Cím Ítélkezésmentes viselkedés
Rövid leírás Az ítélkezésmentes viselkedés az egyik módja annak, hogy elfogadjuk azokat, akikkel nem értünk egyet. Ez akkor lehetséges, amikor valaki elfogad egy ítélkezésmentes hozzáállást, azaz képes eltekinteni saját előítéleteitől, és ez a hozzáállás áthatja egész szakmai és mindennapi interakcióit.
Az eszköz részletes leírása és kiosztandó/nyilvános anyagai (lista és mellékletek) Ítélkezésmentesnek lenni annyit tesz, mint kellő érzékkel rendelkezni az egyensúly megteremtésére, megérteni a nézeteltéréseket, és elfogadni azokat, akikkel nem értünk egyet. Ez a magatartás visszatükröződik az illető a szavaiban, választásaiban, tetteiben és reakcióiban. Ez a nem-ítélkező hozzáállás áthatja az illető minden kommunikációját, a szóbelit és az írásbelit egyaránt, csakúgy, mint az egyéni, csoportos illetve a közösségi kommunikációt. Az ítélkezésmentesség az élet szemléléséhez vezető fejlődés eredménye, s nem annak eldöntése, hogy egy viselkedés vagy szóbeli megnyilatkozás helyes-e vagy helytelen. Olyan viselkedés, amikor először is megfigyeljük mind a saját mind mások reakcióit. Reakcióink megfigyelése egy módja annak, hogy egyre inkább megértő empátiával, és ne ítélkezéssel forduljunk a többi ember felé. Az ítélkezésmentesség megkívánja, hogy kifejlesszük magunkban a körülöttünk lévő emberek iránti empatikus megközelítés képességét. Az ítélkezésmentes megfigyelővé válás egy olyan út, melynek során meg kell tanulnunk ítélkezésmentes kérdéseket feltenni először magunknak, majd másoknak. Mik az ítélkezésmentes kérdések? Először is meg kell tisztítani tudatunkat: el kell különítenünk a személyes múltbeli tapasztalatokat, tudást, előítéletet és a jelen helyzetet.
Kérdések saját magunkhoz: 1. Milyen korábbi előítéletem kapcsolódik a jelen helyzethez? 2. Mik azok a korábbi tapasztalatok, melyek a jelen helyzetre reflektálnak? 3. Mi az, amit most megfigyelek? Saját érzéseink megfigyelése a jelen helyzetben 4. Mit érzek ebben a pillanatban, miközben megfigyelem ezt / benne vagyok ebben a helyzetben? 5. Érzelmileg felkavart vagyok? Mielőtt más emberek felé reagálunk, tisztázzuk saját érzéseinket Amikor saját érzéseinket már azonosítottuk, akkor tudjuk őket kifejezni, illetve kezelni. Amikor már tisztában vagyunk saját érzéseinkkel és szükségleteinkkel, akkor fordulhatunk más emberek felé, és hajthatjuk végre ugyanezt a folyamatot, hogy megértsük őket. Kérdezzünk, definiáljuk újra az értelmezési keretet, és használjunk kommunikációs készségeket, hogy megértsük álláspontjukat. Ezután
következhet
a
visszacsatolás,
reflektálhatunk
gondolatainkra
és
érzéseinkre/személyes szükségleteinkre. Tanács: a félreértések elkerülése érdekében mindig használja ugyanazt a nyelvtani formát: egyes szám első személyben beszéljen! A magas fokra fejlesztett nem ítélkező magatartás alkalmazását a legcélravezetőbb az alábbi kommunikációs eszközök elsajátításával megtanulni és használni: 1. Az erőszakmentes kommunikáció 4 lépése, és/vagy 2. Roger-féle fogékony megközelítés alkalmazása és/ vagy 3. A Gordon-féle önkifejező kommunikációs technikák
Használati útmutató anyagszükséglettel Eszközök
Mennyiség
Az erőszakmentes-kommunikáció lényege - papírlap A Gordon-technikák lényege - papírlapok
egy db mentoronként
A Roger-féle humanista megközelítés lényege - papírlap
egy db mentoronként
egy db mentoronként
Nehézségi fok (könnyű, közepes, profi) közepes
Címkék beavatkozás a diákok szintjén, ítélkezésmentes viselkedés
segítő
kapcsolat,
egyéni
fejlődési
terv,
1.sz. melléklet a “Ítélkezésmentes magatartás” eszközhöz
az erőszakmentes kommunikáció . . . Az erőszakmentes kommunikációt (EMK) időnként együttérző kommunikációnak is nevezik. Célja a következő: 1.
olyan emberi kapcsolatok megteremtése, melyek képessé tesznek az együttérző adásra és elfogadásra;
2.
olyan irányítási és közösségi struktúrák létrehozása, amelyek támogatják az együttérző adást és elfogadást.
