NYELVI ATTITŰD ÉS NYELVHASZNÁLAT A MATYÓ MEZŐKÖVESDEN

Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Magyar Nyelvtudományi Intézeti Tanszék

NYELVI ATTITŰD ÉS NYELVHASZNÁLAT A MATYÓ MEZŐKÖVESDEN

SZAKDOLGOZAT MAGYAR ALAPSZAK (BA)

Készítette: Herbák Andrea

Konzulens: Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő

magyar nyelv és irodalom szak Miskolci Egyetem

egyetemi adjunktus Magyar Nyelvtudományi Intézeti Tanszék

Miskolc 2014

Nyelvi attitűd és nyelvhasználat a matyó Mezőkövesden TARTALOMJEGYZÉK 1. BEVEZETÉS

3

2. A PALÓCOKRÓL

5

2.1. MATYÓFÖLD

6

2.2. NÉPSZOKÁSOK

8

2.3. VISELETBŐL DIVAT

9

2.4. A MATYÓ KULTÚRA NYELVI HATÁSAI MEZŐKÖVESDEN 3. KUTATÁSI EREDMÉNYEK

11 12

3.1. HANGTAN

21

3.2. SZÓTAN

22

4. ÖSSZEFOGLALÁS

27

5. SUMMARY

28

6. IRODALOMJEGYZÉK

29

7. MELLÉKLETEK

31

2

Nyelvi attitűd és nyelvhasználat a matyó Mezőkövesden 1. BEVEZETÉS Nyelv

és

társadalom

összefüggése

napjaink

nyelvtudományának

elfogadott

megállapítása. Egyértelmű tény, hogy „nyelv nincs társadalmon kívül, s nyelv nélkül nincs társadalom. A nyelvhasználat szükségszerűen kötődik a társadalomhoz s a beszélőkhöz, s a társadalmi környezet – úgyszintén szükségszerűen – meghatározó befolyással van a mindenkori nyelvhasználatra” (Kiss 1995: 11). A

nyelv,

a

kultúra

és

a

társadalom

szoros

összefüggéséből

és

azok

elválaszthatatlanságából feltételezhető, hogy a mindennapjainkban erőteljesen részt vevő, a múlt századok szokásait megőrizni próbáló rendezvények, programok, illetőleg egy teljes, úgynevezett régimódi életstílus fenntartása, annak szemlélete intenzíven átjárja a nyelvhasználatot is. E gondolatmag fogalmazódott meg bennem, mikor a Matyó Néptáncegyüttesben – egy országos minősítő versenyre készülés rutinszerű, ám annál kimerítőbb próbája közbeni szünet alkalmával – vidám hangulatú vitatkozásra lettem figyelmes: „Mondd már ki normálisan! Legalább egyszer!” – kiabálta nevetgélve egy matyó néptáncos lány. „Nem, nem és nem… Szó sem lehet róla. Én így mondom, és kész. Egyébként is, mi az, hogy normális? Most mondd meg nekem… mi a normális? Nincs olyan, hogy normális, nekem ez a normális!” – vitázott jó kedélyűen, ám határozottan kiállva véleménye mellett a nyelvjárásban beszélő táncos fiú. „De ha ki tudod mondani, akkor miért nem próbálod meg legalább egyszer? Tudod, hogy mire gondolok, úgy… normálisan!” – győzködte tovább a lány, egyszerűen hallani akarta a fiút a köznapi nyelvet használva. Rettentően kíváncsi volt arra, hogyan hangzik a mindig is nyelvjárásban beszélő srác szájából az úgynevezett hétköznapi beszéd. „Nem akarom. Nem azért, mert nem tudom, hanem mert az nekem természetellenes.” Természetellenes, ez a szó lett a vita végszava. Igazán lehetetlennek tűnt a lány számára is tovább boncolgatni a témát, meggyőző és erős, lezáró jelleggel bíró választ kapott. Úgy is fogalmazhatnék, hogy egyszerűen nem lehetett belekötni. Engem viszont mélyen megérintett a kérdés, és elkezdtem gondolkodni a jelenségen. Mit is jelent a nyelvhasználatban az, hogy normális? Nyilvánvalóan a normára utalt a lány a normális szó alatt, azaz a köznyelvi beszédre. De kell-e egyáltalán norma a nyelvnek, szükség van-e erre? Egyetemi tanulmányaim során, többször is hangsúlyozva hangzott el a megállapítás:

3

Nyelvi attitűd és nyelvhasználat a matyó Mezőkövesden a nyelvjárás használata semmiképpen sem alsóbbrendű, mint a köznyelvé. Mégis számtalan tapasztalat világít rá (ma is) a kérdés problémájára, miszerint Magyarországon a többségi vélemény azt hangoztatja, hogy a nyelvjárásban beszélők butábbak, sőt intelligenciájukban meg sem közelítik köznyelvet beszélő társaikat. Ez a meglehetősen elítélő és téves hozzáállás évek óta vitatott jelenség hazánkban. Több tanulmány is foglalkozott már a témával, szociolingvisták és dialektológusok számtalanszor ütköztették véleményüket a kérdéssel kapcsolatban. A normának tekintett köznyelvi nyelvhasználattal szemben a nyelvjárás „lehetőségei” kezdtek el foglalkoztatni. Legfőképpen olyan környezetben, ahol úgyszólván van is esély lehetőségekre. Hiszen manapság Magyarországon a nyelvjárások kiveszőben vannak, egyegy annak idején tipikusan nyelvjárási vidék és annak közössége jelenleg elenyésző létszámmal próbálja (ha próbálja egyáltalán) fenntartani sajátságos nyelvváltozatát. Az a hipotézisem, hogy akárhol, ahol jelentős hangsúlyt fektetnek a hagyományőrzésre, tudatosan figyelnek az értékek megőrzésére, továbbadására, ott ez a fajta – archaikusnak is nevezhető – többlet, kincs meg kell, hogy jelenjen a nyelvhasználatban is. Ha archaikusságából adódóan nem is szükségszerűen, csupán azért, mert egyszerűen elválaszthatatlan a vele járó kulturális közegtől. Ezen megállapításból kiindulva, dolgozatomban a mezőkövesdi lakosok, azon belül is elsősorban a fiatalok (16–30 év) nyelvhasználatát mutatom be. Arra vagyok kíváncsi, hogy a matyó kultúra nyelvi hatásai tetten érhetők-e a mezőkövesdi fiatalok nyelvhasználatában. Mivel az idősek között még nyilvánvalóan többen vannak, akik beszélik a nyelvjárást, így számomra annak kérdése érdekesebb, hogy a fiatalok közül mennyien beszélik még a palóc nyelvjárást. Kérdésem továbbá, hogy mennyire fogadják be az őket körülvevő nyelvhasználati sajátosságokat (az idősebb generációtól), fontos-e számukra a nyelv megőrzésének kérdése, valamint a nyelvjárásban beszélőket érik-e kellemetlenségek a nyelvhasználatuk miatt? Arra szeretnék rávilágítani, hogy mennyire evidens napjainkban a hagyományőrzés fontosságának tudatosodásával a sajátos nyelvhasználat, jelen esetben a palóc nyelvjárás fenntartásának kérdése. Több éve figyelemmel kísérem a Matyóföldi Folklór Fesztivál állandó programadó résztvevőit, a Matyó Népművészeti Egyesület tagjait, és az országos hírnévvel rendelkező Matyó Néptáncegyüttest. A matyó táncokat arany minősítéssel visszaadó táncosok, a hamisítatlan matyó népművészeti értékeket képviselő művészek és lelkes követők a legmegfelelőbb adatközlői körnek bizonyultak az „eredeti” matyó nyelvhasználat, azaz a palóc tájszólás mai meglétének vizsgálatára.

4

Nyelvi attitűd és nyelvhasználat a matyó Mezőkövesden 2. A PALÓCOKRÓL A matyóság meghatározása igen összetett feladat, főként nyelvjárásuk meghatározása tekintetében ütközhetünk akadályokba. A matyók a palóc nyelvjárást beszélik, azonban a palócok eredete meglehetősen adatszegény, és sokkal inkább teóriákra, feltételezésekre épül, mintsem bizonyítható adatokra. Sőt mi több, ahogy Balogh Lajos is fogalmazott 1989-ben: általában „a magyar nyelvjárások – köztük a palóc nyelvjárások – eredetéről, kialakulásáról,

történetéről

nincsenek

kellő

ismereteink”

(Balogh

1989:

345).

