Oktatáspolitika és etnikai szegregáció Miskolc és Nyíregyháza általános iskoláiban

Zolnay János

Oktatáspolitika és etnikai szegregáció Miskolc és Nyíregyháza általános iskoláiban

Mûhelytanulmány 16.

Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány


Zolnay János

Oktatáspolitika és etnikai szegregáció Miskolc és Nyíregyháza általános iskoláiban Mûhelytanulmány 16.

Budapest, 2005

Tartalomjegyzék Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 1. Az iskolai szegregáció kettős rendszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 2. Az oktatáspolitikai viták tétje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 3. Miskolc és Nyíregyháza – dilemmák, választások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14 4. Miskolc – városfejlesztés, lakásgazdálkodás, oktatáspolitika . . . . . . . . . 23 5. Nyíregyháza – városfejlesztés, lakásgazdálkodás, oktatáspolitika . . . . 49 Összegzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68


3

Bevezetés Összehasonlító elemzések szerint a magyar oktatási rendszer az európaiak közül a legkevésbé biztosít egyenlő esélyeket az alacsonyabb iskolai végzettségű, és a szegényebb családokból származó gyermekeknek, illetve a leginkább szelektív.1 Nem kétséges, hogy az etnikai szegregáció csak tünete ennek a szelektivitásnak. Ugyanakkor az elmúlt években az iskolafenntartó önkormányzatok, illetve az általános iskolák számára a roma és nem roma tanulók eloszlása oktatáspolitikájuk, illetve beiskolázási gyakorlatuk egyik kardinális kérdésévé vált. Ez a tanulmány az etnikai szegregáció mértékét igyekszik feltérképezni két magyarországi nagyváros, Miskolc és Nyíregyháza általános iskoláiban, és azt, hogy az önkormányzatok milyen oktatáspolitikai stratégiákkal próbálják ellenőrzésük alatt tartani a folyamatokat. Előzetesen feltételeztük, hogy a teljesen szabad iskolaválasztás – és a részlegesen szabad iskolai „tanulóválasztás” – által jellemezhető magyarországi közoktatásban az iskolai szegregáció kettős rendszere jött létre: a szülők, illetve az iskolák kölcsönös választása révén kialakul egyfajta piaci egyensúly, ám az etnikai szegregáció jelenségét részben elkülönült szempontú döntések motiválják. Az oktatási kormányzatnak jelenleg csak nagyon korlátozott jogi és pénzügyi eszközei vannak arra, hogy hatékonyan befolyásolja a közoktatási folyamatokat. A jogszabályi kereteken belül az iskolafenntartó önkormányzatok a helyi „oktatási piac” mérete és saját pénzügyi mozgásterük függvényében szabadon határozhatják meg saját oktatáspolitikai prioritásaikat. Ugyanakkor a helyi oktatáspolitikusok sem tudhatják biztosan, hogy az általuk kialakított intézményi struktúrának, pedagógiai, oktatási kínálatnak, illetve beiskolázási gyakorlatnak milyen tényleges következményei lesznek. Miskolc és Nyíregyháza oktatáspolitikájának ezt a metszetét azért érdemes öszszevetni, mert a két város merőben különböző módon szemléli az etnikai szegregáció problémáját, és különféle eszközökkel igyekszik azt kezelni. Ugyanakkor azt is feltételeztük, hogy az oktatáspolitikai döntéseket csak a két nagyváros fejlesztési stratégiájával összefüggésben lehet értelmezni. Az elemzés megállapításainak érvénye természetesen közvetlenül a két vizsgált megyeszékhelyre vonatkozik, de tágabb értelemben vett következtetések is levonhatók. A vizsgálat keretei csak korlátozott mérvű adatgyűjtést tettek lehetővé. Tanulócsoportonként összeírtuk a roma és nem roma tanulókat a miskolci és a nyíregyházi önkormányzati általános iskolákban. Természetesen korántsem magától értetődő, hogy egy összeírás során kiket tekinthetünk romáknak. Az iskolaigazgatók többsége készségesen segítette munkánkat, de azért tudatában voltak annak, hogy bizonytalan és szenzitív adatokat kérünk tőlük. Elsődleges támpont a tanulók önbevallása volt, de arra törekedtünk, hogy az igazgatók és az osztályfőnökök segítségé1 A tanulói teljesítmények szempontjából az iskolarendszer szelektivitása azt jelenti, hogy a teljesítmények jobban szóródnak az iskolák között, mint az iskolákon belül. Míg az OECD-országokban a tanulók olvasási, szövegértési teljesítménykülönbségét 36 százalékban magyarázzák az iskolák közötti különbségek, addig a magyar tanulók esetében ez az arány 71 százalék. A másik véglet Svédország, ahol a tanulók olvasási, szövegértési különbségét 77% százalékban az iskolákon belüli különbségek magyarázzák, és csak 33 százalékban az iskolák közötti különbségek. Magyarországon a jobb iskolákba járó alacsonyabb státuszú családokból jövő gyerekek teljesítménye is jobb, ugyanakkor a gyengébb iskolákba járó, magasabb státuszú családokból jövő gyerekek teljesítménye alacsonyabb annál, mint ami családi hátterük alapján várható lenne.


5

6

Zolnay János – Oktatáspolitika és etnikai szegregáció Miskolc és Nyíregyháza általános iskoláiban

vel, az osztálynaplók alapján, azokat a gyerekeket regisztráljuk roma tanulókként, akiket a pedagógusok romáknak tartottak. Az évfolyamonként több tanulócsoportot működtető iskolák esetében az iskolákon belüli szegregáció mértékét az évfolyamonkénti disszimilaritási index, illetve ezek átlaga segítségével határoztuk meg. A disszimilaritási index (DI) azt mutatja, hogy az adott egységek – tehát az évfolyamonkénti párhuzamos tanulócsoportok – között a roma diákok mekkora hányadának kellene helyet cserélnie a nem roma diákokkal ahhoz, hogy az eloszlás a két egység között egyenletes legyen. Ha az index értéke 0, abban az esetben a roma és nem roma diákok eloszlása teljesen egyenletes; ha az érték 1, akkor a roma diákok elkülönítése 100 százalékos. Az évfolyamonkénti értékek átlaga azt fejezi ki, hogy az iskolában mekkora a szegregáció. Ugyanakkor a két vizsgált város egészére vonatkozóan az évfolyamonként meghatározott disszimilaritási index, illetve azok átlaga révén határoztuk meg az etnikai szegregáció mértékét: úgy tekintettük, mintha Miskolc és Nyíregyháza összes általános iskolás tanulója városonként egyazon iskolába járna. Végül összesítettük, hogy a roma tanulók mekkora hányada jár a tanulócsoportok – roma tanulók aránya alapján képzett – csoportjaiba. Az etnikai szegregáció mértékének számszerű meghatározása mellett igyekeztünk a két város oktatáspolitikáját tágabb összefüggésekben értelmezni. Mindenekelőtt arra voltunk kíváncsiak, hogy vajon a két város lakáspolitikája és fejlesztési tervei milyen mértékben befolyásolják az oktatáspolitikai döntéseket. A tanulmány elkészítéséhez nagy segítséget nyújtott Szabó Ágnes, amit ezúton szeretnék megköszönni.

1. Az iskolai szegregáció kettős rendszere Mindenekelőtt azt szükséges tisztázni, hogy mit értünk etnikai szegregáció, tehát a roma és nem roma tanulók iskolai elkülönítésének, vagy éppen elkülönülésének fogalmán. Az általános iskolába járó romáknak jó 20-22 százaléka gyógypedagógiai, speciális osztályokba, vagy iskolákba jár. Ezt a jelenséget bízvást mesterséges elkülönítésnek nevezhetjük, hacsak nem feltételezzük, hogy a roma kisiskolások ekkora hányada enyhe fokú, vagy középsúlyos értelmi fogyatékos. Mesterséges elkülönítésnek nevezhetjük azt a gyakorlatot is, hogy a felzárkóztató tanulócsoportokban vagy a részképesség-zavaros és magatartászavaros diákok számára létrehozott kis létszámú osztályokban a roma diákok felülreprezentáltak. Ugyancsak mesterséges elkülönítéshez vezet minden olyan tagozatos, emelt óraszámú, két tannyelvű, vagy egyéb speciális többletképzést kínáló tanulócsoport is, amely lehetőséget ad a korai és pedagógiailag megalapozatlan szelekcióra, vagy kvázi felvételi eljárásra, és amelynek rejtett célja éppen a roma diákok kizárása. Az etnikai elkülönítés/elkülönülés gyakorlatát azonban döntő részben a nem roma tanulók „iskolai elvándorlása” magyarázza: a választási lehetőséggel bíró nem roma szülők gyerekeiknek olyan iskolát választanak, ahol a roma diákok aránya alacsony, miközben a roma családoknak nincs választási lehetőségük. Adódik az első lényegi kérdés: vajon mennyiben tekinthetjük spontán folyamatnak a nem roma diákok iskolai elvándorlása által generált etnikai elkülönülést. A teljesen szabad iskolaválasztást az „iskolahasználó” közvélemény a rendszerváltást követő időszak egyik fontos szabadságjogának tartja, jóllehet a magyarországihoz hasonló szabályozás csak nagyon kevés ország közoktatási rendszerét jellemzi.3 A szabad iskolaválasztás azonban kölcsönös választási szabadságot jelent. Minden szülő megválaszthatja azt az általános iskolát, ahová gyermekét be szeretné íratni, igaz, csak a lakóhely szerinti beiskolázási körzet iskolája garantálja, hogy a leendő tanulót fel is veszi. Minden általános iskola kötelessége, hogy felvegye a beiskolázási körzetében élő tanköteles korú gyerekeket, de arról már belátásuk szerint határozhatnak az iskolák, hogy szabad kapacitásuk terhére a körzeten kívüli gyerekek közül kik előtt nyitják meg kapuikat. A harmadik szereplő az iskolafenntartó: az iskolák szabad kapacitását, illetve az adott település oktatási kínálatát és beiskolázási stratégiáját a települési önkormányzatok határozzák meg, ám a helyi oktatáspolitikai stratégia bizonyos értelemben „korlátozott racionalitású”. Általában a nagyobb települések képesek az igényeket kielégítő, sőt a szomszédos településeken élő családok számára is vonzó, differenciált oktatási kínálatot nyújtani, de kevésbé tudják befolyásolni az intézmények közötti tanulói migrációt. A választás szabadsága tehát függ a település méretétől; a helyi oktatási kínálat jellemzőitől, illetve attól, hogy az adott család képes-e arra, hogy gyerekét nap mint nap otthonától távol eső vagy más településen lévő iskolába járassa. Ugyancsak meghatározza a választás szabadságát, hogy a vonzó iskolák milyen kritérium alapján válogatnak a körzetükön kívül élő gyerekek között. 3 A magyarországihoz hasonló szisztéma Chile és Új-Zéland közoktatási rendszerét jellemzi. Ld. Kertesi Gábor–Kézdy Gábor: Általános iskolai szegregáció, okok és következmények. Kézirat, 2004.


7

8


A jogalkotó abban bízott, hogy a szülők és az iskolák kölcsönös választásán alapuló egyensúlyi állapot idővel majd stabilizálódik; jóllehet az egyensúlyi állapot – a helyi oktatási piactól és az érintett iskolafenntartók döntéseitől függően – akármekkora mértékű szegregációt is lehetővé tesz. Az oktatáspolitikai döntéseket befolyásolni képes csoportok körében egyetértés volt abban, hogy a szisztéma „alaphelyzetben” azáltal garantálja az egyenlő hozzáférést a közoktatáshoz, hogy jelképes utalványát mindenki „beválthatja” a lakóhelye szerinti iskolában, ugyanakkor a tényleges beiskolázási arányok sajátos versenyhelyzetben – az iskolák és a szülők kölcsönös választása révén – alakulnak ki. A rendszer bírálói háromféle érvet szegeznek szembe a szabad iskolaválasztás elvével. Egyrészt rámutatnak arra, hogy a magyarországi közoktatás egyenlőtlenségei a szocialista korszakban is egyre növekedtek, a beiskolázási körzethatárok „átjárhatósága” pedig egyenesen törvényesítette a közoktatási szolgáltatások egyenlőtlen elosztását. Ebből következik a szisztémával szemben megfogalmazott másik állítás: a szabad iskolaválasztás óhatatlanul is sérti a tanulói esélyegyenlőséget. Az esélyegyenlőség sérelmének egyaránt van jogi és közgazdasági definíciója. A jogi definíció egyik sokat idézett forrása egy 1954-es amerikai precedensítélet, amely igazat adott egy Brown nevű fekete polgárnak a kansasi Topeka város oktatási hivatala ellenében, kimondva, hogy a fekete és fehér diákok „elkülönített, de egyenlő” oktatása nonszensz, mivel az elkülönítés önmagában is sérti a gyerekek méltóságát. Az esélyegyenlőség sérelme közgazdasági definíciójának modellje szerint alaptalan az a feltevés, hogy az iskolák és a szülők kölcsönös választása érintetlenül hagyná az oktatás minőségét: a jobb tanárok a kevesebb erőfeszítést és több sikerélményt kínáló iskolákat választják, így idővel szükségképpen növekszik a különbség az iskolák színvonala között.4 A közoktatás tehát – némi túlzással – kettéválik ingyenes alapellátásra és ugyancsak ingyenes emelt szintű oktatási szolgáltatásra. Tegyük fel a következő kérdést: vajon mennyiben tekinthetjük az iskolák és szülők kölcsönös választását egyfajta piaci modellel leírható racionális piaci magatartásnak. Az etnikai szegregáció jelensége a hazai közoktatás szelektivitásának leglátványosabb tünete, ugyanakkor több is annál: aligha állítható ugyanis, hogy az etnikai szegregáció mértéke csak és kizárólag a közoktatás-piaci optimum következménye lenne. A roma gyerekek aránya egy adott iskolában vagy egy adott tanulócsoportban természetesen nem független az adott intézmény oktatási színvonalától – de a nem cigány szülők nem az iskola tényleges színvonala, oktatási kínálata miatt utasítják el azokat az iskolákat, amelyekben a roma tanulók aránya számottevő, hanem kifejezetten a roma diákok jelenléte miatt. A szülők és az iskolák kölcsönös választása mellett létezik egy másik fajta, kizárólag etnikai dimenziók által motivált kölcsönös választás is, amely meggátolja, hogy tartós egyensúlyi állapot jöjjön létre, és állandósítja a bizonytalanságot. Kiinduló állításunk tehát az, hogy a közoktatási szegregáció kettős rendszere alakult ki Magyarországon az elmúlt másfél évtizedben. A szülők és az iskolák kölcsönös választása elvben egyensúlyi állapotot eredményezne és stabilizálná az általános iskolák hierarchiáját az adott oktatási piacon; a szereplők – tehát a diákok és az iskolák – azt is tudhatják, hogy jobb teljesítménnyel, illetve magasabb színvonalú és gazdagabb 4 Az iskolai szegregáció következményeit mérő amerikai kutatásokat részletesen összefoglalja Kertesi Gábor–Kézdy Gábor i.m.

oktatási kínálattal akár javíthatnak is pozíciójukon. Az etnikai szegregáció azonban sem a roma diákok, sem pedig az „elcigányosodó” iskolák számára nem ad lehetőséget a pozíciójavításra, és a folyamat – a tanulói létszámcsökkenés miatt – létükben veszélyezteti az érintett iskolák vagy tanulócsoportok egy részét. A fenntartó egy idő után kénytelen átszervezni intézményhálózatát, amivel újabb iskolai migrációt indít el. Ebből adódóan a roma diákok képtelenek önerejükből, külső intézményes és jogi segítség nélkül javítani iskolai pozíciójukon, jóllehet a roma szülők gyerekeikkel kapcsolatos iskoláztatási ambíciói az elmúlt években megnőttek. Az Oktatáskutató Intézet 1999/2000-es vizsgálata rákérdezett arra, hogy az általános iskolás roma tanulók szüleinek milyen terveik vannak gyerekeik továbbtanulásával kapcsolatban. A szülők 22 százaléka – a szakmunkás apáknak 41 százaléka – érettségihez szándékozott juttatni gyerekét, míg a szülők 58 százaléka szerette volna, ha gyereke szakmát szerez. Az általános iskolát az 1998/1999-es tanévben elvégző roma fiatalok 19 százaléka érettségit adó középiskolában, 56 százalékuk pedig szakiskolában folytatta tanulmányait.5 A 2003-as átfogó cigány vizsgálat adatai szerint a nyolcadikos roma tanulók közel 25 százaléka középiskolában – 10 százaléka gimnáziumban – szándékozott folytatni tanulmányit.6 Igaz, a középiskolás roma fiatalok többsége lemorzsolódik.7 Az elmúlt másfél évtized középiskolai beiskolázási expanziója és az egymást követő korosztályok létszámának jelentős csökkenése számottevően javította az általános iskolát végzett roma diákok középfokú beiskolázási mutatóit is, de igazi áttörés nem történt; a roma és nem roma tanulók közötti szakadék nem csökkent. Második állításunk: a jelenlegi beiskolázási gyakorlat, illetve a szegregáció kettős rendszere kizárja azt, hogy a roma tanulók közoktatási pozíciója érdemben javuljon. Az Oktatáskutató Intézet vizsgálatai szerint 2000-ben mintegy 770 homogén általános iskolai cigány osztály működött Magyarországon; ezen osztályokba 9000 cigány tanuló járt, az összes roma diák 9,6 százaléka. A roma tanulók aránya 740 osztályban meghaladta a 75 százalékot; az ilyen osztályokban több mint 10 ezer cigány diák tanult, az összes roma tanuló 11 százaléka. 1230 osztályban pedig 50 és 74 százalék között volt a roma tanulók aránya; ezekbe az osztályokba mintegy 13 ezer roma tanuló járt, az összes cigány diák 14,3 százaléka. Az összes általános iskolai tanuló 11 százalékát kitevő cigány tanulók jó egyharmada – tehát a 93 ezer tanulóból 32 ezer – olyan iskolai osztályba járt, ahol a roma diákok többségben voltak.8 A Kemény István és Janky Béla által vezetett 2003-as átfogó cigányvizsgálat az általános iskolás roma fiatalok számát már 138 ezerre becsülte, igaz, más kutatók szerint a valós szám ennél bizonyosan alacsonyabb.9 A vizsgálat az általános iskolás roma fiatalok szegregációját csak közvetett adatok – a megkérdezett szülők elmondása alapján – igyekezett megbecsülni. Eszerint az összes általános iskolás roma diák 66 százaléka járt cigány többségű osztályokba. Ez a szám is túlzónak tűnik, de az kétségtelen, hogy a roma diákok szegregációja növekszik. Ezt támasztja alá az iskolák kö5 Havas Gábor–Kemény István–Liskó Ilona: Cigány gyerekek az általános iskolában. Oktatáskutató Intézet–Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2002. 6 Kemény István–Janky Béla: Késésben és lemaradóban. A cigányok és az iskola 2003-ban. Beszélő 2004. 9. szám. 7 Cigány tanulók a középfokú iskolában. Oktatáskutató Intézet, Budapest, 2002. 8 Havas Gábor–Kemény István–Liskó Ilona: Cigány gyerekek az általános iskolában. Oktatáskutató Intézet–Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2002. 9 Ld.: Havas Gábor–Liskó Ilona: Szegregáció a roma tanulók általános iskolai oktatásában. Kutatási zárótanulmány. 2004, Kézirat


9

10


zötti szegregációra vonatkozó adat is. Az 1999–2000-es tanévben a roma diákok 18 százaléka, 2004-ben már 30 százaléka járt cigány többségű iskolába.10 A döntéshozók, tehát a lokális oktatáspolitika kereteit meghatározó képviselők és köztisztviselők, valamint az iskolaigazgatók úgy érzik, hogy az iskolát választó szülők szemében gyermekük leendő iskolájában, vagy osztályában annyira fontos mérlegelési szempont a roma tanulók aránya, ami minden egyéb megfontolást maga mögé utasít. A települési önkormányzatok szerepe kettős: egyrészt maguk is elősegítik a tanulók elkülönülését, ugyanakkor az etnikai szegregáció bizonyos mértéken túl már kezelhetetlen következményekkel jár, ezért mégiscsak szeretnék valamilyen módon ellenőrzésük alatt tartani a folyamatokat.

10 Ld. Havas Gábor–Liskó Ilona: Szegregáció a roma tanulók általános iskolai oktatásában. Kutatási zárótanulmány. 2004, Kézirat

2. Az oktatáspolitikai viták tétje Hosszú idő telt el, amíg az oktatási kormányzat reagált a jelenségre, jóllehet valamenynyi rendszerváltást követő kormány módosította a közoktatási törvényt. A rendszerváltást követő évek oktatáspolitikai küzdelmeinek az volt a tétje, hogy vajon folytatódik-e a központi folyamatszabályozásra épülő szisztéma néhány évvel korábban elkezdődött lebontása, vagy pedig a kormány megkísérli „újraállamosítani” az iskolákat, és a tanszabadság további kiterjesztése helyett a tartalmi folyamatszabályozás ismételt bevezetésével határozott ideológiai elveket igyekszik érvényesíteni a közoktatásban. Ez a küzdelem 1993 elején eldőlt, méghozzá a liberális elvek győzelmével. Ezt tükrözte a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény, amely rögzítette a szabad iskolaválasztás elvét és azt, hogy az iskolafenntartó települési önkormányzatok belátásuk szerint szabhatják meg a helyi oktatáspolitika kereteit.11 Igaz, a törvény korlátozott jogkörökkel létrehozta a központi tanügyi igazgatás dekoncentrált szerveit, a területi oktatási központokat, de azokat a jogszabály 1995-ös módosítása felszámolta. Az 1993-ban elfogadott törvény mérföldkőnek számít: a szélesen értelmezett tanszabadság egyik feltételének tekintett szabad iskolaválasztás elvét máig nem kérdőjelezi meg egyetlen politikai erő sem, ugyanakkor a széles körű konszenzus akadályozza a szembenézést a szabad iskolaválasztás elvének gyakorlati társadalompolitikai következményeivel. Az újraállamosítási kísérletek bukását követően az oktatáspolitikai viták alapvetően két kérdésről folytak. Az egyik vitát, amelyben alapvetően a jobboldali illetve a liberális pártok nézetei csaptak össze, tanterv-szabályozási vitának nevezhetjük. A jobboldalhoz kötődő oktatáspolitikusok szerint az állam nem mondhat le arról, hogy befolyása legyen az iskolákban tanított tananyag tartalmára, míg a liberálisok abban bíztak, hogy az iskolák autonóm pedagógiai műhelyekként képesek és készek arra, hogy maguk fejlesszék vagy válasszák azt a programot, amelyet a maguk számára a legjobbnak tartanak. A nemzeti alaptanterv sokéves vajúdást követően 1995-ben született meg, de csak a következő évben ismételten módosított közoktatási törvény tisztázta a dokumentum jogi státuszát: a jogszabály szerint kötelező jogi érvénnyel csak a helyi tantervek és pedagógiai programok bírnak, a nemzeti alaptanterv csupán laza keretet ad az előbbieknek. A Fidesz-korszakban megint lendült az inga. Az ismételten módosított közoktatási törvény az 1993-as szabályozáshoz hasonlóan újból meghonosította, de most már kötelező érvénnyel a tantárgyi kerettanterveket, és ezzel nagy lépést tett az állami tantervszabályozás visszaállítása irányába. A jogszabály soron következő, 2003-as módosítása eltörölte a kerettantervek kötelező jellegét. A másik nagy közoktatási vita tétje még súlyosabb: az iskolaszerkezet jövője. Az iskolaszerkezeti vitában a frontvonal a két ciklusban is együtt kormányzó szabaddemokraták és szocialisták között húzódik, éppen ezért ezt a vitát jórészt rejtett, ki nem mondott állítások és tabuk jellemzik. 11 A kötelező beiskolázási körzethatárok rendszerének liberalizálása már az 1980-as években megkezdődött.


