Novum In memoriam Dávid László (Árapatak, 1932. május 25. – Székelyudvarhely, 2007. július 30.) A lelkipásztor, művészettörténész és képzőművész Dávid László hirtelen bekövetkezett halála még mindig szinte hihetetlen. Elhunyta előtt néhány nappal még a Dávidcsalád találkozóján vett rész és szülőfalujában, Árapatakon szolgált Zsid 13,7–8 alapján: Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz. Mi is ezzel vigasztalódva őrizzük áldott emlékét; s azzal is, hogy haláláig boldog ember volt: igazán boldog, olyan irigylésre méltó gyermeki tisztasággal és egyszerűséggel, amely mindig sugárzott róla. Akkor is, amikor szűkebb és tágabb családja körében vagy a muzsnai és segesvári gyülekezet tagjai között volt, s ugyanúgy a szószéken is, ahol természtes hangvétellel, mindenféle mesterkéltség nélkül, világosan és meglepő egyszerűséggel prédikált, oly módon, hogy sajátos, de mások számára csöppet sem idegen látásmódja mindig megragadott és emlékezetes maradt. Gyermekien tiszta gondolkozású és szívű volt. Úgy hirdette az igét, mint akin beteljesedett Krisztus ígérete: Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent. (Mt 5,8) Alapjában véve eleve boldog és hálás embert ismerhettünk meg benne; de az utóbbi évtizedekben pedig tudatosan is hálásat. Kereken húsz évvel ezelőtt élte át először: mit jelentenek a halál félemei, az, amikor részben elhal a szív. Azóta naponként hálás volt a ráadásul kapott időért. Boldog volt, ha másokon, a rászorultakon, a kisebbeken segíthetett (segítségnyújtásban érte az első szívinfarktus is), és erre tanította gyülekezeti híveit is. Boldog volt a bibliai békés bölcsesség értelmében is. Nem törtetett a magasba, nem törekedett túl nagy és elérhetetlen, avagy látványos dolgokra (Zsolt 131). Csendben, kitartóan, megfontoltan és alaposan, szinte észrevétlenül végezte mindazt, amit napról napra kellett végeznie – Isten parancsa, tehetsége és lelkiismerete szerint; és a pedagógus vénával megáldott anyai ág, az Imre család sarjaként ösztönösen nevelt, tanított minden élethelyzetben. A tudás, a tapasztalat fitogtatása távol állt tőle. Létmódja volt a nevelés és tanítás: a családban és azon kívül; s aki vele találkozhatott, maradandóan megőrizte ezt az adottságát is. Megelégedett volt önmagával és így a világgal is. Alázatos tudott maradni, a tudás nem tette gőgössé; alázatosan művelte mind a teológia, mind a történelem tudományát; és mint bölcs történész nagy távlatokban szemlélte a múltat és jövendőt. Tisztán látta a maradandó értékeket, s ezeket felmutatva tudott megnyugtatni másokat, nem a min-
1054
VARIA
dentudás, hanem az együttérző, Isten terveit kutató, földi utitárs egyszerű szavaival. Egyszer a kommunista rendszer visszásságai miatt panaszkodó nagyobbik lányának ezt mondta a maga csendes és nyugodt hanghordozásával: Meglátjátok, néhány év múlva gyermekeitek ezt fogják kérdezni: Ki volt az a Ceauşescu? Megnyugtató, bölcs szavai szó szerint beteljesedtek. Szelíd és békés ember volt – természete szerint, de a Krisztus tanítványainak adott parancsnak is engedelmeskedve. Ez a jótékony légkör sugárzott mindig környezetében. Egyházmegyei elöljáróként ezért kapta sokszor azt a megbízatást, hogy békét teremtsen a nyugtalanná lett hívek között; s bár ez nehéz és némelykor szinte reménytelen feladatot jelentett számára, öröme lehetett Jézus mondása szerint: Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek. (Mt 5,9) Ismét elment egy jó ember – idézte temetési igehirdetésében az őt ismerő udvarhelyi hívek egyszerű, de sokat mondó szavait Gede Mátyás lelkipásztor, és kiegészítette ezt: benne egyben úri embert veszítettünk el. De szilárdan hisszük, hogy ez a boldog, hálás, szerény, szelíd, békés és jó ember kősziklán állt és helye van ott, ahol Isten örök hajlékot készített számára is (2Móz 33,21; Jn 14,2) – sziklánál szilárdabb alapokon. Tavaly volt kereken 25 évek annak, hogy megjelent Dávid László könyve, A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei. Ez volt az első nagyobb méretű mű az erdélyi regionális műemlék-topográfiai munkák sorában. A székelyudvarhelyi Örökségünk folyóirat ennek kapcsán beszélgetést készített vele.1 A cikket sajnos már nem olvashatta. Ebben elsősorban arra a kérdésre válaszolt, hogy melyek voltak nagy jelentőségű könyve keletkezésének előzményei és indítékai. De a kérdésekre válaszolva pályafutását is felvázolta. Ezért életútjáról és tudományos munkájáról hadd beszéljen ő maga. „…A műemlékekkel, mint témával teológus koromban találkoztam. Attól kezdve egészen a könyv megjelenéséig, A székelymuzsnai református templom sőt napjainkig szívesen foglalkozom ezzel Dávid László grafikája (1958) a témával. 1 Udvarhelyszék művészeti emlékei. Bukarest, 1981. Nóvák Károly-István beszélgetése Dávid Lászlóval, a kötet szerzőjével. In: Örökségünk: Történelem. Népélet. Néphagyomány. I. évf. (2007) 2., 4–5. Ez úton is köszönetet mondunk a lap szerkesztőségének, hogy rendelkezésünkre bocsátotta a beszélgetés anyagát és megengedte, hogy idézzük ezt folyóiratunk megemlékezésében.
