Nyugat-Pomerániai vajdaság 2. Útvonal

Nyugat-Pomerániai vajdaság 2. Útvonal (województwo zachodniopomorskie) A Nyugat-Pomerániai vajdaság (lengyelül: województwo zachodniopomorskie) közigazgatási egység, egyike Lengyelország 1999-ben alkotott 16 vajdaságának. Központja Szczecin. Területe 22 892,48 km², népessége 2009-ban 1 693 284 fő, (2008) népsűrűsége 74,0 fő/km², a városi lakosság aránya 68,7%. A vajdaság Lengyelország észak-nyugati részén található a Balti-tenger mellett. Nyugaton Németországgal határos 186,6 km hosszan Mecklenburggal és Brandenburggal. A tengerpartja 185 km hosszú. Továbbá határos három lengyel vajdasággal: délről a lubusi és a nagy-lengyelországi, keleten a pomerániai vajdasággal. A régió a dél-balti tengerpart szczecini és koszalini partvidékén és a pomerániai tóvidéken és a dél-balti tóvidék egy részén helyezkedik el. A vajdaság többnyire a történelmi NyugatPomeránia területét foglalja el. Déli részei egykor Nagy-Lengyelországhoz és Új Marchiához tartoztak. Később a vajdaság területe a porosz Pomeránia provinciához (Provinz Pommern) tartozott. 1946-tól a vajdaság területének nagy része a szczecini vajdasághoz tartozott, melyet később elosztottak a szczecini és koszalini vajdaság között. 2013-ben a RALLY POLSKA útvonala során egy teljes hetet töltöttünk a tengermelléki vajdaságban. Több mint hetven helyet kerestünk fel túránk során. Reméljük, hogy a városok és a szép tájak bemutatásával széles körű érdeklődést keltünk a magyarok körében a terület bejárására, túrék és kirándulások vezetésére. A tájleírásokat a WIKIPEDIA és a települések honlapjain található turisztikai információk feldolgozásával készítettük. Az következő utunkat Szczecin - Golczewo – Gryfice – Trzebiatów – Rewal - Trzęsacz – Kołobrzeg – Koszalin – Karlino - Białogard – Gościno – Płoty – Nowogard – Szczecin útvonalon tettük meg, tizenkét települést érintve. Útvonalunk során a Balti-tenger partvonala mentén autóztunk, számos várost és kisebb települést érintve. A város közműhálózata, ivővíz és szennyvízelvezetése megoldott. A városi kommunális hulladékgazálkodást közműszolgáltatók végzik. A rádió és tévé műsorokat országos, regionális és helyi csatornák sugározzák. Villamos energia ellátása terén egyre inkább előtérbe kerülnek a korszerű vízi- és szélerőművek. 112

2. útvonal

Tengerpart

113

Golczewo a 106. számú vajdasági út mellett fekszik (Rzewnowo - Stargard Szczeciński - Pyrzyce).

Golczewo Golczewo (németül: Gülzow) – a nyugatpomerániai vajdaság egyik kisvárosa, a kamieński járásban, a vajdaság északnyugati részében. A Gryficei síkság délnyugati részében fekszik, az 51,31 ha kiterjedésű és 1,0 átlagos mélységű Jezioro Okonie tó mellett (legnagyobb mélysége 1,8 m) valamint a kisebb, 33,68 ha kiterjedésű, de mélyebb Jezioro Szczucze tó (átlagos mélysége 4,6 m, legmélyebb pontja 8,7 m) partján (víztükre 7,8 m tszf. magasságban található). Ezeken folyik keresztül a Niemica folyó.

1945-ig a Pomeránia tartományban, a szczecini régióban feküdt, majd 1946-1998 között Golczewo a szczecini vajdasághoz tartozott. * A IX. században a Felső- és az Alsó tónál az egykori Szláv-Wolin állam déli részén védvárat állítottak. A IX-XIII. század között az erődöt tartós várrá építették át, emly körül szláv település jött létre. Egy XIV. századi dokumentum szerint, 1304. július 15-én IV. Bogusław szzecini herceg hozzájárulásával két lovag eladja a várat a kamieński püspöknek. 1405-ben a vár a pomerániai hercegség birtokába került. 1436-ban a szczecini herceg újra átadja a várat a kamieński püspöknek. 1454-ben püspöki egyházgyűlést tartanak Golczewoban. 1520-ban a várat néhányszor felkereste X. Bogusław herceg.

2010. évi adatok szerint lakóinak száma 2708 fő volt. 2009. évi adatok szerint területe: 7,42 km2. Fekvése: 53°49′34″N 14°58′55″E.

1684-ben Golczewo az egész püspökséggel együtt a Brandenburgi Őrgrófság birtoka lett. A XVIII. században Golczewo az összes városközpont funkciót betöltötte. 40 háza volt, néhány száz lakossal. Mezőgazdasággal, kézműiparral és kereskedelemmel foglalkoztak. Számos privilégiumot kaptak az itteni iparosok: szabók, takácsok, szíjjártók, kovácsok és fegyverkovácsok. Vára elpusztult, egy 1784-es leírás szerint már csak romhalmaz. Csak tornya maradt meg. A XIX. században több mint 1000 lakosa volt (1876-ban 13000 fő). A kiépült lakótelepek falusias jelleggel bírtak. Ebben az időpontban Golczewo kereskedői kereskedelmi jogot kaptak faárura, marhákra és lovakra. Abban az időszakban speciális ipari termékek voltak a csónakok és hajók a Szczecini-öbölben és a Dziwnán való halászathoz. Lakosai faúsztatásal is foglalkoztak a Niemicán.

276. kép. A városka központja Városrészei: Golczewko, Golczewo-Młyn és Rybaki. A város szerkezethez 29 utca és 2 lakótelep tartozik.

1945-ben a háború következtében a város 40 %-a, több ipari és kisipari üzem elpusztult. A helységet Lengyelországhoz csatolták. Akkori lakosait Németországba telepítették át. Rövid időn keresztül a lengyel közigazgatás a Goleszewo vagy Goliszewo nevet használta, egyik utóbbi végül is Golczewo néven állandósult. 1990. január 1-én városi jellegéből kifolyóan városi jogot kapott. Építészet Műemlékek A városka egyházi emléke a XVI. századi Bobola Szent András-templom, az itteni plébánia a dékáni hivatal székhelye (Parafia rzymskokatolicka p.w. św. Andrzeja Boboli). 277. kép. A városka szimbóluma

114

278. kép. Bobola Szent András-templom Golczewoból Przybiernów irányában, a 108. számú út (Parłówko–Płoty) mellett, két tó között magasodik a 33 m magas, XIII/XIV. század fordulójáról való bástya (Wieża Zamkowa), az egykori püspökvár maradványa. Kilátópont található rajta, amelyről szép kilátás nyílik a Jezioro Szczucze és Jezioro Okonie felé valamint Golczewo környékére.

279. kép. A torony keresztmetszete Źródło: Średniowieczne zamki Pomorza Zachodniego. Zbigniew Radacki, PWN 1976

A II. világháborút követően kezdődött meg a régészeti feltárása Tadeusz Nawrolski régész (19451994) irányítása alatt. A vár néhány fennmaradt középkori részét feltárták és ehlyreállították. Turisztika

279. kép. Az egykori püspökvár tornya A kamieński püspökök vára két fázisban épült. Az első alapok az 1304 évet megelőző időszakból valók. Ebben az időben Golczewo Ekhard és Wulfekin Smellingów lovagokhoz egy ismeretlen Wedelstedt személyhez tartozott. Általuk megkötött egyezség révén, az előbb említett évben Henryk Wachhnolz kamieński püspök (1302-1317) megkezdte a végvár átépítését, melynek eredményeként egyházi tulajdonba került.

280. kép. Golczewska żabka – a város szimbóluma Turista ösvények A városon vezet keresztül a két tó körül vezető 15,5 km hosszú, "Szlak przez "Las Golczewski" jelzés és a 17,5 km hosszú "Szlak "Doliną Niemicy" jelzés. Természetvédelem

A várat idővel a káptalan használta. Ezt követően a vár a Flemingów család birtokába került, amely 1406-ban eladta azt VIII. Bogusław hercegnek, aki a kamieński püspök székhelyének alakíttatta át. A káptalan 1436-ban újra elfoglalta a várat és rövid megszakításokkal 1534-ig birtokában tartotta. Ettől kezdve Golczewo a hercegség birtoka lett.

Golczewoban 5 természeti értékű fa nő 3-5 m közötti törzskerülettel. A várost veszi körül a "Golczewskie Uroczysko" természetvédelmi rezervátum, a "Las Golczewski" természeti-tájképi együttes és a "Las Samliński" természeti-tájképi együttes.

1684 után a vár fokozatosan elpusztult. A vár fennmaradt tornyát 1895-ben és 1929-ben renoválták.

A város labdarúgó csapata az 1946-ban alakult Ludowy Klub Sportowy "Iskra" Golczewo.

Sport

115

281. kép. Plac Zwycięstwa (kilátás a városháza tetejéről) Gryfice Gryfice (németül: Greifenberg in Pommern) – a nyugatpomerániai vajdaság egyik városa, járási székhely Lengyelország északnyugati részében. 2009. évi adatok szerint területe: 12,4 km2, tengerszint feletti magassága: 17-45 m. Fekvése: 53°54′59″N 15°11′59″E. 2011. március 31-i adatok szerint Gryfice lakóinak száma 17 082 fő volt. A város építészeti kiterjedése hosszúsági kör irányában közel 2,6 km, a szélességi kör szerint pedig 2,7 km.

282. kép. Gryfice várostérképe

Gryfice helyi szolgáltató-ipari központ és közlekedési csomópont, melyben vajdasági utak futnak és egy vasútvonal is átvezet. A város egyúttal járási központ, melyben az előljáróság, a kerületi bíróság, a kerületi ügyészség, a rendőrség járási kapitánysága és az Állami Tűzoltóság is megtalálható.

Természeti környezet

Elhelyezkedése

A város központja 17–19 m tengerszint feletti magasságban fekszik, a város keleti és déli része pedig 25–45 m magasan. A legalacsonyabb terület a Rega meder fenékszintje, 10–14 tengerszint feletti magasságban. Jellegzetes pont a Góra Straceń 32 m a tengerszint felett. A város legmagasabb részében található a Lubieszewska Góra (46,8 m tszf.). gryfice nyugati határában magaslik a Kamieniec (43 m tszf.).

Gryfice környéke a pomerániai gát (wał pomorski) északi részén fekszik, a Gryficei tömb szerkezeti egységének övezetében. Ez az egység az alsó-jura időszakban alakult ki és pl. a Gryficei nyereg alakú vetődést alkotja.

Gryfice a nyugat-pomerániai vajdaság északi részében fekszik, a gryficei járás középső részében. A város a Gryficei-síkságon, egyben a Szczecini partvidék mezorégióban található. Gyfice városa a Rega folyó partján fekszik a szczecini partvidéken, 22 km távolságra a Balti-tengertől. Történelmileg Gryfice Hátsó-Pomeránia északi részében feküdt, 1723-tól a greifenbergi járásban (ma gryficei); 1816-1945 között a pomerániai tartományban, 1938-ig a szczecini kormányzóságban, majd a következő 7 éven keresztül – a második világháború idején – a koszalini kormányzóságban.

Az erdőterület és az erdősített földterület a város szélén 2008-ban meghaladta a 66 ha-t, amely a terület 5,32%-a. A város mezőgazdasági területe 570 ha, ami a város területének 45,97%-át tette ki. A város klímája a tengeri éghajlathoz hasonló. Jellegzetesen alacsony éves hőmérsékleti amplitúdójú; a levegő szezonális és napi hőmérsékletével; nagy nedvességtartalommal és szélerősséggel; mellyel hideg időszakok járnak. A nyár hideg, a tél anyhe, valamint nagy légnedvesség és jelentős mennyiségű csapadék jellemez.

1946-1998 között a szczecini vajdaságban, 1999. január 1-től pedig a nyugat-pomerániai vajdaságban található. Az egykori kikötővárosban XIII-XVI. századi várfalak, városkapuk, a Rega fölött emelkedő lőportorony, a XIV-XV. századi, átépített gótikus Mária-templom, a temetőben pedig a XV. századi gótikus Szt. György-temetőkápolna érdemel figyelmet (Ulica Broniszewska).

A városon folyik keresztül az egyik legnagyobb pomerániai folyó, a Rega. Nagy folyó, jelentős vízkészlettel. A folyón kajak utak vezetnek. A Rega folyóhoz 3 csatorna tartozik. Ezek közül az első a jobbparti, 5,5 km hosszú Starkowo-csatorna, a

116

második a balparti, 3,6 km-es Brodniki-csatorna, a harmadik pedig a szintén jobbparti, 4,38 km hosszú „Gryfice A” csatorna a Lőpor-toronynál.

1121-ben (vagy 1119-ben) Gryfice földjén zajlott le Niekładź alatt a neklatzi csata (bitwa pod Niekładzem), melyben III. Boleszláv, más néven Ferdeszájú Boleszláv leverte az I. Warcisław és Świętopełk pomerániai hercegek által vezetett nyugat-pomerániai hadsereget. A XIII. század első felében Pomerániát a Gryfitek dinasztiájából származó hercegek kormányozták. III. Warcisław 1262-ben írta alá a lübecki jog szerint a városalapító dokumentumot, amelyben a Rega alsó folyásának környékén lévő település városjogot kapott. III. Warcisław halála után földjei I. Barnim birtokába kerültek, aki saját nevéről először Gryfia Góra – miasto nad Regą (łac. Civitat Griphemberch super Regam = Gryfia Góra – város a Regánál) néven nevezte el. A XIII. század végén megkezdődött a három hajós téglatemplom építése, 1300-ban meg a várost övező védőfalak építése a fennmaradt erődítésekkel. A városháza is megépült. Egy 1386-ból való dokumentum szerint Gryficében latin iskola működött, amely valószínűleg Pomeránia legrégebbi latin tannyelvű iskolája volt.

283. kép. A Brodniki-csatorna A város a Rega folyó keskeny völgyében fekszik, amely ökológiai korridort alkot. Ez néhány nemes halfaj migrációs útvonalát alkotja, valamint több más állatfaj élőhelyét és migrációs útvonalát képezi. 2003-ban javaslatot tettek a gryficei parkban lévő folyómenti löszfal a természetvédelmi-tájvédelmi együttesének megerősítésére a további romlás megelőzése érdekében.

* Fejlődött a tengeri kereskedelem és a Rega folyón való hajózás. A XIV. században Gryfice közvetlenül a Hanza-szövetség tagja volt. 13941401 között a város részt vett a kalózok, az ún. Vitális Testvérek legyőzésében. A Vitális Testvérek (különböző fordításokban Szétosztó, Életmentő Testvérek) a 14. század végén és a 15. század elején működött skandináv eredetű balti tengeri kalóztestvériség volt, amely főleg német, skandináv és néhány baltikumi kalózt tömörített. A szervezet félig-meddig zsoldos intézményként (privatérként) is működött: 1392ben a Hanza-szövetség használta fel őket I. Margit dán királynő ellen, aki a mecklenburgiak és svédek ellen hadakozott. A Vitális Testvérek ezzel szemben megtámadtak még német, németalföldi, norvég és svéd magánhajókat, sőt később már a megbízóik hajóit is fosztogatták.

284. kép. Tőkés réce vagy vadkacsa (Anas platyrhynchos) Története

A Vitális Testvérek céhe

Német és lengyel régészet által vezetett kutatások alapján ismert, hogy a gryficei föld már a neolit időszakában, az újkőkor idején benépesült. Az i.u. II. században a Pomeránia földjén a Szczeciniöböltől keletre a Wieprza folyónál a Sidinów törzs telepedett le.

A dán királynő Stockholmot ostromolta és élelmiszerszállító hajóit a kalózok fosztogatták. Mivel az élelmiszert latinul victualia-nak hívják, vélhetően a Vitálisok neve is innen származik. A Hanza ekkoriban még segítette Dániát és a Hanza komoly ellenségek voltak ebben az időben. Később a Hanza saját kalózaival találta szembe magát

A kora középkorban Gryfice földjének területén a nyugati pomerán törzsek laktak. Ezek befolyása alatt álltak (a legújabbkutatások szerint): a Wolinianok, a Pyrzyczanok és a Brzeżanok.

A Vitális Testvérek 1392-től egy darabig még állomásoztak Rostock, Ribnitz, Wismar és Stralsund kikötőiben és innen fosztogattak más területeket. A Hanzával történt szembekerülésük után 1393-ban kifosztották a norvég Bergent, 1394ben meghódították a svéd Malmöt.

I. Mieszko és I. Boleszláv, ismertebb nevén Vitéz Boleszláv (lengyelül: Bolesław I Chrobry) idején rövid időre a Lengyel állam része volt.

117

A továbbiakban kirabolták Turku, Vyborg, Faxeholm és Styresholm, valamint Korsholm városait, sőt megszállták Frízföld és Schleswig bizonyos területeit.

Gryficében saját pénzverési jogot adományozott, mellyel a város sohasem élt. * A reformáció után – 1534-ben a plébániatemplom a lutheránus egyház tulajdona lett. 1580-ban leányiskola nyílt itt. A XVI. század 60-as éveiben braunschweigi csapatok vonultak át Gryficén (első északi háború) – nagy pusztulást és a városi gazdaságban súlyos károkat okozva valamint további, a XVII. század második feléig tartó folyamatos gazdasági regressziót eredményezve. 1595 és 1620-ban az elégedetlen iparosok felkelése zajlott. 1603-tól működik itt a „kakas társaság” (bractwo kurkowe).

1394-ben a szintén Hanza városnak számító gotlandi Visby befogadta őket, ahol kiépítették saját központjukat és törekedtek a sziget feletti uralomra (hogy ez esetleg saját államiságra tett kísérlet lett volna, nem tudni, mindenesetre kalózállamok már az ókorban is léteztek). A Visbyből kiinduló kalózok munkája megbénította a balti tengeri kereskedelmet és a hering-halászat is jelentősen visszaesett. De ez az állapot nem sokáig tartott, mert a Hanza segítségül hívta a Német Lovagrendet, amely azonnal csapatokat küldött Konrad von Jungingen vezetésével Gotland ellen és Visby 1398-ban elesett, a kalózok pedig elmenekültek a szigetről.

1618-ban elkezdődött a harmincéves háború, amely megszakította a város további fejlődését. A császári katonaság tovább fosztogatta a környékbeli falvakat és a várost, valamint a későbbiek során 1630 augusztusában megjelentek a svéd csapatok is. Gryfice sorozatos csapásokat, rettegést, pusztulást élt át a továbbiak során. 1637-ben elhunyt az utolsó Gryfit – XIV. Bogusław. A vesztfáliai békekötés értelmében a város 1648-ban BrandenburgPoroszországhoz került.

A Balti-tenger a Vitálisok után Visby eleste után még maradtak kalózok a Baltitengeren, ezért a Hanza nem is tudta teljesen ellenőrzése alá vonni a térséget. A Vitálisok ezt követően főleg a Botteni-öbölben és a Finn-öbölben tevékenykedtek, központjuk Frízföldre került, s az Ems, valamint Schlei folyók torkolatánál is portyáztak. Tevékenységüket már nemcsak a rablásra, hanem az „alamizsnálkodásra” is kiterjesztették. A part menti szegény településeknek sokszor segítettek és számos szegény embert megnyertek maguknak. Innen nyerhették másik nevüket a Szétosztó-kat.

1657-ben Gryfice környékén, a svédeket üldözve Stefan Czarniecki lovasai portyáztak erre. Mérhetetlen csapáso érték a város a tűzvészek és a járványok során. A legnagyobb tűzvész 1658-ban volt. A város egész délnyugati része megsemmisült. A következő tűzvész 1668-ban újra pusztított a város nagy részén. Ezekre az eseményekre emlékezve rendezték meg évente Gryficében a XVIII. századik a „Święto Ognia” – „Tűz Ünnepe” rendezvényt.

Nem meglepő mindez, ugyanis a Hanza gyakran zsarnoki módon kormányozta városait és kikötőit, a telhetetlen tanácsvezetők pedig hatalmas vagyonokat halmoztak fel. Sok település ellátása a Hanzától függött, ezáltal tudta politikai hatalmát demonstrálni a szövetség. A kalózok között is sokan akadtak a Hanza flottájából származó elégedetlen hajósok.

A XVIII. században a gazdasági élet megélénkült. A XVIII. század második felében (hétéves háború) során Erzsébet cárnő csapatai háromszor is elfoglalták a várost. I. Erzsébet (oroszul: Jelizaveta Petrovna

I, teljes neve Romanova ; Kolomenszkoje, 1709. december 18./29. – Szentpétervár, 1761. december 25./1762. január 5.) orosz cárnő 1741. december 6ától kezdve egészen haláláig.

A portyázó kalózok az Északi-tengeren, az Atlantióceán mentén és Brabanti Hercegség, valamint Franciaország partjainál is raboltak, de néha feltűntek a spanyol partok közelében is. A Vitálisok vezetője Klaus Störtebeker volt. 1401ben viszont kihunyt a kalózok szerencsecsillaga, mert a Hanza flottája Simon Utrecht vezetésével Helgolandnál elejtette a kalózokat. Störtebekernek és társainak Hamburgban fejét vették. Legyőzésük után azonban még mindig maradtak utánuk kalózok, akik néha-néha képesek voltak látványos tetteket végrehajtani. 1429-ben a még élő Vitálisok újból kifosztották Bergent és 1440-ig még zaklatták a Balti-tengeren kereskedőket. A XV. és XVI. században néhányszor kereskedelmi vitába bonyolódott a Gryficétől északra fekvő Trzebiatów városával (a Białoboki normertánus kolostorával a XIV. században). 1464-ben III. Ottó

285. kép. I. Erzsébet orosz cárnő

118

A cárnőt erős franciabarát csoport vette körül, azonban számos nemes, köztük Besztuzsev-Rjumin az angol kapcsolatokat tartotta értékesnek. Az 1741-ben elkezdődött Svédország elleni háború 1743-as lezárásaként Oroszország megszerezte Finnország délkeleti részét. 1740-ben II. Frigyes porosz király megtámadta Sziléziát. Ez a lépés azonban azzal fenyegette Oroszországot, hogy csökkenti közép-európai befolyását. Franciaország, Spanyolország és Bajorország megtámadták a Habsburg Birodalmat, melynek trónjára éppen akkor lépett a fiatal Mária Terézia. Nagy-Britannia az osztrákok mellé állt, ám mindkét fél igyekezett megszerezni az oroszok támogatását.

1882-ben vasúti kapcsolat létesült a Dąbie – Kołobrzeg vasútvonal építésének köszönhetően. A 402. számú vasútvonal Kosztalint kötötte össze Goleniów (németül: Gollnow) városával Kołobrzegen, Gryficén és Nowogardon keresztül. A vasútvonalat az 1880-ban alakult Towarzystwo Dąbsko-Kołobrzeskiej Kolei Żelaznej (AltdammColberger Eisenbahn-Gesellschaft) (ACE) építette ki. Gryfice a II. világháborút nagy részét átvészelte. A Vörös Hadsereg 1945 márciusában foglalta el, a harcok során a város 40 %-a, 318 objektum elpusztult. 1945-ben a város Lengyelországhoz került. Az akkori népességét Németországba telepítették át. A XX. század elején a gryficei incidensek helye volt. A mezőgazdaság kollektivizálása és a kulákok üldözése, a rekvirálás jogtalanságokhoz és üldözéshez vezetett a helyi hatóságok, a karhatalmi szervek és a Związek Młodzieży Polskiej (ZMP) ifjúsági szervezet részéről. Eljárásuk 1951. május 25-én fejeződött be Gryficében.

Az időközben a külügyi kollégium kancellárjává lett Besztuzsev-Rjumin nyomására 1742-ben Erzsébet megújította az angolokkal kötött barátsági szerződést, de mivel félt Oroszországot belekeverni egy háborúba, ezért a külügyi kollégium alkancellári tisztségét a franciabarát Mihail Voronkovnak adta. 1746-ban Oroszország és Ausztria titkos szerződést kötöttek a poroszok és a törökök ellen. 1748-ban az oroszok beléptek a háborúba, mivel az angolok anyagi támogatást ígértek. A Rajna felé haladó orosz csapatok békekötésre kényszerítették a franciákat 1748 októberében. Oroszország nem vehetett részt a béketárgyalásokban, mert csapatai valójában nem avatkoztak bele a harcokba, ráadásul Anglia sem adta meg az ígért támogatást.

1970-től Gryfice a 26 Brygady Artylerii Obrony Powietrznej Kraju légvédelmi tüzérség parancsnokságának székhelye volt.

1756-ban Szászországot megszállták a poroszok. Válaszul az oroszok szövetségre léptek a franciákkal és az osztrákokkal; illetve hadat üzentek Poroszországnak. A hadsereg élére Aprakszin tábornagyot nevezték ki, akinek vezetésével az orosz csapatok 1757 nyarán megszállták Poroszországot. Az altábornagy ennek ellenére gondosan ügyelt arra, hogy ne keveredjen nagyobb összecsapásokba a poroszokkal, mivel Erzsébet ekkor már súlyos beteg volt, utódja, Péter cárevics pedig nagy poroszbarát hírében állt. Aprakszint végül elbocsátották, mivel nem használta ki az orosz csapatok fölényét. Utódjai Fermor és Szaltikov tábornokok lettek, akik nem arattak döntő győzelmeket. Később Szaltikov helyére Erzsébet korábbi szeretője, Alekszandr Buturlin került. 1760 szeptemberében az orosz és osztrák haderők elfoglalták Berlint; Poroszország tulajdonképpen elvesztette a háborút.

286. kép. 26 BR OP emlékjelvény 1945–1998 között Gryfice a szczecini vajdasághoz tartozott. 1999. január 1-vel Gryfice újra járási székhely lett. 1970-ben adták át a városháza új épületét is. 1982-ben fejeződött b a kórház építése. Etnografia A régi pomerán törzsek (pl. a vendek) ősi kultúrájának területén, a gryficei földön a XII. századtól a XIX. századig a sorozatos letelepedési hullámok által egymásra rakódtak a különböző történeti időszakokban megjelenő eltérő helyi kultúrák és az idegen hatások. A kora középkori szláv kultúráktól kezdve az erős germanizálási törekvésekig bezáróan a kulturális hatások a helyi lakosság dialektusában és néprajzában máig fellelhetők. De a XIX. századi lengyel munkások vagy az 1945 után betelepített néptömegek hatása is érvényesül.

* A XIX. században a város lakosainak száma közel 3000 fő lett. Ez a város átépítéséhez vezetett. 1816tól a közigazgatási reform eredményeként a város járási székhely lett a Pomerániai tartományban. A XIX és XX. század fordulója a város további fejlődését eredményezte, melynek során cukorgyár, kerámia és kályhagyár, keményítőgyár, lekvárüzem épült.

Az asszimiláció során a helyi népi kultúrában jelentős német hatás és a terület birtokosainak működésének előírásai évényesülnek, melyek a németekre jellemzők, 1945 után meg jelentős szovjet és lengyel kultúrbefolyás érvényesült.

119

Helynévadás

Gryfice címere

A várost az 1262-ban kiadott lübecki jog szerint Nowe miasto nad Regą (latinul: Nova civitas supra Regam = Újváros a Regánál) néven alapították.

A város címere a vörös Pomerán Griff fehér címerpajzson, melynek alsó része lekerekített. Karmai között sárga liliomot tart. A címerpajzs széle fekete vonallal kontúrozott.

III. Warcisław halála után unokafivére, I. Barnim új nevet adott neki: Gryfia Góra – miasto nad Regą (latinul: Civitat Griphemberch super Regam = Gryfia Góra – város a Regánál). A német városnév: Greifenberg in Pommern – a latin névből: griphus és a későbbi német szóból: Grief(f), Greif(f) (lengyelül: gryf = griff) ered. A második tag: -berg több német városnévben szerepel és lengyel jelentése: góra = hegy. Greifenberg név „Gryfia Góra” = Griff-hegyként fordítható, vagy „Góra Gryfitów” = Griffek hegye”, amely a pomerániai hercegi dinasztia nevét hordozza, amely a várost alapította és melytől a városa griffet saját címerébe is átvette.

Hejnał (kürtszó) 2007. december 28-tól a hejnał a Kő-kapuból hangzik fel napi három alkalommal.

289. kép. Brama Kamienna (Kő-kapu, amelyből a városi hejnał hallható) Kora reggel és este a hejnał a középkori hagyományokhoz igazodik, amikor a városkapu nyitását és zárását jelentette, a déli pedig a krakkói Mária-templomban felhangzó kürtszóhoz hasonló.

287. kép. Griff a város címeréből a griffes hídon A hasonló német nevű alsó-sziléziai város: Greiffenberg (lengyelül: Gryfów Śląski latinul: Gryphimontium), de Greifenberg más földrazji nevekben is előfordul.

A zeneművet azelőtt állami ünnepek és legfontosabb események alkalmából játszották.

a

A hejnał énekvázlata „Piękna nasza jest ziemia” = „szép a mi földünk” Gryfice 700. évfordulójára készült. Szerzője a gryficei Mieczysław Górny előadóművész és zeneszerző volt. Először trombitán Waldemar Tomicki játszotta trombitán, 1962-ben, a városjog elnyerésének ünnepsége alkalmából. A városi tanács a hejnałt 2000-ben Gryfice Nagyközség Alapszabályában tette szokássá. A hejnałt a Ministerstwo Spraw Wewnętrznych i Administracji (Közigazgatási és Belügyminisztérum) elutasította, így tehát azt a Gryfice Nagyközség Alapszabályában 2004-ben megváltoztatta.

1945 júniusától 1946 júniusáig a lengyel hatóságok átmenetileg a Zagórze nevet használták. A város jelképei Gryfice zászlaja

Építészet és városszerkezet 288. kép. A város zászlaja

Városszerkezet

A város zászlaját 2004-ben határozatban fogadták el. Jelenleg helyi rendezvények, partnervárosi találkozók és a városi tanács ülései során használják. A sárga-vörös zászlón a város címere található.

A város jelenkori terveiben határozottan megjelenik az óvárosi kiépítés. Beolvadnak ezek a modern építészeti elemekbe a várostól délre, nyugatra és északra.

120

Az orsó alakú óváros 650 m kiterjedésű, a hosszúkás utcák szabályos hálójával.

különösen a város folyómenti részén. Itt a többcsaládos lakásépítés (lakótelep) és a családi házas építészet dominál. Gryficében 114 utca és 1 tér, a Győzelem tere (plac Zwycięstwa)

292. kép. Győzelem tere (plac Zwycięstwa) Ezeken kívül két nagy lakótelepe van: os. Słoneczne és az os. XXX-lecia PRL (Polska Rzeczpospolita Ludowa). A város határában található a vajdasági kórház.

290. kép. Gryfice utcahálózata A belváros hosszanti utcáit: a Lengyel Hadsereg utcáját (ul. Wojska Polskiego) és a Függetlenség utcáját (ul. Niepodległości) a Kościelna (Templom), a Strzelecka (Lövész), a Młyńska (Malom), a Szewska (Szabó), a Bracka és a Nadrzeczna (Folyóparti) utca keresztezi merőlegesen.

Építészet Gryfice három egyházi műemlékkel rendelkezik. Ezek közül a legszebb a középkori eredetű gótikus Boldogságos Szűz Mária mennybevétele templom (kościół pw. Wniebowzięcia NMP).

291. kép. Gryfice légifotón Ennek a rendszernek a központi részén található a négyszögletes rynek, keskeny épületsávval elválasztva. Az óvárosi városszerkezet jellegzetesen rendezett típusú, a pomerániai kikötővárosokhoz tartozik. 1262-ben a város alapítása utáni terv fennmaradt a XVII. század második feléig. A XX. század kezdetére lehet keltezni a szabályos átépítést, amely az óváros minden oldalát fokozatosan érintette. Ehhez a célhoz igazították a régi utcaszerkezetet. A város szabálytalan építészeti rendszerét a modern városrészben találjuk,

293. kép. Kościół pw. Wniebowzięcia NMP A következő gótikus építészeti példa városban a XV. századból való Szent György kápolna (kaplica św. Jerzego), amely jelenleg a kőtár és a temetőkápolnája szerepét tölti be. A harmadik egyházi építmény az 1911-1913 között épült neogótikus templom (Cerkiew pod wezwaniem Zaśnięcia Przenajświętszej Bogurodzicy w Gryficach), amely jelenleg a görögkeleti pravoszláv templom funkcióját tölti be.

121

Az Óváros (Stare Miasto) XIII. század első feléből származó területén számos műemlék található. Gryfice a Rega medencéjében fekvő városok egyike, melyben két városkapu (a három közül) maradt fenn.

Hidak A belvárost a jobbparti városrésszel közúti híd köti össze, amely gyalogjárdákkal rendelkezik. A híd a 105. számú vajdasági út része.

Egykor Gryficében a városi erődrendszerhez kapcsolódóan 6 bástya és egy torony volt. A Lőportornyon (wieża Prochowa) kívül létezett a Malomtorony (Młyńska) és a Hídtorony vagy Ferde torony (Mostowa, ismertebb nevén Krzywa). Sajnos, 1945-ben tűzvész hatására az óvárosi épületek nagy része megsemmisült, ami által ma a város legrégebbi része lakótelep jellegű. A városkapuk gótikus-reneszánsz stílusúak, az elpusztult és átépített részek egyvelegével. A városi védőfalak része a gótikus Lőportorony (wieża Prochowa) falazott téglából, amely már elvesztette lövésztorony funkcióját.

295. kép. A Rega folyón átívelő griffes vasbeton híd a városi parknál

A városban kisebb városfal maradványok is fennmaradtak a XIII/XIV. század fordulójáról valamint a XVII. századból.

Gryficében található még néhány a folyón átívelő kisebb közúti hidacska.

A Rega folyónál helyezkedett el a XIX. század első felében a gabona malom a raktárával együtt.

A gyalogosforgalom számára három gyalogos híd, egy átvezető híd és a griffes közúti híd vezet át a folyón. A Strzelecka utca oldaláról a városi parkig egy gyalogos híd és egy kisebb hidacska épült.

A Gryficében található 750 mm-es keskeny nyomközű vasút pályaudvara a vonalával együtt a XIX/XX. század fordulójának építészeti és műszaki emléke.

Gryficében a Rega folyón keresztül az első vasbeton híd a XIX. és XX. század fordulóján épült. 1911-ben adták át a forgalomnak. A griffes hídat 2001-ben egy poznani műszaki-mérnöki iroda tervei szerint átépítették és kibővítették. A híd két végén kőből készült, a város történelmi címerét és a nyugat-pomerániai Gryfit hercegi család öntött címereit tartó két-két griff található. Az üzemen kívül helyezett hidakhoz tartozik a keskeny nyomközű vasút hídja a 105. számú Gryfice – Brojce (németül: Broitz) – Trzebiatów közötti vajdasági úton.

294. kép. A keskenynyomközű vasút állomása Városi zöldterületek A város területén található parkok, a zöldterületek és a telepített zöldövezetek együtt 33 ha területet tesznek ki. Gryficében két park található a Rega folyó jobbparti részén. A Rega melletti városi park (park miejski nad Regą) – döntően lombhullató fák vegyes állományával, őshonos és idegen fajok, néhány fasor (hárs, kőris, nyár), nagy emlékfák és pompás odvas fák találhatók itt. A Rega melletti parkerdő (park leśny nad Regą) pedig döntően lombhullató fák vegyes állományával rendelkezik, melyben a bükk, a hárs, a tölgy valamint számos emlékfa dominál itt.

Demográfia A város természetes népszaporulata sokféleképpen alakult. A XIX. század kezdetéig egyenlőtlen volt. 1500-ban a város lakossága 2000 fő volt. A városi lakosság számának első fogyása a harmincéves háború (1618-1648) időszakára esett ajárványok következtében. A városi populáció akkoriban 75 %os esést mutatott. Néhány kutató szerint a városi lakosság számának fogyása a környékbeli Kołobrzeg, Gdańsk és Szczecin városokba menekülők miatt is jelentkezett. A lakosság a császári csapatok hadisarca valamint a nők és gyermekek elleni erőszak miatt nagyrészt elmenekült.1740-ig kisebb növekedés mutatkozik, a város lakossága 1724 fő volt. A városi lakosság számának erős növekedése figyelhető meg 17401794 és 1816-1939 között, amely a folyamatos németesítési hullámmal valamint az idénymunkások beözönlésével volt kapcsolatos.

A városi parkok a Rega folyóval együtt két részre osztják a várost. Kisebb liget található a vajdasági kórház közelében, és az erdészet székhelyénél lévő területen a Zdrój telepen, tőle nem messze található a Jan Kasprowicz (1860-1926) lengyel költőről elnevezett kertváros.

122

18 177 fő. A XXI. század kezdetétől a lakosság számának csökkenése mutatható ki, amely a megélhetési kivándorlás és a valamint egyes falusi települési egységek átalakulása miatt következik be. A város területe 12,4 km2, ami a 2011. évi lakosság szám figyelembevételével 1378 fő/km2 népsűrűséget erdményez. Gazdaság Gryfice gazdasága regionális, mezőgazdaságiturisztikai jellegű. A cukorgyár és a gabonaraktár bezárását követően a mezőgazdasági- és élelmiszerfeldolgozó-ipar egyre kisebb jelentőséggel bír. A helységben néhány építőipari cég valamint ipari üzem működik. Gryficében medencéket, zuhanykabinokat, zuhanytálcákat, papír készítményeket és higiéniai termékeket gyártanak. A város környékén fafeldolgozó üzemek találhatók. Ezen kívül fejlődik a gryficei járás határán túlnyúló szállító szolgáltatási szektor. Jelentős számú kisebb gazdasági alany folytat tevékenységet a tengermelléki helységben, a nyári szezonban. 296. kép. Gryfice várostérképe 1930-ból

A város helyi közigazgatási, pénzügyi, oktatási központ valamint egészségmegőrző központ funkcióját tölti be. Közszolgáltatók kirendeltségei is megtalálhatók itt, mint például a vajdasági utak regionális kirendetsége, az erdészet központja, adóhivatal, Zakład Ubezpieczeń Społecznych (ZUS) társadalombiztosító felügyelősége.

A II. világháborút követően, a jaltai (1945. február 4 – 12.) és a postdami konferencia (1945. július 17.augusztus 2.) döntése alapján a helység Lengyelországhoz került.

2008-ban Gryficében 8 szupermarket és 3 piac üzemelt, összesen mintegy 5550 m2-es területen. A városban található egy keresekedelmi csarnok is. A városban 3 postahivatal üzemel. A gazdasági előnyök és kisebb vállalkozások tevékenysége ellenére a Járási Munkaügyi Hivatal 2011 októberében 4636 munkanélküli személyt tartott nyilván Gryficében.

297. kép. A lengyel határok módosulása a konferencia után A lengyel határok módosulása a konferencia után: a német keleti területek nagy részét Lengyelország kapta meg (rózsaszínnel jelölve), az új határ az Odera-Neisse vonala lett. A Szovjetunió a Curzonvonalnak nevezett pontig megkapta az egykori Kelet-Lengyelországot, ahol nem lengyel többségű volt a lakosság (szürkével).

298. kép. A Nyugat-Pomerániai Specialista Kórház épülettömbje Gryfice egyik legnagyobb létesítménye a Zachodniopomorski Szpital Specjalistyczny (Nyugat-Pomerániai Specialista Kórház), melyben a Nyugat-Pomerániai Súlyos Égési Sérüléseket Kezelő és Plasztikai Sebészeti Központ (Zachodniopomorskie Centrum Leczenia Ciężkich Oparzeń i Chirurgii Plastycznej) is található.

A betelepítésék hatására a népesség növekedése és és a város erős gazdasági fejlődése jelentkezett. Ettől az időtől fogva észrevehető volt a különböző mértékű természetes növekedés. A Lengyel statisztikai Hivatal (Główny Urząd Statystyczny) adatai szerint a legnagyobb népesség 1997-ben volt,

A klinikán évente 17,5 ezer beteget gyógyítanak.

123

normál- és keskennyomközű történelmi vonalait ábrázoló képek is láthatók.

Kultúra A városban néhány kulturális intézmény található. Gryficei Kultúrház szervezi az ünnepségeket, koncerteket, az együttesek hetét, valamint vezeti a művészeti munkát és csoportokat. A Gryficei Kulturális Társaságok találkozóinak helye és székhelye. A Kapu Múzeum Galéria (Galeria Muzeum Brama) az Óváros déli kapujában található.

301. kép. Nyári időszakban Gryficéből Trzęsaczba műemléki keskenynnyomtávú kisvasúttal is el lehet jutni. A városban működik a Zbigniew Załuski (19261978) lengyel íróróról elnevezett városi könyvtár (Miejska Biblioteka Publiczna im. Zbigniewa Załuskiego) is, melynek kölcsönözhető könyvállománya közel 40000 könyv, és olvasóinak száma 5400 fő. A könyvtár elektronikus katalógusa saját internetes oldalán található.

299. kép. Brama Wysoka (Magas-kapu) (németül: Hohes Tor) – Galeria Muzeum Brama Itt található többek között az ismert művészek képeinek galériája és Gryficei Föld Múzeuma is. Gryfice különböző történelmi korszakaiból összegyűjtött tárgyak találhatók itt. 2008-tól a turistamozgalom számára tették látogathatóvá a Lőpor-tornyot, az egykori városi erődítmények műemléki létesítményeinek egyikét. Kilátóteraszáról, 20 méter magasságból tekinthető meg a város panorámája.

302. kép. A városi könyvtár épülete A kórházban fíliája is megtalálható. A könyvtár épületében található a Német Kisebbség Társadalmi-Kulturális Társasága (Towarzystwo Społeczno-Kulturalne Mniejszości Niemieckiej), a Szibériaiak Szövetsége, valamint a Lengyel Bélyeggyűjtők Szövetségének a székhelye. A Laktanya utcánál helyezkedik el a Helena Radlińska (1879-1954) társadalompolitikusról elnevezett Vajdasági Pedagógiai Könyvtár fíliája (filia Pedagogicznej Biblioteki Wojewódzkiej im. H. Radlińskiej), melyben gazdag könyv, levéltári és dokumentum gyűjtemény található. A könyvtár a Nyugat-Pomerániai Tanári Továbbképző Központnál (Zachodniopomorskie Centrum Doskonalenia Nauczycieli) működik.

300. kép. Lőportorony (Wieża Prochowa) Keskenynyomközű Vasút Múzeuma - Muzeum Kolei Wąskotorowych Gryfice A városban 2010 áprilisában nyílt meg Tengeri Múzeumok rendszerébe tartozó Pomerániai Keskenynyomközű Vasutak Állandó Kiállítása (Stała Wystawa Pomorskich Kolei Wąskotorowych w Gryficach), mely a Szczecini Nemzeti Múzeum osztálya. A kiállítás keretében néhány keskenynyomközű gőzmozdony, jármű, vagon tekinthető meg. A kiállításon Nyugat-Pomeránia

Május és június fordulóján szervezik a Gryficei Napokat, amelyen koncerteket, előadásokat és más sport-kulturális rendezvényeket tartanak. Július végén viszont a Gryfice Földjének Ünnepélyét.

124

Az állami zeneiskola (Państwowa Szkoła Muzyczna I stopnia im. Wojciecha Kilara) 1991-ben alakult.

Helyi média Újságok

A városban 2 általános iskola és 2 óvoda, valamint 3 gimnázium található a környezető falvakból beutazó gyerekek és fiatalok számára. Ezekhez a következő létesítmények tartoznak:

2010-ben 6 helyi újságot adtak ki: „Gazeta Gryficka”, „Gryfickie Echa”, „Nev Gazeta Gryficka” és „Panorama Gryficka”. Havi megjelenésű az önkormányzati kiadású a Samorządowy Biuletyn Informacyjny „Kraina Regi”. Helyi újság a közeli Płotyban megjelenő „Trybun Ludu” is. 2011 februárjától jelenik meg az ingyenes járási kéthetes ifjúsági „LOgin”, 2011 júniusától a „Głos z... wybrzeża”, regionális hetilap, amely a „PLUS FM” katolikus rádiócsatorna Gryficei osztályának helyi sajtóorgánuma valamint 2012 októberétől az ingyenes kéthetes „Kurier gryficki”, amely Gryfice város eseményeiről számol be. A két újság: „Nev Gazeta Gryficka” és „Panorama gryficka” 2010-ben és 2011-ben szűnt meg.

303. kép. Gimnazjum nr 1 im. Żołnierzy AK

Gryfice eseményeiről számol be a „Głos Szczeciński” és a „Kurier Szczeciński” is, valamint a regionális melléklettel a „Gazeta Wyborcza” (ennek az újságnak a levelezői a városban tevékenykednek).

Gimnáziumok:  az 1. sz. gimnázium – Gimnazjum nr 1 im. Żołnierzy Armii Krajowej, a 2. számú gimnázium – Gimnazjum nr 2 im. Mikołaja Kopernika és a 3. számú gimnázium – Gimnazjum nr 3 przy LO im. Bolesława Chrobrego.

