309
.ÜLONFÉLÉK: O Z Ü R Y JÁNOS AZ IPARMŰVÉSZETRŐL. ^ A kassai iparművészeti kiállításnak megnyitásán S í ü r y János dr. min. tanácsos, a kereskedelmi minisztérium iparfejlesztési osztályának vezetője beszédet mondott és az ebben kifejezett elvek és kívánságok a modern iparművészet törekvéseinek megértéséről s azok fontosságának teljes méltánylásáról tettek tanúságot. Az a tény, hogy e szavak egy a ml szempontunkból ily fontos közhivatali állásban levő férfiutói eredtek, nagy érdekességet kölcsönöz nekik s ezért közöljük őket e helyen és hozzájuk téve azt a kívánságunkat, hogy bárcsak mielőbb a megvalósulás stádiumába lépnének azok az intenciók, amelyeket Szüry János beszédében oly nemes szándékkal kifejtett s amelyeket a min. tanácsosnak itt következő szavai fejeznek kit Teljes tudatában van — úgymond — a tömegtermelés fontosságának, de végzetes hibának tartaná, ha bármely magyar kormány elfeledkeznék a művészi szép megbecsüléséről, az egyéni munkában rejlő hatalmas erőről j az íparművészetről. Ami a férfi erejében a lélek nagysága, az asszony szépségében a női lélek bája, ugyanaz az ipari termelés folytonosságában az ipari művészet. Nem akar ez alkalommal disszertációkba bocsátkozni arróf, vájjon jogosult-e az a jelszó, hogy az iparművészetnek az individuális iránytól el kell térni és egy bizonyos irányú tömegtermelés felé kell haladni, csupán azt kívánja megállapítani, hogy az iparművészetet minden irányban fejleszteni, ápolni, támogatni kell és hogy az ország összes tényezőinek ebből a munkából ki kell vennie a maga részét. A kereskedelmi kormány meleg érdeklődéssel kíséri iparművészetünk fejlődését és az a körülmény, hogy a kiállítás védnökei között öt illusztris egyházfő nevét olvassa, arra a feltevésre jogosítja, hogy a magyar katholikus egyház szeretettel fog megmozdulni, hogy áldást nyújtson a munka felé, odahatván, hogy egyházi szükségleteit elsősorban hazai földön szerezze be, szükségleteit hazai iparosok munkája révén teremtse elő. Lendületes beszéde végezetéül annak a reményének adott kifejezést, hogy a kassai kamara, mely az idegenforgalom emelése körül eredményeket ért el, gondot visel majd arra, hogy ezentúl az idegenforgalomnak előnyeit a felsőmagyarországi műipar is élvezze. TJUDAPEST HÁZSORAI. Ezen a címen cikksorozat jelent meg az,,Az Újság" hasábjain Arcturus tollából, amely jóleső meglepetésre váltotta fel azt a szűkkeblüséget, amelylyel általában a magyar sajtó, a képzőművészet dolgaival szemben viseltetik. A cikkíró pontos szaktudással, éles szemmel és mindenekelőtt a modern törekvések iránti nagy jóakarattal nyúlt a témához és ezeknek a fegyvereknek a segítségével sok olyan dolgot mond el, amelyet mi is teljes egészében aláírunk s amelynek megszívlelése nagyon üdvös feladata mindazoknak, akiknek Arcturus cikke szól. Magyar IparmGvéuet.
Ezek természetesen mindazok, akik a magyar építő- IiülönféléK művészeti törekvések színvonalára felemelkedni nem tudnak, a budapesti „építészeti lehetetlenségek" szomorú alkotói. Arcturus nagyon is látja Budapest házsoraiban ezeket az építészeti lehetetlenségeket és ezeknek felsorolása cikkének legérdekesebb része. Minket különösen azért érdekel, mert teljes mértékben igazolja a magunk részéről sokszor hangsúlyozott meggyőződésünket, hogy az anyagszerűség rovására idegen elemek felvételével nem lehet modernséget, új stílust csinálni s hogy csakis az építőművészet anyagából kiinduló s ahhoz ragaszkodó tervezésnek van jövője. Ebben a tekintetben semmi sem nyújthat tanulságosabb példát, mint az a modern divat, amelyet Arcturus igen találóan jellemez s amely a népművészeti elemeknek az architektúrában való teljesen logikátlan alkalmazásában áll. „Hosszú varrottas sávok futnak le a falakon s az ablakokat vakolatcsipkék szegik körül. Az épület méreteihez alkalmazkodóan, a kézimunka-motívumocskák természetesen óriásokká nőnek s ami a vásznon kedvesen jelentéktelen volt, az a [falfelületen applikálva, otromba és durva." Ugyanilyen jól látja a cikkíró a fafaragással való visszaéléseket is s teljesen igaza van, mikor elemi lehetetlenségnek és az anyag természete iránt való érzéketlenségnek bélyegzi azt, amikor a fafaragást kőben, vagy vasban, vagy éppen vakolatban reprodukálják. Az anyaghamisításon kívül az anyagpazarlás, az erőtelen és parvenü díszítés ellen kel ki szintén teljes joggal s cikke mindenesetre megérdemelné, hogy széleskörű viszhangra találjon. Mi csak azt sajnáljuk, hogy a lehetetlenségek mellett nem vette eléggé észre a fejlődő, modern építőművészetet, vagy ha észrevette, nem mutatott reá. Pedig a helyes út megjelölése éppen olyan érdeke a fejlődésnek, mint a hibák feltárása. Nemcsak a feddő tekintet tanít, hanem a helyeslő és bíztató is. A NÉMET ÉPÍTŐMŰVÉSZEK A POROSZ KÖZMUNKAÜGYI MINISZTER ELLEN. A német építőművészek szövetsége a közelmúltban egy nyilatkozatot bocsátott ki a porosz közmunkaügyi miniszter ellen, amelyben határozott, férfias hangon állást foglalt az építőművészet modern törekvései mellett a történelmi stílusok hagyományain élősködő építésmóddal szemben. Az az erkölcsi tekintély, amelyet a német építőművészek szövetsége képvisel a művészet világágában, valamint az a körülmény, hogy ezt a tekintélyt az állam képviselőjével szemben érvényesítették a modern törekvések megvédésére, nagy súlyt és fontosságot ad a német építőművészek állásfoglalásának s ez a körülmény indít bennünket arra, hogy a nyilatkozatot egész terjedelmében megismertessük olvasóinkkal. A nyilatkozattételre szolgáló alkalmat a porosz közmunkaügyí miniszternek egy rendelete adta meg, amelyet az állami építésügyi hatóságokhoz intézett s amelyben figyelmezteti azokat, hogy „tartsák magukat távol attól a napjainkban megindult mozgalomtól, amely úgy az egyházi, mint a világi építőművészetben hátat fordítva minden hagyománynak új kifejezésmódokat keres a jelenkor építőművészeti gondolatai számára". A miniszternek ez a meggyőződése, hogy „az építőművészet veszteséget szenved azáltal, ha a történelmi hagyomány talaját elhagyja s lemond 3
310 HülönféléK
