Nyugati szocialista és szociáldemokrata pártok társadalmi kapcsolatai
Hegedűs Krisztina Balogh Róbert Gáll Attila
[email protected]
1
Tartalomjegyzék: I.
A baloldali pártok társadalmi beágyazottságának kialakulása és válsága
II.
Civil társadalom és baloldal Olaszországban – 2008
III.
A Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) társadalmi kapcsolatai
IV.
Franciaország baloldali pártjainak társadalmi kapcsolatai, különös tekintettel a Francia Szocialista Pártra
V.
Az SPD társadalmi kapcsolatai
VI.
SZAKSZERVEZETEK AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN
VII.
A SZAKSZERVEZETEK ÉS A NEW LABOUR AZ EGYESÜLT KIRÁLYSÁGBAN
VIII. AJÁNLÁSAINK
[email protected]
2
I. A baloldali pártok társadalmi beágyazottságának kialakulása és válsága Az alábbiakban olyan, a nyugati demokráciák baloldali pártokra jellemző kapcsolati
rendszereket
igyekszünk
bemutatni,
melyek
hasznosak
lehetnek a Magyar Szocialista Párt új kapcsolatrendszerének kiépítéséhez. Olyan mintaértékű modelleket mutatunk be, melyek jellemzőek NagyBritannia, Franciaország, Olaszország, Németország meghatározó baloldali pártjaira, azokat a bevált „legjobb gyakorlatokat” mutatjuk be, amelyek a civil szervezetek, érdekvédő társadalmi csoportok felé nyitást jellemezték. Amíg hazánkban a többpártrendszer és a demokratikus hagyományok rövid időszakra tekintenek vissza, addig ez a vizsgált országaiban mintegy 150 éves múltat jelent. A baloldali pártok a tömegpártosodás időszakában jelentős társadalmi beágyazottsággal rendelkeztek, hiszen követeléseik, például a választójog kiterjesztése, széles rétegeket szólított meg. A konzervatív
pártok
kezdetben
honoráciorpártok
voltak,
ennek
köszönhetően a társadalom jelentősen szűkebb rétegét képviselték. A kialakuló
munkásosztályra
szerveződő
politikai
támaszkodó
erőcsoportokból
baloldali
alakultak
ideológiák ki
a
köré
szocialista,
szociáldemokrata és a radikálisabb megoldást támogató kommunista pártok. Beyme a nézőpontja szerint a pártok „történetileg a régi arisztokratikus és kora
polgári
elitek
uralmának
helyettesítői” 1 .
A
változást
óhajtók
kihívásának, fellépésének következménye a „régi rendszer” vezetőinek párttá
formálódása
(pl.
a
magyar
konzervatívok
a
reformkorban).
Általánosságban azt állítja, hogy a pártok megjelenése a nagy társadalmi változások, forradalmak időpontjára tehető. Ennek két fontos szakaszát jelöli 1
meg:
egyrészt
a
felemelkedő
polgárság
képviselőinek
párttá
Bayer József: A politikatudomány alapjai ..................183.old.
[email protected]
3
szerveződését, másrészt főleg a munkásság pártalakítási kísérleteit. A pártok, illetve azok első, alapnak tekinthető formái az egyes országok parlamentjein (főként Nyugat-Európában) belül kialakuló, más nézőpontot formáló csoportosulásai voltak. A politikatudományon belül két fő magyarázat kristályosodott ki: a, A pártokat „ideológiai családok” szerint csoportosítja: A modern korszakot meghatározó nagy politikai ideológiák (liberalizmus, konzervativizmus, szocializmus, más, kisebb hatású áramlatok) köré szerveződő erők. b, Az alapvető érdekkonfliktusok megjelenése, az arra adott különféle magyarázatok kiemelése. Napjainkban
a
Lipset
és
meghatározó
szempontnak
Rokkan-féle a
törésvonal-elméletet
tudományos
elemzéseknél.
tartják
Ennek
az
alapjául a nagy társadalmi konfliktusok keletkezése és pártpolitikai kifejeződése szolgál. Eszerint alapvetően a nemzeti és az ipari forradalom során megjelenő konfliktusok, s az ezek mentén kialakult szociális törésvonalak határozzák meg a különféle pártok keletkezését. A két elemző úgy véli, hogy a történeti magyarázat, az ipari társadalom (urbánus – agrárius ellentét) megszületése és a nemzeti forradalom (kulturális tengely) a válasz a pártok létrejöttére. Ehhez ugyanis szükség van bizonyos politikai lépcsőfokok átlépésére. Elsőként a legitimációs küszöb a kiemelendő (vagyis legitimnek ismerik -e el az ellenzék jogát a bírálatok megfogalmazására?). A második az inkorporációs küszöb (van -e a tiltakozó kör mögött állampolgári joggal rendelkező széles bázis?). Harmadrészt a reprezentációs küszöb, vagyis egyedül is megjelenhet -e az adott mozgalom a politikai palettán, vagy más, korábban létrejött
[email protected]
4
mozgalmak magukba olvasztják, integrálják azt, s így jelennek meg a társadalmi nyilvánosság előtt. Negyedrészt a többségi hatalom küszöbe; vagyis a győztes párt lényeges változást tud -e előidézni az adott nemzeti politikai rendszerben. Kezdetben a fő követelések a szabad szerveződés biztosítására, a választójog kiterjesztésére irányultak. Később, mikor a pártok egyre szélesedő spektruma kialakult, már a különféle választási rendszerek mikéntje is befolyásolta a pártok változatosságát. Kialakultak a többségi (egységes
kultúrájú
nemzetek
esetében),
az
arányos
(mély
osztályellentétek, vallási megosztottság) képviseleti rendszerek. Míg a pártharcok kialakulása hajnalán főképp a földbirtokosi és a vállalkozói érdekek ellentétét láthatjuk, később a munkáspártok és a polgári középosztály szervezeteinek küzdelmét figyelhetjük meg, melybe belekapcsolódtak a különféle rétegpártok (pl. agrárpártok (pl. Svédország) egyes területeken, vagy egyes országokban etnikai szavazóbázissal rendelkező pártok). Lipset
és
Rokkan
kiemeli
a
munkásmozgalmak
tömegpártjainak
jelentőségét a XIX. század közepétől. Alapvetően az volt a kulcskérdés, hogy a munkásság integrálható -e a nemzeti politikai rendszerbe, vagy az internacionális mozgalom része lesz. 2 A megoldás változatai: 1. Ahol harmonikus nemzetépítés volt, ott könnyen integrálódott egységes pártokba (pl. Svédország, Nagy-Britannia-főleg protestáns országok). 2. Mélyen 2
megosztott,
nagymértékben
„elidegenült”
Körösényi-Enyedi: Pártok és pártrendszerek ........... 57-60.old.
[email protected]
5
munkásmozgalmak hagyományokkal
alakultak
ki
rendelkező
a
döntően
országokban
katolikus
(Franciaország,
Olaszország). 3. Az osztrák és német köztes régióban ellenkultúrát képezett az uralkodó
nemzeti
elitekkel.
Németországban
kettészakadt
kommunistákra és szociáldemokráciára. 3
A XX. század húszas éveire kialakultak, megerősödtek a pártrendszerek (Gallagher „megmerevedési tézise”). Tulajdonképpen a fasizmus törte át véglegesen a rendi státuskorlátokat az adott közép-európai régióban Gallagher elemzése szerint. A jóléti állam kialakulásával az egyén közösségi részvétele lecsökkent, s ez hatással volt a pártok taglétszámára is. A pártok legnagyobb taglétszámukat a hetvenes-nyolcvanas években érték el, amint azt az alábbi táblázat is mutatja. Ekkor az észak-európai országok tekintetében volt a legmagasabb a tagok aránya (ezt a Bartolinimutatóval számítjuk ki, amely arányosítja az össz-szavazói létszámot a párttagok számával egy adott országban).
