NYÍREGYHÁZI SZLOVÁK ( TIRPÁK") NYELVJÁRÁSI ÉS NÉPRAJZI EMLÉKEK II

NYÍREGYHÁZI SZLOVÁK („TIRPÁK") NYELVJÁRÁSI ÉS NÉPRAJZI EMLÉKEK II.

NYÍREGYHÁZA,

m

.

NYÍREGYHÁZI SZLOVÁK

/»TIRPÁK"/

NYELVJÁRÁSI ÉS NÉPRAJZI EMLÉKEK XI.

N y í r e g y h á z a

m

JÓSA ANDRÁS MÚZEUM KIADVÁNYAI 19. Szerkeszti:

Németh Péter

A kötet anyagát sej tó alá rendezte: Erdész Sándor

Felelós kiadót

Dr. Németh Páter

ISSN 0133-8110

Készült: a Szabolcs-Szatmár Magyal Tanács Sokszorosító Költségvetési Üzemében 600 példányban Falaiós rázatói Kovácsvölgyi Zoltánná üzemvezető

TARTALOM

ELŐSZÓ /Erdész Sándor/

1

1. Páll I s t v á n : Az Észak-Tiszántúl szlovák l a ­ kossága a 18, század e l e j é t ő l

az I . v i l á g ­

háborúig 2. Németh Zoltán:

3 Mikor és hogyan

t a n u l t meg

magyarul a t i r p á k ?

25

3 . Jan Koma:Etnograficky výskum S l o v á k o v - " t i r pákov" na sálasoch v okolí Nyíregyházý

63

Néprajzi kutatások a Nyíregyháza-környéki " t i r p á k " bokortanyákon /Kivonat/

104

ELŐSZÓ A J ó s a András Múzeum Kiadványai s o r o z a t 9 .

számaként

1977-ben j e l e n t meg a Nyíregyházi szlovák /"tirpák"/ nép­ r a j z i és nyelvjárási emlékek c. kötetünk, melyről mind a hazai, mind a szlovákiai sajtóban - vállalkozásaikat e l ­ ismerő recenziók jelentek meg. Ezért i s határoztunk úgy, hogy az újabb kutatások eredményeit közreadjuk. Az előző kötetünk előszavában Németh Zoltán beszámolt az ún. "nyíregyházi szlovák nyelvjárást és népi emlékeket kutató munkaközösség" c é l k i t ű z é s e i r ő l , a kutatási felada­ tokról, a "tirpák" etnikum változásáról. Fölösleges lenne e kérdésekről újra szólnuik.A j e l z e t t spontán munkaközös­ ség ma i s működik,változó,de bővülő tagsággal. A nyíregy­ házi kollegákon kívül, dr. Michel Markus* és dr. Jan Koma mellett újabb szlovákiai kutatók csatlakozására és s e g í t ­ ségére i s számíthatunk, örömmel vesszük, hogy egyre több f i a t a l kutató,főiskolai hallgató vállalkozik "tirpák" ha­ gyományok gyűjtésére és feldolgozására. A nyíregyházi bokortanyák v i l á g a napjainkban komoly társadalmi,gazdasági változáson megy á t . A századfordulón még 72 bokortanyát tartottak számon. Napjainkban a bokor­ tanyák egyre fogynak. A városszélieket Nyíregyháza s z i p ­ pantja magába,a távolabbiek pedig új közigazgatási egysé­ gekbe olvadnak be. Kálmánháza 1949-ben alakult olyan t a ­ nyákból, amelyek korábban nagyrészt Ujfehértóhoz tartoz­ tak. Felsősima ugyan nem v é l t önálló községgé,de i t t s z é ­ kel egy állami gazdaság, s így j e l e n t ő s tanyai központtá f e j l ő d ö t t . Nyírszöllős eredetileg Kótajhoz t a r t o z o t t , de már 1922-ben önálló községgé alakult.Ujabban Nyíregyházá­ hoz tartozik. Nagycserkesz 17 tirpák bokortanya összevo­ násával k e l e t k e z e t t , 1952-ben. A névadó Nagycserkeszen, mint belterületen ez új község lakosságának mindössze 11 JÉ-a é l . Nyírtelek 1952-ben Nyíregyháza határából v á l t k i , 14 - nagyrészt tirpák - tanya e g y e s í t é s é v e l .

Ezekben az új községekben az illetőség, a hovatar­ tozás kérdése is változóban van»FL.a Nagycserkeszhez tar­ tozó bundásbokoriak egyrésze "bundásbokori"-nak,másrésze, főleg a fiatalság "nagycserkesz!"-nek mondja magát. Kik laknak ma a bokortanyákon? Zömmel még azok a gaz­ dálkodók, akikben még megvan a "tirpák gazda" öntudata, akik esetleg még a szlovák nyelvet is ismerik. Zöldség- és gyümölcstermesztéssel foglalkoznék, s a háztáji gezdeságuk termékeit az ÁFÉSZon vagy a hetipiacon keresztül értékesí­ tik. A tirpák gazdák fiai és lányai már egy újabb generá­ cióhoz tartoznak, akik Nyíregyházán dolgoznék, sőt nagyré­ szük már a városban lakik. Ez az újabb generáció még kötő­ dik a bokortanyákhoz. Akik a bokrokban leknek, ú j , modern házakat építenek. A házhoz nemesek garázs, hanem gyümöl­ csös is tartozik. A munkábajárás nem okoz nehézséget. Akik a városban laknak,szintén rendelkeznek tanyasi házzal,ame­ lyet a szülő, nagyszülő vagy valamelyik rokon gondoz. Szá­ mukra a tanyasi ház lényegében hétvégi ház. Vannak olyan "tirpák gazdák" is, akik utód nélkül hal­ nak meg, vagy gyermekeik távoli vidéken telepedtek meg, s az őai házra nem tartanak igényt. Eladni nem könnyű, mert hétvégi háznak nem minősíthetőek. Ezért furcsa ellentmon­ dást tükröznek azok a bokortanyai utcák, amelyekben a hi­ valkodó épületek mellett bedeszkázott ablakú, nádtetős ház rogyadozik. A bokortanyák Jelenlegi átalakulásának bemutatását szükségesnek tartottuk azért, hogy egyrészt a nyíregyházi bokortenyák fejlődésének egyedi sajátosságaira felhívjuk a kutatók figyelmét, másrészt pedig a "tirpák" hagyománygyüjtés sürgőssége és fontossága mellett ismét szót emelhes­ sünk.

Erdész Sándor

2.

TALL ISTVÁN: AZ É S Z A K - T I S Z Ä N T U L SZLOVÁK LAKOSSÁGA A 18. SZÁZAS ELEJÉTŐL AZ I. VILÁGHÁBORÚIG Az utóbbi években több tanulmány jelent meg, amely az Észak-Tiszántúl /a mai Szabolcs-Szatmár megye és Haj­ dú-Bihar megye északi része /nemzetiségi lakosságával fog­ lalkozott. Ezek az ukránok, németek és románok mellett részletesen feldolgozták a nyíregyházi szlovákok /"tirpá­ kok"/ történetére, néprajzára és nyelvjárására vonatkozó 2 8datokat, de mindeddig nem készült összefoglaló a megye más helységeiben élt - ill. élő - szlovák lakosságról. Dolgozatunk ezt a hiányt kivánjs pótolni, amikor történe­ ti -ceno'gráfiai áttekintést nyújt a terület 18-19. századi szlovák népességről. Főként nyomtatásban megjelent forrásokat használtunk fel, de PESTY Frigyes kéziratos helységnévtára esetében /az anyag gazdagsága és kivételes forrásértéke miatt/ kibőví­ tettük kutatásunk körét. A 18-19. század eleji statiszti­ kai adatokat, kiadványokat nagyfokú kritikával kell hasz­ nálnunk, de - mivel más, pontosabb anyag nem áll rendel­ kezésünkre - dolgozatunk Írása során mégis ezekre támasz­ kodtunk. Reméljük, hogy Írásunk nem csak a történészek­ nek, hanem a néprajzkutatóknak és nyelvészeknek is hasz­ nosítható adatokkal fog szolgálni. Mielőtt a címben jelzett témára rátérnénk, röviden vázolnunk kell, hogy mi tette szükségessé a 18-19* szá­ zadban a nemzetiségek - köztük a szlovákok - betelepí­ tését ill. betelepülését a tárgyalt területre. Elsőként a török háborúkat említhetjük meg, amelyek miatt a lakosság

nagy része elbujdosott, főként a negye déli részéről. A 18. század elején a kuruc harcok 111. a Rákóczi-szabad­ ságharc is nagymérvű lakosságcsökkentéshez vezettek. A harcok elülte után 1717-ben Erdély felől tatár betörés pusztította végig a szatmári részt. Alighogy megindult a megmaradt népesság visszaszállingózása, 1739-40-ben pes­ tisjárvány tört ki, amely egyedül Szabolcsban ötezer ál­ dozatot követelt. A földesurak - köztük az elkobzott Rá­ kóczi-birtokok új tulajdonosai - magyar jobbágyokat nem­ igen telepitettek, mert az emiitett okok miatt nem volt honnan, az itteniek munkaereje viszont nem volt elegendő a földek megművelésére. A fentiek miatt a földbirtokosok minden alkalmat megragadtak, hogy újabb adófizetőket sze­ rezzenek. Egy részük úgy határozott, hogy külföldről /fő­ leg Németországból/ telepit be németeket, Erdélyből, fő­ ként a Szilágyságból románokat, az ország északi megyéi­ ből pedig szlovák Jobbágyokat. Azok, akiknek nerr. volt anyagi erejük külföldi telepesek behívására, azokat ez uk­ ránokat, szlovákokat és románokat "marasztották meg, kik aratás idején a nélkül is le Bzoktak szállani hegyeikről, hogy az Alföld gazdag termését betakarítani segítsenek."•* A szlovák lakosság megjelenése a területen azonban nem csak szervezett telepítés eredménye. Jelentős tömege­ ket hozott a spontán betelepülés is, melynek során a fel­ vidéki megyék jobbágyai - családostul vagy anélkül - el­ szöktek eredeti lakóhelyeikről és itt telepedtek meg.Nagy csábító erőként hatott a földek viszonylagos bősége, amit a fentebb felsorolt okok eredményeztek, valamint az, hogy itt többféle kedvezmény várta az új lakosokat. FÉNYES Elek 1847-ben megjelent munkájában irja az Árva megyei szlovákokról, hogy "Népessége e megyének az utóbbi évek­ ben a nagy éhség és nyomorúság miatt teljesen megfogyat4.

kozott, s az élelemkereset forrása is bedugulván, nem tö­ megben ugyan, hanem elszórva, ezerenkint költöztek ki in­ nen a lakosok a boldogabb magyar alföldre." Az 1848-as Jobbágyfelszabadításig - a szervezett telepítések kivé­ telével - szlovák népesség jórészt illegálisan került a területre. A múlt század második felében a fellendülő mezőgaz­ dasági termelés, a gabonakonjunktúra idején egyre több munkáskézre volt szükség. A nyírségi birtokosok - amint az már korábban is szokásos volt - a felvidéki jobbágyok közül toboroztak aratómunkásokat, akik az aratáson kivül nyomtatást és cséplést is szívesen vállaltak. Egy 1880-as újsághír szerlnfAz arató tótok pontosan megjelennek min­ den évben a Péter-Pál előtti vasárnapon.Több ezer bajusz­ talan felvidéki bocskoros, hosszú szekerekkel, apró lovacskákkal elözönlötték a helybeli sétatért, s a mint egyes csoportok elszélednek a vidékre, - úgy folytonosan érkeznek újabbak. Mint halljuk, az idén nagy tót invasiőnak nézünk elébe, mert a felvidéki inség következtében sokkal többen keresnek munkát az Alföldön, mint a múlt évben." 5 Az idénymunkások közül többen családjukkel együtt érkeztek, egész évre vállaltak munkát, itt teleped­ tek meg, mások itt házasodtak meg és alapítottak csalá­ dot. Ez a folyamat egészen az I. világháborúig tartott. A szlovákság másik részének az Észak-Tiszántálra va­ ló áramlását a betelepítések adták. A legfontosabb, leg­ nagyobb számú szlovák telepest a területre hcző betelepí­ tésre 1753-ban került sor, amikor Békés megyéből költöz­ tek szlovákok Hylregyházára. Itt róluk nem Írunk, mivel már számos tanulmány foglalkozott a kérdéssel. Csak any-

5.

nyit jegyzünk meg, hogy a Békés megyéből áttelepültek evaogélikus vallást követtek, ami megkülönböztette őket a később Szlovákiából áttelepültektől, akik legnagyobbrészt romai és görög katolikusok voltak. A források alapján vegyük sorra, bogy mely Szabolcs és Szatmár megyei községekbe települtek be szlovákok, és ahol lehetséges, megkíséreljük megadni a betelepülés ide­ jét is. A 18. századi források közül az 1715-ös és 1720-as összeírás adatait dolgozatunkban nem tudjuk hasznosítani, mivel az ukrán és a szlovák háztartások számát összevon­ tan adja meg. Az azonban kitűnik belőle,hogy néhány szlovák család már akkor is élt a területen. A% 1773-as öesszeiráe területünkön csak Nyíregyházán jelöl "Slavonics" lakosságot. E szláv nyelvű népességről tudjuk, hogy a betelepült szlovákokról van szó. Nem tudni, hogy Pátyodon miért nem említi a szlovák lakosságot,pedig azt már 1731beh /tehát több mint 20 évvel a nyíregyházi telepítés előtt/ római és görög katolikus szlovákokkal valamint uk­ ránokkal telepitette be Bagossy László, aki 1724-ben kapta meg az akkor még pusztán lévő helyeéget. ' Egy 1779-es canonica visitatio Szabolcs megye három helységében,Kyirbélteken. Kyirgelsén és Nyíregyházán mutat ki szláv nyel­ vű népességet, de számukat nem közli. Byirgelse szláv nyelvű lakosságáról nem tudjuk, hogy voltak-e közöttük szlovákok. Azt tudjuk, hogy a 18. század végén ukránok is laktak a községben. Nyirbéltek betelepítésére vonatko­ zó adatokat a falu elöljáróságának PESTY Frigyes kérdői­ vére 1864-ben küldött válaszai adnak: "Nyír Beitekről a Magyar lakosok mint protestánsok kipusztíttattak 8 helyö-

6.

ket Oroszok és Tőtök foglalták el",akik "a' felföld majd­ nem minden falvaiból" költöztek ide. A 18.század második feléből még három szabolcsi köz­ ségről tudunk, ahová szlovákok települtek. Pócspetribe 1766-ben érkeztek katolikus telepesek "Magyarország felsőbb vidékeiről". *•* Kyiradonyban Károlyi Imre gróf 1779ben épített templomot a romai katolikus szlovák telepe­ seknek; ekkor létesült ott a plébánia is, tehát a telepí­ tés ezidőre tehető. * Szentgyörgyábrány /1901 óta Hyirábrány/ szintén a 18.század végén népesedett be éjra. Te­ lepesei főként ukránok, szlovákok és románok voltak. 5 A szlovákok Árva megyéből költöztek a helységbe. A Bereg megyei szlovák szórványlakosság is ekkoriban telepedett meg. Marok és Papi szlováksága 1796-ban Varra^

—

—

"•••

ip»

nó vidékéről "szivárgott" ide. ' A 18-19. század fordulója körül keletkezett statisz­ tikai összefoglalók adatainak bemutatása előtt meg kell jegyeznünk, hogy az egyes szerzők más-más neveket hasz­ nálnak a nemzetiségek megkülönböztetésére. VÁLYI és SZIR­ MA Y is az ukránokat orosznak, vagy orosz-tót-nak nevezi. A szlovákok megnevezése általában tót, de SZIRMAY ceehtótoknak /németül "böhmische eleven"/ is Írja, ezzel kü­ lönböztetve meg őket az orosz-tótoktól. Ezek előrebocsá­ tásával tekintsük át, milyen adatokkal szolgálnak az ezldőtájt kiadott munkák. A 18. század legvégén, 1796-1799-ben Budán adta ki VÁLYI András 3 kötetes összefoglaló munkáját "Magyar Or­ szágnak leírása" cimmel. Ebben sem tükröződik teljes mér­ tékben a falvak etnikai összetétele. A vizsgált területen csak három községet emlit, amelyeket részben vagy egészé7.

ben szlovákok laktak. A fentebb szereplő helységek közül egyikben sem jelez szlovák lakosokat, Nyíregyházát is tiszta magyarnak jelöli. Munkája szerint tiszta szlovák Szatmár megyében Pátyod. magyar-szlovák Kölese: Szabolcs­ ban egyedül Acsád magyar-szlovák lakosságú/ez utóbbi köz­ séget tévesen Bihar megyébe helyezi/. Acsád kivételével ezekkel a községekkel a későbbiekben is fogunk találkoz­ ni. 1809-1810-ben jelent meg SZIRHAY Antal kitűnő munká­ ja Szatmár megyéről. A megye nemzetiségi lakosságát is­ mertetve megjegyzi, hogy "A* Tatok még ide nem igen fér­ kőzhettek, csak Jánk mező városba, Cseke, Lázári, Sárköz 18 és Pátyod nevezetű falvakban kevesen... találtatnak." A második kötetben a községek leírásánál nem emliti a jánki és csekei szlovákokat; Pátyodot ő is tiszta szlo­ váknak veszi, akárcsak VÁLYI. A fentieken kivül megemlíti még,hogy Rozsály "most népetlen, és lakóssi kevesen vágy­ nak, mint egy 36. gazda, a'kik Magyarok, Oroszok és Tőtok." 9 /A rozsályi szlovákokat később semmilyen forrás nem emliti. Azt kell gondolnunk, hogy az adat hibás, vagy egy gyorsan felezivédő ill. elvándorló népesség pillanat­ nyi állapotát jelzi./ Köleséről azt Írja, hogy "Til Lut­ herans vallást tartő Tőt gazda-is van a* helységbe, kik Nagy Károlyba áldozni, egyébként a' Református Templomba járnak." 2 0 MAGDA Pál munkájának első, magyar nyelvű kiadását 1819-ben adta ki, de adatai elég hiányosak. Szabolcs me­ gyében egyetlen helységben emlit szlovákokat /ez valószí­ nűleg a legnagyobb szlovák népességgel biró Nyíregyháza/, a többiről bizonyára nem tudott. Szatmár megyében "Magya21 rosodó Tótok 5. faluban Magyarokkal vegyesek." - Írja. Nem tudni, hogy ez a szám mely községekre vonatkozik, ml -

8.

vei a szerző név szerint nem adja meg azokat. Ekkorra már a fentebb emiitett helységeken kivül újabb szlovák bete­ lepülések történtek Szatmárba is. Az addig puszta Nyircsaholyba 1812-től egy évtizeden keresztül települtek Zemplén,Sáros,Abaúj ós Ung megyebeli szlovák családok. Pusztadobos /vagy Vérasdobos/ a Borovszky-féle Szatmár vármegyei monográfia szerint 1804 körül kapott szlovák lakosságot. Pusztadobos elöljárósága 1864-ben úgy tudta, k hogy a község az "1816- évi országos szükség alkalmával Sáros Zemplén Ung megyékből tőt ajkú népekkel megnépesittetett, kik jelenben már jobbadán meg magyarosodtak." ^ Kern tudjuk, hogy melyik adat fedi a valóságot. SZIRMAY tiz évvel korábban megjelent müvében meg sem emliti Pusz­ tadobost Szatmár megyében; egy kiadvány 1808-ban Szabolcs megyéhez tartozó pusztának /praedium/ jelzi. A későbbi statisztikák és helységnévtárak sem jeleznek itt szlovák lakosságot, csak az 1880-as népszámláláskor bukkannak fel 1smé t. A 18. század végén települt Bereg megyei Marok és Papi mellett Surány /ma Beregsurány/ is kapott szlovák lakosságot a 19. század legelején. 1864-ben úgy tudta a község vezetése, hogy "ez előtt 50-60 évvel vándoroltak be Zemplén megye felsőbb részéből, a' most már nevezett község fele részét tevő tót ajkú lakosai..." * Munkájának 1832-ben megjelent német nyelvű kiadásá­ ban MAGDA korrigálja adatait: ebben már 15 településről 26 Írja, hogy cseh-szlávok /"böhmische slaven"/ lakják. A legelső, minden községet részletesen taglaló munka FÉNYES Elek nevéhez fűződik, aki 1836-40-ben adta ki több kötetéé statisztikáját. ' A községenkénti lebontásnál megadja a lakosság számát,vallását, nemzetiségét; sajnos,

9.

a nemzetiségi lakosság számát külön nem tünteti fel. Az I. számú térképen azokat a helységeket Jelöltük, amelyek­ ben F .ÍNYES munkája szerint szlovák lakosság is élt. FÉNYES statisztikája szerint Szabolcs megyében 15700 szlovák lakoe élt, ebből egyedül a Dadái Járásban /amely­ hez Nyíregyháza is tartozott 13210 evangélikus - tehát szlovák - lakossal/ 14150, a Nyírbátori Járásban pedig 1350 fő. Tiszta szlovák lakosságú helységről nincs tudo­ mása; a vegyes nemzetiségű falv8k közül 8 magyar-szlovák /Ibrány. Levelek, Lúgos, Keresztút - ma KótaJ -, Magy, Nylradony. Szalmád és Szentgyörgyábrány/. 2 magyar-németszlovák lakosságú /Pőc8petri és Rakamaz/; Nyíregyházán is három nemzetiség élt, csak arányuk volt más: szlovák-ma­ gyar-német. Még egy pusztán, Királytelken /ma Nyírtelek/ is emlit magyar-szlovák népességet. Szatmár megyében egyedül Pátyodon tüntet fel szlo­ vák-román lakosságot. A megye népességének felekezeti ho­ vatartozása kapcsán megemlíti, hogy "A• romai katolikus vallást magyarok, németek, s' kevés tótok követik;.;« az evangélikusok részint magyarok, részint németek és t<528 tok." A Szamosközi Járásról megjegyzi, hogy "Azon ke­ vés tótok,kik a' magyarok közt Csekén, Kölesén, Peleskén, Lázáriban, 'stb lakván nagy részt elmagyarosodtak, külö­ nösen ki nem tettük." 9 A területhez tartozó Bereg me­ gyei részen szintén Jelöl egy szlovák foltot. Itt 3 köz­ ség /Marok. Pz.pl és Surány/ volt magyar-szlovák lakossá­ gú. A múlt század közepétől megsokasodtak az olyan kiad» ványok, amelyekből témánkhoz adatokat meríthetünk. 1847ben adta ki FÉNYES Elek már emiitett összefoglaló Banká­ ját. Megyei összesítő adataiból kiderül, hogy 7 él alatt

10.