az alakító készségnek azokról a kincseiről, amelyeket a mult évszázadok kultúrájától kapott örökbe". Ez a konzervatív, általunk is sokszor helytelenített leifogás indította a német építőművészek szövetségét az utóbbi nyilatkozat kiadására, amely a maga frappáns rövidségében is szinte a modern építészet hitvallásának tekinthető s lényegében így hangzik t „Teljesen téves az a felfogás, amely szerint az a mozgalom, amely a jelenkor építőművészeti eszméi számára új kifejezési módokat keres, napjainkban lépett fel. A mozgalom ellenkezőleg éppen olyan idős, mint maga a művészet fejlődése, mert hiszen annak egyetlen forrását képezi. Téves az az állítás is, mintha az eképpen félreismert törekvés egyszersmind egyet jelentene minden hagyomány megvetésével. Éppen ellenkezőleg s a mult idők művészeti alkotásalt manapság sokkal buzgóbban és úgy az idő, mint az anyag szempontjából sokkal inkább kiterjesztve tanulmányozzák (és alkalomadtán használják is), amint az a múltban egyáltalában lehetséges lett volna. Az állítólag új mozgalom tehát korántsem törekszik arra, hogy elhagyja a történelmi hagyomány talaját, hanem csak arra, bogy megszabaduljon a laikus által könnyen megérthető stílus-utánzatoktól és e művészi eszméket (különösen a ritmust és a színt) az emberiség mai céljainak szolgálatába hajtsa. Ezzel a feladattal szemben, amelyet csakis a történelmi hagyomány szorgos szemmeltartásával lehet megoldani, a „letűnt évszázadok formakincsének értékesítése" a teljes hátramaradást jelenti. Rendesen az épületek rendeltetésének megváltozása ellenére egy-két kifejezésmód, gyakran egészen távoli és idegen ornamentika átvételére szorítkozik. A közmunkaügyi miniszter által érintett probléma sokkal mélyebben szánt, mint azt az idézett mondatok szerzője gondolja. Nagyon kívánatos lenne, ha az államépítészeti hivatal azt a tartózkodást, amelylyel az új architektónikus kifejezésmódokkal szemben viseltetni kötelességének tartja, inkább a hasonló művészettörténeti és művészetbölcseleti kérdések megoldásánál gyakorolná. Viszont egyáltalában nincsen szüksége arra, hogy az új kifejezésmódokkal szemben elfoglalt tartózkodó álláspontját megindokolja, mert ezt a tartózkodást minden szakértő meg fogja érteni. Az új kifejezésmódok kezdettől fogva azok számára valók, akik a művészetet továbbfejlesztik s ilyenek nagyon ritkán akadnak az államépítészeti ügyosztály hivatalnokai között. De mindenki más kezében feltétlen előrehaladáshoz vezettek az új kifejezésmódok." A német építőművészeknek ez a velős nyilatkozata oly Imponáló erővel szól a modern architektúra mellett, hogy mí a magunk részéről semmit sem akarunk hozzátenni, ha csak azt nem, hogy ezeket a nagyon is illetékes helyről jövő elveket jó lett volna Magyarországon ís átgondolni a múltban és jó lesz átgondolni a jövőben. Jó lett volna átgondolni a múltban, mert akkor nem jött volna létre számos középületünk, hogy csak egyetkettőt említsünk '. a Műcsarnok, vagy a Szépművészeti Múzeum, amely a német építőművészek jellemző szavai szerint s egészen távoli és idegen ornamentika átvételére szorítkozik. De jó lesz átgondolni ezeket az elveket a jövőben is, mert azoknak alapján a középítkezés vezetésére hivatott tényezők is hozzájárulhatnak majd ahhoz, hogy a magyar architektúra egészen eredeti s a mai emberiség érzéseihez hozzásimuló jelleget
nyerjen s ugyancsak megszabaduljon a laikus előtt könnyen érthető, de a hozzáértők szempontjából teljesen értéktelen stílus-utánzásoktól. TÏ JTUNKÁSLAKÁSOK. A modern iparművészetnek •IV! egyik legnagyobb jelentőségű és a kultúra szempontjából elsősorban méltányolandó törekvése az, hogy a művészetet, amelynek szolgálatában áll, ne tekintse tisztán a vagyonos osztály fényűzési eszközének, hanem leszállva a szalonok magaslatáról, hozzásimuljon a legszegényebbek életéhez is és a maga örömeível megédesítse azt. A művészet szocializálása minden modern törekvés elsőrangú feladata s ebből a szempontból érdekel bennünket az a kiállítás, amelyet Zürichben Immár másodízben rendeztek munkáslakások berendezéséből. A probléma Ismeretes, sőt nálunk is történtek kísérletek a megoldására, szintén nem sikertelenül. Az Iparművészeti Társulatnak munkáslakásokra hirdetett pályázata figyelemreméltó eredménnyel végződött és csak sajnálni lehet, hogy a mozgalom eddig még nem mehetett át az életbe. Ez a kérdés annyira fontos, hogy megérdemli a legkímerítőbb és leglelkiismeretesebb tárgyalást, most egyelőre örömmel jelezhetjük, hogy a zürichi kíállítás a feladatot határozottan közelebb hozta a megoldáshoz. A zürichi munkásinteriőrök tervezői három dologra voltak különös tekintettel. Elsősorban az anyagi körülményekre, amelyek a munkásosztálynál oly nagy szerepet játszanak s amelyek gyakorlati tekintetbevétele annyit jelent, hogy a munkásbútorok csak gyári termékek lehetnek. A svájci művészek első igyekezete tehát oda irányult és pedig dicsérendő sikerrel, hogy ezeknek a gyári bútoroknak is megadják a kellő szolidságot és a célszerűségben rejlő művészi formát. Második vezérelvük már praktikusabb, a higiénikus szempontok szemmeltartásában csúcsosodik kí, amelyekre pedig tekintve a munkáslakások nagyobb zsúfoltságát, nagy vigyázattal kell lenni. Végül a lelki, az érzésbeli motívum, amelyet a svájci művészek elsősorban hangsúlyoztak, a lakások vidámsága és barátságos hangulata. Sok színnel, sok világossággal és sok virággal olyan szobákat hoztak létre, amelyek az otthon melegével ölelik körül a munkában kifáradt embert és a megnyugvás derűjével üdítik fel a lelkét. Ez az utolsó szempont meg fogja hozni, hogy a munkásember megszeresse a maga egyszerű, de kedves szobáját s a szobáján keresztül a mindent megnemesítő művészetet. S ennek a szeretetnek a felébresztése nagy érdeme lesz a tervezőművészeknek. T^-ÉT JUBILEUM. A művészeti világ két hetvenéves öreget ünnepelt a közelmúltban, két embert, akik életüknek mind a hét évtizedét a művészet szolgálatának szentelték s ezért illett, hogy a művészet megemlékezzék róluk akkor, amikor a hetedik évtizednek is a végére értek. Hetven esztendő nagy idő, hetven esztendei munka megérdemli a megbecsülést különösen akkor, ha eredményes volt. A mostani két jubiláns életefolyása pedig határozott értékeket termelt a képzőművészet fejlődése számára. Az egyikük Paul Wal lot, drezdai építész, a német országház megalkotója. Jelentékeny ember, akitől, ha az érzéseinkben már el is távolodtunk, a megbecsülésünkben semmíeselre sem.
