TÁMOP-4.1.3-08/1-2008-0004 A felsőoktatási szolgáltatások rendszerszintű fejlesztése
OKKR – Tudás deskriptor Fogalomértelmezés és javaslattétel a szintek leírására Készítette: Pajkossy Péter
Pillérvezető: Temesi József Elemiprojekt-vezető: Falus Iván Alprojekt: Országos Képesítési Keretrendszer Elemi projekt: 3. Az OKKR felsőoktatási szintjei leírására vonatkozó javaslat elkészítése Feladat sorszáma: 3. 1. 4. Dátum: 2010. április 14.
Tartalomjegyzék 1. Bevezetés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 2. A TUDÁS deskriptor tartalmának értelmezése. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 3. Elméleti áttekintés – A tudás fogalmának tartalmi meghatározói . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 3.1. Tapasztalataink tárolására szakosodott tudásrendszerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 3.2. Tudás fogalmának különböző szintű értelmezései. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 3.3. Deklaratív tudás jellemzői. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 3.4. Deklaratív tudás szerveződése – a séma fogalma. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 3.5. Szakértelem. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 3.6 Műveltség (literacy) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10 4. Szempontok a szintek közötti különbségek értelmezéséhez . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 4.1. Ismeret és a tudás viszonya. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 4.2. Műveltség és szakértelem megjelenése a TUDÁS deskriptor tartalmában . . . . . . . . . 12 4.3. A séma fogalma és a szintleírások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 4.4. Tudás és képesség viszonya. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 4.5. Tudás mélysége és kiterjedtsége. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14 4.6. Tudás szervezettsége és alkalmazhatósága. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15 4.7. Összegzés – a TUDÁS deskriptor tartalma az OKKR különböző szintjein . . . . . . . . 16 Irodalomjegyzék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17
2
1. Bevezetés A képesítések tanulásieredmény-alapú megközelítése során a tanulási eredmények – az Országos Képesítési Keretrendszer (OKKR) szerint – azt fejezik ki, amit egy tanulónak tudnia, értenie kell és/vagy képes elvégezni egy tanulási időszak végén. A képesítési keretrendszerben nyolc szinthez kapcsolódóan kerül sor a kompetenciaelemek (deskriptor) leírására. Az OKKR kialakításával foglalkozó szakértői bizottság nemzetközi és hazai szakanyagok elemzése alapján úgy foglalt állást, hogy e keretrendszerben a kompetenciát a következő értelemben alkalmazzák: A kompetencia a pszichikus képződményeknek (tudás, képességek, attitűdök) olyan komplex rendszere, amely lehetővé teszi valaki számára, hogy egy adott területen eredményesen tevékenykedjen. E megfogalmazás értelmében három összetevő mentén történik mindegyik szint leírása, amelyek kiegészülnek az autonómia és a felelősségvállalás deskriptorral (Falus, 2010). E tanulmány a tudással sajátos megközelítésben mint a szakértői bizottság által megjelölt kompetenciaelemmel foglalkozik, ehhez alkalmazkodva értelmezi a fogalmat, mutatja be az elméleti hátteret és ad szempontokat a képesítési keretrendszer szintjeinek kialakításához.
2. A TUDÁS deskriptor tartalmának értelmezése »» A tapasztalataink megőrzésére és felhasználására az agyunk több párhuzamos rendszere is képes. Az OKKR TUDÁS deskriptora által leírt tudás deklaratív jellegű tudás. A deklaratív tudásként megőrzött információ tudatosan hozzáférhető, explicit módon felidézhető. Ez a tudás lehet a személy egyedi élettörténetével kapcsolatos élményszerű, epizodikus tudás vagy a világ „dolgaival” kapcsolatos szemantikus (tény)tudás. A TUDÁS deskriptor a szemantikus (tény)tudás különböző szintjeit írja le. »» A szemantikus (tény)tudás a világgal kapcsolatos ismeretek, tények és képzetek összessége. A tudást a külvilág belső leképeződései, a mentális reprezentációk hordozzák. »» A szemantikus (tény)tudás rengeteg információt tartalmaz a minket körülvevő világgal kapcsolatban: többek között tárgyakkal, élőlényekkel, emberekkel, eseményekkel kapcsolatos elemi információkat és a közöttük lévő kapcsolatok összetett rendszerét. Az alapvető fogalmaink valamilyen szervezőelv alapján nagyobb egységekbe, sémákba szerveződnek. Ezek a tudássémák irányítják a helyzetek értékelését, és tudásunk felhasználását is. »» A OKKR TUDÁS deskriptor szempontjából releváns a szemantikus (tény)tudás egyik speciális szerveződési formája, a SZAKÉRTLEM (expertise). Ez egy adott szakterületre vonatkozó magas szintű tudás. A szakértői tudást az átlagot meghaladó mennyiségű és szervezettségű tudásséma jellemzi, ami lehetővé teszi egy adott (szak)terület ismereteinek hatékony feldolgozását (felidézés, tárolás, az új ismeretek integrálása) és alkalmazását (konkrét problémák mechanikus/kreatív/analógiás megoldása). Hátránya, hogy a szűk szakterületen kívül csak korlátozottan felhasználható. »» Az OKKR TUDÁS deskriptor szempontjából szintén releváns a tudás egy másik speciális szerveződési formája, a MŰVELTSÉG (literacy). Ez egy adott kultúrában releváns tudás. Ez a tudás nem egy szakmában/szakterületen való érvényesüléshez elengedhetetlen, hanem a mindennapi életben, a társadalomban való aktív részvétel szempontjából. Három alapvető típusát különböztethetjük meg: olvasáskultúra, matematikai műveltség, természet3
tudományos műveltség. A műveltség egyaránt tartalmaz deklaratív és procedurális (készség) elemeket is. Az OKKR TUDÁS deskriptor esetében csak a tudáselemek relevánsak.