11

12


Az 1995-ös nemzeti alaptanterv és a kétszintű érettségi koncepciója egy 6+4+2es iskolaszerkezetet vizionált, két évvel meghosszabbítva a négyéves alapozó szakaszt és a 10. évfolyamon alakítva ki a kétféle érettségi felé vezető útelágazást. Csakhogy az oktatási törvény 1996-os ismételt módosítása nemcsak a nemzeti alaptanterv jogi státuszát degradálta, de rögzítette a nyolcosztályos általános iskolákra épülő hagyományos iskolaszerkezetet is. Az iskolaszerkezeti vita tehát nyitott maradt, ugyanakkor az önkormányzatok a helyben kívánatosnak ítélt közoktatási intézményi szerkezetről is szabadon dönthettek. Ez egyben azt is jelenti, hogy a szabad iskolaválasztás társadalompolitikai következményeihez hasonlóan, annak a kérdésnek a megvitatása sem kerülhetett politikai napirendre, hogy vajon a fenntartók által meghatározható, változatos iskolaszerkezetnek milyen hatása van a közoktatási esélyegyenlőségre. Az oktatási törvény 2003-as módosításának vitájában azonban már nem csupán a korábbi érvek csaptak össze, de az előterjesztő a változtatás jó néhány elemét – például a kisiskolások buktatásának tilalmát, illetve a diákok teljesítményének kötelező szöveges értékelését; az óraszámcsökkentést, vagy az alapozó szakasz megnyújtását – azzal indokolta, hogy növelni kívánja a közoktatási esélyegyenlőséget. Ezek persze csak felületi intézkedések, ráadásul tényleges hatásuk kiszámíthatatlan, de a kormányzat mégiscsak szembesülni kényszerült a közoktatás társadalompolitikai problémáival. A jogszabály határozott diszkriminációtiltó részekkel egészült ki. Csakhogy ekkorra már készen álltak azok a keretek, amelyek rendkívül szűkre szabják a mindenkori kormány mozgásterét. A törvénymódosításon túl, a tárca külön támogatási rendszert dolgozott ki és forrásokat összpontosított a hátrányos helyzetű, illetve sajátos nevelési igényű tanulók integrált oktatásának előmozdítására. Az oktatási kormányzat integrációs erőfeszítéseinek több összetevője van: • A diszkrimináció tilalma fontos elveket rögzít, csakhogy a beiskolázás jelenlegi gyakorlata fogalmilag kizárja, hogy az iskolai szelekciót – legalábbis a körzeten kívüli gyerekek felvételekor érvényesülő szelekciót – diszkriminációnak minősíthessük. Diszkriminációról legfeljebb csak olyan esetekben beszélhetünk, amikor az iskolák saját iskolakörzetükből sem veszik fel a tanulókat, vagy rejtett felvételi vizsgával szelektálnak a kisiskolások közül, de a gyakorlatban még ilyen esetekben sem lehet bizonyítani a diszkrimináció tényét. Az elmúlt évek leginkább kirívó közoktatási diszkriminációs esete a jászladányi alapítványi iskola létrehozása és az általános iskola megosztása volt, kifejezetten és vállaltan azért, hogy elkülönítve oktassák a roma és nem roma tanulókat. A kisebbségi ombudsman szerint az alapítványi iskolát alkotmányellenes célra hozták létre, az alapítványi iskola beiratkozási gyakorlatát pedig – tehát azt, hogy az iskola megtagadta a jelentkező roma tanulók zömének felvételét – a megyei közigazgatási hivatal és a megyei ügyészség is jogsértőnek minősítette. Mindezek ellenére a közoktatási diszkrimináció gyakorlata Jászladányban változatlan. • A minisztérium ösztönző finanszírozási konstrukciók révén igyekszik támogatni a hátrányos helyzetű, illetve a sajátos nevelési igényű tanulók integrált oktatását, de tudatosan kerüli, hogy programjait és támogatásait nevesítve a roma tanulóknak címezze. Ehelyett két célcsoportot nevezett meg: a hátrányos helyzetűeket és a sajátos nevelési igényű tanulókat. A hátrányos helyzetű kategóriának objektív kritériumai

vannak: azok a családok tartoznak ide, akiknek iskolai végzettségük legfeljebb csak 8 osztály és anyagi helyzetük folytán jogosultak a rendszeres gyermekvédelmi támogatásra. A sajátos nevelési igény a gyógypedagógiai beiskolázást szükségessé tevő, enyhe vagy középsúlyos értelmi fogyatékos, illetve részképesség-zavaros tanulók sajátos igényeire utal. A tárca a kétféle célcsoport háromféle iskolai helyzetén kíván változtatni. Az integráció az iskolák, tagiskolák, illetve az osztályok közötti szegregáció folyamatát szándékozik megfordítani. A képességkibontakoztatás célja a részképesség-zavaros, hiperaktív vagy más tanulási nehézségekkel küzdő, de értelmi fogyatékosnak nem minősített gyerekek iskolán belüli elkülönítését és csökkentett követelményrendszer szerinti oktatási gyakorlatát szeretné megváltoztatni. Az „Utolsó padból” program célja pedig az indokolatlanul gyógypedagógiai képzésbe irányított, ál-fogyatékos tanulók visszahelyezése a normál képzésbe. Megítélésünk szerint két tényező futtathatja zátonyra a minisztérium integrációs erőfeszítéseit. A szegregáció jelensége csak tünete a magyar közoktatás eredendő egyenlőtlenségének és kérdéses, hogy a tüneti jelenség kezelhető-e önmagában, a mögöttes okok felszámolása nélkül. Aligha lehet képes a kormány arra, hogy elősegítse a roma és nem roma tanulók integrált oktatását úgy, hogy közben változatlan marad a szabad iskolaválasztás gyakorlata és az, hogy az iskolafenntartó tetszőlegesen megválaszthatja a helyi közoktatás intézményi szerkezetét. A másik bizonytalansági tényező a szegregáció kettős rendszere. Az integrációs oktatáspolitika abból a feltevésből indul ki, hogy a szülők és iskolák kölcsönös választása révén egyensúlyi helyzet keletkezik. Ha tehát javítják a rosszabb helyzetű diákok, illetve rosszabb helyzetű iskolák pozícióit, és olyan finanszírozási konstrukciót vezetnek be, amely az integrált oktatásban teszi érdekeltté az iskolákat, akkor az egyensúlyi helyzet a korábbinál igazságosabb szinten és kisebb mérvű szegregáció mellett fog helyreállni. Csakhogy az etnikai szegregáció nem racionális „piaci” döntés eredménye, és korántsem biztos, hogy az integrációs eszközrendszer meghozza a kívánt eredményt.


13

3. Miskolc és Nyíregyháza – dilemmák, választások A két nagyváros önkormányzata részben oktatáspolitikai, részben pedig költségvetési természetű dilemmákkal szembesül.

Oktatáspolitikai dilemmák Az általános iskolai etnikai szegregációt eltérő mércével mérik Miskolcon és Nyíregyházán. Egyrészt a problémahalmaz valóságos tétje a két városban nem kizárólag oktatáspolitikai, de legalább annyira fejlesztési prioritások függvénye. Az elmúlt másfél évtizedben Miskolcon csak a belvárosra vonatkozóan tűztek ki és részben valósítottak is meg határozott társadalomátalakítással járó, és a romák kiszorítását célzó, dzsentrifikációs – tehát jelentős lakosságcserével járó területfelértékelő – fejlesztési célokat. A város más részeire vonatkozóan azonban nem születtek olyan nagyszabású fejlesztési tervek, amelyek befolyásolnák az oktatáspolitikai döntéseket is. A miskolci oktatáspolitika irányítói nem szeretnék, ha a tanulók iskolák közötti „vándorlásának” folyamata és az iskolák státuszának változása a városfejlesztés, illetve a lakóterületek státuszváltozásának függvényévé válna. Nyíregyházán fordított a helyzet: az önkormányzat elsődleges fejlesztési célja, hogy felszámolja a város belterületén fekvő két cigánytelep egyikét és lehetőség szerint minél inkább a másik, fejlesztendő cigánytelepre koncentrálja a roma lakosságot. Az általános iskolai migrációval kapcsolatos oktatáspolitikai döntések követik az urbanisztikai folyamatokat, illetve az iskolaigazgatók a városfejlesztési projektektől, nevezetesen a roma lakosság további koncentrációjától várják, hogy enyhüljenek a roma tanulók jelentette pedagógiai gondok. Természetesen eltérő a probléma nagyságrendje is: Miskolcon az önkormányzati általános iskolákba járó diákoknak mintegy 17,5 százaléka roma, Nyíregyházán csak 8,7 százaléka. Nemcsak a szegregáció megítélése, de az önkormányzatok stratégiája is eltér a két városban. A miskolci oktatáspolitikának egyik legfontosabb célja az, hogy ellenőrzése alatt tartsa a tanulói migráció folyamatát. Ennek érdekében kilenc olyan iskolában, amelyben nagy a szegregációs veszély, vonzó, összvárosi beiskolázású, két tannyelvű osztályokat indítottak, vállalva annak tetemes többletköltségeit. A két tannyelvű osztályoknak gyakorlatilag nincsenek roma tanulói, és ami még fontosabb, a nem roma családok is úgy érzik: „garanciát” kapnak arra, hogy gyerekeik nem tanulnak együtt roma gyerekekkel. Az iskolákon belüli szegregáció révén az érintett iskolák viszonylag jelentős arányú roma tanuló befogadása mellett is képesek vonzó kínálatot nyújtani a nem roma szülőknek, a város pedig megfékezte az iskolák közötti migrációt. A nyíregyházi önkormányzat ellenben képtelen kordában tartani a tanulói migrációt az érintett iskolák között. A város vezetése – legalábbis ebben a vonatkozásban – a csalóka fejlesztési céloknak rendeli alá döntéseit, illetve azt várja, hogy majd a roma lakosság zömének térbeli koncentrációja megszabadítja az érintett iskolákat a roma tanu-

lóktól. Az iskolaigazgatók többsége attól tart, hogy viszonylag csekély arányú roma tanuló felvétele is végzetes következményekkel jár, mivel a nem roma szülők pánikszerűen elviszik gyerekeiket. Furcsa módon a város azért is képtelen kezelni a folyamatot, mert a roma tanulók aránya viszonylag alacsony: ha a nem roma szülők elviszik gyerekeiket, az „elcigányosodó” iskolákat, vagy tagiskolákat hamarosan be kell zárni. Állandó vita tárgya a beiskolázási körzethatárok átszabása, és a roma tanulók jelentette „terhek” egyenletesebb elosztása, de természetesen ez sem fékezné meg a zabolátlan tanulói migrációt. Miskolc önkormányzata nem igényelt integrációs normatívát, Nyíregyháza ellenben öt iskola bevonásával integrációs programot indított. Csakhogy az öt részt vevő iskola tekintetében az intézményközi integráció – tehát a roma tanulók egyenletesebb „elosztása” – nem értelmezhető. Egyikük a városközponttól távol eső iskola, amelynek tanulói részben kollégisták. Két „elcigányosodó” iskola közül az egyiket az önkormányzat megszüntette; a közeli harmadik iskola – amelyben a roma tanulók aránya viszonylag csekély, tehát amelyik elvben részese lehetne egy intézményközi integrációs projektnek – nem résztvevője a programnak. Hasonló a helyzet a negyedik részt vevő iskolával is: szomszédjában egy olyan iskola működik, amelyik még a körzetében élő roma gyerekek felvételét is igyekszik elhárítani – de ez az iskola sem részese a programnak. Az ötödik részt vevő iskola roma diákjai jórészt a tanyabokrokból buszoznak be. A város homogén cigány iskolája nem részese az integrációs programnak. Végül eltérő a szegregáció mintázata is a két városban. Miskolcon a roma diákok eloszlása jóval egyenletesebb, mint a nyírségi megyeszékhelyen: a miskolci önkormányzati általános iskolákba járó roma tanulók 54,8 százaléka jár olyan osztályba, ahol a roma diákok kisebbségben vannak; több mint 31 százalékuk jár olyan tanulócsoportokba, ahol a cigány diákok aránya 50–99 százalék között mozog, és 13,2 százalékuk tanul homogén cigány tanulócsoportban. Ezzel szemben a Nyíregyháza önkormányzati általános iskoláiba járó roma tanulók majdnem 70 százaléka olyan osztályba jár, amelyben a romák kisebbségben vannak; alig 10 százalékuk jár olyan osztályba, ahol a roma tanulók aránya 50–99 százalék közötti, ugyanakkor 20,5 százalékuk homogén roma osztályban tanul. Azokban a miskolci általános iskolákban, ahová számottevő arányban járnak cigány tanulók, és amelyekben egynél több párhuzamos tanulócsoport van, nagyon nagy a belső szegregáció. Az első tíz, legnagyobb mérvű belső szelekciót alkalmazó iskolában a DI átlaga 0,47 és 0,77 között mozog. Nyíregyházán viszont a belső szegregáció mértéke általában nem túlzottan magas. Két kirívó példa akad; az egyik ilyen iskolát azonban az önkormányzat – a kifutó osztályokat tagiskolává minősítve – megszüntette. Más eredményt kapunk, ha az évfolyamonkénti összvárosi szegregációs értékeket vetjük össze. Miskolcon az évfolyamonként DI 0,43 és ,0,48 között mozog, Nyíregyházán azonban az összvárosi szintű szegregáció magasabb: az évfolyamonkénti DI 0,51 és 0,58 között van.

Költségvetési dilemmák Az önkormányzati bevételeken belül az állami hozzájárulás aránya a kilencvenes években jelentősen, közel 20 százalékkal csökkent, ám az egyes településtípusok bevételi szerkezete nagyban eltér egymástól, a különféle bevételi források súlyától és terEurópai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

15

16


mészetesen az intézményrendszertől függően – már csak ezért sem lehet úgy általában megfogalmazni az önkormányzatok finanszírozási érdekeit. A községek bevételeiben nagy súlya van az szja-nak, a normatív támogatásoknak, valamint a címzett és céltámogatásoknak. A városokban mindezek mellett már jelentősek a működési bevételek és az államháztartáson belüli átutalások. A megyei jogú városok bevételei között kiemelkedően nagy a normatív támogatások aránya, jelentősek a helyi adóbevételek, és az intézményi működési bevételek. Ugyanakkor az szja-bevételek súlya kisebb. Budapesten kiemelkedően magas a helyi adók aránya, ugyanakkor a fővárosban a legalacsonyabb a normatív támogatások aránya, sőt általában az állami támogatások aránya.12 A miskolci kiadások 37 százalékát közoktatási célokra, 19,1 százalékát egészségügyi ellátásra, 15,3 százalékát szociális ellátásra, 3,9 százalékát kulturális célra fordították. A városüzemeltetés a kiadások 12 százalékát vitte el. A nyíregyházi költségvetés kiadási szerkezete annyiban különbözik a miskolciétól, hogy a város nem tart fenn kórházat, ugyanakkor városfejlesztési kiadásai lényegesen magasabbak, mint a borsodi megyeszékhelyé. Nyíregyházán az önkormányzati kiadások több mint 40 százalékát közoktatásra költik. A második legmagasabb kiadási tétel a városfejlesztés és felújítás, amely az összes kiadásnak nem kevesebb, mint 17,3 százalékát viszi el. Ugyancsak a fejlesztések kiemelt jelentőségére utal a magas hitelállomány: az adósságszolgálat a harmadik legnagyobb kiadási tétel. A jóléti kiadásokat csak a bölcsődei ellátások nélkül tudjuk megadni: a jóléti kiadások az összes kiadás 7,4 százalékát, míg az egészségügyi, szociális és bölcsődei igazgatóság a 4,7 százalékát viszik el. Csakhogy az önkormányzati költségvetések bevételi és kiadási szerkezete a nagyságrendeket is csak bizonytalanul érzékelteti, mivel eseti tételek nagyban befolyásolhatják azt, hogy egy adott évben mekkora összeg fut át egy adott költségvetésen. Másrészt a költségvetések bruttó bevételi és kiadási összegei rejtve hagyják az egyes ágazatok tényleges finanszírozási szerkezetét. A nagyvárosi önkormányzatok közfeladataik finanszírozása során mindenekelőtt az intézményhálózat mérete és a normatív források reallokációja révén tudják érvényesíteni prioritásaikat. Pénzügyi mozgásterük igen nagy: intézményeikkel szabadon rendelkezhetnek; közfeladataik egy részét átadhatják egyházi vagy magánszervezeteknek; a központi normatív támogatások zöme pedig szabad felhasználású, és a városházáknak lehetőségük van a források többszörös – ágazatok közötti, ágazatokon belüli, intézmények, illetve ellátotti csoportok közötti – reallokációjára. Nézzük meg a legfontosabb közfeladatok finanszírozási mérlegét. Miskolcon az egészségügyi ellátások alig terhelik meg a város költségvetését. A központi normatív támogatás a jóléti kiadások 90,3 százalékát, a közoktatási kiadások 66,9 százalékát, a kulturális kiadások 34,3 százalékát, míg a sportfeladatokkal kapcsolatos kiadások 9,7 százalékát fedezik. Ágazati szinten nincs forrás-reallokáció; tehát a város saját forrásaiból valamennyi terület finanszírozását pótlólagos összeggel kiegészíti, jóllehet a bölcsődei ellátás nélkül a jóléti ágazat „nyereséges” lenne. A kiegészítő támogatás aránya azonban ágazatonként eltérő: az önkormányzatnak a sportfeladatok kiadásainak 82,5 százalékát, a kulturális kiadások 57 százalékát, a közoktatási kiadá12 Az önkormányzatok gazdasági helyzetének alakulásáról a rendszerváltást követő 12 évben ld. Akar László (szerk.): Önkormányzati várakozások. GKI Gazdaságkutató Intézet, Budapest, 2002.

sok 27,8 százalékát saját forrásaiból kell előteremtenie. A jóléti ellátások esetében ez az arány mindössze 4,5 százalékos. Nyíregyházán az egyes ágazatok finanszírozási szerkezetének arányai hasonlóak a miskolci önkormányzatéhoz. A jóléti kiadások 92,4 százalékát, az oktatási kiadásoknak pedig 65 százalékát fedezte a különféle jogcímeken folyósított központi normatíva, beleértve a normatív jogcímen átadott szja-hányadot is. A kulturális kiadásoknak már csak ötödét, a sportkiadásoknak tizedét finanszírozták a központi normatíva terhére. Ágazati szintű forrás-reallokáció Nyíregyházán sincs, habár a jóléti büdzsé – a bölcsődei ellátások költségét nem számítva – Nyíregyházán is csaknem „önköltséges”. A kiegészítő támogatások a sportkiadások 88,5 százalékát, az egészségügyi, szociális és bölcsődei igazgatóság költségeinek 75,6 százalékát, a kulturális kiadások 71,6 százalékát, az oktatási feladatok költségeinek pedig 26,5 százalékát fedezik. A jóléti és az oktatási ágazat költségvetésén belül azonban mindkét önkormányzat hasonló irányú, bár eltérő nagyságrendű forrásátcsoportosítást hajt végre. A jóléti ellátásokon belül a bölcsődei ellátás és a szociális intézmények forrásait mindkét önkormányzat kiegészíti. A közcélú munka és a szociális továbbképzés finanszírozása mechanikus, lévén az ezeket támogató normatívák kötött felhasználásúak. Ellenben a pénzbeli és természetbeni ellátások a jóléti büdzsén belül mindkét városban „nyereségesek”. A miskolci önkormányzat a normatíva számottevő részét – a teljes jóléti büdzsé 7,4 százalékát – más célra költi. Nyíregyházán a forrás-reallokáció mértéke jóval kisebb. Az intézmények alkupozíciója természetszerűen erősebb, mint a pénzbeli és természetbeni ellátásoké; ez a típusú forrásátcsoportosítás általános jelenség. A pénzbeli és természetbeni ellátások normatív támogatása – a legszegényebb települések kivételével – általában az önkormányzatok „fejős tehene”. Mégis megdöbbentő, hogy a foglalkoztatási krízissel küzdő borsodi nagyvárosban a szociális normatíva célirányos felhasználásának aránya 78,8 százalékos, a lakhatáshoz jutást támogató normatívával együtt pedig csupán 65 százalékos. Még inkább meghökkentő, hogy ha a bölcsődei ellátást nem számítanánk, akkor az egész jóléti büdzsé „nyereséges” lenne. Nyíregyházán a szociális normatíva felhasználása 96 százalékos; az átcsoportosítás mértéke csekély. A közoktatás finanszírozásának minden eleme önkormányzati többletforrást igényel, a kollégiumi ellátás kivételével; az utóbbi finanszírozásához folyósított normatíva egy részét mindkét város átcsoportosítja. Miskolc a normatíva 27 százalékát költi más oktatási intézmények finanszírozására. Nyíregyházán jóval nagyobb a forrás-reallokáció az oktatási ágazaton belül: a város a kollégiumi normatíva nem kevesebb, mint 80 százalékát, a teljes oktatási büdzsé 5,5 százalékát csoportosítja át. Összességében az oktatási kiadásoknak valamivel több mint negyedét pótlólagos forrásokból biztosították mindkét városban. Végül nézzük meg a kiegészítő támogatások eloszlását. Miskolcon a közfeladatok 18,3 százalékát finanszírozták az önkormányzat „saját” – tehát nem normatív – forrásaiból. Nyíregyházán ez az arány lényegesen nagyobb: a közfeladatok költségeinek 29,8 százalékát fedezte a város „saját” forrásaiból. Miskolcon a kiegészítő támogatások 75 százalékát a közoktatás vitte el, 14,1 százalékát pedig kulturális kiadásokra fordították. A sport 5,1 százalékkal, a jóléti ellátások pedig 4,8 százalékkal részesedtek a kiegészítő támogatások tortájából. Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

17

18


A nyírségi megyeszékhelyen a kiegészítő támogatások 64,5 százalékát költötték az oktatás finanszírozására, 21,8 százalékát pedig az egészségügyi, szociális és bölcsődei igazgatóság vitte el. A kiegészítő támogatások 9,7 százaléka jutott a kulturális feladatokra, míg a sport 3,7 százalékát kapta ennek a forrásnak. A – bölcsődei ellátás nélkül számított – jóléti ágazat pótlólagos finanszírozása minimális mértékű. Miskolc megyei jogú város oktatási, kulturális, sport, jóléti és egészségügyi célú bevételi és kiadási előirányzatai az összes ágazati ráfordítás arányában (a fejlesztések és beruházások nélkül) 2004-ben Feladat

Oktatási feladatok összesen Kulturális feladatok összesen Sportfeladatok összesen Jóléti feladatok összesen Egészségügyi feladatok összesen Összesen

Intézmények saját bevétele (%)

5,2 8,1 7,7 5,1 4,9 5,3

Normatív támogatás/Országos Egészségbiztosítási Pénztártól átvett pénzeszközök (%) 66,9 34,3 9,7 90,3 94,4 76,3

Önkormányzati kiegészítő támogatás vagy elvonás (%)

Összes ágazati ráfordítás (%)

27,8 57,6 82,5 4,5 0,7 18,3

100 100 100 100 100 100

Forrás: A Polgármesteri Hivatal adatai alapján végzett számítások

Nyíregyháza megyei jogú város oktatási, kulturális, sport, jóléti és egészségügyi célú bevételi és kiadási előirányzatai az összes ágazati ráfordítás arányában (a fejlesztések és beruházások nélkül) 2004-ben Feladat

Intézmények saját bevétele (%) Oktatási feladatok összesen 8,6 Kulturális feladatok összesen 7,7 Sportfeladatok összesen 0 Jóléti feladatok összesen 7,1 Egészségügyi, szociális és bölcsődei igazgatóság 14,8 Összesen 8,3

Normatív támogatás (%) 65,0 20,6 11,5 92,4 9,5 61,8


Önkormányzati kiegészítő támogatás vagy elvonás (%) 26,5 71,6 88,5 0,5 75,6 29,8

Összes ágazati ráfordítás (%) 100 100 100 100 100 100

Jóléti ellátások

Miskolc megyei jogú város jóléti célú bevételei és kiadásai 2004-ben

Feladat Bölcsődék Miskolci Családsegítő Központ Őszi Napsugár Otthon Területi gondozó szolgálat Iránytű Avasi Szociális Szolgálat Szociális intézményi ellátás összesen Közcélú foglalkoztatás Szociális továbbképzés és szakvizsga

Intézmények saját bevétele (ezer Ft) 25 824

117 562

Önkormányzati Összes ágazati kiegészítő támogatás ráfordítás vagy elvonás (ezer Ft) 297 899 441 285

1 000

154 838

195 556 104 679

870 825 981 187

618 001

9 180 310 415

Pénzbeli és természetbeni szociális ellátások

Jóléti feladatok összesen

Normatív támogatás

336 239

133 004 981 187

485 066

1 776 668

280 333

0

280 333

13 781

0

13 781

Pénzbeli és természetbeni szociális és gyermekjóléti normatív támogatás 1 183 622 Központosított előirányzat 3 099 500 A lakhatáshoz jutás támogatása 236 195 Összesen 4 519 317

–485 976

4 033 341

5 912 180

296 989

6 545 408

Forrás: A Polgármesteri Hivatal adatai alapján végzett számítások Nyíregyháza megyei jogú város egészségügyi, szociális és bölcsődei igazgatóságának bevételei és kiadásai 2004-ben Feladat Bölcsődék

Intézmények saját bevétele (ezer Ft) 209 858

Normatív támogatás 135 087

Önkormányzati kiegészítő Összes ágazati ráfordítás támogatás vagy elvonás (ezer Ft) 1 072 221 1 417 166



19

20


Nyíregyháza megyei jogú város jóléti célú bevételei és kiadásai a bölcsődei ellátás nélkül 2004-ben

Feladat Sóstói Szivárvány Idősek Otthona Nem önkormányzati szociális ellátó szervezetek támogatása Szociális intézményi ellátás összesen Közcélú foglalkoztatás Szociális továbbképzés és szakvizsga

Intézmények saját bevétele (ezer Ft)

Önkormányzati Összes ágazati kiegészítő támogatás ráfordítás vagy elvonás (ezer Ft)

158 564

515 198 595 239

59 811 139 852

158 565

Pénzbeli és természetbeni szociális ellátások

Jóléti feladatok összesen

Normatív támogatás

158 565

595 239

59 811

813 615

62 605

0

62 605

10 391

0

10 391

Pénzbeli és természetbeni szociális és gyermekjóléti normatív támogatás 590 184 Központosított előirányzat 650 390 A lakhatáshoz jutás támogatása 150 888 Összesen

–49 024

1 342 438

2 059 697

10 787

2 229 049


Közoktatás Miskolc megyei jogú város oktatási célú bevételei és kiadásai 2004-ben Önkormányzati Intézmények saját Normatív támogatás (ezer Ft) kiegészítő támogatás bevétele vagy elvonás (ezer Ft) Óvoda 118 658 951 804 1 140 610 Általános iskola 307 688 Zeneiskolák; nevelési tanácsadó 3 200 Szakiskola 157 387 Szakközépiskola 111 614 Gimnázium 78 502 Általános iskolák, szakiskolák, középiskolák, nevelési 658 391 9 121 980 2 977 012 tanácsadó működési költségei összesen Kollégium 88 026 640 950 –174 384 Oktatási intézmények összesen 865 075 10 714 734 3 943 238 Oktatási feladatok – kötött 259 381 625 042 felhasználású normatívák Oktatási feladatok összesen 865 075 10 974 115 4 568 280

Feladat

Összes ágazati ráfordítás (ezer Ft) 2 211 072 5 772 985 334 878 2 550 951 2 679 405 1 419 164 12 757 383 554 592 15 523 047 884 423 16 407 470

Forrás: A Polgármesteri Hivatal adatai alapján végzett számítások Nyíregyháza megyei jogú város oktatási célú bevételei és kiadásai 2004-ben Feladat

Intézmények saját bevétele (ezer Ft) 159 297 330 109 8 755 327 576 94 106

Normatív támogatás (ezer Ft) 780 381

Önkormányzati kiegészítő támogatás vagy elvonás 1 046 289

Óvoda Általános iskola Zeneiskola 6 038 767 Szakiskola, szakközépiskola Gimnázium Általános iskolák, szakiskolák, középiskolák működési 760 546 6 038 767 2 678 348 költségei összesen Kollégium 45 163 831 722 67 590 Oktatási intézmények 965 006 7 650 870 3 057 047 összesen Oktatási feladatok 117 212 – célfeladatok Oktatási feladatok – kötött felhasználású normatív 181 364 0 támogatás Oktatási feladatok összesen 965 006 7 832 234 3 174 259 Forrás: A Polgármesteri Hivatal adatai alapján végzett számítások

Összes ágazati ráfordítás (ezer Ft) 1 985 967 4 189 195 194 455 3 978 942 1 115 069 9 477 661 209 295 11 672 923 117 212 181 364 11 971 499


21

22


Miskolc megyei jogú város oktatási, kulturális, jóléti, sport és egészségügyi célú kiegészítő támogatásainak megoszlása (a fejlesztések és beruházások nélkül) 2004-ben Feladat Oktatási feladatok összesen Kulturális feladatok összesen Sportfeladatok összesen Jóléti feladatok összesen Egészségügyi feladatok összesen Összesen

Önkormányzati kiegészítő támogatás (ezer Ft) 4 568 280 858 556 308 717 296 989 60 800 6 093 342

Önkormányzati kiegészítő támogatás (%) 75,0 14,1 5,1 4,8 1,0 100,0


Nyíregyháza megyei jogú város oktatási, kulturális, jóléti, sport és egészségügyi célú kiegészítő támogatásainak megoszlása (a fejlesztések és beruházások nélkül) 2004-ben Feladat Oktatási feladatok összesen Kulturális feladatok összesen Sportfeladatok összesen Jóléti feladatok összesen Egészségügyi, szociális és bölcsődei igazgatóság Összesen

Önkormányzati kiegészítő támogatás (ezer Ft) 3 174 259 476 852 182 919 10 787 1 072 221 4 917 038


Önkormányzati kiegészítő támogatás (%) 64,5 9,7 3,7 0,2 21,8 100,0

4. Miskolc – városfejlesztés, lakásgazdálkodás, oktatáspolitika Romák Miskolcon a rendszerváltás előtt A város mai területén két hagyományos cigánytelep volt. A diósgyőri telepet több ütemben, fokozatosan számolták fel. A Miskolc és Felsőzsolca határában fekvő Csorba telepet az 1970-es évek elején elöntötte a Sajó, és a város akkori vezetői a telepi cigány családokat a miskolci, diósgyőri, perecesi kolóniák lakásaiban helyezték el. Egy 1987-ben készült, 7000 főre kiterjedő kérdőíves vizsgálat a város roma lakosságának számát 10-12 ezer főre becsülte.13 A vizsgálat idején a romák 25 százaléka a miskolci belvárosban élt – főként a Széchenyi utcában, a Vörösmarty utcában, illetve az Avas belváros felé eső részén. Egyharmaduk lakott a volt munkás- és bányászkolóniák lakásaiban, illetve a Vasgyár városrészben. A romáknak mintegy 28 százaléka élt modern lakótelepeken, ezen belül pedig 10 százalékuk az Avas lakótelepen. A rendszerváltás előtti években a romák térbeni elhelyezkedése egyrészt városfejlesztési, másrészt lakásgazdálkodási feladványt jelentett a város vezetői számára. A belváros felújításának koncepciója már a nyolcvanas években elkészült, és a tanácsi vezetés a belvárosi lakásokban élő roma családok elköltöztetését a terv lényegi elemének tartotta. A rendszerváltás után a városfejlesztési terveknek Miskolcon is kemény korlátokat szabott a lakásprivatizáció, illetve a bérlakásállomány összezsugorodása. A privatizáció lezárulása után a Miskolci Ingatlankezelő Rt. (MIK) kezelésében 5804 bérlakás maradt, ezek közel 60 százaléka összkomfortos panellakás. A 224 komfort nélküli lakás mindegyike és az 1172 félkomfortos lakás egy része a kolónia jellegű cigánytelepeken, illetve a gyárvárosban és a nagyrészt szintén romák által lakott, úgynevezett számozott utcákban van. Önkormányzati tulajdonú bérlakások Miskolcon 2004-ben Komfortfokozat Összkomfortos Komfortos Félkomfortos Komfort nélküli Összesen Forrás: Miskolci Ingatlankezelő Rt.

