?) ❖ Hogyan? (Rendszeres vagy akciószerû?) ❖ Van-e rá forrás – emberi, anyagi, infrastrukturális? (Teremthetõ-e és mikor?) ❖ Bevállalható-e a szervezet számára? Az utolsó kérdéssel is õszintén kell foglalkozni, mert sokszor a vágy nagyobb arra, hogy egy új program megvalósuljon, mint a konkrét helyzet adta lehetõségek. Ajánlanám, hogy amikor végiggondolásra kerültek az alábbiak, akkor ez kapjon írásos formát, hiszen egy új program megvalósulásánál több résztvevõt kell meggyõzni, illetve különbözõ kételyeket vagy az elgondolásokat tisztázni. Majd, ha elviekben egy önkéntes programot egy szervezet vállalni tud, akkor következik a programtervezés, ahol is nagy alapossággal érdemes eljárni. Az erre fordított idõ és energia bizonyítottan többszörösen megtérül. Ennek egyszerûsített lépései a következõk:
39
Programtervezés ❖
❖
Elemzések: ❖ a programban résztvevõk elvárásai (mindenkié, aki érintett a kérdésben), ❖ helyzetelemzés (SWOT-analízis), ❖ forrásigény elemzés. Programleírás (SWOT-analízis): ❖ célkitûzések, stratégiák megválasztása, ❖ rövid, közép és hosszútávú programra való felkészítés (az abban résztvevõk felkészítése a program fogadására).
Példaként álljon itt a három éves modell-programként tervezett Kórházi Önkéntes Programtervezet SWOT-analízise 1998-ból: Erõsségek a program újszerûsége igény a betegek részérõl nõvérek munkáját is segíthetné Költséghatékonyság módszer ismerete van vállalkozó kivitelezõ voltak elõzményei
Gyengeségek bizonytalan helyzet félelem az ismeretlentõl nem túl befogadó környezet nincs biztos anyagi támogatása nincs infrastrukturális háttere nincs kellõ szakmai ismeret a program személyfüggõ
Lehetõségek a kórházi önkéntesek rendszerbe szervezése módszerek kidolgozása önállóvá, önfenntartóvá válás
Veszélyek a program meghiúsulása komoly hibák esetén a kórház nem vállalja a programot anyagi forrás megszuntével az alapítvány nem vállalja a programot a programgazda kilépésével a kezdeményezés nem fenntartható
program és a kidolgozott módszer bõvítése kórházon belül és kívül
A stratégiai tervezési folyamat végére már remélhetõleg tisztán látjuk, hogy hogyan képzeljük el önkéntes programunk mûködését, annak folyamatát.
40
Nézzük most, hogy milyen elemei vannak az önkéntes menedzsmentnek, és hogyan tervezzük meg az egyes szakaszokat:
A. Toborzás ❖ Célcsoport pontos meghatározása (csoportokat szólítunk meg vagy egyéneket, esetleg meghatározott földrajzi területrõl (pl. közeli vállalat dolgozóinak önkéntessége). ❖ Folyamatos vagy akciószerû? (Hány fõre terveztük a programot? Folyamatosan kell-e utánpótlás? Tudunk-e ezzel folyamatosan foglalkozni?) ❖ Honnan és hogyan? (Napilap, helyi újság, tv, rádió, direkt megkeresés (pl. cégeknél, iskoláknál) szórólap terjesztése (pl. könyvtárakban), rendezvényeken standdal.) ❖ Érdeklõdõk tájékoztatásának módjai (telefonon, levélben, személyesen, egyénileg vagy csoportosan). ❖ Kiválasztás (kiket igen és nem, és miért? „Elsõ interjú”).
B. Felkészítés Megfigyeltem, hogy az önkéntességgel kapcsolatban az egyik legemlegetettebb téma az önkéntesek képzése. Személyes véleményem az, hogy egy sikeres program megvalósulásának nem ez a legfontosabb eleme. Vannak ugyan olyan területek, ahol ez nagy jelentõséget kell, hogy kapjon de a legtöbb esetben ez nem feltétlenül bonyolult, és nem biztos, hogy „szakembernek” kell végeznie. Én a képzés helyett inkább a felkészítés szót szoktam használni, aminek része lehet a különbözõ szintû képzés is. Gondoljunk csak bele, ha minket egy terület érdekelne, amiben nem vagyunk biztosak, hogy nekünk való, és még soha nem próbáltuk ki magunkat önkéntes segítõként, vállalható-e számunkra egy 120 (vagy akár 60) órás képzés munka és család mellett? Nem egyszerûbb-e egy olyan lépcsõs rendszert kialakítani, ahol ki lehet próbálni mindent úgy, hogy minket se érjen baj, és mi se okozhassunk problémát. Felkészítés: ❖ Milyen mértékben szükséges? ❖ Információ átadás (szervezetrõl, elvégzendõ munkáról, annak történetérõl). ❖ Elméleti és gyakorlati felkészítés. Képzések: ❖ mi a minimum (biztonság szempontjai), ❖ nem kell túlképezni, ❖ egyszeri, folyamatos, lépcsõzetes, ❖ különbözõ módon, ❖ belsõ – külsõ.
41
C. Rendszerbe léptetés Nem elhanyagolandó a rendszerbe léptetés kérdése. Az önkéntesekkel való minõségi és mennyiségi idõtöltés jó „befektetésnek” számít. Nagymértékben meghatározza ez az önkéntes hozzáállását és elkötelezõdését a szervezet és a feladat iránt. Az önkéntesek motivációi között szerepel – sok más mellett – a megbecsülésre vágyás, a közösséghez tartozás és a fontosság érzése. Ha ezeket nem kapja meg, fõleg az elején, akkor talán a nehézségek felmerülésekor inkább a lemorzsolódás veszélye fenyegeti. Tervezzük tehát meg azt is pontosan, hogy mikor, ki által, milyen hosszan, és hány alkalommal tartson a betanítás. Lehetõség szerint biztosítsunk egyéni tempót, hiszen nem mindenki képes ugyanannyi idõ alatt elsajátítani és alkalmazni a sok új ismeretet. Figyeljünk arra is, hogy hogyan tudjuk az önkénteseket bevonni a szervezet életébe úgy, hogy ne érezzék magukat abból kizárva, de ne okozzon nehézséget az sem, ha túlzott mértékben állnak az ügy mellé. Betanítás: ❖ Ki által? „buddy” - mentor ❖ Elsõ alkalmak, fokozatosság elve.
D. Nyomon követés Kimondottan fontos, hogy az elsõ idõszakban naprakészen tudjuk, hogy mit jelent a segítõ vállalt munkája, hol érez nehézséget, mivel van problémája. Tapasztalataim alapján állíthatom, hogy jellemzõen sokan szeretik a kihívásokat. Ha egy területtel már megbirkóztak, akkor szívesen próbálnak nehezebb feladatokat is. Érdemes ezért idõnként – nyomon követés céljából – struktúrált beszélgetések vagy kérdõív formájában, esetleg csoportos beszélgetések alkalmával meggyõzõdni errõl.
E. Értékelés Általánosságban elmondható: folyamatos igényük az önkéntes munkát végzõknek, hogy leginkább pozitív, adekvát és ne túlzó értékelést kapjanak az elvégzett munkájukról és annak eredményérõl. Fontos, hogy lássák és el tudják helyezni az õ pici részüket a nagy egészben. A fejlõdés a legtöbb emberre pozitív motivációként hat, és új energiákat szabadít fel. Ezért legyen része az értékelésnek. A fejlõdés eredményeként akár új képzéseken vehet részt a segítõ, és akár új feladatköröket is betölthet.
F. Koordináció A koordináció az önkéntes menedzsment egyik állandó és folyamatos eleme, amely az önkénteskoordinátor feladata. Szerencsés és kívánatos, hogy az õ kezében legyen minden ezzel kapcsolatos feladat.
42 ❖ ❖
❖ ❖
Legyen folyamatos programfelügyelet, ne hagyjuk magukra az önkénteseket, megfelelõ és jól átlátható adminisztrációs rendszert alakítson ki: ❖ adatlapok (pl: orvosi papír, titoktartás, „szerzõdéskötés”), ❖ óraszám-nyilvántartás, képzéseken részvétel; közösségi programok szervezése (csapatépítés), hírlevél.
Fluktuáció – a lemorzsolódás természetes. Az önkéntesi vállalásoknak is van egy „életgörbéjük”. Még a legjobban mûködõ rendszerben is elérkezik az a pillanat, amikor a segítõ már nem talál több örömet a munkájában, vagy más elfoglaltságai akadnak, esetleg valami egyéb konkrét oka van annak, hogy már nem önkéntes a mi programunkban (pl.: félreértés, sértõdés, megváltozott koordinátor vagy programok). Gondoljunk arra, hogy ha ismét megváltozik a körülménye, akkor vissza tud még jönni hozzánk, vagy más szervezethez is. Cél, hogy jó élményekkel távozzon a segítõ, és ne a lelkiismeret furdalás gyötörje amiatt, hogy nem tudja többé vállalni az önkéntes munkát. Elbúcsúzás – ezt szigorúan méltón és kellõ tisztelettel tegyük, még akkor is, ha esetleg a történtek ezt nem indokolnák. A méltó búcsú, az eddigi munka megköszönése és egy emléklap átadása még a rossz érzéseket is képes jókká transzformálni.
G. Elismerés Az elismerés nagyon fontos része az önkéntes menedzsmentnek, ami nem elsõsorban anyagi természetû, bár néha azt is igényel. Itt az önkéntes munkájának elismerése mellett szólnunk kell az egész önkéntes munka és az önkéntes programok értékérõl is szélesebb társadalmi értelemben. Fontos, hogy azok is tudjanak az önkéntes programok létezésérõl, akik közvetlenül nem érintettek ebben. ❖ Köszönetnyilvánítás különbözõ fórumokon (nem csak a szervezet részérõl), ❖ megbecsülés, ❖ jutalmazások (pl. továbblépés új feladatkörökbe, kirándulás, oklevelek stb.), ❖ „beiskolázás”, ❖ ajándékozás, ❖ költségtérítés.
H. Önkéntesek megtartása Ne gondoljuk, hogy ezt ne lehetne tudatosan jó irányba befolyásolni. Nagy mértékben függ a program kellõ átgondoltságától.
43
Figyeljünk ezért arra, hogy legyen: ❖ hatékony kommunikáció, ❖ megfelelõ önkéntes-koordináció, ❖ figyelem, tisztelet, méltóságteljes bánásmód, ❖ csapatszellem, ❖ jó és folyamatos képzés, ❖ közös célkitûzések biztosítása, ❖ önbizalomkeltõ környezet.
I. Önkéntes-koordinátor személye és képességei Az önkéntes-koordinátor személye kulcsfontosságú. Lehetõség szerint csak az foglalkozzon ezzel a területtel, aki maga vállalja ezt a feladatot, nem riad vissza a nehézségektõl és keresi az emberekkel való kapcsolatot. Az önkéntes-koordinátor többek között legyen: ❖ jó kapcsolatteremtõ- és kommunikációs képességû, ❖ rugalmas, ❖ problémalátó, -értõ, -megoldó, ❖ jó szervezõ Képes legyen: ❖ inspirálni, és bevonni az önkénteseket, ❖ fenntartani az érdeklõdést és motiválni, ❖ az érdeklõdésnek és képességeknek megfelelõ feladat párosítására, ❖ felismerni és elismerni az önkéntes erõfeszítését, ❖ közbenjárni azért, amire az önkéntesnek szüksége van, ❖ biztosítani, hogy az önkénteseknek jó élményeik legyenek. Konklúzió ❖ A tervezés az alappillére a sikeres megvalósításnak! ❖ Az önkéntes-menedzsment komplex és felelõsségteljes feladat, ezért komolyan kell venni! ❖ Az önkéntes-koordinátor személye kulcsfontosságú. ❖ Az önkéntes-menedzsment olyan szakma, amit magas szinten kell mûvelni. ❖ Megfelelõ elméleti és gyakorlati képzéseket kellene szervezni ennek az elsajátítására. ❖ Legyenek olyan különbözõ fórumok, ahol az önkéntesek koordinációjával foglalkozó szervezetek megoszthatják tapasztalataikat egymással, és segíthetik egymást és az új programok létrejöttét.
44
Õszintén remélem, hogy sikerül bátorítást adnom azoknak a szervezeteknek, akik még nem kezdtek el önkénteseket bevonni a tevékenységükbe, illetve talán azoknak is segítséget jelentettek az elhangzottak, akik már foglalkoznak önkéntesekkel, de szeretnék ezt még jobb hatásfokkal tenni. Kívánom, hogy a szervezõknek is örömet jelentõ és vállalható feladat legyen az önkéntes programok kezelése.
45
Justin Davis Smith: Az önkéntesség – nemzetközi kitekintés
Bevezetés Ez a mûhely nemzetközi viszonylatban vizsgálja az önkéntességet, áttekinti a nemzetközi önkéntes mozgalom erõsségeit és gyengeségeit, valamint kérdéseket vet fel a jövõbeli fejlõdéssel kapcsolatban. Az áttekintés alapját az intézetünk által készített értékelés adja, melyet az Önkéntesek Nemzetközi Évérõl (International Year of Volunteers – IYV) készítettünk az ENSZ megbízásából.
Az Önkéntesek Nemzetközi Éve, 2001 Az Önkéntesek Nemzetközi Évének megrendezésére eredetileg a japán kormány tett javaslatot, miután a Kobe városát ért földrengést követõen megélénkült az önkéntesség iránti érdeklõdés. Az ENSZ 1997. novemberi közgyûlése 123 ország támogatásával 2001-et az Önkéntesek Nemzetközi Évének nyilvánította. Az Önkéntesek Nemzetközi Éve hatalmas sikert hozott – tulajdonképpen az utóbbi évek legsikeresebb nemzetközi éve volt. A munkában közel 130 ország 500 bizottsága vett részt, országos, regionális és helyi szinten tervezték meg, hangolták össze és fogadták a különbözõ eseményeket és rendezvényeket. Az Év négy célkitûzésében – hírverés, elismertetés, támogatás, és hálózatépítés – mérvadó eredmények születtek, illetve olyan lépések történtek, melyek jelentõsen megerõsítik a nemzetközi önkéntes mozgalmat.
Értékelés 2001 folyamán és 2002 elsõ felében intézetünk a dél-afrikai Fejlesztési Erõforrások Központjának (Development Resource Centre) segítségével átfogó értékelést készített az Önkéntesek Nemzetközi Évérõl az ENSZ számára. Ennek eredményeképpen egyedülálló bepillantást nyertünk az év során felmerülõ kihívásokba és az elért eredményekbe. Az értékelés két fõ részbõl állt: a résztvevõ országokkal felmérést készítettünk, mely átfogó visszajelzést nyújtott az évrõl, hét ország esetében pedig esettanulmány készült, hogy részletesebb képet
Justin Davis Smith Dr. Justin Davis Smith a brit Önkéntességkutató Intézet (Institute for Volunteering Research) igazgatója. Az Önkéntességkutató Intézet olyan londoni szakmai intézmény, melynek kutatási területe az önkéntesség és az önkéntes tevékenység. Davis Smith úr kutatásai között szerepel többek között két nagy-britanniai országos kutatás, egy 10 országot magába foglaló, önkéntességrõl szóló európai kutatás, fiatalkori és idõskori
46
kapjunk. A tanulmányhoz kiválasztott hét ország: Kanada, Brazília, Trinidad és Tobago, Laosz, Libanon, Magyarország és Uganda volt. Visszajelzéseket gyûjtöttünk továbbá olyan kisebb szervezetektõl, amelyek nemzetközi szinten dolgoznak önkéntesekkel. Remélem, hogy az UNV (United Nations Volunteers) hamarosan megjelenteti a teljes értékelést, és felteszi a weblapjára is. Izgalmas olvasmány, és különleges betekintést ad az év során felszabaduló energiákba és érzelmekbe. önkéntességrõl szóló tanulmányok, valamint közelmúltbeli, az ENSZ és a brit kormány általi megbízások. Fõbb publikációi a témában (a teljesség igénye nélkül): Az önkéntesség és a társadalom (Volunteering and Society. NCVO Publications, 1992), Bevezetés az önkéntes szektorba (An Introduction to The Voluntary Sector, Routledge, 1995. társszerzõként). Davis Smith úr az Önkéntes Tevékenység (Voluntary Action) c. magazin kiadója, valamint az Önkéntes Tevékenységtörténeti Társaság (Voluntary Action History Society) társalapítója és tiszteletbeli titkára.
Meghatározások és tipológia Mielõtt áttekintenénk az év kihívásait és sikereit, és megnéznénk, hogy mit jelent ez az önkéntesség jövõje szempontjából, egy-két szót ejtenünk kell a meghatározásokról. Az önkéntesség, egy bizonyos szinten, nyilvánvalóan nem egyetemes nyelv. Az Önkéntesek Nemzetközi Évérõl készült értékelés több mint 100 szót, illetve kifejezést tárt fel, melyek az önkéntesség jelenségének leírását szolgálják. Például: ❖ Nak Smak Chet – kambodzsai kifejezés, mely egy csoport által végzett, profitot nem termelõ jótékonysági munkát jelent; ❖ Basij – az emberek mobilizálását jelöli Iránban; ❖ Harambee – Kenyában az emberek összefogását jelenti; ❖ Bayanihan – a Fülöp-szigeteken az egymás segítésére irányuló vágyat fejezi ki. Ennek ellenére nyilvánvalóvá vált, hogy ezeknek a tevékenységeknek vannak közös elemeik, melyek lehetõvé teszik, hogy nemzetközi önkéntes mozgalomról beszéljünk. A közös elemek a következõk: ❖ a tevékenységek elsõdleges célja nem a pénzbeli nyereség, bár a költségek megtérítésére sor kerülhet; ❖ a tevékenységet saját akaratból végezik és nem kényszerítõerõ hatására; ❖ a tevékenység a társadalom (és az egyén) javát szolgálja. Az UNV számára készített dokumentumban, melynek célja az volt, hogy segítsen az Év megtervezésében, rámutattam az önkéntesség összetettségére, és arra, hogy milyen különbözõ formákban jelenik meg a világ különbözõ tájain. Az önkéntességnek négy hagyományos formáját különböztettem meg: az önkéntesség mint szolgáltatás; az önkéntesség mint önsegélyezés; az önkéntesség mint részvétel; és az önkéntesség mint kampánymunka és érdekképviselet. Bár a tevékenységek köre országról országra változó, ezek a világ minden táján elõfordulhatnak, és valóban mindenütt elõ is fordultak az IYV során.
47
Az év sikerei A négy célkitûzés terén jelentõs sikereket értünk el. 1. Hírverés Az év során sokféle módszert alkalmaztak az önkéntesség népszerûsítésére. Ezek között voltak hagyományos módszerek és voltak újító jellegûek: ❖ Több ország rendezett önkéntes napokat és heteket – ezek közé tartozott a sikeres Önkéntesek Hete Magyarországon. ❖ 21 nemzeti bélyeget és 2 nemzeti érmét bocsátottak ki az év során. ❖ Hong Kong-ban IYV emblémával ellátott hitelkártyát adtak ki, és a bevételek egy részét a helyi önkéntes programoknak adományozták. ❖ Ecuadorban az IYV embléma hegycsúcsokon jelent meg, Brazíliában pedig egy IYV emblémával ellátott rakétát lõttek ki az ûrbe. ❖ Az Internet felhasználása nagymértékben megugrott az év során, az értékelésben résztvevõ országok 60%-a azt állította, hogy sikeresen használták az új technológiát az önkéntesség népszerûsítésére. ❖ Több országban a média is részt vett az önkéntesség támogatásában. Ugandában az egyik nemzeti újság heti mellékletet bocsátott ki az önkéntességrõl, Angliában pedig az Observer címû lap külön mellékletet jelentetett meg az önkéntességgel kapcsolatban. Sri Lankán videofilmet vetítettek és közérdekû nyilatkozatokat sugároztak, az IYV szervezõi rendszeres vendégei voltak a különbözõ talk show-knak; Spanyolországban pedig fõmûsoridõben adtak le egy kétórás maratoni televíziós adást december 5-én, mely az önkéntesség sokszínûségét mutatta be. Budapesten a Civil Rádió foglalkozott jelentõs mértékben az önkéntesek évével, és a Pepsi Sziget, a fesztiválon felépített „Civil utcával”. 2. Elismertetés Az önkéntesség elismertetésére tett lépések között az alábbiak szerepeltek: ❖ Az önkéntesség különbözõ területein végzett kutatások. Az UNV egy „Tool kit” (eszköztár) létrehozását kezdeményezte, amelyet több ország is alkalmazott az önkéntesség mérését szolgáló országos felmérések során. Eközben számos konkrét vizsgálatot is végeztek, ezek közé tartoznak a kambodzsai alulról indított (grass-root) önkéntességgel kapcsolatos tanulmányok, az önkéntesek mentori segítésének vizsgálata Észak-Írországban, az önkéntes munka hatásának elemzése Izraelben, és az önkéntesek motivációinak áttekintése Mongóliában.
48 ❖ Több országban új jutalmazási rendszereket alakítottak ki az önkéntesek munkájának elismerésére. A panamai Nemzetközi Önkéntesek Napján az ENSZ Tájékoztatási Központja és az Országos Polgárvédelmi rendszer közösen rendezte meg a díjkiosztó ünnepséget, és bátorság emlékérmet adományoztak a gyermekkórház önkénteseinek. Szent Helénán a sziget lakosságának mintegy egyötöde kapott önkéntes munkájukat elismerõ tanúsítványt. ❖ Az önkéntességre irányuló figyelemfelhívás másik népszerû módja a közéleti személyiségek és hírességek bevonása az Önkéntesek Nemzetközi Évébe. Globális szinten az ENSZ négy prominens személyiséget jelölt ki, hogy az év nagykövetei legyenek. Országos szinten is sok híres személyiséget sikerült megnyerni az ügy érdekében. Nigériában például az elnököt az IYV fõvédnökévé nevezték ki, Üzbegisztánban DJ Max szerepelt az IYV nagyköveteként, míg a Csendes-óceáni szigetvilág déli részének szépségkirálynõje az év szószólója lett.