NOVUM
1055
Gyermekkoromtól kezdve érdekelt a rajzolás és minden, ami rajzoltak. Elég korán hozzájutottam – Haáz Rezső rajztanárom révén – Orbán Balázs Udvarhelyszék kötetéhez, s így láttam, milyen nagy dolog, hogy akkor Orbán Balázs végigjárta ezt a térséget, leírta, eredményeit pedig megjelentette. De azt is láttam, hogy azóta milyen változások történtek, vagy mi az, amit Orbán Balázs véletlenül elszalasztott, nem nézett meg. Végül is az ő munkája indított arra – Haáz Rudi bácsi biztatására és segítségével –, hogy Udvarhelyszék műemlékeivel foglalkozzam. Talán véletlenül történt, hogy a Teológián Juhász István egyháztörténész professzorunk 1953-ban, amikor én a harmadévet végeztem, pályázatot írt ki. A középkori templomok stílusa és a legfontosabb emlékek rövid bemutatása, ismertetése volt a téma. Nekifogtam és áttanulmányoztam a két középkori építészeti stílust, a román stílust és a gótikát. Dolgozatban bemutattam Európa leghíresebb emlékeit, de egy kicsit részletesebben foglalkoztam az erdélyiekkel, a kolozsvári Szent Mihály- és a Farkas utcai templommal, és Udvarhelyszékről is bemutattam néhányat, amelyeket már láttam, vagy gyermekkoromtól ismertem. Ekkor tanulmányoztam például a Jézus-kápolnát, a felsőboldogfalvi, illetve a bögözi templomot. A dolgozatot beadtam és aztán meglepetésemre kiderült, hogy ketten írtuk meg ezt a pályamunkát: az egy évvel nagyobb teológuslány, Nagy Melinda és én. Ő nyerte az első díjat, én a másodikat. 1955-ben, amikor a Teológiát elvégeztem, Székelyudvarhelyre kerültem segédlelkésznek. Itt lehetőségem nyílt az Udvarhelyi Református Egyházmegye legrégebbi jegyzőkönyveinek, vizitációs feljegyzéseinek tanulmányozására, amelyekben meglepetésemre sok olyan adat volt, ami Orbán Balázs kezében nem fordult meg; ezeket mások sem ismerték, akik Erdély művészettörténetével foglalkoztak. Itt Balogh Jolán nevét kell megemlítenem, aki az erdélyi reneszánsz műemlékekről írt, illetve Entz Gézát, akinek több komoly tanulmánya is megjelent a középkori erdélyi műemlékekről. Ezeket tanulmányozva láttam, hogy van itt egy olyan terület, amit újra be kell járni, a helyszíni vizsgálatok mellett le kell fényképezni, lehetőleg mindent le kell rajzolni, és fel kell dolgozni a levéltári adatokat. A Teológia elvégzése után hároméves magiszteri rendszerben volt lehetőség továbbtanulni. Ezt választottam. Héberből, görögből, egyháztörténetből, dogmatikából készültem és tettem vizsgát. Juhász István professzorom megengedte, hogy az egyháztörténet szakon belül művészettörténettel foglalkozzam. Gyűlt az anyag az udvarhelyi egyházmegye, illetve Udvarhelyszék műemlékeiről. Elindultam, jártam, már akkor, amikor Székelyudvarhelyen voltam egy évig, majd Kolozsváron két évig. Ez nagyon jó alkalom volt arra, hogy Debreczeni László anyagát is átnézzem, megismerjem és személyesen is megbeszéljem vele a dolgokat. Őt az egy-
1056
VARIA
ház 1927-ben alkalmazta. 10 éven keresztül járta a szórványvidéket, főképp a veszélyeztetett területeket: rajzolt, írt, fényképezett, mért. Nyolc nagy vázlatkönyvet töltenek meg a rajzai, melyek most is az Egyházkerület tulajdonában vannak. Udvarhelyszék viszont kiesett az ő kutatási területéből, mivel akkor még nem tűnt veszélyeztetettnek, s ezért gondoltam arra, hogy ezt a részt választom. Szűkíteni kellett az anyagot. A magiszteri szakdolgozat témájának az Udvarhelyi Református Egyházmegye középkori eredetű templomait választottam. Közben 1958-tól muzsnai lelkipásztor lettem, onnan hat éven keresztül elég nehéz volt járni a vidéket és néha kétszer-háromszor is felkeresni a templomokat. Elsősorban a református falvak, gyülekezetek templomait vizsgáltam. Így állt össze 1963-ra a magiszteri dolgozat. Közben kiderült, hogy az egész magiszteri rendszer leáll: be kell adni a dolgozatot román nyelven, mert csak akkor tudják elbírálni és lehet magiszteri vizsgát tenni. Mivel 1964-ben bátyám, Dávid Gyula kiszabadult a börtönből (nem amnesztiával, hanem letöltötte a hét évet), felajánlotta, hogy segít nekem, lefordítja a dolgozatot román nyelvre. Szinte egy évig dolgozott vele. Én is segítettem neki, külön szótárat készítettem, mivel a román szakkifejezéseket én jobban ismertem, akárcsak az Erdély műemlékeire vonatkozó román nyelvű anyagot. Sőt német nyelvű anyagot is olvastam, amit az erdélyi szászok már jóval Orbán Balázs előtt megírtak a maguk műemlékeiről, harangjairól, kelyheiről. Bátyám, mikor visszakerült a Kriterion Könyvkiadóhoz, azt ajánlotta, hogy az anyagot adjuk ki könyv alakban. Akkor nyílt lehetőség megjelentetni magyar vonatkozású történeti könyveket Erdélyről. Amíg a munka megjelent, kétszer is volt olyan időszak, amikor pl. a helységneveket nem lehetett magyarul leírni a magyar szövegben; hanem csak úgy, hogy az odorhei-i, vagy a mugeni-i templom. Nagyon rosszul néztek ki ezek a szövegek. Így jutottunk el odáig, hogy 1970-re megkötöttem a szerződést a Kriterion Könyvkiadóval: a munkát kiadja, amennyiben kiegészítem úgy, hogy ne csak a református templomok, hanem a középkori eredetű unitárius, katolikus templomok is benne lesznek, valamint a várak is. 1970-re el is készült volna a kötet, ha nem jön Segesvárra és házunkra az árvíz. Az anyag nagy része megsemmisült és elment a kedvem attól, hogy folytassam. Azonban, amikor már méteres víz volt a lakásunkban, a kézirat, a fényképek, a rajzanyag is tönkrement, akkor jött Debreczeni László Segesvárra, akivel jó kapcsolatban voltam és ismerte a kéziratos munkámat is. Kérte, kísérjem el Galambfalvára, mert ott most javítják a templomot, és valami új dolgok
Gyámkövek a bögözi református templom szentélyéből. Dávid László rajzai A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei című könyvéből.
NOVUM
1057
kerültek elő. Elkísértem és akkor újra szíven talált a gondoltat: nem szabad abbahagyni a műemlékkutatást. 1975-re jött a második árvíz, így tolódott ki a könyv megjelenése 1981-ig. […] A vidék középkori építészetét nagyra értékelem, ez ösztönzött a kötet megírására. Azt reméltem, hogy szükség van rá, és ennek a mintájára akad majd valaki Maros megyében, Csíkban vagy Háromszéken is, aki Székelyföldre nézve körbejár és elkészít, összehoz egy ennyire dokumentált könyvet. Az volt a cél, hogy lehetőleg hibák nélkül rögzítse az akkori állapotot. Talán sikerült is, mert még most is előveszik, használják. Azóta a régészeti kutatás is bővült, a műemlékkutatásból sokkal többet lehet tudni, mit akkor. De úgy veszem észre, hogy akik értettek hozzá, azok értékelSegesvári utcarészlet ték munkámat: Entz Géza, majd a fia is, Dávid László akvarellje (1964) B. Nagy Margit, aki végül is a lektora volt ennek a könyvnek. Örvendek annak, hogy Jakó Zsigmond professzor elismerő köszönőlevelet küldött, amikor neki egy tiszteletpéldányt küldtem. Azt írta, hogy ezt a munkát egy munkacsoport szokta elvégezni, nem egy személy, különösen úgy, hogy közben arra törekedtem, lelkipásztori szolgálatom csorbát ne szenvedjen.2 Szerettem volna továbblépni. Közben 1963-tól Segesvárra kerültünk, egészen a nyugdíjazásig segesvári lelkipásztor voltam. Ki akartam bővíteni a kutatásokat arra az akkori Brassó-Szebeni Egyházmegyére, amelybe kerültem. Nemsokára jött a megyésítés, akkor átkerültünk a Küküllői Egyházmegyéhez. Ez a Kis-Küküllő völgyét jelenti, nagyjából Szovátától Dicsőig, nagyon sok műemlékkel. Akkor annak fogtam neki, de már nem jutottam el odáig, hogy jegyzeteim kész anyaggá váljanak. Úgy veszem észre, hogy Udvarhely szép középkori műemlékanyaga egyáltalán nem kisebb, nem kevesebb, mint Erdélyé vagy akár az egész magyar kultúrterületé. Az erdélyi emlékanyagot a felvidékihez lehetne hasonlítani. Ott és a Dunántúlon, az osztrák határ közelében maradt meg néhány olyan értékű műemlék, mint amilyen Dályában, Derzsben, Bögözben vagy Galambfalván áll, hogy csak a leghíresebbeket említsem. […] Azt hiszem, azóta mind a három magyar egyházkerület, a katolikus, az unitárius és a református egyház is összegyűjtötte, részletesen feldolgozta a műértékekről szóló adatokat, azt kiegészítette levéltári adatokkal is. Ez, ha nincs is kiadva, letétbe van helyezve, megvan. A másik dolog az, hogy változott a helyzet, mert 1990 óta annyi 2 B. Nagy Margit, Jakó Zsigmond és Csetri Elek méltató sorai a 70 éves Dávid Lászlót köszöntő Református Szemle különszámban olvashatók. (RSz 2002/1.)
