Oktatási mobilitás OKTATÁSSAL VALÓ ELÉGEDETTSÉG Az oktatási mobilitással kapcsolatos konkrét tervek és attitűdök bemutatása előtt „lépjünk egyet vissza” és nézzük meg, hogy Európában, illetve azon belül Magyarországon mennyire elégedettek az emberek az adott ország oktatási rendszerével. Ehhez az European Social Survey (ESS) adatait használtuk fel. Az ESS törzskérdőíve 2002 óta tartalmaz erre vonatkozó kérdést, amelyben a megkérdezetteknek egy 0-tól 10-ig terjedő skálán kell értékelniük az adott ország oktatási rendszerével való elégedettségüket. Az alábbi ábrán a mindkét adatfelvételben résztvevő 19 ország 2002-es és 2012-es értékei láthatók. 2012-ben inkább a negatív tartományban mozgó, azaz 5 körüli vagy az alatti átlagos elégedettségi pontszámmal Portugália, Németország, Olaszország, Magyarország, Franciaország és Spanyolország rendelkezett, a skála másik végén pedig a „bezzeg-ország” Finnország, majd tőle nem sokkal elmaradva Dánia következett. Az ábráról leolvasható másik fontos információ az, hogy a vizsgált egy évtizedben (pontosabban annak kezdő és végpontját alapul véve) az oktatási rendszerrel való elégedettség radikálisan egyik országban sem változott. Kisebb változások azonban nyilvánvalóan történtek: kismértékű javulás Portugáliában (amely azonban nagyon alacsony szintről indult…), Lengyelországban, Svédországban, az Egyesült Királyságban, Csehországban, illetve Norvégiában következett be. Ezzel szemben az átló „felett” 3 ország – Olaszország, Magyarország és Ausztria található. E két utóbbi ország esetében a csökkenés mértéke már inkább jelentősnek mondható. (Hazánk esetében pl. 5,2-ről változott 4,7-re.) Ez az eredmény természetesen félrevezető lehet, hiszen ez a két pont (év) nem köthető ös�sze egy egyszerű egyenessel, tehát érdemes egy pillantást vetni arra is, hogy a köztes időszakban hogyan változott a magyar oktatási rendszer megítélése. Annak érdekében, hogy az egyszerű átlag jelentette esetleges torzítást kiküszöbölhessük, a 0-10 közötti skála értékeit három csoportba soroltuk. A 0-3 közötti értékek jelentették az alacsony, a 4-6 közöttiek a közepes, a 7-10 közöttiek pedig a magas fokú elégedettséget. Az egyes csoportok szerinti megoszlás a vizsgált években korántsem volt stabil, és összességében egyértelmű trendről sem beszélhetünk, hiszen a viszonylag kedvező 2002-es állapotot követően a 2006-os mélypont után kisebb változás csupán 2010-ben volt mérhető. Ezt követően viszont 2015re nagyjából visszaállt a 2010-es helyzet, azaz a teljes népesség 36%-a tartozott az alacsony, 43% a közepes, míg 21% a magas elégedettséggel jellemezhető csoportba. A teljes időszak átlagát tekintve a magyar társadalomnak nagyjából a harmada volt kifejezetten rossz véleménnyel az oktatásról, illetve minden 4-5. ember volt elégedettnek tekinthető.