Tudományosan máig nem egyértelmű vagy lezárt kérdés a magyar dialektológiában és néprajztudományban, hogy „mi az igazság a palóc eredet kérdésében” (Paládi-Kovács 2002: 263–75). A palóc név szláv eredetének hitelességét Melich János vizsgálatai óta fenntartják, nyelvünkbe azonban a 10–12. század során több néptől is bekerülhetett: lengyelektől, csehektől, oroszoktól. Kniezsa István 1955-ben megjelentetett írása szerint sokféle, ám egymástól alig eltérő változata fedezhető fel a palóc elnevezésnek a korai szláv, főleg az orosz forrásokban: polovici, polovci, polovec stb., mely szavak a kunokat jelölték (Kniezsa 1955: 378–79). Míg Anonymus kumánoknak, és nem poloveceknek nevezi őket, habár 300 évvel korábbra, a honfoglalás idejére vetítette vissza korának néprajzi ismeretét, így adatai kevésbé útmutatóak (Győrffy 1965: 431). A polovec szó pedig a szláv nyelvek szerint ’fakó’, illetve ’szőke’ jelentésű tőmorfémára vezethető vissza, így igen furcsa, hogy milyen viszonyban állhat egyáltalán a sötét pigmentációjú kun nép nevével. Az ellentmondás alapján néhány nyelvész egészen más irányból közelíti meg az eredet kérdését, ők úgy vélik, hogy a polovici szó eredeti jelentése ’síksági’, ’folyómelléki’ értelmű (Barabás 1989: 121). Ráadásul „a palóc név csak igen későn és mint gúnynév bukkan fel”, így összefüggése a szláv források polovici elnevezésével még inkább megkérdőjelezhető (Kniezsa 1955: 378–79), nem szólván a terület pontos meghatározásának kérdéseiről. További érdekesség, hogy a palóc népnévként való megjelenését szerzők és szótárak egyaránt még az 1950-es években is egy akkorra már elavult nézetet visznek tovább, mely szerint a palóc mint népnév megjelenése Mezőkövesd 1784-es jegyzőkönyvétől számítható. Holott egy korábbi, 1656-os feljegyzés is rendelkezésükre állt 1863-as publikálással (Barabás 1989: 122–23). Paládi-Kovács Attila 2002-ben megjelent írása pedig, mely a palócok eredetével és etnikai összetételével foglalkozik, kijelenti – még mindig finomkodva a „nagy valószínűséggel” kifejezést hozzátéve –, hogy a palócok „nem köthetők honfoglalás előtti népekhez, így a hunokhoz és az avarokhoz sem. Több valószínűséggel származhatnak később betelepült keleti

5

Nyelvi attitűd és nyelvhasználat a matyó Mezőkövesden néptöredékektől”, többek között a polovec-kunokat is ide sorolja. Egy újabb, 2008-as írásában Bálint Csanád a következőképpen fogalmaz: „a palóc eredetkérdés bemutatása rendkívül leegyszerűsített, olykor tárgyi tévedéssel terhelt; ez a tájfogalom a 19–20. században alakult ki, népnévként a 17. században fordul elő először, a »polovec« népnév pedig az orosz forrásokban kunokra – és nem palócokra – vonatkozott. Amikor »szlávokról« írnak, a szerzők nem számoltak azzal, hogy azoknak már a honfoglalás idején legalább háromféle, nyelvileg és kulturálisan igen eltérő csoportja élt az országban” (Bálint Csanád 2008: 1170). Dr. Béres Judit az Élet és Tudományban megjelent Népességünk genetikai rokonsága című írásában pedig egyértelművé teszi, hogy „a matyók és a palócok, jóllehet külön etnikumként tartjuk számon őket, genetikailag egységes népcsoportként határozhatók meg, amelyek a szlávokhoz állnak közel, csupán eltérő vallásuk miatt van különböző nevük” (Dr. Béres 2001: 1204–06). „A nyelvjárási irodalomban az »északnyugati« megjelölést felváltotta a »palóc« címke, s az újabb dialektológiai összefoglalások is ez utóbbival jelölik az egész hatalmas nyelvjárásterületet” (Paládi-Kovács 1989: 149). Mezőkövesd városa, illetve palóc nyelvjárása könnyedén besorolható az Imre Samu könyvében leírt, illetve a Balogh János által 7 kategóriába összevont palóc nyelvjárások altípusának egy csoportjába; a középpalóc nyelvjárásba, ami vélhetően az egyik legjellegzetesebb palóc nyelvjárástípus, még pontosabban Mezőkövesd a keleti középpalóc nyelvjárástípusba tartozik, melynek területe az úgynevezett középpalóc pontoktól keletre található, ide tartozik Borsod megye is Mezőkövesd városával (Imre 1971: 351). 2.1. MATYÓFÖLD „Miskolctól mintegy 50 km-re, a Bükk-hegység délnyugati részétől délre elterülő sík területet »Matyóföld« néven emlegetjük. A matyók itt őrizték meg legjobban, s legtovább ősi szokásaikat, alakították ki jellegzetes, külföldön is híres népművészetüket. Ide tartozik Mezőkövesd, Tard és Szentistván” (Szunyi 2001: 24). „A Bükk déli oldalához csatlakozó Matyóföld az elsősorban Mezőkövesden élt matyó népességről kapta nevét”, így méltán emlegetik oly gyakran Mezőkövesdet Matyóföld szíveként. (http://www.vendegvaro.hu/a-matyofold-es-a-bukkalja 2012.04.20.) Matyóknak tehát Mezőkövesd lakóit a szomszédos Szentistván és Tard lakosságával együtt nevezik már a kezdetek óta, „egyes néprajzkutatók szerint viszont a református környezetben megmaradt katolikus sziget lakóit jelenti a kifejezés” (http://matyofolk.hu 2012.03.20.). 6

Nyelvi attitűd és nyelvhasználat a matyó Mezőkövesden

Mezőkövesd

1. Kép: Mezőkövesd és környéke (http://www.mezokovesdiregio.hu/index.php?module=static&target=view&show=kisterseg)

„A matyóság a 18–19. században megformálódott néprajzi csoport, elsősorban az Alföld és a hegyvidék találkozásánál fekvő karakteres mezőváros, Mezőkövesd népességét foglalja magába. A helyi hagyomány matyónak tartja a két szomszédos falu, Tard és Szentistván népét is. De a három közösség kulturális arculatában jelentős különbségek is mutatkoznak, miközben hasonló vonások ismerhetők fel a Bükkalja falvainak örökségével is. A matyóság kulturális önazonosságát elsősorban mindig Mezőkövesd hordozta. Napjaink civil társadalmának közösségei mindhárom településen saját kulturális örökségüknek tekintik a matyó tradíciót és sokféle formában építik azt be hétköznapjaik és ünnepeik

világába”

(http://www.szellemiorokseg.hu/files/nyomtatvanyok/46_pdf.pdf

2012.03.20.). Mindent összevetve kijelenthető, hogy a matyók rendkívül színes népviselete, hagyományokba zárt élete évszázadok óta különleges néprajzi egységet alkotott a környező települések között, mely sajátosságok a mezőkövesdi matyó miliőben a hagyományőrzés jóvoltából máig érezhetőek. A magyar köztudatban mára színvonalat és minőséget idéző fogalommá kovácsolódott a matyó elnevezés, de mit is jelent pontosan matyónak lenni? A kérdésre választ ad Póta Istvánné „Mit jelent számomra a matyó kultúra örökösének lenni?” Mezőkövesd önkormányzatának 2012. évi pályázati felhívására született írása, melyből büszkén áradnak a matyólét megfogalmazásának gondolatai: „Matyónak születtem. Létem ez, s örököm. A matyó név végigkísérte életemet. Hozzám nőtt, összetartozott velem. Most érett felnőttként eljutottam oda, hogy komolyan vállaljam matyóságomat. A matyóság színes, hagyományokat teremtő életét tették kezembe. Tiszta emberségük, küzdelmes múltjuk talajt, példát adott. Unokáinknak szólnék, a mai és jövendő utódoknak, 7

Nyelvi attitűd és nyelvhasználat a matyó Mezőkövesden hogy emlékezzenek! Őrizzék e páratlan múltat, mert csak hagyományiban erős népnek lehet értelmes jövője. Nem csak magyarnak, de matyónak lenni is jó! Ma már nem más, mint e közösségnek, ennek a kultúrának jövője érdekel. Bár példa van elég, remélem, megfontolja komoly agy és lelkiismeret, hogy idejében szóljon. Meghalnak a régi hagyományokat őrző emberek, s ki pótolja a kiesett múltat?” (Póta 2012: 3). Mezőkövesd hagyományőrző törekvései az utóbbi években sem lankadtak, immár 2014et írunk és a matyó elnevezés egyfajta szlogenként egyre inkább ellepi a várost. A város központjában hatalmas térkép hirdeti a matyó hagyomány különféle részeinek állomásait, a Hadas városrészben 18. századi nádtetős házak a korabeli mesterségek bemutatásával várják az érdeklődőket; megtalálható ott hímző-, bútorfestő- vagy éppen mézeskalácsos műhely, fazekas, üvegcsiszoló és játékház is, valamint a Kisjankó Bori Emlékház szintén a híres hímző asszonyról elnevezett utcában a Kisjankó Bori 22–24 alatt. Ellátogathatunk a Matyó Múzeumba, vagy a Matyórózsa kézimunka alapanyagok boltjába, illetve vásárolhatunk a Matyótáj Áruházban, és akár a Matyó Pékségben is. 2.2. NÉPSZOKÁSOK Mint minden ember önálló és közösségi életét nézve egyaránt, a legfontosabb mérföldkövek a születés és a halál pillanata, a matyó nép életében sem volt ez másképpen, így természetes, hogy népszokásaik és babonáik túlnyomó többsége ezekhez az eseményekhez fűződik, valamint a házasság szentségéhez, ami egy új élet kezdetét jelenti a férfi és a nő életében. Meghatározó volt többek között az áldott állapotban lévő kismama viselkedése, ugyanis baljós jelekkel bír, „ha a terhes asszony megcsudál valamit.” Ha pedig netalántán kötél alatt bujkáláshoz támadna kedve, „gyerekének nyakán meg annyiszor lesz körülhurkolva a köldökzsinór, ahánszor átbújt a kötél alatt.” Ha a terhesség fele idejéig bárhol megütnék a kismamát „a jel rajta lesz a gyermeken; az anyajegy így keletkezik.” A már megszületett kisgyermekre pedig nagyon vigyáztak, akárhová vitték, ha féltették a rontástól, akkor fordítva adták rá az inget. Ha pedig úgy gondolták, a gyermek meg van babonázva, vizelettel mosták és édesanyja ingének visszájával törölgették meg (Károly 1939: 88–89). Az átmenetet a gyermek és legénykor között a suhanckor jelenti. A párválasztással járó udvarlás pedig már a legénykorban válik komolyabbá. A Magyar Néprajz Folklór 3. kötete alapján a 20. század elején május elseje fontos nap volt a matyó lányok számára, hiszen „az 1930-as években Mezőkövesden a matyó lányok közül csak az ún. »híres lányok« kaptak májusfát, akiket a legények legjobban kedveltek és tiszteltek” 8