1058
VARIA
lehetőség van publikálni és olyan új gárda nőtt fel, akik sokkal többet dolgoznak, és a munkát sokkal jobban végzik, mint ahogy azt én tehettem. A kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet keretein belül Buzogány Dezső vezet egyháztörténeti kutatócsoportot, s a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemhez kötődik a Kovács András vezette műemlékvédelmi kutatócsoport. Nagy örömmel látom, hogy az Udvarhelyi Egyházmegye levéltárának anyagából, amely teljesen ismeretlen volt a kutatók előtt, Tóth Levente, Kolumbán Zsuzsanna és mások egymás után jelentetik meg tanulmányaikat, akár az Areopoliszban, akár másutt. Tehát halad a kutatás. […] A műemlékekkel való foglalkozás, mivel templomokról volt szó, teljesen összekapcsolódott az egyháztörténeti, gyülekezettörténeti kutatással. Tudnom kellett egy sor dolgot a gyülekezetről, annak az életéről, templomjavításokról, templomrombolásokról, amik az egyházközség történetéhez tartoztak. Ezeket én végigkutattam, és ezt szívesen végeztem. Most inkább ehhez jutok hozzá, mivel terepmunkára nem tudok menni. De vannak fiatalok, akik ezzel foglalkoznak: felmérnek, fényképeznek. Tehát most az egyházközségek történetére figyelek, az eddig összegyűjtött anyagból, de könyv már nem lesz belőle, esetleg egy tanulmány.” Dávid László utóbbi mondatai is az ő közismert szerénységéről és nagyságáról vallanak. Olyan tekintetben, hogy értékelte és elismerte a nyomába lépett fiatal tanítványok munkáját (erről több rendben nyilatkozott máskor is) és át tudta adni nekik a stafétát, anélkül, hogy egy csöppnyi féltékenység is megkörnyékezte volna. De olyan tekintetben is, hogy az egyházközségek általa összegyűjtögetett történetének anyagát csupán tanulmány méretűnek becsülte, holott ennél többet hagyott maga után. Reméljük azonban, hogy a kéziratok mihamar szakértő kezekbe kerülnek, a hálás tanítványok és tisztelői pedig gondoskodni fognak arról, hogy utóbbi kutatásainak és gyűjtésének eredményei tanulmánykötetben jelenjenek meg. Annál is inkább, hogy életének a lelkipásztori szolgálat és család mellett a művészettörténeti munkásság adott értelmet. „Olyan korban töltötte le szolgálati idejének nagy részét, amikor történelmi és egyháztörténelmi értékeinket állandó veszély fenyegette. A vészhelyzet tudatosult, és évtizedekre terjedő alapos munkával, fényképezőgéppel és mérőzsinórral mentette át papírra mindazt, amit arra alkalmasnak tartott, és alapos forráskutatással tette világossá minden egyes objektum történetét. Példájával másokat is arra ösztönzött, hogy az évszázados értékek átmentési munkájából kivegyék részüket. Auctor unius libri (egykönyves szerző) – szól a középkori mondás elmarasztalóan azokról, akik életükben csak egyetlen könyvet írtak meg. Ez Dávid László esetében nem lekicsinylő, hanem épp ellenkezőleg: közel félezer oldalas könyve művészet- és egyháztörténeti tevékenységének olyan gazdag tárháza, amelyről méltán mondja korunk egyik legkiválóbb történésze, hogy a Székelyföld múltjának feltárásában Orbán Balázs óta (...) a legjelentősebb és legfontosabb tudományos tett.3
3
Buzogány Dezső: Köszöntő. Református Szemle. Emlékszám Dávis László 70. születésnapjára. 2002/1. 3.
NOVUM
1059
Hasonlóan értékelte őt Oláh István,4 aki többek között így emlékezett rá: „Dr. Dávid László tudta és tette dolgát. […] Pontosan tíz esztendővel ezelőtt beültem ritka előadásainak egyikére, a székelyföldi harangokról értekezett, illetve a szász öntőmesterekről és -műhelyekről, ahonnan zömben e régi, barátbetűs harangok kikerültek.5 És akkor jöttem rá, […] mindabban teljes, amivel csak foglalkozik.”6 1995. augusztus 30-án Műemlékvédelemért díjat vehetett át Budapesten a Magyar Köztársaság környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterétől, a műemlékek megmentése, gondos helyreállítása és szakszerű bemutatása érdekében végzett kiemelkedő tevékenységéért. 2003. április 15-én pedig a XX. Műemlék-világnapon, Forster Gyula-díjat kapott a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától, az örökségvédelem területén végzett kiváló munkássága elismeréséül. Méltatása rendjén többek között ezek Utolsó szolgálata közben, szülőfalujában, hangzottak el: Hűséges lelkészi munkája mellett Árapatakon, 2007. július 28-án lelkes művészettörténészként, szakszerűen és korántsem műkedvelői szinten gyűjtögette össze értékes könyvének, A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékeinek (Kriterion Könyvkiadó, Bukarest 1981) anyagát. A könyv annak az emlékanyagnak gazdagított összefoglalása, amelyet jó száz évvel korábban egy másik „műkedvelő”, Orbán Balázs fedezett volt fel a magyar tudomány számára. Dávid László jórészt saját felméréseire épített, könyvének illusztrációi pedig szintén csak a többnyire általa készített rajzok és fényképek. A mű értékét növelik egyéni megfigyelései, az általa újonnan feltárt levéltári források, valamint önálló, máig helytálló értelmezései. E munkájának s az óta megjelent és hasonló tárgyú tudományos közleményeinek eredményei maguktól értetődően épültek be az évek során az Erdéllyel és Székelyfölddel kapcsolatos művészettörténeti irodalomba. Dávid László munkássága azonban ennél jóval nagyobb hatású volt: sok erdélyi és anyaországi fiatalt ösztönzött arra, hogy fölfedezze magának Erdély csodálatosan archaikus világát, s keresse benne maga és hozzátartozói, ősei elhalványult nyomait – saját identitását.7 4 Oláh István: Aminek értelméül élt. In: Udvarhelyi Híradó, 2007. augusztus 2.: „A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei című tanulmánykötetéből ítélve egykötetes szerző volt, még akkor is, ha az 1981-ben a Kriterion Könyvkiadónál megjelent monográfia előtt és után több folyóiratban is publikált. A könyvnek tartós visszhangja támadt, szerzői és kiadói bravúr volt annak idején. Ritka szerencsének számított, ha valaki pult alatt megkaphatta, mert a diktatúra itt is, mint mindenben, ami fajtánkkal és múltunkkal kapcsolatos, főleg tiltott, és csak tessék-lássék engedett valamelyest. […] Dr. Dávid László Segesváron szolgáló református lelkész volt, közelítéseiben, tény- és érvanyagában is Orbán Balázs-i…” 5 Segesvári harangöntők. Előadás a Haáz Rezső Múzeum 200 éves évfordulóján. Székelyudvarhely, 1997. október 17. 6 Uo. 7 Ld. Forster Gyula-díjjal tüntették ki dr. Dávid László nyugdíjas lelkipásztort. Református Szemle 2003. 330.