[email protected]
6
Párttagság Nyugat-Európában az 1970-80-as években (forrás: Gallagher-Laver-Mair 1992: 122) ország
a
szavazók
hány az
elmúlt
évtizedek
százaléka párttag
trendje
Dánia
8%
csökkenő, 1953-ban 23%
Finnország
25%
növekvő, 1960-as évektől
Izland
34%
nincs adat
Norvégia
15%
1960-as
évektől
enyhe
változás Svédország
13%
1950-es és 1980-as évek között nő
Nyugat-európai
13%
változó
átlag
Ha hosszabb távon értelmezzük a folyamatot, akkor megállapíthatjuk, hogy a hagyományosan baloldali értelmezésű szociáldemokrácia fogalma a marxi alapoktól eltávolodva új és új értelmezési kereteket nyert. A párizsi diáklázadások miatt kialakuló újbaloldali mozgalmak, vagy napjaink harmadik útja, a kilencvenes évek Németországában a schröderi „új közép” politikája is az átalakuló társadalomképhez igyekezett formálni a párt baloldali programját.
[email protected]
7
Újbaloldali pártok választási eredményei (forrás: Gallagher-Laver-Mair 1992:66) ország
1950-es
1960-as
1970-es
1980-as
évek
évek
évek
évek
Dánia
-
7,7%
8,3%
14,4%
Finnország
-
-
-
-
Izland
-
-
-
7,8%
Norvégia
-
4,0%
6,9%
6,8%
Svédország
-
-
-
-
1,1%
1,7%
2,9%
európai átlag 0,0
Ennek oka, hogy a választópolgárok új válaszokat kerestek a felmerülő problémák megoldására, s ez megmutatkozott a szocialista pártok átlagos szavazatmennyiségének tendenciózus csökkenésében is. Ez indukálta azt a folyamatot, hogy az újbaloldali pártok sikereinek hatására új válaszokat kellett találniuk a politikai paletta baloldalán, amelyek elszakadást jelentettek
mind
gazdaságpolitikai,
mind
társadalompolitikai
megoldásokban.
Szociáldemokrata pártok választási eredményei, százalékban (forrás: Gallagher-Laver-Mair 1992:61) ország
1950-es
1960-as
1970-es
1980-as
évek
évek
évek
évek
Dánia
40,2%
39,1%
33,6%
31,9%
Finnország
25,9%
26,9%
25,1%
25,4%
Izland
19,5%
15,0%
14,8%
17,1%
Norvégia
47,5%
45,4%
38,8%
37,4%
Svédország
45,6%
48,4%
43,7%
44,5%
[email protected]
8
Ez természetesen nemcsak a politikai élettől történő távolmaradásban jelentkezik
meg,
hanem
az
egyéb
érdekszervezetek
tagságának
csökkenése is kimutatható. Alábbi táblázatunk ezt mutatja be a magyar rendszerváltás időszakában.
Szakszervezeti tagság Nyugat-Európában 1989-ben (forrás: Gallagher-Laver-Mair 1992:252)
Svédország
95
Dánia
94
Finnország
86
Belgium
78
Ausztria
61
Irország
54
Egyesült Kir.
50
Olaszország
46
NSZK
44
Hollandia
38
Svájc
35
Franciaország
26 0
10
20
30
40
50
60
70
80
90
100
százalék
Történelmi kontextusba helyezve ez a folyamat más és más kimeneteket eredményezett Európa szocialista-szociáldemokrata pártjainál a huszadik század második felében, illetve az ezredfordulón. Alábbiakban ezt a folyamatot tekintjük végig a jelentősebb hagyományokkal rendelkező országoknál, illetve az Amerikai Egyesült Államok esetében a Demokrata Pártnál, különös tekintettel a vizsgált pártok társadalmi kapcsolataira a civil
szervezetekkel,
a
szakszervezetekkel,
zöld
és
alternatív
mozgalmakkal.
[email protected]
9
II. Civil társadalom és baloldal Olaszországban - 2008 A pártok és a civil társadalom viszonya az 1990-es évekig. Az agrárszervezeteket és a gyáriparosok szervezetét az 1950-es évektől a párt
felbomlásáig
a
Kereszténydemokrata
Párt
(DC)
kontrollálta
(Democracy between Consolidation and Crisis: Parties, Groups, and Citizens in Southern Europe. Leonardo Morlino, 1998.). A szakszervezetek közül a CISL (Könföderazione Italiana Sindacati dei of Laboratory, Az Olasz Munkásszakszervezetek Konföderációja) szintén hozzájuk kötődött, míg a CGIL (Konföderazione Generale Italiana del Lavoro, Munka Általános Olasz Konföderációja) a kommunisták (PCI), az UIL (szintén baloldali orientációjú
szakszervezet)
felségterületének számított.
a
PSI
(Partito
Socialista
Italiana)
Önálló civil társadalom valójában csak a
pártok megrendülése után erősödhetett meg.
Társadalmi tőke, lojalitás és a regionális különbségek Olaszországban a civil társadalom jellemzői között jelentős regionális különbségek különösen
vannak.
Az
Emilia-Romagna
önszerveződésnek és
Lombardia
Észak-Olaszországban,
régiókban
vannak
erős
hagyományai, melyeket legalább a XIX. századi mezzadria-ellenes vidéki mozgalmakig lehet visszavezetni. A főként Rómától délre fekvő ún. Mezziogiorno társadalmát sokkal kevésbé határozzák meg az ún. civil értékek. A kérdésben alapműnek számító Robert D. Putnam: Making Democracy Work c. könyvében (1993) a különbségeket az ún. társadalmi tőke jelenlétének illetve (az 1860-1920 közötti időszakban, majd a fasizmus korszakában felhalmozódó) hiányának tulajdonítja, mely a demokrácia alapvető feltétele. A társadalmi tőke azon reciprocitáson
[email protected]
10
alapuló kapcsolatok erejét jelenti, mely a társadalom tagjait arra készteti, hogy tegyenek egymásért A társadalmi tőke mellett Olaszország esetétében figyelembe kell venni az államhoz
és
markánsan
az
eltér
állampolgársághoz Dél
és
Észak
való
viszonyt
esetében.
(A
is,
mely
magyar
szintén
viszonyokkal
összevetve a hasonlóság mindkét tényező esetén egyértelmű.)Az olasz állam születésekor szembekerült a déli lakosság jó részével, s ott csak évekig tartó kvázi polgárháború révén tudta stabilizálni saját helyzetét. Az állami funkciók nagy részét ugyanakkor a maffia-jellegű szervezkedések vették át különösen Szicíliában, Campaniában és Pugliában. Így a lojalitás nem az olasz állam és a közösség irányában erősödött meg. A baloldal vége Olaszországban Az 1992-94-es politikai földcsuszamlást követően a politika általában, a pártok pedig különösen hitelüket vesztették. Az évtizedekig kormányzó kereszténydemokrata párt darabjaira esett és marginálissá vált, (helyét a jobboldalon a populista Forza Italia, a posztfasiszta Alleanza Nazionale és a xenofób-szecesszionista Lega Nord vették át). Ezzel együtt az egyház, mint hiteles közösségszervező szerepe is csökkent. 4 Az évszázados hagyománnyal rendelkező Olasz Szocialista Párt és az Olasz Kommunista Párt is megszűnt létezni, helyén a kisebb Refondazione Communista mellett Sinistra
átmeneti, –
gyűjtőpárt
DS,
jellegű
Margherita)
kereszténydemokrata
és
irányultsággal
képződmények jelentek fiatal
(Democratici
meg
a
korában
di
jobboldali, rendelkező
(kereskedelmi, majd iparügyi miniszter is volt a hetvenes években mint kereszténydemokrata politikus) Romano Prodi vezetésével, aki a baloldal vezéralakja
lett
a
kilencvenes
évek
végére.