Rádió és televízió Helyi rádiócsatorna a Radio PLUS Gryfice (egykor: VOX FM Gryfice) – katolikus rádióállomás, amely a három valláson kívül folytat társadalmi, kulturális és szórakoztató jellegű tevékenységet.

Általános iskolák:

A másik modern média 2011 júniusáig a „Telsat” Nyugat-Pomerániai Regionális Televízió (Zachodniopomorska Telewizja Regionalna „Telsat”) kábeltévéje volt.

 a 3. számú általános iskola: Szkoła Podstawowa nr 3 im. Wojsk Obrony Powietrznej Kraju és a 4. számú általános iskola: Szkoła Podstawowa nr 4 im. 1 Samodzielnej Warszawskiej Brygady Kawalerii.

Multimédia

Óvodák:

A város területén különböző modern információs portálok működnek, mint például a „gryfickie.info” a gryficei járás információs portálja, a „rega24.pl” valamint a „SuperPortal24.pl”, amely a gryficei járás és a város területén lévő helységek eseményeiről informál.

 Przedszkole Publiczne nr 1 (ul. Parkowej 4) és Przedszkole Publiczne nr 2 (ul. 3 Maja 1 B). Sport és rekreáció A város sportegyesületeihez tartozik: az 1947-ben alakult MKS „Sparta” Gryfice. 2000 fő befogadó képességű városi stadionja a Sport utcában található. A másik egyesület a KS „Chrobry” Gryfice, 1973-tól, mint iskolák közötti sportklub működik (Międzyszkolny Klub Sportowy). Gryficében működik a LKS Nasiennik Gryfice asztalitenisz klub is.

Oktatás Gryfice helyi képzési központ. Két általános iskola, 3 gimnázium és 2 általános líceum (ifjúsági) [Liceum Ogólnokształcące im. Bolesława Chrobrego valamint a Liceum Plastyczne przy ul. Piłsudskiego illetve a Liceum Ogólnokształcące Centrum Edukacyjnego „Talent-PromocjaPostęp”, Liceum Ogólnokształcące „Równe Szanse”] és 2 felnőttképzési líceum [Zespół Szkół Ponadgimnazjalnych im. Czesława Miłosza és Policealne Studium Zawodowe TOM], 1 technikum és 2 ipariskola és egy főiskolai tagozat (Zachodniopomorska Szkoła Biznesu w Szczecinie – Wydział Przedsiębiorczości w Gryficach) található itt.

Gryficén keresztül 2 jelzett kerékpárút vezet:

125



a Gryficéből Brojcéig és tovább Trzebiatówig vezető vörös jelzésű kerékpárút,



Zöld jelzésű kerékpárút (útvonal: Płoty→ Trzygłów→ Gryfice→ Cerkwica→ Trzęsacz).

Gryficétől délkeletre, a Rega melletti erdőben vezet a kerékpáros tanösvény, melyet az Állami Erdészet gondoz. Az ösvény a parkolótól a Gryficei Erdészet székhelyén keresztül a Rejowickie-tóhoz, és a Lubin Erdészet székhelyéhez vezet.

A szentélyén és a csarnokhajón valamint a tornyon kívül két hozzáépült kápolnája van: két Máriakápolna (kaplice pw. Panny Marii (zakrystia) i Mariacką). A templomot 1498-ban szentelték fel. Az egyházi építmény 1108 m² alapterületű és 15905 m³ térfogatú (más források szerint 1115 m² alapterülwetű és 38660 m³ térfogatú).

Gryficében néhány sport-rekreációs létesítmény található: asztalitenisz terem, városi pálya a stadionnál (futbalisták használják), két sportcsarnok az általános iskoláknál valamint Orlik tipusú sportpálya. A városban egy lőtér és egy városi fürdő is található. A lakosok két tó mellett strandot is létrehoztak.

Külső homlokzatán metopé frízek, álarcos alakok, apró keresztek, gyámfalak, mérművek láthatók, melyek ritkaságszámba mennek a nyugat-pomerán vallási építőművészet területületén. A templom műemléki felszereléséhez tartozik: a XIII. századból való keresztelőmedence, a XV. század végéről származó gótikus szárnyasoltár, a barokk főoltár, valamint tizennyolcadik századi a kóruspad, számos síremlék.

A rekreációs területhez számolható még: a város központjában található két nagy park, a városi stadion körül két futbalpálya valamint egy motocross pálya. A J. Dąbski utcánál kellemes Japán park található, játszótérrel (2008).

Az építmény elhelyezkedése A plébániatemplom az Óváros központjában található, a Győzelem terétől (plac Zwycięstwa) délre egy házsorral elválasztva tőle. Tetőgerince a Templom utcával (ul. Kościelna) párhuzamos. Nagyméretű templomtornya tömbszerű. Oldalsó bejárata a hajótest déli falánál található.

Vallási közösségek A város területén két római katolikus plébánia található: a Jézus Szíve plébánia (parafia pw. Najświętszego Serca Pana Jezusa), melynél Pustynia Miast katolikus ifjúsági közösség működik valamint a Boldogságos Szűz Mária mennybevétele plébánia (parafia pw. Wniebowzięcia Najświętszej Maryi Panny) amely a gryficei egyházkerület székhelye. Ezt a plébániát 1977-ben alapították, Gryficében előtte a két templomhoz egy plébánia tartozott. A vajdasági kórházban található a Szent Lukács Evangélista kápolnája (kaplica pw. św. Łukasza Ewangelisty).

A templom építésének története Boldogságos Szűz Mária mennybevétele ― Kościół pw. Wniebowzięcia Najświętszej Maryi Panny w Gryficach építésének kezdete a XIII/XIV. század fordulójára tehető. A plébániatemplom építésének kezdete nem ismert. 1297-ben kelt forrás szerint plébánosa Ludovinus. Ez arról tanúskodik, hogy az építmény betöltötte saját funkcióját. Zárókövét valószínűleg a tízegynéhány évvel később helyezték el, habár volt már olyan is, hogy a jelenlegi templomot a régebbi fatemplom helyére építették. Ez az 1262-ben kapott városjoggal és a város a Rega folyó bal partján való építésével kapcsolódott össze.

Boldogságos Szűz Mária mennybevétele ― Kościół pw. Wniebowzięcia Najświętszej Maryi Panny w Gryficach (kościół Mariacki) (németül: St. Marienkirche) – a plébániatemplom a város egyházi építményeinek egyike, a XIII/XIV. század fordulójától a XV. századig épült. Gótikus egyházi építmény többszögű terv alapján, keresztbordás és csillagboltozatos, amely a későbbiek során többször átépült és megújult (1659-1668, illetve XVII és XIX. sz.).

Először a keleti rész (szentély) épült fel, a Szűz Mária-kápolnával (Kaplica pw. Panny Marii; németül: Kapelle der Jungfrau Maria) párhuzamosan, amely 1534-ig az egyházi kincstár szerepét töltötte be (ma sekrestye). Ennek a résznek az építése a XIV. század elején fejeződött be. A hajótest, a jelenlegi templom középső része más építészeti elgondolás szerint épült 1300-1350 között. Építésénél a tartófalaknál eltérő térközöket alkalmaztak. A déli szélesebb az északinál. Jóval később, valószínűleg a XV. század kezdetén a templomtorony is állt. Eredetileg gránit alapokon épült, magasabb szintjei téglából, a felső viszont fából készült. Nyeregteteje volt, karcsú, hegyes sisakkal. A torony homlokzatának jelenlegi kinézete és a felső öve az 1496, 1562, 1568 és 1658 évi tűzvészek utáni későbbi átépítések hatását tükrözi.

304. kép. Boldogságos Szűz Mária mennybevétele ― Kościół pw. Wniebowzięcia Najświętszej Maryi Panny w Gryficach (kościół Mariacki)

126

Az építés utolsó szakaszában épült a Máriakápolna, németül: Kapelle der Maria, amely a hatótest északi oldalánál található. Építése 1498ban fejeződött be. Ebben az évben volt a templom felszentelése is, melyet Martin von Karith kamieński püspök (bp. Martinus) végzett.

neogótikus elemekkel bívítették, mint például a szentély új oromfala, Mária-kápolna és sekrestye. 1909-1910 között folytak a további tatarozásirestaurálási munkák W. Rossów vezetése alatt, amely felölelte a templombelsőt. Az ő tevékenységének emléke többek között a boltozat alakja. Az ő szerkezeti megoldása keresztbordás vázon alapult, amely pilléreken nyugodott. A templom belsejét újravakolták, és boltozatait polikrómozták. A képeket, padokat, empóriumot, orgonát is felújították.

A templom 1534. december 13-ig a római katolikus egyházé volt, ezt követően a reformáció következtében a lutheránusoké lett. Ez a templom lényeges elhanyagolását eredményezte, az akkori diakónusok által. A restaurálási munkák a XVII. század elejétől folytak, j könyvtárat rendeztek be, restaurálták az orgonákat valamint restaurálták a toronyövet.

A XX. század 70-es éveiben folytak a thermomodernizációs (enegriatakarékossági) munkák (széntüzelés). A XX/XXI. század fordulóján további felújításokat végeztek. Új tetővel borították a templomot, és a templomtorony esztétikai kinézetén javítottak.

1658. március 31-én a tűzvészben megsemmisült a város déli, nyugati és központi része, és a templom, melyből részben fennmaradtak a tartófalak és a pillérek. A tűzvésztől a Mária-kápolna megmenekült.

1948-ban újraöntötték és felszentelték a templom három harangját: Szent Adalbert (1100 kg), Szent Szaniszló püspök (700 kg) valamint a Szent Kázmér (60 kg). 1957-ben a főoltárt újították fel.

1659-1668 között folyt az egyházi építmény átépítése. Átépültek a tartófalak, és felújították a pillérek megperzselődött felső részét. 1663-ban kezdődött az összedőlt templomtorony átépítése. Későbbi évben felszentelték és elhelyezték a három újjonnan öntött és egy utólagos harangot, melyet a Kő-kapuból hoztak át.

1984-ben új plébániát avattak a Május 3-a utca 17 alatt. 1990-ben Roman Falarczyk tervei szerint zsinati oltárt építettek. 2003-ban a templomkertet újították fel. 2005. május 18-án, a templomtorony déli homlokzatánál leplezték le II. János Pál pápa emlékművét. A 180 cm-es, 250 kg tömegű bronz szobrot gránit alapra helyezték Alina SołdygaSolska tervei szerint.

1667-ben restaurálták a templom belsejét. Belső homlokzati falát lemeszelték, az említett padok a hajóban találhatók, új szószéket és kóruspadot építettek a presbitériumban. A templom átépült, többek között I. Frigyes Vilmos (Cölln, 1688. augusztus 14. – Potsdam, 1740. május 31.) porosz király, a Német-római Birodalom választófejedelem adományának valamint a városi és környékbeli lakosok elkötelezettségének köszönhetően. A főoltár 1700 körül készült el. Valószínűleg Rudolf Stockmann fafaragó korábbi oltárához kapcsolódott, amely a tűzvész során pusztult el. A Jézus Krisztus kínszenvedése emlékére felszentelt háromrészes szárnyasoltár 12.00 x 4,80 x 0,70 m méretű volt. 1732-ben szerelték be az új 40 hangú orgonát, melyet S. D. Richter kołobrzegi orgonakészítő készített. A XVIII. század II. felében átépítették a szószéket, amelyet ma már nem használnak. A XIX. században nagyobb javításokat és taratozásokat végeztek, és számos változtatást végeztek rajta, többek között a toronykoszorún, melynek befejezésére 1859-ben került sor. Megváltoztatták a barokk toronysisakot a laternával és új, vörösréz laternát helyeztek el rajta.

305. kép. II. János Pál pápa emlékműve Az emlékmű talapzatán lévő emléktáblán II. János Pál pápa mondása olvasható: „Nie lękajcie się" = „Ne féljetek!”, alatta pápa aláírásával. Alatta személyes táblán ez olvasható: „Wdzięczni Bogu i Tobie. Ludzie tej Ziemi. Gryfice 18. V. 2006". (Hálával istennek és Neked. Ennek a Földnek a lakói. Gryfice 18. V. 2006)

1870-ben folytak az elpusztult építészeti elemek restaurálási és rekonstrukciós regotizációs munkái. Kruhl szczecini építész elgondolásai szerint a templom új külső formát kapott valamint új

127

déli oldalról). A derékszögű hajótest 27,25 x 23,67 m alapterületű. Az északi oldalához építették a Mária-kápolnát. A négyszintes torony (zárt harangtorony) négyszögletes területet foglal el (16,27 x 14,65 m). Magassága 51,5 m. A templomtorony reneszánsz és barokk elemeket tartalmaz. A templom nyugati oldalán áll.

A templom gazdagon volt felszerelve, jellegzetes elemeiben a középkori szentélyhez kapcsolódóan. A források szerint 15 oltár volt benne (közülök 14 mellékoltár), padok, több értékes eszköz, közöttük gazdagon díszített edények és liturgikus könyvek, néhány harang valamint egyházi könyvtár. A templom legértékesebb értékeihez tartozik az alabástrom-márvány oltár, melyet Rudolf Stockmann antwerpeni mester készített, és a koraközépkori keresztelőmedence. A templomban több mint 40 db XVIII. századi eredetű síremlék található, továbbá bibliai alakokat ábrázoló freskók is vannak. A síremlékek az előcsarnokban, a hajórészben, a szentélyben és a Mária-kápolnában találhatók.

307. kép. Templomtorony A szentély 306. kép. Síremlékek az előcsarnokban

A csúcsos szentély a Lengyel Hadsereg utcájára néz, tetőgerince a Kościelna utcával párhuzamos. A templom keleti része kis tetőablakos nyeregtetővel fedett. A tetőablakok négyszögletesek, kétszárnyúak és sátortetősek.

Az egyházi építmény ékessége az értékes XV. századi, 1,53 x 1,12 m-es szárnyasoltár, melyet a XX. század 60-as éveiben helyeztek át a górzycai szeplőtelen Szűz Mária-templomból (kościół pw. Niepokalanego Poczęcia Najświętszej Marii Panny w Górzycy). Jelenleg a templom mellékoltára, a déli oldalhajónál állították fel. Általános adatok A Mária-templom fő részei Alapterület Térfogat Szentély

189,7

5 891

Sekrestye

59,1

985

Hajótest

645

21 526

Mária-kápolna

93,5

2 918

Templomtorony

127,7

7 240

Összesen (Σ)

1115 m²

38660 m³

308. kép. A szentélyrész A keleti homlokzaton egy csúcsíves ablak nyílik.

A csarnoktemplom típusú vallási építmény gótikus stílusban épült. A sokszögű építmény mérete 61,95 x 25,75 m. Három fő részből áll: torony, a háromhajós csarnok és a szentély. Hozzá tartozik még a sekrestye és a Mária-kápolna. Építéséhez gránitot és téglát (égetett és klinker), faanyagot és cserepet használtak. A sokszögű szentély mérete 19,2 x 10,78 m. Ehhez kapcsolódik a sekrestye (a

Az üvegablak a seztn lelket ábrázolja galamb alakjában. Az ablak felső része rozetta típusú jellegzetes mérműves. A homlokzatán csúcsos, mérműves oromfal található. A szentély oldalsó részein is üvegezett ablakok nyílnak.

128

311. kép. A templombelső 309. kép. A főoltár

Mária-kápolna

A szentély keresztbordás boltozattal fedett, belsejében 12.00 x 4,80 x 0.70 m méretű barokk főoltár, három oldalsú neobarokk kóruspad, szószék és XVIII. századi síremlék és csillár található. Itt egy használaton kívüli 6.00 x 1,75 m-es szószék is van. A szentély közvetlenül kapcsolódik a hajótesthez és a sekrestyéhez.

A templomhajó északi homlokzatához épült a Mária-kápolna kétszintes, kis tetőablakos, nyeregtetős építménye. A kápolna belseje nyolcoldalú pilléren nyugvó keresztbordás boltozatú. A templom, mint a város kiemelkedő jelentőségű műemléke díszkiválítást kapott. A torony teteje is díszvilágítást kapott.

Sekrestye

*

A szentély déli és a hajó keleti falához épült a nyeregtetős, egyboltozatos, négyszögletes déli kápolna (németül: Süd-Kapelle), amely a sekrestye fncióját tölti be.

Szent György-kápolna ― Kaplica św. Jerzego w Gryficach (niem. St. Georgskapelle) – a város egyházi építményeinek egyike, a XV. században épült. Az egykori temető területén áll, jelenleg a kőtár funkcióját tölti be. Az új köztemető a város határán túl, a Modlimowoba vezető vajdasági út mellett található.

312. kép. Szent György-kápolna – kőtár 310. kép. A sekrestye

Már a város kezdeteitől megkezdődött a katolikus téglatemplomok építése. A XIII. században ferences kolostor állt itt, a hozzá kapcsolódó templommal együtt (ul. Bracka és Klasztorna). A XIV. században a városnak már 5 temploma volt. 1534ben a plébániatemplom IX. (Jámbor) Barnim pomerán herceg rendeletére a lutheránus egyház birtokába került.

A templomhajó A gazdagon díszített templomhajóban található az oldalt elhelyezett XV. századi szárnyasoltár. Belsejében XVIII. századi síremlékek és számos freskó található.

129

1535-ben a várost missziója során felkereste Luther Márton barátja, Johannes Bugenhagen (Wollin, 1485. június 24. – Wittenberg, 1558. április 20.) német reformátor, akit kortársai Dr. Pomeranus illetve Dr. Pommer néven ismertek. A reformáció nagyarányú változást hozott az oktatásban és a kulturális életben – a tengermellék lakossága a városban megsínylette a későbbi németesítést és a német betelepítést.

Közigazgatás A városi tanács 21 tanácsosából Gryfice lakói három választókörzetben 15-öt, 6 tanácsost pedig a környező falvak lakói választják. A végrehajtó hatalom élén a polgármester áll. A hatalom székhelye a városháza (plac Zwycięstwa). A város lakói ezen kívül parlementi képviselőket, szenátort és Európai Parlament követeit valamint a vajdasági önkormányzat tanácsosait választják.

*

A városban továbbá kerületi ügyészség, kerületi bíróság valamint számos járási rangú hivatal működik.

A városban található a pravoszláv Mária-halála plébániatemplom (parafialna cerkiew prawosławna pw. Zaśnięcia Przenajświętszej Bogurodzicy), amely 1945-ig lutheránus St. Johanniskirche volt, 1946-1954 között pedig Stanisław Kostkáról elnevezett katolikus templom.

Közlekedés Szállítás Gryfice közlekedési csomópont, a gryficei járás környékén fekvő helységekkel (Rewal, Niechorze, Mrzeżyno) és az ország más részeivel van kapcsolata. A városon 3 vajdasági út vezet át: nr 105, nr 109, nr 110 valamint a várostól 12 km-nyire fut a 6-os számú országos út Szczecinből Koszalinig és Gdańskig.

313. kép. A pravoszláv Mária-halála plébániatemplom Gryficében ugyancsak megtalálható a Krisztus Egyháza Gyülekezet és a Jehova Tanúi Királyság terme. A város területén lévő vallási maradvány a nem működő Új Apostoli Egyház (németül: Neueapostolische Kirche), melynek létesítményét a Sport és Rekreációs Központ használja.

313. kép. Autótisztítás a benzinkútnál A városi közlekedést a PKS Gryfice bonyolítja. Négy szállítási vállalat biztosítja a kapcsolatot Szczecinnel és más helységekkel.

Gryfice zsidó lakóit 1692-ben említik először. 1752-ben a városban hét zsidó család élt. Ismeretes, hogy 1880-ban Gryfice zsidó társadalmához 146 személy tartozott, a városban zsinagóga és zsidó temető működött. A későbbi időszakban a zsidó hívők száma 68 főre esett vissza 1933-ban. 1939 májusában Gryficében már csak 22 zsidó lakott valamint öt személy vegyes házasságban. A II. világháború előtt a német lakosok között a Pomerániai Evangélikus Egyház hívei domináltak. A katolikusok és a zsidók kisebbségben voltak. 1890-es adatok szerint a gryficei vajdaságban 35 039 fő lakott. 86 katolikus és 281 zsidó élt itt (az evangélikus adatok hiányoznak). 1925-ben viszont 42 092 fő evangélikus, 803 fő katolikus és 164 fő zsidó volt.

A város központjában található az autóbusz pályaudvar és a vasútállomás. Gryficén vezet keresztül a Goleniówból Kołobrzegig vezető nem villamosított 402. számú vasútvonal. Gryfice vasúti pályaudvara az Óvárostól nyugatra helyezkedik el. A nyári időszakban a Gryfice Wąskotorowe – Pogorzelica Gryficka keskeny nyomközű vasút is működik. A legközelebbi repülőtér, SzczecinGoleniów a 6. számú főúton közelíthető meg. A legközelebbi nagyobb tengeri kikötők Kołobrzegben és Dziwnówban találhatók, a legközelebbi jacht kikötő Mrzeżynoban (1945-ig németül: Treptower Deep, Regamünde) van. Gryfice központjában fizető parkoló zónát hoztak létre.

130

Trzebiatów

A város nevének eredete A város neve bizonyosan szláv eredetű, három feltételezés létezik eredetével kapcsolatban:

Trzebiatów (németül: Treptow an der Rega) – város Lengyelország északnyugati részében, a nyugat-pomerániai vajdaságban, a gryficei járásban. A Szczecini Partvidéken fekszik, a Rega folyó mellett, a Balti-tengertől 8 km távolságra. 2010. évi adatok szerint lakosainak száma 10 165 fő, 2009. évi adatok szerint pedig a város területe 10,25 km² volt.

1. Az első szerint a város szláv neve a trzebież szóból származik, amely irtást, irtványt jelent és a környékbeli középkori sűrű erdők kivágására utal. 2. A második feltételezés szerint, nagyobb valószínűséggel a régészeti kutatásokra alapozva a helységnév a trebiti szóból számazik, amelynek jelentése ofiarować = áldozni, áldozatot bemutatni vagy a szláv trebiste szóból ered, amelynek jelentése ołtarz = oltár. A második név tehát a XII. századig létező pogány szentélyek helyén, Trzebiatów közelében az áldozatok bemutatásával kapcsolódott össze.

Trzebiatów a 54°03′26″N és a 15°16′43″E koodinátáknál fekszik a nyugat-pomerániai vajdaság és a gryficei járás északi részében. A város a Trzebiatówi Partvidék és a Gryficei-alföld határán található, amely a Szczecini Partvidék makrorégióhoz tartozik.

3. A harmadik feltételezés szerint a Trzebiesław, Trzebisław, Trzebosław, Trzebiemir vagy Trzebiata patrónus nevéhez kötődött.

A város építészeti kiterjedése déli irányban kb. 2,3 km, kiterjedése erre merőlegesen (Jaromin városrészt nem számítva) közel 2,9 km.

A német betelepítés idején a város neve tovább fejlődött. A későbbi években latinul így írták: Tribetov (1180) → Trebetow (1208) → Trepetow (1224) → Trebetowe (1232) → Trebetow (1242). Ezen területek elnémetesítése idején a név Treptow formára változott. A porosz időkben a város hivatalos neve így hangzott: Treptow an der Rega (megkülönböztetésül a Brandenburgban fekvő Treptow – Der Bezirk Treptow – helységtől, melyet 1920-ban Berlinhez csatoltak).

A város a Trzebiatów nagyközség közigazgatási központja. Középkorihagyományokkal rendelkező városi központ, egykori hanzaváros, amely mint nemzetközi kereskedelmi központ Gryficével és Kołobrzeggel vetekedett. A 13. századi Trzebiatów megőrizte középkori báját. A város középkori eredetére utalnak a város nyugati részén árokkal övezett, téglából épült védőfalak és a gótikus plébániatemplom, a gótikus stalusú Szentlélek-kápolna, a klasszicista palota, a ryneken álló városháza valamint számos lakóház együttes. Az egykori városfalakra emlékeztet a késő gótikus Kaszana-torony.

A II. világháború után a lengyel hatóság a helység eredeti szláv nevét használta, és a jelenlegi Trzebiatów elnevezést adta neki. Lengyel háború előtti névváltozata Trzebiatowo volt (1892, 1936, 1937). 1934-ben dr Stanisław Kozierowski atya (1874-1949) saját atlaszában a Trzebiatów elnevezést használta. Ideiglenesen 1945-ben Trzebiatowo név is előfordult. A Trzebiatów nevet hivatalosan 1946-ban kapta, felváltva a korábbi Treptow an der Rega német nevét.

Fő nevezetessége a XIV-XV. századi gótikus Mária-templom (Kościół Macierzyństwa Najświętszej Marii Panny w Trzebiatowie), amely egyházmegyei Mária szantuárium (Archidiecezjalne Sanktuarium Maryjnego Macierzyństwa NMP) funkcióját tölti be. 90 m magas toronysisak koronázza. Itt található az ország egyik legnehezebb, 7,2 tonnás harangja. A templomban 1867-ből való Koronás Madonna a gyermek Jézussal kép található.

Természeti környezet A városon folyik keresztül a Rega folyó és annak mellékfolyója a Młynówka. Az óváros a Rega és a Młynówka közötti szigeten terül el.

A Rega fölött Szt. Gertrúd és Szent György XVI. századi gótikus temetőkápolna és gótikus kolostorromok egészítik ki a látnivalókat.

A várostól északra folyik a Sarnia-patak, amely Trzebiatów északnyugati részén keresztül folyik át és a Regába torkollik. A város keleti határánál folyik a Sekwanka-patak, amelynek a Sarniával van kapcsolata. A város nyugati részében, a Kołobrzeska utca mellett található a Szent Györgytó (staw św. Jerzego) és a másik vele kapcsolatos tó. A harmadik vízgyűjtő a mocsaras területen a vasútvonal és a Kołobrzeska utca között található.

Trzebiatów Nyugat-Pomeránia északi részében fekszik, 1723-tól Greifenberg in Pommern járáshoz tartozott. 1814-1945 között a Pomeránia tartományban feküdt, 1938-ig a szczecini kormányzósághoz, majd 7 éven keresztül a koszalini kormányzósághoz tartozott. 1946-1998 között a szczecini vajdasághoz tartozott.

2005-ben a város területének 43,5%-a, 442 ha mezőgazdasági célokra szolgált. A város környéki erdőterület 2007-ben 26,6 ha-t tett ki.

Trzebiatów medence és motorcsónak termékeiről és halászati feldolgozó iparáról ismert.

131

Természetrajz

Történelem

A város a Rega völgyében terül el, kiemelt jelentőségű ökoszisztémával rendelkezik. A Rega ugyancsak régió fölötti jelentőségű ökológiai folyosó. A folyó néhány nemes halfaj vándorlási útvonala az ívóhelyre, mint például a tengeri pisztráng (Salmo trutta trutta) számára.

A változatos terepfelszín és a Rega folyó három oldalról védelmet biztosított a lehetséges behatolók elől és megteremtette a letelepedés feltételeit. A IX. században megerősített szláv vár és elkerített település volt itt. 1931-32 között a régészeti ásatások feltárták az épületek maradványait a tűzhelyekkel valamint jelentős mennyiségű szláv kerámiával. Római pénzek is voltak ott, nagy valószínűség szerint hála áldozatként. Későbbi kutatások alapján megerősíthető, hogy az akkoriban, a helység Perun, a villámok szláv istenének kultuszhelye volt. Trzebiatów szomszédságában viszont a X. században Białoboki elővárosában – a későközépkori források szerint – a Fehér Isten nevű pogány istenség szentélye állt, azonban ilyen isten létezése nem igazolt.

Trzebiatów környékén és a Rega oldalsó völgyeiben a bökk-tölgy-gyertyán társulások szubatlanti telepei találhatók. A város keleti határáig nyúlik a Trzebiatówi Erdő (Las Trzebiatowski). Az erdőségben két kiemelten védett madárfaj található: a vörös kánya (Milvus milvus) és a békászó sas (Aquila pomarina). Ezen kívül a Trzebiatówi erdőben a zöld levelibékák nagy tömegei és a barna varangy (Bufo bufo) néhány állománya is védelmet élvez.

Első írásos említése 1170-ből való, ekkor I. Kázmér pomerán herceg 11 falut valamint a trzebiatówi templom feletti kegyúri jogot, a Svédországi Lundból érkezett, a közeli Białobokiban fekvő premontrei kanonokrendnek (vagy norbertrendnek) adományozott. Ők alapították a Białobokiban fekvő férfi kolostor.

A város nyugati határárai a TrzebiatowskoKołobrzeski Pas Nadmorski (PLH320017) tengermelléki sávhoz tartoznak. Trzebiatów nyugatról és északkeletről a „Wybrzeże Trzebiatowskie” speciális madárvédelmi területtel határos. A város területén időszakos halvédelmi területeket is kijelöltek.

1224-ben Trzebiatówot az özvegy Anasztázia fejedelasszonnyal, I. Bogusław pomerán herceg feleségével kapcsolatban említik. Ő alapította a városban a Szent Miklós-templomot valamint a premontrei kolostort.

A város jelképei  Városcímer (herb miasta) – Trzebiatów címere a spanyol típusú címerpajzson ezüst mezőben jobb oldalra forduló, álló pomerán vörös griffet ábrázol, amely karmaiban arany címert tart, melyen zöld háromlevelű lóhere található. A pajzs alatt arany egyenlő szárú premontrei kereszt látható. A griff háta mögött Szent Péter oszlopszerűen elfordított kék kulcsa található.

A XIII. századtól indul a város, mint a Balti-tenger melletti kereskedelmi központ fejlődése. 1277-ben I. Barnim herceg, és fia, Bogusław a premontrei kolostorbeli Tamás apáttal megállapodást közöttek a városalapítás és benne hercegi pénzverde nyitása ügyében. 1277. május 6-án a hercegek és az apát városjogot adományoztak a városnak. Számos természeti gazdálkodási privilégium kapcsolódott hozzá: a városnak adták Regoujście kikötőjét, szabad hajózási jogot nyert a Rega folyón, a város jogot nyert a városfalak megépítésére. A białoboki szerzetesek viszont megkapták a pénzverde és a város jövedelmének felét. 1283-ban IV. Bogusław hercegtől a stargardi csatában való részvétel után a város pecsétnyomási jogot kapott vörös viaszban.

 Hejnał Trzebiatowa – a hejnał a terzebiatówi városháza tornyából naponta négyszer (9, 12, 15 és 18 órakor) mechanikusan hangzik fel. A hejnałt 1977-ben, Trzebiatów 700 éves jubileuma alkalmából Walerian Pawłowski (1920-2004) szczecini zeneszerző és karnagy szerezte.  Logo – a jelkép fehér körvonalú elefántot ábrázol, piros, lila, zöld, nagyrancs színű szabálytalan négyszögű formában, amely egészében fehér háttér előtt helyezkedik el. A logot Hansken elefántot ábrázoló, 1639-ben készült sgraffito inspirálta.

A XIV. és a XV. század fordulóján Trzebiatów nagy kikötő és a Hanza-szövetség (németül die Hanse) tagja volt és ez az állapot a legközelebbi évszazádon át tartott. 1309-ben I. Ottó és IV. Warcisław megszerezték a Trzebiatów feletti hatalmat. 1328-tól kezdve a városban középiskola működött, gazdag oktatási programmal. A városi privilégiumok, különösképpen a Rega folyón való szabad hajózás joga nem csak a város fejlődését eredményezte, de viszályhoz is vezett a közeli Gryficével. Kołobrzeggel való rivalizálás nem vált a város előnyére. Gryfice kizárólagos hajózási jogot akart és a pápához fordult, ha viszont az nem segít, Trzebiatówra támad. A konfliktus néhány fegyveres

A logót a Városi Hivatal saját kiadványain és előterjesztésein használja. Ezen kívül a Terzebiatówi Kulturális Központ és a PTTK helyi túravezetői is használják.

132

összecsapáshoz vezetett, amely Trzebiatów jelentőségének csökkenéséhez vezetett. Idővel a város csak helyi jelentőségű központtá vált. Trzebiatów a XIV. században eltávolodott Gryficétől és közös együttműködést folytatott a mind inkább fejlődő Kołobrzeggel.

Visszafoglalása után a poroszok helyőrséget létesítettek benne, amely egészen a II. világháborúig fennmaradt. Tény az, hogy a porosz hadi politika meggátolta a város fejlődését. A város 1750-1790 között Friedrich Eugen (* 21. Januar Stuttgart. 1732. január 21. † Hohenheim, 1797. december 23.) württembergi herceg tulajdona volt. Maria Wirtemberska (Maria Anna z Czartoryskich von Württemberg-Montbéliard hercegnő) idején élénk kulturális élet folyt benne.

1416-ban a város belépett a hanza Szövetségbe. 49 évvel később, 1465-ben kizárták belőle, viszont ezen időn keresztül nagy jelentőségre tett szert a só, bor, édesség, hagyma és kalács kereskedelemben. Ebben az időben Trzebiatów nszéleskörű kereskedelmi kapcsolatokat teremtett számos Baltitenger melléki várossal, mint például a dániai Koppenhágával vagy Gdańskkal.

Az egykori premontrei kolostor, amely a XVI. század első felétől hercegi vár volt, Maria Anna Czartoryska kezdeményezésére klasszicista stílusban épült át.

1571-től a ló- és marhakereskedelem helye volt. Fejlődött a posztógyártás is. A város fejlődése megszakítás nélkül a XVII. századig tartott, amikor az az erős tengeri viharok és a Regoujście kikötőjének eliszaposodása következtében a regán való hajózás lehetetlenné vált. Nem segített ezen az új csatorna és a mai Mrzeżyno környékén lévő kikötő létesítése sem. Ebben az időben ért véget Trzebiatów és Gryfice vetélkedése is. Az utolsó áruk 1826-ban érkeztek hajón Trzebiatówba.

Itt született I. Frigyes württembergi király és választófejedelem, előbb II. Frigyes württembergi uralkodó herceg (németül: Herzog / Kurfürst / König Friedrich I. von Württemberg, teljes nevén Friedrich Wilhelm Karl; Trzebiatów, 1754. november 6. – Stuttgart, 1816. október 30.) 1797– 1803 között Württemberg uralkodó hercege, 1803– 1805 között Württemberg választófejedelme, 1805– 1816 között Württemberg királya. Hatalmas termete miatt a „Dicker Friedrich” néven is ismert.

A XVI. században Trzebiatów jelentős szerepet játszott a reformáció fejlődésében, mint Jan Bugenhagen, másképp Doctor Pomeranus (németül: Johannes Bugenhagen, Doktor Pommer) működésének fő központja. 1534-ben a Szent Lélek-kápolnában ült össze a rendi gyűlés, ismertebb nevén Sejmik Trzebiatowski, amelyen elfogadták, hogy a protestáns tan Nyugat-Pomerániában államvallás. A rendi gyűlés alatt a pomerán hercegek elrendelték a reformáció és a lutheranizmus bevezetését, mint uralkodó vallást Pomerániában. Ebben kimondták Róma fennhatóságának elvetését. Az egyházi javak szekularizációja során, a trzebiatówi kolostorok javai a Gryfitek tulajdonába került. Ezek 1658-ig maradtak így. A XVII. században a brandenburgi választófejedelemséghez tartozott. A harmincéves háború idején 1624-ben és 1627-ben mindkét harcoló fél hadseregei átvonultak. 1643-ban a császári csapatok elfoglalták és teljesen elpusztították Trzebiatówot.

314. kép. I. Frigyes württembergi király Frigyes herceg 1754 novemberében jött világra Frigyes Eugén württembergi uralkodó herceg és Zsófia Dorottya brandenburg – schwedti hercegnő legidősebb fiaként a tizenkét gyermek közül. Születésekor nagyapja, a rendkívül hosszú ideig uralkodó Károly Eugén württembergi herceg ült a trónon, akinek Frigyes Eugén herceg csak a harmadik fia volt. Ilyenformán Frigyes hercegnek nem sok kilátása volt arra, hogy ő legyen Württemberg uralkodója. A családi szokásoknak megfelelően a porosz hadsereghez csatlakozott, hogy II. Nagy Frigyes király alatt szolgáljon. A porosz királyi udvarba való bekerülés a württembergi uralkodóház házassági politikájának

A westfáliai béke aláírása után, 1648-ban a város száz évre Brandenburghoz került. A XVII. században a várost tűzvészek sora pusztította. A legnagyobbak 1631-ben, 1635-ben és 1679-ben voltak. Ezek során a város sznte teljesen megsemmisült. Leégett a városháza, a fejedelmi udvar és a téglaégető. Bizonyos időben a várost járványok is sújtották. 1761-ben Trzebiatówot az orosz katonaság foglalta el, amely ebben az időben Nyugat-Pomerániát szállta meg.

133

képezte részét, így próbálván kapcsolatot teremteni a rangosabb uralkodócsaládokkal.

Az I. világháború jelentős mértékű visszaesést eredményezett a város gazdaságában. A háború utáni időszak számos nehézséggel járt együtt, Németországban hiperinfláció jelezte a gazdasági válságot. Trzebiatów hatóságai a pénz értékének mértéktelen esése miatt saját ideiglenes pénzt adtak ki, mint például a notgeld.

Ennek eredményeként Frigyes herceg húga, a trzebiatówban nevelkedett Zsófia Dorottya hercegnő feleségül ment I. Pál orosz cárhoz, megalapozva a jó kapcsolatokat Württemberg állama számára. Ugyancsak Frigyes herceg porosz kapcsolatai és a porosz uralkodóval való barátsága révén sikerült elérni, hogy Erzsébet Vilma hercegnőt eljegyezzék az utolsó német római császárral, I. Ferenc magyar királlyal és osztrák császárral.

Az 1901-től fennálló altiszti iskola 1921-ben Pomerániai Rendőr Iskolává alakult át. 1926-ban a város bekapcsolódott az energetikai hálózatba. A leégett malom helyén vízi erőmű létesült. Hermann Jansen berlini tervező és városrendező előrelátásból, és a város jelentős fejlődésével kapcsolatban 1927-ben átdolgozta Trzebiatów átépítési és modernizációs terveit.

1797-1811 között a kastély Gebhard Leberecht von Blücher, Wahlstatt hercege (Toitenwinkel (Rostock mellett, 1742. december 16. – Krieblowitz (AlsóSzilézia, ma: Krobielowice, Lengyelország, 1819. szeptember 12.) porosz vezértábornagy (Generalfeldmarschall), sikeres hadvezér birtoka volt. 1807-ben a napóleoni csapatok szállták meg a várost.

A XX. század 30-as éveiben a város sikeresen fejlődött, és a város arculata megváltozott. A városszélen új lakótelepek létesültek a nem túl tehetős várolakók számára. A II. világháború előtt a város körül intenzív mezőgazdaságot folytattak, és a mezőgazdasági terményeket raktárakban helyezték el készülve a közelgő háborúra. trzebiatówban helyezték el a Körzetvezetőség (Kreisleitung) székhelyét, avagy a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (németül: Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei, röviden: NSDAP) járási kirendeltségét.

1824-ben a Szent Lélek-kápolnánál magán adományból középiskolát alapítottak nők számára (Höhere Tochterschule), melynek célja a nőnevelés felvirágoztatása volt. 1858-ban, a terzebiatówi oktatásügy átszervezése után nyílt meg a Johannes Bugenhagen nevét viselő Gimnázium állami iskolai intézménye. 1864-ben kiépült a városi gázgyár és a gázvezeték hálózat. 1882-ben a vasúti összeköttetés létesült Szczecinnel és Kołobrzeggel, ami jelentős mértékben fellendítte a társadalmi-gazdasági életet. Új termelőüzemeklétesültek (sörgyár, vágóhíd, tejüzem, bőrgyár), hotelek, éttermek.

1937-ben a terzebiatówi múzeum új székhelyet kapott. A II. világháború időszakának kezdete nem okozott nagyobb befolyást a város működésére és a városi lakosok életére. Hamarosan Terzebiatówon haladtak keresztül Hernéből és más körzetekből, Zagłębie Ruhry (németül: Ruhrgebiet) felől a tanulókat evakuáló, angol berepülésektől veszélyeztetett szállítmányok.

A XIX. század második fele megváltoztatta a város építészeti arculatát. Új városháza és közintézmények létesültek (bíróság épülettömbje, általános iskola, gimnázium, alumneum). 1899-ben trzebiatówban mezőgazdasági iskola nyílt, Pomeránia kevés számú ilyen típusú intézményeinek egyike.

1944 őszén tűntek fel az első menekültek KeletPoroszországból. A következő Trzebiatówon áthaladó menetoszlop 1944/45 fordulóján, a tél folyamán hozott megdöbbentő híreket a Vörös Hadsereg német civil lakossággal szembeni viselkedéséről.

1873-tól a városban működött az ezüst asztali étkészleteket készítő Felisch & Kirchheim cég székhelye. Termékei többek között a svéd királyi udvarba is elkerültek.

1945 februárjában a lakosok hallották már a távoli lövéseket és a közelgő front tanúi voltak, ugyanakkor az utolsó pillanatig sem tudták elhagyni a várost. Evakuálták a hivatalokat, a jelentős párttagokat családjaikkal együtt valamint a katonai kórházat. 1945. március 4-e reggelén az azonnali evakuációs parancsot épp hogy csak kiadták, amikor már a szovjet katonák néhány kilométernyire voltak Trzebiatów előtt. Aznap a német hadsereg idejében elhagyta a laktanyát. A város védelem nélül maradt.

A Kamień Pomorski (németül: Cammin in Pommern) felé vezető vasútvonal kiépítése valamint a keskeny nyomközű vasútvonalak átépítése után Trzebiatów a környező falvak és földbirtokok közlekedési csomópontja és közigazgatási-kereskedelmi központja lett. 1900-ban fejeződött be a Birodalmi Gyógyintézet építése pszichiátriai betegek számára. 1903-ban helyette dr Evler magán klinikája nyílt. Ez a munkahely a városban működő járási kórházzal együtt töltötte be a lakosság teljes körű egészségügyi ellátását. 1910-ben a városi lakosság száma 8484 főre nőtt az 1740-es 2738 főről. 1914ben a város népessége 10800 főt ért el.

Miután a várost az 1. Belorusz Front hadserege és a 1 Lengyel Hadsereg (1 Armia Wojska Polskiego)

134

elfoglta, az oroszok több héten át erőszakoskodtak, gyilkoltak és szüntelenül raboltak.

Akkori lakosságát fokozatosan áttelepítették Németországba, ahogy a visszatelepítési akció keretében a város környékén nagyszámú lakosságát telepítettek le az egykori II. Köztársaság határvidékéről, és a Visztula akció keretében a Kárpátaljai ukrán lakosságot és a Chełmi területekről.

Kifosztották a magánvagyonokat, leszerelték az üzemek és gyárak felszereléseit. Felszedték a vasúti vágányokat. Két hónap múlva a helyi hatsóág a lengyelek kezébe került. 1945 első felében már közel 300 lengyel állampolgár lakott a városban, melyek többsége a Lengyel Néphadsereg 1 Varsó Brigádjának (1 Warszawska Brygada Kawalerii) leszerelt katonái voltak, akik itt állomásoztak, és később családot alapítottak itt. A „három nagy” potsdami konferenciáját 1945. július 7-e és augusztus 2-a között rendezték meg. A teheráni és jaltai megbeszélésekhez hasonlóan a Szovjetuniót Sztálin képviselte. Az időközben elhunyt Roosevelt utódaként az amerikai elnök, Truman mellett július 28-tól új szereplő volt a brit választásokon vesztes Churchillt felváltó Attlee is.

316. kép. A Chełmi területek térképe 1803-ból A Visztula akció 60. évfordulójára A második világháborút lezáró szovjet, amerikai és brit megállapodás eredményeképpen nyugatra tolt lengyel határ nem oldotta meg a nemzeti kisebbségekkel összefüggő gondokat. Való igaz, hogy némileg csökkent a fehéroroszok, litvánok, és különösképp az ukránok lélekszáma, de néhány millióval többen lettek a németek. Kevesebben lettek a zsidók is, de ez a nácizmus számlájára írandó. A Szovjetunió segítségével hatalomra került lengyel kommunistáknak ki kellett dolgozni egy új kisebbségi politikát. Az első nyilatkozatok egyértelműen azt jelezték, hogy nem rendelkeznek egységes koncepcióval a nemzetiségek vonatkozásában, talán az egy németeket kivéve, akikre kitelepítés várt, mert támogatták a náci rendszert, ártottak más nemzetiségeknek. Ezért fel sem merülhetett a velük való együttélés lehetősége. Rendezni kellett továbbá az egykor német területek hovatartozását és lengyelesítését is. Ami a többi nemzetiséget illeti, kezdetben a kommunisták úgy gondolták, hogy eleget tesznek kulturális és oktatási igényeiknek. 1944 augusztusában engedélyezték fehérorosz és ukrán iskolák indítását. A többi nemzetiség képviselői, különösen azok, akik a Vörös Hadsereggel jöttek az országba, beolvadtak a lengyel nemzetállamba. Arról se feledkezzünk meg azonban, hogy a lengyel kommunisták nagymértékben függtek a Kremltől. A Középeurópai nemzetek kommunista vezetői – köztük a lengyelek – valójában Sztálin elvárásainak tettek eleget, már ami a nemzetiségek elnyomását illeti. Ez azt jelentette, hogy a legfontosabb döntések Moszkvában születtek, nem pedig Lublinban, vagy később Varsóban. A fehérorosz és ukrán iskolák megnyíltak ugyan, de a háttérben már zajlott a

315. kép. Attlee, Truman és Sztálin Annak ellenére, hogy a távol-keleten még folytak a harcok, a potsdami konferencia tulajdonképpen a második világháború diplomáciai lezárásának tekinthető. A megbeszéléseken – egyebek mellett – megvonták a németországi, az ausztriai és a berlini megszállási övezetek határait, egyben megállapodtak az egységes német állam fenntartásában. Meghúzták Lengyelország új határait, visszaállították Ausztria szuverenitását, Königsberget (Kalinyingrádot) és környékét pedig a Szovjetunióhoz csatolták. Szóba került az olasz ENSZ-tagság kérdése, valamint a diplomáciai kapcsolatok helyreállításának lehetősége Magyarországgal, Finnországgal és Bulgáriával. Döntés született a magyar, a lengyel és a csehszlovák területeken élő németek kitelepítéséről. Meghatározták a német jóvátétel mikéntjét. Létrehozták a Külügyminiszterek Tanácsát, melynek feladata a békeszerződések feltételeinek kidolgozása volt. Döntés született a háborús főbűnösök elleni per lefolytatásáról. A posdami konferencia következtében a város, ahogy Pomeránia rész is, Lengyelországhoz került.