1060
VARIA
Dávid László munkásságának bibliográfiája8 A bögözi református templom leírása. In: Református Szemle (RSz) 1960, 251–254. A székelyudvarhelyi református templom leírása. In: RSz 1961, 305–314. Középkori templomok az udvarhelyi egyházmegyében. In: RSz 1963, 39–52. Középkori templomok az udvarhelyi egyházmegyében. In: RSz 1964, 323–332. Középkori templomok az udvarhelyi egyházmegyében. In: RSz 1966, 157–171. Küküllőalmás református temploma. In: RSz 1967, 328–335. Segesvár, a műemlékek városa. In: Vörös Zászló [VöZá] 1968. március 5. Segesvár környékének műemlékei. In: VöZá 1968. július 28. Műemlékek – napirenden. In: Korunk 1968/4, 549–551. A középkori keresztyén művészet theológiai vonatkozásai. In: RSz 1969, 47–59. Szentháromságvasárnaptól békevasárnapig. In: RSz 1969, 152–156. Orbán Balázs, a műemlékkutató. In: Korunk 1969/4. Hermány régi írott képei. In: Megyei Tükör (MegyTük), Sepsiszentgyörgy 1969. augusztus 30. A bibarcfalvi templom Szent László freskói. In: MegyTük 1969. november 22. A nagybaconi templom. In: MegyTük 1969. szeptember 27. A keresztyén hit szimbólumai. In: RSz 1970. 340–355. Az olaszteleki templom. In: MegyTük 1970. január 17. Erdőfüle temploma és freskói. In: MegyTük 1970. április 25. Két templom a dobói pusztán. In: MegyTük 1970. május 9. Könyvek-folyóiratok. In: RSz 1971, 218–219. Temetési igehirdetés. In: RSz 1971, 455–456. Geleji Katona István: Isten Igéje szolgálatáról és a reformációról (ford.). In: RSz 1972, 421–427. A székelyföldi művészet néhány kérdése (Nagygalambfalva). In: Korunk 1973/11. 872–876; 1973/12. 956–960. A felsőboldogfalvi középkori templom falképei. In: RSz 1976, 207–214. Húsvét utáni harmadik vasárnap. In: RSz 1976. 310. Szentháromság utáni huszonkettedik vasárnap. In: RSz 1977, 403–404. Nagypéntek. In: RSz 1979, 273–274. A segesvári gyülekezet hálaadó ünnepe (a 90 éves templom). In: RSz Gyülekezeti MelSötétségből világosságra léklet 1979/5, 6–7. Dávid László grafikája (1964)
8 A 2002/1-es Református Szemle 8–9. oldalán megjelent bibliográfia kiegészített, viszont még mindig nem teljes változata.
NOVUM
1061
Estomihi vasárnap. In: RSz 1980, 252–253. A szülőföldkutatás elévülhetetlen példája (Orbán Balázsról). In: A Hét 1980/32. 6. A középkori udvarhelyszék művészeti emlékei. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest 1981. Hit és kenyér. In: RSz 1982, 310–311. Emlékirat. In: RSz 1982, 327. A reménység pedig meg nem szégyenít (A segesvári templomépítőkről). In: RSz Gyülekezeti Melléklet 1982/3, 5. Jézus temetése. In: RSz 1984, 318–319. Együtt vele. In: RSz 1988, 146–147. A segesvári templom centenáriuma. In: RSz 1989, 307–316. Adalékok a Küküllői Egyházmegye történetéhez. In: RSz 1991, 191–194. Alpár Ignác erdélyi templomai. In: Pavilon, Budapest 1994/9, 31–39. Templomok, tornyok, harangok, kelyhek. In: Erdélyi Református Naptár (ERN) 1994. 95–99. Mátyás király építkezései. In: ERN 1995, 143–149. Református vártemplomok. In: ERN 1996, 143–151. Segesvári harangöntők. Harangok, harangöntők. (Előadás a Haáz Rezső Múzeum 200 éves évfordulóján, Székelyudvarhely, 1997. október 17.) In: Székelyföld (Csíkszereda, szerk. Ferences István) 1998, 115–119. Homoródkarácsonyfalva. In: Falufüzetek 6, 1998. 160 éve született Szász Domokos. In: Zarándi Zarándok, I. évf., 2. sz. (Pünkösd hava), 1998, 3. Árva Bethlen Kata emlékezete. In: Zarándi Zarándok, II. évf., 11. sz. (Reformáció), 1999, 2. Az éneklőszék. In: Magyar Egyházzene 2000/2001, IX. évf., 431–434. Kazettás mennyezetek és rokonemlékek Udvarhelyszéken. In: Erdélyi Művészet 2001 (2), II. évf. 2. sz. (5), 16–21. 670 éves a pápai tizedjegyzék. In: Zarándi Zarándok, V. évf., 23. sz. (Pünkösd), 2002, 6–8. Műemlékügy az egyházban. In: RSZ 2003, 193–195. Vallástanítás az ateizmus évtizedeiben. In: Üzenet 2003. febr. 15, 4. Gyulakuta freskói. In: RSZ 2003, 578–581. A zsoltár- és bibliafordító Szenczi Molnár Albert. (Részletek a hasonló címú előadásból; Arad, 2004. január 23.) In: Zarándi Zarándok, VII. évf., 29. sz., 2004/1 (január – március), 8–11. Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem? Jn 21,15–17. In: Zarándi Zarándok, X. évf., 42. sz., 2007/2 (április – június), 4–7.
Lektorálás: Vofkori László: Székelyudvarhely. Városkalauz. Pro-Print Könyvkiadó. Csíkszereda 2005.
Méltatások Gaál György (Keresztény Magvető. 1981, 192–193., Művelődés 1982/6, 40–41.); Ferenczi Géza (A Hét, 1981. október 23.);
1062
VARIA
Buzogány Dezső (RSz 1982, 227–229.); Benkő Elek (Udvarhelyszék köveiről. Korunk 1982/3, 233.); Bodor Ferenc (Egy régi adósság. Művészet 1982/4.); Végh János (Medieval Art from Transylvania. The New Hungarian Quarterly 1983, 137–139.); Id. Entz Géza (Ars Hungarica 1988/2, 234–236.). Buzogány Dezső: Köszöntő. In: RSz 2002, 3–7. Forster Gyula-díjjal tüntették ki Dr. Dávid László nyugdíjas lelkipásztort. In: RSz 2003, 330. Szerk.
Doktori fokozatot szerzett Kovács Sándor Kovács Sándor, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet unitárius tanára 2007. július 5-én a Szegedi Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karán (SZTE BTK) védte meg Az angolszász–magyar unitárius érintkezések a 19. században című doktori értekezését. Az értekezést dr. Szőnyi György Endre elnök, a SZTE BTK Angol–Amerikai Intézet vezetője, dr. Csorba László, a Római Magyar Akadémia igazgatója, egyetemi tanár (ELTE), dr. Máté-Tóth András, SZTE Vallástudomány Tanszék vezetője, dr. Zentai Mária, SZTE BTK, dr. Török Zsuzsanna Budapest CEU summa cum laude minősítéssel értékelte. Az alábbiakban a doktori dolgozat téziseit adjuk közre.