339 Bizonyos, hogy Wallot alkotásai nem fedik a ml építőművészeti vágyainkat, hogy úgy tekintünk reájuk, mint egy nekünk immáron idegen korszak műveire. De éppen az egyénnek a saját korába való beillesztése teszi lehetővé Paul Wallot számára az elismerésünket s az ő kora a nyolcvanas évekre esik s egyet jelent a klasszikus építőművészeti formák virágzásával. A küzdelem ellenére, amelyet ezek ellen a formák ellen folytatunk, szívesen elismerjük, hogy Paul Wallot a maga ideáljai szerint nagyot és becsülendőt alkotott, a tér- és időbeli miliőből kimagaslott az egyénisége. Egy rossz kor legjobbjai közé tartozott. A másik jubiláns már egészen más életpályát futott meg, élete nem befejezést, hanem kezdetet jelent, a másik jubiláns : Georg M e i s s e n b a c h , az autotypia feltalálója. Körülbelül harminc esztendeje annak, hogy a reprodukciónak ezzel a fajtájával kísérletezni kezdett s azóta ez a mód az illusztráció legáltalánosabb eszközévé fejlődött s egy hatalmas, a művészetet egészen közelről érdeklő iparágnak adott életet. Meissenbach volt az első, aki Riffarth-tal együtt erre az iparágra utat nyitott s hálával tartozik neki nemcsak az ipar, amelyik ilyenképpen egy új területtel lett gazdagabbá, hanem a művészet is, amelynek egy újabb eszközt nyújtott ahhoz, hogy a közönség szívéhez közelebb férkőzhessen. A VIRÁGOS BUDAPEST BIZOTTSÁG plakettjét, mellyel a főváros házainak virággal való díszítése körül szerzett érdemeket jutalmazza, Moiret Ödön szobrászművész készítette. Az érem hosszúkás, álló nyolcszög alakú s egy virágokat öntöző magyar lányt ábrázol. Háttérben Budapest látképének körvonalai tűnnek fel. Az érmet két nagyságban vereti a bizottság : az arany- és ezüstérmek 6 cm. magasak, a bronzérmek magassága 11 cm. Utóbbit márványvagy falapra erősítve adja a bizottság.
OK IPARMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS. Az AKASSAI iparművészeti kiállítás ünnepélyes bezárása alkalmával a kereskedelemügyi miniszter érmével kitüntetett iparosok egyike, társai nevében is, akképpen nyilatkozott, hogy ez a kiállítás megmutatta nekik az egyedüli helyes utat, amelyen haladniok kell, ha a modern ipar nagy versenyében meg akarják állni a helyüket. Egyfelől ez a meggyőződés hangján tett nyilatkozat, másfelől a közönség nagy érdeklődése a kiállítás irányában — amely tömeges látogatásban nyilvánult meg —, híven és élénken jellemzi a kiállítás sikerét és bizonyítja, hogy a rendező testületek, az Orsz. Magyar Iparművészeti Társulat és a Kassai Kereskedelmi és Iparkamara elérték a kivánt célt. Hisszük, hogy a kiállítás hatása alatt Kassa város és vidéke iparosságában és közönségében erős gyökeret vert az ipari művészet iránt való szeretet és örülünk,
hogy a maga teljességében átérezték és felfogták a KiállításoR művészet nevelő és nemesítő hivatása mellett annak gazdasági értékét is. Az Iparművészeti Társulatnak és a Kassai Kereskedelmi és Iparkamarának a kiállítás megalkotásának munkájában készséges segítőtársa volt néhány jeles tervezőművészünk és a kiállító műiparosok, akik dicséretes buzgalommal és hozzáértéssel valósították meg a nekik kiadott terveket. A helyi iparosság és a kamarakerületbeli ipari szakiskolák csoportját kiegészítette a Társulat gyűjteménye, amelyben az iparművészet különböző ágainak java alkotásai szerepeltek. Az egész kiállításnak gerince a 9 interiörből álló lakásberendezési csoport, amelybe finoman kiképzett kapubejáraton és csarnokon át jutunk. A csarnokból és a jobbról-balról csatlakozó folyósókról nyílnak az interiőröfc. Középen a G y ö r g y i Dénestől tervezett, nyugodt, nagy vonalaival előkelően ható ebédlő tömített antik tölgyfából, amelyet a kassai bútoriparosok szövetkezete állított ki. Készítői R a c h1 e r András asztalos és M a g y a r István kárpitos. Ettől jobbra L a k a t o s Artúrnak úri fogadószobája gazdagon faragott palisander bútorokkal. A finom részletekben bővelkedő, színekben jól összehangolt interior a sokoldalú művésznek sikerült alkotása. A berendezést az i g a z s á g ü g y m i n i s z t é r i u m k a s s a i i p a r i s k o l á j a készítette. F e h é r k ú t i Bálint világos citromfa-hálószobájában a tervezőművésznek helyes formaérzéke és fejlett ízlése érvényesül. A gondosan elkészített bútorok B o r o s János asztalosmestert dicsérik. Lakatos Artúr vendéghálószobája és leányszobája fejezi be ezt a sorozatot ; mindkettő jól átgondolt, kellemes színhatást keltő munka. Az előbbi berendezést sötétszürke körtefából a k a s s a i b ú t o r - és f a á r u g y á r r.-t., az utóbbit fényezett tükör jávorból a z i g a z s á g ü g y m i n i s z t e r l ipari s k o l a készítette. Visszatérve a csarnokhoz ! az ebédlőtől balra eső férfíszobát V a s s Béla tervezte és D u d i n s z k y Viktor, a kassai bútorkészítő iparosok szövetkezetének tagja készítette. Vass Bélának nagy rutinja, finom ízlése itt is meghozta a sikert. Az Iparművészeti Iskola lakásberendező növendékei hálószobát terveztek, amely egyszerű formáival, világos konstrukciójával igen jó benyomást kelt. A berendezést K á k o s György nagymíhályí asztalosmester készítette el nagyon szépen. M e n y h é r t Miklósnak zöldes színre pácolt tölgyfaebédlőjét méltán sorolhatjuk a művész java munkáihoz. A bútorok készítői F ü l ö p és R e s a t k ó kassai asztalosmesterek. Az utolsó fülkében van W i g a n d Edének fehérre lakkozott formás és praktikus konyhája, amelyet K ő v á r y János készített. Egyik kis előtérben házikápolnát helyeztek el az íglói faipari szakiskolában készített imazsámolylyal és Majoros Károlynak gyönyörű, melegszínű festett üvegablakaival. A kiállítás helyiségeibe belépve, mindjárt az első teremben van az Iparművészeti Társulat gyűjteménye : bronzok, domborított, kalapált fémmunkák, bőr- és selyembatík tárgyak, majolikák, mázas cserepek, ékszerek és ötvösművek, szőnyegek, hímzések, csipkék, fadísztárgyak, szarútárgyak, galvanoplasztika! munkák, plakettek és egyéb iparművészeti tárgyak.