135

lakosságcsere előkészítése. A fehéroroszokat, litvánokat és ukránokat Lengyelországból, a lengyeleket, zsidókat és az egykor lengyel állampolgárokat pedig a Szovjetunióból szándékoztak kitelepíteni. 1944. szeptember 9-én a Lengyel Nemzeti-felszabadító Bizottság kölcsönös megállapodást írt alá Szovjet Fehéroroszország és Ukrajna, november 22-én pedig Litvánia „kormányával”. A megállapodás nemcsak az érintett nemzetiségek eltávolítását szolgálta, hanem egy etnikai „puffer-övezet” kialakítását a Szovjetunió és Lengyelország határán. A kérdés nemzetközi vonatkozása, hogy 1945 februárjában Roosevelt, Sztálin és Churchill döntött végérvényesen az új lengyel – orosz határról. A lengyel kommunisták kialakíthatták nemzetállamukat, egyszer s mind megoldhatták a nemzetiségi kérdést. Az egyetlen gondot a zsidók jelentették, mert nekik engedélyezték a visszatérést Lengyelországba, sőt, közéleti, politikai és vallási tevékenységet is folytathattak. A hatalom azonban folyamatosan akadályokat gördített eléjük, és szorgalmazta kivándorlásukat Palesztinába. Október közepén elkezdődött az emberek áttelepítése. Hamarosan kiderült azonban, hogy a kisebbségek nem akarják elhagyni szülőföldjüket és átköltözni a Szovjetunióba. A kormányzat – szem előtt tartva a fent vázolt nemzetpolitikai célokat – elhatározta, hogy távozásra bírja őket, bár az aláírt megállapodások az önkéntes áttelepülést tekintették irányadónak. Bezárták az iskolákat és a többi kulturális és oktatási intézményt. Kezdetben adminisztratív és politikai kényszert alkalmaztak, később azonban – különösen az ukránokkal szemben – már fizikait is. A megtorlások kiterjedtek az ortodox és a görög katolikus papságra is. Az akcióba 1945 szeptemberében bekapcsolódó belügyi szervek és a katonaság terrorja ellenállást váltott ki az ukránokból. A kitelepítésekkel érintett területeken megerősödött az Ukrán Népfelkelő Hadsereg (UPA). Hiába volt a kiontott lengyel és ukrán vér, a hatalom semmit sem tett az ukrán kérdés megoldásáért. Nem engedte meg az ukránoknak, hogy a szülőföldjükön maradhassanak. Sőt, az ellenállásukat még fel is használta a velük szemben alkalmazott megtorlások igazolására. Az UPA tagjaira nem vonatkozott az az amnesztia, amelyben a lengyel ellenállók részesültek. Itt szeretném kiemelni, hogy a hatalom eltitkolta a lengyel társadalom elől a békés ukrán lakosság ellen elkövetett gaztetteket. Az erőszak közel félmillió ukránt késztetett távozásra. 1946 közepén hivatalosan lezárult a kitelepítés. A fehéroroszok és litvánok – lengyelként elismerve – maradhattak, de az ukrán kérdés továbbra is megoldatlan maradt, mert 150-200 ezer ukrán kijátszotta a kitelepítést. Ha továbbra is szülőföldjükön maradtak volna, akkor szertefoszlanak a lengyel nemzetállamról szőtt álmok. Az illetékesek kísérletet tettek a probléma megoldására. Két módszer kínálkozott.

Az első: a Szovjet Ukrajnába történő kitelepítés folytatása, ami nem volt Moszkva ínyére, ki tudja, miért. Lehet, hogy gazdasági okokból ellenezték, de az is elképzelhető, hogy azért szerették volna Lengyelországban tudni az ukránok egy részét, hogy alkalomadtán politikai céljaikra használják őket. A másik megoldás az ukránok elnemzetietlenítése lehetett volna. A fenti célok eléréséhez két lehetséges út vezetett. Az első, hosszadalmasabb megoldás: a háborús Lengyelországban alkalmazott, adminisztratív lengyelesítés. A második, gyorsabb megoldás: a kitelepítés és a maradók széttelepítése lengyel közegben. Az akkori lengyel kormányok számára második út látszott járhatóbbnak. Szerették volna bebizonyítani a lengyel társadalomnak, hogy a második Lengyel Köztársaság hagyományaitól eltérően képesek egyszer s mindenkorra megoldani a kisebbségi – közte az ukrán – kérdést. Mindemellett az ukrán lakosság deportálása lehetővé tette volna az ukrán fegyveres ellenállás felszámolását is. Az ukránok Nyugatra történő kitelepítésének gondolata nem 1947-ben született. A Közigazgatási Minisztériumban már 1945 júliusában tartottak egy konferenciát az ukránok és a kormány képviselőinek részvételével, amelyen közölték, hogy Nyugat-Lengyelországba telepítik azokat az ukránokat, akik nem halandók Ukrajnába távozni. A levéltári iratokból az is kiderül, hogy a kormány 1946 második felében – ekkor ért véget a kitelepítés Szovjet Ukrajnába – újra felvetette ezt a lehetőséget. 1947 januárjában kezdetét vette az újabb deportálási hullám, amely március közepén erősödött fel igazán. Az Állambiztonsági Bizottság ülésén azzal bízták meg Stanislaw Radkiewicz tábornok-belügyminisztert, hogy „az illetékesekkel oldja meg” az ukránok kitelepítését. A kor politika erőviszonyai között ez az utalás csak a szovjet kormányra vonatkozhatott. A lengyel kommunisták április 12-én kapták kézhez az ukránok deportálására vonatkozó megállapodást. Az Állambiztonsági Bizottság ülésére megérkezett Radkiewicz, és közölte a kitelepítés szükségességének tényét. Itt jegyezném meg, hogy erre az eseményre Karol Swerczewski tábornok halála után (1947. 03. 28.) került sor. A Lengyel Munkáspárt Központi Bizottsága 1947. március 29én döntött arról, hogy az ukránokat kitelepítik, illetve szétszórják Nyugatés ÉszakLengyelországban. A döntést egyeztették a Szovjetunió és Csehszlovákia kormányával is. A Visztula akció a kezdetektől fogva az ukránok kitelepítéséről szólt, nem pedig a korabeli propaganda által hirdetett UPA-ellenes harcról. A LMP KB politikai bizottsága a deportálással bosszút akart állni az ukránokon. A Visztula akció a kezdeti elképzelések szerint az ukránok kitelepítését jelentette, ami után fel kívánták venni a harcot az UPA-val. Csak Radkiewicz javaslatára került a fő hangsúly az UPA felszámolására, szerintem

136

propaganda céllal. A nemzetközi közvélemény előtt ezzel váltak igazolhatóvá az ukrán-ellenes lépések, és Swerczewski haláláért is az UPÁ-t okolhatták. A kutatók csak mostanában kezdik pedzegetni, hogy a tábornokot Moszkva parancsára gyilkolták meg. Csak ezzel magyarázható, hogy halálának körülményeit annak idején nem igazán vizsgálták ki. 1947. április 16-án a PB jóváhagyta a Visztulatervet, és végrehajtásával Stefan Mossor tábornokot bízták meg. Másnap az Állambiztonsági Bizottság felhatalmazta a 20 ezer katonából, államvédelmi alkalmazottból és rendőrből álló Visztula akciócsoportot az ukránok deportálásával és az UPA egységeinek felszámolásával. 1947. április 24én a kormányelnökség döntött a Visztula akció elindításáról. Figyelembe véve, hogy a döntést nem a szejm, hanem a kormány hozta, a kutatók egy része felveti az akció törvénytelenségét. 1947. április 28-án, reggel a Visztula akciócsoport hozzálátott az ukrán lakosság deportálásához Nyugat- és Észak-Lengyelországba. A katonaság kora reggel körülzárta a falvakat, hogy senki se szökhessen ki, és ráparancsolt a parasztokra, hogy két órán belül legyenek az udvaron, indulásra készen. Korlátozott mennyiségben vihettek magukkal élelmet, használati tárgyakat és háztartási eszközöket. A rövid idő és a stressz következtében az emberek még a legszükségesebb dolgokról is megfeledkeztek. A helyzetet a szállítóeszközök hiánya is súlyosbította. Előfordult, hogy 2-3 családnak jutott egy szekér. Az emberekből és szekerekből álló menetoszlop katonai kísérettel indult az elosztóhely felé, oda, ahol egy-egy falu lakosságát szétosztották, és marhavagonokba terelték. Ugyancsak fegyveres kísérettel utaztak a Lengyelországhoz került német területekre. A szétszóratás ékes példája Fliorinka falu, amelynek lakosságát 6 járás 30 falujában telepítették le. A három hónapig tartó, kegyetlen eszközökkel és siralmas közegészségügyi körülmények között végrehajtott Visztula akció során közel 150 ezer embert deportáltak. Az akció kivétel nélkül minden ukránra kiterjedt, nem vették figyelembe a lengyel állam iránti lojalitásukat sem. Nem kerülhették el a sorsukat az egykori partizánok és ellenállók, a Vörös és a Lengyel hadsereg leszerelt katonái sem. Az akció kiterjedt a helyi közigazgatás alkalmazottaira, a kommunista párt tagjaira és azoknak a falvaknak a lakóira is, ahol egyetlen egyszer sem fordultak elő az UPA egységei. Deportálták az ortodox és görög katolikus papságot is. Tegyük hozzá, hogy a teljesen megalapozatlan kollektív felelősségre felépített akció ukrán nemzetiségű, lengyel állampolgárok ellen irányult. A Visztula akcióban a lengyel kormány megtorló intézkedéseinek jelképe volt a jawoznói munkatábor, ahol bírói ítélet nélkül raboskodtak azok, akiket az UPA-val való együttműködéssel vádoltak, illetve az ukrán értelmiség és papság képviselői. Négyezer ukrán –

asszony és gyermek is – járta meg ezt a tábort. Az őrizeteseket lelki és fizikai kínzásoknak vetették alá, minek következtében 161 ember meghalt. Azokat, akikre rábizonyították az együttműködést, hadbíróság elé állították. A perek látványosan, nagy nyilvánosság előtt zajlottak. A deportálás azonban egyáltalán nem garantálta, hogy az ukránok egyszer csak, nagy hirtelen ellengyelesednek. Ezért újabb megtorlásokat eszeltek ki, többek közt egymástól nagy távolságra telepítették le az egy faluba való családokat, méghozzá úgy, hogy az összlakosságon belüli arányuk ne érje el a 10%. Az ukrán családokat három kategóriába sorolták, attól függően, hogyan ítélték meg az ukrán föld alatti mozgalmat. Az „A” és „B” kategóriás családok nem kerülhettek egy faluba, de nem kerülhettek össze „C” kategóriás családdal sem. Az utóbbiakból legfeljebb öt család költözhetett azonos helyre. Nem költöztették az ukránokat az államhatárok és a vajdasági székhelyek közelébe. Határozottan tilos volt számukra a nemzetiségi közösségi élet megszervezése és a visszatérés a szülőföldre. Azokat, akik mégis megpróbálkoztak ezekkel, letartóztatták és Jawoznóba vitték. A letelepedést követően az ukrán családok nagyon nehéz élelmezési és megélhetési körülmények közé kerültek. Tartalékaik elfogytak, nekik csak a romos gazdaságok jutottak, mert a jobb állapotban lévőkbe lengyel családok költöztek. A kormány kénytelen volt élelemmel és az újjáépítéshez szükséges anyagokkal segíteni az ukránokat, de csak igen szerény mértékben. A deportálás és a rossz életkörülmények nem segítették az ukránok helyzetének stabilizálódását az új lakóhelyükön. Sokat gondoltak a visszatérésre. A kormány – ezt megakadályozandó – 1947. július 27-i rendeletével megfosztotta az ukránokat az otthonokul szolgáló gazdaság tulajdonjogától. 1949. szeptember 28-án állami tulajdonba került az ortodox és a görög katolikus egyház vagyona is. Az 1947. novemberi keltezésű utasításokból egyértelműen kiderül a fenti intézkedések célja. A dokumentumokból kiolvadható: „A „V” kitelepítettek letelepítésének fő célja az asszimiláció a lengyel környezetben. Mindent meg kell tenni e cél elérése érdekében. A kitelepítettekre vonatkoztatva ne használják az „ukrán” megjelölést”. Céljukat azonban nem érték el. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy az ukránok igyekeztek megőrizni nemzeti identitásukat, és időközben az állam nemzetiségi politikája is liberálisabb irányt vett, különösen az ötvenes évek második felében. A deportálások óta eltelt 60 esztendő távolából megállapíthatjuk, hogy a Lengyelországban élő ukránok – igaz, nem mindenki – megőrizték nemzeti önazonosságukat, és a Visztula akcióért kártérítést várnak a lengyel államtól. Román Drozd Forrás: http://arhiv.ukrajinci.hu/arhiv/hromada_88/tortenelem/viszla.html

137

A szövegben említett Karol Wacław Świerczewski lengyel tábornok (Varsó, 1897. február 22.Jabłonki alatt, 1947. március 28.) Lengyelország délkeleti részén, - a Kárpátaljai vajdaságban, a Leskói járásban, Gmina Baligród község területén található – a Bieszczady-hegységben fekvő Jabłonki (ukrán nyelven: Яблінки, Yablinky) település mellett, 1947. március 28-án itt vesztette életét egy az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) által szervezett rajtaütés során.

Városszerkezet A város a Rega folyó kanyarulatában alakult ki, a középkori tervek szerint téglából készült védőfalakkal övezve és várárokkal szegélyezve. Trzebiatów Óvárosa jellegzetesen sakktábla szerű elrendezésű. A belváros számos nagyértékű műemlékkel és történelmi épülettel rendelkezik. Trzebiatów tágas rendszerét 92 utca, a műemlék Rynek valamint négy tér alkotja.

317. kép. Trzebiatów városszerkezete 317. kép. Karol Wacław Świerczewski lengyel tábornok Karol Świerczewski („Walter”) tábornok, a lengyel néphadsereg egyik létrehozója (a spanyol polgárháborúban „Walter” néven a nemzetközi brigád legendás parancsnoka) volt, aki Hemingway „Akiért a harang szól” c. regényében Gole tábornokként szerepelt. A cikk szerzője: Roman Drozd (ukránul: Роман Дрозд; szül: Debrzno, 1963) – ukrán származású lengyel történész, 2003-tól a słupski Pomerán Pedagógiai Akadémia (jelenleg: Pomerán Akadémia) professzora, 2008-tól annak rektora. 2004-2009 között a Lengyelországi Ukránok Szövetségének (wiceprzewodniczący Związek Ukraińców w Polsce, ZUwP) alelnöke és az Lengyelországi Ukrán Történelmi Társaság (Ukraińskie Towarzystwo Historyczne w Polsce) elnöke.

318. kép. Rynek A város hivatalosan nem oszlik kerületekre, de néhány városrész megkülönböztethető.

2008 áprilisában a Rega elöntötte Trzebiatów városrészt. 2009. június 1-jén Lech Kaczyński államfő látogatta meg a várost. A város építészete A város szerkezetében és építészetében a város urbanisztikai fejlődéséről és történelmi jeéentőségéről tanúskodó historikus formák uralkodnak, a középkortól a XX. század elejéig. Trzebiatów városegyüttese értékes műemlékekkel rendelkezik, jellemzően az Óváros sakktáblaszerű urbanisztikai rendszerében. Ennek egészét műemlékvédelem alá helyezték. A város műemlékeinek gazdaságsága miatt Trzebiatówot is Északi Kazimierznek (Kazimierz Północy) nevezik.

319. kép. Műemléki házak a Rynek mellett Az ipari területek az Óváros határán kívül, a város keleti oldalán, a vasútvonalon túl helyezkednek el.

138

A városban három híd ível át a Rega felett, és kettő épült a Młynówka fölött. Ezeken kívül, a város határában található még két vasúti híd az egykori Kamień Pomorskiban vezető vonalon (jelenleg nem üzemelnek).

A templom teljes hossza 72 méter, szélessége pedig közel 28 méter. A templomot 1956. szeptember 29én műemlékké nyilvánították.

Trzebiatówban egy 6,6 hektár területű köztemető található. Temető kápolna található benne. A városban 1970-ig fennmaradt a régi zsidó temető is. Műemlékek Kościół Macierzyństwa Najświętszej Marii Panny w Trzebiatowie, Kościół Mariacki w Trzebiatowie (németül: Marienkirche) – a Szűz Mária plébániatemplom a XIV. században épült, gótikus stílusú csarnoktemplom. A szentély római katolikus plébániatemplom és egyúttal az Istenanya érseki szanktuáriuma (Archidiecezjalne Sanktuarium Maryjne Matki Bożej Trzebiatowskiej). Trzebiatów legértékesebb műemléke, amely a XIII. századi gótikus építészet szép példája. Tornyában két középkori eredetű harang található, egy pedig a XX. század elejéről való.

321. kép. A templombelső 1996. október 7-i dektérum (Rózsafüzér Királynője emlékére) Marian Przykucki szczecin-kamieni érsek-metropolia Szűz Mária érseki szanktuáriuma (Archidiecezjalne Sanktuarium Maryjne Macierzyństwa Najświętszej Maryi Panny) rangjára emelte. Különös figyelemre szolgál az oltérkép, melyet Ernest Deger (Bockenem, 1809. április 15. – Düsseldorf, 1885. január 27.), a katolikus egyházi festészet képviselője készített. A festmény Istenanyát ábrázolja csillagokkal a feje körül, hosszú hajjal, talpa alatt holddal, bal kezében a gyermek Jézust tartva. Hasonló kép található a Kölni Egyházmegyei Múzeumban valamint Düsseldorfban. A trzebiatówi hívek a Kegyelemmel teljes Isten anyja képét 2006-ban koronázták meg.

320. kép. Mária-templom - Kościół Mariacki w Trzebiatowie Az első plébániatemplomot a XIII. század elején emelték Trzebiatówban és a Białoboki kolostorból való helyi premontreiek alapították. 1328-tól a templomnál működött a Latin Iskola (Szkoła Łacińska), melynek rektora a XVI. században Johannes Bugenhagen volt. A jelenlegi templomot a XIV. és XV. század fordulóján építették. A XVI. századtól protestáns templom volt. 1865-1867 között átépítették és regotizálták. A II. világháború után katolikus templom és Mária szanktuárium lett. 1986-ban folytak a felújítási munkálatok.

322. kép. A főoltár A templom keleti részében ablakok nyílnak I. Vilmos német király 1867-ben tett alapítványából. A Berlini Müller (Müller z Berlina) készítette őket, a korabeli műemlék konzervátor von Quast tervei szerint.

A középkorban a Mária-templom tornya tengeri világítótorony funkcióját töltötte be a halászoknak és a Mrzeżyno és a Kołobrzeg kikötőjébe tartó tengerészek számára.

139

A kórusülések a reneszánsz korából származnak. A szentély északi és déli oldalain helyezkednek el. Máig a a misén asszistáló papok és ministránsok üléséül szolgálnak.

A trzebiatówi templomban van a legrégebbi lengyelországi harangok egyike. A harang felirata csak az évet mutatja, a betűk formája a gótikus stílust tükrözi: Anno Domini millesino trieentesimo nonagesimo nono (A.D. 1399). A második, Máriaharang (Marienglocke) 1515-ből való, az utolsó katolikus pap, Otton Schlutow működése után helyezték el. Gyönyörű hangjával és 3750 kg-os tömegével tűnik ki. Lutke Rose stargardi harangöntő készítette. Néhány díszes gótikus ornamentikát tartalmaz.

A diadalív felirati szalagot tartó ótestamentumi alakokat ábrázol (Dávid királyt és kilenc prófétát) növényfonatos környezetben. 1986-ban a diadalívet teljes egészében boldog Urszula Ledóchowska, boldog Rafał Kalinowski, Szent Ottó, szent Maksymilian Kolbe, boldog Albert testvér és, szent Stanisław Kostka képeivel valamint Trzebiatów és Kazimierz Majdański püspök címerével látták el.

*

Az északi hajóban Páduai Szent Antalnak szentelt neogótikus stílusú fa mellékoltár található. A déli hajóban a Feltámadt Jézust ábrázoló fa oltár látható. A trzebiatówi templom régi orgonáján mutatták be Haydn A világ teremtése c. műve 1842. május 29én, Johann Carl Gottfried Loewe (Löbejün, 1796. november 30. – Kiel, 1869. április 20.), a szczecini Szent Jakab templom híres zeneszerzője vezetése alatt.

A városban három műemlék kápolna valamint egy XX. század elejéről való neogótikus evangélikus templom található. Szent Lélek pravoszláv plébánia kápolnája – Kaplica pod wezwaniem Świętego Ducha w Trzebiatowie (németül: Heiligegeistkapelle, latinul: Domus seu ecclesia Sancti Spiritus) – a Lengyel Autokephal Pravoszláv Egyház wrocławszczecini egyháztatomány Szczecini dékánátusához (dekanat Szczecin diecezji wrocławskoszczecińskiej Polskiego Autokefalicznego Kościoła Prawosławnego) tartozik.

323. kép. Carl Loewe (1796–1869) zeneszerző A templomtorony 28×14 m-es négyszögű területen épült. Gótikus stílusban, téglából épült. A torony alapja és sarkai gránitkockákból és szabályos faragott homokkő blokkokból készültek. Az egységes toronytömb a templomhajó teljes szélességéhez hozzáépült, a hajóöv magasságához vezet. Feljebb, a felső tömb középső részében, négyszögű egységes torony épült. A torony a középkorban karcsú tetővel volt fedve, amelyből négoldalú tetővilágítók nyíltak a csúcsos sisakból. A jelenlegi öv a XIX. század 2. felében készült a régi helyébe. A torony falait, a csúcsfalhoz hasonlóan – kelet felől – bemélyedésekkel látták el. A torony csúcsát kézzel aranyozott kereszt koszorúzza.

324. kép. Szentlélek-kápolna (Kaplica Świętego Ducha) A három Trzebiatówban található gótikus kórházkápolna egyike, az 1534-es Sejmik Trzebiatowski gyűlés helyszíne, amelyen megalapították a Pomerániai Evangélikus Egyházat. 1956-tól pravoszláv szentély. A XIII. században épült, a XV. században építették át. A kápolna északnyugati csúcsa fülkékkel díszített a stargardi Collegium Marianum mintájára. A trzebiatówi városi tanács által alapított kórházioltalmazó létesítmények állományába került. 1534ben a kápolnában ült össze a pomerániai országgyűlés (sejm stanów Pomorza), melyen a Gryfit hercegek a protestanizmust államvallássá nyilvánították.

A felújítás idején, 1865 –1867 között a tornyot kis csúcsos fiatornyokkal díszítették az akkori neogótikus stílus módja szerint. A torony magassága 90 m.

140

325. kép. Szentlélek-kápolna keleti homlokzata A XVIII. századtól a kápolna raktárként funkcionált, később tűzoltószertár. A XX. század elején a szentély szomszédjában épült nőiskola díszterméül szolgált. A II. világháború után, 1956ban a pravoszláv hívek részére adták át. Belsejében az álbotozaton, a falakon és az orgona empórium könyöklőjén színezés található. A kápolna hossza eléri a 17 m-t, szélessége pedig 9 m. A kápolnát 1957. február 1-jén műemlékké nyilvánították.

327. kép. A Kása-bástya őre

* Trzebiatów jelentős urbanisztikai értékei közé tartoznak a XIII. századból való városfal maradványai valamint a hozzá tartozó XIII. és XIV. század fordulóján épült Kása-bástya (Baszta Kaszana).

328. kép. Helytörténeti kiállítás a toronyban A városban két klasszicta épület is található: a XVIII. században átépített hercegi vár valamint a gótikus-barokk stílusú városháza.

326. kép. Késő gótikus Kaszanna-torony Trzebiatów-ban a kásának saját ünnepe van. A védőfalak egyik bástyáját „kásásnak” hívják (Baszta kaszanna). Krupy nem tipikus trzebiatowi hős, aki bátor, a trzebiatowiakról szóló legendával kapcsolatos. A trzebiatowiak városukat védve legyőzték a vitéz gryficeieket. A győzelmet az említett bástyáról egyenesen a betolakodókra zúdított forró kása hozta meg.

329. kép. A városháza XVI-XVII. századi gótikus részleteket is őriz.

141

Trzebiatówi palota – Pałac w Trzebiatowie – a klasszicista palota jelenleg a Trzebiatówi Kultúrális Központ (Trzebiatowski Ośrodek Kultury) székhelye. A palotában kapott helyet a közkönyvtár és a Lyonel Feininger (New York, 1871. július 17. – New York, 1956. január 17.) festő nevét viselő alkotó galéria.

König Friedrich I. von Württemberg, teljes nevén Friedrich Wilhelm Karl Trzebiatów, 1754. november 6. – Stuttgart, 1816. október 30.).  Lajos Frigyes Sándor herceg (1756–1817), aki Henrietta nassau-weilburgi hercegnőt vette feleségül. Az ő egyik késői leszármazottjuk a ma uralkodó II. Erzsébet angol királynő. Legidősebb leányuk, Mária Dorottya hercegnő lett József nádor harmadik felesége.

A hercegi palota kezdetei a XII. századig nyúlnak vissza trzebiatówban. Az első itt található hercegi vár 1224-ben I. Bogusław pomerán herceg özvegyének, Anasztázia hercegnőnek a birtokában volt. A białoboki premontrei apát tanácsára trzebiatówi javait a premontrei kolostor felszerelésre hagyta, amelybe később maga is belépett.

 Jenő Frigyes Ferenc Henrik herceg (1758– 1822)  Zsófia Dorottya Auguszta Lujza hercegnő (1759–1828), aki 1776-ban feleségül ment I. Pál orosz cárhoz, és Mária Fjodorovna néven Oroszország cárnéja lett.

1285 körül a vár épületeit apáca kolostorrá alakították át, amelybe a wyszkówi kolostorból premontreiek költöztek be. A régi vár közelébe állt a Szent Miklós-templom, amely a kolostor szentélye volt. A XVI. században a trzebiatówi premontrei szerzetesrendet szekularizálták, az egykori kolotorépületek a Gryfit pomerán hercegi dinasztia kezébe kerültek.

 Vilmos Frigyes Fülöp herceg (1761–1830), aki Vilma thunderfeldt-rhodis-i bárónőt vette feleségül, és 1801-ben lemondott württembergi trónöröklési jogáról.  Ferdinánd Frigyes Ágost herceg (*/† 1763)  Friderika Erzsébet Amália Auguszta hercegnő (1765–1785), aki Péter Frigyes Lajos oldenburgi herceghez ment feleségül.

1560-ban a kolostort reneszánsz várrá építették át. 1619-től II. (Jámbor) Fülöp (latinul: Pius, Religiosus) pomerán herceg (1573-1618) özvegyének, Zofia von Schleswig-Holstein hercegnő rezidenciája volt. Halála után a brandenburgi választófejedelem tulajdona lett.

 Erzsébet Vilma Lujza, a Württembergi-házból való német hercegnő, osztrák főhercegné (Elisabeth Wilhelmine Louise Herzogin von Württemberg * Treptow, Brandenburg; 1767. április 21. – † Bécs; 1790. február 18.), Ferenc József Károly osztrák főherceg (később II. Ferenc néven német-római császár, I. Ferenc néven magyar király) első, fiatalon elhunyt felesége.

1679-es tűzvész után a várat átépítették. 1690-ben rövid ideig a trzebiatówi várban vendégeskedett I. (III.) Frigyes, németül: Friedrich I. (Königsberg, 1657. július 11. – Berlin, 1713. február 25.) 1688tól Brandenburg választófejedelme. 1701-től ő volt az első „király Poroszországban” – Poroszország csak 1713 után lett királyság – a Hohenzollern-ház tagja volt. Gúnyneve ferde gerince miatt der Schiefe Fritz („ferde Fritz”) volt. 1761-ben orosz hadsereg volt a laktanyájában. 1750-1791 között Friedrich Eugen von Württemberg (1732-1797) herceg tulajdona volt. Frigyes Jenő Henrik württembergi herceg (1732– 1797), II. Frigyes néven Württemberg tizennegyedik uralkodó hercege volt, Károly Sándor württembergi hercegnek és Mária Auguszta, Thurn und Taxis hercegnőjének harmadik fia. Frigyes Jenő Henrik herceg felesége Friderika Dorottya brandenburg-schwedti hercegnő (1736– 1798) volt, Frigyes Vilmos brandenburg-schwedti herceg és Zsófia Dorottya porosz királyi hercegnő leánya, II. (Nagy) Frigyes porosz király unokahúga. Tizenkét gyermekük volt, nyolcan érték meg a felnőttkort.

330. kép. Erzsébet Vilma Lujza württembergi hercegnő (Johann-Baptist Lampi műve)  Vilma Friderika Katalin hercegnő (*/† 1768)  Károly Frigyes Henrik herceg (*/† 1770)  Sándor Frigyes Károly herceg (1771–1833), aki a Württembergi-ház katolikus ágának ősapjává lett.

 Frigyes Vilmos Károly herceg, előbb II. Frigyes württembergi uralkodó herceg, később I. Frigyes néven a Württembergi Királyság első uralkodója lett (németül: Herzog / Kurfürst /

 Henrik Károly Frigyes herceg (1772–1838)

142

Erzsébet Vilma hercegnő a Berlin közelében fekvő Treptow-ban (Trzebiatów) született, Brandenburg tartományban. 1788. január 6-án Erzsébet Vilma hercegnő Bécsben feleségül ment Ferenc József Károly főherceghez, Lipót toszkánai nagyherceg, a későbbi II. Lipót császár legidősebb fiához, a toszkánai nagyhercegi cím várományosához. Első gyermekük, Lujza Erzsébet főhercegnő 1790. február 18-án született, a fiatal anya még aznap belehalt a szülésbe. Mindössze 22 éves volt. Nem érhette meg, hogy mindössze két nappal később, 1790. február 20-án II. József császár is elhunyt. Erzsébet Vilma apósából, Lipót főhercegből II. Lipót néven német-római császár, Lipót legidősebb fiából, az éppen megözvegyült Ferenc főhercegből a császári trón várományosa lett. A fiatalon elhunyt főhercegnét a Habsburg-család hagyományos temetkezőhelyén, a bécsi kapucinusok templomának kriptájában temették el.

Maria Wirtemberska, tulajdonképpen: Maria Anna z Czartoryskich von Württemberg-Montbéliard hercegnő (Varsó, 1768. március 15. – Párizs, 1854. október 21.) írónő, humanista volt, az ő kezdeméynezésére épült át a kastály. 1797-1811 között a trzebiatówi palota Gebhard von Blücher porosz generális székhelye volt.

Halála után alig fél évvel, 1790. augusztus 19-én Ferenc főherceg Bécsben feleségül vette Mária Terézia Karolina nápoly–szicíliai királyi hercegnőt (1772–1807), I. Ferdinánd nápoly–szicíliai király leányát.

332. kép. Gebhard Leberecht von Blücher porosz generális

1791. június 24-én meghalt Erzsébet Vilma egyetlen gyermeke, a tizennégy hónapos Lujza Erzsébet főhercegnő is.

Gebhard Leberecht von Blücher, Wahlstatt hercege (Toitenwinkel, Rostock mellett, 1742. december 16. – Krieblowitz = Alsó-Szilézia, ma: Krobielowice, Lengyelország, 1819. szeptember 12.) porosz vezértábornagy (Generalfeldmarschall), sikeres hadvezér, a Napóleon elleni háborúkban a porosz királyi haderő parancsnoka a lipcsei Népek csatájában (1813) és waterlooi csatában (1815).

1791. december 12-én megszületett Ferenc főherceg és Mária Terézia Karolina első gyermeke, Mária Ludovika Leopoldina főhercegnő (aki majd 1810-ben Mária Lujza néven I. Napóleon francia császár felesége lesz). 1792-ben Ferenc főherceget II. Ferenc néven német-római császárrá, magyar és cseh királlyá koronázták.

Gebhard Leberecht von Blücher rövid iskolai tanulmányok után, ahol nem mutatott fel semmilyen feljegyzésre érdemes teljesítményt, a 14 éves Gebhard Blücher, szülei akarata ellenére 1756ban belépett a svéd királyi hadseregbe, fivérével együtt.

A XVIII. században a Gryfitek egykori várát klasszocosta stílusban építették át. 1785-1790 között a palotában lakott Maria z Czartoryskich Wirtemberska, akinek vendége volt Jan Rustem török származású festő, a palota festményeinek készítője.

A hétéves háborúban huszárként harcolt Poroszország ellen. Itt szerezte a könnyűlovasság alkalmazásával kapcsolatos első tapasztalait. A svédek 1760-as pomerániai hadjárata során porosz fogságba esett. Itt egy rokona, von Belling porosz ezredes, rábeszélte, hogy lépjen át a porosz hadseregbe. Von Belling hamarosan saját adjutánsává tette Blüchert. A 8. huszárezreddel sikeres harcokban vett részt, és 1771-re kornétásból (azaz lovassági tiszthelyettesből) a Stabsrittmeister (lovassági századosi) rangig jutott. Fékezhetetlen jelleme azonban békeidőben is kilengésekre sarkallta. 1772-ben, a lengyelországi felkelések elfojtása után Blücher utasítására egy elfogott papi személyt látszatkivégzéssel félemlítettek meg. Emiatt 1773-ban visszavonták küszöbön álló őrnagyi előléptetését, és zászlóaljparancsnoki (Eskadronschef) kinevezését is. Blücher erre egy pimasz hangú levélben beadta lemondását. Nagy Frigyes porosz király (1712–

331. kép. Maria Wirtemberska portréja (Élisabeth Vigée-Lebrun, 1793)

143

1786) elfogadta ezt, a következő szavak kíséretében: „Blücher százados menjen a pokolba”.

bevezetett reformok szellemében vezette, nem alkalmazott testi fenyítést. Katonáinak ellátását erőteljes rekvirálásokkal biztosította, időnként a fosztogatásokat is elnézte. Stratégiában egyáltalán nem, taktikában kevéssé tűnt ki.

Blücher hamarosan megbánta e döntését, éveken át kérelmezte visszavételét a hadseregbe, beadványokkal bombázta királyt, de Frigyes makacsul elutasította kérését. Blücher visszavonult pomerániai birtokaira. Megnősült, 1773. június 21én feleségül vette Karoline Amalie von Mehlinget (1756 - 1791), akitől hét gyermeke született. A következő 15 évet gazdálkodással, birtokai igazgatásával töltötte.

A Napóleon elleni 1806-os háború kitörésekor Blücher tábornok az újonnan szervezett Vesztfália (Westfalen) tartomány katonai kormányzója volt, Münster városában. A vesztfáliai csapatokkal a braunschweigi herceg haderejéhez csatlakozott. Részt vett a jéna-auerstedti csatában, ahol vereséget szenvedett. A csata a német szövetséges főerő kapitulációjával ért véget, Prenzlaunál.

1782. február 6-án Stargard-ban (ma Stargard Szczeciński, Lengyelország) beválasztották az „Augusta zur goldenen Krone” nevű szabadkőműves páholy tagjai közé.

A Müritz folyó keleti partján csatlakozott hozzájuk a weimari herceg visszavonuló hadserege. Blücher eredetileg 10 000 fős serege ekkor 21 000 főre növekedett. Bernadotte marsall két ízben is felszólította Blüchert a tisztes megadásra, de annak ellenére visszautasította, hogy serege reménytelen helyzetben volt. A Lübecken keresztül visszavonuló porosz csapatoknak sikerült elmenekülniük. Lübeck környékén több csatát vívott. Schwartaun keresztül Ratekauba húzódott, ahol elsáncolta magát. 1806. november 7-én, a ratekaui csatavesztés végül megadásra kényszerítette.

Nagy Frigyes 1786-ban bekövetkezett halála után Blücher ismét kérelmezte visszavételét a hadseregbe. II. Frigyes Vilmos király (1744–1797) elfogadta a kérelmet, Blüchert 1787-ben visszahelyezték régi ezredéhez, a Vörös Huszárokhoz. Még abban az évben részt vett a hollandiai expedíciós vállalkozásban, a rákövetkező évben őrnaggyá léptették elő. 1789-ben megkapta Poroszország legmagasabb katonai kitüntetését, a Pour le Mérite érdemrendet, és 1799-ben ezredessé lépett elő, és kinevezték a Vörös Huszárok ezredparancsnokává.

Blüchert 1807-ben kicserélték a porosz fogságba esett Victor francia tábornokra. Rövid időre a keletporoszországi Königsbergbe ment (ma: Kalinyingrád, Oroszország), az oda menekült porosz királyi udvarhoz. Kinevezték egy kisegítő hadosztály parancsnokának, amelyet IV. Gusztáv Adolf svéd király rendelkezésére bocsátottak. SvédPomerániába küldtek, a svéd haderő támogatására. A háború végéig Blücher Pomerániában, Berlinben és Königsbergben szolgált, de harci cselekményekben már nem vett részt.

333. kép. Pour le Mérite érdemrend, amit Blücher 1789-ben kapott

1807-ben, a háború után Blücher tábornokot Pomeránia és Neumark tartomány katonai főkormányzójává nevezték ki. Úgy tekintettek rá, mint a hazafias párt természetes vezetőjére.

1793-ban és 1794-ben többször is kitüntette magát a francia forradalmi hadsereg elleni lovassági akciókban. Kirrweiler melletti sikeréért vezérőrnaggyá léptették elő. 1801-ben altábornagyi rangot kapott.

1809-ben lovassági tábornokká nevezték ki. Szenvedélyesen követelte a felszabadító háború megindítását Franciaország ellen. Teljes erejével a porosz hadsereg megreformálásán, megerősítésén dolgozott. 1812-ben már nyíltan kifejezésre juttatta, hogy egy orosz-francia szövetséget látna szívesen. Ezzel kényelmetlen helyzetbe hozta a hivatalosan francia szövetségben álló porosz királyi udvart. Amikor francia ügynökök felfedezték, hogy Blücher olyan titkos csapattestek („Krümpern”) kiképzését irányítja, amelyekre a szövetségi szerződés nem adott engedélyt, Blüchert leváltották a katonai főkormányzói tisztségéről, és el kellett hagynia az aktív katonai szolgálatot. Száműzték a királyi udvartól, visszavonult Kunzendorfba.

Rendszeres látogatója volt Emmerich-ben a „Pax imica malis” szabadkőműves páholynak, amely Blücher két fiát és kilenc tisztjét is tagjai közé választotta. 1802-ben elfoglalta és Poroszország birtokává tette Erfurtot és a türingiai Mühlhausent. Ebben az időben (1802–1806 között) széknagymesteri (Meister vom Stuhl) rangú tagja volt a „Zu den drei Balken“ szabadkőműves páholynak a vesztfáliai Münsterben. Itt le is festtette magát szabadkőműves öltözetben. Katonái igen kedvelték Blüchert. Személyes bátorsága, offenzív hadvezetési stílusa miatt katonái „Marschall Vorwärts”-nek nevezték („Előre marsall”). Csapatait a Scharnhorst tábornok által

Amikor a Porosz Királyság 1813-ban ismét csatlakozott a Napóleon elleni felszabadító háborúhoz, Blüchert ismét visszahívták a

144

hadseregbe. Először a porosz hadtestet vezette, majd a Sziléziai Hadsereg főparancsnokává nevezték ki. Törzsének vezető tisztjei Gneisenau és Muffling tábornokok voltak. 40 000 porosz és 50 000 orosz katona tartozott a parancsoksága alá. Részt vett a lützeni és bautzeni csatákban.

található), és neki adományozta a Krieblowitz környéki uradalmat. Blücher hamarosan látogatést tett Angliában, ahol nagy lelkesedéssel és ünnepléssel fogadták. Blücher a háborúskodás megszűnése után hazatért Sziléziába, de 1815-ben, amikor Napóleon császár visszatért Elba-szigeti száműzetéséből, azonnal Dél-Németalföldre utazott, és átvette az ott állomásozó, 150 000 emberből álló alsó-rajnai porosz hadsereg parancsnokságát.

1813. augusztus 26-án, a katzbachi csatában Blücher megsemmisítette MacDonald francia marsall hadseregét. 1813. október 9-én Blücher Pouch-ba helyezte főhadiszállását, Lipcse közelébe. Október 16-án Möckern mellett a Népek csatájában teljesen szétverte Marmont francia marsall hadseregét. Ez a győzelem tette lehetővé Blücher saját lovashadseregének döntő támadását a lipcsei csata utolsó napján, amely Napóleon döntő vereségét jelentette. Blüchert vezértábornaggyá (Generalfeldmarschall) nevezték ki. Bár lovassága komoly veszteségeket szenvedett, a frissen kinevezett tábornagy mostantól azon dolgozott, hogy a háborút 1813–14 telén francia területre helyezze át.

1815. június 16-án a Mosel (Moselle) és Meuse folyók között, a ligny csatában súlyos vereséget szenvedett Napóleontól. A francia lovasság lerohanta Blücher harcálláspontját is, az idős tábornagy életét csak szárnysegédjének, Ferdinand von Nostitz grófnak hősi önfeláldozása mentette meg. A zűrzavarból Gneisenau tábornok vezette ki a szétzilált hadsereget.

Franciaország felé vonulva a Sziléziai Hadsereg 1813 decemberében a Rajna jobb partján vonult fel, Mannheim és Neuwied között. Blücher a Yorck és a Langeron hadtestekkel a hadsereg centrumában, a Taunus dombságban, Kaub térségében tartózkodott. 1813. szilveszter éjszakáján Blücher előőrsei és első csapategységei átgázoltak a folyón, miközben orosz felderítők gyapotbálákból pontonhidakat építettek. Ugyanebben az időben a Sacken hadtest Mannheimnél, a St. Priest hadtest Neuwied és a Lahn torkolata között, Koblenz súlyponttal, átkelt a Rajnán.

334. kép. Wellington és Blücher a Waterloo-i csatában

1814. február 1-jén Blücher Brienne-nél, majd La Rothière-nél legyőzte a Napóleon vezette francia hadsereget. A császár visszavágott, és Champaubert-nél, Vauxchamps-nál, Montmirail-nál győzelmeket aratott Blücher felett. Március 9-10-én a laoni csatában ismét Blücher győzött. Ez a győzelem gyakorlatilag megpecsételte Napóleon sorsát. Blücher sziléziai hadserege Schwarzenberg herceg csehországi osztrák hadseregével és Bülow porosz tábornok Dél-Németalföld (a mai Belgium) felől érkező hadtestével együtt egyenesen Párizs felé vonult. 1814. március 30-án a Montmartre megrohamozásával bevették Párizst, és megdöntötték az I. Francia Császárságot.

A vereség ellenére Blücher vakmerő döntést hozott. Hadsereg folytatta menetelését, hogy egyesülhessen a szövetséges főhadparancsnok, Wellington herceg haderejével. Nehéz és erőltetetett vonulás után, két nappal később Blücher hadserege éppen időben érkezett a waterlooi csatatérre, hogy döntő győzelemhez segítse Wellington-t, akinek főereje már megingott Napóleon támadásai alatt. Wellington már elveszettnek érezte a csatát: „Azt kívántam, vagy az éjszaka jöjjön, vagy a poroszok”. Blücher támadását Grouchy francia marsall meghiúsíthatta volna, de hibás döntése miatt az ellentámadás elmaradt, Napóleon döntő és végleges vereséget szenvedett. Blücher később az ütközetet Belle Alliance-i csatának akarta nevezni, saját harcálláspontjának helyszíne után, de Wellington főhadparancsnok saját, előző éjszakai szálláshelyét, Waterloo helység nevét választotta.

Blücher pusztító rombolásokat tervezett Párizsban, megtorlásul azokért az atrocitásokért, amelyeket Poroszországnak el kellett szenvednie a megszálló francia hadseregektől. Egyik ilyen ötlete a Marsmező (Champ de Mars) közelében álló Jéna-híd felrobbantása lett volna. A szövetséges parancsnokok közbelépésére azonban elállt terveitől.