Lakások száma 3439 969 1172 224 5804

Százalék 59,2 16,7 20,2 3,8 100,0

A belváros felújítása – dzsentrifikáció A belváros dzsentrifikációs rehabilitációja – Miskolc első számú fejlesztési prioritása – már az 1980-es években megkezdődött. A Vörösmarty utca romák által lakott házainak nagyobbik részét már a tanácsi időszakban lebontották. A projekt döntő ele13 Tóth Pál (1988): Romák Miskolcon.


23

24


me a központ sétálóutcának kiépítendő tengelye, a Széchenyi utca átalakítása volt, és a tanácsi vezetés kereste a módját, hogy miként tudná az ottani roma családok zömét elköltözésre bírni. A város vezetői 1988-ban azt tervezték, hogy csökkentett értékű lakásokból álló lakótelepet építenek Miskolc északi határában, a repülőtér és a Sajó közelében, távol minden közintézménytől. A leendő telepre elsősorban a belvárosból akartak roma családokat költöztetni. A terv váratlan ellenállásba ütközött: helyi roma és nem roma értelmiségiek gettóellenes bizottságot hoztak létre, hogy megakadályozzák a lakótelep felépítését. A hirtelen szabaddá váló országos sajtó támogatta a gettóellenes bizottság akcióját, a megzavarodott városvezetés pedig ejtette a tervet. A rendszerváltást követően a lakásprivatizációt a városfejlesztési csoportnak nem sikerült ellenőrzése alatt tartani, így a roma családok elköltözését jórészt kénytelenek voltak rábízni a piaci folyamatokra. A belső városrész felértékelődése és a privatizáció nyomán megemelkedő lakásfenntartási költségek valóban felgyorsították a szegényebb családok elköltözését. A Széchenyi utcai – egykor nagy számban roma családok által is lakott – Bazár tömb átalakítására az önkormányzat külön projektet indított. A tágan értelmezett miskolci belvárosban mindazonáltal több, romák által lakott zárvány, épület, vagy „mikro-cigánynegyed” is van. Roma családok élnek a Búza tér és a Szendrei utca sarkán álló épületben, a Hunyadi János utca néhány épületében, a Kis Hunyad utca 39–41. alatti házban, vagy a Szentpéteri kapu–Laborfalvy Róza utca sarkán álló épületben. Utóbbi fölött magasodik a Tetemvár három, nagyrészt cigányok által lakott utcája. Sok roma család él a Vörösmarty utca, a Soltész Nagy Kálmán utca, a Szinva patak és a vasúti sínek által határolt utcákban: a Sarolta, a Gizella, a Lenke és a Vörösmarty utca házaiban. Végül pedig az Avas-alján húzódó utcákban is laknak roma családok.

A belvároson túl A miskolci belvároson túl a Városháza inkább szemlélője, mintsem alakítója Miskolc fejlődésének. A várostervezéshez nemcsak ingatlanvagyon, források és beruházók szükségesek, de a fejlesztendő területre vonatkozó vízió is. A Miskolc, Diósgyőr, Hejőcsaba, Tapolca, Görömböly, Szirma egyesítésével létrehozott nagyvárosban csak a miskolci belvárosra vonatkozóan alakulhattak ki fejlesztési víziók. A városmag és a hozzácsatolt települések között a gyártelepek, a munkás- és bányászkolóniák, majd pedig a lakótelepek teremtettek gyenge kohéziót, és a Tiszai pályaudvartól Diósgyőrig, illetve a gyárvárosig húzódó villamosvonal. A város nem szervesült olyan egységes településsé, amelynek jövőjét komplex tervek alapján alakíthatná az önkormányzat. Az elegáns, és az utóbbi években gyorsan szuburbanizálódó fürdőtelepülés, Miskolctapolca el akart szakadni Miskolctól, de a lakosság többsége ezt az indítványt a 2004 decemberében megtartott helyi népszavazáson elutasította. A vita értelemszerűen akadályozta a Tapolcára vonatkozó fejlesztési tervek kidolgozását. Az elmúlt években drága társasházi övezetté vált az Avas délkeleti lejtője. Szerényebb mértékben, de ugyancsak javult a Martin kertváros lakóövezeti státusza. Természetesen a Városháza is tervez fejlesztési projekteket. Miskolc déli kapujában több nagyáruház és szolgáltatóközpont épült az elmúlt években. A várost elkerülő autópálya-szakasz felértékelheti a nyomvonalhoz közel fekvő Martin kertvárost, Szir-

mát, illetve a város keleti kapuját; az önkormányzat azt reméli, hogy új kereskedelmi és ipari területek alakulhatnak ki az ottani önkormányzati ingatlanokon. Felmerült a Sajó partján fekvő Zsarnatelep, és a várostól nyolc kilométerre lévő, ugyancsak önkormányzati tulajdonú Csemetekert hasonló jellegű hasznosítása is. A lakóterületekkel kapcsolatos bontási és fejlesztési tervek mindegyike érinti az ott élő roma közösségeket, illetve roma lakónegyedeket.

Kolóniák, „cigánynegyedek” A jórészt romák által lakott egykori munkás- és bányászkolóniák többségét a város le akarja bontani; kettőt meg akar tartani, illetve a megtartandók közül az egyiket fejleszteni is akarja. Egyértelműen összvárosi funkciót szánnak a legnagyobb kolóniának, a város keleti kapujában található Szondi György telepnek és a vele egybeépült József Attila telepnek. A Tiszai pályaudvarra merőleges Baross Gábor utca, a József Attila utca, a Szinva-patak és a Miskolci Közlekedési Vállalat garázsa által határolt – üzemek és raktárak közé ékelődő – telepet ideálisnak ítélték a fejlesztésre. A két, csatornázatlan telepen 81 komfort nélküli szoba-konyhás lakás van. Pár évvel ezelőtt az önkormányzat hozzájárult ahhoz, hogy néhány épületet lebontsanak, és helyükre a bérlők 16 lakást építsenek szociálpolitikai kedvezménnyel. A beruházást az önkormányzat folytatta: saját forrásból, illetve a leendő lakók szociálpolitikai támogatásából egy kétszintes, 24 lakásos lakóépület építésébe vágott bele. A Szinva partján az önkormányzat megvásárolt egy volt munkásszállót és azt tervezi, hogy egy 78 lakásos garzonházat alakít ki az épületben. Ugyancsak megtartandónak ítéli a város a miskolci belvároshoz közeli Álmos utcai ingatlanegyüttest, de hosszú távú fennmaradását csak lakásgazdálkodási szempontok indokolják. Igaz, a MIK Rt. kedvezőnek tartja, hogy a Szentpéteri kapuból nyíló Álmos utca 24. alatti többudvaros, 35 lakásos egykori katonai objektumot magas fal izolálja környezetétől. Újdiósgyőr egykor legnagyobb kolóniája a Békeszálló volt. Az itteni lakások felét már lebontották, a megmaradt 65 lakás bontását is megkezdik, amint az önkormányzat el tudja helyezni a bérlőket. Az acélművek mellett fekvő területtel az önkormányzatnak nincsenek különösebb tervei. A hejőcsabai Mésztelepen már csak 15 lakás áll az egykori cementgyári munkáskolónián. Hejőcsabán úgy tartják, hogy a kolónia eltüntetése a településrész fejlődésének záloga. Ugyancsak idő és cserelakás-kapacitás kérdése, hogy mikorra sikerül lebontani az Annabányai telep 16 lakását és a miskolctapolcai Várhegy kolónia 36 lakását. A miskolci belvárosból Diósgyőr felé haladva, északi irányban három völgy tagolja a város fölé magasodó hegyet. A Bábonyi-bérc „cigánysora” a két világháború között időszaki munkásoknak épült házakból áll. A „cigánysor” közelében lakópark épül; a Városháza azt reméli, hogy a lakópark hozzájárul a terület felértékeléséhez, és idővel lehetőség nyílik arra, hogy a romák házait egy fejlesztő cég haszon reményében kivásárolja. Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

25

26


Továbbhaladva Diósgyőr irányába, a Párhuzamos-völgyben vezet egy több kilométeres út Lyukóbánya felé. Az utat szegélyező zártkerti üdülőingatlanok zömét az elmúlt években roma családok vásárolták meg. Az önkormányzatnak sejtelme sincs arról, hogy miként szabályozza, vagy legalábbis befolyásolja az új roma betelepülést. A zártkerti ingatlanokra nem adható építési engedély, és a terület alatt húzódó bányavágatok miatt arról sem lehet szó, hogy a területet lakóövezetté minősítsék. Végül, ha Újdiósgyőr és Diósgyőr határában elfordulunk, a harmadik völgyben húzódó, több kilométeres úton eljutunk Perecesre. Az egykori bányászkolónia még álló 16 lakását az önkormányzat eladta egy ingatlanfejlesztő vállalkozónak. A bérlők elhelyezése a vállalkozó feladata, mint ahogy a leendő fejlesztés is a beruházó döntésétől és a piaci kereslettől függ. A miskolci vezetőknek nincsenek határozott elképzeléseik Pereces jövőjével kapcsolatban, a piaci folyamatokba pedig nem kívánnak beleavatkozni.

4.1 A miskolci oktatáspolitika prioritásai A diósgyőri cigánytelepen 1936-tól egészen 1981-ig – két év kivételével – működött cigány iskola. Az iskolát 1953-ban bezárták, és a tanulókat megpróbálták beiskolázni a környékbeli iskolákba, de a nem cigány szülők tiltakozásának hatására 1955-ben egy másik épületben ismét megnyitották a cigány iskolát. Ismételt megnyitását követően az iskolának egyfajta civilizációs szerepet is szántak: megszervezték az étkeztetést, a napközi otthont, a kötelező zuhanyzást és a telep fokozott hatósági ellenőrzését. Az oktatási szakhatóság egyre szigorúbban lépett fel az iskolakerüléssel szemben.14 A diósgyőri cigánytelepről a hatvanas évek végétől kezdték lassan elköltöztetni a családokat a diósgyőri kolóniák lakásaiba, illetve az új lakótelepekre, és ez a folyamat a nyolcvanas évekig elhúzódott. Az iskola 1981-ben zárt be. Azóta a városban nincs cigány iskola, jóllehet voltak és vannak cigány többségű iskolák, sőt egy teljes egészében cigány tanulókat befogadó iskola is. A város vezetése azonban ragaszkodik a határozott distinkcióhoz: az iskolarendszer szelektivitása nem szándékolt következménye Miskolc oktatáspolitikájának; a cigány többségű iskolák nem „cigány iskolák” – legfeljebb a nem cigány szülők máshová íratják gyerekeiket. Miskolcon két speciális – tehát gyógypedagógiai – és 34 normál általános iskola működött egészen 2004 szeptemberéig, amikor a normál iskolákat 15 intézménnyé vonták össze. Tekintettel arra, hogy az iskola-összevonás csak pénzügyi, illetve igazgatási értelemben valósult meg, és nem jelentette az érintett iskolakörzetek összevonását, még kevésbé a tanulók integrációját – ráadásul két esetben egymástól távol fekvő intézményeket vontak össze –, így minden oktatási intézményt önálló egységnek tekintettünk. Az önkormányzati fenntartású általános iskolákba a 2004/2005-ös tanévben közel 13 ezer tanuló járt; a roma tanulók aránya pedig 17,5 százalékos volt. A roma tanulók aránya ugyanakkor évfolyamonként gyorsan növekszik: a nyolcadik évfolyamon 14 százalékos, az első évfolyamon már 25 százalékos volt.

14 Ld. Balázs József: Egyházak és iskolák Diósgyőrben. Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 3. BAZ Megyei Levéltár, Miskolc 1998.


27

28


Tanulók megoszlása a miskolci önkormányzati általános iskolákban a 2004/2005-ös tanévben Iskola Komlóstetői Általános Iskola Fazola Henrik Általános Iskola Selyemréti Két Tannyelvű Á. I. József Attila Általános Iskola Bulgárföldi Két Tannyelvű Á. I. Kuti István Általános Iskola Erenyői Általános Iskola II. Rákóczi F. Két Tannyelvű Á. I. Győri Kapu Általános Iskola Petőfi Sándor Két Tannyelvű Á. I. Rónai Ferenc Két Tannyelvű Á. I. Szilágyi Dezső Általános Iskola Görömbölyi Általános Iskola Gárdonyi Géza Két Tannyelvű Á. I. Pattantyús Á. G. Két Tannyelvű Á. I. Széchenyi István Általános Iskola Hermann Ottó Általános Iskola Munkácsy Mihály Általános Iskola Kazinczy Ferenc Két Tannyelvű Á. I. Miskolctapolcai Általános Iskola Bársony János Általános Iskola Hunyadi Mátyás Általános Iskola Fazekas U. Általános és Zeneiskola Istvánffy Gyula Általános Iskola Könyves Kálmán Általános Iskola Kaffka Margit Általános Iskola Tóth Á. U. Általános Iskola Móra Ferenc Általános Iskola Sas U. Általános Iskola Szabó Lőrinc Általános Iskola Vörösmarty Mihály Általános Iskola Bem József Általános Iskola Arany János Általános Iskola Éltes Mátyás Speciális Á. I. Tüskevár Speciális Á. I. Összesen Forrás: EÖKIK-adatfelvétel

Tanulócsoportok száma 16 17 23 11 16 8 7 16 15 16 12 16 12 15 23 19 23 24 25 8 20 18 22 22 22 16 24 18 8 25 25 18 14 17 8 599

Tanulók száma 361 303 457 172 329 115 131 383 301 360 197 404 230 228 574 433 481 500 683 131 507 417 546 440 554 450 434 397 138 632 657 366 293 225 104 12 933

Roma tanulók száma 35 221 60 172 103 89 12 36 126 0 59 0 30 60 51 61 80 160 37 4 66 62 99 83 70 77 24 14 6 54 35 17 56 135 73 2267

Roma tanulók aránya (%) 9,7 72,9 13,1 100,0 31,3 77,4 9,2 9,3 41,8 0,0 29,0 0,0 13,0 26,3 8,9 14,0 16,6 32,0 5,4 3,0 13,0 14,8 18,3 18,8 12,6 17,1 5,5 3,5 4,3 8,5 5,3 4,6 19,1 60,0 70,2 17,5

DI-átlag 0,34 0,31 0,64 0,57

0,53 0,56 0,77

0,71 0,54 0,39 0,38 0,24 0,47 0,21 0,31 0,34 0,67

0,55

0,70

0,21 0,35

Az összes miskolci általános iskolába járó tanuló 2,5 százaléka jár önkormányzati iskolákba, míg az összes roma tanuló 9,2 százaléka a város két gyógypedagógiai iskolájába jár. A két iskola diákjainak összesen 63,2 százaléka cigány. A városnak két gyógypedagógiai beiskolázási körzete van: a diósgyőri, újdiósgyőri, perecesi, lyukóbányai, értelmi fogyatékosnak minősített gyerekek a Tüskevár iskolába járnak, míg a többiek az Éltes Mátyás iskolába. Az Éltes Mátyás iskola jelenlegi épülete 1999-ig a környék cigány többségű iskolája volt, az Éltes Mátyás gyógypedagógiai iskola pedig a Tiszai pályaudvarhoz közeli Váltó utcában működött. A gyógypedagógiai iskola 1999-ben költözött mai épületébe, a környékbeli, nem értelmi fogyatékosnak minősített roma tanulók pedig azóta jórészt a Rónai Ferenc iskolába járnak. Az Éltes Mátyás Speciális Általános Iskola 17 tanulócsoportjában jelenleg 225 gyerek tanul, többségüket enyhe értelmi fogyatékosnak minősítették, 17 diákot középsúlyos értelmi fogyatékosnak, 30 diákot pedig autistának minősítettek. A Tüskevár Speciális Általános Iskola jóval kisebb – az iskola 8 tanulócsoportjában 109 diák tanul –, igazgatója pedig sokkal kevésbé nyitott és széles látókörű, mint az Éltes Mátyás iskola vezetője. Mindkét iskolából a Martin János Szakiskolában tanul tovább a legtöbb gyerek. Az Avas lakótelepen lévő Martin János Szakiskola Miskolc 9-10. évfolyamos „háló-iskolája”, amely lehetőség szerint befogadja azokat a tanulókat, akiknek nem sikerült bejutniuk más közép- vagy szakiskolába. Tanulók megoszlása a miskolci gyógypedagógiai általános iskolákban a 2004/2005-ös tanévben Iskola

Tanulócsoportok száma Éltes Mátyás Speciális Á. I. 17 Tüskevár Speciális Á. I. 8 Összesen 25 Forrás: EÖKIK-adatfelvétel

Tanulók száma 225 104 329

Roma tanulók száma 135 73 208

Roma tanulók aránya (%) 60,0 70,2 63,2

DI-átlag 0,35

A miskolci oktatáspolitika sarokpontja: a migráció ellenőrzése Az általános iskolai migráció csak részben követi az egyes településrészek státuszának változását, és a város oktatáspolitikusai nem szeretnék, ha a tanulók iskolák közötti „vándorlásának” folyamata, az iskolák státuszának változása „külső tényezők”, tehát urbanisztikai folyamatok, illetve városfejlesztési projektek függvénye lenne. Miskolc oktatáspolitikájának legfontosabb célja az, hogy hosszabb távon is képes legyen ellenőrzése alatt tartani az iskolai migrációt. Migrációs, illetve szegregációs szempontból a miskolci általános iskolák négy csoportra oszthatók. Roma többségű iskolák: Miskolcon a József Attila Általános Iskola kizárólag roma gyerekeket oktat. Roma többségű a Fazola Henrik Általános Iskola, a Kuti István Általános Iskola, valamint a két speciális iskola, az Éltes Mátyás Speciális Általános Iskola és Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

29

30


a Tüskevár Speciális Általános Iskola. Az önkormányzat két roma többségű iskolának engedélyezte a „Lépésről lépésre” pedagógiai módszer alkalmazását. Egyikük, a Fazola Henrik iskola a program egyik országos hírnevet szerzett modell iskolája lett. A másik a perecesi Kuti István iskola. A két speciális iskolába 329 tanuló jár, közülük 208 roma; a speciális iskolába irányított összes tanuló több mint 63 százaléka roma. Néhány évvel ezelőtt szüntették meg a Békeszálló cigánytelep melletti, 41-es számú, ugyancsak cigány többségű iskolát. Többségében roma tanulók jártak az Éltes Mátyás iskola mai épületébe 1999-ig; abban az évben az az iskola megszűnt és akkor költözött ide az Éltes Mátyás iskola. A létszámcsökkenés miatt veszélyeztetett iskolák: Miskolcon jelenleg egy olyan iskola van, amely létszámhiány miatt a 2004-es tanévben már nem tudott első osztályt indítani, az Erenyői Általános Iskola. A tanulóapálynak nem a roma tanulók növekvő aránya az oka, hanem a Bulgárföldi iskola vonzása. Az önkormányzat még nem döntötte el, hogy mi a terve ezzel az iskolával. Szintén kritikus szintre csökkent a miskolctapolcai iskola és a diósgyőri Sas utcai iskola tanulólétszáma. A hejőcsabai Gárdonyi Géza Általános Iskola 2004-ben már csak egy első osztályt indíthatott 17 fővel; ennek oka viszont kifejezetten az, hogy a roma tanulók magas aránya miatt a többségi szülők inkább más iskolát választanak gyermekeiknek. Növekvő számban cigány tanulókat is fogadó iskolák – „puffer iskolák”. Ez a kategória kulcsfontosságú az iskolai migráció ellenőrzése szempontjából. A miskolci oktatáspolitikusok felismerték, hogy az iskolák közötti migrációt csak úgy képesek megfékezni, hogyha az iskolán belüli belső szelekció elég hatékony ahhoz, hogy meghatározott tanulócsoportok oktatási kínálata vonzó maradhasson a középrétegek számára, annak ellenére is, hogy az iskolának vannak „elcigányosodó” tanulócsoportjai is. A miskolci városháza a „puffer iskolák” státuszát döntően összvárosi beiskolázású két tannyelvű oktatás engedélyezése révén igyekszik megerősíteni. Elit iskolák: az önkormányzati fenntartású miskolci általános iskolákon belül csak bizonyos fenntartásokkal beszélhetünk elit iskolákról. Ennek oka egyrészt az, hogy a négy egyházi általános iskola, valamint az egyházi fenntartású nyolcosztályos gimnáziumok kínálata mellett csak korlátozott hely marad a kifejezetten „elit” programot kínáló, és ennek megfelelően szelektáló önkormányzati általános iskoláknak. Az egyházi fenntartású általános iskolák egyenletesen helyezkednek el, lefedve a város nagy részét. Ugyanakkor a miskolci általános iskolák elsősorban belső szelekcióval igyekeznek magukat vonzóvá tenni. Az elitnek számító önkormányzati iskolák sajátossága elsősorban nem az, hogy tanulói között kevés roma akad, sokkal inkább az, hogy diákjainak nagy hányada körzeten kívülről jár oda. A városban öt olyan önkormányzati általános iskola van, amely többségében körzeten kívüli diákokat oktat. A Szilágyi Dezső Általános Iskolának és a Petőfi Sándor Általános Iskolának egyáltalán nincsenek roma tanulói; az Avas lakótelepen lévő Kazinczy Ferenc Két Tannyelvű Általános Iskola tanulóinak mindössze 5,4 százaléka roma. Ugyanakkor a belvárosi Istvánffy Gyula Általános Iskola tanulóinak közel 19 százaléka roma, ennek ellenére az iskola vonzerejét jelzi, hogy tanulóinak legalább a fele a beiskolázási körzeten kívül lakik. Hasonló a helyzet a Fazekas Utcai Általános és

Zeneiskolában; az iskola diákjainak 18,3 százaléka roma, ennek ellenére a diákok több mint fele körzeten kívülről jár ide. Az általános iskolai migráció dinamikájának megértéséhez próbáljuk meg – közvetett információk alapján és némileg spekulatív módon – meghatározni az elit iskolák „vonzáskörzetét”. Feltételezzük ugyanis, hogy a kisiskolásokat szüleik igyekeznek lakóhelyükhöz nem túl távoli iskolába íratni. Az egyházi iskolák tanulóiról nincsenek adataink, és a kutatás mérete arra sem nyújtott módot, hogy felmérjük, honnan járnak a diákok azokba az elitnek minősített iskolákba, amelyek többségükben körzeten kívüli gyerekeket tanítanak. Azt azonban nyugodtan feltételezhetjük, hogy az egyházi iskolák és az elitnek minősített önkormányzati iskolák tágabb környezetükben is szívóhatást gyakorolnak. • Belváros, északi belváros, Tetemvár alja: ezen a területen három elitnek tekinthető iskola is van. Egyikük a Jókai Mór Református Általános Iskola, amely a tetemvári roma gyerekeket fogadta be, egészen addig, amíg az önkormányzat az épületet – felújítását követően – át nem adta a református egyháznak. Az átadást követően indított tanulócsoportokba már nem vettek föl roma tanulókat; a roma gyerekeket a Fazekas Utcai Általános és Zeneiskola fogadta be. Csakhogy a Fazekas utcai iskola is elit iskolának számít, és státuszát, jórészt a zeneoktatásnak köszönhetően, azt követően is megtartotta, hogy roma tanulóinak száma megnőtt. Ugyancsak elit iskola a belvárosi Istvánffy Gyula Általános Iskola, amely 2004 szeptemberétől a Fazekas utcai iskola tagiskolája, és ahová szintén jelentős számú roma tanuló jár. A három elit iskola szívóhatása mindenekelőtt a Hunyadi Mátyás Általános Iskola számára jelent beiskolázási problémákat, bár nem olyan mértékben, hogy veszélyeztesse az iskola létét, vagy a tanulócsoportok számát. • Vörösmarty városrész, illetve az attól délkeletre fekvő terület: e területen két elit iskola működik. A Soltész Nagy Kálmán utcai iskola épületében ma már a Miskolci Görög Katolikus Általános Iskola működik. Az iskola átadása hasonló következményekkel járt, mint a Jókai Mór református iskola esetében; a korábban jelentős számú roma gyereket befogadó iskola helyett a roma tanulók a közeli önkormányzati iskolákba kerültek. A környék másik elit iskolája a Szilágyi Dezső Általános Iskola, ahová nem járnak roma tanulók. • Szentpéteri kapu: a Petőfi Sándor Általános Iskola, az emeltszintű angolnyelvoktatás és a roma tanulók hiánya miatt az északi városrész vonzó iskolája. Szívóhatását képtelen ellensúlyozni a 2003-tól tagiskolaként hozzácsatolt és gyors ütemben „elcigányosodó” Rónai Ferenc Általános Iskola is, jóllehet ebben az iskolában két tannyelvű oktatás folyik. • Avas: a két tannyelvű oktatást folytató Kazinczy Ferenc Általános Iskola nem annyira a másik négy, nagy létszámú avasi általános iskola számára jelent konkurenciát, hanem az Avas déli lábánál fekvő, hejőcsabai, szintén két tannyelvű Gárdonyi Géza Általános Iskola körzetéből szívja el a nem roma gyerekeket. A 2004/2005ös tanévben a Gárdonyi iskola már csak egy elsős tanulócsoportot tudott indítani, így a két tannyelvű oktatás szelekciós funkciója értelmét veszítette. • Újdiósgyőr: a Szent Imre Katolikus Általános Iskola részben a közeli Győri kapu iskola, a II. Rákóczi Ferenc iskola, illetve a Bársony János iskola beiskolázási körzetéből igyekszik tanulókat toborozni. A három önkormányzati iskolában növekszik a roma gyerekek aránya; ennek egyik – bár nem elsődleges – oka a katoliEurópai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

31

32


kus iskola megnyitása volt. A katolikus iskola szívóhatását ellensúlyozza a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában bevezetett két tannyelvű oktatás vonzereje. • Diósgyőr: a Miskolc-Diósgyőri Református Általános Iskola Diósgyőr öt önkormányzati iskolája számára jelent elviselhető mértékű konkurenciát. Pontosabban, a távolabb fekvő Tóth Árpád Utcai Általános Iskola, illetve a tagiskolaként hozzácsatolt Móra Ferenc Általános Iskola aligha hivatkozhat arra, hogy a református iskola miatt csökken tanulóinak a létszáma. Érzékenyebben érinti a református iskola kínálata a Könyves Kálmán Általános Iskolát és tagiskoláját, a Kaffka Margit Általános Iskolát.