3'
312 KiállításoK
Ennek a gyűjteménynek méltatására Itt nem terjeszkedünk kí, elegendő legyen felemlítenünk, hogy a látogató közönség több ezer korona árút vásárolt belőlük, ami bizonyítja, bogy megtalálták az utat a közönség szeretetéhez« Nem hagyhatjuk említés nélkül a kíállítás ízléses elrendezését, amelynek nehéz és nagy körültekintést, művészi készséget igénylő munkáját L a k a t o s Artúr tanár oldotta meg kiváló sikerrel. A kíállítás anyagi és erkölcsi sikerének kivívásában a résztvevő művészek és iparosok mellett oroszlánrésze volt a Kassai Kereskedelmi és Iparkamara lelkes és odaadó munkásságának, amelyért teljes elismerés illeti meg. "DELHIVÁS. Az Orsz. Magyar Iparművészeti Tár•*• sulat — mint minden évben — az idén ís rendez karácsonyi vásárt, amelyen karácsonyi ajándéknak való különféle műíparí tárgyakat állít ki eladás végett. Az idei karácsonyi vásár két részre oszlik. Az egyik a lakásberendezési kiállítással kapcsolatban, a m. kír. Technológiai Iparmúzeum épületében (VIII., József körút 6) lesz, a másik régi helyén, az Orsz. Magyar Iparművészeti Múzeum kiállítási csarnokában. A Társulat fölhívja a hazai művészeket és műíparosokat, hogy a karácsonyi vásáron vegyenek részt és ebbeli szándékukat mielőbb írásban jelentsék be, a kiállításra szánt tárgyakat pedig legkésőbb október hó 25-éig a Társulat címére (IX., Üllői-út 33—37) küldjék be. A beküldött tárgyak elfogadásáról a Társulat kiállítási bizottsága határoz. Kiállításra csakis olyan munkák kerülhetnek, amelyek eredeti, jó tervek után készülnek és technikailag ís kifogástalanok. Sablonos munkák, vagy meglevő dolgoknak egyszerű utánzatai föltétlenül ki vannak zárva. A bejelentő köteles megnevezni, kinek a terve vagy mintája után készült a tárgy, ha pedig tervező szerepel bejelentőképpen, meg kell neveznie a tárgy készítőjét is. A tárgyakat két példányban kiállított és az egyes tárgyak árát és biztosítási értékét ís tartalmazó jegyzék kíséretében naponkint 8—í óra közt lehet átadni a Társulat irodájában, ahol bejelentő ívek és jegyzékek kaphatók. Egyebekben a Társulat kiállításí szabályzata irányadó, amelynek rendelkezései minden kiállítóra kötelezők. A karácsonyi kiállításon kiadásra kerül a vallásés közoktatásügyi miniszter iparművészeti nagy aranyérme, továbbá a kereskedelemügyi miniszter 2000 koronás nagy díja és állami érmei. A kiállítás alkalmából nagyobb összegű vételek várhatók, többek közt a Társulat ís Itt szerzi be rendes évi sorsjátékának nyereményeit. Budapest, 191 í. év október hó 5. A z ORSZ. M . IPARMŰVÉSZETI T Á R S U L A T ELNÖKSÉGE.
KIÁLLÍTÁS. A z O r s z . LAKÁSBERENDEZÉSI ' Magyar Iparművészeti Társulat lakásberendezésí kiállítása október végén nyílik meg a Technológiai Iparmúzeum épületében, amelynek egész első emeletét elfoglalja. A kiállítás két ciklusra oszlik. Az első októbertől decemberig, a második januártól márciusig tart. Négy lakásnak művészileg megoldott berendezését mutatja be a kiállítás, egy
ötszobás úri lakásét, egy háromszobás és egy kétszobás polgári lakásét, végül egy legénylakásét. A berendezések terveit a Társulat megbízásából jeles művészek készítették, akiknek, úgyszintén kiváló műíparosaínknak egész gárdája állott sorompóba, hogy a kiállítás ügyét diadalra vigyék. Az első sorozaton résztvevők névsora : Vass Béla, Meiler Dezső, Meyer Antal, Vas Ferenc, Lakatos Artúr, Fehérkútí Bálint, Skuteczky Sándor, Mérő Jenő, Nemes Ödön és Wigand Ede tervezőművészek, Ország Lipót, Héber Antal, Stadler Márton, Pauncz és Kovács, Egyesült Műbútorasztalosok Szövetkezete, Hosszú István, Mocsai József, Mérő Jenő, Palágyi Gyula lakásberendező iparosok. A második sorozaton résztvesznek s Menyhért Miklós, Vass Béla, Petten Sándor, Nóvák András, Bábolnay József, Jeddy Sándor, Baráth István, Schröder Károly, Salamonek Károly, Madarász Imre, Lhotka István, Spiegel Imre és Deutsch Imre tervezőművészek, Ríbárszky Győző, Radócz János, Kántor Tamás, Kadosa Dezső, Nagy Antal, Lindner Manó és fia, Végh Sándor, Tóth Ferenc és Salamonek Henrik lakásberendező iparosok. Az installációt és művészi elrendezést Fehérkúti Bálint tervezte. Az interiőrök sorát vitrinák szakítják meg, amelyekben különféle iparművészeti tárgyak kapnak helyet. A kiállításnak ez a része egyúttal karácsonyi vásár is lesz, amelyen finom, ízléses holmik közt válogathat a műszerető közönség. A Társulat kiállítási bizottsága a résztvevő művészekkel és iparosokkal vállatvetve dolgozik azon, hogy a magyar íparművészetnek az a legújabb bemutatkozása az utolsó két esztendő alatt beállott nagyarányú fejlődésről tegyen bizonyságot. ÉS KÖZOKTATÁSÜGYI MINISZA VALLÁSTER a kassai kíállítás alkalmából az 1907. évi pécsi kíállítás alkalmával alapított érmének egy ezüst példányát a bíráló bizottság javaslatára L a k a t o s Artúr festőművész-tanárnak adományozta, ki három szobaberendezéssel s számos egyéb iparművészeti tervvel szerepelt a kiállításon és ennek rendezése körül is számottevő érdemeket szerzett. KASSAI KIÁLLÍTÁS KITÜNTETETTJEI A című mult számunkban megjelent hírünkben közölt névsorból kimaradt a kassai I. magyar faszínező és díszműárúgyár m. sz., melynek a bíráló bizottság a kereskedelemügyi miniszter bronz érmét ítélte oda. IPARMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS NEMZETKÖZI PÁRISBAN. A Párísban 1915-ben rendezendő nemzetközi iparművészeti kíállítás eszméje határozott léptekkel halad a megvalósulás felé. A francia közvélemény nagy szimpátiával fogadta a tervet s az iparművészettel foglalkozó körök igen sokat várnak tőle. Legújabban a francia művészi világ három igen jelentős tényezője : a L'Union central des Arts décoratifs, a Société d'encouregement à l'Art et à l'Industrie és a Société des Artistes décorateurs adtak kí egy együttes memorandumot, amelyben összefoglalják a kíállítás előnyeit és jelentőségét s egyben a megrendezés tervezetét is. Szerintük a kiállítás az iparművészeti ágak rendeltetése szerint három részre, ú. m. t egy
313 építőművészeti, egy lakásberendezést és egy az ékszerekei magában foglaló s általában a külső dísz céljait szolgáló csoportra volna felosztandó, amely csoportokon belül a további felosztás módját az anyagok adnák meg. Ennél az eszmei tervezetnél sokkal fontosabb azonban az a vezérelv, amely a memorandum szerint a kiállítás jellegét meg kell hogy adja, e szerint ugyanis a k i á l l í t á s b ó l kí l e n n e z á r v a minden a t ö r t é n e l m i h a g y o m á n y o k o n t e r v e z e t t és m u l t s t í l u s o k b a n m e g c s i n á l t alk o t á s , a kiállítás a szó legszorosabb értelmében modern lenne és csakis a legújabb, a reminiszcenciáktól független törekvéseknek adna helyet. Ez az elv mindenesetre nagyszabású és a nemzeteknek az új stílus megteremtésében való vetélkedésére nyújtana alkalmat. Franciaországban ugyan tekintve a francia művészet erős történelmi jellegét kissé fejcsóválva fogadják és kevésnek találják a négy évi időt ahhoz, hogy a francia iparművészek a kiállításra elkészülhessenek. De azok az államok, amelyekben az iparművészet modern eszméi már gyökeret vertek, bizonyára örömmel veszik majd ez alkalmat, amelyen előhaladásukról tanúságot tehetnek. Legyen szabad remélnünk, hogy ezek közé a nemzetek közé állíthatjuk be majd annak idején Magyarországot is.