Nemrég
köszönt
le
miniszterelnöki posztjáról. 4
Mauro Magatti: Tra scisma e disordine, 1998.
[email protected]
11
Miért vannak mégis baloldali szavazók? A tradicionális baloldali tömbök mégis az ország azon részein maradtak meg (Toscana, Emilia-Romagna), ahol az értékrend iránti lojalitást a helyi közösségek (Bologna,
biztosították. Pisa),
Ezek
a
közösségek
hagyományosan
egyetemi
városokhoz
kommunista
kötődésű
munkáskörzetekhez (Livorno, Genova, Torino) vagy a századelő kisgazdaés parasztmozgalmaiban születő emilia-romagnai falvakhoz köthetőek. Utóbbiak esetében a mai napig jelentős szerepet játszik a (a jobboldalnak nem
elkötelezett)
egyház,
illetve
a
cserkészmozgalom
is.
Ezek
a
szervezetek fogják ugyanis össze az egyes korosztályokat, társadalmi teret teremtve ezáltal. Az új pártépítési kísérlet – a Partito Democratico és a „circoli” http://nuke.circolidelpartitodemocratico.it/ 2008. február 2-án – néhány nappal a kormány bukása után – a Partito Democratico elfogadta Alapszabályát. 2007 nyarán a bresciai székhelyű Circoli del Partito Democratico javaslatot fogalmazott meg a párt felépítésére vonatkozóan. Jelszavuk: A párt köreitől (circoli) a körök pártjáig, a párt tagjaitól a tagok pártjáig. „A kör meg kívánja haladni a „civil társadalom” koncepcióját, mely azoknak biztosít előnyt, akinek van szerepük. A kör „az állampolgárok társaságát” akarja képviselni az állampolgárság alapján….A kört nem az érdekli, hogy honnan jöttek a tagok, sokkal inkább az, hová akarnak eljutni és hogyan, valamint, hogy ez koherens és összeegyeztethető az „Új Párttal”. Így fogalmazták meg alapszabályukban céljaikat, illetve létrejöttük indokoltságát. Az Alapszabályba bekerült az előválasztás intézménye, melyen nem csak a párttagok vehetnek részt, hanem a támogatók is, ahol a miniszterelnök-
[email protected]
12
jelöltre, pártvezetőkre adhatják le voksukat. Láthatóan a cél az apolitikus állampolgárok megszólítása, párt köré építése, emellett bújtatottan megjelenik az elitcsere igénye is. Konklúzió Olaszországban
az
új
baloldali
pártkezdeményezés
a
tagok
erőteljes részvételére épít, az ő civil kapcsolatrendszerükre. Az előválasztás
bevezetésével
is
ezt
erősítik,
ahol
a
baloldali
szimpatizánsok is részt vehetnek.
[email protected]
13
III.
A
Spanyol
Szocialista
Munkáspárt
(PSOE)
társadalmi
kapcsolatai A spanyol pártok és a civil társadalom viszonyára nem jellemző a politika közvetlen
kontrollja
az
utóbbi
fölött.
Ennek
megfelelően
a
két
legfontosabb szakszervezet a CCOO és az UGT nem kerültek a PSOE illetve a PCE közvetlen és erőteljes befolyása alá, a szakszervezeti vezetők nem a párt nyomására kerülnek pozícióikba. Fontos körülmény, hogy sem a szakszervezeti tagság, sem a párttagság aránya nem érte el a 90-es években az Olaszországban tapasztalható szintet. Civil társadalom és a PSOE válsága az 1990-es években A társadalmi kapcsolatok kérdése a 2004-2008 között működő Zapaterokormány számára kulcskérdés volt, hiszen a kormánypolitika súlypontja éppen a társadalom modernizálására helyeződött. A spanyol civil társadalom 1978 után nehezen ébredt, s igazán az 1990-es évek
korrupciós
ügyei
nyomán
indult
pezsgésnek. 5
A
botrányok
főszereplői PSOE párttagok, illetve maga a párt voltak. Spanyolországban 1982 és a 90-es évek eleje között a PSOE dominálta a politikai teret, nem alakult ki váltógazdaság. A pártszervezet erősen centralizált maradt végig az 1980-as évek folyamán, s képtelen volt a személyi és szerkezeti megújulásra.
Ennek
következtében
a
viszonylag
súlyos
ítéletekkel
végződő korrupciós ügyek 1996-ra aláásták a párt image-ét 6 .
5 6
Perez-Diaz 1999:186-190 Mendez-Lago 2006: 184-188
[email protected]
14
Az új társadalmi program – új szociáldemokrata modell-kísérlet Az évtizedes válságot Rodriguez Zapatero meglepetésszerű 2004-es győzelem után sikeresen feloldotta. Míg a korábbi szocialista kormányzat a gazdasági modernizációt hangsúlyozva a piaci liberalizáció mellett tette le a garast a társadalmi transzferek megtartása mellett, Zapatero az Aznarkormány alatt megindult gazdasági boom hatásait élvezve új társadalmi programot hirdetett. 7 A legfőbb lépéseket a nők politikai részvételének kvóta-rendszerben
történő
biztosítása,
a
válások
megkönnyítése,
katolikus tanok közoktatásban játszott szerepének csökkentése, idősellátás
kiszélesítése
engedélyezése, (nagyszabású
és
valamint
megerősítése,
a
legalizáció
–
az
bevándorló-kérdés az
olasz
az
egynemű
házasság
liberális
kezelése
sanatoria-hoz
bevándorlók kezelése hasonló módon)
a
(menekültek,
jelentették, mindamellett a
kormány népszerűségét jelentősen növelte az iraki kivonulás is. Mind a fenti kérdésekben az egyházzal folytatott vita, mind a Spanyolországot alkotó
ún.
autonómiák
(Katalónia,
Galícia,
Navarra,
Extramadura,
Andalúzia, Valencia, Castilia-La Mancha, Castilla y León, Madrid, Astúria, Cantabria, Aragón, La Rioja, Baszkföld, Murcia valamint a szigetek és a két afrikai enklávé) statútumainak megújításáról – pontosabban Katalónia jogállásáról - folyó polémia alkalmas volt arra, hogy mozgósítson, s aktív bázist
teremtsen
balszerencsés
a
PSOE
lépésnek
köré.