3. Elméleti áttekintés – A tudás fogalmának tartalmi meghatározói 3.1. Tapasztalataink tárolására szakosodott tudásrendszerek1 »» A tapasztalataink megőrzésére és felhasználására az agyunk több párhuzamos rendszere is képes. Az OKKR TUDÁS deskriptora által leírt tudás deklaratív jellegű tudás. A deklaratív tudás esetében a megőrzött információ tudatosan hozzáférhető, explicit módon felidézhető. Ez a tudás lehet a személy egyedi élettörténetével kapcsolatos élményszerű, epizodikus tudás, vagy a világ „dolgaival” kapcsolatos szemantikus (tény)tudás. A TUDÁS deskriptor a szemantikus (tény)tudás különböző szintjeit írja le. Az emberi viselkedés egyik alapvető meghatározója, hogy az életünk során átélt tapasztalatainkat képesek vagyunk elraktározni és ezeket a tapasztalatokat a későbbiekben képesek vagyunk reprodukálni és felhasználni. Ennek a tulajdonságnak számos megjelenési formája van: a minket körülvevő világgal kapcsolatos tények sokaságának ismerete, az elmúlt nyár eseményeinek felidézése, a biciklizésre való képesség, a szövegszerkesztő használatának elsajátítása, a nyáltermelésünk beindulása a kedvenc receptünk láttán mind-mind különböző formái ennek a képességünknek. A példák alapján látható, hogy egymástól nagyban eltérő tudásformákról van szó, melyek tárolására az emberi agyban különböző rendszerek alakultak ki. Ezek a rendszerek tapasztalataink tárolásának és előhívásának különböző formáit „használják” (Squire, 2004; Squire, Zola, 1996.). Ez alapján két nagy csoportra oszthatjuk a tapasztalataink tárolását: deklaratív és nem deklaratív tudásra. A deklaratív tudás tudatosan, és explicit módon felidézhető formában tárolja tapasztalatainkat, ismereteinket. Az ilyen formában tárolt információ tetszőleges szempontok szerint összehasonlítható más információkkal, tudatosan módosítható, rugalmasan alkalmazható különböző helyzetekben. Ezzel szemben a nem deklaratív tudás esetében a tapasztalataink hatására valamilyen végrehajtórendszerben jön létre változás. Tapasztalataink hatása, a tanulás tudatosan nem felidézhető, implicit. Az információ nem hasonlítható össze más információkkal, és csak a tanuláshoz hasonló helyzetekben alkalmazható (Squire, 2004; Squire, Zola, 1996). A deklaratív és nem deklaratív tudáson belül is megkülönböztethetünk különböző tudásformákat. A pontos beosztásról nincsen teljes egyetértés, egy viszonylag elfogadott modellt kínál Squire munkacsoportja (Squire, Zola, 1996). Az 1. ábrán látható modelljükből az OKKR szintleírásai szempontjából a tényekre vonatkozó tudás és procedurális tudás kategóriája releváns: ezek azok a tudásformák, amelyek az oktatás és a képzés során fejlesztendőek. A két kategória lényegében megfeleltethető a pedagógiai és pszichológiai irodalomban gyakran alkalmazott deklaratív-procedurális tudás elkülönítésének, illetve a „tudni mit” és a „tudni hogyan” dichotómiájának (Polányi, 1994).
1 Ez az alfejezet szintén szerepel az OKKR KÉPESSÉG deskriptorának fogalomértelmezésében is.
4
1 ábra: A tudás különböző rendszerei. A pirossal ábrázolt rendszerek relevánsak az OKKR szempontjából A deklaratív tudáshoz a tényekre vonatkozó, szemantikus tudás mellett a személyes múlt eseményire vonatozó epizodikus tudás/emlékezet is hozzátartozik. Ezek a saját múltunkra vonatkozó, élményszerű, perceptuális emlékeket is tartalmazó emlékek az OKKR szempontjából nem relevánsak, ezért az OKKR TUDÁS deskriptorának definíciójakor a szemantikus deklaratív tudás fogalmából indulunk ki (ezért mostantól a szemantikus jelzőt elhagyjuk).
3.2. Tudás fogalmának különböző szintű értelmezései A tudás fogalmat kétféle értelemben is használhatjuk. Az előző bekezdésben úgy definiáltuk, mint a korábbi tapasztalataink felhalmozódását és felhasználhatóságát – ebben a fogalmi keretben a procedurális és a deklaratív formák is a tudás felsőbb kategóriájába tartoznak (ezért is nevezzük ezeket deklaratív, illetve procedurális tudásnak). Szűkebb értelemben a tudás alatt az ismeretjellegű, deklaratív tudást értjük, a procedurális tudásra pedig készségként, képességként hivatkozunk. Az OKKR deskriptor elnevezéseiben ez utóbbi megközelítés érhető tetten: a TUDÁS deskriptorhoz a deklaratív, ismeretjellegű tudást sorolhatjuk, míg a procedurális tudás formáit a KÉPESSÉG deskriptor írja le
3.3. Deklaratív tudás jellemzői »» A szemantikus (tény)tudás a világgal kapcsolatos ismeretek, tények és képzetek összessége. A tudást a külvilág belső leképeződései, mentális reprezentációk hordozzák. Az OKKR tudás deskriptorának tartalmával leginkább a (szemantikus) deklaratív tudás kapcsolatható össze, ami tulajdonképpen a világgal kapcsolatos ismeretek, tények és képzetek összessége.2 Emiatt szoktak erre ténytudásként is hivatkozni. A tudást a külvilág dolgainak belső leképezései, a mentális reprezentációk hordozzák. Ez a leképezés lehet analóg (képzetek: szagok, ízek, képek) vagy propozicionális alapú (fogalmak és viszonyaikra vonatkozó absztrakt állítások). A propozicionális reprezentációk a világgal kapcsolatos verbálisan megfogalmazható állítások halmazai, melyek a világban megjelenő dolgokról és a köztük lévő összefüggésekről szólnak. Ezek a reprezentációk egyértelműen visszaadhatóak egy véges kijelentéslista segítségével (Pléh, 1998). Az analóg reprezentációk ezzel szemben olyan tu2 Az élettörténetünkhöz kapcsolódó narratívák és életperiódusok szintén szemantikusak, de ez a tárgyunk szempontjából nem releváns.
5
dáselemek, melyeket nem tudunk kijelentések egy véges sorával leírni, mert analóg téri viszonyokat is tartalmaznak (például nagyon nehéz verbálisan pontosan megfogalmaznunk, hogyan néz ki az Eiffeltorony vagy Ady arcképe). A kognitív pszichológiában a 70-80-as években nagy vitákat kavart az az elképzelés, hogy léteznek-e analóg mentális reprezentációink, vagy a mentális képekre valójában szintén propozicionális kódolás jellemző (a képzelet-propozíció vitáról részletesen lásd Eysenck, Keane, 1997). Noha ma már úgy tűnik, hogy a vizuális képzelet és a mentális képek az absztrakt reprezentációtól elkülönült reprezentációs formának tekinthetőek, számos, a szemantikus tudást és a fogalmaink szerveződését leíró klasszikus modell csak a propozicionális reprezentációs formákat veszi figyelembe. Azonban függetlenül attól, hogy a mentális képzeteink valójában milyen tulajdonságú reprezentáción alapulnak, fenomenológiai szinten mindenképpen elkülönülő jelenségről van szó (az egyiket le tudjuk írni verbálisan, a másikat nem). Ezért a világról szóló tudásunk felépítésének elemzésekor a mentális képeket is be kell illesztenünk a modellünkbe (legyenek azok akár analóg, akár propozicionális reprezentációk).