3. Támogatás Számos országban új törvényeket vezettek be, illetve a meglévõket módosították az önkéntesek toborzásának megkönnyítése érdekében: ❖ A Cseh Köztársaságban, Kolumbiában és Madagaszkáron elõször az év során alakították ki az önkéntesség jogi kereteit, míg Franciaországban, Japánban és Portugáliában átvizsgálták és fejlesztették a meglévõ törvényeket. Sri Lankán az önkéntes munka feltételeinek javítása érdekében az IYV segítségével párbeszéd alakult ki a civil társadalom és a kormány között az önkéntes szociális szolgáltatásokat nyújtó szervezetekrõl szóló törvény kapcsán; több országban, többek között Portugáliában, Nepálban és Sri Lankán nemzeti tervet dolgoztak ki az önkéntességgel kapcsolatban. ❖ Számos országban erõfeszítéseket tettek, hogy az önkéntesség is szerepet kapjon a nemzeti beszámolókban, míg más országokban konkrét programokat dolgoztak ki az önkéntesség támogatására. Indiában például 1000 települést átfogó Önkéntes Alakulat jött létre, mely a katasztrófahelyzetek megoldására képzett és toborzott önkénteseket. ❖ Néhány államban országos és helyi szinten is megerõsítették az önkéntesség felszereltségét. Számos helyen országos önkéntes központokat terveztek az IYV során, többek között Sri Lankán, Libanonban, Egyiptomban, Jamaicán, Magyarországon és Laoszon; Kurdisztánban és Chilében megvalósították a regionális és helyi önkéntes központok felállításának terveit. Luxemburgban két önkéntességgel foglalkozó országos hivatal jött létre az év során. ❖ Az IYV-vel azok az országok küszködtek, ahol az önkéntesség támogatására kevés háttér állt rendelkezésre. Az év résztvevõi a 2001 utáni fejlõdés érdekében a legfontosabb prioritások közé sorolták az önkéntességi háttér és infrastruktúra felállítását, illetve megerõsítését.
49
Más országokban az önkéntesség szerepét kiterjesztették a legfontosabb közszolgálati területekre, például az egészségügyre és az oktatásra. Magyarországon az Egészségügyi Minisztérium finanszírozási programot indított a kórházakban végzett önkéntes munka fejlesztésére, Indiában pedig több államban együttmûködési kapcsolat létesült iskolák és önkéntességgel foglalkozó szervezetek között, hogy a különbözõ korosztályú diákokat bevonják az önkéntes munkába a közösség tisztaságának védelmétõl a katasztrófavédelmen át az útbiztonságig. ❖ A kormányok is fontos szerepet töltöttek be az önkéntességrõl szóló párbeszéd elõsegítésében. Majdnem minden résztvevõ országban vezetõ politikusok tartottak beszédeket az önkéntességrõl, több országban parlamenti meghallgatásokra került sor az önkéntesség témakörében, nemegyszer elsõ alkalommal. A tunéziai parlament például külön ülést szánt az Önkéntesek Nemzetközi Napjának, az orosz parlamenti meghallgatások eredményeképpen nemzeti tervet hoztak létre az önkéntesség támogatására, Ausztriában a parlamenti megbeszéléseken állandó fókuszpontokat jelöltek ki az önkéntesség terén mindegyik politikai pártban. ❖
4. Hálózatépítés Az IYV legnagyobb sikerei közé tartozik, hogy minden szinten számos és sokféle partnerkapcsolat létesült a különbözõ szektorok között. ❖ Egyes országokban a kormányzati és az önkéntes szektor összefogott, és közös eseményeket, illetve kutatásokat tervezett. Más országokban sokkal inkább stratégiai jellegû partnerkapcsolatok alakultak ki az önkéntességi stratégiák és nemzeti tervek kifejlesztése érdekében. A Fidzsi-szigeteken partnerkapcsolat létesült a vidéki önkéntes szervezetek és a Fidzsi-szigeteki Szociális Szolgáltatások Tanácsa között az ország önkéntes programjának kiszélesítése érdekében. ❖ A kereskedelmi szektorral való együttmûködés talán kevésbé volt sikeres, mint az önkéntes szektorral kialakított partnerkapcsolat, de azért itt is akad számos jó példa. Nemzetközi szinten az UNV megnyerte a ruhaipari óriás, a Benetton támogatását, s az önkéntességgel kapcsolatos poszterei és a Colours címû magazinja megjelent szerte Európában, az Egyesült Államokban, Dél-Amerikában és a Távol-Keleten. Országos szinten a vállalati szektor is támogatta az évet: 2001. novemberében Bahreinben a Coca-Cola a Szociális Minisztériummal közösen kampányt szervezett „Kéz a kézben egy jobb világért” címmel. Sri Lankán az IYV által megrendezett gyermek poszter-mûvészeti versenyen a jutalmak és díjak kiosztásában a Seylan Bank nyújtott segítséget; Hollandiában pedig a Yellow Pages ingyenes hirdetési lehetõséget biztosított az év számára.
50
Az év kihívásai Az elõzõ elemzés az év során elért egyértelmû és valós sikerekre mutatott rá minden szinten (nemzetközi, országos, regionális és helyi), és a világ összes földrajzi régiójában. Egy ilyen nagyságú és ennyire összetett év során elkerülhetetlenül voltak kevésbé sikeres elemek is, melyek jelentõs kihívásokat és akadályokat támasztottak a nemzeti bizottságokkal szemben. Sok esetben a bizottságok sikeresen megbirkóztak a kihívásokkal, és sikereket értek el a nehézségek ellenére. Néhány esetben azonban az akadályok leküzdhetetlennek bizonyultak.
A kormány szerepe Talán a legnagyobb kihívást az jelentette a különbözõ országok számára, hogy megfelelõ forrásokat biztosítsanak nagyratörõ terveik megvalósítására. Néhány országban a kormányok mérsékelt támogatást nyújtottak, és csak korlátozott pénzügyi forrásokat biztosítottak az év számára. Bár nem illik összehasonlítani az országokat az IYV számára nyújtott erõforrások alapján – hiszen a megfelelõ összehasonlításhoz az adatokat az országok GDP-jének százalékában kellene megadni, és még így sem lehetne figyelembe venni, hogy néhány ország esetében más (jogos) prioritásokra költötték a közös forrásokat – mégis nyilvánvaló, hogy néhány ország nem igazán tartotta fontosnak az évet. Természetesen a kormányok nem az egyetlen (és nem is feltétlenül a legjelentõsebb) támogatási forrásai az évnek. A vállalati szektorból, jótékonysági adományokból és alapokból jelentõs forrásokat kaptunk. Ennek ellenére azokban az országokban volt a legsikeresebb az IYV, ahol a kormány kulcsszerepet vállalt, nem pusztán a közvetlen anyagi támogatás révén, hanem azzal, hogy hivatalosan felkarolta az évet, s ezáltal lehetõvé tette a bizottságok számára, hogy széles körben megnyerjék a szponzorok támogatását. Kormányzati támogatás nélkül a legtöbb ország nehezen tudta teljes mértékben megvalósítani terveit, bár a nemzeti bizottságok érdemeként kell megemlítenünk, hogy ilyen kevés erõforrásból is sok mindent el tudtak érni. Az értékelés kimutatta, hogy bizonyos kormányok nehezen találják meg az egyensúlyt az önkéntesség támogatása és ellenõrzése között. Néhány országban a nemzeti bizottságok kizárólag (vagy túlnyomó többségben) kormányzati személyekbõl álltak, és az év során végzett tevékenységek nagy részét az állam irányította. Ez bizonyos mértékben érthetõ, hiszen a nemzetközi évet a kormányok hirdették meg az ENSZ rendszerén keresztül, ez a megközelítés azonban ellentétes a közgyûlés célkitûzésével, mely szerint széleskörû szövetségeket kell bevonni az év lebonyolításába. Mindig is fontos, de talán az IYV esetében különösen fontos, hogy ne a kormány vegye át és irányítsa, hanem a kormány és a civil társadalom közösen támogassa az évet. Bár összességében ezek a partnerkapcsolatok nagyon
51
hatékonynak bizonyultak, csalódást jelent, hogy bizonyos esetekben a kormányok képtelenek voltak teljes mértékben bevonni az önkéntes szektort. Az IYV során szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a kormányok könnyebben fogadják az önkéntességet akkor, amikor szolgáltatásról van szó, mint akkor, amikor az részvétel, vagy kampánymunka formájában jelenik meg. Az év során számos feltûnõ kampányra láttunk példát, melyek az önkéntes munkát támogatták olyan globális ellenségek elleni küzdelemben, mint például az AIDS. Nyilvánvaló azonban, hogy az önkéntességet sok kormány pusztán a közszolgálatok terén nyújtott hozzájárulásként értelmezi. A hatalom berkeiben nem talált visszhangra az a gondolat, hogy az önkéntesek értékes, sõt létfontosságú szerepet játszanak a társadalmi és gazdasági változásokért folytatott küzdelemben. További kihívást jelentett az év során, hogy sok ország kormányában nem volt önkéntességgel foglalkozó kapcsolattartó szerv, így az önkéntes szektor nehezen tudott kapcsolatokat és partneri viszonyt létesíteni az állammal. Néhány ország tárcákat és minisztereket bízott meg azzal, hogy a kormány önkéntességi programját tovább vigyék, más országokban viszont a hatalom (amennyiben volt) megoszlott a különbözõ minisztériumok között. Néhány országban az év az önkéntességhez kapcsolódó felelõsségi körök átszervezéséhez vezetett a kormányon belül, valamint „összefogták” a különbözõ tárcáknak kiadott szétszórt utasításokat. Máshol viszont töredezettek és zavarosak maradtak a felelõsségi körök, s ez megakadályozta azt, hogy jelentõségteljes partnerkapcsolatok épüljenek ki az önkéntes szektorral.
A közvélemény befolyásolása Bár néhány államban országosan ünnepelték az IYV-t, nem ez volt az egyetemes irányzat. Bizonyos országokban a hangsúly a középpont felé tolódott el, és a döntéshozatal, illetve a tevékenységek nagy része a fõvárosra koncentrálódott, alig érintette a vidéki területeket. Elõfordult, hogy az IYV-t fõként városi jelenségként tekintették, és csak marginális jelentõséget kapott a messzebb esõ vidéki régiókban. Természetesen az IYV kiterjesztésének és nagyságának mértéke fõként a rendelkezésre álló erõforrások függvényében alakult, és nem is meglepõ, hogy azokban az országokban, ahol korlátozott mértékû volt a támogatás, a tevékenységeket a legnagyobb népsûrûségû területekre összpontosították. Az értékelésben résztvevõk közül sokan azt állították, hogy az év még sikeresebb lehetett volna, különösen a közvélemény befolyásolásában, ha átfogóbb lett volna. A közvélemény befolyásolásával kapcsolatos kihívást csak nehezítette az, hogy a média nem karolta fel teljes mértékben az IYV-t. Bár néhány országban izgalmas és újító partnerkapcsolatok alakultak ki az önkéntes mozgalom és az elektronikus média, illetve a sajtó között, sok helyen a média figyelmen kívül
52
hagyta az IYV-t. Természetesen ez a probléma nem csak az IYV-t érintette. A válaszadók arról számoltak be, hogy az események normális meneténél is küzdenek azzal, hogy a média érdeklõdést tanúsítson az önkéntes munka iránt (kivéve nagyobb botrányok alkalmával), tehát a nyilvánosság megnyerése elõre láthatóan problémás kérdés volt az év számára. Csak nehezítette a helyzetet az, hogy az önkéntes szektorból hiányoznak a média érdeklõdésére is számot tartó „híres emberek” [Az angol ennél pejoratívabb: media-savvy (Görömbei Réka)], akik olyan készségekkel és tapasztalattal rendelkeznek, melyekkel képesek magukra vonni az újságírók figyelmét. Minden olyan országra, ahol jelentõs médiaérdeklõdést sikerült elérni, rengeteg olyan jut, amely nem volt képes megragadni a média fantáziáját.
A háttér kiépítése A médiával történõ együttmûködésben való jártasság hiánya csak az egyik megnyilvánulása volt az önkéntes háttér fejletlenségének, ami bizonyos országokban hátráltatta az IYV mûködését. Amint azt már említettük, ellen kell állnunk annak a kísértésnek, hogy feltételezzük: az önkéntesség fejlesztésének mindig egyetlen formájára van szükség, az infrastruktúra megerõsítésére országos és helyi önkéntes központok által. Néhány országban talán arra lenne szükség, hogy nagyobb elismerést és támogatást kapjanak az önkéntesség informális módozatai, illetve a kölcsönös segítségnyújtás kérdése. Ennek ellenére azonban az értékelésbõl kiderült, hogy számos ország azért nem tudta teljes mértékben kihasználni az évben rejlõ lehetõségeket, mert hiányzott az életképes infrastruktúra. A legtöbb sikeresen résztvevõ ország esetében az év összehangolásában fõszerepet játszottak az országos önkéntes központok, melyek képesek voltak arra, hogy bevonják a különbözõ érdekelt feleket, és a kormánnyal való kapcsolattartásnak is fókuszpontjai legyenek. Nem meglepõ tehát, hogy az év egyik legfontosabb öröksége az a gondolat volt, hogy országos önkéntes központok létrehozására, vagy helyi központok hálózatára van szükség az önkéntesség jövõbeli fejlõdésének összehangolása érdekében. Bizonyára nagyobb hatást tudott volna kifejteni az IYV, ha ez a hálózat már létezne. Paradox módon azonban, az IYV egyik legnagyobb érdeme, hogy rámutatott az önkéntesség infrastruktúrájában levõ hiányosságokra és arra, hogy mozgósítani kell a támogatásokat ezek pótlása érdekében. Az önkéntességi menedzsmenttel kapcsolatos szakszerû képzések szûkössége egy másik olyan terület, ahol az év során nyilvánvalóvá vált a fejlett önkéntességi háttér hiánya. Néhány országban az önkéntességi menedzsment még gyermekcipõben jár, és a kérdõívre válaszolók rámutattak arra, hogy milyen nehézségekkel kell megküzdeniük azoknak a szervezeteknek, amelyek az önkéntes munka lehetõségeinek és változatainak bõvítésével szeretnének részt venni az évben. Bizonyos válaszadók számára nem is igazán az új önkéntesek toborzása jelentett problémát, hanem az, hogy megfelelõ
53
lehetõségeket és rendszereket kínáljanak, hogy ki tudják elégíteni az év eredményeképpen megnövekedett igényeket.
A vállalati és az állami szektor felé való nyitás Miközben az év során partnerkapcsokat létesült az összes fõbb érdekelt fél között, sok országban problémát okozott a vállalati szektor integrálása. Azok a cégek, amelyek részt vettek az év munkájában, általában hatalmas, gyakran multinacionális vállalatok voltak, ahol már eddig is jól kialakult formában mûködött az önkéntes szektorral való közös munka, és bevonták embereiket a közösségi tevékenységekbe. Ismét leszögezhetjük, hogy ez a kihívás nemcsak az IYV-t érintette. Mégis csalódást jelentett, hogy nem sikerült jobban bevonni a vállalati szektort az év munkájába. Csalódást okozott az is, hogy nem használta fel több kormány az évet arra, hogy megnyissa a közszolgálati területet az önkéntesek számára. Itt is voltak lenyûgözõ kivételek: több ország innovatív program keretében vonta be az önkénteseket az egészségügyi és oktatásügyi szolgáltatásokba, a legtöbb kormány azonban nem befelé, saját mûködésére tekintett, hanem inkább az önkéntes szektor munkájára összpontosított.
Konklúziók és javaslatok Az Önkéntesek Nemzetközi Éve jelentõs sikerként könyvelhetõ el. A négy, egymást átfedõ célkitûzés terén fontos lépések történtek mind nemzetközi, mind pedig országos szinten, melyeknek világszerte az önkéntesség megerõsödéséhez kell vezetniük. Az év vívmányai közül soknak azonnali hatása van: például az önkéntesség hírnevének megerõsítése, és a fejlesztésére irányuló források megnövekedése. Vannak olyan vívmányok is, melyek hatása hosszabb távon lesz érzékelhetõ, mint például a törvényhozási rendszer változásai, illetve az életképes országos és helyi infrastruktúra kiépítése. Az önkéntesség láthatóbbá vált, s ez az év során kiadott népszerûsítõ anyagok és tevékenységek mennyiségének, minõségének és változatosságának köszönhetõ. Számos díjkiosztó ünnepély és kutatási projekt eredményeképpen egyre inkább elismerik az önkéntesek szerepét és társadalmi értékét. A kormányok önkéntességbarát politikája és az országos, illetve helyi önkéntességi infrastruktúra megerõsítése elõsegíti az önkéntes munkát, míg az év legfontosabb érdekeltjei közötti partnerkapcsolatok a hálózat kialakításában játszottak fontos szerepet.
54
Az év során természetesen voltak kihívások és csalódások is. Összességében nézve a média és a vállalati szektor alacsony szintû részvételt tanúsított, néhány országban a kormány túlságosan domináns szerepet játszott, és kevés teret hagyott a civil társadalom számára. A források korlátozottsága miatt az évhez kapcsolódó tevékenységek bizonyos országokban fõként a városi területekre és a fõvárosokra összpontosultak. Ezek a csalódások azonban eltörpülnek a vívmányok fényében. Az év négy célkitûzésében talán az számít a legnagyobb sikernek, hogy a résztvevõk számára az év lezárása nem jelentette az önkéntesség iránti érdeklõdésük végét. A legtöbb országban megvitatták, hogy hogyan lehetne tovább vinni az év során kapott lendületet. Az örökség megtervezése különbözõ formákat öltött, a díjazási mintáktól és elismerésre irányuló programoktól kezdve az év során kialakított partnerkapcsolatok és hálózatok fenntartásán át az országos és helyi önkéntes központok létrehozásáig. Az egyik válaszadó így fogalmazott: „Az IYV legfõbb öröksége az elvetett mag”, vagy más szóval „nem véget ért, épp csak elkezdõdött”. A sikerek és kihívások áttekintése után tehetünk néhány javaslatot az év munkájában résztvevõ legfõbb érdekelt fél számára az IYV maradandó örökségének biztosítása érdekében. ❖ Az ENSZ-nek továbbra is keresnie kell a lehetõségeket, hogy megünnepelje és értékelje az önkéntesek munkáját, mellyel a szervezetet segítik, például azáltal, hogy az önkéntesek részvételét áttekintõ éves vizsgálatot szervez, vagy az éves beszámolójában és jelentésében megemlíti az önkéntes munka értékét. Továbbá az ENSZ-nek újabb módszereket kellene találnia, melyekkel bõvíthetné az önkéntesek szerepét az ENSZ rendszerében. ❖ Az ENSZ-en belül az önkéntesség kiszélesítésének a kulcsa az, ha nagyobb hangsúlyt kap az UNV. Az UNV elsõdleges szerepének (a nemzetközi önkéntesek kihelyezésének) folytatása és megerõsítése mellett át kellene gondolni, hogy milyen módon lehetne tovább vinni az év során tanúsított sikeres szereplését úgy, hogy az önkéntesség nemzetközi fókuszpontjává válhasson, különösen a kormányzati tevékenységek területén. Az év rámutatott arra, hogy milyen kulcsszerepet játszhat az UNV a kormánypolitikák befolyásolásában nemzetközi és nemzeti szinten, illetve abban, hogy hidat képezzen a kormányok és a civil társadalom között. Az UNV-t arra is fel lehetne kérni, hogy az év támogatására kialakított honlapok folytatásával és hálózatának fejlesztésével továbbra is támogassa az IYV négy célkitûzését. ❖ Az egyes országok kormányait arra kell biztatni, hogy tanuljanak az év sikereibõl, mind saját országaikban, mind pedig nemzetközi szinten, és tegyék meg a szükséges lépéseket az önkéntes hálózat megerõsítésére. A kormányoknak esetleg érdemes volna megfontolniuk egy „önkéntességi testvér-program” [vagy: testvér-program (Görömbei Réka)] létrehozását, melyben északi és déli
55
országok, vagy fejlett és fejletlenebb országok kapcsolatra lépnek, és megosztják egymással tapasztalataikat, illetve tanulnak egymástól. ❖ Ha az év sikereibõl és kihívásaiból tanulni szeretnénk, erõfeszítéseket kell tennünk, hogy ez, és az ehhez hasonló értékelések, illetve az országos IYV elemzések eljussanak az országok kormányaihoz, önkéntes szervezeteihez és az önkéntesség iránt érdeklõdõkhöz. ❖ A Nemzetközi Kutatási Eszköztár (International Research Toolkit) sikereinek tovább építése érdekében az UNV-nek fontolóra kellene vennie, hogy összehívja azokat a kutatókat, akik sikeresen használták ezt az eszközt, azért, hogy megoszthassák egymással tapasztalataikat, és stratégiát alakíthassanak ki az eszköztár globális kiterjesztése érdekében. ❖ Tanulni lehetne azoktól az országoktól, ahol hatékony partnerkapcsolatok alakultak ki a médiával az önkéntesség támogatására, ezért egy nemzetközi konferenciát kellene szervezni a média képviselõi és az önkéntes közösségek számára a jó gyakorlat bemutatására és a szélesebb körben történõ alkalmazás kifejlesztésére. ❖ Ugyancsak a jó gyakorlat kölcsönös bemutatása és a további bõvítést elõsegítõ modellek kifejlesztése érdekében nemzetközi konferenciát kellene szervezni az „Önkéntesség a munkahelyeken” (Employee Volunteering) témakörében, hogy találkozhassanak az üzleti és önkéntességi közösségek. ❖ Annak érdekében, hogy segítsünk az egyes államoknak az országos és helyi önkéntes központok létrehozásában, fontolóra kellene venni egy nemzetközi erõforrás szolgálat (international resource service) kifejlesztését, amely tanácsokat adna a finanszírozás, a szervezeti felépítés és a kormánnyal való kapcsolattartás kérdéseiben.