Nyelvi attitűd és nyelvhasználat a matyó Mezőkövesden (http://mek.oszk.hu/02100/02152/html/07/122.html 2014.03.18.). De ezen kívül az udvarlás szokására még egy egész rítuskör is kiépült. „Ha a lány szülei megengedik az udvarlást, a lánynak ki kell vinni a tüzet (vizet, gyufát) a pitarba, amivel a leány cigarettára gyújt [...] Ha vőlegény megy a házhoz, az már nem kér tüzet, anélkül is bemehet” (Károly 1939: 98–100). A lélekről és a halálról alkotott felfogása a matyóknak igen jellegzetes. „Az elszálló léleknek kinyitják az ablakot, hogy könnyen kiszálljon.” De a lélekről számtalan egyéb babona is keringett. Például Mezőkövesden is hitték, hogy a szobában, ahol a halott fekszik, a lélek eljön megköszönni a szállást. Így „az asztalt megterítik fehér abrosszal, egy pohár vizet, kenyeret, sót tesznek rá, a pohárban megjelölik meddig volt a víz, a sót pedig lesimítják”, a lélek, pedig ha ott járt, „eszik egy falatot a kenyérből és iszik egy korty vizet” (Károly 1939: 123–124). Pető Margit írása szerint igen fontos hagyománya volt még a matyóknál az étkezésnek és az ahhoz kapcsolódó imáknak. A matyók „a mindennapi eledelt elsősorban testfenntartó fontosságáért becsülték. Áhítatos tiszteletet adtak minden betevő falatnak a szertartássá nemesült szokások. [...] Étkezéshez kapcsolódó imáik háládatos köszönettel jelzik, mily nagy az értéke a közös erőfeszítésnek, melynek árán asztalra kerül az étel. Mindeneknek szemei tebenned bíznak, Uram! És te adsz eledelt azoknak alkalmas időben; fölnyitod kezeidet, és betöltesz minden élő teremtményt áldásoddal. Áldj meg minket, Úristen, és ezen ajándékid, melyeket a te jóvoltodból magunkhoz veszünk” (Pető 1987: 10–11). 2.3. VISELETBŐL DIVAT „A matyó viselet igen tarka volt, ahogy akkor mondták »cifra«. Volt idő, mikor a matyóság szegény volt. A ruházat sokba került, de senki sem akart lemaradni, még ha nehezen tudta előteremteni az árát. Azt mondták: »hagy korogjon, csak ragyogjon!« A »ragyogót« később megtiltották, azután hímzéssel díszítettek. Szépek voltak a ruhák, no meg a lányok és a menyecskék is” (Póta 2012: 3). „Az általánosan ismert hímzés a szűcsök és szűrszabók által készített ruhákról került át a textilekre. A minták sűrűek, tömöttek, teljesen kitöltik a felületet, színezésük erős, telt. Legjellegzetesebb elemük az úgynevezett »matyó rózsa«, melynek számtalan formája 9

Nyelvi attitűd és nyelvhasználat a matyó Mezőkövesden ismert. A leghíresebb matyó »íróasszony«, azaz mintatervező Kisjankó Bori a »százrózsás« jelzőt kapta mivel, talán ő alkotta a legtöbb rózsavariációt. Az ő emlékére rendezik meg háromévente az ország legrégebbi és egyben legrangosabb hímző seregszemléjét” (http://www.mezokovesdiotthon.hu/mezokovesd.php 2014.03.03.). Manapság a népviselet festői pompájában leginkább a Matyóföldi Folklórfesztivál alkalmán, a mezőkövesdi Matyó Múzeumot látogatva, és a korhű matyó lakodalom szereplői

jóvoltából

gyönyörködhetünk.

A

Matyó

Néptáncegyüttes

előadásában

Mezőkövesden a Táncpajtában megrendezésre kerülő, nyaranta garantált esemény a híres Matyó lakodalmas. A néptáncegyüttes előadásaiban megelevenedik a matyó lélek és hagyomány. Életre kelnek a régi népszokások megindító, szívhez szóló jellegzetes eseményei, a táncokban és az elhangzott dalokban egyaránt. „A hajdani matyó hímzés utóéletének mintájára – szerencsére megvan a matyó lakásberendezés modern változata is: Kovács Andrásnak és fiának (mindketten a népművészet mesterei) a festett matyó bútorai ma már nemcsak hazánkban népszerűek és kedveltek, de keresettek és eljutottak külországokba is” (http://www.agria.hu/borsod/mezokov/bemutat/matyo.htm 2012.03.20.). A matyó motívumok, és azok hatásainak aktualitásáról Nagy Eszter Hot Styleban megjelent interjúja széleskörű képet ad, melyben a Matyodesign megalkotóit faggatja a matyó hímzés 21. századi sikeréről. Megtudhatjuk, hogy a matyó hímzés mintákat többek között Mezőkövesdről szerezték be: „találkoztunk egy 85 éves nénivel, aki Mezőkövesden lakik. Ő az egész életét annak szentelte, hogy hímezzen, megszámlálhatatlan mintája volt, legalább 10.000, mindet nekünk adta, vagyis megvettük egy jelképes összegért” (http://www.hotstyle.hu/?q=a-gepi-himzes-nem-meno-interju-a-matyodesign-alkotoivalvaczi-borival-es-vaczi-rozival 2014.03.03.). Napjainkban „világszerte divat a kalocsai és matyó minta” – ez a mondat olvasható az interneten számtalan variációjában (csaknem százas nagyságrendet elérő számban) a legkülönfélébb honlapokon, napjainkban megjelenő újságcikkekben, sőt még a televízióadásokban is. „Világszerte hódít a kalocsai és a matyó motívum! Mára nem csak hazai sztárok kedvelik a magyar mintákkal hímzett ruhákat, hanem nemzetközi trenddé kezd válni. Tavaly a Forma 1 világában Lewis Hamilton és Jenson Button mezét díszítették a virágok. És ebben a magyar hagyományokat megjelenítő ruhában fotózták le korábban Nicole Kidman-t és néhány napja a Harry Potter filmek fiatal sztárját, Emma Watson-t is.” – hangzott el ez 2012. április 20-án, a TV2 reggeli magazinműsorában, mely az aktuális politikai és közéleti témákkal, napi aktualitásokkal, és kultúrával egyaránt foglalkozik. De arról a tényről, hogy ez csupán egyetlen kiragadott példa a napjainkban egyre felkapottabb

10

Nyelvi attitűd és nyelvhasználat a matyó Mezőkövesden témával kapcsolatban, könnyen meggyőződhetünk magunk is, ha nyomon követjük az aktuális eseményeket és divattrendeket. 2.4. A MATYÓ KULTÚRA NYELVI HATÁSAI MEZŐKÖVESDEN A matyó kultúra tradícióinak megőrzése, hatásának jelenléte a 21. században, különösen napjainkban szemmel látható. A fő kérdés azonban még nyitott maradt: a kultúra, a társadalom és a nyelv szoros egymásra hatása értelmében megfigyelhető-e a hagyományőrző mezőkövesdi fiatalság nyelvhasználatában ez a kölcsönhatás? A matyó kultúra hatása napjainkban meghatározó mind hazánkban, mind Mezőkövesden. Jól bizonyítja ezt a hazai, sőt a nemzetközi divatban is egyre nagyobb teret nyerő matyó minták használata, szűkebb körben pedig az évente töretlen sikerrel megrendezett Matyóföldi Folklórfesztivál is. Vélhetően lehetetlennek látszó feltevés, hogy a matyó kultúra monumentális hatóköre és ereje ne jelenjen meg valamilyen formában a hagyományőrzők nyelvhasználatában, pontosabban az, hogy ne élne tovább a palóc nyelvjárás – ha csak töredékében is – mindezek értelmében. A Matyó Népművészeti Egyesület a legelső kulturális feladatokat ellátó társadalmi szervezet Mezőkövesden, többnyire a népművészettel kapcsolatos programok szervezését látja el, évek óta töretlen sikerrel. 1991. február 15-én alapították a helybeli amatőr művészeti csoportok legaktívabb tagjai. Kezdeményezésük hamar elnyerte nemcsak a mezőkövesdi lakosok rokonszenvét, és támogatását, de a helyi önkormányzatét is. Az egyesület vezetősége már megválasztásától kezdve törekedett a minőségi munka fenntartására, így viszonozva a bizalmat. Mára pedig tekintélyes kulturális szervezetként tartják számon a dél-borsodi régióban, de rendezvényeik hatására jó hírük az ország határán túlra is eljutott. 2010-ben például a mezőkövesdi Matyóföldi Folklórfesztivál vendégcsoportjai közül igen messzi tájakról is érkeztek táncosok, így Kongó, India vagy akár Tajvan népi táncával is megismerkedhetett a közönség. A Matyó Népművészeti Egyesület napjainkra több mint 100 vállalkozó szellemű taggal büszkélkedhet, feladataikat pedig 3 fő témakörre csoportosíthatjuk. Ebből az egyik – a kézművesség és a rendezvények mellett – a néptánc. A mezőkövesdi Matyó Néptáncegyüttes mára több mint 60 éves múltra tekint vissza. Jelenlegi tagjai a városban és a közeli (vagy akár távolabbi) településeken élő fiatalok, akik a hétvégenkénti próbák alkalmával gyakorolják a műsoron lévő koreográfiákat,

megismerkednek

más-más

magyar

tájak,

települések táncos

hagyományaival, így bővítve repertoárjukat (http://matyofolk.hu 2012.03.20.).