3.4. Deklaratív tudás szerveződése – a séma fogalma »» A szemantikus (tény)tudás rengeteg információt tartalmaz a minket körülvevő világgal kapcsolatban: többek között tárgyakkal, élőlényekkel, emberekkel, eseményekkel kapcsolatos elemi információkat és a közöttük lévő kapcsolatok összetett rendszerét. Az alapvető fogalmaink valamilyen szervezőelv alapján nagyobb egységekbe, sémákba szerveződnek. Ezek a tudássémák irányítják a helyzetek értékelését, és tudásunk felhasználását is. A szemantikus deklaratív tudás tehát a világ dolgaival kapcsolatos ismeretek, tények és képzetek ös�szessége. Tartalmazza a világgal kapcsolatos legegyszerűbb információkat (a kutyának 4 lába van és ugat), a világ dolgainak magasabb egységekbe szerveződésének szabályait (kategorizáció: a kutyák és a macskák háziállatok), és a fogalmak közötti relációkat (a kutyák gyakran üldözik a macskákat). Ez hatalmas mennyiségű információ, és számos elmélet foglalkozik azzal, milyen szerveződési elvekkel lehet magyarázni ennek az információtömegnek a jól szervezett, de ugyanakkor rendkívül rugalmas tárolását (Ragó, 2007). A fogalmi rendszer szerveződésének egyik legizgalmasabb kérdése, hogyan formálható, bővíthető tudásunk a tapasztalat hatására, illetve hogyan jön létre a fogalmi rendszerünk és a tapasztalataink kombinálódásával a konkrét helyzetekben alkalmazható tudás. Erre a kérdésre a fogalmaink és a közöttük lévő relációk komplex struktúrákba szerveződését vizsgáló elméletek adnak választ. Ezek olyan, egymáshoz sok szempontból hasonló elgondolások, melyek kissé eltérő fogalmakat használva megpróbálják leírni az egy adott szervezőelv alapján szerveződő tudás egységeit. Az egység elnevezése gyakran eltérő: mentális modell ( Johnson-Laird, 1983), keret (Barsalou, 1992), séma (Rummelhart, 1990), forgatókönyv (Schank, 2004) – a továbbiakban a legnépszerűbb és legáltalánosabb elnevezést, a sémát fogom használni. A világról szóló tudásunk szerveződésének az alapegysége a séma. A séma fogalmak strukturált csoportja, valamilyen elv mentén szerveződött „tudáscsomag”, mely irányítja az információk feldolgozását, az új helyzetek megértését, bejóslását és a tudásunk felhasználását. A sémákban a világgal kapcsolatos tudásunkat tároljuk, amiket a tapasztalataink alapján alakítottunk ki, és alakítunk folyamatosan. Példa: Az asztal sémája tartalmazza az asztalokkal kapcsolatos általános tudást: általában 4 lábuk van és leggyakrabban fából vannak, az emberek asztalon szoktak étkezni. A séma tartalmazza továbbá az asztalok speciális fajtáit és ezeknek a funkcionális tulajdonságait is: íróasztal, étkezőasztal, dohány6
zóasztal stb. Ezenkívül a séma része az is, hogy az asztal a bútorok kategóriájába tartozik, és asztalos készíti. A számítógép sémája tartalmazza a számítógépekkel kapcsolatos általános tudást (mire való, hogyan néz ki, milyen részei vannak), továbbá a számítógépek különböző fajtáit (asztali számítógép, laptop). Ezenkívül a séma része az a tény, hogy milyen eszközök és berendezések működéséhez szükséges számítógép. A sémát befolyásolja a saját attitűd és a korábbi tapasztalatok: ennek függvényében tekintünk a számítógépr, mint hasznos eszközre vagy uralhatatlan és rejtélyes szerkezetre. A kutya sémája tartalmazza a kutyával kapcsolatos általános tudást (4 lába van és ugat), a különböző kutyafajtákat (németjuhász, tacskó stb.), a kutyák tartásával kapcsolatos tudnivalókat (várhatóan 10-12 évig élnek, kertes házban jobban érzik magunkat). A sémát itt is befolyásolja a személyes attitűd, eszerint a kutyára tekinthetünk hűséges háziállatként vagy potenciális veszélyforrásként. A séma szervező elve nem csak egy tárgy vagy egy fogalom lehet. Sémákat alkothatunk személyekről, tevékenységekről, eseményekről is. Ez utóbbit forgatókönyvnek is nevezik (Schank, 2004), és események tipikus történéseire vonatkozó tudásunkat szervezi egységgé (eseményséma). Olyan általános tudást tartalmaz, ami megkönnyíti ezekben a helyzetekben a viselkedésünk irányítását. Példa: Éttermi rendelés-forgatókönyv: az elején jön a pincér, felveszi a rendelést: itt kell eldöntetnünk, hogy mit akarunk rendelni. Az árakhoz hozzá kell adni 10%-ot, hiszen annyi borravalót szokás adni. Figyelembe kell vennünk, hogy a levest és a főfogást is most kell megrendelnünk – a desszertet ráérünk a végén is. Ha partnerünk rendel levest, akkor számítanunk kell arra, hogy a pincér addig nekünk se hozza ki a főfogást, amíg ő nem végzet a levessel. Ha innivalót rendelünk, azt jóval hamarabb kihozza a pincér, mint az ennivalót. A sémák szerveződése mindig valamilyen jelentésteli szervezőelvhez kötődik (macska fogalma, éttermi események). Szerveződése lehet hierarchikus, de nem feltétlenül az. A séma tartalmazhat nagyon egyszerű fogalmi viszonyokat (kutya sémája, asztal sémája, számítógép sémája) és komplex tudásstruktúrákat is (kutya idomításának stratégiája, a kutyára veszélyes fertőző betegségek, az adórendszer felépítése). Példa: Egyszerű fogalmi viszonyok: Kutya sémája Asztal sémája Számítógép sémája Komplex tudásstruktúrák: Kutyára veszélyes fertőző betegségek Az asztalok formájának és díszítésének változatai A számítógépen futtatható különböző operációs rendszerek A bejövő új információkat megpróbáljuk beilleszteni az adott témával kapcsolatos, már létező sémáink közé. Amennyiben az információ igényli, akkor módosíthatjuk vagy akár át is szervezhetjük a sémáinkat az új információ tükrében. Azonban a tudásrendszer (mint minden rendszer) stabilitásra törekszik, ezért az új információ beépítése gyakran fennakad a rendszer statikusságán (Nahalka, 2002; Korom, 2008).
7
Összefoglalva tehát elmondhatjuk, hogy a séma a világgal kapcsolatos szemantikus tudásunk szerveződését leíró fogalom. Ami az OKKR szempontjából különösen hasznos fogalommá teszi, hogy megmagyarázza, hogyan hat a meglévő tudásunk a gondolkodásunkra és cselekedeteinkre.