A belső szelekció eszközei: a kis létszámú osztályok A kis létszámú osztályokba olyan részképesség-zavaros – diszlexiás, diszgráfiás, diszkalkuliás –, illetve hiperaktív vagy magatartászavaros gyerekeket iskoláznak be, akik nem értelmi fogyatékosok, de a szakértői bizottságok véleménye szerint nem lennének képesek követni a tanmenetet a normál osztályokban. A kis létszámú osztályokban a normál tanterv szerint tanítanak, és a cél a felzárkóztatás, jóllehet a gyakorlatban ritkán fordul elő, hogy ezekből az osztályokból a gyerekeket normál tanulócsoportokba irányítsák át. Az önkormányzati általános iskolába járó összes miskolci diák 4,5 százaléka, ezen belül a roma diákoknak mintegy 10 százaléka jár kis létszámú osztályokba. A kis létszámú osztályokban a roma tanulók felülreprezentáltak, és a beiskolázási gyakorlat többnyire a roma diákok részleges elkülönítésére is használja ezeket az osztályokat. Miskolcon is átlagon felüli – 40 százalékos – a roma tanulók aránya ezekben az osztályokban, de a városban nem túl elterjedt a kis létszámú tanulócsoportokba történő beiskolázás gyakorlata. Sőt, a legtöbb gyereket kis létszámú tanulócsoportba beiskolázó intézményben, a Munkácsy Mihály Általános Iskolában a roma tanulók kifejezetten alulreprezentáltak a kis létszámú osztályokban – arányuk mindössze 16 százalék, miközben az iskolában az összes diák 32 százaléka roma – és az ide járó részképesség-zavaros gyerekek többsége vidéki. Tanulók megoszlása a kis létszámú tanulócsoportokban

Iskola Fazola Henrik Általános Iskola Hunyadi Mátyás Általános Iskola Istvánffy Gyula Általános Iskola Győri Kapu Általános Iskola Széchenyi István Általános Iskola Hermann Ottó Általános Iskola Munkácsy Mihály Általános Iskola Tóth Árpád Utcai Általános Iskola Szabó Lőrinc Általános Iskola Összesen Forrás: EÖKiK-adatfelvétel

A kis létszámú osztályokban tanulók száma 55 35 58 28 31 92 111 113 59 582

A kis létszámú osztályokban tanuló roma diákok száma 52 11 51 24 8 37 18 12 16 229

A belső szelekció eszközei: a két tannyelvű oktatás A belső szelekció legfontosabb eszköze Miskolcon a két tannyelvű oktatás. A város vezetése 1998-tól több fázisban engedélyezte két tannyelvű tanulócsoportok indítását, jórészt a leginkább kritikus helyzetű, „puffer” iskolákban. Több oka is van annak, hogy a két tannyelvű oktatás a belső szelekció hatékony eszköze lehet. A két tannyelvű osztályok beiskolázási körzete deklaráltan a város egésze, tehát az iskolák minden megkötés nélkül válogathatnak a jelentkező kisiskolások között, jóllehet formális felvételi vizsga helyett csak arra van lehetőségük, hogy „meghallgassák” a gyerekeket. A két tannyelvű osztályok vonzó elit csoportoknak számítanak, függetlenül attól, hogy a párhuzamos osztályokban mekkora a roma gyerekek aránya. Miskolcon magyar–angol két tannyelvű oktatás folyik a Selyemréti Általános Iskolában, a Petőfi Sándor Általános Iskolában, a Rónai Ferenc Általános Iskolában, a Gárdonyi Géza Általános Iskolában, a Bulgárföldi Általános Iskolában, a Pattantyús Á. G. Általános Iskolában, és a Kazinczy Ferenc Általános Iskolában. Magyar–német két tannyelvű oktatás indult a Szabó Lőrinc Általános Iskolában és a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában. A Petőfi Sándor iskolának nincsenek cigány tanulói, a Kazinczy Ferenc és a Szabó Lőrinc iskolákban a roma tanulók aránya viszonylag alacsony, a többi iskolában azonban a két tannyelvű oktatás erős szelekciót és drasztikus belső, tanulócsoportok közötti szegregációt eredményezett. A két tannyelvű osztályokban a gyerekek első osztálytól emelt óraszámban tanulják az adott idegen nyelvet. Emellett alsó tagozatban az ének-, a rajz-, a testnevelésórák valamelyikén ismerkednek az idegen nyelvű kommunikációval; felső tagozatban pedig egy szaktárgyat, többnyire történelmet vagy biológiát tanulnak idegen nyelven. Eddigi tapasztalatok szerint a két tannyelvű osztályokban tanulók beszédkészsége lényegesen jobb, mint a hagyományos tagozatos, vagy csak emelt szintű nyelvoktatásban résztvevőké, jóllehet a tanárok tartanak attól, hogy a módszer az adott szaktárgyi ismeretek rovására mehet. Az összes önkormányzati iskolába járó miskolci diák 11,3 százaléka jár két tannyelvű, vagy nyelvtagozatos osztályba, és ezen belül 8,7 százalék összvárosi beiskolázású két tannyelvű osztályokba. Néhány éven belül tehát a hét két tannyelvű oktatást folytató iskola a miskolci tanulók jó 10 százalékát tetszése szerint választhatja ki. A roma tanulók gyakorlatilag teljesen ki vannak rekesztve a két tannyelvű oktatásból és a hetedikes, nyolcadikos kifutó nyelvtagozatos oktatásból is. A beiskolázási arányszámok azonban nem fejezik ki teljesen a szelekciós hatást. Ha megnézzük az egyes évfolyamokra vonatkozó disszimilaritási indexeket, láthatjuk, hogy a két tannyelvű oktatás bevezetése még azokban az iskolákban is jelentősen megnövelte az egyes évfolyamokon belüli szelekciót, amelyekben korábban tagozatos nyelvoktatás folyt.


33

34


Tanulók száma és megoszlása a két tannyelvű, illetve a nyelvtagozatos tanulócsoportokban Iskola

Selyemréti Általános Iskola Angol Bulgárföldi Általános Iskola Angol II Rákóczi Ferenc Általános Iskola Német Gárdonyi Géza Általános Iskola Angol Petőfi Sándor Általános Iskola Angol Rónai Ferenc Általános Iskola Angol Pattantyús Á. G Általános Iskola Angol Kazinczy Ferenc Általános Iskola Angol Szabó Lőrinc Általános Iskola Német Összesen Forrás: EÖKiK-adatfelvétel

A két tannyelvű oktatásban részt vevők száma

A két tannyelvű oktatásban részt vevő roma tanulók száma

A nyelvtagozatos oktatásban részt vevők száma

A nyelvtagozatos oktatásban részt vevő roma tanulók száma

148

0

52

0

89

0

139

0

66

0

71

6

95 109

5

151

1

58

2

182

0

53

1

252

1

1136

7

326

9

Iskola-összevonások Az önkormányzat úgy döntött, hogy 2004 szeptemberétől 32 normál általános iskoláját 15 oktatási egységbe vonja össze. A döntés kisebb vihart kavart a pedagógusok körében, de a kárvallott – helyettessé lefokozott, igazgatói pályázaton alulmaradt, vagy távozni kényszerülő – iskolaigazgatókon kívül a többség végül tudomásul vette az új szervezeti kereteket. Ugyancsak felkavarta az összevonás a szülői kedélyeket, de a város vezetői igyekeztek megnyugtatni a szülőket, hogy az intézményi összevonás nem jelenti az iskolakörzetek mechanikus egyesítését. Az iskolák összevonása révén az önkormányzat újabb biztosítékot szeretne arra, hogy nem csúsznak ki kezéből a közoktatási folyamatok. A Városháza hivatalosan azzal indokolta az összevonást, hogy a több intézményt átfogó tantárgyfelosztás révén pedagógus álláshelyeket lehet megmenteni a csökkenő gyereklétszám ellenére. Emellett az összevonás lehetőséget ad arra is, hogy csökkenő tanulói létszámú iskolákat – tagiskolaként – megmentsenek a bezárástól. Az összevonás legalább három iskola megszüntetését odázta el. Az érvelés racionálisnak tűnik, és az iskolák összevonását a korszellemnek megfelelően lehet „kifelé” kommunikálni. Az önkormányzat hivatalos verziója szerint az intézményi integráció a tényleges közoktatási integrációnak is megteremti a kereteit – jóllehet a városházán is elismerik, hogy ez utóbbi természetesen hosszabb folyamat.

Ugyanakkor három anyaiskolához olyan tagiskolákat csatoltak, hogy mindenféle integráció kizárt. Az Avas alján lévő Kazinczy Ferenc Általános Iskola tagiskolája a távoli Miskolctapolca iskolája lett, miközben a Kazinczy Ferenc iskola nemcsak a többi négy avasi iskola „szívóiskolája”, de a közeli Hejőcsabáról is ide járnak azok a gyerekek, akiket szüleik nem akarnak a helybeli, gyors ütemben „elcigányosodó” Gárdonyi Géza Általános Iskolába íratni. Ha az önkormányzat komolyan gondolná, hogy az öszszevonások révén megkísérli az intézményközi integráció bátorítását, akkor kézenfekvő lett volna, hogy a Gárdonyi Géza iskolát a Kazinczy Ferenc iskolához kapcsolja. De a Gárdonyi Géza iskola a meglehetősen távol fekvő Szilágyi Dezső Általános Iskola tagiskolája lett, a még annál is messzebb eső Görömbölyi iskolával együtt. Két elit iskola – a Kazinczy és a Szilágyi Dezső iskola – tehát eleve kiváltságos pozícióba került az összevonás révén. Végül a Martin kertvárosban lévő, szintén „elcigányosodó” Arany János Általános Iskolát a Szirmán fekvő Bem József iskolához kapcsolták, jóllehet Martin kertváros számára a Szabó Lőrinc Általános Iskola kínálja a helyi iskolánál vonzóbb alternatívát.

„Roma iskolakörzetek” Az önkormányzati fenntartású iskolák közül azokat tekintettük elit iskoláknak, ahová a diákok több mint fele körzeten kívülről jár. Vegyük most sorra a „roma iskolakörzeteket”. Kiinduló állításunk az volt, hogy a szegregáció kettős rendszere alakult ki Magyarországon; az etnikai szegregáció mértékét és dinamikáját nem lehet kizárólag a közoktatás-piaci optimum következményének tekinteni. „Roma iskolakörzetekként” azoknak az iskoláknak a környékét határoltuk le, ahová roma diákok járnak vagy – lakóhelyük közelsége révén – járhatnának, illetve amelyek a roma tanulók „elosztását” alku, vagy éppen rivalizálás tárgyának tekintik.

A keleti „roma iskolakörzet” • Selyemréti Általános és Magyar–Angol Két Tanítási Nyelvű Iskola • Tagiskola: József Attila Általános Iskola Nevezzük „keleti körzetnek” a Zsolcai kapu és a városhatár közötti területeket: a József Attila és a Szondi György telepet, a Bajcsy Zsilinszky utat, valamint a József Attila úttól északra fekvő részek zárványszerű lakóövezeteit, az Eperjesi út, a Vágóhíd út, a Vásártéri út, a Vásártér, a Vereckei út környékét. Természetesen kizárólag abban az értelemben tekinthetjük egységes körzetnek ezeket a városrészeket, hogy az itt lakó 232 roma gyerek a cigánytelepen lévő József Attila Általános Iskolába és a Selyemréti Általános Iskolába jár. Az intézményi összevonás után a József Attila iskola a Selyemréti iskola tagintézménye. A József Attila iskolának mind a 172 tanulója cigány, a Selyemréti iskolába 60 roma gyerek jár, az összes tanuló 13 százaléka. A József Attila iskola épülete rendkívül lerobbant, a város legrosszabb állagú és leggyengébben felszerelt iskolaépülete. Az első, a második és a hetedik osztályosok 2-2 párhuzamos tanulócsoportba járnak, a többi évfolyamon csak egy tanulócsoport van. Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

35

36


A Selyemréti iskola a Baross Gábor út másik oldalán, a Selyemréti lakótelepen van. A 457 tanulót fogadó iskola igazi „puffer iskola”: funkciói közé tartozik, hogy megőrizze vonzerejét, miközben roma tanulóinak száma egyre növekszik. Átlagosan az iskola tanulóinak 13 százaléka roma, de ez az arány az első évfolyamon már 26 százalékos. Az iskola összevonása a közeli József Attila iskolával aggodalmat keltett a szülők körében, de az igazgatónőnek sikerült meggyőznie őket arról, hogy az intézményi összevonás nem jelenti a beiskolázási körzetek mechanikus összevonását is, és önmagában ez a változás nem fogja tovább növelni a roma diákok számát. A Selyemréti iskola helyzetét némileg megkönnyíti, hogy a környéken nincs elit iskola, sőt még a legközelebbi magyar–angol két tannyelvű iskola is viszonylag távol van. A Selyemréti iskolában erős belső szegregáció érvényesül: az iskola DI-átlaga 0,64, az ötödik legmagasabb a városban. A nyolcadik évfolyam kivételével minden évfolyamon három párhuzamos tanulócsoportban tanulnak a gyerekek. A két tannyelvű osztályokban – hetedikben és nyolcadikban angol tagozatos osztályokban – nincsenek cigány tanulók. A testnevelés tagozaton a roma gyerekek aránya évről évre növekszik, alsó tagozatban már eléri a 20 százalékot. A felső tagozatos c osztályos gyerekek körében a cigányok aránya 20-30 százalék, az alsó tagozaton már 70 százalék. Az összes roma tanuló 65 százaléka a c osztályokba jár.

Az északi „roma iskolakörzet” • Petőfi Sándor Magyar–Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola • Tagiskola: Rónai Ferenc Magyar–Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola Az északi „roma beiskolázási körzet” tengelye a Szentpéteri kapu; a Miskolc központjából északi irányba, Sajószentpéter felé vezető főút. Ide tartozik az Álmos utcai cigánytelep, a Búza tér 4. és a Szentpéteri kapu 70. szám alatti toronyház, és részben a Tetemvár – legalábbis abban az értelemben, hogy ezekről a területekről a Rónai Ferenc Általános Iskolába járnak roma tanulók. Az iskolába 59 roma diák jár, az összes tanuló 30 százaléka. Az iskola 2003-tól a Petőfi Sándor Általános Iskola tagiskolája. A Petőfi iskolában nincsenek cigány tanulók; az iskola az emelt szintű angolnyelv-oktatás, illetve a két tannyelvű oktatás miatt a körzetén túl is vonzó, tanulóinak több mint a fele az iskolakörzeten kívülről jár ide. Néhány évvel ezelőtt, 1999-ig még a Szeles utca 65. szám alatti iskola fogadta be a környékbeli roma gyerekeket, de 1999-ben az iskolaépület a város egyik gyógypedagógiai iskolájának, az Éltes Mátyás Speciális Általános Iskolának a székhelye lett. Azóta az értelmi fogyatékosnak nem minősített gyerekek a Rónai Sándor iskolába járnak. Kompenzációként a város a Rónai Ferenc iskolának engedélyezte a két tannyelvű oktatást. A Petőfi Sándor és a Rónai Ferenc iskola összevonásának semmiféle beiskolázási hatása nem volt. Az északi „roma beiskolázási körzet” féloldalas: csak a Rónai Ferenc iskolába járnak roma gyerekek, a Petőfi Sándor iskola a jövőben sem szándékozik felvenni roma tanulókat – többek között arra hivatkozva, hogy osztálylétszámai a körzeten kívülről beiskolázott gyerekek miatt telítettek. A Rónai Ferenc iskola DI-átlaga a legmagasabb a városban: 0,77. A hatodik, a hetedik és a nyolcadik évfolyamon csak egy-egy tanulócsoport van; a roma gyerekek

aránya 30-50 százalékos. A többi évfolyamon már két-két tanulócsoportban tanulnak a gyerekek: a két tannyelvű osztályokban a roma tanulók aránya elenyésző, a párhuzamos osztályok roma többségűek; a roma tanulók aránya 62–91 százalék között mozog. A Rónai iskola pária helyzetben érzi magát: a tagiskola vezetője még az összevonást megelőzően szeretett volna engedélyt kapni arra, hogy a vasgyári Fazola Henrik és a perecesi Kuti István iskola mellett, itt is elkezdhessék a „Lépésről lépésre” módszer alkalmazását, illetve a tanárok kiképzését. Az önkormányzat azonban nem támogatta az elképzelést, az összevonás óta pedig az anyaiskola igazgatójának kezében van a döntés, és a két intézmény között még a pályázatok benyújtása is sorozatos konfliktusok forrása.

A Vörösmarty városrész és az attól délkeletre fekvő területek „roma iskolakörzete” • Szabó Lőrinc Két Tannyelvű Általános Iskola • Vörösmarty Mihály Általános Iskola Valamikor a Vörösmarty utca a belső városrész egyik „cigánysora” volt, de az utcát szegélyező házak többségét lebontották. A környéken ma főleg a Sarolta és a Gizella utcában, a Hadirokkantak útján; a Vörösmarty utca legvégén, a Martin kertvárosba vezető felüljáró lábánál; illetve a Vörösmarty utcától délre fekvő Király, Kont István, Bem József és Bocskai utcában élnek roma családok. A környéken két elit iskola is van: a Szilágyi Dezső Általános Iskolának hagyományosan nincsenek roma diákjai, a közelben élő roma családok gyerekeit befogadó Soltész Nagy Kálmán utcai iskolából pedig azt követően szorultak ki fokozatosan a roma tanulók, hogy az iskola fenntartását átvette a görög katolikus egyház. Ma 89 roma tanuló jár a Szabó Lőrinc és a Vörösmarty iskolába. A Szabó Lőrinc Két Tannyelvű Általános Iskolának 54 cigány diákja van; az öszszes tanuló 8,5 százaléka. Az a jelű osztályban magyar–német két tannyelvű oktatás folyik; az itt tanulók között mindössze egy roma diák akad. A b osztályosok emelt szintű rajzoktatásban részesülnek. A roma diákok zöme, pontosan 90 százaléka a c, illetve nyolcadikban a c és a d osztályokba jár. Az iskola DI-átlaga nagyon magas: 0,70 – ez a harmadik legmagasabb érték Miskolcon. Elsőben és másodikban azonban a DIérték már 0,80 fölött van; ilyen mérvű elkülönítés ritka a városban. A Szabó Lőrinc iskola olyan „puffer iskola”, amely erős belső szelekcióval még valamivel nagyobb létszámú roma tanuló befogadása esetén is képes lenne megtartani vonzerejét: a két tannyelvű osztály népszerű a Martin kertváros családjainak körében is. A szomszédos Vörösmarty Mihály Általános Iskolának csak 35 roma diákja van; az összes tanuló 5,3 százaléka.

A Martin kertvárosi „roma iskolakörzet” • Bem József Általános Iskola • Tagiskola: Arany János Általános Iskola Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

37

38


A Martin kertvárosi roma tanulók az Arany János Általános Iskolába járnak. Az iskolának 56 roma tanulója van, ami az összes tanuló 19 százaléka. Az iskola 2004 őszétől a szirmai Bem József Általános Iskola tagiskolájaként működik, jóllehet a Martin kertváros és a Miskolchoz tartozó, de lényegében ma is elkülönülő Szirma között nincs iskolai migráció. A szirmai Bem József iskolába mindössze 17 roma diák jár, az összes ottani tanuló 4,6 százaléka. A Martin kertvárosi „roma iskolakörzet” abban az értelemben a Vörösmarty városrészhez kapcsolódik, hogy az Arany János iskolánál vonzóbb iskolát kereső szülők a vasúti síneken túlra, a Görög Katolikus Általános Iskolába, illetve a két tannyelvű Szabó Lőrinc Általános Iskolába viszik gyerekeiket. Az Arany János iskola már az összevonást megelőzően sem volt abban a helyzetben, hogy valamilyen speciális oktatási kínálattal és belső szelekcióval javítson pozícióján, az összevonást követően pedig végképp elvesztette saját programjával kapcsolatos döntési jogát. Mindazonáltal az összevont iskola – szirmai – igazgatónője segíteni szeretne a Martin kertvárosi iskolán, jóllehet azt nem hiszi, hogy az Arany János iskola státusza érdemben javulhat: művészeti oktatást, illetve tanuszoda építését tervezik. A részképesség-zavaros gyerekeket integráltan, tehát a többiekkel együtt tanítják, és kiegészítő fejlesztő foglalkozásokat szerveznek számukra. A belső szegregáció alacsony – a DI-átlag mindössze 0,21 – mivel a roma és nem roma tanulók elkülönítésének nem lenne sem értelme, sem pedig tétje.

A hejőcsabai „roma iskolakörzet” • Szilágyi Dezső Általános Iskola • Tagiskola: Görömbölyi Általános Iskola • Tagiskola: Gárdonyi Géza Magyar–Angol Két Tannyelvű Általános Iskola Hejőcsabán a Gárdonyi Géza Általános Iskolába járnak a roma gyerekek a Mésztelepről, a Csaba vezér út 55.-ből, illetve a Balassi utcából. A Gárdonyi Géza iskolába 60 roma tanuló jár, az összes diák 26 százaléka. Korábban két iskola volt Hejőcsabán, de a Mésztelepi úti elit iskolát, amelynek 275 tanulója között nem akadt roma gyerek, átadták az egyetemnek, és a tanulókat a rosszabb hírű Gárdonyi Géza iskolába irányították. Ez a döntés megpecsételte a hejőcsabai Gárdonyi Géza Általános Iskola sorsát is, mivel sok szülő a közeli Avas lakótelep elit iskoláját, a Kazinczy Ferenc iskolát választotta. Az önkormányzat három, egymástól távoli iskolát vont össze 2004 szeptemberétől. A Népkerttől délre fekvő városrészben hagyományosan nem élnek roma családok. Itt van az anyaiskola, a Szilágyi Dezső Általános Iskola, ahová nem járnak roma tanulók. Az egyik tagiskola a város déli részén fekvő, zárt, görög katolikus Görömböly általános iskolája, a másik tagiskola a hejőcsabai Gárdonyi Géza iskola. Az önkormányzat Hejőcsabát is azzal igyekezett kárpótolni a Mésztelepi úti iskola elveszítéséért, hogy a településrészen megmaradt Gárdonyi Géza iskolának engedélyezte a két tannyelvű oktatást. Az eredmény kétséges: sokan eleve nem bíztak abban, hogy sikerül a rosszabbik hejőcsabai iskolát vonzóvá tenni, és a Mésztelepi úti iskola megszüntetését követően máshová iskolázták be gyerekeiket, főként a Kazin-

czy Ferenc iskolába, ahol szintén két tannyelvű oktatás kezdődött. A hejőcsabai Gárdonyi Géza iskola nem vehette fel a versenyt az összehasonlíthatatlanul jobb adottságú, roma tanulókat csak nagyon alacsony számban fogadó Kazinczy Ferenc iskolával. A három, egymástól távoli iskola összevonása magára hagyta Hejőcsaba egyetlen, gyorsan „elcigányosodó” iskoláját. A Gárdonyi iskolának semmiféle intézményi kapcsolata nincs a Kazinczy Ferenc iskolával – utóbbit a még távolabbi Miskolctapolcai iskolával vonták össze – így a hejőcsabai „roma iskolakörzet” valójában gazdátlan: a Gárdonyi iskola már nem képes betölteni a „puffer iskola” szerepét; egyedül képtelen megfékezni önnön lecsúszásának folyamatát. Az első évfolyam kivételével a Gárdonyi Géza iskolában évfolyamonként két-két tanulócsoportban folyik az oktatás. Az ötödik–nyolcadik évfolyamon az egyik tanulócsoport angol tagozatos; az angol tagozaton akad 2-3 roma tanuló. A második–negyedik évfolyamon az angol tagozat helyett már két tannyelvű oktatás folyik a roma gyerekek teljes kizárásával. A párhuzamos b osztályokban a roma tanulók aránya 62 százalékos, 87 százalékos, illetve 100 százalékos; az összes roma diák 80 százaléka a b osztályba jár, a felső tagozaton pedig 100 százalékos az elkülönítés. Az iskola DI-átlaga 0,71 – ez a második legmagasabb érték Miskolcon. Ennek ellenére 2004 őszén már csak 17 gyerek iratkozott be az iskolába, és csak egyetlen osztályt indíthattak. A két tannyelvű oktatás ellehetetlenült.