Wellington herceg csapatai teljesen ki voltak merülve, ezért a haditanácsban úgy döntöttek, Blücher csapatai egyedül indulnak a visszavonuló franciák üldözésére. A porosz haderő erőltetett menetben, szívósan és kíméletlenül nyomult előre.

1814. június 3-án III. Frigyes Vilmos porosz király (1770–1840) Blüchert Wahlstatt hercegévé emelte (ez a sziléziai helység a katzbach-i csatamezőn

145

A pecq-i hidat (árulás révén) megnyitották előttük, így nyugodten vonulhattak Párizs felé, és 1815. július 7-én másodszor is elfoglalták a fővárost. Még ebben a hónapban, július 26-án Blücher megkapta a Vaskereszt katonai kitüntetésnek az ő számára alapított különleges nagykeresztjét, a Blüchercsillagot (Blücherstern). A 73 éves tábornagy néhány hónapig az elfoglalt Franciaországban maradt, de idős kora és betegeskedése miatt hamarosan visszavonult sziléziai birtokára, ahonnan rendszeresen ellátogatott a karlsbadi gyógyfürdőkbe. Krieblowitzi otthonában hunyt el 1819-ben, 77 éves korában.

Később a kastély Trzebiatów polgármesterének tulajdona lett, aki döntés hozott az objektum részeinek elbontásárval kapcsolatban. 1855-ben az épület elvesztette palota jellegét. A Földhivatal lakóház és iroda részekre osztotta a palotát. Az I. világháború után az épületet a trzebiatówi mezőgazdasági iskola céljaira használták. 1945 után különmböző intézmények kaptak helyet benne. Volt például laktanya, a városi hivatal székhelye és lakóház. 1989-től a közkönyvtár és a kulturális központ (Trzebiatowski Ośrodek Kultury) kapott helyet benne.

Blüchert 1816-ban díszpolgárává választotta Berlin és Rostock. Emlékére szobrokat állítottak neki Berlinben, Breslauban (ma: Wrocław, Lengyelország) és Rostockban is. Bronz mellszobrát felállították a Walhalla emlékmű belsejében. 1856-ban, a ratekau-i fegyverletétel 50ik évfordulóján a ratekau-i Blücher-tölgyfára egy gránit emléktáblát helyeztek, ezzel a szöveggel: „Blücher, 1806. november 6/7.” A Napóleon elleni háborúkban, különösen a waterlooi csatában szerzett érdemei elismeréseképpen az Oxfordi Egyetem tiszteletbeli doktorrá („Doctor of Laws”) avatta Blüchert. Egy korai angol gőzmozdonytervező mérnök egyik új konstrukcióját „Blucher”-nek nevezte el. Katonái igen kedvelték Blüchert. Személyes bátorsága, offenzív hadvezetési stílusa miatt katonái „Marschall Vorwärts”-nek nevezték (kb: „Hajrámarsall”), de szívesen nevezték Blücher papának is. Csapatait a Scharnhorst tábornok által bevezetett reformok szellemében vezette, nem alkalmazott testi fenyítést. Katonáinak ellátását erőteljes rekvirálásokkal biztosította, időnként a fosztogatásokat is elnézte. Stratégiában egyáltalán nem, taktikában kevéssé tűnt ki. Vezérkarának tagjaiban, így például Gneisenau altábornagyban is, tökéletesen megbízott, ők pedig mindig lojálisan mellette álltak. Rendíthetetlen hazafiassága, és a francia megszállók iránti kérlelhetetlen gyűlölete, de a felismert hibákon való túllépés, és a döntés keresése tette kemény harcossá és sikeres parancsnokká. Mauzóleuma az Alsó-Sziléziánál már említett Krobielowicében áll.

335-336. kép. A palota napjainkban * Trzebiatówban nagyszámú műemlék műemlék épület és ház található. Műemlék védelem alatt áll a malom, a magtár, a vízi erűmű, a laktanya és a vasútállomás. Az 1905-ből való közúti híd szecessziós stílusú. A Trzebiatówban található XIX. századi városi park Pomeránia legrégebbi parkjainak egyike, Királyi Parkként (Królewski Gaj) ismert. Emlékművek és emléktáblák  A 36. Gyalogos Ezred haza védelmében 1919– 1945 között elesett katonáinak hősi emlékműve (Pomnik w hołdzie bohaterskim żołnierzom 36. Pułku Piechoty),  II. János Pál szanktuáriumban,

pápa

emlékműve

a

 A Szmolenskben légikatasztrófa során tragikus körülmények között elhunyt Stanisław Komornicki tábornok (1924-2010), hadtörténész és emlékkönyv szerző emléktáblája „Pamięci generała dywizji Stanisława NałęczKomornickiego Kanclerza Kapituły Orderu Virtutii Militari, Żołnierza 36 Pułku Piechoty Legii Akademickiej Armii Krajowej,

335. kép. Serghej Zakhariadze grúz színész, mint Blücher (a Waterloo c. 1970-es olasz-szovjet filmben, rendező: Szergej Bondarcsuk)

146

Trzebiatów keleti városrészében, betonelem gyár található.

Honorowego Obywatela Trzebiatowa Tragicznie zmarłego w katastrofie lotniczej w dniu 10 kwietnia 2010 r. pod Smoleńskiem – Spadkobiercy tradycji Legii Akademickiej i Społeczność Trzebiatowa” (ul. Rynek 1)

Jarominban

* 1998-ban a lakosainak száma 10 316 fő, 2007-ben a város területe 10,25 km2 volt. A termelő- és szolgáltatóiparban foglalkoztatottak mellett 2012-es adatok szerint 661 munkanélkülit tartottak nyilván a városban.

 A városi tűzoltók emléktáblája: „Miejsce poświęcone pamięci Strażaków Ochotniczej Straży Pożarnej z Trzebiatowa w 65. rocznicę powstania jednostki 1945–2010 r.” (ul. II Pułku Ułanów 2)

Oktatásügy A város óvódája két területi részből áll. Az oktatás a XIV. század első felében kezdődött a városban, amikor is latin iskolát alapítottak trzebiatówban. A város napjainkban nagyközségi oktatási központ. Trzebiatówban két általános iskola (Szkoła Podstawowa nr 1 im. Jana Kochanowskiego és Szkoła Podstawowa nr 2 im. 1 Armii Wojska Polskiego) és egy gimnázium (Publiczne Gimnazjum im. Książąt Pomorza Zachodniego) található. Trzebiatówban egy felnőttképzési intézet (Zespół Szkół Ponadgimnazjalnych im. Zbigniewa Herberta) és egy ipari oktatási központ (Centrum Kształcenia Zawodowego) található, amely a vajdasági szintű Wojewódzki Zakład Doskonalenia Zawodowego (WZDZ) w Szczecinie része.

337. kép. A városi tűzoltók emléktáblája  A veteránok emléktáblája a köztemetőben.

Kultúra

Városi zöldterületek

A város helyi kulturális központ funkcióját tölti be, a Trezbiatówi Kultúrális Központ (Trzebiatowski Ośrodek Kultury) vezetésével. A Kulturális Központban egy terem, egy galéria és egy közkönyvtár kapott helyet (Izba Regionalna, Galeria Lyonela Feiningera és Biblioteka Publiczna im. Marii Wirtemberskiej z Czartoryskich). A másik kulturális intézmény a Helyőrségi Klub (Klub Garnizonowy) a katonai egységnél. A Helyőrségi Klubnál működik egy könyvtár, egy kerámia szakkör, egy turista kör, egy horgászklub, egy militari klub, egy gyermek együttes, egy ifjúsági énekkar és egy ifjúsági sport klub. Trzebiatówban egy hagyományőrző társaság is működik: Bractwo Najemników Wczesnośredniowiecznych "Chąsba", amely koraközépkori (IX-X. századi) szláv történelmi játékokat mutat be.

Trzebiatówban 4 db összesen 26,9 ha területnyi park valamint 3 zöldterület található. A város területének 2,86 %-a, 29,3 ha területen volt zöldfelület 2008-ban. A két legnagyobb park közül az első a von Plehwe ulánus ezredes által 1843-ban alapított Városi Park – Królewski Gaj (németül: Köningshain) – a másik pedig a valószínűleg 1899ben alapított műemlék-park együttes Jaromin városrészben. Az utóbbiban főleg bükkös található, egyik része a szociális gondozónál, a másik része a katonai egynél található. Gazdaság A város nagyközségi keresedelmi központ, melyben nagy nagy boltok és helyi szolgáltatások találhatók. Trzebiatówban 5 bank, 3 benzinkút és 3 élelmiszer diszkont van. A plébánia mellett található a városi piac. Trzebiatów a tengerparton fekszik, ami a lakosoknak lehetővé teszi az üdülőhelyi vagy szezonális gazdasági tevékenységek folytatását. A nyári időszakban a tengerparton megnő az idegenforgalom, ennek köszönhetően a város tengermelléki gyógyhely is.

A városban jelenik meg kéthetente a „Kulisy Trzebiatowskie” valamint a „Neu Gmina Trzebiatowska”. A járási folyóiratok közül a „Gazeta Gryficka”, „Panorama Gryficka”, „Trybun Ludu”, valamint a Samorządowy Biuletyn Informacyjny „Kraina Regi” önkormányzati havilap kapható itt.

A városban a medence és motorcsónak gyártó üzemek is megtalálhatók, valamint halászati termelő és halfeldolgozó üzem is található itt. Tzebiatówban és Mirosławice városrészben aluminium- és vasszerkezet-hegesztő elektrometál üzem is működik. A külvárosban kisebb falépcső és hétvégi házakat készítő üzemek találhatók.

Időszakos rendezvények Évente, a nyári időszakban Trzebiatówban tartják a Kása-ünnepet (Trzebiatowskie Święto Kaszy), amely egy középkori legendához kapcsolódik, mely szerint a XV. században aznéber őrök egyike forró kását zúdított a Kása-toronyból a gryficei

147

betolakodókra. Szeptemberben rendezik a Bambergi Szent Ottó érsek ünnepét, melynek során a helyi műhelyek bemutatóit és NyugatPomerániával kapcsolatos kulturális rendezvényeket tartanak.

A város legrégebbi ábrázolása Trzebiatów panoráma metszete volt, amely Eilhard Lubinus Pomerániai Hercegség Nagy Térképében (Wielka Mapa Księstwa Pomorskiego) jelent meg 1618-ban. Trzebiatów következő látképe Karl Friedrich Schinkel (1781-1841) 1809-es rézmetszete volt.

Nyaranta a palota udvarán szervezik a „Szomszédok” Trzebiatówi Kulturális Találkozót (Trzebiatowskie Spotkania Kultur „Sąsiady”), melyen zenei együttesek lépnek fel, főzőversenyt tartanak, régi kézműves bemutatók vannak, valamint kulturális bemutatókat tartanak. A rendezvényt a helyi intézet valamint a német és ukrán kisebbségek szervezetei közösen szervezik. Ezen kívül a Trzebiatówi Kulturális Központ októberben tartja tudósok, és helyi kutatók, műkedvelők részvételével a „Trzebiatów – spotkania pomorskie” tudományos szemináriumot a város és Nyugat-Pomeránia történetével, néprajzával, kultúrájával és művészetével kapcsolatban. A szeminárium anyagait a konferenciáról kiadott publikációkban közlik. Öt kötet jelent már meg. „Trzebiatów – historia i kultura” – „Trzebiatów története és kultúrája” c művek tájékoztatnak a konferenciáról. Trzebiatówban rendezik a nemzetközi lófogatú tűzoltóversenyt (Międzynarodowe Zawody Strażackich Sikawek Konnych).

1809-ben Trzebiatówba érkezett Peter Ludwig Lütke tájképfestő, a Berlini Akadémia professzora. Az ő idealizált festménye a Kołobrzeg felé vezető útról ábrázolja a várost. A reprodukált kép jelenleg a polgármester hivatalában látható. Andrzej Ruppental által készített másolata a Trzebiatówi Kulturális Központ gyűjteményében található.

Kulturális szervezetek és egyesületek 1978-tól működik a Trzebiatówi Kulturális Társaság (Trzebiatowskie Towarzystwo Kultury), a helyi rendezvények társszervezője, amely évente szervezi a Bal u Czartoryskiej jótékonysági bált. A társaság tagjai hagyományos süteményeket és pékárukat is készítenek.

339. kép. A trzebiatówi palota Peter Lütke képén A XX. 20-as és 30-as éveiben a város a német származású, amerikai festőművészt, Lyonel Feiningert (New York, 1871. július 17. – New York, 1956. január 17.) annyira elbűvölte, hogy számso akvarellt, rajzot és skiccet (pl. templom városháza, Kása-bástya és az Óváros) készített róla.

1999-ben alakult a trzebiatówi népi együttes (zespół ludowy Trzebiatowiacy), mely Białobokiban lép fel.

Trzebiatów ezen kívül két filmben is megjelent. Trzebiatów utcáin forgatták Veit Harlan 1945-ben készült „Kolberg” c. filmjének egyes részeit, melyben Wrocław 1813. évi arculatát tükrözte. A film bemutatja Kołobrzeg védelmét a francia háború során. A képek Trzebiatówban 1944. május 28-ra váltanak. Nem csak a régi házak láthatók benne, de a német lakosok is, akik statisztaszerepet kaptak a filmben.

2007 novemberétől a Trzebiatówi Kulturális Központban működik a „Cantare” kórus, melynek repertuárjában régi zenei énekek, 3 vagy 4 hangú népszerű és népi dalok szerepelnek. Ezen kívül itt működik a „Signum Temporis” Régi Zene Együttese (Zespół Muzyki Dawnej) ifjúsági zenekar, melynek tagjai a reneszánsz és barokk kor legnépszerűbb kánon zenéjétt játszák. Trzebiatów a kultúrában és a művészetben

Újra Trzebiatów tűnik fel egy dokumentumfilmben, 1945 márciusában. Ez a film Jerzy Bossak (19101989) rendezte „Bitwa o Kołobrzeg” – „Kołobrzegi csata” volt. Trzebiatów ebben névtelen kis városka volt Kołobrzegtől délre, a film bemutatójára Łódźban, 1945. május 10-én került sor a Lengyel Filmhíradó 9/10 részében.

Trzebiatów néhány művészi műnek is tárgya volt.

Sport A város legnagyobb sportlétesítménye 105 × 65 m alapterületű, 800 ülőhelyes Rega Klub Sportowy Trzebiatów városi stadion. A rega futball klub 1947-ben alakult, színei: vörös-fehér-kék.

338. kép. Trzebiatów panoráma metszete 1618-ból

148

1999-től működik a jégkoronghoz hasonló floorball MLUKS „Jedynka” Trzebiatów csapata, továbbá a városban játszik a TSS „Nowa Rega” Trzebiatów kosárlabdacsapat is. Trzebiatów a minden év júniusában megrendezett Bałtyk - Karkonosze Tour nemzetközi kárékpárverseny egyik városa. Ugyanitt rendezik a Trzebiatowska Dziesiątka minimaratont és a Gryfland kerékpáros minimaratont is.

Kisebb kulturális rendezvényeket rendeznek itt. Nyaranként Trzebiatówot a közeli tengermelléki helységek (pl. Mrzeżyno, Niechorze, Pogorzelica) valamint a helyi agroturizmus turistái keresik fel. Éjszakai szálláshelyként egy kétcsillagos panzió valamint a közeli Nowielicében lévő udvarház funkcionál. Trzebiatówban két turista információs pont található, egyik a Wincenty Witos utcánál, a másik a nyári időszakban a hagyományőrző Bractwo Najemników Wczesnośredniowiecznych "Chąśba" tagjai által vezetett Kása-bástyában.

Vallási egyesületek Trzebiatówban az öt nagy vallás képviselői találhatók. Közülük a népesség legnagyobb százaléka a római katolikus vallás híve, amely a Macierzyństwa Najświętszej Maryi Panny plébániához tartozik. Ezen kívül a városban működik a boldog Michał Kozal vértanú perszonális katonai plébánia is.

A városi hivatal információs táblákat helyezett el a nagyobb műemlékek előtt, amelyen bemutatják ezen épületek történetét és építészetét. A városban működik a Polskie Towarzystwo Turystyczno-Krajoznawcze (PTTK) „Baszta Kaszana”túravezetőinek klubja, amely a kirándulásokat, kajaktúrákat szervezi, és a turistajelzéseket festi.

A római katolikus egyházon kívül itt tevékenykedik: az Ukrán Görögkatolikus Egyház (Ukraiński Kościół Greckokatolicki), amely a Szent Péter és Szent Pál plébániához tartozik; a pravoszláv Polski Autokefaliczny Kościół Prawosławny, melynek joghatósága alatt található a Szent Lélek plébánia valamint a Lengyel Evangélikusok Egyháza (Kościół EwangelickoAugsburski w RP), amely a Szczecini Szentháromság Evangélikus Plébánia fíliája.

Trzebiatówon egy Nyugat-Pomeránián is átvezető turistaút (az E9 jelzésű St. Vincent foktól az észt/orosz határig vezető hosszútávú európai vörös jelzésű turistaút – czerwony Szlak Nadmorski – része) és az R-10 jelű nemzetközi kerékpárút vezet keresztül.

Itt működik a Jehova Tanúi Gyülekezete a Királyok Termével.

Közlekedés – szállítás Trzebiatów közlekedési csomópont, melyen három vajdasági út vezet keresztül. A 102. számú vajdasági út a várost Kołobrzeggel (31 km) valamint Rewallal (19 km) köti össze. A 103. számú vajdasági út Cerkwicán (12 km) át Świerznoba fut. A harmadik vajdasági út, a 109. számú pedig Mrzeżynoba (10 km) és Gryficébe (18 km) vezet. A 102. és 109. számú utak közös szakasza a Mostowa utcában vezet.

1997-től januárban itt rendezik az ökumenikus Négy Gyertya Találkozót (Spotkanie Czterech Świec). A karácsony előtti advent idején meggyújtott gyertyák a négy keresztény egyházat szimbolizálják, melyek Trzebiatówban találhatók. Közigazgatás Trzebiatów lakosai a 15 fős városi tanácsból 9 tanácsost választanak, 6 főt a környékbeli falusi települések lakói. A védrejató hatalom élén a polgármester áll. A városi hatalom székhelye a Ryneken álló városháza.

A város vasútállomása a Goleniówból Kołobrzegbe vezető 402-es számú nem villamosított vasútvonalon található.

A város határain belül két településrész van: az északnyugati városrészben Sołectwo Białoboki, valamint a keleti városrészben Osiedle Jaromin lakótelep. Trzebiatów lakói választják továbbá a Szejmbe saját képviselőit, a szenátort, az Európa Parlament képviselőt. A magasabb közigazgatási szerv Gryficében található (járási előljáró). Turistalétesítmények Trzebiatów kisebb turistaközpont kulturális jelleggel, nagyszámú műemlékkel, lakónegyedekkel, négy templommal, palotával, a Ryneken álló városházával.

340. kép. Keskeny nyomtávú vasútvonal

A város középkori elrendezésű és a Rega folyóval határos, amely a nyári időszakban a kajakosok útvonala.

Trzebiatów egykor a keskeny vasútvonalak gócpontja volt.

149

nyomközú

Egykor Trzebiatówba három irányból (GryficeKarnice-Trzęsacz-Pogorzelica Gryficka-Trzebiatów Mokre-Trzebiatów, Trzebiatów Mokre-Mrzeżyno Gryfickie, Gryfice-Tąpadły-Dargosław-Trzebiatów elágazással) vezetett a keskeny nyomközű vasúthálózat (Gryficka Kolej Wąskotorowa). Tervezik a Gryfice-Pogorzelica Gryficka turista kisvasút Trzebiatówig való meghosszabbítását.

A legközelebbi vajdasági kórház Gryficében és Kołobrzegben található. A városnak saját mentőállomása van. Árvízvédelem Trzebiatów város mellett található a Rega 12,7 km – 16,9 km közötti szakasza, árvízveszélyt okozva. 1921-ben vízi erőmű létesült a Regán, a villamos energia igény kielégítése céljából.

A legközelebbi nagy tengeri kikötők Kołobrzegben és Dziwnówban található. Legközelebbi jachtkikötő Mrzeżynóban van, mellyel Trzebiatów a Rega folyóval van összekötve.

2008 áprilisában árvíz öntötte el a várost, melyet követően az árvízvédelmi töltést megerősítették. Környezetvédelem

A legközelebbi Szczecin-Goleniów repülőtér a várostól 67 km-re fekszik.

Trzebiatów az utolsó város a Rega balti-tengeri torkolata mellett. 1996-ban vízminőség javítás céljából kutatásokat folytattak a város környékén. A monitoring kutak adatai szerint 2006-ban Rega folyónál III. vízminőségű osztályú szintet értek el.

Trzebiatów belvárosában taxik közlekednek. A szomszédos településekkel nagy autóbuszjáratok valamint magán buszok kötik össze. A városban 7 buszmegálló van, melynek tulajdonosa és fenntartója Trzebiatów város önkormányzata.

1995-ben adták át Trzebiatów és Chełm Gryficki között a modern mechanikai-biológiai szennyvítisztító művet.

Terzebiatówban egy fizetőparkoló zónát hoztak létre, ahol munkanapokon díj ellenében lehet parkolni. A vajdasági utak rendszere nagy autóforgalmat eredményez. A nyári idényben a turistaforgalom is megnöveli az autóforgalmat nagy dugókat idézve elő. A nagy átmenő forgalom pl. a Ryneknél a városi belső úthálózat valamint a régi épületek tönkremenetelét (pl. kultúrház) idézi elő. Tervezik a 102. sz. vajdasági út északi elkerülő szakaszának építését, amely tehermentesíti a város központjában átmenő forgalmat kiváltképp a nyári idényben, ahol a turisták többsége Międzyzdrojéból és Rewalból Trzebiatówon halad keresztül.

341. kép. A trzebiatówi szennyvíztisztító mű

2007. augusztus 13-án, a 102. számú vajdasági úton Międzyzdroje és Rewal felől az egyik közúti jelzőlámpához vezető közúti dugó Trzebiatówban majdnem 4 kilométer hosszú volt.

Ogólnopolska wystawa IPN „586 dni stanu wojennego” - „Hadiállapot 586 napja” az Instytut Pamięci Narodowe (Nemzeti Emlékezet Intézete) vándorkiállítása

*

Biztonság és egészség védelem és A városban egy rendőrkapitányság valamint egy tűzoltó szertár található, amelynél 2006 áprilisától könnyűbúvár részleg is működik. Trzebiatów saját rendészeti közterületfelügyelete (Straż Miejska) is van, melynek célja Trzebiatów Biztonságos Város cím elnyerése. Trzebiatów utcáira a térfigyelő kamera rendszert is bevezették. Trzebiatówban működik egy katonai egység (JW 1879), melyben a pomerán partvédelmi célú 3 Batalion 7 Pomorskiej Brygady Obrony Wybrzeża állomásozik. Korábban ebben az egységben a 36 Łużycki Pułk Zmechanizowany ezred is állomásozott. Trzebiatówban 4 gyógyszertár működik. 2006-ban a városban 4 magánorvosi rendelő működött, melyben két orvos praktizált.

342. kép. A kiállítás plakátja

150

brutalnie przerwane 13 grudnia 1981 r., gdy na ulice polskich miast wyjechały czołgi. Stan wojenny wprowadzono po to, by ocalić komunistyczną dyktaturę i zniszczyć „Solidarność”. Władzom nie udało się osiągnąć żadnego z tych celów. Zamordowano kilkadziesiąt osób, tysiące uwięziono, dziesiątki tysięcy prześladowano na różne sposoby. Zniszczono społeczny entuzjazm i nadzieję, które w takim wymiarze jak w 1981 r. już nigdy się nie odrodziły. Gospodarka pogrążyła się w przewlekłym kryzysie. Przedłużona agonia systemu zabrała Polsce kolejnych osiem lat. Postulaty NSZZ „Solidarność” w większości zostały zrealizowane po 1989 r. Spełniły się najskrytsze marzenia – upadł mur berliński, rozpadł się Związek Sowiecki, Polska jest członkiem Unii Europejskiej i NATO. Stało się to dzięki wysiłkowi i poświęceniu tych, którzy po 13 grudnia 1981 r. nie pozostali obojętni i stawili opór złu. Wielu z nich zapłaciło wysoką cenę za swoją postawę, niektórzy płacą ją do dziś. W 30. rocznicę wprowadzenia stanu wojennego ku nim kierujemy naszą wdzięczną pamięć.

347. kép. dr Łukasz Kamiński elnök, a kiállítás ismertetőjének szerzője dr Łukasz Kamiński, az Instytut Pamięci Narodowe (Nemzeti Emlékezet Intézetének) elnöke így írt a kiállításról: „W związku z 30. rocznicą wprowadzenia stanu wojennego Instytut Pamięci Narodowej zaprasza na ogólnopolską wystawę pt. „586 dni stanu wojennego”. Stylizowane na stary kalendarz, w którym opisano najważniejsze wydarzenia i zachowano sugestywne zdjęcia i dokumenty, plansze przybliżają obraz lat 1981–1983.

dr Łukasz Kamiński Prezes Instytutu Pamięci Narodowe” Forrás:

Wystawa upamiętnia osobiste dramaty ofiar, indywidualne akty sprzeciwu Polaków, ale też różnorodność postaw podzielonego społeczeństwa. Obrazy z więzień, posiedzeń sądów doraźnych i pogrzebów przeplatają się z wielką polityką – spektakularnymi operacjami wojskowo-milicyjnymi, masowymi demonstracjami opozycji, walkami ulicznymi – jak również obrazami życia codziennego w realnym socjalizmie. Jednym z wątków wystawy są też reakcje podzielonego żelazną kurtyną świata na dramatyczne wydarzenia w Polsce.

http://www.13grudnia81.pl/sw/wolnytekst/9502,dok.html

*** W sierpniu 1980 r. masowy protest robotników, wspieranych przez inne grupy społeczne, zmusił komunistyczne władze do kapitulacji. Przywódcy Polskiej Zjednoczonej Partii Robotniczej zaakceptowali porozumienie, którego kluczowym elementem było powołanie niezależnych od władz związków zawodowych. Wkrótce powstał Niezależny Samorządny Związek Zawodowy „Solidarność”, który z czasem skupił blisko dziesięć milionów członków.

343. kép. A kiállítás kezdőtáblája Hadiállapotot (lengyelül: stan wojenny), 1981. december 13-án hirdették ki Lengyelországban a Lengyel Népköztársaság Alkotmánya 3. fejezetének 33. cikkének 2. pontja szerint: „Az Államtanács a Lengyel Népköztársaság egész területére, vagy annak egy részére hadiállapotot vezethet be, amennyiben azt az ország külső védelme, vagy a belső biztonságának fenyegetettsége megköveteli. Ezekben az esetekben az Államtanács általános vagy részleges mozgósítást rendelhet el.”

Przez 468 dni Polacy żyli nadzieją, że możliwa jest powolna demokratyzacja systemu, a stopniowo także odzyskanie suwerenności. Z ogromnym entuzjazmem kreślono plany przebudowy państwa. Komuniści nie zamierzali jednak zrezygnować z monopolu władzy. Od jesieni 1980 r. przygotowywano się do siłowej rozprawy ze społeczeństwem. Marzenie o wolności zostało

151

A „hadiállapot” hagyományosan két állam közötti háborús viszonyt fejez ki. A lengyel nyelvben és jogrendszerben ez a „stan wojny”, vagyis a „háború állapota”. A XIX. században használatos volt az „ostromállapot” jogi formája, amellyel többek között a Bach-korszakot szokták jelölni. A meghatározás a lengyelországihoz hasonló. A lengyel hadiállapotot „ostromállapotnak” fordították A kommunizmus fekete könyvében is. *

Hansken elefánt Hansken elefánt a történelem leghíresebb elefántja. Maga Rembrandt örökítette meg. 1635-ben Hansken Trzebiatow-ban tett látogatása után, a főtér közelében lévő épületet sgraffito technikával díszítettek, mely az elefántot és hajcsárát ábrázolja. (Sőt, a közeli Białoboki település templomának tetején is ugyanaz az ábra látható.)

344. kép. 1983. július Magyarországon eufémisztikusan „szükségállapotra” fordították le a lengyel eseményeket, de valójában ez nem fedi a valóságot. „A szükségállapot olyan helyzet, amelyben emberek egy nagyobb csoportjának egészsége, élete, tulajdona vagy a környezet közvetlen veszélynek van kitéve. A szükségállapotot létrejöhet természetes okból (pl. az élet- és vagyonbiztonságot fenyegető elemi csapás) és mesterséges úton (emberi cselekvés által) is”. A lengyel hadiállapot valójában katonai akció volt a lakosság és a tízmillió tagot számláló Szolidaritás mozgalom ellen. A magyar jogrendszerben nem ismert jelenleg a rendkívüli állapotok e formája.

348. kép. Hansken (* 1630; †1655) sgraffito technikával készült falfestményen, 1639 Hansken (1630–1655. november 9.) a XVII. században utazó cirkuszban fellépő indiai elefánt. Gondozójával együtt Európa számos országába utazva nagy hírnévre tett szert és néhány történelmi festmény hőse lett. Többek között Rembrandt is megörökítette őt.

345. kép. 1983. szeptember

349. kép. Hansken. Rembrandt van Rijn krétarajza (1637) – (British Museum gyűjteményéből) 346. kép. 1983. december

152

Rembrandt, eredeti nevén: Rembrandt Harmenszoon van Rijn (Leiden, 1606. július 15. – Amszterdam, 1669. október 4.) a világ egyik legismertebb festője, az egyik legjelentősebb 17. századi holland művész volt. Rembrandt gyakorlott metszetkészítő volt, emellett számos rajza és rézkarca is fennmaradt. Alkotásai abban az időszakban születtek, amelyet a művészettörténészek Holland aranykornak, illetve „arany évszázadnak”, vagy egyszerűen Rembrandt korának neveznek (kb. a 17. század).

A város története Rewal első írásos említése 1434-ből való. 1466-ban a falu tulajdonosa a Flemming család volt. Rewal a Lubinus által készített Pomerán Hercegség Nagy Térképén 1618-ban Raval néven szerepelt. A Revahl német helységnevet 1628-ban jegyezték le. Az első nyaralók a XIX. század 30-as éveiben érkeztek Rewalba. 1896. július 1-től Rewalon vezetett keresztül az első, nyugati vonal a Gryficei Keskeny nyomközű Vasutak Gryficét Niechorzzal összekötő vonalszakasza. 1913. május 1-jén Rewal és Trzebiatów között létesült vasúti összekötettés.

351. kép. Csónak a falu bejáratánál A város építészete Rewalban erős antropogén hatás észlelhető a tengerparti dűnés sávban. A város a tengerparti szakadékos partvonal legjelentősebb részén helyezkedik el. A település épületei alacsonyak. A falu kiépítése a XX. század kezdetétől indult.

350. kép. Rembrandt elefántjának ismertetője.

Rewal saját halászati bázissal rendelkezik. 2009ben a tengerparnál (a Sikorski utcánál) új, parti lejárat létesült a 12,5 m magasan elhelyezkedő kilátóteraszról.

Ebben az időben volt csúcspontján a holland kultúra, tudomány, kereskedelem, katonai és politikai hatalom. Az általa megörökített Hansken elefánt Trzebiatówban is megörökítésre került (Rynek 26. szám alatti kőház falán).

A műemlék jegyzékben a keskeny nyomközű vasút XIX/XX. század fordulóján létesült állomása található, amely a helység déli részén vezet keresztül.

Rewal (1945-ig németül: Rewahl; 1945-től kezdetben Pamiątkowice) tengerparti üdülőhely falu, tengeri megállóhely ÉszaknyugatLengyelországban, fürdőhely a Nyugat-Pomerániai vajdaság nyugati részében, a Gryficei járás északnyugati részében. A Balti-tenger mellett fekszik, a Szczecini Partvidéken. 1946-1998 között a szczecini vajdaság feküdt.

Rewalban egy postahivatal, egy rendőrkapitányság valamint egy tűzoltóság található. Egyház A Legszentebb Megváltó temploma (kościół pw. Najświętszego Zbawiciela) 1976-78 között épült az egykori kápolna helyén, amely kezdetben halászbódé volt. A templom körvonalát Zbigniew Abrahamowicz egy emberi szívhez hasonlóan tervezte. A templom 1500 fő befogadóképességű. A szentélyben a középső részen gótikus szárnyas oltár található a már elpusztult trzęsaczi középkori templomból. Megmaradt elemei modern környezetben találhatók.

Rewal a Trzebiatówi Partvidék középső részében fekszik, eolikus felhalmozódású morénás területen. A falu területén a tengerparti szakadékok eróziós magaslatain dűnék találhatók. 2009. évi adatok szerint lakosainak száma 959 fő volt.

153

A városban van a Ludowy Klub Sportowy "Wybrzeże Rewalskie" székhelye is, melyet 1973ban alapítottak. A klub színei a kék-fehér. Az egyesület a meccseit az 1500 ülőhelyes Niechorzi Erdei Staionban játsza. Közlekedés Rewalon vezet keresztül a 102. számú vajdasági út és a Gryfice – Pogorzelica közötti keskeny nyomközű vasútvonal. Tengeri kikötő Rewalban a helyi halászoknak tengeri kikötőt építettek. A kikötő határában 0,0128 km² felületű akvárium található, mely a Balti-tengerből 100 m szélességű sávot foglal el.

Trzęsacz 352. kép. Legszentebb Megváltó temploma (kościół pw. Najświętszego Zbawiciela)

Rewal mellett érdemes megemlíteni a romtemplomáról nevezetes Trzęsacz települést is.

Turisztika

Trzęsacz (1945-ig németül: Hoff) – tengerparti üdülőhely tengeri fürdőhellyel ÉszaknyugatLengyelországban, a nyugat-pomerániai vajdaság partivékének nyugati részében, a gryficei járásban, Rewal nagyközség középső részében. A Baltitenger mellett fekszik, a szczecini partvidéken, a Trzebiatówi Partvidéken. Jellegzetes szakadékos partmenti részen található. Földrajzi elhelyezkedése: az északi hosszúság 54°04′40″ és a keleti szélesség 14°59′34″ találkozásánál. 2009. évi adatok szerint 110 lakosa volt. 1946–1998 között a szczecini vajdasághoz tartozott.

Realban a tengernél, a partvonaltól 300 méternyire található egy nyári fürdőhely. Rewalon vezet keresztül a jelzésű, E-9 számú Európai Hosszútávú Turistaút, a Czesław Piskorski (1915-1987) nevét viselő Tengerparti Ösvény. Természetvédelem Rewalban 2 db 2003-ban védetté nyilvánított természeti emlék található. Az első egy 24 m magasságú magas kőris, a "Residens" hotellel szemközt, a másik pedig egy 5,5 m-es magyal (Ilex aquifolium).

Trzęsacznál fut a 102. számú vajdasági út valamint a Gryfice – Pogorzelica közötti keskeny nyomközű vasút.

Sport és rekreáció

Története

1985-től Rewalban rendezik a Rewal Tengeri Ló (Konik Morski Rewala) nemzetközi sakkfesztivált.

Trzęsacz régi eredetű falu. Első írásos említése 1331-ből való. A középkorban a település lakói elsősorban mezőgazdasággal foglalkoztak. A későbbi időszakban a halászat is fejlődött. Nagy gazdasági jelentőségű volt a Gryficei Keskeny nyomközű Vasút nyugati vonalának megindulása, amely 1896. július 1-től vezetett át a településen, amely akkoriban Gryficét Niechorzzal kötötte össze. Trzęsacz épp hogy csak a XX. századtól tett szert turisztikai jelentőségre.

Rewalban található egy sport-rekreációs komplexum a sportcsarnokkal, ahol röplabdázni, kézilabdázni, kosárlabdázni valamint tollaslabdázni lehet. A sportcsarnok magassága 17 m, a parkettázott területe 26 × 45m, és 400 ülőhelyes befogadóképességű.

Trzęsacz neve eredetileg Tom Have vagy Thom Have (ez a név szerepel Lubinus Pomerániai Hercegség Térképén is). A XIX. századtól a falu neve Hoff volt. Térténelme során birtokosai többször cserélődtek. A XV. században a település Heinrich von Knutt birtoka, később a Fleming, Puttkamer, Kleist családok voltak a birtokosai. 1884-1945 között a Koller család kezében volt. A birtok akkoriban közel 550 ha területet tett ki (ebből 320 ha volt mező és 200 ha legelő). 1939-ben közel 200-an lakták.

Ezen kívül Rewalban 50 × 90 m-es, műfüves kivilágított futballpálya is található. A pálya körül 350 m hosszú, 4 személyes futópálya, távolugró pálya, súlylökő pálya, 3 teniszpálya és BMX pálya is elhelyezkedik.

154

Műemlékek Az Isteni Irgalmasság Temploma (Kościół Miłosierdzia Bożego w Trzęsaczu) – a 102. számú vajdasági út déli oldalán található. Kevésbé ismert, mint a másik, régebbi templom, amelynek romjai a tengerparti szakadék felett található. Az új templom építéséről a régi középkori eredetű templom bezárását követően született döntés. A régi templomban az utolsó istentiszteletre 1874-ben került sor. Ez az időpont az új templom építésével volt kapcsolatos. A munkák 1880-ban fejeződtek be. A második világháború idején jelentősen megrongálódott, felújítása napjainkban is tart.

353. kép. Neogótikus templom – Kościół Miłosierdzia Bożego w Trzęsaczu Balti-tengeri fürdőhely, a háborgó tenger által alámosott meredek partszegélyen emelkedő „A tenger választottja” néven ismert egykori gótikus templom maradványaival.

355-356. kép. A régi templom 1870-ben Az összedőléssel fenyegető templomot ekkor bezárták, az értékes barokk oltárt pedig Kamień Pomorski székesegyházában helyezték el.

354. kép. Korabarokk oltár 1673-ból Az eredetileg a XV. században a tengerparttól 2 km távolságban épített téglatemplomból mára csak a déli templomfalnak egy részlete maradt fenn. A Balti-tenger jókora darabot harapott ki a szárazföldből s a templom és a meredek tengerpart széle közötti távolság a XIX. század közepére már mindössze 1 méterre csökkent.

357-358. kép. A gótikus templom romjai

155

A faluban egy gótikus templom romjai találhatók, mely egykor a falu közepén épült a XIV/XV. század fordulóján a tengertől 2 km-nyire. A templom kezdetben a katolikusoké volt, majd a reformátusoké lett. A tengerparti abrázió következtében a partvonal elérte a templom alapjait. Az utolsó istentiszteletet 1874. március 2-án tartották benne. Belső berendezését Kamień Pomorski katedrálisába szállították át. A műemlék szárnyasoltára a rewali templomban tekinthető meg.

2012. évi adatok szerint lakossága 46 951 fő, népessége szerint a vajdaság negyedik városa. A folyó torkolatánál található kereskedelmi-, utasforgalmi-, halászati célú tengeri kikötő, amely jachtok befogadására is alkalmas. Három tengerparti fürdőhellyel rendelkező gyógyhely. A városban és környékén ásványvízforrások, sós források valamint gyógyiszap telepek találhatók. Kołobrzegben főleg a felső légúti-, keringési- és izülezi megbetegedésben szenvedők gyógyulnak.

1901-ben első része már összedőlt. Napjainkban a déli fal egy részlete látható. Jelenleg kemény munkákat folytatnak a romok szélviharok elleni védelme érdekében. Ez az európai turista látványosságok egyike.

Kołobrzeg regionális kulturális központ is. A nyári idényben népszerű énekesek, zenészek és humoristák számos rendezvényt szerveznek itt. A város a katolikus egyház koszalin-kołobrzegi egyházmegyéjének társaskáptalani székhelye is.

A szárazföld belsejében egy lóistálló is található a XVIII-XIX. századi palota-udvarház épületegyüttes mellett (napjainkban magánkézen van).

Elhelyezkedése Kołobrzeg a nyugat-pomerániai vajdaság partvidékének középső részén fekszik, a kołobrzegi járás északi részén, a Parsęta folyó Pomeránöbölbeli tokolatánál. A város a Szczecini Partvidék és a Koszalini Partvidék mezorégiók határvidékén fekszik. A Parsęta völgyének torkolati szakasza és a város keleti része a Słowiński Partvidéken fekszik, ugyanakkor Kołobrzeg nyugati része a Trzebiatowski Partvidékhez tartozik.

Természetvédelem A Palota utcánál 4 db aprólevelű hárs természeti értéket képvisel. A fák 19 m magasságot érnek el. Turisztika Trzęsaczban, a tengerparton 200 m hosszú nyári fürdőhely található. 2009-ben adták át a turizmus részére a vasbetonból és acélból készült sétányt a templomrom környékén. Ennek teraszán kilátópont létesült 20 m magasan a tengerszint felett, valamint a lépcső lejáratot biztosít a tengerparti fürdőhelyhez.

Történelmileg a város Nyugat-Pomerániában található. 1815-től a koszalini kormányzóságban, a Pomerán tartományban feküdt. 1946-ban Kołobrzeg a szczecini vajdasághoz került. 1950–1998 között a koszalini vajdasághoz tartozott.

Trzęsaczon vezet keresztül a jelzésű Rewali Parti Ösvény és a jelzésű E-9 Európai gyalogtúra-útvonal.

2012. január 1-i adatok szerint a város területe 25,67 km2 volt. Kołobrzegnek 8 városrésze van: Kostrzewno, Lubinia, Lubostronie, Podczele, Przylaski, Radzikowo, Radzikowskie Przedmieście és Żółczyce.

Trzęsaczban található a Gryficei Keskeny nyomközű Vasút megállóhelye, amelyhez menetrendszerűen érkeznek a vonatok gryficéből és Pogorzelicából, és a nyári idényben speciális turistaprogramokat szerveznek (pl. nyitott vagonok, gőzmodonyok stb.). Trzęsaczban található egy ideális siklóernyő starthely és a vitorlázórepülőknek.

Névmagyarázat A Kołobrzeg helység neve két tagból áll: Koło + brzeg. A Koło (lokalizacja w pobliżu, obok) = közelében, mellette jelentéstartalmú, míg a Brzeg (brzeg morza) = tengerpart jelentésű. A helység nevének jelentéstartalma: leżący w "pobliżu, obok brzegu" = a part közelében fekvő.

A nyári szezonban, a faluban számos gasztronómiai pont van nyitva.

Kołobrzeg

Lech Leciejewicz régész, aki a Balti-tenger déli partvidékén számos lengyel helységben a régészeti munkákat vezette, kinyilvánította véleményét, hogy Thietmar a Salsae Cholbergiensis meghatározást használva adta a helységnek az elsődleges nevét. A "Solec" vagy "Sól koło brzegu" elnevezés magyarul: part melletti só. Későbbiekben, bizonyára, ahogy a példa is mutatja, Magnum Sal koło Krakowa (Krakkó melletti Nagy Só), a mai Wieliczka neve volt, lerövidült.

Kołobrzeg (latinul: Colubrega, németül: Kolberg (Colberg)) – jelentős fürdőhely a Parsęta torkolatában. Kołobrzeg város és nagyközség Lengyelország északnyugati részében, a nyugatpomerániai vajdaság északi részén, a kołobrzegi járásban. A város NyugatPomerániában fekszik, a Parsęta (egykor: Prośnica, németül: Persante) folyó torkolatánál, a Baltitengernél, a 11. számú vajdasági út mellett. Területe: 25,67 km2. Fekvése: 54°10′40″N 15°34′37″E.

A helység ólengyel latinizált névváltozata urbem Colobreg valamint urbem Cholbreg helységnév Gallus Anonymus (lengyel: Gall Anonim; kb. 1065-

156

kb. 1116 az első lengyel krónikairónál a Cronicae et gesta ducum sive principum Polonorum (A lengyel fejedelmek és hercegek tetteinek krónikája, 1115 körül) 1112–1116 között írott krónikájában fordul elő. Egy 1854-ben kiadott történelem atlaszban Colobrega néven nevezték. A háború előtti lengyel névváltozata Kołobrzeg (1883, 1937) volt, melyet 1946-ban hivatalosan is bevezették.

vajdasági környezetvédelmi felügyelőség (Wojewódzki Inspektorat Ochrony Środowiska w Szczecinie) elkészítette a 102. számú fő közlekedési útvonal stratégiai zajtérképét. A városi és városkörnyéki személyszállítást a Kołobrzegi Közlekedési Válallat (Komunikacja Miejska Kołobrzeg) autóbuszai bonyolítják. A városban 144 buszmegálló tartozik Kołobrzeg önkornázatának kezelésébe.

Írott forrásban először Merseburgi Thietmar (975. július 25. – 1018. december 1.), német (szász) krónikaíró dokumentumában jelent meg, amikor III. Ottó császár (980 júliusa – 1002. január 23.) – a Német-római Birodalom harmadik császára (uralkodott 983-tól haláláig, nagykorúsították 994ben) - I. (Vitéz) Boleszláv (lengyelül: Bolesław I Chrobry [vagy Wielki]), (966/967 – 1025. június 17.) lengyel uralkodóval 1000-ben megalapították a Gnieznoi érsekséget és alárendelték a kołobrzegi egyházmegyét. Abban az időben Reinbern volt Sola Kołobrzeska (latinul: Salsae Cholbergiensis aecclesiae episcopus) püspöke, aki Radzim (Radzym) Gaudenty (csehül: Radim) gnieznói érsek alá tartozott. A gnieznói szinóduson állították fel tehát az első lengyel érseki tartományt, három alárendelt püspökséggel, a krakkóival, a wroclawival és a kolobrzegivel. Az első gnieznói érsek Radzim-Gaudenty, Szent Adalbert fivére lett.