3.5. Szakértelem »» A OKKR TUDÁS deskriptor szempontjából releváns a szemantikus (tény)tudás egyik speciális szerveződési formája, a SZAKÉRTLEM (expertise). Ez egy adott szakterületre vonatkozó magas szintű tudás. A szakértői tudást az átlagot meghaladó mennyiségű és szervezettségű tudásséma jellemzi, ami lehetővé teszi egy adott (szak)terület ismereteinek hatékony feldolgozását (felidézés, tárolás, az új ismeretek integrálása) és alkalmazását (konkrét problémák mechanikus/kreatív/analógiás megoldása). Hátránya, hogy a szűk szakterületen kívül csak korlátozottan felhasználható. Az emberi tudás leírásakor felmerülő egyik fontos kérdés, hogy miben különbözik egy adott területen járatlan kezdő és a terület szakértőjének a teljesítménye. Ennek a kérdésnek a vizsgálata vezetett el a szakértelem típusú tudás koncepciójához. A szakértelem egy adott szakterület által meghatározott ismeretek, készségek és képességek együttese (Csapó, 2004). A kutatások szerint a szakértelem jellegű tudásra a deklaratív ismereteink speciális szerveződése jellemző. Mint azt már az előző fejezetben kifejtettük, egy adott területtel kapcsolatos tudásunk (fogalmak, definíciók, fogalmak közti relációk, képzetek) „szervezett tudáscsomagokba”, sémákba rendeződik. A szakértői tudás esetében ezek a területspecifikus sémák magas szervezettségi szintű tudásstruktúrává állnak össze. A terület itt egyaránt jelenthet szakmát (restaurátor), tudományterületet (művészettörténész), hobbit (repülőgép-modellező) vagy akár egy játékot (sakk). Példa a szakértők sémáira: – Klasszikus példa a sakknagymester, aki a sakkal kapcsolatos, jól szervezett sémáinak köszönhetően jóval hatékonyabban tudja átlátni a különböző lépéskombinációkat. – Belgyógyász szakorvos, aki a különböző tünetegyüttesekkel kapcsolatban különböző diagnózist és kezelést tartalmazó sémákkal rendelkezik. – A pszichológus, aki az emberi viselkedést és a mentális jelenségeket meghatározott elméleti keretek alapján értelmezi (depressziós tüneteket annak tulajdonítja, hogy a paciens nem dolgozta fel a kora gyermekkori szexuális abúzust). A kezdők és a szakértők sémarendszere között mennyiségi és minőségi különbségek is találhatóak. A szakértő (1) több és (2) részletesebb sémával rendelkezik, és ezek a sémák (3) jobban szervezettek, több közöttük a kapcsolódás. Példa a kezdők és a szakértők sémái közötti különbségekre Bútorokkal kapcsolatos sémák: Kezdő: (1) Rendelkezik az asztal, szék, szekrény, ágy sémájával. (2) A sémák tartalmazzák a bútorokkal kapcsolatos alapvető ismereteket (mire való, miből van, hol lehet venni, ki készíti). (3) A sémák között csak a fölérendelt kategóriacímke (bútor) teremt kapcsolatot.
8
Szakértő (Bútorasztalos): (1) Az alapvető bútorfajták sémái mellett vannak sémái különböző szempontok alapján megkülönböztetett altípusokra is. Rendelkezik olyan sémákkal, mint pl. tölgyfából készült ágyak, klasszicista stílusú íróasztalok stb.). (2) A sémái részletesek: tartalmazzák, hogy milyen bútort milyen fafajtákból lehet elkészíteni, mi az elkészítés módja, különböző művészeti stílusokban a bútorok díszítésére mi a jellemző. (3)A sémái között sok és kiterjedt kapcsolat van: például tudja, mi a közös a különböző bútorokban és bútortípusokban a megmunkálás és a nyersanyag tekintetében. Számítógéppel, informatikai rendszerekkel kapcsolatos sémák: Kezdő: (1) Rendelkezik az asztali számítógép, laptop, monitor, billentyűzet,operációs rendszer, internet sémájával. (2) A sémák a számítógépekkel kapcsolatos alapvető ismereteket tartalmazzák: hogyan kell bekapcsolni, milyen operációs rendszerek vannak, a gépeken adatok tárolhatóak és azok átvihetőek más gépekre pendrive segítségével, a gépekre vírusok kerülhetnek stb. (3) A sémák között csak kevés és részben triviális kapcsolat van: az operációs rendszerrel működik a számítógép, a képernyő felbontása összefügg az operációs rendszer beállításaival, a laptop és az asztali számítógép ugyanúgy működik stb. Szakértő (rendszergazda): (1) A számítógéppel kapcsolatban rengeteg sémával rendelkezik: alaplap, processzor, videokártya, mikorprocesszor stb. (2) Sémái részletes ismereteket tartalmaznak a számítógép működéséről: mire való a mikroprocesszor, az alaplap, a képernyő felbontását hol lehet változtatni, az internetre való csatlakozásnak milyen technikai lehetőségei vannak. (3) A sémák között sok kapcsolat, összefüggés található:hogyan függ a mikroprocesszortól a számítógép teljesítmény és ennek függvényében milyen programokat lehet telepíteni, az internetre való kapcsolódáskor milyen biztonsági intézkedéseket kell tenni a vírusfertőzés elkerülésére, és ebben a tekintetben mi a különbség a különböző vírusirtók között stb. Háziállatokkal kapcsolatos sémák: Kezdő: (1) Rendelkezik a kutyára, macskára, disznóra, tehénre stb. vonatkozó sémákkal, kutya és macska esetében megkülönböztet néhány ismertebb altípust (pl. bernáthegyi, németjuhász stb.). (2) A háziállatokkal kapcsolatban alapvető ismeretekkel rendelkezik: tartásuk célja, körülményei, alapvető élettani jellemzők. (3) Sémák között ritka és felszínes kapcsolatok: mely háziállatokat tartják a húsukért, milyen a viszonyuk a háziállatnak az emberhez. Szakértő (állatorvos): (1) A háziállatok altípusaival kapcsolatban is rendelkezik részletes sémákkal (németjuhász és tacskó, hortobágyi marha, sziámi macska) (2) A sémái sokkal több részletet tartalmaznak a háziállatokkal kapcsolatban: élettani sajátosságok, különböző fajok betegségei, gyógymódok tekintetébe stb. (3) A sémák között sok és gazdag kapcsolat: mik azok a kórokozók, amelyek különböző fajokra egyaránt veszélyesek, milyen gyógymódokkal lehet ezeket gyógyítani stb. A gazdag és jól szervezett, egymáshoz kapcsolódó tudásrendszer segít az adott területen gyorsabban és hatékonyabban feldolgozni az információkat (tárolni, előhívni, manipulálni), és alkalmazni a tudást. Ez 9
szükséges a hatékony gondolkodási készségek kialakulásához is: a szakértő egy probléma megoldásakor csak néhány reális alternatíva közül válogat, míg a kezdőnek sokkal több döntési lehetőség tűnhet reálisnak. A kognitív pszichológia nyelvén: a kezdő területáltalános, míg a szakértő területspecifikus stratégiákat használ a problémamegoldás során. Példa: A sakknagymester a játék kezdetekor, az első pár lépésben csak a klasszikus megnyitásokból ismert lépéskombinációkat veszi figyelembe: a megnyitásokra vonatkozó tudása segítségével jóval kevesebb lépés közül kell kiválasztania a megfelelőt. Egy kezdőnek ezzel szemben csak területáltalános stratégiái vannak: minden alkalommal át kell gondolnia az összes lehetséges lépést. A szakértelem típusú tudás tehát egyaránt tartalmaz deklaratív és procedurális elemeket is, továbbá a deklaratív tudás szerveződése nagyban befolyásolja a procedurális készségeket is. Régebben úgy vélték, hogy a szakértői tudás jellegzetességeinek leírásával a tudás általános jellegzetességeit írják le. Ma azonban egyre többen úgy gondolják, hogy ez a fajta tudás önmagában nem elegendő a modern társadalomban való boldoguláshoz. A szakértelem ugyanis nagymértékben területspecifikus tudás, amely csak egy adott területen belül lehetővé teszi az információk hatékony alkalmazását. Ez azonban nagyban csökkenti a széles körű alkalmazhatóságát: a sakknagymester keveset tud kezdeni a szaktudásával a go elnevezésű, távolkeleti játékban, a művészettörténész pedig nem tudja felhasználni a szaktudását egy szociológiai vitában.