JLOKTATÄS— ORSZ. M. KIR. IPARMŰVÉSZETI ISKOLA AZNYILVÁNOS RAJZTERME. Az Orsz. M. Kir. Iparművészeti Iskola tanítási rendje akként van összeállítva, hogy annak a látogatónak, aki a rendszeres oktatást kívánja, az iskola nappal és este is rendelkezésére áll. A nappali és esteli tanfolyamok azonban a folyamatos látogatást követelik meg, úgy, hogy ezek mellett szükséges egy olyan kevésbbé kötött formájú nyilvános iskolázás bevezetése is, amelynek révén a művészi tervezéssel foglalkozó kisiparosok és műkedvelők rövidebb idő alatt s tetszés szerinti megszakításokkal útbaigazítást kaphatnak, megbíráltathatják, kifejleszthetik terveiket, sőt esetleg egészen kész tervezetekhez is juthatnak. Ennek a feladatnak a megoldására az Iparművészeti Iskola szövetkezett az Iparművészeti Múzeummal s az Iparművészeti Társulattal. A múzeummal közös könyvtár termében nyilvános rajz- és olvasótermet nyitott, ahol egy hétre megváltott koronás jegygyei bárki, bármiféle iparművészeti tervezet elkészítéséhez segítséget találhat. A nyilvános rajz- és olvasóterem nyitva van — szombat kivételével — hétköznaponkint este 7—9-ig. Ezekben az órákban állandóan ott tartózkodik két iparművészeti tervező és egy textil szaktanítónő, akik a belépőjegyet váltó látogatóknak rendelkezésére állnak tervek megszerzésével, kijavításával, sőt egész új tervek készítésével is. Az így létre jövő
tervek felülbírálat és jóváhagyás végett az Iparművészeti Iskola esti tanfolyamának tanárai elé kerülnek. A nyilvános rajzteremben folyó rajzolás a könyvtár anyagának tanulmányozásával egybekapcsolható. Ugyancsak a nyilvános rajzteremben rendelkezésére állnak a közönségnek azok a kiváló és becses iparművészeti tervek, amelyeket az Iparművészeti Társulat évek során át vásárolt össze a magyar tervezőművészektől vagy pedig nyilvános pályázatain pályadíjjal jutalmazott. A nyilvános rajzterem októbertől júniusig használható. TÇARÁCSONYI AJÁNDÉKOK TANFOLYAMA. Az Iparművészeti Iskola igazgatósága f. évi november hó elejétől december hó 15-éig terjedő időben műkedvelők számára nyilvános műhelyt nyit. A műhelyben, melyet a felvett jelentkezők hétköznapokon d. u. 2—7 óra között látogathatnak, a művelt osztályhoz tartozó nők karácsonyi ajándéktárgyaikat, ú. m. hímzett párnák, tarsolyok, terítők, csipkék, papír és fadobozok, bőrtárcák, fémdomborítással készült ajándéktárgyak az intézet gazdag mintagyűjteményéből választott, vagy megfelelő szakerők közreműködésével rajzolt eredeti tervek alapján a művészi igényeknek megfelelően készíthetik el. A textiltechnikák körébe tartozó munkák, tehát hímzés csipke, applikáció, csomózás stb. mindvégig a műhelyben készíthetők el a résztvevők eszközeível és anyagából, míg a többi technikákban elkészülő tárgyak (papír, bőr, fa- és fémmunkák) a műhelyben nyert útbaigazítás után otthon folytatandók. A műhelybe, a jelentkezés sorrendjében és a helyek számához mérten felvehető minden 14-ik életévét betöltött nő, aki az iskola kapusánál (IX., Kinizsy-u. 31) f. hó 15. és 25-íke között átvehető jelentkezési ívet pontosan kitöltve a kiszabott időben személyesen jelentkezik a tanfolyam vezető tanáránál. Beiratási díj 5 korona, mely a jelentkezéskor fizetendő. Egyéb díjak, miután a tanítás ingyenes, nem fizetendők.
B&US GYEK IPARMŰVÉSZETI MŰTÁRGYAK VÉDELME. •*• Mindazok, akik a magyar műkincseket szeretik, sajnálkozással látják, hogy vándorolnak azok külföldre. Az ország északi és erdélyi részeit sűrűn látogatják a külföldi régiség- és műkereskedők ügyes ügynökei és az olcsó áron megvásárolt északmagyarországi csipkék, erdélyi ötvösművek, zománcok egymásután hagyják ott szülőföldjüket. Vannak nálunk Is hatóságok, hivatalok, melyeknek feladata lehetne az ország ingó műkincseinek védelme, csakhogy azok, megfelelő törvényíntézkedések hiányában, tehetetlenül kénytelenek eltűrni az ország kifosztását. Igyekeznek ugyan segíteni a bajon azzal, hogy esetről-esetre egyes szakértőket bíznak meg a becsesebb anyagnak az állami gyűjtemények számára
Iparművészeti oKtatás Muzeális ügyeK
314 Múzeális ügyeK
való megvásárlásával. De ennek ellenére a hajdanában páratlan műkincseket készítő és őrző Magyarország, indokolt aggodalommal néz nemzeti művészetének jővője felé. Az ilyképpen veszélyeztetett, törvénnyel még nem védett magyar ingó műkincsek védelmét az Országos Magyar Iparművészeti Társulat és az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum tűzte ki feladatául. A Társulat különösen a hazai népművészeti alkotások az iparművészet szempontjából való gyűjtését és megőrzését szorgalmazta és anyagi eszközeinek egy részét oly tárgyak vásárlására fordítja, amelyeket eddig külföldre vittek és ott jó áron értékesítettek. A Múzeum saját hatáskörében, a rendelkezésére bocsátott anyagi és személyi eszközök keretén belül mindent megtesz a hazai ingó műkincsek külföldre való kivitelének megakadályozására. Összeköttetései révén sokszor sikerült már neki a Múzeum, más állami gyűjtemény, vagy magyar magángyüjtő felé irányítani nem kevés és a nemzeti műtörténet szempontjából kiváló értékkel és érdekkel bíró oly műtárgyat, melyet mágnás családok, egyházközségek stb. a külföldi jól fizető piacokra szántak már s így az országra nézve végképp elveszett volna. Működését, magától értetődik, nem mindig koronázta siker, mert állami művészeti intézeteink szerény évi javadalmazásaik mellett nem képesek versenyre kelni a külföld milliomos gyűjtőivel és mert megfelelő törvényi intézkedések hiányában nem lehet mindig megakadályozni, hogy sok esetben a magán anyagi érdek háttérbe ne szorítsa a nemzeti szempontot. A Társulat, a Múzeum, és a maga hatáskörében szintén igen értékes gyűjtést végző Nemzeti Múzeum néprajzi osztálya, sajnos majdnem egyedül állanak ebben a munkájukban. Ritkán akadnak társra a magángyűjtők között. Rendes és rendkívüli anyagi eszközeik elfogytával ők is kénytelenek belenyugodni a változhatatlanba és tűrni az ingó műkincsek kivándorlását. Vigasztalásukra csak az szolgálhat, hogy felettes hatóságuk többé-kevésbbé nagy fáradsággal kieszközölt jóváhagyásával és anyagi