I . térkép AZ E s z a k - í i s z á n t ú l szlovák lakossága 1836-40-bsn. /FĹXTÍJS iilek nyomán/

majdnem ezerrel nőtt Szabolcs megye szlovák lakossága: 16.642 fő volt 1847-ben. Ez azonban csak számszerű növe­ kedés, mert ugyanekkorra az összlakosságban elfoglalt arányuk csökkent: 7,7 %-ról 7,5 %-ra. Egyébkánt ez az egyetlen eset, amikor a statisztikai kimutatások szerint is nőtt a területen lakó szlovákok száma. A szerző ebben a müvében községenkénti lebontást nem közöl, Így nem tud­ juk, mely területeken gyarapodott a szlovákok száma. FÉNYES újabb nagy statisztikai összefoglalója 1851ben jelent meg. "* Ebben általában megismétli 1836-40-ben kiadott munkájában közölt adatait, de néhány község ese­ tében újabbakkal cseréli ki azokat. így az ott említett helységek közül Ibrány, Magy.Rakamaz és Szalmád már tisz­ ta magyar települések. Rakamaznál megjegyzi, hogy "A la­ kosok német,s kis részben tőt eredetűek, de elmegyarosodtak." •* Ismét a kölesei szlovákokról is ir: "Az elmagya­ rosodó tót evangélikusok N.-Károlyhoz csatoltattak egyházilag." 3 2 Az ezt követő időszakban kiadott munkák már mind a szlovák /és egyéb nemzetiségek/ arányának csökkenéséről tanúskodnak. FÉNYES munkáiból láttuk, hogy a 18. és a 19. században betelepült szlovákok - bár még ezután is fo­ lyamatosan érkeztek a vizsgált területre - egyre kevesebb településen mutatható ki. Beolvadásuk felgyorsult, 8 ha nem is váltak magyarrá,de nagy részük eljutott a kétnyel­ vűség állapotába. Ezt az is nagyban elősegítette, hogy a betelepülők jelentős része már előző lakóhelyén megtanult 33 magyarul, J tehát nem itt kellett megismerkednie egy tel­ jesen új nyelvvel /ez különösen a nyíregyházi tirpákokra vonatkozik, de a megye egyéb szlovák lakossága esetében

12.

is h88onl<5 lehetett a helyzet/. Az évente az Alföldre le­ járó mezőgazdasági munkások is megismerkedtek már koráb­ ban a magyar nyelvvel, igy letelepedésük után nem okozott nehézséget a magyarságba való beilleszkedés. Egy 1858-ban készült helységnévtár csak kilenc olyan községet talált az Észak-Tiszántúlon, ahol szlovákok is éltek. A FÉNYES által felsorolt helységek közül Leve­ lek. Lúgos, Károk. Papi, Pátyod, Pócepetri. Surány és Szentgyörgyábrány adatai maradtak ugyanazok. Nyíregyhá­ zát szlovák-magyarnak jelöli. Változás még, hogy Nyiradonyban nem tüntet fel szlovákokat, helyettük a község lakosságának nemzetiségi összetétele magyar-román. Az 1863-as helységnévtár "*5 szerint Kölesén a népes­ ség összetétele magyar-szlovák, pedig FÉNYES korábbi meg­ jegyzése teljes beolvadásukra vonatkozott.Több olyan köz­ ségben is jelöl szlovákokat, ahol addig nem éltek /Nyír­ császári magyar-román-szlovák, Máriapócs román-szlovák magyar, Nyircsaholy szlovák-magyar, Óvencsellő magyar­ szlovák-német/. Nyíregyháza változatlanul szlovák-magyar, Pátyodon viszont már a magyarok voltak többségben a szlo­ vákokkal szemben; a közeégbeli románokat nem említi a helységnévtár. Érdekesség még, hogy a Bereg megyei szlovákok teljesen beolvadtak; mindhárom szlováklakta község tiszta magyar­ ként ezerepei. Dolgozatunkban már többször hivatkoztunk PESTY Fri­ gyes kéziratban maradt helységnévtárára, amely az 1864-es állapotokról ad felvilágosítást, emellett 8 községek be­ településére és lakóira vonatkozó adatokét is közöl /a

13.

kérdőív 5. pontja erre kért választ/. A fentiekben sze­ replő települések mellett több község elöljárósága is je­ lelte , hogy oda is települtek be szlovákok /Biri, Nyírtass, Szabolcs, Kállósemjén. Kisvárda/. Ópályi, Oros. Papos és VItka elöljárósága is irta, hogy történt szlovák betele­ pülés, de azok már "magyar ajkú magyarokká lettek" V8gy "tökéletesen megmagyarosodtak". Tornyospálcán még beszél­ tek szlovákul a Mária Terézia idején Sáros és Zemplén me­ gyéből betelepült görög katolikus szlovákok. Kyirbaktán már csak a "tót hangzású" családnevekből sejtették, hogy oda is költöztek be szlovákok.Ófehértó "egy utszája,melly később épült, ugy látszik Zemplén és Ung megye fel­ ső részéből leszármazott tótok által telepitett, *s mos­ tan is Tót útszának neveztetik." Geszteréd szlovák lako­ sai "a' felsőbb tót ajkú több megyéből szárn-aztak" - de hogy mikor, nem lehet tudni. Már FÉNYES Elek is közölte, hogy az evangélikus /tehát szlovák/ vallásúaknak Nyíregy­ házán kivül Hugyajon /ma Érpatak/ és Geszteréden vannak "leány ekklézsiák egy egy oskolameaterrel." * A FÉNYES által is emiitett, szlovák lakossággal is birő Bereg megyei községek közül Marok szlovákjairól azt tudjuk meg, hogy az "idegen ajkúak saját nyelvöket is ér­ tik, de nem mindnyájan mert már el magyarosodtak." Surány szlovákjainak betelepüléséről is érdekes leirást kapunk PESTY helységnévtárából. A szlovákok "jelenleg is részint mint rokonok, részint mint ismerősök látogatásul jővén megtelepednek.így népesítetett 's népesül naponta e' köz­ ség, mely mint nyelvre, úgy vallásra nézve is kétféle, - az eredeti törzsfaj a' helv. hitvallású magyar, a' be­ vándorolt tótajku vegyes rom. Cath. *s görög Cath. vallá­ sú." Ebből az idézetből is látható, hogy a betelepedések ko-

14.

rántsem záródtak le a 19.század első felében, hanem ké­ sőbb is folytatódtak. A folyamat bizonyára sok községnél hasonló volt, a szlovákok betelepülése több helyen évti­ zedekig' elhúzódott. A szlovákok még az 1850-60-as években is hoztak lét­ re újabb településeket. Nylrszőllós /1922 előtt Kótaji szőlők néven Kótajhoz tartozott/ is ekkortájt keletkezett részint Sáros, Ung, Zemplén és Abaúj megyei szlovákok meg ukránok, részint Nyíregyháza környéki szlovákok betelepü37 lése révén. Egyébként sok nyíregyházi evangélikus csa­ lád költözött át nemcsak Kótaj be, hanem más szomszédos községekbe is /Oros, Nagykálló, Ujfehértó stb. többek kö­ zött igy kapott evangélikus lakosságot/. 3 Valószínűleg a fentebb emiitett geszterédi szlovákok is a nyíregyházi­ akkal álltak kapcsolatban. FÉNYES Elek 1867-ben újabb statisztikai tanulmánnyal jelentkezett. Ebben megyei és járási lebontásban adja meg a nemzetiségek számát,de korábbi munkái és a későbbi nép­ számlálások alapján ezek az adatok nagyon hiányosnak tűn­ nek. A tanulmány szerint Szabolcs megyében húsz év alatt majdnem 60 %-kal csökkent a szlovákok száma.Egyedül a Nyí­ regyházi járásban éltek /szám szerint 7.179 fő, a me­ gye összlakosságának 3,3 %-a/, ami a többi adat ismereté­ ben nem tűnik reálisnak* Bereg és Szatmár megyében nem jelez szlovák lakosságot. ™ A rendszeres, tizévenkénti statisztikai összeírások /népszámlálások/ 1869-ben indultak meg, de ekkor még nem kérdezték a lakosság nemzetiségét vagy anyanyelvét. Ennek ellenére KELETI Károly 1871-ben megjelent müvében megkí­ sérli megadni a megyék nemzetiségi lakosságának számát

15.

is. A népszámlálás alapján közölt adetai ÍÍNYES korábbi munkái és az 1880-83 népszámlálás eredményeinek ismereté­ ben irreálisak: S*«bolcfl megyében csupán 3.452 szlovák lakost lelez /ez az Össznépesség 1,3 %-a/, Szatmárban 0,10, béreiben 0,73 *-ot. 4 0 A népesság nemzetiségi hovatartozására vonatkozó 8datokat először az 1630-es összeírás során kapunk. Ekkor kérdez­ ték a l&kopsá^ anyanyelvét Í3. Az öoszeirás az Éezak-Tiszántúl 26 helységében mutat ki jelentősebb számú /50 fő­ nél nagyobb/ szlovák lakosságot. /2.sz. térkép/ A követ­ kező táblázatban megadjuk a szlovdkok szám_t és e községbeni százalékos arányukat. Község Acsád /Nyir-/ 3alkány Bal ea Biri

Buj Gáva Hugysj /Érpatak/ Ibrány Kisvárda Kőtaj Lúgos /Nyir-/ KadS /Nyir-/ Yáriapócs Nagyhalász Nagykalló Napkor Nyiradony

16.

Szlovákok száma *-8

51 253 74 52 172 152 94 185 69 541 107 86 128 58 229 52 98

2,6 6,7 5,7 7,0 7,7 6,5 7,1 6,4 1.4 20,1

5,8 4,8 8,3 2,1 4,7 3,3 3,3

2. térkép Szlovákok által is lakott települések 1860-ban a népszám­ lálás alapján

/50 főnél nagyobb népesség/

17.

í.yirbátor .Nyíregyháza Or o e ővenceellő

-

Pátyod Pijr/ztadobos iJzentgyörgyábrány /liyirábrány/ Tlszadob UJfehér t i

76 8,678 100 80 433 63 50

1,7 36,0 4,0 6,0 74,6 7,7 2,4

102 216

3,2 3.1

A terület szlovák anyanyelvi! lakosságának létszáma 1680-ban 13.725 fő volt, ebből egyedül Szabolcs megyíben 13.087 élt.KözülUk 51,4 % tudott magyarul le, 44,9 % csak szlovákul beszélt, felekezeti hovatartozás szerint legna­ gyobb részük evangélikus volt /7.020 fő - 53,6 ,
nea magyar lakosság tömegeit érintő erőszakolt magyarosí­ tásról, ezt a nagyarányú magyarosodást elsődlegesen spon­ tán társadalmi folyamatnak tekinthetjük, amely a fellen­ dülő tokás fejlődés, a meggyorsuló gazdasági növekedés, a megnövekedett földrajzi és szociális mobilitás és a váro­ siasodás természetes velejárója volt." 42 A következő évtizedekben rohamosan csökkent a magu­ kat szlováknak vallók száma; mig 1880-ban Szabolcs megye lakosságának 6,1 %-a volt szlovák,1890-ben már csak 2,8 % /6.897 fő/; 1900-ra még ez a szám is harmadára apadt: 2.066 fő /0,7 %/. >z 1900-as és az 1910-es népszámlálás már csak 4 helységben tüntet fel 50 főnél nagyobb szlovák csoportot /Kótaj, Hagykálió. Nyíregyháza és Oros/; 1910ben a megyében összesen csak 1.117 szlovákot Írtak össze /ez az összlakosság 0,35 %-a/. Á szlovákok számának ilyen nagyfokú csökkentéséhez ebben az időszakban már fokozottan hozzájárult a dualista kormányok erőltetett magyarosítása is, amely főként az iskolai oktatás területén fejtette ki hatását. Bár a né­ hány településen már több mint egy évszázados együttélés, a régebben megindult keveredés és a kétnyelvűség - amely egyéb népesedési, gazdasági és társadalmi erők együttes hatására az asszimiláció első lépése lehet - elősegítet­ te a törz8területükről elvándorolt szlovákok asszimiláci­ óját, mégsem szűrhetjük le azt a tanulságot, hogy ilyen gyorsan beolvadt a terület szlovák lakossága a ma­ gyarságba; a népszámlálási adatok azonban mindenképpen jelzik azt a folyamatot,melynek sorén az eredetileg szlo­ vák anyanyelvű lakosság előbb kétnyelvűvé vált, a szlová­ kot már csak otthoni, szűkebb körben használta, a

19.

külső érintkezésben helyét egyre inkább a magyar nyel* vette át. Ez a folyamat a szlovákok esetében nem volt olyan gyors, mint az Észak-Tiszántúl egyéb nemzetiségei­ nél, akik már a 19. század végén lényegében asszimilálód­ tak áz őket körülvevő magyarsághoz. BALOGH Pál 1902-ben megjelent munkájábsn még a vizsgált terület 32 települé­ sén mutat ki 1-9 %,egyben 10-19 %,egyben 20-29 % szlovák lakosságot. 4 A szlovákok az I. világháborúig folya­ matos utánpótlást kaptak a felső-magyarországi szlovák nyelvű megyékből, igy a korábban ide költözöttek nem szigetelődtek el teljesen korábbi nyelvterületüktől. Hogy ez mennyire igy van, arról Y.ÁRKUS Mihály 1943-ban megjelent munkája is tájékoztat. Syiregyházán és környékén, becslése szerint, még ekkor is közel 27.000 főnyi szlovák élt, bár megjegyzi,hogy"Jóréezük már túljutott a tét-magyar nyelv­ cserén,de egy kisebb rész még mindig kétnyelvűnek számit­ ható..." 4 5 Dolgozatunk végén fel kell hivnunk a figyelmet arra, hogy bár a 18-19» század során a terület sok községébe költöztek kisebb-nagyobb számban szlovákok, mégsem vál­ toztatták meg jelentősen a lakosság etnikai összetételét, ott a magyar lakosság mindvégig túlnyomó többséget alko­ tott. A megye nemzetiségeinek aránya csak egyetlen eset­ ben, a 19.század közepén haladta meg az összelakosság 10%át, máskor sohasem. Jegyzetek: 1. PALÁDI-KOVACS Attila: Ukrán zadban a

mai

Magyarország

szórványok

a 16-19. szá­

északkeleti részén. /Népi

kultúra - népi társadalom VII./ Bp, 1973; PÁLL István: Az Eszak-Tiszántúl

20.

német és román szórványlakossága a

18-19. században. /Szabolcs-Szatmári Szemle 1980. 3. sz./; BARABÁSNÉ DEME Zsuzsa: Adalékok Uérkvállaj tele­ püléstörténetéhez. /Szabolcs-Szatmári Szemle 1980. % sz./. 2. iáarkus, liichal: Vznik a vývoj Slovenskej etnickej skupini "tirpéci" v Nyíregyháza v Madarsku /1753-195V. /Slovensky Národopis 1975.2.sz./; NENLSTH Péter szerk.: Nyíregyházi szlovák /"tirpák"/ nyelvjárási és néprajzi emlékek. Nyh. 1977«; Nagyobb táji összefüggésben fog­ lalkozik a témával FCGEDI Erik: Szlovák települések az Alföldön a XVIII. században cimü munkája. Nyiregyháza, 1976. /Nyiregyházi kiskönyvtér 11. sz./ 3. BOROVSZKY Samu szerk.: Szathmár vármegye. Bp. /1907./ 493. 4. FÉNYES Elek: Magyarország leirása.Pesten, 1847. 147. 5. Nyirvidék, 1880. VII. 1. 3. 6. ERDÉSZ Sándor: Hyirség. Bp. 1975. 29-30. 7. ACSÁĽY Ignác:Magyarország népessége a Pr8gmatica Sanctio korában 1720-21. /Magyar Statisztikai Közlemények. Uj folyam XII./Bp. 1896. 8. Lexicon universorum Regni Hungáriáé... Magyarország helységeinek 1773-ban készült hivatalos összeírása. Bp. 1920. 9. BOROVSZKY S.: i.m. 138., 439. 10. VERES Miklós: Szabolcs megye népességi viszonyai a XVIII.században. /Történeti Statisztikai Évkönyv 196162./ Bp. 1962. 172. 11. VÁLYI András: Magyar Országnak leirása,Budán, 1796-99. 12. PESTY Frigyes helységnévtár./Országos Széchenyi Könyv­ tár Kézirattára. Fol. Hung. 1114./ 13. PESTY F.: i.m. 14. SCHMOTZER Pál: Adatok Szabolcs vármegye katolicizmusá­ hoz. /Szabolcs vármegye. Bp. 1939. Szerk.: ĽIENES Ist­ ván/ 132.

21.

15..DIESES István: i.m. 347. 16. PESTY F.: i.m. 17. LZKOCZKY Tivadar:Beregvármegye monographiája. Ungvár, 1881-82. 11/274. 18. SZIRKAY Antal: Szatmár vármegye» fekvése, történeti és polgári e8mérete. Budán, 1809-1810. 1/6. 19. SZIRKAY A.: i.m. 11/269. 20. SZÍRMAY A.: i.m. 11/54. 21. MAGDA Pál: Magyar országnak és a' határ őrző katona­ ság vidékinek leg újabb statisztikai és geographiai leirása. Pesten, 1819. 443. 22. PESTY F.: i.m. 23. 24. 25. 26.

PESTY F.: i.m. LIPSZKY, Joannes: Repertórium locorum... Buda, 1808. PESTY F.: i.m. MAGDA Pál: Neueste statistisch - geographische Besch­ reibung des Königreichs Ungarn... Deipzig, 1832. 409.

27. FÉNYES Elek:Magyarországnak s* a* hozzá kapcsolt tar­ tományoknak mostani állapotja... Pesten, 1836-1840. 28. FÉNYES l.i i.m. 1836-40. IV/267. 29. FÉNYES E.: i.m. 1836-40. IV/266. 30. FÉNYES E.: Magyarország Geographiai Szótára. Pesteű 1851. 31. FŽNYES E.: i.m. 1851. III/277. 32. FÉNYES E.: i.m. 1851. III/257. 33. ERDÉSZ S.: i.m. 28.

34. HORNYÁIíSZKY, V.: Geographisches Lexikon des königreicha Ungarn. Pest, 1Ö5Ö. 35. Magyarország h e l y s é g n é v t á r a . . . Pest, 1863. 36. FÉNYES E . : i.m. 1836-40. IV/214. 37. DIENES I . : i.m. 353. 38. KOVÁCS Alajos: Nyíregyháza

22.

város népességének fej 16-

dése. /Magyar 356.

Statisztikai

Szemle. 1924. 9-10. sz./

39. FÉNYES Elek: A magyar birodalom nemzetiségei és ezek száma vármegyék és járások szerint. Pesten, 1867. 45. 40. KELETI Károly: Hazánk és népe a közgazdaság és társadalmi štatistika szempontjából. Pest, 1871. 67-68. 41. LEHOCZKY T.: i.m. 11/274. 42. Magyarország története 6. k. /1848-189Ö/ Bp. 1979. 1151. 43. Magyarország története 7.k. /1890-1918/Bp.l978. 417. 44. BALOGH Pál: A népfajok Magyarországon. Bp. 1902. 45. MÁRKUS Mihály: A bokortanyák népe. Bp. 1943. 21-22.

23.

24.

NÉMETH ZOLTÁN: MIKOR ÉS HOGYAN TANULT MEG MAGYARUL A TIRPÁK? Az elmúlt századokban a Kárpát-medence népei: a SESgyarak, a szlovákok, a németek, a románok és egyéb etni­ kai csoportok határoktél mentesen,tömeges méretekben lép­ hettek egymással nyelvi kapcsolatokra." A három- és nagf"" nyelvűség, amely az egykori Magyarország egyes városaiban gyekori volt, ma már ritkaságszámba megy" - irja Kálmán Béla, Igaz, a maiaktól eltérő életformák, teljesen mám politikai-társadalmi-gazdasági állapotok uralkodtak ak­ kor. Gondoljunk csak a különböző helyváltoztatási okokra: a vándorló pásztorkodásra, a kereskedelemre, a katonásko­ dásra, a német és szlovák lakosság alföldi betelepitésére, a szlovák és ruszin idénymunkásokra, a vándorkisipa­ rosokra és a sokféle társadalmi kapcsolatokra /pl. házas­ ság vagy rokonság révén/. Ľolgozatunkban a fölvidéki szlovákoknak az Alföldre irányuló migrációja korában a békési és a nyíregyházi szlovák telepeseknek korai nyelvi kapcsolatait, a magyar nyelv elsajátításának lehetőségeit, eszközeit, e folya­ mat bizonyítható jeleit szándékozunk bemutatni. A történelem gyakran szolgált példákat népek kevere­ désére. Hazánkban 1526 után a török veszedelem elől az Alföld lakossága különböző irányokba menekült. A paraszt­ ság fokozatosan felhúzódott az északibb megyékbe. A Ti­ szántúlról, a Kisalföldről Árva, Trencsén, Liptó és Sze, 2 pes távoli völgyeibe menekült a magyar jobbagyság. Az északi megyékből a 17. század végén indult meg a ezlovákság ellenkező irányú véndormozgalme a török alól fölsza­ badított területekre: előbb Nógrád, Hontba, Pest megyébe,

25.

majd Békésbe is. 1716-ban például 22 magyar család élt Csabán, 1720-ban pedig már 74 magyar és szlovák család van ugyanott. i Nemeskereki és Berény története a Csabáé­ hoz hasonló képet mutatja. Berény és Csaba történet« pe­ dig elválaszthatatlan Nyíregyháza újratelepítésétől. 1722-ben a földesúr költségén katolikus m a g y a ­ rok és s z l o v á k o k érkeztek Nemeskerekibe, bár Harruckern János György megbízottai elsősorban különböző német tartományokban toboroztak telepeseket. Szívesen be­ fogadták azonban a szlovák és a magyar parasztokat is. "A török kiűzése után országszerte futótűzként terjedt el a hire, hogy az Alföldön földhöz lehet jutni. A felszaba­ dult, nagyrészt lakatlan földre, mint Ígéret földjére va­ lósággal özönlött e földéhes jobbágyság..." 4 Előbb szö­ kött jobbágyok érkeztek, azután telepitéeszervezők /impopulátorok/irták össze az áttelepülni szándékozókat. Ilyen szervező volt Madarász András, akinek vezetésével 1723ban fölvidéki evangélikus szlovák jobbágyok telepedtek meg Berény pusztán /ma: lfezőberény/. Az 1760. évi össze­ írásban 127 szlovák családfő szerepelt itt. Megjelent az első német jobbágycsalád is, de az első jelentős lét­ számú német telepescsoport 1725-ben Jött Berénybe, többen közülük Gyuláról. 6 A szlovákok az ország számtalan településéről, gyak­ ran magyarok szomszédságából, a németek inkább csak né­ met közegből érkeztek az új hazába. ' További elvándorlá­ sokról is szólnak a krónikák: Csabáról, Szarvasról, Berényból több szlovák és néhány német család pl. Arad me­ gyébe költözött. 1753. május 23-án gróf Károlyi Ferenc Szabolcs vár­ megyével egyetértésben pátenslevelet adott ki, amely sze­ rint "Nyíregyháza és Cserkesz nevű pusztáját be óhajtván

26.

telepesiteni". A Békés "...megye által 1753 őszén közsé­ genként végeztetett összeírás szerint az 5 helységből 449 családfő kívánt családostul, vagyis összesen mintegy 2000 o személy Hyiregyháza pusztára áttelepedni." Harruckern Ferenc békési földesúr erőszakkal akarta visszatartani őket, de "... a megye és az uradalom engedni volt kényte­ len,és a meggyötört jobbágyok útnak indulhattak. Nyiregyháza első, 1754.évi összeírása szerint a 214 Békés megyei q származású családfő közül 39 berényi volt." 7 A folytonos költözködés, a helyváltoztatás lehetővé és szükségessé tette a különböző nyelvű népcsoportoknak egymással és a helyi hatóságokkal vagy földesuraikkal való érintkezést. Legalább annyira ismerhették a mások nyelvét, hogy akadály nélkül megérthették egymást. A le­ telepedett, megállapodott csoportok ugyan már zártabb kö­ zösséget alkottak, ill. más módon újszerű vagy alkalmi nyelvi kapcsolatok keletkeztek.Elszigetelődöttségük nőtt, az anyanyelv inkább csak a belső használatra szorult, a külső kontaktusok száma és vele együtt a magyar nyelvvel való érintkezés lehetősége ugyanakkor nőtt. E téren voltak kedvező és akadályozó tényezők. A be­ rényi szlovákok pl. zárt, nehezen megközelíthető etnikai közösséget alkottak. Ritka volt a házasság a helybeli ma­ gyarokkal vagy a németekkel. Legföljebb csak azért tör­ tént meg mégis, hogy együtt maradjon a birtok." A szlovák családban szégyennek tartották, ha m a ď a r k u -t, vagy s v á b k u -t vett el a legény. Ez a szoros szo­ kásrend csak az 1920-as évek után engedett fel,de az öszszeházasodés azután sem lett általános." Akadályozó tényező volt - a házassági szokásokon kivül - a vasárnap délutánonkénti táncmulatságok rendje.-

27.

ľ,:ezoberényben "... ezeken 8z összejöveteleken más nemze­ tisé?"; legény vagy lány nem vett részt, nem is próbálkoz­ tak." Még századfordulónk táján sem fért meg békesség­ ben s közös bálon a három nemzetiség fiatalságs. "...a kivezényelt csendőrök teremtettek közöttük rendet mindsAmig korábban a sanyarú szociális helyzet nyiszor." x elnyomott minden más érzelmet - a létfenntartási ösztö­ nön kiviii -, megfértek egymással a nemzetiségek, "ihelyt konszolidálódott a sorsuk és anyagilag gyarapodtak, felü­ tötte fejét a más nemzetiségeket nem tűrő magatartás, bár abban sz időben, például, "A szlovák nemzeti öntudat ... kialakulásának ... feltételei és serkentői hiányozlak." A betelepitő földesurat egy dolog érdekelte: legyen mega­ dóztatható jobbágya, Az sem volt fontos, hogy milyen val­ lású a betelepülő szlovák, A csabai szlovákok zömökben evangélikusok, mert az impopulátorok elsősorban az evangé­ likus középszlovak területekről toboroztak. Ez a tény Békésben és később Nyíregyházán is kedve­ zett a magyar-szlovák nyelvi közeledésnek, hiszen a dél -középszlovák nyelvjárás nagy területen érintkezik az északi magyarral. 15 Az innen való elköltözésnek vannak nyelvi következ­ ményei, mégpedig: a dél-középszlovák keveredett az északi magyarral; ez a nyelvezet elkerült Békésbe; itt újra ke­ veredett más szlovák, továbbá német és helyi magyar ele­ mekkel; Békésben kiegyenlítődtek a különböző szlovák nyelvjárások,ezáltal sajátos szlovák nyelvjárás jött lét­ re ; ennek megfelelője nincs a szlovákban; szlovák nyelvi sziget alakult Békésben, amelyre hatott az együttélő és a környező magyarság nyelve; ez korai kétnyelvüséget eredményezett. 17 A továbbiakban ható tényezők; 1753-ban a csabai és a

28.

berényi szlovákok második generációjából sokan nyíregyhá­ zára költöztek: ők már eléggé ismerhették, beszélhették a magyar nyelvet, szükségük is volt erre, hiszen nélkülöz­ hetetlen volt az élet megszervezéséhez; Nyíregyházán ma­ gyarok éltek, a környező magyarság jelentős számú volt, tehát újabb és intenzivebb kapcsolatba kerültek itt is a szlovákok a magyar nyelvvel. Az 1753-as betelepülés előtti évben 68 családfőt so­ rol föl az összeírás Nyíregyházán, más adatokkal egyez­ tetve pedig kiderül, hogy "...közvetlenül a telepítés me­ gindulása előtt 118 család, tehát körülbelül 590 lélek 18 élt helységütíkben." Erre a - nyilván magyar nyelvű rétegre települtek a berényi, csabai, szarvasi és más te­ rületekről jött szlovákok.1754 végén a községnek már 2500 lakosa volt. * A lakosságnak mintegy egynegyedét kitevő magyarság és a többségi szlovákság mindennapos nyelvi kontaktusban élt. Ha szükséges volt, a mindkét nemzetiséghez tartozók idővel megérthették vagy némileg beszélték a másik nyel­ vét,hiszen nem minden előzmény nélküli ez az ismeret, el­ sősorban a szlovákok részéről. Károlyi Ferenc sokban ked­ vezett a telepeseknek, még abban is, hogy "... nem irtó­ zott őnagysága szlovák nyelven társalogni,amikor kék vagy 20 zöld selyem magyar ruházatában köztük megjelent." Ezt az értesülést az annales judicum-ből, vagyis a főbirók évkönyvéből vették. A gróf szlovák nyelvtudáss önmagában dicséretes dolog,és talán nem is egyedülálló abban a kor­ ban, amikor a "hungarus" ember anyanyelvén kivül tudott szlovákul vagy németül, esetleg más Kárpét-medencei nyel­ ven és fordítva. Amit viszont Márkus Mihálynál olvashat­ tunk a gróf szokásáról, ellentmondásnak tűnik az előbbi29.

vei. Ugyanis ezt irja Károlyiról és a tatokról: "A hagyo­ mány ezerint mindenkinek meghallgatta a panaszát és min­ denkivel m a g y a r u l beszélt." Hozzáteszi még a szerző: "Ebből is látszik, hogy a letelepedett tétságnak 21 már kellett valamelyes magyar nyelvjárást beszélnie." A gréf bizonyára tudott "valamelyes"-t "tótul", a "tótok" pedig "valamelyes"-t magyarul. Ezt Márkus Mihály is kifejti: "Tény, hogy a békésmegyei telepesek tótajku8k voltak. Azonban már az áttelepedés idején is nagyszámban voltak olyanok, akik beszéltek magyarul.Különösen a jobb­ módú jobbágygazdák már az idetelepedés idején is jól be­ széltek magyarul. A magyarul tudó tótok számát szaporí­ tották a rangjukat rejtett nemesek is, mert hiszen ezek nagyobbrészt magyar anyanyelvűek voltak, de természetesen tótul is jól beszéltek." 2 2 A kétnyelvűség meglétével tehát már az első pillanatokban számolnunk lehet és kell az áttelepüléskor. J A többségi szlovákságot erős magyar nyelvi hatások érték, annak ellenére, hogy nyíregyházán az első évtizedekbea kisebb létszámú magyar élt, mint szlovák. Ennek több oka van. Leginkább pedig az, hogy a helyi szlovák nyelvjárás elszigetelt maradt, a magyar nyelvnek pedig nagy környe24 zeti háttere volt. "A magyarság, - már tömegénél fog­ va is, - sokkal többet adott, mint kapott. Csak ott ve­ hető észre a tirpák hatások, ahol már a nyelvcserén át­ ment és elmagyarosodott tirpákokkal találkozunk." ' A környező magyarság bizonyos rétegei praktikussági okokból tanulhatták meg az új telepesek "tót" nyelvét. A városi monográfia egyik dolgozatában igy fogalmazódik ez meg: "... a tirpákok ősei... tömegükkel, összetartásukkal környezetüket arra kényszeritették, hogy az ő nyelvüket beszéljék. Az iparos, a kereskedő szívesen megtanult tő.