3.6 Műveltség (literacy) »» A OKKR TUDÁS deskriptor szempontjából szintén releváns a tudás egy másik speciális szerveződési formája, a MŰVELTSÉG (literacy). Ez egy adott kultúrában releváns tudás. Ez a tudás nem egy szakmában/szakterületen való érvényesüléshez elengedhetetlen, hanem a mindennapi életben, a társadalomban való aktív részvétel szempontjából. Három alapvető típusát különböztethetjük meg: olvasáskultúra, matematikai műveltség, természettudományos műveltség. A műveltség egyaránt tartalmaz deklaratív és procedurális (készség) elemeket is. Az OKKR TUDÁS deskriptor esetében csak a tudáselemek relevánsak. Az előző pontban tárgyalt szakértelem esetében a tudás egy bizonyos szakterület logikája szerint szerveződik. A műveltség esetében a tudás szerveződését a bennünket körülvevő kultúra, a társadalmi környezet határozza meg. A műveltség az adott kultúrában releváns és felhasználható készségek, képességek, ismeretek összessége, a társadalmilag értékes tudás. E tudásfogalom felmérésére optimalizálták az OECD–PISA-felmérést, amely 3 fő területen definiálja a műveltséget: matematikai műveltség, természettudományos műveltség, olvasáskultúra (OECD, 1999). Az olvasáskultúra (reading literacy) a személyek azon képességére vonatkozik, hogy a saját céljaik elérése érdekében képesek megérteni és reflektálni írott szövegekre. A természettudományos műveltség (scientific literacy) birtokában a személy képes a természettudományos tudását felhasználni a természeti világ megértésében és képes részt venni az azt érintő döntések meghozatalában. A matematikai műveltség (mathematical literacy) azt a képességet takarja, melynek segítségével a személy képes azonosítani és megérteni a matematika világban játszott szerepét és ez alapján képes jól megalapozott döntéseket hozni (pontos definíciókat lásd OECD, 1999, a definíciók értelmezését lásd Csapó, 2004). A definíciókból látható, hogy a műveltség – a szakértelemhez hasonlóan – deklaratív és procedurális elemeket is tartalmaz. Emiatt az OKKR szempontjából további elemzést igényel, mi is tartozik a tudás és a képesség deskriptorhoz. Ezt a PISA 2000-es és 2006-os felmérésének ismertetőjében (továbbiakban: ismertető) található definíciók alapján végeztem el (OECD, 1999; OECD, 2006). 10
Az olvasáskultúra esetén a szövegben lévő információk felhasználásával kapcsolatos procedurális tudáselemek a hangsúlyosak (információ kikeresése, a szöveg megértése, szöveg interpretálása, a szöveg értékelése, elemzése stb.). A deklaratív tudás csak a szöveg megértéséhez és feldolgozásához kapcsolódó háttértudásként jelenik meg, és így mindig az adott szöveghez, annak témájához kötődik. A matematikai és természettudományos műveltség már hangsúlyosabban tartalmaz deklaratív tudáselemeket, de hangsúly itt is a matematikai és természettudományos fogalmak és összefüggések mindennapi problémákban való használatára helyeződik. Az ismertető szerint „egy személy matematikai műveltségének a szintjét az jellemzi, hogyan használja a matematikai tudását problémák megoldásában”. Ez is inkább egy készség/képesség jellegű tudás irányába mutat, noha itt már megjelenik a matematikai tudás, négy nagy téma köré csoportosítható matematikai „tartalom”. Az 1. táblázatot figyelve azonban látható, hogy még itt is vegyesen szerepelnek deklaratív és procedurális elemek. Tér és forma (Space and shape):
»» »» »» »»
Bizonytalanság (Uncertainity):
»» adatok elemzése »» valószínűség fogalma
formák és minták felismerése formák változásainak a megértése 2 és 3 dimenziós reprezentációk téri tájékozódás
1. táblázat: Példák a PISA-felmérés által vizsgált matematikai alapfogalmakra és azok összetevőire A deklaratív jellegű tudáselemek aránya a természettudományos műveltség esetében a legnagyobb (lásd 2. táblázat): itt az ismertető megkülönbözteti a természettudományok ismeretanyagára (fogalmak, ös�szefüggések) vonatkozó, illetve a tudományra magára vonatkozó tudást (a tudományos kutatás és tudás hatásossága és határai, módszerekkel kapcsolatos tudás). A természettudománnyal kapcsolatos deklaratív tudás azonban itt is csak akkor válik természettudományos műveltséggé, ha ezt a deklaratív tudást a személy képes felhasználni konkrét helyzetek tudományos szemléletű vizsgálatára és a tudományos bizonyítékokat fel tudja használni konklúziók levonására. Természettudományos tudás Fizikai rendszerek (anyag szerkezete, mozgás és erő, energia és változása, anyag kémiai változásai stb.) Élő rendszerek (Sejtek, emberek, ökoszisztéma, bioszféra stb.) Föld és űr (Föld története, földi rendszerek stb.) Technológiai rendszerek (tudomány és technológia közötti kapcsolat, fogalmak stb.) Tudományra vonatkozó tudás (knowledge about science) Tudományos kutatás (eredet, célja, kísérletezés, adattípusok) Tudományos magyarázatok természete (szabályok, kimenetelek)
2. táblázat: A természettudományos műveltséghez hozzátartozó deklaratív tudáselemek Első látásra tehát azt mondhatjuk, hogy a műveltség típusú tudás esetében nem hangsúlyos a deklaratív jellegű ténytudás. De ne felejtsük el, hogy a PISA feladatok egy jó részénél a deklaratív tudás szükséges a megoldáshoz, de a tudás alkalmazásának képessége nélkül nem elégséges hozzá. A műveltség tehát egy olyan tudásszerveződési forma, amely rugalmasan, többféle kontextusban is alkalmazható. Így a műveltséget ugyanolyan tudássémák segítségével határozhatjuk meg, mint a szakértelmet. A műveltség a szakértelemmel szemben azonban lazább szerveződésű, és nem annyira egy szakterület konkrét kontextusára optimalizált, ezáltal lehetővé teszi a tudás hétköznapi életben való felhasználását. Ezért ugyanazon a területen szerveződhet szakértelem és műveltség jellegű tudás is (Csapó, 2004). 11