támogatásával tízszeres áron válthatják vissza a már külföldre került és ott nagy megbecsülésnek örvendő magyar műkincseket. A védelemnek ez a módja nyilvánvalóan nem elegendő. Törvénnyel kell a műkincseket megvédelmezni. Fegyverkezni kell a külföld millióinak csábítása ellen, úgy, mint fegyverkeznek a külföld gazdagabb államai is, köztük elsősorban Olaszország, mely valóban követendő jó példával halad előttünk. Az egységes Olaszország J870 óta mindig, de különösen az utóbbi időkben nagy gondot fordít műkincsei, kivált ingó műkincsei védelmére. Tanúsítja ezt az egymást követő s kiegészítő, az ingó műemlékek kivitelét megnehezítő olasz törvények hosszú sorozata. Az ily törvények mindig érzékenyen szokták érinteni a magántulajdont. Alkotásuknál a köz és a magántulajdon érdeke vív egymással harcot. Nehéz és kényes azért a törvényhozó munkája. Az arany középút elve nem mindig válik be és sokszor végzetes veszedelmeket rejt magában az államra nézve. Ezt újabban bölcsen belátták az olasz törvényhozók. Számoltak Olaszországnak műkincsekben való gazdagsága következtében előállott kivételes, különös helyzetével és elsőbbséget
biztosítottak a tudománynak. Itt-ott azért kénytelenek voltak a magántulajdon ú. n. szentségét ís érinteni és kiterjeszteni azokat a kivételes jogokat, melyek az államot szuverénitásából kifolyólag megilletik. Kettős cél lebegett az olasz törvényhozók előtt t gondoskodni elsősorban az állam területén levő összes, már felfedezett és még ki nem ásott, a szó legtágabb értelmében vett műtárgyak, ingók és ingatlanok fenntartásáról és szakszerű gondozásáról, a magántulajdonnal szemben kivételes, de az állam szuverénitásából eredő jogokkal ruházva fel az erre hivatott hatóságokat és hivatalokat ; — másodsorban nemzeti érdekből megakadályozni bizonyos ingók kivitelét. Ezek az elvek a szabadságharcok izzó lávájából keletkeztek Italia Unitában, eleinte nehezen tudtak útat törni maguknak és csak az 1909. évi június 29-íki hivatalos közlönyben megjelent a régiségekre és szépművészetekre vonatkozó 364. számú, 1911. június 20-án szentesített törvényben tudtak teljesen kibontakozni. Ezen a helyen nem térhetünk ki az említett törvény és előzményeinek részletes ismertetésére. Az ezek iránt érdeklődő olvasó megtalálja a „Múzeumi és Könyvtári Értesítő" IV. évfolyamának 2—3. füzetében. Az olasz törvény intézkedései azonban nem vonatkoznak az élő művészek alkotásaira és az 50 éven belül készült műtárgyakra. Nem veszíti ám szem elől azokat a törvény végrehajtási szabályzata, mely elfogadás végett az olasz miniszteri tanács előtt fekszik. Ennek 130. §-a közelebbről érdekelheti a „Magyar Iparművészet" olvasóit, mert az élőjművészektől származó, vagy az ötven éven belül készített iparművészeti tárgyak kiviteléről intézkedik. Tartalmától eltekintve, nevezett paragrafus azért is fontos, mert kifejezetten iparművészeti tárgyakról intézkedik : ez az első eset az olasz törvényhozásban, hogy a műemlékek, avagy a régészeti és szépművészeti, avagy egyáltalában a művészeti tárgyak oltalmára vonatkozó törvényekben és szabályzatokban külön iparművészeti tárgyakról bővebben esik szó. Az olasz törvényhozók ugyanis nem tettek és eltekintve a fenti esettől, igen helyesen, nem is tesznek különbséget művészeti és iparművészeti tárgyak között, a művészetek köréből nem zárják ki a művészi használati tárgyakat, a művészeti tárgyak fogalma alá összefoglalnak minden művészi alkotást, rendeltetésétől eltekintve. A szóban forgó és az alábbiakban ismertetett intézkedés nem akar kivételt alkotni eme egészséges hagyomány alól ; s tisztán értelmi és fogalmazási okokra vezethető vissza annál a műtárgyak eme kettéválasztása. A 130. § akkép rendelkezik : „Bemutatandók a kiviteli, avagy az 1907. évi június 27-ikí 386. sz. törvény 46. §-a értelmében létesített hivataloknak a kiviteli engedély elnyerése céljából az élő művészektől eredő, vagy az 50 éven belül készített festmények, szobrok és bármily más művészeti tárgyak, beleértve a másolatokat és a hamisítványokat. Hasonló elbánás alá esnek azok az iparművészeti tárgyak ís, amelyek különös formájuknál, avagy díszítésüknél fogva, avagy mert valamely gondolatot, vagy eszmét ábrázolnak, m ű v é s z i intenciót árulnak el..."
315 Első látszatra ez az intézkedés azt a benyomást kelti, mintha végeredményben az iparművészeti tárgyak forgalmát, azok külföldre való kivitelét némileg megakadályozná, vagy legalább bürokratikus eljárásokkal nehezíteni szándékozná. Ha tényleg így volna, akkor nevezett szakasz kellemetlenül érintené a természetüknél fogva könnyebb és tömegesebb forgalomra szánt iparművészeti tárgyakat. Tisztában leszünk azonban a szabályzat 130. jj-ának rendeltetésével, ha a 155—157. §-aít is szemügyre vesszük. A 155. § f) alatt azt mondja, hogy a szállítójuk vagy tulajdonosuk a kiviteli hivatalnál történő előmutatásuknál igazolni köteles, hogy „kizárólag jelenkori művészeti tárgyakról van szó". A 130. § tehát a régebbi tárgyak csempészetének akadályozására szolgál. Amint láttuk, a törvény rendelkezése a többiek közt az, hogy bizonyos, kiváló értékkel bíró tárgyak kivitelét megakadályozza. Hogy rendeltetésének megfeleljen, hogy intézkedéseinek minél szélesebb körben s minél tökéletesebben érvényt szerezhessen, szükséges, hogy tudomása legyen minden egyes műtárgyról, mely a határt átlépi. Ebből következik a szabályzat 130. §-ának szükségessége. A törvényhozó nem akarta megakadályozni az iparművészeti tárgyak kivitelét, tisztán az ellen akarta biztosítani magát, hogy modern iparművészeti tárgyak álarca, elnevezése alatt oly nem modern műtárgyak kerüljenek külföldre, melyek nemzeti érdekből az országban kell, hogy maradjanak. A nyilvánvalóan művészeti intencióval bíró m o d e r n iparművészeti t á r g y a k kivitele tehát szabad, azzal a k o r l á t o z á s s a l , h o g y k i v i t e l ü k előtt a kiviteli h i v a t a l o k n a k bemutatandók, melyek annak megállapítása után, hogy tényleg m o d e r n tárgyakról v a n szó, kiállítják a szükséges kiviteli e n g e d e l m e t . Dr. ZAMBRA ALAJOS.