56
Galambos Rita: Az önkéntesség az oktatásban, az önkéntes munkából való tanulás
„Az iskoláinkban felmerülõ gondok elválaszthatatlanul kapcsolódnak ahhoz a társadalmi problémához, hogy a fiatalok úgy érzik, az osztálytermen kívüli világgal nincsen semmilyen kapcsolatuk, el vannak tõle szigetelve.” Ernest L. Boyer (in: Service Learning Kézikönyv, DIA, 2000. 12. oldal)
Galambos Rita Galambos Rita jelenleg a Civic Education Project Közép-Európa Alapítvány kuratóriumának elnöke, elõtte 10 évig a CEP Magyarország Alapítványt vezette. A CEP eredetileg az USA-ból hozott fiatal egyetemi oktatókat a közép-kelet európai régióba önkéntesként 1 vagy 2 tanévre azzal, hogy innovatív tanítási módszereket alkalmaz-
Nagyon örültem a felkérésnek, hiszen így alkalmam nyílik alaposan végiggondolni a kérdést, ami közel húsz éve foglalkoztat. Néhány példával kezdeném a mondandómat: egy amerikai kolléganõm, aki az alapítvány egyik pénzügyi asszisztense, és csak négy napot tud dolgozni egy héten, azt kérte, hogy csak heti három nap után kapjon fizetést. A csodálkozó tekintetekre az volt a válasz, hogy a negyedik nap az õ önkéntes munkája. Õ így szeretne valamit adni a szervezetnek, ami egyébként egy amerikai önkénteseket, egyetemi oktatókat foglalkoztató nemzetközi alapítvány. Az hagyján, hogy Diane az általa ledolgozott négy napból csak háromért kér fizetést, de ki hallott még olyan egyetemi oktatót, aki kényelmes egyetemi állását egy-két évre szüneteltetve önkéntesként a kelet-európai régióban oktat? Egy másik példa egy elegáns nemzetközi középiskola Skóciában, az Atlantic School, ahová kizárólag jó teljesítménnyel lehet bejutni, és mindenki ösztöndíjat kap. Itt az utolsó két évben, tehát 17-18 évesen, mindenkinek kötelezõ a „community service”, valamilyen önkéntes közösségi munka. Az iskola lehetõségeket kínál, a diákok pedig szabadon választanak, de onnan kezdve komoly az elkötelezettség. Néhány éve, a bevezetõben említett nemzetközi szervezet, a Civic Education Project egyik tanára egy vidéki magyar város egyetemén a kurzus követelményei közé felvette az önkéntes közösségi munkát. A diákok meghökkentek, és elsõ kérdésük az volt, hogy mennyit kapnak érte. Mi adja ma annak az aktualitását, hogy éppen most beszéljünk az önkéntességrõl? Ez a konferencia a legjobbkor jött létre, hiszen nincs idõnk várni. Nézzük meg, mire és hogyan szocializál a mai iskola és az õt körülvevõ tágabb közösség, beleértve a családot és a társadalmat.
57
Állampolgárrá nevelés „A demokráciában az oktatás-nevelés alapvetõ szerepe az, hogy hozzásegítse a diákokat ahhoz, hogy gondolkodó, aktív és felelõs állampolgárokká válhassanak.” Steven Schulz: DIA Kézikönyv, 23.oldal.
Ha ezt a célt komolyan vesszük, akkor ezt a folyamatot magán az iskolán belül is modellezni és gyakorolni kell, és nem szabad úgy kezelni, hogy ezt a diák majd a saját bõrén fogja megtapasztalni, ha majd befejezte a tanulmányait – mondja Schultz. Mi valósul meg ebbõl nálunk? A rejtett tananyag fogalmát már a 80-as évek végén használták és értették Magyarországon. Tudjuk, hogy az oktatási intézmények viselkedési- és munkakultúrája sokkal nagyobb hatással van az ott dolgozókra és tanulókra, mint mindazok a szép szavak és elvek, amiket esetleg meg kell tanulniuk és vizsgázniuk kell belõle. Tudjuk, a nevelés egyik alapköve éppen a példaadás. Mai intézményeink nagy része azt sugallja, hogy a gyerek elsõsorban tudásból van, és az a dolga, hogy minél komolyabb elméleti tudást szerezzen. Majd az Életben megtanulja a többit. De ez másodlagos. Ahhoz, hogy érvényesüljön, bejusson az egyetemre, jó állást kapjon, és következésképp érvényesüljön a mai világban, tanulni kell. Hát ez nagy tévedés, amint azt személyes tapasztalataink is bizonyítják. Tudjuk, hogy ma, az információs és globalizálódó világban, bár nagyon fontos a tudás, ez önmagában vajmi kevés a boldoguláshoz. Még a nagy multik is vallják: a humán erõforrás válogatásnál a diplomát adó egyetem hírneve mellett legalább olyan fontosak a kommunikációs készségek, a problémamegoldás, a konfliktuskezelés, és egyáltalán az empátia, együttérzés, elõrelátás képessége. Hol lehet ma mindezt megtanulni? Mennyire vesz részt az iskola a készségek ezen halmazának fejlesztésében? A kérdés költõi. Sõt, sajnálatos módon eljutottunk oda, hogy a pedagógusok, nevelõk, szülõk egy része már az alapvetõ viselkedési és „közlekedési” normákkal sincs tisztában. Továbbmegyek: általában elbizonytalanodás tapasztalható az alapvetõ értékek fontosságának terén. Fontos-e a becsület, a megbízhatóság, az adott szó, hiszen úgyis mindig meg lehet valahogy úszni. Sokat panaszkodunk arról, hogy mennyire nem gyakorlatias, az életben jól hasznosítható tudást kapnak a mai gyerekek az iskolában. Ez sajnos igaz is. Panaszkodunk arról, hogy már arra sem lehetünk büszkék, amire oly sokáig lehettünk, vagyis arra, hogy bár problémamegoldás és önbizalom tekintetében nem állunk jól, de legalább diákjaink kiválóan szerepelnek nemzetközi versenyeken, diákolimpiákon és nemzetközi összehasonlításban a legjobbak
zanak az óráikon, hogy segítsenek a tanszékeknek a demokratizálódási folyamatban, és hogy kapcsolódjanak be és építsék a regionális egyetemi- és diákhálózatokat. Egyik alapítója a mai napig is mûködõ Nyitott Pedagógiai Mûhelynek, amely azzal a céllal indult, hogy fórumot, központot teremtsen az innovatív, kérdezõ pedagógusoknak, hogy segítsen nekik újra értelmiségivé válni. Tagja a Romaversitás Láthatatlan Kollégium kuratóriumának. Egyik nem titkolt célja az, hogy az önkéntességre, tágabb értelemben a társadalmi részvételre való nevelés a magyar oktatási rendszer részévé váljon, hogy alakuljanak ki olyan csatornák és hálózatok, amelyekbe a fiatalok bekapcsolódhatnának, hogy többet tudjanak az õket körülvevõ világról, és hogy aktív részeseivé váljanak.
58
között vannak. A PISA vizsgálat óta tudjuk, hogy ez nem így van, de halljuk egyetemi oktató barátainktól is, hogy alapvetõ szövegértelmezési, -értési gondok is vannak. Az egyetemekrõl azt halljuk, hogy sok a diák, sok az óra, mintha mindenki elvesztette volna az irányt, hiszen itt is csak az számít, ki mennyire „sajátította el az elsajátítandót”. A diák igyekszik sokat hiányozni, a tanár minél kevesebbet fektetni az óráiba, mindenki a túlélésre játszik. A belsõ motiváció hiánya gátat szab sok innovatív kezdeményezésnek, a hatékonyabb tanulásnak. Mire tanít ma az iskola az egyetemig bezárólag? Arra, hogy ha ügyesen simulunk, és legalább nagyjából teljesítünk, akkor minden rendben lesz. A lényeg, hogy ne nagyon lógjunk ki a sorból, hogy ne nagyon hívjuk fel magunkra a figyelmet. Igazodjunk, alkalmazkodjunk, éljük túl minél kevesebb erõfeszítéssel! Ez bizony rossz üzenet, mert egy nyitott, demokratikusan mûködõ társadalomnak jól képzett, tájékozott, kezdeményezõkész és együttmûködõ állampolgárokra van szüksége.
A kamaszok Pedig mire is vágyna jobban egy kamasz, vagy fiatal ember, mint arra, hogy kitûnjön, valamiben nagyon jó legyen és megmutathassa magát, lehetõleg ne a szokványos módon. Emellett vágynának még a fiatalok arra is, hogy jobban megismerhessék a környezetüket, tisztában legyenek bizonyos szakmák, társadalmi rétegek sajátosságaival, életével, sõt továbbmegyek, szeretnének sokféle dolgot kipróbálni. Manapság minden szülõ réme az alkohol, a drog és a féktelen bulizás. Jó családból való, tehetséges gyerekek éppúgy kokettálnak a szabadidõ eltöltésének eme „mai” módjával, mint azok, akik esetleg valami elõl ténylegesen menekülnek. De talán nem menekülnek-e õk is? Az elidegenedettség, a vákuumban levés, az álfeladatok elõl? A kamaszkor a nagy lelkesedések és a világról való elmélkedés korszaka. Így a társadalmi érzékenység és aktivitás növekedésének is lehetne az ideje, ha lennének vonzó programok, követésre méltó ügyek, karizmatikus, hiteles vezetõ egyéniségek. Egy kamasz mondta a következõket: „egy pesti elit gimnázium diákjaként és egy pesti polgárcsalád sarjaként, némi ésszel megáldva, tudom, nem kell sok erõfeszítést tennem. Az egyetemre úgyis bejutok, mert ha kell, tanulok és teljesítek. Az iskolába csak azért szeretek járni, mert találkozom számomra fontos emberekkel, és mindig történik valami. Az iskola kiüresedett intézmény: nincsenek hagyományai, nincsenek olyan eseményei, céljai, amiket lehetne várni, amikért lehetne tenni valamit. Itt látszólag minden értünk van, minden körénk van szervezve, de ebbõl valójában semmi sem a miénk.” Nagyon kemény szavak.
59
Mit is nevezünk önkéntes munkának? Az elmúlt években számtalan fórumon folytattunk parázs vitákat e kérdésrõl, hiszen még itt kísért történelmi örökségünk, emlékszünk a kommunista szombatokra, „önkéntes” május elsejei felvonulásokra, a pedagógusok elkötelezettségével való központilag irányított visszaélésre. „We did not volunteer, we were volunteered” (mi nem önkénteskedtünk, hanem önkéntesekké tettek bennünket), mondaná a kifinomult angol. Erre hivatkozva viszont felelõtlenség lenne lerázni a problémát, visszautalni a család illetékességi körébe, vagy az egyházakéba, és folytatni az eddigi gyakorlatot az oktatási intézményekben. Hadd említsem itt még meg azt a nem elhanyagolható tényt, hogy a 80-as évek második felében komoly szakmai viták, sõt kezdeményezések indultak útjukra a közösségi és munkaiskola tekintetében. Mindenki hallott a Kertész utcai Munkaiskoláról, a szentlõrinci iskolakísérletrõl, majd késõbb jött az alternatív kezdeményezések sora, amelyek mind középpontba állították a közösségiséget, a szûkebb és tágabb közösségekkel való értelmes és aktív viszonyt, de a közösségi munkával kapcsolatban õk sem mentek messzire. Tudomásom szerint még az alternatív iskolák közül is csak az Alternatív Közgazdasági Gimnázium illesztette programjába az önkéntes munkát, és dolgozott ki erre valamilyen tematikát. Az önkéntes munka egy lehetséges meghatározása Wizner Balázsék szerint (a kutatásról lásd késõbb): külsõ kényszer nélküli, mások javát is szolgáló, de a piac által nem feltétlenül jutalmazott, anyagi/természetbeni kompenzáció nélküli, törvényes szervezeti keretek között folyó tevékenység. Szervezeti keretnek tekintjük az alábbiakat: egy megfogalmazott – törvényes – közösségi cél érdekében a kezdeményezõk szabad akaratából létrejövõ, több mint egy éve folyamatosan, de legalábbis rendszeresen, legalább évi 12 alkalommal a céloknak megfelelõ projekteket megvalósító, tevékenységébe rendszeresen önkénteseket bevonó, a tagok által elismert, szilárd irányítási rendszerben mûködtetett, nem feltétlenül hivatalosan bejegyzett nonprofit társulás. Néhány konkrét példa: gimnazisták elhatározzák, hogy idõseket támogatnak egy helyi szervezeten keresztül, egy vallási felekezethez tartozó diákok szegényeknek gyûjtést szerveznek, a SZETA tevékenysége a 70-es évekbõl, iskolaújság, színjátszó kör, énekkar stb., ha ez valóban önkéntes csatlakozáson alapul. Mint azt nemrégiben maga Magyar Bálint nyilatkozta: ma Magyarországon jól mûködik a „gyerekrabszolgaság” intézménye, hiszen a kamaszok átlag napi 10 órát töltenek iskolában, tanulással, különórákkal, és akkor még nem sportoltak, nem voltak levegõn. Ahogyan azt a fenti példa is illusztrálja, a kritikusan gondolkodó, autonóm gyerekek egy része ellenmotivált a jó tanulásra. Az iskola viszont
60
csak és kizárólag a tanulásban szerzett eredményeket ismeri el. Tudjuk, az önértékelés bonyolult rendszer, és bármennyire fontos a kortárscsoport véleménye, nem közömbös, hogyan látja az intézmény. Az ellenmotivált gyerek közepes tanuló, esetleg kiváló képességekkel, aki egy elég veszélyes spirálon indul el lefelé. Ugyanakkor, ha lennének más „sikerforrásai”, ha a kortárscsoport nem csak a jófejség és a külsõ jegyek alapján értékelne, sokkal gazdagabb lenne az élete, több lenne a sikerélménye, de több lehetõsége lenne arra is, hogy adjon és kapjon. Ezt ma az iskola, az egész oktatási rendszer figyelmen kívül hagyja, sõt igyekszik a szõnyeg alá söpörni. Tegyük hozzá, az utóbbi idõben mintha megindult volna egy folyamat, az új közoktatási törvény kapcsán parázs viták indultak a „lényegrõl”, arról, hogy mit tanítsunk és hogyan, mit tartsunk fontosabbnak, a tudásszerzést, vagy a képességfejlesztést, vagy esetleg az egészséges egyensúlyt?
Társadalmi munka – önkéntesség – társadalmi elismertség Ma Magyarországon a pedagógusok, egészségügyi dolgozók, valamint a segítõ szakmákban tevékenykedõk nagy része úgy gondolja, hogy az õ tevékenysége annyira alacsony presztízsû – ez tükrözõdik a még mindig égbekiáltóan alacsony fizetésekben –, hogy az önmagában már társadalmi, közösségi munka. Az az osztályfõnök, akinek egész havi tevékenységét, törõdését, egyéni fejlesztõ munkáját az iskola havi 4000 forinttal honorálja, joggal gondolja, hogy társadalmilag nem ismerik el, vagyis: miért venné õ a vállára a társadalom rendellenességeibõl fakadó visszásságok rendbetételét. Áldoz õ így is eleget! A társadalmi szolidaritás a minimumra süllyedt, nagyon kis mértékben küld olyan üzenetet a nagypolitika, hogy talán nem csak az egyéni/csoportos érvényesülés, vagyonszerzés stb. számít, hanem esetleg az egymásra való odafigyelés, a másokért való minimális felelõsségvállalás. Amikor a közszereplõk megnyilvánulásai, üzenetei az önzést, elvakultságot sugallják, a mindennapok embere nehezen tud másképp viselkedni a saját szûk környezetén túl. De hol vannak az egészséges ösztönök, a segítés, odafordulás igénye, a hosszú távú tervezés, gondolkodás? Milyen jövõt építünk magunknak és gyerekeinknek ott, ahol minden fontosabb az iskolákban, mint a tudatosságra, kooperativitásra, konszenzuskeresésre való nevelés? Félreértés ne essék: a tudást soha nem szabad szembeállítani a közösségiséggel! De szabad az utóbbi rovására fokozni az elsõt? Lehet-e? Lehet-e úgymond növelni a teljesítményt személyes érintettség nélkül? Itt persze eljutunk egy nevelésfilozófiai problémához: milyen embert akarunk nevelni? Kísértetiesen visszaköszön a szocialista embertípus és hasonló múltbéli minták. Nem erre gondolok. Sokkal inkább arra, hogy a szülõk, nevelõk, a közgondolkodás befolyásolói elgondolkodnak-e néha azon, hogy mi
61
lesz annak a következménye, ha generációk nõnek fel anélkül, hogy valaki valaha megkérdezte, vagy elvárta volna tõlük a másokért való aktív tevékenykedést. A fenti hevenyészett felvezetés nem fest rózsás képet a közállapotokról, és az önkéntes/közösségi munkához való viszonyról. A helyzet azért nem annyira tragikus, hiszen például már az a tény, hogy most egy magyar civil szervezet által szervezett és sok résztvevõ által látogatott konferencián beszélünk errõl itt és most, a 2. Önkéntesek Hete rendezvénysorozat részeként, az már önmagában nagy dolog. Az is nagy dolog, hogy bár Magyarország eleddig igen sok nemzetközi programnak egyszerûen nem tagja, itthon mégis sok kezdeményezés indult útjára, bármely küzdelmesen és nehézkesen is. Csak néhány példa: DIA (Demokratikus Ifjúságért Alapítvány), Civitas Egyesület, Ashoka, Egyházi Szeretetszolgálatok, Útilapu, hogy csak egy párat említsek, és persze nem utolsósorban a frissen alakult Önkéntes Központ Alapítvány.
Elismerési rendszerek (reward systems) Az önkéntesség elterjedésének a fenti okokon kívül még számos gátja van, de az egyik legkomolyabb az elismerési rendszer hiánya. Addig nagyon nehéz rendszerbe illeszteni az önkéntességet, a közösségiséget, amíg az iskola és/vagy az egyetem nem építi be az elvárásrendszerébe, amíg a fiatalok „csak” saját örömükre tevékenykednek, de ezt komolyan sehol sem ismerik el. Természetesen adódik a kérdés: miért fontos ez, hiszen az ilyen típusú tevékenységekbe az ember általában belsõ motiváció által vezérelve kezd. Igaz. Amíg azonban a személy megítélésében mindig csak a száraz tények megtanulása számít, de a fentiek nem, addig a terület nem kaphat komoly elismerést az intézmények és a szülõk oldaláról. Álljon itt néhány külföldi példa: ❖ A Kaliforniai Egyetemen (www.ucsd.edu) a felvételi pontrendszerbe (kb. 11.000 pont), az akadémiai kiválóság és a bizonyított szorgalom mellett bizonyos mértékben számít a nem akadémiai teljesítmény, egyebek között a sport, mûvészeti tevékenységek, a vezetõi képességek megléte, valamint az önkéntes és/vagy közösségi munka. ❖ Ontario Állam, Kanada: gimnáziumi záróbizonyítványt csak az kap, aki teljesített 40 óra közösségi munkát. ❖ Bizonyos egyetemi szakokon feltétel valamilyen közösségi munkában (internship, community service stb.) való részvétel és annak feldolgozása: lásd terepgyakorlat, egyéni kutatás, interjúk készítése és ezek kombinációi. Szociológia, szociális munkás, segítõ szakmák általában, pedagógia, államigazgatás stb.
62
Edinburgh hercege Díj – Duke of Edinburgh’s Award (www.theaward.org): olyan program Angliában, amely kimagasló teljesítményre ösztönzi a középiskolás korú korosztályt 4 területen: tanulás, sport, mûvészet és közösségi részvétel. Az arany, ezüst és bronz fokozat elnyerése csak akkor lehetséges, ha mind a négy területen teljesített az illetõ.
❖
A fenti rendszerekben résztvevõ diákok tisztában vannak azzal, hogy a rendszer valamelyik pontján elõnyükre fog szolgálni, ha fel tudnak mutatni ilyen tapasztalatokat, sõt, az ilyen úton elsajátított képességeiket még nagyon sok helyen tudják majd hasznosítani. Egy nemzetközi felsõoktatási civil szervezetben (Civic Education Project, CEP) például a jelentkezési lapon megkérdezik, hogy a jelentkezõnek milyen önkéntes tapasztalatai vannak. Amikor a pályázók körét kiterjesztették a kelet-európai régióra, a kérdés lekerült a kérdõívrõl, mert többen úgy gondolták: ez itt értelmezhetetlen... Végül kiderült, hogy az érintett egyetemi oktatók körében sokkal aktívabb volt a civil szférában való részvétel, mint azt bárki gondolta volna, de addig senki nem hitte, hogy az ilyen tevékenységek megemlítése releváns lehet egy felsõoktatási program szempontjából...