11

Nyelvi attitűd és nyelvhasználat a matyó Mezőkövesden 3. KUTATÁSI EREDMÉNYEK A mezőkövesdi fiatalság nyelvhasználatának vizsgálatára ellátogattam a Hadas városrészbe, amely a város kulturális központja (itt foglal helyet a Matyóföldi Folklórfesztivál központja is), és ahol a néptáncegyüttes próbái zajlanak. Munkám

során

kérdőívet

használtam

a

16–30

éves

mezőkövesdi

Matyó

Néptáncegyüttes, illetve a Szent László Gimnázium és Szakközépiskola egy végzős humán tagozatos osztálya nyelvhasználatának feltérképezésére. Valamint ellátogattam a Jézus Szíve templomba, ahol a 20 fős idősekből (55–70 éves) álló templomi kórus tagjaival beszélgettem. Nagy meglepetésemre az idősek között már senki nem beszélte az archaikus nyelvjárást. Annak csupán nyomait lehetett érzékelni, miközben lelkesen meséltek a régi időkről, és a szavakról, amelyek eszükbe jutottak. Lelkesedésükben felfedezni véltem egyfajta sajátos gesztust, ami nyelvileg már leírhatatlan, mégis felidézi azt az egyéni, összetéveszthetetlen palócos temperamentumot. 28 fő kérdőíves adatközléséből építkezhettem: 7 fő a Matyó Néptáncegyüttesből, illetve 21 fő a Szent László Gimnáziumból töltötte ki az általam összeállított kérdőívet. A néptáncosok széles korosztálybeli réteget összefogva – 2 fő 16–20 éves, 2 fő 21–25 éves, 3 fő 26–30 éves – segítették munkámat. Míg a középiskolások mindannyian a 16–20 éves korosztályt erősítették. Az adatközlők nemi aránya a nők javára 75:25%-os eloszlású. Néhányan a néptánc mellett, a népzenében és a népi színművek előadásában tevékenykednek, tehát a hagyományőrzés más ágaival is mélyebb kapcsolatot ápolók széleskörű tapasztalataira is építkezhettem. A hagyományőrzésben évek óta aktívan résztvevő néptáncosok 99%-a előzetes kutatások, illetve befolyásoló tényezők nélkül biztosan állította, hogy nyelvhasználatában befolyásolják a városban zajló törekvések a matyó kultúra megőrzésére, míg a középiskolások csupán 29%-a mondta ugyanezt. A kérdőívem összeállítása során igyekeztem olyan kérdéseket feltenni, melyek rávilágíthatnak a fiatal generáció nyelvi attitűdjének pontos leírására, hiszen a nyelvi attitűd igen fontos szerepet játszik a nyelvhasználatban, nagymértékben befolyásolja azt. Ennek eredménye igen szélsőségesen alakult, hiszen a nyelvi attitűdök társadalmi eredetűek, melyek előítéleteket is tükröznek, így sztereotípiákat hoznak magukkal, melyek a szociolingvisztikában „a műveltség és meghatározott nyelvhasználati formák gyakori együtt jelentkezése” alapján alakul ki. A 16–30 éves fiataloknál már tetten érhető

12

Nyelvi attitűd és nyelvhasználat a matyó Mezőkövesden Mezőkövesden is a nyelvi értékítélet problémája, amikor az adatközlők „valamely nyelvi forma vagy formák használata alapján magáról a nyelvet használó emberről, személyiségéről” feltételeztek, illetve állítottak valamit (Kiss 2002: 145). A kifejtős kérdéseknél az alábbi válaszok, magyarázatok születtek: Véleményed szerint befolyásoló tényező lehet-e saját nyelvhasználatodban a téged körülvevő hagyományőrzés? Az adatközlők többsége, 57% állítása szerint a hagyományőrzés nem befolyásolja nyelvhasználatát, míg 43%-uk ennek ellenkezőjét állítja. A hagyományőrzéssel közvetlen vagy közvetett kapcsolatban állók véleménye 50–50%os arányban oszlik meg; az adatközlők egyik fele szerint mindenképpen befolyásoló tényező lehet nyelvhasználatában a hagyományőrzés, míg másik fele szerint egyáltalán nem. 

Igen, de nincs kapcsolatban a hagyományőrzéssel (11%)



Igen, kapcsolatban van a hagyományőrzéssel (32%)



Nem, de kapcsolatban van a hagyományőrzéssel (32%)



Nem, nincs kapcsolatban a hagyományőrzéssel (25%)

A kérdőív kitöltése során, valamint az adatközlők megkérdezése után a Matyó Néptáncegyüttesből mindössze 1 fő, a középiskolások közül pedig 15 fő állította, hogy az őt körülvevő hagyományőrzés véleménye szerint nem lehet befolyásoló tényező saját nyelvhasználatában. A mezőkövesdi Matyó Néptáncegyüttes tagjainak válaszai: -

Igen  „ A nóták, dalok szövegei hatással vannak rám és alakítják

szókincsemet.”  „Ízesen beszélek, és ez a páromra is ráragad.”  „A párom ízesen beszél és egy kis idő elteltével én is így kezdtem beszélni.”  „Az ember mindig alkalmazkodik a környezetéhez, így egy idő után

az is átveszi a tájszólást, aki egyébként nem oda való.”  „A kultúra fontos része a nyelv. Nem lehet külön kezelni őket.”  „Vannak szavak, melyeket a hagyományőrzés kapcsán ismerek és

használok, számomra teljesen ismert és természetes, de más körben 13

Nyelvi attitűd és nyelvhasználat a matyó Mezőkövesden esetenként ismeretlen, így nehezíti a kommunikációt.” -

Nem  „Nem úgy szocializálódtam”

A középiskolások válaszai: -

Igen  „Mert ebben a környezetben növök/nőttem fel, és ezt hallom és használom is.”  „Mert ez egy szokás az én részemről, amit az öregek csináltak azt mi

is hagyományként őrizzük. Szerintem ez nagyon jó szokás, nekem kifejezetten tetszik.”  „Lehet,

hogy te saját magadon nem veszed észre, de a

környezetedből adódóan veszel át sajátos kifejezéseket. Például a napraforgót itt Kövesden szotyinak hívják, Szabolcsban pedig makukának. Nagyon sok ilyen szavunk és kifejezésünk van még, amit mondjuk Kövesden megértenek, de az ország más tájékán nem tudják mit jelent.”  „Bár nem foglalkozom vele nyelv terén, több évig néptáncoltam,

ahol volt szerencsém megismerni régi, hagyományos táncokat, amik nagyon a szívemhez nőttek.”  „Azért, mert a közvetlen környezet mindig hat valamilyen szinten az emberre, és ha valamilyen szó, kifejezés tetszik, akkor az nyilván rám ragad és használni fogom.” -

Nem  „Mert nem tetszik a régies beszédstílus, nyelvhasználat, így

nincsenek hatással rám.”  „Szerintem nem befolyásoló tényező, az, hogy más hagyományőrzésekről is megtudhatok többet, megismerhetem mások szokásait és nyelvhasználatát.”  „A hagyományőrzés rendkívül fontos és szép feladat, de

véleményem szerint nem befolyásolja a nyelvhasználatot, bár megismerhetünk tájszavakat, hagyományokat, nyelvhasználatunk nem fog változni.”