Az avasi „roma iskolakörzet” • Kazincy Ferenc Két Tannyelvű Általános Iskola • Tagiskola: Miskolctapolcai Általános Iskola • Pattantyús Á. G. Két Tannyelvű Általános Iskola • Tagiskola: Széchenyi István Általános Iskola • Munkácsy Mihály Általános Iskola • Tagiskola: Hermann Ottó Általános Iskola Az avasi lakótelep öt általános iskolája közül négynek az összevonását taktikai megfontolás és nem az oktatáspolitikai ráció indokolta. Az Avas nemcsak a város, de az ország egyik legnagyobb panel lakótelepe, és politikailag a szocialisták egyik fellegvára. Miskolc mostani polgármestere egyben országgyűlési képviselő is, és választókörzete az avasi lakótelep. A helyi fideszesek politikai okokból ragaszkodtak ahhoz, hogy az iskola-összevonásokból az avasi iskolák se maradjanak ki, jóllehet az ottani általános iskolák tanulólétszáma miatt az avasi iskolák összevonása nem lett volna indokolt. Az ötödik iskolával kapcsolatos döntés is határozott politikai szándékra utal. A Kazinczy Ferenc Általános Iskola elit iskolának számít: tanulóinak több mint fele nem a beiskolázási körzetben lakik; láttuk, hogy a közeli Hejőcsabáról is sokan járnak ide. A Kazinczy iskolát nem egy avasi iskolával, de nem is egy másik, közeli iskolával vonták össze, hanem a jó néhány kilométerre fekvő Miskolctapolcai Általános Iskolát csatolták hozzá tagiskolaként. A Kazinczy iskola tehát még inkább elkülönül a lakótelep másik négy önkormányzati általános iskolájától, mint az intézményi összevonás előtt. Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

39

40


A lakótelep három ütemben épült, és a különböző időpontokban átadott, részben eltérő tulajdonformájú lakásokban élők társadalmi státusza is eltérő. Az első ütemben felépített bérházak lakásait a lakáselosztási hatóságok által előnyben részesített, magasabb státuszú családoknak utalták ki. A második ütemben átadott lakásokba kerültek az alacsonyabb státuszú, de azért bérlakásra igényjogosult családok. Az Avas legtetején, a harmadik ütemben felépült szövetkezeti, illetve társasházak tulajdonosainak társadalmi státusza és jövedelme természetesen az átlagosnál magasabb volt. A lakótelep felépülését követő években az iskolák 1500-2000-es tanulólétszámú, több műszakban oktató hatalmas intézmények voltak. A létszám azóta természetesen a felére, harmadára csökkent, de most is 400-600 gyerek tanul a lakótelep iskoláiban, és a pedagógusokat nem fenyegeti a csökkenő gyereklétszám miatti állásvesztés veszélye. Az avasi iskolákban nem tulajdonítanak olyan végzetes jelentőséget a roma gyerekek jelenlétének, mint máshol. Oka lehet ennek az is, hogy az avasi panellakásokba eleve magasabb státuszú családok költözhettek be. A Kazinczy iskola a másik négy általános iskola szempontjából egyértelműen konkurens, szívóiskola. Az avasi lakótelepen épült fel a nyolcosztályos Jezsuita Gimnázium is, de a gimnázium csak a felső tagozatosok egy részét szívja el az önkormányzati iskoláktól. Az öt önkormányzati általános iskolába 399 avasi roma tanuló jár; a tanulók eloszlása természetesen a négy iskola között is egyenlőtlen, de a beiskolázás jórészt az iskolák környékéről történik. A Kazinczy iskolába 37 roma diák jár, az összes tanulónak mindössze 5,4 százaléka. Az 1975-ös alapítást követő években még 1600 tanulója volt az iskolának, a mostani létszám 683. A Kazinczy iskolát mindenekelőtt a hetedik–nyolcadik évfolyamon folyó angol tagozatos, illetve az alsóbb évfolyamokon folyó magyar–angol két tannyelvű oktatás teszi vonzóvá. A két tannyelvű osztályokba kétszeres a túljelentkezés. Formális felvételit persze az iskola nem tarthat, de a gyakorlatban mégis a felvételihez hasonló eljárás segítségével válogat a leendő kisiskolások között. Alsóban az ének, a rajz és a testnevelés, felsőben pedig a természetismeret és a biológia tárgyakat tanítják idegen nyelven. Az iskola DI-átlaga közepes: 0,47. A két tannyelvű osztályokban nincsenek roma tanulók. A párhuzamos b osztályokban is emelt szintű angol- és németnyelv-oktatás folyik, míg a c osztályok specialitása a dráma- és bábjátékoktatás. A roma diákok 70 százaléka a c, illetve hetedikben a c és a d osztályokba jár. Az Avas tetején, a lakótelep harmadik ütemben átadott területén van a Pattantyús Á. G. Általános Iskola, ahová 51 roma gyerek jár, az összes tanuló 9 százaléka. A Pattantyús iskola 574 tanulója évfolyamonként három tanulócsoportba jár, kivéve az első évfolyamot, ahová 2004 őszén csak 52 tanulót sikerült beiskolázni és csak két tanulócsoport indulhatott. A hetedik és nyolcadik évfolyamon angol tagozat, az alsóbb évfolyamokon magyar–angol két tannyelvű oktatás folyik. A párhuzamos tanulócsoportokban emelt szintű óraszámban testnevelést tanítanak. A két tannyelvű képzésben mindössze egyetlen ötödikes roma tanuló vesz részt, illetve a felső két évfolyamon angol tagozatos osztályba további 2 roma diák jár. A testnevelés tagozatos osztályoknak 7 cigány tanulójuk van; az első évfolyamon, ahol 2004-ben már nem sikerült c osztályt indítani, 4 roma kisdiákot iskoláztak be testnevelés tagozatra. A roma tanulók 72 százaléka a c osztályokba jár. A DI-átlag viszonylag magas: 0,54.

A Széchenyi István Általános Iskolába, amely 2004 szeptemberétől a Pattantyús tagiskolájaként működik, 61 roma tanuló jár, az összes tanuló 14 százaléka. A nagyobb arányban jelen lévő roma tanulókat a tagiskola kisebb mértékben különíti el, mint az anyaintézmény: a Széchenyi iskola DI-átlaga lényegesen alacsonyabb, csak 0,39. A negyedik–nyolcadik évfolyamon két-két tanulócsoport működik, az első–harmadik évfolyamon a két normál tanulócsoport mellett kis létszámú osztályokat is indítottak, és ez számottevően megnövelte a szelekciót az érintett évfolyamokon. Az Avas lakótelep középső részén lévő iskolapárba jár a legtöbb, összesen 240 roma tanuló. A Munkácsy Mihály Általános Iskolának nem kevesebb, mint 160 roma diákja van, az összes diák 32 százaléka. Számszerűen a cigány többségű, vasgyári Fazola Henrik iskola és a teljes egészében roma diákokat tanító József Attila iskola után ez az iskola fogadja be a harmadik legtöbb roma diákot. Valamennyi évfolyamon három párhuzamos tanulócsoport működik: két normál osztályban vizuális, illetve táncorientáció szerint szervezik a tanítást, míg a harmadik párhuzamos tanulócsoport kis létszámú. A roma tanulók aránya a táncorientációjú osztályokban a legnagyobb, és meglepő módon a kis létszámú osztályokban a legalacsonyabb: ez a város egyik olyan iskolája, amelynek kis létszámú osztályaiban a romák alulreprezentáltak. A roma tanulók 35 százaléka a vizuális orientációjú osztályokba, míg 57 százaléka a táncorientációjú osztályokba, 8 százaléka pedig kis létszámú osztályokba jár. A DIátlag viszonylag alacsony: 0,24. A tagiskolaként működő Hermann Ottó Általános Iskolában jóval kisebb – 16,6 százalékos – a roma tanulók aránya, ugyanakkor lényegesen nagyobb mérvű a szegregáció – a DI-átlag 0,38 –, mint az anyaintézményben. Az első évfolyam kivételével három párhuzamos tanulócsoport van: emelt szintű matematika/idegen nyelv, illetve másodikban és harmadikban matematika/informatika-oktatással, illetve a párhuzamos osztályokban emelt szintű testnevelés-oktatással. A harmadik tanulócsoport kis létszámú. A roma diákok 22 százaléka az emelt szintű matematika/idegen nyelv, illetve matematika/számítástechnika szakos osztályokba jár; 21 százalékuk emelt szintű testnevelés, míg 46 százalékuk kis létszámú osztályokban tanul. Jóllehet a romák relatív többsége kis létszámú osztályokba jár, mégis figyelemre méltó az emelt szintű tantárgyi specializációt nyújtó osztályokba járó cigány tanulók viszonylag magas száma.

A Tetemvár, Avasalja utca, belváros „roma iskolakörzet” • Fazekas Utcai Általános Iskola és Zeneiskola • Tagiskola: Istvánffy Gyula Általános Iskola A Tetemvár utcából a Fazekas Utcai Általános Iskolába, az Avasalja utcából és a belvárosi Kis Hunyad utcából, valamint a Hunyadi János utcából az Istvánffy Gyula Általános Iskolába jár 182 roma tanuló. A tetemvári roma családok gyerekei néhány éve még a Jókai Mór Általános Iskolába jártak. A Jókai iskola fenntartását azonban átvette a református egyház és a roma tanulók gyorsan kiszorultak a közeli Fazekas Utcai Általános Iskolába. A Fazekas iskolába ma 99 roma tanuló jár, az összes tanuló 18,1 százaléka. Az Istvánffy iskolának 83 roma tanulója van, az összes tanuló Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

41

42


18,8 százaléka. A két iskolát 2004 szeptemberében összevonták, az Istvánffy iskola a Fazekas utcai iskola tagintézménye. De nem elsősorban az iskola-összevonás indokolja, hogy egységes roma iskolakörzetnek tekintsük a két iskola környezetét, hanem a Jókai Mór Református Általános és Alapfokú Művészeti Iskola létrejötte. A református egyház által átvett Jókai iskola nemcsak a roma gyerekeket szorította ki falai közül, de jelentős vonzerőt gyakorol a tágabb környezetében élő családokra is – nem utolsósorban azzal, hogy garantálja számukra: gyerekeiknek nem lesznek roma iskolatársaik. A Jókai vonzerejét a Fazekas iskola zenetagozatával, az Istvánffy iskola pedig erős belső szelekcióval igyekszik ellensúlyozni: az „elcigányosodás” ellenére mindkét iskolának jelentős számú körzeten kívüli tanulója van. Annak ellenére, hogy a roma tanulók száma nagyon megemelkedett, és az épület állapota meglehetősen leromlott, a Fazekas utcai iskola diákjainak közel fele a beiskolázási körzeten kívülről jár ide, köszönhetően a zenetagozatának, illetve a sávos rendszerű emelt szintű matematikai és természettudományi képzésnek. Az iskola DIátlaga nem túlzottan magas: 0,38. Ugyancsak nagy a körzeten kívüli tanulók aránya a belvárosi Istvánffy Gyula Általános Iskolában. Az Istvánffy iskola a Fazekas utcai iskolánál jóval nagyobb mérvű belső szelekciót alkalmaz: a 83 roma tanuló 61 százaléka kis létszámú osztályba jár. A Fazekas utcai és az Istvánffy iskola sajátos helyzetben vannak. Egyszerre elit és „puffer iskolák”. Kérdés, hogy meddig tartható fenn ez az állapot. A két általános iskola számára ugyanis nemcsak a református iskola jelent konkurenciát, de a nyolcosztályos gimnáziumok is: a tehetséges, illetve tehetős tanulók közül sokan az ötödik évfolyamtól az elit gimnáziumokban folytatják tanulmányaikat.

A Bábonyibérc „roma iskolakörzet” • Hunyadi Mátyás Általános Iskola A Bábonyibércről a Hunyadi Mátyás Általános Iskolába járnak a roma tanulók. Az iskolának 62 roma tanulója van, az összes tanuló közel 15 százaléka. Az iskola helyzete annyiban sajátos, hogy a város egyetlen olyan intézménye, amelyet a fenntartó önkormányzat mozgássérült gyerekek számára jelölt ki – és a tervek szerint a közeljövőben tényleg át is alakítják az épületet. Mindenesetre az iskola különleges feladata révén jóval több fejlesztési forrásra számíthat, mint a hasonló épületben működő intézmények. Az iskola 2004 szeptemberétől a Bársony János iskola tagiskolájaként működik, de az igazgatói pályázatot nem a Bársony János iskola volt igazgatója nyerte meg. A két iskola viszonylag távol esik egymástól. Korábban a Bársony János iskolának volt a legjobb pozíciója az újdiósgyőri iskolák között, de amióta a II. Rákóczi Ferenc iskolában beindult a két tannyelvű képzés, a Bársony iskola pozíciója romlott. A Hunyadi Mátyás iskola számára csak a közeli Jókai Mór református iskola jelent konkurenciát. A hatodik, hetedik és nyolcadik évfolyamon kis létszámú osztályok is működnek, de miután az iskola felvállalta a mozgássérült gyerekek befogadását, a nyűgnek érzett kis létszámú osztályok indítását megszüntették. Az alsóbb évfolyamokon az osztályok közötti szegregáció jelentősen csökkent. Összességében az iskola 0,31-es DI-átlaga viszonylag alacsonynak mondható.

A vasgyári „roma iskolakörzet” • Komlóstetői Általános Iskola • Tagiskola: Fazola Henrik Általános Iskola A vasgyárból és az úgynevezett számozott – mert tulajdonnév helyett sorszámmal jelölt – utcákból a Fazola Henrik Iskolába jár 231 roma gyerek – az összes tanuló 76 százaléka – és a Komlóstetői Iskolába jár 35 roma tanuló, az ottani összes tanuló 9,7 százaléka. A Fazola Henrik iskola a város roma gyerekeket legnagyobb létszámban fogadó iskolája – az öt roma többségű iskola egyike. A Fazola Henrik iskola Diósgyőr egyik legrégebbi iskolája és legrégebbi iskolaépülete. Az épületet 1870-ben emelték – ez volt egykor a vasgyári fiúiskola. Ugyanekkor épült fel a vasgyári leányiskola is. Csupán két évvel azelőtt kezdődött meg a kormány utasítására a vasgyár és a vasgyári telep építése a diósgyőri koronauradalom területén. A mai Fazola Henrik iskola tehát az egykori vasgyári fiúiskola épületében működik, de az egykori leányiskola jogutóda. A leányiskola ugyanis átadta épületét egy szakközépiskolának és a fiúiskola épületébe költözött; a fiúiskola jogutód nélkül megszűnt. A Fazola Henrik iskolában is van szelekció. Évfolyamonként két-két párhuzamos tanulócsoportba járnak a gyerekek, a harmadik évfolyamon három tanulócsoport is van. Évfolyamonként az egyik tanulócsoport kis létszámú, tehát azokat iskolázzák be ide, akiket a nevelési tanácsadó részképesség-zavarosnak minősített. A másik tanulócsoportban a „Lépésről lépésre” módszer szerint folyik a tanítás. A kis létszámú osztályokban általában magasabb a roma tanulók aránya, de az eltérés csak az első és az ötödik évfolyamon kirívó. Az iskola DI-átlaga 0,31. Az iskola a „Lépésről lépésre” program egyik mintaiskolájának számít; ma már mind a nyolc évfolyamon oktatnak e módszer alapján, és minden tanár megkapta az alapkiképzést. A módszer lényege az egyénre szabott, kooperatív tanulás, a projektközpontú oktatás, felső tagozatban a kritikai gondolkodásra nevelés, illetve a folyamatos együttműködés a szülőkkel. A „Lépésről lépésre” módszer éppen a szegény, illetve cigány többségű iskolákban jelent radikális szakítást a frontális munka és a sulykolás rögzült gyakorlatával. Alsó tagozaton kötetlen beszélgetés, majd a célok meghatározása vezeti be a tanítási napot, és közös értékelés zárja. A napot meghatározott rituálék, az évet ünnepek, névnapok tagolják; a tananyagot projektek fogják össze. Felső tagozaton szintén nagy hangsúlyt kap a projekt-szemléletű munka, és kiegészül együttműködésre épülő team-munkával. A Fazola Henrik iskola 2004 szeptemberétől a Komlóstetői Általános Iskola tagintézményeként működik. Komlóstető a vasgyár fölött magasodik, a domboldalon jórészt egykori vasgyári munkások építkeztek, vagy vásároltak lakást. Az iskola 1989ben alakult és korlátozott számban, de befogadja azoknak a vasgyári roma családoknak a gyerekeit, amelyek a komlóstetői iskolától remélik a kitörés esélyét. A két iskola összevonása a Fazola Henrik iskolában keltett nagyobb riadalmat; a Komlóstetői iskola tanulóinak szülei nem tartottak attól, hogy az összevonás következtében a két iskola tanulói nagyobb arányban vegyülnének. A Fazola Henrik iskolában azonban féltették a „Lépésről lépésre” program jövőjét, különösen az után, hogy az igazgatói pályázatot nem az ottani igazgatónő nyerte meg. A Komlóstetői iskola DIátlaga sem magas: 0,34. Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

43

44


A perecesi – erenyői – bulgárföldi „roma iskolakörzet” • Bulgárföldi Magyar–Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola • Tagiskola: Kuti István Általános Iskola • Tagiskola: Erenyői Általános Iskola A Diósgyőrtől 8-10 kilométerre fekvő Perecesen, a kissé délebbre lévő Erenyőn, valamint a Diósgyőrben, Bulgárföldön, és részben a Pereceshez vezető völggyel párhuzamos Lyukóbányai út mentén zártkerti ingatlanokban élő roma családok gyerekei három iskolába járnak. A perecesi Kuti István Általános Iskolába 89 roma tanuló jár, az összes diák 77 százaléka. Pereces 1873-ban épült állami iskolája viszonylag jó állapotban van, bár tornaterem helyett csak egy szűk tornaszobában lehet testnevelésórákat tartani. Az alsó tagozaton a „Lépésről lépésre” módszer szerint folyik az oktatás. Az Erenyői iskola 2004 szeptemberében már nem tudott első osztályt indítani. Az iskolába mindössze 12 roma tanuló jár, az összes tanuló kevesebb, mint 10 százaléka. A Bulgárföldi Általános Iskolába 103 roma tanuló jár; az összes tanuló 31 százaléka. Évfolyamonként két-két tanulócsoportban folyik az oktatás. A két tannyelvű oktatást 2000-ben engedélyezték, és ebből adódóan az alsó tagozatos osztályokban drasztikus szegregáció érvényesül: a két tannyelvű osztályokban egyetlen roma diák sem tanul, a párhuzamos osztályokban viszont a roma diákok aránya 58-87 százalékos. Az iskola DI-átlaga 0,57. A perecesi és az erenyői iskolát 2003-ban vonták össze, majd 2004 szeptemberétől mindkét iskola a Bulgárföldi iskola tagintézményeként működik. A három iskolakörzet egységes roma iskolakörzetnek tekinthető: a Bulgárföldi iskola, amely mind a perecesi, mind az erenyői gyerekek számára vonzó, valódi „puffer iskolaként” működik. „Felfogja” a roma tanulókat – a Perecesről bejáró roma tanulókat is – és az ottani iskolánál kedvezőbb feltételeket, bővebb oktatási kínálatot nyújt számukra is, a nélkül azonban, hogy bebocsátaná őket a két tannyelvű osztályokba. Ugyanakkor „felfogja” a nem cigány tanulókat is – a Perecesről és Erenyőről bejárókat is – és a két tannyelvű oktatás révén vonzó, roma tanulók nélküli oktatást biztosít számukra, és megakadályozza, hogy távolabbi elit iskolák vonzó hatása túlságosan érvényesüljön.

Az újdiósgyőri „roma iskolakörzet” • II. Rákóczi Ferenc Magyar–Német Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola • Tagiskola: Győri Kapu Általános Iskola • Bársony János Általános Iskola A Győri Kapu Általános Iskola épületében korábban az Ady Endre iskola működött. A közgyűlés 2002-ben döntött arról, hogy megszünteti a Békeszálló melletti 41. számú iskolát, és egyúttal formálisan az Ady Endre iskolát is; a megszüntetett két iskola jogutóda a Győri Kapu Általános Iskola lett. A Békeszálló melletti 41. számú iskolába 2002-ben mintegy 240 gyerek járt; 60 százalékuk roma. A város vezetése úgy ítélte

meg, hogy a jóval nagyobb befogadóképességű épületet átadja egy szakközépiskolának, de korántsem volt magától értetődő, hová helyezik el onnan a tanulókat. A 41. számú iskola tanulólétszáma hosszú évek óta csökkent, mivel a nem cigány szülők a Bársony János iskolába és a II. Rákóczi Ferenc iskolába vitték gyerekeiket. A megszüntetett iskolához a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola van a legközelebb, de ebben az iskolában 1998 óta városi beiskolázású magyar–német két tannyelvű oktatás folyik, így az iskola kapacitáshiányra és összvárosi oktatási funkciójára hivatkozva elhárította a békeszállói gyerekek befogadását. Az Ady Endre Általános Iskola sem volt felkészülve a jövevények fogadására, de az ottani szülők és az iskola tiltakozása ellenére, ebben az épületben kapott helyet az új, Győri Kapu névre keresztelt intézmény, befogadva a megszüntetett 41. Számú Általános Iskola beiskolázási körzetében élő roma tanulókat. Az összevonást követően mintegy 40 nem roma gyereket máshová írattak szüleik. A tanulók elosztása tehát már ekkor megtörtént, meghatározva az iskolák státuszát is. A Győri Kapu Általános Iskola 2004 szeptemberétől – az újabb intézmény-összevonás következtében – a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola tagiskolájaként működik. A Győri Kapu iskolába 126 roma tanuló jár, az összes diák 42 százaléka. A II. Rákóczi Ferenc iskolába 36 roma gyerek jár, az iskola tanulóinak 9 százaléka. A Győri Kapu iskolában – a második évfolyam kivételével – évfolyamonként két-két tanulócsoportban folyik az oktatás. A roma tanulók aránya a b osztályban lényegesen magasabb; az első három évfolyamon pedig a b osztályok kis létszámú osztályok, ahová részképesség-zavarosnak minősített gyerekeket iskoláznak be. A város vezetése ugyanis 2002-ben engedélyezte az iskolának a kis létszámú osztályok indítását; induláskor a kis létszámú osztályok tanulóinak 100 százaléka roma volt. A következő évben csak egyetlen osztály indult, majd 2004 szeptemberében ismét egy normál és egy kis létszámú első osztályban indult el a tanítás. Az iskola DI-átlaga közepes: 0,56. A II. Rákóczi Ferenc iskolában az első hat évfolyamon magyar–német két tannyelvű oktatás folyik. A két tannyelvű b osztályokban egyáltalán nincsenek roma tanulók; a párhuzamos osztályokban a roma tanulók aránya 11-33 százalékos. Az első hat évfolyamon mind a 30 roma tanuló a b osztályba jár; összességében a roma tanulók 92 százaléka jár b osztályba, és csak a nyolcadik évfolyamon van az a osztálynak három cigány tanulója. Az iskola DI-átlaga 0,53, de a szegregáció az alsóbb osztályokban folyamatosan növekszik, elsőben már 0,66. A Bársony János iskola szervezetileg a Hunyadi Mátyás iskola anyaintézménye, de funkcionálisan az újdiósgyőri „roma iskolakörzethez” tartozik. Az iskola aligha bírja a versenyt a II. Rákóczi Ferenc iskola két tannyelvű osztályaival, de a nemrég megnyílt Szent Imre katolikus iskolával sem. A Bársony János iskola korábbi presztízsének elvesztéséhez hozzájárul az is, hogy bár több tanulója van, mint a Hunyadi iskolának, így anyaintézmény lett az összevonást követően, de az igazgatói pályázatot a leendő tagiskola korábbi, agilis igazgatója nyerte el, így sokkal inkább a tagiskola diktálja a döntéseket. A Bársony János Általános Iskolának 66 roma tanulója van; az összes tanuló 13 százaléka. Az iskola alacsony, 0,21-es DI-átlaga is jelzi, hogy a speciális kínálat vagy kis létszámú osztályok hiányában a roma diákok eloszlása viszonylag egyenletes. A II. Rákóczi Ferenc iskola „puffer iskola”; a miskolci oktatáspolitikusok a Győri Kapu iskolát is „puffer iskolának” szánták – ezért is engedélyezték az iskola számára a kis létszámú osztályok indítását –, de a Győri Kapu iskola egyre inkább azzal a perspektíEurópai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

45

46


vával szembesül, hogy néhány év múlva roma többségű iskolává válik. Az újdiósgyőri „roma iskolakörzet” sajátos helyzetben van, mert nemcsak a beiskolázási körzetéből, hanem annak határán túlról, a számozott utcákból is járnak ide roma tanulók.