Egy hazai kutatás eredményei Az itt röviden ismertetett kutatást a fent már említett DIA rendelte meg és a Levi Strauss támogatta. A kutatásban az alábbi szakemberek vettek részt: Wizner Balázs, Aszalós Zoltán, Nagy Géza, Tóbiás László, Vida Judit, Végh Katalin. 2001-ben azt vizsgálták, hogy milyen mérvû az érdeklõdés az önkéntes munka iránt a középiskolások részérõl, valamint, hogy mennyire vannak felkészülve a civil szervezetek az önkéntesek fogadására. Emellett kiváló képet kapunk az iskolák, a szülõk és a helyi intézmények viszonyulásairól, a viszonyrendszerekrõl. Az világos, hogy az önkéntes munka csak egy jól mûködõ, kölcsönös bizalomra épülõ közösségben, társadalomban tud mûködni anélkül, hogy önös, politikai vagy egyéb célokra használják, és így lejárassák. A kutatás alapján a motiváló tényezõk az alábbiak lehetnek: ❖ közösségi munkában való részvétel, együttmûködés, közösséghez tartozás vágya, ❖ emberi és társas kapcsolatok érdek és hatalmi viszonyoktól mentes övezete, ❖ célokkal, értékekkel való azonosulás, ❖ személyes identitás építése, ❖ meghatározó személyiség példája, vonzása, inspiráló környezet,
63
a munka érdekessége a hétköznapiság unalmával szemben, kreatív tevékenység, ❖ szolidaritás vállalása másokkal, ❖ kompetencia, hozzáértés társadalmi elismerése, ❖ tanár, iskola nyomására, lojalitásból, a tanterv szerepe, ❖ közvetett haszon: jutalom, karrierépítés, tanulás másoktól, ❖ nemzetiségi, etnikai, vallási identitás, a tágabb (személyi kapcsolatokon túli) közösséghez tartozás aktív megélése. ❖
A kutatás összegzése a következõ: ❖ Az önkéntes munka sokdimenziós térben zajlik, tehát nem lehet csak ad hoc módon belevágni. Hosszú távú stratégiai tervezés szükséges hozzá. ❖ Soktényezõs „csapat”: szülõk, tanárok, önkormányzat, állami és civil szervezetek, kliensek, média, mindegyiknek szerepelnie kell valamilyen szinten. ❖ Elengedhetetlen az önkéntes munka elismertsége, a bizalom iránta. ❖ A tömeges elterjedéshez feltétel, hogy sokszínû legyen a paletta, sok választási lehetõséggel. ❖ A diákok kezdeményezései kapjanak támogatást. ❖ Folyamatos információ-áramlás legyen a különbözõ szereplõk között. ❖ Az önkéntes munka egyik elõnye, hogy a fiatalok „szem elõtt vannak”, vagyis a felnõttek felügyelete alatt, bármilyen laza is legyen az. ❖ Ügyek, amelyekkel a diákok belsõ meggyõzõdésbõl azonosulhatnak, szembeállítva utilitárius mindennapjainkkal, amikor az egzisztenciális kérdések vannak a figyelem középpontjában.
Végkövetkeztetés A fentiekbõl természetesen következik, hogy az önkéntességet nem tanítani kell, hanem a lehetõséget, a közeget kell hozzá megteremteni. Baj is lenne, ha az iskola tantárgyi keretben próbálná meg okítani ezt a „tárgyat”. Az iskola és a tágabb környezet viszont fel kell, hogy vállalja annak a felelõsségét, hogy milyen módon és mire szocializálja a jövõ állampolgárait. Amennyiben adottak a feltételek – gondolok itt törvényi, intézményi, szervezeti, anyagi, de nem utolsósorban emberi és szakmai feltételekre –, ehhez az államnak, a civil szférának, a családoknak és az egyéneknek egyaránt hozzá kell tenniük a maguk részét és elkötelezettségét. Az iskola és a tágabb környezet segít, de nem irányítója vagy kitalálója a folyamatnak. Elengedhetetlen az ügy jó kommunikációja, a nyilvánosság elõtti megjelenítése. A sajtó a botrányra,
64
a tragédiákra utazik, a mindennapok különlegessége nemigen foglalkoztatja. Ez is egy feladat, mindannyiunké. Osszuk meg, tegyük közkinccsé a tapasztalatokat, a pozitív példákat! És még egy dolog: a közösségi vagy önkéntes munka lehet elvárás, de tudni kell, hogy a nagyon eltérõ motivációk nagyon eltérõ kimeneteket eredményezhetnek. Az esetek nagy többségében nem is az eredmény, hanem a folyamat számít, az az egyéni út, pálya, amin ki-ki keresztülmegy. Nagy élvezet olvasni az önkéntes szervezetek tagjainak személyes beszámolóit. Az ember tényleg kedvet kap. Egy globalizálódó világban, ahol az információs társadalom egyik alapkövetelménye az állampolgárok élethosszig tartó tanulása, megkockáztatnám azt is, hogy nem biztos, hogy csak a középiskolás és egyetemista rétegre kellene koncentrálni. Nekünk, idõsebbeknek is van mit tanulnunk. Másoknak segíteni, másokkal együtt tevékenykedni egy közös cél érdekében nem feltétlenül csak a fiatalok dolga. Ezt is meg lehet tanulni.
65
ZÁRÓDOKUMENTUM
A 2002. november 22-i „Önkéntesség Magyarországon” címû konferencia záródokumentuma. A záródokumentum célja, hogy összefoglalja a konferencia résztvevõinek az önkéntességgel kapcsolatos jövõbeni tennivalóit. Mivel a konferencia résztvevõinek munkája szekciókban folyt, így az összefoglalót is a szekciók munkája alapján készítettük el. A szekciók egymástól eltérõ témákat dolgoztak fel, így mindenütt megõriztük a feldolgozás szekciók által választott módját. Az Önkéntes Központ Alapítvány a szekciók tapasztalatai alapján négy kiemelten kezelt célt vázolt fel saját maga számára a 2003. év legfontosabb feladataiként.
I. Jogi szabályozás szekció A munka kezdetén megállapítottuk, hogy a magyar jogrendszerben az önkéntes véradáson és az önkéntes ifjúsági építõtáborokon kívül nincs nyoma az önkéntes segítõk többszázezres tömegének és az általuk elvégzett több milliónyi segítõi munkaóra több milliárd forintban is kifejezhetõ hasznának. (Márpedig a véradás és az építõtábor is meglehetõsen partikuláris eleme a problémakörnek.) A szekció igyekezett összegyûjteni és megfogalmazni azokat a jogi korlátokat, amelyek kifejezetten akadályozzák az önkéntes segítõk mûködését Magyarországon. Ezek például a következõk: az önkéntesek segítõ munkájával kapcsolatos költségek elszámolási nehézségei, az önkéntes segítõk munkavégzéssel kapcsolatos természetbeni juttatásainak elszámolási és adózási kérdései, a munkajogi értelemben vett „feketemunkától” történõ elhatárolás problémái, az idegenrendészeti akadályok (külföldiek itteni segítõ munkájának, illetve magyar állampolgárok külföldi önkéntesi mûködésének vízum és tartózkodási engedély problémái). Megfogalmazódott néhány olyan jogi szabályozási hiány is, amely miatt az önkéntes segítõk munkavégzése másféle jogviszonyoknak megfelelõ jogi megítélés alá esik. E speciális, önkéntes segítõkre irányadó jogi szabályozás hiánya problémát jelent az államháztartás alrendszereibõl meghirdetett pályázatok önerõ- követelménye tekintetében (az önkéntesek munkaórái éppen olyan önerõt jelenthessenek, mint a pénz, illetve a vagyontárgy vagy szolgáltatás). Problémát jelent továbbá az
66
önkéntes segítõi magatartás adójogi ösztönzésének hiánya (elismerhetõ lenne például az adományozás egyik típusaként), a munkajogi szabályozásból hiányzó elem a munkáltatók által kötelezõen biztosítandó minimális mértékû munkaidõ-kedvezmény megadása, az önkéntes segítõi tevékenység kiemelése a munkanélküli ellátás mellett nem végezhetõ tevékenységek körébõl, valamint az intézményes kapcsolódás megteremtése az önkéntes segítés, illetve a munkaerõ-gazdálkodás állami rendszere között. Az akadályok és hiányok számbavétele alapján körvonalazódott egy olyan önkéntesjogi szabályozási koncepció, amelynek megvalósulása eredményeként: egyrészt a társadalomban széles körûen gyakorolt önkéntes segítõ tevékenységek nem kerülnek át a jogellenesség világába; másrészt a jogi szabályozásban meglévõ jogi korlátok lebontása minél nagyobb körben segíti az önkéntesség terjedését; harmadrészt viszont a jogalkotó állami akarat szerint minõsített (külön állami eszközökkel is támogatandó) önkéntes segítõ tevékenységek az adományozáshoz hasonló, kedvezõ jogi környezetet nyernek. Az önkéntes jogi szabályozás kezdeményezésének koncepcionális fõ kérdése az, hogy a civil nonprofit szektor egészének mûködését segítõ jogintézményt javasoljunk-e, vagy pedig egy normatív szabályok szerint kiválasztódó, szûkebb alanyi kör mûködési lehetõségeit bõvítsük? Az önkéntes jogi szabályozásban érintett civil nonprofit alanyi kör szûkítésének egyik lehetséges módja az önkéntes segítõi tevékenység külön minõsítõ szabályozása, másik módja pedig a reálisan meglévõ közhasznú minõsítéshez kapcsolódás. E súlyos dilemma legalább részleges feloldása érdekében olyan jogi szabályozást tartanánk optimálisnak az önkéntes segítõk tevékenységével kapcsolatosan, amely: ❖ Széles társadalmi körben intézményesíti az önkéntes segítés jogviszonyát (az ajándékozáshoz, közérdekû kötelezettségvállalás polgári jogi szabályozásához hasonlóan), s ezzel elkerülhetõvé teszi azokat a jelenlegi jogalkalmazási csapdákat, amelyek abból erednek, hogy az önkéntes segítõt – ilyen jogintézmény hiányában – a jogalkalmazók nem tudják máshova besorolni, mint a munkavállalói, megbízotti, vállalkozói körbe. Ez a lépés megszüntetné tehát az önkéntes segítés kifejezetten hátránnyal sújtását. ❖ Szûkebb társadalmi körben (közhasznú minõsítéshez kapcsolódva, vagy az SZJA 1%-hoz hasonló szabályozást követve, esetleg önálló normatív minõsítési rendet kidolgozva) a közhasznú önkéntes segítést támogassa, ösztönözze – abban a körben tehát, amelyben az állam számára az önkéntes segítés hiányzó forrást pótol, vagy közfeladat ellátásában közremûködést valósít meg egy hiányzó tevékenység gyakorlásával. Ez a lépés megteremtené az önkéntes segítést támogató jogi környezetet.
67
Figyelembe veszi az alábbi követelményeket: ❖ Szervezetsemleges legyen a jogi szabályozás (például ne állapítsa meg az egyesületi tagsági jogviszony és az önkéntes segítõi jogviszony összeférhetetlenségét, mert ez a civil nonprofit személyegyesülések hátrányos helyzetbe hozását jelentené a vagyonegyesülésekkel szemben); ❖ Megkülönbözteti a szabályozás során a tartós, a rendszeres illetve alkalmi önkéntes segítést; ❖ Vita alakult ki az önkéntes segítõ életkorának a jogi szabályozásban történõ figyelembe vételével kapcsolatosan. A szekció kompromisszumra jutott abban a megállapításban, hogy az önkéntes segítés joga inkább az egyesülési joghoz hasonlít, mintsem a munkaviszonyhoz, ezért nem magát az önkéntes segítés jogát kell életkorhoz rendelni, hanem azokat a korlátozásokat kell hatékonyan érvényesíteni az önkéntes segítés során is, amelyek a gyermekek jogait mindenkivel szemben és minden tevékenység során védik. ❖
II. Önkéntes menedzsment ❖ Egy önkéntes program sikeres megvalósításának az alappillére az alapos és mindenre kiterjedõ tervezés. ❖ Az önkéntes menedzsment komplex és felelõsségteljes feladat, ezért magas szinten kell mûvelni. ❖ Az önkéntes-koordinátor személye kulcsfontosságú az önkéntesekkel való közös munka szempontjából. ❖ Az önkéntes-menedzser feladata komoly szakmai feladat, amelynek elsajátításához megfelelõ elméleti és gyakorlati képzéseken érdemes részt venni. ❖ A szakmai kérdések és a szervezetek által megélt tapasztalatok kicserélése érdekében olyan fórumok rendezésére van szükség, ahol az önkéntes koordinációval foglalkozó szervezetek segíthetik egymást és az új programok kialakulását.
III. Nemzetközi önkéntesség szekció ❖ A szekció a 2001-es Nemzetközi Önkéntesek Éve keretében zajló események gyengeségeit és erõsségeit tekintette át. ❖ Az év munkájában 130 ország vett részt, 500 bizottságban folyt a munka. ❖ Az év során jelentõs sikereket értek el az egyes országok az önkéntesség eszméjének terjesztése, az önkéntesség társadalmi fontosságának elismertetése, a különbözõ önkéntességgel kapcsolatos akciók, mozgalmak elindítása, valamint az önkéntesség nemzeti és nemzetközi hálózatának építése területén.
68 ❖
A jövõben az alábbi területeken kell továbbfejleszteni az eredményeket: ❖ A média sikeresebb bevonása az önkéntesség támogatásába ❖ A piaci szektor sikeresebb bevonása az önkéntesség támogatásába ❖ Az önkéntességgel kapcsolatos infrastruktúra megerõsítése ❖ Kormánytámogatások megszerzése az önállóság elveszítése nélkül ❖ Az önkéntesség társadalmi hasznosságának, jelentõségének mérése és kommunikációja.
IV. Az önkéntesség az oktatásban, „önkéntességre nevelés” szekció Az önkéntességre nevelés alapja egy olyan társadalom, ahol van jelentõsége a gesztusoknak, és ahol a javak és a tudás felhalmozása mellett a másokra való odafigyelés, az elesetteken és a rászorulókon való segítés is érték. ❖ Az önkéntességre nevelést nem lehet kizárólag az iskola hatáskörébe utalni. Minden a családban kezdõdik, az iskola és a tágabb közösségek ezt legfeljebb megerõsíthetik. ❖ Az önkéntességre nevelésben szerepet kell játszania a nem-formális (iskolán kívüli) nevelésnek is. ❖ A kibontakozó információs társadalomban az önkéntességre nevelés része az élethosszig tartó tanulás folyamatának. ❖ Az önkéntesség elterjedéséhez az iskolai és társadalmi elismerési módok rendszerének kidolgozása szükséges. ❖ A nyilvánosságnak nagy a szerepe és egyben nagy a felelõssége is az önkéntesség népszerûsítésében, elfogadtatásában. ❖ Igény és szükség lenne az önkéntesség megjelenítésére a pedagógusképzésben, és az iskola szülõkkel való kommunikációjában egyaránt. ❖
Az Önkéntes Központ Alapítvány 2003. évi feladatai: 1. A jogi helyzet tisztázása érdekében egy javaslat letétele a kormányzat számára új jogszabályok létrehozásával, illetve a meglévõk módosításával kapcsolatosan. A javaslat legitimitása és minõsége érdekében az ÖKA szakértõi testület felállítását kezdeményezi 2003. januárjában. 2. Az ÖKA feladatának tekinti az önkéntességgel kapcsolatos tudás oktatási rendszerbe való integrálását, ennek érdekében tagja az Ashoka Alapítvány és a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány által kezdeményezett – elsõ lépésben a felsõoktatással foglalkozó – csoportnak, ahol a cél a meglévõ struktúrák áttekintése, és tapasztalatcseréjének elindítása.
69
3. Az ÖKA feladata az önkéntesekkel foglalkozó szervezetek képzési és tanácsadási szükségleteinek felmérése, valamint egy általános képzési modul kidolgozása. A képzés kidolgozásába olyan szakemberek bevonását tervezzük, akik ezen a területen szaktudásukkal már bizonyítottak. Ennek érdekében a Képzési Program kidolgozásában való részvételre szakértõket kérünk fel 2003. januárjában. 4. Az ÖKA negyedévi rendszerességgel tervez szervezni fórumokat az önkéntességgel kapcsolatosan, különbözõ aktuális témák köré.
70
MELLÉKLET
A mellékletben a konferencia óta eltelt idõszak fontosabb írásait, dokumentumait jelentetjük meg annak érdekében, hogy az aktuális történések bemutatása ellensúlyozza a kötet késõi megjelenését.
71
Czike Klára: Az önkéntességrõl – optimistán
Az önkéntesség egyre népszerûbb társadalmi tevékenység. Ezt az állítást a direkt statisztikai adatok ugyan csak részben támasztják alá, de az alaposabb elemzés láttatja az erõforrás nagyságát. Ha a civil/nonprofit szervezeti statisztikát elemezzük, akkor látható, hogy a szervezetek 16,6%-a (8.012 szervezet) foglalkoztat fõ-, mellék- és részállásban munkaerõt. Mivel a civil szervezetek nem tudnak alkalmazni megfelelõ számú fizetett, bejelentett munkaerõt megfelelõ anyagi forrásaik hiánya miatt, céljaik megvalósítása érdekében megbízási szerzõdéses munkaerõt vagy önkénteseket foglalkoztatnak. A megbízásos szerzõdéses kifizetéseket tevõ szervezetek száma 10.307, ami a szervezetek 21,4%-át jelenti. A szervezetek elég alacsony százaléka fizet valamilyen formában az elvégzett munkáért. Az adatok szerint tehát a szervezetek többségének céljai megvalósítása érdekében önkénteseket kell alkalmaznia. Az önkéntesség népszerûsítése, kutatása, az önkéntesek érdekérvényesítése a Nemzetközi Önkéntesek Éve kapcsán újabb lendületet kapott 2001-ben, elindult a kormányzat és a civil szervezetek együttmûködése ezen a területen, valamint létrejött az önkéntesek és az önkéntesekkel dolgozó civil szervezetek szolgáltató ernyõszervezete, az Önkéntes Központ Alapítvány is.
Az önkéntesség definíciója Nem kis problémát jelentett az Egyesült Nemzetek Közgyûlésének az önkéntesség, illetve az önkéntességgel kapcsolatos alapfogalmak definiálása. Az önkéntes munka, az önkéntesség megjelenése egy adott társadalomban a történelmi helyzetek, a politika, a vallás és a kultúra függvénye. Három jellemzõ tulajdonsággal mégis általánosságban is meghatározható: ❖ Önkéntes tevékenységet elsõsorban nem anyagi ellenszolgáltatásért végeznek, de a kiadások megtérítése, vagy jelképes fizetség megengedhetõ. ❖ A tevékenység „önkéntes”. ❖ Más személy vagy a társadalom hasznára irányul (bár köztudott, hogy az önkéntesség jelentõs haszonnal jár az önkéntes személyére nézve is).
Czike Klára Czike Klára 1970-ben született Budapesten. Szociológus, szociálpolitikus, szûkebb szakterülete a civil társadalom fejlõdése és az önkéntesség. Az Önkéntes Központ Alapítvány kuratóriumi elnöke. Korábban több civil szervezet operatív stábjának tagja, doktori disszertációját a civil társadalom magyarországi fejlõdésébõl írta, számos civil szerve-
72
zetekkel, önkéntességgel kapcsolatos kutatás vezetõje, elméleti és gyakorlati szakember. Szakmai pályafutását önkéntesként kezdte, és jelenleg is számos civil szervezet munkáját segíti különbözõ önkéntes tevékenységekkel. Szakértõként foglalkoztatáspolitikával, kisebbségpolitikával foglalkozik, ezeken a területeken programokat vezet, képzéseket tart.
Az önkéntesség társadalmi hasznossága Az önkéntesek által végzett munka elõnyös az adott társadalom, illetve az önkéntes számára is. Az ENSZ ajánlása szerint e tevékenység hozzájárulása az egyik legjelentõsebb azokhoz a területekhez, amelyeket a Koppenhágai Nyilatkozat is kiemel, így elõsegíti a társadalmi beilleszkedést, csökkenti a szegénységet, hozzájárul a teljes foglalkoztatottsághoz. Az önkéntesség szerepe az emberek társadalmi beágyazottságának tekintetében is kiemelkedõ. A gondozás passzív alanyai a társadalom aktív segítõ résztvevõivé válhatnak (pl. nyugdíjasok, fogyatékosok önkéntes munkája). Az önkéntesség jó lehetõség a fiatalok számára is munkatapasztalatok gyûjtésére, saját erõforrásaik feltérképezésére. Az önkéntesség lehetõség a munkanélküliek önbizalmának, kapcsolati hálóinak építésére is, ily módon kiemelt szerepe lehet társadalmi reintegrációjukban. Az önkéntesség szerepe nagy a fizetett állások létrehozásában is. Az önkéntes munka olyan szükségletekre reagál, amelyek korábban nem, vagy csak kis mértékben voltak jelen az állami, vagy piaci ellátórendszerekben (pl. segítségnyújtás HIV fertõzöttek számára, Hospice-szolgálatok stb.). Az önkéntesek innovatív és gyors válaszainak köszönhetõen fizetett állások ezrei jöttek létre Európa számos országában.
Az önkéntesség fejlõdése Számos amerikai és nyugat-európai társadalomtudós hívja fel a figyelmünket arra a mindenütt zajló társadalmi átalakulásra, amelyet az információs társadalomba való átmenet során él át a „nyugati” kultúra. Ezen irodalmak egy része a civil társadalom, a nonprofit szervezetek és az önkéntesség kapcsán is olyan vészharangokat kongat, miszerint a civil megmozdulások aránya csökken, a korábbi értékrendszerek átalakulóban vannak, a technikai átalakulás, a számítógép elterjedése és a nyilvánosság új térnyerése számos kérdést vet fel (többek között Putnam, 2000.). A nyugati társadalmak önkéntesei a városiasodás és a polgárság fejlõdésével párhuzamosan jelentek meg, a társadalmak különbözõ intenzitású fejlõdése során. Az önkéntesség kezdetben egyet jelentett a jótékonykodással, a szociális problémák enyhítésével, amely az állam szerepvállalása elõtti idõkben fõként egyházi kezdeményezésként jelent meg. Tulajdonképpen a II. világháború végéig az önkéntességnek nem volt más szerepe, mint a szegényekkel kapcsolatos „ellátás” hiátusainak kitöltése. A jóléti állam kialakulásával párhuzamosan jelent meg a civil mozgalmak intézményesülése, az önkéntesség azonban továbbra is a középosztály idõadományának számított. A 60-as évek társadalmi mozgalmaiban új értelmet nyert az önkéntesség, amely fõként akció jellegû megmozdulásokkal,
73
érdekvédelmi tevékenységgel egészítette ki a korábbi jótékonykodást. A „forradalmak” leülésével ezek a megmozdulások, az alulról jövõ társadalmi kezdeményezések valóban csökkenni kezdtek, s ez a folyamat jelenti a kiindulópontot a mai, a szektorért aggódó elemzések számára. A II. világháború utáni fejlõdés áttekintésekor fontos figyelmet szentelnünk a Nyugat- és KeletEurópában zajló eltérõ társadalmi, politikai, gazdasági fejlõdésre. Míg Nyugat-Európában és Amerikában a jóléti állam mûködése határozta meg a civil társadalmak fejlõdését, addig Kelet-Európában a totalitárius politikai rendszerek megakadályozták a civil társadalom spontán továbbfejlõdését. A rendszerváltás(oka)t követõen ez a különbözõség fennmaradt, a rendszerváltás eufóriája a 60-as évek nyugati mozgalmaihoz hasonló erõket adott a kelet-európai társadalmak civil megmozdulásainak. Ezt támasztja alá az a mindenütt lezajlott nonprofit reneszánsz, amelynek során tízezrével alakultak egyesületek, alapítványok, és jelent meg újra az önkéntesség. A nyugati és a keleti társadalmak fejlõdése egyszerre rejt azonosságokat és különbözõségeket, ennek vizsgálata alapvetõ az önkéntesség mozgatóinak, az önkéntesek különbözõ csoportjainak és motivációinak megértése szempontjából.