14

Nyelvi attitűd és nyelvhasználat a matyó Mezőkövesden  „Mivel tudomásom szerint a környezetemben senki nem beszél nyelvjárásban, ezért én sem használok ilyen szavakat, kifejezéseket, és nem is nagyon ismerek ilyeneket.”  Mert nem kifejezetten érdekel, és falra mászok, ha valaki nem helyesen beszél.”  „Hagyományőrzőkkel nem nagyon spanolok.”  „Nem veszek át szavakat.”  „Egyáltalán nincs rám hatással.”  „Számomra nincs nagy hatással a hagyományőrzés. Nincs

ismeretem a tipikus régi kifejezésekről, szokásokról, ezáltal nincs mit átvennem a saját nyelvhasználatomba.”  „A hagyományőrzés már kiöregszik, és nem tudja felvenni a

küzdelmet a modernizációval. Ez persze sajnálatos, de a modern világban egyre több az idegen szó. A mai fiatalokat, beleértve engem is, már nem befolyásolja az őket körülvevő nyelvhasználat.”  „Nem érdekelnek a hagyományőrző tevékenységek.”  „Engem nem befolyásol a hagyományőrzés, mert nem foglalkozok vele semmilyen szempontból.”  „Szerintem ezeket a nyelvi hagyományokat csak az idősebb korosztály őrzi, és a generációk manapság eléggé eltávolodtak egymástól. A fiatalok inkább a számítógép előtt ülnek, külföldi filmeket néznek, külföldi zenéket hallgatnak, amikben nagyon nincs semmiféle tájnyelv. Az idős emberekkel, nagymamával, nagypapával meg aztán pláne nem beszélgetnek ilyesmiről. Én úgy gondolom, hogy pár év múlva a nyelvi különbségek teljesen el fognak tűnni.” Kérlek, fejtsd ki a nyelvjárással kapcsolatos észrevételeid, gondolataid a válaszod alapján! -

tud a helyi nyelvjárásban beszélni o akárhol hajlandó használni  „Ebbe születtem. Büszke vagyok rá.”  „Nekem nagyon tetszenek a különböző nyelvjárások. Persze van

15

Nyelvi attitűd és nyelvhasználat a matyó Mezőkövesden olyan típusa, ami érthetetlen és irritáló, de szeretem. Ezek hagyományok, amiket meg kell őrizni. Semmi szégyellnivaló nincs benne. Sokan kinevetik a tájszólással beszélő embereket, de nem szabad. Szerintem gyönyörűen hangzanak a különböző tájszólások, nyelvjárások. Örülnék, ha több ilyen ember lenne a környezetemben, mert szeretem hallgatni.”  „A legtöbb embert kinevetik, aki nyelvjárással beszél. Pedig minden területen más a kialakult és használt nyelvjárás. Így hát mindenki röhöghetne mindenkin. Van, akinek ez eljut az agyáig, van, akinek nem. Én egyébként falusi vagyok, bárhol bármikor szívesen használom a „tipikus falusi szavakat, hanglejtést”. Szerintem ez nem szégyen a hétköznapi életben. Hivatalos helyeken persze nem használom.”  „Nem igazán tudom, hogy nyelvjárásban beszélek-e, de a körülöttem levő öreg nénik szavajárását megértem és használom is néha. Mert néha vicces és jó, hogy el kell mondani azoknak, akik nem értik, mit jelent. Szerintem nagyon fontos ezeknek a dolgoknak az ápolása, mert ez a múlt jelenben élése.” o csak megfelelő környezetben használja  „Nagyon szeretem, ha valaki nyelvjárásban beszél, sokat röhögök rajta. Néha nehéz őket megérteni, de azért nagyon igyekszem. Mindenesetre nekem tetszik, ha valaki nyelvjárásban beszél, én nem tartom cikinek.”  „A nyelvjárásban szerintem semmi szégyellnivaló nincs, sőt ezt a hagyományt meg kell őrizni”  „Az én részemről a nyelvjárás a matyó szó. Más észrevételem nincs.” o nem használja, mert nem tartja szükségesnek  „A TV és a rádió elterjedésével kiveszőben van a tájszólás.”  „Anélkül is ki tudom fejezni magamat az idősebb korosztály körében és meg is értenek.”  „Bár környezetemben nem beszél senki nyelvjárásban, mégis

16

Nyelvi attitűd és nyelvhasználat a matyó Mezőkövesden érdekes és figyelemfelkeltő témának tartom.”  „Baráti körben elnevetünk ezeken, de idegen előtt nem mernék így beszélni, mert kiröhögnek.”  „A nyelvjárás annyi szempontból jó, hogy nyelvünket sokszínűvé teszi.”  „Törekedni kell arra, hogy azt a nyelvhasználatot űzzük, amelyet a többség megért.”  „Szerencsére még nem veszett el a matyó nyelvjárás, de ha nem lenne sok figyelem fordítva rá, hamar kihalna (hiszen már most is kihalófélben van). Ha belegondolok, már csak a nagymamák beszélnek hagyományőrzően és félő, hogy a fiatalabb generációt már nem fogja foglalkoztatni.”  „Nem szükséges így beszélnem, de tudnék. Szerintem a nyelvi

sajátosságainkat is őriznünk kell, nem csak a természetit, hiszen ez is a magyarság része. Én személy szerint szeretem, mikor valaki ízesen beszéli a magyart.” o nem használja, mert nem szereti  „Tudok matyó nyelvjárásban beszélni, hiszen mezőkövesdi vagyok,

viszont nem használom, mert a mai világban ez inkább ciki, mint dicséretes. Nem szégyellem, hiszen nem használom, így nincs mit szégyellnem.” -

nem tud a helyi nyelvjárásban beszélni  „Örülök, ha valaki őrzi nyelvjárását és gyermekeinek is átadja.”  „A mai világban szerintem egyre kevésbé elfogadott a nyelvjárás, nem igazán fogadják el manapság a fiatalok. Személy szerint nincs ezzel

semmi

bajom,

elfogadom

azokat,

akik

nyelvjárással

beszélnek.”  „Úgy gondolom, hogy nyelvjárásokban inkább az idősebb emberek beszélnek, ők őrzik meg.”  „Ennyi erővel beszélni is felesleges lenne, ütögessünk, mutogassunk és ordibáljunk, mint az őskorban. Végülis akkor is megértették egymást.”

17

Nyelvi attitűd és nyelvhasználat a matyó Mezőkövesden  „Véleményem szerint a nyelvjárások viccesek és szívesen hallgatok olyan embereket, akik így beszélnek.”  „Sokan használnak nyelvjárást a környezetemben, de én nem gondolom, hogy használnám. Tavaly nyáron a Balatonnál voltunk és egy öregember azt mondta, hogy milyen fura tájszólásom van... Pedig itt nem tűnik fel senkinek ugyebár. Ez olyan érdekes.”  „Szerintem nagyon értékesek a különböző nyelvjárások, bár nincs

konkrét tapasztalatom, a szüleim és a nagyszüleim sem nyelvjárással beszélnek.” Az adatközlők – általában a nyelvjárásokról alkotott véleményét tekintve – a kifejtős kérdésekre adott válaszaik alapján 3 csoportra oszthatók. Az első csoportba jelentős többséggel (56%) tartoznak azok, akik pozitív megítéléssel közelítenek egyfelől saját (palóc) nyelvjárásukhoz, másfelől általában a nyelvjárásokhoz, mint egy olyan fontos jelenséghez, amivel foglalkozni kell, sőt amit ápolni kell. Tehát leginkább a rejtett presztízs érvényesül a válaszok alapján, amely a nem köznyelvi beszélőközösség meghatározott rétegéhez fűződő pozitív konnotációkat, értékeket jelöli. A második csoportot alkotják azok az adatközlők, akik egy úgynevezett „semleges” kategóriába sorolhatóak (35%) a nyelvjárásról, mint jelenségről alkotott véleményük alapján. Fontos megjegyezni, hogy nagyrészük alapvetően pozitív megítéléssel bír, viszont fél a várható nyelvi stigmáktól, azaz mások negatív megítélésétől, tart a leszóló véleményektől vagy éppen a negatív megbélyegzéstől (Kiss 2002: 136–37). A harmadik csoportot nevezném a nyelvi stigma csoportjának (9%), ahol az adatközlők egyértelműen és határozottan kifejtik negatív megítélésüket, illetve amely körben a nyelvjárással kapcsolatban semmiféle presztízsnek nem adnak helyet. Elítélik magát a jelenséget és használóit is. Azonban az ebbe a csoportba tartozó adatközlők aránya elenyésző, csupán 9%-nak felel meg. Következésképpen, bár a társadalmi változások során a presztízs- és stigmamegítélések könnyen és gyorsan változhatnak, átalakulhatnak, az adatközlők körében a nyelvjárások megítélése határozottan pozitív irányba hajlott. Egy olyan világban, ahol egy középiskolás adatközlő véleménye szerint napjainkban a fiatalok nem igazán fogadják el a nyelvjárásokat, azaz negatívan ítélik meg azokat, míg egy másik fiatal szerint maga a hagyományőrzés sem tudja már felvenni a versenyt a modernizációval, és ebbe a nyelvjárás is beletartozik. Ehhez képest a válaszok egyértelmű többségben (minimum