30.

tul, hogy pénzes vevőjét kiszolgálhassa. A vásári kalmá­ rok, - még a vastagnyakú debreceniek is, - legalább anynyira tudtak tótul,hogy portékáikat kínálhassák és az el26 meradhatatlan alkut megbeszélhessék." A nyelvi érintkezés s z ó b e l i formái tehát köl­ csönös átvételeket tettek lehetővé, a megértés és a be­ széd fokára juttatták el az itteni vegyes nyelvű lakos­ ságot. Fontos szerepet játszott ebben az Í r o t t /hi­ vatali/ nyelv is. A községi önkormányzat biztosítása, az elöljáróság szervezése az anyagi és szellemi javak meglé­ tét föltételezte. Ez meg is volt, mivel "Az ide érkező népesség nem volt sem szegény, sem intelligenciában szű­ kölködő..." Hamarosan lett Nyíregyházának főbírója, tör27 vénybirója, esküdtje, ' hadnagya, borbirőja, malombirója, utcakapitánya stb., és "... 1757-ben kialakult az 1rásos ügyintézés rendszere." 2B Amíg azonban a mindennapi beszéd nyelvezete a n y e l v j á r á s i s z l o v á k volt,az Írások meg­ fogalmazásához az elöljáróság az e g y h á z i cseh vagy b i b l i a i c s e h nyelvet haaználta. E nyelve­ zet egyik itteni sajátossága a szlovák dialektus eleme­ inek megléte, a másik, hogy megtaláljuk benne az akkori magyar nyelv és a latin elemeit is. Tehát a tirpák elöl­ járók magyar nyelvi ismerete behatolt - a szlovák anya­ nyelvjárásukon keresztül - a közügyek ócseh nyelvébe. A korabeli ócseh irodalmi nyelvet általánosan 1797ig használták az iratokban, viszont kezdettől fogva szám­ talan magyarizmust találunk a szövegek között. ' Például 1755-ből: "Ze troch súdku.,tw kterých bylo 14.welkych c e ö br u..." /- csöbör/

31.

"Item 2 sudky od Gergela po 6. w o n a š o m kúpe­ né..." /=vonás, vonásforint/ "...Z jedného súdka od Kallowského Žida na 5. malleh csöbr, i. 4. Kanty..."

"...Welky c s 6 b 5 r braný s o w ..." " . . . n e 71/2 welkych c B Ó b r c s ő b r wzatych..."

po 12. po 7.

m a r i a w o n e a o m

1756-ból: " . . . j e d e n sud od G ö r e g a . . . " "...dal G e r g e g o w l za Papier 1 1/2 k ŕ . . . . " " . . . p r i j a l od jedného K a t o n á k é za obrok 3 gros. i 2 k r . . . . " "...Dne toho dal K a t o n a k o w i, který byl na exeeutii 4 gros...."

" . . . d a l i sme H a d n a g y o w i na e x e e u t i i . . . "

s t ô l . Který byl

"...dal Suchanskimu za 4. k á b l a jecmena Rt 2 i 16 gros...." "...Item dal za štwrteho zajaca Pani S o 1 g a b ir o w i dárowaneho 3 gros...." "...dali sme /8 w o n./ na Nánasi za J u h a s o w e h o Koná..."

" . . . d n e toho p r i j a l i sme od Szuchanskyho a Bugára 3 r o w a é ú p o r e y o ..." " . . . I t e m toho dne dal P. T e r v é n b i r o na wajcia na buob, 1 a n c u a p a p i e r . . . • 1758-ból: "...od každého desateho

32.

K 6 b 1 a

roži..."

"...sto palic w d e r e s k l tomu bez wseho práva dalo výtiati..." "...že býl kúpil Telce...od Wiceispanoveho g u 1 as a..." "...kúpil opet od tohoto J u h a s a 2. June« ctvrtaký..." "...kupll od sweho švagra Salla Jana J u h a s & tri juncencé..." "... E n g e d o w a l a obec kdý k Eostolniku postavil..." "...Což E n g e d o w a l a Obec jim za «stavaní «secho..." " . . . I t e m dal sem za med y za koreni S z o l g a b i r o w o n ..." 1760-ból: " . . . I t e m 1 sud Heczkovo vina stariho za 13 v o n as u w kúpený..." " . . . I t e m 2 súdky od Gergela po 6. v o n á s o m kúpené..." " . . . j e d e n sudek nového vina za 17. m a r i a s u w kupeni..." " . . . I t e m 4 . sudki od Ladanskich Židi po 6. v o n a somi po m a r i á š i . . . " " . . . z a které" dali Rft. 3 i 9 groši s k a r i k a p i n z o m..." " . . . k p. í í C o m m i s a r o v i . . . . " " . . . z stráni K a t o n a k u v . . . " "...za K a t o n á k é postavíti chce.." " . . . z Werbovaných pak Katonakuw..." " . . . k t e r ý sem i tam K o b o r l u j i . . . " "...pri G u l y á š o c h se p r y d r ž i . . . " "...pri G u l y á š o c h neb C s i k o s o c h s e prydrzi..." 33.

17ol-ből: " . . . o d s ú d i l a poctiwa Wrchnosť 40 palíc w d e r e é i..." "...wyslo K u t t y a me n k ő t e r e m t e t ­ t e 6. m a r i a é u w , aby p o l o z i l . . . " 1789-ből: " . . . t ö r v é n y b i r o Pinko G y ö r g y i jiný prisazni..." 1792-ből j " . . . z Obecnicb Luchotku nejmensi užitek nepoznawame a niž wime t á n c sa podiwa..." 1793-ból: "...Priesahu zložili nob. Alexander Reguly, Andreas Graff F ó b i r o ..." 1797-bôl: " . . . d a l Roth K a l a p o s s Capitalu..." " . . . z a p l a t i l Roth K a 1 a p o a ostatni Reétsntiu swau..." " . . . H . B . ze wsech teohdy w K a l a p o s a stoj i c y c h 26. wonasuw..." " . . . Z wrchu dooteneho Capitalu Kalaposoweho p r i j a l chlapec w o n a s u w 26..." "...V á r o s z a p l a t i l na Rok 799 Prt 3 . . . " "...Város sky Botár..." " . . . n a hornim o r s z á g ú biwaji..." A t e l j e s egészében m a g y a r u l irt a 1 a ő községi irat 1792. Oktober 4-én kelt. 3 0 Szövege ez /3. fol./i "A város nemesei Számára egy Halmot vagy malombéli egy kereknek hasznát azon okbúl, hogy Eökis az in­ terveniáló 's elő adó vagy adandó apróbb kölcségeikben tudnának mihez nyúlni.

34.

aie 4 - X w 792 Marko Adam Város főbírája Pivko György Töxv. biro több Esküdtt Társaimmal" ugyanitt /5-6. fol./ megtaláljuk Kovács Pál hadnagy cseh szövegű felterjesztését. Az aláírása: "Primin Bratove aspolu Obiwatele Zemanskeho Stawu H a d n a g y K o •" a t s Pal ze «semi swimi spolu Bratimi" /Vagyis: az Ősi Köznemes Lakosok és a fivérei nevében Kowats Fal Hadnagy,/ 1793-ban és 1794-ben a községi feljegyzések c s e ­ h ü l Íródtak, viszont 1795-ben,ugyanazzal a kézirással, é t t é r n e k a m a g y a r r a . Ilyenformán: "Die 28. Sept. 795. Jeles Rostantaji Lévén mellyekkel idde való Lakossok minden féle adóba tartoznak." ' Az 1796-1798-88 iratok egyik utoleó bejegyzése ez: "Anno 1798-ik /Esztendőben/ meghatéroztatott, a mint /hogy/ Protocollum könyvében be Íródott, hogy. ezen Esztendőben 3. Gönczi Hordóval szedette/fel/ Egy fél nyilas szőllőből bor az város/.../ - ezen propozitiót jövendőben is meg tartván." Egy 1780-as, c s e h ü l és m a g y a r u l irt hagyaték szövegét Bot. Matth. Miskolczy fogalmazta és ir­ ta alá, a cseh szöveget pedig valószínűleg Georg Franko jegyző szerkesztette és irta alá S z e k e r e s J á ­ n o s nevében, aki csak X-et jelölt a neve mellé. Az ügyirat befejező része: "Signatum Hyiregyhaza. Coram et per Jur. Kotarim Matthias Misskolzy. Anno 1780. d. 19. Jannuarii.

35.

I Prítomnosti P Richtare Georg Franko S z e k e r e s a pri sazni ch Tőrv. biro Joa-.Lisskaň a Zrak Diura. Z Kezelnich Georg. Smoliar, w Obecnem Dome."

Janos

Z

Az 1792-ben Íródott e l s ő magyar nyelvti ügyiratot még néhány évig v e g y e s n y e l v ű végy v á l t o t t n y e l v e z e t ű szövegek kisérnek. A l e g u t o l ­ s ó ó c s e h szöveg 1816-ból v a l ó . A mintegy negyedszázados átmenet azt bizonyít ja,hogy a már meglévő kétnyelvűség az Írásban is élt egy darabig, mig véglegesen át nem adta a helyét az egynyelvUségnek a magyarnak. Az 1797-es keltezést! Árvák jegyzéke 15. follonjén k é t n y e l v ű egyén jegyezhette be az alábbi soro­ kat: "Anno 1798.13 octbr. Hrestyák János a Hudacalk Árváinak mai napon adott Interesbe 5 Vft és 1/4. Kölest, és 1/4 tengerit. Item powieda Hrestiak že dal Wdowe na Roky dwa In­ teres. Hrastiak Jano dal oblečení...a/.../nepeana 1/4 kukurice... I zas powieda ze dal kebel žita mat­ ky w/.../... Sokol Adam /.../ kifizette Capitalist interestUl együtt Hudák Jánost. /.../ András is ha­ sonlóan kifizette Hudák Jánost egyben." '* Amint látják,a kor szokásának megfelelően l a t i n szavak is szép számmal akadnak a szövegekben. Ez az Írás­ tudók iskolázottságára utal. A korabeli kimutatások néva36.

nyagában igen gyakori a magyaros irású - a szlávos és a latinos mellett. Például: Soltiz Mihály, Borbély András, Holik János, Kis Já­ nos, Laczo Pál stb. Továbbra is gyakoriak a vegyes nyelvű szövegek: "Roku 1798 2 Aug. zaplatil P.Mittuoh... Die 4. X b r 805 fizetett Mittuch Ur Interest. Város zaplatil ns Sok 799 Fnt 3. Die 10. Aprili zaplatili P.Nótárius interes 2. 1800. Hulyej Méttyás tartotta ezen árvákat több atyafisági fizetésből mint valami interesből mely kevés. Ele­ onóra pedig meghótt. Aö" 1806 die 30 Jan adatott fiuk Ruhájára 5 Rft 75 k. 1803 Ao in Feb. Eleonóra zemrela a nemocná j sauce u Gergely Andraše wéinil znowu na ni y na potrebowni 10 jako Hulyej Mattyas do plocty dawa. Szemen János Az 1802-ik febr. fizetett Capitalists Creditort. Ellas že vyplatil wsecho pred nami uzna­ li." Gyakoriak az azonos kézirású, két nyelven irt, egymást követő bejegyzések. Ilyenek: "Mattulya György meghalálozván... Zemrauce Matula D'uro w ceste..." "Stanko György.dlžoba z domu A- 1805 19 Marty - Von. 35 zl. mellyis Luczi Mariának ki fizetődet." Az 1797-as jelzésű árvák jegyzéke 72.foliojátől főleg ma­ gyarul Írnak. Az előre kitöltött fejlécek szövege egy ideig még cseh. Van még elszórtan cseh nyelvű bejegyzés 1804-ből, 1806-ból, 1810-ből és 1816-ból. A legutolsó őcseh nyelvű bejegyzés 1816. január 4-ről: "Ao 1816. Zajoc Marton ma Jacku Zajec D'ura wzal Interes saty od Hrobana zl. 3. - a poweda že na i

37.

tich 20. Von. dal tedy se...die 4 Jan 816. Ao. uznáva Zajac Márton Z Coram pre Petrus Mányik " Az Árvák jegyzéke 223 folioból áll. A 86. foliotól az utolsólg csak magyarul Írtak /kivéve a 185-et és a 200-at, ahol egy-egy rövid <5c9eh nyelvű bejegyzés még van/. Mind­ két nyelvű szöveget ugyanaz a személy Írhatta, és igy fe­ jeződik be az egész: "Nalivanko Mihály jelen letibe, és én előttem is... Struhár Mátyás Tútor." Mit nyújthatott az iskola a magyar nyelv elsajátítá­ sához? Nézzük meg, milyen állapotok vannak Békésben az első években. Berényben iskola eleinte nincs, templom is alig. Ne­ hézségekbe Ütközött az épitése, bár ingyen adták hozzá a fát, de nem bőségben, ezért a templom alját vályogbál épitették, azt meg a gyakori árvizek vitték el. Másutt is ez a helyzet. 1730-ban például a főesperes meglátogatta Nemeskerekit. Jelentésében ezt irta az új település templomáról:"Ha a falak nagysága és az ének nem jelölte volna meg, alig ismertem volna fel az egyházat. Régi és mind a régiség, mind az időjárás viszontagságai és az elhagyatottság miatt omladozó falai egy-két rúdra rá­ lökött szalmával vannak befedve." Itt sem lehetett néhány évig iskola, ha a templom is alig állt. Nyíregyházán az új templom felépítéséig /1786./ is egy átalakított csűrben tartották az istentiszteleteket. Egy 1756-ban kelt levéltári irat szerint többen a friss telepesek közül el akartak költözni Nyíregyházáról. A 10 pontban felsorolt okok között első helyen a templom Ígért fölépítésének elmaradását, nemakerásét hozzák föl /"Pri-

38.

éiny po které Obyvatele nektery Nyíregyházak! odjiti chte-

Ji.V.

35

A mai templom - méreteiben is tekintélyéé nagyságá­ val - 1784-86-bsn épült, szinte egyidőben a szarvasival /l786-88/. "1834-dik Esztendő Martius 23-ikán innepeltük Nyíregyházán az Ag. Vallást követő Eklesia Templom fucdamentumé letételének 50 esztendős ünnepét, de á mellynek napja teak 25-dik Martiasra esik..." - Írja Susstek Sá­ muel. 3 6 A templommal együtt iskolát is szerveztek a nyíregy­ házi telepesek. Az oktatás nyelve 1839-ig szlovák /ponto­ sabban: a tankönyvek nyelve a már emiitett bibliai vagy ócseh nyelv/, attől kezdve kétnyelvű. "A* felsőbb lakó­ iakban..,az elsőkben történt alapos előkészület után min­ den tudomány magyarul és tétül taníttatik, adatik elő..." - olvashatjuk Karlovezky Lajosnál. -" Az evangélikus egy­ ház 1839-ben elbocsátással fenyegette azokat a tanítókat, akik nem beszélték tökéletesén a magyart. ™ Ml előzte meg ezt az intézkedést? Vizsgálódásaink e részéhez egy magántulajdonban lé­ vő, de ezakmai berkekben ismert naplőt, S u 8 z t e k S á m u e l egykori, 1830-től 1846-ig terjedő kézírásos feljegyzéseit vettük igénybe. A napló Írója a Beszterce­ bánya melletti Lipcse-n/Liptse/ született 1806-ban, és Abaujazántóról nősült. 1833. október 1-től Nyíregyházán tanított az evangélikus iskolában mint a "kisebb Leányok R. Tanítója", ill. a "Természeti Tudomány" előadója. "A* Szántai Ekklesláből jöttem Nyíregyházára Osk.Tanitőül..." - irja magáról. Nem tudni pontosan, hogy milyen anyanyel­ vű volt, de magyarul szépen irt/kitéve az "ábáúji" jel­ legzetes hangra az ékezetet is/, "tótul" nyilván jól be­ szélt, a kornak megfelelő irodalmi nyelvet pedig, a bib-

39.

liai csehet használta, őbenne is elevenen élhetett az a szemlélet, "...mely 150-200 esztendeig az akkori ország minden nemzetiséginek sajátja volt. Azaz a magyar király­ ság alattvalóiéként magyarnak, "hungarus"-nak számította 40 magst minden nem magyar anyanyelvű lakos is." A múlt század harmincas éveiben Jelentős változások történtek Nyíregyházán az egyházi és az iskolai életben a magyar nyelvet illetően. 1836. június 5-én Kralovanszky András főbiró, példá­ ul, a régebbi szokással ellentótben, magyar nyelven tett közzé hirdetnivalókat az evangélikus templomnál, az addi­ gi tót nyelvű helyett, "... a város népe nagyobb magyaro• , 41 sodaea végett." Ugyanezen év június 23-án megyei küldöttség járt az iskolában, "... melly a végett jelent meg, hogy adhasson relátiót a Tek. Vármegyének arról, mennyire haladott elöl már a Nyiregyházi oskolai ifjúság ie á magyar nyelvben? S ez alkalommal minden Tudományok tárgyai csupán tsak ma­ gyar nyelven folytak." 4 Ez idő tájt ez 1753-ban és közvetlenül utána betele­ pültek dédunokái lehettek az iskolások. Ha részükre ma­ gyarul folyt az iskolai oktatás, ez azt jelezte, hogy a tirpákok tömegesen érthették a magyart - minden egyéb rá­ hatás mellett is, csupán a mindennapos nyelvi érintkezés folytán. A jelzett évben hét iskola volt a városban, ez­ ren felüli tanulóval, a vizsga pedig az evangélikus temp­ lomban zajlott le. "Ez... egy egészen magyar Examen volt, mellyhez haeonló még soha sem Város fenállásától őlta nem adatott." 4 3 A fent emiitett vizsgán a /református/ ma­ gyar lakosság megtisztelő képviselője "Tek.Jármy Imre Ur" volt, aki bár "református lóvén", a "maga költségén hoza-

40.

tott 40 darab minden némü magyar könyveket és azokat... á szorgalmatos gyermekeknek el osztotta." 4 1840. január 19-én az "Eklésia Gyűlésében" felolvas­ ták "a Fö Tiszt.Superattendens főpásztori levelét", mely­ ben tiltakozik az ellen, hogy "csupán csak magyar nyel­ ven, még a Vallásbeli tárgyak is adatnak elő, minden még a tét ajkú gyermekeknek is", vagyis "ollyan nyelven,mely45 lyet még nem értenek." ^ Igaz, a tirpákságnak egy bizo­ nyos rétege nem ismerhette még a magyart annyira, hogy ilyesfsjta tiltakozásra ne lett volna esetleg szükség. Ki­ derült viszont, hogy "onnan támadt ezen Oskoláinak felöl valé balvélekedése a Fő Tiszt. Superattendens Urnák, hogy mind azok, mind pedig népünk felöl, mellynek nagy része már magyarul á háznál is beszél, rosszul volt tudósíttat­ va." 4 b Az történt ugyanis, hogy sz "Eklésia Gyűlésben" úgy határoztak, "hogy á magyarul beszélő gyermekek mind vallásbeli mind egyéb féle Tudományokat csupán magyar nyelven tanuljanak; magyarul pedig nem tüdő gyermekek, a vallásbeli tárgyakat tét, a többit pedig azok is magyar nyelven tanuljanak." ' Á különbségtétel tehát nem a tét és a magyar nemze­ tiségű lakosság között történt, hanem a szlovák származá­ sú betelepültek "magyarul beszélő" és "magyarul nem tudó" iskolás korú gyerekeit illetően csak. így hátrány senkit sem ért, sőt lehetővé tették a magyarul tudók nyelvi is­ mereteinek hasznosítását. Ezt követően "Januarius 26-án tartott Eklesiai Gyű­ lésben meghatároztatott, hogy á templomban magyar Katechieatiók is tartassanak Böjtbe és Sz. Háromeági Vasárna­ pokon mindannyiszor, valamennyiszer Magyar Isteni tiszte­ let tartatik..." 4 8

41.

Szintén 1840-ben, november 24-én "Oskolai Gyűlésben" felsorolták azokat a tantárgyakat, "mellyek ezen túl a két Olvasó Oskolában magyar nyelven tanitand5k. Tudni il­ lik az Ember-tudomány, mellyet T.T, Jíikus Sem. Lelkész ür készítette, Magyar nyelv» elemei T.T. Jurányi Sam. Prof. Űrtől; Természeti História és Föld-leirás Kegy Sem. Tan. Úrtól készítve; á Természeti Tudomány pedig, mellyet én /:3.S./ készítettem..." 4 9 Bármennyire is igyekezett a tirpákság a maga módján rendezni az iskolai és az egyházi nyelvhasználat kérdé­ sét, a dolog mégsem volt olyan egyszerű. A "Tettes Vmegye" nem hunyhatott szemet a föl-fölbukkanó vádakra, és vizsgálatot rendelt el küldöttséget menesztve az "Sklesiához". Susztek Sámuel 1841. évi feljegyzései között 8 "Vmegyei küldötség az Eklésiánál" c. fejezetben olvasha­ tunk erről. 5 Idézzük a teljes szöveget: "Némelly gyülülöi és ellenségei kivált é Nyire,~yházi Tőtságnak, azt á hol csak lehetett, nevezetesen á Vármegye előtt azzal vádolták, hogy ök á Fö Tiszt. Superintended Ur, még 1839. tec. 6-kán költ, éa 1840 Januar 10-ke körül hozzájuk érkezett Pásztori Levélnek következésében á Magyarosodással alább hagynak, és abban szembetűnőképpen hátra maradnak. Jíelly vádnak volta felöl megakarván á Tettes Vmegye győződni, rendelt egy küldötséget á maga kebeléből á Nyíregyházi A.V.K. Eklesiához menendöt, éa azon vád igazságosságát megvizsgálendót. Kelly küldötség midőn Május 2-kán a rendelt helyén megjelent vülna, és á vád* igazságtalan voltáról és 8 magyarosodás­ ban tett nagy előmenetelről várakozásán felül is meggyőződött volna, visszatért, á Tettes Vmegyének relatiót viendő. Az Eklésiá részéről igen hidegen

42.

fogadtatott el, mint ollyent,melly maga magát az Eklesisnak obtrudalva hívatlanul jött el» Még csak egy ebéddel sem tiszteltetett meg, á Hs Eklésia határo­ zása szerint." A "magyarul beszélő" és a "magyarul nem tudó" tir­ pákság tábora időnként összecsapott vagy az "Ekléeiai Gyű­ lésben" y vagy at "Oskolai Gyűlésben". 1842-ben "az egyet, egyházi gyűlése" vizsgálatot rendelt el "Hogy ... az egy idő őta mindinkább nyelv tekintetében elharapózó vádak és •51 panaszok elenyesztessenek..." ' Az történt ugyanis, hogy "nem törvényes úton módon" ... "A* tót nyelv érdekében ö Felségéhez járt számos tót papokból álló követség á Tiszai /:JÓ3éphy ?ál:/Superintendens vezérlete alatt..." •* 1E43. május 23-án "á magyar isteni tisztelet után" a hí­ vek elfogadták a presbitérium azon határozatát, hogy "á 53 fejér kámzsának használása ezentúl elmellőztessék..." A következő vasárnapon azonban "a tőt híveknél másképpen ment a dolog." A templomban "lárma és zúgolódás támadt" ez ellenkezés folytán "*s haza ment á nép;söt fenyegetödzött is, mondván: ad bez kamži vyjde.../t.j. knez/ja ho s kijakom srazim..,"/*ha kámzsa nélkül jön ki... /t.i.pap/, ólmossal ütöm le/. A kérés eldöntését "megvilágosodottabb időkre" ha­ lasztották, azonban a magyar istentiszteletnél nem hasz­ nálták többé." 5 4 Másképpen, milyen tankönyvekből tanithattak ebben az időben? 1843-ban az elemi iskola osztályaiban sokféle ábécée könyvet használtak, ami a tanítást nagyon megnehe­ zítette. A "Ka Eklésia" úgy döntött, hogy egységesiti a tankönyveket, "Mire nézve T. MikusB Sam. lelkész egy új

43.

Magyar-tőt ábécés könvetskének kidolgozását magára vál­ lalta, és ugyan azt á ns Eklésia maga költségén klnyomtatatta." 5 5 Az elsőosztályosok kétnyelvű oktatását szolgálta te­ hát a yikuss Sámuel által 1843-ban szerkesztett tankönyv, amely a fedőlappal együtt 63 számozott, kisalakú oldalt tartalmaz. A "könvetske'cimlapján ez áll latin betűkkel : E L E M I

O S K O L A

• a g 7 MAGYAR-TÓT ABC a* Nyíregyházi tót ajkú evang. ifjúság számára i n i ki i i t i M.S. 1 S 4 3 dik e s z t e n d ő b e n . Megszerezhető Benczúr József Eperjesi könyvárus által. L ő c s é n . W e r t h m ü l l e r

J á n o s

betűivel.