1. ábra
Az oktatással való elégedettség országonkénti átlaga Európában* 8.0
Finnország
7.5 Dánia
Oktatással való elégedettség (2002)
7.0 6.5
Írország Ausztria
6.0 Hollandia
5.5
Szlovénia Magyarország
5.0
Olaszország
Csehország
Egyesült Királyság Svédország
Franciaország Lengyelország Spanyolország
Németország
4.5
Belgium Svájc Norvégia
4.0 Portugália
3.5 3.5
4.0
4.5
5.0
5.5
6.0
6.5
7.0
7.5
8.0
Oktatással való elégedettség (2012)
(* a kutatásban résztvevő 19 országban) Adatok forrása: European Social Survey Round 1-7
2. ábra
Oktatással való elégedettség változása 2002 és 2015 között Magyarországon
100%
80%
30%
60%
40%
19%
23%
49%
45%
43%
33%
37%
34%
2004
2006
2008
48%
20%
22% 0%
19%
2002 alacsony
közepes
magas
Adatok forrása: European Social Survey Round 1-7
26%
22%
46%
49%
27%
29%
2010
2012
21%
43%
36%
2015
Az oktatással való elégedettség európai léptékben történő vizsgálata nyilvánvalóan relatív, hiszen a vizsgált országok nagyon különböző oktatási rendszerekkel rendelkeznek, amelyek finanszírozási helyzete is igen eltérő lehet. Az alábbi ábrán az elégedettséget annak függvényében vizsgáljuk, hogy mekkora volt az adott országban az oktatásra költött összegek nagysága a GDP százalékában kifejezve. 3. ábra
Az oktatással való elégedettség és az oktatásra költött GDP arányos összeg kapcsolata
9.0
Dánia
Oktatásra költött összegek a GDP %-ban (2011)
8.5 Ciprus
8.0
Izland
7.5 7.0 Svédország
Finnország
Norvégia
6.5
Belgium Egyesült Királyság
6.0
Írország Hollandia Ausztria
Franciaország Szlovénia
5.5 Litvánia
Portugália
5.0
Észtország
Németország
Lengyelország
Magyarország
Spanyolország
4.5
Csehország
Horvátország Olaszország
4.0
Törökország
Bulgária
Svájc
Szlovákia
3.5 3.5
4.0
4.5
5.0
5.5
6.0
6.5
Oktatással való elégedettség (0-10 skálán, 2012)
Adatok forrása: European Social Survey Round 7 (2012) és Eurostat
7.0
7.5
8.0
Az összefüggés korántsem egyértelműen lineáris, hiszen látható, hogy a finanszírozásnak (arányaiban) hasonló mértéke nagyon különböző elégedettségi szintekkel jár(hat) együtt. Például Portugália és Svájc GDP arányosan nagyjából azonos összegeket költ oktatásra, ugyanakkor a két országban mért elégedettség igen távol áll egymástól. Fordítva közelítve a kérdéshez, az is igaz, hogy alacsony és közepes elégedettségi szintet is el lehet érni viszonylag tág – 4-6% közötti GDP arányos ráfordítások mellett. Az egyetlen ami nem működik: alacsony vagy közepes szintű finanszírozás mellett nincsen magas fokú elégedettség: Finnország, Norvégia, Belgium és Izland példája jól mutatja, hogy a „jó osztályzatok” eléréséhez 6,5-7% körüli vagy afeletti GDP arányos oktatási költségvetésre van szükség. Fontos azonban még azt is megjegyezni, hogy az elégedettség mértéke nem egyenesen arányos az oktatás minőségének vagy hatékonyságának mértékével. Sőt, kultúránként különbözik az is, hogy mekkora egy társadalomban a nagy rendszerekkel kapcsolatos általános elégedettség szintje. Másképpen fogalmazva mennyire bevett, elfogadott társadalmi attitűd az, hogy valamivel az emberek elégedettek és ezt nyilvánosan (pl. egy kérdőíves szituációban fel is vállalják). Magyarország alighanem inkább abba a csoportba sorolható, ahol a domináns normának az elégedetlenség vagy a „so-so” mentalitás tekinthető. Ez pedig egy tetszőleges skála alsó-középső, középső pozícióit jelöli ki komfort-zónaként. Amennyiben a 2015-ös magyarországi számok mögé nézünk, az első igazán említésre méltó eredmény az, hogy lényegében nincsen összefüggés az oktatással való elégedettség, illetve a között, hogy valaki egy háztartásban él-e (iskoláskorú) gyerekével. Életkor szerint vannak ugyan eltérések, de ezek sem mutatnak egyértelmű lineáris trendet. Úgy tűnik, hogy leginkább elégedettnek éppen a 14-24 éves korosztály tagjai bizonyultak, míg a helyzetet a leginkább negatívnak az 55-64 év közöttiek látták.1 Érdekesség, hogy az sem egyértelmű, milyen irányú változás tapasztalható az iskolai végzettség növekedésével. A helyzetet legjobbnak az alapfokú végzettséggel rendelkezők ítélték, ugyanakkor közöttük sokan még tanulnak, tehát fiatalok, így rájuk az előző bekezdésben említett összefüggés jellemző. A szakmunkás végzettséggel, érettségivel, illetve diplomával rendelkezők között sincsenek nagyobb különbségek, tehát megkockáztathatjuk, hogy a magyar oktatási rendszer egészével kapcsolatos inkább negatív (de semmiképpen sem általánosnak tekinthető) értékítélet egyfajta „közös alapnak” tekinthető a társadalomban.