I. Bevezetés. A dolgozat témája és módszere Az angolszász–magyar protestáns kapcsolatok történetének mostohagyermekével, az unitárius egyházzal foglalkozunk dolgozatunkban. Az angol–amerikai–magyar érintkezési viszonyok tizenkilencedik századi, az unitárius egyház intézményrendszere köré épülő eseménytörténete, úgyszólván ismeretlen a szakma előtt. Ennek több oka is van: a felekezet számaránya és elszigeteltsége, a legkülönbözőbb könyvtárakban és levéltárakban szétszórt, nehezen hozzáférhető anyag, ugyanakkor az erdélyi unitáriusok intézményrendszerének, hitének, történelmének ismerete is nehezítette a kutatást. Az értekezés szerzője Kolozsvárott, Oxfordban és Manchesterben kutathatott, így eddig ismeretlen forrásokat, jegyzőkönyveket tanulmányozhatott. A dolgozat módszere – a fentiekben jelzett körülmények következtében is – bátran későpozitivistának is tekinthető. Nem tiltakoznánk ez ellen a megjelölés ellen, hiszen tisztában vagyunk azzal, hogy az irodalmi, politikai, gazdasági, eszmetörténeti kapcsolatok elmélyült elemzése elképzelhetetlen lesz anélkül az intézményes háttér nélkül, amelynek új forrásait szólaltatjuk meg. Ez persze azt is jelenti, hogy az egyes részterületek árnyalt, a felsorolt szakmák módszertani kérdéseit is érintő elemzésére nem vállalkozhattunk, hiszen ah-
NOVUM
1063
hoz egy sor szakterület szakemberévé kellett volna válnunk az anyag feltárásával párhuzamosan.
II. A dolgozat szerkezete A disszertáció három nagy egységből áll. Az első fejezetben A magyar–angol– amerikai unitárius kapcsolatok alakulását 1821-től 1848-ig vizsgáljuk, és megpróbálunk helyzetképet adni az angolszász–magyar unitárius kapcsolatok korai szakaszáról. Bemutatásra kerül az angol unitáriusok által írt, és Kolozsvárra is elküldött Brevis Expositio című levél fogadtatása, fordításai és az erre írt válaszok. Ugyanebben a fejezetben szólunk Körmöczi János felvilágosult unitárius püspök 1787-ben készült, Az Angliában vagy Britanniában és Scotiában lévő unitáriusokról új dátumok című, kéziratban maradt művéről. A szöveg elemzése során megállapítottuk, hogy az „új dátumok” tulajdonképpen Gottlieb Jakob Planck 1787-ben kiadott Neueste Religions-Geschichtejének magyarítása. Planck forrásául August Wendeborn Der Zustand des Staats, der Religion… in Grosbritannien műve szolgált. Körmöczi kivételes egyéniségére és az angol kapcsolatok kiépítésében vállalt szerepére mutatunk rá a Molnos–Bowring–Körmöczi háromszög és az „erdélyi populáris literatúra” alfejezetben. A magyar költők és Petőfi fordításairól ismert Bowring kapcsán megvizsgáltuk, hogyan használta fel az angol irodalmár és diplomata az angol unitárius egyház intézményi kereteit fordítói ambíciói érdekében. Az első fejezetet záró, kisebb terjedelmű dolgozatokban, Bölöni Farkas Sándor, Székely Mózes és Jakab József angliai útjának tanulságait fogalmaztuk meg. A második fejezetben a megszilárduló kapcsolatokra épülő kölcsönös látogatásokat vettük vizsgálat alá, elsőként John Paget egyházdiplomáciai tevékenységének eredményeiről, a Manchester New College-ban magyar unitárius papoknak felajánlott ösztöndíj megszerzésének körülményeiről értekeztünk. Ehhez kapcsolódott az első angol egyházdiplomata, Edward Tagart 1858-ban tett, tragikus kimenetelű erdélyi látogatása. Tagart látogatását újabb, ezúttal politikai céloktól is motivált angol utazó, Alfred Steinthal, Kossuth titkos ügynöke tette teljessé. Kossuth–Steinthal kapcsolatát igazolandó, néhány eddig ismeretlen levelet közöltünk ebben a részben. Ferencz József és Buzogány Áron 1859. évi londoni látogatása során az unitárius egyháztörténetírásban már kánonjogra emelkedett tévhitet – az angol ösztöndíj Ferencz Józseféknek való fölajánlását – próbáltuk meg szétoszlatni. A Manchester New College magyar diákjai részben az unitárius peregrinusok egyházdiplomáciai tevékenységére, és az első akadémiták könnyűnek éppen nem mondható londoni forgolódására összpontosítottunk. Simén Domokos, John Paget és Kriza János szemüvegén keresztül vizsgálva az eseményeket rávilágítottunk a magyar ösztöndíj fontosságára, nem hallgatva el az egyházon belül egymásnak feszülő érdekellentéteket sem. A második rész záró fejezete az 1860-as évek angol–magyar–amerikai levélváltását, és az angolszász unitáriusok erdélyi látogatásait vizsgálja. Itt ismertettük J. J. Tayler, a Manchester New College eruditus tanárának erőfeszítéseit a kolozsvári unitárius kollégium kézirattára katalógusának kinyomtatása és közzététele, valamint Kénosi–Uzoni latin nyelven írott históriája kiadása tárgyában. A dolgozat harmadik és legterjedelmesebb fejezete az angol–amerikai–magyar kapcsolatok alakulását követi 1870-től 1905-ig. Tulajdonképpen ebben a fejezetben foglalkozunk a szorosabban vett irodalom- és művelődéstörténeti kérdésekkel, a Jókai fordításokkal és a kolozsvári angol társalgó kör történetével. John Fretwell angol-amerikai
1064
VARIA
kereskedő és egyházdiplomata életének bemutatása kapcsán tárgyaltuk Jókai Mór Egy az Isten című regényének genezisét, recepciótörténetét és angol fordításait. A kolozsvári angol nyelvművelést Kovács János, az unitárius kollégium igazgatótanára vállalta magára, nem csak mint a Ferenc József Tudományegyetem angol nyelv és irodalom lektora, hanem, mint az English Conversation Club alapító elnöke is. Dolgozatunkban a klub életének negyed századát követtük nyomon, az alapítástól az elnök haláláig. Erdélyt és Kolozsvárt meglátogató angol és amerikai utazók beszámolóiból, újságcikkeiből némelykor hosszasabban idéztünk, anélkül azonban, hogy a 19. századi Erdélyről vagy a Monarchiáról alkotott képet elemeztük volna. A fejezet záró dolgozatában megkíséreltük összefoglalni az angol–amerikai–magyar kapcsolatok teológiai és egyháztársadalmi mérlegét.