Vasúti közlekedés Kołobrzeg számos tengerpartra futó vasútvonal végpontja. Kołobrzeg vasútállomása a nyári üdülési időszakban csúcsforgalmat bonyolít. Kołobrzeg és Szczecin között a Nyugat-Pomerániai Vajdaság Önkormányzatának sínbuszával van összekötve.

359. kép. A Nyugat-Pomerániai Vajdaság Önkormányzatának sínbusza

Szállítás Közúti közlekedés

A városba két vasútvonal vezet: első a 404. számú Szczecinek → Białogard → Kołobrzeg vasútvonal, a másik pedig a 402. számú Goleniów → Kołobrzeg → Koszalin vasútvonal.

Kołobrzegen átvezető főutak: Főút

Útvonal

Kołobrzeg→ Koszalin→ Piła→ Droga Poznań→ krajowa nr 11 Lubliniec→ Bytom

droga wojewódzka nr 102

Kołobrzeg→ Trzebiatów→ Dziwnów→ Międzyzdroje

Utca ul. Portowa, ul. Kniewskiego, ul. Unii Lubelskiej, rodno Solidarności, ul. Koszalińska ul. Kamienna, ul. Młyńska, rondo Bpa I. Jeża, ul. Trzebiatowska, ul. 6 Dywizji Piechoty

Kołobrzeg→

360. kép. Kołobrzeg vasútvonalai

droga Białogard→ rondo Solidarności, wojewódzka Połczyn-Zdrój→ ul. Bolesława Krzywoustego Czaplinek→ nr 163

Tengeri közlekedés Áprilistól októberig havonta Kołobrzeg kikötőjéből hajóznak ki a regionális turista járatok Bornholm szigetén lévő Nexø városáig, a nyári szünetben pedig a mellett lévő szigeten található Christiansø városába is. A nyári szezonban az MS Viking stilizált viking hajói szállítanak kirándulókat.

Wałcz

Kołobrzegből indul a 11. számú országos főút valamint két vajdasági út. Délről, Kołobrzeg központja felé érkezik a 102. számú vajdasági út, amely Kołobrzeg előtt mintegy 2,5 km-nyire belefut a 162. számú vajdasági útba. A 102-es út bevezet a városba és belefut a 11. számú országos főútba. Ez a rendszer alkotja a Kołobrzeg közúti közlekedésének fő tengelyét.

Kołobrzeg központjában, a Wyspa Solna szigeten – a Parsęta folyó és a Więceminka (másként: Kanał Drzewny) csatorna torkolatában – található a jachtkikötő, amely két medencéjével 50 jacht befogadására alkalmas. A jachtkikötőnél műemlék erőd található.

A Solidarność rondótól indul a 163. számú vajdasági út délkeleti irányba. 2009-ben a

157

Légi közlekedés Podczelében (Kołobrzeg központjától 8 km-nyire) található az Kołobrzeg-Bagicz egykori szovjet katonai repülőtér, melyet a Lotnisko Bagicz Sp. z o.o.magántársaság használ. 2012-ben 20 fős utasszállító gépeket befogadó kis repülőtér nyílt. A repülőtér jellegzetesen április-október között működik. Jelenleg a repülőtér infrastruktúrájának átépítését tervezik, ami meghosszabbíthatja ezt a működést. Az átépítést kövtően nagyobb utasszállító repülőgépek befogadására is alkalmas lesz.

361. kép. Dél-balti partvidék (Pobrzeże Południowobałtyckie)

A legközelebbi Szczecin-Goleniów repülőtér kb. 99 km-re, egyenes vonalban 79-re található, mely légi összeköttetést biztosít Varsóval, Angliával, Írországgal, Norvégiával és charter járatokkal Egyiptom felé.

Ennek a területnek a jellegzetes növénytakarói a hangásréti tőzegtelepek valamint a bükkerdők és a vegyes erdők, az égerfa ligetek, fenyvesek és a fenyő-vegyes erdők. Ezeknek az erdőknek a névénytani sajátosságai a Svéd berkenye (Sorbus intermedia) és a búbos lonc (Lonicera periclymenum).

Természeti környezet A Parsęta folyó a város középső részén keresztül folyik a Więceminką mellékfolyójával együtt. A város a Parsęta völgyében fekszik, amely a Wybrzeże Trzebiatowskie partvidékét a Wybrzeże Słowińskie területétől elválasztja.

A város hatósága 1996-ban alapította a Podczelei Keleti Ökoparkot (Ekopark Wschodni w Podczelu), który stanowi zbiorowisko łąkowe i szuwarowe roślinności halofilnej z wieloma gatunkami słonorośli mających tu jedyne stanowisko w Polsce. A város területe a Trzebiatowsko-Kołobrzeski Pas Nadmorski valamint a Dorzecze Parsęty Natura 2000-es körzetek határán található.

Kołobrzeg a tengermelléki dűnés magaslatokon helyezkedik el. A város mintegy 3 km2 kiterjedésű urbanizált területe 0–2,5 m tengerszint feletti magasságban fekszik, ennek következtében a tenger szintjének emelkedésétől veszélyeztetett. A tengerpart abráziója miatt a tengerparti szakadékos terület védelmet élvez. A város tengermelléki területe erős antropogén hatás alatt áll. A gyógyüdülő infrastruktúra létesítményei, a kikötő és a kereskedelmi létesítmények miatt a parti sávban nagy átalakulás megy végbe és a Parsęta torkolatának keleti részén a tengerparti természetes dűnék eltűnnek. A Parsęta torkolat nyugati részének közel 1,5 km-es szakaszán magas és széles dűnés fal található. Kołobrzeg város keleti részének morénás fennsíkja 7–8 m tengerszint feletti magasságban fekszik. Északról megerősített szakadékos partszakasz szabálytalan tengermelléki völgyben húzódik.

362. kép. Natura 2000-es területek a város határában A város északi része a 36 229 ha kiterjedésű Koszaliński Pas Nadmorski területéhez tartozik. A városban 62,9 ha összterületű 6 park található, melyből a legnagyobb a XIX. században alapított Park im. Stefana Żeromskiego (31,1 ha) és az itteni üdülőhely tengerparti gyógyparkja.

Kołobrzeg város keleti része vetődéses boltozaton fekszik. Kołobrzeg nyereg alakú vetődésével függ össze a gyógyászati célú ásványvizek jelentkezése. Ezeken kívül gyógyiszapok kiváló minősége Kołobrzeg gyógyhellyé válását segítették elő. Ezek a mezozoikus reliktum vizekhez tartoznak.

Éghajlat Kołobrzeg a Balti-tenger térségében lévő klímaövébe tartozik. Az ország északi és nyugati részein óceáni éghajlat a jellemző. Kołobrzeg néhány helyi városi klímával (parti, park és erdei, városi, üdülőhelyi) is rendelkezik. A várostól délre, a Parsęta völgyében és a mocsárvidéken és a magaslatokon helyi klíma található.

Környezet Lengyelország növénytakarójának geobotanikus osztályozása szerint, Kołobrzeg város az alföldimagaslati középeurópai területében a balti-tengeri klimatikus sávhoz tartozik. A Dél-balti partvidék sávjában, a tengermelléki völgyekben és a dűnéken homokkedvelő növények nőnek. Az erősen homokos területeken erdő nélküli növénytakaró található.

Kołobrzeg évi csapadékmennyiség meghaladja az országos csapadék átlagot, a város évi középhőmérséklete meghaladja a 8 0C-t.

158

Gyógyhely

romokban álló egykori erődöt (németül: Festung Kolberg) azonban 1807 márciusától-július 2-ig sikertelenül ostromolták 1807-ben Napóleon hadai.

A gyógyhelyen különböző betegségeket gyógyítanak, mint az ortopédiai-baleseti betegségeket, idegrendszeri, reumatológiai, kardiológiai megbetegedéseket és a magas vérnyomást, továbbá a felső- vagy alsó légúti megbetegedéseket, cukorbetegséget, az elhízást, az endokrinológiai betegséget, csontritkulást, bőrbetegséget.

Napóleon bukását követően egészen 1945-ig Kolberg néven Poroszországhoz tartozott. 1830-ban alapították az első sófürdő intézetét. 1859-ben vasúti összeköttetés létesült Szczecinnel és Gdańskkal. Az üdülőhely gyors fejlődése a város erőd jellegét megváltoztatta. 1899-ben nyílt meg a gyógyház (Strandschloß).

Kołobrzegben 24 gyógyintézet üzemel.

A porosz király 1872. évi döntése alapján az erődöt elbontották. Megkezdődött az erőd szétszedése és a városi jellegének kialakulása.

A város története Kołobrzeg az egyik legrégebbi város a NyugatPomerániában, a VIII. század óta áll fenn. Az egész pomerániában híres földvár állt itt (eredetileg a mai Budzistowo falu területén helyezkedett el). Már a IX. században is szláv lakosságú helység rövidesen várossá fejlődött. Az akkor már szláv lakossága főleg sólepárlással, halászattal és kereskedéssel foglalkozott.

Az I. világháború idején Kołobrzeg a szanatóriumaival és üdülőházaival együtt nagy katonai kórházzá alakult át. 1933-ban a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (németül Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei, röviden: NSDAP) jelentős számú szavazatot kapott, Adolf Hitler pedig a város díszpolgára lett.

Az országalapító Piast-fejedelem, I. Mieszko és Vitéz Boleszláv (lengyelül: Bolesław I Chrobry) terjesztette ki idáig az egységes Lengyelország nem hosszú ideig tartó uralmát. A település első írásbeli említése a XI. század elejéből származik - 1000-ben itt alapították a Gnieznohoz tartozó püspökséget. Első püspöke 1007–1013 között Reinbern volt.

1944 novemberében Hitler Kołobrzeget újra erőddé nyilvánította. A Vörös Hadsereg első támasát az erőd ellen 1945. március 4-én vezette. Néhány nap múlva a harcokba bekapcsolódtak a 6 Dywizja Piechoty Wojska Polskiego és a 3 Dywizja Piechoty gyalogos egységei valamint az utászok osztályai. A harcok 14. napja után, 1945. március 18-án Kołobrzeget a lengyel I Armia Wojska Polskiego és az 1. Belorusz Front foglalta el Georgij Konsztantyinovics Zsukov (Г г й К с ч Жук ), (Sztrelovka, 1896. december 1. – Moszkva, 1974. június 18.), a Szovjetunió marsallja, a Vörös Hadsereg vezérkari főnöke vezetésével. A fordulópontot a katyusák nagyarányú támadása volt. A németek utolsó ellenállási pontja a Fort Ujście torkolati erőd volt, melyen jelenleg a tengeri világítótoony áll.

A XI., XII. századot követően a nyugat-pomorzei hercegségen belül püspöki hűbérbirtok lett, ezen kívül III. Boleszláv – más néven Ferdeszájú Boleszláv, Görbeszájú Boleszláv (lengyelül: Bolesław Krzywousty) – halála után (1138) a német császár fennhatósága alá került, majd a dán király birtoka lett. 1255-ben kapta meg a városstatútumát. Ekkor a hajdani szláv halászfalu helyén fejlődött ki az új Kołobrzeg, a várfalakkal körülvett módos város. Sófőző, kereskedelmi és halászati központ volt. A XIV. századtól a balti Hanza-szövetség (németül die Hanse) tagjai volt. 1564-ben az itteni kovács céh határozatában garantálta, hogy a szláv eredetű lakosságot nem veszi fel maga közé. 1630-ban a svédek foglalták el, amikor pedig a szláv származású pomorzei hercegi család 1637-ben kihalt, a város 1653-ben a brandenburgi fejedelmek kezébe került. Ettől kezdve a város gazdasága hanyatlani kezdett. 1721-től Poroszországé lett. A hétéves háború során, 1761-ben orosz csapatok szállták meg. A hétéves háború, ezen belül a pomerániai háború (1756–1763) a XVIII. század legnagyobb katonai konfliktusa volt. Mind az európai, mind a gyarmati konfliktusok 1763-ban értek véget, a hubertusburgi, illetve a párizsi békével.

363. kép. Tengeri világítororony Kołobrzegben A német katonák többségét Świnoujściébe evakuálták. 1945. évi hadicselekmények idején, amely kołobrzegi csata (Bitwa o Kołobrzeg) néven vált ismertté, a város 95 %-a elpusztult.

A napóleoni háborúk idején (1807-ben) Dąbrowski tábornoknak a francia császár oldalán harcoló lengyel csapatai vették birtokukba. A ma már

159

Még 1945 márciusában megtartották Lengyelország „eskövőjét a tengerrel” Ezt az eseményt Franciszek Niewidziajło tizedes végezte. A város 1945-ben, 10 napos harc után elpusztulva került vissza Lengyelországhoz.

1327-ben készített 4 m magas gyertyatartó) és több műalkotás található. A katedrális 1531-től 1945-ig az evangélikusoké volt.

1967-ben Kołobrzeg hivatalosan gyógyhely státust kapott. Ma a legnagyobb lengyel tengeri gyógyüdülőhely. 1998-ban jegyezték fel Kołobrzegben a legnagyobb lélekszámot ― 48 ezer főt. 1999-ben a nyugat-pomerániai vajdaság peremén járási székhely lett. 2006. szeptember 30án Kołobrzeg megkapta az Európa Tanács Dísz zászlaját. 2012-ben Kołobrzeg Dánia edzőhelye volt az Euro 2012 labdarúgó Európa-bajnokságra. Építészet és városrendezés

365. kép. Szűzanya Mennybemenetele bazilika

A tengerparti létesítmények egyike a 220 m hosszú kołobrzegi móló, amely Lengyelország leghosszabb vasbeton mólója. Ennek a tengerparti városnak a további jellegzetes építménye az 1946-ban épült tengeri világítótorony, amely a korábbi, 1945 márciusában a német csapatok által felrobbantott világítótorony helyén épült.

A neogótikus építészetet mindenekelőtt a városháza, a kołobrzegi posta épülettömbje valamint a szeplőtelen Szűz Mária-templom (kościół rektoralny Niepokalanego Poczęcia NMP) képviseli.

364. kép. A tengeri világítótorony Kołobrzegben

366. kép. Sz. János templom

Az 1770-ben eredetileg erődnek épült, 26 m magas kołobrzegi világítótorony látogatható. A földszinten kávéház és bár működik. fentről jó időben 16 tengeri mérföldre is el lehet látni. 1899-től használják világítótoronynak, s többször átépítették.

Sz. János templom (Kościół św. Jana Chrzciciela w Kołobrzegu) – a Pomeránia egyik legrégebbi téglaépülete. A régi város területén, Budzistowoban levő XIII. század elején épült templomot már az 1222-ben íródott dokumentumok is megemlítik.

A kołobrzegi tengerpart teljes hosszában épült ki a közel 500 m hosszú Jan Szymański Sétány.

A modernista építészet szép példája az 1932-ben épült Szent Kereszt felmutatása plébániatemplom (kościół pw. Podwyższenia Krzyża Świętego).

Kołobrzeg az Európai Gótikus Téglaépítészet Útvonala mentén található. A gótikus építészet legszebb példája a városban a Mária-bazilika valamint a Baszta Lontowa (Gyújtózsinór bástya, másként Lőportorony bástya).

Kołobrzeg épületeinek 90 %-a a háború befejezése után romokban hevert. Néhány épületet felújítottak, de számos nagypaneles lakótelep épült a romeltakarítás után. A középkori, XV. századból származó polgárház, valamint a lőportorony – egy bástya maradt meg a sok középkori városvédő bástya közül.

Konkatedra Wniebowzięcia Najświętszej Marii Panny w Kołobrzegu ― Szűzanya Mennybemenetele öthajós bazilika építése 1255-ben kezdődött meg, s a XIV. század elején épült, 1945ben nagy károkat szenvedett el, a templomot 197485-ben újjáépítették. A bazilikában sok értékes XIV, XV. századi műemlék (három gótikus oltár, keresztelő kút, a lübecki Johann Apangheter által

Lovagi Akadémia (Akademia Rycerska, ul. Wąska) barokk vonalú XVII. századi épület az egykori porosz Nemesi Akadémia.

160

367. kép. Lovagi Akadémia

370. kép. A kołobrzegi víztorony

Épp csak a 80-as években kezdődött meg a város központjának átépítése. A régi Rynek és a katedrális körül új lakótelep épült, amely nem adta vissza a régi városszerkezetet, sem a háború előtti átépítést, inkább az óváros új arculatának kialakítására való törekvés volt.

A kołobrzegi víztorony (ul. Budowlana) neogótikus építménye a város rendkívül értékes műemléke. Építése 1885-ben fejeződött be. Befogadóképessége 720 m3 ivóvíz. A második világháború idején, a városi vízvezetékhálózat elpusztulása idején, használaton kívül volt. A víztorony naponta 17 ezer liter vizet táplál a vízvezeték hálózatba. Gazdaság A kikötői funkció Kołobrzeg legrégebbi városalkotó funkciója, így tehát a város fejlődése a kikötő fejlődésétől függőtt. Manapság a kikötő, a város és az üdülőhely területei egybeolvadtak. A városban működik a Polska Żegluga Bałtycka kereskedelmi kikötője, a halászati-, jacht-, katonai kikötő valamint utasszállító megállóhely. Kołobrzeg kereskedelmi kikötője regionális jelentőségű, 2003-ban a kikötő forgalma elérte a 150,8 ezer tonnát. Kołobrzeg kikötőjének forgalma a háború előtti időszakban kétszer is meghaladta a 234,2 ezer tonnát. Kołobrzeg halászflottája 114 egységből áll. Kołobrzegben egy tengeri határátkelőhely is működik. A kikötő határforgalma 2003-ban 9714 főt ért el.

368. kép. Kołobrzeg belvárosa madártávlatból A vasút területei választják el az üdülőhelyet a várostól, a városszerkezet fejlődésében akadályt képezve. A háború előtt a Meikuhle kikötő fennállása ellenére ― a gyógypark a Parsęta bal partján feküdt, és állandó kapcsolata volt a jobbparti gyógyhellyel ― az üdülőhely területei a folyó mindkét partjára kiterjedtek.

2008. évi adatok szerint Kołobrzegben 9181 gazdálkodó szervezet volt, melyből 7456 fő fizikai személyisséggel rendelkező folytatott gazdasági tevékenységet, 67 szövetkezet valamint külföldi tőke bevonásával 101 kereskedelmi társaság volt. 2012. május 31-i adatok szerint a járási munkaügyi hivatal 1781 munkanélküli kołobrzegi lakost tartott nyilván.

369. kép. Kołobrzeg vasútállomása A régi erődrendszert a XIX. században a város beolvasztotta. Az erőd és a városfal rendszer hagyománya rögzült a város tágas szerkezetében. A laktanya és a várost övező poligon területei eltűntek. Modern családi házas külvárosok épületek teljesen elkülönülten a városszerkezettől.

371. kép. Jantar ásványvíz Kołobrzegben jégkorszaki és negyedkort megelőző időszakból való ásványvizet palackoznak.

161

Turistalétesítmények

hosszában húzódik, valamint itt kezdődik a Bike the Baltic lengyel szakasza.

A helyi gazdaság fő ágazata az üdülőhelyi-turista tevékenység. Számos szanatórium (6500 ágyas 27 szanatóriumi központ) és üdülő található itt.

A turistamozgalom számára általánosan ismert területek az Óváros körzete, a kikötői kerület és a keleti üdülőhely területe.

2008-ban a városban 56 szállásférőhelyet biztosító létesítmény volt összesen 11 098 férőhellyel. 11 szálloda található itt, melyből 5 csillagos a Marine Hotel és a Hotel Aquarius, 4 csillagos a Sand Hotel****, Hotel Diva SPA, Leda SPA, Arka Medical SPA valamint a Baltic Plaza Hotel mediSPA & fit. 2008-ban Kołobrzegben 247 494 éjszakai szállóvendég volt, melynek 35,5%-a külföldi turista volt. 2011-ben azonban már közel 950 ezer személy éjszakázott itt.

Oktatás Kołobrzegben nyolc óvoda valamint egy városi bölcsöde működik. A város területén 7 általános iskola és 2 speciális iskola valamint 6 gimnázium és 2 speciális gimnázium található. Kultúra Kołobrzeg a klultúrában és a művészetben A város gyakran szerepel a műalkotásokon.

Kołobrzegben 3 tengeri fürdőhely létesült: a 200 m hosszú nyugati Kołobrzeg Plaża Zachodnia, a 397 m-es középen elhelyezkedő Kołobrzeg Plaża Centralna valamint a keleti részen lévő 100 m hosszú Kołobrzeg Plaża Wschodnia (Podczele). 2013-ban a nyári fürdőidény június 24-augusztus 31. között tartott. A 2012-ben, az Európai Unió irányelveinek való meglelés érdekében elvégzett vízminőség-vizsgálatok alapján a tengervíz minősége a nyugati parton kiváló minőségű, a keleti parton jó, és a középső részen kielégítő volt. A városban és annak környékén ásványvízforrások (Perła Bałtyku), sólelőhelyek és gyógyiszapok találhatók. Kołobrzegben elsősorban felső légúti megbetegedéseket, vérkeringési és izületi betegségeket valamint cukorbetegségeket gyógyítanak.

372. kép. Kołobrzeg panorámaképe Kołobrzeg panoráma metszete a Pomerániai Hercegség Eilhard Lubinus által készített 1618-as nagytérképén található.

A városban egész éven át 23 gyógyintézmény működik, melyből 2007-ben 39% arányban külföldi vendég vett igénybe. A városban 3 turista információs pont található. A városi hatóság létrehozta a Turista Tájékoztató Központot (Centrum Promocji i Informacji Turystycznej), amelynek segítségével Kołobrzeg Lengyelország legnagyobb tengerparti gyógyhelye. Turistaösvények

373. kép. Kołobrzeg Eilhard Lubinus térképén

A város területén három turista ösvény vezet keresztül: 

az E9-es európai turistaút: Nadmorski im. Czesława Piskorskiego,



Só út (Szlak Solny),



Szlak im. Jana Frankowskiego

1761-ben Ałeksandr Kocebu orosz festő festette meg Kołobrzeg elfoglalt erődjét a hétéves háború idején.

Szlak

A város területén nincs szervezett kerékpárút hálózat. A városban működik a "Bicykl" Kerékpáros Turisztikai Egylet (Stowarzyszenie Turystyki Rowerowej), amely több kerékpáros utat létesített a kołobrzegi járásban. Kołobrzegben kezdődik néhány nagyközségi kerékpárút. A városon vezet keresztül az R-10 nemzetközi kerékpárút, amely a Balti-tenger paertjának

374. kép. Kołobrzeg ostroma 1761-ben

162

A II. világháború vége felé a náci propaganda a napóleoni háborúk idejéből vett példával és Kołobrzeg 1807. évi védelmével kapcsolatban forgatta a Kolberg című filmet. A film a lakosok és a parasztok hősiességéről szól a fölényben lévő francia erőkkel szembeni harcok idején:

A németek által a második világháború idején (1945) készített „Kolberg” című film ezen az eseményen alapul. 2005-ben, a várossá nyilvánításának 750. évfordulója alkalmából Jan Maślankiewicz-Pogany zeneszerző szerezte a „Kantata Kołobrzeska” zeneművet, melynek témája Kołobrzeg történetével, a lakosság életével és a fő műemlékeivel kapcsolatos.

Kolberg ostroma 1807 márciusától-július 2-ig zajlott a pomerániái Kolbergben (Porosz Királyság, ma Kołobrzeg, Lengyelország), a napóleoni háborúk idején. Miután Poroszország 1806 végén elvesztette a Jéna–Auerstadti csatát, a francia csapatok északra vonultak a pomerániai tartományban. A megerődített Stettin (Szczecin) harc nélkül megadta magát, és a francia erők által „okkupált tartománnyá” vált. Csak a megerődített Kolberg (Kołobrzeg) állt ellen, a francia 1807 márciusától vették ostrom alá a Ferdinand von Schill által védett várost. A védelemben Kolberg polgárai is tevékenyen részt vettek Joachim Nettelbeckkel az élen. Napóleon francia seregének oldalán a lengyelek légiók, illetve a porosz uralom ellen fellázadt lengyel felkelők álltak, azon kívül itáliai, holland és német csapatok harcoltak a poroszok ellen. Utóbbiak tekintetében Nassau, Würtemberg és három szász hercegség (GothaAltenburg, Meiningen-Hildburghausen, CoburgSaalfeld) katonái vették részt a harcokban. A poroszokat az angol-svéd flotta támogatta, amely azonban közvetlenül nem tudott beavatkozni a harcokba, csak az ostromlókat zavarhatta.

Kulturális élet Kołobrzeg regionális kulturális központ is. A nyári időszakban népszerű énekesek, zenészek koncertjeinek és humoristák fellépésének helye. A Városi Kulturális Központ (Miejski Ośrodek Kultury), a régi városházában található. Állandó művészeti-képzőművészeti foglalkozásokat, színházi előadásokat és táncfoglalkozásokat tartanak benne.

Április végén August Neidhardt von Gneisenau őrnagy helyébe Ludwig Moritz von Lucadou parancsnok lépett. Újabb csapatok érkeztek a város védelmére Kolberg kikötőjén át a svédek és angolok segítségével, amelyet sikeresen védelmeztek. Az ostrom a franciák számára nem vezetett eredményre, és csak akkor oldották fel az ostromzárat, amikor július 2-án a tilsiti békeszerződésben Poroszország megadta magát Napóleon császárnak.

376. kép. A Városi Kulturális Központ (Miejski Ośrodek Kultury) Ratusz – az első gótikus épület 1364 körül épült, később átépítették, az 1807. évi ostrom idején elpusztult. 1829-1832 között maradványain és hasznosítható megmaradt részeiből (egyik sarokrésze és a gótikus pince) új, neogótikus épületet emeltek Karl Friedrich Schinkel berlini építész tervei alapján.

377. kép. A városháza 3D-s képe A XIX. századij városháza védelmi jellegű középkori várra emlékeztet. Öt kis tornyocska és egy karcsú főtorony alkotja.

375. kép. A Kolberg című film plakátja

163

Braunschweig Palota (Pałac Brunszwickich w Kołobrzegu ― Pałac Branuschweigów) – 1820-as évekből származó empire stílusú gyönyörű épület, annak idején gazdag polgári család tulajdona, jelenleg fegyvermúzeum (Muzeum Oręża Polskiego w Kołobrzegu). A tulajdonos Braunschweig család 1282-től egészen a második világháborúig lakott itt.

378. kép. A városháza épülettömbje A Ratusz a városi hatóság, az Anyakönyvvezető Hivatal és a Városi Kulturális Központ székhelye. 9:00, 15:00 és 18:00 órakor hangzik fel a városi hejnał.

380. kép. Braunschweig család palotája, a fegyvermúzeum (Muzeum Oręża Polskiego) székhelye.

A II. világháború előtt a városháza előtt állt III. Frigyes Vilmos porosz király emlékműve – a háború után elbontották, de alapja néhány éven keresztül a dísztribün alapjaként szolgált. Jelenleg a városháza előtt a földgolyó vízpárnán forgó emlékműve található (pl. Ratuszowy 1).

A múzeumban mutatják be a kora középkortól napjainkig fennmaradt hadtörténeti gyűjteményt. Braunschweig Palotában helyezték el a város több mint ezeréves történetét bemutató múzeumi osztályt. A múzeum hajókiállítása az egykori hadikikötőben található. Kołobrzeg városi könyvtárában (Miejska Biblioteka Publiczna im. Galla Anonima) 2008. évi adatok szerint 149 720 db gyűjtemény van, melyet 8889 olvasó vett igénybe. A könyvtárban általános kölcsönző, szépirodalmi, ifjúsági és gyermek könyvtár van. A városban működik a koszalini pedagógiai könyvtár (Biblioteka Pedagogiczna im. Zenona Klemensiewicza w Koszalinie) részlege is, amelynek 27 499 db-os könygyűjteménye van. Kołobrzegben található az egytermes, 287 ülőhelyes "Wybrzeże" mozi is (ul. Łopuskiego 24. 78-100, Kołobrzeg). Időszakos rendezvények

379. kép. A városháza oldalhomlokzata

Kołobrzegben időszakos szerveznek. Időrendben:

A Városi Kulturális Központ patronálja az ifjúsági énekegyütteseket és kórusokat. Évenként szervezi az Interfolk fesztivált, vagy a Nemzetközi Népművészeti Találkozót (Międzynarodowe Spotkanie z Folklorem) és más kulturális jellegű bemutatókat. A Piast Mozi a Filmklub (Dyskusyjny Klub Filmowy) találkozóinak helye. 1967–1990 között itt rendezték a Katonadalok Fesztiválját (Festiwal Piosenki Żołnierskiej).

rendezvényeket

 Międzynarodowy Bieg Zaślubin – 1986-tól, minden év március 15-én szervezik a Kołobrzegi csata befejezésének évfordulója és a „Házasság a tengerrel” emlékére megrendezett ünnepséget, amely 15 km távú népszerű futóverseny.  Regaty Smoczych Łodzi na rzece Parsęcie – 2001-től minden év júniusában a Parsęta folyón megrendezett többevezős csónakverseny (2008ban nem volt).

Kołobrzegben több állandó és időszakos művészeti és történeti kiállítást rendeznek. A kołobrzegi városházán található a Kortárs Művészeti Galéria (Galeria Sztuki Współczesnej), melyben a kołobrzegi kerámikusok kiállításait rendezik és ezen kívül helyi színházi központ is. A Galéria oktatói tevékenységet is folytat, mint például a galéria által szervezett gyermek és iskolai diákok művészeti órái.

 Europejski Dzień Morza – a tengerek európai napját 2009. május 20-án rendezték Kołobrzegben.  A Gyermeknap alkalmából gőzös vontatta Pirat nosztalgiavonat közlekedése.

164

 "Bursztynowe Pióro"/"Połów w Kołobrzeg" – júniusban rendezett költőverseny és előadóest.

A város legnagyobb sportcsarnoka a 2000-ben myegnyílt az 1307 ülőhelyes, 24×48 m-es pályával rendelkező hala "Milenium". Sportrendezvényeket, vásárokat, kiállításokat és rendezvényeket tartanak benne. A sportközpontban többek között edzőterem, fitness terem, táncterem található benne. 500 m2-es rekreációs központ is van benne a gyermekek részére.

 Festyn Osiedla Ogrody "Bezpieczne Wakacje"  Festiwal Szantowy "Na Fali" – májusban tartják a Jacht Klub Morski "Joseph Conrad" által szervezett fesztivált.  Regaty "Srebrny Dzwon" – júliusban rendezett „Ezüst Hrang” vitorlásverseny  Kołobrzeski Piknik Wojskowy rendezett honvédelmi találkozó

– júliusban

 Sunrise Festival („Festiwal wschodzącego słońca”) – júliusban rendezett kulturális fesztivál  Międzynarodowy Festiwal "Muzyka w Katedrze" – a katedrálisban júniustól augusztusig minen hét csütörtökén megtartott fesztivál

381. kép. A "Milenium" Sportcsarnok Az itt található aquaparkban 25×12,5 m-es, 1,8 m mély úszómedence, gőzfürdő, száraz szauna, rekreációs medence és 2 csúszda is található benne. A téli időszakban 60×30 m-es jégpálya működik benne. Íjász és lőpálya is található itt.

 Festiwal Piosenki Poetyckiej im. Jacka Kaczmarskiego "Nadzieja" – Jacek Marcin Kaczmarski (Varsó, 1957. március 22. ― Gdańsk, 2004. április 10.) lengyel költő, dalszerző és zeneszerző emlékére júliusban rendezett kulturális fesztivál  Międzynarodowy augusztusban sakkfesztivál

Festiwal megtartott

Szachowy – nemzetközi

 Międzynarodowe Spotkania "Interfolk" – augusztusban kerülő népművészeti találkozó

z Folklorem megrendezésre

 Obchody Regionalnych Światowych Dni Turystki – a Turizmus Világnapja alkalmából szeptemberben megtartott rendezvény  Międzynarodowy Konkurs Satyryczny "Papkinada" – nemzetközi humorverseny. 2010-ben elmaradt.

382. kép. A "Milenium" Sportcsarnok mellett található a sport stadion (78-100 Kołobrzeg, Śliwińskiego 10).

Helyi média A városi kábeltévé (Telewizja Kablowa Kołobrzeg) mellett három rádicsatorna (Radio Eska Kołobrzeg, Radio Kołobrzeg és a Radio Koszalin) tartozik a helyi műsorszolgáltatók közé.

A Sportcsarnokban (ul. Wąska) röplbda és kosárlabda mérkőzéseket, keleti harcművészeti bemutatókat rendeznek. Sport Klubok

Kołobrzegben négy újság kapható (Gazeta Kołobrzeska, Kulisy Kołobrzeskie, Miasto Kołobrzeg valamint a Rzecz Kołobrzeska).

A városi sportklubok közül említésre méltó a SKK "Kotwica" Kołobrzeg koslárlabda klub, a labdarúgást űző Miejski Klub Piłkarski "Kotwica" Kołobrzeg, az 1993-ban alakult, atlétikával foglalkozó Kołobrzeski Międzyszkolny Klub Lekkoatletyczny "Sztorm". A Kołobrzeskie Stowarzyszenie Łuczników "Mewa" a városi íjászokat tömöríti, a Klub Strzelecki Kołobrzeg lövészettelfoglalkozik. A városban található még egy biliárd klub, a Klub Bilardowy "ÓSEMKA" továbbá a diákokat tömörítő Uczniowski Klub Sportowy "Zapasy Kołobrzeg" (az 5. számú Általános Iskolában).

Az internetes szolgáltatók közül 7 helyi hírszolgáltató és tájékoztató működik (e-kg.pl, kolobrzeg24.pl, takze.pl, miastokolobrzeg.pl, informacje.kolobrzeg.pl, gazetakolobrzeska.pl és a wydarzeniakolobrzeg.pl), melyek az elektronikus újság szerepét töltik be. Sport A város fő sportlétesítménye a Miejski Ośrodek Sportu i Rekreacji (ul. Łopuskiego).

165

Vallási közösségek

383. kép. A kołobrzegi katedrális Kołobrzegben található a koszalini-kołobrzegi egyházmegye konkatedrálisa. A városban 6 plébánia van, melyek a kołobrzegi dékáni hivatalhoz tartoznak. A városban működik a Szent Mátyás helyőrségi plébánia (parafia garnizonowa pw. św. Macieja). A városban a ferencesek és a Szent Félix női apácarend házai működnek.

385-386. kép. Milleniumi emlékmű (Pomnik Tysiąclecia) A Milleniumi emlékmű avagy Ezredévi emlékmű (Pomnik Tysiąclecia) Wiktor Szostało alkotása, 2000-ben emelték, Saint Louisban készült. Egy szétszakított keresztet ábrázol, az ezer éves lengyelnémet kapcsolatok allegóriája. Vitéz Boleszló és III. Ottó alakjain kívül a kereszt csúcsán egy békegalamb köti össze a két nemzetet. Az alapzaton elhelyezett táblán a támogatók és Romuald Wiśniewski szobrászművész nevei olvashatók. A bal oldali II. János Pál pápa és a jobbra lévő XVI. Benedek pápa alakjait 2008. június 29-én állították és szentelték fel. A város 1000–1007 között a kołobrzegi egyházmegye székhelye volt, melynek megyéspüspöke Reinbern volt. 1187-től a kamieni püspök birtoka volt.

384. kép. A Szűzanya Mennybemenetele bazilika tornya

A XVI. században a reformáció hatására kołobrzegiek lutheránusok lettek. 1557-ben Kołobrzeg a lutheránus egyházkerület (szuperintendencia) székhelye lett. A XVII. században a városban kálvinista plébánia alakult. A XIX. században nem volt katolikus plébánia a városban. A katolikusok számának növekedése miatt 1889-ben alakult meg itt a Szent Márton római katolikus plébánia. Kezdetben a wrocławi egyházmegyéhez, későbbiekben a berlini egyházmegyéhez tartozott.

A Szűzanya Mennybemenetele öthajós bazilika (Bazylika konkatedralna Wniebowzięcia Najświętszej Marii Panny) a XIV. század elején épült, 1945-ben, a második világháború vége felé nagy károkat szenvedett el. A templomot 1974-85ben építették újjá. A bazilikában sok értékes XIV, XV. századi felszerelés (három gótikus oltár, keresztelő kút, 4 m magas gyertyatartó) és több műalkotás található.

166

A II. világháborút követően a protestáns plébánia megszűnt, és egyúttal a római katolikus plébánia a Gorzów Wielkopolski székhelyű apostoli kormányzósághoz tartozott.

Turisztikai Szervezetének (Zachodniopomorska Regionalna Organizacja Turystyczna). Biztonság Kołobrzegben található az Állami Tűzoltóság Járási Parancsnoksága (Komenda Powiatowa Państwowej Straży Pożarnej), melynek működése a kołobrzegi járás egész területére kiterjed. Keretében műdik az Állami Tűzoltóság mentő-tűzoltó egysége.

1972-ben a kołobrzegi római katolikus plébánia a koszalini egyházmegyéhez került, a kołobrzegi püspökséghez kapcsolódó hagyománnyal. A XX. század 90-es éveiben több korlátozó közigazgatásijogi rendelkezés eltörlése után Kołobrzegben néhány új római katolikus plébániát hoztak létre, melyek a konkatedrális plábániától különültek el.

A városban működik a "Tryton" Önkéntes Tűzoltóság speciális könnyűbúvár egysége is, melynek célja az emberek vízi vagy víz alatti mentése. Az egység a város területén, a kikötői vízeken és a Parsęta folyón valamint a tengeri fürdőhelyek mentén tevékenykedik.

A városban más vallási egyesületek is találhatók. A görögkatolikus Legszentebb Istenszülő Oltalma temploma (cerkiew greckokatolicka Opieki Przenajświętszej Bogurodzicy) valamint néhány protestáns egyház, melyekhez az adventisták gyülekezete (zbór Kościoła Adwentystów Dnia Siódmego), a Krisztus Egyház gyülekezete (zbór Kościoła Chrystusowego), a pünkösditák gyülekezete (zbór zielonoświątkowy "Droga Życia") az evangélikusok gyülekezete (magánházban tartják istentiszteletüket) és a Jehova Tanúi is megtalálhatók itt.

Kołobrzegben található a parti mentőszolgálat kereső és mentőállomása (Brzegowa Stacja Ratownicza Morska Służba Poszukiwania i Ratownictwa, Służba SAR), amely saját mentőcsónakokkal, speciális mentőautókkal és mentőfelszereléssel rendelkezik.

Politika és közigazgatás Kołobrzeg nagyközségi jogú város. A döntéshozó és ellenőrző szervezet a Kołobrzeg Város Tanácsa (Rada Miasta Kołobrzegu), melynek 21 tanácsosát 4 választókerületből választják. 1987-től az a városi önkormányzat választott vezetője a város elnöke. Kołobrzeg vezetője 1987-ben kapta az elnöki címet, és a város azok közé tartott, amelynek lélekszáma nem haladta meg az 50 ezer főt. 1990-ben, amikor a 100 ezer fő kerethatár feltétele volt a város elnöki (prezydent) címnek, Kołobrzeg megtartotta a korábbi státusát.

A kompkikötőben található a Szkwał mentőhajó, amely a riasztást követő 15. percben kész az emberi élet mentésére. A Járási Rendőrkapitányság Kołobrzeg és a járás más községeinek területein tevékenykedik. Kołobrzegben városőrség (straż miejską) is működik. Kołobrzegben található a Határőrség egysége, amely a tengeri határátkelőhelynél teljesít szolgálatot. Működési területe a kołobrzegi és a białogardi járások területére terjed ki.

Kołobrzeg lakói a Kołobrzeg Járás Tanácsának 19 tagjából 12-t választanak 4 választókörzetben. A válsztópolgárok ezen kívül a vajdasági közgyűlés tanácsosait, a szejm követeit, a szenátort és az Európai Parlament követit választják.

A XX. század 90-es éveiig nagy kaonai egységek állomásoztak itt.

Kołobrzeg Város az alábbi nemzetközi szövetségeknek a tagja: a Tengeri Városok És Községek Szövetségének (Związek Miast i Gmin Morskich), a Lengyel Köztársaság Üdülőhelyei Egyesületének (Stowarzyszenie Gmin Uzdrowiskowych RP), a Pomerániai Eurorégió Lengyel Községei Szövetségének (Stowarzyszenie Gmin Polskich Euroregionu Pomerania), a Lengyel Városok Szvetségének (Związek Miast Polskich), a Parsęta Medence Városai és Nagyközségei Szövetségének (Związek Miast i Gmin Dorzecza Parsęty), a "Droga S11" Városai és Nagyközségei Szövetségének, a Kołobrzeg Helyi Halászati Csoport Vajdasági, Járási és Nagyközségi Egyesületeinek (Stowarzyszenie Gmin, Powiatów i Województw Kołobrzeska Lokalna Grupa Rybacka) valamint a Nyugat-Pomerániai Regionális

Egészségvédelem Kołobrzegben 20 patika található. A helyi önkormány területén egy egészségvédelmi egyesület és egy kórház (Publiczny Zespół Opieki Zdrowotnej "Regionalny Szpital" Regionalny Szpital w Kołobrzegu) működik. Ezen kívül egy katonai kóház is található itt (117 Szpital Wojskowy z Przychodnią SP ZOZ ― Wojskowa Specjalistyczna Przychodnia Lekarska Samodzielny Publiczny Zakład Opieki Zdrowotnej z siedzibą w Kołobrzegu przy ul. Jedności Narodowej 86/88). Ennél a kórháznál működik a Nemzetközi Dialízis Központ (Międzynarodowe Centrum Dializ) vesebeteggondozóval.

167

A tengerparttól 10 km-re, a Dzierzęcinka patak partján, dombok tövében, a Jamno és a 176,0 ha kiterjedésű Lubiatowo Północne tavak mellett fekszik. Koordináták: é. sz. 54,1943°, k. h. 16,1715°. Tengerszint feletti magassága: 32 m. Területe 83 km2. Tengeri kikötő Kołobrzeg vonzáskörzetében.

Koszalin Koszalin (latinul: Coslinum, kasub nelven: Kòszalëno, németül: Köslin) – az északnyugat-lengyelországi Hátsó-Pomeránia legnagyobb városa. Járási jogú város; 1999 óta a NyugatPomerániai vajdaság részét képező Koszalin járás székhelye. NyugatPomeránia második legnagyobb városa. A kerületi bíróság, a marszali külosztályának és a vajdasági delegatúrájának székhelye.

hivatal hivatal

2012. június 30-i adatok szerint lakossága 109 183 fő volt.

388. kép. Koszalin belvárosa Koszalin történelmileg Nyugat-Pomerániában fekszik. 1815–1945 között a város a koszalini kormányzóság székhelye volt. 1946–1950 között a szczecini vajdaságban feküdt. 1950 és 1998 között a város a koszalini vajdaság székhelye volt. 1999től a nyugat-pomerániai vajdaság északi részén fekszik. 2010. január 1-jei adatok szerint a város területe 98,34 km² volt.

387. kép. A Városháza – Ratusz Koszalinban A város a régió nagy kulturális központja, ahol színház, mozi, filharmónia, amfiteátrum és múzeum is található. A helyi média székhelye is. Koszalinban található a egyházmegye székhelye is.

koszalin-kołobrzegi

Koszalin személyforgalmi csomópont is, ahol autóbusz pályaudvar és vasútállomás található. A városon vezet keresztül a 6. és 11. számú országos főútvonal. Fekvése A slowin tengerparton fekvő város. A Koszalinitengerparton (Pobrzeże Koszalińskie) található. A város közelében három mezorégió találkozik: Wybrzeża Słowińskiego, Równiny Białogardzkiej i Równiny Słupskiej.

389. kép. A város címere a főtér burkolatában

168

Koszalin kerületei és más településrészei: 4 Marca, Akademickie, Kędzierzyn, Kretomino, Przylesie, Unii Europejskiej, Zagórzyno, Lechitów, Wenedów, Na Skarpie, Rokosowo, Bukowe, Chełmoniewo, Dzierżęcino, Lubiatowo, Raduszka.

1690-ben a Jamno-tó és a hozzá vezető vízi út eliszapolódásával tengeri kapcsolata megszűnt, a város kikötő szerepe véget ért. A XVII. században Koszalin a brandenburgi fejedelmek kezére került. 1718-ban a poroszok lerombolták a várost, és egy tűzvészben szinte az egész város leégett. Ettől az időtől kezdve a város nagyon lassan fejlődött. 1807-ben Napóleon seregei megszállták a területet és csak 1813-ban távoztak.