4. Szempontok a szintek közötti különbségek értelmezéséhez 4.1. Ismeret és a tudás viszonya Egy deklaratív tudáselem birtoklását az „ismer” vagy a „tud” igével lehet kifejezni. A két ige a szintleírások kontextusában szinonimának tekinthető, de sok esetben az előbbi magyarosabb (lásd a példákat). Példa: Ismeri a szakterület meghatározó fogalmait, összefüggéseit Ismeri a használt munkagépek működési elveit Ismeri az alapvető matematikai fogalmakat vs. Tudja a szakterület meghatározó fogalmait, összefüggéseit Tudja a használt munkagépek működési elveit Tudja az alapvető matematikai fogalmakat Ez abból szempontból zavaró lehet, hogy az ismeretre általában a tudásnál alacsonyabb szintű szerveződési szintként tekintünk. Az ismeret a tudás alacsony szintje, amikor a személy megjegyez egy tényt, fogalmat, összefüggést, azonban nem képes átalakított formában foglalkozni vele vagy számot adni róla (Kotschy, 2003). A deklaratív tudás ezen alacsony szerveződési szintjeit is értelmezhetjük a sémaelmélet keretében: ezek egymással nem kapcsolódó, különálló, alacsony szervezettségi szintű sémák. A tudás fogalma viszont azt feltételezi, hogy ezek az egyedi sémák mennyiségileg bővülnek, és magasabb egységbe szerveződnek. Az „ismer” ige használata ettől függetlenül mind a két esetben megfelelő: önmagában nem implikálja az alacsony szervezettségű deklaratív tudás fogalmát. Az ige tárgyától, a mondat egyéb részeitől függ, hogy milyen komplexitású tudásról van szó. Példa: Magas szinten ismeri a szakterület meghatározó fogalmait, összefüggéseit Ismeri egy adott tantárgyhoz kapcsolódó alapvető fogalmakat
4.2. Műveltség és szakértelem megjelenése a TUDÁS deskriptor tartalmában A szakértelem és a műveltség a tudás két eltérő szervezettségű formája. A szakértelem egy adott területre vonatkozó magas szintű tudás, mely hatékony információkezelést és problémamegoldást tesz lehetővé. Ez a tudás azonban az adott szakterülethez kötődik, és csak nehezen alkalmazható más területeken. Ezzel ellentétben a műveltség (literacy) a mindennapokban felhasználható és alkalmazható tudás. Míg a szakértelem esetében jól kidolgozott elképzeléseink vannak arról, hogyan kapcsolhatóak össze a tudás szerveződésének jellegzetességei a szakértelem különböző szintjeivel, a műveltség esetében nem ilyen egyértelmű a helyzet: a fogalom nagyban köthető az OECD által végzett PISAvizsgálatokhoz, és ezért a definíciók is gyakorlatorientáltabbak, a tudás felhasználhatóságával kapcsolatosak. A PISA-dokumentumok alapján azonban nehéz eldönteni, milyen deklaratív tudáselemek kötődnek hozzá, és hogyan köthetjük a tudás szerveződését leíró sémaelméletekhez. Az mindenesetre elmondható, hogy a műveltség típusú tudás ugyanolyan elemekből épül fel, mint a szakértelem (Csapó, 2004), tehát a matematikai műveltség hátterében ugyanazok a tudássémák állnak, mint a matematikai szakértelem mögött. A két tudástípus között a leghangsúlyosabb különbség 12
a felhasználhatóság tekintetében van – ez viszont már képesség, procedurális jellegű tudás (képesség).3 Ha mégis a két tudástípus hátterében álló deklaratív tudástartalmakra vagyunk kíváncsiak, akkor azt mondhatjuk, hogy szakértelem hátterében álló sémák tartalma részletesebb, de a felhasználhatóságának kontextusa korlátozottabb, míg a műveltség esetében a sémákat kevésbé részletes tartalmú, de tágabb kontextusban alkalmazható tartalom jellemzi. Tulajdonképpen minden szakértelem műveltségre épül – azonban nem minden műveltségből lesz szakértelem.
4.3. A séma fogalma és a szintleírások A világ dolgaival kapcsolatos ismereteket tartalmazó szervezett tudáscsomagok, a sémák jó leíróeszközként szolgálhatnak az egyes szinteken elvárt tudásszintek közötti különbségek leírásában. A pszichológiai-pedagógiai irodalomban forgó tudásfogalmak közötti különbségek megragadhatóak a fogalom segítségével: »» Az ismeret szerveződési szintje alacsony: egy adott területen néhány, egymástól független séma alkotja. »» A műveltség típusú tudás esetében több, egymással kapcsolatban lévő sémával rendelkezünk egy adott témával kapcsolatban. »» A szakértelem esetében rengeteg, egymással sűrűn kapcsolódó sémastruktúrával rendelkezünk. Nyilvánvaló, hogy az OKKR különböző szintjein a deklaratív tudás különböző típusai vannak a középpontban. Az alsó szinteken a világgal kapcsolatos alapvető ismeretek elsajátítása áll a középpontban, a középső szinteken pedig a műveltség jellegű tudás, illetve a szakértelem csíráinak kialakítása. A felsőbb szinteken a kiterjedt és hatékonyan alkalmazható szakértelem kialakítása a cél, melynek révén a legfelsőbb szinteken lehetővé válik a már ismert tudás meghaladása, új ismeretek kidolgozása, rosszul definiált vagy teljesen új problémák megoldása is.
4.4. Tudás és képesség viszonya A deklaratív és a procedurális tudás közötti különbségtétel elég alapvetőnek tekinthető mind a pszichológiában, mind a pedagógiában (Pléh, 1998, Csapó, 1992). Az előbbi alatt ismeretalapú, deklaratív tudást, az utóbbi alatt pedig az eljárásalapú, procedurális tudást értjük. Arra is egyre több bizonyíték van, hogy eltérő agyi mechanizmusok alapozzák meg őket (Squire, Zola, 1996.). A két fogalom a mindennapi életben és a képzés különböző formáiban, szintjein is feltételezi egymást: képességekeinket nem tudjuk alkalmazni tudás nélkül és viszont: a tudásunk mit sem ér a képességeink nélkül. Példa: Szövegértés: A szövegértés arra szolgáló képességünk, hogy egy szöveget elolvasva annak tartalmát feldolgozzuk és mélységeiben megértsük. Ez egyértelműen procedurális tudás: nem tudjuk megfogalmazni, hogy mi is a szövegértés „tudása”, nem tudjuk egy véges kijelentéslista segítségével leírni ennek a tulajdonságnak a tartalmát. Ennek ellenére a szövegértés képessége deklaratív tudást is feltételez: egy szöveg elolvasásakor annak tartalmát az előzetes tudásunk, az előzetes sémáink alapján értelmezzük – ennek hiányában sokkal nehezebben értünk meg egy adott szöveget (például egy szakterület szakszövegét nem értjük meg igazán akkor sem, ha az egyes szavakat külön-külön értjük) 3 Ahogy ez a PISA-vizsgálatok hangsúlyaiban is megfigyelhető (lásd 3.6. pont).