18

Nyelvi attitűd és nyelvhasználat a matyó Mezőkövesden 56%) pozitív gondolatokat ébresztettek a fiatalokban, azokban, akik ezt a modern, sokak szerint intoleráns generációt képviselik. A rejtett presztízs tehát felülkerekedett Mezőkövesden, a matyó hagyományőrzés városában, talán nem véletlen ez. A Matyó Néptáncegyüttes tagjainak válaszai: Közvetlen környezetedben beszél-e valaki nyelvjárásban? 99%-ban a megkérdezett személyek közvetlen környezetében beszélnek nyelvjárásban; barát megjelölést 50%-ot kapott, míg a nagyszülő és az ismerős 25–25% lett. Mindössze 1%-ot képvisel az, akinek közvetlen környezetében nem beszélnek nyelvjárásban, viszont hallott már nyelvjárásban beszélőt. Tudsz-e a helyi nyelvjárásban beszélni? A néptáncosok 80%-a tud a helyi nyelvjárásban beszélni, ebből 29% csak megfelelő környezetben használja az „ízes beszédet”, 14% akárhol hajlandó erre, míg újabb 57% nem használja, egyöntetűen a nem szükséges opciót megjelölve. A középiskolások válaszai: Közvetlen környezetedben beszél-e valaki nyelvjárásban? A kérdőívet kitöltő személyek csupán 33%-ának a közvetlen környezetében beszélnek nyelvjárásban, barát megjelölést 21%-ot kapott, míg a nagyszülő és az ismerős 29–29% lett, valamelyik szülő 7%, és az egyéb rokon 14%. 67%, akinek közvetlen környezetében nem beszélnek nyelvjárásban, viszont ebből 71% hallott már nyelvjárásban beszélőt, és csupán a maradék 29%, akinek közvetlen környezetében nem beszélnek nyelvjárásban, és nem is találkozott ezzel a jelenséggel. Tudsz-e a helyi nyelvjárásban beszélni? A középiskolások több mint fele, 57%-a állítása szerint tud a helyi nyelvjárásban beszélni. Továbbá érdekes, hogy a középiskolások közül 4 fő, aki szerint a hagyományőrzés nem befolyásoló tényező nyelvhasználatában, valamint nincs is semmiféle kapcsolata a hagyományőrzéssel, arra a kérdésre, hogy Tudsze a helyi nyelvjárásban beszélni? Mégis Igen választ adott. A középiskolások közül tehát 12 fő tud a helyi nyelvjárásban beszélni, ebből 9% csak megfelelő környezetben használja az „ízes beszédet”, 14% akárhol hajlandó erre, míg a többség, azaz 77% nem használja, az indoklás azonban már nem olyan egységes, mint ahogy azt a néptáncosoknál

19

Nyelvi attitűd és nyelvhasználat a matyó Mezőkövesden megfigyelhettük: nem szeretem 5%, nem szükséges 29%, valamint bizonytalansága miatt nem nyilatkozott 43%.

Arra a kérdésre azonban, hogy Hallottál-e/Hallasz-e környezetedben nyelvjárási szavakat? A Matyó Néptáncegyüttes tagjai 100%-os megfeleléssel, eltérés nélkül igennel válaszoltak, míg a középiskolások 67%-a (14 fő) mondta ugyanezt.

Hallott nyelvjárási szavak: Az adatközlők által megemlített szavak igen csekély mennyiségben jelentkeztek, közülük egyik sem szerepel a folyamatosan „használatban álló” népdalokban, énekekben. A hagyományőrző Matyó Néptáncegyüttes által tájszónak tartott rendkívül kevés szóból mindössze egyetlen egy (a pipícs), ami bizonyíthatóan a matyó kultúra megőrzéséből

20

Nyelvi attitűd és nyelvhasználat a matyó Mezőkövesden fakadó tevékenységhez kapcsolható. Az említett szavakat A Magyar Néprajzi Lexikon és a palocertek.hu, valamint Tóth Imre Palóc tájszótárának, Deme László–Imre Samu A magyar nyelvjárások atlasza leírásai, illetve Imre Samu A mai magyar nyelvjárások rendszere alapján elemeztem. 3.1. HANGTAN Mezőkövesd a keleti középpalóc nyelvjárástípusba tartozik, melynek területe az úgynevezett középpalóc pontoktól keletre, Heves, Borsod, a volt Gömör-Kishont megyéknek az ly fonémát ismerő része. A nyelvjárás jellegzetességei után az adatközlők által említett szavakat sorolom fel. A keleti középpalóc legfontosabb eltérései a középpalóc nyelvjárástól a következők: a)

Az ó, ő, é fonéma – bár viszonylag szerény mértékben – óu, őu, éi típusú kettőshangzóban is realizálódhat. lóu ’ló’ tőule ’tőle’

b)

Az északibb részeken a nyelvjárás gyengén í-ző. A középnyugati é terhére jelentkező i-k száma igen csekély, a kezibe típusú megoldás azonban általános.

c)

Ritkábban fordul elő a középnyugati ú, ű helyén szóvégen az ó, ő.

d)

Az egyes szám 3. személyű birtokos személyrag tipikus megoldása -a, -ja; -ë , -jë; az -i, -ji változat esetleg egészen elszórtan jelentkezhet.

e)

A többes szám 3. személyű birtokos személyrag -ok, -jok; -ëk, -jëk; -ök, -jök alakú; a kertyik típusú forma is kivételesen ritka.

A középpalóc nyelvjárástípus további jellegzetességei: 1)

Hangrendszer; rövid magánhangzók: u, ü, i, o, ö, ë, a, e; hosszú magánhangzók: ú, ű, í, ó, ő, é, á, ē (+); mássalhangzók: mint a köznyelvben + ly (+).

2)

A „szekér : szekeret” típusú névszótövekben igen gyakori az e megfelelés (tehen, szeker, eger, kerek, level, vereb, sőt nyel stb.).

3)

teheny ’tehén’ – az adatközlők által az egyik leggyakrabban emlegetett példa volt

4)

A típusban található egy-két, a köznyelvhez viszonyítva ö-ző forma (szög, tövöstő,

21

Nyelvi attitűd és nyelvhasználat a matyó Mezőkövesden őköt stb.), a nyelvjárásra azonban az ö-zés legenyhébb formái sem jellemzők. A söpör ~ sëpër típusú alakpárok közül az illabiális változat él (sëpër). 5)

A középnyugati ü helyén néhány morfémában i jelentkezik (kilső, siket stb.). Hasonlóképpen a középnyugati ű helyén í (míhely, kőmíves stb.). iborka ’ uborka’ – a második leggyakrabban említett példa volt

6)

Az ly a nyelvjárásban önálló hangeszköz (+). lyányok ’lányok’ pelyenka ’pelenka’

7)

Néhány morfémában a j helyén r után tőszóban ny áll (pl. bornyú), de a j szabad fonéma.

8)

A szótagzáró l tőszavakban ol, öl hangkapcsolatban gyakran kiesik pótlónyúlással (nyóc, vóna, ződ stb.). vót ’volt’

9)

Az á fonéma labiális, az a illabiális megoldású. ȧlmās kȧlācs ’almás kalács’ villȧny ’villany’ virāg ’virág’

További palóc nyelvjárásbeli jellegzetességek az adatközlők szavai alapján: 

A palóc mássalhangzórendszerét jellemzi az ínyhangok kedvelése. Továbbá az i és ü magánhangzók előtt minden foghangú mássalhangzó helyett a megfelelő ínyhangút ejtik: gyió, gyinnye, gyisznó stb. (http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/079/pc007930.html) patyika ’patika’



A -(j)e és -nyi végződés az idősek szerint palóc jellegzetesség a nyelvhasználatban, a -je végződést a fiatalok is említették. amotte ’amott’ jóe ’jó’ odaje ’oda’

3.2. SZÓTAN A 16–30 éves adatközlők szavai: 22

Nyelvi attitűd és nyelvhasználat a matyó Mezőkövesden bogár ’légy’ (Tóth 2003) Önmagában a bogár szó ’légy’ jelentésben nincs említve, viszont a bogár-csapó jelentése ’légycsapó’-ként van meghatározva a Palóc tájszótárban. büszke ’egres’ (A magyar nyelvjárások atlasza) A Mezőkövesdhez legközelebb eső kutatási pont Szihalom környékére esett, ahol szintén büszkeként emlegették az egrest. dikó ’ágyszerűség, heverő’ (Magyar Néprajzi Lexikon, Herkely 1939: 17) „Lécvázas szerkesztésű könnyű ágy, melynek felülete Mo.-on gyékénnyel, szalmával, kukoricacsuhéval »bekötött«, azaz becsavart vagy beszőtt. Mo.-on legkorábbi ábrázolása a 14. sz.-ból ismert, s úgy látszik, még a török hódoltság előtt elterjedt a köznépnél mint hálóágy, eredetileg ez volt a »nyoszolya«.” Herkely Károly A mezőkövesdi matyó nép élete című írásában is megjelenik a dikó mint az ólban lévő fekhely a gazdák és szolgák számára egyaránt, „akiknek állandóan a jószágra volt gondjuk.” felsing ’kötény’ firhȧng ’függöny’ (Tóth 2003, Magyar Néprajzi Lexikon, Farkas 1911) Magyar Néprajzi Lexikon meghatározása szerint: 1. a lakóhelyiség ablaka előtt, ill. mellett sötétítésre, esetleg díszül alkalmazott lepel. – Az ablak meglehetős későn vált általánosabbá. A középkor korábbi szakaszában, amikor az ablaküvegezés még rendkívüli luxus volt, az időjárás ellen védő fatábla szolgált elsötétítésre. A leplek ekkor még elsősorban ünnepjelzők; állandó, elhúzható ablakként a 15. sz.-i Ny-európai polgári lakásban jelentek meg szórványosan, és a 16. sz.-tól váltak rendszeressé. 2. ágyfüggöny (http://mek.niif.hu/02100/02115/html/2-517.html 2012.04.20.) „Az asszonyok szűlés előtt egyformán végzik megszokott teendőiket [...] Ha már »me'llett« a gyerek, akkor az asszony »sátort fekszik«, vagyis átmegy a tornyos nyoszolyába s fölibe fehér lepedőből sátoralakú firhangot csinálnak” (Farkas 1911: 137–71). kotlȧ ’edény’ Tóth Imre Palóc tájszótárában is megjelenik a kotlȧ szó ’kondér’ jelentésben. karu ’kanyarodik’ kolompér ’burgonya’