A város jelenlegi részét alkotó egykori önálló települések: Jamno, Łabusz, Sarzyno, Wilkowo, Żabowo. Története

1816-ban Koszalinban állították fel a három kormányzóság egyikének székhelyét (a szczecini és a stralsundi mellett) bekapcsolódva a porosz állam pomerániai tartományába. Később porosz városként – akkori neve Köslin – a Gdańsk-Szczecin vasútvonal megépülését követően, a XIX. században újra fejlődésnek indult.

A X-XI. században szláv település volt. A Lengyelországot egységesítő első Piastok: I. Mieszko és Bolesław Chrobry a pomorzei hercegséggel együtt Koszalinra is kiterjesztették a Piastok hatalmát. A várost 1214-ben említik először Koszalice néven. II. Bogislav (Bogusław II) pomerániai herceg a Góra Chełmska körül lévő Koszalin (latinul: Cossalitz) falut a Trzebiatów környékén lévő Białobokiban található kolostornak adományozta.

1890-ben Chełmnoból ide helyezték át a tisztiiskolát. 1911-1937 között villamosok is közlekedtek a városban.

1248-ban a kołobrzegi föld keleti része Koszalinnal együtt a pomerániai (kamieński) püspök birtoka lett. 1266. május 23-án Herman von Gleichen püspök lübecki városjogot adományozott a településnek, a környékbeli falvakat és számos privilégiumot adományozva neki. Itt alapította meg saját recidenciáját valamint a kamieński fejedelemség püspöki székhelyét.

1938-ban a koszalini kormányzóság részből hozták létre a Piła (németül: Schneidemühl) székhelyű Poznań―Nyugat-Poroszország tartományt, amely 1945-ig állt fenn. 1945 februárjában a Vörös Hadsereg foglalta el a romokban heverő várost. Március 4-én, a Vörös Hadsereg 3 Korpus Pancerny Gwardii páncélos hadosztálya rövid csata során megsemmisítette a német csapatokat. A város szovjet katonai parancsnoka Voroncov (В ц ) őrnagy volt. A város 40%-a romokban hevert.

Tengarperti kikötőként fejlődött tovább. 1331-ben megszerezte Jamno falut, a Jamno tó körüli részt valamint 1353-ban a Unieście várat a földnyelvvel együtt. Koszalin közvetlenül kijutott a tengerhez és a következő évzázadokban mint a Hanza-szövetség tagja intenzív fejlődésnek indult. Ez Kołobrzeggel és Darłowoval konfliktushoz vezetett – 1446-ban például Kołobrzegért folyt az ütközet. Később németek telepedtek le itt, így a város folyamatosan elnémetesedett. A várost egy tűzvész 1504-ben elpusztította.

A postdami konferencia határozata értelmében a város 1945-ben Lengyelország része lett. 1945 júliusában a lengyel közigazgatás megkezdte a város akkori német lakosságának áttelepítését Németországba. Július 10-én érkezett meg Gnieznoból az első szállítmány 500 lengyel telepessel. A németek Koszalinból való kitelepítése 1947-ben fejeződött be.

A 1516-ban a városi tanács már oly határozatot hozott, amely eltiltotta lakóinak a „szlávul beszélőkkel” való kereskedést.

1945-ben a hatóság Koszalin és Szczecin között kétszer is áthelyezte a szczecini vajdaság első közigazgatási székhelyét (május 19-június 9 és június 9-július5). 1950-ben a vajdaságot két részre osztották: szczecini vajdaságra és koszalini vajdaságra. Koszalin Vajdaság székhelye lett.

A tizenhároméves háború (1454-66) és a rendeletek csökkentették a város jelentőségét ― 1535-ben a 2,5 ezer lakosból 1,5 ezer fő pestis következtében halt meg.

Koszalin 1950–1975 között a koszalini „nagy” vajdaság (a 17-ből) valamint 1975–1998 között a koszalini „kis” vajdaság székhelye volt (a 49-ből). 1946–1954 között a Koszalin nagyközség falusias központja volt.

1534-ben megjelent az lutheránizmus. 1582-ben fejeződött be a pomerániai hercegek várának építése. A harmincéves háború során 1630ban II. Gusztáv Adolf svéd király elfoglalta a várost és 8 évig megszállva tartotta.

1954. február 4-én Koszalinhoz csatolták Rokosowo területét. 1959. december 31-én pedig Chełmoniewo javító-szerelő üzem 3,31 ha kiterjedésű területe került Koszalinhoz.

1637-ben, a pomerániai hercegség kihalása után a város a Gryfitek unokatestvérének, Ernst Bogislaw von Croÿ, lengyelül Ernest Bogusław von Croy (*Finstingen, 1620. augusztus 26. - † Königsberg, 1684. február 6.) protestáns püspök, majd azt követően a brandenburgi őrgrófok kezére került.

1989. január 1-jén Koszalin területét 17,875 km²-rel megnövelték, amikor hozzácsatolták Lubiatowo, Chełmoniewo, Dzierżęcino, Wilkowo, Sarzyno,

169

Raduszka falvakat, Konikowo falu részét valamint a kisebb hétvégi házas üdülőterületeket. A közigazgatási reform eredményeképpen 1998-tól Koszalin a nyugat-pomerániai vajdasághoz tartozik annak ellenére, hogy a koszalini lakosok egy része kezdeményezte – az 1950-1975 között létező, egykori koszalini vajdasági részhez hasonló – közép-pomerániai vajdaság megalapítását. 2010. január 1-jén északi irányban, az egykori Jamno és Łabusz falvak összesen mintegy 15,01 km² kiterjedésű területeit a városhoz csatolták.

Koszalinon átvezető vasútvonalak közül a 202. számú vasútvonal Stargard Szczeciński – Gdańsk között, a 402-es pedig Koszalinban kezdődik és Goleniówig vezet Kołobrzegen és Trzebiatówon keresztül. A keskeny nyomközű állomás bezárt, a kisvasút pedig alapítványi keretek között a 2005-ben alakult vasútbarát egyesület, a Towarzystwo Miłośników Koszalińskiej Wąskotorówki (TMKW) működteti.

Közlekedés Közúti közlekedés Koszalinon az alábbi utak vezetnek keresztül: Út

Útvonal

Utca/kerület

6-os számú országos főút

államhatár (Kołbaskowo) – Szczecin – Goleniów – Koszalin – Sławno – Słupsk – Gdańsk – Łęgowo

ul. Szczecińska, ul. Syrenki, ul. Bohaterów Warszawy, al. Monte Casino, ul. Juliana Fałata, ul. Gdańska

11-es számú országos főút

Kołobrzeg – Koszalin – Bobolice – Szczecinek – Piła – Poznań – Ostrów Wielkopolski – Lubliniec – Bytom

ul. Morska, al. Armii Krajowej, ul. Krakusa i Wandy, ul. Gnieźnieńska

167-es Koszalin – számú Tychowo – vajdasági Ogartowo út 206-os számú vajdasági Koszalin – Polanów – Miastko út

Városi közlekedés A városi közlekedési vállalat a MZK Koszalin.

A városban 18 vonal és 3 idényjellegű vonal van („1” Mielnóig, „1 J” Jamno megállóig, „S” a Jamno-tó mellett) és a külvárosig. A busz park 66 autóbuszból áll. A vonalon naponta az alacsonypadlós állomány 75 %-a közlekedik. 2004ig az autóbuszok IKARUS márkájúak voltak, azonban ezeket Jelcz autóbuszokra cserélték. A turistabuszok néhány márkája egy idő óta DAB.

ul. Połczyńska

1911–1937 között Koszalinban villamos járat működött. A koszalini PKS története 1946-ban kezdődött. A koszalini közlekedési vállalat mellett a „Ronin” magántársaság is közlekedtet járatokat. A járaton főleg „Mercedes” kisbuszok közlekednek.

ul. Orląt Lwowskich, ul. Romualda Traugutta, ul. Zwycięstwa

Légiforgalom A várostól mintegy 23 km-re található a KoszalinZegrze Pomorskie fel és leszállóhely, amely korábban Koszalin-Zegrze Pomorskie repülőtérként üzemelt, a háborúután mint sport reptér funkcionált. Jelenleg az Aeroklub Koszaliński és a Lotnicze Pogotowie Ratunkowe üzemelteti. Tervezik polgári repülőtérként való hasznosítását.

Vasúti közlekedés Koszalinban két vasútállomás található: Koszalin állomás (amely az Armia Krajowa utcánál található) és Koszalin keskeny nyomközú vasút állomása (a Kolejowa utcában).

2013-ban alapították a Koszalin-Kospel magán repülőteret, valamint átadták a forgalomnak a várostól délnyugatra, mintegy 40 km-re található Polanów le- és felszállópályát is. Körülbelül 115 km-re található Koszalintól a már korábban többször említett Szczecin-Goleniów repülőtér, amely Varsóval, Nagy-Britanniával, Írországgal, Norvégiával és charter-járatokkal Egyiptommal létesít légi összeköttetést. 390. kép. Vasúti pályaudvar

170

Természeti környezet

Építészet

A város területe a Dzierżęcinka, az Unieść és a Parsęta medencéjében fekszik. A Góra Chełmska (németül: Gollenberg) területén ered a Grodna patak. A város déli területén található a mindössze 5 km hosszú Raduszka patak, melynek vize két irányban folyik: Dzierżęcinka és a Czarna patak felé (melynek szakasza képezi a város déli határát).

Városszerkezet Koszalin koncentrikus városszerkezetet képez, amely a város legrégebbi része körüli utcajálózatot alkot és az utcák a belvárost a megmaradt kerületetekkel kötik össze. A város kezdetben a középkori városmagjától nyugati irányban (Új Kapuval), északra (Malom Kapuval) és déli rányban (Magas Kapuval) fejlődött, a XIX. század 20-as éveitől pedig, a városfalak elbontása után, kezdetben főleg keleti irányban, majd minden felé.

A város közigazgatási területén 2005-ben 3393 ha kiterjedésű erdő és 2119 ha mezőgazdasági célú terület volt. A város határában elterülő Góra Chełmska területén néhány kiemelkedés található, melyek közül a legmagasabb a Krzyżanka, a következő a Krzywogóra, Leśnica, Lisica.

A XX. század 60-as éveitől vajdasági jogú város címet szerzett, a város szerkezet pedig északra, a IV. Ulászló utca vonalában nyúlt tovább, ahol lakótelep épült, a továbbiakban pedig kelet és déli irányban. 1989-ben a környékbeli falvak hozzácsatolása révén kertvárosias szerkezet jött létre. Az egykori falvak körül családi házak épültek, mely nagymértékű szétszórtságot eredményezett.

Éghajlat Koszalin területének éghajlata a Balti-tenger térségében lévő klímaövébe tartozik. Az ország északi és nyugati részein óceáni éghajlat a jellemző, az Atlanti-óceán által befolyásolt légtömegekkel, melyet a szomszédos Balti-tenger befolyásol a DélBalti Partvidék és a Pomerániai partvidék határán.

A belvárosban koncentrálódtak a szolgáltatások, melyek városi és regionális jelentőségűek. A belvárosban alakult ki a városi funkció, itt van a közigazgatási, az oktatási és a szolgáltatási funkció. A Belvárosnak és a Tysiąclecia telepnek lakóhelyi funkciója van. A lakó és szolgáltató épületek főleg az 1950–1960 közötti években épültek. Ugyanott találhatók a műemlékek és a magas építészeti minőségű épületek is.

A legkevesebb csapadékot februárban és márciusban regisztrálnak, a legtöbbet pedig júliusban. Koszalin környékének területén az uralkodó szélirány délnyugati irányú. A téli hónapokban nyugati és délnyugati irányú szelek a jellemzők, melyek előidézik az olvadást. Tavasszal északi és északkeleti szelek uralkodnak, melyek elég száraz időt okoznak és jelentős hőmérsékleti különbségeket idéznek elő. Nyáron a nyugati és északnyugati irányú hűvös szelek megnövelik a felhősödést és a sarki-tengeri légtömegek esőt hoznak. A tél itt enyhe és rövid; az átlaghőmérséklet csak januárban és február süllyed 0 0C alá. A tavasz viszonylag hosszú és hideg. A nyár is hűvösebb, mint Lengyelország középső részén, az eltérések kisebbek, mint tavasszal. A nyár során kevés forró nap van. Az ősz hosszú és meleg, lényegesen melegebb, mint a tavasz.

Koszalin nyugati részét a belvárostól a vasútvonal választja el. Itt vannak a nagy ipari körzetek. A lakófunkció ezen a területen a Morskie és részben a Nowobramskie telepeken található. A lakófunkció Koszalin északi részén, az alábbi helyeken koncentrálódnak: Kotarbińskiego, Śniadeckich, Wańkowicza és Na Skarpie, ahol az egy és többcsaládos házak dominálnak. A város keleti része is hasonló lakótelepi funkciót tölt be. Itt a következő lakótelepek vannak: Wspólny Dom, Rokosowo és Lubiatowo. Itt még találhatók a lakásépítés céljaira tartalék területek. A lakótelepi funkció dominál a város déli részén is, a Lechitów és a Raduszka körzetben.

Természeti környezet A város nagy területein (40,78%) zöld felületek találhatók: Park im. Książąt Pomorskich, a Góra Chełmska tömbjén lévő városi erdő, a bükkös erdő (Las Bukowy) és több más kisebb park valamint a zöldfelületek.

Rekreációs szerepet tölt be a közeli Góra Chełmska üdülőövezete a Góra Chełmska és a Jezioro Lubiatowskie vizes élőhelyével valamint a hozzá kapcsolódó ökológiai folyosó a Dzierżęcinka folyó mentén a Március 4-e utcától a Batalionów Chłopskich utca vonaláig.

A város északi része a Koszaliński Pas Nadmorski tengerparti sávjában található, amely tájvédelmi terület. Koszalin északnyugati részét a NATURA 2000-es területű Bukowy Las Górki bükkerdeje borítja.

Műemlékek Az óváros egész területe műemlékvédelem alatt áll. Koszalin műemlékei a Téglagótika Európai Útvonala mentén találhatók. Jogi védelem alatt álló műemlékek listája:

Koszalin területén található a 176,0 ha kiterjedésű Lubiatowo Północne tó zárt természetvédelmi rezervátumával, a Bielica talajvédelmi rezervátum és a Dolina Grabowa természetvédelmi-tájképi együttese.

 az 1320-ból való városfalak maradványai

171

 Katedra Niepokalanego Poczęcia NMP

A hajókat, a szentélyt és az előcsarnokot háromlevelű lóhere formájú csillagboltozat fedi. A főhajó oldalfalait két sorban hat darab nyolcoldalú, vörös téglából falazott masszív pillér tartja, a 12 apostol alakját szimbolizálva.

Mária Miasszonyunk Szeplőtelen Fogantatásaszékesegyház ― Katedra Niepokalanego Poczęcia NMP w Koszalinie (németül: St. Marienkirche in Köslin) gótikus építménye – egykor a plébániatemplom szerepét töltötte be – Koszalin legjelentősebb és leghíresebb műemléke. Pomeránia leggyakoribb téglaépítményeinek egyik képviselője.

Belsejében XIV. századból való gótikus kereszt található a Krzyżankán álló kápolnából, a szentek későgótikus alakjai 1512-ből valók, tölgyfából faragva, a régi gótikus oltárról való. Ezen kívül koraközépkori keresztelőmedence, 1666-ból való nagy csillár továbbá 1899-ből való neogótikus orgona található benne. A katedrálisban négy 1980ban, Poznanban öntött harang, valamint egy Lutke Rose stargadli harangöntő által 1529-ben készült, a Szent Miklós-kápolnából való harang található benne. 1534-1945 között a templom az avngélikusoké volt. 1972-től az új egyházkerület ktedrálisa. 1996-ban a katedrális előcsarnokában helyezték el az egyházmegye második megyéspükének, Czesław Dominnak földi maraványait.

391. kép. Katedra Niepokalanego Poczęcia NMP w Koszalinie (németül: St. Marienkirche in Köslin) ― Mária Miasszonyunk Szeplőtelen Fogantatásaszékesegyház A templom 1300-1333 között épült, mint háromhajós bazilika, hatalmas toronnyal. Keletelt templom, keleti oldalán háromoldalú szentély zárja. A főhajó falában gótikus ablakok, az oldalhajóknál mérművek vannak. A kisebb oldalhajók ablakain növénymintás üvegablakok találhatók. A hajót és a szentélyt gyámfalak támasztják. Az oldalhajók kis bemélyedéses csúcsai nyeregtetővel fedettek.

393. kép. Czesław Domin síremléke a koszalini katedrálisban A templom belseje A templom felszerelése és díszítése háborúk és tűzvészek ellenére a századok során a XIX. századig gazdagodott. Akkoriban a belső terének regotizációja során számos nagyértékű felszerelési tárgyát eltávolították (többek között felbecsültetetlen értékű, gótikus főoltárt kisebb értékű neogótikus oltárra cserélték). A második világháborút követően a neogótikus felszerelését nafgyrészt eltávolították. A koszalini katedrális legértékesebb felszerelési tárgyai:

392. kép. A székesegyház tornyából szép kilátás nyílik a tengerre. A templom nyugati oldalán masszív, 56 méter magas, négyszögletes torony áll, sátortetővel borított. Hatoldalú galéria koszorúzza, melyen hagymakupolás felülvilágító található. 1754-ben órát helyeztek el a tető alatt. A torony homlokzatán számos csúcsíves falfülke látható. Némelyikében keskeny nyitott ablak van. A felső szinten két csúcsíves, kiugró kijárati kapu található.

 a főoltár: az eredeti a főoltárt (szárnyas oltár) 1512-ben az Iwięcinoból való Andreas Wenzel készítette tölgyfából. A XIX. század első felében szétszedték. A szobrok egy részét a katedrális más-más helyein helyezték el, a többi

172

 koraközépkori keresztelőmedence: az oszlopon nyugvó medencét a XIII. században gót szobrász készítette. Tizenhatoldalú kehely formája van. A keresztelőmedence a templom előcsarnokában található.

elpusztult. Az oltárszekrényt a két festett szárnyával együtt becsukva tartották. Az új neogótikus főoltárt August Friedrich Hauptner „Feltámadás” képe díszítette (a kép jelenleg a főhajó északi falán függ). 1973-ban a neogótikus oltárt szétszedték, és a szentély falán (Rajmund Hałas által készített fémrácson) elhelyezték a régi gótikus oltár alakjait. 2012ben ezeket az alakokat felújításuk után és eredeti színük visszaállítását követően új, gótikus felosztésú oltászekrényben helyezték el. A felállított oltár középső részének baloldali alakja Keresztelő Szent János, középen Szűz Mária gyermekével, mellette Szent János evangélista. A szárnyakon a 12 apostol alakja látható, a zsámolyban Szent Dorottya, Szent Orsolya, Szűz Mária gyermekével, Szent Margit és Szent Barbara látható.

 Ugyancsak az előcsarnokban helyezték el Peter Kameke z Łasina – Jan Fryderyk herceg udvari marsalának – bronz síremlékét. A síremléket Rolof Klassen szczecini bronzöntő készítette, és eredetileg a łasini templomban volt.  neogótikus orgona: 1899-ben a świdnicai "Schlag und Sochne" cég készítette. A barokk hangzású orgona 3419 sípból áll, 3 orgonabillentyűsora és pedálja van.  a „Feltámadás” kép: a neogótikus főoltár képe August Friedrich Hauptner alkotása 1845-ből.

394. kép. A koszalini katedrális főoltára  gótikus kereszt: a XIV. századi kereszt a már nem létező Góra Chełmskán állt kápolnából való. A szivárvány iven elhelyezett kereszt az 1533-ban leégett kápolnából menekült meg. A gótikus szimbólika tipikus példája, a kereszttartó kinövő szőlőtő, az Életfa jelképe, és a körben elhelyezett madálokon a négy evangélista jelképe látható.

395. kép. II. János Pál emlékműve, 1991. június 1jén leplezték le A templomot 1956-ban műemlékké nyilvánították.  „Domek Kata” (Hóhér-ház) A XV. századból való gótikus kőépület, 1964-től a Teatr Propozycji „Dialog” színház székhelye.

396. kép. A háború után újjáépített XVI-XVIII. századi Hóhér-ház (Domek Kata)

394. kép. Középkori kereszt

173

A hóhér állását 1464-től töltötték be a középkori Koszalinban. A kivégzéseket pl. a Wzgórze Wisielców (Akasztófa-hegyen, a Dąbrowski utca meghosszabbításában) és a város főterén, a ryneken végezték. A hóhér végül is 1893-ig teljesített városi szolgálatot, de a XX. század 30-as éveiig a házban lakott. Az épületet 1956-ban műemlékvédelem alá helyezték.

A templom felszerelése neogótikus, mint például az 1886-ból való Keresztút 14 képe. A szentélyben neogótikus üvegablakok vannak. 1945-ig Koszalin egyetlen katolikus temploma volt.  Szent Gertrúd-kápolna (Kaplica św. Gertrudy) A nyolcszögletű kápolna 1382-1383 között épült a városfalakon kívül (ul. Heleny Modrzejewskiej), jelenleg evangélikus kápolna.

 Szent József-templom (Kościół św. Józefa Oblubieńca)

Eredetileg, mint kórházkápolna működött. A későbbiekben a temetőkápolna szerepét töltötte be. 1534-ben az evangélikus egyházé lett. 1735-ben elbontották a tornyát és ablaknyílásait elfalazták.

Szent József, Szűz Mária vőlegénye nevét viselő neogótikus templom 1869-ből való. 1857-ben katolikus plébániaként alapították a hívek számára.

1945 után a közeli színház raktárát helyezték el benne. Itt volt a Balti Drámai Színház Kisszínpada (Mała Scena Bałtyckiego Teatru Dramatycznego) is. A XX. század kezdetén újra visszakapta vallási funkcióját. Akkoriban kapta vissza eredeti kinézetét is. 2000. május 7-én Jézus, Jó pásztor Evangélikus Plébánia (Parafia Ewangelicko-Augsburskiej Jezusa Dobrego Pasterza w Koszalinie) plébániatemplomának rangjára emelkedett és Jan Szarek evangélikus püspök szentelte fel.

397. kép. Szent József-templom (Kościół św. Józefa Oblubieńca) A koszalini katedrális plébániájának segédtemploma a város első katolikus szentélye volt a reformáció után. A Szent József-templom épülete alatti sarokkő elhelyezésére 1869. április 10-én került sor, és a szentély felszentelését 1870. október 20-án Robert Herzog atya, Henryk Főrster wrocławi püspök megbízottja végezte. A jelenlegi egyhajós templom neogótikus stílusban épült vörös téglából, négyszögletű alapterületen. A templom különálló szentélye kicsi, háromoldallal záródik. A hajónál lévő torony fémszerkezetű, áttört, harangot helyeztek el benne. A hajó feletti tető nyeregtető, a szentélyt öt tetőszelet fedi.

399. kép. Kaplica św. Gertrudy w Koszalinie A kápolna falait íves mérműves ablakok törik át. A kápolna külső homlokzata egyszerűen díszített. A kápolnát 1956-ban műemlékké nyilvánították.  Egykori vártemplom (dawny kościół zamkowy) A város egyházi épületei közé artozik az 1300 körül épült templom, amely a cisztercita kolostorhoz tartozott. A reformáció idején üresen állt, a későbbiek során romokban állt. I. Ferenc herceg 1602-1609 között vártemplommá építtette át.

398. kép. A templom szentélye

174

 XIV. századi gótikus kőház (ul. Bolesława Chrobrego 6) A katedrális mellett elhelyezkedő kőház Koszalin középkori épületeinek jellegét tükrözi. Főhomlokzatának fennmaradt részletei és a gótikus csúcsíves bejárai kapuja szép látnivaló. A XVIII. században az épületet átépítették. 1945-ben részben elbontották, 1958–1959 között átépítették. Jelenleg lakóépület. 1956 óta műemlék.

399. kép. Egykori vártemplom 1953-tól Mária halála pravoszláv templom (cerkiew pw. Zaśnięcia NMP) lett, a pravoszláv plébánia székhelye (ul. Adama Mickiewicza 22). 

Pałac Młynarza i młyn z XIX w.

A Molnár Palota (Pałac Młynarza) és malom a XIX. századból való. Koszalin város 1266. évi alapító okirata tartalmazza az első vízimalom építésének jogát. Ez a malom az 1601. évi nagy tűzvészig fennmaradt.

401. kép. Középkori eredetű ház  Pałac Ślubów (Házasságkötő Palota)

A XIX. századig az építmény többször átépült és megújult. 1838-1842 között új malom épült, melyet 1878-ban amerikai technikai eszközökkel és víziturbinával láttak el. 1890 – 1897 között a malomhoz hozzáépítették a molnár palotáját, amely a II. világháború után a gabonatermesztők üzemeinek közigazgatási funkcióját töltötte be. Átépítése és kiállítási célokra való átalakítása után, 1991-től a Koszalini Múzeum székhelye lett. Az épületet 1976-ban helyezték műemlékvédelem alá.

A XVI. századi eredetű kőház a késő középkor idején épült, oldalfalának és sarokkövének részletei a XV/XVI. századból valók, csúcsíves falmélyedései XV és XVI. század fordulóján készültek (ul. Bogusława II 15). 1718-ban, a város nagy tűzvésze idején elpusztult. 1945-ig, mint lakóházat használták. 1962-1972 között felújították és belső terét a Kerületi Múzeum céljára alakították át. 1982-től Házasságkötő Palotaként (Pałac Ślubów) funkcionál.

400. kép. Múzeum - Muzeum w Koszalinie ul. Młyńska 37-39, 75-420 Koszalin

402. kép. Pałac Ślubów (Házasságkötő Palota)

175

 A Főposta épületegyüttese  Park Miejski im. Książąt Pomorskich–

A neogótikus épületet 1884-ben építették, mint a Posta Főigazgatóság (Naczelna Dyrekcja Poczty) és Posta Hivatal székhelyét két 1858-tól bérelt épület helyén. A posta előterben abban az időben kocsiszín épült. 1906 – 1908 között építették hozzá a keleti szárnyát. A posta átépítése a régió közlekedésének fejlődésével volt kapcsolatos. Már 1803-ban Koszalinban lovas postaállomás volt, amely 1911-ig működött. Az épületet volt a Távírda Hivatal (Urząd Budowy Telegrafu) is. Az épület 1993ban került be a műemléki nyilvántartásba.

A műemlék park legrégebbi része 1817-ből való. A Park Książąt Pomorskich két részből áll. A legrégebbi része a Stara Promenada sétánya 1817-ben már létezett. A park területe 6,7 ha. Több mint 124 fa és bokor faj található itt. A legérdekesebbek közé tartozik a juharfa, amely már több mint 300 éves. A park területén Páfrányfenyő és Mocsár ciprus is nő. A park egyes részlete néhány száz éves területen található. A park jelenlegi kinézete az 19331934 közötti évekre emlékeztet. A park területén szökőkút és jelzett sétány is található.  Kilátótorony a Góra Chełmska tetején: A 31,5 m magas kilátorony 1888-ban épült.

403. kép. Postapalota További műemlékek:  Kőház homlokzata (ul. Zwycięstwa 125)  régi plébánia (ul. kard. Stefana Wyszyńskiego)  Műemlék házak (pl. Wolności 2-3, és 4)

404. kép. Kilátótorony

 műemlék villák (ul. Batalionów Chłopskich 83, ul. Jana z Kolna 38, ul. Józefa Piłsudskiego 53, ul. Szczecińska 1, ul. Zwycięstwa 126)

A város historikus épületei:  Jelenleg a Városi Hivatal részeként funkcionáló XIX. század elejéről való épület (ul. Mickiewicza)  Az 1890 körül épült Kormányzósági Épület (ul. Andersa) – jelenleg a Rendőrség székhelye  A városi klinika neogótikus épülete 1895-1896 között épült városi kórház céljára.  A Balti Drámai Színház (Bałtycki Teatr Dramatyczny) épülete

Keskeny nyomközű vasút létesítményei:  a keskeny nyomközú vasút állomása a vasúti létesítményekkel 1898-ból: Koszalin Wąskotorowy – keskeny nyomnközű vasút állomása a Koszalińskiej Kolei Wąskotorowej kezdőállomása. Az állomás a város központjában, Koszalin vasútállomás közelében található. A pályaudvar a Kolejowej 4 szám alatt található. Az állomást 1898. november 10-én építették, mint a normál nyomtávú vonal állomásával való csatlakozást. Az állomás területén kiépült egy buktató a normál nyomtávolságú vagonok kirakodásához és egy homlokrakodó a keskeny nyomközű vagonok átrakodásához a normál nyomtávú vagonokba. A Koszalin Wąskotorowy állomáshoz érkezik a Koszalin Wąskotorowy – Bobolice Wąskotorowe vasútvonal. A vonal hagyományos, nem villamosított, 1000 mm nyomtávolságú. Jelenleg Manowoig járható.

405. kép. Balti Drámai Színház

176

A Balti Drámai Színház (Bałtycki Teatr Dramatyczny) épülete 1906-ban, az evangélikus egyház plébániájaként épült, a XX. század 50-es éveiben színház céljára építették át. 1945-ben a Kelet-Poroszországból menekültek átmeneti táborának szerepét töltötte be, 1946 – 1947 között pedig a német kitelepítettek járványkórházát helyezték el itt. 1953 – 1958 között, mint látvány és sport ház funkcionált. 1958-ban lett a drámai színház székhelye.

1905-1919 között itt lakott dr Fryderyk Hildebrand, ismert botanikus, egyetemi professzor, a Freiburg im Breisgau-i Botanikus Kertek igazgatója. 1921–1930 között az épület tulajdonosa a földbirtokosok takarékpánztára (Ziemiańskiej Kasy OszczędnościowoPożyczkowej) volt. 1939-ig itt működött a Föld és Háztulajdonosok Bankja (Bank Własności Gruntów i Domów) valamint a Járás és Koszalin Város Föld és Háztulajdonosainak Egyesülete (Stowarzyszenie Właścicieli Gruntów i Domów Miasta Koszalina i Powiatu). A II. világháború idején a Nép Bankhoz (Bank Ludowy, németül: VolksBank) tartozott.

 Állami Levéltár (Archiwum Państwowe) Az Állami Levéltár 1961-ben kezdte meg működését Koszalinban, és 1983-ig Vajdasági Levéltár (Wojewódzkie Archiwum Państwowe w Koszalinie) néven működött. A neogótikus épületet a XIX. század 80-as éveiben helyőrség kórházként építették, és az I. világháború végéig katonai igazgatási alatt működött.

A háború után bank funkiót töltött be, 1949-ig a Mezőgazdasági Bankhoz tartozott, 1949 – 1968 között a Befektetési Bank Vajdasági Osztálya (Oddział Wojewódzki Banku Inwestycyjnego), 1968-88 között a Lengyel Nemzeti Bank III Osztálya működött benne. 1989 után a Bank Gdański működött benne. Jelenleg a Millennium Bank székhelye.

 Tűzoltóság épülete A Tűzoltóság (Straż Pożarna) épületét 1928-ban építették, nyugati oldalán jellegzetes magas toronnyal, eredetileg a kiképző falként funkcionált.

407. kép. A Hildebrand család lakóháza, jelenleg a Millenium Bank székhelye Az épület a belvárosi turista útvonal mellett található.

405-406. kép. A tűzoltóág épülete  Régi sörfőzde föladalatti részei (ul. Kazimierza Wielkiego) ― a z egykori E. Aschera sörgyár részeként készült 1846-ban, 1910-ig működött.  XIX. század végéről való épület A Hildebrand család építette a XIX. század 70es éveiben (1 Maja 36, Koszalin).

408. kép. "Byliśmy, jesteśmy, będziemy" a ryneken, a városháza mellett

177

"Byliśmy - Jesteśmy - Będziemy" – „Voltunk – Vagyunk – Leszünk” (Stefan Żeromski "Wiatr od morza" c. regényében olvasható) ― az emlékmű a város szimbóluma. Az 1945-ös pomerániai harcok során elesett lengyel katonák valamint a lengyel történelem áldozatainak emlékére 1965-ben emelték (az emlékmű alatti kriptában helyezték el a csatatérről való földet). Az emlékművet Michał Józefowicz szobrászművész valamint Andrzej Lorek és Andrzej Katzer építészek készítették. 

Gazgaság Koszalin Pomeránia gazdasági központjainak egyike. Koszalin a 90,93 ha területű Słupska Specjalna Strefa Ekonomiczna gazdasági alövezethez tartozik.

Skansen Kultury Jamneńskiej

Skansen Kultury Jamneńskiej (Jamneński Kultúra Néprajzi Múzeuma) a Koszalini Múzeum néprajzi osztálya. A skanzen a városi múzeum területén található (ul. Młyńskiej 3739). 1869-ből való halászkunyhó, XX. század elejéről való cipészműhely valamint rekonstrult kovács szín található benne. Az építményeket 1983-ban Dąbki (1945-ig németül: Neuwasser) faluból hozták át ide. A skanzen 1982-ben alakult. Az épületek és környezetük az egykori Koszalin melletti Jamno és Łabusz falvak (mai külvárosok) egykori lakóinak életvitelét és munkáját mutatja be. Az építmények gerendavázas szerkezetűek. A házak teteje háromesésű, csonkakontyos, nádfedésű. A műhelyek teteje nyeregtetős, és ezeket is nád borítja.

411. kép. Słupska Specjalna Strefa Ekonomiczna 2007. évi adatok szerint a városban 17 914 magánszemély folytatott gazdasági tevékenységet, melyből 14 480 fő fizikai személy volt. Az 1032 kereskedelmi társaság közül 205 külföldi tőkével rendelkezett. 2012. április végén közel 6,2 ezer fő munkanélkülit tartották nyilván Koszalinban, amely az aktív munkaképes lakosság 12,4%-a volt. A városban működik az Koszalini Állami Halgazdaság (Państwowe Gospodarstwo Rybackie Koszalin). Számos bankhivatal működik a városban. A Powszechna Kasa Oszczędności Bank Polski Spółka Akcyjna (Bank PKO BP) koszalini épületét a Biuro Projektów ART-PROJEKT spółka z o.o. (73110 Stargard Szczeciński Polska, Partyzantów 5) építész iroda beruházásában épült.

409. kép. Gerendavázas épület a skanzenben Működésének kezdetén skanzenben mutatták be Pomeránia műemlékeit valamint Jamno lakóinak életét.

412. kép. Bank PKO BP w Koszalinie - Banképület Koszalinban (ul. Młyńska) Koszalin számos étterme közül a hangulatos Restauracja Maredo (75-020 Koszalin, ul. Zwycięstwa 45) amerikai stílusú létesítményét kerestük fel.

410. kép. Ünnepi öltözet

178

adásvétel egyik fajtája, melynek során a vevő készpénzben fizet, s az árut saját költségére és kockázatára rögtön elszállítja). Regionális termék a koszalini Brok sör, melyet elsősorban az egykori koszalini vajdaság területén értékesítenek. Gyártója a Browar BROK w Koszalinie, amely a Browar Van Pur S.A. tulajdona. Három márkát készítenek: Brok Sambor, Brok Export és Brok Strong.

415. kép. A Brok márkájú sör helyben készül Műszaki létesítmények Helyi rádió és tévéadók is működnek a városban. A két rádióadó: a Radiowo-Telewizyjny Ośrodek Nadawczy (RTON) Koszalin „Góra Chełmska” és RTON Koszalin „Góra Chełmska” (kilátótorony). A városi tévéadók: RTON Koszalin „Góra Chełmska”, egy antennarúd (ul. Zwycięstwa 137139) és egy a „MEC Sp. z o.o.” kéményén (ul. Łużyckiej 25A).

413-414. kép. Restauracja Maredo, a kirakatban Charlie Chaplin figurájával Ipar A város közepes méretű ipari központ. Túlsúlyban van az elektromos gépek ipara (épületfelvonók, személygépkocsi üveg, vákuum berendezések), az élelmiszeripar (cukorgyárak, húsüzemek, „Espersen” halfeldolgozó, gabonamalmok, Koszalin Sörfőzde, hűtőeszközök), a faipar (Drewexim asztalosüzem, bútorgyárak), Arbet hungarocell gyár, „Mlekosz” tejüzem (Bobolicébe telepítették át).

Egészségvédelem Kórház Koszalinban működik a vajdasági kórház (Szpital Wojewódzki im. Mikołaja Kopernika) és egy speciális tüdőkórház (Szpital Specjalistyczny – Zespół Gruźlicy i Chorób Płuc w Koszalinie) és egy állami kórház (Szpital Ministerstwa Spraw Wewnętrznych i Administracji (MSWiA) w Koszalinie).

Az ipari üzemeken kívül a városban számos társaság működik: a városi vízmű (Miejskie Przedsiębiorstwo Wodociągów i Kanalizacji), a közlekedési vállalat (Miejski Zakład Komunikacji), Przedsiębiorstwo Gospodarki Komunalnej Spółka z oo w Koszalinie (PGK), az energetikai üzemek (Zakład Energetyczny Energa és a Zakład Energetyczny Koszalin).

Oktatás 2007-ben Koszalinban 15 általános iskola és 14 gimnázium működött. 2007-ben a városban 9 általános líceum, 12 technikum, 5 szak líceum továbbá 3 felnőttképző iskola, 5 alapfokú ipari iskola és 6 művészeti iskola volt.

Kereskedelem

Koszalin legnagyobb Koszalini Műszaki Koszalińska).

Koszalin regionális kereskedelmi központ. A városban számos kereskedelmi központ található: kereskedelmi központ, 3 kereskedőház és 1 áruház. Több szupermarket és diszkont hálózat is működik. 2006-ban 8 piac volt, ebből 7 tőlnyomó részt kiskereskedelmi értékesítéssel. Vasárnaponként nagybani piacot tartanak a Podożynkowy téren. A városban működik 2 cash and carry ("fizess és vidd) típusú csarnok (a kereskedelmi életben az

oktatási intézménye a Főiskola (Politechnika

További oktatási intézmények:  Gdańska Wyższa Szkoła Humanistyczna – koszalini leányintézménye valamint a Koszalińska Wyższa Szkoła Nauk Humanistycznych,

179

 a légierő oktatási bázisa: Centrum Szkolenia Sił Powietrznych im. Romualda Traugutta

Archiwum. 2005-től a Koszalini Könyvtár (Koszalińska Biblioteka Publiczna) épületében működik a Ryszard Ziarkiewicz által vezetett Galeria Scena. 2011-2012 között szervezték a Koszart – Festiwal Sztuki w Przestrzeni Publicznej rendezvényét.

 műszaki főiskola: Państwowa Wyższa Szkoła Zawodowa w Koszalinie  A Gdanski Egyetem Kihelyezett Jogi és Közigazgatási Osztálya (Uniwersytet Gdański – Zamiejscowy Wydział Prawa i Administracji)

Média Koszalinban 4 rádióadó működik (Polskie Radio Koszalin, Eska Koszalin (egykor: Radio Północ), Radio Plus Koszalin (egykor: Vox FM Koszalin), Radio RMF Maxxx Pomorze). Tévécsatornák: TV Max magántársaság és a TVP Szczecin studió.

 lelkészképző intézet: Wyższe Seminarium Duchowne Diecezji Koszalińsko-Kołobrzeskiej w Koszalinie  a łodzi vállalkozási és igazgatási főiskola osztálya: Społecznej Wyższej Szkoły Przedsiębiorczości i Zarządzania w Łodzi

A városban megjelenő regionális folyóiratok: Głos Koszaliński, Miasto, Teraz Koszalin, Impuls, Prestiż, Gazeta Ziemska (koszalini járás önkormányzatának havilapja).

 zeneművészeti iskola: Zespół Państwowych Szkół Muzycznych im. Grażyny Bacewicz  képzőművészeti iskola: Zespół Plastycznych im. Władysława Hasiora Kultúra és szórakozás

Szkół

Sport A városban működik a AZS Koszalin kosárlabda klub, a 2010-es férfi kosárlabda kupa győztese és a KU AZS Politechnika Koszalin kézilabda csapat. Ezeken kívül Koszalinban számos sport klub működik. Közéjük tartozik a KTS „Koszalinianin” Koszalin asztalitenisz klub, a Gwardia Koszalin labdarúgó csapat. 2011-ben az I.ligába került a KSKK Koszalin kosárlabda csapat.

Koszalin kulturális központ, melyben színházak (Bałtycki Teatr Dramatyczny im. Juliusza Słowackiego, Teatr Muza, Teatr Propozycji Dialog), filharmónia (Filharmonia Koszalińska), múzeumok (Muzeum Miejskie, Skansen Jamneński, Muzeum Radia, Muzeum Włodzimierza Wysockiego, Muzeum Wody), kulturális központ (Centrum Kultury 105 w Koszalinie), mozik (Kryterium, Multikino) működnek.

A városban közel 50 sport klub működik. A több mint 8 ezer tagot számláló klubokban nagyrészt gyerekek és fiatalok sportolnak.

Koszalinban található a Lengyelország legnagyobb amfiteátruma (Amfiteatr im. Ignacego Jana Paderewskiego w Koszalinie), állandó tetővel fedve. A nézőtér 5,5 ezer néző befogadására képes.

Egyik legfontosabb sportszervezet a Sportlétesítmények Igazgatósága (Zarząd Obiektów Sportowych). Több nagy sportlétesítménnyel rendelkezik: 2 sport és rekreációs komplexum (sportcsarnok, judo terem, uszoda skatepark), „Bałtyk” stadion, sportcsarnok (ul. Orlej) tartozik hozzá. A város két nagy sportlétesítményét a Gwardia Koszalin működteti (labdarúgó stadion, 2000 férőhelyes sportcsarnok). Koszalinban ezen kívül golfpálya, jégpálya, teniszpálya, sziklamászó fal is van. Közigazgatás Helyi önkormányzat

416. kép. Amfiteátrum

Koszalin járási jogú város. A lakosok 25 tanácsost választanak a Városi Tanácsba. A közigazgatás élén a város elnöke (prezydent miasta) áll. A váris önkormányzat székhelye a Városháza (Rynek Staromiejski).

A város ünnepnapja május 23-a, a városjog megszerzésének napja. Május 23-június 2. között rendezik meg a Koszalini napokat. Évente számos lengyel és nemzetközi rendezvényt és fesztivált tartanak a városban, mint például a filmfesztiválokat (Festiwal Filmowy „Młodzi i Film” és Festiwal Filmowy „Integracja Ty i Ja”), a Nyári Humorfesztivált és a Lengyel Kórusok Fesztiválját, Orgonafesztivált illetve a Hanza Jazz Fesztivált.

Koszalin tagja a Lengyel Városok Szövetségének (Związek Miast Polskich), a Balti Városok Szövetségének (Związek Miast Bałtyckich), a Közép-Pomerániai Járások és Várások Társaságának (Stowarzyszenie Gmin i Powiatów Pomorza Środkowego), az Új Hanza-szövetségnek (Nowa Hanza) valamint a Pomeránii Eurorégió Társaságának (Stowarzyszenia Euroregionu Pomerania).

Kortárs művészet 1986-2002 között Koszalinban Andrzej Ciesielski két kortárs képzőművészeti galériája működött: Galeria Na Plebanii valamint Galeria Moje

180

A város közigaztási felosztása

Warszawskiej Dywizji Kawalerii) helyezték el benne. A koszalini helyőrség dinamikus fejlődése 1948-tól kezdődött. Ekkor alapították Koszalinban a Légelhárító Tüzérség Tiszti iskoláját (Oficerska Szkoła Artylerii Przeciwlotniczej), amely 1967-ben katonai főiskola rangjára emelkedett. Az egység néhányszor átalakult és jelenleg a Légierő Romuald Traugutt tábornokról elnevezett Oktatási Központja.

Koszalin 17 alterültre, ún. településekre oszlik, önálló tanáccsal. A kerületek élén végrehajtó szerv áll, melyet a Tanács választ. A települések vezetése elnökből, alelnökből és titkárból áll. A települési igazgatás elnöke egyben a települési tanács elnöke tisztét is betölti. Állami intézmények Koszalin a koszalini járás székhelye. Itt van a marsali hivatal kihelyezett részlege, a vajdasági hivatal képviselete, a kerületi bíróság, az Európai Regionális Információs Központ, vámhivatal valamint a Vajdasági Utak Nyugat-Pomerániai Igazgatósága.

Romuald Traugutt (1826-1864) Paszkievics tolmácsaként részt vett a magyar szabadságharc elleni orosz támadásban, 1853-1856 között a krímben állomásozott, később pedig a lengyel felkelés parancsnoka (1863. okt. - 1864. ápr.) lett. 1864. augusztus 5-én a varsói citadellában végezték ki.

A város az Önkormányzatok Fellebbviteli Kollégiumának helyhatósági körzete.

Koszalinban a háborút követően néhány taktikai egység parancsnoksága állomásozott: Korábban itt állomásozott a 8. Drezdai Gyalogos Hadosztály, amely később 8. Drezdai Gépesített Hadosztállyá alakult át, majd a 8 Balti Partvédelmi Hadosztály lett (a 90-es évek elején alakult át). Itt működött a 16. Légvédelmi tüzérségi divizíó (1963-ig működött). A Határőrség egysége 1948-ban alakult át és 1990-ig működött, jelenleg a Határőrség Oktatási Központjának laktanyája.