1
Érdemes itt azt is megjegyezni, hogy általánosságban a legfiatalabb korosztályokban nem csak az oktatással, hanem az ország általános állapotával, a demokráciával, a gazdasággal, stb. kapcsolatos elégedettség is az idősebbekkel összehasonlítva némileg magasabb értékeket mutat.
4. ábra
Oktatással való elégedettség az egyes életkori csoportokban (2015) 100%
24%
22%
20%
22%
41%
42%
42%
37%
38%
36%
25-34
35-44
45-54
14%
24%
21%
44%
43%
33%
36%
65-
Teljes minta
80%
60%
45%
45%
40%
20%
0%
31% 14-24
41%
55-64
iskolai végzettség alacsony
közepes
magas
Adatok forrása: European Social Survey Round 7 (2012)
5. ábra
Oktatással való elégedettség iskolai végzettség szerint (2015) 100%
80%
23%
19%
19%
21%
40%
45%
42%
43%
38%
37%
39%
36%
szakmunkás /szakiskola
szakközépiskola
felsőfokú
Teljes minta
26%
60%
44% 40%
20%
0%
30% alapfokú
alacsony
közepes
iskolai végzettség
magas
Adatok forrása: European Social Survey Round 7 (2012)
Mint számos társadalmi/gazdasági kérdésben, említésre méltó különbségek pártszimpátia alapján viszont kimutathatók. „Ahogy az lenni szokott”, a jelenlegi kormánypárt támogatói látják leginkább pozitívnak a helyzetet, míg az MSZP és a Jobbik szavazói a legkevésbé elégedettek. A bizonytalanok pedig valahol a két csoport között helyezkednek el. 6. ábra
Oktatással való elégedettség pártszimpátia szerint (2015) 100%
15% 80%
22%
17%
31%
46%
43% 37%
60%
40%
45% 48%
20%
47%
37%
13%
0%
FIDESZ
Jobbik
(Fidesz Magyar Polgári Párt)
(Jobbik Magyarországért Mozgalom)
MSZP
(Magyar Szocialista Párt)
Nem alkalmazható
pártszimpátia
("Melyik pártra szavazna most vasárnap…?") alacsony
közepes
magas
Adatok forrása: European Social Survey Round 7 (2012)
FIATALOK KÜLFÖLDI TANULÁSSAL, MUNKAVÁLLALÁSSAL KAPCSOLATOS MOBILITÁSI TERVEI A fiatalok oktatási mobilitását (pontosabban az azzal kapcsolatos terveket és szándékokat) egy néhány hónappal ezelőtti kutatás adatainak (újra)elemzésével is vizsgáltuk. Az ITHAKA Nkft. A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat (NGYSZ) megbízásából 2015 szeptemberében 7. És 11. osztályosok körében (országos reprezentatív intézményi mintán, önkitöltős kérdőív segítségével) vizsgálta a külföldi tanulással kapcsolatos elképzeléseket. Az eredmények azt mutatják, hogy a fiatalabb korosztályban 46, míg az idősebbek körében 49% volt azok aránya, akik a középiskola elvégzése után el tudnák képzelni, hogy külföldön tanuljanak tovább. Összességében tehát mindkét korosztályban tízből nagyjából négyen-öten vannak azok, akik nem zárkóznának el a külföldi tanulástól.