Az
bizonyultak,
ETA-val s
folytatott
jelentős
tárgyalások
kormányellenes
tömegtüntetésre is alkalmat adtak. A PSOE és a szakszervezetek A PSOE újraalakulásakor, 1976-ban egyszerre próbálta 1939 előtti hagyományait, valamint újszerűségét hangsúlyozni. Ennek megfelelően az 1980-as évek második feléig hangsúlyozottan hivatkozott a marxista 7
Kennedy 2007
[email protected]
15
elvekre, s tömegbázisát a „munkásosztály” köréből igyekezte toborozni. 1990-ig az alapszabály részét képezte az a kitétel, mely szerint a párt tagjainak kötelezően be kell lépniük az Union General de Trabajadores szakszervezetbe is. A párt és az UGT közötti viszony az 1988. decemberi általános sztrájk következtében romlott meg. A szakszervezet elutasította a kormány intézkedéseit, melyek a munkaerőpiac rugalmasabbá, s ezáltal egyéni szinten kiszámíthatatlanabbá tételét - célozták. Ekkorra a párton belül az az irányvonal győzött, mely a szavazótábor szélesítését inkább a közép felé képzelte el és látta lehetségesnek, a hagyományos szakszervezeti bázis szerepe és befolyása így szükségszerűen csökkent. (Mendez-Lago) Mindamellett a 2004-ben elfogadott legújabb PSOE Alapszabály (2004) 1. fejezet 10. cikkeje kimondja, hogy a párttagoknak részt kell venniük
valamilyen
társadalmi
mozgalomban,
ha
valamilyen
szakszervezetben vesznek részt tagként, akkor preferált szakszervezetet is megjelölt. A PSOE első alapszabályában kötelező volt a szakszervezeti tagsági viszony a párttagok számára. Az új civil bázis? A megújított programhoz és tematikához új szervezeti rendszer társult. Az egyik legtöbbet szereplő politikus a Társadalmi mozgalamak és civil kapcsolatok
titkárságának
Movimientos
Sociales
y
vezetője, Relaciones
Pedro con
las
Zerolo ONG).
(Secretaría Rendszerint
de ő
bocsátkozik nyilatkozatpárbajba a melegjogok és a bevándorlókérdés kapcsán. Ehhez kapcsolható a párton belül az LGTB tagozat megalakulása is.
8
8
(http://www.psoe.es/ambito/ongymovsoc/news/index.dohttp://www.psoe.es/ambito/ong ymovsoc/news/index.dohttp://www.psoe.es/ambito/ongymovsoc/news/index.do)
[email protected]
16
A választási programból ugyanakkor nem olvasható ki konkrét elképzelés a közösségi terek, közösségek megerősítéséről. A 2008-as program társadalomra
vonatkozó
fejezetei
továbbra
is
a
fogyatékkal
élők
segítésére, az idősekre, a nőkre, valamint a homofóbiára és más szexuális élettel
összefüggő
társadalmi
problémára
(nemi
erőszak,
AIDS)
koncentrálnak, s ezeken a területeken említi meg a civil szervezeteket, mint együttműködő partnereket, de nem nevesít, csak általánosságban. A hangzatos tételmondatok pl. „A demokrácia erősítésének ellentéte a konzerválás, amely a szocialisták számára nem lehet elégséges, hiszen nem erősít, hanem gyengít. Ha nem integrálunk, a konfliktus útjára lépünk. Ha nem folytatunk párbeszédet, a feszültség politikájának útjára lépünk”(p.210.) vagy „A demokrácia, amelyben mi hiszünk, három pilléren nyugszik: az állampolgárok bevonása, az állampolgárok szolgálatában álló kormány, kiállás az integráció és az együttélés mellett.”(p.209.) ellenére sem találunk az állampolgári aktivitást célzó határozott terveket. A továbbiakban a választójog módosításáról, a parlament működésének még átláthatóbbá tételéről, az állampolgári kérdések rendszeréről, valamint az információs társadalom kérdéseiről és az állami televízió szerepéről olvashatunk (web 2-ről nem esik szó). Következtetésként levonható, hogy a PSOE sikere a mozgósítás sikere, mely
–
amennyire
kapcsolatháló
a
távolból
eredménye.
Más
megítélhető kérdés,
-
hogy
nem a
új
társadalmi
szociális
program
nyilvánvalóan megnyitotta a teret a hátrányos helyzetű csoportokkal foglalkozó civil kezdeményezések előtt. Konklúzió A
PSOE
jelenleg
párttagoknak,
is
ajánlja
emellett
a
szakszervezeti
valamilyen
jellegű
tagságot
a
társadalmi
mozgalomban való részvételt tesz kötelezővé.
[email protected]
17
IV. Franciaország baloldali pártjainak társadalmi kapcsolatai, különös tekintettel a Francia Szocialista Pártra A francia baloldal mély gyökerekkel rendelkezik a századelőre nyúlik vissza
a
szociáldemokrata
Szocialista
Párt)
gyökerei
megalakították
a
Internacionálé
tagpártja
beágyazottság. Jean
Egyesített
Jaures
Szocialista
volt.
A
A
és
Jules
Pártot
Lenin
PS
(Parti
Socialiste,
Guesde
1905-ben
(SFIO),
mely
kezdeményezésére
a
II.
létrejött
III.Internacionáléhoz is csatlakoztak 1920-ban Tours-i kongresszusukon, és felvették a Francia Kommunista Párt nevet (PCF). Pártszakadás is bekövetkezett ekkor, Léon Blum vezetésével ekkor többen az SFIO-n belül maradtak. Mindkét párt a munkásosztály érdekeit kívánta képviselni, a harmincas évek közepén a Népfront keretein belül összefogva korányt alakítottak, melynek miniszterelnöke Léon Blum lett Franciaország első baloldali vezetője.
A világháború után a szovjet veszély miatt Nyugat-
Európa kormányai egyfajta politikai karanténba szorították a kommunista és szocialista pártokat, nem kerülhetett kormányra Olaszországban sem. Már a Népfront időszakában a kommunisták Maurice Thorez vezetésével a legnagyobb taglétszámmal rendelkeztek, Franciaország első tömegpártja lett. Az SFIO többször kapcsolatot keresett a jobboldali konzervatívok irányába. Később a választási rendszerből is kizárták őket. A kommunista párt kormányképtelensége miatt új pártalapítás igénye merült fel a baloldalon,
hiába
rendelkezett
a
PCF
a
legtöbb
szavazattal
és
a
legnagyobb taglétszámmal. Ezt 1971-ben az Épinay-i kongresszuson alapította meg Francois Mitterand a PS-t, amely a volt SFIO tagságát és más baloldali szervezeteket fogott össze. 1981-ben Mitterand vezetésével győztek a választásokon. Franciaországban hagyományosan alacsony a párttagok aránya, ez a hetvenes-nyolcvanas érzékelhetően nőtt, a baloldali pártok tagságának bővülésével.
[email protected]
18
Összes
1963
1974
1982
1986
1992
1,5%
2,3%
2,6%
1,7%
1,7%
0,50%
0,53%
0,33%
párttag aránya Ebből a PS tagságának aránya 0,18%
0,43%
A PS – bár ideológiájában a munkásság képviselőjének vallotta magát – nem
tekinthető
rendelkező
tagságát
pártnak.
nézve
Alakulásakor
kimondottan
munkásgyökerekkel
18,3%
munkás,
volt
56,3
%
alkalmazott, 20% nem aktív dolgozó. Az 1981-es győzelmet követően két irányzat jelent meg, amely a képviselt érdekek és szavazói csoportok felé történő nyitásban különbözött 9 . Az egyik felfogás a „baloldali népességre” kívánt támaszkodni (a kommunista párttól szavazókat szerezve), a másik felfogás szerint az 1981-ben a szocialistákra szavazó, de csalódott centrumszavazók megnyerésében gondolkodott. 1988-ra
megfigyelhető
összetételét
tekintve.
a A
szocialisták választásokon
„polgárosodása” 37,5%-ot
a
értek
szavazók el,
ennek
arányában a munkásság 44%-a szavazott rájuk, az alkalmazottak közül pedig 44%. 10 A munkásszármazásúak a kongresszusi küldöttek között is visszaszorultak: a hetvenes években 5% volt arányuk, ez 1990-re 1%-ra csökkent. A PS szervezeti szabálya előírta a szakszervezetekhez való csatlakozást tagjainak, de 1990-ben 40%-a a párttagok közül semmilyen szakszervezetnek nem volt tagja.1997-ben, amikor a szocialisták újra megnyerték a választásokat, választási szövetségben indultak („majorité plurielle”, többes többség) a Zöldekkel és a PCF-el (Francia Kommunista Párt). Ebben Jacques Chiracnak óriási szerepe volt: a volt párizsi 9
Kozák Imre-Kozák-Melinda: A francia parlamenti pártok sajátosságai, TDK-dolgozat, 26.old. Uo. 29.old.