III. Vizsgálati módszerek A disszertáció írása során több száz oldal magyar és angol kéziratos anyagot – levelek, naplók, jegyzőkönyvek – olvastam át. A magyar unitárius (Keresztény Magvető, Unitárius Közlöny, Unitárius Élet) és világi (Ébredés, Magyar Polgár, Kolozsvár, Kelet, Ellenzék, Erdélyi gazda, Hölgyfutár, A Hon, Fővárosi Lapok, Vasárnapi Újság, Pesti Hírlap, Budapesti Szemle) periodikák mellett használtam az angol és amerikai (The Monthly Repository, The Christian Reformer, The Inquirer, The Christian Life, The Unitarian Herald, The Christian Register, The Christian Examiner and Theological Review, The Monthly Religious Magazine, The Unitarian Review, The Christian Inquirer, Old and New, Monthly Journal) Kolozsvárott, Oxfordban vagy Manchesterben elérhető egyházi kiadványokat is. Nagy összefoglaló tanulmány ebben a témakörben viszonylag kevés íródott, ezekre az értekezés lábjegyzeteiben és a bibliográfiában utaltam. A felettébb nagy adathalmaz rendszerezése az eseménytörténet többé-kevésbé lineáris követése mellett bizonyult kezelhetőnek, ebből adódóan a tudományos dolgozat és adattár keveredése néhány esetben nehezen választható szét, ezért úgy gondolom, hogy szükséges lesz a legfontosabb dokumentumokat tartalmazó adattár összeállítására.
IV. Új eredmények (tézisek) 1. Az 1821-ben az Unitarian Fund által Kolozsvárra is elküldött Brevis Expositio a 19. század első felének legtöbbet másolt és fordított unitárius írása. A felekezet történetében a Türelmi Rendeletet követő száz esztendőben nem volt ehhez hasonló népszerűségnek örvendő traktatus. A legkevesebb 124 példányban és több szövegváltozatban fennmaradt másolatok alapján megállapítható, hogy az angol unitarizmus újólag történő felfedezése Bölöni Farkas Sándor észak-amerikai élményei közzétételéig, illetőleg a konzisztórium elé terjesztett jelentése megtárgyalásáig, az erdélyi unitárius egyházi és világi értelmiség kedvelt kérdése és beszédtémája a Brevis és az arra adandó válasz volt. A szöveg elemzése során megállapítottuk, hogy a szociniánus teológiai gondolkodás századokon átívelő tradíciója fedezhető fel a Kolozsvárra küldött sorokban. A válaszlevél elemzése során az erdélyi unitárius körökben már-már kanonikus rangra emelkedett Kénosi Tőzsér János és Uzoni Fosztó István nevéhez kapcsolódó Unitárius Egyháztörténet rendszerét mutattuk ki. 2. Az angol–magyar kapcsolatok korai szakaszának alakulásában újra kell értékelnünk Körmöczi János püspök szerepét. Az unitárius egyháztörténet-írás, elsősorban Gál Kelemen az unitárius kollégiumról írott monográfiája nyomán, Körmöczi mentális
NOVUM
1065
épségét, egy 1818-ban bekövetkezett szerencsétlen baleset után, megkérdőjelezi. Dolgozatunkban rámutattunk arra, hogy az angol unitárius kapcsolatok mozgatója és irányítója Körmöczi volt. A szigetországban élő hitrokonok iránti érdeklődését bizonyította az az 1787-ben készült jegyzet, melyet összevetettünk Planck, Wendeborn és Lindsey műveivel és megállapítottuk, hogy a püspök, ha közvetve is, de Lindsey első magyar fordítójának tekinthető. A British Museum könyvtárában megtaláltuk azt a latin nyelvű nyomtatott unitárius konfessziót, mely Körmöczi válaszlevelének tekinthető. 3. Körmöczi–Molnos–John Bowring a magyar populáris literatúra érdekében folyt levélváltása nem volt ugyan egészen ismeretlen, arra azonban, hogy Bowring unitárius egyházi lapban publikálta első magyar vonatkozású fordításait, kutatásaink során derült fény. 4. Bölöni Farkas Sándor nyugat-európai, elsősorban angliai majd észak-amerikai útját a kutatás elválasztotta az egyházdiplomáciától. A székely nemes küldetése, a konzisztórium elé terjesztett jelentése, valamint az angliai és amerikai unitárius társulatok jegyzőkönyvei alapján, új megvilágításba került. Azt igyekeztünk bebizonyítani, hogy Bölöni nem puszta kedvtelésből utazott, hanem egyháza akkreditált diplomatája volt mind Nyugat-Európában, mind pedig az Amerikai Egyesült Államokban. 5. John Paget János angol–magyar orvos életrajzát az erdélyi unitárius oktatásügy és a londoni magyar ösztöndíj tárgyában szerezett érdemeivel egészítettük ki. 6. Kossuth politikai céljai érdekében (is) mozgósított angol unitárius egyházdiplomácia kulisszatitkai ismertek voltak, értekezésünkben a meglévő eredményeket egészítettük ki néhány ismeretlen Kossuth-levéllel és az unitáriusok lapjában, a The Inquirerben megjelenő propaganda cikk felsorolásával. A 19. századi budapesti unitárius misszió ügyes retorikával használata fel céljai érdekében Kossuth unitárius szimpátiáját. 7. John Fretwell és Jókai Mór irodalmi/üzleti kapcsolatáról nemigen tudott a szakirodalom. Dolgozatunkban az Egy az Isten genezisének és recepciótörténetének új, eddig ismeretlen, de egyértelműen John Fretwellhez köthető fejleményeit ismertettük. Részben sikerült felkutatnunk és ismertetnünk azokat a regényrészleteket (God is One) vagy novellákat (Slining-Stones), melyek angol és amerikai unitárius periodikákban jelentek meg, és amelyekről nem tudott a magyar szakirodalom. 8. A dolgozat egyik legterjedelmesebb fejezete a kolozsvári angol klub (English Conversation Club) történetének feldolgozása. A magyar anglisztika és amerikanisztika történetében is számottevő vállalkozás históriáját még nem írták meg. Kovács János, az unitárius kollégium igazgató-tanára és a Ferenc József Tudományegyetem első angol nyelvlektora életpályáján keresztül mutatjuk be az angol nyelv- és kultúra erdélyi, elsősorban kolozsvári népszerűsítésére tett erőfeszítéseit. Az angol klub történetének tárgyalásakor röviden foglalkozunk azok életpályájával is, akik a kör vendégei voltak, és előadásaikkal, írásaikkal az angol klub és Kolozsvár hírnevét öregbítették. A klub története során rávilágítunk George Browing etnográfus naplóinak kiaknázatlan gazdagságára, bemutatjuk a texasi egyetem neves Bolyai-kutató matematikusát, George Halstedt-et, vagy Budapest első amerikai konzulját, Dyer Frank Chestert stb. Az unitárius papleányok londoni neveltetését szolgáló Sharpe alapítvány jelentőségét is ebben a
1066
VARIA
fejezetben tárgyaljuk. Az egyetlen, megszakítás nélkül működött angol klub történetét az alapító elnök haláláig követjük nyomon.