Az önkéntesség kettõssége Az önkéntesség megjelenése Amerikában, Nyugat- és Kelet-Európában is a városiasodással, és a polgárosodással párhuzamos. A sokáig azonos fejlõdés adja a mai azonosságok és az összevethetõség alapját. Magyarországon is jelen van az a „régi típusú” önkéntesség, amely fõként adományozáson, jótékonykodáson alapul. Ezeket a tevékenységeket akkor is, és jelenleg is fõként a már családdal, és/vagy felnõtt gyermekekkel rendelkezõ, középkorú, vagy idõsebb nõk végzik, s az alaptevékenységekhez a ruhaosztás, az ebédosztás, a különbözõ segélyprogramok, illetve a véradás tartozik. Számos önkéntes vallási indíttatásból, a szolidaritás, vagy más személyes érték mentén, a szegényebbeken való segítés szándékával végez önkéntes munkát. Ez az önkéntesség a korábbi társadalmi értékekhez kötõdik, a szegényekrõl való középosztályi gondoskodáson, a humanitárius társadalmi szerepvállaláson, a szolidaritáson alapul. A másik nagy csoportot a „modern” önkéntesség jelenti, ahol már az új társadalmi értékek a meghatározók. A tudásalapú társadalmakban egyre nagyobb az értéke a szaktudásnak, a gyakorlati tapasztalatnak, a tudás megõrzésének, s hogy megfeleljünk az élethosszig tartó tanulással kapcsolatos elvárásnak. Már nem egy életre választunk szakmát, és a választott szakma elméleti anyagának elsajátítása hosszú éveket vesz igénybe, melynek során gyakorlati tudásra nehéz szert tenni. Ennek következménye az a folyamat, amelynek során számos fiatal önkéntes kapcsolódik be az önkéntes munkavégzésbe annak
74
érdekében, hogy tapasztalatokat, kapcsolatokat szerezzen, hiszen ennek hiányában nehéz megállnia a helyét egy gyorsuló és pénzközpontú világban. Nem elhanyagolható ebbõl a szempontból az Európai Unió önkéntességgel kapcsolatos támogatási rendszere sem, amellyel számos fiatal külföldön próbálhatja ki magát, mielõtt elkezdi felnõtt életét. Ez a csoport motivációját tekintve érdekalapú, a szó pozitív értelmében, hiszen elsõsorban a tudás vágya, a kreatív, innovatív munka vonzza, és nem a jótékonyság eszméje. A felvázolt típusok persze nem jelentik azt, hogy a régi típusú szervezeteknek leáldozott, munkájukra nincsen szükség. A társadalmi folyamatok és az értékváltozás nyomon követése azonban magyarázhatja az önkéntesek számával és motivációival kapcsolatos, egymásnak ellentmondó ismeretünket, és választ jelenthet az önkéntesség szerkezetén belül végbemenõ változásokra. E folyamatok vizsgálata, kutatása számos területen jelenthet továbblépést, tervezhetõséget az önkénteseket foglalkoztató civil szervezetek, az állam, és az önkéntesekben rejlõ erõforrást felismerõ forprofit szervezetek számára.
Felhasznált irodalom: ARATÓ András (1992): Civil társadalom Lengyelországban és Magyarországon. Politikatudományi Szemle 2. Andrew ARATÓ András (1999): Civil társadalom, forradalom és alkotmány. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest. BARTAL Anna Mária (1999): Nonprofit szervezetek. Doktori értekezés. ELTE Szociológiai és Szociálpolitikai Intézet. Budapest. BOCZ János (1997): Önszervezõdésbõl civil társadalom. Társadalmi Szemle 12. Jean L. COHEN-Andrew ARATO (1992): Civil Society and Political Theory. The MIT Press. Cambridge, Massachusetts and London. England. Egymás jobb megértése felé: Tanulmányok az állam, az önkormányzatok, és a nonprofit szervezetek viszonyáról Magyarországon. (1997). A Civil Társadalom Fejlõdéséért Alapítvány. Budapest. CZIKE Klára (2001): Önkéntesség számokban. ESÉLY 6. CZIKE Klára (2003): Számokba rejtve – A civil társadalom Magyarországon 1989-2001. Doktori disszertáció. Budapest. HARGITAI Lilla (1996): Néhány adat a nonprofit szektorról. Mozgó Világ 9. 27-31. HEGYESI Gábor (1991): A jóléti pluralizmus elsõ jelei Magyarországon. ESÉLY 6. KONDOROSI Ferenc (1998): Civil társadalom Magyarországon. Politika+Kultúra Alapítvány. Budapest. KUTI Éva (1998): Hívjuk talán nonprofitnak… Nonprofit Kutatócsoport. Budapest.
75
KUTI Éva-MARSCHALL Miklós (1991): A harmadik szektor. Nonprofit Kutatócsoport. Budapest. KUTI Éva (1996): A nonprofit szervezetek szerepe a kilencvenes évek magyar társadalmában és gazdaságában. Közgazdasági Szemle, október. Lakossági adományok és önkéntes munka. (1995), KSH. Budapest. LÉVAI Katalin (szerk.) (1997): Civil a pályán. Helyi Társadalomkutató csoport. Budapest. Robert D. PUTNAM-Robert LEONARDI-Raffaella Y. NANETTI (1993): Making Democracy Work. Princeton University Press. Princeton. Robert D. PUTNAM (2000): Bowling Alone – The Collapse and Revival of American Community. Simon and Schuster. New York. Lester M. SALAMON.-Helmut K. ANHEIER (1996): Defining the Nonprofit Sector. A Cross-National Analysis. Manchester New York: Manchester University Press. Daniel SIEGEL-Jenny YANCEY (1992): A civil társadalom újjászületése. The Rockefeller Brothers Fund, Budapest. Dokumentumok Egyetemes nyilatkozat az önkéntességrõl. LIVE 90 Párizsi konferencia dokumentuma. Önkéntesség és társadalmi fejlõdés. Egyesült Nemzetek Közgyûlése. A Társadalmi fejlõdésrõl és más kezdeményezésekrõl szóló világ csúcstalálkozó eredményének végrehajtására összehívott közgyûlés különleges ülésszakának elõkészítõ bizottsága (2000. április 3-14.) Az önkéntesség és az állam szerepe. A konferencia zárótanulmánya. Nederlandse Organisaties Vrijwilligerswerk. Uthrecht, 2000. május 8. A szociális fejlõdéssel foglalkozó 1995-ös Koppenhágai Csúcstalálkozó vállalásainak megvalósulása Magyarországon. Civil jelentés az ENSZ 2000-ben tartandó Koppenhága+5 rendkívüli ülésszakára. Szociális Szakmai Szövetség. 2000. Budapest. Statisztikák Nonprofit szervezetek Nonprofit szervezetek Nonprofit szervezetek Nonprofit szervezetek Nonprofit szervezetek Nonprofit szervezetek Nonprofit szervezetek Nonprofit szervezetek
Magyarországon Magyarországon Magyarországon Magyarországon Magyarországon Magyarországon Magyarországon Magyarországon
1993. 1994. 1995. 1996. 1997. 1998. 1999. 2000.
KSH. KSH. KSH. KSH. KSH. KSH. KSH. KSH.
Budapest. Budapest. Budapest. Budapest. Budapest. Budapest. Budapest. Budapest.
76
Garas Ildikó: Néhány külföldi példa az önkéntesség törvényi szabályozására
Az önkéntességrõl szóló törvény Galíciában „Az önkéntesség a társadalmi részvétel egyik formája, így szükség van az elismerésére és elõsegítésére. Az állampolgároknak joga van olyan szerveket létrehozni, amelyeknek a társadalmi szükségletek kielégítéséhez hozzájáruló önkéntességgel kapcsolatos céljai vannak. Ezeket a helyzeteket azonban el kell különíteni bármilyen megtérített szolgáltatástól, és szabályozni kell az önkéntes és a szervezet közötti kapcsolatot, meghatározva a jogokat és kötelességeket, amelyeket ez a kapcsolat magával von.”
Garas Ildikó Garas Ildikó három éve vezeti a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány munkáját. Az alapítvány célja, hogy mind nemzetközi, mind hazai szinten támogassa a fiatalok közösségi szerepvállalását rendszeresen végzett önkéntes segítésen keresztül. Ez a Magyarországon még újdonságnak számító oktatási program a résztvevõ fiatalokkal megis-
A spanyol állam 1996. január 15-én törvényt fogadott el az önkéntességrõl (6/1996), amely keretet biztosít általános érdekeltségû szükségletek kielégítésére irányuló állampolgári tevékenységeknek, fõleg olyan esetekben, amelyek a diszkrimináció megszüntetését célozzák. A galíciai autonómia statútuma 4.2 cikkelyében hasonló terminusokban és felfogásban határozza meg az önkéntességet, fõként az önkéntes és az önkéntes munkát biztosító egység közötti kapcsolatra helyezve a hangsúlyt. Ez az új törvény sokkal tágabb keretet akar biztosítani az önkéntességnek, bevonva – a szociálison kívül – az összes lehetséges területet, amelyen mûködhet, meghatározva bizonyos közös normákat azon szervek számára, amelyek lehetõséget nyújtanak az önkéntességre, és megteremti a helyi együttmûködés feltételeit. (helyi intézmények, szervezetek, önkormányzatok) A törvény a következõ alapvetõ pontokat szögezi le: ❖ Biztosítja a jogot az önkéntes munkára. ❖ Kiterjeszti az önkéntesség fogalmának hagyományos jelentését, amely az esetek többségében a szociális területre vonatkozik, bevonva más lehetõségeket a civil részvételre, mint pl. szabadidõ, kultúra, sport, egészségügy, környezetvédelem stb. ❖ Átértékeli az önkéntességet, ami eddigi értelmezésben egyéni, szabadon választott, de alacsony
77
hatékonyságú tevékenység, azáltal, hogy olyan stabil és demokratikus szférákkal társítja, amelyek képesek kiaknázni egy közösség tettrekészségét, s ezáltal biztosítani a magasabb fokú hatékonyságot. ❖ Elkülöníti az önkéntes munkát bármilyen típusú térítéses szolgáltatási formától. Semmilyen típusú önkéntes munka nem használható olyan munkahelyek betöltésére, amelyeket fizetett munkaerõvel kell betölteni. Semmilyen esetben nem használható a munkajog megsértésére vagy munkahelyek megszüntetésére. ❖ Elkülöníti az önkéntes munkát a fizetett munkától, abból az alapelvbõl kiindulva, hogy a kettõ kiegészíti egymást. A törvény fejezetei: I. fejezet – meghatározza a törvény tárgyát, és a keretet, amelyben mindenfajta szervezett önkéntes tevékenység zajlik Galícián belül. Meghatározza az önkéntességet, és szabályozza az általános érdekterületeket, valamint a célokat és az alapelveket, amelyeket figyelembe kell venni az önkéntesség kapcsán. II. fejezet – elõírja egy törvényesen megalapított, jogi személyiséggel rendelkezõ közintézmény vagy magánszervezet létét, amely általános érdekeltségû területeken programokat szervez, és amely alapjául szolgál annak a lehetõségnek, hogy az önkéntesség közremûködésére számítani lehessen. III. fejezet – meghatározza az önkéntesség státuszát egy olyan tág fogalom bevezetésével, amely lehetõséget nyújt minden állampolgárnak arra, hogy szabad akaratából, felelõsségteljesen, szabad idejének egy részét a közösség általános érdekeit szolgáló tevékenységek elvégzésére fordítsa, de kizárja azokat az eseteket, amelyeknek köze van munkaviszonyhoz, kereskedelemhez, családhoz, szomszédsághoz. Részletezi továbbá az önkéntesek jogait és kötelességeit. IV fejezet – az önkéntesség elõsegítésére vonatkozik. Meghatározza a hivatalos intézmények kompetenciáját ennek a törvénynek az alkalmazásában, hogy egy, az önkéntességet és az állampolgárok részvételét elõsegítõ hatékony politikát tudjanak folytatni. V. fejezet – megalakítja a Galíciai Önkéntes Szolgálatot. Ez dolgozza ki majd a propagálásra vonatkozó tervet, és bonyolítja a terjesztés, kutatás, szaktanácsadás stb. tevékenységeket. VI. fejezet – az Önkéntesség Galíciai Tanácsa, azon konzultatív és felülvizsgáló szerv, amelyben – többek között – a helyi és az önkéntességgel foglalkozó szervek is képviselve lesznek. VII. fejezet – a Felülvizsgáló Bizottság, amely védelmezi az önkéntesség területén tevékenykedõket. VIII. fejezet – Nyilvántartási jegyzék az önkéntesség területén tevékenykedõknek. A nyilvántartásba be nem jelentkezett szervezetek nem élhetnek a törvényben elõírt jogokkal.
merteti a civil értékeket, elmélyíti a diákok és az õket körülvevõ közösség közötti kapcsolatot, erõsíti a gyerekek aktivitását környezetük alakításában, fejleszti önismeretüket - s mindezekkel elõsegíti a fiatalok társadalomba való beilleszkedését. A kilencvenes évek elején az Országos Diák Unió elnökeként kezdte az érdekképviseleti tevékenységet. Részt vett a közoktatási törvény módosítás és a nonprofit törvény szakmai elõkészítésében, jelenleg az önkéntesekrõl szóló törvény elõkészítõ folyamatában vállal szerepet. Ugyancsak a kilencvenes évek elejétõl foglalkozik állampolgári ismeretek oktatásával ifjúsági szervezeteknél és kezdeményezéseknél. Állandó munkatársa a Közéletre Nevelésért Alapítványnak, kuratóriumi tagja az Önkéntes Központ Alapítványnak. Tanári diplomája és nonprofit-menedzser szakképesítése mellé rövidesen jogi egyetemi doktorátust szerez.
78
Önkéntesség Franciaországban (Forrás: Az önkéntesség kézikönyve – Jogok, rendeletek, Ifjúsági és Sportminisztérium, 2000) Kivonatolt fordítás
1. Szabadságok Képviseleti szabadság: Az egyesületi törvény (1901) szabályai szerint létrejött civil szervezetben tisztséget betöltõ önkéntesek munkaadója köteles biztosítani a szervezeti üléseken történõ részvételhez az ún. képviseleti szabadságot, maximum 9 napot évente. Minden minisztérium rendeletben teszi közzé azokat a tisztségviseleti beosztásokat, amelyek képviseleti szabadság igénybevételére adnak jogot. Munkaidõ kedvezmény: A munkaidõ kedvezmény egyeztetésére van lehetõség azért, hogy az önkéntesként vállalt civil szervezeti beosztás összeegyeztethetõ legyen a munkahelyi követelményekkel. (15. cikk, V. paragrafus, 2000. január 19.) 2. Képzés 2.1 FNDVA (Fond national pour le développement de la vie associative): Központi alap, amelynek célja 1985 óta a civil szervezetek saját képzéseinek támogatása, évente meghatározott célkitûzések és képzési típusok szerint, pályázati rendszerben, kizárólagosan a civil szervezetek önkéntesei számára. Az Alap irányítását/felügyeletét egy 12 miniszteri és egyesületi képviselõkbõl álló testület látja el. 2.2 Továbbképzés: Több rendelet is szabályozza az önkéntesként végzett tevékenység által támasztott követelmények jobb kielégítése céljából végzett tanfolyamok/képzések támogatását. 2.3 A megszerzett tudás/képességek elismertetése: Egy 2000. évi törvénymódosítás értelmében a sportegyesületi szakmai vagy önkéntes tapasztalat helyettesítheti az ezen a területen kötelezõ szakmai végzettséget fizetett munkakör betöltésekor. 2000-ben a francia parlament elõtt lévõ társadalmi modernizációról szóló törvényjavaslat ezt a jogot kiterjesztené a civil szervezetek egészére. 3. Információ Minden megyében mûködik egy civil referens (DDVA) és egy civil információs központ (MAIA). 4. Felelõsség és biztosítás 4.1 Magánjogi felelõsség: A bíróság megítélése szerint, amikor egy önkéntes egy egyesület tevékenységében vesz részt , automatikusan ún. „hallgatólagos támogatottsági megállapodást” köt, amely az önkéntest ért esetleges testi sérülések miatt kártérítésre kötelezi az egyesületet. Amennyiben az önkéntes a károkozó, az egyesület vonható felelõsségre (Code Civil, azaz a francia Ptk.
79
1384. cikk.). Ebben az esetben az önkéntes hibáját vagy óvatlanságát, annak bizonyítása mellett, a vezetõi kötelék helytelen alkalmazására vezetik vissza. 4.2 Büntetõjogi felelõsség: Az egyesületi vezetõk büntetõjogi felelõsségét egyetlen rendelet sem szabályozza külön, szándékosan elkövetett szabálysértés esetén állampolgári jogon történik a felelõsségre vonásuk. Ugyanakkor az egyesület, mint jogi személy felelõsségre vonható közjog elleni szabálysértés vétsége miatt (Code Pénal, azaz a francia Btk.121-2). 4.3 Anyagi felelõsség: Ugyanaz, mint a büntetõjogi: nincs speciális rendelet, ami az egyesületi vezetésre vonatkozik. Külön (szigorúbb) szabályozás vonatkozik azonban azokra a vezetõkre, akiknek az irányítása alatt álló egyesület közszolgálati feladatokat lát el, vagy területi önkormányzattal áll együttmûködésben, és attól pénzügyi támogatásban részesül. 4.4 Biztosítások: Az egyesület köteles biztosítást kötni arra az esetre, ha az általa szervezett tevékenység során bárki balesetet szenvedne. A biztosítási szerzõdés megkötésekor minden lehetséges tevékenységet és minden ezekben közremûködõ személyt számításba kell venni. Az egyesület kedvezményezettjeit mind a tevékenység során érõ külsõ, illetve belsõ (egyéb résztvevõk által elõidézett) baleset esetén biztosítani kell. Az egyesület vezetõje hanyagság miatt felelõsségre vonható, amennyiben nem fordított kellõ figyelmet a biztosítások kidolgozására, és ezért baleset esetén az egyesület önkéntese vagy tevékenységének kedvezményezettje nem részesülhet kártérítésben. 4.5 Társadalombiztosítás: a) betegségbiztosítás, anyasági segély b) munkahelyi balesetbiztosítás Az önkéntes köthet balesetbiztosítást az önkéntes tevékenység idejére. Az adójogszabály 200. cikkelyének hatálya alá esõ egyesület önkéntesei számára biztosítást köt, és magára vállalja ezek járulékait. 5. Az önkéntesek és a pénz 5.1 Az önkéntesség és az egyesületi adórendszer. Korlátok: Alapelv: egyesület nem folytathat hasznot hajtó (profit termelõ) tevékenységet. Feltételek: ❖ önkéntesek vezetik, akiknek nem fûzõdik egyéni anyagi érdekük az egyesület eredményes mûködéséhez; ❖ nem oszthatja fel a hasznot; ❖ tagjai nem lehetnek jogosultak a vagyonra. 5.2 Költségtérítés: Az önkéntes nem áll pénzügyi jogviszonyban szervezetével. Alapelv: az önkéntesnek
80
ne legyen anyagi haszna az általa végzett tevékenységbõl, de ugyanakkor elvárható, hogy költségeit az egyesület megtérítse, amennyiben azok valósak és igazolhatóak. 6. Különleges helyzetek 6.1 Munkanélküliek: A munkanélküli tevékenykedhet önkéntesként, és ez nem lehetetlenítheti el a munkanélkülieket megilletõ jogait, segélyeit, feltéve, ha az alábbi elõírásoknak megfelel: ❖ nem lehet ott önkéntes, ahol korábban fizetett alkalmazott volt; ❖ az önkéntes tevékenység nem akadályozhatja a munkakeresésben; ❖ munkája nem válthat ki fizetett alkalmazottat.
Önkéntesség Csehországban A 2002. április 24-i 198-as számú, egyes jogszabályokat módosító törvény az Önkéntes Szolgáltatásokról (Önkéntes Szolgáltatások Törvénye) (Ez a fordítás angol nyelvrõl történt a Nemzetközi Nonprofit Jogi Központ (ICNL) támogatásával.) A Parlament a Cseh Köztársaság következõ törvényét fogadta el:
ELSÕ RÉSZ Önkéntes szolgáltatások 1. cikkely A törvény tárgya (1) Jelen törvény azokat a feltételeket fekteti le, melyek alapján az Állam támogatja az e törvényben foglaltaknak megfelelõ, önkéntesek által juttatás igénye nélkül teljesített önkéntes szolgáltatásokat. (2) Jelen törvény nem vonatkozik a) különleges jogi szabályozás alá esõ tevékenységekre, még ha megfelelnek is a jelen törvényben kikötött önkéntes szolgáltatások jellemzõinek; b) olyan tevékenységekre, melyek nem felelnek meg a jelen törvényben kikötött önkéntes szolgáltatások jellemzõinek, még ha azokat önkéntesek teljesítik is.