13
Szaktárgy oktatása: A pedagógia és a pszichológia tudománya, és azon belül kiemelten a didaktika számos ismeretet és elméletet tud felmutatni azzal kapcsolatban, hogy hogyan kell tanítani. Ezen kívül maga a tanítandó tananyag is főleg deklaratív tudást tartalmaz. Mindez azonban semmire sem elég, ha a tanár nem sajátít el olyan készségeket és képességeket, amelyek lehetővé teszik számára ezeknek az ismereteknek az átadását. A tudással és képességekkel kapcsolatos modellek is figyelembe veszik a két fogalom közötti kapcsolatot. Nagy József (2007) rendszerében például a képesség készségekből, ismeretekből és egyszerűbb képességekből szerveződő pszichikus komponens – tehát deklaratív és procedurális elemekkel is rendelkezik. A 3.5., illetve a 3.6. pontban már kifejtettem, hogy a szakértelem és a műveltség jellegű tudásban is tetten érhető mind deklaratív, mind procedurális tudás. Összefoglalva tehát azt mondhatjuk, hogy egy területtel kapcsolatos magas szintű deklaratív tudás és a területhez kapcsolódó hatékony gondolkodási készségek olyan viszonyban vannak egymással, mint egy érme két oldala – elválaszthatatlanok. Az OKKR szintleírásainál a TUDÁS deskriptorhoz tartalmazó deklaratív és a KÉPESSÉG deskriptorhoz tartalmazó procedurális tudáselemeket mégis el kell választanunk. Ezt leginkább a pontos fogalmazás segítségével lehet elérni. Ha azt akarjuk kifejezni, hogy a képzés során a gyakorlatban használható tudást adunk át (mik a működési elvei egy munkagépnek, mik a kötelező elemei egy adóbevallásnak stb.), akkor könnyen összemosódik a tudás és a képesség deskriptor tartalma. Ez jelenik meg a következő szintleírásokban: „Kiterjedt ismeretekkel rendelkezik a szakterületén, és tudását alkalmazni is képes.” „Képes tudását helyzetek egy szűk körében alkalmazni.” Ezt elkerülendő alkalmazzunk olyan megfogalmazásokat, melyek a deklaratív tudásra helyezik a hangsúlyt. „Kiterjedt ismeretekkel rendelkezik a szakterületének fogalmaival, összefüggéseivel, és ezek alkalmazhatóságával kapcsolatban.” „Helyzetek egy szűk körében alkalmazható tudással rendelkezik.” Ha azt akarjuk érzékeltetni, hogy a személy deklaratív tudása olyan nagy és jól szervezett, hogy ez alapján új tudást képes létrehozni, vagy nehezen megoldható problémákat tud kezelni, akkor a következő megfogalmazások használhatóak: „Kiterjedt, jól szervezett és egymással is gazdagon kapcsolódó ismeretek egy tárgykörben, melyek lehetővé teszik nehezen megoldható problémák kreatív megoldását.” „Ismeretek és összefüggések jól szervezett, problémamegoldásban és új tudás létrehozásában is alkalmazható rendszere.”
4.5. Tudás mélysége és kiterjedtsége A világgal kapcsolatos tudásunk mennyiségében és az ismeretek mintázatában, eloszlásában hatalmas egyéni különbségek vannak. Minden normális értelmi képességekkel bíró ember a mentális fejlődése során elsajátítja az őt körülvevő dolgok és élőlények hierarchikus fogalomrendszerét, a fogalmak kapcsolatait stb. Az iskola lehetőséget nyújt a világ és a természet működésével, illetve a kulturális termékekkel (pl. könyv, festmény, vers, történelem) kapcsolatos további ismeretek elsajátítására. Ezenfelül 14
mindenkinek szüksége van olyan további ismeretekre is, amelyek segítségével munkát tud vállalni, el tud helyezkedni. A deklaratív tudás mennyiségében, illetve eloszlásában tehát hatalmas különbségek vannak. Ezek a különbségek jellemezhetőek a tudás mélységével és kiterjedtségével. A tudás mélysége azt mutatja, hogy mennyi ismeretet halmozott fel egy személy egy szűk szakterületen belül. A tudás kiterjedtsége pedig azt mutatja, milyen széles területen rendelkezünk tudással. A sémaelmélet fogalmaival a tudás mélységét a következőképpen ragadhatjuk meg: a tudás mélysége egy adott szakterülettel kapcsolatos sémák számával és részletességével van kapcsolatban – egy adott szakterületen kezdő, járatlan ember csak néhány sémával rendelkezik egy adott tudásterületen, míg a szakértő sémák ezreivel (lásd a példákat a 3.4. pontnál). A tudás különböző szintjein más és más mennyiségű az séma, amit a téma szakértőjének birtokolnia kell. Példa: Egy bútorkészítő asztalosnak kevesebb ismeretre, sémára van szüksége a szakértői szint eléréséhez, mint egy állatorvosnak. A tudás kiterjedtsége arra vonatkozik, hogy a személy milyen széles területen rendelkezik ismeretekkel, műveltség vagy szakértelem típusú tudással. Különösen a szakértelem esetén mondható el, hogy a tudás különböző szintjein egyre szélesebb, egyre több területre kiterjedő deklaratív tudásra van szükség. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az alsóbb szinteken ne lenne szükség gazdag, az adott szakterületen releváns sémarendszerre. Példa: Egy asztalos esetében a szakértelem magában foglalja a bútorkészítés szakaszaival kapcsolatos ismereteket, a különböző módszereket, a nyersanyagokra vonatkozó tudássémákat. Szintén rendelkezik tudással a használt munkagépek működésével kapcsolatban, illetve rendelkezik a bútorokkal kapcsolatos művészettörténeti ismeretekkel. Egy állatorvos esetében a szakértelem jóval szélesebb körű. Magában foglalja az emlősökkel kapcsolatos alapvető élettani és anatómiai ismereteket, a háziállatokkal kapcsolatos betegségek és fertőzések etiológiáját és a gyógyítási lehetőségeit, az állatok viselkedésével kapcsolatos ismereteket. A deklaratív tudás tehát egyaránt minősíthető a tudás mélységével és kiterjedtségével: mind a két szempont érvényesíthető az OKKR deskriptorleírásaiban. »» Az alsó szinteken az alapvető tantárgyi ismeretek elsajátítása és a műveltség-típusú tudáshoz szükséges ismeretek elsajátítása a cél. »» A középső szinteken a műveltség típusú tudáshoz szükséges ismeretek elsajátítása, illetve kisebb tudásanyagot tartalmazó szakterületeken mély (szakértői) tudás elérése. »» Felső szinteken a mély tudás egyre kiterjedtebb – azaz egyre nagyobb területen rendelkezünk mély és részletes tudással.