A többi miskolci önkormányzati általános iskola A diósgyőri iskolákat nem tekinttettük „roma iskolakörzeteknek”, mert bár összességében öt iskolába mintegy 200 roma tanuló jár, de az iskolák között nincs olyan elosztási alku, mint ami a többi körzetet jellemzi. A diósgyőri Kilián lakótelepről és a Tatárdomb környékéről a Könyves Kálmán Általános Iskolába, illetve – 2004 óta – tagintézményébe, a Kaffka Margit Általános iskolába jár 124 roma tanuló. A Könyves Kálmán iskolába 70 cigány tanuló jár; az összes tanuló 12,6 százaléka, a tagiskolává minősített Kaffka Margit iskolába pedig 54 roma diák jár, az összes tanuló 12 százaléka. Az anyaiskolában három évfolyamon három, a többi évfolyamon két párhuzamos tanulócsoport működik. Az iskolában alapvetően a német, illetve a testnevelés specializáció között választhatnak a tanulók, ám az emelt óraszámú foglalkozásokat nem osztályokként, hanem külön csoportbontásban szervezik meg. A Kaffka Margit iskolában művészeti oktatás folyik: a b osztályban emelt óraszámban oktatnak rajzot. Diósgyőr túlsó felén 44 roma diák jár a Tóth Árpád Általános Iskolába és két tagiskolájába, a Móra Ferenc Általános Iskolába és a Sas Utcai Általános Iskolába. Az anyaiskolába 24 roma gyerek jár, az összes tanuló 5,5 százaléka. Az iskolában három párhuzamos tanulócsoport van: az a osztály testnevelés tagozatos, a kis létszámú c osztály pedig a város egész területéről fogad diszlexiás gyerekeket. Az avasi Munkácsy Mihály iskola mellett ez a város másik olyan iskolája, amelynek kis létszámú osztályaiban alulreprezentáltak a roma tanulók. A Móra Ferenc iskolába mindössze 14 roma diák jár; az összes tanuló 3,5 százaléka. A Sas utcai iskola pedig csak az összevonásoknak köszönheti, hogy nem szüntették még meg: 137 diák jár ide, köztük 6 roma tanuló.

Etnikai szegregáció Miskolc önkormányzati általános iskoláiban A 2004/2005-ös tanévben a miskolci önkormányzati általános iskolákba járó tanulóknak 17,5 százaléka volt roma: összesen 2267 diák. A roma diákok több mint 9 százaléka gyógypedagógiai iskolákba, 10,1 százaléka pedig kis létszámú osztályokba járt. Az összes gyógypedagógiai iskolába járó tanuló 63,2 százaléka, az összes kis létszámú osztályba járó tanulónak pedig 39,3 százaléka volt roma. Ugyanakkor az öszszes miskolci önkormányzati általános iskolás tanuló 11,3 százaléka járt két tannyelvű, vagy idegennyelv-tagozatos osztályba; ezekből az osztályokból a roma diákok szinte teljesen ki vannak rekesztve. Az általános iskolás roma diákok 54,8 százaléka járt olyan tanulócsoportba, ahol a roma tanulók kisebbségben voltak, és 45,2 százalékuk roma többségű tanulócsoportba járt. Az összes roma diák 16,1 százaléka járt olyan osztályba, ahol a roma ta-

nulók aránya 50–74 százalék között volt; míg 15,3 százaléka olyan osztályban tanult, ahol a roma diákok aránya 75–99 százalék között volt. Az összes miskolci roma diák 13,2 százaléka tanult homogén roma osztályban. Roma tanulók száma azokban a tanulócsoportokban, amelyekben a roma tanulók aránya… Iskola Komlóstetői Á. I. Fazola Henrik Á. I. Selyemréti Á. I. József Attila Á. I. Bulgárföldi Á. I. Kuti István Á. I. Erenyői Á. I. II. Rákóczi F. Á. I. Győri Kapu Á. I. Petőfi Sándor Két Tannyelvű Á. I. Rónai Á. I. Szilágyi Dezső Á. I. Görömbölyi Á. I. Gárdonyi G. Á. I. Pattantyús Á. I. Széchenyi I. Á. I. Hermann Ottó Á. I. Munkácsy M. Á. I. Kazinczy Ferenc Két Tannyelvű Á. I. Miskolctapolcai Á. I. Bársony János Á. I. Hunyadi Mátyás Á. I. Fazekas U. Általános és Zeneiskola Istvánffy Gyula Á. I. Könyves Kálmán Á. I. Kaffka Margit Á. I. Tóth Á. U. Á. I. Móra Ferenc Á. I. Sas Utcai Á. I. Szabó Lőrinc Á. I. Vörösmarty Mihály Á. I. Bem József Á. I. Arany János Á. I. Éltes Mátyás Á. I. Tüskevár Á. I. Összesen Összesen (%)

0–49% 35 0 25 0 32 0 12 36 55 0 19 0 30 13 51 61 69 133 37 4 66 57 77 23 70 77 24 14 6 54 35 17 56 37 18 1243 54,8

50–74%

75–99%

100%

92 35 0 40 16 0 0 12 0 30 0 0 10 0 0 11 27 0 0 0 5 11 16 0 0 0 0 0 0 0 0 0 52 19 376 16,1

91 0 0 31 73 0 0 14 0 10 0 0 25 0 0 0 0 0 0 0 0 11 35 0 0 0 0 0 0 0 0 0 34 23 347 15,3

38 0 172 0 0 0 0 45 0 0 0 0 12 0 0 0 0 0 0 0 0 0 9 0 0 0 0 0 0 0 0 0 12 13 301 13,2

Összesen 35 221 60 172 103 89 12 36 126 0 59 0 30 60 51 61 80 160 37 4 66 62 99 83 70 77 24 14 6 54 35 17 56 135 73 2267 100

Forrás: EÖKiK-adatfelvétel Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

47

48


Az iskolákon belüli szegregáció mértékét az évfolyamonként meghatározott disszimilaritási index átlagával mértük, minden olyan esetben, ahol ennek értelme volt, tehát a tanulócsoportok száma évfolyamonként egynél több, illetve a roma tanulók aránya meghaladta az 5 százalékot. A legmagasabb érték 0,77, ami rendkívül nagymérvű elkülönítést mutat. Az első tíz, legnagyobb mérvű belső szelekciót alkalmazó iskola között találunk hét két tannyelvű iskolát; csaknem valamennyi két tannyelvű iskolában jelentősen megnőtt a szelekció mértéke a két tannyelvű osztályok elindítását követően – még a korábbi nyelvtagozatos osztályokhoz képest is. További két iskolában a kis létszámú osztályok mentén érvényesülő, rendkívül nagy mértékű elkülönítés eredményezi a szegregációt jelző magas értéket. Végül meghatároztuk a szegregáció mértékét, kiszámolva a disszimilaritási indexet évfolyamonként az egész városra. Etnikai szegregáció Miskolc önkormányzati általános iskoláiban Évfolyam 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. Forrás: EÖKiK-adatfelvétel

Roma tanulók aránya (%) 25 22 19 18 17 15 14 14

DI-átlag 0,44 0,44 0,46 0,46 0,37 0,49 0,43 0,48

5. Nyíregyháza – városfejlesztés, lakásgazdálkodás, oktatáspolitika Romák Nyíregyházán A mai város kialakulása akkor kezdődött, amikor Károlyi Ferenc 1753-ban a környék legnagyobb birtokosává vált és mintegy 300 evangélikus szlovák jobbágy családot telepített ide Békés megyéből. A migráció folytatódott; a betelepített szlovák szerződéses jobbágyok idegenkedtek az alföldi tanyarendszertől, így a külső szállásokon nem tanyák, hanem apró, falusias jellegű települések jöttek létre. A szerződéses jobbágyok aztán saját erejükből 1804-ben és 1824-ben megváltották magukat a Dessewffy, majd a Károlyi családtól, és az örökváltás-szerződés megkötése után kiköltöztek a korábbi szállásterületekre. Egyedülálló településszerkezet, aprófalvak tanyabokorszerű településhálózata jött létre a kiépülő városmag körül. Nyíregyháza 1837-ben lett szabadalmas mezőváros, 1876-ban pedig megyeszékhely.15 A roma népesség elhelyezkedése szempontjából a város sajátos szerkezetének fontos szerepe van. A romák az 1960-as évektől kezdtek beköltözni a várost övező aprófalvas tanyabokrok egy részébe, és nem feltétlenül akartak beljebb költözni. A tanyabokrok közül nagyobb számban élnek roma családok például Felsősimán, Butykán, Császárszálláson, valamint Vajdabokor, Cigánybokor, Istvánbokor, Alsóbadurbokor külterületein. Később ellenkező irányú szuburbanizációs folyamatok indultak el; tehetős családok elkezdtek kiköltözni a külterületekre, például Kistelekiszőlőre, Borbányára, Nyírszőlősre. A város roma lakosságának számáról nincsenek megbízható becslések. Az önkormányzati tulajdonú ingatlanokat kezelő Piac és Vagyonkezelő Kft. rendszeresen felméri a két belterületi cigánytelepen – az Orosi úti telepen és a Huszár telepen – élők számát, de természetesen a roma lakosság egészéről nincsenek adatai. A két belterületi cigánytelepen mintegy 1500 ember él.

Orosi úti telep A keleti városkapunál fekvő Orosi úti telep a hatvanas években épült, amikor a város vezetése felszámolta Nyíregyháza két hagyományos putritelepét, és a családok számára 89 komfort nélküli szoba-konyhás kislakást épített. A környék akkoriban ideálisnak tűnt egy átmenetinek szánt szükségtelep befogadására, mivel a vezetékes víz hiánya eleve gátat szabott a környező házak komfortosításának, és a város vezetése nem számolt azzal, hogy a terület idővel Nyíregyháza prosperáló keleti kapujává válik. A terület egy merőben presztízsdöntésnek köszönhette felértékelődését. 1978 decemberében Orost – a korábban különálló települést – a városhoz csatolták, és az így százezressé duzzadt nyírségi megyeszékhely célul tűzhette ki, hogy idővel bekerüljön 15 Beluszky Pál: A nyíregyházi tanyabokrok földrajzi vizsgálata. Földrajzi Közlemények, 1968. 2 sz.


49

50


a megyei jogú városok akkor még igencsak exkluzív klubjába. A hirtelen igazi belterületté vált Orosi út fontossága megnőtt, a környéken ipari üzemek telepedtek meg, a prosperáló területen éktelenkedő nyomortelep egyre zavaróbbá vált. A nyolcvanas években a telep házainak felét lebontották, a családokat pedig a Huszár telepre költöztették. Úgy tűnt, hogy csak idő kérdése a roma házak maradékának eltüntetése, de a rendszerváltásig hátralévő néhány év kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a környéket végleg „megtisztítsák” a romák által lakott szükséglakásoktól. A kilencvenes években egyre többen érveltek a telep lebontása mellett, de arról senkinek nem volt elképzelése, hogy hová lehetne költöztetni az Orosi úti nyomorlakásokban élő családokat. A város elkésett azzal, hogy a korábbi módszerekkel, elviselhető konfliktusok mellett helyezze el az itteni családokat. A rendszerváltozást követően Nyíregyházán is privatizálták a bérlakások többségét, arról pedig szó sem lehetett, hogy bárhol építési telkeket parcellázzanak az Orosi úti roma családok számára. Miközben a környéken már régen kiépült az egykor hiányzó infrastruktúra, a szükséglakásokban nemhogy fürdőszoba, de még csak vízcsap sincs; a családok az utcai közkifolyóból vehetnek csak vizet. A szükségtelep lakói ahhoz túl sokan vannak, hogy a város bármely részén befogadják őket, ahhoz viszont túl kevesen, hogy az egyre ellenségesebb szomszédság elől egyfajta biztonságot adó „gettólétbe” meneküljenek.16 Bérlemények és lakók száma utcánként Utca Tüzér utca Gerliczki Mihály utca Károlyi Mihály utca Csáki István utca Tarcsay István utca Orosi út 10 Összesen Forrás: Piac és Vagyonkezelő Kft.

Bérlemények száma 21 34 32 23 10 10 130

Lakók száma 79 145 143 85 34 32 518

Huszár telep Az Orosi úti teleppel ellentétben, a Huszár telep félreeső helyen fekszik; vasúti sínek, egy laktanya és egy ipari övezet zárja el a város többi részétől. Eredetileg pavilonrendszerű lovassági laktanyának épült a XIX. század végén. A kétszintes épületekben tiszti lakások voltak, míg a telepet két oldalról a hosszanti tengelyre merőleges istállóépületek és legénységi szállások szegélyezték. 1957-ben a kormány a városi tanács kezelésébe adta a laktanyát, hogy elhelyezhessék a településen élő szovjet katonatiszteket, később pedig a város hivatalnok- és káderelitjét. Ez volt a város első és sokáig egyetlen lakótelepe. A város vezetése számára egy ideig kétséges volt, hogy vajon megéri-e az egész laktanyát lakóteleppé alakítani, vagy helyesebb csak 150 komfortos lakást kiala16 A telepi lakásokról és lakókról ld. Turgonyi Tamás: Jelentés a Nyíregyháza Megyei Jogú Város Önkormányzata tulajdonában lévő Keleti lakótelepen lévő bérlakások bérlőiről. Piac és Vagyonkezelő Kft., Nyíregyháza

kítani, és a volt istállóépületeket és legénységi szállásokat lebontani. Végül a szükség döntött; két fázisban összesen 310 lakást alakítottak ki, ebből 229 szoba-konyhás, fürdőszobás lakást a volt istállóépületekben. 1958-ban iskolát telepítettek az egykori laktanya törzsépületébe, később óvoda létesült, és megnyílt egy élelmiszerüzlet is. A kolónia vonzereje csak addig tartott, amíg a hatvanas években elkezdődött az új lakótelepek építése a városban. A Huszár telep lakossága gyorsan kicserélődött, a tehetősebb családok a város más részein felhúzott lakótelepeken kaptak lakást, a kolónia pedig a hetvenes évektől egyre inkább a városba költöző romák otthonává vált, méghozzá nem csak spontán folyamat eredményeként. Nyíregyháza vezetői tudatosan törekedtek a megyeszékhely lakosságának felduzzasztására, ugyanakkor aggasztotta őket a romák betelepülése. A dilemmát úgy kívánták feloldani, hogy a város lakásügyi hatósága a lakáselosztás során tudatosan „büntetőtelepként” kezelte a Huszár telepet; itt kaptak lakást a hátralékosok és részben a jövevény roma családok. A telep státusza néhány év alatt gyökeresen megváltozott, a lakásügyi hatóság abban bízott, hogy a Huszár telep elrettentő híre, illetve a telepre költözés fenyegető lehetősége a város más részein lakókra is fegyelmezően hat. A hetvenes évek derekán elkezdték a telep tömbházainak felújítását, de a földszintes épületekre már nem jutott pénz. 1989-ben elkészült a Huszár telep rekonstrukciójának első koncepciója, amely megint csak a tömbházak felújításával számolt. Ekkor fogalmazódott meg először a telepen belüli differenciált lakáskiutalás ötlete; a koncepció szerint a bérlők életmódjuk és lakbérfizetési hajlandóságuk függvényében kaphattak volna jobb vagy rosszabb lakást.17 Bérlemények száma utcánként Utca Dália utca Viola utca Huszár tér Összesen Forrás: Piac és Vagyonkezelő Kft.

Bérlemények száma 125 163 10 298

Lakók száma 447 500 55 1002

Természetesen Nyíregyháza belterületén máshol is laknak romák. A város három nagy lakótelepe – az északi Jósaváros, a keleti Örökösföld és a déli Érkerti, illetve Toldi utcai telep – közül a Jósaváros panellakásaiban, a Ferenc körút melletti magas házakban, és Érkerten, valamint a Toldi utcában élnek nagyobb számban roma családok. Az Érkerti lakótelep nyugati, vasútállomás felé eső részét, a nagykörút délnyugati hajlatát, a Huszár sort, valamint a Huszár telepre vezető Móricz Zsigmond utcát kifejezetten rosszhírű környéknek tartják. A vasúti átjáró és a Huszár sor között húzódó, félreeső Móricz Zsigmond utca a városi prostitúció központja.

Lakásprivatizáció, bérlakás-gazdálkodás, szegmentált lakáselosztás A bérlakásállomány 1990-ben 6920 lakásból állt, a tömeges privatizáció lezárulása idejére, tehát 1999. június 30-ára a bérlakások száma 2220-ra csökkent. Ekkor még 17 Ld. Kerülő Judit: Szociálpolitikánk egy nyomortelep kapcsán. In: Szabolcs Szatmár Megyei Szemle, 1991. 4.


51

52


további 507 lakás elidegenítése volt folyamatban. A Városkutatás Kft. ekkoriban úgy kalkulált, hogy a bérlakásállomány 1740 lakásszámmal fog stabilizálódni. A prognosztizált lakásállomány összetétele a következő volt.18 Az 1999-ben rövid távon 1740-re becsült bérlakásállomány összetétele a bérlakások elhelyezkedése, illetve jellege szerint Bérlakások elhelyezkedése, illetve jellege Huszár telep Keleti lakótelep Félkomfortos, komfort nélküli lakások, a belvárosi, századelőn épült épületek Műemlék jellegű épületek 2 garzonház Nyugdíjasházak Lakótelepek vegyes tulajdonú épületei Összesen

Bérlakások száma 300 190 100 100 270 120 660 1740

Forrás: Városkutatás Kft.: A nyíregyházi lakáshelyzet elemzése 1999

Az 1999-es bérlakásállomány komfortfokozat szerinti összetétele Lakások komfortfokozata Öszkomfortos Komfortos Félkomfortos Komfort nélküli Szükséglakás Összesen

Lakások száma 1339 487 93 284 18 2221

Forrás: Városkutatás Kft.: A nyíregyházi lakáshelyzet elemzése 1999

Az állomány csökkenése azonban az 1999-ben kalkuláltnál kisebb mérvű volt, mivel az önkormányzat változtatott lakáspolitikai elképzelésein, és úgy döntött, hogy a városnak mégiscsak szüksége van meghatározott számú és összetételű önkormányzati bérlakásra, illetve az állomány sorsát nem bízza kizárólag a privatizációra. Az ezredfordulót követően mintegy 150 lakást épített és 60 lakást vásárolt az önkormányzat. Összességében az önkormányzati lakások száma 2000 körül stabilizálódott, de a bérlakás-gazdálkodást támogató politikusok szerint még további 500 lakással kellene bővíteni az állományt. A privatizációs hullámot követően, az 1990-es évek végétől az önkormányzat szegmentált bérlakás-elosztási gyakorlatot alakított ki. A közgyűlés három külön18 Bányai Judit-ifj. Erdősi Sándor–Gerőházi Éva–Tosics Iván: A nyíregyházi lakáshelyzet elemzése. Városkutatás Kft., Budapest, 1999. december.

böző névjegyzéket készít. Az „alap” névjegyzékre elsősorban nem szociális kritériumok alapján lehet felkerülni, hanem az a döntő szempont, hogy a kiválasztott család rendelkezik-e állandó jövedelemmel, és várhatóan képes lesz-e állni a számára kiutalt bérlakás lakbérét és rezsijét. A második típusú névjegyzék a nyugdíjasház leendő lakóit tartalmazza, és van egy harmadik, úgynevezett krízis-névjegyzék. A krízis-névjegyzékesek a minigarzon-házban, a város belterületén lévő nem panel szórványépületekben, illetve a Huszár telepen kaphatnak bérlakást. A közgyűlés csak a névjegyzéket hagyja jóvá, a konkrét lakások kiválasztása az önkormányzat ingatlankezelő vállalatának, a Piac és Vagyonkezelő Kft.-nek a mérlegelésétől függ. Ugyancsak a vállalat feladata, hogy behajtsa a kintlévőségeket, döntsön a hátralékosok és a jogcím nélküli lakáshasználók sorsáról. Az arra érdemesnek tartott hátralékosokkal, akiknek bérleti jogviszonyát a bíróság már megszüntette, a vállalat lakáshasználati szerződést köt, esélyt adva a családoknak arra, hogy idővel összeszedjék magukat. A reménytelennek ítélt tartozók a Huszár telepen kaphatnak új lakást. Az önkényes lakásfoglalókat kilakoltatják, a telepi önkényes beköltözőkkel pedig lakáshasználati szerződést köt a vállalat. A szegmentált bérlakás-elosztási gyakorlat meghozta az „eredményét”. A bérbevételi ajánlattal rendelkezők száma 1999-ben 1500 volt; az igénylőknek 75-80 százaléka volt roma. A normál névjegyzékre évente mintegy 70-100 család került, de a romák szempontjából kifejezetten diszkriminatív szelekció miatt, roma családok csak elvétve kerültek a névjegyzékre. Közülük jelölték ki az évente megüresedő 30-40 lakás bérlőit. A bérlakásra várók száma – igaz, a lakáscsere-igénylőkkel együtt – 2004-re 2300-ra növekedett, de az igénylők összetétele jelentősen megváltozott: nőtt a diplomások aránya, a romák aránya pedig 27 százalékra csökkent. A bérlakás-gazdálkodás bővítése és a Huszár telep fejlesztése mellett hasonló céllal érvelnek a város vezetői: immár lehetséges a pályakezdők és az alsó középréteg számára olyan bérlakáskínálatot teremteni, amely egybevág a város településfejlesztési prioritásaival, tehát területileg tovább koncentrálja a roma lakosságot az által is, hogy csökkenti a roma családok arányát a magasabb státuszú bérlakásokban. Ehhez azonban szükség van a Huszár telep fejlesztésére és bővítésére. A bérlakásállomány bővítését elsősorban vásárlás révén képzeli el az önkormányzat. A Nyíregyházától délkeletre eső Nagykálló felé vezető Kállói út mentén lévő Damjanich laktanyát egy vállalkozó vásárolta meg azzal a céllal, hogy ott magas lakbérű bérlakásokból álló lakóparkot alakítson ki, de ezt a városházán irreálisnak tartják. Néhány évvel ezelőtt a város azt tervezte, hogy megszerzi a Huszár telep melletti Bottyán laktanyát, és az ottani épületek bérházakká alakítása révén bővíti a Huszár telepet. A laktanya állapota miatt azonban mára ezt a tervet ejtette az önkormányzat.

Városfejlesztés, telepfelújítás, telep-összevonási tervek A Bottyán laktanyával kapcsolatos tervek szorosan kapcsolódnak a Huszár telep fejlesztéséhez, illetve általában a városfejlesztési elképzelésekhez. Nyíregyházát dinamikusan fejlődő, sikeresen kormányzott városnak tartják, mindenekelőtt tőkevonzó képessége miatt. A városfejlesztési terveket is az ambíciózus elképzelések jellemzik. Az önkormányzatnak öt fejlesztési prioritása van. Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

53

54


A nagykörút által övezett belváros területfelértékelő dzsentrifikációs rekonstrukciója részben közfeladat, részben külső befektető révén elképzelt projekt. A városháza feladata a belvárosi ingatlanok „területcserés felszabadítása”, ezzel együtt pedig a szegény, mindenekelőtt roma lakásbérlők kiköltöztetése. A másik fő prioritás a kedvező környezet kialakítása a külső ipari és szolgáltató beruházások számára, ami ma már nemcsak a területek előkészítését, de a megfelelőnek ítélt mikrotársadalmi környezet kialakítását is jelenti. A harmadik prioritás: a város lakásépítési koncepciója lehatárolta a közösségi, szociális-, illetve magánlakás-építésre szánt önkormányzati tulajdonú területeket, ám a telkek közművesítése hosszadalmas és költséges. A negyedik fejlesztési projekt új keletű: a város jelentős hitelt vett fel, hogy élményfürdőt építsen Sóstófürdőn, ellensúlyozandó a közeli Hajdúszoboszló hasonló létesítményének vonzerejét. Végül az ötödik, és egyben a legnehezebb feladvány: Nyíregyháza két belterületi cigánytelepének jövője. A városháza mindenáron szeretne megszabadulni a prosperáló Orosi úton éktelenkedő nyomorteleptől, de egyelőre nem született megvalósítható elképzelés arról, hogy miként pótolják az ottani, lebontandó 130 lakást, és hová költöztessék a telepen élő 518 embert. A bérlakásállományt éppenséggel nem ilyen célból akarják bővíteni. Egyetlen lehetséges, bár nyíltan nem hangoztatott megoldás kínálkozik: a zárványszerűen elhelyezkedő Huszár telepen vagy annak környékén kell lakásokat építeni, hogy elhelyezhessék az Orosi úti roma családokat. A telepfelújítási munkák megkezdésére 1998-ban nyílt lehetőség, amikor a Közmunkatanács először írt ki olyan közmunkapályázatot, amely leromlott telepek fejlesztését az ott élők munkájának bevonásával kívánta megvalósítani. Nyíregyháza 25 millió forintos támogatást kapott, hogy 100 embert féléves időtartamra foglalkoztasson, a közgyűlés pedig további 60 millió forintot szavazott meg a programra. A közmunkaprogram első fázisában kifestették a kétszintes lakótömbök lépcsőházait, lomtalanították a pincéket, az egykori istállóépületek közötti szűk utcákban pedig járdát építettek. Az egész telepen kicserélték a vízvezetékeket, az egyszobás lakásokba vízmérő órákat szereltek fel. A vízórák felszerelése a telep régi problémáját kívánta orvosolni: a vízvezetékek és a vízcsapok rossz állapota, vagy éppen hiánya miatt a bérlők horribilis összegű számlákat kaptak, mivel az ivóvíz tekintélyes része elfolyt. A vízvezetékrendszer és a csaptelepek felújítását követően a telep vízfogyasztása a korábbinak a 20 százalékára csökkent. A munkákat Nyíregyháza ingatlankezelő vállalata, a Piac és Vagyonkezelő Kft. koordinálta, és az általa elkészíttetett nagy ívű terv többlépcsős lakásgazdálkodási rendszert vizionált: hajléktalanszállóval, és az ahhoz tartozó szociális szolgálattal; a távfűtőhálózatba bekapcsolt és szociális juttatásként minimális hőmérsékletre fűtendő kis lakásokkal, és komfortos lakásokkal. A vállalat vezetői úgy vélték, hogy a kicsiben megvalósítandó lakáselosztás „differenciált eszközrendszerével” és szociális esetmunkával majd „kezelni” lehet a betelepítések szította konfliktusokat, mert a családok szükségleteik, anyagi tehetségük, érdemeik és együttműködési készségük függvényében foglalhatják el helyüket a hierarchiában. Csakhogy a fejlesztéshez szükséges forrásokat nem sikerült előteremteni, és nem sikerült megoldást találni a projekt legkényesebb elemére, a telepi lakásállomány bővítésére. A szomszédos Bottyán laktanya bér-lakóparkká alakításának tervét ejtették. A Huszár telepen önkormányzati beruházásban kilenc, egyenként 44 négyzetméteres,

előkertes, központi padlófűtéses könnyűszerkezetes lakás épült. A legújabb tervek szerint a város a Huszár telep melletti területen alakítaná ki új ipari parkját és ezt kihasználva, a park mellett épülnének új bérlakások. Az Orosi úti cigánytelep felszámolása a város deklarált fejlesztési céljai közé tartozik; a komfort nélküli, zsúfolt nyomorlakásokat aligha lehetne ésszerűen felújítani. Az önkormányzat sohasem mondta ki nyíltan, hogy valójában a két cigánytelep egyesítését szeretné, de a terv bekerült a köztudatba, függetlenül annak realitásától, időzítésétől, feltételeitől – következésképpen a Huszár telep fejlesztésével és bővítésével mind a lakáspolitika, mind a városfejlesztési koncepció, mind pedig az oktatáspolitika kalkulál. Nyíregyházán széles körű egyetértés alakult ki abban, hogy érdemes pénzt áldozni a Huszár telep felújítására és lakásállománya bővítésére, és mindenki evidenciának tekinti, hogy amennyiben sikerül felszámolni az Orosi úti telepet, az ottani családokat úgysem lehet máshol elhelyezni, mint a Huszár telepen, vagy annak környékén, a Huszár telepi iskola pedig jóval több diákot is képes lenne befogadni, mint most. Csakhogy a fejlesztési projektekkel kapcsolatos várakozások hatása egy idő után megfordul. Ha egy városrész felújítását túlságosan hosszú ideig tervezik, akkor a fejlesztésre kijelölt övezet leromlása egy idő után gyorsulni kezd, mivel állandósul a bizonytalanság: az érintettek sem a fejlesztésben, sem pedig az aktuális állapot fennmaradásában nem bíznak. Hasonló a helyzet abban az esetben is, ha az érintett iskolák igazgatói arra várnak, hogy egy jövőbeni fejlesztés majd megszabadítja őket súlyosnak érzett problémáiktól, de a nagy projekt elkezdése egyre csak húzódik.