10
[email protected]
19
polgármester 1995-ben megnyerte az elnökválasztást, és feloszlatta 1997-ben az országgyűlést. Ezzel bekövetkezett az „együttélés”, a „cohabitation” időszaka 11 (erre korábban két alkalommal is volt példa), hiszen jobboldali elnök működött együtt baloldali többségű parlamenttel. A politikai centrum a blokkon belüli feszültségek az 1999-es EPválasztások után következtek, amikor a Zöldek választási sikerük miatt jelentősebb szerepet kívántak maguknak.
Az angol harmadik úttal
szemben a francia szocialisták a hagyományos követelésekkel igyekeztek növelni
támogatói
bázisukat
a
kilencvenes
évek
végén:
35
órás
munkahetet (1999 október 19-én lett elfogadva a parlamentben, és 2000. január 1-én lépett hatályba). Ez megmutatkozott a legutóbbi Royalkampányban is. A 2006-os elnökválasztási és országgyűlési választásokra érte el a Francia Szocialista párt a legnagyobb taglétszámot történelme során. Kettőszáz ezer fő alkotta a párt taglétszámát. Ennek oka, hogy 75 ezer új belépő jelent meg három hónap alatt a francia szocialistáknál. Ezek mintegy kétharmada férfi, és többségük diplomás. A 2007-es elnökválasztási kampányban ugyanis a párt a jelöltválasztás állítására pártkampányt indított,
és
ennek
népszerűsítésére
lehetővé
tette
az
internetes
tagfelvételt, másrészt lecsökkentette a tagsági díjat 20 eurora. Emellett azok, akik 2006. június 1-je előtt léptek be a pártba, részt vehettek a párton belüli őszi jelöltválasztáson. A párton belül több induló is esélyesnek tűnt a párton belüli jelölési folyamatban, és Francois Hollande pártelnök ezzel is indokolta a belépések aktivizálódását. A pártelnök élettársa, Ségolene Royal, a későbbi jelölt mellett Dominique StraussKahn és Laurent Fabius volt miniszterek neve is felmerült, mint lehetséges elnökaspiráns szocialista színekben, s ez fokozta a baloldali szavazók érdeklődését. Az új belépők között 90% korábban még nem volt párttag. 11
Kardos-Simándi: Európai politikai rendszerek, 252.old.
[email protected]
20
Három vesztes elnökválasztás után látható, hogy a francia baloldalnak is megújulásra van szüksége mind a gazdaságpolitika, mind a szociálpolitika területén. A legmarkánsabban ragaszkodtak a jóléti állam vívmányainak védelméhez, ám Sarkozy szlogenje, „Több munkáért több bért!” jobban kifejezte a francia társadalom igényeit. Konklúzió: A francia SPD olyan módszerekkel érte el tagsága növekedését, mint az internetes felületű belépés, tagdíjcsökkentés és a jelölési folyamat kiterjesztése.
[email protected]
21
V. Az SPD társadalmi kapcsolatai A Német Szociáldemokrata Párt (Sozialdemokratische Partei Deutschlands, SPD) az egyik legrégebbi pártformáció a világon. 2008-ban ünnepli 145. születésnapját, hatszázezres tagsággal rendelkezik jelenleg (1976-ban ez 1 milliós volt, 1998-ban 780 ezer). A párt megalakulását 1863 május 23-ától számítják, ekkor Ferdinand Lassalle
megalakította
az
Allgemeiner
Deutscher
Arbeitverein-t
(NémetÁltalános Munkásegylet). Ezzel egyesült az 1869 augusztus 7-9én,
az
eisenachi
kongresszuson
megalakult
Sozialdemokratische
Arbeiterpartei, a Szociáldemokrata Munkáspárt 1875-ben, Gothában. 1890-ben
vette
fel
az
SPD-nevet,
1912-re
a
Német
Császárság
legnagyobb politikai erejévé vált, de kormányra nem kerülhetett. Az első világháború után az első kancellár Friedrich Ebert lett, az SPD vezetője, majd 1919. februárjától a weimari köztársaság első elnöke. Az un. Weimari alku a centrum irányába tolta a pártot, míg a korábban kiváltak megalakították a Német Kommunista Pártot, koalícióra léptek a Katolikus Centrummal és a Német Demokrata Párttal. A hitleri hatalomátvétel után 1933. július 14-én betiltották az SPD-t. A második világháború után 1946ban újjáalakult a párt, 1949 és 1966 között ellenzékben volt, 1959-ben a godesbergi programmal szakított korábbi, a munkásság és a marxizmus tanainak
képviseletére
alapozott
politikáján.
Az
NDK-ban
az
SPD
szervezeteit arra kényszerítették, hogy egyesüljön a kommunista párttal. Így létrejött Németország Szocialista Egységpártja (SED). 1989-ben újjáalakult, majd egyesült az NSZK-ban működő SPD-vel. Pont ebben az időszakban volt az SPD a generációváltás küszöbén. Ezt a Willi Brant volt kancellárt (az Ostpolitik emblematikus alakját) és pártelnököt 1987-ben váltó Hans-Jockhen Vogel elnöksége készítette elő, ám az 1990-es választásokon csak 33%-ot értek el miniszterelnök-jelöltjükkel, Stolpeval. 1995-ben már Oscar Lafontaine lett a pártelnök, akit Gerhard
[email protected]
22
Schröder 12 váltott a párt élén, már mint miniszterelnök, az „új közép” politikájával
nyerve
az
1998-as
Bundestag-választásokat,
40,9%-al.
Lafontaine az állam aktív szerepe mellett, a munkanélküliek képviselete felé kötelezte el magát, míg Schröder nyitott új szavazói csoportok, a diplomások, a szabadfoglalkozásúak irányába. 2002-ben ismét kormányra került, nagyrészt az Egyesült Államok külpolitikájának elítélése miatt. 2006-ban nagykoalíciót kötött a CDU-CSU-val az SPD. A hagyományosan baloldali orientációjú szakszervezetek A
2006-os
választások,
a
Schröder-kormány
bukása
után
Francz
Münteferring elnöksége alatt egyfajta párttagság-erózió lépett fel. A 700 ezres tagságból sokan visszaadták tagkönyvüket. Érdekszervezetek Németországban Három
nagy
csúcsszervezetben
egyesülnek
az
NSZK-ban
az
ipari
érdekeket képviselő szervezetek, akik az ipari érdekeket képviselik, illetve a munkaadókat. A Német Ipar Szövetségi Szövetsége (BDI, konzervatív orientációjú), a Német Munkaadók Szövetségi Egyesülete (BDA) és a Német Ipari és Kereskedelmi Szervezet (DIHT). A szakszervezetek a munkavállalók egyharmadát tömörítik, mintegy 9 és félmillió tagot. A szakszervezetek
a
Német
Szakszervezeti
Szövetségben
tömörülnek.