Népképviselet Koszalin lakói választják a vajdasági gyűlés tanácsosait, a Szejm követeit és a szenátort. Koszalinban 4 követi iroda található. A város lakói az Európai Parlament egyik követét is választják. Biztonság A városban működő Városi Rendőr Kapitányság körzete kiterjed a Koszalinra valamint a koszalini járás területére. A városban két rendőrőrs található, melynek területe a város északkelti részére (Komisariat Policji I) és az délnyugatira (Komisariat Policji II).

Általában az egész háború utáni időszakban, Koszalinban számos katonai egység állomásozott és a Nemzetvédelmi Minisztériumnak alárendelten működött, a Belügyminisztérium felügyeletével. Érdekességként meg kell jegyezni, hogy a háború után rövid ideig Koszalin Katonai Körzet parancsnokságának székhelye volt, mely később Bydgoszczba kerül át. A háború utáni első években Koszalinban állomásozott a gépjárműoktató tiszti főiskola (Wyższa Oficerska Szkoła Samochodowa im. gen. Aleksandra Waszkiewicza (WOSS)) is, amely a későbbiekben Piłába került át.

A város területe határsávban fekszik és a városban a Határőrség kirendeltsége működik. Koszalinban helyezkedik el az Állami Tűzoltóság Városi Parancsnoksága (Komenda Miejska Państwowej Straży Pożarnej). A város az Állami Tűzoltóság két egységére oszlik, és a Katonai Tűzoltóság egyik egysége (JW 1223) található itt. A városban az Önkéntes Tűzoltók két egysége működik még (OSP PKS és a könnyűbúvár OSP ORW Klub Płetwonurków „Mares”, amely az Állami Tűzoltóság országos rendszerének részeként működik).

Vallási közösségek Katolicizmus A XII-XVI. század között a Góra Chełmska a keresztély kultusz központja volt. A XIII. század kezdetén Mária Szanktuáriumot alapítottak itt. A város a római katolikus egyház koszalin-kołobrzegi egyházmegyéjének székhelye. Koszalin 8 plébániából áll, melyek a koszalini egyházkerülethez tartoznak. A városban működik a Szent Faustyna Kowalska nővér helyőrségi plébánia is.

Koszalin területén működik a város őrség (straż miejska), melyhez a város tisztaságának és rendjének ügyei tartoznak. Az operatív-megelőző feladatain túlmenően a közbiztonsággal kapcsolatos programok megvalósítása tartozik hozzá. Katonaság A város a XVIII. század első felétől helyőrség jellegű város, amikor is porosz katonaságot helyeztek el benne.

A római katolikus egyház főtemploma a Szűz Mária szeplőtelen fogantatása-katedrális. 1981-ben Lelkészképző Főszeminárium alakult itt. II. János Pál pápa épp hogy csak felszentelte új épületét, 1991-ben a szeminárium székhelye lett.

Az I. világháború után, a versailles-i békeszerződés korlátozó rendelete értelmében, a városban kisszámú német katona volt elszállásolva.

A városban a ferences szerzetesrend egyik férfi gyülekezete (a Szent kereszt Feltalálása plébánián) valamint 4 női szerzetesrend található.

1945-től Koszalinban a Lengyel Hadsereg állomásizik. Elsőnek a varsói lovasság egységét (1

181

Története

Karlino

Az első említése Karlino településről 1240-ből való, ekkor a kamieni hercegséghez tartozott. Az első írásos említések egyike 1299-ből való, ekkor "Civis In Corlin" néven említették.

Karlino (németül: Körlin) – a város ÉszaknyugatLengyelországban, a nyugatpomerániai vajdaság északkeleti részében, a białogardi járásban. 2009. évi adatok szerint területe 9,40 km2, lakosainak száma 5832 fő volt. A város Białogardtól mintegy 6 km-re északnyugati irányban, a Parsęta és a Radew (németül: Radüe) elágazásánál fekszik, a 6. számú országos és a 163. számú vajdasági utak kereszteződésében fekszik, a 404. számú vasútvonal mellett. A XIII. században itt futott az egyik fő kereskedelmi útvonal, a Sóút (Szlak Solny).

III Wartislaw (*1210; †1264. május 17.) pomerániai herceg halála után, 1280-ban Karlino a kamieni püspökök birtoka lett. 1308-ban kamieni püspök említést tesz Karlinoban lévő kisebb faváráról, a Parsęta és a Radew közötti területen. 1372-ben a püspökség székhelét Kamienből Karlinoban helyezték át, és ebből a célból megkezdődött a megerősített vár építése. Erre a célra Philipp von Rehberg püspök Słupsk városi tanácsától 7000 garast kölcsönzött. 1385-ben a püspök Karlinonak lübecki városjogot adományozott valamint címer és városi pecsét használatát engedélyezte.

Tengerszint feletti magassága 14 m. Fekvése: 54°02′00″N 15°52′26″E. Késő gótikus temploma (Kościół pw. św. Michała Archanioła) a XVI. század elejéről származik. A volt XVIII. századi vendégfogadó a Napóleon-ház 1792-ből való, 1974-ben átépítették.

418. kép. Karlino címere a Városházán 1409-ben a pomerániai hadsereg elfoglalta Karlinot, melynek hatására a város hatalmas pusztítást szenvedett el. A refomáció és a lutheranizmus 1534-e elfogadása, merőben megváltoztatta a város helyzetét. A püspökök reneszánsz rezidenciává változtatták a várat és a város gazdasági és kulturális virágzást élt át. A harmicéves háború (1618-1638) megakasztotta város fejlődését, Karlino 100 évi stagnálását idézve elő. Kelet-Poroszország fölött a közben (1648) Hátsó-Pomeránia megszerzésével BrandenburgPoroszországnak tengeri kijáratot szerző I. (Hohenzollern) Frigyes Vilmos választófejedelem fennhatóságát a svédek is elismerik. 1653-tól, brandenburg-porosz uralom alatt osztozott NyugatPomeránia politikai sorsában (a germanizálás hatására Karlino neve Persante lett). 1699-ben I. Hohenzollern Frigyes Karlinoban francia emigránsokat telepített le, akik pálinkafőzdét létesítettek itt.

416-417. kép. Ökológiai szobrok a városháza mellett

182

A várost a nagy tűzvészek sem kerülték el: az első 1685-ben volt, amely az egész várost felemésztette (egyedül a vár és a templom menekült meg). A III. Frigyessel (1701) királysággá váló ország nagyhatalmiságát I. Frigyes Vilmos modern hadsereg kialakításával, II. (Nagy) Frigyes háborúival alapozza meg. Az osztrák örökösödési háborúban (1742) megszerzi (a hétéves háborúban megtartja) Sziléziát, Lengyelországból (1772) a keletporosz és pomerániai területeket összekapcsolva Nyugat-Poroszországot. Az 1765. évi tűzvész Karlino elővárosait is megsemmisíti. A háború során Pjotr Alekszandrovics Rumjancev-Zadunajszkij (orosz nyelven: А кс д ч у я ц З ду йск й, 1725. január 15.–1796. december 19.) generális katonái kifosztották és felgyújtották a várat, amely már sohasem épült át.

419. kép. A városháza és a templom együttese A város életét a II. világháború és annak hatása gyökeresen megváltoztatta. 1940-ben Karlinoban 150 fős francia hadifogoly csoport volt. A közeledő szovjet hadsereg miatt 1945 januárjában kiadták a civil lakosság kitelepítésére vonatkozó rendeletet, amely mindössze csak 1945. március 3-a éjszakájáig tartott. A lakosok Dygowon és Kołobrzegen keresztük szerettek volna menekülni, az oroszok viszont el akarták foglalni a Parsęta hídját és rövidesen megszállni a várost. A város épületei nem szenvedtek jelentős pusztulást, azonban a megszállók erőszakoskodtak, raboltak és verték a lakosságot. Hamarosan a város lengyel közigazgatás alá került, és a lengyel államhoz került. Karlino akkori német lakosságát Németországba telepítették át.

A város történetének e viharos időszaka után Koszalin fejlődésnek indult. A leégett vár helyén sörgyárat alapítottak, és a város központjában lévő telkeken megkezdődött az első falazott kőházak építése. 1724-ben szabályozták a Parsęta folyót, és a folyó felett feépítették az első betonhidat. Ez a kedvező fellendülés a napóleoni háború időszaka alatt megakadt. 1807 februárjában Karlino a katonaság fő szálláshelye volt Kołobrzeg ostroma idején. A nagyszámú francia katonaság vérhas járványhoz vezetett a városban, melyben Karlino akkori lakosságának 1/3-a meghalt.

Kołobrzeg jelentős pusztulása következtében, Karlino 1947-ig a járás hatóságinak székhelyéül szolgált. 1958-ban a várost a białogardi járáshoz csatolták. 1950-1998 között a város közigazgatásilag a koszalini vajdasághoz tartozott.

A XVIII/XIX. század fordulóján Karlino kis takács központ volt. 1846 – 1849 között építették ki a várost Kołobrzeggel és Szczecinekkel összekötő utat, és nem egészen tíz évvel később, 1859-ben Karlino vasútállomáson keresztül áthaladt az első vonat.

1980. december 9-én, 17 óra 20 perckor Krzywopłoty faluban, Karlinotól 4,5 km-re „Daszewo-1” fúrása során, a fúrás idején 2800 m mélyen kőolaj kitörés következett be, amely hamarosan belobbant.

Karlino legnagyobb kereskedelmi és ipari fejlődése a XIX. században és a XX. század elején volt. 1873-ban felszámolták a kis karlinoi járást, és a várost a kołobrzeg-karlinoi járás földjéhez (Bezirk Kolberg-Körlin) csatolták, amely 1946-ig létezett. A XIX. század az iparosítás korszaka. Ekkor alapították a korabeli Karlinoi Gépgyárat – Karlińska Fabryka Maszyn (Maschinenfabrik Körlin). Fejlődött az élelmiszeripar (malmok, olajütő) és a faipar (fűrészmalom, asztalosműhely). A XX. század elején Karlinot az Ostflucht érintette, mely a keleti régiók lakosságának kivándorlása volt a Németország gazdagabb területeire, melynek következtében a lakosság száma több mint 2 %-kal csökkent, 3 183 főről 3 108 személyre. 1905-ben megépült a kerületi bíróság, 1907-ben a tűzvészben leégett régi városháza helyett új épületet kellett építeni.

420. kép. Karlino – az égő kőlaj oltása /Marek Czasnojc /Agencja FORUM

183

424. kép. A plébánitemplom belseje A városi park (ul. Szczecińska 12) a XIX. század második feléből való. A majorság együttes a XIX. századból származik, a XIX. században alakították át. A Kamieni Püspökök Karlinoi Vára 421-422. kép. Európa legnagyobb kőolaj és gáz kitörésének elhárításában magyar egységek is részt vettek.

Karlino első említése 1299-ből való, melyben arról értesülünk, hogy már korábban, 1280-ban I. Barnim herceg e területet – III. Warcisław halála utáni örökségét – a kamieni püspöknek adta át.

Karlino jelenleg folytatja a fafeldolgozó ipari hagyománait. A városban és környékén működik néhány filclemez, furnír gyártó üzem. A város egyben kisebb gépipari valamint kőolaj és földgáz kitermelő központ is.

Valószínűleg ekkor már létezett egy fa vár, melyet a XIV. századi dokumentumokban, mint a püspökség székhelyét említették. 1308-ban Henryk von Wacholz püskök "castrum nostrum Corlin" néven említi.

Műemlékek

1330-ban Filip von Rehberg püspök Egyházi Szabályzatában felfigyelt várának a Parsęta és a Radew közötti rendkívül kedvező elhelyezkedésére. 1370-ben Kamienből Karlinoban helyezik át a püspökség székhelyét. 1372-ben Jan vagy Filip von Rehberg kezdeményezésére a káptalan megkezdi a vár építését.

A Nemzeti Örökségvédelmi Intézet nyilvántartása szerint a belváros műemlékvédelem alatt áll. A Szent Mihály Arkangyal gótikus plébániatemplom (gotycki kościół św. Michała Archanioła), 1962-ig Krisztus Király templom a XV/XVI. század fordulójáról, 1510-ből való. A téglából készült templomot 1866-ban átépítették. A plébániatemplom a białogardi dékáni hivatalhoz, a koszalini-kołobrzegi egyházmegyéhez, a szczecinikamieni érsekséghez tartozik.

Radew parsętai torkolata melletti tágas területek a Kamień Pomorski püspökség céljaira kerültek felhasználásra. 1385-ben Karlino lübecki városjogot kapott és püspöki rezidencia rangjára emelkedett. A XIV. század 80-as éveitől a kamieni püspökök többsége Karlinoban lakott. A kamieni püspökök várának földszintje a XII. század végén gótikus stílusban épült. A vár 11 x 35 méteres négyszügű területen épült. Az egykori vár meglévő töredékei négy helyiséget képeznek. Közülük kettőt csillagbordás boltozat fed. A falakban nyitott ajtók találhatók. A nagy termek közötti falakban díszes keretű kétoldalú gótikus kandallók találhatók. Az északkeleti homlokzaton nyitott ablakok és két kapu nyomai láthatók. Az ásatások idején feltárták a várat övező falakat. A város és a vár első pusztulása 1409-ra esett. Karlino ekkor leéget. A várat a körülvevő víz részben megóvta.

423. kép. Szent Mihály Arkangyal gótikus plébániatemplom

184

 A Kamieni Püspökök várának földszinti része a XIV. századból való, a XIX. század 30-as éveiben átépült, jelenleg magtár. Az udvarház jelenleg közigazgatási épület, a XIX. és XX. század fordulójáról való. A gabonaraktár, marhaistálló és lóistálló a XIX. század végéről származik. A kovácsműhely 1945 után épült.

1481-ben viszont a kołobrzegi és a koszalini polgárok csapatai felgyújtották az egész várost és a várat. A jóvátétel megfizetése után hozzáfogtak a vár átépítéséhez, átépítése egészen 1575-ig tartott. A következő püspökök szép reneszánsz rezidenciává alakították át. Valószínűleg ekkor fektették le a háromszárnyú, szabályos alaprajzú, háromszintű épület alapjait, melynek oldalszárnyait csúcsokkal öveztek.

 A Konopnicka u. 29. szám alatti eklektikus stílusú gerendavázas lakóépület a XIX. század első feléből való. Ugyan ebből a korszakból való a Koszalińska 94 alatti gerendavázas lakóépület is a XIX. és XX. század fordulójáról, melynek falait és tetejét fekete pala borítja.

A XVI. század 40-es éveiben két új szárny épült hozzá, melyek kapuval voltak összekötve. Feltételezhető, hogy a vár 50 x 50 m-es területet, az elővár 50 x 100 m-es területen állt. A vár akkori külalakja Lubinus 1618-ból való térképén is látható.

 A XIX. század 30-as éveiből való neogótikus stílusú gerendavázas magtár (ul. Szczecińska 17) 1983 óta műemlékvédelem alatt áll. Az utca felőli végén neogótikus tornyocska látható.

425. kép. Karlino látképe Lubinus térképén 1602–1618 között I Ferenc püspök tovább építi és díszíti a várat. Az 1685. évi, a várost elemésztő tűzvész a várat megkímélte. 1761-ben, a hétéves háború során a váregyüttes rommá vált és kiégett. A várat véglegesen ekkor hagyták el. A következő évek során maradványait elbontották.

426. kép. A püspöki vár maraványai A főépület pincéin a XIX. században királyi sörfőzdét emeltek, amely a II. világháború végén elpusztult és felújítva magtárként funkcionált. Jelenleg használaton kívül pusztul. A várost a vártól elválasztó vizesárok veszi körül, és egykori épületeinek maradványai magántulajdonban vannak.

426-428. kép. Neogótikus magtár

185

 A Koszalińska 86. szám alatti lakóépület a XIX. század 2. feléből való. Eklektikus stílusban épült, eredeti fa nyílászárói fennmaradtak. Az épület átépült, új tetővel rendelkezik. A tetőtér beépítés lakás céljára szolgál.

További műemlékek:  Napóleon-ház (Rynek 17) barokk stílusú, sakktáblaszerű falazott épülete 1792-ből való, 1974-ben épült át.

431. kép. Koszalińska 86. szám alatti eklektikus épület

429. kép. Napóleon-ház

 A Białogardzka utcánál álló kőház a XIX. század 2. felében épült eklektikus stílusban. A Szczecińska utcánál lévő, XIX. század második feléből való falazott kőház szecessziós stílusú.

 A városháza 1908 – 1912 között épült a rynek délnyugati sarkán. A korábbi városháza 1907. január 27-én leégett, II. Vilmos német császár születésnapja ünnepsége idején. Az új városháza ektelktikus stílusban épült, neogótikus boltozattal. Gazdag stutakúr díszítés jellemzi, neoreneszánsz stílusú homlokzatán a város címerével. Jelenleg a városi közigazgatás székhelye.

 Fryderyk Wilhelm eklektikus udvarháza a szigeten áll. A XIX. század végén épült gerendavázas épület. A II. világháború után irodaház volt.  A Spichrzowa utcában álló magtár szintén a XIX. század végén épült. Égetett téglából készült, gerendaváza szerkezetű.  A zsidó temetőt 1814-ben alapították az egykori Karlstraße (ma ul. Parkowa) mellett. 1939-ben még megvolt a kerítése és a temető kapuja. A XX. század 70-es éveiben a temető falát elbontották és a temetőt elegyengették. Gazdaság Karlino ipari központ, a faipar túlsúlyával. A legnagyobb üzemek közé tartozik: a  HOMANIT Polska Sp. z o.o. és a Sp. Komandytowa – szárított filclapokat, faforgács lapokat és furnért gyárt.  DLH NORDISK Sp. z o.o. – faszárító.

430. kép. Ratusz

 "SAMOPOMOC CHŁOPSKA" (Paraszti Önsegély Egylet) Községi Szövetkezete – kis- és nagykereskedelmi tevékenység a mezőgazdasági termékek vásárlása és eladása terén.

 A Koszalińska utca 4 szám alatti kőház a XIX. század második feléből való, neoreneszánsz stílusban épült. A Koszalińska16 alatti épület 1902-ből való, szecessziós stílusú, a közelében álló Koszalińska 22. szám alatti ház a XIX. század végéről származó neoklasszicista épület.

 PROMECH Sp. z o.o. – hajtótengely és hengerfej csiszoló műhely

 A Koszalińska utca további része is bővelkedik műemlékekben. A 77. szám alatti neoklasszicista stílusú lakóépület a XIX. század végéről való, gazdag stukatúrával, kocka alakú párkányzattal, pilaszterekkel, timpanonnal rendelkezik.

Ezen kívül a városban több szolgáltató vállalat és kereskedelmi pont található. Benziltöltő állomás, posta, rendőrőrs, önkéntes tűzoltóság egysége működik itt.

186

A város egészségügyi ellátó intézményei közé tartozik a Niepubliczny Zakład Opieki Zdrowotnej "EBW", az Indywidualna Praktyka Lekarska, a Niepubliczny Zakład Opieki Zdrowotnej "Therapia", valamint ide sorolhatók a magánfogászati rendelők és a gyógyszertárak, melyek a városi lakosság egészségügyi ellátását biztosítják.

Karlino, a KSW "Róża" Karlino és a MLUKS Karlino.

Kultúra

Vallási közösségek

A városban működik a Karlinoi Kulturális Központ (Karliński Ośrodek Kultury), a Városi Könyvtár, számos kultúrterem és klub, melyek különböző kultúrális foglalkozásokat és versenyeket ajánlanak vagy számos fesztivált és bemutatót szerveznek.

A város területén működik a római katolikus Szent Mihály Arkangyal plébánia temploma, a Hetedik Nap Adventista Egyház gyülekezete és a Jehova Tanúi Keresztény Gyülekezet (a Királyság Termével).

Jelentős bemutatók a városban:

Közlekedés

 Európai Gyermek Alkotók fesztiválja (Europejski Festiwal Twórczości Dziecięcej), melyre Lengyelország egyes részei (Kaszub, Zakopane, Ustrzyki Dolne és Białogard) mellett Németország, Csehország, Magyarország, Spanyolország, Görögország és Portugália területéről érkeznek gyemekek.

Karlinotól délre fut a Szczecin–Koszalin–Gdańsk közötti 6. számú országos főút. A városnak erre az útra két felhajtója van. A városon vezet keresztül a 163. számú vajdasági út, amely északnyugati irányban Kołobrzeg, délkelet felé pedig Białogard és Wałcz felé biztosít összeköttetést.

Ezeken kívül a városban egy modern sportcsarnok, egy városi stadion is üzemel, számos teniszpálya is van. A városi stadion (Stadion Miejski w Karlinie) 5 ezer személy befogadására képes.

 Társas Tánc Verseny, Mozgássérültek Sportversenye, Lengyelországi Fotógráfiai Verseny, Nemzetközi Gyermaknap, Regionális Díjugrató Verseny mellett itt szervezik a "Peccadilo" Lengyelország Dalszerző Szemlét, Karlino Nemzetközi Napját, Monte Karlino Autósversenyt, és az Elektronikus Zene Éjszakáját is. A városban egy szépen felújított amfiteátrum is található. 432. kép. Karlino úthálózata

Oktatás Karlino területén az óvodai képzés mellett az általános iskolai, gimnáziumi és középiskolai oktatás is megtalálható. A városban egy óvoda (Przedszkole Miejskie im. Marii SkłodowskiejCurie), egy általános iskola (Szkoła Podstawowa im. Bohaterów 6 Pomorskiej Dywizji Piechoty) valamint egy 2001-ben alakult gimnázium (Gimnazjum Miejskie im. Ludzi Wielkiego Serca i Umysłu) és egy 2001 – 2002 között épült líceum (Liceum Profilowane) működik.

A városban távolsági autóbuszok is üzemelnek és Karlino vasútállomása mellett 1964-ig a keskeny nyomközű vasutak megállaója is létezett.

Sport

Városrészek: Dębolas, Karlinko, Kolonia Miejska, Krzywopłoty, Witolub.

Közigazgatás A város 43 utcával rendelkezik. A város lakosai a 15 fős városi tanácsból 10 tanácsost választanak, a többi ötöt a környezető települések lakói választják. A közigazgatás élén a polgármester áll. A városháza a II. János Pál pápa téren áll.

A város területén két sport kulb, néhány sportszakosztály működik, ezen kívül amatőr sportkörök és klubok tevékenykednek itt. A legnagyobb sportkör a Klub Sportowy "Sokół" Karlino valamint az iskolák közötti Międzyszkolny Ludowy Uczniowski Klub Sportowy. Ezek közé tartozik még a röplabdát űző Klub Sportowy "Szejk"

Karlino lakói választják a szejm képviselőit és az Európai parlament követét is. Karlino Nagyközséget 2 településrész (Osiedle Nr 1 és Nr 2). alkotja. A városrészek élén 3-3 fős tanács áll, melynek vezetője az elnök.

187

Fekvése

Białogard

A Białogardi-Alföldön terül el, a Parsęta folyó és annak mellékfolyója, a kisebb Liśnica mellett fekszik.

Białogard (németül: Belgard) – a nyugat-pomerániai vajdaság egyik városa, a białogardi járás valamint a Białogard városias nagyközség székhelye. 2011. december 31-i adatok szerint lakossága 24 450 fő volt. Népessége szerint a vajdaság kilencedik városi központja.

Közlekedés A városon vezet keresztül a Kołobrzeg – Białogard – Połczyn-Zdrój – Czaplinek – Wałcz közötti 163. számú vajdasági út és a 6. számú országos út – Lulewice – Białogard közötti 166. számú vajdasági út. Białogardban közlekednek a Zakład Komunikacji Miejskiej w Białogardzie közlekedési vállalat által üzemeltetett autóbuszok.

Szczecintől északkeleti irányban, 145 km távolságnyira található. Białogard a nyugat pomerániai hercegek egykori székvárosa volt. 2009. január 1-jei adatok szerint területe: 25,73 km2. Tengerszint feletti magassága: 23 m. Fekvése: 54°00′11″N 15°59′32″E.

Białogardnál két egyvágányú, villamosított vasútvonal keresztezi egymást, a 202. számú Gdańsk – Stargard Szczeciński vasútvonal és a 404es Szczecinek – Kołobrzeg közötti vasútvonal.

433. kép. A város téképe Kisebb fém-, villamosipari-, élelmiszer és műanyag feldolgozó központ. Nagy gabonaraktár és kereskedelmi központ.

435-436. kép. Białogard vasúti pályaudvara A XX. század 90-es éveiig Białogard a Białogardzka Kolej Dojazdowa két keskeny nyomközű vasútvonalának végállomása is volt. A Białogardzka Kolej Dojazdowa vasúttársaságot 1905. november 2-án alapították, amikor megnyílt annak 32 km hosszú Świelino – Białogard vonalszakasza. 1909-ben adták át a forgalomnak az újonnan épült 20 km-es Białogard – Rarwino közötti vonalszakaszát is. A háború után ez a Pomorskie Koleje Dojazdowe (PKD) vonalaiba kapcsolódott, melynek ma már csak egy kis szakasza működik.

434. kép. A város műholdas térképe

188

Névmagyarázat

kőkorszak óta lakott. A népvándorlások korában az első letelepedők, a szvébek a Rajna felső folyásának (Svábföld) irányába hagyták el a területet, azt a 6. és 7. században érkező szláv törzseknek átadva. Brandenburg területén így számos nép keveredett, ezek legnagyobb népcsoportját pedig a szlávok adták. A szláv betelepüléseket két alkalommal is meghódították a németek. Az első alkalommal, 928-ban a német hódítás nem tudott tartósan gyökeret verni. A német keleti terjeszkedés első időszakában, a 929-es évben I. Henrik király seregei benyomultak a későbbi brandenburgi területekre és leigázták az itt élő szlávokat.

A nevét a középkorban többször emlegették. 1124ben, Bambergi Szent Ottó érsek életrajzában Belgrod néven jegyezték le. Gallus Anonimus (lengyel: Gall Anonim; kb. 1065- kb. 1116) krónikájában civitas Albam néven jelent meg. Más történelmi dokumentumokban Belegarde (1159, 1176), Belegarda (1194), Belgard (1229) néven jegyezték le. A –gard végződés a lengyel –gród változattal egyenértékű pomerániai forma. Jelentése vár. Egy 1937-ből való lengyel katonai térképen Białogród lengyel névváltozata szerepel. A II. világháborút követően rövid ideig a város a Białogród nevet viselte. Jelenlegi Białogard nevét a Visszaszerzett Föld és Közigazgatási Miniszter rendeletileg 1946. május 7-én vezette be.

I. Ottó császársága idején, 936-ban szervezték meg az első határgrófságokat, melyek német határőrvidékek voltak a szlávok lakta területek mentén. Az Elba és Odera közötti területen két őrgrófságot szerveztek meg. Északon terült el a Billung Őrgrófság (Mark der Billunger), délen terült el a Szász Keleti Őrgrófság (Sächsische Ostmark), mely az Elba középső folyásától a Saale folyóig nyúlt és I. Gero uralma alá tartozott. Utóbbi terület hamarosan bővült az Oderáig nyúló területekkel.

A város neve megfelel a Belgrád vagy Fehérvár ― szerb: Б г д, Београд, Beograd, egykor: Białogród, orosz: Белград (Београд) ― szláv névváltozatnak. A város története Első írásos említése Gallus Anonimus krónikájában bukkan fel: miasto królewskie i znakomite, zwane Białym (latinul: Urbus regia et egregia. Alba nomine = Biały néven ismert nevezetes és királyi város).

A Brandenburgi Püspökség és a Havelbergi Püspökség megalakulásuk után a Magdeburgi Érsekség uralma alá tartoztak, mely célul tűzte ki az Elba és Odera között élő szláv népek kereszténységre térítését. I. Gero őrgróf halála után, 965-ben vált el egymástól a Nordmark, azaz az Északi Őrgrófság, valamint Szász Keleti Őrgrófság.

III. (Ferdeszájú) Boleszláv 1102-ben és 1107-ben kétszer is megszerzi. 1124-ben néhány napig a várában tartózkodott Bambergi Szent Ottó püspök. 1289-ben Przybysław herceg birtokában volt, és a dokumentumban azt írták, hogy: Białogard Kasubiában fekszik (in Cassubia). 1299. augusztus 2-án IV. Bogusław herceg lübecki városjogot adományozott a városnak.

A 983-as szláv felkelés során számos, a területen élő szláv törzs szövetkezett egymással, és sikeresen verték vissza a német telepeseket. A felkelés a havelbergi püspöki szék elfoglalásával kezdődött 983. június 29-én, melynek során Dudo püspököt megölték a felkelők. Ezután került sor a brandenburgi és altmarki várak püspöki székeinek elpusztítására. Giselher püspök vezetése alatt a német csapatoknak csupán annyit sikerült elérniük, hogy a szláv felkelőket távol tartsák az Elbától nyugatra eső területekről. Ezzel lezáródott az első német terjeszkedési hullám.

A XIV. században Nyugat-Pomeránia gazdasági életében megnőtt a város jelentősége. 1307-ben az összes árura raktározási jogot szerzett. 1315-ben IV. Warcisław herceg Anklamból Białogardba helyezte át székhelyét. 1386-ban Białogard a Hanzaszövetség tagja lett. A XV. és XVI. században Białogard osztozott Nyugat-Pomeránia változó sorsában, és részt vett a pomerániai hercegség Brandenburggal való vetélkedésében.

A brandenburgi vár ura 1127-ben a szláv hevell törzsbéli Pribiszláv lett. A keleti terjeszkedés második időszakában "Medve" Albert jelentős előrelépéseket tett, melynek során ügyes diplomataként mutatkozott be. Albert 1123 óta jó viszonyt épített ki a kereszténységre áttért hevell vezérrel, Pribiszláv-Henrikkel. 1134-ben III. Konrád német császár Albertet a Nordmark terület őrgrófjává nevezte ki, aki 1150-ben megörökölte a gyermektelen Pribiszláv birtokait. Ezzel Albert vér nélkül elfoglalhatta Brandenburg várát. Köpenicki Jaxa azonban Pribiszláv-Henrik rokonaként szintén igényt tartott annak uradalmaira. 1157-ben sikerült is bevennie a brandenburgi várat és a hevellek területeit birodalmához csatolnia.

Brandenburg korábbi történelme A tartomány névadó települése Brandenburg an der Havel város. A város neve valószínűleg a szláv bran (mocsár) szóból származik. Elsőként a város püspökségének 948-ban keletkezett alapító iratában olvasható a Brendanburg név, majd 967-ben Widukind von Corvey szász történetíró számol be Brennaburg nem sokkal azelőtti meghódításáról. Brandenburg töredezett történelme több mint ezer évre nyúlik vissza. Talajvizsgálati eredmények azt mutatják, hogy a mai Brandenburg területe már a

189

Brandenburg, mint államalakulat megszervezése a sváb-frank fejedelmi családból származó I. Albert szász herceg, ismertebb nevén Medve Albert (kb. 1100 – 1170. november 18.) nevéhez fűződik. A keleti kolonizáció során 1157. június 11-én vette be Brandenburg várát, mely a Brandenburgi Őrgrófság születését jelentette. I. Albert Németrómai Birodalom területévé tette az akkori Nordmarkot. I. Albert 1157. október 3-tól vette fel a "Brandenburg Őrgrófja" (Adelbertus Dei gratia marchio in Brandenborch) címet. Ezzel a lépéssel Brandenburg az Altmark, Prignitz, valamint Havelland vidékeinek központjává vált. Brandenburghoz csupán a havellandi és zauchei vidékek tartoztak.

I. Lajos király uralmát a nemesség elutasította, és 1345-ben a városok és lovagi körök szövetségbe léptek Berlinben a bajor őrgrófok ellen. A felkelést a Wittelsbachok birodalmon belüli gyenge pozíciója váltotta ki. 1346-ban még ellenkirályt is állítottak IV. Lajos császár ellen. A Lajost követő IV. Luxemburgi Károly uralma alatt a grófságban megjelent egy csaló, aki az utolsó előtti őrgrófnak, Valdemárnak adta ki magát. Sikereit jól mutatja, hogy IV. Károly 1348. október 2-án neki adományozta a Brandenburgi Őrgrófságot. Ennek eredményeként a legtöbb város elfordult a bajor Wittelsbach I. (V.) Lajostól, azonban 1350-ben fény derült a csalásra. A tartomány azonban olyan károkat szenvedett tőle, hogy a bajor uralkodó 1351-ben a luckaui szerződésben felosztotta azt féltestvérei, II. (VI.) Lajos és V. Ottó között, ő maga pedig visszavonult Felső-Bajorországba.

Albertet 1170-ben fia, I. Ottó követte a trónon. Az Askani-ház az új király ideje alatt is erőteljes keleti és északkeleti terjeszkedési politikát folytatott azzal a céllal, hogy kijussanak a Keleti-tengerhez, az Odera folyó torkollatához. Ez a kor egyik legjelentősebb kereskedelmi központja volt. Ez a politika azonban Brandenburgot szembe állította szomszédaival, többek között Dániával. A bornhövedi csata (1227) után Brandenburg azonban biztosította hatalmi igényeit Pomeránia felett. Ezt a felségjogot 1231-ben II. Frigyes császár is megerősítette, és 1250-ben a Brandenburgi Őrgrófság területét megtoldotta az uckermarki vidékkel is.

A brandenburgi őrgrófok már a 13. században a birodalom hét választófejedelme közé tartoztak. Az ő jogkörükben állt a német király megválasztása. Ezt a választójogot szabályozta az 1356-os Német Aranybulla. Ennek megfelelően II. Lajos lett az első brandenburgi választófejedelem. A területet innentől kezdve hivatalosan Brandenburgi Választófejedelemségnek nevezték, mely az Altmarkot, a Mittelmarkot, és a Neumarkot foglalta magába. Ezzel nőtt Brandenburg befolyása a birodalmon belül is. A belső problémákat azonban ez a hatalmi pozíció sem volt képes rendezni.

A 14. évszázad hajnalán Brandenburg területe magában foglalta a Neurmarkot, az Oderától és Warthe folyótól keletre, északon egészen Stettin (Szczecin) városáig, délen mélyen Lausitz vidékébe nyúlva.

II. Lajos választófejedelem 1365-ös halálával V. Ottó került a trónra, aki azonban elhanyagolta hatalmi teendőit. 1367-ben eladta Alsó-Lausitzot a császárnak, IV. Károlynak. Egy évvel később Wałcz városát is elvesztette, melyet a III. Kázmér által vezetett lengyelek szereztek meg.

1320-ban II. „Gyermek” Henrikkel kihalt az Askani-ház, mellyel Brandenburg puszta léte került veszélybe. A tartományra számos uralkodóház igényt tartott, az évtizedek alatt megszerzett területeket a korábbi tulajdonosaik visszaragadták magukhoz. Mecklenburg és Pomeránia visszaszerezte Prignitz egyes részeit, valamint az Uckermarkot. A lengyelek benyomultak Neumark területére.

Ebben az időben azonban IV. Károly császár szemét Brandenburgra vetette, és megpróbálta megszerezni azt saját családja számára. A császár számára elsősorban a választójog volt érdekes; Csehországban, egy másik választójoggal rendelkező országrészben, a Luxemburgiak hatalomra jutása után a szavazat már biztosítva volt. 1373-ban végül sikerült a császárnak 500.000 guldenért megvásárolnia a tartományt, melyet AlsóLausitz-cel együtt a Gubeni birodalmi gyűlésen "örök időkig" a Luxemburgiak uradalmaihoz kötöttek. Ezzel véget ért a Wittelsbachok uralma Brandenburgban és az a Luxemburgi családra szállt. Károly császár Tangermünde városában építtette ki a Luxemburgi család uradalmi központját.

A bizonytalan éveknek a német király döntése vetett véget. IV. Lajos császár a Habsburgok feletti győzelem jutalmaként 1323-ban ifjabb fiának, a nyolc éves bajor I. Lajosnak adományozta a Brandenburgi Őrgrófságot. Ezzel a brandenburgi uradalmak a Wittelsbach-házra szálltak. Ez a lépés azonban csupán a család hatalmát növelte. Bajorország és Brandenburg között valójában nem jött létre kapcsolat. Az északi birtokaiktól távoli Bajorországból kormányozva az uralkodókat kevéssé érdekelte a grófság fejlődése, melyet csupán egy mellékes birtoknak tartottak, mely pénzügyi előnyöket nyújt számukra. Az uralkodók ilyetén hozzáállásával Brandenburgban káosz lett úrrá.

Utódja, Morva Jobst (1388-1411) uralma alatt még kevesebbet törődött az országgal, mint Wittelsbach elődei. Ez a hozzáállás azt eredményezte, hogy a helyi nemesség hatalma tovább nőtt, gyakorlatilag ők váltak a választófejedelemség igazi uraivá.

190

Ezek a polgárháborúhoz hasonló állapotok az országot a szétesés szélére sodorták. A városok képviselői a helyzet kezelésére 1410-ben útra keltek Budára, ahol Zsigmond király fogadta őket udvarában. Luxemburgi Zsigmond Magyarország királya, német király és császár, valamint brandenburgi választófejedelem volt, így őt kérték a helyzet orvoslására. A király VI. Frigyes nürnbergi palotagrófot küldte Brandenburgba a helyzet megoldásának megbízásával.

A választófejedelem központi hatalma a városi és nemesi jogkörök által korlátozva maradt. Ebben az időszakban még nem létezett egy a fejedelemnek alárendelt, regionális közigazgatási rendszer, ezért Brandenburg 1550 körül városi vidékekre esett szét. Ezek a vidékek nemesi és fejedelmi birtokok voltak, melyeket a helyi elöljáró, az ún. „Vogt”, azaz védnök vezetett. Białogard városának jelentős hanyatlása a harmincéves háborúval volt kapcsolatos, amikor a város lakosságának kétharmada elesett, és a városnak sokáig ki kellett elégítenie a császári és svéd helyőrségek csapatainak szükségleteit.

Zsigmond király kinevezésére 1411-ben VI. Frigyes nürnbergi palotagróf lett Brandenburg kormányzója és vezetője, aki a Hohenzollern-család tagja volt. 1415-től kezdve a Hohenzollern-ház uralkodott az államban (1415 – 1618). Frigyes vaskézzel küzdött a rebellis nemesség, különösen a Quitow család és Gans zu Putzlitz ellen. Törekvései sikerrel is jártak és képes volt helyreállítani a rendet a tartományban. Négy évvel később, az 1415. április 30-án ülésező konstanzi birodalmi gyűlésen Zsigmond VI. Frigyesnek adományozta Brandenburgot, aki I. Frigyes néven lett a terület ura.

A brandenburgi választófejedelmek hatalmukat 1605 után már Poroszország felett is gyakorolták. Az utolsó porosz herceg, Albert Frigyes halála után, aki gyermektelen volt, 1618-ban János Zsigmond választófejedelem örökölte a porosz trónt. Ezzel Poroszország és Brandenburg perszonálunióvá vált. Az új államalakulat neve BrandenburgPoroszország lett, és élén brandenburgi választófejedelem állt, akinek a 17. század második felében sikerült hatékonyan összekapcsolnia a területeket.

A Hohenzoller család új öröksége azonban sok problémával járt. A kereskedelem és közlekedés működésképtelen volt, a gazdasági helyzet rendkívül súlyos. Frigyes Berlint jelölte ki rezidenciául, azonban miután az uradalmat 1437ben átadta fiának, II. Frigyesnek, ő maga visszatért frankföldi birtokaira. A Hohenzollerek uralma alatt Brandenburg helyzete stabilizálódott. A választófejedelmek egyre jobban kiépítették a közigazgatást. A korábbi területi veszteségeket sikerült majdnem teljes egészében visszaszerezni. Az promogenitúrán alapuló öröklési rendszer bevezetésével az uralkodó meggátolta a fejedelemség felosztását. A belső helyzet territoriális stabilitásának biztosítása garantálta az elköveztező időszakban Brandenburg-Poroszország felemelkedését nagyhatalommá.

1618 körül Brandenburg nem volt gazdag ország. A harmincéves háború alatt (1618-1648) Brandenburg különösen sokat szenvedett. 1648-ra, a háború végére a kb. 8.000 falunak körülbelül a fele volt lakott. A gazdaság romokban hevert. Az ország felépítése a 18. századba nyúlóan tartott. Az 1648-as vesztfáliai béke Hátsó-Pomerániát is Brandenburghoz rendelte. Białogard 1648-ban Bandenburghoz került. A 17. század második felében Frigyes Vilmos, a „nagy választófejedelem” volt az, aki Brandenburg hatalmát kiépítette. Ennek során megszervezte a Brandenburgi Választófejedelmi Tengerészetet (Kurbrandenburgische Marine) és gyarmatokat is szerzett Nyugat-Afrikában és a Karibi térségben.

Białogard további helyzete

Ez az időszak a brandenburgi földbirtokosok megerősödésének kora. Az 1657-es wehlaui szerződésben a választófejedelem hatalmát kiterjesztette a Porosz Hercegségre is.

1469-ben a Białogard és Świdwin közötti összetűzés helye, amely mint tehén-háború (wojna o krowę) vált ismertté. A Świdwin és Białogard lakosai között 1469. július 15-én lezajlott csata során a białogardiakat Karstena z Oparzna bíró vezette, a świdwiniek vezetője pedig Krzysztof Poleński volt. A csata emlékére napjainkban hagyományőrző bemutatókat tartanak.

A harmincéves háborút követő gazdasági erősödés alig vette kezdetét, amikor 1674-ben kitört a svédbrandenburgi háború (a már 1672 óta folyó francia– holland háborút kísérő konfliktusaként). A svédek által kiszabott magas sarcok komolyan terhelték ezeket a vidékeket. A Frigyes Vilmos választófejedelem által létrehozott brandenburgi– porosz hadsereg azonban képes volt legyőzni a svéd seregeket és a fehrbellini csata után sikerült azokat kiűzni az országból. 1678–79 telén a svédek második hadjáratát is visszaverték. A háború 1679ben Brandenburg–Poroszország katonai győzelmével zárult, de Frigyes Vilmos szövetségese, I. Lipót császár különbékét kötött

Berlin-Cölln kettős város 1486-ban, Ciceró János fejedelem uralkodása alatt lett a Hohenzollern-házi uralkodók hivatalos rezidenciájává. I. Joachim fejedelem 1506-ban alapította meg Frankfurt an der Oder városában a Viadrina Egyetemet. 1539-ben Joachim utódja, II. Joachim csatlakozott a reformációhoz. Az ezzel kapcsolatosan végbemenő egyházi földek szekularizációjának legnagyobb nyertese maga a fejedelem lett.

191

XIV. Lajos francia szövetségesével.

királlyal,

Svédország

katonai kórház a XX. század 30-as éveinek második felében jöttek létre.

1679-ben XIV. Lajos a saint-germaini békeszerződés aláírására kényszerítette Frigyes Vilmost, aki (győzelme ellenére) kénytelen volt minden a visszaszerzett pomerániai területeket ismét átadni a svédeknek, és helyreállítani a vesztfáliai békeszerződés területi rendelkezéseit. A háború után megkezdődött az ismételt gazdasági felépülés.

1939-ben a 32. hadosztály gépesített ezrede állomásozott itt, amelynek főparancsnoksága Koszalinban működött. A II. világháború idején, a város területén és annak környékén néhány kényszermunkaés hadifogolytábor működött. Białogardot 1945. március 5-én a szovjet 19 Armia (19-я Армия) és 1 Armia Pancerna Gwardii (1-я г д йск я к я я), az 1. Belorusz Front (2 Samodzielny Korpus Kawalerii Gwardia) valamint a lengyel 1 Armia Wojska Polskiego osztályai szabadították fel.

Amikor XIV. Lajos visszavonta a nantes-i ediktumot, 1685. október 29. után a választófejedelem a potsdami ediktum értelmében francia hugenotta menekülteket fogadott be országába (mind XIV. Lajos, mind a féltékeny Lipót császár ellenzése dacára). 20 000 hugenotta, többségében kereskedők és kézművesek érkeztek az országba, és adtak jelentős lökést a gazdasági növekedésnek.

Białogard a háború után – a białogard-świdwini járás (Kreis Belgard-Schievelbein) háború előtti területeit magába foglaló – járási székhely lett. A XX. század 50-es és 60-as éveiben, a 6. éves terv hibás felfogása következtében az ipar regressziója következett be, amely csak a már meglévő üzemek modernizációja és átépítése által fejlődött.

III. Frigyes választófejedelem 1701. január 18-án Königsbergben, a Porosz Hercegség fővárosában megkoronáztatta magát és I. Frigyes néven a porosz trónra lépett. Ettől az időponttól kezdve Brandenburg Poroszország központi tartományává vált (1701 – 1815). Brandenburg a középpontjában fekvő Berlinnel egyre inkább Poroszország központi területévé fejlődött és 1815 után már a legnagyobb porosz tartomány volt.

Białogard a múlt század 70-es éveiben jelentős villamosipari központ lett (a varsói Warszawskie Zakłady Radiowe RAWAR helyi kirendeltsége, a következőkben UNITRA-ELTRA rádióüzemmé alakult át); "UNICON" cég, amely a mai napig működik.