55

56


A nyíregyházi oktatáspolitika prioritásai Nyíregyháza 19 önkormányzati fenntartású általános iskolájában valamivel több, mint 8000 gyerek tanul. A 2004/2005-ös tanévben az összes tanuló 8,7 százaléka volt roma. Tanulók száma és megoszlása a nyíregyházi önkormányzati általános iskolákban a 2004/2005-ös tanévben Iskola

Tanulócsoportok száma 13. sz. Huszár Téri Á. I. 8 Kertvárosi Á. I. 16 Hunyadi Mátyás Á. I. 13 Móra Ferenc Á. I. 34 Benczúr Gyula Á. I. 19 Nyírszőlősi Á. I 16 Vécsey Károly Á. I. 23 Móricz Zsigmond Á. I. 28 Petőfi Sándor 22 Váci Mihály Á. I. 10 Göllesz Viktor Speciális Á. I. 14 Kazinczy Ferenc Á. I. 19 Szabó Lőrinc Á. I. 14 Zelk Zoltán Á. I. 22 Bem József Á. I. 24 Kodály Zoltán Á. I. 16 Hermann Ottó Á. I. 16 Arany János Á. I. 25 Gárdonyi Géza Á. I. 16 Összesen 355 Forrás: EÖKiK-adatfelvétel

Tanulók száma 119 377 233 913 418 300 614 698 513 175 170 487 248 507 690 437 296 690 306 8191

Roma tanulók száma 119 30 46 41 83 65 73 20 58 10 84 7 8 16 7 2 6 10 27 712

Roma tanulók aránya (%) 100,0 8,0 19,7 4,5 19,1 21,3 11,8 2,8 11,3 5,7 49,4 1,4 3,2 3,1 1,3 0,5 2,0 1,4 8,8 8,7

DI-átlag

0,93 0,17 0,19 0,62 0,33 0,33 0,28

0,19

A nyíregyházi oktatáspolitika dilemmája A nyíregyházi oktatáspolitikának két, egymásnak ellentmondó prioritása van. Az egyik vezérlő elv az oktatási döntéseket a városfejlesztés rövid távú és távlati céljaihoz köti; az oktatásirányítás a városfejlesztési elképzelések megvalósulásától – főként az Orosi úti telep felszámolásától és a szuburbanizációtól – várja, hogy a roma népesség további térbeli koncentrációja a roma diákok koncentrációját is maga után vonja. Ugyanakkor az oktatásirányítás szeretné valamilyen formában ellenőrzése alá vonni az iskolai migráció zabolátlan folyamatát, és rábírni az iskolákat, hogy működjenek együtt a roma tanulók „igazságosabb elosztásában”. Az iskolai migráció jelenségét mindenki egyöntetűen a cigány tanulók arányával magyarázza, jóllehet az általános iskolai roma tanulók aránya meg sem közelíti a miskolci iskolák roma diákjainak arányát. A modell egyszerű: ha a roma gyerekek aránya a nyíregyházi iskolákban elér egy nem túl magas szintet, általában 10-15 százalékot – akkor már nem stabilizálódik, hanem dinamikusan nő. A nem roma szülők ugyanis gyorsan elviszik gyerekeiket másik, akár távolabbi iskolába is; a demográfiai apály miatt a nem roma gyerekek beíratása általában nem ütközik akadályba. A roma tanulók néhány év alatt többségbe kerülnek, míg ezzel párhuzamosan a gyereklétszám olyannyira lecsökken, hogy az már az iskola, vagy legalábbis a tagiskola létét veszélyezteti. Az önkormányzat végül felszámolja a pénzügyileg fenntarthatatlan iskolát, vagy tagiskolát, és a tanulókat áthelyezi máshová. A demográfiai apály tehát akár a roma gyerekek integrációját is elősegíthetné, de a felszámolt intézményből a tanulókat olyan iskolába helyezik át, ahová már amúgy is sok roma gyerek jár. A folyamat – amely egyfajta „macska-egér harcra emlékeztet” – tehát kezdődik elölről. Az iskolai migráció látszólag nagyságrendileg súlyosabb probléma Nyíregyházán, mint Miskolcon, habár a roma tanulók aránya csak fele a miskolciénak. Igaz, a „macska-egér harcként” jellemzett, a városi oktatásirányítás számára kezelhetetlen folyamat csak az iskolák egy meghatározott és a többi iskolától elkülönülő csoportját érinti. Ennek több oka is van. A roma tanulók háromnegyede nyolc iskolában összpontosul; a nyolc iskolából egynek kizárólag roma diákjai vannak, míg az enyhe fokú értelmi fogyatékosnak minősített diákokat oktató speciális iskola diákjainak a fele roma. A fennmaradó hat iskola közül az egyik mellett kollégium működik. Az „elcigányosodás” veszélye ténylegesen öt iskolát fenyeget – egyikük a 2004/2005-ös tanév végén meg is szűnt. Tizenkét önkormányzati általános iskolában annyira alacsony a roma tanulók aránya, hogy igazgatóiknak csak arra kell ügyelniük, hogy tartsák ezt a pozíciót. Ez sem mindig könnyű, mivel 2004-ben és 2005-ben is iskola, illetve tagiskola-bezárások során kellett megfelelő „határvédelemről” gondoskodniuk, illetve az „elcigányosodó” iskolák újra és újra követelik a beiskolázási körzethatárok átrendezését. A „macska-egér harc” másik oka az, hogy az érintett iskolák többsége nem próbálkozott azzal, hogy differenciált oktatási kínálattal és ahhoz kapcsolódóan erős belső szelekcióval fékezze az iskolák közötti migrációt. Kis létszámú osztályok csak két nyíregyházi iskolában vannak, és közülük is csak a Hunyadi iskolában használják a kis létszámú osztályokat a roma diákok elkülönítésére. Két iskola – a Nyírszőlősi és a Gárdonyi Géza iskola – pedagógiai credójának hangsúlyos eleme, hogy integráltan oktatják a részképesség-zavaros vagy más okból sajátos nevelési igényű tanulókat. Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

57

58


Két tannyelvű oktatás csak egyetlen iskolában, a Zelk Zoltán Általános Iskolában folyik. A két tannyelvű osztályokban „természetesen” Nyíregyházán sincsenek roma tanulók, de a roma diákok aránya ebben az iskolában mindössze 3,1 százalékos, így a két tannyelvű oktatás elsődleges funkciója nem a roma diákok elkülönítése. Az önkormányzat néhány évvel ezelőtt azért kezdeményezte a két tannyelvű oktatás bevezetését a Zelk Zoltán iskolában, hogy ellensúlyozza a korábban jó hírű iskola pozíciójának romlását. Ennek azonban nem az volt az oka, hogy néhány roma tanuló is beiratkozott, hanem az, hogy a környéken két gyakorlóiskola dinamikusan bővítette tanulói létszámát, és az ambíciózus családok kezdtek elpártolni a Zelk Zoltán iskolától. Tanulók megoszlása a kis létszámú tanulócsoportokban Iskola Hunyadi Mátyás Általános Iskola Benczúr Gyula Általános Iskola Összesen Forrás: EÖKiK-adatfelvétel

A kis létszámú osztályokban tanulók száma 37 21 58

A kis létszámú osztályokban tanuló roma diákok száma 35 6 41

Tanulók megoszlása a két tannyelvű tanulócsoportokban

Iskola Zelk Zoltán Általános Iskola Összesen Forrás: EÖKiK-adatfelvétel

A két tannyelvű osztályokban tanulók száma 192 192

A két tannyelvű osztályokban tanuló roma diákok száma 0 0

A „macska-egér harc” harmadik oka a városfejlesztési célok dominanciája – mindenekelőtt az Orosi úti telep felszámolásához és a belterületi roma lakosság további nagyarányú koncentrációjához fűzött remények. Azok az iskolák, amelyekbe az Orosi úti nyomortelepről járnak, erősen érdekeltek abban, hogy a telepet egy nagyszabású városfejlesztési akció keretében felszámolják, és a családok többségét a Huszár telepre költöztessék. A terv ebben a formájában nyilvánvalóan irreális – de az iskolaigazgatók abban az értelemben foglyaivá váltak a projektnek, hogy ideiglenesnek gondolják a helyzetüket és átmenetinek a problémáikat. Ez az illúzió pedig éppen abban korlátozza őket, hogy megpróbáljanak adekvát válaszokat találni arra a pedagógiai kihívásra, amit a roma diákok jelentenek.

A nyíregyházi általános iskolák

Elit iskolák Az egyházi iskolák kárpótlását, illetve ingatlanaik visszaadását az önkormányzat egyfajta csomagban rendezte, és igyekezett összekötni néhány önkormányzati általános iskola felszámolásával, illetve az önkormányzati iskolaépületek felújításával. A tranzakció gazdaságilag ésszerűnek tűnt, ugyanakkor a folyamat eredményeként a nem önkor-

mányzati fenntartású általános iskolákba járó diákok aránya igen magas: az összes nyíregyházi általános iskolás tanuló 27,2 százaléka jár egyházi, illetve gyakorlóiskolákba. • Az Evangélikus Általános Iskola a Luther téri visszakapott épületében működik; az épületet korábban a Kodály Zoltán Zeneiskola használta. Az ingatlan-visszaadást követően épült fel a Kodály Zoltán iskola új épülete a Vay Ádám körúton. Az evangélikus iskola átvette a Báthory István iskola teljes tanári karát és diákjait. A megszűnt Báthory iskola épületét a város felújította, és ott helyezte el a Göllesz Viktor Speciális Általános Iskolát. • A Jókai Mór Általános Iskola nemcsak Színház utcai épületét kapta vissza, de – az evangélikus iskolához hasonlóan – az ottani tanári kart és diákokat is átvette. • A Görög Katolikus Általános Iskola is visszakapta régi épületét, de az iskola új épületet akar emelni a színház mellett. • Az evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium nyolcosztályos, mint ahogyan nyolcosztályos a… • Római katolikus Szent Imre Gimnázium is. • Ugyancsak nyolcosztályosra kívánja bővíteni középiskoláját a Hit Gyülekezete – az iskolának jelenleg 5 évfolyama van. Az egyházi iskolák mellett két gyakorlóiskola működik Nyíregyházán. • Az Apáczai Csere János Általános Iskola tanulói létszáma növekszik, az iskola 2004 őszén már négy első osztályt indított. • Az Eötvös József Gimnázium 12 évfolyamos. Két hat-, illetve nyolcosztályos önkormányzati fenntartású gimnázium működik a városban. • Az Arany János Gimnázium nyolcosztályos. • A Krúdy Gyula Gimnázium hatosztályos. Az általános iskolák közül vonzónak számítanak azok, amelyek speciális, emelt szintű tantárgyi kínálatot nyújtanak, és amelyeknek nincsenek vagy csak nagyon csekély számban vannak roma tanulóik. • A zenetagozatos Kodály Zoltán Általános Iskola városi beiskolázású, és felvételi vizsgát tarthat. Az iskola 437 tanulója között mindössze 2 roma akad. • A belvárosi Bem József Általános Iskola specialitása az emelt szintű testnevelés-oktatás. A 690 tanuló közül mindössze 9 roma. • Az Érkert lakótelepen lévő Móricz Zsigmond Általános Iskolában emelt szintű matematikaoktatás folyik. Az iskola 698 tanulója közül 20 roma, de ha eltekintünk a Kistelekiszőlőn működő alsó tagozatos tagintézménytől, akkor az anyaiskolába 662 tanuló jár, és közülük mindössze 7 roma. • A Zelk Zoltán Általános Iskolában magyar–német két tannyelvű oktatás folyik; az iskola 507 tanulója közül 16 roma. A Zelk Zoltán iskola státusza az utóbbi években romlott. Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

59

60


Homogén roma iskola A Huszár telepről 119 roma tanuló a telep központjában lévő 13. számú általános iskolába jár. Az iskolának kizárólag roma tanulói vannak. A Huszár telep annak idején tudatos városfejlesztési és lakáselosztási döntés eredményeként lett cigánytelep, és ennek következményeként vált a telepi iskola is homogén roma iskolává. A nyolcvanas években az akkori tanácsi vezetés megpróbálkozott azzal, hogy egyik osztály tanulóit „szétterítse”, de a gyerekek befogadására kiszemelt iskolák ellenállása miatt elálltak ettől. A rendszerváltás után az önkormányzatnak meg kellett fontolnia, hogy vajon mi a célszerűbb: bezárni az iskolát és a diákokat elhelyezni a környékbeli iskolákban, vagy pedig fenntartani a telepi iskolát, nem törődve annak tetemes költségeivel. Az önkormányzat a telepi iskola fenntartása és fejlesztése mellett döntött. Felújították az egykori laktanya robosztus, nehezen és drágán kifűthető főépületét, bevezették a gázfűtést, és miután az emeleti részben felszámolták az ott lévő néhány lakást, mindkét tagozatot a nagyépületben helyezték el.

Tudatos, illetve ellenőrzött szelekciós szándék révén létrejött iskolák A városban több olyan oktatási intézmény is van, amelyet meghatározott pedagógiai problémák kezelésére, illetve speciális helyzetű gyerekek fogadására hoztak létre. Az általános iskolák „tehermentesítésére”, a különféle, értelmi fogyatékosnak nem tekintett, de részképesség-zavaros tanulók számára hozták létre a Bencs László Általános Iskolát. Az iskola funkciója időközben megváltozott: egyfajta „drop out” iskolává vált, amely befogadja azokat a 14–18 éves fiatalokat, akiket nem vettek föl máshová; akik kimaradtak, vagy akik fegyelmi áthelyezéssel kikerültek valamelyik másik szakiskolából vagy középiskolából. Másrészt az iskola a város kötelező beiskolázású iskolája, tehát az a 30-40 tanuló, aki 16 éves koráig nem tudta elvégezni az általános iskolát, szakiskolai oktatás keretében felzárkóztató oktatásban vehet részt. Ez rövidített képzést jelent, tehát a tanulók pótolhatják a 7–8. osztályt, és nem kell elvégezniük a 9–10. osztályt ahhoz, hogy megkezdhessék szakmai tanulmányaikat, hanem már az első évben pályaorientációs, majd a második évben szakmai képzést kaphatnak. Régebben volt úgynevezett nappalis ifjúsági általános iskolai osztály, tehát egy olyan „háló” általános iskola, amely felfogta a többi általános iskolából szelektáltakat. Csakhogy a demográfiai apály miatt ma már nagyon meggondolná egy általános iskola, hogy elküldjön egy tanulót. A Göllesz Viktor Speciális Általános és Szakiskolába fogyatékosnak minősített tanulók járnak. Időközben az iskola kiegészült egy szakiskolával, amely igyekszik valamilyen továbbtanulási lehetőséget adni a „kisegítősöknek”. Az iskolába 84 roma tanuló jár, az összes általános iskolai osztályba járó tanuló 49,4 százaléka. Az egyházi ingatlanok visszaadásával kapcsolatos tranzakció keretében az önkormányzat felújította az iskola mostani épületét, majd nagyvonalú eszközbeszerzés révén az ország egyik legjobban felszerelt speciális iskoláját hozta létre. Az iskola kiegészült egy szakiskolával, amely sütőipari munkás, bolti eladó és dísznövénykertész szakon képez ki fiatalokat. Az iskola szerződést köt a gyakorlati képzést biztosító munkahelyekkel, amelyek a végzősök jó részét tovább foglalkoztatják.

Az iskola egy reintegrációs PHARE-pályázat keretében egyéves fejlesztő foglalkozást tartott olyan nyíregyházi óvodásoknak, akiket nevelőik problémásoknak minősítettek, és a fejlesztő foglalkozás végeztével többségüket normál osztályokba iskolázták be. A speciális iskolások reintegrációját viszont nem kísérte siker; mindössze egyetlen tanulót sikerült normál iskolába helyezni, de hamarosan ő is visszatért. Az összes önkormányzati általános iskolába járó nyíregyházi tanuló 2 százaléka jár speciális iskolába, míg ugyanez az arány a roma tanulók között 11,8 százalék. A speciális általános iskola tanulóinak közel fele cigány. Tanulók megoszlása a Göllesz Viktor Speciális Általános Iskolában Iskola

Tanulócsoportok száma Göllesz Viktor Á. I. 14 Összesen 14 Forrás: EÖKiK-adatfelvétel

Tanulók száma 170 170

Roma tanulók száma 84 84

Roma tanulók aránya 49,4 49,4

DI-átlag 0,28 0,28

A Nyírszőlősi Általános Iskola kollégiuma is tudatos döntés eredményeként vált olyan tanulók iskolájává, akiket máshol nem szívesen láttak volna. A belvárostól jó 12 kilométerre északnyugatra fekvő Nyírszőlős eredetileg a szomszédos Kótaj külterülete volt. A hatvanas években a járási vezetők döntése nyomán a tanyasi gyerekek számára épült fel az ottani kollégium. Miután a településrészt Nyíregyházához csatolták, a város sajátos „iker-döntést” hozott: a belvárosi kollégiumot tehetséggondozó kollégiummá nevezték ki, míg a nyírszőlősi kollégium feladata lett, hogy befogadja a magatartási problémákkal küzdő, és a hiperaktív gyerekeket. Közben a várost körülvevő tanyabokrokra egyre több roma család költözött, így a kollégisták között is egyre több lett a roma diák. Ráadásul egy átmeneti otthon települt a kollégium mellé, Nyírszőlősön pedig öt lakásotthon létesült állami nevelt gyerekeknek. A 16 tanulócsoportos, 300 fős iskola tanulóinak ma mintegy 20 százaléka roma, de arányuk az elsősök között növekszik, jóllehet a településrész szuburbanizációs fejlődése látványos. A Nyírszőlősre települt tehetős családok azonban szívesebben viszik gyerekeiket belvárosi iskolákba. Az iskola vezetése különösebb megrendülés nélkül tudomásul veszi a cigány tanulók arányának növekedését. Az első osztályos kisiskolások közül a részképesség-zavaros gyerekeket már a második tanítási héten kiszűrik, és számukra külön órakeret terhére fejlesztő foglalkozásokat szerveznek az első három tanévben. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a belső szelekció alacsony. Ugyancsak integráltan – tehát a többi tanulóval együtt – oktatják a sajátos nevelési igényű, fogyatékos vagy részképesség-zavaros diákokat a Gárdonyi Géza Általános Iskolában. Az iskolának 27 cigány tanulója van; az összes diák 8,8 százaléka. A belső szelekció ebben az iskolában is alacsony.

„Roma iskolakörzetek” Nyíregyházán is a roma tanulók „elosztásával” kapcsolatos alku a „roma iskolakörzetek” lehatárolásának legfontosabb ismérve, de a körzeteket jóval kevésbé stabil arányok jellemzik, mint Miskolcon. A három lehatárolt körzet 9 iskolájába jár az összes nyírEurópai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

61

62


egyházi roma tanuló 66 százaléka. Jelentős arányban járnak még roma tanulók a Nyírszőlősi Általános Iskolába, de az ottani általános iskolai kollégiumban, illetve átmeneti otthonban élő roma tanulók beiskolázásával kapcsolatban természetesen nem folyik olyan „elosztási alku”, mint a „roma iskolakörzetek” iskolái között. Hasonló a helyzet a Göllesz Viktor Speciális Általános Iskola esetében is. Végül számottevő még a roma diákok aránya a speciális nevelési igényű tanulókat oktató Gárdonyi Géza Általános Iskolában is. Összességében tehát 12 iskolába jár a nyíregyházi roma tanulók 91 százaléka; a többiek olyan iskolákba járnak, amelyekben a roma tanulók aránya elenyésző.

A nyugati-délnyugati „roma iskolakörzet” • Kertvárosi Általános Iskola • 13. sz. Huszár Téri Általános Iskola • Vécsey Károly Általános Iskola • Móricz Zsigmond Általános Iskola Nevezzük nyugati-délnyugati „roma iskolakörzetnek” a város nagyobbik cigánytelepét, tehát a Huszár telepet, az Érkert lakótelepet és a nyugati, délnyugati tanyabokrokat; ezekről a területekről összesen 229 roma tanuló jár négy iskolába. A nyugati tanyabokrokból a Kertvárosi Általános Iskolába jár 30 roma tanuló; az összes diák 8 százaléka. A Huszár telepről 119 roma diák a telep közepén álló, kizárólag romákat tanító 13. számú általános iskolában tanul. Az Érkerti lakótelepről, a délnyugati tanyabokrokból és kisebb részben a Huszár telepről az érkerti Vécsey Károly Általános Iskolába jár 73 roma tanuló, az összes tanuló 11,8 százaléka. A szomszédos Móricz Zsigmond Általános Iskolába mindössze 7 roma tanuló jár, az összes tanuló 1 százaléka. A Huszár telepi „cigány iskola” gazdaságilag a kertvárosi iskolához tartozik, de a két intézmény között csak nagyon csekély a tanulói migráció. A kertvárosi iskola roma tanulói többnyire úgynevezett „H” buszjárattal jönnek be az egyre vonzóbb kertváros szélén lévő iskolába. Az 1982-ben épült iskolának egykor több mint ezer diákja volt, ma már csak 377-en járnak ide. A roma diákok aránya dinamikusan növekszik, a nyolcadikosok körében arányuk még csak 5,2 százalék, az elsősöknek már 16,6 százalékuk roma. A kertvárosi gyerekek 90 százaléka ide jár, de a tagozatos iskolákkal azért a kertvárosi iskola nem állja a versenyt. A roma gyerekek arányának növekedését mindaddig nem tekinti aggasztónak az igazgatónő, ameddig a nem roma szülők nem viszik tömegesen máshová gyerekeiket. Évfolyamonként 2-2 tanulócsoport van, a roma gyerekek elosztása egyenletes. Egészen más a Huszár telepi iskola helyzete. A hatalmas, drágán kifűthető épületben mindössze 119 roma diák tanul. A létszám évek óta stagnál. A Huszár téri iskola és a Göllesz Viktor iskola között gyakori feszültség tárgya a gyógypedagógiai beiskolázás: a Huszár telepi iskola úgy véli, hogy sok tanulóját valójában speciális iskolába kellett volna küldeni. Ugyanakkor alacsony tanulói létszáma miatt, ebben a vitában a telepi iskola alkupozíciója gyenge. Tanulóinak többsége így is sajátos nevelési igényű; 24 tanuló pedig szakértői vélemény szerint részképesség-zavaros, illetve súlyos magatartászavarral küzd, de az alacsony tanulói létszám miatt kis létszámú osztályok indításáról szó sem lehet. Az iskola gyenge felszereltsége és szegényes oktatá-

si kínálata miatt rászorul a szomszédos roma közösségi ház szolgáltatásaira: a ház angol nyelvi szakkörei hivatottak például kiegészíteni a Huszár telepi iskola kizárólagosan orosznyelv-oktatását, és ugyancsak a közösségi házba tervezett számítógépes központ pótolja majd az iskola hiányzó számítógépparkját. A Huszár telepi iskola alsó tagozatában „Lépésről lépésre” módszer szerint folyik az oktatás. A program a Soros Alapítvány támogatásával kezdődött néhány évvel ezelőtt a telepi óvodában, majd bekapcsolódott az iskola is. Az iskola vezetőit nem a szegregáció frusztrálja, hanem az, hogy a Huszár telepi iskola kimarad az integrációs programból, és ennek következtében elesik minden pályázati lehetőségtől. Úgy vélik, a minisztérium éppen a roma iskolákat bünteti. Abban érdekeltek, hogy a roma gyerekek közül minél többen a Huszár telepi iskolába iratkozzanak be, és a szaktárca – tudomásul véve a megváltoztathatatlan helyzetet – végre olyan pályázatokat írjon ki, amelynek révén a nagyvárosi homogén roma iskolákat támogatja. Az érkerti lakótelep két egymáshoz közeli iskolája közül a Vécsey Károly iskolában 73 roma diák tanul, a Móricz Zsigmond iskola tanulói között mindössze 7 roma akad. Utóbbi az által alapozta meg státuszát és annak a lehetőségét, hogy elhárítsa a körzetében élő és a körzetén kívülről jelentkező roma diákokat – de még azt is, hogy átvegye saját tagiskolája megszüntetett felső tagozatának tanulóit –, hogy a nyolcvanas években testnevelés és matematika tagozatos osztályokat indíthatott. A Vécsey iskola viszont mindenkit felvesz, méghozzá nemcsak a saját körzetéből, de a délnyugati tanyabokrokból is, sőt azokat a roma diákokat is fogadja, akik a Huszár telepen laknak és az ottani iskolánál jobb oktatásra vágynak. Ennek azonban ára van: az iskola erős belső szelekciót alkalmaz. Az iskola DI-átlaga 0,62, ami nemcsak Nyíregyházán számít nagyon magas értéknek, de még Miskolcon is nagyarányú belső szelekciót mutatna. Az iskolában évfolyamonként három párhuzamos tanulócsoportban folyik az oktatás. A roma diákok 63 százaléka a c osztályokba jár. A közeli Móricz Zsigmond iskola élet-halál kérdésének tekinti, hogy roma diákok még csak véletlenül se juthassanak falai közé a Kistelekiszőlőn lévő tagiskolájából, az Érkert, illetve a Toldi utcai lakótelepről, a Huszár telepről, vagy a délnyugati tanyabokrokból.