81
Értelmezõ rendelkezések 2. cikkely (1) Önkéntes szolgáltatásnak nevezzük az olyan tevékenységet, amely során az önkéntes b) szabadidejében segítséget nyújt a munkanélkülieknek, szociálisan gyenge helyzetben levõknek, ill. egészségileg hátrányos helyzetûeknek, idõseknek, nemzeti kisebbségek tagjainak, bevándorlóknak, börtönbüntetésüket letöltött személyeknek, kábítószerfüggõknek, a családon belüli erõszak áldozatainak, valamint gyermekeknek, fiataloknak és családoknak; c) segítséget nyújt természeti, környezeti vagy humanitárius katasztrófák során, a környezet védelme és javítása, kulturális örökségvédelem, az a) pontban foglaltak számára szervezett kulturális jótékonysági események, illetve adománygyûjtés szervezése során, vagy; d) segítséget nyújt fejlesztési programok megvalósításában nemzetközi szervezetek és intézmények, így a nemzetközi nem-kormányzati szervezetek mûködésének, projektjeinek és programjainak keretében. (2) Az 1. bekezdésben leírt önkéntes szolgáltatást nem képezhet személyes érdekek kielégítésére szolgáló tevékenység, vagy olyan tevékenység, melyeket vállalkozói vagy más profitnövelõ tevékenység, illetve alkalmazotti, szolgáltatói vagy tagsági szerzõdés keretében hajtanak végre. (3) Természetének megfelelõen az önkéntes szolgáltatások vagy rövid távúak, vagy hosszú távúak, ha teljesítésük meghaladja a három hónapot. 3. cikkely (1) Önkéntes olyan természetes személy lehet, aki a) betöltötte 15. életévét, amennyiben az önkéntes szolgáltatást a Cseh Köztársaság területén teljesítik; b) betöltötte a 18. életévét, amennyiben az önkéntes szolgáltatást külföldön teljesítik, c) s aki szabadon úgy döntött, hogy képességei, tudása, és tulajdonságai alapján önkéntesi munkát akar végezni. (2) Az önkéntes a megbízó szervezettel kötött szerzõdés [Polgári Törvénykönyv] alapján teljesít önkéntes szolgáltatást; hosszú távú vagy külföldön teljesítendõ önkéntes szolgáltatások esetén e szerzõdést írásba kell foglalni. (3) Ha egy természetes személy valamilyen alkalmazotti, szolgáltatói vagy tagsági szerzõdés tagja, illetve ha tanuló, akkor önkéntes szolgáltatásokat az alkalmazotti, szolgáltatói vagy tagsági szerzõdésen, illetve iskoláztatásán vagy tanulmányain kívül teljesít. (4) A hadseregen belüli szolgálat vagy alternatív polgári szolgálat teljesítése megakadályozhatja az önkéntes szolgáltatások teljesítését.
82
4. cikkely (1) E törvény értelmében a megbízó hatóság olyan, a Cseh Köztársaság területén székelõ jogi személy, amely önkénteseket választ ki, regisztrál, és készít föl önkéntes szolgáltatások teljesítésére, és amely az önkéntesekkel szerzõdést köt, azzal a feltétellel, hogy akkreditációhoz jutott. (6. cikkely) (2) E törvény értelmében az elfogadó szervezet olyan személy, amelynek szükségleteire önkéntes szolgáltatásokat teljesítenek, aki a megbízó szervezettel megállapodás megkötésére képes, s e megállapodás értelmében kötelezettségeit fenntartja. (3) A megbízó hatóság, az elfogadó szervezetekkel való szerzõdéskötés mellett, önkéntesekkel saját javára szerzõdést köthet önkéntesi szolgáltatásokról. Ennek az a feltétele, hogy az elfogadó szervezetekkel és az önkéntesekkel kötött szerzõdések tárgya ugyanolyan típusú önkéntes szolgáltatás legyen, és hogy az önkéntes ne legyen a megbízó szervezet tagja, és semmiféle jogviszonyban ne álljon vele. Ilyen esetekben az önkéntesek és a szervezet közti kapcsolatot, amely javára az önkéntes szolgáltatásokat teljesítik, megfelelõ módon szabályozzák a megbízó és elfogadó szervezetek jogairól és kötelességeirõl szóló rendelkezések, valamint az önkéntesek jogairól és kötelezettségeirõl szóló rendelkezések.
Szerzõdések 5. cikkely (1) Rövidtávú önkéntes szolgáltatás teljesítésénél (abban az esetben, ha a szolgáltatást nem külföldön teljesítik) az önkéntesnek és a megbízó szervezetnek meg kell egyezni legalább az önkéntes szolgáltatás helyében, tárgyában és idõtartamában, és, a szolgáltatások természetének megfelelõen, a munkavégzéshez ill. -védelemhez szükséges eszközöket az önkéntes rendelkezésére kell bocsátani, illetve be kell nyújtani egy három hónapnál nem régebbi rendõrségi igazolást vagy három hónapnál nem régebbi egészségügyi igazolást (2. pont, b) alpontjának, 3. pontja.). (2) Az önkéntes és a megbízó szervezet közti, hosszú távú vagy rövid távú külföldi önkéntes szolgáltatásokról szóló szerzõdésnek minden esetben tartalmaznia kell: a) az önkéntes nevét, vezetéknevét, állandó lakcímét és a megbízó szervezet nevét és címét; b) a következõkrõl szóló megállapodást: 1. a megbízó szervezet által szervezett felkészítõ képzésen való részvétel; a felkészítõ képzésnek (az önkéntes szolgáltatások természetének megfelelõen) tartalmaznia kell az önkéntes egészségét vagy életét esetlegesen veszélyeztetõ, az önkéntesi munkával kapcsolatos lehetséges kockázatokról szóló információ biztosítását; 2. három hónapnál nem régebbi rendõrségi igazolás, és egy írásos nyilatkozat arról, hogy a
83
megállapodás idõpontjában az önkéntes ellen nem folyik büntetõeljárás (az önkéntes szolgáltatások természetének megfelelõen); 3. olyan három hónapnál nem régebbi egészségügyi igazolás benyújtása (az önkéntes szolgáltatás természetének megfelelõen), amelyben az orvos, miután megvizsgálta az önkéntest, részletezi, hogy az önkéntes milyen munkákat nem tud teljesíteni egészségi állapota miatt; 4. olyan bizonyítvány benyújtása (az önkéntes szolgáltatás természetének megfelelõen), amely igazolja, hogy az önkéntest tájékoztatták fertõzõ betegségekrõl és a malária elleni védekezésrõl, amennyiben az önkéntes szolgáltatás teljesítésének helyszínének körülményei ezt megkívánják; 5. az önkéntes szolgáltatásban való részvétel feltételeit illetõen, c) meghatározott önkéntesi program vagy projekt keretein belül az önkéntes szolgáltatások teljesítésének helyszínét, tárgyát és idõtartamát; d) az önkéntesnek juttatandó szállás és étkezés biztosításának módját; e) az önkéntes kötelezettségét arra nézvést, hogy amennyiben különleges figyelmet érdemlõ okok (alapos indok) nélkül idõ elõtt abbahagyja önkéntesi szolgáltatásai teljesítését, a megbízó szervezet által kiutalt költségek arányos részét visszaadja; f) az önkéntes szolgáltatások természetének megfelelõ megállapodást az önkéntesnek a meghatározott önkéntesi programban vagy projektben való részvételére történõ felkészítésével kapcsolatos költségek megtérítésérõl, a külföldi tevékenységek helyére és onnan vissza történõ utazással kapcsolatos költségek megtérítésérõl, a tevékenységek helyszínén az önkéntes napi költségeit fedezõ zsebpénzrõl (napidíjról), a munka- és személyes védelmi eszközök biztosításáról; g) az önkéntesi szolgáltatások természetének megfelelõen a munkaórák és pihenõ idõszakok rendszerét, az eltávozás kérésének feltételeit, és azokat az okokat, melyek esetén az önkéntes szolgáltatás teljesítése idõ elõtt abbahagyható. (3) Az önkéntes és a megbízó szervezet közti, hosszú távú önkéntes szolgáltatások teljesítésérõl szóló szerzõdés tartalmazhat még olyan rendelkezést, mely kiköti, hogy a teljesítés megkezdése elõtt az önkéntes, amennyiben megfelel a külön jogszabályban meghatározott jogi rendelkezések [A 155/1995. sz., nyugdíjbiztosításról szóló törvény, melyet késõbbi szabályozások módosítanak, 6. cikkelye 1. pontjának d) alpontja.] szerinti követelményeknek, vetesse magát nyugdíjbiztosítási nyilvántartásba, és hogy a megbízó szervezet fizesse ki az önkéntes nyugdíjbiztosítási járulékát, legalább a minimál szint alapján [A 589/1992. sz., társadalombiztosítási járulékok befizetésérõl és az Állami Munkáltatói Irányelvhez való hozzájárulásról szóló törvény, melyet késõbbi szabályozások módosítanak, 3., 5b és 16. cikkelye.] állapítva meg azt, amennyiben a hosszú távú önkéntes szolgáltatás teljesítése meghaladja az átlag heti húsz órát.
84
(4) Az önkéntest önkéntes szolgáltatások teljesítéséért nem illeti díjazás. (5) A munkaidõrõl, pihenõidõrõl, eltávozási feltételekrõl, munkahelyi biztonságról szóló megállapodásban a vonatkozó munkajogi rendelkezéseket kell alkalmazni, és a zsebpénz (napidíj) megállapításánál a kiküldetésre vonatkozó rendelkezéseket megfelelõen kell alkalmazni.
A megbízó szervezet 6. cikkely (1) A megbízó szervezetet a Belügyminisztérium (a továbbiakban: a Minisztérium) akkreditálja. A Minisztérium a Külügyminisztérium, az Oktatási, Ifjúsági és Sportminisztérium, a Belügyminisztérium, a Munkaügyi és Szociális Minisztérium, a Környezetvédelmi Minisztérium, az Egészségügyi Minisztérium, a Kulturális Minisztérium, a Pénzügyminisztérium és a Civil Nonprofit Szervezetek Állami Tanácsának küldötteibõl álló Akkreditációs Bizottság indítványa alapján nyújt akkreditációt; az Akkreditációs Bizottság a kormány egyik tanácsadó testülete. (2) A Minisztérium az 1. pont értelmében akkor nyújt akkreditációt civil egyesületnek, közhasznú társaságnak, egyháznak vagy vallási szervezetnek, illetve az egyház vagy vallási szervezet jogi személyének, ha az igazolni tudja, hogy szervezeteinek, alkalmazottainak vagy tagjainak, konkrét projektjeinek vagy önkéntes szolgáltatásokra alapuló programjainak és pénzügyi kompetenciájának szakmai összetétele alapján képes önkéntes szolgáltatásokra alapuló projektek megtervezésére és lebonyolítására, és más, jelen törvényben lefektetett kötelezettségek teljesítésére. Az akkreditáció három évre szól. (3) A Minisztérium listát vezet azokról a megbízó szervezetekrõl, melyek akkreditációt kaptak. Ez a lista nyilvános, és elektronikus úton hozzáférhetõ. A lista ezen kívül megnevezi a megbízói szervezetek által kínált önkéntes szolgáltatások egyes típusait és a szolgáltatási ágazatokat. 7. cikkely (1) Az önkéntes önkéntes szolgáltatások teljesítésére való kiküldése elõtt a megbízó szervezet köteles az önkéntes részére anyagi kár vagy egészségkárosodás esetére biztosítást kötni (függetlenül attól, hogy a kárt õ vagy más cselekvõ okozza). Az önkéntes csak a szándékos károkozásért felelõs. (2) Az önkéntes önkéntesi szolgáltatások külföldön történõ teljesítésére való kiküldése elõtt a megbízó szervezet köteles az önkéntes részére a teljesítendõ önkéntesi szolgáltatás természetének és annak az országnak vagy területnek megfelelõ egészségügyi biztosítást kötni, ahol az önkéntesi szolgáltatást teljesítik. (3) Amennyiben az önkéntes szolgáltatásokat az önkéntes állandó lakhelyén kívül kell teljesíteni, a megbízó szervezet köteles az önkéntesnek megfelelõ és egészségi kockázatoktól mentes szállást biztosítani
85
az önkéntes szolgáltatás természetének és az önkéntes szolgáltatás lebonyolításának megfelelõen (a szolgáltatások természetének megfelelõen) olyan feltételek mellett, melyek az önkéntes életét vagy egészségét nem veszélyeztetik. (4) A megbízó szervezet olyan önkéntessel, aki a szerzõdés létrejötte idején még nem töltötte be 18. életévét, csak az önkéntes jogi képviselõjének írásos hozzájárulásának közjegyzõi hitelesítésével, vagy a jogi képviselõ hozzájárulásának a megbízó szervezetnél történõ iktatott nyilvántartásba vételével köthet az 5. cikkely alapján szerzõdést. (5) Amennyiben az önkéntes nem töltötte be 18. életévét, nem jöhet létre megállapodás olyan önkéntes szolgáltatások teljesítésérõl, amelyek nem felelnek meg az önkéntes korának anatómiai, fiziológiai és pszichológiai sajátosságainak, vagy olyan szolgáltatásokról, melyek nagyobb balesetveszéllyel vagy más egészségi kár kockázatával járnak; az ilyen korú önkéntes önkéntesi szolgáltatás teljesítésére külföldre nem küldhetõ. (6) Az önkéntesi szerzõdés megkötésére kiválasztott önkéntesek kiválasztásánál a megbízó szervezetnek az egyenlõ elbánás elvét kell alkalmaznia, kivéve olyan esetben, amikor önkéntesi szolgáltatások természete ezt nem teszi lehetõvé. 8. cikkely (1) Az önkéntes kiküldése elõtt a megbízó szervezetnek írásos szerzõdést kell kötnie az elfogadó szervezettel, amely részletezi az önkéntes szolgáltatás teljesítésének feltételeit (számításba véve az elfogadó szervezettel kölcsönös megállapodás tárgyául szolgáló adott program, vagy az önkéntes szolgáltatásra alapuló projekt természetét), az önkéntes szolgáltatások tárgyát és idõtartamát, a szállás és étkezés fajtáját, a munkaeszközök és személyes védelmi eszközök felszerelését, az önkéntes szolgáltatásoknak a megbízó szervezet általi felügyeletét, melynek célja a szerzõdés követésének felügyelete, és az önkéntesek értékelése. A megbízó és az elfogadó szervezetek közti ilyen szerzõdésnek arról is rendelkeznie kell, hogy az elfogadó szervezetet kötelezze arra, hogy a megbízó szervezet figyelmét felhívja azokra a kockázati tényezõkre, melyek veszélyeztethetik az önkéntesek életét vagy egészségét az önkéntes szolgáltatások teljesítése alatt, valamint arról, hogy azonnali intézkedésekre kötelezzen ezen kockázati tényezõk kiküszöbölésére, vagy (amennyiben ez nem lehetséges) csökkentésére. (2) A megbízó szervezet nem köthet megállapodást elfogadó szervezettel vállalkozási természetû tevékenységekrõl, vagy olyan tevékenységekrõl, amelyek egyébként az elfogadó szervezet alkalmazottai vagy tagjai által ellátott munkát helyettesítenének, vagy olyan tevékenységekrõl, amelyeket az elfogadó szervezet számára annak rendes üzletmenetében más személyek végeznek el. (3) A megbízó szervezetek tevékenységükrõl megfelelõ formában éves beszámolót kötelesek kiadni, legkésõbb a tárgyévet követõ év június 30-ig.
86
9. cikkely (1) Amennyiben a Minisztérium tudomást szerez arról, hogy egy akkreditált megbízó szervezet már nem teljesíti az akkreditáció kiadásának jelen törvényben kikötött feltételeit (5. cikkely, 2. pont), vagy hogy a Minisztérium szabályszerû figyelmeztetése után továbbra sem tesz eleget a jelen törvényben kikötött feltételeknek, akkor a szervezet akkreditációját visszavonják, miután az Akkreditációs Bizottság az ügyet megtárgyalta. A Minisztérium biztosítja, hogy a megkötött szerzõdésekbõl fakadó kötelezettségek elvégzését semmi nem befolyásolja. (2) Amennyiben egy önkéntes szerzõdést kötött egy megbízó szervezettel, és ez a megbízó szervezet megszûnik, akkor a szerzõdésbõl fakadó jogok és kötelezettségek átszállnak a szervezet jogutódjára, ha nincs ilyen jogutód, akkor az államra. Ekkor a Minisztérium minden felesleges haladék nélkül átruházza ezeket a jogokat és kötelezettségeket egy másik, megfelelõ megbízó szervezetre. (3) A Minisztérium jogosult, saját maga vagy más kezdeményezésére, ellenõrizni, hogy a megbízó szervezet megfelel-e a jelen törvényben kikötött feltételeknek; a Minisztérium tevékenységeit ekkor az Államigazgatási Törvény szabja meg. 10. cikkely Az önkéntes szolgáltatások állami és területi önkormányzati egységek általi igénybevétele Állami hatóságok, az állam szervezeti egységei és a területi önkormányzati egységek adminisztratív szervei igénybe vehetnek önkéntes szolgáltatásokat törvényes hatáskörükön belül a 2. cikkelyben kikötött célokra; ilyen esetekben státuszuk megegyezik az elfogadó szervezetével a jelen törvény kikötéseinek megfelelõen. Ezen kívül, fõként külföldön történõ önkéntes szolgáltatások szervezése közben, (térítésmentesen) közvetíthetik a Cseh Köztársaság területén székelõ megbízó szervezetek és az elfogadó szervezetek közti megállapodás megkötését. 11. cikkely Anyagi támogatás (1) A Minisztérium a megbízó szervezetnek a következõ célokra juttathat anyagi támogatást: a) biztosítási költségekre a megbízó szervezet által a 7. cikkely 1. pontjának megfelelõen kötött biztosítási szerzõdés alapján; b) az önkéntesek nyilvántartásából, önkéntes szolgáltatásaik teljesítésére való felkészítésükbõl, és önkéntes szolgáltatásaik teljesítésnek megszervezésébõl adódó költségek egy részére; c) az 5. cikkely 3. pontja alapján az önkéntes számára juttatandó nyugdíjbiztosítási járulék kifizetésére, mely járulék legalább a minimálszint alapján [A 589/1992. sz., társadalombiztosítási járulékok befizetésérõl és az Állami Munkáltatói Irányelvhez való hozzájárulásról szóló törvény, melyet késõbbi szabályozások módosítanak, 3., 5b és 16. cikkelye.]lett megállapítva, amennyiben
87
a hosszú távú önkéntes szolgáltatás teljesítése meghaladja az átlag heti húsz órát. (2) Egy naptári év alatt az 1. pont szerinti anyagi támogatásokat elõzetesen továbbítják a megbízó szervezeteknek, és a naptári év végén a megbízó szervezetek az alapján számolnak el a támogatásokról, hogy mennyi valós kiadásuk volt, hány önkéntest küldtek ki önkéntes szolgáltatások teljesítésére, és mekkora valós összeget költöttek nyugdíjbiztosítási járulék kifizetésére az 1/c. pontnak megfelelõen. A megbízói szervezetek a Minisztérium rendelkezésére bocsátják (annak kérésére) az anyagi támogatások és elõlegek kiszámításához szükséges információkat. (3) Egy naptári év alatt az 1. pontnak megfelelõ anyagi támogatásokat nem nyújtanak azoknak a szervezeteknek, amelyek elfogadó szervezetektõl kifizetéshez vagy más pénzügyileg mérhetõ elõnyökhöz jutottak, vagy amelyek errõl megállapodtak.
MÁSODIK RÉSZ A Társadalombiztosítási Törvény módosítása 12. cikkely Az 48/1997. sz. Társadalombiztosítási Törvény, mely módosít és megváltoztat egyes vonatkozó szabályozásokat, s amelyet módosít a 242/1997. sz. Tv., 127/1998. sz. Tv. és az 155/2000. sz. Tv., 7. cikkelyének 1. pontjában, az m) alpont utáni pontot vesszõ váltja föl, és egy új, n) alpont következik, melynek szövege a következõ: „n) a Belügyminisztérium által akkreditált megbízó szervezettel kötött szerzõdés alapján hosszú távú önkéntes szolgáltatásokat teljesítõ személyek, heti legalább 20 órában, amennyiben az önkéntes nem fizet biztosítási járulékot az 5. cikkely értelmében, vagy amennyiben az állam nem fedezi az önkéntes biztosításának fizetését a megelõzõ a)-m) alpontok szerint.”
HARMADIK RÉSZ NEGYEDIK RÉSZ A Munkáltatói Törvény módosítása 14. cikkely Az 1/1991. sz. Munkáltatói Törvény, melyet módosít az 578/1991. sz. Tv. és a 160/1995. sz. Tv., 13. cikkelyének 2. pontjának g) alpontja után a pontot vesszõ váltja fel, és egy új, h) alpont következik, melynek szövege a következõ: „h) hosszú távú önkéntes szolgáltatások heti több, mint átlag húsz órában történõ teljesítésérõl, az önkéntes és a Belügyminisztérium által akkreditált megbízó szervezet által kötött szerzõdés alapján.”
88
Az önkéntesekre és önkéntességre vonatkozó jogi problémák Európában (Nemzetközi szakértõk találkozója, Varsó, Lengyelország, 2002. január 23-26.)
Elnök: Leon Irish, ICNL Vitavezetõk: Bullain Nilda, Piotr Gajewski, ICNL [Ez a fordítás angol nyelvrõl történt és a Nemzetközi Nonprofit Jogi Központ (ICNL) engedélyével közöljük.]