A leckéket ócseh nyelventgót betűkkel, megfelelőiket pedig magyarul, latin betűkkel Írták. Az egyes anyagré­ szek váltott rendben követik egymást. A 2.oldalon pl.köz­ li a könyv az ábécét és néhány rövid szót L r o b n é l i t e r y - A p r ó b e t ű k és a W y s l o w e n l - S z ó e j t é s cimszók alatt. Érdekes, hogy a kiej­ tés gyakorlásához használt szavak itt mind magyar szavak, még a gót betűsek is. Az "a" betűhöz Így: ác'/»ács/, agg /»agg/, ág /»ág/, ás /»ás/ stb. A magyar nyelvre jellemző ö /ő,U/ ü betűket kihagyja a gót Írásban, a latin irásben viszont hoz rá példákat.

44.

Ilyen kétnyelvű fejezetek vannak még: Dwa wespolek srozumltedlné slowa" - "két egymással érthető szavak"/= jelzős kapcsolatok/, "Welké litery - "Hagy betűk, "Slow poznáwáni"- "Szóismertetés", - "Prawé psáni" - "He­ lyes irás", "Nrawné predpisy" - "Erkölcsi Szabályok", "Pekné psáni" - "Szép irás", "Znaky ku psáni" - "írási jegyek", "Psáni potrebnoet" - "írás szüksége", "Poéty "Számvetés", "Uéeni se na zpamet" - "Könyv nélküli tanu­ lás*, "Regule zdrawi" - "Egésséges szabályok", "Wypowédy pisma ewatého" - "Szentirási mondatok", "Desatero Boži prikázaní" - "Tiz parancsolat", "Cianky wiry" - "Hitnek ágazatai" /» hiszekegy/, "Krest swaty" - "Szent kereszt­ ség", "Swatá wečere Páne" - "Az úrnak szent vacsorája" "Motlitba Páné" - "Uri imádság" "» miatyánk/, "Modlitby" - "Imádságok", "Piéen ranni" - "Reggeli ének", "Piseň wecerni" - "Estvéli ének", "Piseň a kŕiži" - "A» kereszt­ viselésről","Školské nástroje" - "Oskolai szerek"."Škols­ ký poŕádek a keráni" - "Oskolai rend és fenyiték", "Ro_ dicowé" - "Szülék", "Poznamenaní" - "Jegyzetek"." Amint látjuk, a tankönyv módszertanilag igyekezett megadni mindazt, amire akkor egy iskolásnak az első évben szüksége lehetett az alapműveltség megszerzéséhez. Eltű­ nik a kor erkölcse is, amikor ilyen mondatokat olvasha­ tunk: "majetno8t bohatého, hadry chudobného" » "gazdagnak vagyona, szegénynek rongya"; "já maié dlte se učím, ty chudobná celed slauziš = "én kis gyermek tanulók, te szegény cseléd szol­ gálsz" ; "hospodár rozkazuje, my chudobní lide pracujeme" = "a» gazda parancsol, mi szegény emberek dolgozunk"; 45.

"ne j dia ne mluw, nyni pia a ne plab" • "ne menj és ne szólj, most irj és ne sirj" stb. Találunk viszont máig érvényes intelmeket is: "Hogy egészséges légy *s érhess jő vénséget. Evés ivásban tarts mértékleteseéget." "A' rest ember unatkozik, munkás vidámul dolgozik, restség kész szomorúság, a* szorgalom vidámság." Az alábbiakban figyeljük meg a magyar szöveg alap­ ján, hogy milyen jé módszerrel próbálták az elsajátítta­ tását olyan magyar szénák, amelyben a szlávban idegen "ö" hang és az Írásban szokatlan "ny" kettősbetü van, továbbá a magyar szóvégi hosszú "ó" Írását hogyan mutatták be,mi­ vel az ócsehben ennek az n -ow" bettik8pceolat felel meg. "Gyermekeim, ti már eddig is tanultatok betűket, sót apróbb szavakat is irni, de az nem elég, kell tudni helyesen is irni, mert egy sző nem adja ki az ér­ telmet; de több helyesen felirt szó kell, ha vala­ mit megírni akarunk. án a' nagy táblán fogok irni, a' nagyobbak Írjanak kő táblácskákon /'Susi és te Gyuri osszátok ki a' táblácskákat/ ti kiesebbek még csak krétával fogtok irni asztalra a' vonalak közzé." "Nyni toto slowo "Könyv" na kolik krát wyslowié? kolik liter jest w tomto alowe? čtiry, neb n y tolik jest, jako ny, jako wyreknes toto slowo? kenf ne tak, ale spolu ztáhni ústa swa na literu: ö. a ŕikej: könyv - napisste ,y já napissem na tabulu, ukážte mi ! Most ezen szót "Könyv" hányszorra mondod ki? hány

46.

betű van e' szóban? négy,mert n y annyi mint ny, hogy ejted ki e' szét? kenf - nem úgy, de húz össze a» szádat az ö-re és mond: könyv, könyv - most Ír­ játok fel, én is felirom a* táblára, mutassátok!" "Jer. ide a» táblához, Rózsi! és irj, "öllé" olow; de én igy ejtettem ki: ol-ló; hány betű van itt? hányszorra ejted ki? kétszerre - tehát elébb kell Írni "ol" aztán "ló" - mindnyájan Írjátok ! - így jő, nem jow, só nem sow, ló, nem lov." Hasonló célzattal gyakorolták a magyar "ü" kiejté­ sét, mivel e hang helyén az ócsehben és a nyelvjárási szlovákban "i"-t ejtettek. "Mond ki e* szót, "üveg" - ivek - nem i, de ü-ii,még jobban húzd össze a' szádat,mint ö betUre;nem vek-k, de g, és igy üveg. "Hány betű van it? hányszorra ejted ki? - tehát elébb "U" aztán "veg". írjátok fel és mutassátok, majd én is felirom. Jancsi! olvasd innen a' táblarul e' négy szót: szék, könyv, olló, üveg. igy: pék, ölyv, hol­ la, üveg, s» a» t." A könyv nélküli tanuláshoz ilyen tanácsok vannak: "Jeden z was, ten neylepssi žák, který uz dobré und lekcyi, a náležité zná slowo uherské wyslowiti, ten bude na prostred sskoly podlé punktu rikati, wy pak wzdy za nim mluwte /tátiž slowa/ ale ne, jakoby ste zpiwali, nebo tak by ste jiz beze wsseho smyslu mluwili a se učili. -" "Egyik a» legjelesebb közületek, ki már jól tudja a' leczkét, és helyes magyar kiejtése van,ez fog az os­ kola közepén pontonkint elmondani, t pedig mindég utána szóljatok, de nem dalolva, mert igy már értelem nélkül szólnátok, és tanulnátok."

47.

Minden szempontból érdekéé az "Oskolai szerek" /• SÍtolsItl nástroje/ c. fejezet: "Kegmutatom nektek, tsnitványim! mit szereztem szá­ notokra, hogy jól tanuljatok. - Itt egy nagy táb­ la, erre én szoktam irni, azonban,a' ki - amott a' falon két kisebb tabla, arrúl is fogtok irni átél lenben. így függnek olvasó táblák a» legkisebbek, de a nagyobbak szá-ára is/a* ki legjobb olvasó, az fog ezeken mutatni a* leggyengébbeknek vezérlésem alatt/. Itt e' ládácskéban vannak fakoczkák, két két betűvel, hol nagy, hol kis betűvel, hogy azokat egy ezóba összerskogaeeátok. Ezen az asztalkán fog­ juk tartani az irótáblécskakat - ezen tokban van­ nak pennák - ott tentatartók - és a* tábla mellett kréta./Le ezekre mindegyikre kell néhány garast fi­ zetni."Amott van egy számvetőgép, sárga, veres, kék golyócskákkal a' 'sinoron, mellyen összeadni, sok­ szorozni, levonni, és felosztani tanulhattok. Itt meg ezen a* papiron vannak a' ti nevelitek felje­ gyezve, ki mikor jött oskolába - majd ide jegyzem, ki hányszor mulasztotta az oskolát? ki hogy viseli magát? és hogy igyekszik? - Lássátok e" kis fekete könyvecskébe irom be a* rósz gyermek nevét,ki vere­ kedni, lopni, káromkodni, hazudni, mást haragra in­ gerelni, csúfolni merne, vagy makacs lenne.Mindezek tői őrizkedjetek, mert ollyen roez gyermek keményen fog büntettetni! Gyűjtöttem én nektek sokféle fehér, vereses, feke­ te, hamuszín,barna, s* s más szinti köveket is,melylyeket majd később fogok nektek mutatni és nevezni. - Le tavasszal és nyárban mutatok nektek szép sok­ féle virágokat és hasznos növényeket is, mikor vi-

48.

ritani fognak, és gyümölcsöt teremni. - Hát még majd mikor a» szépen lefestett állatokat, •árakat, hegyeket, városokat fogok nektek mutogatni és ne­ vezni, a' miket számotokra mér megszereztem !!" "Figyelmet érdemel az "Oskolai rend és fenyiték" /Školský poŕádek a karáni." c. szakasz is/ a cseh szövegből itt csak ez első mondatát közöljük/: "Již y jisté porádky musým mezy wámi čintit, jak «ás lépé znám." "Már bizonyos rendeléseket is kell köztetek tennem, miután jobban Ismerlek benneteket. /P. - a pajkoskodő, verekedő, suttogd gyerekeket feljegyzi M. - "leczkózteti" a lócán ülőket, "mig mindnyá­ jan összegyűlnek" Más - a "Mi atyánkot..." "értelmesen elő adandód" Más - a leggyengébbeknek fognak"koczkabetüket vagy számokat mutogatni"/ Büntetések: - szégyenpadon ülés, "mig meg nem sze­ lídül" -

"a közép szobában állni" nem mehet haza ebédre ez alatt "oskolát" seper, ha még igy sem jobbulna meg, már ak­ kor testikép is megbüntetjük Az iskolai beiratkozás rendjét a "Szülék" /"Rodicové"/ c. fejezet tartalmazza: "Každé sskolnl dité at' se vstanowi do sskoly dwéma tidni pred Michalem. - Každý otc neb matka nech vwedé a dá zapisat na čas - bez prodléwáni dité swá..." "Minden

iskolás

gyermek

jelenjen meg az iskolában

49.

szent Mihály nap előtt két héttel. - Minden apa anya vezesse és Írassa be annak idejében - halaszt* gatás nélkül gyermekét." A magyar nyelv elsajátításához leginkább az utoleó rész, a "Jegyzetek" /"Poznamenaní"/ ad hasznos tanácso­ kat: "1. Bár mellékes dolog, de nem feleslegvalő itt 8' tét lap, mert a' gyermek annyai nyelve után neki ajánlkozó, - és itt szárúi szóra adott - magyar nyelvet annál könnyebben és jobb kedvvel tanúlandja. 2. Ezen vázlat mutatja alkalmasint, mikép af legkissebb tanulóknak mindent kézfoghatólag kell oda nyújtani, és a' tanulást könnyítő mindenféle eszközöket készíteni;ki minél több ilyesmit sze­ rez, és előmutat, annál hűségesebb tanító. 3. Meg kell különböztetni minden betű,nevezetét, az ő sajátságos kiejtésétől; nevezze bár a' gyer­ mek, de esek kiejtése szükséges az olvasáshoz. A* szótagolás szükségtelen, sőt ártalmas. Itt Ö-U - csak élő szóval tanítható, és gyakorlás által. 4. Legalább négy fali tábla kell az elemi oskolá­ ban, úgymint .-magyar betűk, tót betűk: tót alatta magyar betűkkel; és betűk, mellyek különböznek, vagy amott nincsenek, gy, ly, ö, Q. 5. Ö és U betűk helyes kiejtésétől függ igen sok. Gy, ly, ny, ty betűkre gyüjesön a» tanitó minél több illy szavakat: gros, dilo, delo, dety, nád­ ra, telo, petril'an. 6. Bár e' könyvecske semmi tudományos tárgyakat nem

50.

foglal magában, ha mindazáltal az elemi oskola e' féle rövid tárgyakat is tanaland, arra kell ügyel­ ni, hogy a tanitvány ne csak igy feleljen:kell, nem kell, lehet, vagyok, akarok, 's a* t. hanem a' ta­ nítónak kérdését egészen ismételve* Ez nem csak a' nyelv gyakorlási, de értelmi tekintetben is igen fontos dolog. 7. Ezen könyvecske után kellene egy rövid tőt magyar tudomácyos könyvecskének következni,a' második osz­ tály számára." Ez utőbbi pont cseh megfelelője: "Za tauto knlžeckau méla by nasledowat jiná, wécy ti­ me ni na krátce w sobé obsahujicy." A tankönyvire Mikuss Sámuel tehát a tásodik osztály számára már fejlettebb, "tudományos könyvecske"-t java­ sol, de azt is "tőt magyar" nyelven. Érdekes, hogy a cseh szövegben a "jiná" /«más/ ezőval jelölte a "tőt megyar" fogalmakat. A 4* pontban olvasható "tót betűk", "tót oldal" kap­ csolatokból a "tőt" szót a "slowenské" és "slowenská" alakokkal adja át. Ez azért van igy, mert a megfelelője, a "szlovák" fogalom szélesebb körben csak az első világhá­ ború után terjedt el a magyarban,általánosan használt el­ nevezéssé pedig - a "tót" helyett - a második világhá­ borút követően vált. A tirpáksággal,ill. a hazai szlovák­ sággal összefüggően még mindig gyakran használjuk a"tőt", "tótul" alakokat. A tirpákok maguk is igy használják, ha magyarul beszélnek. A szó egyébként jövevénysző a magyarban, és össze­ függ pl. az ófelnémet "diot"/»nép/, az óporosz "tauto" /«ország/, a litván "Tauta" /«Bémetország/ stb. szavak-

51.

kal. A 19. században a csupán a szlovákokra vonatkozóan állandósult jelentésszükülés eredménye a magyarban hasz­ nált "tót" fogalom. Nem hagyható figyelmen kivül, sót igen hasznos dolog volt az, amikor kifejezetten a magyar nyelv megtanulása céljából szolgálni mentek a tirpák legények a közeli ma­ gyar falvakba: Bánásra, Böszörménybe, Polgárra, Dorogra, Lökre, Kallóba, stb. Az elmúlt években még találkoztunk olyan öreg adat­ közlővel, akinek az apja szintén követte a régi szokást: három évig ingyen szolgált Hajdúnánáson, hogy jól megta­ nuljon magyarul. A célját illetően ez a mozgalom hasonlí­ tott a fölvidékiek azon szokásához, amikor az iskolás ko­ rú gyermeket cserélték ki egy-két évre:a magyarok igy ta­ nultak meg ott szlovákul vagy németül. "Cseregyerek"nek hívták azt, aki a nyelvtanulásnak ebben a formájában részesUlt. Kölcsönösségi alapon Így a szlovák és a német gyerek is elsajátította valamennyire a magyart. Akárhogy is kedvezett a Békésből és máshonnan idete­ lepült szlovákoknak gróf Károlyi, a környezetbe való be­ illeszkedésük küzdelmes lehetett. Az egyik nehézséget a magyar nyelv tökéletes ismeretének a hiánya jelenthette, amellett "A szabolcsmegyel magyarság ... nem szerette a nyíregyházi tirpák tótokat..." - Írja Máfrkus Mihály. 5 6 A nyíregyházi nemesgazdák kivételek voltak, mert őket nem tartották tirpákoknak. Szabadabban jártak-keltek, intéz­ ték dolgaikat, mint a jobbágygazdák. Azonban ők is "Meg­ tanulták, hogy a beilleszkedés legelső feltétele a magyar nyelvtudás és a magyar viszonyok teljes ismerete. Észre­ vették, hogy aki jól beszél magyarul, könnyebben boldogul." " Ennek volt a következménye,"... hogy a jobbágy-

52.

gazdák elküldték legényfialkat magyar szóra s z ó g á 1M i ." 5 8 A szokás véglegesen megszunt,amikor létrejatt a két­ nyelvűség, illetve amikor áttértek a magyar nyelvű isko­ lai oktatásra: előbb kétnyelvű tankönyvek segítségével, később,a századfordulón, már csak magyar nyelvű tananyaggal. 59 A valahai telepesek leszármazottéinak ma még föllel­ hető szlovák nyelvezetét a szakirodalomban "nyíregyházai nyelvjárás" /"nireďházske nárečie"/ megjelöléssel hatá­ rozzák meg. Márkus Mihály "tirpák-tót"-nak nevezi ugya­ nezt. Azt a magyar nyelvet, amelyet beszélnek, Bienes István "tirpák nyelvjárás" fogalommal jelöli, és nem so­ rol ja"...határozottan a magyar nyelv egyik sajátos nyelv­ járásába sem." A megjelölés alatt azt érti, " ... ahogy a tirpák a^agyar» nyelvet beszéli." Márkus Mihály "tir­ pák-magyar" nyelvnek nevezi, és a témáról bővebben is ki­ fejti a véleményét ismert munkájában. Ha most átugorjuk az utóbbi közel másfél évszázadnyi időt, ée a tirpákok mai magyar és szlovák nyelvjárásának csak a hangtanát vizsgáljuk,olyan jelenségekre bukkanunk, amelyekkel már a részükre irt korabeli tankönyvek is fog­ lalkoztak. Sulán Béla nem fogadja el Jozef Stolenak az ún. "ma­ gyar társadalmi környezetből való kölcsönszavak" /slová, "ktoré patria do okruhu pomenovaní z maďarského spolo­ čenského prostredia"/ magyarázatát. Stole ugyanis azt mondja, hogy a tökéletes kétnyelvűség /"dokonalý biblinguizmus"/ esetében - mint ami még fenéll pi. a legidő­ sebb tirpákoknál - csakis a magyar társadalmi élet foga-

53.

lomkörébe tartozó megnevezések őrzik meg valamennyi hang eredeti magyar kiejtését. Ami Sulán részére elfogadhatat­ lan ebben, az nem más, mint a pontatlan kifejezés, "mert hiszen a többi magyar kölcsönszó is 'a magyar társadalmi környezetből való»..." - irja Sulán Béla. ° 3 A kétféle átvételt - a hangtanilag változtatottak éa a változatlant - ő a kétnyelvűség kétfázisoa kialaku­ lásával magyarázza. Az első fázis: a r é s z l e g e s kétnyelvűség, a második nyelv passzív ismeretével, álta­ lában a nyelvhatárok mentén,"ahol mindkét nyelv a védett­ ség körülményei közt érintkezik egymással..." A második fázis: a t e l j e s vagy t ö k é l e t e s kétnyel­ vűség, amelynek "fokán a két nyelvi tudat elemei állandó­ an keveredhetnek éa keverednek egymással."Ez esetben "már megvannak annak a feltételei, hogy idegen fonémák át­ vétele is megtörténhet, vagyis a kétnyelvűség első fokon még feltétlenül helyettesitett idegen nyelvi hangok ezen a fokon már nemcsak nem helyettesitődnek feltétlenül, ha­ nem fonologizálődhatnak ie..." * Tudvalévő,hogy például az "e"-re végződő magyar sza­ vak "a" végződéssel mennek át a szlovákba. így az irodal­ mi szlovákban: kef e > kefa, teve-- ťava, zsemle •- zeml'a stb. A tirpák-szlovák nyelvjárásban: pernye y perňa, Er­ zsike 3- Erzika, stb. Hasonló a helyzet az "i" ŕ "a" átme­ nettel, pl.: néni^ néna, tepsi;- tepsa, gersli-- gersl'e lesz a tirpákban. A szlovák a/a kiejtése teljesen megfelel a nyíregy­ házi tirpák-szlovák nyelvjárás kiejtésének. Ez a szlovák /'£/ hang egészen közel van a magyar zárt /e/-hez, amelyet azonban Nyíregyházán és környékén az őslakos magya­ rok és a szlovákul már nem beszélő tirpákok nem ejtenek. A palóc tipusú /E/ kiejtésével viszont alig találkozunk a

54.

nyíregyházi nyelvjárásban. Oka abban keresendő,hogy a gömöri nyelvjárás hatása kisebb mértékben és szórványosan érvényesülhetett az onnan elszármazott szlovákoknál. Igaz ugyan, hogy a Nyíregyháza környéki nyilt /e/ jelen van a környezet magyar beszédében, de a tirpákság is - mint a többi szlovák etnikum - hosszú ideig nyelvi zártságot alkotott mindaddig,amig nem lett általános a magyar nyel­ vű iskoláztatás. A "tirpák-tót" nyelv védekezése oly erős volt, hogy bár hangállománya elszakadt a középszlovák/a/-tól, megta­ lálta e helyettesítő /é/-t, mintsem teljesen fölváltotta volna a magyar /E/-vel. Nem ez lett tehát: ä/é > é > E, hanem ez: ä/é A é » e/E. A magyar /E/ a fiatalabb korosz­ tálynál /60-65 évesek/ tapasztalható, amennyiben még tud­ nak néhány rigmust, dalt vagy imát és éneket. Ugyanakkor a szlovák /a/ helyett a magyar /A/-t is megtaláljuk. Pél­ dául: "Besejen, ňeoriEn, SAmo eA mi rod'i..."; KopA,rEpA, xrEü,A to ^Er A bozE tEn."; "Nevesta sa radujE,Že jaj bo­ ti hotujE."; "Ha nincsen, hát Ale bud'E m A ť , Jó ax is­ ten, bud'E pomáhAť." Az átvevő nyelv szempontjából mindkét jelenség az ún. forditott szubsztitúcióhoz tartozik /amikor szlovák han­ got helyettesítenek magyarral/. A magyar magánhangzó-fonémák helyettesitéséről/szubsztitúciójáról/ az anyanyelvünkre oly jellemző négy hang, az /U-U/ és az /'ó-ó/ kapcsán szólunk. Ezek a hangok szlo­ vák szóban nem bukkanak föl a nyíregyházi nyelvjárásban , csakis a magyar kölcsönszavakban, de nem kivétel nélkül. Féldák a helyettesítésre /szubsztitúcióra/: ü 7 ü/i - gyümölcsös r d'ümölcöé/d'imölcös: suset má aj v e ľ ki d'ümöléös; nem termelünk 7 netermelüjeme:taki anarož už netérmeIttjeme;

55.

ü/íl u/ú - csűr čúra: pri xiži mán enu cúru; Da kúri čúra; termelünk * termeinj eme; 8 »• e - csömör » čemer:to je cemer pri malix d*iet*i;k8biös & kebl'ovi: na Pereei jesto dvanact kebľová vinica; a Cégenfeld gróf mau dvanácttisic kebl'ou zem; plat'iu za mnou kebl'ou zem; trpák ket' sa zeni,hlavné je kebľofka; 3 * é - csősz ééa: a mo j ot'ec bout céa; ő *- öv/ov - repülő •» repUlov: dakodi harckoci neboli, ani repiilovi; strináctálho roku boli repülövi; Benkő bokor r Benkov: tan zrne bivali na Benkov«; é " i - béres r bíreš: xoj, fijam, vraj za bíreš; tan sa volau privi bires a druhi ľ en bíreš bou; legény > legin: zme boli veľkí legíni; ta legíňl taáli gu ďoukon; a pó­ ton každí legin iďe;a tag trebalo ten boskať legiňa: edon-druhi legin;ďóuke s legíňon. A nyíregyházi szlovákság 1753-as betelepülését kö­ vető évtizedekben a községi irattér nyelvezete - mint tudjuk - az akkor még nem létező irodalmi szlovákot pét­ ié /és némileg szlováklzált/écseh vagy bibliai caeh volt. A fenntebb már emiitett iratok m a g y a r kölcaönezavaiban kimutathatók e korai szakaszban ia as ismertetett hangtani változások. Lássunk néhányat ezekből: a 7 e/o - csöbör * csöbör, csöbör, cseber, csobor,köböl ' kebel: "Ze troch sudku...,w kterých bylo 14. welkých c s ö b r u y l . kanta"; Ze súdku olaských siestich to­ tiž welkych c s e b r. 28."; "...dal Suchanskimu za 4. k e b l e ječmena Rf 2 i 16 groa.";/latin szöveg kazätt, ugyanott/ - köriilásatott >• kerüásatott:" S ekkor Város k e r ü á s s t o t t garádokkal". Ellenben: a y 8 - tarvénybiró » tärvénbiro, törványbiro" ...t ö r -

56.

v é n b i r o Pinko G y ö r g y "Pan t ö r v é n y b i r o . " Továbbá:

i

jiný

prisažni";

é > i - karikapénz r karikapinz: "Za ktere dali Rft 3 i 9 groši s k e r i k a p i n z o m " . o/ó r ou - borbiró * borbirow: "... a toho dne prijal od b o r b i r o w a za jeden sudek wina osohu 6 gros. i 2 kr."; ezolgabiró *• Solgabirow: "Item dal za stwrteho za­ jaca Pani S o l g a b i r o w i dárowaneho 3 gros." Ellenben: o/ó '•o - törvénybiró "* törvénbiro, törvénybiro; vásárbiró ?• vásarbiro:"Vásárbiro pri Trhoch a jarmokoch doby mel byti..." Amint láttuk, a tirpák társadalom korai megszerveződésével együtt járt a mägyar nyelv általános ismerete is. A szlovák telepesek magukkal hozott kezdeti kétnyelvűsége idővel kiterebélyesedett, és általánossá vált. Hosszú év­ tizedekig ez volt 8z állapot, amig egyéb tényezők lassan újra egynyelvűvé - magyar nyelvűvé - tették a valahai szlovák telepesek utódait. Kétnyelvüeket már csak a leg­ idősebbek között találhatunk. E folyamat azonban épen két és egynegyed század alatt játszódott le. Erről, azaz a különböző okokról, az ún. egynyelvüség-kétnyelvüség kér­ déséről, egymáshoz való viszonyukról más helyütt már bő­ vebben szóltunk. 5 Balázs László Írja az erdélyi nyelvi kutatásokról, hogy "Sokévi S Z Í V Ó S munkával összegyűjtöt­ ték a román nyelvet ért magyar, német stb. hatás eredmé­ nyeit a szókészlet területén, és felleltározták... a ro­ mániai magyar köznyelvet és a magyar nyelvjárásokat ért román hatást..," - de magát a kétnyelvű egyént, a nyelvi kölcsönhatások elakját kihagyták a kutatások köréből. Hi-

57.

básnak tartja a felfogást,mi szerint "...két nyelvi rend­ szer két teljesen különböző világot Jelent..." - Majd igy folytatja: "Ott pedig, ahol a népek, nemzetiségek,népcso­ portok huzamosabb ideje élnek együtt, nagyjából azonos történelmi-társadalmi körülmények között, kialakulhat egy olyan gondolkodásmód, egy olyan világkép, amely tartalmá­ ban csaknem azonos, és csak nyelvi kifejezésében különbö­ zik a másikétél. Itt,a népi érintkezésen alspuló kétnyel­ vűségben igen sok egymásravetődés, átsiklás történik. És mivel hiányzik a tudatosság, a nyelvek kölcsönhatásából vagy csupán az egyiknek a másikra való hatásából származó interferencia-jelenségek állandósulnak, elterjednek,beha­ tolnak a helyi érvényű nyelvi normákba. A nyelvjáráskutaték összegyűjtik a kétnyelvűség e r e d m é n y e i t , anélkül, hogy igazában elmélyülnének a kétnyelvűség f ol y a m a t á n a k tanulmányozásában." Mi es utóbbiból igyekeztünk valamit bemutatni, fel­ tárva néhány olyan mozzanatot e folyamatban, amelyek elő­ segítették a tirpák-szlovák magyar nyelvi ismereteinek megszerzését. A kétnyelvűség eredményeinek számbevételé­ ről sem feledkeztünk meg. Ez azonban ismét egy külön mun­ ka keretében lehetséges csak. Itt nem törekedtünk másra, mint arra, hogy megpróbáltunk rávilágítani egy nem magyar etikum kezdeti nyelvi kapcsolataira a magyarsággal,a nyel­ vi és nyelvhasználati differenciálódásra önmagán be­ lül, és arra, milyen tényezők befolyásolhatták a korabeli szlovák telepeseket a magyar nyelv elsajátításában,továb­ bá arra, mi volt az iskola szerepe az egész folyamatban. Márkus Mihály négy évtizeddel ezelőtti vizsgálódásai kiterjedtek az addig élt tirpákság magyar nyelvének jel­ lemző sajátosságaira. Ezt irta akkor:

58.