23

Nyelvi attitűd és nyelvhasználat a matyó Mezőkövesden koncsorogni ’elcsatangolni’ lepcsánka, tócsni szlovák ’kenyérke’ A „hlebcsánka” elnevezésből ítélve felvidéki eredetű étel lehet, valamint jellegzetes palóc étel (http://www.nogradturizmus.hu/info/palocorszag/gasztronomia/). makuka ’napraforgó mag’ merejű ’teljesen, pontosan’ murcos ’maszatos arc vagy száj’ nénnye ’néni’ paszuly ’bab’ pilács ’villany’ pipícs ’sütemény’ A pipícs ősi matyó sütemény, édes, kelt tésztából készült madárformájú kalács. A szó ismerete mindenképpen a hagyományőrzéshez köthető: olvasható a HVG 2011. április 24-ei cikkében a tájékoztató a Jubileumi Matyó Húsvétról Mezőkövesden: a Hadas-városrészben húsvéti tojás-kiállítás, tojásfestés, húsvéti ínyencségek, bükkaljai borok, népművészeti termékek kínálata, kirakodóvásár, pipícs-kóstoló és vásár várja az érdeklődőket (http://m.hvg.hu/kultura/20110424_jubileumi_matyo_husvet_mezokovesden 2012.04.24.). pityóka ’burgonya’ (Tóth 2003) A Palóc tájszótár meghatározásában is ugyanígy szerepel. pusztuljka ’légy’ rávbogár ’svábbogár’ stelázsi ’kis szék’ (Magyar Néprajzi Lexikon) Földön álló, kezdetleges megoldásban földbevert lábú, polcos állvány, konyhában, kamrában. Újabb, asztalos által készített változatainak sokfelé stelázsi, telázsi a neve. sülemény ’sütemény’ tengeri ’kukorica’ vuna ’szoknya’

24

Nyelvi attitűd és nyelvhasználat a matyó Mezőkövesden Az idősek (55–70 év) szavai: bogácsa ’pogácsa’ csíger ’felvizezett bor’ csűr ’magtár’ hátyi ’öregasszonyok fonott kosara’ herőce ’csöröge’ (Pető 1987: 149–150, 204) Forró olajban kisütött tészta, amit „cintányérba rakva, porcukorral hintve, melegen” fogyasztunk. kankóhegy ’szőlőhegy’ kankóhegyi rettenetes ’bor’ karulni ’sétálni’ (Herkely 1939: 104) „A lányok vasárnap délután közösen sétálnak, karulnak, kettesével, hármasával összekarolva az út egyik oldalán, a másikon a legények.” lóhíves ’féltetős hely’ masina ’tűzhely’ (Pető 1987: 205) A

masina

a

matyó

konyhában

„egyszerű

tűzhelyet”

jelent

Pető

Margit

szómagyarázatában is. merősmerejű ’körös-körül’ nene ’nini’ pampucka ’fánk’ (Pető 1987: 150, 205) A pampucka a matyó konyha jellegzetes étele, másnéven farsangi fánk. szile ’(nagy)szülő’ (Pető 1987: 206) Pető Margit A matyó konyha alcímű művében megadott Szómagyarázatok szójegyzékében megtalálható a szile szó, amely a leírás szerint „a szüle, szülém kifejezés helyi tájszava, ált. az ómama neve, észile = édesszüle”. tisztaszoba (Tóth 2003) A tisztaszoba szintén szerepel a Palóc tájszótárban, meghatározása megegyezik az idősek elmondásával: „első szoba, amelyben nem laknak, hanem csak a vendéget fogadják”.

25

Nyelvi attitűd és nyelvhasználat a matyó Mezőkövesden Herkely írásának a Hadak – Hadközösség című fejezetéből kiderül, hogy „Mezőkövesd településének – a kertvárosokon kívül – másik jellegzetessége, hogy a belsőségeket a lakosok hadak szerint lakják [...] A had megszaporodásával az egynevű családok annyira szétterjednek, hogy megkülönböztetésül melléknevekkel látják el az egyes családokat. Ezek a ragadványnevek [...]” (Herkely 1939: 26–31). Az általam megkérdezett adatközlők közül az idős generáció még jórészt emlékezett ezekre a felosztásokra. Próbálták felidézni emlékeiket és a következő városrészeket valamint ragadványneveket jegyezték meg: Mezőkövesd egyes részeinek régi elnevezése: Csordajárás: az idősek elmondása szerint ma ez a rész egy utca valahol Mezőkövesden Daruszög Gubaszög Hidegoldal Melegoldal Ragadványnevek: Herkely Károly 25 hadat sorolt fel ragadványnevekkel együtt 1939-es írásában, ebből immár 75 év elteltével 6 hadat említettek az adatközlők. Kovács hada Kriston hada (ebek, plajbi) Márton hada (turuc, csukkos, guszti, tugyi, labi) A tugyi és labi nem szerepel Herkely leírásában. Pap hada (törek, zsíros, siccki) A zsíros nem szerepel Herkely leírásában. Pető hada (matyika) Tóth hada Kifejezések: Köszönjük a hozzánk való nincs mit! Az idősek elmondása szerint megvendégelés, egy-egy összejövetel után mondták ezt a „kiforgatott” kifejezést a távozók.

26

Nyelvi attitűd és nyelvhasználat a matyó Mezőkövesden 4. ÖSSZEFOGLALÁS „Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának” – szólt Kodály Zoltán (Kodály 1982). Ezzel az idézettel válik a legmegfoghatóbbá az elsőre érthetetlennek tűnő eredmény. Az újabb nemzedékek a hagyományőrzés során foglalkoznak a matyó kultúrával, nem beleszületett részesei annak, így szükségszerűen meg kell szerezniük azt. Az egykori „valódi” matyóságból azonban már csupán néhány idős él, akiknek lehetősége van tudásukat áthagyományozni a mai fiatalságnak. Az úgynevezett tudás az átörökítés szempontjából pedig a matyó produktumokra „szűkült” le, a hagyományőrzés is erre fekteti a hangsúlyt; leginkább a világhírű hímzésre, valamint a néptáncra. A nyelvjárási sajátságok a fiatalság körében szinte egyáltalán nem ismertek, főleg nem használatosak. Bár többen megemlítették a Matyó Néptáncegyüttes tagjai közül, hogy a népdalok régies szövegezéséből több új tájszót is tanultak, de mindennapi nyelvhasználatuk során ezeket nem alkalmazzák. Hiszen – megfogalmazásukkal élve – „nem szükséges”. Alkalmam volt beszélni egy olyan matyó néptáncos felnőttel is, aki nyelvjárásban beszélő idősek között dolgozik Mezőkövesden. Tőle tudtam meg, hogy még a napi rendszerességgel nyelvjárási környezetben zajló munkájából kifolyólag sem került arra sor soha, hogy a nyelvjárás „beszivárogjon” a köznyelvi beszédébe. Azt mondja „az idősek anélkül is jól megértenek, és én szintén megértem őket”. A Magyar néprajzi lexikonban „a hagyomány a közösségi magatartásformák és objektivációk nem örökletes programja, a kultúra invariáns-rendszere, a kultúra grammatikája. A hagyomány jelenléte emberi közösségek létének feltétele; az élők világában egyedül emberi közösségek sajátja, amennyiben ezek élettevékenységét a genetikai kódokban rögzített programokon túl olyan szimbolizált jelrendszerek irányítják (pl. a nyelv), amelyek a megtanulás-elsajátítás folyamatában válnak a különféle típusú közösségek tagjainak birtokává, szervezik ezek viselkedését. A hagyomány nem egyéb tehát, mint e szimbolizált jelrendszerek összessége. Helytelen az a néprajzi irodalomban megtalálható gyakorlat, amely a hagyomány köznyelvi értelmét megszorítás nélkül elfogadja, az „ősi”-vel, „örökség”-gel, a tudományszak kutatási tárgyával azonosítja” (http://mek.niif.hu/02100/02115/html/2-898.html 2012.04.20). Valamikor valóban szimbolizált jelrendszer, a sajátos nyelvhasználat jellemezte a matyóságot is, hiszen a palóc nyelvjárás egy csoportjaként alakult ki, ma már azonban az ún. megtanulási-elsajátítási folyamat útján él. A hagyományőrzésnek nem szükséges velejárója az „eredeti” nyelvhasználat, azaz a palóc nyelvjárás ismerete. Azért akadnak még, akiknek „természetellenes”, ha nem beszélhetnek büszkén nyelvjárásukban. 27