Bevezetõ 2002. január 23-26-án nemzetközi jogi szakértõk egy csoportja gyûlt össze, hogy megvitassa a jogalkotás és a helyes gyakorlat kérdéseit, amelyek az önkénteseket és az önkéntesség kérdését befolyásolják Európában. A konferenciát az International Center for Non-Profit Law (ICNL) hívta össze és szervezte, és a varsói Stefan Batory Alapítvány adott neki otthont. A csoport elsõsorban azzal foglalkozott, hogy a nemzeti jogalkotók számára ajánlásokat, az önkénteseknek és önkéntességre lehetõséget nyújtó intézményeknek pedig irányelveket fogalmazzon meg. A vita fõleg a közép- és kelet-európai országok tapasztalatain és az e régióban – Csehországban, Lengyelországban, Litvániában és Romániában – nemrégiben megfogalmazott önkéntesekrõl és önkéntességrõl szóló törvényjavaslatokon alapult. A régióban, eltekintve ezektõl a jogalkotói próbálkozásoktól a szabályozás megteremtésére, az önkéntes tevékenységeknek nincs jogi kerete, vagy ha van, az elégtelen és pontatlan. A legtöbb európai országban nem is értik tisztán e társadalmi jelenség valós természetét. Hiányzik az önkéntesség területének rendszeres felülvizsgálata is, amellyel elkerülhetõk lennének az önkéntes tevékenységekkel való visszaélések. Így az elkészült ajánlásokat úgy alkották meg, hogy elsõsorban a piacgazdaság felé átalakulóban lévõ közép- és kelet-európai országok szükségleteire reagáljanak, és tükrözzék az ezekben az országokban általános nehéz gazdasági helyzetet. Emellett az ajánlások figyelembe veszik, hogy a kommunista idõkben sok országban „önkéntes” társadalmi munka végezésére kényszerítették az embereket, ami részben az önkéntesség, mint olyan, hitelének elvesztéséhez vezetett. Fontos megjegyezni, hogy a számos különbség ellenére, a javaslatokat a nyugat-európai országokban is hasonló módon lehet alkalmazni az önkéntességgel kapcsolatos összes területen.
89
Önkéntesek és önkéntesség Európában Az önkéntesek és az önkéntesség a modern társadalom lényegi részei. Az önkéntes munka felajánlásával az állampolgárok egyesíthetik országuk jólétének és szomszédjuk jóllétének kettõs célját és azt a lehetõséget, hogy olyan társadalmi változások kulcsfontosságú szereplõivé váljanak, amelyek pozitív hatással vannak az önkéntesek szakmai fejlõdésére. Ahogy a polgárok részvételének mértéke nõ, az ország jogalkotóinak egyre nagyobb figyelmet kell fordítaniuk az akadályok elgördítésére és a támogató jogi környezet megalkotására. Ezek az ajánlások különbözõ országokból és földrészekrõl származó, és különbözõ szakmai hátterû jogi szakértõk egységes véleményét képviselik. Arra kérjük a nemzeti jogalkotókat és lobbicsoportokat, hogy vegyék figyelembe ezeket az ajánlásokat, amikor az önkéntességet biztosan vagy feltehetõen befolyásoló új szabályozás bevezetését vagy a meglévõ szabályozás módosítását fontolgatják.
Ajánlások Kezdet Jelenleg sok európai ország jogrendszere vagy akadályozza az önkénteseket és az önkéntességet, vagy nem ösztönzi és támogatja azokat. A csoport azt javasolja, hogy minden ország gondosan tekintse át jogszabályait, és változtassa meg azokat az önkéntesség elõtt álló akadályok eltávolítása, illetve a támogató jogszabályi környezet megalkotása érdekében. Az ajánlások összefoglalója A szakértõcsoport ajánlásait a következõkben lehet összegezni: 1. Az önkéntességet ismerjék el a demokratikus és pluralista társadalmak lényegi részeként, és adjanak jogi státuszt az önkénteseknek. 2. Világosan különböztessék meg az „önkéntességet” a fizetett munkától és a munkaviszonytól. 3. Az ország törvényes keretein belül hozzanak létre megfelelõ jogi eszközt – önkéntességi szerzõdést – az önkéntesek jogi státuszának biztosítására, meghatározva annak minimális tartalmát (ideértve a felek jogait és kötelességeit), így biztosítva lehetõséget az önkénteseknek és az önkéntességre lehetõséget nyújtó szervezeteknek arra, hogy kapcsolatukat világosan meghatározzák. 4. Az ország törvényei tegyék lehetõvé és ösztönözzék az önkéntességet az adók és társadalombiztosítás szempontjából.
90
5. Az ország egyéb törvényei – ahol szükséges –, állapítsanak meg kivételeket, tekintettel az önkéntes szolgáltatások nyújtásakor jelentkezõ különleges szükségletekre és általában fellépõ körülményekre. 6. Csökkentsék vagy küszöböljék ki a nemzetközi önkéntes programokban való részvétel akadályait. Az önkéntességre vonatkozó jogszabályok célja Az önkéntességre vonatkozó jogszabályoknak a következõ célokat kell megvalósítaniuk: ❖ biztosítsanak olyan jogi környezetet az önkéntesek számára, amely megegyezik a másfajta, jogilag elismert vagy szabályozott kapcsolatok környezetével; ❖ védjék az önkénteseket azok önkéntes tevékenysége során; ❖ határozzák meg az esetleges állami támogatás feltételeit; ❖ védjék a harmadik feleket az önkéntes tevékenységek következtében elõálló károk ellen; ❖ bátorítsák az önkéntességet, és lehetõség szerint adjanak külön elõnyöket az önkénteseknek. A nemzetközi szakértõk hangsúlyozzák, hogy az önkéntesség hatékony szabályozása érdekében figyelembe kell venni a szélesebb nyilvánosság, a munkáltatók és a munkavállalók, az önkéntes tevékenységek szervezõi, az állami költségvetések, a hazai és nemzetközi közösségek és maguknak az önkénteseknek az egymással sokszor ellentétes és versengõ érdekeit. Az önkéntes meghatározása A jelen irat értelmezésében „önkéntes” alatt az alábbiak értendõk: „Önkéntes az az egyén, aki más személynek vagy más személy hasznára szabad akaratából és ellenszolgáltatás nélkül szolgáltatást nyújt.” Egyén Az önkéntesség olyan tevékenység, amelyet egyének végeznek azon önálló elhatározásuk alapján, hogy szabad akaratukból választott célra idõt és erõfeszítést szenteljenek. A szabad akarat jogi biztosítására kiskorúak esetében a szülõk beleegyezése lehet szükséges. Ha más törvények az egyes tevékenységekben való részvételt bizonyos készségekhez, tudáshoz vagy korlátozásokhoz kötik, ezeket be kell tartani, viszont ezek a megkötések nem részei az önkéntes jogi meghatározásának. Az önkéntesek nincsenek eltiltva attól, hogy csoportokban vagy egy szervezett kezdeményezés, pl. egyesület keretein belül együtt tevékenykedjenek. Azonban magát a csoportot, társulást vagy jogi személyt nem szabad „önkéntesnek” tekinteni.
91
Az egyéneknek önkéntesi lehetõséget biztosító szervezetek lehetnek nem kormányzati vagy nonprofit szervezetek (NGO-k illetve NPO-k), de õk maguk nem önkéntesek. Hasonlóképpen nem tekinthetõk önkéntesnek a köztestületek vagy a kvázi kormányzati szervezetek. Így fõszabályként az önkénteseket szabályozó jogszabályokat kizárólag az önkéntes egyéneknek kell szentelni, akiket máshogy kell kezelni, mint a szervezeteket vagy a jogi személyeket. Szolgáltatások nyújtása Az önkéntes szolgáltatást nyújt, nem pedig árut, készpénzt vagy más értékes vagyontárgyat vagy berendezések ingyenes használatát. Az önkéntesség idõbeli és erõfeszítésbeli hozzájárulás, nem pedig tárgyi. E tekintetben a jognak világosan meg kell különböztetnie az önkéntességet és az adományozást. E két jelenség egyformán fontos és szükséges a nyitott és filantróp (adakozó, segítõ) társadalmakban, de a társadalmi részvétel különbözõ fajtái, mindkettõ a saját szabályaival. Az önkénteseknek meg kell engedni, hogy bármilyen, törvény által engedélyezett szolgáltatást nyújthassanak. Egyes országokban korlátozások állnak bizonyos szolgáltatások útjában, amelyeket nem lehet ingyen adni, például jogi tanácsot Bulgáriában vagy Németországban. Ez leginkább a gazdaság olyan területein jelentkezik, ahol bizonyos szolgáltatások rögzített minimum árával a verseny torzulását akarják megakadályozni. A szakértõk meggyõzõdése, hogy kivételt kell tenni e szabályok alól, amikor önkéntesek nyújtják ezeket a szolgáltatásokat, vagyis az ebben a dokumentumban leírt körülmények esetén. Más személynek vagy más személy hasznára Az önkéntes más személy hasznára nyújtja szolgáltatásait. A szolgáltatás kedvezményezettje lehet más személy, de szervezet, jogi személy, nyilvános testület vagy akár a közérdek (pl. a környezetvédelem) is. Azt is meg kell jegyezni, hogy az önkéntesség gyakran három fél közötti kapcsolatot jelent. Az önkéntes tevékenységét egy közvetítõ szervezet szervezi meg, míg a végsõ kedvezményezett egy harmadik személy. Ezekben az esetekben a közvetítõt és a végsõ kedvezményezettet is az önkéntes tevékenységeként létrejövõ haszon kedvezményezettjeinek kell tekinteni. A nemzeti törvények külön elõnyöket határozhatnak meg az önkéntesek számára, pl. az adókkal vagy a társadalombiztosítással kapcsolatban. A szakértõk szempontjából elfogadható az ilyen elõnyök olyan esetekre korlátozása, ahol a kedvezményezettnek meg kell felelnie bizonyos követelményeknek. Ez lehet a szükséget szenvedõkre, illetve „közhasznú” szervezetekre való korlátozás. A szakértõk tisztában vannak azzal, hogy különbözõ országokban a „közhasznúság” fogalma lényegileg különbözhet egymástól. Elsõsorban az egyes országok feladata vagy joga, hogy meghatározzák a „közhasznúság” megfelelõ fogalmát.
92
Azonban nem szabad ennek az önkéntesség hátráltatására használt kifogássá válnia. A kormányoknak hangsúlyosan világos különbséget kell tenniük az önkéntesség és a munkaviszony között, és tartózkodniuk kell attól, hogy az önkéntességet szabályozó törvényeket szociál- vagy gazdaságpolitikai célokra használják. Általában nem tekintendõ önkéntességnek a családon vagy szervezeten belüli ingyenes szolgáltatás. Azonban ha egy önkéntes tevékenységi körén belül családtagjainak vagy egy olyan szervezet tagjainak is szolgáltat, amelynek tagja, ennek mindaddig nem szabad hatással lennie önkéntesi státuszára, amíg minden kedvezményezettet egyenlõként kezel. Egyes országokban a családtagjaiknak széleskörû segítséget vagy ápolást nyújtó személyeket a törvény külön elõnyökben részesíti. Az, hogy ezeket az embereket nem lehet „önkéntesnek” tekinteni a szó hétköznapi értelmében, soha nem lehet alapja az ilyen tevékenységeket nyújtó embereknek általában megítélt állami elõnyök megtagadásának. Szabad akaratából Az önkéntesek maguk döntenek arról, mikor, és milyen mértékig szentelik idejüket és erõfeszítésüket egy maguk választotta célnak. Fontos, hogy az önkéntes tudatosan elfogadja, hogy elvégzi az önkéntes tevékenységet, és ezt anélkül tegye, hogy bármi módon kötelezték vagy kényszerítették volna erre, függetlenül személyes motivációitól. Így semmilyen olyan tevékenység, amelyet törvény ír elõ, vagy hatóság kényszerít ki, nem tekinthetõ önkéntességnek, pl. a katonai szolgálat vagy (pl. rabok esetében) a kényszermunka sem. A szakértõk elismerik, hogy néhány esetben nehéz lehet éles határt húzni, pl. olyan esetekben, mint a „terepmunka” egy választható kurzuson valamilyen képesítés megszerzése érdekében, vagy egy elítélt bûnözõ választása közmunka vagy börtön között. Azt, hogy egy adott tevékenység önkéntesnek minõsül-e, annak mérlegelésével lehet eldönteni, hogy a tevékenység visszautasítása olyan negatív következményekkel jár-e, amelyek korlátozzák az el nem végzés szabad választását. A szabad választás azt is feltételezi, hogy az önkéntes bármikor abbahagyhatja a tevékenységet. Azonban amennyiben jogilag releváns kötelezettségeket vállal, pl. felelõsséget vállal mások jóllétéért, az általános polgári jogi szabályokat kell alkalmazni, amelyek megtilthatják, hogy az önkéntes elõzetes bejelentés nélkül felhagyjon a szolgáltatás nyújtásával. Fontos, hogy olyan rendelkezéseket hozzanak, amelyek védik a kiskorú önkéntesek szabad választását. Ezt olymódon lehetne megvalósítani, ha a kiskorúaknak önkéntesi lehetõséget nyújtó szervezetek magatartási szabályokat fogadnának el. A gyerekmunkára vonatkozó szabályokat azonban általában véve nem kellene a kiskorú önkéntesekre alkalmazni, hisz az önkéntesség nem munka.
93
Ellenszolgáltatás nélkül Az önkéntesség idõ- és erõfeszítés-adomány. Ez kizárja, hogy az ellenszolgáltatásért szolgáltató személyt önkéntesnek lehessen tekinteni. A nemzetközi szakértõk elismerik, hogy nem köthetõ az önkéntes és a végsõ kedvezményezett között ellenszolgáltatásra vonatkozó elõzetes megállapodás, és ennek megfelelõen az önkéntes sem követelhet ilyen fizetséget. Ugyanakkor az önkéntesnek adott ésszerû költségtérítés nem befolyásolhatja önkéntesi státuszát. Az ésszerû költségtérítés nem az önkéntes munkájának ellenszolgáltatása. Az önkéntes érdekeinek védelme érdekében elõre kell jelezni, hogy az önkéntes tevékenység szervezõje milyen mértékû költségtérítést nyújt. A szakértõk az ellenszolgáltatás következõ meghatározásában állapodtak meg: minden pénzben kifejezhetõ értékû eszköz átruházása cserébe a szolgáltatásért, amely lehet készpénzben vagy természetben (pénz, étel, szállás), adható közvetlenül vagy követve (pl. az önkéntes gyerekének taníttatása). Megjegyezték, hogy a munka elvégzéséhez kapcsolódó ésszerû költségek kifizetése vagy megtérítése általában nem jelent ellenszolgáltatást. Jó iránymutatóul szolgálhatnak ebben a tekintetben az alkalmazottak adóztatásáról szóló szabályok. Például a szolgáltatás elvégzéshez szükséges eszközök vagy az ingyenes közlekedés, amelyet általában a munkaadó fizet, nem számít ellenszolgáltatásnak. Azonban a luxuscikkek vételét vagy a nagy összegû kiadásokat természetbeni ellenszolgáltatásnak lehet tekinteni.
Ajánlások a nemzeti törvényhozásnak a) A jogi státusz elismerése Jelenleg sok jogrendszer nem ismeri az önkéntes jogi státuszát. Olyan eszközöket sem nyújtanak, amelyekkel az önkéntességre lehetõséget adó szervezetek (a továbbiakban: Szervezetek) és az önkéntesek viszonyukat meghatározhatják. A szakértõi csoport azt javasolja, hogy minden jogrendszer ismerje el az önkéntes jogi státuszát. A szakértõk átlátták, hogy sok jogrendszerben az önkéntes jogi státusza eléggé körülhatárolatlan vagy „alegális”, pl. egyáltalán nem szabályozott. Ez az állapot jó lehet, ha a létezõ szabályozás semmilyen módon nem akadályozza az önkéntességet. Azonban gyakran más a helyzet. Ahhoz, hogy haladás következzen be ezen a területen, erõsen javasolt az önkéntes jogi státuszának jogi meghatározása és elismerése. (1) Engedje a jog az önkéntességet. Minden jogrendszerben világossá kell tenni, hogy a törvény engedi és bátorítja az önkéntességet. Az önkéntességre vonatkozó jogi korlátokat el kell törölni. Ez nem zárja ki, hogy a vonatkozó jogszabályokat (pl. a biztonsági elõírásokat) az önkéntesek által nyújtott szolgáltatásokra is alkalmazzák.
94
(2) Az önkéntesség nem fizetetlen munka. Elsõrendû fontosságú, hogy világos különbséget tegyünk az önkéntesek és az alkalmazottak között, vagyis az önkéntesség és a munkavégzés között. Az önkéntes meghatározása szerint, amint azt fent leírtuk, az önkéntes szabad akaratából és ellenszolgáltatás nélkül nyújt szolgáltatást, míg az alkalmazott, amikor ugyanazt a szolgáltatást nyújtja, azt annak érdekében teszi, hogy cserébe ellenszolgáltatást kapjon. Az ellenszolgáltatás tehát szükséges eleme a munkaviszonynak; míg az önkéntes kapcsolatból ki van zárva. (3) Az önkéntességnek számos formája lehet. Az önkéntesek a világon mindenütt szolgáltatások széles skáláját nyújtják. Az önkéntesség lehet spontán és egyoldalú. Néha az önkéntesek hosszú távú kapcsolatot építenek ki egyéni kedvezményezettekkel vagy szervezetekkel. Ezek a kapcsolatok lehetnek teljességgel informálisak, vagy többé-kevésbé formálisak. Az önkéntesek tevékenykedhetnek csoportosan, családjukban, nemzetközi programok keretein belül, saját kezdeményezésükre vagy mások kérésére. Fõszabályként nem tûnik szükségesnek az önkéntesség minden elképzelhetõ formájának jogi szabályozása. Azonban minden törvényhozásnak figyelembe kell vennie az önkéntesség sokszínûségét. Különösen az önkéntesség bizonyos aspektusainak szabályozása nem szabad, hogy törvénytelenné tegye vagy akadályozza az önkéntesség más fajtáit. A csoportban megvitatott egyik kérdés az volt, hogy vajon a szövetségek, alapítványok és más szervezetek vezetõ testületeinek tagjait (az elnökségi, kuratóriumi tagokat) önkéntesnek kell-e tekinteni. A szakértõk megegyeztek, hogy a vezetõségi tagokat önkéntesnek kell tekinteni, amíg megfelelnek a többi kitételnek, különösen annak, hogy ne kapjanak ellenszolgáltatást a vezetõi mûködésükért. (4) Az önkéntesség alapjellemzõi. Az önkéntesség rendkívül sok fajtája közül megkülönböztethetõ néhány alapvetõ jellemzõ, és ezeket a törvénynek tiszteletben kell tartania. Az önkénteseknek minden törvényes szolgáltatást legyen szabad szolgáltatniuk. Egyes országokban korlátozzák az önkéntesek által ingyen adható szolgáltatások körét, pl. ilyen a jogi tanácsadás Bulgáriában és Németországban. Ezeket a korlátozásokat el kell törölni. Amennyiben ezek a korlátozások azért vannak, hogy bizonyos piaci vagy versenyhelyzetet tartsanak fenn, kivételeket tartalmazó rendelkezéseket kell hozni azokra az esetekre, amikor az ilyen szolgáltatásokat önkéntesek jó szándékúan, mások hasznára nyújtják. A szakértõk megvitatták ezen ajánlás alternatíváit. Arra a következtetésre jutottak, hogy nem lenne bölcs dolog meghatározni a szolgáltatások olyan zárt listáját, amely az önkéntesek által jogszerûen adható szolgáltatásokat sorolja fel, mivel az ilyen törvény szükségtelenül korlátozó lenne. Így minden törvényesen engedélyezett szolgáltatást meg kellene engedni, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy nem szabályozzák a megengedhetõ tevékenységek körét.
95
Az önkéntesség nem fizetetlen munka. Így általában a munkára vonatkozó törvényeket sem szabad az önkéntesi kapcsolatra alkalmazni. Annál is inkább szükség van az önkéntesség és a munka közti megkülönböztetésre, mert meg kell elõzni, hogy az önkénteseket fizetetlen munkavállalóként kezeljék. Sok jogrendszerben a munkaügyi törvényeket, például a minimálbérre vonatkozó törvényt, az illetékes hatóságok az önkéntesi kapcsolatra is alkalmazzák. Ez ahhoz az abszurd helyzethez is vezethet, hogy az önkéntest alkalmazottnak tekintik, és neki vagy a szervezetnek be kell fizetnie a minimálbér alapján járó jövedelem- illetve társadalombiztosítási adót. Tisztázni kell, hogy az önkéntesség nem fizetetlen munka. Létezhetnek olyan ténylegesen alkalmazotti kapcsolatok, ahol kevés vagy semmilyen fizetést sem adnak. Gyakran ilyen a gyakornokság, ahol a diákok fizetés nélkül szereznek munkatapasztalatot. Az önkéntességre vonatkozó javasolt szabályozás nem zárja ki az ilyesfajta munkakapcsolatot. Egyszerûen nem foglalkozik vele. Ha egy kormány szükségesnek tartja, hogy a visszaélések megelõzése érdekében szabályozza a munkakapcsolatnak ezt a fajtáját, pl. a minimálbérre vonatkozó követelmény bevezetésével, ezt tisztán munkajogi kérdésnek kell tekinteni. A munkajogot azonban ilyenként sosem szabad az önkéntességre alkalmazni. Az önkéntesek tevékenységét jogi személyek (szervezetek), állami szervek vagy természetes személyek szervezhetik. Számos módja van az önkéntes tevékenységek megszervezésének. Természetesen az önkéntesek gyakran saját maguk is képesek cselekedni, és cselekszenek is. Azonban a legtöbb esetben egy harmadik személy ad alkalmat az önkéntességre. Ez lehet nonprofit szervezet (NPO), de állami szerv is, természetes személy vagy akár profitorientált szervezet is. Az önkéntes státusza nem függhet az önkéntességre lehetõséget biztosító szervezet jogi státuszától. Azonban meg kell jegyezni, hogy egyes állami elõnyök korlátozhatók azokra az önkéntesekre, akik nonprofit szervezettel vagy állami szervvel együttmûködve vagy ilyenek nevében tevékenykednek. Bizonyos helyzetekben szükség lehet ilyen korlátozás bevezetésére, hogy megelõzzék az önkéntességre vonatkozó jogszabályokkal való visszaélést, pl. a munkajog vagy a minimálbér kikerülését. Mindent összevetve a visszaélés lehetséges kockázata nem tarthatja vissza a jogalkotókat attól, hogy kedvezõ jogszabályokat vezessenek be, amelyek lehetõvé teszik és bátorítják az önkéntességet. b) Az önkéntesek és a szervezetek közti kapcsolat Általában amikor az önkéntességre lehetõséget nyújtó szervezetek jogi terheit meghatározzák, figyelembe kell venni azok korlátozott erõforrásait. Nem szabad olymódon meghatározni a jogi követelményeket, hogy azok megakadályozzák, hogy a szervezetek lehetõséget adjanak az önkéntességre. Ez nem zárja ki olyan minimum követelmények meghatározását, amelyeknek minden körülmények között meg kell felelniük.