"A tirpák-magyár nyelvjárást beszélőkről tudnunk kell, hogy a kétnyelvűségnek azon a szakaszán van­ nak, ahol a nyelvközösség egy része már átlépett a nyelvcserén, a másik része pedig most halad át raj­ ta, vagy még csak közvetlenül most áll e folyamat lefolyásának küszöbén. Az ilyen állapot mindig ki­ egyenlítetlen szokott lenni és rögzítése igen nehéz feladat... A nyíregyházi tirpák-magyar nyelvjárás ma még - mondhatni - erjedésben van, a igy végle­ ges, kiforrott formáját még nem láthatjuk. A kiala­ kulási folyamat megfigyelésére több évtizedes elle67 nőrző munkára volna szükség." Napjainkban, túl az "erjedés állapotán, van még le­ hetőség ez óhajtott vizsgálatra. Mihelyt azonban teljesen megszűnik a kétnyelvűség is - és ez hamarosan bekövet­ kezik -, "...a tiszántúli nyelvjárásterület északi részé­ nek egyik ö n á l l ó és k ü l ö n l e g e s ala6B kulása...," a tirpák-magyar nyelvjárás sem lesz a régi mert azokét a hatásokat fogja kimutatni, amelyek már ré­ gen befolyásolják az egyébként is egyre változó környeze­ ti magyar nyelv részéről. Dolgozatunkban, lényegében, ennek a tirpákok által beszélt magyar nyelvnek a forrásvidékét, születése körül­ ményeit szándékoztunk figyelemmel követni - mondjuk a "kamaszkoráig". Jegyzetek: 1. Kálmán Béla: Anyanyelv, idegen nyelv,kétnyelvűség /Ma­ gyar Nyelv 1980. 1. sz./ 2. Tanulmányok Békéscsaba történetéből /Békéscsaba Város

59.

Tanácsa Végrehajtó Bizottságának kiadása, Békéscsaba, 1970. 39./ 3. 4.

U.o.: 41. 1723-1973. Mezőberény története 1-2. /Szerk.: Szabó Ferenc, Mezóberény nagyközség tanácsának kiadása, Me­ zóberény, 1973, 96./

5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16.

Uo.: 97. Uo.: 98. üo.: 97-98. Uo.: 105. Uo.: 106. Uo.: 391. Uo.: 406. U*y: 406. Tanulmányok Békéscsaba történetéből: 48. Uo.i 44. Uo.: 46. Németh Zoltán:A nyíregyházi szlovák nyelvjárás kiala­ kulása és egyik közös vonása a Békés negyei szlovák­ kal /Békési Žlet, 1975/3, 513-519./ Tanulmányok Békéscsaba történetéből: 47. Németh Péter-Mező András: A régi Nyiregyháza/Hyiregyházi Kiskönyvtár - 7. szám, Nyíregyháza, 1973,69-70./ Fíigedi Erik: Szlovák települések az Alföldön a XVIII. században /Tanulmányok Nyíregyháza újabbkori történe­ téből, Nyíregyházi Kiskönyvtár - 11. szám, Nyíregyhá­ za, 1967/ Balogh István: Nyíregyháza az újjátelepiiléa után/Uo.: 14./ Márkus Mihály: A bokortanyák népe /Budapest, 1943,5051./ Uo.:50. Németh Zoltán: Az egynyelvüség-kétnyelvüség kérdése

17. 13. 19.

20. 21. 22. 23.

60.

a nyíregyházi tirpákság esetében /Acta Academiae Paedagogicae Nyiregyháziensis, Tom e/C,Nyíregyháza,1980, 121-140./ 24. Co.i 25. Márkus Mihály: i.m. 289. 26. Bienes István: Nyíregyháza népe. Syiregyháza és Szabolcsvármegye közeégei /A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, Budapest 1931, 98./ 27. Balogh István: i.m. 17. 2S. Uo. 29. Szabolcs-Szatmár Megyei Levéltár tirpákságra vonatko­ zó iratai 1755-1816. 30. Szabolcs-Szatmár Megyei Levéltár: 1792 348/3 3,fol./. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37. 38. 39.

40. 41. 55.

Uo.: 1793. Községi Jegyzetek. Uo.: Lajster Syirotski, 1797:7 /15.fol./ Mezőberény története: 97. Uo.: 96. Szabolcs-Szatmár Megyei Levéltár: V.A. 101/e 1756:6 37/37. Susztek Sámuel naplója 1830-1846, 4. TÁRSALKODÓ, 1840. július 18., 58. sz. Németh Zoltán:Az egynyelvüség-kétnyelvüség kérdése... /ACTA TOM 8/C, 130, Nyiregyháza, 1980. Susztek Sámuel naplója 1830-1846. dr. Bakonyi Géza /Kyiregyháza/ tulajdonában van. Szivee közrebocsátá­ sáért ezúton is köszönetünket fejezzük ki neki. Kosa László: Nemzetiségek a mai Magyarországon /Való­ ság XII/4. 1969, 15./ - 54. Susztek Sámuel naplója: 23, 24, 25, 6e, 73, S7, 122, 123, 137, 138. Uo.: 144. /A tankönyv eredeti példánya megtalálható az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum állományá61.

ban /nyilv.-tart. az.: 502270/, a fotómásolata pedig a Bessenyei György Tanárképző Főiskola Könyvtárában /nyilv.-tart. ez.: 127-096/. 56. 57. 58. 59.

60. 61. 62. 63.

Márkus Mihály: i.m. 145. Uo.: 146. Uo. ÁBC ÉS OLVASÓKÖNYV. Szerkesztették: Komáromy Lajos, Lakits Vendel, Luttenberger Ágost és Péterfy Sándor. /Hetedik, Javított kiadás. Budapest, 1906./ Márkus Mihály: i. m. Dienes István: i.m. 78. Márkus Mihály: i.m. Sulán Béla: A kétnyelvűség néhány kérdéséhez/A debre­ ceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Nyelvtudo­ mányi Intézetének Kisdványai, 44.szára,Debrecen,1963./

64. Uo.: és lásd még: Orosz Béla: A Nyíregyháza környéki tirpákok mai magyar nyelvének magánhangzó" rendszere /Nyíregyházi szlovák" "tirpák" /nyelvjárási és nép­ rajzi emlékek, Nyíregyháza, 1977./ 65. Németh Zoltán:Az egynyelvüség-kétnyelvLiség kérdése... '/ACTA TOM 8/C, Nyíregyháza, 19eO./ 66. Balázs László: A nyelvek kölcsönhatásáról/Korunk,1978/ 10/. 67. Márkus Mihály: i.m. 55. 68. Uo.: 50.

62.

JAV COMA: ETNOGRAFICKY VÝSKUM SLOV/KOV-,! I R E Í K O r NA S/IASOCH V OKOU NYIREGYHÍZY

Úvod

V roku 1943 vyšla z pera Michala Markuša knižné mo­ nografia o živote Slovákov v okoli Nyiregyházy pod náz­ vom: A bokortanyák népe /lud skupinových salašov/. í*áea Je prvou a možno povedať vyčerpávajúcou monografiou a ako štúdia etnografická dotýka sa takmer všetkých oblasti tamojšieho ľudu, Slovákov-Tirpákov. Ked som sa rozhodol prijať pozvanie riaditeľstva J<5sa András Múzea v Nyí­ regyházé previesť opätovný národopisný výskum medzi Tir­ pákra i.- Slovákmi na uvedenom üzemi, určil som si zámer: zistiť súčasný skutkový stav ľudovej kultúry nezávisle od uvedenej publikovanej literatúry a aŠ neskôr konfron. tovať, čo sa z popísaných javov zachovalo podnes. Ako Slováka žijúceho na územi Slovenska zaujala ma aj otázka, aké je perspektíva Slovákov v okoli Nyiregyházy, ako et­ nickej skupina, kedže vieme, že terajšia maďarské vláda umožňuje všetkým národom a národnostiam Žijúcim v Maďar­ skej ľudovej republike žiť plne svojim národným živo­ tom. Aby som sa v ďalšom texte nevracal k nadhodené­ mu problému, hneď v úvode konštatujem, že najmladšia ge­ nerácia tejto etnickej skupiny, nazývanej Tirpákmi, užnerozpráva po slovensky a ani nerozumie slovenskej reči. Aj názov Tirpák je pre najvsčšiou časť mladej generécleveľmi málo známy, stredná generácia rozumie slovenskému ja­ zyku len čiastočne a mizivé procento sa vie lámanou slo*

65.

venčinou aj trocha vyjadriť. Plynné po slovensky už ne­ hovorí ani najstaržia generácia. Rozpráva dobre a Je hrdá ie vie po slovensky, ale pri bežnom rozprávaní vplieta do reSi veľmi mnoho maďarských výrazov. Ide teda o Jed­ nostranný billngvizmus, kde do slovenského rozhovor u vplietajú madaraké výrazy, avšak v rozhovore v maďarskom Jazyku nepomáhajú si slovenskými výrazmi, iba v pripade, Ie ide o archaické slovenské Javy, ktoré už nemajú v sú­ časnosti obdobu. Trtnograíický výskum Slovákov-Tirpákov osídlených vo vačžích-menších osadách /sálaioch,bokoroch/ v okolí Nyiregyházy som uskutočnil v dvoch etapách:Jeden týždeň / 5x pracovných dni/ v Júli r. 1979 a Jeden týždeA /5 pracov­ ných dni/ v Júli r. I960. Za konkrétny ciel výskumu, ok­ rem hlavného zámeru, o ktorom som sa zmienil v úvodných vetách tejto správy, bolo zistiť a popísať hospodárske a spoločenské pomery Slovákov v tejto oblasti, nezávisle od historických prameňov a nezávisle od publikovanej litera­ túry a zdokumentovať súčasný stav ludovej kultúry ako rezíduí pôvodnej slovenskej ludovej kultúry. Podobne ne­ závisle od historickej skutočnosti skúmal som mienku ľudl na ich pôvod a na príčiny a spôsob ich príchodu dotci­ to oblasti. Za 10 pracovných dni, strávených v teréne,ne­ bolo možné v plnej miere preniknúť do vSetkých odvetví ludovej kultúry Tirpákov a preto predložený opis pred­ stavuje len azda torzovitý pohľad na niektoré stránky ži­ vota nyíregyházskych Slovákov. VSeobecná charakteristika Života ľudu Ľudová kultúra Slovákov v okolí Nyíregyházy bola vystavená mohutnému vplyvu prostredia do ktorého Slováci

64.

prišli. Tento vplyv bol o to silnejší, že ide tu vlastneo druhotnú kolonizáciu Slovákov, o druhotnú v tom zmysle, že Slováci sem prišli nie priamo zo Slovenska, ale z inej oblasti Maďarska, kde boli dlhší Sas už prv osídlení - z okolia Csáby a Ssarvásu. Gyuresko Mihály /nar.1919/ z Rókabokoru o tom hovorí takto: "Gróf Károlyi nás tunaka došikovau z Csáby". Koska András /1909/ z Bundésbokoru udáva, Se jeho dedo ako chlapec prišiel sem z Békešskej Csáby a jeho otec sa teda už tu narodil. Podlá rodinnej tradície dedo kúpil od pána /meno nevedel udať/ "trojkeblová zem", "Pán tu mal birtok a odpredal parastomtoZko, kolko si kto mohou kúpiť • /Koska A./. Gerhard And­ rás /1894/ z Felső Sima-Samoka o príchode Slovákov do tejto oblasti tvrdi nasledovne: "Dakody tu pustatina bola to bolo grofskô a dedo tunaka prišou od T6tkoml6šu"/Poz námka: Odborný a vedecký výklad k problematike prícho d u Slovákov do okolia Nyíregyhásy podáva Manga János v Štú­ dii: Slovenské etnografické skupiny v Maďarsku, Národopis Slovákov v Maďarsku, r. 1975, str. 43-44/. Je saujímavý náhZad tunajších Slovákov na pomenova­ nie "tirpák**. Tirpáci sme preto, že keď sme tunaka priš 11 pusta tu bola, bolo tu treba horečfie robiť a že sme trpezliví a vela sme trpeli, pracovali a tak sme tirpá­ ci" /Gerhard A./ Szmolár András /nar. 1895/, ktorý žil na Sujan-bokor, terás v Sociálnom domove v Sóstófürdő/ hovo­ rí nasledovne: "Keď Andrássy gróf dostaw tento velký terület, to pusty bol. Žili tu vtedy nejakí Cigáni, ale z tých fiebou mav gróf ništ. Gróf vedew, taký národ Cigáni fiebuďe robiť. Z Cigána fligda ništ flebude. Gróf vybra»dvoch: Sulan a Petrikovič, tak sa menovali. Ti išli do Békešfiaby, Sarvaša, išli toborzovať a dosikuvali Slo­ vákov. PrišZi veZa 8 flimi. ytedy nebola žalezňica, ani

65.

Kamenica /«sypaná cesta/, zapriahli kravke a prilli len tak na kočoch /«na vozoch.'/ a začali robiť. Gróf videw, že je to usilovný národ. PatrikoviS a Sulan dostali sa to, že toborzóvali po 40 keblov zeme. Narobili sa tu a natrpeli a preto sa nám hovorí Tirpáci, že vela trpeli". Tieto uvedené jednoduchá výklady slovenských osadní­ kov v okoli Nyfregyhásy o ich pôvod a názve sú pravdivé do tej miery, že hoci sa presidleným Slovákov ponúkali v okolí Nyíregyhásy rozsiahlejšie plochy pôdy než v pôvod­ ných sídlach a za výhodnejšie podmienky, teraz žijúci najstarSia obyvatelia tvrdia,, že pôda bola príliš lahká, piesočnatá a bolo treba vynaložiť velmi mnoho úsilia mnohých generácii, kým s piesočnatej pôdy vytrvalým hno­ jením urobili pôdu homokovitú, úrodnú. Hnojili pôdu nielenzaorávkou maStalného hnoja, ale aj zaorávkou zelenejbu riny a pod... Prvousadlícl boli po príchode do tejto oblasti od prvopočiatku predovšetkým poľnohospodármi roľníkmi. Kým neskultivovali pôdu venovali sa chovu veľkého množst va dobytka / každý choval toľko len vládal na siskanej pôde/ 1 značné množstvo oviec. So vzrastom plôch, vhod­ ných na pestovanie siatin a sabodnych plodín / teda po skultivovaní / relatívne sa zmenšovali počty hovädzieho dobytka a oviec. Pôdu obrábali pomocou konských záprahov a len poniektorí, v menšej miere, priahall aj stepné voly. Gazdovstva pôvodných osadníkov sa nedelilo, lentak asi od konca 19. storočia a tak sa aj stará forma veľkorodiny zachovalo takmer do počiatkov 20 storočia. Po s kul tivovanl stepných pastvín na oráčiny zväčšoval sa majetok otca - gazdu a až takto mohol zväčšenú pôdu rozdeľovať, deťom-dedičom. Synovia sa dale,} snažili rozSíriť poľ-

66.

nohospodársku majetkovú podstatu výhodnou ženbou. Bolo bežným javom, ba takmer nepísaným zákonom, že sa manžel­ stvá uzatvárali len z majetkových dôvodov. Láska tu nezo­ hrávala takmer žiadnu rolu. Takmer vfietcl Informátori tvrdili, že syn musel otca jednoducho poslúchnuť a vžiť si tú, ktorú mu vybrali a dievku "vyklpčili»' za vlasy a musela isť. Tento spôsob uzatvárania manželstiev bol tak zaužívaný, že mladí sa uspokojili s tým, ako rodičia roz­ hodli. "Ani sme nemysleli, že to ináč muože byť" / Sajben Jánosné /1903./. Snaha o udržanie existencie v cudzom prostred! a o znásobenie majetku viedla velmi často k uzatváraniu man­ želstiev s partnermi zo susedného bokoru. Prísne dodržia­ vané stavovské rozdiely nedovoľovali aby sa uzatvorilo manželstvo medzi sluhom a gazdovskou dievkou a opačne. Prijatie sluhu za zaťa do gazdovského domu bola udalosť nad ktorou by sa gazdovia boli pohoršovali. Stavovské rozdiely znásobovali aj náboženská prís­ lušnosť. Prisťahovaní.kolonisti boli z najväčšej časti evanjelici a náboženská uzavretosť bola značnou prekáž kou k preniknutiu do spoločenstva iného vierovyznania.Se­ zónni robotnici- ženci boli zväčfia chudobní greckokato llci, t. zv. rusnáci, ale aj chudobní rímokatolíci zo Slovenska, z ktorých velmi mnohi sa dávali prenajímať za sluhov a kým si nenadobudli väčfií majetok nemohli prenik­ núť do spoločenstva gazdov. Pravda, uvedené stavovské rozdiely sa nevzťahovali na vzťah gazdu ku sluhovi.Kaž dý gazda si tu sluhu velmi vážil a sluha sa stravoval pravidelne spolu s gazdom, teda jedávali spolu pri jed­ nom stole. Napríklad Huszárszky János /1902/ prišiel z Hrufiova od Bardejova do Nyíregyházy za zárobkom na žatevné práce. Zapáčilo sa mu tu a zostal tu ako deputát-

67.

nik - komenciáš "na Poliackom" neskôr na Putnockom salaSi a až ako 37 ročný si na Hankovskom salaši kúpil 3"keble" roli. uvedený prípad nie je ojedinelý, naopak, celé desiatky prisťahovalých sluhov, žencov / aj dievčatáprichádzali sem do služby/, ostali tu a pomally si nado» budli aký - ta-ký majetok. Aj najchudobnejší sluhovia sa snažili zarobiť si toľko, aby sa Sasom mohli osamostatniť, lebo hoci sa tu­ najší sluhovia mali lepiie, než by sa boli mohli mať na Slovensku, ich stav nebol sávldenlahodný, hlavne pre uve­ dené stavovské rozdiely, pretože prakticky mali zahatanú cestu vyženiť si majetok. Sluhovia dostávali u gazdu ubytovanie, t. j. jednu zariadenú izbu. Za ubytovanie mu­ sel najatý sluha u gazdu odpracovať v najväčšej pracov­ nej sezóne 40 pracovných dni do roka. Túto prácu aku úhradu za ubytovanie nazývali "urdovka". Tých sluhov, kto­ rí mali s gazdom iba ten záväzok, že musia odpraclvať -urdovku za ubytoovanie, nazývali •žaliarl" neskôr pod vply­ vom maďarského jazyka "takšáii*. Manželky týchto takiá­ Sov mohli si u gazdu prizarábať pri okopávkach zemiakov , pri žatve, pri vykopávaní zemiakov a pod., za So mali osobitne zaplatene Aj prácu "takšášov" mimo povinných 40 dni, gazda odmeňoval osobitne podla zvyklosti, aké boli zaužívané v tom-ktorom období. Ak manželky takšášov robi­ li gazdinám veiké pranie platil im gazda slamou, ktorú potrebovali na slamníky do postela i ako podstlelku pod oäipané, ktoré si takéáä mohol držať, kolko stačil vykŕ­ miť. Tí sluhovia, ktorých zjednal gazda na celoročnú prá­ cu, dostal tiež ubytovanie /obyčajne skromnejšie než takšáši/, celoročnú stravu - raňajky, obedy, večere /aj iné medzijedlá/ ktoré gazdiná podávala vždy všetkým rovnako,

66.

bez rozdielu, 51 išlo o gazdu, alebo sluhu. Šalej tento sluha dostal na rok jeden pár čižiem,jeden pár pracovných baganči, jeden oblek a dve košele. Peniaze nedostával,iba ak ifiiel na zábavu a pod..dal mu gazda sopár forintov/al. pengovov,.,/, ale vyplácal ho obylim. Ak bol dobrý rok mohol sluha zarobiť až 15 q iylia a aj pri slabej úrode dostal najmenej 10 q. S obylim mohol sluha volne nalo­ žiť. Bud* ho odpredal a peniaze si odložil, alebo - a to robili zväčša všetci, že si chovali v osobitných chlievikoch ošípané, ktoré vykrmovall zarobeným obylim a po« tom ošípané ovela výhodnejšie odpredali. Sluhovia zjednaní na prácu u gazdu na celý rok boli zväčša slobodní mládenci, takfiáil bývali obyčajne už že­ natí, alebo aj s rodinami. Mohli byť aj inde zamestnaní ale nemajúc kde bývať, prijali ubytovanie u gazdu za po­ vinnú "urdovku". Aby si gazda takšáša viac k sebe pripú­ tal, aby neodišiel, sa ubytovať k inému gazdovi a tak aby nestratil pracovnú silu, dával takšášovl do užívania jednu rolu v takej výmere, aby si dopestoval pre seba a rodinu zemiaky a na zasadenie kukurice pre seba a na vykmenie jednej-dvoch ošípaných. Takejto roll hovorili "kukuričná zem" už aj preto, že naozaj na flu zväčša sa­ dili iba kukuricu. A hoci sa takšáši stravovali po celý rok doma sami, v Case kde pracovali u gazdu stravovali sa u neho s jeho rodinou. Takýto stav bývania gazdov na jednom dvore s takšášoffi a sluhom, prípade slúžkou bol takmer do počiatkov so­ cializácie poľnohospodárstva. Podľa Informácii najstar­ ších obyvateľov salašov/bokorov,osác/,prví osadníci saneusadsovali v osadách pri vymeraných pozemkoch, pretože takých osád vlastne ani nebolo, usadzovali sa v meste Nyíregyháza a pri pozemkoch mallzpočiatku Iba prístrešky

€9.

pre dobytok, ktorý tam ostával po celý seiónu t.j. od včasnej Jari do neskorej Jesene/ a prístrešok na prenoco­ vanie / pre seba a rodinu /. Dobytok a úrodu na salaSoh strážili sluhovia, prípadne neskôr gazdovi synovia a len tak asi od konca 19* a začiatku 10. stor. začali si sta­ vať pri pozemkoch trvalé obydlia a trvalé sa tam usadzu­ jú. Začalo to tým, že starší a menej výkonní gazdovi sta­ vajú na salaioch domy pre svojich ženatých synov a sami ostávajú v svojich mestských domoch. Sálaiov, bokorov, tání bolo v okolí Nyíregyházy 6*3. Takmer vo všetkých bývali Slováci, ale boli aj s obyva­ teľstvom maďarským, ale tých boli veľmi málo. Je tu aj Cigánybokori Zistili sme, Se obyvatelia jednotlivých bo­ korov sa navzájom poznali i keď niektorá bokory boli od beZných seba vzdialené 7 - 10 i viac kilometrov. Okrem pracovných stykov na poliach susedných salašov a príbu­ zenských vzťahov, ktoré vznikali sobášmi medsipartnermi so susedných, ba 1 vzdialenejších sálašov, k vzájomným stykom dochádzalo pri stretnutiach na týždenných trhoch v Nyíregyházé, ale hlavne pri posedeniach v gazdovskom kasíne /"gazdakaszlno"/* Y Nyíregyházé bývali do týždňa dva trhové dni a v stredu a v sobotu. T stredu chodievali na trh ženy, ale kedle sálaSe boli od mesta ďaleko, viez­ li ich gazdovia do mesta na vozoch. Ženy odpredávali vaj­ cia, tvaroh, smotanu, maslo, kurčatá, sliepky a pod..Stre­ da bol jedinný deň /okrem nedele/, kedy sa žena dostala do mesta. Medzitým čo ieny predávali, muži nadväzovali obchodné 1 rodine styky a gazdami z iných sálafiov. Sobota zase bývala trhovým dflom na ktorý chodievali len muži. Na trh viezli iito, slnečnicové sema, svine, prasee-odstavčatá, ojedinelé aj jaricu /pšenicu!/. Kukuricu dobrý gaz­ da nepredával aj keď jej mal zo zrnín najviac« Spotrebo-

70.

val ju na výkrm ošípaných. Sobota sa teda stala pre gaz­ dov nielen trhovým dflom, ale aj dilom spoločenského stre­ tania. Mnohí gazdovia chodievali preto do városa na trh aj vtedy, ak nemali nič predať. Našli si zámienka, že idú obhliadnuť, aké BÚ ceny, aký je dopyt a po čom je dopyt a pod.. Zo svojho "gazdakasina" a či "gazdakoru" sa vracali domov často aS neskoro večer a aj v dobrej nálade. Tieto vzájomné styky umožflovali nielen vzájomné poznanie, ale poskytovali aj informácie o tom, kde, v ktorom sálašl akí špecialisti remeselníci pracujú a akú prácu možno od nich očakávať. Poľnohospodárstvo Prví osadníci, ktorí prišli do okolia Nyíregyházy "ako tvrdla najstarí informátori" našli zem neúrodnú, vhodnú iba ako pastviny» Tvrdenie informátorov o tejto otázke, ako bolo uvedené už v úvode, doplním ešte prehlá­ sením Gyureska Mihálya /l901/ z Rékabokoru: " Ked nás tu gróf došlkuvau tu zem bola ako piesok. Drevo tu nebolo /pozn. pod termínom "drevo" mal na mysli "stromy"/ , len planý homokov tu bou. Saffiľi stromy, beštréne, aby vietor zem neodfúkou". Po zintenzívnení poľnohospodárakej produkcie, v zmys le možného zintenzívnenia v rámci súkromného rolníckeho podnikania, ktoré, súdiac odhadom podlá informácii naj­ starších obyvateľov, nastalo po zveľadení oráčin asi v druhej polovici 19. storočia, pestovali najviac kukuricu, pšenicu / ktorú tu nazývajú " jarica "/ žito a jačmeň. Sadili zemiaky, krmnú repu tekvicu a dyne a už od počiat­ ku v malej miere aj tabak. Do prvej svetovej vojny obrá­ bali pôdu bežným jednoradličným pluhom s dreveným hriade-

71.