Politikailag a fémipari szakszervezet (Industriegewerkshaft Metall, IGM) a legaktívabb, mintegy 2,800 ezres tagsággal rendelkezik. A közszolgálati, szállítási és közlekedési szakszervezetnek (ÖTV) 1,7 millió tagja van. A bányászokat,
vegyipari,
papír
és
kerámiaipari
dolgozókat
tömörítő
szakszervezet (IG) 1 milliós tagsággal rendelkezik. Az NDK-ban a pártállami rendszerben a Szabad Német Szakszervezeti Szövetség (FDGB) nem autonóm szerveződés volt, hanem a Német Szocialista Egységpárt tömegszervezete. Az egyesülés után a DGB-be 12
Simándi-Kardos: Európai politikai rendszerek, 595.old.
[email protected]
23
NDK-s volt szakszervezetből átlépett 4 milliós létszámból 1,7 millió tag kilépett. 13 A szakszervezetek hagyományosan az SPD-vel ápolnak közeli viszonyt ám már a Schröder-éra alatt is voltak feszültségek az új irányváltásnak köszönhetően. Berlinben,
2003.
május
24-én,
egy
héttel
a
Német
Szociáldemokrata Párt (SPD) rendkívüli kongresszusa elõtt a német szakszervezetek közel százezer embert mozgósítottak 14 városban a tervezett Michael
szociális Sommer,
és aki
munkajogi a
Német
átalakítások
Szakszervezeti
ellen. Szövetség
(DGB) elnöke volt, Klaus Zwickel a vasasok szakszervezetének (IG Metall) vezetõje és Frank Bsirske, a szolgáltatási ágazat dolgozóit tömörítõ szakszervezet elsõ embere is jelezte, hogy nem ért egyet a hagyományos baloldali szavazókat sújtó új gazdaságpolitikával (un. Hartz-törvények). A schröderi irányváltás, illetve a jelenlegi nagykoalíció intézkedései miatt egyre népszerűbb a 2006 év nyarán megalakult Die Linke párt. Ez a volt keletnémet kommunista utódpárt, a PDS és a Társadalmi Igazság Választási Alternatíva (WASG) egyesüléséből keletkezett. Két elnöke van a Die Linkének: Oscar Lafontanie, a volt SPD-s kancelláriajelölt és jelenleg is parlamenti képviselő a Die Linke színeiben (1999-től bírálta Schröder jobbratolódását) és Lothar Biski, a radikális baloldaliakat szólítja meg. Mellettük Gregor Gsy meghatározó arca még a csalódott SPD-szavazókat megszólító új radikális baloldali pártnak. 14 Konklúzió:
A
szakszervezetek
hagyományosan taglétszáma
is
baloldali
csökken,
orientációjú
emellett
az
SPD
taglétszáma is, nem volt sikeres az „új közép” felé történő nyitás.
13 14
Simándi-Kardos: Európai politikai rendszerek, 583.old. http://ahet.ro/content/view/2198/101/
[email protected]
24
VI Szakszervezetek az Egyesült Államokban Az
első
helyi
szakszervezetek
kialakulása
az
Amerikai
Egyesült
Államokban a 18. század végére tehető. A mozgalom azonban igazán a polgárháború utáni években erősödött meg. Az első szövetségi szintű szakszervezet
1866-ban
alakult,
National
Labor
Union
(Nemzeti
Szakszervezet) néven, de működése 1872-re meg is szűnt. Helyét az 1869-ben
alakult
Knights
of
Labor
szervezet
vette
át,
amely
a
gyermekmunka elleni küzdelmen túl a nők fizetési egyenlőségéért küzdött.
A
szervezet
1900-ra
lényegében
megszűnt,
ugyanakkor
fénykorában 600 ezres tagsággal büszkélkedhetett. 1886-ban alakult meg a máig is működő American Federation of Labor (AFL; Amerikai Munkaszövetség), amely a szakmai szakszervezeteket fogta össze. 1905ben alakult meg a segédmunkások szakszervezete az Industrial Workers of the World (Világ Ipari Dolgozók). 1903-ban alakult meg a Teamster, amelynek neve Jimmy Hoffa révén összefüggésbe került a szervezett bűnözéssel. 1933-ban
az
AFL-en
belül
megalakult
a
Committee
for
Industrial
Organization (Ipari Szervezet Bizottsága), amely 1938-ban kilépett az AFL-ből és Congress of Industrial Organization (CIO) néven az ágazati szakszervezeteket fogta össze. 1955-ben a két szervezett összeolvadt és AFL-CIO néven azóta is az amerikai szakszervezetek meghatározó ernyőszervezeteként működik a Change to Win Federation (Változás a győzelemért szövetség) mellett, amely 2005-ben vált ki az AFL-CIO-ból.
A szakszervezetek és a politika
A szakszervezetek a legfontosabb, legmeghatározóbb lobbicsoportok közé tartoznak, és befolyásuk a belpolitikai folyamatokra jelentős. Ugyan az
[email protected]
25
utóbbi évtizedekben az egyes iparágakban bekövetkezett változásoknak köszönhetően a szakszervezeti tagok létszáma csökkent, s ezzel a szakszervezetek befolyása is, azonban még mindig meghatározó tényezői az amerikai politikának. A szakszervezetek erős kapcsolatokat ápolnak a Demokrata Párttal, amelynek hagyományai egészen F.D. Roosevelt elnökségéig, a New Dealig nyúlnak vissza. 1935-ben, amikor Roosevelt elnök aláírta a Wagnertörvényt (amely biztosította a magánszektorban dolgozók sztrájkjogát, valamint a szakszervezetekbe tömörülés jogát), akkor John Lewis, a szakszervezetek egyik kiemelkedő szervezője az elnök mögé állt. Az általa vezetett szakszervezet vált Roosevelt fő pénzügyi támogatójává. Az AFL és a CIO is támogatta Roosevelt újraválasztását 1940-ben. A tagság 75%-a szavazott az elnökre. Több millió dolláros támogatást nyújtott neki, és vett részt kampányának szervezésében. A demokraták és a szakszervezetek közti szövetség alapját a jóléti állam jelentette.
Az
1960-as
években
a
kapcsolatot
olyan
eredmények
jellemezték, mint a Polgárjogi Törvény 1964-ben, vagy az 1965-ben elfogadott Medicare program, amely biztosítja az egészségügyi ellátást a nyugdíjasok és a szociálisan rászorulók számára. Az 1970-es években követve
a
Demokrata
Pártban
bekövetkezett
szakadás
a
szakszervezetekre is kiterjedt. Az 1980-as években számos negatív hatás gátolta
a
szakszervezetek
működését,
hiszen
a
Fehér
Ház
a
republikánusoké volt, és ők hagyományosan szakszervezet - ellenesek, hagyományosan inkább a munkáltatók oldalán állnak. Az 1990-es évek Bill Clinton elnöksége alatt a kapcsolat megváltozott, és olyan kérdésekre fókuszált, mint a minimálbér, az egészségügyi ellátás és a gyermekgondozási segély. A Family and Medical Leave Act 1993-ban került aláírásra. Bill Clinton elnöksége alatt az egyik legnagyobb vitát a szakszervezetek szemében a NAFTA aláírása jelentette, amelyet a mai
[email protected]
26
napig sok államban kritizálnak, és sok helyen tartják felelősnek a magas munkanélküliség miatt (pl. Ohio, Michigan, Illinois- a hagyományosan ipari területek). Az érdekvédelem terén elért sikerek mellett számos olyan kérdés van, amelyben a Demokrata Párt nem tesz olyan határozott lépéseket, mint amit a szakszervezetek elvárnának. Egyes pesszimista szakszervezeti vezetők szerint soha nem volt az Egyesült Államokban olyan párt, aki az ő érdekeiket tartotta volna szem előtt, ezért felmerült a gondolata egy új párt szervezésének (Munkáspárt). Tony Mazzocchi az Olaj-, Vegy- és Atomenergiaipari Szakszervezet vezetője 1991-ben kezdte el a párt szervezését. Azonban az amerikai pártrendszerben egy új párt belépésének kevés esélye van.