Nyelvi attitűd és nyelvhasználat a matyó Mezőkövesden 5. SUMMARY “The culture cannot be inherited. The culture of ancestry will evaporate shortly if every generation doesn’t acquire it time and again” – said Kodály Zoltán (Kodály 1982). With this citation the outcome seeming incomprehensible at first sight becomes tangible. The newer generations are concerned with the Matyó culture throughout their activities to maintain the original traditions of that, they are not born as a part of the culture thus they have to acquire it indirectly. From the “genuine” Matyó people, however, there are only a few people living in our days with the opportunity to pass their knowledge over to today’s youth. This so-called knowledge is “narrowed” to the Matyó’s products in the respect of inheritableness, activities to observe the traditions also places emphasis on those; mostly on the world-wide embroidery and folk dance. Dialect peculiarities are not known among young people almost at all, not to speak of usage. Though, there were more people among the Matyó Folk Dance Group mentioned to have learnt a few provincialisms from the old-usage of folk-songs, they don’t use them in everyday conversations because “it’s not necessary”, they say. I’ve got a chance to talk to an adult Matyó folk-dancer working among elderly people who speak with old usage. I have got to know from her that even because of her everyday work in old-usage surroundings hasn’t been enough at all in order to allege that provincialisms have filtered to her vocabulary. “The elderly people understand me properly without old-usage, and I also understand them” – she said. According to The Hungarian ethnographic cyclopaedia, tradition is not a hereditary program of public behaviour, but the invariant system of culture, the grammar of culture. The presence of tradition is the terms of human communities; if the life activity of those is controlled by not just programs fixed in genetic codes but by such a symbolized signal systems (e.g. language) which become the property of different communities’ members during the learning-acquirement process and organize the behaviour of those. Therefore, tradition is nothing but the entirety of those symbolized signal systems. The practice used in ethnographic literature accepting the concept of tradition according to the vulgar tongue without any kind of restriction and identifying it with “ancient”, “heritage”, and the object of the discipline is unseemly. Some time ago, there was indeed a symbolized signal system, the specific usage, characterizing the Matyó since it evolved as a group of the palóc dialect. Nowadays, however, it exists only throughout the so-called learning-acquirement process. Observing the tradition doesn’t go hand in hand with „original” usage, the knowledge of palóc dialect. Thence, there are some people for whom it is “unnatural” if they couldn’t speak proudly in their dialect. 28

Nyelvi attitűd és nyelvhasználat a matyó Mezőkövesden 6. IRODALOMJEGYZÉK Balassa József 1891. Magyar nyelvjárások osztályozása és jellemzése. Akadémiai Kiadó. Budapest. Balogh Lajos 1989. A palóc nyelvjárások. In: Bakó Ferenc (szerk.): Palócok I. Kutatástörténet, föld és nép. Heves Megyei Múzeumok Igazgatósága. Eger. 345–71. Bálint Csanád 2008. A történeti genetika és az eredetkérdés(ek) – a közös kutatás szükségessége és lehetőségei. Magyar Tudomány 10, 1170. Barabás Jenő 1989. A palóc eredet kérdése. In: Bakó Ferenc (szerk.): Palócok I. Kutatástörténet, föld és nép. Heves Megyei Múzeumok Igazgatósága. Eger. 121–23. Csíkány Andrea 2012. A palóc nyelvjárás hat kutatópontjának lexikológiai vizsgálata (különös tekintettel a hangtani és alaktani jelenségekre). Pandora Könyvek 30. Líceum Kiadó. Eger. 116. Deme László–Imre Samu (szerk.) 1968–1977. A magyar nyelvjárások atlasza I-VI. Akadémiai Kiadó. Budapest. Dr. Béres Judit 2001. Népességünk genetikai rokonsága. Élet és Tudomány 56/38: 1204– 06. Farkas Pál 1911. Nógrád vármegye népe. In: Borovszky Samu (szerk.) Magyarország vármegyéi és városai. Nógrád vármegye. Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatósága. Bp. 137–71. Győrffy György 1965. Honfoglalás előtti népek és országok Anonymus Gesta Hungarorumában. Ethnographia 76: 431. Herkely Károly 1939. A mezőkövesdi matyó nép élete. In: Dr. Győrffy István (szerk.): Néprajzi Füzetek 8. A Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem Néprajzi Intézete. Bp. Imre Samu 1971. A mai magyar nyelvjárások rendszere. Akadémiai Kiadó. Budapest. Kiss Jenő 2001. Magyar dialektológia. Osiris Kiadó. Budapest. Kiss Jenő 2002. Társadalom és nyelvhasználat. Szociolingvisztikai alapfogalmak. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest. Kniezsa István 1955. A magyar nyelv szláv jövevényszavai I-II. Akadémiai Kiadó. Budapest. 378–79. Kodály Zoltán 1982. Visszatekintés I. Zeneműkiadó. Bp. 156. Paládi-Kovács Attila 1989. A Palócföld kiterjedése. In: Bakó Ferenc (szerk.): Palócok I. 29

Nyelvi attitűd és nyelvhasználat a matyó Mezőkövesden Kutatástörténet, föld és nép. Heves Megyei Múzeumok Igazgatósága. Eger. 137–67. Paládi-Kovács Attila 2002. A palócok eredete, etnikai összetevői. In: Kapros Márta– Lengyel Ágnes–Limbacher Gábor (szerk.): Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. Nógrád Megyei Múzeum Igazgatósága. Balassagyarmat–Salgótarján. 263–75. Pető Margit 1987. Kedves vendég, tiszteltessél, nálunk megvendégeltessél. A matyó konyha. Gondolat. Bp. Póta Istvánné 2012. „Mit jelent számomra a matyó kultúra örökösének lenni?”. Mezőkövesdi Újság 6: 3. Szunyi Gábor 2001. Szentistván: egy Borsod megyei matyó község történelme, 1995. Szentistván: Önkormányzat. Szentistván. Tóth Imre 2003. Palóc tájszótár. Nap Kiadó. Budapest. http://www.agria.hu/borsod/mezokov/bemutat/matyo.htm (2012.03.20.) http://www.matyodesign.hu/docs/1/Bemutatkoz%C3%A1s (2012.03.20.) http://matyofolk.hu (2012.03.20.) http://m.hvg.hu/kultura/20110424_jubileumi_matyo_husvet_mezokovesden (2012.04.24.) http://mek.niif.hu/00000/00060/html/079/pc007930.html (2010. 03. 20.) http://mek.niif.hu/02100/02115/html/2-517.html (2012.04.20.) http://mek.niif.hu/02100/02115/html/2-898.html (2012.04.20) http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/079/pc007930.html (2014.04.05.) http://mek.oszk.hu/02100/02152/html/07/index.html (2014.03.18.) http://www.mezokovesdiotthon.hu/mezokovesd.php (2014.03.03) http://www.mezokovesdiregio.hu/index.php?module=static&target=view&show=kisterseg (2014. 04.09.) http://www.nogradturizmus.hu/info/palocorszag/gasztronomia/ (2014.03.03.) http://www.palocertek.hu/kezdolap.php (2014.03.03.) http://www.szellemiorokseg.hu/files/nyomtatvanyok/46_pdf.pdf (2012.03.20.) http://www.vendegvaro.hu/a-matyofold-es-a-bukkalja (2012.04.20.)

30

Nyelvi attitűd és nyelvhasználat a matyó Mezőkövesden 7. MELLÉKLETEK 1. sz. melléklet: KÉRDŐÍV Kérlek, hogy lehetőség szerint fejtsd ki a véleményed minél bővebben a feltett kérdésekre, nagyban segítené a munkámat J Az eldöntendő (igen/nem), és kiválasztó részeknél aláhúzással válaszolj! Kor: -

16–20 év 21–25 év 26–30 év

Nem: -

Nő Férfi

1. Véleményed szerint befolyásoló tényező lehet-e saját nyelvhasználatodban a téged körülvevő hagyományőrzés? -

igen nem

Miért?

2. Van-e kapcsolatod a hagyományőrzéssel? -

igen nem

Ha igen: Kapcsolatod közvetlen (te) vagy közvetett (más által); o személy szerint te foglalkozol vele o családtagod, rokonod o barátod

31

Nyelvi attitűd és nyelvhasználat a matyó Mezőkövesden Milyen tevékenységre irányul: o néptánc o népi kézművesség o népzene o egyéb: (mi?) 3. Közvetlen környezetedben beszél-e valaki nyelvjárásban? -

igen nem

Ha igen: o o o o o

szülő nagyszülő egyéb rokon: barát ismerős

Ha a válaszod nem: o

Hallottál-e már nyelvjárásban beszélni valakit?  

igen nem

4. Tudsz-e a helyi nyelvjárásban beszélni? (matyó; palóc)

-

igen nem

Ha igen, használod-e a nyelvjárást? o igen    

kizárólag családon belül csak megfelelő környezetben akárhol egyéb:

o nem    

szégyellem nem szeretem nem szükséges egyéb:

32

Nyelvi attitűd és nyelvhasználat a matyó Mezőkövesden Ennél a kérdésnél, akármi is a válaszod, kérlek, fejtsd ki a nyelvjárással kapcsolatos észrevételeid, gondolataid a válaszod alapján! Bármit tudsz vagy gondolsz róla, legyen az konkrét tapasztalat vagy elképzelés, írd le! Ha egyáltalán nincs semmilyen észrevételed, akkor azzal kapcsolatban meglátásaid.

5. Hallottál-e/Hallasz-e környezetedben nyelvjárási szavakat? -

igen nem

Amennyiben igen, írd le ezeket a szavakat! Ha ismered a jelentését, azzal együtt:

Nagyon köszönöm a segítségedet! J

33

Nyelvi attitűd és nyelvhasználat a matyó Mezőkövesden

2. sz. melléklet: A mezőkövesdi Matyó Néptáncegyüttes (saját fotó, 2011)

3. sz. melléklet: Matyó, illetve kalocsai minta a kifutókon Forrás: http://www.funzine.hu/wp-content/uploads/2012/07/kalocsai_divatbemutat%C3%B3.jpg (2014.03.03.)

34

Nyelvi attitűd és nyelvhasználat a matyó Mezőkövesden

4. sz. melléklet: Matyótáj Áruház Mezőkövesden Forrás: http://static.panoramio.com/photos/large/10340052.jpg (2014.03.18.)

5. sz. melléklet: Matyó Pékség Mezőkövesden (saját fotó, 2014)

35