Ion a drevenými rúčkami. Odvalnica, lemeš a stlplce boll železné. Ra úplne drevené* pluhy, kde je iba lemeš, pri* padne aj ovalnlca železná, sa nik nepametá. Podobne do 20-tých, 30-tých rokov 20. stro. sa miestami udržali aj brány, ktorých konštrukcia bola s dreva a iba kliny že­ lezné. Po uvedenea období pri zavedení celoželeznýeh plu­ hov kupujú si bohatií gazdovia sejačky a individuálne ale aj väčšie rodinné spoločenstvo aj mlátačky. Dovtedy mlátili obilie preháňaním koni po obili. Hovorili tomu,že •koflma sme tlačili jaricu 1 žito. Kone sme hnali tak dookrúhla. Sa holovÄo ame tlačili. Zem na holovfll bola ubí­ janá" /Gyuresko Mihály/. Takto vymlátené obylie najprv očlstill od slamy, odstránením slamy vidlami a k tomu us­ pôsobenými hrablami a potom vyhadzovaním " lopatami do vetra " / Pozn.t pod termínom • lopata " označujú naberačky, známe na Slovensku pod názvom *vejačka" /- tento termín tu nepoznajú./ V čase, ked sa tu ujímajú sejačky, ujímajú sa na čistenie obilia bubnové, ručne po­ háňané malé stroje - fukar malé stroje - fukaré, nazývané aj mlynky. Kle váetko obylie mlátili /tlačením koňmi". Zitnúsla mu ktorú potrebovali do postele, alebo na alamienky ku prikrývaniu zeleniny v skleníkoch a pod. mlátili aj cepam. depami si mlátili aj chudobní gazdovia, aby mali čo naj­ menšiu stratu obylia. Cepy pozostávali, ako aj Inde, s dvoch časti: držadla, zvaného "ručefl" a bicej časti, zva­ nej "čepík" .Cepík bol k ručenu pripojený viazaním zhoto­ veným z remeňa. Yiazenle sa nazývalo "kapica". Ručeň bol z lieskového dreva, ak také niekde našli, ale často boli aj s basových tyči. Gepik hol zhotovený z bestrena,ale aj zo slivky a pod.. So zavedenia kosačiek, ktoré mali

72.

len

velai bohatí

gazdovia a iba asi od 30-tých, 40-tých rokov gazdovia,ko­ sili obilie ručne, kosami. Kosiská si zhotovovali vŕbové­ ho dreva / A J držadlá na vidly bývali z vŕbového dreva /. Ženci, prichádzajúci na Žatvu zo Slovenska, al. z Podkarpatia, prinášali si žatevné náradie so sebou z domu. Ba tunajfiích gazdivstvácb sa používali trojaké hrab­ le. Pri žatve na hrabanie mrvy - kláskov, sa používali hrable Široké až 150 - 160 cm. Hrabalo sa nimi tahaním sa sebou, teda nemali tyčové držadlo - rúčku, ale polooblúkové tiahlo, ktoré sa nazývali "raeoške". Na ten účel sa snažili nájsť vhodný samorast s vŕbového alebo jedlového dreva, alebo ak mali vhodnú lieskovú palicu, prehli ju po sparení do oblúka a použili ako tiahlo /rásoSke/. Hriadel týchto hrablí bol s jedlového, alebo vŕbového dreva a zúb ky z dubového dreva. Bývali aj hrable, kde zúbky boli z hrabového drôtu; tieto kovové zúbky boli trocha ohnuté do smeru, ktorým aa hrable ťahali. Ku mláteniu da pajty používali stredné veiké hrable, ktorých hriadel bol 60 - 70 cm. dlhý. 7 üoa bolo spravid­ la 12 zúbkov. Mali dlhé, tyčové držadlo. Hrable sa použí­ vali na odstránenie drobnej slamy s vymláteného obilia. Tretí druh hrab1i boli t.zv. "hrable dvornje N . Hria­ del bol 40 - 50 cm dlhý v ktorom bolo 16 zúbkov, použí­ vali Ich doma na hrabanie dvora, na úpravu záhradky a pod. Ako "dvornje hrable" dnes používajú hrable. Držadlá býva­ li s vŕbového dreva, zúbky a beštrefla. Obilie svážall na veľkých vozoch, ale najčastejšie zvážali na dlhých drúkoch, akoby na sánkach. Aby sa obi­ lie s drakov nesoSayklo, previazali ho povrazmi. Súdiac podZa rozprávania informátorov, domnievame sa, že veZmi bohatých gazdov, ktorých by sme mohli nazvať kulakmi, bolo len niekoľko. Najbohatší gazdovia boli:Szo-

73.

lerne«! Ondro /na Gerhackym aal 70 keblov a nleSo mal a J na Putnockýn/, Vidoven János na Janovským mal vySe 50 keblov. Priemerne majetní gazdovia mali 10 - 20 kebZov seme • Kebel bola ploSná miera role o rozsahu 1.600 siah, presnejiie sa to dá vyjadriť množstvom zasiateho obilia: t. j. na jednokebZovú zem bolo treba vysiať 3 "vleke" obi­ lia. Jedna *vieka" bola merica s obsahom 25 kg zrna, to znamená, že na jednokebZovú sem vyslal 75 * BO kg obilia gazda. Skutočnosť vsak bola taká, že do jednokebZovej role zaslal gazda niekedy až do 100 kg. zrna "BokebZovky zme vyslali dakody aj cent zrna" /koska András/. Inou plošnou mierou bol "hold". Jeden hold bola rola o rozsahu 1.200 siah, to znamená, že hold bola ploSná miera asi o 1/4 menila než kebel. Je zaujímavá, že na ni­ ektorých sálaioch udávali rozsah pozemkov podZa holdov a na iných zasa podZa kebľov. Obilie uskladňovali v sýpkach, ako osobitných stave­ niach, v ktorých mail s dosák zbité veZké súseky. Avšak elte v prvých desaťročiach 20 stor. na veZml mnohých miestach uschovávali obilie v obilných jamách, vyhĺbených do zeme. Kalo to tú výhodu, že v prípade požiaru aa takto uschovaná obilie nemohlo znlSlť. Obilné jamy vyhlbovall len na miestach, kde si boli istí, ie nevnikne tam voda. Uschovávali tam len chlebové obilie. Bite v r. 1979. a r. 1980 som takúto obilnú jamu naSiel na Rtfkabokore v záhra­ de Palics Kihálya /nar. 1925/. Kad jamou bola poloZená malá sedlová strieska s rákosia, aby odvádzala vodu 5c naďalej od jamy a jama bývala prikritá hrubou plechov o u prikrývkou, ale dávnejiie aj veľkým plochým kameňom. Ot­ vor do jamy bol len tak veľký, aby aa mohla do jamy vsu­ núť jedna osoba, vnútrajšok bol značne rozŠírený.Jama aa-

74.

la tvar veľkej baňatej flase. Obilné gamy sa zhotovovali tak, že po vyhĺbená es ešte omazall vymieseným blatom a po jeho vyschnutí nahádzali ráždie a podpálili, aby sa vytvorila istá malá vrstva tehloviny. Rolníci na poľnohospodárstve pracovali velmi inten­ zívne. Hoci boli značné a prísne zachovávané stavovské rozdiely So do spoločenských zväzkov, v pracovnom nasadni neboli žiadne rozdiely medzi gazdami-majitelmi pozemkov a medzy stálimy sluhami a takšášmi aj príležitostnými ro­ botníkmi. Aj najbohatší gazdovia pracovali s nasedenim všetkých svojich sil. Iba "žnivo" najbohatší gazdovia neroboli sami, ale pozývali si, rep. sami sa prišli ponúk­ nuť chudobní Slováci zo Slovenska, alebo Rusini z "Marnarošskej", ale chodievali vraj aj Poliaci z Polska. Príležitostní robotníci, ktorí sa zjednali len na práce ku žatve boli obyčajne vyplácaní tak, že jeden pár žencov, t.j. kosec a žena, ktorá za ním odberala /obyčaj­ ne prichádzali manželia/ dostali zo zožatého obilia každý 12/dvana8tý/ až 16 snop, to znamená aj so slamou. Ak žen­ ci nechceli slamu, dostali desiaty, až dvanásty diel s vy mláteného obilia, nimi zožatého. Slamu nebrali ienci, prichádzajúci zďaleka, avšak ak takšáš robil so ženou žat vu naviac, než bol povinný odpracovať urdovku, bral si obllie aj so slamou. Slamu brávali aj ženci, ktorí pri­ chádzali zo susedných sálašov a ako chudobní boli nato odkázani. Pri intenzívnej práci, ked zrno dobre sypalo mohol si jeden pár žencov zarobiť až 15 -20 q obilia. Bo­ lo povinnosťou gazdu odviesť žencom zarobené obilie vlastným povosom, zadarmo na stanicu - na Tiszalök. Komenciáši /aj iní ženci/ v posledných desaťročiach 19. storočia zarobili u gazdu v čase žatvy 1/12 zožatej a vymlátenej úrody. Fa prelome storočí a aj neskôr, hlavne

75.

po prvej svetovej vojne, ale aj v 30-tých rokoch 20. etor. keď bola značná ponúka pracovných síl, ženci praco­ vali u gazdu za 1/16 obilia. Komenciáii, takiáil ak sa zjednali u gazdu na práce okolo zemiakov dostávali koncom 19. stor. 1/3 »obratej úrody a po 1. svetovej vojne a v 30-tých rokoch 20. stor. 1/4 »obratej úrody. Pri týchto prácach majitel role prip­ ravil rolu sa sadenie zemiakov vlastným záprahom a dodal sadobné zemiaky a spolu s komenciáiom ich zasadil. Prvú okopávku a zber zemiakov a druhú okopávku už robili sami komenciáfii. Orodu s póla pre seba i pre robotníka svlesol gasda vlastným povozom. Takto mohol jeden komenclái zaro­ biť 15-18- ai 20 q zemiakov. Ak bol komenciái z iného, susedného sa lasa gazda mu poskytol zdarma koňský záprah a povos na odvezenie úrody, prípadne mu ju sám odvieaol a ak boli robotníci s dalekýcb oblasti /so Slovenska.••/ odviezol im úrodu na najbližilu železničnú stanicu. Vre­ cia na zarobené zemiaky musel si komenciái doniesť svoje vlastné. Komenciái - takiái, pre ktorého nemal gasda prácu po cely rok a využíval ho len na sezónne práce /povinná prá­ ca - "urdovka"/ nebol by mohol s uvedeného zárobku vyH»Iť rodinu a preto prijímal príležitostné práce v meste, na stavbách, rezanie dreva, čistenie stromov v pánskych záhradách a u bohatiích meiťanov výpomoc pri skládkach vykládkach na železn. stanici a pod. Ak takiái potreboval od gazdu nejakú službu, napr. odviesť choré dieťa k leká­ rovi do mesta a pod..musel stratený čas gazdovi uhradiť dvojnásobkom práce na poli, v záhrade a pod*. Príležitostní robotníci, ktorí sa zjednávali na prá­ cu u gazdu len na nárazové práce a len niekoľko dni chce­ li pracovať, dostávali ako výplatu pri okopávaní, alebo

76.

vyberaní zemiakov za jeden pracovný deň 1 pengő bes ohladu, či išlo o muža, alebo kenu» Kosec pri kosbe sena, ale aj pri kosbe obilia dostal jeden a pol pengő. Tű istú su­ mu dostala aj Sena 60 odberala sa koscom. Okrem peňažnej výplaty bol gazda povinný poskytnúť robotníkom celodennú stravu, ktorú podávala gazdina všetkým pracovníkom i gaz­ dovi rovnako /ako som už vyššie uviedol/. Takšášá si mohli na dvore u gazdu, kde bývali držať ošípané a hydinu, kto kolko vládal vykŕmiť. Gazda pri tom pravda dával pozor, aby to neišlo z jeho krmiva. Sú známe prípady, že šikovní takšáši si odkúpili od prestárlych gazdov role, ktorí nemali dedičov, alebo im synovia vy­ študovali, a pomaly sami sa stali gazdami. Boli častéprípady, že gazda sa priženil do gazdovstva v inom salašl a ak sa mu tam naskytla príležitosť kúpiť role, svoje role v prechádzajúcom bydlisku odpredal svojmu takšášovi. Ta­ kéto prípady bývali dosť časté a tak šikovní takšáši sa snažili dobre u gazdu pracovať, aby si získali jeho pria­ zeň. Tak pochopíme, že mnohí bývali sluhovia, sa za nie­ koľko desaťročí stávali gazdami a táto skutočnosť mnohých sem lákala. A kedže základným kritériom hierarchie hodnôt bola pôda, resp* množstvo pôdy, z bývalých sluhov, takšášov sa stávali gazdovia a "právom" ženiť sa s gazdovským partnerom a vyženiť ďalší majetok* Proces nadobúdania majetku mal za následok postupnú nivelizáciu a tak v poslednom období pred socializáciou poľnohospodárstva bolo, podlá odhadu informátorov /!/ asi 50 - 60 % roľníkov 0 výmerou od 4 do 6 hektárov pôdy, asi 1/3 bolo roľníkov s výmerou 10 - 15 hektárov. Gazdovia s výmerou 80 až 100 hektárov boli len zo traja-štyria. T závere úvahy o poľnohospodárstve, ktorú som urobil na sáklade ústnych výpovedí informátorov a sčasti priamym

77.

pozorovaním lokalít, je treba ešte dodať, že okrem obil­ nín, o ktorých som sa zmienil /jarica, jačmeň", Sito/ sia11 tunajší gazdovia /aj takšáši/, veiké množstvo kukuri­ ce. Hoci sa kukurica používala v posledných desaťročiach spravidla len na výkrm ošípaných a len vo veľmi malom množstve aj na kukuričnú* kašu, kedysi bola hlavnou obil­ ninou a pripravovali a nej velmi mnoho jedál / Pozn.: o jedlách budeme hovoriť nižšie!/. Nie div, že priemerne si ťuovaný roľník dopestoval ročne až 70 - 80 q čistej vysrvenej kukurice. Bohatí gazdovia až do 150 q. Pestovanie kukurice má tu velmi dlhú a dobrú tradíciu a / ako som už níššle uviedol / : gazda prenechával svojmu takšášovi t. «v. "kukuričnú zem". Kukurica je velmi chúlostivá na uskladnenie. Potre­ buje veľmi dlho schnúť a tak gazdovia mali v svojich dvo­ roch vybudované kolové stavby /z hrubých drúkov, alebo tenších trámov/ so stenami upletenými z prútia, alebo len jednoducho obité látkami v takej vzdialenosti os seba,aby nasýpaná kukurica nevypadávala. Hoci ide os Stabilné stav by, nazývajú ich "koše", najpravdapodobnejšie preto, že prv išlo asi o veiké mobilné koše a v prenesenom význame /pre účelové tie isté predmety / dostali aj tieto stavby názov "koše", alebo "goré", alebo niekde aj "gorej" /"ku­ korica ezarrité"/. Pokryté boli rákosím ako aj iné budovy. Olámaná kukurica nemohla ostať v äúpoll, lebo by skoro splesnivela. Bolo Ju treba čo najskôr olúpať, odstrániť šúpolie / šúpolie tu nazývali • šusťa "/. Ka lúpanie kukurice pozývali širšiu rodinu, prípadne aj susedov. Takto si potom navzájom chodievali odrába ť. Prácu pri lúpani kukurice nazývali " bielačka " . Olúpa­ nú kukuricu sypali do uvedených veľkých košov.Aby ma­ il koše dobré vetranie zdola, pretože na kope uložená

78.

olúpaná kukurica by skoro zaplesnivala, kože mali dno podlahu asi 50 - 60 cm nad zemou. Tento priestor využí­ vali gazdovia, a či gazdinky k tomu, že tam dávalikovaj­ šíky alebo debničky v ktorých sedávali kvočky na ciach - "kloke s kurčatami". Tento priestor slúžil aj ako" skrýša pre ostatnú hydinu v čase denných dažďov. Ináč hydina sedávala v noci na im určených miestach v kurinoch a chlievikoch. Usušené seno uskladňovali do "pajty", alebo do "ciene". Termín "cieÄa" sa používal pôvodne na označenie prístriešku pre dobytok na salaSoch pri počiatkoch osídlovania, i prístrlešku na odloženie sena a ďateliny pre do­ bytok. Termín "cieÄa" sa • poslednom období používa naj­ viac na označenie maštali pre dobytok a pre uskladnení suchého sena, ďateliny, či lucerky sa viac používa "paj­ ta". Je pozoruhodné, že ciene - maštale nebývali spoločné pre kravy a kone. Iba chudobní, ktorí nemávali veiké u«atvorené dvory, mali spoločnú cieňu pre kone i kravy,ale aj tam bol priestor oddelený« Pýchou každého dobre situovaného roľníka naboli na­ toľko veľké množstvá hovädzieho dobytka,ale veľké množst­ vo ošípaných. K<5sa András bol naozaj len stredne bohatý gazda a o svojom hospodárstve tvrdil, že " mau son 70— 80 svifiov a tučiu son ich v zime v ľete, T ľete menej. Zdaraľoval son naraz 10-15 center kukurice, do ktorej son dau cent boršov a cent slnečďíka. Svifie dostali žrať, len ked si prišli pýtať a keď sa nažraľi, tajšli do mláky od­ počívať. A kurke. puľke, huse a inú drčbež son mau toľko, že son ňigdá/ nevedveu koľko, plný dvor". "Aj tákšáži si tučill koľko kerý vládou. Nekerý mau osem, dvanásť i Sesnásť šuldovy i prasnice chova Si".

79»

Pestovanie a spracovanie konopi Úvodom k tejto tematike poznamenávam, Že lan tu ne* siali. Konope siali obyčajne na konci, lepšie rečeno na okrajoch kukurčných polí. Aj takiáSl si na okraj pridele­ nej "kukučnej seme" zasiali trocha konopi. Malo to aj ten praktický význam že okoloidúci hovädzí dobytok a ovce ne«pásavajú konope a tak kukuričné pole bolo chránené od dobytka. Pestovanie konopi sa udržalo až do konca druhej sve­ tovej vojny, zhruba až do socializácie poľnohospodárstva, t. j. dovtedy, kým na poľnohospodárstve boli potrebné plachty - ponvy n« vozy, na príkrivanie stohov s obilím do vymlátenia. Stohovanú slamu plachtami n e prikrýval i. Konope potrebovali aj na tkanie obrúskov potrebných ku pečeniu chleba aj na slaninky do postele i na tenké plachty na pokrytie s slaminkov v posteli. Ešte aj v sú­ časnosti som našiel v mnohých domácnostiach stoly prikryté obrusmi z domácnej tkaniny. Pozornosť si zasluhu­ je tá skutočnosť, že ani najjemnejšie konopné tkaniny tu nepoužívali na Iitie spodného prádla. Ani jeden z teraz žijúcich mužov už nenosil košele s domáceho plátna, «1« udávajú, že pred nimi sa nosili, ale oni už ni», iba kedy-tedy spodné gate pod nohavice. Nosievali však dávnej­ šie Široké biele vrchné "rancované gaty". Konope potrebujú dobrú a dobre vyhnojenú pôdu. Takú potrebuje aj kukurica a aj preto siali konope konca kuku­ ričných poli, lebo naraz pripravili pôdu pod obe plodiny. Konope ako dvojdomá rastlina nedosrieva, ako vieme, nara«. Najprv dozrievajú práanikové, ktoré tu nazývajú "poskomnje" preto, že sú tenSle než neskôr dozrievajúce, nazývajú ich niekde aj "tenkje". Názov "tenkje" sa použí-

80.

va súčasne s termínom "poskomnje". Druhé, neskôr dozrie­ vajúce semenné konope nazývajú "matorné" alebo aj * matornje • a súčasne s týmto názvom používajú aj termín "hrubje". Celý technologický postup nebudeme tu uvádzať, pre­ tože ten je zhruba zhodný a všade takmer rovnaký, hoci sme ho zaznamenávali, ale všimneme si ho z hladiska ter­ minologického. Konope "močili" v "močilách". Aby nevyšli na hladinu vody "pridlávali" ich "drúcikami" a tie pridlávali hli­ nou lebo kameňov tu nemali. Po vabratí z "močila" konope premyli v čistej vode a vysušili priamo v okolí močidiel. Treba poznamenať, že konope po vytrhaní zo zeme zviazovali do malých hrsti a tak iCh aj močili v močidle. Suši­ li ich rozostreté*. Prv než konope začali "trepať" na trliciach, lámali-drvili ich "trepáčikom" /kyjaničkou/ a "mjali" nohami, tj« stúpali po nich, šúchali. Trepali ich po skončení je­ senných prác a hned na to ich česali "na česačke". Prvý odpad pri česaní konopí sa nazýval "klke". Druhý odpad, t.j. odpad pri druhom čeasní sa nazýval "zrebné". To č*o po vyčesaní ostalo najčistejšie a úplne bez pázderi nazý­ vali "tenkuo". Priadli cez celú zimu a tkali pred začiat­ kom jarných prác. Prácu pri priadení a tkaní si rozplánovali tak, aby do jarných prác boli hotoví. Krosna nevyná­ šali z izby hned, ale po skončení prvých jarných prác,kým sa nezačali ffalšie intenzívnejšie prác na poli, dotkávali ešte, ak bolo potrebné. Nite priadli na praslaciach, ktoré tu nazývali "kúdela". Z nití, ktoré napriadli s klkov, tkali hrubé plát­ na, alebo hrubé keprové "činovatuo" tkaniny na vrecia. Zo zrebných nití tkali husté činovate na plachta ku prik«r

81.

rývaniu stohov, alé také plachtj zhotovovali aj s tkanín z klkových nití. Z dobrých zrebných nití tkali obrúsi na stoly, "válailičke"",*. j. malé obrúsky, ktoré používalipri vyválani csleba, t.J. vkladali ich do slamienkov, do kto­ rých kládli vyválaný chlebového cesto na dokýsanie pred sádzaním do pece. Z najtenšej konopnej priadze tkaliplátno na mužské iiroké "rancované gaty" - vrchné nohavice , na "klinovníky", uteráky, plachty na postel a pod. Prasllca - "kúdela" sa skladala z dvoch častí:•vrch­ nák" a "spodflík". Spodník pozostáva z kolmej tyče,do kto­ rej sa kolmo zasúval "vrchnák" a z Časti na ktorú sa sa­ dalo, aby bolo kúdela pri pradení stabilná. Časť ktorú prisedávali nemala tu pomenovanie /aspoň- sme sa ho ne­ mohli dopátrať!/. Rite pri pradení namotávali na "vrete­ no" a zotrvačník na vretene B» nazýval "karika", alebo "karička". Z vretena sa nite motali na "motivadlo", ale nevedeli sa už rozpamätať, koľko nití išlo do jedného pá­ sma. Belšie nástroje bolo "zvíjalo", "potak" / • na SI. ipuliar/, "snúvalo", "Äiťev/Iice", "bilo", "brodo" /-br­ do/ a ku navýjanlu nasnovaných nití na "návoj" používali •zubier" /Pozn.: narábať so "zubierom" pri navíjaní na návoj je najdôležitejšou a najzodpovednejšou prácou, od ktorej závisí hladký priebeh tkania, aby sa nite nezamotá vall. "Cievky na SpúZanla" si zhotovovali sami s bazového dreva.Tkali aj ozdobné tkaniny s farebnými vsuvkami. Ak išlo o jednoduché vtkané pásy, nazývali "sprostje pásy" , ak o preberané kvetkové vzory, nazývali "preberanje pásy" / ako prikrývky na stôl a pod.../ Sudový odev Súčasný odev tunajšieho lud« už nemôžeme nazvať "ľu­ dovým" • pravom slova zmysle. Najstaršie ženy ešte síce

82.

nosia zberané a opásované sukne a na nich osobitne zhoto­ venú zásteru i osobitné blúzky, ale strihom už len málo podobné pôvodnému odevu, ktorý sme mali možnosť sledovať na uschovaných fotografiách /napr. u Gyuresko Zuzany,r.An tálovej na Bundásbokore/. Odevné súčiastky z doma zhotovených tkanín už ani terajšia najstaršia generácia obyvateľov nenosila, okrem už spomínaných mužských "rancovaných gati" ako vrchných nohavíc. Ženy si priamo na vrchnú časť tela obliekali tenké bavlnené košielky bez rukávov, alebo s krátkymi rukavica­ mi, ktoré si obliekali prezlečením hlavy ce» výstrih. Na spodnú časť tela si obliekali "spodnike" z bieleho tenké­ ho bavlneného plátna. Šili si ich sami. Na "spodnike" si obliekly hodvábny "vigán", ktorý pozostával z "vizitky" /«blúzky s dlhými rukávmi/, z "gecela" /t.j. vrchnej suk­ ne/ a « "šaty" /t.j. zástery/. Cez plecia a prsia si navrch vizitky previazali hodvábny "rojtkový ručník" / » veľká šatka/ a na hlavu menší "ternový ručník" /»šatku/ . Ka nohy obúvali "cúgové topánky", zvané "cúgoše". Takto vyzeral sviatočný odev žien. Do práce nosili o niečokratšie sukne a všetky súčiastky z pracích tkanín. Muži nosili biele široké "rancované gaty*. Ak išli v nich do kostola, išli bes záster, ak išli na trh, alebo do práce opasávali si čiernu zásteru -" šurec ". Košele boli vždy biele a ha ne si obliekeli čierny vygombičkovaný "lajblik" /vestu/, v chladnejšom počasí si obliekali ešte šnúrkovaný kabát.Na nohy obúvali "lagovanje čižmy". Do roboty obúvali "boxovje čižmy, zošívané na bokoch. Klobúky nosievali čierne, ale najčastejšie nosie­ vali, najmä v lete "slamenje klobúky". Iko uvádzajú všetci informátori, terás žijúci muži

83.

už nenosisvali košele ušité z domáceho plátna. Košele buď kupovali z konfekcie, alebo šili z kupovaného plátna- si­ fónu. "V Austrii boli veiké dare a tie robili velrai dobré plátno" /Gyurasko Zuzana/. V zime obliekali muži čierne haleny - "širice" ale mládenci nosievali biele "širice". Z tenkého domáceho plátna šili iba mužské "gaty" a ženy spodnic« - "spodÄik". Strava ludu Pokial budeme uvádzať spôsob stravovania, máme na mysli obdobie prvých troch - štyroch desaťročí 20. storo­ čia a pri niektorých rozboroch jedál uvádzame jedlá z ob­ dobia asi do 30-tych rokov 20. storočia. 7 stati o poľnohospodárstve sme už uviedli, že v stravovaní sa nerobili žiadne rozdiely medzi gazdom, slu­ hom, takšášom, či robotníkom najatým na niekolkodňovúprácu. Gazdina varila pre všetkých rovnaké jedlá a aj všet­ ci spolu jedávali. Zaujímali sme o bežnú stravu z obdobia rokov 1920 -1940. V tom čase bývala strava približne takáto: V nedeTu_na raňa^ky_ bola "rántotta na slaninke" / vajíčka upražené na slaninke/ a biela káva.Jadávali to s chlebom. Pred raňajkami uliala gazdina všetkým po 1 - 2 poháriky pálenky. Na obed bola masová polievka s rezancami /mäso bolo zo sliepky, s morky /"pulky"/, s husy, prípadne aj bravčové. ZJedlo sa mäso z polievky, ale ako hlavné jedlo bolo mäso pečené. Ra večeru sa zjedli zostatky z obeda. Fred jedením vždy vypili 1 - 2 poháriky pálenky. Pálenku ulievala vždy len gazdina.