Szakszervezeti ajánlások 2008
Barack Obama és Hillary Clinton között nemcsak a delegáltakért folyik a harc. Ahogy azt már fentiekben említettem, a szakszervezeti ajánlások mindig is meghatározott részét képezték a Demokrata Párton belüli jelöltségi, illetve választási versenynek. Az Egyesült Államokban nagy befolyással bíró szakszervezetek egy meghatározó része Barack Obama jelöltsége mellé tette le a voksot.
Teamster- 1,4 millió tag
New Change to Win
SEIU (Szolgáltató szektorban dolgozók szakszervezete), 1,9 milliós tagságával különösen fontos tényező, hiszen jó kapcsolatokat ápol a hispán vezetőkkel
UFCW (Kereskedelemben dolgozók szövetsége)- 1,3 milliós tagság
[email protected]
27
A másik nagy ernyőszervezet, az AFL-CIO még nem ajánlotta egyik jelöltet sem, ugyanakkor annak tagszervezeti közül néhány Obama felé hajlanak. Hillary Clinton két nagy szakszervezet támogatását bírja.
AFSCME (állami alkalmazottak)
AFT (tanárok szakszervezete)
(Felhasznált irodalom: - Janda-Berry-Goldmann: Az amerikai demokrácia, Bp.,Osiris Kiadó, 1996) - American governmentKonklúzió Az Amerikai Egyesült Államokban is megfigyelhető tendencia, hogy a szakszervezetek
taglétszámának
csökkenésével
párhuzamosan
a
szakszervezetek politikai befolyása is csökken. A Demokrata Párt számára még mindig fontosak a kampányszervezésben, a választók mobilizálásában
és
szakszervezetek
már
a
jelöltek
kevéssé
támogatásában.
tudják
Ugyanakkor
programjukhoz
megnyeri
a a
Demokrata Pártot és azok vezető politikusait.
[email protected]
28
VII. A Szakszervezetek és a New Labour az Egyesült Királyságban
A Munkáspárt megalakulása
A brit Munkáspárt a 19. század végén nőtte ki magát a szakszervezeti mozgalmakból és a szocialista pártok összefonódásából. A Munkáspárt volt az
első
párt
Nagy-Britanniában,
amely
az
alacsony
jövedelmű
munkásosztály képviseletét tűzte ki célul. 1900-ban a Szakszervezeti Kongresszus (Trade Union Congress: TCU) konferenciáján megalakította a Munkás Képviseleti Bizottságot (Labour Representation Committee: LRC) azzal a céllal, hogy támogassa a képviselő jelölteket.
Mivel az LRC-nek nem volt önálló vezetője, így a
Független Munkáspárt jelöltjét kérték fel a titkári szerepre. Az 1906-os választásokon már 29 széket nyertek el. A frakció első ülésén 1906. február 15-én adták neki a képviselők a Munkáspárt nevet. Hagyományosan a párt olyan elveket vallott, mint
Kormányzati beavatkozás a gazdaságban
Jövedelmek újraelosztása
Munkások és a szakszervezetek jogainak kiszélesítése
Jóléti állam (oktatás és egészségügy állami finanszírozása).
1974 volt az utolsó alkalom, amikor a Munkáspárt választást tudott nyerni. Az 1979-es választási vereséget követően a párt egyre inkább megosztottá vált. A párt annyira balra fordult, hogy a balközép érzelmű 4ek bandája (Shirley Williams, William Rodgers, Roy Jenkins, David Owen) kivált és megalapította a Szociáldemokrata Pártot. Ennek eredményeként a pár még inkább eltolódott a baloldali skálán. Az 1983-as választásokon
[email protected]
29
elért 27,6%-os eredmény volt a párt legrosszabb teljesítménye 1918 óta, amelynek következtében Michael Foot lemondott a pártelnökségről. Helyét Neil Kinnock vette át, aki következetesen igyekezett a pártot a ismét középre terelni. Noha a 1987-es választást összességében elveszítették, mégis sikerült 20 újabb helyet szerezniük a Képviselőházban. 1993-ban John Smith vette át a párt vezetését, aki tovább haladt a párt megreformálásában,
amelynek
eredményeként
csökkentette
a
szakszervezetek befolyását a jelölt állításban, és bevezette az „egy tag, egy szavazat”- rendszert.
Margaret Thatcher és John Major konzervatív
politikájának egyik eredménye volt a szakszervezet ellenes törvények megszületése.
A Munkáspárt ma
Ahogy az látható az 1980-as évektől kezdve a Munkáspártnak változásra volt szüksége mert:
1974 óta nem tudott választást nyerni
A párt programja csak meghatározott célcsoportoknak kedvezett
A
párt
jelölési
folyamata
az
érdekcsoportok
befolyásának
eredményeként született. Neil
Kinnock,
John
Smith
és
Tony
Blair
elnökletével
elmozdulva
hagyományos szocialista álláspontjától a harmadik utas megoldások és program irányába lépett. Elszakadva a Munkáspárt hagyományos gazdasági irányvonalától, a szabad piacgazdaság kereteit tekintette a párt program alapjának. A párt reformnak két meghatározó része volt. 1. A párt célkitűzéseit újrafogalmazták. 2. Új jelölt választási rendszert vezettek be.
[email protected]
30
A párt legfelső fórumában a szakszervezetek mindig nagy befolyással bírtak, azonban ez a befolyás a 90-es évekre nem volt annyira domináns. A konferencián már csak a szavazatok 50%-át adják a szakszervezetek. A helyi szakszervezetek szerepe a kampányok illetve a támogatások gyűjtésében
jelentős.
A
Munkáspárt
bevételeinek
80%-át
régen
a
szakszervezetek adták, ez az arány 1999-re 30%-ra csökkent. A párt vezetőségében a Nemzeti Végrehajtó Bizottságban (National Executive Committee: NEC) is csökkent a szakszervezetek szerepe. Mind
a
párt
új
célkitűzései,
mind
az
új
választási
rendszer
azt
eredményezte, hogy a Munkáspártnak újra kellett értelmeznie kapcsolatait a szakszervezetekkel. A szakszervezeteknek ugyanis meghatározó szerep jutott a pártvezetők jelölésében. Az
1994-es
létrehozta
az
pártkongresszus un.