Az EMK magában foglalja mind a kommunikációs készségeket, melyek növelik az együttérző viszonyulást és jólétünk egymásrautaltságának tudatosítását, mind a másokkal közös hatalom gyakorlását, hogy együttesen dolgozzunk minden érintett szükségletei kielégítésén. A kommunikációnak ez a megközelítése az együttérzést mint a cselekvés motivációját hangsúlyozza. Ez egy új kapcsolati minőség megteremtéséről szól, mely az együttérző adás által mindenki szükségleteit kielégíti. Az EMK 4 lépése arra bátorít minket, hogy összpontosítsunk a következőkre: 1. Megkülönböztetni a megfigyelést az értékeléstől, képesnek lenni körültekintéssel megfigyelni a történéseket; 2. Megkülönböztetni az érzést a gondolkozástól, képesnek lenni beazonosítani és kifejezni az érzéseket úgy, hogy az ne foglaljon magában ítélkezést, kritikát vagy vádaskodást/büntetést; 3. Kapcsolatot teremteni a bennünk lakozó egyetemes emberi szükségletekkel/értékekkel (pl. létfenntartás, bizalom, megértés) melyek annak függvényében nyernek kielégítést, hogy mi történik, és hogyan érezzük magunkat; 4. Kérni, amit szeretnénk, olyan módon, hogy az világosan és egyértelműen szögezze le, mit akarunk (inkább mint azt, hogy mit nem akarunk), és hogy ez valójában egy kérés, nem követelés (például kíséreljünk meg motiválni, bármilyen finoman, félelem, bűntudat, szégyen, kényszer stb. nélkül, inkább, mint szívességből és könyörületből). Ezek a készségek a tetteink és választásaink iránti személyes felelősséget hangsúlyozzák. Az EMK-val megtanuljuk meghallani magunk és mások mélyebb szükségleteit, és megtanuljuk azonosítani és világosan kifejezni azt, ami bennünk él. Amikor arra figyelünk, hogy tisztázzuk, mit is figyelünk meg, mit érzünk, mire van szükségünk, és mit akarunk, nem pedig a diagnózis felállítására és az ítéletalkotásra, akkor felfedezzük együttérzésünk mélységeit. Az EMK világos és hatékony modellje egy olyan kommunikációnak, mely együttműködés-tudatos és együttérző. forrás: Nonviolent Communication: A Language of Life by Marshall B. Rosenberg, Ph.D. Published by PuddleDancer Press, available from CNVC
2. sz. melléklet a “Ítélkezésmentes magatartás” eszközhöz
A rogersiánus humanisztikus megközelítés Dr. Christopher L. Heffner
A személyközpontú megközelítés Rogers megközelítését kliens- vagy személyközpontú terápiának nevezik, mert a terapeuta vagy a terápia folyamata helyett az egyént helyezi a hatékony változás középpontjába. Ennek a megközelítésnek az elemei még a mentortanárok és a diákok közti viszonyra is érvényesek. A főbb vezérfonalak a következők:
1. Feltétel nélküli pozitív szemlélet A terapeutának hinnie kell abban, hogy az emberek alapvetően jók, és demonstrálnia is kell ezt a hitét a kliensnek. A kliens eredendően értékes volta nem jelenti minden cselekedetének elfogadását. 2. Ítélkezésmentes hozzáállás Azon felül, hogy a klienst értékes embernek tartja, a terapeutának sosem szabad ítéletet közvetítenie az egyén felé. Rogers hitt abban, hogy az emberek képesek arra, hogy belássák hibáikat, és felismerjék, miben kell megváltozniuk, még akkor is, ha eleinte ezt nem ismerik be. Abban is hitt, hogy ha egy ember megítélünk, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy nem fogja velünk megosztani a gondolatait. 3. Megosztás A megosztás a személyes információ megosztására utal. A pszichoanalízistől és sok más terápiás megközelítéstől eltérően Rogers abban hitt, hogy ahhoz, hogy a kliens megossza érzéseit, a terapeutának is meg kell ezt tennie. 4. Reflexió Rogers abban hitt, hogy a kulcs az „én” megértéséhez nem értelmezés, hanem inkább reflexió. Ez jelzi a kliensnek, hogy figyel rá, azon gondolkodik, amit éppen mond, és megérti az ennek alapjául szolgáló gondolatokat és érzéseket. Ezen felül ez a kliens számára azt is lehetővé teszi, hogy másképpen is hallja a saját gondolatait. Ezeknek az elveknek az alkalmazása mellett a terápia egy önfelfedezéssé válik, ahol a terapeuta inkább az idegenvezető, mintsem a rendező.