A két vidék, Poroszország és Brandenburg történelme azonban a továbbiakban is szétválaszthatatlanul összefonódott. A brandenburgi választófejedelmi cím viselői lettek Poroszország királyai. 1688 és 1713 között, I. Frigyes uralma alatt mintegy egyharmaddal nőtt a terület lakossága.

Białogard környékén, a közeli Podborsko faluban a Szovjet Hadsereg itt lévő katonai egysége területén nukleáris fegyvert tároltak. A 90-es évekig a „Północna Grupa Wojsk Armii Radzieckiej” (С я г упп йск) 3 jelentős szovjet katonai egysége tartózkodott itt, egykori laktanyái átépítés és átalakítás (lakóépületek, iskolák, hivatalok, cégek számára) alatt állnak.

1714-től Białogard helyőrség város volt. Az 1756 és 1763 között tomboló hétéves háború alatt orosz és osztrák seregek törtek be a területre és egy ideig Berlint is megszállásuk alatt tartották. II. Frigyes ennél fogva csupán uralmának második felében tudott a brandenburgi vidékek fejlesztésével foglalkozni. A Dosse és Netze között elterülő Rhinvidéken vízelvezető csatornákat építettek és megépítették az Elbát és Oderát összekötő csatornarendszert is.

Műemlékek Megtekintésre érdemes az 1310-ben emelt gótikus Mária-templom. (A templombelsőben gótikus stallumok, faragványok láthatók, reneszánsz oltár és barokk kori orgona.) Ezen kívül XIV-XV. századi városfalmaradványok, a XIV. századi Wysoka Brama-városkapu és XVIII. századi polgárházak tartoznak hozzá a Parsęta-parti város látnivalóihoz.

A XIX. századtól Białogardban főleg a mezőgazdasági-erdészeti nyersanyagés termékfeldolgozó ipar fejlődött.

A Nemzeti Örökségvédelmi Intézet nyilvántartása szerint az óváros teljes területe műemlékvédelem alatt áll.

A XIX. század első felében Białogardban vasúti összeköttetés létesült Szczecinnel, Koszalinnal és Kołobrzeggel (1859) valamint Szczecinekkel (1878).

Szűz Mária születése római katolikus plébániatemplom – Kościół Narodzenia Najświętszej Maryi Panny w Białogardzie ― az 1310-ből való gótikus templom a szczecin-kamieni érsekség koszalin-kołobrzegi egyházmegyéjének białogardi dékáni hivatalához tartozik (a Legszentebb Szűz Mária utcában fekszik).

1911-ben a Białogardzka Kolej Dojazdowa két keskeny nyomközű vasútvonala létesült: BiałogardBobolice valamint Białogard-Rarwino között. 1900–1901 között új laktanya épült (ul. Kołobrzeska). A további laktanyák valamint a

192

A templomablakok együttese a múlt század elejéről származnak. A belső festés 1945 után készült. Az 1775-ből való orgonát a berlini Marx cég készítette, 1913-ban átépítették. A toronyban lévő, bronzból készült eredeti öt harang közül a négy legnagyobbat 1917-ben leszerelték és hadfelszerelések céljára beolvasztották. A három jelenlegi acélból öntött harang 1922-ből való.

437. kép. A Szűz Mária születése római katolikus plébániatemplom korabeli képeslapon A templom a városfalak építésének idején, a XIV. század elején épült. A tűzvészek során (1506, 1517, 1677) többször elpusztult. 1838–1840 között teljesen átépítették. Kő alapokon, téglából épült, vend stílusú épület. A vend szó a mai Észak-Lengyelország területén élt ókori vened vagy venet nép (venedes, veneti, wendi, gwyned, enetoi, venetos) nevéből származik. Nagyon szoros kapcsolatban állhattak a németek germán őseivel. Ezt tükrözi az is, hogy a középkori németek a venedek helyébe települő szlávokra és néhány balti népre is a vend kifejezést kezdték el használni. A felnémet nyelvben ez wenid, winid formában jelentkezik, az alnémetben wendisch, windisch alakban.

439. kép. Szent György-templom A Szent György fíliális templom (kościół filialny pod wezwaniem św. Jerzego, ul. Świdwińska) régi pogány szentély alapjain a XIX. század körül épült. Eredetileg kápolna és a leprások háza volt a városfalon túl. A XV/XVI. században átépítették. Vend rendszerű, téglából falazott építmény, gótikus elemekkel, négyszögletes alapokon épült. A tűzvészek során a templom néhányszor elpusztult. 1858-ban aplapjaitól felújították, melynek során jelentősen átépült. A jelenlegi külalakja a XIX. és XX. század fordulójáról származik. Napjainkban a pomerániai-nagylengyelországi egyházkerület koszalini Jézus a Jó Pásztor evangélikus plébániájához tartozó fília.

A háromhajós bazilika stílusú templomok jellegzetes típusa, háromoldalú zárt szentéllyel renelkezik. Nyugati oldalán négyszögletes, négyszintes templom magasodik. Nyugati oldalán, a szentélynél sekrestye, nyugati részén az északi hajónál kápolna található. A főhajó boltozatát nyolcoldalú oszlopok támasztják alá. A főhajót nyeregtető fedi. Az 1880-ból való tornyot neobarokk rézsisak fedi.

A régi evangélikus temető, jelenleg több felekezet köztemetője (ul. Szpitalna), a XIX. századból való. A város fennmaradt védőfalai (ul. Matejki) a XIV/XV. századból származnak.

438. kép. A Szűz Mária születése római katolikus plébániatemplom napjainkban A templom felszereléséhez tartozik a XVIII. század elejéről származó barokk stílusú főoltár. Az 1688ból való szószék a klasszikus pomerániai típust képviseli.

440. kép. Magas kapu (Brama Wysoka) Brama Wysoka (Magas kapu), másképpen Połczyńska, (ul. Grottgera) a városfal része volt.

193

A városfalakkal együtt, a XIV. század elején épült. Falazott téglaépítmény, négyszögletes alapterületű, kőalapokon áll.

Magtár, jelenleg raktár (ul. Piłsudskiego 25) gerendavázas-téglaépület, a XVIII. század végéről és a XIX. század első feléből való, ipari épület.

A kétszintes kapu csúcsíves átjáróval rendelkezik. Az építmény az egykor meglévő kettő egyike. A XIX. század végéig városi börtönként és az őr lakásaként szolgált. Későbbiekben, a használati évei után Regionális Múzeumként működött. Jelenleg a białogardi művészek székhelye.

Az új városháza, jelenleg az Általános Takarékpánztár (Powszechna Kasa Oszczędności Bank Polski Spółka Akcyjna (PKO Bank Polski, PKO BP)) épülete 1923-1924-ben épült (pl. Wolności 17).

A vár pincéi (ul. Płowiecka 3) a XVIII. századból valók. A Régi Városháza (Stary Ratusz w Białogardzie pl. Wolności 5, Rynek) ― a klasszicista stílusú kereskedőház, 1827-ben épült.

443. kép. Új Városháza Más műemlékek Az egykori zsidó temető a várostól déli irányban, 2 km-re található a jelenlegi Połczyńska út mellett. 1823-ban alapították. 1938-ban a temető elpusztult. 0,28 ha területű. A jelenlegi területe nem parkosított és fűvel benőtt. Semmilyen síremlék sem található benne.

441. kép. Régi Városháza Téglából falazott, vakolt, tetőcseréppel fedett épület, nyeregtetővel, a Staromiejska utca felőli oromzattal. 1847-ben épületéhez oszlopszerű fa óratornyot építettek, deszkával burkolt falazattal. A torony felső szintje négy irányban nyitott. Szintjeit párkányzat választja el. Földszintje a bejárat tengelyében rizalitos. Redeteti bejárati ajtaja díszes.

A szovjet katonák temetőjében az 1. Belorusz Front 763 tisztje és közkatonája nyugszik, akik 1945-ben, a Białogardért folyó harcok során estek el. Kultúra 2008 decemberétől Białogard területén működik az Európai Találkozók és Kultúrák Centruma (Centrum Kultury i Spotkań Europejskich), amely különböző kultúrális rendezvényeket szervez. Különböző művészeti csoportok tevékenykednek benne: Marko Bábszínház, a Bel Canto Białogardi Kamarakórus és a RÓŻ Színház.Évente júliusban vagy augusztusban a városban rendezik a 2-3 napig tartó Białogardi Napok kulturális rendezvényét. Ebben az időszakban a białogardi színpadokon lengyel és külföldi művészek lépnek fel.

1924-ig az épület a városi hatóság székhelye volt (ebben az évben fejeződött be az Új Városháza építése). 1926-1952 között az épületben múzeum működött. 1998-ig lakóház volt benne. 2004-től, átépítését követően a múzeum székhelye és házasságkötő terem működik benne.

Gazdaság Białogard területén működik a Kostrzyń-Słubicki Különleges Gazdasági Övezet alövezete. Białogardban található egy ragasztottlemez gyártó üzem, ezen kívül a városban gabona- és fűtermelő működik. Egy másik gabonamalom üzem búza- és rozslisztet készít. A városban működik egy hat osztályos járási kórház is. 2012. III. negyedévében munkanélkülit regisztráltak.

442. kép. A két alagsorral rendelkező ház 1880-ból való (ul. Najświętszej Marii Panny 3).

194

Białogardban

1989

A település Gościno neve 1238-ban Gostino volt, a Gość vagy *Gost személynévből eredően, amely a Gościmir, Gościmiar név rövidített alakja -in(o) végződéssel. Gości- ("gościć", "gość" = „vendég”) mir ("pokój, spokój, dobro" = „béke, nyugalom, jó”), jelentése: "ten, u którego gości spokój" = „az, akinél békesség vendégeskedik”.

Gościno Gościno (németül: Groß Jestin) – Északnyugat-Lengyelország egyik városa, a nyugat-pomerániai vajdaságban, a kołobrzegi járásban, a Gryficei-síkságon fekszik. Területe: 5,7 km2 (569,86 ha). 2012. márciusi adatok szerint lakosainak száma: 2774 fő. 54°03′03″N 15°39′09″E.

A későbbiekben az írott G- hang J- hangra változott, az „o” meg „e”-re, ami a felső-német nyelvjárás típusa volt. A német groß összetétel, lengyelül 'wielki' = „nagy”, ami a latin tag fordítása a korabeléi írásokban.

A település Kołobrzegtől dél irányban, 20 km-re fekszik a 162. számú vajdasági út mellett. A helység keleti részénél folyik a Gościnka patak, amely 2,5 km-re, északi irányban a Parsętába ömlik. A várostól északnyugati irányban, mintegy 0,8 km-re található a Gościno-tó.

Építészet A városban több háború előtti ház található, a lakóházak északi részében a háború után tábori kórházat rendeztek be, majd hosszú ideig gyemekotthon (Państwowy Dom Małego Dziecka) működött, jelenleg Szociális Otthon (Dom Opieki Społecznej) és egyikben orvosi rendelő működik.

A város mellett, 0,5 km-re, délnyugati irányban fekszik Gościno-Żalno telep, délkeleti irányban pedig Gościno-Dwór falu. A következő közeli helység Lubkowice, amely 0,5 km-nyire található északkeleti irányban.

A helység nyugati részében a Zatorze Lakásszövetkezet kétemeletes házai találhatók. A városban két emlékkő található a lengyel és a német lakosság emlékére: „Pamięci mieszkańcom którzy tworzyli polskość ziemi gościńskiej” illetve „Ku pamięci dawniejszym niemieckim mieszkańcom”.

A település története Gościno középkori falu Kołobrzeg város tanácsának tulajdona volt, melet Johann püspök adományozott a városnak, és korábban még Nicolaus z Jestina birtoka volt. Gościno néhány majort birtokolt, melyek egyike Gościno-Dwór (Gross Jestin Gut) volt a Myślinoba vezető út mellett.

Műemlékek A Bobola Szent András áldozópap és vértanú emlékére szentelt római katolikus plébániatemplom a XIX. századból való, a mellette lévő temetővel együtt műemlékvédelem alatt áll.

1946…1950 között Gościno a szczecini vajdasághoz tartozott, 1950…1998 között pedig a koszalini vajdasághoz. Gościno 2011. január 1-jén kapta meg a városi jogokat. Közlekedés Autóbusz kapcsolata van Kołobrzeggel, melyet néhány fuvarozó biztosít. Gościnon vezet keresztül a Białogard – Świdwin - Połczyn-Zdrój – Wałcz közötti autóbusz vonal is. A XX. század 90-es éveiig a helység nyugati részén működött egy nagy közlekedési csomópont, a Kołobrzeska Kolej Dojazdowa 750 mm nyomközű végállomása. Gościno területén a vágányokat 20062007-ben teljes egészében elbontották. A régi vasútvonal nyomvonalát az elkerülő út építéséhez tervezik felhasználni. Névmagyarázat A település nevének első írásos említése 1238-ból való, ekkor Gostino néven említik, 1281-ben – Jezstyn .. maiorem, 1296 – Yestin, duabus villis ... antiquo et magno, 1329 – utraque villam nostram Iestin, 1334 – Gross Jestin, 1553 – Gestin, 1618, 1789 – Gr. Gestin, 1836 – Gr. Jestin.

444. kép. Kościół pw. Andrzeja Boboli Létesítmények A városban posta, rendőrőrs, tűzoltóság, önkéntes tűzoltóság működik. Bank, orvosi rendelő, köztemető, sport és turisztikai létesítmények találhatók. A városban tevékenykedik a Klub Sportowy Olimp Gościno. A város ipari és erdészeti központ. A város területén több iskola, egy óvoda és egy gimnázium valamint egy könyvtár és egy kultúrház is működik.

A Groß Jestin német névből származó Gościno nevet hivatalosan 1946-tól alkalmazzák. A háború után pár hónapig Gostyń vagy Gostrzyń Pomorski néven említették.

195

A város gazdasági és társadalmi fejlődése a II. világháborúig tartott. 1945-ben a város lengyel közigazgatás alá került, megkezdődött a lengyel telepesek beáramlása és az akkori német lekosság Németországba való kitelepítése.

Płoty Płoty (németül: Plathe an der Rega) – város Lengyelország északnyugati részében, a nyugatpomerániai vajdaságban, a gryficei járásban. Kisváros stranddal a Rega partján, a Gryficiei-síkságon. 2010. évi adatok szerint lakosainak száma 4035 fő. 1577-ben épített, később romba dőlt és helyreállított reneszánsz stílusú, háború után újjáépített vára XVI. századi részleteket tartalmaz. 1946–1998 között a szczecini vajdasághoz tartozott.

Płoty háborús kárai nem voltak jelentősek (22%), viszont a háború befejezése utáni hónapok roppant veszteségeket okoztak. A pusztulás 1946-ban a rablók és az átvonuló katonaság fosztogatása és a pusztítása következtében elérte a 40 %-ot. A következő években a város egyenletes fejlődése következett be, új épületek, lakótelepek épültek, ipari üzemek nyíltak, nőt a város lakóinak száma.

Fekvése

Płoty 1977-ben ünnepelte várossá nyilvánításának 700. évfordulóját.

Płoty a Rega folyó és a Potulina patak mellett fekszik. 2009. évi adatok szerint területe: 4,12 km2. Fekvése: 53°48′29″N 15°15′53″E. A várost 63 utca és egy tér (plac Konstytucji 3 Maja) alkotja.

Műemlékek Płotyban a háború utáni pusztítás ellenére néhány műemlék épület fennmaradt. Płoty egész óvárosa műemlékvédelem alatt áll. Közülük az Óvár és az Újvár kiemelt jelentőségű.

Közlekedés Płoty közlekedési csomópont, ahol egy országos főútvonal, 3 vajdasági út és egy vasútvonal találkozik. A közlekedési rendszeréből adódóan jelentős közúti forgalom halad át a város központján. Ide fut be a Szczecin – Płoty – Koszalin – Słupsk – Pruszcz Gdański közötti 6E28 számú országos főútvonal, valamint a Golczewo – Płoty közötti 108 . számú, a Mrzeżyno – Gryfice – Płoty közötti 109 . számú és a Płoty – Resko – Świdwin közötti 152 . számú vajdasági út. A városban található egy vasútállomás is. A városon át közlekednek a PKS autóbuszai valamint a Gryfice-Szczecin útvonalon közlekedő buszok. Természeti környezet

445. kép. Az Óvár (Stary Zamek)

A várostól nyugat-északnyugati irányban, közel 2,5 km-nyire, a Golczewoba vezető 108. számú vajdasági út északi oldalán található az 1977-ben létrehozott, 39,27 ha kiterjedésű, növényvédelmi "Wrzosowisko Sowno" természeti rezervátum.

Az Óvár (Stary Zamek) ― története a XIII. századig nyúlik vissza, amikor a várdomb kiépült. 1957-ben az akkori vajdasági műemlékrestaurátor kezdeményezésére folytatpott régészeti feltárás megállapította a korabeli épületek helyét.

A város története

A vár építésének kezdetét nem lehet egyértelműen meghatározni. Már a XIII. század végén a vár remekül betöltötte saját szerepét. A 4 szintes építmény négyszög alapterületen épült. A vár hossza 100 m-t tett ki. A vár védőfalakkal volt övezve. Nyugat-Pomeránia és maga Płoty zivataros története következtében a vár nemegyszer megváltoztatta kinézetét és gyakran váltogatta tulajdonosait. Jelentős korszerűsítése a XIV. és XV. század időszakára esett. Jelentős hatás volt az eredeti épülethez további 3 szintes épület hozzáépítése. Az előbb említett hozzápített épületszárny késő gótikus és reneszánsz jegyeket viselt. A stílusjegyek alapján a vár építését 15401550 évek közi becsülik. A XVI. századtól a II. világháborúig a vár rezidencia szerepet töltött be.

A város története a XII. századig nyúlik vissza. 1277-ben kapta meg a lübecki városjogot. A város gyakran leégett: 1561, 1612, 1630, 1641, 1660, 1673, 1723, 1860 évben. 1638-as év tragikus volt a városka lakói számára. Járvány tizedelte a lakosokat, Płoty 480 lakosából 200 fő meghalt. 1892-ben a városban megakalult a Tejgazdasági Szövetkezet. Ez elősegítette a város gazdasági fejlődését és növekedését, az I. világháború idején a helyi tejgazdaság termékei a berlini császári udvarba is eljutottak. A XIX. és XX. század fordulóján Płoty iparilag fejlett, modern város volt, saját közigazgatással. Płotyban vasútvonal létesült.

196

A középkori tornyot elbontották és lépcsőházat építettek helyére. Wedigo Osten 1577-ben saját városrészét az régi várral együtt a Blucher családnak adta el. A XVI. század a vár jelentős átépítését hozta, amely ettől kezdve reneszánsz épület lett. Átépítését még 1613 előtt befejezték. A vár történelme során nemegyszer elpusztult. A vár sorsára borzasztóan rányomta bélyegét a hétéves háború. Különösen az 1761-es év. Płotyban császári katonaság állomásozott. A palota katonai szállás lett.

447. kép. Új Vár (Nowy Zamek) A vár teljes alapterülete 1683 m2, térfogata 21200 m3. Az Új Vár építése 1606-1618 között tartott. Az építmény építészetileg a régihez hasonlított. Kezdetben kétemeletes épület volt, melyhez később két kisebb oldalszárnyat építettek. Az egész, az udvarral és a gazdasági épületekkel együtt fallal és várárokkal volt körülvéve.

A háború után az Osten család lemondott a régi vár használatáról. A régi várat a XIX. században iskola és nehéz sorsú magára hagyott gyerekek internátusa céljára szánták. Legnagyobb pusztulását az 1860-as tűzvész során szenvedte el, amely a vár nagy részét felemésztette. 1860-ban a tűzvész a város épületeinek nagy részét elpusztította. A lakosok megmentett javaikat a várba menekítették. Ekkor a „nehéz” gyerekek egyike felgyújtotta a várat. Egyedül csak a földszinti része menekült meg.

A XVIII. század elején a várat felújították. Ízléses és rendkívül gazdag belső berendezése az Ostenek magas pozíciójáról vallott ebben az időben. A kályhák eredeti holland csempéből készültek, színezett kémények, dekoratív ajtókeretek és értékes gobelinek, tágas helyiségek biztosították a kényelmet. Szép kert és a folyóhoz levezető teraszos park övezte az egész várat. A parkban számos fa és cserje nőtt akkoriban, melyek napjainkban is láthatók.

A vár ettől az időtől kezdve provizórikus tetővel és deszkával borított ablakokkal üresen állt a II. világháború idejéig. A háború után a vár Płoty hatóságainak birtokába került. 1956-ban az állami hatóságok az épület nagymértékű renoválását végezték el, lehetővé téve további hasznosítását. 1957-ben kezdődött a vár rekonstrukciója és a falak tartósítása állandó tető segítségével. 1965-ben épült át.

A következő évtizedek során a vár egyre inkább nagyúri rezidenciává vált, melyet nem egy város irigyelt. Az Osten család utolsó Płotyban lakó leszármazottja Karol von Osten volt, akinek a lánya, Elżbieta Karol Bismarckhoz ment férjhez. Karol von Osten 1895-ben elhunyt és halála után unokája, Karol Bernard Bismarck lett az örököse.

A végzetes tűzvész után száz évvel a vár a Vajdasági Levéltár (Wojewódzkie Archiwum Państwowe w Szczecinie) birtokába került. A régi várban jelenleg a Városi Könyvtár (Miejska Biblioteka Publiczna) és levéltár kapott helyet.

Az 1910-1912 évek során a palotaegyüttes neoreneszánsz stílusú lett. Paul Korff z Laage – teljes nevén Paul Johannes Adolf Korff – építész (1875-1945) tervei szerint pompás óratornyot építettek és szép kupolával látták el (1920).

446. kép. Óvár (Stary Zamek) Az Új vár (Nowy Zamek) ― a vár története a XVI. századra, pontosabban 1577-re nyúlik vissza, amikor is az Osten család eladta a régi várat a Blucher családnak. Elhatározták egyúttal, hogy nem hagyják el Płotyt. Telket vásároltak a régi vár közelében és elhatározták, hogy újabb, második, a régitől nem kisebb várat építenek.

448. kép. Nowy Zamek (Zamek Ostenów) A folyó felől egy jól harmonizáló szárny épült hozzá a fennmaradt maradványokból.

197

A rezidencia bejárata zárt főkapun át vezetett. A vár új formája a legszebbek közé tartozik NyugatPomerániában.

Az építés céljára a földterületet a palota tulajdonosa, Karl von Bismarck ajánlotta fel. Nem egészen 20 évvel Karl von der Osten halála után, az új templom építése 1902. március 17-én, Wetzel lelkész első jelképes kapavágásával kezdődött és az új templom épülete alatti sarokkő elhelyezésére még ebben az évben, június 8-án került sor. Az építés rendkívül gyorsan haladt és a beruházás már 1903. június 16-án befejeződött. A templom felszentelésére 1903 novemberében került sor.

A II. világháború pusztításait elkerülve a háború után vár előbb Mezőgazdasági Iskola székhelye volt, később a Mezőgazdasági Technikumhoz kollégiuma. Az állagmegőrzés céljából helyreállították a tetőt, majd több helyiségét renoválták. 1999-től a vár a járási önkormányzat birtokába került, és jelentős munkálatokat végezték egykori pompájának visszaállítása céljából. A vár jobb oldali szárnya a Városi Tanács ülésterme (Sala Posiedzeń Rady Miasta i Gminy Płoty) valamint házasságkötő terem. Ugyanitt helyezték el a „Pomerániai Könyvtár” száz éves gazdag könyvgyűjteményét is, és értékes érmegyűjtemény valamint műalkotások tartoznak hozzá, de a várban helyezték el a XVII. századból való gobelineket is.

450. kép. Az Úr Színeváltozása-templom A templom neogótikus stílusú. Érdemes megtekinteni a XX. század elejéről való üvegablakokat és az aranyozott végű ezüst orgonasípokkal készült orgonát. Szintén magára vonja a figyelmet a sárgaréz veretes bejárati ajtó is. Az 50 m magas tornya a város felett magasodik. Az Új Vár mellett elterülő Városi Park, a posta (ul. Jedności Narodowej 34), a régi iskola (ul. Armii Wojska Polskiego 15) és az Új Várhoz tartozó bejárati kapi épületegyüttese a melléképületekkel (ul. Sienkiewicza 3a-b, 3c-d) szintén műemlékvédelem alatt áll.

449. kép. A vár történetét bemutató tábla Az Úr Színeváltozása-templom (Kościół Przemienienia Pańskiego) ― Az Új Vár közelében magasodik a XX. század elejéről való téglatemplom. Płoty első katolikus templomát 1277-ben építették, a lübecki városjog elnyerése idején, és a városi ryneken helyezkedett el. A gyorsan növekvő Płoty és ezzel együtt a hívek számának gyarapodása miatt a város rendeletet adott ki új templom építése ügyében. 1883-ban a városban háromezer hívő élt és a régi templomocska már nem tudta őket befogadni.

451. kép. Hazafiak emlékköve Kultúra és oktatás

Płoty akkori lutheránus lakosai a régi templom elbontásáról és az új helyen található új templom építéséről döntöttek. Az építés pénzügyi eszközei a templom 1895-ben elhunyt alapítójától, Karl von der Osten bárótól származtak, aki végrendeletében erre a célra 120 ezer márkát hagyományozott.

A város kulturális életének lelke a Kulturális Központ (Miejsko-Gminny Ośrodek Kultury w Płotach). Számos kulturális rendezvény és mulatság, valamint a városi ünnepségek szervezője (ul. Kościuszki 7.)

198

A városban 1 óvoda, 2 általános iskola és 1 gimnázium, valamint egy felnőttképző intézmény (Zespół Szkół Ponadgimnazjalnych im. Wincentego Witosa) található.

Nowogard Nowogard (németül: Naugard) Északnyugat-Lengyelországban, a nyugat-pomerániai vajdaságban, a goleniówi járásban fekvő város. Szczecintől 64 km távolságra északkeleti irányban és a baltitenger partjától délre, 56 km-re. A Szczecini partvidéken, a Goleniówi Rengeteg keleti szegélyén, a Nowogardi-tó mellet, a 6. számú országos út és a Szczecin – Kołobrzeg közötti vasútvonal mellett található. Az itteni dékáni hivatal székhelye.

A városi futballcsapat az 1956. november 10-én alakult Miejsko-Gminny Ludowy Klub Sportowy "Polonia" Płoty, melynek színei: fekete-fehér. A városban egy 1500 nézőhelyes Városi Stadion található. Gazdaság A városban 2006-ban 404 magántársaság működött, melyből 344 fő gazdasági tevékenységet folytató fizikai személy volt. 2010 júliusában a járási munkaügyi hivatalban viszont 301 munkanélkülit regisztráltak.

452. kép. Kis vízi erőmű a rega folyón

453. kép. Nowogard műholdas képe

A Rega folyón Płotyban kis vízi 130 kW-os erűmű található. Két Francis-turbina található benne, amely a vízturbinák egy fajtája, melyet James B. Francis fejlesztett ki. A Francis-turbina reakciós turbina, melynek járókerekébe a külső átmérőjétől befelé áramlik a víz. A Francis-turbina a jelenleg leggyakrabban használt vízturbina. A Francisturbinákat tíz métertől néhány száz méterig terjedő esés (vízszintkülönbség) esetén alkalmazzák és elsősorban elektromos áram fejlesztésére használják.

Nowogard területe 2009. január 1-jén 12,44 km2-t tett ki. Tengerszint feletti magassága: 51 m. Lakosainak száma 2010-ben: 16 816 fő volt. Elhelyezkedése: 53°40′19″N 15°07′09″E. A városhoz kapcsolódnak az egykori Plewniak, Pustać, Radosław, Smużyny helységek. 1946-1998 között a város közigazgatásilag a szczecini vajdasághoz tartozott. Nowogard története Nowogard sánccal megerősített földvára kezdetben a tó félszigetén terület el. Belsejében a kastellán és környezetének lakóépülete helyezkedtek el. A váralján halászattal, mezőgazdasággal és kézműiparral foglalkozó szláv lakosság lakott.

A másik turbina egy Kaplan-turbina, amely propeller (hajócsavar) alakú vízturbina állítható lapátokkal. 1913-ban fejlesztette ki Viktor Kaplan egyetemi tanár. A Kaplan-turbina a Francis-turbina továbbfejlesztése. Feltalálása lehetővé tette olyan kis esések kihasználását is, amelyeknél a Francisturbina nem alkalmazható. Kaplan-turbinákat ma széleskörűen használnak energiatermelésre nagy vízhozamú, kis esésű vízierőműveknél.

Nowogard első írásos említése 1268-ból való, és mint a kamieni püspök birtokáról emlékeznek meg ("Nogart Castrum et villa sive oppidum episcopi Caminensis"). 1274-ben Herman von Gleichen püspök (†1289; németül: Hermann Graf von Gleichen) Kamień Pomorski (németül: Cammin in Pommern) püspöke a nowogardi várat átadja saját rokonának, Otton von Eberstein z Brunszwiku – Braunschweigi (ónémet nyelven Brunswiek) Otto von Eberstein – grófnak,

Płoty területén számos vállalkozés található. Płotyban egy tartály és fémkonténer gyártó üzem is található. Ezeken kívül a városban posta, rendőrőrs, egészségügyi központ, benzinkút, pékség, húsüzem és egy szerelőműhely is található.

199

akinek utódai néhány száz éven át hűbérül birtokolták a környékbeli földeket.

A város a háború utáni időszakban egyrészt átépült, másrészt kiépült. A város háborúban elpusztult teljes műemléki központja átépült, új lakótelepek épültek. Középületek is épültek: hotel, kultúrház, könyvtár, iskolák.

1309-ben Nowogard lübecki városjogot kapott, ennek ellenére lakosai kisebb jogkörnek örvendtek, mint más pomerániai városok polgársága.

Az utobbi évek legfontosabb beruházása az infrastruktúra felújításával kapcsolatos. Ezek közé tartozik: a szennyvíztisztító modernizációja, a vízvezeték és csatornahálózat valamint a vízmű átépítése.

A XIV. század első felében kezdetét vette az új városfalak építése a város körül, melynek befejezése után a város területe lapított kör alakú lett. Közepén nagy négyszögű rynek helyezkedett el, melynek közepén gótikus, tégla városháza állt. Mellette, a nyugati oldalon épült (1330-1334 között) a ma is létező Mária-templom, a jelenlegi Legszentebb Mária nevéről elnevezett Templom (kościół Najświętszej Marii Panny).

Az utóbbi időszakban bővült a hotel-gasztronómiai bázis is, három nagy sportcsarnok épült, megépült a városi strand vízi csúszdával, hozzáfogtak a kultúrház felújításához.

Nowogard a középkorban kisebb mezőgazdaságikézműipari központ volt, amely kedvező fekvése ellenére nem fejlődött jelentős kereskedelmi központtá.

Építészet és urbanisztika Műemlékek Nowogard Óvárosának egész területe műemlékvédelem alatt áll. A XVI. századi késő gótikus templomában XVII. századi oltár és szószék, s román kori szenteltvíztartó látható. Ezekívül figyelmet érdemel a XIX. században átépített XVI. századi eredetű kastélya is.

1663-ban, az utolsó von Eberstein halála után, a nowogardi javak Bogusława Croy d’Archot herceg birtokába kerültek, és ezután, 1684-ben a brandenburgi választófejedelmek tulajdona lett. 1724-ben a nowogardi kerülethez csatolták Dewitzów járást és létrejött a XIX. század elejéig fennálló Dobra-Nowogard járás. A poroszország által kezdeményezett háború idején jelentős károkat szenvedett. 1770-ben mindössze 726 lakosa volt, akik mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkoztak. 1807-ben Napóleon csapatai foglalták el, akik Ferdinand Baptista von Schill őrnagy (1776-1809) vezette katonákkal és önkéntesekkel Nowogard alatt csaptak össze. 1808-ban Nowogard járási székhely lett. 1819-ben következett be a következő közigazgatási reform, melynek során Goleniów és Nowogard tartoztak a járáshoz. A megalakult járás kisebb változásokkal 1954-ig fennmaradt, amikor a nowogardi járás több mint 1200 km² területet tett ki, és két járásra oszlott: a nowogardira és a goleniowira. Ilyen felosztásban működött az 1975. évi közigazgatási reformig.

454. kép. Legszentebb Mária temploma Legszentebb Mária temploma (Kościół Wniebowzięcia NMP) – a későgótikus Máriatemplom 1330-1334 között épült.

A város felgyorsult fejlődése a XIX. század 2. felében indult. 1883-ban Nowogard vasútállomására megérkezett az első személyvonat. A következő években számos középület épült, új ipari üzemek alakultak. Nowogardnak a II. világháború kitörése előtt már 8 148 lakosa volt. 1945-ben a várost szörnyű pusztítást okozva a szovjet hadsereg foglalta el. A II. világháború után Nowogard Lengyelországhoz került. A város akkori megmaradt német lakosságát Németországba telepítették át. A háború utáni első hónapokban a város a Nowogród nevet kapta, jelenlegi Nowogard nevét 1946. május 7-én kapta.

455. kép. A templom régi harangjai a templomkertben láthatók

200

A csillagboltozatos főhajót a keresztbordás mellékhajóktól hatalmas oszlopok választják el. A szentélyben gazdag díszítés található, a XVII. század elejéről való barokk oltár, néhánytíz figurális jelenettel.

A régi szanatórium jelenleg a Társadalmi Segítség Háza (Dom Pomocy Społecznej nr 2.), mellette park terül el. Az 1882-ből való, 46 m magas víztorony a vasútállomás szomszédságában található. A városban két hősi emlékmű is található. Ebersein-vár Külön figyelmet érdemel – a ma már börtönként működő – egykori Eberstein vár (Zamek Ebersteinów). A váregyüttes a XIII. században épült, melyet a XVI. században felújítottak és a XVIII. és XIX. században átépítettek. 1820 óta tölti be jelenlegi börtön funkcióját. 1989-ben, a rabok felkelése idején leégett. Nowogard legrégebb lakott része az Óváros északkeleti oldalán, a régi félsziget területén található. A téglafallal elkerített együttes szabálytalan ötszögű, 150 x 80 m-es területet foglalt magába. Bejárata a nyugati és déli oldalán volt. A falak szélén, a bejárati kapuval szemben jelenleg merőlegesen 7 épület helyezkedik el, melyeknél áll az udvart lezáró kapuépítmény.

456. kép. A templom megújult belseje A tornyon található harang 1485-ből való. 2005. december 3-án a 20 m magas templomtorony tűzvész következtében összedőlt. Az átépült torony csúcsán 2007. március 26-án a bádogfedélbe vörösréz feliratot helyeztek. A templomtoronyba új: Hit – Remény – Szeretet (Wiara - Nadzieja Miłość) elnevezésű harangokat helyeztek.

457. kép. Grzegorz Zaklika plébános az új harangokkal

459. kép. Eberstein vár, amely börtönként funkcionál

A műemlékek közé tartozik a városi erődítés, a XIV. századból való védőfalak maradványai (egyes részei csak a tó mellett maradtak fenn). A Városháza (Ratusz w Nowogardzie) jelenlegi épülete 1911-ben Berg építőmester tervei szerint épült. Lakóház helyén áll, a városi tanács korábbi székhelye a rynek közepén volt. Tetején óratorony található (plac Wolności).

Az épületek többsége a XIX. századból származik, és csak kettőben található középkori és XVI. századi maradvány, ezeknek egyikében csak a pinceszint eredeti. A börtön udvara betonozott, csak a keleti meredélyen találhatók kikövezett szakaszok. Az épületegyüttes déli és keleti oldalát várárok veszi körül és nyárfás sétány húzódik. Az északi oldalon, a kerítésen túl Bőrgyárak találhatók. A jelenlegi börtön helyén a kora középkorban, a IXX. században szláv földvár állt, amely a XIII. századig, mint hercegi közigazgatási központ működött nowogard területén. A város első írásos említése 1268-ból való. A XIII. század első negyedében ezen a helyen gróf Otto von Eberstein építettette ki a lakóépülettel és gazdasági épületekkel rendelkező, a Kis-tó (Jezioro Małe) vizével körülvett, öt méter széles várárokkal és

458. kép. Városháza

201

palánkkal védett székhelyét. Üres terület választotta el a közeli kapuépítménytől.

A nem épült át a magas ház sem, amelyből csak a masszív, boltozott pince maradt meg, amelyben börtönt rendeztek be.

A lakóépület a várárok mögött helyezkedett el és az akoori megállapítás szerint a magas ház (dom wysoki) a belső várárok közelében lévő udvar közelében állt, a grófi házhoz csatlakozott a grófnők háza (Kemenate) a déli erődszakasz közelében helyezkedett el, valamint néhány gazdasági épület a falak hosszában helyezkedett el.

A pincék előtt állították fel a pellengért, és a faszerkezetű kalodát a bűnözők fejének és kezeinek befogására. Az ítéletet a Berteauból való francia bíró felügyelete alatt hajtották végre. Átépült a régi sörfőzde, a kapuk és új gerendavázas lakóház valamint más gazdasági épületek épültek. Az udvar északkeleti részében konyhakertet rendeztek be. 1771-ben készült tervek alapján végezték az üres területek beépítését. Ebben az állapotban maradt fenn a régi vár 1817-ig.

A lakószárny a magas házban (dom wysoki) helyezkedett el. A XIX. században benne növénydíszes kő oszlopfő volt, a XIII. és XIV. század fordulóján keltezték, a vár presztizs jelleget adva.

A napóleoni katonaság városban való állomásozása idején az állami tisztviselő székhelyének földszintjét börtönné alakították át, és már akkor felvetődött az egész épületegyüttes börtönné és nevelőintézetté való átalakításának gondolata, amelynek megvalósítása 1817-ben kezdődött, Błock építésvezető alatt.

A csúcsos főhomlokzat sarkain kör alakú bástyák álltak, melyek a XVI. századi terveken még láthatók voltak. A kemenate épület funkciója milyen volt, azt nem lehet pontosan tudni. 1560 körül Ottó utóda, Ludwik von Eberstein hozzáfogott a vár átépítéséhez, kiépítve az első erődítményt, amelyet öt köralakú bástya erősített, az akkori újszerű erődítmény irányzat szerint. A bástyák földtöltés formában készültek. Közülük három még 1771-ben is látható volt a területen. Ugyaakkor megkezdődött a lakószárny átépítése, amely a magas ház feletti első emelet ráépítésével készült és új szárny épületei a kemenate helyére. Mindkét szárny reneszánsz külsőt kapott kő kapukkal és ablakkeretekkel. Belsejéből ismert egy Salamon királyt ábrázoló doborműves kálylap.

1818-ban, a palánkok helyén téglafalak épültek, a bejáratnál az udvaron építették fel az őrbódét. Az egykori tartományi székhelyét egy emelletel megmagasították és kiépült az új háromemeletes tömb az udvar közepén. A régi épület homlokzatán „Ora et labora – imádkozz és dolgozz!” feliratot helyeztek el. Az első rabok 1820-ban érkeztek Nowogardba. Tekintettel arra, hogy a börtön nevelőintézet jellegű volt, a társadalomba való visszavezetés munka által történt, az udvaron a XIX. század folyamán néhány műhely valamint egy templom és a közigazgatás épületei épültek ki. A foglyok cipőkészítéssel, szövéssel, kárpitozással, gyapjúfonással, kenderszövéssel és asztalosiparral foglalkoztak.

Ezen kívül az udvarának kerti részén kőpadok sorakoznak és a hozzá kapcsolódó új gazdasági épületek: a sörfőzde, a pékság, a kovácsműhely és az istálló. A rezidencia reneszánsz formájában maradt fenn a harmincéves háború (1618–1648) koráig. A XVII. század harmincas éveiben részleges károkat szenvedett, azonban mint Berghaus erődöt, ennek az évszázadnak első fele körül renoválták és az Eberstein család utolsó férfi leszámazottjának haláláig a család lakóhelye volt.

A legnagyobb renoválási és pítési munkák ideje 1842-1844 években valamint a XIX. század végén zajlott. A XIX. század első fele előtt néhány épület is magasodott még a börtön területe mögött, melyben az északi oldalon, 1841-ben a börtöngazdaság területén gazdasági épületegyüttest létesítettek. Korábban még távolabb északra a rabok hamvainak elhelyezése céljából temetőt létesítettek.

1675-ben újra elpusztult és hosszú időn keresztül romokban hevert. Ebben az időszakban sérülten álltak a bástyák, a falak és a belső várárok. Összedőltek a magas ház falai és a gazdasági épületek. A vár átépítését az állam kezdte meg, az Ebersteinek egykori hűbérbirtokának központjában álló épületegyüttest állami intézmények székhelyévé lakítva át. Mindenekelőtt renoválták a kemenate valamennyi szárnyát, és kijavították a megsérült falakat. A felújításban az állami intézmény székhelyét és a tartományi székhely lakószárnyát renoválták. A bástyákat már nem építették újjá, lemondtak a várudvarra vezető árok nyitásáról. A várároknál csak a terület bemélyedése maradt meg.

460. kép. Eberstein-vár (zamek Ebersteinów), az 1920-30-as években

202

Az I. világháború után a nevelőintézet büntetésvégrehajtó intézetté alakut át, 1937-től pedig fiatalkorúak börtönévé. A II. világháború után a börtön hosszú időn át elhagyatva állt.

munkanélkülit regisztráltak. A városban 1 egész évben működő, 4 000 m²-es piac működik. A városban egy ajtó-ablakgyártó asztalosüzem, egy bitumenüzem, betongyártó üzem, valamint Nowogard északi részében található egy autópadlót borító szőnyeg-gyártó üzem is található. Turisztika Nowogard legnagyobb turisztikai látványossága a város központja mellett található Jezioro Nowogardzkie. A tó mellett egy sport és rekreációs központ található, őrzött városi strandal, 70 m hosszú vízsávval. A központ területén kemping házak és sátorhelyek találhatók. A Jezioro Nowogardzkie számos vízisport lehetőséget biztosít. A turista látványosságok egyike az 1994-ben alapított tájvédelmi körzet (Zespół PrzyrodniczoKrajobrazowy "Sarni Las"), amely a város nyugati részében húzódik és déli része a tó partjához símul. Ehez az erőhöz vezet a Lengyel Hadsereg utca valamint egy turistaút a Promenád utcával, és a továbbiakban megkerüli a tavat. A város területén egy szélmalom és egy motocross pálya valamint egy közel 700 éves tiszafa található.

461. kép. Eberstein-vár, jelenleg börtön 1956 után újból használni kezdték és akkoriban számos renoválási munkát végeztek rajta, melyek lényegében megváltoztatták az építmények történelmi jellegét. Mindenekelőtt a tetők formája változott meg. A korábbi manzárd, tetőcsúcsos és nyeregtetőkből lapostetők lettek. Átépítették a templom belsejét is, amelyet műhellyé változtattak. 1989-ben két épület leégett a déli falnál és mindkettőt a föld színéig lebontották.

Oktatás Nowogard helyi oktatási központ. A városban 3 óvoda, 4 általános iskola, 3 gimnázium, 4 líceum, 3 felnőttképzési intézmény, 5 technikum működik.

A homlokzat hátrahagyott részeiből az udvari oldal a külső fal közötti udvar elválasztó falát készítették. Az elbontott épületek egyikének földalatti pincéiben XVI. századi kazamaták találhatók, melyek belsejét bölcsőboltozat fedi. Ezeket a XIX. század első negyedében második válaszfalallal börtön céljára alakították át. Belsejüket jelenleg nem használják, a föld szintjéig romosak.

Kultúra A Stefan Żeromski íróról elnevezett Városi Könyvtár a város központjában fekvő épületben, a régi városfalak közelében kapott helyet. Benne olvasóterem, gyermek és felnőtt kölcsönkönyvtár, speiális gyűjtemények osztálya, kiállítóterem és könyvtári dolgozószoba található. Sport A város sport és rekreációs bázisai: a Városi Stadion (ul. Wojska Polskiego 41) ad otthont a "Pomorzanin" futball klubnak. A városi fürdő (Kąpielisko Miejskie NOWiR Nowogard, ul. Promenada 3) létesítményén kívül a 122 km hosszú, három nagyközségen átvezető „Równina Nowogardzka” kerékpárút, a nyári időszakban lengyel és nemzetközi versenyeket rendező nowogardi motocross pálya valamint a „Krzywy Dzik” vadásztársaság (Nadleśnictwo Nowogard) biztosít sportolási lehetőséget. Vallási közösségek

462. kép. Eberstein-vár műholdas képe

A városban három római katolikus plébánia működik (1. Parafia Matki Boskiej Fatimskiej w Nowogardzie, 2. Parafia Wniebowzięcia Najświętszej Maryi Panny w Nowogardzie; 3. Parafia św. Rafała Kalinowskiego w Nowogardzie). A városban ezeken kívül egy kisebb evangélikus gyülekezet, Jehova Tanúinak két gyülekezete valamint egy adventista csoport működik.

Gazdaság 2007. évi adatok szerint Nowogardban 2050 gazdasági tevékenységet folytató magántársaság volt, melyből 1661 gazdasági tevékenységet folytató fizikai személy, 11 szövetkezet valamint 20 külföldi tőkét is bevonó társaság volt. 2010. decemberi adatok szerint Nowogardban 1102

203