Nemzeti
által
elfogadott
Szakszervezet
alapszabály
és
módosítás
Munkáspárt
Kapcsolt
Szervezetét (TULO). A TULO azt kapta feladatul, hogy kezelje a Munkáspárt
kapcsolatait
a
szakszervezetekkel
és
más
társult
szervezetekkel. Kapcsolt szervezetek lehetnek, akik elfogadják a párt programját, alapszabályát és értékeit és az általa folytatott politikát. A TULO az 1994-es megalakulásától kezdve kettős célt szolgált: 1. Jelentős
szerepet
játszott
a
szakszervezeti
támogatások
koordinálásában a választások idején 2. Kommunikációs csatorna volt a párt és a szakszervezetek között. A New Labour Alapszabályában a 2. fejezet (i) pontja foglalkozik a párt felépítésének
kérdésével,
illetve
társult
szervezeteihez
fűződő
kapcsolataival. Ez megfogalmazza, hogy a Nemzeti Szakszervezet és a Munkáspárt Kapcsolt Szervezetét azért kell létrehozni, hogy biztosítsa az
[email protected]
31
összeköttetést és a koordinációt a pártszervezet és a kapcsolódó, illetve a társult szervezetek esetében. Régiós felosztás is megtörtént: a skót, a walesi, illetve egyéb angol régiókban Regionális Kapcsolatokért Felelős Bizottságokat állítottak fel. 2002 óta a TULO szerepe sokkal proaktívabbá vált. Politikailag sokkal hangsúlyosabban jelent meg a Munkáspárt szakszervezeti politikáinak kialakításánál (pl. minimálbér, nyugdíj, …stb.) Ennek a tevékenység nem köszönhetően született meg 2004-ben a Warwick Megállapodás a párt és a kapcsolt szakszervezeti között, amely 2005-ben alapjául szolgált a Labour Manifestonak. A párthoz csatlakozott szakszervezetek taglétszáma 1979-ben 6,5 millió volt, de ez a szám 2000-re 3 millió főre apadt. Az egyéni tagok számában is hasonló csökkenés figyelhető meg, ugyanis 1979-ben 666 ezerről 250 ezer apadt 2003-ra. Szintén kiemelkedő szerepet játszott a szervezet új szakszervezeti kampánystratégiák megalkotásában. A legfontosabb ezek közül a billegő körzetekben történő mobilizálás volt, amely a 2005-ben a választások 15 új helyet jelentett a párt számára a Képviselőházban. Konklúzió: A szakszervezetek létszámának csökkenésével a New Labour pártstruktúrájában és érdekérvényesítő-képesség terén is visszaszorult.
Az
un.
Nemzeti
Szakszervezet
és
Munkáspárt
Kapcsolt Szervezete (TULO) regionális-területi szinten szervezi a párt és a szakszervezet, illetve más társult szervezet kapcsolatát. Felhasznált irodalom: -
Simándi Irén-Kardos József: Európai politikai rendszerek, Osiris Kiadó, 2004
-
Almound-Powell: Összehasonlító politológia, Osiris Kiadó, 2003
-
A Munkáspárt 2004-es Alapszabálya
[email protected]
32
VIII. Ajánlásaink a külföldi minták hazai alkalmazására: Az MSZP szervezeti felépítését tekintve tagozatain és civil, baloldali orientációjú szervezeteken keresztül képes közvetlenül becsatornázni olyan civil véleményeket a döntéshozatali mechanizmusokba, amelyek a párt válaszait a társadalmi szükségletekhez harmonizálja. Erre adott javaslatokat a Balegyenes Munkacsoport vitaanyaga „A XXI. századi modern szociáldemokrata Párt” címmel, amelybe ágyazva a külföldi iránymutatásokat beépítjük. Ennek főbb elemei az alábbiak: Feladatunk szélesíteni a civil-egyesületi hálót. Az emberek számára hiteles információs szolgáltatást vagyunk képesek nyújtani a mindennapokban, ha a kis közösségek vezetői érzik, a politika helyitérségi alakításában számítunk véleményükre, kikérjük azt és beépítjük elképzeléseink közé. Ezzel a hozzáállással hitelesítjük az MSZP-t és helyi
reprezentánsait,
elfogadtatjuk
önkormányzati
álláspontunkat
és
szereplőit,
embereinket.
aktivistáit,
Keressük
a
kapcsolatfelvétel lehetőségét.
−
Civil Info-pontok, civil inkubátorházak létrehozása,
amely
a
közvetlen találkozást segíti azokkal, akik szimpatizánsi körünkbe tartoznak, a szélesebb szavazóbázisunk részei.
−
A párttagság számára egyes nyugat-európai pártok (pl. Franciaország) kötelező civil szervezeti-egyesületi tagságot, Spanyolországban ajánlott szakszervezeti tagságot írnak elő alapszabályukban. Ez beleépül abba a hagyományba, amelyet a bevezetőben vázoltunk, a hagyományosan
tömegpárti
jellegű,
közösségi
alapokon
nyugvó
pártépítkezésbe.
[email protected]
33
−
Alapvető érdekünk, hogy intézményes kapcsolatokat építsünk fel a civil szervezetekkel, egyenlőségen alapuló viszonyrendszerrel. A párt számára lehetőség a szélesebb társadalmi bázis elérésére, a civil szervezetek számára az érdekérvényesítő képesség erősítése az előnye az
intézményesítése
a
meglévő
együttműködési
formák
leszabályozásának, tiszta feltételrendszereket vázolva.
−
A folyamat kétoldalú: a párt lobbistaként jeleníti meg a civil szervezetek által képviselt részérdekeket
(környezetvédelem,
szociális ügyek, stb.), issue-kat, míg a civilek fontos közéletitársadalmi hátteret jelentenek a párt számára.
−
A civilek ajánlási – véleményezési jogkörrel részt vehetnének a párt döntéshozói fórumain.
−
Alapvető hiátus a magyar társadalomnak a civil érdekérvényesítés gyengesége. Ezt az MSZP-nek mint modern baloldali pártnak erősítenie kell, hiszen a közösség a baloldali politika alapelve, a tudatos civilek és erős közösségek a baloldali eszmerendszer táptalajai, a szolidaritás és összefogás értékein alapulnak.
−
A
társadalom
fejlesztésében
megteremtésében
a
civil
és
közösségek
a
tudatos
állampolgár
szocializációs
szerepe
elsőrendű
−
A
baloldal
vállalt
történelmi
feladata
a
modern
Magyarország
megteremtése, ebben a közös gondolkodás, a fejlesztési irányok megvitatása, a megoldási utak közötti, párbeszéden alapuló választás felelőssége.
Ez
teremt
konszenzuális
demokráciát,
politikai
kultúraváltást, a „Hogyan oldjuk meg közösen?” politikáját?
[email protected]
34
−
A párt tagjainak érzékenynek kell lenniük a civil szervezetek problémáira,
segítséget
kell
nyújtaniuk,
hiszen
jelenleg
ők
rendelkeznek olyan szervezeti gyakorlattal, kapcsolati hálóval, amely a szervezeteknek legfőbb hiátusa
−
A közösségek építése minden párttag számára legyen kötelező, a helyi társadalmakban többletfeladatot kell vállalniuk azoknak, akik a baloldali értékeket vallják magukénak. A kötelező tagság Franciaországban
a
Szocialista
Párt
alapszabályában
lerögzített,
működő gyakorlat. Ezzel a kötelező civil szervezeti tagsággal a párt civil kapcsolatai jelentősen erősödnének, és a civil szervezetek számára
humánerőforrás-utánpótlást
biztosítanának
az
új,
szervezői tapasztalattal rendelkező párttagok.
−
Ebben
a
folyamatban
fokozatosan
a
pártirodák
átalakulna
közösségi
jelenlegi
zárt
szolgáltatást
világa nyújtó
információs központtá, ahová a választópolgár hiteles információért megy, problémájával fordul, és ott válaszokat, megoldásokat kap.
[email protected]
35