V. Következtetések 1. Az angol–magyar–amerikai kapcsolatok eredményeként az unitárius teológiai gondolkodás felszabadult a Szentábrahámi-féle dogmatikai megkötöttségből, és az angol, de elsősorban amerikai szerzők – William Ellery Channing – hatására liberálisabb álláspontot kezdett képviselni. 2. Az angol és amerikai unitárius periodikák hatására (is), Kolozsvárott Kriza János kezdeményezése mellett teológiai folyóiratot alapítottak. A Keresztény Magvető szócsöve lett a kor haladó eszméinek – pl. darwinizmus – és rendszeresen tájékoztatott nemcsak magyar, de a nemzetközi teológiai gondolkodás állásáról. 3. Az angol egyháztársadalmi egyletek mintájára Boros György vezetésével 1885ben Kolozsvárott megalakult a Dávid Ferenc Egylet. Ugyancsak Boros volt az, aki rendszeresítette az ún. vasárnapi iskola intézményét. 4. A 19. század második felében, az angol kapcsolatok hatására megindul az egyház történelmének újraértelmezése. A romantikus egyháztörténet-írás Dávid Ferenc alakját a felekezet központjába állította, a közös múlt gyökereit felfedezve kapaszkodót adott az angol és amerikai unitarizmusnak. Kovács Sándor
Kovács Sándor szakmai életrajza és irodalmi tevékenysége Kovács Sándor (Brassó, 1968) a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet unitárius tanára Brassóban végezte iskolai tanulmányait (1982−1986). Teológiai oklevelet a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben szerzett (1988−1993). 1993 és 1998 között segédlelkész, majd lelkész Kolozsvárott. 1995/1996-ban a Starr King School for the Ministry (Berkeley, California) ösztöndíjasa volt, 1998 és 2001 között pedig a Szegedi Tudományegyetem ösztöndíjas doktorandusza. 2006 januárjától áprilisig kutatási ösztöndíjasként képezte tovább magát a Harris Manchester College-ban (Oxford) és a Manchester Unitarian College-ban (Manchester). Kutatási területe: unitárius egyháztörténet, angol–magyar–amerikai unitárius kapcsolatok. 1998 szeptemberétől tanársegéd a Protestáns Teológiai Intézetben (Unitárius Kar, Egyháztörténet). Irodalmi munkásságának termékei:
Szerkesztett kötetek, szövegkiadás (Molnár B. Lehel társzerkesztővel) Boros György unitárius püspök naplója 1926–1941. Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagyköyvtárának kaidványai 1., Kolozsvár 2001. Két könyv az Egyedülvaló Atyaistennek, a Fiúnak és a Szentlékeknek hamis és igaz ismeretéről. Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagyköyvtárának kiadványai 2., Kolozsvár 2002. Gál Kelemen, Káli Nagy Elek élet- és jellemrajza. Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagyköyvtárának kaidványai 3., Kolozsvár 2003.
NOVUM
1067
Kénosi Tőzsér János–Uzoni Fosztó István: Az erdélyi unitárius egyház története I. Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 4/1., Kolozsvár 2005. Heltai Gáspár imádságos könyve. Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 5., Kolozsvár 2006.
Tanulmányok kötetekben Egy angol–magyar unitárius életútja. John Paget 1808–1892. In: A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok 1848–49-ben. Szerk. Gaal György, Kolozsvár 2000. 316– 334. Transylvania and the Unitarian College Manchester: The Sharpe Hungarian Scholarships. In: Unitarian to the Core. Unitarian College manchester 1854–2004. Edited by Leonard Smith, Manchester 2004. 143–160. Contributions to late 17th Century Relationship of the Transylvanian Unitarians and their Co-religionists in England and the Netherlands. In: Faustus Socinus and his Heritage (Polish Academy of Arts and Sciences). Edited by Lech Szczuki, Kraków MMV. 455–466.
Tanulmányok periodikumokban Gejza József (1742–1782) Keresztény Magvető (a továbbiakban KerMagv) 1992. 42–49. Almási Mihály unitárius püspök híveihez intézett levele 1716-ból. KerMagv 1993. 107– 108. Unitárius nagyjaink sírkövei a házsongárdi temetőben. KerMagv 1994. 97–105. Lázár István. KerMagv 1995. 58–66. Biografia seu vita Georgii Markos Csikfalviensis. KerMagv 1998/62–65. Adalék Homoródszentmártoni Bíró Sámuel (1665–1721) főgondnok életéhez. KerMagv 2002. 12–19. Adalék Kossuth Lajos angol és amerikai unitárius kapcsolataihoz. KerMagv 2002. 20– 30. Az erdélyi unitáriusok és az Újvilág. KerMagv 2002. 365–374. Jakab Elek és Dávid Ferenc. KerMagv 2002. 374–380. Az unitárius egyházi irodalom, avagy kísérlet annak összefoglalására. KerMagv 2003. 34–46. Adalékok a Szervét-irodalom, -ikonográfia és -kultusz történetéhez. KerMagv 2003. 176–209. Servet-kultusz az unitárius kollégiumokban. Református Szemle 2003. 684–696. Adalék Gejza József életéhez és teológiai munkásságához. KerMagv 2004. 160–170. Egy hitvita – két jegyzőkönyv. Adalék Heltai Gáspár megtéréséhez. KerMagv 2004. 437–443. Kurze Geschichte der Unitarischen Kirche in Siebenbürgen. Dokumentation, 4. oktober 2005. Frankfurt am Main, Versöhnungsprojeckt Healing of Memories – Dialog über die gemeinsame Geschichte der christlichen Kirchen in Rumanien. 64–69.
1068
VARIA
Tudománynépszerűsítő cikkek, recenziók Akik előttünk jártak. 130 éve született Vári Albert teológiai tanár. Unitárius Közlöny (a továbbiakban UK), 1998. augusztus–október 8–10. sz., 6. Akik előttünk jártak. 100 éve született Lőrinczi László. UK 1998. november–december 11–12. sz., 6–7. A 2000. esztendő Unitárius Naptárának hátlapjára. UK 2000. január–február 1. sz., 6. Egyház és média. UK 2000. március–május, 2. sz. 9–11. Egyház és média. UK 2000. június–augusztus 3. sz. 11. Gaal György: Múzsák és erények jegyében. Dolgozatok Erdély unitárius múltjáról. Kolozsvár 2001. KerMagv 2001. 304–308. Az aratnivaló sok… Gondolatok az Unitárius Kislexikonról. UK 2001. április–június 2. sz. Szükségünk van a mítoszokra. UK, 2001. október–december 4. sz., 14–15. Szent-Iványi Sándorra emlékezünk születésének századik évfordulóján. UK 2002. január–február 1. sz., 5–6. Pákey Józsefre emlékezünk halála kétszázadik évfordulóján. UK 2002. március–április 2. sz., 15. John Paget János részvétele az 1848–49-es szabadságharcban és forradalomban. Unitárius Élet 2002. március–április 2. sz., 11–13. Lawrence & Nancy Goldstone: Out of the Flames. The Story of Onec of the Rarest Books in the World, and How It Changed the Course of History. KerMagv 2003, 222–224. Erdély unitárius fejedelme. UK 2004. január–február 1. sz., 7–8. Főhajtás az észak-amerikai utazó sírjánál. UK 2004. július–augusztus 4. sz., 6–7. Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete. Szerkesztette Szabó Árpád, Erdélyi Unitárius Egyház, Kolozsvár 2007. 332. Református Szemle 2007. 440–442.