4.6. Tudás szervezettsége és alkalmazhatósága A tudás mennyiségi jellemzői mellett a tudás alkalmazhatósága szempontjából rendkívül fontos, hogyan szerveződik a tudásunk. A szakértői tudás egyik jellegzetessége, hogy a jól szervezett területspecifikus tudás segítségével képesek vagyunk hatékonyan feladatokat végrehajtani és problémákat megoldani. A szakértői tudás azonban csak szorosan a szakterületen alkalmazható tudás, más területen csak korlátozottan használható. 15
Példa: Az állatorvos részletes sémákkal rendelkezik arról, hogyan lehet kezelni a kutyák vírusos megbetegedéseit. A különféle kezelési módokkal kapcsolatos sémák egymással is kapcsolatban vannak: az állatorvos tudja mindegyik kezelés előnyét és hátrányát, illetve hogy melyik milyen tünetre hat a legjobban. Ezért ha az állat nem reagál egy vagy két kezelési módszerre, ezen sémák alapján meg fogja tudni ítélni, melyik lesz a következő választandó kezelés. Az állatorvost a szakmájához kötődő szaktudása egy csöppet sem fogja segíteni azonban a számítógépének vírusfertőzöttségének a megoldásában- ehhez a rendszergazda segítségére lesz szüksége (aki viszont a kutyája vírusfertőzése ügyében szorul az állatorvos segítségére). A műveltség a szakértelemmel szemben lazábban szerveződő tudás, mely lehetővé teszi, hogy a tudásunkat tágabb körben alkalmazzuk: Példa: Mind az állatorvos, mind a rendszergazda képes értelmezni a gázszámlát, elolvasni a hivatalos leveleket, beosztani a saját költségvetését. Mind a ketten képesek elolvasni bonyolult szakszövegeket, tudják milyen hatással van rájuk a globális felmelegedés. Ismerik a magyar és nemzetközi irodalmat stb. Az embereknek tehát mind a kétféle tudásra szüksége van: a szakterületre vonatkozó, részletes és sűrűn kapcsolódó sémákból álló szakértői tudásra, és az ennél lazább szerveződésű műveltség típusú tudásra. A tudás szervezettségét tekintve tehát több szintet különíthetünk el: »» Egymás mellett álló, egymással nem, vagy csak lazán kapcsolódó sémák, ismeretek. »» Egymással lazán, de jelentésteli rendszerben szerveződő sémák, melyek olyan tudáshálót alkotnak, ami a mindennapi élet különböző területein könnyen alkalmazható. »» Egymáshoz sűrűn kapcsolódó, hierarchikusan szerveződő sémarendszer, ami hatékony de nagymértékben területspecifikus alkalmazhatóságot biztosít.
4.7. Összegzés – a TUDÁS deskriptor tartalma az OKKR különböző szintjein Az OKKR alsó szintjei »» Alapvető tárgyi ismeretek elsajátítása. »» A matematikai és természettudományos műveltséghez szükséges ismeretek, alkalmazható tudás elsajátítása. »» Az ismeretek, sémák csak lazán kapcsolódnak – a fogalmak közötti alapvető összefüggések ismeretével rendelkezik a személy. »» Egy-két tudásterületen találhatunk az ismeretek, sémák közötti sűrű kapcsolódást – itt már megjelenik a fogalmak közötti összefüggések egy viszonylag sűrű rendszere. Az OKKR középső szintjei »» Az olvasáskultúrához, matematikai műveltséghez és természettudományos műveltséghez szükséges ismeretek, összefüggések elsajátítása. Az ismeretek jelentésteli rendszerben, de lazán szerveződnek, ezáltal lehetővé teszik a tudás alkalmazását eltérő kontextusokban is. »» Nagyobb tudásanyagot tartalmazó szakterületeken a szakértői tudás alapjainak a lefektetése. »» Kisebb tudásanyagot tartalmazó szakterületeken a szakértői tudáshoz szükséges ismeretek elsajátítása. 16
»» Itt a szakértői tudásra jellemző tudásstruktúra már „mély”, de még nem „kiterjedt” (lásd 4.5. pont), azaz egy szűk szakterületen vagy egy tágabb szakterület egy részén alakul ki a szakértői tudásra jellemző tudásstruktúra. A tudás már a konkrét munkavégzésben is alkalmazható tudást jelenthet. Az OKKR felső szintjei »» Szakértői tudás egyre magasabb szintjei alakulnak ki. A deklaratív tudást egymáshoz sűrűn kapcsolódó, hierarchikusan szerveződő sémarendszer jellemzi, amely lehetőséget biztosít a szakterületen a hatékony problémamegoldáshoz, és a legfelső szinten a tudás meghaladásához is.
Irodalomjegyzék Barsalou, L. (1992): Frames, concepts and conceptual fields. In Lehrer-Kittay, Frames, fields and contrasts. Hillsdale: Lawrence Erlbaum. Csapó, B. (2004): A tudás és a kompetenciák. In Csapó, Tudás és iskola . Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 41–57. Csapó, B: (1992): Kognitív pedagógia. Budapest: Akadémiai Kiadó. Eysenck, M. W., Keane, M. T. (1997): Kognitív pszichológia – hallgatói kézikönyv. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. Falus, I. (2010): Javaslat az OKKR szintjeire és szintleírásaira. Kézirat. Budapest: OFI. Johnson-Laird, P. (1983): Mental Models. Cambridge: Cambridge University Press. Korom, E. (2008): A tartalmi tudás szerveződése, az ismeretelsajátítás folyamata. In Fazekas, Közoktatás, iskolai tudás és munkapiaci siker. Budapest: MTA Közgazdaságtudományi Egyetem. 131– 146. Kotschy, B. (2003): Az oktatás célrendszere. In Falus, Didaktika. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 137–163. Nagy, J. (2007): Kompetencia alapú, kritériumorientált pedagógia. Szeged: Mozaik Kiadó. Nahalka, I. (2002): Hogyan alakul ki a tudás a gyerekekben? Konstruktivizmus és pedagógia. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. OECD (1999): Measuring Student Knowledge and Skills: A New Framework for Assesment. OECD: Paris. OECD (2006): Assessing Scientific Reading and Mathematical Literacy: A Framework for PISA 2006. OECD: Paris. Pléh, Cs. (1998): Bevezetés a megismeréstudományba. Budapest: Typotex. Polányi, M. (1994): Személyes tudás. Budapest: Atlantisz. Ragó, A. (2007): Kategorizáció és fogalmi rep rezentáció. In G. R. Csépe, Általános pszichológia. II. Budapest: Osiris. 272–315. Rummelhart, D. E. (1990): Az emberi megismerésí építőkockái. In Kónya, Az emberi emlékezet pszichológiai elméletei. Budapest: Tankönyvkiadó. 392–420. Schank, R. (2004): Dinamikus emlékezet. A forgatókönyv elmélet újraértelmezése. Budapest: Vince Kiadó. Squire, L. R. (2004): Memory systems of the brain: A brief history and current perspective. Neurobiology of Learning and Memory. 82:171–177. Squire, L. R., Zola, S. M. (1996): Structure and function of declarative and nondeclarative. Proc. Natl. Acad. Sci. USA. 93:13515–22. 17