84.

Vo všedné, pracovné dni: Na raňajky po pálenke bola kyslá polievka s chleboma slanina. Obed v pondelok bol zvyčajne bezmäsitý, podávali aa halušky s kapustou, alebo s tvarohom. Polievka v pon­ delok na obed nebola. Y utorok a v ostatné dni v týždni boli raňajky ako v pondelok, avšak na obed sa varilo bravčové údené mäso, alebo mäso baranie a bôb. Bôb býval takmer každý deň, va­ rili ho vo vode so zeleninou a podával sa "na sladko", t. j. podliaty sladkým mliekom. Bôbu sa navarilo toľko, že v nasledujúci deň ho "podbili" múkou s kyslým mliekom, alebo aj kyslou smotanou a podávali s údeným bravčovým mä­ som. Ak sa nepodával bôb, podávala sa varená kyslá sudová kapusta alebo plnená kapusta /Pozn.: sudovú kapustu tu nazývali "zlapaná kapusta"/ s údeným bravčovým mäsom. Bôb a kapusta vypĺňali striedavo jadálny lístok u gazdu cez celý pracovný týždeň. Od 50-tých rokov 20. stor. až do socializácie poľno­ hospodárstva chovali tunajší roľníci už len malý počet oviec a baranov, avšak koncom 19. a začiatkom 20. Btoročia každý priemerne situovaný gazda mal 10 - 20 oviec, bohatí aj do 40.V zime rezali na mäso a kože z nich odpre­ dávali. Baranie mäso po krátkom nasolení zavesili na povalu, kde trocha vyschlo a zmrazilo ea. "Baranje mäso sme mali zakvacené na padláši bár koľko..." /Koaka András/. Vešali ho aj do studenej komory alebo sypanca, takže gazdina mala naporúdzi stále dostatok baranieho mäsa. Aj údené mäso vyselo " zakvacené na padláši ". Na raňajky, namiesto kyslej polievky bývala aj "mačanka". V podstate je to značne zahustená polievka, podbitá spraženou múkou na slanine, alebo na masti,/spravid­ la však na slanine/.

85.

pri výskume som si všimol aj niektorých starodávnych - archaických jedál, ktoré mohli malí svoj pôvod ešte v slovenskom prostredí, ale čiastočne sa prispôsobili aj prostrediu do ktorého prišli. Varené 1 pečené jedlá si Slováci - Tlrpáci až takmer do 30-tých, ba až niekde do 40-tých rokov 20. storočia pripravovali nad volným ohÄom v peci, v ktorej sa piekol aj chlieb. Pec sa nazývala "kemence" /pod vplyvom maďar­ činy/. Postavená bola v izbe za dverml a ohefl sa kládol s pitvora. Varilo sa na panviciach s trojnožkou, alebo v hrnci na trojnožke, alebo aj v hrnci, položenom na dvoch tehlách, alsbo ak pec bola rozpálená, jednoducho na tro­ cha rozhrnutom ohnisku. Otvor do pece sa uzavrel,aby aa šetrilo kurivom, ktorého tu bolo veľmi málo. Kúrili bllou s omrvenej kukurice, suchým kukuričným ráždím, ráždím s orezaných suchých konárov z ovocných stromom a pod.. "Iúrili sms zetkou» tvrdili Informátori. «Zetka« boli byls z omrvenej kukurica. Popri peciach - "kamencoch" - mali v pitvor« vybudo­ vané aj malé pece, v ktorých bol vsadený kotlík. CheÄ aa kládol priamo pod kotlík, "nemali zme Spor, ale varili zme na kutke" /Sajben Jánosné -Czlrjaková/. "Tutka" bola pec s kotlíkom. Kotlík na kutke bol hlavnou a nepostráda­ teľnou nádobou na varenie. V mnohých domácnostiach aa "na kutke" varilo aj po zavedení uzavretých sporákov, pravda ak išlo o varenie len jediného jedla. Pečené jedlá aa, prirodzene, pripravovali v peci. Najbežnejším a najrozšírenejším a moino povedať, kaž dodennýa jedlom nylregyházských Slovákov až takmer do 40tých /niekde aj 50-tých/ rokov 20. storočia bola k obedu plnená kapusta a bôb. Plnená kapusta sa pripravovala z kukuričnej kaše zmiešanej s posekaným bravčovým mäsom s pridaním korenia

86.

• toll. "Hebou daralov, len sekačkou zrne sekali a*so» /sajben Jánoané* Czlrjaková/. Premiešaná zmes aa aabalila do kapustných lístkov, ktoré aa prv obarili vriaco« vodo«. Zabalení kusy aa vložili do hrnca, podliall trochavo dou, pridala aa masť a vložili do pece. T peci aa ,»lnená kapusta vlastne dusila. Jedli ju a vareným omasteným b6boa a a chlebom. len v posledných desaťročiach namieatoku kmrlčnej kase dávajú ryžu, ale aj na stôl prichádsa oveZa zriedkavejšie.Treba tu zdôrazniť, že kukurica bola v tej­ to oblasti v minulosti hlavnou múčnou plodinou. T posled­ ných niekoľkých desaťročiach pred socialisáciou poľnohos­ podárstva ju pestovali len na výkra ošípaných, ale viac ncl pred polstoročím aa jej mnoho zužitkovalo na mnohá kukuričná jedlá. TeZká kole - "gore" stoja na nyiregyhásskych pokoroch aj dnes. Častým a oblúbenýn jedlom na večera bola v minulos­ ti "köleskása", naaývaná aj "ohön" / ide pravdepodobne o kumánake slovo/, prv naaývaná "prosená kasa", teda kaia a prosa. Tarill ju v kotlíku na kutke, nikdy nie v hrnci a v peci, pretože kaSu bolo treba stále mieSať a pri varení pozorovať. Do kotlíka a vodou dali masti, aoli a mohlo aa pridať aj trocha cukru. So toho, sa stáleho miešania sy­ pali kašu a prosa. Varila aa a miešala doetedy, kým saka­ ša nezrazila do akejsi gndže, plávajúcej po hladine vria­ cej vody. Kaia aa vtedy prestane miešať, keôľ aa zrazí,to­ tiž, ako oni hovoria: "kel aa kaia zaetafie dovena" /dôve­ rná » dovedna, t.j, spolu !/. Nechá aa eite troeha vrieť bez miešania a prognóza je taká, že kaia je vtedy dobre uvarená, ked aa vo vriacej vode sama obrádi, Jedávala sa ao sladkým mliekom a nesladená jedávali aj a kyslím mlie­ kom. •Puliika", alebo madárský "tengerikáša" sa varila s mletej predsiatej kukuričnej múky. Kukuričná múka mala

87.

byli vždy čerstvo namieta, lebo ak stojí dlho zmieta, dos­ táva hôrku chuť.Varili ju vo vode alebo v mlieku s prida­ ním trocha soli a cukru. Varili ju tiež len v kotlíku na kutke, pretože ju bolo treba stále miešeť. 7 posledných rokoch ju varia aj na sporáku v hrnci. Šikovná gazdina vedela odhadnúť, koľko bolo treba kukuričnej múky do is­ tého kvanta vody, alebo mlieka /častejšie mlieka!/, aby kasa nebola ani príliš hustá, ani príliš riedka. Jedávala sa s rozpraženým maslom, alebo s upečenou klobásou. "Malej" /pravdepodobne pôvodne rumunský termín/ bola cestovina upečená s kukuričnej múky. Kukuričná múka sa uvarila v mlieku. Zhustenú uvarenú kašu vyliali na ťapšu vymastenú slnečnicovým olejom, alebo bravčovou masťou a upiekli do hnedá. Na mastenie ťapše radšej dávali bravčo­ vú masť, lebo, ak vraveli "olej uteká z ťapše a masť sa rovnomerne rozíde. Malej sa mohol jesť namiesto chleba B mliekom, ale jedávali ho aj k mäsu. Pol dobrou pochúťkou aj čistý, bez akýchkolvek prídavkov. Z podobného kukuričného cesta, ako bol malej, piekli aj "görha" /"gerhen""/ a "vakarke". Görhe mali tvar mnlých bochníkov chleba,vakarke zase boli okrúhle ploché pagáče. Obe sa piekli v rozpálenej peci na mierne vymastenom ple­ chu, ale najstarší sa pametuje, že ich piekli na dne rozpálenj pece, po odhrnití uhlia, piekli ich aj spolu B chlebom, ale sádzali ich k čeľustiam pece, aby ich mohli z pece skôr vybrať. "Vakarke" piekli aj z ražno-pšeničnej múky s chlebového cesta a sádzali ich taktiež k čelustiam pece z tých dôvodov.Intenzita pečenia vakarke slgnalizova la vyhriatosť pece. Je treba ešte podotknúť, Že "va­ karke" nazývajú ej pagáče upečené z pšeničnej múky a mletých oškvariek. Zo zemiakových jedál boli najoblúbenejšie "rapčafta". 88.

\

Boli to v podstate tenké zemiakové placky, podobné slo­ venskej haruli. Hlavnou substanciou^rapčalía" boli sa su­ rová naSuchané zemiaky - "narselované kromple** s prida­ ním trocha pšeničnej múky, kslej smotany, stoli a hodne cesnaku. Niektoré gazdinky pridávali aj trocha čierneho korenia - pepru. Riedke cesto sa vylievalo na vymastenú ťapšu a pieklo v peci na prudkom ohni. Na repčaňa sa nik­ dy nepoužívali červené zemiaky, • Na rapčafla Äi červené kromple • /Sajben Jánosné-Czirjaková/. Na vymasteni« ple­ chu používali bravčovú masť; olej len málokedy. "Pncouke* boli v podstate zemiakové halušky, kde hlavnou substanciou boli zemiaky. Na prípravu cesta, kto­ ré amlo byt len mierne husté sa používala smotán«, hladká múka s pridaním soli a cesnaku a najviac našuchaných ze­ miakov /nareselované kromple*1/. Korenie sa nedávalo! Z cesta sa lyžicou odtrhavali malé kúsky a hádzali do vria­ cej vody. Aby cesto nesadlo na dno hrnca, neprilepilo sa a neprihorelo, dúvali do vody trocha "pežgo", t.j. sódy bikarbóny. Pucouke sa jedávali zmiešané so surovou sudo­ vou kapustou, prípadne so sudovou kapustou, ktorú sparili vriacou vodou, poliali «praženou slaninou, alebo aj «pra­ ženým maslom. Medzi veľmi starodávne jedlá patrila aj surová, len vriacou vodou sparená sudová kapusta, poliata konopným olejom. Jedávali ju tu asi pred polstoročím v pôste kato­ líci. Evanjelici takto upravenú kapustu nejedávali. Donedávna bolo zvykom zavarovať do slepačej polievky t. zv. "Taške**. Na taške sa uhnietlo cesto z pšeničnej múky na čistom*Vajci. Cesto sa na tenko vyvaľkalo a po vrchnej strane debre vymastilo masťou v ktorej sa spražila cibuľa. Cibuľu s masti oddelili a cesto ešte jemne po­ koreniu čiernym korením /peprom/. Gesto sa v malých dáv-

89.

kach skrúcalo vymastenou Sasťou dovnútra, odkrojil sa ma­ lý Súľanee a oba konce SúZanca sa spojil, stisnutím spolu zlepili a malým otočením sa vytvoril tvar akejsi malej kačky, nazývanej "taške", alebo aj "kačka". Jedli sa, ako bolo uvedená, so slepačou polievkou. obľúbené boli aj "pirohe", ktorých príprava je vSeobecne známa, plnili ich tvarohom, lekvárom, ale aj sudo­ vou kapustou. Sledovali sme aj pečenie chleba. Technológiou sa za­ oberať nebudeme, tá je v podstate rovnaká s technológiou pečenia v domácnostiach na Slovensku, ale iiada sa pozna­ menať, že na rozdiel od korytok, používaných na Slovens­ ku, na dokýsanie chleba po vyválaní používajú "slamienky" /Pozn.: Aj na Slovensku v južných oblastiach sa tiež pou­ žívajú slamienky!/. Slamienky si sami zhotovovali stoče­ ním slamy do dlhého Súlanca,ktorý zapletali bud Štiepaným prútkom, alebo remencom. Vyváľaný chlieb nevkladali pria­ mo do slamienky, ale pod cesto do slamienky kládli pláte­ ná obrúsky, zvaná "váľeničke". Remeslá Hoci hlavným zamestnaním Slovákov - Tirpákov v okoli Nyíregyhásy bolo poľnohospodárstvo, spojená prv s chovom dobytka a oviec, obyvateľstvo, ktoré sa trvalé usadilo na tániach - bokoroch, usilovalo sa byť sebestačné. Zaobsta­ rať si remeselná výrobky v meste bolo zdĺhavá a pre neschodnosť ciest v minulosti, veľmi namáhavé. Preto veľmi mnohí samoukovia venovali sa rôznym jednoduchším remes­ lám, prípadne po krátkom vyučeníotvorili si dielňu.Priamo vyučených majstrom - remeselníkov bolo málo, zväčša tu boli samoukovia. A ako už bolo uvedená, sluhom sa veľmi ťažko podarilo zbohatnúť natoľko, že by sa dostali do ka-

90.

tegórie "gazdov" a tak niektorí Šikovní aa dali na remes­ lo a tak nadobudli kúpou posemky. Bolo to zaujímavé a hlavne potrebné zistot pofiét re­ meselníkov, roztrúsených po eálašoch. Vshladom na krát­ kosť času nebolo nožné urobiť Štatistiku remesiel a re­ meselníkov a nazdávam sa, že ani úradná Štatistika o vy­ daní "Iparu" by nam nepodala opravdivý stav, pretože najväčšia časť remeselníkov vykonávala svoje remeslo ako zá­ ujmovú Činnosť bes úradného prihlásenia a len na požiada­ nie zákazníka. Kováči boli, ako tvrdí Xoaka András /1909/ " na Tomá Sovakých, na Ráčkovských, na Vrbovských a na BundáSskyeh". Na vSetkýeh aalaSoeh spolu nebol vySSÍ pofiét ko­ váčov ako 20. Stolárov bolo, podlá Kosku A. len so A - 5, zato kolárov bolo takmer tolko fio kováčov. Kolárska prá­ ca aa viazala na práce kováčske, preto kolári boli zväčša tam, kde aj kováči. Košikári aa regrutovali s najchudob­ nejšej oblasti, s povodia riaky Tyay. Pred povodne tu bo­ la úroda vždy ohrozená a tak tamojSÍ obyvatelia sa veno­ vali výrobe koSov, opallek, ktoré odpredávali na trhu v Nyíregyházé, ale chodievali a koaikmi aj po bokoroch.Metlárov, výrobcov cirochových metiel tiež nebolo vela, sato pracovali doať lntensívne a kauze chodievali a metlami na trhy, snažili si obstarať al "ipar". Počas môjho výskumu stretol som aa eSte a troma metlármi. Na Benkovských sálaSoch žije, ale už pre névládnosť asi tri roky nepracuje Zaduben8zky Mihály, na Lucska kert pracuje jeho syn / ale pri návSteve sme ho nezastihli doma!/ na LiSkánakych Oyuresko Mihály. Debnár8tvom /Tirpáci nazývajú "bodnárstvo"/ aa v sú­ časnosti eSte saoberá Koška András, nar. 1909, na Bundašbokor. Debnárstvu sa vyučil, lepSie povedané naučil /pre-

».

tože bes výučného listu!/ ked bol v sajati v Rusku "Bočke naučiu robiť u Moskalov T plene". Vyrába dva druhy sudor; na víno a na kapustu. Sudy robí s jahodového, alebo z du» bového dreva. Drevo si kupuje /ako hovorí/: "na fatelepe, ked niekde vykoučuje stromy". Jeden cent dreva ho stojí 80-100 forintov. Postup výroby sudov, ktorý používa loska je pomerne archaický. "DuSke" na sudy Štiepe s primerane dlhých klá­ tov. VyStiepené "duške" struna "činvágovom" - oberučným nožom na oberučnoa "stoucl". Oba kone« duiky «ostrúha trocha na užšie, nel prostriedok, potrebný počet "dužiek" poukladá po obvode železnej obruče položenej na zemi.Horné konce dužiek sťahuje osobitným, velmi primitívnym ná­ strojom zvaným "Siga". Aby sa mu dúžky ohli a stlahalldo požadovaného tvaru, musí drevo sparovať, t.j. ohýbať ho ma horúca. Robí to jednoducho rozenietením ohňa vo vnútri pripravovaného suda. Spaľuje tam iba triesky a raždie.nie hrubé drevo, lebo to by sa mohlo tak romnietlť, že by opálilo aj dúžky. počas horenia dúžky sťahuje a neustále ich ovlažuje vodou. Nerobí to priamym polievaním dužiek vodou, lebo by voda mohla vniknúť dnu a uhasiť oheň", ale robí to prikladaním mokrej handry namáčanej vo vode. "Ak len javltujea súdok, že treba vymeniť len jednu dúšku,vte dy dúSku dávam do horúcej vody, zohnem ju a vložím tak.aby pasovala medzi ostatnje". Vnútorné ryhy, zvané "graž* alebo "gnunt", do kto­ rých sa vkladá dno pri ústi v hornej 1 v dolnej časti su­ da, robí majster Koska pomocou "gnuntvágč". Ak robí nové sudy, nebkladá medzi dúžky na utesnenie nič,tvrdí, že mu­ sia tak priliehať, že voda nesmie pretekať.Ak vsak "javltvje" staré sudy vkladaním novej dúžky,vkladá medzi dúž­ ky dlhé listy m Saäiny, zvanej "kaku", alebo "Jikül".

92.

Zaujímavý a archaický je postup prípravy velkosti dna do súdka. Robí to skusmo kružidlom - "cirgalovom" na ryhe - "gnunte" stiahnutého súdka. Postup ja nasledovný: V ryhe si vyznačí jeden pevný bod. Od neho "eirgalovom", roztiahnutým približne na 1/6 obvodu / Pozn.: šestinu si len približne odhadne ! / skusmo zistí, či skusmo pripra­ vená veľkosť rozpätia kružidla po šiestich nanesenlach v ryhe, vráti mu kružidlo na stanovený presný bod. Ak bola stopa menšia, kružidlo trocha roztiahne, ak väčšia, tro­ cha ho stiahne. Až sa po šiestich stopách dostane na vyz­ načený bod, kružidlo je roztiahnuté presne na polomer bu­ dúceho dna.Nanesie ho na vyznačené dno a podľa vyznačenej kruhovej ryhy dno oreže a ako sám tvrdí:"musí to byt pon­ tosan dobre.Obruče na súdok nameria motúzom - "ipargou" , velkost nanesie na pásové železo, odreže, alebo "vásvágovom* odsekne. "Jukastom" prerazí do pásového železa na oboch koncoch po tri dierky tak, aby pasovali na seba a nitmi obruč spojí. Potom ju trocha nahreje a trocha naku­ je tak, aby "pasovala" na oblú časť suda.Ká veľký sud dá­ va 8 obruči na menší 6 a na celkom malý stačia aj 4. Sudy na víno robí Kaoska András, podia starodávnych vzorov teda na oboch koncoch zúžené. Na kapustu robí už asi cez 3-4 desaťročia sudy kuželovité, kde dno je trocha menšie než ústie suda. Tieto sudy majú dúžky rovné a od­ padá mu práca s ich ohýbaním. Majú teda tvar dieže. Dve dúžky postavené v ose priemeru oproti sebe,vyčnievajú nad ústie suda, v nich sú hranaté otvory, do ktorých sa vsú­ va držiak na šraub, ktorým sa pritláča dienko na kapustu» Kapustné sudy robí 100 - 200 litrové, podlá objednávky, ako hovorí: "kde aká Salád, taký sud". Vínové sudy robí 200 až 500 litrové. Väčšie nerobil, hoci bol dopyt aj po väčších.. Vínové sudy na úschovu vi-

93.

na majú v prostriedku brucha malý okrúhly otvor, ktorý sa uzatvára zatklaním zátky, zvanej "dugov". Dugov bol vždy > jahodového alebo vŕbového dreva, ak ked sud bol dubový, aby lepila tesnil. Podlá názoru Kosku A, víno uložené v dubových su­ doch ostáva svetlé, len málo nažlklé, avšak v jahodových sudoch víno stáva sa tmavožltým. Copy na vypustenie vína zo sudov Koska nerobil, ale aby plne uspokojil zákazníka, copy kupoval od estergajožov. Ha objednávku robil A. Koska aj šafle o veľkosti 7080 cm. priemeru pri hornom okraji, s dnom priemerne o 10 cm menžím. Kováčske práce, spojené so spracovaním železa na su­ dy si sám robil, aj terás robí. Nemá kováčsky mech s vihfiou, ale t. sv. "veterrtik" , t,j, železný stôl,na ktorom. Žhaví uhlie pomocou fukara, poháňaného pákou. Koska András sa osvedčil aj ako výrobca vozov, talíg a pod. Na sústruhu, ktorý si sám zhotovil, a ktorý mu v poslednom období poháňa elektromotor, vie vytočiť aj hla­ vy kolies. Aj ostatné súčiastky si sám opracováva na sús­ truhu, alebo na pásovej píle. Bokončlevacie práce robí ručne na oberučnom stolci s oberučným nožom-"činvágovom". Hoci som mal počas môjho výskumu možnosť sledovať prácu na oprave kolies voza, aj Iné tokáreke práce,nezaznamená­ vam tu technologické postupy jednotlivých prác, ale sle­ dujúc iný zámer, zaznamenával som Iba technické termíny výrobných náatrójov a výrobkov. Zaujímavé je, že aj jednoduchý voz, používaní pre transport pri poľnohospodárskych prácach sa tu nazýva "koč". Terminológia súčiastok voza nepodlahla tu v bež­ nom slovenskom vyjadrovaní maďarskému vplyvu a tak ostal bežný názov pre hlavu kolesa: "kolesna hlava",Balej "Spi-

94.

ce", "babra","ráf", "os", "loÄík", "prednje sňice", "zadnje silice", "podima", "lojtra" /ml,i "Iojce", al. "Ioče", "bivfliea", /bivnica je časť voza, kde sa kôfl pripriahne k vozu/. Neslovenské sú iba /zčasti/» "prednja kiša", "sadnja kiša", "felhágd", "firhejc" a "keresteš". Súčiastky dreveného pluh« sú: " pluhovűice • /rúčky, držadlá pluhu/. Pluhovnice sú spojené "paličkou". "Htličkou" sa nazýva táto spojovacia časť bes ohladu na to, či je zo železa, alebo s dreva. "Rázvora" je názov na hria­ deľ pluha, ale stretol som sa aj s názvom "hriadel". Kor­ ma nka" je odvalnica pluhu. Na kormánku sa prižraubová v a "lemefi". Plužné kolieska sa nazývajú "talička". Talička pozostáva z dvoch koliesok na drevenej, neskôr kovovej osi, na ktorej bola pripevnená "podima" /podima je hrano­ lovitý klátik, na ktorý sa kládol hriadel pluhu a " !•llezkon"sa pluh pripnul k taličke. Toto želiezko sa nazý­ valo aj "kapoč". Hoci je Koska András najlepším odborníkom na sudy a opravárom vozov, zaobará sa aj opravou konských postrojov - "sersam na kone". K tomu si sám zhotovil remenárskystolec. Okrem stolca, v ktorom drží v drevených čelustiach stiahnuté časti kantárov, ktroé právo opravuje, potrebuje iba "šidlo", "drátvu" a • grbatý nôž " /tJ. krivý nôž na reaznie remeňov./. Nová postroje nerobí. Majstrom viacerých remesiel je na Rőkabokor Gyuresko Mihály, nar. 1901. V súčasnosti sa zaoberá už len výrobou cirocjových metiel, ale vedel varábaf aj stoly, stoličky, lavice, dvere, okná a dokázal zhotoviť aj vozy - "koče" . Robil aj "kaptáré" - ule pre včely. "Vymuroval son si sám múheZ i dalupad do mühelu som si sám zhotovil"/Gyuresko/. Jedľové dosky si kupoval hotové "z raktaru". / Poznámka: Soška András si málokedy kupoval hotové dosky, ale kúpil