7. ábra
Külföldi (tovább)tanulással kapcsolatos attitűdök
El tudod képzelni, hogy a középiskola után külföldön tanulj tovább? 100%
18%
26%
80%
33%
27%
60%
40%
49%
46%
20%
0%
7. osztályosok igen
nem
11. osztályosok
nem tudom
Hosszabb-rövidebb ideig tartó külföldi munkavállalást is mindkét érintett korosztályban a fiatalok többsége el tudna képzelni. Sőt, a 7. osztályosok 22%-a akár véglegesen is letelepedne Magyarországon kívül, míg a 11. osztályosok esetben ez az arány még magasabb, 38%, azaz tízből négyen tartoztak ebbe a csoportba. Ezen kívül további 32-39% volt azok aránya, akik néhány éves távon gondolkodnak csak külföldi munkavállalásról. Az idősebb (11. osztályos) korcsoportra vonatkoztatva így ez azt is jelenti, hogy a megkérdezett fiatalok közel 80%-a hajlandó lenne külföldön dolgozni, ami kifejezetten magas aránynak tekinthető. (Még akkor is, ha ezt „csupán” egy tét nélküli kérdőíves kutatás keretében nyilatkozták.) A kutatás mintavételi egységei teljes iskolai osztályok voltak, tehát érdemes lehet azt is megvizsgálni, hogy az egyes osztályok átlagos értékei hogyan alakultak. A legtöbb helyen a teljes minta átlaga körüli osztályátlagokat találunk (azaz 35-45%), azonban számos olyan osztály is volt, ahol ez az érték ennél jóval alacsonyabb vagy magasabb volt. Nyilvánvaló, hogy itt a kortárscsoport hatása is érvényesül(het), azaz korántsem elhanyagolható, hogy milyen egy osztály (vagy akár az egész iskola), illetve a tanárok általános attitűdje a külföldi oktatással és munkavállalással kapcsolatban.
8. ábra
Külföldi munkavállalással kapcsolatos attitűdök
El tudod képzelni, hogy a középiskola után külföldön dolgozz és élj? 100%
12%
25%
11%
80%
21%
60%
40%
39%
32% 38%
20%
22% 0%
7. osztályosok igen, akár örökre is
11. osztályosok
igen, néhány évig biztosan
nem
nem tudom
9. ábra
Külföldi tanulással és munkavállalással kapcsolatos poztitív attitűdök megoszlása a kutatásban résztvevő iskolákban
20
15
Iskolák száma
20
Iskolák száma
25
15
10 10 5
5
0
0 0
20
Mean = 45.98
40
60
Std. Dev. = 18.373
80 N = 128
Külföldi tanulás
100
0
20
Mean = .637
40 Std. Dev. = 204
60
80 N = 129
Külföldi munkavállalás
100
Több olyan gimnázium és általános iskola volt (elsősorban a „jobbnak” tartott oktatási intézményekben), ahol a megkérdezett diákok több mint 70%-a tanulna a későbbiekben külföldön. Nem véletlen, hogy ugyanezekben az osztályokban a későbbi külföldi munkavállalással kapcsolatos tervek is jóval jellemzőbbek voltak. És az sem meglepő, hogy zömmel a szakiskolai, illetve szakközépiskolai osztályok voltak azok, ahol inkább a külföldi munkavállalás volt jellemzőbb a külföldi tanulással szemben. Ezeknek a fiataloknak a külföldi oktatási intézmények nem jelentenek sem igazi lehetőséget, sem pedig valódi vonzerővel nem rendelkeznek. Ugyanakkor a hazai elhelyezkedési lehetőségek, az itteni karrier és családalapítás bizonytalansága miatt a külföldi munkavállalás jóval inkább legitim tervnek tűnik. Az alábbi ábrán az összes megkérdezett iskolai osztály átlagértékeit ábrázoltuk. Jól látható, hogy csupán néhány olyan iskolai osztály akadt, ahol a külföldi tanulás elfogadottsága magasabb volt a külföldi munkavállalásénál, továbbá jelentős számú olyan osztály van (az ábra jobb felső sarkában külön ki is emeltük), ahol az osztály tanulóinak nagy része tervez valamilyen külföldi oktatási- és/vagy munka-jellegű karriert. 10. ábra
A külföldi munkavállalás és külföldi tanulás kapcsolata az egyes (kutatásban résztvevő) osztályokban