ORSZÁGOS MAGYAR IPARMŰVÉSZETI AZMÚZEUM ÉS ISKOLA KÖNYVTÁRA 1910/11. ÉVI FORGALMÁRÓL. Szeptember hó 15-én nyílt meg a könyvtár a nagyközönség számára, hol figyelemben és támogatásban részesül a kutató, amennyiben komoly tanulmányai számára óhajtja igénybe venni a könyvtár anyagát. Nem tisztán csak a katalógusra van itt utalva a látogató, hanem mindenkor szívesen nyújtanak segédkezet, a könyv kiválasztását illetőleg, a tisztviselők is, ha közvetlenül hozzájuk fordulnak. Bár már a nyitási idő szabályozásával teljesen a közönség érdekeihez simul a könyvtár, mégsem mondható a látogatási eredmény kielégítőnek, azt a szempontot véve irányadóul, amit egy ilyen kultúrintézmény a kultúrára szomjazóktól elvárhatna. A látogatók lassú szaporodásának egyik okát megtaláljuk a szakszervezetekben, melyek azt az anyagot kötik le éppen, mely foglalkozásánál fogva is utalva van egy kis iparművészeti tudásra, melyet iparában az ízlés javára érvényesíthetne, a másikat abban, hogy nem kölcsönkönyvtár. A könyvtár célja a rendelkezésre álló eszközökkel mindenkinek igényeit, aki hozzá fordul, a lehetőségig kielégíteni, amit csak akkor érhet el, ha állománya teljes. Ezért célt tévesztett volna a kikölcsönzés (bár
sokaknak óhaja ez), mert nem egyeseknek, hanem a köznek szolgálatára van hívatva az itt levő államvagyon. Meg azután az esti órákban akkor van nyitva a könyvtár, mikor minden egyéb foglalkozás szünetel, tehát bő alkalmat nyújt, világos nagy olvasótermével, hol a rajzolás, másolás is meg van engedve a helyben való tanulmányozásra. Nincs Budapestnek egy másik ilyen könnyen hozzáférhető szakkönyvtára, hol legkülönbözőbb foglalkozású egyének megtalálják az őket érdeklő anyagot. A művek nagyobbrészt képesek, melyek a szemlélet erejével kívánnak hatni, mint azt az intézmény célja kifejezetten megköveteli. A történeti stílusú iparművészeti produktumok mellett a legmodernebb irányzatok képviselve vannak, azért éppúgy sikerrel használhatja azt az iparos, mint a tervező művész, mert az előbbi ízlést, az utóbbi áttekintést nyer. A könyvtár nyitva van hétköznapokon (hétfő délelőtt és szombat este kivételével) d. e. 10—12-ig és este 7—9-ig ; vasár- és ünnepnapokon d. e. 10—J2-ig. Bejárat nappal : Üllői-út 33 és este Kinizsi-utca 31. szám alatt. A könyvtár anyaga felöleli az iparművészet minden szakát, ú. m. : építészet, szobrászat, festészet, ornamentika, grafika, textil, agyag, üveg, bútoripar, könyvkötészet, bőrmunka, ötvösség és ékszerészetet. A kiválóbb hazai és külföldi szakfolyóiratok mindig rendelkezésre állnak a látogatóknak. A könyvtár használata: beiratkozás, ruhatár stb. teljesen díjtalan ; a beiratkozás minden új könyvtári évadban (szept.—jún.) kötelező, mely nélkül a könyvtár látogatása nem jogosult. A mult 1910/11. évadban a könyvtárnak 7482 látogatója volt. Állandó látogatásra jogosító igazolványt 647-en váltottak, ezek közül: iparművészettel egyetemesen foglalkozó látogató volt (51)) íparművészettel szakszerűen foglalkozó (259) : építészettel foglalkozó (8); szobrászattal foglalkozó (17)? festészettel foglalkozó (47) ; grafikus- és sokszorosító művészettel foglalkozó (26); textiliparral foglalkozó (9); faiparral foglalkozó (20)} könyvkötészet és bőrmunkával foglalkozó (I) ; nemes- és más fémekkel foglalkozó (24) ; egyetemi hallgató és más fő- és középiskolai tanuló (lié) Î egyéb foglalkozású (69). E statisztikai adatokból látjuk, hogy a látogatók legnagyobb részét az iparművészeti iskola növendékei s egyéb iskolai tanulók teszik, a tulajdonképpeni iparosok ennek egy harmadát sem érik el s a művelt középosztály alig szerepel. Dr. T. J. AZ ORSZ. M. IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM az ősz folyamán kiállítást rendez újabb szerzeményeiből. Ilyen kiállítást legutoljára 1908 őszén rendezett a Múzeum. Azóta mintegy 1500 darab tárgygyal gyarapodott a gyűjtemény. E helyen említjük meg, hogy újabban Nemes Marcell kír. tanácsos két nagy művészi értékű, ludwigsburgi, XVIII. századi porcellánszobrot engedett át — egyelőre letétképpen — a múzeumnak. Az újabb szerzemények kiállítása után a Szent György Céh kisplasztikái kiállítása következik. A kiállítás alkalmával bővebben ismertetjük e folyóirat hasábjain az újabb szerzemények anyagát.
Muzeális ügyeK
316 Pályázatok SzaKirodalom
T7IDÉKI MÚZEUMAINKRÓL sok szó esett már V és többnyire egyértelműen megállapították, hogy bizony néhány múzeumunk nem felel meg hivatásának. Akad ugyan néhány kiváló hozzáértéssel egybegyűjtött és rendezett múzeum is a vidéken, mint pl. a kassai, a nagyszebeni, kolozsvári, besztercebányai, bártfai, szekszárdi stb., de ezek mellett van elhanyagolt, rendszertelenül egybeállított s kellő gondozást nélkülöző múzeumunk ís elég. Ezek között is kiválik a nagyváradi egyházi múzem, amelynek alapítója, Ipolyi Arnold püspök annak idején nagy összegeket költött a múzeum anyagának beszerzésére. Ez a nagy érték most részben parlagon hever, részben pusztulófélben van. A mintegy 7—8 termet elfoglaló múzeumot ugyanis — úgy látszik — nem gondozzák ; a nagyértékű XIV—XVII. századbeli gobelinek s keleti szőnyegeket a moly eszi, a kiállított tárgyak rendszertelen összevisszaságban vannak ; mesés értékű festmények, ötvöstárgyak, bútorok stb. mellett teljesen értéktelen hamisítások és vásári holmik tolakodnak a néző szeme elé. Felírás nincs egy sem, úgy hogy a látogató teljesen tájékozatlanul áll a kiállított tárgyak előtt. Mondják, hogy képzett őr fizetésére nincs pénz. Akkor azoknak, akik ennek a múzeumnak ügyeit intézik, a pénzt elő kell teremteni, vagy pedig adassák át a múzeum egész anyagát más országos gyűjteménynek, amely majd gondoskodik a gazdag anyag méltó elhelyezéséről és jókarbantartásáról. Mert ez az állapot, amiben a Múzeumok és Könyvtárak Orsz. Szövetségnek ez idei nagygyűlésének tagjai a múzeumot legutóbb látták, tarthatatlan. Nem hisszük, hogy akadna a kontinensen múzeum, amely olyan siralmas állapotot tüntetne fel, mint a 70.000 lakossal bíró gazdag Nagyvárad egyetlen múzeuma. Ennek az anyagából pedig kellő hozzáértéssel és buzgósággal igen értékes és tanulságos múzeumot lehetne megrendezni. Reméljük is, hogy a Szövetség látogatása meghozza a múzeum ügyeinek intézésében annyira szükséges változást.