95.

guľatinu a sám si ju doma porezal na dosky na píle, ktorú si sám shotovil na dvore a dodnes je schopná prevádzky. / Najbežnejšími nástrojmi ktorá k práci Gyuresko pot­ reboval boli: "pivka" /«pilka/, "dlátko", " hoblíky " na hladké hoblovanie 1 na hoblovanie rôznych profilov - oz­ dobných rezov. Gyuresko je výslovne samoukom a prvé jeho práce boli malé stolčeky - "šamerlíky", lavice, potom sa odvážil vyrobiť stoličky ku stolu a stoly, potom postele a skrine. V súčasnosti má ešte v dielni všetky vyšespomenuté nástroje: "pivky" rônych druhov, aj pilku cirkulárku a hoblíky: "hoblík spust", "karnishoblík na minty", "hoblík falcovník", "hoblík kamus", "hoblík sudovnik". Ha vŕtanie dier používal "čigafuró"" a na meranie "vinklifiirész", "lombfürész", "vinkel". Pilky nebrúsil v rukách, ale ku brúseniu ich vkladal do drevenej "kolody", aby sa zúbky pri brúsení neprehýňali. Na brúsenie používal * reselov ". Belšie jeho nástroje boli "foglaló*", körömsedö" /•kliešte na zberanie podkov s nôh koni/. Kovové vecispájal cínovaním, k čomu používal "hidegvágó"", "korminku", a "šltovaš" /alebo používali aj slovenské pomenovanie: "zapekarfa"/. Na Rókabokore, na Vrbovských sálašoch bol dobrý a všestranný remeselník Zadubenszky Mihály,narodený r.1892. 7 súčasnosti už pre chorobu a starobu nepracuje, ale v minulosti sa saoberal stolárstvom a kolárstvom,neskôr op­ ravou konských postrojov a v posledných rokoch už len vý­ robou cirochovích metiel. Na výrobe metiel najintenzívnej šle pracoval až po druhej svetovej vojne, až do rokov 1969 - 1970 keéí ochorel. Na jednu metlu spotreboval Zadu­ benszky asi 1 kg cirochu. Ciroch na metly kupoval od chu­ dobných gazdov > povodia Tysy. Za 1 q. cent platil tamoj­ ším gazdom 10 - 11 forintov, avšak v poslednom desatroči

96.

až 15 - 20 forintov. Do Jedného vosa naložil 7 - 8 q cirochu. Držadlá - rúčky do metiel si kupoval hotové od ko­ lárov, Zadubenszky si ich sám nezhotovoval, lebo sa mu to vraj nevyplácalo. Za jedno držadlo zaplatil 80 halierov a v posledných desaťročiach až 2 forinty. Špagát si kupoval v obchode. íľaprotitpmu Gyuresko Mihály si poriská do me­ tiel zhotovoval sám, pravda pri výrobe metiel nepracoval tak intenzívne ako Zadubenszky Mihály. Zaduben8Zky M. pri intenzívnej práci zhotovilza jeden defl až 40 - 50 metiel. Ak mal pomocníka dokázal sa Jeden defl zhotoviť až 90, ba aj 100 metiel. Metly zväzo­ val po 10 kusov áo jednej viazky, aby sa mu lepSie ukla­ dali do voza, keď išiel s nimi na trh. Na jeden voz nalo­ žil až 500 metiel a ako tvrdil, málokedy sa stalo, že by ich nebol všetky rozpredal. Ak sa niekedy stalo, že všet­ ky nepredal, zaniesol ich niektorému obchodníkovi a pre­ dal mu zvyšok trocha lacnejšie, ale metlami trhu sa nik dy nevracal. Paralelne s výrobou metiel sa Zadubenszky zaoberal aj opravou konských postrojov. Na Vrbovských sálašoch sa Palics Mihály, nar. 1923 zaoberal výrobou kief na česanie koni. * Robiu son kefy, ale teraz už nerobím "/tvrdil/. Kefy ktoré vyrábal Palicz bili zhotovené z tenkej elypsovitej doštičky, do ktorej napichal dierky iba šidlom a štetiny si nastrihal z vla­ sov konského chvosta* Špagáty na viazanie štetín si tak­ tiež sám zhotovil «osúkaním konopných nití, ktoré upriadla jeho manželka. Aj Gyuresko M. na viazanie metiel pou­ žíval súkané konopné nite. Zdá sa trocha paradoxné tvrdenie, ale skutočnosť bo­ la taká,že najchudobnejšou skupinou Slovákov v okolí Nyíregyhásy boli v minulosti vinohradníci s Oroszszolosu a 97.

z •yírezíílc'su. Nemali skóaenoatl T pestovaní hrozna e v kvasení vína a nedostatok zárobku kompenzovali výrobou a odpredajom prútkových kožov a kočíkov a odpredajom c i rochovej tretiny. Vŕbová porán ty f povodí Tyay poskytova­ l i dostatok potrebného prútia a mokrá pôda dostatok e l rechu. Ja pozoruhodné, ž« len málo týchto občanov aa zao­ beralo výrobou clrochových n e t l e l , radnej odpredávali c i rochovú* surovinu, xato dosť Intenzívne «a zaoberali V.oŕAkárstvom. Stavba hlineného domu Najväčšia časť tunajších starých obydlí bola zhoto­ vená a ubíjanej hliny. Thotovenle takéhoto domu bolo l a c ­ ná a pomerne rýchle. Práca aa započala vykopaním zákla­ dov. Hoci aj základy boli z hliny,ubiJany základ bol pev­ ný a nik »n neodvážil stavať len priamo na vyrovnanej ze­ mine. Pri nabíjaní hliny do múrov / h o v o r i l i tonu i"billame zem"/ pridávali žitná slamu,aby hlina leprfie pospolu dr­ ž a l a . "Zem 00 slamou sme ubíjali do donák,tnk 10-12 doskov s t a č i l o na výšku eťeny" /Gerhard András,nnr.l894/."10 -12 doakov" znamená, že hlinu ubíjali po celom obvode na­ raz, nm výšku Jednej dosky, po stvrdnutí, na Čo s t a č i l o pár hodín, reap, kým prešli celým obvodom, hlina nabitá na začiatku atvrdla, dosky zdvíhly vyčŕíle a tak 10 - 12 zdvihnutí s t a č i l o na vystavenie výšky steny domu. na obrodová máry aa potom p o l o ž i l i navzájom pospájaná okresaná Jedľová trámy, hovorili tomu, že p o l o ž i l i "veniec",Na ve­ niec dávali "hrady" a "krokve". Na krokve aa p r i b í j a l i \\ zv. "laty", laty bývali buď narezaná z jedlováho dreva,•la čaato to boli len vŕbová rovná konáre.Na laty aa upev­ ňovala tretinovákrytlna. Hoci okolie Tyay ja močaristé a «ja.

a BÚ hojné porasty trstiny, Tirpáci nemali tas pozenky , teda ani vlastnú trstinu. Kupovali ju hotovú od tamojších gazdiv, ale najradšej ju kupovali "na koreni" a sasi si ju išli vysekať. Vyšlo ich to omnoho lacnejšie, aj sami si ju zviezli domov. Hoci sa zdá, že pokrývanie trstinou je jednoduchá práca, máloktorý gazda si dokázal sám prikryť dom trsti­ nou. Najímali si majstrov - pokrývačov. Domy z ubíjanej hliny stavali si gazdovia ešte aj v prvých desaťročiach 20. storočia. Od 20-tých 30-tých ro­ kov objavujú sa deny zrubové, tesaného dreva. "Drevo sme nakúpili v Nyíregyházé od Židov, mali tam veiké raktáré, veiké kereškedovy" /Gerhard András/. Stavať drevaný dom znamenalo veiké investície a len máloktorý gazda si to mohol dovoliť. Mnohí si takéto domy stavali za požičané peniaze. Aj peniaze si požičiavali od Židov. Na Samóke sa gazdovia sťažovali na pôžičku od Židov, naproti tomu Koska András na Bundasbokore si na pôžičku od Židov nesťažo­ val. Brali, ako tvrdil 7-e % úrok - "kamat". Ak vSak si gazda požičal len na krátku dobu, na 4- 5 mesiacov a dó> tyčný gazda u tohto Zlda pravidelne nakupoval, požičal mu aj be« "kamatú". "Nebolo treba kamat" /Koska A./ Dvory gazdov boli spravidla uzavreté a celé oplote­ né* Takmer 2 každého dvora sa ozýval štekot strážneho psa. Stred dvora býval volný a dom a hospodárske stavby boli po obvode dvora, sýpance, maštale, chlieviky, kuriny, ko­ še - góre, pajty a pod.. tüdővé piesne ľudových piesní profanného charakteru som medzi Tirpákai v súčasnosti našiel už len velmi málo. Najmladšie

99.

dve generácie už slovenské piesne nespievajú a najstaršiu »ostalo vo vedomí len velmi málo, velarazy už len torza. Na dota», 5i sa pamätajú na nejakú slovenskú pieseň", sko­ ro každý z informátorov, ak čo - to vedel, začínal pies­ ňou: "Neoriém, nesejem..." a "Čierne oči choťe spat?..." Mnohí pamätajú už iba torza. NižSie uvádzam piesne tak, ako som ich počul. Torza piesní, ktorých text niektorý informátorov vedel celý, uvádzam v tom znení, ako ho uviedol ten informátor, ktorý si z piesne najviac zapamä­ tal. Reorjem, flesejem, samo sa mi rodí mám takú frajerku, samá sa mnou chodí. flechodiu ja Ba ňu, sama prišla sa mnu, ako jalovecká za zelenú trávu. Zelená trávička» ktože ťeba zožne, chudobná dievčička, ktože ťeba vesfle. Zelenú trávičku sivý koník sožre, chudobnú dievčičku Sumny Šuhaj vežne.

Čierne oči choťe spať, bo vám ráno treba stať, a to ráno raňičko ked vychodí slniečko.

.••

Parta moja, parta, zelený veňec /Belej nevedeli, ale pokračovali takto/: Stratila som partu, zelený veňec, našou mi ju družba, pekný mládenec.

100.

Skoda ťa Suhaflec, fe sa vodou bývaš, Skoda lásku bereš, že k náa nechodievaš.

Ha pitvori, na prahu podáme si rúčky ty lavú, ja pravú /ďalej nevedeli, len, že sa končí/: dobrú noc všetkým.

Keď son išou od me j milej už bou deň", bo už ženy vymetali popod sťen. Edna sa ma vypytuje, de son bou a ja son jej odpovedať fiemohou Keď son išou od mej milej bou mesiačik vysoko ona za mnou pozerala, Si son ja už ďaleko, keď son bou už na pou ceste vtedy za mnou volala vráť sa milý, duša moja, čím son ťa rozhnevala? A ja sa už naspak vracať Äebudem muoj koníček osedlaný a ja na ňom preč puojdem.

Orje šuhaj pod horou, pod tou horou morovou. OÄjesou mu oťec jesť, podže, syn muoj, podže jesť* A ja jesťl Bepuojden, kým túto zem nezorjen. Orje šuhaj pod horou, pod tou horou morovou, oBjesla mu maťer jesť, podže syn muoj, podže jesť. A ja jesťi nepuojden, kým túto sem nezorjen, Orje šuhaj pod horou, pod tou horou morovou oň jes3a mu sestra jesť, podže, brat muoj, podže jesť« A ja jesťi üepuojden, kým túto zem nezorjem. Orje šuhaj pod horou, pod tou horou morovou 101.

ofijesla mu milá jesť, podžt, milý, podže jesť. A ja jesť! už K e n , hoc ja tű sea flexor jen.

/ X dvojrečových piesní som zachytil iba jednu/t Sárga ugorka, selený l i s t má, ennek a kiš láfia frajera nemá, hod ha ninSen, a l e bude mať, j6 az i š t e n bude pomáhat.

/ Zaznamenal som a j dve rospustilé pesničky, ktoré spieva­ l i bem akýchkoľvek ostýchavostí/: Pán Boh daj dobrý defi tomu vášmu domu dala by sa pomilovať ale nemám komu Gazda fle fii doma .sluha je na pólu a pohoflič, t o je nad 15 fierosusje tomu.

Ma strflisku, na aotűsku léna muža pasia, s ty muž, na muoj dušu, ty s i edno prasa. Na strflisku, na aotusku máčala mu dávať, a l e jeho puculjenka nechcela mu stávať. Bodaj tebe fen« šedou s tvoju pucuXjenku, ved da pánboh fieopusťiu s moju piSuIjenku.

102.

INFORM/TORI: Huszárszky János, 1901, Nyíregyháza Kosa András, 1896, Nyíregyháza Gyuresko Mihály, 1901, Rokabokor Gyureske Zsuzsanna, r.Antalová, 1903, Rókabokor Zadubenszky Mihály, 1892, Rokabokor Gerliczky Andrea, 1925» Rokabokor Palicz Mihály, 1923, Rokabokor Koska András, 1909» Bundásbokor Gerhard András, 1894, Felsősima, Samőkabokor Gerhard József, 1906, Felsősima, Samőkabokor Racskó Ilona /Gerhard Józsefné/, 1908, FeIßősima,Samőkabokor Bretka Andrásné, 1920, Felsősima, Samőkabokor Sajben János, 1908, Felsősima, Samőkabokor Sajben Jánosné, Czirjákotá, 1903, Felsősima» Samőkabokor Szmolár András, 1898, Nyíregyháza, Sóstófürdő MÜDr. Valent Mihály, 1901, Nyíregyháza

103»

NÉPRAJZI KUTATÁSOK A NYÍREGYHÁZA-KÖRNYÉKI "TIRPÁK" BOKCRT/NYÁKON

/Kivonat/ A közlemény 1979-ben és 1980-ban, két szakaszban meg­ v a l ó s í t o t t rövid gyűjtőút eredménye,mely főleg e terepmun­ ka feldolgozását tartalmazza. A szerzőnek nem volt alkal­ ma a gyűjtőmunkájának eredményeit összehasonlítani, össze­ vetni a már publikált szakirodalommal és l e v é l t á r i forrá­ sokkal, gondolunk i t t elsősorban Márkus Mihály eddig meg­ j e l e n t tanulmányaira. Adatközléseiben inkább csak a ma é l ő helyi lakosság közléseire támaszkodott és azok elbeszélé s e i t i d é z i . A beszámolő tehát voltaképpen az I t t e n i lakos­ ság ö s s z e s í t e t t n é z e t e i t foglalja magába, a saját szárma­ zásáról, sorsáról és népi kultúrájáról. A számbavett és megvizsgált életformát, néprajzi Je­ lenségeket a szerző a következő nyolc témakörbe s o r o l t a : A népélet általános Jellemzése; Gazdálkodás; A kender t e r ­ mesztése és feldolgozása;A n é p v i s e l e t ; A népi táplálkozás; Mesterségek; Házépítés; A népdalok kérdése. Természetes, hogy e nyolc témakör nem mutathatja be a "tirpák" etnikum népi kultúráját a maga teljességében, már csak a rövidre szabott kutatási idő miatt i s , de talán mégis támpontot nyújthat a további kutatások számára. A szerző az e l s ő témakörben a szlovák-tirpákok á l t a l megszállt terméketlen és homokos tájnak termékennyé t é t e ­ lével / k u l t i v á l á s á v a l / foglalkozik.Életkörülményeik továb­ bi alakulását bizonyos társadalmi viszonyok és kapcsolatok i s befolyásolták, amelyek - a magyarországi mezőgazdaság társadalmasításáig i s - meghatározták és Jellemezték az i t t e n i szlovák népcsoport é l e t é t . Ez elsősorban a Jobb és újabb életkörülmények utáni vágyban,törekvésben nyilvánult 104.

meg, melyek eléréséhez i t t , a f e l v i d é k i gazdasági k ö r ü l ­ ményekhez v i s z o n y í t v a , a f e l t é t e l e k előnyösebbek v o l t a k . A mezőgazdaság k i t e r j e s z t é s é v e l , a termőföld növelésével egy bizonyos rendi elkülönülés /endogámia/ a l a k u l t k i , amihez valószínűleg a k e z d e t i e l s z i g e t e l t s é g ü k i s h o z z á j á r u l t . í g y például a gszdalegény csak gazdalányt v e h e t e t t f e l e s é g ü l , a gazdalány pedig nem mehetett szolgalegényhez. Azonban i t t hangsúlyoznunk k e l l azt i s , hogy ez nem j e l e n t e t t e a s z o l ­ gasorban élők d i s z k r i m i n á c i ó j á t / l e b e c s ü l é s é t / . A gazdák a szolgákat és cselédlányokat mindig megbecsülték, mindenkor b a r á t i viszonyban á l l o t t a k egymással.A f i a t a l a b b gazdák az idősebb szolgákat és a cselédlányaikat á l t a l á b a n magázták. A szolgák a gazda családjával egy a s z t a l n á l é t k e z t e k . A szolga-személyzet egyik külön r é t e g é t az ún, "taksások" képezték. A gazda a taksásnak szoba-konyhás l a k á s t adott bérbe, amiért néki 40 napot k e l l e t t ledolgoznia a fontosabb mezőgazdasági munkák i d e j é n , például a r a t á s k o r . Élelmezésükről s a j á t megük gondoskodtak. Azonban, amikor a gazdának dolgoztak, akkor a gazda konyhájáról kapták az é lelmüket. Ezt a munkaviszonyt "udvorká"-nek nevezték. A szolga-személyzetnek és a taksásoknak egyaránt lehetőségük v o l t vagyont s z e r e z n i . Keresetükből s e r t é s e k e t i s t a r t h a t ­ tak és azokat eladhatták,ebből f ö l d e t v á s á r o l h a t t a k . Ilyen úton sok szolgalegény és taksás vagyont s z e r z e t t és a gaz­ dák rendjébe k e r ü l t . A Nyíregyháza-környéki szlovák-tirpákok legfőbb meg­ é l h e t é s i forrása a mezőgazdaság v o l t . A h e l y i lakosság t á ­ j é k o z t a t á s a alapján a szerző l e í r j a a termőtalaj kimunká­ lásának menetét,a gazdálkodás intenzívebbé válásának fo­ lyamatát. Amig a nyers t e r m ő t a l a j t nem művelhették meg k e l ­ l ő e n , addig elsősorban á l l a t t a r t á s s a l foglalkoztak. A f e j ­ lődés további szakaszában az á l l a t t a r t á s fokozatosan h á t 105.

térbe szorult. Majd a határban egyre nagyobb t é r t nyert a gabonanemüek, valamint a kukorica és a burgonya termelése. Aratás idején a felvidéki megyékből a szlovák aratók, mint idénymunkások rendszeresen lejártak, akiknek sorait kiegé­ s z í t e t t é k a kárpátukrán munkavállalók is.A szerző gondosan számbaveszi az életmódjukat, a munkájukat és keresetüket. Hangsúlyozza, hogy a századforduló éveiben igen fontosnak tartották a kukoricatermesztést. A 19. század végéig a ku­ koricát nemcsak sertéshízlalásra használták,e mellett igen fontos táplálkozási cikk i s v o l t ! A termés tárolására J e l ­ lemzőek a "tengerigórék", melyek egyébként egész Szabolcs megyében általánosak voltak. A gazdálkodáshoz és a háztartáshoz különböző s z ő t t e ­ sek, p l . ponyvák, zsákok, abroszok szükségesek. A szerző gondosan l e í r j a a kendertermesztés hagyományait, s a ken­ derfeldolgozás folyamatát. Számbaveszi ez egyes munkafázi­ sokra vonatkozó terminológiát és a vászonkészítési techni­ kát. A népviselet, a szó szoros értelmében, i t t már nem dí­ vik. A szerző mégis megkísérelte - a régi ruhanevek doku­ mentálásáért, az 1920-as évekből fennmaradt családi fény­ képek alapján - a korábbi v i s e l e t egyes darabjainak szám­ bavételét és l e í r á s á t . A táplálkozás módjait a szerző az 1920-19AO-es évekre vonatkozóan í r t a le.Megkülönbözteti az ünnepnapi és a hét­ köznapi étkezés rendjét.Sorraveszi az archaikus ételek ké­ s z í t é s i technikáját i s , főleg azokat, amelyek ősi szlovák hagyományokra vezethetőek v i s s z a . A szlovák-tirpákok mesterségbeli tevékenységéről meg­ á l l a p í t j a , hogy ez a gazdálkodási és háztartási szükségle­ tek ellátására szorítkozott. Az e l s z i g e t e l t térségben é l ő lakosság a szükséges dolgokat sajátmaga igyekezett e l ő á l 106.

lltani: pl. mezőgazdasági szerszámokat, kisebb-nagyobb ko­ sarakat. Egyesek elsajátították a kovácsmesterséget, mások asztalos,kerékgyártó, kádár, szíjgyártó munkákat is elvál­ laltak. Csaknem minden házban értettek a házi célokra szük­ séges circkseprük készítéséhez is. De akadtak köztük olya­ nok is, akik a seprűt piscra termelték! A szlovák-tirpákok a lekőházaikat - a nyírségi magyar lakossághoz hasonlóan - döngölt földből építették. A lakó­ házak efaj ta építését a szerző nagy gonddal írja le; számbaveszi a szerkezeti elemek szlovák terminológiáját is. A szlovák népdalkészlet /repertoár/ állományát szegé­ nyesnek minősíti. Az utolsó két nemzedékhez tartozók a ré­ gi szlovák népdalokat már egyáltalán nem ismerik, s a leg­ idősebb nemzedék emlékezetében is már csak kevés szlovák népdal maradt fenn. A közlemény az adatközlők névsorával zárul.

Szerkesztői megjegyzés Dr. Jen Koma néprajzkutató szlovák nyelvű közleményéről el kell mondanunk,hogy nyelvi nehézségekből adódóan abban el­ írási, gépelési hibák is előadódhatnak, melyek korrigálá­ sát a szerző, időhiány miatt, nem végezhette el. Ezért az olvasóktól elnézést kérünk. A szerző kérésének is eleget téve, fel kell hívnunk az olvasók figyelmét arra is, hogy a szerző az adatközlők szubjektív közlését, véleményét vet­ te át,melyek nem mindenkor helytállóak, tehát ezek hiteles, tudományos adatokként nem kezelhetőek.

107.

JÓSA ANDRÁS MÚZEUM KIADVÁNYAI 1« Caallány Dezső: Jósa András irodalmi munkás­ sága Bp. 1958. p.116 1 2 . - Ft 2 . Jósa András r é g é s z e t i és múzeumi vonatkozású h í r l a p i c i k k e i 1889-1900. Bp. 1958. p.184 1 4 . - Ft 3a.Telepy K a t a l i n : Benczúr. Nyíregyháza 1963. p.72 + 172 kép t /elfogyott/ 3b.Jósa András r é g é s z e t i és múzeumi vonatkozású h í r l e p i c i k k e i 1901-1907. Bp. 1968. p.225 1 6 . - Ft 4. Csallány Dezső: Népvándorlás- honfoglalásko­ r i bizánci r é g é s z e t i kapcsolataink. Nyíregy­ háza 1965. P.22 /elfogyott/ 5. Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban I . Néprajz. Nyíregyháza 1975. p.132 1 2 . - Ft 6. Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban I I Babus J o l á n : Néprajzi tanulmányok a beregi T i s z a h á t r ó l . Nyíregyháza 1976. p.l63 1 5 . - Ft 7 . Honismereti kutatások Szabolcs - Szatmárben I I I . H e l y t ö r t é n e t . Nyíregyháza 1976. p.104 1 2 . - Ft 8 . Néprajzi kutatások Nyírlugoson I . Népi é p í t ­ kezés. Nyíregyháza 1977. J>.l45 2 0 . - Ft 9 . Nyíregyházi s z l o v á k / " t i r p á k H / n y e l v j á r á s i és n é p r a j z i emlékek I . Nyíregyháza 1977. p.171 / e l f o g y o t t / 10. Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IY Néprajz. Nyíregyháza 1977. p.145 1 5 . - Ft 1 1 . Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban V. Gombás András: Lapok Tiszevesvári t ö r t é n e t é ­ ből I . Büdszentmihály t ö r t é n e t e . Nyíregyháza 1978. p . l 2 8 1 3 . - Ft 12. Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban VI Páll I s t v á n : Szabolcs-Szatmár megye n é p r a j z i b i b l i o g r á f i á j a . Nyíregyháza 1978. p.155 14,5o it 1 3 . Jósa András r é g é s z e t i és múzeumi vonatkozású h í r l a p i c i k k e i 1908-1918. Nyíregyháza 1978. p.228 3 0 . - Ft 14. Honismereti kutatások Szabolcs - Szatmárban VII. I p a r i üzemtörténet. Nyíregyháza 1979. p.228 22,5o R 15. Néprajzi kutatások Nyírlugoson I I . Gazdálko­ d á s . Nyíregyháza 1979. p.172 1 7 . - Ft 16. Honismereti kutatások Szabolcs - Szatmárban VIII, Hunyadi Jó2sef:Lapok Tiszavasvári t ö r ­ ténetéből I I . Tiszabüd t ö r t é n e t e . Nyíregyhá­ za 1980. p.157 15 f 5o Ft 1 7 . Bodnár B á l i n t : Kisvárda környéki népmesék. Huszár István i l l u s z t r á c i ó i v a l . Nyíregyháza 1980. p.174 18,5o It 18. Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IX H e l y t ö r t é n e t . Nyíregyháza 1981. p.168 1 7 . - Ft 19. Nyíregyházi s z l o v á k / " t i r p á k " / n y e l v j á r á s i éa n é p r a j z i emlékek I I . Nyíregyház« 1981. p.107 1 0 . - Ft

\