1 0.9
Külföldi munkavállalás
0.8 0.7 0.6 0.5 0.4 0.3 0.2 0.1 0 0
0.1
0.2
0.3
0.4
0.5
0.6
Külföldi tanulás
0.7
0.8
0.9
1
ATTITŰDÖK A MAGYAR FELSŐOKTATÁS VERSENYKÉPESSÉGÉVEL KAPCSOLATBAN A TÁRKI-val közösen lebonyolított saját kutatásunkban az alábbi három attitűdkérdést tettük fel az országos reprezentatív minta tagjainak 1. A magyar egyetemek és főiskolák képesek arra, hogy világviszonylatban is versenyképes tudást adjanak a magyar fiataloknak. 2. A magyar felsőoktatás átalakítása kiszámíthatatlanná teszi a fiatalok jövőjét. 3. Az államnak kiemelt feladata, hogy meghatározza és megszervezze az oktatási intézmények (iskolák) feladatait és gazdálkodását. Az első állítás a magyar oktatási rendszer nemzetközi versenyképességére vonatkozott, a második a sokszor emlegetett bizonytalansági tényezőre, míg a harmadik a centralizáció, a központi irányítás elfogadottságára. Az eredmények értelmezésekor érdemes nem megfeledkezni arról, hogy az ilyen típusú kérdések megválaszolása sokak számára okozhat nehézséget. Ebből a szempontból az első két kérdés talán kevésbé problémás, az utolsó viszont annál inkább, hiszen aligha adhat valaki megalapozott választ erre a kérdésre egy olyan helyzetben, ahol csupán néhány másodperc áll rendelkezésre a válaszadásra, „visszakérdezésre” pedig nincsen lehetőség. Így az eredmények elsősorban egy „hirtelen” állásfoglalásként értelmezhetők, ahol a kérdés eldöntéséhez kapcsolódó konkrét ismeretek mellett számos más szempontnak is fontos szerepe lehet. Az eredmények a magyar felsőoktatással kapcsolatos attitűdök sajátos kettősségére utalnak. Míg a válaszadók döntő többsége (86%) meg van arról valamilyen szinten győződve, hogy a magyar felsőoktatás képes világviszonylatban is versenyképes tudást adni a fiatalok számára, addig igen nagy arányban azzal is egyetértenek, hogy a rendszer átalakítása kiszámíthatatlanná teszi a fiatalok jövőjét, és mindeközben a centralizáció is igen elfogadott.
Mennyire ért egyet a következő kijelentésekkel? 100%
25%
37%
80%
60%
35%
40% 46%
49%
40%
24%
20%
13%
12%
11%
3%
0%
A magyar egyetemek és főiskolák képesek arra, hogy világviszonylatban is versenyképes tudást adjanak a magyar fiataloknak
teljesen egyetértek
6%
A magyar felsőoktatás átalakítása kiszámíthatatlanná teszi a fiatalok jövőjét
inkább egyetértek
Az államnak kiemelt feladata, hogy meghatározza és megszervezze az oktatási intézmények (iskolák) feladatait és gazdálkodását
inkább nem értek egyet
egyáltalán nem értek egyet
Az erre a kérdésre adott válaszok demográfiai változók szerinti elemzése azt mutatja, hogy sem a nem, sem a kor, sem pedig az iskolai végzettség alapján nincsenek szignifikáns eltérések. Az egyetlen valódi különbségeket magyarázó változónak megint csak a pártszimpátia bizonyult: ▪▪
A kormánypártokkal szimpatizáló szavazók inkább hisznek a magyar oktatási rendszer nemzetközi versenyképességében és kevésbé gondolják azt, hogy az átalakítások kiszámíthatatlanná teszik a fiatalok jövőjét, míg a baloldal pártjaira szavazók ezzel pont ellentétes véleményeket képviselnek. A Jobbik szimpatizánsai inkább a kormánypártokhoz hasonló attitűdökkel jellemezhetők.
▪▪
Az LMP kivételével mindenki inkább egyetértett az oktatásban végbemenő centralizációval és központi kontrollal. (Nem feledve azt a megjegyzést, amit korábban tettünk az erre a kérdésre adott, vagy éppen nem adott megalapozott véleményekkel kapcsolatban.)