A Kistelekiszőlő-Borbánya „roma iskolakörzet” • Móricz Zsigmond Általános Iskola tagiskolája – Kistelekiszőlő • Petőfi Sándor Általános Iskola Kistelekiszőlőről, illetve Borbányáról 71 roma tanuló jár a Móricz Zsigmond iskola Kistelekiszőlőn lévő alsó tagozatos tagiskolájába és a szomszédos Borbányán lévő Petőfi Sándor Általános Iskolába. A városközponttól délre fekvő Kistelekiszőlőn és a délkeletre fekvő Borbányán eredetileg külterületi szőlőültetvények voltak, és művelői a jobbágyterhek megváltását követően sem költöztek ki oda. A településeket utcák helyett kapuk tagolták, a kapukban a gazdák által szegődtetett csőszök vigyáztak arra, hogy idegenek ne mehessenek be. Az állandó betelepülés jóval később kezdődött meg, mint a tanyabokrokba, ugyanakkor a szuburbanizációs fejlődés mindkét településen látványos. Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

63

64


Kistelekiszőlő iskolája valójában a Móricz Zsigmond iskola tagintézménye. Az iskola 2004 júniusáig 8 évfolyammal működött, de a tanulói létszám csökkenése miatt az önkormányzat a felső tagozat megszüntetéséről döntött. A szuburbanizáció csak a lakóterület státuszát növelte, de nem fékezte meg az „elcigányosodás” folyamatát Kistelekiszőlőn, amely már az iskola létét veszélyezteti. A tanulói létszám öt év alatt 130ról 77-re csökkent, míg a romák aránya 25 százalékról 60 százalékra növekedett. A felső tagozat megszüntetését követően a tanulók zöme a borbányai Petőfi Sándor Általános Iskolába került át, mivel az anyaiskola, tehát a Móricz Zsigmond iskola helyhiányra hivatkozva hallani sem akart arról, hogy átvegye saját tagintézményének diákjait. A borbányai Petőfi Sándor Általános Iskolában 58 roma diák tanul; az összes diák 11,3 százaléka. Az iskolában emelt szintű angol- és matematikaoktatás folyik. A roma tanulók aránya a felső tagozatos osztályokban magasabb, mivel 2004 szeptemberétől átvették a Kistelekiszőlő tagiskola megszüntetett felső tagozatának tanulóit. A roma diákok beiskolázása egyfajta hármas alku tárgya a Móricz Zsigmond iskola, annak kistelekiszőlői tagiskolája és a borbányai Petőfi Sándor Általános Iskola között. A Móricz Zsigmond iskola formálisan helyhiányra hivatkozva – valójában státuszát féltve – kategorikusan elzárkózott a diákok átvételétől. A Móricz iskola magatartása nemcsak a borbányai Petőfi Sándor iskola vezetőit irritálta, de a város oktatási irodájában is ingerültséget keltett. Mindazonáltal a Petőfi Sándor iskola igazgatója bízik abban, hogy a belvárostól viszonylag távol eső iskola differenciált kínálata elegendő lesz ahhoz, hogy megtartsa a nem roma gyerekeket.

A keleti „roma iskolakörzet” • Hunyadi Mátyás Általános Iskola • Móra Ferenc Általános Iskola • Benczúr Gyula Általános Iskola Nyíregyháza kisebb belterületi cigánytelepéről, az Orosi út mentén fekvő nyomortelepről, valamint az Örökösföld panel lakótelepéről, a délebbre fekvő és kisebb Malomkert lakótelepről, és kis részben az északi Jósavárosból három iskolába jár 170 roma tanuló. Az Érkert lakótelepen lévő Hunyadi Mátyás Általános Iskolába 46 roma diák jár; az összes tanuló 19,7 százaléka. A szomszédos Móra Ferenc Általános Iskolának is csaknem hasonló számú, 41 roma tanulója van, csakhogy ebbe az iskolába összesen 913 gyerek jár, így a romák aránya mindössze 4,5 százalékos. Az Orosi úttól délre fekvő Malomkert lakótelep iskolája, a Benczúr Gyula Általános Iskola falai között 83 roma diák tanul, az összes tanuló 19,1 százaléka. Az Örökösföld lakótelep két iskolája közül a Hunyadi Mátyás iskola vált ki a Móricz Zsigmond iskolából, de az utóbbi igazgatója dönthetett arról, hogy kik kerüljenek át az új iskolába, és ez a tény előrevetítette a következő másfél évtized történetét. Hangsúlyozni kell, hogy a két iskolába járó 40-50 roma gyerek még nyíregyházi viszonylatban sem számít „túlságosan soknak”: nehéz lenne elfogadni, hogy egy általános iskola képtelen „megbirkózni” ilyen létszámú roma tanuló jelentette pedagógiai kihívással. A Móra Ferenc iskola létszáma ma is 900 fölötti, míg a Hunyadi Mátyás iskola létszáma 500-ról 300 alá csökkent, majd a 2004/2005-ös tanévben már nem tudott első osztályt indítani, és összességében csak 233 diák járt az iskolába.

Az igazgató szerint a város oktatási vezetése évek óta szerette volna az iskola méreteihez képest hatalmas épületet más célra hasznosítani, és ezért tudatosan törekedtek az intézmény elsorvasztására. Ugyanakkor az iskola beiskolázási gyakorlata is arra utal, mintha az intézmény vezetése tényleg meg lett volna arról győződve, hogy a roma tanulók okozták a Hunyadi Mátyás iskola vesztét, ugyanis elképesztő mértékű szelekciót alkalmaztak. Eredetileg három párhuzamos tanulócsoport volt egy évfolyamon: az a osztály idegen nyelv, a b osztály számítástechnika, míg a c osztály „fejlesztő”, majd kis létszámú osztály volt. A 2004/2005-ös tanévben a roma diákok 46 százaléka kis létszámú osztályokba járt. A hét évfolyam közül négyben vannak párhuzamos tanulócsoportok, ezeken az évfolyamokon a roma diákok elkülönítése közel teljes: a negyedik és a nyolcadik évfolyam DI-indexe 1,00, a harmadik évfolyamé 0,90, a hetedik évfolyamé 0,80. Ez sem segített megállítani a hanyatlást. A szomszédos Móra Ferenc iskola kínálata is hasonló: az a osztályban emelt szintű angol-, a b osztályban emelt szintű számítástechnika-oktatás folyik. Csakhogy ebben az iskolában nem kettő, hanem négy osztály van egy évfolyamon: a c osztály testnevelés „szakos”, a d osztályban pedig „normál” óraszámban tanulnak a diákok. A Hunyadi Mátyás Általános Iskola többször kezdeményezte a beiskolázási körzethatárok módosítását és a roma tanulók „igazságosabb elosztását”, de erre csak 2005 tavaszán került sor – párhuzamosan azzal a döntéssel, ami távlatilag megszünteti a Hunyadi Mátyás iskolát, illetve a kifutó osztályokat hat évre a Móra Ferenc iskola tagiskolájává minősíti. A Hunyadi Mátyás iskola de facto megszüntetését követően a Móra Ferenc iskola és a Benczúr Gyula Általános Iskola között folytatódott a roma tanulókat érintő „elosztási alku”. A romák létszáma a Móra Ferenc iskolában is emelkedik, a Hunyadi osztályainak átvételét követően pedig már ez az iskola is érdekeltté vált a körzethatárok módosításában. A tagiskola révén lényegesen javult ugyanis alkupozíciója a Benczúr Gyula iskolával szemben. A Benczúr Gyula Általános Iskolában a romák aránya az összes tanulóhoz viszonyítva 19,1 százalék, de az elsős tanulók körében már 40 százalékos. Ugyanakkor az első osztályba beiratkozott tanulók száma négy év alatt 66-ról 40-re csökkent. A roma gyerekek növekvő aránya az összes érintett nyíregyházi iskola közül talán a Benczúr Gyula iskola vezetőit frusztrálja leginkább. Az iskolában harmadiktól emelt szintű matematika-számítástechnika oktatás folyik, de az „elcigányosodási” folyamat elvágja annak lehetőségét, hogy a Benczúr iskola a város elit iskoláinak klubjába léphessen. Sőt, a Hunyadi iskola megszűnése azzal fenyeget, hogy a romák aránya tovább növekszik. Mindazonáltal a belső szelekció alacsony, jóllehet a második és negyedik évfolyamon kis létszámú osztályok is működnek; az iskola DI-átlaga 0,17.

„Macska-egér harc” A „macska-egér harc” azt jelenti, hogy a kontrollálhatatlan migráció iskolák, tagiskolák megszűnéséhez vezet, majd a roma tanulók „újraelosztása” ismét csak a városháza számára kezelhetetlen migrációs folyamatokat indít el. A Rozsrétszőlőn lévő Váci Mihály Általános Iskolának három tanyasi tagiskolája is volt. A butykai tagiskola már évekkel korábban megszűnt; a Felsősimán lévő, kizárólag romákat tanító alsó tagozatos tagiskola a 2003/2004-es tanév végén zárt be, miEurópai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány

65

66


vel a tanyabokorból a nem roma szülők a belvárosba vitték gyerekeiket. A felsősimai tagiskola 23 kisdiákjának elhelyezése körül kavart kisebb vihar hullámai a távoli nyírszőlősi iskolát is elérték. A városháza eredetileg mindegyikőjüket a nyírszőlősi kollégiumban akarta elhelyezni, de az igazgató ellenállása miatt erre nem került sor. Végül a 23 roma tanuló többségét a Vécsey Károly Általános Iskola vette át; amelybe már amúgy is sok roma gyerek jár a déli tanyabokrokból, illetve az Érkert lakótelepről. Néhányan a nyírszőlősi kollégiumba mennek, illetve a városközpontnál közelebb fekvő szomszédos Kálmánháza iskolájába. A Mandabokorban működő alsó tagozatos tagiskola felszámolását a szlovák kisebbségi önkormányzat megakadályozta, tekintettel arra, hogy az iskolában nemzetiségi szlováknyelv-tanítás is van. A felsősimai tagiskola felszámolása még beleillett a város oktatási koncepciójába, jóllehet a gyerekek áthelyezése növelte a roma diákok koncentrációját. A kistelekiszőlői tagiskola felső tagozatának megszüntetése azonban már kényszerű és gazdaságilag ésszerűtlen lépés volt. A felsős iskolaépület ugyanis a tagozat megszüntetése előtt két évvel épült 70 millió forintból. A felső tagozat megszüntetését követően az alsó tagozatos kisdiákok költöztek az új iskolaépületbe, csakhogy az alsó tagozat évei is meg vannak számlálva. Az örökösföldi Hunyadi Mátyás iskola hatalmas, és a tanulói létszám apadása miatt egyre inkább kihasználatlan épületét több intézmény is szerette volna megszerezni; az épületbe végül 2003-ban költöztették be a Westsik V. Szakközépiskolát. A Hunyadi iskola megszüntetése évek óta napirenden van Nyíregyházán. A megszüntetését támogatók főként az épületet akarták megszerezni, míg a Hunyadi Mátyás iskola fennmaradását főként azok az iskolaigazgatók támogatták, akik féltek attól, hogy nekik kell majd átvenniük az ottani tanulókat; ez a lehetőség főként a Benczúr Gyula iskola igazgatóját aggasztotta. Amikor 2005 tavaszán nyilvánvalóvá vált, hogy a Hunyadi Mátyás iskola felszámolása elkerülhetetlen, kitört a botrány. A Benczúr Gyula iskola igazgatója – az önkormányzat oktatási bizottságának tagjaként, mindenekelőtt az örökösföldi Móra Ferenc iskola ellenében – követelte a beiskolázási körzethatárok módosítását, és a roma tanulók „arányosabb elosztását”. Kompromisszum született: módosították a beiskolázási körzethatárokat, felosztva az Orosi úti cigánytelepet a Móra Ferenc és a Benczúr Gyula iskolák között, és a városi cigány kisebbségi önkormányzatot kérték meg, hogy segítsen meggyőzni az érintett szülőket. Ugyanakkor a Hunyadi iskola kifutó évfolyamait az eredeti épületben hagyták, és a Móra Ferenc iskola tagiskolájává minősítették.

Etnikai szegregáció Nyíregyháza önkormányzati általános iskoláiban A nyíregyházi önkormányzati általános iskolákban a 2004/2005-ös tanévben 712 roma diák tanult, az összes tanuló 8,7 százaléka. A roma diákok 11 százaléka gyógypedagógiai osztályba járt; az összes gyógypedagógiai iskolába járó tanulónak pedig 49,4 százaléka volt roma. A nyíregyházi roma tanulók eloszlása különbözik a miskolciakétól: közel 77 százaléka nem roma többségű osztályba járt – ellentétben Miskolccal, ahol a roma diákoknak csak 54,8 százaléka járt nem roma többségű osztályba – ugyanakkor 20,5 százalékuk homogén roma osztályba járt – míg Miskolcon a roma tanulóknak csak 13,2 százaléka járt 100 százalékban roma osztályba.

Roma tanulók száma azokban a tanulócsoportokban, amelyekben a roma tanulók aránya… Iskola 0–49% 13. sz. Huszár Téri Á. I. Kertvárosi Á. I. 30 Hunyadi Mátyás Á. I. 11 Móra Ferenc Á. I. 41 Benczúr Gyula Á. I. 83 Nyírszőlősi Á. I 56 Vécsey Károly Á. I. 73 Móricz Zsigmond Á. I. 20 Petőfi Sándor Á. I. 58 Váci Mihály Á. I. 10 Göllesz Viktor Á. I. 32 Kazinczy Ferenc Á. I 7 Szabó Lőrinc Á. I. 8 Zelk Zoltán Á. I. 16 Bem József Á. I. 7 Kodály Zoltán Á. I. 2 Hermann Ottó Á. I. 6 Arany János Á. I. 10 Gárdonyi Géza Á. I. 27 Összesen 497 Összesen (%) 69,8 Forrás: EÖKiK-adatfelvétel

50–74%

75–99%

100% 119

8

27

Összesen 119 30 41 83 65 73 20 58 10 84 7 8 16 7 2 6 10 27 712 100

9

44

8

53 7,4

16 2,2

146 20,5

Az iskolán belüli szegregáció a nyíregyházi iskolákban két iskola kivételével alacsony. Az egyik, nagymérvű belső elkülönítést alkalmazó iskola az Örökösföld lakótelepen lévő Hunyadi Mátyás Általános Iskola 2005 szeptemberétől megszűnik. A másik nagyarányú belső szegregációt alkalmazó iskola, a Vécsey Károly iskola gyakorlata hasonló a miskolci „puffer iskolákéhoz”. Összvárosi szinten azonban a szegregáció nagyobb mérvű, mint Miskolcon: a DI évfolyamonként 0,51 és 0,58 között mozog – ellentétben a miskolci 0,37 és 0,48 közötti, évfolyamonként mért értékkel. Etnikai szegregáció Nyíregyháza önkormányzati általános iskoláiban Évfolyam 1 2 3 4 5 6 7 8 Forrás: EÖKiK-adatfelvétel

Roma tanulók aránya (%) 10 9 9 9 9 8 9 7

DI-átlag 0,51 0,56 0,55 0,55 0,55 0,57 0,58 0,52


67

Összegzés A két nagyvárosban a döntéshozók és az iskolaigazgatók eltérő módon tekintenek a roma gyerekek jelentette pedagógiai kihívásra, és eltérő módon igyekeznek kezelni az etnikai szegregáció problémáját. Játsszunk el egy pillanatig azzal a – természetesen megalapozatlan – gondolattal, hogy a jelenlegi hazai szabályozás keretein belül a miskolci és a nyíregyházi beiskolázási gyakorlat a két lehetséges oktatáspolitikai modell a magyarországi százezres városok körében. Eszerint az önkormányzatok a legnagyobb jóindulattal sem képesek megteremteni az oktatási esélyegyenlőség feltételeit, legfeljebb arra van lehetőségük, hogy valamiféle alkut kínáljanak a hátrányos helyzetű csoportoknak, így a roma tanulóknak is. Ha a belső szegregációt választják, annak ára az, hogy az elitnek tartott képzésekből kizárják a roma diákokat, de cserébe legalább azonos iskolákban tanulhatnak nem roma társaikkal, és részben ugyanazok a tanárok oktatják őket, mint akik az elit osztályokban is tanítanak. Ha viszont az érintett iskolákban a belső szegregáció mértéke alacsony, annak kaotikus tanulói migráció lesz a következménye, és összességében valamivel nagyobb mérvű lesz a szegregáció. Persze e két megyeszékhely önkormányzatának kétféle gyakorlata nem jelenti azt, hogy a többi hasonló méretű iskolafenntartó önkormányzatnak sincs egyéb választása. Azt sem feltételezhetjük, hogy az iskolafenntartók mindegyike hasonló tudatossággal igyekszik oktatáspolitikai stratégiát kialakítani erre a problémahalmazra. De az előbb megfogalmazott, meglehetősen ötletszerű feltevés, miszerint a miskolci és a nyíregyházi „modell” nagyjából a választható oktatáspolitikai alternatívákat is körvonalazza, mégsem teljesen légből kapott: az önkormányzati oktatáspolitika tényleges mozgástere lényegesen szűkebb, mint ahogyan azt az önkormányzati oktatáspolitikusok vélik. Természetesen az iskolaigazgatók és az önkormányzatok oktatáspolitikai döntései mögött az elit csoportok kíméletlen érdekérvényesítése húzódik, de ne higygyük, hogy az integráció elveit követő és konfliktusokat is felvállaló magatartás kisimíthatná az esélyegyenlőtlenség helyi ráncait. A tanulók eloszlását és hozzáférését az oktatási szolgáltatáshoz döntően a szülők és az iskolák kölcsönös választása határozza meg. A közepes és nagyobb városok oktatáspolitikája ugyan jócskán hozzájárul az egyenlőtlenségekhez, de az etnikai szegregációt nem egyszerűen az önkormányzatok „csinálják”. A többség szemében a roma gyerekek aránya minden racionális iskolaválasztási szempontot elsöpör. A tolerált arány persze településenként különbözhet – Miskolcon például viszonylag magas a küszöb –, de ha az önkormányzat bárhol felbillentené az elfogadott arányokat, a szülők azonnal helyrebillentenék: a jobb helyzetű, nem roma családok azonnal átíratnák gyerekeiket máshová, egészen addig, amíg ismét elő nem állna a roma és nem roma gyerekek elkülönítésének – a helyi elit csoportok által kívánatosnak tartott – mértéke. Ebből következően az sem igaz, hogy ha minden szereplő betartaná a hatályos jogszabályokat, akkor jelentősen csökkenne az etnikai szegregáció: jelenleg csak abban az esetben sértenek tételes jogszabályokat az iskolaigazgatók, ha elutasítják a körzetükben élő tanulók felvételét, illetve ha felvételi vizsgának minősíthető szelekciót alkalmaznak a kisdiákok körében.

A két város oktatáspolitikája azt példázza, hogy az etnikai szegregáció jelensége elválaszthatatlan az iskolai esélyegyenlőtlenség egészének problémájától, és annak elkülönült terápiája aligha járhat sikerrel. Az etnikai szegregáció mértékét – mint ahogyan a közoktatás esélyegyenlőtlenségét is – csak abban az esetben lehet számottevő mértékben csökkenteni, ha legalább az iskolák részlegesen szabad tanulóválasztási jogát korlátozzák, méghozzá törvényi szinten. Elemzésünk végén fogalmazzunk meg néhány javaslatot.

• Az óvodába járást ötéves kor helyett négyéves kortól kellene kötelezővé tenni. • A kötelező beiskolázási körzethatárok visszaállítása minden bizonnyal kívül esik a politikai realitásokon, de az iskolák részben szabad „tanulóválasztási jogának” korlátozása nélkül aligha képzelhető el bármiféle érdemi változás. Észszerű megoldás lenne, ha az iskolák a körzetükön kívül élő diákokat csak formálisan ellenőrzött eljárás során, véletlenszerű kiválasztással vehetnék fel. • Jogszabályban kellene rögzíteni, hogy az általános iskolák nem alkalmazhatnak semmiféle – felvételi vizsgát helyettesítő – szűrést az elő osztályba beiskolázandó tanulók körében. • Jogszabályban kellene rögzíteni, hogy az általános iskolák speciális oktatási kurzusaikat – pl. két tannyelvű oktatás, művészeti oktatás, emelt szintű szaktárgyi oktatás stb. – csak az alap-tanulócsoportok megtartása mellett, tantárgyi csoportbontással szervezhetik meg. A speciális kurzusokon mindenki számára biztosítani kell a részvételt; szelekció csak elégtelen teljesítés esetén lehetséges. • A speciális igényű – részképesség-zavaros, magatartászavaros – tanulók integrált oktatását kötelezővé kellene tenni. A speciális igényű tanulók számára szervezett felzárkóztató kurzusokat – az alap-tanulócsoportok megtartása, illetve a speciális igényű tanulók alap-tanulócsoportokban tartása mellett – külön órakeret terhére kellene megszervezni.


69

70



71

Az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány gondozásában eddig megjelent kiadványok: Kötetek 1. Médianacionalizmus és európai integráció (Szerkesztette Ágoston Vilmos) 2. Közeledő régiók a Kárpát-medencében. Dél-Szlovákia, Erdély és a Vajdaság gazdasági átlakulása (Szerkesztette Réti Tamás) 3. Az ENSZ kisebbségi kézikönyve (Szerkesztette Böszörményi Jenő) 4. Többnyelvűség és EU-integráció. Az európai modell alkalmazhatóságáról a kisebbségi iskolákban (Szerkesztette Ring Éva) Műhelytanulmányok 1. Huszka Bea és Ádám János: A gazdasági integráció esélyei Szerbia és Szlovákia határ menti régióiban (Szerkesztette Réti Tamás) 2. Mézes Zsolt László: A dél-tiroli autonómia egyes elemeinek adaptációs lehetőségei a határon túli magyarok vonatkozásában 3. Zolnay János: A „roma ügy” és finanszírozása 4. Jakab Attila: Az erdélyi magyar történelmi egyházak társadalmi szerepe 5. Átalakuló régiók (A Partium, a Bánság és Közép-Erdély gazdasága) (Králik Lóránd és Tibori Szabó Zoltán tanulmányai, szerkesztette Réti Tamás) 6. Ágoston Vilmos: Médianacionalizmus és európai integráció. Magyarország és Románia 7. Mézes Zsolt László: Állam és egyház viszonyának változásai Franciaországban; Jakab Attila: A laicitás 8. Zolnay János: A romapolitika sarokpontjai és finanszírozása 9. Átalakuló régiók. Székelyföld és Erdély gazdasága: az innováció és a versenyképesség egyes kérdései (Sánduly Edit és Szabó Árpád, valamint Juhász Jácint és Györfy Lehel tanulmányai, szerkesztette Réti Tamás) 10. Átalakuló régiók. Dél-Szlovákia és a magyarok által lakott régiók gazdasági helyzete (Ádám János, Morvay Károly, Reiter Flóra, Semsey Ilona és Tóth Attila tanulmányai, szerkesztette Réti Tamás) 11. Jakab Attila: A protestáns Erdély. Az erdélyi magyar protestáns egyházak és vallási közösségek társadalmi szerepe 12. Mézes Zsolt László: A magyar kormányzat kisebbségpolitikájában alkalmazott jogi eszközök nem szándékolt következményei 13. Jakab Attila: A pluralitás vonzáskörében – Csíkszereda történelmi, társadalmi és vallási mikroszociográfiája 14. Jakab Attila: Többszörösen kisebbségben – A magyarországi román kisebbség vallási arculata és az ortodox egyház társadalmi szerepe 15. Jakab Attila: Székelyföld – Mítosz és valóság Jelentések 1. Cigánynak lenni Magyarországon – Jelentés 2002: A változások, az ígéretek és a várakozások éve (Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika) 2. A Roma’s Life in Hungary – Report 2002: A Year of Changes, Promises and Expectations (Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika) 3. Cigánynak lenni Magyarországon – Jelentés 2003: Látványpolitika és megtorpanás (Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika) 4. A Roma’s Life in Hungary – Report 2003: Illusory Politics and Standing Still (Szerkesztette Kállai Ernő és Törzsök Erika) Háttéranyagok 1. A Patrubány-jelenség. Részletek az MVSZ és a VET sajtószolgálatának e-mailen küldött tájékoztatásaiból (Szerkesztette Ágoston Vilmos)

A kiadványok letölthetők az EÖKiK honlapján (http://www.eokik.hu), vagy a kiadóban személyesen átvehetők.

Oktatáspolitika és etnikai szegregáció Miskolc és Nyíregyháza általános iskoláiban

Recommend Documents