COETUS THEOLOGORUM, Pápa, 2007. július 23–28. Idén a Pápai Református Teológiai Akadémián konferenciázott a Kárpát-medencei református teológiák tanári karainak munkaközössége, a Coetus Theologorum. A minden évben megtartott rendezvény témája ezennel a lelkészképzés és lelkésztovábbképzés volt. A kérdéskör megtárgyalása mindenekelőtt a Magyarországi Református Egyház és teológiái számára volt égető, és ezért sürgős rendezésre várt. A kolozsvári és komáromi teológiák tanárképviselete inkább csak az együttgondolkozás és tanácskozás szintjén kapcsolódhattak be a téma megbeszélésébe. Tény azonban, hogy a magyarországi lelkészképzés és lelkésztovábbképzés kérdései nem voltak idegenek a kolozsvári tanárok számára. Az erdélyi kezdeményezések, tapasztalatok és gondok nagyon hasonlítanak a magyarországiakhoz. Így mindaz, ami megfogalmazódott, mintául szolgálhat majd Erdélyben is. A konferenciára hivatalosak voltak a Magyarországi Református Egyház püspökei és főgondnokai, hogy hozzászólhassanak a megfogalmazott javaslatokhoz, s hogy a
NOVUM
1069
Coetus Theologorum a Zsinat elé terjeszthesse ezeket az ügy minél hamarabbi törvényes szabályozása érdekében. A tanácskozást Szűcs Ferenc (budapesti Károli Gáspár Egyetem rektora, a Hittudományi Egyetem tanára) előadása nyitotta meg: Lelkészképzés a 21. században (július 24.). Az előadás a következő kérdésekre tért ki: a lelkészképesítő vizsga célja; a lelkészképesítő vizsgára való állás feltétele (a teológiai záróvizsga követelményeinek kidolgozása és összehangolása a teológiai karok, illetve akadémiák feladata, éspedig a Zsinati Felsőoktatási Bizottság koordinálásával); a vizsga részei és részletei, illetve a lelkészképesítő vizsgát bevevő Zsinati Lelkészképesítő Bizottság összetétele (A Magyarországi Református Egyház kerületeinek elnöksége; kerületenként 2 zsinati tag, teológiai karokként/akadémiánként 2–2 kiküldött és a továbbképző intézetek képviselői) és működése. Az előadást a délelőtti és délutáni műhelymunka követte. A következő napi előadó Fazakas Sándor rektor volt (Debreceni Református Hittudományi Egyetem), aki felvázolta a magyarországi református lelkészképzés történelmi előzményeit és jogi hátterét, majd pedig a tiszántúli lelkészképzés és továbbképzés eddigi tapasztalatait, újabban gyakorolt módozatait ismertette. Akárcsak az előző napon, az előadás után műhelymunka következett, melyen előbb minden Teológia képviselete beszámolt a kerületükben folyó lelkészképzésről, és a résztvevők megfogalmazták a zsinati szabályozáshoz szükséges javaslataikat. A Magyarországi Református Egyház püspökei elé terjesztett javaslatok (július 26.) végső formája a következő:
Coetus Theologorum javaslata a Lelkészek jogállásáról című törvénytervezethez a lelkésztovábbképzés tárgyában 1. Elvi szempontok A lelkipásztor részvétele a szervezett formában történő továbbképzésben szolgálati/hivatali kötelessége a 60. életév betöltéséig. A lelkésztovábbképzés célja: a lelkész szakmai kompetenciájának elmélyítése, a teológiai tudomány legújabb eredményeinek megismerése, új szolgálati területekre való specializálódás, a gyakorlati szolgálat terén jelentkező kérdések és kihívások reflektálása. A lelkészt megilleti évente 8 nap fizetett tanulmányi szabadság. Ebből min. 3 munkanap szervezett továbbképzés keretében teljesítendő. A lelkész szervezett továbbképzés keretében 6 évenként min. 90 kredit (90 óra) megszerzésére kötelezett. A továbbképzés szervezéséről és anyagi feltételeinek megteremtéséről az egyházkerület elnöksége gondoskodik a lelkészképző intézmények, illetve a továbbképző intézetek segítségével.
1070
VARIA
2. A továbbképzés formái A továbbképzés kötelezettségének a lelkész eleget tehet a Zsinati Református Akkreditációs Bizottság9 által véleményezett és jóváhagyott programok látogatásával: – továbbképző intézetek által szervezett tanfolyamok; – posztgraduális vagy másoddiplomás képzések (kreditek átszámítására a továbbképző intézet illetékes); – doktorképzés; – szakmai konferenciák és szemináriumok; – a Doktorok Kollégiuma10 teológiai jellegű szekcióinak munkája.
3. Számonkérés módja Az egyházkerület bizottságot11 állít fel, amely hatévente áttekinti a lelkészek továbbképzésen való részvételét, mulasztás esetén javaslatot tesz a pótlás vagy a szankció módjára, és véleményezi a továbbképző programok tematikáját, koordinálja (szolgálati területeknek megfelelően) a programokra való jelentkezéseket. A továbbképző alkalmakon való részvétel számonkérését és nyilvántartását a püspöki hivatal végzi. A megszerzett krediteket a továbbképző intézet által kiadott tanúsítványok alapján a hivatal rávezeti a lelkész törzskönyvi lapjára. A szervezett lelkésztovábbképzésben való részvétel a pályaalkalmasság, illetve a szolgálati jogviszonyban való megmaradás feltétele. Lelkészválasztás alkalmával vagy egyházi tisztségekre való jelölés esetén figyelembe kell venni a szervezett továbbképzésben való részvételt. A továbbképzés elmulasztása kötelezettségmulasztásnak minősül.
4. Finanszírozás A kötelező továbbképző program költségeinek (90 kredit/6 év erejéig) önköltségi részét a gyülekezet, illetve a munkáltató átvállalhatja. Az egyházkerület költségvetésében külön költségvetési tételben biztosít keretet a továbbképzési programok támogatására.
A Coetus javaslatai a Doktorok Kollégiuma átalakítására vonatkozóan A Coetus Theologorum közössége 2007 nyarán tartott ülésén megállapította, hogy a Doktorok Kollégiuma megfelelő szerkezeti átalakítás nyomán a jövőben hatékonyabban szolgálhatná a teológiai tudományművelés és lelkésztovábbképzés ügyét. Ezért a Coetus közössége a Doktorok Kollégiuma szekcióinak szerkezeti átalakítását javasolja. Javasoljuk, hogy minden szekció vezetése, szakmai irányítása a lelkészképző tanintézetek kinevezett, aktív egyetemi tanárainak, illetve docenseinek közösségéből kerüljön ki. 9
A bizottság a Zsinat Teológiai Bizottságának szakértői albizottságaként működik. Eldöntésre vár: milyen szervezeti átalakításra van szükség ahhoz, hogy a DC hatékonyan szolgálja a lelkésztovábbképzés ügyét? 11 Tagjai: egyházkerület elnöksége, továbbképző tanfolyamok koordinátora, területileg illetékes lelkészképző intézmények vezetője, területileg illetékes egyházmegye esperese. 10
NOVUM
1071
Szükségesnek tartjuk, hogy valamennyi szekcióban az említett közösség tagjai irányítsák a műhelymunkát. Határozott véleményünk szerint egy ilyen átalakítás után a Doktorok Kollégiumának szekciói a lelkésztovábbképzés munkájának fontos szereplőivé válhatnának. A fentiek mellett az is megfogalmazódott, hogy a teológiai tudományosság érdekében létre kell jönnie egy olyan referáló bizottságnak, amely értékeli a Theologiai Szemle, illetve a Református Szemle hasábjain megjelenő tanulmányokat. A kérdésről magyarországi szinten már korábban is tárgyaltak, s a létrehozandó bizottság működésére pénzt különítenek el. Szükséges a tantárgyreform végrehajtása, éspedig annak figyelembe vételével, hogy az egyház milyen ismereteket és kompetenciákat vár el a végző hallgatóktól. A hagyományhoz híven a konferencia utolsó napja kikapcsolódásra nyújtott lehetőséget. A résztvevők meglátogattág a Fertő–Hansági Nemzeti Parkot és Sopront. A következő évi Coetus színhelye Debrecen, ahol – a tervek szerint – tantárgypedagógia lesz a fő téma. Adorjáni Zoltán