JÂLY&ZÂTOK: D Ö N T Ö T T PÁLYÁZAT. Az Országos M. ELIparművészeti Társulat bíráló bizottsága október hó 14-én tartott ülésén döntötte el a különféle iparművészeti tervekre, (rajzokra, plasztikus mintákra) kiírt pályázatot, amelynek föltételei szerint a terv tárgyát és anyagát (fa, fém, agyag, szárú, szövet stb). a tervező szabadon választhatta, de figyelemmel kellett lennie arra, hogy a Társulat csakis olyan tervet akar beszerezni, amelyek hazai ipari műhelyekben vagy gyárakban elkészíthetők és megvalósítva forgalomba hozhatók. A Társulat ezúttal nem tűzött ki pályadíjakat, hanem a legmegfelelőbb terveket megvásárolta. A pályázatra 69 tervezőtől összesen 717 tervrajz és minta érkezett be. Ebből a nagy anyagból a jury alapos megrostálás után a következőket szemelte ki megvásárlásra :
B u t h y Jánostól és C s ű r i k Jánostól fém- és szarutárgyak mintáit, K o m j á t h y Aladártól domborított fémtárgyakat, B ő d y Kálmántól egy mezőgazdasági díj gyanánt szolgáló díszedény mintáját, M e y e r Antalnak ékszerterveít, M á r t o n Imrének ötvösmuokaterveít, G r e f f Lajostól egy zománcos dísztál tervét, T a r Antal és H e i m József agyagedényterveit, továbbá S z a b ó Lajos, S c h u d í c h Lajos, T h a i n János és C s e m e z Jolán egy-egy tervét, végül a M a g y a r I p a r m ű v é s z e k M ű h e l y é n e k több bőrdíszmű- és hímzéstervét. Ezután a bízottság az Orsz. Magyar Kir. Iparművészeti Iskola növendékeinek szünidei munkáiból rendezett kiállítást tekintette meg azzal, hogy a növendékek iparművészeti és népművészeti munkái közül vásároljon. Megvásárolták M e s s i n g e r Zádor István, B a r t a István, D á n e Gyula és C s e l é n y i Elemér Iparművészeti Iskola növendékeknek matyó népművészeti felvételei közül több darabot.
^»IRODALOM A STUDIO ez idei őszi külön füzetét Ausztria és Magyarország népművészetének szenteli ; 570 kép az osztrák népművészetet, 189 kép a magyart s ezen felül 57 kép az erdélyi szász és a horvát-szlavon népművészetet mutatja be. Ezekből a számokból látható, hogy hazánkkal meglehetősen mostohán bánt el a füzet szerkesztője, Levetus kisasszony. Kár, hogy az, amit a szűk helyen a magyar népművészetből kóstolóul bemutat, csak igen hiányos képét adja népünk művészi képességének. A közölt anyag meglehetősen aránytalanul mutatja Kalotaszeg, Borsod, Somogy, Tolna stb. vármegyék népművészetét. így pl. 21 képben láthatjuk az ismert tolnamegyei fehérhímzésű főkötőket, de szűrt csak kettőt, subát pedig csak egyet találunk a füzetben. Színesen mutat be 3 drb majdnem teljesen megegyező bácsbodrogmegyeí sokác hímzést, de a páratlanul színpompás mezőkövesdi hímzésekből csak egyet hoz és ezt is egyszínű szürke nyomásban közli. Mindenesetre nem ártott volna jobban körültekinteni a rendelkezésre álló gyűjteményekben, akkor a kétségtelenül sok jó akarattal egybeállított füzet hívebben mutathatná be hazánk népi művészetét. A kitűnő magyarázó cikket Körösfői Kriesch Aladár írta. — E helyen megemlítjük, hogy a Studio szeptemberi füzete László Fülöp művészetét méltató hosszabb cikket közöl A. L. Baldrytól ; Melaní a torinói kiállítás magyar házát ismerteti és nagy elismeréssel nyilatkozik róla, Herzfeld Sándor pedig az újabb magyar művészeti mozgalmakról ir és Glatter Gyula, Edví Illés Aladár, Dudits Andor képeinek és Körösfői Kriesch Aladár és Teles Ede szoborműveinek reprodukcióit mutatja be.
Magyar Iparművészet.
4
318 Falus EleK
263.
263.
CSOMÓZOTT
SZŐNYEG.
TAPIS
ENLACÉ.
319 Falus EIeK
264.
264. C S O M O Z O T T
SZŐNYEG.
TAPIS
ENLACE.
320 Falus EleH
265.
265. C S O M Ó Z O T T
SZŐNYEG.
TAPIS
ENLACÉ.
321 Falus EleK
266.
266. C S O M Ó Z O T T
SZŐNYEG.
TAPIS
ENLACÉ.
322 Kassai
^
Kiállítás
•'•í®^ ' ;
' , : âsïfIfi if
.
. W m
267.
267. G Y Ö R G Y I
DÉNES : EBÉDLŐ. KÉSZÍTETTE
SALLE RACHLER
ANDRÁS,
KASSA.
À
MANGER.
268. 2 6 8 . GYÖRGYI D É N E S : E B É D L Ő .
S. SALLE À MANGER.
K É S Z Í T E T T E RACHLER ANDRÁS, KASSA.
£." gf EJ g r+ í/)
CO ks
9) KJ I» OJ
324 Kassai Kiállítás
2h9.
269. L A K A T O S A R T Ú R : LEÁNYSZOBA. KÉSZÜLT A KASSAI ÁLL.
BOUDOIR P O U R JAVÍTÓINTÉZETBEN.
FILLE.
325 Kassai Kiállítás
270. LAKATOS A R T Ú R : URI DOLGOZÓ ÉS FOGADÓSZOBA. KÉSZÜLT
Magyar Iparművészet.
CABINET DE TRAVAIL E T DE RECEPTION. A KASSAI ÁLL.
JAVÍTÓINTÉZETBEN.
5
2 7 t . V A S BÊLAS URI
DOLGOZÓSZOBA. KÉSZÍTETTE
CABINET DE DUDINSZKY V I K T O R ,
KASSA.
TRAVAIL.
327 Kassai Kiállítás
272. L A K A T O S A R T Ú R : HALOSZOBA, K É S Z Ü L T A KASSAI Á L L .
CHAMBRE A
COUCHER.
JAVÍTÓINTÉZETBEN.
5*
328 Kassai Kiállítás
273.
273.
MENYHÉRT
MIKLÓS :
POHÁRSZÉK. KÉSZÍTETTÉK
BUFFET. FÜLÖP
ÉS RESATKO,
KASSA.