96
(1) Tájékoztatási kötelezettség. A szervezeteket jogszabályban kötelezni kell arra, hogy az önkénteseket tájékoztassák jogaikról, a kockázatokról, a kapcsolatból származó elõnyökrõl és terhekrõl, azokat is ideértve, amelyeket a szervezet biztosít vagy visel. Ez a tájékoztatás adja meg az önkéntesnek a lehetõséget, hogy szabadon döntsön arról, együtt kíván-e mûködni a szervezettel. A tájékoztatást írásban kell közölni, vagyis nyomtatásban vagy elektronikusan, ahol ahogy lehet. A tájékoztatást, amilyen rövid idõn belül ésszerûen lehetséges, meg kell adni az önkéntesnek, lehetõleg még bármilyen önkéntes tevékenység megkezdése elõtt. Meg kell engedni, hogy a szervezetek a tájékoztatást faliújságon vagy más megfelelõ formában tegyék közzé. A szakértõk elképzelhetõnek tartják olyan formanyomtatvány bevezetését, amely tartalmazza mindazokat a lehetõségeket, amelyeket a szervezetek az önkéntesekkel kapcsolatban a törvény szerint választhatnak. Ekkor a szervezet egyszerûen bejelölheti, hogy mely lehetõségeket nyújtja és melyeket nem. Így az önkéntes informált döntést hozhat. Ráadásul az a kötelezettség, hogy a szervezet kinyilvánítsa, melyik lehetõséget választja, arra fogja sarkallni a szervezetet, hogy elemezze az önkéntesekkel való kapcsolatát. Végül a fent említett nyilatkozat segíthet abban, hogy az önkéntes ne lepõdjön meg amikor tapasztalja, milyen kockázatokkal jár a szolgálata, pl. a biztosítással kapcsolatos kérdésekben. A fentiek mellett azonban nem kellene tájékoztatást követelni az esetenkénti, spontán vagy de minumus önkéntes szolgáltatásoknál. (2) Önkéntesi egyezség („önkéntesi szerzõdés”). Gyakran válhat kívánatossá, hogy az önkéntesi kapcsolat alapfeltételeit és körülményeit (írásos) egyezményben rögzítsék. A törvénynek pedig megfelelõ jogi eszközt kell biztosítania azoknak az önkénteseknek és szervezeteknek, akik így akarnak eljárni, például az önkéntességi szerzõdés jogintézménye révén. Kettõs célja van az ilyen szerzõdésnek. Elõször, lehetõvé teszi a szervezet és az önkéntes számára, hogy – szemben a munkavállalással – önkéntességként határozzák meg a jogviszonyt, amelyen kapcsolatuk alapul. Ez hasznosnak bizonyulhat olyan jogrendszerekben, ahol az állami szervek esetleg fizetetlen munkaként értelmezhetik félre az önkéntesi kapcsolatot, és ennek megfelelõen a munkajogot alkalmazhatják. Másodszor, olyan eszközt ad a szervezetek és az önkéntesek kezébe, amelyben az általuk kívánt mélységben és részletességgel határozhatják meg kapcsolatukat. A törvénynek nem szabad elõírnia, hogy mi legyen az ilyen szerzõdések tartalma, hanem azt is a felek hatáskörében kell hagynia. Azonban néhány választható tartalmi elemet meg kellene nevezni a törvényben, hogy azok útmutatóul szolgálhassanak. Például az ilyen szerzõdés a következõket tartalmazhatja: ❖ Az önkéntes jogait és kötelességeit a szervezettel és harmadik felekkel kapcsolatban, ❖ A szervezet irodai nyitvatartási idejét, illetve az önkéntesi tevékenység ellátásának idõtartamát
97 ❖ ❖ ❖ ❖
A szervezet infrastruktúrájának használatát (számítógépek, telefon, internet), Az önkéntes jogát, hogy elvégzett munkájáról tanúsítványt (igazolást), vagy ajánlólevelet kérjen, Az önkéntes személyi jogainak védelmét, A ésszerû keretek közötti költségtérítést.
A szakértõcsoport megvitatta, vajon kötelezõ követelmény legyen-e az önkéntes joga, hogy a szervezettõl támogatást vagy bizonyítványt kapjon. Ezt a javaslatot leginkább azon az alapon vetették el, hogy az ilyen jogi követelmény nagy dokumentációs kötelezettséget róna a szervezetekre. A szakértõk megegyeztek abban, hogy helyes gyakorlat lenne a szervezetek részérõl az ilyen bizonyítványok vagy ajánlólevelek kiállítása, de nincs szükség ilyen jogi követelményre. Hangsúlyozandó, hogy az önkéntesi szerzõdés megkötésének lehetõsége nem szabad, hogy megakadályozza az önkénteseket abban, hogy bármilyen nyílt vagy írásos megegyezés nélkül önkéntes szolgáltatásokat nyújtsanak. (3) Biztonsági szabványok. Gyakran az önkéntesek a munkahelyekre hasonlító vagy azokkal megegyezõ környezetben szolgáltatnak. Ilyen esetekben a szervezeteknek kötelességük betartani ugyanazokat a biztonsági elõírásokat, mint amelyeket munkáltatóként a munkavállalóik felé betartanának. Ami a nonprofit szervezeteket illeti, betartottnak kell tekinteni az ilyen szabályt, ha minden erõfeszítést megtettek annak betartására. Ez a javaslat össze szándékozik hangolni az önkéntesek biztonságos környezetre való igényét azzal, hogy a szervezetek forrásai gyakran szûkösek. Azonban a szervezeteket kötelezni kell arra, hogy minden tõlük telhetõt megtegyenek, hogy megfeleljenek a munkahelyi biztonság általában érvényes szabványainak. Ez arra kötelezi a szervezetet, hogy aktívan elemezze az önkéntesekre leselkedõ lehetséges veszélyeket, és olyan intézkedéseket tegyen, amilyeneket meg tud engedni magának. (4) Kiskorúak önkéntessége. Általában nem kell jogi eszközökkel visszatartani a kiskorúakat az önkéntességtõl. Sõt, a kiskorúakat bátorítani kell az önkéntesként való felelõsségvállalásra. A kiskorúak önkéntességét a szülõk beleegyezésének kell megelõznie az ország törvényeinek általános szabályai szerint. Fontos, hogy védjék a kiskorúak szabad választását. Ilyen tekintetben az önkéntesség nem tûnik másnak, mint bármilyen más kiskorúak által végzett tevékenység. Ez konkrétan azt vonja maga után, hogy nincs szükség külön a kiskorúak önkéntességét szabályozó jogszabályokra, amelyek eltérnének az állami szervek általános szabályozási felelõsségétõl a kiskorúak és szüleik kapcsolatának tekintetében. Fõszabályként az egyes országok törvényeinek a kiskorúakat védõ nemzetközi egyezményekkel összhang-
98
ban kell meghatározniuk, milyen körülmények között lehet önkéntes egy kiskorú. A szakértõk megvitatták, vajon a nemzeti törvények vezessenek-e be korhatárt, de nem született konszenzus arról, mely tevékenységeket kellene megtiltani a fiatalabb önkénteseknek. Az új lengyel törvény egy korábbi változata szerint a kiskorú önkéntesek csak adománygyûjtésben vehetnének részt, míg egyes szakértõk elég kellemetlennek érezték ezt a lehetõséget, úgy érvelve, hogy nagy a kockázata annak, hogy az adományszerzés során kihasználják a (nagyon) fiatal önkénteseket. Végül a szakértõk úgy határoztak, hogy helyes gyakorlatként a szervezeteknek etikai szabályokat kellene bevezetniük a kiskorú önkéntesekkel kapcsolatban, de nincs szükség külön jogi korlátozásra. (5) Antidiszkriminációs védelem. Az önkénteseket ugyanazon jogelvek szerint kell védeni a diszkrimináció ellen, mint a munkavállalókat. Az ország jogszabályai rendelkezhetnek a diszkrimináció általános tiltása alóli egyes kivételekrõl, különösen az egyházak és egyéb vallásos közösségekkel kapcsolatban. Ezeket a kivételeket az önkéntesi kapcsolatokra is alkalmazni kellene ugyanolyan módon és ugyanolyan mértékben, mint a munkavállalói kapcsolatokra. c) Kapcsolatok az önkéntes és az állam között (1) Munkanélküli ellátás. Önkéntes szolgáltatás nyújtása általában nem zárhatja ki az egyént a munkanélküli ellátásból. Az önkéntes szolgálat lehetõségét általában nem szabad olyannak tekinteni, mint ami elvonja a személyt a fizetett munka keresésétõl. Mivel az önkéntesek nem kapnak ellenszolgáltatást, az önkéntesség gazdaságilag nem vonzó alternatívája a fizetett munkának. Ugyanakkor az önkéntesség épphogy lényegesen növelheti a személy esélyeit, hogy munkát találjon. Az önkéntes szolgálat segítheti, és gyakran segíti is az önkéntest új képességek kialakításában, ami több munkalehetõséghez vezet, valamint lehetõség arra, hogy az önkéntes megmutassa, mire képes. Elfogadható megfelelõ törvények meghozatala a munkanélküli segéllyel való visszaélések megakadályozására. Azonban eközben az államoknak ügyelniük kell arra, nehogy a valódi, bona fide önkéntes tevékenységeket is akadályozzák azon az alapon, hogy egy valószínûleg törpe kisebbség vissza akar élni az állami rendszerrel, és szem elõtt kell tartaniuk, hogy az önkéntesség idõbeni és erõfeszítésbeli adomány. Ezért a bona fide közhasznú önkéntes tevékenységek sosem szolgálhatnak a munkanélküli ellátás megtagadásának alapjául.
99
(2) Társadalombiztosítási kérdések. A legtöbb országban a társadalombiztosítás munkajogi alapú, és a kapott fizetésekhez kapcsolódik. Mivel az önkéntesek nem kapnak fizetést (vagy másfajta ellenszolgáltatást), általában kívül állnak a társadalombiztosítási rendszer érvényességi körén. Ez nem is jelent semmilyen problémát, amíg a személyek csak rövid idõre, munkaidejükön kívül vagy csak esetenként önkénteskednek. Más a helyzet a hosszú távú, teljes munkaidejû önkéntességgel. Ilyen nemzeti vagy nemzetközi programok keretein belül fordulhat elõ (pl. az önkéntesség szociális éve [Freiwiliges Soziales Jahr] Németországban, vagy az európai önkéntes szolgálatok). Ezek a programok általában megkövetelnek vagy biztosítanak valamilyen alapvetõ biztosítást, például egészségbiztosítást. Azonban a hosszú távú, teljes munkaidejû önkéntesség nemcsak ezekre a programokra korlátozódik. Az emberek úgy is dönthetnek, hogy kölcsönös egyezség alapján hosszabb ideig dolgoznak egy szervezetnek. Ilyen önkéntesek esetére az országoknak meg kell fontolniuk olyan törvények bevezetését, amelyek lehetõvé teszik, hogy a szervezet bizonyos társadalombiztosítási juttatásokat adjon hosszú távú önkénteseinek. A törvénynek lehetõséget kell adnia arra, hogy a szervezet magánjellegû társadalombiztosítást nyújtson hosszú távú önkénteseinek, azok saját költségére. A lehetséges juttatások között lehet például az egészségbiztosítás, a balesetbiztosítás és a nyugdíjjuttatások. Ezek a juttatások nem lehetnek egyidejû adóztatás alapjai. E juttatásokat határozottan nem szabad ellenszolgáltatásnak tekinteni, és így nem lehetnek hatással az illetõ önkéntesi státuszára. Ráadásul az országoknak meg kellene fontolniuk olyan törvények meghozatalát, amelyekkel bevonják az önkénteseket az államilag finanszírozott társadalombiztosításba. Ezt az önkéntesség egyes fajtáira lehetne korlátozni, pontosabban a teljes munkaidejû, hosszú távú, közhasznú önkéntességre. A szakértõk meggyõzõdése, hogy bár az ilyen juttatást prima facie ellenszolgáltatásnak lehet tekinteni, mégsincs lényegi hatással az önkéntes tevékenységek természetére. A hosszú távú, teljes munkaidejû önkéntesség tetemes idõbeli és erõfeszítésbeli adomány. A társadalombiztosítási juttatások nem ennek az erõfeszítésnek az ellenszolgáltatásai, hanem gyakran szükséges elõfeltételei annak, hogy különösen a fiatal önkéntesek ily módon kötelezõdjenek el. A szakértõk tudatában vannak, hogy minden, az önkéntességet elõsegíteni szándékozó juttatás magában hordozza a visszaélés kockázatát. Azonban ezt a kockázatot megfelelõ törvényekkel csökkenteni lehet, amennyiben ezek világosan meghatározzák, hogy milyen körülmények között kaphat ilyen juttatásokat az önkéntes. (3) Felelõsség. Az önkénteseknek és a Szervezeteknek meg kell felelniük a polgári felelõsségre vonatkozó törvények általános szabályainak, vagyis a munkáltatókra és munkavállalókra vonatkozó
100
szerzõdéses és szerzõdésen kívüli károkozás szabályait kell alkalmazni. Beletartozhat ebbe a szervezet felelõssége az önkéntes szerzõdésen kívüli károkozásáért vagy saját hanyagságáért. A szakértõk megvitatták annak kérdését, hogy vannak-e olyan területek, ahol az önkénteseknek vagy a szervezeteknek mentesülniük kellene a felelõsség általános szabályai alól. Elismerik, hogy az olyan jogrendszerekben, ahol gyakorlatilag mindenfajta viselkedést nagymértékû polgári felelõsség terhel (mint például az USA), külön szabályozás javasolható. Mindenesetre a felelõsségre vonatkozó törvényeknek lehetõséget kell adniuk arra, hogy figyelembe lehessen venni az önkéntes szolgálat konkrét körülményeit. Úgy tûnik, ez a helyzet a legtöbb országban: a polgári jog igazságosan osztja meg a terheket a szervezet és az önkéntes egyén között. Ugyanakkor az országoknak figyelmesen át kellene tekinteniük a polgári felelõsségre vonatkozó törvényeiket annak biztosítására, nehogy az önkéntes szolgálat túlzottan nagy felelõsség-kockázatnak tegye ki az önkénteseket. Helyes gyakorlatként általában a szervezeteknek kell felelõsségbiztosításról gondoskodniuk, amelynek fednie kell az önkéntesek által elkövetett hanyagság minden fajtáját. d) Adózás Mivel az önkéntesek nem kapnak ellenszolgáltatást, általában nem alanyai a jövedelemadónak. Azonban az önkéntes helyzetének tisztázásához szükség lehet külön adószabályok bevezetésére. (1) Az ésszerû költségek visszatérítése. Az önkéntes tevékenység végzésével kapcsolatban kiadott költségek kifizetése vagy visszatérítése az önkéntes részére általában nem lehet adóköteles jövedelem. Ezt a mentességet a szolgáltatás nagyságának, terjedelmének megfelelõ ésszerû kiadások mértéke korlátozhatja. Annak eldöntésében, hogy mi számít ésszerû kiadásnak, gyakorlati útmutatóul szolgálhatnak az adótörvények munkavállalói kiadások visszatérítésére vonatkozó szabályai. Az önkéntesnek juttatott költségtérítést ugyanúgy kell kezelni, mint amikor valamilyen árut vagy szolgáltatást a szervezet közvetlenül fizet. Például nem jelenthet különbséget, ha az önkéntesnek a jegyet a szervezet vásárolja, vagy az önkéntes megvásárolja a saját jegyét, és annak árát a szervezet visszatéríti. Valójában nem minden jogrendszerben ez a helyzet (pl. Bulgáriában, Magyarországon), ahol az a probléma, hogy az alkalmazottak költségtérítésére vonatkozó adószabályok ebben a tekintetben nem a megfelelõ iránymutatást adják. (2) Díjak és egyéb, önkénteseknek juttatott fizetségek. Néha a szervezetek, a végsõ kedvezményezettek vagy harmadik személyek az önkéntesek kiemelkedõ erõfeszítéseit pénzösszeggel vagy
101
értékes tárgyakkal kívánják díjazni. Amíg ezekrõl a díjakról nem volt elõzetes megegyezés, és nem is voltak elvárhatók az adott körülmények között, nem szabad, hogy hatással legyenek az önkéntes jogi státuszára. Ennek még akkor is így kell lennie, ha az ilyen díj elfogadása adózást von maga után. (3) Az önkéntes szolgáltatások adókedvezményei. Számos jogrendszerben a törvény adókedvezményt biztosít egyes közhasznú szervezeteknek juttatott pénzbeli vagy természetbeni adományok esetében. A szakértõi csoport mélyre menõen vitatta azt a kérdést, hogy az idõ- és erõfeszítésbeli adománynak, vagyis az önkéntességnek fel kellene-e jogosítania az önkéntest adókedvezményre. (Ez a szándéka annak a magyar törvénymódosítási javaslatcsomagnak, amelyet a 2001, az Önkéntesség Évének Magyar Nemzeti Bizottsága terjesztett elõ.) A szakértõi csoport egyhangúlag megegyezett abban, hogy ez általában véve se nem szükséges, se nem kívánatos. Elõször is ott van az a gyakorlati probléma, hogy miként mérjük az önkéntes által nyújtott szolgáltatások értékét. Mivel az önkéntesek nem kapnak ellenszolgáltatást, a rendelkezésre bocsátott tevékenységeknek nincs „piaci ára”. Ugyanakkor nem volna szabad ugyanazt a fajta önkéntes tevékenységet az önkéntes végzettsége vagy az általában a tevékenységért kapott ellenérték szerint különbözõképp értékelni. A magyar javaslat az önkéntes tevékenység adóalapját a minimum órabér 30%-ára értékeli. Az ilyen megállapítások nemcsak mindig önkényesek, hanem minimálbérre vonatkozó elõírások hiányában (pl. Németországban) egyszerûen nem is mûködnének. Ráadásul az idõbeni adományokra vonatkozó adókedvezmények feltételezik, hogy a szervezeteknek kiterjedt dokumentációt kell vezetniük, és végsõ soron õket lehet az önkéntes bármilyen csalása esetén felelõsségre vonni. Másodszor az önkéntesség koncepciója, mint idõbeli vagy erõfeszítésbeli adomány, nem egykönnyen összeegyeztethetõ az adókedvezmény gondolatával. A szakértõi csoport legtöbb tagjának nézete szerint az önkéntes tevékenységek a szó szoros értelmében „felbecsülhetetlen értékûek”. Idejük adományozásával az önkéntesek néha pusztán érdeklõdésüket, máskor elkötelezettségüket fejezik ki egy adott ügy iránt, olykor pedig a társadalmi felelõsségvállalásból is kiveszik a részüket, gyakran hosszú idõre. E viszonyulásoknak pedig – természetükbõl adódóan – nem lehet pénzben mérhetõ értéket tulajdonítani. Emellett az önkéntesség és a munka közti különbség is könnyen elmosódhatna, ha az önkéntes adókedvezmény formájában kapna óradíj jellegû ellenszolgáltatást az államtól. Ráadásul a magyar tervezet az ilyen kedvezményt csak a közhasznú szervezeteknek szolgálatot tevõ önkénteseknél javasolja. Ez valószínûleg csökkentené az önkénteseket a nem közhasznúként bejegyzett civil szervezeteknél, ami ellentétes a terület jogi szabályozásának egyik alapvetõ céljával.
102
(4) Az önkéntes szolgáltatások adóztatása, ÁFA. Nem szabad azt követelni a szervezetektõl, hogy bevételként kezeljék az önkéntesektõl kapott szolgáltatások értékét. Általában nem szabad ÁFÁ-t kiróni az önkéntes (ingyenes) szolgáltatásokra. e) Nemzetközi önkéntesség Világszerte a nemzetközi önkéntes programok bizonyulnak az egyik legsikeresebb módszernek az országok közti jó kapcsolatok, a béke és a kölcsönös tisztelet ápolására. Ezért az országoknak meg kellene fontolniuk, hogyan vezethetnek be, terjeszthetnek ki, vagy fejleszthetnek nemzetközi önkéntes programokat. Gyakran a külföldi önkéntesség külön lakás-, utazási és szállásköltségekkel jár. Az ilyen költségek megtérítését nem volna szabad adóztatni sem a kiinduló országban, sem abban az országban, ahol az önkéntes szolgálatait nyújtja. Elfogadható gyakorlat, hogy a hosszú távú külföldi programokban résztvevõ önkéntesek bizonyos mértékû, adómentes zsebpénzt vagy napidíjat kapjanak.
103
Önkéntesség magyarországon konferenciakötet Kiadja: Önkéntes Központ Alapítvány 1123 Budapest, Kékgolyó utca 20. I.em 4/a
Szerkesztõ: F. Tóth András Szakmai lektor: Czike Klára Nyelvi lektorok: Dr. Striker Sándor, Radics Péter Forditó: Görömbei Réka ISBN 963 212 243 7
A kötet megjelenését az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium valamint a Holland Nagykövetség támogatta.
A szerkesztõk ezúton is szeretnék megköszönni Radics Péter önkéntesként végzett munkáját, mellyel e kötet megjelenését támogatta! A kiadványt tervezte: Artisthus Bt. Nyomás és kötés: TimpOR Kft.
Önkéntes Központ Alapítvány, Budapest, 2003 www.onkentes.hu
